DR. IMMUN Egészségportál

DR. IMMUN Egészségportál

Alvászavarok

Alvászavarok és álmatlanság

Az alvás-ébrenlét ciklus (cirkadián ritmus) ritmusos szervezõdése alapvetõ jellegzetessége az embernek és minden fejlettebb állatfajnak is.

Az alvás olyan élettani állapot, amelyben az agykéreg és egyes kéreg alatti központok mûködése gátolt, az izomtónus csökken, az akaratlagos izommozgások megszûnnek. Alvásra mindenkinek szüksége van Az alvás lehetõségtõl megfosztott személyek néhány nap elteltével egyértelmû tünetektõl szenvednek: egyre kevésbé képesek világosan gondolkodni, néhányuknak hallucinációi is lehetnek.

hirdetés

Az alvás szerepe összetett, és még nem minden részletében tisztázott. Biztos, hogy a pihenésen kívül számos funkciója van, köztük az agy regenerációja, a hangulat szabályozása, a stresszel való megküzdés, az emléknyomok rögzítése és feldolgozása, különbözõ evolúciósan kódolt túlélési folyamatok, köztük az energia-megtakarítás, az öröklött magatartásminták genetikai programozása, az idegrendszer érése. Az alvást létrehozó és irányító folyamatok egyrészt a napi alvás-ébrenlét ciklus, másrészt az alvásra jellemzõ, kb. 90 perces alvási ciklusok során szabályozzák alvásunkat. A ciklusok két jól elkülöníthetõ részbõl állnak. Az egyik az úgynevezett REM alvás (rapid-eye-movement azaz gyors szemmozgások-kal jellmezhetõ), ami során többek között az álomtevékenység is zajlik, valamint a különbözõ mélységû non-REM alvások. Az alvás szerkezetérõl, az agykoponya felszínérõl elvezetett agykérgi elektromos tevékenységet mérõ úgynevezett EEG (elektro-encephalogram) segítségével tájékozódhatunk.

Alvászavarok

Az alvászavarok legtöbbször valamilyen testi, vagy pszichiátriai betegséghez, illetõleg valamely pszichés problémához társulnak, ritkábban önálló jelenségként is elõfordulhatnak. Az alvászavar legtöbbször elalvási- átalvási zavarként, illetve korai ébredésként, vagy ezek kombinációjaként jelentkezik. Mindemellett léteznek speciális alvászavarok, mint például a narkolepszia (hirtelen, rohamokban jelentkezõ, váratlan álomba merülés a nap legkülönbözõbb idõszakában), vagy a szomnambulizmus (alvajárás) stb. A csökkent, illetve nehezített alvást, álmatlanságot inszomniának, a fokozott alvástevékenységet hiperszomniának http://drimmun.com

Készítette a Joomla!

Generálva: 21 June, 2016, 14:01


nevezzük. Nagyon gyakran azonban egyszerre mindkét jelenség jellemzi az alvászavarral küszködõ embert, hiszen aki éjszaka nem képes kipihenni magát, nem tud aludni, nappal általában fáradékonyabb, álmosabb, gyakran a nappali órákban alszik. Az alvászavarokat többféleképpen csoportosíthatjuk (életkori sajátosságok, tünettan, kiváltó okok stb.) E helyütt - a teljesség igénye nélkül -, a leggyakrabban elõforduló alvászavarokat, az orvosi gyakorlatban is használt felosztás alapján fogom bemutatni: Disszomniák:

- Inszomnia (álmatlanság) - Hiperszomnia (kóros aluszékonyság) - Narkolepszia (alvásroham) - Légzéssel kapcsolatos alvási zavar - Cirkadián ritmus zavar (alvás-ébrenlét zavar)

Paraszomniák:

- Lidérces álom - Alvási rémület - Alvajárás - Fogcsikorgatás

Az inszomnia – álmatlanság talán a leggyakoribb alvásprobléma. A hátterében szereplõ okokat általában öt csoportra bonthatjuk: Fizikai okok: különbözõ orvosi problémák vezethetnek például álmatlansághoz (hormonális problémák, idegrendszeri betegségek, asztma, allergia, vérkeringési problémák, erõs fájdalmak stb.) Élettani okok: Az egyik leggyakoribb, álmatlansághoz vezetõ élettani jelenség az öregedés folyamata. Az idõskori alvászavarok jól ismertek és hátterükben egyrészrõl biológiai tényezõk (pl. a melatoninszint csökkenés a tobozmirigyben való kóros kalciumlerakódás következtében, a napi bioritmus ezzel kapcsolatos felborulása), valamint például a jelentõsen csökkent nappali fizikai aktivitás állnak. Az idõsek alvásszerkezete jelentõsen megváltozik, feltöredezik, kevéssé pihentetõ, mint fiatalabb korban, ezzel kapcsolatos a napközben jelentkezõ álmosság, elszenderedés. Jellemzõ a korai ébredés, az elalvási nehézségek és az átalvási problémák különbözõ arányú keveredése. Élettani okok közé tartoznak még az alvás-ébrenlét ciklus különbözõ zavarai, a nem megfelelõ alváshigiénia: rossz szokások, kényelmetlen fekhely, túl magas hõmérséklet a hálószobában stb. Pszichés okok: Különbözõ életesemények, ezzel kapcsolatos, vagy egyébként jelentkezõ rossz gondolatok, aggodalmak, emlékek, amelyek szorongást váltanak ki, vagy éppenséggel túlságosan „feldobott", izgatott állapot, tervek, fantáziák, amelyek „pozitív" stressz reakciót keltve, szintén kiválthatnak álmatlanságot. Pszichiátriai okok: A pszichiátriai betegségek legnagyobb része alvászavarral jár együtt. A leggyakoribb a depresszióhoz, vagy szorongásos betegségekhez társuló alvászavar, de ugyanígy a szkizofréniához, a mániásdepresszióhoz is szinte minden esetben csatlakozik az alvás valamilyen irányú nehezítettsége. Gyógyszerekkel/drogokkal kapcsolatos okok: Rengeteg gyógyszer és drog, valamint egyéb, élvezeti szer jelentõsen befolyásolja az alvásszabályozást és –mûködést. Kiemelném az altatókat és nyugtatókat, amelyek átmeneti javulást okoznak, de hosszútávon az alvás szerkezetét felborítják és fokozzák az alvászavart. Függõség esetén megvonásuk kifejezett alvászavarral jár. A teljesség igénye nélkül még megemlíteném: a koffein, a teofillin, az efedrin tartalmú készítmények, az alkohol, a kokain, az amfetamin és származékaik, különbözõ szívgyógyszerek (pl: beta-blokkolók) alvással kapcsolatos negatív http://drimmun.com




hatását. A fent említett okok szinte mindig átmeneti, helyzeti inszomniát okoznak. Ez egyrészrõl azt jelenti, hogy a kiváltó okot kezelve, illetve megszüntetve az alvászavar is rendezõdik, másrészrõl nagyon fontos ez esetekben, hogy a hosszútávú alvászavar ördögi kör megjelenése révén alakul ki: A fenti okok miatt nehezített alvást frusztráció, az elalvással kapcsolatos aggodalmak, az egyre jobban erõltetett alváspróbálkozások kísérik, jelentõs stresszt és szorongást kiváltva, tovább rontva az alvást. Maga az alvászavar, az alváskimaradás önmagában semmilyen egészségkárosító hatással nem járnának, de a fenti folyamatot kísérõ szorongás és stressz komoly egészségkárosító hatású. A hiperszomnia – fokozott alváskésztetés igen gyakran az álmatlanság, illetve az elégtelen alvás következményeként jelenik meg napközben. Mindemellett megjelenhet önálló jelenségként is. A depresszió bizonyos, úgynevezett „atípusos" formáinál a társuló alvászavar elsõdlegesen hiperszomnia. Gyakran észlelhetõ traumatikus események, megerõltetõ élethelyzet kapcsán, hogy a páciens, mintegy „problémamegoldó stratégiaként" az alvásba „menekül". Igen gyakran a nappali álmosság és aluszékonyság valamely más, éjszakai alvás közben jelentkezõ, az alvás minõségét rontó problémával kapcsolatos, ilyen például a nyugtalan láb szindróma, vagy a különbözõ periodikus lábmozgások. Míg az elalváskor jelentkezõ, általában nagyobb izomcsoportokra kiterjedõ rángások az emberek igen nagy részénél elõfordulnak és az alvás további részében nem jelentkeznek, addig a fent említett két jelenség, az alvás szerkezetében kifejezett eltéréseket mutat, rengeteg úgynevezett „mikroébredés" kíséri õket, amelyek a páciensben nem tudatosulnak ébredésként, de az alvás pihentetõ, regeneráló voltát károsítják. A periodikus lábmozgások tulajdonképpen finom remegések inkább, a diagnosztizáláshoz mindenképpen mûszeres alvásvizsgálat szükséges. A nyugtalan láb szindróma a páciens panaszai alapján diagnosztizálható: az elalvást megelõzõen a lábon különbözõ furcsa érzések, bizsergés, akár fájdalom észlelhetõ, amely mozgásra javul, ezért a beteg fel alá járkál, vagy mozgatja a lábát ágyban fekve, így azonban jelentõsen megnehezül az elalvás és gyakoriak mind a „mikroébredések" mind a valódi éjszakai ébredések. A narkolepszia – hirtelen, rohamszerûen, napközben jelentkezõ alváskésztetés egy meglehetõsen ritka, annál hírhedtebb azonban az alvászavar. Elõfordulása kb. 0.02-0.03% a népesség körében, de rengeteg veszélyt rejt magában, és igen sok szenvedést okoz. Hátterében genetikai okokat valószínûsítenek. Négy tünet jellemzõ a narkolepsziában, de általában egy idõben nem mind a négy van jelen. Az elsõ tünet a már említett rohamszerû elalvások, leggyakrabban valamely monoton cselekvés közben (akár autóvezetés közben is!), a második tünet az úgynevezett kataplexia, amikor a páciens szintén hirtelen, rohamszerûen tónustalanul összeesik, majd nem képes mozgatni végtagjait, vagy legalábbis izmai nagy részét. Ekkor is regisztrálható alvástevékenység az EEG-n, de a beteg általában tudatánál van és megéli lebénultságát. Ez a tünet leggyakrabban valamilyen érzelmi szempontból fokozott helyzetben jelenik meg. A harmadik tünet a fent említett bénultság elalvás elõtt, vagy ébredés után. A negyedik tünet, az elalvás, illetve felébredés körüli hallucinációk (érzékcsalódások: víziók, hanghallások stb.) megjelenése. A légzéssel kapcsolatos alvászavar általában hiperszomniaként jelentkezik, nappali álmosság, fáradtság jellemzõ, amit a betegek általában – helyesen - a nem kielégítõ éjszakai alvásnak tulajdonítanak. Ezekben az esetekben, valamely testi oknál fogva (pl: elhízás, légúti izmok renyhesége, a légzõközpont csökkent mûködése stb.) átmenetileg meg-megszakad a légzés folyamata az éjszaka során, ami az agyi oxigénellátás jelentõs csökkenéséhez vezet. A csökkent oxigénellátás egy idõ után „alarmírozza" a páciens szervezetét és vagy teljes ébredés, vagy az elõbb már említett mikroébredés létrejöttével ismét visszaáll a légzés. Ezek a gyakori felébredések, akár tudatosulnak akár nem, nappal jelentõs fáradtsághoz, álmossághoz, teljesítménycsökkenéshez vezetnek. A hosszú évekig tartó, gyakori éjszakai légzésleállások elkerülhetetlen központi idegrendszeri és szervezeti károsodásokat is okozhatnak. Az éjszakai légzésleállásokra hajlamosíthat többek között a túlsúly, a magasvérnyomás-betegség, pajzsmirigybetegségek, felsõ légúti rendellenességek, fiatalkori horkolás, alkoholfogyasztás. A cirkadián ritmus – alvás-ébrenlét ritmus zavara közé tartozik a „jet-leg" jelenség, amely idõzónák átrepülésével kapcsolatban alakul ki. A szervezetnek alkalmazkodnia kell, a belsõ biológiai óra átállításával az új idõzónához. Az éjszakai mûszakban dolgozók, valamint a gyakori váltott mûszakban dolgozók alvása is felborulhat, így a szokásos alvásidõben álmatlanság, a szokásos ébrenléti idõben kínzó álmosság gyötörheti hosszútávon õket. Ennek komoly gyakorlati jelentõsége a munkavégzés közben, elkövetett hibákban rejlik, mind az egészségügyben, mind a közlekedésben, mind az iparban igen komoly következményekkel járva. Mind a három felsorolt területen általános az éjszakai, illetve a váltott mûszak. A váltott mûszakban, de még az állandó éjszakai mûszakban dolgozóknak sem áll át teljes mértékben a belsõ napi ritmusuk és alvásszabályozásuk. Nappali alvásuk meglehetõsen felületes és szaggatott, nem kielégítõen pihentetõ. Vannak emberek, akiknek belsõ alvás-ébrenlét szabályozásuk az átlaghoz képest „késik". Õk azok, akik késõbb lesznek álmosak, és reggel késõbb tudnak csak felkelni, illetve ennek fordítottja is elõfordul, ahol a szabályozás „siet". Ebben az esetben korai elalvás és korai ébredés jellemzõ. Mindkét változat típusos személyiségjegyekkel hozható többek között összefüggésbe és a tanult viselkedésnek, a szocializációnak is szerepet http://drimmun.com




tulajdonítanak kialakulásában. A paraszomniák – az alvás idején jelentkezõ különleges jelenségek legtöbb formájára jellemzõ, hogy gyerekkorban elõfordulásuk gyakoribb, késõbb azonban a gyerekek „kinövik". Azon ritka esetekben, amikor felnõttkorban is fennmarad valamely paraszomnia, általában valamilyen személyiségzavarral, vagy más pszichés problémával való együttállása tapasztalható.

- Lidérces álom – Fõként az alvás második felében jelentkezõ felébredések, hosszú, különösen rémisztõ álmokra való visszaemlékezéssel. Felébredést követõen a páciens hamar tájékozottá, rendezetté válik - Alvási rémület – Szintén hirtelen felébredés, amit azonban artikulált, vagy artikulálatlan hangadások, a legkülönbözõbb végtagmozgások, heves vegetatív reakció (verítékezés, szapora szívverés) és kifejezett rettegés, rémület jellemez. Az elõzõ jelenségtõl fontos különbség, hogy ebben az esetben hosszabb, zavart idõszak követi az ébredést. - Alvajárás – A páciens az éjszaka közepén felül, hangokat hallat (artikulált, vagy artikulálatlan),kérdésekre is válaszolhat, végtagjait mozgatja, majd akár feláll, a szobában, lakásban járkál fel-alá. Másnap a történtekre nem emlékszik, sõt, ha alvajárás közben felébresztik, akkor sem emlékszik a megelõzõ történésekre. A vizsgálatok szerint, bár a mozgás általában rendezett, sõt idõnként helyénvaló kommunikáció is folytatható a pácienssel, biológiai szempontból ébredés nem történik, végig alvástevékenység regisztrálható. Az is bizonyos, hogy nem álomtevékenységgel és legkevésbé a holddal, vagy bármely égitest mozgásával (holdkóros elnevezés) kapcsolatos az alvajárás. Háttere és oka azonban a mai napig tisztázatlan, a legnagyobb valószínûséggel a központi idegrendszer érésével, fejlõdésével kapcsolatos. - Fogcsikorgatás – Általában valamely fogsorzáródási rendellenességgel, illetve stresszel, szorongással, különbözõ személyiségvonásokkal (túlzott önkontroll pl.), illetve ezek kombinációival áll kapcsolatban az éjszakai fogcsikorgatás. Amellett, hogy kellemetlen és igen komoly fájdalommal is járhat, rontja az alvásminõséget és komoly fogászati problémákat is okozhat.

Mikor forduljunk orvoshoz? - Az alvászavarok kezelése -

Amennyiben hetek óta észleljük alvásunk nehezítettségét, illetve azt, hogy napközben a szokásosnál fáradtabbak, álmosabbak vagyunk, teljesítõképességünk csökken, akár hangulatzavart, szexuális zavart, erõsebb szorongást is észlelünk, mindenképpen forduljunk orvoshoz. Az alvászavarok kezelésében a korlátlan altatószer használat (a fent már részletezett okokból kifolyólag) kifejezetten károsnak mondható. Mindenképpen tartózkodjunk az „öngyógyszereléstõl". Saját magunk sokat segíthetünk különbözõ életmódbeli változtatásokkal. Rendszeres testmozgás, fizikai aktivitás, ami „kifáraszt", a lefekvéssel kapcsolatos meghitt, inkább befelé forduló szokásrendszer kialakítása (olvasás, meleg ital kortyolgatása, meditáció, vagy relaxáció, a másnapi teendõk listázása stb.) a megfelelõ környezet biztosítása: kényelmes fekhely, megfelelõ hõmérséklet stb. Fontos, hogy lehetõleg ugyanabban az idõben térjünk nyugovóra nap, mint nap és lehetõleg még éjfél elõtt. Az alvászavarok kezeléséhez fontos tisztázni a zavar okait és a pontos tüneteket, ennek érdekében szükség lehet alvásnaplót vezetni, vagy alváslaboratóriumban mûszeres alvásvizsgálatot végezni. Az alvászavarok legnagyobb része valamely átmeneti helyzethez, pszichés problémához köthetõ, vagy pszichiátriai, illetve testi betegség részeként jelentkezik, ezért, mint már szó esett róla, elsõsorban ezeket az állapotokat kell kezelni. A kezelésben a gyógyszeres terápia mellett a már említett életmóddal, alváshigiéniával kapcsolatos viselkedésterápiák, valamint bizonyos esetekben (fõként a pszichés okokkal jellemezhetõ alvászavarok esetén) egyéb pszichoterápiás módszerek, a légzéssel kapcsolatos alvászavar bizonyos eseteiben, pedig akár mûtéti eljárások, akár különbözõ mûszeres segítõeszközök jönnek szóba. Fontos, ismert tény az alvásorvoslásban, hogy a páciensek egy része sokkal rosszabbnak ítéli meg alvását, mint az mûszeres vizsgálattal mérhetõ. Gyakran tapasztalható, hogy a kínzó alvászavarról panaszkodó alvása a mérések során teljesen épnek mutatkozik. Ennek magyarázata leginkább pszichológiai, személyiségbeli jellegzetességekben található meg. Ez súlyos gyakorlati probléma, és további óvatosságra int, külömös tekintettel a különbözõ altatók felelõtlen és korlátlan alkalmazására. http://drimmun.com




Szerzõ: Dr. Simon Viktória - weborvos.hu

http://drimmun.com



DR. IMMUN Egészségportál

Recommend Documents