Kari Tudományos Konferencia

Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar

Kari Tudományos Konferencia – a konferencia előadásainak és posztereinek kivonata –

2009. október 12. Sopron Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó

Tartalomjegyzék PLENÁRIS ELŐADÁSOK ..................................................................................................... 7 1. HÉJJ BOTOND ÉS MAROSI GYÖRGY: Az állami erdővagyon értékváltozása az elmúlt évtizedben.................................................................................................................................. 8 2. PÉTERFALVI JÓZSEF, KOSZTKA MIKLÓS, MARKÓ GERGELY ÉS PRIMUSZ PÉTER: Korszerű méréstechnika az erdészeti utak állapotfelvételénél.................................................................. 9 3. KONKOLY-GYURÓ ÉVA: A tájtudomány kibontakozásának ösvényei .................................. 10 4. SZARKA LÁSZLÓ: A Föld Bolygó Nemzetközi Éve hazai tanulságai ................................... 11 5. DINKA MÁRIA ÉS BERCZIK ÁRPÁD: Az MTA Magyar Dunakutató Állomás fertői hidrobiológiai kutatásainak áttekintése 1972-től..................................................................... 12 6. NÁHLIK ANDRÁS: Nagyvadgazdálkodás erdőterületen és erdőgazdálkodás nagyvad élőhelyeken.............................................................................................................................. 13 ERDÉSZETI MŰSZAKI SZEKCIÓ.................................................................................... 14 Előadások: 1. BROLLY G. ÉS KIRÁLY G : Lézeres letapogatás feldolgozása erdei környezetben............... 15 2. CZUPY I.: Váltakozó áramú mobilhidraulika alkalmazhatósága erdészeti gépeken............ 16 3. FACSKÓ F.: 30 éve érkezett az első számítógép az Erdőmérnöki Karra.............................. 17 4. GÓLYA J.: Lovas közelítés. Már csak a múlt? ..................................................................... 18 5. HORVÁTH A. L. Magasan gépesített fakitermelési munkarendszerek jelene és jövője Magyarországon ...................................................................................................................... 19 6. HORVÁTH B: Injektálógép-fejlesztés a cserebogár-pajor elleni védekezésben.................... 20 7. HORVÁTH ZS., MAROSVÖLGYI B. ÉS PINTÉR CS: Új szaporítóanyag-előállítási lehetőségek vizsgálata Miscanthus és Arundo energianövényeknél....................................... 21 8. KALICZ P. ÉS GRIBOVSZKI Z: Vízgyűjtő szintű hidraulikai paraméterek és párolgás számítása tározó modellek felhasználásával ........................................................................... 22 9. KOPPÁN A, KALICZ P., GRIBOVSZKI Z. ÉS VIG P.: A kisvízgyűjtők öko-hidrológiai jellemzőiben tapasztalható, transzspiráció keltette, napi ingadozás összevetése a fatörzsön mérhető elektromos potenciál különbség változásaival .......................................................... 23 Poszterek: 1. KELEMEN G.: Műszeres favizsgálatok - Tapasztalatok ....................................................... 24 2. MAJOR T.: Talaj-gép kapcsolat modellezése ....................................................................... 25 3. Vágvölgyi A. és Horváth Zs.: Biogáz termelés melléktermékeként keletkezett biotrágya hasznosítási lehetőségeinek vizsgálata csíranövény-teszt alapján .......................... 26 4. SZAKÁLOSNÉ MÁTYÁS K: A faanyagmozgatás áruszállítási rendszereinek vizsgálata ...... 27

ERDŐGAZDÁLKODÁSI SZEKCIÓ .................................................................................. 28 Előadások: 1. BIDLÓ A., HEIL B., JUHÁSZ P., KOLOZS L., KOVÁCS G. ÉS VARGA B.: Hazai erdő területek talajállapotának összehasonlító vizsgálata a BIOSOIL program keretében............. 29 2. CSEKE K., BORDÁCS S. ÉS BOROVICS A.: Egy elegye tölgyállomány taxonómiai és genetikai szerkezetének megjelenítése.................................................................................... 30 3. FRANK N: Az európai tiszafa (Taxus baccata) CP-RFLP és mikroszatellit analízise ......... 31 4. HEIL B., KOVÁCS G. ÉS BIDLÓ A: Baktalórántházi erdőtömb termőhelyi viszonyai ........... 32 5. JUHÁSZ I., CSIHA I., MAROSI GY. ÉS RÉDEI K.: Az ültetvényes fatermesztés helye az erdőgazdálkodásban ................................................................................................................ 33 6. KONDORNÉ SZ. M. : Vizsgálati eredmények hazai vörös tölgy állományokban.................. 34 7. KOVÁCS G., KÁROLYI A., HEIL B. ÉS BIDLÓ A: Energia-ültetvényekben alkalmazható nemesnyár és akác fajták elemmérlegének vizsgálata a mohai csemeterkertben ................... 35 Poszterek: 1. FRANK N., FUSSI B. ÉS HEINZE B.: A wayfaring hybrid morphometry and phylogeography of P. X canescens (Aiton) in the Danube catchment area in Central Europe ..................................................................................................................................... 36 2. CSERHÁTI M., SZOBOSZLAY S., KRIFATON CS., KUKOLYA J. ÉS BALÁZS K.: Biological degradation of mycotoxins by soil bacteria ............................................................................ 37 3. JUHÁSZ P., BIDLÓ A., HEIL B. ÉS KOVÁCS G.: Erdősítendő gyepterületek talajának szénmegkötési potenciálja a Cserhátban ................................................................................. 38 4. MÉSZÁROS B. ÉS LAKATOS F.: A hazai Melolontha fajok genetikai összehasonlítása ......... 39 5. VARGA SZ., MOLNÁR M. ÉS NOVÁK R.: Gyomkorlátozási kísérletek tölgy erdősítésekben szelektív egyszikűirtókkal a siskanád ellen .................................................... 40 KÖRNYEZETTUDOMÁNYI ÉS KÖRNYEZETVÉDELMI SZEKCIÓ ........................ 41 Előadások: 1. BENEDEK P. ÉS TANÁCS L.: A poszméh népességek (Bombus spp.) átalakulása a magyar faunában: okok és következmények (Hamenoptera, Apoidea) .................................. 42 2. BÉRES CS. ÉS NÉMETH L.: Fafajok összehasonlítása vízforgalmi szempontból .................. 43 3. BÓR J., SÁTORI G. ÉS BARTA V.: Felsőlégköri elektro-optikai jelenségekkel kapcsolatos megfigyelések Sopronból ........................................................................................................ 44 4. DRÜSZLER Á., VIG P. ÉS CSIRMAZ K.: A XX. századi földhasználat-változás és becsült éghajlati hatásai Magyarországon ........................................................................................... 45 5. GÁLOS B., MÁTYÁS CS. ÉS JACOB D.: az erdő szerepe a klímarendszerben a 21. században– hatásviselő, vagy hatótényező?............................................................................ 46 6. VIG P.: A sugárzás szerepe erdeink klimatikus viszonyainak meghatározásában............... 47 7. BODÁNÉ K. R.: Gyakorlati módszerek és lehetőségek a környezetmérnök BSc képzés Vízminőségvédelem tárgy oktatásában ................................................................................... 48 8. POLGÁR A.: Környezeti hatásértékelés a környezetirányítási rendszerkben ....................... 49 9. TIRÁSZI Á.: Tájjal összefüggő dokumentumok elemzése – hatások a tájváltozásra............ 50

Poszterek: 1. NÉMETHNÉ K.J.: Biológiai környezetminőség, ökológiai szempontú állapotértékelés ....... 51 2. NOVÁK B.: A Dél -alföldi felszín alatti vizek minőségi állapotának értékelése ................. 52 3. CSÁFORDI P., KALICZ P. ÉS KUCSARA M.: Hordaléklerakódás vizsgálata erdei tavakban ... 53 4. KATONÁNÉ G.K.: Kistérségek agrár alkalmassági vizsgálatának módszerei ...................... 54 5. TIRÁSZI Á. ÉS KONKOLY-GYURÓ É.: Mentális (gondolati) térképek a Fertő-Hanságról ..... 55 TERMÉSZETVÉDELMI SZEKCIÓ................................................................................... 56 Előadások: 1. BARKI M.: A hőmérséklet hatása a széncinege (Parus major) fiókák fejlődésére .............. 57 2. CSISZÁR Á.: Magyarországon előforduló, fás szárú özönfajok allelopatikus hatásának vizsgálata ................................................................................................................................. 58 3. HIRKA A., CSÓKA GY. ÉS SZABÓKY CS.: Mit gondolnak az erdei rovarok a klímaváltozásról? .................................................................................................................... 59 4. KERÉNYI-NAGY V.: Védelemre javasolt galagonyáink és rózsáink .................................... 60 5. KIRÁLY G.: A CES gyűrűzési program 5 éves tapasztalatai egy nyugat-dunántúli mintavételezési Ponton............................................................................................................ 61 6. KORDA M.: A Tétényi-fennsík természetvédelmi célú botanikai felmérése ....................... 62 7. TRASER GY., WINKLER D. ÉS KECSKEMÉTI G.: A vegetáció és a talaj hatása az ugróvillás sűrűségre a Szárhalmi erdőben............................................................................... 63 8. OTTLECZ B: Előzetes eredmények a molnárgörény (Mustela eversmanni) mozgáskörzetéről .................................................................................................................... 64 9. WINKLER D., KOVÁCS GY., DREMMEL L., KALMÁR S., SPORCSICS D., PANDUR L. ÉS FARAGÓ S.: Vetési varjú fészkelésbiológiai vizsgálata ........................................................... 65 10. ZAGYVAI G.: A spontán erdősödés és cserjésedés meghatározó tényezői a Cserhátban ... 66 Poszterek: 1. BŐHM A.: Nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek minőségének értékelése a természetesség alapján ............................................................................................................ 67 2. DINKA M., ÁGOSTON SZ. E., KISS A., SCHÖLL K. ÉS BERCZIK Á.: A biodiverzitás különleges esete: a Fertő vízterének mozaikossága ................................................................ 68 3. DINKA M., ÁGOSTON SZ. E. ÉS SZEGLET P.: A fertői nádasok termőhelyi viszonyai (anyagforgalom – dekompozíció – hasznosítás ...................................................................... 69 4. DITTRICH G. ÉS FARAGÓ S.: A fácán (Phacianus colchicus) populációjának és környezetének vizsgálata a LAJTA Projectben, 1998-2008 .................................................... 70 5. DREMMEL L, CSETE S. ÉS HORVÁTH GY.: Kisemlősök mikrohabitat indikációja egy degradált vizes élőhelyen ........................................................................................................ 71 6. FARAGÓ S. ÉS KALMÁR S.: A LIFE Túzokvédelmi program 2007-2008 évének eredményei .............................................................................................................................. 72 7. HORVÁTH GY., SZŰCS L., HERCZEG R. ÉS DREMMEL L.: Populációméret becslési eljárások alkalmazása kisemlősök demográfiai változásának monitorozásában .................... 73 8. KOVÁCS GY.: Vizes élőhelyek (halastavak, berkek) funkcionális szerepe a Balaton déli partján...................................................................................................................................... 74 9. SPAKOVSZKY P.: Újabb eredmények a túzokok (Otis tarda L.) területhasználatáról a Mosoni-síkon – Elegendő-e a NATURA 2000 terület a faj védelmére? ................................ 75

10. SZŰCS P.: A Dicranum tauricum Sapjegin újabb hazai előfordulásai ............................... 76 11. WINKLER D. ÉS KOVÁCS GY.: Kétéltűek monitorozása a Lajta-project és Mosonproject területén....................................................................................................................... 77 VADBIOLÓGIAI ÉS VADGAZDÁLKODÁSI SZEKCIÓ ............................................... 78 Előadások: 1. BALLÓK ZS.: Az erdei kerítések „hatása” a gímszarvas mozgására .................................... 80 2. BÍRÓ ZS., VAD A. ÉS VERES K.: A mezei nyúl mezőgazdasági kultúra használatának időbeli és térbeli variabilitása.................................................................................................. 81 3. CSÁNYI S., LEHOCZKI R., BLEIER N., SONKOLY K.: Az őz élőhely-használata mezőgazdasági környezetben .................................................................................................. 82 4. FARAGÓ S. ÉS LÁSZLÓ R.: Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) tavaszi vadászata – érvek és ellenérvek .................................................................................................................. 83 5. HELTAI M., SZABÓ L. ÉS LANSZKI J.: Az aranysakál helye és szerepe a hazai Vadgazdálkodásban................................................................................................................. 84 6. KATONA K., SZEMETHY L., HAJDÚ M. ÉS KHOYI A: Növényevő nagyvadak károkozásának enyhítése természetszerű élőhely-kezelésel.................................................... 85 7. KIRÁLY G. ÉS NÁHLIK A.: Gímszarvasok mozgásaktivitásának és mozgáskörzetének meghatározása különböző mintavételezésű, GPS-nyakörv által meghatározott pozíciók alapján ..................................................................................................................................... 86 8. KOCSIS M. ÉS FARAGÓ S.: Az őz (Capreolus capreolus) területhasználata agrár élőhelyen - a LAJTA project telemetrálási eredményeinek összesítése.................................. 87 9. SÁNDOR GY., TARI T., HEFFENTRÄGER G. ÉS NÁHLIK A.: Dámszarvas tehenek és bikák napi aktivitásmintázatának összehasonlítása........................................................................... 88 10. TARI T., SÁNDOR GY. ÉS NÁHLIK A.: A gímszarvas élőhely-preferenciája egy síkvidéki területen ................................................................................................................... 89 Poszterek: 1. BLEIER N., SZEMETHY L. ÉS CSÁNYI L.: A mezőgazdasági vadkár a statisztikák alapján ... 90 2. BODÓ K ÉS MAROSÁN M.: Az élőhely-minőség hatásának vizsgálata egyes magyarországi gímszarvas (Cervus elaphus) populációk agancsfejlesztő képességére.......... 91 3. BODÓ K: Az élőhely minőségének hatása a gímszarvas (Cervus elaphus) testtömegére.... 92 4. DREMMEL L. ÉS NÁHLIK A.: A muflon élőhely-terhelése kizárásos kísérletek eredményei alapján.................................................................................................................. 93 5. FARAGÓ S. ÉS DITTRICH G.: A fogoly (Perdix perdix) halandóságát befolyásoló környezeti tényezők a Lajta-Projectben .................................................................................. 94 6. FARAGÓ S. ÉS GOSZTONYI L. Kárókatona kontra halállomány – „Konfliktusfaj” a magyar madárfaunában ........................................................................................................... 95 7. FARAGÓ S. ÉS HANGYA K.: Befolyásolja-e a vízállás a Duna vízimadár állományának faj- és egyedszámát?................................................................................................................ 96 8. FARAGÓ S. ÉS LÁSZLÓ R.: Közúti balesetek okozta károk a vadgazdálkodásban Az 1997-2007 közötti vadgazdálkodási ciklusban ....................................................................... 97 9. FARAGÓ S. ÉS WINKLER D.: Abiotikus faktorok hatása vízivadfajok állományalakulására Magyarországon .................................................................................... 98 10. JÁNOSKA F. ÉS VARJÚ J.: Automata digitális fényképezőgép felhasználásának lehetőségei a nagyvad-kutatásban (esettanulmány) ................................................................ 99

11. JÁNOSKA F., TARCZY T., ERŐS CS. ÉS VARJÚ J.: Különböző vaddisznó-populációk szaporodóképességének vizsgálata (előzetes adatok) ........................................................... 100 12. JÁNOSKA F.: Egy erdősávrendszer gyakori fészkelő madárfajainak 20 éves állománydinamikája ............................................................................................................................. 101 13. KATONA K., SZEMETHY L., TERHES A., NOVÁK G. ÉS GÁL A.: Kiegészítő takarmányok és vadföldi növények szerepe a gímszarvas táplálékösszetételében ..................................... 102 14. LÁSZLÓ R. ÉS FARAGÓ S.: Közúti balesetek okozta vaddisznó elhullások a közúthálózat fejlettségének függvényében............................................................................ 103 15. LEHOCZKI R., CSÁNYI S ÉS SONKOLY K.: Az őzagancs minőségét befolyásoló egyes környezeti tényezők hatásának vizsgálata............................................................................. 104 16. NÁHLIK A., SÁNDOR GY. ÉS TARI T.: A vaddisznó helyzete és állományalakulása Magyarországon .................................................................................................................... 105 17. PELLINGER A., FERENCZI M, WINKLER D. ÉS FARAGÓ S.: Madárinfluenza (H5N1) monitorozása vadon élő vízimadár állományokban Nyugat-Magyarországon ..................... 106 18. SALLAY G., SZEMETHY L. ÉS CSÁNYI S.: Élőhelyszerkezeti-elemek hatása a mezei őz területhasználatára ................................................................................................................. 107 19. SÁNDOR GY., NAGY K., TARI T., BÁTKAY D., LÁSZLÓ R. ÉS NÁHLIK A.: A vaddisznó korbecslési eljárásainak összehasonlító elemzése................................................................. 108 20. SÁNDOR GY., TARI T., HEFFENTRÄGER G. ÉS NÁHLIK A.: Dámszarvas élőhelypreferencia vizsgálatok síkvidéken ....................................................................................... 109 21. SZEMETHY L., BÍRÓ ZS., KATONA K., BLEIER N. ÉS LEHOCZKI R.: Vaddisznós kertek természetvédelmi vonatkozásai............................................................................................. 110 22. SZEMETHY L., KATONA K., BIRÓ ZS., TERHES A. ÉS BLEIER N.: A vadetetés és vadföldművelés hazai gyakorlatának elemzése és hasznosulásának terepi vizsgálatai ........ 111 23. TARI T., SÁNDOR GY., HERR SZ. ÉS NÁHLIK A.: Adatok az őz és a vaddisznó etetőhelyhasználatához ........................................................................................................................ 112 24. ÚJVÁRY D., SZEMETHY L. ÉS HORVÁTH ZS.: Területcsökkentés hatása zárt térben tartott vaddisznók viselkedésére............................................................................................ 113 25. VARJU J.: Az eurázsiai hód vizsgálata a Szigetközben.................................................... 114 Névmutató………………………………………………………………………………......115

PLENÁRIS ELŐADÁSOK 1. HÉJJ BOTOND ÉS MAROSI GYÖRGY: Az állami erdővagyon értékváltozása az elmúlt évtizedben 2. PÉTERFALVI JÓZSEF, KOSZTKA MIKLÓS, MARKÓ GERGELY Korszerű méréstechnika az erdészeti utak állapotfelvételénél

ÉS

PRIMUSZ PÉTER:

3. KONKOLY-GYURÓ ÉVA: A tájtudomány kibontakozásának ösvényei 4. SZARKA LÁSZLÓ: A Föld Bolygó Nemzetközi Éve hazai tanulságai 5. DINKA MÁRIA ÉS BERCZIK ÁRPÁD: Az MTA Magyar Dunakutató Állomás fertői hidrobiológiai kutatásainak áttekintése 1972-től 6. NÁHLIK ANDRÁS: Nagyvadgazdálkodás erdőterületen és erdőgazdálkodás nagyvad élőhelyeken

7

Plenáris előadások____________________________________________________________ AZ ÁLLAMI ERDŐVAGYON ÉRTÉKVÁLTOZÁSA AZ ELMÚLT ÉVTIZEDBEN HÉJJ Botond1 és MAROSI György2 1

Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdővagyon-gazdálkodási Intézet, Sopron 2 ERTI, Gazdaságtani Osztály, Sopron [email protected]

A privatizációt követő időszakban nagyon kismértékben, de megindult a magántulajdonú erdők adás-vétele. A még erőtlen, de fejlődő piacon kialakul az erdő egyes térségekben szokásos ára. Ezzel szemben az magyar erdővagyon értékét meghatározó állami erdőben továbbra is nagy a bizonytalanság az értékfolyamatok hatásával kapcsolatban. A meglevő bizonytalanságok mellett vannak olyan egyértelmű tényezők, melyek jelentős hatással vannak az állami erdőterületek értékének változására. Ezek közül a legfontosabbak: • Az állami erdőterület csökkenése a privatizáció következtében. • A gazdasági szabályozás változása. • A piaci folyamatok, a fafelhasználás szerkezetének változása (bioenergia előtérbe kerülése. • A társadalomi igények változása, NATURA 2000 területek kijelölése. • Az erdőgazdálkodási módszerek változása. • Biotikus és abiotikus kárfolyamatok felerősödése. Az előadás ezen hatások eredőjeként bekövetkező értékváltozást tárja fel.

8

Plenáris előadások____________________________________________________________ KORSZERŰ MÉRÉSTECHNIKA AZ ERDÉSZETI UTAK ÁLLAPOTFELVÉTELÉNÉL PÉTERFALVI József, KOSZTKA Miklós, MARKÓ Gergely és PRIMUSZ Péter Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron [email protected] Az erdő egyes részeinek megközelíthetőségét biztosító erdészeti utak megépítésük után fenntartásra szorulnak. Az elvégzendő útfenntartási beavatkozások meghatározásához ismerni kell az utak állapotát. Az útállapot-felvétel hatékonyságának növelése érdekében annak eszközeit az erdészeti útépítés körülményeinek megfelelően ki- és tovább kell fejleszteni. Ezek a fejlesztések az új Regionális Egyetemi Tudásközpont pályázat részfeladatai között is szerepelnek. A felújítandó út állapotának meghatározásához alábbiakra van szükség: • Geodéziai felmérés, vonalvezetés és a vízelvezetés tervezése; • Pályaszerkezet állapotának mérése; • Szubjektív állapotfelvétel. A felújítandó út egymástól 25 m távolságra megjelölt tengelypontjainak és a műtárgyak befolyási és kifolyási szintjének bemérése mérőállomással történik. A tengelypontokban a tengelyre merőleges keresztmetszeti felmérés mérőállomással sok esetben (pl.: meredek és magas rézsűk) nehézkes és lassú. A legújabb elektrotechnikai fejlesztések eredményeként olyan szenzorok készíthetők, amelyek felhasználásával megszülethettek a digitális tájoló teodolitok (TruPulse 360B). Ezzel a maroknyi mérőeszközzel a keresztmetszet jellemző töréspontjai a megkívánt pontossággal bemérhetők. A terepi geodéziai felmérés után a vízszintes és magassági vonalvezetés, valamint a vízelvezetés tervezése következik. A pályaszerkezet állapotát a teherbírásával és felületének állapotával lehet jellemezni. A teherbírást a célnak megfelelő sűrűséggel végzett teherbírásméréssel állapítjuk meg. A burkolatfelület, a padka, az árok és a növényzet állapotát szubjektív állapotfelvétellel minősítjük. A megerősítő réteg mennyiségének pontosabb meghatározásához a burkolat deformációinak mértékét is ismerni kell. Az állapotfelvétel az alábbi jellemzők meghatározását jelenti: - pályaszerkezet és a földmű teherbírásának mérése Dynatest nehézejtősúlyos teherbírásmérő berendezéssel a 25 m-ként megjelölt tengelypontokban, - a szubjektív állapot felvétele mérőkerék és kézi számítógép összekapcsolásával, - a burkolat felületének keresztmetszeti felvétele lézeres profilográffal. A jellemzők meghatározásához kidolgozott módszereket folyamatosan teszteljük és fejlesztjük konkrét erdészeti utak állapotának felmérése segítségével. A felsorolt korszerű méréstechnikák hozzájárulnak az erdészeti utak állapotának pontosabb meghatározásához és a szükséges útfenntartási beavatkozások pontosabb megtervezéséhez. A digitális méréstechnika lehetővé teszi az adatok gyors beillesztését a digitális útadatbankokba. A rendszeresen végzett állapotfelvételek idősora később a változások elemzésére és az útfenntartási beavatkozások hatékonyságának elbírálására lesz alkalmas

9

Plenáris előadások____________________________________________________________ A TÁJTUDOMÁNY KIBONTAKOZÁSÁNAK ÖSVÉNYEI KONKOLY-GYURÓ Éva Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet és Földtudományi Intézet, Sopron [email protected] Az ókori Görögország tudományossága a szintézisre törekedett és magától értetődőnek tekintette a természet- és a társadalomtudomány, sőt a kreatív, művészi gondolkodás egységét, elválaszthatatlanságát. A felvilágosodást követően kibontakozó modern tudományos gondolkodás, jóllehet a huszadik század második feléig sokat megőrzött a holisztikus gondolkodási hagyományokból, mégis a mind jobban a specializálódó szaktudományok egyeduralmát hozta létre. A tudományos, technikai és technológiai fejlődés bámulatba ejtő eredményei mellett, a modern, 21. század eleji világunkban nyilvánvalóan környezeti, társadalmi (erkölcsi) és gazdasági válságok mind határozottabb jelei mutatkoznak. A tudomány a publikációk irdatlan nagy száma ellenére nem tud elégséges válaszokat adni a jelen sürgető problémaira, nem képes a döntéshozóknak olyan megoldásokat kínálni, amelyek nyomán megnyugtató irányváltás következhetne be a társadalom-gazdaság-környezet kapcsolatrendszerében. Kérdés, hogy az „impakt faktorok” fejvesztett gyűjtése mellett szándékában áll-e? Jelenleg nemhogy a természet- és a társadalomtudományok közötti átjárhatóság és kapcsolat hiányzik, de a természettudományi szakterületek valós együttműködése sem valósul meg, néhány üdítő, marginális kísérlet kivételével. A környezettudományokból is hiányzik a tartalmi kapcsolódás, többnyire mellérendelten, valós integráltság nélkül működnek, mert a környezeti alrendszerek (atmoszféra, hidroszféra, litoszféra, bioszféra és antroposzféra) kutatói többnyire elefántcsonttornyaikba zárkóznak. Az antroposzférát csak említés szinten ismerik el, a gyakorlatban az azzal való foglalkozást nem tekintik a környezettudományok részének. Ezt a mintát követi az oktatás és az igazgatás is. Emellett két oldalról, társadalomtudományi és természettudományos irányból is elindult egy konvergencia a területi, térségi, táji rendszerekkel foglalkozók részéről, felismerve, hogy a társadalom léte és jól-léte számára a környezet megfelelő minősége alapfeltétel. Megőrzésében, fenntartásában nem jutottunk előbbre a specializált tudással és a szektoriális gondolkodással. Kibontakozóban van tehát az a térszemlélet, tájtudomány, amely a táj humboldi, holisztikus értelmezésének hagyományából merít mind többet. Humbold definiciója szerint „a táj a Föld egy térségének totálkaraktere”, azaz adott területen együtt létező tényezők kölcsönhatásának eredményeként jönnek létre azok az egyedi karakterű téregységek, tájak, amelyek magasabb szerveződési, integráltsági szintet mutatnak, mint a környezeti alrendszerek. A tájak olyan mikrokozmoszt testesítenek meg, amelyek adekvát téregységei egyrészt az integrált tudományos vizsgálatnak és másrészt a fenntartható emberi lét kibontakoztatásának.

10

Plenáris előadások____________________________________________________________ A FÖLD BOLYGÓ NEMZETKÖZI ÉVE HAZAI TANULSÁGAI SZARKA László Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet és Földtudományi Intézet MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet, Sopron [email protected] A Föld Bolygó Nemzetközi Éve (International Year of Planet Earth) a földtudományok 2007-től 2009 végéig tartó nemzetközi tudományos- és ismeretterjesztő programja. E hároméves időszakból a 2008. év tematikus ENSZ-év is volt. A kezdeményezés legfontosabb társadalmi üzenete az, hogy a természeti környezet és az emberiség léte, tevékenysége között évezredeken keresztül fennállt érzékeny egyensúly felborulni látszik. Ennek oka az emberiség létszámának, valamint fogyasztó szemléletéből fakadó hely- és anyagigényének rohamos növekedésében, másrészről a Föld kincseinek (talaj, édesvíz, használható energia és egyes nyersanyagok) végességében keresendő. A kihívások súlyát tekintve ezek mellett az éghajlatváltozás (akárhogyan is folytatódik) közönséges „klímahullámvasútnak” tekinthető. A Föld Bolygó Nemzetközi Éve nyolcvan ország tevékenységét bemutató honlapján (www.yearofplanetearth.org) Magyarország neve alatt három soproni kezdeményezés is szerepel: a Földév-füzetek magyar változata (a NymE-hallgatók bevonásával készült GEOFIFIKA című ismeretterjesztő füzetsorozat), a 2008. októberi soproni Föld és Ég (Geológia és Teológia) című konferencia, valamint a Nemzetközi Geomágneses és Aeronómiai Egyesület (IAGA) 11. világkongresszusa (www.iaga2009sopron.hu). Az előadó − a Föld Bolygó Nemzetközi Éve magyar nemzeti bizottság titkára − összefoglalja a Földév hazai eredményeit, előtérbe állítva a soproniakat. A minden hazai középiskolába eljutó GEO-FIFIKA füzetsorozat hozzájárult ahhoz, hogy a Földévről tudomást szerezzen a szélesebb érdeklődésű közönség, főként a fiatalabb korosztály. A Föld és Ég konferencia kiadványa (Hantken Kiadó, 2009) arra mutat rá, hogy a tudomány és a vallás között nincs konfliktus még a földtörténet és az evolúció terén sem (ugyanakkor kibékíthetetlen az ellentét a tudomány és pszeudo-tudomány, valamint a vallások és a pszeudo-vallások között). Az IAGA-világkonferencia (www.iaga209sopron.hu) igazolta, hogy Sopron ideális helyszíne a nemzetközi tudományos nagyrendezvényeknek is. Összefoglalva megállapítható, hogy Magyarországon a Földév annak ellenére is sikeres volt, hogy a felkért támogatók és védnökök korlátozott, a szükségestől messze elmaradó pénzügyi hátteret biztosítottak. Az anyagiak hiánya első sorban a tömegtájékoztatás, népszerűsítés terén jelentett hátrányt, a sajtó érdeklődésének felkeltése és a reklámkampányok elmaradása miatt. Amint az MTA X. (Földtudományok) Osztálya is megállapította, a Föld természeti adottságait fenyegető veszélyek témái sajnos még a Földévvel kapcsolatos kormányzati kötelezettségvállalás ellenére sem szerepelnek valós súlyuknak megfelelően a közéleti kérdések között.

11

Plenáris előadások____________________________________________________________ AZ MTA MAGYAR DUNAKUTATÓ ÁLLOMÁS FERTŐI HIDROBIOLÓGIAI KUTATÁSAINAK ÁTTEKINTÉSE 1972-TŐL DINKA Mária és BERCZIK Árpád MTA Magyar Dunakutató Állomás, Vácrátót [email protected] A Fertő átfogó limnológiai, hidrobiológiai kutatásának más nagy tavakhoz képest igen késői megkezdése az európai tókutatás egyik jelentős adósságát törekedett rendezni. A késedelem oka egyrészt a trianoni békeszerződés (Versailles 1920) által megvont új államhatár, amelynek következtében a tó 75%-a Ausztriához került, másrészt “vasfüggöny” hatásai. Magyarországon az 1970-es évek kezdetén megalakult az MTA Fertő-táj Bizottság, majd rövidesen létrejött a Magyar és az Osztrák Tudományos Akadémia közötti egyezményes együttműködés. Dudich Endre akadémikust, az MTA Magyar Dunakutató Állomás (MDÁ) vezetőjét kérték fel a kutatómunka koordinálására, felügyeletére, kezdettől Berczik Árpád bekapcsolásával. Így lett az Magyar Dunakutató Állomás az MTA tudományos bázishelye a fertő-hansági kutatások ellátásában, gondozásában is. Első kutatási feladatunk a 75 km2 kiterjedésű magyar tórész hidrobiológiai alapállapot felmérésének a megindítása volt. A vizsgálatok a Fertő két élőhely-típusára koncentrálódtak: 1/ a szabad vízfelületeket (nyílt vizek, csatlakozó öblözetek, belső tavak, csatornák) és 2/ a nádasokat (part menti állományok akár több km szélességben, valamint nádas szigetek). • vízkémia - (teljes területen, 1990-től folyamatos), • üledékkémia – (teljes területen, 1984-1992. intenzív, később ritka), • üledék intersticiális víz - (fizikai, kémiai jellemzők, nádas-víz-üledék 1998-2002.), • üledék anyagforgalom: ETS-aktivitás (2000-2001., 2006.), • víz- és üledékhőmérsékleti viszonyok (teljes területen 20 helyen, üledékben rétegmérések, 1987-1990.), • fitoplankton-algológia (osztrák-magyar teljes területen, 1980-1990., 2003-2004.), • zooplankton Rotatoria, Crustacea (2002-től), • perifiton (belső tavak, 1985-1987.), • makrofitonegyüttesek (teljes területen 1987-88.), • nádasökológia (kijelölt mintaterületeken termőhelyi viszonyok, állományszerkezet, növekedés, produkció, tápanyagtartalom, a rizóma szénhidrát készlete, aratás hatása és a dekompozíció, 1992-1999. ), • makroinvertebrata együttesek (hinarasok 1972-1980., növénymaradványok 19952001.), • halbiológia (halfaunisztikai felmérések 1975. ill. 1987. és 2000.), • antropogén hatások (a nád aratás 1995-1999., nádégetés hatása 2001-2002.), • természetvédelem (irányelvek értékmegőrzésre 1990-től). A fentiek szerint szervezett kutatási és tudománypolitikai tevékenység jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az UNESCO főigazgatója (az osztrák tórész után) 1979-ben a Fertő magyar részét és kapcsolódó területeit Bioszféra Rezervátummá nyilvánította. 1991-ban létrehívták a Fertő-Hanság Nemzeti Parkot, amely 1994-től határon átmenő, közös nemzeti park. 2001-ben a terület egésze a terület egésze a Világörökség része lett. A szervezett kutatómunkát anyagilag is lehetővé tette az MTA, az UNESCO (Párizs), az elnyert pályázatok sorában kiemelten az EU-EUREED pályázatok, továbbá az MTA AKP, az OTKA, az OKTKP, a KAC, az MTA-KvVM és az NKFP (Széchenyi) projektek. 12

Plenáris előadások____________________________________________________________ NAGYVADGAZDÁLKODÁS ERDŐTERÜLETEN ÉS ERDŐGAZDÁLKODÁS NAGYVAD ÉLŐHELYEKEN NÁHLIK András Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] A nagyvad erdei károkozása országosan pénzügyi szempontból jelentéktelen, ha a vadgazdálkodás kiadásainak teljes összegéhez (1% körüli), és különösen, ha az erdőgazdálkodás kiadásaihoz viszonyítjuk. A vadkár okozta közvetlen kiadások mellett, számolnunk kell a közvetett, vadkárelhárítással járó kiadásokkal is. Itt elsősorban az erdősítésvédő kerítéseket kell említenünk, amelyek költségét a vadkárhoz számítva, az erdei kárral kapcsolatos kiadások megközelítik, esetenként meg is haladhatják a mezőgazdasági vadkár kiadásait. Az országos statisztikák nem alkalmasak egy-egy sűrűn tartott nagyvadállománnyal rendelkező vadászatra jogosult költségvetésének elemzésére. A kiélezett pénzügyi helyzet miatt az erdei vadkárral kapcsolatos kiadások esetenként már komoly zavart okozhatnak a vadászatra jogosultak költségvetésében még akkor is, ha a kárelhárítás költségei csak részben terhelik. A nagyvad által okozott erdei kár nem csak a gazdálkodás ellehetetlenítése okán, hanem erdészeti és természetvédelmi megítélése miatt, hatósági szabályozás révén is befolyásolja a nagyvad állományainak nagyságát. Ide tartozik az erdőfelújítások és telepítések kivitelezésének akadályozása, a természetes felújítások megnehezítése, vagy megakadályozása és a tájrombolónak minősített erdősítésvédő kerítések elszaporodása. Az erdei vadkár erőgazdálkodási módszerekre gyakorolt hatása és a vadkár csökkentésének lehetőségei kerülnek bemutatásra.

13

ERDÉSZETI MŰSZAKI SZEKCIÓ Előadások: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

BROLLY G. ÉS KIRÁLY G : Lézeres letapogatás feldolgozása erdei környezetben CZUPY I.: Váltakozó áramú mobilhidraulika alkalmazhatósága erdészeti gépeken FACSKÓ F.: 30 éve érkezett az első számítógép az Erdőmérnöki Karra GÓLYA J.: Lovas közelítés. Már csak múlt? HORVÁTH A. L. : Magasan gépesített fakitermelési munkarendszerek jelene és jövője Magyarországon HORVÁTH B: Injektálógép-fejlesztés a cserebogár-pajor elleni védekezéshez HORVÁTH ZS., MAROSVÖLGYI B. ÉS PINTÉR CS.: Új szaporítóanyag-ellátási lehetőségek vizsgálata Miscanthus és Arundo energianövényeknél KALICZ P. ÉS GRIBOVSZKI Z: Vízgyűjtő szintű hidraulikai paraméterek és párolgás számítása tározó modellek felhasználásával KOPPÁN A, KALICZ P., GRIBOVSZKI Z. ÉS VIG P.: A kisvízgyűjtők öko-hidrológiai jellemzőiben tapasztalható, transzspiráció keltette, napi ingadozás összevetése a fatörzsön mérhető elektromos potenciál különbség változásaival

Poszterek: 1. KELEMEN G. : Műszeres favizsgálatok-tapasztalatok 2. MAJOR T.: Talaj-gép kapcsolat modellezése 3. VÁGVÖLGYI A. ÉS HORVÁTH ZS.: Biogáz termelés melléktermékeként keletkezett biotrágya hasznosítási lehetőségeinek vizsgálata csíranövény-teszt alapján 4. SZAKÁLOSNÉ MÁTYÁS K.: A faanyagmozgatás áruszállítási rendszereinek vizsgálata

14

Erdészeti-műszaki szekció

előadások

LÉZERES LETAPOGATÁS FELDOLGOZÁSA ERDEI KÖRNYEZETBEN BROLLY Gábor és KIRÁLY Géza Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Földmérési és Távérzékelési Tanszék, Sopron [email protected] A lézeres letapogatás (lézerszkennelés) olyan adatnyerési módszer, mely az objektumok felületét pásztázó lézeres távolságmérések alapján írja le. A sugárforrás és a szenzor leggyakrabban légi vagy földi hordozóeszközről működik. A lézeres letapogatás messze fölülmúlja a geodéziai, a műholdnavigációs és a fotogrammetriai pontmeghatározás hatékonyságát. A mérés elsődleges eredménye egy térbeli koordinátahalmaz, mely azonban a talaj, a vegetáció és a tereptárgyak pontjait struktúra és tematikus információ nélkül tartalmazza. Ezért fontos annak a vizsgálata, hogy milyen módszerekkel lehet a koordinátahalmazból térképezésre, és a domborzat vagy az objektumok modellezésére közvetlenül használható adatokat kinyerni. Az erdei környezetet jellemző viszonyok komoly nehézségeket jelentenek a kereskedelmi forgalomban kapható hagyományos szenzoroknak és feldolgozó szoftvereknek. A légi adatnyerés során a fák koronái és a cserjék leárnyékolják a földfelszínt, földi felvételek feldolgozásánál pedig a szabályos geometriai elemekre írt alakfelismerő rutinoknak kell a törzsek változatos formáival megbirkózniuk. Az immár öt évre visszatekintő tanszéki kutatásaink az újabb adatgyűjtési módszerek vizsgálatával, és a hatékonyabb feldolgozást lehetővé tevő eljárások fejlesztésével egyaránt igyekszik a technológia adta lehetőségek erdészeti célú kiaknázására. Munkánkban először egy nagyszabású földi szkennelés kerül ismertetésre, mely a Pilisi Parkerdő ZRt. Pro Silva kísérleti mintaterületén történt. A 38 darab felvételi álláspont adataiból összerendezett ponthalmaz alapján elkészítettük a terület nagypontosságú digitális domborzatmodelljét. Emellett kifejlesztésre került egy olyan alkalmazás, mely a pontfelhőben vizuálisan azonosított törzseket interaktív módon, valós időben, szabályos geometriai elemekkel modellezi. A feldolgozás eredményeként előállított törzstérkép ezáltal a fák földrajzi pozíciója mellett a mellmagassági törzsátmérőjüket is megadja. Ezt követően bemutatásra kerül a légi lézeres letapogatás újszerű változata, a teljes mérőjel digitalizálásával történő, ún. teljes jelalakos (full-waveform) szkennelés. Egy, a Soproni-hegységben készült felvétel példáján szemléltetjük a feldolgozási munka folyamatát, mely magába foglalja a vetületi transzformációt, a domborzatmodell előállítását, a fenyő és lombhullató fafajokkal borított területek elkülönítését, és az elegyarányok becslését.

15


előadások

VÁLTAKOZÓ ÁRAMÚ MOBILHIDRAULIKA ALKALMAZHATÓSÁGA ERDÉSZETI GÉPEKEN CZUPY Imre Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron [email protected] A váltakozó áramú hidraulikus hajtások számos olyan előnyös tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek révén speciális feladatok ellátására is alkalmasak. Ilyen lehet például vibráció létrehozása, a rezgésparaméterek fokozatmentes állíthatósága mellett. A berendezés mobil erőgéppel működtetve tuskólazításra használható. Ismeretes, hogy átlagosan egy fa tömegének 25 %-a a föld alatt található. Felvetődik a kérdés, hogyan lehet ezt a fatömeget például biomassza erőművek tüzelőanyagaként hasznosítani. A felhasználás első lépéseként a tuskót a talajból el kell távolítani. A napjainkban használatos tuskózógépek általában baggerra szerelt tuskózófejből állnak, amelyek a tuskót a talajból kihúzzák. Ezek a gépek függőleges irányú húzóerőt fejtenek ki. Kutatásaink során méréseket végeztünk a tuskózóerő meghatározására különböző fafajok esetén, a tuskóátmérő függvényében. Vizsgáltuk annak a lehetőségét, hogyan lehet ezt az erőt vibráció alkalmazásával csökkenteni. Elkészítettünk egy, a váltakozó áramú hidraulika elvén működő berendezést, amellyel kísérleteket végeztünk a vibrációs tuskólazításra. Vizsgáltuk a hajtás elméleti és konstrukciós kérdéseit, további felhasználási területeket keresve.

16


előadások

30 ÉVE ÉRKEZETT AZ ELSŐ SZÁMÍTÓGÉP AZ ERDŐMÉRNÖKI KARRA FACSKÓ Ferenc Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdővagyon-gazdálkodási Intézet, Sopron [email protected] Az informatika (számítástechnika) kötelező jellegű oktatása mintegy 3 évtizeddel ezelőtt kezdődött a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karának jogelődjén. Az 1977-ben bevezetett új tanterv előtt fakultatív jelleggel tanulhattak a hallgatók számítástechnikát. Az 1979-ben megvásárolt IBM 5110-es számítógép hatalmas lendületet adott a hallgatói munkának. Rengeteg TDK dolgozat, diplomamunka készült, amely valamilyen szakmai probléma megoldásához nyújtott számítógépes segítséget. Az 1970-es és 80-as években végzett hallgatók közül sokan az ágazat informatikai irányítói közé tartoznak, illetve valamilyen informatikai cégnél helyezkedtek el. A számítástechnikai ismeretek oktatása – fakultatív formában – az 1970-es évek elején kezdődött meg az – akkor még Erdészeti és Faipari Egyetem – Erdőmérnöki Kara Erdőrendezéstani Tanszékének gondozásában. A tantárgynak a tanszékhez való kötődésében nagy szerepet játszott az oktatott diszciplínák számításigényessége, és az a tény, hogy az akkori fiatal oktatógárdából többen is rendelkeztek rendszerszervező képesítéssel. Az 1977-es tantervi reform az ismeretkört Számítástechnika névvel három-szemeszteres tantárgyként a kötelező tárgyak közé emelte. A tantárgyak elméleti része nem csak a számítógépek felépítését és működését tárgyalta, hanem kitért a számítógép használatának hatásaira is. A gyakorlati órák keretében a hallgatók Fortran nyelven történő programozást tanultak. A gyakorlati oktatásban minőségi ugrást jelentett az első számítógép megvásárlása. Az IBM 5110-es típusú asztali számítógép 1979 késő őszén érkezett meg. A computer 64 KB központi memóriával, beépített Basic és APL interpreterrel, 24 sor × 64 karakteres monitorral, két 1,2 MB kapacitású 8"-es floppy-meghajtóval és mátrixnyomtatóval rendelkezett. Az operációs rendszerét közvetlenül nem, csak a programozási nyelveken keresztül lehetett elérni, és közel sem nyújtotta azt a „kényelmet”, mint amit majd az MS-DOS, de például lehetővé tette a moduláris programozást. Az APL nyelv implementációja miatt a Basic értelmező meglepően sokat tudó és kényelmesen programozható volt, például közvetlen mátrixműveletekkel rendelkezett (mátrix-összeadás, -kivonás, -szorzás, -osztás, determináns számítás, inverz-képzés), a fájlkezelő rendszere pedig lehetővé tette az indexelt szekvenciális adatelérést. A programozási nyelveken kívül matematikai statisztikai, lineáris programozási, rajzolóprogram is része volt a hardverrel együtt szállított szoftvercsomagnak.

17


előadások

LOVAS KÖZELÍTÉS. MÁR CSAK MÚLT? GÓLYA János Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, Erdőhasználati Tanszék, Sopron [email protected] Az 1900-as évek elején a mai Magyarország területének lóállománya megközelítette a 900 ezer darabot, 1965-ben azonban a lovak száma már csak 300 ezer volt. 2007-ben az ország lóállománya (a KSH adatai szerint) 59700 darab volt, amelynek csaknem a felét az Alföldön tartották. Az erdei munkára használt lovak száma az 1954/55-ös gazdasági évben 5918 darab volt. 1981-ben 1747 darab ló volt az ország 22 erdőgazdaságában. Az ERTI 1991-es reprezentatív fahasználati felmérése alapján azonban már országosan csak 950 darab ló erdészeti alkalmazása volt becsülhető. Ekkor még az erdészetek 11 %-a nevelt is lovakat. A lovakat 81 %-ban a fahasználatban foglalkoztatták. Jelenleg alig van néhány ló erdőgazdasági tulajdonban, azok is főleg a vadásztatásban vesznek részt. Faanyag közelítésére alkalmilag használnak magán gazdáknál meglévő lovakat. Erdei munkára 3-4 éves kortól, 1-12 hónapos kiképzést (betanítást) követően, 5-8 éven keresztül használható a ló. Közelítésre elsősorban a 600-800 kg testtömegű, 1.60 m körüli marmagasságú, hidegvérű ill. sodrott lovak alkalmasak. A lovakat elsősorban gyérítésekben ill. előközelítésben célszerű használni, sík vagy legfeljebb 30 % lejtésű területeken. Közelítő eszközként a XIX. század végén főleg láncot illetve vontató szeget, ritkábban láncbojtba (kajmacs, kajmó, csafling) rendezett rönkkacsákat is használtak. A talajfeltúrás ellen, a rönk bütüjébe ütött vontatószeget un. korcsolyára vagy vontatólapátra kapcsolták. Szállításra széles körben használták a szekeret, a közelítésben pedig ismertek voltak a szán és a félszán (szánelő) is. A XX. század első felében (de inkább a közepe táján) megjelentek a vonszolást segítő újabb eszközök, mint pl. a rönkkarom vagy a közelítő papucs elődje, a rönksapka. Az 1950-es évek második felében tervszerű, tudatos lovas közelítő eszköz-fejlesztés indult meg. A közelítési távolságot csökkenteni kívánták, és egylovas, könnyű közelítő eszköz kialakítását tűzték ki célul. A sokféle próbálkozás egyike a közelítő mackó, másik változata a lódömper volt. Ennek a fejlesztésnek az eredményeként alakult ki a visegrádi kerékpár, majd az ERTI (később sorozatban gyártott) nevezetes közelítő kerékpárja, amely hosszú fa mozgatására és rövid választékok közelítésére is alkalmas volt. Korszerű lovas közelítő eszközök a bukókeretes szánkó, a közelítő papucs, a gumilapos hámfa, az önfelterhelő szán, a szánelő és a gumikerekes közelítő kocsik Fontosnak tartjuk a lovas közelítésnek, mint kíméletes, környezetbarát közelítési módszernek a felújítását, aminek feltételei az alábbiak: Meg kell oldani a lovak hétvégi gondozását! A lovakat lószállító utánfutókkal kell kijuttatni az erdőbe! Korszerű közelítő eszközöket kell gyártani! Így talán lesz jövője is a lovak erdészeti alkalmazásának. .

18


előadások

MAGASAN GÉPESÍTETT FAKITERMELÉSI MUNKARENDSZEREK JELENE ÉS JÖVŐJE MAGYARORSZÁGON HORVÁTH Attila László Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdészeti- műszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron [email protected] Az elmúlt évszázadok során jelentős technikai fejlődés figyelhető az erdőgazdálkodás keretein belül, mint az élet más területein is. Természetesen ez a technikai fejlődés hatással volt az erdőhasználatra is. Az általánosan használt kéziszerszámokat felváltották a motorfűrészek. A fejlesztéseknek köszönhetően a motorfűrészek egyeduralkodóvá váltak a döntési és felkészítési munkaműveletekben. Hazai viszonylatban ezen állapot napjainkig fennmaradt. Világviszonylatban azonban az egyre erősödő technikai fejlődésnek, fejlesztéseknek köszönhetően megjelentek a nagyteljesítményű döntő-, gallyazó-, daraboló- és aprítéktermelő gépek, a közelítő- és szállító gépek, a korszerű kérgező- és rakodógépek. A fejlett országokban az 1960-as években jelentek meg, majd a 1970-es években elterjedtek és létjogosultságot szereztek a többcélú fakitermelő gépek. Ezek olyan speciális erdészeti gépek egyszerre két vagy több művelet elvégzésére alkalmasak, általában az átlagosnál nagyobb teljesítményre képesek, valamint a technikai bonyolultságuknak köszönhetően a kezelés, karbantartás és üzemeltetés szempontjából az igényes eszközök csoportjába tartoznak. A többcélú fakitermelő gépeket öt nagy csoportra lehet osztani: 1. Döntőgépek 2. Gallyazógépek 3. Darabológépek 4. Gallyazó-daraboló gépek (Processzorok) 5. Teljes kitermelő gépek (Harveszterek) A gépek megjelenésében abban az időben sokan vélték látni a motorfűrészek alkonyát, de ez nem következett be. Ennek oka, hogy a többcélú fakitermelő gépek alkalmazhatóságát jelentősen befolyásolja a munkaterület terep és fafajviszonyai. Magyarországon a hetvenes évek közepén jelentek meg az első többcélú fakitermelő gépek, de a keménylombos fafajok túlsúlya miatt behatárolt volt a hazai elterjedésük. Az akkori technikai berendezések csak fenyő és nemesnyár állományokban voltak alkalmazhatók. Az elsősorban fenyőállományokra kifejlesztett CTL munkarendszer keménylombos állományokra történő átültetésének igénye az elmúlt években merült fel. 2005-2007 között forstINNO projekt keretein belül kifejlesztésre és tesztelésre került a CTL 40 HW típusú harveszterfej, mely alkalmas keménylombos fafajok kitermelésére és felkészítésére. Az első Magyarországon dolgozó és magyar vállalkozó tulajdonában lévő harveszter megjelenésére 2006-ig kellett várnunk. A harveszter alapvetően fenyő állományok kitermelésére alkalmas, de a technikai színvonalának és műszaki fejlettségének köszönhetően alkalmas keménylombos állományok kitermelésére és felkészítésére (gallyazás, darabolás) is, a faanyag értékcsökkenése nélkül. A vizsgálatok kiterjedtek az egyes műveletelemek idejére, az átállási távolságokra, a felkészített fatérfogatra, valamint a ciklusonkénti fatérfogatra. A tanulmány alapján meghatározásra került a gép várható óránkénti és műszakteljesítménye. A vizsgálat végén bebizonyosodott az a feltevés, hogy a Timberjack 1270B teljes fakitermelő hazai viszonyok közt is produkálja a megkívánt üzemi teljesítményt.

19


előadások

INJEKTÁLÓGÉP-FEJLESZTÉS A CSEREBOGÁR-PAJOR ELLENI VÉDEKEZÉSHEZ HORVÁTH Béla Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet [email protected] Napjainkban, elsősorban a homokosabb területeken folyó erdősítésekben fokozott mértékű a pajorkár. Ennek egyik oka az elmúlt időszak extrém, száraz időjárása, melynek következtében a homoki erdősítéseink egy része katasztrofális helyzetbe került. Az eddig alkalmazott technológiák immár nem bizonyulnak megfelelőnek a pajorkáros területek felújítására. Az ország több térségében a tuskózás-forgatás nélkül végzett erdősítések csak a mélyebb fekvésű helyeken és humidabb időjárás mellett fejeződtek be 10 éven belül. Az elmúlt 10-15 év homokon végzett erdősítései általában tuskózás-forgatás nélkül indultak, de 3-4-szeri pótlás után 5-7 év elteltével, forgatás után újra kellett azokat kezdeni. Újabb többszöri pótlást követően 12-15 éves korban váltak befejezhetővé. Azokban az erdősítésekben, ahol forgatás nem történt, nem volt tartható a 10 éves befejezési határidő. A cserebogárpajor károsítása ellen való védekezés jelenleg jobbára kézi módszerekkel folyik, sok esetben nem nagy sikerrel. Több irányból vetődött fel az igény a probléma gépi megoldására, tekintettel arra, hogy jelenleg Magyarországon nincs olyan gép, amely a talajfertőtlenítést gyomborított, tuskós területeken megfelelő hatékonysággal el tudná végezni. Olyan gép fejlesztésének igénye fogalmazódott meg, amely a cserebogár pajorkár elleni talajfertőtlenítést gyomborított, tuskós területeken is, folyékony vegyszer kijuttatásával meg tudja oldani. A fejlesztés a közelmúltban – a Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt., a Kiskunsági Erdőgép Műszaki Szolgáltató, Kereskedelmi és Termelő Kft., a Nyírerdő Zrt. és a Mecseki Erdészeti Zrt. innovatív támogatásával – elindult. Az előadás: − megfogalmazza azokat a műszaki és technológiai követelményeket, amelyek a megvalósítandó új injektálógéppel szemben támasztandók; − definiálja a lehetséges injektálógép műszaki megoldásokat; − bemutatja a fejlesztett és kísérleti gép szinten elkészült forgókaros injektálógépet; − összegzi a kísérleti gép eddigi üzemeltetési tapasztalatait. A kísérleti gép szinten elkészült forgókaros injektálógép kielégíti az alábbi műszaki és technológiai elvárásokat: − könnyen mozgatható; − nincs folyamatosan a talajban járó munkaszerve; − képes tuskós, gyomos területek kezelésére is; − injektálandó minimális mennyisége: 6 cm3; − injektálandó maximális mennyisége: 20 cm3; − injektálandó anyag halmazállapota: folyadék; − tartálymérete: 120 dm3; − sortávolsága: min. 1,5 m; max. 2,5 m; − injektálási vonala: a csemetesor mellett 40-50 cm-re; − injektálási lehetősége: a csemetesor egyik vagy mindkét oldalán; − injektálási távolsága: 40 cm; − injektálási mélysége: 20-30 cm. Összességében elmondható, hogy az eddigi injektálógép-fejlsztés, és a forgókaros injektálógép kísérleti üzemeltetése biztató eredményekkel zárult, azok tapasztalatain alapuló továbbfejlesztéssel a célok elérhetők. 20


előadások

ÚJ SZAPORÍTÓANYAG-ELŐÁLLÍTÁSI LEHETŐSÉGEK VIZSGÁLATA MISCANTHUS ÉS ARUNDO ENERGIANÖVÉNYEKNÉL HORVÁTH Zsuzsanna1, MAROSVÖLGYI Béla2 és PINTÉR Csaba2 1

Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron. 2 Nyugat-magyarországi Egyetem Kooperációs Kutató Központ Kft., Sopron. [email protected]

Magyarországon a megújuló energiahordozók hasznosítása jelentős fejlesztés előtt áll. Az utóbbi öt évben a látványos fejlődés elkezdődött. Ezt jól érzékelteti az a tény, hogy a villamosenergia-termelésben 2000-ben a megújulók aránya még csak 0,5 % volt, ma már azonban eléri az 4,5 %-ot. Az eddigi megújuló energiahordozók arányának növekedésére mindenekelőtt a fa energetikai hasznosításának gyors növelésével került sor (közvetlen hőtermelésre körülbelül 2,3 millió t/év, áramtermelésre körülbelül 1,5 millió t/év), de nagy előrelépések várhatók az egyéb lignocellulózok (fás- és félfás cserjék, fűfélék, stb.) felhasználásával is. Az ebben a témában folyó kutatások legfontosabb célja olyan növények kifejlesztése volt, melyek a fához hasonló energetikai tulajdonságai mellett nagy hozamot is elérnek. Az energianövény-bázisú energiatermelés fejlesztésénél újabban fontos szempontok: • a klímaváltozás indokolttá teszi, hogy a magasabb hőmérsékleten is nagy hozamú növények közül válasszunk, és azok • az egyre több szennyvíz hasznosítására is lehetőséget adjanak. Ezek az új igények indokolják, hogy C4-es növények közül válasszunk. Így esett a választás a Miscanthus és az Arundo növényekre, mely fajták esetében hazai klónok is kifejlesztésre kerültek. Mindkét esetben (magtermés hiányában) az állománytelepítéshez használt palánták előállításához a vegetatív szaporítás lehet a megoldás. Ennek a módszernek a fejlesztése ma is fontos feladat, mert az ültetvények létesítése iránti érdeklődés rohamosan nő, és igen nagy mennyiségű ültetési anyagra van szükség. A kísérletek már közel húsz éve folynak, és jól hasznosuló, szövettenyésztésre alapozott technológiát sikerült kidolgozni, melynek továbbfejlesztése jelenleg is folyik. Tekintettel arra, hogy a szövettenyésztés és a mikropalánták előállítása a technológia legdrágább szakasza, új megoldásokat is keresünk. Ezek közül • a rizómával történő szaporítás és az utónevelés új megoldásait, • az alvórügyből indított gyökereztetés és utónevelés lehetséges megoldásait, valamint a hajtatott növényrész darabolásával történő tőszaporítás lehetőségeit vizsgáljuk. Miscanthus növény esetében bíztató eredményeink vannak az alvórügyek hajtatásához legalkalmasabb időpont kiválasztásában, a gyökereztetés serkentéséhez alkalmas hajtásgyorsítók kiválasztásában. Az így előállított palántákkal kísérleti parcellát létesítettünk. A kísérleti parcella egy részének kiemelésével nyerjük azokat a rizómákat, amelyek üvegházi hajtatáshoz használunk fel. Mindkét esetben vizsgáljuk azt is, hogy a fajta-változat számunkra fontos tulajdonságai nem változnak-e meg. Ez azért fontos, mert a bugakezdeményből szövettenyésztett növényeknél esetenként jelentős morfológiai módosulásokat tapasztaltunk. Az előadás keretében a kísérletek néhány fontos lépését ismertetjük, eredményeit fotókkal dokumentáljuk. Számos részletkérdés fedve marad, mert az eljárás egyik változatának szabadalmi bejelentése folyamatban van. 21


előadások

VÍZGYŰJTŐ SZINTŰ HIDRAULIKAI PARAMÉTEREK ÉS PÁROLGÁS SZÁMÍTÁSA TÁROZÓ MODELLEK FELHASZNÁLÁSÁVAL KALICZ Péter és GRIBOVSZKI Zoltán Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron [email protected], [email protected] Egy kisvízfolyást közvetve, vagy közvetlenül a lehulló csapadék táplál. Tartósan csapadékmenetes időszakokban a vízfolyás csak a közvetett úton, a felszín alatti vizekből, kap utánpótlást. Ez az ún. alapvízhozam, amelynek grafikonja a nagyobb csapadékokat követő szárazabb időszakokban szabályos, csökkenő jelleget mutat. Ez az ún. kisvízi vagy apadási görbe, amelynek alakja a vízutánpótlás lassú csökkenésére vezethető vissza. A vízgyűjtő kőzettömbjét egy lineáris tározóval modellezve, az apadási görbe exponenciális függvénnyel közelíthető. Bár a valóságos vízgyűjtők közül kevés a lineáris viselkedést mutató, az exponenciális függvény, elsősorban rövidebb időszakra alkalmazva, jól illeszkedik az adatsorokra. A lineáris tározómodellt és a Darcy-féle egyenletet, mint hidraulikai alapösszefüggést, felhasználva egyes vízgyűjtőszintű szivárgás-hidraulikai jellemzők becsülhetők az apadási görbéből. Nem mindegy, hogy melyik időszakokat használjuk fel a vízgyűjtőszintű paraméterek becslésére. A vegetációs periódusban a források és megcsapoló mederszakaszok vízemésztése mellett a felmelegedő nagyobb telítési hiányú levegő és a fejlődő növényzet párologtató hatása is fogyasztja a felszín alatt szivárgó vizeket. Az erőteljesebb párolgás miatt, amelyben a növények transzspirációja a meghatározó, a vízgyűjtő kiürülése gyorsabb, amit a meredekebbé váló apadási görbe jelez. A görbe meredekségét meghatározása után, a a lineáris tározómodellt kismértékben átalakítva, a vízfolyásmenti területek evapotranszspirációja számítható. A párolgástól kevésbé befolyásolt apadási görbék pedig felhasználhatók a szivárgás-hidraulikai jellemzők meghatározására. A fenti módszert a Soproni-hegységben működő Hidegvíz-völgyi Kísérleti Vízgyűjtő két részvízgyűjtőjén alkalmaztuk. A Vadkan-, és a Farkas-árok kifolyási szelvényében telepített adatgyűjtők több évet átölelő lefolyási adatsora lehetőséget teremt a vízgyűjtőszintű szivárgás-hidraulikai paraméterek és az evapotranszspiráció becslésére.

22


előadások

A KISVÍZGYŰJTŐK ÖKO-HIDROLÓGIAI JELLEMZŐIBEN TAPASZTALHATÓ, TRANSZSPIRÁCIÓ KELTETTE, NAPI INGADOZÁS ÖSSZEVETÉSE A FATÖRZSÖN MÉRHETŐ ELEKTROMOS POTENCIÁL KÜLÖNBSÉG VÁLTOZÁSAIVAL KOPPÁN András1, KALICZ Péter2, GRIBOVSZKI Zoltán2 és VIG Péter3 1

2

MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet, Sopron Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron 3 Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet és Földtudományi Intézet, Sopron [email protected]

Kisvízgyűjtőkben, a vegetációs időszak alatt, a patak-menti fás növényzet vízfelhasználása jelentős tényezője a völgyfenék vízmérlegének. A fák vízfelhasználása egy napon belül jelentős ingadozást mutat, amelynek mintázata több öko-hidrológiai jellemzőben is jól megfigyelhető. A talajból felvett vizes oldatot a fáknak jelentős magasságkülönbséget legyőzve kell a lombkoronába juttatni. Ez a fatestben zajló nedvszállítás a fatörzs és a föld között jól mérhető elektromos potenciálkülönbséget (EPD) indukál, amely ingadozása arányos a növény vízfelhasználásával. E szállítási potenciál mérésével képet kaphatunk a nedvszállítás intenzitásáról, így közvetve a fás növényzet párologtatásáról is. A Soproni-hegységben működő Hidegvíz-völgyi Kísérleti Vízgyűjtőben két mézgás éger (Alnus glutinosa) törzsére telepített berendezéssel már néhány vegetációs időszak EPD idősorát regisztráltuk. A nagyfrekvenciás EPD adatokat összevetettük a vízgyűjtőben folyó hidrológiai mérésekből kiválasztott, szintén nagy gyakorisággal mért, talajvízszint és a vízhozam adatokkal, amelyekben jelentős a transzspiráció hatására kialakuló napi periódusú változás. A vizsgálathoz referenciaként felhasználtuk a vízgyűjtőben található klímaállomás adataiból a Penman-Monteith modellel becsült evapotranszspirációt (ET). A becsült ET, a talajvízszint, a patakvízhozam, és az elektromos potenciálkülönbség idősorok közötti sztochasztikus kapcsolatot feltártuk. Dinamikus spektrum felhasználásával azonosítottuk a jellemző frekvenciákat, kereszt-korreláció számításával meghatároztuk a vizsgált idősorok közötti eltolásokat. A vizsgálatunk eredményei segítenek megérteni a patakmenti fás társulásokban fennálló összetett öko-hidrológiai kapcsolatrendszert.

23


poszterek

MŰSZERES FAVIZSGÁLATOK - TAPASZTALATOK KELEMEN Géza Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron [email protected] A lakott területek fáinak egyedi tervszerű gondozása nélkülözhetetlen feladat. Jelen munka a Fakopp-Akusztikus favizsgáló berendezés (impulzustomográf, hangtomográf) 2 csatornás és 10 csatornás (érzékelős) típusa alkalmazásának eredményeit és a levonható következtetéseket mutatja be. Az eszközöket és a kiértékelő szoftvereket Divós Ferenc bocsátotta rendelkezésemre, amelyet ezúton is köszönök. A Fakopp műszercsalád működése a hang fában történő terjedési sebességének mérésén alapul. A vizsgálatokhoz kiválasztott fák szemrevételezés eredményeként valamilyen belső, problémával voltak terheltek. A mérések a 2009. év vegetációs időszaka folyamán, a következő helyeken és fafajok esetében történtek: Körmend, Hegyalja u. piramistölgyek; Gencsapáti, Gyöngyösfalu, Hősök tere, jegenyenyár; Nemescsó külterület közút, jegenyenyár; Szombathely, Légszeszgyár u. vadgesztenye; Répcelak, ev. templom, vadgesztenye. Kontrollként vagy a fa kivágása után a bütü képe, vagy a kivágás elmaradása esetén a részletes szemrevételezés adódott. Összehasonlítva az eredményeket a kontrollként végzett vizsgálat eredményével a következő „hiba”- típusokat lehet elkülöníteni (kizárva a mérési hibákat): 1. A mérés eredményeként a beteg farész arányára kisebb érték adódik a valóságosnál. 2. A mérés eredményeként a beteg farész arányára nagyobb érték adódik a valóságosnál. 3. A mérés számszerinti eredménye egyezik a tényleges állapottal, azonban a képernyőn nem jelenik meg helyesen a fahiba alakja. Következtetések: 1. A mérés eredményeként a beteg farész arányára kisebb érték adódott a valóságosnál. Ez a kontroll vizsgálat szerint a bél körüli, kisebb kiterjedésű betegségnél fordul elő. 2. A mérés eredményeként a beteg farész arányára nagyobb érték adódott a valóságosnál. Oka leggyakrabban a fa keresztmetszetének konkáv alakú torzulása. 3. A mérés számszerinti eredménye egyezett a tényleges állapottal, azonban a képernyőn nem jelent meg helyesen a fahiba alakja. Ez a hiba abban az esetben fordul elő, amikor több kisebb beteg folt helyezkedik el a fa keresztmetszetében. A hangtomográfok használata során kapott eredmények fentiekben tárgyalt értelmezése a fák kezelési terveit pontosítja, elkerülve a felesleges fakivágást, vagy a veszélyhelyzetek helytelen megítélését.

24


poszterek

TALAJ-GÉP KAPCSOLAT MODELLEZÉSE MAJOR Tamás Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, Géptani Tanszék, Sopron [email protected] A korábban készült gépek − így a talajművelő gépek is − gyakorlati tapasztalatok alapján készültek, ezek vizsgálata, elméletének leírása nagyobbrészt hiányzik. A gépvizsgálat, a gépek modellezése ma már fontos része új mezőgazdasági gépek tervezési és fejlesztési munkálatainak. A vizsgálati eredmények megmutatják a gép használhatóságát, a munka minőségét az adott körülmények között, az esetleges működési hibákat és szerkesztési hiányosságokat. A kísérleti eredmények támpontul szolgálnak hasonló típusú új gépek szerkesztéséhez, és a meglévők továbbfejlesztéséhez is. Ezen vizsgálatok ugyanakkor lehetőséget biztosítanak, hogy a gépfejlesztők és üzemeltetők kellő információval rendelkezzenek, lényegesen megkönnyítve, illetve meggyorsítva ezzel a gépek működésével járó kisebb-nagyobb nehézségek megoldását (leküzdését), és alapvetően hozzájárulnak a gépek szakszerű, energiatakarékos, gazdaságos üzemeltetéséhez. Az elméleti alapok ismerete lehetővé teszi, hogy a gépek művelő eszközeinek, szerszámainak méreteit, elrendezését, esetleg fordulatszámát, vonó- és hajtóerő-szükségletét, teljesítményigényét és egyéb műszaki jellemzőit úgy határozzuk meg, illetve alakítsuk ki, hogy ezen kívánalmaknak megfeleljenek. Egy új szerszámnak a megjelenését többéves, szántóföldön és laboratóriumban végrehajtott kísérletek előzik meg. A szerszám és a talaj kapcsolatának modellezésével lehetővé válik, a fejlesztés idejének és költségének jelentős csökkentése.

25


poszterek

BIOGÁZ TERMELÉS MELLÉKTERMÉKEKÉNT KELETKEZETT BIOTRÁGYA HASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEINEK VIZSGÁLATA CSÍRANÖVÉNY TESZT ALAPJÁN VÁGVÖLGYI Andrea és HORVÁTH Zsuzsanna Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron [email protected], [email protected] A biogáz szerves anyagok mikroorganizmusok által anaerob körülmények között történő lebontása során képződő termék. A szervesanyag fermentálás mellék/ végtermékeként ún. „biotrágya” is képződik. A biotrágya jellemző tulajdonságai: • kedvező biológiai hatású, mert aktivizálja a talaj baktériumait, ezáltal fokozza a humuszképződést • lúgos pH, • kórokozó mikroorganizmusokat nem tartalmaz, • komposztéhoz hasonló szagú, • talajszerkezet-javító, laza állagú, • javítja a víz- és tápanyag-visszatartó képességet • könnyen kezelhető, • talajra juttatva könnyen beszívódik. • alkalmazása a komposzthoz képest 50%-os, a műtrágyához képest 30%-os terméstöbblettel járhat a szántóföldi növénytermesztésben A biotrágya összetétele és alkalmazhatósága növényi kultúrák tápanyag-utánpótlására függ a biogáz termelésre használt alapanyagok összetételétől is. Az általunk végzett kísérlet arra irányult, hogy megvizsgáljuk, a fermentáció lezajlása után visszamaradó biotrágya minták összetételük alapján alkalmasak-e növénykultúrák tápanyagának utánpótlására. Vizsgálatunkban összehasonlítottuk az általunk analizált három minta: szárazanyag, szervesanyag, szén, nitrogén kálium és foszfor tartalmát, emellett megnéztük a toxikus elem tartalmat is (As, Cd, Co, Cr, Cu, Hg, Mo, Ni, Pb, Se, Zn). A minták tesztelésére csíranövényt (zsázsa) alkalmaztunk. A kísérlet eredményeképpen azt kaptuk, hogy a rendelkezésünkre álló három biotrágya minta, csak megfelelő hígítás után alkalmas csíranövények öntözésére. A kísérlet folytatásaként a jövőben megnézzük, hogy az általunk vizsgált biotrágyák alkalmasak –e önmagukban, vagy hígítva energetikai ültetvények tápanyag-utánpótlására.

26


poszterek

A FAANYAGMOZGATÁS ÁRUSZÁLLÍTÁSI RENDSZEREINEK VIZSGÁLATA SZAKÁLOSNÉ MÁTYÁS Katalin Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet [email protected] „A fa árát megeszi a hosszú szállítás költsége” vélték, tapasztalták már évszázadokkal ezelőtt is a fahasználattal foglalkozó szakemberek és a faanyagmozgatás költségeinek csökkentési lehetőségeit keresték. Az infrastruktúra és a szállítási eszközök korszerűsítése mellett, az anyagmozgatási szakaszok számának csökkentésére törekedtek, hiszen a szakaszhatárokon felmerülő le -és felterhelési feladatok jelentős költséget jelentenek. Jellemzővé vált a kétszakaszos anyagmozgatás: közelítés a vágásterületen, szállítás az erdeimajd a közúton. A tehergépkocsik optimális teherbírásának számítása, a sorbanállási elméletek segítségével végzett, rakodógép-kapacitás tehergépkocsi-szám összehangolása, a kombinált közúti-vasúti szállítás gazdaságossági határtávolságainak meghatározása további megtakarításokat jelentettek. Hazánkban a’80-as években a szállítások még több mint fele vasúton történt (az egy főre jutó vasúti árutonnakilométer kétszerese volt az NSZK-ban számított értéknek) majd a rendszerváltozás után vált érzékelhetővé a közúti áruszállítás részarányának növekedése (1985 és 1990 között közel megnégyszereződött), 2005-ben 56 % volt és napjainkig is folyamatosan emelkedik. A vízi áruszállítás nagyon lassan ugyan, de növekvőben van. Nagyarányú törekvések folynak a dunai hajózás megreformálásának érdekében, a Duna mint a VII. számú korridor, kiemelt jelentőségű a nemzeti és a transznacionális területfejlesztési programokban. Az erdészeti faanyagmozgatásban élesen el kell határolni a kedvezőtlen körülmények, rossz pályaviszonyok között végzett, speciális jellegű, rövid távú anyagmozgatást – a közúti közlekedéshez inkább hasonló faanyagszállítástól. Egy bizonyos (számítható) szállítási távolságon túl az olcsóbban értékesíthető választékok már veszteséget termelnek, ezért kaptak korábban is szerepet a vasúti vagy vízi szállítással kombinált megoldások. Ennek ellenére, a további felkészítés eredményeként termelődő értékesebb választékok gyakran közúton jutnak ki Nyugat-Európába is, mert a járművek teherbírása, az egyes szállító eszközök különleges kialakítása, olcsóbb fajlagos költséget biztosít, sőt a kis tételenként komissiózott anyag szétterítése is rugalmasabban oldható meg, mint a vasúti szállítás esetében. Az áruszállítási rendszerek közül a faanyagmozgatásban tehát elsősorban a közvetlen, tehergépkocsival történő faanyagszállításnak, valamint a vasúti szállítással kombinált szállításnak van szerepe, a leírt jól meghatározható szállítási távolság felett. Az anyagmozgatási szakaszok számának csökkentése, a rakodások-átrakások kiküszöbölése, a konténerizáció szakmai megoldásainak szélesebb körű alkalmazása segíthet a szállítások gazdaságosságának növelésében is. A nemzetközi kötelezettségek megszűntével és a vízi úthálózat nehézségei miatt, a vízi szállítás jövőbeni aránya a faanyagszállítás területén ugrásszerűen nem fog növekedni. Repülőgéppel történő faanyagszállításról külföldön sem beszélhetünk, de a „ballonos” kiszállítás, és főleg a napjainkban egyre elterjedtebben alkalmazott helikopteres rövidtávú anyagmozgatás (közelítés, kiszállítás) említést érdemel. Reményteljes tendenciát jelent – az egész erdőgazdálkodásra nézve is – az egyre magasabb készültségi fokon előállított termékek nyugat-európai exportja, egyre növekvő mennyiségben, mely a faanyagszállítás magasabb szintű szervezését követelte meg. Jó példát jelentenek erre az új fahasználati logisztikai központok, Nyugat-magyarországtól az Ukrán határig terjedően.

27

ERDŐGAZDÁLKODÁSI SZEKCIÓ Előadások: 1. BIDLÓ A., HEIL B., JUHÁSZ P., KOLOZS L., KOVÁCS G. ÉS VARGA B.: Hazai erdő területek talajállapotának összehasonlító vizsgálata a BIOSOIL program keretében 2. CSEKE K., BORDÁCS S. ÉS BOROVICS A.: Egy elegyes tölgy állomány taxonómiai és genetikai szerkezetének megjelenítése 3. FRANK N.: Az európai tiszafa (Taxus baccata) CP-RFLP és mikroszatellit analízise 4. HEIL B., KOVÁCS G. ÉS BIDLÓ A.: Baktalórántházi erdőtömb termőhelyi viszonyai 5. JUHÁSZ I., CSIHA I., MAROSI GY. ÉS RÉDEI K.: Az ültetvényes fatermesztés helye az erdőgazdálkodásban 6. KONDORNÉ SZ. M. : Vizsgálati eredmények hazai vörös tölgy állományokban 7. KOVÁCS G., KÁROLYI A., HEIL B. ÉS BIDLÓ A.: Energia-ültetvényekben alkalmazható nemesnyár és akác fajták elemmérlegének vizsgálata a mohai csemetekertben

Poszterek: 1. FRANK N., FUSSI B. ÉS HEINZE B.: A wayfaring hybrid: morphometry and phylogeography of P. x canescens (Aiton) in the Danube catchment area in Central Europe 2. CSERHÁTI M., SZOBOSZLAY S., KRIFATON CS., KUKOLYA J. ÉS BALÁZS K.: Biological degradation of mycotoxins by soil bacteria 3. JUHÁSZ P., BIDLÓ A., HEIL B. ÉS KOVÁCS G.: Erdősítendő gyepterületek talajának szénmegkötési potenciálja a Cserhátban 4. MÉSZÁROS B. ÉS LAKATOS F.: A hazai Melolontha fajok genetikai összehasonlítása 5. VARGA SZ., MOLNÁR M. ÉS NOVÁK R.: Gyomkorlátozási kísérletek tölgyerdősítésekben szelektív egyszikűirtókkal a siskanád ellen

28

Erdőgazdálkodási szekció

előadások

HAZAI ERDŐ TERÜLETEK TALAJÁLLAPOTÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA A BIOSOIL PROGRAM KERETÉBEN BIDLÓ András1, HEIL Bálint1, JUHÁSZ Péter1, KOLOZS László2, KOVÁCS Gábor1 és VARGA Bernadett1, 1

Nyugat-magyarországi Egyetem, Kémiai és Termőhelyismerettani Intézet, Termőhelyismerettani Tanszék, Sopron 2 MGSZH Központ, Erdészeti Igazgatóság, Budapest [email protected]

A BIOSOIL projekt célja, hogy Európa erdeinek talajában bekövetkező változásokat kimutassa, illetve az egyes országok erdeinek talajtani tulajdonságait jellemezze. A projekt keretén belül Magyarországon eddig két alkalommal, 90-es évek közepén, illetve 2006/2008 év során, került sor, nemzetközileg meghatározott módszerekkel, talajszelvények leírására, illetve avar és talajminták begyűjtésére. Az egyes helyszíneken a mintavételt az MgSzH Erdészeti Igazgatóság (korábban Állami Erdészeti Szolgálat), a Szent István Egyetem és a Nyugat-magyarországi Egyetem munkatársai végezték. A 2006/07-es években begyűjtött minták elemzése a NymE Termőhelyismerettani Tanszékének laboratóriumában történt. A talajban bekövetkező változások kimutatására és a mintavételezési módszer javítása érdekében végeztük el, a két mintavétel során, az egyes genetikai szintekből vett talajminták, laboratóriumi adatainak összehasonlítását. A két mintavétel során, közel 80 pontból, begyűjtött, mintegy 350, illetve 450 minta elemzéséből kiderült, hogy a genetikai szintek alapján történő mintavételben lényeges különbségek voltak az egyes szintek elhatárolásában. Ennek megfelelően a második mintavétel során lényegesen több és vékonyabb szint kerül leírásra és megmintázásra. Az eltérő mintavétel miatt szükségessé vált, a hagyományos összehasonlítás mellett, az egyes szelvények súlyozott átlaggal képzett „átlagos” tulajdonságainak az összehasonlítása is. Az értékelésből kiderült, hogy bár a talajok kémhatása csökkent, a két időpont között nem találtunk szignifikáns eltérést a talajok pH-jában. Ezzel szemben a szelvények átlagos kémhatásában beálló csökkenés szignifikáns volt. Az elvégzett szénsavas mésztartalmi, illetve hidrolitos és kicserélődési acciditási vizsgálatokban jelentős különbségek voltak. Bár a talajok fizikai paramétereiben, ilyen rövid idő alatt, nem vártunk jelentős változást, az Arany-féle kötöttségi vizsgálat és a mechanikai elemzés alapján a két időpont eredményei szignifikánsan különböztek egymástól. A talajok tápelemtartalmát, az eltérő mintavétel miatt nehezen tudtuk összehasonlítani, ami igaz a humusztartalomra is, amelyben jelentős változás következett be a két mintavételi időpont között. Az IPCC módszertan szerint elvégzett, a talaj felső 30 cm-re vonatkozó, széntartalmi számítás alapján összességében jelentősen nőtt (közel 60 %-kal) a talajok felső szintjében tárolt szén mennyisége, a növekedés igaz a szelvények egészére vonatkozóan is. Összefoglalva megállapítható, hogy - az elvártaknak megfelelően – ilyen rövid idő alatt jelentős változás nem következett be a talajok kémiai és fizikai tulajdonságaiban. A hazai osztályozásnak megfelelő, az egyes genetikai szintekből történő, mintavételi adatok összehasonlítása során nagyobb eltérést okoztak a mintavételi különbségek, mint a bekövetkező változások. Az ilyen célú mintavételek során javasoljuk a szisztematikus mintavételezést.

29


előadások

EGY ELEGYES TÖLGY ÁLLOMÁNY TAXONÓMIAI ÉS GENETIKAI SZERKEZETÉNEK MEGJELENÍTÉSE CSEKE Klára1, BOROVICS Attila1 és BORDÁCS Sándor2 1

2

Erdészeti Tudományos Intézet, Sárvár Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, Budapest [email protected]

Hazánkban a tölgyek képezik az egyik legnagyobb gazdasági értékkel bíró fafajcsoportot. A különböző élőhelyeken előforduló állományok genetikai diverzitásának feltárása és összehasonlító vizsgálata mellett, fontos az egyes állományok genetikai szerkezetének alaposabb feltárása is. Ezek, az ún. finomléptékű (fine-scale) genetikai mintázat-elemzések választ adhatnak az erdőgazdálkodás, pl. a szaporítóanyag-gazdálkodás vagy erdőművelési beavatkozások nyomán felmerülő kérdésekre, és így hozzájárulhatnak a tölgyek genetikai erőforrásainak fenntartható használatához. Másik fontos gyakorlati vonatkozásokkal bíró kutatási terület a nagyobb fajkomplexekbe sorolt, ún. szűken értelmezett (sensu stricto) fajok elkülönítése, amelyhez a numerikus taxonómia eszköztára nyújt segítséget. Ezek a taxonómiai egységek (alfajok, fajok s.str.) eltérő ökológiai igénnyel rendelkeznek, amelyre célszerű tekintettel lenni a telepítés során, illetve eltérő módon reagálhatnak a környezet drasztikus változásaival szemben. A vizsgálatokhoz kijelölt mintaterület egy Sopron határában található, kb. 3 hektáros sarjasztatott erdő. A folyamatosan újrasarjasztatás révén vélhetőleg fennmaradhatott a természetes állományösszetétel. A minőségileg ugyan leromlott, elegyes erdő - amelyben gyakran sarjcsoportok jelennek meg - telepített állományokhoz képest esetenként változatosabb morfológiai (genetikai) összetétellel jellemezhető. A kijelölt terület további jellegzetessége a jól érzékelhető ökológiai gradiens, amely egyrészt a térszintemelkedésből fakad, másrészt pedig a száraz - üde termőhelyi átmenetből adódik. A vizsgálatokhoz 450 egyed felvételezését végeztük el földrajzi koordinátákkal. A kijelölt mintafák a következő taxonómiai csoportokba tartoznak: Quercus robur, Q, petraea sensu lato (ezen belül Q. dalechampii), Q. pubescens s.l. (ezen belül Q. virgiliana). Az utódnemzedék genetikai vizsgálatához 400 makk (20 makk / 20 anyafa) begyűjtése, továbbá két újulatfoltból, 75 magonc felvételezése is megtörtént. A vizsgálat első felét képezi az egyedek pontos taxonómiai helyzetének meghatározása. Ez a szűken értelmezett fajok elkülönítését, illetve az eseteges hibridek egzakt kimutatását jelenti numerikus taxonómiai módszerek alkalmazása révén. Ennek elvégzéséhez egyedenként öt, tipikus levelet gyűjtöttünk be. A leveleken 16 mérési ponton végezünk méréseket, majd az így nyert adatokat (kvantitatív határozóbélyegeket) többváltozós statisztikai módszerekkel értékeljük. A vizsgálat következő lépése az állomány, valamint az utódnemzedék genetikai szerkezetének vizsgálata. Az alkalmazott mikroszatellit (SSR) markerek főbb jellemzői a kodomináns öröklődés valamint a nagyfokú polimorfizmus. A technika nagy felbontóképességű, tehát egyedazonosítást is lehetővé tesz (’fingerprinting’). Vizsgálataink során 4 SSR lókusz diverzitását elemeztük. Ez a markertípus alkalmas a genetikai és térbeli mintázat korrelációjának vizsgálatára (spatial autocorrelation), valamint családstruktúrák elemzésére, ezen belül az utódok apasági- és szülővizsgálatára, a külső pollen arányának (gene flow) megállapítására.

30


előadások

AZ EURÓPAI TISZAFA (TAXUS BACCATA) CP-RFLP ÉS MIKROSZATELLIT ANALÍZISE FRANK Norbert Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron [email protected] Az európai tiszafa (Taxus baccata L.) izoenzim polimorfizmusával foglalkozó tanulmányok túlnyomó részben az öröklődési elemzésekkel (LEWANDOWSKI et al., 1992; THOMA, 1992; HERTEL, 1996; RAJEWSKI et al., 1999), valamint a populációk közötti és azon belüli genetikai differenciálódással foglalkoznak (LEWANDOWSKI et al., 1992; THOMA, 1992; HERTEL, 1995; RAJEWSKI és Nagy, 1997; RAJEWSKI et al., 2000; Collins et al., 2003; FRANK, 2006). Vizsgálataink alapvető célja, hogy olyan kloroplaszt primerek és restrikciós enzimek találjunk, amelyek alkalmasak a tiszafa egyedek a genetikai polimorfizmusának kimutatására. További cél volt, működő primer kombinációk bemutatása az európai tiszafa és a japán feketefenyő (Pinus thunbergiana FRANCO) kloroplasztiszán, annak érdekében, hogy e két faj kloroplasztisz-szerkezetét összehasonlítsuk. A mintákat a Bakony-hegység Szentgál községhatárában található állományokból gyűjtöttük. A kloroplaszt DNS-t az amplifikáció után a restrikciós enzimekkel hasítottuk. Az emésztett cpDNS töredékek elválasztása agaróz gélen történt. A japán fekete fenyő (Pinus thunbergiana) és az európai tiszafa (Taxus baccata) cpDNS szekvenciáinak összehasonlításához az NCBI adatbázisát használtuk fel. A kloroplaszt megrajzolása Circular Viewer (CGView) (STOTHARD P., WISHART DS, 2004) programmal történt. A vizsgálatunk alapján, amelyet a poszteren bemutatott térképen adunk közre, 20 új, egyrészt az NCBI adatbázisban, másrészt a szakirodalomban nem fellelhető fragmentumot sikerült amplifikálnunk. Megerősítést nyert, hogy az izoenzim polimorfizmus „gazdasága” és a cpDNS polimorfizmus hiánya, illetve „alacsony” jelenléte alapján a tiszafa (Taxus baccata) genetikai diverzitása nagyon hasonlít az európai erdők egyik domináns kompetitorához, a bükkhöz (Fagus sylvatica) Ezen hasonlóságot – több szerző szerint – akár a palack-nyak effektus is okozhatja. A mikroszatellit vizsgálat során több, a szakirodalomban ismertetett, de csak néhány esetben működő primert (tax26, tax31, tax86, tax92) is kipróbáltunk. Előadásukban ismertetjük azokat a mikoszatellit lókuszokat és fragmentum nagyságokat, amelyek az egyes populációcsoportokra, egyedekre jellemző.

31


előadások

BAKTALÓRÁNTHÁZI ERDŐTÖMB TERMŐHELYI VISZONYAI HEIL Bálint, KOVÁCS Gábor és BIDLÓ András Nyugat-magyarországi Egyetem, Kémiai és Termőhelyismerettani Intézet, Sopron [email protected] A termőhelyfeltárás gyakorlati alkalmazása az utóbbi 2 évtizedben sajnos méltánytalanul visszaszorult, ill. leginkább csak az erdőtelepítések területén érvényesült. A baktalórántházi erdőtömb esetében is bár korábbról számos termőhelyi adat áll rendelkezésre, a legutóbbi vizsgálatokat már 25-30 éve végezték el, ami már megközelíti a rövidebb vágásfordulójú fafajok teljes élettartamát is. Vizsgálataink célja az volt, hogy termőhelyi, klimatikus és faállomány adatok felvételével ill. feldolgozásával megállapítsuk, hogy az aktuális faállományok mennyire felelnek meg a termőhelyi viszonyoknak. Ehhez 47 talajszelvényben és mintegy 280 fúrásponton vizsgáltuk a legfontosabb talajtulajdonságokat és hidrológiai viszonyokat, illetve ezekhez hozzárendeltük a területről rendelkezésre álló klimatikus adatokat. A faállományok növekedésének vizsgálatára a fúráspontokban szögszámláló mintavétellel dendrometriai felvételezést végeztünk, illetve a terület egyik legfontosabb fafaja, az akác esetében törzselemzést is végeztünk átlagos mintatörzseken. Az aktuális termőhelyi viszonyokat összehasonlítottuk az erdőtervekben leírt távlati célállomány tervekkel. Vizsgálataink eredményei alapján több esetben javasoltuk az erdőtervi nyilvántartásban szereplő termőhelytípus változatok módosítását, mivel számos esetben a savanyú homok alapkőzeten az eddig leírtnál előrehaladottabb talajfejlődést figyeltünk meg, ami alapján a termőhely több esetben alkalmasnak bizonyult akár több szintes tölgyes állományok kialakítására. Emellett leírtuk a területen jellemző homoki termőhelyi láncok sorát, amelyek az itt jellemző buckaformák mentén helyezkednek el.

32


előadások

AZ ÜLTETVÉNYES FATERMESZTÉS HELYE AZ ERDŐGAZDÁLKODÁSBAN JUHÁSZ István, CSIHA Imre, MAROSI György és RÉDEI Károly Erdészeti Tudományos Intézet [email protected] Az Uniós csatlakozás hatására, a kilencvenes években beinduló társadalmi, gazdasági változások, valamint a tulajdonosi szerkezet átalakulása és a mezőgazdasági termékek piacának liberalizációja egymásra ható és egymást erősítő hatásai jelentős változásokat idéztek elő a földhasználatban. Azokon a területeken, ahol a nemzetközi verseny körülményei között, még az Uniós támogatások mellett sem lehet gazdaságosan szántóföldi növénytermesztést folytatni előtérbe kerülnek egyéb hasznosítási lehetőségek, közöttük az erdőtelepítés is. E folyamat értékelésekor természetesen nem csak az erdőtelepítések gazdasági hatásait, de vidékfejlesztési, környezet és természetvédelmi következményeket is figyelembe kell vennünk. Amíg természetvédelmi szempontokból az őshonos fafajokból álló természetközeli erdők megjelenését tekinthetjük eredménynek, addig gazdasági, vidékfejlesztési és környezetvédelmi szempontból az intenzív művélésű, nagy fatömeg-produktumú – és ezért jelentős szénmegkötést jelentő – gyorsan megtérülő ültetvények jelenthetik a kitörési pontot. Fontosnak tartjuk pontosan definiálni az ültetvényes fatermesztés fogalmát, a természetszerű erdőktől történő határozott elkülönítés érdekében. Az ültetvényes fatermesztés célja az optimális termőhelyen, nyereség orientáltan, előre meghatározott célválaszték előállítása nagy mennyiségben és azonos minőségben. Ezekre az állományokra intenzív kezelési, termesztési mód (termesztési eljárás) a jellemző. E definíciónak hazai gyakorlatban a minőségi fatermesztési céllal telepített nyár, fűz állományok, az energetikai céllal telepített (fűz, nyár, akác) ültetvények és bizonyos értelemben az intenzíven kezelt akácosaink felelnek meg. Kutatási eredményeink alapján úgy gondoljuk az elkövetkező évtizedekben még elterjedhet más nagy értékű faanyagot szolgáltató ültetvény mint például a dió (házi, fekete és intermedia) vadcseresznye, vöröstölgy is. Az ültetvényszerű fatermesztés erősen profit orientált, ezért az ökológiai adottságok és a termesztés technológia mellett, fontosak a gazdaságossági kalkulációk is. Ezeknek a számításoknak köszönhetően például összehasonlíthatók a különböző fafajú, vágáskorú, termesztés technológiájú ültetvények. Az ültetvényes fatermesztés támogatottsága sajnos jelen időszakban viszonylag alacsony, de jövedelmezősége okán az ültetvények szerepe az erdőtelepítésekben mégis kiemelkedő. Külön fel szeretnénk hívni a figyelmet ezen termelési módnak a globális szénforgalomban betöltött szerepére valamint arra, hogy az itt megtermelt faanyag csökkentheti a természetszerű erdőkre nehezedő faanyag-termelési nyomást is, erősítve ezzel természetszerű erdeinkben a kisebb intenzitású termelési tevékenység lehetőségét is.

33


előadások

VIZSGÁLATI EREDMÉNYEK HAZAI VÖRÖS TÖLGY ÁLLOMÁNYOKBAN KONDORNÉ SZENKOVITS Mariann Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron [email protected] Az 1969-ben Majer professzor által Nagylózs községhatárában létesített fafajösszehasonlító kísérlet célja többek között az is volt, hogy a tesztfafajnak választott vörös tölgy állományai az adott termőhelyen milyen hálózatban ültetve adják a legkedvezőbb faállomány szerkezetet, legnagyobb fahozamot. A 8,0 ha-os kísérleti területen 32 parcellába 17 fafajt ültettek. Ezek közül a vörös tölgy 50 x 80 m-es, illetve 50 x 50 m-es parcellákon került ültetésre 1x1 m-es, 2x1 m-es és 2x2 m-es hálózatban, kétszeres ismétlésben. Az állományokban kétszer történt erdőnevelési beavatkozás, 1988-ban tisztítást, 2001-ben törzskiválasztó gyérítést végeztek. A terület sík, a Sopron- Vasi-síkság erdészeti tájba, az Ikva- Répce-sík tájrészletbe, illetve Nagylózs 5F erdőrészletbe tartozik. A területen részletes klíma- és talajvizsgálat történt, a faállományokban – a faállományok 10, 16, 22 és 35 éves korában – faállomány-felvételezést, majd a felvett adatokból faállomány-szerkezeti elemzést, növekedési erély vizsgálatot, valamint egy átlagos törzs törzselemzését végeztem. Évi átlagos csapadék mennyiség 617 mm, az évi átlagos hőmérséklet 9,8 oC. A kísérleti terület talaja ún. cseri talaj, amely kavicspúpokon alakult ki, altípusa rozsdabarna cseri talaj. A termőréteg vastagsága változó, 35-40 cm-től 110 cm mélységig terjed. A faállományok jellemzői 35 éves korban a gyakorlatilag azonos termőhelyi viszonyok mellett: Törzsszámváltozás: legnagyobb arányú törzsszám-csökkenés az 1x1 m-es hálózatú parcellában következett be Famagasság: változó a sorrend a vizsgált korokban, 35 éves korra a 2x1 m-es hálózatú parcella átlaga a legmagasabb Mellmagassági átmérő: szintén vizsgálati koronként változó, 35 éves korra a 2x2 m-es és a 2x1 m-es hálózatú parcella átmérője közel azonos Körlapösszeg: a még mindig magas törzsszám miatt az 1x1 m-es hálózatú parcellában a legmagasabb Fatérfogat: a magasabb törzsszám miatt a az 1x1 m-es hálózatú parcellában a legmagasabb Növekedési erély: a vizsgált időszakokban a 2x2 m-es hálózatú parcella van a rangsor elején, az 1x1 m-es hálózatú parcella a rangsor alján Törzselemzés: a kéregben mért mellmagassági átmérő folyónövedéke a mintatörzs 5-6 éves korában, a famagasság éves folyónövedéke 4 éves korban kulminált Termőhelyi osztályba sorolás: a 2x2 m-es, ill. a 2x1 m-es hálózatú parcella a III., az 1x1 m-es hálózatú parcella a IV. termőhelyi osztályba tartozik. A törzselemzésből látható, hogy a vastagsági növekedésmenet még ingadozó, ami egyrészt a fiatalkor jellemzője, másrészt a változó fény és növőtér viszonyokra utal. A mellmagassági törzsalakszám a mintafa életében szintén jelentősen ingadozik, ami arra utal, hogy a faegyed környékén még nem fejeződött be a versengés.

34


előadások

ENERGIA-ÜLTETVÉNYEKBEN ALKALMAZHATÓ NEMESNYÁR ÉS AKÁC FAJTÁK ELEMMÉRLEGÉNEK VIZSGÁLATA A MOHAI CSEMETERKERTBEN KOVÁCS Gábor, KÁROLYI Andrea, HEIL Bálint és BIDLÓ András Nyugat-magyarországi Egyetem, Kémiai és Termőhelyismerettani Intézet, Sopron [email protected] Munkánk során a Mohai Csemetekertben nemesnyár és akác fajtákból beállított kisparcellás kísérletben vizsgáltuk a hozamnövekedést és a legfontosabb tápelemek szerves anyagba beépített mennyiségét. A különböző fajták telepítése energetikai célból történt, fő célként azt megjelölve, hogy melyik fajta az, amely hazai viszonyok között (adott termőhelyi feltételek mellett) a rövid vágásfordulójú, fás szárú energetikai ültetvények fontos fafaja ill. fajtája lehet. Vizsgáltuk a két éves, különböző nemesnyár és akác fajtáknak a növekedését, valamint a tápanyag felvételüket. Méréseink célja, hogy az egyes fafajok vagy klónok növényelemzéssel történő vizsgálata alapján a későbbi tápanyag utánpótlási tervek alapjainak kidolgozásához megfelelő szakmai alapot szolgáltasson. A vizsgálatba vont fafajok különböző nemes nyár, elsősorban olasz-nyár fajták voltak, de hazai szelektálású nemes nyárak, valamint hazai nyárak, mint a fekete nyár, vagy a szürke nyár és az akác is a vizsgálatok tárgyát képezték. A telepítési hálózat egységes, 2,8m x 0,4 m, ezért az egy hektárra vetetett darabszám minden fafajnál ill. fajtánál megegyezett. A vizsgálatok alapján megállapítottuk, hogy az egyes fafajok és klónok jelentősen eltérő mértékben hasznosítják a talaj víz- és tápanyagát, holott a talajvizsgálatok alapján a talajok tápelem ellátottsága igen jó. A nemes nyárak és az akác vonatkozásában találjuk a legnagyobb tápelem koncentrációbeli különbségeket. Míg az akác fatestében a nitrogén, kálium és magnézium nagyobb méretű felhalmozódásával találkozunk, addig a nyárakban a foszfor koncentrálódik jóval nagyobb mértékben, mint az akácban. A növénymintákkal párhuzamosan megtörtént a talajminták vétele is, elsősorban a tápanyag ellátottság megítélése szempontjából. A fatömeg becsléséhez próbatörzsek kivágását végeztük. A kiszámított szerves anyagot légszáraz anyagban, egy hektárra és egy évre vonatkozóan adtuk meg. Az eredmények alapján a legnagyobb szerves anyag produkciót az olasz nemes nyárak értek el, nevezetesen az AF-2, AF-6 és a Monviso. A jó növekedésű, új nemes nyárak és régebbi klónok között nagy különbség mutatkozik a hozamban. A mennyiségi tápanyag elvonás egyes elemeket tekintve jelentős, az ilyen jellegű vizsgálatok alapjául szolgálnak egy, a fás energiacélú ültetvények tápanyag utánpótlásának kidolgozására. .

35


poszterek

A WAYFARING HYBRID: MORPHOMETRY AND PHYLOGEOGRAPHY OF P. X CANESCENS (AITON) IN THE DANUBE CATCHMENT AREA IN CENTRAL EUROPE) Norbert FRANK1, Barbara FUSSI2 and Berthold HEINZE2 1

University of West Hungary, Institute of Silviculture and Forest Protection, Sopron [email protected] 2 Federal Research and Training Centre for Forests, Natural Hazards and Landscape, Vienna [email protected], [email protected] The spatial coexistence of both Populus alba and P. tremula leads to the formation of their natural hybrid, P. x canescens, especially in the region of Vienna (Austria), where the riverine ecosystem comes very close to the last mountain chains of the Alps. We aim to clearify the picture of postglacial recolonization and the reconstruction of possible refugia which is blurred by this hybridization. We meassured leaf characters to identify the degree of hybridization and used restriction fragment length polymorphisms (RFLPs) in six maternally inherited chloroplast markers to reconstruct the postglacial history of the species complex in Central Europe. Statistical analyses demonstrate that the parental species can be discriminated by a method that is based on measuring the degree of "lobedness" of the leaves. We found intermediate characters which identified P. ×canescens, the hybrid taxon. The scores of the morphological measurement clearly group the taxa in the pre-defined groups when considered together and assessed after principal component analysis (with a 1,69% error rate (one out of 59)). Thus, the initial concept of morphological identification in the field fits very well. However, single character values showed outliers, which can be expected in this hybrid complex. We revealed a phylogeographic structure for P. alba with two main refugial areas for Austrian populations. Contrastingly, P. tremula showed a more even distribution. P. alba in the Vienna region is clearly related to South-Eastern European P. alba and re-immigration upstream along the Danube seems unambiguous. However, the strikingly high diversity in Austrian P. alba is in contrast to expectations. We assume separate disconnected refugia for P. alba and P. tremula and suggest an immigration scenario involving the mixing of colonization routes and interspecific introgression to be responsible for the observed patterns.

36


poszterek

BIOLOGICAL DEGRADATION OF MYCOTOXINS BY SOIL BACTERIA Mátyás CSERHÁTI1, Sándor SZOBOSZLAY1,Judit HÁNH1, József KUKOLYA2 and Balázs KRISZT1 1

Department of Environmental Protection and Environmental Safety, Szent István Univ., Gödöllő, Hungary; 2 Agruniver Holding Ltd., Gödöllő, Hungary [email protected]

In our research we focus on the mycotoxins, which have EDC effect such as aflatoxin B1 and zearalenon. EDC –s are widespread chemicals nowadays, unfortunately they can be found in our environment and foodstuff, disturbing our endocrine systems causing IQ deficits, learning disabilities, hyperactivity and male infertility. The Agruniver Holding Ltd has opportunity to isolate microbes from oil contaminated sites. Fron these soil samples using a special microbe growing method the oil degrader strains can be isolated. The company has a collection of 300 strains and these bacteria are able to degrade different hydrocarbons coming from oil polluted sites. According to our research works we have found among the members of our strain collection aromatic hydrocarbon degrading microbes. Most of these strains belong to Rhodococcus genera. In 2008 our company won a KMOP 1.1.1 grant to screen the strain collection for EDC degrading microbes. The company has been working together on this project by the Department of Environmental Protection and Environmental Safety of the Szent Istvan University for a year. Because of aromatic PAH pollutants have a very similar structure to some mycotoxins like aflatoxin B1 and zearalenon we have decided to screen our aromatic degrader strains in mycotoxin degrading experiments. In our experiment 24 different strains were tested in aflatoxin B1 and parallel a zearalenon containing liquid media. Aflatoxin concentration was 2 ng/ml and zearalenon concentration was 5 ng/ml in the starting media. From the 24 strains 11 could degrade aflatoxin B1 in 90%, and 3 could degrade zearalenon in 70% level. We have identified the best mycotoxin degrading microbes by molecular taxonomy methods, all of them were members of Rhodococcus genus.

37


poszterek

ERDŐSÍTENDŐ GYEPTERÜLETEK TALAJÁNAK SZÉNMEGKÖTÉSI POTENCIÁLJA A CSERHÁTBAN JUHÁSZ Péter, BIDLÓ András, HEIL Bálint és KOVÁCS Gábor Nyugat-magyarországi Egyetem, Kémiai és Termőhelyismerettani Intézet, Sopron [email protected] Ipolytarnóc községhatárban korábban szántóként használt, de felhagyott területek, erdősítés előtti részletes termőhely-feltárását végeztük el, melynek eredményei alapján becsültük a terület talajának, illetve a telepítendő erdőállomány biomasszájának az erdősítés kapcsán történő szénmegkötő képességét. A területek talajának átlagos széntartalmát a talajszelvényekből vett minták humusztartalma (H%) alapján becsültük. Mivel a Kyotoi Jegyzőkönyv, az IPCC módszertana szerinti ÜGH kibocsátás/elnyelés becslését fogadja el, amely a talaj felső, 0-30 cm-es rétegére vonatkozó széntartalom becslést írja elő, ezért számításaink során csupán a talajszelvények ezen részéből vett minták laboreredményeit vettük figyelembe. A C-tartalom t/ha dimenzióban való meghatározásához a felső 0-10 cm-es talajrétegnél 1,0 g/cm3, 10-30 cm-ig pedig 1,2 g/cm3 átlagos talaj térfogattömeggel számoltunk. Azokon a területeken, ahol több szelvény adatai is rendelkezésünkre álltak, a széntartalom számításnál az átlagos humusztartalmi értékből indultunk ki. A széntárolási képesség becslése érdekében a CASFOR Csoport tagjai (2004) által erdei ökoszisztémák szénmegkötésének mennyiségi modellezésére kifejlesztett CO2FIX V 3.1 program segítségével számoltuk ki az egyes területek széntárolási lehetőségeit. Ahhoz, hogy a programmal számolni tudjunk, meg kellett adnunk az erdősítés tervezett célállomány-típusát, a fafajok elegyarányát, a tervezett vágáskort, valamint a fafajok várható fatermési osztályát. Így a bevitt adatokból számoltuk a terület várható összes hektáronkénti szénmegkötési potenciálját, amiből külön kiemeltük a talaj, illetve a biomassza fafajonkénti várható fajlagos széntartalmát. Végül a fajlagos értékeket felszoroztuk a területadatokkal. A kapott eredményeket táblázatban rögzítettük, továbbá a program segítségével ezeket az értékeket grafikonokon is ábrázoltuk a különböző összetevők szerint. A számítások és becslések eredményeként megállapítottuk, hogy a teljes, mintegy 75 hektáros gyepterület talajának átlagos becsült széntartalma mindösszesen 2839 tC. A fajlagos talaj-széntartalom értékek 25-57 tC/ha között alakultak, míg az átlag 42 tC/ha. A tervezett célállomány-típus cseres – kocsánytalan tölgyes, melynek elegyaránya 50-50%-os, tervezett vágás érettségi kora pedig 130 év. A CO2FIX V3.1 programmal becsülve a teljes terület talajának összes széntárolási potenciálja (a becsült kezdeti széntartalommal együtt): 5443 tC. A teljes terület összes szénmegkötési potenciálja pedig: 15200 tC.

38


poszterek

A HAZAI MELOLONTHA FAJOK GENETIKAI ÖSSZEHASONLÍTÁSA MÉSZÁROS Bálint és LAKATOS Ferenc Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron [email protected], [email protected] A cserebogarak erdészeti vonatkozásban a legjelentősebb kártevők közé tartoznak. Magyarországon három fajuk fordul elő: az erdei cserebogár (Melolontha hippocastani) a májusi cserebogár (Melolontha melolontha) és a hosszúszőrű májusi cserebogár (Melolontha pectoralis). Munkánk célja e három faj, illetve a májusi cserebogár Magyarországon előforduló három törzse közt fennálló rokonsági kapcsolatok genetikai módszerekkel történő összehasonlítása volt. A vizsgálatok során 44 M. melolontha, 6 M. hippocastani és 11 M. pectoralis került elemzésre. A minták az ország különböző pontjairól, illetve Obermieming-ből (Ausztria) származnak, így a törzsek és fajok összehasonlítása mellett a földrajzi különbségek felderítése is lehetővé vált. Az elemzésnél külcsoportként a sárga cserebogár (Amphimallon solstitialis) genetikai adatait használtuk fel. Az összehasonlítást a rovarok mitochondrialis DNS-ének (mtDNS) citokróm-oxidáz gént kódoló első szakaszán (COI) végeztük. A mtDNS-t polimeráz–láncreakcióval (PCR) sokszoroztuk meg, majd a szekvenálás után statisztikai módszerekkel elemeztük. A három Melolontha faj mind a DNS-szekvenciát, mind az aminosav-sorrendet tekintve jól elkülönül. A vizsgált 1188 bázispár közül a M. melolontha és a M. hippocastani között 146 helyen találtunk eltérést, ami 12,3%-nyi különbséget jelent. Ezek közül 23 a triplet első, 5 a második és 118 a harmadik helyén volt kimutatható. Az aminosav-sorrendben mindez 10 eltérést eredményezett, ami a vizsgált aminosavak 2,5%-a. A M. hippocastani és a M. pectoralis között 155 eltérés volt, amely a vizsgált hossz 13%-a. A különbségek eloszlása: 22 a triplet első, 4 a második és 129 a harmadik pozícióban található. Mindez az aminosavsorrendben szintén 10 aminosav, azaz 2,5% eltérést eredményezett. A különbség a M. melolontha és a M. pectoralis között a legkisebb. Itt mindössze 60bp különbség mutatkozott, amely a vizsgált szakasz 5,1%-a. Itt 5 különbség a triplet első helyén, 1 a másodikon, 54 pedig a harmadik helyen volt. Ez 4 aminosavnyi különbség, ami az aminosavak 1%-a. A M. melolontha fajon belüli változatossága csupán 0,25% volt. A különböző cserebogártörzseket ezzel a módszerrel nem tudtuk elkülöníteni. A földrajzi változatosság jelentős, ám elterjedési területhez köthető mintázatot nem sikerült találnunk.

39


poszterek

GYOMKORLÁTOZÁSI KÍSÉRLETEK TÖLGY ERDŐSÍTÉSEKBEN SZELEKTÍV EGYSZIKŰIRTÓKKAL A SISKANÁD ELLEN VARGA Szabolcs, MOLNÁR Miklós és NOVÁK Róbert Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron [email protected] A félszáraz laza területeken történő erdőfelújításokban az első, és az egyik legnagyobb probléma a siska nádtippan tömeges elszaporodása. A fakitermelést követő második évben már megjelenik. Gyökérzete és tarackjai sűrűn behálózzák a talaj felső rétegét. Évelő gyomnövényként hamar tömegessé válik. Az általa elfoglalt területen a behulló makk nehezen csírázik, későbbiekben pedig nem bírja a versenyt a gyakran másfél méter magasságot elérő összefüggő gyomtakaróval. Az elszáradó bugás hajtásokat a hótakaró a csemetékre préseli, megnehezítve azok tavaszi fakadását, növekedését. Jelentős a gyomnövény vadállományra gyakorolt hatása is. Levele és bugás hajtása érdes, ezért a kérődző nagyvadfajaink nem fogyasztják. Összefüggő magas állománya azonban kiváló búvóhelyet nyújt a nagyvadaknak. Ennek köszönhetően a siskanáddal fertőzött területeken az egyéb növények – különösen a fás szárú hajtások – a vad rágásának jobban kitettek. A siskanád visszaszorításában a rendszeres talajművelés az egyik leghatékonyabb módszer. Ez azonban erdei körülmények között általában nem kivitelezhető. Természetes felújítás esetén – amikor a csemeték nem sorokban állnak – a mechanikai ápolás is kivitelezhetetlen. A talaj- és lombherbicidek erdei körülmények közötti használata a csemeték érzékenysége miatt nagy óvatosságot igényel. Az igazi megoldást a szelektív egyszikűirtók jelentik. Az egyszikűirtók dózisát azonban körültekintően kell megválasztani. A siskanád-borítottság nem csak a csemeték növekedését veti vissza, hanem egy másik gyom, a szeder életterét is csökkenti. A siskanád túlzott mértékű visszaszorítása (esetleg eltűntetése) a szeder tömeges elszaporodását segíti, ami ellen a védekezés szelektív készítmények híján még nehezebb. A cél tehát annak a dózisnak a megállapítása mely mellett a készítmény a siskanád növekedését csak visszaveti; mégpedig olyan mértékben, ami mellett a csemeték már sikeresen tudnak fejlődni. A környezeti terhelés minimalizálása további fontos indoka a legkisebb hatékony dózis megállapításának. Az üzemi körülmények között korábban alkalmazott gyomirtó szer, a NABU S 2005-től nincs forgalomban hazánkban. Kiváltására kiterjedt kísérleteket folytattunk az alkalmasnak tűnő készítményekkel és adalékanyagokkal. Eredményeink alapján több technológiai javaslatot is tettünk a siskanád visszaszorítására. Az adalékanyagokkal a hatékony készítmények csökkentett dózisban is eredményesnek bizonyultak.

40

KÖRNYEZETTUDOMÁNYI ÉS KÖRNYEZETVÉDELMI SZEKCIÓ Előadások: 1. BENEDEK P. ÉS TANÁCS L.: A poszméh népességek (Bombus spp.) átalakulása a magyar faunában: okok és következmények (Hamenoptera, Apoidea) 2. BÉRES CS. ÉS NÉMETH L.: Fafajok összehasonlítása vízforgalmi szempontból 3. BÓR J., SÁTORI G. ÉS BARTA V.: Felsőlégköri elektro-optikai jelenségekkel kapcsolatos megfigyelések Sopronból 4. DRÜSZLER Á., VIG P. ÉS CSIRMAZ K.: A XX. századi földhasználat-változás és becsült éghajlati hatásai Magyarországon 5. GÁLOS B., MÁTYÁS CS. ÉS JACOB D.: Az erdő szerepe a klímarendszerben a 21. században– hatásviselő, vagy hatótényező? 6. VIG P.: A sugárzás szerepe erdeink klimatikus viszonyainak meghatározásában 7. BODÁNÉ K. R.: Gyakorlati módszerek és lehetőségek a Környezetmérnök BSc képzés Vízminőségvédelem tárgy oktatásában 8. POLGÁR A.: Környezeti hatásértékelés a környezetirányítási rendszerekben 9. TIRÁSZI Á.: Tájjal összefüggő dokumentumok elemzése – hatások a tájváltozásra

Poszterek: 1. 2. 3. 4. 5.

NÉMETHNÉ K.J.: Biologically qualified environment, ecologically evaluated conditions NOVÁK B.: A Dél -alföldi felszín alatti vizek minőségi állapotának értékelése CSÁFORDI P., KALICZ P. ÉS KUCSARA M.: Hordaléklerakódás vizsgálata erdei tavakban KATONÁNÉ G.K.: Kistérségek agrár alkalmassági vizsgálatának módszerei TIRÁSZI Á. ÉS KONKOLY-GYURÓ É.: Mentális (gondolati) térképek a Fertő-Hanságról

41

Környezettudományi és Környezetvédelmi szekció

előadások

A POSZMÉH NÉPESSÉGEK (BOMBUS SPP.) ÁTALAKULÁSA A MAGYAR FAUNÁBAN: OKOK ÉS KÖVETKEZMÉNYEK (HAMENOPTERA, APOIDEA) BENEDEK Pál1 és TANÁCS Lajos2 1

Nyugat – magyarországi Egyetem, Mezőgazdasági- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár 2 Szegedi Tudományegyetem, Mezőgazdasági Kar, Hódmezővásárhely [email protected]

Az utóbbi években a vadméh fauna átalakulásában a korábbi évtizedekben lejátszódó drámai változás újabb tendenciát vett. Korábban a közepes rajzású vadméhek drasztikus megritkulása és a rövid rajzású nyári vadméh fajok előretörése volt jellemző. A legújabb tapasztatok azonban az euszociális poszméhek (Bombus fajok) előretörését mutatják. A poszméheket hosszú rajzási időszakuk széles pollen spektrum igénybevételére kényszeríti, így képesek plasztikusabban alkalmazkodni a virágzó flóra változásaihoz és kihasználni más vadméhek létszámának csökkenéséből eredő kisebb kompetíciót. A folyamat azonban nem minden poszméh faj számára kedvező. A hosszú nyelvű, jobban specializált, a telelésből későn kirajzó, föld felett fészkelő fajok hátrányban vannak a korán kirepülő, föld alatt fészkelő fajokkal szemben. A mezőgazdaságban lejátszódó változások ezért a rövid nyelvű, generalista fajok túlzott előretörését okozták, ami éppúgy a természetes virágzó flóra diverzitásának csökkenését idézi elő, mint a szoliter vadméhek meggyérülése. A mezőgazdasági növénytermesztés sikerét azonban ez a változás alig érinti.

42


előadások

FAFAJOK ÖSSZEHASONLÍTÁSA VÍZFORGALMI SZEMPONTBÓL BÉRES Csilla és NÉMETH László Nyugat-magyarországi Egyetem, Természettudományi és Műszaki Kar, Kémia és Környezettudományi Tanszék, Szombathely [email protected], [email protected] A fák nedvmegtartó képességének és a nedváramlási keresztmetszetnek a meghatározására komputer tomográfiát (CT) alkalmaznak. A víz fatörzsön belüli pontosabb lokalizációját és pontos mennyiségi meghatározását a nagyfelbontású orvosi komputer tomográfok teszik lehetővé. Ez nem terepi módszer, de a minták kellő előkészítése és a fák kivágása utáni gyors mérések nem változtatják meg számottevően a fatörzs vízeloszlását és tartalmát. Ezt terepi, kisebb felbontású, hordozható CT-vel igazoltuk. A vízszállítási kérdések jobb megértéséhez, különösen sejtszinten, régóta alkalmaznak mágneses rezonancián alapuló módszereket a biológiában. A mérések során mágneses teret hoznak létre, amely hatására a protonok mágneses momentuma egyirányúvá változik, majd a mágneses tér megszüntetésével mérik az eredeti állapotba való visszatérés idejét. A szerkezeti elemekhez kötött vízmolekulák, és a szabad vízmolekulák relaxációs ideje jelentős különbséget mutat. Az így elkészített T1 és T2 felvételek nemcsak a víz térbeli lokalizációját adják meg, hanem azt is, hogy az egyes helyeken lévő víz szabad, vagy struktúrához kötötten helyezkedik el. Eredményeink azt mutatják, hogy a Quercus petraea törzsének belsejében szinte csak kötött formában van jelen a víz, míg a Quercus cerris fatörzs belsejében könnyen mobilizálható nagy mennyiségű szabad vizet tartalmaz, sőt a szállító nyalábokba való „csatornák” átmenetei is főként szabad vizet tartalmaznak. A Quercus pubescens szabad víztartalma hasonló a Quercus petraea-hoz, de törzsében vannak szabad víztartalmú területek. Mindez arra utal, hogy a szárazságadaptációban fontos szerepe van a fatörzs víztartalékainak. Összehasonlítjuk a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea), a csertölgy (Quercus cerris), a bükk (Fagus sylvatica) és a közönséges gyertyán (Carpinus betulus) száraz periódus utáni vízfelvevő képességét. A kísérletet olyan mintaterületen végeztük, ahol a négy fafaj egymás közelében előfordul, hogy az abiotikus különbségeket minimumra csökkentsük A kísérlet időpontjául augusztus elejét választottuk, amely időszakban, az előző évek mérései alapján, a fák vízhiányos állapotban voltak. A nagymennyiségű csapadékot öntözéssel biztosítottuk. Mértük az öntözés előtt és után a törzsön a lombkoronába szállított víz sebességváltozását (heat balance módszerrel, mely saját fejlesztésű készülék), valamint meghatároztuk öntözés előtt és után a fatörzsben lévő víz térbeli lokalizációját (CT, MRI módszerekkel). Az öntözés után a kocsánytalan tölgy reagált leggyorsabban a talajra juttatott vízre, ami a fa nagymértékű vízhiányára utal. Ezt a törzs komputertomográfos felvételei is bizonyítják. A bükk és gyertyán esetében rendkívül gyorsan töltődtek fel a törzsi víztartalékok. Mindkét fafajnál nagyon vékony a vízszállítási terület a tölgyekhez képest. A gyertyán rendelkezik a legkevesebb törzsben tárolt vízzel. Az eredmények hozzájárulnak a fafajok vízfelvételének és a víztartalékainak megismeréséhez, mellyel a szárazsághoz való alkalmazkodóképességüket is megérthetjük. Ezek az adatok a globális klímaváltozással kapcsolatos új erdőtelepítésekhez is útmutatást szolgáltathatnak.

43


előadások

FELSŐLÉGKÖRI ELEKTRO-OPTIKAI JELENSÉGEKKEL KAPCSOLATOS MEGFIGYELÉSEK SOPRONBÓL BÓR József, SÁTORI Gabriella és BARTA Veronika MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet, Sopron [email protected] A meteorológiai szóhasználat szerint értelmezett felsőlégkörben, azaz a sztratoszféra és a mezoszféra kb. 50-100 km-es tartományában számos fényjelenség figyelhető meg. Ezek közül kutatócsoportunk azokkal az optikai emissziókkal foglalkozik, amelyek szoros kapcsolatban állnak a troposzférikus zivatarokkal, közelebbről az ezekben előforduló különösen intenzív villámkisülésekkel. E népes és változatos jelenségcsoport valamennyi tagja nagyon rövid élettartamú; a legtovább fennmaradók is legfeljebb 1-2 tizedmásodpercig figyelhetők meg. Ennek is köszönhető, hogy hivatalos felfedezésük 1989-re datálódik, amikor is az első felvétel ezen emissziók egy tagjáról véletlenül született egy eredetileg más céllal folytatott megfigyelési kampányban. Ebben az évben ünnepeljük a felsőlégköri optikai emisszók kutatásának mindössze 20 évfordulóját. Kutatóintézetünk 2003-ban kapcsolódott be az emissziókkal kapcsolatos tudományos munkába. Az elektro-optikai fényjelenségek megjelenését kiváltó nagyobb villámok az átlagos kisülésekkel összemérve egy nagyságrenddel intenzívebb rádiósugárzást produkálnak az 5-30 Hz-es frekvenciasávban is. Ezt a rádiósugárzást megfelelő antennákkal a Nagycenk és Fertőboz között elhelyezkedő Széchenyi István Geofizikai Obszervatóriumban észleljük. Ezeken a frekvenciákon a rádiójelek csillapítása viszonylag csekély, így az alacsonyfrekvenciás rádióhullámok segítségével a mérőállomásunk a Föld bármely pontján keletkező legnagyobb villámokat észleli. A regisztrált jelekből a forráskisülés polaritása, földrajzi koordinátái és töltésmomentuma meghatározható. A felsőlégköri emissziókkal kapcsolatba hozható villámkisülések jeleit a direkt optikai megfigyelések időpontjaival és körülbelüli helyével való egyezés alapján azonosítottuk és a villámok paramétereinek meghatározásával járultunk hozzá annak a megismeréséhez, hogy az emissziók milyen körülmények között jelennek meg. 2007-ben az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) „Geoelektromosság és változó Föld” c. tudományos iskolai projektjének keretében összeállítottunk egy megfigyelőrendszert, amellyel Közép-Európában az elsők között kezdhettük meg saját közvetlen optikai észleléseinket Sopron 500-600 km-es körzetében. Az első megfigyelési időszak alatt összesen 107 eseményt kaptunk lencsevégre, amellyel a térségben a legsikeresebbek voltunk. 2008-ban további 79 észlelésünk volt és kampányunk ebben az évben is folytatódik. A saját optikai észleléseink lehetővé teszik, hogy tanulmányozhassuk a Közép-Európában előforduló felsőlégköri jelenségek előfordulási gyakoriságát, jellemző megjelenési formáit. A térségben működő villámfigyelő hálózatok adatainak segítségével vizsgálhatjuk az emissziók kapcsolatát a zivatartevékenységgel és az őket kiváltó kisülések tulajdonságaival. Egy szlovákiai megfigyelőállomás felvételeit felhasználva több esemény helyét kevesebb, mint 10 km-es hibával meg lehetett határozni így az emissziók méretét és a forráskisüléstől való távolságát pontosabban meg tudtuk adni. A tanácskozáson röviden bemutatjuk a felsőlégköri elektro-optikai jelenségkört, ismertetjük az általunk alkalmazott megfigyelési és mérési technikákat, valamint összefoglaljuk eddigi vizsgálataink legfontosabb eredményeit.

44


előadások

A XX. SZÁZADI FÖLDHASZNÁLAT-VÁLTOZÁS ÉS BECSÜLT ÉGHAJLATI HATÁSAI MAGYARORSZÁGON DRÜSZLER Áron, VIG Péter és CSIRMAZ Kálmán Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron [email protected] Mind a Föld, mind a Kárpát-medence megfigyelt hőmérsékleti és csapadék idősoraiban vannak olyan időszakok, melyek nem magyarázhatóak sem az üvegházhatás és az aeroszol koncentrációk alakulásával, sem az ismert természetes tényezők múltbeli alakulásával. A lehetséges további okok között a földhasználat változásai is szerepelnek, sőt globális átlagban is számszerűen értékelt energetikai hatásai is már ismertek (Hansen et al., 1998, IPCC, 2007). Az utóbbi fél évszázad során a földhasználati kategóriák területi arányában olyan változások történtek, melyek energetikai hatása összemérhető az üvegház-hatás adott időszakbeli változásaival (Mika et al., 2001, Drüszler et al., 2006). A maitól eltérő földhasználat időjárásra gyakorolt hatásának vizsgálata az NCAR és a Pennsylvania Egyetem által kifejlesztett MM5 mezoskálájú numerikus modelljével történt. Az MM5 egy világszerte széles körben használt programcsomag, és a hazai ultra-rövidtávú időjárás-előrejelzés alapvető eszköze. A modell futtatásához a jelenlegi és a múltbeli felszínborítás előállítására volt szükség. E munka során a múltbéli földhasználati térképet a Bedő-féle erdőtérkép, a 3. katonai felmérés származtatott térképszelvényei, valamint a Statisztikai Hivatal nyilvános földhasználati statisztikái alapján hoztuk létre, míg a jelenre vonatkozót a CORINE 2000-es földhasználati adatbázis alapján, mindkettőt a kísérletünkhöz szükséges 2.5x2.5 km-es felbontásban, az MM5 földhasználati kategóriáinak megfelelően. Ezek után az így kapott két különböző alsó határfeltétellel végeztük el a modellszimulációkat. Az MM5-öt olyan kiválasztott napok bemenő adataival futtattuk a két különböző alsó határfeltétellel, amelyek együttesen reprezentálják a hazai Péczely-féle cirkulációs típusokat. Ezeket, az időjárási helyzettől is függő eredményeket, azután úgy általánosítottuk (múltbeli) éghajlati változásokká, hogy azokat minden cirkulációs típusra megszoroztuk az adott típus relatív gyakoriságával. Ez az eljárás az ún. rétegzett mintavétel. Az energetikai hatásokon alapuló várakozásunknak megfelelően, a földhasználat változása az MM5-modell determinisztikus egyenletein keresztül módosította a hőmérsékleti, a légnedvesség és a csapadék-viszonyok értékeit az eredményeinkben. A legszámottevőbb hőmérséklet különbség az éjjeli órákban jelentkezik, ekkor a vizsgált kb. 100 éves időintervallum alatt bekövetkezett magyarországi földhasználat-változás által kiváltott melegedés egyes időjárási helyzetekben, országos átlagban meghaladta a 0,35 Celsius fokot, de éghajlati átlagban is kimutatható országosan néhány tizedfokos hőmérsékletemelkedés. Az eredményeinkben az urbanizáció éghajlati hatása a legszembetűnőbb, ennek következtében pl. Budapest jelenlegi határain belül az elmúlt 100 évben átlagosan 1.2 C°-kal emelkedett a napi átlaghőmérséklet a nyári félévben. Az eredmények megyénkénti elemzéséből kiderül az is, hogy a vizsgált időszak alatt bekövetkezett erdőterület növekedés, ha kis mértékben is, de csökkenteni tudta az urbanizáció melegítő hatását. Bár összességében a lehullott csapadékmennyiségben nincs lényegi változás, de egy-egy csapadékgazdag időjárási helyzetben lokálisan kialakulhat több 10 mm-es csapadék többlet, illetve hiány is. Ez arra utal, hogy a földhasználat változásának jelentős hatása van a csapadék intenzitására is. A fentiek alapján az ismert éghajlati kényszerek mellett, a földhasználat változásait is számításba kell venni a múlt magyarázatánál és a jövőre vonatkozó forgatókönyvekben. 45


előadások

AZ ERDŐ SZEREPE A KLÍMARENDSZERBEN A 21. SZÁZADBAN – HATÁSVISELŐ, VAGY HATÓTÉNYEZŐ? GÁLOS Borbála1, MÁTYÁS Csaba1 és JACOB Daniela2 1

Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron 2 Max-Planck-Institut für Meteorologie, Hamburg [email protected]

A klímamodellek előrejelzései alapján Magyarországon, a 21. században, a globális változás mértékét meghaladó hőmérsékletnövekedés és jelentős nyári csapadékcsökkenés várható. Az aszályos nyarak gyakorisága jelentősen megnőhet, a század második felében akár minden második nyár szélsőségesen száraz lehet. Emellett az összefüggő száraz periódusok is hosszabbá válhatnak. Hazánk területén a zárt (zonális) erdő, és számos zonális fafaj elterjedésének alsó határa húzódik, ahol a klimatikus extrémek alakulása döntő szerepű; a szélsőségesen száraz időszakok gyakoriságának és hosszának növekedése a humidabb klímát kedvelő állományalkotó fafajaink elterjedési területének drasztikus csökkenését okozhatják. A vegetáció nem csupán klímaindikátor, hanem a klímarendszer biotikus, dinamikus komponenseként az időjárás és a klíma alakításában is kulcsszerepet játszik, azonban ennek konkrét mértékéről hiányoznak a megfelelő adatok. Kutatásaink során feltételezett erdőterület-változási forgatókönyvek lehetséges klímamódosító hatását vizsgáltuk a 21. században, regionális léptékben, az alábbi célkitűzések szerint: Van-e a Magyarországon potenciálisan megvalósítható erdősítésnek jelentős hatása a klímára? • Fékezhető-e az erdőterület növelésével a melegedő – szárazodó tendencia? A hamburgi fejlesztésű REMO regionális klímamodell segítségével, 30 éves periódusokra, 2 felszínborítási forgatókönyvre végeztünk érzékenységvizsgálatokat. Eredményeink igazolták, hogy az erdőterület növeléséből adódó nagyobb levélfelületi index és érdesség intenzívebb párologtatást indukál, a felfelé áramló páradús levegő elősegíti a felhő- és csapadékképződést. Az első forgatókönyv alapja a Magyarországon reálisan megvalósítható, 7%-os erdősítés volt. A hatások lokálisan jelentkeztek, a Duna-Tisza közi, nyírségi térségekre koncentrálódtak, ahol a legnagyobb arányú erdőterület növekedés történt. A kisebb, elszórt erdőfragmentumok szignifikánsan nem képesek befolyásolni az ország éghajlatát. Az erdők lehetséges maximális hatását 100%-os erdősítés feltételezésével vizsgáltuk. Az erdők az aszályosság által leginkább sújtott déli országrészeken 1/5-ével, a hegyvidékeken akár 50%-kal képesek mérsékelni a klímaváltozás hatására várható csapadékmennyiség csökkenést. Az eredményeket a klímamodell erdőfelületre vonatkozó paraméterei felhasználásával kaptuk. Eddigi vizsgálataink alapján indokoltnak látszik ezek pontosítása, legalábbis regionális szinten. Ez esetben az erdőfelület hatása a klímára feltételezhetően még erőteljesebben fog jelentkezni. •

46


előadások

A SUGÁRZÁS SZEREPE ERDEINK KLIMATIKUS VISZONYAINAK MEGHATÁROZÁSÁBAN. VIG Péter Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron [email protected] A klimatikus viszonyok az erdőgazdálkodásban az utóbbi évtizedek során tapasztalt változások kapcsán kerültek az érdeklődés homlokterébe, miután faállományaink egészségi állapotának romlásával, új károsítás-típusok megjelenésével a klímahatárok elmozdulásának hatása megfigyelhetővé vált. A klímajelző fafajaink klímatolerancia határainak meghatározására több új módszer készült el, az eddig elterjedt mutatókon, indexeken, módszereken túl, amelyek többnyire a legkönnyebben hozzáférhető meteorológiai paraméterekkel, a léghőmérséklettel és csapadékösszeggel operálnak. A klimatikus változásokat azonban mindenek előtt a légkör sugárzásháztartási tulajdonságainak megváltozása generálja, mint egyébként minden meteorológiai folyamatot. A sugárzási adatok azonban nehezen elérhetőek, leginkább a napfénytartam napi értékei hozzáférhetőek. Ebből könnyen számítható globálsugárzás-összeg, majd az aktív felszín sugárzástani tulajdonságainak ismeretében a sugárzási egyenleg. Így már olyan finom sugárzásháztartási mintázatot kapunk, amely mezoklimatikus léptékben is megjelenik. Ez szerepel az ökológiában, földrajztudományban, napjainkban leginkább elfogadott Péczely-féle klímaosztályozási módszerben is. A sugárzási egyenleg és évi csapadékösszeg hányadosaként képzett Budiko-féle ariditási index alapján kialakított négy vízellátottsági kategóriának, és a tenyészidőszaki középhőmérséklet alapján felállított négy hőellátottsági kategóriának a kombinációiból képzett jellemzés az erdészetben nehezen alkalmazható, mert például a gyertyános-tölgyes klímának több Péczely-féle klímakategória is megfelel. Praktikus a két mutatóból képzett szorzat adaptálása az erdészeti klímaosztályozásban. A fenti módon képzett mutatószám validálása az eddig alkalmazott módszerekkel való összehasonlítása segítségével történik meg. Előnye a módszernek, hogy a lejtős területek klimatikus mintázata iránt is érzékeny, mert a globálsugárzás mértéke a lejtő kitettségének és hajlásszögének ismeretében módosítható. Így az erdészeti termőhelyfeltárásban a klímát a jövőben topoklíma nagyságrendben tudjuk egzakt módon meghatározni, amelyben a lejtőre jutó sugárzási egyenleg, csapadékösszeg és tenyészidőszaki középhőmérséklet szerepel. A mutatószám florisztikai vizsgálatokkal együtt alkalmazva a természetvédelem számára is érdekes eredményeket nyújthat.

47


előadások

GYAKORLATI MÓDSZEREK ÉS LEHETŐSÉGEK A KÖRNYEZETMÉRNÖK BSC KÉPZÉS VÍZMINŐSÉGVÉDELEM TÁRGY OKTATÁSÁBAN BODÁNÉ KENDROVICS Rita Budapesti Műszaki Főiskola Rejtő Sándor Könnyűipari és Környezetmérnöki Kar, Környezetmérnöki Intézet, Budapest [email protected] Hazánkban a 70-es évek közepén indult a környezetvédelmi szakemberképzés, mely eleinte a tradicionális mérnök szakok (építő-, vegyész-, építész-, villamos –stb.) keretei között fektetett nagyobb hangsúlyt a környezetvédelemre. Ezt közel két évtizeddel később a graduális képzés követte, megjelent a környezetmérnök képzés és mind a mai napig mindkét – német, illetve amerikai – modell megtalálható a felsőoktatásban. Az általános környezetmérnök képzés során több nehézséggel szembesül az oktatás. Ezek közül az egyik, hogy a viszonylag rövid (7 félév) képzési idő alatt rendkívül széles területet kell lefedni az ökológiától kezdve, a technológián, közgazdaságtanon és jogon keresztül a mérnöki ismeretekig. A környezetmérnökkel szembeni elvárás ugyanis, hogy legyen ökológus és mérnök egyszemélyben, legyen egy jól kommunikáló generalista és specialista, elméletileg és gyakorlatilag egyaránt képzett, ezáltal a környezetvédelmi problémát összefüggéseiben lássa és oldja meg. E kompetenciák eléréséhez tartalmában és óraszámában jól átgondolt tantervek, valamint olyan oktatási módszerek alkalmazása szükséges, melyek a speciális ismereteken túl a hallgatók komplex, globális látásmódját kialakítják, fejlesztik. Ezen módszerek közül a projektmódszer és a terepen végzett vizsgálatok, gyakorlatok jól beilleszthetők a felsőoktatás tanterveibe és a felsorolt kompetenciák eléréséhez nagy segítséget jelentenek. Jelen tanulmány a terepi gyakorlat módszerének alkalmazására kíván példát mutatni egy konkrét vízminőség-védelmi terepi gyakorlati terv kidolgozásával, kiemelvén a hallgatói motiváltság erősítését, valamint a környezeti nevelés megvalósítását. Egy olyan komplex, főleg kisvízfolyásokon végzett vizsgálati módszert mutat be, melyben az élettelen és az élő természet elemei egyaránt szerepelnek, általánosan alkalmazható bármely vizes területre és hangsúlyt kap benne az élőlények segítségével megállapítható vízminőségi állapot. A terepgyakorlat az iskolán kívüli környezeti képzés egyik leghatékonyabb formája, az élőhelyek, élőlényközösségek és a köztük érvényesülő kapcsolatok, az élettelen környezeti tényezők vizsgálatának és megismertetésének módszere. Lehetővé teszi a környezet rendszerszemléletű megközelítését az élményszerű, tevékenységközpontú, komplex ismeretszerzést úgy, hogy közben a résztvevők értékrendjét, viselkedés kultúráját, együttműködési készségét és társas kommunikációját is fejleszti, így hozzájárulva a környezeti és a fenntarthatóságra nevelés megvalósulásához. Lehetőséget nyújt továbbá, hogy a természetes élőhelyen végzett biológiai, hidrológiai és hidromorfológiai vizsgálatokat megismerhessék és alkalmazhassák a hallgatók, mérési eredményeik kiértékelésével összefüggéseket keressenek az ok-okozati tényezők között. A terepgyakorlaton elvégzendő vizsgálatok a VKI ajánlásait is figyelembe véve hidrológiai (vízhozam meghatározása, a vízhozam és a vízminőség közötti összefüggések meghatározása), vízkémiai (a minősítés néhány alapvető paraméterének pl. nitrát, nitrit, foszfát, oldott oxigén, fajlagos vezetőképesség, keménység, stb. meghatározása), valamint a makrogerinctelenek vizsgálata alapján végzett biológiai vízminősítés gyakorlatának alkalmazására terjednek ki.

48


előadások

KÖRNYEZETI HATÁSÉRTÉKELÉS A KÖRNYEZETIRÁNYÍTÁSI RENDSZERKBEN POLGÁR András Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron [email protected] A környezetirányítási rendszerek (továbbiakban: KIR) megjelenése új utat nyitott a környezettudatos vállalatirányítás különböző módozatainak egy rendszerbe történő integrálására. A KIR célja a szervezet környezeti teljesítménye folyamatos javításának támogatása, a fenntartható fejlődés elősegítése érdekében. A témában végzett vizsgálatokhoz a KIR-t leíró MSZ EN ISO 14001:2005 szabvány környezeti teljesítmény fogalma adja a motivációt, mely a KIR mérhető eredményeit jelenti, viszonyítva a környezeti szempontoknak a szervezet által megvalósított, a környezeti politikán, célokon és előirányzatokon alapuló szabályozásához. Ebből eredően sok szakember a környezeti teljesítményt, az audit során az irányítási rendszer szabványnak való megfelelőségében méri (azaz javul a környezeti teljesítmény, ha fejlődik az irányítási rendszer), nem pedig a tényleges környezeti hatásokban (azaz javul a környezeti teljesítmény, ha csökken a szervezet által okozott környezetszennyezés). Az ISO 14001-et érő legtöbb kritika, amelyre Seifert [1998] is felhívja a figyelmet, a környezeti teljesítmény – felvizezett fogalmát éri. A szervezet által okozott környezeti terhelés csökkentését közvetlenül nem követeli meg a szabvány. A vizsgálatokat környezetirányítási rendszerrel rendelkező hazai vállalatok között végeztük, a hatásértékelési eljárások feltárását megcélozva. A mérnöki megközelítés szerint a KIR-ek hatékonyságát végeredményben a fizikai környezeti teljesítmény tényleges javulása jelenti. Szemléletünk szerint a megfelelő működés egyik sarokpontja a tevékenységhez kapcsolódó környezeti tényező-hatás párok környezettudományi alapokon történő mind pontosabb azonosítása. A környezeti teljesítményértékelés (KTÉ) megalapozó módszerei között találjuk a vállalati példákon bemutatott KIR hatásértékelő eljárásokat, melyek továbbfejlesztése elengedhetetlen a folyamatos fejlesztés érdekében. A környezeti tényezők és –hatások feltárása és elemzése, a releváns környezeti tényezők kiválasztása kiemelt fontosságú a KIR kiépítése során. Ez képezi alapját mind a környezeti politika akkurátus megfogalmazásának, mind pedig a környezetvédelmi célrendszer összeállításának, a megfelelő prioritások kiválasztásának. Eredményként összehasonlító elemzés segítségével képet adunk a hazai szervezetek környezetértékelési gyakorlatáról, javaslatot próbálunk adni a szabvány követelményeknek megfelelő módszertan kialakítására. Az ISO 14001 rohamos terjedésével együtt használ egyre több és több vállalat megalapozó környezeti hatásértékelő módszereket. Ezek közös vonása, hogy valamilyen súlyozásos módszerrel egy bináris, ordinális skálán sorolják be a tényezőket (jelentős tényező: beavatkozást igényel, nem jelentős tényező: egyelőre nem kell foglalkoznunk vele). A jelentőssé válás feltételeit az alkalmazott vállalati módszertanok határozzák meg. Bár az előadásban bemutatott többi megalapozó módszerhez hasonlóan ez az eljárás is jó első próbálkozásnak, de semmiképpen sem jelenti a KTÉ utazás végállomását a folyamatos javítást komolyan gondoló cégek számára.

49


előadások

TÁJJAL ÖSSZEFÜGGŐ DOKUMENTUMOK ELEMZÉSE – HATÁSOK A TÁJVÁLTOZÁSRA TIRÁSZI Ágnes Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet és Földtudományi Intézet, Sopron [email protected] A tájaknak a politikák hatására történő változásának vizsgálata egyre növekvő jelentőségű (Emmelin, 1983; Emmelin, 1983). A táji hatások elemzését több szerző szubjektívnek tekinti, éppen ezért kulcsfontosságú a különböző értékelési módszerek használata (Morris P., Therivel R., 1995). Előadásomban kiválasztott mintaterületekre a tájjal összefüggő stratégiák elemzésének eredményeit mutatom be. Az 1980-as évektől készült regionális, megyei, kistérségi és helyi stratégiák, kezdeményezések feldolgozását a dokumentumelemzés módszerével végeztem. Dokumentumnak tekintettem minden olyan, a témával összefüggő programot, stratégiát, melyekből adalékokat, fontos információt kaphatok a mintaterületeket érintő tájváltozással összefüggésben. Összegyűjtöttem a vizsgált időintervallumban (1980-as évektől napjainkig) készült legfontosabb, országos, regionális, megyei, kistérségi és egyes tájegységekre vonatkozó agrár-, vidék-, terület- és turizmusfejlesztési koncepciókat és környezet-, tájgazdálkodási programokat és helyi kezdeményezéseket, melyeket egy általam felállított szempontrendszer szerint dolgoztam fel. Arra kerestem a választ, hogy milyen tájváltozással összefüggő célok jelennek meg, azok milyen tartalmi elemeket hordoznak. Az elemzés segítségével meghatározhatók a mintaterületet érintő lehetséges tájváltozási folyamatok, melyek az egyes dokumentumokban foglalt célkitűzések, intézkedések megvalósulása esetén következhetnek be. Az egyes dokumentumokban tartalmi elemzést végeztem, az általam felállított értékelési kategóriákba sorolható témaköröket, elemeket kerestem a szövegben és számszerűsítettem. Ezek információiból, összefüggéseiből következtetéseket lehet levonni a lehetséges tájalakulási irányokról. A stratégiákban szereplő tartalmi elemeket két mintaterületen, eltérő tájakon, a Zalaidombságban és a Fertő-Hanságban elemeztem. Részletes elemzést a kistérségi szinten végeztem, majd ezt követően vizsgáltam, hogy megjelennek-e ugyanezen stratégiai elemek a magasabb szinteken, megyei, regionális, országos, vagy EU szinten. A mintaterületen végzett kérdőíves vizsgálat eredményeivel vetem össze a tapasztaltakat, mely révén választ kapunk arra, miképpen esnek egybe a helybeliek által megfigyelt tájváltozási folyamatok a stratégiákból származtathatókkal.

50


poszterek

BIOLÓGIAI KÖRNYEZETMINŐSÉG, ÖKOLÓGIAI SZEMPONTÚ ÁLLAPOTÉRTÉKELÉS NÉMETHNÉ KATONA Judit Budapesti Műszaki Főiskola, Rejtő Sándor Könnyűipari és Környezetmérnöki Kar, Budapest [email protected] Az előadás az élőlény-közösségekre vonatkozó szünbiológiai, szupraindividuális környezetminősítés bemutatásával foglalkozik. 1. Környezetminőség meghatározása Döntően kétféle megközelítés létezik. Az egyik a felhasználási célhoz rendelt mutatók) alapján osztályoz, s e jellemzők meghatározott értéktartományainak való megfelelésként értelmez. Nyilvánvaló, hogy bármely környezeti elemnek nemcsak akkor van „minősége”, ha valamilyen céllal felhasználásra kerül. Ebben az esetben a minőség összemosódik az alkalmasság, a jóság (bónitás), a megfelelőség fogalmával. A másik felfogás a környezetminőséget a tulajdonságok összességeként értékeli. Az egyes alkotórészek egyedi tulajdonságainál lényegesen bonyolultabb és sokoldalúbb azok kölcsönhatásaként kialakult speciális sajátságok együttesének értelmezése, elemzése. A környezetminőséget ez utóbbi alapján állapotként lehet leírni, melyet egy adott objektum esetében egy adott időpontban az adott környezet valamennyi (n) tulajdonságának konkrét értékeiből lehet kialakítani. 2. Biológiai környezetminőség Biológiai környezetminőségen azt az állapotot értjük, amelyet az élőlények térbeli, időbeli és mennyiségi reprezántáltsága tükröz. Vizsgálati objektumként kiválaszthatunk egyetlen egyedet, illetve annak valamilyen részét (szervét, sejtjét, génjét) vagy valamilyen tulajdonságát (pl. anyagcseréjét, érzékelését). Ebben az esetben a biológiai környezetminősítés infraindividuális szintű, egyed „alatti” szerveződésére vonatkozik. A kiválasztott objektum lehet egy faj populációja vagy adott helyen és időben együtt élő populációk együttese. 3. Ökológiai szempontú állapotértékelés sajátosságai Az élővilág minőségi és mennyiségi összetételét, illetve tér- és időbeli eloszlásának kialakulásáért felelős tényezőket egyaránt tulajdonságnak tekintve értékeljük: alapadatokat, állapotjellemzőket és minőségi mutatókat rögzítünk és elemzünk. Az ökológiai hatásvizsgálatok három, időben is szétválasztható részből állnak: - Először az érintett terület ökológiai minőségi állapotának értékelése történik meg. Előadásom kiemelt része ennek bemutatása, környezetmérnök szakos hallgatóinknak szervezett terepgyakorlatok eredményeinek felhasználásával. - A második fázisban a tervezett beruházás során létrejövő környezeti változásokat kell elemezni az élővilágra vonatkozóan. - A harmadik fázis a beruházás, létesítmény működésével párhuzamos monitorozás, figyelő-mérő hálózat eredményeinek folyamatos kiértékelése, elemzése. Összegzés Az ökológiai hatástanulmányok eltérnek a környezeti hatástanulmányok többi rendszerétől, mivel az élő szervezeteket és azok közösségeit elemzik, s emiatt szükségszerűen felhasználják a többi elemre vonatkozó környezeti hatástanulmányok tartalmát. Ez viszont azt is jelenti, hogy az ökológiai elemzéseket komplexitásuk révén elsődlegesen meghatározónak kell tekinteni.

51


poszterek

A DÉL -ALFÖLDI FELSZÍN ALATTI VIZEK MINŐSÉGI ÁLLAPOTÁNAK ÉRTÉKELÉSE NOVÁK Brigitta Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron [email protected] 2008-2009 évben a vízügyi szakemberek egyik legjelentősebb feladata a Vízgazdálkodási Terv összeállítása, amely közép és hosszútávon megállapítja a hazai feladatokat, tevékenységi köröket. A feladatok meghatározásához feltétlenül ismerni kell a felszíni vizek mellett a felszín alatti vízkészletek mennyiségi és minőségi állapotát is. A Magyar Állami Földtani Intézet Vízföldtani Osztálya 2009 során elvégezte a felszín alatti víztestek országos szintű állapotértékelését. Dolgozatomban a Vízföldtani Osztály adatbázisát, eredményeit használtam fel. Előadásomban a Körös-maros köze és Maros hordalékkúp területén található felszín alatti víztestek minőségéről szeretnék beszélni, a mennyiségi kérdések nem képezik előadásom témáját. Indulásként áttekintő jelleggel bemutatom, hogyan lettek lehatárolva a víztestek, illetve hogy ezek országosan hogyan helyezkednek el. Térképen szemléltetem a vizsgált kutak földrajzi elhelyezkedését, valamint mélység szerinti eloszlásukat. A feladat során a legtöbb időt és energiát az adatok összefésülése, megfelelő adatbázis építése jelentette. Összefoglaló jelleggel ismertetem a fő problémákat, amelyek az adatbázis építés során jelentkeztek, s bemutatom, az általunk kidolgozott szempontokat, amelyek alapján egységessé, ezáltal könnyen kezelhetővé tehető az adatbázis. A Vízgazdálkodási Terv az európai Vízkeret Irányelv alapján készült. Ennek értelmében kulcsszerepet tölt be a víztest szintű háttér- és küszöbérték meghatározás, valamint ennek alapján az állapot meghatározás. A háttér érték egy olyan szám, amely a természetes körülmények között kialakult vízkémiai összetételt jellemzi. A háttérértéket komponensekként vizsgáltuk. Az irányelv a vezetőképesség, nitrát, ammónium, szulfát, klorid, arzén, kadmium, ólom, higany vizsgálatát írja elő, ezek mindegyikére meghatároztuk. A háttérérték számításnál az adattömegből kivettünk minden olyan elemzést, ami bizonyítottan, vagy nagy valószínűséggel ipari vagy mezőgazdasági szennyező, hulladéklerakó, szennyvíztisztító közelében van, s kedvezőtlen bennük a vízminőség állapota. Az így szűkített adattömeg 90%-os percentilisét tekintettük háttérnek, vagyis azt a számértéket, amelyet az adattömeg 90-%-nem halad meg. A küszöbérték egy olyan érték, amely a háttérnél magasabb, s amelyet, ha az összes mérési adat bizonyos statisztikai paraméterei meghaladnak, a víztest már nem tekinthető jó állapotban levőnek, ezért intézkedési tervet kell kidolgozni. A küszöbérték első megközelítésben és az esetek többségében megegyezik az ivóvíz határértékkel. Előadásomban bemutatom, hogy ez mely komponensek és területek esetén nem teljesül, mi erre a magyarázat és mi a megoldás. Állapotértékelésnél a teljes adattömeg bizonyos statisztikai paramétereit hasonlítjuk össze a küszöbértékkel, s ez alapján minősítjük a víztestet. Az előadás végén bemutatom az eddigi tapasztalatokat, eredményeket, s felvázolnám a kutatás további irányvonalait.

52


poszterek

HORDALÉKLERAKÓDÁS VIZSGÁLATA ERDEI TAVAKBAN CSÁFORDI Péter, KALICZ Péter és KUCSARA Mihály Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron [email protected] A több célú erdőgazdálkodás közjóléti funkciójának megvalósításában fontos szerepet kapnak a hegyvidéki területeken található erdei tavak, amelyek kirándulások célpontjaként szerepelnek. Ezeket a – többségében mesterségesen, patakok elgátalásával létrehozott – létesítményeket turisztikai és rekreációs célzattal sokszor jól kiépített sétautakkal, rönkbútorokkal veszik körbe. A fő látványosság mégis a zöld lombkoronával körbevett vízfelület, amely a patakok hordalékszállítása miatt folyamatosan zsugorodik. E folyamat szabályozásaként sok erdei tározó fölött egy hordalékfogó kistavat is létesítenek. Munkánk során két erdei kistó, a Sopron részét képező Görbehalom szomszédságában található Fehér úti tó és a Soproni-hegységben, a Tacsi-árokban kialakított Szalamandra-tó feltöltődését hasonlítottuk össze mérési adataink alapján. Az előbbi egy hordalékfogó nélkül létesített tározó, amelynél a teljes tómedence geodéziai felvételét elvégeztük, az utóbbi egy hordalékfogóval ellátott tározó, amelynél csak a hordalék visszatartását ellátó művet mértük fel. A helyszíni felmérés adatait térinformatikai módszerrel dolgoztuk fel. A felmérési adatok alapján számított, a megfigyelés időtartamára vonatkozó hordalékhozam alapján értékes információkat kapunk e két hasonló nagyságrendű, de különböző alapkőzetű vízgyűjtő hordalékhozamáról, s ezáltal a kistavak feltöltődésének üteméről.

53


poszterek

KISTÉRSÉGEK AGRÁR ALKALMASSÁGI VIZSGÁLATÁNAK MÓDSZEREI KATONÁNÉ GOMBÁS Katalin Nyugat-magyarországi Egyetem, Geoinformatikai Kar, Területfejlesztési Intézet, Székesfehérvár [email protected] Magyarország teljes jogú tagja az Európai Uniónak, és ezzel az európai belső piachoz tartozik. Ha részt akarunk venni az Európai Unióban zajló agrár-, környezet- és vidékpolitikai átrendeződés folyamatában, akkor ehhez ki kell alakítanunk azt a földhasználati rendszert és az erre épülő vidékfejlesztési, területfejlesztési koncepciót, amely segíti a vidéki térségeket ilyen irányú fejlődésükben. A kistérségek hosszú távon működőképes, fenntartható mezőgazdálkodásának alapvető feltétele a környezeti alkalmazkodás, vagyis az, hogy a földet mindenütt arra és olyan intenzitással használják, amire az a legalkalmasabb, illetve amit képes károsodás nélkül elviselni. A többfunkciós, hosszú távon is működőképes, fenntartható mezőgazdálkodás alapelvei közé tartozik a csaknem teljes környezeti alkalmazkodás. A vidéki (kis)térség nem csupán a mezőgazdasági termelés színtere, hanem egyben biológiai és társadalmi élettér is. A természetvédelem, a vidék és a mezőgazdaság egymásrautaltsága elkerülhetetlenné teszi a területek összehangolását, a védelmi, termelési és fogyasztási célú környezethasználat rendszerének átalakítását. A vidéki (kis)térség fejlesztése, a mezőgazdálkodás fogalmának lényegesen tágabb értelmezésére, egyre inkább környezetgazdálkodási tartalommal való megtöltésére van szükség, vagyis a természet- és környezetvédelmi (stabilizálási), a termelési és társadalmi, fogyasztási- szolgáltatási funkciókat egyaránt figyelembe kell venni. Hosszú távon csak az a gazdálkodás lehet értékőrző, amely beavatkozásait e funkciók szempontjából vizsgálja. Ezt a célt szolgálja a többfunkciós európai agrármodell. Az ökoszociális piacgazdaság közegébe ágyazott többfunkciós mezőgazdálkodás új megoldásokat követel annak érdekében, hogy hosszabb távon is reálisan választható életmód, a komplex vidéki élettér megvalósuljon. A témához kapcsolódóan, a GEO Földrendezői Tanszéke a következő években OTKA támogatással földbirtok-fejlesztéssel kapcsolatos kutatásokat vállalt. Témavezetői elképzelés szerint öt résztéma (Mezőgazdasági alkalmasság és környezeti érzékenység hatása a birtokfejlesztésre. Osztatlan közös tulajdonú termőföldek és erdők rendezésénekfejlesztésének befolyásoló hatása, a megoldások eltérő módjai. A Natura 2000 hatása a föd (terület) használatra és családi gazdálkodásra. A földhasználati reform és a zöldenergia program fejlesztésmódosító hatása. Egyéb célterületek indikáló hatása.) kidolgozásában veszünk részt. A felsorolt témákon túl szeretnénk foglalkozni a klímaváltozás erdőgazdálkodási hatásával is. Válaszokat keresünk arra, hogy a Nemzetei Erdőtelepítési Program miként befolyásolja majd évente a szén-dioxid lekötést. Kimutatnánk, hogy hazánk intézkedéseivel milyen mértékben lassítja a klímaváltozás folyamatát. A” kölcsönös megfeleltetés" fogalmát és cselekvéssorát hozzákapcsoljuk a földbirtok-fejlesztés folyamatához. Több szakíróval egyetértésben valljuk, hogy a következő néhány évben mindent meg kell tenni azért, hogy az ország földterülete olyanok kezébe kerüljön, akik abból megélni kénytelenek. A tanszéki kollektíva célként jelölte meg a rendszerváltás törvényei által, a földbirtokfejlesztés törvényei által beépített valamennyi akadály eltávolítását, és a földspekuláció megszüntetését. Előző folyamatban lépésenként jutnánk el a földhasználati reformtól napjainkig, illetve a közel jövő új agrárstratégiai lépéseinek megfogalmazásáig, nemzeti érdekeink érvényesítéséig.

54


poszterek

MENTÁLIS (GONDOLATI) TÉRKÉPEK A FERTŐ-HANSÁGRÓL TIRÁSZI Ágnes és KONKOLY-GYURÓ Éva Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet és Földtudományi Intézet, Sopron [email protected], [email protected] A „mentális térkép”, avagy „gondolati térkép” az angol „mental”, gondolat/szellemi szó és a „map” térkép szó fordításából származik. Napjainkra több tudományágban használatos kutatási módszerré vált. Segítségével valamely témakörrel kapcsolatos ismeret, elképzelés ábra, vagy térkép formájában, áttekinthetően feldolgozható. Különösen jól felhasználható a gondolati térkép azokban a kutatásokban, amikor helyhez, térséghez köthető elképzeléseket szeretnénk feltárni. A poszter bemutatja az emberek tájhatárokról alkotott gondolatait adott mintaterületen a Fertő-Hanság medencében. A kutatás az Osztrák-Magyar Akció Alapítvány által támogatott bilaterális együttműködés keretében a Fertő-Hanság medence tájkarakterét tárta fel. Ennek részeként a nem szakértők véleményét is bevontuk a vizsgálatba, így interjúkat készítettünk helyiekkel és turistákkal. Mentális térképek alkalmazásával elsőként arról kérdeztük az interjúalanyokat, hogy hol húznák meg a Fertő és a Hanság tájak határait. A poszter az alábbi kérdésekre ad választ: - Milyen összefüggések tapasztalhatók a tájhoz különböző mértékben kötődő megkérdezett csoportok, a turisták és lakosok véleménye között? - Az egyének elképzelése mennyiben esik egybe a szakértők által megvont tájkarakter határokkal?

55

TERMÉSZETVÉDELMI SZEKCIÓ Előadások: 1. BARKI M.: A hőmérséklet hatása a széncinege (Parus major) fiókák fejlődésére 2. CSISZÁR Á.: Magyarországon előforduló, fás szárú özönfajok allelopatikus hatásának vizsgálata 3. HIRKA A., CSÓKA GY. ÉS SZABÓKY CS.: Mit gondolnak az erdei rovarok a klímaváltozásról? 4. KERÉNYI-NAGY V.: Védelemre javasolt galagonyáink és rózsáink 5. KIRÁLY G.: A CES gyűrűzési program 5 éves tapasztalatai egy nyugat-dunántúli mintavételezési ponton 6. KORDA M.: A Tétényi-fennsík természetvédelmi célú botanikai felmérése 7. TRASER GY., WINKLER D. ÉS KECSKEMÉTI G.: A vegetáció és a talaj hatása az ugróvillás sűrűségre a Szárhalmi erdőben 8. OTTLECZ B.: Előzetes eredmények a molnárgörény (Mustela eversmanni) mozgáskörzetéről 9. WINKLER D., KOVÁCS GY., DREMMEL L., KALMÁR S., SPORCSICS D., PANDUR L. ÉS FARAGÓ S.: Vetési varjú fészkelésbiológiai vizsgálata 10. ZAGYVAI G.: A spontán erdősödés és cserjésedés meghatározó tényezői a Cserhátban

Poszterek: 1. BŐHM A.: Nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek minőségének értékelése a természetesség alapján 2. DINKA M., ÁGOSTON SZ. E., KISS A., SCHÖLL K. ÉS BERCZIK Á.: A biodiverzitás különleges esete: a Fertő vízterének mozaikossága 3. DINKA M., ÁGOSTON SZ. E. ÉS SZEGLET P.: A fertői nádasok termőhelyi viszonyai (anyagforgalom – dekompozíció – hasznosítás) 4. DITTRICH G. ÉS FARAGÓ S.: A fácán (Phasianus colchicus) populációjának és környezetének vizsgálata a LAJTA Projectben, 1998-2008 5. DREMMEL L, CSETE S. ÉS HORVÁTH GY.: Kisemlősök mikrohabitat indikációja egy degradált vizes élőhelyen 6. FARAGÓ S. ÉS KALMÁR S.: A LIFE Túzokvédelmi program 2007-2008 évének eredményei 7. HORVÁTH GY., SZŰCS L., HERCZEG R. ÉS DREMMEL L.: Populációméret becslési eljárások alkalmazása kisemlősök demográfiai változásának monitorozásában 8. KOVÁCS GY.: Vizes élőhelyek (halastavak, berkek) funkcionális szerepe a Balaton déli partján 9. SPAKOVSZKY P.: Újabb eredmények a túzokok (Otis tarda L.) területhasználatáról a Mosoni-síkon – Elegendő-e a NATURA 2000 terület a faj védelmére? 10. SZŰCS P.: A Dicranum tauricum Sapjegin újabb hazai előfordulásai 11. WINKLER D. ÉS KOVÁCS GY.: Kétéltűek monitorozása a Lajta-project és Mosonproject területén

56

előadások

Természetvédelmi szekció

A HŐMÉRSÉKLET HATÁSA A SZÉNCINEGE (PARUS MAJOR) FIÓKÁK FEJLŐDÉSÉRE BARKI Márta Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron [email protected] A madarak fészkelését egyedsűrűségtől függő és független tényezők is befolyásolják, ezek közül a minden egyedre ható abiotikus tényezőnek, a hőmérsékletnek a hatásait kutatjuk. A hőmérséklet közvetve és közvetlenül is kifejti hatásait, hiszen a fák rügyezése, a hernyók gradációja éppúgy meghatározza a madarak életét, mint a korai meleg nappalok, éjszakai fagyok vagy a napsütés által melegített odú. A vizsgálatainkat a Soproni Botanikus kertben és a kőszegi Chernel-kertben létrehozott mesterséges odútelepen végeztük. A megtelepedő madárfajok közül a széncinegére (Parus major) esett a választás, nagy költésszáma és zavarástűrő képessége miatt. A hőmérséklet méréséhez egy új eszközt, DS1921L típusú hőmérséklet adatgyűjtőket használtunk. Ez egy két gramm tömegű, egy centiméter átmérőjű fém hőmérő, amely beállítástól függő időközönként rögzíti az adatokat. A kalibrálás, összemérés után kerültek kihelyezésre kis, jól szellőző ruhatasakban. A fiókák fejlődésének vizsgálatánál az odúkban és a hőmérő házikóban elhelyezett adatgyűjtők óránként rögzítettek értékeket. A fiókák tömegét 3-4 naponként mértük 0,5 ill. 0,25g felbontású mérleggel. A vizsgálat során a következő kérdésekre kerestük a választ: - A terület időjárása befolyásolja-e a fészkelés kezdetét? - A költés eredményességét befolyásolja-e a külső illetve az odúban mért hőmérséklet? - A fiókák a fejlődésük során milyen mértékben fűtik az odút? - Az odúk fűtöttsége hatással van-e a fiókák fejlődésének ütemére, az odúban töltött idő hosszára? - Az odú helyének benapozottsága hatással van-e a fiókák odúban töltött idejének hosszára?

57

előadások


MAGYARORSZÁGON ELŐFORDULÓ, FÁS SZÁRÚ ÖZÖNFAJOK ALLELOPATIKUS HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA CSISZÁR Ágnes Nyugat-magyarországi Egyetem, Növénytani és Természetvédelmi Intézet, Sopron [email protected] Az allelopátia egyes adventív növényfajok inváziós sikerében jelentős szerepet tölthet be, ezért jelen vizsgálat a Magyarországon előforduló, fás szárú özönnövények allelopatikus potenciáljának megállapítását tűzte ki céljául. A vizsgálat során tizennégy, hazánkban inváziós fás szárú növényfaj juglon-indexe került meghatározásra SZABÓ (1997) által leírt módszer szerint. A vizsgálat eredményeként bebizonyosodott, hogy a Magyarországon előforduló, fás szárú inváziós növényfajok mindegyike rendelkezik kifejezett vagy kevésbé kifejezett allelopatikus potenciállal, az 5 g/ 100 ml koncentrációjú kivonatok esetén csaknem mindegyik faj juglon-indexe közelít az 1-hez vagy meghaladja azt, vagyis hatása a juglonéhoz közelít vagy azét felülmúlja. A juglon-indexet tekintve kiemelkedő a gyalogakác (Amorpha fruticosa L.), a bálványfa (Ailanthus altissima (MILL.) SWINGLE) és a nyugati ostorfa (Celtis occidentalis L.) allelopatikus potenciálja. E fajokon kívül a fekete dió (Juglans nigra L.), a kései meggy (Prunus serotina EHRH.) és a zöld kőris (Fraxinus pennsylvanica MARSH. var. subintegerrima (VAHL) FERN.) kivonatával történt kezelés is mind a csírázási százalék, mind a hajtáshosszúság, mind pedig a gyökérhosszúság esetén rendkívül szignifikáns eltérést mutatott a kontrollhoz képest.

58

előadások


MIT GONDOLNAK AZ ERDEI ROVAROK A KLÍMAVÁLTOZÁSRÓL? HIRKA Anikó, CSÓKA György és SZABÓKY Csaba Erdészeti Tudományos Intézet, Erdővédelmi Osztály, Mátrafüred [email protected] A mai napig sokat vitatott klímaváltozásnak egyre gyakrabban észleljük közvetlen és közvetett hatásait. Erdeink, illetve a bennük élő herbivor rovarok is igen sokszínű módon reagálnak rá. Az előadás a teljesség igénye nélkül néhány kiragadott példát mutat be az erdei rovarok klímaváltozásra adott válaszaiból. - Egyre gyakrabban lépnek fel rajzás-fenológiai anomáliák. Egyes fajok a megszokottnál korábban, mások később repülnek. Száraz, meleg, aszályos időszakokban felgyorsulhat egyes fajok kifejlődése, így a megszokottnál több nemzedék is kifejlődhet. - Számos rovarfaj elterjedési területe növekszik. Ez bekövetkezhet természetes úton (pl. az Eurytoma amigdali, a Gravitarmata margarotana, vagy a már az erdészetben is károkat okozó Helicoverpa armigera esetében), a jellemzően délről észak felé irányuló terjeszkedéssel. Az elterjedési terület növekedhet emberi közreműködéssel is, illetve az emberi közreműködés és az „önerős” terjeszkedés kombinációjával is. Erre példák az akác gubacsszúnyog (Obolodiplosis robiniae), ill. az ázsiai eredetű szil levéldarázs (Aproceros sp.) faj is. - Megnövekszik egyes „új” és „elfeledett” károsítók jelentősége. Ilyen pl. a zöld karcsúdíszbogár (Agrilus viridis) zalai kártétele, a rezes nyárlevelész (Chrysomela cuprea) 2006-ban és 2009-ben tömeges fellépése, vagy a cseriloncák (Acrobasis fajok) 2009. évi károkozása. - Növekszik egyes közismert károkozó fajok jelentősége: - gyakoribbá és hosszabb lefolyásúvá válnak a tömegszaporodások. - horizontálisan növekszenek a kárterületek. - vertikálisan is kiterjednek a kárterületek. - Az egyes fafajoknál kialakuló „kárláncolatok”gyakoribbá és súlyosabbá válhatnak: - a károkat követően egyes fafajok lassabban regenerálódnak, - csökken a fák vitalitása, - növekszik a mortalitás.

59

előadások

Természetvédelmi szekció VÉDELEMRE JAVASOLT GALAGONYÁINK ÉS RÓZSÁINK KERÉNYI-NAGY Viktor

Nyugat-magyarországi Egyetem, Növénytani és Természetvédelmi Intézet, Sopron [email protected] Hazánkban jelenleg egy galagonyafaj, az endemikus C. nigra és hibridje, a C.×degenii áll törvényes védelem alatt. A C. nigra élőhelyén veszélyezteti az árterek nemesnyárasként történő „hasznosítása”. Az intenzív antropogén hatás következtében a társulásközömbös, euriöcikus C. monogyna robbanásszerűen felszaporodott –a természetes erdők (ökológiai barrier) jelentős része megszűnt– s az introgr. hibridizációjának köszönhetően a C. nigra nem képes tiszta populációkat fenntartani, így az idős egyedek pusztulása következtében a populációk összeomolhatnak, a faj kipusztulhat. Ezt elkerülendő abba kellene hagyni a természetszerű erdők lecserélését faültetvényekre, nem szabad tuskózni, ki kell vágni a élőhelyein az összes C. monogynat, C. laevigatat. Ha nem lenne hibridizációs partnere néhány esztendőn át, nagymértékben tudna „tiszta vonalú” magot produkálni, a populáció regenerálódhatna. Újabban került elő hazánkból: C. rosiformis, C. calciphila, C. ovalis. Mindhárom fajt veszélyezteti a nem megfelelő erdőhasználat (kivágás, tuskózás), a lombkoronaszint túlzott záródása, az introgr. partnerek jelenléte, ill. az erdő túltartása (nagyvadak); ezért javasoljuk természetvédelmi oltalom alá helyezésüket, élőhelyeiket fokozott védelemben részesíteni. Hazai vadrózsa fajaink közül törvényes védelemben a R. pendulina, R.×reversa, R×spinulifolia, R. sancti-andreae részesül. Véleményem szerint a Kárpát-medence bennszülötteit (R. zalana, R. gizellae, R. kmetiana, R. szabói, R.×facsarii); a R. sanctiandreae-t; az illír jellegűeket (R. zagrabiensis, R. polyacantha, R. hungarica); lokális, nem introgr. hibrideket (pl. R.×polliniana, R.×pomázensis), a kevés élőhelyről ismerteket (R. sherardii, R. tomentosa) a vélhetőleg kipusztult R. glauca-t, R. stylosa-t fokozottan védett státuszba kell helyezni. A viszonylag kevés élőhelyű, de Európában elterjedt fajokat (R.gallica, R.jundzillii, R.micrantha, R.caesia, R.dumalis, R.agrestis, R.spinosissima, R.inodora) alacsony faji, több faj együttes előfordulásakor területi védelemben is szükséges részesíteni. Ezek a fajok jó területek indikátorai (v. túlélői), védelmük ezért is indokolt. A közönséges, tömeges fajokat (R.canina, R.corymbifera) és introgr. hibridjeiket semmilyen védelemben nem kell részesíteni, állományaikat vissza kell szorítani. A védelemre javasolt rózsákat veszélyeztetik élőhelyeik megsemmisülése, kiparcellázása, értékesítése, beépítése, túllegeltetése, helytelen erdészeti kezelés. Szerintem indikátor szerepük miatt helyi védelemre javasolhatóak a kultúrreliktumok(R.×alba, R.×centifolia, R.foetida, R.majalis, R.×damascena, R villosa, R.×turbinata, R.gallica fajták), lelőhelyeiket fenn kell tartani, tilos lenne beépíteni. Kiemelten fontos természetvédelmi szempontból a természettudományi és mezőgazdasági mérnökhallgatók megfelelő növénytani-taxonómiai oktatása, a gyakorló mérnökök továbbképzése (konferencia, „work-shop”) és aktuális irodalomról történő tájékoztatása, hogy a már leírt, ill. az újonnan előkert fajokat biztosan felismerjék, így garantálva a fajok védelmét.

60

előadások


A CES GYŰRŰZÉSI PROGRAM 5 ÉVES TAPASZTALATAI EGY NYUGATDUNÁNTÚLI MINTAVÉTELEZÉSI PONTON KIRÁLY Gergely Nyugat-magyarországi Egyetem, Növénytani és Természetvédelmi Intézet, Sopron [email protected] Völcsej község (Győr-Moson-Sopron megye, a Répce-sík kistájon) D-i szélén 2005-2009 között 6 db 12 m-es lengyel függönyhálóval végeztünk a költési időben gyűrűzést, a CES protokoll előírásai szerint. A hálókat egy 25 m széles erdősávba helyeztük ki, amelyet elsősorban szántók határolnak, de található a közvetlen szomszédságban egy kisebb mesterséges tó és egy csatorna is. A gyűrűzési eredmények összesítését az alábbi táblázat tartalmazza: Év 2005 2006 2007 2008 2009 total

Fajszám Gyűrűzve 37 246 27 163 28 177 26 216 26 256 46 1058

1y korú 77 43 86 101 112 419

1+ korú 169 120 91 115 144 639

visszafogás 54 75 55 58 77 319

A gyűrűzések során összesen 46 faj került hálóba, az évente fogott fajok száma nem függött a gyűrűzött egyedek számától. A fajszám egyértelmű csökkenésére érdemleges magyarázat nehezen adható, az élőhely a felmérések éveiben nem változott jelentős mértékben. 13 olyan faj volt, amelyből legalább 20 egyedet fogtunk, leggyakrabban gyűrűzött fajok: Sylvia atricapilla (336), Turduls philomelos (113), Turdus merula (111), Erithacus rubecula (79), Carduelis chloris (55), Luscinia megarhynchos (53). Kulcsfaj a Sylvia atricapilla, melynek költési sikeressége alapvetően meghatározta a fogott madarak számát (r2=0,83). Az Erithacus rubecula viszonylag jelentős aránya ellenére feltehetően egyik évben sem költött a szorosan vett kutatási területen, a fogott madarak költés utáni kóborlók. Két faj fogási mennyisége mutatott határozottan csökkenő tendenciát (Fringilla coelebs, Luscinia megarhynchos). Előbbi 2009-re eltűnt a területről, utóbbi fogásmennyisége viszont úgy esett vissza, hogy közben a megállapított revírek száma nem csökkent. Érdekességként említhető a gyűrűzött fajok között a Ficedula hypoleuca, Phoenicurus phoenicurus, Picus viridis, Sylvia borin, Sylvia nisoria, ezek közül a legutolsónak volt bizonyítottan költése a területen. Az alacsonyabb fogási számú évek eredménye egyértelműen a költések sikerességére nézve rendkívül kedvezőtlen időjárással magyarázható. Az évente gyűrűzött egyedek száma meglehetősen szoros összefüggést mutat (r2=0,47) az adott évben fogott fiatal madarak számával, a legrosszabb évben (2006) mindössze 43, a legjobb évben (2009) 112 fiatal egyedre került gyűrű. Visszafogás 2005-ben 54, 2006-ban 75, 2007-ben 55, 2008-ban 58, 2009-ben 77 esetben történt (ezek közé beszámítanak a területen, de nem a CES mintavétel keretében gyűrűzött egyedek is). A visszafogások száma nem mutatott összefüggést a meggyűrűzött egyedek számával.

61

előadások


A TÉTÉNYI-FENNSÍK TERMÉSZETVÉDELMI CÉLÚ BOTANIKAI FELMÉRÉSE KORDA Márton Nyugat-magyarországi Egyetem, Növénytani és Természetvédelmi Intézet, Sopron [email protected] A kutatás célja a Tétényi-fennsík élőhelytípusainak meghatározása az Á-NÉR 2007 kategóriák szerint, a védett és veszélyeztetett növényfajok állományainak felmérése, ill. a veszélyeztető tényezők feltárása és ezek ismeretében kezelési javaslatok megfogalmazása. A Tétényi-fennsík a Budai-hegység déli peremvidékén elhelyezkedő mészkő fennsík. A fennsík építőkőzetei elsősorban a lajta és a szarmata mészkő, melyeken jellemzően rendzina talajok alakultak ki. A fennsík erősen vízhiányos, erdőssztyep klímájú terület. A kutatási területen a potenciális társulások a mészkedvelő tölgyesek, a cseres- tölgyesek és a nyílt, ill. zártgyepekkel mozaikoló bokorerdők. A mai kép ettől jócskán eltér, a terület legnagyobb részét zárt sztyeprétek, nyílt sziklagyepek és nagykiterjedésű cserjések borítják. Nagyobb kiterjedésű erdőterületek csak az ÉK-i és az ÉNy-i peremterületeken maradtak fenn. A fennsík tájtörténetét áttekintve kitűnik, hogy a terület már az 1780-as években is kopár, füves, elsősorban legelőként hasznosított élőhely volt. Bár a jellemző hasznosítás az évszázadok alatt sokat változott a terület növényzete az 1990-es évekig szinte változatlan maradt. A terület használat az 1990-es évek elején megszűnt, melynek hatására az élőhely növényzetében alapvető változások kezdődtek meg. A terület természeti értékei elsősorban a nyílt, ill. zárt szárazgyepekhez kötődnek, mely élőhelytípusokat az évszázados emberi használat tartott fenn. A használat megszűnésével az élőhelyek a természetes szukcesszió hatására erős átalakulásnak, indultak. E folyamat az értékes élőhelyek és velük együtt a ritka, veszélyeztetett fajok eltűnését eredményezi. A kutatások során a területről 13 élőhelytípust sikerült kimutatni. Az élőhelyek között a sztyepcserjés (Crataego-Cerasetum fruticosae) előfordulása eddig nem volt ismert. A fennsík védett és veszélyeztetett növényfajainak kutatása során 48 védett és/vagy veszélyeztetett, ill. 2 fokozottan védett növényfaj került elő, melyek elterjedése, állományai és veszélyeztető tényezői meghatározásra kerültek. Ezek között érdemes kiemelni pl. a piros kígyószisz (Echium maculatum) mintegy 80 töves állományát, melyet az 1990-es évek eleje óta kipusztultnak hittek. A területről korábban nem jelzett védett és veszélyeztetett növényfajok pl.: Silene bupleuroides, Blackstonia acuminata, A vizsgált területen feltárt veszélyeztető tényezők között a legkomolyabb probléma a gyepterületek cserjésedése. Megállapítható, hogy azokon a területeken, ahol a cserjés záródása még nem teljes, ott cserjeirtással visszaállítható a természetvédelmi szempontból kívánt állapot. Érdemes megjegyezni, hogy az olyan élőhelyeken, ahol a cserjésedés már előrehaladott, ott gyeprekonstrukcióba kezdeni már nem érdemes. Ezeken az élőhelyeken hagyni kell a szukcesszió érvényesülését, az erdők kialakulását.

62

előadások


A VEGETÁCIÓ ÉS A TALAJ HATÁSA AZ UGRÓVILLÁS SŰRŰSÉGRE A SZÁRHALMI ERDŐBEN TRASER György1, WINKLER Dániel2 és KECSKEMÉTI Gergő 1

2

Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected]

A soproni Szárhalmi-erdő három száraz, meszes talajon kialakult jellegzetes vegetációtípusában: sztyepréten, molyhostölgyes bokorerdőben és telepített feketefenyvesben talajmintákat gyűjtöttünk a Collembola közösségek mennyiségi és minőségi jellemzőinek felmérése céljából. Célunk volt a növényzet hatásának kimutatása a Collembola közösségekre. Hipotézisként feltételeztük, hogy a telepített, monokultúra jellegű fenyőállomány talaját kisebb diverzitással népesítik be az ugróvillások, mint az őshonos (autochton) gyep és molyhostölgy bokorerdő talaját. A vizsgálatokat 2009 áprilisában végeztük. Összesen 36 db 100 cm3-es mintát gyűjtöttünk a felső 5 cm-es vastagságú talajrétegben, 4x-es ismétléssel. A gyűjtött anyag a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőművelési és Erdővédelmi Intézetének laboratóriumában került kiértékelésre. Összesen 65 ugróvillás faj előfordulását állapítottunk meg a mintákban. A hipotézissel ellentétben erőteljes különbséget nem találtunk a fenyő és az őshonos társulások talaját benépesítő Collambola közösségek diverzitásában. Például a tipikusan talajlakó Thullbergiidae család képviselőiből a sztyeppréten gyűjtött mintákban 8 faj 81 egyedét, a molyhostölgyes mintákban 3 faj 32 egyedét, míg a feketefenyő monokultúrák mintáiban pedig 7 faj 102 egyedét határoztuk meg. Ennek ellenére bizonyos különbség jól látszik a fenyő és az őshonos növénytársulások között, mert bizonyos fajok, fajcsoportok, pl. a felszínen élő Sminthuridae család „gömböc” ugróvillásai, hiányoznak a fenyőállományból, de jelen vannak a másik két növénytársulásban. Ugyanezt a tendenciát mutatja több, kisebb egyedszámmal előforduló faj is, pl. Lepidocirtus- és Entomobrya spp. is. Az állattani felmérések mellett elvégzett egyszerű talajtani (pH) elemzés szintén nem mutatott lényeges eltérést, és ez magyarázatul szolgálhat arra, hogy a Collembola fauna elsősorban a talaj fizikai és kémiai paramétereihez, és csak másodsorban a lehullott avarhoz, növénytársuláshoz kapcsolódik.

63

előadások


ELŐZETES EREDMÉNYEK A MOLNÁRGÖRÉNY (MUSTELA EVERSMANNI) MOZGÁSKÖRZETÉRŐL OTTLECZ Barnabás Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] A molnárgörény (Mustela eversmanni) kevéssé ismert, védett ragadozó fajunk. A vizsgálat célja az ismeretek bővítése a faj mozgáskörzetének nagyságáról mezőgazdaságilag művelt élőhelyen. A vizsgálat során rádiótelemetriás módszert alkalmaztunk. 15 molnárgörényt fogtunk be és láttunk el rádióadós nyakörvvel. Nyomkövetésük naponta két előfordulási pont bemérésével történt. Mozgáskörzetük nagyságát minimum konvex poligon módszerrel becsültük. A hím molnárgörények mozgáskörzet-nagysága átlagosan 296,2 ha (±261,4 ha), a nőstényeké 221,4 (±92,2 ha) ha volt. Az állatok által használt terület nagysága évszakonként változást mutatott, télen ez kisebbnek mutatkozott, mint az azt követő tavaszi időszakban. A szomszédos otthonterülettel rendelkező egyedek esetében különböző mértékű átfedéseket tapasztaltunk területeik között, amelyek átlaga 14,4% volt. A hímek és nőstények otthonterületeinek átfedése nagyobbnak bizonyult a hímek közt tapaszaltnál. A nőstények otthonterület-átfedésének becslésére egy esetben volt lehetőségünk, ekkor mindössze 1,0%-os átfedést számítottunk. Az átfedések mértékét évszakonként összehasonlítva, a tavasszal becsültek nagyobb mértékűek voltak (17,5% ±19,7%), mint az azt megelőző téli időszakban (7,2%±5,1%).

64

előadások

Természetvédelmi szekció VETÉSI VARJÚ FÉSZKELÉSBIOLÓGIAI VIZSGÁLATA

WINKLER Dániel, KOVÁCS Gyula, DREMMEL László, KALMÁR Sándor, SPORCSICS Deán, PANDUR László és FARAGÓ Sándor Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] Munkánkban a vetési varjú (Corvus frugilegus) szaporodásbiológiai vizsgálatát tűztük ki célul. 2007. március 15.-től május 12.-ig videokamerás módszerrel követtük nyomon egy vetési varjú pár költését. A kamerát Sopronban, a Nyugat-magyarországi Egyetem botanikus kertjében, 30 m magasságban, egy platánfa koronaszintjében a fészektől kb. 70 cm távolságra rögzítettük. A kamera infra funkciója lehetővé tette az éjszakai aktivitás rögzítését is. A rendszer az adatokat számítógép merevlemezén tárolta. Internetes kapcsolat segítségével a rögzített adatok távoli gépről is hozzáférhetőek voltak, s hasonlóképpen ellenőrizhető volt a kamera működése is. Az elemzésekhez közel 30 különböző viselkedésmintát különítettünk el és kódoltunk. Összesen 58 nap (1392 óra) videofelvételt elemeztünk. A tojó és hím egyaránt részt vett a fészeképítésben. Fészken történő párzást – csökkenő intenzitással – egészen az első fióka kelésének időpontjáig megfigyeltünk. A kotlás során a hím hordta a táplálékot a tojónak (összesen 408 alkalommal figyeltük meg a tojó etetését). Kizárólag a tojó ült a tojásokon, közel 443 órát fordított kotlásra a madár (ami a teljes inkubációs periódus mintegy 86%-a). Az átlagos napi kotlási idő közel 21 óra volt. Tojásforgatást összesen 1424 alkalommal regisztráltunk. A tojásforgatások intenzitása a fiókák kelésének közeledtével fokozatos növekedést mutatott. A fiókák 19 (első fióka) és 17 nap (többi három fióka) elteltével keltek. Mind a tojó, mind pedig a hím részt vett a fiókák gondozásában és táplálásában. A fiókanevelés kezdeti időszakában inkább a hím táplálékhordása volt a meghatározó, a fiókák erőteljesebb fejlődésnek indulásával azonban a tojó is egyre gyakrabban hagyta el a fészket s vett részt mind intenzívebben a táplálékhordásban. A szülők összesen 1052 alkalommal hoztak táplálékot a fiókanevelési időszakban. Az egyik fióka a kelést követő 8-10. napon elpusztult. A tetem egy részét a szülők elfogyasztották. A három megmaradt fióka 31-33 fészekben töltött nap után repült ki.

65

előadások


A SPONTÁN ERDŐSÖDÉS ÉS CSERJÉSEDÉS MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐI A CSERHÁTBAN ZAGYVAI Gergely Nyugat-magyarországi Egyetem, Növénytani és Természetvédelmi Intézet, Sopron [email protected] Magyarország dombvidékein a 20. sz. közepétől, de különösen a 80-as, 90-es évektől növekszik a felhagyott agrárterületek aránya. Ezeken a parlagterületeken megindult a szukcesszió, a cserjésedés, erdősödés, mely folyamatok a különböző meghatározó tényezők függvényében eltérő stádiumokba jutottak napjainkra. A jelenség vizsgálatához a cserháti mintaterület kiválasztását a parlagterületek országos átlaghoz képest is magas aránya és a változatos felszínborítási és földhasználati viszonyok indokolták. Vizsgálatunk célja annak megállapítása, hogy a különböző művelési ágú és eltérő termőhelyű felhagyott parcellákon mely cserje- és fafajok válnak dominánssá, milyen tényezők határozzák meg a különböző szukcessziós fejlődési utakat, milyen fajok utalnak a várható eltérő klimax társulásokra, mitől függ az, hogy a szukcesszió bizonyos szakaszában megjelennek-e a tájra jellemző erdei fafajok, valamint milyen területeken alakulnak ki spontán természetközeli erdőtársulások. A vizsgált tájon a parlagszukcesszió irányának és sebességének fő meghatározó tényezői: propagulum–elérhetőség, nedvességellátottság, felhagyás ideje, földhasználat-eredet, termőréteg vastagság / erodáltság. A mintaterület parlagjainak tájhonos fafajokkal történő regenerációja csak úgy lehetséges, ha ezeknek a fajok propagulumainak utánpótlása tartósan biztosított és megtelepedésüket nem gátolják agresszív inváziós fajok valamint extrém ökológiai feltételek. A generatív szaporodáson kívül a vegetatív terjedési módok is jelentősek. Bár számos honos cserje- és fafajunk képes a gyökérsarj útján való terjeszkedésre, természetvédelmi jelentősége mégis az agresszívan terjedő idegenhonos fásszárúak miatt igazán jelentős. A parlagok osztályozására alkalmas kategória rendszer kialakításával a jövőben megvalósulhat a felhagyást megelőző földhasználatnak, a szukcesszió fázisának és a növényzet tájhonosságának térképi ábrázolása, elemzése és összevetése a már meglévő élőhelytérképekkel valamint egyéb térképi adatbázisokkal (felszínborítás, eróziótérkép, történeti térképek), így a parlagok jövőbeli fás szukcessziójának folyamatai is nagyobb eséllyel és prognosztizálhatók.

66


poszterek

NEMZETKÖZI JELENTŐSÉGŰ VIZES ÉLŐHELYEK MINŐSÉGÉNEK ÉRTÉKELÉSE A TERMÉSZETESSÉG ALAPJÁN BŐHM András KVVM Környezetvédelmi Főfelügyelőség, Budapest Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] Az utóbbi években egyre inkább növekedik az az igény, hogy természetvédelmi, ökológiai szempontból pontosan értékelhetők, összehasonlíthatóak legyenek bizonyos védett területek, természetmegőrzési objektumok (Millenium Ecosystem Assessment 2003). Hazai viszonylatban egyes élőhely típusok természetességének felmérése elkészült (pl. erdők esetében), a vizes élőhelyek összehasonlító elemzésére azonban nem volt még példa. Jelen vizsgálat célja, hogy a hazai nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyeink főbb élőhelytípus szerint megosztott elemei között rangsort állítson fel a természetesség, a természetvédelmi érték és az ökológiai jellemzők alapján. Olyan értékelési rendszer kidolgozása a célja, mely nemcsak a fizikai, ökológiai, diverzitási, hanem más, gyakorlatias (pl. védelmi, kutatottsággal kapcsolatos) szempontok figyelembe vételével a gyakorlatban használható rendszerként alkalmazható. Az értékelési szempontok meghatározásában alapvető cél volt, hogy a legfontosabb ökológiai minőségi jellemzők, valamint a terület hazai helyzetének jellemzői alakítsák ki a minősítési rendszert. Ennek megfelelően az ökológiai jellemzők, a terület hazai jellemzői, valamint a védelem-kutatottság fő szempontcsoportokat alakítottuk ki. Ezen belül azokat a jellemzőket vettük alapul, mely egyrészt a ramsari egyzmény szellemiségével összhangban vannak (madár faj- és egyedszám, a degradáció foka), továbbá azokat, mely valamennyi területre értelmes válaszokat adtak. A változók három csoportját alakítottam ki. Az ökológiai jellemzők elsősorban a magasabb rendű növények és állatfajok jelenlétén, tömegességén, diverzitásán alapul, valamint a degradáltság fokán (idegenhonos fajok jelenléte a területen, nyomvonalas létesítmény megléte a területen, közelség a legközelebbi nagyobb településhez). A terület hazai jellemzői a ramsari vizes élőhelyek közötti helyzetét mutatja meg, míg a védelem-kutatottság csoportba a természetvédelmi kezeléssel, tudományos ismeretekkel kapcsolatban kapunk áttekintést. Összesen 18 tényező értékelését végeztük el. Nem kerültek be az értékelési szempontok közé hidrobiológiai jellemzők (szaprobitás, trofitás, halobitás stb.), mert azok nem feltétlenül függnek össze a védelmi szempontokkal.

67


poszterek

A BIODIVERZITÁS KÜLÖNLEGES ESETE: A FERTŐ VÍZTERÉNEK MOZAIKOSSÁGA DINKA Mária, ÁGOSTON-SZABÓ Edit, KISS Anita, SCHÖLL Károly és BERCZIK Árpád MTA Magyar Dunakutató Állomás, Vácrátót [email protected] A Fertő magyar-osztrák határon elhelyezkedő 309 km2 kiterjedésű, szabályozott kifolyású, sekély, szikes tó. Területének 54%-át, a magyar tórész (75 km2) 85%-kát borítja nádas. A nádasba zárt belső tavak és a nyíltvíz között mesterségesen kialakított csatornahálózat jelentősen befolyásolja a belső tavak és a nádas vízviszonyait. A Fertő szélsőséges sekélysége következtében (wetland típusú) vizes területnek is minősül, amely a különlegesen gazdag faji és élőhelyi diverzitással rendelkező, legveszélyeztetettebb ökoszisztémák közé tartozik. A Fertő magyar tórészén megismert eltérő élőhelytípusok: nyílt vízterek, belső tavak, nádasok, csatornák összehasonlító vizsgálatát, a főbb vízkémiai jellemzők és a zooplankton: együttesek alapján végeztük el. Adatainkat sokváltozós statisztikai módszerekkel elemeztük. Eredményeink alapján közepes vízjárású évben (1994) a nádasok vize a nádas állapotával egyezően csoportosult: a pusztuló nádasok vize egy hasonlósági csoportot képezve elkülönült az egészséges nádasok vízétől. Magas vízjárású évben (1996) ugyanezen mintavételi helyek hasonlósága a vízkémiai paraméterek alapján a mintavételi helyek térbeli elhelyezkedése szerint jött létre, és nem volt összefüggésben a nádas állapotával. A belső tavak és a Bozi csatorna mintavételi helyeinek hasonlósága a vizük összetétele alapján közepes vízjárású évben (1994) térbeli helyzetüknek megfelelően alakult. Ugyanezen helyek az alacsony vízjárású évben (2002), a fokozottabb izolálódás hatására élesen különböztek egymástól. Az egyes izolált vízterek (belső tavak) évszakonként eltérő kémiai jellege elsősorban az eltérő vízállások (és a tó nyíltvizétől való távolságuk) következménye. Eredményeink alátámasztották a tó nagyfokú instabilitását, az élőhelyek figyelemre méltó változékonyságát. A kémiai adatok egyértelműen tükrözték a tórész térbeli mozaikszerű eltéréseit, emellett 2006-ban (közepes vízjárású év) a zooplankton vizsgálati eredményeivel elvégzett főkomponens- és cluster analízis tanulsága szerint, a vizsgált vízterek hasonlósága ill. eltérései megfelelően egybevágtak a vízkémiai adatok hasonló analízisével nyert képeivel. A Fertő egyik természeti különlegessége nyíltvizének nádasok általi feltagoltsága, amelynek következtében, a vízjárástól függően, az egyes részvízterek vízkémiai paramétereik és élő-együtteseik alapján egymástól elkülönülnek. Ez a jelenség ma, amikor a biológiai sokféleséget, az élőhelyi és faji diverzitást már nemzetközi egyezmények szintjére is emelték, kiemelkedő érték. Köszönetnyilvánítás E munka a EC-EUREED project (Contract number IC-CT96-0020/ CT960020 A2), az AKP, KVM/MTA, az OKT (KP), KÖM-MTA/Fertő-Hanság és az NKFP 3B/0014/2002 támogatás segítségével jött létre.

68


poszterek

A FERTŐI NÁDASOK TERMŐHELYI VISZONYAI (ANYAGFORGALOM – DEKOMPOZÍCIÓ - HASZNOSÍTÁS) DINKA Mária, ÁGOSTON-SZABÓ Edit és SZEGLET Péter MTA Magyar Dunakutató Állomás, Vácrátót [email protected] Az utóbbi évtizedekben a Közép Európában előforduló nagymértékű nádpusztulás felkeltette a kutatók figyelmét, a nádasok, mint élőhelyek sérülékenységére. A nádasok hatásának elemzése a vízi ökoszisztémák anyagforgalmában és a nádasok Európa-szerte észlelt degradációs jelenségei a pusztuló és egészséges állományok sokoldalú összehasonlító vizsgálatára serkentettek Ennek érdekében 1993-1999 között 8 országban, közülük Magyarországon a Fertőn összehangolt kutatásokat végeztek az EU-EUREED I-II program keretében. Többek között a fertői nádasokban az egészséges és pusztuló nádasok produkcióját, a nád növekedését, elemtartalmát, valamint a nádszervek dekompozícióját vizsgáltuk a nádpusztulás lehetséges okainak feltárása céljából. Eredményeink alapján az egészséges és pusztuló nádasok lényegesen különböztek egymástól. A nád földfeletti részének vizsgálata során a pusztuló nádasban a nád hajtássűrűsége, hajtástömege, magassága, levélfelületi indexe (LAI) szignifikánsan kisebb volt, mint az egészséges nádasban, ahol a földfeletti biomassza 1,5-2,0-szer, valamint a levélfelületi index (LAI) 1,7-2,5-ször volt nagyobb. Az egészséges és pusztuló nádasok földalatti biomasszája majdnem azonos volt, de az egészséges nádasban a pusztuló rész az össz földalatti biomassza 50%-nál kisebb volt, míg a pusztuló nádasban a 75%-ot is elérte. A pusztuló nádasokban több rügy képződött a rizómán, mint az egészséges nádasokban, ahol a rügyek tömege viszont nagyobb volt. Míg koratavasszal az egészséges nádasban az augusztusi maximális hajtásszám 40-100%-a már fejlődésnek indult, addig a pusztuló nádasban ez az arány 15-70% volt. A degradálódott nádasban a hajtások, nem vagy alig érték el a generatív fázist. A nád szerveiben (levél, szár, rizóma, gyökér) megállapítottuk az elemek koncentrációinak és tartalmának (standing stock) változásait a vegetációs időszak alatt. A pusztuló nádasokban a levél, szár, rizóma N koncentrációja nagyobb, míg a P koncentrációja kisebb volt. A pusztuló nádasokban a földfeletti biomassza esetén a N, P, C és S standing stock (g m-2) szignifikánsan kisebb; a földalatti biomassza esetén a P standing stock szintén szignifikánsan kisebb, míg a N standing stock szignifikánsan nagyobb volt, mint az egészséges nádasokban. A nádszervek dekompozíciós vizsgálata során megállapítottuk, hogy a vizben a levél és az aratás során kiforgatott, vízfelszínen úszó rizóma a 3-5–ször olyan gyorsan dekomponálódik, mint a szár. A szár bomlása a vizben 1,5-ször volt gyorsabb, mint a levegőn. A rostalkotók és a tápelem koncentrációja a dekompoziciós idő alatt nőtt, a koncentrációnövekedés okozói: a tömeg csökkenés, valamint a mikrobiális tevékenység okozta a tápanyag immobilizáció volt. Eredményeink tükrében az egészséges és pusztuló nádasokban nemcsak a biomassza arányok, hanem a tápanyagforgalom és biogeokémiai folyamatok is jellegzetesen eltértek. Köszönetnyilvánítás E munka az EC-EUREED project (Contract number IC-CT96-0020/ CT960020 A2), az AKP, KVM/MTA, az OKT (KP), KÖM-MTA/Fertő-Hanság és az NKFP 3B/0014/2002 támogatás segítségével jött létre.

69


poszterek

A FÁCÁN (PHASIANUS COLCHICUS) POPULÁCIÓJÁNAK ÉS KÖRNYEZETÉNEK VIZSGÁLATA A LAJTA PROJECTBEN, 1998-2008 DITTRICH Gábor és FARAGÓ Sándor Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] Jelen munka a LAJTA Projectben folyó apróvadkutatások közül a fácán (Phasianus colchicus) populáció vizsgálatát, környezeti hatás mechanizmusát és ezek komplex összefüggéseit hívatott bemutatni. A vizsgált 11 év alatt nyomon követhetjük a populáció nagyság változását, amely kiterjed az adult madarak és a szaporulat elemzésére is. Populáció dinamikai szempontból kiemelt jelentőségű évszak a tavasz és az ősz. Előbbi esetben meghatározásra kerültek a territoriális és a nem territoriális kakasok és a kakasokhoz rendelhető tyúkok száma, aránya. Őszi időszakban pedig a szaporulat kiértékelése volt a feladat, ami nagy pontossággal elvégezhető, hiszen csak a tyúkok vesznek részt a csibék nevelésében, viszonylag helyhez kötötten. Térképező eljárás segítségével, egész évre kiterjedő teljes állomány felmérés történik a vizsgált területen, ahol a célfajról sok információt, adatot rögzítünk. A feljegyzett példányszám mellett pontos ivar és helymeghatározás, illetve habitat használat is megtörténik. A Projectben elvégzett élőhely kínálati elemzések és a térképező eljárás adta használati értékek pedig az élőhely választási, az ún. Ivlev index meghatározását is biztosítják. A LAJTA Projectben folyó apróvad-gazdálkodás alappillére az élőhelyfejlesztések elvégzése és fenntartása. A hivatásos vadász által egész évben elvégzett dúvadgyérítéssel kiegészítve jelentős populációnövekedést tudtunk elérni. Azokban az években, amikor az abiotikus tényezők közül a legjelentősebbek is kedvezőek voltak (nyári egyenletes eloszlású csapadék, enyhe tél) kiugró értékek is előfordultak. A fácán tavaszi állománynagysága ennek megfelelően alakult, 200-299 pld között változott. Az őszi összegyedszám pedig 405-585 pldnak adódott. Mivel a területen a kakas vadászat engedélyezett, így a populációban a tyúkok felé tolódott el az ivararány. Az élőhelyhasználat kimutatásával meghatároztuk az ún. preferencia indexeket. A fácán esetében a preferencia indexek havi értékei megmutatják a legjelentősebb élőhely csoportokat, sorban az erdősávot, a gyomos területeket és a vonalas szerkezetű utat, útpadkát, árokpartot.

70


poszterek

KISEMLŐSÖK MIKROHABITAT INDIKÁCIÓJA EGY DEGRADÁLT VIZES ÉLŐHELYEN DREMMEL László1, CSETE S.2 és HORVÁTH Gy.2 1

Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron 2 Pécsi Tudományegyetem, Biológiai Intézet, Növénytani Tanszék, Pécs [email protected]

Magyarországon is kiemelt természetvédelmi probléma a természetes és a természetközeli vizes élőhelyek eltűnése, átalakulása. A kisemlősöket, mint a degradáció, az élőhely fragmentáció indikátorait vizsgáltuk, valamint, hogy mikro-habitat skálán mennyiben változik a generalista és specialista fajok indikátor-értéke. A degradált vizes élőhely a Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz tartozó Mattyi-tó partmenti területén volt. A mikrohabitat foltokat a növényzet összetétele és fiziognómiai struktúrája alapján különítettük el. A fogási adatok felhasználásával mindkét területen a mikro-habitat foltok klasszifikációja (cluster analysis) volt az alapja a kisemlősökre jellemző karakter, vagy indikátor értékek meghatározásának. Erre az IndVal módszert használtuk. Megállapítottuk, hogy a kisemlős közösség fajai alkalmasak a mikroélőhely szintű indikációra.

71


poszterek

A LIFE TÚZOKVÉDELMI PROGRAM 2007-2008 ÉVÉNEK EREDMÉNYEI FARAGÓ Sándor és KALMÁR Sándor Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] A 2004 decemberében indult LIFE Túzokvédelmi Program célul tűzte ki, hogy a hazai 1200-as túzokállomány egyedszámát 10%-kal növelje 2008-ig. A kilenc partnerszervezetet egyesítő országos program Monitoring Központja az NYME Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézetének keretei közt működött. A monitorozás érintette a faj legfontosabb hazai élőhelyeit, folyamatosan vizsgálva az ott élő túzokállományok létszámdinamikai változásait, fészkelési sikerét, élőhelyhasználatát, élőhely választását, illetve az egyes területek élőhelykínálatát. Nyomon követtük a túzokra veszélyes (szárnyas és szőrmés) predátorok állománynagyságát, kotorékait, fészkeit, illetve terítékdinamikáját. A veszélyeztető tényezők sorában emellett figyelemmel kísértük a mortalitást okozó tényezőket, azok jelentőségét, az elektromos vezetékek okozta elhullásoktól a mezőgazdasági technológiákon át a különböző környezeti tényezők hatásáig. Jelen feldolgozás a program két záró évének (2007-2008) legfontosabb eredményit foglalja össze. A teljes állomány-felmérési adatsorra (teljes év minden hónapjában kapott eredmények) illesztett trendvonal – a beavatkozások eredményeként – a túzokállomány 16%-os növekedését mutatta, míg az éves állománycsúcsok alapján 11%-os növekedést állapíthattunk meg. Az ország valamennyi túzok élőhelyét érintő (hiszen a LIFE Project csak a legfontosabbakat fedte le) tavaszi szinkronszámlálások is hasonló eredményeket mutattak, ami számokban kifejezve azt jelenti, hogy a magyar, mintegy 1200 pld-os túzokállomány 2008-ra 1397 pld-ra, 2009-re pedig 1582 pld-ra emelkedett. A program sikerét a fenti számoknál semmi sem bizonyítja jobban.

72


poszterek

POPULÁCIÓMÉRET BECSLÉSI ELJÁRÁSOK ALKALMAZÁSA KISEMLŐSÖK DEMOGRÁFIAI VÁLTOZÁSÁNAK MONITOROZÁSÁBAN HORVÁTH Győző1, SZÜCS László1, HERCZEG Róbert1 és DREMMEL László2 Pécsi Tudományegyetem, Állatökológiai Tanszék, Pécs Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron 1

2

Horvát-magyar határmenti interregionális program (DRAVA-INTERECO) keretében 2007-ben a kisemlősök populációs és közösségi szintű monitorozását fogás-visszafogás módszerrel végeztük. Három különböző vegetáció szerkezetű erdőfoltban csapdáztunk és három domináns rágcsálófaj populációidinamikai elemzésében teszteltük a zárt populációméret becslő módszerek (MARK program), a jelelét-hiány alapján végzett populációméret becslés (PRESENCE program), valamint a fogások térbeli koordinátáit igénylő közvetlen sűrűség becslés (DENSITY program) egymást kiegészítő, illetve helyetesítő lehetőségeit. A becslések legnagyobb pontosságát a különböző zárt populációbecslőkkel értük el, amely modellek figyelnek az egyedi heterogenitás, a csapdázásra adott viselkedési válasz és az időbeli eltérés okozta, valamint ezek kombinációjaként fellépő különböző befogási valószínűségre.

73


poszterek

VIZES ÉLŐHELYEK (HALASTAVAK, BERKEK) FUNKCIONÁLIS SZEREPE A BALATON DÉLI PARTJÁN KOVÁCS Gyula Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Dél-Balatoni Helyi Csoport, Balatonlelle Irma-puszta [email protected] A Balaton közel 600 km2-es vízfelülete Közép-Európa legnagyobb egybefüggő vizes élőhelye. A tó szezonálisan a Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozó terület, mivel a nyári időszakban nem teljesülnek a nemzetközi egyezmény kritériumai. Korábbi és mai adatok alapján a Balaton természetvédelmi szerepe a vonulás és telelés idején jelentős, mint pihenőés táplálkozó hely. Nyáron a turisztikai nyomás miatt olyan mértékű a zavartság, hogy a vízimadár fajok legnagyobb része és tömege nem költ a tavon. Ehhez hozzájárul a természetközeli partszakaszok alacsony aránya és kiterjedése is. A költőhely funkcióját a tóval szerves ökológiai egységet (rendszer, hálózat) alkotó halastavak és berkek töltik be. A kisebb kiterjedésű (20-300 ha) területeken a vízimadárfajok jelentős száma rendelkezik stabil fészkelőállománnyal, még intenzív halgazdálkodás mellett is. A Balaton déli partján elhelyezkedő halastavak és berkek ma már a NATURA 2000 rendszer részét képezik, de védelmük még nem megfelelő, amelyre a jövőben nagyobb hangsúlyt kell helyezni.

74


poszterek

ÚJABB EREDMÉNYEK A TÚZOKOK (OTIS TARDA L.) TERÜLETHASZNÁLATÁRÓL A MOSONI-SÍKON – ELEGENDŐ-E A NATURA 2000 TERÜLET A FAJ VÉDELMÉRE? SPAKOVSZKY Péter Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] A nyugat-pannon túzokállomány nagysága, minden európai populációéhoz hasonlóan jelentős mértékben lecsökkent a 20. század végére, 1992 körül csak mintegy 120 egyedből állt, ám elsősorban a bölcs élőhely-gazdálkodásnak köszönhetően, azóta megháromszorozódott. Elterjedési területük is lecsökkent, a Kisalföldön már csak az Ausztriával és Szlovákiával határos Mosoni-síkon fordulnak elő rendszeresen. Többéves egyeztetés után 2005-ben, 5 fokozottan védett madárfaj, köztük a túzok védelmére jelölték ki a Mosoni-sík Natura 2000 területet, melynek területi lehatárolása során elsődleges szempont volt a túzokok által rendszeresen használt helyek teljes lefedése. (Túzokvédelmi céllal a szomszédos osztrák és szlovák élőhelyeken is jelöltek ki NATURA 2000 területeket.) A 2004 decembere óta tartó intenzív túzokkutatás számos érdekességet derített ki a túzokok területhasználatáról, s ezáltal felszínre került több ellentmondás a Natura 2000 terület kijelölésével kapcsolatban: A területi lehatárolás nem fedi pontosan a túzokok élőhelyét, mely részben adódhat abból, hogy a kijelölés idején nem rendelkeztünk pontos ismeretekkel a túzokok területhasználatáról, illetve adódik abból, hogy a gyarapodó állomány egyre rendszeresebben bukkan fel a perifériális élőhelyeken. 1. A Natura 2000 területek nem összefüggőek és néhol nem érintkeznek egymással, így az általuk nyújtott védelem nem terjed ki a frekventált élőhelyek közti folyosókra, fokozva ezzel az élőhely mozaikosságát. 2. A Natura 2000 terület kijelölése még nem feltétlenül jelenti, hogy nem következik be ott a túzokok számára kedvezőtlen változás. A korábban vagy jóhiszeműen kiadott környezetvédelmi engedélyekkel rendelkező beruházások ellen szinte lehetetlen eredményesen fellépni akkor is, ha bizonyíthatóan aktív túzok élőhelyet érint a beruházás. 3. Habár jogszabály szerint a Natura 2000 élőhelyekre, valamint a jelölő fajok állományára potenciálisan jelentős hatással járó minden tevékenység engedélyezése előtt környezeti hatásvizsgálatot kell lefolytatni, illetve azokra a környezetvédelmi engedély megtagadható, mégis nehéz a Natura 2000 területeken kívül tervezett beruházások ellen „védekezni”. A túzokoknak hátrányt jelentő beruházások már szinte körbefalazták a Natura 2000 területet. 4. A kijelölés még önmagában nem hoz kedvező változást a túzokélőhelyeken. Az intenzív mezőgazdálkodás például, amely a másodlagos, de ennek ellenére fontos fészkelőhelyeken a legjelentősebb veszélyeztető tényező, tovább folytatható. A túzokok megfelelő védelméhez meglátásom szerint felül kell vizsgálni és korrigálni a NATURA 2000 területek területi lehatárolását, illetve foganatosítani kell további, a túzokokat célzó védelmi beavatkozásokat.

75


poszterek

A DICRANUM TAURICUM SAPJEGIN ÚJABB HAZAI ELŐFORDULÁSAI SZŰCS Péter Nyugat-magyarországi Egyetem, KTI, Termőhelyismerettani Tanszék, Sopron [email protected] A Dicranum tauricum főleg hegyvidéken, öreg és korhadt fák tönkjén, fakorhadékon és homokkősziklák felületén él hazánkban. Magyarországon korábban csak az Északiközéphegységből és a Mecsekből volt ismert, azonban Peter Erzberger revíziós munkája során azonosította a mohataxont a Budai-hegységből és az Észak-Alföldről is (Erzberger 1998). A Soproni-hegységből Szmorad Ferenc gyűjtötte a faj egy példányát fatuskóról (Szövényi et al. 1999). Pontos mikroszkópikus elkülönítése nem könnyű a hozzá nagyon hasonló határozó bélyegekkel rendelkező európai Vörös Könyves Dicranum viride-től, de Erzberger taxonómiai elkülönítése (1998) ezt pontosan megadja. Az elmúlt években zajlott gyűjtőútjaim alkalmával hazánk több pontjáról sikerült azonosítani a mohát. A lelőhelyi adataim gyűjtési sorrendben a következőek (zárójelben a gyűjtés időpontja van feltüntetve): • Dél-Mezőföld, Németkér, Fekete-tó és a Homoki-erdő között, Betula pendula kérgén (2006.08.16.) • Naszály, Kosd, Nagylapos, ritkás tölgyes erdő, korhadt tuskón (2007.04.20.); Kosd, Kopaszoktól ÉK-re, Quercus tövében (2008.03.21.) (Szűcs in Tímár – Pintér in press.) • Vértes peremvidéke, Tatabánya, Csákány-dűlő, Quercus lábán (2008.03.27.) • Pápai-Bakonyalja, Fenyőfő, Kása-mező, telepített fenyves, korhadékon (2008. 07.15.) • Nyugati-Gerecse, Agostyán-Tardos, Öreg-Kovács-hegy és Gyenyiszka között, Quercus lábán és holt fán (2009.02.07.) • Közép-Nyírség, Baktalórántháza, Baktai-erdő, erdei út szélén, kidőlt és korhadt Betula pendula kérgén (2009.05.07.) A mohafaj hazai gyakoriságával kapcsolatban megjegyzendő, hogy bár a hazai határozókönyv (Orbán és Vajda 1983) ritkának mondja, előfordulási adatai alapján inkább szórványos előfordulású mohataxonnak nevezhető.

76


poszterek

KÉTÉLTŰEK MONITOROZÁSA A LAJTA-PROJECT ÉS MOSON-PROJECT TERÜLETÉN WINKLER Dániel és KOVÁCS Gyula Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] A kutatás célja a LAJTA- és MOSON Project területén az élőhelyfejlesztési programba bevont mezőgazdasági területek, valamint a mezővédő erdősávok, gyepek, csatornák, vízállások kétéltű faunájának felmérése. Ezeknek a sajátos habitatoknak, mint szaporodó- és táplálkozó-helyeknek, telelőterületeknek, valamint ökológiai zöldfolyosó-területeknek a szerepe vitathatatlan. A kétéltűek felmérésére a kijelölt kétéltű szaporodóhelyeken a Nemzeti Biodiverzitásmonitorozó Rendszer által is ajánlott módszereket alkalmaztuk (vizuális felmérés, akusztikus módszerek). Az akusztikus felmérési módszerek kiválóan alkalmasak az egyes kétéltű-fajok populáció-becslésére. Az erre rendszeresített adatlapokon feljegyzésre kerültek a kétéltűek hangját jellemző Wisconsin-index értékei is. Amennyiben lehetőségünk nyílt, igyekeztünk a Pelophylax esculentus komplex fajainak (Pelophylax lessonae, P. kl. Esculentus, P. ridibundus) elkülönítésére is. A farkos kétéltűek felmérése vízuális megkereséssel illetve hálózással történt. A területen legnagyobb számban a kecskebékát (Pelophylax kl. esculentus) találtuk. Elsősorban a mesterséges tavakon (Török-tó), valamint csatornákon (Rétárok-csatorna, Megyei-csatorna), vízelvezető árkokban fordul elő, az időszakos vízállásokban, pocsolyákban nem jellemző. A Pelophylax esculentus komplex másik két fajának, a tavi békának (P. ridibunda) és a kis tavibékának (R. lessonae) a jelenlétét is kimutattuk mindkét project területén. Az említett fajok mellett gyakorinak mondható a vöröshasú unka (Bombina bombina) is, elsősorban a kisebb vízállásokat preferálja a területen, a csatornákra kevésbé volt jellemző. A varangyfélék mindkét faja, a barna varangy (Bufo bufo) és a zöld varangy (B. viridis) is előfordul a két projekt területén. Előbbi fajt elsősorban az erdősávokhoz közel eső petézőhelyeken regisztráltuk a március-áprilisi időszakban, míg a zöld varangy a településekhez közel eső területeken (földutak mentén, egyéb szegélyökotonokban) fordult elő. Az ásóbéka (Pelobates fuscus) kis relatív denzitással, de mindkét project területén megtalálható faj. A zöld levelibéka (Hyla arborea) egyrészt a csatornák szegélyzónájának, valamint az „üdébb”-nek mondható erdősávok jellegzetes, de nem túl gyakori kétéltűje. Kis egyedszámban előforduló fajok továbbá a mocsári béka (Rana arvalis wolterstorffi) és az erdei béka (Rana dalmatina). A farkos kétéltűek (Caudata) képviselői közül két fajt regisztráltunk a MOSON-Project területén. A pettyes gőte (Triturus vulgaris), valamint a fokozottan védett dunai gőte (T. dobrogicus) néhány egyede a Rétárok csatornából került elő.

77

VADBIOLÓGIAI ÉS VADGAZDÁLKODÁSI SZEKCIÓ Előadások: 1. BALLÓK ZS.: Az erdei kerítések „hatása” a gímszarvas mozgására 2. BÍRÓ ZS., VAD A. ÉS VERES K.: A mezei nyúl mezőgazdasági kultúra használatának időbeli és térbeli variabilitása 3. CSÁNYI S., LEHOCZKI R., BLEIER N., SONKOLY K.: Az őz élőhely-használata mezőgazdasági környezetben 4. FARAGÓ S. ÉS LÁSZLÓ R.: Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) tavaszi vadászata – Érvek és ellenérvek 5. HELTAI M., SZABÓ L. ÉS LANSZKI J.: Az aranysakál helye és szerepe a hazai vadgazdálkodásban 6. KATONA K., SZEMETHY L., HAJDÚ M. ÉS KHOYI A: Növényevő nagyvadak károkozásának enyhítése természetszerű élőhely-kezeléssel 7. KIRÁLY G. ÉS NÁHLIK A.: Gímszarvasok mozgásaktivitásának és mozgáskörzetének meghatározása különböző mintavételezésű, GPS-nyakörv által meghatározott pozíciók alapján 8. KOCSIS M. ÉS FARAGÓ S.: Az őz (Capreolus capreolus) területhasználata agrár élőhelyen – a LAJTA project telemetrálási eredményeinek összesítése 9. SÁNDOR GY., TARI T., HEFFENTRÄGER G. ÉS NÁHLIK A.: Dámszarvas tehenek és bikák napi aktivitásmintázatának összehasonlítása 10. TARI T., SÁNDOR GY. ÉS NÁHLIK A.: A gímszarvas élőhely-preferenciája egy síkvidéki területen

Poszterek: 1. BLEIER N., SZEMETHY L. ÉS CSÁNYI L.: A mezőgazdasági vadkár a statisztikák alapján 2. BODÓ K ÉS MAROSÁN M.: Az élőhely-minőség hatásának vizsgálata egyes magyarországi gímszarvas (Cervus elaphus) populációk agancsfejlesztő képességére 3. BODÓ K: Az élőhely minőségének hatása a gímszarvas (Cervus elaphus) testtömegére 4. DREMMEL L. ÉS NÁHLIK A.: A muflon élőhely-terhelése kizárásos kísérletek eredményei alapján 5. FARAGÓ S. ÉS DITTRICH G.: A fogoly (Perdix perdix) halandóságát befolyásoló környezeti tényezők a Lajta-Projectben 6. FARAGÓ S. ÉS GOSZTONYI L. : Kárókatona kontra halállomány – „Konfliktusfaj” a magyar madárfaunában 7. FARAGÓ S. ÉS HANGYA K.: Befolyásolja-e a vízállás a Duna vízimadár állományának faj- és egyedszámát? 8. FARAGÓ S. ÉS LÁSZLÓ R.: Közúti balesetek okozta károk a vadgazdálkodásban Az 1997-2007 közötti vadgazdálkodási ciklusban 9. FARAGÓ S. ÉS WINKLER D.: Abiotikus faktorok hatása vízivadfajok állományalakulására Magyarországon 10. JÁNOSKA F. ÉS VARJÚ J.: Automata digitális fényképezőgép felhasználásának lehetőségei a nagyvad-kutatásban (esettanulmány)

11. JÁNOSKA F., TARCZY T., ERŐS CS. ÉS VARJÚ J.: Különböző vaddisznó-populációk szaporodóképességének vizsgálata (előzetes adatok) 12. JÁNOSKA F.: Egy erdősávrendszer gyakori fészkelő madárfajainak 20 éves állománydinamikája 13. KATONA K., SZEMETHY L., TERHES A., NOVÁK G. ÉS GÁL A.: Kiegészítő takarmányok és vadföldi növények szerepe a gímszarvas táplálék összetételében 14. LÁSZLÓ R. ÉS FARAGÓ S.: Közúti balesetek okozta vaddisznó elhullások a közúthálózat fejlettségének függvényében 15. LEHOCZKI R., CSÁNYI S ÉS SONKOLY K.: Az őzagancs minőségét befolyásoló egyes környezeti tényezők hatásának vizsgálata 16. NÁHLIK A., SÁNDOR GY. ÉS TARI T.: A vaddisznó helyzete és állományalakulása Magyarországon 17. PELLINGER A., FERENCZI M, WINKLER D. ÉS FARAGÓ S.: Madárinfluenza (H5N1) monitorozása vadon élő vízimadár állományokban Nyugat-Magyarországon 18. SALLAY G., SZEMETHY L. ÉS CSÁNYI S.: Élőhelyszerkezeti-elemek hatása a mezei őz területhasználatára 19. SÁNDOR GY., NAGY K., TARI T., BÁTKAY D., LÁSZLÓ R. ÉS NÁHLIK A.: A vaddisznó korbecslési eljárásainak összehasonlító elemzése 20. SÁNDOR GY., TARI T., HEFFENTRÄGER G. ÉS NÁHLIK A.: Dámszarvas élőhelypreferencia vizsgálatok síkvidéken 21. SZEMETHY L., BÍRÓ ZS., KATONA K., BLEIER N. ÉS LEHOCZKI R.: Vaddisznós kertek természetvédelmi vonatkozásai 22. SZEMETHY L., KATONA K., BIRÓ ZS., TERHES A. ÉS BLEIER N.: A vadetetés és vadföldművelés hazai gyakorlatának elemzése és hasznosulásának terepi vizsgálatai 23. TARI T., SÁNDOR GY., HERR SZ. ÉS NÁHLIK A.: Adatok az őz és a vaddisznó etetőhelyhasználatához 24. ÚJVÁRY D., SZEMETHY L. ÉS HORVÁTH ZS.: Területcsökkentés hatása zárt térben tartott vaddisznók viselkedésére 25. VARJÚ J.: Az eurázsiai hód vizsgálata a Szigetközben

előadások

Vadgazdálkodási szekció

AZ ERDEI KERÍTÉSEK „HATÁSA” A GÍMSZARVAS MOZGÁSÁRA BALLÓK Zsuzsa Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] 1990-es évek óta Magyarországon az erdészeti, mezőgazdasági, vadtenyésztési, tartási célokat szolgáló kerítések száma országos szinten rohamosan nőtt. Ennek a jelenségnek több téren figyelhető meg jelentős hatása, melyekkel egyre emelkedő számú tanulmány foglalkozik. Ebben a munkában a kerítések közvetlen hatását vizsgálom a szarvas mozgására. A kérdés az volt, hogy különböző típusú kerítések közvetlen közelében hogy változik a szarvasok előfordulási sűrűsége. Hullaték számlálás relatív létszámbecslési módszerrel hasonlítottam össze a kerítésektől különböző távolságokban, azzal párhuzamosan futó sávokban megfigyelhető szarvaselőfordulási sűrűséget. A kerítéstől 60 m-es távolságban volt megfigyelhető a legnagyobb sűrűség. Ezen távolság és a kerítés közt gyakorlatilag nullára csökken a szarvasok előfordulási valószívűsége. A 60 m-nél nagyobb, de a vizsgált maximális, 240 m-es távolságánál közelebbi sávokban a sűrűség lecsökkent, de a távolság növekedésével kimutathatóan már nem változott.

80

előadások


A MEZEI NYÚL MEZŐGAZDASÁGI KULTÚRA HASZNÁLATÁNAK IDŐBELI ÉS TÉRBELI VARIABILITÁSA BIRÓ Zsolt, VAD Alexandra és VERES Kinga Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Vadvilág Megőrzési Intézet [email protected] A mezei nyúl állományainak létszáma az országos becslések alapján a látszólagos ciklikusság ellenére is egy folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, mely a mezőgazdasági művelés nagymértékű átalakulásával hozható összefüggésbe. Egy tipikus hazai mezőgazdasági területen a különböző élőhely-típusok használatát vizsgáltuk, különös tekintettel a hónapok közötti eltérésekre és a szegélyhatás érvényesülésére. Vizsgálati területnek a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszapüspökiben működő Hofi Géza Vt. 9000 hektáros vadászterületét választottuk. Hét mintaterületet jelöltünk ki: egy búza, egy repce-, egy napraforgó- és egy kukoricatáblát, valamint egy gyepterületet, egy vegyes parcellákból álló területet és egy csaknem 2 km hosszan elnyúló fasort. A mintaterületeken belül négy vonalat jelöltünk ki, a táblaszegélytől 50 méterenként távolodva- ez alól csupán a fasor képez kivételt, melynek 2 oldalán haladtunk végig- és havonta végigjárva gyűjtöttük és számoltuk a friss hullatékokat, valamint a látott nyulakat. A kutatás időtartama 2008 márciusától 2008 augusztusáig terjedt. A darabszámok és a vonalhosszúságok alapján sűrűséget is számoltunk, mind a nyulak, mind a hullatékok esetében (db/100 m). Az egyes hónapok területek közötti, valamint az egyes terület hónapok szerinti különbségeinek kimutatására a sűrűségadatokat Kruskal-Wallis teszttel hasonlítottuk össze. A hullatékok eloszlásának egyenletességét a vonalak között, valamint az egyes hónapokban a területek között Chi2-teszttel vizsgáltuk. Az eredmények szignifikáns különbséget mutattak a hullatéksűrűségben június hónapban a búza és a vegyes, valamint a búza és a napraforgó között (KW=10,4; df=4; p<0,05). A búza kezdeti kedveltsége erre az időszakra nagyon lecsökkent. A hónapok területek szerinti összehasonlításában a vegyes táblán (KW=16,3; df=5; p<0,01) és a napraforgón (KW=10,01; df=3; p=0,01) is júniusban kimutathatóan nagyobb volt a hullatéksűrűség, mint májusban, amikor a napraforgó és a kukorica még alig kelt ki. A kukoricatáblán augusztushoz képest volt szignifikánsan nagyobb a júniusi hullatéksűrűség érték (KW=10,41; df=3; p<0,05), valószínűleg ekkor volt a táplálkozás szempontjából legkedvezőbb fejlődési stádiumban. Az eredményeink azt mutatják, hogy a homogén búza-, napraforgó- és kukoricatábla kedveltsége a kultúrnövény fejlődésének előrehaladtával csökken. A különböző hónapokban a hullatékok mennyisége nem egyenletesen oszlott meg az eltérő élőhelytípusok között. A szegélyhatás leginkább a monokultúrás táblák esetében volt kimutatható. Az eredmények alátámasztják, hogy a monokultúrás mezőgazdasági területek csak bizonyos szűk periódusokban jelentenek hasznosítható élőhelyet a mezei nyúl számára, és a szegélyek jelentősége is itt kiemelkedő. Ezt a két szempontot szükséges figyelembe venniük a vadgazdálkodóknak akár élőhely-fejlesztéssel, akár vadföld-gazdálkodással szeretnék segíteni nyúlállományukat.

81

előadások


AZ ŐZ ÉLŐHELY-HASZNÁLATA MEZŐGAZDASÁGI KÖRNYEZETBEN CSÁNYI Sándor, LEHOCZKI Róbert, BLEIER Norbert és SONKOLY Krisztina Szent István Egyetem, VadVilág Megőrzési Intézet, Gödöllő [email protected] Az őz az alföldi területeket a hatvanas években népesítette be. Programunk célja a mezőgazdasági területen élő őzbakok területfoglalásának és -használatának, valamint a territórium-nagyság és a területhűség mértékének meghatározása. A kutatásokat a Hofi Géza Vadásztársaság Egyesület mezőgazdasági művelésű területén (Tiszapüspöki) végeztük. 2002. januárja és 2008. januárja között összesen 71 db olyan őzet fogtunk be, amit rádiós nyakörvvel meg is jelöltünk. Ezek közül 47 volt bak és 24 suta. A vizsgálat első évében egy 1 éves őzbak a jelölési helytől, illetve a téli tartózkodási helytől április elejéig mintegy 6 km-re távolodott el, 2 további bak a jelölési helytől északra, illetve délre lévő tartózkodási helyükre (8-10+ km) jutott el. A szakirodalom az 1-3 km alatti eltávolodást tartja jellemzőnek, a >5 km őznél kiugrónak mondható. A többi jelölt őzet is figyelembe véve úgy tűnik, hogy az első 3 őzbaknál talált 10 km közeli mértékét és vélt nagy gyakoriságát tekintve sem jellemző. Ez nem zárja ki azt, hogy a fiatal bakok egy része télire távolabbi helyekre távozik, majd onnan tavasszal visszatér nyári tartózkodási (felnevelési) helyére. Az idősebb bakokra az erős területi kötődés jellemző és az időleges eltávolodás is ritka. A territóriumhoz való közelség a tél folyamán is befolyásolja a bakok dominancia viszonyait. Ezért a kifejlett, territoriális bakok helyzetük megőrzése érdekében az ősszel és télen is nyári területük közelében tartózkodnak, illetve ezek a területek (vagy ezek részei) és a nyári mozgáskörzet átfednek. A bakok és a suták éves otthonterülete 300 ha körüli nagyságú, az átlag bakok esetében 349 ha, míg a suták esetében 309 ha. Nagy az otthonterületek méretének változatossága (CV), amely a bakok esetében 60.5%, míg a sutáknál 46.1 % volt az átlaghoz viszonyítva. A két ivar évszakonkénti otthonterületeinek változásai hasonlóak. A legnagyobb szezonális otthonterületeket a jelölt őzek télen használták (átlagok: bakok 209 ha, suták 176 ha). Az átlagos otthonterület a tavasz folyamán csökkent (bakok 147 ha, suták 157 ha) és a nyári otthonterületek a legkisebbek (bakok 51 ha, suták 65 ha). Ősszel az otthonterületek nagysága hozzávetőleg a tavaszi nagyságára nőtt (bakok 124 ha, suták 107 ha). A téli otthonterülethez viszonyítva a bakok átlagos otthonterületének nagysága tavasszal 70.1%, nyáron 24.4% és ősszel 59.2%-ot tesz ki. Ugyanezek a sutáknál: tavasszal 88.7%, nyáron 37.0% és ősszel 60.7%. A suták nagyobb arányai a kisebb téli otthonterülettel magyarázhatók. Az éves és évszakos otthonterületek nagysága közötti összefüggések vizsgálata alapján az életkor függvényében mindkét ivar évszakos otthonterületei csökkentek. Az évszakos otthonterületek térbeli átfedései alapján a bakok jellemzője, hogy a nyári otthonterületük a többi évszakban talált otthonterületen belül helyezkedik el. A több éves adatsorok alapján egy kialakult területhasználatú őznél a magterület viszonylag állandó. Részben ezt mutatja az évszakos otthonterületek átfedő részének meglehetősen állandó elhelyezkedése, valamint erre enged következtetni az átfedő résznek a többségében az idő előrehaladtával növekvő aránya.

82

előadások


AZ ERDEI SZALONKA (SCOLOPAX RUSTICOLA) TAVASZI VADÁSZATA – ÉRVEK ÉS ELLENÉRVEK FARAGÓ Sándor és LÁSZLÓ Richárd Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] 1990-2008 között 2669 erdei szalonkát vizsgáltunk meg, lemérve testméreteit, meghatározva ivarát és korát. A megvizsgált 2669 erdei szalonkából 21,4% volt tyúk. A telelő területeken a terítékben észlelt 55-60%-os, az őszi terítékek 40%-os, illetve a tavaszi vadászatokon elért átlagosan 10-22%-os tojó részarány alapján – különösen, ha figyelembe vesszük a magyar terítéknagyságokat (6000-8000 pld) is – a hazai vadászat okozta tojó mortalitás nagysága össze nem mérhető a Ny-európai veszteségekkel. Ez azt is jelenti, hogy az őszi és téli nagy terítékű vadászatok tavaszihoz viszonyított 2-5-szörös tojó mortalitása, jelentősebben csökkenti a populációk szaporodóképességét, mint a tavaszi, főként (80%-ban) a kakasokat érintő, húzáson történő vadászat. A kakasveszteséget pedig a párnélküli ivari kapcsolat (promiszkuitás) alapján a populáció könnyen kiegyenlíti. A megvizsgált erdei szalonkák 43,3%-a volt a fiatal. A Kárpát-medencében a – tavasszal rögzíthető – fiatal részarány jóval alatta van akár a költési időszak utáni, akár a telelő területeken megállapított juvenilis részaránynak, ami e korcsoport nagyobb – a vadászati nyomásból is eredő – téli veszteségeire enged következtetni. Mindezek alapján lehetséges és indokolt, hogy az EU Madárvédelmi Irányelv 9. cikke (1) c) bekezdése – azaz a hasznosítás kis egyedszáma (és annak nyilvántartása), a tavaszi erdei szalonka vadászat magyar tradíciója, a korán felismert fokozott szelektivitás, valamint annak az állományváltozásra és a szaporodásbiológiára gyakorolt kedvező hatása – alapján, szigorú feltételek melletti, március 1. – április 10. közötti vadászata.

83

előadások


AZ ARANYSAKÁL HELYE ÉS SZEREPE A HAZAI VADGAZDÁLKODÁSBAN HELTAI Miklós1, SZABÓ László1 és LANSZKI József2 1

Szent István Egyetem, Vadvilág Megőrzési Intézet, Gödöllő [email protected] 2 Kaposvári Egyetem, Természetvédelmi Tanszék, Kaposvár

Az aranysakál (Canis aureus L. 1758) őshonos ragadozónk, 10-15 évvel ezelőtt tért vissza hazánkba Szerbia és Horvátország irányából. Eleinte csak kevesen ismerték, mára azonban sok területen közönséges vad lett és a hazai vadásztársadalom is lassan hozzászokott jelenlétéhez. A faj újbóli megjelenésével egy időben kezdődött kutatási programunk a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetének és a Kaposvári Egyetem Természetvédelmi Tanszékének kutatói együttműködésével. Az adatgyűjtés és elemzés három, egymástól független módszer alkalmazása folyt: 1. Kérdőíves felmérés (vadgazdálkodási egységek körében 1997-2006) 2. Hivatalos vadászati statisztikák elemzése (1997-2008) 3. terepi munka (akusztikus állománybecslés (2004-2009), táplálkozásvizsgálatok (1997-2006), bizonyító példányok gyűjtése (2001-2009). Elsődleges célunk, hogy felmérjük az aranysakál hazai állományának nagyságát és elterjedési területét illetve nyomon kövessük ezek változását. A táplálkozási és populációdinamikai vizsgálatokkal pedig a sakál prédaállományokra gyakorolt lehetséges hatását és a hazai vadgazdálkodásban jövőben várhatóan betöltött szerepére kerestük a választ. Eddigi eredményeink alapján állíthatjuk, hogy az utóbbi évtizedben az aranysakál állománya rendkívüli mértékben – lineárisan – növekszik; terjedése az invazív fajokéhoz hasonló. Az Országos Vadgazdálkodási Adattár teríték adatai (1997:11, 2008: 452), valamint a kérdőíves felmérés eredményei (1997:4, 2006: 67) is ezt igazolják. 1997-től nem volt olyan megyéje az országnak, ahonnan legalább egy alkalommal ne jelezték volna az aranysakál előfordulását. Az akusztikus felmérés eredményei igazolják, hogy: 1.) a magterületeken rendkívül magas állománysűrűséget képes a faj elérni (2005 ősz 13, 1 egyed/1000ha); 2.) a stabil állományok jelenlétét (a teljes hazai vizsgálati területre számolva: 0, 4-0, 9 család/1000ha, illetve 1, 9-4, 2 egyed/1000ha) elsősorban Somogy, Baranya és Bács-Kiskun megyékben; 3.) az északi irányú (elsősorban folyó menti) terjedést. Élőhelyválasztására jellemző, hogy a nagy kiterjedésű, homogén területeket (zárt erdő, vagy nyílt terület) kerüli, előnyben részesíti azokat a kisebb élőhelyi foltokat, melyek kevéssé zavartak s emellett megfelelő nappali takarást nyújtanak számára (galagonyás, kökényes, akácos sűrűségek). Az (sakál és róka) ürülékminták elemzésén alapuló táplálkozásvizsgálatok alapján megállapítható, hogy a sakál táplálékában a kisemlősök dominálnak (összesített évszakos átlag, fogyasztott biomassza: 70-90%,), részarányuk 37% és 97% között változik. Csülkös vad (0-43%, köztük is elsősorban vaddisznó /tavasszal főként malac/) a sakál másodlagosan fontos tápláléka. A magas táplálkozási nice-átfedése következtében azonos élőhelyen a sakál a róka kompetítora lehet. Mindezek alapján joggal feltételezhetjük – és számítanunk kell rá - hogy az aranysakál országszerte elterjedt ragadozónkká válik, s ezzel hatást gyakorol hazánk vadállományára, ezen keresztül kérdéseket vet fel a vadgazdálkodásban.

84

előadások


NÖVÉNYEVŐ NAGYVADAK KÁROKOZÁSÁNAK ENYHÍTÉSE TERMÉSZETSZERŰ ÉLŐHELY-KEZELÉSSEL KATONA Krisztián, SZEMETHY László, HAJDU Márk és KHOYI Arsalan Emami Szent István Egyetem, Vadvilág Megőrzési Intézet, Gödöllő [email protected] Az erdők kezelésének jelenlegi gyakorlata és az erdei vadkár komoly ellentétek forrása a vadgazdálkodás, az erdészet és a természetvédelem között. Egyre több szakmai fórumon merül fel a probléma megoldásaként a természetközeli erdőgazdálkodás és annak lehetséges formái. Ilyen erdőgazdálkodási forma lehet az általunk vizsgált átalakító üzemmód, mely a szálaló erdő kialakítását eredményezi, ill. maga a szálalóerdő üzemmód is. A kutatásunk elsődleges célja egy-egy ilyen jellegű kezelésben részesülő erdőterület újulatának jellemzése és a cserjeszint által a növényevő nagyvad számára biztosított kínálat és az ezen tapasztalható vadrágás meghatározása. Vizsgálati területnek az IpolyErdő Zrt. Királyréti Erdészeténél csoportos szálalóvágással érintett cseres-tölgyes területet, ill. a Pilisi Parkerdő Zrt. Pilisszentkereszti Erdészetéhez tartozó Pilis-tetői szálaló bükköst választottuk. A kutatásokat 2007. óta végezzük szezonálisan. A mintapontokon 2 méter magasságig számoltuk a kínált és a megrágott hajtásvégek számát minden fásszárú fajra. Ezen mintapontokon jellemeztük a tölgy- vagy bükkcsemeték (főfafaj) előfordulását és károsítottságának mértékét is. Végül megbecsültük a területek biomassza kínálatát is. A királyréti terület vágott lékjeiben a tölgycsemeték sűrűsége megfelelően magas volt a felújuláshoz (átlagosan 8500 csemete/lék); ráadásul a rágottságuk is leggyakrabban alacsony volt (átlagosan <10%). A lékek fásszárú fajösszetétele igen változatos, biztosítva a vadfajok számára olyan fontos mozaikos élőhelyet. A lékekben sokkal több a növényevők számára fogyasztható növényi biomassza (nyáron átlagosan 100 kg lékenként) állt rendelkezésre, mint az erdőterület többi részén. A pilisi bükkös területen a csemetesűrűség 41000-45000 db/ha volt. A csemeték 94%-a károsítatlan volt. A kínálatban domináló fajok a bükk, magas kőris, szeder és a hegyi juhar volt. A cserjeszintben kínált biomassza 1100 és 1800 kg között változott, ennek csupán 1-4%át rágták meg. Rágott bükkhajtást csak áprilisban találtunk, saját kínálatához képest 1% alatti rágottsági aránnyal. A szeder mindhárom időszakban a legnagyobb rágottsági aránnyal szerepelt és a rágott biomassza tömegéből is jelentős részt adott (10-50%). A kőris a szederhez hasonlóan jelentős faj volt (a rágott biomassza 50-90%-a). A hosszú távúra tervezett kutatások első eredményei alapján: 1. A Királyréten megkezdett átalakító üzemmód és a pilisi szálaló bükkerdő alkalmas lehet a korábban vágásos rendszerrel kezelt erdők természetközeli állapotban tartására vagy annak elérésére. 2. Az átalakító és szálaló üzemmóddal is lehet megfelelően nagy csemetesűrűséget elérni. 3. Emellett lehet nagy mennyiségű és jó minőségű alternatív táplálékot biztosítani a nagyvadfajok számára. 4. Így számos erdőgazdálkodási költség (kerítésépítés, csemeteültetés, ápolások) is megspórolható. A folyamatos borítást és változatos fajösszetételt biztosító erdő végül a természetvédelmi kívánalmaknak és a lakossági igényeknek is megfelelhet majd. 85

előadások


GÍMSZARVASOK MOZGÁSAKTIVITÁSÁNAK ÉS MOZGÁSKÖRZETÉNEK MEGHATÁROZÁSA KÜLÖNBÖZŐ MINTAVÉTELEZÉSŰ, GPS-NYAKÖRV ÁLTAL MEGHATÁROZOTT POZÍCIÓK ALAPJÁN KIRÁLY Géza1 és NÁHLIK András2 1

Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron 2 Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] A GPS nyakörvek elterjedésével lehetővé válik a gímszarvasok olyan mértékű vizsgálata, amely a technológia elterjedése előtt elképzelhetetlen volt. Jelentős korlátozást jelent azonban a rendszer tápellátása, amely döntően befolyásolja a felhasználást. Amennyiben nagyobb gyakorisággal méri meg az eszköz az állat helyzetét, akkor csak rövidebb ideig képes adatokat szolgáltatni. A mintegy öt esztendeje folyó kutatásaink során számos adatsorunk gyűlt össze. Jelen vizsgálatunkban ezekből az elérhető leggyakoribb, 1- illetve 3-órás pozíciókból állítottunk elő különböző időközű mintavételezésekkel azokat a mintákat, amelyeket később összehasonlítottunk. Vizsgáltuk egyrészt a gímszarvasok mozgásaktivitását a megtett utak alapján. Ehhez a vizsgálathoz a rendelkezésre álló 1- és 3-órás adatok nem megfelelő sűrűségűek, azonban mégis eredményre vezettek. A vizsgálataink másik súlypontja a különböző mintákból előállított otthonterületek nagysága volt. A mozgáskörzeteket a legkisebb konvex befoglaló terület (MCP) és az ún. Kernel-módszer segítségével állítottuk elő. A mozgásaktivitással kapcsolatos vizsgálatainkban kimutattuk, hogy gímszarvas esetében a 6-8, vagy akár 12-órás pozíció is elegendő az aktivitás időbeni változásának kimutatására. Ugyanakkor még az 1-órás adatok sem elegendőek a ténylegesen megtett útvonal megbízható meghatározásához. A mozgáskörzetek elemzése során kimutattuk, hogy a napi 1-2 pozíció már megfelelő az otthonterület nagyságának meghatározásához. Ugyanakkor jelentős hatása van annak, hogy az adott pozíciót milyen napszakban mérjük, mert ez jelentős eltéréseket okozhat a használt terület nagyságában.

86

előadások


AZ ŐZ (CAPREOLUS CAPREOLUS) TERÜLETHASZNÁLATA AGRÁR ÉLŐHELYEN – A LAJTA PROJECT TELEMETRÁLÁSI EREDMÉNYEINEK ÖSSZESÍTÉSE KOCSIS Márta és FARAGÓ Sándor Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] Az 1992-ben – elsősorban a fogoly védelmére – kialakított 3085 ha-nyi kísérleti terület, a LAJTA-Project (47°51’ N; 17°12’ E ) intenzív művelés alatt álló területén 2 és fél éves terepi munka, rádiótelemetriás – háromszögelés és direkt rákeresés – módszerrel (Biotrack Ltd „Sika” típusú felszereléssel) gyűjtött adatok (15 befogott egyed, heti minimum 4 helymeghatározás, havi élőhely-térképezés) alapján meghatároztuk a befogott őzek havi és évszakos területhasználatát Minimum Konvex Poligon és Kernel Home Range módszerekkel. Ezek alapján elmondható, hogy a hálós befogás megzavarja az őzeket, ami a befogást követő egy-két hónap időszakra kiterjedő nagyobb területhasználatban mutatkozik meg, egyes egyedeknél ez egy adott évszakra két, egymástól akár több kilométerre fekvő területhasználati magterület kialakítását vonva maga után. Ezen kívül megállapítottuk, hogy a területhasználat nagysága nem elsősorban nemenként, mint inkább egyedenként változó, amiben meghatározó tényező az egyed otthonterületén belül a fás élőhelyek (erdőfolt, erdősáv) aránya.

87

előadások


DÁMSZARVAS TEHENEK ÉS BIKÁK NAPI AKTIVITÁSMINTÁZATÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA SÁNDOR Gyula, TARI Tamás, HEFFENTRÄGER Gábor és NÁHLIK András Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] Vizsgálataink során a legkorszerűbb és gyakorlati tapasztalataink szerint a napi aktivitás vizsgálatára legalkalmasabb módszert a GPS alapú telemetriát alkalmaztuk. Használatával lehetőség nyílt az elmozdulások idejének és helyének részletes kiértékelésére, elemzésére. A dámszarvas mozgását számos tényező befolyásolja: az állat ivara, kora, a zavarás mértéke, az évszak, az időjárás, az állománysűrűség, és a rendelkezésre álló táplálékkészlet, hogy csak a legmeghatározóbbakat említsük. A napi aktivitást és annak változását az általunk adóval följelölt két tehén és két bika adatai alapján vizsgáltuk meg és hasonlítottuk össze. A dámszarvas a hajnali és az esti órákban különösen aktív, aktivitása követi a napkelte és napnyugta változásait, ivartól függetlenül. A zavarásokra kevésbé érzékeny, megszokott helyeitől általában csak kisebb távolságra húzódik el, és amint teheti, oda visszatér. Messzire nem vándorol el. 5 km-nél hosszabb utat ritkán tesz meg naponta, többnyire a jól bevált váltókon közlekedve, keresi fel táplálkozó- és búvó helyeit. A napi aktivitásmintázat ivari eltérései az őszi szaporodási időszakban, az ellési időszakban és a téli társas vadászatok időszakában jelentkeznek markánsabban.

88

előadások


A GÍMSZARVAS ÉLŐHELY-PREFERENCIÁJA EGY SÍKVIDÉKI TERÜLETEN TARI Tamás, SÁNDOR Gyula és NÁHLIK András Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] A gímszarvas rövid- és hosszú távú elmozdulásainak egyik legfontosabb befolyásoló tényezője az élőhely szerkezete. A növényzet összetétele térben és időben egyaránt változik az év egyes időszakaiban, és ez hatással van az állat mozgására, mivel minden esetben törekszik a számára legoptimálisabb körülmények megtalálására. A különböző élőhelytípusok használati intenzitásának és az elmozdulások okainak feltárása szükséges az okszerű vadgazdálkodás folytatásához. A kutatás során, 6 GPS jeladóval ellátott gímszarvas élőhelyhasználatát követtük nyomon, az év egyes szakaszaiban a SEFAG Zrt. lábodi vadászterületén. A rendelkezésre álló észlelési pontokat, valamint az élőhely-felmérések adatait összevetve, preferencia-indexeket számítottunk erdei és mezőgazdasági területeken egyaránt. Az előnyben részesített élőhelyek ismeretében a használat kiváltó okait elemeztük.

89


poszterek

A MEZŐGAZDASÁGI VADKÁR A STATISZTIKÁK ALAPJÁN BLEIER Norbert, SZEMETHY László és CSÁNYI Sándor Szent István Egyetem, Vadvilág Megőrzési Intézet, Gödöllő [email protected] A magyar vadgazdálkodás egyik legsúlyosabb problémáját jelenti a vadászható nagyvadfajok által okozott erdei és mezőgazdasági vadkár. A vadkárok egyaránt nehéz helyzetbe hozzák az erdő-, a mező- és a vadgazdálkodókat, különösen akkor, amikor az említett gazdálkodási ágazatok különböző érdekeltekhez tartoznak. A probléma régóta megoldásra vár, hiszen az elmúlt hatvan évben rendszeres viták folytak az elviselhetetlen mértékűnek tartott károkról és annak okaként kikiáltott túlszaporodott nagyvadállományról (elsősorban a gímszarvasról). Az évente kifizetett erdei vadkárok az utóbbi öt év átlagában 200 millió forint körül alakultak, míg a mezőgazdasági termelők felé térített károk értéke megközelítette a 1,5 milliárd forintot. Elsősorban ez utóbbi magas érték miatt került az elmúlt tíz évben ismét a figyelem középpontjába a mezőgazdasági vadkár. Az elmúlt fél évszázad adatait vizsgálva látványos változás figyelhető meg a kárérték alakulásában, a nyolcvanas évek végétől a pénzben kifejezett mezőgazdasági vadkár meredek emelkedésnek indult. Részben ennek hatására a hazai szarvasállomány csökkentésébe kezdtek, de a vadkárhelyzet nem mutatott javulást. Legalábbis a mindenkori árakon kifejezett értéken a kár az ezredforduló után is emelkedett. De valóban ez a helyzet? A rendszerváltást követő idők hirtelen vadkáremelkedésének magyarázata minden bizonnyal a termelőszövetkezetek szétválásában, majd azt követően az egyre több földtulajdonos megjelenésében rejlik. Ezt követően pedig az évről-évre kisebb-nagyobb mértékű infláció hatását szükséges megvizsgálnunk. Ugyanis ha az 1994 és 2007 közötti időszakot értékelve az évente kifizetett mezőgazdasági vadkárokat rendre korrigáljuk az 1994 óta eltelt idő pénzromlásának mértékével, akkor meglepő eredményt kapunk. A mezőgazdasági vadkár a kisebb ingadozásoktól eltekintve az elmúlt tizenöt évben tulajdonképpen állandó szinten volt.

90


poszterek

AZ ÉLŐHELY-MINŐSÉG HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA EGYES MAGYARORSZÁGI GÍMSZARVAS (CERVUS ELAPHUS) POPULÁCIÓK AGANCSFEJLESZTŐ KÉPESSÉGÉRE BODÓ Katalin1 és MAROSÁN Miklós2 1

Nyugat-magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron 2 Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Környezettudományi Intézet Állattani Tanszék, Mosonmagyaróvár [email protected]

Feltételezések és gyakorlati tapasztalatok alapján, Magyarország különböző tájain (hegységi és dombsági élőhelyek) trófeabírálati szempontból eltérő minőségű gímszarvas populációkat lehet elkülöníteni. Kutatásunk során az volt a célunk, hogy az agancsparamétereket megvizsgálva ezt a feltételezést matematikai és statisztikai módszerekkel is megvizsgáljuk és eldöntsük ennek helytállóságát. A kísérletek elvégzéséhez 3 egymástól eltérő, de tipikus gímszarvas-élőhelyet választottunk ki. Ezek a következők: Zalai-dombság területén Bánokszentgyörgy, a Börzsöny hegység területén Kemence, és a Soproni hegység. Az elemzésekhez az Országos Vadgazdálkodási Adattártól származó, az 1989 és 2006 közötti időszakban vadászatok során elejtett, majd hivatalos trófeabírálaton részt vett gím-trófeák adatait használtuk fel. Vizsgáltuk a legfontosabb értékmérő tulajdonságokat, jelen esetben a trófeatömeg és a szárhossz értékeit emeljük ki. Mintaszámaink a következőképen alakultak: Bánokszentgyörgyön n=1526, Kemencén n=1452 és Sopronban n=198. A rendelkezésre álló adatokat élőhelyek és életkorok szerint Microsoft Excel táblázatokba rendeztük. Ezt követően SPSS programcsomag segítségével regresszió analízist, t-próbát, z-próbát, F-próbát, korrelációs koefficiens (index) és determinációs koefficiens számítást végeztünk. A kapott értékek alapján megállapítottuk, hogy az életkor és az agancstömeg regresszióját tekintve, Bánokszentgyörgy (Zalai-dombság) területén a kulmináció 14 éves kor és 9 kg-os trófea elérése körül következik be. Kemencén (Börzsöny) ugyanez 12 éves kor, és 5,5 kg-s trófea, a Soproni hegységben pedig 11 éves kor és 5,5 kg-s trófea elérése körül következik be. Míg Bánokszentgyörgyön 11 éves kor és 110 cm-es szárhossz elérését követően történik a kulmináció, addig ugyanez Kemencén és Sopronban 10 éves kor és 90 cm-es szárhossz elérése után valósulhat meg. Az analízis elvégzését követően arra a következtetésre jutottunk, hogy a trófeák a legtöbb paraméterben (legfontosabb értékmérő tulajdonságaikban) a megvizsgált területek között szignifikánsan igazolható különbséget mutatnak, feltételezésünk beigazolódott.

91


poszterek

AZ ÉLŐHELY MINŐSÉGÉNEK HATÁSA A GÍMSZARVAS (CERVUS ELAPHUS) TESTTÖMEGÉRE BODÓ Katalin Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] Megfigyelések és saját vizsgálatok is azt mutatják, hogy egyes gímszarvas-élőhelyeken elejtett bikák agancsméretei között különbségek vannak. A zalai dombvidéken nagyobb példányokat ejtenek el, mint a Börzsöny, vagy a soproni hegyvidék területén. Kutatásunk arra irányult, hogy kimutassuk matematikai és statisztikai módszerekkel, hogy a három kutatási területen nem csak a trófea értékmérő tulajdonságaiban vannak különbségek, hanem a testtömegek között is. Kutatási területünk Szentpéterfölde (Zala megye), Kemence (Börzsöny) és Sopron hegyvidékén volt. Elemzésre a három kutatási terület vadgazdálkodóitól kapott, 2001 és 2008 közötti időszakban elejtett gímbikák, fej és végtagok nélküli, zsigerelt testtömegeit használtuk fel. Elemszámunk Szentpéterföldén 222, Kemencén 126, Sopronban pedig 58 volt. A rendelkezésre álló adatokat élőhelyek és életkorcsoportok szerint Microsoft Excel táblázatokba rendeztük. Ezt követően leíró statisztikai elemzést és két mintás t-próbát végeztünk nem egyenlő szórásnégyzetek esetében. Eredményeink azt mutatják, hogy a zsigerelt testtömegek esetében a Szentpéterföldén elejtett bikák mindegyik korcsoportban nehezebbek, mint börzsönyi vagy soproni fajtársaik. Ha a börzsönyi állományt hasonlítjuk össze a sopronival, érdekes eredményt kapunk. Ugyanis a trófeaparaméterekben a börzsönyiek a jobbak, zsigerelt testtömeg tekintetében viszont a soproni bikák átlagosan 10 kg-mal nehezebbek a börzsönyieknél. Vizsgálatunkkal beigazolódott, hogy a zsigerelt testtömeg is értékmérője lehet az élőhelynek. .

92


poszterek

A MUFLON ÉLŐHELY-TERHELÉSE KIZÁRÁSOS KÍSÉRLETEK EREDMÉNYEI ALAPJÁN DREMMEL László és NÁHLIK András Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] Az IPOLYERDŐ ZRt. Kemencei Erdészeténél 2006-tól vizsgáljuk a muflon élőhelyére gyakorolt hatását. Ennek része a három élőhelytípusban folytatott hosszú távú kizárásos kísérlet, amelynek első három évét (2007-2008-2009) értékeltük ki. Az elkerített és a kontrol területek növényzetében bekövetkező változások vizuálisan jól láthatóak voltak, de ez statisztikailag még nem volt igazolható. Az egyes évek között a gyeptársulás tekintetében kaptunk szignifikáns eltérést, de ez az évenként változó időjárásnak volt köszönhető, amit a meteorológiai adatok is alátámasztottak. Az eredmények azt igazolják, hogy az ilyen jellegű kutatásokat hosszú távon, monitoring jelleggel kell folytatni annak érdekében, hogy a változásokat teljes egészében meghatározhassuk és nyomon követhessük.

93


poszterek

A FOGOLY (PERDIX PERDIX) HALANDÓSÁGÁT BEFOLYÁSOLÓ KÖRNYEZETI TÉNYEZŐK A LAJTA-PROJECTBEN FARAGÓ Sándor és DITTRICH Gábor Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] Az 1989-2008 közötti 20 évben vizsgáltuk a LAJTA Projectben a fogolyállomány nagyságának, diszperziójának, termékenységének és halandóságának éves értékeit, a szaporodásbiológiai paraméterek dinamikáját, az azt befolyásoló környezeti értékeket. A tavaszi állománynagyság a Project kereken 3000 ha-os területén 44-311 pld, a sűrűség 1,43-10,08 pld/100 ha között hullámzott. A felnevelt szaporulattal dúsult augusztus végi egyedszám 124-1184 pld, az augusztusvégi sűrűség 4,02-38,38 pld/100 ha értékek között változott. Az olykor igen tekintélyes mértékű állományváltozás természetesen minden körülmények között a halandóság függvénye, ezért a fogolyvédelem és gazdálkodás kulcskérdése, a mortalitás idejének és azt kiváltó okoknak a tisztázása. Ehhez az ún. kulcsfaktor elemzés módszerét (key-factor analysis) alkalmaztuk. Az összes mortalitáshoz viszonyított részidőszaki halandóságok közül a legfontosabb a tojás és fióka halandóság (k1), hisz a regressziós koefficiense (b=0,5287) a legmagasabb volt (r=0,713). Ezt követte a felnőtt madarak vesztesége (k2)(b=0,2848; r=0,6894), végül a téli veszteség (k3)(r=0,3407). Mivel mindhárom regressziós koefficiens értéke pozitív volt, ezért mindhárom k-érték a populációsűrűség függvényében alakult, azaz sűrűségfüggő volt. Ismereteink szerint a csibehalandóságért (k1) elsősorban az időjárás a felelős. A szaporodási időszak középhőmérséklete és a felnevelt csibeszám között határozottan pozitív (b=0,6831), összefüggés adódott közepes korreláció (r=0,4423) mellett, azaz ha nőtt az átlagos középhőmérséklet, akkor nagyobb volt az eredményesen felnevelt csibeszám. Ugyanez mondható el a júniusi középhőmérséklet és a felnevelt csibeszám kapcsolatára, bár ez a kapcsolat valamivel gyengébb (b=0,3388; r=0,3700). A csapadék összeg és a felnevelt csibeszám között nem mutatkozott értékelhető összefüggés (b= –0,0031; r= 0,2017).

94


poszterek

KÁRÓKATONA KONTRA HALÁLLOMÁNY – „KONFLIKTUSFAJ” A MAGYAR MADÁRFAUNÁBAN FARAGÓ Sándor és GOSZTONYI Lívia Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected]

A kárókatona (Phalacrocorax carbo) fontos eleme az európai, és ezen belül a magyar madárfaunának. Növekvő állományalakulása számos okra vezethető vissza, ezen felül pedig úgynevezett potenciális „konfliktusfaj”, ha a halgazdálkodás és a természetvédelem érdekeit együttesen vizsgáljuk. Élőhelyeit tekintve a tengerpartok, folyók, természetes tavak és a halastavak számára legkedveltebbek. Európai állománya a számlálások adatai alapján 1992 és 2006 között az alábbi módon alakultak: 1992: 330.000 pld, 1994: 200.000 pld, 1997: 200.000 pld, 2000: 200.000 – 250.000 pld, 2002: 275.000 – 340.000 pld, 2004: 310.000 – 370.000 pld, 2006: 380.000 – 405.000 pld. Hazai állománya: 1980-as évek: 1700 pár, 1990-es évek eleje: 3000 pár, 1996: 1740 pár, 1998: 1700-1800 pár, 2008: 3000-4000 pár. Magyarországi állományait a MAGYAR VÍZIVAD MONITORING keretein belül vizsgáljuk 1996 óta, havi rendszerességgel. Az Monitoring adatai alapján magyarországi állománya határozottan csökkenő tendenciát mutat. Fenológiai viszonyairól elmondható, hogy a vizsgálati időszakon (VIII. - IV.) belül szeptember – október – novemberi tetőzése mutatható ki. Területi diszperzióját tekintve legnagyobb létszámban nagyobb folyóinkon, főként a Dunán, valamint halastavaink körzetében figyelhető meg. A gazdálkodás és a természetvédelem közötti konfliktus e faj esetében táplálkozási szokásaira vezethető vissza. Egy két éves kutatás keretei között vizsgáltuk halfogyasztásának mértékét, illetve a preferált halfajokat, és az alábbi eredményekre jutottunk: az egyedszám %ában a 3 leggyakoribb halfaj a táplálékában: kínai razbóra: 47,5%, ezt követte a ponty: 29,6%, majd az ezüst kárász: 8,16 % Kalkuláltuk a hazai megfigyelt és hónapról hónapra változó mennyiség éves összes halfogyasztását, ami 2 427 700 kg-nak, azaz 2428 tonnának adódott.

95


poszterek

BEFOLYÁSOLJA-E A VÍZÁLLÁS A DUNA VÍZIMADÁR ÁLLOMÁNYÁNAK FAJ- ÉS EGYEDSZÁMÁT? FARAGÓ Sándor és HANGYA Katalin Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] A Duna magyarországi középső szakaszán (1781-1708 folyam km) vizsgáltuk a 19822007 közötti 25 évben a vízállás változásának hatásai az egyes fenológiai aspektusok (nyár vég, ősz, tél, tavasz) madárközösségi paramétereire (fajszám, egyedszám, diverzitás, kiegyenlítettség), illetve a fontosabb fajok populáció méreteire. Általánosságban elmondható, hogy a vízállás emelkedése minden aspektusban negatív hatással van a fajszámra és az egyedszámra, azaz csökkenését idézi elő. A fajszám csökkenéséből és a főként tőkés réce tömeges egyedszám csökkenéséből adódó diverzitás és kiegyenlítettség érték-változások mindig, vagy utóbbi jellemzőnél koraősszel és tavasszal, mutatnak emelkedő trendet. Növekvő fajszám és egyedszám csak kellő lehűlés következtében áll elő – ahogy azt korábban kimutattuk – de ha ugyanekkor magas, vagy nagyon magas a vízállás, akkor csökken az élőhely-diverzitás, ami a faj- és egyedszámra egyaránt negatívan hat vissza. Jól ismert jelenség, hogy árhullámkor szinte kiürül a Duna. A domináns tőkés récék, a mellékágakba, vagy a szomszédos víztestekre húzódnak. A bukórécéknek sem optimális a zavaros vizű, gyors folyású folyó, így ezek állományai is csökkennek. A dinamikus árhullámok – vagy az ezzel azonos hatású duzzasztás – faj- és egyedszám szegényedést eredményeznek, emiatt a művi beavatkozások madárvédelmi szempontból nem kívánatosak.

96


poszterek

KÖZÚTI BALESETEK OKOZTA KÁROK A VADGAZDÁLKODÁSBAN AZ 1997-2007 KÖZÖTTI VADGAZDÁLKODÁSI CIKLUSBAN FARAGÓ Sándor és LÁSZLÓ Richárd Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] Gyakran idézett mondat a médiában és a magánbeszélgetésekben egyaránt a magyar vadgazdálkodással, vadállománnyal kapcsolatban, hogy: „A vadállomány megőrzendő nemzeti kincsünk”. E jelentős értékünkben bekövetkező károk felmérése érdekében indítottuk el a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Vadgazdálkodási és Halászati Főosztályának (ma FVM Természeti Erőforrások Főosztálya) támogatásával a MAGYAR VADELHULLÁS MONITORING programot 1997-ben. Ezen programból a vadelütések, a vad és közlekedés problematikájának, a vadban, mint „nemzeti kincsben” okozott károk vizsgálati eredményeit mutatjuk be. Az 1997-2007 közötti vadgazdálkodási ciklus adatainak értékeléséből kiderül, hogy évente, átlagosan mintegy 900-950 millió forint regisztrált közvetlen kárt (az 79/2004 FVM 20. sz. mellékletében megadott vadgazdálkodási értékeket figyelembe véve) okoz a közlekedés a vadállományban. Ezt az értéket növeli az a vadban okozott kár, amely nem jut a vadászatra jogosult tudomására (elsősorban az apróvad esetében jelentős ez az érték), tehát nem kerül feljegyzésre, így kijelenthetjük, hogy ez a kárérték meghaladja az évi egymilliárd forintot. Egy vadgazdálkodási ciklusban tehát a „nemzeti kincsben” okozott kár legalább 10 milliárd forint. A közvetett kár, azaz a szaporulat kiesése, illetve a csatlakozó vadászati szolgáltatások elmaradása tovább sokszorozza a veszteségeket. Ilyen jelentős kár mellett célszerű lenne felmérni a legveszélyesebb útszakaszokat és a különböző forgalombiztonsági eljárásokkal csökkenteni a vadban, és természetesen a közlekedési eszközökben keletkező károkat.

97


poszterek

ABIOTIKUS FAKTOROK HATÁSA VÍZIVADFAJOK ÁLLOMÁNYALAKULÁSÁRA MAGYARORSZÁGON FARAGÓ Sándor és WINKLER Dániel Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] Vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy a két legfontosabb klímaelem – a hőmérséklet és a csapadék – hatással vannak-e az egyes vízivadfajok állományaira. A MVvM észlelési helyei lehetővé tették, hogy a vizsgálatokat ne egy mindent elfedő átlaggal jellemezhető országos, hanem regionális szinten végezzük el. Az egyes régiók meteorológiai viszonyait a jellemző meteorológiai főállomások (Győr, Pécs, Budapest, Miskolc, Debrecen) adataiból származtattuk. Mivel az egyes vizsgálati években eltérő volt a havi meteorológiai paraméterek értéke, ezért praktikusan arra kerestük a választ, hogy az egyes aspektusok átlaghőmérsékletének, vagy csapadékösszegének alakulása és az egyes vízivad fajok mennyiségi értékei között kimutatható-e szignifikáns kapcsolat. Triviális volt, hogy az elemzéseket minden faj esetében a tetőzési időszakra végezzük el (azaz ne az átmeneti létszámot mutató időszakokra). Ezért a legtöbb faj esetében őszi és tavaszi, néhánynál téli kulminációs időszakot vizsgáltunk. A számításokat egy-egy elemre vonatkozó kétváltozós nem lineáris, illetve a két független változó (középhőmérséklet és csapadékösszeg) együttes hatását elemző többváltozós lineáris regresszió analízissel teszteltük. A középhőmérséklet szignifikáns kapcsolatát az állománynagysággal 12 fajnál mutattuk ki valamelyik aspektusban és régióban. A csapadékösszeg és példányszám esetében 14 faj kapcsolatában mutatkozott szignifikáns összefüggés valamelyik aspektusban és régióban. A kétváltozós nem lineáris regresszió vizsgálatok megmutatták, hogy – annak ellenére, hogy több relációban szignifikáns kapcsolat mutatkozott egy-egy időjárási paraméterrel – önmagukban sem a hőmérséklet-, sem a csapadék-alakulás egyértelmű magyarázatot nem ad az egyes fajok mennyiségi megjelenéseire. A többváltozós lineáris regresszió elemzéssel a két paraméter közös hatásait is ellenőrizzük. Azt tapasztaltuk, hogy a vöcskök, a kárókatona, a bütykös hattyú, libák és bukórécék egyedszáma és a két időjárási elem bizonyos időszakban és régióban szignifikánsan szoros kapcsolatot mutatott (ezt az F-próba igazolta). Összesen tíz faj esetében volt a kapcsolat szignifikáns.

98


poszterek

AUTOMATA DIGITÁLIS FÉNYKÉPEZŐGÉP FELHASZNÁLÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI A NAGYVAD-KUTATÁSBAN (ESETTANULMÁNY) JÁNOSKA Ferenc és VARJU József Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] Automata digitális vadfényképezőgépeket helyeztünk el automata szórók közelében, amik éjjel-nappal fotókat készítenek az arra járó vadról. Célunk az volt, hogy megtudjuk, milyen vadfajok és mikor járnak a mesterséges takarmányhoz, mennyi időt töltenek ott, ez hogyan alakul az évszak változásával, illetve milyen korcsoportból származó egyedek járnak az szóróhoz. Az automata szóró programozott időpontban minden nap 2 kg kukoricát szór ugyanabban az időpontban a talajra. Egy közeli fára szereltük fel a fényképezőgépeket, amelyek mozgásérzékelővel ellátottak, így minden vadmozgást rögzíteni képesek. Az első berendezés már 2007 decembere óta működik, amióta mintegy 10 000 kép készült. 2009 augusztusa óta további 3 berendezés működik, amelyek az elmúlt 2 hónap során további 3000 képet készítettek. A vizsgálatok, az elkészült fotók elemzése elsősorban a vaddisznóra irányul. A fotók alapján jól elkülöníthetőek a különböző korcsoportba tartozó egyedek, amelynek segítségével a különböző kondák beazonosíthatók, illetve a kondákon belül megállapítható a korosztályi eloszlás, valamint a szaporulat nagyságának és túlélési rátájának becslése is elvégezhető. Mivel a fotókon szerepel a fényképezés dátuma is, pontosan megállapítható, hogy mennyi időt tölt el a vad a szórónál, illetve megtudhatjuk azt is, hogy napnyugta után mennyi idő telik el az első megjelenésig. Vizsgálható az is, hogy egy adott konda mennyi idő elteltével szokik vissza a szóróra, ha ott vadászati hasznosítás (lövés) történik. A szórónál több vadfajt is sikerült megörökítenünk. Kijelenthető, hogy a területen élő összes nagyvadfaj egyedei látogatják a szórót, de vannak fotóink rókáról, borzról, nyestről és különböző madárfajokról is.

99


poszterek

KÜLÖNBÖZŐ VADDISZNÓ-POPULÁCIÓK SZAPORODÓKÉPESSÉGÉNEK VIZSGÁLATA (ELŐZETES ADATOK) JÁNOSKA Ferenc, TARCZY Tamás, ERŐS Csaba és VARJU József Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] Magyarország több pontján, szabadterületen és vadaskertben vizsgáltuk a téli vaddisznóhajtások során elejtett vaddisznókat. Célunk a zárttéri tartásban és szabadon élő egyedek összehasonlítására irányult a következő szempontok alapján: • az egyedek állategészségügyi felmérése • vehem vizsgálatok • táplálkozás vizsgálatok • testméretek alakulása Munkánkat 2006. óta végezzük, amely idő alatt mintegy 450 elejtett vaddisznót sikerült megvizsgálnunk. A munka egy állategészségügyi szemlével kezdődik, majd a testméretek adatlapra rögzítésével folytatódik, ezután mintát veszünk a bendőtartalomból, majd ha az elejtett disznó nőivarú, akkor levesszük a méhet a petefészkekkel. A további munka laboratóriumban folyik. Eredményeink állategészségügyi szempontból igen tanulságosnak mondhatók. Mind zárttéri tartásban, mind szabadtéri tartásban a vaddisznó egyik legfontosabb betegsége a tüdőférgesség és annak szövődményei. Az időben elvégzett prevenciós kezelések vizsgálataink szerint jelentősen csökkentik a fertőződés veszélyét. Vehem-vizsgálataink során, a kutatási területektől függően, átlagosan az egy kocától születő malacok száma 4,5-5,8 példány volt. Egyértelműen igazolható volt, hogy a nagyobb testtömeggel rendelkező kocák vehemnagysága magasabb volt. Nem találtunk szignifikánsan alacsonyabb szaporodási eredményt a vaddisznóskertekben, összehasonlítva a szabadterületi populációkkal. Ez úgy tűnik, cáfolja azt a vélekedést, hogy a nagyobb állománysűrűségben tartott populációk szaporodási teljesítménye alacsonyabb. Ugyanakkor elsődleges adataink azt mutatják, hogy a zárttéri tartás során a magzati ivararány kismértékben eltolódik a kanmalacok javára. Ugyancsak érdekesnek tűnik elsődleges eredményeink alapján az a jelenség, hogy a magzati korban bekövetkező halálozási arány magasabb a zárttéri tartásban. A testméret alakulására vonatkozó vizsgálataink során annak megállapítására irányultak, hogy az ország különböző részein élő populációk közötti eltéréseket feltárjuk. Táplálékösszetételre irányuló vizsgálataink során az erdő táplálékkínálata mellett jelentős arányban tapasztaltuk a kiegészítő takarmányozásból eredő táplálék-összetevőket és a mezőgazdasági termények fogyasztását is a vaddisznó táplálékában.

100


poszterek

EGY ERDŐSÁVRENDSZER GYAKORI FÉSZKELŐ MADÁRFAJAINAK 20 ÉVES ÁLLOMÁNY-DINAMIKÁJA JÁNOSKA Ferenc Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] 1989 óta végezzük egy kisalföldi erdősáv-rendszer fészkelő madárállományának felmérését. Az azóta eltelt több, mint 20 év során egyes fajok állományaiban jelentős változások következtek be, míg más fészkelő fajok (elsősorban a gyakori fészkelő fajok) állományai kisebb-nagyobb fluktuációt mutatva stabil populációkat alkotnak. A ritka fészkelő fajok közül egyes fajok eltűntek, mely jelenség összefüggésben lehet az adott faj elterjedésével, hiszen a perempopulációk a vizsgálatok szerint sérülékenyebbek, mint az elterjedési terület centrumában elhelyezkedő populációk. Az eltelt két évtized során az erdősávok szerkezetében is jelentős változások álltak be, amely jelenség egyrészt a faállományok kiritkulásával, másrészt a cserjeszint felnyurgulásával járt. Az elmúlt néhány év csapadékszegény tavaszi és nyári időjárása ugyancsak hozzájárult az erdősávok szerkezetének kedvezőtlen megváltozásához. Adataink lehetővé teszik az erdősávokban fészkelő ragadozómadár-fajok fészkelő állományainak hosszútávú monitoringját is. Sokrétű adatainkból kiemelendő a kékvércse (Falco vespertinus) fészkelő állományainak csökkenése. Más fajok esetében inkább fluktuáló változásokat tapasztaltunk. Az erdősávokban jelen vannak fészkelőként a mezőgazdasági területekre jellemző fajok (pl. a citromsármány, a sordély, stb), illetőleg olyan fajok, melyek zárt erdőben nem, vagy csak igen ritkán települnek (pl. a tövisszúró gébics, kis őrgébics stb.). Az erdősávok a speciális élőhely sávszerűségéből adódóan teljes hosszukban egy ökotonnak felelnek meg. Így fordulhat elő, hogy az erdősávokban azon fészkelő fajokkal lehet találkozni, amelyeket alföldi és dunántúli erdők erdőszegélyeiből írtak le, s amelyeket vizsgálataink során kimutattunk. A hasonló élőhelyeken nemzetközi viszonylatban is páratlanul hosszú időre kiterjedő vizsgálatok felhívják a figyelmet az agrárkörnyezetben élő madárfajok védelmének fontosságára.

101


poszterek

KIEGÉSZÍTŐ TAKARMÁNYOK ÉS VADFÖLDI NÖVÉNYEK SZEREPE A GÍMSZARVAS TÁPLÁLÉKÖSSZETÉTELÉBEN KATONA Krisztián, SZEMETHY László, TERHES Attila, NOVÁK Gergely és GÁL Anikó Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézet, Gödöllő [email protected] A gímszarvas állományok genetikai lehetőségeinek kifejeződését az élőhely alapvetően befolyásolja. Azonban a megfelelő sűrűségű és minőségű állomány hosszútávú fenntartása és a vadkárok csökkentése érdekében a vadgazdálkodó a természetes táplálékforrások elérhetőségének bővítése helyett hagyományosan elsősorban vadföldek létesítésére és kiegészítő takarmány biztosítására helyezi a hangsúlyt. Annak ellenére, hogy a vadföldművelés és a kiegészítő takarmányozás komoly költségekkel jár, minimális információval rendelkezünk arról, hogy jelent-e bármilyen minőségi vagy mennyiségi többletet egy gímszarvas állományban a művelt vadföldek jelenléte és a kiegészítő takarmányozás. Vizsgálataink célja ezért az volt, hogy több élőhelyen is megvizsgáljuk a kihelyezett kiegészítő takarmányok ill. a vadföldön termesztett növények fogyasztását. Vizsgálati területeink a Pilisi Parkerdő Zrt Valkói Erdészete és a Gemenc Zrt. Hajósszentgyörgyi Erdészete. Valkón három kukoricaszilázst kínáló etetőhelyről és négy rozsos vadföldről, míg Hajósszentgyörgyön négy etetőhelyről (2 kukoricaszilázsos és 2 almatörkölyös) gyűjtöttünk hullatékmintákat. A területek használtságát hullatéksűrűségbecsléssel jellemeztük, a táplálékösszetételt pedig hullatékonként külön mikroszövettani hullatékanalízissel elemeztük. Az etetőhelyek hatókörét az etetett takarmány maradványai és a belekevert jelölőanyagok (szén, gumireszelék) előfordulásának meghatározásával az etetőhelyektől távolodva pontosan feljegyzett helyeken gyűjtött hullatékokból állapítottuk meg. Ezt a meghatározást a vadászatok során elejtett egyedek gyomortartalmából is elvégeztük. Eredményeink szerint: 1. Az egyes etetőhelyek és vadföldek használata térben és időben is erősen változó volt. 2. Az etetőhelyek közvetlen környezetében, ill. a vadföldeken gyűjtött gímszarvas hullatékokban a kiegészítő takarmány és a vadföldön termesztett növények részaránya igen alacsony, a hullatékok jelentős részében egyáltalán nem megtalálhatóak. 3. Az etetők igazolt maximális hatótávolsága, azaz ahonnan még ellátogattak állatok az etetőre, kb. 3200 m volt. Az etetők hatása azonban kb. 1,7 km-ig volt intenzívebb. Mindez azt mutatja, hogy az etetőkre és a vadföldekre csak az állomány egy része jár ki a térben viszonylag közelebbi erdőrészekből, és az etetőt rendszeresen látogató egyedek táplálékában sem a kiegészítő takarmány szerepe a legfontosabb. Eredményeink szerint az egész állomány nagyságát és minőségét valószínűleg nem határozza meg döntően a vadtakarmányozás. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az állomány egy kisebb részének mindez élettani segítséget jelenthet (jobb túlélés vagy sikeresebb szaporodás), ill. megkönnyítheti a vadászatot. Átgondolandó, hogyan lehetne az élőhelyek természetes kínálatát javítani, hiszen a vadetetők és vadföldek használatát csak részben határozza meg azok minősége, de legalább ekkora hatása van annak, hogy mit kínálnak a nagyvad állományok számára az élőhely egyéb foltjai.

102


poszterek

KÖZÚTI BALESETEK OKOZTA VADDISZNÓ ELHULLÁSOK A KÖZÚTHÁLÓZAT FEJLETTSÉGÉNEK FÜGGVÉNYÉBEN LÁSZLÓ Richárd és FARAGÓ Sándor Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] A Magyar Vadelhullás Monitoring 1997 óta vizsgálja a vadelütések, majd a programot kibővítve más okokból elhullott állatok mennyiségének és minőségének alakulását Magyarországon. A Monitoring vizsgálatok lefedik az ország teljes területét és az adatszolgáltatok (vadászatra jogosultak) válaszadási aránya 95% feletti. Ezen adatbázis alapján, az Országos Vadgazdálkodási Adattár becsült állománynagyság és teríték adatai, valamint a Központi Statisztikai Hivatal úthálózati adatait felhasználva végeztük el vizsgálatainkat, amelyből most a vaddisznóra vonatkozó eredményeinket szeretnénk bemutatni. Magyarországon évente átlagosan több mint 250 vaddisznó lesz közlekedési baleset áldozata, ez a mennyiség az országosan becsült állomány 0,4%-a, a teríték 0,5%-a. Az elpusztult állatoknak majdnem fele süldő (47%), egyötöde koca (20%), majdnem ugyanennyi kan (19%) és mintegy egyhetede malac (14%). A magyarországi vaddisznó-elütések száma lassan növekszik, ez elsősorban a növekvő koca és süldő elütések következménye. A kan és malac elütések száma eléggé hullámzó. A vizsgálataink során összefüggéseket kerestünk a vadállomány becsült nagysága és a közlekedési balesetben elpusztult állatok száma között, valamint az így elhullott állatok és a teríték között. Igyekeztünk felfedni a vadelütések és az úthálózat közötti kapcsolatot is, hiszen az utóbbi sűrűsége vélhetőleg jelentősen meghatározza a balesetek számát. A vizsgálatokat nehezítette, hogy az útjellemzőkhöz kötődő adatok, csak megyei bontásban álltak a rendelkezésre, így a vizsgálatot csak megyei szinten lehetett végrehajtani. Megyei szinten az útparaméterek összemosódnak, így nehéz megbízható összefüggéseket találni. Ennek eredményeképpen az útjellemzők közül csak az egységnyi területre jutó úthosszal, illetve az egységnyi területre jutó egyéb úthossz mutatott összefüggést az egységnyi területre jutó elütött állatok száma. Az autópályákhoz épített vadvédelmi kerítések miatt ezen utak bevonása a vizsgálatba nem hozott korrelációjavulást. Az elsőrendű utak hatását a többi út nagyságrenddel nagyobb sűrűsége miatt nem lehetett kimutatni. A forgalom nem mutatott korrelációs kapcsolatot vadelütéssel, aminek az volt az oka, hogy nem álltak rendelkezésre pályaszakaszhoz rendelhető forgalom és vadelütés adatok, így a különbségek összemosódtak. A vaddisznó állomány becslési és vadelütés adatok esetében kapott 0,8 korrelációs érték és e két adathalmazra illesztett regressziós görbéhez kapott 0,82-es R érték alapján viszonylag szoros kapcsolat mutatkozik a két csoport között. Még szorosabb összefüggés mutatkozott a teríték és az elhullott állatok száma között, a korreláció 0,81 a regressziós görbe pedig 0,83 szorossággal illeszkedett az adathalmazra. A közutak és az elütött vaddisznók száma között 0,77 korreláció mutatkozott, a regressziós görbe illeszkedése is jónak mondható R=0,8. Az egyéb utak és az elütések kapcsolat gyengébb, a korreláció 0,68 a görbe illeszkedése R=0,73. Ennek valószínűleg a kisebb forgalom és a jóval alacsonyabb sebesség lehet az oka. A Magyar Vadelhullás Monitoring adatainak további részletes vizsgálatával lehetővé válik a vadelütések szempontjából veszélyes útszakaszok feltérképezése, a növekvő állomány okozta balesetek számának becslése illetve indirekt módon az állománybecslés is. A kutatást a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Természeti Erőforrások Főosztálya támogatta. 103


poszterek

AZ ŐZAGANCS MINŐSÉGÉT BEFOLYÁSOLÓ EGYES KÖRNYEZETI TÉNYEZŐK HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA LEHOCZKI Róbert, CSÁNYI Sándor és SONKOLY Krisztina Szent István Egyetem, Vadvilág Megőrzési Intézet, Gödöllő [email protected] Az őz (Capreolus capreolus Linnaeus, 1758) vadgazdálkodási szempontból nagy jelentőséggel bír hazánkban. Ez köszönhető országos elterjedésének, nagy állomány sűrűségének, jó minőségének és közkedvelt vadászati módjainak. Ezek alapján méltán nevezik az őzet mindenki nagyvadjának. Az őzbakok vadászatának értékesítése a vadgazdálkodási egységek számára jelentős anyagi bevételt jelent. A trófea tömege a legfontosabb értékmérő a trófeavadászat során, tehát vadgazdálkodási szempontból is fontos megismernünk azokat a tényezőket, amelyek az agancs nagyságát befolyásolják. Az agancs fejlesztésére, méretére és minőségére több tényező is hatást gyakorol. Az egyenlőre nem teljesen ismert, hogy mely tényezőknek van a legnagyobb szerepe, de a környezeti tényezőket fontosabbnak ítélik, mint a genetikai adottságokat. Számos kutatást folytattak egy-egy környezeti tényező agancsméretre kifejtett hatásának tanulmányozására. Így vizsgálták a populációsűrűség; a meteorológiai jellemzők; a földhasználati, felszínborítási jellemzők; a vadgazdálkodási beavatkozások és a talaj adottságok szerepét. A jelenlegi vizsgálataink célja, hogy az őz trófeabírálati eredményeit felhasználva az egyes környezeti tényezők együttes hatását vizsgáljuk. A feladat teljesítéséhez térinformatikai eszközöket és többváltozós statisztikai módszereket hívtunk segítségül. A vizsgálat során felhasználtuk az Országos Vadgazdálkodási Adattár által kezelt trófeabírálati és vadállomány becslési illetve vadgazdálkodási hasznosítási adatokat az őz vonatkozásában az elmúlt üzemtervezési ciklus 10 évéről (1997-2006). Az ország egész területét lefedő statisztikai vizsgálatra alkalmas adattábla 1195 térbeli meghatározottsággal rendelkező vadgazdálkodási egység trófeatömeg adatait és állomány jellemzőit tartalmazza. A vadgazdálkodási adatok mellett talajtermékenységi értékeket, mezőgazdasági és erdő terület arányokat és meteorológiai adatokat (13 meteorológiai paraméter) is bevontunk az elemzésbe. A több tényező együttes hatásának statisztikai elemzéséhez általános lineáris modellt (GLM) használtunk. A meteorológiai tényezők magas számának redukálását a főkomponenselemzés (PCA) nyújtotta lehetőséggel oldottuk meg és az így létjött faktorokat, mint új változókat vontuk be az általános lineáris modellbe. A statisztikai elemzések során vadgazdálkodási egységenkénti trófeatömeg átlagokkal illetve megyénkénti átlagokkal számoltunk. A megyei szintű elemzések a meteorológiai tényezők térbeli vonatkozása miatt volt indokolt. Összefoglalónkban az eredmények közül két fontos értéket emelnénk ki. Az őz sűrűsége, hasznosítási aránya, a vadgazdálkodási egységek területének mezőgazdasági művelés alatt álló valamint erdővel borított területi részaránya és a vadászterületek jellemző talajtermékenységi mutatója alapján felállított általános lineáris modell az őz agancstömeg varianciájának 68,1 %-át magyarázta (R2 = 0.681, P ≤ 0.001), a teljes országot lefedő adatbázis alapján, 10 éves átlagos trófeatömeggel számolva vadgazdálkodási egységenként. A modellt tovább bővítve a meteorológiai tényezőkkel a magyarázott variancia rész 93,6%-ra növekedett (R2 = 0.936, P ≤ 0.001) a trófea tömegek megyei és évenkénti átlagait felhasználva.

104


poszterek

A VADDISZNÓ HELYZETE ÉS ÁLLOMÁNYALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON NÁHLIK András, SÁNDOR Gyula és TARI Tamás Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] A vaddisznó kiváló alkalmazkodó képessége és magas szaporodási rátája következtében ma Magyarország egyik legelterjedtebb vadászható nagyvadfaja. Az utóbbi évtizedek állományalakulását a vadászati nyomás, az egészségügyi problémák és a környezeti tényezők befolyásolták. Az alulhasznosított állomány növekvő létszáma egyre nagyobb feszültséget okoz a vadászatra jogosult és a földhasználó között. A legjelentősebb probléma a mezőgazdasági kultúrákban okozott kár, melyek kifizetése a gazdálkodó költségvetésében meghatározó tétellé is válhat. Gondot okoz a vaddisznó az erdőgazdálkodásban is a természetes felújítási területeken makkfelszedéssel vagy makkvetések kitúrásával. A megnövekedett költségeket – a vadászati igények megváltozásának köszönhetően – a nagyterítékű hajtóvadászatok szervezésével próbálják fedezni. Az igények kielégítése szabadtéren nehézkes, ezért a vaddisznó zárttéri tartásra évről-évre nagyobb hangsúly helyeződik. A hazai vadgazdálkodás jövőbeni fontos feladata a vaddisznó állománynövekedéséből adódó problémák megoldása, valamint a változó vadászati igények kielégítése.

105


poszterek

MADÁRINFLUENZA (H5N1) MONITOROZÁSA VADON ÉLŐ VÍZIMADÁR ÁLLOMÁNYOKBAN NYUGAT-MAGYARORSZÁGON PELLINGER Attila1, FERENCZI Márta2, WINKLER Dániel3 és FARAGÓ Sándor3 1

Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság, Sarród Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Sarród 3 Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] 2

A magas patogenitású H5N1 madárinfluenza vírus felbukkanása miatt kialakult világméretű pánik lecsengésével a humán népességet fenyegető pandémia veszélye nem szűnt meg. Az elsősorban madarak, főként vízimadarak béltraktusában tenyésző vírus jelenleg ismert változata humán megbetegedést csak kivételes esetben okoz, azonban a ritka fertőződés magas halálozási aránnyal párosul. A H5N1 fehérjestruktúrájának átalakulásával (drift), vagy antigéncsuszamlással (shift) bármikor kialakulhat egy emberről emberre terjedő új vírus, amely milliókat pusztíthat el. A fenyegető veszély miatt fontossá vált a magas patogenitású madárinfluenza kórokozójának és változásainak nyomon követése a vadon élő madárfajok állományaiban is, hogy az esetlegesen bekövetkező kedvezőtlen változásokat időben lehessen észlelni és a szükséges közegészségügyi intézkedésekre sor kerülhessen. A hazai vizes élőhelyeken fészkelő és ott átvonuló vízimadár állományok monitorozása a hollandiai székhelyű Wetlands International, a Nyugat-magyarországi Egyetem, a FertőHanság Nemzeti Park Igazgatóság és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület együttműködésében. A monitorozás a Fertő és a Hanság vízrendszerén indult meg 2009. tavaszán. Ennek során különböző vízimadár fajok egyedeinek kloákájából és csőréből gyűjtünk mintákat, amelyeket –80 oC-on puffer oldatban tárolunk a Rotterdamban történő vizsgálatig. A minták egy részét fészkelő vízimadárfajok röpképtelen fiókáiból gyűjtöttük a költőállományok felmérésekor, illetve a madárjelölési programok során. Jelentősebb számú minta nyári lúdból (Anser anser), szürke gémből (Ardea cinerea), dankasirályból (Larus ridibundus) és szerecsensirályból (Larus melanocephalus) került begyűjtésre. Másik fontos forrás a vonuló vízimadarak jelölésére indult mekszikópusztai gyűrűzőállomás, ahol varsákkal befogott vízimadarakból nyertünk mintákat. Más fajok mellett a csörgő réce (Anas crecca), kis lile (Charadrius dubius), réti cankó (Tringa glareola) és a sárszalonka (Gallinago gallinago) gyakoribbak. Emellett függönyhálóval befogott urbánus környezetben élő fajokból, pl. füsti fecske (Hirundo rustica), házi veréb (Passer domesticus) gyűjtöttünk, továbbá friss állapotban előkerült (pl. elütött madarak) tetemekből. Ezáltal a program első fél évében 50 faj 850 egyedét mintáztuk meg a monitoring keretében. A fajspektrum szélesítése és a mintaszám növelése érdekében a téli időszakban új típusú e célra kifejlesztett fogóeszközöket építünk és lőtt vízivadból is gyűjtünk. Az első virológiai vizsgálati eredmények 2010 első felére várhatóak.

106


poszterek

ÉLŐHELYSZERKEZETI-ELEMEK HATÁSA A MEZEI ŐZ TERÜLETHASZNÁLATÁRA SCHALLY Gergely, SZEMETHY László, és CSÁNYI Sándor Szent István Egyetem, Vadvilág Megőrzési Intézet, Gödöllő [email protected] Az őz (Capreolus capreolus) az irodalmi adatok alapján eredetileg egy erdei fajnak tekinthető (Hufthammer és Aaris-Sorensen, 1998). A mezőgazdasági területeken való megjelenésének és tömeges elterjedésének pontos okai a mai napig nem tisztázottak. Számos megfigyelés szerint a mezőgazdasági élőhelyeken találhatók olyan – az őzek eredeti, erdei élőhelyére emlékeztető - élőhelyszerkezeti-elemek (fasorok, erdőfoltok), melyek kedvező feltételeket teremtenek számukra, és ezért döntően befolyásolják az élőhelyhasználatukat. Vizsgálatunk során nemcsak arra kerestük a választ, hogy e fontosnak vélt felszínborítási típusok valóban hatással vannak-e a nyomon követett őzek területhasználatára, hanem arra is, hogy fontosságukat számokban is ki lehet-e fejezni. Vizsgálatunkban GPS-adóval jelölt őzbakok lokalizációs adatait értékeltük. Kiválasztottuk azokat a felszínborítási típusokat, melyeknek a fontosságát vizsgálni akartuk, és a különálló élőhelyfoltok közötti távolságokat azonos szélességű sávokra bontottuk. Meghatároztuk az egyes sávokba eső lokalizációs pontok sűrűségét, és ezek eloszlását összevetettük egy egyenletes eloszlási értékkel (véletlenszerű területhasználat). A pontok sűrűségének tapasztalt és várt (véletlenszerű) eloszlásai között szignifikáns különbséget találtunk (Pearson-Chi-négyzet próba). Eredményeink alapján összességében megállapítható, hogy a vizsgált őzbakok területhasználata nem tekinthető véletlenszerűnek, az egyedek valamilyen területhasználati stratégiát követnek. A területhasználat egyik meghatározó eleme a fás vegetáció, illetve az attól való távolság. A távolság növekedésével egyenes arányban csökken a lokalizációs pontok sűrűsége. A regresszióanalízis alapján az eloszlásokra lineáris trendvonalak illeszthetők, a változók közötti összefüggés erős. Az őzek számára a fás vegetációkhoz hasonló szerepet tölthetnek be a különböző vonalas létesítmények (csatornák, utak), melyeket búvó- és táplálkozóhelyként egyaránt használhatnak.

107


poszterek

A VADDISZNÓ KORBECSLÉSI ELJÁRÁSAINAK ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉSE SÁNDOR Gyula, NAGY Katalin, TARI Tamás, BÁTKAY Dalma, LÁSZLÓ Richárd és NÁHLIK András Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] Kutatásunkban a vaddisznó egyes korbecslési eljárásainak pontosságát hasonlítottuk össze. Vizsgálati helyszínünk a DALERD Zrt. Ásotthalmi Erdészetének üzemi vaddisznós kertje. A vizsgálatainkhoz 26 elejtett vaddisznó állkapcsát gyűjtöttük be. A korbecslés eljárásainak a végére minden egyes állkapocs mintához négy kor tartozott, vagyis összesen 104 becsült kor állt rendelkezésünkre. A párosított T-próba elvégzése során a legpontosabb, egyben a legmunkaigényesebb korbecslési módszer, a cementrétegek által meghatározott korhoz viszonyítottuk a másik három vizsgálati módszerrel kapott kort. A statisztikai próba eredményeként megállapítható hogy a kocakampó alakváltozásának figyelembe vételével becsült életkor és az I1-2 változása alapján megállapított korok szignifikánsan (p=0,02, ill. p=0,00) eltérnek a cementrétegek száma alapján meghatározott kortól, még ilyen viszonylag alacsony mintaszám esetén is. A fogkopás és fogváltódás alapján becsült kor azonban nem tér el szignifikánsan (p>0,05) az alapnak tekintett kormeghatározásnál nyert adatoktól. Kutatásunk legfontosabb megállapítása, hogy a Magyarországi vaddisznókon is jól alkalmazható eljárás a cementrétegek alapján történő korbecslés, minden vizsgált fogmintában megfelelően értékelhető sávozottság volt. Ugyanakkor a kocakampó és metszőfogak alapján történő korbecslés csak nagyon hozzávetőleges értéket ad, ezért gyakorlati haszna csekély.

108


poszterek

DÁMSZARVAS ÉLŐHELY-PREFERENCIA VIZSGÁLATOK SÍKVIDÉKEN SÁNDOR Gyula, TARI Tamás, HEFFENTRÄGER Gábor és NÁHLIK András Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] Vizsgálataink helyszíne a SEFAG Zrt. Lábodi Vadászerdészete. A GPS helymeghatározás alapjain nyugvó kutatásunk 2004-ben kezdődött, melynek során eddig 9 példányra helyeztünk fel GPS telemetriai berendezést. Élőhely-preferencia vizsgálatokra alkalmas adatsorral (ami legalább egy éves, óránkénti bemért koordinátákat jelent) jelenleg négy dámszarvas esetében rendelkezünk (két tehén és két bika). Vizsgálataink során a bemért koordináták alapján meghatároztuk a faj élőhely-preferenciáját a rendelkezésre álló kínálat függvényében. Erdei és mezőgazdasági környezetben végzett élőhely-térképezésünk eredményeként, az egyes élőhelytípusok kedveltségét és a kedveltség időbeli változásait követtük nyomon, külön hangsúlyt fektetve a dám erdei és mezőgazdasági károsításának előrejelzési lehetőségére.

109


poszterek

VADDISZNÓS KERTEK TERMÉSZETVÉDELMI VONATKOZÁSAI SZEMETHY László, BIRÓ Zsolt, KATONA Krisztián, BLEIER Norbert és LEHOCZKI Róbert Szent István Egyetem, Vadvilág Megőrzési Intézet, Gödöllő [email protected] A vaddisznóskertek megítélése ellentmondásos. A vadgazdálkodási egységek a biztos és hatékony vadászat miatt kedvelik, azonban a természetvédelem részéről gyakran érik támadások a vaddisznóskerteket. Azt feltételezik, hogy a vaddisznó intenzív tartása károsítja a környezetet, megbolygatja a fennálló ökológiai egyensúlyt, csökkenti a biodiverzitást, de a közvetlen és közvetett hatások még nem tisztázottak. Ezért két magyarországi vaddisznóskertben kezdtünk el vizsgálatokat a vaddisznók védett növényekre gyakorolt hatásának becslésére 2006-ban. A vaddisznó hatása változatos és sok esetben ellentmondásos. Habár néhány helyi negatív hatása van a vaddisznós kerteknek, azok kisebb foltokban jelentkeznek (túrás az etetők környékén, vagy a növényzet fajösszetétele megváltozott a kerítés mentén az építést követően). Ráadásul több pozitív hatást is találtunk (védett fajok jelentek meg az összetúrt talajon, az invazív növények terjedését megakadályozták a disznók). A vizsgálataink alapján a vaddisznóskertek hatása a biodiverzitásra nem minden esetben negatív, és sok esetben kevésbé lényeges, mint más ökológiai faktorok hatása. A vaddisznós kertek valós környezeti hatásának felderítése és mérése segíthet abban, hogy megtaláljuk a legjobb technológiát és csökkentsük a negatív hatásokat és a konfliktusokat.

110


poszterek

A VADETETÉS ÉS VADFÖLDMŰVELÉS HAZAI GYAKORLATÁNAK ELEMZÉSE ÉS HASZNOSULÁSÁNAK TEREPI VIZSGÁLATAI SZEMETHY László, KATONA Krisztián, BIRÓ Zsolt, TERHES Attila és BLEIER Norbert Szent István Egyetem, Vadvilág Megőrzési Intézet, Gödöllő [email protected] Az optimális vadföldművelés célja nem kizárólag a vadászat és megfigyelés könnyítése, hanem az élőhely táplálékkínálatának egyenletesebbé tétele, a vadállomány produkciójának és szaporodási sikerének növelése. Ezáltal például a téli kondícióromlás csökkenthető, mellyel az agancsfelrakás javítható, aminek további hatása a bevételek növekedésében mutatkozhat meg. Másrészt a vad viselkedésének befolyásolása, a vad egyes területeken való koncentrálása, más területekről való elterelése csökkentheti a károkozás mértékét. A vad koncentrálása segítheti az állomány megfigyelését és a vadászatot is. Érdemes áttekinteni, hogy a hazai gyakorlat mennyiben felel meg ezeknek az elvárásoknak. Valójában mennyire hatásos a vadföldművelés és a vadtakarmányozás, mennyire befolyásolja az állomány dinamikáját és minőségét? A vadföldművelés és vadtakarmányozás értékelését az Országos Vadgazdálkodási Adattár (OVA) adatai és az ezt kiegészítő kérdőíves felmérés eredményei alapján végeztük el. A kérdőívekben a vadföldi növényfajokra, a kihelyezett takarmány mennyiségi, minőségi és időbeli megoszlására tettünk fel kérdéseket. A kutatásunkat 2007/2008-as vadászati évben végeztük. A felmérés csak a Baranya, Borsod, Nógrád, Heves, Pest, Komárom, Fejér, Somogy, Tolna, Veszprém, Vas és Zala megyében nagyvadgazdálkodókat érintette. Célunk a szabadterületi vadtakarmányozás, vadföld-gazdálkodás megismerése volt, ezért a vadaskerteket a vizsgálatból kizártuk. Az összehasonlíthatóság érdekében az etetett takarmány mennyiségét kg/egyed/napban adtuk meg. A vadlétszámok, a vadföldek mérete, az etetett takarmányok mennyisége és a teljes nettó terület közötti kapcsolatokat Spearman rangkorrelációval vizsgáltuk. Az egyes megyékben a vadföldeken termelt növényfajok változatosságát Shannon-Wiener diverzitás index-szel és a hozzátartozó egyenletességi index-szel jellemeztük. Vannak társaságok, amelyek egész évben etetnek, de sok gazdálkodó csak télen etet. Az időbeli eloszlás egyenetlen. Erősen változó az egyes takarmányféleségek kijuttatott mennyisége a különböző nagyvadas megyék között. Elsősorban szemes takarmányt etetnek és legkevesebb a szálas mennyisége. A nagyvadfajok állományai és a kiegészítő takarmányok mennyisége között semmilyen kapcsolat nincs, akár külön-külön vizsgáljuk a fajokat és a takarmányféleségeket, akár összességükben. A vadgazdálkodási egységekben szabad területen a művelt vadföldek átlagos mérete a teljes nettó terület csak 0,4 ± 0,43 %-át éri el. A gímszarvas becsült sűrűsége gyenge (r=0,38, n=74, p<0,001), a vaddisznóé közepesen erős (r=0,46, n=74, p<0,001) pozitív korrelációban áll a vadföldek nagyságával. Összességében nagyon sokféle növényt használnak a gazdálkodók a vadföldeken, de az egyes megyék között jelentős különbségeket találhatunk a fajszámban, a diverzitásban és a termesztett fajok egyenletes kínálatában. A kukorica túlsúlya majdnem mindenhol érzékelhető, de különösen kiugró Fejér, Komárom-Esztergom, Vas és Somogy megyékben. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a jelenlegi nagyvad gazdálkodási takarmányozási és vadföldművelési gyakorlat nem okszerű, nem hatékony és ráadásul nem költséghatékony. A terepi vizsgálatok alapján az etetett törköly csak minimális mértékben jelent meg a gímszarvasok hullatékában. Az egyedek nem keresek fel nagy messziségekből a vadföldeket és az etetőket, tehát szétszórt vadföldgazdálkodás és takarmányozási gyakorlat szükséges. 111


poszterek

ADATOK AZ ŐZ ÉS A VADDISZNÓ ETETŐHELY-HASZNÁLATÁHOZ TARI Tamás, SÁNDOR Gyula, HERR Szabolcs és NÁHLIK András Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] A vadgazdálkodás során, számos olyan problémával találkozhatunk, amelyek megoldásához elengedhetetlen a vadfajok viselkedésének ismerete. A megfelelő információk begyűjtéséhez a technika fejlődésével egyre újabb és újabb módszerek állnak a kutatók rendelkezésére. A takarmányozás és a vadászati hasznosítás tervezésénél, kivitelezésénél szükséges, hogy információkkal rendelkezzünk az egyes vadfajok etetőhely és szóró használatáról. A kutatás során mozgás érzékelővel ellátott, éjszakai felvételek készítésére is alkalmas fényképezőgépet helyeztünk el etetőhelyen. A gép által készített felvételek alapján lehetőségünk volt megfigyelni az oda látogató őzek és vaddisznók szokásait, táplálékfelvételük jellemzőit. Vizsgáltuk az érkezések időpontjának alakulását, a látogatások és a tartózkodások számát és hosszukat. Feldolgoztuk a vizsgált időszak időjárási jellemzőit (hőmérséklet, hó borítás), a napnyugták időpontját, valamint a hold fázisokat. A kapott eredményeket elemeztük és a gyakorlat számára használható megállapításokat tettünk.

112


poszterek

TERÜLETCSÖKKENTÉS HATÁSA ZÁRT TÉRBEN TARTOTT VADDISZNÓK VISELKEDÉSÉRE ÚJVÁRY Dóra, SZEMETHY László és HORVÁTH Zsuzsánna Szent István Egyetem, Vadvilág Megőrzési Intézet, Gödöllő [email protected] A hazai és külföldi vendégvadászok körében egyre népszerűbbek a nagyterítékű vaddisznóhajtások, ám ezt az igényt egyre nehezebb szabad területen kielégíteni. Egy jól kialakított vaddisznós kert, egy fegyelmezetten megrendezett vadászat ugyanakkor hasonló élményt nyújthat a vadászat iránt érdeklődőknek. A megfelelő kerti állomány kialakítására a vaddisznóskertek üzemeltetői ezért zárt körülmények között nevelnek és szaporítanak vaddisznókat. Különböző helyekről származó, egymásnak idegen egyedeket raknak össze kis területre, aminek számos káros hatása lehet. A szociális stressz egyik formája disznóknál a verekedés, amely akkor jelenik meg, ha azonos fajú és közel azonos súlyú idegen egyedeket raknak össze. A régóta együtt tartott disznók viszont képesek szociális rangsor kialakítására, ami csökkenti a felek közötti agonisztikus interakciókat. Kutatásunk célja zárt területen élő vaddisznó kocák területcsökkentés hatására mutatott rangsorfüggő viselkedésének vizsgálata volt egy táplálék-kompetíciós helyzetben. Vizsgálatunkba hét darab olyan kocát vontunk be, amelyek több mint egy éve éltek együtt, és közöttük stabil szociális rangsor alakult ki. A táplálék-kompetíciós helyzet során előforduló domináns (agresszív) és szubmisszív (behódoló, meghátráló) viselkedési elemeket figyeltük meg és elemeztük ki. Vizsgálatunk első lépése a rangsor felállítása volt, melyet az agonisztikus interakciókban részt vevő párok győzelmeinek és vereségeinek arányából állapítottunk meg, majd ennek függvényében vizsgáltuk a táplálkozással eltöltött időt és a domináns, illetve szubmisszív viselkedési elemek előfordulási gyakoriságát egyedenként és csoportszinten. A vizsgálatokat egy nagyobb kifutóban kezdtük (783,25 m2) majd lecsökkentettük a területet (165,75 m2) és a fent említett változókat hasonlítottuk össze. Eredményeink szerint az egy éve együtt élő hét koca között lineáris rangsor alakult ki. Továbbá összefüggést találtunk a rangsor és az egyes viselkedésformák között, miszerint minél magasabb egy koca rangbéli pozíciója, annál több időt tölt táplálkozással és annál több időt tölt agresszív viselkedéssel; illetve, minél alacsonyabb egy koca rangbéli pozíciója, annál több időt tölt behódolással. Eredményeink további bizonyítékul szolgálnak a tudomány számára, hogy a területméretnek, csoportméretnek és a velük összefüggő sűrűségnek hatása van a vaddisznók viselkedésére, ezeken túl pedig a kocák egészségi állapotára és jólétére.

113


poszterek

AZ EURÁZSIAI HÓD VIZSGÁLATA A SZIGETKÖZBEN VARJU József Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] Az eurázsiai hód különböző okok (az élettér megváltozása, prémvadászat) miatt eltűnt a magyar faunából az 1800-as évek végén. Azóta több helyen próbálkoztak sikeresen a visszatelepítésével (pl. Gemenc). A Szigetköz egy speciális helyzetben lévő terület, mivel ide természetes úton települt vissza a hód a 80-as évek végén. Vélhetőleg osztrák telepítésekből származó egyedek úsztak le a Dunán és alapítottak életközösséget itt. Kutatásom célja az volt, hogy felmérhessem a terület hódállományának nagyságát, megvizsgálhassam a faj populációdinamikai jellemzőit. Vizsgálataimat monitoring rendszerben, territórium-térképező módszer segítségével végeztem, mely során végigjártam a területet, és térképre rögzítettem a tárgyévi hódrágások nyomait. Az így született pontokat digitális térképre rögzítettem, majd a ponthalmazok számából és méretéből következtettem a territóriumok számára, és ebből az állománynagyságra. A monitoring 2003. óta folyik, így több év adatsora áll rendelkezésemre a populációdinamikai következtetések levonására. Vizsgálataim során azt találtam, hogy a hód folyamatosan foglalja el az ágrendszert. Évről évre növekszik állománya, stabil életközösséget alkotva. A jövőben több részben szeretném modernizálni a monitoringot. Sikerült szert tennem egy mobil GPS berendezésre, amivel sokkal pontosabban tudom jelölni a pontokat, illetve a felvett pontok alapján további különböző módszerekkel tudnám meghatározni az állománynagyságot, mely lehetőséget adna arra, hogy az eddig használt és az új módszert összevethessem. A GPS pontossága miatt kontroll területeket állíthatnék fel olyan helyeken, ahová mesterségesen visszatelepítették a hódot. Így mérhetnénk a természetes úton visszatelepülő és a mesterségesen visszatelepített állományok egyes populációdinamikai jellemzőit.

114

HEFFENTRÄGER Gábor, 88, 109 HEIL Bálint, 29, 32, 35, 38 HEINZE, Berthold, 36 HÉJJ Botond, 8 HELTAI Miklós, 84 HERCZEG Róbert, 73 HERR Szabolcs, 112 HIRKA Anikó, 59 HORVÁTH Attila László, 19 HORVÁTH Béla, 20 HORVÁTH Győző, 71, 73 HORVÁTH Zsuzsanna, 21, 26, HORVÁTH Zsuzsánna, 113 JACOB Daniela, 46 JÁNOSKA Ferenc, 99, 100, 101 JUHÁSZ István, 33 JUHÁSZ Péter, 29, 38 KALICZ Péter, 22, 23, 53 KALMÁR Sándor, 65, 72 KÁROLYI Andrea, 35 KATONA Krisztián, 85, 102, 110, 111 KATONÁNÉ GOMBÁS Katalin, 54 KECSKEMÉTI Gergő, 63 KELEMEN Géza, 24 KERÉNYI-NAGY Viktor, 60 KHOYI Arsalan Emami, 85 KIRÁLY Gergely, 61 KIRÁLY Géza, 15, 86 KISS Anita, 68 KOCSIS Márta, 87 KOLOZS László, 29 KONDORNÉ SZENKOVITS Mariann, 34 KONKOLY-GYURÓ Éva, 10, 55 KOPPÁN András, 23 KORDA Márton, 62 KOSZTKA Miklós, 9 KOVÁCS Gábor, 29, 32, 35, 38 KOVÁCS Gyula, 65, 74, 77 KRISZT Balázs, 37 KUCSARA Mihály, 53 KUKOLYA József, 37 LAKATOS Ferenc, 39 LANSZKI József, 84 LÁSZLÓ Richárd, 83, 97, 103, 108 LEHOCZKI Róbert, 82, 104, 110 MAJOR Tamás, 25 MARKÓ Gergely, 9 MAROSÁN Miklós, 91 MAROSI György, 33

Névmutató ÁGOSTON-SZABÓ Edit, 68, 69 BALLÓK Zsuzsa, 80 BARKI Márta, 57 BARTA Veronika, 44 BÁTKAY Dalma,, 108 BENEDEK Pál, 42 BERCZIK Árpád, 12, 68 BÉRES Csilla, 43 BIDLÓ András, 29, 32, 35, 38 BIRÓ Zsolt, 81, 110, 111 BLEIER Norbert, 82, 90, 110, 111 BODÁNÉ KENDROVICS Rita, 48 BODÓ Katalin, 91, 92 BÓR József, 44 BORDÁCS Sándor, 30 BOROVICS Attila, 30 BŐHM András, 67 BROLLY Gábor, 15 CZUPY Imre, 16 CSÁFORDI Péter, 53 CSÁNYI Sándor, 82, 90, 104, 107 CSEKE Klára, 30 CSERHÁTI Mátyás, 37 CSETE Sándor, 71 CSIHA Imre, 33 CSIRMAZ Kálmán, 45 CSISZÁR Ágnes, 58 CSÓKA György, 59 DINKA Mária, 12, 68, 69 DITTRICH Gábor, 70, 94 DREMMEL László, 65, 71, 73, 93 DRÜSZLER Áron, 45 ERŐS Csaba, 100 FACSKÓ Ferenc, 17 FARAGÓ Sándor, 65, 70, 72, 83, 87, 94, 95, 96, 97, 98, 103, 106 FERENCZI Márta, 106 FRANK Norbert, 31, 36 FUSSI, Barbara, 36 GÁL Anikó, 102 GÁLOS Borbála, 46 GÓLYA János, 18 GOSZTONYI Lívia, 95 GRIBOVSZKI Zoltán, 22, 23 HAJDU Márk, 85 HÁNH Judit, 37 HANGYA Katalin, 96 115

SZABÓ László, 84 SZABÓKY Csaba, 59 SZAKÁLOSNÉ MÁTYÁS Katalin, 27 SZARKA László, 11 SZEGLET Péter, 69 SZEMETHY László, 85, 90, 102, 107, 110, 111, 113 SZOBOSZLAY Sándor, 37 SZÜCS László, 73 SZŰCS Péter, 76 TANÁCS Lajos, 42 TARCZY Tamás, 100 TARI Tamás, 88, 89, 105, 108, 109, 112 TERHES Attila, 102, 111 TIRÁSZI Ágnes, 50, 55 TRASER György, 63 ÚJVÁRY Dóra, 113 VAD Alexandra, 81 VÁGVÖLGYI andrea, 26 VARGA Bernadett, 29 VARGA Szabolcs, 40 VARJU József, 99, 100, 114 VERES Kinga, 81 VIG Péter, 23, 45, 47 WINKLER Dániel, 63, 65, 77, 98, 106 ZAGYVAI Gergely, 66

MÁTYÁS Csaba, 46 MÉSZÁROS Bálint, 39 MOLNÁR Miklós, 40 NAGY Katalin, 108 NÁHLIK András, 13, 86, 88, 89, 93, 102, 105, 108, 109, NÉMETH László, 43 NÉMETHNÉ KATONA Judit, 51 NOVÁK Brigitta, 52 NOVÁK Gergely, 102 NOVÁK Róbert, 40 OTTLECZ Barnabás, 64 PANDUR László, 65 PELLINGER Attila, 106 PÉTERFALVI József, 9 PINTÉR Csaba, 21 POLGÁR András, 49 PRIMUSZ Péter, 9 RÉDEI Károly, 33 SÁNDOR Gyula, 88, 89, 105, 108, 109, 112 SÁTORI Gabriella, 44 SCHALLY Gergely, 107 SCHÖLL Károly, 68 SONKOLY Krisztina, 82, 104 SPAKOVSZKY Péter, 75 SPORCSICS Deán, 65

116

Kari Tudományos Konferencia

Recommend Documents