A művészi fantázia ereje Kilian Dax munkái a központjában
Volks
és
Raiffeisen
Bankok
oktatási
A művészet kreatívvá tesz. Így ma alig van olyan gazdasági nagyvállalkozás, amely ne vásárolna művészetet és a legfelsőbb főnöki irodákig ne prezentálná. Ezek szinte minden esetben különböző - és gyakran egymástól is nagyon különböző - művészek munkáiból létrehozott gyűjtemények. Esetenként fotórealisztikus munkák élnek együtt absztrakt festményekkel, plakát jellegű pop art képeknek kell helyt állniuk Joseph Boys mágikus objektjeivel szemben. Lehetséges következmények; az elérni kívánt sokoldalúság gyorsan tetszőlegessé válhat, az egyes művek elveszíthetik hatóerejüket és végül dekoratív tér- vagy faldíszítésnek tünhetnek. A Volks és Raiffeisen Bankok kasseli oktatási központja más megoldást mutat. Itt a művészet térátfogó erőteret teremt, amelyben az egyes művek kreatív impulzusai kölcsönösen erősítik fel egymást. Ez a sikeres koncepció nem művészetelméleti elgondolásokon alapul, a döntéshozókat sokkal inkább korszerű képzéstechnológiák vezérgondolatai irányították. Az egész egy jótettel kezdődött. 1992-ben a frankfurti Waldeck kastélyban egy jótékonysági összejövetelen a hamburgi képzőművész, Kilian Dax munkáit árverezték el. A legmagasabb ajánlattal Walter Weinkauf , a Hessen Rheinland-Pfalz Thüringen e.V. Frankfurt pénzügyi szövetség vezérigazgatója kapta meg. A diplomás közgazdász akkor még sem a művészt, sem a mű elméleti hátterének kontextusát nem ismerte, elsősorban a plasztika szokatlan és pozitívan hangoló formavilága ragadta meg. "Sejtettem, hogy ez a műtárgy még sokkal többnek a kiindulópontja lehetne." És így is lett. A 42 éves festő, objektművész, dizájner és építész nem éppen kényelmes beszélgetőpartner. Nem mintha udvariatlan lenne, ellentétben: a magyarországi születésű charmant megragadó és szellemes partner, olyan személyiség, aki a különc obcessziójával sem a mindenható piacnak, sem a divat mammomjának nem kínálja fel magát. A művésznek nemzetközi kiállítási sikerei ellenére nincsenek bajtársai és útitársai. Nem tartozik semmilyen csoporthoz, munkáit lehetetlen szokásos stílusjelzőkkel klasszifikálni. Kilian Dax munkáival körültekintően megfogalmazott társadalmi ellenállást tanusít. Nagyon is jól felismeri korunk konfliktusait, törésvonalait és kríziseit. De a jól jövedelmező
oppurtinista panaszkodások gyakorlata helyett a művészi fantázia erejére bízza rá magát. Képeiben, szobraiban és térkompozícióiban ötvözi a természet elementáris jelrendszerét a geometria formavilágának törvényeivel. Ebben az új, az ember és a teremtés között kialakuló dialógusban pozitív energiával töltött atmoszférikus terek jönnek létre, melyek a berögződött gondolatmintákat feltörik és utat nyitnak új megoldások kezdeményezésére.
"A képzéshez tér kell." Ez a vezérgondolat mértékadó az 1995 októberében Kassel Baunatalban megnyílt Volksbankok és Raiffeisen Bankok oktatási központjában. A nagyvonalúan elrendezett épületkomplexum a hallgatói termekkel, vendégszobákkal, étteremmel, aulával, szabadidős és kommunikációs egységekkel, ahol évente több, mint 100 ezer ember tanul, rendkívüli találkozóhely. Mert itt minden szinten és minden teremben intenzíven érintkezünk a képzőművészettel. A közel 200, kizárólag Kilian Daxtól származó mű kreatív energiával hatja át az oktatási központot. A 190 festményt, 4 nagy táblaképet, 2 domborművet, a szobrot és a térkompozíciót a pénzügyi szövetkezet társintézményei adományozták.
Meglehet, hogy a képző központ vendégeinek egy része Dax műveivel meglehetősen feszült viszonyba kerül, ám ez az intézmény tervezőinek, docenseinek és támogatóinak egyáltalán nincs ellenére. Walter Weinkauf : "Az építészet és a művészet nyíltságukkal, rizikóvállalásaikkal olyan mértékrendszert állítanak fel, amely azok számára is kötelezővé kell váljon, akik a gazdasági életben felelősséget hordoznak." Ez a figyelemfelkeltés az épület előtt álló nagy Funk dialog II. (1995) című szoborral kezdődik.
Már első pillantásra provokál a nagy geometrikus elem ragyogó sárgája, amely két henger formájú oszlopával egy kék nyomokkal mintázott fekete alapzaton nyugszik. A mű címe: Funk dialog II. már az első pillanatra értelmezhetőnek tűnik, amint látjuk, hogy a nagyobbik metál oszlop mellett a sárga térelemből csoportba fogott szenzorok törnek elő, a kisebbik oszlopba pedig - mint akusztikus transzferek - lyukak sorozatai vannak ütve. Infromációkat fognak fel, és kreatív hálózatra kapcsolva adják őket tovább. Programadó a nagy várakozócsarnok reliefjének címe is: A sokrétűség gazdagsága(1995)
A sokrétűség itt többek között a formai kontrasztok és a részben ellentmondásos anyagkombinációk használata által valósul meg. E reliefnek az anyagai pl. szőrme és polírozott fém vagy egy szigorú sakktábla, amely korrespondál amorf felületekkel. Kilian Dax nem elégszik meg vizuális effektekkel. Abból indul ki, hogy a látható világ végtelen képi sokoldalúsága korlátozott számú archetipikus jelrendszeren alapul. Amennyiben ezeket az ősjeleket - pl hullámvonalak vagy elágazások újra és újra rendezi és művészien egymásba szövi, Dax feltölti a teremtés dizájnját a művészi kreatívitás izgalmas energiáival. A szokásos optikai információk újrateremtett struktúrarendszere a nézőben azt a bizonyos irritációt képes kiváltani, amely teljesen új tapasztalatokhoz és felismerésekhez vezet. A Kassel Baunatal-i oktatási központ szemináriumainak résztvevői a művészi impulzusok hatása alól nem tudják kivonni magukat. Kilian Dax munkái nemcsak a hallgatói és a kommunikációs intézményrészekben vannak jelen, hanem a lakókomplexum mind a 153 szobájában megtalálhatók.
A kreatív hatásfelületek összpontosulnak a központ Campus centrumában, a bejárható Sumer III Fórum Liberalis térkompozícióban (1995). Kilian Dax ősjel kódexét a térbe transzponálta: a magas, sárga kapukonstrukció alatt az ember önálló, de kreatívan integrált elemévé válik a művészi kompozíciónak. Nem csoda, ha az intézmény vendégei mágikusan vonzódnak ehhez a műhöz. A térkompozícióban vitatkoznak, olvasnak, elgondolkodnak vagy éppen lazítanak. A hamburgi művész, Dax a Summer III Fórum Liberalis című térkompozícióval váltja be a racionalitás és a fantázia között közvetlenül átélhető kölcsönhatás vízióját. A térkompozíció az oktatási központ művészi energiaközpontja.
Frank Nikolaus Das Art-Magazin
