Dr. habil. Phil. Klaus Hammer. A képzelet kozmosza - Leonard Kilian Dax munkái a kasseli-baunatali Bildungszentrum-ban

Dr. habil. Phil. Klaus Hammer

A képzelet kozmosza - Leonard Kilian Dax munkái a kasseli-baunatali Bildungszentrum-ban

Klaus Hammer: A képzelet kozmosza - Leonard Kilian Dax munkáiról _______________________________________________________

“A sokrétűség felismerése” -Objekt Nr. 5 (relief) Helyszín: Pausenhalle Méret: 700 cm magas, 350 cm széles, 60 cm mély Technika: vegyes tehnika

140


Mindannyiunk számára ismerős helyzet: látszólag figyelmesen hallgatunk valakit, de valójában egész máshol járunk - gondolatban képjelekké olvadó vonalakat és formákat viszünk fel a papírra. A szellem e tiltott birodalmából, a tudatalattiból jövő "automatikus írás" (écriture automatique) a szürrealisták formanyelvének kialakulásában is fontos szerepet játszott. A tudatalatti világlátásunkat rejtett kapcsolatok hálózatának leleplezésével újítja meg. Véletlen, emlékezet, előzetes ismeret, vágy és egybeesés egy új valóságot teremt: a "realitáson túli" (a szürrealitás) világát. Leonard Kilian Dax inspirációjának forrása is elsősorban ez. A hamburgi grafikus, festő, objektművész, designer és építész lapok százait látta el számsorokkal és kombinációkkal. A pontok, körök, félkörök, háromszögek, görbék, ellengörbék, spirál- és cikkcakkformák, félholdak, gerendák, szögek, téglalapok egy olyan konstellációhoz vezettek, melyek értelme a szemlélő gondolatában, a látvány és az egyéni tapasztalatok összevetése által kel életre. A jelek megértésének lehetősége a funkcionalizmusban keresendő: egyensúly, ritmus, visszhang, tartás, terhelés, gördülés, forgás, lebegés, sorakozás, összekapcsolás. A növekedés és a csökkenés érvényesülése. Művészetének mechanikai aspektusa a meditáció felé irányul. Az euklidészi geometria a funkcionális logikából itt olyan területre kerül, melyben még az álom logikája működik? Olyan rejtett természeti formákra gondolhatunk, mint a csíra, mag, spóra vagy olyan élettani folyamatra, mint a sejtnövekedés? A sejt alakú terek úgy rendeződnek össze, hogy az utalások, célzások, idézetek és optikai jelenségek zavarbaejtően sokarcú egyvelegét adják, melyeket a néző csak fokozatosan tud felfogni és megfejteni. Végeredményben Dax "absztrakt" formatalálmányai egy kozmikus rendszer tükörképeivé lesznek, a feszültség a materiálistól a pszichikai hatékonyságig kozmikus ábrába rendeződik. Dax a "kis világok" turbulenciáját

141


“Sumer III” - Objekt Nr. 2 ( táblakép ) helyszin: előcsarnok méret: 250 cm magas, 250 cm széles, 5 cm mély technika: akril, vásznon

142


mozgásélménnyé alakítja: képi világát a szétszóródások, koncentrációk, torlódások, érintők, sugárzások, világosodások, és elsötétedések archetipikus formái határozzák meg. A sugaraktól körbevett napok azonban nem csak mikroszkópikus sporádokra hasonlítanak, hanem forgó kerekekre, s a kozmikus összekapcsolódások nem csak a sejtképződésre, hanem a párhuzamosan ismétlődő technikai folyamat ritmusára is emlékeztetnek. Ezek a rajzos konstrukciók Dax festészetében, táblaképeiben és domborműveiben a tárgy nélküli színpadképekhez közelítenek. Formajegyei emlékműszerűek, rajzelemei nem behatárolt térben lebegnek: szimbolikusan többértelmű jelek, melyeket organikus elemei által gyakran ellentétesen tálal, és melyeket növekedésükben vagy visszafejlődésükben ragad meg. Dagadó, "termékeny" karaktert mutatnak: bizarr-ágú fák, félkörívek és négyszögű kapuk, pontok és körök, sakktáblaminta, fekete-fehér foltos alakok, hullámok és cikkcakkmozgások a mechanikus elemek tömörségével képi összefüggésekben egyesülnek, ilymódon nyerve jelentést. Akkordok és ritmusok könnyed játéka, az alap és felszín színvilágából, vezérvonalakból, távolságokból és ellentétekből létrehozva. Képjelek, melyekben - a konvex és konkáv közti feszültség mozgása révén - a formák ellentétei, a vonzás, olvadás, kopás tapasztalása válik eredménnyé. Azt hinnénk, hogy egy, a másodperc tört része alatt zajló folyamat tanúi vagyunk, melynek időbeli eltolódása új konstellációt eredményez. Miróhoz hasonlóan Dax is szimbolikus formák sokaságát halmozza fel - az ember testi valóságának egyszerűsített jeleit, az állatokéit, pl. a kutyáét, a kígyóét, a patkányét, a békáét; a növényvilágéit, mint a sokágú fákét és a tekeredő pálmákét; vagy kozmikus jeleket, mint a csillagok, a Hold, a Nap. Ezekkel az elemekkel, melyeket álomszerű képekben fűz össze, a saját valósága mellett a miénket is felidézi. Alak és tárgy, geometrikus és organikus játékos összhangjuk miatt nehezen elválaszthatóak egymástól. A kék, cinóber, sárga, zöld és fekete elemi színeit takarékosan, de tévedhetetlenül alkalmazza.

143


“A sokrétűség feltöltődése” - Objekt Nr. 4 ( relief ) Helyszín: Előadóterem előtere méret:200 cm magas, 280 cm breit, 60 cm mély technika: vegyes

144


A művész képi világának formáival és alakjaival teljesen azonosul, melyek az érzékelés és hangulatok legszélesebb skáláját adják vissza, a melankóliától a mohó életörömig. Egy kreatív én szenvedése és öröme jelenik itt meg elbűvölő színpadi előadásként, mely festői nyitottságában a spontán ötletek és szabad vonatkoztatások révén mindig új kifejezési lehetőségekre lel. A díszlet a formáknak szabad játékot biztosít, a képfelület elágazó, egymásba kötődő formakapcsolatoktól sűrűn telített, melyek állandóan új jelentések felismerését provokálják, egyszersmind korábban már tudomásul vett képzettársításokat oldanak fel és alkotnak újra. Asszociatív gondolkodás, nem logikusan futó, keresztül-kasul, ugrásszerűen, mozgalmasan, mely a tudatos és tudatalatti közötti összefonódást és a látható, az emlékezet és a jövő sejtésének összefüggéseit követi. Ez a harmadik dimenzióba, térformákba, objektekbe nyíló, képileg immanens, alogikus kozmosz megkérdőjelezi az illusztratív valóságleképezés kritériumait, ilymódon egy monumentalizált (lényegében építészeti) festészetet hoz létre, mely a rajzi és táblaképi kifejezések bevett szókincsét közvetíti. Dax architekturális szobrászatot hoz létre, melyet hengerre, hasábra, gömbre és T-alakra redukál. Azt is lehetne mondani: Dax a kulisszák mögé, a "varázshegy túloldalára" vezet, ahol a nyers építőanyag található. A színház érthetőbbé válik, ha az ember a kulisszák mögé tekint, ahol minden viszonylagos. A kétely tematizálódik a műalkotásban. Dax architektúrális struktúrája egy "Campus des guten Geistes", egy nyitott, mozgalmas és játékos találkahely, melynek lényege, mondanivalója a szoborhoz hasonlóan a körbejárás és szemlélődő időzés által válik megtapasztalhatóvá, amely mai világlátásunk összetettségét fejezi ki. Dax formai és színbeli szerkezeteivel a díszletét és a "szereplőt" közvetlenül a mozgással állítja színpadra művészi életterében.

145


“Szabad mozgástér” - Objekt Nr. 7 ( táblakép ) helyszín: Aula méret: 280 cm magas, 240 cm széles, 5 cm mély technika: akril vásznon

146


A figurális-tárgyi metaforák használata a műtárgy "működési mechanizmusának" több síkon történő megjelenítését célozza meg: a különböző felszínek változatosan modulált terepét látjuk, körbevéve "fajelekkel", faldarabokkal és ülőalkalmatosságokkal. Az alakok és a tárgyak alig szétválaszthatók. Az olyan különböző jelenségek, mint az "asztal" és "táj" metaforája ambivalens egységben jelenik meg. Már Gerrit Rietveld 1918-as piros-kékszéke sem csak bútordarabként funkcionált, hanem egyben plasztika is volt: egy rácsból és alapszínekből álló kétdimenziós minta plasztikai kivitelezése. Mondrian festményei különböző síkokon ugyanezt a témát vizsgálják: a lényeges megszabadítását a mellékestől és esetlegestől. Fénylő koordináták feldarabolt felszíne lett Mondrian ábrája az anyagról: egy színpad, melyből a fizikai világ minden vonatkozása kimarad. Daxnál egy bizarr asztal, egy szék, vagy egy fa szobra válik a környezet tárgyi allegóriájává, mint ahogy a rendelkezésre álló architekturális és az új, mesterséges tér használatának összekapcsolásával is a fantomszerű részletek imaginárius kiképzése kérdőjeleződik meg. Dax tudatosan egy "ellentájat" installál, melynek alkotórészei akár a Földre való absztrakt utalásként is értelmezhetők lennének, ha a különböző síkokon egymásra helyeződő munkák nem állnának abszolút irreális képzettársításokból. Az ilyen jellegű szembesítésnek bizonyítékul kell szolgálnia arra, hogy milyen viszonylagos a valóságérzékelésünk és milyen kreatív lehetőségek vannak a megkérdőjelezhetetlennek hitt összefüggések szabad felcserélésében. A mesterséges és imaginárius tér formai leegyszerűsítése nyomatékosítja, hogy egy idegen test ékelődött a valóság közepébe, mely a természet ellenpólusa, mint a tisztán szellemi vonatkozás helye.

147


“A lét pillanata” - Objekt Nr. 6 ( táblakép ) helyszín: felső Pausenhalle méret: 240 cm magas, 240 cm széles, 5 cm mély technika: akril vásznon

148


Itt nem arról van szó, hogy a művész egyben építész és az építész egyben művész szeretne lenni. Az építészetben a külső tér művészi alkotásként magától értetődően megőrzi legitimitását a konstruktivista látványra épülő variánsaiban is. Daxnál azonban a műalkotás geometriamentes térként lép fel, a színre vitelt szolgálja, a művészet eseményét és élménykarakterét hangsúlyozza. Ugyanígy a tiszta érzéseket és pontos érzékelési képességet is megcélozza: a kísérletet és analízist, megfigyelést és levezetést, gondolattársítást és összehasonlítást, referenciát és kontextust. A mi esetünkben az építészet mindenekelőtt teret bocsátott a műalkotás rendelkezésére -megjelenésében elementáris és redukált, zavaró impulzusok nélküli teret - tér és mű polaritása így szemmel láthatóan formálható. A néző közvetlenül lesz a képteremtés része: szeme az anyagi jelenségeken keresztül a képi- és térbeli jelek és azok összefüggéseinek magyarázatát érzékeli. A látható világ vázlatosan leegyszerűsített, gyermekien naiv rögzítése mellett lerövidített utalások és jelek, csomópontok és metszések állnak, melyeket Dax szabálytalan mintákban és bizarr metaforákban foglal össze. Műveinek nem a virtuális élet látszatát akarja kölcsönözni - a szemlélőnek a térbeli körülményekre való utalásként olyan tájékozódási pontot nyújt, melyek nem illúzionisztikus léptékkel értékelendők. A lehetőségekben gazdag játék széles mezeje, minden szituáció konglomerációja tárul a néző előtt fel, melynek szükségszerűen válik részévé, amint kapcsolatba kerül vele. Feltárul egy út az érzéstől a jelentésig, mely számára is bejárhatónak tűnik. A művészet és építészet baunatali szintézise átértékeli a műalkotás jelentését, melynek során egy, a Kasseli Documentával való érdekes, feszültséggel teli ellentét alakul ki.

149

Dr. habil. Phil. Klaus Hammer. A képzelet kozmosza - Leonard Kilian Dax munkái a kasseli-baunatali Bildungszentrum-ban

Recommend Documents