VI. KARI TUDOMÁNYOS KONFERENCIA

SOPRONI EGYETEM ERDŐMÉRNÖKI KAR

VI. KARI TUDOMÁNYOS KONFERENCIA * a konferencia előadásainak és posztereinek kivonatai *

SOPRONI EGYETEM KIADÓ

2017. október 24

A konferenciát a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kara és a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Bizottsága Erdészeti Szakbizottsága szervezte.

A kiadvány megjelenését az EMMI Felsőoktatási Struktúraátalakítási Alap támogatta.

Soproni Egyetem Kiadó 2017 ISBN 978-963-359-088-1 (print verzió) 978-963-359-089-8 (on-line verzió) Szerkesztette: Bidló András Facskó Ferenc

Ajánlott hivatkozás: Bidló A., Facskó F. (szerk.) (2017): Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar VI. Kari Tudományos Konferencia Absztraktkötet. Soproni Egyetem Kiadó Sopron. 59 p.

Tartalomjegyzék Péterfalvi J. – Primusz P. – Kisfaludi B.: Erdészeti és mezőgazdasági utak korszerű tervezése és építése ............................................................................................................................................................. 7 Erdészeti szekció Eredics A. – Zagyvai G.: Lékek mikroklímájának térképezése és összehasonlítása az országos meteorológiai mérőhálózat adataival ......................................................................................................... 8 Horváth A. – Bene Zs. – Bidló A.: Talaj szénkészlet felmérés tölgyes és bükkös állományokban – előzetes eredmények .................................................................................................................................... 8 Kóczán-Horváth A. – Mátyás Cs. – Sáenz-Romero, C.: Kocsánytalan tölgy származások klímaérzékenységének összehasonlítása egy nemzetközi kísérletben ................................................... 9 Marcsisin T. M. – Király G.: Mesterséges és természetes felújítású vörös tölgyesek ökonómiai összevetése a Nyírségben .......................................................................................................................... 10 Tiborcz V. – Lengyel A. – Zagyvai G. – Bartha D.: Fás szárú taxonok aktuális és potenciális elterjedési mintázatának elemzési lehetőségei ........................................................................................ 10 Zagyvai G. – Csiszár Á. – Korda M. – Lengyel A. – Tiborcz V. – Bartha D.: Lékek növényzetét és újulatát meghatározó tényetzők vizsgálata különböző erdőtársulásokban .................................... 11 Csáki P. – Peixoto Neto, A. M. L. – Bárdos Zs. – Czimber K. – Kalicz P. – Gribovszki Z.: Különböző felszínborítású területek vízháztartása 2000‒2008 között, különös tekintettel az erdőkre ......................................................................................................................................................... 12 Kolozs L. – Solti Gy. – Varga T. – Veperdi G.: Egyváltozós fatérfogat-becslési rendszer kidolgozása a Mecsekerdő Zrt. területére ............................................................................................... 12 Németh Zs. I.: A lombkorona, mint környezeti körülmény indikátor ............................................... 13 Kalicz P. – Herceg A. – Kisfaludi B. – Csáki P. – Gribovszki Z.: Erdőállományok koronaintercepciója a változó klímában.................................................................................................. 14 Szita R. – Ambrus A. – Gribovszki Z.: Mikrokörnyezet vizsgálata kisvízfolyásokban klimatikus gradiens mentén .......................................................................................................................................... 15 Szalay D. – Marosvölgyi B.: Morfológia szerepe a rövid vágásfordulójú energetikai ültetvények karbon-megkötésében................................................................................................................................ 15 Sipos Gy. – Bóka B. – Kedves O. – Liqiong Ch. – Patocskai Z. – Münsterkötter, M. – Vágvölgyi Cs. – Kredics L.: A pusztító erdészeti kártevő Armillaria (tuskógomba) fajok genetikai vizsgálata és a biológiai védekezés lehetőségei ......................................................................................................... 16 Agroerdészeti szekció Csonka A.: Hazai települések agrárerdészeti potenciálja ...................................................................... 18 Vityi A. – Marosvölgyi B. – Kiss-Szigeti N.: Az agroerdészet hazai helyzete, potenciálja és korlátozó tényezői ...................................................................................................................................... 18 Gribovszki Z.: Szivárgáshidraulikai paraméterek becslése párhuzamos talajnedvesség- és talajvízszintmérések alapján ...................................................................................................................... 19 Lakatos F. – Kovács Z. – Rétfalvi T.: Méhcsaládokra alapozott biomonitoring rendszer fejlesztése a Soproni Egyetemen ................................................................................................................................. 19 Varga M. – Csukás B.: Programozható Struktúrák: az agrárerdészeti folyamatok dinamikus mérlegmodellen alapuló vizsgálatára tervezett módszer bemutatása .................................................. 20 Vityi A. – Kiss-Szigeti N.: Az agroerdészet szerepe a klímaadaptációban – Fiatal agroerdészeti rendszerben végzett mikroklíma vizsgálatok eredményei..................................................................... 21 Kovács K. – Vityi A.: Erdőtelepítés támogatása agroerdészeti rendszerekkel .................................. 22

3

Rovartani szekció Ambrus A. – Szita R.: A kis apollólepke (Parnassius mnemosyne) populáció becslése jelölésvisszafogás módszerével ............................................................................................................................ 23 Bali L. – Andrési D. – Tuba K. – Szinetár Cs.: Szezonális változások egy nyugat-magyarországi cseres talajközeli pókfaunájában............................................................................................................... 23 Horváth B. – Ambrus A.: Erdészeti jelentőségű araszoló lepkefajok (Lepidoptera: Geometridae) jelölés-visszafogás vizsgálatának tapasztalatai ........................................................................................ 24 Juhász I.: A vízi makrogerinctelenek által indikált ökológiai jellemzők változásának vizsgálata a Répce folyón ............................................................................................................................................... 25 Pintérné Nagy E.: Az éjszakai nagylepkék (Lepidoptera: Macroheterocera) mesterséges fényforrásokhoz való vonzódásának vizsgálata ..................................................................................... 26 Vadgazdálkodási szekció Faragó S.: A magyar Vízivad monitoring 20 éve ................................................................................... 27 Faragó S.: Vízivad vadászat Magyarországon – Múlt, jelen, jövő........................................................ 28 Kovács Gy. – Faragó S.: A fácán szaporulatot befolyásoló környezeti tényezők vizsgálata a Kisalföldön .................................................................................................................................................. 28 Kovács G. – Keszthelyi G. – Faragó S.: Ragadozó madár és apróvad élőhelyválasztási kapcsolatokkisalföldi agrárkörnyezetben ............................................................................................................... 29 Tari T. – Sándor Gy. – Heffenträger G. – Náhlik A.: Vaddisznók lakott területi előfordulása és károkozásuk jellemzői magyarországi településeken ............................................................................. 29 Agrárklíma.2 szekció: Az eDTR bevezetése küszöbén? Gálos B.: Prototípus az Agrárklíma döntéstámogató rendszer adatbázisainak egységes szerkezetű dokumentálásához a klímaadatbázis példáján ........................................................................................ 31 Bidló A.: Talajok szerepe a klímaváltozás során .................................................................................... 31 Gribovszki Z. – Csáki P. – Herceg A. – Kisfaludi B. – Kalicz P.: Hidrológiai előrevetítés lehetőségei és korlátai a változó klímában....................................................Hiba! A könyvjelző nem létezik. Czimber K.: A „Járó-tábla” (avagy az egyes termőhelytípusokon alkalmazható célállományok és azok növekedésének) közelítése gépi tanulási módszerrel ................................................................... 33 Geomatikai szekció Király g. – Balla Cs. – Barton I. – Szabó K.: Borított felszínmodellek erdészeti felhasználása ...... 34 Barton I. – Király G. – Czimber K.: Sentinel-2A űrfelvétel-idősorozat sűrűség vizsgálata az országos erdőállományra ........................................................................................................................... 34 Bazsó T.: A TruPulse 360B tesztelése ..................................................................................................... 35 Brolly G. – Király G.: Több álláspontból készített földi lézerszkennelések alapján végzett faállománybecslési eredmények összehasonlítása az állományjellemzők tükrében........................... 35 Kisfaludi B. – Primusz P. – Péterfalvi J.: Mesterséges neurális hálózatok alkalmazása fénykép alapú látogatószámlálásra .......................................................................................................................... 36 Balázs P. – Konkoly-Gyuró É.: Az őrségi táj kataktere ........................................................................ 37 Műszaki szekció Elekné Fodor V. – Pájer J.: A környezeti tervezéshez szükséges adatok átvételi lehetőségeinek változása ....................................................................................................................................................... 38 Polgár A. – Pécsinger J.: Életciklus elemzés erdészeti alkalmazása az elmúlt két évtizedben ......... 38 Szűcs F. – Vágvölgyi A. – Czupy I. – Szakálosné Mátyás K. – Horváth A. L.: Faaprítékhasznosítás technológiai, logisztikai kérdései ......................................................................... 39

4

Poszter szekció Andrési R. – Tuba K.: A bükkfataplók rovarközösségének összehasonlítása irodalmi adatok alapján .......................................................................................................................................................... 40 Barton I. – Király G. – Czimber K.: Képfeldolgozó program fejlesztése nagy mennyiségű földmegfigyelési adat feldolgozásához és kiértékeléséhez .................................................................... 40 Bende A. – László R.: Erdei szalonka (Scolopax rusticola L.) színváltozatok előfordulása 2011-ben Magyarországon .......................................................................................................................................... 41 Bene Zs. – Bidló A. – Horváth A.: Erdőtalajok szénkészlete különböző klimatikus körülmények között álló dunántúli lombos állományokban – kutatási célkitűzések ................................................ 41 Csiszár Á. – Zagyvai G. – Tiborcz V. – Korda M. – Fehér A. – Bartha D.: Előzetes eredmények cseres tölgyes állományokban kialakított lékek és vágásterületek növényzetéről .............................. 42 Eredics A. – Rákosa R. – Németh Zs. I.: A szén-monoxid növényre gyakorolt hatásának kimutatása a lombozat reflexiós spektrumaiból származtatott állapotfüggő korrelációkkal ........... 43 Faragó S. – Gosztonyi L.: A Magyar Vízivad Monitoring vízminőség adatbázisa ............................ 44 Füzi G. – Tuba K. – Kelemen G.: Tölgyesek faanyaghoz kötött gombáinak vizsgálata, különös tekintettel a Basidiomycotina altörzs egyes fajaira...................................................................................... 44 Hámori D. – Vadász Cs. – Winkler D.: A kuvik (Athene noctua (Scopoli, 1769)) jellemző demográfiai adatai és diszperziós moz-gásformái a Felső-Kiskunsági fogás-visszafogás adatok alapján .......................................................................................................................................................... 45 Harta I. – Füleky Gy. – Winkler D.: Újraerdősítés hatása a talajlakó mezofaunára egykori szántóföldi műtrágyázási tartamkísérleti területen ................................................................................. 46 Horváth A. L. – Szakálosné Mátyás K.: Hibrid és elektromos technológia az erdőhasználatban .. 47 Iski R. – Major T.: Mag- és sarjeredetű akác állományok választék összetételének vizsgálata a Nyírségben................................................................................................................................................... 47 Kiss Cs. – Winkler D. – Gyurácz J.: A hőmérséklet hatása a barátposzáta (Sylvia atricapilla) költési sikerére ......................................................................................................................................................... 48 Komlós M. – Tóth V.: A fekvő holtfa becslése a Soproni hegyvidék két patakvölgyében ............. 48 Kottek P.: Országos Erdőállomány Prognózis – 2050 ......................................................................... 49 Kovács Gy. – Faragó S.: A tőkés réce (Anas platyrhynchos) őszi mozgásának Fertő-tavi GPStelemtriás vizsgálatának előzetes eredményei ......................................................................................... 50 Kovács Gy. – Faragó S.: Az őz (Capreolus capreolus) élőhely- és területhasználata a Kisalföldön .... 50 László R. – Heil B.: Talajtani vizsgálatok a Lajta-projectben ............................................................... 50 Nagy G. M.: Mikroklimatikus viszonyok vizsgálata fertődön 2016/17 évben .................................. 51 Nemes V. E. – Molnár M. – Csiszár Á.: A kései meggy (Prunus serotina) sarjak növekedési ütemének vizsgálata erdőfelújításban és zárt állomány alatt................................................................. 52 Németh T. M. – Kelemen P. – Csiszár Á. – Faragó S. – Winkler D.: A fürj (Coturnix coturnix) habitatválasztása intenzív és extenzív agrárkörnyezetben .................................................................... 52 Pájer J. – Polgár A. – Koronikáné Pécsinger J. – Pintérné Nagy E. – Elekné Fodor V.: A Soproni Egyetem környezetmérnök képzési struktúrájának fejlesztése ............................................................ 53 Pécsinger J. – Polgár A.: Erdészeti technológiák kockázati viszonyai a klímaváltozás tükrében ... 53 Pellinger A. – Hunyady J. – Politi, P. M.: A Fertőn fészkelő nyári ludak (Anser anser) téli területhasználata Bolgheriben (Toscana, Olaszország) ......................................................................... 54 Sass V. – Bidló A.: A talajnedvesség vizsgálata – In situ mérések a soproni Dalos-hegy kocsánytalan tölgyes lékjeiben .................................................................................................................. 54 Szabó Á. – Tuba K.: Különböző származású fiatal kocsányos tölgyek levélkárosítóinak vizsgálata ....................................................................................................................................................................... 55 Szita R. – Ambrus A.: A Cordulegaster heros elterjedésének vizsgálata a Soproni-hegységben .......... 56 Takács Á.: A gyurgyalag (Merops apiaster) táplálkozásbiológiai vizsgálata, különös tekintettel a mezőgazdaságban alkalmazott peszticidek hatására .............................................................................. 56 Tóth V. – Lakatos F., Fehér K., Winkler D.: Hazai Lepidocyrtus fajok (Collembola) filogenetikai vizsgálatának előzetes eredményei ........................................................................................................... 57 5

Varga Sz. – Kelemen P. – Csiszár Á. – Winkler D.: A sordély (Emberiza calandra) élőhelyválasztásának vizsgálata a Moson Project területén .................................................................. 58 Visiné Rajczi E. – Hofmann T. – Albert L.: Peroxidáz és polifenol-oxidáz aktivitás és az összfehérje-tartalom, mint a bükk (Fagus sylvatica L.) klimatikus adaptációjának lehetséges indikátorai .................................................................................................................................................... 58 Vityi A. – Vágvölgyi A. – Czupy I.: Nem konvencionális biomassza potenciál felmérése egy kísérleti területen......................................................................................................................................... 59

6

PLENÁRIS ÜLÉS ERDÉSZETI ÉS MEZŐGAZDASÁGI UTAK KORSZERŰ TERVEZÉSE ÉS ÉPÍTÉSE PÉTERFALVI JÓZSEF – PRIMUSZ PÉTER – KISFALUDI BALÁZS

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet

A közutakhoz képest jóval kisebb forgalomterhelésű erdőgazdasági és mezőgazdasági utak tervezésénél és építésénél fontos szempont, hogy költséghatékony, környezetbe illő és a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vevő nyomvonalas létesítmények készüljenek. Az ehhez szükséges tapasztalatok megszerzését kínálta fel a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet kezelésére létesített határkerítés mentén épített manőverút. A tervezést és az építés közbeni tervezői művezetést a magyar kormány által a manőverút tervezésének és építésének lebonyolításával megbízott Bv. Holding Kft. megkeresésére, a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karának, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézete mint generáltervező végezte el, 8 vállalkozás bevonásával. Az erdészeti magánút jellegű manőverút 160 km egybefüggő hosszban, 4,5 t teherbírású átlagosan 40 cm talajstabilizációs alapra terített 10 cm zúzottkő burkolati réteggel épült meg. A homok talajokon cement, az agyag talajokon mész, az átmeneti talajokon cement és mész keveréke volt a talajstabilizáció kötőanyaga, amelynek 70-100 kg/m3 közötti mennyisége laboratóriumi vizsgálatokkal lett meghatározva. A nagyobb vízfolyások keresztezésénél az út átvezetését 6 db hullámacél szerkezetű híd oldja meg. A tervezés 2016 május elejétől július elejéig, a kivitelezés pedig 2016 augusztus közepétől október végéig tartott. A rendkívüli feladat arra is lehetőséget adott, hogy két 300 m hosszú szakasz kísérleti útszakaszként épüljön meg, amely 30 m-enként hagyományos és talajstabilizációs pályaszerkezeteket tartalmaz. A terepi és irodai tervezési lépések az alábbiak voltak: • Légi lézeres letapogatást követő terepmodell és ortofotó elkészítése; • Vonalas talajmechanikai feltárás a talajviszonyok meghatározására; • Úttengely vízszintes és magassági értelmű megtervezése úttervező szoftverrel; • Pályaszerkezet-variációk kidolgozása, keresztmetszeti tervezés; • Hidak terveinek elkészítése; • Vízelvezetés és kisebb műtárgyak terveinek elkészítése; • Kiviteli tervdokumentáció összeállítása a Műszaki leírás és Költségvetés munkarészekkel együtt. A hidak építését egy, a manőverút építését a három építési szakasznak megfelelően három nyertes építési vállalkozás végezte alvállalkozók bevonásával. A rövid határidő 1km/nap teljesítményre képes stabilizációs géplánc alkalmazását és megfelelő logisztikai szervezést kívánt. Az elkészült út és hidak az építés után egy évvel is kiváló állapotban vannak. A korszerű tervezés és építés, valamint a kísérleti szakaszokon végzett mérések tapasztalatai az alábbiak: • A geodéziai felméréshez alkalmazott légi lézeres letapogatás és ortofotó hatékonyan segíti a számítógéppel támogatott tervezést; • A legalább 30-40 cm vastagságú talajstabilizáció önálló pályaszerkezeti rétegként vehető figyelemebe erdészeti és mezőgazdasági utak építésénél; • A talajstabilizációs alapréteg költséghatékony és környezetbarát megoldás kőben szegény területeken.

7

ERDÉSZETI SZEKCIÓ LÉKEK MIKROKLÍMÁJÁNAK TÉRKÉPEZÉSE ÉS ÖSSZEHASONLÍTÁSA AZ ORSZÁGOS METEOROLÓGIAI MÉRŐHÁLÓZAT ADATAIVAL 1Soproni

2Soproni

EREDICS ATTILA1 – ZAGYVAI GERGELY2

Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezet- és Földtudományi Intézet Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Növénytani és Természetvédelmi Intézet

A folyamatos erdőborítás fenntartása egyre nagyobb szerepet kap az erdőgazdálkodásban. A megfelelő méretű és tájolású lékek kialakítása akkor a leghatékonyabb, ha ismerjük a lékekben zajló folyamatokat. Az abiotikus hatások közül legmeghatározóbb a fény, a talajnedvesség és a meteorológiai változók. Kutatásunk során ez utóbbit, vagyis a meteorológiai tényezőket vizsgáltuk 3 különböző helyszínen, összesen 13 lékben. Az adatok alapján értékeltük a léghőmérséklet és páratartalom térbeli változását, a lékméret hatását, és az adatokat összevetettük az OMSZ (Országos Meteorológiai Szolgálat) legközelebbi meteorológiai állomásának adataival. 2 léket vizsgáltunk a Sopron 80/C (gyertyános-kocsánytalan tölgyes) erdőrészletben 2015-ben, 6 léket a Csörötnek 43/D (fenyőelegyes tölgyes) erdőrészletben 2016-ban, és 5 léket a Zánka 15/A (cseres) és 1/B (cseres-kocsánytalan tölgyes) erdőrészletekben 2017 során. A kiválasztott lékekben egy É-D-i és egy K-Ny-i transzekt mentén mérettől függően 5 vagy 10 méterenként mikroklíma mérő állomásokat helyeztünk el, melyek a léghőmérséklet és relatív páratartalom értékeket 5 percenként rögzítették. A soproni mérőhálózat a két lékben párhuzamosan üzemelt, a másik két helyszínen a hálózatot 2-4 hét mérés után mindig másik lékbe telepítettük. Mindhárom kísérleti terület közelében kijelöltünk egy nyílt területi referencia pontot és egy erdei referencia pontot is, melyek végig egy helyben maradtak. A körhöz hasonló alakú lékekben a legmelegebb részek napi útja a nap pályájának megfelelően alakul, de az a sugárzási modell alapján vártnál kevésbé húzódik be az állomány alá. Ha van hagyásfa a lékben, vagy szabálytalan az alakja, a mikroklíma jóval nagyobb változatosságot mutat. Az eltérő lékméret hatása egyértelműen kimutatható, de számszerűsítése a különböző lék geometriák miatt csak közelítőleg lehetséges. A zárt állomány mikroklímája a legkiegyenlítettebb, és sok esetben jól egyezik a legközelebbi OMSZ állomás adataival, de extrémek (minimum, maximum) tekintetében annál általában egy kicsit mérsékeltebb. A nyílt területi referencia ezeknél egyértelműen szélsőségesebb időjárású, melyet a legnagyobb lékek belső pontjai időnként megközelítenek, sőt ritkán (főleg meleg, szélcsendes időben) meg is haladnak. A kutatást a VKSZ_12-1-2013-0034 „Agrárklíma 2” projekt támogatta.

TALAJ SZÉNKÉSZLET FELMÉRÉS TÖLGYES ÉS BÜKKÖS ÁLLOMÁNYOKBAN – ELŐZETES EREDMÉNYEK HORVÁTH ADRIENN – BENE ZSOLT – BIDLÓ ANDRÁS

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezet- és Földtudományi Intézet

A hazai őshonos fafajaink az úgynevezett "alsó szárazsági határon” helyezkednek el, miközben az éghajlatváltozás hatásainak egyre több látható jele mutatkozik. A melegebb és szárazabb nyári körülmények növelhetik az aszályok és a szélsőségek számát. Főbb fafajaink, mint a bükk érzékenyek ezen hatásokra, de a változó termőhelyi tényezők hatására rövid időn belül a kocsánytalan tölgy is azzá válhat. Ezeket a fafajokat várhatóan a kevésbé érzékeny csertölgy fogja felváltani majd a 21.

8

század végéig, mely változást eredményezhet az erdőtalajok szénkészletében. Kutatásunk kezdeti lépéseiben 3 kérdésre keressük a választ: 1. Napjainkban mekkora a széntartalom különbség a bükk és tölgy állományok talajában? 2. Mely termőhelyi tényezők határozzák meg és befolyásolják elsősorban a magyar erdők szénkészletét? 3. Hogyan befolyásolja az éghajlatváltozás a fafajok elterjedését és ez által a szén-tárolást? Munkánk során eddig 10 egymáshoz közeli – 1-2 km távolság – tölgyes és bükkös állomány talajának szénkészletét, avartakaróját vizsgáltuk meg dendrometriai felméréssel kiegészítve azonos klimatikus körülmények és talajadottságok (lösz) között. Más kutatások eredményeihez hasonlóan a talajok felső 40 cm-es mélységében mértünk kiemelkedő értékeket és találtunk különbséget az állományok között. A különböző erdőhasználat és fafajok összetétele hatással vannak a szénkészletre, mint az avar mennyisége vagy összetétele. A legmagasabb szerves szénértékeket a kocsánytalan tölgy állományok talajában (átlagosan 99,1 C t/ha), míg a legkevesebbet a csertölgy állományok talajában (átlagosan 85,4 C t/ha) találtuk. A jövőben a 3. kérdés megválaszolása lesz a fő célunk, mivel az aszályra és szélsőségekre érzékeny bükk és kocsánytalan tölgy várhatóan a kevésbé érzékeny csertölggyel kerülhet helyettesítésre. Az előzetes vizsgálatok alapján lehetséges, hogy a jövőben számíthatunk az erdő talajok szénkészletének csökkentésére. Vizsgálatainkat nagyszámú mintavétellel szeretnénk alátámasztani a közeljövőben. A kutatást a VKSZ-Agrárklíma-2 (VKSZ 12-1-2013-0034) projekt támogatta. Dr. Horváth Adrienn kutatását az ÚNKP-17-4-1 Új Nemzeti Kiválóság Program támogatta.

KOCSÁNYTALAN TÖLGY SZÁRMAZÁSOK KLÍMAÉRZÉKENYSÉGÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA EGY NEMZETKÖZI KÍSÉRLETBEN KÓCZÁN-HORVÁTH ANIKÓ1 – MÁTYÁS CSABA1 – CUAUHTÉMOC SÁENZ-ROMERO2 2Universidad

1Soproni

Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezet- és Földtudományi Intézet Michoacana de San Nicolás de Hidalgo, Instituto de Investigaciones Agropecuarias y Forestales, México

Egy több mint 150 000 faegyedet magába foglaló nemzetközi kísérletben, 23 európai helyszínen, 116 különböző földrajzi helyről származó kocsánytalan tölgy populáció szerepel. A kísérlet az egyes származások klímatoleranciájának összehasonlítására alkalmas. Az eltérő klimatikus környezetbe helyezéssel modellezhető a származások válaszreakciója a megváltozott klímára, azaz a megváltozott termőhelyi feltételekre. Jelen vizsgálatban hét, többnyire eltérő klimatikus körzetet képviselő származás reakciónormáját elemeztük részletesen, köztük három magyar származásét is, fiatalkori (10 éves) adatok alapján. A magassági és megmaradási adatok reakciónormái alapján elkülöníthetők az általában jól teljesítő, plasztikus származások, továbbá képet kaphatunk a fafaj romló klimatikus viszonyok irányában mutatott válaszreakciójáról is. A teszthelyszínekre és a származásokra vonatkozó klímaadatok a WORLDCLIM adatbázisból származnak. A magassággal és a megmaradással legszorosabb összefüggést mutató klímaparamétereket Saenz-Romero és munkatársai (2016) határozták meg, az elemzésben ezeket alkalmaztuk. A magassági adatoknál a vegetációs aszály index (GSDI) míg a megmaradásnál az éves aszály index (ADI) bizonyult a legszignifikánsabb klímaparaméternek. A kisérleti helyszínenként meghatározott ökológiai (klimatikus) távolságot használtuk fel a populációk reakciónormái független változójaként. Mind a magassági, mind a megmaradási adatok esetében általánosan kimutatható, hogy az aszályosság növekedésével gyengül a kocsánytalan tölgy populációk megmaradása és magassági növekedése is. A vizsgált származások termőhelyi változásra adott válaszreakciói között szignifikáns 9

különbségek mutathatók ki. A kísérletbe vont pannon származások (Borsmonostor/Klostermarienburg (A), Nagybátony, Pilis) az atlanti, kontinentális és mediterrán származásokkal összehasonlítva, átlagos teljesítményt mutattak. Az ismertetett adatok első eredmények a hazai tölgy populációk nemzetközi összehasonlításban mért teljesítményéről. A kutatást az Agrárklíma.2 projekt finanszírozta. MESTERSÉGES ÉS TERMÉSZETES FELÚJÍTÁSÚ VÖRÖS TÖLGYESEK ÖKONÓMIAI ÖSSZEVETÉSE A NYÍRSÉGBEN MARCSISIN TAMÁS MÁTÉ – KIRÁLY GERGELY

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet

Az atlantikus Észak-Amerikából származó vörös tölgy (Quercus rubra L.) aktuális részaránya a hazai erdőkben csak 1%, ez egyes régiókban (elsősorban savanyú homokon a Nyírségben és Belső-Somogyban), mégis jelentősnek nevezhető. Bő és rendszeres makktermése kiaknázatlan lehetőségeket nyújt a természetes felújítására, emiatt több helyen alternatívaként tekintenek a fajra, akár erdőtelepítésekben, akár meglévő állományok cseréje során. Mivel nem őshonos faj, természetvédelmi okokból számos területen korlátozott, vagy nem megengedett az alkalmazása. A vörös tölgy erdőművelésének és erdőhasználatának ökonómiai kérdéseivel eddig kevés hazai kutatás foglalkozott. Kutatásim során egy természetes és egy mesterséges felújítású részletre vonatkozó kiadásokat és bevételeket hasonlítottam össze a Nyírlugosi Erdészet területén az erdősítés kezdetétől a véghasználatig. Az Erdészet területén a faj mesterséges felújítása teljes talaj-előkészítés utáni makkvetéssel történik, a kísérleti fázisban lévő természetes felújítás során pedig több lépésben elvégzett fokozatos felújítóvágással. A bevált gyakorlat az Erdészetnél, hogy egy bontóvágást (FVB) követően még egy lépcsőben az úgynevezett végvágás (FVV) során teljesen letermelik az állományt. A mesterséges felújítással kezelt vörös tölgyesekre fordított átlagos kiadás a terület- és talajelőkészítéstől a véghasználati fakitermelés vállalkozói díjáig nettó 2,0 MFt, míg természetes felújítás esetén 1,5 MFt, azaz (400 m3 véghasználati állománnyal számolva) 0,5 MFt-tal kevesebb, mint a mesterséges felújítású állományoknál (a kalkulált bevétel 12,6 MFt mindkét esetben). A kiadások csökkenése fontos, de nem elsődleges szempont akkor, amikor a természetes felújítás mellett döntünk. Az alacsonyabb anyagi ráfordítások mellett a végrehajtandó munkafolyamatok száma csökken, a természetes folyamatok jobban érvényesülnek, azaz a természetes felújítás a társadalmi igényeket is jobban kielégítő elnyújtott felújítási folyamatot eredményez. FÁS SZÁRÚ TAXONOK AKTUÁLIS ÉS POTENCIÁLIS ELTERJEDÉSI MINTÁZATÁNAK ELEMZÉSI LEHETŐSÉGEI TIBORCZ VIKTOR – LENGYEL ATTILA – ZAGYVAI GERGELY – BARTHA DÉNES Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Növénytani és Természetvédelmi Intézet

Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza (BARTHA et al. 2015) című mű elkészültével lehetőség nyílik a hazánkban előforduló növény taxonok elterjedési mintázatának elemzésére. A jelenlegi elterjedés vizsgálatával információkhoz jutunk az adott faj ökológiai paramétereiről, ezt felhasználva lehetőség nyílik a potenciális és jövőbeli feltételezhető elterjedési mintázat megjelenítésére. A hazai fás szárú növényeink erdészeti szempontból kiemelt jelentőségűek, ezért az elemzések szempontjából prioritást élveznek a kutatás során. Munkánk során törekedtünk arra, hogy az adatbázis esetleges torzító hibáit kiszűrjük, ezért többféle módszerre támaszkodva készítettük el a potenciális és jövőbeli elterjedést ábrázoló térképeket. Vizsgálatunk alapegységét a közép-európai flóratérképezés (KEF) által használt hálórendszer képezi. A domborzat, talaj, klíma paraméterek és az aktuális elterjedés között kerestünk összefüggéseket. Egy-egy fajra ökológiai limitáló faktorokat 10

állapítottunk meg, melyek meghatározó szerepet játszhatnak az elterjedésben. Egy döntési fa segítségével a limitáló tényezők között prioritási sorrendet állítottunk fel, majd így szűrtük le azon kvadrátokat, melyek potenciálisan alkalmasak lehetnek az adott faj megjelenésére. Az abiotikus tényezőkön túl az elemzés során figyelembe vettük a biotikus tényezőket is. Az általunk kiválasztott legalkalmasabb módszer a R statisztikai programcsomagban található beals smoothing módszer (DE CÁCERES, LEGENDRE 2008) bizonyult. Elsőként a fajkészlet oldaláról közelítve kiválasztottuk a flóratéképezési adatbázisban szereplő 32 leggyakoribb taxont, majd leválasztottuk azon kvadrátokat melyekben a leggyakoribb taxonok 90%-a előfordul, ezen módszer segítségével szűrtük le a kontroll kvadrátokat. Az elemzés a taxonok asszociáltságán alapul, tehát a kontroll kvadrátokban kiszámoltuk, hogy az egyes taxonok milyen valószínűséggel fordulnak elő egymáshoz viszonyítva. Ezekből a valószínűségekből lehetett vonatkoztatni a jósolt fajkészletre illetve a taxonok jósolt előfordulására. Eredményként minden egyes taxonra kaptunk egy jósolt előfordulást, a kvadrátokra egy jósolt teljes fajkészletet. Az ökológiai háttértényezők által előállított potenciális elterjedési térkép és a beals smoothing szerinti jósolt elterjedés metszetéből állítottuk elő a potenciális elterjedését az adott taxonnak. Az egyes klíma szcenáriók szerint rendelkezünk kvadrát szintű adatokkal a klíma paramétereket illetően. Ezen adatok segítségével lehetőség nyílik a potenciális elterjedés alapján a jövőbeli feltételezhető elterjedési mintázatok megrajzolására. Jelen kutatásban egyetlen példafaj a közönséges csarab (Calluna vulgaris) bemutatásával ismertetjük a fentebb említett módszerek eredményeit. LÉKEK NÖVÉNYZETÉT ÉS ÚJULATÁT MEGHATÁROZÓ TÉNYETZŐK VIZSGÁLATA KÜLÖNBÖZŐ ERDŐTÁRSULÁSOKBAN ZAGYVAI GERGELY1 – CSISZÁR ÁGNES1 – KORDA MÁRTON1 – LENGYEL ATTILA2 – TIBORCZ VIKTOR1 – BARTHA DÉNES1 1Soproni

2MTA

Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Növénytani és Természetvédelmi Intézet Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, Vácrátót

Az elmúlt évtizedekben hazánkban is egyre kifejezettebbé vált az igény a társadalom részéről a folyamatos erdőborítás fenntartása mellett megvalósuló erdőgazdálkodás iránt. A korábban vágásos üzemmódban kezelt, homogén, egykorú állományok szálaló erdőkké alakítása lékek nyitásával lehetséges. A Magyarországon üzemszerű léptékben bevezetett átalakító üzemmód lehetőséget adott a korábban részletesen tanulmányozott bükkösöktől eltérő erdőtársulás-csoportba tartozó állományok lékjeinek vizsgálatára is. Célunk volt a felújulási viszonyokat meghatározó ökológiai tényezők, valamint a kompetíciós viszonyok minél szélesebb körű feltárása, annak érdekében, hogy az erdőgazdálkodási gyakorlatban is használható összefüggésekkel járuljunk hozzá a folyamatos erdőborítás megvalósításához. A tanulmányozott lékek Bejcgyertyános, Budapest II., Csörötnek, Fenyőfő, Pécsely, Sopron, Vállus, Vép, Zánka községhatárokban helyezkedtek el. Erdőtársulás-csoport szerint cseres-kocsánytalan tölgyesben, gyertyános-kocsánytalan tölgyesben, fenyőelegyes tölgyesben és mész- és melegkedvelő tölgyesben és sziklaerdőben dolgoztunk. A lékek felvételezését két léptékben végeztük; először rögzítettük a lék paramétereit és az egyes növényfajok borítását a lék egészére vonatkozóan, majd a lék átlóira fektetett mintakörökből álló transzektek segítségével részletes cönológiai felvételeket készítettünk. Az adatok kiértékelése során minden mintaléket tartalmazó erdőrészletre lekérdeztük a terület klimatikus adottságait jellemző erdészeti aszályossági index (FAI) értékét. Spearman-féle rangkorrelációs tesztekkel megvizsgáltuk, hogy a lékek kora, területe, az erdőrészlet FAI indexe és a lék alakját jellemző lékindex hogyan áll összefüggésben a cserje- és gyepszint fajszámával, fajsűrűségével, egyenletességével, az újulat egyed- és fajsűrűségével, az újulat magasságával. Az összefüggések szignifikanciáját permutációs tesztekkel állapítottuk meg. Az utóbb felsorolt függő változókat a lék tényleges területére és a lék szegélyére vonatkozóan is vizsgáltuk. A teszteket elvégeztük a teljes fajkészletre és külön-külön szociális magatartástípusokra bontva is. Az 11

eredmények azt körvonalazzák, hogy a háttérváltozóként használt FAI és a vele szorosan összefüggő klímarégióra jellemző vegetációszerkezet hozható összefüggésbe elősorban a vizsgált növényzeti szintek fajsűrűségével, valamint a cserje- és gyepszint fajszámával és egyenletességével, a FAI és a diverzitást jellemző változók között pozitív összefüggés mutatható ki. A vizsgálat során arra is választ kerestük, hogyan indikálhatja az újulat a lékeken belüli mikroklíma grádienseket. A tesztek eredményei szerint a fajszám, az egyedszám és az effektív fajszám kicsivel magasabb volt a lék közepén, mint a szélein, és kicsit magasabb a déli és nyugati részen, mint az északi és keleti részen. Unimodális válaszgörbét mutatott a Betula pendula, a Quercus cerris, a Quercus petraea és a Carpinus betulus. A Robinia pseudoacacia egyedszáma a lék széleihez közel, de inkább az északi és keleti oldalon ért el magasabb értékeket. Inkább a lék hűvösebb, déli és nyugati oldalát preferálta a Fagus sylvatica, az Acer pseudoplatanus és a Fraxinus excelsior. KÜLÖNBÖZŐ FELSZÍNBORÍTÁSÚ TERÜLETEK VÍZHÁZTARTÁSA 2000‒2008 KÖZÖTT, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ERDŐKRE CSÁKI PÉTER – ALBERTO M. L. PEIXOTO NETO – BÁRDOS ZSOLT – CZIMBER KORNÉL – KALICZ PÉTER – GRIBOVSZKI ZOLTÁN Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet

A különböző felszínborítású területek vízháztartásának összehasonlítása távérzékelési adatokon alapuló, 2000-2008-as időszakra készült raszteres párolgástérképek (CREMAP, 1 km2 térbeli felbontás) felhasználásával történt. Az átlagos évi lefolyás (R) számítása a klimatikus vízmérleg alapján történt, a csapadék (P) és a párolgás (ET) különbségeként: R = P - ET. A különböző felszínborítások (mesterséges felszínek, mezőgazdasági területek, erdők és természetközeli területek, vizenyős területek, vizek) térbeli elkülönítése a Corine Land Cover 2006 vektoros adatbázis segítségével történt. Az elemzés során csak a legalább 90%-ban (0,9 km2) homogén felszínborítással rendelkező területeket vizsgáltuk. Ezáltal kiküszöbölhető, hogy egy 1 km2-es ET vagy R pixel értéke több felszínborítási kategóriához is beszámításra kerüljön. Az egyes felszínborítás-típusok összehasonlításán túl az erdők vízháztartása elemezve lett régiónként, valamint a levélfelületi index (LAI) és a talajvízmélység függvényében. A teljes országot tekintve a párolgás és a lefolyás durván 90 és 10%-a volt a csapadéknak a vizsgált időszakban. Az erdők esetében a Kisalföld volt jellemezhető a legmagasabb átlagos ET (633 mm), míg a Dél-Dunántúl a legmagasabb átlagos R értékkel (106 mm). A levélfelületi index értékekkel arányosan növekedtek az ET értékek. Az erdőknél (különösen az Alföldön) növekvő ET tendencia volt megfigyelhető a talajvízmélység növekedésével, tíz méteres mélységig. A kutatást a “Agrárklíma.2“ (VKSZ_12-1-2013-0034) projekt és az EFOP 362-16-2017-00018 „Termeljünk együtt a természettel – Az agrárerdészet, mint új kitörési lehetőség” pályázat támogatta.

EGYVÁLTOZÓS FATÉRFOGAT-BECSLÉSI RENDSZER KIDOLGOZÁSA A MECSEKERDŐ ZRT. TERÜLETÉRE KOLOZS LÁSZLÓ1 – SOLTI GYÖRGY1 – VARGA TAMÁS2– VEPERDI GÁBOR3 1 NÉBIH Erdészeti Igazgatóság 2 Mecsekerdő Zrt. 3 Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdővagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet A Mecsekerdő Zrt kezdeményezésére egyváltozós függvényen alapuló, magasságmérést nem igénylő vágásbecslési rendszert dolgoztunk ki a NÉBIH Erdészeti Igazgatósága FNM, illetve az 12

NFI adatainak felhasználásával, a Mecsekerdő Zrt. által meghatározott öt területi egységre, valamint a területi egységeken belül az adott körzetre leginkább jellemző 5–7 meghatározó fafajra és fafajcsoportra. A módszer a már régóta használt, ún. „fatömeg-görbés” köbözési módszeren alapul. Egy meghatározott szempontok szerint kiválasztott mintafa-csoport mintafáinak térfogatát kell függvényesíteni azok mellmagassági átmérőinek függvényében. Az álló fák köbözéséhez e módszer alkalmazásával elegendő a terepen csak a fák mellmagassági átmérőjét mérni, és ebből kiszámítható azok térfogata. A magasságmérés elhagyása jelentős mértékben csökkenti a terepi adatfelvételi munkákra fordított időt (és ennek következtében: a költségeket), valamint kiküszöböli a téves magasságmérésekből fakadó hibákat. Az utóbbi időben az egyváltozós függvénnyel történő becslés – Palotay István nyomdokait követve – elsősorban az örökerdő, illetve az átmeneti üzemmódú faállományok, erdőtömbök esetén terjedt el, az Erdészettudományi Közlemények 2012/1. számában közölt cikkben ismertetett, erdészeti nagytájakra kidolgozott tarifa-rendszer alapján. Az örökerdő, illetve az átmeneti üzemmódok esetén nem annyira az élőfakészlet, mint inkább a növedék meghatározása a pontosabb. Erre a célra mindenképpen alkalmas az egyváltozós becslési eljárás. A vágásos üzemmódú erdők esetén a gazdálkodó az előhasználatokat, illetve a véghasználatot megelőzően vágásbecslést végez, amelynek során meghatározásra került a használat során kikerülő bruttó fatérfogat. E munkák során magasságmérés szükséges, mivel a köbözés kétváltozós módszerrel (Sopp-tábla, Király-függvény) történik. Pontos magasságmérés esetén e módszer kétségkívül kisebb hibaszázalékkal adja meg a bruttó fatérfogatot, ám a magasságméréskor ejtett esetleges hibák viszont jelentős hibához vezethetnek az élőfakészletben. Részint ezeknek az esetleges hibáknak a kiküszöbölése, részint pedig a vágásbecslésre fordított terepi munka csökkentése vetette fel az igényt a vágásos üzemmódban is alkalmazható olyan vágásbecslési módszer kidolgozására, amely nem igényel magasságmérést. A LOMBKORONA, MINT KÖRNYEZETI KÖRÜLMÉNY INDIKÁTOR NÉMETH ZSOLT ISTVÁN

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Kémiai Intézet

A lombozat visszatükrözi a növény fiziológiás állapotát. A szárazság, a túlzott fényintenzitás, növényi kórokozók, ill. kártevők, s általában a növényi stressz hatása tetten érhető a növények leveleinek mind a morfológiai és mind a biokémiai sajátságainak a megváltozásában. A lombkoronának pl.: távérzékelésen keresztüli vizsgálata információt szolgáltat a növényzet aktuális vitalitási státuszáról. A növény az anyagcseréjének intenzitását a környezeti körülményhez igazítja. A környezeti körülmény, s annak változása befolyásolja a fotoszintézis által vezérelt anyagcserét. A növény a környezetével folyamatos kölcsönhatásban van. A növény-környezet kölcsönhatás prímér információforrása a lombozat tulajdonságváltozóinak (pl. levélméret, enzimaktivitások, metabolit tartalmak, spektrális intenzitások, stb.) eloszlásai. A környezet érzékeny tulajdonságváltozók eloszlásmomentumai (inflexiós pont, módusz, medián), -terjedelme, -típusa az anyagcsere-szabályozásnak köszönhetően módosul a környezeti körülmény változása során. Az eloszlásfüggvényeik várhatóértékei, kiterjedései (szélességei) és alakjai megváltoznak. Adott tulajdonságváltozó skálatengelye mentén az eloszlásfüggvény eltolódhat, terjedelme keskenyebbé vagy szélesebbé válhat, típusában torzulhat vagy módosulhat. A lombkorona eloszlásfüggvényeinek vizsgálata elméletileg lehetőséget teremt a növény-környezet kölcsönhatás mechanizmusainak megismerésére, feltárására. Azonban, az eloszlásfüggvények egzakt, kísérletes előállítása szinte lehetetlen, mert nem vagyunk képesek a lombozat összes levelénél (levelében) a tulajdonságváltozók értékeit megállapítani (mérni) vagy, mert mindennek 13

technikai kivitelezése túlságosan erőforrás (élőmunka, infrastruktúra) igényes. A lombozati eloszlások statisztikai mintavételezésének reprezentativitása pedig megkérdőjelezhető. A fák lombozatának mintázására szinte kivitelezhetetlen a torzítatlan mintavétel. A legtöbb esetben a mintafa lombkoronájából az elérhető ágakról szedünk leveleket. A lombkorona eloszlásfüggvényeinek megismerhetőségi problémáját kerüli ki a tulajdonságváltozók lineáris korrelációs kapcsolataira alapozott „Állapotfüggő korreláció koncepció (ÁKK)”. Az elmélet kulcseleme a lombozat ugyan „megismerhetetlen”, de típusában azonos eloszlásfüggvényei, amelyek a biológiai rendszer szabályozott jellegéből fakadóan, szükségszerűen lineáris regressziós összefüggéseket szolgáltatnak. Két tulajdonságváltozó regressziós egyenesének állapotfüggése a meredekségnek, a tengelymetszetnek és a határozottsági fokának környezeti körülménytől való függésében nyilvánul meg. Az állapotfüggő regressziós egyenesek paraméterváltozásai leképezik a növényi stressz szindrómának manifesztálódását, ill. a növényi adaptációt. A heterogén bemenetű-lineárisan korreláló kimenetű (HB-LKK) rendszer modell alkalmazásával a növény-környezet kölcsönhatást visszatükröző, állapotfüggő regressziós egyenesek paraméterváltozásai az anyagcsere-szabályozás rendszerjellemzőihez társíthatók. Az ÁKK elmélet alkalmazásaiban a lombkorona a növény-környezet kölcsönhatás vizsgálatnak az indikátora. Egyedi levelek különböző tulajdonságváltozóinak regressziós egyenesein keresztül pl.: a kiszáradás, a hideg sokk, biotikus stressz, légszennyezés, talajszennyeződés, stb. hatásai érzékelhetők, s az indukált fiziológiás állapotváltozások finom részletei feltárhatók. ERDŐÁLLOMÁNYOK KORONAINTERCEPCIÓJA A VÁLTOZÓ KLÍMÁBAN KALICZ PÉTER – HERCEG ANDRÁS – KISFALUDI BALÁZS – CSÁKI PÉTER – GRIBOVSZKI ZOLTÁN Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet

Az erdei fák lombkoronája a víz körforgásában fontos szerepet játszik. A fiziológiai folyamatok során elpárologtatott vízmennyiség mellett a levélzet hatalmas felületén felfogott csapadék menynyisége is számottevő. A leveleken maradó víz a csapadék esemény alatt és azt követően elpárolog. Ez a lombkorona-intercepciónak nevezett folyamat nemcsak az erdőtalajra hulló csapadék menynyiségét csökkenti, hanem befolyásolja az erdősült vízgyűjtő hidrológiai folyamatait is. Az intercepció mennyiségét a lombkorona tározási kapacitása és a csapadék eloszlása határozza meg. A lombkorona tározási kapacitását befolyásoló tényezők közül egyik meghatározó a levélfelület nagysága, ami a levélfelületi indexszel (LAI) számszerűsíthető. A tározási kapacitás becslését LAI-ból végeztük, amelyhez kidolgozott egyenletek állnak rendelkezésre. Mivel a LAI térben és időben egyaránt jelentős változékonyságot mutat, számos távérzékelési módszert kidolgoztak becslésére. E tanulmány készítése során MODIS szenzor adataiból becsült LAI idősort alkalmaztunk a tározási kapacitás változásainak becslésére, amelyet földi mérések segítségével validáltunk a területre. A csapadék eloszlást a szabadon felhasználható FORESEE adatbázis segítségével határoztuk meg. A kifejezetten klímaváltozás hatástanulmányaihoz készített adatbázis a Kárpát-medence egészére szolgáltat a múltra mérésekből interpolált, a jövőre modell számítások alapján előrejelzett csapadék eloszlást. A munka során egy állományi szintű előrejelzést készítettünk a Soproni-hegység fő völgyében található hidegvíz-völgyi kísérleti vízgyűjtő intercepció mérései felhasználásával. A földi megfigyeléseket és a MODIS LAI idősort felhasználva egyszerű összefüggés segítségével leírtuk a korona tározási kapacitásának éves menetét. A hidegvíz-völgyi méréseket kalibráló adatként felhasználva az intercepciót a csapadék függvényében megadó Merriam-egyenlet segítségével meghatároztuk a jövőre is a FORESEE modell adataiból. A munka az Agrárklíma.2 VKSZ_12-1-2013-0034 pályázat és a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült.

14

MIKROKÖRNYEZET VIZSGÁLATA KISVÍZFOLYÁSOKBAN KLIMATIKUS GRADIENS MENTÉN 1Soproni

SZITA RENÁTA1 – AMBRUS ANDRÁS1 – GRIBOVSZKI ZOLTÁN2

Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Alkalmazott Természetvédelmi Kihelyezett Intézet, Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság 2Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Geomatikai-, Erdőfeltárási- és Vízgazdálkodási Intézet

A vízi makrogerinctelenek jelenlétét, közösségeik összetételét jelentősen befolyásolják a klimatikus változások, még mérsékelt, erdővel borított területeken is. A klímaváltozás potenciális hatásai, mint például a növekvő vízhőmérséklet, a csapadék szezonális eloszlása és intenzitása, továbbá a lefolyás változása befolyásolhatják a vízi ökoszisztémák hidrológiai jellemzőit. Az extrém csapadékesemények okozta hirtelen változásai a hidrológiának megváltoztathatják a hidromorfológiát, újra rendezhetik a medret vagy megváltoztathatják a vízfolyás nyomvonalát. A mikrokörnyezet vizsgálatára három hasonló fajösszetételű, erdővel borított hegyvidéki kisvízfolyásban került sor 2016 tavaszán, az ország három különböző pontján, a Mecsekben, a Kőszegi-hegységben és a Soproni-hegységben egy klimatikus gradiens mentén. A biológiai mintavétel egy új és speciális mikrohabitat alapú ún. kvadrát módszerrel valósult meg a kijelölt patakszakaszokon, mely mikroléptékű hidrológiai és hidraulikai mérésekkel egészült ki. A meder környéki hidraulikai viszonyok (melyek befolyásolják a vízi makrogerinctelen közösségek összetételét) megállapítására a felvételezett adatokból a sebesség profil, a csúsztató sebesség, a nyírófeszültség, az elragadó erő, továbbá a Reynolds- és Froude szám kerültek kiszámításra. Jelen tanulmány fő célja egy éghajlati gradiens mentén az azonos élőhelytípusok között észlelt különbségek felismerése hegyvidéki kisvízfolyások esetében, továbbá a különbségek és/vagy hasonlóságok finom léptékű meghatározása egy új mintavételi módszertannal, mely a patakszakaszok mikrohabitat-szerkezetére fókuszál a kevert, egy adott patakszakasz egészéről gyűjtött mintával szemben. Továbbá cél volt a Natura 2000-es jelölő szitakötő faj, a Cordulegaster heros lárváinak mikrohabitat preferenciájának vizsgálata is. Összehasonlítva a vízfolyásokat, a Soproni-hegységben található kisvízfolyás rendelkezett a legdiverzebb benthosz faunával, a négyzetméterre eső egyedszám és a taxonszám a Rák-patak esetében volt a legmagasabb. Összességében a Gammarus fossarum, a Baetis vernus, az Ephemera danica, a Rhithrogena puytoraci és az Electrogena ujhelyii taxonok voltak a leggyakoribb fajok a gyűjtött anyagban, azonban számuk eltért a vizsgált vízfolyásokban. A kutatás a VKSZ_12-1-2013-0034 projekt és az Új Nemzeti Kiválóság Program támogatásával valósult meg.

MORFOLÓGIA SZEREPE A RÖVID VÁGÁSFORDULÓJÚ ENERGETIKAI ÜLTETVÉNYEK KARBON-MEGKÖTÉSÉBEN SZALAY DÓRA – MAROSVÖLGYI BÉLA

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet

A kutatás célja egy módszer kidolgozása annak megállapítására, hogy a rövid vágásfordulójú fás szárú energetikai ültetvények morfológiai sajátságai milyen hatással vannak a CO2 mérlegre. A morfológiai paraméterek elsődlegesen a hozamadatokra és a lombtömegre vannak hatással. A lombtömegnek kiemelkedő szerepe van az általa megkötött talajba jutatott és ott rövidebb vagy hosszabb időre tárolt C mennyiségére. A nagy mennyiségű levél sűrű ágrendszert igényel, így vizsgálatainkat elsősorban az egyes sarjak alaki sajátságainak vizsgálataira irányítottuk. 15

A vizsgálatokhoz 4 fajta/faj került kiválasztásra, az olasz származású Populus  euramericana ’I214’, a hazai nemesítésű Populus  euramericana ’Koltay’, valamint a Robinia pseudoacacia és a Salix alba ’Drávamenti’. Kutatásainkat az ERTI bajti energetikai kísérleti ültetvényén végeztük, ahol egyazon területen azonos talaj és klimatikus viszonyok között több fafaj illetve klón is megtalálható, egy, kettő és három éves korban. Vizsgáltuk az egyes sarjakhoz tartozó magasságot, tömeget, tőátmérőt, lombtömeget és az egy tőhöz tartozó sarjszámot. Majd 3 éves egyedeknél a sarjakat 50 cm-ként mintáztuk és az átmérőket mértük, valamint az elágazások mértékét is felvételeztük A fűz esetében három éves korban a magas sarjszámnak köszönhetően kevésbé intenzív a magassági növekedés mértéke, átlagosan 3,6 m, ezzel ellentétben az akácnál és a nyáraknál az egyes sarjak több mint 4 méteres magasságot is elérnek. Jól felismerhető a különbség az egyes fajták ágszerkezetében. Az olasz nyárnál és az akácnál erőteljesebb oldalágak alakulnak ki, míg a ’Koltay’ nyár és a fűz esetében vagy nem, vagy gyengébb oldalágak figyelhetők meg. Ennek megfelelően az ’I214’ és az akác esetében, a harmadik évben a fahozamhoz viszonyítva magasabb lombtömeg arányt állapítottunk meg a többi fajtával szemben. A PUSZTÍTÓ ERDÉSZETI KÁRTEVŐ ARMILLARIA (TUSKÓGOMBA) FAJOK GENETIKAI VIZSGÁLATA ÉS A BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉS LEHETŐSÉGEI SIPOS GYÖRGY1 – BÓKA BETTINA2 – KEDVES ORSOLYA2 – LIQIONG CHEN2 – PATOCSKAI ZOLTÁN3 – MÜNSTERKÖTTER MARTIN1 – VÁGVÖLGYI CSABA2 – KREDICS LÁSZLÓ2 2Szegedi

1Soproni Egyetem, Funkcionális Genomika és Bioinformatika Csoport Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Mikrobiológia Tanszék 3Bakonyerdő Zrt.

Az Armillaria fajok világszerte az erdők természetes talajlakó társalkotói, egyes telepeik a szárazföldek legnagyobb méretű és leghosszabb életkorú élőlényei. A fehérkorhasztó gombák közé tartoznak, amelyek a növényi sejtfal minden nagy molekulájú összetevőjét (lignin, cellulóz, pektin) képesek hatékonyan lebontani. Nagy részüket a legsúlyosabb erdőkárosító gombafajok között tartják nyilván, az egészséges és az ellenállóképességükben gyengülő fákat egyaránt képesek megtámadni és elpusztítani. Az Armillaria fajok sajátossága, hogy a talajban a növényi gyökerekhez hasonló rizomorfákkal terjeszkednek. Az elmúlt év során termőtest-, rizomorfa- és talajminták segítségével összehasonlító vizsgálatokat végeztünk olyan Armillaria által kolonizált erdőterületek között, ahol: 1. az erdő láthatóan súlyosan károsodott (Keszthelyi-hegység), 2. csak a fakivágások után volt látható a fatestek fertőzöttsége (Hidegvízvölgy, Soproni hegység), 3. a termőtestek és gombaszövetek (rizomorfák) jelenléte ellenére az erdő fái teljesen tünetmentesek voltak (Rosalia, Ausztria). Munkánk során genetikailag azonosítottuk az izolált Armillaria mintákat, illetve a talajmintákból olyan baktérium- és gombatörzseket izoláltunk, amelyeknek szerepük lehet az Armillaria fajok elleni, a kémiai védekezés alternatívájaként kínálkozó biológiai védekezésben, melynek céljaira a fonalasgombák közül a Trichoderma fajok, a baktériumok közül pedig a Pseudomonas és Bacillus fajok lehetnek ígéretesek. A Keszthelyi-hegységben nagy kiterjedésben az elsődleges patogén Armillaria mellea illetve korlátozottabb elterjedésben a másodlagos patogén A. gallica telepeit találtuk meg. A Soproni-hegységben, a Hidegvízvölgy mentén A. gallica, míg az ausztriai Rosaliáról származó mintákból fenyőspecifikus A. ostoyae és A. cepistipes izolátumokat azonosítottunk. A talajmintákból molekuláris módszerekkel eddig összesen 56 Trichoderma, 34 Pseudomonas, 6 Bacillus és 1 Streptomyces törzset azonosítottunk. Az izolált Trichoderma törzsek közül a Trichoderma asperellum, T. atroviride, T. citrinoviride, T. gamsii, T. hamatum, T. harzianum, T. koningii és T. virens bizonyultak gyakorinak a talajmintákban, a Pseudomonas közösségeket a Pseudomonas mandelii, P. fluorescens, P. putida és P. jessenii dominálta, míg a Bacillus nemzetségből a B. mycoides és B. cereus fajokat találtuk.

16

A gomba- és baktériumtörzsek Armillaria fajokkal szembeni antagonizmusát Petri-csészés tesztekben mértük fel. Az eredmények alapján a legtöbb Trichoderma törzs jó antagonista képességekkel rendelkezik az Armillaria fajokkal szemben, egyes Pseudomonas törzsek pedig képesek a rizomorfaképződést gátolni. Összesen 12 Trichoderma törzs és 16 baktérium (12 Pseudomonas, 3 Bacillus, 1 Streptomyces) esetében a növénynövekedést serkentő tulajdonságok közül a sziderofórtermelést, a foszformobilizációt és az indol-3-ecetsav termelését is tanulmányoztuk. Sziderofór-termelésre összesen 14 baktériumtörzs (11 Pseudomonas, 2 Bacillus) és 10 Trichoderma törzs, míg foszformobilizálásra 9 baktériumtörzs (7 Pseudomonas, 2 Bacillus) és néhány Trichoderma volt képes. Indolecetsavat 11 Pseudomonas, mindhárom Bacillus törzs, valamint 9 Trichoderma termelt. Összességében számos Trichoderma, Bacillus és Pseudomonas törzs rendelkezik kedvező, növénynövekedést elősegítő tulajdonságokkal, amelyek segíthetik a növényt az Armillaria által kiváltott gyökérkorhadás elleni védekezésben. Az eredmények alapján kiválasztottunk két Trichoderma törzset, melyekből kísérleti készítményt hoztunk létre, amit szabadföldi kísérletben fenyő- és csertölgycsemeték ültetésekor gyökéráztatásos kezelésre alkalmaztunk.

17

AGROERDÉSZETI SZEKCIÓ HAZAI TELEPÜLÉSEK AGRÁRERDÉSZETI POTENCIÁLJA CSONKA ARNOLD

Kaposvári Egyetem, Gazdaságtudományi Kar

Az agrár-erdészeti rendszerek alapvetően olyan gazdálkodási rendszerek, amelyekben a fás vegetáció és mezőgazdasági kultúrák termesztése ill. az állattartás időben vagy térben egymáshoz illesztett módon történik. Az agrárerdészeti rendszerek esetén szükség van olyan területre, ahol a tájban kialakított, már régebb óta működtetett fejlett erdősávok váltják egymást szántó/kaszáló területekkel, és a jellemző táblaméret nem haladja meg a fél hektárt. A cikkben először szakirodalmi forrásokra alapozva ismertetjük a az agrárerdészeti rendszerek gazdasági és ökológiai jelentőségét a klímaváltozás tükrében. Ezt követően kvantitatív térökonometriai módszerekkel becsüljük a hazai települések agrárerdészeti potenciálját. Végül az így kapott eredményekre alapozva adunk javaslatot olyan területi egységekre, amelyek racionális helyszínek lehetnek agrárerdészeti rendszerek bevezetésére. AZ AGROERDÉSZET HAZAI HELYZETE, POTENCIÁLJA ÉS KORLÁTOZÓ TÉNYEZŐI VITYI ANDREA – MAROSVÖLGYI BÉLA – KISS-SZIGETI NÓRA

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdészeti-Műszaki és Környezettechnikai Intézet

Az utóbbi években egyre többször tapasztalhatjuk a klímaváltozás kedvezőtlen hatásait, melyek időjárási szélsőségek, vízhiány, árvizek, belvizek gyakoribb előfordulásában nyilvánulnak meg. Ezek a hatások kedvezőtlenül befolyásolhatják a természetes vegetációt, az erdők állapotát, és nem utolsó sorban a mezőgazdasági termelés minőségi és mennyiségi paramétereit, az agrárágazat termelésbiztonságát. Köztudott, és mára már tudományosan igazolt tény, hogy a növénytakaró és az éghajlat között szoros kapcsolat áll fenn. A fás vegetáció nemcsak klímaindikátor, hanem globális klímabefolyásoló tényező is. Magyarország területének 21%-át, a teljes termőterület 26%-át borítja erdő. (KSH Statisztikai Tükör, 2016). Mivel az erdőterületek növelési lehetősége korlátozott, ugyanakkor jelentős mezőgazdasági területtel rendelkezünk (ez 2016-ban 5,4 millió hektár), érdemes keresni olyan lehetőségeket is, melyek a klímaváltozás hatásainak csökkentését mezőgazdasági és/vagy agroerdészeti (agrárerdészeti) technológiákkal illetve azok kombinációjával segíthetik. Az „agroerdészet” mint fogalom Magyarországon még nem általánosan ismert, annak ellenére, hogy az agráriumban évszázadok óta alkalmazott, hagyományokhoz kötődő tevékenység. Az agroerdészeti gyakorlatban egyazon területen a fás vegetációt (fák, bokrok) tudatosan kombinálják mezőgazdasági haszonnövény kultúrákkal és/vagy állattartással. Az így nyert multifunkcionális rendszer - megfelelő technológia alkalmazása mellett - kedvező gazdasági megtérülési mutatókkal rendelkezik, ugyanakkor olyan fontos ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújt, mint például a karbon-megkötés, víz-és talajvédelem, és a biodiverzitás megőrzése. Napjainkban az agroerdészet ismét az agrárgazdálkodás részévé válik. A kedvező támogatások hatására terjed a legelőfásítás, és azzal is számolunk, hogy az EU agroerdészeti prioritásának hatására ismét létesülnek vonalas létesítményeket követő fásítások, mezővédő erdősávok, zöldfolyosókat eredményező fásítások, fasorokkal kombinált köztestermesztéses rendszerek, majd megjelenhetnek a vetésforgóba illesztett fásítások is. Ahhoz azonban, hogy az agrár-erdészet hazánkban is számottevően hozzá tudjon járulni a vidékfejlesztési, környezetgazdálkodási és klímaadaptációs 18

célkitűzésekhez, még számos akadályt kell elhárítani e termelési rendszerek gyakorlati alkalmazása elől. SZIVÁRGÁSHIDRAULIKAI PARAMÉTEREK BECSLÉSE PÁRHUZAMOS TALAJNEDVESSÉG- ÉS TALAJVÍZSZINTMÉRÉSEK ALAPJÁN GRIBOVSZKI ZOLTÁN

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet

Manapság a talajvíz napi ingadozásán alapuló párolgás- és utánpótlódás-becslő eljárások egyre terjedőben vannak. Ezen módszerek egyik gyenge pontja azonban a fajlagos hozam (leüríthető gravitációs pórustér) pontos becslése. Nagyobb gyakoriságú talajnedvesség profil mérések és kapcsolt talajvízszint észlelések segítségével jó lehetőség kínálkozik a fajlagos hozam (Sy) becslésére, akár órás felbontásban is. A Hidegvíz-völgy kísérleti vízgyűjtőjében az előbbi módszerrel számított fajlagos hozamot, klasszikus módszerekkel számított Sy értékekkel vetettük össze. Az összehasonlítás alapján a furatfeltöltéses módszer adta a leghasonlóbb eredményeket, a kapcsolt talajnedvességtalajvíz észlelések alapján számított értékhez, a vizsgált vályogos homok szövetű mintaterületen. Az előbbiek alapján a viszonylag egyszerű és gyorsan kivitelezhető furatfeltöltéses módszer javasolható leginkább, a talajvíz napi ingadozásán alapuló párolgásbecsléshez szükséges, Sy becsléséhez. A jó egyezés oka a két említett módszer hasonló időléptéke. A párhuzamos talajnedvesség-talajvízszint mérések alapján a fajlagos hozam napon belüli (dinamikus) értékeiben lényeges eltérések adódtak a talajprofil leürülési sebességének a függvényében. A munka az Agrárklíma.2 VKSZ_12-1-2013-0034 pályázat, és az EFOP 362-16-2017-00018 „Termeljünk együtt a természettel – Az agrárerdészet, mint új kitörési lehetőség” pályázat támogatásával készült. Gribovszki Zoltán munkája a kutatásban az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg”.

MÉHCSALÁDOKRA ALAPOZOTT BIOMONITORING RENDSZER FEJLESZTÉSE A SOPRONI EGYETEMEN LAKATOS FERENC1 – KOVÁCS ZOLTÁN2 – RÉTFALVI TAMÁS3

1Soproni

Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdőrendezési és Erdővédelmi Intézet 2ForestExpert Kft. 3Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Kémiai Intézet

Napjainkban fokozott társadalmi figyelem irányul a környezet állapotára, s egyre növekszik az igény a különböző szennyezések megelőzésére, a már meglévő káros hatások felszámolására. A tiszta, élhető környezet megteremtése, védelme fontos feladata lett nem csak a civil szervezeteknek, de a vállalatoknak is. A környezetet érő káros hatások felderítésére számos módszer létezik, az egyes szennyező anyagok mérésére különböző módszerek, műszerek kerültek kifejlesztésre. Léteznek határértékek, riasztási szintek, ugyanakkor számos esetben az élővilág változásai érzékenyebben követik a káros hatásokat a műszereknél. A mézelő méhet (Apis mellifera) számos tulajdonsága kiemelten alkalmassá teszi környezeti monitoring vizsgálatokhoz. A méhcsalád életjelenségei, vagy a méhek által begyűjtött és elraktározott anyagok (pollen, nektár, propolisz, viasz) kémiai analízise számos információt ad az értékelőknek.

19

A fentiek szellemében a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kara új, méhcsaládokon alapuló környezeti monitoring rendszer fejlesztésébe kezdett. Cél egy olyan monitoring rendszer alapjainak lefektetése volt, amely gyorsan, megbízhatóan és viszonylag alacsony költségek mellett alkalmas a környezet állapotváltozásainak jelzésére, számos környezetszennyező anyag kimutatására. Így született meg 2015-ben a GreenBee projekt. Jelenleg két együttműködő ipari partnerünknél telepített méhészet, egy, az egyetemi botanikus kertben található méhészet és további két méhészet szolgáltat mintát a vizsgálatokhoz. A kémiai vizsgálatok során policiklusos aromás szénhidrogének (PAH), illékony vegyületek (VOC) meghatározása, valamint elemanalízis történik. Eddigi eredményeink a PAH vegyületek tekintetében jól rámutatnak a szilárd tüzelőanyag okozta szennyezésekre, míg a fémek esetében a közúti közlekedés hatásai rajzolódtak ki markánsan. Távlati terveink között szerepel a valós idejű környezeti monitoring céljaira szolgáló, különböző mérőműszerekkel felszerelt kaptárok fejlesztése és telepítése. A kutatási munkát támogatta az EFOP 362-16-2017-00018 „Termeljünk együtt a természettel – Az agrárerdészet, mint új kitörési lehetőség” pályázat.

PROGRAMOZHATÓ STRUKTÚRÁK: AZ AGRÁRERDÉSZETI FOLYAMATOK DINAMIKUS MÉRLEGMODELLEN ALAPULÓ VIZSGÁLATÁRA TERVEZETT MÓDSZER BEMUTATÁSA VARGA MÓNIKA – CSUKÁS BÉLA

Kaposvári Egyetem, Gazdaságtudományi Kar, Módszertani Intézet, Folyamathálózat Mérnöki Kutató Csoport

Az összetett folyamatok kvantitatív számítógépi modellen alapuló tervezése, fejlesztése és döntéstámogatása nemzetközi viszonylatban is aktuális kérdés. A növekvő emberi igények fenntartható kielégítését szem előtt tartva világszerte előtérbe került a komplex víz - élelmiszer - energia - ökoszisztéma rendszerek tudatos kialakítása és működtetése. Az agrárerdészeti folyamatok összetett és változatos lehetőségei jó példát nyújtanak a nagy kiterjedésű rendszerek vizsgálatához is. Az agrárerdészet arra is jó példa, hogy miként lehet a természetes folyamatok előnyös (pl. kooperatív) jellemzőinek az ember alkotta folyamatokba való tudatos beépítésével fenntarthatóbb rendszereket létrehozni. A térben és időben nagy kiterjedésű folyamatok modell bázisú kezelésének kihívása a közelmúltban az általános folyamatmérnöki tudományban is előtérbe került. Az egyes részrendszerek elemzésére a matematikai programozás optimálási módszereibe ágyazott egyszerűsített modelleket alkalmazzák, de világosan látszanak e megoldás korlátai. Munkánkban egy alternatív megközelítést alkalmazunk, ahol az elemzést egy részletesebb dinamikus modellre alapozzuk. A különféle természetes és ember alkotta folyamatok dinamikus szimuláción alapuló elemzését támogató Programozható Struktúrák módszere a közelmúltban alakult ki a korábbi időszakban kifejlesztett Közvetlen Számítógépi Leképezés elveire építve. A Programozható Struktúrák módszerét eredményesen alkalmaztuk biológiai (molekuláris folyamatoktól a patológiai szcenáriókig terjedő signaling), ökológiai (dinamikus food web), környezeti (Balaton és déli vízgyűjtője terjedési vizsgálatokra is alkalmazható, hidrológiai szimulációja) és agrár-technológiai (pl. Recirkulációs Akvakultúra Rendszer, halastó különböző klímaszcenáriók mellett) folyamatok elemzésére. Magyarországon dedikált célkitűzés a termőföld potenciáljának megőrzése és fejlesztése, illetve a gyenge termőhelyi adottságú területek agrárerdészeti rendszerekkel való hasznosításának növelése, és ezáltal egy fenntarthatóbb agrár-ökoszisztéma kialakítása. A folyamat modellekben a vizsgált terület(ek)en a gyakorlatban megvalósítható folyamatok „lehetőségteréből” kiindulva, az anyag és energia mérlegek dinamikus szimulációja alapján végezhetünk több-szempontú naturális, illetve gazdasági értékelést a tervezési és irányítási döntések támogatására. 20

A most induló "Termeljünk együtt a természettel - az agrárerdészet, mint új kitörési lehetőség" című projektben a Programozható Struktúrák módszerét a komplex agrárerdészeti folyamatok kvantitatív modellel támogatott elemzésére és döntés támogatására alkalmazzuk. Az agrárerdészet szakértőivel együttműködve, tipikus agrárerdészeti folyamatokra szisztematikus elemzés készül a folyamatok ‐ jelenlegi és lehetséges építőelemeiről, ‐ alternatív struktúráiról, ‐ a jelenlegi és lehetséges folyamathálózatok belső és környezeti anyag- és energiamérlegeiről, ‐ az alternatív megoldások különböző időhorizonton alkalmazható, több-szempontú naturális és bizonytalan gazdasági értékeléseiről. Mindezek alapján célunk, hogy hozzájáruljunk egy szimulációs modelleket is alkalmazó döntéstámogató rendszer kialakításához. Előadásunkban a tervezett agrárerdészeti alkalmazást szem előtt tartva áttekintést adunk a Programozható Struktúrák módszeréről. AZ AGROERDÉSZET SZEREPE A KLÍMAADAPTÁCIÓBAN – FIATAL AGROERDÉSZETI RENDSZERBEN VÉGZETT MIKROKLÍMA VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI VITYI ANDREA – KISS-SZIGETI NÓRA

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdészeti-Műszaki és Környezettechnikai Intézet

A klímaváltozás kedvezőtlen hatásai miatt a mezőgazdasági termesztés új kihívásokkal áll szemben. Az aszályos időszakok és a magas UV sugárzás negatívan befolyásolják a termést, a szélsőséges időjárási viszonyok a gazdálkodó anyagi veszteségéhez vezetnek. Új termesztési technológiák, innovációk szükségesek a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás és a mezőgazdasági termelés hatásfokának növelése érdekében. Az egyik lehetséges válasz az agrár szektor klímaadaptációjának kérdésére az agroerdészeti gyakorlatok alkalmazása, azaz a fás szárú vegetáció tudatos, hosszú távon fenntartott integrációja a mezőgazdasági termelésbe. A megfelelő fajok kiválasztásával, társításával, átgondolt tervezéssel a fényért, vízért és tápanyagokért való versengés ellenére a fás és lágyszárú növényzet kölcsönösen pozitív hatást gyakorolhat egymás növekedésére. A mezővédő erdősávok terméshozam-növelő hatását már a múlt század tudományos kutatásai is igazolták, újabban pedig, elsősorban a mediterrán országok kutatás-fejlesztésének eredményeként, innovatív megoldásként terjed a köztes termesztés, azaz a fasorok közti mezőgazdasági művelés is. Az EU-FP7 AGFORWARD projekt keretében 2014 májusában kezdődött vizsgálat egy 2012ben telepített hazai köztes termesztéses rendszer mikroklimatikus viszonyainak megismerésére és a változások követésére. A rendszer kialakítása során 14 méteres sortávval, 5 méter tőtávolsággal ültettek facsemetéket mezőgazdasági területen. Három éven át a műszerek rögzítették a talaj hőmérsékletét és nedvességtartalmát a fasorokban, azok között, illetve kontroll területként kijelölt intenzív monokultúrás művelésű mezőgazdasági területen, négy különböző mélységben. Az időjárási viszonyokat (szintén a vizsgálati területen mért) levegő hőmérséklet, szélsebesség, csapadék mennyiség adatok mutatják. Hosszútávon a vizsgálat célja annak megismerése, hogy a talaj hő- és vízháztartására milyen hatással van a fasorok árnyékoló, szélfogó tulajdonsága, az adott rendszerben milyen koronanagyság mellett ideális az árnyékoló hatás, és mindez milyen igényekkel, technológiával párosul faállomány-ápolási szempontból. A mért talajjellemzők grafikonjai jól tükrözik a rendszer fejlődését és a fák növekedését. A különböző talajrétegek paraméterei, és azok változása eltérő. A statisztikailag értékelt adatok első feldolgozása alapján prognosztizálható, hogy a növekedő fák egyre inkább kiegyenlítik az időjárási 21

paraméterek talajra gyakorolt hatásának változékonyságát, ezzel kedvezőbb életkörülményeket teremtve a növényi vegetáció fejlődéséhez. ERDŐTELEPÍTÉS TÁMOGATÁSA AGROERDÉSZETI RENDSZEREKKEL KOVÁCS KLAUDIA – VITYI ANDREA

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet

Az agroerdészeti rendszerek alkalmazása nem újkeletű. Már az 1820-as évekből származó feljegyzésekben (debreceni közigazgatási iratokban) is említést tesznek a vákáncs területekről, amelyek a város tulajdonába kerülő felhagyott és lepusztult erdőterületeket voltak, ahol facsemetéket ültettek, közöttük pedig mezőgazdasági növények termesztése folyt. Az akkori rendszert újra gondolva és a módszert a jelenlegi (technológiai) környezethez adaptálva fenntartható és produktív, az erdőtelepítés sikerességét elősegítő gazdálkodást folytathatunk. 2015. nyarán a Nyírerdő Zrt. Hajdúhadházi Erdészetének területén agroerdészeti rendszer létesült, melyben komplex hozam – és termőhelyvizsgálatok kezdődtek. 0,66 ha területen kocsányos tölgy csemetéket kombináltak takarmány kukoricával. A művelési mód elsődleges célja a közelítőló takarmányozása volt. Kontroll területként hasonló termőhelyi adottságú, köztesnövény nélküli csemeteállományt választottunk. Az erdősítés ellenőrzése az agroerdészeti rendszerben nem várt pozitív eredményeket hozott. A 2015-ös nyári aszályok okozta stressz hatás nem vagy csak jóval enyhébben figyelhető meg a csemetéken, mint a köztes növényzettel nem fedett kontroll területeken lévő társaiknál. Az elmúlt igen aszályos évben az agroerdészeti területen nem tapasztaltunk aszálykárt, míg a vele egykorú állományok kétszer is leszáradtak. Az aszálykár mértéke a kontroll területen 50% volt szemben az agroerdészeti terület 0.%-os értékével. A két terület facsemetéinek adatai alapján megállapítható, hogy a köztestermesztéses rendszer jobb növekedést produkált. A talaj mikroklíma mérések eredményei összhangban vannak a fenti megfigyelésekkel és a mért fejlődési paraméterekkel. Az agroerdészeti terület vízháztartása jóval kiegyensúlyozottabb volt a kontrolhoz képest. A kontroll terület talaja hamarabb felhevült a nyári nagy melegben, mint a tölgy kukorica társítás talaján. A vett talajminták kiértékelése alapján megállapítható, hogy a két terület talaja nem tér el jelentős mértékben, az állomány genetikai összetétele megegyező, tehát valószínűsíthető, hogy a társításnak köszönhető a kedvező eredmény. Az eddigi tapasztalatok és mérések alapján tehát az itt leírt módszer a mesterséges erdőfelújítás hatékonyságát jelentősen növelheti, csökkentve az aszálykárt és javítva a csemeték életben maradási esélyét. Ugyanakkor a szabad terület hasznosításával egyéb célokat is szolgálva (takarmánytermesztés, ökoszisztéma-szolgáltatások) a felújítás erőforráshatékonysággal és gazdasági hozadékkal is párosul. A vizsgálatok 2017-ben nagyobb mintaszámmal folytatódtak, mely pontosabb eredményekhez és megalapozottabb következtetésekhez vezethet annak megítélésben, hogy a az erdei köztes termesztés milyen potenciállal bír a csemetéket ért stressz hatások csökkentésében, és ezzel a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodásban.

22

ROVARTANI SZEKCIÓ A KIS APOLLÓLEPKE (PARNASSIUS MNEMOSYNE) POPULÁCIÓ BECSLÉSE JELÖLÉS-VISSZAFOGÁS MÓDSZERÉVEL AMBRUS ANDRÁS – SZITA RENÁTA

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Alkalmazott Természetvédelmi Kihelyezett Intézet, Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság

Jelen tanulmányban a védett és közösségi jelentőségű (IV. függelékes) kis apollólepke (Parnassius mnemosyne) populáció becslésére került sor. Korábbi faunisztikai vizsgálatok kimutatták, hogy a Fertő-Hanság Nemzeti Park illetékességi területén található fertőszéplaki Rongyos-erdőben tenyészik a vizsgált lepkefaj, azonban populáció nagyság becslésére eddig még nem került sor az adott erdőrészletben. A kis apollólepke üde lomberdei faunaelem, hernyójának tápnövényei különféle keltike fajok (Corydalis spp.), imágói számára pedig a szegélyzóna nyújt táplálkozó- és szaporodó helyet. A P. mnemosyne jelölés-visszafogás vizsgálata 2017. május 18-június.1-ig zajlott a Rongyos erdő szegélyzónájában. Kutatás fő célja a táplálkozó és szaporodóhelyként szolgáló erdőszegély mentén végzett populáció nagyság becslése. A felmérés során összesen 345 lepke megjelölésére került sor, megközelítőleg 20 %-os visszafogási rátával a rajzás csúcsidőszakában. Vizsgálataink alapján megállapítható, hogy stabil populációja él az érintett fajnak a kutatási területen, állomány nagyságának felméréséhez a könnyen megközelíthető szegélyzónában végzett vizsgálatok elegendő információt szolgáltatnak. Jövőbeni célként szerepel a populáció becsléssel párhuzamosan az állományon belül a potenciális élőhelyek lehatárolása, a faj diszperziójának meghatározása. SZEZONÁLIS VÁLTOZÁSOK EGY NYUGAT-MAGYARORSZÁGI CSERES TALAJKÖZELI PÓKFAUNÁJÁBAN BALI LÁSZLÓ1 – ANDRÉSI DÁNIEL2 – TUBA KATALIN1 – SZINETÁR CSABA3 1Soproni

Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet 2KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. 3ELTE, Természettudományi és Műszaki Kar, Biológia Intézet

A NAIK ERTI 2010-től kezdve folytatott mesterséges léknyitással kapcsolatos ökológiai vizsgálatokat a Vép községhatárában található Vép 32 tagban. E komplex kutatásba 2013-ban kapcsolódtunk be. A tag D jelzésű részletében, két (7-es és 9-es számú) lék talajközeli pókfaunáját vizsgáltuk Barber-féle talajcsapdákkal. A csapdák kihelyezése egy-egy, az adott lékek hossztengelyére eső, 70 m hosszú transzszekt mentén történt, egymástól 5 m távolságra. Üzemeltetésük 2013 és 2014 vegetációs időszakaiban zajlott; majd ezt követően célzott, kontroll jellegű csapdázásokat is végeztünk. Jelen publikációnkban a 2015 februárjában történt téli mintavételezés adatait szeretnénk bemutatni, valamint összehasonlítani azokat az előző év nyári és őszi adataival. A kérdéses időszakokban összesen 22 családhoz tartozó 61 faj 1762 egyedét gyűjtöttük be (nyár: 19 család, 52 faj, 1478 egyed; ősz: 9 család, 18 faj, 167; tél: 10 család, 14 faj, 117 egyed). Eredményeink alapján elmondható, hogy a lékek jelenléte mindhárom időszakban (eltérő nagyságú) hatással volt a talajközeli pókközösségekre, amit az egyes csapdákban megfigyelt faj- és egyedszámok, valamint a Renkonen indexek alakulása is jeleznek. A három időszak közössége mind a Jaccard-féle hasonlósági index, mind a fajösszetétel azonossági index alapján eléggé eltér egymástól. A téli mintagyűjtés adatai mindkét esetben az őszi időszakéhoz hasonlítanak jobban. A diverzitás 23

indexek a nyári időszak esetében a legmagasabbak, a téliében pedig a legalacsonyabbak, azonban mind nyáron, mind ősszel nagyobb ingadozást mutatnak az egyes csapdák között, mint télen. A Rényi-féle diverzitás rendezés esetében a nyári mintavételezés profilja az őszi felett fut, a téli időszak görbéje viszont mindkét görbét metszi, így a téli időszak adatai ilyen szempontból nem összehasonlíthatók a másik két időszak eredményeivel. Ennek oka lehet az alacsony faj- és egyedszám mellet az is, hogy a téli mintavételezés esetében több csapdában sem volt fogás. Az Bray-Curtis hasonlósági indexen alapuló ordinációs vizsgált alapján egyrészt megállapítható, hogy a téli időszak csapdái jobban hasonlítanak egymásra, mint a másik két időszak esetében, valamint, hogy a téli közösség egyfajta átmenetet mutat az őszi és a nyári időszak pókközösségei között. Mind a természetes, mind a természetközeli állapotokat jelző fajok egyedszámainak aránya a nyári időszakban volt a legmagasabb, a téliben pedig a legalacsonyabb. Ugyanakkor a bolygatást jelző fajok egyedszámainak aránya éppen ellentétes tendenciát mutat. A száraz és a humid körülményeket jelző fajok esetében hasonló képet lehet megfigyelni: az előbbiek nyáron vannak a legnagyobb, télen pedig a legkisebb arányban jelen a közösségben; míg az utóbbiak esetében ennek fordítottja tapasztalható. ERDÉSZETI JELENTŐSÉGŰ ARASZOLÓ LEPKEFAJOK (LEPIDOPTERA: GEOMETRIDAE) JELÖLÉS-VISSZAFOGÁS VIZSGÁLATÁNAK TAPASZTALATAI

2Soproni

1Soproni

HORVÁTH BÁLINT1 – AMBRUS ANDRÁS2

Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Alkalmazott Természetvédelmi Kihelyezett Intézet, Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság

A szerzők 2016 őszén végeztek jelölés-visszafogás vizsgálatot a következő erdészeti jelentőségű lepkejajokon: szürke ősziaraszoló (Epirrita dilutata), tollascsápú araszoló (Colotis pennaria), aranysárga téliaraszoló (Agriopis aurantiaria), nagy téliaraszoló (Erannis defoliaria), kis téliaraszoló (Operophtera brumata). A hazai erdészeti fénycsapdák segítségével régóta nyomon követhető a gradációra hajlamos lepkefajok tömegességi viszonya. Ugyanakkor nem ad lehetőséges néhány populáció-ökológiai jellemző vizsgálatára. A kutatás egyik célja így az volt, hogy ismereteket szerezzünk a vizsgált fajok demográfiai sajátosságairól. Emellett olyan mintavételi eljárást kívánunk tesztelni, amely szabványosítható lehet számos éjszakai lepke jelölés-visszafogás vizsgálatához. A kutatás során élvefogó hordozható fénycsapdákkal gyűjtöttünk mintákat. A csapdákba került lepkéket a szárnyukon egyedi azonosítóval megjelöltük (alkoholos filctollal), majd elengedtük. Az új jelölések és a visszafogások adataiból következtetéseket vonhattunk le a demográfiai jellemzőkről (pl.: mozgásmintázat, szuperpopuláció méret, napi populáció méret). Néhány vizsgált lepkefaj adatainak kiértékelése nem volt lehetséges az alacsony visszafogási ráta következtében. Az Epirrita dilutata esetében a vizsgálat a rajzási idő közepén kezdődött. A visszafogások száma olyan alacsony volt, hogy nem volt értelme a demográfiai jellemzők vizsgálatának. Az Operophtera brumata vizsgálata lefedte a teljes rajzási periódust, mégsem sikerült visszafogást elérni a kutatás során. A negatív visszafogási eredmény ellent mondott a fajon végzett korábbi jelölés-visszafogás vizsgálatoknak. A Colotis pennaria, Agriopis aurantiaria és Erannis defoliaria fajok esetében sikeres volt a vizsgálati periódus. A gyűjtött adatokból lehetséges volt a napi és a szuperpopuláció méret becslése, illetve a visszafogásokból következtetéseket vonhattunk le a lepkék mozgása és élettartama tekintetében. Tapasztalataink szerint a fénycsapdás mintavételi módszer sok esetben jól alkalmazható az éjszakai lepkék jelölés-visszafogás vizsgálatához, de nem minden faj esetében elegendő. Célszerű lehet a módszert további mintavételi eljárásokkal kiegészíteni. Ajánlott továbbá az 1 csapda/2 ha sűrűségű mintavételi pont alkalmazása a kutatott fajok jelölés-visszafogás vizsgálatához. A módszer pontosítása további vizsgálatokat igényel. 24

A VÍZI MAKROGERINCTELENEK ÁLTAL INDIKÁLT ÖKOLÓGIAI JELLEMZŐK VÁLTOZÁSÁNAK VIZSGÁLATA A RÉPCE FOLYÓN JUHÁSZ ISTVÁN

Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Vízvédelmi és Vízgyűjtő-gazdálkodási Osztály

A makrogerinctelen mintavételek adatai a taxonok ökológiai igényeinek ismeretével kiegészítve bemutathatják az élőhelyek jellemzőit, melyek a hidromorfológia, kémiai és biológiai változások eredményeképpen alakultak ki. A dolgozat kiindulási adatbázisát a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal, Győri Járási Hivatal, Agrárügyi és Környezetvédelmi Főosztály, Környezetvédelmi és Természetvédelmi Osztályához tartozó Környezetvédelmi Mérőközpont által a VKI monitoring keretében 2007 és 2015 között gyűjtött makrogerinctelen mintavételek adatai képezték. A mintavételek adatai az Asterics 4.0.4. programba lettek betöltve, amely a taxonok ökológiai igényeiből az egyes mintavételekre vonatkozóan a következő metrikák eloszlását számította ki: funkcionális táplálkozási csoportok, mikrohabitat preferencia, longitudinális zóna preferencia, áramlás preferencia, helyváltoztatási formák és szaprobitás fokozat. Az eredmények értelmezéséhez felhasználásra kerültek továbbá, a szintén a VKI monitoring keretében gyűjtött fizikai-kémiai mintavételek adatai valamint a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság által üzemeltetett vízrajzi üzemi és törzs állomások által rögzített adatok. A vizsgálatok a Répce folyó két mintavételi pontjára, Répcevisre és Tompaládonyra lettek elvégezve, mert ezekről a mintavételi helyekről álltak rendelkezésre megfelelő mennyiségű mintavételi adatokat. A vizsgálat eredménye alapján elmondható, hogy a Répce folyón ez a két élőhely nagyon hasonló, a legnagyobb különbséget a Góri árvízcsúcs csökkentő tározó hatása okozza, amely működtetése esetén csillapítja az árhullámok főbb hatásait. Az eredmények kimutatták, hogy a tározó hatásának eredményeként csökkent a mikrohabitatok változatossága és nőtt az aránya a növényi aljzatoknak. Továbbá, hogy az árvizek hatására nem csak az élőhelyek, azon belül is a mederaljzatok összetétele változik meg, hanem a vízgyűjtőről és nagyobb árvizek esetenként közvetlenül az ártérről származó szerves anyagok a megfelelő puffer zóna hiánya miatt bemosódnak, ami a poliszaprób szaprobitási fokozatot preferáló taxonok emelkedését is eredményezi. Az eredmények erős kapcsolatot mutatnak a jelentősebb árvízi események és az ásványi aljzatot kedvelő valamint az áramlási sebességre nézve preferenciával nem rendelkező taxonokra nézve. A NO3-N és az ásványi-N trendje enyhén emelkedik a Tompaládonyi mintavételi ponton, ezért a poliszaprób és az alfa-mezoszaprób szaprobitási fokozatokat preferáló taxonok arányának trendje is hasonlóan kis mértékben emelkedik. A dolgozatban bemutatott és használt kiértékelési metrikákat jól lehetett használni a vízi környezet fő tulajdonságaiban bekövetkező változások kimutatására, valamint két vagy több élőhely összehasonlítására. Bemutathatják a vízfolyások vízjárásában bekövetkező hirtelen változások, elsősorban az árvizek, a hatásait valamint lehetőséget biztosítanak az egyes műtárgyak (pl.: duzzasztók, tározók stb.) hatásainak a megismerésére. Annak érdekében, hogy az alkalmazott metrikákat megfelelően lehessen használni, az alap követelmény egy jól működő biológiai, fizikai-kémiai és hidromorfológiai (ide értve az expedíciós vízrajzi méréseket és a folyamatosan működő vízrajzi állomásokat) monitoring rendszer. Azonban a monitoring rendszerek számos hiányossággal rendelkeznek Magyarországon. A víztestek nagy részén három vagy négyévente csak egy makrogerinctelen mintavétel történik, ami nem elegendő, ezen metrikák használatához, valamint ezen adatok használhatósága a víztestek állapotértékelésre is megkérdőjelezhető.

25

AZ ÉJSZAKAI NAGYLEPKÉK (LEPIDOPTERA: MACROHETEROCERA) MESTERSÉGES FÉNYFORRÁSOKHOZ VALÓ VONZÓDÁSÁNAK VIZSGÁLATA PINTÉRNÉ NAGY EDIT

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezet-és Földtudományi Intézet

Az emberi tevékenységből eredő mesterséges fények megváltoztatják az éjszakai természetes környezet megvilágítottságának szintjét. Ez egy új környezeti problémát idéz elő, a fényszennyezést. A fényszennyezés az éjszakai életmódú lepkék életritmusát, látását, védekező mechanizmusát és táplálkozást nagymértékben megváltoztatja. Kutatásommal erre a problémára igyekeztem felhívni a figyelmet. Kutatási célom volt, hogy megvizsgáljam az éjszakai nagylepkék milyen arányban vonzódnak a különböző teljesítményű és színhőmérsékletű mesterséges fényforrásokhoz. Vizsgálatomat a Soproni-hegyvidéken Jermy típusú fénycsapdákkal végeztem. A terepi adatgyűjtés 2014 tavaszán (március és április hónap) és őszén (október és november hónap) 20 napon keresztül, három különböző fényforrás típussal (nagynyomású nátrium lámpa:150 W, 1950 K, 17500 lm, kevert fényű lámpa:160 W, 4200 K, 3100 lm, kompakt fénycső: 36 W, 4000K, 2900 lm) történt. A fénycsapdák napnyugtától napkeltéig működtek és a fénycsapdákba került egyedeket etilacetáttal kábítottam el. A nagylepkefajok azonosítását külső bélyegek alapján, fényforrás típusonként végeztem. A 2014 év fénycsapdázási hónapjaiban összesen 20 alkalommal 23 nagylepkefaj 985 példányát gyűjtöttem be. Tavasszal a kompakt fénycsőnél és a kevert fényű lámpánál a Lycia hirtaria, a nagynyomású nátrium lámpánál a Colocasia coryli nagylepkefaj egyedszáma volt a legmagasabb. A vizsgált őszi hónapokban a kompakt fénycsőnél az Operophtera brumata, a kevert fényű lámpánál az Operophtera fagata, nagynyomású nátrium lámpánál pedig az Erannis defoliaria került a fénycsapdába a legnagyobb számban. Az eredményeim alapján megállapítottam, hogy a fényforrások lepkeközösségeinek fajazonosságát összehasonlítva a kevert fényű lámpa és a kompakt fénycső lepkeközösségei hasonlítanak legnagyobb mértékben egymáshoz a tavaszi hónapokban. Ősszel a kompakt fénycső és a nagynyomású nátrium lámpa lepkeközösségeinek fajazonossága a legnagyobb. A nagylepkefajok dominancia vizsgálata során megállapítottam, hogy a tavaszi hónapokban a kevert fényű lámpánál a Lycia hirtaria fajnak legmagasabb a dominancia értéke, ősszel a kompakt fénycsőnél az Operophtera brumata fajnak. Az alkalmazott módszer alkalmas lehet a természetvédelmi szempontból jelentős, védett vagy fokozottan védett lepkefajok mesterséges fényforrásokhoz való vonzódásának vizsgálatára is.

26

VADGAZDÁLKODÁSI SZEKCIÓ A MAGYAR VÍZIVAD MONITORING 20 ÉVE FARAGÓ SÁNDOR

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Vadgazdálkodási és Gerinces állattani Intézet

A MAGYAR VÍZIVAD INFORMÁCIÓS RENDSZER VÍZIVAD ADATBÁZISÁNAK a fajok természetes állománynagyságát, aktuális diszperzióját és a vízivad közösségek ugyancsak aktuális összetételét meghatározó megfigyelő rendszere a tartósan működő MAGYAR VÍZIVAD MONITORING. A megfigyelések köre az alábbi taxonokra terjed ki: Búváralakúak (Gaviiformes), Vöcsökalakúak (Podicipediformes), Lúdalakúak (Anseriformes) minden fajára, továbbá a kárókatonára (Phalacrocorax carbo), a kis kárókatonára (Phalacrocorax pygmaeus), a nagy kócsagra (Egretta alba), a szürke gémre (Ardea cinerea), a szárcsára (Fulica atra), a darura (Grus grus) a réti sasra (Haliaetus albicilla) és a halászsasra (Pandion haliaetus), azaz a 2010/2011-es szezontól kezdődően összesen 78 fajra. Elsősorban az azonos helyen élő fajokat, illetve fajcsoportokat választottuk ki, de ugyanakkor tekintettel voltunk a halgazdálkodás információigényére is. Így kerültek a felmérendő fajok listájára a búvárok és vöcskök, vagy a két kárókatona faj és a szürke gém. A természetvédelmi hatóság kérésére került a Monitoring fajlistájára a nagy kócsag, a daru és a réti sas. A Magyar Vízivad Monitoring megfigyeléseit az 1996/1997-es kezdő idényben októbertől márciusig, azaz 6 hónapban végezte, minden hónapban a nemzetközi szinkronnaphoz igazodva, azaz az adott hónap 15-éhez legközelebb eső szombaton, míg a vasárnap a rossz időjárás esetére tartalékolt megfigyelési nap volt. Az 1997/1998-as idényben már augusztus és április közötti 9 hónap a megfigyelés időszaka, amely így a vedlés, nyár végi gyülekezés időszakát ugyanúgy lefedi, mint az áprilisi későbbi vonulásokat. A megfigyelést követően a Jelentőlapot a megfigyelők beküldik a Kutató Csoport székhelyére, ahol az a számítógépes VÍZIVAD ADATBÁZIS-ba kerül. A megfigyelések 23 körzetben történnek, amelyek esetenként 2-6 alkörzetre is bonthatók, így összesen a teljes vízivad monitoring 49 megfigyelési egységben folyik. A teljes megnevezés azért szükséges, mert a vadlúd monitorozásba a Balaton K-i területe, a Duna Gemenci és Béda-Karapancsai szakaszai, továbbá a Tisza tó is bekapcsolódnak. Így a megfigyeléssel valamilyen szinten érintett területegységek száma 53. A megfigyelések során természetesen feljegyzésre kerülnek a környezet állapotára (elsősorban a zavarásra) vonatkozó adatok. A Meteorológiai Intézet havi jelentéseiből rendelkezésünkre állnak az egyes körzetekre vonatkozó napi klímaadatok, azaz a hőmérsékletre és a csapadékra vonatkozó információk. 1999 tavasza óta működik az a rendszer, amely egyrészt a Környezetvédelmi Igazgatóságok Laboratóriumainak vízminőség elemző vizsgálatait is hozzárendeli a felmérésekhez, illetőleg a Soproni Egyetem Kémia Intézetében vizsgáltatjuk a vízminőségi monitoring hálózatban nem szereplő területek általunk gyűjtött vízmintáit, a környezet állapotát ily módon is monitorozandó. Az egyes feldolgozásokat külön publikációkban folyamatosan közreadjuk a MAGYAR VÍZIVAD KÖZLEMÉNYEK köteteiben. Jelen előadás a vázolt szisztéma szerint folyó vizsgálatok 20 éves adatsorait, illetve az ezekből levonható következtetéseket, az eredmények gyakorlati felhasználhatóságát hivatott bemutatni.

27

VÍZIVAD VADÁSZAT MAGYARORSZÁGON – MÚLT, JELEN, JÖVŐ FARAGÓ SÁNDOR

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Vadgazdálkodási és Gerinces állattani Intézet

A Kárpát-medence, tudományterületünkön használt elnevezéssel a Pannon régió, a vízimadár vonulásnak és telelésnek az egyik kulcsterülete. A Pannon régióban vonuló és telelő vízivad/vízimadár állományok helyzetének ismerete nélkül nem értelmezhető a Nyugat-Palearktisz vízivad fajainak státusa, nem alakítható ki stratégia védelmükre, fenntartásukra. A fenntartáson ebben az esetben a védelmet célzó aktív, fenntartó természet- és vadvédelmi beavatkozást, illetve a bölcs, fenntartható hasznosítás elvű vadgazdálkodást értjük. A védelmi és a vadgazdálkodási tevékenység – az utóbbi, mint a természet erőforrásainak egyikével sáfárkodó ágazat – nemhogy kizárja, hanem egyenesen feltételezi egymást. Ezt erősíti meg az EURÓPAI UNIÓ BIZOTTSÁGA által kezdeményezett, a BIRDLIFE INTERNATIONAL és a FACE (EURÓPAI VADÁSZSZÖVETSÉGEK SZÖVETSÉGE) bevonásával kidolgozott, „Vadászható Madárfajok Fenntartható Hasznosításának Programja”, amely a Madárvédelmi Irányelv (79/409/EGK) mellékleteiben szereplő vadászható madárfajok – köztük a vízivad fajok – bölcs hasznosítását hivatott elősegíteni. Talán Európában először, Magyarországon elkészítettük e program végrehajtási tervét is. Jelen előadásban az alábbi kérdésekre kívánunk válaszokat adni: (1) Hogyan alakul a vadászható fajok terítékdinamikája, a vadászat jogi szabályozása biztosítja-e a bölcs hasznosítás szemléletének érvényesülését a gyakorlatban, azaz harmonikus-e a kapcsolat a populációméretek és a hasznosítás nagysága között? (2) Valóban a leggyakoribb, azaz a legkevésbé sérülékeny fajok vadászhatók Magyarországon? (3) Milyen hatással van a zárttéri tenyésztés és kibocsátás (tőkés réce) a vízivad vadászatára? (4) Milyen ajánlások fogalmazhatók meg a gyakorlati vadvédelem számára Magyarországon? A FÁCÁN SZAPORULATOT BEFOLYÁSOLÓ KÖRNYEZETI TÉNYEZŐK VIZSGÁLATA A KISALFÖLDÖN KOVÁCS GYULA – FARAGÓ SÁNDOR

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet

A Lajta project területén vizsgáltuk az 1996-2016 közötti időjárási tényezők és a predációs nyomás fácánállományra és annak szaporulatára gyakorolt hatásait főkomponens analízissel. A fácán populációt jellemző éves paraméterek közül a hőmérséklet és a csapadék az eredményes tojók arányával és a felnőtt madarak nyári veszteségeivel állt kapcsolatban. A szárnyas és szőrmés predátorok inkább a költési sikerre és a szaporulatra voltak hatással. A fészkelési időszak ragadozó teríték mennyisége korrelációban volt a territóriumok számával, az eredményes tojók arányával, a felnevelt fiókák számával, valamint a fiatal és adult madarak arányával. A kutatás az AGRÁRKLÍMA.2 VKSZ_12-1-2013-0034 pályázati projekt támogatásával valósult meg.

28

RAGADOZÓ MADÁR ÉS APRÓVAD ÉLŐHELYVÁLASZTÁSI KAPCSOLATOK KISALFÖLDI AGRÁRKÖRNYEZETBEN KOVÁCS GYULA1 – KESZTHELYI GÁSPÁR2 – FARAGÓ SÁNDOR1

1Soproni

Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet 2Lajta-Hanság Zrt.

A Mosonszolnoktól nyugat-délnyugatra található 30 km2-es intenzív agrárkörnyezetben vizsgáltuk a fogoly, fácán és a ragadozó madárfajok élőhelyválasztását 2014 és 2016 között. A ragadozó madarakon belül a legnagyobb számban jelenlévő és az apróvadállományra feltételezett és tapasztalt hatással lévő fajcsoportként a rétihéjákat, továbbá a kevesebb számban jelenlévő parlagi sast választottuk. A vegetációs időszakban a barna rétihéja, ősztől tavaszig pedig a kékes rétihéja van jelentős egyedszámban a területen, a parlagi sas jelenléte nem rendszeres. A vizsgált három évben a fogoly és a fácán élőhelyhasználata nem tért el jelentősen évszakonként. Tavasszal és nyáron nem volt jelentős különbség a rétihéják és az apróvadfajok élőhely szerinti előfordulásában, ugyanakkor ősszel és télen a különbség szignifikáns volt. A parlagi sas viszonylatában a fogolytól minden évszakban jelentősen eltért, a fácán esetében csak nyáron és ősszel volt az eltérés kevésbé markáns. Eszerint valószínűsíthető, hogy a költési és fiókanevelési időszakban jelenlévő barna rétihéja apróvadállományra gyakorolt potenciális predációs nyomása relevánsabb. A parlagi sas esetében a szárnyasvadfajokra gyakorolt hatás a sporadikus megjelenés miatt nem tekinthető számottevőnek. A kutatás az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-17-4-III kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának Támogatásával készül.

VADDISZNÓK LAKOTT TERÜLETI ELŐFORDULÁSA ÉS KÁROKOZÁSUK JELLEMZŐI MAGYARORSZÁGI TELEPÜLÉSEKEN TARI TAMÁS1 – SÁNDOR GYULA1 – HEFFENTRÄGER GÁBOR2 – NÁHLIK ANDRÁS1 1Soproni

Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet 2Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság

A különböző vadfajok létszámnövekedése számos konfliktushelyzetet generál, megemelkedő létszám magával vonja az állomány térbeli eloszlásának változását is, amelynek következtében olyan területeken jelenhetnek meg az adott faj egyedei ahol ezidáig nem, vagy csak ritkán fordultak elő. Ez lehet az egyik oka annak, hogy egyre gyakrabban találkozni egy-egy állatfaj lakott területi jelenlétével és károkozásával, sokszor nem csak madarak és kisebb testű emlősök – főként ragadozók – jelennek meg a városokban, hanem nagytestű vadfajok is, az egyik ilyen faj a vaddisznó. Az ezredfordulótól kezdődően Európa több nagyvárosában is érintett a problémával (Berlin, Barcelona). Kutatás célja az volt, hogy meghatározzuk a probléma hazai helyzetét, annak idő- és térbeli alakulását, valamint a károkozás jellemzőit. Ehhez két módszert alkalmaztunk, egyrészt kulcsszavas kereséseket végeztünk különböző internetes felületeken. Használtuk a Google Search szolgáltatást, a „vaddisznó” és a 15.000 lakosnál nagyobb települések neveit felhasználva, ez 89 db keresést jelentett. A keresési eredmények első 200-200 tételét vizsgáltuk meg (mindösszesen 17800 db). Elemeztük továbbá 56 hírportál online felületének adatbázisát „vaddisznó” kulcsszó használatával. Végül a Magyar Távirati Iroda adatbázisában is keresést folytattunk az előzőekhez hasonlóan. A keresési találatokat leválogattuk, azon bejegyzések kerültek összesítésre amelyek a vaddisznó lakott területi megjelenéséhez voltak köthetők. Minden egyes bejegyzés elemzésre került, egyrészt alapadatokat jegyeztünk fel (dátum, napszak, település név, közterület neve), másrészt meghatároztuk a bejegyzés típusát (direkt észlelésről esik szó vagy rendszeres jelenlétről és probléma okozásáról), és a keletkezett károk jellemzőit. Az interneten végzett felmérés kiegészítése- és részletesebb információk begyűjtése érdekében kérdőíves felmérés formájában 15 megye 262 városa és továbbá 29

17 balatonparti település került megkeresésre a témával kapcsolatban. A kérdőív GoogleForms alkalmazásban készült, elektronikus úton került eljuttatásra, a települések részére. A 25 kérdés közül 8 foglalkozott közvetlenül a károkozás idő- és térbeli alakulásával és a kárformákkal. A fennmaradó 17 kérdés pedig a kiváltó okokkal és a megoldási lehetőségekkel. A híradások, média megjelenések vizsgálata során 164 különböző tudósítást, híradást találtunk, ehhez kapcsolódott a 63 településről visszaérkezett (20%-ot meghaladó válaszadás) kérdőíves válaszok. Az így létrejött adatbázis elemzése során meghatároztuk a vaddisznó lakott területi megjelenésének kronológiáját, területi elterjedését, a károkozás jellemzőit, úgy mint, a kárformák típusai, előfordulási gyakoriságuk. Vizsgálati eredmények jól mutatják, hogy a vaddisznó-lakott területi megjelenése és abból fakadó konfliktushelyzetek aktuális problémát okoznak a vadászatra jogosultaknak, önkormányzatoknak, lakosságnak. Megállapítható, hogy a probléma első ízben 2000-ben kerül megemlítésre, majd ezt követően 2007-óta minden évben jelentkezik a probléma, intenzitása növekvő tendenciát mutat, területi eloszlását tekintve kijelenthető, hogy nem csak egy-két település helyi problémájáról van szó, hanem regionális gondokról lehet beszélni, amely kiegészül egy-egy elszigetelt esettel. Az összesített eredményei alapján a 19 megyéből 15 esetében számoltak be vaddisznó lakott területi megjelenéséről. Az internetes keresések alapján Budapesthez köthető a bejegyzések több mint 25%-a, az összesített adatok alapján további 87 település neve merült fel, 51%-uk város, 49%-nagyközség vagy község volt. Összesen 7-különböző kárformát sikerült elkülöníteni, amelyek a következők voltak: magánkertek feltúrása; lakosság riogatása; kerítések megrongálása; közterületek feltúrása; gépjárműben okozott kár; kutyák riogatása; személyi sérülés okozása. A károkozás megjelenése településenként változó volt, legtöbb esetben a lakott területtel közvetlen határos külterületeken található zártkerteket jelölték meg, mint károsítás fő célpontjait. Ezeket a területekre úgy kell tekinteni, mint az utolsó lépés a lakott területen történő állandó jelenlét előtt, mivel innen már a lakott területek szélén található, valamint a vonalas létesítmények (folyók, utak) mellett fekvő ingatlanok közvetlenül és könnyen elérhetőek. Az érintett települések között jelentős különbségeket lehet találni, mind lakosság számban, mind településszerkezetileg, mind pedig a táj karakterisztikáját tekintve. Ezekhez az eltérő adottságokhoz, jól alkalmazkodtak a vaddisznók, köszönhetően a faj rendkívüli plaszticitásának, amely igazodott a források tér- és időbeni változásához.

30

AGRÁRKLÍMA.2 SZEKCIÓ PROTOTÍPUS AZ AGRÁRKLÍMA DÖNTÉSTÁMOGATÓ RENDSZER ADATBÁZISAINAK EGYSÉGES SZERKEZETŰ DOKUMENTÁLÁSÁHOZ A KLÍMAADATBÁZIS PÉLDÁJÁN GÁLOS BORBÁLA

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezet- és Földtudományi Intézet

Az erdészeti célú klímahatás vizsgálatokhoz és az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó fafajpolitika kialakításához a szélsőséges időjárási esemény–erdészeti kár összefüggések mért adatokon alapuló számszerűsítése, valamint a hosszútávú éghajlati tendenciák megbízható előrejelzése szükséges. Az Agárklíma projekt keretében fejlesztett döntéstámogató rendszer klímaadatbázisa a múltbeli időszakra meteorológiai megfigyelésen alapuló havi hőmérsékletátlagokat, csapadékösszegeket (www.carpatclim-eu.org), valamint származtatott indexeket tartalmaz. A várható klíma becslése 12 regionális klímamodell eredményeinek együttes elemzésével történik, 30 éves jövőbeli időszakra (2021-2050, 2041-2070, 2071-2100), az A1B IPCC-SRES kibocsátási forgatókönyv feltételezésével (www.ensembles-eu.org). A döntéstámogató rendszer klíma- és egyéb adatbázisainak egységes szerkezetű bemutatása eddig még nem hozzáférhető a potenciális felhasználók számára. Ezért egy háromszintű dokumentációt készítettünk a klímaadatbázisról, melynek tagolása, részletessége prototípusként szolgálhat a többi adatbázis leírásának közzétételére a rendszer webes felületén. Az első szint 1-2 mondatos összefoglalást ad az adatok tér- és időbeli léptékéről, forrásáról. A második szint az adatok bizonyosságát, a származtatott indexek számításának lépéseit mutatja be, valamint megjelöli a klímaadatokból levezethető további, fafajválasztást segítő információkat. A harmadik szint egy részletes útmutató, mely összefoglalja és magyarázza a klímamodellek tulajdonságait, bizonytalanságainak okait, valamint javaslatokat ad a klímamodell eredmények felhasználásához, az éghajlati tendenciák és szórástartományuk értelmezéséhez az erdészeti hatáskutatók és a gyakorlati szakemberek számára. A különböző mélységű magyar és angol nyelvű dokumentáció megjelenítése a webes felületen nélkülözhetetlen lenne a döntéstámogató rendszer bevezetéséhez, közreadásához, rendeltetésszerű használatához, a megjelenített térképes és szöveges információ megfelelő értelmezéséhez. A munka az Agrárklíma.2 (VKSZ_12-1-2013-0034) projekt támogatásával készült.

TALAJOK SZEREPE A KLÍMAVÁLTOZÁS SORÁN BIDLÓ ANDRÁS – HORVÁTH ADRIENN

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezet- és Földtudományi Intézet

A talajok és a klíma között összetett kölcsönhatás van. A klímaváltozás hat a talajokra, de a megváltozott talaj is hat a klímára. Az erdei ökoszisztémák ezt a kölcsönhatást felerősíthetik. A klímaváltozás hatására megváltozik a talajok egyes funkciója és ezek jelentősége, illetve a talajok maguk is átalakulhatnak. Munkánkban megpróbáltuk megbecsülni az egyes hatások lehetséges szerepét. A talajok egyik legfontosabb funkciója, hogy életteret biztosítanak az élőlényeknek, miközben ellátják azokat - az általuk hosszabb-rövidebb időre tárolt - vízzel és tápanyaggal. Vizsgálataink azt mutatták, hogy a klímaváltozás miatt gyakrabban megjelenő aszályos, magas hőmérsékletű időszakot az erdei fák akkor képesek jobban elviselni, ha megfelelő mennyiségű víz áll a talajból a rendelkezésükre. A talajok víztartó-képessége elsősorban a termőréteg vastagságtól és a talaj fizikai féleségétől függ, de a genetikai talajtípus, a talaj szénsavas mésztartalma és a talaj szerves szén (humusz) 31

tartalma is befolyásolja azt. Munkánkban szoros kapcsolatot találtunk a fák növekedése és a talaj víztározó képessége között. A sekély termőrétegű, gyenge víztározó képességű talajokon álló erdőállományok esetén egy-egy aszályos időszak jelentősen legyengítheti az erdőállományokat, illetve pusztulások is felléphetnek. Mivel a szélsőséges időjárási időszakok gyakorisága nőni fog, a jövőben a talaj víztározó-képességének jelentősége nagyobb lesz, amit célszerű lenne jobban figyelembe venni az erdészeti termőhelyosztályozásnál. HIDROLÓGIAI ELŐREVETÍTÉS LEHETŐSÉGEI ÉS KORLÁTAI A VÁLTOZÓ KLÍMÁBAN GRIBOVSZKI ZOLTÁN – CSÁKI PÉTER – HERCEG ANDRÁS – KISFALUDI BALÁZS – KALICZ PÉTER Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet

Az elmúlt évtizedek klimatikus változásai egyre gyorsuló ütemben módosítják a vízkörforgást. A jövőre prognosztizált klimatikus változások legkifejezettebben a hidrológiai ciklusra hatnak, hazai viszonyok között a párolgás növekedésével és a csapadékeloszlás megváltozásával. A klímaváltozás erdőterületeket érintő hidrológiai hatásainak vizsgálatával az Agrárklíma.2 kutatási programban foglalkozunk. Ezeknek a vizsgálatoknak az áttekintésére szolgál ez a tanulmány, a teljesség igénye nélkül, hiszen az egyes résztémák a konferencián külön-külön részleteikben bemutatásra kerülnek. A hidrológiai vizsgálatokat távérzékelési adatokon nyugvó párolgástérképekre alapoztuk a célterület jelentős térbeli kiterjedése miatt. A távérzékelési információk validálására (a legmegfelelőbb termék kiválasztásához), illetve modellfejlesztési célból terepi kalibráló méréseket is használtunk. Az elemzéseket a felhasznált párolgástérképek ellenőrzésével kezdtük többéves átlagos- és havi szinten, és megállapítottuk, hogy az adatok megfelelő megbízhatóságúak a területi vízmérleg értékeléséhez. A párolgástérképek feldolgozása alapján, arra a következtetésre jutottunk, hogy a CORINE felszínborítási kategóriák szerinti értékeléshez megfelelőek az információk, de erdőrészlet szintű elemzésre már általában nem alkalmasak. A következő lépés egy kalibrált éghajlat-lefolyási modell fejlesztése volt, amelynek segítségével országos szinten tudjuk előrejelezni a klimatikus vízmérleget. A vizsgálatokat havi lépésközű hidrológiai modell fejlesztésével folytattuk, ahol egy speciális kalibráló eljárást alkalmaztunk a klasszikus Thornthwaite-típusú modellhez. Az előbbi modell fejlesztése az intercepció folyamatának beépítésével folytatódik. Modellfejlesztést kezdtünk a talajvízfüggő erdőtársulások vizsgálatára, ahol a felmelegedés hatására emelkedő párolgási kényszer miatt nemcsak a vízfelvétel, hanem a sófelhalmozódás is fokozódhat, annak minden kedvezőtlen vonzatával együtt. A munka az Agrárklíma.2 VKSZ_12-1-2013-0034 pályázat és a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült. Gribovszki Zoltán munkája a kutatásban az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-20120001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg.

32

A „JÁRÓ-TÁBLA” (AVAGY AZ EGYES TERMŐHELYTÍPUSOKON ALKALMAZHATÓ CÉLÁLLOMÁNYOK ÉS AZOK NÖVEKEDÉSÉNEK) KÖZELÍTÉSE GÉPI TANULÁSI MÓDSZERREL CZIMBER KORNÉL1 – MÁTYÁS CSABA2 – BIDLÓ ANDRÁS2 – FÜHRER ERNŐ3 – GÁLOS BORBÁLA2 1 Soproni

Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezet és Földtudományi Intézet 3 NAIK Erdészeti Tudományos Intézet

2 Soproni

Az Agrárklíma 2. projekt keretében fejlesztett döntéstámogató rendszer (eDTR) egyik legfontosabb célkitűzése az integrált geoinformatikai és klímamodellek adatai alapján becslést adni több jövőbeli időszakra az alkalmazható célállományokról és azok növekedéséréről. Járó Zoltán és munkatársai által kidolgozott és évtizedek óta alkalmazott, az elmúlt évtizedben részben továbbfejlesztett táblázat, továbbiakban Járó-tábla, termőhelytípus-változatonként tartalmazzaaz alkalmazható célállományokat, a főfafajokat és azok növekedését, valamint az elegyfajokat. Az eDTR fejlesztésénél számos kihívásnak kellett megfelelni, a geoadatok integrációja több problémát felvetett. A jövőbeli időszak klímáját előrejelző 12 regionális klímamodell adatait a jóval finomabb felbontású múltbeli klímaadatokkal javítottuk. További javítás a domborzat és kitettség alapján lehetséges. A termőhelytípus-változat klímán kívüli adatait is több forrásból pontosítottuk, javítottuk. Az eDTR ezeket a geoadatokat és a Járó-tábla mintegy 5 ezer termőhelytípus-változat – fafaj – növekedés bejegyzését használja fel a jövőbeli erdőtelepítési és erdőfelújítási döntések támogatásához. Azonban a klímaváltozás, amely általában egy, ritkábban két erdészeti klímaosztály változást is jelent, számos olyan új termőhelytípus-változatot eredményez, amely az eddigi Járó-táblában nem szerepel. A hiányok kitöltésére kidolgoztunk egy gépi tanulási módszert, amely a Járó-tábla adataiból indul ki. Elsőként megpróbáltuk valamennyi termőhelytípus-változat tényezőt mennyiségi értékekre váltani. A klímaosztály esetében a FAI (Forest Aridity Index), a termőréteg vastagság esetében a konkrét mélység, a fizikai talajféleség és genetikai talajtípusnál a víztartó képességgel helyettesítettük a kategóriákat. A hidrológiai viszonyokat leíró kategóriákat egymástól nagyon távol helyeztük el. A gépi tanulási módszer a kvantifikált adatok alapján egy ötdimenziós termőhelytípus-változat térben keresi a legközelebbi célállományokat és kernelek segítségével súlyozza azok növekedését. A módszer kimenete minden jövőben előforduló termőhelytípus-változatra egy lista, amely tartalmazza a legközelebbi öt célállományt és azok várható növekedését, valamint, hogy a súlyozás hány közeli bejegyzés alapján történt. Mivel a Járó-tábla csak ott tartalmaz bejegyzést, ahol egy fafaj erdészeti szempontból alkalmazható (például a bükk fafaj a bükkös klímán kívül máshol nem szerepel), ezért egy speciális csillapító függvényt is be kellett vezetnünk. A módszert felkészítettük egy ötödikként belépő sztyep klímára történő becslésekre is. Erre a klímára a fafajok egyes klímaosztályokra adott válaszgörbéiből indultunk ki és a bevezetett csillapító függvény segítségével extrapoláljuk a növekedési értékeket. Ha az extrapoláció eredménye egy választott küszöbérték (1) alatti, akkor azt a termőhelytípus-változatot erdősítésre alkalmatlannak sorolja be a módszer. A módszer fejlesztése több körben történt, az egyes kimeneti adatsorok tételes elemzése alapján. A jelenlegi verzió pontosítása további szakértői ellenőrzést igényel. Különösen a fafajonkénti küszöbértékek igényelnek alapos elemzést. A kifejlesztett táblázatot az egyes fafajok termőhelyi igényének részletes ismeretében termőhelytípus-változatonként a terepi tapasztalatok figyelembevételével validálni kell, és csak így válik alkalmazhatóvá a gyakorlatban.

33

GEOMATIKAI SZEKCIÓ BORÍTOTT FELSZÍNMODELLEK ERDÉSZETI FELHASZNÁLÁSA KIRÁLY GÉZA1 – BALLA CSILLA2 – BARTON IVÁN1 – SZABÓ KÁROLY3

1Soproni

Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet Főváros Kormányhivatal, Földmérési, Távérzékelési és Földhivatali Főosztály 3Vas Megyei Kormányhivatal, Erdészeti Osztály

2Budapest

A borított felszínmodellek (BFM) a borított felszín magasságát írják le, azaz magassági értelemben tartalmazzák a terepen található összes objektumot: épületeket, növényzetet, stb. Erdészeti szempontból ezek a modellek elsősorban a faállományok (esetleg egyes fák) magasságának leírásához használhatók. Ehhez azonban szükséges a digitális domborzatmodell (DDM) is, amelyet az előzőből kivonva jön létre az objektumok magasságát leíró modell: a normalizált Borított Felszínmodellt (nBFM). A korszerű, és gyorsan fejlődő képegyeztetési eljárások lehetővé teszik, hogy nagy területekre, akár az egész országra is elkészüljenek ezek a modellek, amelyeket a BFKH FTFF a 2015ben a KAP-reform céljaira készült légifelvételekből állított elő. A felszínmodellek erdészeti szempontú vizsgálatához különböző mintaterületeket jelöltünk ki, amelyeken megvizsgáltuk ezen modellek erdészeti felhasználásának lehetőségeit. Egy hegy- és egy síkvidéki mintaterület (Sopronihegység, valamint Hanság), egy különleges erdő (Fenyőfő) és egy energiaültetvény-kísérlet (Dejtár) voltak a mintaterületeink. Első eredményeink – különösen nagyobb területre – nagyon biztatóak, amelyek alapján a faállomány-magasságok és a záródás tekintetében a módszer összevethető a hagyományos becslési eljárásokkal. Ugyanakkor több felvételi időpontból származó modellek bevonásával a faállományok magassági növekedését is jól becsülhetjük, ráadásul igen részletes térbeli felbontással, amely az erdész szakma számára számos további lehetőséget is magában rejt. SENTINEL-2A ŰRFELVÉTEL-IDŐSOROZAT SŰRŰSÉG VIZSGÁLATA AZ ORSZÁGOS ERDŐÁLLOMÁNYRA BARTON IVÁN – KIRÁLY GÉZA – CZIMBER KORNÉL

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet

A Sentinel-2A műholdat a közös európai földmegfigyelési Copernicus program keretében 2015ben állították pályára. Elsődleges célja a szárazföldek, és ezen belül az erdők megfigyelése, felszínborítás térképezés, vegetáció és talajborítás megfigyelése és a katasztrófa sújtotta területek térképezése. A műhold egy multispektrális szenzorral van felszerelve, ami a látható és az infravörös tartományokban érzékel különböző terepi felbontásokkal. A műhold visszatérési ideje 10 nap, párjával, a Sentinel-2B-vel kiegészülve már 5 naponta vannak elérhető felvételek azonos területekről. Legnagyobb felbontása 10 m, ami lehetővé teszi az erdők erdőrészlet szint alatti nyilvántartását, operatív módon. Az erdőterületek kiértékelése csak felhő- és felhőárnyék-mentes felvételeken lehetséges. Régiónk felett magas az átlagos felhőborítottság, ezért kevés teljesen felhőmentes kép érhető el. Habár a felhasználók számára elérhető űrfelvételek rendelkeznek egy globális felhőborítás értékkel, ami alapján ki lehetne szűrni a használható időpontokat, ezek a számok nem adnak térbeli kiterjedést. Így nem lehet eldönteni, hogy az adott felvétel biztosan használható-e a kiválasztott erdőrészletre. A pontosabb felhő és felhőárnyékmaszk előállítása az űrfelvételek atmoszférikus korrekciója után készül el. A kutatás során a Sentinel-2A 2015. június és 2017. szeptember között készült felvételeinek automatikus felszínosztályozásait értékeltük ki az országos erdőállomány adattár területére erdőrészletenként. A feldolgozás HPC (High Performance Computing) környezetben történt a bécsi EODC GmbH infrastruktúráján. Az űrfelvételek előfeldolgozását a Sen2Cor 2.3.1. 34

segítségével végeztük el, míg a kiértékeléshez saját szoftvert fejlesztettünk. A feldolgozás eredménye egy adatbázis, ami erdőrészlet-szinten nyújt információt arról, hogy milyen időpontokban áll rendelkezésre kiértékelhető űrfelvétel. A létrehozott módszertan és szoftver segítségével a jövőben megismételhető eljárást hoztunk létre, amivel folyamatosan bővíteni lehet az idősorozat elérhetőség adatbázisát, ezzel megkönnyítve az idősoros erdőtípus-térképezést, fahasználatok térbeli lehatárolását és vegetáció-aktivitás monitorozását a kutatásokban. A TRUPULSE 360B TESZTELÉSE BAZSÓ TAMÁS

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet

A 21. századi erdészeti gyakorlat már gyorsabb és hatékonyabb megoldásokat kíván, mint a hagyományos geodéziai felmérések. Ezekre nagyszerű lehetőséget kínálnak a különböző távérzékelési eljárások, de a terepi felmérésben elterjedt GNSS megoldások is megkönnyítették a térképezési munkálatokat. A GNSS méréstechnológiából adódóan, bizonyos helyzetekben – például erősen záródott lombkorona, vagy szabdalt terepfelszín – a mérések nem lesznek elegendő pontosságúak, akár több méteres hibát okozva az mérési adatokban. Ebből fakadóan adódnak helyzetek, amikor nem kerülhetjük el a hagyományos geodéziai eljárások használatát. Ezekhez nyújtanak elfogadható megoldást a különböző lézeres távolságmérők és elektronikus szögmérők, melyek a rekreációs célokon túl, akár a térképezési munkálatokat is segíthetik pontosságukkal. Egy ilyen műszer – TruPulse 360B – tesztelését, valamint használatának megbízhatóságát, egyszerűségét vizsgáltuk erdészeti körülmények között. A magyarországi erdészeti gyakorlat korábban a Wild T0 busszola-teodolit mérési pontosságára támaszkodott, amely még a mai gyakorlatban is elfogadható, így a vizsgált műszer pontosságát ehhez mérten érdemes vizsgálni. A vizsgálat mind a távmérések, mind pedig a szögmérések pontosságának meghatározására kiterjedt. A vizsgálat eredményei megfeleltek elvárásainknak, így a műszer erdészeti térképezésre és mérnöki feladatok megoldására alkalmas. TÖBB ÁLLÁSPONTBÓL KÉSZÍTETT FÖLDI LÉZERSZKENNELÉSEK ALAPJÁN VÉGZETT FAÁLLOMÁNYBECSLÉSI EREDMÉNYEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA AZ ÁLLOMÁNYJELLEMZŐK TÜKRÉBEN BROLLY GÁBOR – KIRÁLY GÉZA

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet

A földi lézerszkennelés (TLS) a mintaterületes faállománybecslés korszerűsítésének egyik ígéretes lehetősége. A TLS adatok alapján végzett egyed szintű becsléseket akkor tekinthetjük jó minőségűnek, ha a mintaterületen található fák nagy része azonosítható (teljességi igény), és ezek dendrometriai paraméterei - tipikusan a törzsátmérők és a famagasság - pontosan becsülhetők (pontossági igény). Az erdőbecslési célú mintaterületek egy vagy több álláspontból végzett TLS felmérések (rövidítve SS, ill. MS) alapján értékelhetők ki. Az alkalmazott felmérési álláspontok száma alapvetően meghatározza a lézeres felmérés hatékonyságát és gazdaságosságát. Az SS felmérések a terepen lényegesen gyorsabban elvégezhetők, és az adatok feldolgozása is egyszerűbb. Az MS felmérés elkészítése nagyobb ráfordítást igényel, viszont ezáltal csökken a fák takarásából eredő adathiány, ami nagyobb mintaszámhoz és egyedszinten is pontosabb becslésekhez vezet. Ezeket az állításokat már a témában végzett korai kutatások is igazolták. Szintén alátámasztott, bár részleteiben kevéssé ismert, hogy az állományjellemzők alapvetően meghatározzák a TLS-sel végzett becslések minőségét.

35

A „Benchmarking on Terrestrial Laser Scanning for Forestry Applications” nemzetközi projekt keretében 24 erdei mintaterületen végeztük el SS és MS felvételi móddal készített földi lézerszkennelések erdőbecslési célú feldolgozását egy saját fejlesztésű, automatizált eljárással. Ez a tekintélyes mennyiségű, reprezentatív adatállomány nemcsak az eljárás tesztelésére használható, hanem lehetőséget nyújt a felvételi módok eredményeinek összehasonlítására. A feldolgozási eredmények vizsgálatával két kérdésre keressük a választ: (1) Milyen mértékű az eltérés az SS és MS felvételi móddal végzett állománybecslési eredmények között? (2) Milyen kapcsolatot találunk az állományjellemzők és a különböző felvételi módok alapján végzett becslések között? Utóbbi kérdés megválaszolásának a jövőben gyakorlati jelentősége lehet, amennyiben olyan állományjellemzőket találunk, amelyek alapján a felmérés helyszínén eldönthető, hogy a kívánt minőségű dendrometriai becslés elvégezhető-e SS felméréssel, vagy a költségesebb MS felmérési mód alkalmazása szükséges. MESTERSÉGES NEURÁLIS HÁLÓZATOK ALKALMAZÁSA FÉNYKÉP ALAPÚ LÁTOGATÓSZÁMLÁLÁSRA KISFALUDI BALÁZS – PRIMUSZ PÉTER – PÉTERFALVI JÓZSEF

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet

Erdészeti utak forgalmának meghatározására elkészítettünk egy forgalomszámláló eszközt, amely digitális állóképeket tárol a telepítés szelvényében áthaladó látogatókról. A felvételeken látható úthasználók csoportok szerinti megszámlálását kiértékelő személyek végezték. A kiértékelés a lehető legpontosabb látogatószámot szolgáltatta, de időigényes, monoton és fárasztó volt. Ilyen mértékű élőmunka befektetés hosszabb távon, illetve több eszköz üzemeltetése mellett nem engedhető meg, ezért megvizsgáltuk a folyamat automatizálásának lehetőségét. 2015-ben a Bag of Visual Words nevű eljárással a megjelölt látogatók közül a személygépkocsik felismerését sikerült megoldanunk, de a gyalogosok és kerékpárosok között nem tudtunk automatikusan különbséget tenni, valamint a rossz fényviszonyok lehetetlenné tették a kiértékelést. A módszerrel megfelelő háttérképek híján a látogatók detektálása nagyon körülményes volt, ami a gyakorlati alkalmazást jelentősen megnehezítette. Az automatikus képfelismerés azóta nagy fejlődésen ment keresztül és szinte egyeduralkodóvá váltak a mesterséges neurális hálókat használó megoldások. A meggyőző eredmények miatt mi is megvizsgáltuk egy ilyen rendszer alkalmazhatóságát a forgalomszámláló képeinek automatikus felismerésére. A szabadon hozzáférhető rendszerek közül a YOLO nevű módszert választottuk a jó dokumentáltság, a könnyű kezelhetőség, valamint a nagyszámú képen előre kiszámított paraméterkészlete miatt. A kiértékelést végző személyek az úthasználókat a befoglaló téglalapjukkal jelölték meg, és rögzítették az úthasználó típusát (pl.: gyalogos, kerékpáros). Ez az állomány szolgált tanuló és teszt adatbázisként a YOLO hálózat számára. A YOLO-hoz tartozó, gépi tanulást lehetővé tevő keretprogram segítségével megtanítottuk a hálózatot a saját látogatóosztályaink felismerésére. Az eljárás egy lépésben elvégezte a látogatók detektálását és osztályozását is. A kevés tanító fotón szereplő látogatócsoportok felismerése és detektálása jelentősebb hibával terhelt, amin csak a felcímkézett képek számának növelésével lehet segíteni. A sok címkézett fotón szereplő úthasználó típusok közül a gyalogosok 94%-át, a kerékpárosok 95%-át, a személygépkocsik 85%-át megtalálja és helyesen ismeri fel a hálózat a folyamatosan változó fényviszonyok ellenére. Az eredmények alapján a mesterséges neurális hálózatok alkalmasak a fotókon szereplő úthasználók észlelésére és csoportosítására, az eredményességük pedig a tanító adatbázis méretétől és minőségétől függ.

36

AZ ŐRSÉGI TÁJ KATAKTERE 1Soproni

2Soproni

BALÁZS PÁL1 – KONKOLY-GYURÓ ÉVA2

Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezet- és Földtudományi Intézet Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdővagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet

A táj, mint természeti és kulturális elemeket egyaránt magába foglaló egyedi térség fontosságát az Európai Tájegyezmény elfogadása óta egyre több ország ismeri el és építi be saját politikájába a tájak sokféleségének megőrzése céljából (Európa Tanács 2000). Hazánk 2017 és 2026 közötti időszakra szóló, az egyezmény tükrében megalkotott Tájstratégiájának célkitűzései között szerepel többek között az ország tájainak számbavétele (FM 2017). Jelen tanulmány ehhez a nagyszabású feladathoz kíván hozzájárulni az Őrség térségében készített, országhatáron átívelő tájkarakterelemzés révén. A kutatás, módszertanát tekintve az angol tájkarakterelemzési útmutatóban foglaltakra, valamint a Fertő-Hanság térségére készített kapcsolódó esettanulmányra épül (Swanwick - Land Use Consultants 2002; KONKOLY-GYURÓ et al. 2010). A táj karakterének megállapításához terepi felvételezések, térinformatikai elemzések és helyiek körében végzett interjúk információit használtuk fel. Az elemzés során a terepi felmérések eredményeit tartalmazó három alapjellemző - domborzat, felszínborítás-dominancia és használati intenzitás – segítségével határoltuk le a kutatási terület tájkarakter típusait. Az eredményként kapott tájkarakter típusokat részletesen bemutatjuk és összevetjük az interjúkból nyert tájkarakterre vonatkozó információkkal. Az így létrejött tájkarakterelemzés megalapozhatja, segítheti a táj védelmi, kezelési és tervezési tevékenységeit, hozzájárulva e kiemelkedően értékes vidék jellegének megőrzéséhez és megfelelő fejlődési irányainak kijelöléséhez.

37

MŰSZAKI SZEKCIÓ A KÖRNYEZETI TERVEZÉSHEZ SZÜKSÉGES ADATOK ÁTVÉTELI LEHETŐSÉGEINEK VÁLTOZÁSA ELEKNÉ FODOR VERONIKA – PÁJER JÓZSEF

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezet- és Földtudományi Intézet

Napjainkban a környezetvédelmi szempontok egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Ahhoz, hogy egy tevékenység során a lehető legkisebb legyen környezetünk terhelése, károsítása, már annak megvalósítása előtt szükséges felbecsülni és értékelni a lehetséges környezeti változásokat. A környezeti tervek elkészítéséhez valós és megbízható környezeti információkra, és az azokat megalapozó hiteles környezeti adatokra van szükség. A jogszabályban meghatározottak szerint a környezetvédelmi feladatok megvalósításának elősegítése érdekében egységes Nemzeti Környezeti Térinformatikai Rendszert kell létesíteni és működtetni, mely az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszerből és a téradat-kezelők által működtetett környezeti információs rendszerekből áll. A tervezési folyamatot jelentősen gyorsítaná, egyszerűbbé és megbízhatóbbá tenné, ha az adatátvétel az információs rendszerekből történő átvétellel valósulhatna meg. Kutatásunk során összehasonlítottuk a környezeti tervezési feladatokhoz adatokat biztosító környezeti információs rendszerek 2010-es illetve jelenlegi állapotát. Megvizsgáltuk az egyes rendszerek adattartalmát, elérhetőségét és az adatátvétel lehetőségeit. Célunk a jogi szabályozás valamint a felhasználói igények hatására bekövetkező változások kimutatása volt. ÉLETCIKLUS ELEMZÉS ERDÉSZETI ALKALMAZÁSA AZ ELMÚLT KÉT ÉVTIZEDBEN POLGÁR ANDRÁS – PÉCSINGER JUDIT

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezet- és Földtudományi Intézet

Széles körű az egyetértés abban, hogy az emberiségnek fel kell tárnia és ki kell fejlesztenie olyan módszereket, amelyek alkalmazásával a gazdasági, ipari folyamatokhoz felhasznált erőforrások minimalizálhatók, valamint a kibocsátások és hulladékok környezeti hatása a környezeti rendszerre nézve nulla közelivé válik. A környezetbarát technológiák e hosszú távú cél elérésének eszközei. A környezeti életciklus-elemzést (LCA) fenntarthatósági, döntéstámogató környezetmenedzsment eszköznek fejlesztették ki (ISO 14040:2006), mely kiváló eszköze a környezeti hatások megalapozott vizsgálatának, azonban az erdészeti alkalmazása máig kihívást jelent az LCA közösség számára. Az erdészeti szektorban nincs ágazatspecifikusan kifejlesztett LCA és leltáradat gyűjtési (LCI) módszertan, melynek megalkotása a legnagyobb kihívások egyike. A szektor LCA alkalmazása mind a külső (összehasonlító), mind a belső (hatékonyságnövelő) előnyök elérése érdekében is prioritás. Mivel a termékek és folyamatok életciklus elemzését nagy érdeklődés övezi, ezért e módszernek az erdészetben és erdészeti termékekkel kapcsolatos iparban is mindenképpen el kell terjednie. Munkánk során az LCA erdészeti alkalmazásának elmúlt, több mint húsz éves időszakát vizsgáljuk meg. Az LCA erdészeti alkalmazásának hazai adaptálására, az erdőhasználati életút szakaszra módszertani ajánlásokat fogalmazunk meg, melyet az „AGRARKLÍMA.2 VKSZ_12-1-2013-0034” projekt támogatásával valósítottunk meg. 38

FAAPRÍTÉKHASZNOSÍTÁS TECHNOLÓGIAI, LOGISZTIKAI KÉRDÉSEI SZŰCS FERENC1 – VÁGVÖLGYI ANDREA2 – CZUPY IMRE2 – SZAKÁLOSNÉ MÁTYÁS KATALIN2 – HORVÁTH ATTILA LÁSZLÓ2 1Vértesi

2Soproni

Erdő Zrt. Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet

Hazánkban a megújuló energia potenciál meghatározó mértékben biomasszára alapozott. Ezen belül is elsősorban a faalapú biomassza képezi az üzemelő fűtőművek működéséhez szükséges tüzelőanyag nagy részét. Az alapanyag jelentős hányada az erdőből kerül ki az energetikai célra felhasználható tűzifa, vágástéri melléktermék formájában. Kisebb része faipari melléktermék, illetve a jelenleg még csak néhány ezer hektár területű energetikai faültetvényekről származik, emellett kísérletek történtek nem konvencionális területek (pl. felhagyott területek, vonalas létesítmények mellett található) biomassza produktumának hasznosításával is. A kitermelt biomasszát apríték formájában tudják hasznosítani a fűtőművek, tehát a területekről letermelt faanyagot aprítani, szállítani és tárolni kell. Ennek formái, körülményei több megoldásra váró problémát vetnek fel pl. a faapríték nedvességtartalma döntően befolyásolja a fűtőműben történő elégetés lehetőségét; a nedvességtartalom optimalizálása függ az előállítási és apríték tárolási körülményektől; az energetikai felhasználásnál fontos az apríték frakcióeloszlása (finom frakció és maximális frakcióméret) is stb. Kutatásunk ennek a témakörnek a vizsgálatára alapul, amelyet egy működő fűtőmű aprítékellátási rendszerének problémáin keresztül mutatunk be.

39

POSZTER SZEKCIÓ A BÜKKFATAPLÓK ROVARKÖZÖSSÉGÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA IRODALMI ADATOK ALAPJÁN ANDRÉSI RÉKA – TUBA KATALIN

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet

A taplógombák rovarközösségének vizsgálata hazánkban a Soproni Egyetemhez köthető. 2006ban DOMBOROCZKI GÁBOR, 2015-ben pedig ANDRÉSI RÉKA foglalkozott ezzel a témával diplomamunkájában. A szakirodalmat tekintve a skandináv országokban már régebben és többen vizsgálták ezt a témát, így ott feltártnak tekinthető a taplógombák rovarközössége. JONSELL és munkatársai a boreális régióban vizsgálták a Fomitopsis pinicola-ból és a Fomes fomentarius-ból kinevelhető fajokat. DOMBOROCZKI a Bükk-hegység Vár-hegyi erdőrezervátumából gyűjtött be F. fomentarius termőtesteket, míg mi Ásotthalomról, Balfról, Cákról, Diósviszlóról, Dömsödről, Gyomaendrődről, Nagybajcsról, Püskiről, Sajtoskálról, Sopronból, Tatáról, Zalaegerszegről és Zánkáról gyűjtöttünk be bükkfataplókat. Az irodalmi adatokkal történő összehasonlítás során arra kerestük a választ, hogy a nagy elterjedési területtel rendelkező Fomes rovarfaunáját tekintve milyen hasonlóságok és különbségek lelhetők fel. Hipotézisünk az volt, hogy a meghatározott rovarfajok többsége gazdafüggő, így nagy hasonlóság található a skandináv és a hazai adatok között. KÉPFELDOLGOZÓ PROGRAM FEJLESZTÉSE NAGY MENNYISÉGŰ FÖLDMEGFIGYELÉSI ADAT FELDOLGOZÁSÁHOZ ÉS KIÉRTÉKELÉSÉHEZ BARTON IVÁN – KIRÁLY GÉZA – CZIMBER KORNÉL

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet

Az utóbbi években pályára állított különböző földmegfigyelő műholdak naponta több Terabájt mennyiségű adatot rögzítenek bolygónkról különböző képek és adatok formájában. A múltban alkalmazott képfeldolgozási munkafolyamat nagy átalakuláson megy át jelenleg. Az egyes képek kiértékelése mellett a hosszú idősorozatok vizsgálata is lehetővé vált a nagy mennyiségű, ingyenesen elérhető adatokkal. Ezeknek a feldolgozása már meghaladja az egyes felhasználók munkaállomásainak számítási kapacitását. Földmegfigyelési adatközpontok épültek ki világszerte, ahol a helyben tárolt adatokat HPC (High Performance Computing) vagy Cloud infrastruktúrán keresztül tudja feldolgozni a felhasználó. A megszokott, asztali felhasználásra tervezett képfeldolgozó szoftverek közül kevés képes HPC környezetben működni. Így szükség volt egy olyan szoftverre, ami kompromisszum-mentesen tudja szolgálni a kutatási tevékenységet. A fejlesztett program képes képstatisztikák és tematikus erdészeti térképek automatizált elkészítésére egyes képekből és idősorozatokból. A kimenetek pontosságának vizsgálatára is lehetőséget nyújt a program. A létrehozott eredmények tetszőleges geoinformatikai programokban megjeleníthetők. A programot az EODC GmbH infrastruktúráján sikeresen teszteltük Sentinel-2 felvételekkel.

40

ERDEI SZALONKA (SCOLOPAX RUSTICOLA L.) SZÍNVÁLTOZATOK ELŐFORDULÁSA 2011-BEN MAGYARORSZÁGON BENDE ATTILA – LÁSZLÓ RICHÁRD

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet

Az EU madárvédelmi direktívájának 2008-as vadászati törvényben való megjelenését követő évben (2009-ben) ugyan vadászható faj maradt az erdei szalonka, de vadászati idényt nem állapítottak meg e faj tekintetében. Az Országos Magyar Vadászati Védegylet koordinálásával, 2009-ben indult el az Erdei Szalonka Monitoring, amihez 2010-ben egy biometriai vizsgálati modullal csatlakozott a Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Karának Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézete. Az adatszolgáltatók a mintavételezést követően az elejtett madarak legalább 40%-nak preparált szárnyát egységes borítékban küldték be. A Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézetbe érkező minták elsősorban a kormeghatározás célját szolgálták, azonban a szárnyakról készített fényképes adatbázisok kiváló lehetőséget kínálnak a szín és mintázat változatosságának vizsgálatára. A 2011-ben beküldött minták közül a meghatározáshoz megfelelő állapotban lévő szárnyak (1855 pld) tollazatának jellegzetes eltérései alapján három kategóriába soroltan (melanisztikus, normál (vad) színű, flavisztikus) közöljük a hazánkon tavasszal keresztül vonuló erdei szalonkák színés mintázatbeli sajátosságaira vonatkozó eredményeinket. Megállapítottuk, hogy Magyarországon a vizsgált évben a normál színezetű madarak részesedése a meghatározó (82,5%), melyet gyakoriságban a flavisztikus színváltozat követ (10,1%), míg a fennmaradó kisebb hányad melanisztikus volt (7,4%). A kutatást az Országos Magyar Vadászati Védegylet támogatta.

ERDŐTALAJOK SZÉNKÉSZLETE KÜLÖNBÖZŐ KLIMATIKUS KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ÁLLÓ DUNÁNTÚLI LOMBOS ÁLLOMÁNYOKBAN – KUTATÁSI CÉLKITŰZÉSEK BENE ZSOLT – BIDLÓ ANDRÁS – HORVÁTH ADRIENN

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezet- és Földtudományi Intézet

Az előrevetített klimatikus változásokat az üvegházhatású gázok többletkibocsátása fokozza, ami az egyensúlyi koncentrációk felborulásához vezet. Az emberiség törekszik ezen hatás fékezésére, amely többek között a szénmegkötés elősegítésével érhető el. Jelentős szén-dioxid megkötők az erdei ökoszisztémák, és ezek talaja. Viszont a talajok jelenlegi szerves szén készletéről kevés adat áll rendelkezésre, így változások mértéke és iránya nehezen becsülhető. Kutatásunk egyik célja, hogy a Magyarországon eddig végzett vizsgálatokat (pl.: FÜHRER 1995, SOMOGYI & HORVÁTH 2006, SOMOGYI & FÜHRER 2008, FÜHRER & JAGODICS 2009, SOMOGYI et al. 2013, BIDLÓ et al. 2014, HORVÁTH et al. 2016, stb.) összegezze és gyarapítsa. Vizsgálataink során közel azonos termőhelyen (homogén löszös alapkőzeten) hasonló faállománytípusokban, eltérő klimatikus viszonyok mellett tárjuk fel elsősorban a talajban tárolt szerves szén mennyiségében mutatkozó különbségeket.

41

Az így nyert adatok jelentősen bővítenék az eddig elvégzett méréseink eredményeit, amelyben a különböző faállományok talajszén megkötő képességét vizsgáltuk hasonló termőhelyi feltételek mellett. Így a már meglévő vizsgálatok eredményei összehasonlíthatóvá válnak a korábban felsorolt kutatások eredményeivel, így elősegítve a várható jövőbeli változásokra való felkészülést. A pontosabb adatok ismeretében a klímaváltozás talajszéntartalomra gyakorolt hatásai előre jelezhetővé válnak. Fontos célunk ugyanakkor, hogy az eredmények integrálhatók legyenek egy olyan méréseken alapuló modellbe, amely a jövőben egy, az erdőgazdálkodási gyakorlatban is használható döntéstámogató rendszer része lehet. A kutatást a VKSZ-Agrárklíma-2 (VKSZ 12-1-2013-0034) projekt. valamint az FSA támogatásával készült. Dr. Horváth Adrienn kutatása az „Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-17-4-I kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült.”

ELŐZETES EREDMÉNYEK CSERES TÖLGYES ÁLLOMÁNYOKBAN KIALAKÍTOTT LÉKEK ÉS VÁGÁSTERÜLETEK NÖVÉNYZETÉRŐL CSISZÁR ÁGNES – ZAGYVAI GERGELY – TIBORCZ VIKTOR – KORDA MÁRTON – FEHÉR ADÉL – BARTHA DÉNES Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Növénytani és Természetvédelmi Intézet

Az erdőgazdálkodás szemléletében az utóbbi évtizedben végbemenő paradigmaváltás során előtérbe került a természetes erdődinamikai folyamatok megismerésének és „használatának” igénye. A folyamatos erdőborítás biztosításához kapcsolódó átalakító és örökerdő üzemmód szakszerű és sikeres alkalmazása jelentős ökológiai tudást kíván; kiemelten fontos az újulat és az azt potenciálisan veszélyeztető gyomfajok vizsgálata. Kutatásaink során az erdőfelújítás terepéül szolgáló vágásterületek és lékek vizsgálatával arra kérdésre keressük a választ, hogy hogyan lehet erdeinket természetes módszerekkel sikeresen felújítani úgy, hogy közben ne biztosítsunk teret az értékes állományokat veszélyeztető gyomfajok terjedésnek. Jelen prezentáció során Sopron (Fertőmelléki-dombsor, Dudlesz-erdő), Balatonszepezd, Balatonakali és Zánka (Balaton-felvidék) községhatárok közelében található cseres – kocsánytalan tölgyes állományokban kialakított vágásterületek és lékek növényzetének vizsgálatáról szeretnénk előzetes eredményeinket közzé tenni. Vizsgálatainkat a Dudlesz-erdő területén, tíz lékben és három vágásterületen; a Balaton-felvidéken tizenöt lékben és négy vágásterületen végeztük. A lékek teljes területére vonatkozóan feljegyeztük a gyep- és cserje szint összborítását, az újulat fajait és borítását, valamint a leggyakoribb lágyszárúak és az erdészetileg jelentős gyomfajok borítási értékeit. Minden egyes vágásterületen öt darab, húsz méter átmérőjű mintakört jelöltünk ki, amelyeket a lékekhez hasonlóan vizsgáltunk. A Sopron környéki lékekben legnagyobb gyakorisággal és borítással a csertölgy (Quercus cerris) újulata jelent meg. Kisebb borítási értékekkel a mezei juhar (Acer campestre) és a közönséges gyertyán (Carpinus betulus) újulata is megjelent, míg a többi fafaj, mint például a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea), a madárcseresznye (Cerasus avium), a vadkörte (Pyrus pyraster) vagy a barkócaberkenye (Sorbus torminalis) borítása csak 1% alatti értéket ért el. A vágásterületeken a csertölgy jelentős, mintakörönként 5-35%-os borítással szerepelt. Néhány százalékos borítási értékkel megjelent a kocsánytalan tölgy, a közönséges gyertyán, a mezei juhar, illetve helyenként a kislevelű hárs (Tilia cordata) és a kecskefűz (Salix caprea) is. A vágásterületeken, valószínűleg a hagyásfáknak köszönhetően a barkóca- és a házi berkenye (Sorbus domestica) magoncai is gyakoriak voltak. A Balaton-felvidéki állomány lékjeiben a csertölgy mellett kiemelkedő volt a virágos kőris (Fraxinus ornus) újulata. A virágos kőris borítása számos lékben 30% körüli borítási értéket vett fel. E két fafajén kívül csak a mezei juhar, valamint helyenként a gyertyán és a madárcseresznye borítása volt jelentős, a két berkenyefaj magoncai azonban itt is előfordultak. A vágásterületeken a virágos kőris újulatának borítása minden mintakör esetén meghaladta a csertölgyét, esetenként 50-55%-os borítást elérve. A gyomosító fajok közül a Dudlesz-erdőben és a Balaton-felvidéken vizsgált lékekben és vágásterületeken egyaránt a 42

siska nádtippan (Calamagrostis epigeios) és a földi szeder (Rubus fruticosus) voltak a legjelentősebb borítási értékkel rendelkező fajok, megjegyzendő azonban, hogy e fajok visszaszorítása érdekében több helyütt ápolást végeztek. A soproni mintaterületeken a siskanád borítása általában megelőzte a földi szederét; míg a Balaton-felvidék lékjeiben a földi szeder borítási értéke volt nagyobb. A SZÉN-MONOXID NÖVÉNYRE GYAKOROLT HATÁSÁNAK KIMUTATÁSA A LOMBOZAT REFLEXIÓS SPEKTRUMAIBÓL SZÁRMAZTATOTT ÁLLAPOTFÜGGŐ KORRELÁCIÓKKAL EREDICS ATTILA1 – RÁKOSA RITA2 – NÉMETH ZSOLT ISTVÁN2

1Soproni

Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezet- és Földtudományi Intézet 2Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Kémiai Intézet

A növények élettani folyamatainak állandóan alkalmazkodnia kell a változó környezethez, ami hatással van a levelekben található pigmentek (pl. klorofillok, karotinoidok, xantofillok, fenolok) mennyiségére is. 2015 májusa és szeptembere között 17 alkalommal gyűjtöttünk 9 levélmintát egy Sopronban található kislevelű hárs (Tilia cordata) lombkoronájának különböző részeiből. A mért UV-VIS-NIR (200-900 nm) reflexiós spektrumot elsősorban a különböző színanyagok eredő fényelnyelése határozza meg. Összefüggéseket kerestünk és félempirikus kapcsolatot állítottunk fel a reflexiós spektrumok állapotfüggő korrelációi és néhány lehetséges befolyásoló környezeti tényező, elsősorban meteorológiai változók és légszennyező anyagok koncentrációi között (pl. hőmérséklet, relatív páratartalom, O3, CO, NO, NO2, PM10 koncentráció). A légszennyező anyagok koncentráció adatsora a közeli Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat (OLM) mérőpontjáról, a meteorológiai adatok az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) soproni városi állomásáról származnak. Ha a növényi levélben van két olyan anyagcsere termék, melyek pillanatnyi mennyisége lineárisan szinkronizált módon szabályozott, akkor a koncentrációiknak is lineárisan korrelálnia kell egymással. Bizonyos hullámhossz párok mért abszorbancia értékeire olyan regressziós egyenesek illeszthetők, amelyek paraméterei időben változhatnak. A jelenség az állapotfüggő korreláció elmélet alapján magyarázható, mivel a regressziós paraméterek változása a környezeti körülmények módosulásának az eredménye, ami így a növény adaptációs válaszát jelzi. A kiváló korrelációt mutató hullámhossz párokat az SNV (Standard Normal Variate) spektrum autokorrelációs mátrixának segítségével választottuk ki, és az állapotfüggő jelleget ANCOVA homogenitás vizsgálattal erősítettük meg. Az állapotfüggő regressziós paramétereken végzett főkomponens analízis (PCA) megerősítette a spektrális állapotfüggő korrelációk létezését. A környezeti változók főkomponens analízise pedig igazolta, hogy a vegetációs időszakban mind hasonló, mind pedig különböző állapotok előfordultak. A növény aktuális fiziológiai állapotát nem a környezeti körülmények pillanatnyi értéke, hanem a korábbi értékek összegzett hatása határozza meg, de ennek a befolyásolási időnek a hossza a priori nem ismert. Ezért kiszámítottuk a környezeti tényezők különböző időintervallumú (1 h, 2 h, … 168 h) átlagértékeit, és kerestük azt az időszakot, ami a legjobb összefüggést szolgáltatja a környezet és a fa észlelt fiziológiai állapota között. A környezeti körülmények átlagértékei és az állapotfüggő korrelációs paraméterek között többváltozós lineáris regresszióval (MLR) létesítettünk félempirikus kapcsolatot. A lehetséges modell egyenleteket korrigált R2 és keresztvalidáció segítségével rangsoroltuk. A légszennyező anyagok közül a vizsgált időszakban a CO koncentráció hatása volt a legmeghatározóbb, a felállított félempirikus modellek jó illeszkedést szolgáltattak (R2≥0,75). A kutatást a VKSZ_12-1-2013-0034 “Agrárklíma 2” projekt támogatta.

43

A MAGYAR VÍZIVAD MONITORING VÍZMINŐSÉG ADATBÁZISA FARAGÓ SÁNDOR – GOSZTONYI LÍVIA

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Vadgazdálkodási és Gerinces állattani Intézet

A Magyar vízivad Monitoring keretein belül 1999 óta folyik a Vízminőség Monitoring. A vízminták nagy részét (kivétel: Fertő-tó, Kis-Balaton I. és II. ütem, Duna folyó felső szakasza, Tatai Öreg-tó) a Magyar Vízivad Monitoringban résztvevő külső munkatársak, megfigyelők veszik, általában a szinkron napokon. Tavaszi, és őszi vizsgálatokat végzünk. Tavasszal március hónapban, valamilyen akadályoztatás esetén (pl. kiszáradt, vagy teljesen befagyott víztest) esetén április hónapban, ősszel pedig október, szükség esetén november hónapban, 5 literes műanyag kannákba vesszük a mintákat. A kannákat a vízmintavétel után a lehető leghamarabb postai úton juttatják el kollégáink a Soproni Egyetem Kémia Intézetébe, ahol a szükséges vizsgálatokat elvégzik. Korábban a laboratóriumi vizsgálatokat a Nyugat-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség szombathelyi laboratóriumában végezték. Azoknak a víztesteknek a vízminőségi adatait, amelyeknek a mintáit nem kollégáink veszik, a területileg illetékes Vízügyi Igazgatóságoktól szerezzük be. Az 1999-es kezdéskor egy teljes víztest-vizsgálattal kezdtük a munkát, amelyet 5 évente végeztetünk el, a közbeeső években pedig egy egyszerűsített lista alapján elemzik mintáinkat. A Magyar Vízivad Monitoring egy hosszú távú, tartamos vizsgálat, amely nem merül ki abban, hogy havi rendszerességgel meghatározzuk az egyes megfigyelési pontokon észlelhető vízimadár fajokat, és azok pillanatnyi egyedszámát. Igyekszünk olyan vizsgálati módszerekkel kiegészíteni kutatásunkat, amelyek eredményeinek birtokában szélesebb körű következtetéseket tudunk levonni mind az élőhelyek állapotára, mind pedig az ott élő vízimadár-közösségek (és egyéb életközösségek) élőhely-használatára. Természetesen nem egy szezon vizsgálati eredményei adják az alapot a következtetések levonásához, ezeket a vizsgálatokat ugyan olyan tartamossággal, hosszú távon célszerű végezni, mint magát az állomány-felmérést. Az általunk kiválasztott paraméterek hosszú távon nyomon követve látványosan mutathatják az adott vizes élőhelyen bekövetkezett kedvező, vagy kedvezőtlen irányú folyamatokat, változásokat. Poszterünkön az elmúlt 20 szezon viszgálati eredményeit mutatjuk be egy kiválasztott terület eredményei alapján. TÖLGYESEK FAANYAGHOZ KÖTÖTT GOMBÁINAK VIZSGÁLATA, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A BASIDIOMYCOTINA ALTÖRZS EGYES FAJAIRA 1Bács-Kiskun

FÜZI GÁBOR1 – KELEMEN GÉZA2 – TUBA KATALIN3

Megyei Kormányhivatal Kecskeméti Járási Hivatal Agrárügyi Főosztály Erdőtervezési Osztály 2Vas Megyei Kormányhivatal Szombathelyi Járási Hivatal Agrárügyi és Környezetvédelmi Főosztály Erdészeti Osztály 3Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet

Ma Magyarországon a mikológiai kutatások háttérbe szorultak annak ellenére, hogy egyes erdőtársulásokban élő nagygomba fajainak száma meghaladja az ott előforduló edényes növényekét. Ezért az eddig csak részben feltárt ökológiai és biológiai összefüggések kibővítése céljából a Basidiomycotina altörzs mellőzött csoportjának feltárásába kezdtünk vizsgálatainkkal, ami mintegy 35 mintaterületet ölelt fel. A vizsgálat során kocsányos, kocsánytalan és cser tölgyeken megjelenő szaprotróf, illetve nekrotróf gombák diverzitása és a különböző termőhelyi viszonyok, a helyi mikroklíma, az erdők gazdasági és természetvédelmi rendeltetése, valamint a területeken lévő gazdálkodás között vizsgáltuk az összefüggéseket. A felvételezésre került fajokat termőtestes és telepes csoportra bontottuk a 44

minőségi és mennyiségi elemzés megkönnyítése érdekében. A vizsgálatokban 25 család 49 fajának 426 egyedének detektálására került sor. Az eredmények rávilágítottak a vizsgált gazdasági és természetvédelmi erdők közötti diverzitásbeli eltérésekre, valamint, hogy a tölgyeken megtelepedő gombák fajspektruma nem tér el jelentősen az egyes speciesek között a Quercus nemzetségen belül. Öszszefüggést találtunk az erdőművelési tulajdonságok, illetve az egyes mintaterületek és a taplógombák megjelenése között. Mindezek alapján további javaslatokat tettünk a magyarországi fák korhadási folyamataiban részt vevő gombák kutatására vonatkozóan. A dolgozat eredményei rávilágítanak a tartamos erdőgazdálkodás és a természetvédelmi irányelvek közötti összefüggésekre. A jövő gazdálkodásának célja, hogy minél változatosabb ökológiai feltételek mellett a lehető legkedvezőbb ökonómiai feltételeket tudják biztosítani az erdőgazdasági ágazatban dolgozó szakemberek. A KUVIK (ATHENE NOCTUA (SCOPOLI, 1769)) JELLEMZŐ DEMOGRÁFIAI ADATAI ÉS DISZPERZIÓS MOZ-GÁSFORMÁI A FELSŐ-KISKUNSÁGI FOGÁS-VISSZAFOGÁS ADATOK ALAPJÁN 1Soproni

HÁMORI DÁNIEL1 – VADÁSZ CSABA2 – WINKLER DÁNIEL1

Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet 2Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság

A fokozottan védett kuvik (Athene noctua) kutatottsága hazánkban igen csekély, Észak- és NyugatEurópához képest elenyésző a hazai publikációk száma. Ökológiai igényeit Európában igen részletesen, de populációdinamikai- és túlélési jellemzőit, demográfiai mechanizmusait többségében csak érintőlegesen vizsgálták. Egy nem vonuló, de kóborló madár esetében is fontos a faj térbeli viselkedés-ökológiájának, várható túlélési esélyeinek és diszperziós jelenségeinek ismerete. Vizsgálatainkkal a kuvik felső-kiskunsági populációjára jellemző átlagos fészekalj-méretet, valamint a korspecifikus éves túlélési rátákat kívántuk meghatározni. A 2005. május és 2017. április közötti időszakban a Felső-Kiskunságban 640 egyedet fogtunk meg, összesen 746 alkalommal. A gyűrűzött egyedek között számottevőek a fióka korú madarak. A 36 visszafogásból csak 14 esetben regisztráltunk idő- és egyben térbeli elmozdulást. A többi esetben a madarakat ugyan azon a költőhelyen fogtuk vissza. A madarak fémgyűrűvel történő jelölése és visszafogásaik első sorban a vizsgálati területre kihelyezett mesterséges kuvikodúkban (március-június), vagy azok 150 méteren belüli környezetében történt. A fogás-visszafogási adatokat nyílt populációs Jolly-Seber mószerrel elemeztük, az alternatív modellekben az egyedek túlélését magyarázó tényezőként a korcsoportot, az évhatást, valamint ezek kombinációját szerepeltettük. A modellszelekcióra az AICc értékeket használtuk, a szignifikáns magyarázóerővel bíró alternatív modellekből modellátlagolással állítottuk elő a végleges modellt, illetve annak paraméter értékeit. A vizsgált populációban az átlagos fészekaljméret 3,78 ± 0,76 SD pullus/fészek volt. Az átlagos, apparens túlélési ráta (amely a mortalitást és a permanens emigrációt nem különíti el) a pullus kortól a 2y korban bekövetkező, első revier-foglalásig becsült értéke 15,8% ± 3,0% SE, míg az 1+ korú egyedek esetében az átlagos éves apparens túlélési ráta becsült értéke 70,7% ± 8,1% SE volt. A túlélési ráta ivar-függését a tojó és a hím ivarú adult madarak költőodúban történő tavaszi megfogásának jelentősen eltérő megfogási valószínűsége miatt nem vizsgáltuk. Adott fészkelőhelyen gyűrűzött fiókák a következő évben az eredeti gyűrűzési helytől akár csak néhány száz, vagy maximum 8,8 km-es távolságban kerültek meg, mint költő tojó egyedek (0,3-8,8 km). A tojó fiatalok (1y-2y) a kóborlási időszakban a lehető legközelebbi megfelelő élőhelyeket, illetve területet őrző, pár nélküli hímeket keresik fel. A jelölt fiatal hímeknél az elmozdulások jellemzően nagyobbak (3,7-51,5 km).

45

Az eredmények azt támasztják alá, hogy a Felső-Kiskunságban a kuvik állomány stabil, az emigráció és a mortalitás elkülönítése nélkül is enyhe növekedő tendenciát mutat. A kihelyezett mesterséges költőládák igen magas elfoglalási aránya azonban azt is jelzi, hogy a költésre alkalmas helyek száma fontos limitáló tényező lehet a vizsgált állomány esetében. A kutatás az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-17-3-I kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült. A terepi vizsgálatokban a Magyar Madártani Egyesület Ragadozómadár-védelmi Szakosztály Kuvik Munkacsoportja, valamint a Magyarországi Kuvik Oltalmi Egyesület tagjai is részt vettek.

ÚJRAERDŐSÍTÉS HATÁSA A TALAJLAKÓ MEZOFAUNÁRA EGYKORI SZÁNTÓFÖLDI MŰTRÁGYÁZÁSI TARTAMKÍSÉRLETI TERÜLETEN HARTA ISTVÁN1 – FÜLEKY GYÖRGY1 – WINKLER DÁNIEL2

1Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Talajtani és Agrokémiai Tanszék 2Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet

A globális klímaváltozás erősödő hatásainak ellensúlyozására egyre fontosabbá válik a leromlott szántók és a művelésből kivont területek újraerdősítése. Ezeken az élőhelyeken a faállományok javítják talaj kémiai és fizikai tulajdonságait, csökkentik a környezeti károkat és növelhetik a biodiverzitást is. Kutatásunk keretében olyan agrárerdő-állományt (19 éves elegyetlen kocsánytalan tölgyes) vizsgáltunk, amelyet műtrágyázási tartamkísérlet parcelláira telepítettek. A mintaterületen az erdő telepítését megelőzően 25 évig műtrágyázási kísérletek folytak, vetésforgó alkalmazásával. A kísérleti parcellák mellett a kutatás kiterjed a környező szántóföldekre és művelt erdőkre, illetve egy botanikailag országos jelentőségű, őshonos reliktumfoltra, a SZIE Botanikus Kertjében található gyertyánelegyes mezeijuharos-tölgyesre (Aceri campestri-Quercetum petraeae-roboris) is, amelyek a kontroll területeket is jelentik egyben. Az összehasonlító vizsgálatokhoz a talajlakó mezofauna egyik legfontosabb csoportját, az ugróvillásokat (Collembola) választottuk, amelyek cönológiai jellemzőik miatt kiváló indikátorok és a legalkalmasabb tesztcsoportok közé tartoznak. Mind a szennyezésekre, mind a talajon folytatott gazdálkodási mód megváltozására egyértelműen reagálnak, érzékenyek a környezeti változásokra. A kutatás célkitűzései közé tartozott feltárni az egyes parcellák és a kontrollterületek talajának mezofaunájában jelentkező különbségeket és ezek okait, elemezni az eltérő mennyiségben kijuttatott tápanyagok hatását. A talajfaunisztikai vizsgálatokhoz parcellánként 5  100 cm3-es mintát gyűjtöttünk a felső 10 cm vastagságú talajrétegben, háromszoros ismétléssel. Az ugróvillásokat a talajmintákból úgynevezett papírtölcséres futtatók segítségével nyertük ki. A közösségi összehasonlító értékelésekhez a fajszám és egyedszám mellett megadtuk a fontosabb származtatott struktúra-paramétereket (abundancia, Shannon diverzitás, kiegyenlítettség). A közösségek hasonlóságát a BrayCurtis index segítségével vizsgáltuk. Az egyes kezeléscsoportok parcelláinak Collembola-diverzitása és abundanciája között nem találtunk számottevő különbséget, ami az erdősítés kiegyenlítő hatását jelzi a korábbi eltérő mértékű tápanyag-kijuttatás (műtrágyázás) vonatkozásában. A legalacsonyabb diverzitást és abundanciát a szántóföldi művelés alatt álló területeken észleltük, míg a közösségi paraméterek a legmagasabb értéket a reliktum társulásban mutatták. A kísérleti parcellákon telepített tölgyes és a hasonló korú művelt cseres-tölgyes Collembola-diverzitásában csak néhány esetben mutatkozott szignifikáns különbség, ami alátámasztja korábban intenzív mezőgazdasági művelés alatt álló területek rekonstrukciójának (esetünkben újraerdősítés) létjogosultságát. A kutatás az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-17-3-I kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült.

46

HIBRID ÉS ELEKTROMOS TECHNOLÓGIA AZ ERDŐHASZNÁLATBAN HORVÁTH ATTILA LÁSZLÓ – SZAKÁLOSNÉ MÁTYÁS KATALIN

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdészeti-műszaki Környezettechnikai Intézet

Manapság szinte nem telik el úgy nap, hogy ne találkoznánk közvetve vagy közvetlenül az évtized egy meghatározó fogalmával, a hibrid technológiával. Az értelmező szótár szerint a hibrid a különböző eredetű dolgok keverékét jelenti. Napjainkban ez legszembetűnőbben a járműiparban jelentkezik. A hibrid jármű olyan jármű, amelyben a hagyományos belsőégésű motor mellett található egy elektromos motor is. A technológia fejlődése révén egyre inkább terjednek a hibrid és az elektromos meghajtású autók. A környezettudatosság, az alternatív energiatermelés és hasznosítás, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás folyományaként már az erdészeti gépek körében is megjelentek a hibrid energiaforrással rendelkező gépek. Ezen megoldásnak jelenleg még kevés képviselője van, de a személyautókhoz hasonlóan itt is prognosztizálható a folyamatos térnyerésük. Erdészeti gépek tekintetében ez a technológia elsőként a kihordók körében jelent meg. Jelenleg már a forvarderek mellett a harveszterek, aprítógépek és rakodógépek körében is jelen van a hibrid technológia. A tisztán elektromos meghajtásról sem szabad megfelejtkezni. A motorfűrészek és tisztítófűrészek körében már fogalomban vannak az elektromos változatok. Ezen gépek erdei körülmények között többségében még nem használhatóak hatékonyan, de az akkumulátor technológia fejlődésével a közeljövőben várhatóan már alkalmassá vállnak rá. Az elektromos technológia széles körű elterjedése az erdészeti gépek körében még várat magára, de már vannak ez irányú fejlesztési kísérletek. Ilyen például az elektromos erdészeti közelítőgép, melynek fejlesztésében és vizsgálatában az Erdészeti-műszaki Környezettechnikai Intézet főszerepet vállalt. MAG- ÉS SARJEREDETŰ AKÁC ÁLLOMÁNYOK VÁLASZTÉK ÖSSZETÉTELÉNEK VIZSGÁLATA A NYÍRSÉGBEN ISKI RICHÁRD – MAJOR TAMÁS

Soproni Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet

Sok vita kering az erdésztársadalomban, hogy a mag- vagy a sarjeredetű akác a jobb. Jelen cikkünkben erre a kérdésre keressük a választ. Vizsgáljuk és összehasonlítjuk az azonos termőhelyen található mag- és sarjeredetű akác állományok választék-összetételét, illetve hogy ennek következtében miként alakul a különböző eredetű állományok esetében a fahasználati árbevétel. Ezt az összehasonlítást a Nyíregyházi Erdészet területén két termőhelyen is elvégeztük, humuszos homokon és kovárványos barna erdőtalajon. A kutatás során az utóbbi 7 év, azaz a 2010-16 közötti időszak véghasználatait vizsgáltuk. Az elsődleges szempont az erdőrészletek kiválasztása során az volt, hogy azonos termőhelyi potenciával rendelkező talajokon legyenek a kiválasztott állományok. A vizsgálatok alapján kijelenthető, hogy humuszos homokon (2016-os árakon számolva) gazdaságilag nincs jelentős különbség a különböző eredetű állományok között, azonban választékösszetételben már jelentős eltérések figyelhetők meg. Kovárványos barna erdőtalajon azonban már jelentős különbségek tapasztalhatók, mind a választék-összetételben, mind a fahasználati árbevételben.

47

A HŐMÉRSÉKLET HATÁSA A BARÁTPOSZÁTA (SYLVIA ATRICAPILLA) KÖLTÉSI SIKERÉRE KISS CSILLA1 – WINKLER DÁNIEL1 – GYURÁCZ JÓZSEF2

1Soproni

Egyetem, Vadgazdálkodási Gerinces és Állattani Intézet Loránd Tudományegyetem, Savaria Biológiai Intézet

2Eötvös

A Tömördi Madárvártán és a Bódva-völgyi Madárvonulás-kutató és Természetvédelmi Táborban gyűjtött adatsor (2004-2016) alapján vizsgáltuk a barátposzáták fogási adatai és az időjárási paraméterek közti összefüggéseket. Az összevetéshez a madárvártákhoz legközelebb eső meteorológiai állomások napi adatait használtuk fel. A produktivitást a fiatal és öreg madarak arányából számoltuk. Mindkét állomáson néztük a produktivitási értékek évek szerinti változását. A hőmérsékleti adatok közül a havi átlagot, valamint a minimum és maximum hőmérsékleti adatokat használtuk fel, feltételezve ezek hatását a barátposzáták kirepülési sikere. A feltételezett kapcsolat ellenőrzésére általános lineáris modellt (GLM) használtunk. Az eredmények mindkét állomáson hasonlóan alakultak. A kapott összefüggések alapján arra következtetünk, hogy a fészkelési időszak elejére jellemző hőmérséklet hatással van a barátposzáta fészkelési sikerére. Enyhébb tavaszi időjárás esetén több fióka hagyja el sikeresen a fészket, míg a hűvösebb tavaszi időjárás növeli a fiókák mortalitását. A fészkelő öreg madarak magas egyedszáma negatívan befolyásolja a produktivitást a megnövekvő intrapopulációs forráskompetíció miatt. A kompetíció mértéke élőhelyfüggő, erre következtethetünk abból, hogy a két vizsgálati területen tapasztalt produktivitási értékek évenkénti alakulása között nincs szignifikáns korreláció. A FEKVŐ HOLTFA BECSLÉSE A SOPRONI HEGYVIDÉK KÉT PATAKVÖLGYÉBEN KOMLÓS MARIANN1 – TÓTH VIKTÓRIA2 1Soproni

Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdőművelés-és Erdővédelmi Intézet

2Soproni

A Soproni-hegység két patakvölgyében, a Tolvaj-árokban és a Vadkan-árokban vizsgáltuk a fekvő holtfa mennyiségi és minőségi jellemzőit. Az alábbi kérdésekre kerestük a válasz: van-e kimutatható különbség a hegység két különböző klímájú részén található patakvölgyek között a holtfa paramétereket tekintve? Hogyan befolyásolja a holtfa mennyiségét a kitettség? A különböző élőhelytípusok között milyen eltérések fedezhetők fel a holtfa minőségi paramétereinek megoszlásában? Az állományok kora milyen hatással van a holt faanyag eloszlására? A fekvő holtfa becslését a vonal menti mintavétel (line intersect method) módszerével végeztük. A korhadási fázisokat Ódor (2005) 6 fokozatú skálája alapján határoztuk meg. A kiértékelés során a fekvő holtfa térfogatának eloszlását elemeztük a korhadás mértéke, átmérőosztályok, élőhelyek, korcsoportok és a völgyekben elfoglalt pozíciójuk alapján. Megállapítottuk, hogy a két terület között az összes holtfa mennyiségben számottevő különbség nincs. Ugyanakkor mind a kitettség, mind az élőhelytípusok megoszlása, valamint az állományok kora jelentősen befolyásolta a holtfa eloszlását. A korcsoportok a várt tendenciát mutatták, vagyis az állományok korának emelkedésével nőtt a holt faanyag mennyisége a területek nagy részén. A különböző élőhelyeket vizsgálva a legtöbb holtfát a gyertyános kocsánytalan tölgyesekben találtuk, a fekvő faanyagban legszegényebb területnek pedig a montán bükkösök bizonyultak. Az égerligetek mindkét árokban magas értéket vettek fel, ez mind patakvölgy helyzetüket, mind kiterjedésüket tekintve érthető. Előzetes elvárásainktól eltérően viszont a völgyek kitettségét vizsgálva 48

megállapítottuk, hogy a völgyek oldalában halmozódott fel nagyobb arányban a faanyag, nem pedig a völgytalpakon. ORSZÁGOS ERDŐÁLLOMÁNY PROGNÓZIS – 2050 KOTTEK PÉTER

NÉBIH Erdészeti Igazgatóság

Az erdőállomány-prognózis, illetve korábbi szóhasználattal a hozamszabályozás egészen az 1990es évek közepéig a magyar erdészeti tudományok meghatározó témája volt. Király László profeszszor iskolateremtő tézisei nemzetközi szinten is elismerést arattak. Az erdőállomány-prognózisok továbbgondolását a gazdálkodás fenntarthatóságának kérdése és az erdőkre nehezedő terhek összetett mivolta tette újra aktuálissá: a gazdasági eredményesség és a természetvédelem sokszor egymásnak ellentmondó céljait, az erdőállomány fahozamának konkurens felhasználási lehetőségeit (pl. faipari alapanyagként és megújuló energiaforrásként, vagy ki nem termelve széntárolóként) csak tudatos és megfontolt tervezéssel és előrelátással lehet egyensúlyban tartani. A problémahalmazt napjainkban tovább tetézi a klímaváltozás folyamata, mely hazánkban az erdőkre nézve egyre kedvezőtlenebb termőhelyi körülményeket teremt; a földhasználati arányokat eltoló, emelkedő élelmiszer-árak és sok egyéb tényező. Az erdőállomány-prognózisok fejlesztésével Király professzor személyes inspirációjára nyomán a kétezres évekeleje óta foglalkozom. Az erdészeti igazgatási informatikai rendszerébe 2004ben építettünk be a felújítási mátrixra vonatkozó adatgyűjtéseket, s most ezeket az eredményeket használom. Az itt prezentált előrejelzés elkészítésével 2015-ben a NAIK Erdészeti Tudományos Intézet bízta meg a NÉBIH Erdészeti Igazgatóságot az Agrárklíma 2 projekt keretében. A tervezett négy szcenárióból egy készült el, a legfontosabb, a Business as Usual (BAU), ami abból a feltételezésből indul ki, hogy a folyamatok a közeljövőben is ugyanúgy fognak zajlani, mint a megelőző 10 éves (2006-2015) referencia-időszakban. A prognózis számos ponton kapcsolható az erdészeti tudományok más modelljeihez: inputoldalról a klíma- és termőhelyi várakozásokhoz; outputjai pedig a fatermékek termelésének előrevetítése, megújuló energiatermelési tervek, CO2-megkötési szcenáriók, tágabban pedig az erdő által szolgáltatott egyéb immateriális javak és szolgáltatások becslése (pl. a természetesség alakulása) lehetnek. A modell a Király-féle fogalomrendszerből indul ki és több teoretikus újítása van. Tapasztalati (tény) vágáskor-eloszlásokkal és felújítási mátrixszal dolgozik. Az erdőállomány fejlődését nem egy optimálisnak tartott jövőkép felé tartva írja le, hanem a megismert folyamatokat viszi tovább, illetve ezek változtatásaival fogalmazhatók meg különböző fejlődési pályák. A modell éves bontású, az eddigi futásokban 2050-ig adott eredményeket. A modell az Országos Erdőállomány Adattár (OEA) adataiból indul ki, erdőrészletenként dolgozik (több mint 1 millió fafajsort futtat), eredményei térinformatikailag feldolgozhatók. Részletes előrejelzéseket tartalmaz az erdőtelepítések alakulásáról (SZAMOSFALVI KÁROLY, NAGY JÓZSEF, KIRÁLY ÉVA ILONA, KOTTEK PÉTER), és folyamatban van a nyilvántartáson kívüli faállományok beemelése is. Faterméstani számításai az OEA módszertanához nagyon hasonlók, de nem statikusak, így rugalmasan modellezhetők benne a termőhelyek várt megváltozása (lásd klímaváltozás). A faterméstani módszertan teljesen tiszta, a faállományok fejlődésének alakításában csak a szabályzó mátrixok (elő- és véghasználati mátrix, felújítási mátrix) és a fatermési táblák működnek. Nincsenek kényszerből bevezetett korrekciók, illesztő konstansok, redukciós tényezők.

49

A TŐKÉS RÉCE (ANAS PLATYRHYNCHOS) ŐSZI MOZGÁSÁNAK FERTŐ-TAVI GPS-TELEMTRIÁS VIZSGÁLATÁNAK ELŐZETES EREDMÉNYEI KOVÁCS GYULA – FARAGÓ SÁNDOR

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet

2017 őszén Fertőújlaknál, a Borsodi-dűlőben három gácsér és két tojó tőkés récét jelöltünk gpsjeladóval a Fertő-Hanság Nemzeti Park segítségével. A közel egy hónap alatt a madarak 1,6–13,3 km-en belül, átlagosan 8 km-es körzetben mozogtak, vonulási aktivitást még nem mutattak. A jelölt egyedek a főként a magyarországi élőhelyrekonstrukció területén és a Fertő-tó nádasaiban tartózkodtak, néhány esetben pedig az ausztriai szikeseken is előfordultak. A kutatás a Magyar Vízivad Monitoring keretein belül az FM és az EMMI (EVGF/643-2/2016) támogatásával valósult meg.

AZ ŐZ (CAPREOLUS CAPREOLUS) ÉLŐHELY- ÉS TERÜLETHASZNÁLATA A KISALFÖLDÖN KOVÁCS GYULA – FARAGÓ SÁNDOR

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet

A Mosonszolnoktól nyugat-délnyugatra található 30 km2-es vizsgálati területen három év keresztül (2014-2017) ősztől tavaszig vizsgáltuk az őzek területhasználatát agrárkörnyezetben. Szezonként 12-12 felmérés történt 2 hetes időintervallumokban. A legtöbb egyedet az első félévben március végén, a másik két félévben január végén számoltuk. A három periódus során a megfigyelt őzek száma folyamatosan növekedett, a felmérésenkénti átlagos egyedszám a harmadik időszakban szignifikánsan nagyobb volt az elsőhöz képest, közel másfélszerese. Ennek megfelelően a havi átlagos mortalitás is növekedett, de jóval mérsékeltebben, ebben lényeges eltérés nem volt kimutatható. A különböző mezőgazdasági kultúrák közül az őszi gabonák, a szántások, illetve a repce volt a legnagyobb arányban rendelkezésre álló és a legtöbbet használt élőhelytípus. Mind az élőhelykínálatban, mind a használatban nem volt lényeges különbség a vizsgált időszakok között. Ugyanakkor a területhasználatra jellemző volt, hogy az egyes táblákon – kultúrától függetlenül – minden szezonban nagy számban fordultak elő őzek, ami alapján területhűség feltételezhető. A kutatás az AGRÁRKLÍMA.2 VKSZ_12-1-2013-0034 pályázati projekt támogatásával valósult meg.

TALAJTANI VIZSGÁLATOK A LAJTA-PROJECTBEN LÁSZLÓ RICHÁRD1 – HEIL BÁLINT2 Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet 1 Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezet- és Földtudományi Intézet

1

A Soproni Egyetem Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézetének apróvadas kiemelt jelentőségű kutatási területe a Lajta Project, amely az ország észak-nyugati felében Győr-Moson-Sopron megyében, Mosonszolnok, Várbalog és Albertkázmérpuszta települések határában található, kiterjedése 3065 ha. A terület jellemzően mezőgazdasági művelés alatt áll, az erdő, fasorok területe csekély, ami jórészt az éghajlati és talajadottságainak köszönhető. A Lajta-project területén a mezőgazdálkodáshoz kapcsolódó művelt talajréteg tulajdonságait feltáró talajvizsgálatokon kívül az elmúlt évtizedeken jelentősebb talajtani kutatás nem zajlott. A területen folyó vadgazdálkodási kutatások segítése érdekében vizsgáltuk meg a talajviszonyokat a 50

projectben 2011-ben, e munka keretében előszőr talajfúrásokat végeztünk, majd 7 jellegzetes ponton talajszelvényt nyitottunk Megállapítottuk, hogy jellemzően karbonátos öntéscsernozjom talajok képződtek, melyeknek a felszín közeli kavicskúpokon, a mezőgazdasági művelés hatására fellépő erózió mellett igen sekély termőrétegű, felszín közeli talajhibával terhelt, nagyon gyenge termőképességű formája a meghatározó. A terület kisebb részét sekély/közepes termőréteg mélységű karbonátos öntéscsernozjom jellemzi. A mosonszolnoki vasútvonal mentén a mészlepedékes csernozjom is előfordul, míg a déli részeken egy viszonylag keskeny sávban eltemetett humuszos szinttel jellemezhető karbonátos öntés csernozjom talaj kombinációja figyelhető meg. A vízgazdálkodásuk a jellemzően igen sekély ill. sekély termőréteg és a felszín közelében elhelyezkedő kavics ágyazati kőzet miatt gyenge, ezért a mezőgazdasági termelés biztonsága aszályos időszakokban alacsony. Az öntéseredet következtében a talajok rendkívül változatos mélységűek és összetételűek, a termőhelyi foltok mozaikosan helyezkednek el, így a későbbiekben részletes talajtérkép elkészítését tartjuk szükségesnek az élőhelyfejlesztési munkák megalapozásához. A kedvezőtlen termőhelyi viszonyok következtében a project területén található erdősávok fejlődése gyenge, vadgazdálkodási szempontból gyakran előnytelen szerkezetű, a vadföldgazdálkodásban alkalmazható növények köre korlátozott. MIKROKLIMATIKUS VISZONYOK VIZSGÁLATA FERTŐDÖN 2016/17 ÉVBEN NAGY GABRIELLA MÁRIA NAIK, Gyümölcstermesztési Kutatóintézet Az agrometeorológia a meteorológia egyik gyakorlati felhasználási területe, ami az egyre olcsóbb mérőműszereknek köszönhetően egy rohamosan fejlődő ágazattá válik. A nagy mennyiségű és jó minőségű adatot adó szenzoroknak és az online hozzáférésnek köszönhetően a gazdálkodók szinte azonnal hozzájuthatnak a saját ültetvényükben lévő időjárási jellemzőkhöz, ami a mezőgazdasági termelés számára jelentős előrelépést jelent az ültetvényfenntartási munkáktól, a növényvédelmen át, egészen a betakarítás időzítéséig. A gazdálkodók által felvett időjárási adatok a saját ültetvény működtetésén túl értékes információval szolgál az adott terület specifikumairól, ami hosszútávon segít pontosítani az országos előrejelzést és a regionális szintű klímamodelleket. A vizsgálati terület Fertőd külterületén (hrsz. 0213) található, a Péczeli-féle éghajlati körzetosztályozás szerint a mérsékelten meleg – száraz zónába tartozik, évi átlagos középhőmérséklete 10-11 °C, a téli hónapok időjárása változékony, bármelyik téli hónap lehet a leghidegebb, de általában a január az. A nyári hónapok időjárása kiegyenlítettebb, jellemzően a legmelegebb időszak július utolsó harmada és augusztus első fele közé esik. A méréseket egyrészt az Agrárin Kft. által biztosított METOS® mérőegységgel, másrészt a NAIK Mezőgazdasági Gépesítési Intézetével közösen beszerzett COMET® és TRACK-IT® szenzorokkal és adatrögzítőkkel végezzük. A szenzorok 10 perces gyakorisággal rögzítik az adatokat. A mért adatok: léghőmérséklet talajszinten, 1 m magasságban és 1,5 m magasságban [°C]; talajhőmérsékletet 15 cm mélységben [°C], csapadék mennyiség [mm]; levélnedvesség [min]; relatív páratartam [%]; harmatpont [°C]. A mérések eredményeként megállapítható, hogy az éves átlag hőmérséklet a Péczeli osztályoznak megfelelően alakult 10,62 °C volt, viszont a szélsőértékek tekintetében jelentősen eltért az OMSZ által publikált Győrre vonatkozó sokéves (1963-2007) jellemzőktől. A vegetációs időn kívüli minimumok 274-700%-kal voltak alacsonyabbak, sőt a tavaszi és őszi havi minimumok is jellemzően alacsonyabbak voltak (18,8-412,5%-), addig a vegetációs időszaki maximumok 213,1-130,5%kal mutattak magasabb értéket.

51

Az összes lehullott csapadék a vegetációs időszakban az átlagosnak a 88,6%-a volt, viszont a nyugalmi időszak jellemzően szárazabb időjárása helyett a teljes vegetációs időszakkal közel megegyező 322,4 mm csapadék hullott, ami a sokévi átlag 190,77%-a. A kutatás a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Gyümölcstermesztési Kutatóintézet és Mezőgazdasági Gépesítési Intézete közötti együttműködésben folyik.

A KÉSEI MEGGY (PRUNUS SEROTINA) SARJAK NÖVEKEDÉSI ÜTEMÉNEK VIZSGÁLATA ERDŐFELÚJÍTÁSBAN ÉS ZÁRT ÁLLOMÁNY ALATT NEMES VIKTÓRIA ERZSÉBET1 – MOLNÁR MIKLÓS2 – CSISZÁR ÁGNES1

1Soproni

Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Növénytani és Természetvédelmi Intézet Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet

2Soproni

Vizsgálatunk során 50 db kifejlett kései meggy törzset döntöttünk ki, melyek közül 25 db egy záródott akác állományban, 25 db egy tarvágásra jelölt erdőrészletben állt. A visszamaradó tuskókból fejlődő sarjak így hasonló termőhelyi körülmények között, de eltérő fényviszonyok mellett fejlődtek. A törzsek döntése 2017 tavaszán, a vegetációs időszak előtt történt. A vegetációs időszak során heti rendszerességgel figyeltük a megjelenő sarjak számát és azok méretét. A vegetációs időszak végén leveleket gyűjtöttünk a hajtásokról, és megmértük a levéllemez felületét. A poszteren bemutatásra kerülnek a hajtások növekedési erélyének és a levelek asszimilációs felületének vizsgálatával nyert eredmények melyeken keresztül a különböző fényviszonyok növekedésre gyakorolt hatása is értékelhető. A FÜRJ (COTURNIX COTURNIX) HABITATVÁLASZTÁSA INTENZÍV ÉS EXTENZÍV AGRÁRKÖRNYEZETBEN NÉMETH TAMÁS MÁRTON – KELEMEN PETRA – CSISZÁR ÁGNES – FARAGÓ SÁNDOR – WINKLER DÁNIEL Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet

Napjainkban a természetvédelmi biológia egyik legfontosabb kérdésévé vált az európai agrártájhoz kötődő madarak („farmland birds”) elmúlt évtizedekben megfigyelt állománycsökkenése. A változás elsődleges okaként a mezőgazdaság intenzifikációja – nagytáblás kultúrák, vegyszerek használata, nagymértékű gépesítés – említhető. A fürj (Coturnix coturnix) állománycsökkenésére már a 19. század végén felfigyeltek. Hazánkban 1971-ben a védett fajok listájára került. A fürj a nagy kiterjedésű nyílt, fa és cserje nélküli élőhelyeket kedveli, eredetileg a füves puszták, illetve a gyérebb állományú erdős puszták madara. Válaszul eredeti élőhelyei megfogyatkozására és átalakulására (agrár térhódítás), sikerrel alkalmazkodott a különböző mezőgazdasági kultúrákhoz és az agrártájak jellemző madarává vált. Vizsgálatunk fő célja a fürj élőhelyválasztásának vizsgálata volt intenzív (LAJTA Project) és extenzív (MOSON Project) agrárkörnyezetben. A fürjek felmérésére a több országban is tesztelt és eredményesen alkalmazott, hang alapján történő monitoring módszert vettük alapul. A kora reggeli órákban minden egyes megfigyelési pontnál 1,5 perces hallgatózás után egy rövid idejű tojó hívóhang lejátszására került sor, hangadásra ösztönözve a nem éneklő hímeket is. A megállapított territóriumokon belül a növényzetet transzektek mentén mértük fel, az abundancia–dominancia viszonyok jellemzésére 7-fokozatú egyszerűsített skálát alkalmazva. Az ízeltlábú táplálékkínálat felmérésére Barber-féle talajcsapdát használtunk. A felmért territóriumok alapján a fürj habitat-preferencia összefüggéseinek feltárásához a felmért vegetáció és

52

táplálékkínálat jellemzők értékeiből összeállított adatrendszerre főkomponens analízist (PCA) végeztünk. A főkomponens-szkórok átlagai két esetben szignifikáns eltérést mutattak az intenzív és extenzív vizsgálati területeken felmért fürj territóriumok között. A SOPRONI EGYETEM KÖRNYEZETMÉRNÖK KÉPZÉSI STRUKTÚRÁJÁNAK FEJLESZTÉSE PÁJER JÓZSEF – POLGÁR ANDRÁS – KORONIKÁNÉ PÉCSINGER JUDIT – PINTÉRNÉ NAGY EDIT – ELEKNÉ FODOR VERONIKA Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezet- és Földtudományi Intézet

A folyamatosan változó követelményeknek való megfelelés a környezetmérnök képzés fejlesztésével és korszerűsítésével valósítható meg. A frissen végzett szakemberekkel és a képző intézményekkel szemben támasztott elvárásoknak igazodniuk kell mind a társadalmi igényekhez, mind pedig a szabályozási változásokhoz. A képzési programok – beleértve a tantervet és egyéb kiegészítő elemeket – jelentős eltéréseket mutatnak, amelyek az adott intézmény sajátosságait és szakmai elképzeléseit tükrözik. A programok kidolgozása az egyes intézmények autonómiája, azonban a képzési folyamat végére el kell érniük azokat az egységes követelményeket, amelyeket a központi képzési és kimeneti követelményrendszerben (KKK-ban) megfogalmaznak. A Soproni Egyetemen a környezetmérnöki BSc és MSc szakok képzési programjának 2017 őszétől már az új KKK-nak szükséges megfelelni. A továbbfejlesztett mintatantervekben az egyes tudásterületek hangsúlyainak változása figyelhető meg. Kutatásunk során összehasonlítottuk a régi és új mintatantervek készítésének keretfeltételeit, továbbá vizsgáltuk az előírásoknak való megfelelés lehetőségeit, és a szükséges változtatásokat. Bemutattuk, hogy mely szakmai kompetenciák kaptak az eddiginél nagyobb hangsúlyt, valamint hogyan változtak a megvalósítás paraméterei. ERDÉSZETI TECHNOLÓGIÁK KOCKÁZATI VISZONYAI A KLÍMAVÁLTOZÁS TÜKRÉBEN PÉCSINGER JUDIT – POLGÁR ANDRÁS

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezet- és Földtudományi Intézet

A földhasználat technológiai aspektusának környezeti kockázati vizsgálata fontos kiegészítést jelent a klímakutatásokhoz. Munkánk során (AGRARKLÍMA.2 VKSZ_12-1-2013-0034 projekt) megvizsgáltuk és elemeztük a klímaváltozás okozta földhasználat-változások környezetvédelmi kockázatait. A fő kérdés, amelyre a választ kerestük, az volt, hogy a hazai, jellemző állományalkotó fafajok általános erdészeti technológiai folyamatai milyen részesedéssel és milyen kockázati értékkel bírnak a klímaváltozást illetően. Az erdészeti munkákhoz kapcsolódó technológiai lépések más és más feltételrendszerrel működnek, eltérő intenzitásuknak köszönhetően különböző hatással vannak a környezeti elemekre. A különféle környezeti hatások környezeti kockázat szintjén is eltérő értékeket jelentenek. A hozzájuk tartozó anyag- és energia elvonások és kibocsátások alapján a globális környezeti problémákhoz, így a klímaváltozáshoz is eltérő módon járulhatnak hozzá. Az ökológiai kockázatbecslés több fő részből épül fel. Beletartozik a veszély azonosítása, majd a stresszor-válasz kapcsolatok feltárása, az expozíció becslése, végül a kockázat jellemzése. A problémafelvetés fázisában feltártuk a jellemző földhasználati technológiák klímaváltozásnak köszönhető, újonnan megjelenő környezeti veszélyeit, azok forrásait. Megvizsgáltuk a lehetsé53

ges stresszor-válasz kapcsolatokat, ezután megbecsültük a várható expozíciót. A kockázat jellemzésekor az előző lépések során kapott információkat összegeztük, végeredményként pedig felállítottuk a kockázati mátrixokat. A mátrixokban a globális felmelegedési potenciál értékek (GWP 100 years) alapján rangsorolt technológiákat a klímaváltozási forgatókönyvek átlaghőmérséklet változásával (dT [°C]) összefüggésben helyeztük el. A létrehozott kockázati mátrixok alkalmazása fontos kiegészítést jelent a klímaváltozással kapcsolatos döntéshozatalban a technológiák megválasztása esetén. Iránymutatásként szolgál a gazdálkodóknak és a döntéshozóknak egyaránt. A FERTŐN FÉSZKELŐ NYÁRI LUDAK (ANSER ANSER) TÉLI TERÜLETHASZNÁLATA BOLGHERIBEN (TOSCANA, OLASZORSZÁG) 1Soproni

PELLINGER ATTILA1 – HUNYADY JÓZSEF2 – PAOLO MARIA POLITI2

Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Alkalmazott Természetvédelmi Kihelyezett Intézet, Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság 2Padule di Bolgheri, Tenuta San Guido

A Fertő tó magyarországi részén fészkelő nyári lúd (Anser anser) állomány területhasználatának és vonulásának vizsgálatára indult projekt keretében 2013-2016 között nyakgyűrűbe épített GPS-GSM rendszerű nyomkövetőket szereltünk fel összesen hét madárra, emellett távcsővel leolvasható nyakgyűrűvel jelöltünk meg további 193 pd-t. A vizsgálati időszak relatív enyhe és kevés havas nappal jellemezhető időjárása miatt a madarak nagy része fagypont alatti hőmérsékletek idején sem hagyta el a Kárpát-medencét. Az egyik jeladós példány azonban három egymást követő évben a Tirrén-tenger partvidékére vonult el, ahol egy mindössze 2 km  2 km kiterjedésű privát védett területen telelt át, a Padule di Bolgheri Rezervátumban. A részben mocsaras, vízzel borított gyepterület, részben extenzíven megművelt területen teljes vadászati tilalom van életben, míg a környező területeken intenzív vadászat folyik. Ez magyarázza, hogy a táplálkozásra használt terület kiterjedése a rendkívül kicsi, a madár végig a határain belül maradt. A telelőhelyen tartózkodó 5-800 pld nyári lúd gabonafélék (őszi árpa, tritikálé, durumbúza) vetéseken és lucernán, valamint szarvasmarha legelőn táplálkozott. Gyűrűs példányok megfigyelései szerint ezt a telelőhelyet a fertői madarakon kívül cseh és lengyel fészkelőhelyekről származó madarak is felkeresik. A téli időszakban Bolgheriben táplálkozó nyári ludak területhasználata lényegesen eltér a Fertőnél és a többi kárpát-medencei vizes élőhely környezetében telelőkétől. Fertői vizsgálatok szerint a táplálkozóterület, amelyre a vadludak naponta csapatosan kihúznak 10 km-es sugarú körben található szántókat foglal magába, ahol jellemzően a kukoricatarlókat, a gabonafélék és repce vetéseket preferálják. A TALAJNEDVESSÉG VIZSGÁLATA – IN SITU MÉRÉSEK A SOPRONI DALOS-HEGY KOCSÁNYTALAN TÖLGYES LÉKJEIBEN SASS VIVIEN – BIDLÓ ANDRÁS

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezet- és Földtudományi Intézet

A Sopron melletti Dalos-hegy keleti oldalán fekvő egyetemi kutatási területen az erdőrészlet potenciális vegetációtípusa gyertyános-kocsánytalan tölgyes - az erdőállomány meghatározó fafaja a fekete fenyővel elegyes kocsánytalan tölgy. Az itt található agyagbemosódásos barna erdő talaj, a savanyú – erősen savanyú kémhatása ellenére is, kedvező körülményeket teremt az erdőállomány számára. 54

A területen intézetünk már 2014 óta folytat különböző talajtani vizsgálatokat. Az évi rendszeres vizsgálatainkhoz kapcsolódóan kezdtünk bele 2017 tavaszától a lékek és a környező zárt állomány talajnedvességének rövid távú monitorozásába. Mintapontjaink a 80/C erdőrészletben kialakított két, különböző méretű (Ø=10 és 30 m) lékben É-D és egy K-NY irányú transzektek mentén helyezkedtek el. A transzektek úgy kerültek kialakításra, hogy mind a négy fő égtáj irányában benyúljon a zárt állományba is, mintegy kontrollként a lékbelsőhöz képest. A helyszíni mérésekhez FieldScout 300 TDR talajnedvesség-mérő szondát használtunk, a talaj nagy váztartalmára tekintettel a méréseket 12 cm-es szondaheggyel végeztük. A vizsgált mérési adatsor alapján a tavasz végi-nyári időszakban a nagyobb, 30 m-es átmérőjű lék (L1) talajának nedvességtartalma 5,16-40,93% között mozgott, míg a kisebbik, 10 m-es átmérőjű lék (L3) esetén 4,18-31,13% közötti értékeket mértünk. A lékeket körülvevő zárt állományban nedvességtartalom 3,2-23,29% között változott. A mért értékeket természetesen az aktuális időjárási körülmények erősen befolyásolták. A május-augusztusi mérési sor alapján megállapítható, hogy a nagyobb lék belsejében a talaj átlagos nedvességtartalma némileg magasabb (~16%), mint a kisebb lék esetében (~11%). Ez főképp a lék középpontjában, a legbelső 4-6m-es zónában kifejezett. Az L1-es lékben itt – égtájtól és mérési időponttól függően – a talajnedvesség-tartalom elérte a 40%ot is, míg az L3-as lékben 20-30% között mozogtak a zóna maximumai. A zárt állományban a mérések időpontjában mindkét lék körül közel azonos átlagértékeket mértünk, az átlagos talajnedvesség-tartalom 9-9,5% volt. Az adataink alapján elmondható, hogy a talaj nedvességtartalmának alakulásában a kisebb, 10 m-es lék esetén a lékhatás kevésbé érvényesül, a nagyobb, 30 m-es lékhez viszonyítva – amit a terepi vegetáció is észrevehetően jelez. Véleményünk szerint a nagyobb lékben található nagyobb nedvességtartalom elsősorban annak köszönhető, hogy a fás növények gyökere a lék közepébe már nem ér be, így itt már nem képes a vizet felvenni. KÜLÖNBÖZŐ SZÁRMAZÁSÚ FIATAL KOCSÁNYOS TÖLGYEK LEVÉLKÁROSÍTÓINAK VIZSGÁLATA SZABÓ ÁDÁM – TUBA KATALIN

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet

Változó klímájú világunkban folyamatosan nagy nehézségekbe ütközik az erdészszakma. A középeurópai régió egyértelműen a felmelegedés jeleit mutatja, illetve a szélsőséges időjárási események gyakoriságának a növekedését. A klímaváltozás annyira gyorsan következik be, hogy nincs ideje a hazánkban honos fafajoknak alkalmazkodni. Lehet célszerűbb és gazdaságosabb, ha nem várunk az adaptációra, hanem más országokból származó szaporítóanyaggal újítjuk fel erdőinket. A munkánk célja az volt, hogy a különböző származású egyedeket milyen fajba tartozó herbivor rovarok, és milyen mértékben támadják meg Magyarországon. A vizsgálatba vont fák három országból származtak: Skócia, Franciaország, és Magyarország. A kísérleti terület a bejcgyertyánosi csemetekert volt. A csemetekertben az egyedek parcellákba vannak rendezve, 3  4-es felosztásban. 2016. májusban, augusztusban, illetve októberben húsz véletlenszerűen kiválasztott levélen megnéztük a rágás, illetve a hámozgatás, és a vázasítás okozta kárt. Ezt úgy vizsgáltuk, hogy egy épp levélfelületet 100%-nak vettünk, utána megvizsgáltuk, hogy a levélfelületének hány százaléka van károsítva. Majd megszámoltuk és meghatároztuk az aknákat és a gubacsokat a levélmintákon. Eredményeinket excel-táblában rendeztük, majd különböző statisztikai elemzéseket végeztünk kiszámoltuk az összefüggések feltárása céljából. Eredményként a rágás kárról, valamint az aknák, és a gubacsok számáról elmondható, hogy a magyar egyedeken fordultak elő legnagyobb mértékben. A vázasítás során különbség mutatkozott a származások, és az időszak között.

55

Vizsgálatunk csak egy tenyészidőszakra vonatkozó adatokat tartalmaz, de összességében elmondható, hogy a hazai herbivor rovarok jobban „kedvelik” a hazai kocsányos tölgyeket. Ez valószínűleg csak egy átmeneti állapot, további kutatások szükségesek, hogy pontos következtetéseket tudjunk levonni. A CORDULEGASTER HEROS ELTERJEDÉSÉNEK VIZSGÁLATA A SOPRONI-HEGYSÉGBEN SZITA RENÁTA – AMBRUS ANDRÁS

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Alkalmazott Természetvédelmi Kihelyezett Intézet, Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság

Régtől fogva ismert a balkáni hegyiszitakötő (C. heros) soproni előfordulása, a faj hazai tenyészése innen lett bizonyítva elsőként. Az állomány rendszeres vizsgálata a Rák-patak vízrendszerének egy pontján történt meg, egyébként szórványadatok állnak rendelkezésre a hegyvidékről 1992 óta. A fajjal kapcsolatos kutatások 2004 óta nagyobb hangsúlyt kapnak hazánkban, mivel Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásával ez a szitakötő is felkerült a Natura 2000 jelölőfajok listájára. A vizsgálatok kiterjedtek a Soproni-hegység teljes vízrajzi hálózatára, ahol a faj számára alkalmas állandó vízű patakok előfordulnak. A szisztematikus felmérés 2017 májusától kezdődött, először a lárva stádiumra (annak korosztály eloszlására) koncentrálva, később az exuvium gyűjtésére, imágók megfigyelésére. Ehhez kapcsolódóan egyes mintaterületeken a teljes vízi makrogerinctelen közösség és a jellemző fizikai környezeti változók is rögzítésre kerültek. A vizsgálatok azt mutatják ki, hogy a fajnak stabil populációja tenyészik a hegyvidék folytonos vízellátással rendelkező vízfolyás szakaszain és állandó kolonizálás tapasztalható a kisebb mellékágakon is. A C. heros-nak abszolút dominanciája figyelhető meg a hegyvidéken szórványosan előforduló C. bidentata fajjal szemben. A GYURGYALAG (MEROPS APIASTER) TÁPLÁLKOZÁSBIOLÓGIAI VIZSGÁLATA, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A MEZŐGAZDASÁGBAN ALKALMAZOTT PESZTICIDEK HATÁSÁRA TAKÁCS ÁRPÁD

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet

A kutatás során a gyurgyalag (Merops apiaster) táplálkozását vizsgáltam a madarak által köpet formájában a környezetbe visszajuttatott táplálékmaradványok elemzésével. A célkitűzések között szerepelt vizsgálni a gyurgyalag táplálkozását agrárkörnyezetben és egy természetszerű (kontroll) élőhelyen. További cél volt a begyűjtött köpetek egy részének akkreditált laboratóriumban való bevizsgáltatása a mezőgazdaságban jelenleg alkalmazott, illetve a már betiltott peszticid- és inszekticidkomponensek után kutatva. A köpeteket három agrár-élőhelyen és egy természetszerűbb, vegyszerezés által feltehetően enyhén, vagy nem érintett kontrollterületen gyűjtöttem be. A mintákból véletlenszerűen kiválasztott tíz köpetből a zsákmányállatokat rend szinten igyekeztem kimutatni és meghatározni. Az eredmények az agrár- és természetszerű élőhelyeken élő gyurgyalagok táplálékdiverzitásában szignifikáns különbséget mutattak. Míg az agrár-élőhelyeken főként az hártyásszárnyúak (Hymenoptera) és a szitakötők (Odonata) domináltak, a természetszerű élőhelyen a madarak e két taxonon kívül nagy számban zsákmányoltak a kétszárnyúak (Diptera) és a bogarak (Coleoptera) rendjének képviselőiből is. 56

Az agrárélőhelyeken a mezőgazdaságban alkalmazott vetőmagcsávázó szerek hatóanyagainak, a neonikotinoidok felhalmozódását feltéteztem a gyurgyalagok köpetmintáiban. A négy mintaterületen gyűjtött rovarmaradványokat 33 különböző rovarirtó- és gombaölő szer hatóanyagaira bevizsgálva azok nem voltak determinálható mennyiségben kimutathatóak a köpetmintákban. A kutatás az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-17-2-I kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült.

HAZAI LEPIDOCYRTUS FAJOK (COLLEMBOLA) FILOGENETIKAI VIZSGÁLATÁNAK ELŐZETES EREDMÉNYEI TÓTH VIKTÓRIA¹ – LAKATOS FERENC¹ – FEHÉR KATALIN¹ – WINKLER DÁNIEL² ¹Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet ²Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet

Napjainkban megfigyelhető trend, hogy egyre több ország genetikai markerek segítségével katalogizálja és tárja fel flórájának, faunájának diverzitását. Különösen igaz ez a talajlakó élőlényekre, amelyeknél számos taxon esetén mutattak ki kriptikus fajokat genetikai markerek segítségével. Az ugróvillások (Collembola) egyik legelterjedtebb génusza a Lepidocyrtus, amelynek 32 európai fajából 16-ot mutattak ki, és/vagy írtak le Magyarországról. Ez a szám a jövőben feltehetőleg emelkedni fog. A hazánkban megtalálható 16 fajból mindössze 8 fajról található nukleotid szekvencia adat a génbankban. Célkitűzések: 1, Lepidocyrtus lignorum fajcsoport populációkon belüli és populációk közötti genetikai diverzitásának felmérése, morfológiai különbségek alapján már feltételezett, esetleges kriptikus fajok kimutatása. 2, Leírás alatt álló taxonok létjogosultságának bizonyítása genetikai markerek segítségével. Eredmények: Eddig 16 faj 54 egyedéről van szekvencia adatunk 4 genetikai markerrel (COII, 28S rDNS, EF-1- és COI gének). Több olyan Lepidocyrtus fajról sikerült szekvencia adatot nyernünk, melyeknek eddig nem szerepelt adata a génbankban (L. arrabonicus, L. isabelleae, L. mariani, L. peisonis, L. traseri, L. tomosvaryi). COI gén 585bp hosszú szakaszára 8 faj 13 egyedéről nyertünk adatot. A fajok közti genetikai távolság viszonylag magas (18,69 – 28,85%) még az egyes fajcsoportokon belül is. COII gén 441 bp hosszú szakaszáról 18 faj 46 egyedét vizsgáltuk. Fajok közötti genetikai távolság 16,63–40,21%, fajon belüli genetikai távolság 0,00–3,27%. Viszonylag magas fajon belüli diverzitást sikerült kimutatni a L. paradoxus (3,27%), L. traseri (2,02%), és egy leírás előtt álló taxon esetén (L. cf. weidneri 3,12%). A Lepidocyrtus-okról eddig megjelent mérvadó filogenetikai munka szerint a genusra a 0,00–12,40%-os fajon belüli genetikai távolság jellemző. 28s rDNS gén 814 bp hosszú szakaszáról 17 taxon 45 egyedét elemeztük. A fajok közötti genetikai távolság 0,239–4,69% között változik. EF-1- 308 bp hosszú szakaszáról 16 taxon 54 egyedéről rendelkezünk adattal. A fajokon belüli genetikai távolságok 0,00–1,20% között, míg az egyes taxonok között mért genetikai távolság 0,00–11,23% között mozgott.

57

A SORDÉLY (EMBERIZA CALANDRA) ÉLŐHELYVÁLASZTÁSÁNAK VIZSGÁLATA A MOSON PROJECT TERÜLETÉN VARGA SZABOLCS1 – KELEMEN PETRA1 – CSISZÁR ÁGNES2 – WINKLER DÁNIEL1 1Soproni

Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Növénytani és Természetvédelmi Intézet

2Soproni

Kutatásunk fő célja a sordély (Emberiza calandra) állományfelmérése, valamint habitatválasztásának vizsgálata volt extenzív agrárkörnyezetben, a MOSON Project területén. A vizsgálatokhoz a felmért territóriumok, valamint random kontrol területek botanikai felmérését és táplálékkínálat-vizsgálatát végeztük el. A MOSON Project 880 ha-os területén összesen 18 állandó fészkelő párt sikerült kimutatni, ami 0,21 pár/10 ha denzitásnak felel meg. A sordély a gyepes táblaszegélyeket preferálta, ahol alkalmanként fa és cserjefajokat (Rosa canina, Sambucus nigra, Ulmus minor) is választott kiülőhelynek. Amint a főkomponens analízis kimutatta, más faktorok mellett a növényzet magassági diverzitása fontos szerepet játszik a sordélyok élőhelyválasztásában. A botanikai felmérés adatai alapján a Bray-Curtis indexen alapuló hierarchikus cluster-analízis a sordély territóriumok és a területen felmért random kontroll pontok határozott elkülönülését mutattak. Az ízeltlábú táplálékkínálat vizsgálat kimutatta, hogy a sordély által preferált pókok (Arachnida) és félfedelesszárnyúak (Hemiptera) a szegélyekben dúsulnak fel, ami szintén alátámasztja a faj szegélyélőhelyekhez való kötődését. A kutatás az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-17-2-I kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült.

PEROXIDÁZ ÉS POLIFENOL-OXIDÁZ AKTIVITÁS ÉS AZ ÖSSZFEHÉRJETARTALOM, MINT A BÜKK (FAGUS SYLVATICA L.) KLIMATIKUS A DAPTÁCIÓJÁNAK LEHETSÉGES INDIKÁTORAI VISINÉ RAJCZI ESZTER – HOFMANN TAMÁS – ALBERT LEVENTE Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Kémiai Intézet

Kutatásaink a bükk (Fagus sylvatica L.) klimatikus alkalmazkodásához, ezen belül a származási kísérletekhez kapcsolódnak. Kísérleteinkkel az előrevetített klímaváltozás hatásait tanulmányoztuk bükk fafaj esetében. A bucsutai származási kísérlet területén növekvő hat kiválasztott bükk származás (Farchau, Pidkamin, Torup, Gråsten, Bánokszentgyörgy, Magyaregregy) egyedeinek leveleiben vizsgáltuk és összehasonlítottuk az összfehérje-tartalmat (Bradford módszer) és a peroxidáz (POD), és polifenol-oxidáz (PPO) enzimek aktivitását. A POD és PPO antioxidáns enzimek bizonyítottan részt vesznek a növények stressz folyamatokkal szembeni védekezési mechanizmusaiban, így bükk esetében is indikátorai lehetnek az eltérő klímához való adaptációnak. Vizsgálataink három év (2015-17) adatait dolgozzák fel, a mintavételek minden évben június végén, július elején történtek. Az áttelepítés által okozott stresszre adott válaszok származási helytől függően különböznek, ezért a vizsgált indikátorok a jövőben alkalmasak lehetnek a megfelelő bükk szaporító anyag kiválasztására. A kémiai paramétereket összevetettük az állományok klimatikus paramétereivel (Ellenberg-index), illetve az állományok „teljesítményével” (átlagos mellmagassági törzsátmérő). Megállapítottuk, hogy az összfehérje-tartalom a vizsgált időszakban szignifikánsan nő több állományban is (Farchau, Pidkamin, Magyaregregy) (p <0 ,05). Az enzimaktivitások ilyen jellegű változása nem mutatható ki egyértelműen. Mind három évben szignifikáns negatív kapcsolat van az összfehérje-tartalom és az Ellenberg-index (EQ) között, ami arra utal, hogy a szárazabb és melegebb klímához adaptálódott bükk származások (magas EQ) alacsonyabb összfehérje-tartalommal rendelkeznek. Szignifikáns pozitív kapcsolatot (p < 0,15) mutattunk ki a származások átlagos mellmagassági törzsátmérője és a POD enzim aktivitása között. 58

Eredményeink alapján megállapítható, hogy az összfehérje-tartalom és a POD enzim aktivitása közvetlen kapcsolatban van a vizsgált származások klimatikus indexével (Ellenberg-index), illetve a „teljesítményével” (átlagos mellmagassági törzsátmérő). A kapott összefüggések alapul szolgálhatnak a klímaváltozás jövőbeli hatásainak előrejelzésére, a megfelelő szaporító anyag kiválasztására bükk fafaj esetében. A kutatatás a VKSZ_12-1-2013-0034 Agrárklíma.2 pályázat finanszírozásával készült.

NEM KONVENCIONÁLIS BIOMASSZA POTENCIÁL FELMÉRÉSE EGY KÍSÉRLETI TERÜLETEN VITYI ANDREA – VÁGVÖLGYI ANDREA – CZUPY IMRE

Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet

A magyarországi zöldenergia-termelés bázisa az ország adottságait tekintve a biomassza. A decentralizált energiatermelésben a tüzeléstechnikai célra felhasználható biomassza vertikumban szerepet kap: az erdőből kikerülő szabvány tűzifa, az erdei apadék (vágástéri melléktermékek, tisztítási, gyérítési anyagok, kéreg, tuskó, ágfa); fafeldolgozási hulladékok (másod nyersanyagok); elhasznált fatermékek („altholz”); energetikai faültetvények anyaga. Ahhoz viszont hogy energetikai célra felhasználható biomassza mennyiséget fenntarthatóvá tegyük és maximalizálni tudjuk, más - nem konvencionális - területek (pl. felhagyott területek, vonalas létesítmények mellett található biomassza) biomassza készletére is szükség lehet. Kutatócsoportunk mintaprojektjében egy művelés alatt nem álló invazív és nem invazív növényeket egyaránt tartalmazó terület mennyiségi és minőségi jellemzését, értékelését végezte el. Létrehoztunk egy felvételezési és mérési protokollt, melynek segítségével a természetes, vagy természet közeli területen nagyobb megbízhatósággal becsülhető az energetikai célra felhasználható biomaszsza mennyisége. A klímaváltozás befolyásolja a talajképződési folyamatokat is. Bár ezen folyamatok általában lassúak, a környezeti változások a talajok átalakulását jelenthetik. Az erősebb párolgás hatására csökkenhet a talajokban a kilúgzás, ami az ásványi sók, így a szénsavas mésztartalom növekedését eredményezheti. A hosszabb szárazabb időszakok nagyban befolyásolják a talajokban lejátszódó lebontási folyamatokat, ami a szerves széntartalom növekedését eredményezhet. (Ez a folyamat akár kedvező is lehet, hiszen ezzel a légkörben található CO2-ot tárol a talaj.) Ugyanakkor a lebontás időszakos gátlása a növények számára hozzáférhető tápanyagok mennyiségét csökkentheti. A gyakoribb szélsőséges időjárási jelenségek (csapadék, szél) a talajok jelentős degradációját okozhatják a fokozottabb erózió és defláció által. Az erdőállományokban bekövetkező hatások előrebecslése során a talajokban bekövetkező változásokat is figyelembe kell vennünk. A kutatást a VKSZ-Agrárklíma-2 (VKSZ 12-1-2013-0034) projekt és az FSA támogatta.

59