Kari Tudományos Konferencia

Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar

Kari Tudományos Konferencia

* a konferencia előadásainak és posztereinek kivonata *

Szerkesztette: Bidló András és Szabó Zilia

2013. december 10. Sopron

Lővér-Print Kft.

Tartalomjegyzék

*

Tartalomjegyzék PLENÁRIS ELŐADÁSOK ...............................................................................................11 1. CZIMBER K.: Döntéstámogatást segítő geoinformatikai rendszer fejlesztése a klímaváltozás hatáselemzéséhez ...................................................................................... 12 2. BIDLÓ A., GÁLOS B.: Változó termőhely - változatlan erdők? ...................................... 13 3. FRANK N., VEPERDI G., SCHIBERNA E., GÁL J.: Erdőnevelési modelltáblák alkalmazása: múlt és jövő .................................................................................................. 14 4. CZUPY I., HORVÁTH B., VÁGVÖLGYI A.: Energetikai faültetvény-technológiák energiamérlege .................................................................................................................... 15 5. JÁNOSKA F.: Nagyvad kerítés mögött: jövő, vagy zsákutca? ........................................ 16 ERDŐGAZDÁLKODÁSI SZEKCIÓ .............................................................................17 Előadások .................................................................................................................................... 18

1. CSÓKÁS B., JÁGER L.: Egyes magánerdő-gazdálkodási formák jogi szabályozása különböző országok jogrendszerében ........................................................................18 2. SCHMIDT P., HEIL B., PÓCZA D., KOVÁCS G.: Különböző fafajok és fajták hozamvizsgálata fás szárú energetikai ültetvényen, vörösiszappal szennyezett területen .....................................................................................................................19 3. KOVÁCS G., HEIL B., VÁGVÖLGYI A.: Fás szárú energetikai ültetvények helyzete Magyarországon .........................................................................................................20 4. HORVÁTH A.: Néhány bükk populáció teljesítményének bemutatása származási kísérletek adatai alapján .............................................................................................21 5. VEPERDI G.: Nevelővágások hatása a fatermésre erdeifenyvesekben .......................22 6. FOLCZ ÁDÁM, MOLNÁR DÉNES, FRANK NORBERT, THOMAS HEIM: Szajkó kollégánk szerepe a fenyvesek átalakításában .............................................................................23 7. HORVÁTH A. L., SZAKÁLOSNÉ MÁTYÁS K.: Fakitermelési munkarendszerek szélsőséges termőhelyeken ........................................................................................24 8. FOLCZ Á., MÓGYORÓSINÉ KESERŰ L., MOLNÁR D., FRANK N.: A szálaló üzemmód megítélése ..................................................................................................................25 9. SZILÁGYI A., SZAKÁLOSNÉ MÁTYÁS K.: A szarvasgomba hasznosításának alakulása ....................................................................................................................................26 10. DINGA SZ.: Vegetációtüzek környezeti hatásai és megelőzési lehetőségei Heves megyében ...................................................................................................................27 11. FICSOR CS.: A lovas közelítés, mint természetkímélő anyagmozgatási módszer helyzete a hazai állami erdőterületeken .....................................................................28

2

Tartalomjegyzék

*

Poszterek ......................................................................................................................................29

1. HORVÁTH S., ALI T. G., NAGY J., ANDRÉSI D.: Vidéki munkahely teremtési lehetőségek feltárása az erdőgazdálkodásban a meglévő szakember-potenciálra építve ......................................................................................................................... 29 2. HORVÁTH K.: Az erdőtanúsítás szakmai megítélése ................................................. 30 3. KONDORNÉ SZENKOVITS M., MOLNÁR M.: Makkvetéssel és csemeteültetéssel történő erdőfelújítás összehasonlítása a Bejcgyertyános 10 C erdőrészletben ...................... 31 4. NAGY G. M., LÁSZLÓ R.: A Hidegvíz-völgy turisztikai terhelés vizsgálata ............. 32 5. MOLNÁR D., FOLCZ Á., FRANK N.: Állományszerkezeti vizsgálatok az Erdőművelés Tanszék szálalóvágásos kísérleti területein ............................................................... 33 KÖRNYEZETTUDOMÁNYI SZEKCIÓ ...................................................................... 34 Előadások .....................................................................................................................................35

1. NÉMETH ZS. I.: Az állapotfüggő és a súlyponti korrelációk kapcsolata biológiai rendszerekben ............................................................................................................ 35 2. EREDICS A., NÉMETH ZS. I., RÁKOSA R., BADÁCZY D., RASZTOVITS E., MÓRICZ N., VIG P.: Erdei fák fiziológiai regressziói és a meteorológiai paraméterek közötti korrelációk időfüggése .............................................................................................. 36 3. HERKE Z., CSERNY T., MAGYAR B., NÉMETH ZS. I.: Inhibíciós és aktiválási mechanizmusok érzékelési lehetőségei biokatalitikus kármentesítések alkalmazása során .......................................................................................................................... 37 4. RÁKOSA R., NÉMETH ZS. I.: Korrelációk a lombozat UV-VIS fényelnyelési spektrumában ............................................................................................................ 38 5. TÓTH A. J., MIZSEY P.: Metanol tartalmú technológiai hulladékvizek kezelése ....... 39 6. KISVÁRDAI M., KOVÁTS-NÉMETH M.: A hulladék alprojekt a fenntarthatóságért ..... 40 7. RÉTFALVI T., TUKACS-HÁJOS A.: Különböző mikroalga törzsek anaerob fermentációs vizsgálata ................................................................................................................... 41 8. HORVÁTH-SZOVÁTI E.: A főkomponens-analízis és faktoranalízis alkalmazhatósága erdészeti és környezettudományi kutatásokban ........................................................ 42 Poszterek ..........................................................................................................................................43

1. ELEKNÉ FODOR V., PÁJER J.: Környezeti információs rendszerek alkalmazása a környezeti hatásvizsgálatok során ............................................................................. 43 2. HOFMANN T., ALBERT L.: Polifenolok mennyiségi meghatározása bükk (Fagus sylvatica L.) levélben HPLC-MS/MS eljárással ........................................................ 44 3. NEBEHAJ E., STEFANOVITSNÉ BÁNYAI É., HOFMANN T.: Falevelek totálfenol

tartalmának és antioxidáns értékének meghatározása különböző fafajok esetében .. 45

3

Tartalomjegyzék

*

4. PÉCSINGER J., POLGÁR A., PINTÉRNÉ NAGY E., ELEKNÉ FODOR V.: Földhasználat környezetvédelmi elemzése a klímaváltozás tükrében ..............................................46 5. SZŰCS P.: Győr–Csorna vasúti pályaszakasz környezeti állapotfelmérése terepbejárás alapján ........................................................................................................................47 6. VISINÉ RAJCZI E., HOFMANN T., ALBERT L.: Különböző származású bükk (Fagus sylvatica L.) egyedek levél extraktanyagainak összehasonlító vizsgálata .................48 BOTANIKAI SZEKCIÓ ...................................................................................................49 Előadások .................................................................................................................................... 50

1. KIRÁLY G., B. TRÁVNIČEK, V. ŽILA: A szeder (Rubus L.) nemzetség megismerésének és rendszerezésének lehetőségei, erdészeti vonatkozásai ..........................................50 2. SZŰCS P., BIDLÓ A.: Soproni-hegységi bükkös és lucos állományok mohaközösségeinek összehasonlítása ........................................................................51 3. ZAGYVAI G., BARTHA D.: Magyarországon őshonos fafajok várható reakcióinak értékelése a klímaváltozás előrevetített hatásai szerint ..............................................52 Poszterek ......................................................................................................................................... 53

1. BARNA CS., LISZTES-SZABÓ ZS.: A kockásliliom (Fritillaria meleagris L.) élőhelypreferenciája ...............................................................................................................53 2. FOLCZ Á.: A soproni szálalótömb mikológiai értékelés ............................................54 3. SELMECI M., S.-FALUSI E., SALÁTA D.: A lébényi Tölgy-erdő vegetációjának értékelése az erdőhasználat tükrében .........................................................................55 4. SZOKOLAI A., BACH I., FRANK N.: Fekete nyár (Populus Nigra L.) genotípusok megőrzése és hasznosítási lehetőségeinek vizsgálata .................................................56 TERMŐHELYISMERETTANI SZEKCIÓ ....................................................................57 Előadások .................................................................................................................................... 58

1. GULYÁS K., GÁLOS B., CZIMBER K.: Az „Agrárklíma” Döntéstámogató rendszer klímaadatbázisának kiértékelési módszerei ...............................................................58 2. PATAKI B.: Öt klímajelző fafaj (kocsánytalan tölgy, bükk, erdeifenyő, lucfenyő, jegenyefenyő) állományainak nemzetközi vizsgálata a szárazsági toleranciahatáron ....................................................................................................................................59 3. KOLLÁR T.: Lékek fényviszonyainak vizsgálata hemiszférikus fényképek segítségével ................................................................................................................60 4. HORVÁTH A., SZŰCS P., BIDLÓ A.: Sopron talajainak nehézfémtartalma ..................61 5. NÉMETH E., SAJÓ I., BIDLÓ A.: Mészkövön képződött talajok ásványtani vizsgálata a bükki „Őserdőben” ....................................................................................................62 6. ZAGYVAINÉ KISS K., KALICZ P., GRIBOVSZKI Z.: Az erdei avar maximális víztartó képessége ...................................................................................................................63

4

Tartalomjegyzék

*

7. GRIBOVSZKI Z., KALICZ P.: Növényi vízfelvétel számítása talajnedvesség adatokból klasszikus és napi ingadozáson alapuló módszerekkel ............................................. 64 Poszterek ..........................................................................................................................................65

1. BIDLÓ A., BOLODÁR-VARGA B., HORVÁTH A., NÉMETH E.: Sopron történelmi főterén végzett talajtani vizsgálatok ...................................................................................... 65 2. BIDLÓ A., HORVÁTH A., I. ŠIMKOVÁ, SZŰCS P.: Termőhelyi vizsgálatok Zánka községhatár száraz tölgyeseiben ............................................................................... 66 3. BIDLÓ A., KOVÁCS G., SCHMIDT P., SZŰCS P.: Termőhelyi vizsgálatok a soproni Dalos-hegy kocsánytalan tölgyesében ...................................................................... 67 4. BIDLÓ A., HORVÁTH G., HORVÁTH A., SZŰCS P.: Egy bucsutai bükkös talajtani viszonyainak változatossága ..................................................................................... 68 5. BIDLÓ A., SZŰCS P., HORVÁTH A.: Városi talajok széntárolásának összehasonlítása .................................................................................................................................... 69 6. EREDICS A.: Moduláris mérőhálózat erdei mikroklíma méréséhez .......................... 70 7. HORVÁTH A., BIDLÓ A.: Felhagyott katonai terület újraerdősítéséhez végzett talajtani vizsgálatok ................................................................................................................ 71 8. KOLLÁR T.: Lékek talajnedvesség változásainak vizsgálata Field Scout TDR 300 talajnedvesség mérő szonda alkalmazásával ............................................................. 72 9. NÉMETH E., HORVÁTH I., BIDLÓ A., HOFMANN T.: Összetett kémiai vizsgálatok a soproni borvidéken .................................................................................................... 73 10. NÉMETH E., SAJÓ I., BIDLÓ A.: Mészkövön képződött talajok összehasonlító vizsgálatai .................................................................................................................. 74 11. SZŰCS P., I. ŠIMKOVÁ, BIDLÓ A.: A lékek és zárt állományok feltalajának összehasonlító vizsgálata a Dalos-hegyen ................................................................ 75 DR. KŐHALMY TAMÁS ZOOLÓGIAI ÉS VADGAZDÁLKODÁSI SZEKCIÓ .... 76 Előadások .....................................................................................................................................78

1. ÓNODI G., CSÖRGŐ T.: A nagy fakopáncs (Dendrocopos major Linnaeus, 1758) élőhely preferenciája fűz-nyár ártéri erdőben, tájidegen fafajok jelenlétében .......... 78 2. FARAGÓ S., GOSZTONYI L.: Válságjelenségek vagy vonulási anomáliák? Hová tűnt a vetési lúd? ................................................................................................................. 79 3. KOVÁCS GY.: A dél-balatoni vízimadár-közösségek 5 éves vizsgálatának összefoglaló értékelése .............................................................................................. 80 4. VARJU J., JÁNOSKA F.: A szigetközi hód-populáció monitoringának újabb eredményei .................................................................................................................................... 81 5. FARKAS A., FODOR J.-T., JÁNOSKA F.: Az aranysakál és a róka táplálkozásának összehasonlító vizsgálata Romániában ..................................................................... 82

5

Tartalomjegyzék

*

6. SÁNDOR GY., HEFFENTRÄGER, G., TARI T., NÁHLIK A.: Dámszarvas otthonterület alakulása és ennek gyakorlati kérdései ......................................................................83 7. HEFFENTRÄGER G., SÁNDOR GY., TARI T., NÁHLIK A.: Dámszarvas mezei- és erdei élőhely-preferenciájának vizsgálata ...........................................................................84 8. TARI T., SÁNDOR GY., NÁHLIK A.: Gímszarvas táplálékfelvételének jellemzői ........85 9. FODOR J.-T.: A vaddisznó mozgáskörzetének összehasonlító vizsgálata különböző romániai élőhelyeken .................................................................................................86 Poszterek ......................................................................................................................................... 87

1. BAGI Z., JUHÁSZ L., KUSZA SZ.: Az európai balkáni gerle (streptopelia decaocto friv.) populációk genetikai szerkezetének vizsgálata - első lépések ....................................87 2. BENDER F., WINKLER D., NÉMETH T. M.: Az Urhanyi-rét (Hanság) haris (Crex crex) állományának bioakusztikai vizsgálata ......................................................................88 3. CSEH P., KOVÁCS GY., WINKLER D.: Vonuló vízimadár-közösségek vizsgálata mesterségesen létrehozott vizes élőhelyeken Komárom-Esztergom megyében ........89 4. FARAGÓ S., GOSZTONYI L.: A nagy kócsag és a szürke gém áttelelése Magyarországon .........................................................................................................90 5. FARAGÓ S., GOSZTONYI L.: A szárcsa (Fulica atra L., 1758) állománydinamikája Magyarországon .........................................................................................................91 6. FARAGÓ S., KOVÁCS GY.: A tőkés réce (Anas platyrhynchos) és a kerceréce (Bucephala clangula) állományváltozása a Duna magyarországi felső szakaszán a környezeti tényezők függvényében ...........................................................................92 7. FARAGÓ S., KOVÁCS GY.: Egyes Duna szakaszok madárközösségeinek összehasonlító vizsgálata ...........................................................................................93 8. FARAGÓ S., LÁSZLÓ R.: A vidra (Lutra lutra) elütések magyarországi alakulása, térbeli mintázata..........................................................................................................94 9. FARAGÓ S., LÁSZLÓ R., BENDE A.: Szín és mintázatbeli eltérések a magyarországi erdei szalonka Szárnyminták között ..........................................................................95 10. FARAGÓ S., LÁSZLÓ R., RÁKOS L.: A közlekedés okozta veszteségek vizsgálata a zalai gímállományban az első vadgazdálkodási ciklusban (1997-2007) ...................96 11. HARTA I., WINKLER D.: A zöld gyík (Lacerta viridis Laurenti, 1768) habitatválasztásának vizsgálata a Fertőmelléki-dombság területén ...........................97 12. KALMÁR S. F., WINKLER D., OTTÓ E., KISS CS.: Fertő-tavi nádasok énekesmadárállományának vizsgálata gyűrűzési adatok alapján (Fertőrákos, Püspök-sziget) ......98 13. KESZKENYŐS A., NÉMETH T. M., WINKLER D.: A lappantyú (Caprimulgus europaeus L.) habitatválasztásának vizsgálata a Barcsi Borókás Tájvédelmi Körzet területén .....................................................................................................................99 14. KOVÁCS GY., MIKLÓS J., WINKLER D.: Vízimadarak fészekalj-predációs vizsgálata a Dinnyési Fertőn .....................................................................................................100

6

Tartalomjegyzék

*

15. KOVÁCS GY.: A gyakori vízimadárfajok rövidtávú állományváltozása a Balatonon 2003–2008 között .................................................................................................... 101 16. KOVÁCS GY.: Vízimadarak élőhelyhasználata a Balaton déli partján .................. 102 17. KUSZA SZ., JÁVOR A.: Are brown hares (lepus europaeus) genetically differs in central- and eastern europe? .................................................................................... 103 18. NÁHLIK A., SÁNDOR GY., DREMMEL L., TARI T.: Az erdőgazdálkodási üzemmód hatása a vad számára hozzáférhető táplálék kínálatra ............................................. 104 19. NÁHLIK A., SÁNDOR GY., HEFFENTRÄGER G., PÓCZA G. ÉS TARI T.: Előzetes eredmények a vaddisznó mozgáskörzetének alakulásáról ...................................... 105 20. NÁHLIK A., SÁNDOR GY., TARI T.: Long term evaluation of game damages in Hungary ................................................................................................................... 106 21. NÉMETH T. M., KOVÁCS GY., WINKLER D.: A fürj (Coturnix coturnix Bonnaterre, 1791) befogás és jelölés módszertani kérdései – előzetes tapasztalatok a LAJTA Project területén ...................................................................................................... 107 22. NÉMETH T. M.: A haris (Crex crex Linnaeus, 1758) territórium-választását befolyásoló tényezők vizsgálata az Őrségi Nemzeti Park területén......................... 108 23. SZOLNYIK CS., WINKLER D.: Az erdei pinty (Fringilla coelebs L.) bioakusztikai vizsgálata urbán környezetben (Sopron) ................................................................. 109 24. TOMKA Á., SÁNDOR GY.: Az RFID technológia alkalmazása vadon élő fajok jelölésére ................................................................................................................. 110 25. TÓTH ZS., WINKLER D., ERDŐ Á.: Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap támogatásából kihelyezett madárodúk sikerességének vizsgálata a Fertőrákos és Balf közötti szőlőkben .................................................................................................... 111 26. WINKLER D., ERDŐ Á., GRUBER Á., TÓTH Á.: Vas megye folyómenti élőhelyeinek denevérfaunisztikai vizsgálata ................................................................................ 112 27. WINKLER D., SZOLNYIK CS.: Ornito-ökológiai vizsgálatok urbán környezetben (Sopron) ................................................................................................................... 113 ZOOLÓGIA, ERDŐVÉDELMI SZEKCIÓ ................................................................. 114 Előadások ...................................................................................................................................115

1. HORVÁTH B., LAKATOS F., SZENTIRMAI I.: Hagyományos művelésű őrségi kaszálógyümölcsösök szerepe a nappali lepkék megőrzésében .............................. 115 2. PÖDÖR Z., KISS B., CSÓKA GY., JEREB L.: Egyes nagylepkefajok Magyarországi fogási adatainak lehetséges klímafüggése – vizsgálati módszertan és előzetes eredmények ............................................................................................................. 116 3. HILLEBRAND R., TUBA K.: A gyapjaslepke (Lymantria dispar L.) fejlődésmenete 117 4. TÓTH V., LAKATOS F.: A platánlevél-sátorosmoly filogeográfiai viszonyai .......... 118 5. MOLNÁR M.: Erdőfelújításokban megjelenő gyomnövények jelentősége Magyarországon ...................................................................................................... 119 7

Tartalomjegyzék

*

6. NAGY L.: A kőris hajtáspusztulás vizsgálatának újabb eredményei ........................120 Poszterek ....................................................................................................................................... 121

1. ANDRÉSI D., BALI L., LAKATOS F.: Talajcsapda vizsgálatok mesterségesen kialakított lékekben ...................................................................................................................121 2. BENDER B., TÓTH V., LAKATOS F.: A platán csipkés poloska genetikai kutatásának eredményei ................................................................................................................122 3. KELEMEN P.: Az egyenesszárnyú együttesek (Insecta: Orthoptera) szerveződését meghatározó tényezők ..............................................................................................123 4. PINTÉRNÉ NAGY E., HORVÁTH B.: Különböző megvilágítottságú mintaterületeken fénycsapdával befogott lepkék összehasonlító értékelése .......................................124 5. VÁRADI M., TAKÁCS V., TUBA K.: Különböző származású tölgy csemeték akna- és gubacsképző rovaregyüttese ....................................................................................125 6. WINKLER D., ERDŐ Á.: Ugróvillás-közösségek regenerációja a vörösiszapszennyezett területeken ............................................................................................126 MŰSZAKI-GEOINFORMATIKAI SZEKCIÓ ............................................................127 Előadások .................................................................................................................................. 128

1. PALÓCZ-ANDRESEN M., VARGA T.: Interaktív nemzetközi oktatási-tudományos könyv megalkotása a környezet- és a klímavédelem terén .......................................128 2. BROLLY G., KIRÁLY G., EREDICS A.: Erdei talajfelszín megvilágításának térképezése lézeres letapogatás alapján .......................................................................................129 3. KIRÁLY G., BROLLY G.: Faállomány-jellemzők légi lézeres letapogatás alapján történő meghatározása a szigetköz példáján keresztül ............................................130 4. FACSKÓ F.: Az erdőgazdaságok informatikai ellátottságának szintje és a fejlesztések mérlege .....................................................................................................................131 5. CSÁKI P., KALICZ P., BROLLY G. B., CZIMBER K., GRIBOVSZKI Z.: Aktuális párolgás térképek felhasználása térben osztott éghajlat lefolyás modellek készítésére Zala megye példáján ........................................................................................................132 6. KISFALUDI B., MARKÓ G., PRIMUSZ P., PÉTERFALVI J.: Erdészeti utak forgalmának meghatározása forgalomszámláló rendszer segítségével ..........................................133 7.

PÉTERFALVI J., MARKÓ G., PRIMUSZ P., KISFALUDI B.: Erdészeti Útügyi Információs Rendszer ..............................................................................................134

Poszterek ....................................................................................................................................... 135

1. BROLLY G., KIRÁLY G.: Borítottfelszín-modellek (DSM) előállítása légi lézeres letapogatási adatok másodfokú felületelemekkel történő approximációjával .........135 2. KRAUSZ E., SALÁTA D., PETŐ Á., BIDLÓ A.: Perkáta - Forrás-dűlő középső bronzkori földvár és környékének tájtörténeti vizsgálata .........................................................136 3. MAJOR T.: Talajművelő szerszám numerikus analízise ...........................................137 8

Tartalomjegyzék

*

4. MOLNÁR D., BAZSÓ T., FRANK N., FÁBIÁN F.: Vegyeskorú erdőben végzett teljes faállomány-felvétel Field-Map rendszer alkalmazásával ........................................ 138 5. NASZÁDOS A., BELÉNYESI M., S-FALUSI E., TAKÁCS G.: Élőhely-térképezés távérzékeléses módszerekkel a Nyirkai-Hany területén ......................................... 139 6. HORVÁTH A. L.: Többműveletes fakitermelő gépek – harveszterek – csoportosítása .................................................................................................................................. 140

9

*

10

Plenáris előadások

*

PLENÁRIS ELŐADÁSOK

1. CZIMBER K.: Döntéstámogatást segítő geoinformatikai rendszer fejlesztése a klímaváltozás hatáselemzéséhez

2. BIDLÓ A , GÁLOS B : Változó termőhely - változatlan erdők?

3. FRANK N., VEPERDI G., SCHIBERNA E., GÁL J.: Erdőnevelési modelltáblák alkalmazása: múlt és jövő

4. CZUPY I., HORVÁTH B., VÁGVÖLGYI A.: Energetikai faültetvény-technológiák energiamérlege

5. JÁNOSKA F.: Nagyvad kerítés mögött: jövő, vagy zsákutca?

11


*

DÖNTÉSTÁMOGATÁST SEGÍTŐ GEOINFORMATIKAI RENDSZER FEJLESZTÉSE A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSELEMZÉSÉHEZ CZIMBER KORNÉL Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron

A TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0013 AgrárKlíma pályázat az előrevetített klímaváltozás hatáselemzésével és az alkalmazkodás lehetőségeivel foglalkozik az erdészeti és agrár szektorban. A hatáselemzéshez a pályázat egy széleskörű és hatékonyan használható geoinformatikai rendszert kíván kifejleszteni, mely a projekt során felmerülő kérdések megválaszolásában, döntések meghozatalában segít. Az előadás az eddig elért eredményekről és a várható funkcionalitásról ad tájékoztatást. A geoinformatikai rendszer fejlesztése túlmutat az adatok beszerzésén és adatbázisba helyezésén. A rendszerben a szerepeltetni kívánt adatokat egységes formátumra, azonos vetületi rendszerbe kell transzformálni. Számos adatforrás esetében, például jövőbeli klímaadatok, a nyers adatokból kell összesített geoinformatikai fedvényeket készíteni. Ezek a kihívások külön szoftvermodulok fejlesztését igényelték, amelyek az előadásban bemutatásra kerülnek. A geoinformatikai adatok integrációja után a rendszernek számos térbeli elemzést kell kiszolgálni, úgymint geostatisztikai kimutatások, környezeti paraméterek térbeli variancia analízise az egyes növényfajok tükrében, valamint a növények megváltozott klíma miatti előfordulás térkép prediktumait előállítani.

12


*

VÁLTOZÓ TERMŐHELY – VÁLTOZATLAN ERDŐK? BIDLÓ ANDRÁS, GÁLOS BORBÁLA Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet és Földtudományi Intézet, Sopron

Az erdőállományok termőhelyének vizsgálata egyidős a tervszerű erdőgazdálkodás megjelenésével. Már az erdészeti felsőoktatás kezdetekor tartalmazott a tananyag a termőhelyre vonatkozó ismereteket. A termőhely definícióját, magyar nyelven, az elsők között Fekete Lajos 1882-ben fogalmazta meg Selmecbányán kiadott tankönyvében: „Földünk felületének azon részét, melyen valamely növény tenyészik, azon összes physicai és chemiai hatókkal együtt, melyek azon növény tenyésztésére befolyást gyakorolnak az illető növény termőhelyének nevezzük”. Ez a definíció az eltelt időszakban nem sokat változott, hiszen a Szodfridt István és munkatársai által 1994-ben írt Erdészeti termőhelyismeret-tan című könyvben hasonló meghatározás olvasható: “A termőhely a növénytársulások életéhez szükséges élettelen tényezők - klíma, talaj, hidrológia – foglalata”. Mai magyarországi termőhelyosztályozási rendszer alapjait Járó Zoltán és munkatársai dolgozták ki az ötvenes és hatvanas években. Mind a hazai termőhelyosztlyozási rendszer, mind a hazai törvényalkotás (pl. az Erdőtörvény) a termőhelyet állandó tényezőnek tekinti, és az adott pillanatban meglévő termőhelyi viszonyokat veszi elsősorban figyelembe. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben egy-egy területen a hidrológiai viszonyok, de pár évtized alatt a klimatikus viszonyok is jelentősen megváltozhatnak. Mivel az előrejelzések azt mutatják, hogy ezen változások felgyorsulhatnak, illetve még drasztikusabbá váll hatnak, érdemes elgondolkodni arról, hogy a múlt változásait miként tudjuk megjeleníteni a területek termőhelyének leírásában, illetve a jövőbeni változásokat miként vegyük figyelembe a termőhely értékelésében és ezzel a fafaj választásban. A szerzők azt javasolják, hogy a fafaj választást megalapozó termőhelyfeltárás során, ne csak a jelenlegi állapotot, hanem a közeljövő, valószínűleg megváltozó állapotát is vegyük figyelembe, hiszen az erdőknek az életciklusuk alatt megváltozó termőhelyi tényezőkhöz is alkalmazkodniuk kell, ha tartamosan akarunk gazdálkodni. Munkánkat az “Agrárklíma: Az előrevetített klímaváltozás hatáselemzése és az alkalmazkodás lehetőségei az erdészeti és agrárszektorban” (TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0013) keretében végeztük.

13


*

ERDŐNEVELÉSI MODELLTÁBLÁK ALKALMAZÁSA: MÚLT ÉS JÖVŐ FRANK NORBERT1, VEPERDI GÁBOR2, SCHIBERNA ENDRE3, GÁJ JÁNOS2 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron 2: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdővagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet, Sopron 3: Erdészeti Tudományos Intézet, Ökonómiai Osztály

Az erdőnevelési modelltáblák vágásos üzemmódú, egykorú és többnyire elegyetlen faállományokra vonatkoznak, fatermési osztályonként tartalmazzák a nevelővágásokat, illetve a nevelővágások után a lábon maradó faállományrész (főállomány) szerkezetének fontosabb adatait, az átlagos tőtávolságot és a vágáskort. A kitermelendő fatérfogat az adott faállomány meglévő törzsszáma és körlapösszege, a modelltáblában szereplő fenntartandó törzsszám és körlapösszeg különbségétől függ. A modelltáblák célállományonként (esetleg fafajonként) foglalják össze az erdőnevelési teendőket. A megváltozott jogszabályi háttér következtében a szálaló és átalakító üzemmódú erdőállományok esetében az erdőnevelési modelltáblák nem alkalmazhatók, hiszen a modelltáblák a vágásfordulóra tekintettel foglalják rendszerbe az elvégzendő nevelővágásokat. Bár számos erdőnevelési modell igen jól alkalmazható, sőt egyes modellek alkalmazása kimondottan ajánlott az erdőgazdálkodó számára, mégis egyre kevesebb helyen alkalmazzák, azonban a helyi erdőnevelési technológiák rendszerint e modelltáblákon alapulnak. A 2009. évi XXXVII. az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvény bevezetette a szálaló és átalakító üzemmódot, valamint folyamatos erdőborítás fogalmát. Ezekben az erdőállományokban a vágásos faállományokra megszerkesztett erdőnevelési modellek nem alkalmazhatóak. Érdemes-e teljesen új modelleket kell készíteni a szálaló és az átalakító üzemmódú erdőállományokra? Módosíthatók az eddig alkalmazott erdőnevelési modelltáblák ezen erdőállományokra? Végezetül, célszerű lenne-e, a faállományok értékének megállapítása, majd a tartamos erdőgazdálkodás követelményének megfelelően ezen érték tartamos fenntartását szolgáló erdőnevelési program megalkotása?

14


*

ENERGETIKAI FAÜLTETVÉNY-TECHNOLÓGIÁK ENERGIAMÉRLEGE CZUPY IMRE, HORVÁTH BÉLA, VÁGVÖLGYI ANDREA Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron

Az Európai Unió tagországai számára célul tűzte ki, hogy 2020-ra az EU teljes energiafogyasztásának legalább 20 %-a megújuló energiaforrásokból származzon. Magyarország számára 13 % részarány elérését írták elő. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium elkészítette hazánk 2020-ig szóló megújuló energia hasznosítási cselekvési tervét, amelyben célkitűzésként az uniós előírásnál nagyobb mértékű, 14, 65 % részesedést határoz meg. A célok eléréséhez a biomassza felhasználást a jelenlegi érték másfélszeresére, 71 PJ/év-re kell növelni, amihez új források bevonására van szükség. Ekkora mértékű energia-növekmény csak az energetikai faültetvények szélesebb körű elterjesztése révén valósítható meg. Az energetikai faültetvények gyorsan növő fafajokkal létesített, energiatermelést szolgáló célültetvények, a területegységre eső energiahozam magasabb, mint a hagyományos erdőkben. A telepítési, ápolási és betakarítási technológiák eltérnek/eltérhetnek a hagyományos erdőkétől, ezért kutatásaink során elsőként a hagyományos erdészeti technológiák, modellek felülvizsgálatát, átalakítását végeztük el. Meghatároztuk az egyes munkaműveletek sorrendjét és gépesítési igényét. Az energetikai faültetvények esetén több termesztési technológiát különíthetünk el. Az alkalmazott fafaj meghatározó jelentőségű, mivel befolyásolja a betakarítás idejét, módját, a telepítési hálózatot, az alkalmazható gyomirtás fajtáját és egyéb tényezőket. Elkészítettük azokat a technológiai modelleket, amelyek alapján az ültetvények energiamérlege kiszámítható. A területnagyság függvényében meghatároztuk a különböző munkaműveletekhez ajánlható gépeket, valamint az azok működtetéséhez szükséges erőgépek teljesítményigényét. Fentiek eredményeképpen az energetikai faültetvények létesítéséhez, ápolásához és betakarításához szükséges konkrét géptípusok egyszerűen kiválaszthatók. A technológiai modellek kialakításakor a területnagyságot és az ültetési hálózatot vettük figyelembe. Az ültetvények ajánlott telepítési hálózata: 3x0,5 m. A 3 m-es sortávolság lehetővé teszi a mezőgazdaságban használatos erőgépek alkalmazását a gépi ápolási és a betakarítási (szállítási) műveletek során. Az 50 cm-es tőtáv könnyű kézi ápolást biztosít a rotáció első évében. A területnagyság tekintetében három kategóriát definiáltunk: − 3 ha-nál kisebb területű; − 3-20 hektáros és − 20 ha-nál nagyobb méretű ültetvények esetére dolgoztuk ki a technológiai modelleket. Elemeztük a különböző munkaműveletekhez tartozó géptípusok teljesítményadatait, valamint az ültetvények betakarításakor elérhető hozamokat. Az erőgépek tüzelőanyagának elégetése révén bevitt energiamennyiség és a letermelt biomassza energiatartalmának ismeretében felállítható energiamérleg főként gazdaságossági kérdésekre ad választ. Ez a tanulmány a Környezettudatos energia hatékony épület című TÁMOP-4.2.2.A–11/1/KONV-2012-0068 számú projekt keretében, az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

15


*

NAGYVAD KERÍTÉS MÖGÖTT: JÖVŐ VAGY ZSÁKUTCA? JÁNOSKA FERENC Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

A vadaskertek az 1990-es évek kezdetétől reneszánszukat élik Magyarországon. Az utóbbi néhány évben (különösen 2008, a gazdasági válság megjelenése óta) azonban jelentős keresletcsökkenést érzékelhetünk a vadaskerti vadászatokkal, különösen a korábban nagyon sikeres vaddisznóskerti hajtóvadászatokkal kapcsolatban. Ugyancsak megfigyelhető, hogy új vadaskertek létesítése a korábbinál több akadályba ütközik, elsősorban természetvédelmi, részben erdészeti okokból. Egy újonnan létesítendő vaddisznóskert, engedélyeztetése során, számos szakhatóság véleményezésén esik át. Általános tapasztalat, hogy egy kellő alapossággal, minden részletre kiterjedően megtervezett vadaskert létesítésével szemben általában két szakmai felügyelet, a területileg illetékes Kormányhivatal Erdészeti Igazgatósága, illetőleg a természetvédelemért felelős területi hatóság, a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség fogalmaz meg ellenérveket. Az empirikus tapasztalatok szerint azt feltételezik, hogy egy vadaskert területén az erdőgazdálkodás tartamos folytatásának egyes elemeit, illetőleg az ott előforduló, természetvédelmi szempontból értékesnek tekinthető objektumokat, esetleg magát az erdőállományt kár érheti. Szakmailag gondot jelenthet a vadaskertekben az ott tartott állomány kondíciója, egészségügyi állapota, illetve a szaporulat alacsonyabb volta, az értékesítésben megnyilvánuló nehézségek mellett. Ugyancsak szakmai érvek szólnak a vadaskerti tartás ellenében a vadászati etika oldaláról, mely sok nézőpontból táplálkozhat: maga a vadaskerti vadászat etikusságának megkérdőjelezése, a vad (jogszabályban is előírt) menekülési lehetőségeinek biztosítása, esetenként az eltérő jogszabályi értelmezésből adódó tartás-technológiai anomáliák (pl. farmon nevelt vad vadaskertbe történő kihelyezése és vadászati hasznosítása). Mintegy 15 éve folyó kutatási programjaink keretében monitoring-jelleggel vizsgáljuk a vadaskertek ökológiai állapotában bekövetkező változásokat, elemezve a lágyszárúszintben és a cserjeszintben végbemenő degradációs folyamatok lefolyását, sebességét. A téli hasznosítás során a vaddisznóskertekben terítékre kerülő egyedek testméreteit, kondícióját, állat-egészségügyi helyzetét, a nőivarú egyedek vemhesülési mutatószámait elemezzük. Vizsgáljuk a fenti jellemzők összefüggéseit, az egymásra gyakorolt vélelmezhető hatásokat is. Megállapításaink szerint az empirikus gyakorlati tapasztalatok nem minden esetben igazolják vissza a vaddisznó vadaskerti alacsonyabb szaporodási mutatószámait még rosszabb kondicionális állapotok mellett sem. Az előadás érinti a vadászati etikai kérdéseket, az új kertek létesítésével kapcsolatosan felmerülő nehézségeket, anomáliákat, valamint a kutatási eredmények és nemzetközi tendenciák ismeretében kitér arra is, hogy a közeljövőben milyen lehetőségek és buktatók állnak a vadaskerti tartás és hasznosítás előtt.

16

Erdőgazdálkodási szekció

*

ERDŐGAZDÁLKODÁSI SZEKCIÓ Előadások

1. CSÓKÁS B., JÁGER L.: Egyes magánerdő-gazdálkodási formák jogi szabályozása különböző országok jogrendszerében 2. SCHMIDT P., HEIL B., PÓCZA D., KOVÁCS G.: Különböző fafajok és fajták hozamvizsgálata fás szárú energetikai ültetvényen, vörösiszappal szennyezett területen 3. KOVÁCS G., HEIL B., VÁGVÖLGYI A.: Fás szárú energetikai ültetvények helyzete Magyarországon 4. HORVÁTH A.: Néhány bükk populáció teljesítményének bemutatása származási kísérletek adatai alapján 5. VEPERDI G.: Nevelővágások hatása a fatermésre erdeifenyvesekben 6. FOLCZ Á., MOLNÁR D., FRANK N., T. HEIM: Szajkó kollégánk szerepe a fenyvesek átalakításában 7. HORVÁTH A. L., SZAKÁLOSNÉ MÁTYÁS K.: Fakitermelési munkarendszerek szélsőséges termőhelyeken 8. FOLCZ Á., MÓGYORÓSINÉ KESERŰ L., MOLNÁR D., FRANK N.: A szálaló üzemmód megítélése 9. SZILÁGYI A., SZAKÁLOSNÉ MÁTYÁS K.: A szarvasgomba hasznosításának alakulása 10. DINGA SZ.: Vegetációtüzek környezeti hatásai és megelőzési lehetőségei Heves megyében 11. FICSOR CS.: A lovas közelítés, mint természetkímélő anyagmozgatási módszer helyzete a hazai állami erdőterületeken

Poszterek: 1. HORVÁTH S., ALI T., NAGY J., ANDRÉSI D.: Vidéki munkahely teremtési lehetőségek feltárása az erdőgazdálkodásban a meglévő szakember-potenciálra építve 2. HORVÁTH K.: Az erdőtanúsítás szakmai megítélése 3. KONDORNÉ SZENKOVITS M., MOLNÁR M.: Makkvetéssel és csemeteültetéssel történő erdőfelújítás összehasonlítása a Bejcgyertyános 10 C erdőrészletben 4. NAGY G. M., LÁSZLÓ R.: A Hidegvíz-völgy turisztikai terhelés vizsgálata 5. MOLNÁR D., FOLCZ Á., FRANK N.: Állományszerkezeti vizsgálatok az Erdőművelés Tanszék szálalóvágásos kísérleti területein

17


* előadások

EGYES MAGÁNERDŐ-GAZDÁLKODÁSI FORMÁK JOGI SZABÁLYOZÁSA KÜLÖNBÖZŐ ORSZÁGOK JOGRENDSZERÉBEN CSÓKÁS BALÁZS, JÁGER LÁSZLÓ Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdővagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet, Sopron

A magyarországi magánerdők tulajdonszerkezete még mindig kedvezőtlen mértékben fragmentált, ezért a különböző társult erdőgazdálkodási módok jelentősége továbbra sem csökken. Jelen dolgozat elemzi az egyes gazdálkodói formákat, a tulajdonosi érdekérvényesítés és a tulajdonosok és gazdálkodók közötti konfliktusok feloldásának módjait. Vizsgáljuk a megbízás és a bérlet közötti különbségeket, ezek alkalmazási lehetőségeit és ezek jogszabályi korlátait. Összehasonlító elemzés keretében értékeljük a szomszédos országok közös erdőgazdálkodásra vonatkozó szabályozását. Az egyes gazdálkodási módok között jelentős különbség tapasztalható a tulajdon – tulajdonos – erdőgazdálkodói jogviszony szempontjából, különösen arra nézve, hogy ki rendelkezik a tulajdonosi jogokkal. Vizsgáljuk a szabályozás részletkérdéseit, az elővásárlási jogok alakulását, a be- és kilépés, a hasznok, kockázatok és károk viselésének kérdéseit, illetve a kisebbségi jogok érvényesülését. A külföldi földtulajdonosi derogáció jövő évi megszűnésével a tulajdoni rendszer jelentős változása prognosztizálható. A cikk megállapításai elősegíthetik a magánerdő-gazdálkodás konfliktusainak csökkentését. A cikk a COST PF 1201 tudományos együttműködés (Forest Land Ownership Changes in Europe: Significance for Management and Policy) magyarországi eredményeit foglalja össze.

18


* előadások

KÜLÖNBÖZŐ FAFAJOK ÉS FAJTÁK HOZAMVIZSGÁLATA FÁS SZÁRÚ ENERGETIKAI ÜLTETVÉNYEN, VÖRÖSISZAPPAL SZENNYEZETT TERÜLETEN SCHMIDT PÉTER1, HEIL BÁLINT2, PÓCZA DÁNIEL3, KOVÁCS GÁBOR2 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet és Földtudományi Intézet, PhD hallgató 2. Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet és Földtudományi Intézet, Sopron 3. Nyugat-magyarországi Egyetem, erdőmérnök hallgató

Hazánkban az alternatív energiahordozók közül – gazdasági okok miatt – jelenleg egyedül a mezőgazdasági területeken előállított biomassza energetikai célú használata látszik a leginkább megvalósíthatónak. Ezt korlátozza az, hogy a mezőgazdasági termelésnél a fenntartható fejlődés érdekében a fontossági sorrend az élelmiszer-, a takarmány- és az ipari alapanyagok előállítása, és csak ezek után következhet a tüzelés célú biomassza termelése. Eldöntendő kérdés továbbra is, hogy a mezőgazdasági szántóterületből mennyit lehet energianövények termelésére átállítani, illetve hogy a különböző növényi melléktermékekből mennyi szerves anyagot kell a talajba visszajuttatni, és mennyit lehet hőtermelésre felhasználni. Devecseri kísérleti területünkön 2009-ben a vörös iszap katasztrófa után állítottunk be fafaj és fajtakísérletet. Célunk, hogy javaslatot tudjunk tenni adott termőhelyi sajátosságoknak megfelelő fafaj- és fajtaválasztásra, ültetési hálózatra és ültetési technológiára. A fajtakísérletben 7 fűz fajta, 7 nyár fajta, valamint akác és pusztaszil szerepelnek. Vizsgáltuk az egyes ültetési technológiák, valamint az eltérő hálózatok szerepét a hozam alakulására. Ültetési technológiák közül a gépi ültetésű, a kézi ikersoros ültetésű, kézi simadugványos technológiát alkalmaztuk. Annak érdekében, hogy várható hozamokat becsülni tudjuk, mértük a fák magassági és tőátmérőjét, fatömeget becslőfüggvények segítségével számoltuk. A méréseket a terület aratása előtt végeztük el a két éves fákon. A hozamvizsgálatok alapján a legnagyobb hektáronkénti tömeget a nemesnyár fajták adták azok közül a legnagyobb fatömeget az AF2 nemesnyár klón produkálta. Legkisebb fatömeggel a füzek rendelkeznek. Az AF2 klónok a kézi ültetésű simadugványos területeken átlagosan 38 tonna/hektár nedves tömeget produkáltak. Kiemelkedő hozamot ért el az I-214 nyár fajta átlagosan 17 tonna/hektár nedves tömeggel. A fűz fajták közül elfogatható hozamot a Drávamenti fűz 7 tonna/hektár nedves tömeggel, a többi fűz faj 2-3 tonna/hektár nedves tömeget adott. Kutatásunkkal javaslatokat teszünk a leggazdaságosabb termesztési technológiákra, annak érdekében, hogy a gyakorlati gazdálkodást segítsük.

19


* előadások

FÁS SZÁRÚ ENERGETIKAI ÜLTETVÉNYEK HELYZETE MAGYARORSZÁGON KOVÁCS GÁBOR1, HEIL BÁLINT1, VÁGVÖLGYI ANDREA2 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet és Földtudományi Intézet, Sopron 2: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron

Magyarország 2020-ra 14,65%-ra szeretné emelni a megújuló energiaforrások részarányát az energiatermelésben. A megújuló energiaforrásokon belül hazánk adottságait tekintve húzóágazat a biomassza. A biomassza kb. 70 %-át a dendromassza, azaz a faalapú adja. A nyilvántartott adatok alapján 2012-ben Magyarországon 2090 ha nagyságú területen találunk ültetvényeket, területük folyamatosan nő. 2013. március végén elérte a 2400 ha-t. A legnagyobb ültetvény területek Délnyugat-Magyarországon találhatók. A jelenlegi jogszabályok - véleményünk szerint - túlszabályozzák a telepítést. Szükség lenne jelentős egyszerűsítésre, hasonló adminisztráció kívánatos, mint az a klasszikus mezőgazdasági kultúrák esetén. A jelenlegi jogszabályok lehetővé teszik ugyan az egyszeri telepítési támogatások igénybevételét, azonban 2009 óta nem voltak kifizetések. A magyarországi termőhelyi adottságok kedvezőek a fás szárú energia ültetvények létrehozására. A 3.500.000 ha szántó jelentős része alkalmas lehet ültetvény telepítésre. A fafajok közül a nemes nyárak adják az ültetvények 65%-át, azon belül pedig meghatározó az AF2 és a Monviso fajták szerepe. Fajtakísérletek igazolják létjogosultságukat az ültetvényekben, mivel hozamuk már az első vágásfordulóban akár 20-40 %-kal nagyobb, mint a többi fajtáé vagy fafajé. Az ültetvények dendromassza hozama fokozható a gyenge termőképességű, kis vízkapacitású területeken, amelyre például a mezőgazdaságból származó szerves melléktermékek, a szennyvíziszap, szerves trágya, hígtrágya valamint a fahamu folyamatosan kihelyezhető, növelve az ültetvények hozamát. Vizsgálati adataink alapján szignifikáns hozambeli különbségek mutatkoznak. Az ültetvények rentabilitását – számos tényező mellett – a hozam jelentősen meghatározza. A keletkezett dendromassza becslésére gyors és megbízható eljárást dolgoztunk ki hozambecslő függvényekkel, melyek megbízhatósága 90% feletti. Jelenleg Magyarországon a rövid vágásfordulójú, sarjaztatásos energetikai ültetvény terjedt el, ahol az ültetvény vágásfordulója nem haladja meg az 5 évet. A letermelés magas költsége, a felvevő piac távolsága miatt egyre nagyobb az érdeklődés a hengeresfa ültetvények telepítési lehetőségei iránt. Az ültetvény vágásfordulója maximum 15 év. Ma Magyarországon a decentralizált energiatermelés alacsony szintű, ezért több nagy (30 MW) erőműhöz történő beszállítás miatt nagysága miatt az ültetvények rentabilitása alacsony. Megvizsgáltuk az erőművek és az ültetvények elhelyezkedésének mátrixát, amelyből megállapításra került az ültetvények és az erőművek eltérő input-outputja. Ez a tanulmány a Környezettudatos energia hatékony épület című TÁMOP-4.2.2.A–11/1/KONV-2012-0068 számú projekt keretében, az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

20


* előadások

NÉHÁNY BÜKK POPULÁCIÓ TELJESÍTMÉNYÉNEK BEMUTATÁSA SZÁRMAZÁSI KÍSÉRLETEK ADATAI ALAPJÁN HORVÁTH ANIKÓ Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron

Az európai bükk (Fagus sylvatica L.) széles elterjedésű holarktikus faj, mely Skandinávia déli részétől egészen Szicíliáig megtalálható. Míg Észak-Európában főként síkvidéki faj, délen akár a 2100m tengerszint feletti magasságon is előfordulhat. A nagy elterjedési terület lehetővé teszi, hogy összehasonlítsuk az área különböző pontjairól származó, eltérő klimatikus környezethez adaptálódott bükk populációkat. A fafajok klímatoleranciájának és fenotípusos plaszticitásának megismerése a már régóta alkalmazott közös tenyészkerti kísérletek alapján történhet, amely lehetőséget nyújt az intraspecifikus változatosság feltárására is. A bükk megfelelő modell fafaj az adaptációs stratégia vizsgálatára, mivel a többi, Európában széleskörűen elterjedt fafajhoz képest, viszonylag természetes körülmények között található meg. Egy nemzetközi kísérlet keretében Európa szerte 1995-ben 23, 1998-ban 28 bükk származási teszthelyszín létesült. Az egyes tenyészkertekbe különböző származások lettek telepítve. A ’98-as sorozatban már szerepelt egy magyar kísérleti helyszín is, Zala megyében, Bucsután, ahol 36 származás - származásonként 150 egyed - telepítése valósult meg. Jelen tanulmány 9 azonos származás teljesítményét mutatja be 6 kísérleti helyszínen, köztük a magyarországi Bucsután. Egy adott mérhető (kvantitatív) tulajdonság a környezeti hatások következményeként értelmezhető, ezért alkalmas a stresszre mutatott érzékenység jellemzésére. Ennek tükrében az egyes származások teljesítményét a 10 éves magassági adatok alapján értékeltem. A magassági növekedés erős genetikai meghatározottsága miatt az egyik vizsgálatra legalkalmasabb kvantitatív jelleg, jól mutatja a fajon belüli eltéréseket. A származások különböző klimatikus környezetben vizsgált növekedési adatainak elemzése erős fenotípusos stabilitásra és mérsékelt környezeti kölcsönhatásra enged következtetni és csak extrém klimatikus eltolódás esetén mutatható ki vitalitás csökkenés. Az eredmények megerősítése érdekében azonban további helyszínek és származások bevonása szükséges.

21


* előadások

NEVELŐVÁGÁSOK HATÁSA A FATERMÉSRE ERDEIFENYVESEKBEN VEPERDI GÁBOR Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdővagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet, Sopron

Senki nem vonja kétségbe, hogy a szakszerű nevelővágásokkal a visszamaradó faállomány értéke és állékonysága – esetenként jelentős mértékben – növelhető. Az is általánosan elfogadott, hogy az erdőben végzett előhasználat a természetes gyérülés során egyébként pusztulásra ítélt és többnyire veszendőbe menő faanyag megmentése révén a fahasználat jelentősen fokozható. A nevelővágások által a fatermésre (a faállományok összfatermésére) gyakorolt pozitív hatás értékelése viszont hosszú ideje megosztja a hazai szakmai közvéleményt. Sokan vélik úgy, hogy a nevelővágások csak a faállomány minőségére hatnak pozitívan, a fatermés mértékére nem. E kérdés régóta foglalkoztatja a szakmai közvéleményt. Gertheis Antal erdőmérnök, az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ (OMgK) tudományos munkatársa 1963-ban egy részletes, 74 irodalmi forrást feldolgozó témadokumentációban ismerteti az adott témakör nemzetközi irodalmát. A témakör magyar nyelvű szakirodalma igen szegényes, e kérdéskör többnyire érintőlegesen merül fel egyéb tárgyú publikációkban. A kérdés eldöntését nagymértékben megnehezíti, hogy a részletes vizsgálathoz olyan adatsorokra van szükség, amely a faállomány első nevelővágásától kezdve nyilvántartja az előhasználatok során kikerülő faanyag mennyiségét, mivel az összfatermés csak ezzel a módszerrel becsülhető reális mértékben. Ilyen adatsorokat az Erdészeti Tudományos Intézet keretében a Solymos Rezső által kezdeményezett hosszúlejáratú erdőnevelési és ültetési hálózati kísérletek tudnak biztosítani. Vizsgálataim során a Solymos Rezső által létesített erdeifenyő hosszúlejáratú erdőnevelési és ültetési hálózati kísérletek publikált adatsorai alapján vetettem egybe a különböző erélyű nevelővágásokkal kezelt, illetve a kezeletlenül hagyott kontroll parcellák összes fatermésének alakulását. Az elemzések kimutatták, hogy a nevelővágásokkal kezelt parcellákban szignifikáns fatermés-többlet keletkezett a kezeletlenül hagyott kontroll parcellákhoz viszonyítva.

22


* előadások

SZAJKÓ KOLLÉGÁNK SZEREPE A FENYVESEK ÁTALAKÍTÁSÁBAN FOLCZ ÁDÁM1, MOLNÁR DÉNES1, FRANK NORBERT1, THOMAS HEIM2 1.Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron 2.Thüringer Forstamt Heldburg, Revir:Straufhain,

Az elmúlt évtizedekben, hazánkban létrehozott kultúr-fenyvesek az utóbbi időben jelentős pusztulásnak indultak. Ez az oka, hogy napjaink legfontosabb erdészeti feladatai közé tartozik ezen, kultúrerdők természetszerűvé alakítása. Az általunk ismertetett módszer németországi eredetű, alapelve, hogy az átalakítandó fenyőállományban egy kosárba, tálcára a termőhelynek megfelelő főfafaj(ok) makkját, termését helyezik ki. A szajkó széthordja, elülteti a táplálékszerző helyének közelben a makkot, alátelepítve ezáltal a fenyőállományt. A kialakult lombos fafajok újulata felett az állományt megbontják és fokozatosan letermelik. Németországban, több helyen eredményesen alkalmazzák ezt az eljárást. A 2012-13 év telén kísérletet tettünk a módszer hazai viszonyok között való alkalmazására. A soproni Dudlesz erdő két tagjában (Sopron, 5,6) erdei és fekete-fenyves állományokban jelöltünk ki mintapontokat és helyeztünk ki különböző típusú (fa és műanyag) magtálcákat. A mintapontok körül 0,1 ha-on felvételeztük és megjelöltük a 30 cm alatti kocsánytalantölgy és csertölgy csemetéket, hogy a következő évben számolni tudjuk a változásokat. A tél folyamán több 1000 db válogatott makkot helyeztünk el a makktálcákban, melyet a szajkók szét is hordtak. Kísérletünk során azt tapasztaltuk, hogy a szajkók 2-5 nap alatt képesek széthordani átlagosan ~2 ezer db (~8 kg) makkot. A következő évi csemeteszámlálás azt bizonyítja, hogy a makktálcák közelében a szajkó 1 év alatt 5-10 szer annyi csemetét ültet el, mint természetes esetben 3-4 év alatt. Megfigyeltük továbbá, hogy a szajkó jobban kedveli a cserjékkel kevésbé borított területeket és a fából készül makkoltatókat. A kísérletünk eredményei alapján elmondható, hogy a módszer alkalmas lehet üzemi méretű kísérletezésre különösen olyan egykori kopárfásításokban ahol a tarvágás elkerülése elsődleges szempont a felújítások során.

23


* előadások

FAKITERMELÉSI MUNKARENDSZEREK SZÉLSŐSÉGES TERMŐHELYEKEN HORVÁTH ATTILA LÁSZLÓ, SZAKÁLOSNÉ MÁTYÁS KATALIN Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron

Az erdővel gazdálkodók, az erdőben dolgozók számára mind a mai napig meghatározó volt és a jövőben is fontos munkafolyamat lesz a fakitermelés. Sok év befektetett energiája veszhet el, ha nem használjuk ki teljes körűen a lehetőségeket és nem optimalizáljuk a termelést. Mint köztudott a fahasználat a legveszélyesebb és legnehezebb ágazati tevékenységek közé tartozik. Biztonságtechnikai problémát okozhat és fokozhat, ha az átlagostól eltérő körülmények között kell a termelést végrehajtani. Meredek, szabdalt domborzati viszonyok között, alacsony teherbírású vagy sziklás talajokon, azaz szélsőséges termőhelyen is gyakran végre kell hajtani az állomány kitermelését. A különleges viszonyok, különleges munkarendszereket, gépeket, műszaki megoldásokat igényelnek. Szükségszerű az alacsony talajnyomást, illetve a nagyfokú mozgékonyságot biztosító járószerkezetű gépek és speciális anyagmozgatási módszerek alkalmazása. A hagyományostól eltérő munka mind ökológiai, mind ökonómia szempontból alapos tervezést, végrehajtást és ellenőrzést követel. Milyen technológiát, gépeket alkalmazzuk, illetve foglalkozhatunk-e egyáltalán az állomány fahasználatával (pl. véderdők). Haváriával, pl. széldöntéssel sújtott állományok esetében feladatunk és felelősségünk a szakszerű kárelhárítás és az értékmentés, még ha az anyagi veszteséggel is jár. Mindezen okok miatt szükségesnek tartottuk a szélsőséges termőhelyeken alkalmazható fahasználati munkarendszerek, valamint változataik vizsgálatát és értékelést.

24


* előadások A SZÁLALÓ ÜZEMMÓD MEGÍTÉLÉSE

FOLCZ ÁDÁM1, MÓGYORÓSINÉ KESERŰ LÍDIA2, MOLNÁR DÉNES1, FRANK NORBERT1 1.: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron 2.: Nyugat-magyarországi Egyetem, Roth Gyula Gyakorló Szakközépiskola, Sopron

Napjaink legfontosabb erdőgazdálkodási irányelvei közé tartoznak a folyamatos erdőborítást megcélzó gazdálkodási módok gyakorlati bevezetése, kiterjesztése illetve alkalmazásának bevezetése. Az utóbbi években a szálaló szerkezetű erdők kialakítása érdekében jelentős erdőterületek kerültek szálaló és átalakító-üzemmódba. Ezeknek a üzemmódoknak gyakorlati vonatkozásban meg számos téren nincs meg sem a tudományos, sem a gyakorlati háttere. Hosszú távú céljaink köz tartozik, hogy megvizsgáljuk az üzemmódok legfontosabb ökológiai és ökonómiai sajátosságait. Az első lépések között szerepel, hogy megkérdezzük a gyakorlati szakembereket, eddigi tapasztalataikról, véleményükről a szálaló üzemmóddal kapcsolatban. Ezen kérdésekből választ kaphatunk a gyakorlati szempontból fontos, de esetleg hiányos elméleti háttér részekre is. Kutatásunk során kérdőíves megkérdezéssel gyűjtöttünk adatokat a szálalás sajátosságairól. A kérdőívet az ország minden részére eljuttattuk mind a magán mind az állami szférában dolgozó szakembereknek. Válaszaik feldolgozása és kiértékelése mutatta meg a kutatás meghatározó sarokpontjait. A megkérdezett szakemberek úgy látják, hogy a szálaló üzemmódban kezelt erdők biodiverzitása és állékonysága jobb a vágásos erdőknél. Üzemgazdasági szempontból azonban elmarad a vágásos üzemmódhoz képest a faanyag mennyisége, minőségének és technológia igénye miatt. A megkérdeztek többsége egyetért abban, hogy a jelenlegi vadlétszám mellett a szálalás nehezen megoldható feladat. Szintén egyetértés van abban, hogy a szálalás tervszerűsége lényegesen nehezebb feladat a vágásos erdőkéhez képest. Kutatásunkból kiderült, hogy az üzemmóddal kapcsolatos eddigi hazai szakmai tapasztalatok igen változatosak, ezért a téma szinte minden téren (különösen: faállományszerkezeti, erdőnevelési, ökonómiai stb.) további kutatásokat igényel.

25


* előadások

A SZARVASGOMBA HASZNOSÍTÁSÁNAK ALAKULÁSA SZILÁGYI ANNAMÁRIA1, SZAKÁLOSNÉ MÁTYÁS KATALIN2 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, NEFAG Zrt. 2: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron

A szarvasgomba már az ókorban is ritka, gasztronómiai különlegességnek számított. Napjainkban újra reneszánszát éli, számos országban, például Franciaországban, Olaszországban nagy múltra tekint vissza, mind a fogyasztása, mind az értékesítése. A különleges gombafajról csekély kutatási és irodalmi ismeretekkel rendelkezünk. Mivel kiemelt értéket képvisel és egyre jobban előtérbe kerül a hasznosítása ezért fontos lenne részletesebben, minél szélesebb körben megismerni, kiemelt értéket képvisel. A nyári szarvasgomba értékesítési ára akár 200 euro is lehet, amely évről évre emelkedik. Magyarországon a XIX. század végén fordultak tudományos érdeklődéssel a szarvasgomba felé, azonban hazai viszonylatban sajnos még elég kevés ismerettel rendelkezünk erről a gombafajunkról, valamint a termés mennyiségét és minőségét befolyásoló tényezőkről. Nagy értéket képvisel, ezért lenne fontos, hogy minél szerteágazóbb információnk legyen atekintetben, hogy milyen lehetőségünk van a termés mennyiségének, minőségének növelésére, és mely tényezők befolyásolják ezeket. Magyarország kiválóan alkalmas természeti adottságainak (meszes talajok) köszönhetően szarvasgomba gyűjtésére, termesztésére. Az ország egyik legnagyobb lelőhelye a Jászságban található tölgyesek, ezek közül is kiemelkedő a Jásziványi „Kis erdő” és a Jászkiséri „Tomi erdő”. A területen található leggyakoribb szarvasgombafaj a nyári szarvasgomba (Tuber aestivum) illetve a kisebb jelentőséggel bíró téli szarvasgomba (Tuber brumale). Hazánkban jelenleg nem található szarvasgomba feldolgozó üzem, viszont a közeljövőben várhatóan létesül, de addig külföldre, túlnyomórészt Olaszországba, Franciaországba történik az exportálás éttermekbe, boltokba, különböző kisfelhasználók részére. Az online piacon, mint különleges értékesítési területen történő vásárlások mértéke egyre növekszik, biztosítva a minőségi áruk könnyebb megvásárlásának lehetőségét. Előzőekben leírtak alapján megállapítottuk, hogy a szarvasgomba, mint fontos erdei melléktermék jelentősége rohamosan növekedni fog. ezért vizsgáltuk és elemeztük hasznosításának alakulását és lehetőségeit.

26


* előadások

VEGETÁCIÓTÜZEK KÖRNYEZETI HATÁSAI ÉS MEGELŐZÉSI LEHETŐSÉGEI HEVES MEGYÉBEN DINGA SZABOLCS1, SZOBOSZLAY SÁNDOR2 1: Szent István Egyetem, környezetgazdálkodási agrármérnök MSc hallgató 2: Szent István Egyetem, Környezetvédelmi és Környezetbiztonsági Tanszék, Gödöllő

Kutatási tevékenységem során az erdő és egyéb vegetációtüzek okait, hatásait, megelőzési és elhárítási lehetőségeit kívántam megismerni Heves megyében. A vegetációtüzek a klímaváltozás miatt egyre gyakoribb jelenségek a világban és Magyarországon is. A vegetációtüzek közös jellemzője, hogy rövid idő alatt kialakulnak, és nagyarányú pusztítást végezhetnek, előrejelzésük pedig szinte lehetetlen. Kiemelhető az is, hogy a vegetációtüzek a természeti katasztrófák olyan csoportját alkotják, amelyek szinte mindig közvetlen vagy közvetett emberi hatásra alakulnak ki, ezért a megelőzés hatékonysága és a védekezés sikeressége is nagyban függ a társadalmi szemlélet alakulásától. Heves megyét azért választottam kutatásom színhelyéül, mert vegetáció-földrajzi szempontból az Északi-középhegység és az Alföld találkozásában helyezkedik el, emiatt változatos és sokszínű növényzet jellemző rá, hazánk egyedülálló természeti és tájképi értékei közül több is Heves megyében található, ill. a megyében nagyarányú a gazdálkodás és sajnos a térség a társadalmi problémáktól sem mentes. Fentiek együttesen nagy kockázatot teremtenek a vegetációtüzek kialakulása tekintetében. Munkám első részében szakirodalmi adatok alapján általános jellemzést adok Heves megye földrajzi helyzetéről, a jellegzetes vegetációtípusokról, illetve a terület társadalmigazdasági viszonyairól. Ezt követi a vegetációtüzek osztályozása, kialakulásuk okainak, környezeti hatásaiknak a bemutatása, illetve a vegetációtüzek elleni védekezés stratégiai módszereinek és az ezen a szakterületen folyó előremutató kutatásoknak az ismertetése. Kutatásaim során kísérleteket végeztem, illetve az interjúkészítés és a kérdőíves felvételezés módszereit is alkalmaztam. A kérdőívek célcsoportját Heves megyei gazdálkodók alkották, ezzel képet kaptam arról, hogy milyen gyakoriságúak és mértékűek a tűzesetek, illetve milyen kapcsolatban állnak a gazdálkodók a megyei Katasztrófavédelmi Igazgatósággal. Interjúkat az erdészet, a természetvédelem és a katasztrófavédelem szakembereivel készítettem, hogy megismerjem álláspontjukat a vegetációtüzekről és az ellenük való védekezés lehetőségeiről, mind a megelőzés, mind a beavatkozás terén. Kísérletemben tűzvizsgálati tevékenységet végeztem, két kísérletben ahol egyik alkalommal egy lángoló gyufát, második kísérletben friss parazsat használtam gyújtóforrásként, különböző vegetációs területekről származó mintákon. Heves-megye jellemző vegetációs területeiről gyűjtött vegetációmintával kísérleteztem. Cseres-tölgyes, gyertyános-tölgyes, és fenyves erdő vegetációból, valamint magasfüves kaszáló, félszáraz gyep, rurális, felhagyott gyep, cserjés gyep-erdő szegély, és mezőgazdasági tábla, és az ezt szegélyező gyepvegetáció növényzetével végeztem a kísérleteket.

27


* előadások

A LOVAS KÖZELÍTÉS, MINT TERMÉSZETKÍMÉLŐ ANYAGMOZGATÁSI MÓDSZER HELYZETE A HAZAI ÁLLAMI ERDŐTERÜLETEKEN FICSOR CSILLA1, MALATINSZKY ÁKOS2 1: Szent István Egyetem, Természetvédelmi mérnök BSc hallgató 2: Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Gödöllő

Az erdészeti üzem gépesítését megelőzően (1955 előtt) a lovas közelítés megszokott folyamat volt az erdőgazdálkodás során, napjainkra azonban szinte feledésbe merült. Erdőjáróként, lótartóként vagy a hagyományos gazdálkodás iránt érdeklődőként egyaránt alig találkozni a lovas/fogatos közelítés fogalmával. Adataimat terepen gyűjtöttem a lovas közelítést alkalmazó erdőgazdálkodókkal készített félig strukturált interjúk segítségével. Őket az összes hazai erdészet megkeresésével kutattam fel. 116 erdészetet kerestem fel telefonon, amely alapján feltérképeztem a lovas közelítés gyakoriságát az állami erdőterületeken. Összesen 16 vállalkozónál figyeltem meg személyesen az állati erő hasznosítását a gyakorlatban, közülük 15-en dolgoztak természetvédelmi oltalom alatt álló erdőterületen is. A terepi megfigyelések során a következők célok vezéreltek: felmérni milyen szempontok alapján döntenek a ló használata mellett, a lovas fakitermelés milyen előnyökkel és hátrányokkal bír több nézőpontot is figyelembe véve, a vállalkozó tapasztalatát begyűjteni, továbbá a használt lófajtákat és típusokat megfigyelni. A természetkímélő gazdálkodás részeként elterjedt vasló jellemzőit összehasonlítottam az igazi lóéval. A 116 erdészet közül 30 alkalmaz olyan vállalkozót, amely a közelítést lóval hajtja végre. Ez az összes erdészetnek a 28,04%-a. Az erdészetek 8,41%-a elvétve, csak nagyon ritkán foglalkozik lovas közelítéssel. Leggyakrabban törzskiválasztó és növedékfokozó gyérítések esetében kapnak megbízást, mert gazdaságosabb és a lovak számára kímélőbb. A 16 vállalkozó 37%-a sodrott lovakat használ, ezt követi a muraközi típus 29%-ban, és megtalálhatóak a magyar hidegvérű lovak 11%-ban. Egy ló napi átlagos teljesítménye 15,9 m3 és átlagosan 0,81 m3 rakományt húz el. Összesen 3 erdészetnek vannak saját lovai, a vállalkozók tőlük bérlik a „munkaeszközüket”. Minden gazdálkodónál döntő érv a lovak használata mellett a hagyományőrzés és a kíméletesség. Területi megoszlás szerint a hegyvidékeken jellemző, legfőképpen a nehezen feltárható és összefüggő erdőborítottsággal rendelkező területeken. A lovas faanyagmozgatásnak legelterjedtebb módja a vonszolás, amely során a lóhoz rögzített hámfához lánccal, illetve kötéllel kapcsolják a megmozgatni kívánt faanyagot. Egyszer lőcsös szekérrel dolgoztak, kétszer említették, hogy erdészeti közelítő kullóval is szoktak közelíteni, de ezek elterjedtsége csekély. Télen némely esetben előfordul a szán és a szánkó is. A módszer legfőbb előnyei a talaj, a visszamaradó fák és az újulat védelme. Környezetvédelmi jelentősége, hogy nincs károsanyag-kibocsátása, nincs szükség üzemanyagra, továbbá az általa felhasznált energia megtermelhető a gazdálkodó által is. Hátránya, hogy teljesítménye a gépi művelésnél kisebb, kevés a lóhoz értő ember, és a velük való munka speciális életformát követel meg.

28


* poszterek

VIDÉKI MUNKAHELY TEREMTÉSI LEHETŐSÉGEK FELTÁRÁSA AZ ERDŐGAZDÁLKODÁSBAN A MEGLÉVŐ SZAKEMBER-POTENCIÁLRA ÉPÍTVE HORVÁTH SÁNDOR1, ALI TAMÁS GÁBOR2, NAGY JÓZSEF2, ANDRÉSI DÁNIEL3 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdővagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet és NYME-ERFARET Nonprofit Kft., Sopron 2: Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, Erdészeti Igazgatóság, Központ 3: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron

Az erdőgazdálkodásban a meglévő műszaki feladat-mennyiség (erdősítés, ápolás, tisztítás, gyérítés, fakitermelés, faanyag-mozgatás, csemetekerti munkák, ültetvényes fatermesztés) egyenes arányban áll a munkahelyteremtő képességgel. Az erdőgazdálkodás szakmán kívüli kritikusai az erdők féltése során leginkább azt hagyják figyelmen kívül, hogy amennyiben ezen műszaki feladatokat elvitatjuk az erdészektől/fakitermelőktől, akkor az erdőgazdálkodás munkahely-megtartó- és munkahely-teremtő képességét veszélyeztetjük, és akár 20-25.000 család megélhetése is ellehetetlenülhet. A legfrissebb adatok szerint az erdőgazdálkodásban (02 TEÁOR) az 5 fő feletti létszámú vállalkozásoknál kb. 14 e fő a foglalkoztatott létszám. Az 1-4 fős cégek becslés szerint még egyszer ennyi embernek adnak munkát. Az erdőgazdálkodásban legjelentősebb kivitelezői szerepet játszó 1-5 fős brigádoknak eddig is keserves volt az elmúlt 20 évben a napi működésük, mivel alultőkésítettek, alacsonyak a vállalkozói díjak, reménytelen a fejlődési lehetőségük, valamint felmerül a szakmai fejlődési lehetőségük- és továbbképzésük hiánya. A fakitermelés mennyisége hosszabb ideje lényegében változatlan, ugyanakkor az erdőfelújítás és erdőtelepítés együtt évek óta szűkülő trendet mutat. Ez utóbbi erősen támogatás függő tevékenység. A tisztítás ugyan szintén támogatás függő, de munkahelyteremtés szempontjából van benne potenciál. A támogatások terén a következő EU ciklusban olyan beruházási támogatások jelennek meg, melyek az induló- és támogatási esemény utáni vagyoni helyzetről is pontos kimutatást kérnek. Ebből a szempontból nem közömbös, hogy a tisztítás minek fog számítani (beruházás vagy üzemi ráfordítás). A szaktanácsadás, szakszemélyzeti feladatok támogatásfüggő, erősen változó trendet mutatnak. Az erdőőrzést, az erdei iskolát és a turisztikai attrakciókat is figyelembe kell venni a munkahelymegtartás, teremtés terén. Az innovatív turisztikai szolgáltatások (természetjárás, attrakciók, erdei szolgáltatások fejlesztése) és a közmunkaprogram további bővítése és minőségi fejlesztése kitörési pont lehet az erdőgazdálkodás számára. A természetközeli erdőgazdálkodás reális bővítési lehetőségei mellett hosszú távon meg kell tartani a vágásos üzemmódú erdők foglalkoztatásban- és alapanyag-termelő potenciálban betöltött szerepét. Ez utóbbi szempontokat figyelembe véve az ültetvényszerű erdőgazdálkodás tapasztalatainak megújítása is a jelen kor erdészeinek feladata.

29


* poszterek

AZ ERDŐTANÚSÍTÁS SZAKMAI MEGÍTÉLÉSE HORVÁTH KITTI1 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdővagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet, Sopron

Az erdőtanúsítási rendszerek az elmúlt húsz évben jelentős szerepre tettek szert az erdőgazdálkodás és a faanyag alapú termékek kereskedelmének önkéntes szabályozásában az egész világon. Napjainkban több száz millió hektár tanúsított erdő és több tízezer felügyeleti lánc tanúsított faanyagot feldolgozó, faanyag alapú termékekkel kereskedő vállalat van. Az elmúlt évtizedek folyamatait nézve várható, hogy az erdőtanúsítás a nemzetközi piacokon alapvető elvárás lesz. Magyarországon az erdőtanúsítási rendszerek kevésbé elterjedtek, mint Európa tőlünk északra, nyugatra fekvő országaiban. Kérdőíves felmérést végeztünk az erdőtanúsítás megítélésével kapcsolatosan a szakmai közönség körében. A felmérés alapján megismerhető az erdőgazdálkodással kapcsolatban lévők erdőtanúsításról alkotott véleménye az erdőkre gyakorolt hatást és a kereskedelemben betöltött szerepet nézve egyaránt. A kérdőíves felmérés során a két legfontosabb erdőtanúsító rendszer: az FSC és a PEFC ismertségét is felmértük, amelyből következtetni lehet a logók vásárlói döntések során betöltött szerepére. A felmérés következő lépése a civil társadalom környezettudatos fogyasztással, erdőtanúsítással kapcsolatos attitűdjének a feltérképezése.

30


* poszterek

MAKKVETÉSSEL ÉS CSEMETEÜLTETÉSSEL TÖRTÉNŐ ERDŐFELÚJÍTÁS ÖSSZEHASONLÍTÁSA A BEJCGYERTYÁNOS 10C ERDŐRÉSZLETBEN KONDORNÉ SZENKOVITS MARIANN, MOLNÁR MIKLÓS Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron

A mesterséges erdőfelújítás és annak vizsgálata az erdőrészlet egy részén, mintegy 3,5 hektáros területen történt. A túlnyomórészt gyertyán konszociáció tarvágása után az erdősítést kocsánytalan tölgy makkvetéssel és csemeteültetéssel, illetve kocsányos tölgy makkvetéssel és csemeteültetéssel végezték el 2006 tavaszán. A mesterségesen felújított területen eddig hat alkalommal végeztünk terepi felvételezést. Ennek során 2006 és 2010 között minden év őszén, majd 2013-ban, amikor megtörtént az erdősítés befejezetté nyilvánítása, szintén a vegetációs időszak végén került sor egy újabb felvételezésre. A terepi felvételek során mintaterületes eljárással a két fafaj makkvetéssel illetve csemeteültetéssel létesített állományaiban megtörtént a csemeték magassági növekedésének mérése. A vizsgálat során, a mért adatokból számított átlagértékeket ezután összehasonlítottuk az előző évek őszén mért átlagmagasságokkal (a magasság évi átlagnövedékeit és a magasság évi folyónövedékeit is összehasonlítottuk). 8 éves korban a kocsánytalan tölgy makkvetésű csemeték átlagmagassága 2,94 m, a kocsányos tölgy makkvetésű csemeték átlagmagassága 2,77 m. A 8 éves kocsánytalan tölgy csemeteültetésű csemeték átlagmagassága 3,21 m, a kocsányos tölgy csemeteültetésű csemeték átlagmagassága 3,16 m. A statisztikai számítás alapján megállapítható, hogy 95%-os megbízhatósági szinten nincs szignifikáns különbség sem a kocsánytalan tölgy és a kocsányos tölgy makkvetésű csemeték átlagmagasságai között, sem a kocsánytalan tölgy és a kocsányos tölgy csemeteültetésű csemeték átlagmagasságai között. A statisztikai számítás alapján szignifikáns különbség van viszont 95%-os megbízhatósági szinten mind a kocsánytalan tölgy makkvetésű és a kocsánytalan tölgy csemeteültetésű csemeték átlagmagassága, mind a kocsányos tölgy makkvetéses és a kocsányos tölgy csemeteültetéses csemeték átlagmagassága között. Minden korban megvolt és jól látható napjainkban is a magassági különbség mind a kocsánytalan tölgy, mind a kocsányos tölgy esetében a csemetével történő erdősítés javára.

31


* poszterek

A HIDEGVÍZ-VÖLGY TURISZTIKAI TERHELÉS VIZSGÁLATA NAGY GABRIELLA MÁRIA1, LÁSZLÓ RICHÁRD2 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdővagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet, Sopron 2: Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

A Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karán hosszú időre visszatekintő kutatási téma az erdő közjóléti szerepének vizsgálata. Ebbe a vonulatba illeszkedik be a Soproni hegység turisztikai terhelésének felmérése és elemzése. Az e téren folytatott vizsgálatok nem korlátozódtak kizárólag a közvetlen városi parkerdőkre, hanem a távolabbi, de turisztikai szempontból érdekes területek is bekerültek a felmérésekbe. A mostani vizsgálatunk helyszíne a Soproni hegység egy kevésbé frekventált, de turisztikailag számon tartott kirándulóhelyekhez (pl.: Urak asztala) vezető hidegvíz-völgyi út. A felmérés időpontjának a nyári időszakot választottuk, mint a közjóléti terhelés szempontjából kiemelkedő időintervallumot. A jelenlegi és korábbi vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a Hidegvíz-völgyi megfigyelési helyszínen a kimondottan turisztikai célra kialakított területekhez képest negyed annyi az áthaladó forgalom, időbeli jellege viszont hasonló a frekventált területekéhez. Várakozásainknak megfelelően a gépjárműforgalom nem volt jelentős a területen (a területen az erdőgazdálkodó korlátozza a gépjármű közlekedést) és az is elsősorban munkavégzéshez kapcsolódik. Az arányaiban jelentős kerékpáros forgalom jól jelzi, hogy ez a terület már messze fekszik a várostól és a gyalogos turizmus kevésbé jellemző, mint a parkerdei területeken.

32


* poszterek

ÁLLOMÁNYSZERKEZETI VIZSGÁLATOK AZ ERDŐMŰVELÉS TANSZÉK SZÁLALÓVÁGÁSOS KÍSÉRLETI TERÜLETEIN MOLNÁR DÉNES, FOLCZ ÁDÁM, FRANK NORBERT Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron

Az erdőművelés tanszék munkatársai 1936 óta kezelnek szálalóvágásos kísérleti területeket a Soproni-hegység bükk főfafajú állományaiban. Jelen kutatás az Asztalfő közelében található Sopron 182/B és a Hermes-dombon lévő Sopron 152/A, 153/B és 153/C erdőrészletekkel foglalkozik. Előbbi területen Roth Gyula kezdte meg a hosszú időtartamú erdőfelújítást, utóbbi két erdőrészletben az Erdőművelés Tanszék 2000-ben indította el vonalból kiinduló szálalóvágásos kísérleteit. Az asztalfői területen 19, a Hermes-dombon 9 darab 500 m2-es mintakört jelöltünk ki. A mintaterületeken belül feljegyeztük minden mellmagassági átmérővel rendelkező faegyed fafaját, magasságát, ágtiszta törzshosszát, mellmagassági átmérőjét, É-D és K-NY irányú koronaszélességét, valamint törzsminőségét. 10 m2-es – az előzőekkel azonos középponthoz rögzített – mintakörökben újulatszámlálást is végeztünk. Vizsgálataink során – korábbi adatsorokkal összehasonlítva – kimutattuk, hogy az átmérőeloszlás mindkét esetben közeledett a szálalóvágásos erdőkép átmérőeloszlásához. Legfontosabb tapasztalataink az alábbiak: • Szemben az egykorú csoportban lévő egyedekkel, a szálanként felújult fák általában rövidebb ágtiszta törzshosszal és nagy koronával rendelkeznek. • Az idős egyedek esetében igen magas a gyenge törzsminőségűek aránya. Az újulati szintben az elegyarány jelentős eltérést mutat az anyaállományban tapasztalttól, csupán a bükk és a gyertyán fafajok újulnak jól

33

Természetvédelmi szekció

*

TERMÉSZETVÉDELMI SZEKCIÓ Előadások

1. NÉMETH ZS. I.: Az állapotfüggő és a súlyponti korrelációk kapcsolata biológiai rendszerekben 2. EREDICS A., NÉMETH ZS. I., RÁKOSA R., BADÁCZY D., RASZTOVITS E., MÓRICZ N., VIG P.: Erdei fák fiziológiai regressziói és a meteorológiai paraméterek közötti korrelációk időfüggése 3. HERKE Z., CSERNY T., MAGYAR B., NÉMETH ZS. I.: Inhibíciós és aktiválási mechanizmusok érzékelési lehetőségei biokatalitikus kármentesítések alkalmazása során 4. RÁKOSA R., NÉMETH ZS. I.: Korrelációk a lombozat UV-VIS fényelnyelési spektrumában 5. TÓTH A. J., MIZSEY P.: Metanol tartalmú technológiai hulladékvizek kezelése 6. KISVÁRDAI M., KOVÁTS-NÉMETH M.: A hulladék alprojekt a fenntarthatóságért 7. RÉTFALVI T., TUKACS-HÁJOS A.: Különböző mikroalga törzsek anaerob fermentációs vizsgálata 8. HORVÁTH-SZOVÁTI E.: A főkomponens-analízis és faktoranalízis alkalmazhatósága erdészeti és környezettudományi kutatásokban

Poszterek:

1. ELEKNÉ FODOR V., PÁJER J.: Környezeti információs rendszerek alkalmazása a környezeti hatásvizsgálatok során 2. HOFMANN T., ALBERT L.: Polifenolok mennyiségi meghatározása bükk (Fagus sylvatica L.) levélben HPLC-MS/MS eljárással 3. NEBEHAJ E., STEFANOVITSNÉ BÁNYAI É., HOFMANN T.: Falevelek totálfenol tartalmának és antioxidáns értékének meghatározása különböző fafajok esetében 4. PÉCSINGER J., POLGÁR A., PINTÉRNÉ NAGY E., ELEKNÉ FODOR V.: Földhasználat környezetvédelmi elemzése a klímaváltozás tükrében 5. SZŰCS P.: Győr–Csorna vasúti pályaszakasz környezeti állapotfelmérése terepbejárás alapján 6. VISINÉ RAJCZI E., HOFMANN T., ALBERT L.: Különböző származású bükk (Fagus sylvatica L.) egyedek levél extraktanyagainak összehasonlító vizsgálata

34


* előadások

AZ ÁLLAPOTFÜGGŐ ÉS A SÚLYPONTI KORRELÁCIÓK KAPCSOLATA BIOLÓGIAI RENDSZEREKBEN NÉMETH ZSOLT ISTVÁN Nyugat-magyarországi Egyetem, Kémiai Intézet, Sopron

A biokémiai változók lineáris regresszióinak értelmezésére kidolgozott állapotfüggő korreláció koncepció rendszerszemléletű megközelítéssel elméleti összefüggéseket szolgáltat. A koncepció rendszermodellje, a heterogén bemenetű lineárisan korreláló kimeneti (HB-LKK) rendszer az állapot- és/vagy a kimeneti változók korrelációinak elméleti egyenletét az összehangolt szabályozású és azonos eloszlástípusú standardizált változók ekvivalenciájából származtatja (1. ábra). A HB-LKK rendszer paraméterei környezeti hatásokra érzékenyek lehetnek - pl.: ai = ai(v); bi = bi(w) - ami y1 és y2 változók regresszióinak meredekség, tengelymetszet és érvényességi tartomány megváltozásait vonja maga után.

1.ábra. A HB-LKK rendszer funkciója sémája

2. ábra. Állapotfüggő és súlyponti regressziók kapcsolata. (u – rendszer bemenet; y1, y2 – rendszer kimenetek; F – általános rendszerfunkció; f – korrelációs kapcsolatot generáló speciális rendszerfüggvény; ai, bi – környezeti körülményfüggő rendszerparaméterek; v, w – környezeti tényezők; z ∈[1, 2, ..., n] – alrendszer helykoordináta; t - idő)

Különböző környezeti körülményekhez tartozó állapotfüggő regressziók súlypontjai, az y1 és az y2 változók átlagérték-párjai által meghatározott pontok is magas határozottsági fok (R2) mellett szolgáltathatnak regressziós egyeneseket (2 ábra). A biológiai rendszer és az aktuális környezeti körülmény kölcsönhatását kifejező állapotfüggő regresszió és a rendszer súlyponti regressziója között kapcsolat teremthető, ha a HB-LKK rendszerfunkciója a környezeti körülmény változásától függetlenül az y1 és az y2 változók lineáris korrelációjának fenntartását, megőrzését is magában foglalja. Az állapotfüggő és a súlyponti regressziós egyenesek kapcsolata olyan kritériumi összefüggéssel jellemezhető, amely szerint az állapotfüggő regressziók meredekségének és tengelymetszetének módosulásai nem lehetnek függetlenek a súlyponti regresszió meredekségétől és tengelymetszetétől. Szabályozott rendszerekben, az egymással lineárisan korreláló változók állapotfüggő és a súlyponti regressziói közötti szükségszerű kapcsolat a rendszerműködés lényegéből fakad. Biológiai rendszerekben a HB-LKK rendszerműködés jó közelítéssel felismerhető. Állapotfüggő korrelációt alkotnak a növényi lombozat glükóz és fruktóz koncentrációi, a levelek UV-VIS-NIR és az IR spektrumainak fényelnyelési sávjai, stb. Tapasztalati állapotfüggő regresszióikhoz magas határozottsági fokú súlyponti regressziók tartoznak.

35


* előadások

ERDEI FÁK FIZIOLÓGIAI REGRESSZIÓI ÉS A METEOROLÓGIAI PARAMÉTEREK KÖZÖTTI KORRELÁCIÓK IDŐFÜGGÉSE EREDICS ATTILA1, NÉMETH ZSOLT ISTVÁN2, RÁKOSA RITA2, BADÁCZY DOROTTYA2, RASZTOVITS ERVIN1, MÓRICZ NORBERT3, VIG PÉTER1 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron 2: Nyugat-magyarországi Egyetem, Kémiai Intézet, Sopron 3: Austrian Institute of Technology, Wien, Austria

A növényi lombozat és a környezet kölcsönhatásának egyik új keletű megközelítése az állapotfüggő korreláció koncepció. A lombozat, mint szabályozott biológiai rendszer, fiziológiás sajátságait mindenkor az aktuális környezeti körülményhez próbálja igazítani. Ezért a növényi adaptáció a fiziológiás anyagcsere-változók regressziói és a meteorológiai tényezők korrelációs kapcsolataiban is megnyilvánul. A növényi lombozatnak a környezeti körülmények módosulásaira adott válaszreakciói a rendszer tehetetlenségéből fakadó késleltetéssel jelentkeznek, így a növényi lombozat adaptációs mechanizmusait különböző időállandók jellemzik. Egy környezeti körülmény időállandó tartományon belüli változásai a növényi anyagcserét, s annak fiziológiás változóit összegzett hatásként befolyásolják. A vizsgálatokhoz a levélmintákat a hidegvíz-völgyi Magasbérc Artificial Drought (MAD) kísérlet mintaterületén gyűjtöttük két-két kocsánytalan tölgy és bükk faegyedről, összesen 6 alkalommal. A levelekből meghatároztuk a glükóz-fruktóz koncentrációk közötti korrelációt, az antioxidáns kapacitást és totálfenol tartalmat, valamint az UV-VIS tartományú reflexiós spektrum fényelnyelési sávjainak korrelációit. A meteorológiai paramétereket a közeli Bükkös mérőkert adatsoraiból származtattuk. Az állapotfüggő korreláció koncepció feltételezéséből kiindulva, nevezetesen hogy a fiziológiás változók regressziós paraméterei (meredekség, tengelymetszet) környezeti tényező érzékenyek lehetnek, kerestük a meteorológiai paraméterekkel való korrelációs kapcsolataikat. A meteorológiai paraméterek aktuális mintavételi időpontokat megelőző idősoraiból különböző időtartamra összegezett indexeket származtattunk, amelyeket a regressziós egyenesek paramétereivel korreláltattunk. A meteorológiai indexek időtényezőjének függvényében a regressziós paraméter vs. meteorológiai index kapcsolat szélsőértékeit kerestük. Kidolgozott módszerünkkel becsülhetők a növényi lombozat adaptációs időállandói. Megállapítottuk, hogy a maximális korrelációs értékekhez tartozó integrálási időtartamok jellemzően néhány órától a 9 napig terjedő tartományban mozognak, fafajtól és a kölcsönhatás jellegétől függően.

36


* előadások

INHIBÍCIÓS ÉS AKTIVÁLÁSI MECHANIZMUSOK ÉRZÉKELÉSI LEHETŐSÉGEI BIOKATALITIKUS KÁRMENTESÍTÉSEK ALKALMAZÁSA SORÁN HERKE ZOLTÁN1, CSERNY TIBOR2, MAGYAR BALÁZS3, NÉMETH ZSOLT ISTVÁN1 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Kémiai Intézet, Sopron 2: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest 3: Elgoscar-2000 Kft, Budapest

Talaj illetve felszín alatti vizek szénhidrogén bázisú szennyeződéseinek csökkentésére, tisztítására széleskörűen alkalmazott beavatkozások az ún. biokatalitikus kármentesítési technológiák. Ezen eljárásoknak alapvető közös kapcsolódási pontja, hogy a szennyező anyagok koncentrációjának csökkentése gombák, baktériumok és egyéb mikroorganizmusok felhasználásával történik. Az alkalmazhatóság magyarázata abban áll, hogy az adott szervezet enzimjei a szennyező szénhidrogén származékokkal is kialakíthatnak enzim-szubsztrát komplexeket és a biokémiai reakciók katalízisének eredményeképpen azokat a szervezet számára hozzáférhető és/vagy csökkent kockázatú anyaggá alakítja át. Bioremediációs technológiák kulcs problémája a környezetszennyezések specifikusságából: a szennyező komponensek heterogenitásából és a szennyezett közeg fizikai, valamint kémiai sajátságainak változékonyságából ered. A lebontások során megvalósuló biokémiai folyamatok környezeti körülményfüggők, vagyis a szennyezőanyagok átalakulásának sebességét alapvetően befolyásolják a reakciótér különböző tényezői, úgymint: hőmérséklet, pH, ionerősség, inhibitor koncentrációk stb. A bioremediációs technológiák tervezhetősége, lebontási időtartam behatárolása a konkrét biokémiai lebontásban a gátlási, ill. az aktiválási hatások jelenlétének érzékelését igényli. Komplex, számos kinetikai mechanizmust magában foglaló lebontási rendszer eredő hatásosságáról sokváltozós adatelemzési módszerek alkalmazásával juthatunk többlet információkhoz. A bioremediációs technológiák tervezhetősége, lebontási időtartam behatárolása a konkrét biokémiai lebontásban a gátlási, ill. az aktiválási hatások jelenlétének érzékelését igényli. Komplex, számos kinetikai mechanizmust magában foglaló lebontási rendszer eredő hatásosságáról sokváltozós adatelemzési módszerek alkalmazásával juthatunk többlet információkhoz. Az inhibíció vagy az aktiválás hatást gyakorol a kinetikai görbék korrelációjára, továbbá a korreláltatott adatok regressziójára. A lebontásban résztvevő környezetszennyező szubsztrátok kinetikai görbéinek korreláltatása az enzimaktivitás módosító hatások létezéséről vagy hiányáról ad tájékoztatást. A főkomponens analízis alkalmazása (PCA) az egyes szubsztrátok kinetikai adatsoraira is többlet információt eredményez. Az enzimaktivitás módosulásának érzékelési lehetőségeit inhibíciós és aktiválási mechanizmusokkal terhelt modell és kísérleti eredményeken keresztül mutatjuk be. A kutatás a GOP-1.1.1-11-2010-0020 számú projekt keretében, az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

37


* előadások

KORRELÁCIÓK A LOMBOZAT UV-VIS FÉNYELNYELÉSI SPEKTRUMÁBAN RÁKOSA RITA, NÉMETH ZSOLT ISTVÁN Nyugat-magyarországi Egyetem, Kémiai Intézet, Sopron

A növényi lombozat, mint szabályozott biológiai rendszer folyamatos kölcsönhatásban van a környezetével. A sejt és környezete közötti kölcsönhatások az új keletű „Állapotfüggő korreláció koncepció” alapján érzékelhetők, ill. leképezhetők (Németh et al, 2009; Németh., 2013). 2013. év vegetációs periódusában három erdei fa (kocsányos tölgy, bükk, ezüst hárs) lombozatait monitoroztuk. Az értékelés tárgyát a növényi levél reflexiós spektrumai képezik. Az UV-VIS-tartományú spektrumok karakteres sávjai, mint a növényi pigment tartalmak analitikai információi közötti kapcsolatokat a korrelációs tényezők (Pearson-R; Spermann-rho) jellemezik. A környezeti körülmény módosulása a pigment reflexiók korrelációit is befolyásolja. A környezeti tényezőknek az anyagcsere-szabályzás eloszlásokra gyakorolt hatása a mintavétel szerinti standardizálással kiküszöbölhető. Állapotfüggő eloszlásaik állapot-független standardizált eloszlássá alakíthatók. Ez egyben lehetőséget teremt a különböző mintavételek standardizált adatainak egyesítésére. A standardizált tapasztalati eloszlásokat fafajok szerint hasonlítottuk össze. Az eloszlások típusának behatárolásához a lombozatok eloszlásait elméleti normál-, Weibull- és khinégyzet eloszlások sűrűségfüggvényeivel vettettük össze. Németh, Zs. I., Sárdi, É., Stefanovits-Bányai, É. (2009): State dependent correlations of biochemical variables in plants, J. Chemometrics; 23: 197–210. Németh Zs. I. (2013): Növényi anyagcsere alkalmazkodása a környezet tényezőinek módosulásaihoz, (Városok öko-környezetének komplex vizsgálata a nyugat-dunántúli régióban, szerk.: Albert L., Bidló A., Jancsó T., Gribovszki Z.), Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, 237-260.; ISBN 978-963-334-084-4

38


* előadások

METANOL TARTALMÚ TECHNOLÓGIAI HULLADÉKVIZEK KEZELÉSE TÓTH ANDRÁS JÓZSEF1, DR. MIZSEY PÉTER1,2 1: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Kémiai és Környezeti Folyamatmérnöki Tanszék, Budapest 2: Pannon Egyetem, Műszaki Kémiai Kutatóintézet, Veszprém

A munka egy gyógyszeriparban keletkező alacsony metanol tartalmú technológiai hulladékvíz organofil pervaporációval történő kezelését mutatja be. A pervaporációs membrán szeparáció ipari alkalmazása egyre inkább terjed az utóbbi évtizedekben, köszönhetően a hagyományos elválasztási technikákhoz (desztilláció, adszorpció, stb.) mérten kisebb energiafelhasználásának, magas szelektivitás biztosítása mellett. Folyadék elegyek elválasztásán belül egyik legfőbb alkalmazási területe a különböző azeotropot képező vizes oldószer elegyek vízmentesítése. Az elválasztás extra komponens hozzáadása nélkül elvégezhető, a kinyert oldószer és víz újrahasznosítható, így elmondható hogy a pervaporáció környezetkímélő eljárás. Pervaporáció esetén a komponenseknek a membrán aktív rétegében való oldhatósága és diffuzivitása határozza meg az elválasztást (oldódás-diffúziós modell). Organofil pervaporációval eltávolítható a kis mennyiségű illékony szerves anyag (Volatile Organic Compound, VOC) a vízből. CM Celfa Membrantechnik AG P-28 típusú membránszűrő berendezéssel laboratóriumi méréseket hajtottuk végre két kereskedelmi forgalomban kapható membrántípussal (Sulzer PERVAP 4060 és 2211), izoterm körülmények mellett, három különböző hőmérsékleten (50, 60, 700C), kilenc különböző összetételű (0,05; 0,1; 0,5; 1; 3; 5; 10; 15; 20 m/m%) metanol eleggyel. Ezután az elvégzett kísérletek alapján különböző transzportmodellek illeszkedését (alap Rautenbach-modell, illetve exponenciális kitevővel bővített Rautenbach-modell) vizsgáltuk. A modelleket folyamat szimulációs szoftverbe programozva pervaporáló berendezést terveztünk. Az eredményeket összehasonlítottuk a desztillációval történő elválasztással is. A tervezéshez a ChemCAD és a Statistica programokat használtuk.

39


* előadások

A HULLADÉK ALPROJEKT A FENNTARTHATÓSÁGÉRT 1

KISVÁRDAI MELINDA

, KOVÁTS-NÉMETH MÁRIA2

1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron 2: Nyugat-magyarországi Egyetem, Kitaibel Pál Környezettudományi Doktori Iskola Környezetpedagógiai Program vezetője, Sopron

„Az emberiség előtt álló legnagyobb kihívás, hogy az ember életmódjával hozzájáruljon a környezeti válság csökkentéséhez.” A környezeti problémák kialakulásáért és megoldásáért egyaránt terheli a felelősség a gazdasági, a politikai és a civil szektort is. A környezeti konfliktusok megismerése a média és a hivatalos szerveken kívül az iskolában is lényeges hely kell legyen, hiszen a fenntartható fejlődés világképe: a gazdasági jólét, és az értékek egyik fő közvetítője a család mellett az óvoda, az iskola és a közösségek. Tbiliszben 1977-ben tartott kormányközi konferencián már beszámoltak arról, hogy a környezeti nevelés tananyagát a közoktatásban és a felsőoktatásban is tanítják több országban „a környezeti nevelés ne legyen csak egy tantárggyal több a tantervben, hanem be kell építeni minden tantárgyba. A cél elérni azt, hogy interdiszciplináris szemlélet váljon uralkodóvá.” (Kováts - Németh M., 2010.) Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 57. közgyűlése 2002. december 20-án a 2005–2014 közötti évtizedet a Fenntarthatóságra nevelés évtizedének nyilvánította, melynek célja, hogy az oktatás minden szintjét és formáját áthassák a fenntarthatóság, a környezet- és az egészségvédelem alapértékei. E cél elérését nagymértékben szolgálják az iskolák környezeti- és egészségnevelési programjai. Az egyik kiemelkedő jelentőségű globális probléma a hulladék drasztikus mértékű növekedése, s a keletkezett hulladék kezelése. A hulladék mennyiségének csökkentése érdekében hazánkban a 2013-ban hatályba lépett 2012. évi CLXXXV. törvény rendelkezik, viszont az iskolák hulladékgazdálkodási kötelezettségeit nem tartalmazza. Jelentős szerepet kellene biztosítani következésképpen a hulladék témakör iskolai színtérben megnyilvánuló törvényi szabályozásban lefektetett feladatainak leírásáról, tanításáról, elsajátításáról és betartásáról. Kidolgozásra kerül egy környezetpedagógiai alprojekt a nevelési gyakorlatban. A környezetpedagógia az adott természeti-társadalmi környezetben jelentkező globális kihívásokra keres és kínál megoldásokat az ökológiai egyensúly fenntartása érdekében. Célja a felelős, környezettudatos magatartás kialakítása; társtudományai a pedagógia és a környezetvédelem. Az alapvető hulladékgazdálkodási- és kezelési ismereteket széleskörű pedagógiai módszerekkel adjuk át a gyermekek számára.

40


* előadások

KÜLÖNBÖZŐ MIKROALGA TÖRZSEK ANAEROB FERMENTÁCIÓS VIZSGÁLATA RÉTFALVI TAMÁS1, TUKACS-HÁJOS ANNAMÁRIA2 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Kémiai Intézet, Sopron 2: GázInnov Kft.

A mikroalga felhasználási területei napjainkban nagyon széles körűek. A mikroalga biogáz célú hasznosítása az energiamérleg tekintetében a legkedvezőbbek közé tartozik. A különböző mezőgazdasági eredetű biomassza források közül az alga beltartalmi adatai alapján jól fermentálhatók közé tartozik, ugyanakkor a magas nyersfehérje tartalma miatt csak egyéb szénforrásokkal (koszubsztrátok) együtt alkalmazható. Laborfermentációs kísérletekben Chlorella és Spirulina mikroalga törzsek fajlagos biogáz kihozatali értékeit vetettük össze különböző koszubsztrátok alkalmazása mellett. A vizsgálatok során az algaport 5x-ös mennyiségű víz hozzáadásával fél-folyamatos kísérleti rendszerben párhuzamosan három, összetételében különböző koszubsztráttal (silókukorica, használt sütőolaj, búzakorpa) kiegészítve tanulmányoztuk. A naponta bevitt terhelés 50-50 % alga és koszubsztrát volt KOI érték alapján. A kísérleteket mezofil (38,5 ºC) hőmérsékleten hajtottuk végre, mivel előkísérleteinkben tapasztaltak alapján az alga fermentációja termofil tartományban nem lehetséges az amúgy is magas N tartalom miatt. Az iszapban végbemenő folyamatok monitorozására a heti rendszerességgel mért titrált savtartalom mellett az iszap KOI, oldott NH3 és összes P tartalmát is meghatároztuk. A gázkihozatali vizsgálatok során megállapítást nyert, hogy a mikroalga por silókukorica, használt sütőolaj, búzakorpa kofermentációja mezofil tartományban sikeresen kivitelezhető. 3 g/nap/L terhelés mellett 2500-3000 ml/nap/L gáztermelés biztosítható. További szubsztát bevitel már nem okoz szignifikáns gázhozam növelést, illetve a rendszer magasabb terhelés mellett érzékenyebbé válik. A mérések alapján az alga kofermentáció során keletkező biogáz 60-65 %-a metán, ami átlagon felüli értéknek mondható. A modellkísérletek eredményei szerint a Chlorella alga kis mértékben magasabb gáztermelést eredményezett a Spirulina algával szemben, azonban ez az eltérés nem volt nagymértékű, mindkét mikroalga típust érdemes lenne további vizsgálatok alá vonni.

41


* előadások

A FŐKOMPONENS-ANALÍZIS ÉS FAKTORANALÍZIS ALKALMAZHATÓSÁGA ERDÉSZETI ÉS KÖRNYEZETTUDOMÁNYI KUTATÁSOKBAN HORVÁTH-SZOVÁTI ERIKA Nyugat-magyarországi Egyetem, Matematikai Intézet, Sopron

Két többváltozós adatelemzésben gyakori statisztikai eljárás, a főkomponens-analízis és faktoranalízis alkalmazására mutatunk néhány példát a STATISTICA 11 programcsomag segítségével. A két módszer között sok a hasonlóság, de fontos különbségek is vannak. Közös bennük, hogy mindkettő a kovariancia-, illetve korrelációs mátrix elemzésére támaszkodik. A főkomponens-analízis a leíró statisztika módszerei közé tartozik, célunk az adatokban rejlő belső összefüggések feltárása és információsűrítés. A főkomponenseknek általában nincs semmilyen gyakorlati jelentésük, hiszen az eredeti változók nagyon sokfélék lehetnek, így lineáris kombinációiknak legtöbbször semmiféle értelmezést sem adhatunk, de ez nem is feltétlen elvárás. A főkomponens-analízis sokszor egy összetett adatelemzés első fázisa, amely során a főkomponensekkel dolgozunk tovább. Gyakori például, hogy klaszterezzük a főkomponenseket, vagy egy többváltozós regresszió számítás kiindulópontjául is szolgálhatnak. Főkomponens-analízis során az okság a változóktól mutat a főkomponensek felé. A faktoranalízis az adathalmaz mögött háttér-összefüggéseket tételez fel, célja ezek feltárása, és segítségükkel a változók csoportosítása, illetve redukciója. A „faktor” valójában a „háttérváltozót” jelenti. Ebben az esetben az okság a faktorok felől mutat a változók felé. A faktorok száma akkor optimális, ha a lehető legkevesebb, de ez a minimális számú faktor még jól reprezentálja a páronkénti kovarianciák rendszerét. A faktorsúlyokból (a faktorok együtthatói a lineáris kombinációkban) következtethetünk arra, hogy mennyire szoros a lineáris kapcsolat egy adott változó és egy faktor között. A faktorok által alkotott új koordináta-rendszerben írjuk fel a változók, illetve mérési eredmények koordinátáit. Fontos különbség a főkomponens-analízis és a faktoranalízis között, hogy faktoranalízis során a faktorok jelentését is keressük. A faktorok értelmezését megkönnyítő faktor-rotációkról is ejtünk néhány szót.

42


* poszterek

KÖRNYEZETI INFORMÁCIÓS RENDSZEREK ALKALMAZÁSA A KÖRNYEZETI HATÁSVIZSGÁLATOK SORÁN ELEKNÉ FODOR VERONIKA, PÁJER JÓZSEF Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron

A szabályozott környezeti hatásvizsgálat rendeltetése, hogy megalapozza a környezeti követelmények érvényesítését az emberi tevékenységekkel, létesítményekkel kapcsolatos döntések meghozatalában. A vizsgálathoz valós és megbízható információkra, és az ezt megalapozó adatokra van szükség. Az egyes környezeti elemekről, rendszerekről szolgáltatott adattartalmukból adódóan a tudományosan megalapozott, megbízható és ellenőrzött környezeti monitoring rendszerek és környezeti adatbázisok nyújthatnak segítséget a hatásvizsgálatok kidolgozásához. Kutatási célunk egy olyan adatjegyzék létrehozása volt, amely általánosan és/vagy adott létesítménytípus esetén irányelvként, a hatástanulmány kidolgozása során útmutatóként alkalmazható. Kiemelt célként tűztük ki az utak – mint létesítménytípus –vizsgálatához szükséges alap adattípus-lista kifejlesztését. A kutatás középpontjába ennek megfelelően a szükséges, valamint az elérhető adattartalom feltárását, majd az eredmények összevetését és elemzését állítottuk. A szakirodalom, illetve elkészült környezeti hatásvizsgálati dokumentációk tartalomelemzésével tártuk fel a környezeti hatásvizsgálatok elvégzéséhez szükséges adattípusokat. Az alkalmazhatóságot biztosító kritériumok meghatározását követően megvizsgáltuk a környezeti hatásvizsgálatok kivitelezésének támogatására potenciálisan alkalmazható hazai környezeti monitoring rendszereket, környezeti adatbázisokat. Az így kiválasztott 15 rendszer értékelését az adatlekérdezések, valamint a háttér-dokumentációk elemzése során szerzett tapasztalataink és az alkalmazó szakemberek körében elvégzett kérdőíves kutatás segítségével végeztük el. A kidolgozott adattípus-listát összevetettük az egyes környezeti adatbázisok, rendszerek adattartalmával. Megállapítottuk, hogy a környezeti információs rendszerek a szükséges adatok háromnegyedét (74%) tartalmazzák. A kiértékelés eredményeként azonosítottuk azokat a rendszereket és adatbázisokat, amelyek elméletben jól használhatóak, illetve kimutattuk azok tényleges alkalmazhatóságát. Az eredmények alapján fejlesztési javaslatokat dolgoztunk ki annak érdekében, hogy a vizsgált környezeti információs rendszerek a környezeti hatásvizsgálatok során használhatóbb adatforrássá váljanak. Az összefoglaló a kutatás során feltárt problémák bemutatását célozza.

43


* poszterek

POLIFENOLOK MENNYISÉGI MEGHATÁROZÁSA BÜKK (FAGUS SYLVATICA L.) LEVÉLBEN HPLC-MS/MS ELJÁRÁSSAL HOFMANN TAMÁS, ALBERT LEVENTE Nyugat-magyarországi Egyetem, Kémiai Intézet, Sopron

A polifenolok másodlagos anyagcseretermékek, jelentőségük a növény élettani, elsősorban védelmi folyamataiban kiemelkedő. Élelmezési és gyógyászati szerepük is jelentős, mivel számos bizonyítottan jótékony hatást fejtenek ki az emberi szervezetre. A bükk levelének polifenol összetevőit nagy hatékonyságú elválasztástechnikai módszerekkel még nem vizsgálták, ismereteink hiányosak a vegyületek pontos molekulatömegéről, szerkezetéről és koncentrációjáról, ennek megfelelően a bükk levél extraktanyagok hasznosíthatóságáról is. Jelen kutatás célja különböző származású bükk levelek polifenol összetevőinek összehasonlító mennyiségi vizsgálata volt. A mintákat a bucsutai származási kísérlet területéről vettük, összesen 6 különböző származású bükk leveleit vizsgáltuk. Egy adott származásból 3 törzsről vettünk leveleket (mintegy 20 fénylevelet és 20 árnyéklevelet). A levelekből készített extraktumokból a polifenolokat nagy hatékonyságú folyadékkromatográfiával választottuk szét és tandem tömegspektrometriás eljárással detektáltuk. Megállapítottuk, hogy ugyanazok a polifenol komponensek találhatók meg mindegyik származás esetében, a koncentrációk tekintetében azonban jelentős különbségek tapasztalhatók. A legjelentősebb eltéréseket a naringenin-glikozidok és a (+)-katechin koncentrációjában mértük. A legmagasabb polifenol tartalmat mutató Grasten és Torup származásokban mérhetők a legalacsonyabb naringenin-glikozid és a legmagasabb (+)-katechin tartalmak. A legalacsonyabb fenoltartalommal jellemezhető Pidkamin és Farchau származások esetében fordított a tendencia. Az egyes származások fejlődése és egészségi állapota is jelentősen eltérő képet mutat, a legjobb teljesítményt a Pidkamin és Farchau származások mutatják, a legrosszabbat a Grasten és a Torup. A kimutatott koncentrációbeli különbségek felvetik annak lehetőségét, hogy ezek a vegyületek olyan markerek, melyek jelenléte a bükk egyedek stressztűrő képességével állhat kapcsolatban. További vizsgálatokat igényel az azonosított komponensek antioxidáns hatásának valamint szezonális változásának meghatározása. Kutatásunkat a TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0013 AGRÁRKLÍMA című projekt támogatta.

44


* poszterek

FALEVELEK TOTÁLFENOL TARTALMÁNAK ÉS ANTIOXIDÁNS ÉRTÉKÉNEK MEGHATÁROZÁSA KÜLÖNBÖZŐ FAFAJOK ESETÉBEN NEBEHAJ ESZTELLA1, STEFANOVITSNÉ BÁNYAI ÉVA2, HOFMANN TAMÁS1 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Kémiai Intézet, Sopron 2: Budapesti Corvinus Egyetem, Alkalmazott Kémia Tanszék, Budapest

A növényi szövetekben előforduló antioxidáns jellegű vegyületek kutatása kiemelkedő figyelmet kapott az utóbbi évtizedekben, nemcsak tudományos, hanem ipari területeken is. Az antioxidánsok több jótékony élettani hatással is bizonyítottan rendelkeznek. Különböző élelmezési célokra felhasznált növények esetében nagyszámú eredményt találhatunk, azonban erdei fák szöveteire csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésünkre. Munkánk célkitűzése az volt, hogy a Magyarországon előforduló fafajok leveleit vizsgáljuk. A vizsgált fajok a közönséges bükk, fehér akác, molyhos tölgy, korai juhar, magas kőris, hamvas éger, nagylevelű hárs, keleti gyertyán, szelídgesztenye és vadgesztenye voltak. A mérések során a levélkivonatok totálfenol tartalmát Folin-Ciocalteu-, az antioxidáns kapacitását DPPH-módszerrel határoztuk meg. Minden minta esetében kétféle mintaelőkészítési módszert alkalmaztunk. Az egyik esetben az extraktumokat kezeletlen levélszövetből készítettük, míg a másik esetben mikrohullámmal kezelt levélszövetet használtunk fel. Az utóbbinál a mikrohullám segítségével inaktiváltuk a peroxidáz és polifenol-oxidáz enzimeket, ezáltal kiküszöböltük a polifenolok oxidációját. A vizsgált szövetek közül azt kerestük, amelynek a legmagasabb a totálfenol tartalma és antioxidáns kapacitása. Meghatároztuk, hogy a két érték között milyen összefüggés van, és ez mivel magyarázható. A kutatás további részében ezen extraktum kromatográfiás elválasztásával, valamint tömegspektrometriás azonosításával a legnagyobb antioxidáns képességet mutató komponenseket fogjuk meghatározni.

45


* poszterek

FÖLDHASZNÁLAT KÖRNYEZETVÉDELMI ELEMZÉSE A KLÍMAVÁLTOZÁS TÜKRÉBEN PÉCSINGER JUDIT, POLGÁR ANDRÁS, PINTÉRNÉ NAGY EDIT, ELEKNÉ FODOR VERONIKA Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron

Munkánk fő célkitűzése az előrevetített klímaváltozás okozta földhasználat változások környezetvédelmi elemzésére alkalmas módszer kifejlesztése volt. Az „Agrárklíma: az előrevetített klímaváltozás hatáselemzése és az alkalmazkodás lehetőségei az erdészeti és agrárszektorban” (TÁMOP 4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0013) projekt kutatói csoportunkhoz kapcsolódó résztémájában vizsgált földhasználat változások a különféle környezeti elemekben (talaj, felszíni- és felszín alatti vizek, levegő, élővilág, ember) és ezek rendszerében (táj), egyértelmű változásokat eredményeznek. A megjelenő hatótényezők a hatásviselőkben egyrészt elsődleges, másrészt további változásokat okoznak, melyek egyaránt lehetnek pozitív és negatív tulajdonságúak. Az elemzési módszer kifejlesztésének bemutatása során kitérünk a konkrét közvetlen és közvetett, negatív és pozitív környezeti hatások számszerűsítési lehetőségeire, különös tekintettel az adott helyszíneken érintett hatásviselőkre, ill. azok rendszereire (talaj-föld, vizek, levegő, zaj-rezgés, természeti rendszerek, táji rendszerek, települési rendszerek épített környezet). A kifejlesztett módszertan alkalmazásával további meghatározandó elem a hatótávolságok alakulása és a hatásterületi kiterjedések módosulása, mindezek térképi szemléltetése a vizsgálati mintaterületen. A környezeti kockázatok megjelenését a fejlesztések által indukált, előrevetített változások környezeti kockázatának ökológiai kockázatbecslésével adjuk meg. Az eredmények alapján felállítható egyfajta rangsor. A legnagyobb és legkisebb környezeti kockázat ismeretében megadható, hogy mely hatásviselőben bekövetkező változás igényli további intézkedések meghozatalát. Ezek után lehetőségünk van kockázatkezelési (kockázatcsökkentési) módszerek megadására.

46


* poszterek

GYŐR–CSORNA VASÚTI PÁLYASZAKASZ KÖRNYEZETI ÁLLAPOTFELMÉRÉSE TEREPBEJÁRÁS ALAPJÁN SZŰCS PÉTER Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron

Győr–Csorna vasúti pályaszakasz terepi bejárása és felmérése 2011 őszén valósult meg. A kutatási objektum a vasúti pályához tartozó ágyazat és a padka volt, amely a sínpár középvonalától számított 5-5 métert jelenti a vonalvezetéssel párhuzamosan. A felmérés során 562 ponton összesen 617 rekordot vettem fel, melynek során rögzítettem a pontok EOV és GPS-koordinátáit. Feljegyeztem az észlelt környezeti problémákat és szennyezéseket (alépítményi finom részek felpumpálódása, pályamenti növényzet állapota, gyomosodás, áruszóródás, illegális hulladéklerakás, olaj- és anyagszennyezés, hulladékok, állati tetemek és maradványok, ágyazati zúzottkő szóródása, a padka anyagának bolygatása, épületek és építmények maradványai és egyéb problémák) számát, kiterjedését, továbbá az ezekhez kapcsolódó kockázat növelő tényezőket (átereszek, átvezetések, élővíz, lakott terület és mezőgazdasági terület közelsége, elhagyott üzemi létesítmények). A terepen felvett adatokból készült adatbázis alapján tematikus térképeket készítettem térinformatikai szoftver (Digiterra Map v3.6.9.5.) segítségével. Az eredmények alapján megállapítható, hogy pályatest ágyazati porosodása csak néhány helyen, kis felületen volt megfigyelhető. Az áruszállításból elszóródott növények közül a búza fejlődött ki a padkán szórványosan. A padkán tenyésző és visszanyesett hét fásszárú faj közül a fekete bodza volt a leggyakoribb. Az ágyazati gyomosodást döntő többségében zsurlók okozzák, de előfordulásuk kisszámú az ágyazaton. Az olajszennyezések egyértelműen az állomások területéhez kötődnek, előfordulásuk és nagyságuk alapján nem tűnik jelentősnek. A hulladékok közül a műanyagok aránya a legnagyobb, ezek közül a teherszállításból származó ún. biztonsági kocsizár bizonyult a leggyakoribb elszóródott műanyag hulladéknak. A papírhulladékok esetében a teherkocsikról lehulló szállítólevelek előfordulásai voltak a legszámosabbak. A fémhulladékoknál a leggyakoribb az alumínium italos doboz a vizsgált területen, az üveg- és textilhulladékok szennyezése elenyésző, a gumi darabok elsősorban a vasúti kocsikról származnak. Festékfoltokat mindössze két ponton mutattam ki az egész pályaszakaszon. A gázolásból elhullott és azonosítható állatok közül nyúl, őz, róka, házi macska, patkány és madár tetemeket találtam. Az ágyazati zúzottkő geometriájának jelentősebb változását okozó elhordások gyalogos forgalomból adódnak, a szakaszon három ponton fordul elő. Az építési maradványok gyakran csoportosan, az épület maradványok főleg régi megállóhelyeken fordulnak elő. Az elhagyott, használatlan épületek Ikrény és Enese állomásoknál voltak találhatóak. Élővizet érintő kisebb olajszennyezést a Keszeg-ér vasúti átereszénél sikerült kimutatni. Kutatásom a KKK GOP 1.1.2 projekt keretében valósult meg.

47


* poszterek

KÜLÖNBÖZŐ SZÁRMAZÁSÚ BÜKK (FAGUS SYLVATICA L.) EGYEDEK LEVÉL EXTRAKTANYAGAINAK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA VISINÉ RAJCZI ESZTER, HOFMANN TAMÁS, ALBERT LEVENTE Nyugat-magyarországi Egyetem, Kémiai Intézet, Sopron

Európa különböző részeiről származó azonos korú bükk egyedek leveleiben vizsgáltuk a legfontosabb extraktanyagok (polifenolok, kioldható szénhidrátok) mennyiségét. A levélmintákat a Zala megyei Bucsután létesített kísérleti területről vettük 2013 júniusában és októberében. Hat különböző származást vizsgáltunk (Farchau, Pidkamin, Torup, Grasten, Magyaregregy, Bucsuta). Minden származási területről nyolc törzset választottunk ki. A megjelölt fákról 20 árnyéklevelet és 20 fénylevelet vettünk. Vizsgáltuk az extraktanyagok átlagértékeinek eltérését az egyes bükk származások között, valamint ezen extraktanyagok szezonális változását egy származáson belül. Az extraktanyagok fontos szerepet játszanak a növény élettani folyamataiban. A klímaváltozás által jelentősen érintett bükk esetében ezen extraktanyagok indikálhatják a fa fiziológiás leromlottságát, valamint stressz-tűrőképességét. Kutatásainkkal hozzájárulunk az előrevetített klímaváltozás hatásainak elemzéséhez az erdőgazdálkodás területén. Jelen kutatásunkat a TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0013 AGRÁRKLÍMA című projekt támogatta.

48

Botanikai szekció

*

BOTANIKAI SZEKCIÓ Előadások

1. KIRÁLY G., B. TRÁVNIČEK, VO. ŽILA: A szeder (Rubus L.) nemzetség megismerésének és rendszerezésének lehetőségei, erdészeti vonatkozásai 2. SZŰCS P., BIDLÓ A.: Soproni-hegységi bükkös és lucos állományok mohaközösségeinek összehasonlítása 3. ZAGYVAI G., BARTHA D.: Magyarországon őshonos fafajok várható reakcióinak értékelése a klímaváltozás előrevetített hatásai szerint Poszterek: 1. BARNA CS., LISZTES-SZABÓ ZS.: A kockásliliom (Fritillaria meleagris L.) élőhelypreferenciája 2. FOLCZ Á.: A soproni szálalótömb mikológiai értékelése 3. SELMECI M., S.-FALUSI E., SALÁTA D.: A lébényi Tölgy-erdő vegetációjának értékelése az erdőhasználat tükrében 4. SZOKOLAI A., BACH I., FRANK N.: Fekete nyár (Populus Nigra L.) genotípusok megőrzése és hasznosítási lehetőségeinek vizsgálata

49

Botanikai szekció

* előadások

A SZEDER (RUBUS L.) NEMZETSÉG MEGISMERÉSÉNEK ÉS RENDSZEREZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI, ERDÉSZETI VONATKOZÁSAI KIRÁLY GERGELY1, BOHUMIL TRÁVNIČEK2, VOJTECH ŽILA2 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron 2: Palacký University in Olomouc, Faculty of Science, Department of Botany, Czech Republic, Olomuc

A szeder (Rubus L.) nemzetség alakgazdagsága, különös szaporodásbiológiája miatt rendszertani és növénytársulástani szempontból is kritikus növénycsoportnak számít. A határozási nehézségek következtében a csoport „legújabb” hazai feldolgozása is közel ötven éves, s nemcsak kora, hanem taxonómiai felfogása miatt is egészen elavultnak tekinthető. A botanikai alapadatok hiányában természetesen az elvben ezekre épülő erdőművelési és erdővédelmi ismereteink is rendkívül hézagosak. A nemzetség rendszertani és vegetációökológiai kutatását 2009-ben kezdtük el, eddig összesen 560 lokalitásról mintegy 3300 előfordulási adatot gyűjtöttünk. A lelőhelyadatok mellett klasszikus morfológiai, genetikai és kariológiai módszerekkel vizsgáltuk az egyes taxonokat, ismereteket gyűjtöttünk termőhelyi igényeikről és társulásviszonyaikról is. Értékeltük számos hazai és külföldi herbárium Kárpát-medencei vonatkozású történeti anyagát. A kutatásokat 2011-től a szomszédos országok irányába is kiterjesztettük, jelenleg 5 további országot érintően rendelkezünk egységes adatbázissal. A vizsgálatok legfontosabb eddigi megállapításai a következők: • A legutóbbi teljes feldolgozás (Kiss 1966) által hazánkból jelzett 74 faj és számtalan hibrid nagy többsége valójában nem él itt, ill. számos, ott fajként értékelt alak rendszertani értéke csekélynek tekinthető. • A korábban jelzett fajok közül 19 valóban él az országban, rajtuk kívül számos új faj került elő. Ezek részben már leírt és elismert taxonok (30 faj), részben leírt, de korábban jelentéktelennek vélt, most újraértékelt alakok (2 faj), továbbá dokumentáltunk mintegy 15, a tudományra új fajt, amelyek leírása különböző publikációs stádiumban van. • Valamennyi fajra elkészítettük a hazai előfordulások térképét (amely az aktuális adatsűrűséggel már megbízhatónak is tekinthető). Vázoltuk ökológiai igényeiket, az egyes erdei élőhelyeken betöltött szerepüket. • Kiemeljük, hogy gyomosító szerepe viszonylag kevés taxonnak van, amelyek a Discolores és Glandulosi szérieszbe, valamint a Corylifolii szekcióba sorolhatók, s főként másodlagos erdei élőhelyeken okozhatnak erdőművelési problémákat. A fajként értékelhető taxonok mellett helyenként a lokális, alkalmi hibridek gyomosító szerepe sem hanyagolható el. • A fajok többsége jellemzően természetszerű erdei niche-típusokhoz kötődik, gyomosító szerepük elhanyagolható. Bár vannak ritka fajok is, a hazai tapasztalatok alapján nem tartjuk szükségesnek jelölésüket a veszélyeztetettségét jelölő „vörös listára”.

50

Botanikai szekció

* előadások

SOPRONI-HEGYSÉGI BÜKKÖS ÉS LUCOS ÁLLOMÁNYOK MOHAKÖZÖSSÉGEINEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA SZŰCS PÉTER, BIDLÓ ANDRÁS Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron

Kutatásunk keretében hasonló termőhelyi adottságokkal rendelkező őshonos bükkös és kultúr lucfenyves állományok mohaborítását, fajgazdagságát és fajkészletét hasonlítottuk össze. Összességében a bükkösök mohaborítása nagyságrendileg kétszerese a lucosok mohaszintjének, ugyanakkor mindkét állománytípusban mért összborítás-érték csekély. A soproni-hegységi bükkös és lucos erdőállományok közel fele nem rendelkezik számottevő mohaborítással. Mindkét állományban a leggyakoribb faj a Hypnum cupressiforme és a Brachythecium velutinum. Az őshonos bükkös állományok mohaflórája gazdagabb a telepített lucosokéhoz képest, bár a fajkészletben jelentős átfedés tapasztalható. Eredményeink azt mutatták, hogy a bükkös állományok talajfelszínén a legnagyobb borítással a Hypnum cupressiforme rendelkezik, melyet az Atrichum undulatum és a Dicranella heteromalla követnek. A lucos állományokban a Brachythecium velutinum dominál a legjobban, melytől borításában jelentősen elmarad a Brachythecium rutabulum és a Fissidens taxifolius. Összességében megállapítható, hogy az egykori őshonos bükkösök helyén végzett lucfenyő-telepítések kedvezőtlen hatást gyakoroltak a mohadiverzitásra a Soproni-hegységben.

51

Botanikai szekció

* előadások

MAGYARORSZÁGON ŐSHONOS FAFAJOK VÁRHATÓ REAKCIÓINAK ÉRTÉKELÉSE A KLÍMAVÁLTOZÁS ELŐREVETÍTETT HATÁSAI SZERINT ZAGYVAI GERGELY, BARTHA DÉNES Nyugat-magyarországi Egyetem, Növénytani és Természetvédelmi Intézet, Sopron

A klímaváltozás erdőkre gyakorolt várható hatásainak becslése és a rájuk adott válaszok megfogalmazása az erdészet és a természetvédelem számára egyaránt aktuális feladat. Kutatásunk során olyan fejleszthető értékelési módszert alakítottunk ki, mellyel a Magyarországon őshonos fafajok érzékenységét – több szempontból megvizsgálva – számszerűsíthető módon jellemezzük és összehasonlítjuk. A módszer alkalmas azon fafajok lehatárolására, melyek állományai a klímaváltozás hatására a jövőben helyettesítendők lesznek ugyanazon fafaj eltérő genetikai állományú, távolabbi származású szaporítóanyagával vagy eltérő fafajokkal. Munkánk során 46 fafajt vizsgáltunk, melyek bizonyíthatóan őshonosak vagy őshonosságuk lehetséges. Az adatbázis-építés során használt növényi tulajdonságok négy csoportba sorolhatók: cönoszisztematikai besorolás, horizontális és vertikális elterjedés, ökológiai igények, alkalmazkodóképesség. A főbb tulajdonság-kategóriák eltérő számú attribútum komponensből állnak, melyek a szakirodalmi adatok szerint összefüggésben állhatnak a klímaváltozás hatásaira adott növényi reakciókkal. A cönoszisztematikai besorolás során a fajokhoz erdőtársulás-csoportokat rendeltünk. A horizontális és vertikális elterjedés komponensei: areatípus, areaperemi helyzet, areadiszjunktság, magassági elterjedés. Vizsgált ökológiai igények: kontinentalitás, hőigény, vízigény. Az alkalmazkódóképesség értékelése az életmenet stratégia, a szukcessziós jelleg, a szociális magatartás típus, a degradációtűrés, a vegetatív megmaradóképesség és a vegetatív terjedőképesség alapján történt. Az értékelés során az egyes jellemzők kategóriái negatív és pozitív értékeket kaptak a várható klimatikus változásokkal kapcsolatos érzékenység szerint, melyeket súlyoztunk és összegeztünk a korábban említett, négy értékelési szempontnak megfelelően. A fajokat négy kategóriába soroltuk: „erősen érzékeny”, „mérsékelten érzékeny”, „mérsékelten pozitív” és „erősen pozitív reakció” a klímaváltozás hatásaira. Összevetettük az egyes fafajok érzékenységi besorolását az erdőtársulás-csoportok tipikus fafaj-összetételével, így becsülhetővé váltak a társulásokon belüli dinamikai folyamatok, elegyarány eltolódások is.

52

Botanikai szekció

* poszterek A KOCKÁSLILIOM (FRITILLARIA MELEAGRIS L.) ÉLŐHELY- PREFERENCIÁJA BARNA CSILLA1, LISZTES-SZABÓ ZSUZSA2

1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Növénytani és Természetvédelmi Intézet, Sopron 2: Debreceni Egyetem, Mezőgazdasági Növénytani és Növényélettani Tanszék, Debrecen

A kockásliliom élőhelyeinek társulástani felvételezése és a bennük elfoglalt ökológiai szerepének megismerése szolgálhat alapul e védett faj megőrzéséhez, és populációinak fenntartásához. A faj élőhely-preferenciájának megállapításához társulásképesség-becslést végeztünk a különböző élőhelyeken: Márokpapi, Tarpa és Hetefejércse között elterülő rét; Téb- erdő; Kerka völgye: Kerka-Cserta patak találkozása és Szécsi-sziget; KeletiCserehát: Tornaszentjakab, Tornaszentandrás. A történeti térképek és a Soó Rezső Herbárium adatait is összevetettük saját tapasztalatainkkal. A vizsgálatok alapján elmondhatjuk, hogy a Fritillaria meleagris élőhelye elsődlegesen ligeterdőkben volt, azonban a fakitermelések, meliorációs tevékenység hatására a keményfás ligeterdők helyén maradó nedves réteken továbbra is életképes populációkban virítanak állományai. Keményfás ligeterdőkben a kockásliliom szálanként fordul elő. A tartósabban elöntött puhafás ligeterdők sávja viszont már nem ideális számára, a bejárt Tisza-menti puhafás ligeterdőkben nem találkoztunk a fajjal. A kockásliliom a huzamosabb vízborítást nem tűri. Az erdőszegélyben volt a legtömegesebb előfordulása, de a hozzá tartozó nedves réteken is nagy tőszámmal képviseltette magát e védett faj. A gyertyános-tölgyesek nem tipikus kockásliliom-élőhelyek, de az üdébb foltok alkalmasak lehetnek a Fritillaria meleagris megjelenéséhez. A kockásliliom élőhelyhez való kötődését egy hipotetikus élőhely profilban foglaltuk össze, amelyben szemléltetjük a kotuliliom egyedszámát fehér füzes, fehér nyaras, gyertyános tölgyes, keményfaliget és réti állományokban. "A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg."

53

Botanikai szekció

* poszterek

A SOPRONI SZÁLALÓTÖMB MIKOLÓGIAI ÉRTÉKELÉSE FOLCZ ÁDÁM Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron

Napjainkban az erdőgazdasági irányelvek között uralkodóvá kezd válni a folyamatos erdőborítás biztosító üzemmódok bevezetése. A folyamatos erdőborítás számos ökológiai előnnyel jár az erdei ökoszisztémában, ami a nagygombák számára is kedvező lehet. Kutatási célom volt, hogy megvizsgáljam a szálaló szerkezetű erdők mikológiai sajátosságait. Kutatási módszerként a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszerben (NBmR) erdőrezervátum-kutatás projektjén belül a nagygombák vizsgálatára alkalmazott módszerhez (500m2 mintaterületek és fajlista a teljes erdőtömbben) hasonló módszert alkalmaztam. A terepi adatgyűjtések 2012 ősztől kezdődően, 2-4 hetes rendszerességgel a csapadékviszonyoktól függően, a mai napig tartanak. A felmérések során begyűjtöttem és meghatároztam (makroszkópikus és mikorszkópikus bélyegek alapján) a gombafajokat. A megtalált fajokról fénykép dokumentáció és, vagy fungárium készült. Az eddigi egy év alatt összesen 162 nagygomba sikerült meghatároznom. Ebből 11 fajt csak itt találtam meg a Soproni-hegyvidék területén. A fajok között előkerült 3 védett faj is. Eredményeim alapján megállapítható, hogy a soproni szálalótömb mikológiai szempontból rendkívül faj gazdag, változatos terület. A változatos faállomány-szerkezet és gazdálkodási mód, számos speciális ökológiai állapotot teremt meg (magas holtfa mennyiség, mozaikos állományszerkezet stb.), ami vágásos erdőkben csak ritkán jöhet létre, és ami ritka fajok megjelenését is lehetővé teszi.

54

Botanikai szekció

* poszterek

A LÉBÉNYI TÖLGY-ERDŐ VEGETÁCIÓJÁNAK ÉRTÉKELÉSE AZ ERDŐHASZNÁLAT TÜKRÉBEN SELMECI MARIANNA1, DR. S.-FALUSI ESZTER2, SALÁTA DÉNES1 1

Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Ökológiai Gazdálkodási Tanszék, Gödöllő 2 Szent István Egyetem, Növénytani és Ökofiziológiai Intézet, Növénytani Tanszék, Gödöllő

A Hanság keleti peremén, Lébény község határában fekvő Tölgy-erdő egy 109 hektáros, 1999 óta védett természeti terület, amely a „Natura 2000” hálózat része Az erdő története több száz évre nyúlik vissza, amely során a természetközeli növényzet megváltozott, átalakult, köszönhetően az emberi tevékenységnek. Kutatásunk során célunk volt vizsgálni, hogy az emberi használat intenzitásának változása milyen hatással volt a növényzet fejlődésére. A jelenlegi állapot feltárása érdekében 2013-ban sor került a vegetáció erdőrészlet-szintű felmérésére és természetességi adatok gyűjtésére. Az erdő múltjának rekonstruálása irodalmi és levéltári anyagok, valamint történeti térképek és archív légifotók alapján vált lehetségessé. A korábbi irodalmi adatokat kiegészítve elkészült a terület fajlistája, amely a 2013-as adatokkal bővítve összesen 134 fajt tartalmaz. Mivel az erdő állapotának megítélése szempontjából kiemelt jelentőségű a tavaszi aszpektus lágyszárú növényzete is, a terepi bejárások alapján azokról elterjedési térkép készült. Az egyes erdőrészletek növényi összetétele közötti hasonlóság hierarchikus klaszteranalízissel került vizsgálatra, míg a növényzet jelenlegi állapotának, átalakulásának és az erdőhasználat időbeli változásának összevetése a korábbi erdészeti üzemtervek térinformatikai feldolgozásával, a legjelentősebb fásszárú fajok időbeli arány-változásának megjelenítésével történt. A gazdálkodási múltat összevetve a vegetáció jelen állapotával és a természetességi vizsgálatok eredményeivel megállapítható, hogy a leginkább természetközeli erdőrészletek az erdő nyugati részén találhatóak. A Tölgy-erdő növényzetének szempontjából kiemelt jelentősége van a korábbi használatnak, a legjelentősebb változást a leromlott erdőállományok arányának növekedése és az idegenhonos, inváziós fajok megjelenése, terjedése jelenti. Utóbbi természetvédelmi szempontból is kiemelt kérdés, mert a korábban betelepített fehér akác (Robinia pseudoacacia) és az inváziós bálványfa (Ailanthus altissima), mint átalakító fajok, az erdő arculatát jelentősen megváltoztatták.

55

Botanikai szekció

* poszterek

FEKETE NYÁR (POPULUS NIGRA L.) GENOTÍPUSOK MEGŐRZÉSE ÉS HASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEINEK VIZSGÁLATA SZOKOLAI ATTILA1, BACH ISTVÁN2, FRANK NORBERT3 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, erdőmérnök hallgató, Sopron 2: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Erdészeti Szaporítóanyaggazdálkodási kihelyezett Tanszék, Sopron 3: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron

Egyedülálló kincset őriz hazánk erdőgazdálkodása. Nálunk található ugyanis a világ legnagyobb fekete nyár géngyűjteménye. A fekete nyár szelekciós munkája egykorú a hazai erdészeti nemesítő tevékenységgel, de a génmegőrző munka az 1980-as években kezdődött. Ekkorra ismerték fel azt, hogy ez az értékes fafaj igencsak megfogyatkozott, illetve a nemes nyárral kereszteződve genetikailag „szennyeződik” tehát eltűnik, illetve nemes nyárakkal alkotott hibridekké alakul. Ezzel nem csak egy fafajjal és annak genetikai információtartalmával lennénk szegényebbek, de óriási gondba kerülne új nemesítési alapanyag híján nemes nyár-nemesítésünk is. Ezen okokból indult meg hazánkban a fafaj géngyűjteményi formájú „ex-situ” és élőhelyi „in-situ” génmegőrzése. Diplomamunkámban a két legnagyobb hazai gyűjteményt, a Tolnait és a Faddit vizsgálom. E két gyűjtemény a fajkutatás szakaszának folyamatában jelenleg az információs (előzetes kiválasztó) kísérletek szintjén áll. Ennek megfelelően méréseket végeztem a fiatalkori növekedési erély, a mortalitás, habitus, törzsalak, villásodás, finomágúság, kórtani tolerancia, fatermő képesség, alapján. Faalakú gyűjtemények esetében mértem a fák magasságát, mellmagassági átmérőjét, csomorosságát, törzsalakját, villásodását, ágalakulását. Anyatelep esetében a magasságot, vesszőhozamot és az egészségi állapotot mértem. A faalakú gyűjteményekben végzett mérések alapján előzetesen megállapítható, hogy a Magyar János féle fekete nyár nomogram alapján a legtöbb megőrzött genotípus az I. fatermési osztályba tartozik. A legjobb (14éves) tolnai genotípusok 400-450 m3/ha fatömeg produkciójára képesek. Mindemellett törzsalakjuk, ágszerkezetük kedvező, egészségi állapotuk megfelelő. A legjobb csomorosságra szelektált genotípusok is 300350m3/ha-ra képesek, közülük a legkiválóbb eléri nem csomoros társai teljesítményét, 430m3/ha-t tud. Összehasonlításképpen: 15 éves korban óriás nyár esetén 242m3/ha-tól, I214 olasz nyár esetén 412 m3/ha-tól kezdődik az I. fatermési osztály. Ez azt jelenti, hogy ezek a genotípusok a nemes nyárak mezőnyében is megállnák a helyüket, ott is minimum II, de inkább I. fatermési osztályba tartoznak. A poszteren ismertetésre kerülnek a mérések eredményei, a vizsgálatok célja: az ígéretes, később termesztésbe vonható genotípusok kiválasztása, ezen kiválasztás megindoklása, hozam-és növekedési, egészségi és alaki vizsgálatokkal, fatérfogat meghatározásokkal, jellemzésekkel, összehasonlításokkal. Gazdasági szempontból is érdekes lehet a mérések eredménye: a témával foglalkozó szakemberek, nemesítők véleménye szerint egyes genotípusok a nemes nyárakéval megegyező, illetve azt megközelítő tulajdonságokkal rendelkeznek. A csomoros genotípusok nem csak jelentős természetvédelmi, de anyagi értéket is képviselnek. A kapott eredmények reményeim szerint alátámasztják a nemesítők, kutatók meglátásait, emellett hasznos információval szolgálnak a további nemes nyár nemesítésekhez, a természetvédelemnek és az erdőgazdálkodóknak is.

56

Termőhelyismerettani szekció

*

TERMŐHELYISMERETTANI SZEKCIÓ Előadások

1. GULYÁS K., GÁLOS B., CZIMBER K.: Az „Agrárklíma” Döntéstámogató rendszer klímaadatbázisának kiértékelési módszerei 2. PATAKI B.: Öt klímajelző fafaj (kocsánytalan tölgy, bükk, erdeifenyő, lucfenyő, jegenyefenyő) állományainak nemzetközi vizsgálata a szárazsági toleranciahatáron 3. KOLLÁR T.: Lékek fényviszonyainak vizsgálata hemiszférikus fényképek segítségével 4. HORVÁTH A., SZŰCS P., BIDLÓ A.: Sopron talajainak nehézfémtartalma 5. NÉMETH E., SAJÓ I., BIDLÓ A.: Mészkövön képződött talajok ásványtani vizsgálata a bükki „Öserdőben” 6. ZAGYVAINÉ KISS K., KALICZ P., GRIBOVSZKI Z.: Az erdei avar maximális víztartó képessége 7. GRIBOVSZKI Z., KALICZ P.: Növényi vízfelvétel számítása talajnedvesség adatokból klasszikus és napi ingadozáson alapuló módszerekkel

Poszterek: 1. BIDLÓ A., BOLODÁR-VARGA B., HORVÁTH A., NÉMETH E.: Sopron történelmi főterén végzett talajtani vizsgálatok 2. BIDLÓ A., HORVÁTH A., I. ŠIMKOVÁ, SZŰCS P.: Termőhelyi vizsgálatok Zánka községhatár száraz tölgyeseiben 3. BIDLÓ A., KOVÁCS G., SCHMIDT P., SZŰCS P.: Termőhelyi vizsgálatok a soproni Dalos-hegy kocsánytalan tölgyesében 4. BIDLÓ A., HORVÁTH G., HORVÁTH A., SZŰCS P.: Egy bucsutai bükkös talajtani viszonyainak változatossága 5. BIDLÓ A., SZŰCS P., HORVÁTH A.: Városi talajok széntárolásának összehasonlítása 6. EREDICS A.: Moduláris mérőhálózat erdei mikroklíma méréséhez 7. HORVÁTH A., BIDLÓ A.: Felhagyott katonai terület újraerdősítéséhez végzett talajtani vizsgálatok 8. KOLLÁR T.: Lékek talajnedvesség változásainak vizsgálata Field Scout TDR 300 talajnedvesség mérő szonda alkalmazásával 9. NÉMETH E., HORVÁTH I., BIDLÓ A., HOFMANN T.: Összetett kémiai vizsgálatok a soproni borvidéken 10. NÉMETH E., SAJÓ I., BIDLÓ A.: Mészkövön képződött talajok összehasonlító vizsgálatai 11. SZŰCS P., ŠIMKOVÁ, I., BIDLÓ A.: A lékek és zárt állományok feltalajának összehasonlító vizsgálata a Dalos-hegyen

57


* előadások

AZ „AGRÁRKLÍMA” DÖNTÉSTÁMOGATÓ RENDSZER KLÍMAADATBÁZISÁNAK KIÉRTÉKELÉSI MÓDSZEREI GULYÁS KRISZTINA1, GÁLOS BORBÁLA1, CZIMBER KORNÉL2 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron 2: Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron

Az időjárás függő agrárágazatokban (szántóföldi növénytermesztés, erdőgazdálkodás) az előrevetített klímaváltozás hatáselemzése és az alkalmazkodás lehetőségeinek vizsgálata rendkívül fontos feladat. A szélsőséges időjárási helyzetekre, az esetleges havária eseményekre és a gazdasági veszteségekre történő felkészüléshez egy döntéstámogató rendszer készült el az „Agrárklíma” projekt keretein belül, amely jelenleg is fejlesztés alatt áll. Az agrár-szféra gazdasági szereplőinek és a szakigazgatási szervezetek számára kialakított geoinformatikai alapú információs rendszer megfogalmazza, a jövőbeni éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodási lehetőségeket és feladatokat. A döntéstámogató rendszer kiépítéséhez megfelelő minőségű és mennyiségű éghajlati adatokra volt szükség. Ezért az 1961-2010-es időszakra vonatkozóan két interpolált rácshálózati adatbázist dolgoztunk fel, ezek az ún. CARPATCLIM (www.carpatclimeu.org), valamint a FORESEE (Barcza et al. 2013) adatbázisok. A két adatbázis összeillesztéséből jött létre a rendszer alapjául szolgáló klímaadatbázis, amely lefedi a teljes Kárpát-medencét. Napi szintű adatokat tartalmaz, amely magába foglalja az átlag, a maximum-és minimum hőmérsékleti adatokat valamint a csapadék adatsorokat. A jövőre vonatkozóan (2010-2100) 12 regionális klímamodell eredménye áll rendelkezése (www.ensembles-eu.org) azonos felbontásban és megegyező klíma paraméterekkel. Tanulmányunkban bemutatjuk a múlt- és jövőbeli klímaadatbázis kiértékelésének lehetőségeit (klimatikus indexek kiszámítása, ábrázolható folyamatok), valamint hogy hogyan használhatók a különböző tér- és időbeli felbontásban lekérdezhető adatok klímahatás vizsgálatokra (pl. egészségi állapot, tolerancia határ, produkció, hidrológiai változások, mortalitás vizsgálatok stb). Köszönetnyilvánítás: Az „Agrárklíma” döntéstámogató rendszer kiépítése a TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV és a “Talentum” 4.2.2.B-10/1-2010-0018 Európai Unió nemzeti kutatási projectek támogatásából valósult meg.

58


* előadások

ÖT KLÍMAJELZŐ FAFAJ (KOCSÁNYTALAN TÖLGY, BÜKK, ERDEIFENYŐ, LUCFENYŐ, JEGENYEFENYŐ) ÁLLOMÁNYAINAK NEMZETKÖZI VIZSGÁLATA A SZÁRAZSÁGI TOLERANCIAHATÁRON PATAKI BÁLINT Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron

A klímaváltozás mindinkább érződő és kimutatható hatásai, elsősorban a növekvő hőmérséklet és a csökkenő csapadékmennyiség az erdőket is nagymértékben érintik, létfeltételeit megszabják, behatárolják. Különösen érdekesek azok az állományok, amelyek az adott klímajelző fafaj száraz-meleg toleranciahatárán tenyésznek. A téma több országot erősen érint, ezért igazán sikeres és átfogó vizsgálat csak nemzetközi együttműködésben valósulhat meg. A Bajor Szabadállam által finanszírozott MARGINS Projekt célja a délebbre eső, szárazabb területeken tenyésző állományok felmérése, ezáltal segítve a Bajor Államerdészetet a klímaváltozáshoz igazodó erdészeti stratégia kidolgozásában. A projekt szintén fontos célja egy átfogó nemzetközi adatbázis létrehozása, ezzel támogatva a résztvevő partnerországok (Bulgária, Románia, Magyarország, Szlovénia, Olaszország, Franciaország és Spanyolország) kutatási tevékenységét. Öt, Európában fontos állományalkotó fafaj (kocsánytalan tölgy, bükk, erdeifenyő, lucfenyő és jegenyefenyő) elterjedésének déli, száraz-meleg toleranciahatáron található állományainak felmérését végezzük el több európai országban. A felmérés középpontjában az erdészeti jellemzők (növedék) és általános ökológiai jellemzők (évgyűrűvizsgálat, talajvizsgálat) szerepelnek. Az előadás célja a terepi mérésekhez alkalmazott módszerek részletes bemutatása.

59


* előadások

LÉKEK FÉNYVISZONYAINAK VIZSGÁLATA HEMISZFÉRIKUS FÉNYKÉPEK SEGÍTSÉGÉVEL KOLLÁR TAMÁS Erdészeti Tudományos Intézet, Ökológiai és Erdőművelési Osztály

A folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodás egyik legjelentősebb kihívása jelenleg egy adott állományban a megfelelő lékméret kiválasztása, hogy az segítse a gazdaságilag fontos főfafajok felújulását, de lehetőleg korlátozza a vágástéri növényzet konkurenciáját és a nem kívánatos fafajok előretörését, ezzel csökkentve az ápolások szükségességét. A vizsgálatba bevont lékekről készített hemiszférikus (más néven halszemoptikával készült) fényképek elemzése rávilágít arra, hogy egy lék fényviszonyainak meghatározásakor egy egyszerűen mért lékméret nem ad kielégítő választ. Az eredmények tükrében javasolható a kutatással foglalkozó szakemberek számára hemiszférikus fényképek készítése a lékek talajfelszíni területének becslésével párhuzamosan, melyek kiértékelésével pontosabb záródási jellemzőket és valós megvilágítottsági értékeket kaphatnak vizsgálataik során. Jelen kutatásaimban 217 lék adatait vizsgáltam különböző méretosztályokban és állományokban, a legkisebb lékektől a kisméretű tarvágásokig. Ezen lékek középpontjában készített fényképek elemzése rámutat, hogy milyen fényviszonyok uralkodnak az adott méretkategóriájú lékekben. A fényképek részletes elemzése lehetővé teszi, hogy megvizsgáljuk, hogy milyen mértékben oszlik meg a fény mennyisége egy lék különböző részterületein. Emellett több fénykép készítésével térbeli mintázatot is meg tudunk rajzolni, mely a továbbiakban összevethető egyéb paraméterekkel, mint a talajnedvesség, lágyszárú vagy újulat borítási és magassági értékei.

60


* előadások

SOPRON TALAJAINAK NEHÉZFÉMTARTALMA HORVÁTH ADRIENN, SZŰCS PÉTER, BIDLÓ ANDRÁS Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet és Földtudományi Intézet, Sopron

Kutatásunk keretében arra kerestük a választ, hogy az antropogén tevékenységek milyen hatást gyakorolnak a városi talajokra. Sopron város területén és környékén összesen 104 ponton vettünk 0-10 cm és 10-20 cm-es mélységben talajmintákat. Laboratóriumban a kémiai és fizikai tulajdonságok, illetve a tápanyag és tápelem meghatározását követően a talajminták nehézfémtartalmát vizsgáltuk. Az oldható toxikus elemek mennyiségének meghatározáshoz Lakanen-Erviö-féle kivonatot készítettünk és a mérést ICP-OES (induktív csatolású plazma optikai emissziós spektrometria) készülékkel végeztük el. A terepi és a laboratóriumi mérési eredményeinket térinformatikai módszerekkel dolgoztuk fel (DigiTerraMap), majd következtetéseket vontunk le a helyszíni adatok, laboratóriumi értékek, és az elkészített tematikus térképek alapján. A mérések során 5 elemet (Co, Cd, Cu, Zn, Pb) emeltünk ki, melyek mennyisége meghatározó a városi talajokban. A kategorizálás a Magyar Talajinformációs Monitoring Rendszer által használt kategóriák és a 6/2009. (IV.14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendelet szennyezettségi határértékei alapján végeztük el. Magas kadmium értékeket (> 3 mg Cd/kg talaj) mértünk az utak mellől származó mintákban. A réztartalom vizsgálatok pedig megerősítették a korábbi EDTA/DTPA-feltárással kapott eredményeinket, miszerint igen magas a réztartalom (> 75 mg Cu/kg talaj) a szőlőkertes és családi házas övezetben több mintavételi ponton is. Az erősen toxikus ólom a város egész területén nagyon magas koncentrációkban (> 100 mg Pb/kg talaj) fordul elő, a korábbi intézkedések és szabályozások ellenére, melynek forrása vélhetően a közlekedés. Kutatásunk a TÁMOP-4.2.1.B-09/1/KONV-2010-0006 és a TÁMOP-4.2.2.B-10/1-2010-0018 program keretében valósult meg.

61


* előadások

MÉSZKÖVÖN KÉPZŐDÖTT TALAJOK ÁSVÁNYTANI VIZSGÁLATA A BÜKKI „ŐSERDŐBEN” NÉMETH ESZTER 1, SAJÓ ISTVÁN 2, BIDLÓ ANDRÁS 1 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet-és Földtudományi Intézet, Sopron 2: MTA Anyag- és Környezetkémiai Intézet, Budapest

Talajásványtani vizsgálataink elsődleges célja a bükki „Őserdő” erdőrezervátum területén található talajok ásványi összetételének és talajképző anyagának a megismerése. A vizsgált talajok a Bükk-hegység legmagasabb területén, a Bükk-fennsík mészkőplatóján képződtek, mely döntően mészkőből, de dolomitból és palákból tevődik össze. A vizsgált négy talajszelvény savanyú kémhatású és humuszban gazdag felső szintjeinek kialakulását meghatározta a talaj ásványos összetétele, melyhez hozzájárul a területen lévő kőzetek mállása is. Az ásványi rész megismerése érdekében termoanalitikai és röntgen-diffrakciós méréseket végeztünk a talajmintákból, illetve a különböző szemcsefrakciókat elkülönítve mikroszkóppal is jellemeztük az ásványokat. A termoanalitikai elemzések alapján a kvarc, mellette agyagásványok és oxid-hidroxidok jellemezték a mintát, illetve nyomokban, egy-két mintában kalcit is észlelhető volt. Ezt az eredményt megerősítették a röntgen-diffrakciós vizsgálatok is, mely alapján szintén elmondható, hogy a kvarc az összes talajszelvényben jelentős mennyiséget képvisel; mellette agyagásványok, földpátok, oxidok-hidroxidok fordulnak elő, illetve szintén érdekes adatokat kaptunk a kalcitra vonatkozóan, mely csak négy szintben és nagyon kis mennyiségben jelentkezett az összes talajszelvényre nézve. Az említett ásványokon kívül kimutatható volt egy melegebb klímát jelző ásvány is, az alumogoethit, mely mindegyik talajszelvényben előfordult. Ez az ásvány jelezheti a területre jellemző egykori melegebb, nedvesebb szubtrópusi klímát, mely egészen 65 millió év óta váltakozik a hidegebb, szárazabb éghajlattal, mely hatással volt/van a talaj fejlődésére egyaránt. A vizsgált bükki talajok tehát jelentős mennyiségű szilikátos anyagot tartalmaznak, így nem lehetnek csak a mészkő mállásának termékei. A talajképző anyag nagy része valószínűleg korábbi porhullásokból vagy az erózió által összehordott anyagokból származhat. Munkánkat a „Silva naturalis – A folyamatos erdőborítás megvalósításának ökológiai, konzervációbiológiai, közjóléti és természetvédelmi szempontú vizsgálata” (TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0004) projekt támogatta.

62


* előadások

AZ ERDEI AVAR MAXIMÁLIS VÍZTARTÓ KÉPESSÉGE ZAGYVAINÉ KISS KATALIN ANITA, KALICZ PÉTER, GRIBOVSZKI ZOLTÁN Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron

Az erdei vízkörforgalom egyik állomása az avar, mellyel a csapadék lombkoronán átjutó része találkozik. Jelentős szerepe van a hasznosítható vízmennyiség alakulásában, mivel a saját tömegénél is több vizet képes a csapadékból visszatartani. A vastagabb avartakaróval rendelkező állományok esetén ezt a vízmennyiséget a hidrológiai ciklus tanulmányozása során érdemes számszerűsíteni. Így az avar víztartó képességét három fafaj (lucfenyő, bükk, és kocsánytalan tölgy) esetén vizsgáltuk a száraztömeg függvényében. A vizsgálat módszere az adott területről összegyűjtött avar száraztömegének és víztartalmának meghatározása volt. A kutatás során egy nagy mintaszámú, három éves adatsor jött létre 2003-2005 között. Az avargyűjtés módszerével nyert eredmények azt mutatták, hogy az avar által maximálisan felvehető vízmennyiség nagyban függ az avar száraztömegétől. Az érintett állományok közül a luc rendelkezett az egységnyi területre vetített legnagyobb avartömeggel, mely csaknem kétszerese volt a vizsgált bükk állományénak. A kutatásokba bevont állományok közül legkevesebb avartömege a kocsánytalan tölgy állománynak volt. Méréseink szerint az avar egységnyi tömegére jutó maximális víztartalmában a fafajok között jelentős különbség nem volt: a száraztömegre vonatkoztatott tározási kapacitás 210-220%-nak adódott. A maximális avar-víztartalom száraztömegtől való függésére tett megállapítás a maximális tározási kapacitás becslését teszi lehetővé, amely az avarintercepció leírására kidolgozott hidrológiai modellek pontosító paramétere lehet.

63


* előadások

NÖVÉNYI VÍZFELVÉTEL SZÁMÍTÁSA TALAJNEDVESSÉG ADATOKBÓL KLASSZIKUS ÉS NAPI INGADOZÁSON ALAPULÓ MÓDSZEREKKEL GRIBOVSZKI ZOLTÁN, KALICZ PÉTER Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron

A vegetáció vízfelhasználása a felszínközeli talajvíztükörrel bíró területeken egy talajnedvességben is jelentkező, napi ritmussal rendelkező ingadozást indukál. Ez az ingadozás különösen erőteljes lehet a jelentősebb vízfelhasználású erdőtársulások esetében. Az ingadozás nagysága jelentős változást mutat a vegetációs időszak során és az egyes talajszintekben is, a mely jól jellemzi az adott társulás vízfelvételének dinamikáját. A napi ingadozás alapján a korábban talajvízre és lefolyásra kidolgozott vízfelvételt számító eljárást adaptáltuk a talajnedvességre és teszteltük egy a hidegvíz-völgyi mintavízgyűjtőben található vízigényes égeres erdőtársulás talajnedvesség adatain. A talajnedvesség adatok alapján klasszikus módszerekkel evapotranszspirációt számító eljárások eredményeivel összehasonlítva az új metódus lényeges nagyobb vízfelvételi értékeket ad. Az eltérés oka, hogy az új metódus figyelembe veszi a talajvízből a kapilláris zónán keresztül a telítetlen talajtömbbe irányuló vízfluxust is, ami a sekély talajvíztükrű területen igen jelentős is lehet. A publikáció elkészítését a következő pályázatok támogatták: TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0013 projekt, Bolyai János Kutatási Ösztöndíj. Kulcsszavak: talajnedvesség, evapotranszspiráció, napi ritmus, erdők

64


* poszterek

SOPRON TÖRTÉNELMI FŐTERÉN VÉGZETT TALAJTANI VIZSGÁLATOK BIDLÓ ANDRÁS, BOLODÁR-VARGA BERNADETT, HORVÁTH ADRIENN, NÉMETH ESZTER Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet és Földtudományi Intézet, Sopron

Sopron város területe az őskor óta lakott, így a több évezredes emberi hatás mutatkozik meg a város mai szerkezetében és a város belterületén lévő talajok kialakulásában. 2009 decemberében a város főterén felújítási munkálatok kezdődtek meg, melyet régészeti feltárás előzött meg, így lehetőségünk volt az egymásra rakódott talajrétegek tanulmányozására és talajmintavételére. A talajrétegek egy római kori útra rakódtak, ezért jól beazonosíthatók voltak. Szakmai szempontok alapján, egy jól rétegződött oldalfalon jelöltük ki a talajszelvényünket, melyen 8 réteget különítettünk el és mintáztunk meg, majd a talajmintáknak laboratóriumba határoztuk meg a kémiai és fizikai tulajdonságait. A minták kémhatása gyengén lúgos vagy lúgos (8,0 – 9,0 pHH2O közötti), a legmagasabb pHt egy vörös rétegben mértük. A vörös réteg a római városfalra épült favázas földsánc maradványa, mely teljesen kiégett. A magas váztartalmú rétegekhez nagyon magas szénsavas mésztartalom (25 - 45 % CaCO3) párosult. A fizikai féleség szempontjából a talajokra a lazább, kevésbé kötött homokos, homokos vályog összetétel volt jellemző. A rétegek humusztartalma többségében kedvező (0,12 – 4,31 H %), a csekély mennyiségű nitrogéntartalom (0,01 – 0,13 N%) mellett. Kiugró értékeket főleg a vörösre égett rétegben tapasztaltunk, mely réteg a nehézfémtartalmi vizsgálatok szempontjából is terheltnek bizonyult. Következtetéseinket termoanalitikai módszerekkel is megpróbáltuk alátámasztani ezzel is bizonyítva az emberi hatások jelentőségét. Munkánkat a „Városok öko-környezetének komplex vizsgálata a Nyugat-dunántúli régióban” című (TÁMOP 4.2.1/B-09/KONV-2010-006) projekt keretében valósítottuk meg.

65


* poszterek

TERMŐHELYI VIZSGÁLATOK ZÁNKA KÖZSÉGHATÁR SZÁRAZ TÖLGYESEIBEN BIDLÓ ANDRÁS1, HORVÁTH ADRIENN1, IVANA ŠIMKOVÁ2, SZŰCS PÉTER1 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet és Földtudományi Intézet, Sopron 2: Technical Univesity in Zvolen, Institute of Forest Ecology, Zvolen

Az erdőállományok fejlődésének jobb megismerése érdekében Zánka községhatárban vizsgáltuk az állományok termőhelyi viszonyait és a lékekben bekövetkező talajtani változásokat. A terület nagy része permi vörös homokkövön alakult ki, amelyet a domborzati viszonyoknak megfelelően, eltérő vastagságú talajréteg fedett. A talajviszonyok megismerése érdekében a területen négy talajszelvényt nyitottunk, írtunk le és mintáztunk meg. A begyűjtött mintákat laboratóriumban vizsgáltuk. Bár a vizsgált szelvények talaja minden esetben a felszínen erősen savanyú, illetve savanyú volt (3,8 – 5,0 pHH2O), a talaj felszínének kémhatását nagyban befolyásolta az alapkőzet. Azokban a szelvényekben, ahol a mélyebb talajrétegek meszesek voltak, a felszíni savanyúság kisebb volt, mint azokban – a végig vörös homokövet tartalmazó – szelvényekben, ahol a mélyebb szintek vizes kémhatása sem emelkedett 4,7 felé. A területen, részben a klimatikus adottságok miatt is, csak gyenge termőképességű talaj tudott fejlődni. A lékekben bekövetkező változások jellemzése érdekében egy lékben, illetve a körülötte lévő erdőállományban vizsgáltuk a talaj tulajdonságait, illetve ennek kapcsolatát a növényzettel. Munkánkat a „Silva naturalis – A folyamatos erdőborítás megvalósításának ökológiai, konzervációbiológiai, közjóléti és természetvédelmi szempontú vizsgálata” (TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0004) projekt támogatta.

66


* poszterek

TERMŐHELYI VIZSGÁLATOK A DALOS-HEGYI KOCSÁNYTALAN TÖLGYESBEN BIDLÓ ANDRÁS, KOVÁCS GÁBOR, SCHMIDT PÉTER, SZŰCS PÉTER Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet és Földtudományi Intézet, Sopron

A Soproni-hegységben található Dalos-hegy oldalában vizsgáljuk a különböző felújítási módok talajra gyakorolt hatását. Munkánk során termőhelyi vizsgálatokat is végeztünk, amely elsődleges célja az volt, hogy a kutatás további részét megalapozzuk, illetve alapadatokat szolgáltassunk az állomány talajáról. A vizsgált területen hat talajszelvényt nyitottunk oly módon, hogy azok az egész területet lefedjék, illetve a vizsgált lékek két oldalán helyezkedjenek el. A talajszelvényeket és az egyes szinteket a helyszínen leírtuk és megmintáztuk. A vizsgált szelvények alapján megállapítható volt, hogy a terület alapkőzete a Sopronihegység metamorf kőzetei közül elsősorban a gneisz volt, ugyanakkor a szelvények anyagának kialakításában jelentős szerepet játszott az erózió, amely magasabb térszintekből hozta le a törmeléket. Az egyes szelvényekben a termőréteg vastagsága eltérő volt. Az alapkőzetnek és a klimatikus viszonyoknak megfelelően a talaj kémhatása gyengén savanyú, savanyú volt, a szelvényekben kilúgzás érvényesült. A talajok fizikai félesége vályog, agyagos vályog volt, amelyek kedvező tulajdonságát kissé rontották a szelvényben található kőzetdarabok. A felső szintek humusztartalma viszonylag csekély volt, ennek ellenére tápanyagellátottsági gondokkal nem kell számolni a területen. A terepi és a laboratóriumi vizsgálatok alapján barna erdőtalajokat, ezen a főtípuson belül agyagbemosódásos barna erdőtalajt találtunk, amely kedvező körülményeket teremt az erdőállományok számára. Munkánkat a „Silva naturalis – A folyamatos erdőborítás megvalósításának ökológiai, konzervációbiológiai, közjóléti és természetvédelmi szempontú vizsgálata” (TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0004) projekt támogatta.

67


* poszterek

EGY BUCSUTAI BÜKKÖS TALAJTANI VISZONYAINAK VÁLTOZATOSSÁGA BIDLÓ ANDRÁS, HORVÁTH GERGŐ, HORVÁTH ADRIENN, SZŰCS PÉTER Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet és Földtudományi Intézet, Sopron

Bucsuta községhatárban vizsgáltuk egy bükk származási kísérlet termőhelyi tulajdonságainak változatosságát. A terület a Zalai-dombságban helyezkedik el, lösz alapkőzeten és enyhén lejt. A vizsgálatok során talajszelvényeket nyitottunk, majd talajfúró segítségével szabályos hálózatban térképeztük fel a terület változatosságát. A talajfúrások a mintavételt is lehetővé tevő fúróval, illetve vékonyabb csak a leírást lehetővé tevő Pürckhauer fúróval végeztük el. A szelvényekből és a fúrásokból vett talajmintákat laboratóriumban vizsgáltuk be. A helyszíni és a laboratóriumi vizsgálatok alapján a területen agyagbemosódásos barna erdőtalajt találtunk. A talajminták kémhatása gyengén savanyú, savanyú és egyes esetekben erősen savanyú volt. Az egyes szelvényekben jól meg lehetett figyelni a kilúgzás hatását. A kémhatásnak megfelelően közepesek, illetve magasak voltak a hidrolitos és a kicserélődési acciditás értékei. A szemcseeloszlási vizsgálatok alapján az egyes mintákban legnagyobb mennyiségben (40 és 59 % között) a finom homok frakció fordult elő, a leiszapolható frakció mennyisége 21 és 39 % közötti, ami homokos vályog – vályog fizikai féleségre utal. A legfelső szint humusztartalma 3 és 8 % között, ami megfelel az erdőtalajoknál elvártaknak. Hasonlóan kedvező a legfelső szintek összes nitrogéntartalma, ami 0,14 és 0,31 % között változott, így a közepesen és a jól ellátott szinteknek megfelelő besorolást kapott a mezőgazdasági osztályozás szerint. Összefoglalva megállapítható volt, hogy a terület talaja kedvező tulajdonságokkal rendelkezett. Munkánkat az “Agrárklíma: Az előrevetített klímaváltozás hatáselemzése és az alkalmazkodás lehetőségei az erdészeti és agrárszektorban” (TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0013) keretében végeztük.

68


* poszterek

VÁROSI TALAJOK SZÉNTÁROLÁSÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA BIDLÓ ANDRÁS, SZŰCS PÉTER, HORVÁTH ADRIENN Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet és Földtudományi Intézet, Sopron

Vizsgálataink során három nyugat-magyarországi városban, Sopronban, Szombathelyen és Székesfehérváron vizsgáltuk a város belterületén és külterületén található talajok felső rétegének széntartalmát. A mindhárom város változatos geológiai körülmények hatására fejlődött mai formájára. Jelentős különbség van a területhasználatban is, így a több ezer éves belvárosi részek mellett, megtalálhatók a külvárosi részek, illetve a külterületeken az erdő, a szőlő, a legelő és a kertek mellett, szántóföldekkel is találkozhatunk. A mintavételi pontokban a talaj felső rétegeiből (0-10 és 10-20 cm) vettünk talajmintákat. Az elvégzett vizsgálatok alapján először összehasonlítottuk a felső és az alsó rétegek átlagos széntartalmát. Az előzetesen várakozásnak megfelelően a két réteg között igen szoros kapcsolatot találtunk és a felső réteg széntartalma döntő többségben magasabbnak bizonyult, mely a talajok szénmegkötésének jelentőségét növeli. Emellett például Sopronban egy sugárirányú széntartalom csökkenést is felfedezni véltünk a város közepétől kifelé haladva, melyet a várost körülölelő erdőségek szakítanak meg A különféle területhasználatok talajában talált széntartalmi különbség nagy része a növényzet és területhasználat hatására vezethető vissza, ugyanakkor a területhasználatot jelentősen meghatározzák az ökológiai adottságok. A továbbiakban a klímaváltozás hatása és a városi talajok szerves széntartalma közötti kapcsolatot is szeretnénk vizsgálni. Munkánkat az “Agrárklíma: Az előrevetített klímaváltozás hatáselemzése és az alkalmazkodás lehetőségei az erdészeti és agrárszektorban” (TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0013) keretében végeztük.

69


* poszterek

MODULÁRIS MÉRŐHÁLÓZAT ERDEI MIKROKLÍMA MÉRÉSÉHEZ EREDICS ATTILA Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron

A folyamatos erdőborítás céljait szolgáló, a különböző termőhelyi viszonyokhoz (klíma, hidrológia, talaj és kitettség) igazodó optimális lékméret kialakításához az abiotikus tényezők térbeli mintázatának részletes vizsgálata kiemelkedő fontosságú. Kutatásaink során részletesebb képet szeretnénk kapni a különböző erdészeti beavatkozások mikroklimatikus hatásáról, különösen a szélsőséges időjárási helyzetekkel összefüggésben. Célunk az eltérő állományszerkezetek mikroklíma módosító hatásának megfigyelése, amelynek révén pontosabb képet kaphatunk a termőhelyi viszonyokhoz igazodó optimális lékméretről. A mikroklíma méréseket három különböző méretű (kb. 10, 20 és 30 méter átmérőjű) lékben elhelyezkedő észak-déli és kelet-nyugati transzekt mentén, a zárt erdőállomány alatt, illetve egy nyílt, füves referencia területen fogjuk végezni. Ez összesen több mint 50 mérési pontot jelent egy több hektáros területen elosztva, melyhez egy specializált mérőhálózatot fejlesztettünk ki. Habár manapság egyre inkább terjednek a rádiófrekvenciás kommunikáción alapuló szenzorhálózatok, azonban ezek csak kis energiaigényű szenzorokhoz használhatók, ellenkező esetben az elemek gyakori cseréje a fenntartást nagyon megdrágítja, a napelemes működtetés pedig erdőállomány alatt megbízhatatlan és minden mérési ponton külön alkalmazva nagy az indulási költsége is. Ellenben ha centralizált az energiaellátási rendszer, vagyis egy-egy lékben elhelyezett nagyteljesítményű napelem biztosítja a teljes hálózat energiaellátását, akkor nagyobb energiaigényű szenzorokat is alkalmazhatunk, és ugyanazon kábellel a kommunikációt is megoldhatjuk, így szükségtelenné válik a rádiós egység is. További szempont volt, hogy a hálózat egyszerűen bővíthető és újrakonfigurálható legyen, képes legyen nagyszámú mérési csomópont kezelésére, a mérések időben szinkronizáltan történjenek és valósidejű vezérlési feladatokra is alkalmas legyen. A hálózathoz költségkímélés miatt elsősorban saját fejlesztésű intelligens meteorológiai szenzorok (léghőmérséklet, páratartalom, rövidhullámú sugárzás, szélsebesség és talajhőmérséklet) kapcsolódnak, de univerzális bemeneteken keresztül lehetőség van szinte bármilyen kereskedelmi forgalomban kapható szenzor illesztésére is. A végeredmény tehát egy moduláris mérőhálózat, amelyben az univerzális mérési csomópontok (Polyxo) az autóiparban és az ipari automatizálásban elterjedt CAN (Controller Area Network) hálózaton kommunikálnak egymással és az adatgyűjtő egységgel (Proteus), egy saját fejlesztésű, a mérőhálózatra optimalizált kommunikációs protokoll (AtiBus) segítségével. Az intelligens szenzorok analóg, digitális, PWM (Pulse Width Modulation) vagy I2C (Inter-Integrated Circuit) jelekkel csatlakoznak az univerzális mérési csomópontokhoz. Az intelligens szenzorok beépített EEPROM-ban tárolják az azonosító és kalibrációs adataikat, így egy szenzor cseréje vagy áthelyezése nem igényli a csatlakozási csomópont átprogramozását. A hálózat része még több szakaszoló védelmi egység (Cerberus) amely az esetlegesen meghibásodott hálózatrészt leválasztja és riasztást küld. A terepi ellenőrzésre és kommunikációra egy kézi billentyűzet és kijelző egység (Nereus) szolgál. A moduláris mérőhálózat, alkalmazkodva a különböző szenzorok rohamos fejlődéséhez, könnyen bővíthető és továbbfejleszthető, így hosszú távon is gazdaságosan fenntartható.

70


* poszterek

FELHAGYOTT KATONAI TERÜLET ÚJRAERDŐSÍTÉSÉHEZ VÉGZETT TALAJTANI VIZSGÁLATOK HORVÁTH ADRIENN, BIDLÓ ANDRÁS Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet és Földtudományi Intézet, Sopron

Egervölgy község határában, egy korábbi katonai területen végeztünk talajtani vizsgálatokat erdőtelepítés céljából. . Az itt található, folyóhordalékon kialakult kavicsos, agyagos úgynevezett „cseri talajtípus” különlegessége, hogy a vékony és savanyú kémhatású termőréteg alatt folyóöntés hatására kialakult vasvegyületekkel cementált kavicsréteg húzódik. Ez a réteg akadályozza a termőréteg vastagodását, emellett a talaj-, a víz- és levegőgazdálkodását is hátrányosan befolyásolja. A 65 ha-os területet katonai lőtérként használták, de rekultivációjára eddig nem került sor, tehát sok a felszíni és felszín alatti szennyeződés. A területen 12 talajszelvényt nyitottunk, mely elégnek bizonyult a terület jellemzéséhez. A helyszínen szelvényleírást készítettünk, majd összesen 50 talajmintát gyűjtöttünk laboratóriumi vizsgálatokhoz. Az eredmények alapján a vizsgált talajminták pH(H2O) nagyrészt 5,0 és 6,0 értékek között alakult, mely a savanyú és gyengén savanyú kémhatás tartományának felel meg. A szelvények talajai jórészt homokos vályog, vagy vályog fizikai féleségűek, melyet nagyban befolyásol az igen magas vázszázalék, mert csökkenti a talaj víztartó képességét. Habár a legfelsőbb rétegek 1,0 - 3,0 % humuszt tartalmaztak, a vizsgált terület talaja közepes humusztartalommal rendelkezik. Az általunk vizsgált toxikus nehézfémek közül a Cd kivételével a Zn, Pb, Cu, Co, Ni mutatott magas értékeket a területen és a Na-tartalom is nagyon magas volt. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy bár a víz beszivárgást megnehezíti, hogy a talajt az egyes szintekben lévő vasvegyületek cementálttá tehetik, a felszíni szennyeződések mélyebb szintekben jutását is meggátolták. Mivel az elsavanyodás mértéke csekélynek mondható, az erdei fenyő, mint pionír fafaj alkalmas a tömörödött, nagy kiterjedésű terület beerdősítésére, és ugyanakkor a cseri talajok kedvezőtlen, változó vízellátottságát is elviseli és nem érzékeny a felszíni szennyezésekre.

71


* poszterek

LÉKEK TALAJNEDVESSÉGÉNEK VIZSGÁLATA FIELD SCOUT TDR 300 TALAJNEDVESSÉG MÉRŐ SZONDA ALKALMAZÁSÁVAL KOLLÁR TAMÁS Erdészeti Tudományos Intézet, Ökológiai és Erdőművelési Osztály

Szakirodalmi és terepi tapasztalataink alapján tudjuk, hogy egy zárt erdőállományban nyitott lékben a talajnedvesség viszonyok megváltoznak, a lékek elnedvesednek. Ezt látványosan a vízigényes lágyszárú növényzet megjelenése mutatja, azonban ennek számszerűsítéséhez mérési eredmények szükségesek. Egy lék vizsgálata során azonban egy-egy mintapontban történő mérés nem elégséges, mivel a lékben található ökológiai paraméterek változatossága jelentős, egy lék középpontja illetve a léket körülvevő zárt állomány közötti átmenet kimutatásához több mérés is szükséges. Szintén kérdéses a talajnedvesség időbeli változatossága a vegetációs periódus folyamán, mely a méréses rendszeres ismétlésével vizsgálható. Jelen kísérletben 4 lékben és két kontrollterületen végeztünk 2013 évben folyamatos talajnedvesség méréseket Field Scout TDR 300 mérőműszer használatával, mely értékek elemzésével kimutatható a lékekben történő térbeli és időbeli változatosság. A kapott eredményeket összevetőek különböző biológiai paraméterekkel, például az újulat mennyiségével vagy lágyszárú vegetáció borításával. A műszer használata során szerzett tapasztalatok hasznosak a további kutatásaink tervezéséhez is.

72


* poszterek

ÖSSZETETT KÉMIAI VIZSGÁLATOK A SOPRONI BORVIDÉKEN NÉMETH ESZTER1, HORVÁTH IMRE2, BIDLÓ ANDRÁS1, HOFMANN TAMÁS3 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet és Földtudományi Intézet, Sopron 2: Pálos Pince, Sopron 3: Nyugat-magyarországi Egyetem, Kémiai Intézet, Sopron

Jelen munkánkban összetett kémiai vizsgálatokat mutatunk be, melyeket a Soproni borvidéken végeztünk. A Soproni borvidék Magyarország egyik történelmi borvidéke, melynek teljes területe körülbelül 4300 hektár, amelyből körülbelül 1800 hektárnyi területen termelnek szőlőt. A legnagyobb részben vörösbort készítenek, elsősorban a kékfrankos szőlőfajtából, de számos nemzetközi fajta is meghonosodott a borvidéken. Az általunk vizsgált terület is a Soproni borvidék jellemző tájába tartozik, ahol olyan összetett kémiai vizsgálatokat végeztünk, melyek mind a talajra, mind a szőlőre és mind a borra is kitérnek. Mivel a szőlő állandó otthona a talaj, így fontos szerepet játszik a szőlő jó minőségű növekedésében. A talajminták esetén, a terepen vizsgált paraméterek a következők voltak: humuszmennyiség, átmenet, szerkezet, tömődöttség, gyökérzet, vázszázalék, szín, fizikai féleség, kiválás, talajhiba. A laboratóriumban megmértük a talajminták kémhatását, szénsavas mésztartalmát, humusztartalmát, ammónium-laktát-ecetsav oldható foszfor –és kálium tartalmát, kálium-klorid oldható kalcium-és magnéziumtartalmát, etilén-diamintetraecetsav (EDTA) vagy dietilén-triamin-pentaecetsav (DTPA) oldható réz-, vas-, mangán- és cinktartalmát. Termoanalitikai vizsgálatokat is végeztünk a talajásványok összetételének meghatározásához. A szőlő és a bor tekintetében folyadékkromatográfiás eljárással mértük meg a főbb szerves savak, a metanol, etanol, glicerin, glükóz és fruktóz tartalmakat. Eredményeink ismertetésével bemutatjuk a mért paraméterek vizsgálatának lehetőségeit a Nyugat-magyarországi Egyetemen, valamint kitérünk a mért értékek közötti lehetséges összefüggésekre, különös tekintettel a talaj és a szőlő összetételére. Munkánkat a „Silva naturalis – A folyamatos erdőborítás megvalósításának ökológiai, konzervációbiológiai, közjóléti és természetvédelmi szempontú vizsgálata” (TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0004) projekt támogatta.

73


* poszterek

MÉSZKÖVÖN KÉPZŐDÖTT TALAJOK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATAI NÉMETH ESZTER 1, SAJÓ ISTVÁN 2, BIDLÓ ANDRÁS 1 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet és Földtudományi Intézet, Sopron 2: MTA, Anyag-és Környezetkémiai Intézet, Budapest

Jelen munka olyan kémiai vizsgálatok eredményeit mutatja be, melyek elsősorban mészkövön képződött talajokra jellemzőek. A vizsgált talajszelvények egy része a Bükkhegység legmagasabb pontjáról, a Bükk-fennsík mészkőplatójáról származnak, illetve a Fertő-melléki dombság területén található Szárhalmi erdőből. Ezek a talajok döntően mészkövön képződtek, mégis más-más tulajdonságok jellemzik őket. A talajminták esetén, a terepen vizsgált paraméterek a következők voltak: humuszmennyiség, átmenet, szerkezet, tömődöttség, gyökérzet, vázszázalék, szín, fizikai féleség, kiválás, talajhiba. A laboratóriumban megmértük a talajminták kémhatását, szemcseeloszlását, szénsavas mésztartalmát, humusztartalmát, ammónium-laktát-ecetsav oldható foszfor –és kálium tartalmát, kálium-klorid oldható kalcium-és magnéziumtartalmát, etilén-diamin-tetraecetsav (EDTA) vagy dietilén-triaminpentaecetsav (DTPA) oldható réz-, vas-, mangán- és cinktartalmát. A mintákból készültek röntgen-diffrakciós és termoanalitikai vizsgálatok is, a talajásványok összetételének meghatározásához, illetve nehézfém vizsgálatok. A fent említett vizsgálatok eredményeit szeretnénk összehasonlítani, illetve értékelni ebben a munkában, valamint szeretnénk bemutatni a mért értékek közötti lehetséges összefüggéseket. Munkánkat a „Silva naturalis – A folyamatos erdőborítás megvalósításának ökológiai, konzervációbiológiai, közjóléti és természetvédelmi szempontú vizsgálata” (TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0004) projekt támogatta.

74


* poszterek

A LÉKEK ÉS ZÁRT ÁLLOMÁNYOK FELTALAJÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA A DALOS-HEGYEN SZŰCS PÉTER1, ŠIMKOVÁ, IVANA2, BIDLÓ ANDRÁS1 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron 2: Technical University in Zvolen (Slovakia), Institute of Forest Ecology

Vizsgálatunk során egy 80 éves kocsánytalan tölgyes állomány lékjeiben és a zárt állományrészeiben vizsgáltuk a feltalaj (0-5 cm) kémhatását és humusztartalmát. Közel homogén termőhelyi adottságokkal rendelkező, dalos-hegyi erdőrészletben 8 léket jelöltünk ki, melyeknek közepén valamint a szomszédos zárt részben egyenként 4-4 kvadrátban 3 ismétléssel vettünk talajmintákat. Laboratóriumi vizsgálataink alapján a talajminták kémhatása között nem mutatkozott jelentős eltérés, az alapkőzetnek, az erdőállománynak és a talajképző folyamatoknak megfelelően, a vizsgált minták átlagában savanyú kémhatású volt a terület (pHH2O átlaga lékben: 5,1; zárt állományban: 5,0). Ugyanakkor a zárt állományok feltalajmintáiban magasabb humuszmennyiséget mértünk a lékekben gyűjtött mintákhoz képest (H% átlaga lékben: 6,2 %; zárt állományban 7,0 %), ez utóbbi arra utalhat, hogy a lékek nyitása után, a talajra érkező többlet csapadék, illetve nagyobb napsugárzás hatására felgyorsulhatnak a mineralizálódási folyamatok, így csökken a talaj humusztartalma. Ez időszakosan többlet tápanyagot jelent a növényzet számára, azonban a humusz részleges lebomlása után a többlet tápanyag kínálat csökken. Munkánkat a „Silva naturalis – A folyamatos erdőborítás megvalósításának ökológiai, konzervációbiológiai, közjóléti és természetvédelmi szempontú vizsgálata” (TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0004) projekt támogatta.

75

Dr. Kőhalmy Tamás zoológiai és vadgazdálkodási szekció

DR. KŐHALMY TAMÁS ZOOLÓGIAI ÉS VADGAZDÁLKODÁSI SZEKCIÓ Előadások: 1. ÓNODI G., CSÖRGŐ T.: A nagy fakopáncs (Dendrocopos major Linnaeus, 1758) élőhely preferenciája fűz-nyár ártéri erdőben, tájidegen fafajok jelenlétében 2. FARAGÓ S., GOSZTONYI L.: Válságjelenségek vagy vonulási anomáliák? Hová tűnt a vetési lúd? 3. KOVÁCS GY.: A dél-balatoni vízimadár-közösségek 5 éves vizsgálatának összefoglaló értékelése 4. VARJU J., JÁNOSKA F.: A szigetközi hód-populáció monitoringának újabb eredményei 5. FARKAS A., FODOR J.-T., JÁNOSKA F.: Az aranysakál és a róka táplálkozásának összehasonlító vizsgálata Romániában 6. SÁNDOR GY., HEFFENTRÄGER, G., TARI T., NÁHLIK A.: Dámszarvas otthonterület alakulása és ennek gyakorlati kérdései 7. HEFFENTRÄGER G., SÁNDOR GY., TARI T., NÁHLIK A.: Dámszarvas mezei- és erdei élőhely-preferenciájának vizsgálata 8. TARI T., SÁNDOR GY., NÁHLIK A.: Gímszarvas táplálékfelvételének jellemzői 9. FODOR J.-T.: A vaddisznó mozgáskörzetének összehasonlító vizsgálata különböző romániai élőhelyeken

Poszterek:

1. BAGI Z., JUHÁSZ L., KUSZA SZ.: Az európai balkáni gerle (streptopelia decaocto friv.) populációk genetikai szerkezetének vizsgálata - első lépések 2. BENDER F., WINKLER D., NÉMETH T. M.: Az Urhanyi-rét (Hanság) haris (Crex crex) állományának bioakusztikai vizsgálata 3. CSEH P., KOVÁCS GY., WINKLER D.: Vonuló vízimadár-közösségek vizsgálata mesterségesen létrehozott vizes élőhelyeken Komárom-Esztergom megyében 4. FARAGÓ S., GOSZTONYI L.: A nagy kócsag és a szürke gém áttelelése Magyarországon 5. FARAGÓ S., GOSZTONYI L.: A szárcsa (Fulica atra L., 1758) állománydinamikája Magyarországon 6. FARAGÓ S., KOVÁCS GY.: A tőkés réce (Anas platyrhynchos) és a kerceréce (Bucephala clangula) állományváltozása a Duna magyarországi felső szakaszán a környezeti tényezők függvényében 7. FARAGÓ S., KOVÁCS GY.: Egyes Duna szakaszok madárközösségeinek összehasonlító vizsgálata 8. FARAGÓ S., LÁSZLÓ R.: A vidra (Lutra lutra) elütések magyarországi alakulása, térbeli mintázat 9. FARAGÓ S., LÁSZLÓ R., BENDE A.: Szín és mintázatbeli eltérések a magyarországi erdei szalonka szárnyminták között 10. FARAGÓ S., LÁSZLÓ R., RÁKOS L.: A közlekedés okozta veszteségek vizsgálata a zalai gímállományban az első vadgazdálkodási ciklusban (1997-2007) 11. HARTA I., WINKLER D.: A zöld gyík (Lacerta viridis Laurenti, 1768) habitatválasztásának vizsgálata a Fertőmelléki-dombság területén 12. KALMÁR S. F., WINKLER D., OTTÓ E., KISS CS.: Fertő-tavi nádasok énekesmadárállományának vizsgálata gyűrűzési adatok alapján (Fertőrákos, Püspök-sziget)

76

*


13. KESZKENYŐS A., NÉMETH T. M., WINKLER D.: A lappantyú (Caprimulgus europaeus L.) habitatválasztásának vizsgálata a Barcsi Borókás Tájvédelmi Körzet területén 14. KOVÁCS GY., MIKLÓS J., WINKLER D.: Vízimadarak fészekalj-predációs vizsgálata a Dinnyési Fertőn 15. KOVÁCS GY.: A gyakori vízimadárfajok rövidtávú állományváltozása a Balatonon 2003–2008 között 16. KOVÁCS G.: Vízimadarak élőhelyhasználata a Balaton déli partjá 17. KUSZA SZ., JÁVOR A.: Are brown hares (lepus europaeus) genetically differs in centraland eastern europe? 18. NÁHLIK A., SÁNDOR GY., DREMMEL L., TARI T.: Az erdőgazdálkodási üzemmód hatása a vad számára hozzáférhető táplálék kínálatra 19. NÁHLIK A., SÁNDOR GY., HEFFENTRÄGER G., PÓCZA G., TARI T.: Előzetes eredmények a vaddisznó mozgáskörzetének alakulásáról 20. NÁHLIK A., SÁNDOR GY., TARI T.: Long term evaluation of game damages in Hungary 21. NÉMETH T. M., KOVÁCS GY., WINKLER D.: A fürj (Coturnix coturnix Bonnaterre, 1791) befogás és jelölés módszertani kérdései – előzetes tapasztalatok a LAJTA Project területén 22. NÉMETH T. M.: A haris (Crex crex Linnaeus, 1758) territórium-választását befolyásoló tényezők vizsgálata az Őrségi Nemzeti Park területén 23. SZOLNYIK CS., WINKLER D.: Az erdei pinty (Fringilla coelebs L.) bioakusztikai vizsgálata urbán környezetben (Sopron) 24. TOMKA Á., SÁNDOR GY.: Az RFID technológia alkalmazása vadon élő fajok jelölésére 25. TÓTH ZS., WINKLER D., ERDŐ Á.: Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap támogatásából kihelyezett madárodúk sikerességének vizsgálata a Fertőrákos és Balf közötti szőlőkben 26. WINKLER D., ERDŐ Á., GRUBER Á., TÓTH Á.: Vas megye folyómenti élőhelyeinek denevérfaunisztikai vizsgálata 27. WINKLER D., SZOLNYIK CS.: Ornito-ökológiai vizsgálatok urbán környezetben (Sopron)

77

*


* előadások

A NAGY FAKOPÁNCS (DENDROCOPOS MAJOR, LINNAEUS, 1758) ÉLŐHELY PREFERENCIÁJA FŰZ-NYÁR ÁRTÉRI ERDŐBEN, TÁJIDEGEN FAFAJOK JELENLÉTÉBEN ÓNODI GÁBOR1, CSÖRGŐ TIBOR2 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron 2: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Biológia Intézet, Anatómiai, Sejt- és Fejlődésbiológiai Tanszék

Kutatásunkat egy, a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzetben, Szolnokhoz közel található 6070 éves, kb. 35 hektáros, kezeletlen fűz-nyár ártéri erdőben végeztük 2012-ben. A területen számos tájidegen fafaj él, közülük az amerikai kőris és a zöld juhar invazív. Terjedésük jelentős környezeti probléma az ország ártérein, mivel allelopatikumaikkal és árnyékolásukkal gátolják az őshonos fafajok fiatal egyedeinek fejlődését. Mára az őshonos fáknak nagyon kevés újulatuk van a vizsgálati területen. A vizsgált területen számos harkály faj költ. Ezek közül a leggyakoribbat, a generalista nagy fakopáncsot vizsgáltuk. A következő kérdésekre kerestük a választ: mely fafajokat preferálják madarak és milyen téreloszlásban mozognak a fákon? A fafaj preferenciák meghatározásához a kapott eloszlási adatokat korrigáltuk az egyes fafajok relatív gyakoriságával. A madarak téreloszlásához egy kb. 2,5 km-es transzekt mentén, egy éven át heti rendszerességgel végeztünk megfigyeléseket (n = 540). A nagy fakopáncsok az őshonos fafajokat preferálták, valószínűleg azért, mert az invazív fajoknak nagyon kevés xilofág fogyasztójuk van. A megfigyelt egyedek főként a fák felső harmadát használták, főként a törzsön mozogtak. Az őshonos fafajok egyedszámának csökkenése a nagy fakopáncsok számára szuboptimálisabb élőhely kialakulásához fog vezetni, ezért denzitásuk csökkenni fog. Mivel ezeken az élőhelyeken a nagy fakopáncs a fő odúkészítő faj, így ezek a változások számos odúlakó állatfajt is negatívan fognak érinteni.

78


* előadások

VÁLSÁGJELENSÉGEK, VAGY VONULÁSI ANOMÁLIÁK? HOVÁ TŰNT A VETÉSI LÚD? FARAGÓ SÁNDOR, GOSZTONYI LÍVIA Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

A Magyar Vadlúd Monitoring keretében 1984 óta folytatott szinkronszámlálások vetési lúdra (Anser fabalis) vonatkozó adatsorai, a szezononként megfigyelt maximális megjelenő példányszámok alapján számított trend válságos jelenséget mutat. Addig, amíg az 1980-as évek második felében a Magyarországon vonuláson megjelent vetési lúd tetőző példányszáma 127 145 példány volt, addig ez a létszám 30 évvel később alig haladta meg a 10 000 példányt. Ez a jelenség nem példa nélküli a Magyarországon telelő, egyébként a tundrai területeken fészkelő vadludak esetében, hiszen a nagy lilik (Anser albifrons) hasonló állománycsökkenésének voltunk tanúi az 1990-es évek második felében, amikor a korábban tetőző 120 000 – 160 000 példányt meghaladó maximális példányszám 50 000 példányra csökkent. Ennek a csökkenésnek megvolt a kézzel fogható oka, az alföldi éjszakázó területeken folytatott mértéktelen vadászat, illetve a csaknem 10 évig tartó szélsőségesen száraz periódus. Ebben az időszakban a Kárpát-medencében telelő nagy lilikek áttették telelő területeket a Pontuszi-régióba. Amikor a vadászati tilalom hatására megszűnt a zavarás a kialakított kíméleti területeken, illetve beköszöntött egy csapadékos periódus, akkor visszatértek a nagy lilikek a Kárpát-medencébe, és létszámuk újra megközelítette a 160 000 példányt. Ez a vadászati nyomás nem érintette a nyári ludat (Anser anser), mert védett volt, és állománylétszáma alig haladta meg a 15 000 példányt. Nem érintette a vetési ludat, mert az elsősorban a dunántúli területeken telelt. A vetési lúd magyarországi telelő állományának jelenlegi kritikusan alacsony állapota nem hasonlítható a nagy lilik 20 évvel korábbi kedvezőtlen létszámalakulásához, mivel annak kiváltó okát nem a Kárpát-medencében kell keresni. Ennek igazolásául bemutatható, hogy az elmúlt időszak kedvező környezeti változásai (pl. vizes élőhely-rekonstrukciók) mind a nagy lilik (max.: 186 086 pd.), mind a nyári lúd (max.: 46 708 pd.) állománynövekedését eredményezték, ami nem következhetett volna be, hogyha a velük azonos igényű vetési lúd állományokat e tényezők egyidejűleg csökkentették volna. Az további vizsgálatokat igényel, hogy a vetési lúd Pannon populációja telelőterületet váltott, avagy e populáció fészkelő területén történt olyan környezet átalakulás/rombolás, amely a populáció összeomlásával járt.

79


* előadások

A DÉL-BALATONI VÍZIMADÁR-KÖZÖSSÉGEK 5 ÉVES VIZSGÁLATÁNAK ÖSSZEFOGLALÓ ÉRTÉKELÉSE KOVÁCS GYULA Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Dél-Balatoni Helyi Csoport, Balatonlelle-Irmapuszta

Az MME Dél-Balatoni Helyi Csoportja 2003 és 2008 között 18 partszakaszon havi rendszerességgel végzett vízimadár monitoringot. Az értékelés során 78 vízimadárfaj 225108 egyedének adatait elemeztem (5784 adatbázisrekord). Az átlagos déli parti vízimadár-állománynagyság 3752 pld/nap, az egyedsűrűség 59,6 pld/km2, a tömegsűrűség 76,18 kg/km2 volt. Az átlagosnál kisebb volt vízimadár-állomány nagysága a 2004-2005-ös és a 2005-2006-os szezonban. Az állományváltozás csökkenő tendenciát mutatott, a trend azonban nem volt szignifikáns, mindazonáltal az egyes évek állománynagysága között volt jelentős eltérés adódott, a harmadik szezon szignifikánsan eltért az első évhez képest. Éves szinten a vízimadarak száma februárban, illetve áprilistól augusztusig volt alacsony, decemberben és januárban az átlagállomány kétszerese. Az aspektusok között jelentős különbségek voltak. A Balaton a költési időszakban kevésbé, elsősorban az őszi vonulás és telelés szempontjából jelentős, ezen két időszak átlagos vízimadárállomány-nagysága szignifikánsan eltért a többitől. A tavaszi vonulás az őszihez képest kevésbé számottevő, a kettő közötti különbség szintén szignifikáns volt. A fajgazdagság az első évben volt a legnagyobb, a harmadik évben a legkisebb. Az első év a fajösszetételben is jelentősen elkülönült a többitől. A legtöbb faj szeptemberben, átlagban novemberben volt, a legkevesebb júniusban. A Sørensen- és a Bray-Curtis-féle fajazonossági indexeken alapuló klaszteranalízis is megerősítette, hogy a költési időszak alacsony számú vízimadár-közössége jól elkülönült a vonuló- és telelőállományoktól. A legnagyobb számban megfigyelt faj a tőkés réce volt, tömegsűrűség tekintetében a bütykös hattyú bizonyult a legjelentősebbnek. Az egyedszám szempontjából a dankasirály, a szárcsa és a kerceréce szubdomináns; a barátréce, a sárgalábú/sztyeppi sirály, a kárókatona, a bütykös hattyú, a nyári lúd, a kontyos réce, a búbos vöcsök, a viharsirály és a küszvágó csér kísérő fajok voltak, ezeken felül további 65 ritka faj fordult még elő. A dominanciaviszonyok éves változása alapján a tőkés réce a nyár kivételével valamennyi időszakban domináns volt. Kora tavasszal a kerceréce és a barátréce, nyáron a dankasirály és a sárgalábú/sztyeppi sirály, kora ősszel a tőkés réce mellett a dankasirály, ősszel a szárcsa fordult elő a legnagyobb arányban.

80


* előadások

A SZIGETKÖZI HÓD-POPULÁCIÓ MONITORINGJÁNAK ÚJABB EREDMÉNYEI Varju József, Jánoska Ferenc Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

Az eurázsiai hód (Castor fiber LINNAEUS, 1758) az 1980-as években jelent meg újra a Szigetköz térségében. Vélhetőleg a Duna felsőbb szakaszairól, osztrák visszatelepítésekből származó egyedek úsztak le a folyón és alakítottak ki életközösséget. Kereken 10 éve történt az első komplex felmérés a Szigetközben az ott élő hódok tekintetében. Már akkor olyan magas állománysűrűséget találtunk, amely indokolta egy monitoring-rendszer felállítását. Az előkészítő munkák után 2006-ban kezdtük meg a felmérések sorozatát, melyet minden évben a nyári aspektusban végzünk. A vizsgálati terület a Szigetköz teljes ágrendszere (kb. 200 km) és a Mosoni-Duna (kb. 120 km). A monitoring során, vízen végigjárjuk a teljes folyószakaszt és térképre rögzítjük a megrágott fák helyét. A kapott pontok alapján megpróbáljuk feltérképezni a territóriumok helyét, nagyságát és megbecsüljük azok számát. A 2009-es évtől egyéb kiegészítő kutatásokkal bővült a monitoring, melyek elsősorban a hód élőhely-használatáról gyűjtenek információkat. 2011-től bevezettünk egy új GPS alapú technológiát a rendszerbe, mellyel nagyobb pontosságot értünk el. Az így született adatok alkalmassá váltak arra, hogy további statisztikai elemzésekkel újabb információkat nyerhessünk a fajról. Rámutatott a régebben használt módszer hibáira és új kutatási ötleteket adott, mellyel az eddiginél is pontosabban becsülhetjük meg a territóriumok száma alapján a térség hódközösségének állománynagyságát. A hód egy ökoszisztéma mérnök faj. Jelenlétével igen erősen hat környezetére. Ahhoz, hogy a későbbiekben kidolgozhassunk egy megfelelő állományszabályozási modellt, elengedhetetlen az állománynagyság meghatározása. Az EU Duna Régió Stratégiája (DRS) a Duna vízgyűjtő területéhez tartozó régiók és országok makroregionális fejlesztési stratégiája és akcióterve, melynek szerves része a Szigetköz területe. A DRS egyik alappillére, hogy a megújuló természeti erőforrásokat a fenntartható fejlődés jegyében kezeli. A mi feladatunk kidolgozni egy olyan állománykezelési stratégiát, mely a fenntartható fejlődés jegyében, hosszú távon mind a faj, mind pedig a térségben gazdálkodó ember számára megfelelő.

81


* előadások

AZ ARANYSAKÁL ÉS A RÓKA TÁPLÁLKOZÁSÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA ROMÁNIÁBAN Farkas Attila1, Fodor József-Tamás2, Jánoska Ferenc3 1: Romanian Trapping Assotiation, Székelykeresztúr, Hargita megye, Románia 2: J&K Wildlife Management Kft, Székelykeresztúr, Hargita megye, Románia 3: Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

Az aranysakál romániai állományának alakulása az utóbbi években exponenciálisan növekvő tendenciát mutat. Míg korábban a Dunát tekintették az elterjedési terület északi határának, és Románia területén csak véletlenszerű előfordulásokat jegyeztek, de stabil szaporodó populációkról nem voltak adatok. Ezzel szemben a 2006 – 2013 időszakban az éves jóváhagyott kilövési keret 1100 példányról 4000-re növekedett és az elterjedési terület is megduplázódott, hiszen míg 2006-ban 13 megyében hagytak jóvá kilövési keretet, úgy 2013-ban már 25 megye területén van érvényben kvóta. A róka állmányának alakulása országos szinten nem mutat a sakáléhoz hasonló tendenciát, de a növekedés itt is tetten érhető, hisz a 2013/2014-es vadászati idényben kb. 40.000 rókát lehet elejteni a 2006/2007-es idény 26.500 példányával szemben. Jelen kutatás elsődleges célja rávilágítani a sakál táplálkozásbiológiai jellemzőire ugyanis ilyen jellegű munka Romániában még nem született. Ugyanakkor évről évre újabb területeken jelenik meg a sakál és az újonnan birtokba vett élőhelyek életközösségeire elsősorban táplálkozása által fejt ki hatást. Bizonyos területeken a sakál predációjának lehetnek természetvédelmi, vadgazdálkodási és állattartói vonatkozásai. Másik fontos cél a róka táplálkozási jellemzőinek feltárása, hisz ez a téma is kevésbé kutatott Romániában, sőt olyan kutatás egyáltalán nem létezik mely a róka táplálkozásbiológiáját az aranysakál elterjedésének magterületén vizsgálná. A kutatások helyszíne Románia déli részén, az Olt folyó dunai torkolatának vidéke. Tipikus síkvidéki, ártéri vadászterületek nádasokkal, nagy kiterjedésű mezőgazdasági kultúrákkal és a mezőgazdasági területeken szigetszerűen elterülő viszonylag nagy kiterjedésű erdőkkel. Ezeken a területeken az aranysakál a csúcsragadozó, a mindenevő és növényevő vadászható fauna képviselői a vaddisznó, őz, mezei nyúl és a fácán. A vaddisznó állomány viszonylag stabil, az őz és az apróvad fajok a hasznosítható populációsűrűség alatt vannak. Mivel a vadászatra jogosult az apróvad hasznosítását is lehetővé szeretné tenni, ehhez a Romániai Kíméletes Csapdázó Szövetség, szaktanácsadással és kábeles visszatartó csapdákkal végrehajtott ragadozógyérítéssel járul hozzá. A csapdás és lőfegyveres ragadozó gyérítést az alkalmazott személyzet végzi, gyakorlatilag az egész év során, s az összes elejtett róka és sakál testét egészben lefagyasztják. Minden egyes példány külön van csomagolva és fel van tüntetve a csomagolásra az elejtés dátuma. Az elejtések számának alakulása függvényében begyűjtjük minden egyes példány gyomrát és elvégezzük a táplálékkomponensek beazonosítását. Ezidáig 2013. február és augusztus közötti időszakból összesen 19 sakál és 90 róka mintánk áll rendelkezésre. Habár a mintagyűjtés szünet nélkül folytatódik, az eddig begyűjtött gyomortartalmak már bizonyos szintű rálátást engednek a sakál és a róka tavaszi – nyári táplálkozásbiológiai jellemzőire konkurenciális környezetben.

82


* előadások

DÁMSZARVAS (DAMA DAMA) OTTHONTERÜLETÉNEK ÉS AKTIVITÁSÁNAK ALAKULÁSA ÉS ENNEK GYAKORLATI KÉRDÉSEI SÁNDOR GYULA, HEFFENTRÄGER GÁBOR, TARI TAMÁS, NÁHLIK ANDRÁS Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

A dámszarvas GPS telemetria alkalmazásával történő vizsgálatát a 2005-ben kezdtük el a SEFAG Zrt, Lábodi Vadászerdészetének területén. Eddig 13 dámszarvas esetében sikerült egy évnél hosszabb adathalmazt nyerni. Óránkénti mérésekkel, napi 24 bemért helykoordinátával, egy állat esetében évi 8760 bemért tartózkodási ponttal dolgoztunk. Ebben a tanulmányban a GPS-vevővel megjelölt 8 tehén és 5 bika adatait dolgoztuk föl, vizsgáltuk az otthonterület nagyságát és a napi aktivitást, azok változásait és jellegzetességeit. Az adatok feldolgozása ArcView és DigiTerra szoftverek segítségével történt. Az otthonterület nagyságához minimum konvex poligon módszert, míg az aktivitás vizsgálatához a lokalizációs pontok közötti távolságot használtuk föl és lineáris interpolációt alkalmaztunk. Az otthonterület átlagos nagysága bikák esetében 9290 ha-nak adódott, míg teheneknél 2992 ha-t kaptunk. Ennek mérete az ivaron túl évszakonként is változó volt, erőteljes méretváltozást regisztráltunk a barcogáskor. A bikák tavaszi otthonterületét 3532 ha-nak, a tehenekét 1525 ha-nak találtuk. Nyáron a bikák 465 ha-t, míg a tehenek 1211 ha-t használtak. Ősszel a bikák mozgáskörzete 5679 ha-nak, míg a teheneké 1396 ha-nak adódott. A téli otthonterületet a bikáknál 2211 ha-nak, míg a teheneknél 1223 ha-nak találtuk. Barcogási időszakban a bikák 5648 ha-t, míg a tehenek 1055 ha-t használtak. A dámok aktivitása a télvégi, tavaszi időszakban az elengedés után rendkívül változó volt. Nyári hónapokban az aktivitás legerősebb a hajnali és esti órákban jellegzetesen követve a napnyugta és a napfelkelte idejét, kétcsúcsú napi aktivitási grafikonokat eredményezve. Ősszel szeptember-október folyamán a dámok napi aktivitása kezd rendszertelenné válni, ennek oka a barcogás. A tehenek ebben az időszakban folyamatosan mozgnak, de a megtett napi távolságok nem sokkal nagyobbak, mint egyébként. A bikák barcogásban jelentősen megnövekedett aktivitást mutatnak. A tehenek téli aktivitása az éves átlagtól kis mértékben tér el. A bikák barcogási időszakon kívüli aktivitási csúcsa a téli és télvégi időszakra esik.

83


* előadások

DÁMSZARVAS (DAMA DAMA) MEZEI- ÉS ERDEI ÉLŐHELYPREFERENCIÁJÁNAK VIZSGÁLATA HEFFENTRÄGER GÁBOR, SÁNDOR GYULA, TARI TAMÁS, NÁHLIK ANDRÁS Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

Az Erdőmérnöki Kar Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézetének évek óta folynak a GPS-es nyakörvekkel történő adatgyűjtései Somogy megyében. Ebben a tanulmányban az egyes élőhelytípusok mozgáskörzeten belüli megoszlását és az élőhelyek kedveltségét vizsgáltuk meg. Az állatok befogása - néhány bikától eltekintve - jellemzően télen történt, altatópuskával vagy elektromos oldású befogóhálóval. A testméretek és az általános egészségi állapot felvétele után GPS nyakörvvel jelöltük meg az állatokat. A legújabb típusú nyakörvek már sms-ben küldték minden nap az adatokat, így az állatokat folyamatosan kontrollálhattuk. A nyakörveket óránkénti bemérésre programoztuk, amely így meglehetősen pontosan adta vissza az állatok által használt élőhelyeket. Mindezek alapján elkülöníthetővé vált, hogy az egyedek az év jellegzetes szakaszaiban, milyen mezőgazdasági kultúrákat látogattak, milyen főfafajú, és milyen korosztályú erdőkben tartózkodtak és kirajzolódtak az ivari különbségek is. A lokalizációs pontok gyakorisága természetesen még nem feltétlenül jelenti az adott élőhelytípus kedveltségét, ezért pontos élőhelytérképeket készítettünk, és az otthonterületen (minimum convex polygon) belüli kínálat függvényében Jacobs- és Ivlev index segítségével állapítottuk meg a preferenciát. A kutatási terület fő erdőállományait a vizsgálatba bevont egyedek nagymértékben használták, ami azt jelent, hogy az élőhely, egészét tekintve jól megfelel a dámszarvas számára. A preferencia is a főbb állománytípusok között oszlik meg. Jellemző, hogy október vagyis a barcogás magasabb erdei élőhelyhasználatot mutat mindkét ivarnál, a bikáknál ez igen kifejezetten jelentkezik. A mezőgazdasági területek bikák esetében májusban a kedveltebbek, használatuk még a téli hónapokban emelkedik meg kissé. A tehenek mezőgazdasági élőhelyhasználata meglehetősen kismértékű, aránya átlagosan nem haladja meg a 10%-ot. A vizsgálat fontos adalék lehet a vadgazdálkodóknak a megfelelő élőhelyszerkezet kialakításában, a vadföldek térbeli és időbeni tervezésében.

84


* előadások

GÍMSZARVAS (CERVUS ELAPHUS) TÁPLÁLÉKFELVÉTELÉNEK JELLEMZŐI TARI TAMÁS, SÁNDOR GYULA, NÁHLIK ANDRÁS Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

A kiegészítő takarmányozás tervezése során nélkülözhetetlen a vad táplálkozási szokásainak ismerete, ezek közé tartozik az emésztőrendszerből adódó sajátosságok megismerése. A gímszarvas hazánk legnagyobb testű kérődző vadfaja, táplálkozási sajátosságai többüregű, összetett gyomrának köszönhetőek. Annak felépítése nagyban meghatározza a felvehető táplálék mennyiségét és minőségét is. A vizsgálat során, vadászatok alkalmával elejtett, eltérő korosztályba tartozó gímszarvasok összetett gyomrait gyűjtöttük be, majd meghatároztuk a különböző részek (bendő - rumen, recés - reticulum, százrétű - omasum, oltó - abomasum) súlyát tartalommal együtt. Ezt követően eltávolításra került a tartalom, így kiszámítható volt a szövetek súlya valamint a felvett táplálék mennyisége. Meghatároztuk a gyomor egyes részeinek egymáshoz viszonyított arányát, az átlagos szövet- és tartalom tömegét. Az elejtett gímszarvasok korosztályi viszonyainak ismerete lehetővé tette a kor előrehaladtával bekövetkező változások vizsgálatát, a szövettömegek növekedésének nyomon követését. A bendő és a recés gyomor esetében nem csak a szövetek tömegét határoztuk meg, hanem azok területét is fotó-technika segítségével, annak érdekében, hogy elemezzük táplálékfelvétel fizikális szabályzó rendszerét. Az emésztőrendszer vizsgálatán kívül elemeztük továbbá a felvett táplálék szárazanyag tartalmának alakulását a nedves- és a légszáraz (105°C-on 24 órán keresztül szárított) tömeg ismeretében.

85


* előadások

A VADDISZNÓ MOZGÁSKÖRZETÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA KÜLÖNBÖZŐ ROMÁNIAI ÉLŐHELYEKEN JÁNOSKA FERENC1, FODOR JÓZSEF-TAMÁS2, FARKAS ATTILA3 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron 2: J&K Wildlife Management Kft, Székelykeresztúr, Hargita megye, Románia 3: Romanian Trapping Assotiation, Székelykeresztúr, Hargita megye, Románia

Míg az Európai Unió számos országában, így Magyarországon is évtizedek óta folynak magas színvonalú vadbiológiai kutatások, addig Romániában az elmúlt 20 évben a vadászható fajok kutatása gyakorlatilag leállt. Az EU LIFE Projectjei támogatnak kutatásokat, elsősorban a nagyragadozók (farkas, medve) tekintetében, de olyan gyakori fajok, mint az általunk vizsgált vaddisznó kutatása teljesen hiányzik a romániai palettából. Az általunk végzett vaddisznó-kutatás összköltsége közel 40.000 EUR, amely tulajdonképpen egy mezőgazdasági pályázatból született. A lényege, hogy cégek számára folyósítanak összegeket, amelyeket az említett cég a tevékenysége függvényében kutatásra használhat, amely kutatás fellendítené a cég kereskedelmi mutatóit. Cégünk vadkárelhárítással is foglalkozik, ezért kézenfekvő volt egy ilyen típusú pályázat megírása. Furcsa, hogy egy vadbiológiai kutatásra ilyen forrásokat kell felhasználnunk, de ha összevág a projekt célkitűzéseivel, gondolkodás nélkül éltünk e lehetőséggel. A célunk az, hogy 4 egyedre tegyünk GPS nyakörvet és óránkénti pozíciókat nyerjünk minden egyed tartózkodásáról. A vaddisznó esetében sajnos nem elég napi 1-2 pozíció, tekintve az intenzív aktivitást, amelyet az egyedek esetleg a kondák produkálhatnak. Sőt a szezonon belüli napi aktivitás is oly mértékben változhat, ami motiválja az óránkénti pozíció meghatározását. Nem utolsó sorban szeretnénk meghatározni a termőföldeken eltöltött időt kultúránkénti lebontásban, a vegetációs időszakban. A területek kiválasztásánál többféle kritériumot vettünk figyelembe, amelyek a mozgáskörzet nagyságára lehetnek direkt vagy indirekt hatással. Ezek közül fontosak az időjárási tényezők, a fafajok és mezőgazdasági területek helyzete, nagy ragadozók jelenléte vagy éppen hiánya stb. A projekt során eddig 3 vaddisznóra került GPS Plus típusú nyakörv (összesen 4 lesz megjelölve). Az egyik terület a bodoki hegység (Kovászna megye) lábánál elhelyezkedő, jellegzetesen magas dombvidéki vadászterület, a másik, Románia déli részén, a Duna és az Olt folyók találkozásánál elterülő, tipikusan síkvidéki, ártéri vadászterület. A különbség, ami a kutatás szempontjából releváns, tulajdonképpen kétoldali. A magasabban fekvő vadászterületen jelen van a medve, farkas és hiúz is igen nagy számban. Az éves átlaghőmérséklet jóval alacsonyabb és a havas napok száma is jelentősen magasabb, mint az ártéri vadászterületen, ahol a fent említett csúcsragadozók teljességgel hiányoznak. Jelen van viszont az aranysakál (Canis aureus, L.) nagy egyedszámban, ami a malacok túlélésében lehet releváns. Az egyedek altatása egy karám típusú befogóban történt, kábító fegyverrel. Az egyedek átlagosan 6,5 perc alatt elaludtak. A teljes ébredés átlag 145 perc múlva következett be. Semmilyen különleges mellékhatásról nem tudunk beszámolni. Az adatok feldolgozása ArcWiew programmal történik. Az otthonterületet a KHR (Kernel Home Range) valamint MCP (Minimal Convex Poligon) módszerével számítjuk ki. A nyakörvek 1 naptári évet maradnak az egyedeken Eddigi eredményeink tulajdonképpen részleges adatok, végleges következtetések levonására még nem használhatók. Arra viszont alkalmasak, hogy – ha úgy tetszik – amolyan “első képet” lássunk vaddisznóink mozgáskörzetéről.

86


* poszterek

AZ EURÓPAI BALKÁNI GERLE (STREPTOPELIA DECAOCTO FRIV.) POPULÁCIÓK GENETIKAI SZERKEZETÉNEK VIZSGÁLATA – ELSŐ LÉPÉSEK BAGI ZOLTÁN, JUHÁSZ LAJOS, KUSZA SZILVIA Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma, Állattudományi, Biotechnológiai és Természetvédelmi Intézet, Debrecen

Jelenleg az inváziós idegenhonos fajokat tartják a globális biodiverzitás-csökkenés egyik fő okának, közvetlenül az élőhelypusztítás mögött. Ebben a helyzetben felértékelődnek azok a kutatások, amelyek ezekre irányulnak – az egyes programok kiemelten fontos részét jelenthetik. a genetikai vizsgálatok. A balkáni gerle (Streptopelia decaocto Friv.) gyors ütemben növelte elterjedési területét világszerte. Terjeszkedésének kezdete a XVIII. századra tehető mely konfliktusokkal járt az új területek életközösségeivel, azonban ezek ellenére is képes volt hatalmas területeken elterjedni és sokszor igen eltérő ökológiai környezetekhez is sikerrel alkalmazkodni. Hazánkban, egyben Európában az 1970-es években befejeződött a faj expanziószerű terjedése. Ezt követően a hazai populáció létszáma kisebb mértékben csökkent, napjainkban a természetes fluktuáció állapotába került. A faj populációdinamikája viszonylag jól ismert, azonban nincsenek adatok arról, hogy az európai populációk milyen mértékben egyeznek genetikailag a faj géncentrumában (India, Törökország) ma élő populációkkal? Vajon Európán belül léteznek-e olyan populációk, melyek genetikailag izolálódtak az expanzió után? Kutatásunk során elsősorban ezekre a kérdésekre keresnénk válaszokat. Vizsgálatainkhoz Európa különböző területeiről származó tollmintákat használunk. Kontrollként Kisázsiából származó mintákat választunk. Munkánk során tollból izolált genomiális DNS segítségével mitokondriális DNS (mtDNS) markerek vizsgálatát végezzük el. Ezekkel kívánjuk összehasonlítani a kontinensen élő populációk genetikai varianciáját, valamint az azok közötti differenciálódás mértékét. Vajon a genetikai hattérinformációkból következtetni lehet-e a faj robbanásszerű terjeszkedésének okaira, meghatározható-e ez alapján az expanzív képesség?. Másik célkitűzésünk, hogy mikroszatellit markerek felhasználásával tanulmányozzuk a Kárpát-medencében élő populációkat. Így pontosabb képet kaphatnánk az itt élő állományok heterogenitásáról. A kutatás jól illeszkedik a galambfélék genetikáját feltáró nemzetközi kutatások sorába, mely az utóbbi években egyre nagyobb lendületet kap. Eredményeink segíthetik a faj populációdinamikájának megértését és kiegészítik az eddigi ökológiai kutatásokat.

87


* poszterek

AZ URHANYI-RÉT (HANSÁG) HARIS (Crex crex) ÁLLOMÁNYÁNAK BIOAKUSZTIKAI VIZSGÁLATA BENDER FERENC1, WINKLER DÁNIEL2, NÉMETH TAMÁS MÁRTON2 1 2

Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság, Természetvédelmi Őrszolgálati Osztály, Őriszentpéter Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

A haris az üde láprétek, magaskórósok egyik rejtett életmódot élő fészkelő madara. Jelenlétét legtöbbször csak a hímek jellegzetes „recsegő” hangja árulja el. Egy adott terület haris állományának felmérése legegyszerűbben az éneklő hímek számolásával történhet. A módszer azonban magában hordozza a duplán számolás lehetőségét, így az állománybecslés pontossága torzulhat. Megoldást jelenthet a problémára az egyedek hang alapján történő elkülönítése bioakusztikai módszerekkel. Vizsgálataink célja a hansági Urhanyi-rét harispopulációjának felmérése mellett hangfelvételek készítése, valamint a hangfelvételek feldolgozásának, statisztikai értékelésének segítségével az egyes éneklő hímek egyed szintű elkülönítése volt. A terepi felmérések 2010. április-június időszakában történtek. A hangfelvételek rögzítése MiniDisc felvevővel és parabolamikrofonnal történt. Az egyes haris egyedekhez tarozó mért hangfizikai változók adatmátrixát diszkriminancia-analízis (DA) segítségével elemeztük. A diszkriminancia-analízis a bemenő adatokat 20 csoportba sorolta, amely mindegyike egy-egy madarat képvisel. A helyesen besorolt esetek aránya 98,0%-nak adódott. Az elemzéseket összegezve megállapítható, hogy az ismertetett módszerrel feltehetően három egyedet sikerült újra detektálni különböző felmérési időpontban. Így a vizsgálati időszakban rögzített 20 haris hang összesen 17 különböző egyedet képvisel. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy az általánosan alkalmazott, fészkelési időszakban több alkalommal végzett, hang alapján történő egyedszámbecslés nem mindig ad egzakt eredményt. Az alkalmankénti dürgő hímek maximális értékét alapul véve 9, egy évesnél idősebb hím jelenlétével számolhatnánk, ami jóval kevesebb a megállapított 17-nél.

88


* poszterek

VONULÓ VÍZIMADÁR-KÖZÖSSÉGEK VIZSGÁLATA MESTERSÉGESEN LÉTREHOZOTT VIZESÉLŐHELYEKEN KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYÉBEN CSEH PATRÍCIA, KOVÁCS GYULA, WINKLER DÁNIEL Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

A Kisalföld keleti része vízfolyásokban, tavakban, forrásokban gazdag terület. Egyik fő jelentősége éppen ebben rejlik, hiszen a kisebb-nagyobb halastavak és víztározók rengeteg madárfajnak nyújtanak pihenő- és táplálkozóhelyet vándorlásaik során. Az elmúlt évtizedekben a tavaknak csak egy bizonyos hányadát vizsgálták, vannak azonban kevésbé kutatott vizesélőhelyek a patakok völgyeiben, amelyek szintén említésre érdemesek. Télen és a vonulási időszakban nemritkán vízimadarak tízezrei jelennek meg ezen a vidéken alkalmas telelőhelyet keresve. Munkánkban 15 Komárom-Esztergom megyei halastó, halastórendszer, víztározó és forrásmedence vízimadár-állományviszonyainak változásait, térbeli és időbeli eloszlását elemeztük a 2012/2013-as telelési és vonulási időszakban, valamint elvégeztük a vizsgált vízimadár-közösségek és vizesélőhelyek összehasonlítását. A vizsgált időszakban 54 faj 170 668 egyedét figyeltük meg, a leggyakoribb fajok a nagy lilik, vetési lúd, nyári lúd, tőkés réce és dankasirály voltak. A legtöbb egyedet a vadlúdcsapatoknak köszönhetően az Öreg-tavon figyeltük meg, a gyakori fajok itt fordultak elő a legnagyobb tömegben. A legfajgazdagabb területnek a Ferencmajorihalastavak bizonyultak, a ritka fajok tekintetében ezen a területen észleltük a legnagyobb mennyiségeket. A legtöbb fajt márciusban figyeltük meg. Az összdenzitás január hónapban, az átlagos denzitás az Öreg-tavon volt a legnagyobb. A vonuló és telelő vízimadár fajok szempontjából a térség tavai jelentős ökológiai és természetvédelmi szerepet töltenek be. A vízimadarak által leggyakrabban használt két tó (Öreg-tó, Ferencmajori-halastavak) a ramsari terület részei, a kiemelt jelentőségük nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a vonuló és telelő vízimadarak nagy tömegeinek nyújtsanak zavartalan pihenőhelyet.

89


* poszterek

A NAGY KÓCSAG (Egretta alba) ÉS A SZÜRKE GÉM (Ardea cinerea) ÁTTELELÉSE MAGYARORSZÁGON FARAGÓ SÁNDOR, GOSZTONYI LÍVIA Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

A nagy kócsag Magyarország második leggyakoribb fészkelő gémfaja. Költőállománya mintegy 1800 - 3000 pár. A Magyar Vízivad Monitoring standardizált megfigyelési területein előfordulási mennyisége a vizsgálat 13 évében a téli hónapok (december, január, február) abszolút maximuma 1019 példány volt, a téli hónapok átlaga pedig maximum 633 példánynak adódott. A telelő maximális mennyiség határozott emelkedést mutatott (271 – 1019 pd.). A telelő állományok szoros pozitív korrelációt mutatnak a téli hónapok átlagos középhőmérsékletével (r=0,6677), és ugyanezen időszak átlagos csapadékösszegével (r=0,7561). A nagy kócsag térbeli eloszlásának mintázata jelentős alföldi túlsúlyt mutatott. A Hortobágyon, a Biharugrai- és Begécsi-halastavakon volt legnagyobb észlelt mennyisége. Emellett a Dunántúlon, a Dinnyési Fertőn, a Soponyai-halastavakon, a Sumonyihalastavakon, illetőleg a Kis-Balatonon észleltük számottevő mennyiségben. A szürke gém Magyarország leggyakoribb fészkelő gémfaja. Költőállománya mintegy 2500 - 3500 pár. A Magyar Vízivad Monitoring standardizált megfigyelési területein előfordulási mennyisége a vizsgálat 16 évében a téli hónapok (december, január, február) abszolút maximuma 1330 példány volt, a téli hónapok átlaga pedig maximum 848 példánynak adódott. A telelő maximális mennyiség trendjében stagnálást, dinamikájában erős hullámzást mutatott (462 – 1330 pd.). A telelő állományok szoros pozitív korrelációt mutatnak a téli hónapok átlagos középhőmérsékletével (r=0,7640), ám ugyanezen időszak átlagos csapadékösszege tekintetében ugyancsak pozitív, de jóval lazább összefüggést kaptunk (r=0,2308). A szürke gém térbeli eloszlásának mintázatára is az alföldi túlsúly volt jellemző. Itt a Biharugrai- és Begécsi-halastavakon, a Szegedi fehér-tavon és Fertőn, valamint a Hortobágyon volt nagyobb észlelt mennyisége. A Dunántúlon számottevő (100<) egyedszámban a Rétszilasi-halastavakon, a Dinnyési Fertőn, és a Soponyai-halastavakon észleltük számottevő mennyiségben. Egyes években a Duna Gönyű és Szob közötti szakaszán is elérheti létszáma a 100 példányt.

90


* poszterek

A SZÁRCSA (Fulica atra L., 1758) ÁLLOMÁNYDINAMIKÁJA MAGYARORSZÁGON FARAGÓ SÁNDOR, GOSZTONYI LÍVIA Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

A szárcsa Magyarország második leggyakoribb fészkelő vízivad faja. Költőállománya mintegy 80 000 – 120 000 pár. Elsősorban őszi és tavaszi vonuláson jelenik meg nagyobb mennyiségben vizeinken. A Magyar Vízivad Monitoring standardizált megfigyelési területein előfordulási mennyisége a Monitoring működésének 16 évében maximum 10 998 – 27 013 példány volt. Az őszi vonulás során megfigyelt maximális mennyiségek (3292 – 27 013 pd.) stagnálást mutattak, a tavaszi vonuló maximális mennyiségek (6009 – 14 879 pd.) jelentős mérvű csökkenést mutattak. Ez a csökkenés már csak azért is várható volt, mert a minimumban lévő januári áttelelő mennyiség (494 – 3114 pd.) ugyancsak csökkenést mutattak. Ismerve az elmúlt másfél évtized általában melegebb teleit, a fenti értékek a faj Kárpát-medencei vonuló, telelő és fészkelő állományainak csökkenésére utalnak. A szárcsa térbeli eloszlásának mintázata általában jelentős alföldi túlsúlyt mutat. A Szegedi Fehér-tavon és Fertőn, a Hortobágyon valamint a Biharugrai- és Begécsi-halastavakon egyenként 1000 példányt meghaladó mennyiségeivel. Emellett a Kis-Balatonon, a Soponyai-halastavakon, a Sumonyi-halastavakon és a Pellérdi-halastavakon jelenhetnek meg ugyancsak 1000 példányt meghaladó mennyiségei. A csökkenésre magyarázatul szolgál az a kétségtelen tény, hogy az enyhe téli félévi időjárás nem feltétlenül kényszeríti a szárcsát a nagyobb tavakra és folyókra, hiszen a be nem fagyó kisebb víztesteken is, jól diszpergált formában, megtalálja nyugalmát és táplálkozási feltételeit.

91


* poszterek

A TŐKÉS RÉCE (Anas platyrhynchos) ÉS A KERCERÉCE (Bucephala clangula) ÁLLOMÁNYVÁLTOZÁSA A DUNA MAGYARORSZÁGI FELSŐ SZAKASZÁN A KÖRNYEZETI TÉNYEZŐK FÜGGVÉNYÉBEN FARAGÓ SÁNDOR, KOVÁCS GYULA Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

A vizsgálat során az úszó- és bukórécék közül két gyakori récefaj 30 éves állományadatainak környezeti változókkal való kapcsolatát elemeztük a Duna Gönyű és Szob közötti szakaszán. Az állománynagyság és a havi középhőmérséklet korrelációs vizsgálata alapján a kerceréce esetében ősztől tavaszig, illetve a teljes vizsgálati periódusban közepes erősségű negatív kapcsolat volt kimutatható. Ennek megfelelően a hőmérséklet csökkenésével állománynövekedés volt jellemző, ami a téli időszakban erőteljesebb. Ilyenkor a befagyott tavakról érkező bukórécék a folyóvizeken, így a Dunán találnak táplálkozó helyeket. Az összefüggés alapján a hőmérséklet 1°C-os csökkenésével átlagosan 220 példányos állománynövekedés következett be a vizsgált 83 fkm-es szakaszon. A tőkés récénél csupán a tavaszi és az egész évre vonatkoztatott összevetésben adódott az előbbiekkel azonos kapcsolat. A vizsgált másik jelentős környezeti változó a vízállás volt, mely szintén negatív korrelációban állt a madarak mennyiségével, bár ennek erőssége inkább csak gyenge közepes mértékű. A tőkés réce esetében minden évszakban és a teljes vizsgálati időszakban jellemző volt ez a kapcsolat, a bukóréce modellfajunknál mindez a téli és tavaszi aspektusban, illetve a teljes szezon vonatkozásában mondható el. A vízszintváltozás esetében az egységnyi (cm) eltérés jóval kisebb mértékű állományváltozást okozott, ugyanakkor itt a maximum és a minimum közötti intervallum mértéke jóval meghaladta az 5 métert, amelynek következtében hatása igen jelentős volt. További vizsgált időjárási változó volt még a havi csapadékösszeg, de ezzel kapcsolatban számottevő összefüggés nem volt kimutatható.

92


* poszterek

EGYES DUNA SZAKASZOK MADÁRKÖZÖSSÉGEINEK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA FARAGÓ SÁNDOR, KOVÁCS GYULA Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

A vizsgálat a Duna Gönyű-Szob (1791–1708 fkm) közötti szakszán 1982–2012 között ősztől tavaszig végzett vízimadár-felmérések adatain alapul. Az értékelés során a 16 folyamszakaszt különítettünk el, melyek eltérő jelentőséggel rendelkeznek. A vízimadarak mennyiségi viszonyait tekintve a legnagyobb denzitásértékek kora ősszel és tavasszal Süttőnél; ősszel, télen és a teljes szezonban Dunaalmásnál voltak. A legkisebb értékek a szomszédos, illetve közeli területeken, ősszel Neszmélynél, a többi időszakban pedig Lábatlannál adódtak. A fajgazdagságot tekintve Dunaalmás érte el a legmagasabb értékeket, kivéve a kora őszi időszakot, amikor is Gönyűnél fordult elő a legtöbb vízimadárfaj. Fajokban kevésbé gazdag területek Ács, Komárom, Lábatlan és Tát folyamszakaszok voltak. További összehasonlítás a fajdiverzitás alapján történt. Tavasszal a Tát melletti, a többi időszakban, beleértve a teljes vizsgálati időszakot is a lábatlani vízimadár-közösségek esetében volt a legnagyobb diverzitás, mind a gyakori fajok (SIMPSON), mind a ritka fajok (SHANNON), ugyanígy a kiegyenlítettség tekintetében. A legkisebb értékek jellemzően az ácsi és a dunaalmási szakaszokon voltak. Területi összehasonlításban (ß-diverzitás) a BRAY-CURTIS indexen alapuló klasszifikáció és ordináció segítségével két nagy csoport különíthető el. Az egyik a Neszmély, Tát, Lábatlan egység. A másik csoport további három alegységre bontható, melyek közül láthatóan különválik a komáromi folyamszakasz.

93


* poszterek

A VIDRAELÜTÉSEK MAGYARORSZÁGI ALAKULÁSA, TÉRBELI MINTÁZATA LÁSZLÓ RICHÁRD, FARAGÓ SÁNDOR Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

1997-ben indult el a vadelhullás monitoring program, amelynek keretében a vadelütések regisztrálása történik az országban. Ez a felmérés egészült ki 2003-ben a vidra (Lutra lutra) elütésekre vonatkozó adatok gyűjtésével. Az országos program segítségével kaphattunk képet arról, hogy a közlekedés mekkora kárt okoz a fokozottan védett vidraállományban. Ennek az elhullási oknak a monitorozása azért is nagy jelentőségű, mivel a felnőtt állatok esetében a magyarországi vizsgálatok szerint, ez az egyik legjelentősebb emberi tevékenységre visszavezethető halálozási tényező. A beérkezett adatok szerint a vidra gyakorlatilag az egész ország területén előfordul. A bejelentett elhullások száma változó, de általában háromszáz példány körüli érték. A legkevesebb gázolást a hegyvidéki régiókból jelentették, de érdekes módon az északészaknyugat dunántúli régiókban is alacsony az ilyen jellegű mortalitás. A legtöbb gázolást az alföldi régióból regisztráltuk, de jelentős mennyiségű elhullás tapasztalható a mezőföldön és a délnyugat dunántúli régióban. Az adatok országon belüli eloszlása viszonylag állandó, amely arra utal, hogy az utóbbi régiókban jelentkező nagyobb tömegű elhullás mögött egy nagyobb állománysűrűség húzódik meg.

94


* poszterek

SZÍN ÉS MINTÁZATBELI ELTÉRÉSEK A MAGYARORSZÁGI ERDEI SZALONKA SZÁRNYMINTÁK KÖZÖTT FARAGÓ SÁNDOR1, LÁSZLÓ RICHÁRD1, BENDE ATTILA2 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron 2: Nyugat-magyarországi Egyetem, vadgazda mérnök, erdőmérnök hallgató, Sopron

Az Országos Magyar Vadászati Védegylet koordinálásával a Szent István Egyetem MKK Vadvilág Megőrzési Intézet vezetésével 2009-ben indult el az Erdei Szalonka Monitoring vonulás megfigyelési program, amelyben a vadászatra jogosultak közel egyharmada vesz részt, több mint 900 megfigyelési ponttal. A Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézete 2010-ben kapcsolódott be a kutatási programba egy biometriai vizsgálati modullal, amelynek keretében lehetőségünk nyílt a beküldött szárnyminták vizsgálatára. A mintavételezést követően a vadászatra jogosultak a könyöknél levágott 130-160 fokban széthúzott, kiszárított szárnyakat juttatták el a Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézetbe. A szárnyminta beküldési kötelezettség célja elsősorban a kor meghatározása volt, amely során lehetőségünk nyílt a szín és mintázatváltozatok elkülönítésére is. A minták között nem találtunk erősen flavisztikus egyedeket, mint a jóval nagyobb elemszámmal dolgozó francia vizsgálatokban, de nagyon alacsony számban előfordultak nálunk is pigment hiányos példányok, néha egy-egy teljesen fehér toll is megfigyelhető ezek tollazatában. Gyakoribbak voltak a melanisztikus jegyeket hordozó egyedek, némely esetben a mintázat is alig volt felismerhető az evezőtollakon. Színbeli eltéréseket mind az azévi, mind az idősebb példányok esetében is megfigyeltünk, így tapasztalataink szerint a színváltozatok előfordulása nem köthető az egyes korcsoportokhoz. A kutatást az Országos Magyar Vadászati Védegylet támogatta.

95


* poszterek

A KÖZLEKEDÉS OKOZTA VESZTESÉGEK VIZSGÁLATA A ZALAI GÍMÁLLOMÁNYBAN AZ ELSŐ VADGAZDÁLKODÁSI CIKLUSBAN (1997-2007) FARAGÓ SÁNDOR1, LÁSZLÓ RICHÁRD1, RÁKOS LILLA 2 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron 2: Nyugat-magyarországi Egyetem, vadgazda mérnök hallgató, Sopron

Az 1997/1998 vadászati évben indult el egy országos monitoring program, amelynek elsődleges célja a vadelhullások feltérképezése volt. A vizsgált vadelhullási okok közé tartozott a vadelütés is, amely a növekvő közúti forgalom, valamint a meredeken emelkedő kárösszegek miatt egyre nagyobb figyelmet kapott, mind a gazdálkodók, mind a közlekedésben résztvevők körében. Jelen munkánkban Zala megye első vadgazdálkodási ciklusában bekövetkezett gímszarvas elütéseket dolgoztuk fel. Vizsgálataink fókuszába a világhírű zalai gímszarvas állomány közlekedés okozta veszteségeit állítottuk, tekintettel arra, hogy a gazdálkodóknak ennél a fajnál van a legnagyobb anyagi vesztesége és a baleset következtében a gépjárművekben is igen jelentős kár keletkezhet. A megyében 2007-ben az országos közúthálózat hossza 1686 km volt, ebből 43 km tartozott a gyorsforgalmi úthálózathoz. A normál nyomközű vasútvonalak hossza 267 km-t tett ki. A vizsgált időszakban mintegy 900 gímszarvas esett a forgalom áldozatául, így a vadorzás, a sebzés és az ismeretlen elhullás mellett, az egyik legjelentősebb halálozási ok volt a megyében. Az ivari és korosztályi adatok alapján, a közlekedési balesetekben elsősorban a tehenek vesztették életüket, míg a legkevesebb eset a bikáknál fordult elő.

96


* poszterek

A ZÖLD GYÍK (Lacerta viridis LAURENTI, 1768) HABITATVÁLASZTÁSÁNAK VIZSGÁLATA A FERTŐMELLÉKI-DOMBSÁG TERÜLETÉN HARTA ISTVÁN, WINKLER DÁNIEL Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

A zöld gyík (Lacerta viridis) a hazai hüllőfauna egyik közismert, feltűnő, általánosan elterjedt tagja. Hazai elterjedése nagyrészt feltárt, a faj ökológiájával, habitat-választásával azonban kevesen foglalkoztak. Vizsgálatainkat a Fertőmelléki-dombság területén végeztük. A terepi munka során 60 zöld gyík (20 adult, 20 egyéves és 20 fiatal) habitat-struktúrájának legfontosabb paramétereit számszerűsítettük, minden egyednél rögzítve a kiülő hely és a búvóhely típusát is. A terepen gyűjtött adatokat többváltozós statisztikai módszerekkel értékeltük ki. Főkomponens-analízis (PCA) segítségével a habitat-választást befolyásoló legfontosabb paramétereket, diszkriminancia analízissel (DA) a három vizsgált korcsoport habitatválasztásban mutatkozó eltéréseit mutattuk ki. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a zöld gyík a fás és fátlan társulások szegélyzónáiban tartózkodik, ahol a nyílt részeket napozásra és táplálkozásra, a sűrű növényzetet búvóhelyként használja fel. A főkomponensek alapján a nyitott foltok aránya, a kőborítás, a gyepszint borítottsága, illetve a lehetséges búvóhely távolsága bizonyultak a leginkább meghatározó struktúra-paramétereknek. A diszkriminancia analízis segítségével kimutatható volt, hogy a zöld gyík három korcsoportjának (adult, egyéves, fiatal) habitatválasztása eltérő. A zöld gyíkok többsége a növényzet közötti nyitott foltokat és a növényzet szegélyét használta kiülő helyként. Búvóhelyként általában cserjék, kisebb arányban kövek alatti rések szolgáltak. A kiülő helyek és a búvóhelyek típusainak arányában is eltérés volt tapasztalható a három korosztály között.

97


* poszterek

FERTŐ-TAVI NÁDASOK ÉNEKESMADÁR-ÁLLOMÁNYÁNAK VIZSGÁLATA GYŰRŰZÉSI ADATOK ALAPJÁN (FERTŐRÁKOS, PÜSPÖK-SZIGET) KALMÁR SÁNDOR, WINKLER DÁNIEL, OTTÓ ERZSÉBET, KISS CSILLA Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

A Fertő-tó hazai oldalán található összefüggő nádas a Fertő-táj madárvilágának meghatározó élőhelye. A nádasok számos énekesmadárnak jelentenek fészkelőhelyet és a vonuló állományok számára is kiemelt táplálkozó helyül szolgálnak. A Fertőrákosi-öbölben, a Püspök-szigeten létesített gyűrűzőállomáson 2009-ben kezdődtek meg az énekesmadár-gyűrűzések. A területet legnagyobb arányban nádas borítja, mely partmenti és homogén nádasra tagolódik. A gyűrűzés a sziget facsoporttal borított részén történik. A gyűrűzések a költési időszak befejeztével nyár végén (augusztusban) és ősszel (októberben) valósultak meg 1-1 hetes periódusokban. Nyáron elsősorban a terület fészkelő madárállományának felmérése, az őszi időszakban a területen időszakosan megjelenő és megpihenő, vonuló madárközösségek fajösszetételének és dinamikájának vizsgálata folyt. A hálóállásokat úgy helyeztük el, hogy a területen előforduló minden fontos táplálkozóhelyet érintsen, beleértve a nádas területeket, a vízparti bokorszegélyt és a magasabb fákkal borított részeket. A püspökszigeti gyűrűzés során 2009-2013 között 44 faj több mint 6000 egyede akadt a hálóba. Az elsősorban a költő állományt reprezentáló augusztusi gyűrűzések a cserregő nádiposzáta, barkóscinege, foltos nádiposzáta, és nádi sármány dominanciáját mutatták. A Fertő fontos költőfaja, a fülemülesitke is stabilnak mondható egyedszámmal fordult elő a vizsgálati periódusban. Az őszi vonulási aszpektus domináns madárfajai a kék cinege, a barkóscinege és a vörösbegy voltak. Az elemzések jól mutatták a nyári és az őszi időszak elkülönülését. A fajszám, a diverzitási-, valamint az egyenletességi értékek magasabbak voltak a nyári gyűrűzések adatai alapján, a megfogott egyedek száma ugyanakkor több vizsgálati évben is az őszi (vonulási) időszakban volt magasabb. A visszafogási adatok többsége a fajok feltételezhető vonulási útvonalaiba illeszkedett.

98


* poszterek

A LAPPANTYÚ (CAPRIMULGUS EUROPAEUS L.) HABITATVÁLASZTÁSÁNAK VIZSGÁLATA A BARCSI BORÓKÁS TÁJVÉDELMI KÖRZET TERÜLETÉN KESZKENYŐS ANITA, NÉMETH TAMÁS MÁRTON, WINKLER DÁNIEL Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

A lappantyú (Caprimulgus europaeus L.) hazánk egyik legérdekesebb védett, vonuló madara. Rejtett éjszakai életmódja miatt azonban viszonylag kevés ismerettel rendelkezünk róla. A hazai szakirodalomban fellelhető adatok inkább csak faunisztikai megfigyelésekre vonatkoznak, a faj habitat-választásával kevesen foglalkoztak. A lappantyú a zárt erdőállományokat kerüli, tipikus élőhelyei az erdei tisztások, ligetesedő erdők, erdőszélek, borókások, borókás-nyárasok, emellett megtelepszik az erdei vágásterületekben és fiatal erdősítésekben is. Vizsgálatainkat a Barcsi Borókás területén végeztük, amely egyike Magyarország elsőként védetté nyilvánított területeinek. A változatos, mozaikos élőhelystruktúra kedvező fészkelőhelyet biztosít a lappantyú számára. Célkitűzéseink között szerepelt a faj szempontjából kulcsfontosságú vegetációszerkezeti változók kimutatása a felmért territóriumok, valamint kontrollpontok alapján. A territóriumok középpontját a bemért éneklőfák jelentették, amelyek körül 50 m sugarú körben, vegetációs szintenként mértük fel a növényfajokat és a vegetációszerkezeti változókat (magasság, borítás, szegélyhossz, foltosság). A vizsgálati területen összesen 12 territóriumot térképeztünk fel. Az elemzések alapján megállapítható, hogy a faj megtelepedése szempontjából az egyes vegetációs szintek borításának mértéke mellett különösen azok eloszlása, foltossága a meghatározó.

99


* poszterek

VÍZIMADARAK FÉSZEKALJ-PREDÁCIÓS VIZSGÁLATA A DINNYÉSI FERTŐN KOVÁCS GYULA, MIKLÓS JULIANNA, WINKLER DÁNIEL Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

A vizsgálatokat 2010-ben költési és másodköltési időszakban végeztük a Dinnyési Fertőn valódi tojások, gyurmatojások és preparált fészkek felhasználásával. A célfajok a nyári lúd (Anser anser), a bütykös hattyú és a hazai fészkelő récefajok (Anatidae) voltak. A tavaszi kutatási időszakban vegyesen tőkés réce és házi lúd tojásokkal dolgoztunk, míg a másodikban csak házityúk tojásokkal. Gyurmatojásokat minden esetben használtunk, fészkenként egyet-egyet. Szignifikánsan nagyobb volt a predáció a tavaszi periódusban, mint a nyáriban, azaz a másodköltésben. A predáció mértéke a récetojásokon sokkal jelentősebb volt, mint a lúdtojások esetében, ami feltehetően ez utóbbi héjának nehéz áthatolásának tulajdonítható. A károsítás azon a területen volt a legnagyobb arányú, ahol a réce- és lúd fészkeket vegyesen helyeztünk el a nádasban. A nyári, kisebb arányú predáció egyik lehetséges oka a magas vízállás, hiszen a júniusi időszakban nagy mennyiségű csapadék hullott. A gyurmatojásokon maradt nyomok azonosítása alapján a szárnyas predátorok sokkal nagyobb arányban károsítottak a mintaterületen, mint a szőrmés ragadozók. A területen nagy számban észlelt fő szárnyas kártevők a szarka (Pica pica) és a dolmányos varjú (Corvus corone cornix) voltak. A szőrmés predátorok közül kizárólag az eurázsiai borzot (Meles meles) azonosítottuk, melynek eddigi kártétele sok esetben alábecsült mind természetvédelmi mind vadgazdálkodási szempontból.

100


* poszterek

A GYAKORI VÍZIMADÁRFAJOK RÖVIDTÁVÚ ÁLLOMÁNYVÁLTOZÁSA A BALATONON 2003–2008 KÖZÖTT KOVÁCS GYULA Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Dél-Balatoni Helyi Csoport, Balatonlelle-Irmapuszta

A Balaton déli partján végzett havi szinkronszámlálások (MME Dél-Balatoni Helyi Csoport) adataira a populációváltozás index alapján, lineáris regresszió alkalmazásával elvégeztem a gyakori vízimadárfajok rövidtávú (öt éves) állományváltozásainak elemezését. (Hasonló elemzést ugyanerre a rövid időszakra a Wetlands International is közölt.) Erőteljes szignifikáns növekedés volt a búbos vöcsök, a szárcsa és a kárókatona esetében; ugyanakkor erőteljes szignifikáns csökkenés volt a nagy kócsag, a sárgalábú/sztyeppi sirály és a küszvágó csér állománya tekintetében. A kis kócsag, a bütykös hattyú, a nyári lúd, a tőkés réce, a kanalas réce, a barátréce, a kontyos réce, a kerceréce, a dankasirály és a viharsirály esetében egyértelmű (szignifikáns) trend nem volt megállapítható. Összevetve a Magyar Vízivad Monitoring ugyanezen időszakra vonatkozó hazai adataival, az állományváltozást mutató fajok trendje egy esetben sem egyezett meg. A délbalatonihoz hasonlóan bizonytalan trenddel rendelkező fajok a bütykös hattyú, a tőkés réce, a kanalas réce, a barátréce, a kontyos réce és a kerceréce voltak. Nemzetközi viszonylatban (AEWA) a búbos vöcsök és szárcsa esetében a trend iránya megegyezett, mértéke azonban elmaradt a dél-balatonitól. A kis kócsag és a kerceréce trendje szintén bizonytalan volt. A többi faj esetében nem volt egyezés. A fentiek alapján a kárókatona, a búbos vöcsök és a szárcsa erőteljes állománynövekedése (utóbbi két fajnál nemzetközi viszonylatban csak a növekedés mértéke), valamint a nagy kócsag erőteljes állománycsökkenése a Balaton déli partján lokális trendnek tekinthető ebben az időszakban. Utóbbi faj esetében esetében fontos megemlíteni, hogy a dél-balatoni berkekben stabil fészkelőállománya van, így az országos viszonyokhoz hasonlóan egyre jelentősebb számban fordul elő. A vizsgált balatoni partszakaszokon az alacsony vízállás idején jelentek meg nagy számban, majd a vízszint emelkedésével, a kedvező táplálkozóhelyeik megszűnésével elmaradtak és a halastavakon, berkekben jelentek meg.

101


* poszterek

VÍZIMADARAK ÉLŐHELYHASZNÁLATA A BALATON DÉLI PARTJÁN KOVÁCS GYULA Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Dél-Balatoni Helyi Csoport, Balatonlelle-Irmapuszta

A Balaton déli partján az MME Dél-Balatoni Helyi Csoportja által 2003–2008 között végzett vízimadár-felmérések során figyelemmel kísértük a vízimadárfajok élőhelyhasználatát. A megfigyelések alatt a következő előfordulási helyeket különböztettünk meg: partközeli, partközelben repülő, föveny (+homokpad, kövezés), nádas, part menti fás liget, illetve parttól távoli és parttól távoli repülő egyed. Az értékeléskor a déli partra jellemző 16 gyakori vízimadárfaj évszakonkénti összevont partközeli (pelagiális régió) és parttól távoli (litorális régió) előfordulásának arányát vizsgáltuk. Az aspektusok közötti élőhelyhasználatában a kis kócsag és a küszvágó csér kivételével valamennyi fajnál szignifikáns különbség adódott. A Levins képlettel számolt élőhelyszélesség alapján a rendelkezésre álló élőhelyspektrumot a legnagyobb mértékben kora tavasszal, nyáron, kora ősszel és ősszel a kárókatona; tavasszal a dankasirály; télen és a teljes szezonban a sárgalábú/sztyeppi sirály használta ki. A legkisebb élőhelyszélességgel kora tavasszal a nyári lúd és a küszvágó csér; tavasszal a kis kócsag és a nyári lúd; nyáron a barátréce; kora ősszel a barátréce, a kontyos réce, a kerceréce és a viharsirály; ősszel a kanalas réce; télen a kanalas réce és a kontyos réce; a teljes szezonban pedig a bütykös hattyú rendelkezett. Az élőhelyhasználat összehasonlítása (χ2-teszt, Renkonen index) alapján három funkcionális csoport (táplálkozási guild) különíthető el. Parttól távoli: kerceréce, búbos vöcsök, kárókatona, barátréce, kontyos réce, nyári lúd; partközeli: nagy kócsag, bütykös hattyú, tőkés réce, kanalas réce, dankasirály, kis kócsag és egy átmeneti csoport: szárcsa, sárgalábú/sztyeppi sirály, viharsirály, küszvágó csér.

102


* poszterek

ARE BROWN HARES (LEPUS EUROPAEUS) GENETICALLY DIFFERS IN CENTRAL- AND EASTERN EUROPE? SZILVIA KUSZA, ANDRÁS JÁVOR University Debrecen, Animal Genetic Laboratory, Debrecen

Several authors stated that the present levels and patterns of genetic variation of the breeds are strongly affected by genetic impact of the last glaciation, but many other processes with a potential effect on the genetic variation certainly occurred since then. In case of hares, human activities (hunting/management activities, degradation of natural habitats, agricultural activities), fragmentation and isolation of the distribution areas, competition for food, breeding sites etc. among populations/breeds and the hybridization between species are these factors. Evolution, phylogeny and population genetics of the Lagomorpha species are still poorly known and the taxonomic distinction is still unclear for some species. This lack of information and morphological differences among brown hares gave idea for us for this project. Fossil datas showed that the lagomorphs appeared in Asia during the later Eocene and leporids separated from ochotonids during the Oligocen or Upper Eocene. During the Pleistocene, the several climatic changes induced major shifts in species distributions, forcing them to refugia. In Europe, the continuous oscillations led to the production of greater subspecific and specific diversity in the southern peninsulas (Iberia, Italy, Balkan), Carpathian basin, Balkan which were the main refugial areas for other species as well. The Balkan Peninsula represents the main source region for postglacial recolonization of Central Europe by various species, due to the lack of profound geographical barriers in eastwest direction. A northward expansion out of the Balkans was also strongly suggested for brown hares, but a lack of data from several parts of the Balkans did not allow detailed inferences. So far, no molecular evidence for other possible source populations for the postglacial recolonization of central Europe is available. There are many morphological differences among the brown hare populations in Central-, Eastern part of Europe therefore the goal of this research project is to understand the historical processes that have generated and maintained this diversity. The research would involve collecting of hare samples from Central-, Eastern European countries and sequencing of mitochondrial DNA. Results could be useful for experts in other research fields and also help us to understand processes in hare biodiversity on genetical level. The knowledge of the genetic status of hare subspecies is desired for the new conservation and management plans aimed at preserving rare genetic variants, understanding the studied species current status and the overall genetic diversity of hare.

103


* poszterek

AZ ERDŐGAZDÁLKODÁSI ÜZEMMÓD HATÁSA A VAD SZÁMÁRA HOZZÁFÉRHETŐ TÁPLÁLÉK KÍNÁLATRA NÁHLIK ANDRÁS, SÁNDOR GYULA, DREMMEL LÁSZLÓ, TARI TAMÁS Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

Kutatásunkban összehasonlító vizsgálatokat végeztünk, hogy megállapítsuk, a vágásos üzemmódú idős cserjeszintjéhez képest a szálalással kezelt erdők kezdeti, indulás utáni időszakában tapasztalható-e eltérés az ott a vad számára fellelhető biomassza mennyiségében és faji összetételében. A vizsgálatokhoz bükk állományokban választottunk ki erdőrészleteket, amelyekben az alapállapotot mutató, beavatkozás előtti nudum volt, valamint amelyekben vonalas szálalóvágást, lékes felújítóvágást, illetve szálalást alkalmaznak. A terepi felvételezések számadataiból és a laboratóriumi eredményekből meghatároztuk a minta boimasszáját fafajonként és összességében, amit ezután a teljes állományra vonatkoztattunk és kg/ha-ban adtunk meg. A nudum erdőkben a biomassza döntő többségét a bükk adta, a többi faj jelenléte csekély volt, a lékes és teljes területre kiterjedő szálalással művelt erdőkben viszont a biomassza legnagyobb tömegét a hamvas szeder nyújtotta. A biomassza faji összetételét vizsgálva minden egyes típus szignifikáns különbséget mutatott a nudum erdőrészlettől. A kiindulási nudum állapothoz képest tehát bármely, általunk vizsgált erdőművelési mód a bükkös állományok aljnövényzetének, és ezzel együtt a vad számára hozzáférhető biomassza mennyiségének és összetételének pozitív irányú változását hozza mind az erdőgazdálkodó, mind a vad számára, már a beavatkozások megkezdését követő rövid időszakot követően. A biomassza mennyiségi változása magával vonja a vadeltartó képesség növekedését, ezáltal a vad könnyebben megszerzi a szükséges táplálékot. A biomassza növekedésével együtt a faji összetételben is történnek változások, vagyis nő a növényzet diverzitása, az elegyfajok és a cserjék megjelenése hozzájárul ahhoz, hogy a vad kisebb mértékben károsítja a főfafaj csemetéit, ezáltal a felújítás sikeressége növekszik. .

104


* poszterek

ELŐZETES EREDMÉNYEK A VADDISZNÓ (SUS SCROFA) MOZGÁSKÖRZETÉNEK ALAKULÁSÁRÓL NÁHLIK ANDRÁS, SÁNDOR GYULA, HEFFENTRÄGER GÁBOR, PÓCZA GERGŐ, TARI TAMÁS Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

A vizsgálatok során a napjainkban alkalmazható legmodernebb technikai megoldást használva vizsgáltuk a vaddisznó mozgáskörzetének alakulását és az arra ható tényezőket. Jelen tanulmány az első sikeres befogások során megjelölt négy vaddisznó koca adatait dolgozza fel. Az óránkénti pozíció meghatározások révén a jelölt egyedekről közel 9000 pozíció állt rendelkezésre a májustól-szeptemberig terjedő vizsgált időszakban. A mozgáskörzetek meghatározására két – a vadbiológiai kutatásokban elterjedten alkalmazott – módszert használtunk, ezek a MCP (Minimum Convex Poligon) és a Kernel Home Range eljárások voltak. A mozgáskörzetek alakulását számos tényező befolyásolhatja, ezek közül vizsgáltuk a jelölt egyedek élőhelyhasználatát, valamint az aktivitásukat. Az eredmények ismeretében elmondható, hogy a mozgáskörzetek alakulását a legjelentősebben az utódnevelés és a mezőgazdasági kultúrák távolsága, fejletségi állapota befolyásolta. A malacokat vezető kocák mozgáskörzete kezdetben kis kiterjedésű, majd a malacok korosodásával az érték folyamatosan növekedni kezd. Az utódnevelés első szakaszára jellemző az óvatos viselkedés, ami a napi aktivitásban is megmutatkozik. A jelölt egyedek mezei területhasználata során megfigyelhető volt, hogy azok az egyedek, amelyek mozgáskörzete közelebb esett a mezőgazdasági területhez előbb kezdték el használni azokat, mint a távolabb élők. Ez alátámasztja azt a feltételezést, miszerint nem csak a növénykultúra állapota, hanem a malacok korosodása is befolyásolhatja a mezei területhasználatot. A nyári hónapok magas aktivitása és a kiterjedt mozgáskörzet azzal magyarázható, hogy ezeket a területeket éjszaka, táplálkozás céljából keresték fel a jelölt egyedek, a nappalokat azonban már az erdőben töltötték.

105


* poszterek

LONG TERM EVALUATION OF GAME DAMAGES IN HUNGARY ANDRÁS NÁHLIK, GYULA SÁNDOR, TAMÁS TARI Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

Game damages in agricultural areas and forest regenerations are a significant portion of wildlife management budgets, in some cases amounting to as much as 30-50% of the costs. Our analysis describes the financial status of game related damages. By correcting for the fluctuating grain prices we can see from the results that game damages in agriculture correlates to changes in wild boar and red deer population sizes. In terms of forest damages, there is no correlation between size of damaged area versus population density of big game, which is mainly due to the growing number of fence protected forest compartments. While the financial compensation for damaged forest areas are only portion of those paid out for agricultural damages; if we take into consideration the expense associated with the protection of forest compartments then the costs are increasingly similar. Problems are furthermore enhanced by the effort of forest management and nature conservation, to increase the ratio of gradual forest regeneration and that of continuous forest covers. Economic analysis indicates that under smaller population densities financial management of big game may be more favorable. Sometimes game damages are such that they require the intervention of authorities. However, limited resources of the hunting authority do not allow for the establishment of suitable planning guidelines and follow up. During planning they are strictly concerned with preliminary data sets from which hunting quotas are determined from, while they do not take into account the problem of game damages on nature conservation and forest management efforts.

106


* poszterek

A FÜRJ (COTURNIX COTURNIX BONNATERRE, 1791) BEFOGÁS ÉS JELÖLÉS MÓDSZERTANI KÉRDÉSEI – ELŐZETES TAPASZTALATOK A LAJTA PROJECT TERÜLETÉN NÉMETH TAMÁS MÁRTON, KOVÁCS GYULA, WINKLER DÁNIEL Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

A fürj (Coturnix coturnix Bonnaterre, 1791) széles elterjedési területtel rendelkező madárfajunk, az 1900-as elejéig Európa szerte közönséges faj volt. Az állomány csökkenése az 1920-as években kezdődött el, majd 1970–1990 között újabb csökkenést észleltek Észak- és Közép-Európa legtöbb országában, de a populáció változásának mértéke sajnos nem ismert. A korábbi évek felmérésbeli különbségei és az ellentmondó adatközlések miatt az elmúlt évtized trendjét nehéz megállapítani. Magyarországon a fürj szintén közönséges faj volt, amelynek állománya az 1900-as évek elejétől csökkeni kezdett. Az 1954-es madárvédelmi rendeletben már nem szerepelt a vadászható fajok között, 1971-ben a védett fajok listájára került. Hazánkban a faj országosan elterjedt, helyenként gyakori fészkelő, de néhol kifejezetten ritka, vagy teljesen hiányozhat is. Populációja az 1980-as évek súlyos mélypontja óta erősen ingadozik. A faj hazai és nemzetközi védelmének elősegítése céljából az állományváltozás okai, ill. a vonulási útvonalak pontosabb megismerése magas prioritást élvez. Így Európa számos országában (pl.: Csehország, Olaszország, Spanyolország) több éve folyik az egyedek intenzív jelölése. Magyarország eddig még nem csatlakozott ehhez, de idén próba jelleggel, több helyszínen is megkezdődött a vizsgálat. A LAJTA Project területén, 2013 tavaszán több alkalommal sikeres jelölés történt, hagyományos alumínium madárgyűrűvel. A madarakat a költési időben elsősorban a parlag területen észleltük nagyobb számban, ahol a befogások 1,6 méter magas, 12 méter hosszú, 22 mm szemnagyságú és 2 zsebes függönyhálóval történtek.

107


* poszterek

A HARIS (CREX CREX LINNAEUS, 1758) TERRITÓRIUM-VÁLASZTÁSÁT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK VIZSGÁLATA AZ ŐRSÉGI NEMZETI PARK TERÜLETÉN NÉMETH TAMÁS MÁRTON Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

Hazánkban a haris (Crex crex LINNAEUS, 1758) egykor közönséges faj volt, mára az élőhelyeinek lecsökkenése és átalakulása miatt azonban veszélyeztetetté vált. Éppen ezért kiemelkedő jelentőségű, hogy megtaláljuk azokat a vegetációszerkezeti tényezőket, amelyek a faj élőhelyválasztását befolyásolják. Jelen munkámban, az Őrségi Nemzeti Park területén mértem fel a haris állománynagyságát, majd a rétek vegetáció-felvételezését végeztem el. A 2010-es felmérés során összesen tíz, 2011-ben pedig hat haris territóriumot találtam, de a két év alatt hat territórium semmisült meg a kaszálások következtében. A territóriumokat kontroll rétekkel hasonlítottam össze. A kontroll réteket két csoportba soroltam: (1) korábban haris által lakott és (2) haris által még nem lakott. Minden territóriumhoz egy-egy kontroll területet csatoltam. A különböző vegetációszerkezeti adatokat összehasonlítva elemeztem, hogy a rétek körül elhelyezkedő különböző élőhelyek (erdő, gyep, szántó, belterület) befolyásolják-e a harisok döntését. Emellett a területről rendelkezésre álló 8 év állománynagyság és a májusi csapadékösszeg adatok között korrelációs vizsgálatot végeztem. A rétek felső szintjeinek magassága közötti különbség marginálisan volt szignifikáns, de a territóriumok és a lakatlan területek növényzetének felső és alsó szint borításánál szignifikáns eltérés adódott. A májusi csapadékösszegek és a harisok száma között szoros korrelációt találtam.

108


* poszterek

AZ ERDEI PINTY (FRINGILLA COELEBS L.) BIOAKUSZTIKAI VIZSGÁLATA URBÁN KÖRNYEZETBEN (SOPRON) SZOLNYIK CSABA1 WINKLER DÁNIEL2 1: NÉBIH Erdészeti Igazgatóság, Erdőtervezési és Természetvédelmi Osztály 2: Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

Az erdei pinty (Fringilla coelebs L. 1758.) egyike sikeresen urbanizálódott fészkelő madarainknak. Munkánkban a városi környezetben élő hímek territóriumvédő énekét vizsgáltuk öt soproni mintaterületen. Kontrollterületnek négy, egymástól földrajzilag elhatárolt erdei pinty territórium területet választottunk, amelyek közös jellemzője, hogy minden esetben kisebb zavartsági mutatókkal (gépjárműforgalom, hangnyomásszint) rendelkeznek, mint a Sopron belterületén felvett mintaterületek. Az erdei pinty énekét ornitoakusztikai módszerekkel elemeztük. A rögzített hanganyag digitalizálása után a hangfizikai jellemzők közül a szólam-hosszúságot és a domináns frekvenciát határoztuk meg A két paraméter közötti korrelációs vizsgálat során csak laza kapcsolat mutatkozott. Szoros, P=0,01 szinten szignifikáns összefüggést sikerült viszont kimutatni az alapzaj és a domináns frekvencia között. A minta- és kontrollterületek összehasonlítását páronkénti t-próbával végeztük el, amely jól mutatta a közel egyező zajterhelésű területek hasonlóságát. Városi zöldterületeinket a zavartsági mutatók, illetve a területet borító növényzet struktúrája jellemzi, amely két tényező hatással van az erdei pinty strófahossz és domináns frekvencia megválasztására. Ezáltal az egyes területeken éneklő erdei pinty hímek tereink és parkjaink biológiai tesztjét is elvégzik.

109


* poszterek

AZ RFID TECHNOLÓGIA ALKALMAZÁSA VADON ÉLŐ FAJOK JELÖLÉSÉRE TOMKA ÁKOS, SÁNDOR GYULA Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

Hazánk vaddisznó állománya jelentős létszámával komoly vadkárokozó tényező, ezzel együtt azonban jelentős anyagi bevételt szolgáltató vadfaja a vadgazdálkodásnak. A zárttéri vadtartás domináns vadfajaként nem csak természetes, de kerti állományainak vadásztatása is jelentős bevételi forrás. Az értékesíthetőségnek és nyereségnek egyik fontos paramétere a megszerezhető trófea mérete, ami leginkább a kor függvénye. A faj szabad területi állománybecslése a gyakorlatban nagyon nehezen kivitelezhető, korbecslési módszereinek hazai alkalmazhatósága pedig kevésbé feltárt terület, ezért kutatásunk hiánypótló jellegű. A kutatást a SEFAG ZRt. Szántódi Erdészetének területén végezzük. A vadászterület tipikus Somogy-megyei erdő- mezőgazdasági komplex, melynek erdősültsége meghaladja az 50%ot. A 2010-ben indult vizsgálat célja a tényleges vadászat során történt elejtést követően a korbecslési eljárások elvégzése, azok összevetése, pontosságuk meghatározása. A kutatási területen végzett maradandó jelölést (melyet az élővadbefogás követően végeztünk el) és az elejtést követően mintaés méretgyűjtést, valamint laboratóriumi feldolgozást végzünk. Mivel a jelölés minden esetben malackorban történik, így a véletlenszerű elejtéseket követően az egyes korra utaló bélyegeket az ismert korral tudjuk összevetni, pontosságukat meghatározni. A szabad területen terítékre került vagy más módon fellelt (vadelütés, egyéb elhullások, stb.) jelölt egyedek visszakerülési arányából, a terítéken belüli mennyiségéből valamint a feljelölés és a terítékre kerülés időpontjának különbségéből a szaporulat felnevelési sikerének mérése és a populációsűrűség indirekt (statisztikai) módszerekkel történő becslése is elvégezhető. A vizsgálathoz olyan jelölési módszerre volt szükség, amely egyedi azonosítást tesz lehetővé, hosszú időn keresztül megmarad, olcsón, gyorsan és egyszerűen elvégezhető, hogy nagy mennyiségben is kivitelezhető legyen. A választás így esett a hazai kutatási gyakorlatban még nem használt RFID technológia alkalmazására. Az RFID (Radio Frequency IDentification) chip lényegében egy rizsszem méretű szilikon kapszulába zárt külső áramforrással gerjeszthető nyomtatott áramkör, mely egy meghatározott kódot, esetünkben egy számsort kódol. A chiphez tartozó leolvasó készülék kijelzőjén a számsor olvashatóvá válik, így az egyed beazonosítható. A módszert háziállatok azonosítására fejlesztették ki, de a világ számos pontján már része a vadbiológiai kutatások gyakorlatának is. A jelölés során a befogott egyedet először fülcsipkéző fogóval jelöljük meg, hogy a chippel jelölt egyed a leolvasó nélkül is megtalálható legyen a terítéken, majd meghatározott helyre a bőr alá helyezzük a chipet a hozzá tartozó steril fecskendő segítségével. A beültetést a kontrol leolvasás követi. A beavatkozás csupán pár másodpercet vesz igénybe. A vadbiológiai kutatásoknál a módszer nagy mennyiségű és hosszú távú egyedi azonosítást tesz lehetővé, miközben az egyedet nem zavarja, nem veszítheti el és a jelölés nem látható. A chip költsége egyedenként cca. 4 dollár.

110


* poszterek

AZ EURÓPAI MEZŐGAZDASÁGI VIDÉKFEJLESZTÉSI ALAP TÁMOGATÁSÁBÓL KIHELYEZETT MADÁRODÚK SIKERESSÉGÉNEK VIZSGÁLATA A FERTŐRÁKOS ÉS BALF KÖZÖTTI SZŐLŐKBEN TÓTH ZSÓFIA, WINKLER DÁNIEL, ERDŐ ÁDÁM Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

Az elmúlt fél évszázadban a mezőgazdaság intenzitifákicója jelentősen felgyorsult Európában. Ennek eredményeképpen – különösen Nyugat- és Észak-Európában – az agrárkörnyezethez kötődő madárfajok állománya drasztikusan lecsökkent. Ennek okán az Európa Unió célul tűzte ki a diverzitás növelését, amit agrár-környezetgazdálkodási és ehhez kapcsolódóan nem termelői beruházások támogatásával próbál elősegíteni. Az egyik célterület a természetes alapanyagú madárvédelmi berendezések (pl. madárodúk) létesítése és kihelyezése mezőgazdasági területeken, amelynek eredményeképpen egyes odúlakó madárfajok fészkelési lehetőségei megnőhetnek. A Fertő-melléki dombság területén számos szőlő tulajdonos uniós támogatás segítségével helyezett ki mesterséges madárodúkat. Munkánk elsődleges célkitűzése volt megvizsgálni, hogy az uniós támogatásokból az agrárterületekre kihelyezett mesterséges madárodúk elérték-e biodiverzitás-növelő céljukat. Négy mintaterületen összesen 91 darab odú állapotát és tartalmát vizsgáltuk meg. Sikeres odúfoglalások és fészkelések két területen voltak megfigyelhetők. A másik két területen elsősorban a rossz illesztésű és csiszolatlan berepülő nyílású, hibás odúk miatt odúfoglalást csak elvétve tapasztaltunk. Végső konklúzióként megfogalmazható, hogy a támogatási rendszer hatékonysága akkor javítható, ha a kihelyezett odúk mennyiségén kívül a minőség ellenőrzésére is hangsúlyt fektetünk. Ennek megfelelően a támogatási feltételek módosítását javasoljuk, amely az eredményesség monitorozási feladatait is magában foglalja.

111


* poszterek

VAS MEGYE FOLYÓMENTI ÉLŐHELYEINEK DENEVÉRFAUNISZTIKAI VIZSGÁLATA WINKLER DÁNIEL1, ERDŐ ÁDÁM1, GRUBER ÁGNES2, TÓTH ÁDÁM2 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron 2: Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság, Természetvédelmi Őrszolgálati Osztály, Őriszentpéter

Hazánkban az Európában megtalálható 32 denevér fajból összesen 28 fordul elő. Az utóbbi évek intenzívebb kutatásainak köszönhetően egyre több információ áll rendelkezésünkre az egyes fajok elterjedését, gyakoriságát illetően, akadnak azonban még fehér foltok az ország területén. A kilencvenes évektől kezdődően a denevérdetektorok megjelenésével valamint a modern bioakusztikus módszereknek köszönhetően a denevérek monitorozása is újabb lendületet vett. A denevérek detektoros felmérését vízfolyások menti élőhelyeken végeztük Vas megyében. A vizsgált élőhelyek (Rába-folyó, Pinka-folyó, Ablánc-patak) olyan Natura 2000 területek is egyben, amelyekről ez idáig nem vagy csak kevés adat állt rendelkezésünkre. A folyóvizek mentén 5 kilométerenként jelöltünk ki felmérési pontokat. Az így meghatározott pontokon 20-20 perc időtartamnyi felvételt rögzítettük Pettersson D500x típusú denevérdetektorral, összesen három alkalommal (május-június; júliusaugusztus; szeptember-október). A felvételek kiértékelését hangelemző programokkal (Adobe Audition 3.0, Raven Lite 1.0, SonoBat 3.1.5p) végeztük. A felmérés elsődleges célja a területen előforduló fajok jelenlétének/hiányának megállapítása volt, de a későbbi monitoring során az egységnyi detektoridőre eső, egy fajhoz tartozó hangok száma relatív denzitás indexként is alkalmazható, elsősorban a gyakoribb fajok állománytrendjének nyomon követésére. A leggyakoribb fajnak a szoprán törpedenevér bizonyult (míg a közönséges törpedenevér hangját lényegesen kevesebb alkalommal sikerült rögzíteni). Emellett nagy számban regisztráltuk a rőt koraidenevér, a szőröskarú koraidenevér és a durvavitorlájú törpedenevér hangját is. Külön érdekesség a ritka nyugati piszedenevér előfordulása a Rába-folyó és az Ablánc-patak mentén. Ez a faj hegyvidéki összefüggő erdőségekben fordul elő elsősorban, síkvidéken mindezidáig kevés alkalommal észlelték.

112


* poszterek

ORNITO-ÖKOLÓGIAI VIZSGÁLATOK URBÁN KÖRNYEZETBEN (SOPRON) WINKLER DÁNIEL1, SZOLNYIK CSABA2 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron 2: NÉBIH Erdészeti Igazgatóság, Erdőtervezési és Természetvédelmi Osztály

Az urbán környezet madártani vizsgálata világszerte hosszú ideig elhanyagolt, kerülendő témaként lappangott az ornitológusok körében. Még a szűk értelemben vett fajlisták elkészítése sem született meg a városokra nézve. Urbán madárökológiai vizsgálatainkhoz hat vizsgálati területet jelöltünk ki Sopronban. Ezek a városi biotópok a település más-más térszerkezeti egységeiből kerültek ki, ezért eltérő ökológiai- és zavartsági mutatókkal jellemezhetők. Sopron város teljes madárfaunájának értékeléséhez az említett mintaterületeken kívüli megfigyeléseinket is felhasználtuk. Összesen 81 madárfaj jelenlétét sikerült kimutatni, amelyből 56 faj egyben fészkel is a város területén. Az állatföldrajzi kategorizálás alapján az előfordult madárfajok 13 faunatípusba sorolhatók. A legnagyobb fajszámot a palearktikus és európai, valamint európai-turkesztáni faunaelem csoportok adták. Figyelemre méltó a holarktikus faunatípus, amelyből a teljes időszakban a fajok 10 %-a került ki. A város orniszának relatív fajgazdagsági indexe magas értékűnek adódott (RSR=26,54), a már vizsgált vidéki városok hasonló értékeivel összevetve. Madárfajokban legszegényebb területnek a Széchenyi-tér bizonyult, míg a legtöbb faj az Egyetemi Botanikus Kertből került ki. A hasonlósági vizsgálatok (Simpson-indexen alapuló hierarchikus cluster analízis) szerint a legszorosabb hasonlóságot a két “legtermészetszerűbb” terület (Sörházdomb, Botanikuskert), illetve a legzavartabb terület-pár (Jereván, Széchenyi-tér) mutatta.

113

Zoológia, erdővédelmi szekció

*

ZOOLÓGIA, ERDŐVÉDELMI SZEKCIÓ Előadások: 1. HORVÁTH B., LAKATOS F., SZENTIRMAI I.: Hagyományos művelésű őrségi kaszálógyümölcsösök szerepe a nappali lepkék megőrzésében 2. PÖDÖR Z., KISS B., CSÓKA GY., JEREB L.: Egyes nagylepkefajok Magyarországi fogási adatainak lehetséges klímafüggése – vizsgálati módszertan és előzetes eredmények 3. HILLEBRAND R., TUBA K.: A gyapjaslepke (Lymantria dispar L.) fejlődésmenete 4. TÓTH V., LAKATOS F.: A platánlevél-sátorosmoly filogeográfiai viszonyai 5. MOLNÁR M.: Erdőfelújításokban megjelenő gyomnövények jelentősége Magyarországon 6. NAGY L.: A kőris hajtáspusztulás vizsgálatának újabb eredményei

Poszterek: 1. ANDRÉSI D., BALI L., LAKATOS F.: Talajcsapda vizsgálatok mesterségesen kialakított lékekben 2. BENDER B., TÓTH V., LAKATOS F.: A platán csipkés poloska genetikai kutatásának eredményei 3. KELEMEN P.: Az egyenesszárnyú együttesek (Insecta: Orthoptera) szerveződését meghatározó tényezők 4. PINTÉRNÉ NAGY E., HORVÁTH B.: Különböző megvilágítottságú mintaterületeken fénycsapdával befogott lepkék összehasonlító értékelése 5. VÁRADI M., TAKÁCS V., TUBA K.: Különböző származású tölgy csemeték akna- és gubacsképző rovaregyüttese 6. WINKLER D., ERDŐ Á.: Ugróvillás-közösségek regenerációja a vörösiszap-szennyezett területeken

114


* előadások

HAGYOMÁNYOS MŰVELÉSŰ ŐRSÉGI KASZÁLÓGYÜMÖLCSÖSÖK SZEREPE A NAPPALI LEPKÉK MEGŐRZÉSÉBEN HORVÁTH BÁLINT1, LAKATOS FERENC1, SZENTIRMAI ISTVÁN2 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron 2: Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság, Őriszentpéter

Az őrségi és vend-vidéki táj egyik jellegzetes eleme a hagyományosan művelt kaszálógyümölcsös, melyek száma napjainkra erőteljesen lecsökkent – a hagyományos gazdálkodási formák elhagyása, az intenzív mezőgazdasági művelés, vagy a gyümölcsösök felhagyása következtében. Bár az őshonos gyümölcsfajták megléte már önmagában természetvédelmi jelentőséggel bír, a rendszeres kaszálással fenntartott gyep lehetőséget adott olyan természeti értéknek fennmaradásának, melyek ma már törvényi oltalom alatt állnak. Munkánk során kétéves (2012-2013) vizsgálatot végeztünk. 11 őrségi és vend-vidéki település kaszálógyümölcsöseinek nappali lepke faunáját tanulmányoztuk. A felmérés célja az volt, hogy naprakész adatokkal rendelkezzünk e területek elhelyezkedéséről és élővilágáról. Így a nappali lepkék feljegyzése mellett több, a vizsgált gyümölcsösök állapotát jelző változót is rögzítettünk. Összesen 82 hagyományosan művelt kaszálógyümölcsöst mértünk fel, melyekben 53 nappali lepkefaj 1123 megfigyelési adatát rögzítettük. Ezek közül 14 faj védett, és 3 faj szerepel a Natura 2000 Élőhely Direktíva II. és IV. függelékében is. A vizsgált gyümölcsösök közül 61-ben detektáltunk védett lepkefajt. Egyes fajok előfordulását az adott mintaterületre jellemző gyümölcsfajta csoportok, többségükét viszont az aljnövényzet összetétele befolyásolhatja. Ennek megfelelően kiemelt figyelmet kell fordítani a gyepszint kezelésének módjára és időzítésére. A gyümölcsösök száma jóval meghaladja a hagyományos kaszálógyümölcsösként azonosított területek számát, de túlnyomó részükben intenzív gazdálkodási formák jellemzőek (intenzív vegyszerhasználat; fűnyírózott, fajszegény gyepszint; műtrágyázás stb.). Ezt próbálják ellensúlyozni a nemzeti agrár-környezetgazdálkodási program célprogramjai, melyek támogatják az ökológiai és hagyományos művelésű gyümölcsösöket egyaránt.

115


* előadások

EGYES NAGYLEPKEFAJOK MAGYARORSZÁGI FOGÁSI ADATAINAK LEHETSÉGES KLÍMAFÜGGÉSE – VIZSGÁLATI MÓDSZERTAN ÉS ELŐZETES EREDMÉNYEK PÖDÖR ZOLTÁN1, KISS BÁLINT2, CSÓKA GYÖRGY3, JEREB LÁSZLÓ2 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Matematikai Intézet, Sopron 2: Nyugat-magyarországi Egyetem, Informatikai és Gazdasági Intézet, Sopron 3: Erdészeti Tudományos Intézet, Erdővédelmi Osztály, Mátrafüred

Az idősorok közti kapcsolatok vizsgálatának teljessége nem csak az alkalmazott elemzési módszerektől, hanem a vizsgálatba bevont változók körétől, felhasználási módjától is függhet. Az erdészetben (pl. fák növekedés és a klíma kapcsolata) is gyakran alkalmazott evolúciós és mozgóintervallumos technikák elveit ötvözve létrehoztunk egy speciális ablak alapú technikát (CReMIT). Ez az előre definiált kezdőponthoz képest szisztematikus módon kezeli az ablakok eltolási és szélességi értékeinek kombinálását, jelentősen növelve a vizsgálatba bevonható adatsorok számát és szélesítve az elemzési lehetőségek spektrumát. A módszer implementálása R-kiterjesztést használó RapidMiner alapú környezetben, történt meg. A CReMIT mellett megvalósításra került egy modul, mely interpolálással állítja elő a szükséges klimatikus adatsorokat. Egy elemző modul, mely a CReMIT által előállított adatsorokra szignifikancia vizsgálatot is tartalmazó lineáris korreláció-analízist hajt végre. A modulok R programozási nyelven íródtak, míg ezek összeillesztése és az eredmények fájlba írása, megjelenítése RapidMiner adatelemzési környezetben valósult meg. A módszert és a program működését néhány nagylepkefaj fogási adatai klímafüggésének vizsgálatára alkalmazva mutatjuk be. Ehhez az Erdészeti Fénycsapda Hálózat éves fogási adatait, a mérőhelyekhez kapcsolható havi csapadékösszeg és átlaghőmérséklet adatsorokat használtuk. A CReMIT módszert alkalmazva vizsgáltuk adott év és előző év havi és különböző időszaki klimatikus hatásait. A vizsgálatba a téliaraszolókat (Alsophila quadripunctaria, Colotois pennaria, Erannis defoliaria, Operophtera brumata), valamint két kétnemzedékes lepkefajt (Helicoverpa arrmigera, Pheosia tremula) vontuk be. A téliaraszolók esetében a tavaszi hőmérséklet (március-április) negatív hatása mutatkozik több mérőhely esetében is. Erre az összefüggésre egyelőre csak spekulatív magyarázatot adhatunk. Eszerint a kora tavaszi meleg hőmérséklet túlzottan korai hernyókelést válthat ki, ami a tápnövény lombfakadásával való létfontosságú szinkronizációt nehezíti. A csapadék adatok esetében előző év őszének (október-november) pozitív hatása figyelhető meg. Ez utóbbi valószínűleg arra vezethető vissza, hogy ezen fajok bábból való tömeges kikeléséhez megfelelő talajnedvesség (őszi csapadék) szükséges. Az adott év tavaszának, és nyarának (március-szeptember) csapadéka inkább negatív előjelű kapcsolatokat mutat. Ez feltételezésünk szerint a csapadék miatt megnövekedett hernyó- és bábmortalitásra vezethető vissza. A vizsgált két kétnemzedékes faj kapcsán megállapítható, hogy az adott év fogási adataira az előző év meteorológiája is komoly befolyással bír. Előző év tavaszi-nyári és adott év júniusjúliusának átlaghőmérséklete egységesnek mondható pozitív kapcsolatot mutat. A csapadék adatok esetében adott év tavaszának (március-április) negatív hatása érzékelhető. A kapott előzetes eredmények sok olyan kérdést vetnek fel, melyek magyarázatára további vizsgálatok szükségesek. Ez a tanulmány a TÁMOP-4.2.2.C–11/1/KONV-2012-0015 számú (Föld-rendszer) projekt keretében, az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

116


* előadások

A GYAPJASLEPKE (LYMANTRIA DISPAR L.) FEJLŐDÉSMENETE HILLEBRAND RUDOLF, TUBA KATALIN Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron

A gyapjaslepke (Lymantria dispar L.) hazánk egyik legjelentősebb lombfogyasztó lepkefaja. Károsításai Európa jelentős részén és Észak-Amerikában is jól ismertek. Erősen polifág, tápnövényeinek száma világszerte több százra tehető. A rendelkezésre álló tápnövény jelentős hatással van tömegszaporodásainak kialakulására. Kísérleteink során azt vizsgáltuk, hogy eltérő származású és különböző tápnövényt fogyasztó populációk hogyan fejlődnek egy számukra idegen fafajon. A nevelési kísérletet osztrák, horvát és magyar populációval végeztük. Tápnövényként a „Pannónia” nemes nyár hibridet alkalmaztuk. Az eredmények egyértelműen arra utaltak, hogy a nemzedékek közötti tápnövényváltás nem okoz gondot, ha az utódnemzedék egyébként a faj számára megfelelő tápnövényre kerül. A osztrák és a magyar populáció fejlődésmenete némileg közelebb áll egymáshoz, mint a horvát populációhoz, igazán számottevő különbség azonban nincs a 3 populáció között. A nőstény hernyók fejlődése a legtöbb általunk vizsgált paraméter esetében eltér a hímekétől. A gyapjaslepke hernyó fejlődése során az utolsó lárvastádium a leghosszabb, ekkor fogyaszt a legtöbbet, ekkor növekszik leginkább a tömege. A bábozódás előtti napokban a hernyók tömege csökken. Általánosságban elmondható, hogy a hernyók abban a stádiumban töltik el a legtöbb időt, amelyikben bebábozódnak. Egy adott stádiumban bebábozódó és továbbvedlő egyedek növekedése, illetve levéltömeg fogyasztása eltér egymástól. Ezt már az átlagok is megmutatták, de szignifikáns különbséget kaptunk a Mann-Whitney próbával is. Az bebábozódó egyedek növekedése nagyobb az utolsó stádiumukban, mint az ugyanebben a stádiumban még csak továbbvedlő hernyóké. A levéltömeg-fogyasztás esetében is ugyanezt tapasztaltuk. A kísérleteink eredményei azt mutatták, hogy erdőállományainkra egy addig más tápnövényen fejlődő gyapjaslepke populáció éppúgy veszélyes lehet, mint a már eddig is itt élők. A szerzett adatainkat, pedig további vizsgálatokhoz lehet felhasználni.

117


* előadások

A PLATÁNLEVÉL-SÁTOROSMOLY FILOGEOGRÁFIAI VISZONYAI TÓTH VIKTÓRIA, LAKATOS FERENC Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron

Napjainkban egyre nagyobb gazdasági és természetvédelmi problémát jelent a jövevényfajok emelkedő száma. A DAISIE adatai szerint Európában 2000-2008 között évente átlagosan 19,6 újonnan betelepült vagy behurcolt idegenhonos faj jelent meg, ebből átlagosan 1,9 az új lepkefajok száma. A Gracillariidae család 8 inváziós faja közül az egyik jelentősebb a platánlevél-sátorosmoly (Phyllonorycter platani STAUDINGER 1870). A populáció ökológiai vizsgálatok fontos részét képezi a genetikai diverzitás mérése, melynek egyik legelfogadottabb komponense a molekuláris biológia eszköztárából kerül ki. Célunk a platánlevél-sátorosmoly genetikai struktúrájának feltárása. Az alábbi kérdésekre kerestük a választ: 1, Van-e a populációk között földrajzilag elkülönülés? 2, Ha kimutatható a populációk között elkülönülés, milyen térléptékben valósul meg? A vizsgálatokhoz a P. platani európai, ázsiai és észak-amerikai populációiból gyűjtöttünk mintát (összesen 227 egyed szekvencia adatai). A filogeográfiai vizsgálatokhoz a mitokondriális COI gént használtuk genetikai markerként. A fajon belüli genetikai szerkezet feltárására Neutralitás teszteket, MANTEL-tesztet, SAMOVA elemzést hajtottunk végre, kiszámoltuk az egyes csoportok genetikai távolságának értékeit. Felállítottuk a faj haplotípus hálózatát és statisztikailag elemeztük (NCPA). Az általunk vizsgált 1243bp hosszú szakaszon 20 haplotípust írtunk le. A szekvenciákon 39 pozíció volt variábilis (3,1%). Az európai populációktól nem tér el jelentősen az amerikai populáció (0,1%). Az ázsiai és európai populációk közötti nagy genetikai távolság (2,1%) kialakulásában a földrajzi izoláció játssza a fő szerepet. Ezt több elemzés egyöntetűen megerősíti. A SAMOVA eredménye szerint az összvariancia 95,8%-a származik az „ázsiai” és az „európai” haplocsoport közti különbségekből, és mindössze 1,4%-a fakad a populációkon belüli variabilitásból. Európán belül egy É-D/DK irányú elkülönülést lehet kimutatni.

118


* előadások

ERDŐFELÚJÍTÁSOKBAN MEGJELENŐ GYOMNÖVÉNYEK JELENTŐSÉGE MAGYARORSZÁGON MOLNÁR MIKLÓS Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron

A siskanád (Calamagrostis epigeios Roth 1788) a bolygatott, nyílt területek vegetációinak egyik jellegzetes képviselője. A hőmérséklet, a nedvességviszonyok, a talaj szerkezete és tápanyagtartalma szempontjából igen tág tűrőképességű. Elterjedését leginkább a fényviszonyok és a talaj mozgatása befolyásolja. A zárt erdőkben gyakorlatilag nem fordul elő. Félárnyékos helyeken megjelenhet, de tömegessé csak a nyitott, napfényes területeken válik. A rendszeres talajművelés miatt a legtöbb mezőgazdasági kultúrában nem fordul elő. Leginkább a gyümölcs- és szőlőültetvényekben lehet számítani megjelenésére. Tömegessé csak a művelés felhagyása után válik (függetlenül a korábbi gazdálkodási módtól). A gyeptársulásokban is dominánssá válhat, kiszorítva maga mellől a többi növényt, köztük ritka, értékes gyepfajainkat is. Gazdasági problémát azonban az erdőgazdálkodásban okoz. A vágásos jellegű gazdálkodás során keletkező nyitott területek fényben gazdagok, talajműveléssel általában nem érintettek, ezért ideális körülményeket biztosítanak tömeges elszaporodásához. Magyarországi elterjedésével, és az általa okozott probléma gazdasági súlyával kapcsolatban nagyon kevés információval rendelkezünk. Az országos gyomfelvételezések szántóföldi területeken történtek. Ezek alapján a siskanád jelentősége elhanyagolható. A probléma jobb megértése érdekében egy kérdőív segítségével próbáltam összefogni az erdőgazdálkodók szakmai tapasztalatait, felmérni a gyomnövény országos jelentőségét, behatárolni az előfordulását leginkább segítő vagy gátló körülményeket, illetve számba venni az erdészeti gyakorlat által napjainkban alkalmazott védekezési eljárásokat és azok költségeit. A siskanád mellett más, erdőfelújításainkban tömegessé váló gyomnövény, ill. gyomcsoport (magról kelő kétszikűek, indás növények, szeder, sarjhajtások, akác, mint gyomnövény, bálványfa, parlagfű) jelentőségéről is gyűjtöttem adatokat. A kapott eredmények Magyarország erdészeti tájbeosztása szerinti tematikus térképeken kerülnek bemutatásra.

119


* előadások

A KŐRIS HAJTÁSPUSZTULÁS VIZSGÁLATÁNAK ÚJABB EREDMÉNYEI NAGY LÁSZLÓ Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi intézet, Sopron Szombathelyi Erdészeti Zrt., Szombathely

A szinte egész Európában elterjedt magas kőrist (Fraxinus excelsior) az 1990-es években egy addig ismeretlen kórokozó támadta meg. Magyarországon első alkalommal 2008. április végén észleltük a magas kőris hajtáspusztulását. A betegség tüneteit mutató magas kőrisfákból vett szövetmintákból a kórokozót (Chalara fraxinea) sikeresen kitenyésztettük. Járványdinamikai vizsgálatok céljából kísérleti parcellákat állítottunk be mesterséges magas kőris erdőfelújításban. Több éves adatsorral rendelkezünk a magas kőris természetes úton történő megbetegedésének vonatkozásában. Összefüggést állapítottunk meg a nyár végi, őszi hőmérséklet- és csapadékviszonyok és a következő évi új tünetek megjelenése között. Patogenitási vizsgálatokat végeztünk magas kőris (Fraxinus excelsior), magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica), virágos kőris (Fraxinus ornus) és amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) csemetéken, szabadföldi mesterséges fertőzési kísérletben. Mesterséges fertőzéssel bizonyítottuk a magas-, magyar- és virágos kőrisek fogékonyságát és megállapítottuk a fajok fogékonysági sorrendjét. Első ízben igazoltuk, hogy a kórokozó a virágos kőrist is megbetegíti. A csemeték egy része kétszeri fertőzés ellenére is éveken át tünetmentes maradt, ami a kórokozó elleni egyedi rezisztencia létezését bizonyítja. A magas kőris hajtáspusztulása Európa-szerte gyorsan terjedő betegség, jelenleg a magas kőris állományok a Chalara fraxinea kórokozóval szemben védtelenek. Ahogy a mesterséges fertőzési kísérletben, úgy az erősen fertőzött magas kőris állományokban is találhatóak olyan egyedek, amelyek a kőriselhalásnak ellenállnak, a kórokozóval szemben nem fogékonyak. A fertőzött növények szaporítása, ültetése felgyorsítja a betegség terjedését, ezért a tünetmentes egyedek genetikai vizsgálatára van szükség a betegségre nem fogékony tünet- és fertőzésmentes szaporítóanyag felhasználása érdekében.

120


* poszterek

TALAJCSAPDA VIZSGÁLATOK MESTERSÉGESEN KIALAKÍTOTT LÉKEKBEN ANDRÉSI DÁNIEL1, BALI LÁSZLÓ2, LAKATOS FERENC1 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron 2: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, hallgató

A talajcsapdázás a földfelszínen élő ízeltlábúak (pl. futóbogarak, talajfelszínen mozgó pókok) széles körben alkalmazott monitorozási módszere. Vizsgálataink során a talajfelszínig, pereméig leásott műanyag poharat használtunk, amely ölő- és konzerváló anyaggal volt megtöltve, így a pohárba eső ízeltlábúak a továbbiakban könnyen feldolgozhatóak. Az ilyen jellegű csapdák alkalmazása már az 1960-as évek elején elterjedt volt Magyarországon. A kapott fogási eredményeket befolyásolja az állatok aktivitása, a fajok, illetve azok egyedeinek fejlettségi szintje és a növényzet strukturáltsága. A természetvédelem megerősödésével előtérbe kerültek a természetközeli erdőgazdálkodási módszerek (pl. lékes felújítás), melyek során fontos kritérium az erdők természetes felújítása. E módszerek florisztikai és faunisztikai kutatásai az utóbbi években kezdődtek meg hazánkban. A vizsgálatainkat két erdőrészletben (Bejcgyertyános 13/A, Vép 32/D) kijelölt négy lékben végeztük. A mesterségesen kialakított, 15 m x 30 m-es téglalap alakú lékek közül kettő észak-déli, kettő kelet-nyugati tájolású. A lékekben a csapdákat transzektek mentén helyeztük el, egymástól 5 m-re, egy-egy lékbe öszesen 15 darabot. A csapdák közül 8-8 db található az állományok alatt, 5-5 db a lékekben és 2-2 db a lékszegélyekben. A csapdázás 0,5 literes műanyag poharakkal történt, ölő- és konzerváló anyagként pedig 10 %-os ecetsav oldatot használtunk. A csapdák ürítése 2 heti rendszerességgel történt meg. Az adatok kiértékelése az összefoglaló leadásakor még folyamatban volt. Ennek ellenére már elmondható, hogy mind a futóbogarakat, mind a pókokat nagy faj- és egyedszámmal találtuk. A pókok alkotta minta feldolgozása egy diplomamunka keretein belül már elkezdődött, míg a futóbogarakkal egy doktori kutatási téma foglalkozik majd. Jelen poszter fókuszát a pókok fogják képezni.

121


* poszterek

A PLATÁN CSIPKÉS POLOSKA GENETIKAI KUTATÁSÁNAK EREDMÉNYEI BENDER BOGLÁRKA1,2, TÓTH VIKTÓRIA1, LAKATOS FERENC1 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron 2: Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest

A platán csipkés poloska (Corythucha ciliata Say, 1873) Észak-Amerikában őshonos faj, mely meglehetősen gyors terjeszkedést mutat. Európában először Olaszországból mutatták ki 1964-ben, majd később megjelent Ázsiában (Kína, Korea, Japán: 2001), Ausztráliában és Dél-Amerikában (Chile). A kolonizált területeken eddig kizárólag Platanus fajokról mutatták ki a károsítását, holott a őshonos elterjedési területén más gazdanövényekkel is rendelkezik. A platánok széles körben alkalmazott díszfa fajok az északi féltekén. Az állatok a levelek fonákán szívogatnak, ezzel esztétikai károsítást okoznak, illetve vektorként szolgálnak számos patogénnek. Célunk a csipkés poloska genetikai struktúrájának feltárása az őshonos elterjedési területén (Észak-Amerika), és az újonan meghódított területeken (Európa, Közép-Ázsia, Japán). Az alábbi kérdésekre kerestük a választ: 1, A populációk haplotípus mintázata földrajzilag elkülönül-e? 2, Érvényesül-e az európai, illetve ázsiai területeken palack-nyak hatás? 3, Kimutatható-e a platán csipkés poloska inváziójának útvonala? A vizsgálatokhoz a C. ciliata európai, ázsiai és észak-amerikai populációiból gyűjtöttünk mintákat (összesen 63 egyed szekvencia adatai). Genetikai markerként a mitokondriális COI gént használtuk. A fajon belüli genetikai szerkezet feltárására Neutralitás teszteket, MANTEL-tesztet, SAMOVA elemzést hajtottunk végre, kiszámoltuk az egyes csoportok genetikai távolságának értékeit. Az európai haplotípusok megtalálhatóak az ázsiai populációkban is, és néhány ritka haplotípust kizárólag Észak-Amerikából sikerült leírnunk. A földrajzi izoláció hatása kimutatható a mintákon. Az elemzések az amerikai és japán populációk elkülönülését támogatják az európai és közép-ázsiai mintáktól. Az adatok alátámasztják, hogy Ázsiát két irányból kolonizálta a C. ciliata.

122


* poszterek

AZ EGYENESSZÁRNYÚ EGYÜTTESEK (INSECTA: ORTHOPTERA) SZERVEZŐDÉSÉT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK KELEMEN PETRA Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

. Az Orthoptera együttesek természetvédelmi és ökológiai szempontokból fontos kutatási célcsoport. A gyeptársulásokban jelentős szerepet töltenek be, hiszen potenciális táplálékforrások különböző állatcsoportok, például a madarak számára. A Magyarországon előforduló egyenesszárnyúak áttekinthető fajszámúknak, továbbá ismert élőhely preferenciájuknak köszönhetően könnyen vizsgálhatók. A megváltozott környezeti hatásokra érzékenyen reagálnak, így az adott területek indikátor fajai lehetnek. Az Orthoptera közösségek és a környezeti változók között kapcsolat figyelhető meg. Gyakoriságukra a terület, élőhely mikroheterogenitása és izolációja, a mikroklímát meghatározó tényezők: hőmérséklet, páratartalom, árnyékolás, a talajnedvesség, a talajtípus és a vegetáció struktúrája is hatással van. Az Orthoptera fajok mintavételezésére különböző módszerek állnak rendelkezésre, mint például: fűhálózás, talajcsapdázás, egyelés, akusztikus észlelés stb. A módszerek jelentős eltérést mutatnak a hatékonyságukban, a munka szükségletükben és a különböző élőhelyeken való alkalmazhatóságukban. Kutatásaim során a homoki gyepek egyenesszárnyú együtteseinek szerkezetére hatást gyakoroló környezeti változókat, továbbá a különböző mintavételi módszerek statisztikailag értékelhető eltéréseit vizsgáltam. Az eredmények alapján az egyenesszárnyú együttesek összetételében és szerkezetében történő változások hátterében legfőképpen, az élőhelyek mikroklímája és a vegetáció struktúrája áll. A mintavételi módszerek vizsgálatánál kimutattam, hogy egyes eredmények jelentősen függenek az alkalmazott gyűjtési eljárásoktól. További vizsgálatok célszerűek, mivel rávilágítanak a természetvédelmi kezelések és a gyepgazdálkodás által történő beavatkozások hatékonyságára.

123


* poszterek

KÜLÖNBÖZŐ MEGVILÁGÍTOTTSÁGÚ MINTATERÜLETEKEN FÉNYCSAPDÁVAL BEFOGOTT LEPKÉK ÖSSZEHASONLÍTÓ ÉRTÉKELÉSE PINTÉRNÉ NAGY EDIT, HORVÁTH BÁLINT Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelés és Erdővédelmi Intézet, Sopron

A természetes és épített környezetünkben az egyre növekvő számú mesterséges fényforrás jelentős hatással van a fajok diverzitására, egyedszámára. Az emberek számára biztonságot jelentő éjszakai megvilágítások negatív környezeti hatást fejtenek ki az állatok életére, megváltoztatják az életritmusukat, tájékozódó képességüket. Egyes megfigyelések szerint a lepkék és más éjjel repülő rovarok száma az éjszaka világító mesterséges fényforrások megnövekedett arányának hatására csökkent. Többek között a növekvő utcai megvilágításoknak köszönhető, hogy a városok közelében sokkal kisebb egyedszámú lepkepopulációk tenyésznek, mint 30-40 évvel ezelőtt. Jelen tanulmányban 2012 és 2013 év fénycsapdázási eredményeit mutatjuk be, amelyet három eltérő háttér-megvilágítású mintaterületen végeztünk. Vizsgálatainkban Jermytípusú fénycsapdát alkalmaztunk, amelyet három különböző mesterséges fényforrással (Na, kevert (HMLI), kompakt) három hónapon keresztül napnyugtától napkeltéig működtettünk. A fénycsapdázás időpontjait a holdfázisokhoz igazítottuk. A befogott rovarokat rend szinten azonosítottuk és egyedszámlálást végeztünk, melyek közül az éjszakai lepkéket emeltük ki. Értékelésünk célja annak vizsgálata, hogy az eltérő megvilágítottságú mintaterületek, a különböző fényforrások és a csapdázott egyedek száma között milyen összefüggés mutatható ki. Két év alatt a három mintaterületen (természetközeli, átmeneti és mesterséges környezetben) és a három fényforrás típussal végzett fénycsapdázási napok száma eltérő az időjárási körülmények miatt. Előzetes eredmények alapján megállapítottuk, hogy a természetközeli mintaterületen a kevert (HMLI) és a Na lámpa közel azonos számban gyűjtötte az éjszakai lepkéket. Az átmeneti és a mesterséges környezetben kijelölt mintaterületen a kevert (HMLI) fényforrás volt hatékonyabb. 2012-ben a természetközeli területen a kevert (HMLI) és a kompakt lámpa közel azonos egyedszámú lepkét vonzott. Az átmeneti területen a kevert (HMLI) lámpa a másik két fényforrás típushoz képest kiemelkedő számban gyűjtötte be a lepkecsoport egyedeit. Mesterséges környezetben a Na és a kompakt lámpa esetében figyelhető meg közel azonos számú befogás.

124


* poszterek

KÜLÖNBÖZŐ SZÁRMAZÁSÚ TÖLGY CSEMETÉK AKNA- ÉS GUBACSKÉPZŐ ROVAREGYÜTTESE VÁRADI MELINDA, TAKÁCS VIOLETTA, TUBA KATALIN Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron

A honos tölgyfajok a magyar erdőgazdálkodás szempontjából kiemelkedő szereppel bírnak, nemcsak a közvetlen gazdasági értékeiket, hanem az ökológiai súlyukat tekintve is. Domináns fajok, melyek jellegzetes tulajdonságaikkal és komplex közösségi szintű interakcióikkal képesek stabilizálni a rajtuk kialakuló, illetve a hozzájuk kapcsolódó közösségeket. Egy-egy ilyen domináns, alapító fafaj és a kapcsolódó közösségek megismerése, megértése fontos szerepet tölt be a genetikai diverzitás megőrzésében, a természetvédelmi, erdősítési es rehabilitációs ökológiai szempontok kialakításában. Kísérleteink során három különböző származású, 5 éves kocsányos tölgy (Quercus robur) populáció akna- és gubacsképző rovaregyüttesét, valamint egyes fenotípusos tulajdonságait (magasság, levélszám) vizsgáltuk, egy vegetáción keresztül. Mind az aknázók, mind a gubacsképzők gazdag közösségeket alakítottak ki a mintafákon. A rovarfajokra vonatkozóan három csoport alakítható ki: egy általános, magas egyedszámban előforduló; egy korlátozottabb körben, alacsonyabb egyedszámokkal jellemezhető; valamint egy határozottan származáshoz köthető. Az elvégzett clusteranalízisek eredményei a három származás határozott különválását mutatja a megvizsgált fenotípusos tulajdonságok és a rajtuk kialakuló rovaregyüttesek alapján. Eredményeink rámutattak arra, hogy az ilyen fiatal kocsányos tölgyek származásának és egyes fenotípusos tulajdonságainak hatása a rajtuk kialakuló akna- és gubacsképző közösségekre meghatározó jelentőségű.

125


* poszterek

UGRÓVILLÁS-KÖZÖSSÉGEK REGENERÁCIÓJA A VÖRÖSISZAP-SZENNYEZETT TERÜLETEKEN WINKLER DÁNIEL, ERDŐ ÁDÁM Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

2010. október 4-én a Veszprém megyei Ajka mellett található timföldgyár vörösiszap tározójának gátja átszakadt, s a kizúduló közel 1 millió köbméter magas nehézfém tartalmú, lúgos zagy és iszap több mint 1000 ha területet szennyezett be, az ország eddigi legnagyobb ökológiai és környezeti katasztrófáját okozva ezzel. A szennyezés szerteágazó, hosszú távú hatását értékelni ma még nehéz lenne. Talajtani vonatkozásai különös jelentőséggel bírnak, hiszen a szétterülő vörösiszap nem csak a nehézfémek akkumulációjával, hanem erőteljes ellúgosodással is terhelte a talajokat, azok élővilágát. A kutatás célja a vörösiszap-szennyezés hatásának elemzése volt a talajlakó ugróvillásközösségek abundanciájára és diverzitására. A mintaterületeket vörösiszap által szennyezett erdei és rét élőhelytípusokban jelöltük ki. Az összehasonlító értékelések elvégzéséhez emellett kontroll mintaterületeket is választottunk. A talajmintákat – összesen 60db, egyenként 100cm³ talajmagot – 2011 augusztusában vettük. A vörösiszap, mint komplex szennyezőanyag hatását a Collembola közösség fajösszetételének valamint mennyiségi viszonyainak változásában jelentkező érdekes, sokszor meglepő biológiai válaszok követték. Bár a diverzitásban csökkenés volt tapasztalható a kontroll területekhez képest, a változás nem drasztikus mértékű. Ugyan van néhány olyan faj, amelynek abundanciája lecsökkent, vagy szélsőséges esetben eltűnt a területről a szennyezést követően, bizakodásra adhat okot, hogy megindulni látszik a szennyezett talajok rekolonizációja, gyorsabban, mint az feltételezhető volt.

126

Műszaki, geoinformatikai szekció

*

MŰSZAKI-GEOINFORMATIKAI SZEKCIÓ Előadások: 1. PALÓCZ-ANDRESEN M., VARGA T.: Interaktív nemzetközi oktatási-tudományos könyv megalkotása a környezet- és a klímavédelem terén 2. BROLLY G., KIRÁLY G., EREDICS A.: Erdei talajfelszín megvilágításának térképezése lézeres letapogatás alapján 3. KIRÁLY G., BROLLY G.: Faállomány-jellemzők légi lézeres letapogatás alapján történő meghatározása a szigetköz példáján keresztül 4. FACSKÓ F.: Az erdőgazdaságok informatikai ellátottságának szintje és a fejlesztések mérlege 5. CSÁKI P., KALICZ P., BROLLY G. B., CZIMBER K., GRIBOVSZKI Z.: Aktuális párolgás térképek felhasználása térben osztott éghajlat lefolyás modellek készítésére Zala megye példáján 6. KISFALUDI B., MARKÓ G., PRIMUSZ P., PÉTERFALVI J.: Erdészeti utak forgalmának meghatározása forgalomszámláló rendszer segítségével 7. PÉTERFALVI J., MARKÓ G., PRIMUSZ P., KISFALUDI B.: Erdészeti Útügyi Információs Rendszer

Poszterek: 1. BROLLY G., KIRÁLY G.: Borítottfelszín-modellek (DSM) előállítása légi lézeres letapogatási adatok másodfokú felületelemekkel történő approximációjával 2. KRAUSZ E., SALÁTA D., PETŐ Á., BIDLÓ A.: Perkáta - Forrás-dűlő középső bronzkori földvár és környékének tájtörténeti vizsgálata 3. MAJOR T.: Talajművelő szerszám numerikus analízise 4. MOLNÁR D., BAZSÓ T., FRANK N., FÁBIÁN F.: Vegyeskorú erdőben végzett teljes faállomány-felvétel Field-Map rendszer alkalmazásával 5. NASZÁDOS A., BELÉNYESI M., S-FALUSI E., TAKÁCS G.: Élőhely-térképezés távérzékeléses módszerekkel a Nyirkai-Hany területén 6. HORVÁTH A. L.: Többműveletes fakitermelő gépek – harveszterek – csoportosítása

127


* előadások

INTERAKTÍV NEMZETKÖZI OKTATÁSI-TUDOMÁNYOS KÖNYV MEGALKOTÁSA A KÖRNYEZET- ÉS KLÍMAVÉDELEM TERÉN PALOCZ-ANDRESEN MIHÁLY1, VARGA TÜNDE2 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron 2: Nyugat-magyarországi Egyetem, Kitaibel Pál Doktori Iskola, PhD hallgató, Sopron

A környezet- és a klímavédelem terén szükség van egy angol nyelvű, a világ sok egyetemén és tudományos intézetében használható összefoglaló műre. Az alkalmazás szakterülete a közlekedés, mivel ez az a gazdasági ágazat, amely nemzetközi szinten is a legnagyobb mértékben fejlődik. Az ágazat üzemanyag felhasználása egyre nagyobb mértéket ölt, ezáltal káros anyagokat, égési végtermékeket, köztük klímagázokat emittál az atmoszférába. A közlekedésen belül a könyv az üzemanyagok kérdését elemzi, reális képet festve a fosszilis és a megújuló energiahordozók jelenjéről és várható jövőjéről. Fontos fejezetet jelent az ellenőrzés és a karbantartás kérdése, valamint a recycling technika állása. Ezt követik olyan, rendkívül dinamikusan fejlődő területek, mint a kommunikáció és a navigáció, mind a három közlekedési rendszer esetében. A befejező fejezet a jövő várható fejlődési irányait tárgyalja, úgy a hagyományos, mind a megújuló technika vonatkozásában. A tárgyalás kiterjed az öt kontinensre, amely Európából kiindulva az USA-t, Kínát és Japánt, valamint Észak-Afrika helyzetét is figyelembe veszi. A tervek szerint a gyűjteményes mű terjedelme 1500-2000 oldal lesz. Mintegy 70-80 társszerző és 5 társszerkesztő fogja a munkát végezni. A kiadást a német Springer kiadó intézi. Az elmúlt évek technológiai újdonságai forradalmasították, gyökeresen folyamatosan átformálják a vizuális kommunikációt. Ebben a digitalis új világban a hatékony kommunikáció érdekében integrálni kell ezt a technológiai lehetőséget, miszerint a vizuális üzenet és információ megjelenítés kulcsfontosságú tényező. Ezért a fenti mű illusztrációját és művészi megalkotását egy doktori munkában valósítanánk meg. A digitális könyvnek különösen szemléletesen kell feldolgoznia a tudományos információt. A digitalis kiadványtervezés tervezési alapelveit, technológiát, fejlesztési lehetőségeit szem előtt tartva alkotnánk meg a kiadványt. A műszaki rajzoknak, adatvizualizációknak és infografikáknak, illetve illusztrációknak magyarázó mivoltukból adódóan, és az interakcióra képes megfogalmazásukat kihasználva túl kell lépniük a klasszikus értelmezési síkokon. A műszaki és művészeti ábrázolások találkozása az interaktív közegben új jelentéssel ruházódnak fel, így szemléletessé és könnyen érthetővé válhatnak. Ezeknek a lehetőségeknek a kihasználásával és a könyv digitális tartalmának köszönhetően előremutató képi világot formálhatunk. Kifejleszthetünk egy olyan vizuális kommunikációs nyelvet, ami tudományágak közti párbeszédre képes. A műszaki-tudományos tankönyv vizuális nyelvének vizsgálata egy újfajta módon közelíti meg a tudományos információátadást és az oktatást. Felhasználóbarát módon képes összekötni egy ilyen kiadvány az oktatókat és hallgatókat egyaránt.

128


* előadások

ERDEI TALAJFELSZÍN MEGVILÁGÍTÁSÁNAK TÉRKÉPEZÉSE LÉZERES LETAPOGATÁS ALAPJÁN BROLLY GÁBOR1, KIRÁLY GÉZA1, EREDICS ATTILA2 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron 2: Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron

A talajfelszínre jutó napfény besugárzási időtartama és intenzitása meghatározó jelentőségű a talaj hőmérsékletének, nedvességtartalmának kialakításában, ezen keresztül pedig kulcsfontosságú tényező a növényi magvak csírázása, valamint a csemeték növekedése szempontjából. Az újulat számára elérhető napfény mennyiségét közvetett úton, a felsőbb lombkoronaszintek záródásán keresztül szabályozhatjuk a felújítóvágások során, vagy lékek megnyitásával. Felújulási folyamatok vizsgálatánál nélkülözhetetlen a talajmenti fényviszonyok objektív, kvantitatív és térbeli leírása. A megvilágítás mértékének térbeli változását a légköri víztartalom mellett elsősorban a Nap és a lombkoronák egymáshoz viszonyított helyzete határozza meg. Tanulmányunkban egy modellt dolgoztunk ki, amellyel a lombkoronákra vonatkozó térbeli adatok alapján kísérletet teszünk a talajfelszín megvilágítottságának térképezésére. A lombkorona szerkezetét földi lézeres letapogatás adataiból kiindulva írjuk le. Mivel a lézeres letapogatás háromdimenziós adatgyűjtési eljárás, a képalkotó rendszerekkel szemben nem csak pontszerű becslést, hanem a megvilágítás térbeli eloszlásának vizsgálatára is lehetőséget ad. A megvilágított helyek több időpontban történő lehatárolása lehetőséget nyújt a megvilágítási időtartamban mutatkozó különbségek kimutatására. A modell egy adatrendszerben kezeli a lézeres letapogatás pontméréseit, a belőlük levezetett domborzatmodellt, valamint a Nap pillanatnyi helyzetét a felmérési állásponthoz viszonyítva. A pontméréseket tartalmazó cellák olyan növényi felületeket reprezentálnak, amelyekről a lézer a felmérés során visszaverődött, így feltételezhető, hogy a rájuk eső napfényt is visszaverik, vagy legfeljebb kis részben engedik át. A pontméréseket háromdimenziós, szabályos (voxel) adatszerkezetben tároljuk, ami gyors és hatékony térbeli elemzéseket tesz lehetővé. Egy adott időpontban, a Nap éggömbön értelmezett látszólagos helyzetéből kiindulva sugárkövetéses módszerrel elkülöníthetők a besugárzásnak kitett és a vegetáció által árnyalt területek. A megvilágított állapotok összegzésével, a felmérési terület tetszőleges pontjára becslés adható a közvetlen megvilágítás időtartamára. A modellt erdei környezetben készült földi lézeres adatok alapján szemléltetjük.

129


* előadások

FAÁLLOMÁNY-JELLEMZŐK LÉGI LÉZERES LETAPOGATÁS ALAPJÁN TÖRTÉNŐ MEGHATÁROZÁSA A SZIGETKÖZ PÉLDÁJÁN KERESZTÜL KIRÁLY GÉZA, BROLLY GÁBOR Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron

Tanulmányunkban áttekintést nyújtunk egyes faállomány-paraméter légi lézeres letapogatás (Airborne Laser Scanning – ALS) alapján történő meghatározásának módszeréről. Ezen jellemzők meghatározásához igen fontos a forrásadatok megfelelő előfeldolgozása, a digitális domborzatmodell (DDM), valamint a borított felszínmodell (BFM) előállítása, amelyek különbségéből erdőterületen a lombkorona-magasság modelljét kapjuk meg (Canopy Height Modell – CHM). Az ALS adatokból mind a faállományra, mind az egyesfákra számolhatunk jellemzőket. Faállomány-paraméterek közül az állomány átlagmagasságát, záródását, valamint a törzsszámot mutatjuk be. Egyesfa-jellemzők közül a famagasság és a koronavetület előállításának módjait ismertetjük. A fenti jellemzők gyakorlati kiszámolását egy szigetközi mintaterületen, az INMEIN (HUSK/1101/1.2.1/0141) projekt keretében megvalósult légi lézeres letapogatás adatain mutatjuk be. Bár az ártéri terület a mérsékeltebb domborzati viszonyok miatt egyrészt könnyebb a magasságok mérése és meghatározása szempontjából, másrészt a területen kis magasság-különbségek is jelentős vízellátásbeli különbséget eredményezhetnek, amelynek meghatározásához ez a távérzékelési eljárás kiválóan alkalmas.

130


* előadások

AZ ERDŐGAZDASÁGOK INFORMATIKAI ELLÁTOTTSÁGÁNAK SZINTJE ÉS A FEJLESZTÉSEK MÉRLEGE FACSKÓ FERENC Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdővagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet, Sopron

Az erdőgazdálkodási ágazat állami szereplői az elmúlt évtizedekben jelentős beruházásokat hajtottak végre, hogy informatikai eszközparkjukat megfelelő szintre fejlesszék. A fejlesztések egy része „kényszerűség” volt, hiszen a cégek gazdálkodásának operatív irányítása naprakész információkat igényel, és a külső szereplőkkel (partnerek, hatóságok stb.) való digitális kapcsolattartásához is megfelelő informatikai infrastruktúra kell. A szakmai tervezés, irányítás és nyilvántartás informatikai támogatása később kezdődött. Ez egyrészt magyarázható azzal, hogy a gazdálkodás tárgya általában nem igényli a napi szintű, gyors beavatkozást. (Ez alól kivétel fakereskedelem és az ehhez kapcsolódó szállítási feladatok szervezése.) Másrészt az erdőben/erdővel végzett munka terepen zajlik, ezen munkák adminisztrálása csak vált akkor hatékonnyá, amikor megjelentek a térinformatikai adatokat kezelő rendszerek, és az ehhez igazított szakmai alkalmazások. Bár az állami erdőkkel gazdálkodó részvénytársaságok egy tulajdonoshoz tartoznak, a régebbi fejlesztéseiket nem összehangolva, hanem önállóan végezték, ami azt eredményezte, hogy a beszerzett szoftver-portfólió nagyon változatos. Ez a tény erősen hátráltatja a tulajdonos által előírt egységes platform bevezetését, hiszen ez a kényszer azt jelenti, hogy a – már megvásárolt és használt – szoftvert kell „kidobni”, és egy újat kifizetni. Az ebből származó ellenállást oly módon lehetett volna kiiktatni, hogy az átállást nem egyszerre kellett volna meglépni minden gazdálkodónak, hanem fokozatosan, ahogy a meglévő saját rendszerek „elöregednek” és kifutnak.

131


* előadások

AKTUÁLIS PÁROLGÁS TÉRKÉPEK FELHASZNÁLÁSA TÉRBEN OSZTOTT ÉGHAJLAT LEFOLYÁS MODELLEK KÉSZÍTÉSÉRE ZALA MEGYE PÉLDÁJÁN CSÁKI PÉTER, KALICZ PÉTER, BROLLY GÁBOR BÉLA, CZIMBER KORNÉL, GRIBOVSZKI ZOLTÁN Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron

Zala megye területi vízmérlegét 1 km térbeli felbontású aktuális evapotranszspiráció (ET) térképek segítségével elemeztük, melyeket Szilágyi és Kovács készített a 2000-2008-as időszakra (Szilágyi J., Kovács A., 2011: A calibration-free evapotranspiration mapping technique for spatially-distributed regional-scale hydrologic modeling. J. Hydrol. Hydromech., 59, 2011, 2, 118–130.). Az aktuális ET térképeket és az ezek alapján származtatott térben osztott lefolyást értékeltük a talajvízmélység és a felszínborítás függvényében. A vizsgálatokat nem a fent említett kilenc éves átlagra, hanem a legszárazabb és a legcsapadékosabb hidrológiai évekre is elvégeztük. Az aktuális ET adatok segítségével egy Budyko-féle megközelítésen alapuló éghajlat lefolyás modell térben osztott kalibrációs paraméter értékeit számítottuk, a vizsgálati időszakra vonatkozó éves átlaghőmérséklet és éves csapadékösszeg térképek felhasználásával. A kapott paraméter értékek segítségével lehetőség nyílik a klímaváltozás hatásainak vizsgálatára a területi vízmérleg párolgás és a lefolyás tagjaira vonatkozóan, térben osztott módon. A publikáció elkészítését a következő pályázatok támogatták: TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0013 projekt, Bolyai János Kutatási Ösztöndíj. Kulcsszavak: evapotranszspiráció, lefolyás, Budyko-modell, felszínborítás, klímaváltozás

132


* előadások

ERDÉSZETI UTAK FORGALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA FORGALOMSZÁMLÁLÓ RENDSZER SEGÍTSÉGÉVEL KISFALUDI BALÁZS1, MARKÓ GERGELY2, PRIMUSZ PÉTER1, PÉTERFALVI JÓZSEF1 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron 2: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Út- és Vasútépítési Tanszék, Budapest

Az erdészeti utak legnagyobb részét nem csak erdészeti járművek és dolgozók, hanem helyi lakosok, turisták és mások is használják. A nehéz forgalmat az erdészeti tevékenységekhez köthető járművek keltik. Magyarország erdészeti útjai alapvetően azon a műszaki minimum szinten épültek meg, ami e járművek biztonságos közlekedéséhez szükséges. Az erdészeti úthálózaton azonban egyre növekvő nem erdészeti forgalom tapasztalható, amely sok esetben konfliktushelyzet kialakulásához vezethet. E konfliktushelyzetek feloldhatók az erdőbe látogatók megfelelő irányításával, illetve a feltáróhálózat fejlesztésével. Ehhez elengedhetetlen a látogatók számának ismerete, valamint a különböző igényekkel rendelkező úthasználói csoportok elkülönítése. Ebben a tanulmányban egy forgalomszámláló rendszer és az általa szolgáltatott adatok kerülnek bemutatásra. A kísérleti helyet a Pilisi Parkerdő Zrt. területén található Apátkúti út 9+50 hm szelvényében jelöltük ki. A rendszer két darab reflexiós optikai szenzorból, egy biztonsági kamerából és egy központi vezérlőegységből áll. Az áramellátás hálózatról és akkumulátorokról történik. A rendszer egy fotót rögzít, valahányszor az egyik optokapu megszakítást jelez. A fotók SD kártyán kerülnek mentésre és letöltésre. Az adatok feldolgozását képzett értékelő személyek végezték. A legfontosabb feladatuk az úthasználók csoportokba sorolása volt. Elkülönítésre kerültek a gyalogosok, kerékpárosok, motorkerékpárosok, személyautók, teherautók, buszok és munkagépek. Emellett a fotók és az érzékelők naplózott adatainak elemzésével megállapítható volt az adott útszakasz használóinak haladási iránya, sebessége és időbeni megoszlása is. A kiértékelés alapján elmondható, hogy egy átlagos nyári hétköznap 200 áthaladást regisztrált a rendszer. Ez a szám hétvégén 363 db volt. A legnagyobb áthaladás-számmal képviselt csoport a személyautóké 33%-kal, ezt követi a kerékpárosok és gyalogosok csoportja 26-26%-kal. Mivel az adatok a nyári időszakból származnak, az erdészeti forgalom csak a teljes áthaladások 9%-át tette ki. A forgalomszámláló rendszer megvalósítása során szerzett tapasztalatok a jövőben felhasználhatók lesznek nagyobb úthálózatok forgalom-monitoring rendszerének kialakításához. A hálózat forgalmi elemzéséből levezethetők lesznek az egyes úthasználó csoportok preferenciái. Ez az információ pedig felhasználható lesz új hálózatok tervezésénél, vagy a meglévők fejlesztésénél.

133


* előadások

ERDÉSZETI ÚTÜGYI INFORMÁCIÓS RENDSZER PÉTERFALVI JÓZSEF1, MARKÓ GERGELY2, PRIMUSZ PÉTER1, KISFALUDI BALÁZS1 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron 2: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Út- és Vasútépítési Tanszék, Budapest

Az erdészeti útügyi információs rendszer egy olyan speciális geoinformációs rendszer, amely az úthálózatot ábrázoló térképi és az ahhoz kapcsolt leíró adatok, valamint azok kezelésére kifejlesztett algoritmusok segítségével döntéstámogató funkciókat nyújt az úthálózat fenntartásához és fejlesztéséhez, hatékonyabbá teszi a szállításszervezési munkákat, továbbá hozzájárul a magasabb szintű vevőkiszolgáláshoz. Az Erdészeti Útügyi Információs Rendszer elemei a következők: • a meglévő hálózat felmérése és geoinformatikai rendszerbe illesztése (digitális útleltár), • digitális szubjektív állapotfelvétel és értékelés, • várható forgalom meghatározása (forgalomelemzés), • információs rendszer kialakítása. A digitális útleltár az alábbiakat foglalja magába: • utak azonosítása, bemérése: o mérőkocsihoz kapcsolt kalibrált mérőkerék, o GPS vevővel integrált mobil térképező rendszer; • úthálózat geoinformatikai ábrázolása: o úttengelyek ábrázolása, o adatbázis felépítése. A digitális szubjektív állapotfelvétel és értékelés eszközei az alábbiak: • mérőkocsihoz kapcsolt saját fejlesztésű kalibrált mérőkerék, • kézi számítógép, a saját fejlesztésű adatgyűjtő programmal, • saját fejlesztésű számítógépes kiértékelő program. Az utak gravitációs körzetébe eső erdőrészletekben kitermelendő fatömeget az üzemtervi adatok alapján számíthatjuk. A szállítási útvonalakat az erdőgazdálkodó szakembereivel egyeztetve határozhatjuk meg. Az információs rendszer jó alapot szolgáltat az erdő- és vadgazdálkodási szállítási feladatok, valamint a jelentkező önkormányzati, természetvédelmi, turisztikai és egyéb forgalmi igények felméréséhez és nyilvántartásához is. A várható forgalmi igények és az utak állapota alapján a szükséges útfenntartási munkák és azok sürgőssége tervezhető.

134


* poszterek

BORÍTOTTFELSZÍN-MODELLEK (DSM) ELŐÁLLÍTÁSA LÉGI LÉZERES LETAPOGATÁSI ADATOK MÁSODFOKÚ FELÜLETELEMEKKEL TÖRTÉNŐ APPROXIMÁCIÓJÁVAL BROLLY GÁBOR, KIRÁLY GÉZA Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron

A borítottfelszín-modellek (Digital Surface Models: DSM) olyan felületmodellek, amelyek a földfelszínen található tereptárgyak vagy vegetáció magasságát egy geodéziai alapfelülethez viszonyítva írják le. Szabad földfelszínen a borítottfelszín-modellek és a domborzatmodellek által tárolt magasságok azonosak. Légi lézeres letapogatás során a földfelszínről, a vegetációról és a tereptárgyak felületéről lézeres távmérés útján közvetlenül térbeli koordináták nyerhetők. A szenzor típusától, a repülés magasságától és sebességétől, valamint a repülési sorok átfedésétől függően, általában négyzetméterenként 1–10 pont kerül felmérésre. A DSM ismeretében a vegetáció magassága a földfelszín magasságának kivonásával meghatározható, ami az erdészetben famagasságbecslési és állománymagasság becslési célokra széleskörűen használható. Korábbi vizsgálataink rámutattak, hogy a pontok másodfokú felületelemekkel történő approximációjával („Moving paraboloid” módszer) előállított borítottfelszín-modellek mind a faegyedek elkülönítésére, mind magasságuk becslésére jól felhasználhatók. Hamarosan felmerült az igény, hogy a vizsgálati célra megírt algoritmus üzemi méretű területen is alkalmazható legyen, ami az eljáráson további fejlesztéseket tett szükségessé. Ezek köre kiterjedt a nagyobb adatállományok kezelését célzó memóriagazdálkodás javítására, a feldolgozási időt csökkentő térbeli lekérdezések optimalizálására, az adathiányos területek kezelésére, valamint a felosztott munkaterületek támogatására. A tanulmány ismerteti az elkészített alkalmazás lehetőségeit, valamint példákon keresztül szemlélteti az előállított felületmodellek jellemzőit.

135


* poszterek

PERKÁTA - FORRÁS-DŰLŐ KÖZÉPSŐ BRONZKORI FÖLDVÁR ÉS KÖRNYÉKÉNEK TÁJTÖRTÉNETI VIZSGÁLATA KRAUSZ EDINA1, SALÁTA DÉNES2, PETŐ ÁKOS3, BIDLÓ ANDRÁS4 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, természetvédelmi mérnök MSc hallgató 2: Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet 3: Magyar Nemzeti Múzeum 4: Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron

A Dunába nyugatról ömlő Cikolai-víz vízgyűjtőjének területén található Perkáta – Forrás-dűlő középső bronzkori földvár. A vizsgálat központi elemét adó földváron a Magyar Nemzeti Múzeum – Nemzeti Örökségvédelmi Központ és a Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet részvételével elindult egy átfogó környezettörténeti és településtörténeti vizsgálatsorozat, amelyen belül komplex tájtörténeti és tájökológiai értékelés készül a földvár és közvetlen környezetének történeti területhasználat-változásáról. A projekt célja, hogy a középső bronzkortól napjainkig eltelt idősávban a rendelkezésre álló különböző módszerek (pl. régészeti terepbejárás, környezettörténeti vizsgálatok, írott és térképi források elemzése) alkalmazásával tájhasználat intenzitás-vizsgálat készüljön, felmérve így a terület bolygatottságát, amelynek lehetséges gyakorlati régészeti kifutása is. A bemutatott kutatás célja, hogy a 18. századtól napjainkig eltelt időszakban feltárja, térinformatikai környezetben feldolgozza a tájhasználat-változást a rendelkezésre álló történeti térképek és légifotók felhasználásával.

136


* poszterek

TALAJMŰVELŐ SZERSZÁM NUMERIKUS ANALÍZISE MAJOR TAMÁS Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron

A végeselem-módszer (VEM) elterjedése a gyakorlatban megváltoztatta a klasszikus tervezési folyamatot, alkalmazása beépült a termék előállításának folyamatába. A gyártási költség, ezen belül a tervezési költség, jelentős részét a kísérleti darabok legyártása és azok próbaüzeme teszi ki. Ezen költségek csak nagy darabszám és/vagy magas termékár esetén térülnek meg. Ezt a költséget jelentős mértékben csökkenti a végeselemes szimuláció. A szükséges prototípusok száma csökkenthető, jól modellezhető problémák esetén akár el is hagyható a prototípus legyártása. Utóbbi esetben már a sorozatgyártásra lehet azonnal berendezkedni, és elegendő a nullszérián próbaüzemet végezni. A végeselem-módszer napjainkra a műszaki számítások területén az egyik legelterjedtebb numerikus eljárás olyan feladatok megoldásához, amelyet korábban csak analitikusan vagy nagyon rossz közelítéssel lehetett megoldani. Számos olyan tényező figyelembevehetőségét teszi lehetővé, amelyeket analitikus módszerekkel egyáltalán nem, vagy csak nagy matematikai nehézségek árán lehetne számításba venni. A számítástechnikában beálló gyors fejlődés, a számítógépek kapacitásának, sebességének nagymértékű növekedése, a fizikai jelenségek korábbi években még nem látott bonyolultságú modellezésére, gyors számításokra, az eredmények sokoldalú analizálására adnak módot. Léteznek más numerikus eljárások is, mint például a véges differenciák módszere (Finite Difference Method), vagy az un. peremelem-módszer (Boundary Element Method) is, ezek a végeselem módszer alternatívájaként is alkalmazhatók. A numerikus analízis során egy speciális forgó késrendszerű pásztakészítő gépet vizsgáltunk. A pásztakészítő gép talajművelő szerszáma lényegében egy négyágú forgó kapa, amelynek kése ívelt, s erre három szárny van felhegesztve, a végek felé keskenyedő szárnyszélességgel.

137


* poszterek

VEGYESKORÚ ERDŐBEN VÉGZETT TELJES FAÁLLOMÁNY-FELVÉTEL FIELD-MAP RENDSZER ALKALMAZÁSÁVAL MOLNÁR DÉNES1, BAZSÓ TAMÁS2, FRANK NORBERT1, FÁBIÁN FERENC3 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron 2: Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron 3: Nyugat-magyarországi Egyetem, erdőmérnök hallgató, Sopron

A vágásos erdők szálaló erdőkké való átalakításának hosszú folyamatáról még nem rendelkezünk elegendő hazai tapasztalattal, szükségszerűvé vált eddig megszerzett információk rendszerezése, helyi példákkal való kibővítése. A Sopron 182/B erdőrészlet területén Roth Gyula professzor 1936-ben kezdte meg a vegyes korú és szerkezetű állomány kialakítását. Az átalakítás folyamatának tanulmányozása rendszeres dendrometriai felvételezést kíván, ezért döntöttünk úgy, hogy az eddigieknél nagyobb információtartalmú adatbázist állítunk össze az erdőrészlet állományáról, mely magában foglalja a teljes területen végzett törzstérképezést is. A rendelkezésre álló terepi felvételező eszközök tanulmányozása után a Field-Map rendszer használata mellett döntöttünk. A Field-Map egy szoftver-hadver együttes mely segítségével széleskörű térinformatikai adatgyűjtési és adatfeldolgozási feladatokat láthatunk el, magunk szabhatjuk meg az adatbázis struktúráját, ami aztán a terepi mérés során az adatgyűjtés alapját alkotja. A terepi munkákat 2013 szeptemberében kezdtük meg, terveink szerint a télen esedékes fakitermelésig minden 15 cm-es mellmagassági átmérőt elérő fát bemérünk. A fákhoz koordinátát, fafajt, mellmagassági átmérőt, magasságot, koronavetületet, élő koronahosszt, valamint törzsminőséget jellemző értéket (a TAEG Zrt. munkatársainak útmutatásai szerint) rendelünk. Állományleltározásnál – különösképp a teljes felvételezésnél – ha a fák pozícióját is tároljuk, elengedhetetlen a megfelelő pontosság elérése, ezért mérési referenciapontjainkat állandósítjuk a későbbi geodéziai pontosságú korrekcióhoz. Mivel az adatgyűjtés még folyamatban van, az egész részletre vonatkozó következtetéseket nem vonhatunk le az erdőállomány szerkezetével kapcsolatban, azonban elmondhatjuk, hogy az eddig elkészült törzstérkép-részlet jól mutatja az állomány inhomogenitását valamennyi vizsgált tényező tekintetében. A Field-Map rendszer differenciálódott, vegyes korú erdőben referenciapont-hálózat kitűzésére jól, famagasság mérésére kevésbé használható. Mintakörös felvételhez elegendőnek találjuk a műszer pontosságát, azonban teljes térképezésnél szükségesnek tartjuk a pontháló geodéziai műszerrel való utólagos bemérését, a fák helyzetének korrigálását. Ezen felül kiegészítő famagasságmérő eszköz használatát javasoljuk, a sokszögponthoz kötött – gyakran a nehéz beláthatóság miatt pontatlan – magasságmérések elkerülése érdekében.

138


* poszterek

ÉLŐHELY-TÉRKÉPEZÉS TÁVÉRZÉKELÉSES MÓDSZEREKKEL A NYIRKAI-HANY TERÜLETÉN NASZÁDOS ANNA, BELÉNYESI MÁRTA, S.-FALUSI ESZTER, TAKÁCS GÁBOR Szent István Egyetem, Gödöllő

A távérzékelés rohamosan fejlődő világában az elmúlt évtizedek egyik ígéretes fejlesztése a hiperspektrális technológia megalkotása volt. Az új módszerrel készített felvételek az eddigiektől (pánkromatikus, multispektrális felvételek) eltérően több száz, keskeny spektrális sávot, s ezáltal minden eddiginél több információt tartalmaznak. Kutatásom során élőhelytérképezéshez használok hiperspektrális távérzékeléses módszereket. A vizsgálati terület a Fertő–Hanság Nemzeti Park törzsterületeként nyilvántartott, a 2001ben élőhely-rekonstrukció keretei között elárasztott Nyirkai-Hany egyik medencéje, a 251 ha nagyságú „Aranyos”. A területről korábban – hagyományos módon, vizuális interpretációval – készült már élőhelytérkép, távérzékeléses módszerekkel azonban ez idáig nem történt felmérés. A munkám fő célja – a jelenlegi helyzet bemutatásán és az élőhelytérkép elkészítésén túl – egy olyan metodológia kidolgozása volt, amely a későbbiekben nagyobb területekre vonatkozó elemzések alapja lehet. Az élőhely-térképezés fő lépései – a megfelelő szakirodalmak felkutatása mellett – a terepi mintavételezés, a felvételek előfeldolgozása, valamint a szegmentálás és az osztályozás voltak. Az előfeldolgozást, valamint a terepi mintavételezés segítségével megvalósított szegmentálást és osztályozást a későbbi megismételhetőség céljából – a módszertani és az eredményeket bemutató fejezetben – részletesen ismertetem. A térkép elkészítése során nyert tapasztalataim alapján javaslatot teszek egy egységes, változásvizsgálat megvalósítását lehetővé tevő kategória- és mintavételi rendszerre. Ahhoz ugyanis, hogy egy, a terepi kezelések alkalmával, illetve hosszú távon használható bázisanyag megszülethessen, elengedhetetlen egy, a reproducibilitást biztosító módszertan kidolgozása. Az elkészült térkép –, illetve a munka során levont következtetéseim – (reményeim szerint) nem csupán a Fertő–Hanság Nemzeti Park területén folyó kezelések megvalósításához nyújt segítséget, hanem a hiperspektrális technológia alkalmazási lehetőségeinek körét is bővíti.

139


* poszterek

TÖBBMŰVELETES FAKITERMELŐ GÉPEK – HARVESZTEREK – CSOPORTOSÍTÁSA HORVÁTH ATTILA LÁSZLÓ Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron

Az 1960-as években jelentek meg, majd a 1970-es években elterjedtek és szereztek létjogosultságot Nyugat-Európában a többműveletes fakitermelő gépek. Ezek olyan speciális erdészeti gépek, melyek egyszerre két vagy több művelet elvégzésére alkalmasak, általában az átlagosnál nagyobb teljesítményre képesek. Jelenleg a legkorszerűbb technológiát képviselik. Eleinte a többműveletes fakitermelő gépeket öt csoportra osztották fel: döntőgépek, gallyazógépek, darabológépek, gallyazó-daraboló gépek, teljes fa kitermelő gépek. A gépek fejlesztésénél a fő cél az volt, hogy az alapgépre minél több adaptert szereljenek fel. Így az egymást követő műveleteket időveszteség nélkül lehetett végrehajtani. Az új gépek kialakulásával a csoportosítás is megváltozott. Alapvetően két nagy csoportjuk ismert: • Harveszterek: a fa tőtől való elválasztását és a hozzá kapcsolódóan még egyéb műveleteket (rakásolás, gallyazás, darabolás, előközelítés, közelítés) is elvégező gép. • Processzorok: A fa tőtől való elválasztását nem, de a többi műveletet (gallyazás, kérgezés, darabolás, előközelítés, közelítés) kapcsoltan végző gépek. Számos gépgyártó cég által kínált harveszterek – műszaki megoldásaik tekintetében – következőképpen csoportosíthatóak: • Alapgép alapján • Adapterek száma alapján • Gépkezelő helyzete alapján • Járószerkezet típusa és száma alapján • Járószerkezet mozgathatósága alapján • Terepviszonyokhoz való alkalmazkodás alapján • Daru és a kabin egymáshoz viszonyított helyzete alapján • Kombinálhatóság alapján

140

Kari Tudományos Konferencia

Recommend Documents