dr. Bolyky - dr. Sárik A fiatalkorúak bűnelkövetésére és a bűnelkövetések szankcionálására jellemző magyarországi helyzetről Rosszgyerek

H E LY Z eT E l e m z é s

d r. B o l y k y - d r. S á r i k

H E LY Z e T E l e m z é s A fiatalkorúak bűnelkövetésére és a bűnelkövetések szankcionálására jellemző magyarországi helyzetről 2015

Rosszgyerek

w w w. pr e s s le y r idg e . hu

H E LY Z e T E l e m z é s A fiatalkorúak bűnelkövetésére és a bűnelkövetések szankcionálására jellemző magyarországi helyzetről 2015

d r. B o l y k y O r s o l y a - d r. S á r i k E s z t e r

Készült a “Gyerekközpontú Igazságszolgáltatás – alternatív módszerek a magyar fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerében” (TPPA/2013/03/21) projekt keretében. A projekt a Svájci–Magyar Együttműködési Program társfinanszírozásával valósult meg.

A helyzetelemzés előkészítésében, a részanyagok elkészítésében közreműködtek

d r. G r u b e r A n d r e a , d r. G y u r k ó S z i l v i a , d r. K a t o n é d r. P e h r E r i k a , d r. K e c s k é s D ó r a , Rózsa Mónika, Somogyi Zsófia, S z e n t i r m a i J u d i t , d r. S z ő k e Á g n e s , d r. V a s k u t i A n d r á s , d r. V e l e z E d i t

ELŐSZÓ

A Pressley Ridge Magyarország Alapítvány és a Terre des hommes a Svájci-Magyar Együttműködési Program keretében valósították meg közös, a “Gyerekközpontú Igazságszolgáltatás – alternatív módszerek a magyar fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerében” elnevezésű projektjüket. A „Gyerekközpontú Igazságszolgáltatás“ célja, hogy növelje annak az esélyét, hogy a bajban lévő és bajt okozó, a törvénnyel összeütközésbe kerülő fiatalok elégedett, boldog és produktív állampolgárokká váljanak. Ezen cél érdekében 1.) a projekt során szisztematikusan felmértük a magyarországi helyzetet és igyekeztünk azonosítani azokat az igazságszolgáltatási rendszerben lévő erősségeket és akadályokat, amik a célcsoporttal való munka során megjelennek, 2.) tágítani igyekeztünk a rendszerben dolgozó magyar szakemberek alternatív módszerekkel kapcsolatos ismeretét, tudását, 3.) és egy olyan, alternatívaként használható ajánláscsomagot készítettünk, ami a rendszer által közvetlenül alkalmazható eszközöket, módszereket is tartalmaz. Ez a projekt egy kísérlet volt arra, hogy a svájci partner részéről kínált támogatás és szaktudás segítségével egységes és szisztematikus változást hozzunk a magyar igazságszolgáltatás hagyományosan büntető megközelítésébe. A célcsoportot azok a szervezeteket és egyének alkották, akik a fiatalkorúak igazságszolgáltatásában dolgoznak vagy általa érintettek. Többek között ügyészek, bírók, pártfogó felügyelők, egyetemek kriminológia tanszékei, civil szervezetek. A projekt eredményeként remélhető, hogy a szereplők fokozottabban tudatában lesznek azon eszközöknek és módszereknek, melyek a bebörtönzés alternatívájaként alkalmazhatók, továbbá egy olyan szakemberi és szakértői csoport jön létre, mely mélységében ismeri az alternatív módszerek alkalmazásának szükségességét. A projekt egyéb, kézzel fogható eredményeként elkészült egy helyzetelemzés; egy, a speciális magatartási szabályokra vonatkozó ajánlás elsősorban ügyészek és bírók részére; valamint egy, az ügy mellett elkötelezett kulcsszakembereket és szervezeteket tartalmazó adatbázis.

A projektet megvalósító szervezetekről A Pressley Ridge Magyarország Alapítvány olyan speciális modellt kínál a bajban lévő és bajt okozó gyerekeknek, fiataloknak, amelyben intenzív, rövid időtartamú, átmeneti oktatási és kezelési szolgáltatásban részesülnek. A Pressley Ridge magatartásmódosító rendszer képes az érzelmileg zavart és viselkedésükkel gondot okozó gyerekeket és fiatalokat eljuttatni arra a szintre, hogy sikeresen vissza tudjanak integrálódni családjukba, lakókörnyezetükbe, illetve a hagyományos tantervvel és módszerekkel működő iskolájukba.

1

Szenvedélyünk a „rosszgyerekek”. Olyan súlyos viselkedés zavarokkal küzdő gyerekekkel és fiatalokkal dolgozunk, akiknek a magatartása saját tanulásuk és egyéb sikereik útjába áll, és ezért nehéz szeretni őket. Módszertani rendszerünk segít nekik abban, hogy megtanulják kezelni saját magatartásukat, és így ők is azok lehetnek, amik: boldog gyerekek. Van saját tanodánk és programunk, de képzünk szakembereket is, akik ilyen gyerekekkel dolgoznak iskolában vagy más intézményben. Alapítványunknak jelenleg három fő tevékenységi területe van: 1. intézményi fejlesztés – olyan iskolákkal és bentlakásos programokkal dolgozunk együtt, amelyek hivatásuknak tekintik a nehezen szerethető gyerekekkel végzett munkát és komplex módszertani megoldásokat kerestek. 2. gyerekcsoportokkal végzett munka – tanodát és tanítás utáni prevenciós programot működtetünk, ahol a hangsúly a szociális készségek fejlesztésén van. 3. képzés és tanácsadás – pedagógusokat és a szociális ellátásban dolgozókat készítjük fel többek között krízisintervencióra vagy az élménypedagógia módszereinek alkalmazására. Ezek mellett a szakmapolitikai ügyek képviseletét is vállalt feladatunknak tekintjük. A Terre des hommes több évtizedes tapasztalattal rendelkezik a fiatalkorúak igazságszolgáltatása területén. A Tdh a fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatás rendszerének és szakpolitikai döntéshozásnak a megerősítését ösztönzi a kormányzati intézmények és civil társadalom támogatása által annak érdekében, hogy a gyerekekkel a Gyermekek Jogairól szóló Egyezménynek megfelelően bánjon a társadalom és a büntetés-végrehajtási intézetekbe zárás valós alternatíváit kínálja. A Tdh elköteleződését az alábbi alapelv tükrözi: „A fogvatartás a kivétel, a szabadság az alapszabály.” A Tdh kiemelten foglalkozik a kiskorúakat támogató specifikus keretek kialakításával/fejlesztésével, szakmapolitikai és a legmagasabb intézményi szintek bevonásával annak érdekében, hogy ezek a keretek nemzeti szinten legálissá váljanak. Tréningeket tart szakemberek (rendőrök, szociális munkások stb), és igazságszolgáltatásban dolgozók (ügyvédek, bírák és ügyészek) számára.

A helyzetelemzésről A magyarországi helyzet felmérésekor a jogszabályokból kiindulva a következő kérdésekre kerestük a válaszokat: • Jogszabályi környezet – hogyan bánik a jog a fiatalok bűncselekményeivel? • Hogyan alakul ehhez képest a gyakorlat? Milyen típusú büntetések kerülnek kiszabásra? • Mi alapján döntik el a bírók, hogy ki kerül börtönbe és ki kerül javító intézetbe? • Milyen típusú cselekményekre jellemző az, hogy inkább a fiatalok pszichés/életkori sajátosságaiból adódnak?

2

Alaphipotézisünk szerint a kis vétségeket is szükségtelenül kriminalizáló szemlélet, a fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatás jelenlegi inkább büntető-megtorló megközelítése eredményezi azt a helyzetet, hogy fiatalok egy része számára indokoltabbá válik az alternatív szankciók végrehajtása. A projekt ideje alatt szerzett tapasztalataink megerősítették az alapfeltevést: bár a jogszabályi keretek lehetővé teszik az alternatív szankciók alkalmazását és adottak egy nevelő szemléletű igazságszolgáltatási rendszer keretei, a gyakorlatban kevéssé érvényesül a jogalkotó ezen szándéka. A projekt keretei lehetőséget teremtettek számunkra arra, hogy ellátogassunk Svájcba és ott közvetlen tapasztalatokat szerezzünk az ott működő rendszerről, illetve egy képzés során svájci szakemberek további alternatív gyakorlatokkal ismertettek meg bennünket. A svájci és a Tdh partner országaiban meglévő jó gyakorlatokat is feltérképeztük a Tdh együttműködésével. Igyekeztünk válaszokat találni arra, hogy miért éri meg az alternatív/jóvátételi módszereket alkalmazni, milyen eredmények támasztják alá ezen szankciók eredményességét. A svájci példát látva a Tdh szakmai irányítása alatt több magyarországi szakemberrel együtt gondolkodtunk a szemlélet megváltoztatásának szükségességén és lehetséges lépésein. Hisszük, hogy a projektünk elindított változásokat, ha rendszer szinten még nem is, de a részvevő szakemberek hozzáállásában mindenképpen. Egy ilyen helyzetelemzés sosem lehet teljes, hiszen mindig akadnak újabb szempontok, amiket érdemes lehet figyelmbe venni. Ezt a dokumentumot éppen ezért nem is tekintjük véglegesnek, csupán egy munkaanyagnak, ami a későbbiekben természetesen tovább bővíthető. A helyzetelemzés végleges formába öntése, szerkesztése dr. Bolyky Orsolya és dr. Sárik Eszter munkája. Az előkészítés során a projekt hálózatában aktív szakemberek is részt vettek a munkában: dr. Gruber Andrea, dr. Gyurkó Szilvia, dr. Katoné dr. Pehr Erika, dr. Kecskés Dóra, Rózsa Mónika, Somogyi Zsófia, Szentirmai Judit, dr. Szőke Ágnes, dr. Vaskuti András, dr. Velez Edit. Mindannyiuk észrevételeit, gondolatait nagyon köszönjük!

3

AjÁNLÁS

Tisztelt Olvasó!

Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy részt vehettem a Terre des hommes és a Pressley Ridge közös munkájában, amin keresztül sikerült megismernem egy igazán gyerekbarát igazságszolgáltatási rendszert, ahol a gyerek érdeke abszolút elsőbbséget élvez. Hiszek abban, hogy a társadalomnak is ez az érdeke. Tiszta szívemből ajánlom, hogy minél több elemet vegyünk át abból a kíváló rendszerből, ami Svájban működik, persze figyelembe véve a hazai sajátosságokat. Ez az összefoglaló jelentés azért is fontos, mert rá tudott világítani azokra a magyarországi viszonyokra, amiket a jogalkotóknak figyelembe kell venni a gyerekbarát igazságszolgáltatási rendszer kialakításánál, vagyis esetleg ennek az igazán kitűnő rendszernek a „honosításánál”. Különösen a jelentős szociális különbségek azok, aminek vizsgálatától nem lehet eltekinteni. Ez a tanulmány ebben nagy segítséget tud nyújtani. A helyzetértékelés arra is jó, hogy mi jogalkalmazók is szembesüljünk ezzel a hatalmas problémával és a saját eszközeinkkel, természetesen a jogszabályokat betartva, próbáljunk legalább a szemléletünkön változtatni. A gyerek akkor is gyerek marad, ha bűncselekményt követ el. Ezért vele speciálisan kell bánni, kivételezett jogszabályokkal. Bízom abban, hogy már e tanulmány elkészítésével is gyerekbarátabb lesz az igazságszolgáltatási rendszerünk. A továbblépéshez szükséges az is, hogy mind a jelentés, mind a svájci módszer bemutatása elérhetővé váljon szélesebb körben, országszerte mindenhol a gyermekekkel foglalkozó nyomozók, ügyészek, bírák számára, hiszen ez a közös munka, gondolkodás csak akkor érheti el célját. Még egyszer köszönetet szeretnék mondani a szervezőknek és azoknak a csodálatos embereknek, akiket megismerhettem. Dr. Szabó Tünde, bíró

TA R TA L O M 1. Az ország alapvető demográfiai adatai 2. Az ifjúság a statisztika szemszögéből 3. A fiatalok bűnelkövetése: gyermekek, fiatalok, fiatal felnőttek 3.1. A büntetőjogi szabályozás 3.2. Statisztikai adatok: gyermekek, fiatalkorúak, fiatal felnőttek 3.2.1. Gyermekkorúak 3.2.2. Fiatalkorúak: 14 és 18 év közöttiek 3.2.3. Fiatal felnőttek 3.2.4. Összehasonlítás, arányok: gyermekek, fiatalok, fiatal felnőttek

4. A gyermekvédelem 4.1. A gyermekvédelem alapfogalmai: Alapellátás, veszélyeztetettség 4.2. A jelzőrendszer működése a KSH adatainak tükrében 4.3. A gyermek bántalmazása, súlyos elhanyagolása 4.4. Szakellátások 4.5. A gyermek családból történő kiemelése

5. A serdülők biológiai és pszichológiai sajátosságai és ezek büntetőjogi vonatkozásai 5.1. A serdülőkor biológiai és pszichológiai jellemzői

6. A fiatalkorúak körében alkalmazható szankciórendszer sajátosságai 6.1. Intézkedés a fiatalkorúak körében 6.2. Diverziós megoldások a fiatalkorúak körében: áttekintés 6.2.1. Megrovás 6.2.2. A vádemelés elhalasztása 6.2.3. A közvetítői eljárás: a tevékeny megbocsátás 6.2.4. A jóvátételi munka 6.3. Büntetések a fiatalkorúak körében

7. Fiatalkorú bűnelkövetőkkel kapcsolatos pártfogó felügyelői tevékenység 7.1. A pártfogó felügyelő tevékenységi köre általánosságban 7.2. A jelenlegi pártfogó felügyelet kialakulásának áttekintése a rendszerváltás óta 7.3. A pártfogó felügyelő fiatalkorú bűnelkövetőkkel kapcsolatos tevékenységei 7.4. Feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos pártfogói tevékenység 7.5. Megelőző pártfogás 7.5.1. 1. A Gyermekvédelmi törvény rendelkezései 7.5.2. 2. Az új Bv. törvény megelőző pártfogással kapcsolatos rendelkezése 7.5.3. 3. A pártfogói rendelet megelőző pártfogással kapcsolatos szabályai 7.5.4. A kockázatértékeléssel kapcsolatos rendelkezések 7.5.5. A megelőző pártfogással kapcsolatos eljárási szabályok (Pártfogói rendelet II/A. fejezet) 7.6. A pártfogó felügyelők képzése

8. A büntetőeljárás a fiatalkorúak körében 9. A fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézetei és azok helyzete, problémái 9.1. Fiatalkorú fogvatartottakkal kapcsolatos statisztikák 9.2. A fiatalkorú fogvatartottakkal kapcsolatos legfontosabb nemzetközi irányelvek, ajánlások 9.3. A fiatalkorú elkövetőkre vonatkozó büntetés-végrehajtási szabályokkal és a fogvatartás körülményeivel kapcsolatos észrevételek, problémák 9.4. Fiatalkorúak előzetes letartóztatásának elrendelése 9.5. A fiatalkorúak fogvatartási körülményeivel kapcsolatos tapasztalatok 9.6. Az új Büntetés-végrehajtási törvény fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezései 9.7. A fiatalkorúakra vonatkozó speciális szabályok 9.8. A javítóintézeti nevelés célja és szabályai

10. Statisztikák: váderedményesség, büntetések, intézkedések 11. Melléklet A Fiatalkorúak Országos Büntetés-végrehajtási Intézete – Tököl (Debreczy Márta bv. intézeti projektfelelős a TÁMOP-5.6.3. számú projekt szakmai műhelytalálkozóján, 2014.07.02. napján tartott előadása alapján készített összefoglaló)

6 7 10 11 13 13 15 16 17

18 19 22 23 26 27

29 31

35 36 41 41 41 43 45 46

49 49 51 52 55 56 56 56 58 59 60 61

64 68 68 69 70 71 72 73 74 78

82 83


1. A z ország alapvető demográfiai adatai Hazánk korfája öregedő, a születések és házasságkötések száma folyamatosan és radikálisan csökken, a halálozások, a válások száma pedig évről-évre nő. Ezek a leggyakrabban elhangzó - pesszimizmust tükröző, ámde valóságos – demográfiai adatok, amellyel hazánkat jellemezni szokták/szoktuk. Hazánkban a 80-as évektől kezdve folyamatosan csökkent a népesség. 1980-ban még 10.709.463 fő élt az ország területén, tíz évvel később ennél mintegy 350 ezerrel kevesebb (10.374.823), ami a 2000-es évek elejére továbbapadt és 10 millió 100 ezer körül stagnált. 2011-ben az ország népességfogyása elérte a lélektaninak mondható 10 milliós határt, és azóta a lakosságszám 9 millió 900 ezer környékén mozog. Magyarország lakossága 2014. január 1-jén 9 millió 877 365 fő volt. Magyarország negatív demográfiai tendenciáinak jó mutatója az élve születések számának alakulása és a halálozási ráta. 19801989 között az élve születések száma még 1.309.583 volt, ami a 2001-2011-es időszak végére már csak 1.021.668 maradt. Ez a majdnem háromszázezerre tehető visszaesés nagyon nagy mértékű fogyásnak tekinthető egy alig 10 milliós lakosságszámú országban. Számításba véve a halálozási adatok rapszodikus voltát is, egyértelműen negatív előjelű a lakosság természetes és tényleges szaporodása is.

6


2. A z ifjúság a statisztika szemszögéből Témánk szempontjából azonban a fiatal korosztályok relevánsak. A fiatalság, ifjúság, fiatalkor meghatározása, korcsoportos összetétele attól függ, hogy melyik tudományág szemszögéből elemezzük. A statisztikai gyűjtések, elemzések maguk is változatos korosztályi ’bontással’ dolgoznak. Magyarország leggyakrabban használt statisztikai forrása, a Központi Statisztikai Hivatal a 15-19, és 20-24 éves kategóriában végzi méréseit. A KSH adataira támaszkodva, megállapítható, hogy a 15-19 évesek és a 20-24 évesek száma a 80-as évektől a napjainkig tartó időszakban csökkent. A bázisévnek tekinthető 1980-ban, a 15-19 közötti korcsoport 650,492 főt számlált, 1990-ben ez a szám felugrott 766,856ra, 2001-ben a tinédzserek ismételten 668,609-en voltak, ami 2011-re 593,534 főre zsugorodott. A 20-24 éves korosztály létszáma is „hullámzott” az elmúlt harminc évben: 1980-ban és 2001-ben 800 ezres nagyságrendet, míg 90-ben és 2011-ben 618 ezer körül állt.1 Az adatokból az is jól látszik, hogy a két generáció egymástól lényegesen különbözik, hiszen a 20-24 évesek jellemzően 100-150 ezerrel többen vannak, mint az őket követő generáció, ami egyértelműen igazolja a népességcsoportok folyamatos zsugorodását. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a csökkenés ezekben a korosztályokban a nemek szerint egyenletesnek mondható: a fiúk száma 334752 főről 304 075-re apadt 2 , a lányoknál 315,740-ről 289,459-ra esett vissza3. A különbség ebben a körben nem mondható szignifikánsnak, hiszen hozzávetőlegesen 4000-rel volt nagyobb a fiúk fogyása, mint a lányoké, ami egyébként betudható a korosztályban még jellemző számszaki előnynek is. A 20 és 24 év közöttiek körében ugyanez a tendencia volt nyomon követhető, hiszen férfiak és nők létszáma azonos mértékben csökkent 98 ezer fővel.)4

férfi (15–19)

334 752

393 404

341 206

304 075

6,5

7,9

7,0

6,4

nő (15–19)

315 740

373 452

327 403

289 459

5,7

6,9

6,1

5,5

férfi (20–24)

415 158

346 861

414 606

317 039

8,0

7,0

8,5

6,7

nő (20–24)

398 759

331 792

394 696

301 196

7,2

6,2

7,4

5,8

1 Hazánkat – ahogy a legtöbb fejlett országot – régóta jellemzi ún. urna vagy hagyma alakú korfa, ahol a fiatal generációk száma csökken, az időseké pedig növekszik: társadalmunk tehát öregedő társadalom. „A demográfiai öregedés nem az egyes emberek által megélt évek múlásáról, gyarapodásáról szól, hanem arról, hogy a népesség tagjai között egyre többen, egyre nagyobb arányban vannak az idősebb korúak, illetve egyre kevesebben, egyre kisebb arányban a fiatalabb évjáratok. Az öregedés nem új keletű. 1880-ban (az ország mai területén) a legalább 60 évesek aránya 7%-ot, 1920-ban 9%-ot, 1960-ban 14%-ot és 2001-ben 21%-ot tett ki. A folyamat gyorsulását jelzi, hogy 1880–1920 között még csak 2, 1920–1960 között 5, 1960-tól 2001-ig már 7 százalékponttal emelkedett az idősek aránya.” Az idősek aránya azonban a 2011-es népszámlálás idején még a tíz évvel korábbinál is nagyobb volt.

7


„A statisztika (és például a jog is részben) az ifjúsági dimenzióban leginkább 15-18. 19-25, 26-29 éves életkori kategóriákat határozza meg. Igaz, hogy a mérés szempontjából kedvező a kategorizáció (értsd könnyű mérhetőséget biztosít) azonban a társadalomtudományok többsége nem egyszerű és jól definiálható életkori határokkal dolgozik, hanem a különböző élethelyzetek társadalmi összetevőit igyekszik megragadni. …Nehezíti a helyzetet, hogy a szociológia, szociálpszichológia, pszichológia, pedagógia és még ki tudja, hány tudomány különféleképpen határozza meg, elemzi, mutatja be, klas�szifikálja, leírja, tárgyalja a gyermekeket, serdülőket, kamaszokat, fiatalokat, fiatal felnőtteket, ifjakat stb. E fogalmi kakofóniában nehéz kihallani azokat a kánonokat, amelyek fogalmi fogódzót adhatnak”5 - összegzi a mérések és tudományágak nehézségeit Nagy Ádám. Az ifjúsággal foglalkozó tudományok és szakemberek véleménye a tekintetben azonban egybecseng, hogy az ún. posztmodern társadalomban az ifjúság attribútumai képlékennyé váltak, ahogyan a felnőtté válás szakaszai is széttöredeztek, vagyis nehéz az ifjúság határait pontos korosztályi csoportokban, ’tól-ig’ határok között megvonni. Az utóbbi évtizedekben a szociológia, ifjúságszociológia ’új ifjúságról’ és új ’ifjúságképről’ beszél. A felnőtté válás, amelyet a korábban a tanulmányok befejezése, a munkakezdés és a családalapítás viszonylag stabil triászával írtunk le, időben elváltak egymástól, így a felnőttség sarokpontjai – vagyis az ifjúsági életszakasz végpontja – bizonytalanná váltak. Az elmúlt 15-20 évben bekövetkezett gazdasági és társadalmi változások következtében a ’realizált demográfiai tervek’ is módosultak. Az ifjúság családalapítási ambíciói kitolódtak – alkalmanként eliminálódtak – a gyermekvállalási időpontja későbbi életszakaszra helyeződött (egy szűk keresztmetszetben meg is szűnt), a tanulmányokra szánt időtartam megnőtt: létjogosultságot nyert az élethosszig tartó tanulás modellje, a munkakezdés pedig – gyakran a fiatal szándékával ellentétben – nehézkessé, esetenként tartós munkanélküli időszakoktól tarkítottá vált. Jól jellemzi a fiatalok világképének, vágyainak – amelyek egyszersmind demográfiailag is releváns tervek – átalakulását az a felmérés, amelyet először a 80-as években végeztek el, majd húsz évvel később megismételték. Az ún. projektív tesztben arra kérték meg a fiatalokat, hogy írják le, elképzelésüket arról, hogy tíz év múlva milyen lesz egy napjuk. „…[A] szocialista időszakban a tanulók jövőre vonatkozó vízióiban hangsúlyosan jelen volt a család, a házasság, a belső harmónia, a biztos megélhetés, a gyermeknevelés és a férj előmenetele. 2001-ben ezzel szemben a karrier, a munka és a továbbtanulásra vonatkozó víziók domináltak, megjelentek az új együttélési formák és nem nagyon szerepeltek benne gyermekek.” (Magyar Ifjúság, H. Sas) A 2012-es Magyar Ifjúság kutatásban az adatfelvétel a 15-29 éves korosztályt érintette, vagyis a fiatalság fogalma a felmérésben széles értelmezést kapott. Az elemzés tanúsága szerint a terv és értékrangsor szintjén végbement változások nemcsak elképzelések szintjén érintették az ifjú generációkat, hanem effektíve teret is nyertek. Az élettervek, életmozzanatok átalakulása jellemző volt mindegyik kelet-európai országra, azonban az egyes lépések üteme eltérő volt, és hangsúlyozni kell, hogy a változások jellegét 2012-re már súlyosan érintette a gazdasági válság is.

5 Nagy Ádám: Az ifjúsági korosztályok meghatározásának egyéni életúton alapuló paradigmája, Magyar Ifjúság 2012 – Tanulmánykötet, 38. oldal

8


Az egyes tényezők – mint látni fogjuk – szorosan és körkörösen összefüggnek egymással. A mérés adatai szerint a fiatalok körében megnőtt a munkanélküliség. „A gazdasági aktivitás tekintetében 2008-ban még a fiatalok 44 százaléka nyilatkozott úgy, hogy dolgozik (akár bejelentve, akár nem, akár pedig vállalkozóként), a 2012-es adatfelvétel idején viszont már csak 39 százaléka dolgozott a 15-29 éves fiataloknak.” (Magyar Ifj. 25.) A felmérés saját adataiból is az derült ki, hogy a kérdezett korosztály 26%-a volt már regisztrált munkanélküli. Az adatok azonban nemcsak a munkanélküliség vonatkozásában változtak 2008 óta, hanem a tanulmányokat illetően is. 2008-ban a mintába került fiatalok 57% százaléka már befejezte iskolarendszerben folytatott tanulmányait, ez az arány most 53 százalék, de jellemző, hogy további 31 százalékuk úgy nyilatkozott, hogy a tanulmányait sikeresen befejezte, ugyanakkor elképzelhető, hogy a későbbiekben tanulni fog.” (uo. 26. old.) Vagyis – ahogyan arra a fentiekben utaltunk – az élethosszig tartó tanulás programja (részben kényszerből, részben pedig saját elhatározásból – az egyéni élettervek szerves részévé vált. Egyrészt a gazdasági törvényszerűségek és szükségszerűségek okán, másrészt pedig a posztmodern életút/menetrend széttöredezettsége okán (ld. Zinnecker + Nagy Ádám) a fiatalok lakhatása illetőleg a független otthonteremtésre vonatkozó tervek is megváltoztak. A fiatalok jelentős része otthonát tekintve is egyre inkább a szülői házhoz kötődik. 2004-hez képest is 6 százalékkal nőtt azoknak a 15-29 éveseknek az aránya, akik a szüleikkel éltek, ami már az ezredfordulón sem volt alacsonynak tekinthető a 65%-os részaránnyal. Természetesen figyelembe kell venni, hogy a vizsgált korosztály igen széles, és a ’tinédzserek’ körében a szülőkkel való együttélés evidensnek tekinthető, azonban az a tény, hogy a szülőkkel való együttélés növekedésével egyidejűleg éppen a saját vagy élettárs lakásában élők száma apadt 20 százalékról 16 százalékra, azt jelzi, hogy az idősebb korosztályok is egyre tovább maradnak a Mama-hotel lakói. A fenti tényezők együttesen értelemszerűen befolyásolják a demográfiai terveket is. „A felsőoktatás expanziója, a nők növekvő aránya a felsőoktatásban, az egyéni karrier és önmegvalósítás felértékelődése stb. szignifikáns hatással vannak az egyes életszakaszokhoz kötődő demográfiai események bekövetkeztére: házasságot helyettesítő együttélések növekedése, születésszám csökkenése, a születések számán belül intenzíven nő a házasságon kívüli születések száma, az anyák első szüléskori átlagéletkora emelkedik, a válások száma magas maradt.”6 A 2012-es Magyar Ifjúság felmérés szerint a 15 és 29 év közötti fiatalok 20 százaléka élt eddigi élete során élettársi kapcsolatban, ugyanakkor 51%-uknak volt a felmérés időpontjában párkapcsolata. „A legfiatalabb 15-19 éves korosztályban a fiatalok egyharmadának (32 százalék) van jelenleg párkapcsolata, a 20-24 éveseknél 59 százalék nyilatkozott így, a 25-29 éveseknek pedig a kétharmada (65 százalék) mondta ezt. Azok aránya, akinek életük során volt már párkapcsolata, rendre 47,75 és 78 százalék az egyes korcsoportokban. Ez utóbbi adat - írja a szerző – azért elgondolkodtató, mert, ha a 25-29 éves korban lévő fiatal felnőttek 22 százalékának még nem volt élete során párkapcsolata, akkor a stabil, tartós együttélést biztosító kapcsolatok kialakításának esélye is csökken a későbbi életkorokban.” 7 6 7

Domokos Tamás: Magyar fiatalok és a demográfiai átmenet. Magyar Ifjúság Tanulmánykötet, 16. oldal Domokos Tamás: im. 18. oldal

9


3. A fiatalok bűnelkövetése: gyermekek, fiatalok, fiatal felnőttek „A szociológia, a szociálpszichológia, pszichológia, pedagógia stb. is meghatározza (néha sokféleképpen, de biztos, hogy a statisztikától eltérően) az ifjúsági korosztályokat, pl. ifjú az, aki a felnőtteknek fenntartott társadalmi pozícióban még nem rendelkezik önálló döntési joggal; az ifjúkor az intellektuális és szociális képességek kifejlődésének szakasza, a felelősségtudat, értékek és normarendszer még nem stabil, így az egyén nem önálló és teljes önrendelkezésre még nem alkalmas.”8 A fiatalok illetőleg a fiatalkor meghatározása – ahogyan azt a fentiekben láttuk – tudományáganként eltérő, így a büntetőjog fogalma is különbözik mind a polgári jog által használt meghatározástól – és ahogyan azt az alábbiakban látjuk majd – a gyermekvédelem fogalmától is. A Polgári Törvénykönyv értelmében (2013. évi V. tv.): 2:10. § [A kiskorúság] (1) Kiskorú az, aki a tizennyolcadik életévét nem töltötte be. A kiskorú a házasságkötéssel nagykorúvá válik. (2) Ha a házasságot a bíróság a cselekvőképesség hiánya vagy a kiskorúság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt érvénytelennek nyilvánítja, a házasságkötéssel szerzett nagykorúság megszűnik. (3) A házasságkötéssel megszerzett nagykorúságot a házasság megszűnése nem érinti. A polgári jog tehát a tizennyolc év alatti személyt kiskorúnak tekinti, vagyis külön fogalmat használ a tizennyolcadik életévüket be nem töltöttekre. A házassághoz azonban olyan jogkövetkezményeket fűz, amelynek következtében a fiatal felnőtt korba léphet. Másképpen fogalmazva a házasságot a jog olyan intézménynek tekinti, amelyhez törvényi vélelemként hozzáköti a felnőtté érést. Megjegyzendő, hogy míg a korábbi Ptk. a 16. életévtől tette lehetővé a gyámhatóság engedélyéhez kötött házasságkötést, a hatályos Ptk. a 16. életévre nem tesz utalást. A házasság felbontása nem eredményezi a nagykorúság megszűnését, azonban, ha a gyámhatósági engedély vagy a cselekvőképesség hiánya miatt lesz érvénytelen a házasság, úgy a nagykorúság is megszűnik. 2:11. § [A korlátozottan cselekvőképes kiskorú] Korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét betöltötte és nem cselekvőképtelen. 2:12. § [A korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozata] (1) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozatának érvényességéhez - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - törvényes képviselőjének hozzájárulása szükséges. Ha a korlátozottan cselekvőképes kiskorú cselekvőképessé válik, maga dönt függő jognyilatkozatainak érvényességéről. 8

Nagy Ádám: Az ifjúsági korosztályok meghatározásának egyéni életúton alapuló paradigmája, In: Magyar Ifjúság, Tanulmánykötet, 38. oldal

10


A polgári jog – ugyanúgy ahogyan a büntetőjog – ismer egy átmeneti kategóriát a gyermekkor és felnőtté válás között. Másképpen fogalmazva a 14. életévet a polgári jog is egyfajta határvonalként fogadja el, amikor a kiskorú már a törvényben meghatározott jognyilatkozatokat érvényesen is tehet, de főszabály szerint ezeknek az érvényességéhez az kell, hogy a szülők/törvényes képviselők hozzájáruljanak. 2:13. § [A cselekvőképtelen kiskorú] Cselekvőképtelen az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét nem töltötte be. 2:18. § [A kiskorú cselekvőképességének korlátozása gondnokság alá helyezéssel] (1) A bíróság a kiskorút a tizenhetedik életévének betöltése után a nagykorúakra irányadó szabályok szerint cselekvőképességet részlegesen vagy teljesen korlátozó gondnokság alá helyezheti. (2) A gondnokság alá helyezést a kiskorú törvényes képviselője is kérheti. (3) Ha a bíróság kiskorút helyez a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá, a gondnokság hatálya a nagykorúság elérésével áll be, de a kiskorú már az ítélet jogerőre emelkedésével cselekvőképtelenné válik. A polgári jog cselekvőképtelennek tekinti a tizennégy évnél fiatalabbat, jognyilatkozatai a törvény erejénél fogva, érvénytelenek. Új szabályozása a polgári jognak az, hogy a tizenhetedik életévhez is jogi következményeket kapcsol, mégpedig akképpen, hogy a 17 évest a nagykorúakra vonatkozó szabályok értelmében helyezhetik gondnokság alá, vagyis a cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezéssel nem kell a tizennyolcadik életévet megvárni, ugyanakkor ebben a körben már nem az érintett kiskorúsága lesz a cselekvőképességének a gátja, hanem a tizenhét éves elmeállapota.

3 .1 . A b ü n t e t ő j o g i s z a b á l y o z á s 2013 júliusáig a büntetőjogi szabályok érdemben egybeestek a polgári jogi kategóriákkal, hiszen a büntetőjog is a 14. és 18. életévet tekintette relevánsnak a bűncselekmény következményeinek belátása szempontjából. A 2012. évi C. tv. hatályba lépéséig a fiatalkorúak egyet jelentettek a 14 és 18 közötti korosztállyal. Az 1978. évi IV. számú törvény azokat kezelte büntetőjogi értelemben fiatalkorúként, akik a bűncselekmény elkövetésének napján betöltötték a 14. életévüket. „A büntethetőség az elkövető 14. születésnapját követő első nap 0 óra 0 perc 0 másodperckor kezdődik.”9 A törvény tehát egyértelműen egy születésnaphoz, egy időbeli pillanathoz kötötte a fiatal érettségét. Ugyanez volt a helyzet a fiatalkor felső korhatárával is, amely a 18. életévet tekintette cezúrának, mégpedig akképpen, hogy „[a] fiatalkorúak vonatkozó rendelkezések alkalmazásának van helye, ha a terhelt a 18. életévének betöltése napján követi el a bűncselekményt.”10 Az 1978. évi IV. törvény tehát sztrikt határok közé helyezte el a fiatalkor büntetőjogi értelemben vett életszakaszát, azt a periódust, amikor a büntető igazságszolgáltatás már „számon kér”, de még nem büntet teljes erejével. A 2013. évi C. törvény ezt a szabályozást módosította: a büntethetőségi korhatár

9

Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kommentárja, 104. oldal Vaskuti András: Életkor és belátási képesség a magyar büntetőjogban – jogalkotási és jogalkalmazási kérdések, 7. oldal, Krim. Közlemények 65., Magyar Kriminológiai Társaság, 2008., Budapest, BH1987.267

10

11


részleges leszállításával. Az említett jogszabály hat bűncselekmény vonatkozásában szállította 12 évre a büntethetőség korhatárát: az emberölés, az erős felindulásból elkövetett emberölés, a halált okozó testi sértés, az életveszélyt okozó testi sértés, a rablás és a kifosztás vonatkozásában. Ebben a korosztályi csoportban – a 12 és 14 évesek között – a büntethetőség nem vált automatikussá, vagyis a jogalkotó a 12. életév betöltését még a felsorolt, nagyon súlyos bűncselekmények vonatkozásában sem tekintette elegendőnek ahhoz, hogy automatikusan büntetőjogi következményeket helyezzen kilátásba. Azoknál a 12. életévüket betöltött fiatalkorúaknál, akik a jogszabályban felsorolt valamely deliktumot megvalósították, a jogalkalmazónak – nevezetesen az ügyészségnek és bíróságnak – vizsgálni kell, hogy a fiatal rendelkezik-e a bűncselekmény következményeinek felméréséhez szükséges belátási képességgel. A belátási képesség fogalmát a törvény nem határozza meg, és az ügyészség és a bíróság között vita van a tekintetben, hogy a belátási képesség megítélése szakkérdés vagy bíróság által eldöntendő jogkérdés legyen. A jogszabály azonban következetes és egyértelmű annak meghatározásában, hogy a tizenkettedik életévét betöltött, ámde a tizennégy évet el nem ért fiatallal szemben büntetés nem szabható ki, csak büntetőjogi intézkedés. A legsúlyosabb – elzárási elemet is tartalmazó – intézkedés velük szemben a javítóintézeti nevelés lehet. Noha a kriminológus szakma, illetőleg a gyakorló jogalkalmazók is megfogalmazták kételyeiket azzal kapcsolatban, hogy a 12-13 éves illetőleg a 21 éves bűnelkövető ugyanabba az intézménybe kerülhet, azt mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy a javítóintézet intézménye a gyermekvédelem rendszeréhez, nem pedig a büntetés-végrehajtáshoz tartozik, és mint ilyenekben az intézményigazgatók döntési jogkörükben komoly odafigyelést tanúsítanak a tekintetben, hogy az egyes korosztályi csoportokat külön részlegen helyezzék el. Vagyis – ismerve a javítóintézetek vezetőit, szinte teljes bizonyossággal kizárható az, hogy a tizennégy év alatti bűnelkövetők és a tizennyolc évnél idősebbek egy csoportban, egymás közelében kerülnének elhelyezésre. A büntethetőség felső korhatára azonban az új törvény értelmében is a 18. életév maradt, és a fiatal felnőtt kor nem került releváns büntetőjogi kategóriaként az új Btk-ba sem. Mindazonáltal a magyarországi helyzetelemzésben is fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a büntethetőségi korhatár szabályozása nagyon eltérő még Európán belül is. A büntethetőségi korhatár alakulása Európán belül 11 7. életév Írország 8. életév Görögország, Skócia 10. életév Anglia, Wales, Franciaország 12. életév Hollandia, Portugália és Kanada (Magyarország 6 bűncselekmény vonatkozásában) 13. életév Lengyelország 14. életév Ausztria, Észtország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Németország, Olaszország, Szlovénia, Spanyolország 15. életév Csehország, Dánia, Finnország, Szlovákia, Svédország 16. életév Belgium 11

Csemáné Váradi Erika: A gyermek- és fiatalkori bűnözés általános kérdései, A Kriminálpolitika- és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve, Budapest, 2009. szerk: Borbíró Andrea-Kerezsi Klára, 251. oldal

12


„A büntethetőség alsó korhatára tekintetében a nemzetközi – például az ENSZ – dokumentumok sem jelentenek segítséget, hiszen sem a Pekingi Szabályok, sem a Rijádi Irányelvek, sem a New York-i Egyezmény nem nevez meg egységes alsókorhatárt.” – írja Váradi Erika.12 A szerző azonban arra is utal, hogy a legtöbb európai országban ez a korhatár a 14. életév. Ugyanakkor látható, hogy ….”[A]z életkori skála 7. és 16. életévig terjed – azaz kétszer annyi élettapasztalat, tudás, érettség mellett tartja indokoltnak a belga jogpolitika a bűncselekmény elkövetésére adott ilyen intézményes reakciót, mint az ír.”13 – folytatódik Váradi a tanulmányában. Azt azonban tisztázni kell, hogy önmagában a büntethetőségi korhatár a büntetés tartalmáról érdemit nem árul el. Az alábbiakban, a szankciórendszer elemzésénél részletesen bemutatjuk a büntetési rendszer mibenlétét, amely valóban teljes körű képet ad a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatás rendszeréről.

3 . 2 . S t a t i s z t i k a i a d a t o k : gyermekek, fiatalkorúak, fiatal felnőttek 3 . 2 .1 . G y e r m e k k o r ú a k Az alábbiakban tekintsük át azt, hogy az érintett korosztályok – vagyis a büntetőjogi értelemben vett gyermekek és fiatalkorúak – bűnelkövetése hogyan alakult a statisztikák tükrében. A két korosztályt – bár az életkori bontás büntetőjogi szakaszolást tükröz – azért elemezzük együttesen, mert kriminológiai értelemben a gyermek- és fiatalkori bűnözés egy egységet alkot. A kriminológia tudománya – a korosztályi sajátosságok hasonlósága okán – a tizennégy évnél fiatalabb és a tizennégy és tizennyolc év közötti bűntetteseket együttesen kezeli. Az ifjúság szerepének megváltozása, illetőleg a felnőttkort kijelölő stabil ’bástyák’ megbillenése okán az utóbbi évtizedekben a kriminológia a fiatal felnőtt korosztályokat (18-24 év közöttiek) is a fiatalkorúakkal azonos körben elemzi. Elmondható tehát, hogy a kriminológia korosztályi meghatározása közelebb áll a gyermekvédelemben használt korcsoportos bontáshoz, mint a büntetőjogi kategóriákhoz. A statisztikai elemzéshez az Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Statisztikát használjuk forrásként, tekintettel arra, hogy ez a legkiterjedtebb és legkönnyebben elérhető adatbázis. Természetesen a statisztikák értelmezésekor szem előtt kell tartani, hogy az ENYÜBS az eljárás alá vont, gyanúsított személyeket lajstromozza, ami értelemszerűen szélesebb kört mutat az elítélteknél. A legfiatalabb korosztályok bűnözését elemezve, kiderül, hogy az elmúlt években a gyermekkorú bűnelkövetők száma folyamatosan csökkent. 2003-ban (és előtte évtizedeken át) a 14 év alattiak bűnelkövetése rendre 3-4000 körül mozgott, időnként a négyezres határhoz kicsit közelebb mozdulva (2004: 3963), máskor eltávolodva onnan (2003: 3533; 2005: 3565; 2007: 3387). A 2008-as, kiváltképpen pedig a 2009-es év cezúrának bizonyult: 2008-tól már egyértelművé vált a csökkenés (3433), 2009-re azonban az elkövetők száma már elhagyta a 3000-es tartományt is a 2573-as számmal, és a 2012. évig ebben a nagyságrendi dimenzióban maradt. 2012-ben az elkövető gyermekek 2604-en voltak. 12

Im. 250. oldal

13

Im. 250. oldal

13


A statisztikák, illetőleg a bűnelkövetői tendenciák értelmezését az sem változtatja meg, ha azt a demográfiai változások - azaz a folyamatos népességfogyás – kontextusában szemléljük. Míg 2003-ban a 100 ezer lakosra jutó gyermekkorúak aránya 0,24% volt, addig ez 2012-re már 0,19%-ra apadt. A gyermekkorúak körében állandónak tekinthető a nemi megoszlás: 17% körüli a lányok részesedése, a többi deliktumot jellemzően fiúk követik el. 2010-ben volt e tekintetben egy alkalommal kiugrás, amikor a lányok követték el a büntetendő cselekmények majdnem 20%-át (19,22%), de jellemzően ennél kevesebb a fiatal lányok aránya a tizennégy év alatti korosztályban. A gyermekek közül – évről évre – a 12-13 évesek követik el a legtöbb büntetendő cselekményt. 2012-ben a gyermekkorú elkövetők közül 40,6%-a volt 13 éves és 25%-a 12 éves: vagyis a tizennégy év alatti bűntettesek 65,6% vagyis majd’ kétharmada tartozik az új Btk. módosítása által érintett korosztályba, így a törvénymódosítás a gyermekkorúak körében tapasztalható életkori megoszlás által alátámasztható. A 2013-as évben – a Legfőbb Ügyészség Tájékoztatója szerint – 2154 gyermekkorú követett el büntetendő cselekményt. Különösen érdekes tendenciákkal szembesülünk akkor, amikor az elkövetett bűncselekmények típusait vesszük górcső alá, kiváltképpen azért, mert a 2013. évi szigorítást a törvényalkotó (egyéb indokok mellett) a gyermekkorúak által elkövetett erőszakos cselekmények növekvő előfordulásával indokolta. A vagyon elleni bűncselekményt elkövetők aránya folyamatosan csökkent az elmúlt időszakban: míg korábban a deliktumok 71,42%-a vagyontárgy ellen irányult, addig 2012-ben ez már mindössze 59,6% volt.14 Radikálisan csökkent a lopások, a betöréses lopások száma és a 12 éves kortól büntetendővé nyilvánított rablásoké is (193 helyett 2012-ben már csak 95 rablással találkoztunk a bűnügyi statisztikákban), vagyis a büntetőjogi értelemben vagyon elleni bűncselekménynek, ám kriminológiailag erőszakosnak számító rablás tehát – ellentmondva a törvényi indoklásnak – nemhogy növekedett volna, hanem határozottan csökkent. 2008. és 2012. között két bűncselekménytípus elkövetői körében volt létszámnövekedés: a személy elleni, valamint a közrend elleni bűncselekmények között, szűkebben a szándékos testi sértések és a garázdaságok száma nőtt. Ez utóbbi, az öt év folyamán a 13%-os részesedését 21,39%-ra növelte a gyermekek között.15 Földrajzilag évtizedek óta változatlan a kriminológiai térkép a tekintetben, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye a listavezető a gyermekkorú elkövetők között. A megye részesedése az összbűnözésben tendenciaszerűen minimum 13-14% volt, 2013-ban azonban ezt is jóval meghaladó arányt találtunk a megyében: a vizsgált korosztály 18,51%-át. Borsodot – szintén hagyományosan – Szabolcs-Szatmár-Bereg megye követte (átlagosan 11-12%-os részesedéssel), majd Hajdú-Bihar (8-9%), Jász-Nagykun-Szolnok (6-7-8%) a főváros (7% körül) és Pest megye (5-6%) következtek. Változást a megyékben mindös�sze a Borsod megyében tapasztalt még magasabb arányszám jelentette, illetőleg az, hogy Hajdú-Bihar részesedése némileg csökkent, míg Jász-Nagykun-Szolnokban enyhe növekedés mutatkozott a nem büntethető generációk körében.

14

Numerikusan: 2008-ban 2452, míg 2012-ben 1552 vagyon elleni cselekményt elkövető gyermeket regisztrált a rendőrség. Azonban ezek közül a bűncselekmények közül sem azoknak a száma nőtt, amelyre a törvény a szigorító rendelkezést bevezette: nem az életveszélyt és halált okozó testi sértések száma emelkedett, hanem a súlyos testi sértéseké és a garázdaságoké. 15

14


Felszínes adatokat találunk azonban akkor, ha az elkövetők családi hátterét elemezzük az ENYÜBS alapján. Orientációs pontként a statisztikák elfogadhatók, azonban kutatási eredményeink jól mutatják azt, hogy mennyivel változatosabb, és szomorúan színesebb a bűntettes fiatalok családi „háttere”, mint ami az összbűnözési adatokból felszínre kerül. A 14 év alattiaknak – a rendőrségi, ügyészségi statisztikák alapján – 75-78%-a élt ún. kétszülős, strukturálisan ép családban a büntetendő cselekmény elkövetésekor. Egyedülálló szülő neveli a gyerekek 10-12%-át, nagyszülő, nevelőszülő gyám pedig 2-3%-ukakat.

3.2.2. Fiatalkorúak: 14 és 18 év közöttiek A fiatalkorúak bűnelkövetése abszolút számokban és a lakónépességhez viszonyított arányszámában is meglepő stabilitást mutat évtizedek óta. Ha csak az elmúlt 10 évet vesszük alapul, megállapítható, hogy a 10-11 ezres nagyságrend nem változott, sőt a korosztályhoz viszonyított arányok sem, hiszen évről évre 2,05% és 2,48% között mozog a lakónépesség arányában a fiatalok bűnelkövetése. (Ebben detektálható ugyan bizonyos hullámzás, de ez sokkal inkább ad hoc, mintsem rendszerszerű, és nincsen olyan mértékű és tendenciaszerű csökkenés vagy növekedés, amely a háttértényezőkben bekövetkezett releváns változásokról tanúskodna.) 2013-ban a fiatalkorú bűntettesek száma – a Legfőbb Ügyészség adatai szerint – 10473 fő volt. A fiatalkorú bűnelkövetőknek a 14-18%-a lány: 2012-ben 17,59%-ot tettek ki a nők a korosztályban. Korcsoportos bontásban is a papírforma érvényesült: a tizennégy és tizennyolc év közötti bűntettesek 16-18%-a 14 éves, a 15-16-17 éves korosztály nagyjából egyformán osztozik a bűncselekményeken (23-24% a tizenöt évesek, 28-29% a tizenhat évesek és 29-31% a tizenhét évesek részesedése). A fiatalkorú elkövetők családi hátteréről ugyanaz mondható el, mint a gyermekekéről. A statisztikák szerint a terheltek 60-70%-a él kétszülős családban (2010-ben a fiatalkorúak 70,23%-a élt vérszerinti szüleivel, 2012-ben pedig 62,29%-uk). Egyedülálló szülő neveli a terheltek 15-20%-át (2008-ban 20,87%-ukat, 2009-ben 15,53%-ukat), testvérnél vagy más rokonnál a bűntettes fiatalok kevesebb, mint 1%-a él és 2-3% körül mozog azoknak az aránya, akiket nagyszülő, nevelőszülő vagy gyám nevel, illetve egyéb helyen tartózkodik a bűncselekmény elkövetésekor. Releváns adat a fiatalkorú elkövetők között a nevelőotthonban, intézetben élők aránya, ami rendre 8-12% körül mozog a fiatalkorú terheltek között. Érdekes kérdés az, hogy a terhelt és sértett között milyen kapcsolat volt a bűncselekmény idején. A legtöbbször – azaz az eseteknek majdnem a felében (36-46%-ban) – a tinédzserek idegen sérelmére követték el büntetendő cselekményüket, második helyen az a kategória állt, amikor nem derült ki a terhelt és a sértett kapcsolatáról semmi (29-42%-ban), és mindössze a dobogó harmadik helyén szerepeltek azok, akik cselekményüket ún. egyéb ismerős sérelmére (8-12%) valósították meg. Előfordult, hogy a bűnelkövető iskolatársa (5-8%) ellen fordult, barátjának okozott kárt (1-2%), de nagyon ritka volt az, hogy szomszédja (0,8-09%) vagy esetleg távolabbi (ún. egyéb) hozzátartója lett deliktumának áldozatává. Összegezve azonban elmondható, hogy a fiatalok büntetendő cselekményeik tetemes hányadát számukra ismeretlen ember vagy távoli ismerős sérelmére követik el.

15


A fiatalkorú bűnelkövetőkről az elmúlt évtizedekben folyamatosan hangsúlyoztuk, hogy köreikben a vagyon elleni bűncselekmények elkövetése a jellemző leginkább. Tradicionálisan az általuk elkövetett deliktumok 60-70%-át tették ki a vagyontárgy sérelmére elkövetett bűncselekmények, ez a trend azonban jelentősen megváltozott. 2008-ban még 60,7% volt a fiatalkorú elkövetők által megvalósított vagyon elleni bűncselekmények aránya, 2009-ben csak 57,1%, 2010-ben 55,14%, 2011-ben 53,85%, 2012-ben pedig már 51,12%, ami azt jelenti, hogy egy folyamatos és – az elmúlt évtizedeket alapul véve – radikális csökkenésnek lehetünk szemtanúi ebben a bűncselekménytípusban.16 A fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények között határozottan emelkedett a közrend elleni vétségek és bűntettek száma, azon belül is leginkább a garázdaságoké. Míg 5 év ezelőtt 2707 közrend elleni bűncselekményt tartalmazott a bűnügyi statisztika, addig 2012-ben ez már 3082 volt, ami 7%-os emelkedést jelentett. A kábítószerrel visszaélés ezzel szemben alig növekedett, legalábbis az ENYÜBS szerint, az elkövetők száma 5-600 fő körül tetőzött és stagnált.17 Amennyiben viszont az elítéléseket vesszük górcső alá, kiderül, hogy 2005-ben 6206 fiatalkorút ítéltek el a bíróságok, 2011-ben 6301-et, és ez a szám 2013-ra már 5623-ra apadt.

3.2.3. Fiatal felnőttek Bár büntetőjogi értelemben külön egységként kezelendők, mégis célszerű áttekinteni a fiatal felnőttek bűnelkövetését is. A statisztikákban a tizennyolc és huszonnégy év közöttiek 3 kisebb korcsoportot alkotnak: az ENYÜBS ugyanis külön regisztrálja a 18, a 19 és 20-24 év közöttieket. A 18. életévüket betöltött fiatalok közül 2012-ben 3249-en követtek el bűncselekményt, a 19 évesek 3274-en és a 20-24 év közöttiek pedig összesen 14620-an, ami évfolyamonkénti átlagban (3655) is kicsit több, mint a 18 és 19 éves elkövetők száma, vagy bármelyik idősebb 4 évet felölelő korcsoporté. Másképpen fogalmazva a 20-24 év közöttiek korcsoportja az, amelyik a legaktívabb (mindig is a legaktívabb volt) a bűnözésben. Közelebbről megvizsgálva a fiatal felnőtt korosztály bűnelkövetését, látható, hogy a 18 évesek 950, a 19 évesek 984 és a 20 és 24 év közötti generációk összesen 3746 erőszakos és garázda bűncselekményt követtek el 2012-ben. A korcsoportos megoszlásból tehát az látható, hogy a 20-24 évesek ebben a bűncselekmény típusban határozottan aktívak: az ilyen deliktumok összességének 15%-áért felelős ez a négy generáció. A statisztikai bontás szerint a szándékos emberölési cselekmények és a súlyos testi sértések kerültek egy bűncselekményi kategóriába. Ebből látszik, hogy a testi sértések száma az összes tizennégy alatti között volt 117, a tizennégy és tizennyolc év közöttiek között 369, és 298 ilyen fajta bűncselekménnyel találkoztunk a 18 és 19 évesek két generációjában. Az ugrás ehelyütt is a 20-24 éves, azaz a fiatal felnőtteknél tételezhető: 613 súlyos testi sértés és szándékos ölési cselekmény jutott erre a korosztályi csoportra. Elmondható azonban, hogy ez a bűnelkövetés szempontjából igen aktív generáció a garázdaságokban (2270 garázda volt 20 és 24 év közötti) és rablásokban (318) is felülreprezentált, ahogy tulajdonképpen a bűnelkövetés egészében. 16 3%-os volt a visszaesés a lopásoknál és a betöréses lopásoknál, 2%-os pedig a rablások között (709 fiatalkorú helyett mindössze 403 követett el rablást 2012-ben.) Ez utóbbi adat egyébiránt többszörösen igazolja azt, hogy a rablás büntethetőségi korhatárának lejjebb szállítása – statisztikai vonatkozásban – semmiképpen sem volt indokolt. 17 A nemi bűncselekmények száma, köztük az erőszakos közösüléseké, szintén egyfajta stabilitást mutat, hiszen évről évre 10-18 eset között van a legsúlyosabb erőszakos nemi bűntettek száma.

16


3.2.4. Összehasonlítás, arányok: gyermekek, fiatalok, fiatal felnőttek A fiatalok bűnelkövetői felülreprezentáltságát jól mutatja a 100 ezer lakosra jutó elkövetők száma: míg 100 ezer lakosra 49,8 10 év alatti bűnelkövető jut, a 11 éveseknél ez már 377.7 fő, a 13 évesek körében pedig eléri az ezres nagyságrendet (1093,3): vagyis a gyermekkorúak átlagát számolva 193,9 fővel találkozunk. A fiatalkorú elkövetők 100 ezer főre jutó aránya átlagosan 2343,8 főt jelent, ami a legmagasabb átlagot mutatja a három nagy korosztályi csoportot összevetve. Kettőezer hatszáz- kettőezer hétszázra tehető a 16, 17 évesek jelenléte 100 ezer lakosra vetítve, és ez a magas arány jellemző még a 18 és 19 évesek körében. A 20-24 évesek részesedése már 2287,7 fő/100 ezer lakos, az idősebb korosztályok aktivitása pedig még ennél is jóval alacsonyabb. (25 év felett már az átlagos elkövetői szám rendre 2 ezer alatt volt – 25 és 39 év között már az 1500-as nagyságrendben volt a 100 ezer lakosra jutó terheltek száma. Ez 50 év fölött kerül 1000-es átlag alá.) A bűncselekményi összetételt vizsgálva megállapítható, hogy míg a gyermekkorú elkövetők között még 60% körüli a vagyon elleni deliktumot megvalósítók aránya, ez a fiatalkorúaknál 50% körül mozog, és a kor előre haladtával egyre csökken: a fiatal felnőttek körében 42-48% körül van. Az erőszakos és garázda cselekmények elkövetői a gyermekkorúak és a fiatalkorúak között nagyobb arányban vannak jelen, mint a fiatal felnőtteknél. A gyerekek bűncselekményeinek 35%-a erőszakos, garázda jellegű deliktum, a fiatalkorúaknál ez átlagosan kb. ugyanennyi (35,8%) a 18. életév ebben a bűncselekményi körben határozott cezúrát jelent, és a visszaesés majd’ 6%-os, hiszen az éppen felnőttkorúvá váltak 29,2%-a követ el ilyen típusú cselekményt, ami az életkor előre haladtával évről évre határozottan csökken.

17


4. A gyermekvédelem A kriminológia megközelítése – mint ahogyan azt az előző fejezetben tárgyaltuk – tágabb fogalmakban gondolkodik, mint a büntetőjog. A kriminológia ’gyermek- és fiatalkorú bűnözés’ kategóriája közelebb áll az ENSZ által meghatározott gyermekkori életszakaszhoz, mely szerint a „gyermek az, aki nem töltötte be a 18. életévét”. Az utóbbi évtizedekben azonban ennél is szélesebbre vonta a fogalom határát, „hatályos gyermekvédelmi törvényünkkel összhangban, életkori szempontból „felfelé” is megnyitotta a fogalom határait. „A gyermekvédelmi törvényünk, az 1997. évi XXXI. Törvény hatálya kiterjed a fiatal felnőttekre is, vagyis a gyermekvédelmi rendszerben nagykorúvá vált 24. életévüket be nem töltött, továbbtanulás esetén a 25. életévüket be nem töltött fiatal felnőttekre is. Ezzel a védelemmel a gyermekvédelmi törvény személyi hatálya jóval meghaladja az ENSZ Gyermekek Jogairól szóló Egyezményében megjelölt gyermekkort a 18. életévet.” – állapítja meg Dr. Katonáné dr. Pehr Erika. 2013 júliusától azonban a jogszabály – a Btk-hoz igazodva – változtatott alapvető fogalmain, és az alábbiak szerint határozta meg a gyermek, fiatalkorú terminusokat. 5. § E törvény alkalmazásában a) 12 gyermek: a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:10. § (1) bekezdése szerinti kiskorú, b) 13 fiatalkorú: az a személy, aki ba) a szabálysértés elkövetésekor a 14. életévét, bb) a 2013. július 1-jét megelőzően elkövetett bűncselekmény elkövetésekor a 14. életévét, bc) a 2013. június 30-át követően elkövetett bűncselekmény elkövetésekor a 12. életévét betöltötte, azonban a 18. - javítóintézetben történő nevelése esetén a 21. - életévét még nem töltötte be, c) fiatal felnőtt: az a nagykorú személy, aki a 24. évét nem töltötte be, d) a gyermek hozzátartozói: a vér szerinti és az örökbe fogadó szülők (a továbbiakban együtt: szülő), a szülő házastársa, a szülő testvére, a nagyszülő, a nagyszülő házastársa, a nagyszülő testvére, a dédszülő, a testvér, a testvér házastársa, a saját gyermek, e) a gyermek közeli hozzátartozói: ha e törvény másképp nem rendelkezik, a szülő, a szülő házastársa, a szülő testvére, a nagyszülő, testvér, a saját gyermek, f) 14 a gyermek tartására köteles személy: a Ptk.-ban meghatározott feltételek és sorrend szerint a szülő, más felmenő egyenesági rokon, a nagykorú testvér, a szülő házastársa, g) 15 gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltató tevékenység: a gyermekjóléti alapellátás, illetve a gyermekvédelmi szakellátás keretében végzett tevékenység, függetlenül a feladatellátás e törvényben nevesített formájától és módjától; a szolgáltató tevékenység célja a gyermekjólétnek, azaz a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődésének, személyi, vagyoni és egyéb jogainak biztosítása, h) 16 gyermeki jogok: az Alaptörvényben, a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvényben és más törvényekben megfogalmazott, a gyermeket megillető jogok összessége. 18


Ahogyan az a jogszabály szövegéből látszik, a törvény a polgári jogi kiskorú fogalmát azonosítja a gyermekvédelemben használt ’gyermek’fogalmával. A fiatalkorú fogalma alatt a törvény a Btk. és a Szabálysértési törvény terminusait is citálja, illetőleg beépíti a fiatal felnőtt fogalmát is.

4 .1 . A g y e r m e k v é d e l e m a l a p f o g a l m a i : A l a p e l l á t á s , veszélyeztetettség A gyermek- és ifjúságvédelem azt a tevékenységrendszert, jogszabályrendszert és intézményrendszert jelenti, amelynek a célja a gyermekek családban történő nevelkedésének elősegítése, veszélyeztetettségének megelőzése és megszüntetése, valamint azoknak a gyermekeknek a helyettesítő védelme és nevelésükről-gondozásukról történő gondoskodás, akik hatósági intézkedés következtében kikerülnek vér szerinti családjukból. A jogszabály első szakasza a törvényi célokat az alábbi módon fogalmazza meg: 1. § (1) E törvény célja, hogy megállapítsa azokat az alapvető szabályokat, amelyek szerint az állam, a helyi önkormányzatok és a gyermekek védelmét ellátó természetes és jogi személyek, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezetek meghatározott ellátásokkal és intézkedésekkel segítséget nyújtsanak a gyermekek törvényben foglalt jogainak és érdekeinek érvényesítéséhez, a szülői kötelességek teljesítéséhez, illetve gondoskodjanak a gyermekek veszélyeztetettségének megelőzéséről és megszüntetéséről, a hiányzó szülői gondoskodás pótlásáról, valamint a gyermekvédelmi gondoskodásból kikerült fiatal felnőttek társadalmi beilleszkedéséről. Katonáné Pehr Erika a törvényi célokat ekképpen cizellálta:„A gyermekek jogainak érvényesülése, annak elősegítése, a gyermekek mindenekfelett álló érdekének tiszteletben tartása a gyermekvédelem egyik meghatározó feladata. A jelzés után a gyermekjóléti szolgálat a gyermek és családja számára szolgáltatásokat ajánlhat, így tanácsadást, családgondozást, prevenciós programokon vagy gyermekvédelmi közvetítő eljárásban való részvételt.” A gyermekvédelmi rendszer első része, az ún. alapellátás, amely a gyermek megfelelő családon belüli fejlődését biztosító feltételek megteremtéséhez szükséges pénzbeli és természetbeni ellátásokkal foglalkozik. Az alapellátás keretében a gyermek nem emelhető ki a családjából, hanem a családon belül gondozza: pénzbeli (rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény, a rendkívüli és kiegészítő gyermekvédelmi támogatás, a gyermektartásdíj megelőlegezése és az otthonteremtési támogatás) és a természetbeni történő támogatásokkal.18 A gyermekvédelem ezen a szinten az ún. veszélyeztetett gyermekekkel fiatalokkal foglalkozik, amit a gyermekvédelmi törvény korábban az 5. §-ában az alábbi módon határozta meg: „olyan magatartás, mulasztás vagy körülmény következtében kialakult állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza.” (1997. évi XXXI. tv.) 18 Fenntartott érdektelenség: Roma gyermekek a magyar gyermekvédelmi rendszerben, Európai Roma Jogok Központja. ERRC, 2007. december. 19-21. oldalig

19


A jogszabály azonban az alábbiak szerint módosult: Gytv. 5. § n. pontja: veszélyeztetettség: olyan - a gyermek vagy más személy által tanúsított - magatartás, mulasztás vagy körülmény következtében kialakult állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza. Ezt a szakirodalom tovább bontotta, és elhelyezte a fogalomban a gyermek bántalmazását is. „Az a gyermek veszélyeztetett, aki családjában vagy környezetében, ismétlődő vagy tartós fizikai, lelki bántalmazásnak, szexuális zaklatásnak, erőszaknak, elhanyagolásnak van kitéve, és/vagy fejlődésében családja, közvetlen környezete károsan befolyásolja. Súlyos veszélyeztetettségnek minősül a gyermek által tanúsított olyan magatartás is, amely életét közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi, szellemi, értelmi, érzelmi fejlődésében jelentős és helyrehozhatatlan károsodást okozhat. (Katonáné Pehr Erika) A gyermekvédelem 2000-ben 264981 kiskorút tartott nyilván veszélyeztetettként 2005-ben 223594 főt, 2011-ben 201386 főt, 2012-ben ez a szám 190564 volt. 2013. december 31-én 132731 főt tartott számon a statisztika. Az imént hivatkozott szerző szerint: „A kiskorú gyermekek mintegy 11%-a veszélyeztetett, a gyermekkorú elkövetők esetében ez mintegy 14%-os, a fiatalkorúak esetében pedig mintegy 10%-os ismertséget jelentett.” A veszélyeztetettként számon tartottakat négy kategóriába sorolja a gyermekvédelem: környezeti, anyagi, egészségügyi és magatartási okból lehet veszélyhelyzetben egy fiatal.

Veszélyeztetettek száma – 2012-ig Év

2007. 2009. 2011. 2012.

Környezeti okból

48 823

47 616

49 819

50 869

Magatartási okból

42 146

47 057

54 256

50 951

Egészségi okból

8464 7058 6881 6781

Anyagi okból

105 016

95 644

90 430

81 963

Összesen

204 449

197 375

201 386

190 564

A táblázat – valamint a KSH 2013-as adatai – alapján jól látható, hogy a veszélyeztetett gyermekek száma évről évre csökken, és a veszélyeztetettség típusa is változik. Az anyagi okból számon tartott veszélyeztetett fiatalok száma radikálisan csökkent, ellenben a magatartási okból veszélyeztetettnek

20


minősített fiatalok száma – hullámzó tendencia mellett – de alapvetően nő, csakúgy mint a környezeti okok miatt regisztrált gyermekeké. A számokból az a következtetés vonható le, hogy a gyermekvédelem törekszik annak a törvényi szabálynak a betartására, amely szerint a gyermek életében az anyagi jellegű veszélyhelyzet bár meghatározó, de veszélyeztetettsége elsődlegesen más faktorokból áll össze. A tendencia abból a szempontból üdvözlendő, hogy így remélhető, hogy a gyermekek családból történő kiemelése nem történik meg pusztán anyagi indikátorok alapján. (Alább látjuk majd, hogy ez sajnálatos módon nem így van.) Azonban az tény, hogy az elmúlt évtizedekben a gyermekszegénység nemhogy csökkent, ámde egyenletesen növekedett az országban, ellentmondani látszik a gyermekvédelmi statisztikáknak. 2008-ban az Esély hasábjain így írt erről a Bass-Darvas-Ferge-Simon szerzőnégyes: „Az országos adatok szerint 2005-2008 között a gyermekes családok mintegy 15-20 százaléka élt a medián jövedelem 60 százaléka alatti jövedelemből.”19 Ez a tendencia pedig az elmúlt években tovább romlott. A UNICEF jelentés értelmében a gyermekszegénység változását vizsgálva Magyarország a 41 fejlett ország rangsorának alsó harmadában, a 29. helyen helyezkedik el. A jelentés szerint 2008 és 2012 között a gyermekszegénységi ráta 3 százalékponttal 22,6 százalékra nőtt. Ez körülbelül egy 33.000 fős növekedésnek felel meg. Magyarországon a gyermekek szegénysége mélyült. A gyermekszegénységi rés 5,7 ponttal nőtt a vizsgált 4 év alatt, mely azt jelenti, hogy 2012-ben a szegénységben élő gyermekek jövedelme átlagosan ennyivel esik a szegénységi küszöbnél lejjebb, mint 2008-ban. Amennyiben áttekintjük a veszélyeztetett gyermekeket megyei bontásban, az alábbi eredményeket látjuk. Bács-Kiskun megyében: 9183 főt, Baranyában: 10965-at, Békés megyében: 4541-et, BorsodAbaúj-Zemplénben 17 484-et, Csongrádban: 4885 főt, Fejérben: 11472-et, Győr-Moson-Sopron: 3211-et, Hajdú-Biharban 10 403-ban, Heves megyében 3807-at, Jász-Nagykun-Szolnokban 5114-et, KomáromEsztergomban 2563-at, Nógrádban 3658-at, Pest megyében 16 336-at, Somogy megyében 4613-at, Szabolcs-Szatmár-Beregben 11 257-at, Tolnában 3951-et, Vasban 2301-et, Veszprémben 3967-at és Zala megyében 3020 főt kezeltek veszélyeztetettként. A fővárosban 16 627 volt ez a szám a 2013-as évben. Jól látszik a megyei bontásban, hogy a dunántúli és a kelet-magyarországi megyék között milyen eltérések vannak. A legtöbb veszélyeztetett gyermek Borsodban van, a legkevesebb pedig Vas megyében. Érdemes felhívni a figyelmet arra is, hogy az ország középső részén – annak ellenére, hogy nem erre a területre koncentrálódik a legnagyobb gyermekszám – a gyermekvédelem ehelyütt kiemelkedő létszámban tart számon veszélyhelyzetben lévő fiatalokat: a fővárosban és Pest megyében 32 963 veszélyeztetett gyermek van, ami az országos adatok 24,8%-át, vagyis majdnem egynegyedét jelenti. Az adatok jól illusztrálják a fogalom nem egységes értelmezését, valamint a gyermekvédelem intézményeinek különböző működését is.20

19 Bass László – Darvas Ágnes-Ferge Zsuzsa-Simon Mihály: A gyermekszegénység csökkentése továbbra is kulcskérdés. Esély 2008/4. 34. oldal 20 A Magyar Ifjúság Tanulmánykötetének adatai szerint „Míg a teljes népesség 29 százaléka él Budapesten és Pest megyében, az ország központi régiójában, addig a fiataloknak a 27 százaléka él itt. Hasonlóan az átlagnál kevesebb fiatal él az ország nyugati megyéiben, ezzel szemben Észak-Magyarországon és különösen az Észak-Alföldön érezhetően magasabb a 15-29 éves korosztály aránya, itt a népesség 20 százaléka fiatal, szemben a központi régióban lévő 17 százalékkal A fővárosban a fiatalok aránya 16 százalék, szám szerint 273 ezer 15-29 éves lakos él Budapesten. (Domokos T. im. 16. oldal)

21


Az alábbiakban azt tekintjük át, hogy a veszélyeztetett gyermekek közül hány fővel foglalkozott a gyermekvédelem alapellátásban. Alapellátásban részesülő fiatalok száma megyei bontásban21 Megye

Alapellátásban részesülők száma

Bács-Kiskun 5501 Baranya 3768 Békés 4000 Borsod 10 591 Budapest 13 151 Csongrád 2854 Fejér 2784 Győr-Moson-Sopron 2203 Hajdú-Bihar 6143 Heves 2525

Megye

Alapellátásban részesülők száma

Jász-Nagykun-Szolnok 3695 Komárom-Esztergom 2180 Nógrád 2421 Pest 11087 Somogy 2900 Szabolcs-Szatmár-Bereg 6608 Tolna 1838 Vas megye 1902 Veszprém 3672 Zala 1684

Az alapellátásba tartozó tevékenységet akkor kezdik meg a családgondozók, ha a gyermekjóléti szolgálathoz, családgondozókhoz jelzés érkezik a jelzőrendszerhez kapcsolódó intézményektől: az iskolától, az egészségügyi intézménytől, a védőnőtől, a rendőrségtől, az ügyészségtől, a helyi önkormányzati szervtől (jegyző), gyámhatóságtól illetőleg magánszemélytől.

4 . 2 . A j e l z ő r e n d s z e r m ű k ö d é s e a K S H a d a t a i n a k tükrében Az országban – a vizsgált időszakban – összesen 182 393 jelzés érkezett a gyermekvédelemhez. A legaktívabb információszolgáltató egyértelműen a közoktatás volt, (az iskola) és az önkormányzat (a jegyző) voltak, amit rendre az egészségügy és az átmeneti gondozást nyújtó intézmények követett, illetve relevánsnak tekinthetjük az állampolgári bejelentéseket is. Ha a megyéket külön-külön is górcső alá vesszük, megállapítható, hogy a jelzéseiben – illetőleg veszélyeztetetti létszámában is élen járó – Borsod-megyében a 27567 jelzésből 11 322 érkezett az önkormányzattól, 10847 az iskolától, 1696 az egészségügyből, 1421-szer találkoztunk védőnői jelzéssel, 550 esetben, pedig gyermek veszélyhelyzetéről az állampolgár tett bejelentést. A bejelentések száma az ország középső részében egybecsengett a veszélyeztetett fiatalok számával, ugyanis Pest megyében és a fővárosban összesen 36 588 jelzés érkezett, ami csakúgy fele-fele arányban oszlott meg, mint a veszélyeztetettként számon tartott fiatalok száma. Az ügyészség a fővárosban, Borsod megyében, Pest megyében és Komárom-Esztergom megyében volt a legaktívabb, az abszolút számokat elemezve, azonban arányaiban Komárom „büszkélkedhet” a legintenzívebb adatszolgáltató ügyészséggel, hiszen itt 6436 összbejelentésre jutott 112 ügyészségi információ, míg pl. Borsodban a kimagaslóan magas – 27 567 bejelentésekből – mindössze 125 kötődött az ügyészséghez. A főváros és Pest megye e tekintetben is aktív, hiszen a fővárosban 158, Pest megyében 139 esetben fordult az igazságszolgáltatás a gyermekvédelemhez. 21

KSH adatok 2013. december 31.

22


Amennyiben az egyes intézmények közti megyei eltéréseket tovább vizsgáljuk, kiderül, hogy Somogy megyében pl. az egészségügy aktivitása kimagasló (1022 bejelentés az 5427-ből); Budapesten nagy az állampolgári aktivitás (1016 fő a 18 367-ből), az Áldozatsegítés és Kárenyhítés feladatait ellátó pártfogó felügyelet Fejér megyében (42 az 5188) és a fővárosban (46 bejelentés a 18367-ből) teljesítenek a legjobban. Az átmeneti gondozást biztosító intézmények közül is a fővárosban jeleznek a leggyakrabban (1456), ahogyan a rendőrség (1203 eset) is, valamint a társadalmi szervezetek/egyházak (117) is Budapesten veszik a legkomolyabban a jelzési kötelezettségét. Összességében, a jelzőrendszeri adatok áttekintésével, megerősítést nyert az a megállapításunk, hogy a fővárosban – nem a gyermekszám kimagasló volta – hanem a társadalmi és állami intézmények attitűdje, bejelentési aktivitása miatt nagyobb a veszélyeztetettként számon tartott fiatalok létszáma. A szolgáltatásokat igénybe vétele ezen a szinten a család számára nem kötelező, kötelezővé csak akkor válik, ha a gyermek helyzete – a szülő figyelmeztetése ellenére – nem javul. A gyermek helyzete stagnál vagy rosszabbodik, elrendelhető a védelembe vétel, amely olyan hatósági intézkedés, ami nem érinti a szülői felügyeleti jogot valamint a gyermek elhelyezését. A gyermekvédelem következő szintje a gyermekjóléti alapellátásokkal foglalkozik. A családok által ezen a szinten igénybe vehető szolgáltatási formák közé tartozik a gyermekjóléti szolgáltatás, a gyermekek napközbeni ellátása és a gyermekek átmeneti ellátása. Az átmeneti ellátás olyan gyermekgondozási forma, amely 12 hónapot nem haladja meg, és nem érinti a szülői felügyeleti jogot, a szülő bármikor kérheti az átmeneti gondozás megszüntetését, és nevelheti tovább a gyermeket. Átmeneti gondozásban 2013-ban 8217 gyermek részesült, amiből 1506 gyermeket vett védelembe a gyermekvédelem. A legtöbb védelembe vett gyermek ebből Budapesten (283), Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (157), Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (125) volt. Az átmeneti gondozottak száma az alábbi területeken volt a legnagyobb: Budapesten (1983), Pest megyében (710) Hajdú-Bihar megyében (657) volt.

4.3. A gyermek bántalmazása, súlyos elhanyagolása Speciális helyzetet teremt a gyermek bántalmazása, ami szükségképpen alapot teremt a gyermekvédelem számára a beavatkozásra. „A Gyermekvédelmi törvény szerint a gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással - fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal -, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak. Hasonló jogokat fogalmaz meg a Közoktatási törvény is. Így a gyermek, illetve a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani a fizikai és lelki erőszakkal szemben. A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak. Számos ország a szemléletformálás érdekében tartalmas kampányokat indított el. 23


Az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata szerint az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. Cikke értelmében a kínzás, az embertelen, megalázó bánásmód és büntetés nem megengedett. Azt, hogy az Egyezmény 8. Cikke értelmében a testi, fizikai büntetés sérti a gyermek magánéleti jogait, az Emberi Jogok Európai Bizottsága is akceptálta a Costello-Roberts v. United Kingdom ügyben. Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint is, a gyermekek testi bántalmazása még akkor is felvetheti a 8. Cikk megsértését, amikor az nem embertelen, vagy degradáló. (Katonáné Pehr Erika) Sok jogrendszerben nincs pontos meghatározás arra vonatkozóan, milyen eset minősül gyermekbántalmazásnak, elhanyagolásnak. Katonáné Pehr Erika szerint a WHO definíciója elfogadható: „A gyermek bántalmazása és elhanyagolása (rossz bánásmód) magában foglalja a fizikai és/vagy érzelmi rossz bánásmódot, a szexuális visszaélés, az elhanyagolás vagy hanyag bánásmód, a kereskedelmi vagy egyéb kizsákmányolás minden formáját, mely a gyermek egészségének, túlélésének, fejlődésének vagy méltóságának tényleges vagy potenciális sérelmét eredményezi egy olyan kapcsolat keretében, amely a felelősségen, bizalmon vagy hatalmon alapul.” Ennek felismerésére és kezelése több módszertani kézkönyv jelent meg mind az egészségügyi ágazat, mind a gyermekvédelmi ágazat területén. A gyermek bántalmazása és/vagy elhanyagolása (rossz bánásmód) lehet fizikai, érzelmi, szexuális és egyéb jellegű, és megvalósulhat aktív (cselekvő) és passzív (elhanyagoló) magatartással, a gyermeket rossz bánásmód érheti családon belül, illetve családon kívül. Lássuk a bántalmazás vonatkozásában is a KSH adatait! Bántalmazás és vagy elhanyagolás (forrás: KSH) Kezelt probléma

2007.

2010.

2012.

Bántalmazás Fizikai Lelki Szexuális Elhanyagolás Fizikai Lelki

13 975 9368 6828 5454 3187 2233 8143 5798 4285 378 383 310 - 20 981 23 922 - 11 649 10 524 - 9242 13 398

A KSH adatai alapján úgy tűnik, hogy a bántalmazások száma évről évre csökken, méghozzá nagyjából egyenletesen az összes bántalmazás típusban. Megdöbbentő – és irreálisnak tekinthető – az, hogy 2007-től 2012-ig a fizikai bántalmazások száma a felére csökkent, ahogyan a lelki kínzásé is. Némi magyarázatot adhat a tényekre az, hogy egyes bántalmazástípusok – a cizelláltabb adatkezelés okán – átkerültek az elhanyagolás kategóriába, amivel a 2007-es adatsor még nem kalkulált. A 2013-as adatokat áttekintve megállapítható, hogy 14 058 fizikailag bántalmazott, 3726 lelkileg bántalmazott, 288 szexuálisan és 2053 fizikailag bántalmazott, valamint 14834 lelkileg elhanyagolt gyermeket tartott számon a gyermekvédelem. A 2013-as adatok megerősítik a fentebb elemzett tendenciákat. A fizikai, szexuális és lelki bántalmazások száma tovább csökkent, az elhanyagolások körében látunk egyedül növekedést. 24


A bántalmazott gyermekek megyei bontásban a bántalmazás típusa szerint 22 Megye

Fizikailag elhanyagolt gyermek

Lelkileg bántalmazott gyermek

Szexuálisan bántalmazott gyermek

Lelkileg elhanyagolt gyermek

Fizikailag bántalmazott gyermek

Bács-Kiskun 1198 269 15 839 133 Baranya 1073 283 29 1191 143 Békés 522 160 11 733 82 Borsod 1975 260 9 2425 102 Budapest 667 488 70 870 338 Csongrád 312 136 21 229 70 Fejér 434 212 8 505 98 Győr-Moson-Sopron 166 91 17 318 59 Hajdú-Bihar 1592 241 10 1211 183 Heves 389 70 2 446 43 Jász-Nagykun-Szolnok 790 235 13 918 95 Komárom-Esztergom 424 200 6 559 71 Nógrád 122 51 2 132 16 Pest 1258 522 39 1552 307 Somogy 456 66 4 598 62 Szabolcs-Szatmár-Bereg 1460 117 13 1027 68 Tolna 406 87 7 362 36 Vas megye 143 77 3 216 35 Veszprém 409 121 7 294 78 Zala 262 40 2 409 34 Összesen 14 058 3726 288 14 834 2053

Említést érdemel ismételten a főváros a bántalmazások és az elhanyagolás regisztrációja szempontjából. A fővárosban és Pest megyében feltűnő a regisztrált szexuális bántalmazások száma (70 és 39), valamint azok aránya, hiszen ez a két terület adta ki az össz-bántalmazásnak közel negyven (37,8%) százalékát. Ez vélhetően – ismételten csak – a fővárosi és pest megyei gyermekvédelemben dolgozók nagyobb fokú érzékenységét mutatja a bántalmazások iránt, mint ami az ország többi részében jellemző. A legtöbb bántalmazott és elhanyagolt gyermeket azonban Borsodban, Hajdú-Biharban és Szabolcsban dokumentálták.

22

KSH adatok 2013. december 31.

25


4 . 4 . S z a k e l l á t á s o k Amennyiben a gyermek érdekében történt lépések a védelembe vétellel nem jártak sikerrel, úgy a gyámhivatal – a családgondozó javaslatára – dönthet a gyermek családból történő kiemeléséről. Ha mód és lehetőség van a gyermek családba történő visszagondozására, úgy a visszahelyezés esetén az utógondozói feladatokban is közreműködik a gyermekjóléti szolgálat. Ha a veszélyeztetettség nem szüntethető meg a gyermekjóléti alapellátás keretein belül, úgy a gondoskodásnyújtás felelőssége átkerül a területi gyermekvédelmi szakszolgálatok körébe, ahol már a szolgáltatás igénybe vétele kötelező a szülő számára. Első lépésben a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezésére kerül sor, ami azt jelenti, hogy a gyermeket – a súlyos veszélyhelyzet okán – kiemelik a családból, és nevelőszülőhöz vagy ideiglenes befogadó gyermekotthonba helyezik. A folyamatnak ebben a fázisában a TEGYESZ – a korábbi információkat figyelembe véve, vagyis az alapellátás adataira hivatkozva – helyzetértékelést készít. Az elhelyezési értekezlet után, amelyre az érintett gyermek szüleit is meg kell hívni, a szakszolgálat által készített értékelést figyelembe véve a gyámhivatal dönt a gyermek elhelyezéséről. Itt három verzió merül fel: a gyermek visszakerülhet a vérszerinti családjába, döntenek a gyermek átmeneti nevelésbe vételéről, vagy pedig a tartós nevelésbe vételre kerül sor.23 2013. december 31. a gyermekvédelem szakellátási adatai24 Megye

Ideiglenes hatállyal elhelyezett

Átmeneti nevelésbe vett

Tartós nevelésbe vett

Átmeneti gondozásban részesült

Utógondozásban részesült

Bács-Kiskun 115 797 128 186 Baranya 18 696 59 153 Békés 31 510 19 71 Borsod 198 1569 67 210 Budapest 163 2083 124 36 560 Csongrád 226 475 46 184 Fejér 51 606 40 120 Győr-Moson-Sopron 16 330 34 64 Hajdú-Bihar 134 1852 76 179 Heves 27 298 9 42 Jász-Nagykun-Szolnok 27 617 85 109 Komárom-Esztergom 27 478 42 72 Nógrád 22 179 50 27 Pest 107 1367 102 379 Somogy 55 752 100 163 Szabolcs-Szatmár-Bereg 125 1547 90 208 Tolna 18 430 11 68 Vas megye 12 253 19 45 Veszprém 30 396 40 71 Zala 25 341 72 52 Összesen 23 24

1997. évi XXXI. tv. KSH adatok 2013. december 31.

26


A gyermekvédelmi rendszer harmadik része a szakellátással foglalkozik. E közé tartoznak az otthont nyújtó ellátások (gyermekotthon, nevelőszülői ellátások stb.) és a területi gyermekvédelmi szakszolgáltatások. A negyedik része – amely csak tagoltságát tekinthető különálló egységnek – a gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó hatósági intézkedésekre vonatkozik. Ezek a következők foglalják magukban: a) a védelembe vétel b) családba fogadás c) ideiglenes hatályú elhelyezés d) átmeneti nevelésbe vétel (a 3. pontban említett ellátási forma egyikében) e) tartós nevelésbe vétel f) nevelési felügyelet elrendelése g) utógondozás h) utógondozói ellátás elrendelése

4 . 5 . A g y e r m e k c s a l á d b ó l t ö r t é n ő k i e m e l é s e Főszabály szerint anyagi okból történő veszélyeztetettség esetén nem dönthetnek a gyermek családból történő kiemeléséről, ekkor az alapellátás keretein belül kell(ene) megoldani a család helyzetét, illetőleg megszüntetni a gyermek veszélyeztetettségét. A 7.§ (1) bekezdése értelmében „a gyermek szüleitől vagy más hozzátartozótól csak saját érdekében, törvényben meghatározott esetben és módon választható el. A gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani.” Azonban a szociális és munkaügyi tárca adatai szerint is tíz gyermekből nyolc a szegénység miatt kerül a gyermekvédelem gondoskodásába, valamint a statisztikák azt mutatják, hogy a gyermekjóléti szolgálatok által kezelt problémák között az első helyen az anyagi, lakhatási gondok állnak.25

A gyermekotthonokban és nevelőszülőknél elhelyezett gyermekek száma 2013-ban26 Intézmény fenntartó szerint

Gyermekotthon

Nevelőszülői elhelyezés

Települési önkormányzat 159 48 Egyházi fenntartó 627 3999 Egyesület 581 Alapítvány 160 310 Központi költségvetési intézmény 6708 8555 Ebből lány 3319 6547 Összesen 7654 13 493

25 26

Fenntartott érdektelenség: Roma gyermekek a magyar gyermekvédelmi rendszerben. 36. oldal KSH adatok 2013. január 31.

27


Amint az adatsorból látható éves szinten több gyermeket helyeznek el nevelőszülőknél, mint ahányan gyermekotthonokban élnek. Vitathatatlan a nevelőszülői hálózatban és gyermekotthonokban is központi költségvetési intézmény primátusa, azonban kiemelkedően magas az egyház szerepe is a fenntartók között, kiváltképpen a nevelőszülői hálózat körében. Elhanyagolhatónak mondhatjuk a települési önkormányzat szerepét, és megállapítható, hogy egyesület nem tarthat fenn gyermekotthont. A családból történő kiemelés kapcsán meg kell jegyezni, hogy az a tény, hogy a szegénység releváns faktor a gyermekek családból történő kiemelésében, azt is eredményezi, hogy a gyermekvédelem alapellátásában is felülreprezentáltak a roma származású gyermekek A témában folytatott ERRC elemzés alapján pontos adatok állnak rendelkezésre. Bár a jogszabály tiltja a gyermekvédelemben dolgozók számára az etnikai alapú adatgyűjtést, több felmérés is felszínre hozta azt a problémát, hogy a gyermekvédelemben a veszélyeztetettként számon tartott fiatalok között lényegesen több a romák aránya, mint, ami az országos arányokból következne. Az ERRC 2007 nyarán végzett kutatása során gyermekotthon-igazgatókat és gyermekotthonban élő gyermekeket kérdezett meg az otthonban élők számáról, illetve etnikai hovatartozásáról. A Budapesten, illetve Pest, Baranya és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében készült interjúk alapján az ERRC azt találta, hogy a 120 megkérdezett gyermek közül 48 fő (a megkérdezettek 40 százaléka) vallotta magát roma származásúnak, 22 gyermek (a megkérdezettek 18,33 százaléka) félig roma származásúnak, 10 fő (a megkérdezettek 8,33 százaléka) állította, hogy esetleg roma származású, 38 gyermek (a megkérdezettek 31,6 százaléka) vallotta magát nem-roma származásúnak és két gyermek (a megkérdezettek 1,67 százaléka) nem adott erre a kérdésre választ.”27 Egy másik, országosan reprezentatív felmérés adatai is arról árulkodtak, hogy a roma gyermekek nagyobb számban vannak a gyermekotthonokban, mint nem roma társaik. Ebben a lekérdezésben 1866 gyermek képezte a megkérdezés tárgyát, ebből 32% volt roma származású. Az arány 38 százalékra nő, ha csak azokat a megyéket vesszük figyelembe, ahol az etnikai hovatartozásra vonatkozó kérdéseket meg tudták vagy meg akarták válaszolni. Az arány – figyelembe véve a Népszámlálási adatokat, valamint a specifikus nemzetiségi felméréseket – mindenképpen a roma gyermekek súlyos felülreprezentáltságról árulkodik a gyermekvédelemben. Megemlítendő még ebben a körben az is, hogy a roma származású gyermekek nem-roma társaiknál gyakrabban kerülnek vissza nevelőszülőktől az intézményi ellátásba. Másképpen fogalmazva a roma gyermekek a gyermekotthonokban nagyobb számban vannak, mint a nevelőszülői ellátásban. Az ERRC által megkérdezett 120 gyermek közül 11 gyermek került vissza a nevelőszülői gondozásból gyermekotthonokba, közülük 3 volt roma származású, 5 félig roma származású és 3 nem roma származású. A veszélyeztetetté nyilvánítás okai a körükben a rossz családi körülmények, a szülői munkanélküliség, a rossz lakáskörülmények, az élelemhiány és az iskolai hiányzás voltak. Ezek vezettek a roma gyermekek körében legnagyobb eséllyel a családból való kiemeléshez is.

27

Im. 37. oldal

28


5. A serdülők biológiai és pszichológiai sajátosságai és ezek büntetőjogi vonatkozásai Bizonyított tény, hogy az életkor és a bűnözői aktivitás, valamint a bűnözés struktúrája összefüggéseket mutat. Quételet (1969) statisztikai alapon kimutatta, hogy az életkor nagymértékben hozzájárul a „bűnöző energianöveléséhez vagy csökkentéséhez, ami végül is befolyásolja a bűnözés mennyiségi alakulását.”28 Ugyanakkor más megközelítés szerint az életkornak csupán jogi jelentősége van, és a bűnözés kormegoszlásának állandósága a jogi megkülönböztetésből adódik (Goring, 1913, Hirschi, T. 1983). Mindemellett a kutatók – bármely tudományterületet is képviselik – egyetértenek abban, hogy az életkor előrehaladtával egyfelől biológiai változások következnek be, másfelől az egyént körülvevő szociális tér is folyamatosan változik és mindez pszichológiai változásokat eredményez. Vitathatatlan, hogy a bűnözés, mint társadalmi jelenség, erős összefüggést mutat a felsorolt faktorokkal, így a bűnözéssel foglalkozó szociológiai vagy pszichológiai elméletek alapvetően abban különböznek egymástól, hogy a külső, környezeti vagy a belső, pszichológiai tényezőkre helyezik-e a hangsúlyt. Az elméletek harmadik fő kategóriája, a biológiai megközelítések, az ember biológiai adottságait, változásait, azaz elsősorban a test fizikális jellemzőit helyezi középpontba. A bűnözéssel kapcsolatos biológiai megközelítésű teóriákat általában veszélyesnek tartják és szkeptikusan fogadják, arra tekintettel, hogy ha a bűnözés mibenlétét pusztán biológiai, genetikai alapon magyaráznánk, hamar eljutnánk a „született bűnöző” elmélethez, amely – mint a történelem bizonyította – akár bizonyos társadalmi csoportok, egyének kirekesztéséhez, születési alapon történő diszkriminációjához vezethet. A bűnelkövetők életkori alapon történő csoportosítása, az egyes korosztályok bűnelkövetői aktivitásának, struktúrájának, az erőszakos bűncselekmények arányának és egyéb jellemzőknek vizsgálata egyfelől a biológiai típusú elméletek és megközelítések közé sorolható, mivel hangsúlyosan veszik figyelembe az életkorhoz köthető testi – fizikális, hormonális – változásokat és ezek bűnözővé válásra, bűnözésre gyakorolt hatásukat. Ugyanakkor az életkori sajátosságok, a család, iskola, munkahelyi környezet, lakóhely vizsgálata is kiemelkedő szerepet játszanak. Azt mondhatjuk, hogy az életkori alapon szelektált bűnelkövetői csoportok kutatása mögött komplex szemlélet áll, amely jelentőséget tulajdonít mind a külső, mind a belső tényezőknek egyaránt.

28

Molnár József: Életkor és bűnözés. In: Gönczöl Katalin – Korinek László – Lévai Miklós: Kriminológiai ismeretek, bűnözés, bűnözéskontroll. Corvina Kiadó, Budapest, 1999, 259. o. Más kutatás is arra a következtetésre jutott, hogy a bűnözésben az életkor a legjelentősebb faktor (Glueck és Glueck, 1937)

29


A ma leginkább elfogadott pszichológiai elméletek szerint az egyén pszichés fejlődése elsősorban környezeti tényezőktől függ. Azonban nem hagyhatók figyelmen kívül bizonyos veleszületett adottságok, mint például a temperamentumok, 29 hozzátéve, hogy ezek önmagukban nem magyarázzák a deviáns viselkedést, így a bűnözést sem. A külső, környezeti tényezőkkel való „megfelelő” együttállásuk vezethet bűncselekmények elkövetéséhez vagy más devianciákhoz.30 Buss és Plomin felhívja a figyelmet arra, hogy a gének nem fejtik ki folyamatosan a hatásukat (ki- és bekapcsolnak”), másrészt a temperamentumok módosulhatnak a tapasztalat révén (Buss és Robert Plomin, 1984). A fiatalkori bűnelkövetés a jogban és a kriminológiában is önálló területet képez. Ez bizonyos értelemben a bűnözés korspecifikus megközelítését jelenti, azon belül is alapvetően a bűnözés kezdetével, a bűnözői karrierbe történő belépéssel vagy a bűnözés fiatal korhoz kötöttségével foglalkozik. Mindez persze nem véletlen, mivel a gyermek- és felnőttkor határán álló serdülők életkorukból adódóan a legszembetűnőbb biológiai és pszichológiai változásokon mennek keresztül. Kutatások szerint a fiatalabb életkorban elkövetett erőszakos bűncselekmények súlyosabbak, mint később.31 Így a testi sértések súlyossága korrelációban áll az életkorral, amelynek oka a növekvő belső agresszivitás és ennek megnyilvánulását lehetővé tevő fizikai képességek kialakulása (Wolfgang, M. – Figlio, R. – Sellin, T. 1972). A 14-24 évesek által elkövetett szándékos emberölések között is sokkal nagyobb arányban32 szerepel minősítő körülményként a különös kegyetlenség, mint az idősebbeknél, amely az elkövetők gátlástalanságára, valamint az önkontroll hiányára utal (Tamási, E. – Bolyky, O. – Sárik, E. 2014). A serdülőkori változások egybeesnek a büntetőjogi felelősségre vonhatóság határával: a 14 éves kor – illetve a törvényben taxatíve felsorolt súlyosabb erőszakos bűncselekmények esetén a 12 éves kor – jelenti a büntethetőség korhatárát. A büntetőjogban az életkor objektív elem, míg az alanyi, szubjektív oldal a bűncselekmény elkövetésének időpontjában lezajlott tudati folyamatokat tartalmazza. A szubjektív elemek alapján dönthető el, hogy az elkövető a cselekményt szándékosan vagy gondatlanul valósította-e meg, illetve fennállt-e a beszámítási- és – a 12-13 éves elkövetőknél – a belátási képessége. Az alanyi oldal feltárása az objektív körülmények alapján – mint az elkövetés eszköze, intenzitása, időpontja, stb. – és a szubjektív elemeket tartalmazó bizonyítékok mentén történik. Mindemellett az elkövető személyisége szintén a bűncselekmény alanyi oldalához tartozik. Aki a büntető törvénykönyvben szereplő tényállást megvalósítja és büntethető, az ellene indult büntetőeljárás eredményeképpen, kellő bizonyítottság esetén büntetőjogi következménnyel – szankcióval – számolhat.

29

A temperamentumokat többen is definiálták. A modern pszichológiában Buss és Plomin meghatározását fogadják el leginkább, amely a következő: „azok az öröklött személyiségvonások, amelyek már kora gyermekkorban fellelhetők […] A temperamentumokat a többi személyiségvonástól genetikai meghatározottságuk különbözteti meg.” In: C. S. Carver – M. F. Scheier: Személyiségpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 140. o. 30 R. L. Atkinson-R. C. Atkinson-E. E. Smith-D. J. Bem-S. Nolen-Hoeksema: Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 86-87. o. 31 Wolfgang, M. – Figlio, R. – Sellin, T. 1972. Idézi: Molnár József: u.o., 261. o. Más kutatás: Tamási Erzsébet – Bolyky Orsolya – Sárik Eszter: Az emberöléshez vezető út rizikófaktorai fiatalkorúak és fiatal felnőttek körében. In: Kriminológiai Tanulmányok, 2014. évi 51. szám. 32 A 14-24 évesek által elkövetett szándékos emberöléseket vizsgáló magyarországi kutatásban a különös kegyetlenség az elkövetők 50,9 százalékánál jelent meg. A nagystatisztika ( ebben valamennyi elkövető szerepel) szerint a különös kegyetlenség 10 százalék körül jelenik meg, hozzátéve, hogy ebben nincsenek benne azok a többszörösen minősülő emberölések, amelyeknél a különös kegyetlenség is minősítő körülmény. Nagy valószínűséggel azonban a többszörösen minősülő ölési cselekményekkel együtt is jóval alatta maradna az 50 százaléknak.

30


A kamaszkorra jellemző „lázadások”, a határok feszegetése sokszor egybeesik a törvény szabta keretek átlépésével, amely szabálysértések, súlyosabb esetekben bűncselekmények megvalósítását jelenti. A büntetőjog – mint említettük – a serdülők életkori sajátosságait a „fiatalkorú elkövetők” kategóriájának megalkotásával veszi figyelembe. A 14-18 éves fiatalkorúakra enyhébb szankciókat alkalmaz, bizonyos büntetések és intézkedések velük szemben nem szabhatók ki, illetve nem alkalmazhatók, valamint a büntetés célja is más, mint a felnőtteknél. Fiatalkorúaknál az alkalmazott szankció elsősorban nevelést és a társadalomba való integrációt tűzi célul, míg felnőttek esetében a társadalom védelme és a bűnmegelőzés áll a középpontban. A büntetőjog a büntetés kiszabása során is figyelembe veszi, hogy a 18 év alatti elkövetők testi- és lelki fejlődése folyamatban van, neveléssel, oktatással alakíthatóak. Ezzel szemben a büntetőjogi kommentár a bűncselekmény tárgyi súlyának értékelésével kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy „a tárgyi oldal elemzése az alanyi oldalhoz képest elsődleges, azt kell vizsgálni, hogy a fiatalkorúak büntetőjogán belül kiszabandó szabadságvesztés várható tartama az ott megjelölt keretek középmértékét meghaladná-e”, azaz ennek megítélését is igyekszik kizárólag objektív alapokra helyezni. A Büntetőeljárásról szóló törvény 33 magyarázata viszont a következőképpen fogalmaz: „nem csupán a bűncselekmény tárgyi oldalának ismérveit kell vizsgálni”, hanem azokat „összefüggésükben kell értékelni az alanyi oldalon feltárható körülményekkel.” Alábbiakban a serdülőkor biológiai és pszichológiai jellegzetességeit foglaljuk össze, kitérve arra, hogy a büntetőjogi ítélkezési gyakorlat mindezeket hogyan veszi figyelembe.

5 .1 . A s e r d ü l ő k o r b i o l ó g i a i é s p s z i c h o l ó g i a i j e l l e m z ő i A pszichológia tudományában állandó vitát képez, hogy a biológiai adottságok és a szociális térben tanult ismeretek milyen arányban alakítják a személyiséget, azaz az öröklés és a környezet hogyan hat a pszichés fejlődésre. A legtöbb mai pszichológus egyetért abban, hogy mind a genetikai, mind pedig a környezeti tényezők befolyásolják a fejlődést, emellett ezek egymással folyamatos kölcsönhatásban állnak. A különböző fejlődéselméletek is e két probléma köré csoportosulnak. A biológiai érési megközelítés szerint a fejlődés fő oka a testben lezajló – biológiai örökség által meghatározott, azaz endogén – változások, a környezet szerepe másodlagos.34 A tanulás elmélete a külső, környezeti tényezők elsődlegességét hangsúlyozza. Kimondja, hogy a biológiai fejlődés mellett a tanulás során szerzett tapasztalatok határozzák meg az egyén viselkedését, ezáltal következik be a pszichológiai fejlődés.35 Az univerzális-konstruktivista elmélet azonos jelentőséget tulajdonít a biológiai és környezeti tényezőknek. Fő képviselője Piaget, aki szerint a gyermek mint „intuitív tudós” vesz részt saját fejlődésében és aktív közreműködése által magasabb szintű tudást konstruál a biológiai és az őt körülvevő környezeti elemekből. Végül a kulturális megközelítést valló kutatók36 az endogén és exogén tényezők mellett a gyermeket körülvevő kulturális és történelmi kor meghatározó szerepét emelik ki. Véleményük szerint, ugyanaz a biológiai és környezeti tényező más és más következményt jelenthet a fejlődésre eltérő történelmi vagy társadalmi szituációban. 33

1998. évi XIX. törvény 454. § (1) bekezdés A biológiai elméletek fő képviselői: Gesell (1940), a nyelvelsajátítással kapcsolatos kutatásokban Chomsky (1986), Piattelli-Palmarini (1980), a személyiség és az intelligencia fejlődésével kapcsolatban Plomin, DeFries, McClearn (1990). 35 A tanuláselméletek fő képviselői: Watson, Skinner, Bandura, majd Clarke és Clarke (1986), akik az árvaházból kivett és megfelelő környezetbe került gyerekek intellektuális és társas fejlődésének jelentős javulását figyelték meg. 31 36 A kulturális megközelítés fő képviselői: Baltes et al. (1980), Lerner (1991), Vygotsky (1978) 34


A fejlődéslélektannak két fő megközelítése létezik: az egyik szerint az emberi fejlődés folyamatos, állandóan változik, a hangsúly a mennyiségi változáson van. A másik elmélet képviselői a fejlődést szakaszokra osztják: egy-egy szakasz a mennyiségi változások mellett minőségileg különbözik a másiktól. A szakaszok életkorhoz köthetőek és jól elkülöníthetők egymástól és ugyanabban a sorrendben zajlódnak. Minden ember ugyanazokon a fejlődési szakaszokon megy keresztül, a környezeti tényezők a változás sebességére hatnak, azt gyorsítják vagy lassítják.37 A fejlődést életkori szakaszokra bontó elméletek mindegyike a serdülőkort az egyik legkritikusabb periódusnak tekinti. A következőkben két klasszikus fejlődéslélektani irányzat serdülőkorra adott jellemzését emeljük ki. A pszichoszociális elméletek közül a legszélesebb körben ismert és legkidolgozottabb Erik Erikson elmélete a személyiség fejlődéséről (Erikson, 1950, 1963, 1968).38 Erikson az élet során megélt társas jelenségek személyiségfejlődésre gyakorolt hatásaival foglalkozik. Elmélete szerint a személyiség egész életünkben változik. Minden életszakasznak megvan a maga krízise, amelyet ha az egyén sikeresen old meg, növekszik a kompetenciaérzése, azaz a dolgok feletti uralma, ha viszont sikertelen, alkalmatlanságérzés lép fel. Központi témája az énidentitás témája. Az énidentitás a társas környezet változásaira adott válaszok által változik, legfőbb feladatunk, hogy egy erős énidentitást alakítsunk ki és azt megőrizzük. A serdülőkor krízise Erikson szerint éppen az identitás és a szerepkonfúzió között feszül. Véleménye szerint a serdülőkor a pubertás testi változásaival kezdődik és körülbelül a huszadik életévben ér véget. Az identitás a „ki vagyok én” kérdésre adott választ jelenti, azaz az integrált én érzést foglalja magában. A múlttal való szakítás és a felnőtt világhoz történő alkalmazkodás szerepzavart eredményezhet: sokszor énképünkkel összeegyeztethetetlen szerepekkel találjuk szemben magunkat. A szerepzavar megoldatlansága miatt az egyén később sem képes elköteleződni valamilyen foglalkozás, hivatás iránt, amelyet gyakran úgy kompenzál, hogy vagy „túlazonosul” népszerű hősökkel vagy csoportokkal, vagy – rosszabb esetben – „antihősökhöz” csapódnak. Az eriksoni elmélet jól magyarázza, hogy a bűnelkövetés legtöbb esetben miért éppen serdülőkorban kezdődik, valamint azt is, hogy sokszor miért fejeződik be a serdülőkor végén. A veszély abban rejlik, hogy amennyiben a bűnelkövetésre adott társadalmi válaszok nem a serdülőkori konfliktusok megoldását segítik elő, a rosszul megoldott vagy megoldatlan krízis további devianciákhoz vezethet. A szabályok megértésének képessége a büntethetőség kérdésének sarkalatos pontja. A kognitív fejlődés folyamatában az erkölcsi gondolkodás kialakulása és különböző szintjei erőteljes kapcsolatban állhatnak a deviáns viselkedéssel, illetve a szabálykövetéssel vagy a szabályok áthágásával, megkerülésével. Kohlberg az erkölcsi gondolkodás fejlettségét – Piaget elméletét továbbfejlesztve – a következőkre osztotta:39 I. Prekonvencionális erkölcs 1. szakasz: Büntetésorientáció (szabályok követés a büntetés elkerülése érdekében) 2. szakasz: Jutalomorientáció (alkalmazkodás a jutalom és a jóindulat elnyerése érdekében)

37

R. L. Atkinson-R. C. Atkinson-E. E. Smith-D. J. Bem-S. Nolen-Hoeksema: i. m. 71-73. o. Carver – Scheier: i. m. 293 – 296. o. 39 R. L. Atkinson – R. C. Atkinson – E. E. Smith – D. J. Bem – S. Nolen-Hoeksema: i. m. 82. o. 38

32


II. Konvencionális erkölcs 3. szakasz: Jógyerek-orientáció (alkalmazkodás mások helytelenítésének elkerülése érdekében) 4. szakasz: Tekintélyorientáció (a törvények és a társas szabályok betartása annak érdekében, hogy elkerülje a tekintélyek helytelenítését, valamint az abból eredő bűntudatot, hogy „nem teljesíti kötelességét”) III. Posztkonvencionális erkölcs 5. szakasz: Társadalmiszerződés-orientáció (az általánosan elfogadott, a köz jóléte szempontjából lényeges elvek által vezérelt cselekvés és ezen elvek követése, hogy megőrizze a társak tiszteletét és ezáltal az önbecsülését) 6. szakasz: Etikaelv- orientáció (saját választású etikai elvek – általában az igazságosság, méltóság és egyenlőség értékei – által vezérelt cselekvés és ezen elvek követése, hogy elkerülje az önvádat) Kohlberg szerint tízéves koráig mindenki az első szinten gondolkodik, azaz a cselekvéseket más emberek véleményének tükrében értékeli. Serdülőkorban a gyermek képessé válik az absztrakt gondolkodásra, ekkor juthat az erkölcsi fejlődés magasabb, elvontabb szintjére is. A büntetőjogban a büntethetőség alsó korhatára is az erkölcsi és értelmi fejlettség bizonyos foka szerint alakul. A súlyosabb erőszakos bűncselekmények (pl.: emberölés, életveszélyt okozó testi sértés) vonatkozásában a büntetőjog vélelmezi, hogy már a 12 éves gyermek értelmi és erkölcsi gondolkodása is kellően fejlett ahhoz, hogy képes előre látni az ilyen veszélyes cselekmények következményeit (belátási képesség). A büntetőjogi felelősségre vonás és az alanyi oldal értékelése szempontjából elgondolkodtató Kohlberg kutatási eredménye, amely arról számolt be, hogy a felnőttek tíz százaléka áll a 6. szakasz szintjén, azaz rendelkezik „tiszta elvű” gondolkodással (Kohlberg, 1969). A deviáns viselkedés biológiai alapjaira mutat rá az a serdülőkorra irányuló kutatás, amelynek eredményeképpen a kutatók megállapították, hogy limbikus- és hormonális rendszer ugrásszerű változásai miatt a prefrontális lebeny működése alacsony szintre süllyed. A prefrontális vagy más néven homloklebeny „felelős a döntéshozatalért, a nem megfelelő társas cselekvési minták gátlásáért, a társas érintkezésért, a tervezésért és az öntudatért. A homloklebenyi aktivitás élettani csökkenése is lehet annak a magyarázata, hogy a fiatalkorú fogvatartottak miért annyira impulzívak, és miért csökken az öntudatuk. Fejlődési kriminológiai szempontból rendkívüli jelentősége van az újabb neurofiziológiai felfedezésnek, hiszen több magyarázatot kaphatunk az iskolai bullyingre, a kábítószer-használatra, a fiatalkori agresszióra, kegyetlenségre vagy a rossz empátiás készségre. Ez utóbbiak a bűnözői életmód kialakulásának csírái, amennyiben azokat a társas közeg megerősíti.” A kutatás továbbá rámutat arra, hogy a kamaszok empátiás készségének jelentős alulműködése neurológiai okokra vezethető vissza.40 Emellett Csúri (2008.) felhívja a figyelmet, hogy a fiatalkorúak és fiatal nagykorúak bűnözése az életkor előrehaladtával magától is alábbhagy. Ennek pontos okai azonban ismeretlenek. A fentiek tükrében lehet az agy fejlődésének következménye, de a napjainkra a serdülőkortól kitolódott identitáskeresés problematikájának megoldása is.41

40

Fliegauf Gergely: Kognitív pszichológiai megfontolások a fiatalkorúak büntetés-végrehajtásában. 1-2. o. https://docs.google. com/document/d/1teDFnnYIAeUgqePlgiwExClyWVSKJ0WGi0D4a22mqLM/edit?pli=1 (letöltés időpontja: 2014. 12. 30.) 41 Csúri András: 38. o. http://doktori.bibl.u-szeged.hu/1161/1/Csuri_Andras_Ertekezes.pdf (letöltés időpontja: 2014. 12. 30.)

33


Az itt bemutatott és témánk szempontjából releváns elméletek alapján látható, hogy a fiatalkorúak bűnelkövetését és ezek szankcionálását a felnőttekétől eltérően kellene kezelni. A serdülőkor a testi és lelki fejlődés talán legkritikusabb szakasza, ugyanakkor az elkövetett cselekmények már nem maradhatnak intézményesített következmények nélkül. Tehát az igazságszolgáltatás egyfelől egy kialakulatlan, a társadalomba még nem kellően integrált, útját kereső személyiségű fiatallal áll szemben, másfelől azonban feltételezi, hogy az életkoruk alapján büntetőjogilag megfelelő szellemi és erkölcsi érettséggel rendelkeznek. Kutatásunk is azt bizonyította, hogy a bűnelkövető fiatalok tisztában vannak cselekményük tilalmazottságával, de alacsony szintű intellektusuk, impulzivitásuk vagy gyenge önkontrolljuk miatt nem képesek vagy nem akarnak a szabályoknak engedelmeskedni. Alapvetően a pillanatnyi vágyak késleltetésének képessége hiányzik, illetve alulszocializáltságuk révén a személyközi konfliktusok megoldásának agresszív módját választják. A szándékos emberölést elkövető fiatalkorú és fiatal felnőtt elkövetőkre irányuló kutatásunkban vizsgáltuk, hogy az ítélet mennyiben veszi figyelembe az elkövető személyiségét és amennyiben figyelembe veszi, az milyen irányban befolyásolja a büntetés alakulását. Megállapításunk szerint sok esetben idézi a bíró a pszichológus összefoglalását az elkövető személyiségszerkezetére, személyiségjegyeire vonatkozóan. Azonban ezeket a megállapításokat csak ritkán kötik össze a bűncselekmény körülményeivel, mindez inkább az ítélet szövegében „helykitöltő” szerepre korlátozódik. Ha mégis előfordult valamilyen pszichológiai jellemző kiemelése, az inkább negatív irányba befolyásolta a büntetés kiszabását, azaz súlyosító körülményként merült fel például az empátia hiánya, a cselekménnyel kapcsolatos közömbösség vagy az ittas vagy bódult állapotban elkövetés. Összességében megállapítható, hogy a jogállamokra jellemző tett-alapú büntetőjog a tettes személyi körülményeit, személyiségjellemzőit kevésbé veszi figyelembe az ítélethozatal során. Ez egyfelől az objektivitást és jogbiztonságot szolgálja, másfelől azonban az egyénre szabott legmegfelelőbb büntetés megtalálását és a fiatalkorúaknál megkövetelt, a generális prevenciót megelőző speciálpreventív szankciók meghozatalát hátráltatja.

34


6. A fiatalkorúak körében alkalmazható szankciórendszer sajátosságai A gyermek által elszenvedett bántalmazáson kívül a legsúlyosabb eset az, amikor a gyermek- vagy fiatalkorú maga válik bűnelkövetővé. A fentiekben láttuk, hogy a fiatalok bűnelkövetése – ahogyan a büntetőjogi értelemben vett – gyermekeké is csökken. Lássuk most azt, hogy bűncselekmény elkövetése esetén miképpen reagál a büntetőjog. A büntetőjogi értelemben vett fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket a Btk. XI. fejezete tartalmazza. 105. § (1) Fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem. (2) E törvény rendelkezéseit a fiatalkorúakra a jelen fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A fentiekben részletesen elemeztük a büntethetőség alsó korhatárának megváltozását, így ehelyütt erre most nem térünk ki. 106. § (1) A fiatalkorúval szemben kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés célja elsősorban az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjön, és a társadalom hasznos tagjává váljon, erre tekintettel az intézkedés vagy büntetés megválasztásakor a fiatalkorú nevelését és védelmét kell szem előtt tartani. (2) Fiatalkorúval szemben büntetést akkor kell kiszabni, ha intézkedés alkalmazása nem célravezető. Azzal szemben, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét nem töltötte be, csak intézkedés alkalmazható. (3) Fiatalkorúval szemben szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazni vagy szabadságelvonással járó büntetést kiszabni csak akkor lehet, ha az intézkedés vagy a büntetés célja más módon nem érhető el. A büntetőjogi értelemben vett fiatalkorúakkal kapcsolatos legfontosabb szabály a büntetés speciális céljának meghatározása. A tizenkettedik életévét betöltött azonban a tizennyolcadik életévét még el nem ért bűnelkövető megbüntetésének elsődleges célja az, hogy a fiatalkorú helyes irányban fejlődjön, és hasznosan tudjon beépülni a társadalomba. Az intézkedés – másodsorban, pedig a büntetés – meghatározásakor az egyéni fejlődés lehetőségét, valamint az érintett fiatalkorú védelmét kell figyelembe venni. Ez annyit jelent, hogy míg a büntetés általános célja az „a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el” (Btk. 79.§), vagyis a generális és a speciális prevenció együttes alkalmazása, addig a fiatalkorúaknál a büntetési cél kizárólagosan a speciális prevenció. A fiatalkorúak bűncselekményeinél tehát nem arra tekintettel kell kiszabni a büntetést (intézkedést), hogy az másokat visszatartson a bűnelkövetéstől, hanem azért, 35


hogy az ügyben (a bűncselekményben) érintett fiatalkorút magát el tudja rettenteni a jog a további bűnelkövetői magatartástól. A Büntető törvénykönyv – a speciális prevenciós cél és a fiatalkorú védelmén túl – három büntetés kiszabási sorrendet is felállít, a fiatalkorú érdekeinek védelmében. Elsődlegesen azt, hogy a fiatalkorúval szemben főszabályként intézkedést kell kiszabni, büntetés helyett. A második szabály – amely a büntethetőségi korhatár leszállításával egyidejűleg került a Btk-ba – arról szól, hogy a 12. életévet betöltött, ám tizennegyedik életévet el nem ért fiatalkorúval szemben csak intézkedés alkalmazható. Másképpen fogalmazva a tizennégy évnél fiatalabb nem ítélhető sem pénzbüntetésre, sem közérdekű munka-büntetésre; és kiváltképpen nem alkalmazható vele szemben szabadságvesztés büntetés. A tizennégy évnél fiatalabbal szemben alkalmazható legsúlyosabb intézkedés a javítóintézeti nevelés, ami több szempontból speciális: elzárási tartalma, illetőleg gyermekvédelmi pozíciója okán. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az intézkedés favorizálása a büntetésekkel szemben, gyakran marad inkább elvi és törvényi zsinórmérték, mint ténylegesen alkalmazott büntetéskiszabási sorrend. (A büntetések és intézkedések alakulását a statisztikák tükrében lejjebb elemezzük.) A törvény azt is rögzíti, hogy fiatalkorúval szemben szabadságelvonással járó intézkedésre vagy büntetésre csak ultima ratioként kerülhet sor. Összefoglalva tehát az eddigieket: a fiatalkorúakkal szemben a hatályos Büntető Törvénykönyv is a speciális bánásmód és fokozatosság elvét tűzi ki célként: az egyéni érdekek védelmét úgy fogalmazza meg, hogy a büntetések kiszabásának sorrendjét igyekszik felállítani, valamint a legfiatalabbak körében speciális korlátokat állít fel. Ugyanakkor a törvény hiába tekinti elsődlegesnek az intézkedések alkalmazását a büntetésekkel szemben, a törvényi taxációban a büntetések megelőzik az intézkedéseket, azzal a kivétellel, hogy a javítóintézeti nevelést mint speciális intézkedést a büntetések előtt kiemeli, megjelölve azt, hogy a javítóintézeti nevelés mellett nem szabható ki szabadságvesztés, elzárás vagy közérdekű munka. A törvény szövegéből következően pénzbüntetés a javítóintézeti nevelés mellett is kiszabható. 108. § (1) Fiatalkorúval szemben intézkedésként javítóintézeti nevelés is alkalmazható. (2) Javítóintézeti nevelés mellett nem szabható ki szabadságvesztés, elzárás vagy közérdekű munka.

6 .1 . I n t é z k e d é s a f i a t a l k o r ú a k k ö r é b e n Elemzésünkben megfordítjuk a jogszabály által felállított sorrendet, amely az általános szabályokat követve tünteti fel a büntetéseket és az intézkedéseket, és a jogszabályi célt és büntetés kiszabási sorrendet szem előtt tartva, az intézkedések ismertetésével kezdjük a szankciórendszer bemutatását.

36


63. § (1) Intézkedések a) a megrovás, b) a próbára bocsátás, c) a jóvátételi munka, d) a pártfogó felügyelet, e) az elkobzás, f) a vagyonelkobzás, g) az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele, h) a kényszergyógykezelés, i) a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló törvény szerinti intézkedések. (2) A megrovás, a próbára bocsátás és a jóvátételi munka önállóan, büntetés helyett alkalmazható. (3) A pártfogó felügyelet büntetés vagy intézkedés mellett alkalmazható. Kiutasítás mellett nem rendelhető el pártfogó felügyelet. (4) Az elkobzás, a vagyonelkobzás és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele önállóan, és büntetés vagy intézkedés mellett is alkalmazható. A Btk. általános szabályainak értelmében a Btk. 63.§ a megrovás, a próbára bocsátás, a jóvátételi munka, a pártfogó felügyelet, az elkobzás, a vagyonelkobzás, az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele, a kényszergyógykezelés, a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló törvény szerinti intézkedések találhatók az intézkedések között. Ezekből az intézkedésekből a fiatalkorúakat praktikusan a megrovás, a próbára bocsátás, a jóvátételi munka, a pártfogó felügyelet illetőleg az elkobzás érintheti leginkább. Az elkobzás – amelyre fiatalkorúak vonatkozásában legnagyobb eséllyel kábítószerrel visszaélés bűncselekménye miatt kerülhet sor – alkalmazható önállóan és büntetés vagy intézkedés mellett is. Másképpen fogalmazva, az elkobzás, aminek tárgya leggyakrabban az a tárgy, amelyre vagy amellyel a bűncselekményt elkövették, vagy amelynek a tartása önmagában bűncselekményi tényállást merít ki, megtörténhet úgy is, ha az ügyben folyó nyomozást a nyomozó hatóság, ügyészség, bíróság megszünteti vagy más bűnösséget meg nem állapító határozatot hoz. Az érdemi intézkedések, vagyis az önállóan kiszabható intézkedések a fiatalok körében: a megrovás, próbára bocsátás és a jóvátételi munka. A megrovás az a legenyhébb intézkedés, amelyet az ügyészség vagy a bíróság az eljárás megszüntetésével párhuzamosan alkalmaz. A megrovás tekinthető a Btk. szerinti ’első’ olyan intézkedésnek a szankciórendszerben, amely diverziós lehetőséget biztosít az ügyészség számára, vagyis módot ad arra, hogy az ügyészség fejezze be az eljárást olyan módon, hogy az intézkedést maga ’szabja ki’. A megrovás érdemben egy figyelmeztetés, amelyben a bűncselekmény csekély tárgyi súlya miatt, valamint a terhelt körülményei és személyiségjegyei okán, a hatóság eltekint az eljárás folytatásától, megszünteti azt, azonban egyszersmind felhívja a terhelt (jelesül: a gyanúsított) figyelmét arra, hogy a jövőben tartózkodjon a hasonló cselekményektől. A figyelmeztetésben az ügyészség a rosszallását fejezi ki, 37


A Legfőbb Ügyészség 21/2013. számú Utasítása a megrovás alkalmazását az alábbi módon szabályozza:

Megrovás alkalmazása 11. § (1) A büntetőügyben eljáró fiatalkorúak ügyésze által a Be. 190. §-a (1) bekezdésének j) pontja alapján hozott határozatban alkalmazott megrovást a fiatalkorúak ügyésze hirdeti ki. (2) A fiatalkorúak ügyésze a határozat (1) bekezdése szerinti kihirdetése végett megkeresheti azt az ügyészséget, amelynek illetékességi területén a fiatalkorú gyanúsított lakik vagy tartózkodik. (3) A kihirdetés időpontjáról a fiatalkorú védőjét és törvényes képviselőjét (gondozóját) megfelelő időben értesíteni kell. (4) Amennyiben a fiatalkorú az idézés ellenére nem jelenik meg, a fiatalkorúak ügyésze a megrovást a határozat kézbesítésével foganatosítja, s erről a (3) bekezdésben foglaltakat értesíti. Ahogyan az az LÜ utasításból látszik a megrovást főszabály szerint szóban hirdetik ki, azonban az Utasítás lehetőséget ad arra is, hogy a fiatalkorú a megrovást a határozat kézbesítésével foganatosítsa. A kézbesítés joghatása megegyezik a kihirdetéssel.

A próbára bocsátás 116. § (1) Fiatalkorúval szemben próbára bocsátásnak bármely bűncselekmény esetén helye van. (2) A próbaidő tartama egy évtől két évig terjedhet. (3) A bíróság a 66. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben javítóintézeti nevelést rendel el, vagy büntetést szab ki. A Büntető Törvénykönyv egyik leggyakrabban alkalmazott - diverziós megoldásként is értelmezhető – intézkedése a próbára bocsátás. Próbára a bíróság bocsáthatja a terheltet, ami azt jelenti, hogy a vádlott bűnösségét kimondja, azonban a büntetés kiszabását – fiatalkorú esetében – egy vagy két évre elhalasztja. A fiatalkorúak vonatkozásában a legfontosabb az, hogy ebben a körben próbára bocsátás minden bűncselekmény esetén kiszabható. Másképpen fogalmazva – elvileg akár emberölési cselekmények esetén is alkalmazható lenne a próbára bocsátás, mint halasztott büntetési kiszabási forma. Ennek ellenére azonban a bíróságok jellemzően a bűncselekmény tárgyi súlyára tekintettel határoznak a szankció mibenlétéről. Azt azonban szükséges megemlíteni ebben a körben, hogy az első olyan ügyben, amelyben a bíróság tizennégy év alatti bűncselekményét bírálta el, élt a törvény adta lehetőséggel, és a rablási cselekményben próbára bocsátotta a tizenhárom éves vádlottat. Új szabálya a Btk-nak, hogy a próbára bocsátás hatálya alatt elkövetett bűncselekmény esetén lehetővé teszi a javítóintézeti nevelés alkalmazását, mivel korábban úgy fogalmazott, hogy a próbára bocsátás hatálya alatt elkövetett bűncselekmény esetén a bíróság a próbára bocsátást megszünteti, és büntetést szab ki.

38


A jóvátételi munka 117. § Fiatalkorúval szemben jóvátételi munkavégzés akkor írható elő, ha az ítélet meghozatalakor tizenhatodik életévét betöltötte. Új intézkedése a Btk-nak a jóvátételi munka, amelynek praktikus alkalmazásáról még nem sok tapasztalattal rendelkezünk. Arra azonban fel kell hívni a figyelmet, hogy a másik ’munkavégzési tartalommal’ bíró szankcióval egybeesik a tizenhatodik év mint életkori szabály. Az intézkedés alkalmazásához az kell, hogy a terhelt az ítélet meghozatalakor – vagyis nem a bűncselekmény elkövetésekor – betöltse a tizenhatodik életévét.

A kitiltás 118. § A megfelelő családi környezettel rendelkező fiatalkorú nem tiltható ki arról a településről, amelyben családja él. A fiatalkorúak vonatkozásában, a kitiltásra vonatkozó speciális szabály is azt szolgálja, hogy a fiatalkorút büntetőjogi indokok alapján ne lehessen elszakítani a családjától, hiszen a fiatalkorú fejlődését és társadalomba történő beilleszkedése elsődlegesen az által érhető el, ha a terhelt a családjában marad.

A pártfogó felügyelet 119. § (1) A fiatalkorú a) a feltételes szabadság tartama, b) a próbára bocsátás próbaideje, c) a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje, d) a javítóintézetből történő ideiglenes elbocsátás tartama, e) a vádemelés elhalasztásának tartama alatt pártfogó felügyelet alatt áll. (2) Fiatalkorúval szemben a jóvátételi munkavégzés előírása mellett pártfogó felügyeletet is el kell rendelni. A pártfogó felügyelet szabályozásakor arra kell felhívni a figyelmet, hogy az összes olyan büntetőjogi büntetés, intézkedés illetőleg eljárási lehetőség (vádemelés elhalasztása), amely magában foglalja a büntetés/intézkedés felfüggesztését, halasztást jelent az eljárásban (vádemelés elhalasztása, próbára bocsátás), a fiatalkorú pártfogó felügyelet alatt áll. Hangsúlyos ehelyütt az, hogy a jogszabály maga kötelezővé teszi a pártfogó felügyelet alkalmazását, nem pedig mint lehetőséget említi: nem pártfogó felügyelet alatt állhat a fiatalkorú terhelt, hanem a törvény erejénél fogva az alatt áll. Új szabálya a törvénynek, hogy az új intézkedésként jogszabályba foglalt jóvátételi munka során is pártfogó felügyelet alatt áll a fiatalkorú.

39


A javítóintézeti nevelés 120. § (1) Javítóintézeti nevelést a bíróság akkor rendel el, ha a fiatalkorú eredményes nevelése érdekében intézeti elhelyezése szükséges. Javítóintézeti nevelés nem rendelhető el azzal szemben, aki az ítélet meghozatalakor huszadik életévét betöltötte. (2) A javítóintézeti nevelés tartama egy évtől négy évig terjedhet. 121. § (1) Javítóintézeti nevelés elrendelése esetén a bíróság megállapítja, hogy a fiatalkorú a javítóintézeti nevelés felének letöltése után ideiglenesen elbocsátható az intézetből, ha a) legalább egy évet eltöltött az intézetben, és b) alaposan feltehető, hogy az intézkedés célja további javítóintézeti nevelés nélkül is elérhető. (2) Az ideiglenes elbocsátás tartama azonos a javítóintézeti nevelés hátralevő részével, de legalább egy év. (3) A bíróság az ideiglenes elbocsátást megszünteti, ha a fiatalkorút az ideiglenes elbocsátás alatt - a 122. §-ban meghatározott esetet kivéve - szabadságvesztésre ítélik, vagy vele szemben javítóintézeti nevelést rendelnek el. Ha a bíróság a fiatalkorúval szemben más büntetést szab ki, vagy más intézkedést alkalmaz, a bíróság az ideiglenes elbocsátást megszüntetheti. (4) Az ideiglenes elbocsátás megszüntetése esetén az ideiglenes elbocsátáson töltött idő a javítóintézeti nevelésbe nem számítható be. 122. § Ha a fiatalkorút a javítóintézeti nevelésre ítélés után elkövetett bűncselekmény miatt a javítóintézeti nevelés vagy az ideiglenes elbocsátás alatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a szabadságvesztés büntetést kell végrehajtani. Ebben az esetben a javítóintézeti nevelés hátralévő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni úgy, hogy kétnapi javítóintézeti nevelés helyébe egynapi szabadságvesztés lép. A javítóintézeti nevelésre – mint speciális törvényi lehetőségre – a fentiekben már utaltunk, illetőleg a büntetés-végrehajtási szabályok elemzésekor az alábbiakban még részletesen foglalkozunk vele. Ehelyütt azt célszerű megjegyezni, hogy a speciális, vegyesen büntetőjogi és gyermekvédelmi jogintézmény kiszabására addig van lehetőség, amíg a terhelt a huszadik életévét be nem tölti, és maximális tartama – a korábbi három évvel szemben – négy év. Fel kell hívni a figyelmet arra – a szakemberek által gyakran említett problémára – hogy a javítóintézetben megkezdett nevelési program gyakran azzal szakad meg, és válik kétségessé eredményessége, hogy a javítóintézetben végrehajtott előzetes letartóztatás után a bíróság nem javítóintézeti nevelést, hanem pl. szabadságvesztés büntetést szab ki. A pedagógiai program így félbeszakad, és a büntetés célja – vagyis a fiatalkorú helyes irányú nevelése valamint a fiatalkorú védelme – kerül veszélybe.

40


6 . 2 . D i v e r z i ó s m e g o l d á s o k a f i a t a l k o r ú a k k ö r é b e n : áttekintés Mielőtt áttérnénk a fiatalkorú bűntetteseknél alkalmazható büntetések ismertetésére, célszerű összefoglalóan áttekinteni a fiatalkorúak körében alkalmazható diverziós megoldásokat, vagyis azokat az intézkedéseket, büntetéseket és eljárásjogi lehetőségeket, amelyek nem tartalmaznak szabadságelvonást, illetőleg a klasszikus értelemben vett büntetési elemet sem. A magyar Büntető Törvénykönyv szankciórendszeréről, valamint a büntetőjog körében alkalmazható jogintézményekről elmondható, hogy cizellált megoldási lehetőségeket kínál a fiatalkorúak számára. Ellentétben a Szabálysértési törvény által kínált figyelmeztetéssel, pénzbírsággal, valamint elzárással, a büntető-igazságszolgáltatási modellben számos elterelési lehetőség rejlik, amelyek – helyes alkalmazásuk esetén – valóban szolgálhatja a fiatalkorú fejlődését, valamint a társadalomba történő beilleszkedését. A fentiekben utaltunk arra, hogy a Btk-ban által felsorolt, a fiatalkorúak körében leginkább alkalmazott intézkedések a megrovás illetőleg a pártfogó felügyelet.

6 . 2 .1 . M e g r o v á s A megrovás mint primér diverziós megoldás azokban az esetekben alkalmazható (és alkalmazandó), amikor a fiatalkorú terhelt rendezett körülmények között él, családi háttere alapvetően gondoskodó és biztonságot teremtő, valamint az iskolai tanulmányokat folytat. Másképpen fogalmazva, akkor, amikor az eljárás alá vont fiatalkorú nem igényel az eljárás keretében ’szoros’ felügyeletet. Mint azt jeleztük, a megrovás a csekély tárgyi súlyú bűncselekményeknél alkalmazott kvázi elterelési megoldás, amelyek jellemzően egyszerű és egyszeri bolti lopások.

6.2.2. A vádemelés elhalasztása Azokban az esetekben, amikor a fiatalkorú bűncselekménye a bolti lopásnál vagy egyszeri rongálási cselekménynél nagyobb tárgyi súlyt képvisel, az ügyészség, jellemzően a vádemelés elhalasztását alkalmazza. Az LÜ 21/2013. Utasítása a jogintézmény alkalmazását az alábbiak szerint fogalmazza meg. 12. § (1) A Be. 222. §-ának (1) bekezdése alapján a vádemelés elhalasztása – a törvényi feltételek fennállása esetén – általában akkor alkalmazható, ha a fiatalkorú helyes irányú fejlődése a személyi körülményekre és a bűncselekmény jellegére figyelemmel bírósági eljárás mellőzésével is elérhető.

41


(2) A vádemelés elhalasztásáról hozott határozatnak tartalmaznia kell különösen: a) a vádemelés elhalasztásának tényét a Be. 459. §-a (1) bekezdésének felhívásával; b) a vádemelés elhalasztásának időtartamát; c) annak megállapítását, hogy a fiatalkorú az elhalasztás tartama alatt pártfogó felügyelet alatt áll; d) az ügyész által a Be. 459. §-ának (2) bekezdése alapján előírt magatartási szabályt vagy más kötelezettségek teljesítésére kötelezést; e) a panaszjogról való tájékoztatást; f) azoknak a cselekményeknek a rövid leírását és a Büntető Törvénykönyv szerinti minősítését, amelyek miatt a vádemelés elhalasztására sor került; g) a fiatalkorú felhívását, hogy panaszának bejelentése esetén – amennyiben a nyomozás megszüntetésének feltételei nincsenek meg – vádemelésnek van helye [Be. 227. § (1) bekezdés a) pont]; h) a fiatalkorú figyelmeztetését, hogy a Be. 227. §-a (1) bekezdésének b), valamint c) pontjaiban, továbbá a Be. 227. §-a (4) bekezdésének a) pontjában foglaltak bekövetkezése esetén vádemelésre kerül sor. A vádemelés elhalasztásának tartalmi elemeit a pártfogó felügyelet és a külön magatartási szabályok adják. Az ügyészségnek lehetősége van bármilyen magatartási szabály megfogalmazására, és előírására, azonban azok végrehajtása praktikusan attól függ, hogy a pártfogó felügyelet milyen magatartási szabály végrehajtására/végrehajtatására képes. A pártfogó felügyelet lehetőségei e tekintetben nagyon nagy különbségeket mutatnak országos bontásban. (3) A vádemelés elhalasztása előtt a fiatalkorúak ügyésze elrendeli a pártfogó felügyelői vélemény beszerzését, ennek elkészülte után a fiatalkorú terheltet meghallgatja, a pártfogó felügyelőt meghallgathatja. (4) A fiatalkorúak ügyésze a határozatot általában szóban – kihirdetéssel – közli a fiatalkorú gyanúsítottal, amelynek helyéről és időpontjáról a védőt és a törvényes képviselőt értesíti. Indokolt esetben (pl. a terhelt betegsége vagy más méltányolható körülmény fennállásakor) a határozat közlése kézbesítéssel is történhet A vádemelés elhalasztása esetén a fiatalkorúak ügyésze beszerzi a pártfogó felügyelői véleményt, hogy megalapozott döntést hozhasson a vádhalasztás tárgyában: a vélemény rendre tartalmazza a pártfogó véleményét a kívánatos magatartási szabályról is. Főszabály szerint a vádemelés elhalasztásáról szóló határozatot az ügyész kihirdetés útján közli. A vádemelés elhalasztására a kábítószerrel visszaélés vétsége esetén (amennyiben fogyasztásról van szó), kötelező erővel kerül sor.

42


6.2.3. A közvetítői eljárás: a tevékeny megbocsátás Mediációval (közvetítés) kapcsolatos nemzetközi elvárások A mediáció vagy más néven tettes-áldozat megállapodás a kárjóvátétel speciális formája. A nemzetközi jogban már régen ajánlott a mediáció alkalmazása a büntetőjog területén is. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága már az R (99) 19. számú ajánlásában szorgalmazta a mediáció büntetőügyekben való alkalmazását. Eszerint a mediáció kimenetének megítélése a büntető igazságszolgáltatási hatóságok kizárólagos hatáskörébe tartozik. Az Európai Unió Tanácsának „A sértett jogállásáról a büntetőeljárásban” címet viselő kerethatározata (2001/220/IB) sértetti jogként fogalmazza meg a büntetőjogi mediációhoz való jogot a büntetőeljárás során. Ennek 10. cikkelye kötelezi a tagállamokat a büntetőügyi mediáció jogi és intézményi hátterének kialakítására. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a bűncselekmények áldozatainak nyújtandó segítségről szóló (2006) 8. számú ajánlása is tartalmazza a közvetítői eljárást. Az európai államok különböző jogi és társadalmi hátteréből következően nagyban eltérő jogi és intézményi rendszerek szabályozzák és keretezik a mediációs eljárást. Az uniós határozatok a célok tekintetében kötelezőek, de a tagállamok a megvalósítás területén viszonylagos szabadsággal rendelkeznek.

A magyarországi szabályozásról röviden 2007-től már a büntetőeljárásokban is lehet alkalmazni a mediációt. A közvetítői eljárás alapjait a 2006. évi LI. törvény teremtette meg, amely a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény rendelkezései közé bekerült a tevékeny megbánás jogintézménye.

A tevékeny megbánás 107. § Ha az elkövető fiatalkorú, tevékeny megbánásnak a 29. § (1) bekezdésében meghatározott vétség vagy ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban fenyegetett bűntett elkövetése esetén is helye lehet. A tevékeny megbánás vonatkozásában a fiatalkorúakat érintő szabály az, hogy ellentétben a felnőtt bűnelkövetőkkel, körükben az ötévi és nem három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban fenyegetett bűntetteknél alkalmazható. A Büntetőeljárásról szóló törvény (1998. évi XIX. tv.) 221/A. §- a szerint közvetítői eljárás alkalmazható bizonyos bűncselekmények miatt indult eljárásban: élet, testi épség és az egészség elleni (XV. Fejezet), emberi szabadság elleni (XVIII. Fejezet), emberi méltóság és egyes alapvetőjogok elleni (XXI. Fejezet), közlekedési (XXII. Fejezet), vagyon elleni (XXXVI. Fejezet), illetve szellemi tulajdonjog elleni (XXXVII. Fejezet) eljárásokban. DE csak akkor, ha a cselekmény ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő, és az elkövető a nyomozás során, a vádemelésig beismerő vallomást tett.

43


A mediáció több esetben kizárt, például, ha a bűncselekmény halált okozott, vagy ha az elkövető többszörös visszaeső, vagy bűnszervezetben követték el. A közvetítői eljárás részletes szabályait külön törvény, mégpedig a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló 2006. évi CXXIII. törvény (Bkt.) tartalmazza, amely 2007. január 1. napján lépett hatályba. A Bkt. megfogalmazása szerint a közvetítői eljárás a bűncselekmény elkövetésével kiváltott konfliktust kezelő eljárás, amelynek célja, hogy a büntetőeljárást lefolytató bíróságtól, illetőleg ügyésztől független, harmadik személy (közvetítő) bevonásával - a sértett és a terhelt közötti konfliktus rendezésének megoldását tartalmazó, a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a terhelt jövőbeni jogkövető magatartását elősegítő - írásbeli megállapodás jöjjön létre. A közvetítői eljárást a büntető ügyekben eljáró bíróság, illetőleg ügyész székhelye szerint illetékes pártfogó felügyelői szolgálat közvetítői tevékenységet végző pártfogó felügyelője, vagy a pártfogó felügyelői szolgálatként kijelölt szervvel - pályázat útján - közvetítői tevékenység végzésére szerződésben álló ügyvéd mint mediátor folytatja le. A mediátor feladata: pártatlanul, lelkiismeretesen, a szakmai követelmények szerint közreműködjön a megállapodás létrehozásában. Tiszteletben kell tartani a résztvevők emberi méltóságát, és hogy a felek tisztelettel járjanak el egymással szemben. Nem befolyásolja a feleket, nem dönt, csak összefoglal és kérdez. A közvetítői eljárást a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén a hivatalból induló mediációra utalás mellett mind az elkövető, illetve védője, mind a sértett, illetve ügyvédje önként kezdeményezheti, de a közvetítői eljárásra utalásról szóló döntést, a végzést minden esetben az ügyész vagy a bíró hozza meg. Mediációnak egy büntetőeljárásban csak egyszer van helye. Az ügyész (a gyanúsított és a sértett meghallgatása után) az eljárást legfeljebb 6 hónapra felfüggeszti és az ügyet közvetítői eljárásra utalja. A bíróság hivatalból nem, csak indítványra függesztheti fel az eljárást (folyamatban lévő közvetítői eljárás esetén hivatalból napolhatja el a tárgyalást) az első fokú eljárás végéig, de legfeljebb a határozathozatal végett tartott tanácsülésig. Az áldozatnak előnyös, mert • önként vehet részt a mediációs eljárásban, • aktív részese, alakítója a folyamatnak, • gyorsabban és egyszerűbben juthat a neki megfelelő jóvátételhez, • az elkövetővel való találkozás segíthet a bűncselekmény traumájának feldolgozásában, megszűnik, vagy csökken a félelemérzet, • megismerheti a bűncselekmény elkövetésének okait, ez segíti az újabb áldozattá válás megelőzését. A közvetítői eljárás részletes szabályait külön törvény, mégpedig a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló 2006. évi CXXIII. törvény (Bkt.) tartalmazza, amely 2007. január 1. napján lépett hatályba.

44


6.2.4. A jóvátételi munka 67. § (1) A bíróság a vétség, valamint a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt a büntetés kiszabását egy évre elhalaszthatja, és jóvátételi munka végzését írja elő, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja így is elérhető. A jóvátételi munkavégzés előírása mellett pártfogó felügyelet is elrendelhető. (2) Jóvátételi munka végzése nem írható elő azzal szemben, aki a) visszaeső, b) a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, c) a szándékos bűncselekményt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt követte el, vagy d) a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt követte el. (3) 13 Az elkövető - választása szerint - állami vagy önkormányzati fenntartású intézménynél, közhasznú jogállású civil szervezetnél, egyházi jogi személynél vagy azok részére végezheti a jóvátételi munkát. (4) A jóvátételi munka tartamát órákban kell meghatározni, annak legkisebb mértéke huszonnégy, legnagyobb mértéke százötven óra. 68. § (1) Ha az elkövető a jóvátételi munka elvégzését egy éven belül megfelelően igazolja, büntethetősége megszűnik. (2)14 Ha az elkövető a jóvátételi munka elvégzését nem igazolja, vagy a pártfogó felügyelet szabályait súlyosan megszegi, a bíróság büntetést szab ki. Ha az elkövető a jóvátételi munka elvégzését egészségügyi okból nem tudja igazolni, a jóvátételi munka elvégzése igazolásának határideje egy alkalommal legfeljebb egy évvel meghosszabbítható. A jóvátételi munka tekintetében a joggyakorlat – ahogyan azt jeleztük – nem rendelkezik nagy tapasztalattal. Azonban azt meg kell jegyezni, hogy a jóvátételi munka vegyíti a közvetítői eljárás és a közérdekű munka elemeit, és olyan közösségi tevékenységet feltételez, amivel az egyén a közjavára végzett munka által, jóváteszi a bűncselekményével okozott kárt. A munkavégzés helyéről a terheltnek a saját magának kell gondoskodni, de ennek helyszíne lehet állami, önkormányzati, egyházi vagy közérdekű civil szervezet is. A köz javára végzendő munkaórák tekintetében a jogszabály nem tesz különbséget fiatalkorú és felnőtt között. A jóvátételi munkát a bíróság szabja ki, és amennyiben annak eredményes elvégzését igazolja a vádlott, úgy az eljárást megszünteti. A jóvátételi munka az egy éves halasztás lehetőségét is magában foglalja.

45


6 . 3 . B ü n t e t é s e k a f i a t a l k o r ú a k k ö r é b e n A fiatalkorúak ügyében amennyiben az ügyészség nem alkalmazza egyik diverziós megoldást sem, és nem kerül sor az eljárás más okból történő megszüntetésére sem, úgy az ügyészség vádat emel. A vádemelés 13. § (1) A fiatalkorúak ügyésze a nyomozás iratainak hozzá érkezését követően az ügy vádemelésre alkalmasságának ellenőrzése során az 5. §-ban foglaltakat körültekintően megvizsgálja. (2) A vádiratban a fiatalkorú törvényes képviselőjének (eseti gondnokának) és pártfogójának értesítését is indítványozni kell. (3) A tárgyalás mellőzését (Be. 543. §) a fiatalkorúak ügyésze akkor indítványozza, ha a bűncselekmény jellegére és a fiatalkorú személyi körülményeire figyelemmel az eljárás nevelő hatása tárgyalás tartása nélkül is elérhető. Kvázi diverziós megoldásként – de jellemzően eljárást gyorsító és könnyítő megoldásként - az ügyészség alkalmazhatja a tárgyalás mellőzést is, amely lehetőséget ad arra, hogy a vádlott ellen a bírósági eljárást ne folytassák le. Tárgyalás mellőzésével a kiszabható legsúlyosabb büntetés a felfüggesztett szabadságvesztés. (4) A szülő által a gyermeke sérelmére elkövetett szándékos bűncselekmény esetén, ha a szülői felügyeleti jog megszüntetésének a törvényben meghatározott feltétele fennáll, a vádiratban indítványozni kell, hogy a bíróság a vádlott szülői felügyeleti jogát a Be. 336. §-ának (1) bekezdése alapján szüntesse meg. (5) Ha a fiatalkorú gyanúsított bíróság elé állításának a feltételei fennállnak, a fiatalkorúak ügyésze a Be. 518. §-ának (1) bekezdésében meghatározottak közlése érdekében megkeresheti azt az ügyészséget, amelynek az illetékességi területén a fiatalkorú gyanúsított lakik vagy tartózkodik. (6) A vádemelésről a fiatalkorú vádlottat fogva tartó intézetet értesíteni kell. (7) Magánvádas ügyben – ha fiatalkorú és felnőtt korú ellen együttes bűnelkövetés miatt tesznek feljelentést – a fiatalkorúak ügyésze a felnőtt korú tekintetében a vád képviseletét csak közérdek és szoros összefüggés esetében veszi át. (8) A büntetőügyben eljáró fiatalkorúak ügyésze – a 17. § (6) bekezdésében foglalt kivételes esettől eltekintve – a vádiratot és a nyomozati iratokat megküldi a vádképviseletet ellátó ügyészséghez, továbbá szükség szerint intézkedik a tárgyi bizonyítási eszközökről. (9) A bíróságot, amennyiben a vádirat kiadmányozója nem a vádképviseletet ellátó ügyészség ügyésze, a vádiratban tájékoztatni kell arról, hogy az első fokú bírósági eljárásban melyik ügyészség jár el. A bíróság a fiatalkorúval szemben büntetésként: elzárást, pénzbüntetést, közérdekű munkát, valamint szabadságvesztést szabhat ki. Ezeknek a tartalmi elemeiről a büntetés-végrehajtásról szóló fejezetben lesz szó részletesebben.

Az elzárás 111. § A fiatalkorúval szemben kiszabható elzárás legrövidebb tartama három nap, leghosszabb tartama harminc nap. 46


A közérdekű munka 112. § Fiatalkorúval szemben közérdekű munkát akkor lehet kiszabni, ha az ítélet meghozatalakor tizenhatodik életévét betöltötte. Közérdekű munka büntetés – csakúgy, mint a jóvátételi munka büntetőjogi intézkedése – csak akkor szabható ki, ha az ítélethozatalkor a vádlott betöltötte a tizenhatodik életévet.

A pénzbüntetés 113. §26 (1) Fiatalkorúval szemben pénzbüntetést akkor lehet kiszabni, ha önálló keresete, jövedelme vagy megfelelő vagyona van. (2) Fiatalkorú esetén a pénzbüntetés legkisebb mértéke tizenöt, legnagyobb mértéke kétszázötven napi tétel, az egynapi tétel összegét legalább ötszáz, legfeljebb ötvenezer forintban kell meghatározni. (3) Fiatalkorú esetén a pénzbüntetést behajthatatlansága esetén a) ha a 112. § lehetővé teszi, közérdekű munkára vagy b) szabadságvesztésre kell átváltoztatni. (4) A pénzbüntetés helyébe lépő közérdekű munkát úgy kell megállapítani, hogy egy napi tétel helyébe két óra közérdekű munka lép. Egyebekben a pénzbüntetés helyébe lépő közérdekű munkára a 47. §-ban foglaltak irányadóak azzal, hogy annak tartama eltérhet a 47. § (1) bekezdésében meghatározottaktól. (5) Ha a fiatalkorú a munkakötelezettségének önként nem tesz eleget, a közérdekű munkát vagy annak hátralévő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Egyebekben a 48. §-ban foglaltak irányadóak. A pénzbüntetés önálló kereset, jövedelem és megfelelő vagyon esetén szabható ki fiatalkorúaknál. A pénzbüntetés és közérdekű munka szabadságvesztésre átváltoztatható.

A kiutasítás 114. § Kiutasításnak fiatalkorúval szemben akkor lehet helye, ha a) vele szemben tízévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztést szabtak ki, b) az országban tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné, és c) nem sérül a családi élet tiszteletben tartásához való joga. A kiutasítás szabályainál ugyanúgy a családi élet hangsúlyos volta kap helyet, mint a kitiltásnál. A fiatalkorú kiutasítására csak súlyos szabadságvesztés büntetés esetén kerülhet sor, és akkor, ha az a közbiztonságot veszélyezteti.

A közügyektől eltiltás 115. § Fiatalkorút csak egy évet meghaladó szabadságvesztés kiszabása esetén lehet a közügyektől eltiltani.

47


A szabadságvesztés 109. § (1) A fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés legrövidebb tartama bármely bűncselekmény esetén egy hónap. (2) A bűncselekmény elkövetésekor tizenhatodik életévét be nem töltött fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama a) életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény elkövetése esetén tíz év, b) öt évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén öt év. (3) A bűncselekmény elkövetésekor tizenhatodik életévét betöltött fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama a) életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény elkövetése esetén tizenöt év, b) tíz évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén tíz év, c) öt évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén öt év. (4) A büntethetőség elévülése határidejének számításánál és a visszaesőkre vonatkozó rendelkezések szempontjából a (2)-(3) bekezdésben meghatározott időtartamok az irányadóak. 110. § (1) A szabadságvesztés végrehajtási fokozata fiatalkorúak börtöne, ha a) a fiatalkorút bűntett miatt kétévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélik, b) az egyévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélt fiatalkorú visszaeső, vagy c) az egyévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélt fiatalkorút a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőző három éven belül szándékos bűncselekmény miatt javítóintézeti nevelésre ítélték. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken kívül a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fiatalkorúak fogháza. A Büntető Törvénykönyv különbséget tesz a szabadságvesztés kiszabásánál a 16 évnél fiatalabb és annál idősebb fiatalok között. Életfogytig tartó szabadságvesztésre fiatalkorú nem ítélhető.

48


7. F i a t a l ko r ú b ű n e l kö v e tő k ke l ka p c s o l a to s pártfogó felügyelői tevékenység Az Európa Tanács 2010-ben a pártfogást a közösségi szankciók közé tartozó, jogszabályban meghatározott, bűnelkövetővel szemben alkalmazott összetett jogintézményként definiálta, melynek célja egyrészről a társadalom védelme, másrészről az elkövető (re)integrációja a felügyelet és a támogatás számos eszközével.42 A pártfogó felügyelet célja, hogy az ügyészség vagy bíróság által alkalmazott intézkedés vagy büntetés próbaideje/tartama alatt, az elkövető ellenőrzésével és támogatásával csökkentse a bűnismétlés veszélyét. Magyarországon a pártfogó felügyelet járulékos jellegű, valamely más büntetéshez vagy intézkedéshez kapcsolódik, amelyet az alábbi táblázat szemléltet. A Pártfogó Felügyelői Szolgálat évente átlagosan több mint 40 ezer pártfogó felügyeletet hajt végre.43 A pártfogó felügyelet elrendelésének esetei: Kapcsolódó jogintézmény Elrendelő Az elrendelés kötelező esetei Vádemelés elhalasztása Ügyész Fiatalkorúak Próbára bocsátás Bíróság Visszaesők, fiatalkorúak Felfüggesztett szabadságvesztés Bíróság Visszaesők, fiatalkorúak Feltételes szabadság Büntetés-végrehajtási bíró Visszaesők, fiatalkorúak Javítóintézetből való Büntetés-végrehajtási bíró Fiatalkorúak ideiglenes elbocsátás forrás: Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium

7.1 . A p á r t f o g ó f e l ü g y e l ő t e v é k e n y s é g i k ö r e á l t a l á n o s s á g b a n 44 A pártfogó felügyelő kontroll funkciójának lényegi eleme az elkövető szembesítése az általa okozott sérelemmel, és azon kockázati elemek feltárása, amelyek kiküszöbölése csökkentheti az újabb bűnelkövetés esélyét. A pártfogó segít a pártfogolt életében jelentkező szociális problémák megoldásában, amennyiben azok a bűncselekmény elkövetéséhez hozzájárultak vagy bűnismétléshez vezethetnek. 42

A Miniszteri Bizottság CM / Rec (2010) 1. sz. Ajánlása a tagállamok számára, az Európa Tanács Pártfogási Szabályairól http://www.kih.gov.hu/web/guest/tevekenysegek/-/asset_publisher/4frusdbuyVxX/content/partfogo-felugyelet-vegrehajtasa; jsessionid=99804b01a72cda3c45f20ed9bd97?redirect=http%3A%2F%2Fwww.kih.gov.hu%2Fweb%2Fguest%2Ftevekenysegek%3Bjsessionid %3D99804b01a72cda3c45f20ed9bd97%3Fp_p_id%3D101_INSTANCE_4frusdbuyVxX%26p_p_lifecycle%3D0%26p_p_state%3Dnormal%26 p_p_mode%3Dview%26p_p_col_id%3Dcolumn-2%26p_p_col_count%3D1 44 http://www.kih.gov.hu/web/guest/tevekenysegek/-/asset_publisher/4frusdbuyVxX/content/partfogo-felugyelet-vegrehajtasa; jsessionid=99804b01a72cda3c45f20ed9bd97?redirect=http%3A%2F%2Fwww.kih.gov.hu%2Fweb%2Fguest%2Ftevekenysegek%3 Bjsessionid%3D99804b01a72cda3c45f20ed9bd97%3Fp_p_id%3D101_INSTANCE_4frusdbuyVxX%26p_p_lifecycle%3D0%26p_p_ 49 state%3Dnormal%26p_p_mode%3Dview%26p_p_col_id%3Dcolumn-2%26p_p_col_count%3D1 43


A pártfogó felügyelet sajátossága a magatartási szabályok előírása. A magatartási szabályok egy része jogszabályban meghatározott, általános magatartási szabály például, hogy a pártfogolt képessége szerint dolgozzék, más része a pártfogó felügyelő által, jogkövetkezmények terhe mellett számon kérhető külön magatartási szabály. Ezáltal a pártfogó felügyelet különösen egyéniesített szankcióvá válik. A pártfogó felügyelet végrehajtása egyéni pártfogolási terv45 alapján folyik, amely meghatározza a konkrét esetben elérendő célokat, ennek lehetséges eszközeit, illetve az ezt veszélyeztető körülményeket. A pártfogó felügyelő a pártfogolási tervben meghatározott időközönként, általában havi rendszerességgel találkozik a terhelttel, meghallgatja az életkörülményeiben, életvitelében bekövetkezett változásokról, ellenőrzi a magatartási szabályok betartását, szükség esetén tanácsot vagy segítséget nyújt a munkahelykeresésben, életvezetési, egészségügyi, szociális illetve bármely, a társadalmi integrációhoz kapcsolódó probléma esetén.46 Az egyéni esetkezelés kiegészítéseként a Pártfogó Felügyelői Szolgálat egyre nagyobb számban él a csoportos esetkezelés eszközével, amely külön magatartási szabályként is előírható (pl. munkaerőpiaci, életvezetési, agressziókezelő foglalkozásokon való részvétel.) A csoportos foglalkozások elsősorban a szociális készségek fejlesztésére irányulnak, az érintett pártfogoltak viselkedéskorrekcióját, társadalmi adaptációját segítik elő. Az új Büntetés-végrehajtási törvénnyel 47 összhangban, a rendelet nagy hangsúlyt fektet a mentális zavarral vagy magatartászavarral küzdő fiatalkorúak kezelésre, amikor kimondja, hogy „A Bv. tv. 313. § (1) bekezdés b) pontja szerinti pártfogó felügyelői rendelkezések körében előnyben kell részesíteni a) a viselkedéskorrekciós, illetve kompetencia-fejlesztésére irányuló csoportos vagy egyéni foglalkozások, különösen agresszióhelyettesítő tréning, szociális készségfejlesztő tréning, munkaerő-piaci tréning, b) a közösségi jóvátételi, a sérelem okozását tudatosító programok, helyreállító technikák (konferenciamódszerek, mediáció, egyéb közösségi konfliktuskezelési technikák) alkalmazását.” (56. §)48 A pártfogói tevékenység bővülésével járó szabályok léptek életbe 2015. január 1-jétől. Az egyik a megelőző pártfogás mint egy új gyermekvédelmi intézkedés és amely a pártfogó gyermekvédelmi rendszerbe történő belépését eredményezi. Erről a következő alfejezetben részletesen írunk. A pártfogó másik új tevékenysége a kockázatelemzés és kockázatértékelés lett, amely kifejezetten a gyermekkorúakra és a fiatalkorú terheltekre vagy eljárás alá volt fiatalkorú személyekre terjed ki. Lényege, hogy a pártfogó egy háromfokozatú kockázati skálán helyezi el, hogy az adott pártfogolt további bűnözésének megakadályozásához mekkora intenzitású beavatkozás szükséges.49 A kockázatelemzési és kezelési rendszer teljes körűen 2016. január 1-jével kezdi meg működését a büntetés-végrehajtási szervezet keretében megalakuló Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet keretében.

45

8/2013. (VI. 29.) KIM rendelet 44. § A pártfogó felügyelet végrehajtása során a pártfogó felügyelő feladata különösen a) annak ellenőrzése és rendszeres figyelemmel kísérése, hogy a pártfogolt megtartja-e a külön magatartási szabályokat, eleget tesz-e az előírt kötelezettségeknek, továbbá hogy milyen viselkedést tanúsít a munkahelyén vagy az oktatási intézményben, illetve a lakóhelyén, b) a pártfogolt rendszeres beszámoltatása életkörülményeiről és életviteléről, c) segítség nyújtása a pártfogolt számára a társadalomba való beilleszkedéshez, a bűnismétlés elkerüléséhez, d) indokolt esetben a pártfogolt segélyben részesítése. (2013. (VI. 29.) KIM rendelet 40. §) 47 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról 48 Megállapította: 19/2014. (XII. 22.) IM rendelet 29. §. Hatályos: 2015. I. 1-től. 49 50 8/2013. (VI. 29.) KIM rendelet 59. § 46


7. 2 . A j e l e n l e g i p á r t f o g ó f e l ü g y e l e t k i a l a k u l á s á n a k áttekintése a rendszerváltás óta Magyarországon korábban a felnőttkorúakkal és fiatalkorúakkal foglalkozó pártfogó felügyelet külön szervezetként működött. Az 1990-es évekre az elkülönülés egyre több problémát okozott: eltérő jogi szabályozás és szakmai irányítás vonatkozott a két szervezetre és a munkavégzésükre, nem alakulhattak ki a pártfogói munka szakmai standardjai, nem voltegységes ügymenet, nyilvántartási rendszer, és a két szervezet közötti információcsere sem volt hatékony. A folyamatos fejlesztés és a társadalmi változásokra való reagálás hiánya a szervezetek ellehetetlenüléséhez vezetett.50 A fiatalkorúak pártfogó rendszerének működése nem integrálódott kellően a bírósági és büntetésvégrehajtási rendszer működésébe. Az ítélkezés nem épített a pártfogói tudásra, a pártfogói rendszer érdeklődési köréből hiányzott a pártfogás szempontjából potenciálisan legintenzívebb szakasz: a vádemelési, a bírói szakasz, a tárgyalás. E folyamat váltotta ki a pártfogói rendszer végrehajtó szerevezetté degradálódását, mely azt tartotta feladatának, hogy teljesítse a bírósági vagy a büntetés-végrehajtási előírásokat.51 Az ezredfordulót követően átfogó fejlődési folyamat kezdődött el az igazságügy és a bűnmegelőzés területén. Az új büntetőeljárási kódex 2003-ban lépett hatályba, amelynek rendelkezései bűnmegelőzési szemléletet tükröztek, illetve nagyban elősegítették a bűnmegelőzési jellegű eljárási cselekmények megvalósulását. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 94. §-ának módosításával kiemelte a felnőtt korúak pártfogóit a megyei (fővárosi) bíróságok büntetés-végrehajtási csoportjából, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosításával a fiatalkorúak pártfogóit választotta el a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatalok szervezetétől. A bűnmegelőzés új alapokra állítása magába foglalta az áldozatsegítést és a helyreállító igazságszolgáltatást is. 2004-ben megalakult a Jogi Segítségnyújtó Szolgálat, 2005-ben az Áldozatsegítő Szolgálat, ezekkel párhuzamosan 2004-2006 között a büntetőügyekben alkalmazott mediáció előkészítése is lezajlott, majd 2007-től a gyakorlatban is alkalmazni kezdték az elkövető és az áldozat közötti kommunikáció eme új formáját. Ugyancsak 2003-ban, a büntetőpolitika reformjának részeként került sor a pártfogó felügyelet rendszerének átalakítására is. A Kormány a pártfogó felügyelői tevékenységgel kapcsolatos egységes szakmai irányítás megteremtésére, valamint a pártfogó felügyelői feladatok ellátására Igazságügyi Minisztérium Pártfogó Felügyelői Szolgálat Országos Hivatala elnevezéssel 2003. július 1-jével országos illetékességű központi hivatalt hozott létre az igazságügyminiszter irányításával és szakmai felügyeletével,52 amelynek tevékenysége a fiatalkorú és felnőtt korú elkövetőkre egyaránt kiterjedt. A Hivatal elnevezése a 254/2003. (XII. 24.) Korm. rendelet módosításai következtében Igazságügyi Minisztérium Pártfogó Felügyelői és Jogi Segítségnyújtó Szolgálat Országos Hivatala lett, melynek neve 2006. január 1-jétől Igazságügyi Hivatalra változott.53 Az Igazságügyi Hivatal egységes szervezetrendszere 2011. január 1-jén szűnt meg. Általános jogutódaként ekkor jött létre a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálata (KIMISZ) és ekkor kezdték meg működésüket a fővárosi és megyei kormányhivatalok. 50

Kerezsi Klára –Kó József: A pártfogó felügyelet speciális magatartási szabályai. Budapesti Szociális Forrásközpont, Budapest 2006. 11. o. Dér Mária: Vádirat a pártfogó felügyelet tárgyában. Belügyi Szemle,1990/10. 25-32. 29. o. 52 A Pártfogó Felügyelői Szolgálat felállításának és működésének szabályozási elveiről szóló 1183/2002. (X. 31.) Kormányhatározat 51 53 A 144/2005. (VII. 27.) Korm. rendelet részletesen meghatározta a Hivatal pártfogó felügyelői, jogi segítségnyújtó és a kárpótlási feladatokkal kapcsolatos feladatait. 51


2014. október elsejei hatállyal a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatalból (KIH) kivált az Igazságügyi Hivatal, amely a továbbiakban – többek között – kizárólagosan látja el a pártfogó felügyelettel (ide nem értve a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyeletet), a jogi segítségnyújtással, kárpótlással és áldozatsegítéssel kapcsolatos feladatokat.54 Az Igazságügyi Hivatal továbbá felügyeletet gyakorol az igazságügyi szolgálatok felett, és a fenti hatásköröket érintő döntéseiket másodfokú hatóságként felülvizsgálja. A Pártfogó Felügyelői Szolgálat tevékenységéről szóló 8/2013. (VI. 29.) KIM rendelet tartalmazza jelenleg is a pártfogó felügyelők működésére vonatkozó szabályokat. A rendelet hatálya a Pártfogó Felügyelői Szolgálatként kijelölt Igazságügyi Hivatalnak (a továbbiakban: Hivatal) és a fővárosi és megyei kormányhivatalok igazságügyi szolgálatainak (a továbbiakban: igazságügyi szolgálat) pártfogó felügyelői feladatokat ellátó szervezeti egységeire, valamint a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőkre terjed ki. A büntetés-végrehajtással kapcsolatos pártfogói feladatokat a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelők végzik, akiknek tevékenységi körét az új Bv. kódex határozza meg. A törvény nem gyűjti egy helyre a pártfogó feladatkörét, hanem az egyes büntetésekkel, intézkedésekkel kapcsolatos pártfogói feladatokat mindig az adott szankcióra vonatkozó rész tartalmazza. Alábbiakban ezeket foglaljuk össze.

7. 3 . A p á r t f o g ó f e l ü g y e l ő f i a t a l k o r ú b ű n e l k ö v e t ő k k e l kapcsolatos tevékenységei A pártfogó felügyelet önállóan nem, csak büntetés vagy intézkedés mellett kerülhet sor az alkalmazására. Vádemelés elhalasztásához, próbára bocsátáshoz, felfüggesztett szabadságvesztéshez, feltételes szabadságra bocsátáshoz és javítóintézetből való ideiglenes elbocsátáshoz kapcsolódhat. A pártfogó felügyelet időtartama legalább egy, legfeljebb öt év lehet, ezalatt a pártfogó felügyelők ellenőrzik a pártfogoltak magatartását, életvezetésük alakulását. A fiatalkorú elkövetők a felsorolt valamennyi esetben kötelező jelleggel pártfogó felügyelet alatt állnak. A pártfogó felügyelet végrehajtásának általános célja, hogy „a pártfogó felügyelő a pártfogolt ellenőrzésével és irányításával elősegíti annak megakadályozását, hogy a pártfogolt ismételten bűncselekményt kövessen el, továbbá segítséget nyújt a társadalmi beilleszkedéséhez, az ehhez szükséges szociális készségek kialakításához és feltételek megteremtéséhez, közreműködik a sértettek érdekeinek érvényesülésében.” (Bv. törvény 310. § (1) bekezdés) A fiatalkorúak pártfogó felügyeletét a pártfogó felügyelői szolgálatnak az erre külön kijelölt fiatalkorúak pártfogó felügyelője hajtja végre (Fiatalkorú Bűnelkövetők Pártfogó Felügyelői osztálya). A pártfogó felügyelő a végrehajtás során ellenőrzi és segíti a jogszabályokban meghatározott, a bírósági határozatban elrendelt, illetve az ügyészség által előírt magatartási szabályok megtartását és a kötelezettségek teljesítését; elvégzi az elkövetők utógondozásával kapcsolatos feladatokat, szervezi és ellenőrzi a közérdekű munka büntetés végrehajtását. A pártfogó felügyelő elkészíti közösen a pártfogolttal az egyéni pártfogó felügyelői tervet, amelyben meghatározzák a felügyelet tartama alatt elérendő életvezetési, tanulmányi és munkával kapcsolatos célkitűzéseket.

54

233/2014. (IX. 18.) Kormányrendelet az Igazságügyi Hivatalról

52


Az egyéniesített büntetés vagy intézkedés kiszabása vagy alkalmazása érdekében a megalapozott döntéshez pártfogó felügyelői vélemény és környezettanulmány beszerzése szükséges (Bv. tv. 310. § (3) bekezdés d.) pont). A pártfogó felügyelő által készített környezettanulmány a fiatalkorúakkal szembeni büntetőeljárás egy kötelezően beszerzendő bizonyítási eszköze. Célja a terhelt lakóhelyének, személyiségének, családi körülményeinek, egészségi állapotának, esetleges káros szenvedélyeinek, vagyoni helyzetének, baráti kapcsolatainak, iskolai teljesítményének, életvitelének rövid bemutatása, és a bűncselekményhez való viszonyának az ismertetése a büntetőeljárás során eljáró ügyész és/vagy bíró számára. Kötelező melléklete az iskolai jellemzés, mely a terhelt oktatási intézményben tanúsított magatartásáról ad képet. Az új szabályoknak megfelelően a környezettanulmány a szakmai ténymegállapítások mellett a vizsgált tényezők kockázati szempontú értékelését is tartalmazza.55 Ebben a feltárt adatokon és következtetéseken alapuló, a gyermekkorú, a terhelt, illetve a fiatalkorú bűnmegelőzési szempontú veszélyeztetettségének az 59. § (2) bekezdése szerinti háromfokú skála alapján történő megjelölését, illetve a kockázati besorolásának indokolását találhatjuk.56 A kockázat foka alapján javaslatot tehet megelőző pártfogó felügyelet alkalmazására, ha azt törvény nem zárja ki, valamint külön magatartási szabályok előírására, ezen kívül javasolhatja bizonyos szervezetek, személyek közreműködését is.57 A kockázatértékelésről alább részletesebben is szólunk. A környezettanulmány kitér fiatalkorú változás iránti motivációjára, jóvátétellel, az ügy esetleges közvetítői eljárásra utalásával kapcsolatos véleményére, szándékára.58 A fiatalkorú elkövetőknél speciálisan a büntetés-végrehajtási intézetbe történő befogadáskor, a felkészítő részlegbe helyezés során is kötelező a környezettanulmány beszerzése. A pártfogó felügyelői vélemény a tények, körülmények tömör ismertetése mellett tájékoztatást ad arról is, hogy a vádemelés elhalasztása esetén a magatartási szabályok, illetve a kötelezettségek előírása, továbbá a pártfogó felügyelet, a közérdekű munka büntetés a terhelt esetében alkalmazható szankció lehet-e vagy sem. A javaslat figyelembevétele csak lehetőség, a bíróság és az ügyész mérlegelésétől függ, hogy milyen büntetést vagy intézkedést alkalmaz. A pártfogó felügyelő a feltárt tények, körülmények, összefüggések alapján javaslatot tesz a terhelttel szembeni egyedi magatartási szabály, vagy kötelezettség elrendelésére, és arra is, hogy a kilátásba helyezett magatartási szabály vagy kötelezettségek teljesítését vállalja-e, és képes-e teljesíteni. A gyermekkorúakról és a fiatalkorúakról szóló pártfogó felügyelői vélemény vagy környezettanulmány elkészülésekor a gyermekkorúval, illetve a fiatalkorúval együtt élő szülőt vagy gyámot, ennek hiányában a gondozót is meg kell hallgatni. A pártfogó felügyelő szükség szerint tájékozódik a gyámnál, gyermekjóléti szolgálatnál vagy szakszolgálatnál, információt szerez az esetleges korábbi gyermekvédelmi gon-

55

8/2013. (VI. 29.) KIM rendelet 15. § a) a korábbi normaszegéseire, különösen a vele szemben indított büntetőeljárásokra, szabálysértési eljárásokra, iskolai konfliktusaira, b) a lakókörnyezetére, lakhatási körülményeire, c) a családi körülményeire, kapcsolataira, d) az oktatásban, képzésben való részvételére, illetve munkaerő-piaci helyzetére, jövedelmére, vagyonára, e) a baráti és kisközösségi kapcsolataira, szabadidő eltöltési szokásaira, f) az esetleges káros szenvedélyeire, g) a fizikai, mentális egészségi állapotára, h) a gondolkodási és viselkedési mintáira vonatkozóan. 56 8/2013. (VI. 29.) KIM rendelet 16/B. § 57 8/2013. (VI. 29.) KIM rendelet 16/B. § 58 8/2013. (VI. 29.) KIM rendelet 16/A. §

53


doskodás tapasztalatairól. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 453. § (2) bekezdése alapján a pártfogó felügyelő az oktatási intézménytől pedagógiai jellemzést szerez be a tanulói jogviszonnyal rendelkező gyermekkorú vagy fiatalkorú, illetve munkahelyi jellemzést a munkaviszonnyal rendelkező fiatalkorú terhelt ügyében. A büntetőügyekben alkalmazott közvetítői eljárás (mediáció) célja, hogy a terhelt és a sértett között a bűncselekménnyel okozott sérelem jóvátételét tartalmazó „szerződés” jöjjön létre. A megállapodásban foglaltak teljesítése a büntethetőség megszűnéséhez vagy a büntetés enyhítéséhez vezet. A megállapodás létrejöttének vagy teljesítésének meghiúsulása a büntetőeljárás folytatását és szankció kiszabását eredményezi. A mediációs eljárás előtt készített pártfogó felügyelői véleményben ki kell térni arra is, hogy a terhelt hajlandó-e részben, vagy egészben megtéríteni a sértettnek a bűncselekménnyel okozott kárt, illetve más módon gondoskodna-e a sértettnek adandó jóvátételről.59 A szakmai ténymegállapítások alapján a pártfogó felügyelő javaslatot tesz az ügy közvetítői eljárásra utalására vagy annak mellőzésére. A közérdekű munka vagy a jóvátételi munka alkalmazására vonatkozó ügyészi indítvány megtétele előtt vagy a bíróság a büntetéskiszabás körében az ilyen büntetés vagy intézkedés eredményes alkalmazhatósága kérdésében pártfogó felügyelői vélemény beszerzését rendeli el, a pártfogó felügyelő a szakmai ténymegállapítások körében elsősorban a terhelt munkára való alkalmasságát és személyes adottságait mutatja be (egészségi állapot, iskolai végzettség, szakképzettség, munkaviszony vagy ennek hiányában tanulmányi vagy egyéb jogviszony, a munka teljesítését vállalja-e, terhelt személyes adottságaira és a büntetőeljárás alapjául szolgáló bűncselekmény jellegére figyelemmel a társadalmi jóvátételt is szolgáló munkalehetőségeket).60 A terhelt szenvedélybetegsége esetén a pártfogó felügyelő javaslatot tehet a terhelt pszichiátriai, alkohol-vagy kábítószer-függőséget gyógyító, illetve más egészségügyi kezelésben, ellátáson vagy szolgáltatáson, életvezetési tanácsadó illetve más felvilágosító programon való részvételére. A pártfogó felügyelő munkájában közreműködhet a gyermekjóléti szolgálat (Bv. törvény 315. § (2) bekezdés), kötelező jelleggel a rendőrség (Bv. tv. 310. § (4) bekezdés), valamint együttműködik az egészségügyi, a gyermekvédelmi és a szociális ellátást, támogatást vagy szolgáltatást nyújtó szervekkel, szervezetekkel (Bv. tv. 311. §). Az előírt magatartási szabályok megszegésének következményei A párfogó felügyelet tartama alatt a terhelteknek magatartási szabályokat kell megtartaniuk, ezek közül a legáltalánosabb a pártfogó felügyelőnél történő rendszeres jelentkezés kötelezettsége. A szabályok megszegése vagy az újabb bűncselekmény elkövetése a szabadságot jelentősebb mértékben korlátozó szankció alkalmazásához vezethet. A pártfogó felügyelet célja, hogy a bűnismétlés kockázatát csökkentse.

59 60

8/2013. (VI. 29.) KIM rendelet 11. § 8/2013. (VI. 29.) KIM rendelet 12. §

54


7. 4 . F e l t é t e l e s s z a b a d s á g r a b o c s á t á s s a l k a p c s o l a t o s pártfogói tevékenység A bv. intézet előterjesztése alapján a feltételes szabadságra bocsátásról a bv. bíró dönt. Amennyiben a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontjáig legalább két hónap van hátra, a bv. bíró pártfogó felügyelői vélemény beszerzését rendelheti el. A pártfogó felügyelő az elrendelést követően felveszi a kapcsolatot az elítélttel és tapasztalatai alapján készíti el a szakvéleményét. Ha a bv. bíró nem bocsátotta feltételes szabadságra az elítéltet, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét később (a törvény nem határoz meg pontos időtartamot) újra megvizsgálhatja és ehhez a döntéséhez is pártfogó felügyelői véleményt szerezhet be.61 A bv. bíró külön magatartási szabályok előírása érdekében támaszkodhat a pártfogó felügyelői véleményre, de csak akkor, ha a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontjáig rendelkezésre álló idő legalább három hónap. Amennyiben a pártfogó felügyelet alkalmazása kötelező a feltételes szabadságra bocsátás esetén – így fiatalkorúaknál is -, a bv. intézet is tehet előterjesztést külön magatartási szabályok előírása érdekében pártfogó felügyelői vélemény beszerzése iránt a bv. bírónál. Az előírt külön magatartási szabályok módosítására a megváltozott körülményekre tekintettel a pártfogó felügyelő és a pártfogolt is tehet javaslatot a bv. bírónál.62

Utógondozás Az elítéltek társadalmi beilleszkedésének az elősegítése érdekében az igazságügyi szolgálatok (büntetés-végrehajtási) pártfogó felügyelői kérelemre utógondozást is végeznek a büntetés-végrehajtási és a javítóintézetekben, továbbá az onnan történő szabadulást követően is. Az utógondozás célja, hogy a szabadságvesztésből történő szabadulás után segítséget nyújtson a társadalomba való beilleszkedéshez, és az ehhez szükséges szociális feltételek megteremtéséhez. A tágabb értelemben vett utógondozás egyik szakaszát képező börtönpártfogás célja, hogy a bv. intézetből szabadlábra helyezés várható időpontja előtt legalább 6 hónappal, a javítóintézetből ideiglenes (végleges) elbocsátás várható időpontja előtt legalább kettő hónappal elkezdődjön: • az elítélt tájékoztatása az esetleges elveszett iratai pótlásának, ha szükséges, egészségügyi, szociális intézményi ellátásának vagy elhelyezésének, munkavégzési, illetve tanulmányok folytatásának, letelepedésének, szállásának, vagy lakhatásának, tanácsadó vagy felvilágosító programokon való részvétele lehetőségeiről és szabályairól • az elítélt családjának, gondozójának a felkészítése az elítélt lehetőség szerinti visszafogadására. Kutatási tapasztalatok63 szerint az időben elkezdődő pártfogó felügyelet a fiatalkorú életének számos szegmensére pozitív hatást gyakorol, különösen családi, baráti kapcsolataira, munkavállalási lehetőségeire, iskolai végzettségére, alkohol- és drogfogyasztási szokásaira.

61

Bv. törvény 57. § BV. törvény 68. § 63 Kerezsi Klára – Kó József – Gosztonyi Géza: A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatásának hatékonysága: a fiatalkorú elítéltek utánkövetéses visszaesési vizsgálata. Budapesti Szociális Forrásközpont, Budapest, 2007, 27. o. 62

55


7. 5 . M e g e l ő z ő p á r t f o g á s A megelőző pártfogás bevezetésével a törvényalkotó a pártfogó felügyelet tevékenységi körét a törvényben meghatározott esetekben kiterjesztette a gyermekvédelem területére is. A Gyermekvédelmi törvény 2015. január elsejével vezette be a megelőző pártfogás intézményét. A megelőző pártfogással kapcsolatos rendelkezések több jogszabályban is helyet kaptak: 1. a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényben (továbbiakban Gyermekvédelmi törvény) 2. a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvényben (továbbiakban Bv. törvény), valamint 3. a Pártfogó Felügyelői Szolgálat tevékenységéről szóló 8/2013. (VI. 29.) KIM rendeletben (továbbiakban pártfogói rendelet) A következőkben az egyes jogszabályok megelőző pártfogással kapcsolatos rendelkezéseit tekintjük át.

7. 5 .1 .1 . A G y e r m e k v é d e l m i t ö r v é n y r e n d e l k e z é s e i A törvény a gyermekek védelmét ellátó szervezetek – a helyi önkormányzatok, gyámhivatalok, bíróságok, rendőrség, ügyészség – közé felvette pártfogó felügyelői szolgálatot is (2. § (1) bekezdés), így a gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó hatósági intézkedések sora idén január 1-jétől a megelőző pártfogás elrendelésének lehetőségével bővült (15. § (4) bekezdés i.) pont). A gyermek családban történő nevelkedésének elősegítése, a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése és megszüntetése érdekében - a törvényben meghatározott alaptevékenység keretében – a többi hatóság és szervezet mellett pártfogó felügyelői szolgálat feladatává is vált (17. § (1) bekezdés g.) pont). Amennyiben tevékenysége során tudomására jut a gyermek veszélyeztetettsége, köteles jelzéssel élni a gyermekjóléti szolgálatnál, illetve köteles hatósági eljárást kezdeményezni a gyermek bántalmazása, illetve súlyos elhanyagolása vagy egyéb más, súlyos veszélyeztető ok fennállása, továbbá a gyermek önmaga által előidézett súlyos veszélyeztető magatartása esetén (17.§ (2) bekezdés). E törvény határozza meg értelmező rendelkezései között a megelőző pártfogó felügyelő fogalmát: az a pártfogó felügyelő, akit a bűnmegelőzés érdekében a szabálysértés vagy bűncselekmény elkövetése miatt indult gyámhatósági eljárás során a pártfogó felügyelői szolgálat kijelölt a védelembe vett vagy nevelésbe vett gyermek részére […] (5. § ty.) pont). Szintén a pártfogói tevékenységhez kapcsolódó rendelkezés, amely kimondja, hogy a gyermekvédelmi rendszer része a bíróság által javítóintézeti nevelésre utalt, illetve előzetes letartóztatásba helyezett fiatalkorúak javítóintézeti ellátása (15. § (5) bekezdés).

56


A gyermekjóléti szolgáltatás64 feladata a kialakult veszélyeztetettség megszüntetése érdekében javaslat készítése a veszélyeztetettség mértékének megfelelően a gyermek megelőző pártfogásának mellőzésére, elrendelésére, fenntartására, megszüntetésére, valamint együttműködés a pártfogó felügyelői szolgálattal és a megelőző pártfogó felügyelővel a bűnismétlés megelőzése érdekében, ha a gyámhatóság elrendelte a gyermek megelőző pártfogását (39.§ (4) bekezdés dd.) és e.) pont). A bűncselekmény vagy az elzárással is sújtható szabálysértés elkövetése miatt indult védelembe vétel65 iránti eljárásban, vagy a már fennálló védelembe vétel mellett a pártfogó felügyelői szolgálat megkeresésre környezettanulmányt készít és a gyermek veszélyeztetettségének bűnmegelőzési szempontú kockázatértékelését (a továbbiakban: kockázatértékelés) végzi el. Megkeresést konkrét ügyben a gyámhatóság vagy a rendőrség indítja (68/D. § (1) bekezdés). A pártfogó felügyelő kockázatértékelésének eredményeként – a kockázat fokától függően – a gyámhatóság a következő intézkedéseket rendelheti el: • magas kockázat esetén a.) elrendeli a gyermek megelőző pártfogását, vagy b) kötelezi a gyermeket és a szülőt vagy más törvényes képviselőt a megelőző pártfogó felügyelővel való együttműködésre, a megelőző pártfogó felügyelővel az általa meghatározott időközönként történő személyes találkozásra, és c) a megállapított magatartási szabályok betartására. • legalább közepes fokú kockázat esetén a szülő vagy más törvényes képviselő kérelmének, a gyermekjóléti szolgálat javaslatának és az eset összes körülményének figyelembevételével dönt a megelőző pártfogás mellőzéséről vagy az előzőekben felsorolt intézkedések alkalmazásáról. • amennyiben a megelőző pártfogás mellőzése mellett dönt, döntését félév múlva hivatalból felülvizsgálja. Ha a gyermek helyzete hátrányosan változott, újabb kockázatértékelést kér a pártfogó felügyelettől és annak alapján határoz (68/D. § (4) bekezdés). A megelőző pártfogás nem érinti a szülő szülői felügyeleti jogát (68/D. § (11) bekezdés) Az említett, egyébként az intézkedés egyéniesítését szolgáló magatartási szabályok a pártfogó felügyelet alatt álló gyermek vonatkozásában különösen a következőkre terjednek ki: a gyermek kivel tarthat kapcsolatot, hol és milyen tevékenységgel töltheti a szabadidejét, valamint életvezetése szempontjából milyen változtatások indokoltak és ezek megvalósulásához milyen feladatokat kell kitűzni. Ezen kívül – amennyiben szükséges – a gyámhatóság a pártfogó felügyelői szolgálatnál kezdeményezheti a külön jogszabályban meghatározott viselkedéskorrekciós esetkezelési módszerek alkalmazását (68/D. § (6) és (7) bekezdés).

64 A Gyermekvédelmi törvény 39.§ (1) bekezdése értelmében: „A gyermekjóléti szolgáltatás olyan, a gyermek érdekeit védő speciális személyes szociális szolgáltatás, amely a szociális munka módszereinek és eszközeinek felhasználásával szolgálja a gyermek testi és lelki egészségének, családban történő nevelkedésének elősegítését, a gyermek veszélyeztetettségének megelőzését, a kialakult veszélyeztetettség megszüntetését, illetve a családjából kiemelt gyermek visszahelyezését.” 65 A védelembe vétel azt jelenti, hogy ha a szülő vagy más törvényes képviselő a gyermek veszélyeztetettségét az alapellátások önkéntes igénybevételével megszüntetni nem tudja, vagy nem akarja, de alaposan feltételezhető, hogy segítséggel a gyermek fejlődése a családi környezetben mégis biztosítható, a gyámhatóság a gyermeket védelembe veszi. Ezzel egyidejűleg a gyermek gondozásának folyamatos segítése és ellátásának megszervezése, a szülői nevelés támogatása érdekében a gyámhatóság a gyermek részére a gyermekjóléti szolgálat családgondozóját rendeli ki és a veszélyeztetettség okának megszüntetése érdekében intézkedést tesz.)

57


A megelőző pártfogó felügyelet megszüntetése A megelőző pártfogó felügyelet szükségességét – annak fennállása alatt – a gyámhatóság - kérelemre és a megelőző pártfogó felügyelő vagy a gyermekjóléti szolgálat javaslatára bármikor, hivatalból legalább évente – felülvizsgálja. A megelőző pártfogás megszüntetése két esetben lehetséges: egyfelől akkor, ha célját elérte, a megelőző pártfogás időtartama eredményesen eltelt, másfelől akkor, ha a megelőző pártfogás nyújtotta ellenérzés és védelem nem elégséges és súlyosabb gyermekvédelmi intézkedés - a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezése vagy nevelésbe vétele – válik szükségessé. Mindkét esetben a pártfogó felügyelő és a gyermekjóléti szolgálat javasolhatja a pártfogó felügyelet megszüntetését. A pozitív eredményt felmutató pártfogó felügyeletnél a törvény meghatározza a javaslattételig eltelt idő minimumát, míg a pártfogó felügyelet hatékonyságának elmaradása vonatkozásában hallgat arról, hogy mennyi időnek kell eltelnie a javaslattételig (68/D. § (9) bekezdés).

További megszüntetési okok (69. §): • ha a fiatalkorúval szemben pártfogó felügyelet intézkedés alkalmazására került sor, vagy • a gyermek családban történő nevelkedése védelembe vétel nélkül is biztosítható, és a védelembe vételt megszüntették, • ha a védelembe vétel annak elégtelensége miatt szűnt meg és a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezését vagy nevelésbe vételét rendelték el, • a fiatalkorú szabadságvesztését vagy javítóintézeti nevelését tölti, • a fiatalkorú nagykorúvá válásával.

7. 5 . 2 . 2 . A z ú j B v. t ö r v é n y m e g e l ő z ő p á r t f o g á s s a l k a p c s o l a t o s rendelkezése A Bv. törvény 419. § (2) bekezdés e.) pontja értelmében a javítóintézetben elhelyezett, előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorú fogvatartott számára biztosítani kell az ellenőrzés nélküli érintkezés lehetőségét a megelőző pártfogó felügyelővel is, amennyiben a fiatalkorú megelőző pártfogó felügyelet alatt áll.

7. 5 . 3 . 3 . A p á r t f o g ó i r e n d e l e t m e g e l ő z ő p á r t f o g á s s a l k a p c s o l a t o s szabályai A korábban részletezett környezettanulmány része a fiatalkorú bűnmegelőzési szempontú veszélyeztetettségének háromfokú skála alapján történő besorolása. A veszélyeztetettség magas vagy közepes foka esetén - ha a megelőző pártfogás elrendelését törvény nem zárja ki - a környezettanulmány tartalmazza a megelőző pártfogói feladatokat ellátó pártfogó felügyelővel (a továbbiakban: megelőző pártfogó felügyelő) történő személyes találkozás gyakoriságára, és a kockázati tényezők hatásának enyhítését célzó, a megelőző pártfogás tartamára előírható magatartási szabályokra (a továbbiakban: magatartási szabályok) vonatkozó javaslatot, valamint azoknak az intézményeknek, személyeknek a megnevezését, akiknek a közreműködését a magatartási szabályok megvalósításához célszerű igénybe venni (16/B. § (2) bekezdés).

58


A megelőző pártfogás tartamára javasolt magatartási szabályok körében előnyben kell részesíteni a fiatalkorú fejlődésben lévő személyiségére tekintettel a különböző viselkedésterápiás, agressziókezelő- vagy helyettesítő és szociális készségek fejlesztését célzó tréningeket. Ezen kívül a jóvátétel szándékának kialakítása és erősítése, a cselekmény következményeinek tudatosítása szintén elsődleges célkitűzése a megelőző pártfogó felügyeletnek (16/B. § (5) bekezdés).

7. 5 . 4 . A k o c k á z a t é r t é k e l é s s e l k a p c s o l a t o s r e n d e l k e z é s e k A rendelet 59. §-a értelmében a pártfogó felügyelő az eredményesség és a források hatékony felhasználása érdekében, az egyes ügycsoportok és az egyedi ügy sajátosságainak megfelelően kockázatelemzést vagy statisztikai alapú kockázatértékelést végez. A kockázatelemzés, illetve kockázatértékelés alapján a gyermekkorú, a terhelt, illetve az eljárás alá vont fiatalkorú besorolása és a beavatkozások intenzitásának tervezése háromfokozatú skálán történik: a) alacsony kockázati fok - alacsony intenzitású beavatkozás, b) közepes kockázati fok - közepes intenzitású beavatkozás, c) magas kockázati fok - magas intenzitású beavatkozás. A megállapított kockázathoz mérten a párfogó felügyelői beavatkozás a) egyéni, b) csoportos, c) közösségi foglalkoztatóra alapozó, vagy d) az a)-c) pontok kombinációja. A Gyermekvédelmi törvényben foglaltak alapján, amennyiben az első kockázatértékelés alapján nem rendelték el a megelőző pártfogó felügyeletet, a gyámhatóság félév eltelte után felülvizsgálatot végez és amennyiben a gyermek helyzete hátrányosan változott, ismételt kockázatértékelést (a továbbiakban: részleges kockázatértékelés) rendel el a megváltozott körülmények vizsgálatára (19/B. §). A kockázatértékelés elkkészítése érdekében a pártfogó felügyelő személyesen meghallgatja a gyermekkorú vagy fiatalkorú, illetve törvényes képviselőjét, áttekinti az ügyben keletkezett iratokat és szükség esetén további felvilágosítást, adatot vagy iratot kérhet be (19/B. § (2) bekezdés). A részleges kockázatértékelés során a közvetlen lakókörnyezet megtekintése mellőzhető, kivéve, ha a megváltozott körülmények a közvetlen lakókörnyezetre vonatkoznak (19/B. § (3) bekezdés). Az ügyész a megelőző pártfogás alatt álló vagy korábban megelőző pártfogás alatt állt fiatalkorúval szemben összefoglaló pártfogó felügyelői vélemény beszerzését rendelheti el. Ebben az általános szabályokon túl a pártfogó felügyelő a megelőző pártfogás végrehajtásának eredményére vonatkozó összefoglaló megállapításokat tesz (19/C. §), különösen a pártfogóval való együttműködéssel és kapcsolattartással, valamint az előírt magatartási szabályok betartásával kapcsolatban (19. § (2) bekezdés)

59


7. 5 . 5 . A m e g e l ő z ő p á r t f o g á s s a l k a p c s o l a t o s e l j á r á s i s z a b á l y o k ( P á r t f o g ó i r e n d e l e t I I /A . f e j e z e t ) A pártfogó felügyelő a magas kockázati besorolású gyermekkorú, illetve a fiatalkorú ügyében, a gyámhatóság által a megelőző pártfogás elrendelése iránt tartott tárgyaláson (a továbbiakban: tárgyalás) kötelező jelleggel részt vesz, közepes fokú kockázat esetén pedig részt vehet (19/D. §). A tárgyaláson a pártfogó felügyelői vélemény és környezettanulmány alapján magas kockázat esetén javaslatot tesz, közepes fokú kockázat esetén javaslatot tehet a megelőző pártfogóval való személyes kapcsolattartás gyakoriságára, a magatartási szabályokra, valamint azokra az intézményekre és személyekre, akiket a magatartási szabályok megvalósításához célszerű igénybe venni (19/E. §).

A megelőző pártfogás előkészítése és végrehajtása A megelőző pártfogás előkészítése a pártfogolttal és törvényes képviselőjével való személyes találkozással indul, amelyre legkésőbb az elrendeléstől számított 15 napon kerül sor. A találkozás tájékoztató jellegű: a pártfogó felügyelő beszámol a határozat tartalmáról, különösen a pártfogóval történő kapcsolattartás szabályairól és a magatartási szabályokról, valamint megszegésük következményeiről. A megelőző pártfogó felügyelő a családgondozóval együttműködve jár el (19/F. §) A megelőző pártfogó a tájékoztató találkozást követő 30 napon belül tervet készít, amelynek alapján a megelőző pártfogást végrehajtja (egyéni pártfogási terv). A terv lényegében a tájékoztatáson elhangzottak írásba foglalása (19/I. §) A megelőző pártfogás során a pártfogó felügyelő elsősorban ellenőrző feladatokat lát el a kapcsolattartás és a magatartási szabályok betartása felett. A végrehajtás alatt szoros kapcsolatot tart a családgondozóval, gyermekjóléti szolgálattal, szükség esetén a gyermekotthonokkal is. A pártfogó felügyelő egyéb gyermekvédelmi intézkedés megtételére javaslatot tesz a családvédelmi koordinációért felelős szervnek, ha a hozzátartozók közötti erőszak veszélyét észleli a megelőző pártfogás végrehajtása során (19/L. §).

A megelőző pártfogó felügyelő jelentési, tájékoztatási és véleményezési kötelezettsége a gyámhatóság felé A pártfogó felügyelőnek a gyámhatóság felé jelentési kötelezettsége áll fenn a megelőző pártfogás végrehajtásáról. A megelőző pártfogó felügyelő részt vesz a gyámhatóság által a megelőző pártfogás felülvizsgálata iránt tartott tárgyaláson és javaslatot tesz a megelőző pártfogás fenntartására vagy megszüntetésére, szükség esetén a megelőző pártfogás eredményességét szolgáló új magatartási szabályokra. Amennyiben a gyámhatóság a megelőző pártfogás alatt álló gyermekkorú vagy fiatalkorú ideiglenes hatályú elhelyezése, vagy nevelésbe vétele iránt intézkedik, előtte kikéri a pártfogó felügyelő véleményét a megelőző pártfogó felügyelet fenntartásával vagy annak megszüntetésével kapcsolatban. A pártfogó felügyelő pedig tájékoztatja a gyámhatóságot, ha a megelőző pártfogás alatt állóval szemben szabadságvesztést vagy javítóintézeti nevelést illetve pártfogó felügyelet intézkedést rendeltek el (19/M. §).

60


7. 6 . A p á r t f o g ó f e l ü g y e l ő k k é p z é s e A közszolgálati tisztviselők képesítési előírásairól szóló 29/2012. (III.7.) Korm. rendelet 2. mellékletének66 61. része tartalmazza – többek között – a „kárpótlással, jogi segítségnyújtással, áldozatsegítéssel és pártfogó felügyelettel összefüggő feladatköröket” és az ezek betöltéséhez szükséges végzettségeket. Jogi segítségnyújtási feladatkörben: Vezetői munkakört betöltő: jogász szakképzettség. Jogi segítségnyújtási szakreferens/ügyintéző: jogász, okleveles közigazgatási szakértő, főiskolai szintű igazgatásszervező vagy igazságügyi ügyintéző szakképzettség. Áldozatsegítési feladatkörben: Vezetői munkakört betöltő: jogász szakképzettség. Áldozatsegítő szakreferens/ügyintéző: jogász, szociális munkás vagy pszichológus szakképzettség. Pártfogó felügyelői feladatkörben: Vezetői munkakört betöltő: szakirányú felsőfokú iskolai végzettség vagy felsőfokú iskolai végzettség és szakirányú továbbképzési szakon szerzett szakképzettség. Pártfogó felügyelő: jogász, okleveles közigazgatási szakértő, pszichológus, szociálpolitikus, szociológus vagy teológus; egyetemi vagy főiskolai szintű pedagógus, vagy szociális munkás; főiskolai szintű gyógypedagógus, igazgatásszervező vagy szociálpedagógus; felsőfokú iskolai végzettség és szakirányú továbbképzési szakon szerzett - így különösen addiktológiai konzultáns, gyermek- és ifjúságvédelmi tanácsadó, mentálhigiénés - szakképzettség. Pártfogó felügyelői asszisztens, pártfogó felügyelői szakreferens/ügyintéző: szakirányú felsőfokú iskolai végzettség vagy felsőfokú iskolai végzettség és szakirányú továbbképzési szakon szerzett szakképzettség. Egyéb, más feladatkörbe nem sorolható vezetői munkakört betöltő: jogász szakképzettség. A 2003-as megalakulást követően a munkatársaknak ún. Ügyviteli Vizsgát kellett tenniük, amely jogi, szociális munkás, ügykezelői, ügymeneti és kriminológiai ismereteket foglalt magában. 2011-ben az igazságügy és a közigazgatás összevonásával új kötelezettség jelent meg: közigazgatási alap- és szakvizsgát kellett tenniük a dolgozóknak. Az érintettek véleménye szerint ezeknek azonban a szakmai szempontból nem volt relevanciájuk, pusztán állásuk és fizetési fokozatuk megtartása érdekében kellett levizsgázniuk. Ezzel párhuzamosan az ügyviteli vizsga háttérbe szorult, az erre való felkészítés 3 napról néhány órára csökkent. Elmondható, hogy nem igazán létezett olyan – főleg – módszertani tudásanyag, amit a pártfogó felügyelőknek egységesen tudniuk és használniuk kellett. A pártfogók különféle végzettsége és az ebből adódó tudás- és szemléletbeli különbségek, és szakmai iránymutatások mellőzése az egységes, következetes gyakorlat kialakulásának hiányához vezetett. Emellett az egy főre jutó pártfogoltak rendkívül magas létszáma túlterheltséget és a szakmai színvonal csökkenését eredményezte. Az 1183/2002. (X. 31.) Korm. határozat a Pártfogó Felügyelői Szolgálat

66

A 2. melléklet címe: A fővárosi és megyei kormányhivatalnál az egyes feladatkörökhöz meghatározott végzettségek és szakképzettségek, illetve szakirányú szakképesítések

61


felállításának és működésének szabályozási elveiről megfogalmazott ajánlása szerint, a fiatalkorúaknál legfeljebb 45, a felnőtteknél legfeljebb 65 fő pártfogolt jelenti a szakmai minőség szempontjából kezelhető létszámot, megfelelő asszisztensi és adminisztratív személyzeti támogatás mellett. Ehhez képest például a fővárosban pártfogó felügyelői asszisztens egyáltalán nincs, az adminisztratív támogatás igen csekély mértékű, a fiatalkorúakkal foglalkozó pártfogó felügyelők ügyszáma átlagosan 110, ami tartalmazza a fiatalkorúak pártfogó felügyeletét, valamint az összes fővárosi kábítószerrel való visszaélés (fiatalkorú és felnőtt együtt) miatti vádhalasztásos ügyet. A felnőtt korú elkövetők ügyinél egy pártfogóra átlagosan 70 pártfogó felügyeleti és kb. 300 közérdekű munka végrehajtási ügy jut. Ezeken kívül mindkét osztály készít környezettanulmányokat és pártfogó felügyelői véleményeket, valamint a felnőtt osztály munkatársai végzik egyelőre a börtönpártfogáshoz és utógondozáshoz kapcsolódó feladatokat is. A Kormányhatározat továbbá megfogalmazza a pártfogó felügyelői szállások és foglalkoztatók országos rendszerének kialakítását, amiből azonban csak Miskolcon és Budapesten alakultak foglalkoztatók, jelenleg azonban már csak a miskolci működik. Védett szállások és munkahelyek létezéséről nincs tudomásunk. A bemutatott problémák kiküszöbölésének érdekben alkották meg a büntetés-végrehajtási szervezetnél működő pártfogó felügyelők, kormánytisztviselők és kormányzati ügykezelők ügyviteli vizsgájáról szóló 18/2014. (XII. 22.) IM rendelet. E szerint „a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságánál (a továbbiakban: BVOP) és a büntetés-végrehajtási intézeteknél és intézményeknél (a továbbiakban: bv. intézet) a pártfogó felügyelet szakmai területén tevékenykedő büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelők, kormánytisztviselők és kormányzati ügykezelők kötelesek a munkakörüknek megfelelő területen a büntetés-végrehajtási és igazságszolgáltatási ismeretekről is számot adó ügyviteli vizsgát (a továbbiakban: vizsga) tenni.” (1.§ (1) bekezdés) „A vizsgát megelőzően a jelentkezők szakmai oktatáson vesznek részt. A szakmai oktatás célja, hogy a résztvevő megismerje a BVOP szervezetére, bv. intézetekre, tevékenységükre és az igazságszolgáltatásra vonatkozó fontosabb jogszabályokat, elsajátítsa az ügyvitel, az iratkezelés szabályait, továbbá a munkakörével kapcsolatos egyéb szükséges ismereteket, és azokat a gyakorlatban alkalmazni tudja.” (1. § (4) bekezdés) A büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelet szakmai területén tevékenykedők vizsgájának tárgyai és követelményei: a) büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelői ismeretek: a feltételes szabadságra bocsátással összefüggésben elrendelt pártfogó felügyelői vélemény elkészítése, a feltételes szabadság tartamára törvény alapján fennálló vagy elrendelt pártfogó felügyelet végrehajtása, az utógondozás keretében végzett börtönpártfogolási tevékenység és a szabadságvesztésből szabadultak utógondozásának ellátása, b) a pártfogó felügyelői és a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelői tevékenységet ellátó szervezetek felépítése, feladatai, c) jogi alapismeretek: az alkotmányjog, a büntetőjog, a büntetőeljárási jog, a büntetés-végrehajtási jog, a szociális jog főbb szabályai, d) a szabálysértési, büntető és büntetés-végrehajtási ügyekben alkalmazható, külön törvényekben meghatározott közvetítői eljárásokra vonatkozó alapismeretek,

62


e) az áldozatsegítő támogatásokra vonatkozó alapismeretek, f) kriminológiai alapismeretek, g) gyermek- és ifjúságvédelmi alapismeretek, h) szociális munka alapismeretek, i) addiktológiai, mentálhigiénés alapismeretek, j) adatvédelmi, statisztikai alapismeretek, k) ügyviteli és iratkezelési szabályok. (5. § (1) bekezdés) Remélhetőleg az új szervezeti és képzési rendszer a pártfogó felügyelet szakmai színvonalát emeli és a túlterheltséget csökkenti. Összességében elmondható, hogy a pártfogó felügyeleti rendszer szervezetét és tevékenységi körét átalakító reformja az idei évben hatályba lépő új jogszabályok alapján, szabályozási szinten bekövetkezett. Kérdés, hogy a gyakorlatban hogyan valósul meg, különös tekintettel a kockázatértékelő rendszer alkalmazására. További kérdés, hogy a változások valójában több vagy kevesebb terhet jelentenek-e majd a pártfogó felügyelőkre, illetve az új intézkedések mennyiben szolgálják a bűnmegelőzést.

63


8 . A b ü n t e t ő e l j á r á s a f i a t a l ko r ú a k kö r é b e n Az ügyészek illetékessége igazodik a bírósághoz. A fiatalkorúakkal kapcsolatos speciális feladatokat korábban a 9/2012. LÜ utasítás rendelkezései szabályozták, azonban 2013-ban ezt felváltotta 21/2013-as LÜ utasítás. 1) A büntetőügyben eljáró fiatalkorúak ügyésze a szakfeladatok ellátása során a fiatalkorúak jövőbeni helyes fejlődését szem előtt tartva ellátja törvényben meghatározott feladatait a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények miatt indult eljárásokban. A hatáskörébe tartozó ügyekben: a) ellátja a vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti felügyelettel, a vádemeléssel kapcsolatos feladatot; b) közreműködik a büntetőbírósági eljárásban (a rendkívüli perorvoslati, valamint a különleges eljárásokban, illetve a külön eljárás törvényben meghatározott eseteiben). Fel kell hívni a figyelmet ehelyütt is arra, hogy az ún. belső, Legfőbb Ügyészségi Utasítás is kiemelkedően fontosnak tartja hangsúlyozni azt, hogy az ügyész a fiatalkorúak jövőbeni helyes fejlődését szem előtt tartva kell, hogy ellássa az ügyészi feladatait. (2) A gyermek- és fiatalkorúak bűnügyeivel összefüggő szakfeladatokat: a) a Legfőbb Ügyészségen a Gyermek- és Fiatalkorúak Bűnügyeinek Önálló Osztálya, a fellebbviteli főügyészségen, a főügyészségen, a járási ügyészségen, a fővárosban a kijelölt kerületi ügyészségen, valamint a nyomozó ügyészségen – az adott szervezeti egység vezetőjének közvetlenül alárendelten – az ilyen elnevezésű szervezeti egység ügyésze; b) a fellebbviteli főügyészségen, a nyomozó ügyészségeken és nem a főügyészség székhelyén lévő járási ügyészségen – önálló szervezeti egység hiánya esetén – az e feladatra kijelölt ügyész látja el. (3) A Legfőbb Ügyészség Gyermek- és Fiatalkorúak Bűnügyeinek Önálló Osztálya ellátja azokat a feladatokat, amelyeket a legfőbb ügyész vagy a büntetőjogi legfőbb ügyész helyettes a hatáskörébe utal, vagy az önálló osztály vezetője a hatáskörébe von. (4) Az ügyésznek a gyermek- és fiatalkorúak által elkövetett bűncselekményekkel összefüggő szakfeladatokkal történő megbízása előtt a Legfőbb Ügyészség Gyermek- és Fiatalkorúak Bűnügyeinek Önálló Osztálya vezetőjének hozzájárulását be kell szerezni. Az utasítás ismerteti azt is, hogy mely ügyészek lehetnek fiatalkorúak ügyészei, felhívja a figyelmet arra, hogy minden egyes fk. ügyészi kinevezéshez a Legfőbb Ügyészség Önálló Osztálya vezetőjének hozzájárulása szükséges.

64


Az Utasítás a II. fejezet első szakaszában (3.§) tárgyalja a hatásköri és illetékességi szabályokat. 3. § (1) A büntetőügyben eljáró fiatalkorúak ügyészének hatáskörébe tartoznak: a) a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények miatt indított büntetőügyek; b) a fiatalkorúak és a felnőtt korúak összefüggő büntetőügyei (vegyes büntetőügyek); c) a gyermekkorúak ügyei, kivéve ha azok kizárólag felnőtt korú ügyével állnak összefüggésben. (2) E fejezetben meghatározott feladatok ellátása során a) a fiatalkorúak járásbírósági hatáskörbe tartozó ügyében – a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 30. §-ának (3) bekezdése alapján – az utasítással kijelölt ügyészségként a főügyészség székhelyén lévő járási ügyészség, a Fővárosi Főügyészség illetékességi területén a Budapesti I. és XII. Kerületi Ügyészség, illetve a nyomozó ügyészség fiatalkorúak ügyésze; b) a fiatalkorúak törvényszéki hatáskörbe tartozó ügyében a megyei (fővárosi) főügyészség, illetve a nyomozó ügyészség fiatalkorúak ügyésze; c) a főügyészség székhelye szerinti járási ügyészség, illetve a nyomozó ügyészség fiatalkorúak ügyészének felettes ügyészeként a megyei (fővárosi) főügyészség fiatalkorúak ügyésze; d) a megyei (fővárosi) főügyészség fiatalkorúak ügyészének felettes ügyészségeként a Legfőbb Ügyészség Gyermek- és Fiatalkorúak Bűnügyeinek Önálló Osztálya jár el. (3) A főügyészség székhelye szerinti járási ügyészség, a kijelölt kerületi ügyészség, valamint a nyomozó ügyészség illetékessége a megye, illetve a főváros területére terjed ki. A fiatalkorúak ügyészének az illetékessége tehát főszabály szerint illeszkedik a fiatalkorúak bíróságához, azonban az utasítással kijelölt járási ügyészség, Budapesten pedig az I. és XII. kerületi Ügyészség látja el a fiatalkorúak ügyeiben a nyomozásfelügyeleti feladatokat. A 4. § a fiatalkorúakra vonatkozó speciális szabályok ügyészség általi alkalmazásának mikéntjére hívja fel a figyelmet. A külön eljárási szabályok megtartásának vizsgálata 4. § (1) A büntetőügyben eljáró fiatalkorúak ügyésze körültekintően vizsgálja meg, hogy a nyomozó hatóság beszerezte-e a) a környezettanulmányt; b) a nevelői (javítóintézeti, büntetés-végrehajtási intézeti) jellemzést; c) a hatósági erkölcsi bizonyítványt; d) az esetleges korábbi gyámhatósági gyermekvédelmi intézkedésekre, illetve pártfogó felügyeletre vonatkozó információkat, továbbá az előző elítéléssel összefüggő iratokat, illetve bírósági határozatot; e) a szülői felügyeleti jog megszüntetésének indokoltsága esetén a szülői felügyelet fennállására vonatkozó adatokat;

65


f) amennyiben a fiatalkorú fa) személyazonosító igazolvánnyal, illetve úti okmánnyal nem rendelkezik, vagy fb) személyazonosító igazolványába, illetve úti okmányába bejegyzett adatok helyessége iránt kétség merül fel, vagy fc) előzetes fogvatartásban van, az életkort bizonyító közokiratot. (2) Nem magyar állampolgár életkorát bizonyító közokirat hiányában a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény 44. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esetben orvosszakértői véleményt kell beszerezni. Másképpen fogalmazva a Be. által előírt rendelkezéseket a Legfőbb Ügyészségi Utasítás egy helyen összegyűjtve tárgyalja. A fiatalkorúak ügyészének a nyomozás felügyeleti tevékenységének keretében meg kell vizsgálni, hogy a speciális bizonyítási eszközök az ügyészség rendelkezésére állnak-e. Fiatalkorúak ügyeiben – természetszerűen – elsődlegesen azt kell tisztázni, hogy a terhelt valóban betöltötte-e a tizennegyedik (a felsorolt bűncselekmények esetén a tizenkettedik) életévét, illetőleg, hogy tizennyolc év alatti-e. Az életkor igazolására közokiratra van szükség, amely a személyi igazolványon és úti okmányon kívül lehet anyakönyvi kivonat is. Amennyiben az illető nem magyar állampolgár, és életkora bizonytalan, úgy orvosszakértőt kell kirendelni a terhelt életkorának – hozzávetőleges – megállapítására, tekintettel arra, hogy a gyakorlatban előfordul az, hogy érvényes okmánnyal nem rendelkező külföldi állampolgár, azért, hogy enyhébb büntetőjogi következményekkel kelljen szembenéznie, fiatalkorúnak mondja magát. Az eljárás, valamint a büntetés kiszabás szempontjából – vagyis tartalmi értelemben – a környezettanulmány, a nevelői jellemzés, a hatósági erkölcsi bizonyítvány, illetve az esetleges korábbi gyermekvédelmi, gyámhatósági intézkedésre vonatkozó iratok kiemelkedően fontosak. A környezettanulmányból kiderül(het) az, hogy a gyermek/fiatal milyen körülmények között él: mind anyagi, mind érzelmi szempontból. Ezen túl azonban közelebb visz a fiatalkorú személyiségének megismeréséhez is, ami releváns tényező (kellene, hogy legyen) az intézkedés/büntetés meghatározásakor. A fiatal gyermekvédelmi múltjának feltérképezése ugyanebből az okból fontos, valamint azért is, hogy a fiatalkorú terhelt érdekében a gyermekvédelmi együttműködés ne szakadjon meg. Kiváltképpen azért, mert a gyermekvédelem szempontjából nézve az ügyészség is a jelző-észlelőrendszer része, így kötelessége az információkat a gyermekjóléti szolgálat felé továbbítani. (3) A büntetőügyben eljáró fiatalkorúak ügyésze az (1) bekezdésben foglaltakon túl azt is vizsgálja, hogy a nyomozó hatóság a) a védőt a megalapozott gyanú közlésével egyidejűleg kirendelte-e, ha a fiatalkorú terheltnek nincs meghatalmazott védője; b) a törvényes képviselőt (eseti gondnokot) és a védőt értesítette-e azokról az eljárási cselekményekről, amelyeknél jelen lehetnek, valamint az eljárásban hozott határozatokat velük, illetve a törvényben előírt esetekben a gondozóval közölte-e; c) a gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló fiatalkorú gyámrendeléséről szóló határozatot, továbbá a szülő házasságának felbontása esetén a fiatalkorú elhelyezéséről rendelkező ítéletet beszerezte-e.

66


(4) A fiatalkorúak ügyésze vizsgálja meg, hogy a környezettanulmány tartalmazza-e a fiatalkorúról a nemzeti köznevelésről szóló törvény felhatalmazása alapján az intézmény által nyilvántartott és kezelt adatokat vagy a munkahely által adott tájékoztatást. (5) A 12. és 14. életév közötti fiatalkorúak belátási képességének megállapításáról legfőbb ügyész helyettesi körlevél rendelkezik. Az ügyésznek vizsgálni kell azt is, hogy a fiatalkorúnak van-e kirendelt védője (abban az esetben, ha a terhelt maga nem hatalmazott meg védőt jogi képviseletére). A védő a fiatalkorúak ügyeiben kötelező. Az LÜ utasítás utalás szinten tartalmazza a tizennégy évnél fiatalabb belátási képességének vizsgálatáról szóló legfőbb ügyész helyettesi körlevelet. Az ügyészi eljárás sajátos szabályai 5. § (1) A környezettanulmányt, a nevelői jellemzést és a szükséges esetekben a fiatalkorú személyiségének vizsgálatára vonatkozó szakértői véleményt 3 példányban kell elkészíteni, illetve beszerezni, és a harmadik példányt az eredeti nyomozási iratok mellékleteként kell kezelni. (2) Az iratok külön kezelt harmadik példányát a vádirattal, illetve a bíróság elé állításról készített feljegyzéssel a bírósághoz, a kizárólag szabálysértési eljárásra tartozó cselekmény esetén a további szükséges ügyészi intézkedések megtétele céljából – a nyomozást megszüntető határozattal együtt – a közérdekvédelmi szakág ügyészének kell megküldeni. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 200. §-ának (2a) bekezdése alkalmazásának felmerülése esetén a büntetőügyben eljáró fiatalkorúak ügyésze a (2) bekezdésben foglaltak szerint jár el. (4) A fiatalkorú gyanúsított ügyészi kihallgatásának időpontjáról a védőt, a törvényes képviselőt, illetve az eseti gondnokot megfelelő időben értesíteni kell. Ennek megtörténtét rövid úton történő értesítés esetén feljegyzésben, megjelenésük vagy távolmaradásuk tényét pedig jegyzőkönyvben kell rögzíteni. (5) A fiatalkorúak ügyésze az általa foganatosított mindazon eljárási cselekményekről megfelelő időben értesíti a fiatalkorú védőjét, valamint a törvényes képviselőt (eseti gondnokot), amelyeknél jelen lehetnek. A felvett jegyzőkönyv megtekintésének lehetőségét biztosítani, továbbá megjelenésük vagy távolmaradásuk tényét, észrevételeiket vagy indítványaikat jegyzőkönyvben rögzíteni kell. (6) Amennyiben a nyomozó hatóság a vádirat benyújtásáig az ügyésznél kezdeményezi a gyámhatóság megkeresését eseti gondnok kirendelése iránt, a fiatalkorúak ügyésze a szükséges intézkedést a Be. 452. §-ában foglaltak vizsgálatát követően teszi meg. (7) Ha a szakértői vélemény szerint a fiatalkorú gyengeelméjű – amennyiben személyiségállapotának felderítéséhez szükséges –, gyógypedagógus vagy pszichológus szakértői véleményt is be kell szerezni. A törvényes képviselőt az eljárási cselekményekről értesíteni kell, azonban az új Be. szerint a törvényes képviselőt a fiatalkorú személyiségéről már nem kell meghallgatni. Amennyiben a fiatal a bűncselekményt fiatalkorúként követte el, de az eljárás során a tizennyolcadik életévét betöltötte, úgy a törvényes képviselő az egyes eljárási cselekményeknél jelen lehet, ámde eljárási jogosultságai elenyésznek. Abban az esetben, ha a fiatal és a törvényes képviselője egymással érdekellentétben állnak, vagy a bűncselekményt együttesen követték el, úgy az ügyészség gondoskodik eseti gondnok kirendeléséről, amelyet a nyomozó hatóság kezdeményez. 67


9. A fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézetei és azok helyzete, problémái A büntetőjog rendszerében a szabadságvesztés-büntetés a legsúlyosabb és csak a legvégsőbb esetben kiszabható büntetés. Fokozottan érvényes ez a fiatalkorú elkövetők esetében: „Fiatalkorúval szemben szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazni vagy szabadságelvonással járó büntetést kiszabni csak akkor lehet, ha az intézkedés vagy a büntetés célja más módon nem érhető el.” 67 Fiatalkorúakkal szemben három féle szabadságelvonással járó szankció alkalmazható: legsúlyosabb büntetésként a szabadságvesztés, szintén büntetésként az elzárás, valamint intézkedésként a javítóintézeti nevelés. A szabadságvesztés büntetés időtartamának maximumát a fiatalkorú elkövető életkora szabja meg: • 12-13 éves elkövetőkkel szemben kizárólag intézkedés alkalmazható, büntetés velük szemben nem szabható ki, így szabadságvesztés büntetésre sem ítélhetők; • 14 évesnél idősebb, de 16. életévüket be nem töltött elkövetők szabadságvesztés büntetésének legrövidebb tartama egy hónap, leghosszabb tartama 10 év (ez érvényes a visszaesőkre is); (Btk. 109.§ (2) bekezdés) • 16 évesnél idősebb, de 18. életévüket be nem töltött fiatalkorúak szabadságvesztés büntetésének legrövidebb tartama egy hónap, leghosszabb tartama 15 év (ez érvényes a visszaesőkre is); (Btk. 109. § (3) bekezdés) A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata börtön, amennyiben a kiszabott büntetés időtartama a két évet meghaladja, vagy az egy évet haladja meg és az elkövető visszaeső. Ugyanígy ítélendő meg az is, akit a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőző három éven belül, szándékos bűncselekmény elkövetése miatt javítóintézeti nevelésre ítéltek. A felsorolt eseteken kívül, azaz az enyhébb büntetéseknél a szabadságvesztés végrehajtási fokozata a fiatalkorúak fogháza.68 Látható, hogy a törvény a bűncselekmény tárgyi súlya, illetve az elkövető előélete szerint szelektál és a büntetés végrehajtásánál is fokozatosságot állapít meg.

9 .1 . F i a t a l k o r ú f o g v a t a r t o t t a k k a l k a p c s o l a t o s statisztikák A fiatalkorú elítéltekkel kapcsolatban 2012. évre vonatkozó statisztikai adatok állnak rendelkezésünkre,69 hozzátéve, hogy az előzetes tájékoztatás szerint, valamint a Magyar Helsinki Bizottság által készített összefoglaló alapján a jelenlegi helyzet is hasonlóképpen alakul. 2012-ben összesen 5279 fiatalkorú elkövetőt ítélt el jogerősen a bíróság. 336 fiatalkorúval szemben szabtak ki végrehajtandó szabadságvesztés büntetést, amely szabadságvesztésre ítéltek (1595 fő) 21 százalékát jelenti, a többieknél a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztették. 2012. év végén a fiatalkorú fogvatartottak pontos létszáma 514 fő volt. 2013-ban a fiatalkorú elítéltek száma 5623 fő volt. 67

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban Btk.) 103. § (3) bekezdés Btk. 110. § 69 Kiadja: Legfőbb Ügyészség. Tájékoztató a gyermekkorúak és fiatalkorúak bűnözésével összefüggő egyes kérdésekről. 68

68


2014 szeptemberében összesen 474 fő fiatalkorú tartózkodott büntetés-végrehajtási intézetben.70 Közülük 169 fő volt börtönben és 146 fő fogházban és szintén 146 főt helyeztek előzetes letartóztatásba. Elzárás büntetését fiatalkorúként „csupán” 3 fő töltötte. Javítóintézetben körülbelül 266 fő tartózkodott 2014 szeptemberében. 14 éven aluliak létszáma 4-5 főre tehető, azaz a 2013. évben hatályba lépett új Büntető Törvénykönyv által lehetővé tett büntethetőségi korhatár leszállítása óta ennyi 14 évnél fiatalabb – jellemzően 13 éves – fiatalkorú elkövető került javítóintézetbe, valamennyien előzetes letartóztatottak voltak. A Magyar Helsinki Bizottság jelentése szerint a büntetés-végrehajtási intézetek országos telítettsége fiatalkorú fogvatartottak esetében jelenleg 140 százalékos, bizonyos megyékben eléri a 170 százalékot is.

9 . 2 . A f i a t a l k o r ú f o g v a t a r t o t t a k k a l k a p c s o l a t o s legfontosabb nemzetközi irányelvek, ajánlások Az Európa Tanács Kínzásellenes Bizottsága (CPT) fiatalkorúakra vonatkozó ajánlásai A CPT kifogásolta, hogy a 2009-ben tett legutóbbi jelentése óta a büntetés-végrehajtási intézetek 100 százalékos telítettsége fölötti rész megkétszereződött, konkrétan 22 százalékkal emelkedett. Az európai ajánlás a többszemélyes zárkákban az egy főre jutó mozgásteret legalább 4 négyzetméterben jelöli meg, ehhez képest a jelenleg is hatályos 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 137. §-a fiatalkorúak és nők esetében is csak 3,5 négyzetmétert ír elő. Az új Büntetés-végrehajtási Kódex71 szabályozása szerint „Az elítéltek közösen helyezhetők el, de ha erre lehetőség van, az elítéltet egyedül kell elhelyezni.” A fiatalkorúak vonatkozásában az Európai Börtönszabályok72 (továbbiakban Börtönszabályok) előírják, hogy kiegészítő jelleggel „biztosítani kell mindazon szociális, oktatási, vallási támogatást, rekreációs programokat, melyek a kinti társadalomban a hasonló életkorú személyek számára adottak”. A kiegészítő jelleg azt jelenti, hogy a fiatalkorú fogvatartottak ne kizárólag az összes fogvatartott számára biztosított szolgáltatásokhoz férjenek hozzá.” 73 A CPT Jelentés 107-109. pontja szól a magánzárka súlyos károsító hatásairól, ezért a CPT azt ajánlja, hogy ennek a büntetésnek a maximális időtartama ne haladja meg a 14 napot, fiatalkorúak esetében pedig a 3 napot. A fiatalkorúakkal megfelelő emberi kapcsolatot kell tartani, olvasnivalóval el kell látni őket és számukra legalább napi egy órán át szabadlevegőn való testmozgást kell biztosítani. A Börtönszabályok szerint a magánzárka büntetés nem tilthatja meg teljesen a családdal való kapcsolattartást. A magyar Kormány válasza szerint a magánzárka időtartama alatt az elítélt levelezés formájában korlátozás nélkül kapcsolatot tarthat családjával, illetve a kapcsolattartás más formájában csak jogi képviselőjével, párfogó felügyelővel, lelkésszel, valamint leendő munkaadójával érintkezhet.

70

Ez a teljes fogvatartotti populáció – 18334 fő – 3 százaléka, amely arány évek óta stagnál. 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról ( továbbiakban BV Kódex) 72 A CPT Miniszteri Bizottságának az Európai Börtönszabályokról szóló 2006. január 11-i R/2006/2. számú ajánlása (továbbiakban Börtönszabályok) . Idézi: Pallo József – Törőcsik Balázs: A magyar büntetés-végrehajtás szabályozási környezete az európai elvárások tükrében (2. rész). Börtönügyi Szemle, 2011/3. szám, 8. o. 73 Börtönszabályok 35. 1. szabály 71

69


Magyarország több mint 25 éve csatlakozott a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések, bánásmód elleni ENSZ egyezményhez, amelynek fakultatív jegyzőkönyvét az Országgyűlés 2011-ben iktatta törvénybe. Ennek előírása értelmében kell létrehozni és működtetni egy nemzeti megelőző mechanizmus elnevezésű rendszert, amely 2015. január 1-jétől kezdi meg működését. Az Országgyűlés a feladat ellátásával az Ombudsmani Hivatalt bízta meg. A működés során az ombudsmani hivatal munkatársai véletlenszerűn megjelenhetnek fogvatartási helyeken, és ott vizsgálatot folytathatnak. A vizsgálódás kitérhet a büntetés-végrehajtási és rendészeti intézményeken túl minden olyan helyre, ahol valamilyen hatóság utasítása alapján ellátottak, betegek tartózkodnak. Ilyenek például a katonai, rendőrségi fogdák, szociális és egészségügyi intézmények egyes részlegei. A vizsgálódás fő formái a bizalmas interjúk lesznek. A megismert tények és adatok alapján jelentéseket készítenek majd. Ezeket nyilvánosságra hozzák és megküldik az ügyészségnek. Az új Büntetés-végrehajtási törvény 74 értelmében „az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott a végrehajtással kapcsolatosan […]közvetlenül fordulhat az alapvető jogok biztosához, valamint a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni fakultatív jegyzőkönyv 3. cikke szerinti nemzeti megelőző mechanizmus (a továbbiakban: nemzeti megelőző mechanizmus) feladatainak teljesítésére felhatalmazott munkatársához […]” (10. § (5) bekezdés b.) pont)

9 . 3 . A f i a t a l k o r ú e l k ö v e t ő k r e v o n a t k o z ó b ü n t e t é s végrehajtási szabályokkal és a fogvatartás kö r ü l m é n y e i v e l k a p c s o l a t o s é s z r e v é t e l e k , p r o b l é m á k 7 5 Fiatalkorúak szabálysértési elzárása A 2010-től életbe lépett, majd az új szabálysértési törvény76 által is átvett jogintézmény a szabálysértési elzárás, amelynek leghosszabb időtartama fiatalkorúak esetében 30 nap (szemben a felnőttekre vonatkozó 60 nappal), valamint halmazati büntetés esetén 45 nap. A szabálysértési elzárás bevezetése ütközik a fiatalkorúakra vonatkozó és nemzetközi egyezményekbe is foglalt alapelvekkel, mint például a szabadságelvonás ultima ratio jellege, valamint azzal, hogy szabadságelvonás csak súlyos. személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetőjével szemben vagy az ismétlődően megvalósított más súlyos bűncselekmények elkövetőjével szemben, de akkor is csak a legvégső esetben alkalmazható. Elvi probléma, hogy míg a súlyos bűncselekmények elkövetőinek szabadságvesztés büntetésének végrehajtása felfüggeszthető, addig a szabálysértési elzárás nem. A szabálysértési elzárást a bv. intézetben kell végrehajtani, amely nagy terhet ró a bv. intézetekre is. A fogvatartási idő ebben az esetben kevés ahhoz, hogy a tanköteles fiatalkorút megfelelő tanulói csoportba sorolják be, nehezen oldható meg a programokon, oktatásban, munkában való részvétel. Gyakran egyedül van a zárkában (mivel a többi elítélttől elkülönítve kell tartani) és ez növelheti az öngyilkosság veszélyét. Sokszor a család nem elérhető, ezért szabadításkor nincs kinek átadni a fiatalkorút. 74

2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról. Hatályba lép: 2015. január 1. napján. (továbbiakban Bv. törvény) 75 A problémák feltérképezését és összefoglalását a Magyar Helsinki Bizottság végezte a „Szabadságuktól megfosztott gyerekek Kelet-KözépEurópában (2013-2014)” című projekt keretében. Összesen 20 monitorozó látogatást tettek fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézeteiben, javítóintézetekben, speciális gyermekotthonokban és menekültügyi őrzött befogadó központokban. 76 2012. évi II. törvény a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről (továbbiakban Sztv.)

70


Amennyiben a szabálysértési elzárás időtartama alatt a fogvatartottnál mentális betegség gyanúja merül fel, őt az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe (továbbiakban IMEI) szállítják, ahol akár több mint egy hétig is bent tarthatják. Az IMEI-ben a fiatalkorúak elkülönítése a felnőttkorú fogvatartottaktól nem valósul meg, emellett az IMEI-ben tartózkodó elítéltek vagy kényszergyógykezeltek többsége a társadalomra jelentős veszélyt jelentő erőszakos bűncselekményt követett el és súlyos mentális problémákkal küzd, így a gyermeki jogok különösen sérülhetnek. A Magyar Helsinki Bizottság javaslata értelmében a szabálysértési elzárásukat töltő és mentális állapotuk miatt gondoskodást igénylő fiatalkorúak kezelését civil intézetben kellene megoldani.77

9 . 4 . F i a t a l k o r ú a k e l ő z e t e s l e t a r t ó z t a t á s á n a k elrendelése A Büntetőeljárásról szóló törvény78 (továbbiakban Be.) szabályozása szerint fiatalkorú terhelt előzetes letartóztatása csak akkor rendelhető el, ha az előzetes letartóztatás egyéb feltételeinek fennállása mellett az a bűncselekmény különös tárgyi súlya miatt szükséges (454. §). A tárgyi súly megítélése – mint korábban említettük – a büntetőjogi kommentár értelmében objektív alapon, konkrétan az alapján dönthető el, hogy „a fiatalkorúak büntetőjogán belül kiszabandó szabadságvesztés várható tartama az ott megjelölt keretek középmértékét meghaladná-e.” A Be. magyarázata ezzel szemben felhívja a figyelmet arra, hogy fiatalkorú terhelt esetében, a bűncselekmény tárgyi ismérveinek az alanyi oldal jellemzőivel fennálló összefüggéseit kell vizsgálni és értékelni. A Magyar Helsinki Bizottság felmérése szerint a jogalkalmazó szakemberek úgy nyilatkoztak, hogy elsődlegesen a fiatalkorú családi környezetét veszik figyelembe, a bűncselekmény tárgyi súlya – kivéve a legsúlyosabb bűncselekményeket – másodrendűnek számít. Azt vizsgálják, hogy a gyermek családi környezete megfelelő kontroll-e a gyermeknek. Amennyiben a válasz igen, azaz az otthoni körülmények megfelelőek, szinte sosem rendelik el az előzetes letartóztatást. Ezzel szemben a jogvédő és gyermekvédelemben dolgozó szakemberek tapasztalata szerint az előzetes letartóztatást sokszor enyhébb bűncselekmények esetében, rendezett családi háttér mellett is elrendelik, amelyet aztán hosszú ideig fenntartanak. A másik, a gyakorlat tanulmányozásából kiderült probléma, hogy az előzetes letartóztatást gyakran akkor is büntetés-végrehajtási intézetben foganatosítják, ha egyébként azt a Be. szabályi értelmében a terhelt személyiségére és a bűncselekmény jellegére tekintettel javítóintézetben kellene végrehajtani. A törvény egyedül a 14 év alatti elkövetők esetében mondja ki egyértelműen, hogy előzetes letartóztatásuk végrehajtására kizárólag javítóintézetben kerülhet sor.79 Ezt pergazdaságossági szempontok indokolják, ugyanis, ha a terhelt lakóhelyéhez vagy az elkövetés helyéhez közel nincsen javítóintézet,

77 A fogvatartottak öngyilkossági cselekményeinek megelőzésével kapcsolatos feladatokról szóló 1-1/20/2013. (V. 27.) OP intézkedés 17. pontja kimondja, hogy az öngyilkossági kísérletet megvalósító, szabálysértési elzárását töltő fogvatartottat, amennyiben az öngyilkossági szándékáról nem mond le, a területileg illetékes pszichiátriai osztályra kell szállítani. 78 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban Be.) 79 Be. 454. § (3) bekezdés 71


illetve ha az eljáró bíróság, ügyészség székhelyén nem található javítóintézet, a fiatalkorú előzetes letartóztatását büntetés-végrehajtási intézetben tölti. A kétféle intézménytípus jellege, szabályozása jelentően eltérnek egymástól, így nyilvánvalóan hátrányosabb helyzetbe kerül a bv. intézetbe helyezett fiatalkorú. A legszembetűnőbb hátrány az oktatáshoz hozzáférés jogának érvényesülése: míg a javítóintézetben a fogvatartottak mindennap részt vesznek iskolai oktatáson – a tankötelezettség felső határát jelentő 16. életév felett is, - addig a bv. intézetekben 16 éves kor felett már nem tanulnak, illetve sokszor előtte is csak magántanulók. A fogvatartottak nevelésére, fejlesztésére is korlátozottabb lehetőség nyílik a bv. intézetekben, ahol nem ritkán 60 fogvatartottra egy nevelő jut, míg a javítóintézetekben egy fiatallal egy-két szakember foglalkozik. Az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorúak bv. intézetben és javítóintézetben elhelyezett aránya kb 40-60 százalék, amely a nagykanizsai javítóintézet felállításával remélhetőleg javulni fog.

9 . 5 . A f i a t a l k o r ú a k f o g v a t a r t á s i k ö r ü l m é n y e i v e l k a p c s o l a t o s t a p a s z t a l a t o k 80 A Magyar Helsinki Bizottság látogatásai alapján összességében megállapítható, hogy a javítóintézetek fizikai és higiéniai színvonala jóval magasabb, mint a bv. intézeteké. A higiéniás hiányosságok miatt több intézetben is előfordultak fertőző bőrbetegségek. Ezek elsősorban a kézi mosáshoz használt közös lavór nem megfelelő tisztántartásából, a piszkos ágybetétek, a rosszul kimosott ruhák, valamint a nem a jogszabályban előírt időszakonként cserélt ágynemű használatából adódtak. Több intézményben nem tartották nyitva a zárkákat a házirendben garantált időtartamban, például a tököli bv. intézetben a 12 órás időszak helyett délelőtt 10-12-ig és délután 15-17 óráig voltak nyitva a zárkák. Hasonló helyzet állt elő más zsúfoltabb intézetekben is, amelynek oka a felügyelők alacsony száma és túlterheltsége. Több bv. intézet felújításra, korszerűsítésre szorul. A zárkák állapota több esetben kétségessé tette az emberi lakhatásra való alkalmasságukat. Több intézetben a zárkák szellőzése és fényviszonyai rendkívül rossz és egészséget károsító minőségű. Volt, ahol a zárkákban található WC-k ajtaja hiányzott és csak függöny takarta el az ajtónyílást, illetve előfordult az is, hogy a WC nem volt fallal leválasztva. Több helyen tapasztalt hiányosság a szabad levegőn tartózkodás biztosításának elmaradása. Bár a nyilvántartásokban ennek okaként a rossz időjárási viszonyok vannak feltüntetve, a havi 16-20 alkalommal szereplő ilyen tartalmú bejegyzések elfogadhatatlanok. A kevés testmozgás, a konditerem használatának elmaradása vagy lehetőségének hiánya mindenképpen hátrányosan hat a fiatalkorúak testi-lelki fejlődésére, ezért a megfigyelők szorgalmazták a testedzés lehetőségének biztosítását.

80

Lásd részletesen a Magyar Helsinki Bizottság jelentéseit: http://helsinki.hu/jelentesek-a-javitointezetekben-tett-latogatasokrol

72


Elgondolkodtató az oktatásban résztvevők ösztöndíjának rendszere. Az általános iskolai oktatásban résztvevők alanyi jogon kapnak ösztöndíjat, amely jelenleg kb havi tízezer forintot jelent. A bv. intézetek részéről érkezett javaslat szerint az ösztöndíj mértékét tanulmányi eredményhez kellene kötni. A Magyar Helsinki Bizottság ezzel nem ért egyet, mert véleményük szerint feszültséget teremthet a fogvatartottak között. Viszont kezdeményezik, hogy a középiskolában tanulók is részesüljenek ösztöndíjban, mert ez jelenleg nem biztosított. A fiatalkorú fogvatartottak részéről érkező panaszok általában bizonyos nevelők durvaságára, esetleges rasszista attitűdjére vonatkoztak. Ezek azonban legtöbbször egy személyre vonatkoztak, így általánosságban elmondható, hogy a felügyelőkre, nevelőkre nem jellemző a fogvatartottak irányába tanúsított durva, megalázó bánásmód. Gondot okoz a bv. személyzet szupervíziójának biztosítása, mert aggályos az a gyakorlat, amely szerint a szupervíziót ugyanaz a pszichológus végzi, aki a szakmai alkalmasságról dönt. Szükséges lenne a fiatalkorúakkal foglalkozó személyzet rendszeres szakmai továbbképzése.

9 . 6 . A z ú j B ü n t e t é s - v é g r e h a j t á s i t ö r v é n y fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezései A preambulum kiemeli az egyéni megelőzés és a későbbi társadalmi beilleszkedés fontosságát, utal a gyermeki jogokra, valamint speciális intézkedésként a kényszergyógykezeltek jogaira. Az egyéniesített büntetés-végrehajtás a fiatalkorú bűnelkövetők esetében összhangban áll a büntetőjogi szankciórendszer speciálpreventív megközelítésével. A törvény modern és támogatandó eleme a reintegrációs őrizet intézményének bevezetése, amely módot biztosít arra, hogy a szabadságvesztését töltő életében átmenetet képezzen a felügyelet nélküli szabadulás és a szabadságvesztés között. A reintegrációs őrizet kiváló példája az egyéniesítési és a reintegrációs célok megvalósításának. Az egyéniesítés szempontjait tartja szem előtt a 2016. január 1-jétől működésbe lépő Központi Módszertani és Kivizsgáló Intézet (KKMI), illetőleg a Befogadási és Fogvatartási Bizottság feladatkörének – kockázat elemzésre kiterjedő – bővülése. A KKMI a legalább 18 hónap szabadságvesztésre ítéltek befogadásáról és elhelyezéséről dönt majd. Ezen kívül felmérik az elítéltek egészségi, pszichés állapotát, intelligenciáját, és biztonsági kockázati szintjét, majd a személyiség változásának figyelemmel kísérésével és a korábbi döntések rendszeres felülvizsgálatával elősegítik a reintegráció megvalósulását és a visszaesések csökkenését. A KKMI módszertani szempontjainak ismerete nélkül a kockázatelemzés minőségét kritizálni nem lehet, azonban az intézmény felállításának célja mindenképpen pozitívnak tekinthető, hiszen mind a végrehajtás, mind a későbbi szabadulás során figyelembe veszi az elítélt büntetés-végrehajtási magatartását. Az egyéniesítés célját szolgálja a bíróságnak az a feladata, amelynek értelmében a személyes körülményekre utaló iratokat (orvosi iratok, pszichológiai szakvélemény, nevelői vélemény, környezettanulmány) meg kell küldeni a büntetés-végrehajtási intézetnek.

73


A törvény alapkoncepciójába szervesen illeszkedik a 185-186. § alatt szabályozott „szabadításra felkészítés”, amelyben a jogalkotó több módon biztosítja a reintegrációs célok előmozdítását. A tervezet – helyesen – különbséget tesz hosszabb szabadságvesztés büntetésüket töltő elítéltek és a rövidebb tartamú szabadságvesztést töltő elítéltek között a reintegrációs módszerek alkalmazása tekintetében. Modern megoldásnak tekinthető a társadalmi kötődési program bevezetése, amely valóban a társadalmi kötődés fokozatos visszaépítését és az elítélt fokozatos visszaágyazódását szolgálja: havi tíznapos eltávozás, illetőleg külső – felügyelet nélkül végzett – munka lehetőségének biztosításával (187. §). Az új törvény bevezeti az elítéltek besorolása körében a fokozatos végrehajtást elősegítő, egyéniesítést lehetővé tevő rezsim-rendszert. Ennek lényege, hogy a befogadáskor személyes interjúk, kérdőívek és szelektív tesztek elvégzésével felmérik az elítélt személyi, társadalmi hátterét.

9 . 7. A f i a t a l k o r ú a k r a v o n a t k o z ó s p e c i á l i s s z a b á l y o k Fiatalkorú fogvatartottak esetében a bv. intézetet kiemelt felelősség terheli, mert ebben az életkorban az életkor-specifikus pszichés jellemzők még inkább megnehezítik a totális intézmény elviselését. A serdülőkor közepén lévő fiatalok szabadás- és autonómia igénye megnő, személyiségük sérülékenyebbé válik, illetve „a prizonizációval járó romboló hatások ilyenkor a legerőteljesebbek.”81 A fiatalkorúakra vonatkozó szabályozás a jogszabálytervezetben részletes és alaposan kimunkált, mind a szabadságvesztés vonatkozásában, mind a javítóintézeti nevelés kérdésében. A fiatalkorú elkövetők a büntető igazságszolgáltatás rendszerének különleges kategóriáját alkotják, és a reszocializációs, illetve a harmadlagos megelőzést célzó kriminálpolitikai törekvések középpontjában állnak. A velük való különleges bánásmód indoka, hogy személyiségük még kialakulatlan, de ezáltal alakítható, így „a bűnözői életpályáról nagy eséllyel eltéríthetők.” 82 A fiatalkorúakat érintő jogszabályi változások között pozitív az a megoldás, amely szerint abban az esetben, ha a fiatalkorúként elítélt a végrehajtás során nagykorúvá válik, illetőleg betölti a 21. életévét, és a továbbiakban nincs lehetőség a büntetés fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézményében történő végrehajtására, lehetőség van a jogszabályban előírtnál egy enyhébb fokozat kezdeményezésére is. Ez reálisan szolgálja a fiatalkorú elítélt vonatkozásában az egyéniesítést, illetőleg azt, hogy a büntetés során tanúsított pozitív magatartása valóban befolyást gyakorol a büntetés-végrehajtás tartalmára. A fiatalkorúak elhelyezésével kapcsolatos szabályok Főszabály szerint a fiatalkorúak szabadságvesztését külön bv. intézetben vagy a bv. intézet elkülönített részében kell végrehajtani. Az új törvény azonban bizonyos esetekben lehetővé teszi, hogy felnőtt korú fogvatartottat fiatalkorúak bv. intézetében helyezzenek el: „A fiatalkorúak bv. intézetében felnőtt korú elítéltek csak a bv. intézet működése érdekében helyezhetők el.” (192. § (2) bekezdés)

81

Kovács Krisztina: A holnap bűnelkövetői lennének? Speciálpreventív beavatkozások a fiatalkorú elkövetők reszocializációs gyakorlatában. Belügyi Szemle, 2014/2. szám 82 Ruzsonyi Péter: Bűn – büntetés – reszocializáció. Belügyi Szemle, 2001/6. szám, 39. o.

74


Kérdésként merül fel, hogy melyek azok az érdekek, amelyek a bv. intézet működése érdekét szolgálják oly módon, hogy lehetővé teszik a felnőtt korú elhelyezését is a fiatalkorúak bv. intézetben. (Nyilvánvaló, hogy a bv. intézetek túlzsúfoltsága jellemző és nagyon nagy gondot okoz, azonban a fiatalkorú elítéltek érdekeinek meg kell, előznie a bv. intézet működési érdekeit. Ezért a „működési érdek” részletes szabályozása és egyértelmű megfogalmazása mindenképpen szükséges volna.) A fiatalkorú kérelmére az azonos nemű fiatalkorú testvérével együttesen elhelyezhető, ha ez mindkét fiatalkorú érdekében áll, és a bv. intézetben ennek lehetősége megteremthető. Az együttes elhelyezésnél figyelembe kell venni az elítéltek előéletét és az elkövetett bűncselekményt, valamint az együttes elhelyezés fogvatartás rendjére és biztonságára gyakorolt lehetséges hatását, a fiatalkorú veszélyeztetettségét, értelmi és érzelmi fejlettségét. (195. §) Tizennyolcadik életévét be nem töltött fiatalkorú elítélt dohányterméket nem tarthat magánál, ezért dohányzó zárkában elhelyezése törvényi akadályba ütközik (203. § (1) bekezdés). A bv. intézetben tartózkodó fiatalkorú elítéltek elhelyezésére szolgáló lakóhelyiségek és zárkák berendezése – a bv. intézet lehetősége szerint – a fiatalkorúak magatartása, tanulmányi előmenetele és szorgalma figyelembevételével alakítható ki. (199. § (1) bekezdés)

Önálló jognyilatkozat-tétel lehetősége a fiatalkorúak fogvatartása során A korábbitól eltérő, új szabály, hogy a fiatalkorú a törvényes képviselőjének beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása nélkül is önállóan tehet panaszt, nyújthat be kérelmet, vagy nyilatkozhat a fogvatartásával kapcsolatos ügyekben. (201. §)

Anyagi ellátás, a költségek viselése Az új Bv. kódex újfajta szemléletet vezetett be abban, hogy főszabályként kötelezővé teszi a fogvatartottak anyagi hozzájárulását ellátásukhoz, valamint az egyes szolgáltatások igénybe vételét is (pl.: konditerem használata) pénzfizetéshez kötötte.83 A fiatalkorú fogvatartottakra azonban e tekintetben is enyhébb szabályok érvényesülnek. A fiatalkorú gyógyszert, gyógyászati segédeszközt térítés nélkül kap (192. § (5) bekezdés). A fiatalkorú a tartására fordított költségekhez csak akkor köteles hozzájárulni, ha munkáltatásban vesz részt, rendszeres pénzellátással rendelkezik, vagy ösztöndíjban részesül (202. § (1) és (2) bekezdés). Megjegyezzük, hogy mivel a fiatalkorú fogvatartottak tanköteles korba esnek, kötelező számukra az oktatásban való részvétel, így ösztöndíjat is kapnak, tekintve, hogy mindenki, aki a bv. intézetben tanulmányokat folytat, ösztöndíjban részesül. A tizennyolcadik életévét be nem töltött fiatalkorú részére, ha letéti pénzzel nem rendelkezik, a bv. intézet költségtérítés nélkül biztosítja az előállítását a súlyos beteg közeli hozzátartozója meglátogatása vagy a közeli hozzátartozó temetésén való részvétel, illetve a kegyelet lerovása érdekében (202. § (3) bekezdés).

A fiatalkorúak oktatására vonatkozó szabályok A fiatalkorú a tankötelezettségét a külön törvényben meghatározott életévének betöltéséig köteles folytatni (193. § (2) bekezdés). Üdvözlendő az új szabály, amely kimondja, hogy a magánelzárással fenyített fiatalkorút az iskolai óráktól, reintegrációs programoktól nem lehet eltiltani (193. § (4) bekezdés). 83 Az elítélt köteles […] a tartására fordított költséghez hozzájárulni, kivéve ha önhibáján kívüli okból nem dolgozik és nem részesül rendszeres pénzellátásban, illetve nem rendelkezik letéti pénzzel […] (Bv. törvény 133. § (2) bekezdés i.) pont).

75


A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 45. § (3) bekezdése sajátos nevelési igény esetén lehetővé teszi, hogy szakértői bizottság a tankötelezettséget 23 éves korig meghosszabbítsa. Ezt a jogkört fiatalkorú fogvatartottak esetében a Befogadási és Fogvatartási Bizottság gyakorolja, azzal az eltéréssel, hogy a tankötelezettség meghosszabbítása 21. életévig lehetséges a fiatalkorúak bv. intézetében. Megkezdett tanulmányok esetén a fiatalkorú kérelmére a vizsgakötelezettség teljesítése érdekében a bv. intézet gondoskodik az előállításról, ha ehhez az oktatási intézmény vezetője és a bv. intézet parancsnoka együttesen hozzájárul (197. §). Tanulói vagy magántanulói jogviszonyt a bv. intézet parancsnokának engedélyével a fiatalkorú a bv. intézeten kívüli oktatási intézménnyel is létesíthet, amely során iskolalátogatási és vizsgakötelezettségét az oktatási intézményben teljesíti. Az engedélyezés során figyelembe kell venni különösen az elkövetett bűncselekményt, a biztonsági kockázatokat, a fiatalkorú korábban tanúsított magatartását, tanulmányi előmenetelét és szorgalmát (198. §). Ha a bv. intézet nem áll szerződéses kapcsolatban általános iskolával, a bv. intézet illetékességi területéhez tartozó iskola a bv. intézettel kötött együttműködési megállapodás alapján biztosítja az alapfokú képzést, magántanulói jogviszony keretében (200. §). A tanulmányi eredményt és szorgalmat az egyéni képességek alapján kell értékelni (199. §).

A fiatalkorúak reintegrációjának elősegítésével kapcsolatos szabályok Fiatalkorúak esetében a büntetőjogi szankció elsődleges célja a nevelés, illetve a társadalomba történő reszocializáció. Erre tekintettel a Bv. kódex nagy hangsúlyt fektet a fiatalkorúak egyéni nevelési tervének, fejlesztésének kialakítására. A szabályozás szerint a bv. intézet a fiatalkorú elítéltről az oktatási intézménytől, gyermekvédelmi intézménytől pedagógiai véleményt kér a fiatalkorú megismerése érdekében, különösen a magatartás, a szorgalom, a fejlesztést igénylő területek, a családi háttér adataira vonatkozóan. Az adatok az egyéni fejlesztési terv, a fiatalkorú védelme, valamint a kockázatbecslés érdekében használhatók fel (193. § (5) bekezdés) A törvénytervezet figyelemmel van a beilleszkedési zavarok és pszichés állapot rendezésére, amely kiemelten fontos fiatalkorú fogvatartottak esetében. A bv. intézet a nevelési programját, a fiatalkorú egyéni fejlesztési tervét a fiatalkorú társadalmi beilleszkedésének elősegítése, ennek érdekében beilleszkedési zavarai enyhítése, pszichés állapota rendezése, iskolázottsága, szakmai képzettségének fejlesztése, az alapvető erkölcsi normák elfogadtatása, az egészséges életmódra való felkészítése érdekében a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter felügyelete alá tartozó javítóintézetek szakmai tapasztalatai felhasználásával, azokkal együttműködve alakíthatja ki (193. § (6) bekezdés). A családdal történő kapcsolattartást olyannyira releváns kérdésnek tekinti a tervezet, hogy a reintegrációs őrizet feltételéül határozza meg, ami azért indokolt, mert a fiatalkorú szabadulás után történő elhelyezését akkor láthatja biztosítottnak az intézet, ha a családi kötelékek rendezettek. Ez alól természetesen kivételt kellene tenni a nagykorúként szabaduló fiatalkorú vonatkozásában, aki az esetek jelentős részében már nem a családjában (szüleivel) folytatja az életét.

76


A családdal való kapcsolatok építésének, javításának kétféle módját ismeri a törvény: a kötetlen formájú családi konzultációt és a kötött formájú családterápiás foglalkozást. Egyik forma sem minősül látogatófogadásnak, és az elítéltek között is engedélyezhető. A kapcsolattartás e két formájánál érvényesülő szabály, hogy azt a fogvatartott vagy törvényes képviselője kezdeményezhet vagy kérelmezheti és a bv. intézet ad rá engedélyt. Amennyiben a szülő kapcsolattartásra nem jogosult (mert azt a gyámhatóság szünetelteti vagy megvonta, vagy egyéb okból), a konzultációkon, illetve a családterápián nem vehet részt. Az engedélyezés során a bv. intézet azt mérlegeli, hogy a szülő jelenléte a fiatalkorú érdekét szolgálja-e, nem veszélyezteti-e a büntetőeljárás eredményességét és a büntetés-végrehajtás rendjét és biztonságát. A családi találkozások engedélyezésénél, szervezésénél fel kell használni az úgynevezett családi döntéshozó csoport (Csdcs) tapasztalatait. A Csdcs egy olyan döntéshozó csoport, amelyben a fogvatartott, a közeli hozzátartozók, a büntetés-végrehajtás szakembere és a pártfogók vesznek részt. A csoport közösen hoz meg döntéseket és készít egy olyan cselekvési tervet, amely a lehető legjobban szolgálja a fogvatartott és az érintett családtagok szükségleteit, elvárasait. A Csdcs a reszocializációs modell részeként jelenleg még kialakulóban van. A családi konzultáció háromhavonta tartható kötetlen kapcsolattartási forma, amely a bv. intézetben valósul meg (194. § (1) bekezdés). A családterápiás foglalkozás a családterapauta szakember által irányított, kötött, rendszeres, egymásra épülő, tematikus foglalkozásokat foglal magában. Segít a családi problémák okainak felderítésében és megoldásában. A terapeuta optimalizálja a család rendszerének működését, megváltoztatja az élmények átélésének minőségét, amely végső soron kihat a család viselkedésére. A foglalkozások számát a terápiás szükségletek határozzák meg. A fiatalkorú fogvatartott családterápián való részvétele kivételesen a bv. intézeten kívül is engedélyezhető (194. § (2) – (4) bekezdés). A fiatalkorú a családon túl kapcsolatot tarthat az oktatási-nevelési intézet pedagógusával, tanulmányi és vizsgakötelezettsége, valamint személyiségfejlődése érdekében (196. §). A családi kapcsolatok javítására nagy hangsúlyt fektető szabályok megfelelő végrehathatósága érdekében a bv. pszichológus szakemberek számát a jövőben mindenképpen emelni kellene. A családterápiás foglalkozás, a családi konzultáció és a fiatalkorú fogvatartott testvérrel történő közös elhelyezése jó törekvés a jogszabályban, tekintettel arra, hogy erősíti a fiatalkorú családi kötődéseit, lehetőséget biztosít a családba történő reintegrációra, illetőleg alkalmat nyújt a család problémáinak kezelésére is. A törvényi koncepció a fiatalkorút a családdal egy egységként kezeli, amellyel eleget tesz e tekintetben a nemzetközi normáknak is.

A fiatalkorúak szabadításával kapcsolatos szabályok Az új törvény célkitűzése, hogy a fiatalkorú szabadulását a családi kapcsolatok erősítésével, a családba visszafogadás elősegítésével kell előkészíteni. A szabadulást követően is meg kell adni a szükséges segítséget, támogatást a fiatalkorú számára a bűnismétlés elkerülése érdekében.

77


A tizennyolcadik életévét be nem töltött fiatalkorú szabadítása előtt hatvan nappal a törvényes képviselőt értesíteni kell (204. § (1) bekezdés). Főszabály szerint a fiatalkorút szabadításakor a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülőnek vagy gyámnak kell átadni a bv. intézet székhelyén. Ez alól kivétel, amennyiben a törvényes képviselő írásbeli hozzájárulást ad ahhoz, hogy a fiatalkorú kísérő nélkül hagyja el a bv. intézetet (204. § (2) bekezdés). A törvényi szabályok alapján a fiatalkorú elítélt szabadítása után köteles a családjához vagy a gyámjához hazatérni. Amennyiben ez nem történik meg, a bv. intézet megkeresi a gyámhatóságot a szükséges gyermekvédelmi intézkedések megtétele érdekében (204. § (3) bekezdés). Ha a szülő nem jelenik meg az átvétel érdekében vagy nem adott írásbeli hozzájárulást, a bv. intézet haladéktalanul megkeresi a fiatalkorú ideiglenes elhelyezése érdekében a gyermekvédelmi törvényben feljogosított szervet, és gondoskodik a fiatalkorúnak az ideiglenes hatályú elhelyezésről szóló határozatban megjelölt gondozási helyére történő szállításának megszervezése érdekében (204. § (4) bekezdés). Amennyiben a nevelésbe vett fiatalkorú szabadulásakor a gyermekvédelmi gyám nem jelenik meg, a bv. intézet a fiatalkorú gondozási helyére szállításának érdekében az előzővel megegyező módon jár el (204. § (5) bekezdés). A közérdekű munka végrehajtása vonatkozásában a törvénytervezet nem tesz említést a fiatalkorúakról. A törvénytervezet a fiatalkorúakra nézve a pártfogó felügyelet vonatkozásában nem tartalmaz új elemet.

9 . 8 . A j a v í t ó i n t é z e t i n e v e l é s c é l j a é s s z a b á l y a i A törvény kiemelt részletesen foglalkozik a javítóintézeti nevelés szabályozásával. A javítóintézetben folyó nevelés célja a fiatalkorú társadalmi beilleszkedésének elősegítése, ennek érdekében beilleszkedési zavarai enyhítése, pszichés állapota rendezése, iskolázottsága, szakmai képzettsége fejlesztése, az alapvető erkölcsi normák elfogadtatása, az egészséges életmódra való felkészítése (344. §). Az eddigi rendelkezésnek megfelelően a javítóintézeti nevelés alatt a törvényes képviselői jogkör gondozási és nevelési jogának tekintetében a javítóintézet igazgatója gyakorolja. A szülő, törvényes képviselő együttműködésre köteles a javítóintézettel, melynek elmaradása esetén azonban ismeretlenek a következmények a szülő vonatkozásában. A nevelő egyéni nevelési tervet készít a fiatalkorú számára a befogadásakor készített szakértői vizsgálatok megállapításai, családi kapcsolatairól beszerzett tájékoztatás, a javítóintézetbe kerülése előtt készített pedagógiai, pszichológiai vélemények, valamint a befogadást követően tapasztalt viselkedése és az egyéni beszélgetések során szerzett információk figyelembevételével. Ha a fiatalkorúnak egyéni pszichológiai gondozásra is szüksége van, a pszichológus egyéni gondozási tervet készít (346. § (3) bekezdés). A fiatalkorú személyiségének, értelmi képességeinek, egészségi állapotának a feltárása érdekében a javítóintézet - jogszabályban meghatározott működési rend szerint - szakértői csoportot működtet, amelynek pszichológus, gyógypedagógus és orvos tagja végzi el a befogadáskor a szükséges vizsgálatokat (350. § (2) bekezdés). A törvényben külön hangsúlyt kap a személyiségzavarban szenvedő és

78


magatartászavaros gyermekek speciális kezelése, amikor kimondja, hogy a szakértői csoport a vizsgálat eredményei alapján javaslatot tesz a javítóintézet igazgatójának a fiatalkorú végleges csoportba helyezésére és jelzi, ha a fiatalkorú fogyatékossága miatt gyógypedagógiai nevelésre szorul, vagy személyiségzavara, egészségi állapota miatt sajátos nevelést, oktatást, gyógyítást igényel (350. § (3) bekezdés). A jogszabály tervezet kiemelt gondot fordít arra az esetre is, ha a fiatalkorú lány várandós vagy kiskorú gyermeke van, és biztosítja a gyermek anyával történő közös elhelyezését a javítóintézet erre a célra létrehozott külön részlegében (351. § (1) bekezdés). Amennyiben a szülés a fogvatartás ideje alatt történik, a gyermeket egyéves koráig az anyjával együtt kell elhelyezni 351. § (5) bekezdés). A nevelési célzat előtérbe helyezését jelzi az is, hogy a javítóintézetben a kiskorú gyermek ellátása nem korlátozódik a gyermek 6 hónapos vagy 1 éves koráig történő ellátására. Ez szolgálja ugyanis mind a fiatalkorú elkövető felelősségérzetének növelését, mind a kiskorú érdekeit. Természetszerűen a javítóintézetben a korlátozás alá kerülő alapvető jogosultságok köre sokkal szűkebb, mint a büntetés-végrehajtási intézetekben. A törvény – a korábbi szabályozáshoz képest bizonyos módosításokkal – szabályozza a fiatalkorú jogosultságait, illetőleg – ismételten törvényerőre emelve a gyakorlatot – kitér a speciális szabadidős tevékenységek, illetőleg személyiségük fejlesztése érdekében - egyéni és csoportos foglalkozások, valamint különféle - intézeten belüli, vagy intézeten kívüli – programok szervezésének kötelezettségére (355. § (2) bekezdés). A törvényerőre emelt gyakorlat relevanciája az, hogy az eddig igazgatói kompetenciába tartozó programok biztosítása nem egyéni döntés függvénye lesz, hanem jogszabályi garanciát élvező intézkedés. A jogosultságok felsorolása tartalmi szempontok alapján külön csoportosítva történt meg: melyek egy része az általános jogosultságokat, másik része pedig a kapcsolattartást érintő jogokat tartalmazza. A családi konzultáció és a családterápiás foglalkozásokra vonatkozó szabályok (365. §) megegyeznek a szabadságvesztés-büntetés keretében bemutatott szabályozással. A jogszabály figyelemmel van a technikai fejlődés eredményeire: engedélyezi a szűrt tartalmú internet-használatot is, hetente egy alkalommal 30 perces időtartamra (355. § (3) bekezdés). A törvénytervezet a 361. § alatt szabályozza a fiatalkorúak vonatkozásában a lehetséges kényszerítő eszközök alkalmazását. A jogszabály említést tesz a 14. életévét be nem töltött vonatkozásában a kényszerítő eszközök korlátozott alkalmazási lehetőségéről: a tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorúval szemben kizárólag korlátozott testi kényszer alkalmazható. Korlátozott testi kényszernek minősül a lefogás, megfogás (368. § (5) bekezdés). Hiányossága azonban a törvénytervezetnek, hogy egyéb tekintetben egyáltalán nem tesz említést a 14. életévüket be nem töltöttekről, holott az új Btk. alapján egyes bűncselekmények (pl: emberölés, életveszélyt okozó, halált okozó testi sértés, rablás) elkövetése esetén a 12. életévét betöltött gyermekkorú is javítóintézeti nevelésbe kerülhet. Ez a jogszabálynak említést érdemlője hibája, hiszen vonatkozásukban – a speciális életkori sajátosságokra tekintettel – különleges szabályok lennének alkalmazandók, különös tekintettel az elkülönítésre nézve.

79


A fiatalkorú védelmét szolgáló változás az, hogy a Bv.tvr. 106. § (2) b. bekezdése értelmében a javítóintézeti nevelés félbeszakításáról a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter határozhatott, addig az új törvény ezt a jogosultságot az igazgató jogkörébe teszi, és 10 naptól három hónapig terjedő időtartamban határozza meg. A javítóintézet a fiatalkorú részére a gyermekek védelméről szóló törvény szerint teljes körű ellátást biztosít és ellátja a fiatalkorú gondozását, nevelését és felügyeletét, valamint gondoskodni kell a fiatalkorú oktatásáról, képzéséről, munkafoglalkoztatásáról, továbbá a művelődési, a sportolási és megfelelő szabadidős tevékenység feltételeiről (350. § (5)-(6) bekezdés). E rendelkezések értelmében a fiatalkorú fogvatartott alanyi jogon, azaz térítésmentesen kap teljes körű ellátást, a törvény csak az eltávozás, szabadság utazási költségeinek megtérítéséről tesz említést, azonban ezt is megelőlegezheti a javítóintézet (364. § (3) bekezdés). Összefoglalóan megállapítható, hogy a javítóintézet nevelés végrehajtásáról szóló rendelkezések átfogóan és jellemzően az eddigi gyakorlatot szentesítve szabályozzák a nevelés tartalmi és formai kereteit. A jogszabály nagyon sok ponton előre mutató, modern, céltételezésében helyeselhető; strukturálisan követhető. A fiatalkorúak pszichológiai sajátosságait messzemenően figyelembe veszi és megfelel a nemzetközi előírásoknak is. Kérdés, hogy a gyakorlatban mindez milyen színvonalon valósul majd meg.

80


Javítóintézetek listája

EMMI Aszódi Javítóintézete igazgató: Szarka Attila 2170 Aszód, Baross tér 2. tel.: (28) 400-110 honlap: http://www.aszod-afi.hu/

EMMI Budapesti Javítóintézete (előzetes letartóztatásba helyezett fiatalkorú fiúk) igazgató: Juhász Péter 1032 Budapest, Szőlő u. 60. tel.: (1) 368-9012 honlap: http://www.bpjavito.hu/

EMMI Rákospalotai Javítóintézet és Speciális Gyermekotthon (leányintézet) igazgató: Szim András 1151 Budapest, Pozsony u. 36. tel.: (1) 307-6368 honlap: http://www.leanynevelo.hu/

EMMI Debreceni Javítóintézete igazgató: Magyari László 4032 Debrecen, Böszörményi út 173. tel.: (52) 486-327 honlap: http://www.dji.hu/

EMMI Nagykanizsai Javítóintézete (fiúk részére) A tervek szerint 2015. január 1-jétől, de legkésőbb 2015. március 1-jétől nyílik meg a dunántúli régió javítóintézete, amely 108 fogvatartotti férőhelyet biztosít és kb 130 főnek teremt munkahelyet. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg. honlap: http://www.nkji.hu/

81


10. Statisztikák: váderedményesség, büntetések, intézkedések Az elmúlt öt év folyamán a fiatalkorú elítélteknél a váderedményesség 98,2% –98,9% között változott, 2012-ben 98,2% volt. A 2012. évben a fiatalkorúak szakügyészeihez 12 596 vádemelési javaslatot tartalmazó és 644 nyomozás megszüntetésére irányuló ügy érkezett. Vádemelés elhalasztását 1840 fiatalkorúval szemben alkalmazták, a vádemelés elhalasztása után 370 személlyel szemben emeltek vádat, 1582-vel szemben pedig megszüntették az eljárást az elhalasztás tartamának lejárta után. 2012-ben a fiatalkorú gyanúsítottak közül 304-en kerültek előzetes letartóztatásba. Az őrizetbe vételek száma 525 volt. A fiatalkorú gyanúsítottak ellen folytatott nyomozások 45,38%-a fejeződött be vádemeléssel (5899). A nyomozás megszüntetések aránya az elmúlt 5 évben egyenletesen emelkedett, 2012-ben 41,38% (5380) volt. Ezeknek jelentős részében megrovást alkalmaztak. A fiatalkorú bűnelkövetők előélet szerinti megoszlásánál a büntetlen előéletűek aránya a 2008. évihez képest 84,8%-ról 91,3%-ra nőtt, ugyanakkor a büntetett előéletűeké 15,2-ról 8,2%-ra csökkent. A jogerősen elítélt fiatalkorúak száma 2012-ben 16,4%-kal csökkent (5279 a 2011. évi 6312-höz képest). A szabadságvesztésre ítéltek aránya egyenletesen nőtt, 25,6 –30,2%-ra. A szabadságvesztés büntetések háromnegyedét a bíróság próbaidőre felfüggesztette (2008: 73,5%, 2012: 78,9%). A 2012. évben az 5279 fiatalkorú elítéltből 1595-tel szemben szabtak ki szabadságvesztést, melyből 1259 esetben felfüggesztették a büntetés végrehajtását. A kiszabott pénzbüntetések száma jelentősen csökkent, 2008-ban 359, 2012-ben 53 volt. Az önállóan alkalmazott mellékbüntetések és intézkedések a jogerősen elítélt fiatalkorúakkal szemben kiszabott büntetéseknek több mint felét képezték, számuk 2012-ben 3015 volt. A legnagyobb számban a próbára bocsátás fordult elő.

82


11. Melléklet A F i a t a l ko r ú a k O r s z á g o s B ü n t e t é s - v é g r e h a j t á s i I n t é z e t e – Tö kö l ( D e b r e c z y M á r t a b v. i n t é z e t i p r o j e k t f e l e l ő s a TÁ M O P - 5 . 6 . 3 . s z á m ú p r o j e k t s z a k m a i m ű h e l y t a l á l k o z ó j á n , 2 0 1 4 . 0 7. 0 2 . n a p j á n tartott előadása alapján készített összefoglaló)

A Tököli Bv. története Korábban, a múlt század 20-as éveiben huszárlaktanya működött ezen a területen, ami 1958-ig a honvédség birtokában volt, különféle funkciókat betöltve. A volt huszárlaktanya jelenleg a kórház épülete, a lóistállók (garázsok) és gazdasági épületek pedig azóta börtönkörletek lettek. A büntetés-végrehajtás országos parancsnokának 1963. június 29-én kelt parancsa értelmében, az ország egész területén elhelyezett jogerősen és nem jogerősen elítélt fiatalkorú fogvatartottat 1963. július 20-ig Tökölre kellett szállítani. Az intézet területén 1961 óta működik a Büntetés-végrehajtás Központi Kórháza is. Az intézetben először lányokat, majd fiúkat tartottak fogva. A korábbi, kizárólag fiatalkorú elítéltek helyett, mára vegyesen vannak a felnőtt korúak és a fiatalkorúak.

Az intézetben jelenlévő létszám, a fiatalkorúak büntetési mód és rezsim szerinti megoszlása

1. sz. grafikon

83


A fiatalok iskolai végzettsége, valamint az intézetben oktatásban sikeresen részt vevő fiatalkorú fogvatartottak

A fiatalkorúak legmagasabb iskolai végzettsége a befogadáskor

2. sz. grafikon

Az intézetben, a 2013/14-es tanévet sikeresen befejezők

3. sz. grafikon

84


A fiatalkorú bűnelkövetők korcsoportonkénti és nemek szerinti m e g o s z l á s a , i l l e t v e Tö k ö l ö n , a f i a t a l k o r ú f o g v a t a r t o t t a k k o r csoportos megoszlása

Fiatalkorú fogvatartottak nemek szerinti megoszlása országosan 2011-ben

5. sz. grafikon

Fiatalkorú fogvatartottak korcsoportonkénti megoszlása országosan 2011-ben

6. sz. grafikon

A Tököli Büntetés-végrehajtási Intézetben fogvatartott fiatalkorúak korcsoportos megoszlása 2014. júniusában

7. sz. grafikon

85


Leggyakrabban a fiatalok 17 éves korukban követik el a bűncselekményt, és 20 éves korukban töltik az ezért kapott szabadságvesztés büntetést. A fiatalkorúakra jellemző bűnelkövetési alakzatok előfordulásának aránya 2011-ben

8. sz. grafikon

Fiatalkorú bűnelkövetők családi együttélési formái 2011-b en (kivel élt a fiatalkorú a bűncselekmény elkövetésének időpontjában?)

9. sz. grafikon

86


Bár a szakirodalom a fiatalkorú bűnözés egyik fő okának a nem megfelelő családi körülményeket tekinti, ehhez képest meglepő adat, hogy a Tökölön fogvatartott fiatalkorúaknak kb. 66 százaléka szülőkkel, teljes családban él, 17 százaléka egyszülős családban és csak 14 százalékot tesz ki a nevelőszülőknél vagy intézeti elhelyezésben élők aránya.

A fiatalkorúakra jellemző bűncselekmények országosan 2013-ban

10. sz. grafikon

Tökölön fogvatartott fiatalkorúakra jellemző bűncselekmények megoszlása 2013-ban

11. sz. grafikon

87


A tartós munkanélküliséggel és a szegénységgel leginkább sújtott régiók (12. sz. ábra)

A fiatalok állandó lakóhely szerinti megoszlása

13. sz. grafikon

88


A Tökölön fogvatartott fiatalok leginkább Budapestről és Pest megyéből származnak, őket követi a kelet-magyarországi régió. Ennek oka azonban nem a bűncselekmények megoszlása, hanem a többi, fiatalkorú fogvatartottat befogadó büntetés-végrehajtási intézet földrajzi elhelyezkedése. A fiatalkorú bűnelkövetők döntő többségére jellemző: • a családi élet zavara, érzelmi elhanyagolás, agresszió; • hátrányos, halmozottan hátrányos helyzet, mélyszegénység, társadalmi kirekesztettség; • mentálhigiénés problémák, különféle pszichés és személyiség-zavarok, pánikbetegség és/vagy depresszió, különféle autoagresszív késztetések; • a hedonista értékrend elsődlegessége (előnyös külső, a hatalom, a gazdagság, a bátorság, hogy élvezd az életet, ne szabj gátat a vágyaidnak, hogy izgalmas, változatos életet élj) • a fiatalkorúaknál az életkorukból (is) fakadó kiszámíthatatlanság és brutalitás (fizikai és szexuális erőszak) – a maszkulinitás megélésének korlátozott lehetőségei a fogvatartottak esetében (tekintély, hatalom, uralkodás, versenyszellem, függetlenség, agresszivitás, erőszak); • új csoportnorma jelent meg: „a roma fiatal férfiak között a börtönbüntetés kezdi betölteni azt az antropológiai beavatási szertartás-szerepet, amely korábban a sorkatonaság volt, és amely igazolja, hogy férfivá vált, hiszen kiállta a próbált, letöltötte a büntetést a tököli börtönben” (Kerezsi) Fogvatartottak motiváltsága, motiválása, motiválhatósága a bv. intézeten belül Összességében elmondható, hogy a fiatalkorú fogvatartottak motiválhatósága nem könnyű feladat a büntetés-végrehajtási intézet szakembereinek. Ennek okai az alábbiak között keresendők: • jelentősen befolyásolja a bv-ben töltött, illetve töltendő idő (letöltendő évek); • az „otthoni” hírek, illetve azok hiánya; • a „zárt intézeti lét” miatti reális helyzetmegítélés képességének hiánya, a jövőkép irrealitása; • a csak „itt és most” és a „csak én” jelentőségének felnagyítása és kizárólagossága; • a szakmaképzés szűkössége, illetve hogy nem a fogvatartott elképzelésének megfelelő a képzés (pl.: számítástechnika, idegen nyelv, stb.); • a közvetlen, azonnali eredmény elvárása, saját befektetés nélkül, pusztán jelenlétük okán; • a programokon való részvételért fizetséget (ösztöndíj) várnak; • az itthoni kutatások eredményei szerint „Tököl a bűnözővé válás lépcsője” – ezt igazolja, hogy azok a felnőttkorú bűnelkövetők, aki fiatalkorúként megjárták a Tököli BV. Intézetet, gyakran elmondják, hogy mindent ott tanultak. Az intézetben 902 főt tartottak fogva, ebből 211 fő volt fiatalkorú (2014. 06.16-án). A fiatalkorú körletek telítettsége nem érte el a 100 %-ot.

89


Badkid w w w. pr e s s le y r idg e . hu

90

dr. Bolyky - dr. Sárik A fiatalkorúak bűnelkövetésére és a bűnelkövetések szankcionálására jellemző magyarországi helyzetről Rosszgyerek

Recommend Documents