29.
dr. Budai Csa ba- dr. Polg ár László
llirlftSldéll'illJéll( a növényházakban
A 29.
biofüzetről
Bárhogy is vizsgáljuk, a növényvédőszerek mérgek, amelyek szennyezik a levegőt, a vizeket, de még a termésben is találhatók szermaradványok. Mi hát a teendő? Kiküszöbölhetők-e a termesztésből, megvédhető-e a termés a kártevőkkel szemben más módon is? A biológiai növényvédelem egyik új módszerével a kártevők természetes ellenségeit szaporítják, s ezzel visszaszoríthatják a káros rovarokat. A lárvakorukban parazita életmódot folytató fürkészdarazsak elpusztítják a levéltetveket, a molytetveket, a pajzstetveket, az aknázólegyeket. A növényházakban, az üveg és fólia alatti termesztésben való alkalmazását tanulhatják meg ezt az egyszerű és veszélytelen védekezési módot az új iránt fogékony kertbarátok.
Tartalom
4 Bevezetés 4 A fürkészdarazsakról 6 Fürkészdarazsak a növényvédelem szolgálatában
Fürkészdarazsak a növényházakban 8 Védekezés az üvegházi 9 10 12 16
molytetű
ellen
A liszteske mint kártevő A liszteske-fürkészdarázs A gazda-parazit a viszony A védekezés gyakorlati tennivalói
20 Védekezés a levéltetvek ellen 20 22 24
A levéltetvek mint
kártevők
Levéltetű-fürkészdarazsak
A védekezés módja
25 Védekezés a pajzstetvek ellen 25 26
A pajzstetvek mint kártevők A pajzstetvek fürkészdarazsai
27 Védekezés az aknázólegyek ellen 27 28
Aknázólegyek a növényházakban Aknázólegyek ellen fürkészdarazsakkal
30 A fürkészdarazsak
növényvédőszer-érzékenysége
Sorozatszerkesztő Lelkes Lajos és Wenszky Ágnes
Lektorálta dr. Balázs Klára
Illusztrálta Kovács Csaba rt) dr. Budai Csaba, dr. Polgár László, 1989
ETO 595.792 632.792.13 631.234 ISBN 963.234 039 6 ISSN 0231-486 X
1989 -06-
11
Szedte és nyomta az Alföldi N) A nyomdai megrendelés törzssz Készült Debrecenben, az 1989. Felelős vezető Benkő István ve<
11 1
l 1'1 111111 1UJU J,31llil 1 1
'
46131 -3 DATE KÖNYVTJlR, DEBRECEN
Mezőgazdasági
Könyvkiadó Vállalat kiadó dr. Gallyas Csaba igazgató Felelősszerkesztő V. Farkas József Műszaki vezető Asbóthné Alvinczy Katalin Műszaki szerkesztő Marjai Ida Sorozattervező Kiss István Felelős
Megjelent 2 (A/5) ív terjedelemben Nyomásra engedélyezve 1988. november 29-én Készült az MSZ 5601-59 és 5602-55 szabvány szerint MG 46-p/8890
z6
dr. Budai Csaba- dr. Polgár László
Fürkészdarazsak a növényházakban Mezógazdasági Kiadó Planétás Gmk Budapest
Bevezetés Termesztett növényeinke t- a növényházakban hajtatott értékes primőröketis-szám os kártevő veszélyezteti. A károsítók ellen a növényvédőszerek széles körű alkalmazásáva llehet védekezni. Ezek az anyagok olyan fegyvereket jelentenek, amelyek nélkül pillanatnyilag elképzelhetetlen lenne az eredményes termesztés. Tévednénk azonban, ha azt hinnénk, hogy a nagy hatású növényvédő szerekkel egyszer s mindenkorra megoldható minden ilyen irányú probléma. A környezetszennyezésen, a káros mellékhatásokon kívül egyre inkább tapasztalható, hogy a korábban csodaszernek tűnő készítmények hatástalanná válnak. A kártevők alkalmazkodnak a mérgekhez, s az egyre nagyobb adagok sem pusztítják őket kellő mértékben. Az ördögi körből az egyik kiutat a biológiai növényvédelem jelenti, ami a hagyományos, legszűkebben értehnezett meghatározás szerint a kártevő rovarok irtása természetes ellenségeikkeL Az ötlet nem új keletű, mert már a történelem előtti időkben rájött az ember az alkalmazására, de a biológiai védekezési eljárások csak napjainkban kezdenek gyakorlattá válni.
A fürkészdarazsakról Szinte nincs olyan rovar, amelyiknek ne lenne valamilyen természetes ellensége. Ezek különböző szervezetek lehetnek. Vírusok, baktériumok, gombák, ragadozó és parazita ~rovarok éppúgy fellelhetők ebben a körben, mint a magasabb rendű gerinces állatok, madarak és emlő sök. A parazita rovarok közé tartoznak a hártyás szárnyú fürkészdarazsak, amelyek lárvakorban folytatnak élősködő életmódot. A Földön élő fürkészdarazsa k fajszámát csak becsülni tudjuk; közülük eddig kb. 20 OOO fajukat írták le. Csak Közép-Európában mintegy 3000 faj él. Ez az állatcsoport az egész Földet benépesíti, de igazi fajgazdagságát Észak-Amerikában és Eurázsiában találjuk meg.
4
Nagyságuk és megjelenésük rendkívül változatos. Milliméternél is kisebb parányi petefürkészek~t és több centiméteres fajokat is találunk. A fürkészdarazsak fejlődésmenete óriási változatosságot mutat. Számos fajnak évente egy nemzedéke van, másoknak tucatnyi. A gazdaállathoz való kötöttségük is nagyon változó. Többségük a gazda szervezetében élősködik, mások kívülről fogyasztják a gazda testét. A fürkészpeték alakja igen vékony, megnyúlt, a tojócsőhöz alkalmazkodott. A petét a nőstény tojócsöve segítségével más rovar petéjébe, lárvájába, bábjába vagy kifejlett egyedébe helyezi (l. ábra). A gazda alkalmasságát általában rendkívül körültekintő kiválasztás előzi meg. Gazdáik a legkülönbözőbb rovarok és a pókszabásúak köréből kerülnek ki. Egygazdás faj nagyon kevés van köztük. A specializálódásnak egyik alapvető feltétele, hogy a gazdarovar megfelelő nagyságú legyen, elég nagy ahhoz, hogy a lárva teljesen kifejlődjön. Túlságosan termetes sem lehet, mert a test belsejében bebábozódó Járvát a fölöslegként visszamaradt szerves . anyagok bomlásterméke veszélyezteti.
l. ábra. Fürkészdarw levéltetvet parazitál
5
Kezdetben szinte minden parazita megkíméli a gazda létfontosságú szerveit, s csak a végső fázisban falja fel azt. Igen sok a rejtélyesség a fürkészdarazsak körül. Az életmódjukkal kapcsolatos megfigyelések aprólékos, nehéz munkátjelentenek. Bonyolítja a helyzetet a hiperparaziták léte is, olyan rovaroké, amelyek az elsődleges parazitákban élősködnek. Nem ritka az ilyen kapcsolat. Leírták, hogy egy észak-amerikai bagolylepkehernyóból69 elsődleges parazita- és 12 hiperparazitafajt sikerült kitenyészteni.
Fürkészdarazsak a növényvédelem szolgálatában A fürkészdarazsak növényvédelmi jelentősége abban rejlik, hogy fejlő désük és életük folyamán mezőgazdaságilag káros rovarokat pusztítanak el. Az a haszon, amit az erdő- és mezőgazdaságnak hajtanak, egyáltalán nem lebecsülendő. Sok kártevő elszaporodásának a fürkészek vetnek véget. Magyarországon a fürkészdarazsakkal folytatott biológiai v~eke zésnek két sikeres példáját feltétlenül meg kell említeni. Az egyik a japán pajzstetű parazitájához, a Prospaltella berlesei fürkészdará:zshoz, a másik a vértetűfürkészhez ( Aphelinus maii) kötődik. A japán pajzstetűt- amit a múlt század végén hurcoltak be Amerikából Európába- 1912-ben észlelték először Magyarországon. A veszélyes kártevő többek között a selyemhernyó-tenyésztés miatt fontos eperfákat fenyegette kipusztulással, és ellenük a kor legdrasztikusabb készítményei sem voltak kellő hatással. 1926-ban Olaszországból parazitáJt pajzstetűvel fertőzött gallyakat szállítottak az országba, amit a selyemhernyó-tenyésztési felügyelők 54 pajzstetűvel fertőzött községben helyeztek ki. Ennek hatására a fürkészdarazsak gyorsan elszaporodtak. A vértetű szintén a Dunántúlon bukkant fel először, ahova 1875-ben Franciaországból hurcolták be almafacsemetékkeL Hamarosan az almafa egyik legveszélyesebb kártevőjévé vált. A vértetűfürkészt !926ban szintén Olaszországból telepítették be. Hét éven keresztül folyt a 6
fürkészdarázs országos elterjesztése. Évente 200-300 termelő kérte a parazitával fertőzött vértetves gallyküldeményt, s ezzel megfékezték a kártevőt.
Mindkét hasznos fürkészdarázsfaj meghonosítása a neves magyar entomológus, Jeszenszky Árpád nevéhez fűződik, s ezek a fürkészdarazsak azóta is hatékonyan korlátozzák a kártevők népességét. Az idegméreg hatású rovarölő szerek (piretroidok) ésszerűtlen használata miatt időnként sajnos visszaszorulnak a paraziták, s ilyenkor átmenetileg elszaporodnak a kártevők is. Világszerte foglalkoznak a Trichogramma tojásfürkészekkeL A Szovjetunióban és Bulgáriában "parazitagyárakban" állítják elő óriási tömegben az élősködőket, s kibocsátásukkal különböző veszélyes erdő és mezőgazdasági kártevők ellen védekeznek sikeresen. Alkalmazásuknak többek között az az előnye, hogy a gazdaállatot akkor pusztítják el, mielőtt kárt tett volna, és rövid fejlődésmenetük révén gyorsan szaporíthatók. Az utóbbi 10-15 évben a növényházi kártevő rovarok ellen felhasználható paraziták alkalmazási területe is bővült, s ma már Európában is több cég foglalkozik elszaporításukkal, forgalmazásukkaL A fürkészdarazsakkal folytatott biológiai védekezési eljárások kidolgozása nehéz feladat. A parazita kiválasztásának szükségszerű, alapvető szempontjai a következők: - időbeli egyezés a gazdaállattal, -egyidejűség a gazdaállat fejlődésével, - kismérvű hiperparazita-hatás, - a gazdaáltat sebezhetősége a fontosabb gazdanövényeken, -megfelelő gyakorlati alkalmazási módszer, - a parazita szaporodóképessége, termékenysége, - szállíthatósága, -megfelelő egyedsűrűség a gazdaállat féken tartására. Miután ezeknek az alapvető követelményeknek sikerült megfelelni, akkor kerülhet sor a gyakorlati bevezetés első lépéseire. Mindez talán riasztóan hat, de el kell mondani, hogy az ilyenfajta sikerek aránya kedvezőbb, mint a vegyszeres növényvédelmi- kísérleteké, ahol több ezer megvizsgált vegyületből egy jut el a gyakorlati felhasználásig.
7
Fürkészdarazsak a növényházakban A növényh ázakban általában intenzív zöldség- és dísznövényhajtatás folyik. A fűthető termesztőberendezésekben akkor is elő lehet állítani értékes primőröket, amikor kint a szabadba n kedvezőtienek a körülmények. Ez a magyará zata annak, hogy világszerte nagy területeken (1. táblázat) létesítenek termesztőberendezéseket l. táblázat. Növényházi felületek (1000 ha) 1987
Japán Olaszország Spanyolors zág Hollandia Törökorsz ág
27 19 19 9 9
SzovjeturJió Franciaország Románia Magyarország További 50 ország
7 5
5 4 46
Összesen 150
Zárt térben, ahol a kártevőknek is kedveznek a mesterséges viszonyok, a növényvédelem intenzív. Ez nagy hatású növényvédő szerek többször ismételt alkalmaz ását jelenti (egy-egy vegetációban akár 3040 permetezés is szükségessé válhat). A növényházak zárt tere nemcsak szükségessé, hanem lehetövé is teszi a fürkészd arazsakk al folytatott, környezetkímélő biológiai védekezési módszerek alkalmaz ását.
Védekezés az üvegházi molytetü ellen Az üvegházi molytetü (Trialeurodes vaporariorum) vagy más néven liszteske a növényh ázak veszélyes kártevője. Mexikóból vagy Brazíliá-
ból terjedt el a világon. Európáb an 1876 óta károsít. A liszteske kifejlett alakja másfél milliméter nagyságú rovar, pará-
8
nyi fehér malylepkére emlékeztet. Lárvája helyhez kötötten, a levelek fonáki részén tartózkodik. Rendkívül szapora állat. Növényházi körülmények között évente 10-12 nemzedéke is kifejlődik. Egy-egy nős tény több száz tojást rak.
A liszteske mint
kártevő
Az üvegházi malytetűnek eddig 274 különféle gazdanövényét írták le. Magyarországon a növényházakban a melegigényes zöldségféléken : az uborkán, a paradicsomon és a paprikán kedvező körülményeket talál. Közülük leggyorsabban az uborkán szaporodik. A dísznövények közül a gerberán és a krizantémumon alakul ki a legnagyobb népesség. A liszteske kártételének megnyilvánulásai a következők: - A szívogatás miatt a növények tenyészideje lerövidül, a termésmennyiség csökken. Ha a fiatal növényeket nagy tömegben lepik el, akkor azok fejlődése szinte leáll. Ezért is váltak ádáz ellenségeivé a kertészek. A letermőben lévő növényeken általában annyi a rovar, hogy ha megzavarják őket, felhőkben röppennek fel, s emiatt az utolsó termésszedések idején a dolgozók sokszor arcuk elé kötött kendővel végzik munkájukat. - A rovarok által ürített ragacsos mézharmaton megtelepszik a karompenész és szennyezi a növényt. A ragadós, karompenészes lomhozaton csökken az aktív asszimilációs felület. A termés csak nehézkes tisztítás után válik fogyaszthatóvá, piacképessé. - A kifejlett alakok vírusvektorok, az uborka, a paradicsom és a saláta vírusos betegségeit terjesztik. Az utóbbi néhány évben különösen sok gondot okoz ez a kártevő. Ezek a következőkben foglalhatók össze: l. Az üvegházi molytetű egyre inkább alkalmazkodik az alacsonyabb hőmérsékletekhez. Az eredetileg melegigényes, szubtrópusi faj ma már a mérsékelt égövön a szabadban is megél, sőt áttelel. A hidegtűrő képességét vizsgálva megállapították, hogy imágója a -8 ... - lO °C-os hőmérsékletet is képes elviselni több napig. Mozgásukat, repülésüket a hőmérséklet döntően befolyásolja. 10 °C-on mégjóformán mozdulatlanok, 16 °C-on mozgásképességük korlátozott, és csak 9
20 oc feletti hőmérsékleten tudnak nagyobb távolságokat repülve megtenni. Nyaranta óriási tömegük található meg a mezőgazdasági területeken. A kultúrnövényeken, pl. a napraforgón, valamint a széles levelű gyomokon kitűnően szaporodnak, s így nem csoda, ha a veteményeskertekben is kellemetlenkednek. Szerencsére az alacsony páratartalom miatt a szabadban általában nem tud karompenész kialakulni a jelenlétük nyomán. Ősszel, amikor az idő hűvösebbé válik, tömegesen települnek a növényházak ba. Ezt az inváziótszinte lehetetlen kivédeni. 2. A rovarölő szetek hatása a minimálisra csökken azokon a területeken, ahol hosszú idő óta rendszeresen permeteznek ellenük. Az ország hagyományos kertészeti területein (pl. Szeged és Szentes környékén) ez már általános jelenség. Rezisztenciájuk szinte minden- korábban csodaszernek tűnő - hatóanyaggal szemben kialakult. Nehezíti a helyzetet, hogy ezek a szerek a liszteskének szinte kizárólag a repülő alakjait képesek pusztítani, s ez az össznépességnek legfeljebb 5%-a. Tojásaik, lárváik ellen hatástalanok. 3. Bár a különböző termesztett növények más és más tápnövényértékúek, azt lehet mondani, hogy ez a kártevő minden kultúrán megél, a zöldségféléken éppúgy, mint a virágokon. Valódi vagy szerzett ellenálló képességgel jóformán alig lehet találkozni.
A liszteske-fdrkészdarázs Az Encarsia formosa liszteske-fdrkészdarázs a hártyásszárnyúakhoz tartozó Aphelinidae család egyik faja. A parazita nősténye mindössze 0,6 mm nagyságú, szabad szemmel nehezen észlelhető. A feje sötétbarna, a tora fekete, sárga szegéllyel. Fényessárga potroha végében található a kitolható tojócső. A hím valamivel nagyobb, a szárnya hoszszabb, a potroha pedig sötétbarna. Sokkal ritkábban fordul elő, mint a nőstény.
A nőstény által lerakott tojás sárgás, megnyúlt, O, 13 mm hosszú és 0,04 mm széles (2. ábra). Lárvája áttetsző, 21-24°C -on a 4. napon kel ki. A liszteske testéből táplálkozik, és hossza a bábozódásig meghaladja az l mm-t. A 8. napon a parazitált malytetűlárva szürkülni kezd, 10
2. ábra. Az E.formosa fejlődési alakjai a) tojás b) lárva c) báb
3. ábra. Az E. formasa fekete nimfái
ll
majd a következő napokba n intenzív fekete lesz (3. ábra). Ez a nimfastádium. A fürkész bábja krémszínű. A bábállap ot 4. napján kialakulnak a szárnykezdemények, majd a kifejlett alak szabálytalan szélű, kerek röplyukat rág magának, s ezen keresztül nagyja el a gazdaállatot. Az Encarsia formosa fürkészfaj on kívül világviszonylatban még számos liszteskeparazitát leírtak és kipróbáltak a biológiai védekezésben. Ezek közül a fontosabbak a következők: Encarsia pergendiella. Az USA-ban terjedt el. Encarsia tricolor. Európa mediterrán vidékén található. Encarsia partenopea. Afrikában és Nyugat-Európában lelhető fel. A gazda-p arazita viszony
Az Encarsia formosa fejlődésmenete (4. ábra) a következőképpen alakul. A nőstény tojócsöve segítségével egy-egy tojást rak az üvegházi malytetű lárvájába. Ez a liszteske fejlődésének 12-16. napján következik be, amikor a lárvák már fejlettek (3. stádium). A liszteskelárván belül lesz a tojásból darázslárva, majd báb és imágó. Közben a malytetűlárva megfeketedve elpusztul, a fürkészdarázs pedig röplyuka t rág magának, és kibújik a gazdaállatbóL A kelés a 40-44. napon zajlik le, ami a parazita életének 24-26. napja. Az üvegházi malytetű és a fürkészdarázs fejlődési idejét paradicsomon a 2. táblázat szemlélteti. Ha a hőmérséklet viszonylag alacsony, akkor a liszteske fejlődése gyorsabb, mint a parazitáé. 20 OC-on felül a fürkészdarázs javára billen a mérleg. 25 °C-on a liszteske átlagos fejlődési ideje 24,4 nap, a fürkészé pedig csak 15,6 nap. Ezzel magyará zható, hogy a téli-tava szi hajtatásban jobb hatékonyságra lehet számítani az alkalmazásnál, mint az őszi-téli szezonban, amikor a hőmér séklet fokozatosan csökken. A hőmérsékleten kívül a levegő páratarta lma és a megvilágítás is hatással van a parazitára. Kedvező a 70-80% -os páratartalom és a 7000 lux körüli fényerő. A legtöbb megfigyelés szerint az E. formosa szűznemzéssel szaporodik. Az elméleti szaporulat 75 nőstényt figyelembe véve 3: l átlagos 12
r-
.
l
40
\ \
36 32
l
28 . l
24
l l
20
l
l
~6
l l
12 l
8
l
l
l
, l
\
•
l
l
4
\
kirepülés ~~
\ \
\ \
\ fJ! l ------
\ \ \
&-
±_
~o•
fürkész
J
~- ---~'~
üvegházi malylepke 4. ábra. Az E.[ormosa fejlődésmenete
13
2. táblázat. A liszteske és a fürkészdará7Jl
fejlődési
ideje
A liszteske Hőmérséklet
----20 oc 20-25 oc 25 oc nőstény-hím
A fürkészdarázs
fejlődési
min.
átlag
27 28 19
30,8 30,9 24,4
l
l
max. 41 35 31
ideje napokban
l
min. 25 20 IS
l
l
átlag 1--~;.--~---
28,2 24,4 15.6
35 27 17
arány mellett a nemzedékek fejlődése folyamán a köalakul: 75 fürkészdarázs, induló népesség első nemzedék 2 250 fürkészdarázs, 28 500 fürkészdarázs, második nemzedék 480 937 fürkészdarázs, harmadik nemzedék negyedik nemzedék 8 115 866 fürkészdarázs. Optimális (27 oq hőmérsékleten 4 nemzedék kifejlődéséhez alig több, mint 2 hónapra van szükség, s ez idő alatt 75 nőstény fürkészdarázs utódainak száma meghaladja a 8 milliót. A fürkészdarázs nagy gondossággal választja ki a megfelelő gazdát, így gondoskodik az utód zavartalan fejlődéséről. A tojásrakás etológiája a következő (5. ábra): a) a nőstény a levélfonákan haladva időnként megáll, és csápjával doboló mozgást végez; b) csápjai segítségével érzékeli a gazdaállatot; c) a gazdaállaton sétál, és közben a csápjaival doboló mozgást végez; d) amikor a malytetűlárva fejét eléri, visszafordul, és folytatja a doboló mozgást; e) miután meggyőződött arról, hogy megfelelő gazdát talált, annak hasi oldalán előregörbíti a potrohát, majd a tojóesővével átdöfi a kutikulát, és a liszteskelárvába helyezi a tojását. a csápjait • eközben vízszintesen előrenyújtja; f) a tojásrakás után megáll, és tisztogatja magát; g) ezt követően megfordul, és a maga által szúrt seben keresztül kifolyó testnedvekből táplálkozik. vetkezőképpen
14
~
a
b
c ... d
e
f
g 5. ábra. Az E.furmosa tojásrakásának mozzanatai
A testnedveket a nőstény csak idősebb korban tudja hasznosítani, addig a malytetű mézharmatával táplálkozik. Élete folyamán 6-12 Járvát csupán táplálkozás céljából pusztít el, tojást ezekbe nem rak. Az E. formasa nőstényei közömbösek a liszteske gazdanövényei iránt. Mozgási sebességük paradicsomon 5,9 mm másodpercenként, uborkán csak 3,3 mm, mert a merev szőrözet gátolja őket. 15
A nőstény átlagosan 15 napos élete folyamán maxi mum 135 tojást rakha t, bár az ide vonatkozó mérések eredményei nem teljesen egy-
értelműek.
A védekezés gyakorlati tennivalói A fürkészdarázs megbízható, eredményes alkalmazá sának alapvető feltétele a tömegtenyésztés megoldása, a tenyészetek fenntartása. A tenyészetekhez az üvegházi molytetű tápnövénye i közül eddig a dohányt, a paradicsomot, az ubor kát és az angol musk átlit használták fel. A gazdanövények egy része lehetövé teszi a növén yek kettős hasznosítását: a paraziták tenyésztése mell ett a termés is szedhető és érté-
kesíthető.
Magyarországon az E. formosa tömegtenyésztésével és forgalmazásával a Csongrád Megyei Növényvédelmi és Agrokémi ai Állomás (Hódmezővásárhely) foglalkozik. Kanténere s dohányon folyik a tömegtenyésztés, jól fűthető üvegházakban. Az állomás telephelyén létrehozott több mint 1000 m 2 növényházi felület elegendő ahhoz, hogy az országban jelentkező parazitaigényeket ki lehessen elégíteni. Ezzel a parazitatenyésztési technológiával egy-egy dohánynö vényen 3000 5000 egykorú fürkészdarázsnimfa nevelhető. A hazai zöldséghajtatásban a fürkészdarázs iránti igény három időszakban jelentkezik. A fű tött termesztőberendezésekben a téli-t avas zi parad icsom- és paprikakoltú rákba n janu ár-fe bruá rban , a fűtetlen fólia alatt ápril is-m ájusban, az őszi-téli paradicsom- és paprikahajtatásban pedig augu sztus szeptemberben van szükség a paraziták betelepítésére. A tömegtenyésztést ennek megfelelően kell időzíteni. Nyugat-Európa legnagyobb fürkészdarázs-tenyésztő "üzeme" a holland Koop ert cég. Az ő munkájuknak köszönhető jórés zt, hogy a fürkészdarázs ma már igen nagy területen megoldja a liszteske elleni védekezést (3. táblázat). A fürkészdarázsnimfákat a hordozólevéllel még a kirajzás előtt össze kell gyűjteni a növényrőL A levélről történő speciális lenyerés után további manipulálás céljából szükség lehet bizon yos ideig tartó tárolásra a kibocsátásig. 16
3. táblázat. Az Encarsia formosa felhasználása országonként
1987 Ország
Hollandia Bulgária Anglia Franciaország Srovjetunió Belgium Dánia Magyarország A többi ország Összesen
Termesztőfelület
(hektár)
660 550 250 220 140 80 50 35 376 2361
Ahhoz, hogy a tárolás alatt ne fejlődjenek és ne keljenek ki a fürkészek, olyan alacsony hőmérsékleten kell tartani őket, amelyen az életfolyamatok stagnálnak, de az állatok nem pusztulnak el.
6. ábra. Encarsia-"Iapok" kihelyezése paradicsomra
17
Az optimális tárolási hőmérséklet +4 oc. Ezen a hőfokon három hétig tárolható károsodás nélkül a nimfa (aká r lombon, akár begyűjt ve vagy felragasztva). A kirepülés előtt álló paraziták többfélek éppen helyezhetők ki a védendő területre: l. A levélfonákon található nimfákat levé lzettel együtt helyezik ki. A módszer előnye, hogy egyszerű, nem igén yel különösebb szakértelmet, s a hajtatóüzemen belül is megvalósítha tó az egyik növényházból a másikba való áttelepítés. Hátr ánya visz ont, hogy a levélzettel együtt életképes liszteskelárvákat és esetenként más károsítókat (fitofág atkákat, levéltetveket, tripszeket, növénybetegs égeket) is áthurcolhatnak. 2. A hordozólevélről eltávolított és kart onlapocskákra ragasztott nimfákat helyezik ki (6. ábra). Ez a módszer terjedt el a nyugat-európai gyakorlatban, és ily mód on forgalmazza a hódmezővásárhelyi Biológiai Védekezési Laboratórium is. Evvel a módszerrel szabályozható a parazita népessége, a kihelyezés gyors, praktikus, gondoskodni lehet a megfelelő higiéniáról, mert a nimfákkal együtt a lapocskákra került molytetűlárvák életképtelenné válnak, kiszáradnak. Egy-egy lapocskára kb. 100, kirepülés előtt álló fürkészdarázs van rögzítve terrneszetes ragasztóanyaggaL A növényházakba kiakasztott lapokról 10- 14 napo n keresztül folyama tos a kirepülés. Az E. formasa hasznosítása pillanatnyilag szinte csak a zöldséghajtatást érinti (4. táblázat). Világviszonylatba n legnagyobb területen a paradicsomon alkalmazzák. Ittho n az alkalmazástechnikai javaslat szer int (5. táblázat) paradicsomon, papr ikán és uborkán lehet eredmén yesen felhasználni. 4. táblá zat. Az Encarsia formosa alkal mazá sa koltóránként (1987, világada t) Term eszte tt növény Parad icsom Ubor ka Papri ka Összesen
18
l
_____ l__ _
Hekt ár
1960 398 10 2361
5. táblázat. A liszteske-fürkészdarázs hazai alkalmazási Kultúra
Üvegház
+++ +++ ++
Paradicsom Paprika Uborka Dísznövények (gerbera) Szabanövények Szabadföldi zöldségek Jelmagyardzat:
lehetőségei
++ +++
megállapítás alatt megállapítás alatt / megállapítás alatt
l
+ + + biztonságos,
++
megfelelő,
- önmagában nem elegendő.
A fürkészdarázs felhasználásában a következő kihelyezési változatokkal találkozhatunk: a) A klasszikus módszer szerint, amelyet Angliában dolgoztak ki, megvárnak egy bizonyos liszteskefertőzést, s ekkor telepítik be a meghatározott számú fürkészt. b) A "banknövénymódszert" a paradicsom védelmére dolgozták ki. A növényházban hektáronként 30-50 db előkészített tenyészcserepes paradicsomot helyeznek el, egyenletesen elosztva. A növényeken parazitált molytetűlárvák is találhatók, s innen terjed a gazda és a parazita a termesztőberendezésben. c) Hazánkban a folyamatos telepítés módszere terjedt el. Ez a leginkább elfogadott, legkorszerűbb eljárás. Az első betelepítés már a liszteskeimágók legkorábbi észlelésekor (palántanevelésben is) megtörténik. Pontos idejének meghatározásához a növényállományt gyakorta és gondosan át kell vizsgálni. Fólia alatt két alkalommal, 10-14 nap különbséggel betelepített 60 000-80 OOO parazita elegendő hektáronként. Üvegházi paradicsomra három alkalommal 120 OOO fürkészdarazsat kell kihelyezni ugyanekkora területre. Uborkára 300 000-400 OOO parazita is szükséges, ha nincs kiegészítő védekezés. Paprika esetében még nem állapították meg a pontos mennyiséget, várhatóan a fólia alatt hajtatott paradicsom normái szerepeinek majd. A paraziták kihelyezésekor néhány fontos rendszabályt figyelembe kell venni: 19
a J Ahhoz, hogy a paraziták biztonságosan megtelepedjenek, viszonylag magas, 20 feletti hőmérséklet szükséges. Ez különö-
oc
sen a téli időszakban kérdéses, amikor hazai körűlmények között a külső hőmérséklet -15 ... -20°C-ra is lecsökkenheL Ez a magyarázata annak, hogy a nyári-őszi betelepítés könnyebben megy. b J Minél hamarabb helyezzük ki a paraziták at, amikor még igen csekély a molytetűfertőzés. Ha már a palántanevelés idején észleljük a kártevőt, akkor nem szabad késlekedni a kihelyezéssel, ugyanis 20-30 nap alatt egy újabb fürkészgeneráció megsokszorozza a parazitamennyiséget. cJ A paraziták kihelyezése előtt és után nem szabad olyan rovarölő szert alkalmazni, amely mérgező az érzékeny fürkészdarazsakra (lásd később). d J Paradicsomhajtatásban a termesztéstechnikából adódó /ombeltdvo/ftdst össze kell hangolni a fürkészprogrammal. A paraziták az alsó lombemeleten telepednek~meg (itt találhatók a megfelelő liszteskelárvák), s ha ezeket leszedjük és kivisszük a termesztő berendezésből, akkor eltávolítjuk a kirepülés előtt álló nimfákat is. A szabály az, hogy az életképes nimfákat hordozó lombot a paradicsomsorok közé kell rakni 10-14 napig. Ezalatt a fürkészdarazsak kirajzanak.
Védekezés a levéltetvek ellen A levéltetvek a közismert rovarok közé tartoznak. Sok kellemetlenséget okoznak akkor is, amikor nyaranta óriási mennyiségű szárnyas alakjuk röpköd a levegőben.
A levéltetvek mint kártevők Az üveg- és fóliaházakban a leggyakoribb kártevők a levéltetvek. Testük puha, zöld, sárga vagy fekete, qlykor viaszporral fedett. Jellegzetes testnyúlványuk a potroh hátsó részén található két potrohcső, amin 20
keresztül a ragadós mézharmatot kiválasztják. Szárnyas és szárny nélküli alakjaik egyaránt előfordulhatnak. A szabadban csak időszakosan vannak jelen, a növényházban néhány fajuk egész éven át képes folyamatosan fennmaradni ún. részleges szaporodási móddal. Betelepülésükre a melegebb évadokban mindenkor számítani kell. Gyors szaporodásuk révén hamar benépesítik a növényeket. A levéltetvek a legtöbb hajtatott növényen a fiatal növényi részeken, a hajtásvégeken, a bimbókon találhatók vagy a levelek fonákán tartózkodnak. Kártételük elsősorban a szivogatás nyomán bekövetkező táplálékelvonásban és a megtámadott növény rendellenes növekedésében nyilvánul meg, ezenkívül erős mézharmat-kiválasztásukkal szennyezik a növényt. Közvetett kártételük a növények vírusos betegségeinek terjesztése. A beteg növényről nyálukkal viszik át a fertőző anyagot az egészségesre. A növényházakban előforduló jelentősebb levéltetűfajok a következők:
Zöld őszibarack-levéltetű ( Myzus persicae). A szárnyatlan nőstény teste tojásdad alakú, zöldessárga színű. A szárnyas nőstény feje, tora fekete, potroha világoszöld, a hátoldalán egységes fekete középfolttal. Tápnövénye több mint 400 növényfaj. Az üvegházakban elsősorban a paprikát, a káposztát és az uborkát részesíti előnyben. A vírusterjesztésben is szerepet játszik. Sárga burgonya-levéltetű ( Aphis nasturtii). A szárnyatlan nőstény teste sárgászöld, lábfejei barnák, rövid potrohcsővének vége fekete vagy füstszínű. Az üvegházi paprikán és uborkán időszakosan károsít. A tetemes mennyiségű mézharmat miatt a növények erősen ragacsosak lesznek. Zöldfoltos burgonya-levéltetű ( Aulaearthum so/ani). A szárnyatl an nőstény teste egyszínű sárgászöld, lábfejei sötétbarná k. A szárnyas nős tény tora barna, potroha világos sárgászöld, potrohcsöve színtelen. A növényházakban elsősorban a paradicsomot, a paprikát, a salátát és a káposztát károsítja. Uborka-levéltetű ( Aphis gossypii). A szárnyatlan nőstény sárgászöld színű, teste viaszporos. A szárnyas nőstény feje, tora fekete, zöld potrohának oldalán szakadozott keresztsávok és négy oldalfolt talál-
21
ható. A növényházakban elsősorban az uborkát károsítja, amelynek hajtásai a szívogatás következtében eltorzulnak. Káposzta-levéltetű ( Brevicoryne brassicae). A szárnyatlan nőstény világoszöld színű, de ezt eltakarja az egész testet borító szürke viaszpor. A szárnyas nőstény feje, tora fekete, potroha zöld, három fekete oldalfolttaL Elsősorban a káposztaféléken és a hónapos retken károsít. Kártétele nyomán a káposztalevelek torzulnak. Tulipán-levéltetű ( Dysaphis tulipae). A szárnyatlan nőstény kicsi, halványsárga, finom szürke viaszbevonattaL Potrohán jellemző testközépí szemölcsök találhatók. A tulipánt és más hajtatott virágféléket támadja meg. A levéltetvek szívása nyomán a növények torzulnak. Az említett fajokon kívül még alkalmilag más fajok is betelepülhetnek a növényházakba. Némelyek szívása nyomán elszíneződések is mutatkoznak a növényen.
Levéltetű-fúrkészdarazsak
A levéltetveknek sok fürkésze ismert hazánkban. A honos paraziták közül néhány faj hatékonynak tűnik az üvegházakban élő levéltetvek ellen is (6. táblázat). Jellemző rájuk, hogy belső élősködők, és vagy a gazdaállat belsejében, vagy a gazdán kívül, annak hasi oldalához kapcsolódó kokonban bábozódnak (7. ábra). Két nagy családba sorolhatók: a levéltetű-fürkészek ( Aphididae) és a tetűrontó fürkészek ( Aphelinidae) családjába. A levéltetű-fürkészekhez tartozó fajok tora és első potrohszelvénye között rugalmas hártya feszül, potrohukat előre tudják hajlítani a lábaik között, s így jellegzetes módon, "szemből" parazitálják a levéltetveket (l. ábra). Ezzel szemben a tetűrontó fürkészek valósággal meglovagolják a gazdaállatot, s így parazitálnak. A növényházakba gyakran spontán is betelepülnek, ilyenkor a jellegzetesen mumifikált, parazitált levéltetvek jelzik jelenlétüket. A fürkészdarazsak közül két fajt ismertetünk részletesebben, ezeknek magyar nevük nincsen. Aphidius matricariae ( Aphididae). A nőstények csápízeinek száma 14-15. A csápalap és az első csápíz sárga, a többi sötétbarna. A hímek csápja végig sötétbarna. A testméret a gazdaállat nagyságától függően
22
6. táblázat. A fürkészdarazsak (1976--1984)
előfordulása
a hazai növényházakban ---
Levéltetűfaj
Aphis nasturtii Aulacortum solani Brevicoryne brassicae Myzus persicae
Neomyzus circumflexus
Kultúra
paprika paradicsom paprika káposzta kínai kel ; dohány gladiólusz káposzta kínai kel paprika paradicsom / diffenbachia
Aphelinus asychis
Aphidius malricariae
+
+ +
+
~-
------· ·-
l Praon l Trioxis
voluc:_~__ _:::'_~~~~e+ t
+ + -i-
+
+
+
+
+
+
+
+
változó: 1,5-2,5 mm. A fürkészdarázs által parazitált, majd mumifikálódott levéltetű színe világosbarna. A röplyuk, amin keresztül a kifejlődött fürkész a gazdaállatot elhagyja, szabályosan lekerekített szélű, és mindig a múmia hátsó részén, a potrohcsövek közelében található. Magyarországon a kertekben, a parkokban, s a mezőgazdasági területen mindenütt előfordul, ahol a kifejlődéséhez szükséges levéltetvek is megélnek.
7. ábra.
Levéltetű,
basi oldalán kokoonal
23
A szabadban májustól szeptemberig van életlehetősége. Teljes fejlő dési ideje optimális körülmények között 12 nap. Élete (7-9 nap) folyamán több mint 300 tojást rak le. Eddig ismert gazdalevéltetveinek száma 37 faj. Aphelinus asychis ( Aphelinidae}. Az előző fajnál kisebb, 1-1,2 mm-es fürkészdarázs. A nőstények teste fényesfekete, potrohuk mézsárga. A hímek teljesen feketék. A parazita által elpusztított levéltetű múmiája is fekete, de nem annyira duzzadt, mint az Aphidiidae fajoknáL Méreteiben 'a még élő levéltetűre hasonlít. A röplyuk a múmia oldalán, hátán vagy más helyén is lehet, és a lyuk széle szakadozott. A fürkészdarázs teljes fejlődési ideje 14-16 nap. Nemcsak azokat a levéltetveket pusztítja el, amelyeket parazitált, hanem táplálkozása során is sokat megöl közülük. A két ismertetett fürkészclarázson kívül üvegházi körülmények között még a következő két faj fordulhat elő gyakrabban: Praon volucre, Trioxys angelicae.
A védekezés módja
A levéltetveket pusztító fürkészdarazsakból - hasonlóan a liszteskefürkészdarázshoz - tömegtenyészetet kell létrehozni a növényházi védekezésekhez. Az Aphidius malricariae parazita tenyésztése már kidolgozott A gazdalevéltetű ( Myzus persicae) és a parazita tenyészetét külön. külön tenyésztőhelyiségben kell tartani. A levéltetű-múmiák (parazitált levéltetvek) tömeges előállításához a Myzus persicaevel erősen fertőzött dohány- vagy paprikanövényeket egy napra a parazitatenyészetbe helyezzük, majd ezután külön neveljük tovább. A parazitálástól számított 8. napon (21 oc hőmérsékleten) már tömegesen jelennek meg a növényeken a levéltetvek még áttetsző vagy már kitinizálódott múmiái. Ezeket összegyűjtve vagy azonnal kihelyezzük a termesztőberende zésbe, vagy felhasználásukig 1-5 °C-on hűtve tároljuk. Az a tapasztalat, hogy a parazitálási képesség csökkenése nélkül2-3 hónapig tárolhaték a múmiák.
24
A védekezés akkor hatékony, ha a gazda-parazita flrány 50: l, tehát egy fürkészdarázsra hozzávetőlegesen ötven levéltetű jut. Ha a parazitákat a levéltetvek betelepedésével egy időben juttatjuk ki, szükség van egy ismételt kibocsátásra is, az elsőt követő 7-10. napon. A levéltetű-múmiákat vagy egy megfelelő üvegben összegyűjtve, vagy az Encarsiaformosa fürkészdarázshoz hasonlóan lapocskákra ragasztva lehet kihelyezni a védendő területre. Mindkét módszer biztosítja a fürkészdarazsak kelését, kirepülését.
Védekezés a pajzstetvek ellen A pajzstetvek kis termetű, 1-5 mm nagyságú, szúró-szívó szájszervű rovarok. A hímek viaszburok alatt fejlődnek, és kifejlődésük után már nem táplálkoznak. Szárnyasok, tehát helyváltoztatásra képesek. A nőstények háti részét pajzs fedi, s életük nagy részében általában helyhez kötöttek.
A pajzstetvek mint
kártevők
A pajzstetvek kártétele egyrészt a növények szlvogatása, gyengítése, másrészt a mézharmatürltés. A növényházakban majdnem kizárólag a dísznövényeket károsítják. A termesztőberendezésekben előforduló pajzstetvek három családból kerülnek ki. Viaszos vagy vándorpajzstetvek ( Pseudococcidae). Nevüket onnan kapták, hogy testüket viaszporból álló váladék borítja, és egész életük folyamán képesek a helyváltoztatásra. További jellegzetességük, hogy a nőstények a tojásaikat viaszporral borított tojászsákba rakják. Ilyen~ kor az erősen fertőzött növények szinte behavazottnak tűnnek. A következő fajok tartoznak ide: viaszos citrompajzstetű ( Pianococcus citri), rövidfarkú viaszos pajzstetű ( Pseudococcus obscurus), hosszúfarkú viaszos pajzstetű ( Pseudococcus /ongispinus). 25
Teknős pajzstetvek (Coccidae). Csak a fiatallárvák mozgásképesek. Az első vedlés után telepednek le végleges helyükre, s testük háti részén kitines, domború pajzs alakul ki. Ez a pajzs nem távolítható el az alatta lévő rovar megsértése nélkül. Az idetartozó kártevő fajok: lágy teknős pajzstetű (Coccus hesperidum), üvegházi teknős pajzstetű (Saissetia coffeae), olajfa teknős pajzstetű ( Saissetia o/eae). Apró pajzstetüfélék ( Diaspididae). Az előző két család fajainál kisebbek, átmérőjük 1-3 mm. Testüket lapos pajzs borítja, ami azonban nincs az állathoz nőve, róla tűvel leemelhető. Csak lárvaállapotban mozgásképesek. A családból az oleander-pajzstetű ( Aspidiotus nerii) az üvegházi kártevő.
A pajzstetvek fürkészdarazsai A természetben számos parazitájuk ismert. Több száz fajuk a pajzstetveket parazitálja, mégis szinte ismeretlenek a biológiai védekezési gyakorlatban. Ennek jórészt az az oka, hogy ritkán követik gazdaállataikat az üvegházakba. Hazai viszonyok között külön nehézséget okoz az, hogy az üvegházi növényeken előforduló pajzstetvek többsége nem honos, hanem növényanyaggal hurcolták be az országba. A megoldás kétirányú lehet. Vagy keresni kell egy hatékony hazai parazitát, vagy a honosítást kell választani. A következőkben a külföldön már bevált fürkészdarazsak közül mutatunk be néhányat. Leptornastix dactylopii (Encyrtidae). Viszonylag nagy, 1,5-2 mm-es fürkészdarázs. Teste oldalt és a hasán sárga színű, a háta sötétbarna. Potroha erősen lapított, oldalról összenyomott (8. ábra). A viaszos citrom-pajzstetűt parazitálja. Egy-egy nőstény átlagosan 80 tojást rak. A fürkészdarázslárvák a gazda testén belül bábozódnak, ilyenkor a pajzstetvek sötétbarnaszínű múmiává alakulnak. Parazitáit Dél-Amerikából telepítették be Kaliforniába, ahol jól bevált. Metaphycus helvolus (Encyrtidae). Az előző fajnál kisebb, 1,21,5 mm-es fürkészdarázs. Teste piszkossárga, háta világosbarna. Gaz-
26
8. ábra. Leptornastix dacty/opii fürkészdará7s
daállatai közül számos üvegházi pajzstetűfaj kerül ki. Egy-egy nemzedéke 2 hét alatt fejlődik ki. Nemcsak élősködő életmódjukkal pusztítják a gazdát, hanem táplálkoznak is belőlük. Szintén a kaliforniai üvegházi termesztésben alkalmazzák sikerrel őket. Aphitis melinus ( Aphelinidae). Rendkívül apró, l mm-nél kisebb fürkészdarázs. Teste citromsárga, néha fehéres. Külső élősködő, tojásait a pajzs alá, a gazda testére helyezi. A viaszos pajzstetveket parazitálja.
Védekezés az aknázólegyek ellen Az aknázólegyek nem tartoznak a ritka rovarok közé. A növények leveleiben lárváik által kialakított különböző alakú, többnyire kanyargós lefutású aknákat könnyen felfedezheti a figyelmesebb szemlélő. Aknázólegyek a növényházakban A termesztőberendezésekben károsító aknázólegyek közül a paradicsom-aknázólégy (Liriomyza bryoniae) hazánkban általánosan előfor dul a szabadban is, és onnan települ be a hajtatott paradicsomra, uborkára és salátára. A kifejlett légy zömök alkatú, 1,5-2,3 mm nagyságú állat, a torán sárga színű, jellegzetes háromszögletű pajzs található, amiről viszony-
27
lag könnyen felismerhető. A nőstény a levél színén a bőrszövet alá helyezi tojásait. A kikelő lárvák egyre szélesedő, kanyargós, járatokat alakítanak ki a táplálkozás közben. A kifejlett lárvák általában a talajra vetik magukat, hogy a talajban bábozódjanak. A lárvák táplálkozás közben a levelek mezofilumát élik fel, s így csökken tik az aktiv asszimildciós felületet. A gerbera-aknázólégy (Liriomyza trifolii) az előbbi faj közeli rokona, de sokkal veszélyesebb annál. Hazánkban karanténkártevő. Ha valamilyen növényi szállítmánnyal beérkezik az országba, és kimutatják, a teljes szállítmányt meg kell semmisíteni. A gerbera-aknázólégy 1975-ben, a holland dísznövénytermesztésben jelentkezett először Európában. 1980-tól kezdődően már a zöldséghajtatásban is súlyos gondot okozott. A gerberán, krizantémumon kívül a paradicsomot, az uborká t és a papriká t is megtámadja. Fokozott veszélye azzal magyarázható, hogy robbanásszerűen szaporodik, és rezisztenssé vált a rovarölő szerekre.
Aknázólegyek ellen fürkészdarazsakkal A nagyfokú növényvédőszer-rezisztencia késztette arra a növényvédelmi gyakorlatot, hogy biológiai módszereket keressen e kártevők visszaszorítására. Az alkalmazható paraziták egy rendkívül fajgazdag és az egész világon elterjedt csoportból, a gyilkosfürkészek ( Braconidae) családjából kerülnek ki. A jelenlegi kutatások alapján három faj: az Opius pallipes (9. ábra), a Dacnusa sibirica és a Digliphus isaea használható az aknázólegyek ellen. Az első kettő belső élősködő (endoparazita). A parazita nőstények a levéllemezen keresztül az aknában lévő légylárvába helyezik tojásaikat (!O. ábra). A parazitált nyüvek a bábozádásig látszólag normálisan fejlődnek, a légybábokból azonban már a fürkészdarázs kel ki. A Digliphus isaea külső élősködő (ektoparazita). A fürkészdarázs szúrásával előbb megbénítja a légylárvákat, majd melléhelyezi a tojását. A kikelő darázslárva a légynyüvekből táplálkozik, és ugyanitt bábozódik is. Az aknázólegyek ellen hazánkban egyelőre még kémiai módszerek-
28
9. ábra. Opius pal/ipes fürkészdarázs
10. ábra. Parazitál a Dacnusa sibirica fürkészdarázs
29
kel próbálnak védekezni, külföldön azonban már forgalmazzák az említett fürkészdarazsakat, s 1987-ben több mint 400 hektár üvegházi felületen védekeztek felhasználásukkal.
A fürkészdarazsak növényvédőszer-érzékenysége Fürkészdarazsakkal jelenleg a liszteskék, a levéltetvek, a pajzstetvek és az aknázólegyek ellen lehet védekezni a növényházban, de nehéz valamennyit egyidejűleg hatásosan bevetni. A hajtatott növényeket azonban számos olyan károsító is veszélyezteti, amelyek ellen egyelőre nem tudunk biológiailag védekezni. Közülük a fitofág atkákat, a kártevő hernyókat, valamint a növénybetegségeket említjük mint leggyakoribbakat. Ellenük elkerülhetetlen a növényvédő szerek használata, csupán az a kérdés, hogy milyen kemikáliát juttathatunk ki anélkül, hogy a termesztőberendezésben lévő fürkészdarazsak károsodnának. A fürkészdarazsak fokozottan érzékenyek a növényvédő szerekre, szenzibilitásuk felülmúlja a legtöbb kártevőét. Különösen kifejlett állapotukban jellemző ez rájuk, amikor nagy utat tesznek meg a lombozaton, közvetlenül érintkezve a méreganyaggal bevont felületteL Mérgeződhetnek akkor is, amikor röplyukat rágnak maguknak, és kibújnak a gazdaállat testéből. Fejlődési idejük alatt a gazdaállat testében viszonylagos védettséget élveznek. Az üvegházi integrált növényvédelemben egyidejűleg kell alkalmazni a parazitákat és a vegyi eljárásokat, ezért a fürkészdarazsak kímélete érdekében a növényvédő szereket toxicitásuk szempontjából előzetesen minősíteni kell. A speciális eljárásokkal végzett mérések eredményei alapján, amelyben összehangoltan minden károsító ellen megtalálható a megfelelő eljárás, a gyakorlat kialakíthatja a védekezési modelleket. A 7. és a 8. táblázaton néhány gomba- és rovarölő szer fürkészdarazsakra gyakorolt toxicitásának mértéke szerepel. A növényvédő szerek nem egyformán mérgezőek. A gombaölő szerek többsége kíméli a 30
7. táblázat. A rovarölő szerek toxicitása a fürkészdara7.'iakra Készítmény
Actellic 50 EC Ambush Applaud 25 WP Bacillus thuringiensis WP Bi 58 EC Chinetrin 25 EC Cymbush Danitol 10 EC Decis 2,5 EC Dimilin 25 WP Dipel Hostaquick 50 EC Hostathion 40 EC lsathrine Káliszappan Lannate 20 L Mitac20 EC Nomolt 15 SC Pirimor 50 DP Rospin 25 EC Sumicidin 20 EC Torque 55 WP Ultraeid 40 WP Vydate 20 L
Encarsia /ormosa
Aphidius malricariae
+++ +++
Leptornastix dacty/opii
+++ +++
o o
++ +++ +++ ++ +++
+++
++ +++ ++
++ +++
+++ +++ +++
o o
o +++
o
+++ +++
o
+
+++ +
o
+
+
+ +++
o
+++
+++
+++ ++
Jelmagyarázat: O alig mérgező, + mécsékelten mérgező az érzékeny stádiumban,
+++
++ +++
mécsékelten mérgező, erősen mérgező,
- nincs adat.
parazitákat, közülük csak az Mugan és a Karathane lehet veszélyes. A rovarölő szerekkel kapcsolatosan egészen más a helyzet, soraikban fürkészdarázs-kímélő szert alig találunk. A Pirimor 50 DP toxicitása lehetővé teszi, hogy levéltetvek ellen párhuzamosan alkalmazzuk, ugyanez mondható el takácsatkák ellen a Torque SS WP és a Rospio 25 EC nevű szerről is (megjegyzendő, hogy a takácsatkák ellen van biológiai védekezési módszer: a Phytoseiulus persimilis ragadozóatka). Az üvegházi molytetű esetleges túlszaporodásakor az Applaud 25 31
8. táblázat.
Gombaölő
szerek toxicitása a fürkészdara7.'lakra
Készítmény
Afugan Chinoin Fundazo l 50 WP Daconil W-75 Dithane M-45 Kacathane Orthocid 50 WP Ortho-P haltan 50 WP Polyram Combi Ridomil Zineb 58 WP Ronilan 50 WP Rubigan 12 EC Topsin -M 75 Ventilált kénpor Zineb 80 9. táblázat .
Növényvédő
Encarsia formosa
++
++ o
o
o + ++ o o + o
+ o o
o o o
o o
o o
o
o
o
o
o
+
o
szeres kezelések toxicitása az Encarsia formosa kelésekor Pusztulási százalék a kezelés után
Kezelések
Actellic 50 EC Bi 58 EC Phosdrin Decis 2,5 EC Thiodan 35 EC Kezeletlen kontroll
0,38% 0,15% 0,15% 0,08% 0,20% -
l
nappal
2 nappal
3 nappal
100,0 99,4 100,0 100,0 87,2 4,9
100,0 52,5 33,1 100,0 20,3 4,7
84,8 37,7 17,7 98,4 3,5 3,4
WP, valamint a Dimilin 25 WP használható a fürkészek különösebb károsodása nélkül. Közvetlenül a paraziták kihelyezése előtt sem nagyon szabad növényvédő szerrel kezelni, mert a szerek tartósan megma radnak a lombozaton. A 9. táblázaton néhány rovarölő szerrel végzett vizsgálat eredményei láthatók, amelyből kitűnik, hogy a permetezés után hosszú időn keresztül (egyes készítményeknél 30-40 napig) toxikus mennyi- ,, ség található a növényeken. \ 32
'j
Tisztelt Olvasó! Sorozatunkkal új gazdálkodási formát, másféle gondolkodást és egészségesebb életmódot szerettünk volna megismertetni az érdeklődőkkel, az új iránt fogékonyakkal. A színes borítók mögött - úgy gondoljuk -, színes témák is voltak, mint a dombágyásos művelés, a reforméletmód, a biodinamikus gazdálkodás, a bioépítészet, a szélmotor, a gyógyító víz vagy a régi magyar gyümölcsfajták, hogy csak néhány, olykor ellenállást és vitát kavaró témát említsünk. A 30 biofüzet után befejezzük ezt a sorozatot, ha azonban a kertbarátok, az olvasók igénylik, új gondolatokkal, friss szemlélettel tovább folytathatjuk. Szerettük ezeket a kis füzeteket, s talán nem is véglegesen búcsúzunk el tőlük. A sorozatszerkesztők
