1
említeni: n szőke keselyűt (Vultur fulvus Briss.), sárgakarmú véicsét (Falco ccnchris Frisch.), gatyás csuvikol (Stria dasypus Bechst.), kék rigót {Tarda* cyaneus GmeL), Temmincl. partiramát* (Trhiga Temminckii Leisl.). (Pg. 169.). . . . 1841 -lien új küldöttséget rendeztem Constantinápoly vidékére. Ezen új küldöttség a tö rök főváros környékén eleve két évig fürkész vén; később, 1843-ban az európai török biro dalom szélső déli pontjára, Kréta szigetére terjészté ki munkásságát 1845 tavaszáig . . . 1
Constantinápoly vidékén, a Bospborus és Fekete-tenger partjai annyira telvék legkülön félébb vizi madarakkal, hogy egészen rendsze rint való dolog, a közeli házak tetején is tarka csoportozatit látni letelepedő különféle alak zatú szárnyasoknak. A szennye* keselyű (CaIhartes percnopterus L.) igen gyakran meg fordul a magasabb épületek i'ödélormóin, onnét ádázán szimatolva a hullák szellőző bűzét. (Pg. 172.). 3
1
nenswerth : Gänsegeier (Vultur fulvusBBISS.), Rötelfalk (Falca cenchris F R I S C H . i , Rauhfusskauz (Slrix dasypus B E C H S T . ) , Blaudrossel (Turdus liiufer-
eyuueus
G M E L . ),
grauer
Zwergs!raud-
(Tringa Temminckii L E I S L . ) (pg. 169). . . . Im Jahre 18^Sl organisirte ich eine neue Expedition auf die Umgebung von Constantinopel, welche i n der Gegend von der türkischen Hauptstadt zwei Jahre lang sammelte, und spä ter im Jahre 1843 den Schauplatz ihrer Thätigkeit i n den südlichsten Theil der europäischen Türkei, nämlich auf die Insel Candia verlegte, wo sie bis zum Frühling 1845 blieb . . . In der Umgebung von Stambul sind die Ufer des Bosporus und des Schwarzen Meeres so voll der verschiedensten Wasservögel, dass es eine ganz gewöhnliche Sache ist, bunte Rei hen mancherlei Vögelarten auf den Dächern der näher liegenden Häuser zu sehen. Der Aus geier'' (Cathartes percnopterus L.) hockt sehr häutig auf den Dachfirsten der höheren Gebäude und wittert beharrlich nach dem Gerüche des Aases. (Pg. 172.) 1
Auf der Insel Candia beobachteten meine Kréta szigetén (1843— 45) a madarak közül Leute (1843—45) mehrere interessante Vogelküldötteim több érdekes fajt vevőnek észre, ne Arten, namentlich in der Nähe der Schnee und den Kuttengeier, vezetesen a havasok közelében a szakállas és gebirge den Bartgeier und einige, ihnen unbekannte F a l k e n ; im hamvas keselyül, meg néhány előttük ismeret Unterholz den Frankolin und das Rothhuhn len sólymokat; az alsóbb cserjésben a franko(Perdix francolinus et rubra auct.); gegen lin és vörös foglyot (Perdix francolinus el ralira auet.t. Osz felé pedig számtalan és kü Herbst unzählige verschiedene Zugvögel zumal lönnemű vándormadarakat, kivált a tenger part an den Meeresküsten. Erlegt wurden hier unter jain. — Birtokunkba estek itt a többi között: Andern: Schwarzohriger Steinschmätzer (Sa vörhönyös csattogató (Saxicola stapazína L.), xicola stapazina L . ) , Blaudrossel (Turdus cya (Perdix su.culilis), Stepkék rigó ('Turdus cyaneus L.), szirti fogoly neus L.), Steinhuhn penbrachschwalbe (Glareola melanoptera PE (Perdix saxatilis L.), fekete-szárnyallyú cser T É N Y I ) , grauer Zwergstrandläufer (Tringa (Glareola melanoptera Petényi), TemminckparUrama (Tringa Temminckii) (Pg. 173—74.). Temminckii L E I S L . ) . (Pg. 173—74). 4
4
6
6
A küldöttek visszatérő utjokban, végső kuta tásuk pontján, a bythiniai Olympus tövén álla podtak meg . . ., melynek vidékén a szennyes keselyül találták, melynek fészkéhez és tojásá hoz isjutottunk.ii iPg. 176.). 11
1
Fakó
3
Dögkeselyű
1
feketetorkú
6
Temminck
6
Dögkeselyű.
6
1
keselyű.
• Temminck
Auf ihrer Rückreise hielten meine Beauftrag ten zum Schluss der Forschungen noch eine Station am Fusse des Olymp-Berges, wo sie den Aasgeier fanden; es gelang ihnen sich auch des Horstes und der Eier dieses Geiers zu bemächtigen» (pg. 176).
8
partfutója. [Xeaphron
percnopterus
hantmadár. partfutója.
(IJ.)J
Fakó
keseh/ii.
Temminck
* Dögkeselyű 4
5
6
Feketetorkú Temminck Dögkeselyű.
partfutója. [Neophron
percnopterus
hantmadár. partfutója.
(L.)]
209
Egy öreg vadász ornithologiai emlékei.
Ornithologische Erinnerungen eines alten Jägers. Von Grafen
Gróf FORGÁCH KÁROLY-tól.
KARL
FORGÁCH.
Megfigyeléseim csak Ghymesre s környékére vonatkoznak, szorosabban véve a bitbizományi birtokomat alkotó négy helységre, melyek kö zül három erdőszélen fekszik, mig a negyedi ket kétoldalról veszi körül az erdő.'" Az itt telelő madarak számában évek óta óriási fogyatkozás mutatkozik. A házi veréb (Pusser ilomcsticus L.) mely azelőtt csaknem káros mennyiségben volt itt, hol gyermekkoromban — mintegy 60 évvel ez előtt — 20—30 darabot ejtettem el egy lövésre, manap a régebbi állományának csak 10— 20 °/o-ában van meg: a hol a verebek azelőtt nagy pusztítást vittek véghez, — mint a fáczánosnak, vagy a remizeknek széleire szögellő földeken, kivált a búzában s árpában, — ott most sokkal kisebb ugyan a kár, de az a ha szon is elveszett már, melyet a verebek a kár tékony rovarok irtásával hoztak; alig lehet már féregtől mentes gyümölcsöt nevelni.
Meine Beobachtungen beziehen sich nur auf Ghymes und dessen Umgebung, speciell auf meinen Majorats-Besitz. der aus vier Ortschaften besteht, wovon drei am Waldrande gelegen, eine von zwei Seiten mit Wald umgeben ist.* A n den hier überwinternden Vögeln ist seit Jahren eine ungeheure Abnahme bemerkbar. Der Spatz (Passer dom&sticus L.), der früher in beinahe schädlicher Quantität hier war, wo ich als Knalie vor circa 6 0 Jahren 2 0 — 3 0 auf einen Schuss erlegte — ist auf 10—20% seines früheren Standes reducirt, — wo früher die Spatzen — i n den am Fasangarten oder Re misen angrenzenden Feldern — besonders im Weizen- und Gersten-Anbau — viel verwüste ten, ist jetzt der Schaden wohl viel geringer, aber der Nutzen, den die Spatzen durch Ver nichtung schädlicher Insekten leisteten, ist auch verschwunden, — man kann kaum mehr ein wurmfreies Obst erzielen.
A ezitrom sár-máim (Emberiza cilrinélla L.), mely különösen télen nagy csapatokban mutat kozott, megvan még ugyan, de a hol előbb százak jelentkeztek, most csak 20-as, 30-as csapatok láthatók. Csodálom, hogy a bulius pucsi rliínál (Alauda eristata L . I nem észleltem említésre méltó megfogyatkozást. Az erdeimben fészkelő fekete rigó {Turdus merula L.) a minimumra hanyatlott : még a léprigó {T. viscivorus L.) is ritkasággá vált.
Der Anunrrliiiy (Euiberizu ritriuellali.), der in grossen Flügen, namentlich im Winter vor kam, ist wohl noch hier, aber wo früher Hun derte, sind jetzt nur 20—30 in einem Fluge zu sehen. Bei der llnulienlerrlie (Alaudu crislulu) wundert es mich, keine nennenswerte Abnahme zu merken. Die Schwarz-Amsel (Turdus merula),welche hier im Walde brütet, ist auf ein Minimum re ducirt, s e l b s t die Mislrldrnssrl [T. viscivoruslt.) ist zur Seltenheit geworden. Der Dompfaffr \P. pyrrlintit L.) kommt nur in strengen Wintern hier vor und wird von Jahr zu Jahr seltener. Von den Spechten finde ich es natürlich, dass sie dem Aussterben nahe sind, denn ihre Nistplätze wurden durch die Abnahme der Ur wälder, und daher der dürren, hohlen Bäume zerstört, selbst die Spechttneise (Sitta euro paea), welche früher hier sehr häufig war. ist nur selten mehr zu sehen; Bunt-, Grau-
A süvöltő (P. pi/i ijiiilu L . l csak kemény te leken fordul elő s évről-évre gyérül. Azt természetesnek tartom, hogy a harká lyok kihalófelben vannak, mert fészkelő he lyeik az őserdőknek s velük a száraz odvas fáknak kiirtásával elpusztultak — hiszen még a csuszka (Sitta europaea L.) is, mely azelőtt nagyon gyakori volt, már alig látható: a fukopáncsok, a zöld és a szürke küllő nagy ritka*
Ghymes
s
a
eléggé t e r m é k e n y m e l y egy
hozzátartozó kötött
helységek
agyagtalajéi
mértföldnyire délfelé a N y i t r a -
völgybe l a p o s o d i k sikká válva. Aquila. IX.
el, m é g
környéke
halmos
termékenyebbé
és
vidék, Zsitva-
s teljesen
* Ghymes
und
haben Hügelland, L e h m b o d e n , der uud
Ebene
die
dazu
Ortschaften gebundenen
s i c h eine M e i l e abwärts, i m
Zsitva-Thale
ganz zur
gehörigen
ziemlich fruchtbaren,
verflacht,
wird.
noch
Nyitra-
fruchtbarer
und
21 o súgókká lettek; a fekete harkály (Dryocopus martius L.) pedig, a mely itt különben sem volt gyakori, most már el sem jön ide. A szajkó (Garrulus glandarius L.), noha az erdőben költ, tehát a fészke a kiszedetésnek nincs annyira kitéve, mint a helységek közelé ben költő madaraké, mégis mintegy felényire fogyott. Bár nem fészkel odúban, mégis a lá baserdők pusztulása okozhatta a számbeli meg fogyatkozását. A szalakóta (Coracias garrula L.) mindég ritka volt itt s ma is az, némely évben épen nem is látható. A dolmányos- s a vetési varjú (Corvus cornix és frugilegus L.) nem fészkel erre, de ősz utoljára megjön s nagy seregekben marad itt télire. A csóka (Calaeus monedula), mely ezelőtt a dolmányos- és vetési varjak csapataiban nagy számmal szálldosott, teljesen elmaradt, a mióta azt az öreg bükköst, a melyben költött, letarol ták. A csókának kedvelt fészkelő helye volt a nyitrai kegyesrendiek templomának kettős tornya: a kolostor restaurálásakor ez a költő telep is elpusztult s azóta a csóka is eltűnt. A szarkát (I'. pica) tavaszszal és nyáron át csaknem teljesen ellövetem, mert a vadban nagy kárt okoz s mégis telenként nagyobb számmal jelentkezik; bevándorol oly más bir tokokról, a melyeken kevésbé üldözik és irtják. Valamennyi ragadozó madár, a mely régeb ben nagy számmal élt itt, a minimumra van redukálva, mióta az egész vidéket, mely azelőtt szabad vadászterület volt, erdészek gondozzák, a kik a ragadozókat irtják, sajnos, a károsak kal együtt a hasznosakat is, mint a vörös vér esét (Cerchneis tinnunculus) és az egerész ÖlyvetfB. laden) i s ; az eredmény a fogolyállomány szaporodása, melyből ott, hol előbb 20— 30 darabot lőttek, most 200—300-at is ejte nek el. A baglyok, úgy látszik, nem fogytak, talán azért, mert nem lövetem őket, minthogy ezeket inkább hasznosaknak, mint károsaknak tar tom; a buhú (B. bubo) nem fordul üt elő. Az apróbb vándormadarak csaknem a teljes
und Grünspechte sind äusserst selten; der Schwarzspechi (Dryocopus martiush ), der hier nie häufig war, kommt gar nicht mehr vor. Der Eichelhäher (Garrulus glandarius Ii.), obwohl er im Walde brütet, daher dem Aus nehmen der Nester nicht so ausgesetzt ist, wie die in der Nähe der Ortschaften brütenden Vögel, ist beiläufig zur Hälfte reducirt. Obwohl er kein Höhlenbrüter ist, mag doch die Ursache seiner Abnahme im Verschwinden der Hoch wälder liegen. Die Mandelkrähe (Coracias gar rula L.) war und ist hier immer selten, manche Jahre gar nicht zu sehen. Saat- und Nebelkrähen (Corvus frugilegus und eaeni.e) brüten hier nicht, erscheinen aber im Spätherbst und verbleiben in grossen Schaa ren über Winter bis zum nächsten Frühjahr. Die Dohlen (Colaeus monedula), welche früher mit den Saat- und Nebelkrähen-Schaaren stark vermischt herumzogen, sind gar nicht mehr vertreten, seitdem ein alter Buchenbestand, in welchem sie gerne brüteten, abge stockt wurde. E i n beliebter Brüteplatz der Dohlen war in der Stadt Nyitra der Doppel thurm der Piaristenkirche ; durch die Bestaurirung des Piaristenklosters ist dieser Brüte platz auch vernichtet worden, und ist seitdem dort keine Dohle mehr sichtbar. Die Elster (/'. pica) wird hei mir im Früh jahr und über Sommer fast ganz ausgeschos sen, weil sie ein grosser Schädling für Wild ist, doch erscheint sie wieder im Winter i n grösserer Zahl, sie wandert eben von anderen fremden Besitzen zu, wo sie weniger verfolgt und gerottet wird. Alle Raubvögel, welche früher hier sehr zahlreich vorkamen, sind auf ein Minimum re ducirt, weil die ganze Gegend, wo vormals freie •Jagd war, jetzt gehegt ist, und die Raubvögel verfolgt werden, leider mit den schädlichen auch die nützlichen, als da sind: der Thurm falke (Cerchneis tinnunculus) und Mäusebus sard (B. buteo); die Folge davon ist die Z u nahme der Rebhühner, wo bei mir früher 20— 30 geschossen wurden, werden jetzt 2—3 hundert, erlegt. Die Eulen scheinen nicht abgenommen zu haben, vielleicht weil ich sie nicht schiessen lasse, ich halte sie eben eher für nützlich, als für schädlich; der Uhu (Huhn bubo) kommt hier nicht vor. Die kleineren Zugvögel sind fast auf d e i n
_'l I kipusztulásnak néznek elébe a mezei pacsirta (Alauda arvensis) kivételével, mely egyik év ben számosabb, a másikban gyérebb, de egész ben véve mégis állandó létszámban marad, minthogy a kalászos vetésekben s takarmány félék közt költ, tehát nem fenyegeti annyira fészkét a pusztulás. A barázda billegető (Motacilla alba) csak kivételesen fordul elő : valamikor a legközön ségesebb madarak egyike volt, most pedig oly ritka, hogy gyakran hetekbe telik, míg egyet láthatni. Ennek is nyilvánvaló az oka; e ma dár a házakon s azok környékén költ és fész két elszedik a gyermekek, a kik szerintem egyedüli okai az apió madárság rohamos meg fogyatkozásának ; mert ha például vadászaim egyike fészekszedésen rajta is kap egy fiút, a törvény értelmében nem nyúlhat hozzá, hanem a szülőknek s a községelőljárónak kell őt fel jelentenie, a minek még egyetlen egyszer sem volt foganatja; e bántatlanásg miatt nem ne velhetek két nagy kertemben féregtől mentes gyümölcsöt; mert bár kertjeimben hernyóznak és tisztogatnak, a szomszédokéból átmásznak vagy átrepülnek a kifejlett rovarok s petét rak nak ; e kár ellen a rovarevő madarakon kívül nincs más segítség. Lakásom mellett lévő fáczánosomban az előtt százával volt a fülemile (L. luscinia), most alig van 10 12; még a fáczántenyésztéssel is föl kellett hagynom, mert a kert a helység közelében lévén, nem volt megőriz hető, a gyermekek minden fészket megtaláltak, s ha hébe-korba hoztak is tojást, az mind ki volt már hűlve s nem lehetett belőle fiat köl teni. A nyaktekercs (Jynx torquilla) régebben meglehetősen gyakori volt — ma ritkán lát ható. Nem értem, miért mutatkozik a vonuló rigó féléknél - Turdidae - - is fogyatkozás, ha csekély mertékben is. A T. musicust s iliacust lövik a szőlőcsőszök, de ez nem árt sokat: a fenyőrigó (Turdus pilaris) is, melyet az észa kibb megyékben mint azelőtt, úgy most is tö megesen fognak el, nálunk, ha nem is minden télen, de nagyon gyakran s nagy számmal je lentkezett, most az ilyen telek ritkák.
Aussterbe-Etat mit Ausnahme der l-'cldlccehe (Manila arvensis), welche in manchen Jahren zahlreicher, in anderen weniger häufiger ist, doch ziemlich den gleichen Stand behält, weil sie in Halmfrüchten und Futtergräsern nistend weniger dem Ausnehmen der Nester aus gesetzt ist. Die Bachstelze (Motacilla alba) kommt hier nur ausnahmsweise vor; gehörte hier zu den allergewöhnlichsten Vögeln, jetzt ist sie so sel ten, dass oft Wochen vergehen, bis man eine sieht. Der Grund liegt auf der Hand, sie brüten in und um Gebäude und werden zur Beute der Kinder, die überhaupt glaube ich die ein zige und alleinige Ursache der so rapiden A b nahme der kleinen Vogelwelt sind ; denn wenn beispielsweise einer meiner Jäger einen Buben beim Nest-Ausnehmen findet, darf er ihm laut Gesetz nichts anhaben, sondern muss ihn den Eltern und Ortsrichtern anzeigen, was noch in keinem einzigen Falle einen Effect gehabt hat, Zufolge dieser Straflosigkeit kann ich in meinen zwei grossen Obstgärten kein wurmfreies Obst erziehen ; obwohl meine Gärten abgeraupt und gepflegt werden, kriechen oder fliegen von den Nachbarn die ausgebildeten Insekten herüber und legen Eier ; zur Verhütung dieses Schadens giebt es keine Abhilfe, als die Insekten fressen den Vögel. In meinem bei meiner Wohnung gelegenen Fasangarten gab es früher Hunderte von Nach tigallen (L. luscinia), jetzt giebt es kaum 10 bis 12; selbst die Fasanzucht musste ich auf geben, weil der Garten, nahe am Orte gelegen, nicht zu schützen war, die Kinder fanden jedes Nest, und wenn hie und da Eier gebracht wur den, waren diese immer ausgekühlt und konn ten daraus keine jungen Vögel erzogen werden. Der Wendehals (Jynx torquillus) war früher ziemlich häufig, jetzt selten zu sehen. Warum unter den Drosseln — Turdidae Zugvögel, eine wohl geringe, aber doch eine Abnahme bemerkbar ist, begreife ich nicht; es werden wohl — musicus, llincus — von den Weingarten-Hütern geschossen, das ist jedoch nicht so bedeutend, ebenso der Krammelsvogel (Turdus pilaris), der in den nördlichen Comitaten früher und auch jetzt massenhaft gefangen wurde und wird, war hier, wenn auch nicht jeden Winter, jedoch sehr oft und zahl reich erschienen, jetzt sind solche Winter selten. 27*
i\2
A seregély (Sturnus vulgaris) különösen a házam körül megszaporodott, mert a lakáshoz tartozó 70 holdnyi parkban sok az öreg kőrisfa, hárs és fenyü, továbbá a boldogult atyám 1825 őszén, születésem esztendejében sok kanadai nyárfát (Populus lanigera) ültetett, a melyek hatalmas kolosszusokká növekedtek s rajtuk a seregélyek szivesen költenek ; azelőtt a tiúk könnyen megmásztak a fákat s kiszedték a fészkeket, de néhány évvel ezelőtt levágattam a nyárfák alsó ágait; azóta a gyermekek — létra hijján — nem tudnak a fákra feljutni s a seregélyek szaporodnak.
A búbos banka (Upupa epops) régebben meglehetősen volt, mindennap lehetett többet látni és sokat hallani: most évről-évre fogy, ezidén magam június 10-ikéig se nem l a t i a m , se nem hallottam. Minthogy odúban fészkelő, érthetőnek tartom a megfogyását.
Der Staar (Sturnus vulgaris) hat speciell um mein Haus herum zugenommen, weil der bei der Wohnung gelegene 70 Joch grosse Park viele uralte Eschen. Linden, Fichten ent hält, ferner hat mein seliger Vater im Herbst 1825 iiiem Geburtsjahre) viele Canadenser Pappeln (Populus lanigera) gesetzt, welche zu mächtigen Colossen aufgewachsen sind und auf denen die Staare mit Vorliebe brüten: früher erkletterten die Buben mit Leichtigkeit die Bäume und nahmen die Nester aus, vor eini gen .Jahren Hess ich den Pappeln, die unteren Aste wegsägen, und seitdem sind diese Bäume ohne Leitern, welche (he Buben nicht zur Ver fügung haben, nicht zu erklettern, und die Staare nehmen zu. Der Wiedehopf (l'pupa epops) war früher ziemlich vertreten, man sah täglich m e h r e r e und hörte viele melden, er nimmt von Jahr zu Jahr ab. (bes Jahr habe pro persona bis 10. Juni keinen, weder gesehen, noch gehört. Da er ein Höhlenbrüter ist. begreife ich die Abnahme.
A kakuk (Cuculus canorus) is felénél keve sebbre fogyott, A kertekre nézve nagyon hasz nos madár: egy napon a százados kőrisek és bársok árnyékában álltam kertemben, egy csa pat processziós-hernyót figyelve meg; ekkor egy kakuk az első perez alatt hat hernyót fo gyasztott el úgy, hogy a begye feltűnően vastag leit de meglátott s tovább repült: nagy kár volna e madárért, ha ki kellene vesznie; pusz tulása bizonyára azoknak a gazda madaraknak megfogyatkozásával függ össze, a melyeknek fészkébe tojásait rakja.
Der Kakuk (('.acutus canorus) ist auch niem als auf die Hälfte reducirt. Für die Gärten ist dies ein gar nützlicher Vogel: eines Tages stand ich in meinem Garten im Schatten von Jahr hunderte alten Eschen und Linden — einen Zug von ganz entwickelten haarigen Raupen beobachtend, — da verzehrte ein Kukuk in einer Minute sechs Raupen, so dass sein Kropf auffallend dick wurde, dann ersah er mich, und flog weiter; sehr Schade um diesen Vogel, wenn er aussterben sollte; das Eingehen hängt offenbar mit der Abnahme seiner Wirthe, in deren Nester er seine Eier legt, zusammen.
Az odúban fészkelők védelme alig lehetséges, mert nem hagyhatunk négyszögmérföldekre terjedő erdőket ezer éven át a lábukon csak azért, hogy odúban fészkelő madarakat tenyészt hessünk ; de már a mező- és erdőgazdasághoz föltétlenül szükséges különféle rovarirtó mada rat okvetlenül meg kell védenünk, hogy a kár tol megmeneküljünk s szerény véleményem szükségesnek tartja : a fészkek védelmét és azok pusztításának szigorú büntetését, továbbá a fészkelési föltételek megteremtéséi ott, a hol azokat a kultúra szűkség nélkül megsemmisí tette.
Der Schutz der Höhlenbrüter ist kaum mög lich, denn man kann nicht Quailratmeilen und Quadratnieilen Wahl tausend Jahre lang stehen lassen, um in Höhlen brütende Vögel zu züch ten, aber die, für die Feld und Forstwirtschaft unumgänglich nothwendigen, Insekten vertil genden diversen Vögel müssen unbedingt ge schützt werden, um uns vor Schäden zu be wahren, ich halte m e i n e iinmaassgebliche Meinung aufrecht — Schutz der Nester und strenge Strafen auf das Vernichten derselben, Schaffung von Nistgelegenheiten, wo solche von der Cullur unnölhigerwcise zerstört wurden.
A bíbicz (Vanellus) azelőtt csak elszórtan fordult elő, most nagyobb számban van itt; e körülményt csak annak tulajdoníthatom, hogy
Der Kiebitz (Vanellus). der früher hier nur vereinzelt vorkam, ist in grösseren Quanti täten da; ich kann dies nur dem zuschreiben,
213 a komáromvidéki (csallóközi) mocsarak kiszárí tása által ez a madár onnan kiszoríttatva ide telepedett, s minthogy a gabonavetéseken költ, fészkének kiszedése is nagyon meg van nehe zítve ; nekem ezidáig még soha sem hoztak bibicztojást s nem is hallottam, hogy találtak volna, A haris (Crex) rendkívüli megfogyását nem tudom megérteni: 60 évvel ezelőtt egy vadász idény alatt 60—80 darabot lőttem, most meg mindössze két pár van itt.
A szalonkafélék, mint a Scolopax rusticula, Gallinago major, gallinago és gallinula — a mi vidékünkről csaknem teljesen eltűntek, már csak a G. galli'mihi található őszutolján a mo csaras réteken egyesével. Pedig a sárszalonka valamikor oly tömeges volt, hogy házam szük ségleteit födözhettem vele ; mióta azonban Guta mellett (a Csallóközben) négy négyzetmérföldnyi mocsarat és nedves rétet kiszárítottak és a he gyen át határommal szomszédos Elefánthon a Nyitra völgyében a mocsarakat Equisetum arvcnse-vel betelepítették és csatornázásokkal ter mékeny rétekké alakították — azóta csaknem teljesen eltűntek e madarak.
Az erdei szalonkái (Scolopax rusticula), mely azelőtt Albániában, a görög szigeteken s csekély számmal Dalmácziában is telelt, most angol, franczia és egyéb nemzetiségű vadászok télen át erősen üldözik, százával lövik, s rész ben el is dobják — mert csak a rekord a czéljuk egyszerűen gyilkolják. Nálunk hires volt a szalonkavadászat, idényenként 200 s még több darab is lövetett, most azonban 10,000 kat. holdnyi erdőmben évenként mint egy 40. olykor még kevesebb kerül lövésre.
líésze lehet benne Helgolandnak is, hol ugyan azelőtt is sok szalonkát lőttek, még pe dig csónakosom szavai szerint ladikról, a Fahn lábánál, féltöltéssel — most azonban felállított hálókkal ezrével fogják éjjelenként a szalon kát, azonkívül még lövik is. Úgy vélem, ezek ből a szalonkákból kevés vonul mifelénk, mert azt gondolom, hogy Svédországban. Norvégiá ban és Estland északi részein fészkelő példá-
dass durch die Austrocknung der Komomer (Csallóközi Sümpfe der Vogel von dort verdrängt, sich hier ansiedelte, und hier das Eiersammeln, weil sie im G e t r e i d e brüten, sehr erschwert ist; mir wurden bisher nie Kiebitz-Eier gebracht, auch hörte ich nicht, dass welche gefunden worden sind. Was die ausserordentliche Abnahme der Wachtelkönigr (Crex) betrifft, begreife ich diese nicht; vor 60 Jahren schoss ich 60—80 in einer Saison, jetzt sind zwei Paare da. Die Schnepfen (Scolopax rusticola, Gallinago major, gallinago und gallinula) sind aus m e i n e r Gegend beinahe ganz verschwunden, bis auf G. ijiillinnlii. die auf versumpften W i e s e n in einzelnen Exemplaren im Spätherbste noch \ in kommt. Die Moorschnepfe war früher so häutig, dass ich den Bedarf meines Hauses da mit decken konnte ; seitdem bei Guta i n Csalló köz vier G Meilen Sumpf und nasse Wiesen entwässert wurden, und in Elefánth im NyitraThale - über dem Gebirge an mich grenzend — die Sümpfe mit Equisetum arvense bestockt, durch Canalisirungen zu fruchtbaren Wiesen umgewandelt wurden — fast ganz ver schwunden. Die Waldschnepfen (Scolopaxrusticola), die früher in Albanien, den griechischen Inseln und in geringerer Anzahl auch in Dalmatien überwinterten, werden jetzt von englischen, französischen und anderer Nationalitäten Jägern im Winter eifrig verfolgt, hunderteweis geschossen, theilweise auch weggeworfen nur um einen Eecord zu erzielen werden sie einfach gemordet. Hier war eine berühmte Schnepfenjagd, es wurden per Saison 200 Stück, auch darüber geschossen, jetzt werden in mei nem zehntausend Catastral-Joch grossen Walde jährlich circa 40 Stücke, mitunter auch weniger erlegt. Helgoland mag auch beitragen, wo froher wohl viele Waldschnepfen geschossen wurden, und zwar wie mir mein Bootsführer erzählte, — vom Boote aus, auf dem Fusse des Falm, mit halber Ladung. jetzt aber werden die Schnepfen in aufgestellten Netzen bei der Nacht nach Tausenden gefangen und ausserdem auch geschossen. Von diesen Schnepfen denke ich, werden wohl wenige hieher ziehen, meiner A n sicht nach dürften die i n Schweden, Norwegen und den nördlichen Theilen von Estland brü tenden Schnepfen ihren Zug über Deutschland
214 nyok Német- és Francziaországon vonulnak keresztül, nem pedig Bosznián s Dalmáczián át — mert ezek a mi szalonkáink.
Az öri'ö's galamb (Columba palumbus) kis számban ugyan, de még megvan ; a kék galamb ((miamim ocnas) tizedrésze fogyott, s ennek oka a magnak hagyott többnyire odvas ősrégi tölgyfáknak pusztulásában v a n : egyszer a bol dogult atyámmal s két barátjával együtt a me zőn elszórtan növő vadalma- s vadkörtefák alatt állva az esti lesen 72 darabot lőttünk; ez 50 évvel ezelőtt volt — most sokszor hétszámra sem látni egyet sem s ezt tisztán az őserdők megfogyásának tudom be, minthogy a kék ga lamb odúban fészkel.
A gerle (T. larlur) gyérülését csak annak tulajdoníthatom, hogy mosl Imik e madarat, a mi azelőtt nem volt; ez a legkisebb a mi ga lambjaink között s mint minden egyéb vadnál a nagyobbat irtják k i előbb, mert a lövést job ban megéri; így van ez a gerlénél is, mint Olaszországban látjuk, a Ind a vándor- és vízimadarakon kivül már semmi más vad nincsen említésre méltó számban.
A fürjnek (Coturnix) 90 százaléka elpusztult: 50 évvel ezelőtt egy esztendőben 500 fürjet lőttem, most 15—20 darabot. A meggyéi-ülést könnyű magyarázni: a fürj a Nílus deltájában telel; azelőtt a felláb-k csak annyit fogtak be lőle, a mennyi a konyhájukra kellett — de most azt olvastam valamelyik vadászlap bau. hogy egy évben két millió fürjet exportáltak Francziaországba s Angliába, s ezeknek több mini a fele elpusztult, úgy, hogy a tengerbe kellett őket dobni, továbbá az Amalh püspöknek birtoka, a homokból és rekettyésből álló Cap Spartivento kevés vagy semmi hasznot sem hajtott, mert a Candián átvonuló s a Cap Spartiventón leszállni kényszerülő fürjeket min denki kedvére fogdoshatta; most hát Olaszor szág új vadászati törvényt hozott, a melynek értelmében a püspöké a kizárólagos madárfo gási jog s ő a fürjfogást birtokán egy társulat nak adta bérbe 20,000 lira fejében. A bérlők természetesen czélszerű drága hálókkal dolgoz nak, hogy minél több fürjet foghassanak ; ilyen
und Frankreich nehmen, nicht aber über Bos nien und Dalmatien, — denn das sind unsere Schnepfen. Die Ringeltaube (('.álamba palámba*) ist wohl i n geringer Zahl, aber noch vorhanden. Wildtaube (Columbaoenas) ist auf l() /o reducirt, der Grund ist das Verschwinden der über ständigen, meist hohlen uralten Eichen ; einmal schössen wir, mein seliger Vater und zwei gute freunde am Anstand, an im Felde vereinzelt stehenden wilden Apfel- und Birnbäumen postirt, beim Abendeinfall 72 Stücke, dies war vor 50 Jahren, jetzt sieht man oft wochen lang nicht eine — ich schreibe dies rein nur der Abnahme der Urwälder zu. weil die Wild taube (Columba eenas) ein Höhlenbrüter ist. (|
Die Abnahme der Turteltauben (T. turtur) kann ich nur dem zuschreiben, dass sie ge schossen werden, was früher nicht der F a l l war; sie sind eben die kleinsten der hiesigen Tauben und wie bei allem Wild das grösste zu erst ausgerottet wird, weil der Schuss besser rentiert, und dann erst das kleinere W i l d an die Reihe kommt, so ist es auch bei der Taube, das sehen wir in Italien, wo ausser Zug- und Wasservögeln kein anderes W i l d mehr i n nennenswerther Quantität existirt. Die Wachtel (Coturnix) ist um 90% reducirt; vor 50 Jahren schoss ich 500 Wachteln im Jahre, jetzt 10 — 2(1. Die Verminderung ist leicht zu erklären; im Delta des Nils überwintert die Wachtel, dort fingen die Fellah's früher nur so viel, als sie zum Essen brauchten, nun las ich aber in einer Jagdzeitung, — ich weiss nicht mehr i n welcher — dass i n einem Jahre zwei Millionen Wachteln nach Frankreich und England exportirt wurden, und da\on mehr als die Hälfte starben, daher ins Meer geworfen werden mussten. Ferner hat der Besitz des B i schofs von-Amalfi, das Cap Spartivento, aus Sand und Ginster bestehend, sehr wenige oder gar keine Revenuen getragen, weil die, über Candia kommenden Wachteln, welche am Cap Spartivento einfallen müssen, von jedermann frei gefangen werden konnten. Nun hat Italien ein neues Jagdgesetz gebracht, zufolge dessen der Bischof das ausschliessliche Fangrecht be sitzt, der den Wachtelfang auf seinem Besitz an eine Compagnie um 20 tausend Lire ver pachtet hat. Die Pächter arbeiten natürlich mit zweckmässigen theueren Netzen, um jemehr Wachteln einzulangen; solche Apparate
•2
készülékeket az egyes einher azelőtt nem tudott megszerezni.
15
konnte sich vorher der Einzelne nicht an schaffen.
Mikor haza felé utaztam vonaton a Crao nevű teljesen kopár, diónyi kavicscsal borított pusztaságon keresztül L a Gunquera felől Marseillebe, azt beszélték, hogy a fecskék ott a föld szinén vonulnak éjjelenként a határos Camorgue-ig és hogy egy évvel ezelőtt két méternyi magasságig feszített hálókban (tides penes auctorem) /<S' millió fecskét fogtak : azóta olvastam, hogy bár a hálókat jelentékeny költ séggel magasabbakká tették, sohasem tudtak 13 milliónál többet fogni.
Diese Umstände halte ich für den Grund der rapiden Abnahme. Nun ich meine alten Jäger-Erinnerungen ausgekramt h a b e , k o m m e ich auf die Schicalbe (Hirundo rustica). leh h a b e einen Winter im Süden von Spanien und Marocco — einen in der Sahara auf einer Jagdexpedition und einen in Egypten zugebracht. Den ganzen Winter hindurch im Jahre 1S59 s a h ich weder im Süden von Spanien, noch in Marocco eine Schwalbe, nur in Gibraltar vermeinte ich welche zu s e h e n , es waren jedoch Merojis apiaster. Als ich auf der Heimreise mit der Eisen b a h n durch den Crao (eine vollkommen vege tationslose, mit nussgrossen Steinen bedeckte W äste) von L a Jumpiera nach Marseille fuhr, sagte man mir, dass die Schwalben dort bei der Nacht am Boden, bis in die anstossende Camargue zögen, und das Jahr bevor habe man Netze zwei Meter hoch aufgestellt und itides p e i u s auetorem) 18 Millionen Schwalben gefangen; seitdem habe ich gelesen, dass ob w o h l m a n die Netze mit bedeutenden Kosten erhöht hat, man es nie m e i n - ü b e r I'.! Millionen gebracht habe.
1857 telén vadászexpedicziót vezettem a Saharába s Algíron át való odautaztomban 1856 decz. végén, valamint a Tuniszon át való visszautazásom idején 1857 április végén nem láttam fecskét, mert az deczemberig már úgy a Sahelt, az Atlast valamint a Saharát is átre pülte volt s már telelő állomására, Sudánba érkezett, visszatértemkor, április végén pedig már Európában volt.
Im Winter 1857 machte ich eine Jagdexpe dition in die Sahara, und sah auf der Hinreise über Algerien Ende December 1856 und auf der Bückreise über Tunis Ende April 1857 keine Schwalbe, weil sie im December sowohl den Sahel, Atlas, als die Sahara schon ühertíogen hatten und im Sudan zu ihrem Winterauf enthalte schon eingetroffen sind, bei meiner Bückreise dagegen Ende April bereits i n E u ropa waren.
1869-ben Egyptombau voltam Assuanig 1869 nov. végétől 1870 februárjáig a nélkül, hogy vadásztam volna s a pyramisok körül a mi fecskéinknek akkora seregeit láttam, hogy ily tömeget eddig lehetetlennek tartottam ; továbbá E l Beleane-ben — mintegy 200 kilométernyire Cairótól — jóval kisebb tömeget láttam, azon kívül az Egyptombau honos fecske- és Meropsfajokat; itt meg kell jegyeznem, hogy ez utam alatt nem volt velem fegyver, tehát nem lőhet tem fecskét •— de abban biztos vagyok, hogy az a két nagy sereg, a melyet láttam, a mi
Im Jahre 1869 war ich in Egypten bis Assuan (von Anfang November 1869 bis Februar 1870), ohne zu jagen, sah um die Pyramiden herum solche Schwärme von unseren Schwal ben, wie ich sie in solcher Menge nicht für möglich gehalten habe, ferner in E l Baleane — beiläufig 200 Kilometer weit von Cairo, einen bedeutend kleineren, — sonst die i n Egypten heimischen Schwalben und MeropsGattungen; biebei muss ich bemerken, dass ich während dieser Reise kein Gewehr mit führte, daher keine Schwalbe schoss, dessen bin ich jedoch sicher, dass die zwei grossen Schwärme, welche ich sah, aus unseren beimi-
E körülményeket tartom a rohamos fogyás okának. Miután így már összeszedegettem régi vadá szati emlékeimet, rátérek a fecskére (Hirundo rustica). Egy telet Spanyolország déli részén és Maroccóban töltöttem, egyet a Saharában vadászati expediczión, egyet pedig Iígyptomban. 1859-ben egész télen át sem Spanyolország déli részén, sem Maroccóban nem láttam egyet len fecskét sem. csak Gibraltárban véltem né hányat láthatni, de ezek Merops apiaster-ek voltak.
216 fecskénknek Sudánon átvonuló tömege volt. Vájjon az Egyiptomban bonos, egyesével röpkedő fecskék közt a mieink is előfordultak-e, nem állíthatom, mert az összes fecskefajoknak egyforma a repülése, kezembe pedig egy sem került.
Az egyiptomi Sudánban telelő fecskéket tar tom* a mieinknek, mert a Crao-, a Baleári szige tek s a Pityuzok fölött vonuló fecskék úgy hi szem Francziaországban, Németországban és Svájczban maradnak. Az Egyiptomból jövők s a Cipruson és Candiáu pihenők ellenben a mieink. Amennyire megtudhattam, ezeket Olaszország ban kisebb mennyiségben fogják mint a Craon átvonulókat.
A figyelésem alatt lévő területen az előre haladó kultúra bizonyos változásokat hozott létre az utolsó 50 évben, még pedig: a mező gazdaságot intenzivebben űzik, a mennyiben több kapásnövényt és takarmányfélét termel nek s kevesebb ugart hagynak; az erdőgazda ság pedig túlnyomó részben 20 és 40 éves s csak kis részben 80- 100 éves — fordulókra van berendezve, a minek következtében a mag nak hagyott szálerdő elpusztult s a fiatalosok nyertek nagyobb tért. Mennyiben folytak be ezek e kultúrai válto zások az egyes madárfajok pusztulásába, azt ebben a czikkemben közölt szerény véleményem alapján iparkodtam tisztázni.
Hogy egyes madárfajok újra föllépnek- és el szaporodnak, az szilárd meggyőződésem; ve gyük a harkályokat: Az egész hitbizományi birtokomon nem volt fenyüfa, míg egyszer a kir. erdészeti felügyelőség azt nem ajánlotta, hogy egy 6—700 holdnyi kivágott területet, melyen előbb bükk-őserdő volt, luczfenyővel (Aliira e.rrelsa) fásítsak be, a mi meg is tör tént; a fényűt oly sűrűn ültették, hogy az a tölgyet és bükköt bizonyára el fogja n y o m n i ; továbbámáshelyeken,ugyancsak a hitbizományi hatóság ajánlatára sok fekete- és vörösfenyűt (Pinns austriaca és sylvestris) ültettem; ez a lombos erdőtől a tűlevelűhöz való átmenet kétségkívül nagy befolyással lesz a madárfau-
silien Schwalben, im Zuge i n den Sudan be standen. Ob unter den in Egypten heimischen einzeln herumfliegenden Schwalben auch un sere vorkamen, kann ich nicht behaupten, weil der Flug aller Schwalbengattungen gleichartig ist, und ich keine i n der Hand beurtheilen konnte. Die im egyptischen Sudan überwinternden Schwalben halte ich für diejenigen, welche zu uns kommen, denn die über den Crao — Balearischen Inseln — und Pythiusen ziehenden Schwalben, glaube ich, bleiben in Frankreich, Deutschland und Schweiz. Die von Egypten kommenden aber, und in Cypern und Candia rastenden, sind die unseren. Gefangen werden sie, soviel ich erfahren konnte, in Italien in geringerer Menge als in Crao. Auf dem von mir beobachteten Gebiete hat in den letzten 50 Jahren die fortschreitende Cultur einige Veränderungen vollbracht, und zwar wird die Landwirthschaft intensiver be trieben, nämlich, es werden mehr Hackfrüchte und Futtergriiser gebaut und weniger Brache belassen f— in der Forstwirtschaft ist der iilierw tegend grösste Theil auf 20- und 40-jähri gen und nur ein kleiner Theil auf 80- bis 100-jährigen Umhieb gestellt, in Folge dessen verschwand der überständige Hochwald, und der Niederwald hat grössere Flächen eingenom men. Inwiefern diese culturellen Veränderungen auf die Abnahme einiger Vogelarten eingewirkt haben, hierüber bemühte ich mich, in diesem Aufsatze meine unmaassgeblichen Bemerkun gen mitzutheilen. Dass einzelne Vogelarten wieder auftreten und zahlreicher werden, bin ich fest überzeugt, z. B. die Spechte. In meinem ganzen M a j o r a t s Besitze war kein Nadelholz, nun hat mir das kön. Forstinspectorat aufgetragen, eine sechsbis siebenjmndert Joch grosse abgetriebene Fläche, wo früher Buchenurwald stand, mit Fichten (Abies excelsa) zu cultiviren, was be reits auch geschehen ist, die Fichte wurde so dicht cultivirt, dass sie die Eichen und Buchen jedenfalls unterdrücken wird; ferner habe ich an anderen Orten, ebenfalls auf Anrathen der Majorats-Behörde, viele Schwarz- und IiothFöhren Pinus Austriaca und Silvestris cultivirt, welche schon aufgewachsen sind, diese Veränderung von Laub- zu Nadelholz wird auf die Avifauna unstreitig einen grossen Einfluss ausüben — besonders denke ich, werden die