Tűzjelző rendszerek alapelvei 1.1 Általános 1.2 Épületek tűzvédelme 1.2.1 Bevezetés 1.2.2 Kockázatelemzés 1.2.2.1 Tűzvédelmi tervezés elkezdésekor megvizsgálandó tényezők 1.2.2.2 A védelem célja 1.2.2.3 Tűzvédelmi koncepció 1.2.2.4 A védelem szintjei 1.2.2.4.1 1. kategória: Teljes védelem 1.2.2.4.2 2. kategória: Részleges védelem 1.2.2.4.3 3. kategória: Menekülési utak és vészkijáratok védelme 1.2.2.4.4 4. kategória: Berendezések védelme
1.3 Tűzjelzők 1.3.1 Kézi jelzésadók (nem automatikus tűzjelzők) 1.3.2 Automatikus tűzérzékelők 1.3.2.1 Optikai füstérzékelők 1.3.2.2 Lángérzékelők 1.3.2.3 Hőérzékelők 1.3.2.4 Hőmaximumelven alapuló érzékelők 1.3.2.5 Hősebességelven alapuló érzékelők 1.3.2.6 Kombinált érzékelők 1.3.2.7 FAP 500 érzékelők 1.3.3 A tűzérzékelő technológia speciális érzékelői 1.3.3.1 Vonali hőérzékelők 1.3.3.2 Aspirációs rendszerek 1.3.4 Tűzérzékelők 1-es és 2-es zónák robbanásveszélyes területein 1.3.4.1 A robbanásvédelem 1.3.4.2 Kifejezések magyarázata 1.3.4.3 A robbanásveszélyes területek érzékelőinek / alkatrészeinek jelölése 1.3.5 A robbanásvédelem törvényi alapjai 1.3.5.1 Törvényi rendeletek elektromos rendszerek robbanástól való védelmére 1.3.6 Robbanás előfeltételei/zónás besorolás 1.3.7 Gyújtószikramentes működés a tűzérzékelési technológiában 1.3.7.1 Gyújtószikramentes érzékelők felszerelése az 1. zóna robbanásveszélyes területein 1.3.8 A 94/9/EG-ATEX 100a sz. EU-irányelv 1.3.9 Rendszeráttekintés
1.4 Hurkos technológia/adatátviteli technológia 1.4.1 Egyedi azonosító 1.4.1.1 LSN-technológia 1.4.1.1.1 Elérési folyamat 1.4.1.1.2 Biztonsági adatmentés 1.4.1.1.3 Meghibásodással szembeni védelem
1.5 Vonalhálózat 1.5.1 Automatikus érzékelők 1.5.2 Kézi jelzésadók (nem automatikus tűzérzékelők)
1.6 Tűzjelző központ
1.7 Tűzjelző rendszer 1.7.1 Konfiguráció 1.7.2 Tápellátás 1.7.3 Kiegészítő berendezések
1.8 Személyzettel állandóan ellátott helyek 1.9 Adatátviteli rendszerek1.10 Beépített tűzoltó rendszerek 1.11 Füstelszívó és hőelvezető rendszerek 1.12 Automatikus ajtóvezérlők 1.13 Menekülési utak vezérlőrendszerének és az épület felügyeleti rendszerének együttműködése 1.14 Vészhangosító rendszerek 1.15 Tűzjelző rendszerek megtervezése 1.16 Tűzjelző rendszerek karbantartása
1 Tűzjelző rendszerek alapelvei 1.1 Általános A tűz keletkezése anyag- és energiaátalakulással jár együtt. Ennek az átalakulásnak az eredménye némi el nem égett anyagmaradvány és hamu a tűz helyszínén, valamint egyéb, az égés során eltávozó égéstermék. Az eltávozó égéstermékek közé tartoznak egyszerű molekulákból álló gázok, pl. CO2, mérgező és agresszív gőzök, valamint nagymolekulás szerkezetű égéstermékek. Ezeket a molekuláris szerkezeteket, melyek apró, gömb alakú koromrészecskékből állnak, a tűz során keletkező hőáram felfelé hajtja. Különféle kémiai és fizikai folyamatok, mint például termodiffúzió, Brown-féle mozgás, levegőáramlás, elektromos feltöltődés stb. következtében ún. koagulátum keletkezik. Ebben az összefüggésben ezek is füstrészecskének számítanak. Levegőrészecskék és füstgázok diszperziójából keletkeznek. A diszperz közeg és a füstrészecskék összességét füstaeroszolnak, vagy egyszerűen csak füstnek nevezzük. A füstrészecskék mérete általában 0,01 - 10 μm között van. Az égés során az exoterm kémiai reakció következtében energia szabadul fel. Az energia sugárzás, hővezetés és hőáramlás formájában van jelen. A sugárzás spektruma az infravörös és az ultraibolya közötti tartományba esik. Az áramlás során az energia elsősorban a környező levegőbe kerül. Ennek eredménye a hőmérséklet növekedése, különböző hőmérsékletű gázelegyek irányított mozgása, melynek megjelenési formája az áramlás, nyomásváltozás vagy hang lehet. A hővezetésből adódó energiaátadás másodlagos, mivel mind az éghető anyagok, mind a levegő rossz hővezető. A következő tűzjellemzők a fent említett két folyamatból erednek: • Látható és nem látható füst és gázok • Szilárd és folyékony anyagok • Infravörös, látható (fény) és ultraibolya sugárzás • Rendszertelen, periodikus és egyirányú molekuláris mozgás.
Kayser-féle tűzkarakterisztika-táblázat
A tűzkarakterisztikának megbízhatóan mérhetőnek kell lennie és kellően magas jel-zaj viszonyt kell produkálnia, hogy a gyakorlatban kiértékelhető legyen. A kolloid leírása: finom, szétszóródó részecskék (füst vagy égési gázok), melyek a levegőbe kerülnek a tűz kitörésekor. Maradvány leírása: szilárd, visszamaradó részecskék (hamu és folyadékok), melyek tűz során keletkeznek. A tüzeket megvizsgálva megfigyelhető, hogy a tűzkár exponenciális görbe szerint alakul. A tűz terjedésének első szakaszát időegység alatti minimális kárnövekmény jellemzi. Ennek az oka, hogy a kezdeti lassú oxidációt követően a gyulladást elindító égési hőmérséklet fokozatosan alakul ki. A soros láncreakció normális esetben a tűz terjedését eredményezi.
A bemutatott diagram tűzterjedési görbéjén két időzónát lehet megkülönböztetni: 1. A tűz észleléséig eltelt idő (tM) 2. A tűzoltók kiérkezéséig eltelt idő (tA)
Majdnem lehetetlen befolyásolni a tűzoltók kiérkezéséig eltelt időt, mivel az a tűzoltólaktanya és a tűz keletkezési helye közti távolságtól, valamint a megközelíthetőségtől függ. Minél hosszabb a kiérkezési időintervallum, a kár annál jelentősebb lesz. Ebből következően a cél a tűz észleléséig eltelt idő befolyásolása, azaz ennek az értéknek a minimálisra szorítása. Ez sok esetben csökkenti a tűz okozta kárt, a járulékos károkat és a tűzoltásra fordított erőfeszítést. Ez az oka annak, hogy a tűz mielőbbi észlelése mindig is fontos tényezője volt a tűzoltásnak. Manapság a szakosodott épülettervezők már nem egyedül felelősek az egyedülálló tűzvédelmi megoldásokért, hanem ez sokkal inkább az építmény egyedi tűzvédelmi koncepciójának szerves részét képezi. Habár kezdetben a „tűzriasztásért felelős személytől” függött minden, a 19. század végének műszaki fejlődése különösképpen a telekommunikáció területén - egyedülálló kommunikációs rendszerek fejlesztését eredményezte. Az automatikus tűzriasztókhoz kezdetben kizárólag hőérzékelőket használtak. Ahhoz azonban, hogy a füstöt mint a tűznek egy jellemzőjét értékelni lehessen, megfelelő érzékelőket kellett kifejleszteni. Egy 1894-ből származó szabadalmi leíráshoz mellékelt diagram az ebbe az irányba mutató első ötleteket mutatja: madarakat használtak „füstérzékelőként”.
A madarak a füstmérgezés miatt lehullottak a rúdjukról, és ennek következtében a testsúlyuk hozta működésbe a tűzriasztót. A hamis riasztást, amit a madár természetes okból bekövetkező elpusztulása is okozhatott, úgy küszöbölték ki, hogy két madarat használtak (ezt manapság kettős függőségű vagy keresztérzékeléses megoldásnak nevezzük). Az állatbarátok nagy megelégedésére a fenti tűzriasztási módszert ma már nem alkalmazzák.
1.2 Épületek tűzvédelme 1.2.1 Bevezetés Napjainkban egy létesítmény tűzvédelmi megoldásai nem a szaktervezők által egymástól függetlenül készített szakági tervekben jelennek meg, hanem egy komplex és átfogó tűzvédelmi koncepció szerves részét képezik.
A megelőzésen alapuló tűzvédelem kiterjed a tűz kitörése és terjedése elleni küzdelemről szóló ún. beavatkozó intézkedésekre, a menekülési utak biztosítására tett intézkedésre, ezen felül rögzíti a hatékony, védekező jellegű tűzvédelemmel szembeni elvárásokat. A védekező jellegű tűzvédelem, a tűzből származó veszélyek - életveszély, egészségkárosodás, anyagi kár - elleni küzdelemről szóló intézkedésekből áll.
A tűzvédelem megelőző és védekezési intézkedései egymást kiegészítik, és köztük különleges, kölcsönös függőségi viszony áll fenn. Csak úgy lehet a hatékony tűzvédelmet biztosítani, ha az egyes intézkedések között szoros kölcsönhatás van. A szaktervezők feladatkörébe tartozik az egyedi tűzvédelmi koncepció interdiszciplináris megközelítésű megtervezése az épületek különféle részegységeire kiterjedően. A tűz lehetséges kitörésének helyén a tűzmegelőzési, a tűz és füst terjedését korlátozó intézkedések feltétlen elsődlegességet kell kapjanak a strukturális intézkedések között. Nagy mennyiségű, alapvető és részletes információ található a témáról a regionális, építésre vonatkozó rendeletekben, kiegészítő törvényi előírásokban, valamint az épületre vonatkozó műszaki specifikációkban. A tűzvédelmi rendszerek kialakítása a megelőző intézkedés része.
1.2.2 Kockázatelemzés 1.2.2.1 Tűzvédelmi tervezés elkezdésekor megvizsgálandó tényezők • Az épület típusa, szerkezeti felépítése • Az épület vagy építmény felhasználási jellege • Tűzterhelés • Személyi és anyagi javakra jelentett veszély • Tűz és füst terjedésének megakadályozása az épületben • Tűz észlelése és riasztásjelzések • Kiegészítő szolgáltatások (pl. épület-üzemeltetői szolgálat, tűzoltóság és mentőszolgálat) rendelkezésre állása.
1.2.2.2 A védelem célja A védelem céljait a regionális építészeti rendeletek határozzák meg a következők szerint: az épületszerkezeteket úgy kell megalkotni, hogy a tűz kitörése, valamint a tűz és a füst terjedése megelőzhető legyen, és hogy tűz esetén az emberek és állatok kimenekíthetők legyenek, illetve hatékonyan lehessen a tűzoltást megvalósítani. Ezeket a védelmi célokat fontosságuk szerint sorba kell rendezni, pl: • Személyek védelme • Különleges fontossággal bíró létesítmények és eszközök védelme • Fontos műtárgyak és emléktárgyak védelme • A környezet védelme
1.2.2.3 Tűzvédelmi koncepció A tűzvédelmi koncepciónak biztosítani kell azt, hogy a tervezett tűzmegelőzési és tűzvédelmi elemek mérlegelésével a számított tűzeseti kockázat (kockázatelemzés) olyan mértékben lefedésre kerüljön, hogy gazdaságosan elérhető legyen a kívánt védelmi cél. Ez vonatkozik az érintett felekre, az épület üzemeltetőjére és az épület infrastruktúrájának szaktervezőire, mivel különböző részlegek felelősek a szükséges tűzvédelmi alkotóelemek tervezéséért, beüzemeléséért és karbantartásáért. Tűzérzékelő rendszereket kell alkalmazni ipari létesítményeknél és vállalatoknál, valamint a következő esetekben: a) Néhány országban építési rendeletekre van szükség a tűzérzékelő rendszerek beépítésének szabályozására, pl: • Konferenciatermek • Szálláshelyek • Iskolák • Magas épületek • Kórházak • Közepes/nagyméretű garázsok b) Más, a regionális építészeti előírások alapján különleges típusú és használatú épületszerkezetekként kezelt építmények (vagy ahol ezek az előírások az országos szabványok kiegészítői), nincsenek általánosan alkalmazandó rendeletek a kívánt tűzvédelmi rendszerekre vonatkozóan, pl: • Egyetemek • Intézetek, laboratóriumok • Büntetésvégrehajtó intézetek • Reptéri épületek Ezeknél az épületeknél egyedi esetekben előírhatják tűzvédelmi rendszer telepítését az épület létesítési engedélyezési folyamatának során.
c) Pótolhatatlan kulturális vagy anyagi értéket jelentő épületeknél tűzvédelmi rendszerről lehet gondoskodni, amennyiben a létesítmény vezetője ezt elengedhetetlenül szükségesnek ítéli a tűzvédelmi koncepció alapján, pl: • Történelmi épületek • Múzeumok • Számítógép-központok • Már meglévő épületeknél előírható a tűzvédelmi rendszernek a tűzvédelmi terv alapján történő átdolgozása, például az épület felhasználásának megváltozása vagy megnövekvő használati igények esetén. Megjegyzés: Magyarországon a beépített tűzvédelmi berendezések telepítésére vonatkozó szabályozást az Országos Tűzvédelmi Szabályzat tartalmazza.
1.2.2.4 A védelem kategóriái 1.2.2.4.1 1. kategória: Teljes védelem Automatikus tűzvédelmi rendszerrel a legmagasabb fokozatú védettség biztosítása csak úgy lehetséges, ha egy épületben az összes olyan helyiség be van vonva a megfigyelésbe, ahol tűz törhet ki.
1.2.2.4.2 2. kategória: Részleges védelem Részleges védelem esetén csak az épület bizonyos részlegeiben van védelem (normál esetben a legveszélyeztetetteb helyeken). A tűzvédelmi rendszer határai egyezzenek meg a tűzszakasz határaival; a részleges védelmi környezetben minden tűzszakaszt ugyanúgy kell megfigyelés alá vonni, mint a teljes védelemi környezetnél. Ahol részleges védelmi tűzriasztó rendszer kerül alkalmazásra, ott pontosan meg kell határozni, az épület szekcióit, amelyeket a megfigyelésbe bevonnak.
1.2.2.4.3 3. kategória: Menekülési utak és vészkijáratok védelme Az olyan tűzvédelmi rendszereknek, amelyek - kivételes körülmények esetén - csak a menekülési utakat és a vészkijáratokat figyelik, képesnek kell lenniük időben riasztani, hogy a menekülési és vészkijáratok használhatók legyenek még azelőtt, hogy azokat a tűz vagy füst elzárná. Az ilyen tűzjelző rendszerrel szemben nincs olyan elvárás, hogy biztosítsa a tűz kitörésének helyén tartózkodó személyek védelmét, hanem csak arra valók, hogy a tűzeset által közvetlenül nem érintett személyek számára menekülési lehetőséget biztosítson. A menekülési és vészkijárati utak védelme szükségessé teheti érzékelők beépítését a menekülési útvonalra nyíló helyiségekbe is.
1.2.2.4.4 4. kategória: Berendezések védelme A berendezésvédelem különleges funkciókat, berendezéseket vagy magas kockázatú területeket védelmezhet. A terület, ahol berendezés védelmére kerül sor, lehet teljesen vagy részlegesen védett terület, pl. egy gépnek a burkolaton belül érzékelőkkel történő megfigyelése. A berendezésvédelem megfelelő védelmet jelenthet a megfigyelt területen keletkező tűz ellen, de kevés, vagy semmilyen védelmet nem biztosít a megfigyelésen kívül eső területeken kitörő tűzzel szemben.
1.3 Tűzjelzők 1.3.1 Kézi jelzésadók (nem automatikus tűzjelzők) (Korábbi elnevezése: kézi hívópontok, másodlagos érzékelők) Lásd még az EN 54-11 dokumentumot a további részletekért. Az érzékelő háza fém vagy műanyag öntvény, és kézi riasztás kiváltására alkalmas nyomógombbal felszerelt. A nyomógombot üveglap védi, amely könnyen betörhető és cserélhető. Az érzékelő belső berendezése csak részben szabványosított, így további csatlakozásokat is lehet telepíteni, például visszacsatoláshoz. A kézi jelzésadó házának piros színűnek kell lennie. Az EN 54-11 szabvány szerint a „Fire” (tűz) szó is feltüntethető az égő ház ábrája mellett. A kézi jelzésadónak 15 mm-rel kell kinyúlnia a burkolatból a beépítésnél (fali szekrénybe vagy tűzoltószekrénybe való süllyesztett beépítése nem megengedett). Ez lehetővé teszi a kézi jelzésadók könnyű azonosítását oldalirányból is. Használat: a jelzésadókat jól látható és könnyen hozzáférhető helyen kell elhelyezni a menekülési útvonalakon, a vészkijáratoknál, lépcsőházakban, folyosókon, vészkijárati ajtókon és a tűzveszélynek kitett helyiségekben, ahol a tüzet a jelenlévő személyek érzékelni és jelezni tudják. Ezeket úgy kell elhelyezni, hogy a nyomógomb 1,40 m ± 0,2 m magasan legyen. A kézi jelzésadót természetes fénnyel vagy alternatív fényforrással megfelelően megvilágított helyen kell elhelyezni. Ha van biztonsági világítórendszer, annak a kézi jelzésadót is meg kell világítania. Kereskedelmi jellegű épületekben vagy tűzveszélynek kitett rendszereknél az egyes kézi jelzésadók távolsága nem haladhatja meg a 100 métert. A veszélynek különösen kitett helyeken, valamint az épület használati jellegének, illetve elosztásának függvényében ez a távolság ne haladja meg a 40 métert. A jelzésadókat a számuk és felszerelési helyük szerint úgy kell elrendezni, hogy egy személy soha ne legyen 30 méternél távolabb a hozzá legközelebb lévő kézi jelzésadótól.
1.3.2 Automatikus tűzérzékelők A védett terület minden helyiségébe, kivéve az alacsony tűzveszélyességű helyiségeket (pl. mosdók, WC-k), illetve azokat, ahol a tűz nem tud terjedni, legalább egy kézi jelzésadót kell telepíteni. Az automatikus tűzérzékelők száma és elhelyezése függ az alkalmazott érzékelő típusától, a helyiség geometriájától (alapterület, magasság, a mennyezet és a tető alakja stb.), a használat módjától, valamint a megfigyelt helyiségben adott környezeti feltételektől. Olyan módon kell ezeket kiválasztani, hogy a tűz annak kitörési fázisában biztonsággal észlelhető legyen. Ezen felül az automatikus tűzjelzőket úgy kell telepíteni, hogy a hamis tűzjelzés elkerülhető legyen.
1.3.2.1 Optikai füstérzékelők Î Működés Az érzékelő a szórt fény alapelvén működik (Tyndall-jelenség). Az érzékelőben található egy labirintus kialakítású kamra, egy fényforrás és egy fotocella, mindez úgy elrendezve, hogy készenléti üzemmódban ne juthasson fény a fotocellára. Ha füst kerül a labirintuskamrába, némely fénysugár útját a füstrészecskék megtörik, így azok visszaverődve eljutnak a fotocellára. Ezáltal feszültség generálódik a fotocellán, amely riasztójelzést vált ki.
Az optikai füstérzékelő működési elve
Î Alkalmazás Tűz kitörése esetén az érzékelőnek a tüzet még azelőtt érzékelnie kell, hogy lángok jelennének meg (pl. lappangó tűz), vagy a hőmérséklet veszélyes módon megnövekedne. Nem használható olyan helyiségekben, ahol az ott végzett tevékenység során füst keletkezik (pl. hegesztés, dízelmotor kipufogógáza stb.). Az előírások függvényében védeni kell az eltulajdonítás és véletlen beindítás ellen.
1.3.2.2 Lángérzékelők Î Működés Az érzékelő a láng infravörös vagy ultraibolya sugaraira reagál. Infravörös lángérzékelők esetében a láng villogása szintén észlelhető.
Î Alkalmazás A lángérzékelő használata különösen olyan helyeken előnyös, ahol a tűz kitörésének fázisában láng is megjelenik. Az UV-fény hatására bekapcsoló lángérzékelők alkalmasak a jelentéktelen füstképződéssel járó tüzek észlelésére. Azonban olyan helyeken, ahol a korai fázisokban a lappangó tűz valószínűsíthető, az infravörös lángérzékelő előnyösebb, mivel az infravörös sugarak képesek áthatolni a füstön. Az érzékelő nagy belmagasságú helyiségekben is használható (akár 26 méter magas vagy szükség esetén még magasabb helyiségekben). Olyan területeken, ahol az ott végzett tevékenység következtében füst is keletkezik, csak az infravörös lángérzékelő használható.
Az idegen sugárzás miatti hamis riasztás megnövekedett veszélye csökkenthető kettős függőséggel (keresztérzékeléssel). Ebben az esetben az érzékelőket ugyanazon megfigyelt tartományban, de különböző rálátási szögekben kell felállítani.
1.3.2.3 Hőérzékelők A hőérzékelő a hőmérséklet megemelkedését érzékeli. 1-es vagy A1 osztály: maximum 7,5 méter belmagasságú helyiségekben használható 2-es vagy A2, B, C, D, E, F + G osztály: maximum 6,0 méter belmagasságú helyiségekben használható 3-as osztály: maximum 4,5 méter belmagasságú helyiségekben használható Az új osztályok, a jellemző működési- és riasztási hőmérsékletek megtalálhatók az 54-5 03/2001 irányelvben. A hőérzékelők különösen olyan területeken alkalmazhatók, ahol tűz esetén a hőmérséklet rohamos emelkedése vagy magas hőmérsékletek előfordulása valószínűsíthető. Nem használhatók olyan helyeken, ahol a természetes vagy a tevékenységhez kötött hőforrások hatására olyan környezeti hőfok alakulhat ki, amely az érzékelőt nemkívánatos tűzjelzés leadására indítja be. Az ilyen érzékelők telepítésekor kerülni kell a közvetlenül beeső napfényt, és számításba kell venni minden olyan berendezést, amely működése során hőt, meleg levegőt vagy meleg gőzt bocsát ki. Fűtetlen épületekben, ahol a környezeti hőmérséklet ugyan jelentősen változhat, de ahol a gyors hőfoknövekedés csak rövid időtartamú, különösen ajánlott R osztályú hőérzékelők használata az EN 54-5:2001-03 szerint. Az S osztályú hőérzékelők különösen olyan alkalmazás esetén ajánlottak, ahol hosszabb időintervallumon át jelentkezik a magasabb hőfokemelkedési sebesség, például kazánházakban vagy konyhákban.
1.3.2.4 Hőmaximumelven alapuló érzékelők A hőmaximum érzékelők akkor kapcsolnak be, amikor a mért karakterisztika egy megfelelő hosszúságú időintervallum során meghalad egy adott értéket (definíció az EN 54 TI alapján). Ezek az érzékelők akkor akkor küldenek riasztási jelet, amikor egy adott hőfok beáll (ez gyakran 72 °C körüli érték). A hőre érzékeny érzékelők általában bimetál vagy NTC/PTC-ellenállások, melyek a hőmérséklet emelkedésekor jelentősen változtatják a karakterisztikájukat.
1.3.2.5 Hősebességelven alapuló érzékelők A hősebesség érzékelők akkor kapcsolnak be, ha a mért karakterisztika változásának mértéke túlhalad egy bizonyos értéket egy megfelelő hosszúságú időintervallumban (definíció az EN 54 TI alapján). Ezek az érzékelők egy időegység alatt meghatározott hőfoknövekedési értékre (a hőmérsékleti görbe meredeksége) kapcsolnak be. Az általános bekapcsolási érték 5°/perc. vagy 10°/perc, például. A hősebesség érzékelők beüzemelhetők pont típusú vagy lineáris érzékelőként. Az előbbi esetben bimetál vagy NTC/PTC-ellenállást használnak érzékelőnek a maximum-érzékelésre; a lineáris érzékelőknél a riasztás indítása csőrendszerben elhelyezkedő gáz kitágulására történik. Az ilyen típusú érzékelők gyakran tartalmaznak egy másik maximálérintkezőt, amely például 72 °C-nál bekapcsol, ezáltal lassan kialakuló tűz esetén is megtörténik a riasztójelzés leadása. Néhány országban (pl. Magyarországon is) nem engedélyezik tisztán a hősebesség érzékelők maximálegység nélküli használatát, mivel a különösen lassan kialakuló tüzek ezzel az érzékelővel nem észlelhetők.
1.3.2.6 Kombinált érzékelők A tűz során a füstön és a hőn kívül a kémiai reakció következtében gázok is keletkeznek. Ezek a gázok felhasználhatók karakterisztikaként a tűz korai észlelésénél, mivel ezek általában a tűz korai stádiumában keletkeznek. Multiszenzoros érzékelők esetén mindhárom karakterisztika (égésgázok, füst és hőmérséklet) együttes alkalmazása garantálja a tűz megbízható és gyors észlelését, mindemellett a hamis riasztással szembeni biztonság maximális.
Î Működés Típustól függően ezek az érzékelők egy, két vagy három karakterisztikát használnak az érzékelésre a fentiek közül. Az összes jel összekapcsolásával gyorsabb és megbízhatóbb tűzérzékelésre van lehetőség.
Î Alkalmazás Multiszenzoros, CO-érzékelővel ellátott érzékelőket lehet használni minden olyan helyen, ahol a hamis riasztás esélyét a minimális szinten kell tartani, elkerülendő a tűzoltóság kihívásának költségeit. A multiszenzoros, égésgázérzékelővel ellátott érzékelők gyorsak, és különösen alkalmasak a hamis riasztások megelőzésére, elkerülve így a káreseményből adódó nagy költségeket és megbízhatóan védve a létesítményben tartózkodókat a káresemény bekövetkezésekor.
1.3.2.7 Süllyesztett beépítésű, virtuális kamrával ellátott érzékelők
A süllyesztett beépítésű, virtuális kamrával ellátott érzékelők új koncepciót képviselnek, amelynél nincs optikai labirintus (mérőkamra). A füstsűrűség mérésének helye burkolaton kívül van, közvetlenül a mennyezet alatt. Ebből következően az érzékelő beépíthető a mennyezet szerkezetébe, és nem nyúlik ki a mennyezetből. Emiatt a helyiség megjelenése esztétikailag nem változik. A készüléken kívüli mérést kizárólag új, innovatív technológia alkalmazása tette lehetővé. Két, egymástól függetlenül ellenőrzés alatt tartott részleg, fejlett optika és elektromos szűrők gondoskodnak a megbízható működésről. A megbízhatóságot a professzionális tűzérzékelőknél hosszú évek során tökéletesített jelfeldolgozás támogatja. A süllyesztett beépítésű tűzjelzők esztétikus formatervezése igazolást nyert nagyon sajátságos ipari feltételek mellett is. Tartózkodóan sík kialakítása és kemény felső felülete eredményeként a süllyesztett beépítésű tűzjelző porra, rostokra és idegen tárgyakra érzéketlen. A sima felület alkalmassá teszi továbbá kritikus területeken történő felhasználásra. Az érzékelő folyamatosan ellenőrzi a szennyeződéseket, és azonnal hibajelzést ad, ha működése nem tökéletes. A sima felületet könnyű tisztán tartani. Az interferenciával szembeni ellenállás jelentős mértékben optimalizálható, különösen kritikus környezetekben (például por miatt), a tűzjelzőben CO-gázérzékelőt is alkalmazva. A süllyesztett beépítésű tűzjelzők előnyei: • Új formaterv a tűzjelző technológiában, amely szinte láthatatlan • Bármilyen mennyezet szerkezetéhez hozzáilleszthető • Ellenálló porral és szennyeződésekkel szemben • Megbízható és meghibásodásra érzéketlen • A szennyezettségi szintet automatikusan figyeli • Kapható optikai multiszenzoros technológiával és CO-érzékelővel ellátott kivitelben • Könnyen karbantartható és könnyen cserélhető • Használható hagyományos és címezhető hurokrendszerhez is. • Tisztító, ellenőrző és karbantartó kiegészítők minden részletre kiterjedő skálája
1.3.3 A tűzérzékelő technológia speciális érzékelői 1.3.3.1 Vonali hőérzékelők Î Működés A lineáris hőérzékelő azt a fizikai törvényt alkalmazza, amely kimondja, hogy a gáz térfogata megváltozik, ha hőfokváltozás megy végbe egy zárt térfogatban (pl. réz érzékelőcsőben). Elektronikus nyomásérzékelő méri az érzékelőcső abszolút nyomását. Egy tesztmotor a hozzákapcsolt szivattyú segítségével rendszeres időközönként megadott nyomásemelkedést okoz az érzékelőcsőben. Ha az érzékelő által mért érték nem egyezik meg a célértékkel, pl. tömítetlenség vagy a cső sérülése miatt, akkor hibajelzés történik.
Î Alkalmazás A lineáris hőérzékelő a megfelelő választás olyan extrém területekre, ahol a hagyományos tűzjelzők nem használhatók. Ez érvényes olyan helyekre, ahol a környezeti feltételek szélsőségesek, és a hőmérséklet szélsőségesen változik, például földalatti garázsoknál, parkolóházaknál, festőműhelyekben, gyúlékony folyadékokat tároló raktárakban, közúti és vasúti alagutakban.
1.3.3.2 Aspirációs rendszerek Î Jellemzők Az aspirációs rendszerek használhatók helyiségek és berendezések védelmére, valamint légkondicionáló berendezések és csővezetékek megfigyelésére. Típusspecifikus érzékenység • A készülék maximum 0,8 %/m, 0,025 %/m, vagy 0,005 %/m fényelnyelés válaszadási érzékenységgel rendelkezik. VAGY • A készülék maximum 0,8 %/m, 0,25 %/m, vagy 0,05 %/m fényelnyelés válaszadási érzékenységgel rendelkezik. Ez az egyetlen típus, amely három riasztási fokozattal rendelkezik érzékelőmodulonként: tájékoztató riasztás, előriasztás és főriasztás. Mindkét változatnál az érzékenység lépésenként tovább növelhető, az alkalmazási területnek megfelelően. Az új, nagyteljesítményű fényforrás-technológia segítségével széles spektrumot átfogó észlelés valósítható meg, ideértve az összes normál típusú tüzet. Ha két érzékelőmodult használ, a felügyeleti területet meg lehet duplázni. Intelligens jelfeldolgozás gondoskodik a tévedést okozó változók és a tűzesetek megkülönböztetéséről, megelőzendő így a hamis riasztásokat. A pont típusú füstérzékelőkhöz hasonlóan, melyek elektronikus ellenőrzés alatt állnak kábelszakadás vagy rövidzárlat bekövetkeztére, a füstelszívó rendszerhez nagy érzékenységű és megbízható légáramfigyelésre van szükség. A légáramlás-érzékelők könnyen felismerik az olyan meghibásodást, mint például a csőtörés, vagy az elszívónyílások elzáródása. A légáramlás-felügyelet hőmérsékletkompenzált, és a légnyomásnak megfelelően állítható be. A csőrendszer nyílásainak a tervezéstől függő, pontosan meghatározott furatátmérőjűeknek kell lenniük. Ezekhez a precíz nyílásokhoz szabadalmaztatott szívóerő-csökkentő fólialemezek, jelölőszalagok és
kapcsok kerülnek felhasználásra, melyek nem csak a beépítést könnyítik meg, hanem megakadályozzák a „füttyszerű” mellékzajokat is. További előny a nyílások átmérőjének gyors és könnyű ellenőrzése. A rendszer szívási pontjai hasonlíthatók a pont típusú füstérzékelőkhöz. A felügyeleti terület tervezése ebből adódóan az ide vonatkozó, a pontérzékelőkre megalkotott országos rendeleteknek megfelelően végezhető. Gyors és kényelmes hibabehatárolást lehetővé tevő szoftvert tartalmazó rendszer áll rendelkezésre a karbantartáshoz és javításokhoz. Az aktuális és az elmentett készülék-adatok leolvasása kábeles adatátvitellel történik a személyi számítógépre.
1.3.4 Tűzérzékelők 1-es és 2-es zónák robbanásveszélyes zónák területein 1.3.4.1 A robbanásvédelem „Ex” területnek nevezzük a robbanásveszélynek kitett területeket. Az „ex” szó rövidítés, és robbanásveszélyt jelent. Egy robbanás sok lehetséges okából következően ezek a veszélyek gyakran nem kerülnek felismerésre felszínes vizsgálat során, mint például a porrobbanás esetében. A potenciális veszély megértése gyúlékony folyadékok, például oldószerek vagy üzemanyagok, valamint gyúlékony gázok esetében jogosan feltételezhető. Számos visszatérő jellegű zavaró esemény fordul elő ezen a területen, például belobbanás vagy veszélyes metángázrobbanás a bányaiparban (bányalég).
1.3.4.2 Kifejezések magyarázata 1.3.4.3 A robbanásveszélyes területek érzékelőinek / alkatrészeinek jelölése
Az engedélyezett tűzérzékelőkön és rendszerelemeken a következő jelölések találhatók. Az Eex jelölés használatos a védelem típusának, robbanási csoport(ok)nak és hőmérsékleti osztályoknak megfelelően, például: Eex ib IIC T4 (– 35 °C = Ta = 70 °C) Oxidáció: lángképződés nélküli kémiai folyamat, például a vas és oxigén egyesülésekor bekövetkező rozsdásodás Égés: lángképződéssel járó folyamat, amelynél rendszeres az oxigén hozzáadása; a láng terjedése lassú Belobbanás: az égés átalakulása robbanássá; gyúlékony anyag egy gyúlékony keverékben; a láng terjedési sebessége magasabb, mint az égés esetében Robbanás: nagymértékű gáz- és hőfejlődéssel járó kémiai folyamat; a keverékben megfelelő mennyiségű oxigén van jelen; a láng terjedési sebessége elérheti a kb. 100 m/s (360 km/h) értéket; a nyomáshullám elérheti a 10 bar értéket Detonáció: a robbanás növekedése, ahol a gyulladási feltételek változnak a robbanásra alkalmas keverék összenyomásából adódóan (pl. robbanás során); a láng terjedési sebessége elérheti a 3000 m/s (kb. 10 000 km/h) értéket; meghatározhatatlan nyomáshullám.
1.3.5 A robbanásvédelem törvényi alapjai A robbanásvédelem szabályozása országspecifikus módon történik. Egy robbanásvédelmi rendszernél a robbanásvédelmi felelősség az üzemeltetőt terheli. Az üzemeltető határozza meg a robbanásveszélyes területeket, a védekezési intézkedéseket; ahol szükséges, a felügyeleti szervek (pl. ipari ellenőrök, tűzoltóság) segédkeznek az engedélyeztetés és a használatbavétel során. A leginkább kidolgozott szabályozórendszer az elektromos rendszerek üzemeltetésének robbanásvédelmére vonatkozik (mely ennek a kiadványnak is része).
1.3.5.1 Törvényi rendeletek elektromos rendszerek robbanás elleni védelmére 1.3.6 Robbanás előfeltételei/zónás besorolás Adott előfeltételeknek kell teljesülniük, hogy egy terület „ex” területnek minősüljön, pl. olyan terület, ahol robbanás bekövetkeztéhez vezető körülmények alakulnak ki. Ezt grafikus módon az égési háromszög mutatja be az alábbi leírásban. Mindhárom alkotóelemre szükség van, hogy olyan légkör alakuljon ki, ami a robbanás bekövetkeztéhez vezet. Az égési háromszög világosan mutatja a robbanásvédelem folyamatát. Az első feladat mindig a robbanáshoz vezető veszélyes körülmények kialakulásának megakadályozása; ez „elsődleges robbanásvédelem” néven ismert. Ha ez a folyamatból adódó feltételek miatt nem lehetséges, akkor a robbanásveszélyes közeg belobbanását kell megakadályozni, vagy az égés hatását elhanyagolható mértékűre csökkenteni; ez „másodlagos robbanásvédelem” néven ismert.
Különféle védelmi eljárások alkalmazhatók. Ezek egy később részben kerülnek bemutatásra. Az „ex” rendszerek veszélyességi fokának és a megfelelő védelmi intézkedéseknek az osztályozására az „ex” területeket zónákba sorolták a robbanáshoz vezető légkör kialakulásának valószínűsége szerint. A zónabeosztás típusa jelenleg teljes mértékben országos meghatározású. A következő definíciók gázokra, gőzökre és párákra érvényesek, az alábbi típusokra korlátozódóan: 2-es zóna: olyan területek, ahol robbanáshoz vezető veszélyes légkör valószínűleg csak rendszertelenül, és akkor is csak rövid időre alakul ki 1-es zóna: olyan területek, ahol robbanáshoz vezető veszélyes légkör valószínűleg alkalmanként alakul ki 0-ás zóna: olyan területek, ahol robbanáshoz vezető veszélyes légkör valószínűleg rendszeresen vagy hosszabb időre alakul ki Por esetében jelenleg ugyanígy megkülönböztetünk egy 11-es zónát, amely az 1 + 2 zónáknak felel meg, és egy 10-es zónát, mely a 0-ás zónának felel meg. Tervezés alatt van egy háromzónás felosztás is, amelyben 22-es zóna (a 2-es zónának felel meg), 21-es zóna (az 1-es zónának felel meg) és 20-as zóna (a 0-ás zónának felel meg) lesz majd. Orvosi területen létezik még egy felosztás, ahol M és G zónákra való felosztást használnak (pl. az érzéstelenítés területén stb.). Az üzemeltető felelős a zónák meghatározásáért, és ahol szükséges, ott ehhez a felügyeleti szervek, pl. tűzvédelmi hatóság vagy ipari ellenőr jóváhagyása szükséges. Nem egyértelmű helyzetekben mindig a magasabb követelményekkel rendelkező zónát kell választani. A 0-ás zóna területein csak olyan berendezések üzemeltethetők, amelyek erre a zónára engedélyezve vannak. Az 1-es zónában csak jóváhagyott típusú, robbanásvédelemmel működő berendezés használható, néhány kivételtől eltekintve. A típus jóváhagyását kizárólag akkreditált jóváhagyó központ végezheti (pl. PTB, BASEFA, CESI stb.). A 2-es zónában olyan berendezések használhatók, melyek normál üzemi körülmények melletti üzemeltetése nem okozza a robbanáshoz vezető légkör kialakulását. Ez jelentős könnyítés, mivel néhány feltétel mérlegelése mellett megengedi olyan berendezések üzemeltetését (és a gyártó nyilatkozata elégséges ehhez), amelyekre nincs „ex” típusjóváhagyás.
1.3.7 Gyújtószikramentes működés a tűzérzékelési technológiában A gyújtószikramentes tűzérzékelők robbanásvédelmi leválasztóval, un. Szikra- vagy Zener-gáttal üzemelnek. A robbanásvédelmi leválasztót és a robbanásveszélyes területen elhelyezett és csatlakoztatott periférikus elemeket minden esetben azonos feszültségű szintre kell hozni. A nemkívánatos potenciálkülönbségeket, ebből adódóan a vonal hibás működését és a zár Z (Zener) diódájának hamis riasztását megelőzendő, minden érintett földpotenciálnak azonosnak kell lennie (még a vezérlőpanelének is). További potenciál-kiegyenlítő átkötésekre is szükség lehet. Az EN 50014 (15.4 fejezet) alapján a következő adatok vonatkoznak a földkábel keresztmetszetére: A fázisvezeték keresztmetszete nem lehet kisebb a csatlakozó „S” egység „Sp” védővezetékének keresztmetszeténél S δ 16 mm2 ==> Sp = S 16 mm2 < S 35 mm2 ==> Sp = 16 mm2 S > 35 mm2 ==> Sp = 0,5 x S A vezetőképesség legalább annyi kell legyen, mint egy 1,5 mm2 keresztmetszetű rézvezetéké.
1.3.7.1 Gyújtószikramentes érzékelők felszerelése az 1. zóna robbanásveszélyes területein Az 1-es robbanásveszélyes zónában működő eszközök gyújtószikramentes működésének előfeltétele a csatlakoztatott berendezések összekapcsolhatósága. A csatlakoztatott berendezések ez esetben a bemeneti/kimeneti modul és a robbanásvédelmi leválasztó, a robbanásveszélyes zónán kívül kerül elhelyezésre. A robbanásveszélyes zóna vezetékelésében van egy világoskék kábel, vagy egy más módon megkülönböztetett, címkével ellátott kábel; ez a vezeték azonnal felismerhető és azonosítható kell legyen, mint a rendszer gyújtószikramentes vezetéke. Gyújtószikramentes, robbanásveszélyes zónában működő tűzérzékelők ezekhez a gyújtószikramentes hálózati áramkörökhöz csatlakoznak. A gyújtószikramentesség biztosítására át nem léphető határértékek vannak feltüntetve a bemeneti/kimeneti modulon, a robbanásvédelmi leválasztókon és a gyújtószikramentes, robbanásveszélyes zónában működő tűzérzékelőkön.
1.3.8 A 94/9/EG-ATEX 100a sz. EU-irányelv 1996. októberében Németország Szövetségi Tanácsa jóváhagyta a berendezések biztonságáról szóló törvény második rendeletét és a berendezések biztonságáról szóló törvény módosító rendeleteit. Az 1. cikkely alapján ez azt jelenti, hogy a 94/9/EGATEX100a számú irányelv törvényerőre emelkedett. Az új robbanásvédelmi rendelet nagy részletességgel foglalkozik azzal, hogy berendezések és védelmi rendszerek csak akkor használhatók üzemszerűen, ha megfelelnek a 94/9/EG II. melléklete alapvető biztonsági és egészségügyi előírásainak, és ha megfeleltek a megadott megfelelőség-értékelő eljárásnak (94/9/EG irányelv 8. cikkelye). Az új robbanásvédelmi rendelet túlhaladja az ElexV-t, mivel foglalkozik a robbanásveszélyes zónák pneumatikus és hidraulikus működésű berendezéseivel is, nem csak az elektromos működésű berendezésekkel. A robbanásveszélyes területek zónákra osztása szinte teljes mértékben a németországi mintát követi. Új jellegzetesség, túl a robbanási csoport elnevezésén, hogy az üzemi berendezések külön kategóriába lettek sorolva. Ez a kategória írja le azokat a robbanásveszélyes zónákat, amelyekben az üzemi berendezések használhatók. Az I. robbanásveszélyességi csoportban megkülönböztetik az M1 és M2 kategóriát, a II. robbanásveszélyességi csoportban pedig az 1-es, 2-es és 3-as kategóriát; az 1-es kategória üzemi berendezései a 0-ás zónában használhatók, a 2-es kategóriáé az 1-es zónában, a 3-as kategóriáé pedig a 2-es zónában. Az átmeneti időszakban, azaz 2003. június 30-ig mind az ElexV (verzió hatályosságának kezdete: 1994. március 23.), mind az új szabályozás alkalmazható. Miután ez az időszak véget ért, a robbanásveszélyes helyen üzemeltetett berendezések kizárólag az ATEX irányelv szerint működtethetők. A meglévő rendszereket ez nem érinti, azok tovább működtethetők ezen időszak lejárta után is.
1.3.9 Rendszeráttekintés
1.4 Hurkos technológia/adatátviteli technológia 1.4.1 Egyedi azonosító LSN (Local SecurityNetwork - helyi biztonsági hálózat) technológia és más technológiák lehetővé teszik az ativálódott tűzérzékelők egyedi beazonosítását az érzékelőzónában.
1.4.1.1 LSN-technológia Az LSN-technológia kétirányú, digitális adatátviteli folyamat, amely a master/slave elven működik, ahol a mastert egy központi egység (LSN vezérlő kártya) képviseli, a slave elemek pedig az érzékelők, kapcsolókészülékek és vezérlőelemek. A hálózati feldolgozó átalakítóra a következőkben masterként utalunk, a slave elemek pedig az LSN-elemek. Az LSN a tűzvédelmi perifériák korábbi, sokfajta típusú csatlakozását leredukálja egyetlen egységes, kétvezetékes rendszerre. Mind az ágvezetékes, mind az egyszerű leágazásokat tartalmazó hurokelrendezés topográfiailag megvalósítható. Lehetőség van olyan leágazásokra is, amelyek más ágakból ágaznak le (T-elágazás). Az érzékelő áramellátása általában ugyanazon a két vezetéken keresztül történik, mint amelyiken az egymást lefedő digitális adatátvitel zajlik, amennyiben az előre meghatározott maximális áramerősség nem kerül átlépésre. Az egyes LSN-elemeknél mérhető feszültség különböző, a vezeték feszültségesésének a függvényében. Ahol az LSN-elemek nagyobb teljesítményt igényelnek, mint amennyit a master a kommunikációs vezetéken keresztül biztosít, akkor ez a kiegészítő áramellátás egy második vezetékpáron át jut el az LSN-elemhez.
1.4.1.1.1 Elérési folyamat A master teljesen automatikusan rendel kommunikációs címeket a maximálisan 256 LSN-elemhez az indulási állapot beállításakor, vagyis az üzembe helyezéskor. Az inicializálás után az LSN-elemekhez való hozzáférés opcionális. Az érzékelés és vezérlés ugyanazzal az adatátviteli eljárással valósul meg. A mastertől az LSN-elemekhez küldött adatok a tápfeszültség impulzushossz-kódolású modulációjával kerülnek átvitelre. Az LSN-elemektől a masterhez küldött adatok a fogadott áramerősség impulzushossz-kódolású modulációjával kerülnek átvitelre. Szabványos esetben az adatküldés az úgynevezett lekérdezés, amely mindössze az LSN-elem címéből áll, és a válasz erre egyetlen bájt, ami az LSN státuszát adja meg. A szabály az, hogy a lekérdezésnek nincs semmilyen hatása az LSN-elemre. Az LSN-elemet adott parancsokkal, az LSN-elem számára történő elküldésével lehet megváltoztatni. Ezzel a módszerrel a lekérdezett bájthoz különböző jelentést lehet hozzárendelni, például a mérési feszültség digitalizált analóg értékét, vagy paramétereket lehet az LSN-elemhez eljuttatni.
1.4.1.1.2 Biztonsági adatmentés Minden bájt ellenőrzésre kerül egy páros vagy páratlan bit segítségével. Ezenfelül a technológia a következő biztonsági intézkedések szerint működik: ha a master az LSN-elem lekérdezésekor a nullkódtól való eltérést észlel, akkor ezt az LSN-elemet a normál gyakoriságon felül további két alkalommal is lekérdezi. Az üzenet csak akkor lesz érvényesnek minősítve, ha mindhárom alkalommal megerősítésre kerül. Amennyiben permanens módosításra vagy vezérlésre érkezik parancs az LSN-elemhez, az a parancs először letárolásra kerül az LSN-elem egy utasítási regiszterébe. Ezt az utasítási regisztert a master tudja olvasni, annak érvényességét így ellenőrizni tudja. A letárolt parancs csak akkor kerül végrehajtásra, amikor végrehajtási parancs érkezik az LSN-elemhez egy megadott időintervallumon belül. Ha a végrehajtási parancs a megadott időintervallumon túl érkezik az LSN-elemhez, akkor a parancs nem kerül végrehajtásra.
1.4.1.1.3 Meghibásodással szembeni védelem A meghibásodott busz fontos jellemzője a meghibásodás során tanúsított viselkedése. Hurkos elrendezésben az LSN-elemek címzése és adatellátása időosztásos módszerrel, hurokmegszakítás nélkül, annak mindkét vége felől történik. Ezzel a módszerrel a hurok összes szekciója részt vesz az átvitelben, és felügyelet alatt van. Ha rövidzár vagy szakadás történik is a hurok bármelyik pontján, az összes LSN-elemet tovább lehet üzemeltetni bármilyen negatív hatás nélkül. Ez a szakadás helyének lokalizálása után történik oly módon, hogy a két szomszédos LSN-elem leválasztó kapcsolóit (izolátorait) nyitja. Ezáltal a hibás hurokrész leválasztódik és a hurokszerkezet átalakul két ágszerkezetté. Minden LSN-elem és a master is rendelkezik leválasztó kapcsolókkal. Az ágszerkezetben a hibahely utáni LSN-elemeket az előtte levő LSN-elem lekapcsolja. Ez azt jelenti, hogy a hibahelyen túli LSN-elemek ezután nem üzemelnek. A meghibásodások és ezek következtében megsérülő LSN-elemek teljesen hasonló módszerrel választhatók le. Teljesen világos, hogy egy hurok számos előnnyel rendelkezik egy elágazásos rendszerrel szemben, és hogy egy hurokban a vezeték meghibásodása nincs hatással az LSN-elemekre. Nagy jelentőséggel bír a biztonságtechnikában, hogy a tűz- és behatolásjelzési technológia különböző hibafeldolgozási módszerei csak a masterben vagy attól feljebb levő szinten, a vezérlőközpontban zajlanak, és ez nem az átviteli technológia jellemzője. Az elektromágneses kompatibilitás és zavarvédelem (EMV) elemei az összes LSN-elem és a master részét képezi. Csak félvezető elemek használatosak védelmi elemként. Ezért a környezet felé okozott zavarok, valamint a más vezeték nélküli vagy vezetékes hálózatokra gyakorolt járulékos hatás a lehető legkisebb. Ennek oka az, hogy az adatátvitelre használt vivőjel a tápfeszültségnek mindössze 5%-át teszi ki. Az árnyékolt kábelek alkalmazása szintén csökkenti a környezeti zavar esélyét.
1.5 Vonalhálózat A tűzjelző rendszereket a saját vonalhálózatukban kell működtetni. Ezeket a hálózatokat rendszerint piros színnel jelölik. Magyarországon az OTSZ írja elő, hogy ezeket a vonalakat külön jelöléssel kell ellátni olyan elosztókban, ahol más vonalakkal együtt kerülnek beépítésre. Ha színkódolásra kerül sor ezeknél a vonalaknál, a piros színt kell használni. A vonalakat úgy kell beszerelni és rögzíteni, hogy azok mechanikailag megfelelően védve legyenek, és a helyiségben való használat elvárásait teljesítsék. A gyártónak a kábelek beépítésre vonatkozó előírásait szigorúan be kell tartani az áramkör épsége érdekében. Ahol tűzjelző kábelek használata van előírva az E 30-as áramköri épség mellett, a következő előírásokat kell betartani: • Olyan területeken, ahol a tűzjelző rendszer kizárólag kézi jelzésadókból (nem automatikus tűzérzékelők) áll, a vezetékeknek a kézi jelzésadókig meg kell felelniük az E 30 áramköri épségre vonatkozó előírásoknak. • A kapcsolt átviteli berendezéseket is tartalmazó tűzjelző rendszereknél az áramkörileg ép vezetékhálózat rendszer nem előírt olyan helyiségekben, amelyek automatikus érzékelők felügyelete alatt állnak. • Betartandók a helyi építészeti és tűzvédelmi hatóságok előírásai. A különböző huzalátmérőket figyelembe kell venni a tervezés során az érzékelőaljzatokkal kapcsolatban.
1.5.1 Automatikus érzékelők • MAGIC.SENS 420-as tűzérzékelő sorozat, LSN • MAGIC.SENS 320-as tűzérzékelő sorozat, hagyományos verzió • Füstérzékelő, 520-as sorozat • Füstérzékelő, 500-as sorozat, hagyományos verzió Az MS 400-as standard érzékelőaljzat használatos hagyományos érzékelőkhöz és modern LSN-érzékelőkhöz is, és maximum 10 mm külső átmérőjű tűzjelző kábelekhez, ahol a kábelt előre elkészített bemeneti nyílásokon át lehet bevezetni, és úgy felületi, mint süllyesztett beszerelésre alkalmas. A detektoraljzat létezik integrált PTE-tömítéssel is (MSF 400), párás környezetben való alkalmazásra.
1.5.2 Kézi jelzésadók (nem automatikus tűzérzékelők) Maximálisan 17 mm-es külső átmérőjű kábel csatlakoztatható a termékválasztékban szereplő összes kézi jelzésadóhoz, ha szigetelőanyagként nem öntömítő alátétgyűrűt használunk.
1.6 Tűzjelző központ A tűzjelző központ az alábbi feladatokat látja el: • A bekötött érzékelőktől összegyűjti az üzeneteket, megjeleníti azokat látható és hallható módon, és megmutatja a veszélyzónát. Letárolja az üzeneteket, ha szükséges, pl. kinyomtatja. • Továbbítja az üzeneteket, pl. a tűzoltóságra. • Egyéb berendezéseket vezérel. • Felügyeli a tűzjelző rendszert, és kijelzi a hibákat.
Î Konfigurálás és beállítás A tűzjelző központok tervezését, telepítését és működtetését országos rendeletek szabályozzák. Az adatátviteli berendezést a lehető legközelebb kell elhelyezni a tűzjelző központhoz. Annak érdekében, hogy a tűzoltóság a tűzjelző központhoz közvetlen útvonallal rendelkezzen, az útvonalat meg kell jelölni olyan címkékkel, amely feltünteti a az irányt jelző nyilakat. A különleges objektumokat optikai információval kell ellátni. Az összes tűzjelzőt el kell látni időtálló címkével, amely tartalmazza az érzékelőzónát és egy, a csoporton belüli alcímet, pl. 1/5 (1-es érzékelőzóna, 5-ös érzékelő).
1.7 Tűzjelző rendszer 1.7.1 Konfiguráció Napjainkban a tűzjelző rendszerek az alábbiakból állnak: • Tűzérzékelők (automatikus és nem automatikus)1 • Tűzjelző központ vezetékhálózata, tápellátással, esetenként további, ugyanabban a hálózatban üzemelő vezérlőegységgel.
A tűzjelző rendszerek adatátviteli rendszeren keresztül kapcsolódhatnak a felügyeleti központhoz, a vészjelzések leadása céljából. További riasztási jeladó típusok lehetnek még az automata tárcsázó- és adatátviteli berendezésekbe építve, valamint külön csatlakoztatott külső vagy belső fény- és hangjelző eszközök, illetve vészhangosító eszközök. Magyarországon automatikus és nem automatikus tűzjelzők (kézi jelzésadók) nem üzemeltethetők együtt ugyanabban az érzékelőzónában.
1.7.2 Tápellátás A tápellátásról két, egymástól független áramforrásnak kell gondoskodnia. Az egyik áramforrás lehet az általános elektromos hálózat, pl. a 230 V-os váltóáramú hálózat, vagy az ehhez hasonló hálózat, a másiknak tölthető akkumulátornak kell lennie. A váltóáramú hálózathoz való csatlakozást külön automata áramköri megszakítón keresztül kell megvalósítani. Ezek után az automata áramköri megszakítót piros színnel kell megjelölni. Áramkimaradás esetén az akkumulátornak automatikusan, megszakítás nélkül kell átvennie a rendszer áramellátását. Bármelyik tápellátás kimaradását, hibáját vizuális és hangjelzéssel is jelezni kell. A tűzjelző rendszerről nem szabad más rendszerek tápellátását biztosítani. A tűzjelző rendszer üzeneteinek és hibaüzeneteinek továbbítására szolgáló készülékek egyirányú kommunikációval rendelkezzenek (fordított adatátvitel nélkül). Országos rendeletek alkalmazandók a tartalék üzemidő mértékére áramkimaradás esetére, valamint a tápellátó egység méretére. Az újratölthető akkumulátor kapacitását a termék gyártója számítja ki.
1.7.3 Kiegészítő berendezések A tűzjelző központ nem csak riasztójelzést tud leadni, hanem késedelem nélkül automatikusan a belső intézkedéseket is kezdeményezheti: • Tűzgátaknál levő automata ajtók vezérlésének aktiválása • A füst- és hőelvezető rendszerek nyitása • A légkondicionáló rendszerek, gázvezetékek és elektromos rendszerek kiiktatása • A ház riasztórendszerének aktiválása. További berendezések nem kapcsolhatók a tűzriasztó rendszer tápellátására. A tűzriasztó rendszer működését nem befolyásolhatja más berendezés beszerelése. Hasonlóképpen, más berendezésekre, pl. automata ajtóvezérlés, nem lehet befolyással a tűzjelző rendszerben előforduló hiba.
1.8 Személyzettel állandóan ellátott helyek A szabály szerint a tűzjelző rendszer veszélyjelzéseink és hibaüzeneteinek fogadására kétféle helyszín jelölhető ki: • Veszélyt jelző üzenetek - például a tűzoltóság • Hibajelzések - például felügyeleti állomások A szabály szerint a tűzoltóság a hibajelzéseket nem kapja meg. „A vészjelzéseket legalább kollektív jelzésként kell egy elsődleges vonalon át eljuttatni egy személyzettel állandóan ellátott helyre, amennyiben a kijelző és a végrehajtó eszközök nem olyan helyiségben vannak, ahol képzett személyzet állandóan jelen lenne. A jogosultsággal rendelkező helynek az elsődleges vonalat állandóan felügyelet alatt kell tartania. Ahol csak helyi riasztók lettek tervezve a biztonsági rendszerbe, a vészjelzések jelzőkészülékeit elsődleges vonalon át kell működtetni.” A hibajelzéseket legalább kollektív jelzésként kell eljuttatni egy jogosultsággal rendelkező helyre, ha a kijelző és a végrehajtó eszközök nem olyan helyiségben vannak, ahol képzett személyzet állandóan jelen lenne (lásd magyarázatok). A leírás a következők szerint folytatódik: „Ahol az üzeneteket és hibajelzéseket nem fogadja folyamatosan a kijelzőnél és a vezérlőnél levő képzett személyzet, ott létfontosságú, hogy a vészjelzések elsődleges vonalon jussanak el egy jogosultsággal rendelkező olyan helyre, amely a vonatkozó képzésben részt vett személyzettel állandóan ellátott. Amennyiben a rendszer tartalék üzemideje 4 óra, a hibás működést jelző üzeneteket, pl. a tápellátás hibájáról szólót, elsődleges vonalon kell eljuttatni személyzettel állandóan ellátott, jogosultsággal rendelkező helyre. Amennyiben a rendszer tartalék üzemideje 30 óra, a hibás működést jelző üzeneteket, pl. a tápellátás hibájáról szólót, elsődleges vonalakon vagy hasonló, az adatátviteli útvonalat automatikusan ellenőrző eszközön kell eljuttatni személyzettel állandóan ellátott, jogosultsággal rendelkező helyre. Egy helyet személyzettel ellátottnak nevezünk abban az esetben is, ha szervezeti intézkedés került bevezetésre, amely biztosítja, hogy a karbantartás 24 órán belül eltud kezdődni. Amennyiben a rendszer tartalék üzemideje 72 óra, a hibás működést jelző üzeneteket, pl. a tápellátás hibájáról szólót, elsődleges vonalakon, automata betárcsázó vagy hasonló rendszeren, az adatátviteli útvonalat automatikusan ellenőrző eszközön kell eljuttatni a kezelőhöz, vagy a kezelő által meghatalmazott személyhez. Ahol az gazdaságossági szempontból nem célszerű, a hibajelentést a kezelőhöz kell elküldeni, vagy a kezelő által meghatalmazott személyhez, automata betárcsázó és jelentésadó rendszeren, vagy pedig úgy kell megjeleníteni vizuálisan, hogy a hibajelentést egy képzett személy észlelhesse, pl. a vezérlés ellenőrzése során. A hibát 30 órán belül észlelni kell.”
1.9 Adatátviteli rendszerek A tűzjelző rendszerekhez hasonlatosan, a vészjelzések adatátviteli egysége is üzenetküldő készülékekből (nyilvános tűzérzékelők és adatátviteli egységek), vonalhálózatokból, és a szükséges tápellátással rendelkező fogadó központokból áll. A fogadó központ rendszerint az állandó személyzettel ellátott tűzoltóság vezérlőtermében vagy a vezérlőközpontban van elhelyezve. A nyilvános tűzérzékelőkhöz bárki hozzáférhet. Az adatátviteli egységek jelentik a kapcsolódási pontot a tűzérzékelő rendszer és az adatátviteli rendszer közt. A tűzoltóságnak, az adatátviteli berendezésnek és a tűzjelző rendszer tulajdonosának jogait és kötelezettségeit szerződésben kell szabályozni a védett létesítmény és a tűzoltóság közötti adatátvitelre vonatkozólag. A megállapodásnak a következő pontokra kell kiterjednie: • A szállítási megállapodás érvényességi köre • A beszerelés és üzemeltetés szabályai • Karbantartás • Díjak és költségek • A rendszer használata. Az adatátviteli rendszert vagy a tűzoltóság, vagy egy szerződött partner (általában rendszergyártó vagy rendszerforgalmazó) gyártja és végzi a karbantartást, az üzemeltetést pedig rendszerint a tűzoltóság végzi. Az adatátviteli egységet, ami a tűzérzékelő rendszerrel való kapcsolatról gondoskodik, meg lehet vásárolni vagy bérbe lehet venni a tűzoltóságtól, vagy bérelni lehet a szerződéses partnertől.
1.10 Beépített tűzoltó rendszerek Tűz esetén a gázzal oltó rendszerek minimálisra csökkentik a füst okozta, a tűz hatásaként keletkező, és a tűzoltóanyag által okozott anyagi kárt. Még műszaki berendezések esetében is, a gázzal oltó anyagok azonnal eljutnak a tűz forrásához, és nem hagynak mellékterméket a tűzoltási művelet során, ezért a üzemi folyamatok gyorsan újraindíthatók. Ez biztosítja: • Az anyagi javak védelmét • A tűz terjedésének biztonságos megakadályozását • A füst okozta, a tűz hatásaként keletkező, és a tűzoltóanyag által okozott anyagi kár minimálisra csökkentését. • Hogy a folyamatok gyorsan újraindíthatók. A gáz alapú tűzoltó rendszerek alkalmazása nagyon sokoldalú, pl. elektronikus adatfeldolgozó központokban, elektromos kapcsoló- és elosztótermekben, festékszóró üzemekben és szárítókban stb. A védekezés céljának függvényében lehet választani a célberendezés védelmét, vagy a teljes helyiség védelmét. Rögzített, automatikus tűzoltó rendszerek (CO2 inret gázos elárasztásos tűzoltó rendszerek stb.) csak kettős függőségű (keresztérzékelős) tűzjelző központokon keresztül indíthatók. Ez körülbelül 50%-kal csökkenti az automatikus tűzérzékelők által megfigyelt terület nagyságát. Megjegyzés: Az a szabály, hogy egy speciális vezérlő elem gondoskodik a tűzoltó rendszer felügyeletéről és működtetéséről. Részletesebb leírások találhatók az OTSZ rendelkezéseiben.
1.11 Füstelszívó és hőelvezető rendszerek A füstelszívó és hőelvezető rendszerek teszik lehetővé, hogy a menekülési útvonalak, pl. lépcsőházak füstmentesek maradjanak hosszabb időintervallumon keresztül, ezáltal lehetővé teszik a veszélyben lévő személyzet számára az ingatlan időben történő elhagyását. Sok esetben a füstelszívó és hőelvezető rendszerek beépítését a helyi tűzvédelmi hatóságok előírják ipari létesítmények legváltozatosabb körére. A füstelszívó és hőelvezető rendszerek célja az, hogy automatikusan indítsanak egy vagy több ventilátornyílást tűz esetén, lehetővé téve a füst és a hő épület belsejéből történő kivonását. Ez lehetővé teszi például a menekülési útvonalak lehetőség szerinti leghatékonyabb tisztán tartását. Vészhelyzetekben a füstelszívó és hőelvezető rendszerek vezérlőegységeit a következők működtetik: • Speciális füstelszívó és hőelvezető rendszervezérlő elemek • Kézi kapcsolók • Füstkapcsolók • Forrasztott kitámasztórudak • Tűzérzékelő rendszerek A tűzjelző rendszerek, mint korai észlelő rendszerek, különösen alkalmasak a füstelszívó és hőelvezető rendszerek automatikus működtetésére, a tűzérzékelők által biztosított széleskörű lefedettség révén.
1.12 Automatikus ajtóvezérlők Az elektromos vezérlésű ajtóvezérlések célja az, hogy megbízhatóan tartsa az önzáródó tűz/füstszakaszoló ajtókat nyitott állapotban, tűzeset bekövetkeztekor pedig az első lehetséges időpillanatban zárja azokat. Az automata ajtóvezérlések fő célja az ajtók megbízható működtetése - a hamis riasztások elkerülése csak másodlagos jelentőségű. Tűz esetén az automata ajtóvezérléseket (pl. adhéziós mágnest) működésbe hozzák az automata tűzjelzők, ezt követően az automata ajtóvezérlők áramellátása megszakad. Ennek eredményeképpen a tűz-/füstszakaszoló ajtó automatikusan bezáródik.
Az automata vezérlők azt a célt szolgálják, hogy a tüzet, illetve füstöt az adott tűzszakaszban tartsák és megakadályozzák annak átterjedését más tűzszakaszokra. Az automata ajtóvezérlők konfigurálásának és működtetésének leírása az EN 14637, 2003. áprilisi keltezésű kiadásában található. Megkülönböztetünk független automata ajtóvezérlőket, és tűzjelző központhoz kapcsolt ajtóvezérlőket. A tűzjelző központhoz kapcsolás számos előnnyel jár a felhasználó számára (pl.az összes automata ajtó egyidejű beindítása tűzeset bekövetkeztekor, vagy emeletenként történő bekapcsolás).
1.13 Menekülési utak vezérlőrendszerének és az épület felügyeleti rendszerének együttműködése A menekülési utaknak és vészkijáratoknak kettős funkciója van. Súlyos helyzetben a higgadt menekülést és biztonságba jutást hivatott biztosítani, de lehetővé kell tennie az ellenkező irányú bejutást is, kizárólag a jogosult személyek számára, akik kulccsal vagy kódkártyával azonosítják magukat. Ennek az ellentmondásnak a feloldására szolgál az „önzáró pánik-zár”, amely létezik csatlakoztatható külső fogantyúval felszerelt kapcsolózár, és elektromos működtetésű motoros zár formájában is. Csatlakoztatható külső fogantyúval rendelkező zárak esetében az a fogantyú (kilincs), amely menekülési irányban az ajtót kinyitja, azaz belső ajtókilincs, egy súrlódó retesszel van a zármechanizmushoz kapcsolva, míg a másik oldalon levő kilincs szabadon mozog. Ebben az állapotában az ajtó duplán rögzített, a kilinccsel és a zárnyelvvel. A zárás a belső kilincs működtetésével oldható, és ekkor a menekülési útvonal megnyílik. Amint a személy áthaladt az ajtón, azt automatikusan becsukja az ajtócsukó szerkezet, majd kézzel újra be lehet zárni. A rendes zárás felügyeletéről mágneses nyitásérzékelővel lehet gondoskodni. Ez megbízható módon kizárja annak lehetőségét, hogy egy biztonsági rendeltetésű ajtó véletlenül bezáratlanul maradjon, és mindegyikhez biztosítja a hozzáférést. Az ajtó rendeltetésével ellentétes nyitva hagyását a mágneses nyitásérzékelő jelenti a biztonsági központnak, és a helyszínen ez kijelzésre is kerül villogó fény vagy hangjelzés formájában. Rögzített kilincs is került az ajtó külső oldalára, arra az esetre, ha az önzáró motor zárna. A zárba épített motor visszahúzza a zárnyelvet, ezután az ajtó a kilincs, vagy egy automata pánikzár segítségével kinyitható. Amint az ajtó becsukódik, a zár automatikusan bezáródik, és így visszaáll a normál zárási állapot. A következő kényelmi és biztonsági jellemzők ajánlatosak: csendes, folyamatos üzem, beépített időzítő, automata zárás áramkimaradás esetére, és szabotázsvédelem, ami csak akkor teszi lehetővé a zárnyelv visszahúzását, ha az ajtó be van csukva. Az elektromos pánik-zárakat érzékelőkkel látják el, amelyek figyelik a zárnyelvet és a kilincsnyelvet, ebből adódóan alkalmasak távirányított működésre, a riasztórendszer működtetésére és a menekülési és vészkijárati biztonsági rendszerek vezérlésére. Az EN 1125 bevezetése óta nagy jelentőségre tettek szert a beépített rendszerek, melyek pánikrudas önzáró pánikzárakat tartalmaznak, mivel ezek az épület biztonsági előírásait és a menekülési útvonalak biztosításának elvárásait is teljesítik. A pánikrúd nyomásra reagál és megbízható módon nyitja az ajtót még pánikhelyzet esetén is, mialatt az önzáró pánikzár riasztója bekapcsol és jelzést ad a menekülési útvonalak használatára.
1.14 Vészhangosító rendszerek A vészhangosító rendszerek az EN 60849 szabályozás hatálya alá esnek. Az ilyen berendezések összeköthetők a tűzjelző rendszerrel, annak érdekében, hogy azok hang formátumú vészjelzéseit kiegészítsék szöveges utasításokkal, melyek könnyen értelmezhető információkat biztosítanak a benntartózkodóknak tűz esetén. Ezzel a módszerrel hatásos segítséget lehet biztosítani evakuáció esetén. A vészhangosító rendszerek a következő alapelemekből állnak: • Vezérlőközpont • Erősítő • Hangszóróbemenetek • Mikrofonbemenetek • Speciális belső bemondó pult a tűzoltóság számára • Belső kommunikációs kezelőegység • FM/AM-rádióvevő, CD-vezérlő, kazettás magnó • Legfontosabb tulajdonságai: Prioritás-kapcsoló vészhelyzet esetére • Az összes más audiobemenet blokkolása riasztás esetén • Területspecifikus riasztásjelzési lehetőség • Hibajelzés a hangszóró zónájának meghibásodása esetén • Vonalfelügyelet (szakadás, rövidzárlat, földelés) • Szintenkénti/szektoronkénti/riasztási zónánkénti hangrendszer • Vonalhálózat
1.15 Tűzjelző rendszerek tervezése A tűzjelző rendszerek tervét, tervezését, szerelését, üzembe helyezését, átadás-átvételét, üzemeltetését és karbantartását az országos szabályozásoknak, rendeleteknek megfelelően kell elvégezni. Magyarországon kizárólag a megfelelő tűzvédelmi szakvizsgával rendelkező szakemberek végezhetik el a tűzjelző rendszerek tervezési, beépítési, átadási, átvételi és karbantartási munkáit. Ez a magasabb minőségi szint elérése és a hamis riasztások lehetőségének csökkentése érdekében van így. A tervezéshez elengedhetetlen feltétel továbbá, hogy a tervező tagja legyen a Magyar Mérnökkamarának.
1.16 Tűzjelző rendszerek karbantartása A 26/2005 BM rendelet alapján a beépített tűzjelző berendezések telepítését, üzembe helyezését, időszakos ellenőrzését és karbantartását kizárólag szakvizsgával rendelkező személyek végezhetik. A szakvizsgát 5 évente meg kell újítani.
