VI. KHEOPS Tudományos Konferencia

KHEOPS Automobil-Kutató Intézet

VI. KHEOPS Tudományos Konferencia® „PARADIGMA- ÉS STRATÉGIAVÁLTÁSI KÉNYSZER A GAZDASÁGBAN” - fiatal kutatók tudományos fóruma -

ELŐADÁSKÖTET Mór, 2011. május 18. Hétkúti Wellness Hotel**** Hétkúti Lovaspark MÓR

A VI. KHEOPS Tudományos Konferencián, 2011. május 18-án elhangzott előadások írott verziói _________________________________________________________________________________

E tanulmánykötet cikkeihez kapcsolódó konferencia-előadások az „Paradigma- és stratégiaváltási kényszer a gazdaságban” címmel megrendezett VI. KHEOPS Tudományos Konferencián hangzottak el 2011. május 18-án.

Az előadáskötetet szerkesztette és lektorálta: Prof. h.c. Dr. Svéhlik Csaba Ph.D.

Az egyes szekciók előadóinak publikációit lektorálta: 1. szekció: Dr. Juhász Lajos Ph.D. 2. szekció: Dr. habil. Bencsik Andrea CSc. 3. szekció: Dr. Huszka Péter Ph.D.

ISBN 978-963-87553-8-4

Felelős kiadó: KHEOPS Automobil-Kutató Intézet® Prof. h.c. Dr. Svéhlik Csaba Ph.D.

Copyright© A kiadó és a tanulmánykötet szerzői

Minden jog fenntartva! A mű egészének, vagy bármely részének mechanikus, illetve elektronikus másolása, sokszorosítása, valamint információszolgáltató rendszerben történő tárolása és továbbítása csak a kiadó engedélyével megengedett.

Első kiadás, megjelent 2011. májusában 432 oldal terjedelemben

-2-


TARTALOMJEGYZÉK BERECZK ÁDÁM (MISKOLCI EGYETEM): A HAZAI JÁRMŰGYÁRTÁS ERŐFORRÁSAI, KÖLTSÉGEI ÉS ESZKÖZGAZDÁLKODÁSI JELLEMZŐI ........................................................................... 5 GELENCSÉR PÉTER (KAPOSVÁRI EGYETEM) – NYÁRINÉ DR. BUDVIG ANITA (DUNAÚJVÁROSI FŐISKOLA) – BOKORNÉ DR. KITANICS TÜNDE (DUNAÚJVÁROSI FŐISKOLA): A LAKOSSÁG ADÓFIZETÉSI HAJLANDÓSÁGA ÉS ADÓZÁSI ISMERETEI .................................................................... 20 KAJOS ATTILA – DR. BÁNYAI EDIT (PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM): VALÓSÁGOS CSODA – AZ AUGMENTED REALITY ÉS MARKETING KAPCSOLÓDÁSI PONTJAI ................................................. 28 DR. SZÓKA KÁROLY (NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM): FOLYAMATMENEDZSMENT ÉS CONTROLLING LEHETŐSÉGEK A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOKNÁL ..................................... 46 DR. PÉTER ERZSÉBET (PANNON EGYETEM, NAGYKANIZSAI KAMPUSZ): KIS VÁLLALKOZÁSOK NAGY TERVEKKEL, VAGY NAGY TERVEK KIS VÁLLALKOZÁSOKKAL A BALATONNÁL ..................................................................................................................................................... 56 GÖNCZI GABRIELLA (ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM) – NYÁRINÉ DR. BUDVIG ANITA (DUNAÚJVÁROSI FŐISKOLA): A LÉGI HADMŰVELETEK STRATÉGIAI TERVEZÉSÉNEK HATÁSA A VÁLLALATI TERVEZÉSRE ....................................................................... 61 DALOS-KOVÁCS GABRIELLA (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM): KIHÍVÁSOK AZ INFOKOMMUNIKÁCIÓS SZOLGÁLTATÁSOK PIACI BEVEZETÉSÉNÉL ............................................ 70 GELENCSÉR PÉTER (KAPOSVÁRI EGYETEM) – NYÁRINÉ DR. BUDVIG ANITA (DUNAÚJVÁROSI FŐISKOLA) – BOKORNÉ DR. KITANICS TÜNDE (DUNAÚJVÁROSI FŐISKOLA): A VÁLLALKOZÁSOK ÉS AZ ADÓMORÁL ....................................................................................................... 78 KOLLÁR KATALIN (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM): A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE-ÁRAMLÁS ÉS A TELEPHELYVÁLASZTÁS SAJÁTOSSÁGAI ........................................................................................ 86 AMBRUS ATTILÁNÉ (NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM): AZ EGYÉNI VÁLLALKOZÓK ADÓ- ÉS JÁRULÉKTERHEINEK ALAKULÁSA............................................................................................ 94 DR. TÁRCZY EDIT ZSUZSANNA (MISKOLCI EGYETEM): UNFAIR COMMERCIAL PRACTICES IN THE SOUTH MEMBER STATES OF THE EUROPEAN UNION ............................................................... 103 DR. JUHÁSZ LAJOS (INTÉZETIGAZGATÓ, EGYETEMI DOCENS, NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM): AZ AMORTIZÁCIÓÁGI FORRÁS JELENTŐSÉGE ............................................................ 114 KOSÁR SILVIA (SELYE JÁNOS EGYETEM, RÉVKOMÁROM): TUDÁS JELENTŐSÉGE VÁLLALATOKBAN ........................................................................................................................................... 128 DR. GLAVANITS JUDIT (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM): AZ ÁLLAMI CSELEKVÉS JÁTÉKELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSE ......................................................................................................... 134 KORÉN ANDREA (NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM): CSALÁDBARÁT MUNKAHELYEK ELTERJEDÉSÉNEK ÖSZTÖNZŐI ÉS GÁTJAI – EGY EMPIRIKUS KUTATÁS EREDMÉNYEI ALAPJÁN ............................................................................................................................................................. 143 DR. SZEMERE BRIGITTA (DUNAÚJVÁROSI FŐISKOLA) – NYÁRINÉ DR. BUDVIG ANITA (DUNAÚJVÁROSI FŐISKOLA) – BOKORNÉ DR. KITANICS TÜNDE (DUNAÚJVÁROSI FŐISKOLA): „KOCKÁS FÜZET” VAGY ÉRTÉKNÖVELT INFORMÁCIÓSZOLGÁLTATÁS? ......... 153 DR. PARRAGH BIANKA (ÓBUDAI EGYETEM): CRISIS AND MARKET COMPETITION: CRM AS A CODE FOR SURVIVAL? ................................................................................................................................... 163 KOMLÓSI EDIT (PANNON EGYETEM): THE IMPORTANCE OF HOTEL MANAGERS’S EMOTIONAL INTELLIGENCE ....................................................................................................................... 174 BRÁNYI TAMÁS (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM): POWER GAMES IN SUPPLY CHAINS ................ 185 PHDR. SZABÓ INGRID (SELYE JÁNOS EGYETEM, RÉVKOMÁROM): A DÉL-SZLOVÁKIAI MUNKAERŐ MOBILITÁSA............................................................................................................................. 193

-3-

A VI. KHEOPS Tudományos Konferencián, 2011. május 18-án elhangzott előadások írott verziói _________________________________________________________________________________ SÓLYOM ANDREA (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM) – EISINGERNÉ BALASSA BOGLÁRKA (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM): A DEMOGRÁFIAI VÁLTOZÁSOK HATÁSA. MUNKA VAGY PIHENÉS? ............................................................................................................................................................ 206 KASZÁS NIKOLETTA (PANNON EGYETEM, NAGYKANIZSAI KAMPUSZ): A BALATONI SZÁLLÁSHELYEK KERÉKPÁROS SZEMMEL .......................................................................................... 217 BRÁVÁCZ IBOLYA (BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA): HAZAI ÉLELMISZER-FOGYASZTÓI KLASZTEREK A TUDATOSSÁG TÜKRÉBEN ............................................................................................. 226 BOGA-POHL PATRÍCIA (NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM) – POSCH REGINA: A STRESSZ OKOZTA MUNKAHELYI KIÉGÉS MEGELŐZÉSE A TUDÁSALAPÚ TÁRSADALOMBAN.............. 235 GOMBOS SZANDRA (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM): KULTÚRA ÉS VERSENYKÉPESSÉG A 21. SZÁZADBAN ....................................................................................................................................................... 245 DR. HUSZKA PÉTER (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM): EGÉSZSÉGKOCKÁZATI MAGATARTÁSFORMÁK VIZSGÁLATA A FIATALOK KÖRÉBEN....................................................... 254 HUSZÁRIK ERIKA (SELYE JÁNOS EGYETEM, RÉVKOMÁROM): A KERESKEDELMI LÁNCOK SZEREPE SZLOVÁKIÁBAN ............................................................................................................................ 266 TROMBITÁSNÉ LÁNG GABRIELLA (NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM): AZ ALTERNATÍV ENERGIAFORRÁSOK FELHASZNÁLÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI MAGYARORSZÁGON .................. 276 BRÁNYI ÁRPÁD (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM): KLASZTERÉLETCIKLUS – SIKER ÉS BUKÁS . 285 SŐRÉS ANETT (DEBRECENI EGYETEM): AZ ÉLETMINŐSÉG SZUBJEKTÍV TÉNYEZŐINEK VIZSGÁLATA EGY FÜRDŐVÁROSBAN ...................................................................................................... 294 PERGER JÓZSEF (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM) – SZÁRMES PÉTER (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM): MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGI KIHÍVÁSOK A MODERN GYÁRTÁSTERVEZÉSBEN ..... 304 CSIPKÉS MARGIT (DEBRECENI EGYETEM): AZ EU LEHETŐSÉGEI AZ ENERGIAELLÁTÁSBAN, AZAZ MIBŐL ÉRDEMES MA ENERGIÁT ELŐÁLLÍTANI ...................................................................... 308 DR. BAKOS ESZTER (SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM): A MÉDIAMŰVELTSÉG SZÜKSÉGESSÉGE A KISKORÚAK SZEMSZÖGÉBŐL ................................................................................................................. 319 DR. SÁRKÁNY PÉTER (MODERN ÜZLETI TUDOMÁNYOK FŐISKOLÁJA): „MI MENNYI?” A PROSTITÚCIÓ STATISZTIKAI ELEMZÉSE. .............................................................................................. 335 FEHÉR HELGA (PANNON EGYETEM): GLOBÁLIS VÁLTOZÁSOK, ÚJ AFRIKAI ÁLLAMOK ............. 347 HEGEDŰS SZILÁRD (SZENT ISTVÁN EGYETEM): NYÍREGYHÁZA MEGYEI JOGÚ VÁROS GAZDÁLKODÁSÁNAK ELEMZÉSE .............................................................................................................. 363 ALBERT TÓTH ATTILA (NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM): A MAGYAR SZÁLLODAIPAR EGÉSZSÉGTURISZTIKAI VONATKOZÁSAI .............................................................................................. 379 DR. EGYED KRISZTIÁN (NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM) – KULBERT ZSÓFIA (NYUGATMAGYARORSZÁGI EGYETEM): A NYUGAT-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ KISTÉRSÉGEINEK POZÍCIONÁLÁSA .............................................................................................................................................. 389 PHDR. ANTALÍK IMRICH (SELYE JÁNOS EGYETEM): A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK SZEKTORÁNAK TRENDJEI SZLOVÁKIÁBAN A RENDSZERVÁLTÁSTÓL NAPJAINKIG ............. 400 DR. SVÉHLIK CSABA (KHEOPS AUTOMOBIL-KUTATÓ INTÉZET): A PRÉMIUM-MÁRKA, MINT PIACI RÉS SZEREPE AZ AUTÓIPAR MARKETING STRATÉGIÁJÁBAN ............................................ 409 KLAUSZ MELINDA (PANNON EGYETEM): A SOCIAL MÉDIA HATÁSA A TŐKEELEMEKRE ........... 423

-4-


AZ I. SZEKCIÓ ELŐADÁSAI BERECZK ÁDÁM (Miskolci Egyetem): A hazai járműgyártás erőforrásai, költségei és eszközgazdálkodási jellemzői Bevezetés A járműgyártás a magyar feldolgozóipar egyik jelentős alága. Hozzájárulása a GDP-hez 2006-ban 3,1 százalékpont volt, az EU-27 átlaga ugyanebben az évben 1,7 százalékpont. A folyamatban lévő és újonnan bejelentett beruházások hatásaként hozzájárulása a GDP-hez a közeljövőben tovább nőhet, a kiépülő kapacitások kihasználásának függvényében éveken belül akár a GDP 6 százalékát is adhatja. A járműgyártás tipikusan hálózatos struktúrákban szerveződik. A magyar tulajdonú vállalatok részvétele a beszállítói láncokban egyelőre a lehetőségeken aluli. Jelen tanulmány megkísérli feltárni, hogy milyen lényeges eltérések találhatóak a beszállítói láncok integrátor vállalatainak, és az alsóbb szintek kisebb méretű vállalatainak gazdálkodási jellemzőiben. Míg az integrátor vállalatok szinte kivétel nélkül külföldi tulajdonban lévő és túlnyomórészt exportra termelő cégek, addig a magyar tőke dominánsan a beszállítói vertikum harmadik fokán jelenik meg. Az összehasonlító elemzés az említett vállalatcsoportokra terjed ki abban a reményben, hogy a jövőben mind több hazai tulajdonú vállalat a növekedés és a beszállítói láncon való előrelépés útjára léphet. A munka első része a járműipar jellemzőit, a hazai feldolgozóiparban elfoglalt helyét mutatja be. A tényadatok bemutatása mellett újdonságként szolgálva az alágakra jellemző ráfordítás-struktúrákról. Ezután az integrátorvállalatok és az alsóbb szintek 1 , a KKV-k mérethatárain belül maradó vállalatok gazdálkodási jellemzőinek összehasonlítása következik, elsősorban erőforrás és költségoldali megközelítésben. Vizsgálati szempontok: -

eszközgazdálkodás, nettó forgótőke és tőkeintenzitás, ráfordítás- és költségstruktúra.

Egy viszonylag szűkebb minta alapján vizsgálom, hogy a vállalati mérettel összefüggésben milyen eltérések jellemzőek a készletek és a forgótőke forgási sebességében. A nettó forgótőkére vonatkozó számítások a vállalatok finanszírozási helyzetéről ad képet. A tőkeintenzitás a termelékenység megítéléséhez szolgáltat alapot. A ráfordítás- és költségszerkezet vizsgálatának prioritásként való kezelését indokolja többek között a Datamonitor kutatási eredménye, mely szerint: „Az európai kis- és középvállalatok (KKV) számára továbbra is az a legfontosabb feladat, hogy leszorítsák költségeiket.” 2

1. Információbázis A tanulmány által bemutatott eredmények megalapozását adó számítások alapvetően két adatforráson alapulnak. A két adatforrás két külön összegzési szintet jelent. A számítások 1

A kategorizálás a Kopint Kutatási Alapítvány 2011 áprilisi felmérésében szereplő adatbázis alapján történt. .

2A Datamonitor 4480 vállalat vezérigazgatóit, üzletágvezetőit, valamint üzemeltetési, pénzügyi és informatikai igazgatóit kérdezte. [Lenhardt & Weichinger, 2004 ]

-5-


vonatkoznak egyrészt a járműgyártás két vállalatcsoportjára (mintavétel alapján), valamint a hazai járműgyártás egészére, a hazai feldolgozóipar és fémipar egészére, az alábbiak szerint: a) Mintavétel és a kapcsolódó adatbázis Mintavételt végeztem, azon vállalatcsoportok körében, melyek az autógyárak beszállítóinak különböző szintű, illetőleg fokozatú beszállítói szerint képezhetők. A mintavétel (a későbbiekben bemutatásra kerülő) TIER-1-es és TIER-1-es szint alatti, méreteik alapján KKV-knak minősülő vállalatok különálló csoportjait ölelte fel. A minta (a kutatás jelenlegi szakaszában) tíz – tíz vállalat adatait tartalmazza, a későbbiekben bővíthető és bővítendő, a leírtak alapján ebben a munkában nem reprezentatív. A mintán végzett számítások adják a TIER-1-es vállalatok és KKV-k gazdálkodási jellemzőinek összehasonlítási alapját. A mintabeli vállalatok adatainak gyűjtéséhez a Céginformációs és az Elektronikus Cégeljárásban Közreműködő Szolgálat (Céginformációs Szolgálat) által közzétett beszámolókból nyert adatokat használtam fel. A vizsgálat éve 2009. b) A teljes körű információk forrásai és felhasználásuk Az alágakra és a teljes feldolgozóiparra vonatkozó adatokat az APEH (NAV) társasági adóbevallásokból származó adatbázisain alapuló jelentésekből gyűjtöttem (APEH-TAO). A NAV minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozásra kiterjedően gyűjti és összegzi az adatokat, ezért ezek az információk az adott gazdasági terület kifejezőképes jellemzésére alkalmasak. Ennek az információbázisnak a felhasználása kettős céllal történik: egyrészt a dolgozat első részében információs hátteret biztosít a hazai járműgyártás bemutatásával foglalkozó fejezetnek, másrészt a mintabeli adatok alapján végzett vizsgálatok során azok összehasonlítási alapjául szolgál. A járműgyártáshoz kapcsolódó egyes vállalatcsoportokra kiszámított értékek, mutatók összevethetőek az alág, ág szintű adatokból építkező számítások eredményeivel. Konkrétan a járműgyártás, a feldolgozóipar és a fémipar jellemzőit használom fel. Az első kettő indoklása szükségtelen, a harmadik relevanciáját az adja, hogy a KKV-k mintabeli csoportjának minden vállalatát szándékosan a fémiparból válogattam ki. Az adatok 2002-től 2009-ig álltak rendelkezésre. Indokolt esetben a 2008. és 2009. évi adatok bemutatását mellőzöm, a válság hatása ugyanis torzítaná a megfigyelhető trendeket.

2. A járműipar főbb jellemzői és jelentősége a hazai feldolgozóiparban A járműgyártás az innováció és termelésszervezés területein régóta irányt mutat a feldolgozóipar egésze számára. 3 A tevékenység eleinte kisipari viszonyok között szerveződött, melyet az 1910-es években megjelenő fordista üzem váltott fel. A folyamatszervezést és az ezzel párhuzamosan eltökélt szabványosítást hozó korszakot erőteljes integráció jellemezte, elsősorban a tulajdonlás területén: a vállalatok felvásárolták beszállítóikat4. Az 1950-es évektől a tulajdonosi ellenőrzés területén változások kezdődtek. Önálló beszállító vállalatok úgy kapcsolódtak a termelési folyamatba, hogy a magas fokú szervezettség és standardizáltság megmaradt. Az 1980-as, 1990-es években új korszak kezdődött, melyet toyotizmusnak is neveznek. Legfőbb jellemzője, hogy a megrendelő hosszú távú kapcsolatra törekszik szállítóival. Ezek a keretek alapozták meg a J.I.T. és a fejlett minőségbiztosítási rendszerek elterjedését. A japán autógyárak termelékenysége hihetetlen mértékben növekedett.5 A hosszú távú partnerként működő beszállítók integrátorokká váltak, szervezik az alsóbb szintek tevékenységét és komplett részegységeket, alkatrészeket 3

Hudson, 1994. Turnbull-Oliver-Wilkinson, 1992. 5 Mészáros Ádám: A Fordizmus és a Toyotizmus a Magyar Suzuki Beszállítói Rendszerében. 4

-6-


szállítanak az egyre inkább csak összeszereléssel foglalkozó gyártóknak. A végtermék előállítókat OEM (Original Equipment Manufacturer) rövidítéssel is jelölik, az integrátorok TIER-1, beszállítóik TIER-2-es és TIER-3-as szinteken helyezkednek el. A hazai járműgyártás esetében magyar tőke elsősorban a TIER-3-as szinten jelenik meg. Ezek a vállalatok egyszerűbb termékeket állítanak elő, a hozzáadott érték szintje alacsonyabb, de lehetőségeket rejthetne magában, hogy az OEM-ok által a TIER-1-esekre hárított kutatási és innovációs kényszert azok olykor már alsóbb szintekre delegálnák.6 1. táblázat: A hazai feldolgozóipar alágak szerint összesített kibocsátása

Alágak Élelmiszer, ital, dohány gyártása Textília, bőrtermék, lábbeli gyártása Fa, papír, nyomdai tevékenység Kokszgyártás, kőolajfeldolgozás Vegyi anyag termék gyártása Gumi-, műanyagtermék gyártása Nem fém ásványi termék gyártása Fémalapanyag gyártás, fémfeldolgozás Villamos gép, műszer gyártása Gép, berendezés gyártása Járműgyártás Egyéb feldolgozóipari tevékenység Feldolgozóipar összesen

Nettó árbevétel (millió forint, folyó áron7) 2002 2007 2.144.368 2.151.986 410.242 241.826 75.525 76.014 932.627 700.841 776.974 1.362.771 469.027 782.170 364.944 563.116 1.101.632 1.880.299 2.500.312 4.741.835 917 491 1 880 299 1.628.963 3.210.870 145.897 231.159 11.790.521 18.854.432

Forrás: A szerző számításai az APEH társasági adó bevallásokon alapuló éves jelentései alapján

Az 1. táblázat az összesített nettó árbevétel változását mutatja folyó áron, 2002-ről 2007-re. A járműgyártás területén tevékenykedő vállalatok öt év alatt megduplázták összesített nettó árbevételük értékét. Az alág részesedése a feldolgozóipar összesített árbevételéből 14 százalékról 17 százalékra nőtt. A táblázatok a válság éveit szándékosan mellőzik. Figyelembe vételük a járműgyártás köztudomású konjunktúrafüggősége miatt a tisztánlátást nagyban zavarná. A válság hazai járműgyártásra gyakorolt hatása külön dolgozat tárgyát képezhetné.

6 7

NFGM: Közúti Járműipari Akcióterv 2009 alapján. Összesített, becsült érték a kettős könyvvitelt végző vállalatok teljes körének figyelembevételével.

-7-


2. táblázat: A hazai feldolgozóipar összesített kibocsátásának megoszlása alágak szerint

Kibocsátás arányok (%)

Alágak

2002 Élelmiszer, ital, dohány gyártása Textília, bőrtermék, lábbeli gyártása Fa, papír, nyomdai tevékenység Kokszgyártás, kőolajfeldolgozás Vegyi anyag termék gyártása Gumi-, műanyagtermék gyártása Nem fém ásványi termék gyártása Fémalapanyag gyártás, fémfeldolgozás Villamos gép, műszer gyártása Gép, berendezés gyártása Járműgyártás Egyéb feldolgozóipari tevékenység

2007 18 3 6 8 7 4 3 9 21 5 14 1

12 2 4 4 7 4 3 10 25 10 17 1


-8-


3. táblázat: Járműiparunk főbb jellemzői a feldolgozóipari adatok viszonylatában8 Összesített érték Vállalatok száma (db) Mérlegfőösszeg (Mrd Ft) Tárgyi eszközök értéke (Mrd Ft) Immateriális javak (Mrd Ft) Export árbev./árbev. Mérleg szerinti eredmények összege Nyereség Veszteség Mérleg szerinti eredmény / Mérlegfőösszeg Bruttó hozzáadott érték ( Mrd Ft) Átlagos állományi létszám (fő) Átlagos bérköltség (bérköltség / létszám, Ft)

Járműipar

Feldolgozóipar összesen

Arány

„Helyezés” (11-ből)

651

35.030

0,019

10.

2.433

17.404

0,140

3.

826

5.528

0,149

1.

-

111

576

0,193

1.

-

0,87

0,58

-

2.

Villamosgép, műszer gyártása (0,88)

187

-9

-

1.

-

207 -20

618 -627

-

1. -

-

0,077

-0,0005

-

1.

-

623

4.606

0,135

1.

-

55.000

639.000

0,086

5.

Fémalapanyag gyártás, fémfeldolgozás (103)

2.734.000

2.087.000

1,31

3.

Legmagasabb értékkel / aránnyal rendelkező tev.csop. Fa, papír, nyomdai tevékenység (8.089) Kokszgyártás, kőolajfeldolgozás (2.637)

Kokszgyártás, kőolajfeldolgozás (6.018.000)


Mint a 3. táblázatban látható a járműipar több szempontból is iparunk meghatározó része. Az átlagos állományi létszám alapján a szektor a munkavállalók 8,6 százalékát foglalkoztatta. Vállalatainak összesített mérlegfőösszege az alágak között a harmadik legnagyobb értéket jelenti, más oldalról a feldolgozóipar összesített értékének hozzávetőleg egyhetedét adja. A tárgyi eszközök, de az immateriális javak összesített értéke is nagyobb, mint bármely más alág összesített értéke. A legnagyobb aggregált nyereségtömeget is a járműipari vállalatok érték el. Az egységnyi tőkére jutó mérleg szerinti eredmény szintén itt a legmagasabb. A járműipari vállalatok által megtermelt 623 milliárd forint bruttó hozzáadott érték 13,5 százaléka a nemzetgazdasági ág által összesen előállított 4.606 milliárd forintnak. Az export részesedése az árbevételben rendkívül magas (87 százalékos). A vállalatok száma kifejezetten

8

2009-es adatok.

-9-


alacsony. A statisztika 651 vállalatok sorolt az alágba. A főtevékenység alapú besorolás problematikája miatt az adatot csak hozzávetőleges értékként szabad kezelnünk. A 4. táblázat a feldolgozóipar és a járműgyártás hozzáadott értékének változását mutatja, 2009-es árakon számolva. A járműgyártásban megjelenő hozzáadott érték növekedése meghaladja a feldolgozóiparét. A növekedés időszakában a járműgyártásban a hozzáadott érték növekedése nagyobb ütemű volt, mint a feldolgozóipari átlag, majd a visszaesés éveiben a kibocsátás és az összesített hozzáadott érték csökkenése is nagyobb mértékű volt a feldolgozóipari átlagnál. 4. táblázat:Kibocsátás és hozzáadott érték változások a járműgyártás és a feldolgozóipar területén (2009. évi árszinten számított láncindexekből képzett növekmény, %)

Kibocsátás

Termelő felhasználás

Bruttó hozzáadott érték

Járműgyártás Feldolgozóipar Járműgyártás Feldolgozóipar Járműgyártás Feldolgozóipar

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

15

-1

7

15

11

-1

-43

2

3

4

12

4

-4

-24

14

-1

8

15

11

0

-46

1

4

5

13

5

-3

-26

19

-2

5

18

8

-6

-29

5

0

-1

9

1

-8

-18


A kibocsátás 2009-es visszaesésének aránya igen nagy. Az előző évi szinthez mért visszaesés 43 százalék, majdhogynem duplája a feldolgozóiparénak. A termelő felhasználás ennél is nagyobb arányú csökkenése miatt a hozzáadott érték kisebb arányban, csupán 29 százalékkal csökkent az előző évi értékhez viszonyítva. A járműipar általában is hajlamos a nagyobb kilengésekre, 20 százalékos relatív szórással igazodik a GDP változásához, amíg a feldolgozóiparra vonatkozóan a relatív szórás 11 százalékot mutat.9 A termelés színvonala, a technológiája, a termelésszervezés és magának a terméknek a mibenléte nagymértékben meghatározza a költségszerkezetet. Az anyagjellegű ráfordítások aránya érzékelhető eltéréseket mutat az egyes alágak tekintetében. A nemzetgazdasági súlyát nézve napjainkra kiemelkedő jelentőségűvé váló villamos gép, műszer gyártása alágban 85-88 százalék körül ingadozik az anyagjellegű ráfordítások aránya. Az anyagigényesség a járműgyártás területén is viszonylag magas, 85-86 százalékot tesz ki. Ez utóbbi összefüggésben van azzal, hogy a modern járműgyártás lényegében autó összeszerelést jelent. A textília, bőrtermék, lábbeli gyártása alágban a személyi jellegű ráfordítások aránya kimagasló: 28 százalék. Az alág szintjén mért átlagos arány azonban eltakarja a belső struktúra vélhető különbözőségeit. A cipőgyártás futószalagos gyártásként szerveződik, így az élőmunka igény valóban jelentős és vélhetőleg még hosszabb ideig fenn is fog maradni. A textiliparon belül azonban alapvetően csupán a konfekcionálás az, aminek magas a munkaigénye. A leírtak számokkal való alátámasztására a kérdés további, a mélyebb struktúrát és összefüggéseket is érintő kutatásra volna érdemes, melyre jelen tanulmányban 9

A szerző saját számítása alapján.

- 10 -


nem vállalkozhattam. A villamos gép, műszer gyártásánál is alacsonyabb a személyi jellegű ráfordítások aránya a koksz, kőolaj feldolgozás / előállítás területén, a járműgyártásban szintén viszonylag alacsony a munkaerő felhasználás összesített költségvonzatának aránya. 5. táblázat: A két legnagyobb kibocsátású alág és a járműipar ráfordításstruktúrájának alakulása (%) villamos gép, műszer gyártása Anyagjellegű ráfordítások Személyi jellegű ráfordítások Értékcsökkenési leírás Egyéb ráfordítások

élelmiszer, ital, dohány gyártása 2002 2005 2007

járműgyártás

2002

2005

2007

2002

2005

2007

83

85

88

74

74

75

85

85

86

9

8

6

10

10

10

7

7

6

3

3

3

3

3

3

4

5

4

5

3

3

13

12

12

3

3

4


Mint a fentiekben történt rá utalás, a ráfordítási struktúrát jelentősen befolyásolhatja az adott vállalat elhelyezkedése a technológiai lánc vertikumában. Az egy-egy adott vállalatnál felmerülő ráfordításokat ugyanis meghatározó jelentőséggel befolyásolja, hogy a kibocsátott termék előállításához kapcsolódó teljes technológiai láncból milyen hosszúságú szakasz valósul meg adott szervezeten belül. Bőr, szőrme termékek készítésénél a teljes gyártási folyamatnak a jelentős része jellemzően egy üzemen belül bonyolódik le, ebből következően a vállalat kimutatásaiban az alágra jellemző tényleges felhasználásarányokat jobban tükröző számviteli adatokat találhatunk. Eközben a járműipar összeszerelő típusú vállalata esetében az alkatrészek költségeibe beágyazottan anyagköltségként fog szerepelni a beszállítóknak az adott alkatrész előállítása során felmerült összes költsége, például az állóeszközök és az élőmunka költsége is. (Természetesen az anyagköltségek között fog szerepelni a beszállított alkatrészeken a beszállító által elért nyereség is.) A járműipar ráfordítási szerkezetéből az átlagos 10 százalékos szint alatti, 8 százalékot adtak a személyi jellegű ráfordítások, az anyagjellegű ráfordítások aránya 80 százalék körüli. Megragadható trend, vagy lényegesebb változás a költségek területén nem következett be (mint pl. a villamos gép, műszer gyártásánál megfigyelhető anyagigényesség növekedés és élőmunkaigényesség csökkenés). A 2009-es év arányváltozásai mögött a kibocsátásvisszaesésre reagáló anyagjellegű ráfordítás csökkenése áll. A dolgozat további részeiben az eszközgazdálkodás kérdései kerülnek a középpontba. Emellett bemutatásra kerülnek a mintában szereplő vállalatcsoportokra a nettó forgótőke, a tőkeintenzitás és a ráfordítás-struktúra mérőszámai is. A ráfordítás-struktúra elemzéséhez – később részletezett okok miatt - új mintán végeztem számításokat. Az elemzés elvégzését az a sejtés motiválta, mely szerint a KKV-k esetében a rugalmas alkalmazkodás követelményei nyomán hosszabb készletlekötési idő, alkupozíciójuk miatt hosszabb - vevői követelésekből származó - beszedési időt feltételezhetünk, miközben szállítóiknak rövidebb időn belül kell törleszteniük. Mint látni fogjuk, az eredmények jelen tanulmány háttereként szolgáló minta alapján mindezt nem tudták megerősíteni. Az okok között felmerülhet a körbetartozás

- 11 -


problematikája is, tekintve a finanszírozás terén feltárt anomáliákat, valamint a forgási és rendezési idők nagyon közeli alakulását. A másik két vizsgálati szempont tekintetében azt várjuk, hogy a TIER-1-es csoport esetében nagyobb tőkeintenzitás és kiegyensúlyozottabb finanszírozás a jellemző. Utóbbi feltételezéseket a vizsgálatok látványosan alátámasztották. 6. táblázat: Ráfordítások struktúrája alágak szerint 2009-ben (%)

Alágak Élelmiszer, ital, dohány gyártása Textília, bőrtermék, lábbeli gyártása Fa, papír, nyomdai tevékenység Kokszgyártás, kőolajfeldolgozás Vegyi anyag termék gyártása Gumi-, műanyagtermék gyártása Nem fém ásványi termék gyártása Fémalapanyag gyártás, fémfeldolgozás Villamos gép, műszer gyártása Gép, berendezés gyártása Járműgyártás Egyéb feldolgozóipari tevékenység

Anyagjellegű ráfordítások

Személyi jellegű ráfordítások

Értékcsökkenési leírás

Egyéb ráfordítások

75

10

3

12

65

28

3

4

75

16

5

5

73

3

3

21

76

11

6

7

77

13

6

4

70

14

7

9

73

17

5

5

91

5

2

3

77

14

4

5

81

8

7

4

68

24

3

5


3. Erőforrások, költségek és eszközgazdálkodás Kutatások szerint a járműipar kis- és közepes vállalalatai a gazdálkodás egyik legfőbb kihívásának - a rendkívüli tőkeigényesség mellett - az eszközgazdálkodás problémáit tartják. Egy ebben a kérdésben vállalatvezetői interjúkra hivatkozó tanulmány szerint az alapanyagok ellenértékének kifizetési határideje 0-60 napra tehető, de van, hogy előre kell értük fizetni. A járulékok fizetési határideje 30 nap. Ezzel szemben a megrendelő 60-120 napos határidővel fizet10. Kutatásom finanszírozási időt vizsgáló részének eredményei megerősítik a forgótőke gazdálkodás fontosságát, ugyanakkor nem támasztják alá a KKV-k kiszolgáltatottságát sugalló helyzetképet. Mondhatni ellentmondanak a fenti általánosításoknak. Tekintettel a feltételezésnek ellentmondó eredményre, a forgási idő számításakor kiküszöbölhetetlen 10

A Kopint Kutatási Alapítvány 2011 áprilisi felmérése alapján (pontos hivatkozás az irodalomjegyzékben).

- 12 -


hibákat lejjebb felsoroltam. A finanszírozási idő a készletlekötési idő (átlagos készletállomány / egy napra jutó árbevétel11) és az átlagos beszedési idő (átlagos vevőállomány / egy napra jutó árbevétel) összegeként kiszámítandó forgási idő, illetve a szállítói tartozások rendezési idejének (átlagos szállítói kötelezettségállomány / egy napi beszedés) különbségeként adódik. A mutatókat kiszámítottam a mintabeli TIER1-es vállalatoknál, a nem TIER-1-es vállalatok csoportjában, illetve a járműipar, a fémipar és a feldolgozóipar egészét tekintve is, így biztosítva az összehasonlítás alapját. Az árbevétel-növekedéssel elvileg növekedő átlagos készlet- és vevőkövetelés állomány törvényszerűségével ellentétes irányba mutat a J.I.T. rendszerű termelésszervezés és a KKV-k alkalmazkodási kényszere a hasonló termelési filozófiákhoz. Az eredményeket az árbevétel változás, valamint az átlagos készlet, követelés és szállítói állomány relatíve különböző változásai módosíthatnák jelentősebben. Az adatok a 2009-es évből származnak, ahol a TIER-1-es csoportban enyhe árbevétel csökkenés, (átlagosan 4 százalékos) volt megfigyelhető. A KKV-k esetében átlagosan 16 százalékos volt a visszaesés. A TIER-1-es vállalatok közül mindegyik nyereséges, a KKV-k pedig csak kettő veszteséges került a mintába (az üzemi tevékenység eredménye szintjén). A TIER-1-es vállalatok esetében a készletlekötési idő átlagosan 52 nap, a követelések beszedési ideje 30 nap. A kettő összegeként a forgási idő összesen 82 nap. A szállítói tartozások rendezési ideje 38 nap, a finanszírozási idő így mintegy másfél hónapra, 44 napra adódott. Ezzel szemben a mintában szereplő KKV-k finanszírozási ideje csupán 5 nap. A komoly eltérés két tényező közös hatásaként állt elő. Egyrészt a forgási idő rövidebb mint a TIER-1-eseknél (66 nap). Ezen belül a követelések beszedési ideje lényegében azonos (35 nap), viszont itt a készlettartás is csupán egy hónap körül mozog (32 nap), ami jelentős eltérés a TIER-1-esek 52 napos mutatószámához képest. A forgási idő különbségét tehát a TIER-1esek hosszabb készletlekötési ideje okozza. Az finanszírozási idő eltérésének másik komponense még jelentősebb. A KKV-k tárgyalt, mintegy két hónapos forgási idejével majdhogynem megegyező ideig nem elégítik ki szállítóikat, a rendezési idő 61 napos. Elsősorban ezért adódik a kifejezetten rövid, öt napos finanszírozási idő. Ez bizonyos szintig ellentmond az általános vélekedésnek. A különbséget okozhatja az anyagbeszállítók fizetési „türelme”, a jelentős részt képviselő energiaszolgáltatókkal együtt, vagy akár a TIER-1-es vállalatok visszaeső megrendelései. További magyarázat lehet, hogy az áruszállításból eredő követelések a TIER-1-es vállalatok esetében olykor jelentős részben kapcsolt vállalkozásokkal szemben állnak fenn, s ekkor a piaci törvények közvetettebb módon érvényesülhetnek. Hazánkban a beszállítói pozíciókat is jórészt külföldi tőkéjű vállalatok tudhatják magukénak. Ezt megerősítik a vállalati beszámolók, valamint az APEH kimutatásai. Ezek szerint a járműipar összesített jegyzett tőkéjének értéke 243 milliárd forint, ebből 217 milliárd forint külföldi tulajdon. Ezek a vállalatok szerteágazó, közös tulajdonosokkal rendelkező hálózatokat alkotnak, így a kapcsolt vállalkozásokkal folytatott tranzakciók részesedése nagy, az áruszállításból és vásárlásból származó követelések és kötelezettségek állományának alakulása mögött meghúzódó okok nehezebben megfejthetőek. A KKV-knál tapasztalt árbevétel csökkenés a fent részletezettek szerint nem állhat a különbség hátterében. Viszonyítási alapként a következőkben a hazai fémipar és járműipar egészére számított hasonló mutatókat ismertetem. A mintában szereplő KKV-k mindegyike fémipari vállalkozás. A hazai fémiparra 2009ben átlagosan 47 napos lekötési és 44 napos beszedési idő volt jellemző, mely 91 napos forgási időt eredményezett, ami közel egy hónappal nagyobb a beszállítóknál tapasztaltnál. A rendezési idő 58 napos, a finanszírozási idő 33 nap. A mintában szereplő KKV-knál a rendezési idő hasonló, a finanszírozási időben realizált előnyük az alacsonyabb készlet- és vevőállományban rejlik. Mindez arra enged következtetni, hogy a járműipar TIER-1-es vállalatai megbízhatóan fizető megrendelőnek számítanak, viszonylag kiszámítható partnerek. 11

A tanulmányban az árbevétel mindenhol nettó értékként értendő.

- 13 -


A hazai járműipar összes kettős könyvvitelt vezető vállalkozásánál átlagosan 28 napos lekötési idő, 39 napos beszedési idő összegeként 67 napos forgási idő a jellemző. A rendezési idő 38 napos, így a finanszírozási idő majd egy hónap, egészen pontosan 29 nap. Ez az érték a mintából számított KKV-kra és TIER-1-esekre vonatkozó finanszírozási idők között helyezkedik el, a TIER-1-esek 44 napos értékéhez közelebb. (Ez várható volt, nagyobb méreteik jobban befolyásolják az alág jellemzőinek alakulását). Abból indultunk ki, hogy a készletezési napok alacsonyabb száma általában a vállalat kedvezőbb működését jelenti. Megjegyzendő, hogy az alacsony készletszint a készlethiány költségek veszélyével járhat (melyek kirívóan magasak is lehetnek), valamint stratégiai döntés lehet magas(abb) készletszint tartása. A követelések forgási sebességének növekedése, vagy a rövidebb beszedési időszak elméletileg a befektetett tőke magasabb hozamát kell eredményezze. További előnye, hogy hozzájárul a vállalat magasabb likviditásához, mivel az erőforrások pénzzé való transzformálódása gyorsabb. Az eddigi becslések eredményeinek közzétételekor meg kell jegyezzük, hogy a forgási sebesség mutatók rejtett problémákat tartalmazhatnak, melyek: a követelések eladásra kerültek egy pénzügyi leányvállalatnak vagy visszkereseti joggal egy harmadik félnek; a készletszint túl alacsony; a helyettesítési költség jelentősen meghaladja a könyvekben kimutatott értéket; a likviditás veszélyesen alacsony; a rövid lejáratú kötelezettségek túlértékeltek.12 A tőkeintenzitást a tőke és az átlagos állományi létszám hányadosaként mérik. A mintában szereplő TIER-1-es vállalatok összesített tőkeállományát osztva az összesített létszámadattal mintegy 47 millió forint adódik, egy dolgozóra átlagosan tehát 47 millió forint tőke jut. A KKV-knál valamivel több, mint 25 millió forint. Az eredmény a vártnak megfelelő, a nagyobb vállalatok tőkeintenzívebbek, esetükben az egy alkalmazottra jutó tőkeállomány csaknem kétszeres a KKV-khoz képest. A hazai fémiparban az egy főre jutó tőke átlagosan 18 millió forint/fő, a járműiparban 60 millió forint/fő, a feldolgozóipari átlag 31 millió forint/fő. Nettó forgótőke alatt a forgóeszközök és a rövid lejáratú kötelezettségek különbségét értjük. (A számítás pontosítható az aktív, illetve passzív időbeli elhatárolások beiktatásával). A szakirodalom vizsgálatakor zavaró, hogy a megegyező tartalomra egyes szerzők a forgótőke elnevezést is használják (pl. Brealey-Myers 1993, vagy E. Cohen 1997). A forgótőkét gyakran azonosítják a forgóeszközökkel, meglehet a forgóeszközök fogalma tágabb kategória. Mivel a termelési folyamat alapján építkező logikába a birtokolt értékpapírok mint eszközök nem illeszkednek, a forgótőke számításánál figyelembe vételük nem javasolt. 13 (Ez utóbbi jelen esetben nem okoz igazi problémát, a vizsgált vállalatok számottevő értékpapír állománnyal nem rendelkeznek.) A nettó forgótőke tehát tekinthető a forgóeszközök azon részének, melyeket hosszú lejáratú kötelezettségekből, vagy saját tőkéből finanszíroz a vállalat. Ilyen formán értékük negatív is lehet, ha a vállalat arra kényszerül (esetleg úgy látja jónak), hogy a befektetett eszközök bizonyos állományát rövid lejáratú kötelezettségekből finanszírozza. Ez az úgynevezett agresszív finanszírozási stratégia a mintában szereplő TIER-1-es vállalatok közül három esetében áll fenn, a KKV-k esetében azonban a 2009-es adatok alapján tízből hat vállalat negatív nettó forgótőke állományt mutat. A TIER-1-es vállalatoknál a pozitív nettó forgótőke állomány a forgóeszközökhöz viszonyítva 9 százalék körüli (8,9 százalék). Tehát ez a vállalati csoport átlagosan a forgóeszközei 9 százalékát hosszú lejáratú kötelezettségekből képes fedezni. A KKV-ék összesítetten is negatív forgótőkéje a forgóeszközökhöz viszonyítva 34 százalékot tesz ki, de negatív értékük miatt állományukat inkább a befektetett eszközökhöz érdemes viszonyítani. 12 13

Luc Soenen alapján Tarnóczi, DE, egyetemi jegyzet. OTKA zárójelentés a K61156 sz. kutatási tevékenységről, 2007.

- 14 -


Megállapítható, hogy a mintában szereplő vállalatok átlagosan a befektetett eszközeik 17 százalékát is rövid lejáratú kötelezettségekből finanszírozták. A fémipar, a járműgyártás és a feldolgozóipar aggregált adatai pozitív nettó forgótőke állományt mutatnak. A fémiparban a forgóeszközök 32, a járműgyártás területén 69, a feldolgozóiparban 39 százalékát éven túli kötelezettségekből, avagy saját tőkéből fedezik. A helyzet tehát a KKV-k esetében tekinthető kritikusnak, noha az aggregált adatok „egészséges” képet mutatnak. 4. Költségstruktúra Hogy a TIER-1-es vállalatok és a KKV-k között meglévő jelentős technológiai különbség ne befolyásolja meghatározóan az adatokat, új mintát vettem, csak azon vállalatokból, melyek felkerültek a HVG TOP 50014 nevű listájára. Kiválasztottam a magyar járműipar árbevétel szerinti öt legnagyobb képviselőjét, és a HVG TOP 500-ban szereplő öt legkisebbet. Így dominánsan összeszerelő típusú vállalatként, vagy „nagybeszállítóként” leírható cégek kerülnek a „nagyok”, és kisebbnek tekinthető, beszállítást végzők a „kisebbek” közé. A „nagyok” az ötszázas teljes magyar vállalati toplistának lényegében az első tizedéből kerülnek ki (az 59. hellyel bezárólag), a kisebbek pedig az alsó ötödében maradnak (legnagyobb vállalatuk a 398. az árbevételi rangsorban). Ezután a vizsgált vállalatok ráfordításcsoportjainak átlagát vettem. Az eredményeket kördiagramok szemléltetik.15 Az elemzésbe bevont vállalatok az alábbiak (zárójelben a 2008-as árbevétel adatok): „Nagyok”: Audi Hungária Motor Kft. (1.484.507 millió Ft), Magyar Suzuki Zrt. (609.414 millió Ft), Robert Bosch Elektronika Kft. (198.898 millió Ft), Lear Corporation Hungary Kft. (142.969 millió Ft), Denso Gyártó Magyarország Kft. (110.788 millió Ft). „Kisebbek”: Benteler Autótechnika Kft. (19.211 millió Ft), AGC Autóipari Magyarország Kft. (17.215 millió Ft), Summit D & V Autóipari Kft. (16.837 millió Ft), Rába Járműipari Alkatrészgyártó Kft. (16.250 millió Ft), Wescast Hungary Zrt. (15.720 millió Ft). Az anyagjellegű ráfordítások aránya a közel hasonló technológiai felszereltségű, de nagyobb vállalatoknál 10 százalékkal magasabb. Feltételezésünk szerint ez annak köszönhető, hogy a lánc magasabb szintjén lévő vállalatoknál anyagjellegű ráfordításként jelentkezik az alsóbb szintek kibocsátása, mely ott strukturált elemekből épül fel (költségek, nyereség).


12% 6%

Személyi jellegű ráfordítások 12%

Értékcsökkenési leírás 70%

Egyéb ráfordítás

1. diagram: Ráfordítások megoszlása kisebb méretű járműipari vállalatoknál Forrás: a szerző számításai alapján 14

A mintavételben segítségemre volt a HVG Kiadó Zrt. TOP 500 elnevezésű kiadványa, melyből az árbevétel szerint rangsorolt vállalatok tevékenység szempontú hovatartozása is megismerhető. 15 Hangsúlyozandó, hogy az itt kicsiként megjelölt vállalatok a hazai TOP 500-as listán való relatív helyezésükre utal, mely lista önmagában a jelentősebb cégek megjelenítésére hivatott.

- 15 -


A személyi jellegű ráfordításokat tekintve, a „kisebbek” 12 százalékos ráfordításaránya és a „nagyok” 4 százalékos aránya között lévő 8 százalékos részaránykülönbség jelentős. A kisebb vállalatoknál a relatíve kisebb anyagköltség aránya eleve nagyobb részarányt biztosít az élőmunka és az amortizáció számára. Továbbá az élőmunka alacsonyabb technikai felszereltsége miatt itt eleve nagyobb a termelés élőmunka iránti igénye. A bérezési sajátosságok 8 százalékos részarány-elmozdító hatását nem feltételezhetjük. Egyrészt ekkora részarány-eltéréshez egészségtelenül nagy bérezési különbségek volnának szükségesek. Másrészt az átlagos kvalifikáltsági szint sem feltétlenül a kisebb vállalatoknál magasabb.

8%


4%

8%

Személyi jellegű ráfordítások Értékcsökkenési leírás 80%

Egyéb ráfordítások

2. diagram: Ráfordítások megoszlása nagyobb méretű járműipari vállalatoknál Forrás: a szerző számításai alapján

A kisebb vállalatok inkább élőmunkaigényesebb termelést folytatnak, és ezzel összefüggésben talán alacsonyabb technológiai színvonalon. Az eredményt befolyásolja, hogy a technológiai láncon előre haladva a megelőző szint egyre nagyobb teljesítménye épülhet be az anyagköltségek közé, illetve az is, hogy a nagyvállalatok hazai viszonylatban hatalmas méretei az alágra értelmezett átlagokra is meghatározó hatással bírnak. Az általánosból (átlagosból) az egyedire következtetni különösen a „kisebbek” esetében nem szabad elhamarkodottan, mert az adatok relatív szórása esetükben hozzávetőleg kétszeres nagyságú a nagyok hasonló mutatójához képest.

Összefoglalás A járműgyártás élen jár az új termelésszervezési modellek kialakításában, a vállalatok határainak, kapcsolatainak innovatív újraértelmezésében. Ez feldolgozóiparunknak egy tipikusan hálózatos módon szerveződő alága. Az egyre inkább csupán összeszerelést végző végtermékgyártók (OEM) beszállítói hálózatuk hierarchizálódik. Az OEM-ekkel közvetlen kapcsolatban lévő vállalatok (TIER-1) alkatrészeket, részegységeket szállítanak. Integrátori funkciójuk a kisebb vállalatok termelésének szervezésére, a minőségbiztosítási és szállítási követelmények alsóbb szinteken történő (TIER -2, -3) érvényesítésére is kiterjed. Jelen tanulmány legfőbb célja volt összehasonlító elemzést nyújtani a TIER-1-es és az alsóbb szintek vállalatainak gazdálkodási ismérvei között. Újfajta kutatási szempontként jelent meg a ráfordítások és költségek elemzése mind a feldolgozóipar és alága vonatkozásában, mind a

- 16 -


vállalatcsoportok összehasonlításakor. Az összehasonlítás forgási sebesség mutatók, tőkeintenzitás, nettó forgótőke és ráfordítás-struktúra alapján történt. A járműgyártás feldolgozóiparunk összesített kibocsátásából 2009-ben 13 százalékkal részesedett. Növekedése 2008-ig meghaladta a feldolgozóipari átlagot. Az elmúlt években több nagyszabású beruházás kezdődött meg hazánkban, de már napjainkig is ezen a területen halmozódott fel a legnagyobb összesített értékű tárgyi eszköz és immateriális jószág. Az anyagjellegű ráfordítások aránya az alágban hozzávetőlegesen 80 százalékos, a személyi jellegű ráfordítások 5-8, az értékcsökkenési leírás 4-7, az egyéb ráfordítások 3-5 százalék körül alakulnak. Az alág a legjövedelmezőbb ipari tevékenységnek bizonyult, és a feldolgozóiparban a legnagyobb bruttó hozzáadott érték összeget termelte (623 Mrd Ft). A TIER-1-es vállalatok és a KKV-k finanszírozási ideje között jelentős különbség mutatkozik. Előbbiek esetében az átlagos finanszírozási idő 44 nap, utóbbiaknál 5 nap. A különbség két forrásból táplálkozott. Egyrészt a TIER-1-es cégeknél hosszabb készletlekötési időt tapasztaltunk, másrészt a KKV-k a jellemző forgási időnek (készletlekötés + vevői követelések beszedése) megfelelő szállítói rendezési időt (körülbelül 2 hónap) tudtak fenntartani. (A hazai fémipari vállalatok átlagos rendezési ideje hasonló, a mintában szereplő KKV-k között kizárólag fémipari vállalkozások szerepelnek.) Az alkalmazott vizsgálatok a járműiparnak beszállító KKV-k kiszolgáltatott helyzetét, legalábbis a TIER-1-es vállalatokhoz képest nem támasztották alá. Megjegyzendő, hogy utóbbi vállalatcsoport eszközgazdálkodásának mérését és megítélését nehezíti a kapcsolt vállalkozásokkal folytatott intenzív cserekapcsolat. A TIER-1-es vállalatok esetében egy foglalkoztatottra átlagosan 47 millió forint tőke jut, a KKV-knál 25 millió forint. A járműiparnak beszállító fémipari vállalkozások tőkeintenzitása nagyobb, mint a fémipari átlag. A KKV-k komoly problémái a finanszírozás oldalán mutatkoztak. Tíz KKV-ból hatnál negatív forgótőkeállományt mutatnak az adatok. Ennek következményeként arra a következtetésre jutunk, hogy a mintában szereplő vállalatok átlagosan a befektetett eszközeik 17 százalékát is rövid lejáratú kötelezettségekből finanszírozták. A TIER-1-esek tőkeintenzitása csaknem kétszerese a KKV-kénak. A hasonló tőkeintenzitású vállalatoknál a nagyobbak anyagjellegű ráfordításai adódtak magasabbra. Ennek egyik feltételezhető oka, hogy a vásárolt alkatrészeknek a megelőző termelési szinteken beépülő értéknövelő tényezői már a TIER-1-eseknél is anyagköltségként jelentkeznek.

Felhasznált irodalom 1. Bodnár Ádám: Az európai kis- és középvállalatok számára továbbra is a költségek csökkentése a legfontosabb http://www.hwsw.hu/hirek/24818/az-europai-kis--es-kozepvallalatok-szamara-tovabbra-is-akoltsegek-csokkentese-a-legfontosabb.html 2. Brealey, R., and Myers, S.: Principles of Corporate Finance, 4th ed. New York: McGraw Hill Book Company, 1993. 3. Corden, William M. [1987]: Egy hirtelen fellendülõ szektor gazdasági kihatásai, KJK, Budapest. 4. ECOSTAT: Vállalkozások Magyarországon 1992-2008. Időszaki Közlemények, XXXIX. szám, 2010. http://www.ecostat.hu/download/idoszaki/idoszaki_39.pdf

- 17 -


5. Hudson, R. : New Production Concepts, New Production Geographies? Reflections on Changes in the Automobile Industry, 1994 6. Illés Mária: Technológiai változatok gazdaságossági szempontú összehasonlítása, VII. Nemzetközi Konferencia Miskolc-Lillafüred, 2009. május 19-20. 7. Illés Mária: Vállalati gazdaságtan Fejezetek, ME Egyetemi Sokszorosítás, 2009. 8. Illés Mária: Vezetői gazdaságtan, Kossuth Kiadó, 2002. 9. Illés Mária: Vállalati erőforrás gazdálkodás, Miskolci Egyetem, jegyzet, 2006-2007. 10. Kemenczei Nóra: Az Állami Támogatások Szerepe a Magyar Autóiparban, BMGE, 2009 11. Kopint Konjunktúra Kutatási Alapítvány: A magyar kis és középvállalatok beszállítói szerepének erősítéséről szóló stratégia kidolgozása a gép- és gépjárműipari ágazatban: a jelenlegi helyzet tanulságai és a lehetőségek kihasználásának eszközei, 2011, Kopint https://www.commerzbank.hu/hu/sajto/files/20110414_foanyag_beszall_04_12.pdf 12. Luc Soenen: Advances In Corporate Finance And Asset Pricing, L. Renneboog, 2006 13. Mészáros Ádám: A Fordizmus és a Toyotizmus a Magyar Suzuki Beszállítói Rendszerében http://unipub.lib.uni-corvinus.hu/207/1/Meszaros.pdf 14. Nagy Judit: Ellátási lánc menedzsment technikák, BME Vállalatgazdaságtan Intézet, 2008. 15. Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium: Közúti Járműipari Akcióterv, 2009. http://www.nfgm.gov.hu/data/cms2013364/jarmuipari.pdf 16. OTKA zárójelentés a K61156 sz. kutatási tevékenységről, 2007. Pelczné dr. Gáll Ildikó: Vállalatértékelés Miskolci Egyetem, jegyzet, 2008. 17. Penyigey, Krisztina (1996): Structure of the Hungarian Consumer Goods Market: An Analysis with the Help of Product Tests. Ipargazdasági Szemle 1996. 61-74.o. 18. Philip Du Caju – Gábor Kátay – Ana Lamo – Daphne Nicolitsas – Steven Poelhekke: Inter-industry wage differentials in EU countries: what do cost country time varying data add to the picture? MNB Working Papers 2010/9 Pages: 21-23. 19. R.S. Kaplan, R. Cooper: Költség és hatás. Integrált költségszámítási rendszerek: az eredményes vállalati működés alapjai. PANEM, 2001. 20. Sebestyén Zoltán: Korszerű költségszámítási módszerek alkalmazása termelésmenedzsment döntéseknél, PhD értekezés, BMGE 2003.

- 18 -


21. Turnbull, P. – Oliver, N. – Wilkinson, B. : Buyer-supplier relations in the UK automotive industry: strategic implications of the Japanese manufacturing model, Strategic Management Journal, 1992 22. http://www.hwsw.hu/hirek/24818/az-europai-kis--es-kozepvallalatok-szamara-tovabbrais-a-koltsegek-csokkentese-a-legfontosabb.html Adatok forrásai APEH: Társasági Adó Bevallás Kiemelt Adatai, 2002-től 2009-ig terjedően. Az 500 legnagyobb árbevételű hazai cég listája, HVG, 2010 január 20. Céginformációs Szolgálat honlapja: http://www.e-beszamolo.kim.gov.hu/keresesDefault.aspx

- 19 -


GELENCSÉR PÉTER (Kaposvári Egyetem) – NYÁRINÉ DR. BUDVIG ANITA (Dunaújvárosi Főiskola) – BOKORNÉ DR. KITANICS TÜNDE (Dunaújvárosi Főiskola): A lakosság adófizetési hajlandósága és adózási ismeretei 1. Bevezetés Adózni senki sem szeret, hiszen a fizetéssel szemben nem várhat „kézzel fogható”, közvetlen ellenszolgáltatást az államtól. Az adóbevételekből finanszírozott állami szolgáltatásokból nem a befizetések arányában részesülünk, az adófizetőnek látszólag nem fűződik érdeke a teljesítéshez. Jobb esetben morális alapú társadalmi felelősségérzet, rosszabb esetben a kényszerintézkedésektől, szankcióktól való félelem a befizetést ösztönző erő. Az állam által nyújtott szolgáltatások többségét a közösség azon tagjai is igénybe veszik, akik a fenntartásukhoz nem járultak hozzá. A közjavak olyan természetű jószágok, melyekből nem, vagy csak nagyon nehezen zárhatók ki ezek az egyének. Ilyen típusú szolgáltatások a közutak fenntartása, a járványok elleni védekezés, hadsereg, rendőrség, tűzoltóság, igazságszolgáltatás, állami adminisztráció biztosítása. Egyes állami szolgáltatások piacivá tehetők ugyan, de ezeket általában politikai okokból részben vagy egészben ingyenesen nyújtják, mint például az oktatás, egészségügy. Az állam egyes területeken a begyűjtött adókból költségvetési támogatás formájában próbálja befolyásolni a gazdaságot. Ilyen a mezőgazdaság támogatása, az egyes ágazatok munkahelymegőrző támogatása, munkahelyteremtő nagyberuházások, stb. Ezek társadalmi hasznosságát még megfelelő kommunikációval is nehéz megértetni. Az ember nem szívesen fizet olyasmiért, aminek látszólag önmagára nézve semmi haszna sincs. [Dr. Bozsik – Dr. Fellegi, 2010.] Az átlagember természetesnek tekinti, ha nem kap nyugtát a fodrásznál, fogorvosnál, és többnyire semmilyen elképzelése sincs, hogy miért is kell pont neki adót fizetnie, miközben mások ügyeskednek, ahol csak tudnak. Természetes dolognak tartják a hálapénzt, és nem mutogatnak ujjal a szomszédra, ha az esetleg feketén dolgozik. Kutatásunkban megvizsgáltuk, milyen a lakosság adómorálja, megfelelők-e az emberek adózással kapcsolatos ismeretei. Az emberek csupán anyagi helyzetük romlása miatt válnak-e adóhátralékossá, vagy az adózási kötelezettségek ismeretének hiánya éppúgy közrejátszik, mint a figyelmetlenség. A személyes morál kialakulása gyermekkorban kezdődik. Meghatározza a szociális környezet, a család, az iskola. Gyermekkorban tanulja meg az ember a felnőttektől a felnőtt társadalom normáit, szabályait, melyek alapján kialakítja a saját morális énjét. Az emberi moralitás fő jellemzője a választásra és ítéletalkotásra való képesség. Hogy az ember a gyermekkori, serdülőkori környezetet jóindulatúnak, támogatónak, vagy épp rosszindulatúnak, ellenségesnek látja-e, nagyban befolyásolja a későbbi képességet arra, hogy megértse az igazságos kölcsönösségben rejlő moralitást. Ez befolyásolja azt a döntési képességet, hogy a másnak okozott kár felülkerekedik-e a morális szabályok megsértése által elérhető esetleges előnyökön. A jellem kialakulását jelzi az akaratnak a megjelenése, amelynek lényege a személyes nyereség alárendelése a morálisan helyes dolgoknak, tetteknek. A jellem nem tekinthető statikusnak, az idők során átalakulhat. [www.oki.hu] A családi környezet, nevelés és oktatás szerepe kiemelkedő fontosságú a megfelelő morál kialakításában, hatással van viselkedésünkre, így adózási morálunkra is. Kutatásunkban az adózási és adóelkerülési ismereteket, a lakosság adózáshoz való viszonyát, adómorálját vizsgáltuk, megoldást keresve az adófizetési hajlandóság javítására.

- 20 -


2. Hipotéziseink és a kutatási módszer Alaphipotézisünk, hogy a lakosság adóelkerülési hajlandósága magas, az adóelkerülés módjaival kapcsolatban a többség elfogadó, az adómorál gyenge. A törvénytelen adócsökkentéssel élőknek anyagi érdekük felülmúlja a lelkiismeretüket. Adózással kapcsolatos mulasztásaikat az anyagi helyzeten túl az adózási kötelezettségek ismeretének hiánya, és morális tényezők befolyásolják. Morális tényezőként tekintjük a feledékenységet, a szándékosságot. A szankciók hatástalanok az adómorál javítására. Adózáshoz való viszonyuk kialakításában jelentős szerepet játszik az őket körülvevő környezet, a család, iskola. A költségvetés közvetlen bevételeinek 97,7%-át a központi költségvetésbe befolyó adókból származó befizetések jelentik. Az államháztartás legnagyobb összegű adóbevétele az általános forgalmi adóból származik. Ez a 2011. évre 2498,3 milliárd forint előirányzatot jelent, amely a GDP mintegy 8,8%-ára tehető. A költségvetés számára 2011-ben is a második legnagyobb bevételi forrás a személyi jövedelemadóból származó 1359 milliárd forint, amely a GDP 4,8%-át teszi ki. Jövedéki adóból - amely harmadik az adóbevételi rangsorban - a 2011. évi várható költségvetési bevétel 878 milliárd forint, ami a GDP 3,1%-ának megfelelő összegű. [www.parlament.hu] A tervezett bevételek teljesülését jelentősen befolyásolja az adóalanyok adófizetési hajlandósága, melyet az állam elsősorban hatósági szigorral igyekszik javítani. Hatékony-e a szankciók fokozása, vagy másképp is lehetne javítani az adómorált, kérdőíves kutatással vizsgáltunk. Felmérésünk nem reprezentatív, online kérdőívvel, 223 mintaelemszámmal készült. A kitöltők 20 és 67 év közöttiek, 57%-ban nők, 51,6%-ban diplomával rendelkezők. 47%-uk megyeszékhelyen, 10%-uk Budapesten, 18 %-uk egyéb városban, 25%uk községben lakik. A válaszadók 11%-a alkalmazásban álló vezető, 30%-uk alkalmazásban lévő diplomás. 9% a fizikai dolgozók aránya, 4% a nyugdíjasoké. A kitöltők jövedelmi helyzetét tekintve 17,5% a minimálbéresek aránya, a minimálbér felett, de 130eFt alatt keresők aránya 28,3%. Válaszadóink 26,9%-a havi jövedelme 130-230eFt közé esik. 3. A lakosság adózással kapcsolatos ismereteinek vizsgálata Kutatásunk első kérdéscsoportja segítségével a lakosság adózási ismereteit mértük fel. A válaszadóink 89,7%-a fizet szja-t, ami a költségvetés második legnagyobb bevételi forrása. Az elmúlt évek során számos változtatáson átesett adónem folyamatos téma a médiában. Válaszadóink átlagosan legalább három területről szerzik be információikat. A válaszadóink 41,7%-a adózással kapcsolatos információit a rádióból, televízióból meríti. 35 % azok aránya, akik az újság soraiból egészítik ki ismereteiket. A válaszadók 57,4%-a használja az internetet is adóismeretei bővítésére. 36%-ban munkáltatótól, és ugyanilyen arányban családtagtól, ismerőstől tájékozódnak. A legnépszerűtlenebb informáló az adóhatóság 18,8%-kal, de felmérésünkben 4% azok aránya, akik állításuk szerint nem informálódnak sehonnan sem, mert nem érdekli őket az adózás. Annak ellenére, hogy a médiából szerzett adózással kapcsolatos információ népszerű, és az szja mind az elektronikus, mind pedig az írott médiában rendszeres téma, válaszadóink mindössze 20,3%-a tudta pontosan megadni, hogy a bruttó bérnek hány százaléka a szuperbruttósított bér. 23,6 % azok aránya, akik pontosan ugyan nem tudták, de azzal tisztában voltak, hogy több, mint a bruttó bér. Arra a kérdésre, hogy a szuperbruttósított bérük hány százaléka kerül az állami költségvetésbe, a válaszadóink 16,8 %-a adott a reálishoz közelítő értéket. A rossz választ megadók mellett 27,2% bevallottan nem tudja, még csak találgatni sem. A diplomával rendelkezők közel egyharmada tudta pontosan a „szuperbruttó” mértékét.

- 21 -


1. ábra: A „szuperbruttósított” jövedelemszint ismeretének eloszlása a lakosság körében

Forrás: saját kutatás eredménye alapján, saját ábra

Válaszadóink 28,2%-a készíti saját maga az szja bevallását, de közel egynegyedük segítséget is igénybe vesz, így az összes válaszadó 21,9%-a készíti kizárólag saját maga az adóbevallását. Kereszttábla elemzéssel megállapítottuk, hogy a kizárólag önállóan adóbevallást készítők 42,8%-a tudta pontosan a „szuperbruttó” mértékét, és csupán 24,5%ban adtak helyes közelítést az elvonások mértékére. Ebből sajnos az is kiderül, hogy elég nagy azok aránya, akik hiányos ismeretekkel állnak neki az szja bevallásuk elkészítésének. 4. Mulasztások és a szankciók vizsgálata Következő kérdéscsoportunk a mulasztások vizsgálatára irányult. A lakosság közel egyharmada legalább egyszer mulasztotta el adózással kapcsolatos adminisztratív kötelezettségét. Közülük 61,9 % csupán egyetlen alkalommal mulasztott, 31,7%-uk több alkalommal, és 6,3 %-uk rendszeresen. A mulasztás fő okaként a feledékenységet 40 %-ban, a kötelezettség ismeretének hiányát 31,4%-ban határozták meg. Az egy alkalommal mulasztók között négyszer annyian voltak a feledékenységre hivatkozók, mint a többször mulasztók között. A rendszeresen mulasztók fele a kötelezettség ismeretének hiányára hivatkozott. Ez megerősíti a lakosság adózással kapcsolatos ismereteinek vizsgálatánál tett megállapításunkat, hogy az adózási ismeretek hiányosak, és az adminisztratív mulasztások jelentős hányadát okozzák. A fizetési mulasztások vizsgálata során hasonló képet kaptunk. A válaszadók 17%-a legalább egyszer, 13,5%-a több alkalommal, és 1,4%-uk rendszeresen elmulasztja teljesíteni adófizetési kötelezettségét. A mulasztók arányában vizsgálva az előfordulás gyakoriságát 49% az egyszeri mulasztó. A rendszeres mulasztók aránya alig 4%. Az éves 10mFt feletti árbevétellel rendelkezők közt jelentősen magasabb arányban fordul elő, hogy több alkalommal mulasztják el fizetési kötelezettségüket, mint az ennél kisebb árbevételű vállalkozásokban. A mulasztók pontatlan fizetésük fő okaként 35%-ban a likviditási problémát, pénzhiányt jelölték, 31%-ban a feledékenységet. A tájékozatlanságra 15,6%-ban hivatkoztak és közel 12% állította, hogy mulasztása más közreműködő hibájából következett. A csak egyszer mulasztóknál viszont az elsődleges ok a feledékenység. A többször mulasztók közel kétharmada likviditási problémákra hivatkozott.

- 22 -


2. ábra: A lakossági adóhátralékok időtartam szerinti eloszlása


A hátralékok mértékét és fennállásuk idejét vizsgálva látható, hogy a hátralékok kétharmada 50eFt alatti. A 200eFt feletti hátralékok 9,1 %-ban fordulnak elő. A hátralékban töltött idő 63,7 %-ban három hónapnál rövidebb. A hátralékok 80,6 %-a helyi adókból és gépjárműadóból áll. Az 50eFt alatti hátralékok 26,9 %-át, az 50eFt feletti hátralékok 68,4 %át okozta a likviditási probléma, pénzhiány. Az 50eFt alatti hátralékok esetében az elsődleges ok a feledékenység, 44,6%-ban fordul elő ebben a csoportban. Feledékenységből be nem fizetett 50eFt feletti hátralék a vizsgált mintában nem fordult elő. Az elemzés során kiderült, hogy a feledékenységből be nem fizetett 50eFt alatti és csak rövid ideig fennálló egyszeri alkalommal előforduló helyi adó tartozások a legjellemzőbbek vizsgálati csoportunk esetében. A hátralékok 48,1%-át önként befizették, 31,2%-át felszólításra. Pótlékkal a lakosság 38,6 %át sújtották, bírsággal a 13,5 %-át. A szankcionáltak közül 52,9 %-ban nyilatkozták, hogy a pótlék, bírság hatására változtatnak adófizetési szokásaikon, ám 6,9%-uk inkább a kiskapukra figyelne jobban, 39,1%-uk nem hajlandó változtatni adózási szokásain. 1,1%-ban nyilatkozták azt, hogy nem érdeklik a bírságok, úgysem fizetik be. A megkérdezettek 60 %-a tart a szankcióktól. Mindezekből együttesen megállapítottuk, hogy a bírságok, pótlékok önmagukban nem elegendők az adófizetési hajlandóság javítására. 5. A lakosság adómorállal kapcsolatos attitűdjeinek vizsgálata A morállal, adófizetéssel kapcsolatos attitűdökre irányult kérdéscsoportra adott válaszokból kiderült, hogy a megkérdezettek 65,5%-a ismer valamilyen illegális adócsökkentő módszert, és a szabálytalankodók 69,1%-a vett már igénybe valamilyen törvénytelen lehetőséget. Az ÁFA, mint fő adóbevétel meghatározó tételt képvisel az állami költségvetésben. Bár beszedői és befizetői a vállalkozások, maga az adóteher a végfelhasználót terheli. A mintacsoportunk 35,8 %-a vásárolt már számla nélkül azért, hogy a kereskedő elengedje az ÁFA egy részét, vagy egészét. A számla nélküli szolgáltatások igénybevételét és az ezzel járó „árkedvezményt” csupán 25,2% tartja elfogadhatatlannak, míg 30%-uk részben, 20%-uk teljes mértékben elfogadhatónak gondolja. Kitöltőink mindössze 22,4 %-a tartja elfogadhatatlannak, ha valaki saját magának vásárol, de rokona, barátja vállalkozására kér áfás számlát, míg részben elfogadhatónak a kitöltőink közel 30%-a, teljes mértékben elfogadhatónak 25%-a tartja! A kitöltők 17,9%-a kapcsolatba került már a feketemunkával, a megkérdezettek 14,3%-ban titkolták már el jövedelmük egy részét, hogy adójukat csökkentsék, vagy teljes egészében elkerüljék. 41,2%-ban elfogadhatónak tartják, ha a fizetés egy részét zsebbe kapják. A harmadik legnagyobb adóbevételt produkáló jövedéki adóval

- 23 -


kapcsolatban válaszadóink szigorúbbak, a zárjegy nélküli cigaretta és alkohol kereskedelmét 54,7 %-ban tarják elfogadhatatlannak. Válaszadóink 22%-a normálisnak, jogos ügyeskedésnek tartja a törvényben előírtnál kevesebb adó megfizetését. 33,6% tartja adócsalásnak. 3. ábra: A törvényben előírtnál kevesebb adó megfizetésének megítélése


Az „egyéb” válaszok többsége az illegális adócsökkentést elfogadó kitöltőt takar. A morálra vonatkozó kérdésekre adott válaszokból kitűnik, hogy a lakosság többségében elfogadja az adócsökkentésre vonatkozó törvénytelenségeket, és azok alkalmazásától sem riad vissza, hogy anyagi előnyhöz jusson. A kevesebb adó megfizetése, vagy a késedelmes fizetés a válaszadók 34,5 %-ának okozna lelkiismereti problémát. Rájuk viszont 79,2%-ban jellemző, hogy nem vettek igénybe törvénytelen módszereket adójuk csökkentéséhez, és 77%-uk még soha nem került hátralékba. Mindössze 1,3% azok aránya a csoporton belül, akik többször kerültek már hátralékba és illegális adócsökkentési lehetőséggel is éltek. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a teljes mintaszámra vonatkozóan 27,3 % azoknak az aránya, akik adómorálja példaértékű. Az adómorál szintjének vizsgálata során vissza kell, hogy kanyarodjunk az ismeretekhez. Kíváncsiak voltunk, hogy az adócsalás mennyire tudatos cselekvés. A kitöltőink közel 40%-a szerint nem kell adózni a hálapénzből, 22%-uk szerint kell, és egyharmaduk állította, hogy kell, de nem szoktak. A termőföld bérbeadásból származó jövedelem a válaszadók 7,6%-a szerint adómentes jövedelem, a kamatjövedelmekről 7,2%, a tőzsdei nyereségről viszont csak 2,7% gondolta ugyanezt. A feketemunkából származó jövedelmet több mint fele gondolta normális, adómentes jövedelemnek. Ha ezeket az eredményeket összevetjük azzal, hogy a kitöltők 40%-a jogosnak tartja a kérdőívben szereplő illegális, többnyire adócsalásnak minősülő cselekedeteket, akkor gondolhatunk arra, hogy aki így cselekszik, az nem tudatosan csal. Ha viszont úgy csalunk, hogy azt elsősorban tudatlanságunk okozza, akkor az nem a morál hiányából fakad. Ellenben kitöltőink több mint fele rendelkezik diplomával, és a számlaadással kapcsolatos szabálytalanságokról a diplomával nem rendelkezők is tudták, hogy törvénytelen. Ebben a megközelítésben viszont a megfelelő morál hiányára vezethetők vissza az illegális adócsökkentő módszerek. Bár az adózással kapcsolatos kötelezettségekkel kapcsolatban hiányosak az ismereteik, azért kitöltőink kellőképpen tájékozottak abban a tekintetben, hogy az állam mire költ a beszedett adókból. 64,1% gondolja, hogy költ belőle az állam szociális juttatásokra, 58,7%-ot kapott az

- 24 -


oktatás ugyanennyit az egészségügy is. 48% jelölte a környezetvédelmet, ugyanennyi voksot kapott a tömegközlekedés is. Válaszadóink több mint fele gondolja úgy, hogy jut az adóból rendfenntartásra, infrastruktúrára. 50,6 % viszont azt állította, hogy a politikusok magukra is éppúgy költik. Az elmúlt időszak korrupciós botrányai valószínűleg befolyásolták kitöltőinket abban, hogy ilyen mértékben voksoljanak erre a válaszlehetőségre. A kérdésre, hogy kiknek okoznak kárt a törvényesnél kevesebb adót fizetők, válaszadóink több lehetőséget is megjelölhettek. Az adóelkerüléssel, adócsalással okozott károk elsősorban az államot sújtják, ezt a kitöltők 63,2 %-a gondolja így. Ezzel megegyező mértékben jelölték válaszadóink, hogy a társadalmat károsítják. Válaszadóink 35,4 %-a gondolja úgy, hogy az adóelkerülés közvetve saját magát is károsítja, a kitöltők 27%-a véli úgy, hogy a családját is károsítja ezzel.15,6% gondolja úgy, hogy a politikusokat károsítja adócsalásával, és 17% véli, hogy a NAV-ot (APEH-ot). A válaszokból kiderül, hogy annak ellenére csalnak adót az emberek, hogy nagyrészt tudják, ezzel a társadalmat, családjukat és saját magukat is károsítják. Ez ismét morális hiányosságra utal. 6. Az adófizetési morál és a fizetési morál kapcsolata A lakosság adózási szokásaira, moráljára, ismereteire gyűjtött adataink háttérváltozókkal való kereszttáblás elemzései során megfigyeltük, hogy azok a likviditási okokra hivatkozó adófizetési hátralékosok akik rendelkeznek lakáshitellel is, 26,7%-ban egyszer, 73,3%-ban több alkalommal kerültek hátralékba az adófizetés tekintetében, míg a lakáshitel törlesztéssel 46,7%-uk soha nem késlekedett, 6,7%-uk is csak egyszer. Eredményeinkből kitűnik, hogy ha minden kötelezettségre nem elegendő a háztartás rendelkezésre álló jövedelme, akkor a lakáshitel pontos befizetését a válaszadók fontosabbnak tartják, mint az adófizetést. 7. A lakosság javaslatai az adómorál javítására Végül az adófizetési morál javítására tettünk fel kérdéseket. Az életszínvonal növelését a válaszadók 86,1%-a találta alkalmasnak a fizetési hajlandóság javítására. Az adócsökkentést 79,3 % tartotta alkalmasnak. Az adórendszer egyszerűsítését 77,1% tartja alkalmasnak. Az adózási kultúra javítását 67,1 % tartja szükségesnek, és hasonló, 67,7%-os a támogatottsága a korrektebb tájékoztatásnak az adóforintok felhasználásáról. A nevelést, oktatást 56,1 % tartja alkalmasnak, 30 %-nak közömbös. A nagyobb szigor, ellenőrzés, büntetés módszerét 34 %ban alkalmasnak, 35,5 %-ban alkalmatlannak tartják válaszadóink, és 30,5 %-uk állította, hogy alkalmas is, meg nem is. Akik alkalmasnak találták a szigort a fizetési hajlandóság javítására, azok többségében nem találkoztak még adózási szankciókkal, ellenük kényszerintézkedés még nem történt. Csoporton belüli arányuk 64,9%. A szigort támogatók közt 9% azok aránya, akik azt vallották, hogy az ellenük alkalmazott szankciók hatására nem hajlandók változtatni adózási szokásaikon. Válaszadóink közel kétharmada csak 18 éves kora után találkozott az adózással. Arra a kérdésre, hogy „Önnel beszélgettek a szülei az adózás fontosságáról, lényegéről?” a válaszadók 72,2%-a válaszolt nemlegesen. Mégis a többség úgy gondolja, a szülőknek már 15-18 éves korban kellene gyermekükkel beszélgetni az adózás lényegéről, adózással kapcsolatos ismeretekről. A középiskolában 55,6%-uk tartaná előnyösnek, ha a fiatalok tanulnának adózási ismereteket, fogalmakat.

- 25 -


8. Az oktatás, képzés jelentősége A képzettségre vonatkozó háttérváltozót összevetettük a szuperbruttó mértékének ismeretével, valamint az adminisztratív és fizetési mulasztások indoklásával. A diplomával rendelkezők mindössze harmada van tisztában a szuperbruttóval. Azok a diplomával rendelkezők, akik követtek már el adózással kapcsolatos adminisztratív mulasztást, 24,1%-ban ismereteik hiányosságával indokolták azt. A legalább egyszer adófizetési hátralékba került diplomások 34,3 %-a ugyanezen okból mulasztotta el a fizetési kötelezettségét. Az érettségizett mulasztók körében 21% az adminisztratív és 13% a fizetést mulasztó, aki ismereteinek hiányára hivatkozott. Eredményeink alátámasztják a felmérést kitöltők javaslatának jogosságát, hogy az iskolai képzés részeként, már középiskolában tanítani kellene az adózással kapcsolatos ismereteket. 9. Összegzés, megoldási javaslatok Összefoglalva kutatásunk eredményeit megállapítható, hogy az adómorál alacsony szintjére vonatkozó hipotézisünk bizonyítást nyert. Az adminisztratív mulasztások fő oka a feledékenység, ami a gyenge adófegyelem egyik bizonyítéka. A feledékenység és az ismeretek hiánya meghatározó ok a fizetési mulasztások esetében is, de a fő ok az átmeneti vagy tartós pénzügyi zavar. A likviditási problémák a nagyobb összeggel tartozókra inkább jellemzők. A szankcióktól való félelem válaszadóink kétharmadában megtalálható, egyharmaduk azonban hatástalannak tartja őket. Akik a szigort hatékonynak tartják, azok többségében megfelelő adómorállal rendelkeznek. A bírságoltak közel negyven százaléka az őt ért retorzió ellenére sem hajlandó adófizetési szokásain változtatni. Kitöltőink jellemzően elfogadók azokkal a módszerekkel kapcsolatban, amikkel az áruvásárlás során az fogyasztói árban rájuk hárított áfa egy részét, vagy egészét spórolhatják meg. Az illegális adócsökkentési módokat normális gazdasági tevékenységnek tartják, és lelkiismereti problémák nélkül magas arányban alkalmazzák is. A fiatalok adózással kapcsolatos tájékoztatását, az adózásra nevelést a többség fontosnak tartja, és mindenképpen jobb eszköznek, mint a szankciókat. Az életszínvonal növelésével és az adóteher további csökkentésével megszüntethető a likviditási problémák miatti mulasztások egy része. Az adóforintok korrekt felhasználásáról való részletes tájékoztatással, az adófizetés fontosságának lényegi megismertetésével, a megfelelő iskolai és családi neveléssel javítható az adófizetési morál, fegyelem, ami csökkentheti a morális okokból kialakult mulasztásokat. Ha az adómorál, erkölcs színvonalának emelése során az adózók megértik, hogy minden eltitkolt, elcsalt adóforintot a becsületes adózónak kell a csalók helyett megfizetni, akkor csökkenhet az adócsalási módok elfogadottsága. A mulasztók, csalók társadalmi megítélésének változásával javulhat az adófizetési fegyelem, csökkenhet a csalások száma és az általuk okozott költségvetési bevételkiesés is. Az adózással kapcsolatos kötelezettségek jobb megismerését a megismerhetőséggel kell kezdeni, azaz az adórendszer további egyszerűsítésével. Ezzel párhuzamosan az iskola oktató, nevelő szerepére nagyobb hangsúlyt fektetve elérhető, hogy a fiatalok öntudatos és tudatos adófizetőkké váljanak. Felhasznált irodalom: 1. A KÖLTSÉGVETÉS KÖZVETLEN BEVÉTELEI ÉS KIADÁSAI FEJEZET 2011. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSE http://www.parlament.hu/irom39/01498/adatok/fejezetek/42.pdf (2011.03.06.)

- 26 -


2. Dr. Bozsik Sándor – Dr. Fellegi Miklós: Adózási ismeretek, Miskolci Egyetem GTK 2010. 3. Larry Nucci: Morális nevelés (http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=civicFalus-moralisneveles) (2011-04-20)

- 27 -


KAJOS ATTILA – DR. BÁNYAI EDIT (Pécsi Tudományegyetem): Valóságos csoda – az augmented reality és marketing kapcsolódási pontjai 1. Bevezetés Jelen cikkel kapcsolatosan az első megjegyzésre érdemes információ, hogy az nem más, mint a jelenleg PhD-hallgató szerző disszertációs témájának első kézzelfogható bizonyítéka. Ezért már most elnézést kérünk az olvasótól, ha a bevezetőben a szokásosnál kissé több szót ejtünk a téma mögött rejlő személyes indíttatásokról. Egy választott témával kapcsolatban sokszor talán az egyik legnehezebb rész, hogy miként is írhatók le azon indokok és motivációk, amelyek miatt a szerző vagy szerzők úgy döntöttek, hogy az adott területtel – jelen esetben az Augmented Reality (későbbiekben AR) témakörével – szeretnének mélyrehatóan foglalkozni (mindamellett persze, hogy ezen felül még magát a cikket/tanulmányt meg is kell írni). A válasz a mi esetünkben azonban rendkívül egyszerű és prózai: egyszerűen belebotlottunk a témába. Történt ugyanis, hogy egy másik könyv szerkesztési munkálatai közben rábukkantunk egy számunkra addig ismeretlen kifejezésre a következő kontextusban: „Valóságos-e a világ, amit érzékelünk? Mi az, amit érzékelünk? Mi a célja ennek a tapasztaláshalmaznak, ami körbevesz minket? Mi az egyén és a világ kapcsolata? (…) Nem is olyan régen, száz éve sincs, a teljes nyugati kultúra a közvetlen tapasztalásban hitt. A digitális kultúra használói az elmúlt évtized során hatalmas mentalitásváltáson estek át: megtanulták, hogy az érzékelés digitális úton manipulálható. Közhelyszerűvé vált, hogy az általunk érzékelt világ generálható is lehet. Sőt, az emberiség kultúrájában először felmerül az a lehetőség, hogy voltaképpen mindegy, generált vagy valódi valóságot érzékelünk-e. Ezt az irányt erősítik a szórakoztatóipar más iparágakba is átszűrődő technikai megoldásai, de a virtuális környezet kivetítése is a való világra (augmented reality, LBS technológiák)” [Rab, 2011 in: Bányai-Novák 2011, 22-23]. A cikk akkori formájában nem szerepelt meghatározás a zárójelben lévő kifejezések mellett, így az azt megelőző kontextus vonzásának engedve a témával kapcsolatos leírások, definíciók keresésébe kezdtünk. Az egyszerű érdeklődésből később egy kiforratlan ötlet, majd idővel tudatosan meghatározott kutatási irány lett. A terminus értelmezésének keresése közben először az internetes cikkeknek az új típusú technológiára rácsodálkozó felületes írásaiban, majd később a téma tudományos mélységeiben tárult elénk a magyarul legtöbbször kiterjesztett valóságnak hívott technológiában rejlő „csoda”, amelyet számtalan iparágban és területen használtak és használnak fel. Jelen cikk célja ezért, hogy átfogó képet nyújtson az AR világáról, amely során először Milgram és társai [1994] és Azuma [1997] definíciói alapján bemutatjuk az AR-t, majd a témában megjelent átfogó tanulmányok [pl. Azuma 1997; Azuma 2001; van Krevelen&Poelman 2010; Carmigniani et al. 2011] irányvonalát követve áttekintjük mindazon eszközöket, amelyek lehetővé teszik a technológia működését elterjedését. Ennek során kitérünk az AR eszközöknek a kijelző típusa szerinti, a kijelző helyzete szerinti, a megjelenítés technológiája szerinti, a térbeli elhelyezkedést megállapító technológia szerinti és a beviteli eszközök típusa szerinti ismertetésére. A tanulmány végén bemutatunk számos, a jelenben is használt AR marketing eszközt és röviden tárgyaljuk a technológia jövőbeli felhasználási lehetőségeit.

- 28 -


2. Augmented Reality vagyis kiterjesztett valóság Van Krevelen és Poelman-nak az AR jelenlegi technológiáját, felhasználását és korlátait bemutató összegző cikkének elején a következő mondatot olvashatjuk: „Képzeljünk el egy technológiát, amelynek segítségével olyan dolgokat láthatunk, hallhatunk, sőt talán tapinthatunk, szagolhatunk, vagy ízlelhetünk, amelyet mások nem.” [van Krevelen and Poelman 2010, 1.]. Az aumented reality (AR) pont ezt teszi lehetővé. Legáltalánosabban úgy jellemezhetjük, mint olyan valós idejű megjelenítést, amely a szemünk, vagy más érzékszervünk által észlelt valóságot (reality) generált információkkal (képekkel, színekkel, hangokkal, esetleg szagokkal, stb.) egészíti ki/olvasztja össze vagy mondhatnánk, terjeszti-, bővíti ki (augment). Magát a kifejezést Thomas Caudell-nek a Boeing mérnökének tulajdonítjuk, aki 1990-ben használta azt először . A szakirodalomban a legelső meghatározást Milgram és Kishino [1994] hozta az AR-re. Ennek alapján az AR szerves részét képezi az ún. Valóság – Virtualitás vagy más néven Milgram kontinuumnak (1. ábra).

1. ábra: Valóság – Virtualitás kontinuum egyszerűsített modellje Forrás: Milgram , Kishino [1994]

A fenti ábra alapján jól látható, hogy a Milgram kontinuum egyik végén a valós környezetet, míg a másikon a teljesen virtuális környezet találjuk. A teljesen valós környezetben csak valós objektumok találhatók, amelyeket bármely szemlélő ugyanúgy érzékeli, legyen akár kartávolságra, nézze egy üvegtábla mögül, vagy akár egy kamerán keresztül. A kontinuum jobb oldala azt a környezet jelenti, amelyben kizárólag virtuális számítógép által, vagy bármilyen más módon generált objektumokat találunk. A két végpont között találjuk a Mixed Reality-nek, vagy magyarul kevert valóságnak nevezett szakaszt. Ebben a szakaszban a valós és a virtuális világ bizonyos keveredése valósul meg. A valós világhoz közelebb található augmented reality esetében a valóságra vetítünk ki plusz információkat a felhasználó számára, míg a Virtuális környezethez közelebb eső augmented virtuality, vagyis kiterjesztett virtualitás esetén olyan alapvetően virtuális környezetről beszélünk, amelybe valamilyen technológia segítségével valós tárgyakat, pl. a felhasználó kezét illeszthetjük, aki ezáltal képes rámutatni, megfogni, vagy bármilyen más módon manipulálni a virtuális környezetet [Milgram et al 1994]. Így a kiterjesztett virtualitás kategóriájába soroljuk pl. azon technológiát, amelyet a köznapi nyelvben csak virtuális valóságként (Virtual Reality) emlegetünk. A kevert valóságban egyrészt lehetőségünk van a virtuális világból származó tartalmak valós idejű megjelenítésére, ugyanúgy, mint ahogy lehetőségünk van saját magunk megjelenítésére egy virtuális világban. A kiterjesztett valóság elméleti magja a virtuális valóságokhoz képest egy kisebb mozgásterű rendszert ír le, mivel a

- 29 -


kiterjesztett valóságban a virtuális tér megfigyelőpontjai valós fizikai távolságra vannak egymástól. Az AR és a VR közötti legfőbb különbségeket Rosli és társai [2010] az alábbi táblázatban foglalták össze. 1. táblázat: Az AR és a VR közötti legfőbb különbségek Különbségek Környezet

A felhasználó nézőpontja

AR Valós és virtuális tárgyak együtt léteznek ugyanazon, valóság alapú térben, valós időben. Lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy a virtuális tárgyak mellett a valós világot lássa. Nem Az AR megoldja „mozgás betegség” problémáját, mivel a virtuális és a valós részeket az agy képes megkülönböztetni.

VR Teljes mértékben virtuális környezetben jelenik meg, amely valós világ helyett jelenik meg. A felhasználó csak a virtuális világot látja.

Kis mértékű / Nincs

Közepes mértékű / Erőteljes

Igen Az emberi agy képtelen lesz különbséget tenni virtuális és valós között, amely émelygést és fejfájást okoznak. Ezt a tünet együttest nevezik „mozgás betegségnek” A felhasználó kényelmesnek A felhasználó nem érzi magát érzi a helyzetet, mivel ő uralja biztonságban, mivel a virtuális a környezetet. környezet eltakarja a látómezőt.

Térigényes Egészségügyi

Biztonság

A virtuális világba történő beleélés foka

Saját szerkesztés (az eredeti táblázat fordítása) forrás:Rosli és társai [2010]

A kiterjesztett valóság általánosan elfogadott definícióját Azuma adta meg először 1997ben, majd 2001-ben (csak minimális változtatást hajtott végre a szövegben). E szerint a definíció szerint „az AR olyan rendszereket jelent, amelyek az alábbi három fő jellegzetességgel rendelkeznek: 1.

Valós és virtuális tárgyak keverednek valós környezetben (2001-es változat)

2.

Valós időben interaktív

3.

3D-s kiterjedésű” [Azuma 2001, 1.]

Ezek alapján nem tekinthetjük AR-nek a nem valós időben megjelenített tartalmakat (filmeket), és valós idejű, de kétdimenziós kiterjedésű kivetítéseket (pl. a híradók élő adásban a kommentátor mögött megjelenő képek, diagramok, időjárás jelentés, a sportesemények visszajátszásához adott tartalmak, stb.). Ezen definíció azért kivételes fontosságú, mert annak megalkotása előtt csak a fejre illeszthető kijelzős (Head Mounted Display – HMD) technológiát sorolták az AR alá, ami ezzel az új definícióval szélesebb körűvé vált. Emellett az AR technológia így már nem

- 30 -


korlátozódik a látás érzékszervére, valamint ez által a valós térben létező tárgynak egy virtuálissal való „felülírása” (pl. egy terület tereprendezése esetén a még meglévő domb helyén elképzelt ház, vagy más objektum kivetítése) is az AR kategóriájába került [Azuma 1997; Azuma 2001; Azuma 2004; van Krevelen&Poelman 2010]. 3. Az AR eszközrendszere Mint minden technológiára épülő rendszernek, úgy az AR-nek is szüksége van megfelelő háttér eszközökre, amelyek lehetővé teszik a működését. Az AR esetében a működéshez minimum négy eszköztípusra van szükség: (a) megjelenítő eszközre (angolul Display(s), a továbbiakban kijelző); (b) a felhasználó helyzetét meghatározó és azt követő technológiára (angolul User movement Tracking [van Krevelen&Poelman 2010], Tracking Systems, Tracking Techniques, vagy egyszerűen Tracking) (c) beviteli eszközre vagy felhasználói felületre (angolul Interface, User interface, Input device [Carmigniani et al. 2011], Interaction techniques [Zhou et al. 2008]) (d) feldolgozó eszközre vagy számítógépre (Computer, CPU, Processing unit, stb.). Mindezen eszközök részletes bemutatását már nagyon sokat megtették, csakúgy sokan írtak ezen eszközök fejlődéséről, változásairól. Jelen cikk szerzőinek természetesen nem célja, hogy ezen az eszközöket mérnöki részletességgel bemutassa (nem is lenne képes rá), azonban az eszköztár rövid áttekintése nélkülözhetetlen az AR marketing szempontú relevanciájának megértése érdekében. (a) megjelenítő eszközök Az AR a figyelmünket a közvetlen környezetünk felé fordítja, mivel annak helyeiről, tárgyairól, esetleg az abban megjelenő emberekről, stb. hordoz bizonyos kiegészítő információkat, vagy ebbe a környezetbe helyez bele valamilyen plusz tartalmat. Éppen ezért elvárható, hogy az általunk használt kijelző ne takarja el előlünk ezt a környezetet, vagyis, hogy bizonyos értelemben legyen „átlátszó” a valós világra nézve. Ez azt jelenti, hogy a virtuális információ „mögött” láthatónak kell lennie a valós világnak is. Ezt a hatást háromféle technológia felhasználásával érhetjük el. Ezek közül az első a video alapú kijelző (VST), amely az általunk tárgyalt három megjelenítési lehetőség közül a legközelebb áll a virtuális valósághoz. Ebben az esetben a szabad kilátást eltakarva, a szemet egy kamera, illetve egy video alapú kijelző helyettesíti, vagyis a megjelenített kép mögötti valóságot nem közvetlenül látjuk, hanem egy renderelt video formájában. Legegyszerűbben úgy tudjuk elképzelni, mintha egy videokamerát tartanánk a szemünk elé és annak kijelzője alapján tájékozódnánk (és azon kívül nem is látunk mást). A második lehetőség az első AR eszközként Sutherland [1968] által is használt technológia továbbfejlesztéséből fakad. Ez az ún. Optical see-through (OST) vagy magyarul átlátszó kijelző. Ebben az esetben a megjelenített plusz információ egy valóban átlátszó anyagú felületen jelenik meg. Ez legtöbbször OLED (Organikus/Szerves Fénykibocsátó Dióda) technológiát vagy átlátszó üvegről vetített képet jelent. Ez lehetőség nyújtja a legnagyobb szabadságot a felhasználó számára, ugyanis az átlátszó kijelző nem igényli, hogy a használó teljes látószögét lefedje, így olyan helyzetekben is használható amiben a video alapú technológia nem. Azonban a technológia még nem teljesen kész a széleskörű használatra, de nagyon komoly potenciállal rendelkezik.

- 31 -


A kiterjesztett tartalom harmadik lehetséges megjelenítési módja a projekciós technikákban rejlik. Ki ne emlékezne a Csillagok háborúja híres 3D-s kommunikátorára, amely valós időben jelenítette meg egy másik hasonló eszköz használóját, aki mögött annak környezetét is láttuk. Tehát ez esetben a valós világba kivetített, 3 dimenziós információról van szó. Ezt a technológiát sem tekinthetjük még tökéletesnek, de az előzőhöz hasonlóan ez is komoly potenciált hordoz magában különösen a térbeli (spatial) felhasználhatóság esetén. Jelenleg a video alapú eszközök a legelterjedtebbek, a kutatások központjában pedig főként az átlátszó kijelzős megoldások vannak. A szakirodalom jelentős része egyetért azzal, hogy a jövőt ez, vagyis az átlátszó technológia jelenti majd [pl. Carmingiani et al. 2010, Ritsos et al. 2011, stb.]. Az előzőekben áttekintettük a három az AR kijelzők szempontjából legfontosabb technológiát. Az összesítésünkben ezért az képviseli az egyik csoportosítási ismérvet, hogy az adott kijelző milyen technikát használ az AR megjelenítéséhez. Az összesítés, vagyis a különböző megjelenítési eszközök elkülönítésének másik dimenziója a kijelző elhelyezkedése a felhasználóhoz képest. Ezen ismérv tárgyalása során azt vesszük figyelembe, hogy az AR használójához képest miképpen helyezkedik el az általa használt kijelző. Kiindulópontként használjuk a Bowman és társai [2005] által kategorizált, 3 dimenziós kép megjelenítésére alkalmas (ez ugye az AR definíciójából eredendően fontos) kijelző technológiákat. Bowman és társai 8 kategóriát különbözettek meg az alapján, hogy az adott kijelző hol helyezkedik el. Ez alapján a kategóriák: • Monitorok • A felhasználót körülölelő (surround-screen) kijelzők • 3 dimenziós munkaasztal16 (workbenches) • Félgömb alakú (hemispherical) kijelző • Fejre illeszthető kijelző (Head-mounted displays vagy HMD) • Kézre illeszthető (arm-mounted) kijelző • Virtuális retina kijelző (VRD) • Autósztereoszkópikus kijelző17 (3D szemüveg nélküli 3D megjelenítés) Az AR szakirodalom ennél általában kevesebb kijelző típust különböztet meg, amelyeket alapvetően két csoportra bont: a mobil AR kijelzőkre [Azuma 1997; Azuma 2001; Höllerer et al. 1999, Höllerer&Feiner 2004; Julier et al. 2000, Baillot&Perey 2011, stb.], valamint a térben rögzített (spatial) AR (Bimber és társainak különböző munkái) kijelzőkre. Ezeken belül is megkülönböztethetünk különböző csoportokat. A legáltalánosabban használt csoportosítás alapján az alábbiakat különböztethetjük meg: •

Mobil AR o A fejen hordható eszközök • Retina kijelzők (VRD) • Fejre illeszthető kijelzők (HMD) o Kézben tartható kijelzők o Hordozható kivetítő eszközök

16

Olyan asztalok, amelyek egy vagy két HD felbontású képernyőből állnak, és amelyekhez projektorok kapcsolódnak. Leginkább VR szemüveggel használják őket, de léteznek már anélküli verziók is 17 Ennél a megjelenítésnél nincs szükség szemüvegre. Ebben az esetben egy mikrolencséket vagy takaró sávokat tartalmazó szűrőlap kerül a megjelenítő elé. Minden lencse vagy sáv átfed néhány képpontot, és különböző irányba téríti el a fényt vagy tesz láthatóvá a két szem részére más-más képpontokat. http://3dportal.hu/autosztereoszkopikus

- 32 -


•

Térben rögzített AR o Képernyő alapú VST AR o Térben rögzített optical see-through AR o Kivetítés alapú (projector-based) AR

A különböző típusoknak a szemtől való távolságát a Bimber és Raskar (2005) által készített ábra is jól szemlélteti (2. ábra).

2. ábra: Az AR kijelzőknek a felhasználóhoz viszonyított elhelyezkedése Forrás: Bimber, Raskar [2005]

Végeredményben tehát három, egymástól szignifikánsan elkülöníthető eszköztípust tudunk megnevezni, ezek: a HMD-k, a kézben tartható eszközök valamint a rögzített (Spatial) eszközök. Összefoglalójukban van Krevelen és Poelman (2010), Carmigniani és társai (2011) valamint Zhou és társai (2008) is eme három típust emelik ki és elemzik, így mi sem térnék el ettől. Az egyes típusok jellemzőit az alábbi, 2. táblázatban foglaltuk össze. 2. táblázat: A megjelenítési eszközök sajátosságai Pozíció Technológia

Fejen hordható Retinal

Átlátszó

Video

Projektív

Mobilitás Kültéri használat

+

+ +

+ + + +

+

Interakció Több felhasználó Fényerő Kontraszt Felbontás Látószög

+ + + +

+ + Növekvő Növekvő

Növekvő Korlátozott

+ + Növekvő Korlátozott

+

- 33 -

Kézben tartható Mindegyik

Rögzített (Spatial) Képernyő alapú -

Átlátszó

Projektív

-

-

+

-

-

+ +

+ + + +

Irányítható +

Korlátozott

Korlátozott

+ + Növekvő Növekvő

Korlátozott Korlátozott Korlátozott Korlátozott

+ + Korlátozott Korlátozott

Korlátozott Korlátozott + +

Korlátozott Korlátozott + +

+

A VI. KHEOPS Tudományos Konferencián, 2011. május 18-án elhangzott előadások írott verziói _________________________________________________________________________________ Full-color Valódi térhatás Dinamikus fókusz Energiatakarékosság

+ + + + Csak egyszínű és szinte kizárólag monokuláris (egy szemre illeszthető)

Előnyök

Nagyon könnyű szerkezetű, egyszerűen hordozható.

+ + Fél-ezüst tükör technológia alkalmazása, a valós környezet sokkal természetesebb Késleltetés, virtuális remegése vibrálása

a kép /

Hátrányok

A jövő lehetősége

Lehetőségek

Marketing általi használhatóság

+ + + -

Teljes vizualizációs kontroll, a valós és virtuális világ szinkronizálásá nak lehetősége A használónak egy sisakot kell a fején hordania, a valós környezetet nem a szokásos módon érzékeli, kisebb egészségügyi problémákat okozhat

Nagyon kevés és drága a megfelelő méretű projektor

A jelen kutatási iránya

Tuning, tracking

Veszélyek

+ + -

Jelenleg nincs, de, a jövőben nagy szerepe lehet (kommunikáció, reklám, kutatás, tervezés, stb.)

Késések a video streamben

Retroreflektív anyag szükséges

Sem most, sem pedig a jövőben nem várható komoly szerep

+ Hordozható, viszonylag erős CPU, kamera, gyorsulásmérő, GPS, iránytű

+ olcsó, költség hatékony, a jelenlegi alap technológiáv al is használható

Kis kijelző, a többi eszközhöz képest még viszonylag kis számítási kapacitás, internet elérés szükséges (ez sok helyen drága)

Nem támogatja a mobil rendszereket, nem hordozható

Reális a tömegpiacokon

Olcsó, kereskedelmi forgalomban kapható

+ + + A valós környezet természetes észlelése

nem támogatja a mobil rendszereket, nem hordozható

+ + + Közvetlenül a tárgyakra lehet kivetíteni

nem függ a használótól: Mindenki ugyanazt látja (ez bizonyos helyzetben előnyként értelmezhető)

Tuning, ergonomia

Korlátozott processzor memória

Nem valós átláthatóság

Vágás

Marketing szempontból már jelenleg is jelentős mértéekű.

A marketing célú felhasználás másik fontos terepe.

Van benne lehetőség (kutatás, prezentáció, tervezés, együttműkö dések)

Vágás, árnyékolás Van benne lehetőség (kutatás, prezentáció, tervezés, együttműködé sek)

Forrás: Saját szerkesztés – van Krevelen&Poelman [2010] és Carmigniani et al. [2011] fordítása alapján és azokat kiegészítve

A táblázatból leolvasható, hogy jelen pillanatban két jelentős és egy kapcsolódó terepet különböztethetünk meg, ami a marketing célú felhasználást illeti. Leginkább a hordozható eszközök – azok közül is leginkább a video alapú típusok (mobiltelefon, okostelefon, ultrahordozható számítógép, notebook) – valamint a rögzített video alapú kijelzők (számítógépek, eladáshelyi reklámok, értékesítés ösztönzők) a jellemzőek. Ezért jelen cikkben is ezen megoldások megismertetésére fókuszálunk. A kapcsolódó területet a különböző fix helyzetű kijelzők (pl. 3D-s tervezőasztalok) termékfejlesztési célú felhasználása jelenti. (b) a felhasználó helyzetét meghatározó és követő technológia Hogy egy AR rendszer bármilyen virtuális objektumot képes legyen egy valós környezetben megjeleníteni, ahhoz a rendszernek fel kell tudnia ismerni a környezetet, majd képesnek kell lennie a felhasználót elhelyezni az adott környezetben. Ugyanis csak a környezet és a felhasználó egymáshoz viszonyított helyzetének ismeretében lehet megfelelő kiterjesztést létrehozni. A felhasználó helyzetének ismerete után a rendszernek a felhasználó (relatív) mozgásával is tisztában kell lennie, mégpedig lehetőség szerint egy 6 szabadságfokkal rendelkező (6DOF) rendszerben. A 6 szabadságfok azt jelenti, hogy a három térbeli kiterjedés mellett, az irány megállapításához további három paraméterre, a fel-le billenés (picth), a jobbra-balra forgás (yaw), és az oldalra gurulás (roll) szögeivel is tisztában kell lennie. Vagyis az AR helyes működéséhez szükség van a valós környezet valamilyen modelljére, és a benne elhelyezkedő szemlélő pontos helyzetének meghatározására. A használó helyzetének megállapítására több lehetőség is a rendelkezésünkre áll, azonban nem minden - 34 -


tracking (a felhasználó helyzetének meghatározására használt angol nyelvű terminus) technika használható minden környezetben. Emiatt már az AR alkalmazás megalkotásakor komoly figyelmet kell fordítani annak meghatározására, hogy azt milyen környezeti viszonyok között akarják használni, tehát ennek ismeretében milyen tracking megoldásokat érdemes használni az adott alkalmazás esetében. A virtuális valósággal ellentétben – amit általában egy kisebb, zárt térben használnak – az AR számára pontosabb, nagyobb területet átölelő, magasabb sávszélességgel bíró és nagyobb beviteli varianciájú megoldásokra van szükség [Azuma 1997]. Általánosságban elmondható, hogy a beltéri helyzetfelismerés egyszerűbb, mint a kültéri, ugyanis egyrészt a használt eszközöknek nem kell teljesen mobilnak lenniük, valamint mivel így nem kell megküzdeni a rázkódásból és a környezeti hatásokból származó problémákkal. A belső környezetet egyszerűbb modellezni és előkészíteni, ráadásul a környezeti tényezők is jobban befolyásolhatóak [Van Krevelen&Poelman 2010]. A felhasználó helyzetének megállapítására jelenleg felhasználható technológiákat Di Verdi és Höllerer [2007], valamint az ő kutatásukat és megállapításaikat kiegészítő Papagiannakis és társai [2008] vizsgálták, majd az ő eredményeiket Carmigniani és társai [2011] foglalták össze. Mi itt egy az utóbbi cikkre épülő nem teljes körű, csak a jelen cikk számára fontos technológiák specifikációit bemutató táblázatot mutatunk be (3. táblázat), azonban felsorolásunkban megemlítjük a többi technológiát is. A két szerző esetében előforduló helymeghatározó (tracking) megoldások: Mechanikus (mechanical), Mágneses (magnetic), Ultrahangos (ultrasound), Inerciális (inertial), Lépésszámláló (Pedometer – [Di Verdi&Höllerer 2007] / Gyorsulásmérő (Accelerometer – [Papagiannakis et al. 2008[), Optikai, amelyen belül megkülönböztethetünk Markeres és Marker nélküli, valamint Outside-in (olyan környezet, ahol a meghatározó eszköz a megfigyelt területen kívül helyezkedik el pl. a felhasználó, akit egy külső kamera vesz) és Inside-out (a szenzor a területen belül helyezkedik el pl. VST HMD) [Papagiannakis et al. 2008], Fényjelzők (beacon), Hibrid (hybrid), GPS, WiFi, aktív (beépített energiaforrással rendelkező) és passzív (nincs beépített energiaforrás) RFID 18 (Radio Frequency IDentification), UWB (Ultra Wide Band) vagyis Ultra-szélessávú vezeték nélküli kommunikációs rendszer. A táblázat kategóriáinak jelentései: Hatótávolság: Azon terület nagysága, amelyen belül az adott technológia érzékel. Felállási idő: a műszerek beállításához szükséges idő. Precízió: az egyes kimeneti pozíciók mérési tartománya (lépésmérték) Idő: mennyi idő elteltével kapunk használható adatokat. Környezet: A technológia beltéri (I) vagy kültéri (O) helyzet meghatározásra alkalmas. 3. Táblázat: A felhasználó helyzetét meghatározó technológiák specifikációi

Technológia

Lépésszámláló /Gyorsulásmérő

Hatótávolság (méter)

~1000

Rendszer felállási ideje (óra) 0

Precizitás (mm)

100

18

Idő (másodperc)

Környezet (beltéri vagy kültéri) I/O

1000

I/O

automatikus azonosításhoz és adatközléshez használt technológia, melynek lényege adatok tárolása és továbbítása RFID címkék és eszközök segítségével. Az RFID címke egy apró tárgy, amely rögzíthető, vagy beépíthető az azonosítani kívánt objektumba. Az objektum lehet tárgy, például egy árucikk, vagy alkatrész, illetve élőlény, így akár ember is. (forrás: wikipedia)

- 35 -


Optikai: markeres

~10

1

10

∞

I/O

Optikai: marker nélküli

~50

0-1

10

∞

I/O

Optikai: Outside-in

~10

10

10

∞

I

Optikai: Insideout

~50

0-1

10

∞

I/O

Hibrid

~50

10

1

∞

I/O

GPS

∞

0

1000-5000

∞

O

WiFi

~20 – 250

10

1000

∞

I/O

Saját szerkesztés (az eredeti táblázat fordítása és bizonyos adatok kiemelése) forrás:Carmigniani és társai [2011]

A táblázatban tehát a rögzített és kézben hordozható kijelzők esetében leggyakrabban használt technológiákat foglaltuk össze. Ezek közül is az Optikai valamint a GPS technológiát tekinthetjük kiindulópontnak. A GPS technológia egyértelműen legnagyobb hátránya, hogy csak kültéren alkalmazható. A táblázaton kívül fontos, hogy foglalkozzunk még egy kérdéssel, mégpedig a markeres marker nélküli technológiák közötti alapvető különbségekkel (ennek a későbbiek során lesz komoly jelentősége). Markeres és marker nélküli technológia A markeres technológia nem jelent mást, mint hogy a kamera látószögében megjelenik egy speciális képrészlet, egy úgynevezett marker. A markeres technológiát sokan, sokféleképpen kutatták [Neumann&Cho 1996; Kato&Billinghurst 1999; Zhang et al. 2002; Wagner&Schmalsteig 2003; Fiala 2004, stb.], de mára. A marker formájánál és alakjánál fogva kitűnik a környezetéből, így a számítógép számára egyszerű azt elkülöníteni, megismerni és megtalálni. A megoldás lényege, hogy mivel a marker elhelyezkedése és iránya könnyen meghatározható a kamerához képest, ezért arra bármilyen modell ráhelyezhető. A képernyőn megjelenő modell ezután ugyanott helyezkedik el és ugyanarra néz, mint a marker, aminek a helyén megjelenítjük. A markeres esetben egy speciális képrészletet (markert) keresünk a képen, amely adott tulajdonságokkal rendelkezik. A marker legtöbbször egy fehér alapon található fekete négyzet, ami egyrészt nagy kontrasztot biztosít, másrészt a színeknél fogva szinte biztosan kitűnik a környezetéből. A fekete négyzetnek egy bizonyos méretű szegélye, amelyen belül egy egyedi, többnyire tetszőleges, de sokszor mégis egyszerű, fekete-fehér képrészletet találunk. A marker helyének sikeres felismerése és a pozíció meghatározása után az alkalmazások valamilyen információ tartalmat (legyen az egy video, 3D-s animáció, szöveges vagy képi tartalom, stb.) jelenít meg a megtalált helyen a megfelelő irány figyelembevételével. Az idő előrehaladtával egyre gyakoribbá válnak a nem „hagyományos” színes, különböző formájú markerek. Ez különösen fontos abból a szempontból, hogy maga a marker is lehet reklámhordozó (pl. brossura, szórólap, termékkatalógus, stb.), így a későbbiek során, amikor már esetleg több ilyen típusú reklámot kapunk, mi magunk is különbséget tudunk tenni a markerek között (vagyis emlékszünk, hogy melyik marker mit jelenített meg).

- 36 -


3. ábra: Különböző markerek az egyes szoftverek esetében forrás: Fiala [2004]

A marker nélküli technológia kutatása újabb keletű [Simon et al. 2000; Genc et al. 2002; Comport et al. 2003; Beier et al. 2003] és leginkább az olyan, a felhasználói felületek és interakció alfejezetben felsorolt technológiák teszik lehetővé, mint a mozgás felismerés [Lee&Höllerer 2007a; Lee & Höllerer 2007b], arc felismerés [Lee & Lee 2010] a szemkövetés (eye-tracking vagy gaze tracking) [Duchowski et al. 2000], stb. Ebben az esetben néha csak arról van szó [pl. Lee & Höllerer 2007a], hogy a markert valamilyen másik, olyan markerrel helyettesítjük, amit nem tekintünk valódi markernek. Ez a marker lehet egy arc, egy kéz, más testrész, egy tárgy, egy épület, vagy szinte bármi. A leggyakrabban a mobiltelefonos alkalmazásokban használják, de egyre elterjedtebb más területeken is. Előnye, hogy nem kell a markerek kinyomtatásával bajlódni. (c) beviteli eszköz vagy felhasználói felület Az AR esetében, a megváltozott szemléletmód és technológia miatt új típusú felhasználói megközelítésre van szükség. A hagyományosnak mondható WIMP (Windows, Icons, Menus and Pointing vagyis ablakok, ikonok, menük és kijelölés) nem használható túl jól az AR rendszerekben, mivel ahogy azt korábban is bemutattuk a térbeli interakciókhoz mind a 6 szabadságfokra szükség van, így az olyan hagyományos beviteli eszközök, mint az egér és a billentyűzet csökkenti az AR élményt. A megfelelő AR interfész esetében is igaz, hogy annak segítségével képesnek kell lennünk az AR objektum kijelölésére, mozgatására, forgatására, mozgási irány megadására és esetlegesen szöveg bevitelre. A felhasználó felületekkel jelen cikk nem kíván túl sokat foglalkozni, mivel annak jelentősége a marketing célú felhasználás szempontjából viszonylag alacsony. A mi szempontunkból annak van jelentősége, hogy olyan felhasználási módok álljanak a rendelkezésünkre, amelyek nem csökkentik a technológia, ezáltal az esetleges marketing kampány élvezeti értékét, nem teszik túl bonyolulttá, átláthatatlanná annak használatát. A szakirodalmakban a leggyakrabban említett beviteli eszközök: 1. 2. 3. 4. 5.

Érintő felületű és 3D-s kijelölés (pl. okostelefonok) Haptic19 technológia és mozgás felismerés (pl. VR kesztyű) Vizuális felhasználó felület és mozgás felismerés (pl. Xbox kinect) Szemkövetés Hang alapú irányítás és beszéd felismerés

19

olyan funkcióra utal érintő képernyős eszközöknél, mely a képernyő megérintésekor valamilyen fizikai visszajelzéssel is szolgál, mely a valós gombok érzetét kelti a felhasználóban (forrás: www.itszotar.hu)

- 37 -


6. Szövegbevitel 7. Hibrid megoldások Esetünkben a fent felsorolt beviteli típusok közül az első négy lesz fontos, ugyanis ezek a technológiák azok, amelyeket már most is használunk, valamint a jövőben is ezek mentén képzelhetőek el leginkább a marketing célú felhasználói felületek. 4. Példák a marketing világából Mielőtt a rátérnénk a marketing célú felhasználás leírására, meg kell említenünk, hogy a technológiát ezen kívül még rendkívül széles körűen lehet alkalmazni. Talán a leghasznosabb felhasználási módjai az orvosi alkalmazás [pl. Dubois et al. 1999; Fischer et al. 2004; Chang et al. 2005; Hansen et al. 2009; Liao et al. 2010], az oktatás segítése [Shelton&Hedley 2002; Wagner&Barakonyi 2003; Blum 2009; Rosli et al. 2010]. De ezen felül használhatjuk és használják is navigációs eszközök megalkotására [Höllerer et al. 1999; Reitmayr&Schmelsteig 2004; Nartz et al. 2006], termékfejlesztésre, tervezési munkálatokra [Rekimoto 1996; Mackay 1998], karbantartási és szerelési munkálatok asszisztálására [Tang et al. 2003; Zauner et al. 2003], használják a szórakoztatóiparban, de főleg a játékiparban [Thomas et al. 2000; Oda et al. 2008; Tan&Soh 2010; Lee&Lee 2010], és nagyon kecsegtető előnyei vannak az üzleti célú kommunikáció, valamint az együttműködések terén [Kato&Billinghurst 1999; Szalavári&Gervautz 1998; Billinghurst&Kato 2002]. A marketing területén jelenleg talán leggyakoribb felhasználási mód, az otthonról (vagy hordozható számítógépről) elérhető rögzített kijelzős reklámok. Ennek egyszerűbb változata a markeres megoldás. Ebben a helyzetben a reklámozó egy adott markert tesz valamilyen módon elérhetővé (megjelenteti egy újságban, szórólapon, honlapon ahonnan később kinyomtathatjuk, termékcsomagoláson, mozi- vagy belépőjegyen, stb.). Ebben az esetben optikai helyzet meghatározó és követő eszközöket és mozgásfelismeréssel kevert vizuális felhasználói felülettel találkozunk. Ennek a megjelenítéséhez rendelkeznünk kell egy web kamerával (de természetesen egy ennél jobb minőségű, a számítógéphez kapcsolat kamera jobb megoldás). A legtöbb esetben az AR tartalom megjelenítéséhez el kell látogatunk egy adott honlapra, vagy microsite-ra, ugyanis az AR tartalom megjelenítéséhez természetesen egy megfelelő szoftverre is szükség van. Viszont mivel elképzelhető, sőt valószínű, hogy a különböző cégek különböző gyártókkal működnek együtt az AR tartalom megalkotásánál, így két megoldás lehetséges: vagy minden egyes esetben telepítettjük a felhasználóval a szoftvert, ami nem túl jó ötlet, hiszen amúgy is kétséges, hogy egyáltalán fel tudtuk-e kelteni az érdeklődését, vagy pedig a saját web serverünkön futtatjuk azt, létrehozva az előbb leírt oldalt. Miután fellépünk az oldalra a rendelkezésünkre álló markert a kamera felé irányítva megjelenik a tartalom a számítógépünk kijelzőjén. Ez után már igen változatos az, hogy miképpen léphetünk interakcióba az adott tartalommal. Az egyik megoldás, hogy a mozgatáson, forgatáson kívül nem áll rendelkezésünkre egyéb opció. Erre volt pl. képes az egyik első magyar AR kampány, a Samsung Galaxy S kampánya is, amelyben a kinyomtatott markert a kezünkben tartva tudtuk forgatni, ezáltal (szinte) minden irányból megnézve nézni az adott terméket (kivéve ugye alul nézetből). A másik lehetőség, hogy magának a markernek a mozgatása, vagy bizonyos irányba állítása változtat az előre megadott animáción. Erre példa a Toyota iQ vagy a Nissan Cube brossurája, amelyek közül a Toyota esetében a marker mozgatásával ellentétes irányba dől, mozog az autó, míg a Nissan Cube markerét megdöntve kinyithatjuk az oldalsó, míg egy másik irányba döntve a hátsó ajtaját.

- 38 -


Bizonyos esetekben a marker egyes elemeinek letakarásával lehetőségünk nyílhat változtatni az animáción, vagy különböző akciókat végrehajtatni az animációval. Erre példa a Mercedes Benz HK 2008 példája, amely esetben egy adott lapon nem egy, hanem egyszerre 5 marker áll a rendelkezésünkre. Amikor az egyik kis markert eltakarjuk, akkor arra az lesz a számítógép reakciója, hogy az előzőhöz képest megváltozott animációt játszik le. A következő lehetőség, hogy a markerrel generált tartalmat a rendelkezésünkre álló pozícionálási eszközökkel, vagyis az egérrel és a billentyűzettel irányítjuk, változtatjuk. Erre példa a Tissot cég azon programja, amelyjel „felpróbálhatjuk” a cég által gyártott órákat. Ehhez nem kell mást tennünk, mint beszerezni (vagy kinyomtatni) egyet a karóra alakú markerekből, amelyeket a kezünk köré fonva a képernyőn máris élethű nagyságban jelenik meg a kiválasztott óra a kezünkön. Ezután az egeret, vagy a számítógép billentyűzetét használva válthatunk típust, illetve a kurzort a megfelelő helyre mozgatva megjeleníthetjük az óra által nyújtott egyéb szolgáltatásokat, valamint az órával kapcsolatos információkat. De itt említhetjük meg a díjjal is kitűntetett BMW Z4-es reklámanyagot, amelyben a marker által megjelenített autót egyrészt a billentyűzettel irányíthatunk is, másrészt a kiválasztott színekben „rajzot” is készít a hátsó kerekekkel. Talán ez volt az első olyan alkalmazás, amelyben AR eszközökkel kötötték össze a reklámot és a játékot. A markeres technológiával való interakció egyik leglátványosabb formáját a Zugara cég fejlesztette ki. A Zugara általunk választott két alkalmazása közül az elsőben egy virtuális próbafülkét kell magunk elé képzelni. A Fashionista nevű alkalmazásban a kamerába mutatott marker helyén egy ruha jelenik meg (természetesen a szoftvert megvásárló online áruház kínálatából). Ezután a mozgás érzékelő technológia segítségével az ember a saját testét használhatja fel az irányításra. A képernyőn ugyanis kis ikonok jelennek meg. Amikor a kezünket az egyik ikon térbeli helyére rakjuk, azt a számítógép érzékeli. A különböző ikonok kitakarásával válthatunk ruha nagyságot, színt, formát, vagy magát a ruhát. Ez a technológia azért is fontos, mert így nem kell minden egyes ruha kiválasztásánál újra és újra visszamenni a számítógéphez. A program arra is lehetőséget ad, hogy lefényképezzük saját magunkat a „ruhában” és azt megosszuk a barátainkkal. A Zugara által fejlesztett másik alkalmazás egy a Nestlé Juicy Juice italához kifejlesztett játéka. A játékban az előzőhöz hasonló módon kell irányítanunk, azonban egy komoly különbséget találunk az előzőhöz képest, mégpedig azt, hogy jelen esetben nincs szükségünk markerre, ugyanis ez egy marker nélküli technológiára épített játék. Ebben az esetben a webkamera által mutatott kép fix, vagyis minden esetben egy adott felhasználói felületet látunk, amelybe „elhelyezzük” saját magunkat. A számítógép és a kamera együttesen ezután felismerik az általunk letakart területet (pixeleket) és így leszünk képesek irányítani a játékot. A Zugara alkalmazásában több játékot is játszhatunk, így egyik játékban a régi kvarc játékokhoz hasonlóan, az égből lepotyogó gyümölcsöket kell elkapnunk. Talán mondani sem kell, hogy játék közben le is fotózhatjuk magunkat, amit azután egyetlen gombnyomással megoszthatunk a barátainkkal valamelyik közösségi oldalon. A Zugara játékaihoz nagyon hasonló elven működik a Camspace.com cég által kifejlesztett technológia, amelyet szintén felhasználhatunk marketing célú játékok készítésére. Ebben az esetben is egy számítógépre, egy webkamerára, valamint egy a játékokban használható, általunk választott irányító eszközre van szükség (a fejlesztők a bemutatóban egy egyszerű táblaíró filcet használnak). Az előzőhöz képest annyival bonyolultabb a helyzet, hogy a camspace programját telepítenünk kell a számítógépünkre, ám cserébe sok, azonnal játszható ingyenes játékot kapunk. A játékok elkezdése előtt megjelenik egy négyzet a képernyőn és arra kér minket a szoftver, hogy rejtsük el az irányító eszközt. Majd ez után arra, hogy mutassuk meg azt. Ahogy az látszik, itt is ugyanaz a lényeg, mint az egyszerű markeres megoldásoknál, hogy a számítógép egy olyan elemet keres a környezetben, ami korábban nem

- 39 -


volt ott, így azután meg tudja azt különböztetni a többi elemtől. A tollat azt követően irányító eszközként használva játszhatunk block-out típusú fal-, vagy buborékütögetős játékot, de természetesen a felhasználási lehetőségek szinte végtelenek. A Camspace további előnye, hogy nem csak AR alkalmazások irányítását teszi lehetővé. A marker nélküli technológia következő felhasználási lehetőségét az arc felismerés teszi lehetővé. Az emberi arc ugyanis annak sajátosságai miatt viszonylag könnyen elkülöníthatő a környezet más elemeitől. Ebben az esetben is megkülönböztethetünk interakció mentes és interaktív alkalmazásokat egymástól. Interakció nélküli alkalmazásként említhetjük a Transformers második filmjéhez (a Total Immersion által) készített microsite-ot, a www.weareautobots.com-ot, amelyen az arcfelismerő rendszer a filmből ismert robot arcot helyezi a kamerába belenéző ember fejére. Az alkalmazás ezen felül nem is tesz semmit. Viszont ez az egyszerű program is elég jó ahhoz, hogy felhívja a film iránt egyébként is érdeklődő , valamint az ezt viccesnek találók számára vonzóbbá teheti a filmet. A youtube-on nézelődve több feltöltést is találunk ezzel kapcsolatosan összesen több mint 500 000 letöltéssel. Ennél egy szinttel interaktívabb ugyanezen cég egy másik filmhez, a Vasember 2-höz készített AR reklámja (www.iamironman2.com.uk). Ebben a változatban is az arcfelismerő szoftver segítségével történik meg az azonosítás, majd itt is lehetőségünk van a film főszereplőjének bőrébe bújni. Az előzőnél azonban nagyobb az interaktivitás lehetősége, ugyanis itt az egér, vagy a mozgás érzékelő segítségével lehetőségünk van különböző maszkok közül választani, de azt is megnézhetjük, hogy milyen lenne, ha mi kerülnénk a sisak belsejébe. Szintén az arc felismerésére alapoz a HanulNeotech nevű cég, azonban a célja nem a reklám, hanem a szolgáltatás nyújtása. Ebben az esetben ugyanis lehetőségünk van különböző haj stílusok közül választani, majd azokat kinyomtatni. Az előző alkalmazással el is érkeztünk a másik komoly rendelkezésünkre álló lehetőséghez, a bolton belüli (vagy esetleg azon kívüli), az eladást megkönnyítő vagy szintén kommunikációs célból történő alkalmazásokhoz. A webes megoldásként bemutatott Tissot óra felpróbálás nem az interneten valósult meg először, hanem a londoni Oxford Street-en lévő Tissot márkabolt előtt. A technológia alapja ugyanaz, mint az otthon használatos technológia esetében. A különbség, hogy ebben az esetben nem mi nyomtatjuk ki a markert, hanem egy, a helyszínen tartózkodó hostess nyújtja át azt. Innentől kezdve a két verzió megegyezik egymással. Az utcai felület ugyanúgy interaktív, mint a számítógépes, csak itt nem az egérrel és a billentyűzettel hozzuk létre az interakciót, hanem az érintő képernyős display-jel. Az utcai és bolti markeres alkalmazások között olyat is találunk persze, amely nem, vagy csak minimális interakciót tesz lehetővé. Erre említhetjük példaként a lassan már klasszikussá váló LEGO Box-ot, amelyet egyre több játék áruházban helyeznek el. Az alkalmazás lényege, hogy a általunk választott játék dobozát a kioszk felismeri és az AR technológia segítségével a velünk szemben felállított monitoron megjelenik a kiválasztott játék virtuális, összeállított képe, ezáltal megkönnyítve az ajándék kiválasztását. Természetesen a nem otthoni felhasználásnak is létezik marker mentes módja. Jó példa erre a Forever 21 nevű online áruház által a New York-i Times Squere-en elhelyezett interaktív óriásplakátja, amelynek lényege, hogy az utcán bámészkodókat a plakáton megjelenő fiatal hölgyek (amelyek kb. 10-szer nagyobbak az embereknél) pl. lefotózzák, majd megmutatják a róluk készült polaroid fotókat, emellett néhány bámészkodót egyszerűen felkapnak és eltűntetnek (természetesen ez egy előre animált tartalom). Ugyancsak találkozhatunk a nem markeres technológia interaktív módjaival is. Az Ogilvy & Mather valamint a Grand Visual közös projektjében Britannia szerte helyeztek el interaktív AR képernyőket. Az alkalmazás lényege, hogy a különböző bevásárló központok járókelői a

- 40 -


képernyő elé állva, majd a kezüket a megfelelő helyre téve (ez által lesz ugye tulajdonképpen marker az emberi kézből) megjelenik abban a virtuális 7 személyes Ford C-Max (mégpedig úgy, hogy a semmiből, alkatrészenként illeszkedik össze, ami elég látványos). Ezt követően a mozgás érzékelő technológia segítségével léphetünk interakcióba a kezünkben tartott járművel. Lehetőségünk van megnézni a parkolási asszisztenciát működés közben, változtathatjuk az autó színét, kinyithatjuk a hátsó és oldalsó ajtókat, sőt lehetőségünk van az autót az egyik kezükről a másikra dobálni (ami különösen a fiatalok körében örvendett nagy népszerűségnek) és mindezt a testünk mozgatásával. A mozgás felismerés mellett a kültéri alkalmazások között is megtaláljuk az arcfelismerő szoftverek használatát. A 2010-es vancouveri téli olimpián a városban több helyen is elhelyeztek interaktív AR képernyőket, amelyeket a Yahoo támogatott (Yahoo Fancouver néven). A képernyőt három részre osztották, amelyet három különböző témájú tartalom jelent meg. A témák között úgy válthatunk, ha az egyik osztásból a másik felé mozgunk. Az élmény azzal egészül ki, hogy az egyes témák megjelenítése mellett más és más fejfedőt kap a képernyővel szembe néző felhasználó. Így pl. az időjárást előrejelző oldalra állva egy fejre illesztett esernyő jelzi (a kivetített információ és eső mellett), ha másnap eső várható, téli sapka jelzi a várható hideget, fülvédő a szelet, stb. (napos idő esetén egy sárga yahoo feliratú sapka és különös színű napszemüveg), míg a friss híreket megjelenítő ablakban egy a régi filmek újságíróira emlékeztető cetlivel ellátott kalap jár a bámészkodónak. Végül az éremtáblázatnál a különböző nemzetek zászlóival díszített sapka kerül a fejekre. A másik terület, amelyjel foglalkoznunk kell, és amely eddig is sokat segített az AR terjedésében, a mobiltelefonos alkalmazás. Az okostelefonok megjelenésével ugyanis egyrészt általánossá váltak a minimum 3Mpixeles kamerák, a jó felbontású és teljes színskálát (full-color) biztosító, legtöbbször érintő képernyős megoldások, másrészt megugrott a rendelkezésre álló számítási kapacitás. A mai okostelefonok egy jó részében már 1GHz-es CPU-t találunk, ráadásul a Samsungnál jövőre várhatóan megjelennek a kétmagos 2GHz-es okostelefon processzorok (sőt a Sony Ericsonnál koncepcióként már létre is hoztak azt). Az AR két felhasználási módja közötti legnagyobb különbség (a mobilitáson kívül persze), hogy amíg a számítógép esetében a kamera legtöbbször a használó felé fordul, vagyis felhasználó központú, addig a mobiltelefon kamerája a felhasználóval ellentétes irányba néz, azaz a környezet van a központban (bár sok esetben itt is megtaláljuk a felhasználó felé fordított, de sokszor kisebb felbontású kamerát is). Ezen változásoknak köszönhetően már a mobiltelefonok is képesek az AR tartalom megjelenítésére. Végignézve a rendelkezésre álló AR alkalmazásokon azt láthatjuk, hogy léteznek az előzőekben felsorolt a kamerát és a kijelzőt használó markeres és nem markeres megoldások, amelyek működési elve megegyezik a rögzített kijelzős változatok működési elvével. Itt is találkozhatunk interakció mentes, és azt lehetővé tévő megoldásokkal. Az interakció mentes megoldásra jó példa, a már több újság és magazin által is használt megoldás, amikor a mobiltelefonunk segítségével videó tartalmakat jeleníthetünk meg az újságban megjelenő markerre, vagy fényképre történő fókuszálással. Ilyen volt a világ első mobil telefonra készült AR reklámja, amelyben egy újságban elhelyezett markerre irányítva a telefont (és persze a megfelelő alkalmazást előtte az adott honlapról letöltve) különböző virtuális állatokat (zebrát, elefántot, vízilovat, tigris) jelenít meg a telefon. Interaktív tartalmakat leginkább úgy tudunk létrehozni, ha rendelkezünk közvetlen internet hozzáféréssel és az AR tartalom megjelenítésével egyidejűleg csatlakozunk a készítő, vagy a reklámozó honlapjára és ezáltal tudunk változtatni a látott információn. A másik lehetőség, hogy arra kérjük a felhasználót, hogy töltsön le egy adott szoftvert, ami tartalma az interaktív lehetőségeket. Ennek előnye, hogy csak egy adott ideig van szükség az internet kapcsolatra, az interakció sebessége ezáltal nem a kapcsolat sebességének függvénye lehet. Hátránya,

- 41 -


hogy az ember nem szívesen telepít olyan alkalmazást a telefonjára, amit nem ismer, ráadásul ezáltal mi várunk el erőfeszítést annak érdekében, hogy reklámozzunk (csakúgy, mint a kinyomtatható markerek esetében). A mobil AR területén azonban nem a video alapú, hanem a POI (Point of Interest) nevű jelenségre épülő alkalmazások hozták meg a sikert. Itt olyan alkalmazásokat kell megemlítenünk, mint a Layar, a Wikitue, a Google goggles, stb. Ezen alkalmazások a a felhasználó geolokációs helyzetéből indulnak ki. Közös ismertetőjük, hogy a felhasználó helyzetének meghatározásához hibrid megoldást használ (általában GPS + kamera képe, de akár a környező WiFi hálózatokat is használhatja). A felhasználási lehetőségek igen sokrétűek. Segíthetnek valamilyen helyszín, ismert úticél, a legközelebbi földalatti, a legközelebbi olyan kocsma, ahol egy adott sör típust szolgálnak fel, a legközelebbi bank, étterem, szálloda, kórház, eladó ingatlan stb. megtalálásában. Ezen felül az internetre kapcsolódva, a képfelismerő rendszer segítségével információt tölthetünk le szinte bármiről, ami a kamera látószögében van, vagy amit lefényképeztünk. A leírtak alapján nem igazán szorul magyarázatra, hogy egy adott cégnek vagy vállalkozásnak miért is éri meg csatlakozni egy ilyen adatbázishoz. Jelenleg több száz ezen alapuló alkalmazást találunk a különböző operációs rendszerű telefonokra és a lehetőségeknek még bőven nem értünk a végére. 5. Összefoglalás Cikkünkben a kiterjesztett valósággal, mint a marketing számára is rendkívül érdekes és kecsegtető technológiával foglalkoztunk. Bemutattuk az augmented reality fogalmi rendszerét, megismertettük az olvasót annak alapvető technológiai eszközeivel. Végül bemutattunk néhányat az elmúlt évek különböző platformokra és különböző módszerekkel készült AR marketing kampányaiból. Ahogy az észrevehető volt írásunk második felében komoly figyelmet fordítottunk az egyes kampányok interaktivitására. Ennek oka, hogy az AR jövőjét mindenképpen az interaktív tartalmak előállításában látjuk, mivel az idő előrehaladtával és a technológia ismertebbé válásával egy egyszerű animáció (még ha rendkívül vicces is) önmagában nem lesz elegendő arra, hogy felkeltse a figyelmet. A lényeget mi, az interaktivitásban méghozzá az aktív interakcióban látjuk jelenleg. Az interaktivitáson kívül is rendkívül sok kérdést – mind technológiai mind marketing szempontú – tehetünk fel az AR-vel kapcsolatosan, amelyek miatt érdemes ezzel a jelenleg még viszonylag új, de rendkívül gyorsan fejlődő területtel mélyrehatóbban is foglalkozni. Irodalomjegyzék 1. Azuma, R. [1997]: “A Survey of Augmented Reality”. Presence: Teleoperators and Virtual Environments, v .6, n.4, August, p. 355-385. 2. Azuma, R. et al. [1999]: „The Challenge of Making Augmented Reality Work Outdoors” In Mixed Reality: Merging Real and Virtual Worlds. Yuichi Ohta and Hideyuki Tamura [ed.], Springer-Verlag, 1999. Chp 21 pp. 379-390. ISBN 3-540-65623-5. 3. Azuma, R. et al. [2001]: „Recent Advances in Augmented Reality”, IEEE Computer Graphics and Applications, v .21, n.6, [2001] p. 34-47 4. Baillot Y – Perey C. [2011]: “AR Eyewear and mobile devices: the challenges ahead” - A position paper for the International AR Standards Meeting February 17-19, 2011 5. Bányai Edit – Novák Péter [szerk.] [2011]: Online üzlet és marketing. Akadémiai Kiadó, Budapest.2011 6. Beier D., Billert R., Brüderlin B, Stichling D., Kleinjohan B. [2003]: „Marker-less Vision Based Tracking for Mobile Augmented Reality”, Proceedings of the Second IEEE and

- 42 -


ACM International Symposium on Mixed and Augmented Reality [ISMAR ’03] 0-76952006-5/03 © 2003 IEEE 7. Billinghurst M, Kato H. [2002]: „Collaborative Augmented Reality”, In CACM, 45[7], pp. 64-70, 2002. 8. Bimber O., Raskar R. [2005]: Spatial augmented reality: Merging real and virtual worlds. A K Peters LTD, 2005. 9. Blum T., Heining S.M., Kutter O., Navab N. [2009]: „Advanced training methods using an Augmented Reality ultrasound simulator”, Proc: 2009 8th IEEE International Symposium on Mixed and Augmented Reality, Orlando, FL, USA Oct 19-Oct 22 10. Bowman, D.A. et. al [2005], 3D User Interfaces: Theory and Practice. Second Edition. Addison-Wesley, Boston 11. Carmigniani J., Furht B., Anisetti M., Ceravolo P., Damiani E., Ivkovic M. [2011]: „Augmented reality technologies, systems and applications”, Multimed Tools Appl [2011] 51:341–377 DOI 10.1007/s11042-010-0660-6 12. Chang W.M., Horowitz M.B., Stetten G.D. [2005]: „Intuitive intraoperative ultrasound guidance using the Sonic Flashlight: a novel ultrasound display system”. Neurosurgery 2005;56:434–437 13. Comport A., Marchand É., Chaumette F. [2003]: „A real-time tracker for markerless augmented reality” ACM/IEEE Int. Symp. on Mixed and Augmented Reality, ISMAR’03, pp. 36-45, Tokyo, Japan, October 2003. 14. DiVerdi S, Höllerer T [2007]: „GroundCam: A Tracking Modality for Mobile Mixed Reality”. Virtual Reality Conference, 2007. VR ‘07. IEEE, vol., no., pp.75–82, 10–14 March 15. Dubois, E., Nigay, L., Troccaz, J., Chavanon, O., Carrat, L. [1999]: „Classification Space for Augmented Surgery, an Augmented Reality Case Study”. In Conference Proceedings of Interact'99, Sasse A. & Johnson C. Eds, IFIP IOS Press Publ., [1999], p. 353-359. 16. Duchowski A., Shivashankaraiah V, Rawls T., Gramopadhye A.K., Melloy B.J., Kanki B. [2000]: „Binocular eye tracking in virtual reality for inspection training.” In:Proceedings of the Eye Tracking Research & Applications Symposium, Palm Beach Gardens, FL, November 6–8, 89–96. 17. Fischer J., Neff M., Freudenstein D., and Bartz D. [2004]: „Medical Augmented Reality based on Commercial Image Guided Surgery”. In Eurographics Symposium on Virtual Environments [EGVE], June 2004. 18. Genc Y., Riedel S., Souvannavong F., Akinlar C., Navab N. [2002]: „Marker-less Tracking for AR: A Learning-Based Approach”, In Proc. IEEE and ACM International Symposium on Mixed and Augmented Reality [ISMAR’02], Darmstadt, Germany, September 2002. 19. Hansen C., Wieferich J., Ritter F., Rieder C., Peitgen H-O. [2009]: „Illustrative visualization of 3D planning models for augmented reality in liver surgery”, Int J of CARS [2010] 5:133–141 DOI 10.1007/s11548-009-0365-3 20. Fiala M. [2004]: ARTag Revision 1. - A Fiducial Marker System Using Digital Techniques. NRC/ERB-1117. November 24, 2004. 46 Pages. NRC 47419 21. Höllerer T., Feiner S., Terauchi T., Rashid G.and Hallaway D. [1999]: „Exploring MARS: developing indoor and outdoor user interfaces to a mobile augmented reality system” Computers and Graphics, 23:6, 779-785, 1999. 22. Höllerer-Feiner [2004]: „Mobile Augmented Reality” In: H Karimi and A. Hammad [eds.] Location-Based Computing and Services, Taylor & Francis Books Ltd., 01/2004 23. Julier S., Lanzagorta M., Baillot Y.,. Rosenblum L, Feiner S., Höllerer T., and Sestito S. [2000]: „Information filtering for mobile augmented reality”. In Proc. ISAR '00 [Int. Symposium on Augmented Reality], pages 3-11, Munich, Germany, October 5-6 2000.

- 43 -


24. Kato H, Billinghurst M. [1999]: „Marker Tracking and HMD Calibration for a Videobased Augmented Reality Conferencing System”, Proceedings of the 2nd IEEE and ACM International Workshop on Augmented Reality ‘99, pp.85-94, October 20-21, 1999 San Francisco 25. Lee T., Höllerer T. [2007a]: “Initializing markerless tracking using a simple hand gesture,” in 6th IEEE and ACM Int. Symp. on Mixed and Augmented Reality, pp. 259– 260 _2007_ 26. Lee T., Höllerer T. [2007b]: „Handy AR: Markerless inspection of augmented reality objects using fingertip tracking”. In International Symposium on Wearable Computers, October 2007. 27. Lee J.Y, Lee Y.J [2010]: „Interface of Augmented Reality Game Using Face Tracking and Its Application to Advertising”, Security-Enriched Urban Computing and Smart Grid Communications in Computer and Information Science, 2010, Volume 78, 614-620, DOI: 10.1007/978-3-642-16444-6_77 28. Liao H., Inomata T., Sakuma I. [2010]: „3-D Augmented Reality for MRI-Guided Surgery Using Integral Videography Autostereoscopic Image Overlay”, IEEE TRANSACTIONS ON BIOMEDICAL ENGINEERING, VOL. 57, NO. 6, JUNE 2010, pp. 1476-1486 29. Mackay W., Fayard A., Frobert L., and Medini, L.[1998]: “Reinventing the Familiar: Exploring an Augmented Reality Design Space for Air Traffic Control.” In Proceedings of CHI’98, pp. 558-573. 30. Milgram P, Takemura H., Utsumi A., Kishino F. [1994]: „Augmented Reality: A Class of Displays on the Reality-Virtuality Continuum”. Telemanipulator and Telepresence Technologies, SPIE, V.2351, October 1994, p. 282-292 31. Milgram P.,Kishino F.[1994]: „A Taxonomy of Mixed Reality Visual Displays”, IEICE Transactions on Information Systems, Vol. E77-D, No. 12. 32. Narzt W., Pomberger, G., Ferscha, A., Kolb, D., Muller, R., Wieghardt, J., Hortner, H. & Lindinger, C. [2006]: „Augmented reality navigation systems” Universal Access Information Society 4[3]:177-187. 33. Neumann U., Cho Y [1996]: „A self-tracking augmented reality system”, in VRAIS, pages 109-115, Hong Kong 1996 34. Oda O., Lister, L.J., White, S., Feiner, S. [2007]: „Developing an augmented reality racing game.” In: INTETAIN ’08: Proceedings of the 2nd international conference on INtelligent Technologies for interactive enterTAINment, pp. 1–8. ICST 2007 35. Papagiannakis G., Singh G., Magnenat-Thalmann N. [2008]: “A survey of mobile and wireless technologies for augmented reality systems”, Journal of Computer Animation and Virtual Worlds, vol. 19, no. 1, pp. 3-22, 2008. 36. Rab Árpád [2011]: „Bevezetés z információs társadalomba” pp. 16-32 In: Bányai Edit – Novák Péter [szerk]: Online üzlet és marketing. Budapest. Akadémiai Kiadó, 2011 37. Reitmayr, G., Schmalstieg, D. [2003]: „Collaborative Augmented Reality for Outdoor Navigation and Information Browsing” In LBS & TeleCartography, G. Gartner, Ed. Geowissenschaftliche Mitteilungen, vol. 66, 2003, pp. 53-59 38. Rekimoto J. [1996]: „Transvision: A Hand-held Augmented Reality System for Collaborative Design” In Proceeding of Virtual Systems and Multimedia ‘96 [VSMM ‘96], Gifu, Japan, 18-20 Sept., 1996 39. Ritsos P.D., Ritsos D.P., Gougoulis A.S [2011]: „Standards for Augmented Reality: a User Experience perspective”, International AR Standards Meeting-February 17-19 2011 40. Rosli Huda Wahida, Fauziah Baharom, Harryizman Harun, Ali Yusny Daud, Haslina Mohd, Norida Muhd. Darus [2010]: „Using augmented reality for supporting learning human anatomy in science subject for malaysian primary school” pp. 44-51, Proceedings of Regional Conference on Knowledge Integration in ICT 2010

- 44 -


41. Shelton B.E., Hedley N.R. [2002]: „Using Augmented Reality for Teaching Earth-Sun Relationships to Undergraduate Geography Students”. Proc. 1st IEEE Inter. Augmented Reality Toolkit Workshop, Darmstadt, Germany [2002]. 42. Simon G., Fitzgibbon A., and Zisserman A.. [2000]: „Markerless tracking using planar structures in the scene” In Proc. IEEE and ACM International Symposium on Augmented Reality [ISAR’00], Munich, October 2000. 43. Sutherland, I. [1968]: “A Head-Mounted Three Dimensional Display" Proc. Fall Joint Computer Conference 1968, Thompson Books, Washington, DC, 1968, 757-764. 44. Tan C.H., Soh D [2010]: „Augmented Reality Games: A Review” In Proceedings of GAMEON ARABIA, EUROSIS, 2010. 45. Tang, A., Owen, C., Biocca, F., Mou, W. [2003]: „Comparative Effectiveness of Augmented Reality in Object Assembly” In proc. of CHI 2003 pp. 73-80. ACM Press, 2003. 46. Thomas B., Close, B., Donoghue, J., Squires, J., De Bondi, P., Morris, M., and Piekarski, W. [2000]: „ARQuake: An Outdoor/Indoor Augmented Reality First Person Application” Proc. 4th Int'l Symposium on Wearable Computers, pp 139-146, Atlanta, Ga, USA, Oct 2000. 47. van Krevelen D.W.F, Poelman R. [2010]: „A Survey of Augmented Reality Technologies, Applications and Limitatons”, The International Journal of Virtual Reality, 2010, 9[2], 1-20 48. Wagner D, Barakonyi I. [2003]: „Augmented Reality Kanji Learning”, Proceeding ISMAR '03 Proceedings of the 2nd IEEE/ACM International Symposium on Mixed and Augmented Reality 49. Wagner D. and Schmalstieg D. [2003]: „First steps towards handheld augmented reality”. In ISWC’03: Proc. 7th Int’l Symp. on Wearable Computers, pp. 127–135, White Plains, NY, 50. Zauner J., Haller M., Brandl A., and Hartmann W. [2003]: “Authoring of a Mixed Reality Assembly Instructor for Hierarchical Structures”, in Proc. of the Second International Symposium on Mixed and Augmented Reality [ISMAR 2003], Tokyo, Japan, Oct., 2003. 51. Zhang X, Fronz S., Navab N. [2002]: „Visual Marker Detection and Decoding in AR Systems: A Comparative Study”, Proceedings of the International Symposium on Mixed and Augmented Reality [ISMAR’02] 0-7695-1781-1/02 © 2002 IEEE 52. Zhou F., Duh, H.B.L., Billinghurst, M. [2008]: „Trends in Augmented Reality Tracking, Interaction and Display: A Review of Ten Years of ISMAR”. Cambridge, UK: 7th IEEE and ACM International Symposium on Mixed and Augmented Reality [ISMAR 2008], 1518 Sep 2008.

- 45 -


DR. SZÓKA KÁROLY (Nyugat-magyarországi Egyetem): Folyamatmenedzsment és controlling lehetőségek a kis- és középvállalkozásoknál

A tervezés hagyományosan évenként egyszer történik meg, a megelőző időszak vége felé, így a legkritikusabb időszak magának a tervnek az elkészítése. Az minden tervezési, előrejelzési módszerre igaz, hogy minden költséget, ráfordítást ott kell megtervezni, kimutatni, majd később elszámolni, ahol azok ténylegesen felmerültek. Ebben az anyagban azokat a súlypontokat és módszereket szeretném bemutatni, melyet egy kis és középvállalkozás – továbbiakban Kkv – sikerrel alkalmazhat a folyamatmenedzsment témakörében, többek között a versenyképességének javítására. 1. A Kkv-k jelentősége20 A Kkv-k jelentőségét talán már senkinek sem kell kiemelni, a Kkv-k aránya az összes vállalkozáson nagyon jelentős, majdnem 100%, sok alkalmazottat foglalkoztatnak, részesedésük az össz-árbevételből, hozzáadott értékből, exportból kiemelkedő, 50-60% közötti. Több program is elindult a fejlesztésük érdekében, pl. a Gazdaságfejlesztési Operatív Program, mely a K+F és innováció a versenyképességért, a vállalkozások komplex fejlesztése és a modern üzleti környezet fejlesztése témakörben is kiemelten foglalkozik a Kkv-kal, több mint 500 md Ft értékben. Sajnos több problémával is küzdenek, mint pl. méretük a piachoz viszonyítva általában kicsi, nincs igazán ráhatásuk a piacra, nem tudják az árakat befolyásolni (tökéletes verseny esetén árelfogadók). Viszonylag kevés vevővel állnak kapcsolatban, így egy-egy vevőnek jelentős hatása lehet a vállalkozás működésére, pl. egy nem fizetés veszélyes helyzetbe hozhatja a vállalkozást és ez kiszolgáltatottságot jelent (körbetartozás sajnos ismerős jelenség). Nagyban függenek a politikai-gazdasági szabályozóktól és azok változásaitól. Tipikus kisvállalati probléma még a kapacitások nem megfelelő szintű kihasználása. A mérethiány technológiai, üzemméreti, adminisztratív, vezetési, kapacitáskihasználási, informatikai, stb. szempontokból hátrányt okoz. Hiányzik még az igazán jó tanácsadói, ismeretterjesztői szerviz, vagy háttér, amellyel a gazdasági ismeretekben néha hiányt szenvedő Kkv-oknak valós tudást lehetne átadni. (Szóka, 2007. 12-13. o.) Persze meg kell jegyezni, hogy köztudott – és ezzel jómagam is találkoztam –, hogy hiába a tanácsadói háttér, a pályázatok sokasága, az ingyenes továbbképzések, a Kkv-k vezetői nem mennek el ezekre a képzésekre, a napi problémák közt őrlődnek és így persze nem is tudnak belőlük kitörni. Emiatt mindenképpen fontosnak tartom, hogy gyorsan megérthető és egyszerűen alkalmazható segítő eszközöket adjunk a kezükbe, ez az anyag is ebben próbál segíteni.

20

2005. január 1-jétől módosult a KKV-ok meghatározása. A módosítás a vállalkozások éves nettó árbevételét és mérlegfőösszegét érinti, amelyek az azelőtt meghatározottaktól felső irányban térnek el. Középvállalkozás az a vállalkozás, amelyben az összes foglalkoztatott száma 250 főnél kevesebb, és az éves nettó árbevétel legfeljebb 50 millió eurónak vagy a mérleg-főösszeg legfeljebb 43 millió eurónak megfelelő forintösszeg, és a vállalkozás megfelel a függetlenség kritériumainak. Kisvállalkozásnak számít az a vállalkozás, amelyben az összes foglalkoztatott száma 50 főnél kevesebb, és az éves nettó árbevétel vagy a mérleg-főösszeg legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg, és a vállalkozás megfelel a függetlenség kritériumainak. Mikrovállalkozás az a vállalkozás, ahol az összes foglalkoztatott száma 10 főnél kevesebb, az éves nettó árbevétel vagy a mérlegfőösszeg legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg és a vállalkozás megfelel a függetlenség kritériumainak.

- 46 -


2. Tervezés- kerettervezés – na, de hogyan? Mielőtt belekezdenék a konkrét témába, tegyünk egy kis kitérőt a tervezés környékére. Az évente egyszer elkészített tervek megfelelően működtek eddig, amíg viszonylag kiegyenlített volt a gazdaság, a változások nagyjából követhetőek voltak, azaz valóban tervezhető volt a tevékenység és a környezet. Ezek a feltételek azonban a jelen és valószínűleg a jövő gazdasági környezetében (lásd pénzügyi-gazdasági válság) sem tekinthetők valósnak. Bár a válság csillapodni látszik, és felfele mennek a gazdasági mutatók, de az az illúzió már végleg eltűnt, hogy ez soha többet nem történhet meg. A legtöbb vállalat már stratégiáját is évente változtatja, a termékélet-ciklusok lerövidültek, így egy vállalati döntés meghozásának elfogadható ciklusideje is jelentősen lecsökkent. (Szóka, 2009., 1. o.) A hagyományos kerettervezést tehát stabil piacokra tervezték, ahol a menedzserek képesek megjósolni és kontrollálni jövőbeni eseményeket. A hagyományos éves költségvetésnek és keretgazdálkodásnak az a legnagyobb hiányossága, hogy azt feltételezi, egy évre előre mindent látunk, mindent meg tudunk tervezni, holott ez nem igaz. A mára jellemző információs társadalom folyamatos változást, nagyobb bizonytalanságot és sok – néha túl sok – elérhető információt hordoz. A tervezésnek persze vannak viszonylag könnyen belátható egyszerűsítő lépései is, melyek meggyorsítják a tervezési munkát, mint pl. a tervezés során szükséges egyeztetések párhuzamosítása, illetve magának a tervezési munkának (idejének) a lerövidítése; erre különösen a Kkv-k esetében kiemelten szükség is van. Ajánlható még, hogy kevesebb pénzügyi mutatót határozzunk meg elérni kívánt célként, a fix célok és elvárások helyett alkalmazhatunk önállóan definiált relatív célokat, ugyanis a régi normákon vett teljesítményértékelés nem veszi figyelembe a környezeti, iparági változásokat. Az utóbbi évtizedekben az említett korlátok egyre kritikusabbá válásával új módszerek kerültek előtérbe, amelyek kiegészítik, továbbfejlesztik, esetleg helyettesítik a tervezési folyamatot. Ilyen, és hasonló módszerek a nulla-alapú (zéró bázisú) tervezés, az Activity Based Costing (ABC), a folyamatköltség-számítás (folyamatmendzsment), a Balanced Scorecard (BSC), stb. Ezek közül, most a folyamatmenedzsment lehetőségeket szeretném a központba állítani. 3. Újabb módszerek – A folyamatmenedzsment Ma az igazi verseny nem vállalatok vagy termékek, hanem folyamatok között zajlik – ki tudja olcsóbban, hatékonyabban végrehajtani az adott folyamatot –, ezért egy sikeres vállalat folyamatait állandóan újra kell értékelje. „A fogyasztói társadalomban a folyamatok jelentik a vállalati eredményhez és így a sikerhez vezető utat.” [Bodnár-Vida (szerk.), 2008. 7. o.) Azaz a hatékonyság önmagában nem elég, az eredményesség a cél. Középpontban a vevő, a folyamatok és még inkább az üzleti kulcsfolyamatok (értékteremtő folyamatok) vannak, azok tervezése. A tevékenységalapú vezetési modellek lehetővé teszik a menedzserek számára, hogy azonosítsák az értéket nem termelő ráfordításokat, és előre jelezzék a szükséges erőforrásokat, amelyek kielégítik a jövőbeni kapacitásszükségleteket. A gyakorlatban azonban az a probléma, hogy a költségeket egyszerűen levezetik az éves keretekből, ahelyett, hogy kihívásként tekintenének rájuk. Így az éves keret hatalmas összegű értéket nem termelő költséget is tartalmaz(hat), amely láthatatlan marad a pénzügyi adatokra figyelő menedzserek számára. A folyamatkalkulációban a tételek a gyártási, előállítási, szolgáltatási folyamat során az egyik művelettől a másikig áramlanak, mindegyik folyamat

- 47 -


hozzájárul a végső hozam előállításához, egyúttal költséget idéz elő. Olyan üzleti modellt kell kialakítani, amely megadja a folyamatokkal kapcsolatos elvárásokat, követelményeket. 4. A folyamatmenedzsment és eszközei Folyamat: a tevékenységek irányított láncolata egy adott output létrehozása érdekében, egyértelműen kapcsolható hozzá költség-, minőség- és időigény. Olyan homogén tevékenységek láncolata, amelyekhez azonos költségbefolyásoló tényező tartozik. Olyan tevékenységcsomagokat fognak össze egyetlen folyamattá, amelyek struktúrájuk, végrehajtásuk, munkaerő-ráfordításuk és az ehhez kapcsolódó erőforrás-felhasználás tekintetében alapvetően nem különböznek egymástól. (Bodnár–Vida (szerk.), 2008. 132. o.) A folyamatmenedzsment olyan átfogó megközelítés, melynek célja a folyamatok összekapcsolása a vállalati stratégiával, azok legeredményesebb és leghatékonyabb irányítása, továbbá egy megfelelő tervezési és irányítási rendszer révén a tartós siker biztosítása (nem egyszerű költségcsökkentés). Ez magában foglalja a folyamatok folyamatos irányítását, illetve szünet nélküli javítását, nem részterületre vonatkozik, az egész szervezetbe kell bekódolni. ([Bodnár–Vida (szerk.), 2008. 12-15. o.) A folyamatmenedzsment leggyakrabban használt eszközei: - A vállalat kulcsfolyamatainak átvilágítása és kritikai elemzése (folyamathierarchia, költség- és teljesítmény-összefüggések, benchmarking segítségével). - Folyamati mutatószámok és ebben megfogalmazott célkitűzések. - A folyamatokért való felelősség egyértelművé tétele (folyamatfelelősi szerepkör21). - Folyamatcontrolling, a folyamatok hatékonyságának és eredményességének állandó és tartós biztosítása. (Vári, 2008.) Az tény, hogy az a vállalat, amely képes egyszerű, standard, hatékony folyamatokat 22 kialakítani jelentős versenyelőnyre tud szert tenni. A középpontban természetesen a folyamatok átláthatósága és a folyamatos optimalizálása van. 5. Korszerű folyamatmenedzsment a KKV-nál Ahogyan a controllingnál is, a szervezet működését is a folyamatai mentén kell megszervezni, és ahogy már említettem, mindenhez pontos célt, felelősségi- és hatáskört kell rendelni. Folyamatmenedzsment bevezetésének siker-kritériumai: 1. Egyértelmű célok és folyamatok meghatározása Ha ezek nem egyértelműek, hogy mit akarok kimutatni, és/vagy a folyamatok rosszul strukturáltak, akkor túl egyszerű vagy éppen túl bonyolult lesz a rendszer, így vagy nem állnak rendelkezésre a szükséges adatok vagy túl sokba kerül azok előállítása.23 2. Szakaszos bevezetés, hiszen nem lehet 1 nap alatt csodát művelni. A cég stratégiáját és üzleti modelljét alapul véve meg lehet határozni a főfolyamatok rendszerét. A folyamatok rendszerének kialakítása közben az érintett munkatársak 21

Gyakran ilyen folyamatfelelősséggel rendelkeznek a vevő-, a termék- vagy projektmenedzserek. A folyamatok átszervezése – vagy újjászervezése – háromféle módon valósulhat meg: 1. Meglévő folyamatok újragondolása/átalakítása 2. Új folyamatok kialakítása 3. Folyamatok kiszervezése (outsourcing) 23 A költség-haszon szemlélet természetesen az információk előállítására és felhasználására is vonatkozik! 22

- 48 -


tisztázhatják, optimálissá tehetik és rögzíthetik azt a működést, amiben a hétköznapi munka során részt vesznek. Valódi megállapodásokat köthetnek egymással, hogy a továbbiakban így és így fognak együttműködni. Pl. egy kinevezett középvezető pontosan tudja, hogy mi a feladata, miben kell intézkednie és miben nem szabad, tudja, hogy siker illetve kudarc esetén milyen következményekkel számolni.

1. ábra: Vállalati áttekintő folyamattérkép Forrás: Deák Csaba [2007], Folyamatmenedzsment, folyamat-innováció, 18. o.

A folyamattérképes ábrázolásnál gyakran alkalmazzák az Irányító folyamatok - Értékteremtő folyamatok - Támogató folyamatok felosztást. Az Irányítási folyamatokhoz tartozik például a jövőkép és a stratégia kialakítása, a stratégia lebontása, az operatív irányítás, a szervezet működésének, teljesítményének mérése, értékelése és visszacsatolása a stratégiához. Értékteremtő folyamatok átfogóan azok a folyamatok, amelyek kimenetéért a vevők közvetlenül fizetnek. Idetartozik többek között maga a szolgáltatás nyújtása, illetve maga a termelés. A Támogató folyamatok a gazdasági szervezet hatékony működését segítik, támogatják, de a vevő ezek kimenetéért közvetlenül nem fizet. Ilyen lehet például a marketing folyamat, vagy a HR folyamat. Az egyes folyamatok megjelenítésének könnyen áttekinthető formája a folyamatábra.

2. ábra: Folyamatok teljesítményének leírása Forrás: Kárai [2008], Korszerű folyamatmenedzsment a KKV-knál, 10. o.

- 49 -


Hibás folyamatok felismerése Fel kell tudni ismerni, hogy melyek azok a tünetek, melyek figyelmeztetnek minket a folyamatok rossz kialakítására, illetve, hogy ezek milyen következményekkel járnak. Ezen tünetek felismerésekor a folyamatokat szintén át kell alakítani. 1. táblázat: Hibás folyamatok azonosítása

Forrás: Deák Csaba [2007], Menedzsment, folyamat-innováció, 11. o.

Tipikus problémák a folyamatokban -

Ügyfél elvárás - nem ismert vagy félreértett; Ügyfél kapcsolat - reklamáció-gazda, folyamat tulajdonos, felelősség nem tisztázott; Vezetői elvárások - nem egyértelmű célok, nem egy irányba összpontosító munkatársak; Információ hiány - nem hatékony és eredményes információ megosztás; Nem értékalkotó tevékenységek - számos és azonosítatlan; Minőség - hiányzó szabványok, előírások; Technikai köd - folyamatok közötti kapcsolatok megértése; Erőforrás felhasználás - valós-idejű hozzáférés hiánya; Ütemezés - változáskezelés hiánya; Sok adatforrás - közös adatbázis hiánya; Technológia - nem felel meg az üzleti igényeknek; Képzés - megfelelő, célirányos tréningek hiánya; Hiányzó idő- és költség adatok - Activity Based Costing hiánya. (Kárai [2008], 14. o.)

6. KKV folyamatmodell-koncepció Mint a már fent említettek alapján is kiderül, minden vállalatnál, így egy Kkv-nál is nagyon fontos egy zárt, logikus, rendszerszemléletű folyamatmenedzselései munka beindítása. A legegyszerűbben – lévén Kkv-ról van szó – egy viszonylag gyorsan és jól átláthatóan bevezethető rendszer kialakításáról kell gondoskodni, ezt próbálom meg modellezni az alábbi ábra segítségével.

- 50 -


MIT?

SZEREPLŐK?

Mi a folyamat lényege? Mi keletkezik ott? (A hogyan kérdése, ez nem szerepel a szerződésekben, a szakértelem adott, elvárható a jó teljesítmény)

Folyamatgazda (transzparencia, uralás) Szállító – megfelelő? Vevő – minőség kérdése (hiba?)

MIÉRT? – MINEK?

Forma, tartalom (hol, design)

Mennyiség (mennyit?)

Idő (határidő, mikorra, átfutási idő

Költség (mennyiért, mennyibe kerül az egyszeri lefutás

Ok: átlátható folyamatok kialakítása Cél: jó vállalat, jó termék

3. ábra: Folyamatok teljesítményének leírása Forrás: Szóka Károly [2009], saját szerkesztés

A folyamatgazdának átláthatóvá kell tennie a folyamatokat, hogy tisztán látni lehessen, hogy abban a folyamatban milyen erőforrások igénybevételével, milyen érték keletkezik. Először a főfolyamatot kell felvázolni, mely termék előállítását, szolgáltatás nyújtását végezzük? A kontroll pontok kialakításával uralhatóvá kell tenni a folyamatot, a beavatkozás lehetősége adva kell, hogy legyen uralási kompetencia. Amit látunk, arra figyelni is tudunk, hogy a folyamat jó legyen. Minőség az, amit az ügyfél annak tart, érez. Ez a megállapodás egyik fő tétele. Az elvárt szintje felett egy szinttel kell kielégíteni. Fontos, hogy a folyamat mely pontján tisztázzuk a minőséget. Ha a végén, akkor nem biztos, hogy a cég és az ügyfél egyformán arra gondol, ezért a folyamat elején már tisztázni kell, hogy egyformán mire gondolunk. A folyamatokba kontroll pontokat kell beépíteni, ahol még uralhatóvá válik a folyamat, még beavatkozási lehetőségünk van. A folyamatok vizsgálata során találkozhatunk eltérésekkel is. Az eltérés nem feltétlenül hiba, pozitív eltérés (előbb kész van, többet adunk) is lehetséges. Azt azonban tudni kell, hogy az eltérésnek mindenféleképpen következményei lesznek. - Egyezőség ára: amennyibe a folyamat kerül, ha betartjuk a megállapodás minden pontját v. teljesítménytöbbletet érünk el - Eltérés ára: hiba ára, amit nem kalkulálunk bele, elveszítjük az ügyfelet, Jellemzően a vevők egy hármas mentén ítélik meg a vállalatot: milyen terméket/szolgáltatást, milyen áron és mennyi időn belül kapják meg. Éppen ezért folyamatainkat e három dimenzió mentén kell, hogy javítsuk.

- 51 -


Működésfejlesztési keretrendszer - Vizsgáljuk meg a jelenlegi működés jellemzőit, legyünk tisztában a zajló folyamataink erőforrásigényével, bemeneti és kimeneti adottságaival. - Tisztázzuk, hogy mik az elvárások e folyamatokkal szemben (dokumentálás), hogy milyen mérőmódszereket alkalmazunk a folyamataink vizsgálatánál. - Jelöljük ki a fejlesztési célokat, miben szeretnénk jobbak lenni, mit szeretnénk javítani. - Vizsgáljuk meg a változáskezelési lehetőségeket, projektszerűen soroljuk be prioritások alapján. - Hajtsuk végre a tervek alapján a változtatásokat (átláthatóság). - A fejlesztési eredményeket illesszük be a napi munkába, kommunikáljuk a vállalat érintettjeivel. - Végül, mérjük a fejlesztések eredményét, a teljesítményt (minőségbiztosítás). A folyamatfejlesztés megalapozása Egy megalapozott business case 24 kidolgozásához hasonló lépések vezetnek, mint a folyamatfejlesztési tevékenységhez végrehajtásához. Ennek végrehajtási lépései: Milyen folyamatok lesznek a projekt részei? (Mit szeretnénk elérni?) Tipikusan a projekt alkalmazási területének meghatározásának problémája. Ez tipikus projekttervezési feladat, de egyben meghatározza azt is, hogy mire készülhetnek majd el a megvalósíthatósági elemzések. Érdemes a fast-win (gyors győzelem) taktika alkalmazása, azaz olyan folyamatok választása, ahol nagyobb a siker valószínűsége: ahol létező üzleti igény van, sok a probléma és panasz, de nem túl komplex folyamatrendszerről van szó (még). De legalábbis egy projektterv során a szakaszolásnál esetén érdemes ilyen jól megfogható, politikailag nem érzékeny területet választani. Ha üzleti probléma megoldásáról van szó, akkor persze a lehetséges támogatói kör is gyorsabban, könnyebben azonosítható, ill. megnyerhető az ügynek. Hogyan mennek most a folyamatok? (Hol vagyunk most?) Ebben a lépésben történik meg a meglévő folyamatok dokumentálása. Látható, hogy ez már egy komolyabb feladat, mely nagymértékben megalapozza egy business case hitelességét, támpontot jelent a megvalósíthatósági tanulmányok elkészítéséhez, de már komolyabb erőforrások felhasználását igényli, azaz már a projekt része. Érdemes ezt a szakaszt egy projekt első szakaszának tekinteni, melyből akár több irányba is továbbléphetünk, illetve az első szakasz végén továbblépési döntéseket is meghozhatunk. De össze is vonható az üzleti igények és motiváció elemzésével is. Ez egyben remek alkalom arra, hogy találkozzunk a dolgozókkal, megtudjuk, hogy egyes tevékenységekhez milyen kulturális és történelmi háttér tartozik (miért úgy van? kit zavar, ha megváltoztatjuk?), illetve kiderülhet, hogy a dolgozók most mivel nem elégedettek, hol van lehetőség a fejlesztésre. A modellezés egyben jó alapot is jelent a későbbi viták lefolytatására is, hiszen már van mire hivatkozni.

24

Üzleti esettanulmány vagy üzletieset-elemzés, részei: mire terjed ki, mi az időtáv, elvárások és alternatívák meghatározása, terv-tény elemzés, jó pontok meghatározása. Tulajdonképpen egy kézzelfogható döntéselőkészítés.

- 52 -


A dolgozókkal való találkozások rámutathatnak a szervezeten belüli erőviszonyokra, függőségekre, vagy éppen értelmezési problémákra is. A folyamatmodell lehetőséget ad arra is, hogy kiszűrjünk bizonyos problémákat: pl. valahol keletkezik egy dokumentum, amit soha senki nem fog használni. Bizonyos modellező eszközök már alkalmasak az ilyen konzisztencia ellenőrzések elvégzésére. A folyamatok modellezése során éppen azért nem csak a tevékenységeket kell rögzítenünk, hanem az érintett dolgozókat, szervezeti egységeket (végrehajtók, döntéshozók, stb.), felhasznált és létrehozott dokumentumokat, illetve támogató (informatikai) eszközöket is. Mérni, mérni, mérni (Hova tartunk?) A kitűzött célok értelmezése, illetve a fejlesztések sikerének értelmezése érdekében szükséges mérőszámok, mutatószámok meghatározása. Ezeket még a folyamatfejlesztés megkezdése előtt meg kell határozni, a kiindulási állapotban mérni, hiszen csak ezekhez viszonyítva lehet akár a célokat, akár az eredményeket értelmezni. Sőt, amit nem tudunk mérni, azt igazából nem is tudjuk hatékonyan kezelni, változtatni, éppen ezért olyan mutatószámokat kell választani, melyek nem csak hasznosak számunkra, de mérhetőek is, és a mért eredmények egyértelműen értelmezhetőek. A mutatószámok, illetve ezek rendszere egyben kijelöli a prioritásokat is: ami fontos, azt szeretnénk mérni. A mutatószámok, és maga a mérés egyben befolyásolja a dolgozók magatartását is, alkalmazkodnak a mért területeken való megfelelés kívánalmához. Ez egyben azt az üzenetet is hordozza, hogy a nem mért területek kevésbé fontosak, ezért megfelelő óvatossággal kell ezeket a mutatókat meghatározni. A folyamatok esetében a mutatók a folyamatok 3 fő jellemzőjét egyaránt le kell, hogy fedjék: időbeli mutatók, minőségi mutatók ill. pénzbeli (költség) mutatók. Egy folyamat változatlansága mellett ezen ismérvek egy folyamat esetében csak egymás rovására változtathatóak, de egy folyamat átszervezése, újraszervezése során lehetőség nyílik olyan megoldások bevezetésére, mely egyszerre javítja ezen területeket. A projekt alkalmazási területének meghatározása után már értelmezhető, hogy az abban kijelölt határokat, hogyan lehet az üzleti célokkal összerendelni, illetve ezekhez milyen mutatókat, mérőszámokat lehet meghatározni. Nem szabad elfelejteni, hogy a mérőszámokat nem csupán a folyamatfejlesztés kedvéért, hanem a szervezet sikeréért készítjük, ezért a mutatószámoknak nem csak a folyamatokkal, hanem a szervezet általános céljaival is összhangban kell lenniük. A folyamatmenedzsment-rendszer legfontosabb elemei: - Az üzleti stratégiában bekövetkező változások lefordítása a folyamatokkal szembeni elvárásokra. Ezt a folyamati célkitűzések megfogalmazása és számszerűsítése által érhetjük el. Ilyen cél lehet például a rendelések átfutási idejének csökkentése. Ahhoz, hogy a céljainkat elérjük, konkrét fejlesztési akciókat is meg kell határoznunk. - A fejlesztési akciók végrehajtása. - A folyamati célkitűzések teljesülésének ellenőrzése. A célok elérését a folyamati teljesítmények mérésével és elemzésével ellenőrizhetjük. Jellemző teljesítménymércék lehetnek a folyamati átfutási idők és minőségi mutatók (pl. hibák száma), illetve a folyamati költségek, amelyeket folyamatosan, és a lehető legkisebb ráfordítással kell gyűjteni, és elemezni. - Integrálás a teljesítményértékelési rendszerbe. A folyamatmenedzsment-rendszer alkalmazásával csak akkor érhetünk el valós sikereket, ha azt összeillesztjük a vállalat teljesítményértékelési rendszerével. A folyamatfejlesztési célkitűzéseknek meg kell

- 53 -


jelenniük a folyamat megvalósításában részt vevő szervezeti egységek, vezetők, munkatársak teljesítményének értékelésében, kompenzációjában. 7. Az érintettek számbavétele Szinte már közhely, de egy folyamatfejlesztési projekt kiindulási feltétele az erős vezetői támogatás megszerzése. Nem csak az erőforrások biztosítása miatt (bár ez sem mellékes), hanem a fejlesztések szervezeten belüli elfogadása miatt. Nem mindegy, hogy ki hajtja végre a szervezeten belül ezt a feladatot. Nem biztos, hogy ez az illető túl népszerű lesz a kollégák körében, és sikertelenség esetén még az állása is veszélybe kerülhet. Nem biztos, hogy olyan sokan akarják magukénak tudni ezt a projektet, és így a vezetés a saját fejére húzhatja az egész projekt irányítását (illetve delegálja egy nem túl lelkes dolgozónak), ezért az elkötelezett vezetők mellett kell egy elkötelezett végrehajtó is. Összefoglalás Ha a vállalat nem képes azonosítani az értékteremtő folyamatait és termékeit, akkor mindenképpen szükség van egy segítő eszközre, ilyen módszer például a folyamatmenedzsment/fejlesztés. Nem igaz, hogy a folyamatmenedzsment csak nagyvállalatoknál használható, ezt a sztereotípiát kell szétbombázni, ráadásul egy kkv esetében a folyamatok egyszerűsége és jobb átláthatósága miatt könnyebben bevezethető. Egy új rendszer bevezetése a felsorolt előnyökön kívül számos feladat elé állítja a vállalatot és hatalmas lépés a vezetőség és a szervezeti kultúra szempontjából. Így nélkülözhetetlen a támogató szervezeti kultúra, az elkötelezett vezetők és az olyan döntéshozók, akiknek megvan a szabadságuk és képességük a cselekvéshez, megfelelő információ birtokában, azaz a bevezetés csak a felső szintről indulhat. A Kkv-k csak a folyamatok hatékonyságával, gyorsasággal és ügyfélorientált megközelítéssel lehetnek versenyképesek, ezért szükséges a folyamatok áttekintése és változtatása is, hogy ezeket a kitűzött célokat tényleg elérjük. A vállalatoknak állandóan meg kell kérdőjelezniük a folyamatok végrehajtását, és szükség esetén hozzá kell igazítaniuk azt az új feltételekhez. Mivel az eredményt az eladásokból érjük el, a vevőközpontúság stratégiai kategória kell legyen, a „normálisnál” is jobban kell optimalizálni manapság a folyamatokat. A költségekre is másként kell tekinteni, nem egyszerűen a keret részei, hanem az eredmény elérésének eszközei, legyen kihívás az észszerű csökkentésük. Nem az a kérdés, hogy az adatok birtokában mit tudunk elérni, hanem az, hogy a folyamatok menedzselésével a stratégiai célok eléréséhez mit kell a jövőben tenni…

Irodalomjegyzék

1. Bodnár Viktória - Vida Gábor (szerk.) [2008]: Folyamatmenedzsment a gyakorlatban; IFUA Horváth & Partners, Budapest 2. Deák Csaba [2007]: Folyamatmenedzsment, folyamat-innováció, Miskolc, Miskolci Egyetem Innovációmenedzsment Kooperációs Kutatási Központ 3. Kárai Tamás [2008]: Korszerű folyamatmenedzsment a KKV-knál, Hyperteam www.vtmsz.hu/eloadas/HyperTeam.pdf

- 54 -


4. Rabi Sándor [2009]: Üzletfejlesztés VENIENS Consulting http://www.uzletfejlesztes.hu/hirek,1,153.htm

és

folyamatmenedzsment,

5. Szóka Károly [2007]: A kerettervezés problémái – a tevékenység- és a folyamatköltség számítás koncepciója, Magyar Tudomány Napja Konferencia, NYME-KTK, Sopron 6. Szóka Károly [2009]: A kerettervezés problémái – folyamatmenedzsment koncepciója a KKV-nál, Kheops konferencia, Mór 7. Vári Attila [2008]: Folyamatmenedzsment http://www.fitt.ifua.hu/?levelid=2&cikkid=10

- 55 -


DR. PÉTER ERZSÉBET (Pannon Egyetem, Nagykanizsai Kampusz): Kis vállalkozások nagy tervekkel, vagy nagy tervek kis vállalkozásokkal a Balatonnál 1. Bevezetés A Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben, megfigyelhető, hogy a szolgáltató szektor súlya növekszik, ami a helyi lakosság számára alternatív jövedelemszerzési lehetőséget biztosít. Ez elsősorban a primer szektorból kiszoruló munkavállalókat érinti közvetlenül, akiknek szinte ez az egyetlen lehetőségük az elhelyezkedésre, mivel a vonatkozó törvények nem teszik lehetővé ipari komplexumok építését. A vizsgálat a térség vállalkozásainak ágazatonkénti bontása mellett a kereskedelmi koncentrációt és a vendéglátás alakulását célozta meg. A tanulmány két saját kutatási eredményt hasonlít össze az érintett térségben, amelyben a turizmushoz leginkább köthető vállalkozások helyzetértékelését mutatja be. A balatoni vállalkozók és a helyi lakosok életminőségének javításához nélkülözhetetlen a problémáik alapos megismerése. Munkám során a befektetésekhez és az üzleti forgalomhoz kapcsolódó kérdéseken keresztül szerettem volna megtudni, hogy milyen a kisvállalkozók jövedelemtermelő képessége. Mik az üzlettulajdonosok elsődleges céljai, sikeresnek érzik-e vállalkozásukat és sikerességüket milyen összetevők határozzák meg. Az előttük lévő akadályokat önállóan, vagy segítséggel hárítják-e el. A kutatás alanyai közül azok, akiknek cége beszállítóként tevékenykedik más cégeknél kevésbé sikeresek, mint az önálló vállalkozások. 2. A kutatás módszertana Az empirikus kutatás helyszíne – bár nem önálló NUTS 2 szintű régiója hazánknak – funkcionális szempontból akár önálló régió is lehetne, amely három megyéből ölel fel településeket. Somogy, Zala és Veszprém megye települései adják ki a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területét. A 2005-ös vizsgálat idején a 164 településből álló üdülőkörzet közel 26.000 vállalkozás számára adott otthont, ami a nyári szezon ideje alatt akár 10%-kal is nőtt. Az üdülőkörzethez tartozó települések és ezzel együtt a két ágazatban tevékenykedő vállalkozások száma is módosult a 2010-es lekérdezés idején. Jelenleg 179 településnek ad otthont, amelyből 51 partközeli. Mindkét kutatás esetén kérdőíves lekérdezés készült 300-300 vállalkozás megkeresésével, amely földrajzi elhelyezkedésük, ágazati besorolásuk és méretkategóriájuk alapján volt reprezentatív. Hét módszertani kistérséget hoztam létre, amire azért van szükség, mert a Balaton körüli statisztikai kistérségek nem teljesen fedik le a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetet. A minta kiválasztása során szem előtt tartottam a vállalkozások számát, valamint a módszertani kistérségek szerinti megoszlását. A reprezentativitást biztosította továbbá [Babbie, 2001], hogy sorba rendeztem a vállalkozásokat aszerint, hogy part közeli vagy további településeken helyezkednek el elkülönítve a városban, illetve községekben működőket. A felállított hipotézisek vizsgálata során SPSS 16.0 programcsomaggal dolgoztam fel az adatokat regresszió-analízis segítségével. 3. Eredmények értékelése - 56 -


A Balaton régió különféle, gazdasági és turisztikai adatait elemezve azt tapasztalhatjuk, hogy a régió településein a fejlettséget és jólétet jelző mutatók annál magasabbak, minél közelebb vagyunk a parthoz. A Balaton beruházási jellemzőit feltáró tanulmány [Vanicsek, 2000] a jövedelmek korszerű újraelosztására tett javaslatot a térségben. Az önálló Balaton régió kialakításával szemben a jelenlegi kormányzat legfőbb ellenérve az, hogy túl kicsi, önmagában nem életképes, nem elég nagy az állandó lakosságszám, tehát, hogy egy NUTS 2 szintű régiónak nagyobb gazdasági és társadalmi egységnek kell lennie. A Balaton régiónak a mai törvények szerint nincs saját területe, és így értelemszerűen nem lehet saját alanyi jogú forrása sem. A Balaton térségének nem elsősorban a klasszikus területfejlesztés autonóm gazdasági és szociális keretprogramjára, még kevésbé olyan területrendezési (fizikai tervezési) típusú tervutasításos outputra van szüksége, mint a megyéknek általában, hanem az általa összekapcsolódó régiók és megyék integrált információs rendszerére. Szüksége van a dunántúli régiókat kiszolgáló humán erőforrás gazdálkodási rehabilitációs, oktató-átképző és továbbképző bázisokra, amely vállalkozásiönkormányzati-kormányzati elemekre épül, és a dunántúli térséget a régiók igényei szerint szolgálja ki. A témához kapcsolódó szakirodalom elemzése után empirikus kutatásaimhoz hipotézist állítottam fel, amelyekre egyfelől kvalitatív, másfelől kvantitatív vizsgálatokkal kerestem a választ. A kutatási módszertan fejezetben leírtak szerint alapstatisztikai és lineáris regresszió segítségével próbáltam magyarázatot találni az összefüggésekre. Hipotézis: Azon kiskereskedelemben tevékenykedő vállalkozások, akiknek cége beszállítóként tevékenykedett már más cégeknél, nem érzik sikeresebbnek magukat az önálló vállalkozásoknál A megfigyelés arra nyert igazolást, hogy a vizsgálatba bevont vállalkozás - amely alacsony foglalkoztatotti létszámmal rendelkezik - beszállítói tevékenységet folytat egy másik vállalkozáshoz, nem minden esetben érzi sikeresnek egy nagyobb céggel történő vertikális kapcsolatrendszer kiépítését. Az eredmények szerint azon kiskereskedelemben tevékenykedő vállalkozások, amelyek beszállítóként is tevékenykednek más cégeknél, nem feltétlenül érzik magukat sikeresebbnek azoknál, akik teljesen függetleníteni tudják magukat a Balaton térségében. Ez azzal magyarázható többek közt, hogy a turizmusból profitáló térségben a nyári szezon idején túl nem minden vállalkozás képes arra, hogy egész évben nyitva tartson. Megoldás lehet számukra részben, ha beszállítói más cégeknek, amely a szakirodalom szerint is igazolt függő kapcsolatot jelent, azonban sokszor egyetlen kulcsa az egész éves nyitva tartásnak. A vizsgált vendéglátó egységekre ez kevésbé vonatkozik. A háttértelepüléseken lévő vendéglátó egységek létjogosultsága sok esetben megmaradt, mint a közösség találkozásának színtere. A part mentén sokan közülük a nyári szezon ideje alatt tartanak nyitva, és természetesen akadnak olyanok, amelyek a kulturális programok, gyógyüdülőben pihenni vágyók, vagy a helyi lakosok igényeit kielégítve önállóan is kiválóan megállják a helyüket. A Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben nincsenek nagy ipari komplexumok, vagy nagyvállalatok, mivel a Balaton törvény nem teszi lehetővé ezek működését. A 9 főnél kevesebbet foglalkoztató vállalkozásoknál főként a kiskereskedelemben fordul elő beszállítói tevékenység, ami gyakorta valamiféle függő kapcsolatot jelent.

- 57 -


A teljes mintasokaságra, nem egyértelmű a kapcsolat. További vizsgálatok alátámasztották, hogy a kiskereskedelmi vállalkozásokhoz képest a vendéglátó vállalkozásoknál kisebb mértékben játszik szerepet a beszállítói tevékenység megléte abban, hogy a vállalkozó sikeresebbnek érzi-e magát a szakterületén (1. táblázat). A vendéglátó vállalkozásoknál a t-próba magas értéke, valamint a beszállítói tevékenység együttható hibaszignifikanciája is magas, azaz az összefüggést elutasítjuk. A kiskereskedelmi vállalkozások esetében a hibaszignifikancia elfogadható, ugyanakkor megjegyezzük, hogy az összefüggés szorosságára utaló determinációs együttható értéke a vendéglátó vállalkozásokra nézve alacsony. 1. táblázat: Lineáris regresszió összesített eredménytáblázata ágazati bontás szerinti vállalkozások beszállítói tevékenységére és a sikerességre vonatkozóan Kiskereskedelmi vállalkozás

Vendéglátó vállalkozás

0,181

0,065

0,7

0,004

Konstans

6,326

6,083

Konstans sztenderd hibája

0,512

0,852

Beszállítói tevékenység együttható

-0,345

-0,151

Beszállítói tevékenység együttható sztenderd hibája

0,139

0,220

Student féle t-próba eredménye konstans esetében

12,366

7,142

Student féle t-próba eredménye beszállítói tevékenység

-2,491

-0,685

Szignifikancia konstans esetén

0,000

0,000

Szignifikancia beszállítói tevékenység esetén

0,014

0,495

Szórás Determinációs együttható

Forrás: Saját kutatások

A kiskereskedelmi vállalkozásoknak a multinacionális cégekhez, illetve kereskedelmi láncokhoz több lehetőségük van beszállítani. 80%-uk egész évben nyitva tart, ezzel szemben a vendéglátásban tevékenykedők csaknem 40%-ka a szezonális időszakban termeli meg jövedelme nagy részét és a téli évszakban nem üzemel. 186 kiskereskedelmi vállalkozást és 114 vendéglátásban tevékenykedőt kérdeztünk meg, amelyek jól reprezentálták az összes vállalkozót a BKÜ-ben. Kiskereskedelemben tevékenykedő vállalkozásokra vonatkozó lineáris regresszió egyenlete. Sikeresség=6,326+(-0,345 x beszállítói tevékenység) - 58 -


A vendéglátásban tevékenykedő vállalkozásokra vonatkozó lineáris regresszió egyenlete. Sikeresség: 6,083+(-0,151 x beszállítói tevékenység) Tézisem szerint azon kiskereskedelemben tevékenykedő vállalkozások, amelyek beszállítóként is tevékenykednek más cégeknél, kevésbé sikeresebbek azoknál, akik teljesen függetleníteni tudják vállalkozásukat. Ez azzal is magyarázható, hogy a nyári szezon idején túl nem minden vállalkozás képes arra, hogy egész évben nyitva tartson. A beszállítói kapcsolat egyfajta függő kapcsolatot is feltételez, ezzel a lehetőséggel a vendéglátó egységek kevésbé tudnak és akarnak élni. A háttértelepüléseken lévő vendéglátó egységek létjogosultsága sok esetben megmarad egész évben, mint a közösség találkozásának színtere. 4. Következtetések, javaslatok Közvetetten gátolja a befektetéseket egy célirányos intézményi háttér, a határozott koordináció, és a gazdaságfejlesztés területén tevékenykedő szervezetek együttműködésének hiánya. Fontosnak tartom a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területi lehatároltságának véglegesítését és egyetlen szervezet gazdasági igazgatása alá vonását. A Balatonnak jelenleg nincs „gazdája”, ami nagy probléma a fejlesztéseknél, pályázatok benyújtásánál, hiszen egyik jelenleg hatályban lévő regionális besorolásához sem tartozik. Ugyanakkor mindhárom területét érintő régió igénybe veszi a saját forrásait a Balaton fejlesztésére, amely pénzből gyakran másra is kénytelenek költeni saját régiójuk fejlesztése érdekében. A térség mikro, kis- és közepes vállalkozásainak támogatását javaslom központi és helyi szinten megvalósítani (adókedvezményekkel). Állami rendeletekkel már (ideiglenes munkavállalói kiskönyv stb.) próbálták fehéríteni a gazdaságot, de ez semmiképpen nem jelent biztos megélhetést a munkavállalóknak. A multinacionális cégeknek nyújtott kedvezmények miatt a nagyvállalkozások - mivel nincsenek akkora terheik - olcsóbban tudják adni termékeiket és szolgáltatásaikat akár napi 24 órában, amivel a KKV-k nem tudják felvenni a versenyt. Kiemelt terület a térségmarketing fejlesztése a potenciális, vagy tényleges látogatók felé. A balatoni imázs fejlesztése jelenleg hagyományos marketing eszközökkel (reklámok; hirdetések) történik. Amit fontosabbnak tartanék az a szemléletváltás a helyi vállalkozók és turisztikai desztináció lakosai részéről is, ez pedig a „érzelem és az értelem” együttmozgása. Véleményem szerint azt kell megérteni és tenni érte - ha a turizmushoz kapcsolódó ágazatokban szeretnének jövedelmezően vállalkozni -, hogy a vendég akkor tér vissza, ha a desztináció turisztikai vonzereje mellett becsülettel bánnak vele és szíves fogadást követően, jó szívvel várják vissza. Ami például azt jelentheti, hogy ne a szezon ideje alatt felvert árakkal akarja a vállalkozó az egész éves jövedelmét megkeresni úgy, hogy más-más áron értékesít helyinek és külföldinek. A pénzéért kapja meg a vásárló azt a színvonalú terméket, amit kifizetett. A megváltozott igények és az állami szerepvállalás (üdülési csekk) révén megnőtt az igény azon panziók és szállodák iránt, amelyek kényelmi turizmus igényeit kielégítve mindent egy helyen kínálnak. Azzal lehetne meghosszabbítani a szezon idejét - az üdülőkörzet azon településein is, ahol nincs meleg vizes forrás, ezért a téli hónapokban kevesebben látogatják -, hogy a már meglévő szálláshely-szolgáltatók fejlesztenek, a jelenleg épülők meleg vizes blokkal, szaunával és egyéb szolgáltatásokkal is kiegészítik kínálatukat, megfelelve az átalakult üdülési szokásoknak. Összefogással, például közeli étteremmel együttműködve

- 59 -


félpanziós, vagy teljes ellátást kínálhatnak vendégeiknek ezzel kiegészítve és segítve egymás munkáját. Az ilyen irányú fejlesztéseknek van létjogosultsága a háttértelepüléseken is, aminek hatására nemcsak a látogatottság nő, de munkahelyeket is teremt és növeli az ingatlanárakat. Tudni kell azonban, hogy a kereskedelmi és a vendéglátó vállalkozások saját fejlesztési célként csupán a turisztikai szuprastruktúra egy részének (szálláshely; étkezés; ellátás) fejleszthetőségét valósíthatják meg, ez azonban önmagában nem elegendő a turisták vonzására. A fentiek hiánya elriasztó tényező, ezek ma már alapelvárások. A turisták számának és tartózkodásának növeléséhez „komplex élménycsomagot” kell kínálni, amely feltételez más típusú vállalkozásokkal való együttműködést [Péter, 2010]. Irodalomjegyzék 1. Babbie, E. (2003): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest. 209. 2. Péter E. (2010): A vállalkozói kedv értékelése a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben 2005-2010, kutatási jelentés a Laky Teréz Kutatói Ösztöndíj támogatásával 3. Vanicsek M. (2000): A “Balaton régió” jövedelemtermelését, jövedelem elvonását, befektetési, beruházási jellemzőit feltáró jövedelemmérleg elkészítése, a jövedelmek korszerűsített újraelosztására vonatkozó javaslat és program. Budapest

- 60 -


GÖNCZI GABRIELLA (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem) – NYÁRINÉ DR. BUDVIG ANITA (Dunaújvárosi Főiskola): A légi hadműveletek stratégiai tervezésének hatása a vállalati tervezésre 1. Bevezetés PhD kutatásom előfeltevése szerint a katonai és a civil (üzleti, politikai) stratégiaalkotás (stratégiai tervezés) kultúrája (módszerei, eljárásai, alkalmazott eszközrendszere, támogató IT-infrastruktúrája, stb.) folyamatos kölcsönhatásban áll egymással. Ezt a tényt támasztja alá, hogy az üzleti életben egyre nagyobb hangsúllyal jelennek meg a katonai metaforák: egyre több szakirodalomban, menedzsment fórumon, valamint üzleti (vezetői-döntéshozói) tréningeken hivatkoznak a hadművészet nagy gondolkodóira, alkalmazzák az általuk képviselt elveket az üzleti életben. Szun-Ce, Seneca, Napóleon, Clausevitz és többek között Helmuth von Moltke művei már tananyagként szerepelnek a gazdasági jellegű képzésekben is. Jelen cikkben arra vállalkozom, hogy a vállalati és a katonai stratégiaalkotás folyamatának rövid ismertetése után olyan katonai megoldásokat mutassak be, amelyeket alkalmaztak a hadműveleti tervezés során – elsősorban a két világháború és az első Öböl-háború tapasztalatait alapul véve – és amelyek alkalmazása már megjelent az üzleti életben vagy a megjelenést indokoltnak és várhatónak látom. 2. A vállalatok stratégiai irányításának alapjai A stratégiai gondolkodás az üzleti életben a második világháború után jelent meg. Az élesedő piaci versenyben csak azok a vállalatok maradhattak életben, amelyek határozott célokkal rendelkeztek és lépéseiket ezen célok irányába összehangoltan, erőforrásaikat optimálisan allokálva tették meg. A hetvenes évek olajválsága25, az újabb és újabb piaci szereplők megjelenése és az egyre gyorsuló változások pedig a vállalati célok kialakításában hoztak újat: a vállalatoknak olyan stratégiai tervezési rendszert kellett kiépíteniük, amely alkalmas volt a sok piaci szereplő tevékenységének figyelembe vételére és a környezet változásainak együttes leképezésére. A vállalati célok kijelölésével párhuzamosan természetesen meg kellett határozni a célokhoz vezető lépéseket, eszközöket, erőforrásokat és erőfeszítéseket is. „A vállalati stratégia tehát a környezethez való alkalmazkodás eszköze, amely a vállalati működés megalapozására szolgál azáltal, hogy meghatározza a vállalat jövőképét és kijelöli azt az utat, amelyen haladva a jövőkép elérhető.” [Gönczi, 2001 21.o.] A stratégiára azonban számtalan más, klasszikus megfogalmazást is találhatunk. Az enyémmel analóg felfogás Balaton Károlyé „a stratégia a vállalat jövőére, a környezethet való alkalmazkodás módjára vonatkozó célok és a célelérés eszközeinek összessége” vagy Chikán Attiláé „a stratégia a vállalati működés vezérfonala, a vállalati célokat és elérésük lehetséges 25

Az 1973-as olajárrobbanás alapjaiban rendezte át a gazdasági életet, ún. „kikényszerített” stratégiák egész sorát indukálta, és csak a jól sikerült, a drámaian megváltozott körülményekhez megfelelően adaptálódó piaci szereplők maradhattak fenn. Nehéz nem érinteni a jelenlegi gazdasági-pénzügyi válságot, amely kapcsán szintén megállapítható, hogy csak a hasonlóan jól alkalmazkodó cégek kerülhetnek ki győztesen, vagy legalábbis kevésbé sérülten ebből a szituációból, ami szintén növeli a háború és a piac számtalan analógiáját.

- 61 -


módjait fogalmazza meg” [Chikán, 1995] Barakonyi Károly felfogása inkább a stratégia tervezés folyamatára helyezi a hangsúlyt: „az üzleti életben stratégiaalkotáson egy már kitűzött misszióhoz vagy célhoz vezető alternatív utak meghatározását és értékelését, valamint a követendő alternatíva kiválasztását, részletes kidolgozását értjük” [Barakonyi, 1999]. Mások marketing oldalról közelítik meg a stratégiát, ebből a szemszögből stratégia alatt piaci pozíciót értünk. „A vállalati stratégia a szervezet által nyújtott termékeket és szolgáltatásokat, valamint azokat az iparágakat és piacokat fogja át, amelyeken a vállalat versenyez. A vállalatnak minden működési területen meg kell céloznia megkülönböztető versenyelőny kifejlesztését.” [Thompson, 1997]. Az egyik legátfogóbb stratégia megfogalmazást véleményem szerint Heinz Dieter Jopp a Bundeswehr Vezetési Akadémia (Führungs Akademie der Bundeswehr) Biztonságpolitikai és stratégiai tanszékének vezetője fogalmazta meg: „Egy jó stratégia összerendezi az eszközöket, az időt, a teret és az eljárásokat a cselekvés központi vezérelve alá- s ezáltal nem lesz más, mint a siker hatékony terve”26 Eljutottunk tehát oda, hogy azt mondhassuk, hogy A STRATÉGIA A VÁLLALATOK SIKERES MŰKÖDÉSÉNEK ZÁLOGA, LEHETŐSÉGET AD ARRA, HOGY A VÁLLALAT ÖSSZEHANGOLT, TERVEZETT, CÉLORIENTÁLT LÉPÉSEKET TUDJON TENNI, MÉG EGY BIZONYTALAN, TURBULENSEN VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN IS. De nem feltétlenül írott, nyomtatott, számokkal tarkított dokumentumra kell gondolnunk, lehet egy fejben létező elképzelés, amelyet a vezetők gondos mérlegelés után alakítanak ki és váltják át a napi döntések szintjére. Mégis melyek azok a szempontok, amiket a stratégia kialakítása során át kell gondolni? Seneca már az ő idejében három dolgot emelt ki a tervkészítés kapcsán: Mit akarok? Mit tehetek? Mit teszek? Azaz a stratégiakészítés első lépésében át gondolni, hogy melyek azok az irányok, főbb célok ahová el akar jutni a vállalat. Ezt követi a környezet és a saját erőforrások felmérésének a fázisa, azaz mire predesztinálnak a környezeti elemek és a vállalat saját képességei. Ennek ismeretében kerülhet sor a harmadik fázisban a konkrét lépések, programok kidolgozására. A ma használt stratégiai tervezési modellek is gyakorlatilag ezt fogalmazzák meg. A tervezésnek mindig a vállalati küldetésből27 kell kiindulnia, ezt követően kerül sor a külső környezet (politikai-jogi, makro-gazdasági, kulturális-szociológiai, technológiai környezet, iparági helyzet) elemzésére, azon tényezők felmérésére és előrejelzésére, amelyek befolyással bírnak (bírhatnak) a stratégiai célokra. A környezetelemzést a vállalkozás belső adottságainak pontos és reális felmérésével kell folytatni, hogy felszínre kerüljenek azok a képességek, amelyekre aztán a stratégiát alapozni lehet. A következő fázis a stratégiai célok kijelölése. Ebben először a jövőkép kerül megfogalmazásra: a felső vezetés elképzeli és megfogalmazza azt a jövőbeni helyzetet, ahová szeretné, ha a vállalkozás a tervezési időhorizont végére eljutna.

26

1. sz. ábra: A vállalati stratégiai tervezés folyamata

Manager Magazin 2006/1. Ezeréves receptek (Forrás: http://www.managermagazin.hu/magazin.php?page=article&id=931; 2009. saját szerkesztés március 08.) 27 „A küldetés az a cél, amit az alapítók a vállalkozás elé tűztek, a vállalkozás létezésének indoka.” Mondhatni egy a’pripori létező kategória, amelyet felismerni, magunkévá tenni és meg- esetleg átfogalmazni kell a stratégiai tervezéskor. (szerző)

- 62 -


Ezután kerülhet sor azon elvárások meghatározására, a stratégiai célok kijelölésére, amelyek teljesülése esetén a vállalat eljut a célállapotba. A stratégiai célokat ezután tovább kell bontani a vállalati gazdálkodás minden területére: a divíziók vagy üzleti egységek (business strategy, strategic business unit) és a funkcionális szervezeti apparátusok (functional strategy) szintjére, ahol sor kerül a konkrét cselekvésprogramok (taktikák) és akciók kidolgozására, amelyek már az operatív végrehajtás alapját képezik. A szervezeten belül több szinten is léteznek stratégiák. A szervezeti stratégia az egész vállalatra vonatkozó, hosszútávra szóló stratégia, amely a vállalat egészére vonatkozik, annak helyét határozza meg az üzleti életben. Az üzleti stratégiák azt határozzák meg, hogy a stratégiai üzleti egységek hogyan versenyezzenek az adott üzletágban. A funkcionális stratégiák a vállalati működés egy-egy funkciójához kapcsolódnak pl. termelés, humánerőforrás. 3. A légi hadjáratok (műveletek) stratégiai szintű tervezésének alapjai A háború sikeréhez, a legtöbb kutató és aktív katonai tervező álláspontja szerint, összhaderőnemi, sőt azon túlmenően ún. „interagency” 28 , (ügynökségek közötti, ügynökségeket átfogó), vagyis, a szűken értelmezett fegyveres erőket meghaladó, a teljes kormányzatot érintő erőfeszítések vezethetnek. Már régi a felismerés, hogy háborút a nemzet (koalíció) és nem a szűken értelmezett fegyveres erők vívják, nyerik meg vagy vesztik el. Mindazonáltal, az egyes szereplők bár összehangolt stratégia alapján tevékenykednek, azért értelmezhetőek az egyes főbb szereplők részstratégiái is. Ilyen stratégia alapján vetik be a légierőt, folytatnak légi hadviselést az egyes háborús célok elérése érdekében. A légierő alkalmazása tervezésének szintjét, az elérendő katonai (politikai) célok nagysága (jelentősége, kiterjedtsége) illetve az alkalmazandó hadműveleti alkalmazási forma 29 határozza meg. A légierő alkalmazásának stratégiai jellegű tervezése a légi hadjáratok 30 szintjén értelmezhető. Ez nem mond ellent a háború tradicionális felfogás szerinti szintjei elméletének, hanem úgy értelmezendő, hogy a hadjárat, mint az összehangolt műveletek sorozatának tervezése és végrehajtása döntően a hadszíntéri stratégia részeként jelenik meg.

2. sz. ábra A légi hadjárat-tervezés fázisai

A légi hadjárat-

(Forrás: Air Campaign Planning Handbook, Warfare Studies Institute, 2000)

28

tervezés

(air

ügynökségek közötti, USA kategória Légi hadjárat, (fő) légi műveletek, ütközetek, bevetések, stb. 30 Légi hadjárat: „az alkalmazás azon formája, melyet az adott hadszíntéren a légierő egységes elgondolás és tervek alapján, önállóan, vagy más haderőnemekkel együttműködésben, a háború végső (fontosabb közbeeső) célja érdekében folytat.” (szerzők) 29

- 63 -


campaigning) fő kérdései elemzésével juthatunk el a légi hadviselés stratégiai szintű tervezéséhez. A tervezési folyamat (ciklus) öt fázisból áll: a hadműveleti környezet elemzéséből; a célok (célpontok) meghatározásából; a stratégiai súlypontok meghatározásából; a légi hadjárat elgondolásának kialakításából; valamint a műveleti terv kidolgozásából. Ahogyan már az előző fejezetben bemutatásra került, a vállalatok stratégiai tervezésének átfogó modellje alapján a tervezési ciklus itt jellemzően négy fázisból áll: a piaci és belső környezet elemzéséből, a fő célok kijelöléséből, a részcélok lebontásából, azaz a piaci kampányok elgondolásából és a konkrét intézkedések (műveleti tervek) megfogalmazásából. Az ábrán is látható lényegi különbségnek tartom, hogy a kiválasztott célok rangsorolása, súlyozása az üzleti életben nem kap akkora szerepet, hogy önálló tervezési lépésként jelenjen meg, holott egyre fontosabb lenne, hiszen a szervezetek zöménél egyre kevesebb erőforrás áll rendelkezésre ahhoz, hogy az összes kitűzött célokat megvalósítsa. Ilyen esetekben felmerülhet a kérdés, hogy mi lehet célravezető, a célok egymás utáni megvalósítása valamilyen rangsor alapján vagy a célok számának csökkentése szintén valamilyen elv, súlyozás alapján. Ebben a fázisban – és a többiben is - segítséget nyújthat a vállalati tervezők számára a hadműveleti tervezés gyakorlata. 4. A hadműveleti tervezés elemeinek adaptációja a vállalati stratégiaalkotásba31 A környezet felmérése A környezet felmérésnek célja megérteni a vállalkozást körülvevő világot, a szűkebb és a tágabb környezetet és azokat a makroszintű trendeket, amelyek hatással vannak a vállalkozásra. Ha a vállalkozás tisztában van a környezetének szereplőivel és a piacon zajló verseny jellegével, úgy tud belépni oda és alkalmazkodni ahhoz, hogy pontosan tudja milyen pozíció milyen előnyökkel és hátrányokkal jár. A piaci versenyhelyzet megértéséhez véleményem szerint nagyon nagy segítséget nyújtanak a katonai párhuzamok. Az egyszerűség kedvéért két versenytársat vizsgálok, amelyek lehetnek két nemzet a hadviselés világában vagy két vállalat az üzlet világában, mindkét esetben felekként utalunk a szereplőkre. 1. eset: mindkét fél meg tudja támadni a másik stratégiai súlypontját, a modern hadviselésben a két szereplőt egyenrangú félnek nevezik, ilyen volt a hidegháború idején a két szuperhatalom, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok, vagy az amerikai függetlenségi háború idején Észak és Dél, vagy az üzleti életben ilyen egyenrangú fél lehet az üdítőitalok piacán a Coca Cola és a Pepsi Cola. A helyzetre az a jellemző, hogy a hadviselés általában hosszú ideig tart, mindkét oldalon magas költségekkel. Ha az egyik félnek van lehetősége gyorsan, párhuzamos támadásra, az rövidtávon előnyt jelent, amíg a másik fél megteszi a válaszlépést.

31

A vizsgálatot elsősorban John Warden The Prometheus Process c. műve alapján végeztem el. John Ashley Warden III. az Egyesült Államok Légierejének nyugállományú ezredese, az amerikai elnök mellett dolgozó katonai tanácsadó. Sokan a modern légierő-elmélet egyik meghatározó alakjának tartják, aki az 1991-es Irak elleni szövetséges erők légi hadjáratának főtervezőjeként vonult be a történelembe. A gyakorlati tevékenységen kívül oktat is, vendégprofesszorként rendszeresen oktat katonai és civil egyetemeken. Nuygdíjazása után megalapította a Venturist nevű céget, amellyel kielmelkedő sikereket ért el a stratégiai tanácsadás területéen.

- 64 -


2. eset: az egyik fél meg tudja támadni az ellenfelek stratégiai súlypontjait, míg a többiek nem képesek őt megtámadni illetve neki komoly veszteségeket okozni. Ebben a helyzetben volt például az Amerikai Egyesült Államok a második világháború alatt, az ellenségeik nem sokat tehettek, megpróbálták védeni saját területüket illetve támadni vagy megzavarni a szövetséges szállításokat. Az üzleti világban a Microsoft hasonló pozícióra tett szert, úgy tud működni, hogy a saját területük nemigen van kitéve hagyományos támadásnak. Bár ez a csaknem sebezhetetlenség sem állandó, folyamatosan figyelni és elemezni kell a környezetet, hogy mi az, ami veszélyezteti ezt a helyzetet. 3. eset: az előző eset a versenyben részt vevő többi vállalat szemszögéből, ők nem képesek hatással lenni a fő versenytársak stratégiai súlypontjaira, míg maguk sebezhetők, állandó fenyegetésnek vannak kitéve. Érdekes hadtörténelmi példa erre Irak helyzete az 1991-es Öböl-háborúban. Amikor megtámadta Kuvaitot, az 1-es esetben ismertetett pozícióba került, egyenrangú volt a szomszédaival, támadást senki nem indított ellene. Amikor az Egyesült Államok belépett a háborúba, Irak pozíciója meggyengült és gyenge helyzetben találta magát, az amerikaiak minden stratégiai súlypontot támadni tudtak, míg Irak semmit nem tehetett. Az üzlet világában azok élhetik túl ezt a helyzetet, akik feladják a küzdelmet és a verseny egy másik, szabad területére vonulnak. 4. eset: olyan helyzet, ahol az összes szereplő taktikai szinten működik, stratégiai irányok vagy elképzelések nélkül. A felek között majdhogynem állóháború alakul ki, magas költségek és alacsony eredmények mellett. Hadtörténelmi példa erre a helyzetre az Egyesült Államok szerepe a Koreai-háborúban, ahol a kínaiak és az amerikaiak kölcsönösen nem támadták egymás stratégiai súlypontjait. Az üzleti életben a kiskereskedések ebben a helyzetben versenyeznek, ahol túléléshez mindegyiküknek teljesíteniük kell az alapvető minőségi és esztétikai feltételeket, a taktikai szintű verseny középpontja az ár. A jövőkép és a stratégiai célok kiválasztása A környezet felmérése és jövőbeni állapotának a minél pontosabb előrejelzése után vállalkozhat a szervezet arra, hogy önmaga számára jövőképet fogalmaz meg: elképzeli azt a helyzetet, állapotot, amit a jövőben el kíván érni, ahová eljutni szeretne. Ez az állapot azonban nem stabil, változik a rendszert alkotó elemek változásának és egymásra hatása eredményeképp. A vállalat akkor működik sikeresen és célorientáltan, ha a környezet, mint rendszer elemeit befolyásolni képes annak érdekében, hogy számára kedvező jövőképet hozzanak létre. A külső és belső környezeti rendszer befolyásolásának kulcsa Warden szerint a rendszer súlypontjai: a rendszer nagy értékű, központi elemei, amelyek megváltozása nagyobb hatással van a rendszer egésze szempontjából, mint bármely más elemé, azaz komoly hatóerővel bírnak a rendszeren belül. Ha a vállalat vagy a hadvezetés ezeket a súlypontokat veszi célba és alakítja az elvárások alapján, komoly esélye van a jövőkép elérésére az erőforrásai szétforgácsolása nélkül. De melyek ezek a súlypontok? Warden modelljében minden rendszer egy ötkörös séma alapján épül fel, amelynek középpontjában vezetés áll (amely irányt mutat a rendszer számára), a következő gyűrű a folyamatok (amelyek lehetővé teszik a rendszer működését), a következő az infrastuktúra (amely egyben tartja a rendszereket), a következő gyűrűt az emberek alkotják (a rendszer tagjai) és a külső gyűrű az akció egységek szintje (amelyek feladata a rendszer védelme, helyreállítása). A rendszerben igazán nagy hatást a belső körök kiválasztásával és befolyásolásával lehet elérni, ezek a változások tovagyűrűznek a

- 65 -


rendszeren. A külső körök célpontként való megjelölése két okból sem szerencsés, túl sok objektum tartozik ide, ami komoly támadó energiákat feltételez, másrészt a behatás viszonylag könnyen orvosolható ráadásul befelé nem terjed tovább, azaz a következmény valószínűleg kisebb lesz.

3. sz. ábra: Warden “ötgyűrűs” célpont-tervezési modellje (Forrás: AFDD 2-1. Air Warfare, USAF)

Hogyan hasznosítható az ötgyűrűs modell a hadviselés világában? Az 1991-es Öbölháborúban a terv Iraknak, mint rendszernek a megváltoztatása volt oly módon, hogy megfeleljen a kívánt rendszerhatásoknak: vonuljon ki Kuvaitból, legyen működő belső rendje, de ne legyen képes végrehajtani támadásokat a szomszédai ellen, de legyen képes megvédeni magát. A rendszer megváltoztatása érdekében a szövetséges haderők az iraki célpontokat az alábbiak szerint támadták. Lényeges súlypontok Szaddám Husszein Villamoshálózat

Kívánt hatás Hatástalan vezetés a háború során Alig vagy egyáltalán ne legyen áram az országban

Utak és hidak

Legyen nehéz a földi mozgás

Tisztek

A tisztek ne érintkezzenek Szaddámmal Ne legyen képes ellenállni az USA légicsapásainak

Légvédelem

Érdemi intézkedés Fizikailag kiiktatva, cselekvésképtelen Kialszanak a fények Bagdadban (és a többi nagyobb városban) Elégtelen utánpótlást kapnak a kimerült iraki haderők Dezertálások, egységek megadják magukat, lázadások Kevés vagy semennyi veszteség az USA légierejében

Időkeret A háború első 24 órája A háború első órája a Bagdadban; az ország többi részén 3-5 nap Eredmények az első héten; egyértelmű siker három hét alatt A háború ideje alatt

Első tizenkét óra

forrás: John Warden Prometheus Process, Concept Summaries p. 53. Venturist Inc.

Hogyan hasznosítható az ötgyűrűs modell az üzleti világban? Először is emlékeztet minket arra, hogy mindig rendszerrel van dolgunk, legyen az ország, piac vagy egy vállalat.

- 66 -


Másodszor a modell megmutatja a rendszer alkotórészeinek relatív értékét. Ha például egy vadonatúj terméket kívánunk piacra dobni és az első darabot egy ismeretlen személy veszi meg, a vásárlás hatása csak a közvetlen árbevétel lesz. Ha azonban egy híres sportoló vagy színész vásárolja meg, az első eladás valószínűleg több további eladást fog generálni, mint az első esetben. Stratégiai mutatószámok meghatározása A stratégiai mutatószámok meghatározásának az a célja, hogy mérhetővé tegye a stratégia elérésének sikerességét. Olyan mérőszámokra van szükség, amelyek egyfelől leképezik a stratégiai fontosságú területek mindegyikét, másfelől össze tudják kapcsolni a stratégiát a taktikai intézkedések szintjével, kimutatják, hogy azok közvetlenül vagy közvetve milyen mértékben segítik az átfogó stratégiai lépéseinket. Stratégiai lépések azok, amelyek a jövőképpel függnek össze, például a győzelem kivívása egy háborúban vagy a vállalati érték növekedése egy időszakban. Taktikai lépések azok, amelyek a szervezet konkrét tevékenységeivel függenek össze. Ideális esetben a taktikai lépések stratégiai sikerhez vezetnek, rosszabb esetben azonban ennek az ellenkezője is bekövetkezhet. Például a második világháborúban a németek meg voltak győződve arról, hogy győztek, amikor elfoglalták a Szovjetunió egyharmadát és Moszkva előtt álltak. Valójában azonban ez a területszerzés csalóka mérőszáma volt a sikernek, a szovjet kormány súlypontjai érintetlenek maradtak, míg az elfoglalt területeken át történő ellátás egyre nehezebb lett és egyre több energiát emésztett fel. A hadviselésben a stratégiai siker fő mérőszáma lehet a béke elérése, ami nem esik egybe szükségszerűen a megnyert ütközetek számával, gondoljunk csak arra, hogy a vietnami-háborúban az észak-vitenamiak csaknem minden csatát elveszítettek az amerikaiak ellen, végül mégis kivívták a békét, amelyért harcoltak. Amennyiben tehát a stratégiai siker abszolút mérőszáma a béke elérése, ehhez olyan stratégiai mutatók tartozhatnak, mint például a háborúzó felek közti diplomáciai, kereskedelmi és turisztikai kapcsolatok, a hadműveleti körzet és a hátországok infrastrukturális állapota, a lakosság mentális állapota. Az üzleti életben a siker abszolút mérőszáma lehet, hogy a vállalati érték növekedett-e. Robert Kaplan és David Norton kiegyensúlyozott stratégiai mutatószám-rendszerében [Kaplan-Norton, 1998.] ehhez a stratégiai mutatószámokat legalább a következő négy területen kell képezni: vevői nézőpont (pl. piaci részesedés, piaci növekedés, vevői elégedettség), belső folyamatok nézőpont (pl. termék, anyag és információ-áramlás, átfutási idők, meghibásodások), tanulás-fejlődés nézőpont (pl. innovációk száma, munkavállalók fejlődése, elkötelezettsége) és pénzügyi nézőpont (pl. nyereség, részvényárfolyam). Érdekes és tanulságos lehet annak a vizsgálata, hogy az előbb bemutatott kiegyensúlyozott stratégiai mutatószám-rendszer alkalmazható-e a hadviselés világában. Véleményem szerint igen. A vevői nézőpont értelmezhető lehet területi nézőpontként, azaz hogy sikerült-e visszafoglalni az elhódított területet vagy sikerült-e a területszerzés, ha ez volt a stratégiai cél és milyen annak infrastrukturális állapota. A belső folyamatok nézőpontja megfeleltethető az újrainduló politikai (kormány, közrend) és gazdasági folyamatoknak (termelés, ipar, szolgáltatások, kereskedelem). A tanulás és fejlődés nézőpont lehet a harcoló felek döntéshozóinak, harcoló alakulatainak és lakosságának mentális és morális állapota, annak változása. A pénzügyi nézőpont pedig lehet a konkrét fizikai károkozás mértéke például hány épület és város dőlt romba, hány termelő üzem és logisztikai útvonal ment tönkre és mennyibe kerül mindezek helyreállítása, működőképessé tétele.

- 67 -


Pénzügyi nézőpont • veszteségek • a helyreállítás költségei Területi nézőpont • elfoglalt területek nagysága • szerepe

Népesség nézőpont • lakosság létszáma • érzelmi sokk Folyamatok nézőpont • gazdasági • kereskedelmi

4. sz. ábra: Stratégiai mutatószámrendszer a hadviselésben forrás: saját szerkesztés

5. Befejezés

Biztos vagyok benne, hogy jelen cikk elolvasása után is lesznek, akik nehezen tudják megérteni, hogy egy célpont bombázásának bármi köze lehet ez üzleti világhoz. Nincs is – mindaddig, amíg két gondolatot magunkévá nem teszünk: rendszereket (piacokat, vállalatokat) kell megváltoztatnunk és fenn is kell tartanunk ezt a változást, ha sikeresek akarunk lenni; másrészt, egy rendszer megváltoztatásához energiánkat annak súlypontjaira kell összpontosítanunk. A háború világában az összpontosított energia negatív, míg az üzleti életben pozitív energiát adunk át, termékek, ötletek, reklám, telefonos eladás, illetve pénz formájában annak érdekében, hogy növeljük annak a piacnak az energiáját, amelyet a magunk igénye szerint szeretnénk megváltoztatni. A háború világában az ellenség energiájának csökkentésért kapott jutalom azon stratégiai céljaink megvalósítása, amelyekhez arra van szükség, hogy az ellenség ne jelentsen veszélyt vagy legalábbis kisebb veszélyt jelentsen. Az üzleti életben a jutalom a profit, az elismerés, és nagyobb elismerés a piac részéről a célpiacon kifejtett erőfeszítéseinkért. Ha elgondolkodunk ezeken, akkor tegyünk meg mindent, hogy a megfelelő szinten kezeljük a gondolatokat és ne próbáljuk a hadviselésből egy az egyben átültetni azokat az üzleti világra. Irodalomjegyzék 1.

Air Force Basic Doctrine, Air Force Doctrine Document 1. [1997.] Alabama, Headquarters Air Force Doctrine Center, Maxwell AFB

2.

Air Warfare, Air Force Doctrine Document 2-1. (first draft) [1998.] Alabama, Headquarters Air Force Doctrine Center, Maxwell AFB

3.

Ansoff H.I [1979.]: Strategic Management, The MacMillan Press

4.

Barakonyi Károly [1999.]: Stratégiai tervezés, Nemzeti Tankönyvkiadó

5.

Chikán Attila [1995.]: Vállalati gazdaságtan, KJK Aula

- 68 -


6.

Dr. habil. Krajnc Zoltán - Gönczi Gabriella [2009.]: A légi hadjáratok (műveletek) stratégiai szintű tervezésének és az üzleti (vállalati) stratégiaalkotásnak a konvergenciája (egy PhD-témaválasztás indoklása), Repüléstudományi Közlemények Különszám Április

7.

Gönczi Gabriella [2006.]: A controlling alapjai, Dunaújvárosi Főiskola Főiskolai Kiadó

8.

Hadtudományi Lexikon [1995.] Magyar Honvédség és Magyar Hadtudományi Társaság, Budapest, főszerk.: Szabó József

9.

Joint Strategy Review [1999.] Washington, DC: The Joint Staff,

10. Marosán György: Stratégiai menedzsment Műszaki Könyvkiadó 11. Melinger, Phillip S. [1996. Spring]: The ten propositions regarding of the Air Power, In.: Air Power Journal 12. P. Kotler [1999.]: Marketing menedzsment, Műszaki Könyvkiadó 13. Srategic Assessment [1998.] Engaging Power for Peace Washington, D.C.: Institute for National Strategic Studies, National Defense University 14. Warden, John [1995. Spring] Enemy as a system, In: Air Power Journal, 1995 Spring, http//www.airpower.maxwell.af.mil/airchronicles/apjindex.html

- 69 -


DALOS-KOVÁCS GABRIELLA (Széchenyi István Egyetem): Kihívások az infokommunikációs szolgáltatások piaci bevezetésénél 1. Bevezetés Dolgozatomban ismertetni szeretném a nemzetközi távközlési trendeket, fejlődési irányzatokat, a hazai piac jellemzőit árbevétel és piaci szerkezet alapján. A telekommunikációs vállalatok versenyképességét napjainkban, az új termékvonalak, új innovatív szolgáltatások piaci bevezetése, sikere határozza meg. Szeretném bemutatni a termékfejlesztés sajátos folyamatát, infokommunikációs szolgáltatások jellemző életciklusát, a szolgáltatások piaci bevezetésének főbb dilemmáit, sikertényezőit.

2. Távközlési trendek, fejlődési irányzatok. A mai világban szinte már el sem tudjuk képzelni az életünket telekommunikációs szolgáltatások nélkül. Természetessé vált a mobiltelefon és az internet használata, ha gyorsan információhoz szeretnénk jutni, legyen szó friss hírekről, időjárásról vagy közösségi oldalakon megosztott tartalmakról. De ugyanilyen általánosnak és természetesnek számítanak a sokcsatornás televíziós csomagok. A kutatók szerint a távközlési piac összességében lassan telítődik. Egyedül a mobilinternet piaca mutatott dinamikus fejlődést az utóbbi egy évben. A vezetékes platformokon szolgáltatást nyújtó operátorok számára ezért kulcsfontosságúvá vált, hogy megjelenjenek ezen a piacon is, kombinált vezetékes és mobilinternet-szolgáltatást biztosító „csomagok”-kal. A hangpiaci bevételek csökkennek, a vezetékes internetben és a fizetős tévészolgáltatásban azonban még van némi potenciál. A "csomagolás" részben tehát szolgáltató oldali kényszer, de egyben kereslet oldali elvárás is - mutattak rá a BellResearch(1) elemzői. A legfőbb érv a költségcsökkentés és az egyszerűbb, átláthatóbb számlázás iránti igény. A jövőben azok a szolgáltatói modellek lehetnek sikeresek, amelyek képesek a szolgáltatásokat összecsomagolni, nyilvánvalóan a felhasználói igényeket figyelembe véve. Ebben a piaci környezetben a szolgáltatók egyre inkább csak a versenytársak rovására képesek növekedni, aminek elsődleges eszköze - és így a legfontosabb lakossági távközlési piaci jelenség - a még erőteljesebb elmozdulás a szolgáltatáscsomagok irányába.

3. A magyar távközlési piac A telekommunikációs szolgáltatások piaca 2007-ben elérte „mindenidők csúcsát”és azóta csökkenő trendet mutat. A jövő a következő generációs hálózatokon, több platformon nyújtott komplex, integrált szolgáltatásoké lehet. 2009. októberben, azzal egyidejűleg, hogy a

- 70 -


gazdasági világválság Magyarországon is éreztetni kezdte a hatását, a BellResearch átfogó keresleti kutatássorozata, a Magyar Infokommunikációs Jelentés alapján világossá vált, hogy a 2009-es esztendő drámaian különbözik a korábbiaktól – a távközlési cégek számára legalábbis. És ezt ráadásul még nem is tulajdoníthatjuk a válság hatásának – az utóbbi következményeit egyelőre még becsülni is nehéz volna (1.ábra).

1.ábra: A távközlési szolgáltatások teljes piaca, 2003-2009 [nettó, milliárd Ft]1 Forrás: BellResearch [2009]: – Magyar Infokommunikációs Jelentés (1

Az adatok nem tartalmazzák a nagykereskedelmet, a szolgáltatók külföldről származó bevételeit és a szolgáltatók konszolidált bevételeit.)

Akadt pozitív momentum is a piacon, mely például 2008-ban az értékesített SIM-kártyák rekord növekedése. A 15 évnél idősebb lakosság háromnegyede már elérhető mobiltelefonon, sokan akár több készüléken; mindeközben egyre több SIM-kártya jelenik meg a távközlésiinformatikai eszközökben is. Hasonlóan pozitív vélekedésre adott okot, hogy a Magyar Telekom bejelentette nagyszabású NGN hálózatfejlesztési koncepcióját, amelynek keretében öt éven belül 1,2 millió háztartásba húzhatják be a száloptikát vagy vezetik be a Eurodocsis 3.0-at a kábelen. Sőt, 2008-ban robusztus maradt a lakossági internet penetráció bővülése: míg 2007-ben „csupán” minden negyedik háztartás [27 százalék] fizetett elő internethozzáférésre, addig a 2008-ban ugyanez az arány már 36 százalék volt. A vezetékes szolgáltatások piacán három inkumbens szolgáltató, valamint három alternatív szolgáltató (jellemzően a legnagyobb kábeltelevíziós társaságok) a meghatározó a magyar piacon. Az üzleti szféra trendjeinek bemutatásához, a vezetékes szélessávú előfizetések penetrációját vesszük alapul, mely előfizetések száma 25 ezerrel nőtt, így év végére 1,742 millióra emelkedett, 2011.február végére. Az egykori monopolszolgáltatók, a vezető alternatív szolgáltatók, és a legnagyobb kábeltelevíziós társaságok önkéntes adatközlésére épülő NHH gyorsjelentése szerint a hagyományos telefonvonalon szélessávú ADSL-internetszolgáltatásra előfizetők száma

- 71 -


decemberben maradt 809 ezer volt november végén. Az ADSL-előfizetések száma 2008 végén 796 ezer volt. A szélessávú internetre kábeltelevíziós hálózaton keresztül előfizetők száma decemberben az NHH becslései szerint mintegy 25 ezerrel 958 ezerre nőtt, így az úgy nevezett kábelmodemes előfizetések száma egy év alatt 216 ezerrel növekedett. A gyorsjelentésben szereplő legnagyobb - kábelszolgáltatók a kábeles piac 80-85 százalékát fedik le és az ő ügyfélszámuk decemberben 776 ezerről 798 ezerre nőtt(2). A növekedés bővülésének oka lehet, hogy a kábeles hálózaton keresztül, telefon szolgáltatás is igénybe vehető, az internet szolgáltatás mellett.

2. ábra: A távközlési szolgáltatások piacának szerkezete 2008-ban Forrás: BellResearch [2009] – Magyar Infokommunikációs Jelentés

Az üzleti szolgáltatásokban a távközlési szereplők kitörési lehetősége az IT-területekre való behatolás, a lakossági piacon a tv-multimédia és az internet, ahol a pálya még nem lefelé vezet. Minderre a konvergencia ad lehetőséget, amely a korábban szigorúan elhatárolt versenypiacok választóvonalait visszafordíthatatlanul elmosta (2.ábra).

4. A távközlési szolgáltatások iránti kereslet sajátos jellemzői A távközlési szolgáltatások iránti kereslet legfőbb jellemzője, hogy a hozzáférésnek és a használatnak külön ára van, így a kereslet kettébontható hozzáférési és forgalmi keresletre. A fogyasztó az előfizetés árában a hívásindítás és -fogadás lehetőségét fizeti meg, a forgalmi díjban pedig a konkrét telefonálással töltött időt. Tehát a távbeszélő szolgáltatásokra való előfizetés teremti meg a lehetőséget a hívások lebonyolítására, így az előfizetés megléte előfeltétele a hívásoknak, azaz a hozzáférési kereslet a forgalomból származtatott kereslet.

- 72 -


A távközlési szolgáltatások iránti kereslet a fogyasztót egy kétfázisú döntési folyamat elé állítja. A fogyasztó ugyanis először arról dönt, hogy előfizessen-e egyáltalán a szolgáltatásra, majd amennyiben előfizetett, arról hoz döntést, hogy milyen mértékben használja a szolgáltatást. Bár ez a két döntés történhet szimultán és időben egymástól elkülönülten is, de a fogyasztótól mindenképpen két különálló és mégis összefüggő döntés kinyilvánítását kívánja meg. A távközlési szolgáltatás igénybevételéhez két fél – a hívó és a hívott – együttes fogyasztása szükséges, azaz egy adott hívás nemcsak a közvetlenül keresletet támasztó hívó fél számára jelenthet hasznosságot, hanem a közvetetten érintett hívott félnek is, aki az így nyert hasznosságért (a bejövő hívásokért) nem fizet, az ezzel járó pozitív külső gazdasági hatást nevezzük hívási externáliának. A távközlési kereslet további sajátossága, hogy a kereslet önmagát is generálja, azaz egy adott hívás a későbbiekben további kapcsolatfelvételt tehet szükségessé, ezzel újabb hívás(oka)t generálva (például visszahívásokat). A távbeszélő-szolgáltatások esetében lényeges, hogy hálózatos iparágról van szó, azaz a fogyasztó az előfizetéssel teremti meg a lehetőséget a hálózathoz való csatlakozáshoz. A fogyasztó számára a hálózathoz való csatlakozás értéke nem független attól, hogy hányan csatlakoztak már korábban a hálózathoz, azaz mekkora a hálózat mérete. Az, hogy a telefonhálózatnak köszönhetően hány embert tud elérni, illetve hányan tudják őt elérni, befolyásolja azt, hogy mennyiért éri meg előfizetnie a szolgáltatásra – ez a hálózati hatás.(3)

5. Termékfejlesztés, termékéletciklusok

5.1. Termékfejlesztés folyamata, szerepe A vállalatok bevételeiket hosszú távon új termékek, szolgáltatások kifejlesztésével és új piacok meghódításával is kell hogy növeljék. A vállalatok jövőjét nagy mértékben befolyásolja a termékfejlesztés, mivel a forgalom a tovább fejlesztett vagy a már meglévőt helyettesítő termékkel tartható fenn illetve növelhető(4). A termékfejlesztés tevékenysége sorrendben: Termékötlet keresése. A termékötletek szelektálása, értékelése és kiválasztása. Termék koncepció kialakítása, tesztelése. Értékelemzés (funkció/kötség). Gazdaságossági elemzés, stratégiai marketing terv, műszaki fejlesztés. Prototípus kialakítása. Piaci tesztelés. Piaci bevezetés. Piaci bevezetési terv és annak előkészítése.

- 73 -


Termékfejlesztés típusai(piacfejlesztő vs termékfejlesztő stratégia) Új piacon új/ismeretlen termék bevezetése Régi piacon új/ismeretlen termék bevezetése 5.1.1. A termékfejlesztés szerepe a vállalat életében Az új termékfejlesztés témaköre szorosan összekapcsolódik a szervezeti innováció témájával, akár a szervezeti innováció egyik megjelenési formájának is tekinthetjük. Ez a felfogás Schumpeter felfogására vezethető vissza, mely szerint az innováció lehetséges megnyilvánulási formái(5).

5.2. Termékéletciklus jellemzők

A telekommunikáció egy gyorsan változó piac, mely meghatározza a szolgáltatások tipikus életgörbéjét. Geoffrey Moore könyvében(6) a technológia vezérelt életciklus menedzsment szerint, 5 féle termékelfogadói csoportot különböztet meg (3.ábra).

3.ábra: High-tech termékéletcilus, termékelfogadás Forrás: Geoffrey A. Moore, Crossing the chasm (1991),p.86.

5.3. A termékelfogadás szakaszai A termékelfogadás a termék kipróbálásával, vagyis a próbavásárlással kezdődik. Az, hogy erre a termék bevezetésétől számítva mikor kerül sor, leginkább a fogyasztó újdonságok iránti nyitottságának kérdése. Ebből a szempontból ugyanis megkülönböztethetjük: Újítók (Innovators): ők az újdonságok első kipróbálói, akik szívesen látnak minden új terméket vagy szolgáltatást, korán felfedezik azokat és nem félnek egyből megvásárolni vagy igénybe venni őket. Az innovátorok a vásárlók egy nagyon szűk rétege, azonban sok esetben trendkövető magatartásuk miatt követendő példává lépnek elő a többi fogyasztó szemében.

- 74 -


Korai elfogadókat(Early innovators): ők már valamivel óvatosabbak az újítóknál, némi tájékozódás után azonban nem haboznak kipróbálni az újdonságokat. Inkább csak az első reakciókra, tapasztalatokra várnak, de nem akarnak lemaradni a divathullámokról, ezért a termékbevezetés korai szakaszában vásárlóvá válnak. Ha ezt a csoportot sikerül egy frissen bevezetett terméknek vagy szolgáltatásnak megnyernie, akkor általában jelentősen felgyorsul és széleskörűvé válik elfogadása. Korai követőket (Early Majority): ők mindenképpen biztosra akarnak menni, ezért megpróbálják egyszerre elkerülni a korai kipróbálás miatti kockázatot és a kései használatbavétel okozta hátrányokat is. Így ügyesen egyensúlyozva akkor vásárolják meg először a terméket, amikor az már kellően kiforrott és tesztelt, ugyanakkor életpályája még felfelé ível, tehát messze nem tekinthető elavultnak. Kései követőket (Late majority): ők a termék érettségének tetőfokán válnak felhasználóvá. Legtöbbször vagy túlzottan körültekintőek, és csak már befutott és sikeres termékben bíznak, vagy tájékozatlanságuk miatt későn értesülnek az újdonságról. Lemaradókat (Laggards): ők a későn ébredők, akik akkor fedeznek fel egy terméket vagy szolgáltatást, amikor az már a hanyatlás szakaszában van, azaz lassan elkerülhetetlenné válik kivonása a piacról. Ez a csoport leggyakrabban információ- vagy pénzhiány miatt nem tudja kipróbálni az újdonságokat, esetleg olyan mértékben óvatos, hogy utolsóként csatlakozik a felhasználók táborához. Jellemző, hogy mire a lemaradók bekapcsolódnak egy termék életébe, az újítók és a korai elfogadók már egy alternatív megoldás előnyeit tesztelik. 6. A termékfejlesztés dilemmái A termékfejlesztés meghatározó tényezője, a tudásintegráció kapcsán, hogy a tevékenység hozzáadott értékét jelentős mértékben tudásfelhasználás adja. A termékfejlesztés elvégzéséhez szükséges tudás a szervezet különböző részeiben illetve a szervezet tagjainál van. A termékfejlesztés jellegéből adódóan jelentős mértékű a tacit tudás szerepe. Valamint a tevékenység eredménye növeli a szervezet értékteremtő képességét. A termékfejlesztési team vezetésének sikertényezői: -

a legjobb szaktudással rendelkező szakértők részvétele, a tagok motiválása, úgy hogy előfordulhat a szervezeti felépítés kapcsán, hogy a termékmenedzser nem közvetlen felettese a szakértőnek, a felsővezetői támogatása elérése, alapvető fontosságú, probléma, elakadás esetén, pontos eszkalációs pontok meghatározása, a folyamatban, a termék a lehető legnagyobb készültséggel kerüljön a piacra,

- 75 -


7.

A piaci bevezetés sikertényezői

A vállalat a terméknek stratégiai fontosságot tulajdonítson. A külső és belső kommunikációban is megerősítésre kerüljön a termék és a vállalati célok kapcsolatrendszere. Felsővezetői támogatás alapvető tényezője a sikernek. Termék tesztelés esetén, fontos az eredmények visszacsatolása. Valamint döntés a jövőbeni célokról. Probléma esetén akár a beszállító bevonása is szükséges lehet.

8. Összefoglalás, következtetések Az infokommunikációs iparág kiemelt szerepet játszik a válság leküzdésében, hiszen a gazdaság motorjaként javítja a hatékonyságot és növeli a foglalkoztatottságot – különösen most, amikor más meghatározó iparágak visszafogják beruházásaikat. Ma Magyarországon is az értéknövelt szolgáltatásoké a jövő, illetve ebben rejlik a vállalatok további növekedésének lehetősége. Magyarországra némi fáziskéséssel gyűrűznek be a világgazdaság tendenciái, azonban a távközlési szektor, illetve a szolgáltatások köre nyugateurópai szintű fejlettséggel rendelkezik. A távközlési iparág jövőjét a vezetékes hálózatokat birtokló hagyományos szereplők és az online piac feltörekvő újoncai közötti verseny alakítja majd. Mindez a kommunikációs szolgáltatások elkerülhetetlen konvergenciájához vezet. „A távközlési cégek egyre közelebb kerülnek az internetes szolgáltatásokhoz. - Christopher Mattheisen, a jövő egyik kulcsát az innovációra nyitott szemléletben látja.” (Nyíri Kristóf , 2001) Innováció nélkül, az új szolgáltatásokkal történő piacra lépés nélkül egyetlen vállalat sem tarthatja meg vezető pozícióját a piacon. 9. Fogalmak, rövidítések, NGN (next generation network): újgenerációs hálózatok. A különböző távközlési hálózatok konvergenciája egységes protokollon alapuló, intelligens, a szolgáltatások kialakítása szempontjából rugalmas hálózat kialakulásához vezet. Az NGN megjelenését és elterjedését az egységes IP protokoll alapú átviteli technológia általánossá válása és a hálózatok konvergenciája teszi lehetővé. Infokommunikáció: az informatika (számítástechnika) és a kommunikáció (távközlés) konvergenciáját, integrálódását fejezi ki. ADSL: Az ADSL (Asymmetrical Digital Subscriber Line) technológián alapuló szolgáltatás a meglévő közcélú távbeszélő-előfizetői hálózatba telepített sodrott érpárt felhasználva a hagyományos telefon-, ill. ISDN2 típusú szolgáltatás felett nagysebességű, aszimmetrikus adatátviteli képességet biztosít. SIM kártya: Előfizető-azonosító egység (Subscriber Identity Module). Műanyag kártyán

- 76 -


található kisméretű, egyszerű integrált áramkör. A mobilkészülékbe helyezve az előfizető azonosítására használják. A SIM-kártya a mobilkészülék részegysége. Biztonsági, valamint az előfizetőre vonatkozó adatokat és algoritmusokat tartalmaz. NHH: Nemzeti Hírközlési Hatóság, jelenleg NMHH Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Irodalomjegyzék 1. BellResearch: Magyar Infokommunnikációs jelentés 2009 http://www.ictreport.hu 2. NMHH Vezetékes gyorsjelentés http://www.nmhh.hu/?id=dokumentumtar&mid=1055&lang=hu 3. BÖLCSKEI VANDA [2010]: A távbeszélő-szolgáltatások keresleti modelljeinek áttekintése – különös tekintettel a vezetékes és mobilszolgáltatások közötti helyettesítés becslésére Közgazdasági Szemle, Verseny és szabályozás LVII. évf., 2010. június (517–535. o.) 4. Kotler-Keller [2006]:, Marketing management, ISBN: 9789630583459, 79-95.o. 5. Schumpetert idézi: Józsa-Kiss 1993,Józsa László (2003): Kis- és középvállalkozások marketingstratégiája az EU küszöbén. In: Beszteri B. sz.: Európaiság és magyarság tanulmánykötet, I. kötet. MTA–VEAB, ISBN 963 7385 67 3 158- 167. o. 6. Geoffrey A. Moore: Crossing the Chasm: Marketing and Selling High-tech Products to Mainstream Customers(1991, revised 1999) -Harper Business Essentials ,ISBN 0-06051712-3

- 77 -


GELENCSÉR PÉTER (Kaposvári Egyetem) – NYÁRINÉ DR. BUDVIG ANITA (Dunaújvárosi Főiskola) – BOKORNÉ DR. KITANICS TÜNDE (Dunaújvárosi Főiskola): A vállalkozások és az adómorál

1. Bevezetés Az emberek lehetőségeikhez mérten csökkenteni próbálják adókiadásaikat, optimalizálják adójukat. A törvényes eszközökkel adót csökkentők csupán kihasználják az adórendszer adta lehetőségeket. A legális és illegális módszerek közt viszont a legtöbben nem tudnak különbséget tenni, így a „kiskapukat” kihasználók is belecsúszhatnak az adócsalásnak minősülő esetekbe, nem csak a szándékos adóelkerülők. Az adófizetők egy része képes jövedelmét elrejteni, így helyettük is az adózók másik része fizet. A vállalkozók nagyobb mértékben képesek jövedelmük részbeni vagy teljes eltitkolására, mint a velük azonos jövedelmet elérő alkalmazottak. Ez nemcsak a közteherviselés torzulását okozza, de az egyenlőtlenség tovább rontja az adózási morált.[ MNB-Szemle, 2008. április] Az elmúlt évek során tovább romlott a vállalkozói adómorál. Az adóhátralékok mértéke és a hátralékot halmozók száma évről évre növekszik, jelentős bevételkiesést okozva ezzel a költségvetésnek. A feketelista.hu legújabb, 2010 negyedik negyedévéről szóló összesítése szerint közel kétezer vállalkozás tartozik százmillió forintnál magasabb összeggel a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak.[www.feketelista.hu] Könnyű lenne azt állítani, hogy az elmúlt évek gazdasági eseményei miatt romlott az adófizetési hajlandóság, a válasz azonban ennél összetettebb. A fizetési morál függhet az adófizetési kötelezettség hiányos ismeretéből, vagy a szankcióktól való félelem hiányából. Javítható-e az adófizetési hajlandóság az adók csökkentésével, vagy a büntetési tételek emelése a megoldás? Kutatásunk során az adóelkerülést generáló tényezőket vizsgáltuk, megoldásokat kerestünk a vállalkozói adófizetési morál javítására. A költségvetési bevételek növelésére több módszer létezik. Az adók számának, mértékének emelése azonos adóalany esetén növeli ugyan költségvetés bevételét, viszont a növekvő adóteher hatására csökkenhet az egyén vállalkozói kedve, nőhet az adóelkerülés kockázati prémiuma, így csak átmeneti lesz az adóbevételek növekedése. Ezzel szemben az adóterhek csökkentése azonos számú adóalanytól az állami adóbevételek apadását okozza, de hosszabb távon versenyképesebb befektetői környezetet teremt, növelheti a vállalkozói kedvet, így az adóalanyok számát is, és javíthatja az adófizetési hajlandóságot, növekvő adóbevételt eredményezve. Az optimális adószint megállapítása rendkívül nehéz feladat, mert az adófizetési hajlandóságot csak részben befolyásolja az adó mértéke. Kutatásunk alaphipotézise, hogy a vállalkozások adófizetési hajlandóságát a likviditási helyzet mellett jelentősen befolyásolja az adózási ismeretek hiányossága és a morális tényezők is. Az adózási szokásainkat - mint más egyéb szokásunkat is- befolyásolja a morál, melyet „otthonról” hozunk. Környezetünk, szüleink, az iskola, barátaink alakítják morális szintünket, mely a viselkedésünk alapnormáit foglalja magában. „A moral szó jelentése korai használatában nem ellentétes a „bölcs”, az „önérdekű”, vagy a „legális” és a „vallásos” szavak jelentéseivel. Jelentésben valószínűleg egyszerűen a „gyakorlati” szóhoz áll legközelebb.” [www. jesz.ajk.elte.hu] Adózási kultúránkat vagy kulturálatlanságunkat a szankcióktól való félelem vagy a szerzett ismeretek éppúgy alakítják, mint az aktuális anyagi helyzetünk, vagy az adófizetési kötelezettség pontos ismerete, illetve nem ismerete. Kutatásunk elsősorban

- 78 -


ezeket a befolyásoló tényezőket vizsgálja. A kutatás eszközéül készített kérdőívet közösségi oldalakon és személyes levelezőlistánkon keresztül terjesztettük, így az nem reprezentatív a teljes lakosságra vonatkozóan. A tervezett 200 darabos mintaszámot meghaladta a kitöltések száma, 223 darabos mintával dolgoztunk. A kitöltők 20 és 67 év közöttiek, 57%-ban nők, 51,6%-ban diplomával rendelkezők. A vállalkozások méretét tekintve 48%-ban kizárólag önfoglalkoztatók, 42%-uk legfeljebb 5 főt foglalkoztat. 50 főnél többet foglalkoztató vállalat nem volt a kitöltők közt. A vállalkozások közel felének éves árbevétele legfeljebb 5mFt, 13,3%-uk árbevétele 5-10mFt, 10-100mFt árbevétellel a kitöltő vállalkozások 20%-a rendelkezik. Csupán 5,3%-uk 100mFt feletti, de egy sem haladta meg az 1mrdFt éves árbevételt. 2. A vállalkozások adózással kapcsolatos ismeretei Az első kérdéscsoport a vállalkozások adózással kapcsolatos ismereteit vizsgálta. A vállalkozás által fizetendő adó mértékét a válaszadók 49,4 %-a tartja nagyon magasnak, 28% tartja magasnak, 18,7% átlagosnak. Mindössze 4,1%-uk tartja alacsonynak vagy nagyon alacsonynak. A válaszadók 35 %-a gondolja úgy, hogy vállalkozásának adóterhe 60 %, vagy annál magasabb. Az EVA kulcs mértékét ezzel szemben csupán 31%-uk ismerte pontosan, 18% jelölte a „nem tudom” válaszlehetőséget, 51%-ban viszont hibás választ adtak meg. Azok, akik az EVA kulcsot a valós 30%-nál alacsonyabbnak gondolták, 59%-ban a saját vállalkozásuk által fizetett adó mértékét nagyon magasnak tartják. Ez a „fölé tippelők” között 67% . A pontos választ ismerők között viszont csak 27 % tartja nagyon magasnak adóterheiket. Ezekből jól látszik, hogy akik nagyon magasnak tartják a vállalkozásuk adóterhét, többnyire informálatlanok az EVA mértékével kapcsolatban, akik viszont tudják, hogy az EVA mértéke 30%, azok közül kevesebben elégedetlenek a vállalkozásuk adóterhének mértékével. Konklúzió: a vállalkozások bár magasnak tartják az őket sújtó adóterhet, nem ismerik az esetlegesen kisebb adóterhet jelentő lehetőségeket. 3. A vállalkozások adózási szokásainak vizsgálata A második kérdéscsoportban a vállalkozások adózási szokásait elemeztük. Adminisztratív (bevallási, bejelentési) kötelezettségüknek 50,7%-ban pontosan eleget tesznek. A fizetési kötelezettségeknél ez már csak 33,4 % . A pontatlanul fizetők 69%-a több alkalommal mulasztotta el adójának befizetését (Az összes válaszadó viszonylatában ez 48%). Az adminisztratív mulasztás okai közt első helyen a „tájékozatlanság, kötelezettség ismeretének hiánya” szerepel (32,4 % ), másodikként a „feledékenység” (29,7%) . Az „egyéb közreműködő hibája” a harmadik fő ok (18,9% ) . A fizetési mulasztás fő okaként legtöbben likviditási gondokra hivatkoztak, arányuk 50%. A „feledékenység” 30%-kal a második helyre került, más közreműködő hibája 10%-ban, míg a kötelezettség ismeretének hiánya csupán 6%-ban okozta a mulasztást. Szándékosan 2,7 % mulasztotta el bevallási, 4% pedig adófizetési kötelezettségét. Árbevétel szerinti megoszlásban azt figyeltük meg, hogy az 1-10mFt közötti éves árbevétellel rendelkezők közt elsősorban a likviditási problémák okozzák az adóhátralékot (55%-ban) és a feledékenység csupán 20%-ban szerepel magyarázatként. A 10mFt feletti éves árbevétellel rendelkezők közt a feledékenység 50 %-os gyakorisággal veszi át a fő kiváltó ok címet, míg a pénzügyi gondok miatti mulasztások előfordulása 38% alatti. A fenti eredményekből megállapítható, hogy a 10mFt feletti árbevétellel rendelkezők többnyire feledékenységből, és gyakran több alkalommal mulasztanak.

- 79 -


Válaszadóink hátraléka 74 %-ban három hónapnál rövidebb ideig állt fenn, és 66%-ban 200eFt alatti volt. A 200-500eFt közötti hátralékkal rendelkezők 13%-a 3-6 hónapig, 38%-a 6 hónap – 1 évig maradtak el adófizetési kötelezettségükkel. Az 500eFt és 1MFt közötti hátralékok 25%-a állt fenn 6 hónapot meghaladóan, az 1MFt feletti hátralékok 40%-a 6 hónap - 1 évig, 20 %-a 3 éven túl is. Az 50eFt alatti hátralékok háromnegyede legfeljebb 1 hónapig állt fenn. Látható, hogy a kisebb hátralékok szignifikánsan rövid ideig állnak fenn, míg a magasabb hátralékkal rendelkezők tovább maradnak az adóslistán. Feltételeztük, hogy a rövid ideig kis összeggel tartozók inkább feledékenység hatására és csak egy-egy alkalommal mulasztanak, míg a nagyobb hátralékot hosszabb ideig fenntartók inkább likviditási okok miatt nem teljesítik kötelezettségüket. A nem teljesítés okai és a hátralék fennállásának ideje közötti kapcsolat tisztázására további vizsgálat vált szükségessé. Megvizsgáltuk, milyen okokra hivatkoztak a 200eFt feletti hátralékosok, ők milyen gyakorisággal mulasztanak, és hátralékuk mennyi ideig áll fenn. A kategóriába tartozó válaszadók 82%-ban „több alkalommal”, 18%-ban „rendszeresen” kerülnek hátralékba! 63%uk hivatkozik likviditási gondokra, de csak 12%-uk a feledékenységre, és 6 %-ban választották a „nem érdekelnek a határidők” indoklást. A likviditási gondokra hivatkozó 200eFt feletti hátralékosok 18%-a 3-6 hónapig, 46%-a pedig 6 hónapon túl tartozik. A feledékenységre hivatkozó nagyobb adósok fele viszont csak 2 hét – 1 hónapig hátralékos. A 200eFt feletti, 3 hónapnál hosszabb ideig fennálló tartozások majdnem háromnegyedének a likviditási probléma a fő okozója(1. ábra). Eredményeink alátámasztják, hogy a magasabb hátralékok hosszabb ideig állnak fenn, és inkább okozza őket likviditási probléma, mint a feledékenység. Ezen hátralékosok mindegyike több alkalommal mulasztja el adófizetési kötelezettségét. 1. ábra: A 200eFt feletti, 3 hónapnál hosszabb ideig fennálló adóhátralékok okainak megoszlása


- 80 -


2. ábra: A 200eFt alatti, 3 hónapnál rövidebb ideig fennálló adóhátralékok okainak megoszlása


Hipotézisünk második felének vizsgálatára kereszttábla elemzést végeztük a 200eFt alatti adósok esetében is, melyből kiderül, hogy a három hónapnál rövidebb ideig 200eFt-nál kevesebbel tartozók 38%-a hivatkozik a feledékenységre, és 45%-uk likviditási problémákra(2. ábra). Részletesebb bontásban az is kiderül, hogy minél hosszabb ideig áll fenn a hátralék, annál inkább a likviditási gondok okozzák (3.ábra). A 200eFt alatti hátralékok 30%-ban egyszeri mulasztások, 70%-uk „több alkalommal” mulasztó, de nincs köztük olyan, aki rendszeresen mulasztana. 3. ábra: A 200eFt alatti, 3 hónapnál rövidebb, likviditási problémából és a feledékenységből eredő adóhátralékok megoszlása fennállási idejük szerint


A hipotézisünket, hogy a 200eFt alatti hátralékokat inkább okozza feledékenység, mint likviditási gond, nem sikerült alátámasztanunk. Eredményeinkből csupán annyi állapítható meg, hogy minél rövidebb ideig áll fenn egy alacsonyabb hátralék, annál inkább okozza feledékenység, míg a hosszabb ideig fennálló nagyobb hátralékokat inkább a pénzeszközök átmeneti vagy tartós hiánya okozza, de összességében a 200eFt alatti hátralékok legfőbb oka akkor is a likviditási probléma. Kereszttábla elemzés során az is bizonyítást nyert, hogy a kis hátralékosok ritkábban mulasztanak, mint a 200eFt felettiek.

- 81 -


4. A szankciókkal kapcsolatos vizsgálatok Harmadik kérdéscsoportunk az adózással kapcsolatos szankciók, jogkövetkezmények ismeretét és a vállalkozók saját tapasztalatait vizsgálta. Válaszadóink 99,1% -a ismeri a szankciók többségét, közel kétharmadukat sújtották már a retorziók valamelyikével. A leggyakoribb a késedelmi pótlék, ezt követi a mulasztási bírság. Összegét tekintve 48 %-ban 50eFt alatti volt a szankció mértéke, 14,6 % a 100eFt., és 12,5% a 200eFt. A kérdőívet kitöltő vállalkozók 6,2%-a ellen volt már ingóvégrehajtás, banki inkasszót viszont a válaszadók közel fele ellen alkalmaztak a hátralékuk behajtása érdekében. Annak ellenére, hogy magas a bírsággal, pótlékkal már legalább egyszer sújtottak aránya, a konkrét esetekben kiszabható bírság mértékére vonatkozó kérdésekre a helyesen válaszolók aránya nagyon alacsony. Eltitkolt jövedelem esetén az adóbírság mértékét 25,3 %, bejelentési kötelezettség esetén kiszabható bírság mértékét 21,3%, nyugtaadás elmulasztása esetén kiszabható bírságot 22,7 % és a „feketemunkást” alkalmazóra kiszabható bírság felső határát 32% tudta helyesen. 24 – 36 % volt a „nem tudom” választ adók aránya az egyes kérdéseknél. A jogkövetkezmények, szankciók hatásának vizsgálata azt bizonyítja, hogy a büntetés nem feltétlenül hatékony az adózási rend felállításában. A vállalkozók javarészt nem ismerik a kiszabható bírságok felső határait, de így is érzik azok súlyát a „bőrükön”. Ha összevetjük azt, hogy a 100-200eFt közötti hátralékok 78%-ában a pénzhiány a fő ok, és 27,1% azok aránya, akiket 200eFt mértékű bírsággal sújtottak, akkor kijelenthető, hogy ha ezen vállalkozásokat olyan mértékű bírsággal sújtják, amely összeg általában likviditási gondot okoz, az már érzékenyen érinti őket. Az ilyen mértékű büntetésnek már visszatartó erejűnek kell, hogy legyen, pedig nem az. Bár többségében félnek a szankcióktól, ez nem okoz nagyobb adózási fegyelmet. (4. ábra) Megvizsgálva a bírságok hatásait megállapítottuk, hogy az összes bírságolt válaszadónk 45,9 %-a állítja, a bírság hatására változtat adózási szokásain, és jobban odafigyel a szabályokra. 10,5 %-uk viszont a kiskapukra figyel jobban oda, és 43,8%-uk nem változtat adófizetési szokásain. 4. ábra: A vállalkozások szankcióktól való félelmének jellemzősége

Forrás:saját kutatás eredménye alapján, saját ábra

Részletesebb elemzés során kiderült, hogy azok a legalább egyszer bírságolt vállalkozók, akik feledékenységre, más közreműködők hibájára, vagy kötelezettség ismeretének hiányára

- 82 -


hivatkoztak, 60%-ban jobban oda kívánnak figyelni a szabályokra, de 35 %-uk nem akar változtatni. 5%-uk a kiskapukra koncentrál jobban a jövőben. Ezek az eredmények tisztán mutatják, hogy azok, akik nem likviditási probléma miatt mulasztottak, hanem olyan okok miatt, amin önakaratukkal tudnának változtatni - azaz odafigyeléssel, jobban megválogatott könyvelővel, alkalmazottakkal, és figyelmesebben, részletesebben megismert kötelezettségekkel- azoknak egy nem elhanyagolható része nem kíván továbbra sem figyelmes adózó lenni. Itt már beszélhetünk az adómorál gyengeségéről, a fizetési hajlandóság elégtelen szintjéről is, de a felvetés további kutatást igényel. 5. Vállalkozók morális vizsgálata Az adómorál milyenségére következő kérdéscsoportunk ad kellő információt. Válaszadóink 24%-a állította, hogy nem ismer adócsökkentési lehetőségeket a vállalkozásával kapcsolatban. Ez azért érdekes eredmény, mert a felsorolt válaszlehetőségek közt volt legálisan igénybe vehető adócsökkentő módszer is. Azok a vállalkozók, akik ismernek legalább egy adócsökkentő módszert, mindössze 26,3 %-ban vallották, hogy nem vesznek igénybe ilyen eszközöket, tehát közel háromnegyedük él az adócsökkentő módszerek közül legalább eggyel, ez a teljes mintaelem 56%-a. Akik az egyetlen legális lehetőséget is választották (összes válaszadó 43,1%-a), azok 60%-ban vettek igénybe törvénytelen adócsökkentő módszert is. Az illegális módszerek közül legalább egyet a teljes mintaelem 37,3 %-a használ. A legnépszerűbb adóelkerülési módszer a számla- nyugta nélküli értékesítés és árubeszerzés (adócsökkentési módszert igénybevevők 29,3%-a), ezeket követi a személyes fogyasztás költségként történő elszámolása, ezt a lehetőséget 24,1%-uk vette már igénybe. A kérdésre válaszadók 13,7 %-a alkalmazott már feketén munkaerőt, és ugyanilyen arányban titkolta már el jövedelmét. 12%-uk használt már tudatosan fiktív számlát. A vállalkozások adófizetési hajlandósága Magyarországon a válaszadók 28%-a szerint „nagyon gyenge” és 40%-uk szerint „gyenge”, 26,7% szerint „átlagos”. 4% jónak, és 1,3 % kiválónak ítélte. A válaszadók mindössze 8%-a szüntetné meg a kapcsolatot az üzleti partnerével, ha annak adótartozása a tudomására jutna, 20%-uk érdektelen a partner adóhátralékával kapcsolatban, azt a partner magánügyének tekinti. Kereszttáblás elemzés után kiderül, hogy azon válaszadók körében, akik csak legális adócsökkentő módszert vesznek igénybe, vagy még azt sem, csak 7%-ban szakítana üzletfelével, azaz a „becsületesebb” válaszadóink 80%-a óvatosabban kezelve, 13%-a pedig változatlan módon tartaná fenn a kapcsolatot adóhátralékos üzletfeleivel. Érdekes eredményt kaptunk a „kevésbé becsületes” kitöltők körében, ők 10%ban szüntetnék meg azonnal a „vétkes” partnerrel a kapcsolatot, viszont 30%-ban változatlanul, 60%-ban óvatosabban, de fenntartanák az üzleti kapcsolatot. Ezek alapján megállapítható, hogy a törvénytelen eszközökkel adót csökkentők nagyobb arányban gondolják úgy, hogy az adóhátralék egy vállalkozás magánügye. A fenti bontású csoportok és az adófizetési hajlandóság megítélésére adott válaszaik közt nincs érdemi kapcsolat. Kitöltőink a törvényesnél kevesebb adó megfizetését 11%-ban normális, megszokott gazdasági tevékenységnek ítélték, 19% jogos ügyeskedésnek tartotta. Így az adóelkerülést elfogadók aránya összesen 30%. A kereszttábla elemzés során megállapítottuk, hogy a törvénytelen adóelkerülési módszerekkel élők 50%-ban elfogadhatónak tartják a törvényesnél kevesebb adó megfizetését, és csak 7%-ban tartják adócsalásnak. A „becsületes” adózók körében mindössze 18% az elfogadók aránya, és 35% adócsalásnak tartja az adóelkerülést. Akik alkalmaztak már feketemunkást, azok háromnegyede ezt jogos ügyeskedésnek véli, alig több mint tíz százalékuk ismerte csak el, hogy ez bizony adócsalás. A számla nélküli

- 83 -


kereskedéssel adót csökkentők 11,7%-a normális gazdasági tevékenységnek tartja módszerét, és 41%-uk jogos ügyeskedésnek. Azt, hogy tettük adócsalás, csupán a csoport alig 6%-a ismerte el. Itt ismét meggyőző bizonyítékot kaptunk az adózási ismeretek, adózási kötelezettségek ismeretének hiányosságára. További vizsgálat során megállapítottuk, hogy azok a vállalkozók, akik a feketemunkát jogos ügyeskedésnek tartják, kétharmad részben diplomával rendelkeznek! A fiktív számla felhasználással élő vállalkozóink 43%-a tartja tettét jogos ügyeskedésnek, közöttük szintén közelítőleg kétharmad a diplomások aránya. A fiktív számlát használók 29%-a tisztában van vele, hogy ez adócsalás, ennek ellenére élt már ezzel az adóelkerülési módszerrel. Ezek az eredmények viszont a morális színvonal rendkívül alacsony szintjére utalnak. A szankcióktól való félelemre vonatkozó kérdésünkre adott válaszokból már kiderül, hogy a vállalkozók közel kétharmada fél a büntetéstől (4.ábra). Kereszttábla vizsgálat során az is kiderült, hogy az adójuk csökkentéséhez törvénytelen eszközöket használók között szinte ugyanebben az arányban találhatók azok, akikre „inkább jellemző”, vagy „nagyon jellemző” a szankcióktól való félelem, ennek ellenére csalnak. Az adófizetési morál vizsgálata során megállapítottuk, hogy a vállalkozók 37,3%-a alkalmaz törvénytelen módszereket adója csökkentésére, és a „csalók” fele ezt többé vagy kevésbé, de elfogadhatónak tartja. Ebből azonban az is következik, hogy a másik fele nem tartja elfogadhatónak, mégis alkalmazza ezeket a módszereket. Az illegális adócsökkentő eszközöket alkalmazók 60%-a tart ugyan a szankcióktól, ám az nem fogja őket vissza a törvénytelenségtől. A vállalkozók 92%-a üzleti partnerének elnézi, ha annak van adóhátraléka. A bírságolt vállalkozók közel fele nem is akar változtatni adófizetési szokásain még akkor sem, ha ezzel újabb bírságot kockáztat. Eredményeink hasonló összképet mutatnak a vállalkozók azon állításával, hogy az adómorál Hazánkban összesen 68 %-ban „gyenge” vagy „nagyon gyenge”. A feledékenység szintén morális hiányosság. Megállapítottuk, hogy a vállalkozások adózással kapcsolatos kötelezettségeinek ismerete rendkívül hiányos, ami a likviditási gondok mellett a mulasztások másik fő oka. 6. Megállapítások, megoldási javaslatok Összefoglalva eredményeinket megállapítjuk, hogy a vállalkozók adófizetési hajlandóságát főleg a likviditási helyzetük befolyásolja, annál inkább pénzügyi gond a hátralékuk oka, minél magasabb a hátralékösszeg. Az alacsonyabb hátralékok kialakulásában jelentős a morális tényezők hatása is. Az adófizetési hajlandóságot és szokásokat a bírságok gyenge hatásfokkal változtatják meg. A vállalkozók jelentős része a törvénytelen eszközöktől sem riad vissza adója csökkentése érdekében - annak ellenére, hogy tart a szankcióktól és többségük ellen volt már banki inkasszó - sőt cselekedetét elfogadhatónak tartja. Kutatási eredményeink egyértelműen alátámasztják, hogy nem feltétlenül a szankciókkal kell javítani az vállalkozók adófizetési hajlandóságát. Az adóterhek enyhítésével együttesen bevezethető ellenőrzési szigorítások csökkenthetik a csalás kockázati prémiumát, és ezzel javítható a fizetési hajlandóság. Adórendszerünk folyamatos változtatásait még a legképzettebbek is csak nehezen tudják követni. Bár kitöltőink 80%-a könyvelő által tájékozódik az adózással kapcsolatos kötelezettségeiről, az ismeretek hiánya mint mulasztási ok jelentős. Az adórendszer egyszerűsítésével és az ezzel párhuzamos jobb tájékoztatással, képzésekkel kiküszöbölhetők az ismeretek hiányából fakadó mulasztások. Megállapítottuk, hogy csak az alacsony adófizetési hajlandóságot okozó tényezők hatásainak együttes csökkentésével, s ezzel egyidejűleg az adózási morál javításával érhető el javulás. A család, a társadalmi környezet és az iskola szerepe jelentős a morális fejlődés alakításában. A megbízhatóbb

- 84 -


vállalkozói és társadalmi környezet kialakítása rendkívül fontos. Ezekre nagyobb hangsúlyt fektetve elérhető, hogy a pontos és becsületes adózás „szokássá” váljon. Ez társadalmunk közös érdeke. Felhasznált irodalom: 1. Krekó Judit–P. Kiss Gábor: Adóelkerülés és adóváltoztatások Magyarországon (24.o) MNB-Szemle 2008. április 2. www.feketelista.hu ( http://www.feketelista.hu/toplistak-megtekintese/100-millio-ftfeletti-ceges-adotartozasok-szama/ ) (2011.03.04.) 3. Pokol Béla: Jegyzetek az erkölcs és a morál szerepéről a modern társadalmakban (http://jesz.ajk.elte.hu/pokol23.html ) (2011.03.04.)

- 85 -


KOLLÁR KATALIN (Széchenyi István Egyetem): A külföldi működőtőkeáramlás és a telephelyválasztás sajátosságai Az 1980-as évek végétől, az 1990-es évek elejétől a működőtőke-befektetések szerepe egyre fontosabbá vált nem csak Magyarország, Kelet-Közép-Európa, de a világgazdaság viszonylatában is. Nem felejthető azonban el, hogy az ipari szektor termelésének nemzetköziesedése már korábban, a 19. században elindult, bár ekkor még a gyarmati rendszerhez kötődött. Ezen befektetések többnyire afrikai és ázsiai területekre irányultak. A gyarmati rendszer megszűnésével a működőtőke cél országai általában a fejlődő, alacsony bérekkel jellemezhető országok voltak. Termékeik gyártása meglehetősen munkaerő igényes és energiaigényes volt. Erre az időszakra tehető a külföldi összeszerelő tevékenység, a nemzetközi bedolgozás, a munkamegosztás elterjedése. Az 1990-es évek közepére alakult ki azon jelenség, miszerint az egyes államok termelése és fogyasztása közötti összekötő kapocs funkcióját a transznacionális vállalatok kezdték ellátni. Ezeknek a vállalatoknak a fejlődése, dinamikus előretörése az elmúlt néhány évtized meghatározó folyamata volt a világgazdaságban. Specifikumaik közé sorolható például termelésük, értékesítésük nemzetközisége, jelentős szerepet játszanak a nemzetközi tőkeáramlás folyamatában, a pénzügyi tranzakciók országok közötti lebonyolításában is. Ezen vállalatok megjelenésével, termelésük, értékesítésük nemzetközi jellegével a gazdaság szereplői közötti kapcsolatok sem nemzetgazdasági szinten belül maradnak, hanem államok közötti együttműködésekké léphetnek elő. Olyan együttműködésekké, melyek befolyást gyakorolhatnak a világgazdaság egészére. (Baráth-Molnár-Szépvölgyi, 2001) A transznacionális vállalatok nemzetközi értékesítésének összege 1993-ban már elérte, sőt meg is haladta a nyolcezer milliárd dollárt. 1. A nemzetközi működőtőke-áramlás elméleti háttere A nemzetközi tőkebefektetések célját a szakirodalom két fő kategóriába sorolja. A két kategória közötti különbséget a befektető szándéka adja. Az egyik típusba azon befektetők sorolhatók, akiknek a befektetéssel célja csupán a minél magasabb hozadék elérése. A másik típusba a működőtőke-befektetők tartoznak. Az ő céljuk azonban már nem csupán befektetett tőkéjük hozamának maximalizálása, hanem tulajdonosi jogok közvetlen gyakorlása. Az ellenőrzés joga megszerzésének formájaként említhető például egy már meglévő vállalattal való egyesülés vagy annak beolvasztása. Számos kutató vizsgálta a nemzetközi működőtőke áramlásának törvényszerűségeit, jellemző vonásait, hatásait a befogadó országra, térségre. A tanulmány következő részében ezen elméleti háttér rövid bemutatására kerül sor. Az 1980-as évekig a működőtőke-áramlással foglalkozó elmélet középpontjában a komparatív előnyök klasszikus elmélete állt. Ezen elmélet szerint a termelési tényezők országok közötti áramlásának oka a megtérülési ráták különbözőségében rejlik. A mobil termelési tényezők pedig addig áramlanak az országok között, míg megtérülésük ki nem egyenlítődik. Míg a Heckscher-Ohlin –elmélet a termelési tényezők korlátozott mobilitását feltételezte, addig annak továbbfejlesztése már a termékek és a tőke áramlásának tökéletes helyettesíthetőségével érvel. (Szanyi, 1997) Az 1970-as években már különbséget tettek a horizontális és a vertikális működőtőkeberuházás között. A horizontális működőtőke-beruházás esetén a transznacionális vállalatok

- 86 -


több országban működtetnek leányvállalatot, így az anyaországból való export módszerének alkalmazása helyett ezen leányvállalatok szolgálják ki a helyi piacok igényeit. Ennek előnyeként említhető például a szállítási költségek vagy a vámköltségek csökkenése. Előfordulnak azonban olyan kivételek, mint például a szolgáltatások, melyek esetén nem áll fent az export és a helyi termelés közötti választás lehetősége. A vertikális működőtőke-beruházás célja a befektetések hatékonyságának növelése. Ebben az esetben vállalat termelési lánca feldarabolásra kerül, azaz a termelési folyamat egy része külföldi leányvállalathoz kerül át. A hatékonyság növekedése pedig származhat az adott ország eltérő gazdaságpolitikájából, vagy éppen a tényezőellátottságából. Aliber véleménye szerint a valutapiacok ingadozása jelentős hatást gyakorol a működőtőke áramlására. Tanulmányában arra mutatott rá, hogy a befektető ország termelésének letelepítésével donor országuk valutája erejének előnyét aknázzák ki. Célországaik olyan államok, amelyek valutája alulértékelt, így beruházásuk költségmegtakarítást eredményez. (Aliber, 1970) Az 1970-es évek végén látott napvilágot John Dunning eklektikus elmélete. Ezen elmélet a köztudatban OLI paradigmaként ismert, a tulajdon, a telephelyválasztás és az internalizáció hármas fogalmán alapul. Ez az a három tényező, azaz előny, amelynek megléte szükséges ahhoz, hogy egy vállalat előnyben részesítse a működőtőke-beruházást az exporttal szemben. A tulajdonspecifikus előny olyan javakból származhat, melyeket más vállalatok nem birtokolnak, és mindemellett képesek a termelés nemzetköziesedésével felmerülő többlet költségek megtérítésére. A lokációspecifikus előny jelentése a horizontális és vertikális transznacionális vállalatok példáján mutatható be leginkább. Lokációspecifikus előnyt jelent egy horizontális transznacionális vállalatnak például a szállítási költségek mértéke, a nagyméretű piac, a szigorú protekcionista politika. A vertikális transznacionális vállalatokat a tényezőárkülönbségek megléte segítheti előnyhöz. Érthetjük ez alatt például a természeti erőforrásokkal való ellátottságot, az olcsó munkaerőt, a helyi piachoz való közelséget, a rendelkezésre álló megfelelően kiépült infrastruktúrát és intézményrendszert. Internalizációs előnyök rendelkezésre állása esetén a vállalatok azokat az előnyöket használják ki, melyek az egymással összefüggő tevékenységek közös irányításából vagy az elszámoló árak alkalmazásából erednek. (Dunning, 1977) Egy másik megközelítés szerint Dunning elméletében négy kategóriába sorolta a beruházásokat. Véleménye szerint a beruházások lehetnek hatékonyságnövelő, helyi erőforrásokat kiaknázó-, piacorientált -, és stratégiai előnyöket realizáló beruházások. A hatékonyságnövelő beruházások a már meglévő beruházásokra épülnek. Céljuk egyfajta szinergiahatás elérése a különböző földrajzi helyeken található leányvállalatok közös, összehangolt irányítása által. Előnyök kapcsolódhatnak ez esetben például a méretgazdaságossághoz vagy a választékgazdaságossághoz. A beruházások második kategóriája a helyi erőforrásokat kiaknázó beruházások. Céljuk a termelési tényezőkhöz kapcsolódó költségek különbségeiben meglévő differenciák kihasználása, ezáltal a vállalat nyereségessége, versenyképessége növelésének elősegítése. Az erőforrások, melyekre ezen beruházások épülnek, lehetnek például természeti erőforrások, a megszerzett tapasztalatok vagy az olcsó munkaerő. A piacorientált beruházási politikát folytató vállalkozások a célországot és annak környezetét látják el termékeikkel. Dunning öt okot említ, melyekre visszavezethető ezen beruházási gyakorlat választása.

- 87 -


• • • • •

az adott vállalat olyan országot választ beruházásának helyéül, amelyben legfontosabb vevői, szállítói helyezkednek el a termékek előállításakor a helyi piac igényeihez való könnyebb alkalmazkodás, illetve helyi termelési tényezők igénybe vétele a helyben történő termelés, az alacsonyabb szállítási és termelési költségek olcsóbbá teszik a helyi piacok ellátását a globális verseny magával hozza a piacokon való megjelenés szükségességét a termelés máik országba való kitelepítésének mozgatórugója lehet például a befogadó országban az adók, vámok mértéke, vagy egyéb gazdaságpolitikai lépések

Az utolsó kategóriába azok a beruházások tartoznak, amelyek célja a stratégiai előnyök kihasználása. Az ilyen beruházások keretében a vállalatok másik országban elhelyezkedő vállalat értékeit szerzik meg, melyek hozzásegíthetik őket kitűzött hosszú távú céljaik megvalósításához. Dunning véleménye szerint a hatékonyságnövelő és a stratégiai előnyök megszerzésére épülő beruházások azokat a vállalatokat jellemzik, amelyek már nem első befektetésüket hajtják végre, hanem a már meglévő kapacitások átalakítása a céljuk. Az 1980-as évektől ezen két típus elterjedésének tendenciája figyelhető meg. Igaz ugyan, hogy az újonnan iparosodó országokba irányuló beruházások még a helyi erőforrásokat kiaknázó és a piacorientált beruházások kategóriájába sorolhatók. Ugyanez elmondható az átalakuló országokra is. (Dunning, 1993) Számos magyar szerző munkájában olvashatunk a külföldi működőtőke-áramlás elméletéről. Árva László három csoportra osztja a működőtőke-áramlást. Az első csoportot kutatásai alapján a gyarmati jellegű befektetések képezik. Véleménye szerint ide azok a vállalkozások tartoznak, amelyek vertikálisan integrált rendszerű termelést folytatnak. Annak érdekében, hogy a nyersanyagellátás mindig biztosított legyen, a beszerzési források egészét ellenőrzésük alá vonják. Jellemző még ezen befektetésekre a gazdaság egyéb területéhez való szoros kapcsolódás hiánya. Ezáltal azonban nem is beszélhetünk gazdaságot dinamizáló, modernizáló hatásukról. A második csoportba tartozó befektetések Árva szerint a fejlett országok között zajlanak. Lényeges jellemzőjük, hogy új terméket, kereskedelmi forgalmat nem generálnak. Mindezt Mundell szubsztitúciós elméletére vezeti vissza, mely szerint a javak és szolgáltatások szabad áramlását akadályozó korlátok kikerülésének módja a tőkeáramlás gyakorlata. Az 1960-as évektől erősebbé váló protekcionista politika korlátait a vállalatok leányvállalatok alapításával igyekeztek elkerülni, azon országokba, melyekbe exportjuk irányul. A harmadik csoportba a kereskedelmi forgalmat bővítő beruházásokat sorolta. Véleménye szerint az adott ország gazdaságára ezen beruházások gyakorolják a legkedvezőbb hatást, hiszen ebben az esetben mondható el, hogy a legtöbb hazai tulajdonú vállalkozás képes bekapcsolódni az adott szektor termelésébe. Így nem csak a növekvő jövedelmekből részesül a gazdaság szereplőinek nagyobb száma, hanem a vállalatok között áramló technológiai ismeretekből, tudásból is. Következtetésként levonja, hogy mindezek ismeretében elmondható, a helyi üzleti környezet minősége, a célország befogadókészsége alapvető szerepet játszik abban, hogy a külföldi működőtőke befektetés modernizációs hatásai képesek-e kibontakozni a térségben. Ezen megközelítés kritikájaként említhető például, az évek során a vállalatok szervezetében, stratégiájában végbement változások figyelmen kívül hagyása, illetve a szolgáltató szektor besorolhatóságának nehézsége az imént említett három csoportba, sőt a munkaerő olcsósága sem elsődleges szempont.

- 88 -


Hamar Judit 1995-ben készült munkájában az olvasó elé tárja azokat a feltételeket, melyek szerinte szükségesek a vállalatok termelésének nemzetköziesedéséhez: • • •

A vállalat rendelkezik olyan specifikumokkal, melyek segítségével képes több országban is monopolhaszon megszerzésére. Több telepítésre vonatkozó szempont figyelembe vétele mellett is kedvezőbb külföldön gyártani egy adott terméket. Ha a vállalat tulajdonosi előnyei meghaladják a versenyeztetési előnyöket a termelés nemzetközivé válása esetén.

Hamar Judit már nem csupán költségelőnyökre fókuszál, hanem mint olvashattuk a monopolprofit meglétére is. Ennek forrását például a vállalat birtokában lévő tudásban vagy a márkanévben látja. Hangsúlyozza azonban azt is, hogy nem feltétlenül szükséges a termelés kihelyezése külföldi országba ahhoz, hogy monopolprofitra tegyünk szert. Véleménye szerint ehhez elég csupán kooperációs vagy licencszerződés megkötése. Hamar úgy gondolja, a világgazdaságban a horizontális integráció felé billen a mérleg, mely azonban költségesebb, mint a vertikális integráció stratégiája, hiszen az előbbihez képest ez esetben a termelés koncentráltsági foka jóval kisebb, így méretgazdaságossági problémák is felmerülhetnek. (Szanyi, 1997) A telephelyválasztáson-alapuló elméletek egyik típusa a tényezőellátottsági modellek, melyek a vállalatok tevékenységét szétbontják termelésre és központi szolgáltatásra. Hangsúlyozzák, hogy ezen két tevékenység földrajzilag elkülönülhet egymástól. Ez az állítás pedig visszavezethető Dunning eklektikus elméletében megismert tulajdonspecifikus előnyökre. (Helpman, 1984) A közelség-koncentráció hipotézis, mely Markusen tollából származik, szintén a méretgazdaságosságra helyezi a hangsúlyt. Véleménye szerint a vállalat központja tevékenységével nem csak egy helyen tudja növelni a termelékenységet. Ez a háttérismeret pedig már elegendő ahhoz, hogy a vállalat a külföldön való megjelenés mellett döntsön. Ez az elmélet már nem monopolisztikus piacszerkezetben gondolkodik, hanem duopóliumot vagy multinacionális monopólium feltételez. Horstmann-Markusen 1987-ben készült modellje pedig már oligopóliumokra épít. Brainard közelség-koncentráció elméletében a külföldön elhelyezkedő leányvállalatok értékesítési lehetőségeinek két fajtáját mutatta be. Miszerint a leányvállalat kielégítheti a helyi piac igényeit, de termékeit exportálhatja az anyaországba is. Vizsgálatainak célja annak bizonyítása, hogy a tényezőellátottsági modelleknél a közelség-koncentráció hipotézis jóval relevánsabb empirikusan. Kutatási eredménye szerint bár a leányvállalatok exporttevékenysége esetében a tényezőellátottság különbségei dominálnak, a „leányvállalatok értékesítése pozitív kapcsolatban van a két ország jövedelmi szempontból vizsgált hasonlóságával”. (Erdey, 2004) Markusen szerzőtársaival az 1990-es évek közepén kidolgozta a tudástőke modellt, melyben egyesítik az imént röviden ismertetett tényezőellátottsági modell és a közelség-koncentráció hipotézis téziseit. Modelljükben három feltételezést állítanak fel, melyek ösztönözhetik a horizontális és a vertikális transznacionális vállalatok létrejöttét. Szimulációs vizsgálatokat is végeztek, melyek alapján megállapították, hogy vertikális multinacionális vállalatok akkor jönnek létre, ha az országok relatív tényezőellátottságban különböznek egymástól és azon ország mérete, mely nagy számú fejlett munkaerővel rendelkezik, kicsi. Ezzel szemben horizontális transznacionális vállalatok alapítása akkor előnyösebb, ha az érintett országok mérete és relatív tényezőellátottsága hasonlít egymáshoz. (Markusen, 1999)

- 89 -


2. A külföldi működőtőke beruházások és telephelyválasztás sajátosságai Kelet-KözépEurópában az 1990-es évek elején Mint tudjuk, az 1980-as évek végén történt folyamatok mind politikai mind gazdasági értelemben változást hoztak a kelet-közép-európai államok számára. A KGST megszűnése, a piacgazdaság kialakulása, a megváltozott szabályozási rendszer, a nyitás Nyugat felé mind – mind hozzájárultak ahhoz, hogy a térség vonzóvá váljék a külföldi működőtőke számára. És nem csupán vonzóvá, hanem potenciális célterületté, telephellyé. 1. Táblázat: Közvetlen külföldi tőkebefektetések a kelet-közép-európai országokban 1990 és 1999 között (%)

Forrás: Baráth – Molnár – Szépvölgyi (2001): 186. o. Mint a táblázatban látható, az egyes országok különböző időszakban kezdtek vonzóvá válni a külföldi működőtőke számára, és persze különböző mértékben. Magyarázzák ezt többek között gazdasági sajátosságaik, berendezkedésük, zárkózottságuk. A táblázatban foglaltakat vizsgálva látható, hogy 1990-ben, de a későbbi időszakban is három ország emelkedett ki a térség országai közül: Csehország, Lengyelország és Magyarország. Románia 1990-ben még bíztató eredményt mutatott, azonban mint látható, adatai már 1995-re jókora visszaesést mutattak. Az elmúlt évtizedre visszatekintve ezen országokba irányuló külföldi tőke áramlási hulláma ma is tart, mindezt még inkább segítette azok Európai Unióhoz való csatlakozása. (Baráth-Molnár-Szépvölgyi, 2001) Most pedig tekintsük meg kicsit közelebbről ezt a néhány országot részletesebben. •

Csehországba már 1993. január elseje előtt, azaz Csehszlovákia Csehországra és Szlovákiára való szétválása előtt is nagyobb arányban érkezett külföldi működő tőke, - 90 -


•

•

•

mint a szlovák területekre. 1993 decemberére az összes beáramló külföldi tőke összege elérte a 2,2 milliárd dollárt. Forrását tekintve a beruházások említett év elején legnagyobb arányban Németországból érkeztek, másodsorban pedig az Amerikai Egyesült Államokból. Iparági megoszlást tekintve legnagyobb részük a feldolgozóiparba áramlott, ezen belül pedig elsősorban a közlekedésieszköz-gyártásba. Ezt magyarázza az is, hogy a letelepedett legnagyobb vállalatok között már ekkor megtalálható volt a Volkswagen, a Mercedes és a Ford Motor Co. is. Lengyelországban már az 1980-as évek végén több, mint 20 olyan vállalat működött, amely vegyes tulajdonban állt. Mivel a közlekedésieszköz-gyártásnak ebben az országban is hagyományai vannak, így érdemes megemlíteni, hogy ezen országban már 1988-ban a legjelentősebb vegyesvállalatként a Fiatot tartották számon, de az 1990-es évek elejére a Ford mellé csatlakozott a francia Peugeot is. A legnagyobb arányban külföldi működőtőke Lengyelországba is Németországból és az Amerikai Egyesült Államokból érkezett, de Olaszország is folyamatosan növelte részesedését. Összegét tekintve míg 1992-ben 800 millió dollárra tehető a beáramló külföldi tőke, 1993-ban már 1100 millió dollár áramlott be az országba. Ha az iparági megoszlást vizsgáljuk, arra az eredményre juthatunk, hogy a beruházások legnagyobb része elsősorban a feldolgozóiparban, másodsorban pedig a bányászatban koncentrálódott. Szlovákiába mint már Csehországnál említésre került, jóval lassabb volt a beáramló külföldi működőtőke áramlásának sebessége Csehszlovákia fennállása alatt is, de ez a tendencia 1993 után is fennmaradt. 1992-ben 130 millió dollár, de 1993-ban is mindössze 350 millió dollárnyi működőtőke érkezett külföldről. A legjelentősebb beruházók ebben az időben a Henkel, az Alcatel és a Volkswagen voltak. Érdekes, hogy az előző országokhoz képest a tőke forrását tekintve Szlovákia esetében Ausztriáé a vezető szerep, Németország és az Amerikai Egyesült Államok csak a dobogó másik két fokán helyezkedik el. Ipari megoszlásban a legtöbb beruházás a feldolgozóiparba, ezen belül is a gép-és gépjárműgyártásban koncentrálódik, illetve az építőiparban. Ha a beáramló külföldi tőke mennyiségét nézzük, akkor hazánk volt az első ország a térségben, ahol már az 1990-es évek elején elérte, sőt meghaladta a külföldi működőtőke mennyisége az 1,1 milliárd dollárt. Igaz ugyan, hogy az elkövetkezendő években ez az összeg visszaesést mutatott, mindenesetre 1 milliárd dolláron stabilizálódott. Összességében elmondható, hogy 1993-as adatok szerint az összes Kelet-Közép-Európába irányult külföldi működő tőke 25%-a Magyarországra érkezett. A legnagyobb befektetők a Suzuki a General Motors majd kicsit később az Audi, mindannyian a gépjárműgyártáshoz köthetők, illetve nem hagyhatók figyelmen kívül a Siemens és a MATÁV beruházásai sem. Ennek értelmében a beruházások elsősorban a feldolgozóiparba és a távközlés területére irányultak, forrását tekintve pedig a legnagyobb beruházó Németország, Ausztria és az Egyesült Államok az 1990es évek eleje, közepe táján. (Árva, 1994)

Az 1988-ban és 1989-ben elfogadott Külföldi Befektetésekre vonatkozó törvény és a Társasági Törvény segítette elő a hazánkba érkező működőtőke beruházások megindulását. 1989-1990-re tehető három olyan folyamat megindulása, mely az említett jogszabályokkal együtt átstrukturálta a fennálló tulajdonosi szerkezeteket. A három folyamat nevezetesen: az új vállalkozások alakulása, a privatizáció és a zöldmezős beruházások. Az új vállalkozások többnyire a csődhelyzetbe került korábban állami tulajdonban lévő vállalatok eszközeit vásárolták fel. Rendkívüli jelentőséggel bírtak a zöldmezős beruházások, melyek több, mint 60%-a a gépiparhoz kötődik. A hat meghatározó vállalat közül, melyekhez a beruházások több, mint fele kapcsolódik, négy járműipari nagyvállalat: a General Motors, a Suzuki, az

- 91 -


Audi és a Ford. Bár a gazdaság mutatói a rendszerváltás első éveiben a mélypontra kerültek, az 1990-es évek közepétől stabil pályára álltak és a külföldi tőkeberuházások sem mutattak 1995 és 2000 között kiugró eltéréseket. (Baráth-Molnár-Szépvölgyi, 2001) De mi is vonzotta térségünkbe az 1990-es évek elején a külföldi vállalatokat? Elsősorban az olcsó munkaerő. Azonban az elmúlt évtized tapasztalatai alapján elmondható, hogy ezen tényező igencsak elveszítette vezető szerepét egy beruházási döntés meghozatalakor. A munkaerő költségéről átkerült a hangsúly annak képzettségére. Kiemelt szerepe van ezen kívül például a jogi szabályozásnak, a fejlett infrastrukturális rendszereknek, vagy a piac méretének, hosszú távon pedig a gazdasági és politikai stabilitásnak. Természetesen mindezek mellett nem hagyhatók figyelmen kívül például a természeti erőforrások rendelkezésre állása vagy a támogatások nagysága sem, bár ezt az Európai Unió versenyjoga limitálja. Magyarország a politikai-gazdasági átalakulás, a gazdasági nyitottság, a jogi infrastruktúra tekintetében is előnyben volt a térség országaival szemben. Földrajzi elhelyezkedés szempontjából is kedvező telephelynek tűnt, hiszen fekvése Közép-Európa szívében hatalmas logisztikai előnyt jelent a beruházók számára. Közlekedési infrastruktúrája is viszonylag fejlett volt. Még az előző rendszerben létesített számos nyugat-európai kooperációs kapcsolatainak köszönhetően úgy szerepelt a köztudatban, mint magas műszaki kultúrával, fejlett mérnök-és szakmunkásképzéssel rendelkező ország, ahol a munkaerő kreatív, képes önálló munkára, van benne tudásvágy. Megfelelő irányítás mellett nyugati színvonalú munkára képes a nyugati bérek töredékéért. (Somai, 1996) Barta Györgyi „A külföldi működőtőke szerepe a magyar ipar duális struktúrájának és regionális differenciálódásának kialakulásában” című tanulmányában utal a magyarországi működőtőke áramlások tendenciájában bekövetkező változásokra. Kutatási eredményei szerint az elmúlt években a repatriált profit aránya és a tulajdonosi hitelek aránya egyre nő; hazánkból is elindult a működőtőke- export már az ezredforduló táján; illetve nagyon fontosnak tartja, hogy a közvetlen külföldi tőke ágazati megoszlása esetében a tercier szektor ágazatai átveszik a vezető szerepet a feldolgozóiparral szemben. (Barta, 2009)

Összefoglalás Az 1980-as évek végétől, az 1990-es évek elejétől a működőtőke-befektetések szerepe egyre fontosabbá vált. Az 1990-es évek közepére alakult ki azon jelenség, miszerint az egyes államok termelése és fogyasztása közötti összekötő kapocs funkcióját a transznacionális vállalatok kezdték ellátni. Ezeknek a vállalatoknak a fejlődése, dinamikus előretörése az elmúlt néhány évtized meghatározó folyamata volt a világgazdaságban. Az 1980-as évekig a működőtőke-áramlással foglalkozó elmélet középpontjában a komparatív előnyök klasszikus elmélete állt. Az 1970-as években már különbséget tettek a horizontális és a vertikális működőtőke-beruházás között. Az 1970-es évek végén látott napvilágot John Dunning eklektikus elmélete. Ezen elmélet a köztudatban OLI paradigmaként ismert, a tulajdon, a telephelyválasztás és az internalizáció hármas fogalmán alapul. Ez az a három tényező, azaz előny, amelynek megléte szükséges ahhoz, hogy egy vállalat előnyben részesítse a működőtőke-beruházást az exporttal szemben. Számos magyar szerző munkájában is olvashatunk a külföldi működőtőke-áramlás elméletéről. Mint tudjuk, az 1980-as évek végén történt folyamatok mind politikai mind gazdasági értelemben változást hoztak a kelet-közép-európai államok számára. A nyitás Nyugat felé mind –mind hozzájárultak ahhoz, hogy a térség vonzóvá váljék a külföldi működőtőke számára. Az 1990-es évek elején a külföldi vállalatokat térségünkbe elsősorban az olcsó munkaerő vonzotta, de természetesen nem hagyhatók figyelmen kívül egyéb más tényezők

- 92 -


sem. Az elmúlt években a működőtőke-áramlások tendenciájában azonban alapvető változások következtek be.

Felhasznált irodalom

1. Aliber, R. Z. (1970): A theory of direct foreign investment. In: C. P. Kindleberger (szerk.): The international corporation: a symphosyum. MIT Press. Cambridge MA. 17-34. o. 2. Árva László (1994): A közép-kelet-európai külföldi működőtőke beruházások. Külgazdaság, 38. évfolyam, 7. szám, 54-65. o. 3. Baráth Gabriella – Molnár Balázs – Szépvölgyi Ákos (2001): A külföldi működő tőke szerepe Magyarország átalakuló gazdaságában. Tér és Társadalom, 2. szám, MTA RKK, Pécs, 183-202. o. 4. Barta Györgyi (2009): A külföldi működőtőke szerepe a magyar ipar duális struktúrájának és regionális eltolódásának kialakulásában. In: Lengyel Imre (szerk.) – Rechnitzer János (szerk.): A regionális tudomány két évtizede Magyarországon. Akadémiai Kiadó Zrt. Budapest.468 o. 5. Dunning, J. H. (1977): Trade, location of economic activity and MNE: A search for an eclectic approach. In: Ohlin, B.- Hesselborn, P.- Wijkman, P. (szerk.): International Allocation of economic activity. MacMillan. London. 454 o. 6. Dunning, J. H. (1993): Multinational enterprises and the global economy. Edward Elgar Publishing. 920 o. 7. Erdey László (2004): A működőtőke-áramlás a telephelyválasztás elméletének tükrében. Közgazdasági Szemle, 51. évfolyam, 472-494. o. 8. Helpman, E. (1984): A simple theory of international trade with multinational corporations. Journal of Political Economy. Vol. 92. No. 3., 451-471. o. 9. Markusen, J. R. – Maskus, K. E. (1999): Multinational firms, reconciling theory and evidence. NBER Working Paper, 7163. június, 97 p. 10. Somai Miklós (1996): Autóipari beruházások - Piacfoglalás négy keréken. Figyelő, 1996. április 10. 11. Szanyi Miklós (1997): Elmélet és gyakorlat a nemzetközi működőtőke-áramlás vizsgálatában. Közgazdasági Szemle, 44. évfolyam, 491-492. o.

- 93 -


AMBRUS ATTILÁNÉ (Nyugat-magyarországi Egyetem): Az egyéni vállalkozók adó- és járulékterheinek alakulása

A vállalkozások adóterheinek könnyítése évek óta napirenden van, a szakmai szövetségek mint szükségességet, a törvényalkotási folyamatban részt vevők mint célkitűzést fogalmazzák meg. A változások iránya azonban nem minden esetben egyértelmű, így a gazdaság szereplői - függetlenül a vállalkozási formától vagy a vállalkozás méretétől - nehezen tudnak alkalmazkodni. Az általános összefüggések ismertetését követően az alábbiakban az egyéni vállalkozók helyzetét vizsgálom.

1. Az adóbevételek szerkezete Az APEH által kezelt bevételek között három adónem meghatározó szerepet tölt be, a beszedett személyi jövedelemadó és társadalombiztosítási járulékok, valamint az általános forgalmi adó befizetések együttes aránya évek óta 80 százalék körüli. Az elvonás szerkezete ugyanakkor kedvezően változott, elsősorban az ÁFA kulcs növelése következtében a forgalmi adók súlya nőtt, míg a jövedelem és járulékterhek aránya kismértékben csökkent, ami az adócentralizáció szerény mérséklődéséhez vezetett. A hazai gyakorlathoz képest jellemzően 5-6 százalékkal alacsonyabb általános forgalmi adó kulcsot állapítanak meg a környező országok, míg 25 százalékos mértéket alkalmaznak pl. Dániában, Norvégiában és Svédországban. Társasági adó Társas vállalkozások különadója Magánnyugdíj pénztári tagdíjak Személyi jövedelemadó Társadalombiztosítási járulék Általános forgalmi adó Munkaadói+ munkaváll járulék Egyszerűsített vállalkozói adó Egészségügyi hozzájárulás Illeték bevétel (APEH által beszedett összes) Egyéb adók és adójellegű befizetések

1. ábra: Az APEH által kezelt bevételek megoszlása (2009) Forrás: Az APEH adatai alapján

Az élőmunka terhe nemzetközi összehasonlításban szintén rendkívül magasnak számít, különösen, ha figyelembe vesszük az átlagjövedelmek eltérő nagyságát, illetve a különböző jövedelemszintek után fizetendő adó- és járulékkötelezettségeket mérjük össze. A hasonló átlagjövedelemmel rendelkező országokban az adóék aránya rendre kisebb [Borsi B. - Farkas L. - Udvardi A. - Viszt E. 2009]. Az adóék az adók és járulékok arányát mutatja az összes munkaerőköltséghez viszonyítva, így a versenyképesség szempontjából ez az arányszám döntő tényező lehet. Az 1. ábrán látható, hogy a vállalkozások számára a legfőbb problémát nem a társasági adó befizetése jelentette, hanem a személyi jellegű ráfordítások - 94 -


kigazdálkodása. Mivel az élőmunkát terhelő adók és járulékok jelentős részét teszik ki a munkaerőköltségnek, a foglalkoztatók egy része sajátos módon reagál: a szükséges létszámot részben a fekete, részben a szürke zónából oldja meg. Az Európai átlagtól messze elmaradó foglalkoztatási arány következtében pedig az élőmunkához kapcsolódó adóbevételek nem nőnek. A foglalkoztatottak mintegy 12 százalékát teszik ki az egyéni vállalkozók és a társas vállalkozások tagjai, akik átlagos adó- és járulékalapja jellemzően elmarad az alkalmazottakétól. Foglalkoztatási „politikájukat” alapvetően meghatározza, hogy nem tudják és/vagy nem akarják vállalni többletterheket, így a ténylegesnél kevesebb munkavállalót jelentenek be, alacsonyabb munkaidőben és/vagy alacsonyabb bérre. Annak ellenére, hogy az elmúlt években a vállalkozások átlagosan negyven százaléka vett igénybe az idénymunkákra alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatottakat, nem nevezhetjük ezt a foglalkoztatási típust sem sikertörténetnek [Semjén - Tóth - Fazekas Makó, 2009].

2. Az egyéni vállalkozások jövedelme Az egyéni vállalkozások adó- és járulékfizetési kötelezettségét (amennyiben a tételes költségelszámolást választják) három jövedelemkategória határozza meg: az összevont adóalapba tartozó kivét, valamint az elkülönülten adózó vállalkozói jövedelem és vállalkozói osztalékalap. Az összevont adóalap jövedelmeinek megoszlását vizsgálva látható, hogy a jövedelmek több mint 82 százaléka a foglalkoztatáshoz kapcsolódott 2009-ben. Az önálló tevékenységből származó jövedelmek aránya együtt sem érte el a 3 százalékot, ennek mintegy felét tette ki az egyéni vállalkozói kivét.

8,3%

0,6%

1,3% 1,4% 6,0%

Munkaviszonyból származó Egyéb nem önálló tev. Egyéni vállalkozói kivét Egyéb önálló tev. Adóterhet nem viselő jár. Más egyéb jövedelem

82,5%

2. ábra: Az összevont adóalapba tartozó jövedelmek megoszlása (2009) Forrás: Az APEH adatai alapján

Az önfoglalkoztatottak foglalkoztatottakhoz mért aránya Magyarországon lényegesen nem tér el az EU átlagától, míg nemzetközi összehasonlításban hazánkban igen alacsony az önfoglalkoztatók által befizetett adók aránya a GDP-hez viszonyítva [Krekó – P. Kiss, 2008]. Az egyéni vállalkozók közül 2009-ben 244 ezer fő vallotta be jövedelmét a tételes költségelszámolás szabályai szerint, így az átlagos kivét nem érte el a 475 ezer forintot.

- 95 -


1. táblázat: Az egyéni vállalkozók aránya az összevonás alá eső jövedelmet bevallók között

Összevonás alá eső jövedelmet bevallók száma (ezer fő) Tételes költségelszámolást választó e.v. száma (ezer fő) Tételes költségelszámolást választó e.v. aránya

2007 4 460 266 5,96%

2008 4 540 264 5,81%

2009 4 386 244 5,56%

Forrás: Az APEH adatai alapján

2. táblázat: Az egyéni vállalkozói kivét aránya a bevallott összevonás alá eső jövedelmek között

Összevont adóalapba tartozó jövedelmek (Mrd Ft) Ebből egyéni vállalkozói kivét (Mrd Ft) Ebből egyéni vállalkozói kivét aránya

2007 8 048 121 1,50%

2008 8 535 120 1,41%

2009 8 276 116 1,40%


Az egyéni vállalkozói kivét összegének meghatározása a vállalkozásoknál gyakran „adminisztratív” módon történik, az adóminimalizálási törekvésekkel összhangban. Fontos kiemelni, hogy az alacsony kivét által meghatározott adóalap a járulékalap is, így nemcsak kisebb adóbevételt, hanem alacsonyabb járulékfizetést is jelent. Az adótervezés során ugyanakkor célszerű figyelembe venni azt is, hogy melyik típusú jövedelemhez ténylegesen mekkora adóteher kapcsolódik az adott évben. Az aktuálisan érvényesíthető adóalapkorrekciós tételek, illetve adókedvezmények jelentősen befolyásolhatják a fizetendő adót. Az adott jogszabályi környezet persze erős befolyásoló tényező, hiszen például a minimálbér kétszeresének összegében meghatározott minimum járulékalap miatt többen döntöttek az ezzel megegyező kivét mellett. Az „elvárt” adóalap nagysága pedig a vállalkozási jövedelem szintjét tartotta esetenként a személyi jövedelemadóról szóló törvény 49/B.§ szerint számolt összeg felett. Az adóalapra vonatkozó 2007-től érvényes szabályozást a 3. táblázat mutatja. 3. táblázat: A vállalkozói adóalap meghatározása

(1)–(7) bekezdés Bevétel + növelő tételek – csökkentő tételek – költségek – veszteség Vállalkozói adóalap

Szja törvény 49/B. § (1)–(5) bekezdés (23) bekezdés Bevétel Bevétel + növelő tételek – eladásra beszerzett áruk értéke – költségek – eladott közvetített szolgáltatások értéke Hasonlítási alap az összeg 2%-a = Jövedelem minimum

Forrás: APEH, 2009. l3. számú füzet

Amennyiben az egyéni vállalkozó hasonlítási alapja nagyobb a jövedelem minimumnál, akkor az (1)-(7) bekezdés alapján meghatározott vállalkozói adóalap után kell adóznia, ha a hasonlítási alapja kisebb, mint a jövedelem minimum, akkor a jövedelem minimum után kell adót fizetnie (kivéve, ha nyilatkozattételi jogával él). Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének évére és az azt követő adóévre, valamint elemi kár esetén nem kell alkalmazni a jövedelem-minimumra vonatkozó rendelkezéseket.

- 96 -


2009 Nyereséges vállalkozások

2008

Veszteséges vállalkozások Nulla eredményt bevallók

2007 0

50

100

150

200

250

300

Az egyéni vállalkozások szám a (ezer fő)

3. ábra: A tételes költségelszámolást választó vállalkozások megoszlása jövedelempozícióik szerint (2007-2009) Forrás: Az APEH adatai alapján

A tételes költségelszámolást alkalmazó vállalkozások száma 2009-re több mint 20 ezerrel csökkent. Fontos azonban, hogy a tevékenységet megszüntetők száma ennél lényegesen magasabb, de közel 30 ezer új vállalkozást is regisztráltak ebben az évben. A ténylegesen működő vállalkozások száma is egyre alacsonyabb, a tevékenység szüneteltetéséhez kapcsolódó egyszerűbb lehetőség miatt pedig valószínűleg aránya tovább mérséklődik. A nyereséges vállalkozások aránya évek óta nem éri el a 60 százalékot. Abban az esetben azonban, ha a személyes jövedelem kivét összegét és a vállalkozás eredményét összegezzük, már lényegesen kedvezőbb a kép, így a vállalkozások háromnegyede zárna pozitív eredménnyel. A jövedelmet elérő vállalkozások jelentős része ugyanis kivétként realizálja bevételei és költségei különbözetét. Eredmény ágra gyakran csak – a 3. táblázatban bemutatott - 49/B. § rendelkezései miatt kerül ennek a különbségnek egy része. A bevallási adatok tendenciálisan rendkívül magas költségszintről számolnak be, ami 2009-re elérte a 98,7 (!) százalékot. Természetesen vannak olyan „kényszer” vállalkozások, ahol ennél a valóságban sem sokkal magasabb a jövedelemhányad, a vállalkozások jelentős része viszont a bejövő számlákat gondosabban gyűjti, mint amilyen lelkesedéssel a kimenőket írja.

3. A tételes költségelszámolást választó vállalkozások hozzájárulása az adóbevételekhez Az alacsony kivét szinte minden vállalkozónál az alsó sávba tartozott a progresszív adózás alatt, a kivét után számított adó jelentős részét pedig adókedvezményekkel mérsékelték. Ennek következtében az összevont jövedelmek után a vállalkozók által fizetett adó aránya általában még az 1 százalékot sem érte el – ahogy ez a 2. ábrán szemléltetett megoszlás alapján valószínűsíthető is. Az eredmény után fizetett adók számítása előtt szükséges a vállalkozói adóalap meghatározása. Az előző fejezetben leírtak szinte előre vetítik az alábbi ábrán megfigyelhető arányokat is.

- 97 -

A VI. KHEOPS Tudományos Konferencián, 2011. május 18-án elhangzott előadások írott verziói _________________________________________________________________________________ 0,7%

13,4% Törvény szerint nem kellett alkalmaznia Hasonlítási alap>jövedelemminimum

40,9%

Jövedelemminimum szerint adózott Kiegészítő nyilatkozatot tett

45,0%

4. ábra: A tételes költségelszámolást választó vállalkozások adóalapjának megoszlása a törvény 49/B. § alapján (2009) Forrás: Az APEH adatai alapján

A veszteséges és nulla eredményt kimutató vállalkozók is fizetnek vállalkozói személyi jövedelemadót a 49/B. § alapján, ennek összege azonban jellemzően nem több néhány ezer forintnál. Az átlagos adatokat vizsgálva a nyereséges vállalkozások számára sem jelent súlyos terhet az ezen a jogcímen fizetendő adó, ebben a csoportban azonban a szórás lényegesen nagyobb. A vizsgált 3 év adatait a 4. táblázat foglalja össze. 4. táblázat: A vállalkozói személyi jövedelemadó terhek alakulása

Nyereséges vállalkozások (ezer fő) Fizetett vállalkozói SZJA (Mrd Ft) 1 vállalkozóra jutó VSZJA (ezer Ft) Veszteséges vállalkozások (ezer fő) Fizetett vállalkozói SZJA (Mrd Ft) 1 vállalkozóra jutó VSZJA (ezer Ft) Nulla eredményt bevallók (ezer fő) Fizetett vállalkozói SZJA (Mrd Ft) 1 vállalkozóra jutó VSZJA (ezer Ft)

2007 151,9 8,6 56,6 77,5 0,3 3,9 36,2 0,1 2,8

2008 154,9 9,4 60,7 80,8 0,7 8,7 28,8 0,2 6,9

2009 139,8 7,9 56,5 79,4 0,7 8,8 24,9 0,2 8,0


Osztalékalap csak a nyereséges vállalkozásoknál képződik, a korrekciós tételek miatt azonban mintegy 20 ezer vállalkozónál ez utáni kötelezettséggel már nem kellett számolni az elmúlt években. Az osztalékalap csökkenthető például az adóévben beszerzett tárgyi eszköz tárgy év végi nettó értékével, így éves szinten 2009-ben már kevesebb, mint 9 milliárd forint osztalékalap utáni adót fizettek a vállalkozások. Az egy nyereséges vállalkozóra jutó osztalékalap után fizetendő adó átlagosan 63,4 ezer forint volt. A tendencia a vizsgált évek alatt csökkenő, ami részben a jogszabályok változásával is összefügg, hiszen 2009-ben már „csak” 25 százalék az osztalékalap után fizetendő adó mértéke (2008-ig a vállalkozói kivét 30 százalékát meghaladó rész adója 35 százalék volt). Az egyéni vállalkozónak az osztalékalap után fizetendő adót meg kell fizetnie függetlenül attól, hogy azt a saját céljaira kiveszi, vagy sem. Ezen felüli többletterhet jelent még az osztalékalap után 14 százalékos egészségügyi hozzájárulási kötelezettség (2007-től). Az említett kötelezettségek évente átlagosan összesen 120-150 ezer forint terhet róttak a nyereséggel záró vállalkozókra, míg veszteség esetén ennek töredékét fizették.

- 98 -


4. Az adó- és járulékterhek változásának trendje Az egyéni vállalkozók számára talán a legnehezebben „emészthető” teher, hogy önfoglalkoztatóként a munkáltatói járulékokat is fizetniük kell saját maguk után, így az adófizetési kötelezettségnél ezen a jogcímen többet kell az államkasszába utalniuk. Ráadásul a minimálbér után negatív eredmény esetén is számolniuk kell ezzel a tétellel, ami ténylegesen veszteséges működés során valóban problémát jelenthet. Különösen nyomasztó időszaknak számított az a 3 év 4 hónap (2006. szeptembertől 2009. decemberig), amíg a minimálbér kétszeresének összegében meghatározott minimum járulékalap után kellett a járulékokat befizetni, saját maguk és alkalmazottaik után is. Nem meglepő, hogy a 2010-re vonatkozó törvénymódosítások hatásaként a könyvelőirodák tapasztalatai alapján a vállalkozók jelentős része januártól ismét csak a minimálbér után fizetett járulékot, mivel a „tevékenységre jellemző kereset” fogalmát meglehetős bizonytalanság övezte [Ambrus Attiláné, 2010]. A járulékok mértéke 2007-ben emelkedett, azt követően arányuk módosult, illetve kismértékű csökkenés valósult meg, míg 2011-től a nyugdíjjárulék 0,5 százalékkal nőtt. A vállalkozók adó- és járulékterheinek alakulásához nézzünk egy egyszerű példát! Az alapadatok az alábbiak: Adóalapba beszámító bevételek: 4.800.000 Ft32 Bizonylattal igazolt költségek: 3.000.000 Ft (kivét és járuléka nélkül) Ha a vállalkozó 1.000.000 Ft kivétről dönt, az 5. ábrán szemléltetett módon változnak kötelezettségei. járulékok kivét adója

2012

VSZJA osztalékalap adója EHO (14 %)

2011

tételes EHO különadó (4%) 2010

2009

-

300 000

600 000

900 000

1 200 000

5. ábra: Változatlan bevétel és költségszerkezet33 adó- és járulékterheinek alakulása (2009-2011) Forrás: Saját számítások alapján

Az arányok alátámasztják a fentebb leírtakat, de a járulékalapra vonatkozó törvénymódosítást követően34 is több mint felét képviselik a járulékterhek az összes kötelezettségnek. A tételes egészségügyi hozzájárulás és a különadó 2010-től megszűnt, ezzel párhuzamosan a vállalkozói személyi jövedelemadó kulcsa 19 százalékra nőtt, majd 2010. július 1-től 10

32

Az ÁFA alanyi mentesség bevételi feltételének megfelel, így tételezzük fel az egyszerűség kedvéért, hogy ezt választotta 33 Kivét és járulékok nélkül 34 2009-ben a minimálbér kétszeresét, a további években a kivét összegét tekintve járulékalapnak

- 99 -


százalékra csökkent 35 . Az osztalékalap adója 25 százalékról 2010-től 16 százalékra mérséklődött, ennek ellenére ezen a jogcímen többet fizet(ne) adóalanyunk, ugyanis a tetemes járulékköltség miatt a vállalkozói jövedelem és így az osztalékalap is alacsonyabb volt 2009ben. A kivét adója az adókulcs csökkenésének ellenére növekedett a szuperbruttó adóalap miatt 2010-től. A vállalkozások számára is kedvező változást foglaltak törvénybe a szuperbruttó fokozatos megszüntetésével (2012-re 1,135-szörös szorzó). Példánkban az 1 millió forintos kivéthez 2011-ben 530 ezer forint vállalkozói jövedelem tartozik, amelyekhez kapcsolódó összes teher – csökkenő tendencia ellenére is – 55 százalék. Természetesen korrekciós tételek és/vagy adókedvezmények igénybe vételével ez mérséklődhet.

5. Egyszerűbb lehetőség: az átalányadó és az EVA Az átalányadózás vagy az EVA feltételekhez kötött alternatíva a vállalkozások számára, amely feltételek közül kiemelendő az átalányadóval kapcsolatban, hogy munkaviszony mellett nem alkalmazható. Az átalányadózást választó egyéni vállalkozók száma az elmúlt években jelentősen nem változott, mintegy 25 ezer fő számára ez az adózási módszer a kedvezőbb és/vagy kényelmesebb. Az átalányadó választásával nyilván azok a vállalkozások élnek elsősorban, ahol a tényleges költséghányad lényegesen alacsonyabb, mint a törvény által meghatározott, bizonylat nélkül levonható arány. A nyilvántartások lényegesen egyszerűbbek, bevételek után fizetendő adó jól kalkulálható. A jövedelemtípus az összevont adóalap része lett (a korábbi elkülönülten adózás helyett), így a szuperbruttósítás kedvezőtlenül befolyásolta az átalányadózók adófizetési kötelezettségét. Járulékot jellemzően a minimálbér után fizetnek (sokan döntöttek így a minimálbér kétszereseként meghatározott minimum járulékalap időszakában is). Az átalányadó és az EVA közös vonása, hogy a társadalombiztosítási járulékok alapja független a tényleges jövedelemtől. Az EVA egyszerűsége a vállalkozások számára fontos szempont, gyakran még a terhek növekedése mellett is. A közel százezres eva-alanyi kör jól tervezhető eva-bevételt jelent a költségvetésnek. A bevételek között csökkenő tendenciát mutat az egyéni vállalkozók által fizetett arány. EVA kötelezettségük átlagosan 1,2 millió forint volt 2009-ben (a társaságoké 2,1 millió forint). 60 50 40 30 20 10 0 2003

2004

2005

2006

2007

egyéni vállalkozók (ezer fő)

2008

2009

2010

társas vállalkozások (ezer db)

6. ábra: Az EVA alanyok számának alakulása Forrás: Az APEH adatai alapján 35

A kedvezményes kulcs alkalmazásának lehetősége korábban is fennállt, ettől az időponttól viszont nem kapcsolódik hozzá az 500 millió forintos korláton kívül egyéb feltétel. A példában az adóalapot az évközi módosítás miatt 50-50%-ban megosztottam.

- 100 -


Evás adóalanyok száma 2006-ban volt a legmagasabb, azt követően stagnál, de az egyéni vállalkozók aránya folyamatosan csökken. Ez viszont minden valószínűség szerint visszavezethető a feltételek változására, hiszen 2006. január 1-től az áfa kulcs 25 százalékról 20 százalékra csökkent, míg az EVA kulcsa október 1-től 15 százalékról 25 százalékra nőtt, így a realizálható adóelőny lényegesen alacsonyabb lett (vagy megszűnt). Az EVA 2003-as bevezetése óta kétségkívül ez volt legdrasztikusabb változás, valamint számos további módosítás következtében egyre szűkebb vállalkozói csoportnak éri meg az egyszerűsített vállalkozói adót választani. A következő példán egy olyan vállalkozó adófizetési kötelezettségét hasonlítom össze a tételes költségelszámolás és az EVA szabályai szerint, aki az előző évekről áthozott veszteséggel is csökkentheti az adóalapját. A működéshez közvetlenül kapcsolódó adatok mindegyike konstans, a három kiemelt év terhelése kizárólag a jogszabályi környezet változásából fakad. A példában szereplő vállalkozás költségszintje a bevallási átlagadatoknál lényegesen alacsonyabb, mutatva azt a tényt, hogy az átalányadóhoz hasonlóan az EVA is azok a vállalkozások számára jelent(ett) alternatívát, ahol alacsony(abb) a költséghányad. 5. táblázat: Az alapadatok összefoglalása36 Alapadatok Bevétel (ÁFA nélkül) Fizetendő ÁFA Anyagköltség (ÁFA nélkül) Levonható ÁFA Egyéb költség (ÁFA mentes) Vállalkozói kivét Előző év elhatárolt vesztesége

2005 8 000 000 2 000 000 2 000 000 500 000 1 000 000 1 000 000 2 000 000

2009 8 000 000 1 800 000 2 000 000 450 000 1 000 000 1 000 000 2 000 000

2011 8 000 000 2 000 000 2 000 000 500 000 1 000 000 1 000 000 2 000 000

Forrás: Saját számítások alapján

3 000 000

2 400 000

1 800 000

1 200 000

600 000

2005

Kivét adója Különadó (4%)

2009

Vállalkozói SZJA Százalékos EHO

2011

Osztalékalap adója Tételes EHO

ÁFA EVA

7. ábra: A vállalkozás terheinek alakulása az 5. táblázat adatai alapján, a törvénymódosítások figyelembe vételével (ezer Ft) Forrás: Saját számítások alapján

36

2009. július 1-től az ÁFA kulcs 20 százalékról 25 százalékra nőtt. Az egyszerűsítés miatt a példában feltételeztem, hogy a bevétel és az anyagköltség a két félév között azonos arányban oszlik meg.

- 101 -


2005-re egyértelműen jó döntés az EVA választása. 2009-ben még mutatkozik némi előny az EVA javára, sőt 2008-hoz képest nőtt is az osztalékalap után fizetendő kedvezőbb, egységesen 25 százalékos adó bevezetése miatt. A különadó 2006-os kötelezettségként való előírása, majd 2009.december 31-én való kivezetése szintén átrendezte a terheket. Ezt követően a vállalkozói személyi jövedelemadó, valamint az osztalékalap után fizetendő adó további csökkentése a példában szereplő vállalkozó számára már nem indokolja az evaalanyiságot, hiszen ez 2011-től már a bevételei 30 százalékát jelentené. 6. Következtetések A jogszabályokat tanulmányozva megállapítható, hogy az egyéni vállalkozók adózása amennyiben nem felelnek meg az átalányadó vagy az EVA választásához kötött feltételeknek - meglehetősen bonyolult, többféle jogcímen, összességében valóban magas adómértékkel kell számolniuk. Az adóalap-korrekciós tételek - különös tekintettel a korábbi évek elhatárolt veszteségéből az adóévi eredményt csökkentő összegre -, valamint az adókedvezmények figyelembe vételével a számított adó azonban jelentősen mérséklődik. A találékony vállalkozók a magas költséghányad mellett „mértéktartó” számlaadással tovább csökkentik fizetési kötelezettségeiket, így nemcsak az általános forgalmi adó és a személyi jövedelemadó lesz alacsonyabb, hanem a magas terhet viselő járulékalap is. Az adóelkerülő magatartás ellensúlyozására a „tevékenységre jellemző kereset” pontos szabályozása, szakmacsoportonként rögzített minimális adó- és járulékalap megoldást jelenthetne, véget vetve az éveken át tartó veszteségfinanszírozásnak. A költségvetés helyzete csak szerkezeti módosításokat tesz lehetővé az egyes adónemek között. Nemzetközi tapasztalatok alapján azonban az is nyilvánvaló, hogy az adócsökkentés önmagában nem eredményez látványos javulást az adófizetési hajlandóságban, az adóbevételek nem nőnek. Az adómorál javítására a további egyszerűsítés és a hosszabb távon is kiszámítható adópolitika mellett lehet esély.

Hivatkozásjegyzék 1. Ambrus Attiláné [2010]: Adótervezés vs. adóelkerülés „Szellemi tőke, mint versenyelőny", avagy a tudásmenedzsment szerepe a versenyképességben, Nemzetközi tudományos konferencia, Selye János Egyetem, Szlovákia, Komarno, 2010.06.19. 2. Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal honlapja, http://www.apeh.hu 3. Borsi Balázs - Farkas László - Udvardi Attila - Viszt Erzsébet [2009]: Versenyképességi Évkönyv 2009. GKI Gazdaságkutató Zrt. 4. Krekó Judit – P. Kiss Gábor [2008]: Adóelkerülés és adóváltoztatások Magyarországon, MNB Szemle, 2008.április. 5. Semjén András - Tóth István János - Fazekas Mihály - Makó Ágnes [2009]: Alkalmi munkavállalói könyves foglalkoztatás munkaadói és munkavállalói interjúk és egy kérdőíves munkavállalói felmérés tükrében. Rejtett gazdaság, Be nem jelentett foglalkoztatás és jövedelemeltitkolás – kormányzati lépések és a gazdaság szereplőinek válaszai (Szerk.: Semjén A. és Tóth I.J.), KTI Könyvek 2009. 11. kötet 6. 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 7. 2002. évi XLIII. törvény az egyszerűsített vállalkozói adóról

- 102 -


DR. TÁRCZY EDIT ZSUZSANNA (Miskolci Egyetem): Unfair commercial practices in the South Member States of the European Union 1. Introduction The speciality of the 2005/29/EC Directive on unfair commercial practices (hereafter: UCPD) is that it requires – contrast with the previous directives - maximal harmonization from the Member States. It means that the national legislators haven’t been able to change anything and they had as much freedom as it was granted by the creators of the UCPD (for example to transfer competences). But we can find differences which can be criticised. The aim of this paper to demonstrate the differences and national specialities in connection with the South Member States of the EU. 2. The structures of the national laws The UCPD has the following chapters: - the first chapter is on the purpose, the definitions, the scope and the internal market - the second chapter contains the general clause/ban of the unfair commercial practices and the rules on the misleading and aggressive practices - the third chapter is on the codes of conduct - the fourth chapter contains the final provisions - the first Annex is the black list which contains the commercial practices which are in all circumstances considered unfair. This list consists of two parts: misleading commercial practices (23 practices) and aggressive commercial practices (8 practices) - the second Annex contains community law provisions setting out rules for advertising and commercial communication The structures of the effective national laws have been determined by the methods of the implementations. There were six methods for the Member States to implement the UCPD: - a new act has been born - the legislator has amended the consumer protection act - the legislator has amended the law on the unfair competition - the amendment of the particular acts which regulate the market practices - implementation among the rules of the civil law and the rules of the consumer protection - a new act has been born and – at the same time – the amendment of the act on the advertisements [Gömöri, 2009 12. o.]. Malta has chosen the second alternative, so the Act No. II of 2008 amended the Act XXVIII of 1994 on Consumer Affairs (hereafter: Consumer Affairs Act) and integrated the rules of the UCPD. The advantage of this technique is that the rules in connection with the consumers are in the same law, and this makes easier to find the rules in connection with the arising problems, but the disadvantage is that the numerous rules - in connection with different cases - are making the given law a little incoherent. Concerning the structure, Malta adopted the parts of the UCPD fully, even the legislator has integrated the black list to the Consumer Affairs Act that the list now – just like in the UCPD – consists of two parts: the first part is on the misleading, the second part is on the aggressive commercial practices. In Italy the legislator has chosen the implementation among the rules of the civil law and the rules of the consumer protection, so implemented the UCPD with the creation of two

- 103 -


legislative decrees. The first one (Legislative Decree 2 August 2007, No. 146.) is on the unfair commercial practices, the second one (Legislative Decree 2 August 2007, No. 145.) is on the advertising. Both of them came into force on the 21st of September 2007 [Mendola, 2008]. Now, the first decree is in the Consumer Code [State of play of the implementation of the provisions on advertising in the unfair commercial practices legislation, 2010 9. o.]. Because of the latter fact, the location of the rules of the deceptive advertising and the location of the rules on advertising had been changed with each other. The misleading (before 2007: deceptive) advertising has become one of the unfair commercial practices after the implementation of the UCPD, so now it is in the Consumer Code [Ld Mendola 1. o.]. But, the rules on advertising are in the second legislative decree (Legislative Decree 2 August 2007, No. 145.), and not in the Consumer Code, like they were in it before 2007 [Prati, 2010]. In the Italian Consumer Code the legislator has put the part of the misleading commercial practices from the black list after the paragraphs about the misleading commercial practices, and has put the part of the aggressive commercial practices from the black list after the paragraphs about the aggressive commercial practices, so the legislator has ignored the use of the black list. The Italian solution is maybe better than Malta’s solution because clearer rules have been born in Italy which mirror the gradation, because the consumer can see after the with some conditions – misleading and aggressive practices – which require examination – the practices which are in all circumstances considered unfair, so the complaints in connection with them don’t require examinations. The legislator of Bulgaria – similar to Malta’s legislator – has amended the act on consumer protection (hereafter: Consumer Protection Act) and integrated the rules of the UCPD. The amending act was the Act LXIV of 2007. Similar to the Italian law, in the Consumer Protection Act the part of the misleading commercial practices from the black list is after the paragraphs about the misleading commercial practices, and the part of the aggressive commercial practices from the black list is after the paragraphs about the aggressive commercial practices. The Italian legislator has named the practices from the black list as „Commercial practices which are in all circumstances considered misleading/aggressive” [Legislative Decree No. 206 of 6 September 2005; Consumer Code Chapter II Subchapter I Section 23, 26], but the Bulgarian legislator named them „The following misleading/aggressive commercial practices shall also be unfair commercial practices” [Consumer Protection Act Chapter Four Section IV Article 68g., 68j]. Though the difference between the two name is little, but to the name in the UCPD („commercial practices which are in all circumstances considered unfair”) [UCPD Annex I] the Italian solution is closer. The Bulgarian solution doesn’t mirror the spirit of the black list, which has been integrated in Malta with the First Schedule, named „Commercial Practices which are ipso jure unfair” [Consumer Affairs Act First Schedule] – examined later. On the whole, the Bulgarian solution is unambiguously inaccurate and incomplete. In Cyprus there were two alternatives for the implementation. The first one was the new act. The second alternative was the amendment of the acts which dealt with - directly or indirectly – the practices. Actually, both of the two alternatives have been realized, it is true that the second one only partly – just in connection with the advertisements [Katsis, 2006 27. o.], because Cyprus has chosen the sixth alternative for the implementation. The new act was the Law 103(I) of 2007 on the Unfair Commercial Practices from Businesses to Consumers (hereafter: UCP Act). The amending act was the Law 98(I) of 2007 on the Control of Misleading and Comparative Advertising [The Unfair Commercial Practices, 2010] which amended the act of 2000 with the same title (later it was amended again by the Law 42(I) of 2008) [Neocleous, 2008].

- 104 -


The legislator of Spain has chosen the third implementation technique and amended the law on unfair competition (Law 3/1991) (hereafter: Unfair Competition Law). The amending law was the Law 29/2009. Because of this implementation technique, the Unfair Competition Law – at its present form – contains rules on competition and rules on unfair commercial practices too, and the latter ones belong to the area of the consumer protection. So, the Unfair Competition Law has a mixed character which isn’t good unambiguously because this character can make the finding of the relevant rules for the given problems more difficult [Updates unfair competition and adertising, 2008]. Just like the Italian legislator, in Portugal the legislator has implemented the rules of UCPD with a decree (Decreto-Lei n.º 57/2008) and just like the Italian – and Bulgarian – legislator has put the the part of the misleading commercial practices from the black list after the paragraphs about the misleading commercial practices (but after the actions and before the omissions), and the part of the aggressive commercial practices from the black list after the paragraphs about the aggressive commercial practices [Decreto-Lei n.º 57/2008 Artigo 8., Artigo 12.]. 3. National specialities I. – definitions (Malta, Italy, Bulgaria) Concerning the definitions, it is interesting that in Malta the Act No. II of 2008 doesn’t contain some definitions from the UCPD. For example, the definition of the consumer and the definition of the trader are missing. At the same time, this lack is understandable, because the amending act has narrowed the definition of the consumer from the original act to the definition of the UCPD – regarding the unfair commercial practices. Namely, in the Consumer Affairs Act the legislator has defined the consumer with three paragraphs. The first is equal to the definition of the UCPD: „any natural person who, in commercial practices covered by this Directive, is acting for purposes which are outside his trade, business, craft or profession” [UCPD Chapter 1 Article 2 (a)]. The definition in the Consumer Affairs Act is different from this, but only it says instead of „commercial practices” „transactions and other matters”, and instead of „covered by this Directive” – naturally – „covered by this Act”. So, this paragraph has stayed, while the other two37 was repealed by the Act No. II of 2008 – regarding the unfair commercial practices. In the case of Malta the will of the creators of the UCPD seems to prevail: the use of the clear and uniform definitions. The previous one prevails with repealing the two mentioned paragraphs, the latter one prevails with the requirement of the maximal harmonization. Unfortunately, the definition of the consumer in the effective Consumer Affairs Act doesn’t mirror the fulfilment of the clearness. The Consumer Affairs Act presently contains the three mentioned paragraphs and - as it was mentioned above – only the first one is used regarding the unfair commercial practices. So, in Malta there are two definitions for the consumers – one regarding the practices and one regarding beyond the practices – and this contrasts with the goal of using uniform definitions. 37

These were: 1)any other individual not being the immediate purchaser or beneficiary, and whether or not a member of the consumer’s household, who having been expressly or tacitly authorised or permitted by the consumer, may have consumed, used or benefited from any goods or services provided to the consumer by a trader acting in the course of a trade, business, craft or profession, including goods or services provided as part of gift schemes and similar or analogous inducements 2) any other class or category of persons whether natural or legal as may, from time to time, be designated as "consumers" for all or for any of the purposes of this Act by regulations made by the Minister after consulting the Council Consumer Affairs Act Part I Preliminary 2. (ii), (iii)

- 105 -


While the definition of the consumer had to be narrowed, the definition of the trader had to be enlarged. So, the legislator has integrated a third paragraph among the two paragraphs in the Consumer Affairs Act (more correctly integrated the second one, because the original second paragraph – in the course of the numbering – has become the third paragraph) [Act No. II of 2008 Part I 6./b)] The UCPD determines the trader as: „any natural or legal person who, in commercial practices covered by this Directive, is acting for purposes relating to his trade, business, craft or profession and anyone acting in the name of or on behalf of a trader” [UCPD Chapter 1 Article 2 (b)]. The two mentioned paragraphs have been the same more or less, but the Act No. II of 2008 has completed them with this: „any public body, whether corporate or unincorporate, which provides goods or services to consumers for a fee” [Act No. II of 2008 Part I 6. e)/f)]. The definition of the trader is worrisome because it is long and contains more components. But it is a bigger problem that the definition consists of three parts and these parts are – together – the same as the one in the UCPD, but neither the amending Act No. II of 2008, nor the Consumer Affairs Act says that the three part are together used to determine the trader. And because of this the principle of clearness is ignored, and – with the separately use of the three parts – the principle of using uniform definitions is also harmed. In Italy there isn’t difference between the definitions and the definitions in the UCPD. But we must note that Italy has created a nem law, while Malta has amended a law and integrated the new rules among the existing rules. In the face of this the changes – especially with the definition of the trader – mirror that the legislator of Malta has changes the existing definitions to the ones in the UCPD, rather than creating new definitions, and this wasn’t an advantage for the law, because it has made the understanding more difficult. There is the same situation in Bulgaria in connection with the definitions. The definitions – usually – are more or less the same as in the ones in the UCPD, but not totally the same. For example, the definition of the consumer is narrower: „any natural person who acquires products or uses services for purposes that do not fall within the sphere of his or her commercial or professional activity, and any natural person who, as a party to a contract under this Act, acts outside his or her commercial or professional capacity” [Consumer Protection Act Chapter Eleven Supplementary Provisions 13.§ 1.]. This definition is narrower than the one in the UCPD because – near the commercial and the professional activity – the Act doesn’t contain the „trade” and „craft” activity, and while the UCPD says „commercial practice”, than the Act says „acquires products or uses services”. Because of these deficiencies the definition of the Act isn’t the same as the one in the UCPD, and the requirement of using uniform definitions isn’t realized, which is a critical point, but the narrower definition is a bigger problem, because with this a person/legal person who is a consumer in another Member State, in Bulgaria isn’t. The same is the problem in connection with the trader. The definition of the Act mirrors the Bulgarian consumer definition and also narrower than the one in the UCPD: „any natural or legal person who or which sells or offers for sale products, or provides services to consumers, or who or which concludes a contract with a consumer within his, her or its commercial or professional capacity, whether in the public or private sector, as well as anyone acting on behalf of and for the account of a trader” [Consumer Protection Act Chapter Eleven Supplementary Provisions 13.§ 2.]. In this case the „trade” and „craft” activity are also missing, and the Act details the activities of the trader while the UCPD says that the trader acts in the course of commercial practices

- 106 -


[UCPD Chapter 1 Article 2 (b)]. This phrasing causes the same problems as were mentioned in connection with the definition of the consumer. The definition of the product is totally different from the one in the UCPD which says: „any goods or service including immovable property, rights and obligations” [UCPD Chapter 1 Article 2 (c)]. But the Consumer Protection Act says: „any product of labour, which is intended for consumption or may be used by consumers, even if not intended for them, and which is supplied or made available in the course of a commercial activity, whether for consideration or not, and whether new, used or reconditioned” [Consumer Protection Act Chapter Eleven Supplementary Provisions 13.§ 13.]. This definition is a critical point of the Act and the implementation too. 4. National specialities II. (Malta, Italy, Bulgaria) In Malta in the Consumer Affairs Act the First Schedule is the black list, after that there is the Second Schedule on the administrative fines which isn’t the part of the UCPD. Originally, the amounts of the fines have been determined in lira, but now they are determined in euro which helps the prevailing of the uniformity [Act No. II of 2008 Second Schedule]. According to the rules of the Second Schedule, the basic amount for the infringement of the general ban/the rules of misleading practices/rules of aggressive practices is 2329.37 euro.38 In the course of imposing fines the following aggravating circumstences must be taken into account: - in the case of a practice from the black list, the basic amount shall be increased by a sum not less than 1747.03 euro and not more than 4658.75 euro - in the case of a second or subsequent infringement, the basic amount shall be increased by 2329.37 euro for each and every subsequent infringement - where the practice or scheme constituting the infringement is the principal means by which the trader runs or operates his business, the basic amount shall be increased by a sum not less than 1747.03 euro and not more than 4658.75 euro - where the practice or scheme constituting the infringement is specifically targeting vulnerable consumers, the basic amount shall be increased by 2329.37 euro - where the unfair commercial practice is accompanied by any of the factors listed in article 51E (2) of the Act (harassment, coercion, including the use of physical force, or undue influence) the basic amount shall be increased by a sum not less than 1747.03 euro and not more than 4658.75 euro. The mitigating circumstences must be taken into account too: - where the person concerned provides evidence that he/she terminated the unfair commercial practice constituting the infringement as soon as the investigations have commenced the basic amount shall be decreased by not more than twenty per centum; - where the person concerned provides evidence that he/she has taken adequate steps to reduce the negative effects of the infringement, the basic amount shall be decreased by not more than ten per centum. The final amount of the administrative fine shall not, in any event, exceed 46.587.47 euro or be lower than 465.87 euro. Where the person pays the administrative fine without contestation, the final amount of the administrative fine determined in accordance with the above rules shall be decreased by not more than twenty per centum [Consumer Affairs Act Second Schedule 2., 4. – 7.]. 38

In the amounts before the point is euro and after the point cent, so for example: 2329.37 euro = 2329 euro and 37 cent

- 107 -


It is interesting in connection with the Second Schedule that it contains procedural rules which have become the parts of a consumer protection law, although it isn’t unique, other legislator has integrated procedural rules to a consumer protection law too (for example, the Romanian legislator). The cause of this that the UCPD orders to the Member States partly to ensure adequate and effective instruments for enforcing the observation of the rules, partly to lay down effective, proportionate and dissuasive penalties for infringements of national provisions adopted in application of the UCPD [UCPD Chapter 4 Article 11 1., Article 13]. In Italy the legislator has integrated procedural rules to the legislative decree on unfair commercial practices, moreover a complete chapter deals with the enforcement. There is an administrative control system of the unfair commercial practices, which consists of three parts: - the Italian Competition Authority39 (Autorita’ Garante Della Concorrenza e Del Mercato, hereafter: AGCM): the administrative level - courts: the judicial level - self – regulation level If a violation is ascertained, the AGCM may call on the violator to stop it, or may order rectifying statements to be published at the expense of the company which was found liable [Ld Foglia 5., 8. o.] , and issue penalties of an amount between €500.000 and €500.000.00 In the event of non-compliance with the decisions of the AGCM, the penalty can range from €10.000 to €150.000. For false informations and documents the amount of the penality can range from €4.000 to €40.000. In the event that the commercial practice has been approved with an administrative measure, which is also designed to ascertain its non-unfair character, the protection of the persons and organisations having a legitimate interest can be provided by appealing against the aforementioned measure before the Administrative Court [Legislative Decree no. 206 of 6 September 2005; Consumer Code Chapter III Section 27 4., 9., 12., 14. bek.]. While the judicial and administrative level are in the same section, the self – regulation level is in a separate section. The self – regulation means that before the administrative and judicial levels consumers and competitors, either directly or through their associations or organisations, may agree in advance with the trader that they will begin a procedure before a self – regulatory body. This shall not affect the right of consumers to apply to the AGCM. Once the procedure before a self-regulatory body40 has begun, the parties may agree not to apply to the AGCM until the final ruling is issued, or they may request the proceeding before the AGCM to be suspended in the event that it has also been initiated by another party having a legitimate interest while awaiting the ruling of the self-regulatory body. After examining all 39

The AGCM is an independent authority and is responsible for the enforcement of competition policy and for investigating and sanctioning the unfair commercial practices. According to the rules the AGCM can investigate potential unfair commercial practices – and misleading and comparative advertisements too – on its own authority (ex officio), so it doesn’t need complaint. Investigation competence includes the power to access to any relevant document, to request for information and documents, to impose penalties in the event of refusal or if untruthful information and documents are submitted, to conduct inspections and order expert testimony. [Foglia, 2010 6., 8. o.] 40 On the self – regulation level – according to the rules of the Consumer Code – there are two self – regulatory organisations: the Jury and the Review Board. Anyone who believes he/she has suffered prejudice from marketing communication activities contrary to the Code of Marketing Communication may request the intervention of the Jury against those who have accepted the Code of Marketing Communication and have caused damage to the petitioner. Individual consumers and consumer rights associations may submit complaints free of charge to the Review Board regarding marketing communication allegedly breaching the rules of the Code of Marketing Communication that safeguard the general interests of the public [Ld Foglia 22., 25.o.]

- 108 -


the circumstances the AGCM may decide to suspend the proceeding for a period of not more than 30 days [Legislative Decree no. 206 of 6 September 2005; Consumer Code Chapter III Section 27 – ter]. The legislator to the end of the sections about the misleading actions has registered a plus paragraph: „it is considered to be an unfair commercial practice, in relation to products likely to harm the health and safety of consumers, to fail to state this likelihood such that consumers are induced to neglect to observe the normal standards of prudence and vigilance.” [Legislative Decree no. 206 of 6 September 2005; Consumer Code Chapter II SUBCHAPTER 1 Section 21 3. bek.]. This paragraph was unambiguously a positive step, because it orders the advanced protection of the consumers with the protected legal objects: the health and safe of the consumers. The likelihood as a component of the paragraph is a component in the case of misleading and aggressive practices too, but partly as an alternative between the effectively occured action/omission, partly the result of these practices is – in all circumstences – that the average consumer takes a transactional decision that he/she would not have taken otherwise. But in the case of this paragraph likelihood is a component which suggests the ambition for prevention, moreover the aim is to protect the health and safe, and not to prevent the transactional decision, or remedy the consequences, moreover the objects of this paragraph are typically protected increasedly by the law, and the harm of them is sanctioned sorely. The requirement to investigate the observation of the normal standards of prudence and vigilance was born in the spirit of the UCPD. In Bulgaria the legislator has fulfilled too the requirements of the enforcement and sanctions from the UCPD. According to the rules the Commission on Consumer Protection controls the enforcement of the rules of the unfair commercial practices [Consumer Protection Act Chapter Eight Section I Article 165. (3) 2.]. In the supplementary provisions we can find the rule that if the provisions on unfair commercial practices are in conflict with the provisions of any other law which provides for more rigorous requirements regarding unfair commercial practices, that law shall apply. After this: if the provisions on unfair commercial practices are in conflict with the provisions of any other law which provides for more rigorous requirements regarding unfair commercial practices, that law shall apply. The common aim of these two rules is the advanced protection of the consumers and they are positive components of the Consumer Protection Act [Consumer Protection Act Chapter Eleven Supplementary Provisions 1a.§, 1b.§]. 5. National specialities III. (Spain, Portugal) In Spain, because the Unfair Competition Law contains rules on both on competition and – after the implementation of the UCPD – unfair commercial practices, so consumer protection, the drafting of the rules serves this duality and that is why they are different – in their drafting – from the rules of UCPD. The general clause is a good example. In the Unfair Competition Law the Article 4 says that behaviours contrary to the requirement of good faith are „deemed to be unfair”. The „contrary to the requirement of good faith” means behaviours by traders or professionals contrary to professional diligence and that behaviours “distorts or is likely to materially distort the economic behavior of the average consumer or of the average member of the group to whom the practice is addressed when a commercial practice is directed at a particular group of consumers.” [Updates unfair competition and adertising, 2008 3., 4. o.]. Although the drafting is different a little with the „good faith” component, but with the content of the „contrary to the requirement of good faith” phrase the general clause is the same as the one in the UCPD.

- 109 -


In the case of misleading actions the situation is different, because there is a difference between the rules from the Unfair Competition Law and the rule from UCPD. The latter one: „A commercial practice shall be regarded as misleading if it contains false information and is therefore untruthful or in any way, including overall presentation, deceives or is likely to deceive the average consumer, even if the information is factually correct….and in either case causes or is likely to cause him to take a transactional decision that he would not have taken otherwise” [UCPD Chapter 2 Section 1 Article 6 1.]. In the Spanish Unfair Competition Law the relevant paragraph is nearly the same, but in the end it says: „and is likely to alter their economic behavior” [Updates unfair competition and adertising, 2008 4. o.]. This section is instead of „causes or is likely to cause him to take a transactional decision that he would not have taken otherwise”. It is clear that the Spanish legislator has made a mistake because the mentioned part says only the alteration and doesn’t tell anything about that this is a negative or positive way of alteration, but the UCPD suggests the negative way or - more correctly – the ”undue influence”. So, the Unfair Competition Law is inaccurate. In the case of aggressive practices the situation is almost the same, but the legislator has written not „to alter”, but has written „to affect” [Updates unfair competition and adertising, 2008 4. o.]. The problem is the same as in connection with the misleading actions. In the case of the misleading omission there isn’t any reference to the „causes or is likely to cause the average consumer to take a transactional decision that he would not have taken otherwise”, although the UCPD contains this result [Updates unfair competition and adertising, 2008 4. o., UCPD Chapter 2 Section 1 Article 7 1.]. And this isn’t an inaccuracy, this is a deficiencie. It is unique, that the Unfair Competition Law doesn’t contain the black list and doesn’t contain the a misleading and an aggressive part, but the practices of the black list are in separated articles. These articles are: - misleading practices regarding codes of conduct or other quality marks - bait practices and misleading promotional practices - misleading practices as to the nature and properties of products or services, their availability and after-sales services - pyramid sale practices - misleading practices by reason of confusion - covert commercial practices - other misleading practices - aggressive practices by reason of coercion - aggressive practices by reason of harassment - aggressive practices in relation to minors - other aggressive practices [Updates unfair competition and adertising, 2008 6. – 9. o.] Because of the articles say either that the practices in these articles „are deemed to be unfair commercial practices” or „are regarded as unfair” and don’t express that these practices are in all circumstences considered unfair, the problem is the same as in connection with the Bulgarian solution for implementing the black list: these articles don’t mirror the spirit of the black list. In Portugal the Decreto-Lei n.º 57/2008 has rules on sanctions and enforcement too. According to the rules „natural persons and competitors, who have a legitimate interest in combating unfair commercial practices which fall under the scope of this law, may take an action for injunction on the grounds of Law No. 24/96, of 31 July, or bring such unfair commercial practices before the competent administrative authority, which has, namely,

- 110 -


powers to adopt interim measures temporarily ceasing the commercial practice deemed to be unfair, or declare the previous prohibition of the execution of an imminent unfair commercial practice. The fines, stated as sanction, vary between EUR 250 and EUR 3,740.98, in the case of natural persons, and between EUR 3,000 and EUR 44,891.81, in the case of legal persons.” [Newsletter Competition, 2008 8., 9. o., Decreto-Lei n.º 57/2008 Artigo 16., Artigo 21.]. Moreover, the Decreto-Lei contains the authorities which deal with unfair commercial practices. These are: - Autoridade de Segurança Alimentar e Económica (Authority for Food and Economic Safety) - Direcção -Geral do Consumidor (Consumer General-Directorate) - Banco de Portugal, (Central Bank of Portugal) - Comissão do Mercado de Valores Mobiliários (Securities Market Commission) - Instituto de Seguros de Portugal ˙(Insurance Institute of Portugal) [Newsletter Competition, 2008 9. o., Decreto-Lei n.º 57/2008 Artigo 19.]. Although the detailed rules of sanctions and enforcement are positive components, it can be difficult for the numerous authorities to harmonize their work in connection with the practices. 6. Summary In connection with the structures of the laws, the laws of Malta and Bulgaria are less clear than the Italian law, but the reason is that the Italian legislator hasn’t integrated the new rules to the existing rules. But the integration of the black list among the sections on misleading and aggressive practices puts the Italian – and the Bulgarian and the Portuguese - solution before Malta’s solution. The Spanish law can cause the same problems as were mentioned in connection with Malta’s law, because in Spain the implementation has been done by amendment of a law too. But in Malta it was the amendment of a consumer protection law, in Spain it was the amendment of the competition law, which has had a different character than a consumer protection law, and now has a mixed one, which can make more difficult not only the judicature, but finding the relevant rules – surely. In connection with the definitions the Italian law is the best, while the law of Malta is a little problematic because of the number and the extent of the definitions, and the law of Bulgaria unambiguously ignores the definitions of the UCPD. In connection with the procedural rules, the legislators usually dispose of the authorities, perhaps the Bulgarian rules are the laconicest, but – because the UCPD has left the creation of the most efficient solution for the enforcement and the sanctions to the Member States – it isn’t a negative characteristic. It must be emphasized that adjudication of the Cypriot implementation of the UCP Directive is not quite good. It is mainly because the Cypriot government didn’t perform its obligation and even in 2009 – two years after the UCP Act was born – the Cypriot lawyers didn’t know the UCP Act. The government had and has to – according to the UCP Directive - take appropriate measures to inform consumers of the national law transposing the UCP Directive and ensure the enforcement of the penalties against breaching the rules [O’Hare, 2011]. Because of this and because the development of the regulation on the unfair commercial practices is still in progress there isn’t enough information to draw conclusions about the Cypriot implementation on the UCPD - maybe in some years. After analysing the national rules we can say that the aims of the UCPD haven’t materialized yet, but the unfair commercial practices are relatively still a new legal institution, in practice the examination and the adjudication of them – mainly because of the more components of the

- 111 -


definitions and the sections - aren’t easy. In some Member States there aren’t in practice (for example in Cyprus) and in others there are more authorities which have to cooperate with each other (for example in Portugal). So the practices hasn’t mirrored the problems and the deficiencies yet. But, if the practices will become more familiar, it will happen - hopefully. Irodalomjegyzék 4. Act No. II of 2008 http://ec.europa.eu/consumers/rights/docs/transpos_laws_malta.pdf Letöltve: 2010.12.12. 5. Charalambous, Charles [2010]: Legal lifeline for property buyers http://www.about-pissouri.com/component/content/article/239-cyprus-news/1237legal-lifeline-for-property-buyers.html Letöltve: 2011.01.21. 6. Consumer Affairs Act http://www.eccnetmalta.gov.mt/filebank/imagebank/pdf/chapt378.pdf Letöltve: 2010.12.28. 7. Consumer Protection Act http://www.badibg.org/downloads/104_Consumer_Protection_Act.2007064_89715855331444592168 4c3923e8fe20.pdf Letöltve: 2011.04.11. 8. Decreto-Lei n.º 57/2008 http://ec.europa.eu/consumers/rights/docs/transpos_laws_portugal.pdf Letöltve: 2011.04.13. 9. Directive 2005/29/EC of the European Parliament and of the Council of 11 May 2005 concerning unfair business-to-consumer commercial practices in the internal market and amending Council Directive 84/450/EEC, Directives 97/7/EC, 98/27/EC and 2002/65/EC of the European Parliament and of the Council and Regulation (EC) No 2006/2004 of the European Parliament and of the Council (‘Unfair Commercial Practices Directive’) http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2005:149:0022:0039:EN:PDF Letöltve: 2011.03.05. 10. Foglia, Guido: Types of remedies, enforcement, investigating and punishing false publicity/propaganda http://www.ipr2.org/storage/EPO_Presentation_%28Italy%29_-_Day2_MUP831.pdf Letöltve: 2011.01.08. 11. Gömöri Zoltán [2009]: A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló Irányelv átültetése a tagállamokban és hazánkban http://www.gvh.hu/domain2/files/modules/module25/949712D46A1107D4.pdf Letöltve: 2009.10.25. 12. Katsis, Agatha: [2006]: Cyprus In: National reports on Unfair Commercial Practices in the New Member States http://www.biicl.org/files/883_national_reports_unfair_commercial_practices_new_m ember_states%5Bwith_dir_table_and_new_logo%5D.pdf Letöltve: 2010.10.20. 13. Legislative Decree No. 206 of 6 September 2005; Consumer Code http://www.agcm.it/AGCM_ENG/NORMATIV/E_NORMNA.NSF/5ee2c81dd777ecb

- 112 -


4c125653d0046d38c/17e0d44aa9fb2424802564a4005a9647?OpenDocument Letöltve: 2011.01.08. 14. Mendola, Lydia [2008]: Italy gets tough on unfair commercial practices http://www.allenovery.com/AOWEB/AreasOfExpertise/PrintEditorial.aspx?contentTy peID=1&itemID=44837&prefLangID=410 Letöltve: 2011.01.07. 15. Neocleous, Andreas [2008]: Jurisdiction update: Cyprus http://www.neocleous.com/assets/modules/neo/publications/1128/docs/Cyprus%20S& B.pdf Letöltve: 2011.02.21. 16. Newsletter Competition [2008] http://www.gpcb.pt/xms/files/PUBLICACOES/NEWSLETTERS/concorrencia/newsle tter_concorrencia_1trimestre2008.pdf Letöltve: 2011.04.21. 17. O’Hare, Denis [2011]: The Cyprus Property Scandal and the Role of the EU http://m.cyprus-mail.com/letters/cyprus-property-scandal-and-role-eu/20101116 Letöltve: 2011.01.21. 18. Prati, Francesca [2010]: Italian developments 2007/2008 Commercial advertising & Unfair Practices: Legislative Decrees of 2 August 2007, No. 145 and 146 http://www.oasisadvocates.org/italy2008.htm Letöltve: 2011.01.07. 19. State of play of the implementation of the provisions on advertising in the unfair commercial practices legislation [2010] http://augenhofer.rewi.hu-berlin.de/doc/IMCO_2010-04_REV_28_July.pdf Letöltve:2011.01.08. 20. The Unfair Commercial Practices [2010] http://ec.europa.eu/consumers/rights/ Letöltve: 2011.02.20. 21. Updates unfair competition and adertising [2008] http://www.garrigues.com/es/Publicaciones/Novedades/Documents/Updates_Litigatio n_Feb2010_24022010190254.pdf Letöltve: 2011.04.17.

- 113 -


DR. JUHÁSZ LAJOS (intézetigazgató, egyetemi docens, Nyugat-magyarországi Egyetem): Az amortizációági forrás jelentősége A vállalkozás vagyonát képező állóeszközök (tárgyi eszközök – beruházások) és immateriális javak értéke a termelési folyamat (termelés, szolgáltatás) során a fizikai elhasználódás és a műszaki avulás (fizikai és erkölcsi kopás) miatt fokozatosan csökken, és értékük a termelési költségek között elszámolt értékcsökkenési leírás arányában átkerül az új termékek, ill. szolgáltatások értékébe. Az értékátadási folyamatot tehát az amortizáció közvetíti, ezért nagyságának meghatározása elsősorban nem pénzügyi, hanem gazdálkodási kérdés. A költségek között elszámolt amortizációs összeget ugyanis a piaci árnak meg kell térítenie, hiszen az a tartós tőkebefektetési értéknek (beruházási összeg) a részleges megtérülését biztosítja. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a termelés keretjellegét biztosító beszerzési kiadást a hosszabb időszakra szétterített megtérülési követelmény költség formájában – amely a vállalkozásnak nem folyó kiadása – téríti meg. Az évenként elszámolandó értékcsökkenés nagyságát az eszköz várható használati élettartama, fizikai elhasználódása és erkölcsi avulása ismeretében kell megtervezni és azt az eszköz aktiválásának időpontjától minden évben el kell számolni, függetlenül attól, hogy a vállalkozás adott évi tevékenysége nyereséges vagy veszteséges. A használati idő megállapításánál mind a fizikai elhasználódási időtartam indokolatlan növelése, mind a gazdasági avulás figyelmen kívül hagyása tőkevesztéssel járhat. Az előbbi azért, mert az eszköz pótlásának szükségessége a tőkebefektetés visszatérülése előtt bekövetkezik, utóbbi esetében pedig a hatékonyabb termelő-berendezések piaci megjelenésének időpontjára nem térül vissza a befektetett tőke. Problémát jelenthet azonban az is, ha az eszköz használati időtartamát indokolatlanul lerövidítik, hiszen a magas értékcsökkenési leírás veszteséget okozhat, lehetetlenné teheti a termék nyereséges piaci értékesíthetőségét.

Az értékcsökkenési leírás funkciói Az amortizáció elszámolási rendszere és az értékcsökkenési leírás összege az állóeszközökhöz és az immateriális javakhoz kapcsolódik. Az amortizációs rendszer a tartós tőkebefektetés folyamatos költségként történő elszámolását és az egyszeri tőkebefektetés megtérülését biztosítja. Az értékcsökkenési leírás elszámolásának hatása kettős, egyrészt a termelés költségét növeli, másrészt a tartósan lekötött tőke egy részét szabaddá teszi, amelyet a vállalkozó ismét leköthet hozam realizálása céljából. Ezt nevezzük az ÉCS tőkefelszabadító funkciójának, amely mindig az amortizáció költségként történő elszámolásához kapcsolódik. Itt kell megemlítenünk, hogy a fenti funkciónak csak akkor van pozitív hatása, ha az árbevétel az amortizáció teljes összegére fedezetet nyújt, azaz az ÉCS leírási bevétel formát ölt, tehát a nyereséget csökkenti és nem a veszteséget növeli. Ez azt jelenti, hogy a cég adófizetési kötelezettség nélkül használhatja fel az így szabaddá váló tőkét, hiszen az állóeszköz aktiválásának időpontjában már adózott tőkeelemek tartós lekötéséről van szó. A termelési folyamat során realizált árbevétel és a folyó kiadások különbsége gazdálkodási szempontból nem a tényleges eredményt tükrözi. A valós gazdasági eredményt úgy képezzük, hogy az erőforrás felhasználást amortizációs költségként megjelenítjük lehetővé téve ezáltal az eredmény kimutatását. Ez a valós eredmény nagyságát meghatározó funkció rendkívül fontos a vállalkozó szempontjából, hiszen a gazdasági tisztánlátás nélkülözhetetlen eszköze.

- 114 -


Fontos az amortizáció ún. vagyonérték-kiigazító funkciója is, amelynek alapvetően az a célja, hogy az ÉCS viszonylag pontosan kövesse az állóeszközök értékváltozásait, ami biztosítja az eszköz nettó értékének a piaci értékhez való közelítését. Az amortizációnak van adópolitikai funkciója is, ami azért lehetséges, mert az ÉCS nagysága befolyásolja a leképezhető eredményt. Minél nagyobb az amortizáció az eszköz értékéhez képest, annál hamarabb lehet a lekötött tőkét adómentesen felszabadítani és újra befektetni. Ez viszont egyúttal azzal jár, hogy a vállalkozónak kevesebb adót kell fizetnie, ami csökkenti az állami bevételt. Mivel az adófizető vállalkozó és az adóbeszedő állam érdekei erősen eltérnek és ezen keresztül az eszköz nettó és piaci értéke közötti különbség indokolatlanul megnőhet – ami mellesleg a gazdasági tisztánlátást is erősen rontja –, indokolt az amortizáció elszámolásának rendjét és idejét adótörvényekben szabályozni. Amennyiben az adótörvények az ökonómiailag indokolt nagyságú értékcsökkenési leírást nem teszik lehetővé, gazdaságilag káros hatásuk van, hiszen a tőke-felszabadítás lassításával blokkolják a pótlólagos befektetéseket. Speciális problémával állunk szemben, ha az eszköz működtetése magas inflációjú közegben történik. Ilyenkor az értékcsökkenési leírás ugyan megtéríti az eszközt névértéken, de a kumulált amortizáció és az új eszköz beszerzési ára között óriási szakadék lesz, amely a vállalkozó beruházási lehetőségeit erősen beszűkíti. Másként fogalmazva, a magas infláció miatt a felszabaduló tőke valós értéke csökken, az értékcsökkenési leírás összege kisebb lesz a gazdaságilag indokoltnál, a nyereség ennek megfelelően növekszik – ami azonban nem valóságos profit –, mert a kimutatott nyereség amortizációs elemeket is tartalmaz. Természetesen a magasabb adóköteles jövedelem nagyobb adófizetési kötelezettséggel is társul. A gazdálkodó számára értékes információt adhat az, ha az értékcsökkenési leírásnak az inflációs rátákkal történő felszorzása révén adódó ÉCS összegeket ismeri, melyeket mentesíteni kellene a nyereségadó-fizetési kötelezettség alól. (Erre természetesen ritkán adódik lehetőség.)

Feladat Egy vállalkozás állóeszközének bruttó értéke 185 M Ft, a hasznos élettartam 5 év. Az inflációs ráta átlagos értéke 28%, a nyereségadó 18%. Határozza meg a gazdaságilag indokolt értékcsökkenési leírás összegét, az infláció miatti adófizetési kötelezettség növekményt, az állóeszköz könyv szerinti és piaci értékét, valamint a vagyonvesztés aktuális értékét! Az állóeszköz vizsgálata inflációs környezetben Me.: M Ft

1. táblázat

Évek

Elszámolt ÉCS

Infláció (28%)

Elszámolandó ÉCS

Értékvesztés*

Adó növekmény

Könyv szerinti érték

Piaci érték

1.

37,0

1,28000

47,4

10,4

1,9

148

189,4

2.

37,0

1,63840

60,6

23,6

4,2

111

181,9

3.

37,0

2,09715

77,6

40,6

7,3

74

155,2

4.

37,0

2,68435

99,3

62,3

11,2

37

99,3

- 115 -

A VI. KHEOPS Tudományos Konferencián, 2011. május 18-án elhangzott előadások írott verziói _________________________________________________________________________________ 5.

37,0

3,43597

127,1

90,1

16,2

0,0

0,0

Σ

185,0

-

412,0

227,0

40,8

-

-

* Vagyonvesztés aktuális értéke (5. év végén): 1. 10,4 × 2,68435 = 27,9 2. 23,6 × 2,09715 = 49,5 3. 40,6 × 1,6384 = 66,5 4. 62,3 × 1,28 = 79,7 5. 90,1 × 1,0 = 90,1 313,7 M Ft

A számviteli értelemben elszámolt ÉCS biztosítja a berendezés nominális értékének visszatérülését, ami magas inflációjú piaci környezetben messze nem elegendő a normális üzletmenet biztosításához. Az elszámolandó ÉCS-nek megfelelő összeg felszabadítása lenne szükséges, amely több mint kétszerese (412 : 185 = 2,2) az állóeszköz aktiváláskori értékének. Az értékvesztés összege tehát – ami 227 M Ft – a kimutatott nyereséget növeli, így többlet adófizetési kötelezettséget is jelent, ami öt év alatt közel 41 M Ft-ra becsülhető. Az értékvesztés összege a kieső vagyon nagyságát mutatja (vagyonvesztés), a rendszer azonban nem teszi lehetővé ennek folyamatos pótlását. Ebből következik, hogy a vagyonvesztés aktuális értéke – 5. év végére becsülhető összeg – 314 M Ft lesz, tehát az éves értékvesztések inflációval felhalmozott összegei hiányoznak az új állóeszköz beszerzéséhez. Ez úgy értelmezhető, hogy az infláció miatti áremelkedés következtében az eszköz ára és az elszámolt ÉCS kamatos-kamatokkal növelt értéke között 314 M Ft különbség adódik, tehát ekkora összeget kell a vállalkozásnak más forrásokból biztosítania, hogy az új beruházást megvalósítsa. Ennek alapvetően az az oka, hogy az infláció miatti értékvesztés pótlására a vállalkozónak az amortizáció növelésével nincs lehetősége, pedig a nagy összegű tőkehiány nem a hatékonyság romlásával, hanem az infláció növekedésével magyarázható. További problémát jelent, hogy a magas infláció miatt az állóeszköz könyv szerinti és piaci értéke között – különösen az utolsó használati évben – óriási különbség adódik, ami gazdálkodási szempontból egyre növekvő értékvesztést jelent (1. táblázat).

A befektetett tőke visszatörlesztésének módjai A menedzser feladata az, hogy a tőkeelhasználódás mértékét meghatározza. A „tőkefogyasztás” nagysága függ az állóeszköz bekerülési értékétől, az eszköz működési élettartamától és az értékcsökkenési leírás módjától. Az állóeszközök használati idején belül a tartósan lekötött tőke visszatörlesztése történhet lineáris (egyenletes), gyorsított (degresszív) és lassított (progresszív) ütemű módszerrel. Vegyük észre, hogy gazdaságilag a különböző leírási módok közötti választás az ún. titkos önfinanszírozás lehetőségét is biztosíthatja. (Nyilvános önfinanszírozásnak tekinthető, amikor a mérleg szerinti eredmény az eredménytartalékba kerül.) Ez úgy értelmezhető, hogy a cég titkos tartalékot képez, ami az elért nyereséget vagy értéknövekedést a mérlegben nem teszi láthatóvá. Ilyen módszernek tekinthető a degresszív leírás, amikor jelentős nagyságú amortizációs hányad elszámolásával az állóeszközöket alulértékeljük. A titkos tartalék képzésével a gazdálkodó előnye az adóköteles jövedelem egy részének elkerülése, értékcsökkenési leírás formájában történő megjelenítése. Megemlíthető, hogy az amortizációs módok fenti csoportosítása mellett megkülönböztetünk még időarányos- és teljesítményarányos amortizációs elszámolási rendszereket is. Az előbbi szerint az állóeszköz használatát években fejezik ki és ennek arányában határozzák - 116 -


meg az ÉCS mértékét, míg az utóbbi esetben az eszköz életteljesítményét veszik alapul az amortizáció összegének meghatározásánál. Lineáris ütemű leírás Ennél az amortizációs módszernél az eszköz bruttó értékéből és használati idejéből kiindulva határozzák meg az éves értékcsökkenési leírás összegét. A leírás tehát azt az elvet követi, hogy a termelési költségek között elszámolt ÉCS minden évben azonos, az állóeszköz értéke az idő múlásával egyenes arányban csökken (a tőkeelhasználódás mértéke minden periódusban ugyanakkora). A lineáris leírást akkor célszerű használni, ha az állóeszközzel olyan terméket ill. szolgáltatást állítanak elő, amelyek hosszú ideig folyamatosan jelentkező fogyasztási szükségleteket elégítenek ki és a termék ára az amortizáció összegére fedezetet nyújt, hirtelen árváltozás nem prognosztizálható. Bár a lineáris amortizációs rendszer egyszerű, könnyen kezelhető, jól tervezhető és a mai gyakorlatban a legelterjedtebb módszer, ennek ellenére nem biztosítja, hogy az állóeszköz nettó értéke hűen tükrözze a tényleges értéket. Ez azzal magyarázható, hogy az eszköz fizikai elhasználódása és gazdasági avulása a valóságban nem lineáris. Az állóeszköz használata során általában az jellemző, hogy a használat kezdeti időszakában kisebbek az üzemeltetési költségek, az eszköz élettartamának második felében jelentősen nagyobb fenntartási költségek (javítás, alkatrészcsere) kedvezőtlenül befolyásolhatják a gazdálkodás eredményét. A magas üzemeltetési költségek technológiai innovációs lépések megtételére ösztönöznek, ugyanakkor az eszköz termelésből történő kivonása hirtelen megnöveli az amortizációs költségeket és lerontja a gazdálkodás eredményét. Az értékcsökkenési leírás éves összegét úgy kalkulálhatjuk, hogy az állóeszköz bruttó értékét (aktiváláskori érték), vagy annak maradványértékkel (selejt érték) csökkentett összegét megszorozzuk a használati élettartam reciprokával. 1 ÉCS = B ×

n

B illetve

n

1 ÉCSk =

n

ÉCS= az éves amortizáció összege B = az állóeszköz bruttó értéke n = hasznos élettartam ÉCSk = az éves amortizációs kulcs Amennyiben a cég eszközeinek bruttó értéke után képződő amortizációs összegek évente azonosak, egy meghatározott idő elteltével felszabaduló tőke összege a következő képlettel becsülhető: B ÉCSt = ×t n

ÉCSt= a t-edik évig visszanyert kumulált tőke összege Az állóeszközök értékcsökkenési leírásaira a termékek ára ad fedezetet, amely gazdaságilag tőke-felszabadítással jár. Ez a felszabadult tőke megteremti annak a lehetőségét, hogy a vállalkozó ezt az összeget pótló beruházások forrásául felhasználja (eszközök dinamikus szinten tartása) (Tétényi-Gyulai, 2001.)

- 117 -


Feladat Egy vállalkozás álló eszközeinek bruttó értéke 80 M Ft, az eszközállomány könyv szerinti értéke évente átlagosan 8%-kal növekszik, az állóeszközök használati idejének átlagos hossza 7 év, de az 5. év végén az eszközök 50%-át a technikai avulás miatt kicserélik, ez idő alatt az állóeszközök piaci ára (áfa nélkül) 25%-kal növekszik. A cég a bruttóérték-arányos lineáris leírást alkalmazza. Az üzleti vállalkozásra jellemző átlagos kockázati prémium 3%, az öt éves állampapír-piaci referenciahozam 6%, a cég egyedi kockázati ellenértéke 1,5%. A leírási bevétel során felszabaduló tőke és hozadéka fedezi-e a pótló beruházás tőkeigényét? Lineáris leírással felszabaduló tőke és hozadéka Me.: M Ft 2. táblázat Felszabaduló tőke Kamattényező ** és hozadéka (Kt) (5. év végén)

Évek

Állóeszköz bruttó értéke

ÉCS*

Visszanyert tőke

Tőkelekötés ideje (év)

1

80,0

11,4

11,4

4

1,49090

17,0

2

86,4

12,4

23,8

3

1,34923

16,7

3

93,3

13,3

37,1

2

1,22103

16,2

4

100,8

14,4

51,5

1

1,10500

15,9

5

108,9

15,6

67,1

0

1,00000

15,6

6

117,6

16,8

83,9

-

-

Összesen: 81,4

7

127,0

18,2

102,1

-

-

80 × 0,5 = 40 40 × 1,25 = 50

*ÉCS kulcs: (100/7)= 14,3%; **Nyik = 6 + 3 +1,5 = 10,5%

Az 5. év végén fizikai elhasználódás és erkölcsi kopás miatt kiselejtezik az 1. évben beszerzett állóeszközök bruttó értékének 50%-át 40 M Ft-ot, a kiselejtezett eszközök utánpótlási ára 50 M Ft. Az 5. év végén a leírási bevételekből 67 M Ft áll rendelkezésre, a felszabaduló tőke kamata (81,4 – 67) 14,4 M Ft, tehát az összes rendelkezésre álló tőke 81,4 M Ft. A számokból megállapítható, hogy a visszanyert tőke és annak hozama biztosítja a pótló beruházás tőkeigényét, sőt bővítő beruházások finanszírozására 31,4 M Ft (81,4 – 50) még rendelkezésre áll. Az árnövekedés fedezete (81,4 – 40) 41,4 M Ft, melyet csökkentve a tényleges árnövekedéssel, a finanszírozásra rendelkezésre álló összeget (41,4 -10 = 31,4 M Ft) kapjuk meg (2. táblázat). Összefoglalva tehát az állapítható meg, hogy ha a kiselejtezésre kerülő eszközök utánpótlási ára nagyobb a könyv szerinti bruttó értéküknél, a kumulált leírási bevétel és annak hozadéka a termelésből kivont eszköz bruttó értéke és a halmozott amortizáció hozammal növelt összege különbözetéig nyújt fedezetet az árnövekedésre.

- 118 -


Gyorsított ütemű leírás A degresszív amortizációs leírási módszer lényege az, hogy az állóeszközök használatának kezdeti időszakában az időarányosnál nagyobb értékcsökkenést számolnak el, a használati idő előrehaladtával az amortizáció összege egyre kevesebb lesz. A gyorsított ütemű leírás egyik csoportját azok a módszerek képezik, amelyek bruttóérték-arányosan számolnak, de csökkenő leírási kulcsokat alkalmaznak. A degresszív leírás másik csoportja azonos leírási kulccsal, nettóérték-arányosan kalkulál, tehát a leírás alapját az amortizációval csökkentett bruttó érték adja (nettó érték = bruttó érték – kumulált amortizáció). Mivel a nettó érték a használati idő előrehaladtával csökken, így az ÉCS évi összege is egyre kisebb lesz. A gyorsított ütemű leírási módszerek alkalmazásával az állóeszközök működésének első felében azok bruttó értékének nagyobb hányada visszatérül, biztosítva ezáltal az állóeszköz gyorsabb megtérülését. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a degresszív leírás gyorsítja a lekötött tőke felszabadulását, biztosítva ezáltal a technikai színvonal-változás miatti tőkevesztés elkerülését (műszaki fejlesztés gyorsítása). A gyorsított ütemű leírás használata olyan állóeszközök esetén indokolt, amelyeket a gyors technikai fejlődésű ágazatokban gyártanak, az előállított termékek piaca gyorsan változik, a piaci prognózis a konjunktúra változása miatt nehéz. A lineáris leírás alkalmazásával az értékcsökkenés megközelítően megegyezik az értékfogyasztással, így a vállalkozónak nincs lehetősége arra, hogy a tőkefelszabadítás gyorsításával az innovációhoz szükséges többletforrásokhoz jusson. A gyorsított ütemű tőketörlesztés esetén viszont az értékcsökkenési leírás összege meghaladja az értékfogyasztásét, ami megteremti a titkos önfinanszírozás lehetőségét azáltal, hogy a vállalkozó titkos tartalékot képezve forrásokat szabadít fel a műszaki fejlesztéshez. A lineáris és a gyorsított leírás összehasonlítása Me.: M Ft

3. táblázat

Lineáris leírás

Degresszív leírás

Értékcsökkenés = tőkefogyasztás

Értékcsökkenés > tőkefogyasztás

Folyó költségek 70 Értékesítési árbevétel Lineáris ÉCS 10 100 Eredmény 20 Forrás: Katits, 2002 (módosítva)

Folyó költségek Degresszív ÉCS Eredmény

70 20 10

Értékesítési árbevétel

A lineáris leírás esetén az értékesítési árbevételből 70 M Ft a folyó működés finanszírozására használható, az értékcsökkenési leírás segítségével 10 M Ft tőke szabadítható fel, a 20 M Ft nyereség a társasági adó befizetése után felhasználható vagy nyilvános önfinanszírozásra (eredménytartalék) fordítható. A degresszív leírásnál az árbevételből a folyó működésre fordítható rész nem változik, de az amortizáció segítségével visszanyert tőke 20 M Ft, itt tehát 10 M Ft-os titkos tartalék képződött, mivel a valóságos eszközérték ennyivel nagyobb a könyv szerinti értéknél. A titkos tartalék képződésének tehát az az oka, hogy a vállalkozás a degresszív leírás alkalmazásával nagyobb értékcsökkenést ír le, nagyobb tőkét szabadít fel, mint a valóságos tőkelehasználódás. A gyorsított leírással felszabadított 20 M Ft-ból – amely éppen kétszerese a lineáris leírásnál visszanyert tőkének – 10 M Ft titkos önfinanszírozásra fordítható, ami

- 119 -

100


fedezetet ad a gyorsabb műszaki fejlesztésre. Természetesen az értékcsökkenési leírás növelése csökkenti a cég eredményét (3 táblázat). Megállapítható tehát, hogy az adóköteles nyereséget (eredmény) a titkos tartalék képzése csökkenti, így fellép az adóhalasztás lehetősége, ami a vállalkozás likviditását javítja, rentábilitását növeli. Mellékesen megemlíthető, hogy a titkos tartalék – az érvényben lévő adótörvények miatt – a gyakorlatban csak az esetek egy részében teszi lehetővé az adóhalasztás lehetőségét és ezáltal pótlólagos forrás (adómegtakarítás) szerzését. Összességében az mondhatjuk, hogy a gyorsított leírás által keletkezett titkos tartalék a vállalkozás likviditását és rentábilitását általában pozitívan befolyásolja – kivételt képez az az eset, amikor a titkos tartalékra az értékesítési árbevétel nem nyújt fedezetet –, de az adómegtakarítás forrásbővítő hatásával már ritkábban számolhatunk. A gyorsított ütemű leírási módszerek közül a következők a leggyakrabban használatosak: a) Évek számjegyeinek összege módszer b) Csökkenő maradványérték módszer c) Kétszeres maradványcsökkentő leírás Megemlíthető, hogy amennyiben az állóeszköz használati élettartamát lerövidítjük a lineáris leírás is gyorsítottá válik, hiszen a tőkét rövidebb idő alatt térítjük vissza (ez a technika a gyakorlatban gyakran használatos). Évek számjegyeinek összege módszer Ezt a bruttóérték-arányos degresszív leírási módot nevezik még évek összegzése módszernek illetve a degresszív leírás kumulatív módszerének is. Az éves ÉCS összegeket úgy állapítják meg, hogy az állóeszköz bruttó értékét évről évre csökkenő leírási kulcsokkal szorozzák. A leírási kulcsokat úgy becsüljük, hogy az eszköz leírási élettartamából még hátralévő évek számát elosztjuk a használati élettartam évei számjegyeinek összegével. A leírási kulcsok meghatározása a következő képlet alapján történik: ÉCSk =

(n + 1) - t n × (n + 1) 2

ÉCSk = éves leírási kulcs n = az állóeszköz hasznos élettartama t = egy meghatározott év A módszer segítségével az állóeszköz bruttó értéke nullára leírható, de ha szükséges maradványérték (selejtérték) is figyelembe vehető. Feladat Egy vállalkozó 35 M Ft értékben állóeszközt létesített, melynek hasznos élettartama 5 év. A vállalkozás a degresszív évek száma összege módszert használja az évente visszanyert tőke megállapítására. A kalkulált nyereségigény 12,5%, az új állóeszköz ára az 5. év végén 46,5 M Ft. Határozza meg az évente felszabadított tőke nagyságát, becsülje meg az 5. év végén a hozamokkal növelt ÉCS összegét és értékelje a kapott eredményeket!

- 120 -

A VI. KHEOPS Tudományos Konferencián, 2011. május 18-án elhangzott előadások írott verziói _________________________________________________________________________________ A degresszív leírással felszabaduló tőke és hozadéka Me.: M Ft

4. táblázat Felszabaduló tőke és hozadéka (5. év végén)

Évek

ÉCS kulcs (%)

ÉCS évi összege

Visszanyert tőke


Kamattényező* (kt)

1

(5/15) 33,3

11,7

11,7

4

1,60181

18,7

2

(4/15) 26,7

9,3

21,0

3

1,42383

13,2

3

(3/15) 20,0

7,0

28,0

2

1,26563

8,9

4

(2/15) 13,3

4,7

32,7

1

1,12500

5,3

5

(1/15) 6,7

2,3

35,0

0

1,0000

2,3

Összesen

100,0

35,0

-

-

-

48,4

Nyik* = 12,5%

A táblázatból jól látható, hogy a visszanyert tőke összege megegyezik a befektetett tőkével. A 3. év végére az eredetileg befektetett tőke 80%-a (28/35) a leírási bevételekből megtérül. Ez lehetővé teszi már a 3. év végén az eszközállomány 80%-ának pótlását. Az 5. év végén az amortizációból és annak hozadékaiból rendelkezésre álló forrás 48,4 M Ft, az új eszköz ára 46,5 M Ft. Ez azt jelenti, hogy a visszanyert tőke és annak hozama teljes egészében biztosítja a pótló beruházás tőkeigényét (48,4 > 46,5), de bővítő beruházások gyakorlatilag már nem finanszírozhatók (48,4 – 46,5 = 1,9 M Ft). Amennyiben tehát az állóeszköz árának növekedése 5 év alatt nem haladja meg a 38%-ot (48,4 / 35), a visszanyert tőke és hozadékai fedezetet nyújtanak az állóeszközök cseréjére. Ebből az is következik, hogy az amortizáció 13,4 M Ft-os hozama (48,4 – 35) lényegében az áremelkedés negatív hatását kompenzálja. Mint már arról korábban szó volt, a degresszív leírás előnye a lineárissal szemben az lehet, hogy titkos tartalék képzésére van lehetőség azáltal, hogy a tőkefelszabadítás ütemét gyorsítják. Vizsgáljuk meg először a degresszív leírás előnyét abban az esetben, ha a titkos tartalék adómegtakarítás nélkül vehető igénybe. Ez a szituáció a gyakorlati életben sokszor előfordul, hiszen az adó megfizetése nélkül az adótörvények általában nem teszik lehetővé a titkos tartalék felhasználását. Feladat Az üzleti vállalkozás szeretné megvizsgálni, hogy az évek száma összege módszer többletforrásképző hatása mekkora a lineáris leírással szemben. A vállalkozás 100 M Ft-os beruházást hajtott végre melynek hasznos élettartama 5 év. A cég által kalkulált nyereségigény 12%, a társasági adóráta 18%. Becsülje meg, hogy a degresszív módszer alkalmazása esetén mekkora többletforrással rendelkezhet a cég az 5. év végén!

- 121 -

A VI. KHEOPS Tudományos Konferencián, 2011. május 18-án elhangzott előadások írott verziói _________________________________________________________________________________ Degresszív leírás által képezhető források összege adómegtakarítás nélkül Me.: M Ft VisszaVisszanyert nyert Degresszív* Leírási Adófizetési** Évek tőke tőke (degDt *** leírás differencia kötelezettség (lineáris resszív leírás) leírás) 20,0 33,3 +13,3 +2,4 30,9 0,89286 1 20,0 26,7 +6,7 +1,2 25,5 0,79719 2 20,0 30,0 0,0 0,0 20,0 0,71178 3 20,0 13,3 -6,7 -1,2 14,5 0,63552 4 20,0 6,7 -13,3 -2,4 9,1 0,56743 5 100,0 100,0 0 0 100,0 Összesen *évek száma összege módszer **adóráta: 18% ***Nyik = 12%

5. táblázat Lineáris leírás jelenértéke

Degresszív leírás jelenértéke

17,9 15,9 14,2 12,7 11,3 72,0

27,6 20,3 14,2 9,2 5,2 76,5

Az 5. táblázat azt mutatja, hogy mindkét leírási forma nominálisan visszanyert tőkéje egyenlő a befektetés összegével. A lineáris leírási mód alkalmazása mellett titkos tartalék képzése nincs, a degresszív formánál viszont ilyen tartalék képződésére lehet számítani. A leírási differencia azokat az összegeket tartalmazza, amelyek adóalapba kerülnek és utánuk adófizetési kötelezettség jelentkezik (természetesen abban az esetben, ha az adóalapot növelik). Amennyiben a cég a tőkelekötés során 12%-os átlagos hozamot képes termelni, úgy a visszanyert tőke segítségével degresszív leírásnál jelenértéken 4,5 M Ft többlethozam (76,572,0) képződésére lehet számítani, a másik leírási módszerhez képest. Ez természetesen azt jelenti, hogy a titkos tartalék képzésével akár jelentős többletforrások realizálására van mód, még abban az esetben is, ha adómegtakarításra nincs lehetőség. A fenti számítási módszer alkalmas arra, hogy a vállalkozó az adott szituációban a lehető legkedvezőbb leírási technikát válassza ki. A következőkben tekintsük át azt az esetet, amikor a titkos tartalék képzése nem jár adófizetési kötelezettséggel, tehát adómegtakarításra van mód. Ilyenkor csak azt vizsgáljuk, hogy az adóhalasztás miatt rendelkezésre álló, be nem fizetett adó milyen összegű forrást képez a vállalkozónál. Feladat A cég 100 M Ft-os állóeszközt vásárolt, melyet degresszív leírási mód (évek száma összege módszer) segítségével amortizál. A társasági adóráta 18%, a kalkulatív kamatláb 12%, az eszköz hasznos élettartama 5 év, és az ágazatban a gyors technikai avulás jellemző. Becsülje meg, hogy a titkos tartalék képzésével az adóhalasztás miatt, a be nem fizetett adó milyen összegű többletforrást jelent a vállalkozó számára! Degresszív leírás adóhalasztó hatása révén képződő többletforrás Me.: M Ft Kamattényező*** (Kt)

6. táblázat Adóhalasztás jelenértéke

2,4

0,89286

+2,14

+6,7

1,2

0,79719

+0,96

0,0

0,0

0,71178

0,00

Évek

Visszanyert tőke (lin. leírás)

Degresszív* leírás

Leírási differencia

Adóhalasztás**

1

20,0

33,3

+13,3

2

20,0

26,7

3

20,0

20,0

- 122 -

A VI. KHEOPS Tudományos Konferencián, 2011. május 18-án elhangzott előadások írott verziói _________________________________________________________________________________ 4

20,0

13,3

-6,7

-1,2

0,63552

-0,76

5

20,0

6,7

-13,3

-2,4

0,56743

-1,36

Összesen

100,0

100,0

0

0

-

+0,98 ~ 1,0

* évek száma összege módszer Forrás: Katits,2002

**adóráta: 18% ***Nyik = 12%

Látjuk, hogy a vizsgált időszak adóköteles nyeresége a degresszív leírással csökkenthető, így a vállalkozó az adóhalasztás lehetőségét kihasználva a cég likviditását javíthatja. Az adóhalasztás miatt a cég a be nem fizetett adó összege után nyereséget realizál, ami viszont egyrészt a cég rentabilitását javítja, másrészt forrás-többletet biztosít. Jelen cégnél a degresszív leírás alkalmazása miatt az első két évben kifejezett likviditási előny jelentkezik, ami az utolsó két évben megszűnik, hiszen adófizetési kötelezettség jelentkezik. Összességében azonban a vállalkozás 12%-os hozam mellett az adóhalasztás révén nyert forrásokat lekötheti, így jelenértéken közel 1 M Ft-os többletforráshoz jut a lineáris leíráshoz képest. Természetesen a többletforrás szerzésének lehetőségét itt is a titkos tartalék képzése teszi lehetővé. Csökkenő maradványérték módszer A módszer nettóérték-arányos degresszív leírás, melynek lényege az, hogy az állóeszköz nettó értékét egy állandó nagyságú leírási kulccsal szorozzák. Mivel az eszköz nettó értéke a hasznos élettartam alatt fokozatosan csökken, így az amortizációs kulccsal való szorzata egyre kisebb éves amortizációt eredményez. A degresszív leírás csökkenő maradvány módszerével számított tőkefelszabadítás során a használati időn belül a befektetett tőke teljes összege nem térül vissza. A maradványérték felszabadítása vagy a használati időn túli gazdaságos üzemeltetéssel, vagy az eszköz selejtértéken történő értékesítésével biztosítható. A csökkenő maradványérték módszer állandó nagyságú amortizációs kulcsának meghatározása a következő képlettel történik: n

ÉCSk = 1 -

√

Mé B

Mé = az állóeszköz maradványértéke a használati idő végén A maradványérték nagysága határozza meg alapvetően a leírási kulcs nagyságát. Kis maradványérték mellett az amortizációs kulcs magas lesz és fordítva. A csökkenő maradványérték módszere lehetővé teszi a gyorsan elhasználódó ill. elavuló eszközök cseréjét. Ez abban az esetben áll fenn, ha a hasznos élettartam elején a hozamok magasak és ezáltal nagy tőkefelszabadítás válik lehetővé veszteség keletkezésének veszélye nélkül. Feladat A vállalkozás termelőeszközeinek bruttó értéke 65 M Ft, a hasznos élettartama 8 év, de az eszközök között vannak igen gyors technikai avultsággal jellemezhető elemek, amelyeket a hasznos élettartam 4. évében ki kell cserélni. A gyors technikai avultságú eszközök bruttó - 123 -


értéke 35 M Ft, a 4 év alatt bekövetkező becsült áremelkedés 33%-os. A cég által elérhető kalkulált nyereségigény 12,5%, a csereeszközök maradványértéke a bruttó érték 16%-a. A hasznos élettartam alatt visszanyert tőke és hozadéka elegendő forrást biztosít-e a gyors technikai avultsággal jellemezhető eszközök cseréjéhez? Mé = 65 × 0,16 = 10,4 M Ft 8

√

ÉCSk = 1 -

10,4 65

8

=1-

√

B = 65 M Ft = 1 – 0,795 = 0,205 → 20,5%

0,16

Az állóeszköz értékcsökkenési leírása és annak hozama Me.: M Ft

7. táblázat

Évek

Bruttó/ nettó érték

ÉCS*

Visszanyert tőke halmozva


Kamattényező** (Kt)

1

65,0

13,3

13,3

3

1,42383

2

51,7

10,6

23,9

2

1,26563

13,4

(10,3)

3

41,1

8,4

32,3

1

1,12500

9,5

(9,1)

4

32,7

6,7

39,0

0

1,0000

6,7

(8,1)

5

26,0

5,3

44,3

-

-

Összesen: 48,5 (39,1)

6

20,7

4,2

48,5

-

-

Ár: 35 × 1,33 = 46,6

7

16,5

3,4

51,9

-

-

8

13,1

2,7

54,6

-

-

Felszabaduló tőke és hozama (4. év végén) 18,9

(11,6)***

*csökkenő maradványérték módszere: 20,5%, **Nyik = 12,5% , ***tőkevisszatérülés összege lineáris leírás esetén

Az amortizáció éves összegeiből látható, hogy a cég a kezdeti években nagyobb, a későbbiekben egyre kisebb összegű tőkét szabadít fel. A degresszív leírással a 4. év végére a befektetett tőke 60%-a (39/65) felszabadul. A 4. év végén a lecserélendő állóeszköz elemek újra beszerzési ára 46,6 M Ft (35 × 1,33). Mivel a vállalkozás az első 4 év folyamán felszabaduló tőkét lekötötte – 12,5%-os hozam mellett –, a 4. év végén már 48,5 M Ft forrás áll rendelkezésre, melyből a tőkerész 39 M Ft, a hozamrész 9,5 M Ft (48,5 – 39) (7. táblázat). Az újra-beszerzési ártól 1,9 M Ft-tal nagyobb lett a visszanyert tőke és hozama (48,5 – 46,6 = 1,9 M Ft), így elmondható, hogy a cég a degresszív leírás alkalmazásával képes biztosítani a gyorsan avuló eszközök cseréjét. Amennyiben az újra beszerzési árak növekedése nem haladja meg a 38,5%-ot (48,5/35) az állóeszközök cseréjét a visszanyert tőke és hozamai lehetővé teszik. Ha a piacon 38,5%-ot meghaladó áremelkedéssel kell számolni, úgy

- 124 -


pótlólagos tőke bevonására is szükség van. A táblázatból az is látható, hogy bruttóértékarányos lineáris leírásnál a visszanyert tőke messze nem lenne elegendő az eszközök cseréjére, mert 7,5 M Ft-tal (46,6 – 39,1) kevesebb forrás állna rendelkezésre, mint a degresszív leírás esetén. Kétszeres maradványcsökkentő leírás A módszer szintén nettóérték-arányos leírás, ugyanis a lineáris leírási kulcs kétszeresét szorozzák az állóeszköz nettó értékével, ami megadja a fokozatosan csökkenő éves amortizáció összegét. Az utolsó évben pedig leírják az aktuális nettó értéket (esetleg annak maradványértékkel csökkentett összegét). ÉCSk = (1/n) × 2 ÉCS1 = B × ÉCSk ÉCSt = Né × ÉCSk ÉCS1 = az első év amortizációjának összege ÉCSt = a további évek amortizációinak összege Feladat Egy üzleti vállalkozás egy 75 M Ft értékű állóeszközt vásárolt, melyet 5 évig használ. Az ágazatra a gyors technikai elhasználódás jellemző. A cég kalkulált nyereségigénye 11%, a titkos tartalékot adófizetési kötelezettség terheli (adóráta: 18%). A vizsgált időszakban az áremelkedés 30%-osra tehető. Becsülje meg a lineáris- és a kétszeres maradványcsökkentő leírási módszerek által képezhető tőkeforrás nagyságát az 5. év végére! A lineáris- és a kétszeres maradványcsökkentő leírási módok által leképezhető tőkeforrások Me.: M Ft

Évek

Bruttó /nettó érték

Visszanyert tőke 1 (lineári s) 15,0 15,0 15,0 15,0 15,0

ÉCS2 (kétszere s)

Leírás i diff.

Adó

3

75,0 30,0 +15,0 +2,7 1 45,0 18,0 +3,0 +0,5 2 27,0 10,8 -4,2 -0,8 3 16,2 6,5 -8,5 -1,5 4 9,7 9,7 -5,3 -0,9 5 Összese 75,0 75,0 0 0 n 1 2 3 4 ÉCSk = 20%; ÉCSk = 40%; adóráta: 18%; Nyik = 11%

8. táblázat

Visszanye rt tőke (kétszeres )

Kamattényező4 (Kt)

Tőke+hoza m (lineáris)

Tőke+hoza m (kétszeres)

27,3 17,5 11,6 8,0 10,6

1,51807 1,36763 1,23210 1,11000 1,00000

22,8 20,5 18,5 16,7 15,0

41,4 23,9 14,3 8,9 10,6

75,0

-

93,5

99,1

Mind a lineáris-, mind a kétszeres maradványcsökkentő leírás nominálisan visszatéríti az állóeszköz értékét. A 3. év végére lineáris leírásnál az eszköz értékének 60%-a (3 × 15/75), a degresszív leírásnál (56,4 / 75) 75%-a térül vissza. Annak ellenére, hogy a degresszív leírás titkos tartaléka miatt a leírási differencia összege után adófizetési kötelezettség is jelentkezik, a degresszív leírás során visszanyert tőke és annak hozama 5,6 M Ft (99,1 – 93,5) többletforrást képez a cég számára. Az 5. év végén az új állóeszköz becsült értéke 97,5 M Ft (75 × 1,3), melyet a degresszív leírás által leképezhető forrásokból meg lehet újítani, míg a lineáris leírás által visszanyert tőke és

- 125 -


hozama nem elegendő (93,5 – 97,5 = -4 M Ft forráshiány) az új állóeszköz beszerzéséhez (8. táblázat) A teljesítményarányos leírás lényege abban áll, hogy az eszköz éves teljesítményeit viszsonyítják az állóeszköz életteljesítményéhez, így képezve az amortizációs kulcsokat (bruttóérték-arányos leírásnak tekinthető). Amennyiben az állóeszköz éves teljesítményei között lényeges eltérés nincs, lineáris leírásról beszélünk, hiszen az ÉCS kulcsok állandóak. Ha azonban az eszköz használata során a kezdeti években nagyobb a kihasználtság és ez később fokozatosan csökken, akkor az csökkenő amortizációs kulcsokat eredményez. Ez utóbbi esetben a teljesítményarányos leírás lényegében degresszív leírás lesz. A teljesítményarányos leírás amortizációs kulcsait és az éves amortizációs összegeket a következő képletekkel határozzák meg: Té ÉCSk =

ÉCSt = B × ÉCSk

ΣT

Té = éves teljesítmény (műó, km, tkm, üó, stb.) ΣT = az állóeszköz életteljesítménye A teljesítmény-arányos leírás nehézkes módszernek tekinthető, így alkalmazása csak olyan gépeknél, berendezéseknél javasolható elsősorban elemzési céllal, amelyeknél a teljesítmények jól mérhetők. Feladat Egy állóeszköz bruttó értéke 65 M Ft, a berendezés várható életteljesítménye 8500 műó, az 5 éves használati idő alatt évente a következő teljesítmények várhatóak: 1. év: 2125 ó, 2. év: 2550 ó, 3. év: 1700 ó, 4. év: 1275 ó, 5. év: 850 ó. Határozza meg teljesítményarányos leírással az éves amortizációs összegeket! Milyen típusú leírásnak tekinthető az alkalmazott módszer, keletkezik-e titkos tartalék (adóráta 18%)? Teljesítményarányos leírás alkalmazása Me.: M Ft Évek 1 2 3 4 5 Összesen *adóráta: 18%

Visszanyert tőke (lineáris) 13,0 13,0 13,0 (39,0) 13,0 13,0 65,0

ÉCSk (teljesítmény)

ÉCSt (teljesítmény)

Leírási diff.

Adó*

0,25 0,30 0,20 0,15 0,10 1,0

16,3 19,5 13,0 9,7 6,5 65,0

+3,3 +6,5 0,0 -3,3 -6,5 0

+0,6 +1,2 0,0 -0,6 -1,2 0

9. táblázat Visszanyert tőke (teljesítmény) 15,7 18,3 13,0 (47,0) 10,3 7,7 65,0

A feladatban szereplő teljesítményarányos leírás lényegében degresszív, hiszen fokozatosan csökkenő amortizációs kulcsokkal jellemezhető. A 3. év végére teljesítményarányos leírással az állóeszköz értékének 72%-a (47 / 65), lineáris leírással 60%-a (39 / 65) szabadítható fel. A szóban forgó teljesítményarányos leírás által titkos tartalék képzésére lehet számítani, így a technikai avulásból eredő hátrányok a leírás alkalmazásával némileg mérsékelhetők.

- 126 -


Progresszív (késleltetett) leírási módszer A progresszív amortizációs leírási módszer használatával a működési élettartam kezdetén kisebb, az idő előrehaladtával egyre nagyobb az értékcsökkenési leírás összege. Közgazdasági értelemben a progresszív leírás alkalmazása általában nem indokolható, hiszen az állóeszköz korának növekedésével a javítási- és a karbantartási költségek emelkedésére számíthatunk. Ha még ebben az időszakban az amortizációs költségek is növekednek, a realizálható árbevétel nagy valószínűség szerint nem ad fedezetet a költségekre. A befektetések késleltetett visszatérítése azonban indokolt lehet abban az esetben, amikor az állóeszköz csak bizonyos idő elteltével képes olyan kapacitáskihasználásra, amely mellett az amortizációs költségek megtérülése biztosítható. Késleltetett leírási módszernek tekinthető az, amikor a lineáris leírás alkalmazása mellett az állóeszköz működési élettartamát megnövelik. Számításba jöhet továbbá a teljesítményarányos leírás használata is, hiszen ebben az esetben a tényleges teljesítmények az idő előrehaladtával fokozatosan növekednek.

- 127 -


A II. SZEKCIÓ ELŐADÁSAI KOSÁR SILVIA (Selye János Egyetem, Révkomárom): Tudás jelentősége vállalatokban 1. Bevezetés A 20. század rohamos műszaki és gazdasági fejlődésének következtében a vállalkozói környezetben az emberi erőforrás, és a tudásalapú gondolkodás háttérbe szorult. A vállalatvezetés elsősorban a külső érintettek igényeinek kielégítésére törekedett, mivel meg volt győződve róla, hogy ezek biztosítják a vállalat számára hosszú távon a versenyelőnyt. A második világháborút követően, a tudásalapú gazdaság kibontakozásával kapcsolatban egyre inkább előtérbe kerültek a stratégiaalkotásban és –tervezésben a belső érintettek kompetenciái és készségei. A tudástermeléssel, elosztással és feldolgozással foglalkozó szakemberek száma is egyre gyarapodott. Az információforradalom szükségessé tette a szervezeti eredményesség és hatékonyság tudásintenzív megközelítését. Valamennyi szervezetnek napjainkban tudatosítania kell, hogy a versenyképes termékek és szolgáltatások mindinkább komoly tudást feltételeznek. Ebből következik, hogy a tudás a szervezeti hatékonyság és eredményesség nélkülözhetetlen erőforrása. „Mára jóformán a tudás marad az egyetlen versenytársak által nem másolható, tartósan megőrizhető előny a szervezetek közötti versenyben” [Bakacsi, 2000a]. 2. A tudás szerepe a vállalatokban Minden szervezet rendelkezik valamilyen megkülönböztető jellemzővel, amelynek köszönhetően a fogyasztók felismerik a piacon termékeit, illetve szolgáltatásait. Nem mindegy azonban ennek a különbözőségnek a minősége. Amennyiben a vállalatok nem tudnak hosszú távon felmutatni valamilyen különlegességet amin tudás alapszik, akkor azok hamarosan kiszorulnak a piacról az eredményesebb, hatékonyabban gazdálkodó szervezetek nyomására. A tudás és az információ a termelést támogató erőforrásokból alapvető inputokká alakultak át. A 21. század elején megjelenő, tudással foglalkozó új paradigmánk nem csak az elméletben, hanem a gyakorlatban is előtérbe kerültek. Ezek közé tartozik Boisot meghatározása is, amely alapján olyan gazdasági rendszerek kialakulása felé halad a piac fejlődése, amelyekben az információ, a tudás nem csak a csere külső támogató eszközének tekinthető, hanem inkább annak középpontjában helyezkedik el [Bakacsi, 2000b]. A gazdasági fejlődés fő irányvonala a tudásintenzív ágazatok növekedése. A globalizációnak, az Európai Unión belül kialakult egységes piacnak, valamint a gyors változásnak következményeként az egyének és vállalatok szaktudása és képessége rövid élettartamú erőforrássá alakul át. Az egyének, csoportok, szervezetek, régiók és országok teljesítményét a tanuláshoz és az új gazdasági és társadalmi feltételekhez való alkalmazkodás képessége határozza meg [Moerel, 2008a]. A tudás, mint termelési tényező felértékelődésével párhuzamosan a szervezetnek magának, valamint a menedzsmentnek is gondoskodnia kell arról, hogy a vállalatban lévő tudásbázis értékét folyamatosan megőrizze és fenntartsa. Minél nagyobb értéke van egy tudásnak, minél nehezebben hozzáférhető, minél gyorsabban elavul, annál nagyobb a jelentősége a szervezet versenyképességében. „A tudás akkor válik versenyelőnyt jelentő - 128 -


hatalommá a szervezetben, ha sikerül felszínre hozni, egységesíteni, hozzáférhetővé, mindenki által ismertté és alkalmazhatóvá tenni” [Bencsik, 2009a]. 3. Tudás szintje és tudásteremtés a szervezetekben Mielőtt vizsgálni kezdenénk a tudást, valamint annak átadásának és összegyűjtésének jelentőségét a szervezetek közötti és regionális vonatkozásban, meg kell vizsgálnunk a szervezet egészében betöltött szerepét. A tudás fogalmának meghatározása nem egyszerű feladat. Több féle megközelítés létezik, kutatásával pedig több tudományterület foglalkozik. A szervezetben jelenlévő tudás Davenport és Prusak szerint a „körülhatárolt tapasztalatok, értékek és kontextuális információk heterogén és folyton változó keveréke; szakértelem, amely keretet ad új tapasztalatok, információk elbírálásához és elsajátításához, s a tudással rendelkezik, elméjében keletkezik és hasznosul. A vállalatok nemcsak dokumentumokban és leltárakban őrzik azt, hanem a szervezeti rutin részeként, az eljárásokban, gyakorlati tevékenységekben és normákban beágyazódva is jelen van” [Davenport–Prusak, 2001]. A tudás, és tudásfolyamatok meghatározásában fontos szerepet játszik az adat és információ fogalmának elkülönítése. Információnak tekinthető bármi, ami valamilyen módon bizonytalanságot szüntet meg, megerősítve ezzel a problémás helyzetek, és kérdések megoldására kialakult válaszlehetőségeket. Az adat ezzel szemben nem minden esetben foglal magába információt. Az adat valamiféle ismeret fizikai formában megjelenítve, illetve kódolva [Bakacsi, 2000c]. A tudás és -teremtésének szerepét tárgyalva a szervezetben fontos megkülönböztetnünk [Moerel, 2008b] : a) kódolt (explicit) tudást – a tudás, ismeretek olyan információ halmazát képezik, amelyek informatikai eszközök és csatornák segítségével továbbíthatók, ellenőrizhetők, tárolhatók és sokszorosíthatók b) hallgatólagos (tacit) tudás – nem tartalmaz kódolt típusú információt, ebből kifolyólag nem továbbítható könnyedén. Nehezen megfogható és elemezhető, valamint az ilyen típusú tudás nehezen transzferálható. Átadását nagy mértékben befolyásolják a társadalmi tényezők. A szervezetben a tudásteremtéssel kapcsolatos kérdések a tudásmenedzsment eszköztárával válaszolhatók meg leghatékonyabban. A tudás keletkezésének és mozgásának, illetve a szervezeti tudás létrehozását több modell is szemlélteti. Az első modell, mely ebben a tanulmányban bemutatásra kerül, az ún. SECI modell. A modell Nonaka és Takeuchi nevéhez fűződik. A kutatók azokra a kérdésekre kerestek választ, hogy milyen tudással rendelkezik a szervezet és hogyan használható fel a tulajdonolt ismeretmennyiség.

- 129 -


1. ábra: A szervezeti tudás létrehozásának spirálja Forrás: Nonaka [1994]: A Dynamic Theory of Organizational knowledge Creation

A spirál, amelyet az 1. ábra szemléltet az explicit és implicit tudás kölcsönhatását fejezi ki. Négy dimenziót különítünk el, amelyek a szervezeti tudás teremtésében érvényesülnek [Bencsik, 2009b]: I. Szocializáció – tacit tudásból tacit tudásba. A hallgatólagos tudás megosztásáról van szó, amely átadására cselekvések folyamatában kerül sor. II. Externalizáció – tacit tudásból explicit tudásba. Ennek a folyamatnak a megvalósítására befogadó- és átadókészségre egyaránt szükség van. A hallgatólagos tudás átadásának olyan módszeréről van szó, mely szavakban, tettekben vagy egyéb megnyilvánulási formákban valósul meg. III. Kombinálás – explicit tudásból explicit tudásba. Ebben a folyamatban a rögzített tudás további feldolgozására kerül sor. Az így kinyert információkat beépítjük a szervezet további rendszereibe, aminek eredményeként a kialakult komplexebb explicit tudás bonyolultabb problémák megoldásához járul hozzá. IV. Internalizáció – explicit tudásból tacit tudásba. Itt valósul meg az újonnan létrehozott tudás szervezeti szintre történő beolvasztása. A beültetést több módszer is támogatja, mint például a csoportmunka, együttműködési készségfejlesztés, stb.. Ezen dimenziók sokszor kritikák középpontjában álltak, de ennek ellenére nagyon sok kutató és szakember is őket hivatkozza, használja kiindulópontnak a felmérésekhez. Bencsik Andrea A tudás emberi oldala című könyvében a tudás keletkezésének és mozgásának négy módját egy egyén és szervezet oldalát előtérbe helyezve másképpen ábrázolta ezeket a dimenziókat.

- 130 -


2. ábra: A tudás keletkezésének és mozgásának módjai Forrás: Bencsik [2009]: A tudásmenedzsment emberi oldala

A megközelítés középpontjában az adatok és információk tulajdonosa, az egyén áll. Az egyének egymás között a munkafolyamatok megvalósítása közben ezeket az ismeretek megosztják, így implicit tudásból újabb hallgatólagos tudás keletkezik. Ez a szocializáció folyamata, amely egyéni szinten marad. A következő dimenzió az externalizáció, mely során az egyén megosztja tudását a szervezet többi tagjával. Az információk szervezeti szintre emelkednek annak köszönhetően, hogy az ismeretek rögzítésre kerülnek valamilyen jelentés, adat formájában. A kombináció során az így rögzítésre került információkat egyesíti, elemzi, csoportosítja, és ennek köszönhetően a szervezet újabb információkra tesz szert. Az új ismerethalmazból az egyén is újabb információkra tehet szert, tehát az internalizáció folyamatában további hallgatólagos tudás kerül birtokába [Bencsik, 2009c]. Második modellként azért választottam ezt az ábrázolásmódot, mivel a tudásteremtés folyamatának azt a típusú megközelítését ábrázolja, amely szerint a tudáskonverzió nem csak egyéni szinten valósulhat meg, hanem csoportokon keresztül szervezeten belül és szervezetek között is. 4. A tudásteremtés és tudásátadás új kihívásai A tudást, mint alapvető termelési és hatékonysági erőforrás szükségességét több tudományterület felismerte és alkalmazza is. Az Európai Unió tagországainak gazdasági folyamatait, lehetőségeit és fejlesztési terveit is a közösségi parlament által meghatározott irányelvek befolyásolják. További kutatásaim számára nagyon fontos a tudás, mint a gazdasági és regionális versenyelőnyt biztosító erőforrás vizsgálata, ezért a továbbiakban bemutatásra kerül több fontos meghatározás, mely alátámasztja a tudás (főleg a tacit tudás) kutatásának aktualitását. Elsőként napjainkban, az országok együttműködésében, fejlesztési terveiben szereplő regionális tudomány megújulásának szükségességet vizsgáljuk meg. A folyamatok és - 131 -


tényezők gyors változásának következtében felmerült, hogy a regionális tudomány nem kellően gyakorlati, mivel elvont modelleket alkalmaz, s így nem adaptálható a fejlesztési tervekben. Már 1970-ben Hägerstand is megfogalmazta, hogy ennek a tudományterületnek az emberről kellene szólnia és életminőségéről, nem csupán a helyszínekről. A tér és az emberi tényező kompetenciáinak és készségeinek hiányát vélték felfedezni a tudósok. Megújítási irányként a következőket határozták meg [Lengyel, Rechnitzer, 2004]: 1. Szűkíteni kell a regionális tudomány tárgya és annak gyakorlati alkalmazása között a szakadékot 2. Az emberi dimenzió feldolgozására kell törekednie, valamint meg kell értenie az emberek térbeli viselkedésének jellemzőit 3. A teret és az időt együtt kell kezelni, és azonos fontosságú szereplőként kell kezelni A regionális tudomány megújulásának kérdéskörével azért foglalkozunk, mivel a szervezetek egymás között lévő tudástranszferjeit nagy mértékben befolyásolják a régiókban, kistérségekben végbemenő folyamatok. Fontos olyan gazdasági, társadalmi és regionális környezet kialakítása, amely hazai és határon átnyúló tudástranszferből eredő versenyelőnyök kialakítására ad lehetőséget. Ennek nélkülözhetetlen együtthatója az emberi tényező és jellemvonásainak beágyazása a regionális tudományba, amely meghatározza és alapul szolgál az Európai Unió fejlesztési terveinek kialakításához. Az Európai Unió fejlesztési terveiben is kiemelkedő helyen áll a tudás és ismeretek bővítésének és minőségének előremozdítása. Az Európai Unió kohéziós politikája esetén olyan prioritásokkal kell első sorban foglalkozni, amelyek hozzájárulnak az unión belüli gazdasági, szociális és területi különbségek csökkentéséhez. Ezek közé tartozik a humán erőforrás minőségi képzése oktatása, valamint a hozzáférhető tudásbázis kialakítása. Az előzőekben példaként két tudományterület és az emberi tudás között lévő kapcsolat milyenségét, és fejlesztésének irányát szemléltettük. Azonban vizsgáljuk meg milyen módon valósulhatna meg a tudásátadás új módszere.

3.ábra: Szervezeti reagálás a tudás felértekelődesere Forrás: Drótos Gy. [2002]: Tudásmenedzsment tantárgy előadás sorozata

- 132 -


A 3. ábra megfelelő képen szemlélteti a tudás megszerzésének (teremtésének) és átadásának lehetséges új módszereit. A tudás ezen gondolatmenet alapján származhat kívülről és belülről is. A tudásteremtés, és szervezeti tudás kialakulásának folyamatát a tanulmány első részében vázoltuk. A külső, szervezeten kívülről megszerezhető tudásról még azonban nem beszéltünk. A lehetséges módszerek a következők [Drótos, 2002] : a) Kooperáció más szervezetekkel, vagy akár konkurens vállalatokkal is b) Szakértők által nyújtott ismeretek felvásárlása c) Szakértők bérlésével d) Technológiailag fejlett, elérhető módszerek megvásárlása, és adaptálása e) A szervezet alkalmazottjainak külső képzése Jól látható, hogy a tudásnak több teremtési, átadási és megszerzési lehetősége áll a szervezetek rendelkezésére. A kutatók és menedzserek a szervezeten belül kialakult tudásnak tulajdonítanak nagyobb szerepet. További kutatásom célja a külső módszerek vizsgálata lesz. Megoldandó problémának vélem felfedezni a következő kérdéskört: több tudományterület által hangsúlyozott, az Európai Unió fejlesztési terveiben kiemelkedő helyet elfoglaló tudásteremtés, ismeretekhez való hozzáférés, miként érhető el szervezetek közötti, akár határokon átívelő együttműködések által.

Irodalomjegyzék 1. Bakacsi Gyula – Bokor Attila – Császár Csaba – Gelei András – Kováts Klaudia – Takács Sándor [2000]: Stratégiai emberi erőforrás menedzsment. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft, Budapest. 2. Bencsik Andrea [2009]: A tudásmenedzsment emberi oldala. Z-Press Kiadó Kft., Miskolc. 3. Davenport, Thomas H. – Prusak, Laurence [2001]: Tudasmenedzsment. Kossuth Kiadó, Budapest. 4. Drótos Gy. [2002]: Tudasmenedzsment tantargy előadas sorozata. Corvinus Egyetem, Budapesti Vezetőkepző Központ. Informatikai menedzsment program. 1. Lengyel Imre – Rechnitzer János [2004]: Regionális gazdaságtan. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs. 2. Makó Csaba – Hans Moerel – Illéssy Miklós – Csizmadia Péter [2008]: Az új utak lehetőségei a tanuló gazdaságban. A rugalmasság és biztonság átalakuló jelentései. COMPETITIO, Center-Print Kft., Debrecen. 3. Nonaka I. [0994]: A Dynamic Theory of Organizational knowledge Creation. In: Organization Science Vol. 5. No. 1. February, pp. 11-37.

- 133 -


DR. GLAVANITS JUDIT (Széchenyi István Egyetem): Az állami cselekvés játékelméleti megközelítése 1. Problémafelvetés A játékelmélet gyökerei a matematikában találhatók, ugyanakkor az 1970-es évek óta egyre gyakrabban alkalmazzák gazdasági, politikai, társadalomtudományi folyamatok és jelenségek leírására, elemzésére. A jogtudomány eddig kevés figyelmet szentelt a játékelméleti eredményeknek, noha a mediáció, az egyes közvetítő eljárások fokozatos térnyerése ezt indokolják. A játékelmélet számos modellje és megállapítása érvényes lehet olyan általános jogi jelenségek megfigyelésére is, mint a sztrájk, a választási eljárás, a törvényhozás, az eredményes és visszatartó hatású büntetési tételek. Nem utolsó sorban a peres eljárás Huizinga szerint maga is játék, ahol a szereplők nem csak előadják jogi álláspontjukat, de azzal egyidejűleg szerepet is játszanak, maskarába bújnak, észre és érzelemre egyaránt ható motívumokat bemutatva győzködik egymást a maguk igazáról. A fentiek fényében indokolt, hogy a jogtudomány, azon belül az államtudományok is nyissanak ezen tudományterület felé, és a közgazdaságtanban, politológiában, sőt evolúcióbiológiában már sikerrel adaptált eredmények felhasználásról érdemi kutatásokat végezzenek. 2. Az állami cselekvés teoretikus megalapozása41 Az állam gazdasági szerepvállalásának elemzése abból az evidenciából indul ki, hogy az állam „nem önálló sziget”, hanem a politika, a jog és a gazdaság metszéspontján formálódó társadalmi-kulturális tényező, amely a nemzetközi porondon meghatározott szerepkörrel rendelkezik. Az a tény, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok viszonyrendszere éppen úgy meghatározza egy állam gazdaságpolitikáját, mint a nemzeti keretek között megfogalmazott identitás-képe, arra enged következtetni, hogy a nemzetközi keretek éppúgy befolyással vannak a gazdasági szerepvállalásra és ezen belül a belső szabályozó eszközökre, mint a nemzeti gazdaságpolitikai elképzelés. A nemzeti és nemzetközi érdekek kapcsolódásának vizsgálata során szükségképpen beleütközünk abba a problémába, amelyet az állami/politikai és a gazdasági racionalitás különbség jelent. Nem kell ugyanis semmiféle teoretikus éleselméjűség annak belátásához, hogy az állam, amely a gazdaság egészére döntő hatással lévő szabályozó, jogalkotó hatalomként lép fel, más racionalitás alapján működik, mint a gazdaság vagy a gazdasági szereplők. A gazdaságnak, mint a társadalom egyik alrendszerének elsődleges mozgatórugója, értékmérője a hasznosság a maga materiális értelmében. Gazdaságilag racionálisnak tekinthető egy olyan esemény, amely profitot termel, amely versenyelőnyhöz juttat. Racionális ebben az értelemben a piaci önszabályozás, sőt, a legracionálisabb: az marad „életben”, aki versenyképes, aki nem, az megszűnik/csődbe megy. Aki olcsóbb árut értékesít, előnyben van azzal szemben, aki ugyanolyan színvonalú, de drágább terméket állít elő. A gazdasági és gazdaságpolitikai szakirodalom a versenyjog és versenypolitika kapcsán jelenti ki leggyakrabban, hogy a liberális piacgazdaság elvei mentén ítéli meg az állami szerepvállalást a gazdasági életben. 41

A témát részletesebben ismerteti egy másik tanulmányom: Glavanits Judit: Az állam gazdasági szerepvállalásának játékelméleti megközelítése. Jog-Állam-Politika, megjelenés alatt.

- 134 -


Az állam gazdasági szerepvállalásával kapcsolatban három nézőpontot kell megvizsgálnunk attól függően, hogy az államnak milyen elsődleges funkciót tulajdonítunk. Ha az államot elsősorban a gazdaság egy szereplőjének tekintjük, akkor a polgári anyagi jog, és a közigazgatási jog egyes vetületei vizsgálatával jutunk el annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy az állam közvetlen gazdasági szerepvállalásának egyes formái milyen hatással vannak a gazdasági folyamatokra, illetve hogy az állam ebben a szerepkörben a gazdasági racionalitásnak megfelelően cselekszik-e. Ha feltételezzük tehát, hogy az állam mindössze a gazdaság egyik szereplője, és a gazdasági jelenségekkel összefüggésben többlettartalma arra korlátozódik, hogy a gazdasági terület szereplőinek alapvető mozgásterét határolja (a jogalkotó funkciója keretében), a gazdasági szerepvállalásának megítélése a következő kérdés köré vonható: az állam, mint gazdasági szereplő a hasznos/haszontalan, illetve rentábilis/irrentábilis értékpár mentén hozza-e meg a döntéseit? Ha az államot elsősorban mint „politikai” jelenséget értelmezzük, akkor azt kell vizsgálni, hogy a politika, mint funkcióspecifikus terület racionalitása szempontjából hogyan viselkedik az állam, amely közvetlenül vagy közvetve beavatkozik a gazdaságba, vagyis a sajátos politikai érték- és érdek-kategóriák mentén hogyan értelmezhetők egyes gazdaságpolitikai döntések. Ebben az értelmezésben a szerepvállalásával kapcsolatos adekvát kérdés: egy konkrét gazdasági lépés legitim vagy sem, illetve ez mennyiben szolgálja a politikai érdekeket? Amennyiben a kiindulási pontunk az, hogy az állam elsődleges funkciója a jogi terület funkciójához kapcsolódik, úgy az állami szerep alfája és ómegája a szabályozási funkció megvalósítása, és a gazdasági szerepvállalással kapcsolatban a kérdések köre egy szűk területre koncentrálódik: a gazdasági jelenségek szabályozását illetően a norma jogszerű és jogszerűtlen voltának megítélésére. A vázolt lehetőségekre tekintettel tehát minden egyes megközelítési mód az állami szerepvállalás sajátos megítélését vetíti előre. Max Weber Gazdaság és társadalom című könyvében a jog részeként értelmezi az ún. kormányzási funkciót, amely mindazt magában foglalja, ami nem jogalkotás és jogtalálás. Ezzel a tevékenységgel kapcsolatban fejti ki azt, hogy „a kormányzás sajátos lényege abban áll, hogy nem csak azt akarja elérni, hogy az érvényes tárgyi jogot – pusztán azért, mert érvényesnek számít, és szerzett jogok épülnek rá – tiszteletben tartsák és érvényre juttassák, hanem másfajta, tartalmi: politikai, erkölcsi, hasznossági – vagy bármilyen más célokra irányul” . Weber tehát a fenti racionalitási szempontok egy olyan megoldását adja, amely szerint a jog, mint funkcióspecifikus terület nem tisztítható meg a többi terület értékeitől akkor, ha a jog nem tud tisztán a jogalkotás-jogtalálás-jogkövetés hármasán belül maradni, hanem az igazgatási tevékenysége keretében már társadalmi lét-területek logikáját is érvényesíti. Ha elfogadjuk ezt az érvelést, akkor azt kell mondanunk, hogy az állam jogi funkciója nem is lehet önálló. Az állam pozícionálása kapcsán Polányi Károly egy munkájában a „gazdasági” területnek kétféle értelmezését adja: a gazdaság szubsztantív jelentése a cserefolyamatra utal, amennyiben hozzájuttatja az embert anyagi szükségletei kielégítésének eszközeihez; formális jelentése viszont a cél-eszköz viszony logikai jellegéből származik és választási szituációt jelent. A javak szűkösségéből következik, hogy a gazdasági szereplők választanak, méghozzá racionálisan választanak: rangsorolják a céljaikat és kiválasztják az ahhoz megfelelő eszközöket.. A Polányi-féle megközelítést alkalmazva a „gazdasági” funkcionális alrendszer formális értelmezését alkalmazva az állam, mint döntéshozó választás előtt áll: elsősorban a céljait kell rangsorolnia, hogy az ahhoz megfelelő eszközöket kiválaszthassa, a célok rangsorolásával és az egyes célok melletti elköteleződéssel pedig meghatározza helyét az egyes funkcionális alrendszerek logikai rendjében.

- 135 -


Ezzel a fogalmi kettébontással kapcsolatban Pokol Béla azt állítja, hogy a luhmanni logikába a gazdaság szubsztantív értelmezése építhető be, mert a formális értelmezés a többi funkcionális alrendszert is olyan mértékben hatja át, amely már a gazdasági racionalitást a többi alrendszer fölé helyezi. Véleményem szerint ez az álláspont túlzó annyiban, amennyiben az állami cselekvést teljes mértékben alárendeli a gazdasági racionalitásnak, illetve Pokol szóhasználatában a piaci-pénzmechanizmusoknak, figyelmen kívül hagyva ezzel a politikai érdekeket és jogi szabályozási lehetőségeket. 3. A játékelmélet alapfogalmai A játékelméleti modellek alkalmazásához szükséges bizonyos alapfogalmi bevezetés a tárgykörbe. Jelen tanulmány keretei között csak a téma szempontjából legfontosabb fogalmakat mutatom be, amelyek kapcsolódása közvetlen az állami cselekvések jelenségével42. Játékosok: egy tetszőleges (megszámlálható számosságú) egyének vagy csoportok halmaza. A tanulmányban jellemzően kétszereplős játék formájára egyszerűsítem a tárgyalási folyamatokat, ugyanakkor a szolidaritási sztrájk jelenségénél a modell többszereplősség válik. Információs halmaz: megmutatja, hogy az egyes játékosok milyen információkkal rendelkeznek saját, játékban elfoglalt helyzetükről, illetve a másik játékos(ok) döntéseiről. Ha minden információs halmaz egyetlen lépést tartalmaz, a játékot tökéletes információs játéknak nevezzük. A teljes információs játék ezzel szemben azt jelenti, hogy a játékosok egyaránt ismerik a játékszabályokat, és a többi játékos preferenciáit. A sztrájk során az információs halmazba rengeteg adat tartozik, amely döntő jelentőségű az alkalmazott stratégia tekintetében: a vállalat veszteségtűrő-képessége, a sztrájkalapban lévő összeg nagysága. Ezeknek az információknak a titokban maradása, illetve az esetleges dezinformálás a stratégia fontos eleme lehet, így megállapíthatjuk, hogy a sztrájkkal összefüggően modellezett játék sohasem teljes információs. Stratégiák: a játékosok előtt álló döntési alternatívák. A stratégiák függenek a játék szerkezetétől: egyszeri, szimultán játék esetén (ha a játékosok egyszerre hoznak döntést) akkor a stratégia csak a döntési alternatívákat jelenti, szekvenciális (a játékosok egymás után lépnek) játék esetén az egymás után következő lépéssorozatok jelentik az egyes stratégiákat. Kifizetések: egy adott stratégiakombináció melletti eredmény, amely lehet egy egyszerű numerikus érték. A kifizetésekkel érzékeltethető az, hogy az egyes bekövetkező eredmények hogyan viszonyulnak egymáshoz, vagyis nem feltétlenül jelent valós kifizetést, hanem jelenthet egy preferencia-sorrendet is. Jelen tanulmányban a kifizetések a sztrájkkal összefüggésben azt a sorrendet fogják jelölni, amelyek az egyes játékosok által preferált eredmények sorrendjét is tükrözik. Biztonsági szint: az egyes stratégiákhoz tartozó legkisebb nyeremény az adott stratégia biztonsági szintje. Maximin elv: a játékos olyan stratégiát választ, amellyel maximalizálja a biztonsági szintjét, vagyis a lehetséges kimenetelek legkisebb értékei közül a legnagyobbat választja. Minimax elv: a lehetséges kimenetelek legnagyobb értékei közül a legkisebb választása. Nyeregpont: ha a maximin és minimax stratégiákhoz tartozó következmény egyensúlyban van, az így meghatározott következmény a játék nyeregpontja. A nyeregponttal rendelkező 42

Az egyes terminusok tartalmát saját interpretációban adom meg a következő alapvető irodalmak felhasználásával: David M. Kreps (2005): Játékelmélet és közgazdasági modellezés. Közgazdasági kiskönyvtár sorozat, Nemzeti Tankönyvkiadó ,valamint Zagare, Frank C. (2006): Játékelmélet. Fogalmak és alkalmazások. Bertalan László Társadalomtudományi Könyvtár, Helikon, Budapest., illetve Gintis, H. (2009): Game theory evolving. Second edition. A problem-centered introdution to modelling strategic interaction. Princeton University Press.

- 136 -


nullaösszegű játékokban a nyeregponthoz tartozó stratégiákat optimálisnak tartják, és az ezeket a stratégiákat választó játékosokat racionálisnak. Nash-egyensúly : a játék azon nyeregpontja, amelytől való egyoldalú eltéréssel bármelyik fél rosszabbul járna. Bizonyos játékok sajátossága, hogy van olyan stratégia-pár, amelynek választása mindkét fél érdekében áll. Az egyes játékelméleti modelleket az előfordulásuk helyén fogom ismertetni a továbbiakban. 4. Az állami cselekvés játékelméletileg modellezhető esetei A jog által szabályozott folyamatok számos elemében figyelhetjük meg a játékelméleti modellek alapjait. Az elsődleges csoportosításban vizsgáljuk meg először a jogalkotásban, majd a jogalkalmazásban található „játékos” elemeket. A jogalkotás folyamata, amely szigorú szabályok szerint végbemenő folyamat, számos játékelemet rejt. Nem térek ki ezen a ponton a pártpolitikai vonatkozásaira, mert azok a szűk értelemben vett politikatudomány feladatkörébe tartoznak. Fontos stáció azonban a jogalkotásban a normaszöveg megszületése előtti társadalmi egyeztetés folyamata, amely felfogható játékelméleti értelemben vett „harcnak”, illetve szintén ide tartozik a jogalkotást megelőző, azt előkészítő szakasz, amelyben a hatástanulmányok elkészítését értékelhetjük úgy is, mint a másik fél pozíciójának megismerése, a stratégiai döntések meghozatalához nélkülözhetetlen erőviszony-mérlegelés. A jogalkotási tárgykörök közül kiemelkedik a büntető anyagi és eljárási jog, amelynek több szempontból is vannak nyilvánvaló kötődései a játékhoz, a játékelmélethez. Erre az egyik nyilvánvaló példa, hogy a játékelmélet egyik alapmodelljét, a fogolydilemmát is ehhez a tárgykörhöz köthetjük. A fogolydilemma a játékelmélet egyik leggyakrabban idézett és elemzett játékai közé tartozik. A játék elnevezése a következő alaphelyzetből származik: adott két letartóztatott személy, akik ellen a rendőrségnek nincsen elég bizonyítéka. A gyanúsítottakat külön cellákban őrzik, és mindketten a következő ajánlatot kapják: Tegyenek vallomást társuk ellen, mert ha a másik nem vall, a vallomást tévőt szabadon elengedik, a társa pedig 10 év börtönt kap. Ha egyikük sem vall, a meglévő bizonyítékok alapján kisebb súlyú bűncselekmény miatt 1-1 évre elítélik mindkettejüket. Ha mindketten vallanak, 5-5 év büntetésre számíthatnak. Mindkét gyanúsított számára az lenne a legjobb eset, ha ők vallanának, a társuk pedig nem, a második legjobb eset, ha egyikük sem vall, a harmadik, hogy mindketten vallanak, a legrosszabb, pedig a saját hallgatásukkal szemben a másik fél vallomása. A fogolydilemma azért érdekes játék, mert a racionális döntést hozó játékos nem a játékból elérhető legjobb eredményt választja, még csak nem is a második legjobbat, hanem elkerüli a legrosszabb eredményt, vagyis a második legrosszabb kifizetés mellett dönt. Láthatjuk, hogy a játéknak két nyeregpontja van: ha a gyanúsítottak egyeztethetnének egymással (kooperatív játék), valószínűleg a közös hallgatás mellett döntenének, ugyanakkor mindkettejük számára adott a dezertálás, a nem-kooperálás lehetősége is, amely főleg egy előre egyeztetett, közös hallgatást eredményező játék esetén igazán nagy téttel bír: bármelyikük megszegi az előzetes egyezséget, szabadul, ha a másik „becsületesen” játszik. Ugyanakkor végiggondolva a játék lefolyását, ugyanezzel a lehetőséggel élhet bármelyik fél, tehát még ha előzetesen megállapodnak is, nagyobb kockázatot vállalnak a tényleges hallgatással (ti. ha a másik dezertál, és vall, a kooperáló játékos egyedül kapja a leghosszabb büntetést), így végül még előzetes egyeztetés után is a racionális stratégia a vallomástétel (ez egyben a játék Nash-egyensúlya is).

- 137 -


A fogolydilemma játék egy másik vetülete, és az angolszász irodalom által már részben ismertetett témaköre a visszatartó erővel rendelkező büntetési tétel módjának és mértékének meghatározása. Másként megfogalmazva: mi lehet az a büntetési tétel, amely kellően súlyos ahhoz, hogy visszatartsa a bűnelkövetőt a bűncselekmény elkövetésétől, ugyanakkor arányos a bűncselekmény súlyával, és nem ró a büntetés-végrehajtási rendszeren keresztül túl nagy terhet a társadalomra sem? Polgári jogi területen is hasonló kérdést tehetünk fel a versenyjoggal kapcsolatban: a Gazdasági Versenyhivatal jogszabálysértő eljárás esetén milyen kellően magas bírságot szabjon ki annak érdekében, hogy ne legyen érdemes a versenykorlátozó megállapodást inkább megkötni? Philip C. Zane kifejezetten jogászok számára modellezi a fogolydilemma-problémát az amerikai kartell-törvény (Sherman-törvény vonatkozó rendelkezései alapján) 43 . Bemutatja, hogy a fogolydilemma helyzet egy megnyilvánulása a kartell-megállapodások felderítésével és bizonyításával kapcsolatos eljárás, amelynek indoka, hogy a versenykorlátozó megállapodásokkal kapcsolatban a bizonyítás a gyakorlatban szinte csak akkor lehetséges, ha valamelyik részes fél felfedi a megállapodás tartalmát. Ennek megfelelően a törvény 3571.d. szakasza annak félnek, mely együttműködik az eljárás során, büntetési kedvezményt ad, nagyobbat akkor, ha a másik fél tagad és peres eljárást kezdeményez, kisebb kedvezményt arra az esetre, ha mindkét fél beismeri a jogsértést. A jogalkalmazással összefüggésben Huizinga ezt írja: „A pört szerencsejátéknak, versenyfutásnak vagy szóbeli csatának lehet felfogni.44” A jogalkalmazásban a játékelmélet legfontosabb megfigyelési területe lehet a peres eljárás, vagy akár egyes nemperes eljárások (közvetítés, csődeljárás) is, ahol a felek ellenérdekű pozíciója miatt elsődlegesen a nemkooperatív játékok, azon belül is a nem teljes információs játékok kerülhetnek előtérbe. A peres eljárások kifizetési értékeinél döntő fontossággal bír az idő, és a költségtényező is. Ennek demonstrálására az alábbi példát alkalmazzunk. Alperes és felperes között jogvita alakul ki, amely jogvitának összegszerűen kifejezhető értéke 100 egységnyi vitatott követelés. A felek számára minden helyzetben két alternatíva áll: vagy megegyeznek a vitatott összegben, és fele-fele arányban osztják meg a követelés összegét, vagy peres útra terelik jogvitájukat. Ebben az esetben azonban azonnal felmerül minden egyes peres szakaszban a pertárgy értékének 10%-át jelentő ügyvédi költség, és az eljárásban alkalmazott szakértői díj, amely szintén 10%-a a pertárgy értékének. Ha a felperes nem indítja meg az eljárást, 50 egységnyi nyeresége keletkezik, ha megindítja, az ügyvédi (mindenki viseli a maga ügyvédjének díját) és szakértői díjak miatt a teljes megnyerhető összeg 80 egység, míg ha veszít, -20 egység lesz a „jutalma”. Az első fokú eljárás után a felek összes költsége elérte a 30 egységet (2 ügyvéd, 1 szakértő), így az egyezség tárgya már csak 35-35 egységnyi nyereség lehet. Ha bármelyik fél további peres szakaszba vinné az eljárást, akkor az ügyvédi költségek és az újabb szakértő miatt a pernyertes fél tiszta kifizetése legfeljebb 60 egység, míg pervesztesség esetén -40 egység lenne. A másodfokú eljárás végén, ha a felek egyezséget kötnek, már csak 20-20 egységnyi nyereségen osztozhatnának, hiszen a többit elvitte az eljárás. Eddig a pontig azonban motiválhatta a feleket az, hogy a várható nyereség több, mint amennyit akkor kaptak volna, ha peres eljárás nélkül megegyeznek. Ha azonban további eljárások (perújítás, felülvizsgálat) következik, akkor a nyertes fél jutalma már csak 40 egység, a vesztesé pedig -60 egység,

43

Philip C. Zane: An introduction to game theory for antitrust lawyers. Discussion paper, 2007. John Huizinga: Homo ludens. Kísérlet a kultúra játék-elemeinek meghatározására. Athenaeum, 1944. Universum reprint 1990. 88.o.

44

- 138 -


vagyis ebben a szakaszban az eljárásnak a megadott feltételek szerint csak nettó vesztesei vannak. Az állam szerepe a peres eljárások során abban rejlik, hogy megkísérelje a feleket a peren kívüli megegyezés irányába terelni. Ennek érdekében döntően két eszközt tud alkalmazni: egyrészt az eljárási költségek magasan tartásával a perlési hatékonyság gazdasági értelemben csökken, másrészt ösztönözheti a feleket a közvetítői eljárás alkalmazására már az eljárás korai szakaszában. A magyar polgári eljárásban is, és a büntető eljárásban is alkalmazott megoldás a felek békéltetése. 5. Az állami és a privát nyugdíjrendszer közötti választás játékelméleti megközelítése 2010 év végén, illetve 2011. január 31-ig a keresőképes magyar lakosság választás előtt állt, amennyiben a saját maga vonatkozásában öregségi nyugdíjkorhatára elérése utáni időszak finanszírozásának forrásáról kellett döntést hoznia. Az állam által feltett kérdés jogi, közgazdasági, politikai szempontból is megközelíthető, és a döntés meghozatalának időszakában az érintettek és szakértői csoportok részéről is számos tanulmány született a különböző aspektusok szempontjából végiggondolt eredményekről. Jelen tanulmány a döntési helyzetet kizárólag a játékelmélet szempontjából kívánja vizsgálni, sem politikai, sem gazdasági, sem jogi kérdésekben nem kíván állást foglalni, kizárólagos célja játékelméleti értelemben ismert stratégiák azonosítása, a preferenciák tisztázása, és a racionális döntés keresése. Az elemzés ex post, vagyis a döntési helyzetben lévőkre hatással már nincsen, ugyanakkor elméleti szempontból fontos lépés a játékelmélet egyes eredményeinek konkrét élethelyzetekre való vonatkoztatása szempontjából. A játék ebben az esetben egy (elméletileg) teljes információs, szekvenciális, sokszereplős játék, ahol a szereplők egyrészről az állam nevében cselekvő mindenkori kormányzat, a másik szereplő a lakosság azon tagjai, akik a jogszabályoknak megfelelően döntési helyzetbe kerültek. A játékszabályok ebben az esetben azért is sajátosak, mert egyoldalúan módosíthatók az egyik játékos (az állam) által, de a modellezhetőség kedvéért tekintsük úgy, mintha a szabályok a játék közben nem változnának. A játék kérdése a játékelmélet által determinált kérdés: az egyes szereplők mely esetben hoznak racionális döntést. A tényállást a következőkben, erősen leegyszerűsítve akként határozhatjuk meg, hogy adott egy olyan nyugdíjrendszer, amely kettős elv alapján működik: részben állami, részben privát rendszer működteti. Az adott összegű munkavállalói járulékok megoszlanak a két rendszer között, nagyobb részt az állami alapban gyűlnek, és megalapozzák a társadalombiztosítási alapon járó nyugdíj-jogosultságot, másrészt egy privát számlán, személyre szabottan tartja nyilván egy pénzügyi intézmény a kisebbik hányadát. A rendszer ebben az állapotában az egyik játékos szerint (kormányzat) nem fenntartható, mert az állam számára a kifizetések veszteséget termelnek, így a változatlan körülmények melletti működés hosszú távon a rendszer összeomlásához vezet. Az állam, mint játékos ezért új ajánlattal kell előálljon a többi játékos számára, amellyel kapcsolatban elvárásai a következők: a privát számlákon lévő, már meglévő megtakarítások átcsatornázása az állami rendszerbe, minden munkavállaló átirányítása az államilag finanszírozott társadalombiztosítási rendszerbe, valamint a befizetések és kifizetések egyensúlyának kialakítása. A lakossági játékosok számára a status quo számos előnnyel jár, mert a járulékaik egy része a biztosnak tűnő állami rendszerbe került, kisebb hányada pedig saját, ellenőrzött, örökölhető számlájára, így a két legfontosabb preferenciájuk, a biztonság és a hozamelvárás egyszerre teljesül. A játékosok preferenciája az adott helyzetben: a biztonság fokozása mellett a

- 139 -


legnagyobb elérhető haszon megszerzése. A privát rendszer biztonság-eleme az, hogy a befizetések arányában folyósít jövedelmet, így követhető mind a befizetés, mind a kifizetés mértéke, valamint az örökölhetőség. Az állami rendszer biztonság-eleme az állam által fenntartott rendbe vetett bizalom, amely inkább tradicionális, mint tapasztalati. Az állam nevében cselekvő kormányzat, amely ebben a speciális „játékban” az első lépést teszi, a következőket mérlegeli: arra a kérdésre, hogy a lakossági játékosok az adott feltételek állandósága mellett önként visszalép-e az állami rendszerbe, a válasz biztosan nem, hiszen a lakosság preferenciái az adott helyzetben jobban érvényesülnek, mint a megváltozottban. Az államnak tehát olyan „visszautasíthatatlan” ajánlatot kell tennie, amellyel kielégíti a másik játékos preferenciáit: hasznot és biztonságot kell ígérnie, és bizonyos elvárható szinten garantálnia. Ezen a ponton kell kitérnünk a játékelmélet hiteles ígéretekről alkotott eredményeire. A játék során a játékosok egymás pozíciójának ismeretében, vagy éppen nem ismeretében a játék során ígéretet tehetnek, fenyegethetnek, amelyek hitelessége mérhető. A közgazdasági irodalom már részletesen feldolgozta a monopolhelyzetben lévő vállalatok piacra lépést akadályozó magatartásának játékelméleti vonatkozásait (pl.Kreps 2005, Rasmussen, 1989), az állami helyzetet is hasonlíthatjuk ehhez a helyzethez: az állami ígéretek ismeretében kell döntést hozni arról, hogy a rendelkezésre álló döntési alternatívák közül melyiket választja. A konkrét példában azonban egy komoly hiátus is van: a lakossági játékosok nem ismerik (legalábbis teljes mértékben) az állami ajánlat hitelességét, hogy tudniillik tudja-e az állam hosszú távon a két prioritást, a hasznot és a biztonságot garantálni? Ettől a ponttól egy új változót kell bevezetnünk a játékba: a lakossági játékosoknak nem csak az állam, hanem a többi játékos preferenciáját, és a kooperáció lehetőségét is mérlegelniük kell. A kapott információk alapján a lakossági döntések függvényében a játék végkimenetele a következők valamelyike lehet: 1. Ha minden lakossági játékos visszalép az állami rendszerbe, akkor a biztonság, mint prioritás érvényesül, de a várható haszon elveszik. 2. Ha a lakosság nagyjából fele marad a privát rendszerben, akkor azok számára, akik visszaléptek, elveszik a haszon, és a biztonság is, mert a hiányzó befizetések nélkül az ő kifizetéseik is bizonytalanok lesznek. 3. Ha a lakosság döntő többsége marad a privát rendszerben, akkor a haszon reménye ugyan megmarad, de az állami rendszer várható összeomlása miatt a biztonság, mint szempont semmiképpen nem tud érvényesülni, nem is beszélve az esemény össztársadalmi hatásairól (pl. jelenlegi nyugdíj-jogosultak helyzete) A preferenciákat úgy határozhatjuk meg, hogy annak a kimenetelnek a legnagyobb a kifizetési értéke, ahol mind a biztonság, mind a haszon érvényesül, és ott a legkisebb, ahol egyik szempontot sem sikerül érvényesíteni. Az egy lakossági játékosra vetített kifizetéseket a következőkben foglalhatjuk össze:

- 140 -


Marad pénztártag

Marad a privátban

’A’ játékos

Visszalép az államiba

Többi lakossági játékos Fele visszalép Visszalép az állami rendszerbe 4. Az állami rendszer biztonsága ugyan megszűnik, de a haszonkilátásai maximálisak.

3. Az állami rendszer mindenképpen összeomlik, a biztonsága elveszik, de a haszonra jók a kilátásai.

1. Ha mindenki pénztártag marad, és a ő visszalép az állami rendszerbe, elveszti a korábbi megtakarításait, és biztosan az állami forrást is.

2. Az állami rendszer mindenképpen összeomlik vagy csak minimális szolgáltatást ígér, és a megtakarításait is elvesztette.

5. Elveszti az állam által nyújtott biztonságot, de a rendszer nélküle is fennmarad, és a haszonra is van reménye. 4. Bár a hasznot mindenki elvesztette, a biztonsági szempont maximálisan érvényesült.

Az ábrán azt láthatjuk, hogy maximin stratégia esetén bárhogyan is döntenek a többiek, a szempontjait a lakossági játékos csak akkor tudja érvényesíteni, ha marad a pénztári rendszerben, mert ha visszalép az állami rendszerbe, a haszonnal kapcsolatos elvárásai biztosan nem fognak teljesülni. Az ábra gyakorlatban mutatja a közlegelők tragédiája nevű játékelméleti modellt45. A közlegelők tragédiája alapgondolata Garret Hardin 1968-as cikke alapján a rendelkezésre álló javak szűkössége. A példa szerint adva van egy közlegelő, amelyen, a faluban kialakult hagyományok értelmében a faluban lakó 10 gazda egy-egy tehenet legeltet, amelyek mindegyike 1000 fontot nyom, vagyis súlyuk együttesen 10.000 font. Az egyik gazda azonban egyszer csak gondol egyet, s hogy hasznát megduplázza, még egy tehenet kicsap a legelőre. Ekkor tehát már 11 tehén legel a legelőn. Minthogy azonban így valamivel kevesebb fű jut egy tehénnek, 1000 font helyett csak 900 fontra hízik mindegyik meg. Vagyis: az, akinek már két tehene legel, 800 fontot nyer, a többiek fejenként 100 fontot veszítenek. S együttesen valamennyien megint csak 100 fontot vesztenek, mert a darab 900 fontos tehén összesen az eredeti 10.000 font helyett csak 9 900 fontot nyom. Minél többen dezertálnak, vagyis nem együttműködőek, a közösség annál többet veszít. Egyértelműen látszik a hasonlóság a nyugdíjpénztári rendszerrel összefüggésben is: ha mindenki visszalép az állami rendszerbe, a kifizethető biztos állami nyugdíj összege annál nagyobb lesz. Néhány dezertőr ugyan jól járhat, de minél többen maradtak volna pénztártagok (az állami felosztó-kirovó rendszerrel szembeni dezertálók), a közösség egésze annál kevesebb nyugdíjat kap állami forrásból.

45

Ismerteti többek között Mérő László:Mindenki másképp egyforma. Tercium, 2006. és Hankiss Elemér: Társadalmi csapdák. Diagnózisok. Magvető, 1993. 23-26.o.

- 141 -


Záró gondolatok A játékelmélet eredményeit más számos tudományterület hasznosította eredménnyel, és a legújabb kutatási eredmények szerint nem csak a közvetítői eljárásokon keresztül, hanem a jogelmélet és az államelmélet is mutat érdeklődést a jelenség iránt. A játékelmélet összefüggéseivel magyarázhatók olyan mindenkit érintő kérdések, mint a peres eljárások költségei és haszna közötti összefüggések, a megfelelő kiszállási pont megtalálása, vagy modellezhetünk akár olyan összetett gazdasági-jogi jelenségeket is, mint magán és állami nyugdíj közötti választás eredményei. Irodalom 1. Gintis, H. (2009): Game theory evolving. Second edition. A problem-centered introdution to modelling strategic interaction. Princeton University Press. 2. Hankiss Elemér (1993): Társadalmi csapdák. Diagnózisok. Magvető. 3. Huizinga, John (1944): Homo ludens. Kísérlet a kultúra játék-elemeinek meghatározására. Athenaeum, 1944. Universum reprint 1990. 4. Kreps, David M. (2005): Játékelmélet és közgazdasági modellezés. Közgazdasági kiskönyvtár sorozat, Nemzeti Tankönyvkiadó 5. Mérő László(2006):Mindenki másképp egyforma. Tercium. 6. Pokol Béla (2003) Luhmann rendszerelmélete és a Polányi Károllyal korrigált marxi elmélet. Jogelméleti Szemle 2003/3. letölthető: https://jesz.ajk.elte.hu/pokol15.html Letöltés ideje: 2010. 12.10. 7. Polányi Károly (1976) Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet. Tanulmányok. Gondolat, Budapest 8. Rasmussen, Eric (1989): Games and Information: An introduction to game theory. New York, Basil Blackwell 9. Weber, Max (1995) : Gazdaság és társadalom. A megértő szociológia alapvonalai 2/2. KJK, Budapest. 10. Zagare, Frank C. (2006): Játékelmélet. Fogalmak és alkalmazások. Bertalan László Társadalomtudományi Könyvtár, Helikon, Budapest. 11. Zane, Philip C. (2007): An introduction to game theory for antitrust lawyers. Discussion paper, 2007.

- 142 -


KORÉN ANDREA (Nyugat-magyarországi Egyetem): Családbarát munkahelyek elterjedésének ösztönzői és gátjai – egy empirikus kutatás eredményei alapján Bevezetés A munka és a magánélet közötti választani kényszerül a munkavállaló, hiszen mindkét oldal egyidejű, maximális teljesítése nem, vagy csak nagyon nehezen valósulhat meg. Ez azt jelenti, hogy az egyik oldal mindig valamilyen szinten sérül. Ez a probléma nem csak az egyénekre, a nőkre, hanem az egész társadalomra kihat. A munkaadók, munkahelyek, alkalmazottak, család, barátok is érintettek. Téves a szemlélet, hogy csak a nőket és családosokat érinti ez a kérdés. A családbarátság szükségességéhez a munkaerő-piaci oldalt kell először szemügyre venni. A nyílt munkaerő-piacon egyre több nő jelenik meg, és egyre magasabb végzettséggel. A demográfiai adatokat megvizsgálva látható, hogy a gyermekvállalás időszaka egyre későbbre tolódik, sokan először az egzisztenciát szeretnék megteremteni. Ehhez hozzájárul még az is, hogy a hagyományos családmodell felbomlik, az egyszülős háztartások száma növekszik, a társadalom elöregszik, a szülők, nagyszülők gondozása is többnyire a nőkre hárul. Mindezen tényezők összességében azt eredményezik, hogy a családbarát munkahelyek nélkül nem összeegyeztethető a munka és a magánélet, mely komoly dilemmát, személyes válságokat okoz a dolgozó számára. Családbarát fogalma a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) szakmai szószedete szerint: „bármilyen politika vagy gyakorlat, amely hozzásegíti a családokat ahhoz, hogy minél több időt töltsenek együtt.” A családbarát munkahely az, ahol a munkahelyi és magánéleti elvárásoknak is egyidejűleg meg tudnak felelni. A tanulmány általános megfogalmazása szerint „az a munkahely, amely a munkavállalók számára lehetővé teszi a munkájukból eredő kötelezettségeik és a magánéletükhöz kapcsolódó feladataik összeegyeztetését”. Ennél pontosabban fogalmaz a Munkáltatói szakanyag, mely szerint „olyan jogszabályi kötelezettségektől a dolgozók javára eltérő munkaszervezési formák, munkahelyi intézkedések bevezetését értjük, amelyek lehetővé teszik a munkavégzés és a magánélet, családi élet rugalmas összehangolását”. Módszertan A doktori kutatáshoz a nők foglalkoztatásával kapcsolatban kvantitatív jellegű primer kutatatást két kérdőív jelentette. Az egyik a nőknek mint munkavállalóknak szólt, a másik pedig a szervezeteknek a női foglalkoztatással kapcsolatban. A kérdőívek elektronikusak voltak, hogy minél szélesebb réteget tudjak elérni. A LimeSurvey program segítségével készítettem el őket, és az alábbi az elérhetőségük: 1. Nők a munka világában: https://bismarck.nyme.hu/kerdoiv/index.php?sid=47796&lang=hu 2. Nők foglalkoztatása – Családbarát munkahelyek: https://bismarck.nyme.hu/kerdoiv/index.php?sid=46165&lang=hu A „Nők foglalkoztatása – családbarát munkahelyek” címet viselő kérdőív során a szervezetek a nők foglalkoztatásával, munkahelyi esélyegyenlőséggel, családbarát intézkedésekkel, reintegrációval és a rugalmas foglalkoztatással kapcsolatban fejtették ki véleményüket. A témában 52 szervezet felelt valamennyi kérdésre, mely 40,9%-os teljes válaszadást jelent (további 75 szervezet nem töltötte ki teljesen a kérdőívet). Egyik

- 143 -


kérdéscsoport vonatkozott a családbarátságra, melynek elemzése történik ebben a tanulmányban. Családbarát intézkedések alanyai Sok esetben nem egyértelmű, hogy kiknek is szólnak a családbarát intézkedések. Így a csoport kezdő kérdése ez volt, a lehetséges válaszok közül több is megjelölhető volt. A legtöbben egyrészt a kisgyermekes szülőket jelölték meg (39 fő, 75,0%), valamint a nőket (34 fő, 65,4%). Ugyanannyian gondolják (16-16-16 fő, 30,8%), hogy a megváltozott munkaképességűek, a beosztottak és a vezetők leginkább érintettek az intézkedésekben. Emellett többen megjelölték a férfiakat (14 fő, 26,9%), a fiatalokat (13 fő, 25,0%) és az idősebb korosztályt (12 fő, 23,1%). Az egyéb válaszok között hárman (5,8%) gondolják úgy, hogy minden munkavállalót érint, míg egy szervezet (1,9%) kifejezetten a családokhoz társítja ezen intézkedéseket.

1. ábra: A családbarát intézkedések alanyai Forrás: saját készítés a kérdőív eredményei alapján

Én ez utóbbival nem értek egyet, maga a kifejezés helyett is a munkavállaló-barátságot javasolnám. Ennek oka, hogy mindenki kerülhet olyan élethelyzetbe, amikor több rugalmasságra lenne szüksége a szervezet részéről, amit nem csak kisgyerek, hanem esetlegesen beteg szülő, megváltozott munkaképességű emberről való gondoskodás, tanulás, kutatás magasabb időigénye vált ki. A családbarát szemlélet népszerűsítése A családbarát szemlélet nem eléggé ismert, elterjedt és pláne alkalmazott a hazai vállalati gyakorlatban. Vajon mit tehet ennek javítása érdekében a kormányzati szféra, a vezetők és a humán szakemberek? Az állam oldaláról a legtöbben (16 szervezet, 30,8%) a megfelelő törvényi háttér és szabályozás megalkotását, a jogalkotás racionalizálását, a jogszabályi keretek további finomítását tartják a legfontosabbnak. Kiemelt hangsúlyt helyeznek néhányan a foglalkoztatási és adózási szabályok, valamint a szociális juttatási rendszer kialakítására. Ezután a szervezetek támogatása, kedvezmények nyújtása a különböző családbarát intézkedések bevezetésére (járulékcsökkentés, cégek ösztönzése adómentes lehetőségekkel, adókedvezmények), kedvezőbb foglalkoztatási feltételek, részmunkaidő támogatása, családbarátságra vonatkozó képzés következik (7-7 szervezet, 13,5%). 3-3-3 szervezet (5,8%)

- 144 -


jelöli meg a szemléletváltás és példamutatás szükségességét, a PR szerepét, a családok támogatását és perspektíva nyújtását számukra, a családtervezés támogatását, kiszámítható gyermekvállalást, valamint a gyermekgondozási intézmények (pl. bölcsődei ellátóhálózat erősítését) fejlesztését. Egy esetben (1,9%) jelenik meg az erkölcsi elismerés, Auditrendszer kialakítása.

2. ábra: Mit tehet az állam a családbarát szemlélet népszerűsítése érdekében? Forrás: saját készítés a kérdőív eredményei alapján

A vezetőktől leginkább a családbarát intézkedések támogatását, azok szervezetre való szabását és konkrét megvalósítás az elvárt (13 szervezet, 25,0%).

3. ábra: Mit tehetnek a vezetők a családbarát szemlélet népszerűsítése érdekében? Forrás: saját készítés a kérdőív eredményei alapján

- 145 -


A programok finanszírozása, a munkába való visszatérés megkönnyítésére oktatás, képzés megszervezése, egyedi ötletek kidolgozása szintén az ő feladatuk elsősorban a megkérdezett szervezetek szerint. Ezt követi, hogy vezető vegye figyelembe a munkavállalók egyéni igényeit (10 szervezet, 19,2%). 8 szervezet (15,4%) a törvények betartatását és a támogatási lehetőségek kiaknázását tartja fontosnak, míg 7-en (13,5%) úgy gondolják, hogy a vezető részéről megjelenő tolerancia (gyermekvállalás miatt kieső idő), érzékenység és nyitottság, előnyök felismerése, téma iránti elkötelezettség a lényeges, nem feltétlen elsődleges csak a munkavégzés. 5 szervezet (9,6%) a rugalmas munkavégzés feltételeinek megteremtésében és 2 szervezet (3,8%) a szemléletváltásban, példamutatásban látja a vezetők feladatát. A humán szakemberektől legtöbben (17 szervezet, 32,7%) a javaslatokat, ötletelést, a program konkrét kidolgozását és megvalósítását várják el; a gyermekvállalás megkönnyítésére összehangolt cselekvés kidolgozását, irányzott cégpolitikával. Ezt vallja Dr. Makár Orsolya46 is, szerinte a HR-esnek ismernie kell a családbarát lehetőségeket, cégre kell szabni, és megnézni, hogy milyen munkaköröknél, milyen költség mellett, milyen hozadékokkal működtethető. Példának hozza, hogy ha a cég nyomon követi a családi pótlék fizetését, szerződhet közeli óvodával, vállalati óvodát hozhat létre stb. A személyzeti szakemberekkel szemben is második helyen áll, hogy vegyék figyelembe a munkavállalók igényeit és képviseljék azok érdekeiket, a háttérből támogassák a menedzsment döntéseit, ilyen irányú juttatásokat, támogatásokat, kedvezményeket erősítsék a belső szabályozásban, szervezzék meg az ehhez kapcsolódó képzéseket (11 szervezet, 21,2%). Elvárás még, hogy a vezetőket felkészítsék, érzékenyítsék a családbarátság iránt (5 szervezet, 9,6%), valamint kommunikálják az intézkedéseket a dolgozók felé (4 szervezet, 7,7%) és a nyitottság, tolerancia került az utolsó helyre (3 szervezet, 5,8%).

4. ábra: Mit tehetnek a humán szakemberek a családbarát szemlélet népszerűsítése érdekében? Forrás: saját készítés a kérdőív eredményei alapján

46

Szociális és Munkaügyi Minisztérium Nők és férfiak társadalmi egyenlősége osztály

- 146 -


A családbarát intézkedések előnyei A családbarát vállalati intézkedések hozadéka társadalmi, szervezeti és egyéni szinten is megjelenik, melyet az 1. táblázat foglal össze. 1. táblázat: A családbarátság előnyei társadalmi, szervezeti és egyéni szinten

Előnyök társadalmi szinten

1.

2.

3.

4.

5.

Kiegyensúlyozottab b életvitel, magasabb életszínvonal, elégedett társadalom Demográfiai előnyök (népességnövekedé s, élettartam növekedés, kevesebb válás, család erősítése) Kevesebb betegség, egészségesebb nemzet

Gya kori ság

%

Előnyök szervezeti szinten

15

28,8

Hatékonyabb munkavégzés

9

17,3

6

Növekvő gyermekvállalási kedv Versenyképesség, fejlődés, több munkavállaló, kevesebb munkanélküli

Gya kori ság

%

Előnyök egyének szintjén

Gya kori ság

%

24

46,2

Kiegyensúlyozott ság, elégedettség, teljes élet

26

50,0

Kiegyensúlyozo tt munkavállalókjó munkahelyi morál

9

17,3

Kevesebb stressz, lelki egészség, ép testben ép lélek

8

15,4

11,5

Elkötelezettebb, elégedettebb munkavállalók

6

11,5

5

9,6

6

11,5

5

9,6

4

7,7

6

11,5

Csökkenő fluktuáció, megtartás, stabilitás Kevesebb betegség és táppénz

1

1,9

A szervezet iránti elkötelezettség nő, biztonság érzése, őszinte kapcsolat Hatékonyabb munkavégzés, növekvő teherbírás Munka-magánélet összeegyeztetése

2

3,8

Önmegvalósítás

2

3,8

6. Forrás: saját készítés a kérdőív eredményei alapján

A legtöbb szervezet szerint az elégedettebb társadalom, a „morálisan fejlettebb közösségek”, több lelkileg egészséges és kevesebb mentális problémával küzdő ember, kevesebb frusztrált dolgozó a családbarát munkahelyek következménye. Kedvező születésszámokhoz vezet társadalmi szinten hosszabb távon a munka-magánélet megfelelő arányára való odafigyelés, akárcsak az atipikus foglalkoztatás lehetősége, a gyermekgondozási szabadság és intézményrendszer, a háztartási munkák egyenlőbb elosztása is. 47 Ezt követően olyan demográfiai előnyöket emelnek ki, mint pl. a csökkenő társadalmi öregedés, csökkenő halálozás. Többen kihangsúlyozzák, hogy mindez kiegyensúlyozott családokat eredményez: „Erősítheti a családokat, a társadalom alapját.”, „elfogadott értéke lesz újra a családnak”, és ezáltal több értékes munkaerő áll rendelkezésre. Emellett pozitívum még, hogy az általános egészségi állapot javul, egészségesebb a nemzet és kevesebb a 47

How do Europeans feel about demographic change? Replies to Commission’s Green Paper underline importance of work-life balance, 2006 March

- 147 -


táppénzre, egészségügyre fordított kiadás. Gazdasági szempontból alacsonyabb munkanélküliségi ráta és magasabb GDP várható, a munkaerő utánpótlása kedvezőbb, a nők munkahelyi pozíciója stabilabb és a munkavállalók lojálisabbak a családbarátság eredményeként. A családbarát intézkedések eredményeként a szervezetek számára a legnagyobb hozadék, hogy az elégedettebb munkavállaló jobban teljesít, kevesebb a hibázás, jobb a koncentráció, magasabb a termelékenység, összetartóbb és lojálisabb a csapat, kedvezőbb a munkahelyi légkör. A családbarát szemlélet fenti hasznosságát Rőczei-Miriszlai Csilla az Evopro képviseletében is megerősíti: „…a felsővezetés emberbarát, humánus szemlélete mindig is meghatározta a vállalati kultúránkat.(…)Ha kiegyensúlyozott szakemberek dolgoznak a csapatunkban, több mindenre és minőségibb szinten van energiájuk.” Továbbá a 2008-ban Családbarát Munkahely címet elnyerő M. E. Trial Masters Kft. az alábbi módon vélekedik erről: „Cégünk egyik alapvető hitvallása, hogy a munkatársaink megfelelő munkahelyi környezetben, a munka és a magánélet egyensúlyának messzemenő tiszteletben tartásával dolgozhassanak. Nagy figyelmet fordítunk arra, hogy minden kollégánk úgy érezze, munkája során szakmai, valamint személyes céljai egyaránt és egymással összhangban teljesíthetők. (…)”48 A szervezetek szerint a munkavállalók olyan érzelmi, lelki biztonságot kapnak ezáltal, ami miatt nyugodtabb élet, stabilabb személyiség, kevesebb bizonytalanság és hosszú távú tervezést tesz lehetővé. Elmondható, hogy könnyebb összehangolni a munkát és magánéletet, melynek eredménye a „kiegyensúlyozott családi élet, boldog gyermekek, akik nem üzenőcetliről ismerik a szüleiket”. A munkájukat tekintve lelkesebben dolgoznak, jobb a munkahelyi hangulat, nagyobb teljesítményt nyújtanak, javul a koncentráció, jobb, őszintébb a kapcsolat, hiszen nem kell eltitkolni a felmerülő nehézségeket. A fentieket erősíti Dara (2009) válságkezelési kutatásának eredménye is, mely azt mutatja, hogy a megtartásban kiemelt szerepe van a munkavállalók erkölcsi megbecsülésének a kihívást jelentő feladatok és az anyagi megbecsülés mellett. A családbarátság szemlélet terjedésének nehézségei társadalmi, szervezeti és egyéni szinten Ezen előnyök ellenére a gyakorlatban mégsem nagyon jellemző, elterjedt a családbarát vállalati politika Magyarországon. Az alkalmazást gátló tényezők – az előnyökhöz hasonlóan – mindhárom szinten megjelennek. 2. táblázat: A családbarátság szemlélet terjedésének nehézségei társadalmi, szervezeti és egyéni szinten Nehézségek társadalmi szinten

1.

48

Szemléletváltás, nyitottság hiánya, ismeretlen

Gya kori ság 11

%

21,2

Nehézségek szervezeti szinten Nehéz a gyakorlati megvalósítás (munkaszervezés,

A család barátja (2009: p 157-158.)

- 148 -

Gya kori ság 13

%

25,0

Nehézségek egyének szintjén

Gya kori ság

Munkahelyféltés, teljesítménykényszer, kevesebb kereset

14

%

26,9


2.

3.

4.

5. 6.

Változó gazdasági érdekek, ez nem prioritás, "szép szóvirágok-tettek nélkül" Nehéz gazdasági helyzet, teljesítménykénysze r, rugalmatlan szabályozás Előítéletek, sztereotípiák legyőzése Finanszírozás hiánya Nincs nehézség, hosszú távon előnyös

8

15,4

8

15,4

7

13,5

6

11,5

2

3,8

bizalom stb) Költségigényes

8

15,4

Beidegződések, egymásra mutogatás

8

15,4

A szervezetek patriarchális felfogása, ismeretlenség

6

11,5

Önérdek érvényesítés hiánya, inaktivitás

4

7,7

A jelenlegi vezetői kultúra nem érett rá Munka az első

5

9,6

4

7,7

4

7,7

Gyakorlati megvalósítása nehéz (pl.bejárók) Nincs nehézség

4

7,7

Elzárkózás, érdektelenség

3

5,8

2

3,8

Nincs nehézség 7. Forrás: saját készítés a kérdőív eredményei alapján

A legtöbb szervezet társadalmi szinten a szemléletváltásban látja a legfontosabb akadályt, melyet a problémára való érzékenység hiánya, a jelenlegi gondolkodásmód, az avitt társadalmi normák, sztereotípiák is nehezítenek. Úgy gondolom, hogy kijelenthető, hogy a társadalom még nem érett erre. 8 szervezet (15,4%) jelöli meg, hogy ez nem prioritás a következők miatt: - „munkahelyteremtés a fő cél, az, hogy milyen, odáig még nem jutottunk” - „szép szóvirágok, de nulla cselekvés” - „5-6 évente változó gazdasági koncepciók, ami egy 20-30 éves családi életciklust 4-6 alkalommal is krízisbe vihet” - „nem elterjedt és elfogadott ez a nézet, a piacgazdasági szemlélet nem teszi lehetővé a magánélet figyelembe vételét a munkavégzésnél” Akadályként merül fel még a visszaélések, a rugalmatlan bürokrácia, mely tovább lassítja a megvalósítást. Gátló tényezőnek számít a korlátozott pénzügyi forrás is, a jelenlegi gazdasági helyzet, melyet a válság még inkább kiélezett, melyben szerintem a családbarátság nem prioritás. Felmerül, hogy maga a változtatás nehéz, de néhányan pont azt jelölték meg, hogy tulajdonképpen nincs nehézség, mert hosszú távon csak eredményeket hoz. A szervezetek negyede a gyakorlati megvalósításban látja a legnagyobb akadályt (pl. a gyermekvállalók szabadságának megszervezése, visszaélések kivédése, az „egyedülállók, gyerek nélküliek hozzáállása, „megkülönböztetése”, az „erőforrások kevesebbek, munka ugyanannyi vagy több”. Többen is megfogalmazzák, hogy nem feltétlen a konkrét megvalósítás a nehéz, ők a szervezeti kultúraváltás szükségességét hirdetik: - „nem elterjedt és elfogadott ez a nézet és a módszerei” - „(…)és még nem minden szervezet ismerte fel a befektetés mögött rejlő előnyöket” - „nyűg”, és nem érdekli a vezetőket a beosztottak lelke, magánélete, nem ismerik fel a magánélet-munka harmóniájának a teljesítőképességre gyakorolt hatását” - „problémaérzékenység hiánya, HR-tőke szemlélet hiánya, társadalmi felelősség hiánya, megrögzött sztereotípiák túlsúlya (nemekről, családról), magánélet túl szűk értelmezése (csak családosok, v még rosszabb: kisgyermekes nők)”

- 149 -


A legtöbben úgy vélik, hogy a munkavállalók rá vannak utalva a munkára, az az elsődleges. Többen említik, hogy irigykedés, a megkülönböztetés is jellemző. Emellett felmerül, hogy passzívak a munkavállalók: „egyéni igények megfogalmazásának nehézkes felvállalása, pedig igaz az, hogy „néma gyereknek anyja sem érti a szavát”, és fontos probléma a „nemi, család sztereotípiák rögzültsége, félelem az új dolgoktól, önsorsrontó hajlam (fél a jótól)”. Két véleményt emelnék ki, melyek véleményem szerint rámutatnak az igazi okokra: - „mivel a társadalomban ez nem terjedt el, egyéni szinten nehéz tenni érte” - „nehéz olyan országban követelni a minőségi munkavégzést, a munkaidő betartását, ahol a parlamenti ülésen is csak az látszik, hogy üresek a padsorok” Családbarát intézkedések hatása a munkavállalók megtartására és a vállalat vonzerejére A családbarát intézkedések 16 szervezetnél (30,8%) kimondottan elősegítik a munkavállalók megtartását, és a legtöbb szervezetnél (29, 55,8%) pedig általában kedvezően hatnak rá. 5-en (9,6%) vélik úgy, hogy részben ennek is szerepe van, míg két szervezetnél (3,8%) egyáltalán nincs hatással mindez a munkaerő megtartására.

5. ábra: Családbarát intézkedések hatása a megtartásra Forrás: saját készítés a kérdőív eredményei alapján

A megtartás fontosságát Nemeskéri (2009) kiemelten kezeli, mert úgy gondolja, hogy a XXI. század kihívása már nem a toborzás, a kiválasztás, hanem a maradás ösztönzése, a munkatársak fejlesztése lesz súlyponti kérdés. Így mindenképpen érdemes volna nagyobb figyelmet szentelni ezen gyakorlatok terjesztésének. A családbarát intézkedések további hozadéka, hogy a legtöbb esetben pozitívan hat a munkaadói márkára is: 15 szervezetnél (28,8%) egyértelműen javítják és 24 esetben (46,2%) általában javítják azt. Ez összesen a választ adó szervezetek 75%-ára (39 szervezetre) jellemző. Ellenben 7 szervezetnél (13,5%) részben javítja, míg négynél (7,7%) általában nem befolyásolja és két szervezetnél (3,8%) egyáltalán nem hat a munkaadói márkára.

- 150 -


6. ábra: Családbarát intézkedések hatása a munkaadói márkára Forrás: saját készítés a kérdőív eredményei alapján

Családbarátság jövője Mindenképp lényegesnek tartom, hogy a szervezetek – miután végiggondolták a Díj előnyeit, hátrányait, hatásait – hogyan látják a családbarát szemlélet jövőjét Magyarországon. A szervezetek negyede (15, 28,8%) úgy véli, hogy lassan-lassan, de fejlődő tendencia érvényesül.

7. ábra: Családbarátság jövője Magyarországon Forrás: saját készítés a kérdőív eredményei alapján

Ennél 13-an (25,0%) bizakodóbbak, ők optimistán tekintenek a jövőbe és bíznak a pozitív folyamatokban. Ugyanakkor ettől eltérő álláspontok is jellemzőek, melyek kevésbé pozitívak. 9 szervezet (17,3%) látja úgy, hogy nagyon messze vagyunk még a fejlődési szinttől, hiszen a csírái sincsenek meg a szemléletnek hazánkban, és négyen (7,7%) úgy gondolják, hogy a nagypolitikától függ, a folyamat túladminisztrált, illetve ugyanennyien kifejezetten pesszimisták ezügyben: „sehogy. Mindenki a saját érdekét tartja szem előtt az embertársai nem számítanak.” 2-2 szervezet (3,8%-3,8%) úgy látja, hogy nagyon lassú a fejlődés, de már elindult valami, ugyanakkor a szemléletváltás nélkül nem fog menni, beidegződések legyőzése: „Sokaknak tetszik az ötlet, de a megvalósításra még várni kell.”. Szintén ugyanennyien gondolják, hogy a social label minősítés lényegesebb, a minőségi munkavégzésen, „kevesebb lógáson” van a hangsúly. További néhány vélemény: „Inkább egyes multikra, és nagyvállalatokra jellemző, ahol számokkal igazolható ennek haszna. A - 151 -


kisebb vállalatoknak erre kevésbé van lehetőségük, őket államilag támogatni kellene ebben.”, „A demográfiai filozófiaváltás politikai részérdekeken bukott meg. Változást várok. A közeljövőben mégis a változás elmaradását sejtem.” és „Bízom abban, hogy komoly jövője van!” Irodalomjegyzék 1. Értékünk az ember, Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program tanulmánya, Családbarát munkahely/Családbarát gyakorlat megvalósítása során figyelembe veendő elvek, szempontok, módszerek és jogszabályok, Általános szakanyag (2006) 2. How do Europeans feel about demographic change? Replies to Commission’s Green Paper underline importance of work-life balance, 2006 March, In: Social Agenda, Flexicurity: greater flexibility and employment security, The European Commission’s magazine on employment and social affairs, Issue No 13, 2006 March, pp13-14. 3. Töttős, Györgyi (2009): A család barátja, In: HVG HR Plusz 2009, pp 156- 161. 4. Dara Péter : Mit tesznek a vezetők és a HR-esek recesszióban?, A Válságkezelési Kutatás eredményei, DGS Global Reserch ügyvezető igazgatója, 2009 február 4., http://www.dgsglobal.hu/system/files/private/V%C3%A1ls%C3%A1gkezel%C3%A9 si%20Konferencia%20-%20Dara%20P%C3%A9ter%20el%C5%91ad%C3%A1sa.pdf 5. Nemeskéri, Gyula (2009): A HR a XXI. században, In: HVG HR Plusz 2009, pp 8- 11

- 152 -


DR. SZEMERE BRIGITTA (Dunaújvárosi Főiskola) – NYÁRINÉ DR. BUDVIG ANITA (Dunaújvárosi Főiskola) – BOKORNÉ DR. KITANICS TÜNDE (Dunaújvárosi Főiskola): „Kockás füzet” vagy értéknövelt információszolgáltatás? 1. Bevezetés A hivatali munka során nap, mint nap számtalan adat keletkezik és kerül rögzítésre az önkormányzatoknál. Ezeket az adatokat szerencsésebb esetben adatbázisokba szervezve tárolják, gyakrabban elkülönített állományokban, űrlapokban vagy nyomtatott formában képezik az önkormányzati adatvagyon részét. Az informatika fejlődésével az adatkezelés technikája is gyors változáson, fejlődésen ment keresztül. A rendelkezésre álló adatbázisok, a könnyen elérhetővé vált internet nyújtotta lehetőségek hatására megváltozott az ügyfelek igénye: gyorsabban, egyszerűbben és főleg sorban állás nélküli, kényelmesebb szolgáltatás igénybe vétele felé tolódott. A megváltozott igényekhez és főleg az EU-s előírásokhoz és programokhoz illeszkedve a közigazgatásnak is igazodnia kellett illetve igazodnia kell. Az ekormányzat a polgárokkal való kommunikáció javításának eszköze, melynek kiemelt célja, hogy hatékonyabban, gyorsabban és költségkímélő módon nyújtsa szolgáltatásait a polgárok részére. A közigazgatás rendszerének informatikai korszerűsítése számos gazdasági, társadalmi és politikai részfeladat egyidejű megoldását kívánja, amelyek természetesen csak egy átfogó, hosszú távú fejlesztési program keretében valósulhatnak meg. A közigazgatás reformjának keretein belül kiemelt célkitűzés a közigazgatással kapcsolatba kerülő állampolgárok számára nyújtott szolgáltatások fejlesztése, a közigazgatási és hatósági ügyek korszerű, elektronikus úton történő intézése lehetőségének biztosítása, valamint mindezeknek a kor színvonalának megfelelő technikai szinten való tartása. Az e-közigazgatás tehát valójában nem cél, hanem az egyik eszköz a közszolgálati szektor megújításához, a közigazgatás - állampolgár viszonyrendszer új alapokra helyezéséhez, végső soron a demokrácia fejlődéséhez. A korszerű, integrált e-közigazgatási megoldás lehetővé teszi az állampolgárok számára az elektronikus ügyintézés igénybevételét, a közigazgatás oldaláról nézve pedig garantálja a hatékony, informatikailag teljes körűen támogatott hivatali működést. Az informatikai fejlesztések által nyújtott lehetőségek közül jónéhány már a mai átlagos színvonalú technológiai ellátottság mellett is megvalósítható. − Elektronikus dokumentumkezelés: amennyiben a hivatali munkában megjelennek a korszerű, az iratarchiválást is magukban foglaló elektronikus dokumentumkezelő és workflow rendszerek, ezek pozitív hatása szinte azonnal érezhetővé válik. A digitális formában rögzített és tárolt iratok felszámolják az elveszett irat fogalmát; felgyorsul, és átláthatóbb lesz a hivatalon belüli iratforgalom; követhetővé és automatizálhatóvá válik, hogy melyek a lejárt határidejű ügyek; mérhetővé lesz az egyéni munkateljesítmény, valamint egyértelműsödik a tévedésekkel, viaszélésekkel és késedelmes ügyintézéssel kapcsolatos felelősség. Az integrált, egymással kommunikálni képes adatbázisokat tartalmazó hivatali dokumentumkezelő rendszer további előnye, hogy egy adatot elég csupán egyszer rögzítenie az ügyintézőnek, a későbbiekben innen történnek a további adatműveletek, minimálisra csökkentve ezzel az inkonzisztens adatokat tartalmazó adatbázisok létrejöttét.

- 153 -


A költségevetés, a kötelezettségvállalások kezelése, a könyvelés, a készletnyilvántartás rendkívül munkaigényes, mindemellett számtalan hiba-, illetve visszaélési lehetőségét rejtő folyamat. Egy megfelelő, pénzügyekkel kapcsolatos eljárásokat magában foglaló, integrált szoftver lehetővé teszi a számviteli- és kötelezettségvállalási rend maradéktalan betartását, minimálisra redukálva a hibák és az esetleges visszaélési, korrupciós lehetőségeket. A térinformatikai rendszerek birtokában a hatósági igazgatási tevékenység hatékonysága nagyságrendekkel növekedhet. Egy digitális alaptérképpel összevetve a légi felvételt például emberi beavatkozás nélkül, automatizálhatóan megállapítható hogy történtek-e és hol építéshatósági szabálysértések. − Elektronikus ügyintézés: a lakosság számára az ügyek a hét minden napjának 24 órájában otthonról gyorsabban és sorban állás nélkül elintézhetőekké válnak, ugyanakkor a hivatal oldaláról nézve is előnyös a személyes megjelenés csökkenése. Az elektronikusan kezdeményezett ügyek a hagyományos úton indítottakhoz képest jóval kevesebb élőmunkát igényelnek. − Önkormányzati intézményekkel való kapcsolattartás: az e-közigazgatási fejlesztések fontos momentuma, hogy az önkormányzat a hivatalos kommunikáció szempontjából egyetlen rendszerbe integrálja intézményeit. Egy ilyen rendszer költséghatékonysága abban mutatkozik, hogy hatékonyabb és költségkímélőbb, mint az önkormányzatok és intézményeik telefon, posta és más kommunikációs eszközök (például telefax) igénybevételének összköltsége. Az e-közigazgatás fejődési fázisai (Gartner Group alapján) 1. Az első fázisban a helyi önkormányzat nyilvános webhelyet kezd működtetni. 2. A második fázisban már e-mail segítségével vagy egy véleménynyilvánító-oldalon (fórum) keresztül az önkormányzat kapcsolatba kerül a felhasználókkal. Ezen kívül az önkormányzati portálon nagy mennyiségű helyi információt tesznek közzé. 3. A harmadik fázisban a felhasználók már éjjel-nappal tranzakciókat (on-line fizetés, engedélyek kérése stb.) bonyolíthatnak le az önkormányzattal. 4. Az utolsó fázisban a helyi önkormányzatok átalakítják működési folyamataikat: például lecsökkenthetik a nyitvatartási idejüket, kevesebb alkalmazottat foglalkoztatnak, ugyanakkor az ügyfeleiknek több szolgáltatást tudnak nyújtani, zömében elektronikus módon. 2. Az adatok típusai, adatvagyon az önkormányzatoknál Az adatvédelmi törvény meghatározásaiban szereplő „adat” kifejezés tág fogalmat takar, bár az „adat” szó definícióját a törvény maga nem tartalmazza. Ez az adat-fogalom azonban nem azonos az informatikai értelemben vett adat-fogalommal, a törvény ugyanis nem tesz különbséget (szemben az informatikával) adat és a belőle származó információ között. Az „adat” kifejezés alatt bármiféle ismeretet, az értelmezett adatot, információt, továbbá ezek strukturált halmazát is értenünk kell. Az adatok természetesen rendszerint nem önmagukban, hanem több adat alkotta adategyüttes (adatbázis) részeként léteznek, vagy egy tág értelemben vett (akár hagyományos, akár elektronikus) dokumentum tartalmazza ezeket. A magyar szabályozás sajátosságaiból következően az adatoknak két típusa különböztethető meg: személyes adatok, illetve közérdekű adatok. Személyes adatnak 49 minősül bármely 49

Avtv. 2. § 1. pontja

- 154 -


meghatározott (azonosított vagy azonosítható) természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható. A személy különösen akkor tekinthető azonosíthatónak, ha őt – közvetlenül vagy közvetve – név, azonosító jel, illetőleg egy vagy több, fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző tényező alapján azonosítani lehet. A közszférában kezelt adatok másik típusa, a közérdekű adat, melynek fogalmát a törvény50 úgy határozza meg, mint az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, valamint a tevékenységére vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret, függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy gyűjteményes jellegétől. Az Országgyűlés által 2010 decemberében elfogadott nemzeti adatvagyonról szóló törvény51 meghatározza a nemzeti adatvagyon fogalmát, valamint szűkíti az üzemeltetésre jogosultak körét, a nagyobb biztonság elérése és a visszaélések csökkentése érdekében. A nemzeti adatvagyon körébe a közfeladatot ellátó szervek által kezelt közérdekű adatok, személyes adatok és közérdekből nyilvános adatok összessége tartozik. Ennek részét képezik azok a jelenleg már elektronikusan vezetett nyilvántartások is, amelyek biztonságos, megbízható és hatékony működése a Magyar Köztársaság gazdasági és társadalmi rendje, valamint a közigazgatás zavartalan működése szempontjából kiemelt jelentőséggel bír. A települési önkormányzatok ügyviteli folyamatainak kapcsán igen sok adat keletkezik, sok adat közlekedik. Az önkormányzati adatvagyon eléréséhez szükséges a keletkezett adatállományok adatbázisokká történő átalakítása, a szigetszerű megoldásokból integrált alkalmazások fejlesztése, az ad hoc adatkezelések helyett pedig szabályozott eljárásrendnek kell kialakulnia. Jelen pillanatban az önkormányzatok többségének az alábbi problémákkal, akadályokkal kell szembenézniük: − kevés települési önkormányzatnak van érvényben lévő, térinformatikai fejlesztési terveket is tartalmazó e-közigazgatás bevezetési stratégiája. Amíg az önkormányzatok nem rendelkeznek ilyen stratégiával, illetve az ehhez tartozó részstratégiákkal, addig nem vagy nehezen tudnak fejlesztéseket megvalósítani, illetve állami és EU-s pályázatokon részt venni. − Az önkormányzatoknál működő alkalmazások színvonala és szerkezete eltérő, és inkább egyszerű adatállományokat használnak, illetve szigetszerűen működő programokat alkalmaznak. − Problémát jelenthet az is, hogy az informatikai lehetőségek elérése, valamint a további fejlesztés az egyszeri beruházáson túlmenően új és rendszeres kiadásként jelentkezik az önkormányzatok egyébként is szűkös költségvetésében. Ezen kívül az önálló informatikai személyzet felállítására vagy külső munkatárs megfizetésére ugyancsak nincs megfelelően biztosított anyagi forrás. A korszerű technológiák beszerzése és a kor színvonalának megfelelő fenntartása szintén meglehetősen költségigényes. − Az önkormányzatoknál üzemben álló számítástechnikai eszközök, illetve az informatikai megoldások kihasználása különböző fokú. Azoknál az önkormányzatoknál, ahol viszonylag fiatal korösszetételű személyzet dolgozik az

50 51

Avtv. 2. § 4. pontja 2010. évi CLVII. tv.

- 155 -


informatikai alkalmazások kihasználtsága jónak mondható, ugyanakkor a kisebb lélekszámú, öregedő települések esetében nem ilyen kedvező a helyzet. Lehetséges megoldások: − informatikai stratégia elkészítése akár települési, akár kistérségi szinten; − miután az önkormányzati folyamatok közül számos eljárás központilag szabályozott, tehát nincs területi különbség az ügymenetek között, megoldás a központi fejlesztésű integrált programok alkalmazása az önkormányzatoknál. Jó példa erre az anyakönyvi nyilvántartás, vagy a Magyar Államkincstár felé élő internetes adatbejelentés (e-adat) a K11 ellenőrző program, a WONKA vagy PMINFO feldolgozó rendszer; − miután az elszigetelt rendszerfejlesztések miatt nem alakult ki az önkormányzatoknál egy egységes törzsadat nyilvántartó adatbázis, ez pedig akadálya a valós adatokon nyugvó integrált informatikai keretrendszer kialakításának, ezért szükséges lenne ennek alapját megteremteni, − fontos lenne kialakítani az egységes törzsadat nyilvántartó adatbázis mellett minden egyes ügytípusokra vonatkozó egységes űrlaprendszert, melyben meghatározásra kerülnek a kötelező adatok, illetve az egyedi adatok köre. 3. Az értéknövelt információszolgáltatás Az „értéknövelt” kifejezés az amerikai angolból került át a magyar nyelvbe. Először a gazdasági életben jelent meg, majd egyre inkább szerephez jutott az általános nyelvhasználatban is. Habár az élet szinte számos terültén adekvát jelentés társítható az „értéknövelt” kifejezéshez, mégis elsősorban a technológia vívmányok jelenségeihez társítva, azon belül is elsősorban a mobiltechnológia kapcsán terjedt el széles körben. Az értéknöveltség mindig valamilyen többletszolgáltatást jelent, amely a közigazgatásban főleg a térinformatikai elemek beemelése mentén figyelhető meg. A térinformatikai rendszerek elterjedése, működése az önkormányzatoknál igen vegyes képet mutat: számos helyen van jól működő térinformatika rendszer, sok helyen azonban még a bevezetés kezdeti lépéseinél tartanak és jelentős számú önkormányzat még az elhatározás szintjéig sem jutott el. Egy térinformatikai rendszer megvalósítása az anyagiakon túl a szervezeten belüli bizonyos fokú szemléletváltást igényel mind a döntéshozó, mind pedig a felhasználói kör valamennyi szintjén. Ahhoz, hogy a folyamat megindulhasson első lépésben szüksége van egy hatékony és jól működő önkormányzati információrendszer kialakítására, az alábbi kritériumok figyelembe vételével. 1. Az elsődleges cél a helyi feladatok támogatása. Az információs rendszernek elsősorban a helyi feladatok ellátása kapcsán felmerülő tevékenységeket kell támogatnia, nem lehet kizárólagos cél a központi szervek felé történő adatszolgáltatás. 2. Az önkormányzatokat érdekeltté kell tenni, hiszen egy önkormányzat nem csupán adatszolgáltató, hanem egyben az információrendszer legfőbb haszonélvezője is. 3. Szükség van az adatok tárolásához és kezeléséhez egy korszerű számítógép infrastruktúra meglétére. 4. A rendszerben tárolt adatok naprakészek, pontosak, hitelesek és gyorsan visszakereshetőek legyenek. Fontos, hogy a bekövetkezett változások azonnal, vagy a legrövidebb időn belül rögzítésre kerüljenek, hiszen ha a tárolt adatok nem felelnek meg ezen kritériumoknak, akkor a belőlük származtatott további adat, információ sem lesz jó minőségű.

- 156 -


5. Fontos az adattárolás során a diszparát adatok keletkezésének minimalizálása, a tárolt adatok konzisztensek, redundancia mentesek, egységes adatformátumúak legyenek. 6. Integráltság, azaz a rendszer és egyes alrendszerei között megfelelő kapcsolat biztosítása, csökkentve ezáltal a redundancia létrejöttének lehetőségét. Az integráltság ezen túlmenően biztosítja, hogy az információrendszer nem csupán egyes adatokat (információkat) képes szolgáltatni, hanem adatkapcsolatokat (információs láncokat) is. 7. A komplexitás, egységesség követelménye magában foglalja, hogy a rendszer nem csupán egy-egy feladat (hatáskör) ellátásához, hanem valamennyi feladat támogatására alkalmas, beleértve a még nem létező, de előre jelezhető problémákat is. 8. Rugalmasság követelménye, amely jelenti egyrészt az adatok és adatkapcsolatok bővíthetőségét, másrészt pedig azt, hogy a rendszer képes követni a szervezeti struktúrában bekövetkezett változásokat. 9. Nem elhanyagolható tényező, az információs rendszer biztonsága, azaz hogy a rendszerben tárolt adatokhoz illetéktelenek ne férhessenek hozzá. A védelmet egyfelől technikai-, másfelől jogi eszközök igénybevételével kell megvalósítani. Az önkormányzatok számára törvényben előírt helyi igazgatási feladatok közül nagyon sok igényli a térinformatikai megközelítést: − településirányítás, − településrendezés, fejlesztés, − területfejlesztés, − műszaki nyilvántartás, − címnyilvántartás, − épített és természetes környezet védelme, − közutak, közterületek fenntartása (állapot, burkolat), − ingatlan gazdálkodás, vagyonkataszter, − csatornázás, − vízrendezés, − csapadékvíz elvezetés stb. A fentebb felsorolt feladatokhoz illeszkedő térbeli adatokat a legtöbb esetben különböző méretarányú, áttekintő alaptérképeken és szakági áttekintő papír-alapú térképeken tárolják. A papírtérképek használata még azokon a helyeken is jellemző, ahol a szöveges adatokat már elektronikusan kezelik. Ebben az esetben problémát jelent a változások átvezetése, ebből következik, hogy a térképek naprakészségének biztosítása csak nehézkesen oldható meg. A térinformatikai alkalmazások beemelése az ilyen jellegű feladatokba pontosan ezeket a problémákat hivatottak feloldani. 4. Út a „kockás” füzettől az értéknövelt információszolgáltatásig, avagy a Temető regiszter 2.6 bevezetésének folyamata Nagyvenyim községben Egy térinformatikai rendszer kiépítésekor - mint bármely rendszer bevezetési tevékenység esetén - elengedhetetlen a megfelelő projektszemlélet megléte. Szükség van a teljes folyamat részfeladatokká bontására, valamint az egyes elvégzendő feladatok ütemezésére, hiszen mindeközben a hivatali tevékenységek nem állnak meg, a rendelkezésre álló erőforrások felhasználásra elő kell készíteni a megfelelő ütemtervet, hogy a hivatali működés zavartalanságát biztosítsuk. Célszerű előre meghatározni a határidőket, az átadás/átvétel módját, továbbá a minőségbiztosítási szempontokat is. A térinformatikai rendszer kiépítése jól elkülöníthető részekre bontható: digitális térképek előállítása és integrációja, hardver/szoftver-eszközök beszerzése, adat migráció, a rendszer

- 157 -


bevezetése, betanítás, rendszerfelügyelet. Természetesen előfordulhat, hogy az egyes részelemek már az induláskor rendelkezésre állnak. Az egymásra épülő feladatoknál lényeges a sorrendiség betartása és kiemelt hangsúlyt kell fektetni a felmerülő költségek megfelelő felmérése és ütemezése is. A kiépítésre kerülő rendszert célszerű a felhasználó oldaláról megközelíteni, hiszen sikertelen lesz a rendszer bevezetése – bármennyire is jó elméletileg -, ha a gyakorlatban nehezen használható, vagy túl bonyolult. A folyamat részének kell tekinteni a már elkészült rendszer bevezetését, a leendő felhasználók oktatását. Ugyanakkor a rendszer bevezetésével még nem ér véget a folyamat, fontos biztosítani a rendszerfelügyeletet, hogy a használat során észlelt kisebb hibák kijavítására a lehető legrövidebb időn belül sor kerülhessen. 1. Digitális térképi háttér: kritérium, hogy a digitális térképek a megfelelő szabványok szerint készüljenek el, különös tekintettel a minőségügyi szempontokra. A jelenleg elfogadott DAT szabvány biztosítja többek között a megfelelő pontossági tényezőket, az objektum- és rétegstrukturáltságot, valamint a térinformatikai szemléletet, így az egyedi azonosítók alapján a térképhez kapcsolhatjuk majd a relációs adatbázisban tárolt adatainkat. A szabványnak megfelelő térképek többféle módszerrel is előállíthatóak: − papír alapú térképszelvények beszkennelése, − a raszteres szelvények vetületi rendszerbe (jellemzően EOV) történő illesztése (georeferenciák megadása), − térképező szoftverrel a megfelelő alaptérképi- és szakági tartalom vektorizálása (képernyőn történő digitalizálással) a már kialakított szabvány szerinti térinformatikai adatstruktúrának megfelelően. A képernyőn történő digitalizálás egyik jelentős előnye, hogy pontosabb munkát tudunk végezni, hiszen pixel-pontos nagyítás mellett dolgozhatunk. Mivel a beszkennelt papír alapú térképek a gyakorlatban nem mindig a valós állapotot tükrözik, érdemes a digitális térképeket légifotók alapján aktualizálni. 2. Szoftver és hardvereszközök beszerzése: a térinformatikai szoftverek választéka igen széles, mint ahogyan a felhasználók köre is különböző. Míg az adatlekérdezésekre, elemzésekre illetve az ezek alapján történő döntés-előkészítő jelentések készítésére alkalmas szoftver egy szélesebb felhasználói kört érint az önkormányzatoknál, addig a térképfeldolgozó szoftverek általában a digitális térképi adattartalom létrehozásakor, illetve a változásátvezetéskor kapnak nagyobb szerepet egy kisebb létszámú, de elmélyültebb szaktudást igénylő felhasználói körben. 3. A térinformatikai adatbázis kialakítása, adat migráció: a térinformatikai rendszer adatbázis hátterének kialakítása összetett feladat. Amíg a digitális térképi adatbázisok elkészítésekor egy jól szabályozott módszertan és szabványok mentén dolgozhatunk, addig a relációs adatbázis építésekor sok szempontnak kell egyidejűleg érvényesülnie, melyekhez nem áll rendelkezésre egy, az általánosságban elfogadott szabványrendszer. Az alfanumerikus adatok integrációjánál gyakran lehet találkozni a már működő helyi sajátosságok szerint kialakított adattárolási gyakorlattal és rendszerrel. Ezek legtöbb esetben Access vagy Excel alapú rendszerek. Az adat migráció előtt érdemes minta adatbázisokat létrehozni és azokon elvégezni az adat migrációs teszteket, majd ennek alapján kialakítani az adat migráció ütemezését.

- 158 -


4. Rendszerfejlesztés: a rendszerfejlesztés alatt jellemzően a térinformatikai alaptechnológiára épülő, annak funkcionalitását kibővítő és egyedi igényeknek megfelelő programozói munka értendő. Célszerű felmérni az önkormányzatok egyes egységeinek esetleges hasonló igényeit, hiszen ezek az igények sokszor pusztán csak az adattartalom szempontjából különbözőek, míg az általános térinformatikai funkciók hasonlóságot mutatnak. A rendszer bevezetése, oktatás: a rendszer bevezetése során az adminisztratív jellegű tesztelési és átadás/átvételi folyamatok mellett nagy hangsúlyt kell helyezni a rendszer használatának betanítására. 5. A rendszerfelügyelet, üzemeltetés: a kiépített rendszer folyamatos és sikeres működésének egyik feltétele a rendszer üzemben tartása. A rendszer üzemeltetéséhez szükséges szaktudás az önkormányzatoknál nem mindig áll rendelkezésre, így fontos hogy a rendszer üzemben tartására, a garanciális hibák javítására egy rendelkezésre állási megállapodás keretében szerződjön az önkormányzat a fejlesztőkkel, amennyiben nem rendelkezik saját szakemberrel, aki ezeket a feladatokat maradéktalanul ellátná. Mivel egy önkormányzat szerepéből adódóan számos szervezettel áll kapcsolatban, nagy jelentőséggel bír, hogy ezen szervezetek (tér)informatikai rendszerei között is fennálljon a megfelelő kapcsolat. Erre egy példa az e-közmű 52 (Egységes Közmű Nyilvántartás), amelynek elengedhetetlen feltétele az együttműködési szándék mellett, egy egységes szemléletű térinformatikai rendszer kialakítása. Nagyvenyim községben a temetői nyilvántartás a hagyományos papír alapú nyilvántartás vezetésével működik még jelenleg is. A legnagyobb problémát a visszakeresés és az aktualizálás jelenti: volt rá példa, hogy a nyilvántartás vezetésével megbízott személy figyelmetlensége folytán nem a valóságnak megfelelő, naprakész adatokból dolgozott, így egy sírhelynek több „gazdája” lett. A továbbiakban ennek elkerülése és az adatkezelés hatékonyabbá, gyorsabbá tétele miatt döntött az önkormányzat a temetői regiszter szoftvermegoldás bevezetése mellett. Jelen pillanatban a bevezetés az adatok újbóli fölvétele és az adategyeztetés szintjén zajlik, azaz a térkép összevetése a valós helyzettel, illetve a hozzátartozók felkutatása adatmegfeleltetés végett. Az egyeztetett és a valóságnak megfelelő adatok rögzítésre kerülnek a rendszerben, ez lesz a későbbiekben a kiinduló adatállomány. Fontos, hogy az alapadatok naprakészek és a valóságnak megfelelőek legyenek, hiszen az egész későbbi munkafolyamat majd erre az adatbázisra fog épülni. A Temető Regiszter 2.6 program Olyan szoftver, amely támogatja a temetői nyilvántartást, segítséget nyújt a temető üzemeltetők adminisztrációs munkájának számítógépes feldolgozásához, az alábbi jogszabályi környezet figyelembe vételével: − 1999. évi XLIII. tv. a temetőkről és a temetkezésről, − 145/1999 Korm. rendelet, − 1992. évi LXII. a személyes adatok védelméről, − 1998. évi VI. tv. az egyének védelméről a személyes adatok gépi feldolgozása során. A program által nyújtott előnyök: 52

2012. január 1-jén lépnek hatályba az egységes közmű és nyomvonal jellegű építmény nyilvántartási rendszerre, azaz az e-közműre vonatkozó szabályok.

- 159 -


− az alábbi operációs rendszerek alatt működik: Windows 95, 98, ME, NT, 2000, XP, − könnyű és egyszerű kezelhetőség, felhasználóbarát felület, − az adat leválogatások támogatása, szűrések és keresések könnyen, gyorsan elvégezhetők, − adatok utólagos módosítása egyszerű, − könnyen kezelhető grafikus térkép felületet nyújt a felhasználó számára. Műveletek Adatok feltöltése: két különböző típusú temetési helyet képes kezelni: egy általános, mely 1től történő számozás a megadott végértékig, a másik a temetési helyek sorszámozása strukturáltan, azaz parcella, sor, hely felosztásban. Az adatok felvitele jelentheti a szöveges adatok bevitelét, míg a térkép modulban a térkép szerkesztése, vagyis a térképi adatok bevitele történik. Az adatok felvitele háromszintű bontásban történik. 1. Az első szinten a temetési hely megváltása, valamint a temetési helyhez a rendelkező személy hozzárendelése történik. A megváltáskor a rendelkező előre meghatározott időre bérbe veszi a temetési helyet az üzemeltetőtől. Egy temetési helynek csak egy rendelkezője lehet. 2. A második szinten történik az elhunytak regisztrálása: a program által generált iktatószámmal felvitelre kerülnek az elhunyt adatai, az első szinten megadott temetési helyhez rendelten. Egy temetési helyhez viszont több elhunyt is tartozhat. 3. A harmadik szinten az eltemettető és az esetleges hozzátartozók felvitele történik, eltemettető csak egy, a hozzátartozó több személy is lehet tetszőleges számban.

1. szint

2. szint

Temetési hely

Elhunyt_1

Rendelkező

Elhunyt_2

Elhunyt_3

3. szint Eltemettető

Hozz.tart._1

Hozz.tart._2

1. sz. ábra: Elhunytak és élő személyek nyilvántartása Forrás: saját szerkesztés a Temető regiszter 2.6. rendszerdokumentáció alapján

A szöveges adatok felvitele manuálisan történik, míg a térképi adatok bevitele történhet konvertálással külső állományból, vagy szerkesztéssel. A szöveges adatok bevitelénél a jogszabályban meghatározott kötelezően kitöltendő adatok piros csillaggal vannak megjelölve, melyek ki nem töltése esetén figyelmeztető üzenet érkezik. Lehetőség van két űrlap felület közül választani: „Normál temetési helyek”, „Urnafalak, urnahelyek”.

- 160 -


A törzsadatok között a koporsós vagy hamvasztásos temetést külön-külön lehet nyilván tartani. Ugyanakkor mindkét esetben meg lehet adni a vonatkozó törvényben meghatározott lejárati időt – a porladási idő biztosítása kötelező. A program ez alapján automatikusan figyelmeztet az új elhunyt regisztrálásánál, ha nem telt még le a porladási idő. Megadható a megváltás időtartalma (évben) valamint a bérleti díj (Ft/év). Az ismételt megváltás esedékességekor szintén kiküldhető egy figyelmeztető üzenet a hozzátartozó által megadott elektronikus elérhetőségre. Sok helyen ugyanis a temetőkben a sírra tűzik ki a megváltási idő lejártát közlő üzenetet, de ha a hozzátartozó messze lakik, vagy egyéb okból ritkán látogatja a sírt, előfordul, hogy egy évig vagy azon túl sem szerez tudomást a megváltási idő lejártáról. A törzsadatok között továbbá lehet még az elhunyt vallását, temetés módját, temetési szertartás módját, a hozzátartozók minősége mezőket is kitölteni. A temetési helyek kiosztása történhet egyesével és csoportosan. A temetési hely megváltása az „új rendelkező”-vel válik aktívvá. Az adatbevitelt könnyíti, hogy a lakcím adatok felvitelénél a program az irányítószám alapján az azokhoz előre hozzárendelt helységneveket ajánlja fel, kivéve Budapest, Szeged, Miskolc, Debrecen, Pécs, Győr városokat, miután ezeknél több irányítószám van. A gyors visszakeresés megvalósításának érdekében a parcellákat külön-külön szűkítve is lehet kezelni, amikor már sok és így áttekinthetetlen, illetve lehet valamennyi adatot egyszerre is kezelni a megfelelő opció kiválasztásával: „Egy adott parcellára” „Összes parcella”. A térképi adatbevitel során lehetőség van pont, egyenes, görbe, zártalakzat, egyedi felirat, jelkulcs elhelyezésére. Minden objektum egyben zárt alakzat, de fordítva ez nem igaz. Lehetnek olyan zárt alakzatok is, melyek nem temetési helyek - ezek annak a rétegnek a színét veszik fel, amelyen éppen rajzolunk. Az alkalmazott színek: − zöld – mikor rendelkező nélküli (szabadon megváltható) objektumként szerepel a térképen, − piros – az objektumhoz tartozik egy rendelkező is, − kék – rendelkező és elhunyt is tartozik egy objektumhoz. Az alkalmazott színek tehát vizuálisan segítik a felhasználót. Ennek akkor lesz igazán jelentősége, amikor kívülről, a lakosok online módon megtekinthetik a térképi adatokat és választhatnak majd a szabad helyekből. A szoftver maga alkalmas jelentések, temetői főkönyv és sírboltkönyv vezetésére, ugyanakkor nyomtatványok generálására is. Ilyenek: − temetési hely megváltása igazolás, − nyilatkozat – a temető belső házirendje, − lejárt temetési helyek listázása, − pénzügyi kimutatás, − adatlap (elhunythoz tartozó adatok), − nyilvántartó könyv, − sírbolt könyv, − statisztikai listák, − térkép. 5. Összegzés

- 161 -


Az önkormányzati folyamatok informatikai támogatottsága nagyban megkönnyíti mind az állampolgárok, mind pedig a hivatali alkalmazottak munkáját. Az emberek, ha tehetik, szívesebben keresik meg az internet segítségével az őket érdeklő információkat, illetve így már eleve tájékozottabban tudnak megjelenni hivatali ügyeket intézni. Fejér megyében a települési önkormányzatok zöme (86%)53 üzemeltet saját weblapot, melyeken közzé tudják tenni a településre vonatkozó főbb adatokat, emellett jelentős részük (62%) tartalmaz letölthető nyomtatványokat, űrlapokat. Az interneten keresztüli ügyintézésre azonban csak elenyésző számú településnél van lehetőség. Az online ügyintézést és adatszolgáltatást akadályozó tényezők egyrészről a település vezetői ilyen irányú szándékának hiánya, másrészt viszont - ha a szándék meg is van -, a kötelező, valamint a szabadon választott feladataik finanszírozása ró jelentős terhet a költségvetésre. Nagyvenyim község önkormányzatának informatikai ellátottsága jónak mondható. Minden irodában működik számítógép, az alkalmazottak valamennyien felhasználói szintű számítástechnikai tudással rendelkeznek. Munkájukat zömében számítógép segítségével végzik. Az önkormányzat eddigi informatikai fejlesztéseit önerőből gazdálkodta ki. A részben megújult vezetés nyitott az informatikai megoldások bevezetésére, ezt jelzi a térinformatikai irány/igény felmerülése. A település honlapját vizsgálva elmondható, hogy rajta megtalálhatók a legfontosabb közérdekű információk, a rendeletek, a testületi jegyzőkönyvek, a testületi ülés anyagai és meghívói, valamint fórumon keresztül lehetőség nyílik többek között elérni a polgármestert vagy a települési képviselőket. Az új információs rendszer bevezetése jelen pillanatban még az elején jár, terveik szerint egy olyan térinformatikai szolgáltatást nyújtanak majd a temetői nyilvántartással kapcsolatosan, melynek segítségével egy külső felhasználó a temető digitális térképe alapján megtekintheti a még szabad sírhelyeket és így az előre kiválasztott sírhelyet meg tudja majd váltani. A program segítségével hatékonyabb és gyorsabb lesz a változások nyomon követése, a visszakeresés, valamint a lejárt megváltási idejű sírhelyek leválogatása. Irodalomjegyzék 1. Baranyi Péter [2003]: Önkormányzati tanácsok konferencia anyag, Országos Térinformatikai Konferencia, Szolnok 2. Bódi Gábor [2006]: Az e-közigazgatás alapjai a helyi és területi közigazgatásban, www.kszk.gov.hu/data/.../18_resztan_kopias_koncepcio_060930.doc 3. Majzikné Bausz Ágota - Szláviné Kecskés Zsuzsanna - Zöld Krisztina [2003]: Információs társadalom. Az emelt szintű, értéknövelt információszolgáltatás megvalósíthatósága az önkormányzatoknál, előadás VIII. Országos (Centenáriumi) Neumann Kongresszus, Budapest 4. Temető regiszter 2.6 rendszerdokumentáció [2010] (Creativ-Technic Műszaki, Számviteli és Számítástechnikai Bt. és GeoDesign Plus Informatikai Kft.)

53

Saját felmérés 2010. december (Szemere)

- 162 -


DR. PARRAGH BIANKA (Óbudai Egyetem): Crisis and Market Competition: CRM as a Code for Survival? Introduction In today’s global and local market environment the urgency of income increases puts tremendous pressure on companies, regardless of their size. They are compelled to attain higher and higher performance, and they are forced to sell more and more efficiently, while at the same time they must maintain their clients’ commitment and loyalty. Customers are increasingly better informed, as they in turn force companies to provide more for less. Under such circumstances even the most successful companies realize the fact that their strategic policies and their sales methods cannot be applied in the future in the same form. Maintaining and increasing a firm’s competitiveness has a significant role in the success of long-term strategic planning. In the era of the economic-financial crisis, Customer Relationship Management54 has gained more value. Companies must strive for more effective operations and cost reduction, whereas at the same time there are strong and basic expectations regarding strengthening relationship with clients, increasing clients’ loyalty, the use of more efficient marketing campaigns and expectations toward income increase and growing work capacity. They must change the methods they have used in the past so that they can assure and preserve their profitability in the long term, can shorten their sales cycles, and build up a reliable longterm clientele to contribute to increasing the company’s competitiveness.

1. About the crisis … The burden of cost reductions hit the company hardest in the area of human resources management and marketing. Since company leaders even today mostly try to reduce and rationalize costs on the basis of financial numbers, they cut back expenditure first of all on these strategic fields as an obvious solution. In the long run these measures cannot yield a sound solution. There are more thoughtful and resourceful, more efficient and nuanced, steps to be taken; more effective and powerful directions for progress should be conceived. Macroeconomic processes Macro-economic conditions and environment strongly influence the result of a companies’ activity. Competition between companies impacts multiple aspects and on several different markets, so company competitiveness means an ability to stay solid in the market in various aspects and from various points of view as well, and also means an ability to assure and sustain competitiveness. Profitability and solvency, and good financial figures are critical to maintaining market position. Programmes assisting company activity and development, supports, an entrepreneurship-friendly policy that approves and encourages research and development activity are all vitally important components for an efficient and competitive company activity.

54

CRM – Customer Relationship Management

- 163 -


In 2009 as a result of the international crisis, the Hungarian economy has shrunk by 6,3 %, i.e. by a greater extent than the other three Visegrad Group countries, and than the average of the 27 member states of the EU. This larger drop can be attributed partly to the consequence of the stagnation that existed already before the crisis, and also partly to a strict financial policy prevailing during the crisis. Summarizing the consequences of the economic crisis – some figures: • Since the fall of 2008, economic decline has been continuous • In 2009 GDP has been reduced by 6,2 %, consumption by 6,7 % and investments by 6,5 %. • The volume of industrial production has decreased by 17,7 %, that is above the EU average of 14 %, but similar to Germany’s. • Construction has continued to decrease in the last year, as in the three preceding years • The GDP of branches in commodity production has decreased by 14,4 %, and that in the services only by 2,3 %. • In the retail branch, the recession has deepened in the second half of 2009.

2. The basis: the significance of marketing strategy in companies’ activity Marketing strategy’s fundamental task and target for efficient economic activity of smalland medium-sized companies are the implementation of complex strategies shaping competitive and valuable market positions. It focuses on the following questions: • • • •

analysing the business environment Understanding customers’ demands and requirements Assuring that products and services correspond to the demands of market segments Realizing plans

Greenley gives the following summary of the characteristics of strategic plans realized on different levels55: 1. Table: Comparison of strategy levels Coefficient Time period Orientation Target evaluation Target and coordination

Holding- or business unit strategy Long provides a frame for activity evaluates from the point of view of the entire organization’s strategy will be visible after a longer period

Marketing strategy Short marks an organizational status evaluates from the components’ point of view will be at once visible

Source: Greenley, 1986.

55

Greenley (1986): The Interface of strategic and Marketing Plans, Journal of General Management, No. 1, 5462. pp.

- 164 -


Marketing strategy’s three key elements are customers, competitors, and internal organizational conditions. With segmentation first we divide the market into groups and segments which show similar characteristics and behaviour. Thus exploring the demands of each individual segment, we can predict also the changes of requirements, demands, and reactions that can be expected within the different segments. Choosing a target-market is the expected reactions of the different market segments. Choosing and targeting a market means evaluation and classification of the market segments. Looking for opportunities, the seller strives for longterm relationship with its customers. Positioning means to create a position differentiated from that of competitors. The in the competition created position must meet customers’ requirements. If the enterprise discovers the right position and the customer accepts it, the road to success will be open. For companies, the instability of external organizational conditions, the continuous change of the part of customers and the competition, the dynamism, i.e. the fact that none of these is constant, can be a problem. This means that the coordination of the enterprise and their environment needs continous re-adjustment with the help of suitable marketing strategies. In the process of creating and realizing a marketing strategy the following three steps have special significance: • strategic analysis • formulating a strategy • Implementation and assessment. The aim of strategic analysis is exploring the enterprise’s situation at a given time. Examining both the external and internal environments and the customers is inevitable. Portfolio surveys, STEEP and SWOT analyses, and surveys of the industry are adaptable to learn the important current factors. Trend surveys have a significant role also. With the analyses and their results, shaping a future and a strategy can start. Goals must be set and strategies formed which lead to competition advantages and to strong market position. Those factors that assure a positive difference compared to the products of the competitors should be explored. In product and brand development, innovation plays an important role, as it is a key element of this phase. Strategy combines marketing-mix measures and tools, involves possible ways of customerrelationship improvement and also the necessity of creating business alliances and partnerships. If, as sometimes happens, it becomes obvious that a company cannot survive on its own, it is compelled to create alliances or joint ventures. Finally, implementation and re-evaluation follow. Implementation is conducting the individual steps that correspond to the elements of a marketing-mix. As the final element in the process, re-evaluation establishes whether the steps taken were effective, and also constitutes the preliminary phase for the next decisions.

- 165 -


3. Customer-relationship management’s role in the activity of the companies The system of CRM as a marketing method plays a vitally important part in the economic activity of companies from several different aspects. Company leaders realize that customers are also corporate resources, not just a targeted public. That is, it is a package of information, that is at the company’s disposal, broken down to its customers and that can be made use of. Following a well-conducted information-gathering project and appropriate data assessment, the information gained and categorized will provide market advantage during the company’s activity. Realizing the advantages of a pro-active use of the information carries tremendous importance compared to merely re-active use. The high-level technology- and information systems that characterize company operations nowadays can help with their wider use to capture the maximum value of the data obtained. Company leaders have to accept that value given to the customers and value provided by the customers should be balanced while elaborating customer-tailored marketing methods, because only in this way can long-term competitiveness be assured. Main tendencies and company-management practice • Challenges of the dynamic environment are changes which cannot be foreseen and which require prompt reaction. • The competitiveness of a company is strongly influenced by the company’s sound assessment of the future. • A company’s application of CRM is an important asset that assures a solid competitive advantage. • Customer-relationship management has become one of the most significant corporate strategies, so it is a major necessary element in the competitiveness of the company, especially during economic crisis. BUT: • In Hungary not many companies have yet realized the significance of this functional strategy. • There is no single standardized meaning and interpretation of the expression “CRM”. • Numerous companies lack any designated representatives and professionals in this field. • Most Hungarian companies do not have a well-thought-out, clear, and adaptable customer-relationship strategy that is built on the advantages of CRM. From the above-mentioned facts, it becomes clear that many companies face the problem of not understanding precisely what customer relationship management is, either in their decisions about the use of CRM or in their implementation of CRM. In some companies, CRM is viewed wrongly as direct marketing or a loyalty program, or as a database, while some others visualize an information desk or a call centre, and some believe it means electronic trade and commerce as a solution, or perhaps as a personalized internet-search programme or as a database set up for sales management. We can conclude that very often companies have only scarce information and limited knowledge concerning CRM, or they implement CRM only partially.

- 166 -


Reasons for such confusion regarding CRM may be: • There is no widely accepted and clear definition regarding the role of CRM within a company and how should it work. • Many put the emphasis on the informatics side and not on the advantages of augmenting customer relationships. • Informatics firms provide a wide range of applications, tools, and services that they often sell as CRM solutions. CRM is not a simple informatics-based solution for creating an ideal customer base or for its further development. CRM is in reality a strategic vision: it is the company’s information about its clients in an environment with several channels, and also it is the thorough synthesis of high-level activity, performance, and service. CRM emphasizes that customer relationship management is a complex and continuing process, and it is a response to the fast-changing market environment and also a reflection of the market. I believe the ideal approach is to place CRM into a strategic context within the company, while striving to create shareholder value by the use of customer relationship management. If a company does not approach CRM in such a strategic perspective, both faith in CRM and any efforts expended on it will most likely fail. 69 % of CRM projects have only a minor influence on sales potential. According to surveys and experience56, a large percentage of CRM initiatives end as failures within 18 months of starting, and 60 % of CRM projects eventually end as failures.

4. Why is the CRM system necessary? Most of the companies nowadays do have an invoicing programme, or even an ERP (Enterprise Resource Planning) system. Since these are product-centred systems, a lot of useful information can be gained from them regarding the company’s products, incomes and costs, and about the company’s logistical processes. No information is provided from the invoicing system regarding pre-sale history, or regarding who are the decision-makers and who are the persons at the Customers, who influence decision-taking. No information is collected regarding how to convince, how to persuade customers to chose the company’s products or services (satisfaction, claims). Without such information only revenues and expenditures are known. Company managers are not informed about questions that have a major influence on the success of the company and the efficiency of its activities. For companies with a profile and activities that require dealing with customers and asking for the personal relationship demanded by the clients, where taking care of the customers should be on a continuous and standard basis, including through regular meetings with the clients, it is obviously useful to take the advantage of what a CRM system can offer. In most cases companies that belong to this group have several employees at the same time to maintain contacts with the customers. Whether a company uses a CRM system or not, company managers consider it vitally important to overcome difficulties that emerge when employees’ holidays, absence, or their giving notice and leaving the company hinders the information-flow. To create sound and realistic strategic planning in the medium- or long run, 56

CRM Institute, Insight Technology Group, Giga and Gartner, 2007.

- 167 -


the use of CRM systems can play a major role by predicting how much income can be expected. If we consider a company with sales activity, and thus have to consider the importance of receiving continuous tracking information and clarity about its activity, the application of CRM systems can provide assessments of the activities and performance of employees who are in sales. It is tremendously important to emphasize in the company’s strategy that maintaining the clientele and clients’ satisfaction and customer loyalty should become company goals. The prevention of losing customers has a major role, especially in the era of financial-economic crisis. As the consequence of the crisis and as all companies try to achieve cost rationalization, it very often happens that company owners and managers cut back too radically on marketing expenditure, and they do so without any specific strategic concept. Whereas the goal should be to reach a smaller, but more targeted clientele with the marketing campaign, possibly despite with the burden of a transitional increase in marketing expenditure.

Using marketing as a contribution to competitiveness In the last years an avalanche of products and services, a supply never- before seen overwhelmed the Hungarian consumer public and a suppliers’ market was characteristic of our economy. We can conclude that the supply is greater than the solvent demand and there is increasingly sharp competition among products and services of similar demand. To improve competitiveness there have been more and more efforts to satisfy special demands and requirements, and in the last couple of years there has been a palpable demand to better familiarize firms with the market segments, and to build up a more effective marketing communication. Marketing based on traditional media can less and less fulfil this task, as customers are also less and less capable of distinguishing products that satisfy similar requirements. On the other hand this type of marketing cannot communicate in a selective way with each and every layer and segment of the consumers, and, also, expenditure on media is increasing because of the growing publicity demands.

5. Challenges of CRM – Change management „Change is constant” In the last few years a central issue discussed in technical books on management has been coping with and overcoming change. However nowadays it has become clear that it is not worth going counter to the stream of change – just as it is not worth resisting the globalization process either. We have to stress that change has become routine in the everyday life of the economy’s participants, just as in everybody’s everyday life, in our private life, and in our families. No company can survive tomorrow without change. We are aware of the fact that these changes can be risky and might be painful, whereas company’s managers are expected by the market environment to react by undertaking radical change and adaptation. For the implementation of large-scale and complex CRM initiatives, companies must go through a process of determining structural, organizational and cultural changes. The key element of all larger CRM programmes is an effective change-management programme within the organization.

- 168 -


The biggest challenge for company managers is to be able to control the change. Within the organizations, some natural resistance may arise from the employees’ side against any unknown event, newly-introduced methods, or implementations, and this may also be the case with the introduction of CRM systems. If the predictability of the market environment decreases, or, as has happened in recent years, there is a financial-economic crisis, plans for changes should be implemented with particular care. For company managers it is important to find a substitute for the word „problem”, as this term in everyday practice is used to describe an unpleasant, undesirable condition. We can chose among the expressions „possibility, situation, challenge, choice of alternatives, crossroads, dilemma” instead. We should not forget that only with well-trained, strong, and devoted managers can all tasks that are needed for organizational change be tackled. Management of change = Management of people When planning change-management projects in the area of CRM, the 7S model described by McKinsey57 could be a useful resource for company managers. Compared to traditional approaches toward change, this model points out the fact that companies should consider four elements in order that their CRM change-management projects can be successful. The model assists companies in implementing CRM activityrelated changes more successfully as it pays much attention to the model’s further components and coordinates them. All seven elements noted by McKinsey should be coordinated in a way that they can support each other. Concerning professionalism, skills and knowledge, information, the critical points needed for a successful CRM are: • management development • a process management comprised of several functions • managerial skills The creation of a CRM strategy must be supported by capable professionals of the right profile, that is, by employees selected well, with common values, systems, managerial style and positioned in appropriate departments of the organization. Taking the 7S model as a starting point, a company can also be viewed as a package of skills, abilities, knowledge, and experience groups, and with such an approach limitations of the company become detectable and analysable. It is important for the managers to see which skills are missing. For the successful implementation of change, it is absolutely necessary for the company’s management to learn and understand the requirements of change management. Most important questions of CRM change management58: • the implementation of CRM needs a “champion” from within the top circle of management • the mission of CRM and its associated values must be defined in due course 57

The McKinsey „Seves S” framework consists of seven elements: strategy, structure, systems, staff, style, skills, shared values. – Waterman-R. H.-Peters, T. J.-Philips, J. R. (1980) Structure is not organization. Business Horizons , 14-16. june (Responses are listed by ferquency of highest attack rate) 58 Adrian Payne (2007)

- 169 -


• An organizational culture needs to be created that can support the cooperation of several company functions. “More than 50 % of the employees’ and more than 75 % of management’s support is necessary in order for change to be realized successfully.”59 Reaction depends on people’s personalities, according the Philip Kotter. The fact that for some people change does not appear as a problem does not make his situation easier. People who regard change as difficult will strive for even greater security. In many cases those people who enjoy and support change have never experienced it on a radical scale. Psychological aspects should not be neglected, as humans do have an instinctual negative attitude toward change. There are two factors that determine how change can influence60: • the extent to which the changed organization differs from the pre-change one • How much energy was invested in the old methods Anderson draws a parallel between resistance to change and ability of the human organism to avert illness. Just as the human being produces automatic resistance against illnesses, employees react similarly if they feel that the direction of change or the changes themselves are wrong. Reasons that necessitate change: If in a company’s activity the time comes for change or new alternatives and the company’s management has realized its necessity, in most cases the following external and internal reasons require the process of change61: External reasons: • • • • • • •

market demands/requirements and market pressure the demand for efficiency and profitability growing and strengthening competition changes in the role taken by the government demand for increased quality technological innovations economic crisis

Internal reasons: • • • • •

managerial determination and will managers’ wish to satisfy ambitions, demand for professional development efforts for greater efficiency increased competition efforts to assure and maintain market position

59

Philip Kotter (1999) Anderson (2002) 61 Magdolna Csath: „Az innovációt befolyásoló és kísérő tényezők vizsgálata a hazai KKV-kban” kutatás, Kodolányi János Főiskola, Gazdálkodás és Menedzsment Tanszék, Székesfehérvár, 2011 60

- 170 -


• Shortage of credit or cash Looking at the external factors, we can conclude that a company initiates change mostly with the aim of satisfying customer demand. Regarding internal factors, similar principles and ways of thinking can be observed where managerial decision and ambitions play significant roles. The survey results were surprising in that participating companies ranked the economic crisis as last among factors that were the motive of introducing change. The need for changes was already discerned and had became vitally important in the precrisis era. Companies which think ahead to long term and want to achieve and sustain longterm competitiveness, must build into their corporate strategies and managerial practice the elements of paying special attention to customer relationship and maintaining and strengthening customer relationship support; these elements must be crucial parts also in the company’s mission. A new paradigm has become necessary in companies’ approaches in responding to changed market conditions, which must assure the company competitiveness and the conditions for competitiveness even in the fast-changing market environment.

6. Requirements and advantages of an efficient and competitive CRM system • has customer- and marketing-orientated focus • consolidates data about the market environment and information about competitors and actors in the targeted market • by recording and tracking a history of pre-sales activity (precedents of relationships), with the support of sale projects (Field Sales Management Process - FSMP) and marketing campaigns, and with the possibility of dividing the market into different segments, CRM can largely contribute to the effectiveness and success of sales • assists post-sales follow-up with customers (customer satisfaction assessment, treatment of claims) Advantages of an efficient CRM system: We can summarize the advantages of introducing and implementing CRM systems by the following: • higher customer satisfaction (customers feel their importance, long-term customer relationships built on confidence) • increase in quality of customer service • growing success (employees’ satisfaction, performance increases, shortening of sale cycles, higher profits, company growth) • reducing costs (more feedback gained from marketing campaigns, smaller expenditures, more efficient customer-care and customer acquisition, revenue increases, more reliable, faster, and efficient customer service, shortened duration for solving customers’ problems, which reduces costs). Problem: companies chose the wrong CRM package Sellers of CRM target first of all small- and medium-sized enterprises with their offers, as these companies represent the most dynamically-developing consumer segment. However, more and more companies end up choosing the wrong CRM package. The fact that many

- 171 -


CRM vendors will not survive in the market for more than a few years demands caution, so checking sale references is a must. A product that has only been scaled down from a more comprehensive CRM system is usually not suitable for small- and medium-sized companies. Companies can be victimized by vendors’ „tricks”, since they may suggest a more complicated solution than really required, or one which does not provide the characteristics needed. Defence against false representations in the vendor’s sales efforts is thus vitally important (an assessment of the company’s real demands and requirements must be supported by the CRM package purchased).

7. The influence of the financial-economic crisis on the market of CRMsolutions Predictive analysis solutions have gained more significance in the era of crisis, because market processes and events are less predictable and more hectic. Numerous facts influence the company managers’ strategically-important decisions that impact medium- and long-term goals. Even though 37 % of those customers who plan to leave can be dissuaded with customtailored offers, this proportion shrinks to 15 % at the moment of giving notice, and in 83 % of the cases the time between informing the supplier about the claim or about the dissatisfaction and between the cancellation is less than 2 months62. The shorter the time period between discovering and understanding the unsatisfied customers’ intention to go to another supplier and the solution to the problem, the more effective is the prevention of these customers from actually leaving. Maximum number of customers cannot be the only goal. If these efforts are not paired with maximizing the duration of the customer-relationship cycles and maximizing customervalue it will result in a distorted customer portfolio with a lesser value. Data collection techniques should help in the definition of customer value, and should support product- and customer-segmentation, and also risk assessment. Two key elements should not be neglected: • predictive, real-time models and methods are needed • methods that provide the fastest information must be applied to measure customer satisfaction In crisis situation actors in the market who use the greatest possible number of sources for collecting information will have the greatest chance for survival. Furthermore, they make use of databases which focus on an effective customer policy i.e. on determining which customers the firm must strive to keep, and which ones are not profitable enough to keep. Customers have re-gained their power because companies have to fight for each and every client, and clients cannot be replaced by others because there are no OTHER clients available! With the reduction of costs it is more and more difficult to keep customers. Focusing on existing clients must play a major role. In the era of recovery from the crisis... Successful CRM solutions can be created on the intersection of customer service supporting solutions, of the infrastructure of informatics, of electronic commerce and of analysis providing methods. Selecting the data that is needed for a successful introduction of CRM and choosing cost-effective systems are the most important determining factors. It is necessary to 62

SPSS Hungary and Data Research, 2010

- 172 -


prepare for tasks that can be expected in the period of consolidation. Models that provide software and are service-centred and require the lowest possible investment are the most popular, the most sought after. Three quarters of the new CRM solutions sold in 2009 were leased as services. Interest in CRM systems that provide analytical data assessment, and in collaborative CRM systems that support cooperation, has doubled, as compared to traditional, operational CRM systems that handle only daily activity.

Sources 1. CHIKÁN, A. – CZAKÓ, E. (2009) Versenyben a világgal, Vállalataink versenyképessége az évezred küszöbén, Akadémiai Kiadó Zrt., Budapest 2. CSATH, Magdolna (2004) Stratégiai tervezés és vezetés a 21. században, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 3. CSATH, M. (2011): Az innovációt befolyásoló és kísérő tényezők vizsgálata a hazai KKV-kban kutatás, Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár 4. DINYA, L. (2005) Szervezetek sikere és válsága, Akadémiai Kiadó, Budapest 5. Institute for Management Development (2009): World Competitiveness Yearbook, Lausanne 6. KOTTER, P. JOHN (2009): Tettvágy, HVG Kiadó Zrt. 7. LITTLE, Ed - MARANDI, Ebi (2005) Kapcsolati marketing, Akadémiai Kiadó 8. ERDEI, Magdolna (2002) Őfelsége, az ügyfél, Bagolyvár Kiadó 9. JÓZSA, László (2004) The Role and Place of Marketing Strategic Thinking and Methodology in Small Enterprises. In: Berács József et. al. (ed): Marketing Theory and Practice. A Hungarian Perspective. Budapest, Akadémiai Kiadó 10. KREATÍV ONLINE - Tudatosodik a magyar vásárló (2010. szeptember 20.) 11. http://www.kreativ.hu/cikk/tudatosodik_a_magyar_vasarlo 12. MESTER, Csaba (2006) Hogyan válik a CRM a vállalatok versenyképességének meghatározó elemévé? In: Vezetéstudomány 2006/különszám 13. OECD: Economic outlook 14. PAYNE, Adrian – CRM kézikönyv(2007) Ügyfélkapcsolat kezelés felsőfokon, HVG Kiadói Zrt. 15. PAYNE, Adrian – CRM Handbook (2007) 16. ZOLTAYNÉ PAPRIKA, Z. – WIMMER, Á. – SZÁNTÓ, R. (2007) Vezetői döntéshozatal és versenyképesség, In: Vezetéstudomány, 2002. március 17. http://europa.eu.int

- 173 -


KOMLÓSI EDIT (Pannon Egyetem): The importance of hotel managers’s emotional intelligence 1. Introduction Emotional intelligence abilities, traits or competences have become social capital in service industry. Tourism is still a growing and profitable sector thus employees’ emotional management will become an essential competitive asset. This paper aims to illustrate the relevance of hotel managers’ emotional intelligence in connection with performance and proposes research questions and a research model. keywords: emotional intelligence, competences, traits, abilities, work performance, hotel managers, emotional labor, TEIQue 2.

The concept of emotional intelligence

Daniel Goleman’s publicity [1996] about emotional intelligence (EQ or EI) hit a sensitive but thought provoking area that slowly but firmly has influenced even the most realistic economic societies. The human factor in business has always been present, however its extreme influence on sustainable competitive advantage was only realised when in the late 90’s researches showed significant evidence between the positive relation of emotional intelligence and performance [George, 2000; Lopes et al., 2006], customer satisfaction[Hochschild, 1983] and individual and organisational success[Blanchard et al., 2010]. However, the results of emotional intelligence researches reported before the 21st century were argued to have been based on anecdotal case descriptions rather than scientific measurements [Dulewicz and Higgs, 2000]. Fortunately researchers have found partners in competitive organisations whose managers realised that knowing and managing feelings is a tangible asset that must be paid attention to [Hill, 2010]. There is scope of terms defining emotional intelligence [Payne, 1986; Goleman, 1996; Cooper and Sawaf, 1997; Bar-On, 2006] but undoubtedly Salovey and Mayer were the first who gave a definition by stating that emotional intelligence is “the ability to monitor one’s own and others’ feelings and emotions, to discriminate among them and to use this information to guide one’s thinking and action” [Salovey and Mayer, 1990, p.189]. Today’s definition of emotional intelligence depends heavily on the situation and needs as it has been developed to a complex, complicated and specific term. Social intelligence, intellectual intelligence personal intelligence or interpersonal intelligence are just a few to mention. Table1. provides a summary of the major theories, researchers and component elements of emotional intelligence. The summary is not complete as since 2001 more EQ theories and measurement have been developed but some of their validations are still being tested such as STEM and STEU (Austin, 2010). According to Goleman [1996] IQ contributes only 20 per cent to determine success in life the rest depends much on internal factors such as personality traits, emotion and other external factors. It certainly does not mean that emotional intelligence is more important then IQ. Goleman states that people with excellent combination of IQ and EQ are likely to be more successful in their work than those who have far above the ground IQ but not so developed EQ: IQ and emotional intelligence are not opposing competences, but rather separate ones. We all mix intellect and emotional acuity; people with a high IQ, but low emotional intelligence (or a low IQ and high emotional intelligence) are, despite the stereotypes, relatively rare (Goleman, 1996 p.44).

- 174 -


However, it is not enough to know one’s feelings the art is to handle them. Furthermore to have success in the society and at work the ability to sense and identify others’ emotions as well as react to their feelings accordingly are cardinal qualities. 1. Table: Essential Emotional Intelligence Theories

Goleman (1995)

Mayer & Salovey (1997)

Bar-On (1997)

Cooper & Sawaf Higgs &Dulewicz (1997) (1999)

Petrides &Furnham (2001)

preparation, appraisal and expression of emotion

drivers: emotional motivation, intrapersonal literacy intuitiveness

emotional facilitation of thinking

sociability: emotional constrainers: management, conscientiousness, assertiveness, emotional emotional socialresilience awareness interpersonal fitness

selfmotivation

understanding and analyzing emotion; employing emotional knowledge

emotionality: empathy, emotional perception, emotional expression, relationships

empathy

reflective regulation of emotions to promote emotional and intellectual growth

selfawareness

selfregulation

handling relationships

adaptation

enablers: selfawareness, interpersonal emotional sensitivity, depth influence, trait

well-being: optimism, happiness, self-esteem

stress emotional management alchemy

self-control: emotional regulation, impulsiveness, stress management

general mood

auxiliary facets: adaptability, selfmotivation

Source: Adapting Pérez, Petrides, Furnham [2005 pp.138-139] and Dulewicz and Higgs [2000 pp.352-354] tables

2.1.

Emotional intelligence and competencies

Besides psychology and education emotional intelligence has gained interest in business life. Researchers have carried out studies to find connections between emotional intelligence, leadership behaviours, individual- and organizational performance [George, 2000; Lopes et al., 2006; Koman and Wolff, 2008]. Feelings can not be neglected and excellent leaders have

- 175 -


already recognised the benefits of the value of emotions, and the importance to develop and manage individuals’ behaviour and attitudes as Nick Zenuik, a former senior executive of Ford Motor Company said: “Emotional intelligence is a hidden competitive advantage. If you take care of the soft stuff the hard stuff takes care of itself “[Cooper, 1997 p.31]. The ‘soft stuff’ relates to individual and job competences including individual traits, values and behaviours. Delamare Le Deist and Winterton [2005] after examining the French, UK, American, German and Austrian approaches to competences developed a holistic competence model. Figure 1. represents the four dimension of competences. Social, functional and cognitive dimensions are quite universal while meta-competence interlocks the other facilitating the acquisition of the other particular competences. The concept of the holistic model is based on Cheetham and Chivers (1996, 1998) competence framework which consists of five dimensions: cognitive, functional, personal, ethical and meta-competences [Delamare Le Deist and Winterton, 2005 p.35]. Concerning emotional intelligence personal competences which deals with ‘know how to behave’ and ethical competences (appropriate values and ability to make judgements) seem the most significant.

Figure 1. Holistic competence model Source: Delamare Le Deist, Winterton [2005. p.40]

Boyatzis defines job competences as “…underlying characteristic of a person in that it may be a motive, trait, skill, aspect of one’s self-image or social role, or a body of knowledge which he or she uses” [1982, p.21]. Meanwhile Spencer and Spencer [1993] believe that competencies are underlying characteristics which actually determines how people think, behave or act in a situation. According to them there are five types of competency characteristics: motives, traits, self-concept, knowledge and skill. Competences should include an intent without which there is no action. This intent is the motive or trait which “predict skill behaviour actions which in turn predict job performance outcomes” [Spencer and Spencer 1993, p.12]. Sparrow and Hiltrop [1994] make distinction between behavioural, core and managerial competences, the first being a the personal attitude people bring with themselves to work, the second relates to strategic competences that influence competitive advantage and the third includes those attitudes, skills and knowledge which are indispensable for successful performance. In Hungary among others Forgács [2002] defines competence as being able to adapt successfully to continuously social and work changes without any psychic

- 176 -


impairment. Though this ability only leads to success if it is coupled with aptitude. Boyatzis [1982] compiled a theoretical and empirical clustering of competencies in the emotional intelligence model and latter based on Goleman theory and conceptions [1996] with Kenneth Rhee they [Boyatzis et al., 1999] developed the clusters as Table 2. presents. Table 2. Theoretical and Empirical Clustering of the Competencies in the EI Model Self Awareness Cluster: ∗ emotional selfawareness ∗ accurate self-awareness ∗ self-confidence Social Awareness Cluster: ∗ empathy ∗ organizational awareness ∗ service orientation

Self-Management Cluster: ∗ self-control ∗ conscientiousness ∗ adoptability ∗ achievement orientation ∗ initiative Social Skills: ∗ leadership ∗ communication ∗ influence ∗ change catalyst ∗ conflict management ∗ building bonds ∗ teamwork and collaboration ∗ developing others

Source: based on Boyatzis, Richard E; Goleman, Daniel; Rhee, Kenneth [1999. p.14]: Clustering Competence in Emotional Intelligence: Insights from The Emotional Competecies Inventory (ECI)

Nowadays regarding emotional intelligence researchers and literature fall into three groups: ability model, trait model and mixed model. Salovey and Grewal [2005] explain ability model that people with different abilities respond to and process emotional situations and to deal with social situation they consequence develop adaptive behaviours. The second group [Petrides, 2009] views emotional intelligence as being vitally different form traditional cognitive intelligence and regard emotional intelligence as trait. The mixed model can be best characterised by Goleman [1996] who believes emotional intelligence is a mix of mental ability, competences and skills and that EI is more important than IQ when success of life is considered therefore problems can be combated after completing trainings. 3.

Emotional intelligence and work performance

According to Lopes et al. [2006] emotional intelligence endorses work performance by facilitating employees to seek beneficial relationship at work in general and especially in teamwork, and also enables them to control emotion to manage stress well and perform even under pressure. Blanchard et al. [2010] state that everyone’s energy is important in highperforming organisations where three bottom lines provider of choice, employer of choice and investment of choice differentiate excellently performing organisations from the average ones. “High-performing organisations are enterprises that over time continue to produce outstanding results with the highest level of human satisfaction and commitment of success [Blanchard et al. 2010 p.9]”.

- 177 -


Based on the results of their research the HPO SCORES model was created to display the key factors witch altogether influence high performance. The acronym stands for six elements that are the followings: S = shared information and open communication C = compelling vision O = ongoing learning R = relentless focus on customers results E = energising systems and structures S = shared power and high involvement However, if the leader does not behave and act accordingly sand sticks into the cog-wheel and the high-outcome is dubious. The leader is a key figure whose leadership style should rather be a coaching, involving, empowering and supporting. Goleman et al. [2002] also refer to effective executive leaders as coach or rather mentors who create secure atmosphere for employees to “spread their wings, trying out new style and strengths” [2002, p.212]. Furthermore they are convinced that as leaders work with their employees in teams, emotional intelligence is a key element for leadership effectiveness. Leaders motivate and challenge team members to be effective and accomplish high-performance, influence interaction, build trust in team members and encourage them to achieve the organisational vision. Wolf et al. (2002) in their research found that empathy was related to selection for leadership positions within self-aware teams, which might indicate that team members’ emotional intelligence levels also influence decision-making. Other important concepts they have found accountable for performance are self-management, creativity, positive personality and the ability to develop cohesive and supportive relationships with people. Jennifer M. George [2000 pp. 1039-1045] determined four aspects that help leaders to trigger both self and team effectiveness and result in high-performance: 1. development of a collective sense of goals and objectives and how to go about achieving them 2. instilling in others knowledge and appreciation of the importance of work activities and behaviours 3. generating and maintaining excitement, enthusiasm, confidence and optimism in an organization as well as cooperation and trust 4. encouraging flexibility in decision making and change

On the whole George [2000] states that emotional intelligence is a key factor both in private life where this ability enables individuals to be socially effective and at work where emotionally intelligent managers have effective social interactions with co-workers and customers. Managing people itself is an emotional process so managers should recognise employees’ emotional state and for efficient performance intervene accordingly. After studying 117 public service executive managers to investigate the relationship between effective performance, personality, ability based emotional intelligence and cognitive intelligence Rosete and Ciarrochi [2005] found that managers with excellent business performance have

- 178 -


higher emotional intelligence and bear specific characteristics, such as high openness, furthermore they can manage emotions better. Donald Clark by reflecting on Thackara’s [2005] book argues that the way Taylor regarded performance management is over, we shall go beyond the annual performance review and examine people’s daily development. They name four human sides of performance management that can influence employees to concentrate on operational and technical tasks better: learning, reframing, flowing and viscosity. Clack’s Performance Typology Map [2011] in Figure 2. summarizes thoroughly the factors influencing work performance among which emotional intelligence triggers motivation, intention and engagement to complete a task. If each employee’s emotional intelligence is taken into consideration it can positively and negatively influence the organisational behaviour and climate. Ozcelik et al. [2008] research results confirmed that positive emotional climate have essential effects on organisational performance in strategic, customer, outcome growth.

Figure 2. Clark’s Performance Typology Map Source: Donald Clark [2011, used with permission from http://www.nwlink.com/~donclark/leadership/pm.html]

4. Hotel managers Tourism is one of the most determining sectors in all over the world. According to the ITB World Travel Trends Report [2010] in 2011 they expect a global 3-5% international tourism growth. The fonder of IPK’s World Travel Monitor forum, Rolf Freitag declared that “the world’s international travel industry is back and now even more dynamic” [p. 5] after the global recession. More than 800 million people travel annually which makes tourism industry one of the leading employers providing every 12th person a job in this sector. In order to maintain growth a country must attract and keep visitors by providing outstanding quality service. Hotels have major role to positively advertise a country and keep regular guest as well as attract new customers. Customers demand high-service, value for money entertainment but what is more important each of them wishes to be treated as a distinguished guest. To sense, understand and react to guests’ feelings quickly and appropriately is a competitive advantage to all businesses. In hotels, as in any other segments of the service - 179 -


industry there is a direct daily customer interaction which requires physical and verbal alertness. Being an emotional workplace hotel workers’ mental and emotional abilities are equally important for excellent performance results. Hotel managers (by manager I mean the head of each function or section of a hotel, e.g. front office manager) being intermediates between the manager director and subordinates play essential roles. Besides operational and strategic duties such as communicating the manager director’s vision to the subordinates and the workers’ feedback to the superior managers need to handle behavioural, psychological and emotional phenomena. Managers with high emotional intelligence can deal with these incidents more successfully while less emotionally intelligence managers stress level increase in these situations especially if it is coupled with long work hours, unpredictable weekend and holiday work schedules [Cleveland et al., 2007]. Unusual demands on managers in hospitality industry are likely to cause stress and affect emotional and physical health. Johanson et al. [2008] after examining 211 American hotel managers’ most frequently reported stressors in 2008 comparing them with the 1998 results drew the following conclusion: while ten years ago holidays, business adjustment, outstanding personal achievement, vocation and change in responsibilities at work were the top five stress-factors in 2008 marriage, death of a close family member, worry about mortgage, vocation and holidays were indicated as prominent stress factors. Personal and family feelings influence work and vice versa therefore those working with people all the time must learn to understand and manage their own feelings to be less frustrated and lead a happily balance work and life. Hochschild [1983] first used the term emotional labor which” requires one to induce or suppress feeling in order to sustain the outward countenance that produces the proper state of mind in others…” [Hochschild, 1983 p.7]. She puts emphasis on the challenges managers have to meet when present emotions for customers. Hospitality as a service industry has different segments (e.g. hotel, restaurants) and in the hotel segment the managers are responsible for the sections such as front office, housekeeping, food and beverage, finance, personnel or human resources, sales and marketing. A subtle harmony, a smooth operational work and excellent relationship between the sections result in excellent outcome. The engine of this can be the section managers on whose emotional intelligence levels not just the sections’ but the whole hotel performance depends.

- 180 -


5. Research questions and future proposition Although recently several researches have been conducted to validate different kinds of emotional intelligence tests or examine the effects of emotional intelligence the number of studies dealing with emotional intelligence in hospitality industry is little [ e.g. Scott-Halsell et al. 2008, Johanson et al. 2011 ]. My PhD research aim is to examine Hungarian and British hotel managers’ emotional intelligence in relation to performance. The research questions are the followings: 1. Is there a connection between hotel managers’ emotional intelligence and individual and/or organisational performance? 2. Do hotel managers’ emotional intelligence levels differ according to hotel classifications, types and categories? 3. Do section managers’ emotional intelligence levels differ from each other? (e.g. Are front office managers’ emotional intelligence levels higher than finance managers’ as the earlier deal with people (guests and co-workers) continuously?) 4. Do hotel managers’ age, gender and lengths of time spent in the same position bear relation to the level of emotional intelligence? In Figure 3. the proposed Research Model summarises the research questions and outline the research process. After studying further Hungarian and international researches which examine the relationship between managers’ emotional intelligence and performance especially in the hospitality industry Hypotheses will be phrased and the appropriate research method(s) will be defined. At present the Hungarian validation of K.V. Petrides’ Trait Emotional Intelligence Questionnaire (TEIQue) is in progress. TEIQue 1.5 test: well-being, sociability, emotionality, selfcontrol, auxiliary facets

self- and organisational performance measurement, accomplishing goals, competitive advantage

age, gender, time spent in the same position classification, type and category of the hotel

Figure 3. Research Model

- 181 -


References

1. Austin, Elizabeth J. [2010]: „Measurement of ability emotional intelligence:Results for two new tests”. British Journal of Psychology 101, pp.563-578 2. Blanchard, Ken and the Founding Association and Consulting Partners of The Ken Blanchart Companies [2010]: Leading at Higher Level, Blanchart on How to Be a HighPerforming Leader, Pearson Education Limited, UK 3. Boyatzis, Richard, E. [1982]: The Competent Manager: The Model for Effective Performance. John Wiley & Sons, New York 4. Cleveland, Jeanette, O’Neill John, Himelright, Jodi, Harrison, Michelle, Crouter, Ann, Robert Drago, R. [2007]: „Work and family issues in the hospitality industry: perspectives of entrants,managers and spouses”. Journal of Hospitality & Tourism Research, 31:3 pp.275-298. 5. Cooper, Robert and Sawaf, Ayman [1997]: Executive EQ: Emotional Intelligence in Leadership and Organisations, Gosset, Putnam, New York 6. Delamare Le Deist, Françoise; Winterton, Jonathan [2005]: “What Is Competence?”. Human Resource Development International, Vol. 8, No. 1, 27 – 46. 7. Dulewicz, Victor and Higgs, Malcolm [2000]:“Emotional Intelligence, A review and evaluation study”. Jurnal of Managerial Psychology, Vol.15.No. 4, pp.341-372 8. Forgács, Katalin [2002]: "Új évezred, „új gazdaság”, új munkaerő?” Munkaügyi szemle, Vol. 46. No.3. pp. 9-10. 9. George, Jennifer M. [2000]: „Emotions and leadership: The role of emotional intelligence”. Human Relations, 53(8), pp.1027-1055 10. Goleman, Daniel [1996]: Emotional Intelligence: Why It Can Matter More than IQ. Bloomsbury Publishing, London 11. Goleman, Daniel., Boyatzis, Richard, and McKee, Annie [2002]: The New Leaders, Transforming the art of leadership into the science of results, Speher, UK 12. Hill, David [2010]: Emotionomics, Leveraging Emotions for Business Success. Kogan Page, London 13. Johanson, Misty M. , Youn, Hyewon and Woods, Robert H.[2011]: 'A Study of Stress Levels Among Hotel General Managers—A Comparison Between 1998 and 2008', Journal of Human Resources in Hospitality and Tourism, 10:1, pp.32- 44 14. Koman, Elizabeth Stubbs and Wolff, Steven B. [2008]: „Emotional intelligence competencies in the team and team leader A multi-level examination of the impact of emotional intelligence on team performance”. Journal of Management Development Vol. 27 No. 1, pp. 55-75

- 182 -


15. Lopes, Paulo N.,Grewal, Daisy, Kadis, Jessica., Gall, Michelle., Salovey, Peter [2006]: “Evidence that emotional intelligence is related to job performance and affect and attitudes at work”. Psicothema 2006. Vol. 18, supl. pp. 132-138 16. Ozcelik, Hakan., Langton, Nancy, and Aldrich, Howard [2008]: „Doing well and doing good: The relationship between leadership practices that facilitate a positive emotional climate and organizational performance”. Journal of Managerial Psychology Vol. 23 No. 2, pp. 186-203 17. Payne, Wayne L. [1986]: A study of emotion: Developing emotional intelligence, selfintegration, relating to fear, pain, and desire. Dissertation Abstracts International, 47, 203A. (University microfilms No. AAC 8605928) 18. Petrides, K.V. [2009]: Technical Manual for the Trait Emotional Intelligence Questionnaires (TEIQue), Psychometric Laboratory, London

19. Rosete, David. and Ciarrochi, Joseph [2005]: “EI and its relationship to workplace performance outcomes of leadership effectiveness”. Leadership Organizational Development, 26, pp.388-399

20. Salovey, Peter and Mayer, John D. [1990]:”Emotional Intelligence”. Imagination, Cognition and Personality, Vol. 9, pp. 185-211 21. Salovey, Peter. and Grewal, Daisy [2005]: “The science of emotional intelligence”: Current Directions in Psychological Science, Vol. 14, pp. 281-285.

22. Scott-Halsell, Sheila A. , Blum, Shane C. and Huffman, Lynn [2008] 'A Study of Emotional Intelligence Levels in Hospitality Industry Professionals'. Journal of Human Resources in Hospitality & Tourism, 7: 2, pp.135-152

23. Wolf, S.B., Pescosolido, A.T. and Druskat, V.U. [2002]: “Emotional intelligence as the basis of leadership emergence in self-managing teams”. Leadership Quarterly, Vol. 13 No. 5, pp. 505-22.

Internet resources 24. Bar-On, Reuven [2006]: The Bar-On model of emotional-social intelligence (ESI). Psicothema, 18, supl., 13-25, retrived 05.04.2011. from 25. http://www.eiconsortium.org/pdf/baron_model_of_emotional_social_intelligence.pdf 26. Boyatzis, Richard E; Goleman, Daniel; Rhee, Kenneth [1999]: „Clustering Competence in Emotional Intelligence: Insights from The Emotional Competecies Inventory (ECI)” retrived 15. 04. 2011 from Consortium for Research on Emotional Intelligence in Organizations www.eiconsortium.org

- 183 -


27. Hochschild, Arlie [1983]: The managed heart: Commercialization of human feeling. Berkeley, University of California Press. retived 15.04.2011. from 28. http://books.google.co.uk

29. ITB World Travel Trends Report [2010] retrived 02.04.2011. from http://www1.messeberlin.de/vip8_1/website/Internet/Internet/www.itbberlin/pdf/Publikationen/worldttr_2010 _2011.pdf 30. Performance Typology Map, retrieved with Donald Clark’s permission 11.04.2011. from 31. http://www.nwlink.com/~donclark/leadership/pm.html, 32. Pérez, Juan Carlos. Petrides K. V. and Furnham Adrian [2005]:Measuring Trait Emotional Intelligence, retrived 11.04.2011. from http://portal.uned.es/pls/portal/docs/PAGE/UNED_MAIN/LAUNIVERSIDAD/UBICACI ONES/03/DOCENTE/JUAN_CARLOS_PEREZ_GONZALEZ/P%C3%89REZ,%20PET RIDES,%20%26%20FURNHAM,%202005.PDF 33. Sparrow, Paul.R. and Hiltrop, Jean-M.[1999] Redifining the Field of European Human Resource Management: A Battle between National Mindsets and Forces of Business Transitions?Blackwell Publisher pp.373-432. retrived 15.03.2011. from http://www.google.com/books 34. Spencer, Lyle. and Spencer, Signe. [1993] Competence at work: A model for superior performance. John Wiley & Sons, New York, http://www.amazon.com/CompetenceWork-Models-Superior-Performance/dp/047154809X#reader_047154809X, website visited 14.04.2011. 35. Thackara, John [2005]: In The Bubble: Designing in a Complex World, Cambridge, Massachusetts: MIT Press World read 08.04.2011. on http://www.amazon.com/exec/obidos/ASIN/0262201577/bigdogsbowlofbis#reader_02622 01577

- 184 -


BRÁNYI TAMÁS (Széchenyi István Egyetem): Power games in supply chains 1. Abstract

A supply chain consists of a supplier, producer and a customer. These three are closely linked; the power of one of the three will reign on the whole chain. This attitude influences the companies in the vertical integration; they have a footprint on their common work and have an effect on future cooperation. Using power in the chain has several factors that are based on the principles of economics; so these will depend on the strongest link. Any of the three can be the leader of the chain and in this case the other two can be changed easily. The firms in a given supply chain should have a common aim and so they should realise the factors in time in order to move towards a win-win situation in their cooperation and emphasize it in the long run.

2. Keywords

supply chain, power, factors, cooperation, economics

3. Foreword

An existing or newly organised supply chain consists of power positions and so it is essential to be aware of different power structures in order to gain economic advantages even for the weaker links. The company that misuses its power needs to be urged for a win-win strategy of the whole chain and its member firms so the chain as a whole can be operated in the long run. Different factors of power can be managed with clear tools of knowledge management so the companies of a successful supply chain should work towards a common goal.

4. Definitions of supply chain and power

Supply chain management evolved rapidly in the past decades so one can find several definitions that highlight the important parts of it. For business tactics, bargaining and power games the business aspect is relevant as well. „The supply chain encompasses all activities associated with the flow and transformation of goods from the raw materials stage (extraction), through to the end-user, as well as associated information flows. Material and information flow both up and down the supply chain. Supply chain management is the integration of these activities through improved supply chain relationships to achieve sustainable competitive advantage.” [Handfield-Nichols, 1999] „Supply chain management is the design, maintenance, and operation of supply chain processes for satisfaction of end-users.” [Ayers, 2001]

- 185 -


„Entire network of entities, directly or indirectly interlinked and interdependent in serving the same consumer or customer. It comprises of vendors that supply raw material, producers who convert the material into products, warehouses that store, distribution centres that deliver to the retailers, and retailers who bring the product to the ultimate user. Supply chains underlie value-chains because, without them, no producer has the ability to give customers what they want, when and where they want, at the price they want. Producers compete with each other only through their supply chains, and no degree of improvement at the producer's end can make up for the deficiencies in a supply chain which reduce the producer's ability to compete.” [Business Dictionary, 2010] The business perspective of supply chain shows how complete process needs to be understood in order to manage the whole as one. It includes the whole vertical dimension of an industry an important point is to get value created for the customer by the end of the chain. Product or services move mainly from supplier to customer. Diagram 1. shows a very simple supply chain with its three main players.

supplier # 1.

supplier # 2.

customer # 1.

producer

supplier # 3.

customer # 2.

customer # 3.

Diagram 1. A simplified illustration of a supply chain Source: Self made

Power can be characterised as „the ability to act or produce an effect” and the „capacity for being acted upon or undergoing an effect” or it can mean „possession of control, authority, or influence over others”. [Merriam Webster, 2011] Furthermore power is a chance that our will can be enforced even against the opposition of others. [Weber, 1987] Power can be matched with strength, it influences the other party as well whether it accepts or rejects the decision. For understanding dependence on power the relationship to power has to be defined. Power structures or power relations come into existence if one party has to give in due to the other’s sanctions in the conflicts caused by different interests. [Bachrach – Baratz, 1962] Sanctions can be real acts or some kind of threats the point is that both sides understand the effects of it. In case of supply chains such a situation can occur if the producer threatens its vendor that the supply of goods or services is no longer needed or in extreme cases open extortion happens.

- 186 -


5. Partnerships in supply chains

Partnerships within the supply chains can be grouped according to several factors. Close and distant relationships are one approach for characterising supply chains: ad hoc agreements, cooperation with commitment, cooperation based on trust and strategic alliances show how the partnership gets more and more important. [Szegedi-Prezenszki, 2003] The logical next step would be the joint venture or a merger and acquisition but these would lead to the breakup of supply chains. An ad hoc order of products or services between companies or a contract that last for a shorter period of time does not comply with partnerships. These forms are only for a fast solution, a quick buyer-seller relationship where the parties would reach a fast transaction of money and products or services. The conditions are strict, market prices are set for the business, and completion should be also very fast. There are no common strategies between seller and buyer, long run relationship is not the point. A very good bargain position is the key element of the parties involved. Cooperation based on commitment and trust shows a direction towards a future partnership. Trust has to be highlighted. After the completion of a couple of businesses the partners reach a point where they know each other so they can develop with each other. The decisions are for long run, the approach is common, the aim is to move towards a joint business development and so the contracts are only frames the work together goes beyond it. “... trust is the basic condition of well functioning business relations. Network connections transform competition into cooperation, so competition will be moved to other fields or market boundaries are created according to it.” [Mandják-Piricz-Kővágó, 2010] Competition becomes cooperation with the help of contacts. Personal contact is essential before trust evolves furthermore trust is the basis of a long run cooperation with additional financial investments. “Strategic alliance can be understood as long run cooperation between two or more independent companies that join their business activities in order to gain profit together. Long run of course does not mean a certain time interval but it shows that cooperative agreements are not temporary.” [Bedecs, 2010] In the line strategic alliance is the next step, it happens when the common goals and aims are so close the idea of a merger might come up. Management decisions analyse both interests, work is done together and companies interact on a daily basis.

6. Power in supply chains

Chains, frameworks, systems, organizations all have fundaments that rest on common advantages and they are eager to reach win-win situations. It is obvious that companies in different situations could be changed easily but the entire supply chain would lose time, energy and money compared to the continuous cooperation. Communication is the tool of power misuse, restrictions, decreased number of orders and late payments are the subject of

- 187 -


power misuse. Power of a company or its strength in a supply chain can be seen in most of the cases so the firm does not need to stress it. It does not need to highlight power directly, misuse of power is not necessary, having a normal way can also show that power is there. Situations, business decisions, simple surroundings all give idea which link is stronger but power can shift from one company to another in different projects. Knowledge is power. This classical saying has to be analysed from the perspective of supply chains. Knowledge that cannot be substituted has a great value for companies. In case of research and development companies make efforts towards this tacit knowledge. Collecting continuously and working for the best knowledge puts the supply chain into a spiral and moves it further on. [Bencsik, 2009] Always a better, a more accurate, a developed technology is the goal so technical improvements go on all the time. Knowledge needs to be saved and stored so the supply chain members give in their best for a successful chain performance. [Brányi, 2010] The methodology of such knowledge saving is based on problem solving sessions that take place on meetings or during researches and tests. This drives the company towards new solutions. Knowledge will become power, if one company has that special knowledge or not many are aware of it. If knowledge is in the possession of many companies then a firm can be changed in the supply chain. In a supply chain a certain level of connection and interdependency develops gradually. Which company is dependent on the other? How can a situation arise in which instead of a partnership rather a subordinate connection is evolving? The huge number of potential suppliers and the harsh price competition among them can push a producer towards a powerful position in a supply chain. It is important to see that all the links of a given supply chain can have such factors that will be relevant in power games. A successfully operating supply chain contains a company that has power position. I would like to show an example from the automobile industry and analyse the factors. A multinational company and its suppliers have certain relationship in the chain and some kind of space to move within the market. The international car manufacturer can push several services to its suppliers due to the market position, great quantity of orders and brand image. A supplier can be any kind of company producing metal or plastic components or providing services it is most likely that it depends on the producer. This statement is valid, if the supplier could not diversify its activity, product range and so its own clients. A company in a power position continuously demands from its supplier the given price level according to agreements, the right quality and certain standards in quality checks, precise delivery time and long payment conditions. Accurate delivery or just-in-time delivery has at once for factors that is demanded by the producer. [Chikán, 2003] It is important that the transported products arrive in the right place, in the right time, in the needed quantity and in the needed quality. Till this point a supplier would not need to do anything special it could have only a contract and the partnership would not be deeper. Importance of supply chains lie in the connections within companies; not just selling and buying activities take place but others as well. This practical approach needs to be taken on. Power positions can be weakened by suppliers, if they do regular research and development, renewal of products, work on innovative approaches and techniques. These all can highlight the importance of suppliers. Dependence will be two-sided; partnership within chain members will be longer. Next step is the joint coordination of different projects. Brainstorming is indispensable for the two companies; it is the first phase of such processes. It is important to emphasize that these beginning steps are causing the breakdown of power positions. Several meetings, official gatherings, meals, factory visits, PR occasions and of course building personal connections all

- 188 -


show the way towards a strengthening level of trust. If trust evolves between partner companies then the position of power will be pushed to the background. In such situations common work, research activities are based on at least two firms, the aim is the same for both so there is no point misusing power because one could harm itself as well. A producer does not look for another supplier because the common business advantages can lead to strengths of the supply chain. [Johnson-Scholes, 1997] If partnership reaches this level then outsourced personnel and experts working for both companies show how two companies can cut back on their own company hierarchies in order to save costs and concentrate on cheap solutions for the chain. There is no need to maintain divisions that are duplicated; with trust one department is enough. Personnel working for both companies and having a common interest in mind has to know exactly what is with great advantage for both producer and supplier. Apart from the above mentioned a company using a diversified strategy can supply other producers as well and reach good partnership with more companies in the same time. There are several examples how the strongest link of the supply chain misuses its power position, how it extremely exploits the capacity of other companies and why the whole process operates unsuccessfully without any optimal factors for the chain. It can be stereotyped that producers demand a fast completion of product delivery, perfect service fulfilment in situations where these happen as orders. An example would be tyre supplying in automobile industry or outsourced transportation service in case of food industry. In case of a contract based partnership the producer does not want further activities or services from the supplier, just the one is agreed in the contract, but if mistake or failure happens the producer changes the supplier very fast. In many situations multinational companies use their positions to decrease prices in the short run; the bargain position is the tool of their power. [HandfieldNichols, 1999] Long run strategic alliance cannot be maintained or operated in such cases. The usual conclusion of the above mentioned short run situation gives competitive edge to other supply chains so more innovations and common work, strategy causes higher market share. Power position can take place between producer and customer as well. Clients with distribution channels can use the situation for their best when it comes down to precise payment. Grocery store chains or hypermarkets are good examples for the misuse of power. They use the “payment technique” on purpose they can decide on payment conditions differently based on their interests. In the last decades in Hungary positive examples took place as well; some of the stores look closely on their producers and track back the place of production and the supply of goods, raw materials. Suppliers can be important for customers, so not just the producer is in the eye of the customer. Clients, people who walk into a store are keen on the quality of products. Consumers might decide upon information about importers, suppliers, producers and of course these all can have positive or negative effects on the whole food industry supply chain. This sector shows a consumer orientation so the conditions of consumer have to be met with the products produced. A very exciting example is how the cola producing companies and customers play their business games. One could think that store chains as customers can decide in all product conditions. Power of producer seemed to be stronger as the “battle” emerged in the 1990’s. Evaluations showed that consumers got unused to several stores as the stores decided not to sell certain cola products. People simply went to different grocery stores in order to buy their favourite cola products. Between 1995 and 2005 several producer – customer business games took place the conclusion is more or less a win situation for the producer. Customers realized the point of the game and the mentioned cola products were offered in most of the grocery stores. A background agreement took place after years of power misuse.

- 189 -


Table 1. Factors of power misuse within the members of a supply chain as they are derived from principles of economics supplier

producer

essential raw materials, scarcity of resources • • • • • • •

scarcity economies of scale globalisation regionalism trade theories finance marketing ...

continuous research and development, skills

local advantages

customer

unique production technology

unique distribution channel

fast payment

fast payment

continuous research and development, know-how ordering a huge quantity of raw materials at once production linking several countries

analysis of customers, feedback of clients

local advantages

market and brand image

ordering a huge amount of products at once sales activity that involves several countries customer behaviour, knowledge of local culture market availability

Source: Self made

I would like to highlight the factors that lie behind the power positions of a given company in the supply chain. Table 1. collects the most important ones with reference on the principles of economics. Suppliers can use the principal of scarcity for their best. Raw materials that might run out will be more and more important and so it is a factor that can cause business opportunities that go beyond ethics. Oil resources, gold mines can influence the whole vertical of an industry not to talk about a supply chain. Gold and oil cannot be substituted for the time being. Research and development, local characteristics of markets can be factors for both suppliers and producers. Unique production technology is a factor that gives advantages for the producer company. There are several examples for this; one would be a tool manufacturer that uses its own equipment that was researched by the company itself. Innovations causing knowledge, knowhow will drive the company forward so continuous improvement will be the engine of further advantages. Payment conditions, orders in great quantities are further factors of producers that could be used for power misuse in the supply chain. Subsidiary companies have greater importance in a globalised world. In a fair partnership these subsidiaries can recommend a certain supplier for other subsidiary companies or even for the central firm. This might cause further advantages for both sides but losing one company can mean that the whole business with others is gone as well. Market and brand image comes along with company size. A well known and expensive product can attract

- 190 -


suppliers that might like to belong to a system that gains prestige, is successful and generates profit. [Józsa, 2002] Such advantages can be used by the producer in a negative way as well. In case of customers of a supply chain factors include the quantity of ordered products, distribution channels and the knowledge of local consumer behaviour. Market availability, market coverage, distribution in several countries have to be taken into consideration, if a producer sells its products. Final sales activity can determine the success or failure of a chain. Payment condition is the most important factor for customer. Playing power games means in most of the cases that delayed payment of customer causes liquidity problems for the producer. Several food industry examples show how an enterprise gets into problems because a multinational grocery store uses 180 days for payment after receiving the invoices. Customer is the final link in the supply chain it is in connection with the consumer, the person who buys the product. Regional knowledge, knowledge about the buyer, consumer feedbacks, consumer behaviour are all information for the customer and so for the whole chain. Using this information for the further improvement of the supply chain is necessary but misusing these factors can lead to extortion. A short time advantage could be gained from it but long run solutions are based on cooperation.

7. Conclusion

Partnerships within supply chains can be different usually the range goes from a contract based partnership till a strategic alliance where cooperation is based on trust. It is important that supply chain members are aware of their positions and possibilities within the chain and they know what kind of partnerships they wish to work for. Power cannot be eliminated and neglected in any business relationships. Companies that misuse their power need to be weakened by other chain members in a way that also the smaller companies work for a common goal with continuous development and diversification. Only this way can smaller firms gain strength, secure their positions and move the supply chain forward. If chain members develop then the whole chain will develop. Factors of power games need to be identified early so instead of continuous threats a solution for long run win-win situation can be adopted.

8. Bibliography

1. Ayers, J. [2001] Handbook of Supply Chain Management. St Lucie Press, Boca Raton. 2. Bachrach, P. – Baratz, M.S. [1962] Two faces of power. American Political Science Review, 56, 947-52.o. 3. Bedecs, J. [2010] Stratégiai szövetségek motivációi és a szövetség hatékonyságának mérése a teljesítményre gyakorolt hatásain keresztül. MTA Regionális Tudományos Bizottságának Területpolitikai Albizottsága által szervezett “Politikai regió – régiópolitka” c. konferencia kiadványa, Győr, 2010.03.05.

- 191 -


4. Bencsik A. [2009] A tudásmenedzsment emberi oldala. Z-Press Kiadó, Miskolc. 5. Brányi, T. [2010] Competitiveness of a Supply Chain and its factors. Lifelong Learning Magyarország Alapítvány által szervezett “Szellemi tőke, mint versenyelőny” c. konferencia kiadványa, Selye János Egyetem, Komarno, Szlovákia, 2010.06.19. 6. Chikán, A. [2003] Vállalatgazdaságtan. Aula Kiadó, Budapest. 7. Handfield, R.B. – Nichols, E.L. [1999] Introduction to Supply Chain Management. Prentice Hall, Upper Saddle River. 8. Johnson, G. – Scholes, K. [1997] Exploring Corporate Strategy. Prentice Hall, Upper Saddle River. 9. Józsa L. [2002] Marketing-stratégia. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 10. Mandják T. – Piricz N. – Kővágó Gy. [2010] Üzleti kapcsolatok a magyarországi ellátási láncokban. Magyar Marketing Szövetség Marketing Oktatók Klubja, “Új marketing világrend” c. konferencia, Budapest, 2010. augusztus 26-27. 11. Szegedi Z. – Prezenszki J. [2003] Logisztika-menedzsment. Kossuth Kiadó, Budapest. 12. Weber, M. [1987] Adalékok Max Weber "Szociológiai alapfogalmak" címû munkájának (1919-1920) értelmezéséhez. Max Weber: Gazdaság és társadalom, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. 13. www.businessdictionary.com 14. www.merriam-webster.com/dictionary

- 192 -


PhDR. SZABÓ INGRID (Selye János Egyetem, Révkomárom): A dél-szlovákiai munkaerő mobilitása 1. Bevezetés A tanulmány Szlovákia déli, magyarok által lakott részének munkaerőpiaci jellemzőit mutatja be. A térség a beruházások és befektetések alacsony számával jellemezhető, viszonylag magas munkanélküliség sújtja. A munkanélküliek és egyes foglalkoztatottak számára az életszínvonal emelésének egyetlen lehetősége a határon túli munkavállalást lett a 2000-es évek közepén. A gazdasági és pénzügyi válság begyűrűzése azonban megfordította a korábban elindult kedvező folyamatokat, sokan veszítették el állásukat a hazai vállalatoknál s külföldről is tömeget kényszerültek visszatérni. Ezeket a jellemző folyamatokat vizsgálja a tanulmány.

2. A dolgozói mobilitás Önkéntes dolgozói mobilitásról akkor beszélünk, ha a dolgozók új munkáltatót választanak, mert ezt látják érdeküknek. A dolgozói mobilitás biztosítja a munkaerő allokációját a munkaerőpiacon, és kialakítja az egyensúlyi bért, hiszen a dolgozóknak lehetőségük van megválasztani a munkahelyüket, azaz a keveset fizető munkáltató helyett a többet fizetőt választani. Az a folyamat, melynek során az egyének vagy csoportok tartósan, huzamosan lakókörnyezetet, illetve társadalmat váltanak – a migráció. Az évszázadok óta szinte észrevétlenül folyó munkaerő-migráció a népességmozgás tipikus esete, de szintén évszázados múltra tekint vissza a vallási, etnikai vagy politikai okokból üldözött személyek migrációja. [Cseresnyés F., 2005] A munkaerő-piaci mobilitás a munkaerő-kereslet és kínálat egymáshoz való igazodásának fontos mechanizmusa. Akkor beszélünk munkaerő-mobilitásról, ha a munkavállalók a jobb körülmények, a magasabb bér vagy egyéb okok miatt megváltoztatják munkahelyüket, foglalkozásukat, és ez ideiglenes vagy végleges területi mobilitással [migrációval] is jár. A mobilitási döntések nagyban hasonlítanak az iskolába járással kapcsolatos döntésekhez. Az egyén mérlegeli a változtatás várható hasznát és költségeit. Csak akkor vállalkozik a mobilitásra, ha a várható többlethaszon meghaladja a változtatás pénzbeli és pszichikai költségeit. [Galasi P., 1997] „Globális perspektívában a migráció egyfajta kiegyenlítődési mechanizmus, melynek egyik oldalán a térben egyenlőtlen népességeloszlás, másik oldalán a munkalehetőségek, javadalmazások, tőke- és fogyasztási javak szintén egyenlőtlen elosztása áll.” A nemzetközi migráció végeredménye az erőforrások világszinten optimális elosztása – a migráció egyensúlyi elmélete szerint.[Póczik Sz. – Dunavölgyi Sz., 2008, 65] A dolgozói mobilitásnak jelentős költségei vannak, hiszen aki lakhelyétől távolabb vállal munkát, az barátainak, ismerős környezetének elhagyására kényszerül, megszakadnak a korábbi munkáltatójához kötődő kötelékei is, ezáltal le kell mondania a kiegészítő járulékokról. Meg kell említeni a pszichés hatásokat is, hiszen nem egyszerű alkalmazkodni egy új közeghez, beilleszkedni az új munkahelyre, esetleg nyelvi nehézségekkel is megküzdeni. A dolgozó döntését, hogy egyik régióból a másikba áttelepüljön, vagy oda ingázzon, számos tényező befolyásolja. Az egyén képességei, karaktere mellett ilyenek a származási és a cél régióban uralkodó gazdasági és nem gazdasági feltételek, ezen régiók közé ékelődő - 193 -


esetleges akadályok. A térbeli mobilitás feltétele, hogy az egyén vagy a csoport a származási régiót jellemző feltételekkel elégedetlen legyen, és hogy ismeretekkel rendelkezzen az alternatív régiókról, az ott elérhető szintekről. [Lengyel I. – Rechnitzer J., 2004] Ha a személyi tulajdonságokat vizsgáljuk, akkor a dolgozói mobilitás leginkább a fiatalokra jellemző. Az ő esetükben általában kisebbek a pszichés költségek, hiszen még nincs saját családjuk, és ha eredeti lakhelyükön rosszak a munkaerőpiaci érvényesülés lehetőségei, akkor mobilitás által nagyobb hozadékra számíthatnak. A munkaerőpiaci érvényesülés lehetőségéből kiindulva azt feltételeznénk, hogy a legszegényebb területekről van a legnagyobb elvándorlás, ez azonban a valóságban nincs így. Noha erős ösztönzésnek számít a szegénység és az alacsony életszínvonal, mégis nagyon alacsony az emberek hajlandósága. Ennek oka lehet a szegényebb területeken élők alacsonyabb iskolázottsági szintje, de az is, hogy attól félnek, a szülőföldjüket elhagyva sem kerülnének jobb helyzetbe, házukat vagy lakásukat nem tudnák megfelelő értéken eladni. A dolgozói mobilitás leginkább azokban a szakmákban jellemző, amelyek bizonyos iskolázottsági, végzettségi szintet feltételeznek, hiszen ezeknek a szakmáknak országos munkaerőpiacuk van. A munkaerőpiac áramlás iránya mindig a viszonylag gyenge kereseti lehetőségeket nyújtó térségekből olyan helyek felé történik, ahol jobbak a lehetőségek. John Hicks, a Nobeldíjas közgazdász 1932-ben fogalmazta meg, hogy a „migráció legfőbb okai a gazdasági különbségek, leginkább a bérkülönbségek.“[Borjas G. J., 2008, 322] Szinte valamennyi migrációval foglalkozó elemzés ebből a feltételezésből indul ki, és a dolgozói mobilitást emberitőke beruházásként kezelik. Két állam közötti munkaerő-mozgás, migráció kialakulásáért a gazdasági-társadalmi fejlettség és a nemzeti rendszerek közötti különbségek felelősek. A gazdasági-társadalmi fejlettség elsősorban az elérhető jövedelemben érzékelhető, a nemzeti rendszerek esetében pedig vonzóak lehetnek az eltérő adózási szabályok, egészségügyi vagy oktatási rendszerek. [Hardi T. – Hajdú Z. – Mezei I., 2009] Az emberitőke-elméletének szerint a munkaerő-piaci mobilitásra az alábbi hatások jellemzők: [Ehrenberg R. G. – Smith R., 2003] • A bérhatás- egy munkavállaló nagyobb valószínűséggel lép ki alacsony bérű, mint jól fizetett munkakörből. Elmondható tehát, hogy azon dolgozók változtatnak leginkább munkahelyet, akiket alacsonyabb bérért alkalmaznak, mint például más térségben. Az egyes munkavállalók többet nyernek a munkahely- változtatáson, mint akik nem tették ezt meg. • Ciklikus hatások- azt jelzik, hogy a munkavállalók kilépési valószínűsége nagyobb abban az időszakban, amikor viszonylag könnyű gyorsan jobb munkahelyet találni. • Az életkor - előrehaladtával elmondható, hogy csökken a munkavállalók munkahelyi mobilitása, ami azzal magyarázható, hogy a fiatalabb munkavállalóknak több idejük van arra, hogy a munkahely-változtatásból adódó hozamokat élvezzék. • A kilépés költségei - amennyiben alacsonyak a munkavállaló jelenlegi munkahelyén, nagyobb a mobilitásának a valószínűsége. A történelem során előfordultak nagy tömegeket megmozgató „népvándorlások“, ezek többnyire az Új Világ, az Amerikai Egyesült Államok felé irányultak. Ezek a mozgalmak az első és a második világháború idején különösen felerősödtek, egyrészt a politikai üldözések, másrészt a kilátástalan gazdasági helyzet miatt. - 194 -


Néhány gondolat erejéig foglalkoznunk kell a visszavándorlás tényével is: a migránsok nagy része később visszatér származási helyére. Ennek több oka lehet, például, hogy eredetileg is csak korlátozott időre tervezte a munkavállalást [például amikor a fiatalok elmennek pár évre, hogy nyelvet tanuljanak], vagy nem jöttek be számításai, nem a várakozásainak megfelelők a körülmények vagy a bér. Előfordul az is, hogy valaki nehezen viseli a távollétet szülőföldjétől, otthon maradt családtagjaitól, erős honvágyat érez, és nem vállalja hosszú távon a nagy pszichés költségeket.

3. Határon átnyúló ingázás A munkaerő térbeli mobilitása alatt a munkának, mint termelési tényezőnek a tér egyik pontjáról a másikra történő áramlását értjük. Ennek az áramlásnak két formája van: vándorlásról beszélünk akkor, amikor a munkaerőmozgással együtt a lakhely is megváltozik, ha viszont a térbeli mozgáshoz nem kapcsolódik a lakóhely áthelyezése, akkor ingázásról beszélünk. [Lengyel I. - Rechnitzer J., 2004] A népszámlálás fogalmi rendszere szerint az, hogy ki minősül ingázónak, a tényleges tartózkodási hely szerinti, illetve a munkahely szerinti település egyezésén vagy különbségén alapszik. Napi ingázó az a foglalkoztatott, aki nem ugyanazon a településen dolgozik, ahol lakik. Külföldre eljáróknak nevezzük azokat, akik naponta járnak külföldre dolgozni. A határon átnyúló ingázás Hardi [2009] szerint a nemzetközi migrációval ellentétben a helyi munkaerő-piaci kereslethez és kínálathoz igazodik, ezáltal inkább jelent erőforrást, mint a munkaerőpiac egyensúlyára nézve veszélyes túlkínálatot. Az ingázók a helyi munkaerőpiacon fellépő keresletre reagálva átlépik a határt, de ha nem találnak munkát, vagy ha álláshelyük megszűnik, visszatérnek a származási országukba, hiszen ott van a lakásuk. A határon túlra kiterjesztett ingázási vonzáskörzet ezáltal az adott település gazdasága számára növekedési lehetőséget jelent, hiszen felhasználhatja a másik állam által kiképzett emberi tőkét és tudást, és közben nem kell foglalkoznia a munkaerőhöz kapcsolódó esetleges problémákkal. A foglalkoztatottak lakhelye a másik országban található, munkanélküliség és más szociális problémák esetén a származási ország megfelelő hivatala köteles eljárni. A határon átnyúló ingázást erőteljesen szabályozza az elérhetőség, vagyis az a tény, hogy mekkora akadályt jelent a határ. A határ akadályozó hatása elsősorban a térszerkezettől függ: ha az adott város a határ közelében van, akkor nagyobb vonzerőt gyakorol a másik oldal munkavállalóira, ám ha a határól távolabb fekszik, és a közlekedési viszonyok is rosszak, akkor lényegesen kisebb tömegek fognak ingázni. A kiváló infrastruktúra és a sűrű tömegközlekedés is élénkítő hatással bír a határon átnyúló ingázásra, ez különösen a magyarosztrák határ északi szakaszán tapasztalható. Az elérhetőség fogalmába sorolhatóak a nyelvi, kulturális és mentális barrierek, és ezek erőssége is. Ha az államhatár nem jelent nyelvi és kulturális elkülönülést, akkor kisebb nehézségeik vannak az ingázóknak. E területen jelentős különbség tapasztalható a magyar-osztrák és a magyar-szlovák határszakaszon ingázók között. A határok megszűnését szolgálná az intézményi integráció is, melyre történtek bizonyos kezdeményezések az Európai unióban, ám bizonyos területeken – például a nagy nemzeti rendszerek esetében csak nagyon lassan valósul meg. [Hardi T. – Hajdú Z. – Mezei I., 2009]

- 195 -


4. A határ menti régiók Európa történelme során a határoknak központi szerepük volt, Közép-, illetve KeletKözép-Európát pedig a folyamatosan változó határok jellemzik. A magyarok kárpát-medencei megjelenésükkor kialakították területeik határát. Ezek kezdetben természetes határok voltak, hegység vagy folyó, illetve a gyepük, amelyek aztán fokozatosan betelepültek. Haggett megfogalmazásával: a határ, mint következmény jött létre betelepülés után. Ezzel szemben a szlovákoknak alkalmazkodniuk kellett ennek a határnak a jelenlétéhez, sőt a trianoni békekötés után egy erőltetett határhoz, amely az etnikai viszonyokra sem volt tekintettel. [Mezei I., 2008] A határnak Hardi [2002] szerint három fő funkciója van: • törvényességi, • fiskális és • ellenőrző funkció. Az elsődleges, amely a magyar-szlovák viszonylatban is tartósan jelen van, a törvényességi funkció. A határok által körülvett területen érvényesülnek a törvények, jogi normák, amelyek a társadalom életét irányítják, tevékenységeit meghatározzák. A fiskális funkció védi a nemzeti piacokat, vámokkal, illetékekkel korlátozhatja a behozatalt. Ez a protekcionalista politika a világkereskedelemben mára jelentősen korlátozott, az Európai Unióban pedig az áruk, tőke és munkaerő szabad áramlása érvényesül. Az ellenőrző funkció foglalja magába a határon áthaladó személyek és javak ellenőrzését. [Hardi T., 2002] Hansen definíciója szerint „határtérség alatt azt a határ menti területet értjük, amelynek életére, gazdasági-társadalmi folyamataira jelentős befolyást gyakorol az államhatár léte.“ [Hardi T., 2008] A határtérségben megfigyelhető gazdasági áramlások vizsgálatával a határgazdaságtan modellek foglakoznak. A határon átnyúló tényezőáramlásokat Kovács [2010] modellje szerint öt tényezőcsoport határozza meg: • Társadalmi tényezők - A társadalmi tényezők közül legfontosabbak az országok társadalmi struktúrája és rétegződése. Hasonló társadalmi szerkezetű régiók között gyorsabban tud kialakulni együttműködés, amely a későbbiekben is tartósabb és erősebb lesz, míg az eltérő szerkezetű oldalak esetében kevesebb a kapcsolat. A kapcsolatok kialakulásának esélyeit növeli a helyi társadalmak nyitottsága, befogadó jellege, míg a bezárkózó magatartás és az előítéletesség megnehezíti a gazdasági kapcsolatokat. • Politikai tényezők - A politikai viszonyok helyi, regionális és országos szinten is nagy hatással vannak az együttműködések kialakulására. A politikai környezet választási ciklusonként változhat, és befolyásoló hatása nagyon erős lehet, bár az Európai Unióban ezek a hatások csak mérsékelten jelenhetnek meg. • Gazdasági tényezők - Az országok közötti tényezőáramlások legfőbb befolyásolói a gazdasági szektor jellemzői. A termelés szerkezet és a piacok mérete meghatározza a gazdasági interakciók lehetséges számát, az árszínvonalbeli különbségek pedig a áramlások mértékétre és irányára vannak hatással. Az adórendszerben, a vállalkozási környezetben és az üzleti szolgáltatásokban megfigyelhető különbségek szintén erőteljesen befolyásolják a áramlásokat. • Földrajzi tényezők - A határtérség földrajzi és infrastrukturális viszonyai szintén erősen befolyásolják a tényezőáramlások irányát, módját és intenzitását. A településhálózat, a határátkelőhelyek sűrűsége, a helyi, helyközi közlekedés és

- 196 -


•

annak színvonala meghatározzák a személyek és áruk áramlásának lehetőségeit és intenzitását. Kulturális és nyelvi tényezők - A kulturális és nyelvi sajátosságok befolyásoló hatása nehezen mérhető, de nagyon lényeges. A beszélt nyelvek, a kulturális hasonlóság vagy különbség, a határ másik oldalán lakó népességről alkotott kép és a mentális távolság hosszú távon befolyásolják a gazdasági kapcsolatokat. [Kovács A., 2010]

A határon átnyúló tényezőáramlások speciális formája a határon átnyúló ingázás, melynek érdekessége, hogy lokális körülmények között nemzetközi migráció valósul meg. Szabályozása a külföldiek munkavállalására vonatkozik, viszont a jelenség nagyban eltér a külföldi munkavállalástól, hiszen a dolgozók életvitelszerűen nem a munkahelyüknek megfelelő államban, hanem származási helyükön, a szomszédos államban élnek. Sajátos helyzete miatt ez a munkavállalói kör kiemelkedik a külföldiek közül, hiszen esetük más, újszerű kérdéseket vet fel. [Hardi T., 2009] A napi közlekedés problémájának megoldása, a közszolgáltatások igénybe vételének lehetőségei, az adózási szabályok és a megszerzett jövedelem elköltése számos érdekes vizsgálat alapját képezheti.

5. A magyar-szlovák határvidék jellemzői A magyar-szlovák határvidék öt szlovákiai kerületet és hat magyarországi megyét érint. Szlovákia déli kerületei kevésbé iparosodottak Magyarországhoz képest, jelentősebb a mezőgazdaság, a szolgáltatásokban foglalkoztatottak aránya viszonylag magas, de ez mindkét ország esetében a fővárások közelségének tudható be. Szlovákiában magasabb a foglalkoztatási arány. Az iskolai végzettséget vizsgálva a szlovák oldalon magasabb a középfokú végzettséggel rendelkezők aránya, az észak-magyarországi megyékben viszont a diplomások aránya magasabb. Korszerkezet szempontjából a szlovákiai kerületek a fiatalosabbak, mint a szomszédos magyar megyék, de a déli járásokban a fiatalok aránya elmarad a szlovák országos átlagtól. Mindkét ország többnemzetiségű, de Magyarországon magasabb a többségi nemzethez tartozók aránya, homogénabb az ország. A szlovákiai oldalon a Duna menti kerületekben a magyarság tömbben él, az Ipolytól keletre azonban megszakad a folyamatos magyar nemzetiségű sáv. A magyarországi oldalon az Ipolytól keletre alacsonyabb a foglalkoztatottak aránya, mint a Duna menti térségekben, de a nyugati kistérségek más mutatók tekintetében is fölényben vannak. Közös sajátosság, hogy kelet felé haladva mindkét ország területi egységeiben növekszik a fiatalok aránya, és párhuzamosan nő a cigány népesség aránya is. [Mezei I., 2008] Ha a gazdasági jellemzőket vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy mindkét állam legfejlettebb területei a közös határ mentén találhatók. Mindkét országban erőteljesen érződik a nyugati szakasz gazdasági koncentrációja a két főváros elhelyezkedése okán. A nyugati szakaszokon dinamikusabb a gazdasági növekedés, üteme mindkét országban meghaladja az országos átlagot. Keleten a Kassai kerület gazdasági növekedése megfelel az országos átlagnak, de a többi határ menti kerület részesedése a nemzeti vagyonból az utóbbi évtized alatt jelentősen csökkent. Az ország gazdasági ereje a nyugati és északi területeken összpontosul. A magyarországi oldalon is kiemelkedik a nyugati oldal növekedése, és a fejlett nyugati megyék és az elmaradott keleti térségek között még a szlovákiainál is nagyobb területi különbségek tapasztalhatók. [Hardi T., 2008] A magyar-szlovák határ menti régiókat kiterjedt kapcsolati rendszer jellemzi, melyről olvashatunk többek között Mezeinél [2008] vagy Csizmadiánál [2009]. Ezeknek a lakossági, testvértelepülési, társadalmi és eurorégiós kapcsolatoknak a bemutatása nem képezi dolgozatunk tárgyát.

- 197 -


A továbbiakban a határtérség gazdasági kapcsolataival foglalkozunk, ezen belül leginkább a munkaerő mozgásával. Szűkebb vizsgálatunk területe a magyar-szlovák határtérség dunai szakasza: a Komárno-i járás. A szlovák gazdaságnak már a rendszerváltás óta komoly problémákat okoz a munkanélküliség. A nyilvántartás 1990-es kezdete óta nagyon magas értékeket mutat a munkanélküliségi ráta. A 2000-es évektől kezdődően a nemzetközi tőkeberuházásoknak köszönhetően a szlovákiai munkanélküliségi ráta csökkenő tendenciát mutatott, majd még nagyobb pozitív változást hozott a 2004-es Európai Uniós csatlakozás, amikor elkezdődhetett a munkaerő szabad vándorlása. A szlovákiai munkaerőről elmondható, hogy bár nem olyan mértékben, mint az amerikaiak, de viszonylag mobilis. A Nemzeti Munkaügyi Hivatal (Munka- Szociális és Családügyek Hivatala elődje) 2001-ben végzett felmérést az ingázásról. A felmérés ezt mutatta, hogy a dél-nyugat szlovákiai munkaerő 20%-a a járás határain túl dolgozik, és a mobilitás tovább nőtt, hiszen 1999 és 2001 között 5%-os emelkedést tapasztaltak a vizsgált mutatóban. A mutató nagyságát leginkább a Pozsonyban fellépő területi munkaerőhiány magyarázta, és a mobilitásnak ez a formája leginkább a férfiakra és a magasabb végzettségűekre volt jellemző. [Horváth Gy., 2004] Az EU-hoz való csatlakozás után a szlovákiai munkaerő mobilitása nemzetközi viszonylatban is magas volt, bár a külföldön dolgozók több mint fele a két szomszédos országban (Magyarországon és Csehországban) vállalt munkát. 2004 után nagy érdeklődés mutatkozott az Egyesült Királyság-beli munkalehetőségek iránt, és kedvelt célállomásnak számított még a szomszédos Ausztria, Németország és Olaszország. A migránsok jellemzően az ország kevésbé fejlett, magas munkanélküliséggel sújtott régióiból származó fiatal munkavállalók voltak. 2008-tól a külföldön dolgozók száma csökken, ennek legfőbb okai a fogadó országokban is tapasztalható romló gazdasági helyzet, és a szlovák valuta felértékelődése a külföldi valutákhoz (magyar forint, angol font) képest. [Gál Zs., 2009]

6. A magyarországi munkavállalás lehetőségei A szlovák-magyar határon átnyúló munkapiac egyáltalán nem újszerű dolog. Nagyon régi hagyományokkal rendelkezik a határon túli munkavállalás. A rendszerváltás [1989] előtt, amikor a szlovákiai komáromi hajógyár Közép-Európa legnagyobb hajógyára volt, akkor nem kis létszámú magyarországi munkaerőt is foglalkoztatott. Ezek főleg férfiak voltak, hiszen a nehézgép-gyárban leginkább rájuk volt szükség. Ellenkező irányú mozgása volt a női munkaerőnek, hiszen a magyar oldalra jártak át a lenfonó gyárba dolgozni vagy a bábolnai nagy mezőgazdasági üzembe. 1999-től egy kormányközi egyezmény szabályozza a kölcsönös foglakoztatást. Ez az egyezmény az első évben 400 embernek tette lehetővé a külföldi munkavállalást, a következő évben már 800-as keretre volt szükség, majd 1200 főre bővül a kvóta. Ezzel a lehetőséggel elsősorban a szlovák állampolgárok éltek, akik az akkor munkaerőhiánnyal küszködő Komárom-Esztergom és Győr-Moson-Sopron megyékben vállaltak munkát. 2004 előtt már 2000 személy magyarországi munkavállalását engedélyezte az egyezmény, de akkor már ez sem volt elég. Érdekes tény, hogy ezen munkavállalók nagy többsége (98%-a) alacsony képzettségű volt és főleg betanított munkásként dolgozott, csak 1-2%-uk dolgozott magasabb beosztásban. [Estélyi et al., 2006] Az ország Európai Uniós csatlakozása után megszűntek az adminisztratív akadályok, 2004 májusa óta a munkaerő szabadon áramolhat a szlovák-magyar határon. Mivel 2004 óta nincsenek adminisztratív szabályozások, és a külföldi munkavállalókra vonatkozó bejelentési kötelezettséget sem minden vállalat teljesíti, (nincs érte büntetés), azért nem ismertek pontos

- 198 -


adatok a külföldi munkavállalók számáról. Csak becslések vannak, amelyek általában a legnagyobb foglalkoztatók által megadott számokból indulnak ki, de még sokan lehetnek, akik kisebb üzemeknél, vállalkozásoknál tevékenykednek. A 700 kilométer hosszú szlovák-magyar határon keresztül tömegek ingáznak, leginkább a szlovák oldalról a magyar irányába. Az ingázók nagy többsége szlovákiai magyar, akiket a külföldi munkavállalásra leginkább az alábbi három tényező motiválja: [Gulyás L., 2008] • egyszerű közlekedés – egyszerűbb eljutni a magyarországi vállalatokhoz, mint Szlovákián belül más városba ingázni. Ráadásul a nagyobb magyarországi vállaltok biztosítják a dolgozók utazását is, • magasabb bérek – a magyarországi minimálbér összege 2005-ben 57 ezer forint volt, a szlovákiai minimálbér 40 ezer forintnak megfelelő összeget tett ki. Ez a 17 ezres különbség nagy erős motiváció a szlovákiai munkavállalóknak, • nincsenek nyelvi korlátok – a szlovákiai magyarok számára a felvétel beszélgetéseken és a későbbi munkavégzés során a magyar nyelvtudásuk elégséges a foglakoztatáshoz. A szlovák-magyar határon át ingázó munkaerő-állomány döntő többségben szlovákiai [magyar]. Érdemes néhány gondolat erejéig kitérni a Magyarországról Szlovákia felé irányuló munkaerő vizsgálatára is. Míg szlovákiai munkavállalók ezrei dolgoznak Magyarországon, addig ellentétes irányban alig tapasztalható munkaerő-vándorlás. Néhány magyarországi professzor, egyetemi oktató dolgozik a komáromi Selye János Egyetemen, számos magyarországi vállalatnak van leányvállalata Szlovákiában, ezekben a vezető pozíciókban általában a központból (Magyarországból) küldött alkalmazottak vannak, továbbá a kedvező adórendszer következtében alakult szlovákiai székhelyű magyarországi tulajdonú vállalkozások is alkalmaznak anyaországi munkaerőt, de ezek teljes száma nagyon alacsony. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat nyilvántartása szerint 2007 végén 18 219 szlovákiai állampolgár rendelkezett érvényes munkavállalói regisztrációval Magyarországon. A szlovákiai munkavállalók ezzel a második legnagyobb csoportot alkották a magyarországi munkavállalók között, hiszen a nyilvántartott román állampolgárok száma meghaladta a 21 ezret. Ezek az adatok azonban nem pontosan mutatják a Magyarországon dolgozó külföldiek számát, a valós létszámot megnöveli egyrészt az illegális foglalkoztatás, másrészt a kölcsönző cégeken közvetítésével munkát vállaló dolgozók. A szlovák munkaerő-felmérés 2007 első negyedévében 21 800 Magyarországon dolgozó lakost mutatott ki. A valós érték 2007-ben 24-29 ezer fő között mozoghatott. [Gál Zs., 2009]

7. A szlovák-magyar határ menti régiók munkaerőpiaca A dél-szlovákiai régió Szlovákiában a munkanélküliség által leginkább sújtott és gazdaságilag is az elmaradottabb területek közé tartozik. Ennek okai egyrészt a helyi adottságok, másrészt a szlovák gazdaságpolitika fejlesztéseinek Pozsony-központúsága, a déli területek elhanyagolása. A szlovák és a magyar munkaerőpiac strukturálisan nagyon eltér egymástól. Szlovákiában a munkaerőpiaci aktivitás jóval magasabb, mint Magyarországon, ami magasabb szintű munkanélküliséggel jár együtt. A foglalkoztatottság szintje közel azonos a két országban. [Hárs Á.et al., 2006] A magyar oldal az átlagosnál fejlettebb, (magyarországi átlagot vizsgálva), a szlovák oldal Szlovákia elmaradottabb régiói közé tartozik. A szlovákiai fejletlenséget az magyarázza, hogy ezek a területeken jelentős agrárium volt a múltban, a szövetkezet nagy része megszűnt vagy átalakult, viszont az alulképzett munkaerő, amit foglalkoztattak, részben még aktív korban van. A mezőgazdasági vállalkozásoktól elbocsátott dolgozók egy része el tudott

- 199 -


helyezkedni a szlovák és magyar nagyvárosok ipari üzemeiben, de ez inkább csak az ország nyugati részén volt jellemző, a keleti régiókba nem telepedtek nagyobb vállalatok, nem tudták felszívni a munkanélkülieket. A 2001-es népszámlálás adatai szerint a foglalkoztatottak 12%-a a mezőgazdaságban dolgozott, ugyanabban az időszakban a magyar oldalon ez az arány már csak 4% volt. Ha az ipari-építőipari ágazatokat vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a magyar oldalon a dolgozók közel 40%-át ezek az ágazatok foglalkoztatják, amely arány a magyarországi átlagot és meghaladja. A szlovák oldalon az ipari foglalkoztatottak aránya alig 30%, viszont a termelő szolgáltatásokban (leginkább a kereskedelemben) dolgozók aránya a szlovák oldalon nagyobb, mint a magyar oldalon. [Hárs Á. et al. 2006] Az elmaradottságból és az agrárium jelentős hatásából következik, hogy a délszlovákiai dolgozók bére alacsonyabb az országos átlagnál, hiszen ez jellemzi a felsorolt ágazatokat (mezőgazdaság, kereskedelem, építőipar – amelyek felszívják az alacsonyabban képzett munkaerőt). A dél-szlovákiai munkaerőt a fentiekkel együtt hét ágazatban foglalkoztatják leginkább: a mezőgazdaságban, az építőiparban, a kereskedelemben, a szolgáltatóiparban, a közlekedésben, az oktatásban és az egészségügyben. Dél-Szlovákia és Észak-Magyarország munkaerőpiaci összehasonlításaiból láthatjuk, hogy a dél-szlovákiai átlagbérek 30%-kal alacsonyabbak, a munkanélküliség pedig közel a duplája az északmagyarországinak (2005 első felében végzett kutatás adatai szerint.) [Estélyi et al. 2006] Az alacsony bérek és a kevés munkalehetőség jelentősen befolyásolja – növeli az ingázás mértékét. A határ menti munkaerő-mozgásra az ingázás a jellemző, hiszen helyenként a dolgozók nem töltenek több időt a munkahelyre való bejárással, mint ha a legközelebbi nagyvárosba utaznának, éppen csak egy másik országba mennek dolgozni. A két Komárom ipara és munkalehetőségei Komárom ősi városnak számít, és 1715-ben az ország ötödik legnépesebb városa volt. Iparát az évszázadok során elsősorban földrajzi fekvése határozta meg: a folyók és az erődök jelenléte miatt fontos katonai és logisztikai központnak számított. A 19. és a 20. század folyamán jelentősége csökkent, az első világháborút lezáró Trianoni békekötés kettészakította a várost, és a két rész fejlődése más-más úton indult el. A szlovákiai oldalon a hajógyár játszotta a főszerepet a város iparában, a magyar oldalon fejlődött az infrastruktúra, a könnyűés élelmiszeripar, és a nyersanyag-feldolgozó ipar is. [Sikos T. T. – Tiner T., 2007] A két Komárom földrajzilag nagyon előnyös pozícióban van, hiszen Közép-Európa legdinamikusabban fejlődő térségének, az ún. arany háromszögnek (Pozsony – Bécs – Budapest) szomszédságában fekszik. Mindkét város célkitűzései között szerepel ennek az előnynek a kihasználása a kedvezőbb vállalkozói környezet megteremtése, a külföldi befektetők vonzása , és azáltal új munkahelyek teremtése érdekében. A rendszerváltás strukturális válsága sokkal erőteljesebben éreztette hatását a szlovákiai Komáromban, hiszen nem „állt több lábon”, mint magyarországi ikervárosa. A magyarországi városrész gazdasági fejlődése a kedvező földrajzi fekvést (Bécs-Budapest tengely) kihasználva beindult, de a szlovákiai rész nem tudott átlendülni a 90-es évek gazdasági válságán. [Kovács – Szabó 2008] Hónapról hónapra nőtt a munkanélküliek száma: a januári 760-ról decemberre elérte az 5005-öt. A munkanélküliségi ráta év elején 1,54% volt, év végére túllépte a tíz százalékot (10.17%). A következő években a járásban munkanélküliség tovább nőtt, a 2000-es évek elejére elérte a 30%-os szintet. A rendszerváltás után mindkét Komáromban átalakult a foglalkoztatás szerkezete és a vállalati struktúra. Az iparban foglalkoztatottak száma jelentősen csökkent, és csak a 90-es

- 200 -


évek végén indult ismét növekedésnek. 2001-ben [a népszámlálás adatai szerint] az északkomáromi lakosság egyharmada, a dél-komáromiak egy negyede dolgozott az iparban, az ipari foglalkoztatás mértékének növekedése olyan mértékű volt, hogy 2006-ra mindkét városban az ipar lett a legnagyobb foglalkoztató. A vállalati struktúra átalakulására mindkét városban jellemző volt, hogy a vállalatok száma a többszörösére emelkedett. Az állami tulajdon minimálisra zsugorodott, az üzemeket privatizálták, számtalan mikro- és kisvállalkozás alakult. A nagyobb vállalatokban tulajdonrészt szerzett a külföldi tőke: DélKomáromban a malom és a sörgyár, Észak-Komáromban a cipőgyár és a hajógyár külföldi tulajdonba került. Észak-Komárom legnagyobb foglalkoztatója a svájci tulajdonú Rieker Kft., a korábbi Partizánske-i cipőgyárt privatizáló vállalat. 2000 főt foglalkoztat. Jelentős forgalmat bonyolít még a Komáromi Nyomda Kft. – több mint száz fő alkalmazottal, a Komáromi hajógyár – közel 900 alkalmazottal, az őrsújfalui JOK bútorgyár – 200 alkalmazottjával. [Sikos T. T. – Tiner T., 2007] A magas munkanélküliség nem csak a régió problémája volt a 90-es években és a 2000-es évek elején. Az egész szlovák gazdaság legsúlyosabb gondját jelentette, a munkanélküliségi ráta országos szinten is 20% körüli értéket ért el. A megoldást szlovákiai viszonylatban is, és Komárom számára is a betelepülő nemzetközi vállalatok jelentették. A nemzetközi tőkebefektetések a viszonylag jól képzett munkaerőnek, viszonylag alacsony béreknek, és az előnyös adózási lehetőségeknek köszönhetően kezdtek áramlani Szlovákiába. A nemzetközi tőkebefektetések megjelentek a magyarországi határmenti térségben is: • 1991-ben betelepült a SUZUKI Esztergomba, •

1993-ban elkezdte a termelést az AUDI Győrben,

•

1999-ben elindult a telefongyártás a NOKIAban Komáromban.

Természetesen a nemzetközi tőkebefektetések felsorolásánál csak azokat a befektetéseket vettem figyelembe, amelyek a határ közelében vannak, és nagyszámú szlovákiai munkaerőt foglalkoztatnak. A Komáromi Ipari Park Az 1998-ban alapított Komáromi Ipari Park Dél-Komárom nyugati részén fekszik 87,6 hektáros területen. Az ipari park beépítettsége már a 2000-es évek közepére elérte a 80 százalékot, a 2006-ban ott működő 14 vállalat által realizált befektetések összértéke megközelítette a 90 milliárd forintot. Az ipari park elhelyezkedése közlekedési szempontból nagyon kedvező, mivel Dél-Komáromot érinti a Budapest – Bécs nemzetközi vasútvonal, és az M1-es autópálya – a 4. sz. páneurópai folyosó magyarországi szakasza is csupán 10 kilométerre húzódik. Előny továbbá a három főváros: Bécs, Budapest és Pozsony közelsége is. A Nokia Magyarország Kft. 1999-ben néhány száz alkalmazottal kezdte meg működését, 2007-ben pedig a gyár és beszállítói több mint 15 ezer embernek adtak munkalehetőséget. Az ipari park évről évre bővült, a Nokia kiszolgálására szakosodott vállalatok egész sora települt le, ezáltal új munkahelyek százai keletkeztek. A Nokia és beszállítóinak munkaerő-kereslete a déli oldalon a munkaerő-piaci aktivitást növelte meg, míg az északi oldalon jelentősen hozzájárult a munkanélküliségi ráta csökkenéséhez. A déli oldalon mutatkozó munkaerőhiány, az északi oldal magas munkanélkülisége és viszonylag alacsony bérszintje arra ösztönözte az ipari park vállalatait, hogy szlovákiai munkavállalókat alkalmazzanak. Ennek hatására a Komáromi járás munkanélküliségi rátája 2002 és 2007 között közel 20 százalékponttal csökkent. [Kovács A. – Szabó I., 2008] Ezeket a folyamatokat szemlélteti a következő ábra:

- 201 -


fő

15000 10000

30

27,8 26,6

25

22,4 13,7

10,7

5000

8,4

7,3

20 16,14 15 14,5 10

0

%

20000

5 0

2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 Munkanélküliek száma, fő

Munkanélküliségi ráta, %

1. ábra: A munkanélküliek számának és a munkanélküliségi ráta alakulása a Komárno-i járásban (2002-2010) Forrás: saját szerkesztés a Munka- Szociális és Családügyek Hivatalának adatai alapján

A Nokia Magyarország Kft. 1999-es letelepülését követően sorra jelentek meg a további nemzetközi vállalatok, amelyek korábban is – bár más országban és más telephelyen a finn mobiltelefon-gyártó beszállítójaként működtek, annak kipróbált partnerei voltak. Napjainkban az ipari parkban rendelkezésre áll minden alkatrész és kiegészítő, s ennek köszönhetően a Nokia képes a legyártott telefont kész állapotban kiszállítani. A Nokia első követője a finn Perlos volt, amely 2000-ben települt be az ipari parkba, és műanyagokkal foglakozik. Ezt a vállalatot követte 2003-ban a tajvani Foxconn és a japán Sunarrow, amelyek alkatrészeket gyártanak a telefonokhoz. 2004-ben két nyomdaipari tevékenységeket ellátó vállalat kezdte meg működését az ipari parkban: a finn Hansaprint és az Amerikai Egyesült Államok-beli RP Donnelley. 2005-ben újabb alkatrészgyártó telepedett be a parkba: a finn LK Products, és két felületkezeléssel, festéssel foglakozó vállalat: a finn Savcor és a dél-koreai Mirae. 2006-ban települt be az ipari parkba a finn Stora Enso, amely a csomagolóanyagokat gyártja a telefonokhoz. A válság hatására a vállalatok által foglalkoztatottak létszáma jelentősen csökkent. 2008-ban ugyan betelepült még egy vállalat – a BYD, de sajnos 2009-ben bezárta kapuit. Sorozatos leépítések után 2009-ben a Perlos is befejezte működését az Ipari Parkban, és a korábban legnagyobbnak számító Foxconn elbocsátotta dolgozóinak 80 százalékát. A fentiek alapján megállapítható, hogy a térség gazdasági helyzete és a Komáromi Ipari Park jövője nagyban függ a Nokia jelenlététől. A gyár kapacitás-csökkentése, az esetleges leépítések a többi, ipari parkban működő vállalatnál is hasonló lépéseket váltottak ki, s ezáltal a térség munkanélküliségének jelentős növekedéséhez vezettek. [Kovács A. – Szabó I., 2008] Az ipari park vállalataiban a dolgozók folyamatos munkarendben dolgoznak, 12 órás műszakokban. A munkások általában 3 napig délelőtt dolgoznak, majd 3 szabadnapjuk van, utána 3 éjszakai műszak következik, és újra 3 szabadnap. A több ezer dolgozót műszakonként mintegy 90 autóbusz szállítja lakhelyéről a munkahelyre, majd a végzett dolgozókat a munkahelyről otthonukba. A Nokia közvetlen vonzáskörzete egy 30 kilométer sugarú kör Komárom körül, innen szállítják a dolgozókat az autóbuszok, illetve sokan önállóan, saját gépkocsival teszik meg a maximum egy órás utat. Műszakváltás idején az autóbuszok és személyautók jelentősen megnövelik a két város forgalmát. A Nokia és beszállítóinak munkaerő-piaci vonzáskörzetét a következő ábra szemlélteti:

- 202 -


Dunaszerdahely

Bős

Vágfarkasd/Negyed

Érsekújvár

Gúta

Szőgyén Ógyalla

Nagymegyer

Bátorkeszi

Marcelháza

Karva

Komárom Neszmély Győr

Tata

Bábolna

Győrszemere

Nyergesújfalu

Pannonhalma

Tatabánya Kisbér

2. ábra: A NOKIA munkaerőpiaci vonzáskörzete a szlovák-magyar határ régióban Forrás: Kovács A. – Szabó I., 2008, 237. old

2007-ben, a válság begyűrűzése előtt a Komáromi ipari parkban becslések szerint mintegy 4600 fő dolgozott a Komárno-i járásból. Legnagyobb foglalkoztatójuk a Foxconn volt, amely közel 2000 szlovákiai alkalmazottal rendelkezett. [Sikos T. T. – Tiner T., 2007] A szlovákiai munkavállalók nagy része azonban nem volt alkalmazotti jogviszonyban az ipari park vállalataival, hanem munkaerő-kölcsönző cégeken keresztül kapott munkalehetőséget. Azokban a munkakörökben, amelyek nem igényeltek nagy szakértelmet, nem kapcsolódtak szorosan a vállalat alaptevékenységéhez, a vállalatok szívesen és nagy létszámban alkalmaztak kölcsönzött munkaerőt. Ez a foglalkoztatási mód a Nokiában és beszállítói vállalataiban is elterjedt, hiszen jelentős költségelőnyökkel járt. A bérelt munkások utáni közterheket a munkaerő-kölcsönző fizette meg, s a „bérlő” vállalat a kölcsönzőnek díjat fizetett a szolgáltatásért, amit költségként elszámolhatott, szemben az alkalmazottak közterheivel. A kölcsönző vállalkozások nagyon magas jutalékokat (20%-tól 200%-ig) voltak képesek elérni a kikölcsönzött munkaerő után, annak felkészültségétől, teljesítményétől és a szakterülettől függően. Szlovákiában nagyrészt olyan munkaerő-kölcsönzők működtek és működnek napjainkban is, melyeknek Magyarországon van az anyavállalatuk. A munkaerőkölcsönzést a Munka Törvénykönyve szabályozza, a jogszabály kimondja, hogy a bérelt munkaerőt semmilyen módon nem lehet hátrányosan megkülönböztetni, ugyanolyan munkaés jövedelem feltételek között kell dolgozniuk, mint az alkalmazottaknak azonos munkakörben. Ennek ellenére számos tényező negatívan befolyásolja a bérelt munkások helyzetét:

- 203 -


• A keresletingadozások miatt bekövetkező munkaerő-igény csökkenést a bérelt munkások számának változtatásával szabályozzák a vállalatok. • Munkaerő-leépítéskor elsőként a bérelt munkaerőt küldik el. • A bérelt munkaerő nem részesül, vagy csak részben részesül a munkahelyi egyéb juttatásokból (cafeteria, üdülési csekk, jutalom stb.) A Nokia és beszállítóinak kölcsönző vállalkozások a legnagyobb munkaerőhiány idején egyre távolabbi területekre kényszerültek menni munkaerőt toborozni: Kelet-Szlovákia határ menti térségéből, sőt Erdélyből is toboroztak potenciális munkavállalókat. Ők már nem napi ingázással, hanem heti utazással dolgoztak a vállalatoknak. Ez a távolról toborzott munkaerő azonban újabb problémákat, szükségleteket vetett fel, hiszen elszállásolásáról is gondoskodni kellett. [Kovács A. – Szabó I., 2008] 8. Befejezés A rendszerváltást követő évtizedben a Komárno-i járás munkaerőpiaca, hasonlóan a többi dél-szlovákiai járáshoz, komoly problémákkal küszködött. A térség korábbi agrárjellege, az infrastruktúra alacsony szintje, és a lakosság viszonylag alacsony képzettségi szintje mind azt eredményezték, hogy a munkanélküliek száma jelentősen megnőtt. Az Európai Unióhoz való csatlakozás, és az Észak-Magyarországra betelepülő multinacionális vállalatok által alapított munkahelyek jelentősen javították a munkaerő-piac mutatóit, 2007-re 7 százalék körüli értéket mutatott a munkanélküliségi ráta, de sajnos a világgazdasági válság a térségben is érezteti hatását, így a munkanélküliek száma 2008 óta ismét emelkedést mutat. 2008 és 2009 között a munkanélküliségi ráta közel a duplájára emelkedett: 7,3 százalékról 14,5 százalékra. A nyilvántartott munkanélküliek száma egy év alatt közel 4000 fővel emelkedett. A növekedést egyrészt a térség vállalatainál bekövetkezett elbocsátások, másrészt a határ túloldalán levő ipari parkokban bekövetkezett létszámleépítések okozták. 2008 második felében a magyarországi vállalkozások elbocsátották a kölcsönzött munkaerő ¼-ét, és ezek a dolgozók nagyrészt szlovákiai munkavállalók voltak. A Dunántúl északi részén működő vállalatoknál a külföldi munkavállalók száma 20%-kal csökkent. A hazatérő dolgozók a térségben sem találtak munkát, így más választásuk, mint a nyilvántartásba vétel, nem maradt. Egyes elemzők, gazdasági szakemberek szerint Szlovákia már megtalálta a válságból kivezető utat. Bízunk benne, hogy a viszonylag gyors gazdasági növekedés nem csupán a Pozsony vonzáskörzetébe tartozók számára, hanem a dél-szlovákiai régió számára is pozitív változásokat hoz a közeli jövőben. Irodalomjegyzék

1. Borjas, George J. [2008]: Labour Economics. McGraw-Hill Irwin 2. Cseresnyés Ferenc [2005]: Migráció az ezredfordulón. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 3. Ehrenberg, Ronald G. – Smith, Robert [2003]: Korszerű munkagazdaságtan. Elmélet és közpolitika. Panem Kiadó 4. Estélyi Krisztina-Keszegh Béla-Kovács Péter-Mikóczy Ilona: Munkaerőmozgás a szlovák-magyar határ mentén. In: Keszgh Béla - Török Tamás (szerk.) [2006]: Gazdasági váltás szlovákiában. Sereghajtóból éltanuló. Kempelen Farkas Társaság. Komárom-Komárno

- 204 -


5. Galasi Péter [1997]: A munkaerőpiac gazdaságtana. Aula Kiadó Budapest 6. Gál Zsolt [2009]: Munkaerő-migráció Szlovákiából a 2004-es uniós csatlakozás után. FÓRUM Társadalomtudományi Szemle, XI. Évf 2009/2 pp. 59-82. 7. Gulyás László (szerk.) [2008]: Ne a munkanélküliséget, a munkát támogasd! Tanulmányok a HRM és a munkaerőpiac témaköréből 1998 – 2008. EETOSZVIKEK, Budapest 8. Hardi Tamás [2002]: A határ és a határ menti együttműködések a kialakuló határrégiókban. PhD-értekezés, Pécs 9. Hardi Tamás [2008]: A határtérség térszerkezeti jellemzői. In: Tér és Társadalom, XXII. évf. 3. sz., p. 3-25 10. Hardi Tamás – Hajdú Zoltán – Mezei István [2009]: Határok és városok a Kárpátmedencében. MTA RKK Győr – Pécs 11. Hardi Tamás – Tóth Károly [2009]: Határaink mentén. A szlovák-magyar határtérség társadalmi-gazdasági vizsgálata (2008). Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja 12. Hárs Ágnes-Nagy Katalin-Nagy Ágnes-Vakhal Péter [2006]: A szlovák és a magyar határmeni régió a Duna két oldalán. Kopint-Datorg Zrt. Budapest 13. Horváth Gyula szerk.[2004]: Dél-Szlovákia. MTA RKK. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 14. Kovács András [2010]: A határok és a határgazdaságtan néhány elméleti vonatkozása. In: Sikos T. Tamás – Tiner Tibor [2010]: Cégek célkeresztben. Vállalkozások a szlovák-magyar határ mentén. SJE, SJE Kutatóintézete, Komárno 15. Kovács András – Szabó Ingrid [2008]: Nemzetközi tőkebefektetések munkaerő-piaci hatásai Komárom és Komárno térségében. In: Földrajzi Értesítő LVII. Évf. 1-2. füzet, pp. 229 – 241 16. Lengyel Imre – Rechnitzer János [2004]: Regionális gazdaságtan. Dialóg Campus Kiadó, Budapest - Pécs 17. Mezei István [2008]: A magyar-szlovák határ menti kapcsolatok esélyei. Dialóg Campus Kiadó, Budapest - Pécs 18. Póczik Szilveszter – Dunavölgyi Szilveszter [2008]: Nemzetközi migráció – nemzetközi kockázatok. Hvgorac Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 19. Sikos T. Tamás – Tiner Tibor szerk. [2007]: Egy város – két ország. KomáromKomárno. Selye János Egyetem Kutatóintézete, Komárno. 20. Szabó Ingrid [2010]: Munkaerőmozgás a határ mentén – a válság hatásai. In: Sikos T. Tamás – Tiner Tibor [2010]: Cégek célkeresztben. Vállalkozások a szlovák-magyar határ mentén. SJE, SJE Kutatóintézete, Komárno 21. Komáromi Ipari Park: www.kiv.hu 22. KSH: www.ksh.hu 23. Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala: www.statistics.sk 24. Munka- Szociális és Családügyi Hivatal: www.upsvar.sk

- 205 -


SÓLYOM ANDREA (Széchenyi István Egyetem) – EISINGERNÉ BALASSA BOGLÁRKA (Széchenyi István Egyetem): A demográfiai változások hatása. Munka vagy pihenés? Absztrakt Napjainkban egyre fontosabbá válik a tudásról való gondolkodás azon új dimenziója, amely a tudás megtartását helyezi a középpontba. A tanulmány címe azt is jelzi, hogy a demográfiai változások olyan kérdéseket vetnek fel, amelyek a vállalatok elé új kihívásokat állítanak. A munka vagy pihenés alatt annak a választási lehetőségét értik a szerzők, hogy azon munkavállalók, akik elérik a nyugdíjkorhatárt valóban nyugodtan elmehetnek-e nyugdíjba vagy a vállalat a számára oly fontos tudást nem engedi el, így visszafoglalkoztatja a nyugdíjasait. A „nyugodt” szó itt azt jelenti, hogy a vállalat számára releváns tudást átadva a vállalat versenyképességét és működésének folytonosságát biztosítva mehet-e el nyugállományba a munkavállaló. A vállalatnál meglévő tudás két részből áll, explicit és implicit tudásból. Jelen tanulmány egy olyan feltáró kutatás egy szegmensét mutatja be, amely a tervezhető munkaerőmozgás esetén az implicit tudás megosztását vizsgálja. E kérdéskörben folytatott kutatásunk elsősorban a kulcspozicióban lévő munkavállalókra fókuszál. Kulcsszavak Demográfia, tudásmenedzsment, tacit tudás, tervezhető munkaerőmozgás, kulcsfigurák

1. Bevezetés A modern menedzseriskolák, a vezetéselméletek új irányzatai szerint a szervezet eredményességének oka leginkább az emberben keresendő. Az ember, mint a vállalat legértékesebb erőforrása képes a szervezet tudatos fejlesztésére, olyan értékek beépítésére, melyek elősegítik a kreatív, innovatív gondolkodást, a szervezet folyamatos változását. Napjainkban egyre fontosabbá válik a tudásról való gondolkodás azon új dimenziója mely a tudás megtartását helyezi a középpontba. A tudásmenedzsment kutatóit nagy mértékben foglalkoztatta az a kérdés hogy a vállalatok hogyan jutnak hozzá bizonyos tudáshoz, amely versenyelőnyt biztosít számukra, sőt az újabb generációk már érdeklődve szemlélték azokat az eszközöket, amelyekkel a tudás a vállalatnál tartható. Ez elsősorban a tudáselszívás elleni védelmet szolgálta. A szakirodalomban termelési tényezőként jelenik meg a tudás többek között Siebert és Wilke műveiben.[Siebert 2007, Wilke 1998] is. A vállalatok egyre jobban függnek az immateriális erőforrásoktól, és minden iparágban minden eddiginél többet fektetnek beléjük. Jelen tanulmányban kifejezetten a tudás tacit, láthatatlan, megfoghatatlan, nehezen kifejezhető részének átadását vizsgáljuk, amely különösen napjainkban, az egyre növekvő demográfiai változásokkal együtt jelentkezik a vállalatoknál. A tacit tudás menedzselésének problémája ma már minden fejlett országban működő vállalatot érint. A tacit tudás felértékelődése, és a felé irányított figyelem Amerikából indult, az 1990-es évek elején, amikor is az ún. „baby-boom” 63 idején született alkalmazottak elérték a nyugdíj-korhatárt. 63

Az 1950-es évekbeli amerikai demográfiai robbanás alatt született gyermekeket nevezik baby-boomereknek.

- 206 -


Ugyan ez a probléma azonban nem csak az amerikaiakat érinti, hanem hazánkban is van létjogosultsága annak, hogy foglalkozzunk a témával. Az 1990-es évek beli rendszerváltás után a piacgazdaság bevezetése hazánkban egy vállalkozói réteg kialakulását vonta maga után. Ezek a vállalkozók az elkövetkezendő években fogják elérni a nyugdíj-korhatárt, amikor a felépített kapcsolataikat, vele a vállalatukat is átadják utódaiknak. A felmérésben nem foglalkoztunk azokkal a vállalkozásokkal, amelyek családi vonalon öröklődnek. Ma a legfontosabb célkitűzés ezen vállalkozások esetében az, hogy a nyugdíjba vonuló vezető, vagy kulcsember tudása ne vesszen el teljesen a szervezet számára, hanem az tulajdonában maradjon, beépítve a szervezet működésébe. Természetesen problémát nem csak a nyugdíjba vonuló alkalmazottak, vezetők okozhatnak. A mai, gyorsan fejlődő világunkban, ahol egyre több munkatársat tanuló időre kiszerveznek, főleg multinacionális cégek anya- vagy épp leányvállalataikhoz, ez a tudásvesztés ugyancsak jelentős problémaként vetül fel. Ezek a vállalattól való eltávozások előre láthatóak, hónapokkal, néha évekkel is. A szervezetek nagy többsége azonban ezt a folyamatot, és a vele járó tudásvesztést nem tekinti fontosnak és jelentős hatásaival és az ebből származó költségnövekedéssel nem számolnak. Jelen tanulmány tehát a következő kérdésekre keresi a választ: • Mennyire vannak a mai vállalatok tudatában a tacit tudás jelentőségének, • Mennyire ismerik akár név, akár pozíció szerint a vállalat számára fontos kulcsembereket, • Figyelemmel kísérik-e az ő tudásukat és annak áramlását milyen módszerekkel segítik elő szervezetüknél. 2. Elméleti háttér 2.1. A tudás és a tudásmenedzsment Ha valamire el lehet mondani, hogy interdiszciplináris, akkor a tudásmenedzsmentre ez teljesen ráillik. A témával való első találkozásnál felmerül a kérdés, hogy mi is az a tudás és egy gazdasági témájú tanulmánynak miért is kell foglalkoznia vele. A számos irányvonal közül két olyan megközelítés választottunk, ami jó elméleti alappal szolgálja a primer kutatásunkat: Blanchard és Thacker szerint [Ismail, 2006] a tudás a tények, princípiumok, procedúrák és információk szervezett összessége, melyeket évek során szerzünk meg. A tudás mára a vállalatok előnyének fenntartása érdekében az egyetlen kulcs erőforrás. A tudást Szabóné Fenyvesi Éva tanulmánya [Szabóné, 2006] alapján az alábbi jellemzőkkel rendelkező képességként írhatjuk le a teljesség igénye nélkül: • • • • •

A tudás objektum és egyben folyamat is: lehet dokumentumokban tárolt formájú, de akár cselekvésben, döntéseinkben megnyilvánuló is. A tudás komplex: képes összetett jelenségekkel foglalkozni. [Davenport, Prusak, 2001] A tudás személyekben lakozik, értékítéletekben fejeződik ki: az ember a legjobb információforrás, mely haszontalan, ha nem elérhető, vagy nem megfelelően használják. A tudás tapasztalatokon keresztül fejlődik: minden új ismeret gazdagítja tudásunkat, ezért a tudás az idő múlásával folyamatosan változik. A tudás megosztható, használata során felértékelődik: a meg nem osztott tudás nem fejlődik, minél többször használják a tudást annál inkább bővül, értéke annál inkább - 207 -


• • • • •

növekedik. A tudás átadásával annak birtoklója új tapasztalatokat is szerezhet, ezáltal saját tudását is gazdagíthatja. A tudás gyorsaságot biztosít: amit egyszer már elsajátítottunk, azt később egy hasonló szituációban már csak hasznosítanunk kell. Minél több tapasztalati tudásunk van, annál több helyzetet tudunk gyorsan és kellő hozzáértéssel kezelni. A tudás értéke erősen relatív: akkor értékes, ha jó időben, jó helyen és a megfelelő mértékben áll rendelkezésre. A tudás nehezen reprezentálható, másolható: a tudás nagy része hallgatólagos, nem jelenik meg dokumentumokban, ezért is jelenthet egy vállalat számára versenyelőnyt. A tudás szivárgásra hajlamos: mindenegyes megnyilvánulásunk, ami más emberek társaságában történik hordozhat olyan információt, amelyet más személy is hasznosíthat. A tudás végtelen, egyben szűkös erőforrás: a tudás kimeríthetetlen, hiszen az idő múlásával folyamatosan gazdagodik tapasztalataink révén. Ugyanakkor előfordulhat, hogy bizonyos problémák, főleg speciális tudást igénylő feladatok megoldásánál egy adott időpontban előfordulhat, hogy a megfelelő hozzáértés nem áll a vállalat rendelkezésére.

Miért is van szükség a tudás menedzselésére? Merülhet fel egyáltalán a kérdés. Természetesen azért, hogy súlyos gondokat tudjunk orvosolni. Rob Abbott szerint [Sándori, 2001] a következő problémákat kell megoldani a tudásmenedzsment segítségével: •

Az intézmények nincsenek tudatában annak, hogy milyen tudást, információt birtokolnak. • A vállalat rendelkezésére álló információk halmaza rendezetlen, nincsenek egységes rendszerbe foglalva, nem összpontosul valamilyen célok köré. • Az emberek egyszerre szenvednek az információk tömegétől és az ismeretek, tapasztalatok hiányától is. • A szakmai jártasság, szakértői tudás, értékes tapasztalatok semmivé válnak, amennyiben ezek birtokosa elhagyja a vállalatot. • A tanulságok és tapasztalatok megosztásának nehézsége oda vezet, hogy rengeteg pénzt és időt pazarolnak arra, hogy olyan feladatok újbóli megoldását keresik, melyet, vagy melyhez hasonlót korábban már megtaláltak. • Tengernyi bonyodalmat okoz a meglévő nyilvántartások nehézkessége is. Mindezek alátámasztják kutatásunk szükségességét és fontosságát. 2.2 A tacit tudásról bővebben Polányi a tacit tudás jelentésének felvázolására, megértésére a következő példát hozta fel: ha ismerjük egy ember arcát, akkor ezrek között is felismerjük őt, de azt nem tudjuk elmagyarázni, hogy hogyan ismertük fel. A tacit tudást az ember az elméjében hordozza, ezért is nehéz azt megosztani. A tacit tudás jelentős része nem artikulálható. Ráadásul az emberek nincsenek tudatában annak, hogy tudásuk érték lehet más emberek számára is. [Polányi, 1994 A tacit szó jelentése csendes, néma, nem kommunikálható, nem érzékelhető, szavakkal nem kifejezhető, titok. A tacit tudás a kéz képességei, a bőr tudása és az agy mély rétegeit öleli fel. Nyström szerint [Ismail, 2006] a tacit tudás hosszú gyakorlat során szerezhető meg. Olyan események következménye, mint a kudarc, korrekció, tévképzetek, változó ideák. Jarvinen [Ismail, 2006] a tacit tudást úgy mutatta be, mint az itt és most tudása, amely a jelen

- 208 -


gyakorlati körülményeken alapszik. Ezzel szemben az explicit tudás az ott és akkor tudása, amely múltbeli eseményeken alapszik. A tacit tudás fogalmainak többsége a Polányi Mihály által 1958-ban megfogalmazott definícióján alapszik, mely szerint többet tudunk, mint amennyit el tudunk mondani. . [Polányi, 1994] Polányi nézetében minden tudás tacit tudáson alapul, hiszen minden tudás mögött van nem artikulálható tudás. A tudásmenedzsmenttel kapcsolatos viták körében fontos szerepet kapnak a tapasztalati tudás megosztásáról szóló elmélkedések. Egy vállalatnál akkor válik igazán relevánssá ez a téma, ha a tapasztalt munkatársak/vezetők ill. szakértők a vállalatot elhagyják. A következő Dewey idézet tömören foglalja össze a tapasztalati tudás jelentőségét és értékét: „Egy gramm tapasztalat többet ér, mint egy tonna elmélet… ” [Dewey 1993, 193] A tacit tudásnak több komponense van, úgy, mint a tapasztalat, a szociális képességek, a gyakorlati igazság, a komplexitás, az ítéleti képesség és az egyén értékrendszerétől való függőség A tacit tudás ezen komponensek alapján két részre bontható: azon tudás, melyet az ember testesít meg (ilyen az értékek, a hit, a szociális képességek, melyeket az ember a munkába már magával hoz), illetve a folyamatokba és termékekbe beágyazódott tudás, melyet a munkavégzés során szerez meg, amelyet emberek alkotnak meg. Mindkét tudás rejtett, szavakkal, diagramokkal nehezen kifejezhető. [Horváth, 1999] 2.3. A kulcsember Felmerül a kérdés, hogy ki lehet egy vállalat kulcsembere? Hol találhatjuk meg a kulcsembereket? Első nekifutásra talán azt gondolhatnánk, hogy szükségszerűen a felső vezetés, vagy legalábbis a középvezetés szintjén kell kutakodnunk. Ennek ellenére a gyakorlat mást mutat. Egy kulcsember lehet egy fontos részleg csoportvezetője, vagy egy értékesítő, de akár a raktár vezetője is. [ Sveiby - 2001] Wiig szerint [Wiig, 1994]egy vállalat számára kulcsember lehet egy olyan gyakorlott szakértő, aki kevesebb információból jobb döntést képes hozni, mint egy nála tapasztalatlanabb. Ez teszi ezeket az embereket értékessé a vállalat számára, hiszen információval való ellátásuk költsége a tapasztalataik miatt alacsonyabb, mint egy kezdő döntéshozóé. S mindemellett döntéseik minősége is jobb. Wiig a tudásszint tekintetében a vállalati alkalmazottakat a következő kategóriákba sorolta: • • • •

Kezdő: aki csak felügyelet alatt alkalmas problémamegoldásra, de nem képes a döntések önálló meghozatalára, hiszen tudása az adott probléma teljes elemzéséhez nem megfelelő. Középhaladó: aki még mindig nem rendelkezik rálátással az egész vállalati problémamegoldás területére, ezért döntései lassúak és esetenként nem kielégítő minőségűek, ugyanakkor bizonyos feladatok ellátására már egyedül is képes. Kompetens: aki még kellő tapasztalat híján külső tudáson alapuló magyarázatokkal, érvekkel támasztja alá önálló döntéseit, többnyire szabványszerű, egyszerűbb megközelítéseket alkalmazva. Eredményes: olyan személy, aki már ismerősen mozog a tudás különböző szemszögei között, a rutinproblémák és már a kihívást jelentő feladatok megoldásában is jeleskedik, döntései megfelelő, de gyakran váltakozó minőségűek. Képes komplex

- 209 -


•

• •

helyzeteket is felmérni, alkalmas csoportok irányítására, de még nem látja át az összes közvetett következményt. Szakértő: aki megfelelő rálátással bír a tudásra és annak alkalmazási területeire, illetve felismeri felhasználása üzleti értékét. Döntéseit megfelelő időkorlátok között hozza meg, a feladatok megoldásakor már hasznosítja korábbi, megfelelően nagy számú tapasztalatát. Az általa jól ismert szakterületen a rutinszerű döntéseket hamar meghozza, ezekben az esetekben az alternatívák keresése sem okoz gondot számára. Mentora lehet kevésbé gyakorlott munkatársainak. Mester: aki számára automatikus tudássá vált a szakterületének nagy része, kiváló minőségű döntéseket hoz, a szituációk megértésében széles perspektívájú nézetei segítik, igyekszik a problémát nemcsak megoldani, de gyökerét is felkutatni. Nagymester: ezt a szintet már kevesen érik el, ők világhírű mesterei a tudásnak, amit birtokolnak. Hosszú távú perspektívákkal rendelkeznek, így a valós problémára tudnak koncentrálni, döntéseiket teljesen egyedül hozzák meg, mások segítségét csak a legjobb információ beszerzésénél veszik igénybe.

Wiig meglátásával ellentétben Bacsur Kálmán és Dr. Boda György teljesen más nézőpontból közelítette meg a kulcsember kérdését. [ Bacsur, Boda, 2010] Szerintük egy vállalat kulcsembereit kétféle kompetencia felől közelítheti meg. Az egyik a szakértői kompetencia, ezen esetben az, hogy az adott egyén mekkora tudás birtokában van, milyen képességekkel rendelkezik egy-egy feladat elvégzéséhez. A másik a szervezeti kompetencia, tehát az, hogy az adott egyén mennyire lojális a szervezethez, mennyire foglalkoztatják a szervezeti folyamatok, szabályok, mennyire igyekszik ezeknek megfelelni. Ha a két dimenziót együttesen ábrázoljuk, amint az látható az 1. számú ábrán is, akkor négy szerepet tudunk megkülönböztetni egy szervezeten belül: a szakembert, a menedzsert, a vezéregyéniséget és a támogató személyzetet. 1. ÁBRA: A KULCSEMBER ELHELYEZKEDÉSE A SZERVEZETBEN

Szakértői Kompetencia

Szervezeti Kompetencia

Forrás: Bacsur-Boda (2010).

Bacsur Kálmán és Dr. Boda György szerint egy vállalatnál olyan személy lehet kulcsember, aki vagy a szakértői, vagy a szervezeti kompetencia dimenziójában magas értéket képvisel, tehát a fentebb látható táblázatból a menedzserek, a szakemberek vagy a mindkét dimenzióban magas értékkel rendelkező vezéregyéniségek. A támogató személyzetet tehát

- 210 -


nem sorolják a kulcspozíciók közé, hiszen ők alacsony szervezeti és szakértői kompetenciával rendelkeznek. A támogató személyzetet könyvelők, titkárok és titkárnők, recepciósok, takarítók alkotják, akiknek szerepe a szakemberek és a menedzserek munkájának segítése. Nincs olyan képességük, amely kiemelt helyet biztosítana számukra a szervezetben. Bár ez messze nem jelenti azt, hogy ne lennének fontosak a szervezet számára, hiszen a jól működő támogató szervezet minden vállalat életében elengedhetetlen. 3. Empírikus kutatás A kutatás lefolytatásának alapkérdése, hogy hogyan lehet a tapasztalati tudást úgy átadni, hogy az a vállalat számára hosszú távon hozzáférhető legyen, ha abból indulunk ki, hogy az közvetlenül a tudáshordozóhoz kötött és annak implicit tulajdonságai miatt interszubjektiv64 módon nehezen kommunikálható. 3.1. Célok A teljeskörű kutatás elvégzésének célja az lesz, hogy a szakirodalom és a primer kutatások feldolgozásával egy modell, elmélet kerüljön kidolgozásra, amely átfogó képet ad arról, hogy a vállalatok milyen kihívásokkal állnak szemben, amikor a tapasztalati tudás átadását kell realizálniuk, és milyen használható módszerekből válogathatnak a probléma megoldásához. Különös figyelmet fordítva a vállalat számára előre tervezhető szakértő- és vezetőváltásokra. A kutatás gyakorlati lényegét abban látjuk, hogy eredményekre támaszodva a vállalatok képesek lesznek a tapasztalati tudás átadásának támogatására mind a tervezett, mind a nem tervezheztő (betegség, haláleset, a munkaerő váratlan távozása…stb.) munkavállalói mozgás esetén. 3.2.Módszertan Jelen tanulmányban megjelenő kutatási beszámoló egy kiterjedt kutatás részét képzi, amely egyrészt egy kérdőíves felmérésből, másrészt egy kb. 100 vállalatot érintő mélyinterjús felmérésből áll. Fiatal kutatóként fontosnak tartjuk, hogy megfelelően megismerjük a problémát, ezért egy feltáró kutatást végzünk, amely további, problémamegoldó kutatások előzményeként is szolgál a jövőre vonatkozóan. Az empirikus kutatásnál el kellett dönteni, hogy a primer adatokkal kapcsolatban kvantitatív vagy kvalitatív kutatás lefolytatását válasszuk. A kutatás egészét tekintve, hogy a feltáró kutatás követelményeinek minél jobban megfeleljünk, mindkét kutatási eljárást használjuk, de a jelen tanulmányban csak a kvantitatív kutatás eredményei közül mutatunk be néhányat. A kvantitatív kutatást a sokaságból vett mintán egyszeri megkérdezéssel folytattuk le. 3.3. A kérdőív felépítése A kérdőív szerkesztése során a tölcsér módszert alkalmaztuk, az általános kérdésektől haladtunk az egyre speciálisabb területek felé. A kérdések inkább zárt, strukturált kérdések, ahol a válaszadó az előre meghatározott válaszlehetőségek közül választhatja ki a vállalatára leginkább jellemző alternatívát. A kérdőívben egyetlen kérdésnél alkalmaztunk intervallum 64

A közös életvilágban lévők az interszubjektivitás révén képesek a másik élményeiről, tapasztalatairól tudomást szerezni. Berger és Luckmann a tradíciót a lerakódott interszubjektív tapasztalatok továbbadásának gondolja. Az inteszubjektíven használt tudások lerakódnak és egy közös tárgyiasult tudáskészletet alkotan, mely továbbadódik a következő generációknak, más tagoknak. (Berger-Luckmann 1998, 97. Berger, P. - Luckmann,

- 211 -


skálát, a vállalatnál dolgozó kulcsemberek életkorának meghatározására. A kérdések többségét pedig egy 4 fokozatú skála segítségével elemeztük. Ezeknél a kérdéseknél a válaszadónak azt kellett jelölnie egy páros számú, ellentétes polaritású intervallumon, hogy mennyire ért egyet egy adott állítással. 3.4. Hipotézisek A kutatási kérdéseinket a szakirodalmi ismereteinkkel alátámasztva a következők szerint fogalmaztuk meg. Abból a feltevésből kiindulva, hogy a Magyarországi vállalatok nem követik tudatosan a munkaerőmozgásokat különösen kevés figyelmet fordítanak a demográfiai változások által érintett munkaerőmozgásra, összekapcsolva a láthatatlan tudás átadásának kérdésével a feltevésünk az, hogy A cégek számára nem tudatosulnak a demográfiai változással összefüggő problémák, nem követik tudatosan a kulcsembereik tervezhető munkaerőmozgást, nem tartják fontosnak a tudásátadásról való gondoskodást sem.

4. Eredmények Az eredmények elemzése a kérdőívek feldolgozása és az SPSS programmal történő kiértékelése után érdekes meglepetésekkel szolgált számunkra is. 1. táblázat: A tervezhető munkaerő vándorlás figyelemmel kisérése Figyelemmel kíséri e a tervezhető munkaerőelvándorlást?

Valid

Frequency Igen, pontos számot tudok 44 mondani Hozzávetőlegesen meg 63 tudom mondani Nem tudom 13 Ez nem fontos információ a 4 vállalat számára Total 124

Percent 35,5

Valid Percent 35,5

Cumulative Percent 35,5

50,8

50,8

86,3

10,5 3,2

10,5 3,2

96,8 100,0

100,0

100,0

Forrás: SPSS eredmény

A megkérdezett munkavállalók többsége hozzávetőlegesen vagy pontosan figyelemmel kíséri a munkaerőmozgást a vállalatnál. A következő kérdések arra vonatkoztak, hogy mekkora az átlagéletkor a vállalatnál és hogy milyen a munkaerőmozgás összetétele a vállalatnál. Ebből a jelen tanulmányban a három éven belül nyugdíjba vonulók számára voltunk leginkább kíváncsiak.

- 212 -


2. táblázat: A vállalat átlagéletkora Mekkora a vállalatnál az átlagéletkor?

Valid

30 év alatti 30-35 36-42 43 vagy afeletti Total

Frequency 5 25 49 45 124

Percent 4,0 20,2 39,5 36,3 100,0

Valid Percent 4,0 20,2 39,5 36,3 100,0

Cumulative Percent 4,0 24,2 63,7 100,0


3. táblázat: Nyugdíjba vonulások száma az elmúlt három évben Hány munkatárs ment nyugdíjba az elmúlt 3 évben?

Valid

egy sem 1-5 fő 5-nél több Total

Frequency 40 60 24 124

Percent 32,3 48,4 19,4 100,0

Valid Percent 32,3 48,4 19,4 100,0

Cumulative Percent 32,3 80,6 100,0


Ezen adatok ismeretében arra kerestünk választ hogy tudatosan készülnek-e a vállalatok a bekövetkező elöregedési folyamatokra, azaz szembe kell-e nézniük az elöregedés problémájával saját bevallásuk szerint ? 4. táblázat: Az elöregedés figyelembe vétele Milyen mértékben kell szembenéznie az elöregedéssel?

Valid

Percent 41,9

Valid Percent 41,9


36

29,0

29,0

71,0

24 12 124

19,4 9,7 100,0

19,4 9,7 100,0

90,3 100,0

Frequency jelent 52

egyáltalán nem problémát kis mértékben jelent problémát problémát jelent jelentősen érinti a vállalatot Total


A vállalatok 68,9%-ban gondolják úgy, hogy az elöregedés a vállalat számára nem jelent potenciális veszélyt. Ezt az eredményt el is fogadtuk volna akár evidenciának is, ha azt nézzük, hogy az átlagéletkor a válaszadó vállalatok legtöbbjénél 36-42 év közé esik. Kutatásunk fő kérdése azonban, hogy mi történik a vállalatnál lévő láthatatlan tudással abban az esetben, ha a munkavállaló nyugdíjba megy így többek között a know-how vesztés problémáját vetettük fel. A kérdőívben pontosan definiáltuk, hogy mit értünk know-how alatt –ide soroltuk a tacit tudás számos összetevőjét, mint pl. a kapcsolati tőke, a folyamatok ismerete, a múlt hibáinak ismerete…- a teljesség igénye nélkül.

- 213 -


5. táblázat: A know-how vesztés hatása Milyen mértékben kell szembenéznie know-how vesztéssel?

Valid

Percent 36,3

Valid Percent 36,3


49

39,5

39,5

75,8

25 5 124

20,2 4,0 100,0

20,2 4,0 100,0

96,0 100,0

Frequency jelent 45

egyáltalán nem problémát kis mértékben jelent problémát problémát jelent jelentősen érinti a vállalatot Total


A válaszadó vezetők 75,8% nem vagy csak kis mértékben érzi fenyegető veszélynek a knowhow vesztés problémáját. Ezek szerint a magyar vállalatok nem érzékelik a „nyugdíjcunamit”, amit a demográfiai változások feketén fehéren jeleznek előre. A Ratkó-korszak gyermekeinek nyugdíjazásakor 2013-ban, majd 2039-2040-ben – a szokásos évi 100-110 ezer fő másfélszerese megy majd egyszerre nyugdíjba. És a most következő táblázatok egyértelművé tették számunkra, hogy a vezetők nincsenek is tudatában annak, hogy a vállalatuknál lévő tudás, és főként a kulcsembereik tacit tudását igen is nagy veszély fenyegeti. Maguk a vállalatvezetők több mint ötven százalékban „beismerték”, hogy a kulcsember távozása jelentős tudásvesztést jelent. A kulcsember fogalma a kutatásban szintén pontosan definiálásra került. Arra figyeltünk, hogy kulcsembernek az számít, akit a vállalat kulcsembernek tart. 6. táblázat: A kulcsember távozásának hatása a know-how vesztésre Van-e jelentős tudásvesztés a vállalat számára, ha a kulcsember elhagyja a váll? Cumulative Frequency Percent Valid Percent Percent Valid van 70 56,5 56,5 56,5 nincs 54 43,5 43,5 100,0 Total 124 100,0 100,0


És végül az utolsó táblázat, az igazi bizonyíték, amely a kulcsemberek átlagéletkorát mutatja. A kulcsemberek csaknem 70%-a tíz éven belül eléri a nyugdíjkorhatárt, és a legaktuálisabb politikai törekvések abba az irányba haladnak a magyar munkaerőpiacon, hogy ezek az emberek el is kell hogy menjenek a vállalattól. Ez azért nagyon súlyos probléma, mert a mélyinterjús kutatásunk során az is kiderült, hogy a vállalatok nagy része visszafoglalkoztatja „a tacit tudást”, azaz a kulcsfigurák nagy számban jelen vannak a vállalatok életében a nyugdíjazás után is.

- 214 -


7. táblázat: A kulcsemberek átlagéletkora Mekkora a kulcsemberek átlagéletkora?

Valid

20-29 30-39 40-49 50-59 Total

Frequency 4 42 69 9 124

Percent 3,2 33,9 55,6 7,3 100,0

Valid Percent 3,2 33,9 55,6 7,3 100,0

Cumulative Percent 3,2 37,1 92,7 100,0


5. Következtetések és javaslatok Jelen cikkünk egy feltáró kutatás vékony szeletének bemutatása, mely pontosan alátámasztja, a téma aktualítását újszerűségét. A kutatás során arra a következtetésre jutottunk, hogy a mai magyar kis-és középvállalkozások, nagyvállalatok, közintézmények ugyan ismerik a kulcspozícióban dolgozó, tehát a szervezetük sikeressége szempontjából fontos kulcsembereket, ugyanakkor tudatosan nem fordítanak elegendő figyelmet a tudásuk megőrzésére, anélkül engedik őket nyugdíjba, hogy a tudásukat ne hagynák elveszni a saját szervezetük számára. A tanulmány legfontosabb gyakorlati hasznát abban látjuk, hogy amennyiben sikerül a problémát feltárni, és az esetleges „best practice”-eket felkutatni, mellyek segítségével a vállalatok tudatosan fel tudnak készülni a tervezhető munkaerőmozgásból származó tacit tudás vesztés megakadályozására, akkor az olyan tipusú munkaerőmozgások, mint a szülési szabadság, a külföldi anya- vagy leányvállalatnál töltött idő…során a vállalatok időt és pénzt spórolhatnak meg a tacit tudás konzerválásával.

Felhasznált irodalom: Bacsur K, dr. Boda Gy. (2010): Személyügyi kontrolling. Boda és Partners Kft. Budapest Bencsik A. (2009): A tudásmenedzsment emberi oldala Z-Press Kiadó Kft. Miskolc Carlsen S. – Paulsen T. (1999) “Categorization of Knowledge Tools,” Sintef Industrial Management, Trondheim, Norway. KUNNE Technical report 4,. http://www.kunne.no/upload/Gamle%20publikasjoner/Nedtegnelser/Categorisation%20of%2 0Knowledge%20Tools_N0399_S%20Carlsen%20og%20Paulsen.pdf Letöltés dátuma: 2010. 09.30. Dalkir, K,. (2005) “Knowledge Management in theory and practice”, Elsevier/ Butterworth-Heinemann, Amsterdam Dewey, J (1993): Demokratie und Erziehung. Beltz. Basel, Weinheim Fischer, P. (2007): Berufserfahrung älterer Führungskräfte als Ressource. DUV. Wiesbaden Horvath,J.A. (1999): Working with tacit knowledge. http://polaris.umuc.edu/mts/TMAN/TMAN_636/articles/tacitk.pdf Letöltés dátuma: 2010.10.04. Järvinen P. (2001), On research methods, , Tampere. Opinpajan kirja Neuweg, G. H. (2006): Das Schweigen der Könner. Strukturen und Grenzen des Erfahrungswissens Trauner Verlag, Linz Nystrom, P.C. and Starbuck, W.H. (1984), To avoid organizational crises, unlearn' Organizational Dynamics, Vol. 12 No. 4, pp. 53-65.

- 215 -


Polanyi, M., (1983), "The Tacit Dimension", Doubleday & Company, Inc., United States of America. Probst, Gilbert; Raub, Steffen; Romhardt, Kai (1999): Wissen managen. Wie Unternehmen ihre wertvollste Ressource optimal nutzen. Frankfurt am Main, Wiesbaden. 3. Aufl.. Reinmann- Rothmeier, G. (2001): Wissen managen. Das Münchener Modell. LMU - München. (Forschungsbericht der LMU - München, 131). Sevsay-Tegethoff, Neşe ( 2007): Bildung und anderes Wissen – zur „neuen“ Rolle von Erfahrungswissen in der beruflichen Bildung, VS-Verlag für Sozialwissenschaften, Wiesbaden. Siebert, H. (2007): Vernetztes Lernen. Systemisch- konstruktivistische Methoden der Bildungsarbeit. Augsburg: Ziel (Grundlagen der Weiterbildung). Willke, H. (1998). Systematisches Wissensmanagement. Stuttgart Wiater, W. (2007): Wissensmanagement. Eine Einführung für Pädagogen Verlag für Sozialwissenschaften, Wiesbaden Wiig, Karl M. (1994): Knowledge Management Foundations: Thinking About Thinking – How People and Organizations Represent, Create and Use Knowledge. Schema Press, Arlington

- 216 -


KASZÁS NIKOLETTA (Pannon Egyetem, Nagykanizsai Kampusz): A balatoni szálláshelyek kerékpáros szemmel Abstract A sport állandó útitársam volt életem során, ezen belül pedig a kerékpározás már gyermekkorom óta a mindennapjaim szerves részét képezi. Kutatásom témája azért időszerű, mert a Balaton, mint turisztikai desztináció már nem elégíti ki maradéktalanul a kereslet igényeit, a kínálata – elsősorban az aktív turizmus területén – nem elég komplex és ez gátolja a versenyben való helytállását. [Itthon.hu, 2005] A kerékpáros turizmus azonban számtalan, még kihasználatlan lehetőséget rejt magában. Kiindulási feltételezésem szerint a Balatoni Bringakörút menti települések szálláshelyei minőség és marketingkommunikáció tekintetében nem alkotnak egységes képet. Ezek alapján megvizsgáltam a kerékpárút menti szolgáltatók kínálatát, s tanulmányoztam, mennyire fűzhetőek egy láncra a kínálatuk, továbbá az alkalmazott marketingeszközeik szempontjából. Tanulmányom kitért a kínálati oldal szolgáltatásbeli hiányosságaira, továbbá a szemléletváltás szükségszerűségére is. Úgy látom, e tényezőknek kell elsőként teljesülni ahhoz, hogy az egyes szolgáltatók kerékpáros baráttá váljanak, s idővel csatlakozzanak egy kerékpáros minőségbiztosítási rendszerhez. 1.

A sportturizmus irodalmi áttekintése

Noha hazánkban a sportturizmusnak még nincs kidolgozott szakirodalma, szeretnék kiemelni néhány olyan fellelhető gondolatot, amelyek a tanulmányomat is megalapozták. „Aktív sportturizmus: olyan turisztikai tevékenység, ahol a résztvevő utazása során sportolási tevékenységet végez, mely után idegenforgalmi szolgáltatásokat vesz igénybe.” [Bánhidi, 2006:7] Bánhidi aktív turizmusról szóló fogalom meghatározásából két elemet emelnék ki, mégpedig azt, hogy a résztvevők sportolási tevékenységet végeznek, s ehhez köthetően szolgáltatásokat vesznek igénybe. Tulajdonképpen a kutatásom is e témára épül, hiszen a kerékpáros turizmus kínálati oldalát vizsgáltam. „Tevékenységéből kifolyólag az átlagos turistánál többet költ, ugyanakkor igényessége mellett az alacsonyabb komfortokozatú szolgáltatással is beéri, mert nem a kényelem a fő motivációja.” [Bokor Judit, 2001:3] Bokor Judit elemzését azért emeltem ki, mert ő is megfogalmazta azt a tényt, hogy a sportturisták az alacsonyabb komfortfokozatú szolgáltatásokat keresik. Esetemben ez a megállapítás határozta meg a vizsgálati populáció kiválasztásának metodikáját. „Sportturisztikai helyszínnek nevezzük azokat a természeti színtereket, létesítményeket, ahol a turista átéli a sporteseményt. Ezen helyszínek milyensége, állapota, felszereltsége jelenti a sportturizmus infrastruktúráját.” [Bánhidi Miklós, 2006:14] Szintén Bánhidi Miklós fogalmazta meg azt, hogy mi is a sportturisztikai helyszín, s hogy tulajdonképpen ennek állapota jelenti a sportturizmus infrastruktúráját. Kutatásom során kitérek a szálláshelyek által képviselt infrastruktúrára.

- 217 -


2. A kerékpáros turizmus kereslete és kínálata A kerékpáros keresletet, s a potenciális célcsoportokat vizsgálva egyértelmű, hogy a biciklis társadalom alapvető motivációja a rekreáció, a kikapcsolódás, illetve a sport és a kaland. Az életkort tekintve azt mondhatjuk, hogy a kerékpározás kortalan, a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet kerékpáros turizmusával foglalkozó tanulmányok a kisgyermekes családokat épp úgy megnevezik célcsoportként, mint az idős korosztályt. Az életstílusra nézve viszont egységes képet mutat a kereslet, mindannyiuk egészségtudatos, tisztelik és szeretik a természetet. Ugyanakkor, ha a kerékpáros keresletet elemezzük, tudnunk kell, hogy a kerékpáros turistáknak az üdülőturistáktól eltérő igényeik vannak. Így például a szállás terén előnyben részesítik azon szálláshelyeket, ahol lehetőséget kapnak az egyéjszakás tartózkodásra, ruhaszárításra, esetleg a kerékpárok biztonságos tárolására. A tájjal kapcsolatos igényeik a változatos tájkép, a csekély forgalom és a természet közelsége. A kerékpáros turizmus esetében a termék sosem lehet pontszerű, azaz egy helyben lévő, hiszen a kerékpáros turista számára maga az út is élményként jelentkezik. Abból kiindulva tehát, hogy a kerékpáros turizmus produktuma térbeli, az alábbi területekre fokozott figyelmet kell fordítani: Hardware Útinfrastruktúra (kerékpárutak, kerékpározható közutak, egyéb utak) Orientációs táblázás Információs táblázás Pihenőhelyek Software: Kerékpáros turisztikai szolgáltatásfejlesztés (kerékpáros barát szolgáltatók hálózata) Vonzerőfejlesztés (kerékpáros barát élménypontok) Promóció (nyomtatott, elektronikus, PR, események) Ajánlatok Fenntartó – működtető hálózatok [Kerékpáros Magyarország Szövetség Turisztikai Munkacsoportja, 2008] A kerékpárutak esetében elmondható, hogy általános feltétel az út megfelelő borítása és karbantartása, a karbantartott jelzőtáblák megléte. Fontos, hogy a kijelölt kerékpárúton ne legyen más forgalom, vagy legalábbis nagyon kicsi, s a kereszteződéseknél ez esetben legyenek világos jelzések az elsőbbségre vonatkozóan. „Annak érdekében, hogy az egyszerű "kerékpárút rendszer"-nél eladhatóbb termék jöjjön létre tematikus kerékpárutak koncepcióját alakította ki illetve vezette be a gyakorlatba egyre több térség. E rendszerek lényege, hogy egy egyedi, figyelemfelkeltő tematika köré szervezi nem csak az utak nyomvonal-vezetését, hanem a turisztikai termék egyéb elemeit, mint szolgáltatások, imázs, stb.” [Salamin, 2008] Láthatjuk, hogy a kerékpáros turizmus kínálata, csakúgy, mint a turizmus legtöbb típusának kínálata több elemből kell, hogy felépüljön. Az út minőségétől kezdve az információs táblákon és pihenőhelyeken át a szervizpontokon keresztül egészen a szállás és étkezés problémájáig kell, hogy kielégítsük a kerékpáros turisták igényeit. A turisták huszonegyedik századi elvárásaikról Puczkó és Rátz írtak 2000-ben megjelent könyvükben. Itt kell megemlítenünk a termék dimenzióit, melyek létezéséről Lengyel írt részletesen 1994-ben. Elemei következők: lényegi termék (legfőbb haszon, amit a termék képes nyújtani), kézzelfogható termék (a legfőbb haszon fizikailag tárgyiasult formája) és a kibővített termék

- 218 -


(különböző minőségi jellemzőkkel kiegészített megjelenés). A mi esetünkben ez a hármas tagozódás a következőképp épül fel: Kerékpáros szervizek

Kerékpáros kölcsönzők

Szállás

Szórakozás

Étkezési lehetőség

Egyéb vonzerők

A Balatoni Bringakörút és annak aszfaltcsíkja

A kerékpározás élménye

1. ábra: A termék dimenziói a kerékpáros turizmus piacán Forrás: saját ábra Lengyel, 1994 alapján

3. A kutatás módszertana Kutatásom tárgyát a Balatoni Bringakörút menti települések szálláshelyei, valamint azok szolgáltatásai adják. A populációt a parthoz és a kerékpárúthoz való közelség, továbbá a szálláshely típusa alapján szűkítettem, így elsősorban a legfeljebb háromcsillagos szállodákra, a kempingekre, az üdülőházakra, a panziókra és a magánszálláshelyekre koncentráltam. Végül 1018 szálláshelyet kerestem meg, s 101 kérdőív volt értékelhető. A kérdőívem idődimenzióját tekintve keresztmetszeti vizsgálatnak minősül; a lekérdezés 2009. március 1. és május 31. között zajlott. A vizsgálatok elméleti megközelítései kapcsán Babbie [2001] elméleteit vettem alapul. A kérdőív feldolgozásához a Microsoft Excel 2003-as verzióját, továbbá az SPSS 16.0-ás verzióját használtam fel. Ez utóbbi statisztikai szoftver a klaszterelemzésben volt segítségemre. „A klaszterelemzés tulajdonképpen egy dimenziócsökkentő eljárás. A megfigyelési egységekhez rendelt változók jelentik azokat az eredeti dimenziókat, amelyek mentén a megfigyelteket csoportosítani kívánjuk olyan módon, hogy az egyes csoportba tartozók minden változó mentén közel legyenek egymáshoz, és mindegyik más csoporttól, klasztertől távol essenek.” [Székelyi-Barna, 2008]. Az általam vizsgált megfigyelési egységeket, szálláshelyeket kétféle változó mentén kívántam csoportosítani az úgynevezett K-means módszerrel. Az egyik ilyen változó a Bett&Bike minőségbiztosítási rendszer volt, a másik megközelítésben pedig a szálláshelyek által használt marketingkommunikációs eszközöket vizsgáltam. A dimenziócsökkentést mindkét esetben sikerült elvégeznem. 4. A kutatási eredmények Kérdőívem első kérdései a kerékpáros minőségbiztosításra vonatkoztak. Noha a 101 szálláshelyből csupán 1 rendelkezett minőségbiztosítással, annak rövid ismertetése után a válaszadók 61%-a legalább elég hasznosnak ítélte meg a minőségbiztosító rendszerhez való csatlakozást.

- 219 -


2. ábra: A minőségbiztosítási rendszerhez való csatlakozás hasznossága Forrás: saját kutatás

A 3. ábra bal oldalán láthatjuk a minőségbiztosítás alap és kiegészítő kritériumait, illetve azt, hogy a szálláshelyek hány százaléka felel meg az adott ismérvnek. Legjelentősebb érték a menetrendek megtekintésének lehetősége, ami az internet segítségével ma már könnyen elérhető. Magas százalékban eleget tesznek a szálláshelyek az információadás a legközelebbi kerékpárüzletről követelménynek is, ami a további termékkapcsolások, és együttműködések szempontjából rendkívül hasznos lehet.

3. ábra: A minőségbiztosítási kritériumok teljesülési aránya Forrás: saját kutatás

Ugyanezen kérdésnél érdemes megvizsgálni azt is, hány szálláshely tesz eleget minden kritériumnak. Nagy meglepetésre 5 olyan szállásadó is volt, aki a 12 alapfeltételt teljesíteni tudta, s további 13-nak csupán 1-1 ismérv hiányzott. A klaszterelemzés első megközelítése tehát a Bett ß Bike minőségbiztosítási rendszer elemeinek való megfelelés alapján történt. Ezen elemzést követően három csoportot tudtam

- 220 -


képezni a szálláshelyekből. A vizsgálatba bevont változók attribútumai szignifikánsak lettek, s a klaszterközepek közti távolságok is jelentősnek mondhatóak. A szálláshelyeket tehát sikerült három olyan csoportba sorolnom, ahol az egyes klasztereken belüli tagok homogének, míg a csoportok egymáshoz képest heterogénnek nevezhetők. 1. táblázat: A minőségbiztosítási rendszer követelményeinek teljesülési aránya az egyes klasztereken belül

Egy éjszakás vendégfogadás Zárható tároló Ruhaszárítási lehetőség Reggeli biztosítása Főzési lehetőség Helyi térképek, útleírások Menetrend megtekintés Szerszámok biztosítása Információ kerékpáros üzletekről Kidolgozott túrák ajánlása Kerékpárkölcsönző a szállásnál Információ orvosi ügyeletről

Adottságokra építők 88,64% 68,18% 61,36% 50,00% 63,64% 52,27% 93,18% 70,45% 90,91% 38,64% 54,55% 86,36%

Felkészültek 76,47% 73,53% 91,18% 47,06% 79,41% 58,82% 97,06% 64,71% 88,24% 52,94% 52,94% 79,41%

Szolgáltatásokra építők 90,91% 63,64% 68,18% 59,09% 81,82% 63,64% 90,91% 50,00% 86,36% 40,91% 63,64% 81,82%

Forrás: saját kutatás

Adottságokra építők (44 szálláshely): tagjai lényegében az egyébként is meglévő információikra, s ismereteikre építenek, vagyis nem tesznek különösebb erőfeszítéseket azért, hogy kerékpáros vendégeket láthassanak vendégül. Ugyanakkor e csoport tagjainak több mint 70%-a tud biztosítani egyszerű szerszámokat a kerékpárok szereléséhez, karbantartásához; illetve információval tudnak szolgálni a legközelebbi kerékpáros üzletekről, s az orvosi ügyelet rendjéről. Felkészültek (34 szálláshely): rendelkeznek olyan szolgáltatásokkal, amelyek egy kerékpáros turista számára meghatározóak lehetnek az utazása során. Ennek megfelelően 91%-uk tud szárítási lehetőséget biztosítani a ruhák számára, zárható tárolóval rendelkeznek, ahol a kerékpárokat biztonságosan lehet tárolni, illetve többségük kidolgozott, egynapos túrákat is ajánl a kerékpározóknak. Szolgáltatásokra építők (22 szálláshely): akik meglévő szolgáltatásaik alapján alkalmasak lehetnek a kerékpáros túrázók fogadására. Legkiemelkedőbb érték ezen oszlopban az egyéjszakás vendégek fogadása, amelynek fontosságára a korábbiakban már többször utaltam. Ki kell emelni a főzési lehetőség biztosítását is, mely a másik két klaszterhez képest e rétegnél a legjellemzőbb, csak úgy, mint a kerékpáros térképek és túraleírások jelenléte a szálláshelyen. A továbbiakban a szálláshelyek ismérveit vizsgáltam, elsőként a marketingkommunikációs eszközeiket. A 4. ábrán látható, hogy 99 szálláshely használja ki az Internet és 69 a saját honlap adta lehetőségeket; elgondolkodtató viszont, hogy csupán 6-an említették a minőségbiztosítást.

- 221 -


4. ábra: A szálláshelyek által használt marketingkommunikációs eszközök Forrás: saját kutatás

Kíváncsi voltam arra is, hogy a szálláshelyek mit gondolnak a Balatoni Bringakörút jelenleg alkalmazott marketingkommunikációs eszközeiről. Az 5. ábrán látható, a legmagasabb átlagos értéket a térképek kapták, az ötös skálán átlagosan 3,33-as értéket. Ez az eredmény várható volt, hiszen a kerékpáros térképek fejlődése egy rendkívül hosszú fejlődésen ment keresztül, melynek köszönhetően ma több, remek térkép áll a kerékpáros turisták rendelkezésére mind a Balaton partján, mind az ország többi részén. Átlagosan 3,0 feletti értékeket kapott a kerékpáros honlaprendszer, az információs táblák, a prospektusok, a kézi- és útikönyvek, valamint a kerékpáros rendezvények is. A legalacsonyabb átlagos értéket mégis a képeslapok kapták (1,97), ennek oka a mai digitalizált fényképek és a bárhol elérhető Internet-hozzáférés lehet, hiszen egy fotó többet jelenthet a nyaralók, s az otthon maradók szemében is, mint az állandó témájú képeslapok.

5. ábra: Mennyire működnek hatékonyan a Balatoni Bringakörút marketingkommunikációs eszközei? Forrás: saját kutatás

E tekintetben is elvégeztem a klaszterelemzést, amely a felhasznált marketingkommunikációs eszközök alapján történt, s eredményeként három csoportot tudtam képezni a szálláshelyekből. „A klaszterelemzés alapvető célja, hogy a megfigyelt egységeket - 222 -


viszonylag homogén csoportokba rendezze, az elemzésbe bevont változók alapján. A folyamat akkor sikeres, ha az egységek hasonlítanak a csoporttársaikhoz, azonban eltérnek a más csoportba tartozó elemektől” [Sajtos-Mitev, 2007] Az általam végzett vizsgálat megfelel az elemzés szabályainak, a szálláshelyeket tehát sikerült három csoportba sorolnom az alapján, hogy milyen marketingkommunikációs eszközöket használnak. Az egyes klasztereken belüli tagok homogének, míg a csoportok egymáshoz képest heterogénnek nevezhetők. Tradicionálisak (52 szálláshely): a csoport tagjai a hagyományos marketingkommunikációs eszközöket részesítik előnyben, így például előszeretettel alkalmazzák a prospektusokat és a települési kiadványokat munkájuk során. Újítók (28 szálláshely): akik előnyben részesítik a kerékpáros táblákat, rendezvényeket, illetve igyekeznek kihasználni az Internet és a saját honlap adta lehetőségeket is. Élen járók (21 szálláshely): akik a marketing eszközök széles skáláját használják. E csoport képviselői erőteljes marketingtevékenységet folytatnak, a másik két csoporthoz képest ők alkalmazzák legnagyobb számban az említett marketing eszközöket. E klaszterképzést érdemes megvizsgálni annak fényében is, hogy mit gondolnak a Balatoni Bringakörút alkalmazott marketingkommunikációs eszközeiről? Ezt a hatékonyságot a válaszadók ötfokozatú skálán értékelték. 2. táblázat: A Balatoni Bringakörút marketingkommunikációs eszközeinek hatékonysága a klaszterelemzés függvényében

Prospektus Kézi és útikönyvek Térkép Információs táblák Képeslapok Kerékpáros honlap-rendszer Minőségbiztosítási rendszer Rendezvények Vásárok

Tradicionálisak 2,77 2,63 2,84 2,67 1,71 2,90 1,92 2,63 2,34

Újítók 2,46 2,73 2,73 2,88 1,69 3,07 2,34 2,92 2,38

Élen járók 2,91 2,61 3,22 3,00 1,74 2,65 1,91 2,30 2,87

Forrás: saját kutatás

A „tradicionális” szolgáltatók a kerékpáros honlap-rendszer után a prospektusok és a térképek hatékonyságát értékelték a leginkább, ami összhangban van az általuk is alkalmazott marketingeszközökkel. Az „újítók” preferálják és hasznosnak ítélik a kerékpáros honlaprendszer működését, potenciált látnak a kerékpáros rendezvényeken való megjelenésben, valamint az információs táblák reklám lehetőségeit is figyelembe veszik. Az „élen járók ” esetén két kivétellel minden eszköz összátlag feletti értéket kapott. Kivételt képeznek a képeslapok, illetve a minőségbiztosítási rendszer. Ez utóbbi adat azért elgondolkodtató, mert a legtöbb kerékpáros minőségbiztosítási rendszer (így a Happy Bike, a Bett ß Bike, valamint a Pannon Pedál is) összehangolt megjelenést biztosít különböző kiadványokban. Ezek tekintetében különös, hogy e rendszer jelentőségét nem tartják fontosnak olyan szálláshelyek, akik egyébként kiemelten kezelik a marketing területét.

- 223 -


5. Következtetések A téma alapos tanulmányozását követően belátom, hogy nem minden, általam valósnak vélt elképzelés igazolódott, de a hipotézisemet így is elfogadom. Az alkalmazott elsődleges statisztikai módszerek, illetve a klaszterelemzés bebizonyította, hogy a kínálat sem a szolgáltatások, sem az alkalmazott marketing technikák tekintetében nem egységes. Meglátásom szerint a minőségbiztosítási rendszer egyes követelményeinek való megfelelés a legtöbb esetben azért nem teljesül, mert a szálláshelyek nincsenek megfelelően informálva a rendszer, valamint az azt irányító szervezet működéséről, így nem látják be a minőségbiztosítás hasznát sem. Ugyanakkor látható, hogy a felkészülteket néhány lépés választja csak el a jelzés megszerzésétől, de a szolgáltatásokra építők számára sem elérhetetlen ez a cél. Az adottságokra építők csoportja pedig olyan alapokkal rendelkezik a minőségbiztosításhoz, mely a másik két klaszter tagjai számára irigylésre méltó lehet. Véleményem szerint a marketingkommunikációs eszközök alkalmazása során kialakított klaszterek közül az újítók csoportja képes leginkább olyan irányba fejlődni, hogy a kerékpáros turisták igényeit, információéhségét a lehető legjobban kiszolgálja, mivel olyan eszközöket ragadnak meg, amelyekkel a túrázók közvetlenül is találkoznak egy-egy kirándulás alkalmával. Ugyanakkor természetesen az élen járók marketingtevékenysége is figyelemre méltó. Ők a lehetőségek széles tárházát kihasználva nem igazán képesek a szegmensnek megfelelő lehetőséget kiaknázni, talán még nem találták meg a megfelelő utat a kerékpáros turistákhoz. Kutatásom során világossá vált számomra, hogy a Balatoni Bringakörút jelenleg egy valóban kihasználatlan termékelem, ami azonban nem magyarázható egyértelműen a kereslet hiányával. Tanulmányom taglalása folyamán többször említést tettem a kínálati oldal hiányosságairól, ami alatt nem csupán a fizikai, vagy szolgáltatásbeli hiányosságokra gondolok, de a kerékpáros turistákról kialakult általános negatív képre, az egyéjszakás vendég problémájára és a kínálat szemléletváltozására is. Úgy látom, e tényezőknek kell elsőként teljesülni ahhoz, hogy az egyes szolgáltatók kerékpáros baráttá váljanak, a marketingkommunikációjukat ehhez (is) igazítsák, s idővel csatlakozzanak egy kerékpáros minőségbiztosítási rendszerhez. 6. Javaslatok Végül néhány javaslatot szeretnék megfogalmazni a szálláshelyi szolgáltatók részére, a turisztikai marketing mix 8 elemét felhasználva. 1. A terméket tekintve elsődleges feladat lenne a minőségbiztosítási rendszer elterjesztése, amely mintegy védjegy működne, s a kereslet számára is biztos pont lenne, jelezve, hogy az adott szálláshely kerékpáros barát szolgáltatásokat nyújt. A háttértelepülések bekapcsolásával pedig megnövelhető mind a tartózkodási idő, mind a költés összege. 2. Az árképzés kapcsán költségorientált árképzést javaslok annak érdekében, hogy az esetleges magas ár ne riassza el egy-egy újabb túrától a kerékpárosokat, hiszen akárhogy is nézzük, a kerékpározás a legtöbb esetben csupán egy hobbi. 3. Az elosztás szempontjából fontosnak tartom, hogy a szálláshelyek csatlakozzanak a kerékpáros egyesületekhez, hirdessék azok túráit, s legyenek partnereik a turisták elszállásolásában. 4. Véleményem szerint promóció szempontjából a minőségbiztosítás lehet a leghatékonyabb módszer a korábban már említett védjegy-funkció miatt. Ugyanakkor rendkívül fontos lenne közösen kialakítani egy olyan kerékpáros honlap rendszert, amelyen feltűntethetők lennének a túrák, túraútvonalak, az egyesületek elérhetőségei, s a minőségbiztosítással rendelkező szolgáltatók. - 224 -


5. A kínálat oldalán mindenképp szükség lenne egyfajta szemléletváltásra, ami leginkább a piacorientált gondolkodást jelentené. A kerékpáros egyesületek ehhez könnyen hozzájárulhatnak, ha egy-egy médiaszemélyiséget megnyernek az ügyüknek. 6. Kerékpáros turisztikai csomagot csak úgy hozhatunk létre, ha a korábban már ismertetett kibővített termék elemeire támaszkodva a lehető legtöbb árukapcsolást építjük ki. 7. A kerékpáros programok azért lehetnek fontosak, mert közvetlen alkalmat teremtenek arra, hogy a kereslet és a kínálat találkozzon. 8. A kapcsolattartás tekintetében pedig kiemelten kell kezelni az önkormányzatokkal és a TDM szervezetekkel való együttműködést, s szükségesnek látom kialakítani egy olyan belső kommunikációt, melyben minden kerékpáros turizmusban érdekelt fél részt vehet. Felhasznált irodalom Babbie, E. [2001]: The practice of Social Research (A társadalomtudományi kutatás gyakorlata). Balassa Kiadó, Budapest. Bánhidi, M. [2006]: A sportturizmus alapjai – alapfogalmak. Elektronikus tankönyv, győr-Budapest. http://193.6.214.3/szerv/tanszekek/ti/spm/okt/bm/spturaf.pdf (letöltve: 2008.10.30.) Bokor, J. [2001]: Termékfejlesztési lehetőségek a sportturizmusban a Szigetköz és az Írottkő Natúrpark példáján. Geográfus Doktoranduszok VII. Országos Konferenciája. ELTE, Budapest, 2002. október 25-26. http://geogr.elte.hu/PHD_konferencia_ELTE_2002/doktori_konferencia_anyagai_200 2/bokorjudit.pdf (letöltve: 2008.10.30.) Itthon.hu [2005]: Balaton Imázs http://itthon.hu/site/upload/mtrt/Turizmus_Bulletin/bulletin_2006_balaton/html/ balaton_imazs_magyar.html (letöltve: 2008.10.22.) Lengyel, M. [1994]: A turizmus általános elmélete. KIT Kiadó, Budapest. Kerékpáros Magyarország Szövetség Turisztikai Munkacsoportja [2008]: A Balaton Régió Kerékpáros-turisztikai Stratégiája és a Bringakörút Projekt Előkészítő Dokumentuma. http://www.balatonregion.hu/files/_bft/download_files/367/BKU_kerekpar_strategia.p df (letöltve: 2008.10.22.) Magyar Turizmus ZRT. [2007]: Tematikus szakmai háttéranyag – Sportturizmus. http://www.google.hu/url?sa=t&source=web&cd=1&ved=0CBgQFjAA&url=http%3 A%2F%2Fitthon.hu%2Fszakmai-oldalak%2Fturisztikai-termekek%2Fsportpdf&rct=j&q=Tematikus%20szakmai%20h%C3%A1tt%C3%A9ranyag%20%E2%80 %93%20Sportturizmus&ei=E3ywTeegKYresgbd78TzCw&usg=AFQjCNGLaFuufo_ Nwb9D0zgRoEHs1oTUDA&sig2=8HlScUsaIGc_l_oD7dvBtg&cad=rja (letöltve: 2008.10.20.) Puczkó, L. – Rátz, T. [2000]: Az attrakciótól az élményig: a látogatómenedzsment módszerei. Geomédia Kiadó, Budapest. Sajtos, L. – Mitev, A. [2007]: SPSS Kutatási és adatelemzési kézikönyv. Alinea Kiadó, Budapest. Salamin, G. [2008]: A Kerékpár-turisztikai piac trendjei és sajátosságai. http://regiok.happybike.hu/regiok/turizmus.html (letöltve: 2008.10.30.) Székelyi, M. – Barna, I. [2008]: Túlélőkészlet az SPSS-hez. (Többváltozós elemzési technikákról társadalomkutatók számára). Typotex Kiadó, Budapest.

- 225 -


BRÁVÁCZ IBOLYA (Budapesti Gazdasági Főiskola): Hazai élelmiszerfogyasztói klaszterek a tudatosság tükrében

1. Bevezetés A rendszerváltással a magyar társadalom egyértelműen „Európa” felé vette az irányt. A szocialista hiánygazdaságot felváltotta a már szinte túl széles termékkínálattal rendelkező piacgazdaság, amelyben a magyar fogyasztók többsége értetlenül állt és áll a fogyasztói társadalom kihívásai előtt. Ezt bizonyítja, hogy teljesen megváltoztak vásárlási szokásaink az üzletválasztástól kezdve a vásárlás utáni reakciónkig. Ezzel párhuzamosan megfigyelhető, hogy a fogyasztói demokratizálódás növekedése egybeesik a piac globalizálódásával, ezért is egyre fontosabb a tudatosság megléte a vásárlásaink során. Egy szintén nagyon lényeges tényező, mely forradalmi változást hozott és még hoz fogyasztási szokásainkba: az információs technológia rohamos fejlődése. Az információk tömege és megszerzésük differenciált lehetőségei miatt, egyre nagyobb különbségek vannak és lesznek a fogyasztók között, sőt új fogyasztói csoportok alakultak ki. Fejlődésként értékelhető, hogy hazánkban is nő az ökológiai fogyasztóvédelem szerepe, aminek célja, hogy a fogyasztók értékrendjébe beépüljön a fenntartható fejlődést biztosító önkorlátozás. Az azonban még kérdés, hogy ennek a mértéke és minősége milyen szinten áll hazánkban és milyen irányba mutat ez a tendencia, a fejlettebb nyugati társadalmakhoz képest. A témát aktualitása, dinamikája és sokszínűsége miatt választottam kutatási területemmé. A kutatásom fő feladata a környezet- és egészségtudatos fogyasztói csoportok azonosítása, jellemzése, tendenciáik vizsgálata az élelmiszerfogyasztásban. Ezért a fogyasztói felelősség mértékének és területeinek körvonalazása érdekében egy többlépcsős adatfelvételt kezdtem már 2008. márciusában. Ezt követte 2009. júniusában egy országos felmérést, melynek részeredményeit szeretném ismertetni ebben a cikkben. 2. Anyag és módszer Az országos kérdőíves felmérést (primer kutatást) 2009. júniusában végeztük el közel 1300 fogyasztó megkérdezésével, melyből 1053 kérdőív lett kiértékelhető, és egyben ez a minta nagysága. Az alapsokaságból vett minta összeállításánál célom a reprezentativitás és a véletlenszerűség biztosítása volt. A kvótás mintavételi eljárással nem, korcsoport (18 év felettiek esetén) és lakhely típusa szerinti reprezentativitást próbáltam elérni. Az alapsokaságra vonatkozó adatok a KSH 2001es népszámlálási adatbázisából származtak. Ehhez viszonyítottam a mintasokaság hasonló adatait. Az adatfelvételek sztenderd kérdőívvel, személyes interjúkkal, a megkérdezettek lakásán készültek A kérdéssorok megválaszolása kb. 20-25 percet vett igénybe, a személyes adatokkal együtt 31 kérdés szerepelt a strukturált kérdőíven. A kapott adatokat SPSS matematikai-statisztikai programmal elemeztem. Egy- és többváltozós elemzéseket végeztem el.

- 226 -


A kiértékelés során a skála jellegű kérdéseknél átlagokat és százalékos arányokat egyaránt számítottam, illetve százalékos formában, kereszttáblázatok segítségével dolgoztam fel az adatokat. Az értékelés során leíró (minimum,maximum, átlag, szórás, megoszlás) statisztikai számításokat is végeztem. Szignifikancia-vizsgálataim során p=5% tévedési valószínűséget engedtem meg. A végső eredményeket faktoranalízissel illetve hierarchikus Ward-féle klaszteranalízissel készítettem, melyet K-MEAN nem-hierarchikus módszerrel is vizsgáltam. Végül az egészségtudatosságuk alapján a minta öt klaszterre volt osztható.

3. Eredmények és értékelésük 3.1. Az egészségmagatartás „Az egészségmagatartás minden olyan viselkedés, amely hatással lehet az egészségünkre, amíg egészségesek vagyunk „ (BAUM, KRANTZ és GATCHEL,1997). Mások szerint (HARRIS és GUTEN, 1979) az egészségmagatartás minden olyan cselekvés, amelyet a személy azzal a céllal végez, hogy védje, elősegítse, vagy fenntartsa egészségét függetlenül az általa észlelt egészségi állapottól, és attól, hogy az adott viselkedés objektíven hatékony-e. Az egészségmagatartásnak két elkülönülő formáját írta le MATARAZZO (1984). - Az első a kockázati vagy egészségrizikó magatartás (patogén magatartás) : egészségtelen táplálkozás, dohányzás, túlzott alkohol fogyasztás, stb. - A másik az ún. preventív egészségmagatartás (immunogén viselkedés): aktív, tudatos cselekedetek tartoznak ide, mely kutatásom fő vonulata. 3.2. Az új fogyasztó megjelenése A fogyasztói magatartás átalakulóban van. A közeljövőben ezért a vállalatoknak fel kell készülniük a tudatos, jól informált és független döntéseket hozó fogyasztók nagyobb arányú megjelenésére. Lényegében erről ír LEWIS ES BRIDGER (2001), akik a The Soul of the New Consumer című könyvükben az új és a régi fogyasztó szokásairól értekeznek. 1. táblázat: A régi és az új fogyasztó magtartásának jellemzői Régi fogyasztó Kényelem Másokat követő Kevésbé aktív Alkalmazkodó Kevésbé informált

Új fogyasztó Hitelesség Kezdeményező, innovátor Aktív Független Jól informált

Forrás: Lewis és Bridger (2001)

A régi fogyasztó számára a kényelem legfontosabb és ez nagyban kihat cselekedeteire, így a vásárlási szokásaira is. Vásárlásait inkább a követő pozíció jellemzi, nem jellemző rá a kezdeményezés, nem véleményvezető. Az újdonságok esetében, sem túl nyitott, inkább a

- 227 -


késői többséghez tartozik vásárlásaiban. Preferálja a megszokott, bevált termékeket, ritkán kockáztat új termék kipróbálásával. Tudatos fogyasztását gátolja, hogy kevésbé informált, így kevesebb hangsúlyt fektet az egészséges táplálkozásra is. Az új fogyasztó ezzel szemben a bizalomra, a hitelességre épít, így tudatosan keresi a hiteles gyártókat, márkákat. Kezdeményező, kockázta vásárlásai során, mert jól informált, nyitott az újdonságok iránt is. Lewis és Bridger írásával egyidőben több helyen is publikálják egy új fogyasztói csoport megjelenését, melyet a szakirodalom LOHAS-nak nevez (Lifestyle of Health and Sustainability). A „LOHAS” mozaikszó olyan környezet- és egészségtudatos fogyasztókat illet, akik elvárjak, hogy a termékek előállítása fenntartható módon történjen, megvédve ezzel az egyének és a társadalom egészségét (TÖRŐCSIK, 2007). Törőcsik Máriától olvashatunk a fogyasztók értékváltási korszakairól, mely szerint a ’90-es évek végétől jelent meg a LOHAS csoport, mellyel párhuzamosan a természetesség,

az

autentikusság

keresése,

a

tapasztalatok,

tradíciók

felértékelődése zajlik napjainkban is.

LOHAS korszak jellemzői Tapasztalat Kapcsolat Barátság Társadalmi felelősség Autentikusság Természetesség Forrás: http://www.dr-torocsik.hu

Hazai becslések (TÖRŐCSIK, 2009) a LOHAS-szegmens méretét 20% körülire teszik, és folyamatosan növekvőnek ítélik. Fontosnak tartottam ennek az új fogyasztói csoportnak a rövid bemutatását, mert a kutatásom során kapott klaszeterelemzésemben szépen kimutatható, hogy hazánkban is egyértelműen jelen van már ez az új piaci célcsoport az élelmiszerek piacán is. További célom, ennek a gazdasági szempontból egyre fontosabb célcsoportnak a növekedését és igényeinek változását mérni. Ezt egy 2011. májusában kezdődő újabb kérdőíves megkérdezéssel vizsgálom részletesebben.

- 228 -


3.3. A primer kutatás eredményei A kutatáshoz használt kérdőív 31 kérdést tartalmazott. Mivel a terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé a teljes tanulmány ismertetését, ezért csak néhány kiemelt kérdéskör feldolgozását mutatom be ebben a cikkben. (Az ábrák, táblázatok a saját szerkesztésűek.) 3.3.1. A tájékozottság és a tudatosság az élelmiszerek vásárlásakor A kérdőíven szereplő kérdésekkel először a vásárlási szokásokra –ezek eredményét hely hiánya miatt, nem részletezem- majd a fogyasztók tájékozottságára, egészségtudatosságára illetve környezettudatosságára kérdeztem. Honnan szerzi be információit az élelmiszerekről ? –kérdésre több válasz is megjelölhető volt. A kapott eredmény: Válaszok Újságokból/szóróanyagokból Televíziós reklámokból Üzletben/kereskedőtől Csomagolásról Ismerősöktől Nem szoktam tájékozódni Internetről

százalék 57,9 29,2 21,5 20,7 20,2 14,2 8,3

Marketingkommunikációs szempontból még mindig nagyon fontos a szóróanyagok és televíziós reklámok megléte. Jónak tartom, hogy a kereskedők szerepe illetve az instore eszközök is még fontosak a fogyasztók tájékozódásában. Az internet felhasználásának növekvő tendenciáját és okait nem is kell részleteznem, de a kutatási eredményem is szépen mutatta, hogy míg az általános iskolai végzettségűek közül senki sem használta információszerzésre a világhálót, addig a felsőfokú végzettségűek 13%-a igen és gyakran. A „nem szoktam tájékozódni” választ jellemzően az általános iskolai végzettségűek 20,7%-a választotta illetve minden negyedik főiskolai/egyetemi hallgató, ez azért nem meglepő, mert az élelmiszervásárlásaikat jellemzően nem ők bonyolítják, hanem a szüleik. A nemek szerinti vizsgálat során megfigyelhető, hogy a „nem tájékozódó” férfiak száma (18,6%) majdnem kétszerese a nők számának. A nők fogékonyabbak a televíziós reklámokra (17,4%-uk jelölte) illetve az újsághirdetésekre (32,7%), a férfiak kicsit jobban figyelnek a csomagolásra ( 11,7%), mint a hölgyek (9,0%) és az interneten történő tájékozódást is gyakrabban alkalmazzák. Mennyire igaz Önre, élelmiszerek vásárlása esetén? Hét felsorolt jellemzőre egy öt fokozatú skálán jelölték meg a megkérdezettek, hogy mennyire igaz rájuk: 1-essel kellett jelölni, ha egyáltalán nem igaz a válaszadóra, 5-össel, ha teljes mértékben igaz rá a jellemző. A válaszok legfontosabb eredményeit tartalmazza a 2. táblázat.

- 229 -


2. táblázat: Fogyasztói jellemzők átlaga, szórása és variancia értéke, nemek szerint és összesen Report

neme férfi

nő

Total

márkahűség mértéke Mean 3,15 Std. Deviation 1,245 Variance 1,551 Mean 3,03 Std. Deviation 1,241 Variance 1,540 Mean 3,08 Std. Deviation 1,244 Variance 1,547

tájékozottság mértéke 3,16 1,101 1,212 3,50 1,030 1,060 3,34 1,078 1,162

alaposság mértéke 3,73 ,954 ,911 3,84 ,963 ,928 3,79 ,960 ,922

tudatosság mértéke 3,91 1,000 1,000 3,97 ,953 ,909 3,94 ,976 ,953

megszokás mértéke 3,85 ,922 ,850 3,80 1,097 1,204 3,82 1,017 1,033

takrékosság mértéke 3,81 1,036 1,073 4,10 ,968 ,937 3,96 1,011 1,022

árérzékenys ég mértéke 3,73 1,033 1,066 3,95 1,054 1,111 3,84 1,049 1,101

Forrás: Saját kutatás

Férfi-női viszonylatban nagy különbségek nem láthatóak. Ahol különbség mutatkozik. a nők takarékosabbak, árérzékenyebbek és kicsit tájékozottabbak, mint a férfiak az élelmiszerek beszerzése területén. A 3. táblázatból kiolvasható, hogy a budapesti lakosok az országos átlagnál (3.94) tudatosabbak 4,11-es átlagértékkel – a válaszadók saját véleménye szerint. A többi település típus között nincs számottevő különbség ezen a téren. 3. táblázat: A tudatosság mértékének és a lakóhely típusának kapcsolta (Átlag, elemszám, szórás) Report tudatosság mértéke lakóhelye Budapest megyeszékhely egyéb város község Total

Mean 4,11 3,88 3,93 3,88 3,94

N 187 112 417 337 1053

Std. Deviation ,870 1,011 1,022 ,954 ,976

Forrás: Saját kutatás

Egy másik aspektusból, az iskolázottság szempontjából azonban még érdekesebb adatok derültek ki a tudatos élelmiszervásárlással kapcsolatban. Az iskolai végzettség növekedésével nő a tudatosság szerepe is az élelmiszerek megválasztásakor. A középiskolát végzettek és a felsőfokú végzettségüket még megszerző fiatalok (azonos korúak) tudatosságának az átlaga érthető módon - megegyezik (3,96). Úgy tűnik, hogy a főiskolákon, egyetemeken szerzett tudás ezután megnöveli a tudatosságunk mértékét (is) a fogyasztásukban. A tájékozottság átlagai lényegesen alacsonyabbak lettek, de követik a tudatosságnál megfigyelhető tendenciát, miszerint minél képzettebb valaki, annál tájékozottabb. Az általános iskolát végzettek esetében az átlag 3, 05, míg a felsőfokú végzettségűeknél ez az érték 3,56 lett.

3.3.2. A klaszteranalízis eredménye Röviden szeretném ismertetni az általam kapott élelmiszer fogyasztói csoportokat, melyeket először faktoranalízissal azonosítottam, majd klaszetranalízissel elemeztem.

- 230 -


A következő fogyasztói csoportok születtek az egészségtudatosságuk alapján: 1. Tudatos többség (34,2%) A többséget itt a nők alkotják, közép (36%)- illetve felsőfokú (41%) végzettséggel. A klaszter egynegyede budapesti és a fele városi lakos. A legmagasabb átlagéletkor jellemzi: 50,2 év (17 év szórással), a nyugdíjasok aránya is itt a legmagasabb (35,5%), a diákok nem jellemzőek a csoportban. 2-3 fős háztartások a legjellemzőbbek, a jövedelem átlagos, leginkább 50-150 ezerFt közötti. Az országos átlaghoz hasonlóan közel 85%-uk szuper- és hipermarketekben vásárolnak, ezt magyarázza a csoport árérzékenysége. Tájékozottnak mondják magukat és a csoport fele csak néha vesz egészséges élelmiszert, ha az ára elfogadható. Ebben a csoportban szerepel legnagyobb arányban a folyamatos egészségügyi probléma, ez a magasabb kornak tudható be. A magyar termékekkel ez a klaszter a legelégedettebb (bár drágának találja) és a gazdasági válság hatására ők változtatnak legnagyobb arányban az élelmiszervásárlásaikon (55,3%-uk).

2. Elkötelezetten tudatos (18,4%) Nagyobb részt nők, itt a legjellemzőbb a felsőfokú végzettség (44%-uk). Magas arányban vannak a budapesti lakosok és jellemzően nagyvárosi a csoport (a községben élők aránya itt a legalacsonyabb). Az átlagéletkor 46 év (16 év szórással). Általában 2-3 fős háztartásban élnek és jellemzően maximum egy kiskorúval. Leginkább alkalmazottak, de a legtöbb vállalkozó ebben a csoportban van, ebből adódóan a legmagasabb átlagjövedelemmel rendelkeznek. Jellemzően ők költenek a legtöbbet az élelmiszerre havonta. Legnagyobb arányban ők vásárolnak piacokon és kisboltokban, és a magyar átlagnál kevesebben a szuper-és hipermarketekben. Az üzletválasztás okánál kimagaslóan itt a legfontosabb a minőség, míg az ár a háttérbe szorul. A „legegészségtudatosabb” vásárlók, a 30,9 %-uk mindig egészséges élelmiszert vásárol, míg az országos átlag 18,9%! A legegészségesebbek az elfogyasztott tápanyagok és folyadék szempontjából is! Rájuk a legjellemzőbb, hogy étrendet változtattak/változtatnak az egészségük megőrzése miatt. Egészségügyi problémájuk is folyamatosan csak 1%-uknak van. Saját bevallásuk szerint nagyon egészséges csoport! A hazai termékeket preferálják és jónak ítélik a megadott szempontok alapján. A gazdasági válság a csoport közel felét (47,4%) érinti, ezért változtat az élelmiszervásárlásain. A hazai és külföldi publikációkkal összevetve, leginkább ez a fogyasztói csoport felel meg a korábban ismertetett LOHAS csoportnak. Célom a következő megkérdezés alkalmával ezt a fogyasztói réteget jobban megismerni, attitűdjeiket feltárni. 3. Takarékos „háziasszony” (14,0%) Ebben a csoportban a legmagasabb az aránya a hölgyeknek (60,1%). Leginkább középfokú végzettségűek, itt van legkisebb arányban budapesti lakos és a legnagyobb arányban szerepelnek a községben élők. A leginkább alkalmazottak (43%) és közepes jövedelemmel rendelkeznek. Itt találhatóak a legnagyobb háztartások: jellemzően 4-5 fős, de sok a 6-7 fős háztartás is. Ezzel magyarázható, hogy a legárérzékenyebb csoport az élelmiszervásárlásaiban.

- 231 -


Az átlagosnál egészségtelenebb arányban fogyasztja az élelmiszereket és csak néha változtatnak/változtattak étkezési szokásaikon az egészségük megőrzése érdekében. Hazai termékeket kevésbé preferálja, közepesnek ítéli és csak akkor veszi, ha az ára alacsonyabb. Vásárlásaikat tudatosan szervezik, a legfontosabb az ár, jellemzően listával vásárolnak, a megszokott termékeket veszik, az átlagnál hűségesebbek a márkaválasztásban. 4. Fiatalosan eklektikus (21,7%) Az eklektikus elnevezés arra utal, hogy kevés önálló elemet tartalmaznak döntéseik, a stílusokat, szokásokat vegyesen alkalmazzák, kissé következetlenek. Ebben a csoportban vannak legmagasabb arányban a férfiak (62,4%). Jellemzően középfokú végzettségűek illetve felsőfokú végzettségük folyamatba van (21,1%). A klaszter fele vidéki városban él, míg egyharmaduk községben. A csoportban leginkább diákok és alkalmazottak vannak. A diákok száma miatt itt találhatók a legnagyobb arányban az alacsony jövedelemmel rendelkezők (18,4%-uk) és az átlagéletkor itt a legalacsonyabb: 36,8 év. A szinglik ebben a klaszterben vannak leginkább (21,4%-uk) és a 2-3 fős háztartás a jellemző. Talán a szinglik és a diákok miatt, de itt a legjellemzőbb a kisboltban való vásárlás míg a piacokat ők szinte kerülik. Az üzletválasztás szempontjából legkevésbé fontos az ár, a minőség sem fontos igazán számukra. Minden negyedik tagja a csoportnak naponta vásárol élelmiszert és hetente legkevésbé. Egészséget védő élelmiszereket nem vásárolnak általában és ebben a csoportban nyilatkozták a legtöbben, hogy nem is tudják mit jelent az egészséges táplálkozás (4,8%). 86 %-uk ritkán vagy sosem változtatott még étkezésén egészsége megőrzése miatt. A „legegészségesebb” klaszeter, mert 90%-uknak soha vagy csak ritkán volt egészségügyi problémája a helytelen táplálkozás miatt –saját bevallásuk szerint. Jellemzően nem érdekli, hogy a vásárolt termék honnan származik és itt vannak a legtöbben, akik kifejezetten a külföldi termékeket preferálják (3,9%-uk). A legkevésbé tájékozottak a hazai termékekkel, márkákkal kapcsolatban. 5. Passzívak (11,7%) Nagyobb részt férfiak (59%), a legalacsonyabb iskolai végzettségű klaszter, azért a többségük középfokú végzettségű (38,3%). Lakhely típus alapján nem jellemezhető a csoport, átlagos eloszlású. Nagy arányban található nyugdíjas (27,5%) a csoportban, de jellemző az alkalmazotti és vállalkozói státusz is. Az átlagéletkor 45 év, de a szórás igen magas 27 év. Minden negyedik tag egyedül él, a többség azonban 2-4 fős háztartásban. A jövedelmük az átlagosnál alacsonyabb, a leggyakoribb kategória az 50-100 ezerFt közötti. Jellemzően ez a fogyasztói csoport költ legkevesebbet élelmiszerre havonta, ez magyarázható a szinglik, a kis háztartások magas arányával, illetve az alacsony jövedelemmel. Vásárlási döntéseikben nagyon jellemző a passzivitás, az érdektelenség. Ezt bizonyítja, hogy az ár kivételével, szinte semmilyen más szempont nem igazán érdekli élelmiszervásárlásaikban. A legfeltűnőbb adat, hogy a minőség a válaszadóik 0,8%-ának fontos, ez rettenetesen alacsony arány. Minden harmadik klasztertag egyáltalán nem tájékozódik élelmiszervásárlásai során. Az egészség és környezettudatosság ezt a csoportot érdekli legkevésbé, közel 60%-uk nem is figyel erre. Étkezéseiken sem változtattak az egészségük megőrzése miatt. Úgy gondolják, hogy egészségügyi problémájuk sincs/volt a helytelen táplálkozásuk miatt soha (42%), néha kategória (45%).

- 232 -


A magyar termékeket, kizárólag csak jó áron vásárolják (40,2%-uk), illetve a termékek eredete iránt is nagy közönyt mutatnak, 42,6%-uk nem is figyel erre. A hazai termékeket az átlagosnál is rosszabbra értékelik. 4. Összefoglalás Bár cikkem megengedett terjedelme miatt, sok érdekes információt, kutatási eredményt nem tudtam közölni, azért röviden megállapítható, hogy a kaszteranalízissel jellemzett vásárlói csoportok közötti különbségek jól kimutathatók és jól körbehatárolhatók. . Az általam bemutatott klaszterek természetesen még további vizsgálatokon „esnek túl”, melyek eredményeivel még jobban, mélyebben megismerhetővé válnak majd. Mind a szekunder, mind a primer kutatás bizonyítja, hogy az élelmiszer fogyasztási szokásaink átalakultak. Hazánkban is megjelent a fogyasztását tudatosan szabályozó vásárlói csoport, akiknél a bizalom, a fenntarthatóság, az egészség és a környezet védelme egyre fontosabb (LOHAS csoport). A primer kutatásom során statisztikailag kimutatható volt az általam kapott 5 klaszter közötti különbség az egészségtudatos vásárlásuk alapján. Míg hazánkban az élelmiszer vásárlók 18,4%-a „elkötelezetten tudatos” (fejlett országokban 30% körüli az arányuk) addig a „passzív”, legkevésbé egészségtudatos vásárlók aránya 11,7%. A lakosság egyharmadánál a tudatos élelmiszervásárlás már megjelent, de a vásárlóereje még alacsony, az átlagjövedelem a drágább, egészségvédő élelmiszerekre nem elegendő. Várható, hogy a gazdasági válságból kifelé jövő társadalmunkban az egészségtudatosság szerepe megnő az életünk minden területén, csak ennek időtartama, üteme, mértéke egyáltalán nem mindegy. További célom a klaszterek változásának (fejlődésének) vizsgálata az egészségtudatosság szempontjából. Ennek érdekében 2011. májusában egy újabb kérdőíves megkérdezésbe kezdtünk, a kínálati oldal, a kiskereskedők véleményét szeretnénk felmérni. Érdekes eredmények várhatók, mert kiskereskedők beszerzéspolitikája mellett a saját egészségtudatosságukat is vizsgáljuk.

Irodalomjegyzék 1. Bánáti, D. – Szabó, E. – Szabó, J. (2005): Élelmiszerbiztonsági felmérés az érzékeny fogyasztói csoportok körében, XLVII. Georgikon Napok, Keszthely, 2005.szeptember 29-30. 2. Bretschneider, R. (2004): A holnap fogyasztója mai szemmel, Hálózat VI.évf. 8. szám 3. Hofmeister- Tóth, Á. (2008): A fogyasztói magatartás alapjai, Aula Kiadó, Budapest 4. Hofmeister Tóth Á.-Simon J.-Sajtos L.(2003): Fogyasztói elégedettség, Aula Kiadó, Budapest 5. Kozák, Á. (2006): Az egészséges táplálkozás szerepe a magyar fogyasztók életmódjában, Foodapest kiállítás, Budapest, 2006. november 23. 6. Lehota J. (2004): Az élelmiszerfogyasztói magatartás hazai és nemzetközi trendjei Élelmiszer, táplálkozás és marketing, Kaposvári Egyetem, (I. évf. 1-2.) 7. Lewis D.-Bridger D. (2001): The Soul of the New Consumer, Nicholas Brealey Publishing, London

- 233 -


8. Malhotra N.K. (2005): Marketingkutatás, Akadémia Kiadó, Budapest 9. Sajtos L.- Mitev A. (2007): SPSS kutatási és adatelemzési kézikönyv, Alinea Kiadó, Budapest 10. Szakály, Z. et al. (2007): Fogyasztói attitűdök táplálkozási előnyökkel kapcsolatban, Tradíció és Innováció Konferencia, Gödöllő, 2007. december 3. 11. Szakály, Z. (2008): Trendek és Tendenciák a funkcionális élelmiszerek piacán: Mit vár el a hazai fogyasztó? Táplálkozásmarketing, Kaposvári Egyetem (2008. 2-3.) 12. Szakály, Z. - Berke, Sz. (2004): A táplálkozás, a minőség és a marketing kapcsolata élelmiszereknél, in: Berács, J. et al. (2004 szerk.): Marketing elmélet a gyakorlatban, KJK Kerszöv, Budapest, 13. Törőcsik, M (2007): Vásárlói magatartás. Ember az élmény és a feladat között. Akadémiai Kiadó, Budapest 14. Veres, Z.(2004): Marketingkutatási eredmények a fogyasztásszociológiában A Szociális identitás, az információ és a piac. SZTE Gazdaságtudományi Kar Közleményei Szeged: Jatepress 15. Veres Z- Hoffmann M-Kozák Á (2009): Bevezetés a piackutatásba, Akadémia Kiadó, Budapest

- 234 -


BOGA-POHL PATRÍCIA (Nyugat-magyarországi Egyetem) – POSCH REGINA: A

stressz okozta munkahelyi kiégés megelőzése a tudásalapú társadalomban Abstract A tanulmány a stressz kialakulását valamint kiégés szindrómát ismerteti illetve, hogy a tudásalapú társadalom résztvevői milyen szinten érintettek és milyen hatással van a tudásalapú megközelítés a szindróma kialakulása, megelőzése szempontjából. A bizonytalanság, a folyamatos nem hiteles információáradat, az elégedetlenség, az átszervezés előtti többletmunka, túlhajszoltság, stressz mind- mind tényezők, amelyek a kiégés szindróma kialakulásához vezethetnek. A kiégésből fakadó alkalmazotti stressz és a szorongás veszteséget termel a vállalkozás számára, ezért a vállalkozás vezetői számára ez a feladat igényli a tudásalapú megközelítést. Annak a ténynek tudatában, hogy az egyéni tudás kialakulását képességeink, adottságaink, tulajdonságaink határozzák meg, a szervezeti hatások is befolyásolhatják. A tanulmány külön fejezetben foglalkozik a szervezeti kultúra szerepével a tudásalapú társadalomban különös tekintettel a kiégés megelőzésére. Következtetések című fejezetben azokat a tanácsokat fogalmazza meg, melyek a stressz illetve kiégés megelőzéséhez szolgáltatnak információt valamint bekövetkezés esetén milyen lehetőségek vannak a munkatárs/alkalmazott életminőségének javítására. Keywords: stressz, kiégés, kockázat, tudásalapú társadalom

1. Bevezetés A tanulmány célja a következő volt: megismerni a burnout-szindróma (kiégés–szindróma) előfordulását, megállapítani azt, hogy a tudásalapú társadalom résztvevői milyen szinten érintettek illetve, hogy milyen hatással van a tudásalapú megközelítés a szindróma kialakulása, megelőzése szempontjából. Az utóbbi években, hazánkban romlott az emberek érzelmi életének minősége. A társadalmi átalakulások a családi és az emberi kapcsolatok értékvesztésében csapódtak le, az apátiába süllyedt emberek erőtlenek az új értékek keresésére és felismerésére. A létbizonytalanság az egyre reménytelenebb túlélés megvalósítására korlátozza a pszichikai energiát. Az emberekben óriási az érzelmi vákuum, egyre gyakoribb a megoldhatatlan élethelyzetekkel való konfrontáció, a frusztráció. Kétségtelen, hogy ma már a stressz hozzá tartozik mindennapjainkhoz, a kérdés inkább az, hogy miként tudjuk kezelni. 2. Stressz, mint kockázati tényező Stressz eredetileg a szervezetnek az ingerekre adott nem specifikus válaszát jelölő orvosi szakkifejezés volt. A stressz a munkára vagy az egyént érő különböző impulzusokra adott negatív érzelmi reakció. Mai értelmében azonban jelentése nagyjából „folyamatos feszültség” vagy „tartós idegesség”, mely rendszerint egy vagy több állandó negatív ingerre adott tartós válaszreakció a szervezet részéről. Sok esemény okozhat stresszt. Néhány közülük nagyszámú embert érint – ilyenek a háborúk, a nukleáris balesetek és a földrengések, vagy akár a felgyorsult életvitellel kapcsolatos

- 235 -


mindennapi események (például tömegközlekedés, munkavégzés). Más típusúak az egyén életének nagyobb fordulatai: költözés, állásváltoztatás, házasság, (komoly) betegség. A stresszt előidéző impulzusok a következőképpen kategorizálhatóak. Traumatikus események – természeti katasztrófák, ember által okozott katasztrófák (háború), fizikai támadások. Befolyásolhatatlanság – Ilyen egy személy halála, az elbocsátás és a súlyos betegség. Bejósolhatóság – prognosztizálható stressz helyzet csökkenti a reakció súlyosságát, még ha azt az érintett személy nem is tudja befolyásolni. Próbatételek –vizsgák, előadások, versenyek. Belső konfliktusok – stresszorok lehetünk saját magunk is. Lelki egyensúlyunk megbomlása, mint stressz forrás mutatkozhat meg, főként a következőkben taglalt helyzetekben. Függetlenség vagy függőség – abszolút függetlenség nem létezik, de van titkolt, vagy nem beismert, illetve jól álcázott függőség. Társas kapcsolat vagy magány – párkapcsolati problémák, vagy épp a párkapcsolat hiánya miatt kialakuló belső feszültség. Együttműködés vagy versengés – a közösségből való kitűnés vagy a közösségbe való beilleszkedés vágyának be nem teljesülése. Az impulzusok kifejezése vagy az etikai normák betartása – Az elfojtott érzelmek, gondolatok, vágyak, okozta belső feszültségek. Stressz tipizálhatjuk hirtelen és tartós stresszre. Hirtelen előállt stresszhelyzetben a következőkben felsoroltakból legalább kettő egyszerre megfigyelhető általában. Ijedtségrémület, szomorúság-izgatottság, étvágytalanság-evéskényszer, immunaktivitás gyengülése, anyagcsere habitusának megváltozása. Krónikusan, huzamosabb ideig fennálló tartós stressz nyomán a következőket figyelhetjük meg. Konstans rossz közérzet, szorongás, pánik rohamok, ingerlékenység-depresszió, testsúly lényeges gyarapodása-csökkenése, betegségcsapda- csökken az ellenálló képesség, libidó csökkenése.

A stressz emberi szervezetre gyakorolt hatása

- 236 -


A bizonytalanság, a folyamatos nem hiteles információáradat, a közhelyek, az elégedetlenség, az átszervezés előtti többletmunka, túlhajszoltság, stressz mind- mind tényezők, amelyek a kiégés szindróma kialakulásához vezethetnek. Kiégést siettető munkahelyi stresszorok • • • • • • • • • • • • • •

Mennyiségi vagy minőségi túlterhelés a munkában. Mennyiségi vagy minőségi alulterhelés a munkában. Munkafeltételek nem biztosítják a munkavégzést feltételeit. Munkahelyi változások. Zaj Szerepkonfliktusok a munkahelyen Túl sok vagy túl kevés felelősség más dolgozókért. Karrierfejlődés: túlzott ütemű vagy túl lassú előléptetés. Jó munkahelyi kapcsolatok hiánya. Felettessel, beosztottal való kapcsolat. Vezetési stílusok. Ellenőrzési rendszerek. Alacsony fizetés, az állás bizonytalansága. Elidegenedés, és a normák hiánya.

3. Kiégés szindróma A kiégés szindróma története és fogalma A szindróma krónikus emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, érzelmi, mentális kimerülés, mely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek. A tudományos kutatások 30-35 éve foglalkoznak ezzel a jelenséggel, de már korábban is felismerték létét. Az első szociálpszichológiai vizsgálatok a 70-es évek elején készültek, pontosabban a nagy áttörés 1974-ben történt, amikor Herbert J. Freudenberger amerikai pszichológus leírta a kiégés szindrómát. Cristina Maslach Californiai pszichológus professzor az 1970-es évek végétől kezdett kutatni e témában. 1996-ban Maslach, Jackson és Leiter átdolgozták és továbbfejlesztették az eredeti kérdőívet különböző munkaterületeknek megfelelően [14] • MBI–Human Services Survey: humán szolgáltatási szférában illetve az egészségügyben dolgozóknak (pl.: ápoló, lelkész, szociális munkás) • MBI-Educators Survey: pedagógusok részére • MBI-General Survey: humán szolgáltatási szférán kívül eső munkahelyeken dolgozóknak [15] A burn-out fogalmát a német származású Herbert J. Freudenberger vezette be. Freudenberger szavai alapján a kiégés kiüresedést jelent. A saját testi, szellemi tartalékok kimerülését. A szindróma krónikus emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, érzelmi, mentális kimerülés, mely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek. Freudenberger szavai alapján a kiégés kiüresedést jelent. A saját testi, szellemi tartalékok kimerülését. [7]

- 237 -


A kiégés szindróma okai A kiégés több mint egyszerű testi, érzelmi, és szellemi kimerülés, ez egy olyan állapot, amely stressz kíséretében lép fel. Ez egy olyan kóros állapot, amelyben legrosszabb esetben az érintett személy krónikus fáradtságot érez, az energia teljes szétszóródása következtében totális céltalanság jellemzi és a lelkesedés teljes hiányát tapasztalja.[14] A kiégés etiológiájában (kóroktanában) és patogenezisében (kórfejlődésében) nincs egységes vélemény. De alapvetően két csoportba sorolhatjuk ezeket a tényezőket: az egyén személyiségéből fakadóan a munka jellegéből adódóan A kiégés személyiségben rejlő okai: akiben erejét és lehetőségeit meghaladó vágy van az emberek segítésére, a mártír típusú személyiség, a maximalista, a túlzott tökéletességre törekvő ember, realitásokat figyelmen kívül hagyó realista, a változásokat nehezen tűrő, „rugalmatlan személyiség”, aki vágyakozik az elismerésre, de nem tudja mérni munkája sikerét. A kiégés külső okai a munka jellegéből adódnak: pozitív munkakörnyezet hiánya, rutin jellegű, egyhangú munkavégzés, túlmunka, nagyszámú betegellátás, költségvetési megszorítások, túlképzettség, előremenetel hiánya, alacsony bér, nehéz mindennapi megélhetés vagy az ellenkezője, kiemelkedően magas bér, rendkívül nagy felelősséggel és 24 órás rendelkezésre állással, kevés szabadidő, rendszertelen, „kaotikus” munkabeosztás.[17] A kiégés szindróma formái A kiégés szindrómának 5 különböző képe alakulhat ki: 1. Foglalkozási depresszió A munkához való viszony magatartás, a modor megváltozása 2. Személyes teljesítmény hiánya Annak az érzésnek a hiánya, hogy munkájával pozitívan befolyásolhatja az emberek életét és hasznossá válhat feladatkörében. 3. A problémák elkerülése Az egyén olyan munkastílust vesz fel a stressz következtében, hogy megpróbálja elkerülni a konfliktushelyzetet és nem tudomásul venni a fenyegető eseményeket. Ezt az állapotot is alacsony teljesítmény kíséri. 4. Érzelmi üresség Az egyén a munkája során annyira kimerül, hogy érzelmei ellaposodnak. 5. Személytelenné válás Az egyén depressziója miatt az emberekkel, munkatársakkal egyaránt személytelen lesz[17] A kiégéshez vezető folyamat fázisai A kiégés nem egy hirtelen fellépő állapot, hanem egy hosszabb lelki folyamat, amelynek jellegzetes fázisai vannak. Ezek felismerése fontos, mert időben beavatkozva még vissza lehet fordítani. A fázisok a következők: • lelkesedés: magas érzelmi feszültség, felfokozott energikusság, lelkesedés a szakmáért, a rászorultakért való intenzív fáradozás, a magánélet és a munka túlzott összefonódása

- 238 -


• • • •

stagnálás: a lelkesedés lanyhulása, rutinszerűen végzett munka, csökken a személy önmagával szembeni elvárása, csökken a teljesítőképesség, az elkötelezettség, a nyitottság frusztráció: az értelmetlenség érzése, kimerültség, ingerlékenység, visszahúzódás, ellenséges szándék feltételezése apátia: enerváltság, közöny, fásultság, teljesítménycsökkenés kiégettség : önpusztító tendenciák, munkaképtelenség. [10]

Forrás: http://www.lam.hu/folyoiratok/lam/0611/10.htm A kiégésből fakadó alkalmazotti stressz és a szorongás veszteséget termel a vállalkozás számára, ezért a vállalkozás vezetői számára ez a feladat igényli a tudásalapú megközelítést, melyet a következő fejezetben részletezünk. A kiégés tünetei: 1. Emocionális kimerültség: fáradtság, krónikus kimerültség, álmatlanság, megbetegedési hajlam 2. Deperszonalizáció: negatív, cinikus viszony a kollégákkal, bűntudat, visszahúzódás, hárító magatratás, munka redukálása 3. Csökkent teljesítőképesség: sikertelenség és tehetetlenség megélése, hiányzó elismerés, túlterheltség[7] 4. Tudásalapú társadalom, szervezeti kultúra szerepe Tudásalapú feltételezés megközelítése szerint a bemenet (input) a tudás, és a kimenet (output) a termelés, értékteremtés. A szervezet egymással kölcsönhatásban álló egyének és csoportok összessége, amely egy közös cél elérésére törekszik. A szervezetek célja az egyénekben és a csoportban jelen lévő tudás hatékony kiaknázása. Az egyéni tudás kialakulását képességeink, adottságaink, tulajdonságaink határozzák meg, emellett a tapasztalatok és szervezeti hatások is befolyásolhatják. Amennyiben a vevők, a piac illetve a szervezet által megfogalmazott igény alapján történik a szervezet tudásalapú átalakítása, a szervezet magas szinten kívánja tartani, megőrizni a eredményesség színvonalát. Napjainkban a szervezeti eredményesség elérése és folyamatos fenntartása a cégvezetők egyik legfontosabb feladata. A vezető képességeinek folyamatos fejlesztése, illetve az értékteremtő folyamatok tökéletesítése kulcsfontosságú szerepet tölt be a szervezet eredményességében. A menedzsment akkor tud csak hatékonyan működni, ha a szervezet kultúrája ezt lehetővé teszi, támogatja. Ezért is kulcsfontosságú, hogy a vezető a vállalati kultúrát elfogadtassa munkája hatékonysága érdekében a csoportja tagjaival.

- 239 -


A vállalati vagy szervezeti kultúra értékek és meggyőződések olyan rendszere, melyet a szervezet tagjai érvényesnek fogadnak el és az új tagoknak is átadnak úgy, mint kívánatos magatartás és gondolkodásmódot. A szervezeti kultúra magában foglalja a viselkedési szabályokat, a munkaszervezetekben érvényesülő normákat, érzelmeket, klímát, a tagok által vallott domináns értékeket, a szervezet filozófiáját. Ezeket a minták akár azután is fennmaradnak, hogy a szervezet tagjai kicserélődnek, mivel az eljárások rutinná alakulnak át. A vállalati kultúra elemei döntési jog, felelősség elosztása, teljesítménymérés módja, vállalaton belüli kommunikáció módja, stressz helyzetek kezelése, vállalati légkör. A szervezeti kultúra társadalmilag meghatározott, a megkülönböztetés alapjául A. Kono 5 fő típust határol el az uralkodó kultúra és a stratégia viszonya, valamint az alkalmazottak teljesítménye és elégedettsége kapcsán: • Pezsgő, élénk vállalati kultúra: Családias szellem, közös értékrend, világos célok, fogyasztóközpontúság és kiváló belső kommunikáció jellemzi őket. A beosztottak nem érzik nagynak a távolságot vezetőiktől. • Bürokratikus vállalati kultúra:. Folyamat-központú, szabályokon alapuló kultúra. Az alkalmazottak kockázatvállalása csekély mértékű. • Stagnáló kultúra:A hagyományok tisztelete jellemző rá. Régebbi viselkedési mintákat követnek, befelé fordulók, érzéketlenek a környezeti változásokra. Az ilyen típusú kultúrákban nemigen születnek új ötletek. • Pezsgő kultúra a vezetők követelésével: a vezető határozott irányító szerepe érvényesül. A beosztottak megbíznak az erős vezetőben, az ötletek, értesülések is tőle származnak • Stagnáló kultúra a vezetők követésével: autokratikus vezető jellemzi, akinek hibás döntéseit is kötelező végrehajtani. A befolyásoló tényezők, amik a legnagyobb hatást gyakorolták a szervezeti kultúrára: tudásgyarapodás, technológiaváltás, változások a munkaerőben, változások az életminőségben. Integrált koncepciók A tudástársadalmak jellemzője, hogy önalakító társadalmi viszonyokkal rendelkeznek és jövőjüket, beleértve az önelpusztítás képességét is maguk hozzák létre. A tudásalapú társadalom gazdasági jellemzője a hosszú távú szemlélet, fogyasztói tudatosság, a termelésben az együttműködésre való törekvés és az ehhez szükséges kreativitás. Olyan társadalomban élünk, amelyben a gazdasági tőke, gazdasági növekedés és az értéknövelő tevékenységek - növekvő mértékben - a tudásra támaszkodnak. Nem fárasztó fizikai munkával, hanem tudással hozzák létre a társadalom anyagi bázisát. A tudás a modern társadalom azonosságának meghatározását létrehozó mechanizmussá válik. A közeljövő társadalmában nem annyira a munka és a sajátos képesség iránti kereslet, hanem inkább a magasan képzett munka kínálata hozza létre a tudásalapú gazdaságba való átalakulás előfeltételeit. Max Scheler egyik fontos állítása szerint: "Végső soron minden tudást a társadalom és annak struktúrája határozza meg". [17] A gyakorlati tudás fogalmát és jelentőségét Nico Stehr elemzi igen részletesen az 1992-es Practical Knowledge című könyvében. Stehr el tudja választani a gyakorlati tudás fogalmát a tudástársadalom propagandájától, a praktikus tudás két alaptípusát különbözteti meg: a ’cselekvőképességet’ (capacity for action) vagy ’gyakorlati tudást’ (knowledge for action) és a ’cselekvő tudást’ (knowledge in action).[18]

- 240 -


Ezt az európai államok 2001 során megvitatták és ennek alapján 2002-ben készül el az Unió egy évtizedre szóló cselekvési programja az élethosszig tartó tanulás fejlesztéséről. A Memorandum hat kulcsüzenet a következő: 1. Új alapkészségek mindenkinek: a tudástársadalomban való fenntartható részvételhez szükséges készsége megszerezésére és megújítására való lehetőség biztosítása; 2. Több befektetés az emberi erőforrásokba: emelni az emberi erőforrásokba való befektetés mértékét; 3. Innováció a tanulásban és tanításban: hatékony tanítási és tanulási módszerek kifejlesztése az élethosszig tartó és az egész életet átfogó tanulás számára; 4. A tanulás eredményeinek elismerése: javítani a tanulásban való részvétel és a tanulási eredmények elismerése útjait 5. Az orientáció és tanácsadás újragondolása 6. A tanulás közelebb hozása az otthonhoz Az élethosszig tartó tanulási lehetőségek biztosítása a lehető legközelebb a tanulóhoz, a saját közösségen belül. A dokumentum fő gondolatai: az életen át tartó (lifelong) tanulás, az egész életet átfogó tanulás (lifewide) tanulás, a tudásalapú társadalom kihívásai. A mai gazdasági helyzetben a tudás, ami a társadalom identitását kifejező mechanizmus a tőkével és az iparral szemben. Ezzel összhangban a tudásgazdaságban alapvetően megváltoznak a humánerőforrással szemben támasztott követelmények: meghatározóvá válik az emberi tényező (a humán tőke és a szociális tőke), a tudás. Az értéktermelés döntően tudástermelés, tudástranszfer és tudáshasznosítás. De a tudás csak részben jelenti a hagyományos szakmai ismereteket és kompetenciákat. Az új gazdaságot jellemző verseny felértékelte a problémamegoldó képességet, a más kultúrákra vonatkozó ismereteket és főként a személyiség osztatlan személyes erőforrásait. Diverzifikálja a kompetenciákat, új képesség-együttesek válnak meghatározóvá, amelyeket munkahelyi kompetenciának neveznek. A munkahelyi kompetencia a tudásgazdaságban és az új termelési folyamatokban való részvételhez szükségesek képesség-készletet jelenti, A tudásalapú társadalom akkor és csak akkor valósulhat meg, ha az egyének megértik a körülöttük lévő társadalmat, a humanizmus és szolidaritás eszméi alapján képesek emberhez méltó, környezettudatos módon életet élni. Válasz kihívásokra Az emberi tényező fontosságát hangsúlyozva megállapítható, hogy a sikeres szervezet működésének alapfeltétele az ott dolgozók elégedettsége. Az elégedetlenség feszültséget, konfliktust eredményez és az a teljesítmény romlásához vezet. A vállalat alkalmazottai, vezetői akkor elégedettek, ha a vállalati kultúra az egyén számára elfogadható, s abban jól érzi magát, a kultúra és a vezetés kölcsönös hatást gyakorolnak egymásra. A jelenlegi gazdasági helyzet és az egyre gyakoribb (csoportos) létszámleépítés, az elbocsátások utáni munkahelyi légkör is a kiégés kiváltó okai közé tartozik. A vizsgálatok szerint a menesztett dolgozók maradó kollégáinál a korábbinál szignifikánsan több pszichés, valamint szív- és érrendszeri betegség alakul ki, a szívinfarktus kockázata az ötszörösére emelkedik A motiváció és a munkakedv elvesztését számos tényező elősegítheti: a cég rossz piaci helyzete, a főnök diktatórikus vezetési stílusa, az irreális célkitűzések, az elszigetelten végzett munka vagy a komoly felelősség terhe. Így például a felsővezetők, orvosok, bírák, ügyvédek, vezető beosztású alkalmazottak.

- 241 -


Az olyan szervezeti kultúra, mint a „Pezsgő, élénk vállalati kultúra” lehetővé teszi munkavállalói számára, hogy azok a munkájukkal kapcsolatban megélhessék saját fontosságukat és jelentőségüket, kisebb eséllyel termel kiégett munkatársakat. Fontos megadni a dolgozóknak az autonómiát, a szakmai fejlődés lehetőségét, az anyagi és erkölcsi megbecsülést. A munkahelyi esetmegbeszélések, szakmai továbbképzések, konzultációk, a szakmai túlterheltség szabályozására bevezetett rendszerek csökkentik a kiégés kockázatát. Támogatni kell a munkatársak közötti segítő, feszültségcsökkentő, felelősség-megosztásra lehetőséget adó kapcsolatok kialakulását (csapatépítés). Kiégés megelőzése A stressz okozta munkahelyi kiégés szindróma elkerüléséhez szükség van a szervezeten belüli kommunikáció javítására, kapcsolatteremtő képesség fejlesztésére. Támogatást kell nyújtani az alkalmazottak öntudatának erősítésében, valamint sikeres cselekvések által öröm szerzése, a döntéshozás támogatása illetve átengedése a hatékonyság keretein belül. A tudásalapú társadalom célja az emberi értékek elismerése. Egy sikeres vállalkozás alapeleme a termelőeszközök hatékonyságának maximális kihasználása mellett az emberek (alkalmazottak) személyiségének megfelelő módon történő kezelése. Az alkalmazottak elégedettsége közép- és hosszútávon eredményt hoz a hatékonyságmérése kapcsán. A kiégés szindróma megelőzésének első lépése az önismeret révén történő prevenció, azt követi a szervezeti észlelés, megelőzve a kiégés jelenlétét a szervezetben. • Biztosítani kell a vállalkozásnak, hogy a szervezeti kultúra keretein belül az alkalmazott munkájával kapcsolatban sikereket érjen el, fontosnak érezze magát, autonóm, szakmailag kompetens munkavállalóként megbecsüljék. • Segítsen a vállalkozás megteremteni az optimális egyensúlyt a munka és a magánélet között Világos képet vázoljon a munkavállalónak folyamatos értékelés során, hogy tisztában van-e szakmai kompetenciákkal, ami alapján eldönthető, hogy egy esetleges sikertelenség személyesen érinti –e kudarcként. 5. Következtetések A kiégés hosszantartó folyamat eredménye, ezért cél a fázisok előtti időbeni felismerés, melyet megfelelő kommunikációval tud a vállalkozás felismerni. Veszélyeztetett személyek közül kiemeljük a következőket: • a vezető beosztású munkavállaló magányossága: a pozíció megköveteli az erőt és a magabiztosságot vagy ennek kisugárzását, hiszen az is lehet, hogy mindeközben a menedzser tele van kétellyel. A vezetés magányos szakma, a legtöbbjüknek a családra sincs ideje, nem találják meg az optimális egyensúlyt a munka és a család között. • a nők, és különösképpen a segítő foglalkozású nők fokozottan veszélyeztetettek a kiégés szempontjából. A nők konfliktusok esetén hajlamosak arra, hogy önmagukban keressék a hibát • maximalisták, akik tökéletességre törekszenek és csapatban dolgozva nehezen emésztik meg a mások miatt bekövetkezett hibákat. A személyiségfejlesztő tanfolyamok kommunikációs tréningjeinek egyik tanulságos önismereti gyakorlata során megkérik a résztvevőket, mérjék fel, hogy mennyi energiát szánnak a munkájukra, egyéb tevékenységeikre, más emberekre és saját magukra. A gyakorlat - 242 -


második része szerint el kell osztaniuk a szeretetüket az említettek között. Általában kiderül, hogy energiájuk nagy részét a résztvevők a munkájukra fordítják. Szabadidőben az alkalmazottak figyelmét felhívni következő szabályokra: • egészséges táplálkozás • megfelelő mennyiségű alvás • stabil, nyugodt lelkiállapot megőrzése • szigorúan elkülöníteni a munkahelyi- illetve szabadidőt • szabad idő laza, szoros kötöttségektől mentes szervezése • szükség esetén megtanulni „nem”-et mondani esetleges kérésekre Tanácsok, amelyek betartásával/betartatásával nagy esélyben megelőzhető a munkahelyi stressz okozta kiégés kialakulása: • munka során a legfontosabb feladatainkra koncentráljanak. a könnyebb munkákkal kezdik, mivel azok befejezése sikerélményt nyújt. De mivel tudják, hogy a neheze még hátra van, állandóan szoronganak • időterv készítése: feladatot mikor kezdik el és mikor fejezik be. Szükséges időt hagyni a váratlanul közbejövő elintéznivalóra is. • Maximalizmus elkerülése: ne a tökéletességre, hanem a feladat megfelelő elvégzésére törekedjenek • Elmélyült gondolkodásra időt szánni, amikor nem olvasnak e-mailt, nem veszik fel a telefont behatárolt ideig • Lehetőség szerint csak a saját munkájukat végezzék el, ennek pontos behatárolása • Munkahelyi feszültség esetén szabad levegőre menni, 15-30 perces szünetet tartani meditálásra Középsúlyos kiégés esetén ha eredménytelen minden fent megnevezett stressz csökkentő próbálkozás, küldjék haza a beosztottat pihenni. Gondoskodni kell megfelelő helyettesítésről. Párbeszéd kezdeményezése a beosztottal, hogy miben tudna segítséget nyújtani a munkahely, megkérni, hogy a gondolatok rendszerezze, jegyezze fel Megoldási lehetőség 5–7 évenként a szakmai szerepváltás, a másutt sikerrel alkalmazott elv, az ún. „alkotó évek” beiktatása. A cél, hogy a feltöltődés után az alkalmazottak visszatérjenek régi munkahelyükre, és újult erővel folytassák munkájukat, és a kiégési ciklusok folyamatát megszakítsák. A sabbatical year vagy sabbatical eredetileg azt jelentette, hogy a termőföld a hetedik évben parlagon marad, hogy egy évvel később ismét ereje teljében legyen. Ebben az esetben a vállalkozás abban nyújt segítséget az alkalmazottaknak, hogy az alkotó év során könyvet írjon, tanulmányúton vegyen részt, vagy teljesen más tevékenységbe fogjon – például besegítsen egy alapítványnál. Súlyos kiégés esetén egy megoldás van: a pályaelhagyás. Ilyenkor már egy hosszabb pihenő, munkahelyváltás nem megoldás, az érzelmi igénybevétel ettől nem fog csökkenni. Regenerálódni ekkor már csak új területen lehet.

- 243 -


Hivatkozások: 1. Apró Antal Zoltán [2007] I am OK Kézikönyv Equalhungary. 2. Dr. Bakó Krisztina – Dr. Blaski Judit [2006] Kiégés helyett – vezetők a másik világban Figyelőnet 3. http://www.eski.hu/new3/kiadv/nover/2006/200603/2006_03.htm 4. Dr. Farkas János [2000] A szakértői tudás természete 5. Dr. Fekete Sándor[1991] Segítő foglalkozások kockázatai-helfer szindróma és burnout jelenség Pszichiátria Hungarica 6. Flam Tamás [1974] Az ember a változó munkakörnyezetben 7. Freudenberg H.J., Rischelson G. [1980] Burnout: The High Cost of Achievement Dobleday et Company 8. Garai Katalin [2005] Létezik elsősegély a munkahelyi kiégés esetére http://www.munkaugyiszemle.hu/20077 9. Hajós Anett [2010] Totál kiégve Munkahelyi depresszió Házipatika 10. Hézser Gábor [2001] Miért? Rendszerelméleti és lelkigondozó gyakorlat Pásztorálpszichológiai tanulmányok 11. Dr. Horváth Endre [2004] A kiégés fogalma, hajlamosító tényezői és stációi Harmóniakert 12. http://knowledge.asb.unsw.edu.au/article.cfm?articleid=1019 (2011.04.07) 13. Knowledge@Australian School of Business [2010] Busting Stress: How to Work Harder to Avoid Burnout 14. Marslach C., Jackson S.E., Leiter: www.cmaa.org/publish/burnout/adout.htm 15. Marslach, Cristina Ph.D: www.mhhe.com/mayfieldpub/psychtesting/profiles/maslach.htm 16. Ónody Sarolta [2001] Kiégés tünetek (burnout szindróma) kezelése és megoldási lehetőségei Új pedagógiai szemle 17. Scheler, Max [1926] 1980 Problems of a Sociology of Knowledge. London: Routledge & Kegan Paul 18. Stehr, Nico [1992] Practical Knowledge: Applying the Social Sciences. London: Sage. 19. Toyohiro Kono [1990]: Szervezeti kultúra típusai 20. Való Gábor [2008] Hogyan lehet elkerülni a munkahelyi kiégést? CEO Magazin 2008. év, IX. évfolyam 1. szám. 16-18. pp 21. Verlag Dashöfer [2005] Szervezeti kultúra és eredményesség: a megtalált kapcsolat

- 244 -


GOMBOS SZANDRA (Széchenyi István Egyetem): Kultúra és versenyképesség a 21. században 1. Bevezetés A kultúra egyre kiemeltebb szerephez jut az emberek, városok életében, és egyre fontosabb gazdasági tényezővé válik. Így mind az elméleti, mind a gyakorlati szakemberek kezdenek fontosnak találják a téma kutattását és vizsgálatát. A kultúra fogalmát kultúragazdaságtani szempontból kétféleképpen lehet megközelíteni. Egyrészt az esztétikai értéket előállító tevékenység, amelynek eredménye lehet egy kulturális termék vagy kulturális szolgáltatás. Kulturális termék lehet egy könyv, cd, film, egy szobor vagy egy festmény. A kulturális szolgáltatások közé tartozik többek között a színház, múzeum, galéria, a zenei szolgáltatások, könyvtár, a hagyományőrző, vagy bármilyen művészeti tevékenységet támogató csoportosulások és az előadóművészet bármelyik ága [Ságvári, 2007]. Másik szempont lehet a kultúra tanulmáyozása során, a kultúra fogyasztásának vizsgálata. Ebben az esetben a kultúra fogalma valamilyen művészi, esztétikai érték vagy produktum „fogyasztásához, befogadásához” kötődik. [Hunyadi, 2005 95. o.] Kultúragazdaságtani szempontból kultúrát tehát nem mint szimbólumrendszert, normák, hiedelmek, társadalmi szabályok stb. összességét értelmezi a szerző. Mind a kulturális szolgáltatásokat, mind a kultúra fogyasztását tekintve megkülönböztethetünk magas (elit) illetve alacsony (tömeg, populáris) kulturális elemeket, termékeket és szolgáltatásokat. A magas és tömegkultúrát fogyasztók között nagy a szakadék, de számuk nem különbözik nagy mértékben. [Antalóczy et. al., 2010] Egy korábban végzett kutatás alapján a lakosság 49%-a tartozik a kulturális szegények csoportjába, 11%-a a kulturális gazdagok csoportjába, míg 19-a a tömegkultúra és 20%-a a magas kultúra közönsége. [Kapitány, 2009] Az Antalóczy-Füstös-Hankiss szerzőhármas 2008-2010-es kutatásának alapján elmondható, hogy a kulturális termékeket és szolgáltatásokat fogyasztókat több dimenzió alapján is csoportosíthatóak. Egyrészt megkülönböztethetjük a hagyományos és az alternatív kultúrafogyasztókat, az előbbiek inkább a múzeumokat és könyvtárakat, utóbbiak inkább a könnyűzenei koncerteket és a digitális kultúrát részesítik előnyben. [Antalóczy et. al., 2010] Másrészt különbséget tehetünk a klasszikus kultúrát és a könnyed szórakozást keresők között. Bizonyos műfajok ugyan átmenetet képezhetnek az egyes csoportok között, de alapvetően ezek egymsától könnyen megkülönböztethető csoportok. Nemcsak Magyarországon, az egész világon megfigyelhetőek olyan folyamatok, amelyek befolyásolják a kultúrafogyasztást. Mint ahogy az élet minden területén a kultúratermelés és fogyasztás területén is megfigyelhető a piacgazdaság dominanciája. Egy-egy író vagy előadóművész árupiaci „brand”-é alakítása. Fogyasztói kasztok létrejötte, amelyek tovább mélyíthetik a szakadékot a modern- és hagyományos kultúra fogyasztói között. A digitális forradalomnak köszönhetően a fogyasztói terek nagy része is megváltozott, az otthonokba, a virtuális térbe helyeződik át. [Kapitány, 2009] A kultúra létrehozása, megosztása és fogyasztása egyre interaktívabbá és individualizáltabbá válik. [Kapitány, 2009] A globalizáció is hatással van a kulturális életre, amelynek van pozitív és negatív oldalai is. Pozitív, hogy mindenki számára elérhetőbbé és felhasználhatóbbá válnak az egyes kulturális elemek. Legfőbb negatívum, hogy az egyedi sajátosságok vesznek el, legyen szó egy településről vagy akár egy közösségről. Ugyanakkor egyes szerzők ezzel nem értenek egyet, hiszen szerintük pont az egyediség, a különlegesség, a megszokottól való eltérő tulajdonságok és jellemzők hangsúlyozásával tűnhet ki például egy település a többi közül, és kovácsolhat magának ebből versenyelőnyt.

- 245 -


Többek között a fent felsorolt tényezőknek köszönhetően a kulturális fogyasztás területén folyamatos változás és átalakulás figyelhető meg. Kuti Éva a 2000-es és 2006-os Nemzeti Médiaanalízis adatai alaján készített tanulmányában több szempont alapján is vizsgálta a kultúrafogyasztási szokásokat. Azt kutatta, hogy az egyes társadalmi-demográfiai tényezők (nem, életkor, iskolázottság, foglalkozás, gazdasági aktivitás, lakóhely) hogyan befolyásolják a kulturális javak és szolgáltatások fogyasztását. Az életkort illetően beigazolódtak a várakozások, hiszen az életkor növekedésével egyre inkább jellemző a magas kultúra fogyasztása. Ez a tendencia 2006-ra még inkább erősödött, tehát egyre inkább kiöregszik a magas kultúrát fogyasztó generáció. A nemek tekintetében már kisebb eltérés mutatkozott. A nők a filmeket és a könnyűzenét kivéve valamivel jobban érdeklődnek a kultúra egyes területei iránt. A gazdasági aktivitást tekintve 2000 és 2006 között több területen is változás történt. Míg 2000-ben a tanulók a legtöbb területen a legmagasabb arányban képviseltették magukat, ez 2006-ra már csak a könnyűzene és a mozi/filmek területén maradt meg. A vizsgált tényezők közül a kutatás során kiderült, hogy az iskolázottság szintje a legbefolyásolóbb tényező. A magas kultúra iránt érdeklődők között a diplomások aránya a legmagasabb, az alacsony kultúra iránt érdeklődők pedig alacsonyabb végzettségűek. Érdekes, hogy a vizsgált tényezők közül a településtípusokénti kultúrafogyasztás a legkevésbé tér el a többi tényezőhöz képest. Mindenesetre a települések szerinti kultúrafogyasztás 2000 és 2006 között is sokat változott. 2006-ra már egyértelműen elkülönült, hogy a fővárosban volt a magas kultúrát „fogyasztók” aránya magasabb, míg az alacsony kultúráét alacsonyabb, és fordítva. 2000-ben még a szórakoztató irodalmat, a komolyzenét és az operettet kivéve minden területen a községben lakók aránya volt a legalacsonyabb. Az elmúlt évtizedekben azonban sok minden megváltozott, a ’70-es években még a lakóhely meghatározó volt a kultúrához jutást illetően. [Hankiss, 1978] Nagyrészt ez valószínűleg a technológiai fejlődésnek, a digitális forradalomnak köszönhető. A filmek tekintetében például 2006 végére már szinte egyáltalán nem maradt számottevő különbség.

2. Kulturális- és kreatív ipar Mind hazai, mind nemzetközi szinten a kulturális- és kreatív ipar egyre nagyobb szerepet játszik a gazdaság fejlődésében és fejlesztésében. Fejlett országokban jellemző, hogy az elavult szerkezetű ipari városok és régiók revitalizálását a kulturális funkciók fejlesztésével képzelik el. Kiváló példa erre Pittsburgh esete, amely a ’60-as évekig nehézipari központ volt, majd a kohók és gyárak sorra leálltak, és emberek ezrei vesztették el munkájukat. Majd a ’80as évek közepén létrejött a Pittsburgh Cultural Trust, és 14 kulturális intézményt hozott létre. A ’90-es évek közepére Pittsburgh lett a kulturális-művészeti turizmus egyik legkeresettebb célpontja az Egyesült Államokban. A politikai és gazdasági szakemberek egyre nagyobb lehetőséget látnak a kulturális-, kreatív ipar fejlesztésében, támogatásában. A kulturális és kreatív iparágak vizsgálatát nehezíti, hogy nincs egységesen elfogadott meghatározás. A külföldi és a hazai szakirodalomban nagy eltéréseket fedezhetünk fel a kreatív és/vagy kulturális ágazat meghatározását illetően. Az egységes definíció hiánya tovább nehezíti a nemzetközi összehasonlító vizsgálatokat, illetve magára az iparágra, szektorra vonatkozó becsléseket is. A témában egyaránt használatos a kreatív ágazat, kulturális ágazat, szerzői jogi alapú ágazat valamint a digitális ágazat kifejezés. Néha az egyes ágazatok között „átfedéseket” fedezhetünk fel, más szakirodalom a kulturális és kreatív ágazat kifejezéseket egymás szinonimájaként használja, vagy akár rész-egész viszonyként definiált a köztük lévő kapcsolat. Az Európai Unió számára készített KEA [2006] tanulmányban néhány ország illetékes miniszteri szervét felkérték, hogy definiálják és értékeljék a kulturális szektort

- 246 -


az országban gazdasági szempontból. A következőkben láthatunk néhány példát a definícióbeli eltérésekre. 1. táblázat: A kulturális (kreatív) ipar meghatározása az EU egyes országaiban Ország

Kreatív iparágba tartozó tevékenységek

Dánia

divat, virtuális művészetek, zene, könyvek, színház, rádió/TV, nyomtatott sajtó, építészet, tervezés, film/videó, reklám, oktatásszórakoztatás (edutainment), rendezvények, kulturális intézmények, turizmus, játékok, sport

Hollandia

művészetek (előadóművészet, vizuális művészetek, kulturális örökség és kulturális események), média és szórakoztatás (film, audovizuális szektor, nyelvek, irodalom és újságírás) és a kreatív iparág (tervezés, ipar, építészet, új média, játékok és reklám)

Egyesült Királyság

reklám, építészet, művészet és antik piac, tervezés, divattervezés, film, videó, interaktív szabadidős szoftverek, zene, előadóművészet, könyvkiadás, szofverek és számítógépes játékok, tv és rádió.

Lettország

spirituális,anyagi, intellektuális és érzelmi tulajdonságai egy társadalomnak vagy társadalmi csoportnak az életmódját, az együttélés módját, az értékek rendszerét, a hagyományokat és nézeteket.

Litvánia

reklám, építészet, művészeti- és régiségpiac, crafts, tervezés, divattervezés, film, videó, interaktív szabadisős szoftverek, zene, előadóművészet, könyvkiadás, szoftverek és számítógépes játékok, tv és rádió

Forrás: The Economy of Culture in Europe (KEA, 2006) 33-34. old., saját fordítás

A brit DCMS (Department for Culture, Media and Sport) definíciója szerint a kreatív iparágba azok a tevékenységek tartoznak, amelyek az egyéni kreativitásra, tehetségre és tudásra épülnek, és szellemi tulajdont hoznak létre, ami által hozzájárulnak a munkahelyek teremtéséhez és a jóléthez. A DCMS által alkalmazott csoportosítás használata azért is nehézséget okoz a magyar kutatások és vizsgálatok során, mert a statisztikai ágazati besorolásnak kevésbé feleltethetőek meg. Howkins [2001] szerint a kreatív iparágakhoz azok a tevékenységek tartoznak, amelyek szellemi tulajdonként védettek. A WIPO (World Intellectual Property Organisation) a kreatív ágazatokat négy csoportba osztja; szerzői jogi, szerzőijog-függő, részlegesen szerzői jogi ágazatok, és egyéb kiszolgálói ágazatok. A WIPO

- 247 -


által alkalmazott klasszifikálás szerint az utolsó két csoportba tartozó ágazatok a legtöbb értelmezés szerint azonban már nem tartoznak a kreatív iparágak közé. Természetesen a felsorolt példák nem nyújtanak teljes körű áttekintést, csak érzékeltetni szerettem volna a különbözőségeket, az egységes definíció hiányát. A különböző maghatározások azonban egységesek abban, hogy megjelenik bennük a szellemi tulajdon, mint „végtermék” és a kreativitás valamint az egyén (egyéni képességek) fontos szerephez jutnak. A szakirodalmat átolvasva hozzám Hartley [2005] megközelítése áll a legközelebb, amely szerint a kreatív iparágon belül a kulturális iparág egy csoportot alkot. (1. ábra)

1.ábra: A kulturális és kreatív iparágak viszonya 3. A kultúra jelentősége napjainkban A kreatív ipar/gazdaság vizsgálata több nehézségbe is ütközik. Nincs sem a hazai, sem a külföldi szakirodalomban egységesen elfogadott módszertan, széles körben elfogadott összehasonlítás, nincsenek benchmarkok és indikátorok. További nehézség (ahogy maga az ágazat körülhatárolása is mutatja), hogy a „kreatív ipar”, a „kreativitás” nehezen megfogható dolgok. Nem vagy csak nehezen sorolhatóak be a hagyományos ágazatok közé, nehezen feleltethetőek meg a ma használatos statisztikai kategóriáknak. A kutatók, szakértők, városfejlesztők nagy többsége azonban felismerte, hogy az egyre gyorsabban változó világban (technológiai újítások rohamléptékű térnyerésének, globalizációnak köszönhetően) egyre inkább az innováció és szolgáltatások felé való eltolódás figyelhető meg a hagyományos termelés (gyártás) rovására. Ahogy Richard Florida [2002] is megfogalmazta a kreatív osztály65, illetve annak tevékenysége egyre nagyobb szerepet játszik a városok versenyképességének növelésében. Florida szerint azok a városok prosperálnak, amelyek képesek magukhoz vonzani és megtartani a kreatív osztályt. Azok a városok, amelyek erre nem képesek, a gazdasági fejlődésben is lemaradnak. A 2006-ban kidolgozott Nemzeti Fejlesztési Tervben nemzeti szinten is kiemelt szerepet kap a kultúra és a kulturális fejlesztések. Az Országos Fejlesztési Koncepció (továbbiakban OFK) a kultúrát illetve a kulturális fejlesztéseket a gazdasági fejlesztések egyik alapkövének tekinti. A kulturális fejlesztéseket illetően három fő irányvonalat határoztak meg, amelyek a következők:

65

Florida kreatív osztály alatt (nagyon leegyszerűsítve) a kreatív tevékenységet végzőket érti. A kreatív osztályt két csoportra osztotta; a kreatív magra (tanárok, kutatók, mérnökök, költők, festők) és a kreatív szakemberekre, akik a tudásalapú ágazatokban dolgoznak.

- 248 -


•

A kreatív ipar fejlesztése, kreatív tartalomfejlesztés és az intellektuális javakhoz való hozzáférés szélesítése • A szocio-kulturális szolgáltatások fejlesztése: az innovatív és versenyképes társadalom alapjainak megteremtése • Az épített és természeti környezet fenntartható használata A Nemzeti Fejlesztési Tervben megfogalmazottak alapján az ország versenyképességének növelésében fontos szerepet kapnának a kulturális intézmények, hiszen cél egy kreatív humán bázis kiépítése. Jelentős szerepe van az (kompetencia alapú) oktatásnak, amely nyitottá, befogadóvá, kreatívvá és innovatívvá igyekszik tenni a tanulókat (akár felnőttek, akár gyermekek). A kulturális intézményeknek ebben nagy szerepet kellene vállalniuk, az oktatási intézményekkel szorosan együttműködve illetve „önállóan”, szolgáltatásaik révén a humántőke fejlesztésében. Többek között célként jelenik meg az integrált oktatás, a művészeti- és tudományos tevékenységek támogatása és az ezt elősgeítő infrastrukturális fejlesztések. Ezek a fejlesztések főleg a várospolitikai feladatokhoz kapcsolódó kulturális beruházások formájában valósulnának meg. Továbbá fontos a kulturális szegénység elleni küzdelem, ami velejárója a társadalmi szegénységnek és kirekesztődésnek. Végül pedig olyan készségek és kompetenciák hiányához vezet, ami a társadalmi együttélést is nehezíti. Így egyaránt társadalmi és gazdasági érdek a kulturális szegénység csökkentése. A dokumentum szerint a kulturális szektor fenntartható fejlesztésének politikája rövid-, közép-, és hosszútávon is pozitív hatást gyakorol az adott régió gazdaságára és ebből következően életminőségbeli növekedést idézhet elő. Kiemelt fontosságú a műemlékek és kulturális örökségek megőrzése, a rosszul hasznosított épületek új közösségi színtérré fejlesztése. A fő cél a kulturális szemléletváltás elérése a népesség minél nagyobb részénél, a közösségfejlesztés, a versenyképes tudás és műveltség megszerzésének segítése. A kreatív és kulturális iparág (továbbiakban KKI) szerepe azonban nem csak a városok és a nemzet szintjén jelentős. Ahogy az EU kreatív és kulturális iparágakkal kapcsolatos zöld könyvében is megfogalmazta: „A kulturális és kreatív iparágak rengeteg kiaknázatlan növekedési és munkahely-teremtési potenciállal rendelkeznek. Hogy így tegyen és vezető szerepet vállaljon, Európának a növekedés intelligens, fenntartható és mindenkire kiterjedő motorjául szolgáló új forrásokat kell találnia, és ezekbe be kell ruháznia.” A KKI Európa legdinamikusabb ágazatai közé tartoznak, magas növekedési potenciállal (2,6 %-kal járulnak hozzá az EU GDP-jéhez, és 27 tagállamban körülbelül 5 millió embernek adnak munkát).66 Fontos azonban megjegyezni, hogy pusztán a Florida és „követői” által megfogalmazott tényezők (3T) 67 , illetve a kreatív osztályra való fókuszálás nem helyettesíthetnek más „hagyományos stratégiákat”, mint a minőségi oktatás, új vállalkozások fejlesztése, a meglévő iparágak kiterjesztése, a versenyképessége növelésében [Donegan et. Al, 2008].

4. Budapest Metropolisz Régió Budapest a rendszerváltás idején egy kelet-európai nagyváros volt elavult iparral és jellemzően szocialista munkamorállal. A főváros volt a gazdasági és irányítási központ, mint egy „vízfeje” az országnak (ez bizonyos szempontból a mai napig igaz). A rendszerváltozás után megindult a privatizáció, megjelent a szabadpiac, és a gazdaság jelentős 66 67

ZÖLD KÖNYVa kulturális és kreatív iparágak potenciáljának felszabadításáról, Brüsszel, 2010.04.27. 3T= talent, tolerancy, technology (tehetség, tolerancia, techológia)

- 249 -


szerkezetátalakuláson ment keresztül. Budapest és a vele szorosabb kapcsolatban lévő várostérség viszonylag zökkenőmentesen ”élte át” ezt az időszakot és igazodott a szerkezeti átalakuláshoz. Megerősödött a tercier szektor, fejlődött a kereskedelem, egyre több kormányzati és magántőkéből finanszírozott beruházás (pl. irodaházak építése) valósult meg. A ’80-as évek munka- és vállalkozáskultúrája azonban nem sokat változott, ugyanúgy ahogy a közösségirányítás (gondolok itt a közigazgatásra és egyéb bürokratikus adminisztrációval átszőtt területekre) sem tudott a változásokkal lépést tartani. A városvezetést a rendszerváltozás óta inkább a reaktív irányítás, a problémamegoldásra való törekvés jellemzi. A városfejlesztés során pedig inkább a rövid- és középtávú tervek a jellemzőek, mintsem a stratégiai gondolkodás. Bár az utóbbi évtizedekben történtek fejlesztések, megindult a belvárosi rehabilitáció, virágzott a befektetői piac, mégis olyan szükséges fejlesztések maradtak el, olyan lehetőségeket nem ragadott meg a város, amelyek segíthették volna az olyan irányú fejlődését, hogy a „kelet-nyugat kapuvárosává” váljon. Bécs azonban komolyabb versenytárs híján megszerezte magának ezt a szerepet. A fővárosra vonatkozóan ugyan időről időre megjelennek olyan kezdeményezések, programok, amelyek a város fejlesztését tűzi ki célul. Többnyire ezek a programok azonban a mindennapi problémák megoldására koncentrálnak, és néha több feladatot fogalmaznak meg, mint ahány megoldást kínálnak (Podmaniczky Program, Budapest Fejlesztései Pólus Program). Az elmúlt években azonban világossá vált, hogy a versenyképessé váláshoz ez nem lesz elegendő. A globális erőviszonyok kialakulásában ma már kiemelkedő szerepe van a helyi tudástőkének, kreativitásnak és ezekből következően az innovációs képességnek. (A kreatív iparág növekedése például a válság alatt is töretlen maradt.) Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a „kreatív osztály” egyre mobilabbá válik, így olyan helyi értékeket kell teremteni, ami odavonzza, illetve meg is tartja ezeket a személyeket. A fejlődésben szintén fontos szerepet játszik az együttműködés térbeli feltételeinek megteremtődése. A különböző együttműködések klaszterré alakulása tovább erősítheti egy-egy város (de inkább várostérség) hatalmi-gazdasági szerepét. A Studio Metropolitana Nonprofit Kft. ezt a lehetőséget felismerve az egyik kezdeményezője és kidolgozója lett a Budapest Metropolisz Régió stratégiai tervnek és programnak. Olyan partnerségi hálózatot szeretnének kialakítani, amelynek célja, hogy a kormányzati, gazdasági és civil érdekcsoportok együttműködésével egy olyan várostérség/hálózat jöjjön létre, amely hosszú távon segíti a térség gazdasági fejlődését. A program kezdeményezői úgy gondolják, hogy e nagyvárosi régióba szerveződő klasztergazdaság képes hosszú távon munkahelyeket teremteni és javítani az életminőségen. A Budapest Metropolisz a központi várost (Budapest) sugárban körülvevő 60-80 kmes sávot foglalná magában. A hálózat legfontosabb csomópontja Budapest lenne, amelyet több szempontból is megfelelő lehet e szerep betöltésére. Az országban leginkább itt található meg az a tudástőke, amire a megfelelő innovációhoz ás a kreatív iparágak fejlődéséhez szükség van. Különböző klaszterek már kialakulóban vannak a térségben (mobil- és információtechnológiai, kulturális), és a gazdasági, társadalmi élet szereplői egyre nyitottabbak az együttműködésre. A várostérség földrajzi elhelyezkedése is kedvező, hiszen egy újonnan születő régió (Duna Régió) központjában helyezkedik el (az EU által támogatott Duna Stratégia egyik meghatározó települése). A várostérség fejlesztésének több előnye is lenne, azonban a gyakorlati megvalósítását több tényező is nehezíti. Ahogy már a dolgozatban korábban említettem Bécs már létrehozta saját nagyvárosi régióját; négy ország részvételével, Centrope néven. Főként földrajzi elhelyezkedéséből fakadóan ez a nagyvárosi térség lehet a legjelentősebb versenytársa a Budapesti Metropolisz Régiónak, hiszen ez a térség is a „kapu” és/vagy „híd” szerepét szeretné betölteni kelet és nyugat között. A Centrope Régióban is (vagy talán méginkább)

- 250 -


rendelkezésre áll az a tudástőke, ami a kreatív ipar fejlődéséhez szükséges. A Centrope Régióban inkább jellemző az a kulturális nyitottság és az munkamorál, ami a kreativitást elősegíti. A várostérség fő stratégiai célul tűzte ki, hogy új menedzsment eszközöket alkalmazva, nyitott tervezőeszközöket vezessen be, a döntések konszenzusos alapon szülessenek meg az együttműködők között. Úgy látom azonban, hogy a különböző szereplők közötti együttműködés a fennálló érdekellentétek, a politikai- és gazdasági erőviszonyok (és azok változása) miatt ez nem lesz olyan egyszerű. Az együttműködést tovább nehezíti a közigazgatásra jellemző túlzott bürokratizmus. Ennek az átalakítása, dinamizmus belecsempészése a mindennapokba elég nehéz feladatnak tűnik. További probléma, hogy magát a kormányzatot is győzködni kell arról, hogy az önkormányzatok közötti tervezés és szervezés szükséges, és hogy segítsék ezt a félig-meddig önszerveződő folyamatot. Magyarországon a civil szerveződések sem tekintek vissza nagy múltra, így kevésbé valószínű, hogy ezek a szerveződés motorjai lehetnének. A várostérség kialakításának megálmodói felismerték, hogy az új hálózatos alapon szerveződő világban, a hálózatos együttműködések csomópontjai a nagyvárosokban vannak. Szinte minden adott ahhoz, hogy Budapest egy ilyen csomóponttá váljon. Budapesten és agglomerációs körzetében koncentrálódik a pénzügyi szektor, a távközlés és az infokommunikációs technológia, a logisztikai szektor, a gyógyszeripar, továbbá a média ágazat több mint ötven százaléka. (kreatív szektor) Budapest az egyik turisztikai központ, magas a népesség aránya és annak képzettségi szintje. Fontos azonban megjegyezni, hogy az innovációs ráfordítások aránya az uniós átlaghoz viszonyítva alacsony. (KMOP, 2007) Ahhoz azonban, hogy egy kiemelt csomóponttá tudjon válni, szükséges egy hosszú távú stratégia, aminek alapkövei az együttműködés megteremtése az érdekeltek között, illetve a kreativitás és innováció előtérbe helyezése. A térség gazdasági fellendüléséhez szükséges a kreatív osztály térségbe vonzása és megtartása, azonban ennek mikéntjére még nincs meg a válasz. További lépés lehet azoknak a kreatív tevékenységeknek a meghatározása, amelyek a kreatív szektoron belül kiemelt szerepet kapnának. Illetve a „hagyományos iparágak” szerepe és funkciója a fejlődés ezen iránya szerint. Az együttműködés legnagyobb akadálya lehet azonban az együttműködés megteremtése a politikai, gazdasági és társadalmi szereplők között. Úgy gondolom a nagyvárosi térség gazdasági fellendítésével kapcsolatos problémák, és a kitűzött célok világosak, csak a célok eléréséhez vezető út nem. A kreatív (és azon belül a kulturális) iparágak fontos szerepet játszanak a fejlődésben, de nem szabad kizárólag erre fókuszálni. Illetve pontosan meg kell határozni, hogy a kreatív iparágak fejlődéséhez mely tényezők szükségesek. Ez többek között azért is nehéz feladat, hiszen már azt is nehéz meghatározni, hogy pontosan mely iparágak tartoznak a kreatív iparágak körébe, és ezen belül melyek lesznek azok, amelyek a Budapest Metropolisz Régió húzóágazatát fogják jelenteni.

5. Összegzés A 21. században a kultúra, a kulturális- és kreatív ipar egyre fontosabb szerepet játszik a városok életében, fejlődésében és versenyképességük növelésében. A döntéshozók is kezdik felismerni, hogy a kulturális tevékenységek nem a szükséges rossz a mai gazdaságban. Habár a gazdasági hatásuk bizonyos termékek és szolgáltatások esetében sokkal nehezebben mérhető, mint a hagyományos iparágak esetén, jelentőségük nem elhanyagolható. Évről évre egyre többen dolgoznak a kulturális szektorban, és a kulturális klaszter létrehozásával, e tevékenységek előtérbe helyezésével több várostérség és város is növelte versenyképességét. Budapesten már kialakulóban van egy kulturális klaszter, és más városokkal együttműködve

- 251 -


lehetőség lenne a kreatív ipar fejlesztésére. A kreatív osztály országon belüli összpontosításával egy kreatív, innovatív térség kialakulására lenne lehetőség, ami kapuvárossá tehetné Budapestet és a Budapest Metropolisz Régiót. Ennek megvalósulására már megszületett az igény, elindultak kezdeményezések, de a célok megfogalmazása mellett, a hogyan kérdésre a válaszok még váratnak magukra.

Irodalomjegyzék Antalóczy Tímea-Füstös László-Hankiss Elemér (2010): Magyarország kulturális térképe In: Antalóczy Tímea-Füstös László-Hankiss Elemér: Mire jó a kultúra? MTA PTI, Budapest, 14-54. old. Borsi Balázs és Viszt Erzsébet (2010): A kreatív és kulturális ágazatok (CCI) szerepe és növekedési lehetőségei a Budapest Metropolisz Régió gazdaságában, kutatási jelentés, Budapest Florida, Richard (2002): The Rise of the Creative Class. Basic Books. New York Hankiss Elemér (1978): Életminőség modellek. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest Hunyadi Zsuzsa (2005): A kulturális fogyasztás és szabadidő eltöltésének néhány jellemzője In: Enyedi György-Keresztély Krisztina: A magyar városok kulturális gazdasága, MTA Társadalomkutató Központ, Budapest Kapitány Ágnes-Kapitány Gábor (2009): A kultúra változása – Változások kultúrája, In: Antalóczy Tímea-Füstös László-Hankiss Elemér: (Vész)jelzések a kultúráról, MTA PTI, 1787. old. Kuti Éva (2009): A kultúra iránti érdeklődés és kultúrafogyasztás alakulása a Nemzeti Médianalízis adatai alapján, In: Antalóczy Tímea-Füstös László-Hankiss Elemér: (Vész)jelzések a kultúráról, MTA PTI, 2009. 151-201. old. Ságvári Bence-Desewffy Tibor (2007): A kreatív gazdaságról- Európa és Magyarország a kreatív korban, Budapest, 2007. Ságvári Bence- Lengyel Balázs (2010): Kreatív atlasz, Budapest, 2010. Ságvári Bence (2007): A kreatív iparágak jelen és jövője, DAT2007 Konferencia előadás, Jövő Háza, 2007.11.21. Howkins, J (2001): The Creative Economy. How People Make Money From Ideas. Allen Lane. Penguin. London, 2001. II. Nemzeti Fejlesztési Terv, 2006. elérhető: http://www.ndiszip.hu/Controls/DownloadEDoc.aspx?attId=e757df58-565b-41d1-92e5-e49e8c39dceb Letöltés dátuma: 2011.01.15. Kulturális statisztikai tájékoztató, 2009 elérhető: http://www.nefmi.gov.hu/miniszterium/kulturalis-statisztikak/kulturalis-statisztikaitajekoztato-2009, letöltés dátuma. 2011.01.25. Priority Sector Report: Creative and Cultural Industries (EUROPAINNOVA, 2010) elérhető: http://www.europeinnova.eu/c/document_library/get_file?folderId=148901&name=DLFE-9315.pdf letöltés dátuma: 2011.01.10. The Economy of Culture in Europe (KEA, 2006) elérhető: http://ec.europa.eu/culture/pdf/doc883_en.pdf letöltés dátuma: 2010.12.05.

- 252 -


ZÖLD KÖNYV a kulturális és kreatív iparágak potenciáljának felszabadításáról, Brüsszel, 2010.04.27. Budapest Európai Metropolisz, Stratégiai Fejlesztéspolitikai Orientáló Tanulmány, 2010. március 4.

- 253 -


A III. SZEKCIÓ ELŐADÁSAI DR. HUSZKA PÉTER (Széchenyi István Egyetem): Egészségkockázati magatartásformák vizsgálata a fiatalok körében 1. BEVEZETÉS A társadalmi változások hatására napjaink serdülő és ifjúkori generációja változáson megy keresztül. A fiatalok szocializációjában csökken a család és az iskola szerepe, növekszik a barátoké, ismerősöké és egyre fokozódik a média – elsősorban az elektronikus hírforrások – és a fogyasztói ipar befolyása. Az idő- és teljesítménykényszer, a korai önállósodás, a kihívások, a fokozódó verseny növelik a fiatalok veszélyeztetettségét, mindezek hatására sokan szívesen nyúlnak doppingszerekhez. Az egészségi állapot hazai romlása az 1960-as évek közepe óta tart, ennek következtében Magyarország egyre jobban leszakadt a fejlett egészségi kultúrájú – elsősorban nyugat-európai – országoktól. A népesség egészségi állapota rosszabb annál is, mint ami az ország gazdasági fejlettségi szintjéből következne. Nemzetközi összehasonlításban Magyarország még mindig egyike a listavezetőknek. Mindezen jelenségekkel párhuzamosan a közoktatásban dolgozó tanárok is „egyre gyakrabban kerülnek kapcsolatba olyan diákokkal”, akik a tanórák előtt és után – esetleg alatt is – deviáns viselkedést tanúsítanak, italoznak, dohányoznak, félelemben tartják társaikat. Az új politikai és gazdasági légkör kétségtelenül szabadabbá, és nyitottabbá tette a társadalmat, de ezzel egyidejűleg – pont ezen hatások következtében – megjelentek olyan nemkívánatos jelenségek is, amelyek gyakran sokkolták a társadalmat, és ezzel párhuzamosan a tanuló ifjúságot is. A hirtelen jött liberalizmusra nem volt felkészülve a társadalom. A gazdaságos termelés, a profit hajszolása következtében kialakult társadalmi átalakulás, a munkanélküliség növekedése, a szexuális szabadság hirtelen és sok esetben nagy nyilvánosságot kapott előretörése, a dohányzás, a kábítószer- és az alkoholfogyasztás jelentős mértékű emelkedése, az öngyilkosságok számának növekedése, illetve ezek hatására a családi élet felbomlása számos esetben megnyilvánul a tanulóknak a tanuláshoz való viszonya és az iskolai életbe való beilleszkedése során. A fentiekkel összhangban kutatómunkám középpontjába – részben azért is, mert húsz évet töltöttem el a közoktatásban – a tanulók mentális egészségét, azoknak a külső és belső tényezőknek a vizsgálatát tűztem ki célul, amelyek befolyásolják, befolyásolhatják egy-egy személyiség pozitív, illetve negatív irányba való alakulását. Mindezek erősítenek abban, hogy a 13-25 éves korosztály egészségtudatosságát, életmódját és egészségmagatartását vizsgáljam. Az egészségmagatartás BAUM, KRANTZ és GATCHEL (1997) szerint az egészséggel kapcsolatos magatartásformák összessége, amelyek az egészséges életmód elemeként az egészségi szükségletek és az egészség indítékok következtében létrejövő viselkedésben nyilvánulnak meg. Fontos annak megemlítése és tisztázása is, miszerint a modern marketingben ma már túlhaladott az a megközelítés, miszerint a vevők rövid távú igényeit a lehető leghatásosabb módon kell a vállalatoknak kielégíteniük. A vevők rövid távú igényei (szükségletei) ugyanis sokszor összeütközésbe kerülnek a vevők és a társadalom hosszú távú érdekeivel (egészségügyi állapot, életminőség javítása, környezetszennyezés elkerülése). Mindez különösen igaz a fiatalok esetében, akik manapság szinte követelik és természetesnek tartják, hogy „saját maguk döntsenek életükről”, és szinte sértve érzik magukat, ha pl.

- 254 -


dohánytermékkel, alkohollal nem szolgálják ki őket, azaz korlátozzák őket szabad önrendelkezésükben. A kutatás fontosságát már csak azért is érdemes hangsúlyozni, mert a serdülőkor fontos szakasza az emberi életnek, hiszen ekkor bontakoznak ki azok a szokások, amelyek később az egész élet során hatással lesznek az egészségi állapotra (ASZMANN, 2003). A kutatás során arra keresem a választ, hogy mi az, ami motiválja, befolyásolja a serdülőket a káros szerfogyasztásra, ellenben a másik oldalon pedig arra szeretnék kitérni, hogy mennyire fontos számukra az egészségtudatos életmód.

2. ANYAG ÉS MÓDSZER A kutatás feladata egy megbízható adatsor felállítása a 17-19 éves korosztály egészségtudatosságának, alkoholfogyasztásának és dohányzásának, illetve egészséges életmódjának, egészségi állapotának és környezettudatosságának vizsgálata vonatkozásában. A vizsgálat több lépcsőben zajlott le - és tervek szerint a következő években is folytatódni fog. Jelen cikkben a fiatalok egészséghez való viszonyulása kerül ismertetésre. Mindezen célok és feladatok korrekt megvalósítása érdekében az alapsokaságból vett minta összeállításánál szándékom a reprezentativitás és a véletlenszerűség biztosítása volt. Egy korábban kidolgozott többlépcsős mintavételi eljárás segítségével (SZAKÁLY Z., 1994, HUSZKA P., 2006) többszörös reprezentativitást sikerült elérni. A kvótarendszert nem és iskolai végzettség szerint úgy állítottam össze, hogy tükrözze a megadott korosztályt. A megbízható eredmények alapja – a reprezentativitáson túl – az, hogy biztosítani kell a véletlenszerű kiválasztás lehetőségét is. Ehhez az ún. „minden n-edik” módszert alkalmaztam, amelynek fontos jellemzője, hogy minden egyes személynek azonos esélye van a mintába való bekerüléshez. A fentieknek megfelelően a kérdőívek kitöltése a véletlenszerűen kiválasztott oktatási intézmények 12. évfolyamában történt úgy, hogy minden második iskolában csupán egy osztály (A, B, C sorrendben) került megkérdezésre. A többi (páratlan sorszámú) iskolában ugyanakkor az osztályok közül véletlenszerűen két osztályt választottam ki (feltéve, hogy több évfolyam is volt az intézményben). A kérdőíveket az adott osztály minden egyes tanulója kitöltötte. A vizsgáltba 188 személy került bevonásra. A nagyszámú adat feldolgozása az SPSS for Windows 14.0 matematikai-statisztikai programcsomag segítségével történt. A program felhasználásával gyakorisági eloszlások, kereszttáblázatok segítségével vizsgáltam az egyes változók egymással, valamint a háttérváltozókkal való összefüggéseit. Az átlagszámítások mellett a Chi2-próbával szignifikancia vizsgálatokat is végeztem (MALHOTRA, 2001).

3. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK A kutatás célkitűzéseinek és a vázolt módszertani logikának megfelelően elsőként a szekunder, másodikként a primer piackutatás eredményei kerülnek bemutatásra. Először tekintsük át milyen tényezőkből is tevődik össze az egészség, az egyén egészségmagatartása és melyek annak elemei. A jó egészségügyi állapot ugyanis nemcsak az egyén érdeke, hanem a társadalomé is, hisz az egyén, mint munkaerő fontos eleme a termelési folyamatnak, így egészségének megőrzése a társadalom alapvető feladata.

- 255 -


3.1. Egészségmagatartás/tudatosság és elemei Azt, hogy mi is az egészség, sokan sokféleképpen fogalmazták meg, hasonlóan ahhoz, hogy mely tényezők hatnak leginkább szervezetünk egészségére. BAUM, KRANTZ és GATCHEL (1997) szerint az egészségmagatartás, az egészségtudatosság minden olyan viselkedés, amely hatással lehet az egészségünkre, amíg egészségesek vagyunk. HARRIS és GUTEN, (1979) szerint az egészségmagatartás minden olyan cselekvés, amelyet azzal a céllal végzünk, hogy védjük vagy fenntartsuk egészségünket, függetlenül az aktuális egészségügyi állapotunktól, és attól, hogy az adott viselkedés objektíven hatékony-e. Az egészségmagatartás legfontosabb elemeit a 1. ábra szemlélteti.

Szerrel való visszaélések elkerülése (Avoiding misuse of remedies)

Fizikai aktivitás (Physial activity)

Személyi higiéne (Personal hygiene)

Rendszeres önellenőrzés (Regular selfcheck)

Egészségmagatartás (Health behaviour)

Kiegyensúlyozott lelki élet (Balanced emotional life)

Tudatos táplálkozás (Conscious nutrition) Pihenés higiéniája (Hygiene of relaxation)

Szűrővizsgálatok (Screening tests)

1. ábra: Az egészségmagatartás alkotóelemei Forrás: Harris & Guten, 1979

Jól látható az ábrán, hogy az egészségmagatartás egy olyan komplex rendszer, amelynek része a testmozgás, a lelki egészség, a tudatos táplálkozás, a higiénia, és nem utolsó sorban a káros élvezeti cikkek kerülése, azaz a szerrel való visszaélések elkerülése. Hozzájuk kapcsolódik még a rendszeres egészségügyi önellenőrzés és a szűrővizsgálatok igénybevétele is. A leírtakhoz hasonló összefüggésrendszert közöl BIRÓ (2008), aki az optimális egészség befolyásoló tényezőit rendszerezte közleményében.

- 256 -


Az egészségnevelés céljainak elérése érdekében elengedhetetlen az egészségtudatos magatartás kialakítása. Ebben jelentős szerepe van a pedagógusok életvitelének, és a diákokkal való kapcsolatuknak. 3.2. A fiatalok rizikómagatartása A dohányzás, mint az amerikai kontinensről származó évezredes szokás az elmúlt 500 évben terjedt el a világon. A spanyolok hiedelme szerint az indián katonák a dohányból nyerték bátorságukat. Európai elterjedéséhez Jean Nicot de Willemann lisszaboni nagykövet járult hozzá, aki először termesztette Európában a növényt. A később (1828-ban) felfedezett hatóanyagot róla nevezték el nikotinnak. Jelenleg a Földön megközelítőleg 1 milliárd ember dohányzik, és közülük évente 5 millióan bele is halnak szenvedélyükbe (KSH, 2009). A dohányzást a XX. század első harmadáig nem tartották ártalmasnak az egészségre, és 1950-ben jelent meg az első olyan tanulmány, amely összefüggésbe hozta a tüdőrák kialakulásával. A szenvedély a WHO becslése szerint a rákhalálozás negyedében, az összes halálozás 15%-ában szerepet játszik, és a világon a második vezető halálok. A legnagyobb dohányosok az európai országok lakói és a japánok, ahol egy dohányos évente több mint 2500 szálat füstöl el. A dohányzás kultusza a fejlődő országokban különösen a férfiak körében nagyobb (48%), míg a fejlett társadalmakban az átlagnál kétszer magasabb a dohányos nők aránya (24%). Számuk a fejlett világban – főleg a képzett, iskolázott populációkban – csökken, a fejlődő országokban viszont több mint évi 3%-kal emelkedik. A következő, 2. ábra a dohányosok arányát mutatja felnőttek körében az Európai Unióban. Hazánk a 27 tagállam közül az ötödik helyen áll.

2. ábra: A dohányosok aránya a felnőttek körében az EU-ban Forrás: http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/szamlap/hosszuel_drg.html

A dohányzás gyakorisága az életkor vonatkozásában és országonként is igen nagy változatosságot mutat. A 13 éves gyerekek 6%-a dohányzik, és ez a gyakoriság 15 éves életkorra több mint a háromszorosára nő, miközben egyre nyilvánvalóbbá válnak az országok között ebben a tekintetben fennálló különbségek. Például az USA-ban dohányoznak a 15 évesek a legkevésbé, mindössze 7%-uk. Grönlandon viszont, ahol a legmagasabbak az arányok, a fiúknak több mint harmada, a lányoknak közel fele hetente legalább egyszer rágyújt, a magyar ifjak közül minden ötödik, és ezzel mi vagyunk az országok sorában a 10. legtöbbet dohányzók (http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/elef/kal_gardos.html). A hazai 2007-es ESPAD kutatási adatok már a dohányzás csökkenését mutatják a fiatalok körében (3. ábra). A teljesség kedvéért –ugyancsak az ESPAD felmérés alapján– a 4.

- 257 -


ábrán bemutatásra kerül a különböző rizikómagatartások hazánkban az átlaghoz viszonyít aránya is. Európában a diákok 58 százaléka kipróbálta már a cigarettát. A diákok több mint egynegyede havi rendszerességgel dohányzik, és közel minden ötödik fiatal napi rendszeres dohányzó. Európában leginkább az osztrák, cseh, litván és bolgár fiatalok dohányoznak. A magyar fiatalok Európa középmezőnyében találhatóak, de a napi rendszerességgel dohányzók aránya nálunk magasabb az átlagnál.

3. ábra: A dohányzók arányának változása 1995-2007 között Forrás: http://www.espad.org/hungary

A felmérés szerint a 16 éves diákok túlnyomó többsége ivott már alkoholt az életben. Európában a rendszeres alkoholfogyasztás némileg csökkent 2007-ben. A magyar fiataloknál ez a javuló tendencia még nem figyelhető meg. Nálunk a diákok ritkábban isznak, de ha isznak, akkor a mennyiség megközelíti az európai átlagot. A magyar fiatalok kevesebb sört, viszont több töményitalt és kétszer annyi bort fogyasztanak, mint kortársaik. Az alkoholt tekintve a hazai átlag sorra felette van az európainak, ugyanis Európa fiataljainak 82 százaléka ivott alkoholt az elmúlt 12 hónapban, viszont nálunk ez 84 százalék. Ugyanebben az időszakban a hazai fiatalok 42 százaléka volt már részeg, míg az átlag 39 százalék. A nagyivás (legalább öt ital egymás után történő elfogyasztása) szintén elterjedt. Bár a szélsőségesebb formájú alkoholfogyasztás elterjedtebb a fiúknál, a nemek közötti különbségek Európa egészében és Magyarországon is csökkennek. Azaz, a lányok ivási szokásai egyre hasonlóbbá válnak a fiúkéhoz (www.espad.org).

4. ábra: Rizikómagatartások átlaghoz viszonyított aránya hazánkban Forrás: http://www.espad.org/documents/Espad/Documents/The_ESPAD_History.pdf

A szekunder adatok bemutatásakor végezetül fontos megemlíteni, hogy a rizikómagatartások, így a dohányzás elterjedtségét, gyakoriságát illetve az egészségi állapotra

- 258 -


gyakorolt hatásait tekintve sokszor egymásnak részben ellentmondó adatok látnak napvilágot. Éppen ezért minden olyan vizsgálat, ami az egészségmagatartás tényezőinek vizsgálatát célozza – napjaink gyorsan változó környezetében – elengedhetetlen. Jelen kutatás többek között ezen kérdésekre is választ próbál adni a hazai adatok feltárásával és elemzésével. Az egészség megőrzése tehát a fogyasztói társadalomban élő ember alapszükséglete. Ráadásul a káros hatású szerek fogyasztása nem „egyedi eset”, jelen esetben ezen azt értve, hogy például a rendszeres dohányzás gyakrabban jár együtt nagyobb mennyiségű alkohol fogyasztásával, igaz fordítva is igaz ez a megállapítás.

3.3 Fogyasztói szokások és attitűdök vizsgálata (primer piackutatás) A szekunder kutatás eredményei egyértelművé tették, hogy a dohányzás és alkoholfogyasztás komoly veszélyeztetettséget jelent az ifjúkorúak körében és azt, hogy világszerte jelentős eltérések mutatkoznak a fogyasztás gyakoriságának és mennyiségének tekintetében. A következőkben tekintsük át, hogy jelen kutatás e tekintetben, illetve a dohányzás és alkoholfogyasztás egészségre gyakorolt hatásának vonatkozásában milyen eredményeket hozott. Egy korábbi fókuszcsoportos vizsgálat (HUSZKA, 2010) és jelen kutatás eredményei is egyértelműen megmutatták, hogy a tizenévesek nagyrészt tisztában vannak a káros hatású szerek egészségre káros voltával. A megkérdezettek első reakciója arra, hogy milyen hatással vannak rájuk a különböző élvezeti cikkek és a drog az, hogy legtöbben a készítmények károsságára, önpusztításra, a teljesítményfokozásra és az élet elrontására gondolnak. A vizsgálat folytatásaként felmértük azt, hogy a korcsoport tagjai saját egészségüket miképp ítélik meg. A rendszerváltás óta eltelt 20 év és jó néhány hazai népegészségügyi program után a kutatás eredménye azt mutatja, hogy nincs minden rendben, és a saját egészség megítélése gyakorlatilag nem változott, illetve túlértékelté vált (5. ábra). Az adatok azt tükrözik, hogy a korcsoport tagjai 70%-ban jónak és nagyon jónak ítélik saját egészségüket és 25%-ban gondolják átlagosnak. Csupán 5 % azok aránya, akik nem túl jónak gondolják azt. A részletesebb vizsgálatok arra mutatnak rá, hogy ez utóbbi csoport tagjai „állnak legközelebb saját realitásukhoz”. Ebbe a saját egészségüket legrosszabbnak tartók csoportjába „csak olyan középiskolások tartoznak”, akik naponta nyúlnak valamilyen egészségkárosító szerhez. Saját bevallásuk szerint naponta 7-szálnál több cigarettát szívnak el, hétvégenként rendszeresen járnak bulizni, ahol jelentős mennyiségű – főként tömény – alkoholt fogyasztanak. Iskolatípus szerint a válaszadók mindegyike szakmunkásiskolába jár, és az átlagosnál jobb anyagi körülmények között élőknek gondolják magukat. Bár a viszonylag alacsony mintaszám (9 fő tartozik ebbe a nagyon kedvezőtlen csoportba) nem teszi lehetővé mélyreható megállapítások megtételét, ki kell emelni azt, hogy 7 lány tartozik ide, akik tanulmányi eredménye jobb az átlagosnál.

- 259 -


5. ábra: A diákok saját egészségének megítélése Forrás: saját szerkesztés

Sajnálatos tény, hogy a rendszeresen alkoholt fogyasztó és dohányzó fiatalok 68%-a is az átlagosnál jobbnak gondolja egészségét. Ebbe a második csoportba is tartoznak ugyan „nagy bulizó diákok”, de a csoport tagjainak közel ¾ része „csupán” naponta egy-két szál cigarettát szív el, és alkoholfogyasztásukban sem a tömény, hanem a sörfogyasztás dominál. Jellemzően városokban laknak és tanulmányi eredményük sem mondható rossznak. 39%-uk csonka családban él, ahol a szülök jelentős része (58%) is rendszeresen dohányzik, vagy fogyaszt alkoholt. A vizsgálat folytatásaként a diákoknak arra a kérdésre kellett válaszolniuk, hogy szerintük egészségtudatosan élnek-e, illetve mindent megtesznek- e, annak érdekében, hogy ez így legyen. Az eredmények a következőekben foglalhatók össze.

6. ábra: Az egészségtudatosság megítélése Forrás: saját szerkesztés

A legtöbben, ami jelen esetben 53%-ot jelent, sajnos nem minden helyzetben figyelnek oda, hogy egészségükért tegyenek, hiába tudják, hogy mi lenne jó nekik, nem mindig a szerint élnek. A kérdőívet kitöltök és ezt a választ bejelölök az „átlag” jelzővel jellemezhetőek, mind tanulmányi eredményük mind a család jövedelmének vonatkozásában. A válaszadók közül összesen 12-en (6,38%), jelölték, hogy fogyasztottak már drogot, ők - 260 -


mindannyian ebbe a csoportba tartoznak. A csoport tagjai kiterjedt baráti kapcsolattal rendelkeznek, hetente több alkalommal töltik el együtt szabadidejüket, ami minden bizonnyal erősíti a káros hatású szerek fogyasztását. Kedvezőnek tekinthető ugyanakkor, hogy a tanulók 27%-a mindig szem előtt tartja egészségét (bár talán nem csak a cikk írójának véleménye az, hogy ennél lényegesen nagyobb arány lenne kedvezőbb). Közöttük is találhatunk ugyan dohányzókat és alkoholt fogyasztókat, de ezek aránya nem éri el a 10%-ot. Kiegyensúlyozott csalási háttérrel rendelkeznek, többségük folytat valamilyen sporttevékenységet és „jó nevű iskolába tanulnak”. Ez a megfigyelés talán az egyik legfontosabb jelen tanulmányban. Megállapítható ugyanis az, hogy a család és az iskola pozitív mikroklímája a tanulók egészségmagatartását kedvező irányba orientálja. A diákok 10%-a szintén nem figyel oda teljes mértékben az egészségére, és ezért lelkiismeret furdalásuk van. Ha ezt a csoportot az iskola, a család vagy a társadalom meg tudná szólítani és az egészségtudatosság felé tudná „terelni”, akkor már talán elfogadható szintre nőne az egészséget, mint értéket szem előtt tartó diákok aránya. Különösen akkor lehetne ez az arány kedvező, ha sikerülne megszólítani azokat a diákokat is, akik nem figyelnek oda egészségükre, de a közeljövőben szeretnének egészségesebben élni, ők egyébként a mintában szereplő tanulók 7%-át alkotják. A megkérdezettek 3%-a egyáltalán nem foglakozik egészségével. A kereszttáblás elemzés megmutatta, hogy ez a csoport nem egyezik meg azokkal, akik az előzőekben egészségüket rossznak értékelték. A 4 lány és 2 fiú alkotta csoport egészségét rendben illetve nem túl jónak gondolta. Megdöbbentő, hogy itt is a lányok vannak többségben, de jelen esetben – mint egy antagonisztikus hatásként közülük 3-an – elit iskolába járnak. A mintaszám alacsony volta azonban itt sem enged sarkalatos megállapítások megtételére, ugyanakkor az adatok elgondolkodtató volta mindenesetre tagadhatatlan! Sokan nem vagyunk kellően tisztában azzal, hogy van egy értékünk - az egészségünk és az csak rajtunk múlik, hogy meddig lesz ez a kincs a tulajdonunkban. Az sem tudatosul bennünk, hogy ezzel a tulajdonnal nemcsak magunknak kell gazdálkodnunk, hogy minél tovább, minél emberibb minőségű életet élhessünk, hanem szüleinknek is – hiszen még a napjainkban készülő alkotmánytervezet is rögzíti az Őróluk való gondoskodás szükségszerűségét is – akik abban a reményben nevelek fel bennünket, hogy sokáig szemünkbe nézhessenek. De végső soron az egész társadalomnak is felelősek vagyunk, hiszen a nemzet fennmaradásáért csak az egészségükért és a környezetükért (környezettudatos) aggódó személyek tehetnek hosszútávon valamit. Különösen ezen szempontok miatt alapvető a fiatalok egészség-, környezet- és természettudatos nevelése. Az egészségmegőrzés fontosságának tudatosítása a fentiek alapján nyilvánvaló, ha ugyanis valaki nem ismeri, és nem ismeri el az egészség, egészsége értékét, akkor nem fog önfegyelmező, életmódbeli szabályokat elfogadni. Mindezek hiányában nem csak saját maga, de a társadalom is károkat szenved. Az egészséget, mint értéket képviselő szemléletet a köz- és felsőoktatásban tevékenykedők erősíthetik, de világossá kell válnia annak, hogy az ismeretterjesztés nem elégséges, az érintettek aktív bevonása nélkül a probléma nem megoldható. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a megkérdezettek többsége „nem vevő” a társadalomból feléje érkező figyelmeztetésekre. A vizsgálatba vont 102 középiskolás többségét ugyanis nem riasztják el a dohánytermékeken feltüntetésre kerülő tájékoztató és a dohányzás veszélyére figyelmeztető feliratok (7. ábra). (Erre a kérdésre a kérdőívet kitöltők közül csak azoknak „kellett válaszolniuk”, akik dohányoztak valamikor vagy jelenleg is dohányoznak, ennek ellenére néhány nemdohányzó is kitöltötte. Az alábbi eredményekben az ő válaszuk is szerepel.)

- 261 -


7. ábra: A cigarettás dobozon feltüntetett figyelmeztetésekről alkotott vélemények Forrás: saját szerkesztés

A legtöbben (51%) ezt a választ adták: "Nem érdekel". Ebből arra következtetek, hogy a mai fiatalság, nem veszi elég komolyan a rájuk leselkedő veszélyeket. Hiába a marketing, a dohányzásellenes összefogások, amelyek ijesztő mondatokat suttognak a fiatalok fülébe, hiszen a felmérésemből kiderül, hogy a diákok majdnem fele tudomást sem vesz róla, feltehetőleg azzal a gondolattal élve: „Én még fiatal vagyok, engem nem fenyeget semmilyen betegség, velem ez úgysem történhet meg.” Az osztályfőnöki órákon folytatott beszélgetések is világossá tették számomra ezt a struccpolitikát. Természetesen ott a másik oldal is, akikről nem szabad megfeledkeznünk, akiket elgondolkodtatnak (26%), megijesztenek (11%), esetleg azon a véleményen vannak, miszerint segítheti őket a leszokásban (10%). E három csoport együttesen sem éri el azonban „a nem érdekel” tábor létszámát. A nemdohányzó és a kérdőívet kitöltők az elgondolkodtató és az ijesztő válaszokat jelölték meg. Úgy gondolom, ez, mint passzív megelőzés mindenképpen hasznos lehet a dohányzásellenes küzdelemben. A diákok arra a kérdésre, hogy tisztában vannak-e a dohányzás egészségkárosító hatásaival, egyöntetűen igennel válaszoltak. Ez az eredmény is azt mutatja, hogy hiába hallják nap, mint nap a különféle médiákból, szülőktől, tanároktól a figyelmezető jelzéseket, mégsem tudatosul a mai fiatalokban, hogy milyen veszélyeknek teszik ki saját egészségüket a dohányzás folyamatos jelenlétével. A cigarettázás mellett az alkoholfogyasztás is súlyos problémát jelent a fiatalok egészségmagatartásában. A következőkben tekintsük át röviden (a terjedelmi korlátok miatt) a megkérdezettek véleményét az alkoholnak az egészségre gyakorolt hatásáról. A társadalmi normák szerint károsnak minősíthető tevékenységek sorába helyezve az alkoholfogyasztást a megkérdezettek 16%-a vélte úgy, hogy minden mennyiségben rombolja az egészséget. Ez némiképpen meglepő, mert az osztályfőnöki órákon korábban folytatott korábbi beszélgetéseim során csupán pár százaléknyian gondolták ezt. Ezen a véleményen döntően a kiváló tanulmányi eredménnyel rendelkező lányok és a szakmunkásképző intézménybe járó és az átlagosnál rosszabbul tanuló fiúk vannak. Ez mindenesetre rendkívül érdekes, az okok kiderítése egy fókuszcsoportos vizsgálattal lenne lehetséges. A legtöbben, a válaszadók több mint 70%-a gondolja úgy, hogy az alkohol kis mennyiségben nem ártalmas az egészségre. A csoport összetétele rendkívül heterogén, némiképpen több lány tartozik ide és a tanulmányi eredmények tekintetében is inkább a jobb tanulók vannak ezen a véleményen. Az ezen a véleményen lévők döntően a hétvégenként fogyasztanak alkoholt, általában 1-2 üveg sört, és töményital fogyasztásuk a legalacsonyabbak között van. (8. ábra)

- 262 -


8. ábra: A diákok véleménye az alkohol emberi szervezetre gyakorolt hatásáról Forrás: saját szerkesztés

Az emberek nagyon nehezen vonják meg az alkoholizmus és a kulturált alkoholfogyasztás közötti határvonalat. Több kutatás is bizonyította, hogy a mérsékelt alkoholfogyasztás egészséges is lehet. Sajnos a középiskolások körében ez nincs mindig így. Ezt már csak az is bizonyítja, hogy a megkérdezettek túlnyomó többsége vallotta magáról, hogy volt már részeg. A sokaság 22%-a csupán egyszer volt részeg életében, ezzel szemben jóval többen vannak azok, akik már ennél többször is álltak az alkohol bódító hatása alatt. A diákok 33%-a 2-3-szor, 9%-uk 4-10-szer és 11%-uk több mint 10-szer! Mindezek azt mutatják, hogy a fiatalok körében az alkoholfogyasztás viszonylag intenzíven megjelenik, és nem idegen tőlük a szeszes italok mértéktelen fogyasztása sem. Csupán 5% azok aránya, akik szerint az alkohol nem árt az egészségnek, de ha ehhez az értékhez hozzáadjuk azt a 8%-ot, akik nem foglalkoznak annak egészségkárosító hatásával, akkor már elgondolkodtató értéket kapunk. A sportolás általában növeli az alkalmi alkoholfogyasztás előfordulását. Mielőtt rátérnénk arra, hogy mit gondolnak a 17-19 évesek a sportolásról, egy elgondolkodtató összefüggésre kell rávilágítanunk. Azok körében ugyanis, akik a következő kérdésnél (9. ábra) a „nagyon fontos számomra a sport” állítással értettek egyet, az alkoholfogyasztás aránya meglepően magasabb volt (különösen „a kevésbé fontos” választ bejelölőkkel összehasonlítva). Véleményem szerint ez nem azt jelenti, hogy az alkoholfogyasztás együtt jár a sportolással, de mivel a sport összehozza az embereket, így gyakran baráti sörözéssel ér véget egy – egy ilyen alkalom. Végezetül nézzük, meg mit gondolnak a 17-19 évesek a sportolásról (9. ábra). A válaszadók 2/3-a sportol valamit rendszeresen, mint például labdajátékok, úszás, és majd 70%-uk fogyaszt tudatosan olyan termékeket, amelyek hozzájárulnak egészségük megőrzéséhez. Sokan ide sorolták a joghurtot, de a válaszadók 1/3-a odafigyel a gyümölcs/zöldség szervezetbe való bevitelére is. A lányok több mint fele rendszeresen fogyaszt rostos gyümölcslevet, ami a fiúk körében alig éri el a 10%-ot.

- 263 -


9. ábra: A sporttevékenység fontossága a diákok mindennapi életében Forrás: saját szerkesztés

A kitöltők között közel ugyanannyian jelölték meg a „Nagyon fontos” (40%) és „Fontos” (39%) számára a sportolás válaszokat. Egyes diákoknak ez ugyanakkor nem annyira (18%), vagy egyáltalán nem fontos (3%). A sport tehát fontos szerepet játszhat az egészségtudatos magatartás kialakításában, életminőség javításában. Aki sportol, az valamilyen szinten egy csoporthoz tartozik, akik hasonló életvitelt folytatnak, egészségesen élnek - gondolhatjuk!? Ennek némiképpen ellentmond az „összeegyeztethető-e a dohányzás a sportolással” kérdésre kapott válaszokkal. E szerint a legtöbben (61,3%) ezt a választ adták: "Igen, ha valaki csak alkalmanként gyújt rá". A legritkábban ezt a választ adták: "Teljes mértékben"(6,5%). A diákoknak csak körülbelül az egyharmada gondolja úgy, hogy aki sportol, az ne dohányozzon. Azt gondolom, hogy a magatartás komplex jelenség és nem mindig tudatos döntés eredménye. Ebből kifolyólag, aki egyfelől védi egészségét, nem biztos, hogy az élet más területein is tudatosan törekszik erre. Ennek következtében az egészségmagatartási formák egyéni variációi alakulhatnak ki. Előfordulhat a sportolás és a dohányzás vagy alkoholfogyasztás összefüggése, amit inkább élménykereséssel lehet magyarázni a tudatos döntés helyett.

4. ÖSSZEFOGLALÁS A társadalmi változások hatására napjaink serdülő és ifjúkori generációja változáson megy keresztül. A fiatalok szocializációjában csökken a család és az iskola szerepe, növekszik a barátoké, ismerősöké és egyre fokozódik a média – elsősorban az elektronikus hírforrások – és a fogyasztói ipar befolyása. Az idő és teljesítménykényszer, a korai önállósodás, a kihívások, a fokozódó verseny növelik a fiatalok veszélyeztetettségét, mindezek hatására sokan szívesen nyúlnak doppingszerekhez. A kutatás feladata egy megbízható adatsor felállítása a 17-19 éves korosztály egészségtudatosságának, alkoholfogyasztásának és dohányzásának, illetve egészséges életmódjának, egészségi állapotának és környezettudatosságának vizsgálata vonatkozásában. Jelen cikkben a fiatalok egészséghez való viszonyulása kerül ismertetésre, az eredmények az alábbiakban foglalhatók össze.

- 264 -


A rendszerváltás óta eltelt 20 év és jó néhány hazai népegészségügyi program után a kutatás eredménye azt mutatja, hogy nincs minden rendben, és a saját egészség megítélése gyakorlatilag nem változott, illetve túlértékelté vált. Az eredmények tanúsága szerint az érettségi közelében álló fiatalokban nem tudatosul, hogy ezzel a tulajdonnal, saját egészségükkel, nemcsak magunknak kell gazdálkodnunk, hogy minél tovább, minél emberibb minőségű életet élhessünk, hanem szüleinknek is – hiszen még a napjainkban készülő alkotmánytervezet is rögzíti az Őróluk való gondoskodás szükségszerűségét is – akik abban a reményben nevelek fel bennünket, hogy sokáig szemünkbe nézhessenek. De végső soron az egész társadalomnak is felelősek vagyunk, hiszen a nemzet fennmaradásáért csak az egészségükért és a környezetükért (környezettudatos) aggódó személyek tehetnek hosszútávon valamit. Az egészséget, mint értéket képviselő szemléletet a köz- és felsőoktatásban tevékenykedők erősíthetik, de világossá kell válnia annak, hogy az ismeretterjesztés nem elégséges, az érintettek aktív bevonása nélkül a probléma nem megoldható. Ezt bizonyítja az is, hogy a megkérdezettek többsége „nem vevő” a társadalomból feléje érkező figyelmeztetésekre. A vizsgálatba vont 102 középiskolás többségét ugyanis nem riasztják el a dohánytermékeken feltüntetésre kerülő tájékoztató és a dohányzás veszélyére figyelmeztető feliratok.

FELHASZNÁLT IRODALOM 1.

Aszmann A.: Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása. Országos Gyermekegészségügyi Intézet Nemzeti Drogmegelőzési Intézet, Budapest, 2003 2. Baum, A., Krantz, D. S., Gatchel, R. J.: An introduction to health psychology. McGraw-Hill, New York, 1997. 3. Biró Gy.: A hazai zsiradékfogyasztás változásának közegészségügyi hatásai. Élelmezési Ipar 62 (5) 137-141 (2008) 4. Harris, D. M., Guten, S.: Health protecting behaviour: An exploratory study. Journal of Health and Social Behaviour 20 17-29 (1979) 5. http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/elef/kal_gardos.html 6. Huszka P. A tejtermékfogyasztás szerkezeti változása a vásárlói magatartás függvényében. PhD értekezés, Kaposvár 2006 7. Huszka P: A 12-25 éves korosztály környezettudatosságának és táplálkozási szokásainak vizsgálata a nyugat-dunántúli régióban. "TANULÁS - TUDÁS GAZDASÁGI SIKEREK" avagy a tudásmenedzsment szerepe a gazdaság eredményességében Tudományos Konferencia, 83-89, Győr, 2010. április14. 8. KSH: A KSH jelenti Gazdaság és társadalom 2009/1, Budapest, 2009. http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/jel/jel309013.pdf, 1-2.o., 9. Malhotra, Nareshk.: Marketingkutatás, Műszaki könyvkiadó, Budapest, 2001 10. Szakály Z.: Korszerű állati eredetű alapélelmiszerek piacképességének vizsgálata. Kandidátusi értekezés. Kaposvár, 1994 11. www.espad.org

- 265 -


HUSZÁRIK ERIKA (Selye János Egyetem, Révkomárom): A kereskedelmi láncok szerepe Szlovákiában 1. Bevezetés Az Európai Unió határain belül jelentős szerepük van a kereskedelmi társaságoknak, hiszen a vállalkozások körülbelül egyharmada kereskedelemmel foglalkozik. Jelentőségüket tovább erősíti az a tény is, hogy nagymértékben hozzájárulnak a GDP növekedéséhez és új munkahelyek teremtésével javítják az országok gazdasági helyzetét. A kereskedelem egyik legfontosabb gazdasági feladata, hogy kielégítse a fogyasztók igényeit. Ennek eredményét leginkább a kereskedelmi egységek által realizált forgalom tükrözi. A kereskedelmi láncok megjelenése a globalizáció egyik hozománya. A globalizáció folyamata elleni harc teljesen értelmetlen lenne, hiszen hazánkban is szemtanúi vagyunk a külföldi termékek, szolgáltatások bővülésének, a szlovák vállalatok egy része nemzetközi tulajdonba kerülésének. Ezen folyamat egyik eredményeként megtelepedtek nálunk is a nemzetközi áruházláncok, hiper- és szupermarketek. A globalizáció pozitívuma, hogy a fogyasztó olcsóbban és egyszerűbben juthat hozzá a termékhez és növelheti életszínvonalát. 2. A kereskedelmi láncok szerepe Szlovákiában A 2009-es év Szlovákia nagy- és kiskereskedelmi szektorának legkritikusabb éve volt. A gazdasági világválság okozta visszaesés a szlovák gazdasági szektoron kívül a magánszférában is éreztette hatását. Az elmúlt év a kereskedelmi szektor számára az euro rutinszerű használatát hozta. Az erre való felkészülés új technológiákba való beruházásokkal, valamint a munkaerő felkészítésével járt. Az stabilnak tekinthető pénznem bevezetése, valamint a környező országok valutáinak gyengülése a határmenti térségek kiskereskedelmi forgalmában 2009 első negyedévében 25 százalékos visszaesést okozott, ami tovább nehezítette az üzletláncok helyzetét. Ahhoz, hogy a külföldi láncokkal fel tudják venni a versenyt, jelentős árengedményeket nyújtottak a fogyasztóknak. A kormány megszorító intézkedéseinek köszönhetően Szlovákia az egyetlen ország Európa középső és keleti részén, ahol 1994 óta a gazdaság folyamatos növekedést mutatott. A 2008-as világgazdasági válság erőteljesen éreztette hatását az ország gazdaságában. Az okok jól ismertek: elsősorban az ország exportorientáltsága, a termékek alacsony diverzifikáltsága, a gazdaság autóipartól való függése, a szlovák munkaerő hazaáramlása külföldről. Már 2008 év végén érezni lehetett, hogy a válság hatását nemcsak az ország gazdasága, de a lakosság is megérzi majd. A legnagyobb gondot a munkanélküliség erőteljes növekedése okozta. 2010ben a gazdasági elemzők lassú növekedést várnak az ország gazdaságától. 1. táblázat: Szlovákia fő makrogazdasági mutatói 2004-2010 között 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010* 5,2 6,5 8,5 10,4 6,4 -4,7 4,0 GDP (%) 7,5 3,7 4,2 3,4 2,8 0,9 1,4 Infláció (%) 18,1 16,2 13,3 11,0 9,6 12,1 14,4 Munkanélküliség (%) Bérek alakulása (havi 15 825 17 274 18 761 20 146 21 782 nominálbér) SK 525,29 573,39 622,75 668,72 723,03 744,5 725 EUR 2,5 6,3 3,3 4,3 3,8 1,0 1,3 Bérek alakulása (%) *várakozások Forrás: Szlovák Statisztikai Hivatal

- 266 -


A dinamikus Tesco A Tesco Store mint a legenergikusabb módon terjeszkedő angol hipermarket lánc, már az 1990-es évtized közepétől jelen van a szlovák kiskereskedelmi piacon. Azóta itteni üzletszámuk dinamikusan nő, 2007-ban már 58 tagja volt a szlovákiai láncnak, amit további 6 szupermarket megnyitása követett az elmúlt években. A Tesco oly módon jelent meg Szlovákiában, hogy 1996-ban megvásárolta a Kmart társaság üzletláncait. Tehát több mint 10 éve működik eredményesen országunkban. Az egyedül Szlovákiában több mint 8200 alkalmazottat foglalkoztató multinacionális vállalat a legnagyobb munkaadók közé tartozik a kereskedelmi láncok között. Az áruházlánc széles választékban kínál élelmiszer- és egyéb jellegű terméket. Ezen kívül más szolgáltatásokat is nyújt, sok esetben töltőállomással is el van látva. A Tesco üzleti sikerét több tényező is befolyásolta az idők során, mint például a fogyasztókkal való folyamatos kapcsolattartás, dinamikus választékbővítési stratégia, az egyre szélesebb és jobb minőségű árucikkek garantálása, ill. a korrekt piaci magatartás. A Tescora jellemző az is, hogy nem csak egyszerűen konkurense a többi szlovák bolthálózatnak, de egyben motiválja is őket az innovációra és a változásokra. Szlovákiában ma már minden nagyobb városban találkozhatunk Tescoval. Az üzletlánc sajátos márkájú termékeket is forgalmaz (ún. „Tesco gazdaságos“ terméket), amely nagy sikert hozott a vállalatnak, hiszen nagyon közkedvelt a fogyasztók körében. Ezen termékeket a márkás termékektől a könnyen felismerhető kék-piros csíkos csomagolás különbözteti meg.

1. ábra: A vezető kereskedelmi láncok forgalmának változása 2007-2010 között mld. Sk-ban Forrás: Terno piackutató ügynökség adatai alapján saját szerkesztés

A megfontolva haladó Kaufland A Kaufland 2000-ben jelent meg a szlovák kiskereskedelmi üzletpiacon. A multinacionális kereskedelmi cég Németország vezető élelmiszerláncai közé tartozik, amely több, mint 700, kiskereskedelmi láncba szervezett boltot üzemeltet Németországban, Csehországban, Szlovákiában, Bulgáriában, Lengyelországban, Horvátországban és Romániában. Szlovákiában az első Kaufland Poprádon nyílt meg 2000-ben. A cég nem túl - 267 -


gyors, de átgondolt terjeszkedésére jellemző, hogy 2007-ben összesen 29 vidéki üzlettel rendelkezett országszerte. Az önkiszolgáló üzletekből álló lánc különböző márkájú és minőségű termékeket kínál 3000 m2 és 12 000 m2 közötti területű kereskedelmi egységeiben. A húsáruikat „Best Farm„ filozófiával reklámozzák, amely a legjobb minőséget és frissességet hirdeti. Élelmiszeren kívül kínál drogériát, elektronikai, háztartási cikket, illetve folyóiratokat. A közép-európai országok közül Németország az, amely a legattraktívabb befektetési helynek tartja Szlovákiát, ily módon a hipermarketekbe befektető német vállalkozókat leginkább az alacsony adóterhek vonzzák az országba. A Kaufland szlovákiai hálózatának bővülése a gazdasági válság idején sem torpant meg, bár üteme lelassult, ezért nagy valószínűséggel csupán néhány új üzletet lesznek képesek megnyitni az elkövetkező években. A harmadik helyét megőrző Hypernova A holland érdekeltségű Hypernova üzletlánc, amely Szlovákia szintén közismert kiskereskedelmi láncai közé tartozik, a legkésőbb jelent meg az ország kiskereskedelmi piacán. Első üzletét 2001-ben nyitotta meg, egy évvel legfőbb vetélytársa, a Kaufland megjelenése után. 2007-ben Hypernova üzleteinek a száma elérte a 25-öt. A szlovákiai Hypernova hálózat az Ahold Retail Társasághoz tartozik, amely 2001-ben alakult meg 22 hipermarkettel és 3 szupermarkettel „Albert“ logó alatt. Ezek a kiskereskedelmi láncok viszonylag gyorsan elterjedtek megalakulásuk után. Sikerességét a 2007-es kereskedelmi statisztikai adatok is igazolják, amikor is több mint 22 millió vásárlót szolgáltak ki. A Hypernova minden szlovákiai kerületben jelen van, ugyanakkor árai azt jelzik, hogy elsősorban a tehetősebb vevőkör szükségleteinek kielégítésére törekszik. 2007-ben összesen 25 üzletet tartott fenn az országban. A választéka széles, kellemes környezetet biztosít, átlagos minőségű termékeket kínál az egyes részlegeken. Ezen kívül egyéb nem élelmiszer jellegű portékával is találkozhatunk. Jellegzetes márkája az Euro Shopper, ill. az Albert. Kis mértékben szolgáltatást is biztosít és gyakran töltőállomással is rendelkezik. 2006-ban a Hypernovát üzemeltető Ahold Retail kiskereskedelmi cég bejelentette távozási szándékát a szlovák és a lengyel piacról. Ezt a szándékot azzal magyaráztak, hogy csak a cseh piacra szeretnének koncentrálni. Az eladást az alacsony piaci részesedéssel is indokolták. Ennek hatására 3 Albert és 22 Hypernova került volna eladólistára. Szakértő piacelemzők szerint viszont az Ahold kereskedelmi óriáscég valójában azért döntött a visszavonulás mellett, mert Szlovákiában nem rendelkezik logisztikai bázissal, kiépített raktárhálózattal, így minden terméket Csehországból szállítanak Szlovákiába. A másik említett ok viszont megfelel a valóságnak: a Hypernovához tartozó kiskereskedelmi üzletek forgalma a multinacionális vállalatok sorrendjében megrekedt az 5.-6. helyen. Az Ahold esetleges távozását követően azzal is számolni lehetett, hogy a Tesco pozíciója még erősebbé válik, továbbá a Billa és a Coop Jednota is javíthat a helyzetén. A visszavonulás végül nem következett be. A Hypernova tulajdonosai ugyanis később megváltoztatták véleményüket, és mégsem adták el a szlovákiai üzletláncokat. Azért döntöttek így, mert az utóbbi időben jó eredményeket produkáltak, s a szlovák piacban mégis láttak perspektívát. A stagnáló hálózatú Carrefour A francia érdekeltségű Carrefour az első üzletét Pozsonyban nyitotta meg 2000-ben Carrefour Danubia néven, az „ez olcsóbb“ szlogennel. Ugyanaz év novemberében második üzlete Carrefour Pólus néven kezdte meg működését, majd terjeszkedése során megjelent a keleti országrészben (Kassa) és az északnyugati területeken (Zsolna) is. Terjeszkedése ezután

- 268 -


megtorpant, 2001-től üzleteinek száma változatlan. E téren érdemi változásra nem lehet számítani, mert 2005 októberében a cég képviselői bejelentették, hogy hanyatló részesedésük miatt kivonulnak a szlovák és a cseh piacról is. Kezdetben a Tesco Stores akarta felvásárolni a francia cég üzleteit, de a szlovák versenyhivatal ezt 2007 januárjában megtiltotta, mert megítélésük szerint a Tesco így domináns szerephez jutna Szlovákiában. A Szlovákiában található multinacionális kereskedelmi vállalatok sikerességét éves forgalmuk alakulásán keresztül lehet a legjobban megítélni. Kiindulva a legfrissebb statisztikai adatokból összehasonlítom a gazdasági válság kirobbanása előtti évet a tavalyi év eredményeivel. A 2007-es év Szlovákia életében a fejlődés újabb állomása volt, a kiskereskedelmi eladásokból számított bevételek 2006-hoz képest 13,3 százalékos emelkedést jelentettek. Nőtt a gazdaságban a GDP nagysága, csökkent a munkanélküliség, nőttek a munkabérek, erősödött a szlovák korona. A forgalmi adatokból összeállított TOP10-es listában csupán két olyan kereskedelmi társaságot találunk, amely nem élelmiszer jellegű termékek árusításával foglalkozik (NAY, bauMax). A nemzetközi kereskedelmi társaságok részaránya az adott évben 70 százalékos volt a hazaiakhoz képest. 2. táblázat: A legnagyobb forgalmat realizáló kereskedelmi láncok a válság előtt és után

Sorrend Vállalat 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

Tesco Metro Billa Kaufland Hypernova NAY CBA Lidl bauMax Labaš

2007 Forgalom (mld. Sk) Vállalat 35,7 17,6 13,3 10,8 8,0 6,0 5,3 4,9 4,4 4,1

Tesco Metro Billa Kaufland GG Tabak Hypernova Lidl NAY CBA Labaš

2009 Forgalom (mld. Sk) 34,4 15,9 13,2 10,6 9,3 7,5 5,3 5,3 4,9 4,6

Forrás: Terno piackutató ügynökség, Pozsony

A vállalatok sorrendjét illetően a fenti táblázat alapján megállapítható, hogy a négy legerősebb üzletláncnak a válság ellenére is sikerült megőriznie vezető helyét a szlovák piacon. Érdekesség továbbá, hogy a vezető pozícióban lévő kereskedelmi hálózatok szinte mindegyike más-más formáját használja az értékesítésnek. A főként hipermarketeket üzemeltető brit Tesco első helye 1999 óta stabil, piaci részesedése 31 százalék körüli. A Tescot követi 2009-ben forgalom tekintetében a regisztrált kereskedők számára felépített Metro raktáráruház, amely a Metro Group üzleti csoport tagja. A múlt évig stabilan őrizte harmadik helyét a szupermarketeket üzemeltető Billa üzletlánc, illetve a hipermarketeket üzemeltető Kaufland is. 2010-ben a piackutatók nagy meglepődésére a Billa megelőzte a tízek listáján a Metro csoportot, annak ellenére, hogy a Metro cash&carry forgalma éves szinten 3 millió euróval nőtt. A Billa sikere mögött üzletszámának növekedése állhat. 2010-be 10 százalékkal növelte szupermarketjeinek számát.

- 269 -


Egyedüliként a Szlovákiában nem túl régen letelepedő Lidl társaságnak sikerült a válság ellenére bevétel növekedést elérni. Megemlíteném továbbá, hogy a Lidl és a Kaufland üzletláncok a német Schwarz csoport leányvállalatai, tehát a csoport együttesen a TOP10 kiskereskedelmi üzletlánc forgalmának 14,34 százalékát birtokolja. Mint az ismeretes az elhúzódó válság egyik vesztes ágazata az építőipar, nem meglepő tehát, hogy a bauMax barkácsáruház kiszorult a tízes listáról. A kassai Labaš nagykereskedés helye a listán szintén stabil, évek óta zárja a tíz legnagyobb forgalmú kereskedelmi hálózatok listáját. Kiemelkedő helyen végzett megközelítőleg 50 százalékos növekedést elérve a GG Tabak.

2. ábra: A TOP10 üzletlánc forgalomból számított piaci részesedése 2010-ben Forrás: Terno paickutató ügynökség adatai alapján saját szerkesztés

2008-ig a közép- és kelet-európai országokban a kiskereskedelmi szektor évről-évre bővült, újabb és újabb szereplők jelentek meg a piacon, évente megközelítőleg 10 százalékos növekedéseket tudott elkönyvelni az ágazat. Ennek eredményeként megvalósult, amiről a kereskedők a 90-es években még csak álmodoztak, a vásárlók az olcsó kínai üzletek és lengyel termékek helyett pénzüket a bevásárlóközpontokban, hipermarketekben költötték el. Európa középső és keleti részét leginkább a német és osztrák multinacionális vállalatok egységei uralják. Azokban az országokban (Csehország, Magyarország, Szlovákia), ahol a nemzetközi szereplők elsőként vetették meg a lábukat, mára szinte teljesen kiszorították a piacról a hazai kereskedelmi társaságokat. Szerbiában és Horvátországban viszont a helyi kiskereskedők dominanciája figyelhető meg. A bécsi székhelyű RegioPlan Consulting társaság a közép- és kelet-európai térség kiskereskedelmi piacának elemzésével foglalkozik. Rita Kremsner szakértő szerint nagyon fontos, hogy a multinacionális vállalatok mikorra időzítik „betörésüket” egy-egy piacra. Ha az igény nagy, a kínálat kicsi, viszont hiányzik a vásárlóerő, akkor a belépés még korai. A másik oldalon viszont, mikor a vásárlóerő már meglehetősen magas, viszont a legoptimálisabb területeket már elfoglalták, a fogyasztói igényeket kielégítették, a vállalat elkésett. Ebben az esetben az új márkát a vásárlók csak nehezen fogadják el, nem könnyű kiszorítani a konkurenciát a piacról. A válság időszaka az egyik legmegfelelőbb időpont új piaci pozíció megszerzésére. Ezekben az időszakokban a bevásárlóközpontokban boltok szűnnek meg, jutányos áron lehet bérbe venni az üresen maradt üzlethelyiségeket, valamint csábító ajánlatokkal elnyerni a fogyasztók kegyeit.

- 270 -


A hobbiboltok közül a közép-európai térség vezető vállalata az osztrák bauMax, mely már a 90-es évek második felében megjelent a térségben, miközben német versenytársai még csak „álmodtak” a Kelet-Európába való betelepedésről. Napjainkban az osztrák konszern 146 boltot üzemeltet Európa 9 országában, melyből 15 Szlovákiában található. Ami az élelmiszer jellegű termékek árusítását illeti, ahogy az a fenti táblázat is mutatja Közép-, Kelet-Európa vezető társasága a Tesco Store. A kiskereskedelemben a ruházati cikkek piacán tapasztalható a legerőteljesebb verseny a vásárló pénzéért. A cseh és a magyar piac legdominánsabb szereplője a holland C&A társaság, Szlovákiában pedig a német New Yorker számít piacvezetőnek. A New Yorkert követően a második legnagyobb kereskedelmi hálózat hazánkban a lengyel Reserved, valamint a cseh érdekeltségű Kenvelo. 2009-ben 15 éve először könyvelhettek el forgalom csökkenést a Szlovákiában működő multinacionális üzletláncok. A tíz legnagyobb üzletlánc forgalma 11,9 százalékkal 3,59 milliárd euróra esett vissza. A „vásárlási láz” csökkenése, valamint a határon átnyúló kereskedelem nem kímélte a Tesco, a Metro, a Billa, a Kaufland, valamint a szlovák Coop Jednota láncokat sem. A Terno piackutató ügynökség vizsgálata szerint Szlovákia legnagyobb üzletlánca a Tesco az előző évinél 15 százalékkal kevesebbet, 1,14 milliárd eurót forgalmazott. A második helyen álló Metro Slovakia forgalma 461 millió euró volt, ami 25 százalékos csökkenést jelent 2008-hoz képest. A harmadik helyen végző Billa forgalma csak 8 százalékkal esett, 440 millió euróra. (Népszava) 2010-ben lassú növekedésnek indult a kiskereskedelmi piac. A tíz vezető üzletlánc éves forgalmának összege 5,8 százalékkal 3,8 milliárd euróra nőtt 2009-hez képest. A fogyasztói árak az eltelt 10 évhez képest 2010-ben emelkedtek a legkevésbé, a drágulás mértéke 1 százalék körül mozgott, csupán az élelmiszerek árai emelkedtek 1,6 százalékkal. A vállalatok nem emelhettek túlzottan az áraikon, hiszen a fogyasztó még mindig óvatosan viselkedik, valamint a munkaerőpiaci helyzet sem kedvező. Annak ellenére, hogy napjainkban Szlovákia nagyobb városaiban már megtalálható egy, de akár több tagja is a nemzetközi kereskedelmi láncoknak, a kereskedők továbbra sem tartják telítettnek az ország piacát. A nagy kereskedelmi hálózatok a jövőben is 10 vagy annál is több egység megnyitását tervezik évente. A Billa kiskereskedelmi láncnak 2010-ben már 107 szupermarketje üzemelt szerte az országban, de további 10 egység megnyitását tervezi a 2011-es évben. A 100 egységgel rendelkező vállalatok közé 2011-ben felzárkózik a brit Tesco is, amely 15 bolt megnyitásával üzletszámát 104-re növeli. A kereskedelmi szektor további bővülésére lehet számítani, hiszen Szlovákiában, ellentétben a szomszédos országokkal a lakosság jelentősebb része nem nagyvárosokban él. Ez az egyik oka a szupermarketek, valamint a kisebb eladóterülettel rendelkező hipermarketek dominanciájának, állítja Alexander Rafajlovič a Cushman & Wakefield piackutató ügynökség képviselője. A jövőbeni fejlődési potenciált egyértelműen a legalább 5 000 lakost számláló települések jelentik. Martin Gärtner a Kaufland szóvivője szerint a letelepedésnél az üzletláncok nemcsak a lakosságszámot, hanem a társadalmi-demográfiai tényezőket, a lakosság mobilitását, lehetséges vonzáskörzetet is figyelembe veszik. Szlovákia egyes településeinek piaca már az elemzők véleménye szerint is telítettnek számít. Példaként említik Nyitrát és Zsolnát, ahol az elkövetkező öt évben nem lehet számítani újabb piacbővítésre. Napjainkban egy nyitrai lakosra több négyzetméter eladóterület jut, mint néhány nyugat-európai városban. Ezzel ellentétben Pozsony és Kassa piaca még évekig potenciális telephely lesz valamennyi üzletlánc számára. Ha összevetjük a lakosságszámot a négyzetméterben kifejezett eladóterülettel, a legnagyobb lehetőséget jelenleg Eperjes városa tartogatja a piackutatók véleménye szerint. A városban az üzletszám növekedését jelentősen befolyásolta a lakosság meglehetősen alacsony vásárlóereje. A nemzetközi üzletláncok az elhelyezkedést illetően a legfontosabb prioritásnak tartják, hogy minél közelebb legyenek a fogyasztókhoz, közlekedési eszközökkel jól

- 271 -


megközelíthető helyen legyenek, valamint kényelmes parkolási lehetőséget tudjanak biztosítani a vásárlóiknak. A kereskedelmi hálózatok piacán Szlovákiában nemcsak a nemzetközi vállalatok, hanem a hazai cégcsoportok is kiemelkedő szerepet játszanak. Évről-évre őrzik piaci pozíciójukat a Coop Jednota, a Labaš, a CBA, valamint a Bala kereskedelmi társaságok. A szlovák piacról az előzetes prognózisokkal ellentétben továbbra is hiányoznak az Interspar, a Globus, valamint a Penny Market hálózatok. (Hospodárske Noviny, 2010. november 10., č.216) A Coop Jednota Szlovákia 2001-ben jött létre. Jelenleg hét logisztikai központtal és 31 regionális szövetkezettel rendelkezik, melyből 26 végez kiskereskedelmi tevékenységet mintegy 2400 boltban Szlovákia egész területén.

3. ábra: A Coop Jednota üzleti struktúrája 2010-ben Forrás: a Szövetkezet belső adatbázisa

A COOP Jednota Slovensko az üzleteit három csoportba (Terno Szupermarket, Szupermarket, Élelmiszer) osztja a bevétel, az üzlethelyiség nagysága és a berendezések típusa szerint. Ezt a felosztást 2000-ben dolgozták ki, majd 2001-től vezették be egész Szlovákia területén a COOP Jednota üzleteiben. Azelőtt csak semleges osztályozást alkalmaztak: vegyesbolt, élelmiszerüzlet és diszkont megnevezéssel, figyelmen kívül hagyva a nagyságukat és az átlagos forgalmuk alakulását. 3. táblázat: A 2010-ben legnagyobb forgalmat elkönyvelő Coop Jednota üzletek

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Forgalom Növekedési Coop Jednota mil.eur ütem 110,65 Pozsony 99,82 102,1 Újvár 92,19 110,7 Korpona 77,43 102,8 Nyitra 64,37 101,3 Csaca 61,91 103,7 Liptószentmiklós 61,82 101,2 Zsolna

- 272 -


8. 9. 10.

58,72 52,47 52,22

Galánta Privigye Szenice

107,5 104,3 103,7

Forrás: Coop Jednota Szlovákia

2010-ben a teljes szövetkezet a logisztikai központokat is beleértve 1 550,2 millió eurós forgalmat könyvelhetett el, ami 4,6 százalékos növekedést jelent az előző év adataihoz viszonyítva. Kizárólag a kiskereskedelmi értékesítés bevételei 1 225,4 millió eurót jelentettek a vállalat számára. Ezen működési területen 2,4 százalékos növekedés tapasztalható a 2009-es adatokhoz viszonyítva. A logisztikai központok növekedési üteme az előző évhez viszonyítva még inkább kiemelkedő (13,8 százalékos). A Coop Jednota a kiskereskedelemben tapasztalható visszaesés okán a reklámtevékenység költségeivel próbált spórolni.17 százalékkal kevesebb pénzt költöttek 2010-ben marketingtevékenységre, ennek ellenére jobb gazdasági eredményeket ért el a vállalatcsoport. (Moderný Obchod, 3/2011)

4. ábra: A vezető üzletláncok boltjainak száma 2007-2010 között Forrás: A Terno piackutatás ügynökség adatai alapján saját szerkesztés

Az egyre erősödő versenyben a nemzetközi kereskedelmi hálózatok többsége a „minél közelebb a fogyasztóhoz” elvet követi. Ennek oka az egyszemélyes háztartások számának bővülése, valamint az idős lakosság egyre magasabb aránya. A szlovákiai vásárlók a napi bevásárlásoknál kezdik előnyben részesíteni a kisebb boltokat a nagy hipermarketekkel szemben. A vásárlási szokás változásaira már tavaly reagáltak az üzletláncok, amelyek egyre gyakrabban nyitnak meg kisebb üzleteket. „Családom van, és ezért az alap élelmiszert a kisebb üzletekben veszem meg. Ha nagyobb bevásárlásra készülünk, például egyszer-kétszer havonta, akkor az alacsonyabb árak miatt a hipermarketeket választjuk,” mondta egy fiatal anyuka, Andrea Lukáčová. A szakemberek szerint hasonlóan kezd viselkedni több fogyasztó is. A Terno piackutató ügynökség analitikusa, Ľubomír Drahovský szerint a szupermarketek 36 százalékban részesednek a forgalomból, míg a hipermarketek 19 százalékban. „Ez azt jelenti,

- 273 -


hogy az embereknek már nem értékes a hatalmas eladótér és a szupermarketek jobban megfelelnek nekik,” magyarázta Drahovský. Változtattak az eladók is, akik egyre gyakrabban nyitnak meg kisebb boltokat a kisebb városokban. Például a Billa tavaly 10 új üzletet nyitott meg nemcsak a kerületi városokban, hanem Partizánskéban, Pőstyénben és Nagymihályban. „Megfontolunk minden érdekes üzleti lehetőséget, aszerint, hogy van-e a városban Billa, vagy nincs. Abban az esetben, ha van, akkor felhasználjuk a forgalom adatait, és figyelembe vesszük a lakosság sűrűségét és vásárlási erejét a régióban,“ mondta Jiří Králíček, a Billa Szlovákia igazgatója. A legfigyelemreméltóbb, 60 millió eurós forgalomemelkedést tavaly a Terno szerint a Kaufland érte el, aminek Szlovákiában 42 üzlete van. 2010-ben nyitott üzletet Tőketerebesen és Kézsmárkon, a következőt pedig Ilaván tervezi. „Olyan régiókat választunk ki, amelyek megfelelnek a szociodemográfiai elemzéseknek, a lakosság mobilitásának és a megfelelő gazdasági mutatóknak,” fejtette ki a városok kiválasztásának okait Martin Gärtner, a Kaufland szóvivője. Más helyzetben vannak azok az eladók, amelyek főleg a vállalkozókra koncentrálnak. Például a Metro forgalma csökkent, a sorban a Billa előzi meg. Drahovský szerint ezt a hotelek és éttermek bevételének csökkenése okozta, amelyekre a cég orientálódik. „A Metro hosszútávon a kis- és nagyvállalkozókra orientálódik, és ez a stratégia nem fog változni. A kis- és nagyvállalkozók támogatása számunkra kulcskérdés,” mondta Romana Nýdrle a Metro Cash & Carry Slovakia cég képviselője. A nyilvánosságra hozott forgalom szerinte csak irányadó. (Šimková, 2011) A Tesco Expres néven hozta létre kis alapterületű boltjait. Ezen kívül 2010-ben az üzletlánc Tesco Extra néven megnyitotta a fővárosban a 21. század trendjeit követő hipermarketjét. A boltban a ruházati részleg külön pénztárral rendelkezik, ezt nevezzük üzlet az üzletben koncepciónak. Bevezetésre kerültek az egységen belül az önkiszolgáló pénztárak, mellyel a bolthálózat elsőként jelent meg a szlovák piacon. (Moderný Obchod, ročník XVIII., 9/2010) Napjainkban a Billa láncot üzemeltető Rewe társaság készül Billa Boksz néven piacra lépni legfeljebb 400 m2 alapterületű hálózatával, mellyel konkurálni tudna a brit üzletláncnak. A Metro cash&carry nemzetközi társaság 2009-ben mindössze 5 raktáráruházzal rendelkezett Szlovákiában, azonban 2010-ben megnyitotta soron következő boltját 12 000 m2en Pozsony vonzáskörzetében Dévényfalun. A Metro társaság tervei között szintén szerepel kisebb méretű bolthálózat kiépítése. Lengyelországban és Romániában már létre is hozta kis alapterületű (1500 m2) üzleteit Metro Punct néven. (Moderný Obchod, ročník XVIII., 78/2010) Igaz, hogy az emberek között a kisebb specializált boltok egyre népszerűbbé válnak, ennek ellenére a kereskedők számolnak további hipermarketek megnyitásával. „Mivelhogy a mi előnyünk a széles áruválaszték, ezért a szupermarket területe jelenleg nem elég. A legközelebbi terveink között szerepelnek a nagyobb területű üzletek,” egészítette ki a Kaufland szóvivője, Martin Gärtner. (Šimková, 2011) 3. Kitekintés a jövőre A jövő kereskedelme 2012-2015-ös kutatás a brit Visa Europe társaság nevéhez kötődik. A kutatás során a kiskereskedelem jövőjét mérték fel a 2012-15-ös időszakban. A felmérésben 300 kereskedelmi lánc képviseltette magát Európa hét országából: Franciaország, Németország, Olaszország, Norvégia, Svédország, Nagy-Britannia, Hollandia. Az üzemeltetők felvázolták, hogy bevételük jelentős része az internetes eladásokból származik majd, továbbá a jövő trendjei közé tartoznak majd a nagyméretű üzletközpontok kevés eladóval. Jelentőssé válik az elektromos úton történő fizetés, valamint az új technológiai

- 274 -


megoldások egyre szélesebb körben történő alkalmazása. Kevin Smith a Visa Europa társaság vezetője szerint a tanulmány egyértelműen rámutatott arra, hogy a jövő üzletei széleskörű informatikai megoldásokat alkalmaznak majd, melyeknek egyetlen közös célja, hogy a fogyasztó vásárlását még kényelmesebbé és egyszerűbbé tegyék. Fontossá válik a versenytársakkal szembeni versenyelőny megszerzése, melynek köszönhetően sikeressé válhatnak majd a kereskedők. A megkérdezettek 22 százalékának véleménye szerint 2015-re elterjednek majd az automata pénztárgépek. (Zpráva o vývoji maloobchodu) 4. Összegzés A kiskereskedelem területén az elmúlt évtizedek során jelentős változások mentek végbe. A rendszerváltást követően jelentősen megnőtt a lakosság vásárlóereje, ezt kihasználva Szlovákiában is megtelepedtek a különböző nemzetközi kereskedelmi láncok. Az első központok megjelenése a 2000-es évek elejére tehető, azóta számuk évről-évre növekszik. A kiskereskedelem területén történt koncentrálódás legfőbb oka az erősödő versenyben való helytállás, valamint a vevői igények fokozatos változása. A központok sikerességének kulcsa a kereslet megtartásában van. A közép-európai fogyasztókról összességében elmondható, hogy gyorsan megtanulták a kereskedelem új formáját, fogadták el a nagy alapterületű boltok széles és differenciált kínálatát és feledkeztek meg a korábban kedvelt kisboltokról. Az elmúlt 10-15 évben a lakosság minden rétegének megváltoztak a vásárlási szokásai. Gyorsan növekedett a heti nagybevásárlások száma a hiper-, illetve szupermarketekben. Irodalomjegyzék 1. Cushman&Wakefield piackutató ügynökség szekunder adatai 2. Hospodárske Noviny, 2010. november 10., č.216 3. Moderný Obchod, ročník XVIII., 7-8/2010 4. Moderný Obchod, ročník XVIII., 9/2010 5. Moderný Obchod, 3/2011 6. Népszava: http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=236233 7. Regio Data piackutató ügynökség 8. Sikos T. Tamás – Hoffman Istvánné [2004]: A fogyasztás új katedrálisai. MTA Társadalomkutató Központ. Budapest. 9. Šimková, 2011: http://peniaze.pravda.sk/ludia-sa-presuvaju-do-mensich-obchodovdhx-/sk-pspotrebitel.asp?c=A110118_071001_sk-pspotrebitel_p01 10. Szlovák Statisztikai Hivatal: http://portal.statistics.sk/showdoc.do?docid=5741 11. Terno paickutató ügynökség 2010-es évkönyve [2010] České a slovenské odborné nakladatelství, spol. s.r.o. 12. Zpráva o vývoji maloobchodu: http://www.mesec.cz/tiskove-zpravy/zprava-o-vyvojimaloobchodu-2012-az-2015/

- 275 -


TROMBITÁSNÉ LÁNG GABRIELLA (Nyugat-magyarországi Egyetem): Az alternatív energiaforrások felhasználásának lehetőségei Magyarországon 1. Miért van szükségünk az alternatív energiaforrásokra? A világ működtetésének fokozatosan növekvő energiaigénye rohamosan csökkenti a rendelkezésre álló hagyományos, fosszilis energiahordozók (kőolaj, földgáz, szén) mennyiségét és ez alól hazánk sem kivétel. Az energiaproblémák megoldására új lehetőségeket kellett keresni és ez az alternatív energiák (geotermikus, nap-, víz- és szélenergia, biomassza) felhasználása. Az EU irányelvei szerint 10 éven belül a teljes energiafelhasználás 20%-át megújuló energiaforrásból kell fedezni és egyben 20%-kal kell csökkenteni a széndioxid- kibocsátást. Magyarországon 2020-ra az alternatív energiaforrás felhasználásának 13%-ra kell nőnie és erre elméletben minden lehetőségünk adott: kiváló klimatikus adottságok a napenergiahasznosításra, a szélerőművek telepítésére, nagyszerű geotermikus adottságok a földhő hasznosítására és a mezőgazdasági termelés visszaszorulásával lehetőség nyílt a biomasszaként felhasználható növények termelésére is. 1.1. Mi is az az „alternatív energiaforrás”? A szakirodalomban több meghatározás is ismert az alternatív energia fogalmára, ezek közös lényege, hogy a természeti jelenségek kölcsönhatásából kinyerhető tiszta energiát jelenti, amely a hagyományos fosszilis energiaforrások kiváltására szolgál. Használatuk összhangban van a fenntartható fejlődés alapelveivel és a jelenleg még nagy mennyiségben energiatermelésre szolgáló szénhidrogénekkel ellentétben nem okoznak környezetszennyezést. Ráadásul, amíg a fosszilis energiahordozók (kőolaj, földgáz, kőszén) készletei végesek, az alternatív energiaforrások (nap-, víz-, szél-, geotermikus energia) megújulóak, vagyis folyamatosan újratermelődnek. Magyarország természeti adottságai nagyon jók az alternatív energiaforrásokat illetően, kinyerésük illetve felhasználásuk mégsem olyan ütemű és mértékű, mint amilyenre lehetőség lenne. Tekintsük át a különböző alternatív energiaforrás típusokat!

2. Alternatív energiaforrások 2.1. A napenergia Minden évben mintegy 8·108 TWh energia érkezik a Föld felszínére a Napból, ez a Nap összes kisugárzott energiájának mintegy kétmilliárdod része. Összehasonlításképpen: az emberiség elsődleges energiafelhasználása alig több évente, mint 105 TWh, tehát a napenergia-potenciál kb. 8000-szer nagyobb, mint a világ energiaigénye. Ha feltételezzük, hogy a besugárzott energiának csak egy tört része hasznosul, még akkor is elegendőnek mondhatjuk a teljes energiaszükséglet kielégítésére. Ráadásul, a klímaváltozásra visszavezethetően, egyre nő a napos órák száma. Ez Magyarországon éves átlagban 19002200 napsütéses órát jelent. Gyakorlatilag rendelkezésre áll az „ingyen” energiaforrás, „csak” hasznosítani kellene. A napsugárzás energiájának felhasználására többféle lehetőség is kínálkozik, ezt mutatja be az 1. számú táblázat.

- 276 -


1. számú táblázat: A napenergia hasznosítási lehetőségei Napsugárzást elnyelő anyag fekete fém növény fotovillamos cella napkollektor

Átalakítja hő biomassza elektromosság hő

Energiafajta hőenergia kémiai energia elektromos energia hőenergia

Forrás: Werner Roth [2010]: A napenergia-hasznosítás alapjai. Fraunhofer Institute for Solar energia Systems ISE, Freiburg

2.1.1. Napkollektor A termikus napenergia- átalakító berendezések Magyarországon leggazdaságosabban melegvíz előállítására használhatók és megfelelő dőlésszög és elhelyezés esetén éves átlagban 30-50%-os hatásfokkal hasznosítják a napenergiát. Ez azt jelenti, hogy a lakossági és intézményi melegvíz-ellátás 60-70%-ban fedezhető lenne éves szinten anélkül, hogy káros üvegház-hatású gázokkal terhelnénk a környezetet.

1. ábra: A napenergia termikus hasznosítása Forrás: Werner Roth [2010]: Fraunhofer Institute for Solar energia Systems ISE, Freiburg

A direkt sugárzás optimális kihasználásához a legmegfelelőbb, ha a felület mindig merőleges a beeső sugárzásra. A többi beesési szög kisebb összenergia- hasznosítást tesz lehetővé. Mivel Magyarországon a Nap relatíve alacsonyan jár az égbolton, télen pedig kimondottan alacsonyan, ezért legtöbbször 30, 45, illetve 60 fokos dőlésszöggel telepítik a sugárzáselnyelő felületeket.

- 277 -


2. ábra: A direkt sugárzás a döntött elnyelő felületen Forrás: Werner Roth [2010]: Fraunhofer Institute for Solar energia Systems ISE, Freiburg

Mivel azonban a napenergiát hasznosító berendezések nálunk elég drágák (egy háztartást ellátó rendszer kb. egy millió forint) és az átlagos megtérülési idejük 6-8 év, a lakosság nem vállalkozik nagy számban ilyen típusú befektetésre és intézményi szinten is csekély a beruházási hajlandóság. A mezőgazdasági alkalmazási lehetőségeket vizsgálva megállapítható, hogy nagy mennyiségű fosszilis energiahordozó (elsősorban kőolaj, földgáz) felhasználását lehetne kiváltani, amivel az üvegházakat fűtik, illetve a terményeket szárítják. 2.1.2. Fotovillamos cella A fotovillamos berendezések elektromos energiává alakítják a napenergiát. Mivel azonban az energia-előállítás és az energia csúcsfogyasztása nem esik egybe, ezért meg kell oldani a tárolását. Erre két módszer lehetséges: helyszíni akkumulátorokban, vagy elosztó hálózatban. Becslések alapján számítva a hazai fotovillamos potenciál villamosenergia-termelési lehetősége az ország jelenlegi villamosenergia-fogyasztásának több mint 12-szerese. Ennek ellenére a magyarországi fotovillamos- piac elhanyagolható nagyságú, a berendezések nagyobb része autonóm villamosenergia-ellátási feladatokat lát el, amelyek a következők: mikrohullámú átjátszó, segélykérő telefon, meteorológiai állomás, hálózattól távol eső házak áramellátása.

3. ábra: Szolárcellás segélyhívó telefon Forrás: Fraunhofer Institute for Solar energia Systems ISE, Freiburg

- 278 -


2.1.3. Passzív hasznosítás A napenergia begyűjtését, tárolását és leadását az ún. passzívházak szerkezeti elemei végzik. A fűtésre felhasznált fosszilis energia mennyiségét ezeknél a házaknál jelentősen (20-35%-al, sőt egyes becslések szerint 40-70%-al) lehet csökkenteni. A napenergia passzív hasznosítására nem állnak rendelkezésre pontos magyarországi adatok.

2.2. Szélenergia A Nap energiáját a Föld felszíne hősugárzássá alakítja át, amelynek erősségét egy sor tényező befolyásolja: a felszín anyaga, a domborzati viszonyok, a beesés szöge, a sugárzás időtartama. Ez a sugárzás a földfelszín fölötti közvetlen levegőréteget különböző mértékben melegíti fel, a hőmérséklet-különbség pedig légáramlatokat idéz elő. Ez a légáramlat a szél. Becslések szerint a Földet érő napenergia 1- 3%-a alakul át szélenergiává. A szélerőgépek a levegő mozgási energiájának kb. 60%-át hasznosítják, alakítják át elektromos árammá. Sajnos Magyarország földrajzi elhelyezkedéséből fakadóan kisebb potenciállal rendelkezik szélenergiából, mint a többi EU-ország. A szélturbinák kb. 2,5-3 m/s sebességnél indulnak be, de ha a szélsebesség meghalad egy kritikus értéket (22-25 m/s), az erőművet leállítják, hogy a lapátok és a generátor ne károsodjanak. Magyarországon általában 100 m-es tartóoszlopokat alkalmaznak, míg a szélsebességet 10 m-es magasságban mérik a meteorológiai állomásokon, éppen ezért szükség lenne a szélklíma pontosabb feltárására szélprofil-vizsgálatokkal, toronymérésekkel.

4. ábra: Kumulált telepített szélerőmű kapacitás Magyarországon 2008 végéig (71 db erőmű 126 925 kW 2008. dec. 31-én) Forrás: Szalai- Gács- Tar- Tóth [2009]: A szélenergia helyzete Magyarországon. A Magyar Tudományos Akadémia felmérése (a NYME-FMK által rendelkezésre bocsátva)

2010. szeptember 1-ig hazánkban 37 szélerőművet helyeztek üzembe, összesen 155 toronnyal, 295 325 kW beépített teljesítménnyel. További üzembe helyezésekkel ez a kapacitás 330 MW-ra nőtt. A Nemzeti Megújuló Energia Cselekvési Terv ezt 10 év alatt 750 MW-ra emelné, bár a felmérések alapján akár 2020 MW szélkapacitás is létesülhetne. A termelési költségeket tekintve a szélenergia már most is a legolcsóbbak közé tartozik, hiszen a szél ingyen van. A beruházás megtérülése után 1 kW szélerőműben előállított - 279 -


villamos energia piaci ára azonos nagyságú az atomerőműben megtermelt villamos energia árával. „A jelenlegi 45-55 Ft/ kilowattóra lakossági villanyárhoz képest, a széllel termelt villamos energia ára a beruházások megtérülését követően ennek akár a harmadára is csökkenhet.” [Hofmann,2011.] A szélerőművek által előállított elektromos energia termelése mindenesetre további okok miatt is támogatandó: tiszta és helyben megtalálható erőforrás, ami a külső energiaforrásoktól való függőségünket is csökkenti, továbbá a beruházási költségek kb. egyharmada a hazai építőipar, infrastruktúraépítő cégek és szélerőmű alkatrész-beszállítók számára jelenthet megbízást és ezáltal bevételt.

5. ábra: Szélerőművek Sopronkövesden Forrás: wapedia.mobi/hu/Magyarországi_szélerőművek _listája

2.3. Geotermikus energia A geotermikus energia a földkéreg, a földköpeny és a mag nagy hőmérsékletű tömegei által tárolt belső energia. Áramlása folyamatos, mivel a Föld belsejében sokkal magasabb a hőmérséklet, mint a felszínen és ez állandó mozgást indukál. Minél közelebb van a felszínhez a magas hőmérsékletű közeg, annál alkalmasabb a kitermelésre. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a Föld hőmérséklete lefelé haladva 100 m-ként 3oC fokkal nő (geotermikus gradiens). Magyarországon ez az érték kétszeres, ám geotermikus energiánk igazi jelentősége a hatalmas készletekben, környezetkímélő jellegében és a fosszilis energiahordozók áremelkedésétől való függetlenségében rejlik. A „lefűtött” közeg kitermelési mélységbe való visszatáplálása esetén a mobilizálható termálvíz mennyisége kb. 380 millió m3 lenne évenként, amely az országos energiatorta 6%-os szeletét jelentené és egyben újbóli felmelegedéssel hosszabb távon megújuló energiaforrást biztosítana. A geotermikus energia mezőgazdasági célú felhasználása 2009-ben a világ élmezőnyébe tartozott, 193 működő termálkúttal 67 ha üvegházat és 232 ha fóliasátrat fűtöttek. Az állattartásban 52 helyszínen alkalmazták a földhőt halastavak, baromfikeltetők, istállók fűtésére. Magyarországon 40 településen több mint 9000 lakást fűtenek geotermikus energiával. Az ilyen típusú távfűtés költségei 40%-al alacsonyabbak a gáztüzelésű távfűtéshez képest. Természetesen a geotermikus energia felhasználásakor is károsodik a természeti környezet, de nagyságrendekkel kisebb mértékben, mint a fosszilis energiahordozók elégetésekor. A legtöbb problémát a mérgező kénhidrogén okozza, melytől égetés útján lehet megszabadulni. A

- 280 -


hévízből CO2 is szabadul fel, de egy nagyságrenddel kevesebb, mint a szénhidrogének elégetésekor. Végül a geotermikus kutak gyakran tartalmaznak említésre méltó mennyiségben metánt is, de ennek elégetése egyben járulékos energiaforrást is jelent.

6. ábra: Magyarország izotermikus térképe 1000 m mélységben Forrás: www.hoszisz.hu/tanulmányok/24-a-geotermikus-energia-termalviz-es-foeldh-mint-alternativenergiaforras

A Nemzeti Megújuló Cselekvési Terv szintén kiemelt figyelmet fordít a geotermikus energia hasznosítására, különösen a meglevő termálenergia-kapacitások gazdaságos felhasználására, a közintézmények, lakóépületek, kertészetek hőellátására, valamint új kutak létesítésére. Zárt területnek tekinti bányászati szempontból a földkéreg felszíntől mért 2500 m-es távolságát és erre engedélyezi koncessziós szerződések kötését.

2.4. Vízenergia A klímavédelem fontosságának felértékelődése világszerte előtérbe helyezte vízenergiát, amely megújuló és tiszta energia. Jelenleg több mint 150 országban játszik meghatározó szerepet a villamosenergia-szolgáltatásban és 50-nél több országban a fogyasztás több mint felét a vízenergiára alapozzák. Ezzel szemben Magyarország hasznosítható vízenergia-potenciálja csupán 1000 MW, amelyből ténylegesen csak 5%-ot hasznosítunk, ez az összes villamosenergia-igény kevesebb, mint 1%-a. A potenciális vízkészlet 72%-át a Duna, 10%-át a Tisza, a maradékot az összes többi folyó adja. A valóságban azonban a Dunán egyetlen erőmű sem üzemel, a Tiszán Tiszalök 11,5 MW, Kisköre 28 MW áramot termel. A Rábán és a Hernádon üzemel a magyarországi törpe vízművek többsége, összesen 50 MW teljesítménnyel. Összességében elmondható, hogy a magyar gyakorlat lényegében nem létezőként kezeli a vízenergiát. Hasznosításának kérdésében több mint 50 éve nem készült átfogó vizsgálat, pedig időközben mind a műszaki, gazdasági, mind a környezeti feltételek megváltoztak. Mindennek következtében valószínűsíthető, hogy Magyarország a villamos energia terén elérendő, az EU-ban vállalt megújuló energia hasznosítási mértéket nem tudja teljesíteni.

- 281 -


7. ábra: Kiskörei vízerőmű Forrás: www.hunwind-r.hu

2.5. Biomassza A biomassza az energetikailag hasznosítható növények, mezőgazdasági és állattenyésztési melléktermékek, növényi és állati hulladékok tömege. Más megfogalmazásban: biológiai eredetű szervesanyag-tömeg, biotechnológiai iparok melléktermékei és a különböző transzformálók összes biológiai eredetű termékei, hulladéka, mellékterméke. A biomassza energiahasznosításának alapja az égés. Jelentősége, hogy használatával fosszilis energiahordozók válthatók ki, megfelelő kezeléssel megújuló energiaforrásnak számít. Jelenleg a szén, kőolaj, földgáz után a 4. legnagyobb energiaforrás a világon. A világátlagban felhasznált energia 14%- át, a fejlődő országokban 35%- át biomassza felhasználásával nyerik. Európában a potenciális biomassza-készletek 1520%-nak energetikai hasznosítása révén az elsődleges élelmiszer-termelés teljes energiaszükséglete, további 20-25% felhasználásával a vidéki lakosság teljes hőenergiaszükséglete biztosítható lenne. A biomasszát csoportosíthatjuk keletkezése, halmazállapota, illetve felhasználása alapján (2. táblázat).

2. számú táblázat: Biomassza csoportosítása különböző szempontok szerint Csoportosítási szempont

Keletkezés alapján

Halmazállapot alapján

Biomassza fajták Elsődleges: a természetes vegetáció minden alkotórésze Másodlagos: állatvilág, illetve az állattenyésztés melléktermékei, hulladékai Harmadlagos: feldolgozó iparok gyártási melléktermékei, emberi életműködés melléktermékei Szilárd: szántóföldi és erdőgazdasági melléktermékek és hulladékok (kukoricaszár, szalma, venyige, stb.) Folyékony: növényi eredetű alkoholok és olajok (cukorrépa, repce, kukorica, napraforgó) Biogáz: elméletileg bármilyen szerves anyag alkalmas az előállítására

- 282 -


Felhasználás alapján

Tüzelhető: viszonylag alacsony nedvességtartalmú és magas fűtőértékű biomassza (szalma, tűzifa- apríték, energiafű- pellet) Elgázosítható: nagyobb nedvességtartalmú növényi vagy állati hulladék (zöld növények, szennyvíziszap, trágya) Gépjármű üzemanyag: - benzin (bioetanol), magas cukor- és cellulóztartalmú növényekből állítják elő (cukorrépa, kukorica, burgonya, stb.) - biodízel: magas olajtartalmú növényekből állíthatók elő (repce, napraforgó)

Forrás: Trombitásné [2010.]

Mindenesetre különbséget kell tenni a melléktermékek, hulladékok és a főtermékként bioüzemanyag céljára termesztett növények között, mert az előbbiek mindenképpen keletkeznek, így feldolgozásuk célszerű és hasznos, utóbbiak viszont egyes vidékeken kezdik kiszorítani az élelmezési célból ültetett növényeket. Nem szabad továbbá elfelejtenünk, hogy a biomassza elvileg megújuló energiaforrás, amely a fosszilis energiahordozók kiváltására és az üvegházhatású gázok mennyiségének csökkentésére szolgál, felhasználásakor mégis káros gázokat bocsát ki. 3. Összefoglalás Világszerte tendencia, hogy a fosszilis energiahordozók mennyiségének drasztikus csökkenése és a környezetszennyezés mértékének ugyanilyen mérvű drasztikus emelkedése megnövelte az alternatív energiaforrások jelentőségét. Magyarország nap- és szélenergia potenciálja jelentős, ráadásul ezek tiszta energiáknak minősülnek, érdemes fejleszteni őket. Majdnem ugyanez mondható el a geotermikus energiabázisunkról is, azzal a megkötéssel, hogy a melléktermékként távozó szerves, illetve mérgező gázokat valamilyen módon semlegesíteni kell. Végül a biomassza előállítására is jó feltételeink vannak, de mivel energiáját égetéssel hasznosítjuk, ezáltal nem tudjuk elkerülni az üvegházhatású gázok kibocsátását. Jelentősége abban rejlik, hogy nagy mennyiségű fosszilis energiahordozó kiváltását teszi lehetővé és ezáltal csökkenti az energiafüggőségünket. „… és bárki bármit mond, az alternatív energia egy alternatív jövő” [G. Forester]

Irodalomjegyzék 1. Bobok – Tóth [2010]: A geotermikus energia helyzete és perspektívái. Magyar Tudomány,171. évfolyam, 8. szám 2. Dinya László [2010]: Biomassza alapú energiatermelés és fenntartható gazdálkodás. Magyar Tudomány,171. évfolyam, 8. szám 3. Farkas István [2010]: A napenergia hasznosításának hazai lehetőségei. Magyar Tudomány,171. évfolyam, 8. szám 4. Szalai- Gács-Tar-Tóth [2010]: A szélenergia helyzete Magyarországon. Magyar Tudomány,171. évfolyam, 8. szám 5. Szeredi- Alföldi- Csom- Mészáros [2010]: A vízenergia- hasznosítás szerepe, helyzete, hatásai. Magyar Tudomány,171. évfolyam, 8. szám 6. Werner Roth [2010]: A napenergia-hasznosítás alapjai. Fraunhofer Institute for Solar energia Systems ISE, Freiburg http://hvg.hu/velemeny/20100913_napelem_barsony_energia 7. - 283 -


8. http://hvg.hu/gazdasag/20090817_napenergia_felhasznalas_mta_mf 9. http:///alternativ-energia.blogspot.com 10. http://alternativ-energia.eu/alternativ_energia.html 11. http://www.alternativenergia.hu/themes/alternativenergia 12. http://wwws.alternativenergia.net/alternativenergia-blog/2010-energetikai_palyazatok 13. http:// www.hoszisz.hu/tanulmányok/24-a-geotermikus-energia-termalviz-es-foeldhmint-alternativ-energiaforras 14. http://megaweb.uw.hu 15. http://wapedia.mobi/hu/Magyarországi_szélerőművek_listája 16. www.hunwind-r.hu 17. www.energiacentrum.com 18. www.bautrend.hu

- 284 -


BRÁNYI ÁRPÁD (Széchenyi István Egyetem): Klaszteréletciklus – siker és bukás 1. Bevezetés Napjainkban a vállalati együttműködések széles köre figyelhető meg, a stratégiai szövetségektől a beszállítói hálózatokon keresztül a klaszterekig, hiszen a piaci szereplők együttműködése versenyelőnyt biztosíthat, megkönnyítheti a piaci térnyerésüket, továbbá a vállalati növekedést. Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa a klaszterek meghatározásáról szóló szakirodalom nézetbeli különbségeit és kitérjen a vállalati hálózatok és a klaszterek közötti főbb különbségek okaira. Miután a klaszterdefiníciók elméleti hátterét áttekintettük, az alulról építkező klaszterek általános életciklusát ismerjük meg, a különböző fejlettségi fokhoz szükséges kompetenciákkal. Röviden vázolom a klaszterakkreditáció fontosságát, amely megkönnyítheti egy klaszterszervezet életpályájának fejlődését. Végezetül a klaszterfejlődésre ható belső tényezőket vizsgálom meg.

2. Klaszterek eltérő meghatározásai Számos szerző igyekezett már a klaszter fogalmát meghatározni, de mindmáig nem létezik egy egységesen elfogadott definíció. Maga a klaszter jelentése csomó, csoport, fürt vagyis egy adott vállalategyüttest, csoportot jelöl. Az angol cluster szó elsődlegesen fürtösödést jelent, gazdasági jelentését a vállalatcsoportosulás meghatározott formájának megnevezésével kapta. A klaszter fogalmának értelmezéséhez nézzünk néhány definíciót: Az UNIDO (United Nations Industrial Development Organisation – az Egyesült Nemzetek Iparfejlesztési Szervezete) szerint: szektorálisan és földrajzilag koncentráltan elhelyezkedő vállalatok, amelyek egymáshoz kapcsolódó, vagy egymást kiegészítő termékeket állítanak elő, ami miatt közös kihívásokkal kell szembenézniük, ugyanakkor közös lehetőségeik is a adottak [UNIDO, 2000]. Porter meghatározása szerint a klaszter „egy konkrét iparág versenyző és együttműködő vállalatai a kapcsolódó és támogató iparágak, pénzügyi intézmények, szolgáltató és támogató infrastrukturális intézmények (oktatás, szaktanácsadás, kutatás) szakmai szövetségek (kamarák, klubok) innovatív kapcsolat rendszerén nyugvó, földrajzi koncentrációja [Porter, 2000]. Enright meghatározása szerint a klaszter konkrét iparághoz tartozó független vállalatok, valamint a hozzájuk kapcsolódó gazdasági szektorok és intézmények olyan halmaza, amelyek relatíve nagy arányban használják egymás termékeit és szolgáltatásait, ugyanazon tudásbázisra és infrastruktúrára támaszkodnak, valamint hasonló innovációkat hasznosítanak [Enright, 1998]. Az EU [2003] szerint a klaszter a vállalatok és kapcsolódó intézmények olyan csoportjai, amelyek: • együttműködnek és versenyeznek; • egy vagy néhány régióban földrajzilag koncentráltan helyezkednek el, bár globális kiterjedésű klaszter is lehetséges; - 285 -


• bizonyos, közös technológiákkal és szakismerettel összekötött területre specializálódtak; • tudományos alapúak vagy hagyományosak; • lehetnek intézményesítettek vagy nem intézményesítettek; • pozitív hatásuk van az innovációra és versenyképességre, a szaktudásra és információáramlásra, valamint a növekedésre és a hosszú távú üzleti dinamikára. Látható, hogy itt már nem puszta definícióról, hanem inkább egyfajta értelmezésről van szó, hiszen itt olyan gondolatok szerepelnek, amelyek az eredeti porteri szövegben nem találhatók meg. Ugyanez a definíció másképp így hangzik: „különböző módon együttműködő helyi vállalatok és egyéb intézmények csoportjai, hálózatai, amelyek földrajzilag koncentráltan megjelenő, a térben sűrűsödő, szőlőfürtszerűen összekapcsolódó iparágak és velük kapcsolatban álló vállalatok, intézmények halmaza”. Ez a definíció a klasztert képező intézményeket sem írja le, így teret enged sokféle értelmezésnek [Netwin, 2007]. Az ICEG Porterre hivatkozva a következő definíciót adja: „a klaszter egymással kapcsolatban lévő, tevékenységük helyszínét tekintve egymáshoz közel fekvő vállalatok és hozzájuk kapcsolódó intézmények csoportja, amelyek egy adott iparágban tevékenykednek, és amelyek közös vonásokkal és egymást kiegészítő tulajdonságokkal rendelkeznek” [ICEG, 2006]. A klaszterek sajátos kapcsolatrendszere tükröződik Grosz definíciójában, mely talán a legátfogóbb definíció: „a klaszterek egy iparában, egy értékláncrendszer mentén szerveződő, egymással egyszerre versengő és szoros együttműködési kapcsolatokat ápoló független gazdasági szereplők és nonprofit intézmények, szervezetek olyan területileg koncentrált együttműködési hálózata, amely jelentősen hozzájárul mind az abban részt vevők, mind az egész régió vagy térség versenyképességének növeléséhez. A koncepció meghaladja az egyszerű horizontális kapcsolatok hálózatát, amely az egyazon piacon és iparágban érdekelt vállalkozások különböző típusú együttműködésében realizálódik (közös K+F, marketing, értékesítési politika). Sokkal inkább egy ágazatok közötti hálózat, amely az értékláncnak egy speciális kapcsolata vagy tudásbázisa mentén elhelyezkedő, de egymástól különböző, vagy egymást kiegészítő vállalkozásokat foglal magába.” [Grosz, 2004]. Ahogyan Grosz, úgy Rosenfeld a klasztert speciális hálózatként értelmezik, szerintük a klaszter egy olyan nyílt társulás, melyben vállalatok, intézmények, szakmai szervezetek szociális értékek és kollektív vízió mentén, együttműködésen és rivalizáláson alapulva szerveződnek [Rosenfeld 2001a]. A fent összegyűjtött klaszter definíciókból jól kitűnnek a főbb vonások, még ha a szerzők többsége más és más karakterisztikára helyezi a hangsúlyt. A klaszterek, köztük a regionális klaszterek, fontos jellemzője, hogy a klaszteren belüli verseny mellett jelentős mértékű az együttműködés is. Az együttműködés lehet horizontális (termelők-termelők, feldolgozókfeldolgozók között), illetve vertikális (beszállítók-termelők, termelők-feldolgozók közötti), valamint a helyi intézményekkel való együttműködés. Az együttműködési formák termelik ki a láthatatlan előnyök döntő részét. Természetesen a klaszteren belül a piaci verseny is elengedhetetlen, viszont a klaszteren belüli verseny, vagyis a rivalizálás fontos dimenziókban eltér a hagyományos versenytől (competition), mivel abban a személyes kapcsolatok szerepe, a közös érdekek és értékek, illetve a résztvevők klaszteren belüli státusza is jelentős motiváló tényező.

- 286 -


Szanyi [2008] szerint ugyanakkor a klaszteren belüli magatartás jelentős hatással van a versenyre, amely a következő formában mutatkozhat meg: • növeli a vállalatok termelékenységét és hatékonyságát, • ösztönzi az innovációt, • segíti a klasztert támogató új vállalkozások kialakítását, • adott iparághoz tartozó szereplők stratégiai szövetsége a külső versenyben egységesen lépnek fel, míg belső kapcsolataikban verseny, közös lokális érdek és etika érvényesül, • lehetővé teszi, hogy a klasztertagok közötti informális kapcsolatok működtetésével együtt nagyfogyasztóként és termelőként lépjenek fel, innovációs és érdekérvényesítő képességük hatékonysága ezáltal is nő, • biztosítja az együttműködés kiterjesztését minden olyan tevékenységre, amely képes az értéklánc szereplői által létrehozott hozzáadott érték növelésére, • a tranzakciós költségek minimalizálásával a hatékonyság növelhető, • a földrajzi koncentrálódás miatt öngerjesztő folyamatot indít el, a térség gazdasági vonzása egyre erőteljesebbé válhat.

3. Klaszterek vs. vállalati hálózatok

A klaszterek létrejötte a globális verseny kihívásaira adott sikeres válasznak tekinthető, viszont téves lenne egyoldalúan csak a klaszterekről szólni, hiszen a vállalati hálózatok éppoly meghatározó és fontos részei a globális gazdaságnak. A hálózati gazdaság fogalma az utóbbi évtizedben került előtérbe, míg a klaszter fogalma már több regionális gazdaságépítési programban is szerepelt, mint például a Széchenyi-tervben. A szakirodalomban több esetben helytelenül használják a hálózat és klaszter kifejezést, sok esetben szinonimaként jelennek meg. Megállapítható, hogy gyakran neveznek hálózatokat klasztereknek, illetve sűrűn támogatnak hálózati kezdeményezéseket klaszter-fejlesztési célokat kitűzve [Imreh Sz. – Lengyel I., 2002]. Dinya [2003] szerint napjainkban a „globalizálódó verseny elsődleges szereplőivé az egyedi vállalatok helyett egyre inkább a hálózatok válnak, amelyek a globális versenyelőnyökre építve lehetnek sikeresek. Minél több területen és minél magasabb színvonalú a helyi versenyelőny, annál nagyobb esélye van a lokális szereplőknek a globális sikerre, és éppen a potenciális helyi versenyelőnyök optimális kihasználása érdekében születnek hálózatok. A versenyelőnyt gerjesztő versenyerők ugyanakkor befolyásolják a versenyelőnyök mértékét az integrált modell szerinti módon: minél intenzívebb a verseny, annál jelentősebb mértékű és speciálisabb összetételű versenyelőny szükséges a sikerhez”.

- 287 -


E kétféle szerveződést Rosenfeld hat szempont alapján élesen elkülöníti egymástól. A hálózatok és klaszterek megkülönböztetését a következő táblázat szemlélteti [Rosenfeld, 2001b, Imreh – Lengyel, 2002]: 1. táblázat: A vállalati hálózatok és klaszterek eltérő jellemzői Előny Tagság Együttműködés alapjai Pozíció Kapcsolat jellege Kohézió Résztvevők

Hálózatok Meglévő olcsó speciális szolgáltatások Meghatározott (zárt) tagság Szerződéses kapcsolatok Viszonylag stabil Együttműködésen alapuló Közös üzleti célok Vállalatok

Klaszterek Igényelt speciális szolgáltatások odavonzása Nyitott szerveződés Társadalmi értékek Rugalmasan változik Együttműködésen és rivalizáláson alapul Kollektív vízió Vállalatok, intézmények, szakmai szervezetek

Forrás: Lengyel I. – Imreh Sz. [2002]: Üzleti hálózatok és klaszterek. Kézirat, SZTE GTK.

Angyal [2003] a következők szerint ismerteti a hálózat meghatározó elemeit: • a hálózat tagjai viszonylagos autonómiával rendelkező, önálló szervezetek, • a hálózat egésze racionális célrendszernek alávetve működik, és eredménye a tagok között megoszlik, • a hálózat tagjai között tartós, kölcsönös, ismétlődő kapcsolat létezik, és az együttműködés minden szereplő számára előnyösebb, mint a dezertálás, • a hálózat komplex, nyitott, dinamikus változó szerveződés. A hálózatokban elsődlegesen a kooperáció, míg a klaszterekben a rivalizálás is jelen van. A vállalati hálózatokat csak vállalatok alkothatják, míg a klaszterben a vállalatokon kívül általában egyéb intézmények (egyetemek, kutatóintézetek) és szakmai szervezetek (kamarák, vállalkozásfejlesztési ügynökségek, technológiatranszfer-szervezetek) is megjelennek. Klaszterek csak olyan ágazatban jöhetnek létre, ahol exportra, vagyis régión kívüli keresletre termelnek. Az együttműködés minden résztvevő partnernek előnyt jelent. Közgazdasági értelemben a klaszterek a lokalizációs előnyöket hasznosítják. Ez teszi lehetővé: • tranzakciós és szállítási költségek csökkentését, • a gyorsabb és pontosabb információáramlást, • a technológiai és szervezési tapasztalatok megismerését, • a tudás állandó cseréjét, • a helyi társadalom támogatását • a gyorsabb piaci alkalmazkodását. A valós gazdasági életben természetesen előfordulhatnak olyan kooperációk, amelyek mindkét jellemzőből felmutatnak bizonyos jegyeket. Sőt lényeges azt is kiemelnünk, hogy a vállalatok közti hálózati együttműködések pontosan a klaszteresedés előzményeinek tekinthetők [Imreh Sz. – Lengyel I., 2002].

- 288 -


4. Klaszterek életciklusa Klaszterek létrejötte, kialakulása és fejlődése egy meglehetősen hosszú ideig tartó fejlődési folyamat, amely során meghatározhatók bizonyos szakaszok, fejlődési lépcsőfokok. Ahogyan a vállalatok, szervezetek, úgy a klaszterek és a klaszterszervezetek is fejlődési folyamaton mennek keresztül. Ennek megfelelően időben változik tevékenységük kiterjedése és jellege, valamint mások a megoldásra váró problémáik is. A különböző életciklus szakaszban lévő klaszterek jellemző tevékenységei más módon érintik környezetüket, ezért a gazdasági folyamatok más és más szegmenseire gyakorolnak hatást. Hasonlóan a klaszterek definíciójához, a klaszterek életciklusának rendszerezése is rendkívül változó, az egyes szerzőknél az életciklussal kapcsolatban kiemelt sajátosságok is sokfélék, és eltérő súllyal szerepelnek. Az eltérések egy része már közvetlenül a szerzők által használt eltérő definíciókból fakad. Szanyi szerint azok a szerzők, akik a klaszterekben az innovációs együttműködést tekintik elsődlegesnek, mint például az EC [2003], a klaszter fejlődésében kiemelt szerepet tulajdonítanak az új termékek és technológiák forgalmazásában szerepet játszó spin-off vállalkozásoknak. Ha a klaszter működésének középpontjában más tevékenység áll, akkor az életciklus részletei is másképpen alakulhatnak. A beszállítói hálózat fejlesztésére létrehozott klasztereknél a klaszter működését meghatározó integrátor cégek globális stratégiájának változásai befolyásolják az eseményeket. Addig, amíg a beszállítói hálózat fejlesztésére lehet támogatásokat igénybe venni, addig ezek a célok állnak a klaszterműködés középpontjában, ha valamilyen más prioritás, akkor az. Az ilyen klaszterek életpályája az erős külső függés miatt olyannyira hullámzóvá válhat, hogy a klasszikusnak tekintett pályaszakaszokat hiába is keressük náluk [Szanyi, 2008]. Az életciklusokkal kapcsolatos különbségek három szinten is értelmezhetők. Beszélhetünk a klaszterek általános életciklusáról, ami alatt a regionális tevékenységkoncentráció általános fejlődését értjük. Tárgyalhatjuk a regionális klaszterek tevékenységét összefogó klaszterszervezetek életciklusát, ami nyilvánvalóan az előbbi, általános klaszter életciklus kereteibe ágyazódva jelentkezik. Ugyanakkor a gazdaságpolitika szempontjából értelmes felvetni egy-egy nagyobb térség vagy egyes országok klaszteresedési gyakorlatának fejlődését. Számos szerző foglalkozott már a fejlett és feltörekvő országok klaszterei közötti eltérésekkel, illetve az általános gazdasági és társadalmi környezetnek a klaszteresedés folyamatára gyakorolt hatásaival. Ennek ellenére kijelenthető, hogy a klaszterek és a klaszterszervezetek fejlődésének vannak olyan általánosnak tekinthető sajátosságai, amelyeket érdemes alapul venni a gazdaságpolitikai eszközök tervezésekor [Grosz, 2004].

Alulról építkező klaszterek életciklusa Jelen dolgozat keretében olyan regionális klaszterszervezetek életciklusa kerül bemutatásra, amelyek alulról építkeznek. A top-down típusú klaszterek életciklus elemzését mellőzöm, hiszen azok életútját szinte lehetetlen lekövetni, mivel azt a mindenkori gazdaságpolitikai rendszer befolyásolja. Ezúttal Andersson és társai által létrehozott általános klaszteréletciklusmodellt mutatom be. Az ő modelljük hangsúlyozza a klaszterek időbeli stabilitását és fokozatos fejlődését. A kiindulópont persze ebben az esetben is egymás mellé települt vállalkozások és intézmények

- 289 -


véletlenszerű halmaza, más szóval egy agglomeráció. Az agglomerációk kialakulását ösztönző tényezők között lehetnek olyanok, amelyek valamiféle régió specifikus szakosodás alapjait teremtették meg [Andersson, 2004]. A klaszterek fejlődése tulajdonképpen ez után a kiindulópont után kezdődik: 1. Az agglomerációban lévő, hasonló vagy egymást kiegészítő tevékenységet folytató szereplők között rendszeres, kölcsönösen előnyös együttműködési formák alakulnak ki, amelyek a vállalati működés sokféle területét érinthetik. A kialakuló klaszter, vagyis a tényleges klaszteresedési folyamat első fázisának tartalma tehát alapvetően a potenciális klasztertagok kapcsolatfelvétele, kezdeti együttműködése. Ebben a fázisban a klaszter még nem vonz magához újabb, földrajzilag távolabb fekvő partnereket. Mindez a második, a klaszter fejlődő szakaszára jellemző. 2. A klaszter fejlődő szakaszában a kezdeti kapcsolatok és együttműködések konkrét üzleti hasznosulása és az együttműködésből származó előnyök konkrét jelentkezése miatt a klaszterről, illetve a benne zajló együttműködésről szélesebb potenciális érdeklődő kör hitelesen értesül. A klaszter vonzereje egyre inkább nő, az eddig informálisan működő klaszter rendszerét formalizált, részben szerződéses kereteket is nyújtó intézmény fogja át, vagyis megjelenik a klaszterszervezet. 3. A klaszterszervezet hatásosan és tudatosan támogatja a klaszteren belüli együttműködést, képviseli a tagságot, tudatosan igyekszik bevonni újabb, a klaszter egésze számára fontos erőforrásokat. Mindezek hatására a klaszter fejlődése felgyorsul, és optimális esetben elér egy olyan kritikus tömeget, amely megléte esetén biztosítja az önfenntartó klaszterműködést. Ezzel a klaszter belép az érettség fázisába. 4. Az érett klaszter a belső együttműködés fejlesztése mellett gyarapítja külső kapcsolatait is. Új, kis- és középvállalatok alakulnak meg az innovációs együttműködésekből származó „melléktermékek” forgalmazására, ezek a spin-off vállalkozások. Az érett klaszter szerkezete, tevékenységének jellemzői, illetve a szereplők idővel úgy fejlődnek tovább, hogy a kialakult együttműködési formától és tartalomtól eltérő kapcsolatokat is kezdenek kiépíteni. Vagyis a kialakult együttműködési keretek szűknek bizonyulnak új tevékenységek, szereplők befogadására. Ilyen esetekben a klaszter stagnálása, hanyatlása megfelelő kilépési vagy átalakulási stratégia alkalmazásával kerülhető el. Lehetséges, hogy a klaszter alkalmazkodik a megváltozott feltételekhez, de az is elképzelhető, hogy felbomlik és több új együttműködési rendszer alakul meg. Andersson és társai nyolc olyan tulajdonságot, kompetenciacsoportot azonosítottak, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a klaszterépítéshez. Ezek a következők: vezető szerep, integritás, kapcsolatépítő képesség, kapcsolatteremtő készség, tudás és fantázia, vezetési képességek, elemző képesség, források. Egy elképzelt tipikus klaszteresedési folyamat különféle fázisaiban a következő képességek lesznek a középpontban [Andersson, 2004]: 1. első szakasz: vezető szerep, kapcsolatépítő képesség, személyesség, 2. második és harmadik szakasz: tudás és jövőkép, vezetési és elemző képesség 3. negyedik szakasz: személyesség, vezetési és elemző készség, források. A klaszter számára az életciklus során a következő prioritásoknak kell megfelelniük, melyek a fent említett kompetenciákkal szoros kapcsolatban vannak: 1. első szakasz: társadalmi tőke gyarapítása 2. második és harmadik szakasz: stratégiai kapcsolatok építése, a jövőkép és a stratégia megfogalmazása

- 290 -


3. negyedik szakasz: tevékenységek A klaszterek életciklusának első szakaszaiban kiemelt prioritást kap a tagság létszámának folyamatos bővítése, illetve a tagságon belüli bizalomerősítés, kapcsolatépítés. Arra törekszenek, hogy olyan kritikus tömeget érjenek el, amely szakmai és pénzügyi szempontból egyaránt megfelelő stabilitást biztosít számukra. A magyarországi klaszterek többsége életciklusának kezdeti szakaszában van, ezért tagságának bővülése elvárható követelmény, melyben jelentős szerepe lehet a klaszter menedzsmentjének. Személyes kapcsolatok révén tagtoborzás, későbbiekben sikeres programokon keresztül vonzóvá teszik a klasztert. A menedzsmentre hárul a programok megszervezése, az ötletek kidolgozásától a végrehajtásáig, mivel a tagság általában nem kezdeményező. A feltörekvő szakasz legfőbb feladata a bizalmi tőke építése és a klasztertagság közötti kapcsolatok fejlesztése. Ez különösen nehéz olyan esetekben, amelyeknél a tagság körében nemcsak együttműködő partnerek, hanem üzleti ellenfeleket, versenytársakat is találunk. Szanyi szerint a magyar klaszterek egy részének tagsága annyira heterogén tevékenységeket folytat, hogy csak az egyirányú szolgáltatásokat tudja igénybe venni [Szanyi, 2008]. Klaszterakkreditáció A klaszterek folyamatos fejlődéséhez nyújt segítséget a klaszterakkreditáció, melynek talán a legfontosabb kérdése az, hogy a szerveződés mely fokán, milyen résztvevők között, milyen tartalmú együttműködést kíván a klaszter elérni. Az akkreditációs követelménynek legalább két fejlődési periódusra kell vonatkoznia: a megalakuló klaszterekre és a már működő klaszterszervezetekre. Az életciklus különböző fázisaiban lévő klaszterekre eltérő követelményeket kell kialakítani, célszerű lehet a működő klasztereket is tovább csoportosítani növekedési és érett szakaszban lévő szervezetekre [Szanyi, 2008]. 1. A klaszter alapítását megalapozott megvalósíthatósági tanulmányhoz kell kötni, amely felvázolja a stratégiai célokat, vagyis azt, hogy milyen módon kívánják javítani a tagság és a térség gazdasági versenyképességét. Bemutatja azokat a terveket, amelyek a klaszter növekedését, a tagság gyarapodását, a klaszterbeli együttműködés kialakítását célozzák, illetve ismertetik a rendelkezésre álló erőforrásokat. Az alapítás utáni legfontosabb feladat a tagság gyarapítása, illetve a tagok közötti kapcsolatok, interakciók rendszeressé tétele. Ugyancsak fontos feladat a klaszter szervezetének, intézményeinek a felépítése, ezek működésének beindítása, a működéshez szükséges különféle infrastruktúrák biztosítása, és a klaszter külső megjelenítése is. 2. A növekvő klaszterekkel szemben támasztott legfőbb követelmény, hogy olyan programokat szervezzenek, amelyek a tagság számára kézzelfogható gazdasági előnyöket biztosítanak. Ez a tagság további gyarapodását, a kritikus tömeg elérését vonzza maga után. 3. Az érett klaszterben az együttműködés már hagyományokra tekint vissza, a társadalmi tőke olyan mértékű, hogy a tagság egyre újabb stratégiai jelentőségű területeket is bevon az együttműködésbe, ezek: a közös termékfejlesztés, az együttműködés a megrendelések teljesítésében, a kapacitások kihasználásában, a közös beruházásokban. Ezek olyan üzleti teljesítményeket eredményeznek, amelyeket a tagok a klaszter léte nélkül nem lennének képesek elérni. Az akkreditációs követelményeknek pedig tükrözniük kell az adott fázistól elvárt teljesítményeket. Az akkreditáció középpontjában tehát a működés jellemzői állnak, illetve az ezekhez kapcsolódó intézmények, funkciók, eseménysorok.

- 291 -


Az alakulásról szóló megvalósíthatósági tanulmány, valamint a klaszter működésével kapcsolatos teljesítmények dokumentálása mellett a klasztereknek egy sor formai követelményt is teljesíteniük kell. Rendelkezniük kell alapító okirattal, amely egyben szabályozza a klaszter működése szempontjából fontos szerveket, intézményeket, az alapítás és a működés módját stb. Az akkreditációt célszerű időszakonként megújíttatni, vagyis működés közben visszatérően ellenőrizni a klaszterlét ismérveit. Ebben az esetben lehetőség nyílik arra, hogy a működés tartalmi elemeinek hatékonyságát ellenőrizzék. 5. Klaszterekre ható belső tényezők Andersson és Szanyi a klaszterek fejlődését a szereplők közötti együttműködés folyamatos elmélyedésének és bővülésének tulajdonítják, míg Porter a klaszterek fejlődését és működését négy fő tényezőre vezeti vissza. Ez nem más, mint a porteri gyémánt-modell, melynek lényege, hogy a vállalatok versenyképességét négy, egymással is kölcsönhatásban álló tényezőcsoport határozza meg. Ezek a termelési inputtényezők (munkaerő, műszaki feltételek, üzleti környezet, tőkepiacok, természeti erőforrások, infrastruktúra stb.), a keresleti tényezők (fizetőképes helyi piaci kereslet), a kapcsolódó és beszállító háttériparágak (nemzetközi szinten is versenyképes, teljes értéklánc és termelési vertikum kiépítésének feltételei), a vállalkozás és a vállalatok működésének szabályozási keretei és hagyományai (a vállalatalapítás, a vállalatkormányzás, a versenyszabályok stb.). Látható, hogy fontos szerepet kaptak tehát a vállalkozások közötti együttműködés minőségét befolyásoló tényezők. Porter ezek alapján úgy látta, hogy a klaszterek kialakulása és működése alapvetően természetes, szerves fejlődési folyamat eredménye. A klaszter alulról felépülő struktúra, amely a piaci igények és a verseny hatására jön létre [Porter, 1998b]. A klaszter lényege tehát egy tudatos és rendszeres együttműködés kialakítása, amelynek kitűzött célja az elvárt pozitív hatások létrehozása. Porter az együttműködés mellett kiemelt szerepet tulajdonít a versenynek is. A verseny a klaszterek működésében igen fontos szerepet játszik a bevált megoldások elterjesztésében, vagy akár az innovációk keresésében. Porter elképzelése alapján, a cégek versenyképességét meghatározó tényezőknek csak egy része tekinthető belső adottságnak vagy képességnek. A gyémánt-modellben kiemelt helyen szerepelnek a külső környezet feltételei is a versenyképességet meghatározó tényezőként. A modell további fontos eleme a szereplők közötti kölcsönösen előnyös kapcsolatok jelenléte. Ezzel összefüggésben a szereplők közötti személyes kapcsolatok, a tapasztalatok cseréjét, az ismeretek megosztását, az innovációt eredményező tovaterjedő hatások (spill-overek) létét hangsúlyozza a klaszterekkel foglalkozó kutatás. Innovációs kutatások pedig arra irányították rá a figyelmet, hogy a tudásgenerálás és tudásmegosztás, valamint az innováció növekvő mértékben támaszkodik tudások megosztására egymással személyes kapcsolatban álló személyek között. Bizalmon alapuló kapcsolatok, társadalmi tőke kellő tömege szükséges az egyének, cégek, intézmények közötti horizontális együttműködéséhez [Porter, 1998a; Porter, 1998b; Porter, 2000]. Irodalomjegyzék 1. Andersson, T. – Schwaag-Serger, S. – Sörvik, J. – Hansson, E. [2004]: The Cluster Policies Whitebook. IKED, Malmö. 29-30 pp. 2. Angyal Á. [2003]: A hálózatok, mint többközpontú szervezetek. Vezetéstudomány, 7-8. sz. Budapest

- 292 -


3. Dinya L. [2003]: A hálózati gazdaság kihívásai és az élelmiszergazdaság. In: ÉszakMagyarország agrárfejlesztésének lehetőségei. Agroinform Kiadó, Budapest. 257-287. pp. 4. EC [2003]: Final report of the Export Group on Enterprise Clusters and Networks. Enterprise Directorate General, European Commission, Luxemburg. 5. Enright, M.J. [1998]: Regional Clusters and Firm Strategy. In: Alfred, D. – Chandler, J.R. –Hangström, P. – Sölvell, Ő. (Eds) The Dynamic Firm, The Role of Technology, Strategy, Organization, and Regions, Oxford University Press, New York, 314-342 pp. 6. Grosz A. [2004]: A klaszterorientált fejlesztési politika tapasztalatai Magyarországon. In: Magyarország és a 21. század kihívásai az Európai Unióban. MTA Veszprémi Területi Bizottság, Komárom. 273-288 pp. 7. ICEG [2006]: A beszállítói programoktól a klasztertámogatásokig: nemzetközi tapasztalatok, hazai lehetőségek. ICEG, Budapest. 17 p. 8. Imreh Sz. – Lengyel I. [2002]: A kis- és középvállalkozások regionális hálózatainak főbb jellemzői. In: Ipari parkok fejlődési lehetőségei: regionális gazdaságfejlesztés, innovációs folyamatok és klaszterek. (szerk.: Buzás N. – Lengyel I.) SZTE GTK, JATEPRess, Szeged. 154-174. pp. 9. Lengyel I. – Imreh Sz. [2002]: Üzleti hálózatok és klaszterek. Kézirat, SZTE GTK. 10. Netwin [2007]: Klaszterek Magyarországon – fejlődési kilátásaik, szerepük a KKV-k fejlődésében, növekedésében. Netwin Kft., Budapest. 61. pp. 11. Porter, M. [1998a]: On competition. Harvard Business School Press, Boston. 199 pp. 12. Porter, M. [1998b]: Clusters and the New Economics of Competition. Harvard Business Review. 13. Porter, M. [2000]: Location, Clusters, and Company Strategy. In: Clark, G., Feldman, M. and Gerther, M. (Eds): Oxford Handbook of Economic, Oxford University Press, Oxford. 14. Rosenfeld, S. A. [2001a]: Community College/Cluster Connections: Specialization and Competitiveness in the United States and Europe. Economic Development Quaterly, 2001. 15. Rosenfeld, S. A. [2001b]: Backing into Clusters: Retrofitting Public Policies. John F. Kennedy School Symposium ’Integration Pressure: Lessons from Around the World’, Harvard University. 16. Szanyi Miklós [2008]: A versenyképesség javítása együttműködéssel: Regionális Klaszterek. Napvilág Kiadó, Budapest. 17. UNIDO [2000]: Promoting Enterprise Through Networked Regional Development. UNIDO, Vienna.

- 293 -


SŐRÉS ANETT (Debreceni Egyetem): Az életminőség szubjektív tényezőinek vizsgálata egy fürdővárosban 1. Bevezetés A tanulmány egy nagyobb kutatás részeredményeit mutatja be. A kutatás célja, hogy meghatározzuk, melyek azok a tényezők, amelyek az életminőséget meghatározzák. Illetve az egészségturizmus és az életminőség kapcsolatrendszerének feltárása a másik célkitűzés. Jelen tanulmányban a szubjektív életminőséget meghatározó tényezők elemzésére és bemutatására térek ki csak. 2. Anyag és módszer A kutatás során primer és szekunder adatgyűjtést egyaránt végeztem. A szekunder kutatás során a témához kapcsolódó külföldi és hazai szakirodalmi forrásokat dolgoztam fel, illetve a Központi Statisztikai Hivatal által nyújtott adatbázis nyújtott segítséget. A primer adatgyűjtés során 805 darab kérdőívet töltettem ki Hajdúszoboszlón. A mintába csak a helyi lakosok kerültek, hiszen az ő életminőségüket befolyásoló tényezők vizsgálata a fő célkitűzés. A kérdőíveket Statistical Package for Social Science (SPSS) program segítségével értékeltem ki. 3. Az életminőségről A területi versenyképesség erősítését befolyásoló turizmus egyrészt a látogatók igényeinek kielégítése (a szolgáltatóipar kiépülése), másrészt a helyi lakosság életkörülményeinek javítása (az élhető település megteremtése) révén válik az adott helységben mérhető életminőség letéteményesévé (Dobos–Jeffres 1993, Jurowski–Brown 2001). Ismert, hogy a fizikai és a mentális egészség kapcsán egyaránt jelentős kihívásokkal küszködő magyar lakosság (Kopp–Pikó 2006) az egészségturizmus kínálatának aktív fogyasztásával kedvezőbbé teheti az életminőségét meghatározó egyes tényezőket. Ebből az okból kifolyólag választottam Hajdúszoboszlót vizsgálati területként. Már a 70-es évektől születtek eredmények az életminőség kutatások területén az MTA Szociológiai Kutatóintézet Értékszociológia Műhelyében (Hankiss et al. 1980, 1981, 1982; Hankiss–Manchin 1976, 1977). Ma is foglalkoztatják a szociológusokat az életminőséggel és szubjektív életminőséggel kapcsolatos kérdések (Lengyel–Hegedűs 2002; Lengyel– Janky 2002; Utasi 2000, 2002; Skrabszki–Kopp 1999). A legtöbb kutatás a szubjektív életminőséget a legszűkebben értelmezett formájában vizsgálja, amelyben „a kérdezett személy a saját vagy társadalma helyzetének szubjektív felmérésén túl minősíti is ezt a helyzetet, akár tudatos döntés szintjén, akár az érzések szintjén” (Hegedűs 2001, 2002). De még ezen a legszűkebb területen belül is nagy a definíciók körüli változatosság (a szubjektív életminőség definícióit összefoglalják Berger-Schmidtt 2000; Diener–Biswas-Diener 2000; Diener et al. 1997) Inglehart és Klingemann szerint az is fontos tényező a szubjektív életminőség megítélésében, hogy az adott ország rendelkezik-e kommunista múlttal, vagy a demokratikus berendezkedés régebbi hagyományokra tekint vissza. A volt szocialista országokban az egyéni jóllét megítélése nem csak a hagyományos demokráciáknál alacsonyabb, hanem gyakran alulmúlja a jelenleg is kommunisztikus berendezkedéssel bíró országokét. Ennek okát Veenhoven (1997) abban látja, hogy a boldogság egyenlőbb eloszlása is inkább azokra az államokra jellemző, ahol a jövedelmi különbségek is alacsonyak, illetve nagy a szociális biztonság.

- 294 -


Lengyel és Hegedűs (2002) szerint a rendszerváltással járó gazdasági válság önmagában is negatív hatással van a szubjektív jóllétre a poszt-szocialista országokban. Ezt tovább rontja a változással kapcsolatos várakozások azonnali – vagy legalább is gyorsabb – bekövetkezésének elmaradása, illetve a csökkenő szociális biztonság és az ezzel járó növekvő létbizonytalanság. (Inglehart – Klingemann 2000) A mai életminőség-kutatások alapjaként mindenképpen hivatkoznunk kell Arisztotelész munkásságára, hiszen az életminőség pszichológiai vizsgálatának hátterét az úgynevezett pozitív pszichológiai irányzat jellemzi, amely erősen épít az Arisztotelész-féle boldogság definícióra, miszerint az életminőség a boldogsággal azonosítható. Ennek megfelelően a boldogságnak három szintje különböztethető meg egymástól. Az első lépcső az öröm, az élvezet (pleasure), a hedonisztikus boldogság elképzelés szintje. Az örömnek és a vidámságnak ugyanis igen komoly szerepe van a kedvező életminőség, a pozitív életszemlélet kialakításában és fenntartásában, ugyanakkor ez a lelkiállapot még nem azonosítható teljes mértékben a boldogsággal és a jóléttel (well-being). E pszichológiai megközelítés szerint az életminőség második szintjének a „bevonódás”, az elkötelezettség állapota tekinthető, amikor az ember feloldódik egy feladat, célkitűzés teljesítése közben. Ezt a fajta magas szintű élményt, amelyhez a legkülönbözőbb örömmel végzett feladatok megvalósítása után érzett örömön keresztül vezet az út, „áramlatnak” nevezik (Csíkszentmihályi 1998). 3.1. Az életminőség elemei Mivel az életminőség egyaránt tartalmaz objektív és szubjektív elemeket, előbbit az objektív jólét mutatóival mérjük, utóbbit pedig az elégedettségre vonatkozó kérdésekkel (Fekete, 2006). Ennek értelmében az életminőség-kutatások is többnyire két életminőség-fogalommal dolgoznak, az objektív és a szubjektív életminőséggel. Diener meghatározása szerint: „a szubjektív életminőség nem más, mint az, ahogyan az emberek értékelik saját életüket; ez magába foglalja a boldogságot, az élettel való elégedettséget, a kellemes érzéseket, valamint a kellemetlen hangulatok és érzelmek relatív hiányát” (Diener et al.1997). A szubjektív társadalmi jelzőszámok (folyamatosan bővülő és bővíthető) halmazán belül három nagy csoportot különböztethetünk meg. – A szubjektív mutatók első körébe beletartoznak mindazok a személyes véleményeken alapuló mutatók, amelyek közvetett módon mérhetik ugyan a társadalmi jólétet, de nem kifejezetten arra irányulnak. Idetartozik például a szubjektív társadalmi státus, az adók elköltésének preferált módja, stb. – A második, szűkebb csoportot azok a mutatók alkotják, amelyek kifejezetten a személyek „jólétészleléseit” tartalmazzák, tehát a személyes vagy társadalmi jólétnek a megkérdezettek által nyújtott közvetlen – tudatos vagy érzelmi – értékelésén alapulnak. Olyan mutatók tartoznak ide, mint az ország becsült gazdasági helyzete, fejlődése, a személyes jövedelmi helyzet értékelése, a társadalom gazdasági, valamint az egyén anyagi helyzetével kapcsolatos várakozások, vagy az igazságosság megvalósulásának becsült mértéke stb. A jóléttel kapcsolatba hozható érzésekre irányuló kérdések is idesorolhatók, például a különböző bűnesetektől való félelmek mértéke. – Végül létezik a szubjektív mutatóknak egy harmadik, bizonyos fokig speciális csoportja, amelyekben a kérdezett személy a saját vagy társadalma helyzetének szubjektív felmérésén túl minősíti is ezt a helyzetet, akár a tudatos döntés, akár az érzések szintjén. Tipikusan idetartoznak a megkérdezett elégedettségére és boldogságára irányuló kérdések. Objektív mutatók alatt az életszínvonal és életkörülmények területének vizsgálatakor elsősorban a jövedelmi helyzetet, a munkaerő-piaci státuszt, fogyasztási javakkal való ellátottságot és más hasonló, materiális jellegű indikátorokat értjük, vagy általánosabban nézve, például nemzetközi összehasonlításoknál akár az egy főre jutó GDP-t, illetve a

- 295 -


különböző, elsősorban nemzetgazdasági mutatókból készített indexekre gondolunk (Utasi 2000) A szubjektív életminőség kutatások eredményei bizonyítják, hogy a szubjektív életminőség nemcsak az egyén fizikai vagy mentális egészségétől, nemcsak a demográfiai és gazdasági helyzetétől függ, hanem egy további, „társadalmi” meghatározója is van: függ a személyes kapcsolatok minőségétől is (például Leon et al. 2001; Fisher 2000–2002; Inglehart– Klingemann 2000; Albrecht–Devlieger 1999; Bosworth–Schaie 1997; Cameron et al. 1973). Az alábbi 1. táblázat azokat az elemeket szemlélteti, amelyek életminőségünket befolyásolják. De hogy melyek azok, amelyek a pozitív megítéléshez hozzájárulnak a válaszadók szerint: a sport, a személyes kapcsolatok, beleértve a családot is, az egészségi állapot és az épített környezet. ( A válaszadóknak 1-5-ig terjedő skálán kellett osztályozniuk a befolyás métékét.l) 1. Táblázat: Az életminőség elemeinek értékelése Descriptive Statistics Mennyiben járul hozzá az Ön életminőségének pozitív megítéléséhez a a rendszeres testmozgás? a személyes kapcsolatok? a munkahelyi légkör? a jövedelem? a termálvíz jelenléte? a közbiztonság? az infrastruktúra? a család? az egészségi állapot? a munkahely és foglalkoztatási lehetőség? a lakóhely komfortja és fizikai állapota? az egészségügyi ellátás elérhetősége? a politikai légkör? az utazás? Forrás: saját szerkesztés

Átlag

Std. Deviation

3,24 4,09 3,16 3,33 2,98 3,07 3,14 4,19 4,02 3,47 3,99 3,93 2,21 2,90

1,41 0,94 1,42 1,36 1,26 1,10 0,95 1,00 1,04 1,35 0,76 0,93 1,12 1,78

4. A vizsgált fürdőváros Hajdúszoboszló város Debrecentől mintegy 21 km-re, Hajdú-Bihar megye középső, Magyarország keleti részén helyezkedik el. A település közlekedés-földrajzi helyzete kiemelkedő: a 2006 végén átadott M35 autópálya Ebes és Debrecen közigazgatási határánál éri el a 4-es számú főutat, ami jelentős mértékben javítja Hajdúszoboszló elérhetőségét. Emellett megközelítőleg félúton fekszik két másik térségi jelentőségű város, Derecske és Balmazújváros között. A kistérségébe tartozó mindhárom településsel közvetlen közúti kapcsolata van, de vonzáskörzete részben a Püspökladányi kistérség területére is átterjed Kaba és Nádudvar révén.

- 296 -


2. ábra: A vizsgált település elhelyezkedése Forrás: www.hajduszoboszlo.hu

Hajdúszoboszló több mint 70 éve a „reumások Mekkájaként”, a „strandolók paradicsomaként” ismert a gyógyulni vágyó bel- és külföldi vendégek körében. A város 1925 óta – a 730C-os hévíz feltörését követően – hatalmas fejlődésen ment keresztül. Nemcsak a „Hajdú Arany Háromszög” (Debrecen–Hajdúszoboszló–Hortobágy) egyik turisztikai fellegvára, hanem Hévíz, a Balaton és Budapest után az ország negyedik legkeresettebb üdülő- és gyógyhelye. 5. Az eredmények értékelése A kérdőívek kiértékeléséhez a Statistical Package for Social Science (SPSS) program szolgált segítségül. Jelen cikk elsősorban a szubjektív életminőség elemekkel foglalkozik és ezek hatását próbálja meghatározni. A 2. ábrából láthatjuk, hogyan értékelik saját életüket, mennyire elégedettek a lakosok összességében életvitelükkel Hajdúszoboszlón. Az eredmények mindenképpen érdekesek. Az Európai Unióban 2009-ben végzett „Eurobarométer 72” felmérés szerint a magyar megkérdezettek többsége az ország gazdasági és munkaerő-piaci helyzete mellett a saját életével kapcsolatban sem fejezett ki pozitív érzéseket. Hazánkban 58% nyilatkozta 2009 őszén, hogy nem elégedett életével. A borúlátók aránya 2% ponttal nőtt a fél évvel korábbi felmérés óta, ezzel párhuzamosan az életükkel kimondottan elégedett magyarok aránya 42%ra csökkent. Nemzetközi összehasonlításban így csak Bulgária előzte meg hazánkat elégedetlenségben, ott mindössze 38% az életükkel kapcsolatban elégedettséget kifejezők aránya. Hajdúszoboszlón is az elégedett vagy inkább elégedett lakosok 42,36 %-os arányt képviselnek. Azaz a lakosok több mint fele még javulást vár.

- 297 -


Összességében mennyire elégedett életével? Elégedetlen

12,92%

Inkább elégedetlen

9,19%

Elégedett is, meg nem is Inkább elégedett

19,75%

Elégedett

29,44%

28,7%

3. ábra: Az élettel való elégedettség Hajdúszoboszlón Forrás: saját szerkesztés

Magyarországon legnagyobb arányban a 15 és 24 év közöttiek érezték jól magukat (67%) jelenlegi helyzetükben. Legkevésbé a 40 és 54 év közötti korosztály volt boldog, 70%-uk közel sem tekintette ideálisnak jelenlegi körülményeit a Eurobarometer felmérés szerint. Ez másképpen alakul Hajdúszoboszlón. A 3. ábrán jól kivehető, hogy a 20-40 éves korosztály és a 61 év felettiek inkább elégedettek életükkel. Ez több dolognak is köszönthető. Talán a vidékies élet és a turizmus közösen eredményezi azt, hogy sokan ki tudnak lépni a rohanó világ mókuskerekéből és ez pozitívan hat életszemléletükre.

- 298 -


7,45%

10,56%

7,33%

6,46%

6,83%

5,84%

2,98%

1,99%

20 év alatti

21-40 év közötti

41-60 év közötti

1,37%

Elégedetlen

4,22%

1,61%

4,1%

Összességében mennyire elégedett életével?

6,83%

Elégedett is, Inkább meg nem is elégedetlen

4,35%

8,57%

3,35%

Inkább elégedett

6,58%

1,99%

Elégedett

6,46% 1,12%

61 év feletti

Hány éves Ön?

4. ábra Az élettel való elégedettség korcsoportok szerint Forrás: saját szerkesztés

Életminőségünk alapvető eleme az egészségi állapot. A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete a vizsgálatai során interdiszciplináris (medicina és egészségtudomány, pszichológia, szociológia, filozófia, etika, antropológia) megközelítésben az elméleti koncepcionális kutatást, empirikus ( kérdőíves , interjú, mélyinterjú) kutatással ötvözte. Felismerték, hogy a gazdasági fogyasztói verseny, növekedés gyakran kifejezetten káros az emberi személyiség fejlődésére. Az emberi agy, lélek, szervezet, az emberi társadalom saját evolúciós sikereinek áldozatává vált. A magyar felnőtt lakosságról életkor, nem és településnagyság szerint készített felmérést. Vizsgálták a magyar lakosság testi-lelki egészségének állapotát, a betegségek előfordulását, meghatározóit, védő- és rizikótényezőit, külön figyelmet fordítva a jól-lét-re az egészség és életminőség pozitív oldalára is. Az egészségi állapot hazai romlása a hatvanas évek közepe óta tart, melynek következtében Magyarország egyre jobban leszakadt a fejlett egészségi kultúrájú országoktól. A népesség egészségi állapot rosszabb annál is, mint ami az ország gazdasági fejlettségi szintjéből következne. Évek óta növekszik a fiatalabb korcsoportok halálozási mutatója, rendkívül magas az idő előtti halálozások száma, világviszonylatban is kimagasló a középkorú férfiak halandósága.

- 299 -


3,85%

18,51%

12,42%

Összességében hogyan minősítené saját egészségi állapotát? Nagyon rossz Rossz Közepes Jó Kiváló

27,33% 37,89%

5. ábra: A lakosok egészségi állapota Forrás: saját szerkesztés

Az általam végzett felmérés eredménye szerint a lakosok majdnem 38%-a jónak mondja egészségi állapotát.(4. ábra). Ez a magas sportolási aránynak ( a válaszadók kb 60 % legalább hetente egyszer sportol) és a magas minőségű gyógyászati szolgáltatásoknak köszönhető.

6,71%

4,6%

Jó

14,04%

9,69%

8,07%

1,61%

20 év alatti

21-40 év közötti

0,62% 41-60 év közötti

5,71%

1,86%

Nagyon rossz

1,37%

4,84%

6,46%

Rossz

0,25%

9,69%

7,45%

6,09%

Közepes

3,73%

2,61%

Összességében hogyan minősítené saját egészségi állapotát?

Kiváló

4,6%

61 év feletti

Hány éves Ön?

6. ábra Az egészségi állapot megítélése különböző korcsoportokban Forrás: saját szerkesztés

- 300 -


Ha tovább boncolgatjuk az egészségi állapot kérdését, akkor láthatjuk (5. ábra), hogy az életkor előre haladtával kevésbé jónak ítélik meg a válaszadók hogyanlétüket. 40 év felett már közepesre minősítik. Ez nem meglepő, hiszen a mai rohanó világban a legtöbb betegség ezt a korosztályt sújtja. A vezető halálozási ok az ischaemiás szívbetegség (227-en haltak meg 100 000 emberből 2010-ben ez akkor 32.5%-ot jelentett a halálozási statisztikában, az EU15 átlag 97/100 000). Egyéb szív- és érrendszeri betegségekben 100 000-ből 35 magyar halt meg, itt az EU15 átlag 14. A másik leggyakoribb megbetegedés a rosszindulatú daganatos betegségek.

Mindent egybevéve mennyire tarja Ön boldognak magát? 10,56%

Egyáltalán nem

8,45%

Kicsit Közepesen Nagyon

18,63%

Teljes mértékben

26,58%

35,78%

7. ábra A magukat boldognak ítélők aránya Hajdúszoboszlón Forrás: saját szerkesztés

A 6. ábra reprezentálja a „mindent egybevéve mennyire tartja Ön boldognak magát” kérdés válaszait. A nagyon vagy teljes mértékben magukat boldognak ítélők aránya 37%. Ha a közepes szintet is elfogadhatónak tartjuk, akkor az arány 70% felett van. 6. Következtetések A társadalom egyes demográfiai jellemzői – különösen Európában, azon belül pedig Magyarországon – vészjóslóan romlanak, amely folyamat egyik felelősének az egyén egészségi állapotában tetten érhető, nem egy esetben tragikus kimenetelű negatív jelenségeket, azaz a betegségeket tartják. Az egészségi állapotra ható tényezők közül az úgynevezett egyéni tényezők lehetnek: az egyénen kívüli és az egyénnel összefüggő tényezők. Az egyénen kívüli tényezők döntően azok, melyek hatását nem, vagy csak kis mértékben tudja az ember befolyásolni. Az egyénnel összefüggő tényezők pedig azok, melyeket az ember befolyásolni és kontrollálni tud. A hazai egészségi állapot XX. századi változásait meghatározó és befolyásoló társadalmi és demográfiai folyamatok mellett a rendszerváltozás átmeneti folyamatai szintén hatást gyakoroltak a népesség egészségi állapotára. A WHO előrejelzések szerint a 2000 utáni évtizedben az egészségügy legsúlyosabb problémái a lelki betegségek, ezen belül is a depresszió és következményei lesznek. Fizikailag aktív, sportos életmóddal, megfelelő táplálkozással, pozitív életszemlélettel számos probléma és betegség megelőzhető, illetve

- 301 -


csökkenthető bizonyos betegségek kialakulásának kockázata. Ehhez mindenképpen hozzájárul az egészségturizmus. Másik nagyon fontos megállapítás, hogy minden negatív jelenség ellenére közel 50 %-a a helyi lakosoknak elégedett életével. Ez természetesen korcsoporttól függ. Az idő előrehaladtával egyre kevésbé leszünk elégedettek. De Hajdúszoboszlón a gyógyvíz és a magas szintű szolgáltatások ezt a folyamatot megfordítják. Egy dolog biztos. A boldogság és az elégedettség is relatív. A legtöbbet odafigyeléssel és prevencióval tehetünk a pozitív életminőség eléréséért.

Irodalomjegyzék 1. Albrecht, G. L.–Devlieger, P.J. [1999]: The disability paradox: high quality of life against all odds. Social Science and Medicine, 48 (8): 977–988. 2. Arisztotelész [1997]: Nikomakhoszi etika. Európa Kiadó. Budapest 3. Berger-Schmidtt, N. [2000]: Conceptual Framework and Structure of a European System of Social Indicators. http://www.social-sciencetesis.de/en/social_monitoring/social_indicators/EU_reporting/pdf_files/paper9.pdf 4. Bosworth, H.B.–Schaie, K.W. [1997]: The relationship of Social Environment, Social Networks, and Health Outcomes in The Seattle Longitudinal Study: Two Analytical Approaches. Journal of Gerontology: Psychological Sciences, 52B(5): 197–205 5. Cameron, P.–Titus, D.G.–Kostin, J.–Kostin, M. [1973]: The life satisfaction of nonnormal persons. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 41(2): 207–214. 6. Csíkszentmihályi M. [1998].: És addig éltek, amíg meg nem haltak: a mindennapok minősége. Kulturtrade, Budapest. Idézi: Gábor Michalkó–Kornélia Kiss–Balázs Kovács–Judit Sulyok, 2009 7. Diener, E.–Biswas-Diener, R. [2000]: New Directions in Subjective Well-Being Reseasrch: The Cutting Edge. http://s.psych.uiuc.edu/~ediener/hottopic/paper1.html. 8. Diener, E.–Suh E.–Oishi S. [1997]: Recent Findings on Subjective Well-Being. http://s.psych.uiuc.edu/~ediener/hottopic/paper1.html. 9. Dobos, J.–Jeffres, L. [1993]. Perceptions of leisure opportunities and the quality of life in a metropolitan area. Journal of Leisure Research. 25. (2.) pp. 203–217. 10. Fekete Zs. [2006.]: Életminőség. Koncepciók, definíciók, kutatási irányok. – In: Utasi Á. (szerk.): A szubjektív életminőség forrásai: biztonság és kapcsolatok. – MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest, pp. 277–309. 11. Fisher, M.–Butt, J.–Moriarty, J. [2000–2002]: Quality of Life and Social Support Among Older People from Different Ethnic Group. Research Plan. Growing Older. The ESRC Research Programme on Extending Qualiity of Life. 12. Hankiss, E.– Manchin, R.–Füstös, L. [1980]: The role of values and value deficiencies in Primary Health Care Recording Systems. Budapest: Művelődéskutatási Intézet. 13. Hankiss, E.–Manchin, R. [1976]: Szempontok az élet „minőségének” szociológiai vizsgálatához. Valóság, 1: 20–34. 14. Hankiss, E.–Manchin, R. [1977]: Quality of Life Models: The Hungarian Experience. Indicators of Environmental Quality and Quality of Life, Paris: UNESCO. 15. Hankiss, E.–Manchin, R.–Füstös, L.–Szakolczai, Á. [1981]: Continuity and Discontinuity: Value Change in the US and in Hungary. Budapest.

- 302 -


16. Hankiss, E.–Manchin, R.–Füstös, L.–Szakolczai, Á. [1982]: Kényszerpályán? A magyar társadalom értékrendszerének alakulása 1930 és 1980 között. 1–2. kötet. Budapest: MTA Szociológia Kutatóintézete, Értékszociológiai és Alkalmazott Társadalomtudományi Elemzések Műhelye. 17. Hegedűs R. [2001]: Szubjektív társadalmi indikátorok – szelektív áttekintés a téma irodalmából. Szociológia Szemle, 2: 58–71. 18. Hegedűs R. [2002]. Szubjektív társadalmi indikátorok – szelektív áttekintés a téma irodalmából. In Lengyel György (szerk.): Indikátorok és elemzések. Műhelytanulmányok a társadalmi jelzőszámok témaköréből. Budapest: BKÁE. 19. Inglehart, R.–Klingemann, H-D. [2000]: Genes, culture, democracy and happiness. In Diener, E.–Suh, E. (eds.): Subjective well-being across cultures. Cambridge, MA: MIT Press. http://wvs.isr.umich.edu/papers/genecult.pdf 20. Jurowski, C.–Brown, D. [2001.] A comparison of the views of involved versus noninvolved citizens on quality of life and tourism development issues. Journal of Hospitality & Tourism Research. 25. (4.) pp. 355–370. 21. Kahneman, D. [2002.]: A Day in the Lives of 1,000 Working Women in Texas. Paper presented at the First International Positive Psychology Summit. Gallup Building, Washington DC. October 3-6. 2002. http://www.gallup.hu/pps/kahneman.htm 22. Kopp M.–Pikó B. [2006.] Az egészséggel kapcsolatos életminőség pszichológiai, szociológiai és kulturális dimenziói. – In Kopp M.–Kovács M. (szerk.): A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. Semmelweis Kiadó, Budapest. pp. 10–19. 23. Lengyel Gy.–Hegedûs R. [2002]: A szubjektív jólét objektív tényezői nemzetközi összehasonlításban. In Lengyel György (szerk.): Indikátorok és elemzések. Műhelytanulmányok a társadalmi jelzőszámok témaköréből. Budapest: BKÁE. 24. Lengyel Gy.–Janky Béla [2002]: A szubjektív jólét társadalmi feltételei. In Lengyel György (szerk.): Indikátorok és elemzések. Műhelytanulmányok a társadalmi jelzőszámok témaköréből. Budapest: BKÁE. 25. Leon, M.–Gold, D.–Glass, A.–Kaplan, L.–George, L. [2001]: Disability as a Function of Social Networks and Support in Elderly African Americans and Whites: The Duke EPESE 1986–1992. J. Gerontol. B. Psychol. Sci. Soc. Sci., 56: S179–S190. 26. Skrabszki, Á.–Kopp, M. [1999]: Társadalmi beállítottság, társadalmi tőke. Századvég, 12: 128–146 27. Utasi Á. [2002]: A társadalmi integráció és szolidaritás alapjai: a bizalmas kapcsolatok. Századvég,. 2, http://www.szazadveg.hu/kiado/szv/archivum/24/utasi.html. 28. Utasi Ágnes [2000]: A társadalmi szolidaritás és integráció. Fogalmi értelmezés, kategóriák és jelzőszámok. Budapest: KSH. 29. Veenhoven, R. [1997]: The utility of happiness. http://www.eur.nl/fsw/personeel/soc/veenhoven/index2.htm

- 303 -


PERGER JÓZSEF (Széchenyi István Egyetem) – SZÁRMES PÉTER (Széchenyi István Egyetem): Műszaki és gazdasági kihívások a modern gyártástervezésben 1. Bevezetés A gyorsan változó és bizonytalan gazdasági környezet új kihívások elé állítja a vállalatokat. A cél ebben a környezetben a gazdaságos rugalmasság megvalósítása, a kockázatok csökkentése és a befektetések megfelelő megtérülésének biztosítása. A vevői igények állandó változása, a gyors technikai fejlődés, a szigorodó környezetvédelmi előírások miatt a termékek egyre rövidebb ideig vannak gyártásban. Ez komoly kihatással van a vállalatok működésére. A gyártás a termelő üzemek és vállalatok legdrágább tevékenysége. A gyártási költségek 70%-át a termék tulajdonságai, 30%-át a gyártási folyamat határozza meg. A piac a gyártási költségek jelentős, 20-30%-os csökkentését követeli meg. [Menges, 2005] A vállalat termékfejlesztéssel elért versenyelőnye könnyen elveszhet, ha a gyártási folyamat lassú, nem elég hatékony, rugalmatlan vagy túl drága. A gyártástervezés olyan tervező és irányító tevékenység, amely egész gyártási folyamat szabályozására kiterjed. A tervezői tevékenységen túlmenően a gyártástervezőknek állandó kapcsolatot kell tartaniuk a termelőüzemekkel, ellenőrizniük kell az előírt gyártástechnológiák betartását és értékelniük kell a gyártási eredményeket. A gyártástervezők feladata az új, innovatív megoldások bevezetése a mindennapi termelésbe, és ezáltal nagymértékben befolyásolják egy vállalat versenyképességét.A gyártástervezésnek kiemelkedő szerepe és felelőssége van abban, hogy a gyártás megfelelő technológiával, berendezésekkel és szakképzett munkatársakkal költséghatékonyan történjen. 2. Problémadefiníció A gyártástervezés feladata „prémium” minőségű termékek rugalmas és gazdaságos gyártásának biztosítása. Műszaki (például minőségi és gyártástechnológiai) és gazdasági (költség, profit, megtérülés) szempontokat kell tehát összehangolnia, hogy a gyakorlatban tartósan működő gyártórendszereket vezethessen be. A versenyképesség megőrzése érdekében pedig állandó az innovációs kényszer. A vállalatnak fejlett technológiával, megfelelő gépek és gyártási eszközök használatával, gazdaságosan, szakképzett dolgozók foglalkoztatásával kell termelnie. 3. Problémamegoldás A gyártásban emberek és gépek munkája állítja elő alapanyagokból egy technológiai folyamat során a terméket. A gyártástervezésnek mind a négy tényezővel foglalkoznia kell a termék tervezésétől kezdve egészen a gyártás beindításáig. A rendszer kialakításában természetesen meghatározó szerepe van a vevői elvárásoknak és visszahat rá a vevői elégedettség is, hiszen a terméket nem csak gyártani de értékesíteni is kell.

- 304 -


Vevői elvárások

Technológia, Gépek, Berendezések

Ember

Vállalat Folyamat , Módszer

Anyag

Vevői elégedet t ség

1. ábra: a gyártás alappillérei Forrás: Gyártástervezés, Audi Hungaria Motor Kft.

A gyártástervezés feladatai közé tartozik a gyártástechnológia kiválasztása, a megmunkálási folyamat lépéseinek meghatározása, a gyártási és ellenőrzési folyamat átfogó tervezése az ehhez kapcsolódó segédeszközökkel együtt. A munka a koncepció kidolgozásával indul és a szériagyártás megindításáig tart. A gyártási folyamatnál a műszaki szempontok, a megvalósíthatóság és a minőség mellett nagyon fontosak a gazdasági szempontok is: mennyire gazdaságosak és költséghatékonyak a gyártási folyamat lépései.

2. ábra: követelmények gyártórendszerek tervezésénél Forrás: Gyártástervezés, Audi Hungaria Motor Kft.

Az emberi tényező esetében kiemelkedő jelentősége van a munkatársak folyamatos képzésének, hogy megfelelő kompetenciával rendelkezzenek a saját szakterületükön. A termelő vállalatok szerint a gyártással kapcsolatos legnagyobb kihívás a munkatársak eltérő tudása és szakértelme [Boucher, 2009]. Ez gyakran a munkavállalók elvesztéséből fakad, akik nyugdíjba mennek, leépítik őket vagy más okból elhagyják a vállalatot. A termelési rendszer globálissá válása is nagyban hozzájárul ehhez, hiszen a vállalatok így gyakran új, különböző - 305 -


gyártási színvonallal rendelkező partnerekkel dolgoznak együtt. A gyártó cégek számára nagy kihívást jelent a gyártási szakértelem összegyűjtése és elosztása annak érdekében, hogy egységes gyártási színvonalat biztosítsanak, függetlenül attól, ki és hol gyártja az adott alkatrészt [Boucher, 2009]. A munkatársak képzésének támogatása a gyártástervezés egyik fontos feladata. A képzések célja, hogy javítsák és erősítsék a munkatársak szakértelmét, ezáltal képzettebbé és motiváltabbá tegyék őket, ami végül jobb és hatékonyabb termelési folyamatokat eredményez. A gyártástervezés eszköztárának is meghatározó elemévé váltak az informatikai alkalmazások, elsősorban a digitális gyártás. A digitális gyártás egy olyan üzleti koncepció, amelynek célja az információk kezelése a gyártási problémák megoldása és a várható nehézségek leküzdése érdekében. Ezáltal elősegíti a nagytömegű szériagyártás gyors bevezetését, illetve támogatja nagyszámú termékváltozat gyártását – melyek a bevétel és a profit maximalizálásának meghatározó tényezői. [Schraft et al., 2005] A fejlett technológia már a termék tervezésekor bekapcsolódik a gyártástervezés folyamatába, hiszen már ekkor figyelni kell arra, hogy olyan termékeket tervezzenek, melyeket gazdaságosan a legkorszerűbb technológiai eljárások segítségével lehet gyártani. A terméktervezés nem egyedül a fejlesztő feladata, hanem a gyártástervezőnek is részt kell vennie, hogy gazdaságosan és stabilan jó minőségben gyártható termék szülessen meg. A digitális gyártás eszközei segítségével a gyártástervező már részt tud venn a terméktervezés korai szakaszában, ahol még nagyobb konstrukciós módosítások is lehetségesek. Digitálisan modellezheti a gyártási folyamatot, megvizsgálhatja és értékelheti egy konstrukciós változás hatását a gyártás folyamatára. A tervezési lépéseknek ez a korábbra hozása az ún. frontloading, ahol a hagyományos termékfejlesztési és gyártási folyamathoz képest sok tervezési tevékenység hamarabb kezdődik. A hosszabb és alaposabb tervezés révén a termék könnyebben, kevesebb hibával vihető át a szériagyártásba. [Menges, 2005] A digitális gyártás elemei közé tartozik a különféle anyaglisták konvertálása, a tervek és folyamatok adatainak egységes kezelése és a CAD/CAM rendszerek. Manapság azonban a számítógépes konstrukciós eszközök és termelésirányítási rendszerek mellett egyre fontosabb szerepet játszanak a folyamat és anyagáram szimulációs eljárások. A szimuláció a digitális gyártási rendszerek kulcsfontosságú eleme, amely komplex gyártási és logisztikai rendszerek tervezésére és elemzésére szolgál. A szimulációk segítségével optimálhatók a gyártási folyamatok és csökkenthető a gyártási idő és költség. A gyártósorok szimulációja képes figyelembe venni az anyagáramokat, a megmunkálási és szerelési műveleteket, az ergonómiát. A megmunkálási folyamatok szimulációja és a műveletek elemzése pedig a gyártáshoz optimális szerszámgépek kiválasztását segíti. [Rabe et al., 2008]. A műszaki szempontok mellett meghatározó jelentőséggel bírnak a gazdasági szempontok, hiszen az éles versenyben a vállalatnak arra kell törekednie, hogy az adott műszaki követelményekkel rendelkező terméket minél gazdaságosabban gyártsa. A gazdasági szempontok vizsgálatának egy hasznos új módszere a TCO (Total Cost of Ownership) modell, amelyet az 1990-es évek elején a GartnerGroup alkotott meg eredetileg az IT-infrastruktúra monitoringjához. [Ellram et al., 1998]. A TCO lényege egy eszköz (például egy gyártó berendezés) alkalmazásával kapcsolatos összes lehetséges költség figyelembe vétele az adott szervezeten belül, a teljes élettartamra vonatkoztatva. Az összes költségbe beletartozik a beszerzési, a működtetési, a karbantartási költség, de figyelembe kell venni a várható állásidő miatti termeléskiesés költségeit is. A TCO tehát nemcsak a beszerzési és üzemeltetési költséget veszi számításba, hanem minden olyan

- 306 -


költséget, amit az eszköz az élettartama alatt okoz, így sokkal teljesebb képet ad arról, hogy mibe kerül a szervezetnek az adott beruházás. Ezáltal számszerűsíteni lehet egy gyártó berendezés energiafogyasztásának vagy megbízhatóságának nagyságát is, és ezeka tényezők is figyelembe vehetők egy gépbeszerzésről való döntésnél. [Hurkens et al., 2006]. A GartnerGroup szerint a TCO-költségek csökkentéséhez technológia-, folyamat- és képzettség-fejlesztésre van szükség. Az alkalmazó szervezetek akkor tudják a leghatékonyabban csökkenteni költségeiket, ha képzik az embereket, modernizálják folyamataikat, és olyan technológiát vezetnek be, mely könnyen irányítható, javítható és támogatható. [Hurkens et al., 2006]. 4. Összegzés A gyártástervezés feladata, hogy stabil és rugalmas gyártási rendszert hozzon létre figyelembe véve a gyártás mind a négy tényezőjét: az embert, a gépet, az anyagot és a technológiai folyamatot. A termelési rendszereket folyamatosan fejleszteni és optimalizálni kell, mert a technika gyorsan fejlődik és a vevői igények is állandóan változnak. A műszaki szempontok mellett azonban szem előtt kell tartani a gazdasági szempontokat is. A gyártórendszerek gazdaságossának értékelésére is születnek új, hatékonyabb módszerek. Az új módszereket és innovatív gyártási technikákat mindig a rendszer egésze szempontjából kell vizsgálni és az adott cég működéséhez, folyamataihoz, üzleti modelljéhez kell igazítani annak érdekében, hogy valóban realizálni lehessen az általuk ígért előnyöket. Irodalomjegyzék Boucher, M. [2009] „Improving Productivity with Digital Manufacturing and Planning”. Research Brief, Aberdeen Group, March 2009 Ellram, L.M.; Siferd, S.P. [1998] „Total cost of ownership: A key concept in strategic cost management decisions”. Journal of Business Logistics 19 (1) (1998), pp. 55–84. Hurkens, K.; Van der Valk, W.; Wynstra, F. [2006] „Total cost of ownership in the services sector: A case study”. The Journal of Supply Chain Management: A Global Review of Purchasing and Supply 41 (1, Winter) (2006), pp. 27–37. Menges, R. [2005] „Frühzeitige Produktbeeinflussung und Prozessabsicherung”. Zeitschrift für wirtschaftlichen Fabrikbetrieb, 100. k. 1–2. sz. 2005. p. 25-31. Rabe, M.; Spieckermann S.; Wenzel, S. [2008] Verifikation und Validierung für die Simulation. In: Produktion und Logistik, Springer, 2008 Schraft, R. D.; Bierschenk, S. [2005] „Digitale Fabrik und ihre Vernetzung mit der realen Fabrik”. Zeitschrift für wirtschaftlichen Fabrikbetrieb, 100. k. 1–2. sz. 2005. p. 14–18.

- 307 -


CSIPKÉS MARGIT (Debreceni Egyetem): Az EU lehetőségei az energiaellátásban, azaz miből érdemes ma energiát előállítani Abstract A világon a legnagyobb jelentőséggel az energia-előállításban a kőolaj, a földgáz és szénféleségek felhasználása bír, azonban a folyamatos készletcsökkenések miatt ezek felhasználása napjainkban, illetve a jövőben is egyre jobban csökkenni fog. Ezért is lenne fontos olyan alternatív energia kinyerési lehetőségeket keresni, melyek minimális környezetterhelés mellett adnak lehetőséget az energia kinyerésére. Az Európai Unió energiafogyasztási szerkezetét tekintve, abban az esetben, ha a jövőben is csak primer energia felhasználása lesz, akkor 2020-ig az import mennyisége a kőolajnál 90%kal, míg a földgáznál 70%-kal is növekedhet. Megoldást jelenthet így a jövőben a megújuló energiaforrások energiagazdálkodásba való bevonása. Cikkemben a szénhidrogének kiegészítőjeként használható megújuló energiaforrások felhasználási lehetőségére kívánom felhívni a figyelmet, mivel ezzel nagyban csökkenthetjük az Európai Unióban kialakult energiafüggőségünket. Az energiafüggőségünk csökkentésének egy másik lehetőségét, a fás szárú energiaültetvények telepítésének gazdaságosságát is bemutatom beruházás-gazdaságossági mutatók alapján. Az energiaültetvények földhasználatba való beépítésével a térségi energiafüggőségeket lehet csökkenteni, illetve a lakosság számára új munkalehetőségeket lehet kialakítani. Bevezetés Napjainkban egyre többet hallunk a megújuló energiaforrások felhasználásáról, illetve azok hasznosításának hazai és nemzetközi lehetőségeiről. Az emberiséget az utóbbi két évtizedben egyre jobban érdekli, hogyan lehetne a környezetszennyezést, az üvegházhatást előidéző szennyező anyagok csökkentését, illetve azok szinten tartását elérni. Ezen problémák megoldása érdekében írták alá a ’90-es évek végén a Kyotói Egyezményt, mely az üvegházhatást előidéző gázokra 5,2 százalékos csökkenést [LADÁNYI, 2005] irányzott elő a 2008-2012-es időszakra. Ezzel párhuzamosan az Európai Unió által elkészített Közösségi Stratégia Fehér Könyv a megújuló energiahordozók részarányát 2010-re 12%-ban, míg a folyékony bioüzemanyagból előállítandó mennyiséget 5 millió tonnában határozta meg. Az Unió előrejelzései alapján a biomassza arányának növelése évente 205-210 millió tonnával csökkentené a légkörbe bekerülő széndioxid mennyiségét [EEA, 2006; ZENGE et al., 2007]. Ezért is tartom fontosnak a biomasszát, mint az alternatív energia előállításának egyik lehetőségét bemutatni, mivel ennek felhasználásával egyre nagyobb lehet a megújuló energiahordozók részarányának növekedése a többi energiaforráshoz képest.

Az energiaelőállítás lehetőségei ma a világon, és az Európai Unióban A jelenlegi ismeretek alapján az energia kinyeréséhez mindig valamilyen anyag szükséges, melyet a szakirodalomban energiahordozónak nevezzünk. Két nagy csoportját különböztethetjük meg: a primer- és a szekunder energiahordozókat. A primer energiahordozók THYLL (2004) megközelítése alapján a „meg nem újítható” természeti erőforrások, melyek a földkéreg egy adott helyén termelődnek adott mennyiségben, és a természetes folyamatok csak nagyon lassan, vagy nem is töltik fel újra a kitermelt mennyiséget. Ezzel szemben a primer energiahordozók az alternatív energiaforrásokat jelentik, melyekből a jelenleg használatos szénhidrogének kiegészítőjeként

- 308 -


energiát – hő-, mozgási-, és villamos energiát – tudunk kinyerni. Legismertebbek ezek közül a nap-, a szél-, a víz-, a tengeráramlás-, az ár-apály-, a geotermikus energia és a biomassza. Legfontosabb jellemzőjük, hogy mennyiségük a hasznosítható formává történő átalakításuk alatt nem csökken, és természetes folyamatok által újratermelődnek. A világ energiafelhasználását tekintve (1. ábra) a legnagyobb jelentőséggel a kőolaj és szénféleségek felhasználása bír (57,4%), azonban a folyamatos készletcsökkenések miatt ezek felhasználása napjainkban, illetve a jövőben is egyre jobban csökkenni fog. Ezért is fontos olyan alternatív energia kinyerési lehetőségek keresése, melyek minimális környezetterhelés mellett adnak lehetőséget az energia kinyerésére. Kisebb jelentőséggel bírnak a szekunder energiahordozók (megújuló-, alternatív energiaforrások), melyek felhasználási aránya az összes energia felhasználáson belül 14,1%.

Kőolaj 33,1%

Szén; 24,3% Földgáz; 21,3%

Megújuló energia 14,1%

Atomenergia 7,2% egyéb energia 11,0%

vizienergia 39,5%

bioenergia 49,5%

egyéb energia 0,2% szélenergia 22,1%

földhő 28,8%

napenergia 48,9%

1. ábra: A világ energia-felhasználásának megoszlása 2008-ban Forrás: Saját összeállítás

Az Európai Unió összes energiafelhasználásán belül a kőolaj és a földgáz a legjelentősebb energiaforrás. Az Európai Unió 27 tagállamát vizsgálva az összes energiafelhasználásban a kőolaj és a földgáz dominanciája a jellemző. Jelenleg ebből a 2 energiaforrásból szükségleteink 65%-át elégítjük ki (2. ábra). Magyarország energia-felhasználásában a legnagyobb jelentősége a földgáznak van (43,9%). Az összes energia-felhasználáson belül a kőolaj és földgáz felhasználása majdnem 70%-ot tesz ki hazánkban, ami 15%-kal magasabb, mint az EU-ban. Megállapítható ezért, hogy a hazánkat nézve nagyobb jelentősége van a megújuló energiaforrások energiagazdálkodásba való bevonásának, mint az Európai Unióban.

- 309 -

A VI. KHEOPS Tudományos Konferencián, 2011. május 18-án elhangzott előadások írott verziói _________________________________________________________________________________ Kőolaj

Földgáz

Nukleáris

Szén

Kőolaj Szén

Megújuló energiák

Földgáz Megújuló energiák

6,0% 14,0%

4,3%

11,0%

Villamos energia

25,8%

39,0% 15,0%

15,0% 26,0%

43,9%

Európai Unió 27 tagállama

Magyarország

2. ábra: Az Európai Unió és Magyarország energia-felhasználásának megoszlása 2008-ban Forrás: Saját összeállítás A megújuló energiák az összes energiafelhasználás 6%-át adják az EU27-ben, melynek 70%át biomassza, 19%-át a vízenergia, míg 11%-át a geotermikus-, a szél-, és napenergia adja (3. ábra). Magyarországot nézve a megújulókon belül a legnagyobb részesedése a biomasszának van (91,7%), ezt követi a geotermikus energia (6,1%), majd a víz-, szél- és napenergia összesen 2,2 százalékos értékkel, melyek nagyságrendileg elmaradnak a biomassza felhasználásától.

100%

91,70%

Mo

90%

EU27

80% 70%

69,30%

60% 50% 40% 30% 19,20%

20% 10%

6,10% 4,10%

6,50% 1,30%

0,70%

0,20% 0,90%

Vízenergia

Szélenergia

Napenergia

0% Biomassza

Geotermikus energia

3. ábra: Hazánk megújuló energiaforrásainak megoszlása 2008-ban az EU27-tel összehasonlítva Forrás: Saját összeállítás HAJDÚ, 2009; BAI – ZSUFFA, 2001 adatai alapján Előrejelzések szerint 2030-ra mind a világban, mind az Európai Unióban továbbra is a fosszilis energiahordozók túlsúlya várható. A kőolaj és földgáz mellett azonban nagyobb szerepet fognak kapni a megújuló energiaforrások, előrejelzések alapján részarányuk 2020-ig elérheti a 20%-ot. Mivel a világon és az Európai Unióban is az energiafelhasználás domináns részét a kőolaj és a földgáz teszi ki, ezért érdemes megvizsgálni a megújuló (alternatív) energiaforrásokban rejlő lehetőségeket is, melyeknek munkahely teremtő jelentőségük is lehet a jövőben. Az alternatív energiaforrások alatt azokat az energiahordozókat értjük, amelyekből a jelenleg használatos szénhidrogének kiegészítőjeként hő-, mozgási-, és villamos energiát tudunk

- 310 -


kinyerni. Legismertebb megújuló energiaforrások a nap-, a szél-, a víz-, a geotermikus energia és a biomassza. A megújuló energiaforrások egyik alapvető tulajdonsága a kis energiasűrűség, amiből azonnal következik, hogy érdemesebb helyben felhasználni azokat, mintsem nagyobb távolságokra elszállítani. Abban az esetben, ha regionálisan vizsgálnánk e tényezők arányát biztos, hogy eltérő sorrendet kapnánk. Természetesen az egyes alternatív energiákból ott célszerű kinyerni energiát, ahol területi feltételek is adottak. A megújuló energiaforrások közül a legnagyobb jelentősége tehát a biomasszának van, mely nyers-, illetve feldolgozott állapotban is jelentős kémiai energiatartalommal rendelkezik, illetve elektromos árammá, üzemanyaggá, hőenergiává alakítható. Ez a növényeknél jóval tágabb fogalmat takar, mert magában foglalja egy adott élettérben jelenlévő összes élő és élettelen szerves anyagot, valamint a fotoszintézis révén előállított bioanyagok elsődleges, másodlagos és harmadlagos fő- és melléktermékeit. Az elsődleges biomassza a természetes vegetációból, a szántóföldi növényekből, az erdőkből, a rétekből, a legelőkből, a kertészeti növényekből, illetve a vízben élő növényekből állítható elő. Tömegének 86%-át a mezőgazdaság növényi eredetű termékei adják, az erdők hozamai pedig a fennmaradó 14%-ot teszik ki. A másodlagos biomassza az állatvilág, a gazdasági haszonállatok összessége, továbbá az állattenyésztés főtermékei, melléktermékei, illetve hulladékai. A harmadlagos biomassza pedig a biológiai eredetű anyagokat felhasználó iparágak termékei, melléktermékei, hulladékai, valamint a települések szerves eredetű hulladékai. A szén, a kőolaj és a földgáz után a biomassza a világ negyedik legnagyobb – de közülük az egyetlen megújuló – energiaforrása. A felhasznált megújuló energiát tekintve a világon 49,5%-át, az EU-ban 69,3%-át, míg hazánkban a 91,7%-át állítják elő biomasszából. Szűkebb értelemben a biomassza hasznosítása az emberiség történelmével egyidős, mivel a régmúltban csak a fát használták tüzelési célokra. Tágabb értelemben azonban a biomassza az élőlények és a szerves anyagok összes térfogatát, illetve súlyát jelenti [FENYVESI – PECZNIK, 2004]. A legújabb felfogások szerint a biomasszának létezik egy úgynevezett „energetikai megközelítése” is, ahol a biomassza alatt az energetikai célú növénytermesztés termékeit (energiaerdő, szántóföldi energianövények), az erdő- és mezőgazdaság melléktermékeit (szalma, kukoricaszár, stb.) és a szerves hulladékokat értjük. Az alapanyagai főleg a szántóföldi-, a fás szárú-, illetve a lágyszárú növények (1. táblázat). Az energianövényeket összehasonlítva megállapítható, hogy a lágyszárú energianövényeket évente, a fás szárú energianövényeket pedig egy-, két-, vagy több éves ciklusban takarítják be. A lágyszárú növényeknél a technológiai műveletek a jelenlegi mezőgazdasági gépekkel elvégezhetőek, ezzel szemben a fás szárú növényeknél – mind a telepítésnél, mind a betakarításnál – speciális mezőgazdasági gépekre van szükség. A legfontosabb cél, bármelyik technológiát is vesszük figyelembe az, hogy egységnyi területen a lehető legolcsóbb primer energiát előállítsunk elő.

- 311 -


1. táblázat: Főbb energetikai alapanyagok Sorszám 1. 2. 3. 4. 5. 6.

Megnevezés Erdőgazdálkodásból származó biomassza Energiaültetvények Energiaelőállítás céljából termesztett szántóföldi növények Jelenleg élelmiszer és takarmány céljából termesztett növények energia előállítás céljára történő termesztése Jelenleg melléktermékként kezelt alapanyagok Jelenleg hulladéknak minősülő alapanyagok

Példák Fahulladék Akác, nyár, fűz Energiafű Gabonafélék, silókukorica, repce, burgonya Kukoricaszár, szalma Vágóhídi hulladék

Forrás: Saját összeállítás TAR et al., 2005 alapján A növények energetikai hasznosítása során négy alaptényezőt kell szem előtt tartanunk: a környezeti hatás megítélését, az energiamérleget, a fajlagos energiaárat, illetve a hasznosítási technológia fejlettségét. Ezen tényezők ismeretében kell megítélni azt, hogy a fosszilis energiahordozók kiváltása ezekkel az anyagokkal indokolt-e. Néhány Európai Uniós tanulmány (EEA) a jelenlegi gazdasági helyzetben a legfontosabbnak a környezeti hatás tényezőjének a vizsgálatát tekinti, amelyek szerint az új energiahordozó felhasználásának teljes termékpályájára vonatkozó hatását kell meghatározni [EEA, 2006; EEA, 2008]. Vizsgálat tárgyát képezi tehát a termesztés, a betakarítás, az energiahasznosítás, a keletkező melléktermékek és a hulladékok kezelése-ártalmatlanítása. Ezzel párhuzamosan arra is figyelni kell, hogy hosszú távon ne okozzanak nagyobb környezeti kárt, mint a kiváltott energiahordozó felhasználása okozna. A környezeti hatás vizsgálata mellett fontos az energiamérleg elkészítése is, aminek a segítségével azt számíthatjuk ki, hogy a kinyerhető energia mennyisége hogyan viszonyul a teljes előállítási-hasznosítási folyamatba bevitt energiához. Ez az arány az energiahatékonysági mutatóval (EH) fejezhető ki, ami a kinyerhető energia és a befektetett energia hányadosa. Ez az érték növényi kultúránként, valamint növényi részenként is változó (2. táblázat). Kiszámítása: E output EH = E input , ahol (1.1) E output = kinyerhető energia

E input = befektetett energia

BAI 2002-es számításai alapján a szántóföldi növényekből, illetve azok melléktermékeiből kisebb mértékben lehet energiához jutni, mint az energetikai faültetvényekből, vagy az energiaerdőkből. Ezért is tartom fontosnak, hogy a kihasználatlan szántóföldi területekre az energiaültetvényeket lehetőség szerint bevonjuk.

- 312 -


2. táblázat: Egyes növényi energiahordozók energetikai hatékonysága Energiahordozó megnevezése Repceolaj Etanol búzából Etanol búzából + melléktermékeiből Energetikai faültetvények Energiafa hagyományos, energiaerdő

EH 1,1 1,1 2,7 14 21

Forrás: BAI et al., 2002 Az energianyerés lehetőségei Magyarországon Magyarország környezeti-, éghajlati- és talajadottságait tekintve kiválóan alkalmas a biomassza alternatív hasznosítására, illetve az energetikai célú felhasználásának növelésére, mellyel csökkenteni lehetne az energiafüggőségünket. A 2010-es év földhasználatát tekintve jelenleg hazánkban megközelítőleg 900 ezer hektár kedvezőtlen adottságú terület van, melyek egyik legjobb hasznosítási lehetősége lehet az energetikai faültetvények. Az energetikai faültetvények olyan mezőgazdasági művelési ágba tartozó szántókon, valamint parlagon hagyott területeken létesített célültetvények, amelyek gyorsan, nagy mennyiségű energetikai hasznosításra alkalmas dendromasszát, illetve a fatermesztés mellett racionális földhasznosítást is szolgálnak. A rövid vágásfordulójú fás szárú energiaültetvényeket külön kell választani a hagyományos erdőktől, mivel ezek olyan szántóföldi kultúráknak minősülnek, mint például a kukorica, a búza, az árpa vagy a napraforgó termesztése. Ugyanakkor a fás növényzet ökológiai igénye jelentősen eltér a mezőgazdasági növénytermesztés igényétől. Míg a mezőgazdasági gyakorlat egyéves rotációs idővel dolgozik, addig a rövid vágásfordulójú fás szárú energetikai ültetvényeknél a legrövidebb rotációs időszak minimum 2-3 év. Az energiaültetvényekkel szemben támasztott alapkövetelmények közül a legfontosabb, hogy a nagyhozamú fafajokból származó fa legyen minél olcsóbb; a nedvességtartalma és kéregaránya legyen alacsony; nagy biztonsággal és kellő időben álljon rendelkezésre; hosszú távon (10-15 év) leszerződhető legyen minél alacsonyabb kockázattal. Cél tehát az energiaültetvények telepítése során, hogy egységnyi területről a lehető legolcsóbb primér energia kerüljön le. Az energetikai faültetvényeket csak a termőhelynek megfelelő fajokkal szabad létesíteni. A termőhelynek megfelelő fafaj kiválasztásával és a megfelelő termesztéstechnológia betartásával akár 40-50%-os többlethozam is elérhető [IVELICS et al., 2007] a hagyományos technológiákhoz képest. Az energetikai faültetvények iránti nagy érdeklődés azért is növekszik napjainkban, mert a mezőgazdasági élelmiszertermelésből kikerülő területek ilyen típusú célültetvényként jól hasznosíthatók. Akkor érdemes energetikai ültetvényt létesíteni, ha – hosszú távon rendelkezünk az adott területtel, és nem kívánjuk egyéb célra hasznosítani; – az apríték felhasználására hosszú távú – legalább 10-15 év – igény jelentkezik; – nagyobb jövedelmet hoz hektáronként, mint más növényi kultúrák ugyanazon a területen; – az előállított energia az egyéb más energiákhoz képest olcsóbb.

- 313 -


Az ültetvények telepítésének hátránya, hogy a kezdeti időszakban különösen magas a ráfordításigényük, valamint az élőmunka szükségletük a hagyományos erdőkhöz képest magasabb. Amíg a hagyományos erdőgazdálkodásban 50-60 hektár ad egy fő részére folyamatosan munkát, addig a faültetvénynél ez 15-20 hektárra tehető. Ezt azonban az ellensúlyozza, hogy megfelelő piacon való értékesítés esetén a magas árbevétel és jövedelem következtében a befektetés, a kapható támogatási összegeke figyelembe vétele mellett már az első betakarítást követően megtérül. Ezen megtérülést a cikkben is kívánom bemutatni. Az ültetvények közül az akácot tartják a legalkalmasabbnak a szakemberek, mivel az fiatal korban gyorsan nő, kicsi a nedvességtartalma, jó a sarjadzó képessége és nedvesen is jól használható tüzelőanyagnak. Mindezeken túl kitűnő tulajdonságának tekinthető, hogy az akác növekedése az első években rendkívül gyors; mind tuskóról, mind gyökérről jól sarjadzik; ellenálló a kártevőkkel szemben; kevés károsítója van; 4-5 év alatt kitermelhető; szárítás nélkül, nyersen is jól ég, magas a fűtőértéke; az első kitermelés utáni sarjnemzedék több mint kétszerese lesz az eredeti állománynak. A középkötött, homokos, megfelelő humusztartalommal rendelkező meleg talajt kedveli, de félszáraz, üde és félnedves termőhelyeken is jó növekedésű. Az ültetés kedvező időszaka az ősz, de rossz idő esetében tavasszal is elvégezhető. Az akác mellett az Európai Unióban nagy, míg hazánkban csak kisebb jelentősége van a nemes nyárnak. Németországban és Olaszországban már több tíz éve foglalkoznak a nemes nyár nemesítésével, és olyan klónokat hoztak létre, amelyek nagy biomassza hozammal, viszonylag alacsony nedvességtartalommal és magas fűtőértékkel rendelkeznek. Fény-, meleg-, és vízigényes, a hazai adottságok kedvezőek számára. Szárazabb területen – ez a jellemzőbb – a mélyebb termőréteg sokat segít a nyári aszályos időszakok elviseléséhez, és ugyanez mondható el a gondos ápolásról, valamint a megfelelő tápanyag ellátottságról is. A nyár tápanyagigénye általában nem túl nagy és fejlődési időszakában az ültetvény a rövid idejű elárasztást elviseli, de pangóvizes területen elpusztul. A belvizes területeken, ahol a hagyományos növénytermesztésre az évről évre megjelenő belvíznek köszönhetően nincs megfelelő lehetőség, ott ajánlott „energiafűz” fajok telepítése [SZENTE, 2007]. Kiváló területnek számít még a folyók ár- és hullámterében lévő, jelenleg szántó művelési ágban hasznosított területek is. Ezeknek a területeknek a termőértéke általában kiváló, nagy hozamok elérését teszik lehetővé, mivel a fűz a területi adottságokból legjobban az időszakos árasztást kedveli. A hullámtéri adottságoknál figyelni kell arra, hogy az egy-két éves (nagyon rövid vágásfordulójú) ültetvények csak korlátozott mértékben javasolhatók, aminek oka az, hogy az állandó tömörítési, növényvédelmi és tápanyag utánpótlási igényt a területek csak kis mértékben tűrik [DANIS, 2008]. Összehasonlítva a bemutatott fás szárú energiaültetvényeket láthatjuk, hogy a rövid vágásfordulójú, fás energiaültetvények évente 120-440 GJ/ha energiahozamot képesek biztosítani (3. táblázat) 15%-os nedvességtartam mellett. Természetesen ez az érték nagyban függ a nedvességtartalomtól, illetve a fafajtól. Az energiaültetvények hozamait, meghatározott nedvességtartalom mellett, általában tonna/ha/év mértékegységben adjuk meg. Az első betakarítás esetében még csak kis hozammal számolhatunk, mivel a telepítést követően a növények szinte csak a gyökérképzésre fordítják az „összes energiájukat”. A következő betakarításoknál azonban a hozam egyre jobban növekszik, mert a növények a sarjadzás miatt ekkor már több hajtást képesek nevelni.

- 314 -


3. táblázat: A fás szárú energianövények várható hozamai és jellemzői Energia- ÁtlagEnergia- Nedvesség- Vágás- ÉletFafaj tartalom hozam hozam tartalom forduló tartam (MJ/kg) (kg/ha/év) (GJ/ha/év) (%) (év) (év) 14,8 7 900 117 15 3 20 Akác Nyár 15,1 20 000 302 15 2 20 Fűz 14,8 30 000 444 15 1-3 25

Forrás: MAROSVÖLGYI, 1998; BAI et al., 2002; DEFRA, 2007a; DEFRA, 2007b

Általánosságban elmondhatjuk, hogy homokos, viszonylag száraz területeken az akác jöhet számításba, ami ugyan gyorsan nő, de kicsi (5-15 t/ha/év) a hozama. Üde termőterületeken a nemes nyár hozhat 13-35 t/ha/év fahozamot, ugyanakkor a vizes, főként ártéri területeken inkább a fűzfélék a legjobbak, mivel hektáronként, évente akár 30-35 tonna mennyiséget is képesek termelni. Annak érdekében, hogy a három energiaültetvény közül választani tudjunk beruházásgazdaságossági számításokat végeztem 12 éves időintervallumra, 10%-os hitelkamat, 7,5%-os diszkont kamatláb esetén, saját tőke felhasználása nélkül, a területalapú támogatás figyelembe vétele mellett. A nettó jelenérték mutató alapján 884.662 forinttal teszünk szert nagyobb jövedelemre az akác ültetvénnyel, ahhoz képest, mintha a telepítési költségnek megfelelő összeget, 12 év futamidőre, és 7,5%-os kamatra állampapírba fektettük volna. A svéd fűznél 812.606 forint a beruházás tervezett 12 éve alatt megtermelt nettó nyereség a beruházás időpontjára diszkontálva. A vizsgált ültetvények közül a harmadik helyen az akác áll 807.137 forinttal. Kalkulálva a belső megtérülési rátával, a jövedelmezőségi indexszel, illetve a megtérülési idővel megállapítottam, hogy az energiaültetvényekkel hosszútávon érdemes foglalkozni. Az akác és a svéd fűz esetében a 6. évre, míg a nyár esetében a 4. évre megtérülés következik be. Ez az jelenti, hogy mindhárom energiaültetvény a második betakarítástól nyereséget termel. A vizsgált 12 év alatt a jövedelmezőségi index alapján, a befektetett tőkénk megtérülése a nyárnál 4,13, az akácnál 3,45 és a svéd fűznél 3,32. Abban az esetben, ha az ültetvényekre kapható telepítési támogatást is figyelembe vesszük, akkor a nyár energiaültetvénynél már az első évben pozitív bruttó pénzárammal számolhatunk. Ebben az esetben a belső megtérülési ráta, illetve a jövedelmezőségi index számítása szükségtelen és matematikailag nem is lehetséges. A befektetett tőke a támogatás kifizetését követően a telepítés évében már megtérül. A telepítési támogatás figyelembevételekor a beruházás élettartamának végére, 10%-os hitelkamat és 7,5%-os diszkont kamatláb mellett a legmagasabb NPV értéket a nyárnál értem el, 1.281.412 Ft, ezt követi a svéd fűz (1.270.690 Ft), majd az akác (1.265.218 Ft). A belső megtérülési ráta értéke mindhárom ültetvény esetében az első évben kapható egyszeri támogatás miatt magas. Az akácnál 169%, a svéd fűznél 105%, ami közel hatszorosa, illetve több mint négyszerese a telepítési támogatás nélküli értékeknek. Mivel az IRR alapján minden olyan beruházás megvalósítható, ahol az IRR nagyobb a hasonló kockázatú alternatív befektetések hozamánál, ezért mindkét energiaültetvény telepítése pénzügyi szempontból is javasolható. Az egységnyi befektetés a vizsgált 12 év során a PI mutató alapján az akácnál 9,52, a svéd fűznél pedig 7,75 értéknövekedést biztosít. A saját tőke nélküli vizsgálatokat követően a területalapú támogatást figyelembe vevő modellekre érzékenységvizsgálatot készítettem, ahol a négy beruházás-gazdaságossági mutató értékének változását vizsgáltam. Azt elemeztem, hogy a kulcsfontosságú paraméterek

- 315 -


(hitelkamat, felvehető hitel összege, kalkulatív kamatláb) értékeiben bekövetkező változások hogyan hatnak a beruházás nettó jelenértékére, a belső kamatlábra, a jövedelmezőségi indexre, illetve a megtérülési időre. Az NPV mutatóra készített érzékenységvizsgálatnál a hitelkamat, illetve a hitelösszeg különböző kombinációit vettem figyelembe. A saját erő mértékének csökkenése mindhárom növénynél jelentős NPV csökkenést generál. 10%-os hitelkamatnál ez a nyár esetén 18%, akácnál és svéd fűznél 30% körüli, tehát a saját erő meglétének a beruházás gazdaságosságát tekintve az utóbbi két növénynél kiemelt jelentősége van. A hitelkamat növekedése leginkább magasabb hitelösszegek esetén jelent érzékelhetőbb NPV csökkenést. A svéd fűz, illetve az akác ültetvények esetében további vizsgálatokat végeztünk. Saját erő nélküli helyzetet feltételezve az akác ültetvény beruházásánál az IRR-értéke a magasabb, a svéd fűz beruházásnál az NPV értéke a nagyobb 8%-os hitelkamatnál. A kék vonallal az akác beruházás, zöld vonallal a svéd fűz nettó jelenértékét mutatom be különböző hitelkamatoknál (4. ábra). Az akác IRR mutatója 29%, a svéd fűzé 26%. Látható tehát, hogy a svéd fűz beruházásánál az NPV mindaddig magasabb, amíg a hitelkamat 12,9 százalék alatt van. Ezért állítom azt, hogy az IRR értéke félrevezető, mivel a svéd fűz beruházás megvalósíthatóságából összes pénzbevétel ugyan nagyobb, de időben később jelentkezik. Ezért van az, hogy amikor a diszkontráta alacsonyabb, akkor a svéd fűz NPV-je magasabb, amikor a diszkontráta magas, akkor az akác NPV-je magasabb. Ha az akác és a svéd fűz beruházása közül kellene választani, akkor aktuális hitelkamat alapján a svéd füzet érdemes választani 12,9% hitelkamat felett és ennél alacsonyabb kamatnál inkább az akác a versenyképesebb pénzügyi szempontból. Természetesen ez inkább elméleti eszmefuttatás, hisz a két növény termőhelyi igénye különböző. Akác

Nyár

Svéd fűz

910 000 NPV Ft/ha 864 000 IRR=58% 814 000

12,9%

764 000

714 000 IRR=26%

IRR=29%

664 000 8%

10%

12%

14%

16%

18%

4. ábra: A nettó jelenérték és a belső megtérülési ráta alakulása a 3 energiaültetvény esetén Forrás: Saját kalkuláció A megtérülési időszak elemzésénél az érzékenységvizsgálatban a felvett hitel, illetve a diszkontláb értékeinek változása mellett vizsgáltam a megtérülési időt. A háromévente betakarított ültetvények esetén (akác, svéd fűz) a megtérülési idő a vizsgált 12 év alatt vagy 6 év, vagy 9 év. A svéd fűz ültetvénynél 12%-os, míg az akác ültetvénynél 16%-os diszkontkamatláb esetén vált át a megtérülésük 9 évre. Ezen kamatlábak alatt 6 éves

- 316 -


megtérülésről beszélünk. A kétévente betakarított nyár esetében 18%-os kamatlábig a 4. évre, míg e felett a 6. évre térül meg a beruházás. Ez azt jelenti, hogy a nyár esetében kisebb kockázattal kell kalkulálnunk, mivel hamarabb megtérül az ültetvényünk, azaz hamarabb tudunk nyereséget termelni a másik két ültetvénnyel szemben. A jövedelmezőségi index (PI mutató) vizsgálatához az érzékenységvizsgálatban a hitelösszeg, illetve a kamatláb különböző variációit használtam fel. A beruházás akkor tekinthető pénzügyileg elfogadhatónak, ha a PI mutató értéke minimum eléri az 1-et. Annál jobb a beruházás, minél magasabb a PI értéke. A vizsgált kombinációk mindegyikében a beruházás megvalósítható, mivel a legkisebb PI értékünk is az 1,86. Egy adott hitelösszeget vizsgálva láthatjuk, hogy minél magasabb az „r” értéke annál kisebb a PI értéke. Akác és a svéd fűz ültetvénynél 8-10%-os hitelkamatnál 3-szor, a 10-18%-os hitelkamat között 2-szer térül meg a vizsgált időszak alatt a beruházásunk. A nyár ültetvény beruházásánál 8%-os kamatláb mellett 4-szer, 10-12%-nál 3-szor, míg 14-18%-nál 2-szer térül meg a befektetett pénzáramunk.

Konklúzió Az energiagazdálkodást vizsgálva arra a megállapításra jutottam, hogy a világon 54,4%-át, az Európai Unióban 53,0%-át, illetve Magyarországon megközelítőleg 60%-át elégítjük ki az összes energia-felhasználásunknak fosszilis energiahordozókkal. Ezen azonban változtatni kell, mivel a fosszilis energiahordozók mennyisége, a világ népességének növekedésével ellentétben folyamatosan csökken. Szem előtt kell tartanunk azt is, hogy a széntermelés és más egyéb iparágak egyre kevesebb álláslehetőséget nyújtanak, míg a megújuló energia és az energiahatékonyság új munkahelyeket teremthet a jövőben. Ezen tények figyelembe vétele mellett látom célszerűnek megvizsgálni a fosszilis energiahordozók mellett, az energiafelhasználásba bevonható megújuló energiaforrásokat, melyeknek jelenleg csak kis részét használjuk ki. Mind a világon, mind az Európai Unióban az egyik megoldást a biomassza alapanyagokon belül a fás szárú energiaültetvények adhatják, melyek földhasználatba való bevonása előtt célszerű beruházás-gazdaságosságot számolni. Cikkemben az akác, a nyár és a fűz energiaültetvényekre nettó jelenérték, jövedelmezőségi index, megtérülési idő, illetve belső megtérülési ráta számításokat végeztem. Mivel a beruházásokkal kapcsolatos döntések a vállalkozások tevékenységét, jövőbeni sikerességét hosszú távon befolyásolja, így célszerű a pénz jelenértékében kifejezni a jövőben megvalósítani kívánt beruházásunkat. Kalkulációimat a normatív alapon kapható területalapú támogatással, illetve a pályázat útján elnyerhető telepítési támogatások figyelembe vétele mellett is elvégeztem. A vizsgált 4 beruházás-gazdaságossági mutató alapján kedvezőnek ítélhető energiaültetvények beruházása, mivel mindhárom energiaültetvénynél, a területalapú támogatás figyelembe vétele mellett, a második betakarítási időszakra már megtérülés következik be. A jövedelmezőségi index alapján a befektetett tőkénk megtérülése a nyárnál 4,13, az akácnál 3,45 és a svéd fűznél 3,32. A telepítési támogatás figyelembevételekor a beruházás élettartamának végére a legmagasabb NPV értéket a nyárnál értem el, ezt követte a svéd fűz, majd az akác. A belső megtérülési ráta értéke az akácnál 169%, a svéd fűznél 105%, ami közel hatszorosa, illetve több mint négyszerese a telepítési támogatás nélküli értékeknek. Tőkénk a PI mutató alapján az akácnál 9,52-szer, a svéd fűz esetében 7,75-ször térül meg a befektetés az egész időszakot tekintve. Ezért mindhárom energiaültetvény telepítését pénzügyi szempontból javaslom.

- 317 -


Irodalomjegyzék 1. BAI A. – LAKNER Z. – MAROSVÖLGYI B. – NÁBRÁDI A. [2002]: A biomassza felhasználása. Szaktudás Kiadó Ház. Budapest. ISBN 963 9422 460. 2. BAI A. – ZSUFFA L. [2001]: A biomassza tüzelési célú hasznosítása: Gondolatok a jövőbeni elterjesztéshez. Műszaki Kiadványok 64. 81-85. p. 3. DANIS GY. [2008]: A hazai eredetű energiafűz fajták termeléséről. Bioenergia Bioenergetikai szaklap III. évfolyam 1. szám. Szekszárd 4. DEFRA [2007a]: Department for Environmental, Food and Rural Affairs (a): Growing Short Rotation Coppice. Best Practice Guidelines for Applicants to DEFRA’s Energy Crop Scheme 5. DEFRA [2007b]: Department for Environmental, Food and Rural Affairs (b): Planting and Growing Miscanthus. Best Practice Guidelines for Applicants to DEFRA’s Energy Crop Scheme 6. EEA [2006]: How much bioenergy can Europe produce without harming the enviroment. EEA Report No. 7/2006. pp. 22. Copenhagen http://report.eea.europa.eu/eea_report_2006_7/en Letöltés: 2010.12.01. 7. EEA [2008]: Maximising the environmental benefits of Europe’s bioenergy potential. EEA Technical report. No 10/2008. ISSN 1725-2237 8. FENYVESI L. – PECZNIK P. [2004]: Second World Biomass Conference. Proceedings of the World Conference held in Rome. Italy Volume I. pp. 542-545 9. HAJDÚ J. [2006]: A biomotorhajtóanyag-előállítás és hasznosítás lehetőségei Magyarországon. Agrárágazat Mezőgazdasági havilap. VII. évfolyam 8.szám. 40-44. p. 10. IVELICS R. – BARKÓCZY ZS. – MAROSVÖLGYI B. [2007]: Energetikai faültetvények (II.): Üzemeltetés, termesztéstechnológia, jellemzők. Bioenergia Bioenergatikai szaklap II. évfolyam 4. szám. Szekszárd. 20-25. p. L. [2005]: Életbe lép a Kiotói Jegyzőkönyv. 11. LADÁNYI http://origo.hu/tudomany/fold/20050215eletbe.html Letöltés: 2011.02.17. 12. MAROSVÖLGYI B. [1998]: Faültetvények és azok energetikai hasznosítása. XL. Georgikon Napok. Keszthely 13. SZENTE I. [2007]: Energiafű termesztése, avagy új lehetőségek a szántóföldön. http://www.mtesz.hu/093nvt/SzenteImre/energiafu.doc Letöltés: 2010.11.14. 14. TAR F. – KÁRPÁTI Z. – MARTICSEK J. [2005]: Megújuló energiaforrások termelésének és felhasználásának lehetőségei a mezőgazdaságban. Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. Budapest. 45. p. 15. THYLL SZ. [2004]: Környezetgazdálkodás a mezőgazdaságban. Mezőgazda Kiadó. Budapest. ISBN 96391 21975. 39-57. p.

- 318 -


DR. BAKOS ESZTER (Szegedi Tudományegyetem): A médiaműveltség szükségessége a kiskorúak szemszögéből A médiaműveltség szükségessége a kiskorúak szemszögéből68 1. Bevezetés Egyáltalán nem meglepő az az állítás, miszerint a XX. század végétől az új generáció már ,,kenyéren és biteken” [Ranieri, 2010] nő fel, új kognitív stílussal és hatalmas mennyiségű információk befogadására való képességgel. A ,,digitális bennszülötteknek” [Ranieri, 2010] képesnek kell lenniük az információk megfelelő értelmezésére, azaz a megbízható és a megbízhatatlan, a hasznos és a szükségtelen üzenetek közötti különbségtételre. A gyermekek magas fokú technikai tudása nem szabad, hogy megtévessze a felügyeletüket ellátó személyeket, intézményeket és a kompetens állami, társadalmi szerveket. Minden érintettnek szerepet kell vállalnia abban, hogy felkészítse a felnövekvő generációt az új médiakörnyezet által generált változásokra. A digitális és online eszközökön megjelenő bőséges szolgáltatásés információmennyiség, az általuk kínált lehetőségek számos előnnyel szolgálhatnak a társadalom egésze számára amellett, hogy a modern médiavilág megannyi kockázatot is magában rejt. Az előnyök kihasználása, mint a tudás, az információk megszerzése, a társadalmi kapcsolattartás és a demokratikus folyamatokban történő aktív részvétel, illetve a veszélyek elkerülése szükségessé teszi, hogy a felhasználók elsajátítsák azokat az értelmezési és értékelési képességeket, amelyek a médiaüzenetek kritikus szemléléséhez, a hasznos tartalom kiválasztásához és ezáltal az emberi méltóság, a magánélet, a személyes adatok védelméhez nélkülözhetetlenek. Mára az információs társadalom kulcselemévé lett a jogi és gyakorlati szempontból is indokolt médiaműveltség, amely formális és informális keretek közötti terjesztése jelentős feladat elé állítja az érintetteket. Erre tekintettel tanulmányom utolsó részében törekszem olyan javaslatokat megfogalmazni, amelyek gyakorlati megvalósítása elősegíthetné a gyermekek médiával összefüggő tudásosságát, tudásuk gyarapítását.

2. A médiatudatosság fogalma. A médiaműveltséget jelentő képességek A tanulmány témájának, a terület fontosságának megértése érdekében mindenekelőtt szükséges megvilágítani az egyre többet emlegetett médiaműveltség jelentését. E fogalom valójában egy összetett tudás, amely magában foglalja a klasszikus, az audiovizuális, az információs és a digitális műveltséget tekintve, hogy a média előtag az eszközök és tartalmak színes palettáját öleli fel. Az eszközök használatával (papírlap, televízió, mobiltelefon, fényképezőgép, számítógép) ma már a társadalom médiaszolgáltatókon kívüli tagjai is tartalomalkotók. Tehát a médiaműveltté válás egyrészt megkívánja a nyomtatott, az audiovizuális és az online formában kapott üzenetek értelmezését, kritikus értékelését a tájékozott választás és az ártalmas információktól való távolmaradás érdekében, másrészt mindenkinek szem előtt kell tartania, hogy értékkel bíró, mások jogait, érdekeit tiszteletben tartó tartalmat alkosson. Mindezekhez rendelkezni kell a szöveges (írott szöveg olvasása és megértése) műveltséggel és az audiovizuális, digitális vagy online tartalmak megtekintésének és hallásának képességével, illetve megfelelő írástudással, amely a gondolatok ,,papírra vetésén” túl magában foglalja valamely audiovizuális, digitális vagy online tartalom 68

Az előadás és a tanulmány a TÁMOP 4.2.1/B-09/1/KONV-2010-0005 azonosító számú, „Kutatóegyetemi Kiválósági Központ létrehozása a Szegedi Tudományegyetemen” című projekt támogatásával készült.

- 319 -


létrehozását is, mint az otthoni videó-készítés vagy a közösségi oldalon, fórumokon történő kommunikáció. A területtel foglalkozó dokumentumok különböző definíciókat adnak erre az új tudásra. Az Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló 2010/13/EU direktíva szerint ,,a médiatudatosság olyan készségeket, ismereteket és értelmezési képességeket jelent, amelyek alapján a fogyasztók hatékonyan és biztonságosan tudják használni a médiát” [Preambulum 47]. Az irányelv megfogalmazásában ezen képességek hozzájárulnak a tájékozott választáshoz, a tartalom és a szolgáltatás jellegének megértéséhez, az új kommunikációs technológiák által nyújtott lehetőségek hasznosításához és ahhoz, hogy a társadalom tagjai jobban meg tudják védeni magukat és családjukat a káros vagy sértő anyagoktól. A médiaműveltség meghatározását az Európai Bizottság digitális médiakörnyezet tárgyában született 2007-es közleménye is tartalmazza: ,,a médiához való hozzáférésre, a média és a médiatartalmak különböző aspektusainak megértésére és kritikus szemmel való vizsgálatára, valamint a különféle kontextusban megvalósuló kommunikációra való képesség”. Ennél szűkebb fogalmat ad az Egyesült Királyság kommunikációs szektoráért felelős szabályozóhatósága, az Office of Communication (Ofcom): ,,a kontextusok sokféleségében megjelenő kommunikációs üzenetekhez való hozzáférésre, azok megértésére és létrehozására való képesség”. A fogalmakból következően a digitális- és a médiaműveltség a következőkhöz nyújt megfelelő képességet [Hobbs, 2010]: - tájékozott választás és az információkhoz való hozzáférés, - az üzenet vizsgálata annak szerzője, célja és nézőpontja azonosításával, illetve a tartalom minőségének és hihetőségének értékelése, - tartalomkészítés különböző formákban autentikus célok érdekében, a nyelvezet/kép/hang/technológia/új digitális eszközök felhasználása - reflektálás más magatartására, kommunikációjára a társadalmi felelősség és az etikai elvek betartásával, valamint - társadalmi cselekvés egyedül vagy másokkal a tudás megosztása, a problémák megoldása és a közösségi részvétel érdekében. Az Európai Bizottság fent hivatkozott közleménye szerint ezen kompetenciáknak, azaz magának a médiaműveltségnek a média teljes területét le kell fednie. Így: - ki kell terjedjen minden kommunikációs eszközre, - a média aktív és kreatív használatára, - a tartalom pontosságának és minőségének kritikus megközelítésére, - a média gazdasági céljainak megértésére, valamint magában kell foglalja a - jogszerűséget: a szerzői jogok tiszteletben tartását.

3. A médiaműveltség szükségessége A médiaműveltségnek két irányzata különíthető el. Az egyik az úgynevezett ,,immunizáló”, amely a médiaműveltségre úgy tekint, mint a média problémáinak megoldására. Ennek funkciója az ifjúságot megvédeni a média mindennemű káros hatásával szemben. Ezzel párhuzamosan létezik az a szemlélet, amely elismeri a média mindennapi életünkben betöltött fontos szerepét és ezért annak működése megértését hangsúlyozza a lehetséges pozitív aspektusai miatt [Koltay, 2009]. Véleményem szerint a ,,médiaműveltté” válás szükségessége nem szűkíthető le az első felfogás által képviselt funkcióra. A médiaműveltséget jelentő készségeknek a befolyásoló, fejlődésre ártalmas hatások ,,kivédése” és a médiában rejlő veszélyek kezelése mellett azt is biztosítaniuk kell, hogy az egyének ismerjék a médiaeszközök használatát, eligazodjanak a tartalmak, információk és a szolgáltatások között

- 320 -


és megtalálják az általuk megismerni, igénybe venni kívántat. Továbbá a tartalomgyártás oldaláról a társadalom fiatalabb és idősebb tagjainak egyaránt képesnek kell lenniük megfelelő, értékkel bíró médiaüzenetek előállítására. Tehát a médiaműveltség egyaránt szükséges napjaink dinamikusan fejlődő médiavilágának esetleges negatív aspektusaival szembeni védelem és a média pozitív oldalának ,,kiaknázása” miatt, amely szükségesség mind jogi, mind gyakorlati oldalról alátámasztást nyer.

3.1.

A médiaműveltség szükségessége jogi megközelítésből

A médiaműveltség szükségességének jogi oldalról való megvilágításához a kiskorúak médiával kapcsolatos jogaiból kell kiindulni. Ezek tartalma a technika, a tudományok és az élet minden területén tapasztalható fejlődéssel, változással maga is változik. Így természetes, hogy a médiakörnyezet átalakulása is hatással volt, van és lesz e jogok jelentésére modern értelmezési lehetőségeket kínálva. Ezen újabb aspektusokat nem lehet szem elől téveszteni annak érdekében, hogy a gyermekek e jogai a modern médiavilágban is érvényesüljenek. A Gyermekek Jogairól szóló New Yorkban 1989. november 20-án kelt Egyezmény – mely hazánkban az 1991. évi LXIV. törvénnyel került kihirdetésre -, már a Bevezetésében kimondja, hogy ,,a gyermeknek figyelemmel fizikai és szellemi érettségének hiányára, különös védelemre és gondozásra van szüksége, nevezetesen megfelelő jogi védelemre, születése előtt és születése után” egyaránt. E szemlélet alapján a dokumentum rögzíti a kiskorúakat megillető jogokat és felhívja a tagállamokat a jogok érvényesülését garantáló törvényhozási, közigazgatási és egyéb intézkedések megtételére. A deklarált, jelen témával összefüggő gyermeki jogok a véleménynyilvánításhoz való szabadság, a megfelelő tömegtájékoztatatási eszközökhöz való hozzájutás, az oktatáshoz való jog és jog a durvaság, kizsákmányolás minden formájával szembeni védelemhez. Ezen jogok megfogalmazásuk óta mára új jelentéssel gazdagodtak, gazdagodnak és fognak gazdagodni a jövőben is a médiavilág rohamos fejlődése miatt. A konvergencia, a digitális eszközök, a globális tartalmak új lehetőségeket kínálva - mint az interaktivitás vagy az egyéni kommunikációk szabadsága - egyben számos új, már ismert vagy még ismeretlen veszélyt is generálnak. A lehetőségek és a veszélyek jellegüknél fogva szükségszerűen átformálják a fiatal generáció említett jogait kitágítva azok jelentését. Ezen megújult jogokat egyaránt biztosítani kell a kiskorúak számára. Az Egyezmény 13. cikke szól a gyermekek véleménynyilvánítási szabadságáról. E ,,jog magában foglalja mindenfajta tájékoztatás és eszme határokra tekintet nélküli kérésének, megismerésének és terjesztésének szabadságát, nyilvánuljon meg az szóban, írásban, nyomtatásban, művészi vagy bármilyen más, a gyermek választásának megfelelő formában”. Napjainkban a ,,határok nélküli” kitételre egyre nagyobb figyelmet kell fektetni a világhálónak köszönhetően. Az Internet révén a világ bármely pontján megalkotott tartalom, információ a világ bármely más pontján azonnal elérhetővé válik. A társadalom bármely életkorú tagja függetlenül szolgáltató mivoltától ,,elmondhatja” véleményét, amely országhatáron túl is éreztetheti hatását, megismerhető. Tehát amellett, hogy az eddig is létező, eredetileg nyomtatott vagy televíziós formában előállított tartalmak ma már platformtól függetlenül hozzáférhetők akár számítógépen keresztül is, egyre nagyobb szerepet kapnak a már gyermekek által is előállított egyéni kommunikációk. Ezen megnyilvánulások pedig szükségessé teszik az olyan információk terjesztésének megakadályozását, illetve a kezelésükre való képesség elsajátítását, amelyek bár a jogi kereteken belül maradnak, de etikátlan vagy ártalmas jellemzőkkel bírnak. A gyermekek felkészítése e tartalmak kezelésére azért is indokolt, mert esetükben az ártalmasnak vélt tartalom elleni küzdelem nemkívánatos következményekkel járhat a felnőttek kifejezés szabadságára, akik szabadon hozzáférhetnek

- 321 -


ezen tartalmakhoz [Lieven, 2007]. Tehát a véleménynyilvánítás mindkét oldalának – fogadás és terjesztés – biztonságos kihasználása, a társadalom tagjai jogainak érvényesülése indokolttá teszi a médiaműveltség elterjesztését és megszerzését. A 17. cikk a tömegtájékoztatási eszközökkel szemben támasztott követelményeket rögzíti. Az Egyezmény a tömegtájékoztatási eszközöket együttesen kezeli és ezekkel, illetve magukkal a tagállamokkal szemben támasztott elvárás, hogy minden tekintetben segítsék elő a gyermekek jólétét és egészségét. Ez a célkitűzés az egyes országokat terheli, az Egyezmény csak a kereteket fekteti le, illetve konkrétan csak a gyermekkönyvekre tér ki. Ugyanakkor ma már mindenki tapasztalja és tudja, hogy a könyvolvasás egyre inkább háttérbe szorul a társadalom apraja-nagyja körében. Ezért a kötelezettség teljesítése során a tagállamoknak, a médiaipar szereplőinek igazodniuk kell a fiatalok médiafogyasztási szokásaihoz. Amikor a szociális és kulturális szempontból hasznos információkat, a társadalmi élethez, a tudás gyarapításához szükséges anyagok terjesztését kívánják biztosítani – amelybe a médiaműveltség előmozdítása kétségkívül beletartozik -, előnyben kell részesíteniük a platformok által kínált lehetőségeket és a média egészéről szóló tájékoztató műsoraikat a gyermekeknek megfelelő, általuk érthető módon kell közvetíteniük televízión vagy számítógépen keresztül. A globalitásra tekintettel véleményem szerint a tagállamoknak összefogva, minden érintettet bevonva kell a jogi kereteken túl egyéb alternatív megoldásokkal - mint a társ- vagy önszabályozás lehetősége - irányelveket, iránymutatásokat vagy magatartási kódexet kidolgozniuk a hatékonyság, kikényszeríthetőség érdekében. Az Egyezmény deklarálja a gyermekek oktatáshoz való jogát is [28. és 29. cikk]. Az oktatás és a tanulás közegei mára jelentősen átformálódtak, folyamatos változásokon mennek keresztül. Az iskolai keretek között és a családi környezetben történő tudásszerzés kiegészül a televízióból vagy az Internetről nyerhető végtelen mennyiségű és igen eltérő minőségű információval. Ezek közül a felnövekvő generációnak fel kell ismernie az ismereteik bővítését szolgálókat és tudnia kell az üzeneteket szelektíven, kritikusan kezelni. A média folyamatosan erősödő szerepe mindenképp új értelmet ad az Egyezmény 28. cikk 3. bekezdésének, amely a tagállamok elé hármas célt állít: a tudatlanság és az írástudatlanság megszüntetését, a tudományos és technikai ismeretek könnyebb megszerzését és a korszerű oktatási módszerek megismerését. Korunkat számos írástudás, vagy - más fordításban – műveltség jellemzi és elmondható, hogy az írástudás hatóköre kiszélesedett [Koltay, 2009]. Ma már meghaladott, de nem szükségtelen csupán a klasszikus írástudásról, az írott szöveg olvasására – megértésére – írására való képességről beszélni. Ezen túl a digitális és online tartalmak olvasása – megértése – megalkotása is egyaránt fontossá vált. A médiaeszközök és az általuk kínált információk és szolgáltatások magukkal hozták olyan új műveltségek megismertetésének és elsajátításának fontosságát, mint az audiovizuális -, digitális -, információs - és végső soron a médiaműveltség. Ezek csak kevesek általi ismerete ma még hatalmas szakadékot generál a társadalom tagjai között. A modern médiavilágban élő kiskorú fogyasztók igen kifinomult készségekkel és kreatívan használják az eszközöket mind tartalomfogyasztásra, mind annak létrehozására, tudomást sem véve a személyüket fenyegető kockázatokról. Erre tekintettel az államoknak és a médiaszolgáltatóknak kiemelt hangsúlyt kell fektetni a médiával kapcsolatos tudatlanság felszámolására, a média működésének, biztonságos használatának megismertetésére. A kötelező formális oktatási rendszernek a hagyományos tudásanyag mellett biztosítania kell az újonnan fontossá váló elméleti és gyakorlati képességek, készségek megszerzését. Ennek megfelelően a médiaoktatás iskolai tantervekbe való tényleges beépítése meglátásom szerint elkerülhetetlen. A tagállamok jogalkotóinak, oktatásüggyel foglalkozó szakembereinek kötelező keretszabályok lefektetésével kell előmozdítaniuk a média egészéről szóló oktatást. Emellett szükséges rögzíteni az informális oktatás kereteit is. Mindkét esetben a részletszabályok megfogalmazása már a területhez közelebb állók, így a médiaoktatást felvállaló pedagógusok, szolgáltatók és egyéb szakemberek feladata kell, hogy legyen. Így

- 322 -


mind a formális, mind az informális oktatási rendszerek garantálnák a mai kor gyermekének szükséges tudások egyikét és a médiával kapcsolatban érvényesülhetnének a hivatkozott célok napjainkban kialakuló aspektusai. Azaz a gyermekek biztonságos médiakörnyezetben élve számukra előnyös dolgokra használhatnák a médiaeszközöket, az általuk alkotott tartalom sem önmaguk, sem mások jogait nem sértené, és nagyobb érdeklődést mutatnának a saját kulturális örökségük és a kortárs európai alkotások felé. A gyermekek védelmével kapcsolatos rendelkezéseket az Egyezmény 19. és 34. cikke tartalmazza. A tagállamok törvényhozási, közigazgatási és szociális, nevelési intézkedésekkel biztosíthatják a gyermekek megóvását többek között az erőszakkal, a lelki durvasággal, a kizsákmányolással és annak legszélsőségesebb formájával, a pornográf jellegű műsorok, anyagok készítése céljából történő kihasználásukkal szemben. Már említésre került a médiaműveltség két, véleményem szerint egyformán jelentős irányzata, melyek közül jelen esetben az első nyer nagyobb hangsúlyt. A hozzáférhető, elérhető médiaüzenetek megannyi veszélyt hordoznak magukban az audiovizuális és online tartalmak nyilvánosság felé közvetítésére vonatkozó jogi szabályok ellenére. Már maguknak a szabályoknak a hatékonysága is sok esetben megkérdőjeleződik a gyermekek médiafogyasztása miatt, miszerint a nap bármely szakában akár otthon, akár az iskolában hozzáférnek a televízió, a mobiltelefon vagy a számítógép tartalmaihoz és általában ezt saját eszközeikkel, szülői felügyelet nélkül teszik. Így azon mechanizmusoknak, amelyek a televízióval kapcsolatban hasznosak voltak, mint a műsoridő megválasztása, már nem hatékonyak abban a médiakörnyezetben, ahol a tartalom folyamatosan elérhető és könnyen letölthető különböző platformokról [Lievens, 2007]. De a ,,vízválasztón” kívüli audiovizuális tartalomszabályok vagy a szűrőrendszerek sem nyújtanak teljes biztonságot. A veszélyeket csak növeli az interaktivitás, a fogyasztók tartalomalkotóvá válása és az, hogy bárki, akár valódi személyiségének felfedése nélkül szabadon terjesztheti bármilyen gondolatát annak természetétől függetlenül, illetve ma már mindenki összeállíthatja saját zenei vagy televíziós csatornáit. Így a kiskorú fogyasztók magas szintű védelméhez a jogi keretek – mint az Audiovizuális Irányelv, a Cybercrime Egyezmény vagy a polgári és büntetőtörvénykönyvek szabályai – nem elegendők. A felhasználók, különösen a fogékony, sérülékeny, tapasztalatlan, meggondolatlan kiskorúak érdekeire tekintettel szükséges, hogy ezek a fiatal fogyasztók a formális és informális, például tájékoztató műsorok, kampányok révén megszerzett ismeretekkel rendelkezve ,,közlekedjenek” a médiaüzenetek világában. Szükséges a médiakörnyezet veszélyeinek ismerete, hogy a gyermekek kezelni tudják azokat és távol tartsák magukat a nem követendő magatartásmintáktól, személyük idegenek számára történő felfedésétől, a kéretlen reklámüzenetektől és ne adjanak esélyt szexuális kizsákmányolásukra ismeretlenekkel való kommunikálásuk, kép- és videómegosztásuk révén.

3.2.

A médiaműveltség szükségessége gyakorlati oldalról

A médiaműveltség szükségességének jogi szempontból történő megvilágítása után gyakorlati oldalról is törekszem igazolni azt. Napjaink igen mediatizált társadalmában a médiaműveltséget jelentő kompetenciák, képességek elméleti ismerete mellett azok gyakorlati alkalmazása is elkerülhetetlen, amely gyakorlati tudás kapcsolatba hozható a védelem, az információk közötti eligazodás és a tartalom létrehozásának kérdéskörével, amelyeket különkülön kívánok jelen részben bemutatni.

3.2.1. A médiaműveltség és a védelem A kiskorú fogyasztók médiával szemben garantált védelme egyrészt a biztonságos médiakörnyezet kialakításával, másrészt a médiakörnyezetben való tudatos jelenléttel érhető

- 323 -


el. A biztonságos környezet kialakítása a jogalkotók és a szolgáltatók kötelessége megfelelő keret- és részletszabályok lefektetésével. Ezzel párhuzamosan a formális és informális oktatás feladata ,,felvértezni” a kiskorú fogyasztókat azon képességekkel, amelyekkel biztonságban érezhetik magukat, azaz amelyekkel képesek önmaguk, személyiségük, egészséges fejlődésük megvédésére. De mivel szemben kell megvédeni a gyermekeket, illetve a gyermekeknek önmagukat? A nyomtatott, az audiovizuális, a digitális és az online médiával összefüggő kockázati tényezők három kategóriába sorolhatók. Az első csoport a tartalmi veszélyeket foglalja magában, azaz olyan illegális, káros vagy sértő tartalmakat, amelyek erőszakot, agressziót, szexualitást vagy gyűlöletkeltést tartalmaznak. Továbbá beszélhetünk kapcsolati kockázatokról, mint az idegenekkel való érintkezés, amely magánéleti zaklatás, kizsákmányolás következményével járhat. Végül léteznek a gyermekek saját vagy rajtuk kívülállók viselkedéséből eredő kockázatok, mint a személyes adatok kiszolgáltatása, az illegális letöltés vagy mások félretájékoztatásának káros következményei [Hobbs, 2010]. Mindezen veszélyforrások távoltartása, illetve a kezelésükre és az elkerülésükre való képesség egyre inkább sürgetőbbé válik a gyermekek szülői kontroll és ,,iránymutatás nélküli” médiafogyasztása miatt. A médiaeszközök, az általuk kínált tartalmak és szórakozási, szabadidős tevékenységek nagyban hozzájárulnak a fiatal korosztály önazonosságának és társas életének kialakításához. A média működésének, szereplőinek, az üzenetek céljának, jellegének megfelelő ismerete, kritikus szemlélése nélkül a gyermekek egészséges testi, lelki, erkölcsi fejlődése csorbulhat. Csak a tartalmak helyes értékelése által kerülhető el, hogy a televízióban látott nem követendő magatartások, az erőszak és az agresszió, az online, a blogokon vagy fórumokon terjesztett befolyásoló reklámok és vélemények, elferdített információk ne okozzák a gyermekek fejlődésének bárminemű sérelmét. A televíziót vagy a számítógépet bekapcsolva a kiskorúak olyan szituációkkal találhatják szemben magukat, amelyekkel a valós életben csak idősebb korukban szembesülnének. Természetesen nem a gyermekek médiától való elzárása a megoldás. Ezzel szemben tudniuk kell kezelni a személyiségsértő magatartásokat, akár egy korai időpontban vetített showműsor szexuális, agresszív jeleneteit vagy a fiatalok körében egyre kedveltebb, a gyermekekre a televíziónál is nagyobb erőszakot rázúdító számítógépes játékok [Raethel 1992] káros hatásait, hogy megvédjék magukat ezen negatív tényezőktől. A látottak, hallottak megfelelő kezelésére való képességet még inkább indokolja a platformtól függetlenül megjelenő tartalmak globális jellege, amelyek kultúrákon átívelve bárhol a világon bármikor megjelenhetnek. Az új kommunikációs és információs környezet kiváló tere a törvénysértőnek nem mondható, de a gyermekek jólétét mégis hátrányosan befolyásoló tartalmaknak. Ilyennek tekinthető például az online pornográfia, az erőszak vagy az önkárosítás megjelenítése, illetve a zaklatás bármely formája [Rec 2006]. A hatalmas szabadság ellenére még az Interneten történő kommunikáció sem sértheti különösen a gyermekek méltóságát és alapvető jogait [Dec 2003]. Tehát a modern médiavilággal szembeni védelem a médiaműveltségben, azon belül is elsősorban az információs műveltségben gyökerezik, amellyel elérhető a tartalmak kritikus szemlélése, válogatása.

3.2.2.

A médiaműveltség és a tartalmak közötti eligazodás

Ma már az olvasási és megértési készséget a szöveges tartalmakon túl tudnunk kell gyakorolni a média minden tartalmával kapcsolatban. Különösen a digitális és online eszközök által kínált üzenetek jellegét, valós mivoltát nem vagy nem megfelelően értelmező kiskorúakat szükséges megismertetni azon képességekkel, amelyek révén többek lesznek, mint az üzenetek passzív befogadói. A médiaműveltség több mint a médiaüzenetek egyszerű elfogadása és felhasználása akár tudás gyarapítására, akár szórakozásra. Nem jelentheti csupán az üzenetek elfogadást, mert a végtelen információ- és tartalommennyiség között igen

- 324 -


sok nem szolgálja az egyének személyes vagy a kisebb, nagyobb közösségek előnyét. A társadalom fiatal tagjainak is tisztában kell lenniük azzal, hogy a médiának társadalmi, gazdasági jelentősége van, a médiaüzenetek, az információk és a tartalmak létrehozóiktól függően más-más értékkel, jelentéssel és céllal bírnak. Mindez pedig igényli az ,,ítélkezést”, a körültekintést és a megfontolást. Vizsgálni kell a látottak, hallottak valóságtartalmát, hihetőségét, megbízhatóságát, amelyek megállapításához tudni kell, hogy ki által van a tartalom, hogyan (milyen eszközzel és körülmények folytán) született meg és miért. El kell magyarázni a gyermekeknek, hogy egy-egy információ megtalálásakor csak a szerző, a cél és a nézőpont gondos elemzése után foglaljanak állást a tartalom megtekintéséről, további felhasználásáról. Sajnos a kutatási tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a gyermekek megbíznak a weben talált tartalmak állítólagos jó minőségében és kritika nélkül, passzívan, értékelést mellőzve elfogadják azokat [Ranieri, 2010]. Így valójában nem beszélhetünk tudatos médiahasználatról, hanem csak passzív befogadásról. A már említett hihetőség és megbízhatóság elvont fogalmak, de ennek ellenére bizonyos szempontokat adni kell a világ, az élet jelenségeivel ismerkedő gyermekeknek, hogy képesek legyenek megfelelő döntést hozni, amely érdekében figyelniük kell a forrás megbízhatóságára, azaz arra, hogy kitől származik a tartalom: szolgáltatótól vagy a társadalom ,,amatőr” tagjai közül valakitől. Ez hatással lehet magára az üzenet hihetőségére is. Az egyértelmű, hogy egy médiaszolgáltató vagy egy szerv, szervezet által elhelyezett tartalom és egy ,,hétköznapi személy” által nyilvánosságra hozott gondolat, vélemény közlése között határvonalat kell húzni. De még a médiaszolgáltatásokra, az online elérhető egyéb szolgáltatásokra sem tekinthetünk kétségek nélkül bizalmunkkal övezve őket. Mindezt csak komplikáltabbá teszi az interaktivitás, hogy mindannyian előállíthatunk tartalmat akár név nélkül vagy álnévvel a személyazonosítás lehetőségét kizárva. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a megbízhatóságról való döntésben fontos szerepet játszó tényező, a tartalom forrása, sokszor hiányzik a ,,publikálási” előírások nemléte és a minőség-ellenőrzés hiánya miatt. Továbbá több ,,szerző” esetén előfordulhat, hogy kilétük megfejthetetlen, kétséges vagy kétértelmű, aminek jelzésértéke van, illetve kell, hogy legyen. Így a felhasználók további akadályba ütköznek a tartalom valós célja, nézőpontja megítélése során. Tehát a tartalom forrás alapján való mélyebb elemzésére ösztönzés, illetve az ismeretlen forrásból eredő tartalmak még kritikusabb értékelése különösen a digitális és online információkat hatalmas mennyiségben fogyasztó, sokszor kizárólag ezekre alapozó kiskorú generáció számára fontos. A gyermekek a szükséges információ gyors megszerzése érdekében előszeretettel élnek a keresőprogramok kínálta lehetőségekkel. Ugyanakkor nagy részük nem tudja pontosan, mi a keresőprogram és hogyan befolyásolja az eredményt. Sokszor csak az első oldalon találtakat olvassák el és nem mennek tovább, nem gondolják tovább a talált információkat [Ranieri, 2010]. Így nincs is mi között szelektálniuk kiválogatva a hasznos tartalmakat. Fel sem merül bennük a tartalom hihetősége, megbízhatósága és semlegesnek tartják azokat, azaz nem látják az üzenetek esetleges elferdítését, a mögöttük megbúvó érdekeket. Így azokat szinte egy könyvben leírt tudással egyenlőnek vélik annak ellenére, hogy az online tartalmakból való tanulás, információszerzés komoly odafigyelést és kritikus gondolkodást kíván meg. Semmiképp nem tekinthető egyenlőnek egy autentikus forrásból származó tudás, egy kutatásra alapozott információ és például egy marketing célok által vezérelt ,,tanács”.

3.2.3. A médiaműveltség és a tartalomalkotás Ahogy már említésre került a médiaműveltség magában foglalja a digitális műveltséget, amely szükségességét a digitális módon működő információs és kommunikációs eszközök (televízió, fényképezőgép, számítógép) megjelenése, dominánssá válása hozott magával. Ezek

- 325 -


használata magas szintű technikai tudást igényel. A digitális írástudás funkcionális lényege a digitális eszközök megfelelő kiválasztása, használata a digitális előállításhoz, például rövidebb film vagy reklám, fénykép vagy videó készítéséhez. A gyermekek digitális médiaeszköz használata tartalom-előállítás érdekében elsősorban Facebook-jaik gondozásához, chatszobákban történő kommunikáláshoz kapcsolódik, azaz önmaguk online megjelenítéséhez használják a kommunikációs technológiákat legtöbb esetben egyéni ,,érdekeiktől” vezérelve. Az így kialakult kapcsolatok nagy része a másik fél közvetlen ismerete hiányában személytelen, felszínes és soha nem válik, válhat igazi emberi, baráti kapcsolattá. Ennek ellenére a gyermekek sokszor meggondolatlanul nyilvánosságra hozzák nevüket, elérhetőségüket és egyéb személyazonosító adatukat kitéve magukat és családjukat későbbi zaklatásoknak. Ami ennél is veszélyesebb, hogy az ismeretlenekkel való online kapcsolattartás során sor kerülhet a gyermekek szexuális kizsákmányolása, amely kockázatát egy webkamera segítségével készített videó vagy fényképek idegenekkel való megosztása csak tovább növel. Ez komoly, akár egész életüket befolyásoló következményekkel járhat. Minderre tekintettel fel kell hívni a figyelmet és biztosítani kell a megfelelő eszközöket ahhoz, hogy a fiatalok és az idősebbek képesek legyenek személyes adataik biztonságos kezelésére az online világban való jelenlétük során. Növelni kell az emberek tudatosságát a tekintetben, hogy az interaktivitás gyakorlása során kerüljék el a magánéletükkel kapcsolatos információk kiszolgáltatását, hiszen ezek később már nem távolíthatóak el a kibertérből és bárki bármikor beazonosíthatja az adatok tulajdonosát. Valójában a médiaműveltség céljának a tartalom-előállítás oldaláról tekintve annak kell lennie, hogy a fiatalok is hasznos, értékkel bíró üzeneteket osszanak meg egymással vagy olyan információkat tegyenek közzé, amelyek előbbre viszik a saját közösségeik érdekét, gyarapítják mások tudását. Mint mindenkit, őket is arra kell sarkalni, hogy etikusan, a rajtuk kívül állók személyiségét tiszteletben tartva és életkorukhoz mérten felelősségük tudatában cselekedjenek. Ahogy Viviane Reding európai bizottsági tag is hangsúlyozza, a kommunikációt lehetővé tevő eszközök biztosítják a gyermekek számára, hogy kreatívak legyenek és szabadon kifejezzék önmagukat, de ezt oly módon kell kihasználniuk, hogy se magukat, se másokat ne hozzanak kínos, traumát okozó helyzetbe. Ami az egyik pillanatban jó mulatságnak tűnik, az a későbbiekben nem kívánt következményekkel járhat, például egy majdani munkavállalás során, ha a munkaadó is rábukkan a világhálón közzétett képre [Reding, 2010]. Tehát a gyermekekben tudatosítani kell, hogy az üzeneteik, képeik, videóik kikerülhetnek az ellenőrzésük alól. Továbbá e kérdéskörrel kapcsolatban a médiatudatosság oktatásának az egyéni önkiteljesítés előmozdítása mellett hangsúlyozni kell a közösségi érzetet és a társadalmi felelősséget is [Rec 2002].

4. Konkrét javaslatok a médiaműveltség hazai elterjesztésére Életük egyre inkább telítetté és behálózottá válik a média tartalmai által. A tanulmány által bemutatott jogi és gyakorlati indokok véleményem szerint kétségtelenül alátámasztják, hogy szükség van olyan jogi és egyéb alternatív megoldásokra, amelyek révén a gyermekek médiaműveltté válhatnak, és így képesek lesznek az új médiakörnyezet kockázatai kezelésére és előnyei kihasználására. A technika és a tudomány fejlődésével párhuzamosan koronként változó, hogy mit kell tudni írni, olvasni és megérteni. Napjainkban az információs társadalomhoz, a mediatizált világhoz szükséges műveltség a társadalom valamennyi tagja számára nélkülözhetetlen és a formális, informális keretek közötti médiaoktatást már az 5-12 éveseknek is biztosítani kell tekintve a fiatalok fejlődését és igényeit (ismeretszerzés, realitás és fikció elkülönítése, önazonosság építése, állampolgár-tudatos fejlődés) [Rec 2002]. Nem maradhatnak ki az óvodás, kisiskolás gyermekek sem a médiaműveltség oktatásából, mert ők azok, akik valóban nem tudnak még különbséget tenni a valóság és a fikció között, ezért

- 326 -


például a 7 vagy 8 évesek a televíziós reklámok információit minden kritika nélkül valósnak, megfelelőnek és elfogulatlannak tartják [Elliott 2004]. Az életkor növekedésével jelentősen nő a médiafogyasztás és a napi televízió vagy számítógép használat során az iskolai feladatok megoldása mellett a videók megtekintése, a játékok és az azonnali üzenetküldő alkalmazások is előtérbe kerülnek. Tehát a médiaoktatás egyre sürgetőbbé válik a médiaszektor megállíthatatlan fejlődése, mindennapjainkban betöltött szerepe miatt, ezért jómagam sem tekinthettem el olyan állami és társszabályozási kereteken belül, általam megvalósíthatónak tartott javaslatok megfogalmazásától, amelyekkel a jogalkotók, a médiaipar és az oktatási szféra valóban előmozdíthatná a gyermekek médiaműveltségét.

4.1.

Médiaoktatási/Médiaműveltségi Központ

Sajnos hazai viszonylatban is igaznak bizonyul az a kijelentés, hogy a tömegmédia területén a gyermekek érdekei védelmével kapcsolatban tapasztalható hiányosságok számos egyéb tényező mellett a médiapedagógia hiányában öltenek testet [Raycheva, 2009]. Meglátásom szerint a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa feladataival összefüggésben jogosult lenne egy szerv (Médiaoktatási/Médiaműveltségi Központ) létrehozására, felhatalmazására, amely kifejezetten a médiaműveltség formális és informális keretek közötti elterjesztésére fókuszálna. E jogosultságát abban látom gyökerezni, hogy hatályos médiatörvényünk a 132.§-a k) pontja rögzíti, hogy ,,a Médiatanács kezdeményező szerepet vállal a médiaműveltség magyarországi fejlesztésében”. E jogosultságot látszik alátámasztani az is, hogy az Európai Bizottság ösztönzi a tagállami médiaszabályozó hatóságok aktív részvételét az általános médiaműveltségi szint javítása érdekében [IP/07/1970]. Továbbá a Bizottság 2009-es digitális környezethez igazodó médiaműveltségről szóló ajánlása is tartalmazza az általam e szervvel kapcsolatban alább megfogalmazott javaslatokat, mint a társszabályozási kezdeményezések kialakítása, a médiaműveltség mérése, a médiaműveltség kötelező iskolai tantervbe való beépítése, illetve a médiaipar nagyobb fokú elkötelezettsége a médiaműveltség elterjesztésében. Ami a javasolt szerv összetételét illeti, hozzáértő szakembereket kellene alkalmaznia a médiaipar, az oktatás, a kultúra és az egészségügy területéről. A szerv a Médiatanács felhatalmazása alapján társszabályozás keretén belül gyakorolhatná hatáskörét. Így a keretszabályokként kijelölt feladatai teljesítése hiányakor azt a Médiatanács vagy más kompetens állami/társadalmi szerv, például a hatáskörrel rendelkező minisztérium lenne köteles végrehajtani. Természetesen a szerv, illetve a szerv kijelölése alapján a médiaműveltség terjesztésében szerepet vállaló minden intézmény magas szintű feladatellátásához a humán és tárgyi források mellett biztosítani kellene a szükséges pénzbeli támogatást is. Egy ilyen szerv felállítása és feladatai egzakt meghatározása egyre indokoltabb tekintve a hazai fiatal médiafogyasztók szokásait és médiaműveltségi szintjét. A szervnek a sikeres munka érdekében mindenekelőtt felméréseket és előzetes kutatásokat kellene végeznie a médiatudás jelenlegi állapotáról, különös tekintettel az eltérő életkorú kiskorú korosztályt, amely felmérés alapul szolgálna a további munka irányainak kijelöléséhez. Így pontosan meg lehetne határozni, hogy a médiaoktatás területén az oktatási, kulturális szervezetek és a médiaszolgáltatók hogyan tudnának hozzájárulni a hazai médiaműveltség fejlesztéséhez, az egyes információs és kommunikációs eszközök miként integrálhatók az oktatásba és az oktatás maga hogyan adaptálható az információs társadalom szükségleteihez. E tekintetben pedig nagy hangsúlyt kell fektetni a felnövő generáció szükségleteire. Ahogy a fejlett médiaoktatási rendszert magáénak tudó Finnország által kidolgozott Ubiquitous Information Society elnevezésű cselekvési program is hangsúlyozza, a technológia használatának tudása mellett a gyermekeknek meg kell adni a szükséges iránymutatásokat ahhoz, hogy képesek

- 327 -


legyenek érzékelni az információs társadalmat, reagálni a végtelen információáramlatra, megvédeni magukat a nem kívánt tartalmaktól, ezeket jelezni és előnyt kovácsolni a technológia által kínált információ-megosztásból. A konkrét feladatokat tekintve a következők megvalósítását vélem a szerv küldetésének: - stratégiák és akciótervek kidolgozása a kulturális (könyvtárak, múzeumok, kulturális központok) és az oktatási szféra, illetve a médiaipar bevonásával a médiaműveltség társadalomban történő elterjesztése érdekében, külön fókuszálva a gyermekekre, - partnerség a kulturális intézményekkel és a médiaszolgáltatókkal tudatosságot növelő rendezvények, kampányok megszervezése céljából, - megfelelő fórumok kialakítása a szülők és az oktatók felvilágosítására a gyermekek médiafogyasztási szokásairól, azok hatásairól és következményeiről, illetve a védelem eszközeiről, - javaslattétel a médiaoktatás alapvető kereteinek törvényben való lefektetésére az óvodától a felsőoktatásig az egyes oktatási szintekhez mérten, a gyermekek igényei és szükségletei, illetve tapasztalataik és képességeik szerint előre meghatározott célkitűzések megfogalmazásával, - javaslattétel a médiaoktatók egyetemi vagy posztgraduális képzésére, - végül egy médiaoktatási portál, fórum létrehozása, amely megfelelő teret jelentene a médiaoktatásban szerepet vállalók közötti kommunikációra, a területet érintő információk és bevált gyakorlatok megosztására. Tehát a szervnek hasonlóan a már említett Ofcomhoz, prioritások mentén kellene működnie elhivatottságot és magas szintű szakmaiságot képviselve. Ezen prioritásoknak a következőknek kellene lenniük: kutatás (a médiatudatosság szintjének meghatározása a társadalomban, amely kijelöli a munka irányát), kapcsolat-partnerség-iránymutatás (a hatékonyabb munka és a kommunikációs technológiákról való tájékoztatás érdekében) és osztályozás (azaz a társadalom egyes tagjai igényének figyelembevételével történő informálás).

4.2.

Médiaoktatás formális keretek között

Mindenekelőtt a médiaoktatók képzése igényel jelentős befektetést és odafigyelést az általam javasolt szerv oktatási területet képviselő tagjai részéről, akik feladata lenne a médiaoktatók felkészítését előmozdítani. Az oktatóknak széles körű tudást kell szerezniük egyrészt a fiatalok szokásairól és a média rájuk gyakorolt hatásáról, továbbá a legkülönb médiaeszközök használatáról, hogy maguk is beépítsék azokat az oktatásba. Továbbá ismeretekkel kell rendelkezniük az eszközök által kínált lehetőségekről, azok előnyeiről és hátrányairól a média működése, sajátos céljai mellett. Ezt támasztja alá az Európai Parlament és Tanács 2006-os, a kiskorúak és az emberi méltóság védelméről szóló ajánlása is, amely hangsúlyozza, hogy az új technológiák és a médiaipar területén bekövetkező innováció miatt változó médiapaletta szükségessé teszi, hogy a gyermeken és a szüleiken kívül az oktatók és a nevelők is megtanulják az információs szolgáltatások hatékony használatát. Az oktatók csak úgy lesznek képesek naprakész tudással ,,felvértezni” tanulóikat, ha maguk is tisztában vannak a médiát érintő kérdésekkel. A médiaműveltség formális oktatási keretbe integrálásához a hozzáértő médiaoktatók mellett szükséges az óvodai és iskolai médiaoktatás tanterveinek kidolgozása, amely elsődlegesen a tagállamok feladata. Ezt oktatási szintek szerint szegmentáltan kell teljesíteni, azaz az óvodások, az általános- és középiskolás tanulók, illetve a felsőoktatás hallgatói számára a megfelelő módszer kiválasztásával, életkori szükségletek szerint meghatározott célok alapján.

- 328 -


Napjaink változatos médiakörnyezetének köszönhetően a médiaoktatás tartalmának kialakítása komoly körültekintést és alapos munkát igényel. Figyelemmel kell lenni, hogy mára az oktatásban megkérdőjeleződik a kizárólag nyomtatott tananyag dominanciája és a tanórák szöveges, párbeszédes kontextusra építése mellett teret kell engedni az audiovizuális, digitális és online eszközök használatának, ezek tartalmainak megtekintésének és értelmezésének. Ennek révén a gyermekek számára is érthető lesz az üzenetek gazdasági, társadalmi háttere, valódi célja és jelentése, a bennük rejlő veszélyek. Mindezeket ismerve válhatnak csak képessé a médiáról való mélyebb gondolkodásra és a média aktív használatára a tartalmak passzív befogadásán túl. Ez a módszer hozzájárul a kritikus látásmódhoz és a mediatizált világban való aktív részvételhez. Az oktatás során arra is hangsúlyt kell fektetni, hogy a tanulók a már készen kapott tartalmak elemzése mellett maguk is készítsenek videókat, állítsanak elő hasznos és értékes üzeneteket és információkat. Azaz a kritikai és a kreatív képesség párhuzamos fejlesztésére van szükség. Ennek fényében pedig elmondható, hogy a mai oktatási rendszerünket hozzá kell igazítani a digitális kor lehetőségeihez, mert kizárólag a média manipulatív hatásával szembeni védelem és a kritikai elemzések privilegizálása a gyakorlati tevékenység radikális értékcsökkenéséhez vezethet [Cappello, 2010]. Ma a kritikai képesség önmagában absztraktnak bizonyulhat tekintve a gyermekek médiahasználattal kapcsolatos aktív tevékenységeit az online kapcsolattartástól a személyes Facebook létrehozásán át az internetes vásárlásig. Tehát az oktatás által nyújtott tudásnak a gyakorlati tapasztalatokon, tényeken kell alapulnia, amely megalapozza a látottak megértését és igényes tartalom ,,írását”. A gyakorlati tapasztalaton keresztül elérhető, hogy a gyermekek a média működésével kapcsolatban ne előrecsomagolt válaszokat adjanak vissza, hanem saját maguk is véleményt formáljanak a látottakról a közös gondolkodás során. Ha saját maguk ismerik fel a kockázatot, a manipuláló hatásokat, az a későbbi médiahasználat során jobban biztosítja a veszélyek elkerülését, távoltartását. De nem csak a kritikai tudás nem létezhet a kreativitás nélkül, hanem utóbbi sem az előzőtől függetlenül. Kritikai képesség nélkül a tartalomlétrehozás önös érdeket szolgálhat, szubjektív véleménynyilvánítással, gondolatkifejezéssel. A kreativitásnak többek között mások emberi jogai szabnak keretet, és ezeknek a kereteknek érvényesülniük kell a kritikai képességen keresztül. Tehát kritikus szemléletmódot kell tanúsítani egyrészt a mások által létrehozott tartalommal szemben és ezt a kritikus hozzáállást ki kell alakítani a fiatalokban a kedvelt médiaszereplőjük, karakterük és minden online megjelenő személlyel összefüggésben, illetve tudatosítani kell bennük a helytelen választásuk következményeit a későbbiekben tanúsított tájékozott választás érdekében. Másrészt fel kell hívni a figyelmüket a kritikus, másokra is figyelemmel lévő magatartásra a maguk írt tartalmak esetén.

4.3.

Médiaoktatás médiaszolgáltatókra

informális

keretek

között

különös

tekintettel

a

Az audiovizuális és online tartalomszolgáltatóknak, akik az általuk kínált tartalmakat a legjobban ismerik, aktívan hozzá kell járulniuk a médiaműveltség terjesztéséhez. Ezt támasztja alá a kiskorúak védelmével foglalkozó tanulmány is, amely rögzíti, hogy a ,,közérdekű célok elérése (mint a kiskorúak védelme is), így a magas szintű fogyasztóvédelmi garanciák kiépítése hatékonyabb, ha a szolgáltatók aktívan támogatják azokat [Gellén, 2010]. Azaz az általam javasolt szervnek társszabályozás keretén belül kötelezni kellene az audiovizuális tartalomszolgáltatókat (mind a kereskedelmi, mind a közszolgálati csatornákat) egy olyan magatartási kódex kidolgozására, amelyben vállalják gyermekeknek szóló, általuk értelmezhető műsorok készítését, ezek gyermekműsorok előtti és utáni vetítését. Ezen műsorokon keresztül kellene megismertetni a fiatalokkal a média szerepét, a különböző tömegkommunikációs eszközök közötti különbséget, a műsorok során használt hang- és

- 329 -


képeffektusokat, a média egyénre és társadalomra gyakorolt hatását, a kereskedelmi közlemények jellegét és célját, a hírek ,,olvasását”, az egyes műfajok közötti eltéréseket és a minőségi tartalom felismerését. A szolgáltatóknak kezdeményezéseket kellene vállalniuk a gyermekek audiovizuális gyártási képességeinek előmozdításában a film- és egyéb tartalmak készítésének, a szövegkönyvírásnak és a technikai feladatoknak a megismertetésével. Meglátásom szerint a hazai internetes tartalomszolgáltatók Tartalomszolgáltatási Kódexe mellett helye lenne egy, a gyermekek médiaműveltségét előmozdító külön kódexnek, tekintve, hogy igen nagy felelősség hárul rájuk a társadalom felnövekvő generációjának online tevékenységei miatt. E kódexben a szolgáltatóknak különböző kötelezettségvállalásokat kellene tenniük a gyermekek világhálóval kapcsolatos műveltségének előmozdítása érdekében, amellyel hozzájárulnának a kifejezés szabadsága, mint alapvető jog és a sérülékeny Internet használók védelme közötti egyensúly, mint bonyolult feladat teljesítéséhez. E cél elérését biztosítaná többek között egy gyermekeknek készült weboldal például gyermekmedia.hu névvel, amelyen az internetes tartalomszolgáltatók elindíthatnák médiaismereti kampányukat napjaink fiataljai számára. Ahogy már korábban is szó volt róla, a gyermekek messzemenőkig megbíznak a weboldalakon talált tartalmak minőségében és kritika nélkül, passzívan, értékelést mellőzve elfogadják azokat. Így valóban Internet használók ők vagy csak passzív befogadói az üzeneteknek, bárkitől is származzanak azok? Ahhoz, hogy valaki biztonságos módon internethasználó lehessen, rendelkeznie kell az online információk olvasásához, kritikus szemléléséhez, azok hihetőségének értékeléséhez szükséges képességgel, továbbá képesnek kell lennie az információk létrehozására. Mindezek érdekében a gyermeknek létrehozott oldalt az alábbiak mentén kellene felépíteni: - tanítsa meg az online kedvelt tevékenységek biztonságos használatát, - külön térjen ki a kapott üzenetek hihetőségének, megbízhatóságának kérdésére. Fel kell hívni a gyermekek figyelmét, hogy minden esetben figyeljenek arra, hogy kitől származik a tartalom, egy szolgáltatótól vagy a társadalom ,,amatőr” tagjától, mert ez jelentősen befolyásolhatja az egyes üzenetek valós célját és jelentését. - hasznos lenne tanácsokat elhelyezni az oldalán ,,Gondolkozz, mielőtt cselekszel!” fül alatt. Azaz fel kellene hívni a figyelmet a következőkre: ° ha valamit elhelyeznek a világhálón, azt bárki, aki Internet hozzáféréssel rendelkezik, megtekintheti, ° ha el is távolítják az Interneten egyszer elhelyezett tartalmat, az valószínű, hogy már egy keresőprogram archívumába bekerült, így az online környezetben egyszer megjelent tartalom sok esetben törlés ellenére is ott marad, ° attól függetlenül, hogy az elhelyező milyen értelmet ad a saját maga alkotott tartalomhoz, a rajta kívül álló emberek kialakítják önálló értelmezésüket, véleményüket, ° a véleménynyilvánítási jogukat felelősen érvényesítsék, egyébként komoly következményekkel kell szembenézniük akár a saját, akár mások érdekeinek enyhébb vagy súlyos megsértése miatt, ° bármit is cselekszenek online környezetben, az hozzájárul ,,digitális hírnevükhöz”. A webkamerák, mikrofonok használatára külön ki kellene térni a weboldalon. Ezen ,,kommunikációt segítő eszközök” a gyermekek körében igen közkedveltek, mert lehetővé teszik videók, fényképek online terjesztését és a ,,közvetlenebb társasági életet”. Ugyanakkor a megosztott tartalmakra bárki könnyen lecsaphat és továbbküldheti, terjesztheti azokat online. Sok esetben annak ellenére, hogy a gyermekek azt hiszik, hogy megbízható

- 330 -


emberekkel ,,beszélgetnek”, a képek és a mondottak eljutnak ismeretlenekhez is. Másik oldalról nézve pedig pont ennek a határtalan terjesztésnek köszönhetően, a gyermekek sértő, számukra nem megfelelő képekkel és videókkal találkozhatnak a számítógépes világban. Miután előfordulhat, hogy az egyszer nyilvánosságra hozott kijelentéseik, képeik és videóik felett elvesztik a kontrolt, a modern eszközök használatával összefüggésben a következőket kell tudatosítani a kiskorú fogyasztókban: - csak a szüleikkel együtt, felügyeletük alatt használjanak webkamerát, helyezzenek el fotókat online környezetben, - gondolják végig, hogy kellemetlenül éreznék-e magukat, ha szüleik vagy barátaik meglátnák az online elhelyezett képeiket vagy videóikat, - mindig legyenek tisztában azzal, hogy mi van a kamera látóterében és mindig kapcsolják ki, ha nem használják, - kerüljék az identitásukat felfedő vagy szexuálisan provokatív fotók elhelyezését, - soha ne tegyék közzé még barátaik fényképeit sem azok szüleinek engedélye nélkül. Véleményem szerint hasznos lenne az oldalon kialakítani egy panaszküldő felületet, ahol a gyermekek jelezhetnék az őket ért sérelmeket egy, a panaszok megfelelő kezelésével (kivizsgálásával és szankcionálásával) és a gyermekek tanácsokkal való ellátásával foglalkozó szakmai szervnek. Ezt a lehetőséget jól láthatóan kellene a gyermekekkel tudatni, hogy valóban éljenek vele és fel kellene hívni a figyelmüket, hogy a következő eseményeket mindenképp jelezzék valamilyen formában megjelölve a helyet, ahol ezekkel szembesültek: - ha bárki ismeretlen személyes információikról érdeklődik vagy képeket, videókat kér tőlük, - ha személyektől vagy szervezetektől kéretlen, sértő anyagot kapnak, - ha megtévesztő internetes oldalra bukkannak, amelyen a keresett tartalom helyett káros anyagokkal találkoznak, - ha bárki számukra obszcén fotókat kíván küldeni, - illetve, ha online csábítják őket szexuális cselekményekre. Az audiovizuális és internetes tartalomszolgáltatók vázolt feladatai két kulcselemre épülnének. Egyrészt a szolgáltatók kódexére, amelyben a gyermekek oktatásának előmozdítását vállalják és az e körbe tartozó egyes kötelezettségek teljesítésének mikéntjét részletesen kidolgozzák. Másrészt egy jogi keretre, amely mint ,,biztonsági háló” [Lievens, 2007] körülvenné ezeket a kódexeket. Így a kódexben rögzített feladatok elmulasztását az általam javasolt szerv szankcionálná a gyermekek érdekeire tekintettel. A teljesítés elmaradása mellett a szervnek akkor is jogosultsága lenne beavatkozni, ha véleménye szerint a szolgáltatók nem kielégítő szabályokat fektettek le a kódexben, azaz olyanokat, amelyek nem szolgálják a médiaműveltség terjesztését és gyermekek általi elsajátítását. Ez a ,,biztonsági háló” a gyermekek esetében nélkülözhetetlen, hiszen ,,a kiskorúak érdekében az állami beavatkozás kiemelten indokolt” [Gellén, 2010]. A szankció ugyanakkor nem jelenthet mentességet a feladatok teljesítése alól, így annak a kirótt bírság vagy egyéb joghátrány ellenére eleget kell tennie elsősorban a mulasztó szolgáltatónak vagy a Központ által kijelölt más szervnek.

5. Zárszó A mai társadalom apraja-nagyja a legkülönfélébb audiovizuális tartalomhoz és megannyi információhoz való hozzáférés, a digitális és online tartalmak létrehozása tekintetében igen kedvező médiakörnyezetben él. Ugyanakkor, különösen a sérülékeny, tapasztalatlan és sok

- 331 -


esetben meggondolatlanul cselekvő kiskorú fogyasztók miatt indokolt a médiaműveltség intenzív előmozdítása, amelyben aktív szerepet kell vállalnia a jogalkotókon át a médiaszektoron keresztül a pedagógusokig és szülőkig mindenkinek. Tanulmányomban törekedtem a médiaműveltség szükségességét mind jogi, mind gyakorlati oldalról megvilágítani és ennek fényében szervezeti, hatásköri javaslatokkal és a társszabályozáson belül végrehajtandó, általam fontosnak tartott feladatok megfogalmazásával élni. A társszabályozás a tanulmányban bemutatott, érzékeny kérdéseket felvető területen képes lenne a kizárólag jogi - vagy önszabályozás hátrányait orvosolni, hiszen az érintettek bevonása, az általuk képviselt szakértelem, a rugalmas eszközök és egy kormányzati szerv, mind a siker titkai [Lievens, 2007]. Ilyen keretek között kell a médiaműveltség elterjesztésére mind formális, mind informális rendszerben törekedni és ez indokolja egy erre specializálódó szerv létét, amely előmozdítja a tartalommal bíró, eredményeket produkáló stratégiák, tantervek, szolgáltatók által vállalt kötelezettségek kidolgozását, megfogalmazását megfelelő szankcionálási kompetenciát fenntartva magának. Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy minden életkorú gyermeknek a klasszikus műveltség és az elméleti tudás mellett szüksége van a kritikus gondolkodás, a probléma-megoldás képességére, a kommunikációs, a kreatív és innovációs képességekre, végső soron az információs - és a médiaműveltségre. Mindez pedig csak úgy valósítható meg, ha a médiaoktatás önálló, kötelező tantárgyként, illetve más tárgyakba integrálva, a területet és a gyermekek médiafogyasztását mélyen ismerő pedagógusok által oktatva megjelenik a formális oktatási rendszerben, amely mellett a tartalomszolgáltatók is felességük tudatában szerepet vállalnak a média világáról való ismeretterjesztésében, annak tudatos használatának előmozdításában.

Bibliográfia Felhasznált irodalom 1. Elliott, Stuart [2004]: ,,Report Criticizes Effects Of Ads on Children”. The New York Times, February 24 2. Gellén Klára [2010]: ,,A kiskorú fogyasztók védelme a közösségi és nemzeti médiaszabályozás terén”. In: Gabos Erika (szerk.): A média hatása a gyermekekre és fiatalokra V. Balatonalmádi 2009. Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesület. 3. Koltay Gábor [2009]: ,,A kutatók, az információs műveltség és a WEB 2.0”. Szolnoki Tudományos Közlemények XIII. 4. Lievens, Eva [2007]: ,,Protecting children in the new media environment: Rising to the regulatoy challenge?”. Telematics and Informatics 24 5. Raethel, Stephanie [1992]: ,,Turning of TV violance”. The Advertiser, November 16 6. Raycheva, Lilia [2009]: ,,Television, the Fragile Shelter?”. Medij.istraz. (god. 15, br. 2) Felhasznált jogforrások 7. Az Európai Parlament és a Tanács 2010/13/EU Irányelve (2010. március 10.) a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról (Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) (kodifikált változat) 8. 1991. évi LXIV. törvény a Gyermekek Jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről 2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról 9.

- 332 -


Felhasznált egyéb források 10. A Bizottság ajánlása (2009. augusztus 20.) egy versenyképesebb audiovizuális és tartalomipar, továbbá egy befogadó tudásalapú társadalom érdekében a digitális környezethez igazodó médiaműveltségről (2009/625/EK) 11. A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának. A digitális médiakörnyezethez igazodó médiaműveltség európai megközelítése. COM (2007) 833 végleges. Brüsszel, 20.12.2007 12. Az Európai Parlament és a Tanács ajánlása (2006. december 20.) a kiskorúak és az emberi méltóság védelméről és a válaszadás jogáról az európai audiovizuális és online információs szolgáltatási ipar versenyképességével összefüggésben (2006/952/EK) 13. A Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének tartalomszolgáltatásra vonatkozó működési, etikai és eljárási szabályzata 14. Recommendations addressed to the United Nations Educational Scientific and Cultural Organization UNESCO, Youth Media Education, Seville, 15-16 February 2002 15. Recommendation Rec(2006)12 of the Committe of Ministers to member states on empowering children in the new information and communication environment 16. Ubiquitous Information Society Action Programme 2008-2011 Internetes hivatkozások 17. A Bizottság új célt tűz ki az információs társadalom számára: legyen mindenki jártas a modern médiákban! Az Európai Bizottság sajtóközleménye. IP/09/1244. Brüsszel, 2009. augusztus 20. (2011-03-18) Elérhető: http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=IP/09/1244&format=HTML &aged=0&language=HU&guiLanguage=en 18. Cappello, Gianni [2010]: ,,Beyond the critical vs. creative debate. New challenges for media education in the digital age”. (2011-03-18) Elérhető: http://formare.erickson.it/wordpress/en/2010/analisi-critica-vs-produzione-creativa-lenuove-sfide-della-media-education-nell%E2%80%99era-digitale/ 19. Hobbs, Renee [2010]: ,,Empowerment and protection: Complementary strategies for digital and media literacy in United States”. (2011-03-18) Elérhető: http://formare.erickson.it/wordpress/en/2010/empowerment-e-protezione-strategiecomplementari-per-la-digital-e-media-literacy-negli-stati-uniti/ 20. Médiaműveltség: megfelelő módon élünk-e a blogok, keresőprogramok és az interaktív televíziózás adta lehetőségekkel? Az Európai Bizottság sajtóközleménye. IP/07/1970. Brüsszel, 2007. december 20. (2011-03-18) Elérhető: http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=IP/07/1970&format=HTML &aged=1&language=HU&guiLanguage=en 21. Office of Communication: What is media literacy? (2011-03-29) Elérhető: http://stakeholders.ofcom.org.uk/market-data-research/media-literacy/about/ 22. Office of Communication: What is Ofcom doing to promote media literacy? (2011-0329) Elérhető: http://stakeholders.ofcom.org.uk/market-data-research/medialiteracy/about/OfcomPromotion/ 23. Ranieri, Maria [2010]: ,,One is not born, but rather becames internet user! A media education activity for the Italian junior secondary school”. (2011-03-18) Elérhető: http://formare.erickson.it/wordpress/en/2010/%C2%ABinternauti-non-si-nasce-ma-sidiventa%C2%BB-un-percorso-media-educativo-per-la-scuola-secondaria-di-primogrado-1/

- 333 -


24. Reding, Viviane: Think before you post! How to make social networking sites safer for children and teenagers? Speech/10/22. 09/02/2010 (2011-03-18) Elérhető: http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=SPEECH/10/22

- 334 -


DR. SÁRKÁNY PÉTER (Modern Üzleti Tudományok Főiskolája): „Mi mennyi?” A prostitúció statisztikai elemzése. 1. Bevezetés A közismert történet szerint két fél beszél valamiről, válaszolnak valamit egymásnak, de nem a kérdésre felelnek, valójában elbeszélnek egymás mellett. Talán valahogy mi is így vagyunk a prostitúció mértékét tekintve. A Központi Statisztikai Hivatal (továbbiakban: KSH) egészen 1995-ig visszamenőleg módosította a GDP adatokat részben a prostitúció, részben a drogfogyasztás becsült adataival. A Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének vezetője azóta is alulbecsült értékekről beszél a prostitúció tekintetében. A témával foglalkozó szakemberek véleménye megoszlik a kérdésben, miközben jogos, de valójában kielégíthetetlen igényként merül fel az a vágy, amely szerint jó lenne ismerni a prostitúció (ezen belül a prostituáltak számának) pontos nagyságát. A kérdésre pontos választ azért nem lehet kapni, mert ennek szükséges feltétele a prostituáltak 69 regisztrálása lenne, amely ellentétben áll a New York-i Egyezményből következő szabályozással, amit hazánkban is alapelvnek tekintenek. Még ha valamilyen módon nyilvántartást is vezetnénk a prostituáltakról, akkor sem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy az önkéntesen vállalt, de regisztrálni nem akaró (ún. titkos) prostituáltak számáról soha nem lesz információnk. Ugyanúgy, ahogy a kényszerprostituáltak mértékéről sem. Mindebből következik, kénytelenek vagyunk becsült adatokra támaszkodni. Azért mert elfogadjuk a becsült adatokat, még érdekes statisztikai elemzési lehetőségek kínálkoznak a probléma vizsgálatára, főleg, ha kilépünk a nemzetközi térbe. Tanulmányomban az elérhető adatok segítségével megpróbálom a prostitúciót, illetve a nagyságát meghatározó tényezőket vizsgálni. Más, hasonló – de nem túl nagyszámban található – kutatásoktól eltérően egyrészt olyan sok országra terjesztem ki elemzésemet, amire nem ismerek más példát. Másrészt olyan sokféle módon szeretném vizsgálni a témát, amelyet ilyen módon szintén nem találtam egyetlen publikációban sem. A statisztikai elemzés során az alábbi területekkel akartam foglalkozni:

A kutatás keretében választ kerestem arra, milyen kapcsolat mutatható ki a prostitúció szabályozási megoldásai és o a prostituáltak száma, aránya, illetve o az országok földrajzi elhelyezkedése, valamint o az országok domináns vallása között? Vizsgálni akartam azt is, hogy a prostituáltak nagyságára néhány kiemelt társadalmigazdasági tényező milyen mértékben, milyen erősségben hat? Elemezni kívántam, vajon található-e ezek között olyanok, amelyek kiemelkedő hatással rendelkeznek a szexmunkások száma tekintetében?

69

A „prostituáltak” és a „szexmunkások” szavakat szinonimaként kezelem, miközben tudom, hogy a fogalmak nagyon eltérő megközelítéseket takarnak.

- 335 -


A kutatás keretében azt is vizsgálni akartam, adható-e becslés a prostituáltak számára statisztikai módszerekkel? Mielőtt rátérnék a kutatás érdemi részére, röviden szükséges szólni a vizsgálat során felhasznált adatok forrásáról, valamint az alkalmazott statisztikai eszközökről. 2. A felhasznált adatbázisokról és elemzési eszközökről A minél jobb eredmények elérése érdekében igyekeztem sok, viszonylag megbízható forrást használni az adatok tekintetében. Ahol lehetett, ott Statisztikai Hivatalok adatbázisaiból merítettem. Ahol erre nem volt lehetőség, ott megpróbáltam a különböző helyeken fellelhető adatokat összehasonlítani, összevetni. Természetesen a téma jellegéből adódóan számos esetben kénytelen voltam tanulmányokban, egyetemi kutatásokban, vagy éppen statisztikai forrásoknál található becsléseket használni. Kiindulásul azt a 198 országot tekintettem, amelyre a prostitúció szabályozási megoldását illetően megbízhatónak tartható leírással rendelkeztem. Ezeket az országokat földrajzi és vallási szempontból kategóriákba soroltam. A fenti országok közül 72-re sikerült a női prostituáltak számára becsült adatokat találni. Végül e szűkebb körre az elemzésbe vont 7 társadalmi-gazdasági mutatóhoz próbáltam több-kevesebb sikerrel adatokat fellelni. Így több kérdésnél közel 200, néhánynál pedig 70 feletti, esetenként 30 alatti országot átfogó körre tudtam elemzéseket végezni. A kutatásnál felhasznált mutatókról és adatokról a következő oldalon található táblázat ad rövid áttekintést. Az adatbázis összeállítása után különböző statisztikai számítások segítségével igyekeztem összefüggéseket, kapcsolatokat vizsgálni, amelyek lehetőséget kínáltak kérdéseim megválaszolására. A vizsgálatok során az alábbi statisztikai módszereket alkalmaztam: 1. függetlenségvizsgálat, 2. korrelációszámítás, 3. varianciaanalízis, 4. egy és többváltozós regresszió számítás. A többváltozós regresszió számításnál – az előadás leadásának időpontjáig – csak a lineáris módszer alkalmazására nyílt lehetőségem. 3. Statisztikai elemzések eredményei A különböző eszközökkel lefolytatott vizsgálatok eredményeit az egyes témák alapján csoportosított formában kívánom ismertetni. 3.1. Prostitúció szabályozása és a prostituáltak aránya, száma közötti kapcsolat Ha megkérdeznének bárkit arról, van-e összefüggés a prostitúció legalizált volta és a prostituáltak száma, netán aránya között, valószínűleg azt a választ kapnánk: igen. Valósnak tűnik az az előzetes megállapítás, hogy egy olyan országban, ahol szabadon gyakorolható a prostitúció, ott több és/vagy nagyobb arányú a prostituált, mint azokban az államokban, ahol tiltás érvényesül.

- 336 -


Név CONTI RELIG

Leírás

Adatforrás

Országok földrajzi besorolása az 5 kontinens valamelyikébe. Országok besorolása az 5 világvallás valamelyikébe (az országban érvényesülő domináns vallás alapján).

PROST

Országok besorolása a prostitúció szabályozási megoldásának valamelyikébe.

PRO-No

15-49 év közötti női prostituáltak száma.

POP-No

Népesség száma.

GDP

UNEMP

Egy főre jutó GDP vásárlóerő paritáson mérve. Jövedelemegyenlőtlenséget mérő GINI-mutató. Legfelső és legalsó jövedelmi ötöd egymáshoz viszonyított aránya. Relatív medián szegénységi rés, azaz a szegénységi küszöb alatt élők jövedelme és a szegénységi küszöb közötti különbség a szegénységi küszöb százalékában kifejezve. Munkanélküliek aránya.

CORRU

Korrupció mértéke.

GINI 5INC POOR

World Facts and Figures. Religion Statistics by Country (CIA - The World Factbook 2001. évi adatai alapján 235 országra vonatkoztatva) Religions by country as of 2007 (Wikipedia alapján 237 ország tekintetében) The Legal Status of Prostitution by Country (CharstBin honlap, 2009-es megállapítások 202 ország tekintetében) 100 Countries and Their Prostitution Policies (ProCon.org honlap, 2009-es megállapítások 100 országra vonatkoztatva) Prostitution by Country (Super Directories honlap, amely 263 országra linkeket tesz közzé) Prostitution in Europe (Spiritus Temporis honlap, a 46 európai ország Emberi Jogi Nyilatkozatai alapján) CIA – The World Factbook Cockayne, Andrew (2002) Factbook on Global Sexual Exploitation (adatok forrása: The University of Rhode Island – Kingston, New York állam, USA) Vandepitte et. al (2006) CIA – The World Factbook EUROSTAT CIA – The World Factbook EUROSTAT CIA – The World Factbook EUROSTAT EUROSTAT

KSH CIA – The World Factbook Transparency International Hungary

2. táblázat: Tényezők jelentése, adatok forrása Forrás: saját összeállítás

Érdekes és meglepő módon, a 72 országra kiterjedt vizsgálatunk nem erősítette meg várakozásunkat. Sem a prostituáltak száma, sem azok aránya és a prostitúció tiltott vagy szabad volta között valódi kapcsolat nem volt kimutatható. Ez tehát azt jelenti, a prostitúció legalizálásától vagy éppen megengedő szabályozásától nem függ a prostituáltak száma, aránya. Úgy tűnik tehát: azért, mert szabadon űzhető a prostitúció, nem lesz szignifikánsan több a prostituáltak száma, mintha tiltanák. Illetve: azért mert szigorúan fellépnek a prostitúció ellen, nem csökken szignifikánsan a prostituáltak száma. Mivel a prostituáltak számáról mindig csak becsléseink lehetnek, pontos nagyságuk nem ismerhető meg, megállapításainkat kellő óvatossággal kell kezelni. Ennek tudatában, levont következtetéseink a prostitúció szabályozása tekintetében két fontos tényre felhívják a figyelmet. Nevezetesen a prostitúció kínálatának szabályozása (tiltása vagy legalizálása)

- 337 -


kevéssé érinti a prostitúció nagyságrendjét, inkább csak látható vagy rejtett voltának arányát változtatja meg. Tehát – úgy tűnik – a szexmunkások számát tekintve a prostitúció legalizálása nem ront, tiltása pedig nem javít a helyzeten. Viszont a prostitúció keresleti szabályozása valódi megoldás lehet a jelenség visszaszorításában, mint ahogy ezt Svédország vagy Norvégia példája mutatja. (Ugyanis a kereslet szankcionálásának nem feltétele a kínálat szabályozási módjának változtatása.) 3.2. Prostitúció és a földrészek kapcsolata Felmerülhet az a kérdés, vajon van-e kapcsolat a prostitúció szabályozási formája és az országok földrajzi elhelyezkedése között? Megengedőbb vagy éppen tiltóbb a prostitúció tekintetében az egyik földrész a másikkal szemben? Joggal mondhatjuk-e például, hogy Ázsiában vagy éppen Afrikában másképpen ítélik meg a prostitúciót, mint az amerikai földrészen vagy Európában? Természetesen nem arról van szó, hogy maga a földrajzi elhelyezkedés a meghatározó a kérdésben. Ha találunk ilyen kapcsolatot a kérdést illetően, akkor tovább kell vizsgálódnunk, megkeresni a háttérben érvényesülő okokat. Lehet, hogy a valódi okot a vallásban, a gazdasági helyzetben, a társadalmi hozzáállásban, stb. találjuk majd meg. Ha a prostitúció, a bordélyház és a futtatás (kerítés) szabályozási megoldását együttes egészként vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy ezek a vizsgált 198 ország közül 118 országban tiltottak, 71 országban részben legalizáltak és csak 9 országban teljesen szabadon megvalósíthatók. A legálisan művelhető országok között afrikait nem találunk. Óceániában, illetve Észak- és Közép-Amerikában 1-1 országban (Új-Zélandon, ill. Nicaraguában), Ázsiában, valamint Dél-Amerikában 2-2 országban (Bangladesben és Indonéziában, illetve Ecuadorban és Venezuelában), míg Európában 3 országban (Görögország, Hollandia, Németország) űzhető szabadon a prostitúció és működhetnek a bordélyházak, illetve nem büntetett a prostitúció kihasználása. Afrika és Óceánia országainak többségében a tiltás érvényesül, hiszen az 58 afrikai ország, illetve a 16 óceániai ország (beleértve Ausztráliát) háromnegyedében teljesen tiltott a prostitúció, illetve a bordélyházak működtetése. Ázsiai országokban inkább a tiltás jellemző, mivel a 42 ázsiai ország 64 %-ában tiltott a szexmunka minden formája. Az amerikai földrészen (a déli országokat kivéve) és Európában fele-fele arányban szabad illetve tiltott a prostitúció. Ugyanis a 24 észak- és közép-amerikai országban 54 %-os, míg a 46 európai országban 48 %-os a teljes tiltású országok aránya. Dél-Amerikára a megengedő hozzáállás a jellemző, mivel a 12 dél-amerikai ország mindössze 8 %-ában (csak Guyanában) tiltott a prostitúció. Statisztikai függetlenség-vizsgálatokkal kimutatható, hogy a vizsgált 198 állam tekintetében az országok földrajzi besorolása és a prostitúció szabályozási típusa között csak gyenge sztochasztikus kapcsolat van. Amennyiben a 15-49 év közötti női prostituáltak aránya és az országok földrajzi elhelyezkedés között keresünk összefüggést, akkor a varianciaanalízis módszerének alkalmazása 72 országot elemezve kapcsolatot jelez a két tényező között. Ennek oka a felhasznált adatokban keresendő. Vizsgálatomhoz egy szerzőtársak által írt tanulmányt [Vandepitte et. al 2006] vettem alapul, amelyben egyértelműen kimutatható volt a földrészek és a női prostituáltak aránya közötti kapcsolat. (A kapcsolódó táblázatot lásd a következő oldalon!)

- 338 -


Régió Szubszaharai Afrika Ázsia Volt szovjet köztársaságok* Európa Latin Amerika Mindösszesen

Figyelembe vett országok száma 9 7 14 25 7 62

Női szexmunkások aránya (%) 0,4-4,3 0,2-2,6 0,1-1,5 0,1-1,4 0,2-7,4 0,1-7,4

3. táblázat: Női szexmunkások aránya az egyes kontinenseken Megjegyzés: * Ide tartoznak a Független Államok Közösségének országai, a Balti államok, a Kaukázus és Közép-Ázsia országai. Forrás: Vandepitte et. al. alapján saját szerkesztés

Amikor a földrészek és a prostituáltak száma közötti kapcsolatot ugyanarra a 72 országra elemeztem, mint amelyiknél a prostituáltak arányát vizsgáltam, kiderült – ami várható is volt – hogy nincs igazi kapcsolat a két tényező között. Mindezen vizsgálatokból levonhatjuk azt a végkövetkeztetést, hogy a prostitúció és az országok földrajzi elhelyezkedése között valódi kapcsolat nem mutatható ki. 3.3. Prostitúció és a domináns vallások kapcsolata Ismert, hogy létezett az ún. vallási (szakrális) prostitúció. Ennek keretében a nők kötelesek voltak életükben egyszer Vénusz templomába elmenni, és ott addig várakozni, amíg egy férfi megváltotta őket a nekik juttatott pénzzel. Ez a pénz a templomé, a nő teste pedig a megváltó férfié lett. Ettől függetlenül, ma a vallások legfeljebb megtűrik, de semmiképpen sem ösztönzik a prostitúciót. Éppen ezért érdekes összefüggés megtalálásában bíztam, amikor a prostitúciót és az egyes országokban uralkodó domináns vallás kapcsolatát kívántam elemezni. A 118 országot az ott érvényesülő domináns vallás alapján az 5 világvallás valamelyikébe soroltam. Amennyiben nem volt egyetlen domináns vallás, vagy nem volt egyértelmű a helyzet, illetve nem az 5 kategória valamelyikébe volt besorolható a vallás, úgy az „egyéb” kategóriába került az ország. (Ez a csoport mindössze 13 országot tartalmazott.) Az iszlám vallású és a buddhista országok nagy többségében (81 illetve 67 %-ában) tiltott a prostitúció. A keresztény és „egyéb” vallású országok közel felében legális a szexmunka végzése. A vizsgált 3 hindu vallású ország egyikében szabad, másikban részben megengedett, a harmadikban tiltott a prostitúció végzése. Az egyetlen izraelita országban szabadon űzhető a szexmunka. Az eredmények azt mutatták, hogy az országok vallási besorolása és a prostitúció szabályozási típusa között csak gyenge sztochasztikus kapcsolat létezik. A további vizsgálódást 72 országra szűkítettem le, amelynél voltak a prostituáltak számára vonatkozó becslések. Meg kell jegyeznem, sajnos adatok hiányában el kellett tekintenem az egyetlen zsidó vallású ország elemzésétől.

- 339 -


Ha a prostituáltak aránya és a vallás között keresünk kapcsolatot, a statisztika szerint nem találunk ilyet. Nem úgy a prostituáltak száma és a vallás tekintetében, ahol egyértelműen kimutatható volt a kapcsolat. Kapott eredményeik pontosan azt a nem egyértelmű helyzetet tükrözik, amely előzetesen vélekedésben is fellelhető volt. Gondolhatjuk azt is, hogy egy ország domináns vallása befolyást gyakorol a prostitúcióra. Ugyanakkor tudjuk, hogy egyetlen vallás sem ösztönzi a prostitúciót, ilyen szempontból tehát mégis homogén a vallás és a szexmunka kapcsolata. Bármilyen vallású országban megtalálható a prostitúció megengedése éppen úgy, mint tiltása. A vallás nem annyira a prostitúció létezésére, mint inkább annak formájára hat. Forma alatt értve akár az utcai prostitúciót vagy bordélyházakat, akár a látható vagy rejtett létét, de akár azt, hogy jellemzően a prostituáltak megtalálhatók-e az országban, vagy az igénybevevőknek kell értük az országhatárt átlépni.70 3.4. A prostituáltak számára ható tényezők és jelentőségük Amikor azt a kérdést feszegetjük, melyek azok a legfontosabb tényezők, amelyek a prostitúció kialakulására és létezésére hatnak, akkor leggyakrabban a szegénységet, a jövedelmi egyenlőtlenséget, valamint a nők társadalmi és gazdasági kirekesztettségét említhetjük meg. Egy tanulmány [Talbott 2007], amely a világ 77 országára kiterjedően alapjában a prostituáltak száma és a HIV/AIDS fertőzöttek közötti kapcsolatot vizsgálta, és a szexiparban dolgozó nők arányát 4 tényező segítségével elemezte, megállapította, hogy a női szexmunkások arányára meghatározó módon csak a muszlimok aránya hat, mégpedig olyan módon, hogy a muszlimok arányának növekedése csökkenti a szexiparban dolgozó nők arányát.71 Az összefüggés a következő módon írható fel (saját jelöléseimmel): ln SZEX = – 0,897*MUSZL + 0,012*GINI + 0,016*ANALF + 0,0000005*GDP – 0,486 (R2: 0,1699)

ahol: SZEX: Szexiparban dolgozó nők aránya MUSZL: Muszlimok aránya GINI: Jövedelemegyenlőtlenségi (GINI) mutató ANALF: Írástudatlanok aránya GDP: Egy főre jutó GDP értéke Vizsgálatomba szerettem volna prostituáltak számára ható társadalmi-gazdasági tényezőket is bevonni. Természetesen alapvető követelmény volt, hogy elfogadható adatok is rendelkezésre álljanak. 70

Összehasonlítva például az európai vagy észak-amerikai, illetve az arab országok állampolgárainak szexturizmusát, lényeges különbségek tapasztalhatók mind a célországokat, mind – az eltérő vallási előírások miatt – a lebonyolítás módját, mind az igénybevevők nem szerinti megoszlását tekintve. 71 A muszlimok aránya azért került be a vizsgálatba, mert a muszlimok többsége körülmetélt, és ez csökkenti a HIV/AIDS vírus átviteli sebességét a heteroszexuális nemi kapcsolatokban.

- 340 -


Két kiinduló mutatóm a népesség száma és az egy főre jutó GDP volt. Azt feltételeztem, hogy a nagyobb népesség a prostituáltak számának nagyobb értékével jár, míg az egy főre jutó GDP-nél a kapcsolat ellentétes lesz, hiszen egy gazdagabb országban – feltehetőleg – kevesebb a prostituáltak száma. Úgy gondoltam, a szegénység kérdéskörét érdemes lenne többféle mutatóval is megközelíteni. Így került be a vizsgálat körébe a jövedelemegyenlőtlenséget kifejező (GINI) mutató, a legfelső és legalsó jövedelmi ötöd egymáshoz mért aránya és a relatív szegénységi rés. Úgy véltem, minél nagyobbak ezek az értékek, annál nagyobb a prostituáltak száma. Bekerült a vizsgálati körbe a munkanélküliségi arány is. Előzetes várakozásaim szerint, ha nagy egy országban a munkanélküliség, akkor valószínűleg egyre többen kényszerülnek testük áruba bocsátásából megélni, azaz a magas munkanélküliség növeli a prostituáltak számát. És végül, úgy véltem, a korrupció mértéke is befolyásolhatja a prostituáltak számát, hiszen minél inkább korrupt egy ország, annál nagyobb lehetőségek kínálkozhatnak például arra, hogy a (tiltott) prostitúció feletti szemet hunyjanak.72 Mivel a jövedelmi ötödök arányára, illetve a szegénységi résre vonatkozó adatok viszonylag kevés országra álltak rendelkezésre, így kétféle korrelációszámítást végeztem el. Az első esetben azt a 65 országot vontam be az elemzésbe, amelyre az előbb említett két mutatón kívül a többire adatok voltak elérhetők. Az eredményeket az alábbi táblázat tartalmazza. Megnevezés 1 Prostituáltak száma 2 Népesség száma 3 Egy főre jutó GDP 4 GINI-mutató 5 Munkanélküliek aránya 6 Korrupció mértéke

1 1 0,811 -0,152 0,157 -0,084 -0,088

2

3

4

5

6

1 -0,191 0,135 -0,094 -0,115

1 -0,529 -0,326 0,867

1 0,195 -0,488

1 -0,281

1

4. táblázat: Korrelációs együtthatók 65 ország és 6 mutató tekintetében Forrás: saját számítások

Az adatokból látható, hogy a prostituáltak számára a vizsgált mutatók közül valójában csak a népesség száma hat, természetesen pozitív módon, azaz a nagyobb népességhez több prostituált tartozik. Az egy főre jutó GDP magasabb értéke – a vártnak megfelelően – csökkenti a prostituáltak számát, igaz nem szignifikáns mértékben. Hasonló kapcsolati szorosságot, bár ellentétes irányban mutat a jövedelemegyenlőtlenség értéke. Az előzetes várakozásokkal ellentétben nagyon gyenge hatás gyakorol a prostituáltak számára a munkanélküliek aránya, illetve a korrupció mértéke. Némileg eltérő, bár alapjában hasonló következtetések vonhatunk le akkor, amikor mindegyik mutatót figyelembe vettem a vizsgálódás során, igaz csak azokra az országokra, amelyekre 72

Az elemzés során figyelni kell arra, hogy minél nagyobb egy országban a korrupció a Transparency International által adott pontszám annál kisebb.

- 341 -


minden adat rendelkezésre állt. Így 8 mutatót tudtam vizsgálni, igaz csak 27 ország tekintetében. Megnevezés 1 Prostituáltak száma 2 Népesség száma 3 Egy főre jutó GDP 4 GINI-mutató 5 Jövedelmi ötödök aránya 6 Szegénységi rés 7 Munkanélküliek aránya 8 Korrupció mértéke

1 1 0,696 0,022 0,082 0,166 0,232 0,193 0,037

2

3

4

5

6

7

8

1 0,038 0,180 0,119 0,140 0,120 0,015

1 -0,407 -0,414 -0,546 -0,668 0,750

1 0,847 0,664 0,273 -0,384

1 0,843 0,355 -0,503

1 0,469 -0,716

1 -0,680

1

5. táblázat: Korrelációs együtthatók 27 ország és 8 mutató tekintetében Forrás: saját számítások

Vizsgálatom egyértelműen igazolta, hogy nagyon szoros kapcsolat van a népesség száma és a prostituáltak száma között. Ugyanakkor gyenge közepes pozitív kapcsolat mutatható ki a szexmunkások száma és a szegénységi rés, illetve a munkanélküliek aránya között. Ezeknél valamivel erőtlenebb, de mégis kimutatható kapcsolat van a prostituáltak száma és a jövedelemi ötödök aránya között. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy a prostituáltak száma tekintetében fontos befolyásoló tényező a tetten érhető szegénység. Érdekes, hogy az egy főre jutó GDP, valamint a GINI-mutató (amely szintén a szegénységre utal) csak kis szerepet tölt be a prostituáltak számára ható tényezők között. Ezekhez hasonlóan igencsak elhanyagolható jelentőséggel bír a korrupció mértéke a prostituáltak számára. 3.5. A prostituáltak számának becslési lehetőségei Mint láttuk, a prostituáltak számát alapvetően meghatározza a népesség száma. Amikor tehát a prostituáltak számáról próbálunk valamiféle képet alkotni, érdemes először a népességgel való kapcsolatát vizsgálni. Egy néhány éve publikált tanulmány [Moffat 2005] egyrészt az USA 35 államára, másrészt Európa 13 országára próbált becslést adni a prostituáltak számát illetően. Kutatásom keretében megpróbáltam a többféle módon csoportosított országokra lineáris és/vagy hatványkitevős73 (mint a legjobban illeszkedő) trendegyenleteket felállítani.74 A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy mialatt a népesség 1.000 fővel gyarapodik, a prostituáltak száma nem egyforma mértékben emelkedik az egyes kontinenseken. Világátlagban és Ázsia országaiban 3 fővel nő a prostituáltak száma. Ugyanakkor Afrikában 5 fő, Európában 1 fő a prostituáltaknál kimutatható növekedés.75 Ha Ázsiánál a három legtöbb (millió feletti) prostituálttal rendelkező országot (Indiát, Kínát és Thaiföldöt) kivesszük az országok közül, akkor az európai szintre csökken a prostituáltaknál található növekedés. Ha Európából a három szintén legtöbb (százezret meghaladó) prostituáltat felmutató országot 73

Általános tapasztalatom volt, hogy a hatványkitevős egyenletek jobb illeszkedést mutattak, mint a lineárisak. A részletes eredmények ismertetésétől a terjedelem szabta korlátok miatt eltekintek. Itt és most csak összefoglaló táblázatot mutatom be ezekről. 75 Az amerikai földrész, illetve Óceánia országai azért nem kerültek külön elemezésre, mert a prostituáltak számát tekintve kevés államra álltak rendelkezésre adatok. 74

- 342 -


(Németország, Oroszország és Spanyolország) kiemeljük, akkor a prostituáltak számánál kimutatható növekedés mértéke csökken. Úgy tűnik tehát, mégis van kapcsolat a prostituáltak száma (pontosabban gyarapodási mértéke) és az egyes kontinensek között! Az eredményeket jól összefoglalja az alábbi táblázat.

Vizsgált országok Világ 72 országa Világ 69 országa* Európa 36 országa Európa 33 országa** Európa 13 országa*** Afrika 9 országa Ázsia 19 országa Ázsia 16 országa* USA 35 állama***

Hány %-kal Hány fővel nő a prostituáltak száma, ha a népesség száma 1 %-kal emelkedik? 1.000 fővel emelkedik? 1,006 3 0,952 1 0,972 1 0,860 n.a. 1,15 n.a. 1,340 5 1,132 3 1,003 1 1,45 n.a.

6. táblázat: Prostituáltak száma és a népesség száma közötti kapcsolat Megjegyzések: * India, Kína és Thaiföld nélkül. ** Németország, Oroszország és Spanyolország nélkül. *** Moffat 2005-ös vizsgálata, a többi esetben saját 2011-es kutatás. Forrás: saját számítások

Az egy- és többváltozós regresszió számítással kapott eredményeimet érdemes összevetni a prostituáltak hazai számára vonatkozó becslésekkel. A témával foglalkozó szakemberek, alapítványok, szervezetek többsége kb. 20 ezerre teszi a magyarországi örömlányok számát. Így, ha a számításokból következő eredményeink 15-25.000 fő közé esnek, akkor azt elfogadhatónak tarthatjuk! Legjobb megoldásnak az tűnik, ha a számítások eredményeit egy táblázatba foglaljuk össze, ahol feltüntetjük az elemzésbe vont országok körét és mindazokat a (függetlennek tekintett) tényezőket, amelyek a prostituáltak számára hatnak! Az eredményeket a következő oldalon lévő táblázat tartalmazza! A kapott adatok alapján az alábbi következtetések levonására van lehetőségünk: 1. A hazai szexmunkások számát 11-17.000 fő közé tehetjük, és kb. 12.500 fős prostituált számról beszélhetünk. Ez a szám beleesik abba a tartományba, amely a prostituáltak szakértői becslésére vonatkozik. 2. Minél több, a prostituáltak számára ható tényezőt vonunk be a vizsgálatba, annál kevésbé megbízhatók eredményeink. Ennek fő oka, hogy a figyelembe vett tényezők ugyan valóban hatnak a szexmunkások számára, de nem olyan erősséggel, mint a népesség száma, így bizonytalanabbá teszik a kapott eredményeket.

- 343 -


3. Az egy és többváltozós regresszió számításnál a lineáris megközelítés helyett érdemesebb a hatványkitevős számításokkal próbálkozni.76 Lineáris Hatványkitev egyenlet ős egyenlet alapján a prostituáltak száma 13.356 11.148 44.021 13.998 12.089 12.884 n.a. 11.637 16.910 n.a. -54.342 n.a.

Vizsgált országok

Vizsgált tényezők77

Világ 72 országa Világ 69 országa Európa 36 országa Európa 33 országa Világ 72 országa Világ 65 országa Európa 27 országa

POP-No POP-No POP-No POP-No POP-No, GDP POP-No, GDP, GINI, UNEMP, CORRU POP-No, GDP, GINI, 5INC, POOR, 3.373 UNEMP, CORRU

n.a.

7. táblázat: Magyarországi prostituáltak számára vonatkozó becslések Forrás: saját számítások

4. Zárszó A prostitúció kérdéskörének statisztikai elemzése sok érdekes következtetés levonására adott lehetőséget. Ezek által megerősíteni vagy éppen elvetni lehetett a prostitúció és néhány tényező közötti összefüggés létét. A számítások arra is rávilágítottak, nehéz feladat a prostituáltak számát megbecsülni a társadalmi-gazdasági tényezők segítségével. Ugyanakkor az elemzés megmutatta, hogy milyen irányokba lehetne a statisztikai vizsgálatokat kiterjeszteni. Így például érdemes lenne a prostitúció szabályozása és a prostituáltak száma, aránya közötti elemzésnél az országok köréből a három kiugró értékeket mutató országot (Indiát, Kínát, Thaiföldet) kivenni, vagy csak az európai országokra koncentrálni. Lehet, hogy a prostitúció és a domináns vallásnál az öt világvallást érdemes lenne kibővíteni, további bontásokat végrehajtva. Meg kellene vizsgálni a jövedelemi egyenlőtlenséget kifejező GINI-mutató, illetve a jövedelmi ötödök aránya eltérő szerepét. Választ találhatnánk arra, vajon miért van az utóbbi nagyobb hatással a prostituáltak számára? Talán az adatokkal, azok szóródásában mutatkozó különbséggel, vagy a mutatók eltérő voltával magyarázható mindez? Természetesen a prostituáltak számára vonatkozó egyenletek felállításánál is a jelenleginél pontosabb lehetőség kínálkozását tételezhetjük fel a hatványkitevős regresszió számítások elvégzése esetén. Mindezek remélhetőleg segítenek a probléma jobb megismerésében, és így könnyebben remélhetünk választ a tanulmány elején felvetett „mennyi is az annyi?” kérdésre.

76

A többváltozós esetekre vonatkozó eredmények az előadás írásának időszakában még nem álltak rendelkezésre! 77 A rövidítések jelentését lásd az 1. táblázatban!

- 344 -


Irodalomjegyzék 1. 100 Countries and Their Prostitution Policies (ProCon.org honlap, 2009-es megállapítások 100 országra http://prostitution.procon.org/view.resource.php?resourceID=000772 (letöltve: 2011-04-02)

vonatkoztatva)

2. CIA – The World Factbook https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/rankorder/rankorderguide .html (letöltve: 2011-03-23) 3. Cockayne, Andrew [2002]: Prostitution and Sexual Exploitation in The European Union. Undergraduate research paper produced for POL 3037 The Politics of Policing Transnational Crime in Europe, under the guidance of W. A. Tupman. (Published online at www.ex.ac.uk/politics/pol_data/undergrad/aac, 20th April 2002) (letöltve: 2008-03-17) 4. EUROSTAT http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&plugin=0&language= en&pcode=tps00001 (letöltve: 2011-03-27) http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/setupDownloads.do (letöltve: 2011-03-27) 5. EUROSTAT/KSH http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_int024b.html (letöltve: 2011-03-31) http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/eurostat_tablak/tabl/tsisc010.html (letöltve: 2011-03-27) http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/eurostat_tablak/tabl/tsdsc250.html (letöltve: 2011-03-27) 6. Factbook on Global Sexual Exploitation (adatok forrása: The University of Rhode Island – Kingston, New York állam, USA) http://www.uri.edu/artsci/wms/hughes/ (letöltve: 2008-03-18) 7. KSH http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_int013.html (letöltve: 2011-03-27) 8. The Legal Status of Prostitution by Country (CharstBin honlap, 2009-es megállapítások 202 ország tekintetében) http://chartsbin.com/view/snb (letöltve: 2011-04-02) 9. Moffat, Peter G. [2005]: Economics of prostitution. In: Economics Uncut. A Complete Guide to Life, Death and Misadventure. Edited Bowmaker, Simon W. (Edward Elgar Publishing Limited, p. 193-228.) 10. Prostitution by Country (Super Directories honlap, amely 263 országra linkeket tesz közzé) http://www.superdirectories.com/?Branch_ID=2438010 (letöltve: 2011-04-02) 11. Prostitution in Europe (Spiritus Temporis honlap, a 46 európai ország Emberi Jogi Nyilatkozatai alapján) http://www.spiritus-temporis.com/prostitution-in-europe/ (letöltve: 2011-04-02)

- 345 -


12. Religions by country as of 2007 (Wikipedia alapján 237 ország tekintetében) http://en.wikipedia.org/wiki/Religions_by_country (letöltve: 2011-03-30) 13. Talbott, John R.[2007]: Size Matters: The Number of Prostitutes and the Global HIV/AIDS Pandemic. PLoS ONE 2(6): e543. doi:10.1371/ journal.pone.0000543 www.plosone.org (letöltve: 2011-03-01) 14. Transparency International Hungary http://www.transparency.hu/korrupcios_indexek (letöltve: 2011-03-27) 15. Vandepitte et al. [2006]: Estimates of the number of female sex workers in different regions of the world (Sex Transm Infect; 82(Suppl III):iii18–iii25. doi: 10.1136/sti.2006.020081) http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2576726/ (letöltve: 2011-03-01) 16. World Facts and Figures. Religion Statistics by Country (CIA - The World Factbook 2001 adatai alapján 235 országra vonatkoztatva) http://www.worldfactsandfigures.com/religion.php (letöltve: 2011-03-21)

- 346 -


FEHÉR HELGA (Pannon Egyetem): Globális változások, új afrikai államok 1. Bevezetés Az erőforrások mind hatékonyabb kiaknázásához elsősorban politikai stabilitásra lenne szükség azokban a nyersanyagokban gazdag afrikai országokban, amelyeket pillanatnyilag is nagyfokú bizonytalanság és gyakran helyi hatalmi harcok öveznek. A világ olajtartalékainak jelentős részét birtokló Szudánban a kialakult helyezet nem pusztán helyi konfliktus, hanem bizonyos nemzetközi kérdéseket is felvet: a szűkös olajforrások birtoklása a világ energiára éhes nemzetgazdaságai számára kulcsfontosságú ügy. Az afrikai országok némelyikében rendkívül aktív gazdasági szerepet vállaló Kína számos fórumon rendkívül éles hangú kritikát kapott már korábban is az emberi jogok sárba tiprása, valamint a régióba irányuló szinte teljesen nyilvános fegyverkereskedelme miatt. A nemzetközi szervezetek és civil csoportok éles hangú kritikája ellenére néhány nyersanyagban gazdag afrikai ország és Kína közti kapcsolat azonban tovább mélyül - olyannyira, hogy a hosszú távú, releváns ázsiai energiapolitika egyik meghatározó célpontját mára e régióban rejlő energiaforrások jelentik. Ugyanakkor a térségben zajló eseményeket, többek között Szudán kettészakadását az Egyesült Államok és az Európai Unió is feszült figyelemmel kíséri, hiszen részben az olajban gazdag déli országrész erőforrásaiból való részesedés, valamint számos környezetvédelmi és biztonságpolitikai megfontolás miatt – a bonyolult nemzetközi környezet ellenére – az USA és az EU egyfajta új típusú partnerség kialakítására törekszik az afrikai országokkal. Teszi ezt főként amiatt, hogy a mára világosan kibontakozó térségbeli ázsiai befolyás egyre nyugtalanítóbb a Nyugat számára. A dolgozat célja, hogy a ma még csupán körvonalazódó, főként energiaforrásokért folytatott térségbeli versengés mibenlétét bemutassa, valamint e gondolatok mentén haladva rámutasson azokra a lehetséges kitörési pontokra, amelyekre a világ energia-éhsége kapcsán az egyes nyersanyagokban gazdag afrikai országoknak - a belpolitikai és nemzetközi diplomáciai változásokat kihasználva - fókuszálni kellene.

2. A nemzetközi közösség új Afrika-politikájának motivációi Libéria, Mozambik, Kongó, Szudán, Niger-tokolat és más megannyi afrikai ország eddig kiaknázatlan ásványkincs-lelőhelye és természeti értéke célpontjává vált a külföldi befektetők előtt. A beruházók az elmúlt néhány évben a réz- és vasbányákban újraindították a kitermelést, az 1950-es és 1960-as években feltárt, majd a bizonytalan politikai helyzet miatt magára hagyott kőolajlelőhelyeket ismét termelés alá vonják. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy hamarosan Afrika lehet a világ első számú olajexportőre, ugyanis a világ feltáratlan olajmezőinek közel egyharmada a kontinensen található, így a térség a következő évek folyamán fokozatosan a Közel-Kelet olajkitermelő országainak vetélytársává is válhat. Az Egyesült Államok középtávú energiastratégiájának szerves részét képezi az afrikai, elsősorban a kőolajban gazdag országokkal való szorosabb kapcsolatépítés, egy – a korábbinál jóval diverzifikáltabb - kőolajimport-portfólió összeállítása, hiszen az USA mintegy 60%-os import kőolajfüggősége a növekvő világpiaci olajárak miatt komoly gazdasági és pénzügyi kockázatokat rejt magában. Még ebben az évtizedben várhatóan az Egyesült Államok kőolajfogyasztásának egynegyedét fogja az afrikai országokból szállítani, így az afrkai kontinens egyetlen nagy kiszolgálója lesz Kanada mellett.

- 347 -


Az EIA (Energy Information Administration) adatai szerint átlagosan mintegy 2%-kal bővül évente a világ kőolajszükséglete, főként Kína és India megnövekedett energiaigényének köszönhetően [Perry, 2006]. Ez utóbbiak növekvő energiaigénye különböző politikai és gazdasági okokból csak az elmúlt néhány évben kezdett jelentkezni. Az ásványkincsek és nyersanyagok iránti megnövekedett igények kielégítése miatt mára a térség nagymértékben felértékelődött elsősorban a turbulensen fejlődő Kína előtt. Az újdonsült kapcsolatok dinamikus fejlődése azonban a legtöbb fórumon heves vitákat eredményez, mivel most még nem egyértelműen kimutatható e térségbeli terjeszkedés konkrét – gazdasági, politikai, fejlesztési – hatása és a Kína-Afrika reláció legfontosabb kapcsolódási pontjai. Annyi azonban bizonyos, hogy a világ legkevésbé fejlett országai közül a természeti erőforrásokban gazdag térségek kiemelkedő célpontjai a nemzetközi közösség nyersanyagra, energiaforrásra szomjazó tagjainak. E folyamatosan fejlődő viszonyrendszer azonban számos kérdést vet fel, amennyiben a már sokszor és sok oldalról vizsgált, hosszú évtizedre visszanyúló Afrikaproblémát górcső alá vesszük. Ahhoz, hogy egyértelműen kimutathassuk, hogy az egyes nagyhatalmak Afrikapolitikája mennyiben és legfőképpen milyen irányban változik, feltétlenül szükséges megértenünk a térségbe irányuló kapcsolatépítés régi és új irányvonalának tartalmát és jellemzőit, a manapság rendkívüli nagy érdeklődésre számot tartó geostratégiai törekvések mibenlétét, e kapcsolatrendszer legfontosabb történelmi előzményeit. A nyugati országok alapvetően már a gyarmati rendszer felbomlását megelőzően is az afrikai országok államrendszere és a gazdasági kapcsolatok alapjainak kialakításában meghatározó szerepet játszottak, és azóta is - nagyrészt a nemzetközi fejlesztési politika eszközrendszerének felhasználásán keresztül - nagyban befolyásolják a térség fejlődési irányát, lehetőségeit. Ugyanakkor a ’70-es évek nyitása következtében Kína külpolitikája – a korábban jórészt sajátosságokra épülő elvekhez viszonyítva - mind rugalmasabbá és egyben pragmatikusabbá vált az afrikai régió felé, az ideológia központi szerepe egyre érezhetőbben visszaszorult és előtérbe kerültek Kína térségbeli politikai és gazdasági érdekei, így az új külpolitikai irányvonalban megint csak kiemelt szerepet kaptak a fejlődő világgal való kapcsolatépítési törekvések.

3. A kínai-afrikai kapcsolatok története A legelső valószínűsíthető kapcsolatok Kína és Afrika között Kr.e. 202 környékére tehetők, amikor az afrikai földrésszel kapcsolatos legkorábbi kínai forrás Po-pa-li földjét (a mai Szomália területe) a Tang dinasztia (618-907) tudósa, a kor egyik legnagyobb írója Duan Chengshi (Tuan Cseng-si, ?-863) röviden leírja [Snow, 1988]. Az ókori kínaiak a Kr.e. 206 és az Kr.u. 220 között uralkodott Nyugati-Han-dinasztia idejében, a Középső-Kínához tartozó Yumen bástyától nyugatra fekvő régiókból kiindulva az ún. Selyemút 78 északi útvonalának karavánjain számos terméket juttattak el Kínába. A kínai és más keleti népek kereskedő utazói selyemárukat, lakkozott tárgyakat, porcelánokat, vas- és más cikkeket, valamint a kínai selyemhernyó-tenyésztés eljárását terjesztették el a távoli nyugati országokban. Cserébe lovat, fehérborsot, diót, lucernát, gyapjú-termékeket, Szomáliából tömjént, aloét, mirhát, Egyiptomból üveget és más értékes árut hoztak haza. A nyugati népeinek irodalma, táncművészete, csillagászati és 78

A kifejezést először 1877-ben Kína című munkájának első kötetében használta a kifejezést Ferdinand von Richthofen német földrajztudós és geológus; németül Seidenstrasse, angolul Silk Road(s)" vagy "Silk Route(s).

- 348 -


orvostudományi ismeretei gazdagították az ókori kínai kultúrát. Nem kétséges, hogy a Selyemút előmozdította a kelet és a nyugat közötti gazdasági kapcsolat fejlődését, nagyban hozzájárult e két távoli földrész kulturális, művészeti életének gazdagodásához, nem utolsó sorban a vallások terjedéséhez. Archeológiai, antropológiai79 és egyéb írásos leletek alapján valószínűsíthető, hogy a Selyemúthoz köthetők a következő évszázadok Kína-Afrika relációban felmerülő nagy összekapcsolódási pontjai, melyek közül néhány különösen figyelemre méltó jelentőséggel bír. A szomáliai Mogadishu és a tanzániai Kilwa városában folytatott régészeti kutatások során számos alkalommal a Szung (960-1279), Ming (1368-1644) és Quing dinasztia (16441912) idejéből származó pénzérméket (Yongle Tongbao) és korabeli, a kínai császári palotában használatos porcelántöredékeket találtak, ami egyértelműen bizonyítja a korabeli kínai-afrikai közvetlen kereskedelmi kapcsolatokat [Pankhurst, 1961] Az egyik legősibb, írásos formában fennmaradt forrás a kínai Fujian tartományhoz tartozó Quanzon városból való Zhao Rugua (1170-1228) vámtisztviselő feljegyzései. Ránk maradt két kötetes Zhufan Zhi (Chu-fan-chi) című műve igen körültekintően írta le az afrikai „barbár népeket”. Az első kötet (1225) az ismeretlen vidékekről, a kereskedelmi útvonalak által érintett fontos helyeket, a kereskedelmi árucikkeket és az azokra kiszabott vámtételeket foglalja össze; itt említést tesz a híres alexandriai világítótoronyról is. A második kötet (1226) teljes egészében a Zhao Rugua által lajstromba vett, távoli afrikai vidékekről beszerzett kereskedelmi árucikkeket sorolja fel [Hirth-Rockhill, 1966]. Nagyjából egy évszázad múlva Ibn Battúta (1304-1369 vagy 1377), a marokkói származású utazó és jogtudós 21 éves korában elhatározta, hogy teljesíti a minden muszlimra kötelező mekkai zarándoklatot. Írnok által papírra vetett beszámoló szerint Battúta az északafrikai partvidéken haladva jutott el Egyiptomba. Itt Alexandriában egy tudós buzdította arra, hogy zarándoklata elvégzése után távoli utakra induljon. A mintegy harminc éven át tartó utazásai alatt óriási területet járt be, útja körülbelül 120 ezer kilométer hosszan vezetett, túlszárnyalva ezzel elődei teljesítményét. Szumátra muszlim fejedelme ellátta kínai dzsunka hajóval, és Jáván, majd nehezen rekonstruálható útvonalon keresztül 1345-ben elérte a kínai Zajtún kikötőjét. Kínában észak felé vette útját és eljutott Pekingbe is, majd innen visszatérve újra veszélyes vállalkozásba fogott: átkelt a Szaharán és mélyen behatolt az afrikai érintetlen területek felé [Boga, 1964]. Nem kétséges, hogy a korabeli kínai-afrikai kereskedelmi kapcsolatok kiteljesítésében a kínai felfedezők jártak élen. Zhu Di (1360-1424) császár uralkodása alatt a Ming birodalom megerősödött és gazdasága virágzásnak indult. A császár hírének terjesztése és a kereskedelmi kapcsolatok kiépítése végett az uralkodó Zheng He (1371-1433 vagy 1435) kínai admirálist, a mintegy 28 ezer főt számláló legénységét és a kor legmodernebb hajóflottáját küldte az addig ismeretlen tengeri utak felé. 1405 és 1433 között Zheng admirális 7 alkalommal (Pan Qun, a kínai Nanjing egyetem professzor kutatásai szerint 8 ízben) a kor legkorszerűbb navigációs eszközét, az iránytűt használva jutott el ismeretlen helyekre és az utak alkalmával többször elérte Kelet-Afrika partjait is. A „Kincses Flotta” az összesen mintegy fél millió kilométer hosszú felfedezőutak alkalmával átadta a helyi népeknek a 79

A Kínai Nemzeti Múzeum, a Pekingi Egyetem Archeológiai és Muzeológiai Intézet és a Kenyai Nemzeti Múzeum által folytatott kutatások bizonyították, hogy a kenyai Lamu Island mellett 1415-ben elsüllyedt kínai hajók legénységének helyi népekkel kötött házasságaiból való leszármazottak élnek még mai is Pate-szigetén. A helyi lakosok külső jegyeikben feltűnően hasonlítanak az ázsiai emberekhez. (Forrás: The Standard, 2010.03.10.)

- 349 -


naptárkészítéssel kapcsolatos ismetereket és megnyitotta az első ázsiai-afrikai kereskedelmi útvonalakat. Magellánt 107 évvel megelőzve kerülte meg a Jóreménység-fokot és juttatta el a kínai árukat (tea, porcelán, selyem) az afrikai területekre és ismertette meg a helyi népeket a kínai orvoslás, a gyógyszerek, a mezőgazdaság, a házépítési és hajóépítési technikákkal, valamint a kínai kultúrával [Dreyer, 2007]. A főként luxuscikkekre, fűszerekre korlátozódó 15-16. századi kereskedelmet lassan felváltotta az az új típusú világkereskedelem, amely már a tömegfogyasztási cikkek, a nagy tömegű élelmiszer- és textiláru cseréjére épült. A nagy földrajzi felfedezések következményeként a kiemelkedő jelentőségű kereskedelmi útvonalak is megváltoztak, így a hangsúly áttevődött –az Újvilág felfedezése után – az Atlanti-óceán hajózási útvonalaira. Az európai gyarmatosítók afrikai területek feletti dominanciája ezidőtájt tovább erősödött, sőt a 18. század végétől gyökeresen új folyamatok bontakoztak ki a világgazdaságban, ami jelentős hatással volt a korabeli kínai-afrikai kapcsolatokra is. E folyamatok legszembetűnőbb elemeként emelhetjük ki, hogy a világgazdaság földrajzilag is jelentősen kiterjedt, és bekerültek a vérkeringésébe az egészen addig teljesen vagy részben kívülálló kontinensek és területek, így Afrika és Ázsia is. A 19. században egyre lendületesebben zajló - nagyon gyakran erőszakos jelleget öltő – gyarmatosítás nem csak az afrikai területek bevonását-bekebelezését célozta meg, hanem a Távol-Kelet országai, köztük Kína is célpontjává vált a brit-francia hódításnak, olyannyira, hogy a század végére tizennyolc kínai tartományból tizenhárom már külföldi érdekszférába tartozott. Afrika gyarmatosításának igazi nagy rohamát az 1800-as évek elejére tesszük, az angolok megjelentek az Aranyparton, megszerezték Sierra Leonét, Gambiát, Nigériát, Rhodesiát, majd 1902-re a búrok leverésével teljessé tették Dél-Afrika felett is az uralmukat. A franciák és a belgák Kongóban, Szomáliában, Szenegálban és Kamerunban rendezkedtek be, ekkorra a francia afrikai gyarmatbirodalom nagyobb volt, mint egész Európa, ezzel az afrikai kontinens maradéktalanul felosztásra került az európai gyarmatosítók között. Azonban az 1830-as évektől fokozatosan – főként a rabszolgaság eltörlésének okán – egyre nyomasztóbb munkaerőhiány jelentkezett az afrikai gyarmatokon. Az európai gyarmattartók – kezdetben a britek, majd később a franciák is - keresték a megoldást az alacsony költségű munkaerő pótlására, így az 1880-as évek folyamán már több tízezer kínai munkaerő (kuli) dolgozott az afrikai kontinens gyarmati bányáiban, vasútépítéseken és ültetvényeken [Michel-Beuret-Woods, 2009]. Száz év múlva már körülbelül 100 ezer főt számláló kínai közösségek éltek Mauríciuszon, Dél-Afrikában és Madagaszkáron.80 Ezek a kis kínai kolóniák jelentik majd az 1980-as évek folyamán újjáéledő (közvetlen) Kína-Afrika reláció alapjait.

4. A modern Kína-Afrika kapcsolatok A modern Kína-Afrika kapcsolatok egészen az 1955-ig nyúlnak vissza, amikor a Bandungi Konferencia alkalmával 29 ázsiai és afrikai ország részvételével tartott tanácskozáson Peking a dekolonizáció támogatása mellett érvelt. Alapvetően hidegháborús, feszültségektől teli légkör jellemezte a tárgyalások hangvételét, de a felek egyértelműen elkötelezték magukat az afro-ázsiai gazdasági és kulturális együttműködés mellett. Kína napjainkban tapasztalható határozott fellépése és az ’50-es években kialakított Kína-Afrika stratégia egyidejű módosítása, valamint a kínai koncepció kontinentális megerősítése 80

Forrás: Statistical Release; Mid-year population estimates, South Africa: 2007

- 350 -


egyértelműen azt igazolja, hogy e térszerzés új és markáns irányvonalat szabott a nemzetközi (globális) gazdasági erőviszonyok átrendeződésének is. Az 1950-es évek kínai külpolitikájának mibenlétét alapvetően a „békés egymás mellett élés öt alapelve” határozta meg, amelyek: egymás területi épségének és szuverenitásának tiszteletben tartása, kölcsönös meg nem támadás, egymás belügyeibe való beavatkozás tilalma, egyenlőség és kölcsönös hasznok realizálása, és a békés egymás mellett élés. Ezek az alapelvek (vagy legalábbis azok hangsúlyozása) azóta is meghatározó elemei a kínai külpolitikának. A II. Világháború után kialakult bipoláris struktúrára épített kapcsolatrendszer alapjaiban határozta meg a nemzetek közötti stratégiai viszonyokat. A két nagy szuperhatalom (USA és Szovjetunió) által dominált világpolitikában csak nagyon kis keresztmetszet jutott a „harmadik világ”81 (Third World) országai számára. „A nagyhatalmak világsakktábláján a volt gyarmati országok egy része a szuperhatalmak gyalogjává vált.” [Fischer, 2005]. Az 1950-es évekre azonban e nagyhatalmakon kívüli világrész országai kezdtek szövetségre lépni egymással. „A tömbön kívüliség … elutasította a Kelet-Nyugat ellentétekben való részvétel gondolatát.” [Benkes, 1999]. A konferencia fontos helyszíne volt az El nem kötelezettek mozgalma (Non-Alined Movement, NAM)82 kikristályosodásának is, ahol a népi Kína a „harmadik utas” politizálás alapjait folytatta és Peking a mozgalom vezérelvei mentén alakította ki kapcsolatait a harmadik világ országaival. A Bandungi konferencián a harmadik világ vezetői osztották meg egymással elsősorban politikai indíttatású nézeteiket, amely alapvetően a bipoláris világrend elutasításán alapult. A résztvevők elkötelezték magukat, hogy kívül maradnak a katonai tömbökön és nem engedélyezik a területeiken külföldi katonai támaszpontok létesítésért, valamint küzdenek a dekolonizációs törekvések kiteljesedése mellett. A Bandungi Konferencián megfogalmazott elvek mentén haladtak a későbbiek folyamán is a kapcsolatok, sőt Zhou Enlai kínai miniszterelnök 1963 és 1964 folyamán tett, mintegy tíz afrikai országot érintő körútja alkalmával a kínai fél egyértelműen újra megerősítette a máig érvényben levő kínai-afrikai kapcsolatok fontosságát, azaz a szuverenitást és az egymás tiszteletben tartását, valamint az egyenlőséget és kölcsönös előnyöket. A Bandungi Konferenciát számos, különböző érdekviszonyoktól vezérelt afrikai, illetve ázsaiai-afrikai konferencia követte; ilyen konferencia volt többek között Tuniszban, Accrában, Conakryban és Kairóban is. Később, az 1960-as–1970-es évek során számos afrikai függetlenségi mozgalmat támogatott pénzügyileg Kína és biztosított katonai, valamint műszaki segítséget. Különösen Angolában, Kongóban, Mozambikban és Namíbiában volt konkrét kínai szerepvállalás, azonban a diplomáciai kapcsolatokat ekkor még nem követte

81

A harmadik világ (franciául tiers-monde) azokat az országokat jelenti, melyek a hidegháborús időszakban sem a nyugati hatalmak, sem az egykori szovjet blokk országaival nem kötöttek szövetséget. A kifejezést Alfred Sauvy francia demográfus használta egyik cikkében, amely a L’Observateur c. folyóiratban jelent meg 1952-ben. Jawaharlal Nehru, India első miniszterelnöke használta először a kifejezés politikai vonatkozását, majd 1974ben Mao Ce Tung, a Kínai Kommunista Párt főtitkára a „Három világ elmélete” kontextusban beszélt róla. 82 A szervezetet 1961-ben alapították Belgrádban. A főbb tagjai India, Egyiptom, Dél-Afrika, valamint régebben Jugoszlávia és Kína voltak. Az 1979-es havannai nyilatkozatban a tagok kijelentik küzdelmüket „nemzeti függetlenségéért, szuverenitásáért, területi integritásáért és biztonságáért az imperializmussal, gyarmatosítással és újragyarmatosítással, az apardheiddel, a rasszizmussal és a cionizmussal, és a külső agresszió, lefoglalás, hegemóniára törekvés formáival és a két fő politikai világpólussal szemben”. A 2009-es állapot szerint 53 afrikai, 38 ázsiai, 26 latin-amerikai és a karibi térségbeli, valamint 1 európai ország tagja a NAM-nak, 16 ország és 9 szervezet megfigyelőként van jelen a mozgalomban. (Forrás: http://www.namegypt.org/en/AboutName/MembersObserversAndGuests/Pages/default.aspx)

- 351 -


nagyobb jelentőségű gazdasági vagy politikai együttműködés, bár kisebb számban már megjelentek a kínai kereskedők a kontinensen [Muekalia, 2004; Harris, 1985]. Kína az afrikai országokra a ’60-as évek elején elsősorban, mint diplomáciailag fontos országokra tekintett (az Egy Kína elv, azaz Tajvan kérdése ügyében). 1971-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2758. számú határozata a Tajvanon székelő Kínai Köztársaságot megfosztottan tagságától, helyette a Kínai Népköztársaságot ismerte el állandó tagjának (a KNK vétójoggal rendelkező helyet is kapott a Biztonsági Tanácsban), amelyet több afrikai ország is örömmel fogadott, ezzel is alátámasztva Kínához való politikai és diplomáciai kötődését. A modern Kína-Afrika kapcsolatok kezdetén Kína különös figyelmet szentelt az afrikai országokba irányuló fejlesztési projektek kivitelezésekor a mezőgazdaság támogatásának. A sajátosságokra épülő kínai fejlesztési-támogatási modell középpontjában 1950-es és 1960-as években az a megközelítés állt, hogy a fejlődő országoknak elsősorban a mezőgazdaság fejlesztésére érdemes összpontosítaniuk, ezáltal önellátó módon tudják ellátni a hazai lakosságot élelmiszerrel [Brautigam, 1998]. Azonban a projektek kivitelezése során meglehetősen egyedi stílusban működött a kínai fejlesztési politika: a kölcsönös előnyök és egymás ügyeibe be nem avatkozás elve mentén haladva többnyire ún. „kulcsrakészen” kivitelezett létesítmények kerültek átadásra, tehát a szükséges terveket, anyagokat, infrastruktúra elemeket, szakembereket és technológiát - egyszóval mindent, ami a létesítmény felépítéséhez és működtetéséhez elengedhetetlen erőforrás – Kína bocsátotta rendelkezésre. Az üzemeltetéséhez általában járt némi technológiai útmutatás, azonban az említett nehézségek miatt távolról sem beszélhetünk klasszikusan értelmezett menedzsment tevékenységről; sőt a későbbiek folyamán nagyon gyakran – általában az adott ország általános gazdasági nehézségei, vagy éppen költségvetési problémák esetén – kellett e létesítmények kapacitását jelentősen csökkenteni, vagy más egyéb működtetési zavarok jelentkeztek [Ping, 1999]. A Kínából érkező (nagyobb volumenű) mezőgazdasági támogatásokból a ’60-as évek folyamán elsősorban állami tulajdonú afrikai gazdaságok részesülhettek. A kínai fejlesztési segélypolitika „ideológiai primátusa” alatt számos konkrét projekt valósult meg az újonnan függetlenné váló fekete-afrikai térségben [Inotai-Juhász, 2009]. A nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő jelentőségű segélyprogramok közül talán a tanzániai Mbarali állami gazdaság 83 fejlesztése és még néhány kisebb mezőgazdasági támogatási projekt vált sikeressé, de hasonlóan jó eredményeket értek el a Ruvu Integrált Rizstermelő Gazdaság (Ruvu Integrated Rice Farm) létrehozásával és számos tea illetve cukornád ültetvény telepítésével például Malin, Sierra Leone-ban, Madagaszkáron és Beninben. A tanzániai Ubungo Farm (UFI) felépítése szintén kínai közreműködéssel valósult meg, itt mezőgazdasági gépeket, szerszámokat állítottak elő, amelyek nagyrészt a helyi termelőket szolgálták ki, de exportáltak a környező országok számára is, főleg Kenya, Uganda, Zaire, Ruanda, Burundi és Zambia részére szállítottak nagyobb mennyiségben. Az 1970-es és 1980-as évek során az afrikai kontinensre irányuló kínai fejlesztési segélypolitika cél-és eszközrendszere némileg irányt váltott, így hamarosan átterelődött a hangsúly az infrastrukturális beruházások támogatása felé. Ezek a projektek összegszerűen is 83

Az Usangu-síkságon található gazdaság Tanzánia „rizseskosara”, ahol a lakosság rizsfogyasztásának mintegy 60%-át tudják megtermelni. A mintegy 5,575 ha nagyságú gazdaságot a kínaiak segítségével működtették 1964 és 1977 között, ezután a tanzániai National Agriculture and Food Corporation (NAFCO) vette át [Han, 1984]. Az egyik legsikeresebb kínai támogatással megvalósult mezőgazdasági projektként tartják számon.

- 352 -


kiemelkedőnek bizonyultak, hiszen az újonnan függetlenné váló országokba irányuló fejlesztési segélyek Kína GNP-jének több mint 2 százalékát84 tették ki az 1970-es évek elején [Inotai-Juhász, 2009]. A Zambia és Tanzánia közötti 1860 kilométer hosszú vasútvonal (TANZAM) megépítésével pedig az addigi legnagyobb volumenű fejlesztési projekt indult útjára a térségben. A Dar és Salaam a Lusaka közötti vonalat több mint 25.000 kínai mérnök, technikus és munkás építette. Az építkezés méretét jelzi, hogy a vonalon összesen 93 állomás, 300 híd, 10 alagút készült el.85 Később kisebb-nagyobb fejlesztési tervek is napvilágot láttak a Kínával jó diplomáciai kapcsolatokat ápoló afrikai országokban, így ebben az időben számos kormányépület, stadion, gyár épült a térségben [Tarrósy, 2008]. A projektek többnyire technikai segítségnyújtás és több, kisebb összegű, hosszú lejáratú, kedvezményes kamatozású bilaterális kölcsönökön keresztül valósulhattak meg. 1963 és 1983 között összesen mintegy 2 Mrd USD értékben folyósítottak hiteleket, azonban a konkrét projektekhez a legtöbb esetben technikai-szakmai támogatás is párosult, aminek következtében ezidőtájt több mint százötvenezer kínai dolgozott az afrikai építkezéseken, kórházakban, az iskolákban. Az egyes projektek által igényelt pénzügyi források nagysága és azok Afrikai kontinensen való területi megoszlása meglehetősen differenciált volt, így például Ghána részére a ’60-as és ’70-es évek folyamán nyújtott fejlesztési támogatás viszonylag szerény keretek között maradt, értéke mintegy 43 millió USD volt [Mohan, 2010]. A guineai 3 megawatt teljesítményű Kinkon és Tinkisso vízienergia-projektek (1974) befejezése és a közepes méretű, 74 megawattos kongói Bouenza vízierőmű üzembe helyezése is jó példái voltak a kezdeti infrastruktúra-fejlesztési együttműködéseknek [Brautigam, 2010], amelyek a következő évtizedben – a kínai (jórészt ideológiai alapokon nyugvó) gazdaságpolitika irányváltásának köszönhetően – rendkívüli mértékben visszaestek. A Mao által meghirdetett „nagy ugrás” névvel elhíresült gazdaságpolitika (1958) sikertelensége, majd Kínában zajló „kulturális forradalom” (1966-76) pusztítása jelentősen visszavetette a kínai-afrikai párbeszédet. Az 1970-es évek második felében viszont újra sűrűsödni kezdtek a diplomáciai kapcsolatok: míg 1967-ben 13 diplomáciai küldöttség érkezett Afrikába, 1974-ben már 30 ilyen jellegű látogatást regisztráltak [van de Looy, 2006]. Az 1960-as évek folyamán már 19 afrikai országnak voltak hivatalos (diplomáciai szintű) kapcsolatai Pekinggel. Mao Ce-Tung – a jó kapcsolatok további fejlesztése érdekében mintegy 150 ezer kínait küldött az afrikai kontinensre, de az egyes projektek (infrastruktúrafejlesztési, mezőgazdasági, ipari) befejezése után nem telepedtek le, hanem többnyire visszatértek hazájukba.86 Az 1970-es évek folyamán Kína külpolitikája jóval markánsabbá és a korábbi évekhez viszonyítva jóval rugalmasabbá vált a fejlődő országok, köztük is a legtöbb afrikai ország irányába, a korábban ideológiai alapokra helyezett külkapcsolatok – melyek mentén számos alkalommal Kína függetlenségi mozgalmakhoz nyújtott támogatást az afrikai térség 84

A GNP 2%-át kitevő fejlesztési segélyek azért is figyelemre méltóak, mert az ENSZ eredeti javaslata szerint az iparilag fejlett országok a GDP-jük 1%-át fordítanák a rászoruló térségek kedvezményes hitelekkel történő támogatására; ezt végül a GNP 0,7%-ára módosították, de a legfejlettebb országok közöl is csak néhány skandináv ország képes a kitűzött céloknak megfelelni. 85 A teljesen kész vonal öt év alatt készült el, mintegy két évvel korábban, mint az eredetileg tervezték. Forrás: http://www.miningweekly.com/article/800-chinese-stateowned-enterpris-active-in-africa-covering-everycountry-2007-09-28-1 86 Ennek okai részben arra vezethetők vissza, hogy a Bandungi Konferencián aláírt nyilatkozat konkrétan fogalmaz a kínai emberek hazájukhoz fűződő lojalitásának szükségességéről.

- 353 -


országaiban – egyre inkább háttérbeszorult, és határozottan előtérbe kerültek a KNK politikai és gazdasági érdekei. A külpolitikai irányváltást mi sem szemlélteti jobban, mint az, hogy az 1970-es évek második felében ismét újra sűrűsödni kezdtek a diplomáciai kapcsolatok: míg 1967-ben 13 diplomáciai küldöttség érkezett Afrikába, 1974-ben már 30 ilyen jellegű látogatást regisztráltak [van de Looy, 2006].

5. A ’70-es évek nyitása Az 1970-es években Kína exportjának 48%-a irányult a fejlődő országokba és importjának mintegy 14%-át szerezte be onnan. A kínai kiviteli cikkek listáján főleg a rizs, ipari berendezések (Zambiába, Tanzániába, Szomáliába és Szudánba), könnyűipari termékek szerepeltek. Az afrikai országok főként nyersanyagokat és élelmiszereket exportáltak Kínába. Jian Zemin (Csiang Cö Min) elnök 1996-os afrikai országokba (Kenya, Egyiptom, Etiópia, Mali, Namíbia, Zimbabwe) tett látogatása alkalmával megfogalmazódtak az új kínai Afrikapolitika legfontosabb elvi elemei, úgymint be nem avatkozás egymás ügyeibe, a békés egymás mellett élés öt alapelve, egyenlőség, valamint segélyek folyósítása politikai feltételek nélkül. Ezen a nagy jelentőségű diplomáciai körúton a kínai elnököt és az akkori külügyminisztert, Quiang Quichent rendkívül meleg fogadtatásban részesítették az érintett afrikai országok kormányfői és a politikai elit prominens tagjai. A megbeszéléseken a kínai delegáció nagy hangsúlyt fektetett annak kinyilvánítására, hogy a következő évek Kína-Afrika kapcsolataiban új időszámítás kezdődik. A hat afrikai országot érintő diplomáciai látogatás alatt több mint 20 kétoldalú, főként kereskedelmi, gazdasági, műszaki és kulturális egyezmény illetve szerződés született. A kínai elnök az Afrikai Egység Szervezete (az Afrikai Unió elődszervezete) addisz-abebai (Etiópia) székházában tartott vitaindító beszédében a kínai-afrikai kapcsolatok jövőjét illetően ekkor még nem lépett túl a felek közti „őszinte barátság és a közös fejlődés útjának keresésén”. (A KNK Külügyminisztériuma, 2000)87 A Kína-Afrika bilaterális kapcsolatokban ekkor még fontosabb volt a szinte kötelező jelleggel hangoztatott Egy–Kína elv újbóli elfogadása, kiváltképp amiatt, hogy csak néhány hónappal korábban történt - rendkívül feszült körülmények között - az első tajvani elnökválasztás. 88 A nyilatkozatokból egyértelműen kitűnik, hogy mind a hat afrikai ország határozottan támogatta Kína álláspontját a tajvani kérdés ügyében. Ugyanakkor a hivatalos közleményekben csak elvétve kap helyet a kínai elnök afrikai körútjának gazdasági vetülete, azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy az ázsiai óriás 1993 óta importra szorul kőolajból, és már ekkor valószínűsíthető volt, hogy Kína bizonyos afrikai országokra, mint potenciális nyersanyag- és energiahordozó szállítókra tekint [Csomán, 2009]. A hivatalos kínai közlemények a miniszterelnök afrikai országokba tett látogatását rendkívül „gyümölcsözőként és mély barátságon alapulóként, a jövőre nézve hatalmas lehetőségekkel bíróként” jellemezték.

6. Kína újragondolt Afrika-politikájának gazdasági aspektusai Kína-Afrika kapcsolatok új kezdetét jelentette a 2000 októberében, Pekingben életre hívott Kína-Afrika Együttműködési Fórum (Forum on China-Africa Cooperation, FOCAC) első ülése. A FOCAC elindítása lényegében az újragondolt kínai-afrikai kapcsolatok első 87

Ministry of Foreign Affairs of the People’s Republic ofChina: President Jiang Zemin's Visit to Six African Countries (forrás: http://www.fmprc.gov.cn/eng/ziliao/3602/3604/t18035.htm, letöltés: 2011. április 10. 88 A tajvani születésű Lee Teng-hui a szavazatok 54%-át kapta meg és a széleskörű támogatottság birtokában felgyorsította a politikai rendszer demokratizálását. Egyidejűleg határozott lépéseket tett Tajvan de facto függetlenségének megerősítésére. Bejelentette az „egy Kína-politika” felmondását, hangsúlyozva, hogy Tajvan és Kína viszonya két független állam kapcsolataként értelmezhető, s így Tajvan joggal formál igényt önálló ENSZ tagságra. (Forrás: Magyar Kereskedelmi iroda, Tajpej: http://www.hungary.org.tw/magyar/tajvan% 20tortenelme.htm, letöltés: 2011. április 11.). Válaszul Kína fenyegető rakéta-kísérletekbe kezdett a térségben.

- 354 -


lépésének tekinthető, melynek legfontosabb elvi kérdései nagyban hasonlítanak az 1955-ös bandungi konferencián megfogalmazott, majd Jian Zemin kínai elnök 1996-os afrikai körútján kinyilvánított elvek legtöbb eleméhez [Tarrósy, 2008]. A régi-új irányvonal mentén körvonalazódó kapcsolatotokat elsőként Wen Jiabao, kínai miniszterelnök 2006 júniusában az első Dél-Afrika-Kína Üzleti Együttműködési Fórumon (First China-South Africa Business Cooperation Forum) elhangzott nyitóbeszédében 89 ún. win-win szituációként 90 jellemzi, e kifejezést azóta a nemzetközi és hazai irodalom egyaránt előszeretettel használja a kérdéskör elemzésekor. 91 A 2000 őszén Pekingben tartott találkozó alkalmával mintegy 44 afrikai ország diplomáciai küldöttsége, 17 regionális és nemzetközi szervezet képviselői kötelezettséget vállaltak arra vonatkozóan, hogy létrehozzanak egy új nemzetközi gazdasági rendet, elősegítsék a működőtőke beáramlását Kínából Afrikába, valamint előmozdítsák a turizmust, valamint tudományos, környezetvédelmi, egészségügyi, kulturális kapcsolatok fejlődését Kína és az egyezményt aláíró afrikai országok között. A megállapodás jelentőségét mutatja, hogy az együttműködéshez csatlakozó országok külső adósságállományából Kína két év alatt elengedett 10,5 milliárd jüan (1,3 milliárd dollár) tartozást [Wang, 2007]. A következő miniszteri szintű találkozókra a kínai vezetés és az afrikai országok diplomatái között 2003-ban Addisz-Abebában, majd 2006 novemberében a pekingi csúcson került sor, amelyben a résztvevő felek egy akcióterv keretein belül erősítették meg szándékaikat egyes fajsúlyos politikai, gazdasági és szociális kérdésekben. Afrika és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok súlyát mi sem mutatja jobban, mint hogy az import és export összesített volumene az ezredforduló és 2008 között 10,6 Mrd dollárról 100 Mrd dollárra növekedett, ezen belül is kiemelkedő a Szaharától délre fekvő országok (Sub-Saharan Africa, SSA) és Kína közötti kereskedelem nagyságában történő változás: ugyanerre az időszakra vonatkoztatva az összevont import-export értéke 7 Mrd USD-ról 86 Mrd dollárra növekedett. A külkereskedelmi adatok jól szemléltetik, hogy az Afrikai országok harmadik – az EU és az USA mögött – legnagyobb kereskedelmi partnerországa címet Kína viseli. Az 1980-as és ’90-es évek folyamán az Afrikai országokba irányuló kínai export elsősorban a könnyűipari termékekre, élelmiszerekre, vegyipari, és állati eredetű termékekre koncentrálódott, ugyanakkor az afrikai országok elsősorban gyapotot, foszfort és más nyersanyagokat exportáltak Kínába, így a kereskedelmi kapcsolatok volumene 1980-ban elérte az 1 Mrd dollárt. Az ezredforduló óta az afrikai kontinensre irányuló kínai export a gépek, autók, elektronikai cikkek, textilipari termékek vonatkozásában drasztikusan megemelkedett, és mára a minőségileg és technológiai tartalmát tekintve is a korábbinál magasabb színvonalat képviselő összes export mintegy felét teszi ki. Az afrikai országok Kínába irányuló exportjának összetevőit az utóbbi évtizedben főként az elsődleges szektor által előállított termékek jelentik, itt is főként az kőolaj, vas, acél és réz kivitelére koncentrálódnak a kereskedelmi kapcsolatok, illetve az afrikai vegyipari által előállított műtrágya szerepel még nagyobb volumenben az export szerkezetében. Mindezek mellett az afrikai mezőgazdasági termékek kivitele is rohamosan növekszik, főként a ghanai kakaóbab, az ugandai kávé, az etióp szezámmag, a számos afrikai ország által termelt narancs és 89

Teljes eredeti szöveg: http://durban.china-consulate.org/eng/zyxw/t626038.htm Win-win situation: az a szituáció, amikor az adott ügylet vagy megállapodás mindkét fél előnyére válik, vagy ha az összes lehetséges eredmény a felek számára kedvező kimenetelű. Az elgondolás alapját a játékelmélet egyik klasszikus esete, a nem zéró-összegű játszma szolgáltatja. (Forrás: http://www.thefreedictionary.com/win-win ) 91 Ld. Stephen Marks, Firose Manji, Inyambo Mwanawina, Penny Davies, James Reilly, Bates Gill, Margaret C. Lee, Henning Melber, Sanusha Naidu, Ian Taylor, Csomán Gábor írásait. 90

- 355 -


olívaolaj igen népszerűek a kínai fogyasztók előtt. Az Afrika-Kína kereskedelmi kapcsolatok további növelése érdekében 45 afrikai ország írt alá kétoldalú (bilaterális) kereskedelmi megállapodásokat Kínával, amely legfőképpen a vámok és egyéb kereskedelmet akadályozó tényezők mérséklésére, illetve teljes lebontására irányul, sőt 2005 óta a legkevésbé fejlett országokból (Least Developed Countries, LDCs) érkező termékeket Kína nem sújtja vámteherrel. A 2008 folyamán induló, és 2009 folyamán kiteljesedő gazdasági krízis hatása nem kerülte el az afrikai-kínai kereskedelmi kapcsolatokat sem: a válság hatására 2009-ben az afrikai országok által Kínába exportált mezőgazdasági termékek kivitele összességében mintegy 25%-kal csökkent. A kereskedelmi kapcsolatok további javítása érdekében 2010 júliusa óta az afrikai országok által exportált mintegy 4.700 termékféleségre nulla vámtételt alkalmaz, így tulajdonképpen az afrikai országok Kínába exportált termékeinek mintegy 95%a vámmentes. Nagy részben ennek köszönhetően az afrikai országok és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok folyamatosan bővülnek - olyannyira, hogy 2005 és 2010 év vége közötti időszakban nulla behozatali vámtarifával kezelt afrikai termékek (különféle mezőgazdasági termékek, bőr, textil-és ruházati termékek, gépalkatrészek, nemesfém-és faipari termékek) értéke elérte a 1,32 milliárd dollárt. A kontinensre irányuló külföldi közvetlen befektetések volumenét tekintve is meghatározó szerepet játszik a kelet-ázsiai ország. Az első kínai beruházók csak a ’80-as években jelentek meg először igen szerény volumenben, majd az afrikai országokban később színesedett a kínai befektetések skálája.

1. táblázat: Az afrikai országokba irányuló kínai működőtőke befektetések megoszlása szektoronként

Forrás: http://news.xinhuanet.com/english2010/china/2010-12/23/c_13661470_4.htm (letöltve: 2011. április 3.)

Az elmúlt évek diverzifikált befektetési formái néhány új tulajdonsággal ruházták fel a régi Afrika-Kína kapcsolatokat. Elsősorban a kínai befektetők gyors, több gazdasági szektort érintő terjeszkedése szembetűnő, hiszen az 1990-es 49 millió dolláros szintről 2006-ra 2,6 milliárd dollárra növekedett, majd a 2009 év végére elérte a 9,33 milliárd dollárt a külföldi közvetlen befektetések volumene. Ezt a képet tovább árnyalja, hogy a befektetések Afrika szerte 49 országban valósulnak meg (legnagyobb részt Nigériában, Zambiában, Szudánban, Dél-Afrikában és Egyiptomban), tehát a kínai befektetési hullám nem csak volumenében számottevő, hanem földrajzi értelemben meglehetősen széles körű is egyben. A befektetések legnagyobb részben a kitermelő szektort és az azt támogató ágazatokat célozzák meg, itt is - 356 -


főként a kőolaj-kitermelő, a nyersanyag-bányászatban (vas, réz, kobalt), és jelentős részben a geológiai kutatásokban érdekelt beruházások a meghatározók. Jelentős afrikai befektetési területnek számít még az építőipar, a mezőgazdaság, az erőgazdálkodás, az állattenyésztés és a halászat is. A befektetések megvalósulása általában többrétű, abban a tekintetben, hogy nem csak kizárólagosan kínai befektetők az egyedüli tulajdonosok egy-egy vállalatban, hanem egyre többször alapítanak közös vállalatot is a helyi befektetőkkel kooperálva, sőt a befektetések módszerei is egyre változatosabbak: jellemzően egyesülések, felvásárlások és a vállalati együttműködés egyéb formájában megvalósuló közös vállalatok jönnek létre, melynek tulajdonosai az állami tulajdonú nagy-és középvállalkozások, magántulajdonban levő vállalkozások és magánszemélyek egyaránt. A beruházási kedv növelése érdekében már 33 afrikai ország kötött Kínával bilaterális kormányközi megállapodásokat a beruházások védelmére, sőt 11 afrikai ország esetében a kettős adóztatást elkerülésére is kiterjednek a kétoldalú megállapodások, amelyek tulajdonképpen még kedvezőbb feltételeket biztosítanak a Kelet-Ázsiából érkező befektetők előtt. A 2007. júniusában létrehozott, a China Development Bank finanszírozásában álló Kína-Afrika Fejlesztési Alap (China-Africa Development Fund, CADFund) az afrikai országokban eszközölt beruházások financiális hátterének biztosítását hivatott szolgálni. Az elmúlt időszakban a Fejlesztési Alap által támogatott mintegy 30 projekt főként a kitermelőszektor és mezőgazdaság fejlesztésére, az építőipari szektorra, a bányászati és kikötői logisztikára, építőanyag iparra és többek között ipari parkok létrehozására koncentrált. A megállapodás első szakasza mostanra lezárult, az összes ráfordítás meghaladta az 1 milliárd amerikai dollárt, az Alap működésének következő szakaszaihoz Kína további 5 Mrd dollárt bocsátott rendelkezésre, amelynek nem titkolt célja, hogy megfelelően stabil pénzügyi hátteret biztosítson az afrikai országok és Kína további gazdasági és kereskedelmi kapcsolatainak fejlesztéséhez, ami által újabb vonzó lehetőségeket tud nyújtani a térség a kelet-ázsiai befektetők számára. Napjainkban hat, egymástól jól elkülöníthető gazdasági- és kereskedelmi zóna kialakítása zajlik Angolában, Ghánában, Zambiában, Nigériában, Kenyában, Etiópiában, Mauríciuszon, Mozambikban, Zimbabwében, Libériában és Egyiptomban, amelynek keretében 250 millió dollár értékben folynak infrastrukturális fejlesztések, amely a várakozások szerint további 2 Mrd dollár befektetést generálnak a közeljövőben. A kínaiak által elsőként kialakított Zambia-Kína Gazdasági és Együttműködési Övezet volt a legnagyobb tengerentúli projekt, amelynek keretében ezidáig 13 kínai cég települt a térségbe, amelyek érdekeltsége főként a bányászatra, a kutatásra, színesfém-feldogozásra, a vegyiparra, és az építőiparra terjed ki. A beruházások értéke elérte a 700 millió dollárt és mintegy 6000 új munkahelyet teremtettek. A CADFund projektek közé tartozik például a Shenzhen Energia 500 megawattos hőerőmű projekt Ghánában, vagy az egyik legfontosabb vasércszállító útvonal, a Bong Mine vasút rehabilitációja is. A 2009-es év végéig több mint 500 infrastruktúra fejlesztésére irányuló (többnyire CADFund finanszírozású) projekt kivitelezésében működtek közre a kínai vállalatok, és kedvezményes hiteleken, valamint pénzügyi támogatásokon és a szakmai tapasztalatukon keresztül tudtak olyan sikeres projekteket lezárni, mint például Szomáliában a Belet Uen-Burao autóút, a Friendship Harbor Mauritániában, a Mashta al Anad-Ben Jarw csatorna Tunéziában, vagy a Nemzeti Stadion építése Tanzániában.

7. Geostratégiai megközelítés Az Afrikai fejlesztési Bank 2007-es rendes éves ülésén a Kínai EXIM Bank elnöke 20 Mrd dollár értékű exportfinanszírozásra vállalt kötelezettséget az afrikai országokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatok 2011-ig terjedő időszakára. Ez a rendkívül határozott

- 357 -


szerepvállalás nemcsak Afrika-szerte, hanem a világ más országaiban is heves vitákat eredményez. Az egyik oldalon a bírálók egy része azzal érvel, hogy Kína térségbeli jelenléte neo-koloniális jelleget ölt: e megközelítés szerint szinte kizárólag a természeti erőforrásokhoz való akadálymentes hozzáférésre korlátozódik az afrikai-kínai kapcsolat, és a nagy mennyiségben beáramló versenyképes távol-keleti termékek, az infrastrukturális beruházások kapcsán az adott projekthez szükséges Távol-Keletről érkező kereskedők és idegen munkaerő komoly veszélyt jelentenek az afrikai termelőkre, kereskedőkre és munkavállalókra egyaránt. E megközelítés szerint a kínai jelenlét és szerepvállalás nem feltétlenül fogja hosszú távon Afrika fejlődését és előrehaladását szolgálni [Marysse-Greenen, 2009]. Másrészről azonban a kínai és afrikai részről hivatalos formában is elfogadott, – az afrikai térséggel már kiépített és a jövőben továbbfejlesztendő gazdasági együttműködés részeként – a Kínai Kereskedelmi Minisztérium (MOFCOM) által támogatott hat (kiemelt) afrikai gazdasági övezet potenciálisan hordozhat olyan gazdasági előnyöket, amely a helyi iparágak hosszú távú fejlesztését és a foglalkoztatás növelését eredményezi. Egyes szerzők szerint e térségbeli szerepvállalás része lehet a kínai kormány hosszú távú geostratégiai terveinek, és csak eszköze azoknak az elképzeléseknek, amelyek már a kora 60-as évek kínai külpolitikájának szerves részét képezték [Gayan, 2008]. Az afrikai országok zömét még csupán néhány évtizeddel ezelőtt is valamilyen autoriter rezsim irányította. A mai napig is az afrikai országok a politikai rendszerek széles skáláját mutatják: a hagyományos monarchiáktól a nacionalista-populista és totalitárius jobb és baloldali rendszerektől egészen a többpárti demokráciáig. A gyarmati rendszer felbomlása után a függetlenségüket elnyerő országok közül csak néhánynak sikerült demokratikusnak nevezhető politikai berendezkedést felvenni, azonban mára ez helyzet némileg megváltozott, de még mindig megfigyelhető, hogy a nemzetiségi és törzsi törekvések a régi nemzeti állami struktúrán belül sokszor rendkívül indulatos politikai megnyilatkozásokkal és éles összeütközésekkel vannak jelen [Eyassu, 2011]. Annak ellenére, hogy mára a fekete-afrikai országok közel négyötöde megvalósított valamiféle demokratikus berendezkedést, a szigorú elvek alapján működő nemzetközi fejlesztési politika és általában véve a világ donorországainak, azaz a multilaterális vagy bilaterális szinten zajló – afrikai országokba irányuló – fejlesztési, segélyezési politikának mintegy alapkövetelményeként jelöli meg a recipiens országok demokratikus berendezkedését, illetve a jó kormányzás, a piacok liberalizálása, a korrupció csökkentésének teljesülését. 92 A kínai álláspont e kérdésben merőben más alapokon nyugszik: A kínai vezetők szerint egy ország kormányzatának alapvető feladata, hogy a közösség egészének felemelkedését biztosítsa a szociális szolidaritáson és társadalmi kötelezettségek biztosításán keresztül, szem előtt tartva a társadalmi harmóniára való törekvést is. Ezen túlmenően a kínai külpolitikai vezetők felhívják a figyelmet arra is, hogy számukra a már korábban említett „Öt elv” 1954-es deklarálása óta nem céljuk beavatkozni más államok belügyeibe, szembeállítva saját elveiket a nyugati országok normákon alapuló külpolitikájával, evvel is fokozva a kontrasztot, amely közöttük és a nyugati világ között felfedezhető [Kiss-Tétényi, 2009]. Főként ezen elvek mentén haladva Kína nem jelöli meg feltételként a korrupció ellen való küzdelmet és a demokratikus berendezkedést az afrikai országokkal való gazdasági és politikai kapcsolatok elmélyítése érdekében. Részben emiatt számos afrikai rezsim kiszámíthatóbb, megbízhatóbb partnerként kezeli Kínát, mint a nyugati országokat.

92

Napjainkban e kérdésben is némi irányváltás tapasztalható a nemzetközi szervezetek és a donorközösség gyakorlatában: a segélyek és fejlesztési célú, kedvezményes kölcsönökhöz való jutáshoz kitűzött feltételek teljesítményarányos teljesítése a recipiens országok oldaláról ma már megkerülhetetlen [Bourguignon – Sundberg, 2007].

- 358 -


A jelenségre már egy ideje a nemzetközi közösség, főleg az Egyesült Államok és az Európai Unió is rosszallóan tekint, de mindennemű figyelmeztetés ellenére Kína nem függesztette fel gazdasági kapcsolatait Szudánnal - olyannyira, hogy a kínai kormány egészen 2007-ig támogatta mind diplomáciailag, mind gazdaságilag a kartúmi rezsimet. Azonban részben a világ közvéleményének nyomására, részben talán saját gazdasági érdekeinek előmozdítása érdekében változtatott az álláspontján, és pénzügyi, valamint katonai támogatásáról biztosította az Afrikai Uniót és az Egyesült Nemzetek Szövetségét egy közös békefenntartó egység bevetése kapcsán [Gill – Huang – Morrison 2007]. Mindezek mellett a pekingi diplomácia hajlamos a harmadik világ szószólójaként fellépni a nemzetközi diplomáciai kapcsolatokban, ugyanakkor az ideológiai érdekek mellett egyre erőteljesebben jelentkeznek Kína gazdasági érdekei is. Az elmúlt évtizedben hatalmasra növekvő afrikai jelenléte alapvetően a kínai gazdaság hatalmas és egyre növekvő energiai-és nyersanyagigényével van összefüggésben. Az idáig nagyrészt kiaknázatlan nyersanyagokban gazdag afrikai régió kitűnő potenciális lehetőségekkel kecsegtet Peking számára, a Kínába irányuló afrikai export legfőképpen az olaj, különféle ércek, illetve egyes trópusi fafajták adják.

8. A szudáni kérdés Kína Afrika-politikájának egyik legvitatottabb pontja a szudáni kormány politikai és egyben katonai támogatása, melyet a Nemzetközi Közösség már régóta rosszallással figyel: a nyugati diplomácia a darfúri konfliktus93 nyilvános szításával vádolja Pekinget. Azonban az éles hangú kritikák csak részben megalapozottak, hiszen a darfúri krízis megoldása egyben Kínának is érdeke, s már eddig is néhány kérdésben komoly intézkedések születtek a kínai fél részéről a kialakult helyzet rendezésére. Ugyanakkor – elsősorban energiabiztonsági kérdések miatt – az Egyesült Államok és Kína között fokozatosan nő a feszültség. Mind az USA mind Kína erősen függ az Afrikából importált kőolajtól, sőt a legfrissebb előrejelzések azt sugallják, hogy az Afrikából származó behozatal csak nőni fog az elkövetkező években. Olyan országokban, mint Szudán, Angola, Egyenlítői-Guinea már most is éles verseny van kibontakozóban a kőolajkínálatért, így mindkét nagyhatalomnak reálisan az az érdeke, hogy ezekben az olajtermelő országokban hathatósan támogassák a politikai stabilitást, a jó kormányzást, a korrupció megfékezését és az emberi jogok tiszteletben tartását. Alapvetően konszenzus mutatkozik az Egyesült Államok és Kína között abban a tekintetben, hogy szükség van a térségbeli politikai stabilitásra és biztonságra, egyenlőre azonban Kína vonakodik a „mások belügyeibe való beavatkozástól”. Szudán Kína negyedik legnagyobb olajexportőre, emiatt Kína az elmúlt időszakban 4 Mrd dollárt invesztált a szudáni olajipari ágazatba. A Kínai Nemzeti Olajipari Vállalat (China National Petroleum Company, CNPC) –mára a legfontosabb befektető az országban – 1996ban érdekeltséget szerzett azokon a kőolajmezőkön, amelyeken már jóval korábban az amerikai Chevron olajipari vállalat folytatta a kitermelését, de az a szudáni polgárháború94 93

Darfúr Szudán régiójaként 2003 óta áll fegyveres konfliktusban az Omar Hassan Ahmad al-Bashir vezette arab kormánnyal. A konfliktus hátterében alapvetően etnikai és törzsi ellentétek állnak, az ENSZ kísérletei a konfliktus megoldására korábban sikertelennek bizonyultak. 94 A második szudáni polgárháború (1983-2005) is lényegében az északi és déli országrész között kialakult (vallási alapokon nyugvó) politikai offenzíva miatt zajlott. A rendkívül kegyetlen háborúskodás élesen megosztotta a szudáni népet faji, vallási, és területi alapon. Az ezredforduló környékén jelentős előrelépés következett a kialakult helyzet konszolidálása érdekében: 2002-ben, majd 2004-ben a Machakosi jegyzőkönyv lefektette a békés tárgyalások alapjait.

- 359 -


kitörésekor az amerikai kormányzat nyomására, valamint biztonsági okokból elhagyta a térséget. Az első diplomáciai kapcsolat Szudán és Kína között 1959-ben létesült, majd ezt követően, a ’70-es évek folyamán a kínai kormány bilaterális kölcsönökkel és fejlesztési segélyekkel támogatta az országot; kapcsolatuk akkor teljesedett ki még jobban, amikor a terrorizmus támogatása miatt az Egyesült Államok elfordult Szudántól. A Kína szudáni befektetéseinek pontos volumene pontos statisztikai adatok hiányában nem ismert, a becslések alapján azonban meghaladja az tíz milliárd dollárt. Az elmúlt években a szudáni olajexport mintegy háromnegyede irányult Kínába – mely a kelet-ázsiai ország teljes fogyasztásának egyenlőre kevesebb, mint egy tizedét teszi ki, ugyanakkor az afrikai ország összes importjának egyharmada érkezett a távol-keleti országból. A két ország közötti kapcsolatok azonban nem merültek ki a külkereskedelemben, hanem Peking már a darfúri konfliktus 2003-as kitörését megelőzően is Szudán egyik legfőbb fegyverszállítója volt, s a kelet-ázsiai ország az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) által 2004-ben bevezetett, majd 2005-ben kiterjesztett – Kína tartózkodása mellett elfogadott – fegyverembargók ellenére továbbra is Szudán legfőbb hadiipari beszállítója volt. A 2005-ben kibontakozott szudáni-csádi konfliktus, valamint az eritreai határ menti lázadó csoportok fegyveres villongásai és a mára megközelítőleg 38 milliárd dollárra duzzadt államadósság miatt a dél-szudáni politikai elit a helyzet megoldását abban látta, hogy a térség kiválik Szudánból és önálló államot hoz létre. Az ország kettéválásának és a békés párbeszéd egyik legnagyobb akadályozó tényezője a DélSzudánban aktivizálódó militáns csoportok tevékenysége. A kialakult helyzet rendezésére a Nemzetközi Közösség mind határozottabb lépéseket tesz, ugyanakkor Kína még nem kapcsolódott be markánsan a diplomáciai tárgyalásokba, viszont a térségbeli gazdasági érdekei miatt ez mindenképpen indokolt lenne; eddig csupán óvatos nyilatkozatok láttak napvilágot Peking részéről, amelyben hangsúlyozzák, hogy bár Kína az egységes Szudáni államot támogatná, azonban mindenképpen elismeri a népszavazás eredményét az ország kettéválásának kérdésében. Úgy tűnik, hogy Peking egyenlőre kiváró politikát folytat a szudáni események kapcsán, mivel egyenlőre erőteljesebbek gazdasági érdekei a politikai megfontolásoknál.

Összegzés Az afrikai kontinens nyersanyagaiért folytatott verseny szereplői folyamatosan építik térségbeli érdekeltségeiket, próbálják befolyásukat minél szélesebb spektrumon kiterjeszteni. Közülük is Kína jelenlétének erősödése egyre szembetűnőbb, amelyet a nyugat mind aggasztóbbnak talál, azonban a kelet-ázsiai óriás afrikai kontinensen betöltött szerepének megítélése, valamint az ok-okozati összefüggések feltárása meglehetősen összetett feladat. A kurrens nyugati irodalom egy része Kína markáns geostratégiai törekvését, vagy legalábbis annak egy kezdeti megnyilvánulását véli felfedezni az Afrikai országokban. E megközelítés szerint az erőteljesen növekvő kínai gazdaság nyersanyagigénye folyamatosan növekszik és e megnövekedett igényt mára Kína nagyobb részben csak importból tudja fedezni. Az erőforrásokhoz jutás kényszere ilyen értelemben arra ösztönzi Pekinget, hogy az instabil közel-keleti országok helyett az afrikai kontinens felé fordítsa figyelmét, még akkor is, hogy ha a térségben eszközölt befektetései kevésbé biztonságos környezetben valósulhatnak meg, így Kína jól megfontolt érdekeiből diplomáciai szintéren is meglehetősen óvatos politikát folytat. Azonban egyenlőre még kérdéses előttünk, hogy a szudáni események alakulásában vajon mekkora szerepe van a nagyhatalmak esetleges rivalizálásának, ugyanakkor a kontinensen betöltött kínai szerepvállalás további erősítésének szándéka egyértelműen körvonalazódni látszik.

- 360 -


Irodalomjegyzék 1. Bantje, Han [1984]: „National Agriculture and Food Corporation; Farms, Large; Agriculture and state; Grain trade; Tanzania”. Institute of Resource Assessment, University of Dar es Salaam 2. Benkes Mihály [1999]: „Szuperhatalmak kora. 1945-1992.” Budapest, Korona Kiadó 3. Boga István (vál.), Prileszky Csilla (bev.), Germanus Gyula (jegyz) [1964]: „Ibn Battuta zarándokútja és vándorlásai.” Budapest, Gondolat, Világjárók. Klasszikus útleírások 5. 4. Bourguignon, Francois – Sundberg, Mark [2007]: „Is Foreign Aid Helping?”American Economic Review, Vol. 97, No. 2, pp. 316–321. 5. Bräutigam, Deborah [1998]: „Chinese Aid and African Development: Exporting Green Revolution.” New York: Martin’s Press. 6. Bräutigam, Deborah [2010]: „Chinese Finance of Overseas Infrastructure.” OECDIPRCC China-DAC Study Group, Beijing Meeting on Infrastructure, 2010. szeptember 19-20. 7. Dreyer, Edward L. [2007]: „Zheng He: China and the Oceans in the Early Ming Dynasty, 1405-1433.” Naval War College Review. 8. Eyassu, Tadesse [2011]: „Politikai hatalom és nemzeti identitás Afrika Szarván.” Afrika c. folyóirat, V. évf. 1. sz. 9. Fischer Ferenc [2005]: „A kétpólusú világ. 1945-1989.” Budapest-Pécs, Dialóg, Campus Kiadó, pp-86. 10. Gayan, Anil [2008]: „Tianli: danger pour notre securite.” L’Express (Port Louis) 11. Gill, Bates – Huang, Chin-hao – Morrison, Stephen [2007]: „Assessing China’s Growing Influence in Africa.” China Security, Vol. 3, No. 3. 12. Hirth, See F. – Rockhill, W.W. [1911]: „Chau Ju-kua: His Work on the Chinese and Arab Trade in the twelfth and thirteenth centuries, entitled Chu-fan-chï.”, St. Petersburg, 2 vols (reprinted New York, 1966). Cf. Leslie, Islam, pp .58-60. 13. Inotai András – Juhász Ottó (szerk.) [2009]: „A változó Kína”. Akadémiai Kiadó, Budapest 14. Judith van de Looy [2006]: „Africa and China. A Strategic Partnership?” ASC Working Paper, Vol. 50. No. 67. pp 2–4. 15. Kiss Judit – Tétényi András [2009]: „Kína politikai és gazdasági érdekei FeketeAfrikában.” In: Inotai András, Juhász Ottó (szerk.): Stratégiai kutatások: A változó Kína - II. Kína a nemzetközi politikai erőtérben. – Bp.: MTA VKI – MeH. 16. Marysse, Stefaan – Geenen, Sara [2009]. „Win-win or unequal exchange? The case of the Sino-Congolese cooperation agreements.” Journal of Modern African Studies 47. 17. Michel, Serge – Beuret, Michel – Woods, Paolo [2009]: „China Safari : On the trail of Beijing's expansion in Africa”. pp. 260. ISBN 978-1-56858-426-3 18. Mohan, Giles [2010]: „China in Ghana: Easing the Shift from Aid Dependency to Oil Economy?” Real Instituto Elcano, Nr. 149/2010. 19. Pankhurst, Richard [1961]. „An Introduction to the Economic History of Ethiopia.” London: Lalibela House. ASIN B000J1GFHC. 20. Ping, Ai. [1999]. “From proletarian internationalism to mutual development: China's cooperation with Tanzania: 1965-1995.” In Agencies in Foreign Aid: Comparing China, Sweden, and the United States in Tanzania. G. Hyden and R. Mukandala. eds. szerk. New York: St. Martin’s Press. 21. Snow, Philip [1988]: „The Star Raft: China's encounter with Africa.” New York: Weidenfeld and Nicholson. ISBN 1-555-84184-8 22. Tarrósy István [2008]: „Sino-afrikai kapcsolatok a világpolitika rendszerében. Kölcsönös hasznok és lehetőségek a 21. században?” Külügyi Szemle 2008/4 - 361 -


23. Wang, Jian–Ye [2007]: „What Drives China’s Growing Role in Africa?” IMF Working Paper. WP/07/2011

- 362 -


HEGEDŰS SZILÁRD (Szent István Egyetem): Nyíregyháza Megyei Jogú Város gazdálkodásának elemzése 1. Bevezetés Az önkormányzati alrendszer az államháztartás helyi szintje, mindezért fontos szerepet tölt be, hiszen az általa nyújtott közszolgáltatások mind az adott térség, mind az ország versenyképességének meghatározó tényezői, melyhez nélkülözhetetlen a közszolgáltatások minél magasabb színvonalon történő ellátása, természetesen az ökonómiai racionalitás és a helyi igények és adottságok maximális figyelembevételével. A törvény által előírt feladatok ellátása stabil pénzügyi helyzetet igényel, amely a település működőképességének és fenntartható fejlődésének – pénzügyi értelemben véve is - záloga. Ez a pénzügyi egyensúlyi helyzet ad alapot a település további fejlődését elősegítő beruházások megvalósítására. A mára csekély hazai fejlesztési források mellett az Európai Unió által kofinanszírozott források lehetővé teszi az önkormányzataink számára is olyan beruházások megvalósítását, melyek évtizedes problémákat orvosolhatnak, illetve amely településeink versenyképességét javíthatják, lemaradásukat csökkentheti és hosszú távú fejlődési pálya letéteményesei lehetnek, azok racionális és fenntartható felhasználása esetén.

2. Anyag és módszer A kutatásban Nyíregyháza megyei jogú város önkormányzatának gazdálkodását kívánom elemezni 2006-2010-ig terjedő időszakban dokumentumelemzés keretében, a zárszámadási illetve az költségvetési rendeletek alapján, kitérve a település gazdálkodásában megfigyelhető legfontosabb folyamatokra, kiemelve azok kedvező, kedvezőtlennek tekinthető illetve kockázatos jellegét.

3. A hazai önkormányzati rendszer bemutatása A magyar önkormányzati rendszer két szintre tagozódik, megyei és települési önkormányzati szintre. A jelenlegi magyar önkormányzati rendszer a rendszerváltást követően jött létre, a Magyar Köztársaság Alkotmányának IX. fejezete deklarálja, hogy a települési és megyei választópolgárokat megilleti a helyi önkormányzás joga [1949.évi XX. törvény 42. §] Az Alkotmány definiálja az önkormányzati jogokat és kötelezettségeket, illetve a helyi önkormányzás fogalmi köreit. Az önkormányzatok által ellátandó közfeladatokat a 1990. LXV. törvény, az Önkormányzati törvény (továbbiakban Ötv.) fekteti le, amely kötelezően ellátandó - melyeket minden településnek el kell látnia - és az önként vállalt feladatokat-melyeket teljesítőképességük függvényében látnak el a települések, ezen felül más jogforrások is feladatellátást írnak elő az önkormányzatok számára. A megyei jogú városok akárcsak Nyíregyháza- a törvény értelmében területén ellátja a saját hatásköreként a megyei önkormányzati feladat- és hatásköröket is. [1990. LXV. törvény] Az önkormányzatok gazdasági alapjait az Ötv. szabályozza, és meghatározza számukra a feladataik ellátásához rendelt bevételi forrásokat: saját bevételeket- helyi adó, illetékbevételek, intézmények bevételei-, állami támogatásokat- normatív támogatások- és hozzájárulások - , átengedett központi adókat, az átvett pénzeszközöket, egyéb bevételeket, hiteleket. [Vigvári, 2002] A szakirodalom és napjaink történései is igazolják, hogy az államháztartás helyi alrendszerét szükséges átalakítani. A magyar önkormányzati rendszer a lakosságszáma alapján kevésbé koncentrált mediterrán modellbe tartozik, azonban az ellátandó lakosságszámhoz képest a

- 363 -


hazai önkormányzatok által ellátandó közfeladatok azonban az északi típusba delegálják. Ez a speciális „magyar modell”, amely kis lakosságszámhoz sok ellátandó közszolgáltatást rendel. [Vigvári, 2009a] A magyar önkormányzati modell problémáját tehát nem az elaprózódott településszerkezet jelenti, hanem a közfeladatok a rendszerváltást követő növekvő száma . Az említett önkormányzati törvényen kívül más jogforrások is feladatot róttak a településekre, feladatdecentralizáció történt, illetve a kötelező feladatok állami alulfinanszírozása. [Vigvári, 2009a] A hazai önkormányzati rendszer „konfliktus konténerré vált”, az országos problémák helyi szintre történő delegálásával. [Ágh, 2005], Jellemző folyamat az állami működési hozzájárulások csökkenése, ugyanakkor a saját folyó bevételek növekedése, amely a települések további pénzügyi differenciálódását idézte elő.[Lóránt, 2009] A működtetés nehézségeit jelzik az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű települések kiegészítő támogatása igénybevételének növekedése a települések részéről. [Vigvári, 2009b] A települési közszolgáltatások nyújtásánál a üzemgazdasági szemlélet korlátozottságára tud csak érvényesülni, ezáltal is rontva a finanszírozási pozíciókat. [Pitti, 2005] A fejlesztési feladatokkedvezőtlen esetben a működés- finanszírozása érdekében jelentős vagyonértékesítés zajlott le, illetve a szektor eladósodása történt meg. [Vigvári, 2009b] E folyamatok az önkormányzatok likviditási helyzetének jelentős romlását idézték elő.

4. Nyíregyháza gazdálkodásának elemzése 4.1 Önkormányzati bevételek Az önkormányzat gazdálkodásának elemzése során a város költségvetési beszámolói, illetve a költségvetései alapján kívánom elemezni főbb bevételi és kiadási jogcímenként, és kívánom a legfontosabb sajátosságokat és tendenciákat megállapítani. Az első ábrán a település zárszámadási rendeleteinek (2006-2009-ig) és a 2010 költségvetési rendelet módosított előirányzatának bevételi főösszegeit mutatom be.

1. ábra: Nyíregyháza önkormányzatának bevételi főösszegeinek alakulása 2006-2010 között, e Ft-ban Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

Az önkormányzat által realizált bevételi főösszegek a vizsgált időintervallumban fluktuációt mutatnak, hiszen 2006-hoz viszonyítva egy jelentős, 2007-ben 20,02%-os, és 2008-ban

- 364 -


21,74%-os növekedés volt tapasztalható. 2009-ben pedig egy jelentős, mintegy 12%-os csökkenés mutatható ki. 2010-ben a költségvetés bevételi főösszege 39.989.091 e Ft-tal lett elfogadva, a módosítás 368 millió Ft-tal magasabb bevételi főösszeget prognosztizált. A bevételi főösszegek alakulásának magyarázatát a 2. ábra szemlélteti.

2. ábra: Nyíregyháza önkormányzat bevételek megoszlása 2006-2010 között, e Ft-ban Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

A 2. ábra alapján látható, hogy a 2007-es emelkedést egyfelől az önkormányzati sajátos bevételek növekedése okozza, - amely a helyi adókat, és az átengedett központi adókat és illetékeket is tartalmazza -, illetve a finanszírozási bevételek, a hitelfelvétel emelte meg jelentősen. Az önkormányzati saját bevételek növekedése kedvező folyamatként értékelhető. A 2008-as szintén a többi vizsgált adaténál magasabb bevételi főösszegben is szerepet játszik a finanszírozási bevételek emelkedése, emellett a központi költségvetési támogatások növekedése, ennek okai a bevételi jogcímeknél kerül részletesen kifejtésre. 2009-ben a visszaesést az okozta, hogy nem történt a korábbi években tapasztalható jelentős hitelfelvétel, illetve az átvett pénzeszközök és a központi költségvetési támogatásokból származó bevételek kiesést, csökkenést szenvedtek. A 2010-es költségvetési rendelet módosított előirányzatában az önkormányzat nagymértékű pénzeszköz átvétellel számol fejlesztési célokra, illetve hitelfelvétellel számol. A bevételi jogcímeket vizsgálva a legjelentősebb bevételi forrást az önkormányzati sajátos működési bevételek, és a központi költségvetési hozzájárulások képezték, a két jogcím a bevételi főösszeg több mint 50%-át biztosítja, időben azonban jelentősen változnak, 2009-ben a bevételi főösszeg 76,1%-a származik ebből a két bevételi forrásból, ugyanakkor 2010-es költségvetésben az 55,45%-át tervezték be e két bevételi forrásból.

- 365 -


3. ábra Az intézményi működési bevételek alakulása 2006-2010 között, e Ft-ban Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

A 3. ábra az intézményrendszer által realizált bevételeket mutatja. Az intézményi működési bevételek a vizsgált időszak alatt növekvő tendenciát mutatnak, 2007 és 2008 vonatkozásában az inflációt és az országos mértéket meghaladóan nőtt, 2009-re 40%-al az első vizsgált évhez képest, 2009-re azonban ez a kedvező növekedési tendencia megállt, kismértékű emelkedés volt tapasztalható. Ezen jogcímből keletkező bevételek növekedése kedvezőnek mondható, hiszen a település jelentős intézményrendszer fenntartója, amellyel az intézmények hozzájárulnak az eredményesebb működtetéshez. A 2010-es költségvetésben jelentős csökkenést prognosztizáltak, amelyet az idézett elő, hogy bizonyos intézményeket az önkormányzat átadott működtetésre a megyei önkormányzatnak, illetve a polgármesteri hivatal által realizált bevételek közel 400 millió Ft-os csökkenése számított az önkormányzat a költségvetés elkészítésekor.

4. ábra Az önkormányzati sajátos működési bevételek alakulása 2006-2010 között, e Ftban Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

- 366 -


Ahogyan a 2. ábrán is látható volt, az önkormányzati sajátos működési bevételek jelentős bevételi forrásai Nyíregyházának. E bevételi jogcímből realizált önkormányzati bevételek - 4. ábra által szemléltetve - folyamatosan 11 milliárd Ft fölött teljesültek, minden évben meghaladva a költségvetésben meghatározott összeget. Az adatsorban 2006-os, illetve a 2007es év emelkedik ki e bevételi csoportban. 2007-ben az előző évet 8,84%-al, reálértéken 5%-al, összegszerűen több mint 1 milliárd Ft-tal meghaladva realizált bevételt ezen jogcímen az önkormányzat. A növekedés oka a helyi adóbevételekben bekövetkezett az előző évhez viszonyítva 15,8%-os bővülés, ezen kívül hozzájárult még a kedvező eredményhez a gépjárműadó bevételek emelkedése, az önkormányzat hatékony adópolitikáját mutatja. A 2008-ban és a többi évben bekövetkezett csökkenéshez hozzájárult a személyi jövedelemadó bevételek csökkenése, mivel a település adóerő képessége javult, emiatt kisebb százalékban került megosztásra, így az átengedett központi adóbevételek csökkennek a településen.

5. ábra: a helyi iparűzési adó bevételek alakulása 2006-2010 között, e Ft-ban Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

Az önkormányzati sajátos bevételek legnagyobb forrását adják a helyi adóbevételek, azon belül a helyi iparűzési adó bevételek. Az önkormányzat illetékességi területén a törvényben kivethető legmagasabb adómértéket vet ki, állandó tevékenység esetében 2%-ot. A helyi iparűzési adóról megállapítható, hogy a vizsgált időszakban jelentős növekedését mutat, amelyet az 1. számú táblázat is jól szemléltet.

1. Táblázat: A helyi iparűzési adó bevételek változása a vizsgált években Évek

2007

2008

2009

2010*

Láncviszonyszám,%

117,92%

103,89%

109,43%

92,99%

Bázisviszonyszám,%

117,92%

122,50%

134,06%

124,66%

35,43%

41,54%

44,13%

Megoszlása a sajátos 32,70% bevételek között,%

Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

Az adatok alapján megállapítható, hogy 2006-tól kezdve az utolsó lezárt költségvetési évben, 2009-ben 34,06%-al emelkedett a helyi iparűzési adó bevétel. A 2008-as évet leszámítva a helyi iparűzési adóbevételek a lezárt költségvetési években reálértéken is növekedtek (2007ben 14%-al, 2009-ben 3,3%-al), illetve az országos növekedési ütemet is meghaladták (2007- 367 -


ben 5,56%-al, 2009-ben 7,91%-al bővült). Az iparűzési adóbevételek arányának folyamatos növekedése hozzájárul az átengedett központi adókból származó bevételek csökkenésének ellensúlyozásához, ezt mutatja az önkormányzatok sajátos bevételei csoportban való dinamikus, közel 12%-os emelkedése az első vizsgált évhez képest. A költségvetésben előirányzott iparűzési adóbevételeket minden vizsgált évben túlteljesítette az önkormányzat, a válság ellenére is, amely a helyben működő vállalkozások- a subprime válság ellenére isstabil gazdasági helyzetére utal, illetve a megfelelő önkormányzati adópolitikára, ez mindenképpen dicsérendő folyamat a település önkormányzatának gazdálkodásában, és a település gazdaságának eredményességét mutatja.

6. ábra: A felhalmozási és tőkejellegű bevételek alakulása 2006-2010 között, e Ft-ban Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

A település felhalmozási és tőkejellegű bevételei az önkormányzati vagyon hasznosításából és értékesítéséből származó bevételi forrás. A bevételi forrás a költségvetési előirányzatokhoz képest egyik vizsgált évben sem sikerült teljesíteni a költségvetésben előirányzott összeget, 2007-ben például az előirányzat csupán harmada teljesült. Ennek ellenére is a 2006-os és 2007-es kiugró értéket mutatnak a vizsgált többi évhez képest, a nagyobb volumenű ingatlanértékesítés és üzlethelység értékesítés következtében. Általánosságban elmondható, hogy 2007-óta jelentősen visszaesett a kereslet az önkormányzat által kialakított ingatlanok, telkek és nem lakáscélú bérlemények iránt, amely a válság begyűrűzésével, illetve a hitelezési feltételek szigorodásával és az építkezések visszaesésével magyarázható, míg a nem lakáscélú bérlemények esetében a kevésbé frekventált elhelyezkedés, illetve a parkolóhelyek hiánya a legfőbb ok. Ezért várhatóan 2010-ben sem fog teljesülni az előirányzott összeg. Az intézményi bevételek, sajátos bevételek és a felhalmozási bevételeket összegezve megállapítható, hogy arányuk kedvező az összes önkormányzati bevételen belül, amelyet a 2. táblázat is tükröz.

- 368 -


2. Táblázat: Az önkormányzat saját bevételeinek aránya az összbevételen belül a vizsgált években Évek 2006 Saját bevételek az összbevétel 48,58% arányában, %

2007

2008

2009

2010*

45,42%

41,81%

47,21%

40,99%


Az adatok tükrében a három bevételi forrás összesített aránya minden évben meghaladja a 40%-ot, azonban az a véleményem, hogy e bevételi jogcímek bevételeit a gyarapítani kellene a településén- kívánatos lenne az 50%-ot meghaladó érték-, hiszen a meglévő hitelállomány finanszírozhatóságának, illetve a fejlesztéseknek is feltétele a stabil pénzügyi helyzet, amellyel elkerülhető a vagyonfelélés, illetőleg az állami támogatásoktól való függőség. Az állami forrásszabályozás lényeges elemét képezik a központi költségvetési hozzájárulások és támogatások, amelyek a normatív állami támogatásokat, központosított előirányzatokat tartalmazza. Az átvett pénzeszközök csoportjába az államháztartáson belülről átvett pénzeszközök, illetve a városfejlesztési célokat szolgáló államháztartáson kívülről érkező – Európai Uniós fejlesztési források.

7. ábra: A központi költségvetési támogatás alakulása 2006-2010 között, e Ft-ban Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

A központi költségvetési támogatások összegét tekintve is számottevő bevételi forrása az önkormányzatnak, 2008-ban és 2009-ban a legnagyobb bevételi forrása volt az összbevétel 32,72 és 38,84%-ával. Az összeg nagysága összefüggésbe hozható a település lakosságszámával, illetve az ellátott feladatokkal. A 2008-as emelkedés kompenzálta a saját bevételek csökkenését a központi támogatások emelkedése, amelyet a bérintézkedések, az Európai Uniós pályázatok saját erejének kiegészítéseként kapott a település, illetve a belterületi közutak felújítására kapott nagyobb összegű állami támogatás. E forrásból származó bevétel 2009-ben is jelentősnek mondható, amelyet az okozott, hogy az átvett pénzeszközök csoportjából közel 1 milliárdos összeg került ebbe a jogcímbe átcsoportosításra.

- 369 -


8. ábra: Az átvett pénzeszközök alakulása 2006-2010 között, e Ft-ban Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

Az átvett pénzeszközök tekintetében a vizsgált időszakban dinamikus növekedést produkált az önkormányzat 2008-ig, amelynek jelentős hányada felhalmozási célra vett át a település, illetve az intézményfenntartó társulástól. A költségvetésben előirányzottakat azonban a településnek nem sikerült teljesítenie, a teljesítés minden vizsgált évben 75%-os, amely a tervezett fejlesztési források elmaradása miatt áll fenn, főként a Panelprogram megvalósítása szenved csúszást, amely évről évre nem sikerül befejezésre. 2009-ban jelentős kiesést az EU-s források lehívásának sikertelensége okozta elsődlegesen, így 2010-es évre számottevő Uniós társfinanszírozásból megvalósuló projektet tervezett a település, a mintegy 11 milliárd Ft-ot elnyert szennyvízhálózat fejlesztés 2010-re eső részét.

4.2 Önkormányzati kiadások

9. ábra: A nyíregyházi önkormányzat beszámolójának és költségvetésének kiadási főösszeg és a kiadások megoszlása 2006-2010 között, e Ft-ban Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

- 370 -


A város költségvetési kiadásai a forrásszabályozási modell logikájából adódóan követik a realizált bevételt, így hasonló tendenciák figyelhetőek meg, mint a bevételi főösszegek vizsgálatát tekintve. 2007-ben és 2008-ban nőtt a település mozgástere, amelyet a korábbiakban elemzetteknek megfelelően felhalmozási célú kötvénykibocsátás idézett elő. Érdekes vizsgálat tárgya lehet a kiadások felhalmozási és működési kiadások tekintetében való vizsgálata. Az ábra alapján látható, hogy a város a realizált bevételeinek döntő többségét az megyei jogú városi jogköréből adódóan az intézményrendszer fenntartására fordítja. 2007ben mind százalékos arányban, mind összegszerűen a legmagasabb összeget fordította Nyíregyháza felhalmozási kiadásokra, 5,3 milliárd Ft értékben.

3. Táblázat: Az önkormányzat költségvetéseinek eredeti előirányzatában szereplő bevételi és kiadási főösszegek Évek Bevételi előirányzat Kiadási előirányzat Hiány

főösszeg

eredeti

főösszeg

eredeti

2006

2007

2008

2009

2010

32 719 198

29 614 932

33 266 681

39 597 457

39 989 091

33 140 134

33 350 242

39 461 728

42 980 843

47 690 809

-420 936

-3 735 310

-6 195 047

-3 383 386

-7 701 718

Forrás: Nyíregyháza költségvetési rendeletei alapján saját szerkesztés

A település költségvetését minden évben jelentős hiánnyal fogadja el, ahogy azt a 3. táblázat alapján láthatjuk. Különösen 2008-ban, illetve 2010-ben volt jelentős a bevételi főösszeg hiánya. A hiány elsősorban a fejlesztési kiadások tekintetében mutatkozott meg, ezekben az években hitelfelvétellel és kötvénykibocsátással finanszírozta az önkormányzat a zömében fejlesztési feladatokat.

4. Táblázat: Az önkormányzat zárszámadási rendeleteiben szereplő bevételi és kiadási főösszegei 2006-2010 között, e Ft-ban 2006

2007

2008

2009

2010

Bevételi főösszeg

31 430 249

37 652 248

36 531 868

32 619 216

38 010 456

Kiadás főösszeg

31 497 692

36 267 575

34 592 254

31 501 192

39 716 282

Fedezettség Hiány/Többlet

99,79%

103,82%

105,61%

103,55%

95,70%

-67 443

1 384 673

1 939 614

1 118 024

-1 705 826


A bevételi és kiadási főösszegek kapcsolatát vizsgálva megállapítható, hogy az önkormányzat által realizált költségvetési bevételek 2006 kivételével fedezni tudták a költségvetés kiadásait, ahogy azt a 4. táblázat adatai is szemléltetik. 2006-os hiányt a pénzállományban fennálló különbözet segítségével sikerült finanszírozni, 2010-es adat a módosított előirányzat szerinti alakulást mutatja be, az eddigi tapasztalatok alapján várhatóan sikerül a településnek a hiányt fedeznie. A két adatsort összehasonlítva megállapítható, hogy az önkormányzat elsősorban a bevételek emelésével finanszírozta a hiányt, ahogyan 2007 és 2008 esetében történt, 2007-ben a magasabb összegben sikerült a költségvetés kiadási oldalát teljesítenie a költségvetési rendeletben meghatározott összegnél. A 3. táblázat és 4. táblázat adatai összehasonlítása alapján az is megállapítható, hogy az önkormányzat tervezett kiadásait -2007 kivételével-nem sikerült teljesítenie, ezek elsősorban a fejlesztési feladatok elmaradásával voltak magyarázhatóak, illetve a működési kiadások

- 371 -


területén is történtek racionalizáló intézkedések. A legjelentősebb elmaradás 2009-ben történt a költségvetési rendelethez képest közel 11milliárd Ft-értékben.

10. ábra: A működési kiadások jogcímenkénti megoszlása 2006-2010 között, e Ft-ban Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

A 10. ábra a működési kiadások jogcímenkénti megoszlását mutatja be. Ezek alapján megállapítható, hogy a legjelentősebb tételt a személyi juttatások jelentik (ami a közel 4200 fős alkalmazotti létszámmal magyarázható), illetve a dologi kiadások a második legjelentősebb kiadási tényezőt. A személyi kiadások tekintetében 2008-ig egy dinamikusan növekedő trend figyelhető meg, köszönhetően a közszektorban megvalósuló bérfejlesztésnek, amely következtében átlagosan 4,68%-al nőttek a személyi juttatások, 2006-ról 2008-ra pedig 9,5% bérnövekedés volt tapasztalható. 2006-ban és 2007-ben létszámleépítést hajtott végre az önkormányzat, elsősorban az oktatási és közművelődési intézményeknél összesen 282 fő került elbocsátásra, illetve a csökkenő gyermeklétszám miatt oktatási intézmények kerültek összevonásra. Ennek hatására csökkent 2009-ben a személyi kiadások mértéke. Munkaadókat terhelő járulékok hasonló tendenciákat mutatnak, mint a személyi jellegű kiadások, igazodva a foglalkoztatott létszámhoz. A dologi kiadásokat tekintve hasonló tendenciák figyelhetőek meg, mint az előbb taglalt kiadásoknál. A dologi kiadások mértékét növelte a 2006-ban az ÁFA és a 2007-ben az energiahordozók jelentős emelkedése és a vizsgált években jellemző az élelmiszer árak év közbeni jelentős emelkedése, továbbá a vártnál magasabb infláció egyéb dologi természetű kiadásokat is érintett, ami kedvezőtlen hatást gyakorolt az önkormányzat gazdálkodására. 2009-ben takarékossági programot hirdetett meg az önkormányzat, ennek eredményeképp sikerült több mint 2 milliárd Ft értékben csökkenteni. A működési támogatások a vizsgált időszakban folyamatos növekedést mutatnak, 2009-re 32%-os növekedéssel összegszerűen 853 millió Ft-al emelkedett, 2010-re még jelentősebb növekedést irányoz elő a költségvetési rendelet.

- 372 -


11. ábra: A felhalmozási kiadások alakulása 2006-2010 között, e Ft-ban Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

A felhalmozási kiadások a vizsgált periódusban 4 milliárd Ft felett alakultak, legjelentősebb fejlesztési kiadást 2007-ben valósította meg a település, amelyet beruházási kiadások emelkedése idézett elő. 2006-ban a Panelprogram képviselte a legjelentősebb felhalmozási kiadást, 914 millió Ft-os összegével, illetve vízhálózat fejlesztés és az egykori laktanya helyén civil érdekvédelmi és rehabilitációs és oktatási központ létesült 820 millió Ft értékben és 227 millió Ft értékben egy általános iskola került bővítésre. 2007-es év legjelentősebb projektje a település egy városrészének komplex fejlesztése, mintegy 300 millió Ft értékben. 2008-ban kezdődött meg két jelentős projekt, a belváros rehabilitáció, illetve a megyei művelődési központ fejlesztése, illetve térségi integrált szakképző központ kialakítása került 457,1 millió Ft értékben. 2010-es évre nagymértékű pályázati forrás elnyerésére került sor a település életében, hiszen a Nyíregyháza és térségének szennyvízkezelésének és tisztításának megoldása érdekében 11 milliárd Ft összegű támogatást nyert el a település, amely jelentős nagyprojekt, a 10 legnagyobb Új Magyarország Fejlesztési Tervben elnyerhető pályázat között van. A vizsgált periódusban az önkormányzat és az általa fenntartott intézményrendszerben nagymértékű fejlesztések történt meg, ami azt mutatja, hogy az önkormányzat jól használja ki az Európai Uniós támogatások által nyújtott lehetőségeket, ez annak tükrében is, hogy igen kedvező finanszírozás mellett sikerült a pályázati forrásokat megszerezni, amelyet az 5. táblázat is mutat.

5. Táblázat: Az EU által társfinanszírozott projektek finanszírozása 2006-2008 között Európai Uniós támogatás Hazai társfinanszírozás Saját erő EU önerő alap

76% 14% 7% 3%

ÁSZ Jelentés Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata gazdálkodási rendszerének 2009. évi ellenőrzéséről 45.p

Ezek alapján megállapítható, hogy a településen a pályázatok lebonyolítása és a pályázatfigyelés megfelelő, igen kedvező finanszírozási feltételek mellett tudták a - 373 -


pályázataikat lebonyolítani, mindössze 7%-os önerő mellett. A fejlesztések fő célterületei az épített és humán infrastruktúrában, valamint település rehabilitációs programok valósultak meg, viszont jövedelemtermelő beruházások elsősorban az önkormányzati tulajdonú vállalatok valósítottak meg (pl. Gyógyfürdő, Állatkert, az önkormányzat kezessége mellett).

4.3 Hitelállomány

12. Ábra: Nyíregyháza önkormányzatának hitelfelvételei és törlesztései a vizsgált periódusban, e Ft-ban Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

A település hitelállománya a vizsgált periódusban folyamatosan növekedést mutat, egyedül 2008-ban haladta meg a törlesztés a hitelfelvétel arányát, tehát azt a következtetést lehet levonni, hogy a település eladósodottsága növekedett a vizsgált periódusban. 2006-ban a hitelállomány növekedését a vízi közmű társulások hitelének átvétele okozta, 2007-ben közel 1,5 milliárd Ft értékben fejlesztési célú kötvényt bocsátott ki a település, és likviditási hitelt vett fel birtokolt vállalkozásaitól. 2008-ban ismét számottevő kötvénykibocsátást bonyolított a település 3,1 milliárd Ft értékben, illetve a kötvényállomány növekedését idézte elő az árfolyamveszteség - közel 1 milliárd Ft -, hiszen svájci frankban került kibocsátásra. 2009-ben a hiteltörlesztések meghaladják a törlesztéseket, a rövidlejáratú hitelek kerültek törlesztése. A település minden évben igénybe vette a munkabérhitelt, illetve folyószámlahitelt a likviditásának biztosításra. 2010-es költségvetésben ismét jelentős kötvénykibocsátást tervezett a település fejlesztési feladatok végrehajtására.

- 374 -


13. Ábra: Nyíregyháza önkormányzatának eladósodottsága vizsgált periódusban, e Ftban Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

Nyíregyháza esetében is fennáll a tendencia, amely a megyei jogú városok hitel-és kötvényállományának alakulásában lehetett tapasztalni, miszerint a 2006-2008 közötti időszakban a megyei jogú városok hitel és kötvényállománya a duplájára emelkedett. [Lóránt, 2009] Mindezt a 13. ábra grafikonja is jól szemlélteti, 2006-2008 közötti időszakban a hitelállomány meredek emelkedést mutatott, 2009-ig tartó stagnálást követően a 2010-ben ismét növekvő tendenciát mutat. A felhasználását ismeretében a településen az Uniós forrásból megvalósított fejlesztések (elő)finanszírozására és önerejének biztosítására, valamint városfejlesztési, felújítási feladatokra lett fordítva. Az önkormányzati adósságszolgálat 2017-ig 1 milliárd Ft-t meghaladó összegű lesz, és 2022-ig van törlesztési kötelezettsége a településnek. 2011-ben és 2012-ben 3 milliárd Ft, amely szűkíti a mozgásterét a következő évek költségvetéseinek. Úgy gondolom, hogy az önkormányzat szolvenciájának fenntartása érdekében újabb mértékű eladósodás már nem kedvező, hiszen nehezen finanszírozhatatlanná teszi a fennálló adósságállományt és megnehezíti az adósságszolgálatot, mindezt a jövőbeli kormányzati szándékok is megnehezíthetnek. További problémát okozhat az is, hogy a települések által kibocsátott kötvények Svájci Frankban denomináltak, amely az elmúlt években tapasztalható árfolyam emelkedés miatt megemeli az adósságszolgálatot a településen.

- 375 -


14. Ábra: Nyíregyháza önkormányzatának pénzmaradványának pénzmaradványának alakulása a vizsgált periódusban, e Ft-ban

és

szabad


Az önkormányzat gazdálkodása során minden évben számottevő pénzmaradvány keletkezett a legjelentősebb összeg 2008-ban volt. Az évek végén megmaradó pénzmaradvány összege azonban kötelezettségvállalással terhelt. A település számára felhasználható pénzmaradvány összegét mutatja a szabad pénzmaradvány összege. Kedvező, hogy ez az összeg folyamatosan növekszik az önkormányzatnál, összegszerűen ez 2008-ban volt a legnagyobb összegű. A pénzmaradvány összegét az alkalmazottak jutalmazására, tartalékképzésre fordítja a település.

5. Összefoglalás A kutatás összefoglalásként szeretném Nyíregyháza gazdálkodását illető kedvező, és kedvezőtlen folyamatait bemutatni. Kedvező folyamatok: 1. Nyíregyháza a vizsgált periódusban jelentős haszonélvezője volt a fejlesztési forrásoknak, számottevő összegeket tudott a Nemzeti Fejlesztési Terv, és az Új Magyarország Fejlesztési Terv pályázatai keretében, mindezt igen kedvező finanszírozási feltételek mellett. A fejlesztések elsősorban a települési infrastruktúra és lakosság életminőségét javították, profittermelő beruházásokat a település által tulajdonolt gazdasági társaságok hajtottak végre. 2. Az önkormányzat gazdálkodásának a vizsgált periódusban kedvező vonatkozása, hogy a helyi iparűzési adóbevételek folyamatosan növekedtek a településen, amely azt is jelenti, hogy a város stabilan számíthat erre a bevételi forrásra, és képesek ellensúlyozni az esetlegesen kieső, vagy csökkenő mértékű átengedett központi adóbevételeket, illetve a központi költségvetési hozzájárulásokat. 3. Kedvezőnek ítélem meg az önkormányzat gazdálkodásában a felesleges kapacitások felszámolására való törekvést, az intézmény racionalizációt illetően, amely a működési kiadások mérséklődését idézte elő. Kedvezőtlen, kockázatos folyamatok 1. A hazai önkormányzati rendszert érintő problémák leginkább a nagymértékű hitelfelvételben és kötvénykibocsátásban mutatkoznak meg a településen, amely állománya megduplázódott a vizsgált periódus alatt, amely a település számára - 376 -


kockázatokat rejthet, és eredeti célját- a fejlesztési célok mellett- az adósságrendezést a település nem tudja kellőképp megvalósítani a kötvényállomány árfolyamkockázata miatt. Mindez a következő évek gazdálkodásának mozgásterét csökkenti, és kockázatossá teheti a település működtetését. 2. A település költségvetéseit egyre nagyobb mértékű hiánnyal fogadja el, és a hiány mértéke növekedett a vizsgált periódusban, ebben látom a nagyra nőtt hitelállomány legfőbb okát. Összefoglalva tehát a település gazdálkodása a vizsgált időszakban megfelelő volt, hiszen összességében az önkormányzat által realizált bevételek a vizsgált évek többségében fedezetet nyújtottak a kiadásaira, és a településnek szabad felhasználású pénzmaradványa is keletkezett a vizsgált években, és nagymértékű beruházásokat is megvalósított a település, amely minden bizonnyal a település lakóinak megelégedettségét is fokozta. Azonban olyan folyamatok is megindultak a településen, amit fenntarthatatlan fejlődésnek is aposztrofálhatunk, hiszen ha az elkövetkezendő években folytatódik a tapasztalt tendencia a hitelállomány növekedésében, a település adósságcsapdába kerülhet, főként annak tükrében, hogy ha a megvalósított fejlesztések nem növelik meg számottevően az önkormányzat bevételeit. Úgy gondolom a jövőben olyan finanszírozási stratégiát kell a település önkormányzatának megválasztani, amely biztosítja a működtetést, a fejlesztéseket és felújításokat, illetve az adósságszolgálatot kedvezőtlen állami finanszírozás esetén is. Ennek sikerét elősegíthetik a város vagyonába tartozó önkormányzati vállalkozások, amelyek többsége eredményesen működik.

Felhasznált irodalom Ágh Attila [2005]- Közigazgatási reform és EU versenyképesség:A konfliktus-konténerek felszámolása In: Vígvári András (szerk.) : Félúton- Tanulmányok a helyi önkormányzatok finanszírozási rendszerének továbbfejlesztési lehetőségeiről, TIMP Kft. Budapest, 15-21 p Jelentés Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata gazdálkodási rendszerének 2009. évi ellenőrzéséről 45.p http://www.asz.hu/ASZ/jeltar.nsf/0/08A64EC3E2C0E0C4C1257665002D8016/$File/0936J0 00.pdf Lóránt Zoltán [2009]: Az államháztartás helyi szintjéről számvevő közgazdaként MKT konferencia szerkesztett verzió, Zalakaros 2009. szeptember 24-26. http://www.asz.hu/ASZ/tanulmanyok.nsf/0/74586A936D014703C125765100351DD8/$File/t 314.pdf Pitti Zoltán [2005]- Az önkormányzatok pénzügyi finanszírozásának modernizációja In: Vígvári András (szerk.) : Félúton- Tanulmányok a helyi önkormányzatok finanszírozási rendszerének továbbfejlesztési lehetőségeiről TIMP Kft. Budapest, 2005 47- 71p Vigvári András [2002]- Közpénzügyek, önkormányzati pénzügyek KJK-Kerszöv , Budapest Vigvári András [2009a]- A magyar önkormányzati modell korszerűsítésének egy lehetséges forgatókönyve Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest, 2009/1 a 68-86p

- 377 -


Vigvári András [2009b] - Pénzügyi kockázatok az önkormányzati rendszerben: Tanulmány, ÁSZ Kutató Intézete, Budapest Nyíregyháza megyei jogú város önkormányzatának költségvetési és zárszámadási rendelete 2006-2010-ig 1949. évi XX. törvény az Alkotmányról 1990.évi LXV törvény az önkormányzatokról

- 378 -


ALBERT TÓTH ATTILA (Nyugat-magyarországi Egyetem): A magyar szállodaipar egészségturisztikai vonatkozásai 1. Bevezetés Az egészségturizmusnak egyre nagyobb jelentősége és részaránya van már manapság is Magyarország turizmusában. Ez a részarány a közeli és a távolabbi jövőben is várhatóan tovább fog növekedni. A 2011. januárban nyilvánosságra hozott Új-Széchenyi Terv egyik fontos fókuszában az egészségipar áll. A terv „Gyógyító Magyarország – egészségipari program” című fejezete a 41. oldaltól a 96. oldalig foglalkozik az egészségiparral, mint az egyik kiemelt jelentőségű területtel. Az Egészségipari programnak két fő prioritása van, mindegyiken belül további alprogramok találhatók: 1. Az egészségiparra épülő turizmus 1.1. Egészségturizmus alprogram - Természeti gyógytényezőkre épülő egészségprogram - Orvosi szolgáltatásokon alapuló egészségturizmus 1.2. Az egészségturizmushoz kapcsolódó minőségi (komplex) turisztikai kínálatfejlesztés alprogram 1.3. Turisztikai intézményrendszer fejlesztése - Helyi és térségi TDM szervezetek fejlesztése - TDM informatikai rendszer beszerzése 2. A termál-egészségipar 2.1. Geotermikus energia egészségipari hasznosítása alprogram 2.2. Növényházi kertészet alprogram 2.3. Termál-, gyógy- és ásványvizek komplex hasznosítása alprogram - Szépségipar, kozmetikumok - Ásványvíz- és gyógyvízpalackozás 2.4. Egészségipari innováció alprogram - Gyógyszeripar - Orvosi műszergyártás - Biotechnológia, nanotechnológia - Balneológia 2.5. Termál-egészségipar háttérágazati alprogram - Egészségiparhoz kapcsolódó oktatás - Specializált építőipar - Egészségipari klaszterek [Új Széchenyi Terv, 2011] A Magyar Szállodaszövetség a szakmai állásfoglalásában üdvözölte az Új Széchenyi tervben leírtakat, de egyben felhívta a figyelmet a turizmus más ágaira is, amelyeket szintén nem szabad elhanyagolni, többek között a hivatásturizmust, a kulturális és városlátogató turizmust. A magyarországi turizmus mintegy negyedét adja az egészségturizmus, ennek a növelése érdekében hatékony marketingkommunikációra, keresletélénkítésre lesz szükség. [MSZSZ állásfoglalás, 2010]

- 379 -


2. Az egészségturizmus részaránya az egészségiparon belül Természetesen célszerű a szakmán kívülieknek, de az egészségiparban és a turizmusban dolgozók számára is tisztázni a legfontosabb fogalmakat. „Az egészségipar kifejezés átfogó megjelölés: idetartozik minden közvetve vagy közvetlenül az egészség megőrzésére, helyreállítására, az állapot stabilizálására, az egészség által meghatározott életminőség javítására irányuló szolgáltatás, termék-előállítás, illetve az ezek kifejlesztését, alkalmazását elősegítő szervezési, oktatási-kutatási és kommunikációs tevékenység.” [Kincses, 2010a] Tehát az egészségipar magában foglalja az összes olyan jellegű tevékenységet, amely valamilyen módon kapcsolódik az emberek egészségéhez. A legnagyobb és legjobban ismert területe az egészségügyi ellátó rendszer, beleértve a kórházakat, klinikákat, szanatóriumokat, szakorvosi és háziorvosi rendelőket, a mentőszolgálatot. A másik nagy területe a gyógyszeripar és a gyógyászati cikkek kereskedelmi ellátó rendszere. Az alábbi táblázatok jól szemléltetik az egészségipar ágazatait, azon belül az egészségturizmus megoszlását.

1. táblázat: Az egészségipar ágazatainak bruttó hozzáadott értéke millió Forintban, 2005-ben és 2007-ben Az egészségipar ágazatai

2005 Millió Ft

Egészségügy Gyógyszeripar Gyógyszer és gyógyászati cikk kereskedelem Orvosi gép-műszergyártás Egészségturizmus Kutatás-fejlesztés Egészséges életmód termékei, szolgáltatásai Egészségügyi közép és felsőoktatás (becslés) Egészségipar összesen Nemzetgazdaság összesen Az egészségipar részaránya a nemzetgazdaságon belül

2007 Millió Ft

674 372 229 763 176 870

Megoszlás % 50,9 % 17,4 % 13,4 %

698 560 247 403 183 434

Megoszlás % 49,8 % 17,6 % 13,1 %

28 788 97 659 65 612 28 383

2,2 % 7,4 % 4,9 % 2,1 %

36 154 107 423 74 516 31 085

2,6 % 7,7 % 5,3 % 2,2 %

22 622

1,7 %

23 745

1,7 %

1 324 069

100 %

1 402 320

100 %

18 838 265 1 324 069

100 % 7,03 %

21 795 210 1 402 320

100 % 6,43 %

Forrás: Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet [2010] szakmai anyaga alapján, saját szerkesztés

Az egészségipar részaránya a nemzetgazdaságon belül 6-7 %- os, és ennek a legnagyobb hányadát, mintegy felét az egészségügy teszi ki. Kiegészítve a gyógyszeriparral és a gyógyszer kereskedelemmel, a három ágazat összesítve már meghaladja a 80 %- ot. Sorrendben a negyedik legnagyobb már az egészségturizmus, 7-8 % közötti részaránnyal. Az egészségturizmus a nemzetgazdaságon belül mintegy 0,5 %-os részarányt képvisel.

- 380 -


2. táblázat: Az egészségipar ágazatainak hozzájárulása a foglalkoztatáshoz 2007-ben Az egészségipar ágazatai

Egészségügy Gyógyszeripar Gyógyszer kereskedelem Orvosi gép-műszergyártás Egészségturizmus Kutatás-fejlesztés Egészségügyi közép és felsőoktatás (becslés) Egészségügyi igazgatás Egészségipar összesen Nemzetgazdaság összesen Az egészségipar részaránya a nemzetgazdaságon belül

Alkalmazásban állók statisztikai állományi létszáma (fő) 175 161 16 105 18 059 7 101 35 300 11 058 5 405 7 707 275 806 2 760 672 275 806

Megoszlás % 63,5 % 5,8 % 6,5 % 2,6 % 12,8 % 4,0 % 2,0 % 2,8 % 100 % 100 % 10,0 %

Forrás: Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet [2010] szakmai anyaga alapján, saját szerkesztés

A 2007-es foglalkoztatási adatok szerint az egészségiparban alkalmazásban állók közül az egészségügy foglalkoztatta a dolgozók csaknem kétharmadát, a második legnagyobb foglalkoztató már az egészségturizmus 12,8 %- os részaránnyal. Összevetve az adatokat az előző táblázat GDP adataival, és ezek részarányaival, megállapítható, hogy az egészségiparban dolgozó 10 %- nyi munkavállaló állítja elő a GDP 6,43 %- át, az egészségturizmusban pedig a mintegy 1,28 %- nyi munkavállaló a GDP kb. 0,5 %- át. Az mindenesetre a fenti adatokból is leszűrhető, hogy sem az egészségipar, sem az egészségturizmus nem tartozik a legjövedelmezőbb ágazatok közé, elsősorban az alacsony munkabéreknek köszönhetően.

3. Az egészségturizmus „A gyógyturizmus fogalma a XX. században erősen átalakult. Hagyományosan – elsősorban Európában – a természetes gyógytényezőkre épülő gyógyhelyek, és a gyógytényezőkre alapozott szolgáltatások (gyógyfürdők, szanatóriumok) felkeresését jelentette. Ez a fogalom két irányba is kiterjedt: egyrészt már nemcsak gyógyulás, hanem egészségmegőrzés, rekreáció céljából is felkeresnek „egészségközpontokat”, wellness - szállókat, másrészt a gyógyturizmus mai központjai koncentrált egészségügyi technológiára és tudásra épülnek, így az orvosi szolgáltatások önállósulva egyre dinamikusabban fejlődő üzletággá váltak (medical tourism). Az átalakult turizmusfogalomba tartozó szolgáltatásrendszerek bevételének jelentős része már nem a hagyományos turisztikai infrastruktúrán keresztül realizálódik, hanem egészségügyi szolgáltatókon keresztül (pl. fogászati rendelők, fogtechnikai laborok). Ezért új mérő számokra van szükség; már nem mérhető kizárólag vendégéjszakában, utaskilométerben és gulyás-hektoliterben, hanem GDP növekedésről, munkahelyteremtésről kell beszélni.” [Kincses, 2010b]

- 381 -


1. ábra: Az egészségturizmus fogalmainak egymáshoz való viszonya

Egészségturizmus

Prevenciós, rekreációs turizmus

Wellness, Szabadidős sporttevékenység stb.

Gyógyturizmus

Medical wellness

Rehabilitációs turizmus

Orvosi tevékenységen alapuló gyógyturizmus

Forrás: Kincses Gyula Dr.[2010] „Az egészségügyi turizmus helyzete, jövőképe, szükséges fejlesztési irányai” című cikkében megjelent ábra módosított változata [Megjelent: IME IX. évfolyam, 6. szám, 2010. július]

Magyarországon 13 “gyógyhelynek” minősített település van (Balf, Bük, Kékestető, Lillafüred, Balatonfüred, Debrecen, Eger, Gyula, Hajdúszoboszló, Harkány, Hévíz, Parád, Zalakaros), a tizennegyedik minősítésre jelentkező város 2011-ben, Sárvár. Az ország területén 385 településen működik termál, illetve gyógyfürdő, ebből 66 a minősített gyógyfürdők száma. Az Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság adatai szerint mintegy 1200 hévízkút, 220 elismert gyógyvíz, 195 elismert ásványvíz, 5 gyógybarlang, egy mofetta (Mátraderecske) található az országban. A gyógyturizmust számos vélemény szerint úgy is emlegetik a nagyvilágban, mint „az első világ polgárainak kezelése harmadik világbeli árakon”, mert általában olyan országokban jelentős, ahol a kezelések árai lényegesen olcsóbbak, mint a küldő országokban. [Smith-Puckó, 2010 127 o.] A fenti vélemény valós tényeken alapul, sokak számára talán a legismertebbek a szépészeti jellegű plasztikai műtétek Thaiföldön, Mexikóban, Brazíliában. Hazánkban a fogászati turizmusnak vannak jó pozíciói, a nyugati EU-s tagállamokhoz képest. Egyes országok áraihoz viszonyítva a hazai fogászati beavatkozások, implantátumok beépítése, kb. tizedannyiba kerül, így még utazással, szállással, és egyéb szolgáltatások igénybevételével is megéri ideutazni. Korábban a Nyugat-Dunántúl városaiban, általában az osztrák határ közelében fekvő városok, főleg Sopron, Mosonmagyaróvár, Győr voltak ismertek a fogászati turizmus kapcsán, elsősorban a németajkú vendégek jóvoltából. Vannak olyan svájci közvetítő irodák, akik egy olyan promóciós, néhány napos autóbuszos ismertető utat is szerveznek a vendégeknek, még a konkrét kezelések megrendelése előtt, hogy az szinte alig kerül valamibe, de alkalmas arra, hogy az esetleges előzetes kételyeket, félelmeket eloszlassa. Az ilyen promóciós útra befizetők túlnyomó többsége később igénybe veszi a tényleges kezeléseket is, így bőven megéri az irodának az ilyen utak szervezése is.

- 382 -


Érdekességként megjegyezném, hogy azért találkoztam személyesen is jó néhány olyan vendéggel, akik úgy nyilatkoztak, hogy most nincs szükségük semmilyen fogászati kezelésre, kizárólag a promóciós út olcsósága miatt jöttek Magyarországra, ahol eddig még nem jártak. Budapestre már a távolabbi országokból is szívesen idelátogatnak, elsősorban NagyBritanniából, a repülőjegy és a szálloda árakat bekalkulálva is, lényegesen olcsóbb a magyarországi kezelés, mint a kinti. A magyar fogorvosok szaktudását dicséri, hogy a munka és a beépített anyagok minősége kifogástalan, csak lényegesen kedvezőbb áron. A nagy kérdés, hogy meddig tartható ez az árelőny. A választ egy nemrég a televízióban nyilatkozó fogorvos úgy fogalmazta meg, hogy egészen addig, amíg az itteni fogorvosok hajlandóak lesznek a kinti kollégáikhoz képest lényegesen olcsóbban dolgozni, ugyanis az árelőny, és a jó ár/érték arány ebből fakad. Ez az árelőny kérdés természetesen nem csak a fogászati turizmusban merül el, hanem az egészségturizmus minden területén. A válasz valószínűleg itt is hasonló, addig lesz versenyképes a magyarországi egészségturizmus, amíg meg tudjuk őrizni árelőnyünket, főként az alacsonyabb munkabérek által, de legalább ugyanolyan jó minőségű szolgáltatások nyújtása mellett.

3. táblázat: A leglátogatottabb magyarországi városok 2010-ben, a kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák szerint (vendégéjszakák száma ezerben) Belföldi vendégéjszakák 1. Budapest 808 2. Hajdúszoboszló 533 3. Sopron 367 4. Hévíz 333 5. Zalakaros 319 6. Siófok 307 7. Bük 300 8. Balatonfüred 245 9. Eger 210 10. Gyula 197 1-10. ÖSSZESEN 3619

Külföldi vendégéjszakák 1. Budapest 5046 2. Hévíz 599 3. Bük 365 4. Hajdúszoboszló 245 5. Balatonfüred 212 6. Sárvár 205 7. Siófok 173 8. Győr 133 9. Debrecen 105 10. Zalakaros 94 1-10. ÖSSZESEN 7177

Vendégéjszakák ÖSSZESEN 1. Budapest 5854 2. Hévíz 932 3. Hajdúszoboszló 778 4. Bük 666 5. Siófok 480 6. Balatonfüred 457 7. Sopron 451 8. Zalakaros 414 9. Sárvár 386 10. Debrecen 301 1-10. ÖSSZESEN 10719

Forrás: KSH [2011] Előzetes adatok 2010.

A Top 10-es lista összesítésében 6 olyan város is szerepel, (Bük, Balatonfüred, Debrecen, Hajdúszoboszló, Hévíz, Zalakaros) amelyek gyógyhelynek minősített települések, de természetesen a főváros, és a minősítésre váró Sárváron is meghatározó az egészségturizmus. Sopron még ma is a fogászati turizmus egyik kiemelkedő jelentőségű helyszíne, Siófok pedig többek között, kiváló wellness szállodáival is várja a pihenni és regenerálódni vágyó vendégeket. Tehát a tízes lista városainak életében egyértelműen jelentős szerepet játszik az egészségturizmus, sőt az öt kisebb városban (Bük, Hévíz, Hajdúszoboszló, Zalakaros, Sárvár) gyakorlatilag az egészségturizmus adja az ottani turizmus csaknem egészét.

4. Gyógy és wellness szállodák Magyarországon a gyógyszállodákban és a wellness szállodákban található az összesített kereskedelmi szálláshelyek férőhelyeinek 11,3 %-a [KSH, 2010], míg a szállodákat tekintve már 27,3 %-os a részarány. A belföldi és a külföldi vendégek részaránya a gyógyszállodákban közel azonos, a wellness szállodákban a vendégéjszakák 72,3 %- át veszik igénybe a hazai turisták.

- 383 -


Ez talán nem is meglepő, hiszen a wellness szállodákra a rövidebb tartózkodási idő a jellemző a gyógyszállodákhoz képest. Egy osztrák felmérés szerint az ottani wellness szállodákba maximum 300 km távolságból hajlandók a belföldi turisták ellátogatni, kifejezetten wellness jellegű motivációval. Ez a gyakorlatilag legfeljebb két és fél óra autózást jelent, (többnyire a kiváló minőségű autópályák valamelyikén), ennél több időt már nem érdemes rászánni az odautazásra, hiszen ennél közelebb is találhatók nagyon színvonalas wellness szállodák, szinte minden tartományban. Magyarországon is hasonló a helyzet abból a szempontból, hogy a wellness szállodák önálló vonzerejének hatósugara szintén maximum két, két és fél órányi autózásra tehető. Budapestről kiindulva, az autópályákon könnyen elérhető települések hasonló színvonalú wellness szállodái így versenytársai is lehetnek egymásnak, hiszen a fővárosból nézve, a távolság szempontjából legalábbis mindegy, hogy milyen irányban található az úti cél. Az viszont nem jellemző, hogy az ország egyik végéből a másikba vagy akár csak jelentős távolságra is, wellness motivációval foglalnának szállást. Gyógyhelyek és gyógyszállodák esetén némileg más a helyzet, hiszen a gyógykezelések lényeges eleme a gyógyvíz összetétele, a szállodákban biztosított kezelések és ezek által gyógyítható betegségek fajtái. Ez alapvetően meghatározza a szállodaválasztást a kezelések által gyógyulni vágyók számára, míg a wellness szállodákban nem kell sem gyógy sem termálvizet biztosítani. A „hosszú hétvégék” tapasztalatai szerint először a jól ismert vidéki négycsillagos wellness szállodák rendelésállománya éri el a száz százalékot, már hetekkel az érkezés előtt. Az Új Széchenyi Terv 53. oldalán olvasható, hogy „Időszerűvé vált a továbbá a gyógyhelyek és gyógyszállodák minősítéséről szóló jogi szabályozás felülvizsgálata, amely egyfajta egészségügyi szempontú minőségbiztosításként versenyelőnyt eredményezhet külföldi versenytársainkkal szemben.” A szállodák minősítése valóban aktuális kérdéssé vált különösen a 239/2009. Kormányrendelet megjelenése óta. Az új, önkéntes, védjegy típusú minősítő rendszer a Hotelstars Union, amelyhez a Magyar Szállodaszövetség is csatlakozott, nem tartalmaz gyógy- és wellness szállodákra vonatkozó minősítési lehetőséget, pedig ez Magyarország számára, különösen a gyógyszállodák vonatkozásában nagyon fontos lenne. A Magyar Szállodaszövetség szeretné elérni, és erőteljesen lobbizik a Hotelstars Union-nál a kérdésben, remélhetőleg előbb-utóbb sikerül eredményeket elérni. Jelenleg a legtöbb magas színvonalú gyógy és wellness szálloda a német nyelvterületeken elismert TÜV Rheinland minősítő rendszerével méretteti meg magát, és akik elnyerik a minősítést, versenyelőnybe kerülhetnek a minősítéssel nem rendelkező hazai a külföldi szállodákkal szemben. A minősítés nem csak a leendő vendégeknek fontos, hanem elsősorban az utakat szervező és közvetítő utazási irodáknak. Vannak olyan irodák, akik csak minősített szállodákkal hajlandóak együttműködni, mert ez jelenti az egyik fontos garanciát a minőségre és a vendégeik megelégedettségére. A Magyar Szállodaszövetség felhívja a figyelmet továbbá arra is, hogy a gyógy és a wellness szállodákban sem csak kizárólag a gyógyászati és wellness szolgáltatások igénybe vétele miatt, hanem egyéb, például konferencia, szemináriumok, vállalati rendezvények miatt tartózkodnak a vendégek. A KSH felmérései szerint a hazánkba látogató összes külföldi látogató mintegy 4,5 %-a érkezik gyógyászati és wellness motiváció miatt. Ez az adat mindenesetre elgondolkodtató, és további komoly marketing és országimázs erősítő munkára kell, hogy ösztönözze a turizmusban érdekelteket és minden olyan személyt és szervezetet, akiknek bármilyen ráhatása lehet hazánk egészségturisztikai kínálatának külföldön történő jobb megismertetésére.

- 384 -


A KSH 2009-es adatai szerint az átlagos költés a gyógy és egészségturisztikai céllal érkezőknél 16.300,- Ft, az üzleti turizmusban résztvevőknél 28.400,- Ft, míg a konferencián résztvevők körében 31.500,-Ft személyenként naponta. [Magyar Szállodaszövetség, 2010] Ezek az adatok a korábbiakkal együttesen alátámasztják, hogy nem szabad a turizmus más szegmenseiről sem elfeledkezni, illetve a turizmuson belül egyedüli üdvözítőként kizárólag az egészségturizmusra tekinteni. Nagyon jó adottságaink vannak ezen a téren, és törekedni kell a minél jobb kihasználásukra, nemzetközi piacokon is.

4. táblázat: A kereskedelmi szálláshelyek kapacitása 2010-ben Magyarországon Egységek

Szálloda összesen 5 csillagos 4 csillagos 3 csillagos 2 csillagos 1 csillagos Gyógyszálloda Wellness szálloda Panzió Turistaszálló Ifjúsági szálló Üdülőház Kemping ÖSSZESEN

878 24 219 461 138 34 62 107 1 067 201 114 326 227 2813

Szobák

Férőhelyek

52 620 4 710 20 592 21 936 4 011 1 313 7 211 7 384 13 785 5 913 4 213 7 062 29 792 113 385

119 561 9 553 45 559 50 987 10 160 3 180 14 953 17 749 35 353 22 893 15 740 20 971 74 664 289 182

2010/2009 (Férőhelyek) +3,5% +0,3 % + 13,6 % -0,9 % -9,4 % -3,2 % +5,0 % +34,3% -4,0 % +6,9 % -12,9% +6,0% -3,9 % -0,1 %


A Központi statisztikai Hivatal 2010-es előzetes adatai szerint a Magyarországon üzemelő 878 szállodából 62 egység volt gyógyszálló és 107 egység wellness szálloda. Ez az összes szállodai egység 7 illetve 12 %-a, összesítve 19,2 %-a. A kiadható szobák számát illetően 13,7 % és 14,0% tehát együttesen már 27,7 %-ot tettek ki. A 2010-es év volt az első olyan esztendő, amikor a wellness szállodák kapacitása már a kiadható szobák és az férőhelyek számát illetően is meghaladták a gyógyszállodákét. Magyarországon az átlagos szállodai üzemegység 60 szobás, 136 ágyas (kiadható férőhelyes). Az átlagos gyógyszállodai méret 116 szobás 241 ágyas, míg az átlag wellness szálloda 69 szoba 166 ággyal. A gyógyszállodák nagyobb méretét indokolja, hogy egy színvonalas, sok szolgáltatást biztosító gyógyászati részleg nem lenne rentábilis kis szálloda (kevés vendég lehetősége) esetén, ebben a szállodai kategóriában is értelmezhető a „méretgazdaságosság” alapelve. A wellness szállodákban egyszerűbb a korábbi rendelet 9 követelményét biztosítani kisebb szállodai méretnél is. A kilencből a legszigorúbb felszereltségre vonatkozó követelmény, az egy beltéri medence biztosítása, de a medence méretének, a vízfelületnek a minimális nagysága nem került meghatározásra. A 4-es táblázat szemlélteti a gyógy és wellness szállodák számának és kapacitásainak alakulását 2004-től 2010-ig. Wellness szálloda, mint külön kategória az 54/2003. (VIII.29.) GKM rendelet óta létezik, tehát a KSH azóta készíti a wellness szállodák statisztikáit. A 2003-as teljes évben még nem működött wellness szálloda, a következő évtől kezdve viszont látványosan, évről évre növekedett a számuk. Az utóbbi években az új szállodai projektek legnagyobb része 4 csillagos, wellness szálloda volt. Az új wellness szállodákban - 385 -


szinte mindenhol építettek különtermeket, konferencia részlegeket, hogy ne csak a szabadidős, hanem a hivatásturizmus (M.I.C.E.) vendégkörét is megcélozzák a szállodák. A gyógyszállodák száma és kapacitása csak minimális növekedést mutat az utóbbi években. Gyakorlatilag inkább stagnálást mutatnak a számok, amelynek okai között nyilván a wellness népszerűvé válása a döntő. A gyógyszállodák is felismerték a veszélyt, de egyben a lehetőséget is, és egyre jobban nyitnak a wellness irányába. Fontos számukra is, hogy ne veszítsék el azt a vendégkört sem, akik elsősorban nem gyógyulni, hanem pihenni, kikapcsolódni és wellness jellegű szolgáltatásokat igénybe venni mennek egy szállodába. A gyógyszállodák adottságai alapból is jók, némi fejlesztés, átalakítás után szinte mindegyik alkalmas wellness szolgáltatások biztosítására is. A Medical wellness, pedig kifejezetten a gyógyszállodáknak kedvező irányzat, amely néhány éve Németországból indult, és a jövőbeli népszerűsége is megjósolható.

5. táblázat: A gyógy és wellness szállodák számának és kapacitásának alakulása Magyarországon a 2004 – 2010 közötti időszakban

Gyógyszálloda Wellness szálloda Szálloda összesen

2004 56 15 824

Szállodák száma (egységek száma) 2005 2006 2007 2008 2009 62 55 55 54 54 31 45 59 82 89 836 837 854 875 856


2004 6774 1080 47611

Szállodák kapacitása (kiadható szobák száma) 2005 2006 2007 2008 2009 7247 6583 6653 6819 6746 2284 3738 4019 5056 5786 48694 50231 50106 50669 50985


Szállodák kapacitása (férőhelyek száma) 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 14868 16183 14014 14001 14645 14240 14953 2634 5622 9021 9429 11689 13219 17749 112769 115895 116223 114227 115669 115558 119561

2010 62 107 878

2010 7211 7384 52620

Forrás: KSH statisztikák [2004-2010] alapján, saját szerkesztés

6. táblázat: A kereskedelmi szálláshelyek bruttó bevételei 2010-ben (Millió Ft)

Szálloda összesen 5 csillagos 4 csillagos 3 csillagos 2 csillagos 1 csillagos Gyógyszálloda Wellness szálloda Panzió Turistaszálló

Szállásdíj 111 322 29 940 52 101 26 159 2 620 359 19 300 16 122 8 423 1 184

Vendéglátás 44 934 11 804 21 365 10 425 1 243 29 9 171 8 860 9 847 240

- 386 -

Egyéb 48 410 9 240 25 957 12 369 781 41 11 485 10 176 1 282 80

Összesen 204 666 50 989 99 423 48 953 4 645 429 39 958 35 158 19 553 1 504


Ifjúsági szálló Üdülőház Kemping ÖSSZESEN

1 227 2 792 2 551 127 499

150 688 78 55 938

263 634 177 50 846

1 640 4 114 2 806 234 284


A bevételek összetételét elemezve megállapítható, hogy a gyógyszállodák még mindig magasabb bevételeket tudnak elérni a wellness szállodákhoz képest mindegyik táblázatban szereplő kategóriában. A szállásdíj, a vendéglátás és az egyéb bevételek mindegyike különkülön is magasabb, annak ellenére, hogy a 2010-es évben már a wellness szállodák összesítésben nagyobb szoba és férőhely kapacitással rendelkeztek. [KSH statisztikák alapján, 3-as és 4-es táblázat] A gyógyszállodák magasabb bevételeit némileg magyarázza, hogy a gyógyszállodákban a belföldi és a külföldi vendégéjszakák száma nagyjából megegyezik, míg a wellness szállodákban a belföldi vendégéjszakák aránya 72 % feletti. [KSH stat. alapján, 6-os táblázat] Az utóbbi évek tapasztalata szerint a külföldi vendégek egy kicsit talán kevésbé ár érzékenyek, mint az akciós csomagajánlatokra vadászó belföldi vendégek, akik főleg a wellness szállodákat részesítik előnyben.

7. táblázat: A gyógy és wellness szállodák vendégforgalma

Belföldi Vendégek száma (ezer fő) Vendégéjszakák (ezer éjszaka) Átlagos tartózkodási idő (éjszaka) Külföldi Vendégek száma (ezer fő) Vendégéjszakák (ezer éjszaka) Átlagos tartózkodási idő (éjszaka) Összesen Vendégek száma (ezer fő) Vendégéjszakák (ezer éjszaka) Átlagos tartózkodási idő (éjszaka)

Gyógyszállodák 2010 2010/2009

Wellness szállodák 2010 2010/2009

445 1 275 2,9

+12,1 % +8,2 % -3,5 %

710 1 598 2,3

+26,8 % +28,6 % +1,4 %

305 1 295 4,2

+7,0 % +1,7 % -5,0 %

207 614 3,0

+34,4 % +42,9 % +6,3 %

751 2 571 3,4

+10,0 % +4,8 % -4,7 %

917 2 212 2,4

+28,4 % +32,2 % +3,0 %


5. Összegzés A színvonalas egészségturizmushoz a fürdők és egyéb egészségturizmushoz kapcsolódó létesítmények mellett kiemelt fontosságuk van a gyógy és a wellness szállodáknak. A szállodák jelentősége elsősorban ott mutatható ki markánsan, ahol a termál és gyógyfürdők működtetése önmagában nem rentábilis. Ez főleg a kisebb, alacsonyabb népességszámmal rendelkező települések esetén jellemző, ahol a potenciális vendégszám, végső soron az értékesített belépők és szolgáltatások értéke a saját lakosság és a máshonnan oda utazó turisták által sem biztosítja a nyereséges működést. A fürdők létesítése és a folyamatos üzemeletetése nagyon magas költségekkel jár, megfelelő számú vendég nélkül általában veszteséges vagy jó esetben nullszaldós lehet. A szállodák megteremtik a lehetőségét egy új, akár külföldi, akár belföldi vendégkör

- 387 -


odavonzására, akik már nemcsak egy belépőt, hanem komplex gyógyászati szolgáltatáscsomagot vásárolnak a szállodákban, tehát a bevétel, és a realizált haszon nagy része itt keletkezik. A szállodák természetesen adóznak, munkahelyet teremtenek és biztosítanak a helység lakosságának, és végső soron a fürdők vendégeinek a számát is növelhetik. A gyógyszállodákban általában egy vagy két gyógyvizes medence a jellemző, és olyan helyeken, ahol a fürdő és a gyógyszálloda közvetlenül egymás mellett van, átjárási lehetőséggel, ott a gyógyászati szolgáltatások egy részét is a fürdőben biztosítják a vendégeknek. A magyar szállodaipar jelentős részévé, szereplőivé váltak a gyógy és a wellness szállodák. A wellness szállodák népszerűsége nem véletlen a belföldi vendégek esetében sem. Az egyre egészségtudatosabb életmódra és a prevencióra való törekvés lassan széles körben általánossá válik, és úgy tűnik, hogy már a fizetőképes kereslet is erősödik az ilyen szolgáltatásokkal rendelkező szállodák iránt.

Irodalomjegyzék

1.

Kincses Gyula Dr.[2010]: Az egészségipar társadalmi és nemzetgazdasági jelentősége Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet, Megjelent: IME IX. évfolyam, 5. szám, 2010. június.

2.

Kincses Gyula Dr.[2010]: Az egészségügyi turizmus helyzete, jövőképe, szükséges fejlesztési irányai Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet, Megjelent: IME IX. évfolyam, 6. szám, 2010. július.

3. Magyarország Kormánya [2011]: Új Széchenyi Terv, Gyógyító Magyarország - Egészségipari Program fejezete (Megjelent: 2011. január) 4. KSH [2011]: Turizmus Magyarországon, 2010. (előzetes adatokkal) 5. KSH [2004-2005-2006-2007-2008-2009]: Turizmus Magyarországon, éves kiadványok 6. A Magyar Szállodaszövetség [2010] szakmai állásfoglalása az Új Széchenyi Terv turizmussal foglalkozó fejezetében megfogalmazottakról 7. Smith, Melanie - Puczkó László [2010]: Egészségturizmus: gyógyászat, wellness, holisztika Akadémiai Kiadó, Budapest

- 388 -


DR. EGYED KRISZTIÁN (Nyugat-magyarországi Egyetem) – KULBERT ZSÓFIA (Nyugat-magyarországi Egyetem): A Nyugat-dunántúli régió kistérségeinek pozícionálása A publikáció a TÁMOP 4.2.1.B-09/1/KONV-2010-0006 Szellemi, szervezeti és K+F infrastruktúra fejlesztés a Nyugat-magyarországi Egyetemen c. projekt keretében készült A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

1.

A Nyugat-dunántúli régió általános bemutatása

1998-ban országgyűlési határozattal Magyarország területét 7 tervezési-statisztikai régióra osztották. A Nyugat-dunántúli régió az ország nyugati határvidékén található; Győr-MosonSopron, Vas és Zala megyék teljes terület alkotja, amely a 2007. évi CVII. törvény értelmében 25 kistérségre tagolódik. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25

Mosonmagyaróvári kistérség Sopron-Fertődi kistérség Kapuvári kistérség Csornai kistérség Győri kistérség Téti kistérség Pannonhalmi kistérség Kőszegi kistérség Csepregi kistérség Szombathelyi kistérség Sárvár kistérség Celldömölki kistérség Szentgotthárdi kistérség Körmendi kistérség Vasvári kistérség Őriszentpéteri kistérség Zalaegerszegi kistérség Zalaszentgróti kistérség Lenti kistérség Pacsai kistérség Hévízi kistérség Keszthelyi kistérség Letenyei kistérség Nagykanizsai kistérség Zalakarosi kistérség

1. ábra: A Nyugat-Dunántúli régió kistérségei Forrás: saját szerkesztés

A sajátos észak-déli irányú kiterjedése révén egyedülálló módon területe négy országgal, Szlovákiával, Ausztriával, Szlovéniával és Horvátországgal is határos. A régió hazánk nyugati közlekedési kapuja; a legjelentősebb közúti, vasúti és vízi áramlási tengelyek itt lépnek be az országba. Ennek megfelelően három ún. Helsinki folyosó is érinti a régiót. A belső közlekedésből ugyanakkor hiányzik az É-D irányú összeköttetés, a mellékutak hálózata és a közlekedési hálózat minőségének javítása. A Nyugat-dunántúl területét három nagy táj, a Kisalföld, az Alpokalja és a dunántúlidombság alkotja, továbbá érintik a dunántúli-középhegység peremvidékei. A változatos felszínű táj vízfolyásokban, természetes és mesterséges állóvizekben gazdag. A lejtésviszonyoknak megfelelően vízfolyásai Ny-K, valamint DNy-ÉK irányúak. Legjelentősebb természetes állóvizei a Balaton és a Fertő-tó. A terület éghajlata kontinentális, országos viszonylatban kiegyensúlyozott évi hőingás jellemzi, az utóbbi években azonban előfordulnak szélsőséges kilengések. Talaja az említett nagytájakhoz igazodóan eltérő szerkezetű és minőségű; a Kisalföldön jó termőképességű csernozjom, az Alpokalján - 389 -


kilúgozott barna erdőtalajok, a folyók völgyében öntéstalajok, a Cserben és a Kemenesháton kavicstakaró alakult ki. A kedvező természetföldrajzi adottságoknak megfelelően jellemző a mezőgazdaság (kertművelés, szántóföldi kultúrák, szőlő- és gyümölcstermesztés, gyepgazdálkodás, erdő- és vadgazdálkodás). Ásványkincsei közül említést érdemelnek a különböző fosszilis energiahordozók, valamint a termál- és gyógyvízkészletek. A kedvező adottságok következtében régóta lakott terület. A kőkortól számítva találhatók tárgyi emlékek és településmaradványok a régióban. A rómaiak idején fontos kereskedelmi utak vezettek át a térségen, amely kiemelt jelentőségű városok (pl. Savaria volt Pannónia tartomány székhelye) létrejöttét eredményezte. A Római Birodalom bukását követően jelentős államalakulatot az avarok, majd honfoglaló őseink hoztak létre. A középkorban az országot nyugatról védő gyepűrendszer húzódott a régió területén. A tatárjárás, a határ menti háborúskodás, a pestisjárvány, a török-kor és a Habsburg-ellenes harcok, majd a XX. századi vasfüggöny és határsáv egyes területek elnéptelenedését okozta. Ezt a különböző etnikumok tudatos betelepítése és beszivárgása, valamint a kiváltságokkal rendelkező városok fejlődése összességében kompenzálta. A természet- és közlekedés-földrajzi adottságok, valamint a történelmi és gazdasági folyamatok eredményeként napjainkra sűrű településhálózat jellemzi a régió térszerkezetét. A Nyugat-Dunántúlon közel 650 település, köztük 27 város található. A Kisalföld kivételével kiugróan magas a törpe- és aprófalvak száma. A Kisalföldön inkább „alföldi jellegű” nagyobb területű és népességszámú települések alakultak ki, de többnyire itt is az ezer fő alatti településnagyság a jellemző. A várossá nyilvánítások eredményeként közigazgatási értelemben nem találhatók városhiányos térségek a régióban, ugyanakkor megfigyelhető a városi funkciók részleges hiánya. Léteznek elnéptelenedő aprófalvak, a megyei jogú városok környezetében pedig agglomerálódó településhálózatok formálódnak. Az elmúlt évtizedekben a régió össznépessége lassú csökkenést mutat. Az utóbbi évek kedvezőbb értékei ugyanakkor nem a természetes szaporulattal, hanem a pozitív vándorlási egyenleggel magyarázhatók. Az országos viszonylatban fejlett gazdaság és a nyugati határszél közelsége vonzó a belföldi migráció számára. A népességgyarapodás többnyire a városokat és a városkönyéki településeket érinti. A külföldi eredetű bevándorlás elsődlegesen az üdülőterületekre irányul. A korszerkezet rendkívül kedvezőtlen; az öregedési index az országos átlagot meghaladó értékű. A törpe- és aprófalvas térségekben vészes a demográfiai erodáció. A történelmi kisebbségek területi elhelyezkedése a régióban viszonylag jól körülhatárolható. A nemzetiségi hagyományaikat és nyelvüket őrző horvátok és németek egyes határ menti településeken a többséget alkotják. A roma népesség szétszórtan él a régióban. A településenként koncentrált jelenlétük nem kimutatható, azonban jellemző a települések szerkezetén belüli elkülönülésük. A régióban az országos átlagot meghaladóan magas a munkaképes korú lakosság aránya. A képzettség és a nyelvtudás szintén versenyelőnyt jelent az ország további régióival szemben. A gazdasági szerkezetváltozás országos viszonylatban a Nyugat-Dunántúlon csak kisebb visszaeséssel járt. A foglalkoztatás átmeneti csökkenését viszonylag gyorsan kompenzálták a beáramló külföldi, elsődlegesen német és osztrák tőke által létrehozott munkahelyek. A természeti, gazdasági és közlekedés-földrajzi feltételek kedvező feltételeket jelentettek a helyi vállalkozások alapításához is. A foglalkoztatás helyzetére vonatkozó értékek jobbak az országosnál, az adatsor azonban némi ellentmondást mutat: a régióban egészen 2002-ig dinamikusan csökkent a munkanélküliek száma, és ezzel párhuzamosan javult a munkanélküliségi ráta. Mindez azonban a foglalkoztatottak számának lassú csökkenése mellett valósult meg, amit csak az aktív népesség nagyobb arányú csökkenése kompenzált. Majd kedvezőtlen irányt vettek a munkaerő-piaci folyamatok, elsődlegesen a régióba betelepült multinacionális vállalatok létszámleépítései következtében. Összességében az agrár-foglalkoztatás jelentősen visszaszorult, a korábbi ágazati sajátosságok és a beáramló

- 390 -


működő töke hatására az ipari foglalkoztatás közel stagnált. A tercier szektor adja a foglalkoztatottak több mint felét. A szektoron belül azonban a közigazgatás és közszolgáltatások mellett a pénzügyi és az üzleti szolgáltatások szerepe továbbra is súlytalan. Az egyes ágazatok gazdasági súlyát tekintve kiemelt területet képez a régióban a járműipar, a fa- és bútoripar, mint helyi jelentőségű szektor, valamint a régióban koncentráltan jelenlévő termálvíz-kincsre épülő egészségturizmus. A jövőben ezen szektorokat egészíti ki az információs és kommunikációs technológiák, a környezeti iparágak, különös tekintettel a megújuló energiaforrásokra, valamint felsőoktatási szektoron alapuló ún. tudásipar. Ugyanakkor bizonyos iparágakban veszélyként kell felkészülni a távol-keleti gazdaság dinamikus fejlődésére, és az alacsonyabb hozzáadott értékű tevékenységek fokozatos leépülésére, visszafejlesztésére.

2.

Kutatásmódszertan

A Nyugat-Dunántúl az ország egyik legfejlettebb régiója, amely azonban nem egységes; a 25 kistérséget megvizsgálva jelentős belső egyenlőtlenségek tapasztalhatók. A fejlettség rendkívül összetett fogalom, többdimenziós volta következtében olyan módszert alkalmaztunk, amely több aspektusból, komplex módon is bemutatja az egyes kistérségek állapotát. A területfejlesztés hazai rendszerében alkalmazott mutatórendszerek közül megvizsgáltuk a 30/1997., a 24/2001. és a 67/2007. OGY határozatokba foglalt, a területfejlesztés szempontjából kedvezményezett kistérségek meghatározása céljából kidolgozott mutatórendszereket. A szakirodalmi kutatás során pedig további lehetőségek alkalmazását elemeztük. Ezek közé tartozott a Gazdasági Minisztérium által 2000-től alkalmazott – demográfiai, a vállalkozások fejlődését, a jövedelmi viszonyokat és az infrastrukturális fejlettséget jelző – 17 mutatóból álló rendszer. (Király Zs., 2006) Megvizsgáltuk Faluvégi 40 mutatót tartalmazó, a vizsgált térség társadalmi-gazdasági jellemzőinek leírását szolgáló mutatórendszerét (Faluvégi A., 2004) és Lados 57 mutatóból álló komplex mutatóját. (Lados M., 2005) Ez utóbbi részleteiben elemzi a vállalkozói környezet alakulását, a kereskedelem és turizmus helyzetét, a foglalkoztatottsági és jövedelmi viszonyokat, a munkanélküliségi helyzetet, a helyi társadalom iskolázottságát, a közoktatás helyzetét, az egészségügyi állapotokat, valamint az életminőséget meghatározó tényezőket. Megvizsgáltunk további, Nemes Nagy, Kiss és Németh által kidolgozott rendszereket is. (Nemes Nagy J. – Németh N., 2003; Kiss J. P. – Németh N., 2006) A lehetőség áttekintése után végül a 67/2007. OGY határozatban megjelölt mutatórendszerre esett választásunk. A választást az adatok aktualitása, begyűjthetősége és egyértelműsége mellett a mutatók egyszerűsége, ugyanakkor a mutatórendszer komplexitása indokolta. Az összesen 17, gazdasági, infrastrukturális, társadalmi, szociális és foglalkoztatási mutató adatainak forrásául a KSH adatbázisai szolgáltak. A mutatók kiszámítását követően, meghatároztuk a régión belüli, kistérségek közötti egyenlőtlenséget az átlag, a szórás, a relatív szórás, az adatsor terjedelme, a szórás terjedelme, valamint az 1/10 decilisek és a 4/5 decilisek aránya alapján. A rangsorok és az egyenlő osztályközös bontás módszerével lehetővé tettük a különböző mértékegységű mutatókból álló rendszer összevont értékelését, ezzel meghatározva a komplex fejlettségi rangsort. Az egyenlő osztályközös bontás összevont eredményeit mutató-főcsoportonként térképen is ábrázoltuk.

- 391 -


3. Eredmények

3.1. Gazdasági mutatók A Gazdasági mutatók között – a 67/2007. OGY határozat alapján – a működő gazdasági szervezetek 1000 lakosra jutó számát, a kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák 1000 lakosra jutó számát, valamint az önkormányzatok egy lakosra vetített helyi adóbevételeit vizsgáltuk.

2. ábra: A Nyugat-Dunántúli régió kistérségeinek összevont gazdasági fejlettsége Forrás: saját szerkesztés

A régióban a gazdasági aktivitás mértéke meghaladja az országos értéket; 1000 lakosra 69 vállalkozás jut. Az átlagot meghaladó a Győr-Moson-Sopron megyei aktivitás. A kistérségek közül kiemelkedik a gazdaságilag fejlett városok, elsődlegesen Győr és Szombathely agglomerációja, valamint a turisztikailag frekventált térségek (Hévíz, Keszthely). A legalacsonyabb aktivitás a néhány ezres, gazdaságilag alacsony fejlettségű városok körzetében tapasztalható (pl. Tét, Pacsa). A mutató elfedi a gazdaság fejletlenségét a rendkívül alacsony lakosságszámú kistérségek esetén (pl. Őriszentpéter). A régió területén több kiemelkedő turisztikai attrakció, nemzeti parkok, világörökség helyszínek, Balaton-parti települések és további értékek találhatók. A vendégéjszakák száma a termálvíz-kincsre épülő egészségturisztikai desztinációkban kiugróan magas. Régiós szinten is kiugró értéket mutat a Hévízi kistérség, ahol a rendkívül magas vendégforgalom mellett alacsony a lakosságszám. Az attrakció- és szálláshely-hiányos térségek vendégforgalma messze a régiós átlag alatt van. A mutató értékét az egyes térségek szállás-struktúrája szintén befolyásolja; a magánszállások esetében a rendelkezésre álló kapacitás és a hivatalos adatközlés anomáliái következtében alacsonyabbak az értékek. Az önkormányzatok helyi adóbevételeinek nagysága elsődlegesen a gazdaság fejlettségével, azon belül a gazdasági aktivitással és a jövedelmi viszonyokkal áll kapcsolatban. A vállalkozások száma és egy-egy nagyvállalat iparűzési adó befizetése (pl. Szentgotthárd), valamint a vendégéjszakák után juttatott idegenforgalmi adó (pl. Hévíz) jelentősen hozzájárul az önkormányzatok költségvetéséhez. A gazdaságilag fejletlen kisvárosok térségében a központi költségvetés átengedett tételeit csak kis mértékben képes kiegészíteni a helyi gazdaság (pl. Pannonhalma, Tét, Pacsa).

- 392 -


3.2. Infrastrukturális mutatók Az Infrastrukturális mutatók között – a 67/2007. OGY határozat alapján – a közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások arányát, az egy km vízvezeték-hálózatra jutó zárt csatornahálózat hosszát, a vezetékes gázt fogyasztó háztartások arányát, a rendszeres hulladékgyűjtésbe bevont lakások arányát, a telefon-főállomások 1000 lakosra jutó számát, valamint a kábeltelevízió előfizetőinek 1000 lakosra jutó számát vizsgáltuk.

3. ábra: A Nyugat-Dunántúli régió kistérségeinek összevont infrastrukturális fejlettsége Forrás: saját szerkesztés

A közüzemi vízhálózat közel teljesen kiépített a régió településein. Valamennyi kistérségben a lakások több mint 90%-a kapcsolódott a hálózathoz. Jelentősebb egyenlőtlenségek a kistérségek között nem, csupán települési szinten mutathatók ki. A nagyvárosok közvetlen agglomerációjában szinte teljes körű a kiépítettség, míg a törpe- és aprófalvas térségekben mutatkoznak hiányosságok. A zárt csatornahálózat kiépítettségében jelentősebb különbségek tapasztalhatók. Az említett város – kisebb települések mellett regionális egyenlőtlenségek is megfigyelhetők. GyőrMoson-Sopron és Zala megye közel hasonló fejlettsége mellett Vas megye településeinek csatorna-hálózata alacsony kiépítettségű. Különösen jelentős az infrastrukturális hiányosság a Vasvári és a Sárvári kistérségben. A vezetékes gázfogyasztás a megyei jogú városok térségében a legelterjedtebb, amelyben a hálózathoz történő csatlakozás lehetősége, valamint a városi lakosság és a városias életmód kiemelkedő aránya játszik szerepet. Őriszentpéter, Vasvár és Pacsa, a legkevésbé városias városok térségében a legalacsonyabb a hálózat kiépítettsége. A rendszeres hulladékgyűjtés az országos átlagot meghaladó mértékű, a régió mindhárom megyéjében 90% feletti. A szolgáltatás megszervezése még egyes, a gazdasági mutatók tekintetében fejletlennek minősített térségekben (pl. Pannonhalmi és Téti kistérség) is közel teljes körű. A rendszeres hulladékgyűjtésbe bevont lakások aránya az aprófalvas és szórt szerkezetű települések térségében (pl. Őriszentpéteri kistérség) a legalacsonyabb. A telefonhálózat kiépítettsége a mobil kommunikációs lehetőségek (mobiltelefon, mobil Internet) széleskörű elterjedése nyomán már nem egyértelmű jelzője az infrastrukturális fejletségnek. Ugyanakkor egyértelműen tájékoztat arról, hogy mely települések/térségek voltak fejlettek az elmúlt években. A Nyugat-Dunántúlon a hálózat kiépítettsége Paca,

- 393 -


Pannonhalma és Zalakaros térségében a legalacsonyabb szintű, míg e mutató tekintetében a Győri, a Keszthelyi és a Hévízi kistérségek a legfejlettebbek. A kábeltelevízió-szolgáltatás terén jelentős területi egyenlőtlenségek tapasztalhatók. A csatlakozó előfizetők számát alapvetően befolyásolja a szolgáltatás elérhetősége. Egyes kistérségekben szinte kizárólag az egyetlen városra korlátozódik a kábeltelevízió szórása, míg más kistérségekben több szolgáltató is működik.

3.3. Társadalmi mutatók A Társadalmi mutatók között – a 67/2007. OGY határozat alapján – a vándorlási különbözet 1000 lakosra jutó számát, az épített 3-x szobás lakások arányát, a halálozási rátát, valamint az urbanitás/ruralitás indexét vizsgáltuk.

4. ábra: A Nyugat-Dunántúli régió kistérségeinek összevont társadalmi fejlettsége Forrás: saját szerkesztés

A régió természetes fogyását a népmozgalmi pozitívum képes kompenzálni. A kedvező vándorlási egyenleg a régióban azonban elsődlegesen csak Győr-Moson-Sopron megyére (illetve a kistérségek csupán közel felére) érvényes. A kistérségek szintjén kiemelkedő a bevándorlás a gazdaságilag fejlett nagyvárosi agglomerációk közelében (pl. Pannonhalmi kistérség), valamint a magas életminőséget ígérő turisztikai desztinációkba (pl. Hévízi kistérség). A határ mentiség ugyanakkor csak a gazdasági fejlettséggel együtt jelent vonzó célterületet (pl. Sopron-Fertődi kistérség). A határ mentén elhelyezkedő kistérségek többségében így az elvándorlás jellemző. Különösen vészes az elvándorlás a törpe- és aprófalvas térségekben, valamint a hiányos városi funkciókat nyújtó kistérségekben. A jövedelmi viszonyokkal és az életszínvonallal összefüggésben régiós szinten az újonnan épülő lakások közel egyharmada három vagy annál több szobával épül. A kistérségek közötti egyenlőtlenségekben területi koncentráció vagy tipologizálás egyértelműen nem kimutatható. Az új lakások közel fele Nagykanizsa, Kőszeg és Őriszentpéter térségében a magasabb kategóriába esik. A régióban a halálozási ráta 10 és 20 ezrelék közé esik. A jelentős különbségek főként a hátrányos helyzetű, elöregedő településeken és térségekben a demográfiai erodálódás veszélyével fenyegetnek (pl. Zalaszentgrót, Őriszentpéter). A legkedvezőbb halálozási helyzet a fiatalosabb korszerkezetű városokban és fejlettebb falvakban (pl. Győri és Szombathely kistérség) tapasztalható.

- 394 -


A régió lakosságának közel 56%-a a 27 város valamelyikében lakik. A városodás és városiasodás azonban gyakran csupán közigazgatási értelemben értendő. Az utóbbi években várossá nyilvánított települések valódi városi funkciókat csak részben képesek ellátni. A régió hat kistérségében (Csorna, Kapuvár, Tét, Őriszentpéter, Vasvár, Zalaszentgrót) nem található 120 fő/km2 népsűrűségű település. Az urbanitás mértéke ugyanakkor a jelentős lélekszámú megyeszékhelyek térségében 80% körüli. Kiemelkedő még Keszthely térségében, ahol a kisszámú, meglehetősen aránytalan lakosság-eloszlású település alkotja a kistérséget.

3.4. Szociális mutatók A Szociális mutatók között – a 67/2007. OGY határozat alapján – a fiatalodási indexet, valamint az önkormányzatok által rendszeres szociális segélyben részesítettek 1000 lakosra jutó számát vizsgáltuk.

5. ábra: A Nyugat-Dunántúli régió kistérségeinek összevont szociális fejlettsége Forrás: saját szerkesztés

A régióban a lakosság fiatalodási indexe 62%; azaz minden három 60 év feletti lakosra két 15 év alatti fiatal jut. Az összességében kedvezőtlen korszerkezet a már említett elöregedő, magas halálozási rátájú, törpe- és aprófalvas térségekben lassú elnéptelenedési tendenciához vezet. A Nyugat-Dunántúlon elsődlegesen Pacsa, valamint Lenti térsége érintett. A Keszthelyi és Hévízi kistérségekben szintén kedvezőtlen a fiatalodási index (két 60 év feletti lakosra jut egy fiatal). Itt azonban a korszerkezet alakulásában a népmozgalmi folyamatok is szerepet játszanak. A magas életminőséget ígérő térségbe beköltöző idősebbek, valamint a megélhetési költségek és az ingatlanárak miatt elvándorló fiatalok. A kedvezőbb korszerkezeti adatok a zöldövezeti agglomerációhoz tartózó kistérségekben tapasztalhatók; a Pozsony közeli Mosonmagyaróvári kistérségből, valamint a Győr közeli Pannonhalmi kistérségből. A lakosság közel 0,8%-a részesül évente rendszeres szociális juttatásban a régióban. GyőrMoson-Sopron és Vas megyékben az átlagnál kedvezőbb, azonban Zala megyében az átlagot messze meghaladó mértékben. A kistérségi szintű összehasonlítás még jelentősebb egyenlőtlenséget mutat. A Sopron-Fertődi kistérségben egy ezrelék alatti, a Zalakarosi kistérségben közel 3,5% az érték. Zala megye kedvezőtlen helyzetű térségeiben a gazdasági és demográfiai problémák mellett, azokkal párhuzamosan szociális problémák is megjelennek (pl. Pacsai, Lenti és Zalaszentgróti kistérség).

- 395 -


3.5. Foglalkoztatási mutatók A Foglalkoztatási mutatók között – a 67/2007. OGY határozat alapján – a nyilvántartott álláskeresők arányát, valamint az aktivitási rátát vizsgáltuk.

6. ábra: A Nyugat-Dunántúli régió kistérségeinek összevont foglalkoztatási helyzete Forrás: saját szerkesztés

A régió lakosságának foglalkoztatási szintje, az adottságoknak és a relatív, hazai viszonylatban fejlett gazdaságának köszönhetően, az országos adatoknál kedvezőbb. A nyilvántartott álláskeresők száma a munkaképes lakásságon belül 5,17% volt 2008-ban. A régión belüli egyenlőtlenség szempontjából erős területi koncentráció figyelhető meg; GyőrMoson-Sopron megyében 4% alatti, míg Zalában 8% körüli az érték. A legkedvezőbb adat a magas gazdasági aktivitású, határ menti Sopron-Fertődi kistérségre, valamint a kiemelkedő gazdasági fejlettségű Győri kistérségre jellemző. A Pacsai, Zalaszentgróti és Zalakarosi kistérségekben az álláskeresők aránya 10% feletti a munkaképes korú lakosságon belül. Az aktivitási ráta adatai erős negatív korrelációt mutatnak az álláskeresők számával. A korszerkezet és a gazdasági aktivitás, gazdasági fejlettség függvényében kimutathatók ugyan egyenlőtlenségek, de a régió kistérségének vonatkozó adatai egyaránt kedvezőek hazai viszonylatban. 90% alatti aktivitás csupán a Zalaszentgróti és Zalakarosi kistérségekben mutatható ki.

4.

Összefoglaló elemzés

A Nyugat-Dunántúli régió összességében valamennyi mutató tekintetében az ország legfejlettebb térsége. A kistérségi szintű elemzés azonban – egyes mutatók esetében – a régión belül jelentős területi egyenlőtlenségeket mutatott. A kistérségek mindegyikére nem mondható el, hogy adataik országos viszonylatban a legkedvezőbbek. A mutatók többsége esetében kimutatható földrajzi koncentráció, illetve tipizálhatók a fejlett és fejletlen kistérségek.

- 396 -


7. ábra: A Nyugat-Dunántúli régió kistérségeinek összevont fejlettsége Forrás: saját szerkesztés

A régión belül Győr-Moson-Sopron megye kistérségei a legfejlettebbek, Zala megye kistérségei pedig a legkedvezőtlenebb helyzetűek. A mutatók közül a gazdasági fejlettség jelentős befolyással bír a további mutatók értékeire. A gazdaságilag fejlett megyeszékhelyek, Győr és Szombathely térsége, a határ menti adottságait kihasználni képes Sopron-Fertődi kistérség, valamint az egyedi turisztikai attrakcióra épülő Hévízi kistérség adatai kiemelkedőek a régióban. Ezeket követik a pozsonyi és győri agglomeráció hatásait kihasználó Mosonmagyaróvár, a további megyei jogú városok, valamint a fontos turisztikai célpont, Keszthely. A legkedvezőtlenebb helyzetű kistérségek többnyire törpe- és aprófalvas szerkezetűek, a székhely település gazdasága kevésbé fejlett, városias funkciói hiányosak. Ezen városok gazdasági fejlettséges is hiányos, térségüket így nem képesek dinamizálni. A mutatórendszer összevont értékei alapján a Vasvári és Őriszentpéteri kistérség, valamint Zala megye több kistérségének (Zalaszentgróti, Pacsai és Zalakarosi kistérségek) helyzete a legkedvezőtlenebb. Ugyanakkor ehhez a csoporthoz hasonló „fejletlenségű” a fejlett GyőrMoson-Sopron megyében található Téti kistérség is.

- 397 -


Gazdasági mutatók

Infrastrukturális mutatók

Társadalmi mutatók

Szociális mutatók

Foglalkoztatási mutatók

Kistérségek

Σ

Csornai

19

3

4

3

5

4

Győri

22

3

5

4

5

5

Kapuvári

16

2

4

2

4

4

Mosonmagyaróvári

19

2

4

3

5

5

Pannonhalmi

16

1

3

3

5

4

Sopron-Fertődi

20

3

5

3

4

5

Téti

17

1

3

4

5

4

Celldömölki

18

3

4

3

4

4

Csepregi

17

4

2

3

4

4

Körmendi

17

2

3

3

5

4

Kőszegi

19

2

4

4

5

4

Őriszentpéteri

13

2

3

2

3

3

Sárvári

17

2

3

3

5

4

Szentgotthárdi

15

2

3

3

4

3

Szombathelyi

20

3

4

4

5

4

Vasvári

11

1

2

2

3

3

Letenyei

16

3

4

3

3

3

Hévízi

20

5

4

4

3

4

Keszthelyi

17

3

4

4

3

3

Lenti

15

3

4

3

2

3

Nagykanizsai

17

3

4

4

3

3

Pacsai

11

1

3

2

3

2

Zalaegerszegi

18

3

4

3

4

4

Zalaszentgróti

11

2

3

2

2

2

Zalakarosi

11

3

3

2

2

1

8. ábra: A Nyugat-Dunántúli régió kistérségeinek összevont fejlettsége

- 398 -


Irodalomjegyzék 1. Faluvégi Albert [2004]: A társadalmi-gazdasági jellemzők területi alakulása és várható hatásai az átmenet időszakában, Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Kutatóközpont, Budapest 2. Király Zsolt [2006]: Magyarország kistérségi rendszere a ’90-es évektől napjainkig. X. Nemzetközi Agrárökonómiai Tudományos Napok. Károly Róbert Főiskola, Gyöngyös 2006. március 30-31. 3. Lados M. [2005]: Nyugat-Dunántúli kistérségek sajátosságai helyzetelemzése térségi megközelítésben. MTA-RKK NYUTI

–

a

régió

4. Kiss J. P. – Németh N. [2006]: Fejlettség és egyenlőtlenségek. Magyarország megyéinek és kistérségeinek esete. Budapesti Munkagazdaságtani Füzetek BWP – 2006/8. MTA Közgazdaságtudományi Intézete, Budapest 5. Nemes Nagy J. – Németh N. [2003]: A „hely” és a „fej”. A regionális tagoltság tényezői az ezredforduló Magyarországán. Budapesti Munkagazdaságtani Füzetek, 7. sz.

Jogforrások: 30/1997. (IV. 18.) OGY határozat a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről 67/2007. (VI. 28.) OGY határozat a területfejlesztési támogatásokról és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről 24/2001. (IV. 20.) OGY határozat területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről

- 399 -


PhDR. ANTALÍK IMRICH (Selye János Egyetem): A kis- és középvállalkozások szektorának trendjei Szlovákiában a rendszerváltástól napjainkig 1. Bevezetés A kis- és középvállakozások mind az Európai Unió, mind nemzetgazdasági szinten tekintve a gazdaság motorjának, a gazdaság hajtóerejének titulált gazdasági egységek halmazát takarja. Egy ország gazdaságának versenyképessége nagymértékben függ a kis- és középvállalkozások teljesítményétől, amelyet viszont egyes versenyképességet meghatározó tényezők nagymértékben befolyásolnak. A tanulmány célja, hogy bemutassa a kis- és középvállalkozások szektorának kialakulását a rendszerváltás után Szlovákiában. A tanulmány elsősorban szekunder információk gyűjtése és vizsgálata, korábban megszületett kutatások eredményeinek, valamint statisztikai kimutatások és a kis- és középvállalkozások szektorával foglalkozó ügynökségek, intézmények és szervezetek által előállított anyagok tanulmányozásának eredményén alapulva kívánja elérni célját. A kis- és középvállalkozások szektorának fejlődését a szektor fejlődését leíró statisztikai mutatószámok alapján kívánom vizsgálni, mind a vállalkozások demográfiáját, mind ágazati, mind regionális megközelítést alkalmazva. A fejlődés és a versenyképesség/vállalkozói környezet mentén a szektor helyzetét szintén nagyító alá kívánom venni. A szektor alakulását a főbb gazdaságpolitikai történések (kormányváltás, EU-csatlakozás, csatlakozás az Eurozónához, gazdasági válság) mentén szintén elemzem tanulmányomban.

2. A kis- és középvállalkozások szektorának kialakulása A kis- és középvállalkozói szféra kialakulása Szlovákia területén alapvetően két módon történt a rendszerváltás után. Az egyik út az állami vagyon privatizációja, a korábbi nagyvállalati szféra feldarabolása, magánkézbe jutása, valamint a teljesen új vállalatalapítás volt. [Lampl, 2008] Ez a két út jellegében jelentősen eltér egymástól. A privatizáció több hullámban zajlott, először még a Cseh-Szlovák Föderatív Köztársaság, majd az 1993-as szétválás után már a Szlovák Köztársaság államhatárain belül. Az első szakasz az úgynevezett „kis privatizáció“ szakasza volt, amikor a szolgáltatói és kiskereskedelmi szektor került magánkézbe, elsősorban nyilvános árverések révén. A vagyon magánkézbe juttatása során több tisztátalan árverés, becsült értéken aluli vagyonértékesítés, valamint piszkos pénzek tisztára mosása eseteinek gyanúja is felmerült [Bačišin, 1998]. A kis privatizációban kizárólag hazai fizikai és jogi személyek vehettek részt. [Mikloš, 1996] Az így privatizált vagyon során kialakult egy iparos tevékenységet végző réteg, amely relatíve olcsón juthatott a tőkejavakhoz, beindulhatott a turizmus is, de főképp a lakosság vállalkozói ismereteinek hiánya miatt az így alapult vállalkozások egy része korán csődbe jutott, eladásra kerül (olykor külföldi kézbe). A privatizáció második köre az 1994-ben indult „nagy privatizáció“ volt, amely során már külföldi személyek is részt vehettek. A privatizáció e köre két hullámra volt bontva, speciális intézmények létrehozása is megtörtént (Nemzeti Vagyonalap), valamint a két hullámban a forráshiányból kifolyólag vagyonjegyek (kuponok) kibocsátására is sor került (a kuponok polgári lakosság kezébe kerültek, cserébe részvényeket jegyezhettek az addig nem privatizált állami társaságokban). A privatizáció során befektetési alapok sora alakult, akik az alulképzett lakosság vagyonjegyeit kezelték. [Mikloš, 1996] A magánosítás során számtalan, különböző módszerekkel elkövetett visszásságra került sor, az állami vagyon értékén alul

- 400 -


került magánkézbe. [Bačišin, 1998] A KKV-szektor azonban jellemzően nem a privatizáció, hanem az új alapítás révén jött létre (mintegy 96%). [Lampl, 2008] A vállalkozásalapítás rejtett motívumai kutatásokon alapulva öt kategóriába sorolhatóak, a szektor létrejöttének mikrotársadalmi szempontból való közelítésmódját reprezentáló [Lampl, 2008]: a) lehetőség-vállalkozók (életük nagy lehetőségének tekintik a vállalkozást) b) cél-vállalkozók (a vállalkozás az életcéljuk) c) divat-vállalkozók (a vállalkozás divat) d) eszköz-vállalkozók (egyéb célok eléréséhez eszközként szolgál a vállalkozás) e) kényszervállalkozók (rákényszerülés) A rendszerváltás utáni időkben e vállalat-, vállalkozásalapítást kiváltó mikrotársadalmi tényezők mind jelen voltak, az utóbbi évek kutatásai nyomán azonban a cél-vállalkozás és a kényszervállalkozás kategóriái kerültek előtérbe. A második megközelítés, amely a vállalkozás alapításának közvetlen okait tárgyalja, az alábbi motívumokat tünteti fel vállalkozásalapítási motívumokként [Lampl, 2008], [Strážovská, 2008]: a) haszon lehetősége b) függetlenség iránti vágy c) önmegvalósítási lehetőség d) kényszer „A rejtett és közvetlen okok elhatárolhatatlanok, a vállalkozásalapításhoz egy ok komplexum vezet mikrotársadalmi szinten“.[Lampl, 2008]

3. A vállalkozások számának alakulása A KKV-szféra fejlődését és kialakulásának trendjeit nyomon követhetjük a vállalkozók számának alakulásán. Vállalkozói tevékenységet Szlovákiában fizikai személyként és jogi személyként lehet végezni. A fizikai személyként történő vállalkozás az Iparűzési törvény valamint egyedi előírások alapján végezhető, három alkategóriára bomlik [Iparűzési törvény, 1991/455 Zb.]: a) kisiparosok (živnostníci) b) szabad hivatások (slobodné povolania) c) őstermelők (samostatne hospodariaci roľníci)

450000 400000 350000 300000 250000 200000 150000 100000 50000 0 19 95 19 96 19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02 20 03 20 04 20 05 20 06 20 07 20 08 20 09

Vállalkozások száma (db)

Fizikai személyként vállalkozók számának alakulása 1995-2009 közt Szlovákiában

Év Kisiparosok

Szabad foglalkozások

Őstermelők

1. ábra. Fizikai személyként vállalkozók száma 1995-2009 közt Forrás: Saját szerkesztés a SLOVSTAT (SZKSH) adatbázisa alapján

- 401 -


Az 1.sz. ábra a fizikai személyként vállalkozók számának alakulását szemlélteti 1995 és 2009 közt. A fizikai személyként vállalkozók legnagyobb hányadát a kisiparosok teszik ki a teljes időszak alatt, számuk a kezdeti mintegy 250 000-ről mintegy 390 000 kisiparosi tevékenységet végzőre nőtt. A mezőgazdasági tevékenységet folytató őstermelők száma az időszak eleji közel 20 ezerről 8000-re csökkent, míg a szabad hivatásokat űzők száma 7300ról közel 18000-re nőtt. Az őstermelők számának fogyása és a szabad hivatások számának bővülése a gazdaság strukturális változásának, a gazdasági fejlődésnek tudható be, amely ilyeténképpen a szolgáltatások szektorának térnyeréséről árulkodik a mezőgazdasági tevékenységek végzésével szemben. Az iparos tevékenységet végzők számának növekedése a kényszervállalkozások emelkedésének is betudható. A szociális és egészségügyi járulékrendszer és a munka törvénykönyvébe foglalt paragrafusokból kifolyólag a vállalkozások korábbi alkalmazottaikat a vállalkozói engedély kiváltására és vállalkozóként való szerződtetésre ösztönözték. A jogi személyek közé a Kereskedelmi törvénykönyv alapján, társasági formák keretében történő vállalkozások tartoznak [Kereskedelmi törvénykönyv - 513/1991 Zb.]: a) közkereseti társaság (verejná obchodná spoločnosť – v.o.s.) b) betéti társaság (komanditná spoločnosť – k.s.) c) korlátolt felelősségű társaság (spoločnosť s ručením obmedzeným – s.r.o.) d) részvénytársaság (akciová spoločnosť – a.s.) e) szövetkezet (družstvo) A jogi személyek (vállalkozói kategória) számának emelkedését a 2. sz. ábra szemlélteti. A vállalkozói kategória elkülönítése a nonprofit szervezetek leválasztása miatt szükséges. Esetükben nem teljesül a vállalkozás definíciójába foglalt egyik kritérium, nevesítve a profitszerzési cél. Vállalkozások számának alakulása 1995-2010 közt 600 000 500 000 400 000 300 000 200 000 100 000 0 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 ÉV Vállalkozások (jogi személyek)

Vállalkozások (fizikai személyek)

2. ábra. Vállalkozások számának alakulása 1995-2010 közt Forrás: Saját szerkesztés a SLOVSTAT (SZKSH) adatbázisa alapján A jogi személyek számának alakulását tekintve több különböző időszak különíthető el, melyek a vállalkozói környezet minőségének és a gazdaságpolitika hatásainak alakulását tükrözik, elkülöníthetőek nagyobb növekedést mutató és stagnáló időszakok. Kiemelt növekedést hoztak a strukturális reformok eredményei, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozás időszaka. A kis és középvállalkozói szféra ugyanakkor folyamatosan növelte arányát a nagyvállalatok kategóriájával szemben. A KKV-szféra napjainkban már több, mint 99%-át alkotja a Szlovákiában bejegyzett vállalatoknak, holott ez az arány 1998-ban még csak 98,5% volt. Az arányváltozásból kitűnik, hogy főképp a kisvállalkozások aránya nőtt meg, a középvállalkozások aránya szintén csökkent az összes vállalat közt. A változást a 3. sz. ábra

- 402 -


szemlélteti. A szlovák KKV-szféra éves állapotáról éves rendszerességgel kiadott, Kis-és Középvállalkozásfejlesztő Nemzeti Ügynökség által készített jelentésből kitűnik, hogy a középvállalkozások száma csökkent, a nagyvállalatok száma csökkent, míg a kis- és mikorvállalkozások száma nőtt meg jelentősen (ha az alkalmazottak létszámát vizsgáljuk), így elmondható, hogy a vállalkozások karcsúsodási folyamaton mentek keresztül az utóbbi évtizedben. [NARMSP, 2011]

3. ábra. Vállalatok megoszlása vállalatméret alapján 1998-ban és 2010-ben Forrás: Statisztikai Hivatal adatai alapján 4. A kis- és középvállalkozói szféra trendjei regionális szemszögből Szlovákia közigazgatási rendszere nyolc kerületre osztja az országot. A nyolc kerület a következő: 1. Pozsonyi kerület 2. Nagyszombati kerület 3. Nyitrai kerület 4. Trencséni kerület 5. Zsolnai kerület 6. Besztercebányei kerület 7. Eperjesi kerület 8. Kassai kerület

4. ábra. A fizikai személyként vállalkozók részaránya 2001-ben és 2009-ben kerületi bontásban ábrázolva. Forrás: saját készítés a SZKSH regionális adatbázisának (RegDat )adatai alapján

- 403 -


A nyolc kerület eltérő földrajzi, természeti, történelmi, demográfiai, kulturális, gazdaságtörténeti és fejlettségi jellemzőkkel bírt a rendszerváltás pillanatában. A kerületekről elmondható, hogy járásaik szintén eltérő jellemzőkkel bírnak, így az egyes kerületeken belül is nagymértékű eltérések tapasztalhatóak. A kerületeken belül tehát heterogén adottságokkal kell bírni. Szlovákia versenyképességét tekintve e fejlettségbeli és adottságbeli különbségeknek is köszönheti pillanatnyi helyzetét. Az ország adottságainak sokszínűsége és a lehetőségek sokszínűsége nagy előnyt biztosít a vállalatok, vállalkozások részére – e lehetőségek viszont csak jól kihasználva, jól kiaknázva jelenthetnek előnyt. A regionális fejlettségbeli különbségek leküzdése az ország lehetősége, mely erősségét jelenthetné. A vállalkozások számának, a vállalkozási kedvnek, a regionális bontásban képződő hozzáadottérték mutatói mind-mind fejlettségbeli különbségekről tanúskodik. Ez az elmúlt két évtizedben nem sikerült, amint azt az alábbi ábrák is részben alá tudnak támasztani. Amint azt a 4. és 5. ábrák szemléltetik, az ország legfejlettebb területein a legbővebb a vállalkozói szféra is. Mind a fizikai, mind a jogi személyként vállalkozók tekintetében a legtöbb vállalkozást a fővárost is magába foglaló Pozsonyi kerület produkálja toronymagasan (a jogi személyek több, mint 30%-a itt került bejegyzésre!), felzárkózás csupán a Zsolnai és Eperjesi kerületekben mutatkozik e tekintetben, a többi kerület inkább stagnál, a legrosszabb értékeket a Besztercebányai és Kassai kerület produkálja. Mélyebb bontásban a kerületek heterogenitása is megfigyelhető lenne, tehát a kerületeken belül is vannak fejlettebb, vállalkozásokkal is bővebb járások, mint adott kerület más járásaiban.

5. ábra. Jogi személyként vállalkozók az összes jogi személy arányában kerületi bontásban a 2001-es és 2009-es években. Forrás: saját készítés a SZKSH regionális adatbázisának (RegDat) adatai alapján

6. ábra. 1000 lakosra jutó vállalkozások száma (fizikai személyek) kerületi bontásban a 2001 és 2009-es években, Szlovákiában. Forrás: saját készítés a NARMSP adatai alapján A 6. ábra ugyanakkor a gazdaságilag aktív lakosság vállalkozói kedvéről tanúskodik. Látható, hogy 2001-hez képest a Zsolnai kerület mellett valamelyest nőtt a vállalkozások

- 404 -


1000 lakosra jutó száma szinte minden kerületben, kivéve az e mutató tekintetében leszakadni látszó Kassai kerületet. A szemmel látható regionális eltérések időbeli változása nem nevezhető intenzívnek, ennek okai nagyobb lélegzetvételű boncolgatást igényelnek, leszűrhető azonban, hogy a vállalkozói szférán belül a regionális eltérések a vállalkozások számát és a vállalkozási kedvet tekintve fennállnak. Regionális szempontból érdekes mutatószámot képezhetünk, ha a vállalkozások számának és az egy főre eső GDP értékének növekedését viszonyítjuk egymáshoz. Megfigyelhető, hogy a 2001-es és 2008-as ilyeténképpen összehasonlított adatok tekintetében észlelhető, hogy az egy főre eső GDP tekintetében a Pozsonyi kerület élenjár, mind 2001-ben, mind pedig 2008-ban, a megvalósult növekedés abszolút értékben (14689 EUR/lakos) a legmagasabb, majdnem kétszeres nagyságú a növekedés az ebben az összehasonlításban a második Nagyszombati kerület előtt (7781 EUR/lakos). Megjegyzendő, hogy a mutató értékét több tényező torzíthatja, ilyen tényezők esetünkben a nagyvállalati teljesítmény, amely nehezen elhatárolható, továbbá az ingázás kérdésköre, vagy maga a GDP, mint mutató összetétele. A kis- és középvállalkozói szektor viszonylatában levont következtetések emiatt ebben az esetben korlátozottan használhatóak. Regionális szemszögből érdemes azonban foglalkozni a mutatóval, mivel a korreláció a két változó közt pozitív és 0,511-es értéket mutat.

1. táblázat. Kerületek sorrendje a vállalkozások számának növekedése és az egy főre eső GDP növekedési üteme alapján 2001 és 2008 közt. KERÜLET

Egy főre eső GDP növekedési mértéke (2001-2008)

Vállalkozások számának növekedése (2001-2008)

1. Nagyszombati kerület 2,21 2. Zsolnai kerület 2,07 3. Pozsonyi kerület 2,06 4. Nyitrai kerület 1,97 5. Trencséni kerület 1,90 6. Eperjesi kerület 1,89 7. Besztercebányai kerület 1,76 8. Kassai kerület 1,75 Forrás: Saját szerkesztés a SZKSH RegDat adatai alapján

70,40% 52,50% 51,29% 48,47% 43,39% 42,46% 38,06% 35,25%

KERÜLET (zárójelben a nagyvállalatok számának változása) 1. Zsolnai kerület (-1) 2. Nagyszombati kerület (15) 3. Besztercebányai kerület (-16) 4. Pozsonyi kerület (58) 5. Nyitrai kerület (3) 6. Trencséni kerület (18) 7. Kassai kerület (-2) 8. Eperjesi kerület (8)

2. táblázat. Kerületek sorrendje a vállalkozások számának növekedése és az egy főre eső GDP abszolút értékben vett értéke alapján 2001 és 2008 közt. KERÜLET

Egy főre eső GDP (EUR) növekedése (2001-2008), zárójelben a GDP egy főre eső értéke)

Vállalkozások számának növekedése (2001-2008)

1. Pozsonyi kerület 14689 (28575) 2. Nagyszombati kerület 7780 (14216) 3. Nyitrai kerület 5583 (10508) 4. Trencséni kerület 5328 (11248) 5. Zsolnai kerület 5170 (10794) 6. Kassai kerület 4356 (10193) 7. Besztercebányai kerület 4041,5 (9345) 8. Eperjesi kerület 3433 (7276) Forrás: Saját szerkesztés a SZKSH RegDat adatai alapján

- 405 -

70,40% 52,50% 51,29% 48,47% 43,39% 42,46% 38,06% 35,25%

KERÜLET (zárójelben a nagyvállalatok számának változása) 1. Zsolnai kerület (-1) 2. Nagyszombati kerület (15) 3. Besztercebányai kerület (-16) 4. Pozsonyi kerület (58) 5. Nyitrai kerület (3) 6. Trencséni kerület (18) 7. Kassai kerület (-2) 8. Eperjesi kerület (8)


A piros színnel jelölt kerületek esetén a vállalkozások számának növekedési üteme meghaladja egy másik kerület vállalkozásainak számában mutatkozó növekedési ütemet, ugyanakkor az egy főre eső GDP növekedési mértékének tekintetében elmarad. Ilyen kerületek a Zsolnai kerület, a Besztercebányai kerület és a Kassai kerület. Ami esetükben a lemaradást magyarázhatja, az a nagyvállalatok számának alakulása mutathatja, amely az 1. táblázatban a kerület neve mögötti zárójelben látható. Mindhárom érintett kerületben csökkent a nagyvállalatok száma, a GDP növekedésének abszolút értéke és a nagyvállalatok számának alakulása közt a kapcsolat nagyon szoros (0,90 a korreláció értéke). Statisztikailag kimutatott tény, hogy az Európai Unióban egy átlagos nagyvállalat teljesítménye 252 átlagos kis- és középvállalkozás teljesítményével egyezik meg. A 2. táblázatban látható, hogy a Zsolnai kerületben volt a legmagasabb a vállalkozások számának növekedési üteme, ugyanakkor a az egy főre eső GDP növekedésének tekintetében csupán az 5. helyen végzett a kerületek listájában. Hasonló összefüggés fedezhető fel a Besztercebányai kerület esetében is. A régió jövedelemtermelő képességének emelkedését csak részben magyarázza a vállalkozások számának emelkedése, fontos, hogy a kis és középvállalkozások teljesítményükben és produktivitásukban is felzárkózzanak a nagyvállalatok mögé. Ugyanakkor a nagyvállalatok megjelenése egy-egy térségben képes a térség gazdasági felpezsdítésére, önmaga kereslete, valamint munkahelyek létesítése által fizetőképes kereslettel bíró réteget képes kialakítani, amelyet a kis- és középvállalkozások meglovagolhatnak.

5. További KKV-trendek Szlovákiában (2008-ig) A KKV-szektorral kapcsolatos további trendek a Kis- és Középvállalkozás Fejlesztő Nemzeti Ügynökség éves jelentéseiben foglaltak alapján a következőek [NARMSP, 2011]: a) növekszik a KKV-szektor által foglalkoztatottak részaránya a lakosságon belül (1998-ban a lakosság 59,1%-át, 2008-ban viszont már 69,8%-át foglalkoztatta kis- vagy középvállalkozás) b) ágazati árbevétel növekedés kizárólag az ipar és építőipar ágazatában következett be a KKV-szektor részéről c) alkalmazotti létszám tekintetében a kiskereskedelmi szektort és a közlekedési ágazatot kivéve mindenhol növelte a KKV-szektor d) folyamatosan nő a KKV-szektor exportrészaránya (nagymértékű növekedés az EUcsatlakozás után, majd az Eurozónához való csatlakozás után) e) A KKV-szektor szereplői által exportált és importált termékek/szolgáltatások mértéke nőtt 2008-ig, de csökkent a gazdasági válság kirobbanása után. f) 2008-ig folyamatosan csökkent a KKV-szektor Szlovákiában képződött adózás előtti nyerségben kimutatható részaránya (a konjunktúra érzékeny iparágban tevékenykedő nagyvállalatok tevékenysége miatt)

6. A gazdasági válság hatása a kis- és középvállalkozásokra Szlovákiában A gazdasági válság a kis- és középvállalkozás szereplőire alapvetően két módon hatott. Az első hatás a pénzügyi piacokon keresztül gyűrűzött be és fejtette ki hatását a szektor szereplőire. A bankok hitelezési fegyelme megnőtt, a vállalkozósok idegen tőkéhez való hozzájutása nehezebbé vált, a kockázat növekedése miatt az idegen tőke költsége nőtt. A második hatás a globális gazdasági visszaesésből fakadó kereslet visszaesésén keresztül érintette a szektort. A kereslet visszaesése a szektor által realizált árbevétel csökkenéséhez, a befektetések megtérülési idejének meghosszabbodásához vezetett. Ezen hatások együttes eredőjeként romlott a vállalkozások fizetési fegyelme is.

- 406 -


A GAZDASÁGI VÁLSÁG HATÁSA SZLOVÁKIÁBAN A KKV-SZEKTORRA

Pénzügyi piac

Globális kereslet-visszaesés

növekvő hitelezési fegyelem

kereslet csökkenése

növekvő idegen tőke költség

árbevétel csökkenése

nehezebb idegen forráshoz jutni

megtérülési idők hosszabbodása

ROMLÓ FIZETÉSI FEGYELEM FOGLALKOZTATOTTSÁG CSÖKKENÉSE, KARCSÚSODÁS INFLÁCIÓ CSÖKKENÉSE KÉNYSZERVÁLLALKOZÓK SZÁMÁNAK NÖVEKEDÉSE 7. ábra. A gazdasági válság hatása a kis- és középvállalkozások szektorára Szlovákiában Forrás: Saját szerkesztés a NARMSP anyagai alapján A válság további hatásai megfigyelhetőek voltak a foglalkoztatottság csökkentésén, a nominális bérek csökkentése helyett a vállalkozások inkább alkalmazottaiktól váltak meg. A válság leginkább a turizmus és vendéglátás, az ipart, a nagykereskedelem, a kiskereskedelem, valamint az autószervizek szektorát érintették. Jobban érintette a válság azon vállalatokat, melyek exporttevékenységet végeznek. Szintén megfigyelhető volt a kereslet az infláció növekedési ütemének visszaesésében is. Az árnövekedés szinte nulla volt, egyes ágazatokban pedig csökkentek az árak (szállítás, szálláshelyek árai). További tényezőként említhetjük a vállalati karcsúsodást, valamint a fizikai személyként vállalkozók számának emelkedését (alkalmazottból kényszervállalkozóvá válást). [NARMSP, 2010]

7. Összegzés A kis- és középvállalkozói szektor Szlovákiában két eltérő módon jött létre. Egyrészt beszélhetünk újonnan alapított vállalatokról, másrészt a privatizáció során feldarabolt nagyvállalatok útjáról. A KKV-szféra javarészt újonnan alapított vállalatok révén jött létre, az egyéni vállalatalapítást kiváltó motívumok leggyakrabban a haszon lehetősége, az önmegvalósítás igénye, valamint egyre inkább a kényszer említhetőek. A szektor kiépülése és fejlődése nem volt töretlen, a bővülést a gazdaságpolitika, a vállalkozói környezet minősége valamint a külső környezeti változások alakították, formálták. A vállalkozások száma, a szféra mérete kisebb megtorpanásokkal folyamatosan nőtt, szerkezete azonban folyamatosan változott. Az iparosok, szabad hivatásokat űzők száma növekedett, az őstermelők rétege azonban zsugorodott. A társasági formák közül az időszak alatt korlátolt felelősségű társaság a legnépszerűbb társasági forma. Regionális szemszögből a kis- és középvállalkozások egyenlőtlen megoszlása fedezhető fel. A főváros és környékének vezető szerepe erős, a felzárkózás elsősorban a kelet-szlovákiai kerületek részéről lassú. Megmutatkozik

- 407 -


ugyanakkor, hogy a nagyvállalati produktivitástól és teljesítménytől a kis- és középvállalkozások jelentősen elmaradnak. A szektor ugyanakkor egyre nagyobb szerepet vállal a gazdaságilag aktív lakosság foglalkoztatásában. A gazdasági válság a szektort a pénzügyi piacokon és a globális kereslet-visszaesésen keresztül érintette. A szektor szereplői körében többek közt felerősödtek a likviditási problémák, karcsúsodási folyamat ment végbe, valamint alig érzékelhető szintre esett vissza az infláció mértéke.

Irodalomjegyzék 1. Bačišin Vladimir [1998]: Dejiny slovenskej privatizácie – časť 1, časť 2. iŽURNAL. Interneten elérhető: http://www.izurnal.sk/index.php?option=com_content&task=view&id=1985&Itemid=89 2. Mikloš Ivan [1996]: Prepojenie ekonomickej a politickej moci v privatizačnom procese. Interneten elérhető: http://www.ivanmiklos.sk/media/MESA10_PREPOJENIE_EKONOMICKEJ_A_POLITI CKEJ_MOCI_V_PRIVATIZANOM_PROCESE.pdf 3. Lampl Zsuzsanna [2008]: A kis- és középvállalkozói szféra kialakulása és fejlődése 1989től napjainkig. In. Lelkes Gábor: Magyarok Szlovákiában. Fórum Intézet. 235-258. o. 4. NARMSP [2010]: Národná agentúra pre rozvoj malých a stredných podnikov: Analýza vývoja dopadov hospodárskej krízy na MSP. Interneten elérhető: 5. NARMSP [2011]: Národná agentúra pre rozvoj malých a stredných podnikov: Stav malého a stredného podnikania, 1998-2009. Interneten elérhető: http://www.nadsme.sk/sk/content/stav-maleho-a-strednehopodnikania 6. Regionálna databáza ŠÚSR (Szlovákia Statisztikai Hivatalának regionális adatbázisa) Interneten elérhető: http://px-web.statistics.sk/PXWebSlovak/ 7. SLOVSTAT – Organizačná štatistika (Szlovákia Statisztikai Hivatalának szervezeti statisztikája), Interneten elérhető: http://www.statistics.sk/pls/elisw/vbd 8. Strážovská Helena [2008]: Kis- és középvállalkozások elméletben. In. Antalík I. Sirotková A. - Strážovská H. – Strážovská Ľ. [2008]: Malý a stredný podnikateľ : A kisés középvállalkozó. Selye János Egyetem Gazdaságtudományi Kar. Komárno 9. Zákon č. 455/1991 – Živnostenský zákon (Iparűzési törvény, Szlovákia) 10. Zákon č. 513/1991 – Obchodný zákonník (Kereskedelmi törvénykönyv, Szlovákia)

- 408 -


DR. SVÉHLIK CSABA (KHEOPS Automobil-Kutató Intézet): A prémiummárka, mint piaci rés szerepe az autóipar marketing stratégiájában Motto: "Navigare necesse est..." (Közlekedni kell...) Pompeius, i.e. 70

Rövid tartalmi kivonat: Az autó alapfunkciói mellett egyre nagyobb mértékben a saját életstílus és a saját életérzés kifejezésére szolgál. Napjaink többdimenzionális értékváltozása és az azzal összefüggő életstílus-sokszínűség a fogyasztók autóhoz való hozzáállásának megváltozásához vezetett. Az utóbbi években egyértelmű tendencia látszik kirajzolódni: új modellek, széles felszerelési variációk és nem utolsósorban egyre több új piaci résszegmens jelentik az autóipar egyre szélesedő és színesedő termékválasztékát. A prémiumkategóriájú és az alacsony árkategóriájú gépkocsik kereslete folyamatosan nő, így azok a szegmentumok, amelyekben korábban főként tömegmárkák előállítói voltak jelen, egyre kisebbek lesznek. Az autópiac felosztása tömeg-, illetve prémiummárkává igen jellemző tendenciája az autóipari stratégiának. Az éles megkülönböztetés óriási hatással van mind az autópiaci márkaalkotásra, mind pedig az autógyártási struktúra jövőbeni átalakulására. Az autóipari trend egyértelműen duálissá válik a gyártási folyamat megszervezésében, hiszen a prémiummárkák piacába való bekerülés szándéka az autógyárak saját gyártását és a beszállítókkal való kapcsolatrendszer kiépítését alapvetően befolyásolja. A klasszikus prémiumszegmenseken kívül egyre inkább olyan szegmensekben is találunk prémiummodelleket, ahol azok korábban nem voltak jelen. Egyre erősebben jelentkezik az a tendencia, miszerint minden szegmensben prémiumosztályú gépkocsikkal is megjelenik az adott autógyár. A prémiumpiac csábító vonzalma az egyik legnagyobb kihívás elé állítja az autógyárakat. De vajon mi tesz egy márkát prémiummárkává? Miért hajlandók a vevők érte többet fizetni? Mi jelenti a prémiummárka-alkotás sármját az autógyárak számára? Az előadás, illetve az írott cikk ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Kulcsszavak: Tömegmárka, prémiummárka, márkaalkotás, fragmentáció, résmodell, polarizáció, komplex márkaportfolió menedzsment

1. Bevezetés – a fogyasztói magatartás megváltozása a nemzetközi autópiacon Mindenki számára könnyen belátható, hogy az elmúlt száz év legfőbb technikai szimbóluma az autó. A világ autóiparának küldetését az alábbi módon lehet a legegyszerűbben megfogalmazni: az iparág legfőbb feladata, hogy mindenkor az adott korszak műszaki és fogyasztói igényeinek megfelelő gépkocsit gyártson. A gépkocsi azonban nem egyszerűen közlekedési eszköz, többet fejez ki önmagánál, a vásárlók életstílusa kifejezésének egyik legfőbb eszköze.

- 409 -


Az utóbbi évtizedekben a vevői igények egyre heterogénebbek lettek, már nem lehet klasszikus célcsoportokban gondolkodni, hiszen minden ember szinte egyénre szabott gépkocsit igényel. Mindennek a feltételeit az autógyárak műszakilag és informatikai módon megteremtették: az igen széles opciós felszereltségi listával ki tudnak minden vevői igényt elégíteni. A keresleti oldal tehát a vevői elvárások egyediségével jellemezhető, ami a piacok további fragmentációjával és polarizációjával jár együtt. Az autó alapfunkciói mellett egyre nagyobb mértékben a saját életstílus és a saját életérzés kifejezésére szolgál. A többdimenzionális értékváltozás és az azzal összefüggő életstílus-sokszínűség a fogyasztók autóhoz való hozzáállásának megváltozásához vezetett. Az autógyáraknak a profitábilis működés céljából mindenképpen fel kell ismerniük, hogy a jövőbeni sikeres működésük záloga egy komplexen értelmezett és konzekvensen végrehajtott márka- és vevőmenedzsmentben rejlő helyes stratégiában rejlik. E felismerés szerint sok autógyárnak kell a korábbi technológia-dominált stratégiáját átértelmeznie, ami sok esetben késedelmes, így fájdalmas szemléletváltozással jár. Ugyanakkor az értékítélet-változás hatása nemcsak az autópiacon, hanem szociáldemográfiai változásokban is visszatükröződik: csökkenő születésszám, növekvő egyszemélyes háztartások, a népesség átlagéletkorának növekedése, a sort természetesen még folytatni lehetne. Egy átfogó felmérés után a Mercer Management Consulting [5] az autómárkák világát hét különböző márkaklaszterre osztotta fel: o „High-end” résmodellek: Rolls-Royce, Bentley, Maybach, Porsche, Bugatti, Ferrari, Hummer, Lamborghini, stb. Ezek olyan modellek, amelyek a luxusszegmenthez tartoznak és az éves eladott mennyiség 50.000 alatt van. A következő években drasztikus növekedésre kell számítani ebben a klaszterben. o Prémiummárkák: Mercedes-Benz, BMW, Audi, Volvo. E márkák technológiailag a legmagasabb funkcionalitással és igen magas márkaértékkel bírnak. Az éves eladott mennyiség márkánként 0,5 és 1,0 millió közé esik. o Volumenmárkák: Toyota, Ford, Volkswagen, Peugeot, Renault, Nissan, Honda, stb. 1,0 – 4,0 millió darabos eladott mennyiséggel a teljes piac kb. háromnegyedét adják. Ebben a klaszterben az „óraüvegeffektus” jelentős. Néhány márka megpróbál a prémiumszegmensbe felkerülni (VW, Peugeot, Mazda), míg mások az árelőnyük megtartására pozícionálják magukat (Daihatsu, Kia, stb.).

o Potenciális sztárok: Jaguár, Lexus, Infiniti, stb. Márkák, amelyek magas termékminőségük, kiváló imázsuk és műszaki tartalmuk miatt a prémiumosztályba is tartozhatnának, de az éves eladott mennyiségük kevesebb, mint 250.000 darab. o „Lifestyle” résmodellek: MINI, Will, Scion, Smart, Think!. Új, kihívó márkák, amelyeket fiatal és fiatalos vevők vásárolnak. Új formatervezést és járműkoncepciókat képviselnek. Eladott mennyiségük 200.000 darab/év alatt van. o „Stuck in the middle” modellek: Seat, Skoda oder Chrysler. A volumenmárkákhoz képest nem érik el az évi 1 milliós mennyiséget, ám kiváló ár/teljesítmény aránnyal rendelkeznek. o „Márkaértéket megsemmisítők”: Ide olyan régi sikeres márkák tartoznak, amelyek hibás menedzselésük és a márkaértékük folyamatos romlása miatt kivonulás előtt állnak a piacon. Az utóbbi évtizedben a Plymuth és az Oldsmobil már sajnos kiszorult az autópiacról. Legutoljára a Daewoo márkanév szűnt meg az autópiacon, miután a márkanév tulajdonosa, a GM úgy döntött, hogy világszerte Chevrolet márkanéven forgalmazza tovább a márkát. A márkaérték megtartásához feltétlenül szükséges, különösen a „high-end” résmodelleknél, a márkát ne adjuk értékén felül, hanem adott esetben a kibocsátott mennyiséget fogjuk vissza.

- 410 -


Kuhnheim [6] frappáns mottója így hangzik ezzel kapcsolatban: „Mindig egy autóval kevesebbet gyártani, mint a piac igényel.” Felmerül a kérdés: miért van szükség ilyen sok autómárkára? Diez [2] szerint az autómárkák száma a jövőben csökkenni fog. E véleményt számos autóipari menedzser nem osztja. A piacnak ma azért van szüksége ilyen sok márkára, mivel a vevői igények még a mainál is egyre heterogénebbek lesznek és a vevők egyre szélesebb választékot várnak el a jövőben. Mindezt jól alátámasztja az alábbi példa. Több száz fajta Whiskey van jelen a piacon – jóllehet kevés ember iszik rendszeresen Whiskey-t. A fogyasztói javak szinte minden területén száz márkánál is több megállja a helyét a piacon. Az utóbbi években egyértelmű tendencia látszik kirajzolódni az autópiacon: új modellek, új felszerelési variációk és nem utolsó sorban új piaci szegmensek jelentik az autóipar egyre szélesedő és színesedő termékválasztékát. Az egyre heterogénebb vevői szükségletek és ezzel összefüggő vevői követelmények növekvő komplexitása miatt a vevőket egyre „finomabb” szegmensekbe kell osztani. Nézzünk meg erre néhány gyakorlati példát: A VW például a vevőszegmentumai számát az utóbbi tíz évben 9-ről 30-ra növelte [7]. A piacok egyre növekvő fragmentációjára egy másik jó példa a 10 legsikeresebb autómodell piaci részesedésének változása Nyugat-Európában: 1980-ban ez még 27,2%-ot tett ki, 2007ben már csak 9,2%-ot. Igen szemléletes a harmadik példa: 2006-ban a Mercedes Car Group az eladásai 50%-át olyan modellkategóriák tették ki, amelyek 1996 előtt még nem is léteztek.

2. Az autómárkák és a prémiumpiac jelentősége A márkák elbűvölnek! Egy Rolex órát nem azért vásárolnak meg, mert annyira innovatív technológiát képvisel, hanem mert a márkának olyan kisugárzó hatása van. A Ferrari egy nagyszerű sportkocsi, de az a fenséges légkör, ami ezt a gépkocsit körülveszi, egész generációk álma. „Ez szerelem? (Is it love?)” – hangzik a Mini szlogenje, ami mindent megmagyaráz: a márkák a termékeket érzelmekkel töltik fel. A márkák orientálnak. Korábban a Volkswagen így hirdette autóját: „Bogár a kézben”. Ma már az autógyárak számos járműkoncepcióval vannak jelen a piacon, így a szlogenek is követik az egyre erősödő piaci verseny trendjét. Ma már a járművet a vevőnek „szeretetből” kell megvásárolnia: „aus Liebe Automobil”-ez az aktuális VW-szlogen. Ilyen módon tesz szert a márka egyre növekvő jelentőségre, mert „a márkáknak bűvölniük kell”! A szlogenek fontos reklámelemek (1. ábra).

1. ábra: Néhány autómárka szlogenje

Márka Audi BMW Mercedes Nissan Renault Ford Opel Toyota

Szlogen „Előny a technikán át” „Vezetni öröm” „A gépkocsi jövője” „Ez tud. Nissan” „Autók az élethez” „Érezd a különbséget” „Értjük egymást” „Ma. Holnap. Toyota”

Forrás: saját összeállítás

- 411 -


A folyamatos és konzekvens márkaépítés sikerességének ékes bizonyítéka, hogy Janis Joplin 1971-es dala óta „Oh Lord, won’t you buy me a Mercedes Benz…” a Mercedes márka megítélésében, így a márka vezető imázsában nem történt változás. Egy jó márka azonban ennél többet is jelent [7]: „biztosíthatja a magasabb árakat is elfogadni hajlandó hűséges fogyasztókat, akik úgy érzik, hogy a márka révén kiegészítő értékhez jutnak”. Ha tisztán műszakilag nézzük a helyzetet, akkor a beszállítók tulajdonképpen képesek lennének egy saját autót megépíteni, viszont az autópiacon egy „no-name” termék semmiképpen nem tudna sikeres eladásokat generálni. Napjaink globális autópiacának egyértelmű tendenciája, miszerint a prémiumkategóriájú és az alacsony árkategóriájú gépkocsik kereslete folyamatosan nő, így azok a szegmentumok, amelyekben korábban főként tömegmárkák előállítói voltak jelen, egyre kisebbek lesznek. Az autópiac felosztása tömeg-, illetve prémiummárkákra igen jellemző tendenciája az autóipari stratégiának. De mi is az a prémiummárka? Prémiummárka alatt olyan márkát kell érteni, amelynek sikerül a piacon egy jóval magasabb vételárat generálnia más termékeknél vagy márkáknál, amelyek hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek. Felmerül a kérdés: mi tesz egy márkát prémiummárkává? Miért hajlandók a vevők érte többet fizetni?

3. Az árprémium forrása A fogyasztók azért készek bizonyos termékekért az átlagot meghaladó mértékben pénzt kiadni, mert e termékeket átlag feletti értékűnek tartják. A fogyasztó számára az áruérték három elemből tevődik össze: az elsőrendű, a szimbolikus és a munkaértékből (2. ábra).

2. ábra: A termékérték forrásai az autóiparban

SZIMBOLIKUS ÉRTÉK Pszichografikus márkaérték

ELSŐRENDŰ ÉRTÉK

MUNKAÉRTÉK Gyártási folyamat Származási hely

Technológia Felhasznált anyagok

Forrás: saját ábrázolás [1] alapján

- 412 -


Az autóipar sajátosságaira lefordítva ezek az értékek az alábbiakat jelentik:

Elsőrendű érték alatt olyan termékértéket kell érteni, amelyet az innovatív technológiák és a felhasznált anyagok határoznak meg. Az innovatív technológiák, amelyek a vevő számára lényeges terméktulajdonságokat javítják (például a biztonság, a kényelem, a megbízhatóság) értéknövelő tényezőként hatnak. Ugyanez érvényes a felhasznált anyagok minőségére is. Az érték második forrása a munkaérték, tehát a termék azon értéke, amelyet a gyártási folyamat határoz meg. Ide tartozik először is maga a gyártási eljárás. Kézzel előállított termékek értékesebbek, mint az iparilag nagyszériában gyártott produktumok. Erősen jelentkezik főként luxuscikkeknél az a tendencia, miszerint a gyártás kézi műveletét hangsúlyozzák. Jó példa erre a Volkswagen új drezdai gyára, ahol is a felsőosztályú modellt, a Phaetont gyártják. Az üzemet „manufaktúrának” nevezik, utalva a kézi, egyedi gyártásra. A manufaktúra már nem egyedi eset a szektorban, hiszen a DaimlerChrysler sindelfingeni gyárát is e szóval illetik, ahol a sorszámozott, egyedi, mintegy 400 ezer euróba kerülő Maybach márkát készítik. Ha nem is ennyire erőteljesen, de más luxusmárkáknál (RollsRoyce, Bentley) is a gyártás kézműves karakterére utalnak. Tágabb értelemben a munkaértékhez a helyszín is hozzátartozik, ahol a terméket gyártják. A gyártás helye, a „Country of Origin” számos esetben igen jelentős márkaelem. A „US-built” vagy a „Made in Germany” fogalmak még ma is nagy jelentőséggel bírnak a vásárlók értékítéletében. A Porsche emiatt határozott úgy, hogy a „Cayenne” terepjáróját nem Szlovákiában, hanem a lipcsei új gyárában szereli össze. Ugyanilyen okok miatt döntött a BMW is a lipcsei gyárépítés mellett. A gyártási helyszín a Porsche számára is kulcsfontosságú márkaelem. „Minden Porsche szíve (boxermotor) a jövőben is zuffenhauseni lesz” mondta Dr. Wendelin Wiedeking, a Porsche elnöke, 2001. novemberben egy előadásában [7]. A termékérték harmadik forrása a szimbolikus érték. A szimbolikus érték megegyezik a pszichografikus márkaértékkel, tehát azzal az értékkel, amely a fogyasztók képzeletvilágában való megrögződésből adódik. Prémiummárkák esetén a szimbolikus érték átlagot meghaladó mértékben megalkotott. A szimbolikus érték erőssége hat tényezőn alapul: o folyamatos innováció piaci trendek alapján o beépített márkakódok miatti összetéveszthetetlenség o attraktív hatás keltése az érzelmeken keresztül o bizalomkeltés az egyedi megjelenés által o az „elitség” kódjainak megjelentetése o folyamatos és konzekvens hagyományápolás A fenti hat tényezőre való koncentrálás elsőrendű feladat prémiummárkáknál, mivel a „spirituális többletérték” csak így jöhet létre.

4. Klasszikus és modern prémiumszegmensek A 3. ábrán jól látható, a klasszikus prémiumszegmenseken kívül egyre inkább olyan szegmensekben is találunk prémiummodelleket, ahol azok korábban nem voltak jelen. Egyre

- 413 -


erősebben jelentkezik az a tendencia, miszerint minden szegmensben prémiumosztályú gépkocsikkal is megjelennek a gyárak. A „modern” prémiumszegmensek keletkezésének több oka is van:

o Egyre inkább jellemző napjainkban az „értékvándorlás” a státuszorientáltságból az élményorientálódáshoz, tehát az élmény jobban befolyásolja a presztízst, mint a státusz. Példaként a vállalati menedzser nem akar hétvégén a szolgálati nagyautójával vásárolni menni a belvárosba, ahol parkolási gondokkal kell küzdenie, hanem beszáll a prémiumkategóriás kisautóba, amellyel ugyanúgy mindent meg tud oldani. o A másodkocsi használat „upgradingje”. Korábban szociálisan differenciálni lehetett a háztartásokat aszerint, hogy van-e második autó a családban. Korábban a kérdés tehát így hangzott: „Van-e vagy nincs második autó?” Ma inkább már az a kérdés: „Milyen az a típus?”. Ma már az autógyárak kifejezetten másodkocsinak szánt modellekkel jelennek meg a piacon, melyek „másodjellegét” hangsúlyozzák. o Az „új automobil intelligencia” felfedezése. A nagyvárosok zsúfoltsága az egyre kisebb autók irányába terelte a keresletet. Az ilyen „lifestyle” elemekkel felszerelt gépkocsik (például Smart, Mini, Will, Go!) után egyre nagyobb a kereslet, így az autógyárak egyre több résmodellel jelennek meg az autópiacon. Például az Opel résmodelljeinek az aránya a 2001-es 7%-ról 2006-ra 20%-ra nőtt a teljes termékválasztékon belül [6]. 3. ábra: „Klasszikus” és „modern” prémiumszegmensek

LuxusLuxusosztály osztály

Felső osztály osztály

„modern” prémium szegmensek Felső középközéposztály osztály KözépKözéposztály osztály Kompakt Kompakt osztály osztály Kiskocsik Kiskocsik

„klasszikus” prémium szegmensek

Forrás: saját ábrázolás A fenti trendek következményeként az alsóbb piaci szegmensekben is nagy értékű gépkocsik iránti kereslet-növekedés következett be, így az autógyáraknak lehetőségük nyílott arra, hogy ezekben a szegmensekben is prémiummárkákat alkossanak.

- 414 -


4. ábra: Prémiummárkák típusai

Luxusmárkák

RollsRoyce Bentley Bugatti

Porsche Ferrari Maserati Aston Martin Lamborghini

Sportkocsik

Mercedes-Benz BMW Audi Prémiummárkák

Volvo Jaguar

Saab Lancia

Accura

Japán márkák

Inkább globális márkák

(Honda)

Infinity

Nemzeti prémiummárkák

(Nissan)

Lexus (Toyota)

US-márkák

Inkább nemzeti márkák

Cadillac (GM)

ZIL

Lincoln (Ford)

Szűk termékprogram

Széles termékprogram

Forrás: saját ábrázolás A 4. ábra egy áttekintést ad arról, hogyan fedik le a prémiummárkák a világ prémiumpiacát. A 2x2-es mátrix négy különböző jellemző alapján illeszti be a megfelelő helyre az egyes prémiummárkákat.

5. A prémiumkategória „sármja” A prémiummárkákat négy „hajtóerő” teszi attraktívvá azért, hogy az autógyárak egyre jobban ki szeretnék használni az ebben a szegmensben rejlő lehetőségeket.

5.1. Piaci növekedés A piaci növekedéssel kapcsolatosan két dolgot feltétlenül meg kell említeni: Az egyik az árbevétel nagysága, amit ebben a kategóriában realizálni lehet. Önmagukban a darabszámok nem annyira csábítóak, hiszen 2009-ben 7,25 millió eladott darabszámmal a prémiumkategóriás járművek a világpiac 12%-át adták [7]. Azonban a gépkocsik értékét figyelembe véve már ez az arány 36%-ot tesz ki, mivel egy klasszikus prémiumautó ára körülbelül háromszorosa egy tömegkategóriás gépkocsinak. A Triád (Nyugat-Európa, USA, Japán) piacain a piaci forgalom mintegy felét a prémiumkategória adja. A másik dolog az a várakozás, miszerint a prémium-gépkocsik piaca a jövőben átlag feletti mértékben fog növekedni. Ez a prognózis három tényezőn alapul: o További jövedelem-differenciálódás várható mind az érett, mind pedig a feltörekvő piacokon. o A „közép elvesztése” miatt a piaci magatartás az alsó és felső árosztályokba való polarizációhoz vezet. A piacok polarizációja hűen követi a jövedelmek polarizációját:

- 415 -


mind a magas jövedelműek, mind a szociálisan hátrányos helyzetűek aránya nő a társadalmon belül a fejlett piacgazdaságú országokban. Az autóipar számára régen fontos tradicionális középréteg folyamatosan veszít jelentőségéből (5. ábra). o A kompakt és a kisebb járművek területén új prémiumszegmensek jönnek létre.

5. ábra: Az autópiac polarizációja Klasszikus piaci struktúra

Mai piaci struktúra

Prémium szegmens

16%

17% 22%

Volumen szegmens

Alacsony ár szegmens

82%

79%

72%

2%

4%

6%

1985

1995

2005

Forrás: saját ábrázolás [1] alapján Az 5. ábra a „közép elvesztését” mutatja mind sematikusan, mind pedig statisztikai formában.

6. ábra: Prémiumautók piaci előretörése 60 50 40 Felsőosztály Felső középosztály

30

Prémium középosztály Sportkocsik

20

Prémium terepjárók MINDEN OSZTÁLY

10 0 1996

1998

2000

2002

2004

2006

-10

Forrás: saját ábrázolás [8] adatai alapján - 416 -


A 6. ábra alapján a prémiumjárművek világpiaca 1996-tól 2006-ig mintegy 27%-kal bővült. Különösen nagy emelkedés ez ahhoz képest, hogy a világpiac összesen ez idő alatt csak 10%kal bővült. Kimagasló növekedést produkált a prémium terepjárók szegmense a közel 50%-os bővüléssel.

5.2. Magasabb profit a prémium-kategóriában A klasszikus prémiumosztályok gyártói szerint a „small cars small profit, big cars big profit” még mindig érvényes. Árelméleti megközelítésből az erősebben megalkotott márkapreferenciák miatt az áremelkedés ez esetben nem vezet keresletcsökkenéshez, mint tömegmárkák esetén. Versenyelméleti megközelítésből a prémiummárkáknál átlag feletti profit realizálható, mivel a versenytársak száma jóval kisebb, mint tömegmárkáknál.

5.3. Kisebb konjunktúra-függőség A prémium-kategóriás gépkocsik piaca a tapasztalatok alapján kevésbe konjunktúrafüggő, mint a tömegmárkáké, ami természetesen nem jelenti azt, hogy a prémiumosztályt nem kell megfelelően menedzselni a piacon. A kevésbé konjunktúra-függőség két okra vezethető vissza: o A prémiumpiacon a vásárlók átlag feletti jövedelemmel rendelkeznek, ellentétben a tömegpiaci vevőkkel. o A prémiumpiac bizonyos szegmenseinél, főleg a felsőkategóriás gépkocsik esetén igen jellemző a céges vásárlások magas részaránya. Az üzleti vagy szolgálati gépkocsikat meghatározott ciklus szerint (futott kilométer, kor) lecserélik a vállalatok. Mindezen tényezők igen kedvezően befolyásolják az egyenletes, a szezonális ingadozásoktól mentes gyártást, ami az autógyárak számára egyértelmű költségcsökkentéssel jár.

5.4. A technológia-vezető szerep biztosított Számos példa azt mutatja, hogy az autóipar műszaki újdonságait először a felső piaci szegmensekben mutatják be a gyárak és csak ezután jelennek meg azokkal az alsóbb kategóriákban („Trickle-down-Effect”). Ennek okai az innovációk vertikális diffúziójának mechanizmusában keresendők: o A felsőbb kategóriákban a vevők készsége nagyobb, hogy műszaki újdonságokat átlag feletti árért megvásároljanak, mint tömegmárkák esetén. o Prémiumautók innovációit szélesebb körben kommunikálják kiállításokon és a médiumokban, mint tömegmárkák esetleges műszaki újdonságait. o Minden műszaki újdonság bizonyos fejlesztési kockázatot rejt magában. Kisebb mennyiségben eladott prémiumkategóriás gépkocsik esetén az esetleges problémákat kisebb ráfordítással meg lehet oldani, mint nagyobb szériák piacra bocsátása után, ami a tömegmárkákra jellemző.

6. Stratégiai és operatív márkaépítés A 7. ábra összefoglalóan bemutatja a lényeges különbségeket prémium- és tömegmárkák alkotására és építésére vonatkozólag. Azonban mindenképpen megjegyzendő, hogy a két kategória között is képződik egy közbenső szegmens, az úgynevezett „Value Brand”-ek csoportja, amely modellek a darabszám tekintetében egyértelműen tömegpiaci sajátosságokat

- 417 -


mutatnak, de a márkaépítés tekintetében prémiummárkák koncepcióját követik (8. ábra). Jó példa erre a Toyota vagy a Volkswagen.

7. ábra: Sikertényezők prémium- és tömegmárkáknál

ALAPOK Innováció Generált márkakódok Attraktivitás Egyéniség Elitségi kód Márkatörténelem MARKETING-MIX Termékpolitika Árpolitika Eladási politika Kommunikáció

PRÉMIUMMÁRKÁK

TÖMEGMÁRKÁK

Trendszerű, tudatos Csúcsminőség, exkluzivitás Exkluzív, de elérhető Elvek vezérlik a fellépést Ízlések, élmények vezérlik Hitelesség forrása

Gyors, megfizethető „imitáció” Megbízható minőség, jó ár Mindenki számára megfizethető Népszerűség vezérli a fellépést Populáris, néhány elit elemmel Jubileum és egyedi modellek

Műszaki tökéletesség Elvszerűen alakítják Direkt, erősen szelektív Széles kommunikációs mix

Átlagos minőség és technika Attraktív marketingelem Enyhén szelektív disztribúció Tömegkommunikáció

Forrás: [1] Egyre inkább jelentkezik az a tendencia, miszerint tömegmárkák a prémiumosztályba szeretnének kerülni. Diez szerint azonban jelentős különbségek vannak tömeg- és prémiummárkák operatív építése között [1]: o A prémiummárkáknak a technológia csúcsát kell képviselniük több, a vevő számára releváns termékjellemzőnél (pl. biztonság, sportosság, stb.). o A prémiummárkáknak szemben a tömegmárkáknak nem lehet agresszív árpolitikájuk. o A prémiummárkákra speciális értékesítési módszerek érvényesek. A prémiummárkákra tehát speciális értékesítési módszereket kell kidolgozni: a „pull”-elv szerint kell gyártani e modelleket, ellentétben a tömegmárkákkal, amelyekre viszont a „push”elv a jellemző. Napjainkban, amikor az autókereskedések egyre inkább több márka értékesítésére vállalkoznak, különösen fontos, hogy a prémiummárkákat fizikailag is elkülönítsék a többi márkától. Csak így biztosítható, hogy a vásárlók egyedi márkaélményben részesüljenek. Az egyes márkák fizikai elkülönítése azonban nem új keletű gondolat, hiszen például a Fiat konszern már eddig is külön szalonban mutatta be az Alfa Romeo márkáját, hangsúlyozva azt, hogy más vevőkört céloz meg e márkával, mint a Fiattal vagy éppen a Lancia márkájával. A BMW korábbi elnökének véleménye szerint a prémiumgyártóknak mindig a kereslet alá kell pozícionálniuk a kínálati mennyiséget, hiszen a várakozási idő e kategóriánál csábító elemet jelent a vásárlók számára.

7. Komplex márkaportfolió menedzsment A jogilag független autógyárak száma folyamatosan csökken. A konszolidációs tendencia következtében az egyes autógyárak igen sokszínű modell- és márkapalettához jutnak. Az így kialakuló vegyes márkaportfolió keretében mind a piac tömeg-, mind pedig a prémiumszegmense lefedésre tud kerülni. A többmárkás stratégia az utóbbi években igen

- 418 -


felerősödött és a jövő domináló trendjévé fog válni a világ autóiparának stratégiájában. A stratégia következtében sok autógyárnál vertikálisan kiépített márkaportfolió képződött. A 8. ábra erre a komplex márkaportfolió menedzselésére ad példát:

8. ábra: Teljes körű márkaportfolió menedzsment General Motors

Ford-konszern

Daimler-Chrysler

VW-csoport

Toyota

Aston Martin

Maybach

Bentley Bugatti Lamborghini

Cadillac Saab

Lincoln Volvo Jaguar Land Rover

Mercedes-Benz

Audi

Lexus

Mercury

Chrysler Smart Jeep

Volkswagen

Toyota

Value Brands

Buick Pontiac Saturn

Ford Mazda

Dodge Mitsubishi

Skoda Seat

Daihatsu

Tömegmárkák

Chevrolet Opel Vauxhall

Luxusmárkák

Prémiummárkák

Forrás: [9] Mint láttuk, döntő fontosságú lesz a jövő komplex márkamenedzsmentjében, hogy a vevő érzelmeit, élményvilágát és személyesen átélhető hasznát helyezzük előtérbe, a mátrix minden eleménél. Nagy jelentőséggel bír az is, hogy a márkamenedzsment ne a technológia és a vállalatban lévő erőforrások által legyen vezérelve „inside-out”, hanem „outside-out”, vagyis vevőorientált módon. A márkaérték a vevőnél keletkezik! A jó márka kisugárzó ereje kiváló alapot nyújt arra, hogy attraktív szolgáltatások potenciálját a jövőben erőteljesebben ki tudják a gyártók használni.

8. A gyártási struktúra megváltozása a jövőben Mint láttuk, az autópiac felosztása tömeg-, illetve prémiummárkává igen jellemző tendenciája az autóipari stratégiának. Az éles megkülönböztetés óriási hatással van mind az autópiaci márkaalkotásra, mind pedig az autógyártási struktúra jövőbeni átalakulására. Az autóipari trend egyértelműen duálissá válik a gyártási folyamat megszervezésében, hiszen a prémiummárkák piacába való bekerülés szándéka az autógyárak saját gyártását és a beszállítókkal való kapcsolatrendszer kiépítését is alapvetően befolyásolja. A prémiumpiac csábító vonzalma az egyik legnagyobb kihívás elé állítja az autógyárakat és a gyártási struktúra megváltozásának egyik fő hajtóereje.

- 419 -


A gyárak tevékenységének fókuszában a márka konzekvens építése lesz a jövőben, mind az autóipari fejlesztésekben, mind pedig a gyártásban. Minden nem „márkaformáló” tevékenységet beszállítóktól és szolgáltatóktól fognak beszerezni. Mindez a gyárak szemszögéből egy nem márkaalkotó értékképzési potenciál „outsourcing”-jához vezet, jövőbeni márkaformáló értékképzés egyidejű „insourcing”-ja mellett. Ezzel alapjában változik meg a gyártási folyamatban részt vevők között az együttműködés struktúrája, mivel a mai kooperációs modellek a márkára való fókuszálást nem biztosítják.

9. ábra: Autógyár és beszállító közötti munkamegosztás a jövőben

Forrás: saját ábrázolás [6] alapján Az autógyárak jövőbeni gyártási tevékenysége tehát olyan modulokra, részegységekre és technológiákra fog korlátozódni, amelyek kiemelt jelentőséggel bírnak az autómárka imázsának felépítésében, ezzel tovább erősítik a márkaprofilt. E értékképző tevékenységeket a gyáraknak késedelem nélkül „házon belül” kell megszervezniük. Mindennek jelentős következménye az autóipar gyártási struktúrájában részt vevők szerepének átértékelődése: az autógyárak „high-tech-márka” képviselők lesznek, míg a beszállítóik fokozatosan minden olyan feladatot átvesznek, amelyek nem „márkaalkotók”. Mindennek kettős hatása lesz az autógyár-beszállító kapcsolatrendszerben: 1. Egyrészt az autógyárak függősége nő a beszállítóktól, 2. másrészt márkaalkotó értékképző tevékenységeknél viszont a függőségi viszony lazább lesz idővel, mivel az autógyárak e tevékenységüket maguk fogják felépíteni. Prémiummárkák esetén a gyártási tevékenység kihelyezése a beszállítók felé nem lesz olyan intenzív, mint volumenmárkák esetén, mivel azok több exkluzív márkajellemző elemmel rendelkeznek. A 9. ábrán látható, hogy a 2002-es 1%-os különbségű autógyár-beszállító részesedés volumen és prémiummárkáknál 2015-re aránytalanabbá válik, mivel volumen

- 420 -


(tömeg) márkáknál sokkal több gyártótevékenységet lehet átadni a beszállítóknak, amelyek részesedése a teljes értékképzésben tömegmárkáknál 4%-kal nagyobb lesz, mint prémiummárkáknál.

9. Esetpélda – amikor egy piaci szegmens túl sikeres A prémium terepjárók már gondokat is okoznak a nagyvárosokban. A túl sikeres résmodell iskolapéldája annak, hogy az egyéni önmegvalósítási igény már társadalmi és politikai korátokat is képes feszegetni, az alábbi példa szerint [5]: Párizs és London is hadat üzent a közelmúltban a forgalmas városközpontokban közlekedő nagy prémium-kategóriás terepjáróknak. Konkrét tiltó rendelkezések egyelőre csak tervként léteznek, Kaliforniában viszont bizonyos területeken már eredményesen tették lehetetlenné a közlekedést a meglehetősen magas fogyasztású négykerék-meghajtású gépkocsik számára. London polgármestere esküdt ellensége ezeknek a terepjáróknak és egy interjúban „komplett őrülteknek” nevezte e gépjárművek tulajdonosait. Párizsi kollégája kicsit visszafogottabban csak „felelőtlennek” tartja e vezetőket, arra hivatkozva, hogy a járműveknek semmi keresnivalójuk sincs a sűrűn lakott településeken. Párizsban 2004 nyarán már el is fogadtak egy határozatot, ami lehetővé teszi, hogy rövid időn belül fokozatosan kitiltsák a város egyes részeiből a terepjárókat. Nem közvetlenül, hanem adminisztratív módon jár el a város, hanem olyan környezetvédelmi elvárásokat fogalmaznak meg, amelyeknek a terepjárók zöme nem képes megfelelni. Ezek a járművek négyszer annyi szén-dioxidot bocsátanak ki, mint egy átlagos autó és némelyikük 24 liter benzint fogyaszt. Egy felmérés szerint az eredetileg rossz utakra, főként vidéki használatra szánt terepjárók brit tulajdonosai közül mindössze minden nyolcadik járt már kocsijával terepen, sőt tízből hat még egyszer sem hajtott ki járművével a városból! Természetesen minden korlátozó intézkedés hátterében csak részben állnak környezetvédelmi szempontok, legalább ilyen súllyal esnek latba a francia autógyárak érdekei. Az érdeklődés Franciaországban is egyre nő e gépjárműszegmens iránt, a baj csak az, hogy a francia autógyáraknak nincs jelenleg még ilyen modelljük. Emiatt és a stagnáló kereslet okán a francia gyártók üdvözölnek minden olyan megoldást, ami a saját márkáik iránti keresletet növeli. Egyelőre azonban a főként német és japán prémiumkategóriás terepjárók piaca virágzik, de a gazdasági harc korántsem csendes. A német kancellár figyelmeztette Párizst, hogy a kétoldalú kapcsolatok rovására mehet, ha a német autógyártókat sújtó intézkedéseket léptet életbe a francia kormány. A fenti példa is hűen igazolja, hogy az egyéni önmegvalósítási igény szociális, politikai és gazdasági síkra is terelődhet, ami szintén az autóipari hatalmasság és egyben felelősség kérdését veti fel. Várhatóan a jövőben gyakran lesznek ehhez hasonló krízisek, hiszen nem tudni előre, hogy az egyre gazdagabb modellpaletta egyik autója milyen támadásnak lesz kitéve.

10. Következtetések A klasszikus prémiummárkák sikere és átlag feletti piaci növekedése oda vezetett, hogy egyes autógyárak tömegmárkák „upgrading” - stratégiájával vagy prémium- és luxusmárkák akvizíciójával ebben a kategóriában is megvetették lábukat.

- 421 -


• •

•

A prémiumkategóriának számos csábító előnye van még (magasabb profit, alacsonyabb konjunktúra-függőség), de viszont teljesen új üzleti modelleket igényel a márkaápolás tekintetében. A komplex márkaportfolió menedzsment a jövő egyik nagy kihívása, hiszen a portfolión belül minden márka egyedi, sajátos márkaalkotást igényel. Az autógyár összes márkájára azonos figyelmet kell fordítani, ami jövedelmezőségi problémákat okoz, de a „kannibalizmust”, az idegen gyártók betévedését a saját márkaportfolióba, csak így lehet elkerülni. Diez [2] szerint a márkák száma a jövőben csökkenni fog, amit számos szakember cáfol. Bár a Daewoo márkanév eltűnésében Dieznek igaza volt, de valószínűleg ez nem lesz jellemző tendencia a jövőben. Tehát a márkák jövőbeni számának megítélése nem egyértelmű!

Irodalom [1] Diez, W. (2001): Herausforderungen und Perspektiven im Premiummarkt für Automobile Nürtingen [2] Diez, W. (2003): Strategiewahl, Gabler Verlag [3] Karmasin, H. (2001): Produkte als Botschaften, Wien [4] Knight, R. F. (2000): Brand Risk Management in a Value Context, Oxford [5] Svéhlik Csaba (2005a): Autópiaci marketingstratégia: prémiumosztály vagy tömegmárka MTA Tudományos Konferencia „Fenntartható fejlődés, fenntartható társadalom és integráció”, Komárom, 2005. április 28. [6] Svéhlik Csaba (2005b): Challanges in the global automotive manufacturing structure IAA – International Automobile Show, Frankfurt, Németország, 2005. szeptember 18. [7] Svéhlik Csaba (2007): A globális autóipar aktuális trendjei Magyar Tudományos Akadémia VEAB Tudomány Napi Ünnepi Nyitókonferencia Szombathely, 2007. november 14. [8] VDA-Statistik, 2007 [9] Wolters, H., Landmann, R., Bernhart, W., Karsten, H., Arthur D. Little International (Hrsg.) (1999): Die Zukunft der Automobilindustrie, Gabler Verlag, Wiesbaden [10] Worldwide Supplier Quality Rating System Ford Motor Co. (2002), Plymouth [11] Zyman, S. (2002): The end of advertising as we know it, New Jersey

- 422 -


KLAUSZ MELINDA (Pannon Egyetem): A social média hatása a tőkeelemekre A social media fogalma Bár Tim O’Reilly 2004-ben körülírta a web 2.0 platformjain megjelenő közösségi média (social media) fogalmát, konzekvensen használt definíció jelenleg nem létezik. A social media-val foglalkozó IAB (Interactive Advertising Bureau) sem definiálta a tárgyszót, így jelenleg a web 2.0, a social media, a közösségi média, a közösségi oldalak, valamint a CGM fogalma jelenleg egymással keveredik, s nem ritkán a kisközösségi médiával is összhangba hozzák. Social media jellemzőjeként elmondható, hogy az internetes szolgáltatások közösségre épülnek (Topper, 2009.), a felhasználók közösen állítják elő és osztják meg a tartalmakat, míg a gyártó csupán a keretrendszert biztosítja. A kommunikáció, a kapcsolatok és az interaktivitás a működtetője a platformoknak, ahol az információ nem csupán egy (vagy kevés) oldalon jelenik meg, hanem mindenki számára hozzáférhető, bővíthető, mindenki kommentálhatja, véleményezheti, sőt önmagától írhat újabb információt, készíthet felületeket. Ezáltal a webről, mint platformról szokás beszélni: a felhasználó egy közös oldalról kezelheti az általa gyakran látogatott oldalakat, ugyanakkor lehetőség van több felhasználó által közösen létrehozott tartalmak előállítására és folyamatos fejlesztésére is, melyeket wikinek, vagy közösségi tartalomnak nevezzük, míg az információt tartalmazó felületet közösségi médiának (social media).

Kapcsolatháló – kapcsolati tőke A közösségi hálózatok, az egyének közösségi alapját az ún. kapcsolatháló adja (Hill és Dunbar, 2002), amelyben egyének és/vagy szervezetek egymással a felületes ismertségtől a rokoni kapcsolatokig különböző kapcsolati viszonyrendszert képviselneki . A kapcsolatháló (network) kifejezést először 1954-ben J. A. Barnes használta, mely kifejezés a szociológiában, antropológiában és szociálpszichológiában is számos alkalommal visszaköszön. A kapcsolatháló a csoportnál lazább, strukturálatlanabb, személyes és/vagy munkakapcsolatokból álló szabálytalan kapcsolatrendszert jelent. Stanley Milgram nevéhez fűződik a Kis világ probléma (Braun, 2003. amelyben két véletlenszerűen kiválasztott személy közötti ismerősi láncot vizsgálta, mely kísérlet eredményeként átlagosan 5,5 főnyi távolságot kapott, ezáltal került meghatározásra a Hat lépés távolság elmélete. „A hat lépés távolság elmélet szerint a Földön bárki kapcsolatba hozható bárkivel egy ismeretségi láncon keresztül, melyben a két végpont között maximálisan öt elem van. … Az elméletet, és vele együtt az elnevezést, kiterjeszthetjük minden olyan halmazra, melyben kapcsolat áll fenn az egyedülálló egyedek között. Például, egy szótár „lásd még” részében a szótár egy másik szócikkére irányító hivatkozás van; hat ilyen szócikkre hivatkozást követően, az elmélet szerint, bármelyik szócikkhez eljuthatunk, amelyre van hivatkozás. A szótárak különleges esetében ezt „hat hivatkozásos szabálynak” is nevezik némely esetben”ii A továbbiakban a kapcsolatháló szociológiai vonatkozásaival nem foglalkozunk. Hálózatban betöltött csomópont-szerepük szerint a felhasználók több csoportba sorolhatók (Emmanuel Rosen, ) normál, mega, szakértői, szociális csomópont: -

Normál csomópont olyan 50-200 kapcsolattal rendelkező hub, amely véleményvezéri pozíciót nem tölt be csoportjában, csupán biztosítja az összeköttetést a hálózat két fürtje között. - 423 -


-

-

-

Mega csomópontnak tekinthető azon felhasználó, amely véleményét csoportja többi tagjához nagy kiterjedéssel és nagy biztonsággal tudja eljuttatni. Ilyen például egy vállalati újságba publikáló személy. Szakértői csomópontnak tekintjük azon felhasználót, akit kompetenciája emel azzá, véleményét a csoport tagjai hitelesnek tekintik, véleménye sok esetben hatással van a vásárlói döntésekre. Szociális csomóponttá karizmájuk, habitusuk, temperamentumuk alapján válnak a felhasználók.

Közösségi oldalak és a társadalmi tőke „Pierre Bourdieu francia szociológus elméletében a társadalmi újratermelődés a tőke konvertálásával megy végbe. A tőke megszerzéséhez időt és energiát kell befektetni, ráadásul nem kizárólag anyagi formában jelenhet meg. A közgazdasági értelmezés mellett figyelembe kell venni a kulturális, illetve kapcsolati tőkét is. A közösségi oldalak esetén értelemszerűen elsősorban az utóbbinak van jelentősége, hiszen ez a tőkefajta a kapcsolatokból származik, és akár gazdasági tőkévé is konvertálható. Más szóval, olyan erőforrásokról van szó, amelyek egy csoporthoz való tartozáson alapulnak.” Paul Resnick (Resnick, Molnár Szilárd) a modern kommunikációs eszközöket a társadalmi tőke generátorának tartja a „hagyományos” csarotnák és kapcsolatokkal szemben. Érvelése szerint ugyanis „a közösségi oldalaktól történő önkéntes vagy választott távolmaradás hátrányosan befolyásolhatja az egyén társadalmi tőketermelési képességét, különösen a jövőre nézve.” Az adott platform számára ugyanis az adott oldalon meg nem jelenő egyén láthatatlan, nem létező személy.

Közösségi oldalak és az intellektuális tőke A vállalkozások által nyilvántartott mérlegérték mutatja meg a vállalat értékét legalábbis egy részét. Ha megfigyeljük és összehasonlítjuk ugyanis a tőzsdén bejegyzett vállalkozások piaci és könyv szerinti értékét (ld. 1. ábra), jelentős mértékű különbségeket észlelhetünk. A különbséget a spekulációs hatás és a természetes ingadozás mellett a mérlegben nem látható, ki nem mutatott intellektuális tőke okozzaiii. iv Intellektuális tőke v megnevezés alatt olyan vagyoni elemeket Tőzsdén Zavaró jegyzett tényezők értünk, mint például a munkavállalkozás vállalók tudása, tapasztalata, piaci értéke Intellektuális kreativitása, a vevők a vállalkozás Pl. konjunktúratőke termékeibe, szolgáltatásaiba vetett változás, tőzsdeklíma bizalma, a vállalati információ- és a tudásmenedzsment rendszer, az Könyv adminisztratív rendszer, a jogok, a szerinti érték védjegyek, az üzleti folyamatok, a vállalati tervezés, az előrejelzések és a stratégia-készítés eredményessége. Ezen elemek nehezen 1. ábra: Az intellektuális tőke helye a vállalkozások értékében értékelhetőségük miatt nem képezik forrás: Prof. Dr. Dr. h.c. Arnold Picot (1) a jelenleg hazánkban használt és elfogadott mérleg részét.

- 424 -


Annak ellenére sem, hogy az intellektuális tőke a piaci érték akár 92%-át is kiteheti - ahogyan azt Erik Sveibyvi , a témában alapműnek számító Szervezetek gazdagsága – A menedzselt tudás szerzője kimutatta. 1997-ben végzett elemzésében az Oracle 92%-os, az SAP 90%-os, míg a Reuters esetében 88%-os arányú, kézzel meg nem fogható részesedést állapított meg a piaci értékhez viszonyítva. Prof. Holger Nohrvii elsősorban informatikai cégekre – elsősorban az IBM és a Microsoft esetében - folytatott vizsgálatokat, s hasonló következtetésekre jutott. A dán kormány 2003–ban napvilágot látott Intellectual Capital Statements – The New Guidelineviii című, az új vagyonelemmel való foglalkozást népszerűsítő kiadványában felhívta a figyelmet az intellektuális tőke menedzselésének fontosságára is. Kutatásuk szerint ezen vagyonelemre való figyelem a vállalkozás tőkéjét igen hatékonyan növeli, emellett - a megkérdezettek több, mint 90%-a szerint - támogatja a vállalati stratégiát, elősegíti a szisztematikus tudásmegosztás biztosítását, valamint növeli az innovációs kedvet (80%).

Az intellektuális tőke fogalma De mit is értünk tulajdonképpen az intellektuális t őke fogalma alatt? Magát a kifejezéstix John Kenneth Galbraith használta elő ször 1969-ben. Galbraith úgy gondolta, hogy az intellektuális t őke többet jelent, mint tisztán intellektus, magában foglal egyfajta szellemi cselekvést is. A fogalom megszületését követ ően hosszú csend következett, s csupán az 1980-as évek folyamán került újra el ő, amikor is Hall, Itami és Teece foglalkozott a megfoghatatlan tényez ő k vizsgálatával. Ekkor készítette el Sveiby x is „láthatatlan mérleg” elméletét, amely ma is az intellektuális tő ke-meghatározás egyik alapjának tekinthető . Magát a meghatározást Peter Drucker (1993) terjesztette ki, s ma már ott tartunk, hogy számos megközelítés verseng egymással. Az alábbiakban két jellemző modell látható, amelyek leginkább összhangban állnak a korábban már megvizsgált xi, az intellektuális tő ke elemeinek teljeskörű feltérképezését lehető vé tevő 15 másik modellel.

Göran Roos, Lisa Fernström Roos és Fernström az Intellectual Capital Services és a Cranfield Egyetem képviseletében végzett kutatásában xii a vállalalkozás vagyonelemeit 5 csoportra osztja. Publikációjukban megkülönböztetik a kézzel fogható fizikai és pénzügyi vagyonelemeket, míg az intangibilis területen az alábbi három kategóriát különítik el (ld. 2. ábra): - emberi tőke: tartalmazza a tudást, a kompetenciákat , az intellektuális képességeket, a kapcsolatépítési készséget, s a munkavállalói attitűdöt. - szervezeti tőke: a vállalat tulajdonát képező struktúrák, rendszerek, folyamatok összessége, amely támogatja a termelő, szolgáltató tevékenységet, s kiegészülnek olyan elemekkel is, mint a márka, az imázs, vagy éppen a kultúra.

- 425 -


Intellektuális tőke

Emberi tőke

Vevői és kapcsolati tőke

Szervezeti tőke Üzleti folyamat

Innováció, újítás

Feladat Információ folyamat

Értékesítés és marketing

Motiváció Kooperáció

Új koncepciók

Képesség

Beruházói kapcsolatok Partneri kapcsolatok

Cash-flow

Termelési folyamat

Tudástőke

2. ábra: Roos-Fernström intellektuális tőke fogalma Forrás: Roos-Fernström

Vevői kapcsolatok

Beszállítói kapcsolat Termék és szolgáltatás

Specializáció

Stratégiai folyamat

Új kooperációs formák

- vevői és kapcsolati tőke: a vevőkkel, beruházókkal, szállítókkal, médiával, stratégiai partnerekkel való külső kapcsolatot öleli fel. Ezen tényezőket a vállalkozás „birtokolja”, azonban a modell kihangsúlyozza azt is, hogy a kapcsolat kialakítása, működtetése, fenntartása a másik félen is múlik.

European Observatory on Intangible Assets Az Európai Unió kutatási projektjének eredményeként xiii kialakított modell a vállalkozás vagyonát a láthatatlan és fizikai vagyonra bontja. A láthatatlan elemek négy – emberi, vevői, innovációs és folyamat tőke – csoportja további, részletesen kidolgozott elemeket tartalmaz. Amint a kiragadott példákból is látszik, a vevői kapcsolatok az intellektuális tőke eddigi fogalom-meghatározásában a vevők egymás közötti kapcsolata, a social media nem szerepel, holott szerepe és jelentősége az elmúlt 5 évben ugrásszerűen megnőtt, melynek okát elsősorban az ún. hosszú farok (long-tail) elméletben kereshetjük.

„The Long tail” „The Long tail”, avagy a Hosszú farok jelenségxiv (Chris Anderson) az interneten előállítható tartalmak alacsony előállítási és terjesztési költségén alapszik, s az internetes kereskedelem árubőségét írja le. Anderson szerint „a szűk réspiacokat megcélzó termékek gazdaságilag épp olyan kifizetődőek lehetnek, mint a tömegesen legyártott, nagy kereslettel rendelkező termékek….a sok kis réspiacon megtalálható termék, amelyek kiskereskedői szemmel nézve egyenként nem adhatóak el olyan mennyiségben – illetve tv, rádió esetén nem terjeszthetőek olyan nagy arányban -, hogy az kifizetődő legyen, összesített eladásban méltó vetélytársai lehetnek azoknak a sláger-termékeknek, amelyek egyenként is megütve az eladási mércét bekerülnek a boltokba.”

- 426 -

A VI. KHEOPS Tudományos Konferencián, 2011. május 18-án elhangzott előadások írott verziói _________________________________________________________________________________ 3. ábra: European Observatory on Intangible Assets intellektuális tőke fogalma 18 Forrás: Holger Nohr

A Long tail grafikusan ábrázolható, melynekxv (ld. 3. ábra) két dimenziójában az eladások, valamint a termékek száma jelenik meg. Mennyiségi eloszlásuk alapján megkülönböztethetünk aktuális slágertermékeket és népszerű termékeket, valamint ritkábban keresett termékeket, amelyekből ugyan fajtánként keveset értékesítenek, összességében véve azonban jelentősen meghaladja a sláger és népszerű termékek összforgalmát. A gazdaságosság követelménye miatt a kis mennyiségben eladható, de sok típusban, fajtában rendelkezésre álló termékeknek a hagyományos kereskedelem korszakában nem volt esélyük a piacra jutásra, mivel a gazdaságos tömegtermelést jelentő mennyiséget nem érte el a keresletük. A webpiacok világában azonban mindez kivitelezhető: még a kevés számú termékért érdeklődő, szétszórtan elhelyezkedő fogyasztók is megtalálhatóak és szükségletük könnyen és olcsón kielégíthető. Az interneten való forgalmazás a hagyományos értékesítéstől jelentősen eltér: nagy internetes terjesztők esetében a raktározási, beszerzési költségek jelentéktelenek, ezért megéri a kevésbé népszerű termékek forgalmazása is. „Egy webshop kínálatában az üzlet mérete és fizikai vonzáskörzete abszolút figyelmen kívül hagyható, ezért a hagyományosnál nagyságrendekkel nagyobb "árukészlet" is fenntartható és a lehetséges vásárlók köre is többszörösére emelkedik, ezáltal a kevésbé népszerű, viszonylag rosszul fogyó, bár nagy számú termékek eladásából, terjesztéséből létrejött bevétel összességében elérheti, sőt akár túl is lépheti a viszonylag kisebb féleségű divattermék forgalmazásából befolyó bevételt.

A social media emberi tőkéje

Emberi tényezők A social media bevezetése és működtetése a döntési helyzetben lévő egyén menedzsmentgondolkodásmódjától függ elsősorban (Prof. Dr. Hoffmann Istvánné). Az 1946-62 között született ún. Boomer-generáció - amely hazánkban az 1936-60 között születettekre terjed ki - a fentről lefelé irányuló menedzsment technikákat részesíti előnyben. Az X (1961-80 között született) generáció tagjai beosztottként elfogadta a fentről lefelé - 427 -


irányuló vezetési stílust, s egyben életkorából és karrier-lehetőségeiből, előrejutásából adódóan a közösségi média „mozgalom” úttörőivé válhattak. William Strauss és Neil Howe Generations című könyvében leírja, hogy az X generáció az Internet használatát jellemzően gyermekeiktől tanulták meg használni. Az Y (1980-1995 között születettek) generációja (Prof. Dr. Hoffmann Istvánné) már a tudásmenedzsment, tudásmegosztás, s így a közösségi média elveit is szem előtt tudja tartani. Ez az a generáció, amely beleszületett az „összetett világba” számos – köztük az együttműködés – lehetőségével, melynek során az egyének saját részükön dolgozva járulnak hozzá a nagyobb közös célhoz. Strauss-Howe szerint ezen generáció, mivel a számítástechnika fejlődésével párhuzamosan nőtt fel, gyakorlatiasan képes használni ezen technológiákat, ezeket a mindennapokban használják, mint információforrás. A Z generáció (Geck, 2006.) az 1995 után születettek csoportja, akik alapvetőnek tekintik a technológiát, hiszen beleszülettek. Őket a szakirodalomban „digital natives” (digitális bennszülöttek) néven is megtaláljuk. Ezen csoportot nem kell meggyőzni a social media elemek hasznosságáról, alapvető igényük és létszükségletük közé tartozik a közösségi platformokon való jelenlét és aktív részvétel.

Social media és a vállalati kultúra Owyang (2010.) a vállalatok és a közösség tagjai között különböző interakciókat definiál, melyek közül kiemeli a problémás interakciókat, ezek közösségen belüli hatását és hosszú távú megoldásukat. A leggyakoribb tünetek az alábbiak:

1. táblázat: Problémás interakciók (forrás: Gárdos, 2010.) Problémaforrás

Tünet

Közösségen belüli hatása Hatással lehet a közvetlen környezetére (ismerősi körére)

Ügyfélpanasz

Panaszos ügyfélként mutatkozik be

Blogger

Lehet, hogy nem is ügyfél, de elkötelezett

Hatással lehet az olvasóira és akár egy szélesebb körre is

Rosszindulatú kritikus, becsmérlő

Áltaában névtelen, vagy álnevet használ

Hatással lehet a közvetlen környezetére és más becsmérlőkre

Diagnózis Gyorsan válaszolni kell: pl. „Segíthetünk?”, „Kérem, mondja el panaszát!” Nézzünk utána, hogy ki a blog szerzője és hogy milyen véleményformáló erővel rendelkezhet

Általában figyelmen kívül kell hagyni és el kell szigetelődni

Hosszú távú megoldás Naplózzuk a problémás bejelentéseket, véleményeket Szólítsuk meg és valamilyen módon vonjuk be a sajtókapcsolati rendszerünkbe! (pl. hírlevél küldése) Kísérjük figyelemmel a tevékenységét

Armano (2010.) tanulmányában összehasonlítja a különböző vállalati kultúrákat és értékeli social media platformok kezeléséhez való illeszkedésük szerint. E szerint

-

a zárt vállalati kultúra megtartja az információkat, ragaszkodik merev szabályrendszereihez és nehezen reagál a külvilág változásaira, a kollaboratív vállalati kultúra bár szabad utat teremt a tudásmegosztás számára, de az információkat szervezeten belül tartja, nem engedi meg a külvilággal való szoros kapcsolatot. Mindezekkel szemben

- 428 -


-

a nyitott vállalati kultúra a külső és belső kapcsolatait egyaránt szem előtt tartja, így reagálni képes a környezet változásaira és együttműködik azzal. Közösségi média esetében ez utóbbi kultúra típus a legmegfelelőbb.

zárt

kollaboratív

nyitott

4. ábra: Vállalati kultúra típusai (Armano, 2010.)

Social media menedzser helye a vállalatban Owyang (Gárdos, 2010.) szerint a social media-val foglalkozó, szervezeten belüli személy két szerepet tölthet be a szervezetben: közösségi stratéga (social strategist), vagy közösségi menedzser (community manager). Amíg az előbbi a vállalat összes kommunikációs tevékenységéért, addig a közösségi menedzser elsősorban az ügyfelekkel áll kapcsolatban és a velük folytatott kommunikációért felel. Armano (2010.) modelljében social media igazgatóról (social media director) és social media menedzserekről (social media manager) beszél, valamint – a külső környezetre való gyorsabb és hatékonyabb reakciók megtétele okán - egy külső sm tanácsadó tesületet is hozzárendel a szervezethez az 5. ábrának megfelelően. Armano szerint szükséges egy, az ügyfelekkel foglalkozó és egy, a belső munkavállalókkal foglalkozó sm menedzser a külső és a belső kommunikációt erősítendően.

5. ábra: SM menedzser helye a szervezeti hierarchiában (Forrás: Armano, 2010.)

- 429 -


SM veszélyei Andrew Keen "Az amatőr kultusza" című könyvében előrevetíti a social media lehetséges veszélyeit. Legfontosabb veszélynek a „creatice commons” licenceken alapuló kultúrát tekinti, amely lehetővé teszi az adatok „másolás-beillesztés”-szerű használatát, a tartalmak és adatok szabad cserélését, letöltését, újraalakítását, azaz az ún. mash-up-ok készítését. Az ilyen tartalom-előállítás előadóktól, művészektől, szerzőktől veszi el a bevételt. További komoly veszélyként az „amatőrség ünnepét” tekinti, azaz azt a kultúrát, amelyben bármilyen kérdésben mindenkinek, legyen szó szakértőről, vagy alulinformált, de véleménynyilvánító amatőrről, ugyanúgy számít a véleménye. Mindenki szabadon alakíthatja a megosztott tartalmakat, függetlenül tudásától, képességétől, ezáltal az elérhető információk megbízhatósága megkérdőjelezhető. A közösségi oldalakon megjelenő információkat (forrás: Pintér Róbert: A tartalomelőállításés megosztás kollektív módszerei) a felhasználók képesek igaznak feltételezni – különös tekintettel az ún. google-generációra, akik ezen tért használva nőttek fel. Stephen Colbert szerint ugyanis „a Wikipedia képes valóságot teremteni. Ennek jellemzésére hozták létre a „wikiality” műszót, amely a wiki és a reality, azaz valóság összevonásából alakították ki. Ugyanezen tényre hívja fel a figyelmet Jean Baudrillard francia szociológus, valamint Umberto Eco is, akik szerint „hipervalóságban” élünk, ahol a média reprezentumai a valódi dolgoknál fontosabbá válnak, ezáltal olyan illúziót teremtő valóság részeseivé válunk, amely illúzionista valóság megszerzése és megélése fontosabbá válik az igaz valónál. Ezáltal – mondja Eco – a valóság jelzés értékű tényezőkkel operál, mely lehetővé teszi, hogy bizonyos márkák birtoklásával jelezhetik az egyének hovatartozásukat, trendkövetésüket. További hátrányként említhetjük Mark Andrejevic (2007.) észrevételét, mely szerint az új technológiák segítségével a hirdetők az egyének érdeklődési körét teljes mértékben nyomon tudják követni. Ezek a gyűjtemények megszüntetik a munka és szabadidő egyértelmű terei között, mivel a szabadidőt ezáltal ellenőrizhető termékké teszi. Ennek példáját tükrözik a neonomádok. A szabadidő eltöltésének módjának ismerete pedig pénztőkét jelent a vállalkozások életében. Ezzel magyarázható az iwiw rekordméretű vételára, melyet 200?-ben az origo kifizetett az oldalt kezdetektől működtető Virgo-nak.

Összegzés A fentiekben bemutatott példák talán érzékeltetik a social media tőkeelemekkel kapcsolatos területeinek sokszínűségét és széles kiterjedtségét. A hagyományos pénztőke mellett fontos az intellektuális tőkeelemekkel való foglalkozás, sőt ezek esetleges újradefiniálása is szükségessé válik az új média megjelenésével. Emberi tőke területén pedig új szerepek, vállalati formák és összefüggések feltérképezése is elengedhetetlenné válik.

IRODALOMJEGYZÉK i

SZALÓKI, G. [2006]: Virtuális együttlét, valós siker: az online közösségek. In: Tudományos és műszaki tájékoztatás: könyvtár- és információtudományi szakfolyóirat. 9. szám (2006), 409421. ii BARABÁSI, A.-L. [2003]: Barabási Albert-László: Behálózva – a hálózatok új tudománya (Magyar Könyvklub, 2003., ISBN 963547895X iii PICOT, A. [N.É.]: Die Rolle des Wissensmanagements in erfolgreichen, Ludwig Maximilianus Egyetem, München http://www.iom.bwl.uni-muenchen.de/forschung/ veroeffentlichungen/picot/wissensmanagement.pdf, 2004. október 10.

- 430 -


v

LENGYEL, CS. [2002]: Balanced Scorecard - A tudás alapú gazdaság stratégiai vezetési módszere (1) , http://www.mfor.hu/cikkek/cikk.php?article=8702), 2004. október 10. vi SVEIBY, E. [2001]: Szervezetek gazdagsága – A menedzselt tudás (KJK-Kerszöv, 2001) vii NOHR, PROF. HOLGER [2004]: Einführung in das Wissensmanagement http://www.iuk.hdm-stuttgart.de/nohr/ Wissenmanagement link alatt, 2004. október 15. viii MINISTRY OF SCIENCE TECHNOLOGY AND INNOVATION [2003]: Intellectual Capital Statements – The New Guideline, February 2003, ISBN: 87-91258-50-2 ix BONTIS, N. [2001]: Assessing knowledge assets: a review of the models used to measure intellectual capital, International Journal of Management Reviews, Vol. 3, Iss. 1. 41-60. oldal x CLEMMONS RUMIZEN, M. [2002]: The complete idiot's guide to knowledge management, Complete idiot's guide, The Complete Idiot's Guide Alpha Books, 2002, ISBN0028641779, 9780028641775 xi

KLAUSZ, M. [2004]: Az intellektuális tőke fogalmi kérdései és krtikus tényezői, Széchenyi István Egyetem, „Fiatal regionalisták IV. országos konferenciája” , 2004. november 13-14. xii ROOS, G. – FERNSTRÖM, L. [2004]: Understanding the truly value creating resources – the case of a pharmaceutical company, Learning and Intellectual Capital, Vol. 1, No. 1, 2004, 111-116. oldal xiii NOHR, PROF. HOLGER [2004]: Einführung in das Wissensmanagement http://www.iuk.hdm-stuttgart.de/nohr/ Wissenmanagement link alatt, 2004. október 15. xiv ANDERSON, CH. [2006]: Chris Anderson - The Long Tail: How Endless Choice is Creating Unlimited Demand, Random House, 2006. Magyarul: Hosszú farok. A végtelen választék átírja az üzlet szabályait, HVG Könyvek, 2007. xv KKV ONLINE MARKETING BLOG [2008]:, Long tail (hosszú farok] - mit jelent?, 2008.06.11. 14:21, http://www.primodesign.hu/blog/long-tail-hosszu-farok-mj ARMANO, D. [2010.]: Social Media Is Dead. Long Live Common Sense, Edelman Digital, whitepaper TOPPER, H. [2009.]: Everything You Ever Wanted to Know About Social Media, but were afraid to ask...: Building Your Business Using Consumer Generated Media, iUniverse.com [July 8, 2009], ISBN-10: 1440153620, ISBN-13: 978-1440153624 SOLIS, B. [2010.]: Engage: The Complete Guide for Brands and Businesses to Build, Cultivate, and Measure Success in the New Web, ISBN-10: 0470571098 , ISBN-13: 9780470571095, Wiley, 2010. BERNOFF, J.-Forrest Research [2007.]: The POST Method: A systematic approach to social strategy, by Josh Bernoff, 2007. december 11., http://forrester.typepad.com/ groundswell/2007/12/the-post-method.html, letöltés ideje: 2010. november 10. GÁRDOS, P. [2010.] A közösségi média üzleti kommunikációban történő alkalmazásának főbb nehézségei – tévhitek, 2010. március 3., http://kozmedia.blogspot.com/2010/03/kozossegi-media-uzleti-kommunikacioban.html

- 431 -


VI. KHEOPS Tudományos Konferencia®

Minden előadó részvételét köszönjük!

- 432 -

VI. KHEOPS Tudományos Konferencia

Recommend Documents