Új Szöveges dokumentum A ZENEMŰVÉSZETI INTÉZET TÖRTÉNETE I. Ahogyan kezdődött… Miskolc város első zeneiskoláját annak felismerése hozta létre, hogy a magán-zeneoktatás nem pótolhatja az intézményes képzést. A történeti áttekintéshez a XIX. sz. végére kell visszamennünk. 1897. A magán zenetanítás növekvő arányai arra késztették Klima Mihály zenetanárt, hogy „Miskolczi Zeneakadémia (Conservatorium)” cím alatt egy magánzeneiskolát létesítsen. Szeptember hónapban a Széchenyi-utca (akkori) 57. sz. ház emeletén kezdte el a tanítást. Rövidesen a százat is meghaladó növendékekből ének- és zenekart állított össze, s hangversenyeket rendezett. A vállalkozás tehát sikerült, mely tény mutatta, hogy égetően szükség volt már Miskolcon zeneiskolára. 1898-ban a Miskolczi Conservatorium segélyt kért a várostól. Pénz helyett helyiséget szavazott meg a közgyűlés a Conservatóriumnak. Ez évben vette meg a város a Ref. Egyháztól a Ref. Főgimnázium épületét (Papszer 1. sz.). Az épület egy részét a Városi Női Ipariskola kapta meg, a másik részét – egyelőre 3 évre – átengedte a közgyűlés a Conservatoriumnak. Két kikötésük volt: az egyik, hogy a polgármester elnöklésével conservatoriumi felügyelő bizottság fog az iskola felett felügyeletet gyakorolni; a másik, hogy 12 növendék ingyenes oktatásban részesül. Klíma Mihály másfél évi működés után olyan magatartást tanúsított a felügyelő bizottság tagjaival szemben, hogy minden érintkezést megszakítottak vele, s a helyiséget visszavették. Ezzel az iskola ügye megszakadt, s az események rámutattak arra, hogy az intézményt magának a városnak kell megszervezni és fenntartani.
Akkoriban Lányi Ernő zeneszerző – az egri székesegyház karnagya - a Miskolci Daláregylet vezető embereivel baráti összeköttetést tartott fenn. Sokan szerették volna őt áthozni Miskolcra. Soltész Nagy Kálmán - az akkori polgármester –lelkes szeretettel karolta fel azokat a törekvéseket, amelyek városunk kulturális életének fejlődését tűzték ki célul. A polgármesternek, - aki egyébként a Daláregylet elnöke is volt - szintén tetszett a gondolat: Lányit áthozni Egerből, s megnyerni Miskolcnak. Mindent elkövettek, hogy a városi zeneiskola gondolata valóra váljon. 1901. A város vezetői a zenei élet alapját akarják lerakni Miskolcon: „A város fejlődik, fejlődnie kell művészeti téren is.!” A közgyűlés kimondta, hogy a város fennhatósága alatt zeneiskolát létesít. Az iskola céljára szolgáló épületet a régi kórházi épületben jelölték meg (a régi Fáy-féle ház, a Minoriták templomával szemben). A júliusi közgyűlés megválasztotta az igazgatót Lányi Ernő személyében. A választás olyan emberre esett, aki nem csak képzettségével, hanem már akkor országos hírnevével is előre biztosíték volt a miskolci városi zeneiskola fejlődését és jövőjét illetően. Augusztus 14-én már „Városi Zeneiskola” felirat olvasható a régi kórházi épület homlokzatán. 1. oldal
Új Szöveges dokumentum
A tanítás október 01-én kezdődött meg. Hegedű tanári állásra Recht Sándort, a m. kir. operai zenekar tagját, Joachim József tanítványát hívta meg. A zongora tanári állást Gyöngyössy Ilona, Nemzeti Zenedét végzett zongora tanszakos segédtanárnő töltötte be. A tananyagot 8 évfolyamra osztották el. A legelső évben a növendékek száma 121 fő. A Zeneiskola és a Daláregylet között akkor nagyon bensőséges és szoros kapcsolat állt fenn. Az iskola tanárai állandóan szerepeltek a hangversenyeken és tevékenyen részt vettek a város zenei és kulturális életében. Az első évet tehát siker koronázta. A második tanévben dr. Szentpáli István a felügyeleti bizottság elnöke, mivel ő lett a polgármester is. Nagyműveltségű és a művészetek iránt fogékony lelkű ember volt, aki mindig tanújelét adta annak, hogy támogatja az iskolaigazgatók művészi és pedagógiai törekvéseit. 1906-07-ben az iskolát nagy veszteség érte azzal, hogy Lányi Ernő elment Szabadkára az ottani városi zeneiskola vezetőjének. Hat éven át állott az iskola élén. Művészi tehetsége, a másokat magával ragadó lelkesedése önmagában pedagógiai érték és feltétlenül serkentő hatású erő volt mindazok számára, akik tőle tanultak. Azok a kedves szálak, melyek őt Miskolchoz és benne barátaihoz fűzték, zeneköltészetében is mélyreható nyomokat hagytak, s lelkéből fakadó érzéseit egy sereg itt született dal és zenemű örökíti meg. 1907. Az igazgatói teendőkkel Lányi távozása után Recht Sándort bízta meg a zenedei bizottság. Ebben az esztendőben költözött ki az iskola a régi kórházi épületből, amelyet azután le is bontottak. Innen kezdve pár éven át az egyes osztályok egymástól távol, külön lakásokban (a Hunyadi utca 1. sz. Mikuleczky-féle házban, a Városházával szemben négy szobában) voltak elhelyezve, ami természetesen az egységes tanítás és az áttekinthetőség rovására ment. Ezen okok miatt nagyobb hangversenyt nem is rendezhettek. Július 18-án Grosz Ernő kőnigsbergi zeneakadémiai tanárt választotta meg a felügyelőbizottság igazgatónak. Az ő igazgatósága alatt folyamodott a város az iskola továbbfejlődését biztosító államsegélyért. Az iskola eddigi tantervét át kellett alakítani az állami tantervhez hasonlóan. Mivel ez egyszerre természetesen nem volt keresztülvihető, 1907/08. évre átmeneti tantervet állított össze az igazgató. A zongora és a hegedű hangszeroktatáson kívül melléktárgyak voltak: a zeneelmélet, összhangzattan (2 osztályban), karének, zenetörténet (1908/9-től), szavalás és az olasz nyelv (1908/9-től). A budapesti zeneakadémiával az iskola ezentúl szoros kapcsolatot kíván teremteni azáltal, hogy mint előkészítő, a vizsgázni óhajtó növendékek kiképzését vállalja. Már ebben az évben a vizsgázottak között jeles eredménnyel Kovács Sarolta (Thurzó Nagy Lászlóné) is szerepel. 2. oldal
Új Szöveges dokumentum Ettől kezdve minden évben több növendéket készít elő az iskola és vizsgáztatnak le tanáraik az akadémián. 1908 május 1-től kezdve a két különböző helyen működő iskolát a Hunyadi-utca 6. szám (ma is 6.) alatti épületben egyesítették. A városi közgyűlés foglalkozott egy kétemeletes épület tervével a régi kórházépület telkén. Az építkezésből azonban akkor nem lett semmi. A terv nem felelt meg a követelményeknek, a nagyterem sem lett volna jól használható az akusztika szempontjából. Grosz Ernő igazgató az iskolai év végén lemondott az állásáról. 1909. október 1-én Szent-Gály Gyulát nevezte ki a bizottság az igazgatói állás betöltésére. Az új igazgató előtt sok nehéz feladat állt. Szent-Gály nemcsak jó zeneszerző, de jó adminisztrátor és szervező erő is volt. Első teendője a két üresedésben levő állás betöltésével a tanítás folyamatát biztosítani. A zongoratanszékre Halmay Irmát, a hegedűre Loschdorfer Nándort választották meg. Javaslatot tett az újonnan építendő iskolára nézve. Decemberben összeállítja a tanári karral együtt a tananyagot. A zongora és hegedű tanszék két tanfolyamra oszlik, ú.m.: négyéves alsó és hatéves középfokozatra. A magánének tanszak ötéves. Szent-Gály Gyula 1910 február 7-én mutatkozott be a Közművelődési Egyesület hangversenyén Miskolc közönségének. Az egyesület igyekezett az iskola működését támogatni, s viszonzásul tanárait megnyerni a városi zenei élet színvonalának emeléséhez. Szent-Gály az egyesület keretében fejtette ki iskolán kívüli működését. Karnagya lett az egyesületi zenekarnak. A helyiség kérdése égető kérdéssé vált. 1911. év őszén költözhettek át a Deák utca 1. sz.(a színház mellett) házba, ahol hét tanterem, egy irodahelyiség és igazgatói lakás állt a rendelkezésükre. Itt folyt a tanítás 1911 szeptemberétől 1926 őszéig. Ebben az időben összegyűjtik az iskola Liszt Ferenc-alapját, melyből a tehetségesebb növendékek továbbképzését óhajtják elősegíteni. A városi közgyűlés 1913 szeptemberétől kezdve a két hegedű tanszakra Koller Ferencet és Rákos Arnoldot választotta meg. Mindketten Hubay Jenő tanítványai voltak. Az igazgató 1912 év őszén Németországban nagyobb utazást tett, s a városok zenei intézményeit tanulmányozta. A háború alatt az iskolára is szomorú idők következtek. Kórház lett az iskolák termeiből. A tanárok közül Haydú István hadi szolgálatra vonult be. Mindennek dacára az iskola munkateljesítménye nagy és eredményes volt. Csak egy példát említsünk, a karénektanfolyam s a vonós tanszakok fejlődése folytán sikerült Haydn Teremtés oratóriumából jelentős részleteket bemutatni az évzáró hangversenyen. A vizsgákon kívül nyilvános előadást nem rendezhetett az iskola. Nem volt terem, s a szénhiány már akkor kezdte éreztetni szomorú és minden téli munkát meggátló hatását. A tanárok és a növendékek egyaránt részt kértek és részt vettek a hadijótékonyság gyakorlásában. 3. oldal
Új Szöveges dokumentum Koller Ferenc ebben a tanévben töltötte be tanári működésének huszadik esztendejét. Tisztelői és barátai 1000 koronás alapítványt létesítettek, melynek kamatait a jeles előmenetelű növendékek jutalmazására fordították. Tanítványai díszes babérkoszorúval lepték meg. Nagyfontosságú és jelentős intézkedés volt az iskolai tanterv és tananyag egyeztetése a zeneakadémia tantervével és tananyagával. 1918. szeptember 1-től Hollóssy Kornél zeneszerzőt és orgonaművészt választotta meg tanárnak a város, aki azonban állását a forradalom miatt csak 1919 január 1-én foglalhatta el. Szent-Gály ekkor már súlyos beteg volt. 1919 aug. 13-án a Tanács az igazgatói teendők végzésére helyettesül Koller Ferencet bízta meg, míg a tanulmányi ügyek vezetésére Rákos Arnoldot jelölte ki. Szent-Gály halála után teljes igazgatói jogkörrel Koller Ferencet ruházták fel. Szent-Gály Gyulának sokat köszönhet Miskolc zeneiskolája: művészeti, pedagógiai és igazgatási szempontokból. Rendszeres, mélyreható komoly munkával szerezte meg a közmegbecsülést. 1919. szeptember havában Koller Ferenc h. igazgató zenekari osztályt létesített. Ebből alakult ki a Filharmóniai Társaság. 1920. március 5-én a városi közgyűlés az igazgatói székbe Koller Ferencet választotta meg, aki a háború után újjászülető Magyarország talpraállításának fájdalmasan nehéz éveiben körültekintő bölcsességgel és kitartó lelkesedéssel irányítja az iskola életét. Az igazgató már ebben az évben javaslatot tett egy új zeneiskolai épület emelésére. Lehetetlen állapot, hogy az oktatás három helyre (egy osztály a női kereskedelmi iskolába, egy a reáliskolába, egy pedig áll. fiú felsőkereskedelmi iskolába) osztva működjön. Azt azonban senki nem merte még gondolni sem, hogy a háború után, a nyomasztó gazdasági viszonyok mellett egy új épület emelésének terve megvalósuljon. A jelenlegi igazgató azonban gondolt erre és volt ereje is hozzá. 1922 novemberében dr. Hodobay Sándor lett Miskolc polgármestere, aki a háború és a forradalmak után Miskolc „életre keltését” vállalta, s ígéretet tett a zeneiskola felépítésére. Az iskola rövid idő alatt vissza tudott térni a rendszeres és eredményes tanítás békebeli színvonalára. Nagy súlyt helyeztek a szülőkkel való érintkezésre, ezért Koller igazgató egy leckekönyvet szerkesztett, amely magában foglalta a növendékek kötelességeit, az iskolai fegyelmi szabályzatot, a dicsérő vagy intőlapokat, az óráról-órára feladott leckék jegyzékét s az Értesítőt. E leckekönyvet a szülőknek minden hó végén alá kellett írniuk és így mindenről pontosan tájékoztatva voltak.
4. oldal
Új Szöveges dokumentum
A legnagyobb esemény a 25. jubileumi év végén – 1927-ben - az új zeneiskola, a Zenepalota épületének létesítése volt. Megnyitó ünnepi hangverseny: 1927. december 17-én.
Hodobay Sándor dr. polgármester érdeme, hogy díszes hajlékot emeltetett a zeneiskola s a városi női f. kereskedelmi iskola számára, s ezzel biztosította mindkét tanintézet jövőbeli fejlődését. Walder Gyula finom ízlésű tervezésében, pompás barokk stílusú palotában adott hajlékot az iskolának. Kapui megnyíltak a zenetanítás, a művészi kultúra, a tudás, a szépet és nemeset szomjúhozók számára.
Az ünnepélyes felavatás napján a Miskolc városi Zeneiskola elnevezést megváltoztatták Miskolc Városi Hubay Jenő Zeneiskola névre. A tárgyalt időszakban Hubay Jenőt nemcsak mint utolérhetetlen hegedűst és kiváló pedagógust tartották számon, hanem sokan zeneszerzői zsenialitását is Bartók és Kodály fölé emelték. A Zenei Lexikon 1935-ös kiadása hosszan méltatja zsenijét. Az 1965-ös kiadásban ez áll: „A Hubay-iskola fogalommá vált a világban.” Ebben az időben a Hubay kultusz Miskolcon jobban érvényesült, mint másutt. 1928. Az ünnepségek elmúltával a szép, új épületben kitűnő körülmények között – bár a gazdasági válság miatt – kevesebb létszámmal folyhatott a tanítás. Az ország 15 vidéki városa közül Miskolc zeneiskolája volt a legnagyobb, tanár és növendék létszámban a legnépesebb.
1937-ben Koller Ferenc nyugalomba vonult. A Városi Törvényhatóság Közgyűlése a legnagyobb dicséret és elismerés hangján emlékezett meg munkásságáról. Az ő érdeme, hogy a városi zeneiskola a városunk büszkesége lett. A zeneiskolát mindig Hubay Jenő szellemében vezette, felismerve azt a kultúrhivatást, amit az ő örökbecsű művészete a zenekultúra terén jelent. Helyét Rákos Arnold, az addigi helyettes igazgató foglalta el. A zeneiskola a II. világháborúig több mint 10 000 növendéket tanított és nevelt a zene szeretetére és szolgálatára. Ebből mintegy 1100 tandíjmentességet élvezett. 5. oldal
Új Szöveges dokumentum Országos hírt szerzett Fasang Árpád és Venetiáner (Vándor) Sándor, nemzetközit Zöldy Sándor.
II. Hangversenyélet a két világháború között Jelentősebb események: Az első világháború éveiből kiemelkedik az 1916. évi évzáró hangverseny, amely Haydn: Teremtés oratóriumának első, bár csak részleges bemutatása volt. Egy oratórium előadása nagy apparátust igényel (énekkart, zenekart és szólistákat). Mindezek a háborús években különös nehézséget jelentettek. Az akkori méltatás szerint: „Hetek – hónapok fáradságának eredménye volt az előadás – és csak az a nagy művészi ambíció, amely Szent-Gály Gyulát lelkesítette, lehetett képes arra, hogy legyőzze mindazokat az akadályokat, amelyek a nagyszabású terv elé éppen az akkori időben gördültek. Már az is megkapó látvány volt, amikor a függöny felgördült és a színpadon stílszerű elrendezésben az iskola tanárai, növendékei és a zenekar voltak láthatóak. Középen állt Szent-Gály Gyula, aki az előadást vezényelte. Az oratórium minden egyes számát zúgó taps kísérte, amely ugyanúgy szólt a kitűnő igazgatónak, mint a derék, hivatott tanári karnak, mint az összes növendékeknek. A hatalmas zenemű minden részlete érvényesült a művészi előadásban és zavartalan élvezetben volt részük.” (HOM HA. 76. 1062. 1. 2.)
A Tanácsköztársaság ideje alatt a zeneiskolai tanárok szebbnél szebb kamaraesteket rendeztek. A harmadikra, március végén már jelentkezett művével a zeneiskola újonnan kinevezett tanára Hollósy Kornél F-dúr triójával. A korabeli sajtó szerint a kamarazene hangversenyek színvonala kiemelkedő volt és előremutató voltára jellemző az orosz zeneszerzők: Arenszkij és Csajkovszkij megszólaltatása, ami kétségtelen szimpatizáns vonásokra utal a tanácsköztársaság politikai programjával. 1921-ben találjuk az első adatokat arra, hogy a zeneiskola tanárai a magyar zenei élet lüktetésében éltek. Ebben az évben hangzott el először Miskolcon Bartók-mű: Este a székelyeknél és az Allegro Barbaro (előadó Spiró László, tanára Keresztes István) 1922-ben rendezett nagyzenekari hangversenyen mutatkozott be a zeneiskola kitűnő zongora- tanára Miskolci Simon Jánosné (a későbbi Thurzó Nagy Lászlóné). Az előadás ismét nagy zenei összefogásra utal. A zenekarért folytatott küzdelem utolsó, háború előtti állomásához tartozik még az az erőfeszítés, amelyet a zeneiskola ismételten kifejtett. Újabb és újabb kísérletezés után 1939. május 16-án vonószenekari hangversenyen Rákos Arnold vezényletével előadásra került: Bach: Fúga, Corelli: Concerto grosso (címek hiányoznak), Mozart: A-dúr hegedűverseny Gránát József előadásában. 6. oldal
Új Szöveges dokumentum 1943-ban még a háború tombolása közben is ismét eljut a zeneiskola egy zenekar alapításig. Nemcsak zeneiskolai erőkre támaszkodva, hanem régi zeneiskolai növendékekre is. A névsor maradt meg, mára már nem derült ki, hogy eljutottak-e az előadásig is. Hangversenyműsor 1922-ből és 1930-ból: V. Zalán I. első közl. 205. o.
III. A II. világháború utáni évek A Zenepalota 1945 után is a zeneoktatás otthona maradt. Kezdetben csak az Egressy Béni Állami Zeneiskola cégtáblája díszítette a bejáratot. Majd újabb névvel, új feladattal jött a Bartók Béla Zeneművészeti Főiskola Zene- és Énektanárképző szak miskolci tagozata. 1965 nyarán azt a megbízást kapta Turcsányi Emil - a Művelődésügyi Minisztérium akkori Művészetoktatási Osztályának vezetőjétől -, hogy szervezze át a főiskolai szintű zeneiskolai tanárképzést. Egy teljes évet kapott az új szervezeti forma részleteinek kidolgozására. Az átalakításnak az volt a lényege, hogy az ország 6 szakiskoláját (Budapest, Debrecen, Győr, Miskolc, Szeged, Pécs) és az ezekkel szervesen egybeépült ugyancsak 6 szaktanárképzőt szét kellett választani: a szakiskolák a zenegimnáziumokkal a továbbiakban megyei irányítással működjenek, míg a 6 tanárképző, főiskolai szinten egy egységet alkotva budapesti központtal, közvetlenül a minisztérium felügyelete alá tartozzék. Az átszervezés egyik indoka, hogy az azonos korosztályt oktató, közismereteket tanító tanárok képzése a pedagógiai főiskolákon, valamint a tanítóképző intézetekben már régen főiskolai szinten folyt. A fejlesztés tartalmi szempontja, hogy az alsófokú zenetanárképzés főiskolai rangjától a tanárképzés színvonalának ugrásszerű megjavítását remélték. Ennek az időszaknak pozitív jelensége a zeneiskolák számának ugrásszerű növekedése. Tíz év alatt mind az iskolák, mind a tanulók száma kétszeresére növekedett. Az alsófokú tanárképzés főiskolai szintre emelése nem elsősorban Budapest, hanem a többi nagyváros számára jelent igazi fejlődést, új lehetőségek kibontakozását. Idézzük fel, hogy hogyan alakultak az újabb elképzelések. Budapesten kívül mind az öt városban a szakiskola és a szaktanárképző közös épületben, igen zsúfoltan és szűkös körülmények között működött. Miskolcon mindössze öt terem állt a szaktanárképzés rendelkezésére. A különválasztás tehát városonként egy-egy főiskolai épületet vagy legalább egy emeletet írt elő, és halaszthatatlanná tette a kollégium létesítését. 7. oldal
Új Szöveges dokumentum Fokozta az épületgondokat a minisztériumnak az a döntése, hogy a szakiskoláknak nem csak szervezeti irányítását, hanem az épületek teljes tulajdonjogát is átadta a helyi tanácsoknak. Az ehhez szükséges rengeteg pénz természetesen a kezdet kezdetén a Zeneakadémián kezelt kasszában nem állt rendelkezésre. Bár a létrejött főiskolai tagozatok semmilyen formában nem tartoztak a tanácsokhoz, hosszas tárgyalások során sikerült némelyik tanácsi vezetőséget meggyőzni, hogy a főiskolai tagozatok korszerűsítése jó befektetés a város és a körzete számára. Vizsgáljuk meg, hogy milyen elvárások fogalmazódtak meg az irányítás különböző szintjein az új típusú főiskolákkal szemben. Az alsófokú zenetanárképzésnek egyrészt kiváló zenei felkészültséget, másrészt sokoldalú pedagógiai hozzáértést, nem utolsósorban pedig a pálya iránti lelkesedést kell kifejlesztenie a hallgatóiban. Csak az ilyen módon felkészített fiatal pedagógusok képesek ugyanis teljesíteni a velük szemben támasztott, igen összetett követelményeket, mint: a zenét értő módon művelő és szerető fiatalok nevelése, zenei pályára irányítás, a zenekari játékra is alkalmas hangszeres tudás, fogékonyság a kultúra, a művészetek sokfélesége iránt, a zeneművészet propagálásának magas fokú képessége stb. A lecke föl volt adva, a képzési idő viszont 3 év maradt. Annak ellenére, hogy a magyarországi pedagógiai főiskolákon 4 éves a tanulmányi idő. 1978-ban a minisztérium 15 éves fejlesztési tervében nagyon is konkrétan szerepeltette a képzési idő felemelését, de az elképzelés minden jó szándék ellenére is csak terv maradt még nagyon sokáig. Tudjuk, hogy nem elhatározás, hanem pénzkérdés a tervekben foglaltak várva várt megvalósulása. 1966-1978-ig a célkitűzésekből a következőket sikerült megvalósítani Miskolcon: A városi tanács vezetői átvállalták azt a hálátlan feladatot, hogy a zeneiskolát kitelepítsék, új otthonba költöztessék, és így a főiskolai tagozat teljes emeletet kapott a Zenepalotában. Kollégiumi épület itt mind a mai napig nincs. Szervezeti és irányítási vonatkozásban a 4 lépcsős felépítésű rendszer (tagozat, intézeti központ, zeneakadémia, minisztérium) igen szűkre zsugorította a főtanszakvezető és egészen parányira a tagozatvezető hatáskörét. Ugyancsak fontos szerepet töltött be – főleg tanulmányi vonatkozásban – a Tanszékvezetők Testülete. A tanszékvezetők praktikus okokból mind budapestiek voltak. Feladatuk közé tartozott valamennyi tagozat szakmai munkájának segítése, így a tagozatigazgatók tervező- és irányító munkáját sok-sok tapasztalattal segítették. A pedagógiai vonatkozású oktatási feladatok rendszerének kidolgozásában és megvalósításában igen hasznos feladatot látott el a Módszertani Kabinet. Ennek a Budapesten létesített egységnek lelkes megteremtője és fejlesztője Kalmár Márton volt. Irányításával sok és sokféle módszertani anyagot, tanítási segédeszközt, zenei felvételt stb. sikerült a tanárok és tanulók számára összegyűjteni. A kabinet gondozásában készült el többek között mintegy 12 kinyomtatott jegyzet is. Nehéz lenne megállapítani, hogy kik és hányan tanultak tovább az 5 éves tagozaton, 8. oldal
Új Szöveges dokumentum kik és hányan tanítanak, vagy főhivatásként a zenekari zenélést választották, kik mentek el külföldre, kik kerültek adminisztrációs vagy irányító munkakörökbe stb. Talán nem szerénytelenség azt állítani, hogy a vidéki zeneélet színvonalának emeléséhez a 3 éves főiskolai tagozatok munkája, tervszerű képzési rendszere is hozzájárult. A miskolci tagozat élére tagozatvezetőként Laczó Zoltán főiskolai adjunktust nevezték ki. Korábban a szakiskola tanára volt, a főiskolai tagozaton pedagógiát és marxizmust tanít. Rajta kívül még hat kinevezett főiskolai – Friedrich Józsefné, Herszényi Bálint, Reményi János, Veszprémi Ilona, dr. Molnár Sándorné és Rőczey Ferenc – továbbá tizenhét szerződéses szakiskolai és egyéb területen működő tanár tanítja a jövő zenetanárait. Laczó Zoltán az új intézmény alapvető célját és feladatát úgy határozta meg, miszerint az oktatás mélységét szeretnék intenzívebbé tenni. Különféle foglalkozásokat, többek között tanszaki összejöveteleket terveztek. A tagozat szervesen bekapcsolódott Miskolc és Borsod megye zenei életébe. A harmadéves hallgatóknak engedélyezték a pedagógusi munka vállalását. /Észak-Mo. 1966. 22. évf. 254. sz./ 1971. Barta Péter – a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskolci tagozatának vezetője – szerint a főiskolai tagozat öt esztendő alatt bebizonyította létjogosultságát, életképességét. Gyakorlatilag minden hangszeren volt képzés. Tizenkét kinevezett tanár és tizennyolc óraadó foglalkozott a növendékekkel. A végzett hallgatók többsége főleg Borsod és Heves megye zeneiskoláiban helyezkedett el, de sokan zenekari tagok közülük. A főiskola létrehozásának egyik alapvető oka az volt, hogy e térség zenetanár-utánpótlását biztosítsa. Az érdeklődés rendkívül nagy a növendékek iránt. Ez önmagában bizonyítja, hogy a város kulturális létesítményeinek, a zeneiskoláknak szükségük van a zenészekre, a zenetanárokra. A főiskola tanárai gyakran koncerteztek. Kincses Margit, Rőczey Ferenc, Gál Károly vagy Reményi János ismert alakja a megye és a város zenei életének. Többségük aktívan dolgozik a különböző zenekarokban, a Miskolci Szimfonikus Zenekarban, a Miskolci Fúvósötösben. A főiskola zenekara járta a megyét. Gyakran hívták vendégszereplésre a hallgatókból alakult kamaraegyüttest. Gyakran szerepeltek a lillafüredi Palotaszállóban, a tapolcai Kikelet üdülőben. A Nehézipari Műszaki Egyetem fiataljaival közösen működött egy Jeunesse-csoport is. Rendszeresen tartottak foglalkozásokat, előadásokat, többek között a TIT klubjában is. Szélesítették kapcsolataikat egyéb felsőoktatási intézményekkel, pl. a weimari zeneművészeti főiskolával. /Észak-Magyarország 1971. 27. évf. 287. sz. és Déli Hírlap 1971. 3. évf. 48. sz./ Az 1990-es évek is bővelkedtek az eseményekben. 1991. december 5-én, Mozart halálának 200. évfordulója alkalmából rendeztek koncerteket. A főiskola szimfonikus zenekara népszerű Mozart műveket adott elő. Az A-dúr klarinétverseny szólistája Szatmári Zsolt volt, aki gyönyörű, árnyalt játékával lepte meg a jórészt 9. oldal
Új Szöveges dokumentum főiskolásokból álló közönséget. Nemes Ferenc irányításával hatásosan kelt életre a Figaró házassága című opera nyitánya és a közismert K. 550 g-moll szimfónia. /Déli Hírlap, 1991. 23. évf. 294. sz./ 1997. július 01. Egy újabb jelentős állomás a felsőfokú zenetanárképzés történetében. A Liszt Ferenc Tanárképző Főiskola miskolci tagozatát integrálták a Miskolci Egyetemhez. Az új név: Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézete. A körülmények semmit nem változtak, kizárólag az irányítást és a fenntartást érintette az egységesítés.
10. oldal
