Tisztelt Olvasó! A TÁRSADALMI ÖNSZERVEZÕDÉS LAPJA honlap: http://szilajcsiko.hu/
Fõszerkesztõ Varga Domokos György
[email protected] Fõszerkesztõ-helyettes Verzár Éva
[email protected] Lapterv Tóth Zoltán Grafikai elõkészítés, tördelés Fentor Katalin, Juhász Anna Rajz Dezsõ Ili Fotó Bogdándy György (Bogdy), F. Szabó Kata, Náray Zsuzsa Szamosvári Zsolt Karikatúra Gomba Hirdetési melléklet Kucsara Pál, Szikla Krisztina Olvasószerkesztés Bartos Csilla, Buvári Márta, Koczka Kata, Maleczki József, Németh András, Román János, Szentandrási Erzsébet, H. Tóth Tibor, Verzár Éva Korrektúra Bódi Ildikó, Hajdú Éva, Kékesi Katalin Megyeriné Nagy Magdolna, Zsengellér Annamária Informatika Füzi Péter, Golarits Imre, Szabó Tamás A szerkesztõség címe 1153 Budapest, Pázmány Péter út 29-33. Szerkesztõségi titkárság Muzsnay Terézia
[email protected] Kiadja a Magyarok Szövetsége Egyesület 2000 Szentendre, Kossuth Lajos u. 32. e-cím:
[email protected] Nyomda: Innova-Print Kft. 1047 Budapest, Baross u. 92–96. Telefon: 06-1-201-7083 Sajtókapcsolat MSz Sajtószolgálat:
[email protected] A Magyarok Szövetsége honlapja: http://www.magyarokszovetsege.hu/ Szövetség Televízió: http://www.szovetsegtv.hu/ ISSN 2061-7011 (nyomtatott változat) ISSN 2061-702X (világhálós változat) Elõfizetés a szerkesztõségi titkárságon; nyomtatott változat: 1000 Ft/hó világhálós változat: 750 Ft/hó Kapható az Óceán Invest újságkereskedés és az Anima könyvkereskedés boltjaiban. Megjelenik hetente
Jó szívvel elárulom Önnek, hogy amikor felvetõdött a Szilaj Csikó létrehozásának gondolata, nem kevesen voltak, akik amiatt aggódtak: mivel fogjuk tudni hétrõl hétre megtölteni újságot? Merthogy fõállású újságírónk, fõállású munkatársunk egy szál sincs, tele vagyunk másból éldegélõ önkéntesekkel… Nos, hetek óta azzal küszködünk, hogyan tudnánk minden hozzánk érkezõ vagy az olvasóink számára fontosnak gondolt írást betuszkolni szûkös kereteink közé. És hát nem tudjuk. Pedig, bizony, most is itt lenne a helye a lapban sereg hírnek, tudósításnak, akár ha az MSz Ifjúsági Tagozata hétrészes elõadássorozatára gondolok (Szépmezõ Szárnya; Amíg nincs rend a fejekben, nincs rend a Kárpáthazában!); vagy a Borsod megyei árvízi beszámolóra („GYÕZ csapatunk 20 emberrel, keményen és becsülettel harcolt a gátakon Szendrõben”; „Ózdon a Velencei patak hatalmasra dagadt. Aki látta és gyorsan cselekedett, az homokzsákokkal védte háza tájékát, mert elõre látható volt, hogy ki fog önteni.”); vagy épp Hajdúszoboszlóra, ahol a Magyarok Szövetsége helyi csoportja a város központjában lévõ I. világháborús emlékmû elõtt tartott megemlékezést. S persze hogy jó lenne bõ teret adni a Békés megyei II. Magyarok Ünnepe Orosháza–Gellértegyháza rendezvény beharangozásának, hiszen a július 10-i programok között találunk tehetségkutató vetélkedõt (népdal, néptánc, népzene, illetve népmesemondás), csikós bemutatót és hagyományõrzõ ruhabemutatót, hogy az Árpádkori ételek kínálásáról és egyebekrõl már ne is szóljunk… S akkor még itt volnának a trianoni megemlékezések szerte a hazában, vagy a leginkább a hitelkárosultaknak és a rajtuk segíteni akaró szövetségeseinknek szóló közlemény arról, hogy vigyázat, vannak olyan juttatások (pl. a segély, a családi pótlék), amelyekre a végrehajtók semmilyen körülmények között nem tehetik rá a kezüket, mert törvény tiltja. Errõl bõvebben szólni, sajnos, szintén nem maradt helyünk, de még az olyasféle örömteli hírekre sem futotta, hogy az üllõi szövetségeseink óriásplakátot állítottak, s hogy még Vértestolna megszépülése is szövetségeseink szorgalmának köszönhetõ. Azt gondolhatná valaki, hogy ezek nem is olyan fontos hírek, kár is szót vesztegetni rájuk; csakhogy elég egyetlen pillantást vetni például a szemétgyûjtés résztvevõire, ahogy a sikeres akció után odagyûltek a kamera elé, és elégedett mosolyukat elküldték üzenetként a világnak: attól, mert nem pénzért csinálunk valamit, attól, mert akadnak, akik ezért minket lesajnálnak, az még lehet lélekgazdagító és emberboldogító. Amit szintén jó szívvel ígérhetünk, hogy a Szilaj Csikó továbbra is ott tartja figyelmét a Magyarok Szövetsége kicsi és nagy dolgain. Ott tartja figyelmét az olvasóin, ott a nemzeten, az országon. Jövõ számunktól kezdve igyekszünk bõvebben szólni a Magyarok Országos Gyûlése (augusztus 13–15.) elõkészítõ munkálatairól. Mert fontos gyûlés lesz. Ha kell, helyet szorítunk szövetségbeli tisztázó vitáknak, mert ezeket is fontosnak ítéljük: senki ne érezze úgy, hogy a Szilaj Csikó méltánytalanul bánik velük. Semmi nem idegen tõlünk, amit igaznak, helyesnek gondolunk. Sokkal elõbb félnénk attól, hogy méltatlanul viseljük a Szilaj Csikó nevet, mint attól, hogy rövidlátó, ostoba törvény sújtana ránk. „Jogot a boncolóknak, / A kûlszin-, a fölhám-, a látszat-rombolóknak” – írta „nekünk” Illyés Gyula 1962-ben Óda a törvényhozóhoz címû versében. Ehhez tartjuk magunkat. Ez az iránytûnk. Nem a hatalomszerzés, nem a hatalomféltés. De még csak nem is az ilyen-olyan hatalommal való packázás okán közöljük Új történelem rovatunkban az auschwitzi statisztikát. Hanem mert mindent meggondolva, mindent megfontolva, nem maradt más választás... Varga Domokos György
Közlemény Ha Ön már elõfizetõje a Szilaj Csikó világhálós változatának, látogasson el honlapunkra: www.szilajcsiko.hu. Itt AZONOSÍTÓ-t kell kérnie, amelynek segítségével hozzá tud majd férni a legújabb lapszámokhoz. Ha még nem elõfizetõje lapunk világhálós változatának, de szeretné szabadon olvasni az új számokat, ehhez elõbb szintén el kell látogatnia honlapunkra (www.szilajcsiko.hu), s itt meg kell rendelnie a Szilaj Csikót, egyúttal kérnie az AZONOSÍTÓ-ját.
I . é v fo l ya m 16. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 10.
3
Számok, tények Beesett levél
Államadósság* Az ECHO TV Analízis mûsorában Bogár és Lóránt Károly elmondták, hogy bizonyos SZDSZ-es körök hogyan mûködtetik a pénzpumpát, amit a Fidesz-nek sem szabad megpiszkálni. Tegnap kaptam ehhez a riporthoz egy megelõlegezett számítást. Be is illesztem, hogy lássátok, mirõl is van szó, és mit mûvelnek Sorosék. „Top Secret!” Szigorúan bizalmas anyagok! A lenti adatokat erõsen õrzik a nyilvánosság elõl. A mi célunk viszont az, hogy minél több ember ismerje meg õket. Küldje tovább minden megbízható ismerõsének! Ha egyetért velünk, segítse munkánkat azzal, hogy terjeszti anyagainkat. Az adatok megdöbbentõk, és még megdöbbentõbb, hogy egyetlen magyar politikus sem beszél róluk, még évértékelésben sem.
A végsõ nagy szoci pénzszórás – lenyúlás
Szoci pártrendezvény – közpénzbõl Hogy a pártok elõszeretettel finanszírozzák kampányukat közpénzbõl – azzal szerintem nem mondok újat. Ennek egy szép példáját szeretném most bemutatni. Az újjáéledõ fasizmus elleni tiltakozásul tartottak tömegrendezvényt 2010. február 13-án az újlipótvárosi Hollán Ernõ utcában. A tömeg – 300 ember – tiltakozott a Magyarországon megjelent fasizmus ellen. Most ne a 300 emberen tessék nevetni, kérem, a spártaiak 300 emberrel feltartották Xerxész perzsa uralkodó seregeit a termopilei csatában, vagy 300 ember az elõjele lehetett annak a kb. 1 millió partizánnak (becsült adat), aki Budapesten 1944–45-ben harcolt a náci hordák ellen. Szóval nagy rendezvény volt, megjelent rajta például Lendvai Ildikó, Mesterházy Attila, Németh Péter (Népszava), valamint több szocialista országgyûlési képviselõ és fõvárosi politikus – hogy az utóbbi csoportból azóta hányan ülnek börtönben, arról nincs adat. (...) Sima pártrendezvény volt, na, melyen 300 ember vett részt, és melyet – többek között – a Baloldali Feministák Hálózat és az Új Szocialisták Mozgalma szervezett. Szerveztek, szervezzenek, ma mindenki azért demonstrál, amiért akar, elvégre ezt jelentené a szólás- és véleménynyilvánítási szabadság. Azonban ez a rendezvény olyan kiemelt figyelmet érdemelt, hogy a Miniszterelnöki Hivatal is megtámogatta mintegy másfélmillió forint közpénzzel. 5000 Ft/fõ. (A listán amúgy vannak még érdekességek: pl. 5 millió Ft a Budapesti Holokauszt Múzeumnak iratrendezésre.(?) De térjünk inkább vissza a fokozódó fasiszta veszélyre...) Szóval a fenti példa jól mutatja, hogyan kell egy saját pártrendezvényt támogatni közpénzbõl. Mindenesetre felvetnék én is egy rendezvényötletet, melyen valószínûleg sokan megjelennének, és abszolút a közérdeket szolgálná: „Állítsuk meg a korrupciót, börtönbe a korrupt politikusokkal!” Már csak az a kérdés, hogy erre hány millió Ft támogatást adna a MEH...
A minisztérium fizet az elvtársaknak Nagy nap van ma: 2010. május 31. És hogy miért nagy nap a mai? Mert ma jár le Hudák Tamás szerzõdése a Szociális és Munkaügyi Minisztériummal 900 000 Ft-ról. Hudák Tamás ezért a pénzért óriási szolgálatot tett a hazának: megvéleményezte a 170/2006 (VII. 28.) kormányrendelet 9. paragrafusát. Ez már valami! Azért aggódom, nehogy sok paragrafusból álljon az a rendelet, mert akkor az igen drága lesz... Ja, még annyit tennék hozzá, hogy Hudák Tamás az MSZP képviselõje, de ez minden bizonnyal nem játszott szerepet a szerzõdés megkötésében... A Szociális és Munkaügyi Minisztériumról tavaly már született posztunk, ahol megtudtuk, hogy az ott dolgozók nagyon szeretnek utazni, minél egzotikusabb tájakra és minél drágábban. Ezek az utazások minden bizonnyal segítették a Minisztérium rendkívüli munkáját és teljesítményét, de mint a minisztérium honlapján közzétett 2010-es szerzõdések is mutatják, a hatékonyság segítésére más szolgáltatásokat is igénybe vettek. A teljesség igénye nélkül nézzünk néhány példát, meg azt, hogy mindez mennyibe kerül az adófizetõknek: – Futárszolgálat, összesen több mint 2 millió forintért, de Lánczos Györgynek is jutott 535 000 Ft iratkézbesítésért. – Honlapszerkesztés: egyrészt Lendvai Piroska kap ezért 3 525 000 Ft-ot, másrészt Vadászi Bálint 4 875 000 Ft-ot – ez csak egyéves díj! Ja, várjatok, ez nem azt jelenti, hogy õk csinálják a komplett weboldalt, mert arra van külön designer és webmester (Aitia Rt.), így arra a kérdésre, hogy mennyibe kerül egy darab honlap, nem tudok választ adni. Sokba. – Beszédírás 4 500 000 Ft-ért 4 hónapra! A szerencsés nyertes a Lighthouse Silver Kommunikációs Tanácsadó Bt., ahol nagyon tudhatnak valamit, mert pl. a MEH is velük szerzõdött... – És a kedvencem: gerinctorna! 480 000 Ft-ért! Miért? Van itt még valakinek gerince…? Szóval érdekes dolgokra folyik el a pénz. Válsáááág, mindenkitõl elvonások, némelyik kórház már szétrohad, de ilyen kiadásokra – érdekes módon – még mindig van pénz. Azért remélem, hogy az új kormány nem folytatja ezt a gyakorlatot, és nem kell a jövõben ilyen posztokat írnom... (forrás: Hol a határ?)
4
Olvasson a sorok között! Íme két hír, amit az emberek 99,9%-a el sem olvas, és nem is ért. 1. hír Az ország államháztartási és külsõ finanszírozási helyzete látványosan javult. ... A Bank of America-Merrill Lynch (BoA-ML) bankcsoport londoni befektetési részlege átfogó összehasonlító elemzést állított öszsze a magyar és a lengyel költségvetési helyzetrõl. A Ház számításai szerint a magyar államháztartás strukturális elsõdleges egyenlege az idén (2010) a hazai össztermék (GDP) 5,3 százalékának megfelelõ többletet mutat majd, ... 2. hír Röntgen alatt Magyarország – elégedett Brüsszel az eredménnyel (...) Magyarország tartja a gazdasági program megvalósításának irányát, javul külsõ pénzügyi helyzete – állapította meg az Európai Bizottság hétfõn közzétett, a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) együttmûködésben készített helyzetértékelésében. (...) Az elfogadott 2010-es költségvetés összhangban van a 3,8 százalékos GDP-arányos hiánycéllal, és jelentõs tartalékok vannak benne. Tényadat A vártnál kevesebb, 918,6 milliárd forint lett a 2009-es államháztartási hiány, azaz a GDP 3,6 százaléka. Akkor most nézzük meg, mit jelent ez MAGYARUL! 1. A magyar államháztartás 2009 és 2010 között stagnál, azaz nem változik. (Most tekintsünk el a pár tizedszázalékos csökkenéstõl vagy esetleges emelkedéstõl.) 2. A fenti tényadatból így könnyen kiszámítható, hogy a magyar költségvetés 1% az 255 milliárd forinttal egyenlõ. (Sima aránypár: Ha 918,6 milliárd 3,6%, akkor 1% hány milliárd?) Tehát az 1% 255 milliárd forint! 3. Idén 2010-ben 5,3% lesz az államháztartás elsõdleges többlete. Azaz 5,3-szer 255 milliárd, vagyis 1352 milliárd forint. Ez az elsõdleges egyenleg. Vagyis 2010-ben ennyi pluszt termel MAGYARORSZÁG. 1352 millárd forintot. 4. A 2. hír szerint mégis tartható lesz a 3,8%-os hiány! Ezek szerint 3,8-szer 255 milliárd, azaz 969 milliárd forint lesz a hiány. 5. Kérdés. Hová tûnt az 1352 milliárd többlet, és mibõl keletkezett a 969 milliárdos hiány? Ez összesen 2321 milliárd forint, azaz 11,6 milliárd dollár. Hol ez a pénz? Kapaszkodjon meg! Ez a pénz a KAMAT, amit mi, MAGYAROK, 2010-ben fizetünk! 2321 milliárd forint, 11,6 milliárd dollár. Hogy érzékeltessük mennyi pénz ez, néhány példa: 2321 milliárd forint az öt darab teljes és felépített 4-es METRO, vagy 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 20., és 21. havi nyugdíj országosan, vagy a teljes jelenleg már meglévõ magyar autópályák felépítésének költsége, vagy mintegy 50-szer annyi pénz, mint amennyit az eltörölt vagyonadóból várt a kormány, vagy 150 darab Grippen vadászgép, vagy 2321 darab Combino villamos, vagy 46420 darab Zuschlag, illetve az általa ellopott pénz, vagy minden magyarnak a csecsemõtõl az aggastyánig 232 000 forint. Ennyit fizetünk csak kamatra 2010-ben. Mit tehetünk? Elõször is el kell érni, hogy ez közbeszéd tárgya legyen hazánkban, mert azoknak a kezében van a hivatalos és pártmédia, akik a kamatokat szedik tõlünk. Így soha, sehol nem hangoznak el ezek a számok. Az a politikus, aki beszélne róla, holnaptól a süllyesztõben találná magát. * szerkesztett, rövidített változat
Magyar idõ
Élményem Babba Máriával
Íme: Nem volt semmilyen ünnep, mikor felmentünk Csíksomlyóra. Máriához mentünk, Babba Máriához, a Szent Szûzhöz, a Csodatevõ Szent Szûzhöz, hogy közbenjárását kérjük. Gondoltam, csak mi leszünk ott a kegytemplomban, a távolról érkezett „zarándokok”. Meglepõdtem azonban, látva a sok látogatót, a sok fiatalt. Elõttem két tizenéves leányka állt a bejegyzõ füzet elõtt: ide írogatják be a látogatók gondolataikat, kérésüket, megjegyzéseiket. Sugdosódva tárgyalták egymás között, mit írjanak. Elég sokáig foglalatoskodtak a füzet elõtt, de én türelmesen vártam soromra. Néztem aztán, vajon mit is írhattak? A társaik névsorát, akikkel együtt jöttek? Valamilyen gondjuk, bajuk miatt kérnek égi közbenjárást? Illetlen dolog a kíváncsiság, de amikor rám került a sor, biza belekukucskáltam a leánykák írá-
sába. Nem volt abban semmi különös, csak olyan egyszerû dolgok, amelyek az ilyen gyerekeket foglalkoztatják. Elmondták a Szûzanyának, hogy kik õk, s kik a szüleik, mivel foglalkoznak, mit tanulnak az iskolában, s hogy halad a tanulás. Akárha egy barátnõjüknek írtak volna levelet. Azzal fejezik be, hogy „most elmegyünk, de visszajövünk Hozzád. Szeretünk, Mária!” és a két aláírás. Beültek utána a padba és ott csendesen imádkoztak. Egyszerre halk énekszó jutott el hozzám valahonnan. Mintha csak úgy a magasság szólalt volna meg. Fokozatosan erõsödött az elõbb csak halk zümmögés, s már az ének szövegét is érteni véltem. Valahogy így hangzott: Egészen szép vagy Mária… … Imádj érettünk, könyörögj érettünk A mi Urunk Jézus Krisztusnál, Hogy megmentsed országunkat! Õk nem ünnepelni jöttek, nem a szenzáció, a divat, vagy a látványosság vonzotta õket, hanem úgy jöttek Babba Máriához, mint haza. S még visszajönnek… Végtelen sorban jöttek idõsek, fiatalok, gyerekek, hogy megérinthessék a csodatevõ csíksomlyói Szûzanya szobrát. S mi is. Majd meghatódva indultunk fel a Kálvárián, egé-
szen a Nyeregig. Ott megpihentünk, hallgattuk a csendet. Én pedig fényképeztem a tájat, a keresztet. Gyûjtöttem az emlékeket. Legyen késõbb vigasztalónk, ha a bánat elborít. Sütött a nap, alig néhány felhõ úszott habos-fehéren az égen. A nagy kereszt szép kontrasztot adott, s jó fotónak ígérkezett a látvány. Készítettem is néhányat alapos elõkészületek után. Késõbb, amikor visszanéztem a felvételeket, megdöbbenve láttam, hogy valamilyen fény vetült a kereszt csúcsára, ami úgy nézett ki, mintha lángolna. Néztem a keresztet szabad szemmel, de semmit sem láttam. Körbejártam, nézegettem, próbáltam a fényképezõgép lencséjén, s kijelzõjén is nézni, de semmi hasonlót nem láttam. A felvételen ellenben ott volt a kereszt csúcsán a láng! Visszatérve a szálláshelyünkre, megmutattam a panzió tulajdonosának, Ambrus Gizellának, meg az ott idõzõ embereknek is. De õk sem tudtak magyarázattal szolgálni. Másnap a fényképésznél, Kováts úrnál kinagyítottuk a képet, s akkor derült fény a jelenségre. A lencse színszûrõ, illetve védõ rétege vetített színes foltot a kereszt csúcsára. De éppen akkor? És éppen oda? Székelyudvarhely 2010
Közel félezer torok skandálta Versailles-ban: Vesszen Trianon! Közel félezer ember gyûlt össze június 4-én együtt jelölt Nagy-Magyarország térkép melreggel tíz órára a Trianon palota elõtt, hogy az lett egy szintén kétharmadától megfosztott aláírás egykori színhelyén szorgalmazza az Franciaország térképet helyeztek el. 1920-as diktátum felülvizsgálatát. A többség a Magyarok Világszövetsége szervezésében érkezett, de a 64 Vármegye radikális jobboldali szervezet is képviseltette magát, s jöttek Zürichbõl, Baselból, de még Ausztráliából is.
Patrubány Miklós szerint néhány év után az akkori kezdeményezés is beérett, „ez a mai nap szükséges lépés, ami elvezet ahhoz a naphoz, amely igazságot szolgáltat Magyarországnak”. A demonstráción megjelent Morvai Krisztina és Gaudi-Nagy Tamás jobbikos politikus. Gaudi szólalt fel, õ is elsõsorban MVSZtagként, a szövetség hangsúlyozottan pártpolitikán felülinek szánta a rendezvényt.
Az MVSZ elnöke beszédében párhuzamot vont a kettõs állampolgárság ügyében indított népszavazásuk és a mostani rendezvényük között. Az elhangzott felszólalásokat rendszeres és közös Vesszen Trianon! skandálás zárta. A szónokok visszatérõ érvelése szerint addig Európa számára sincs igazság, amíg a magyarokat ért igazságtalanságot felül nem vizsgálják. A franciák számára az elcsatolt területekkel I . é v fo l ya m 16. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 10.
A rendezvény második felében az MVSZ csendes megemlékezést és imát szervezett Versailles-ban a székesegyház elé az aláírás pillanatára, 16:30-ra. (az index.hu helyszíni tudósítása alapján)
5
Magyar idõ Levél a szerkesztõnek
Nem a pénz dolgozik! Bárki kipróbálhatja a vasárnapi családi ebéd után, vigye ki a mosatlant a mosogató mellé és helyezzen a közelébe többkevesebb pénzt, majd adja ki az utasítást, hogy „mosogass!”. Ugye nem lep meg senkit, hogy nem lesz elmosogatva? Az ember nem csak hittel él, így a napi gondok, a megélhetés, a pénz sokunkat foglalkoztat. Beszéljünk hát röviden a pénzrõl, a pénzügyi rendszerrõl. Hadd idézzem a kanadai W. L. Mackenzie King kijelentését, amit az alsóházi hivatalba lépése elõtt tett (nyilván volt felsõház is, bár most nem ez a téma): Amikor egy nemzet kiengedi kezébõl pénzforgalmának és hitelének ellenõrzését, nincs jelentõsége annak, hogy ki hozza a nép törvényeit. Az uzsora, mihelyt irányító szerepbe kerül, tönkretesz minden népet. Amíg a pénz és a hitel kibocsátásának irányítása nem kerül vissza a kormányhoz, és nem ismerik el azt a kormány legnyilvánvalóbb és legszentebb kötelességének, minden beszéd meddõ és hiábavaló a Parlament szuverenitásáról és a demokráciáról. A baj gyökerét sokan látják, kezelni is próbálják, mindenki a maga szintjén. Ha a kormány nem tudja, vagy nem akarja a nemzetnek megfelelõ pénzügyi lépéseket megtenni, akkor az emberek a saját szintjükön tesznek lépéseket, és alakítanak ki olyan eszközöket, amelyekkel csökkentik a káros hatásokat. Ilyen eszköz a Magyarok Szövetsége mint mozgalom teremtette pénzintézet, vagy a kialakított „helyi pénz”-rendszerek és a csereklubok, cserekörök. Magyarország pénzügyi és adórendszere nem jó (lehet és kell rajta javítani), ha mint eszközt szemlélem, rögtön beláthatom, hogy a használattal, a használóval van a fõ baj. A helyi pénzrendszerek és cserekörök sem nyújtanak végleges megoldást, sõt nézetem szerint az országos közösségtõl való különállással a nemzeti összefogást nem segítik. Úgy gondolom, a helyi pénz bevezetésével a helyi közösségek, a települési önkormányzatok irányításával megfelelõ eszközt teremthetnek a mindennapi túlélés elõsegítéséhez, s ennek napjainkban valóban létjogosultsága van. Azonban hosszú távon, a nemzeti összefogást szorgalmazva a Magyarok Szövetsége nem tekintheti céljának a helyi pénzrendszerek kialakítását. Egyetlen helyi pénzt tudok elképzelni: a magyar forintot (HUF). Nézzük hát, mi is a pénz: tény, hogy a szakemberek nem tudnak egységes állásfoglalást adni, egységes álláspontot kialakítani a pénzzel kapcsolatban. Azt javaslom, használjuk a józan eszünket: amit magyarul (a teremtés nyelvén) nem lehet öt perc alatt elmagyarázni, az nem illeszkedik a teremtésbe, az semmire sem való. E. S. Holter meghatározását idézem a pénzrõl: „A pénz egyfajta eszköz, amely olyan fokát érte el az elfogadhatóságnak, hogy függetlenül attól, hogy mibõl készült, illetve, miért óhajtják az emberek, senki sem utasítja el csereértékként az árujáért.” Nézzük a pénz csereértékét: mit kapok a pénzemért, amikor használom? Mondjuk, Szilaj Csikót veszek, vagy fagyit, vagy ruhát,
6
vagy autót. Nos, emberi tevékenységet, emberi termelést, emberi teremtést kapok, tehát a pénz fedezete az ember termelõ ereje, teremtõ képessége. És ez a baj a világban: az ember termelõ ereje véges, holott az ezt a termelõ erõt mérõ, értékelõ, hozzá kapcsolható pénz elõállítása pedig végtelen lehetõség, s tõlünk független erõ kezébe került is mára. Jelenleg a nemzetközi pénzügyi hatalomnak lehetõsége, hogy pénzt bocsásson ki fedezet – az emberi termelõ erõ fedezete – nélkül, ezáltal rontja a valós termelõ erõt. Ezért kiemelten fontos a kormány szerepe a Nemzeti Bank irányításában (országos helyi pénz), és ezért gondolkoznak az állampolgárok olyan szabályozó eszközökön, mint a helyi pénz, vagy a cserekörök, s igyekeznek megvalósítani ezeket, pedig – valljuk be – nem más ez, mint pótcselekvés. A helyi pénzt vagy a csereköröket elõnyben részesítõk a pénz elfogadhatóságát, elfogadását használják eszközként és korlátként, megszabva az általuk elõállított és megszerzett javak felhasználóinak körét, kizárva belõle azt, aki nem tudja megoldani a feladatát: az államot. Vizsgáljuk meg magát a pénzt, és fosszuk meg néhány hozzákapcsolódó tévhittõl. A pénz nem dolgozik. Bárki kipróbálhatja a vasárnapi családi ebéd után, vigye ki a mosatlant a mosogató mellé és helyezzen a közelébe több-kevesebb pénzt, majd adja ki az utasítást, hogy „mosogass!”. Ugye nem lep meg senkit, hogy nem lesz elmosogatva? Tehát, a pénz nem dolgozik, akárhogyan is állítják a médiában, hogy „a pénze dolgozik ön helyett”. Sõt a pénz kamatot sem termel, akárhogy is sulykolják a reklámok vagy a bankárok. Hosszú pénzügyi és gazdasági elemzés helyett nézzünk egy egyszerû példát. Van három szem krumplim (nem a mai hibrid, amit nem lehet elvetni, hanem a jó békebeli); ennek a három szem krumplinak az értékét kifejezhetem pénzben, vagy vehetem is pénzért. Elvetem ezt a három szem krumplit, öntözgetem, kapálgatom, gondozom, és a három szem krumpliból három tõ krumpli lesz, ezek pedig többször annyi krumplit teremnek, mint az elvetett három. A megtermett krumpli értékét megint kifejezhetem pénzben, sõt el is adhatom. És végül, ha az induló pénz értékét összehasonlítom az idõ függvényében a betakarítás utáni pénz értékével (amit még befolyásolhat az esetleges pénzügyi manipulációk sora – pl. kibocsátott-e valaki fedezet nélküli pénzt), akkor ezt a bankárok kamatnak hívják. Beláthatjuk, hogy kamatnak azt az emberi teremtõ erõt nevezik, amit eltakartak a szemünk elõl, amikor nem látjuk azt az embert, aki beleilleszkedik a teremtésbe. Számunkra az ember a fontos, a teremtõ, a teremtésbe illeszkedõ ember, szemben a kamattal, ami esetleg a világ másik felén élõ ember kifosztását jelenti. Nos, ez megint csak egy levél, és nem a Közösségi Magyar Nemzetállam megvalósításának a gazdasági leírása – remélem, mielõbb sort keríthetünk erre is Persze, sokat kell még ahhoz beszélgetnünk és dolgoznunk, együtt mindannyiunknak, a Magyarok Szövetsége tagjainak. Egyelõre szögezzünk le annyit, hogy a pénz jól használható eszköz, a használójának a mûködése dönti el, hogy jóra válik-e. A mindennapi megélhetésünk, az ország gazdasági rendszere, a fiatalok munkalehetõsége, az idõsek nyugdíja függ attól, hogy hogyan használjuk a pénzt. A végére egy kérés: ha az olvasó úgy érzi, hogy részt venne az együtt-gondolkodásban, kérem, fogalmazza meg néhány sorban, hogy mit jelent számára az a szó, kifejezés: munka. Szeretném, ha ezek a megfogalmazások névvel, címmel a szerkesztõségbe érkeznének. Hadd búcsúzzak Wass Albert szavaival: „a csillagok tengelyét olajozzák szorgalmas angyalok. És lészen csillagfordulás megint…” Jó egészséget kívánva, Benis Miklós
Magyar idõ
Szent István-i alkotmányunk öröksége Az Árpád-ház ma is él, mert a Szent Korona-tanban az Árpád-házi királyok szelleme tovább él, s már a nemzet egésze képviseli e szellemet. S hogy meg lehet koronázni a közt, azt Árpád-házi uralkodóinknak köszönhetjük. E szent tény miatt nagy Árpád vezér a kezdetünk, és nem pusztán személyes nagysága tette vezérré, hanem ez a szent hatalmi elv. Nyelvünk még ma is tudósít errõl, mert a magyar uralja királyát, nem az uralkodik rajta. Uralni azt jelenti: királyként elfogadni. Királynak lenni pedig annyit tesz, mint ezt az uralmat betölteni. „Két pogány közt” mondták elõdeink: „Inkább uraljuk az pogány törököt, mint az gaz németet”. A király nálunk sem nem égi származék, küldött, sem nem félistenné felkent magasság. Alkalmassága, szellemi és testi ereje a fontos, a származás csak kiegészítheti mindezt, de nem pótolhatja. Ehhez járul, hogy koronázáskor a megszentelt koronázási kellékek együttes erõterébe kerül visszavonhatatlanul. (E kellékek kisugárzását a koronázási ruhától a Szent Koronán, a koronázási paláston keresztül a királyi bocskorig vagy harisnyáig mérték, kipróbálták.) Mi volt hát Szent István árpádi öröksége? Attila és a hun dinasztia népeket egyesítõ hatalma és a százezer éves bükki mûveltség, a Kárpát-medence északkeleti nagy területe, amelyre Attila hatalma nem terjedt ki: ott még akkor sem a hatalom uralkodott, hanem a mellérendelõ egyenrangúság, a mûveltség ereje. Történelmünk kettõs gyökerû: egyik gyökere az õsi, folyamatos, egyenrangú szemléletre épülõ népi mûveltség, másik a rendre változó katonai vagy uralkodói rendszer. Természetesen mindkét összetevõ megismerése, emlékének ápolása kiváló feladatunk. Az Árpád-házzal megszakadt a keletrõl jövõ hódítási sorozat. A Kárpát-medencei hun és avar államot követõen Álmos és Árpád, illetve Géza-István és Vajk-István, Szent László és a többi Árpád-házi uralkodó csodálatosan nagyszerû mûve, hogy a magyarok e terület népeit egyesítve úgy megszervezték, újjászervezték a hont, az országot, hogy az utódaiban a mai napig fennállhat. A magyar hatalom lett a magyar, latinosan a hungaricus lét letéteményese. A korszak legnagyobb európai hatalma, az Árpád-ház a másik uralkodó ág ahhoz képest, amely már akkor megkezdte a kegyetlen, könyörületet nem ismerõ tevékenységét, hogy nyugat felõl meghódítsa, saját hatalma alá rendelje az európai földrészt és népeit, nemzeteit. Ezért nem jöhetett létre sem német, sem bizánci hûbéresség itt, nem engedte a minket megszervezõ hatalom eredete, küldetése és jellege, mert szent volt. Az ádáz nyugati és keleti császári vetélkedés a római katolicizmus Kárpát-medencei térnyerésével megoldódni látszott, mégpedig mindkét véglet veszteségével és a magyar béke nyereségével. Sõt általunk még a keresztény hit is elõre mutató fordulatot vesz, amennyiben Szent István királyunk elindítja az Istenszülõ Szûz európai tiszteletét. A Boldogasszony-hit Mátyás király uralkodásának végéig teljességgel érvényesülni tudott. Talán csak miránk, magyarokra jellemzõ igazán az, hogy vallásunk sokkal inkább építi magába, azaz a magyar kereszténységbe az õskortól folytonos saját mûveltségi elemeit, mint európai környezete. A Nagyboldogasszony-tisztelet azonosítása Szûz Mária Istenanya tiszteletével jól mutatja ezt. (A nyugat-európai Fekete Madonna-tisztelet Mária Magdaléna tiszteletét jelentette.) Ez összhangban van azzal is, hogy a kultúra és a nyelv lehetett, maradhatott nálunk a nemzeti azonosító eszköz. A leszármazás, a hõsi vezetõi kultusz és vérvonal nem játszott túl nagy szerepet, talán a sok hatalmi beköltözés, illetve az erõs, nagyszámú és gazdag mûveltségû, tehetséges õsnép miatt sem. Szent István idejére tehát létrejött itt Európa legkorszerûbben felépített állama. A választott fõvezér családja a vérszerzõdés alapján a nép örökös vezére, majd apostoli királya lett. A Könyves Kálmán idejébõl már ismert Szent Korona-eszme szerint azonban az országnak az uralkodó nem birtokosa, hanem a Szent Korona lénye egyesíti magában a területén élõ uralkodó és nem uralkodó embereket. Így ember nem birtokol embert. Ez a felfogás másutt Európában vagy a világban az egész történelem során ismeretlen, azaz sajátos magyar válaszként tekinthetõ a feudalista európai környezetre. II. Endre idején született meg az Aranybulla, a király és a nemesi társadalom szerzõdése. Csak a Werbõczi-féle törvények1 idején jelenik meg nálunk a jogrendben az ember birtoklása, majd amikor a magyar törvények többszörös megszegésével itt hatalomra jutottak a Habsburgok, sikerült a magyarságot megfosztani faluközösségeitõl, és belekényszeríteni a hûbéri rendbe. A magyar társadalom ettõl kezdve rendszeresen robbant, lett rebellis,
I . é v fo l ya m 16. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 10.
kuruc, és alig 70 évvel a hûbéri rend véglegesítése után, 1848-ban el is törli ezt a rendszert. Géza-István, az államépítõ nagyfejedelem szent elhatározása tette országunkat naggyá a kereszténységben, amikor két fenyegetõ világi hatalmi tényezõ között a keresztény lelki erõközpontot választotta támaszul. Az alkotmányos elvek írásban is rögzülnek elsõ szentté avatott királyunknál. Õ azt ajánlja nekünk, hogy a természet törvényei és az emberi erények vezéreljenek bennünket a legfõbb hatalom, az isteni bölcsesség elrendelése szerint. A magyar népnek a különféle népek állandó támadásaira erélyes és bátor védekezéssel kell válaszolnia, szem elõtt tartva nagy és szent királyaink figyelmeztetéseit. Szent István legfontosabb tanítása, végrendelete szerint az ország és koronája megbecsüléséhez, megõrzéséhez a következõ tíz emberi szándék és eszköz fenntartása szükséges, azaz Vajk-István királyunk ránk hagyta Intelmeiben a magyar Tízparancsolatot: 1. Az egyetlen tökéletes, oszthatatlan, szeplõtelen istenségbe vetett egyetemes, szent hit példaadása, jó tettekkel teljessé tétele, egységének, üdvösségének megõrzése. 2. A krisztusi kõsziklán épült szent népegyház isteni kegyelmi jóságának fenntartása. 3. Az általuk õrzött Isten népe felé az isteni szentséget közvetítõ, lelki feloldozó fölkentek. 4. Az ország védõfalát alkotó, épülését szolgáló hûség, erõsség, serénység, szívesség és bizalom a fõemberek, tisztségviselõk és vitézek oldaláról. 5. Az igaz ítélet lelki hatalmát adó irgalom a király vagy megfelelõje részérõl az õ ítéletét érdemlõ ügyben vagy fõbenjáró bûn vádlottjával szemben. 6. A szabaddá tevõ legnemesebb bölcsesség befogadása, megbecsülése bárhonnét, bárkitõl az ország naponta gyarapodása érdekében.2 7. Királyt állító, visszahívó tanács a bölcs korú legjobbakból, kiknek ifjabbak tanácsolnak. 8. Õsök, elõdök, szülõk és királyunk tanításának követése, mint Istennek való engedelmesség. 9. Az imádságos fohászkodás, bûntõl való megtisztulás, feloldozás a legnagyobb hozzájárulás a király és népe üdvösségéhez, legyõzhetetlenségéhez, erényességéhez, hatékonyságához. 10. Minden emberi erény elérése, gyakorlása: boldogító szeretet, tisztító kegyesség és irgalmasság mindenki iránt, erõsség a megpróbáltatásokban, türelem a hatalmon kívüliekhez, alázat isteni felmagasztalásért, mértékletesség ítélkezéskor, szelídség az igazsággal szemben, becsületesség és szemérmesség. Tudatosítanunk kell, hogy ami az Intelmekben olvasható, az nem egyszerû ajánlás, hanem alkotmányos kötelesség, hiszen a Szent István Intelmei államjogi mû, sokkal-sokkal korábbi, mint az elsõnek tartott, XIII. századi Magna Charta. Külön érdekesség és bizonyíték arra, hogy Szent Istvánt is a Szent Koronával koronázták, az Intelmek és a Szent Korona tanításának megegyezése. Egyébként maga István neve Korona (Sztephanosz) görögül. S hogy milyen régi a történelmi magyar alkotmány? Hatékony és igazságos elvei már a Vérszerzõdésbõl vitathatatlanul kitetszenek, s Árpád következetes hadmozdulatainak alapjául szolgálnak. Üzenete ma, hogy magyar lényegünk adjon erõt, kapcsolódjunk össze mi, Kárpátmedenceiek – magyar és nem magyar anyanyelvûek – elõször a magyaros gondolkodással, és csak azután az európaival. Kapcsolódjunk a világban szétszórt testvéreinkhez is. Alkossunk közös célt, sokasítsuk hitünket, létünket és örök emberségünket, mert gazdaggá tölti életünket, egésszé, egészségessé, eredményessé és boldoggá tesz. Egész Európa igényli saját történelmi és szellemi egysége gyökereinek megismerését. Mert könnyen tévútra jutunk, ha nem vesszük figyelembe az átfogót, a tõlünk független megmásíthatatlant. Mai gyökértelen világunkban elengedhetetlen megfelelõ történelmi tudat meghonosítása az emberek gondolkodásában, érzelemvilágában, hogy tudjuk, honnét jöttünk, és elfogadjuk, merre mehetünk. Dr. Darai Lajos 1 Zétényi Zsolt: A Szent Korona-eszme mai értelme. Püski, Budapest, 1977. 83-89. o., Werbõczi István (1514): Tripartitum Opus Juris Consuetudinarii Inclyti Regni Hungariae. Nemes Magyarország Szokásjogának Hármaskönyve (Zétényi [1997] idézésében). 2 És nem az idegenek kritikátlan befogadása tehát ez a pont!
7
Gazdálkodó F. Szabó Kata
A mi kis édenkertünk…
Városi lány lévén, mindig irigyeltem azokat az osztálytársaimat, akik azzal búcsúztak el péntekenként az utolsó óra után, hogy: „hétvégén megyünk a telekre”. Egyszer-egyszer jómagam is eljutottam néhányukhoz. A darabka földön kicsi ház – épp csak két ágyra való –, néhány szõlõtõke, veteményes, gyümölcsfa. A szülõk a kiskertben matattak, míg mi, gyerekek jószerivel élveztük a szikrázó napsütést, játszottunk, napoztunk, beszélgettünk. Akkor az egész kertészkedés – felületes szemlélõ lévén –, bohóckodásnak tûnt. Azóta eltelt 25 év… Megadatott, hogy közelségbe kerülhettem a jó Anyafölddel. A párom – összekerülésünk után nem sokkal –, büszkén vitt el bennünket A telekre. Ideális helyen terült el, közel a városhoz, mégis távol annak bûzétõl, zajától. Az út lankás, dimbes-dombos vidéken kanyargott, egészen a frissen festett fehér fakerítésig. Kiszállva az autóból csend, simogató szellõ és madárfütty fogadott. A kis énekesek olyan trillázásba fogtak, hogy Pavarotti és Domingo is megirigyelte volna. Már akkor éreztem, hogy valami elindul bennem, valami bensõ bizsergés, valami, ami keresztülhúzza drága párom számítását, miszerint: „Ide szigorúan pihenni fogunk járni!” Míg õ büszkén mutatta a takarosan rendbetett házat – mely valóban nagy gondosságról tanúskodott –, én türelmetlenül vártam, hogy szemügyre vehessem a „birtokot”. A szemem rögtön megakadt a házat körülölelõ rideg betontámfalon. „Ezt itt rézsútosan feltöltjük földdel, itt sziklakert lesz – gondoltam magamban –, amoda egy terülõ tuja, ide sok-sok illatos virág” –, s a fejemben már össze is állt a kép. Aki ismer, tudja, hogy virágmániás vagyok. Lassanlassan városi házunk kicsiny kertjébõl, minden virágból egy-egy tõ fogta a vándorbotját, és parancsszóra átmasírozott a telekre. Minden megunt, túlszaporodott virágot, lemetszett szõlõvesszõt, magokat örömmel fogadtam a szomszédoktól, nálam otthonra találtak. Az is elõfordult, hogy virágvadászatra indultunk a gyerekekkel,
8
ami abból állt, hogy a kertekbõl elszökött a senkiföldjén megtelepedett növénykéket kiástuk, és beültettük a virágoskertbe. Az idõ múltával, a házat körülölelõ, addig kopár terület benépesedett, virágszõnyeget terítve elénk, kivívva a szomszédok elsõ dicséretét. Nyárba fordult az idõ, éppen érett a cseresznye, élvezettel szemezgettünk a fáról. De nemcsak cseresznye volt ám a fán, hanem sok-sok tetû is. Elhatároztam, hogy az elhanyagoltan hozzánk került földnek nemcsak tulajdonosai, hanem gazdái is leszünk. Az elsõ nyáron, körbejártam a szomszédokat – akiknek gyönyörûen lomboztak és teremtek a fáik, zöldellt a veteményesük –, hátha eltanulok tõlük némi fortélyt, hogyan kell virágzó gazdaságot teremteni. Fõként a metszésre voltam kíváncsi, mert faóriásaink ugyan voltak – finom gyümölcsöt is teremtek –, de egy kezemen meg tudtam számolni, hogy hány szemet. Elég siralmas látványt nyújtottak, a hosszú ágak végén néhány levél ringatózott, s velük játszadozva kajánul öltött rám nyelvet a nyári szellõ. Így hát elindultam a sarki szomszédhoz – akinek hatalmas gyümölcsök rogyasztották minden évben a gyümölcsfáit –, jöjjön, adjon nekem tanácsot. Miután látleletet vett, felírta a permetszereket, és bátorított, hogy nyugodtan essek neki a rosszul termõ fáknak fûrésszel, ollóval, meg kell õket fiatalítani õsszel vagy tavaszszal, a nagyobb termés reményében. A sárgabarackfával azonban csínján kell bánni, mert azt nem igazán illik metszeni. Ezzel aztán, uccu neki fakereszt, be is fejezõdött az okításom. Egy kezdõ kertész számára az, hogy „essek neki” – lássuk be –, nem sok útbaigazítást adott. Elkezdtem böngészni a szakkönyveket, és bátran nekiálltam a koronaalakításokhoz. A család, látva a fák alatt rohamosan növekvõ gallyhalmokat, kétkedve figyelte munkásságomat, de én hajthatatlan voltam. „Ne nyugtalankodjatok! Meglátjátok, a saját gyümölcsünket fogjuk enni jövõre, a saját fánkról” – mondtam ilyenkor. Arcukat látva, határozottságom nem volt számukra túl meggyõzõ. Jelentem: tévedtek! Azóta három öreg meggyóriást – õket már nem lehetett megmenteni –, három méter magasságig lefejeztünk. Kiváló mászófa készült belõle a gyerekeknek, amit folyamatosan játszótérré bõvítünk, a lurkók nagy örömére. Jó néhány fát sikerült megfiatalítani, azóta szépen teremnek. A baracklekvárunkat tavaly már a saját fáinkról fõztem be, s még ültettünk melléjük két csemetét. Az öreg almafa kétévente bõséges termést hoz, biztosítva a téli almakészleteinket. Sajnos az idén valami erõteljes kórság támadta meg, a fél fát le kellett vágni, de reménykedem, hogy még megmenthetõ lesz. Tavaly ültettünk meggyet, cseresznyét, mandulát, naspolyát. Ifjoncok még, de az idén már virágoztak, s megje-
lentek rajtuk az elsõ gyümölcsök is. A mandulafácska hegyiben bóbitáznak a zöld mandulák a szélben, lányaink már el is osztották, kinek hány jut majd belõle. Az öreg diófával átellenben szépen növekedik a papírhéjú csemete. Magról ültettem, két évet váratott magára – már-már lemondtam róla –, míg zsenge hajtásai átverekedték magukat a rekkenõ nyárban sziklává keményedett agyagos földön. Ahogy édesanyámtól hallottam: „a ma elültetett diófa gyermekeinknek hoz majd gyümölcsöt.” Párom, látva felbuzdulásomat, feltört némi ugart a kert végében. Nem adta könynyen az ártatlanságát, tisztességgel meg kellett küzdeni vele, és számtalan taligányi taracktól megszabadítani. Lelkesen veselkedtem neki a vetésnek, ültetésnek. Elsõ évben epret, hónapos retket, céklát, zellert, répát és gyökeret ültettem bele. Az eperágyást nagy küzdelmek árán kellett védelmeznünk kisebbik lányunktól, hogy a zöld szemecskék pirosba fordulhassanak. Mikor elérkezett az idõ, nem gyõztem hallgatni õket: „Mmmm, anyu, én még ilyen finom epret soha nem ettem!” Minden beérõ termésre gyermeki örömmel csodálkoztunk rá. A következõ évben tovább nõtt a veteményesnek való. A tök- és sütõtökpalántákat is magam neveltem, melyek termésébõl még télire is jutott. Az idén a kezdõk naivságával, de annál nagyobb hittel ültettem el az elsõ paradicsom- és paprikatöveimet. Nagy kockázatot vállaltam ezzel, mert víz csak annyi van, amennyivel a Jóisten megajándékoz bennünket. Hogy mégse legyünk csupán az égi áldásnak kiszolgáltatva, vettünk néhány 1 m3-es tartályt, ebbe gyûjtjük az esõvizet. Édes párom pedig kigondolta és megvalósította azt a vízrendszert, amely biztosítja immár a ház és a veteményes vízellátását is. Fontosnak tartom megjegyezni, így nem kellett a méregdrága csatornahálózatra csatlakoznunk, mely egyelõre csak egyesek fantáziájában él, gyakorlati megvalósítása még várat magára. No, azért be kellett látnom, hogy nem csak a gazda szeme hizlalja a jószágot, annál több kell egy kicsinykét. Ha a család zöldség- és gyümölcsszükségletét is meg szeretném termelni, ahogy mondani szokás: „Benne kell lenni a kertben”. Bizony magam is sokszor megtapasztaltam: a természet nem vár, ha nekem éppen más dolgom van. Azért a termésért keményen meg kell dolgozni, s még mindig elverheti a jég, kiszáríthatja a nap, megtámadhatja a betegség. Mégis egészen más, különös és édes érzés a kertben kóricálva leszakítani a saját gyümölcsöt. Bizton állítom, hogy az íze is más. A mi kis csendszigetünk nem a legtökéletesebb, legszebb és legszakszerûbben gondozott, nekem mégis a legbecsesebb, mert benne van kezünk munkája, lelkünk rezdülése. A mi kis édenkertünk.
Gazdálkodó Gazdaságról magyarul
Mit mondtam volna? Május 19-én volt a Fidesz második, gazdasági témájú nemzeti konzultációja. A nagyszámú meghívott között nagyvállalati igazgatók, kisvállalkozások vezetõi, kutatóintézeti szakemberek, egyetemi oktatók és fideszes szakpolitikusok egyaránt voltak. A rendezvényt Matolcsy György kijelölt nemzetgazdasági miniszter vezette be, majd õt a felkért hozzászólók követték. A hozzászólók a gazdasági élet különbözõ területeinek szakértõi voltak, akik bemutatták saját területük problémáit, és vázolták a lehetséges megoldásokat. Szó volt a fogyasztóvédelemrõl, a turizmusról, a lakáshelyzetrõl, az építõipar gondjairól, az adórendszerrõl, az APEH mûködésérõl, a takarékszövetkezetekrõl, a bankrendszerrõl, a munkanélküliség megszüntetésének lehetõségeirõl és még sok minden másról. A felkért hozzászólók véleménye sokszínû és gondolatébresztõ volt, de természetesen nem állt, nem állhatott össze gazdaságstratégiává. Egyrészt azért nem, mert felkérésre, egy-egy részterülettel foglalkoztak. Másrészt azért, mert ezt úgy tették, hogy elõtte számukra nem jelölt ki senki kereteket, átfogóbb nemzetgazdasági célokat A rendezvény fontos része lett volna az érdemi konzultáció, vagyis a résztvevõk által várt azon lehetõség, hogy a bevezetõhöz és a felkért elõadókhoz hozzá lehessen szólni. Ez azonban idõhiány miatt, elmaradt. Ily módon a rendezvény féloldalasra sikerült: a meghívottak csak hallgathattak, a saját gondolataikat, javaslataikat nem oszthatták meg a többiekkel. Pedig sokan készültek hozzászólásra, közöttük én is. A következõket szerettem volna elmondani: nagyon jó, hogy vannak konzultációk, de ezek csak akkor lehetnek sikeresek, ha az új kormány ezeket mederben tartja, szakmailag irányítja és összefogja. Az irányítás azt jelenti, hogy megfogalmazza a legfontosabbat, a nemzeti jövõképet. Azt, hogy hová akarja elvezetni az országot a négyéves ciklus végére. Ehhez hozzárendeli a konkrét, elérendõ célokat. A nemzeti konzultációkat pedig arra célszerû használni, hogy a meghívottak egyrészt mondjanak véleményt a jövõképrõl és a célokról, másrészt keressék együtt a kitûzött célok el-
A devizahiteleseken megbukhat Orbán Viktor Ha nem sikerül rövid idõn belül rendezni a devizahitelesek helyzetét, akkor Orbán Viktor két év múlva Gyurcsány Ferenchez hasonlóan meg fog bukni – állítja Róna Péter közgazdász a Heti Válasznak adott interjújában. Róna Péter szerint az euró egy ország felzárkózásának inkább akadálya, mintsem eszköze. Úgy véli, hogy az elhibázott monetáris politika miatt erõs a forint árfolyama, s ez 25-30 százalékos árelõnyt ad az importnak. „Ekkora elõnyt leküzdeni egy olyan ágazatban, ahol a profitráta legfeljebb 8-10 százalék, szinte képtelenség” – fejtette ki. A közgazdász a forint árfolyamával kapcsolatban elmondta, hogy az intervenciós sáv közepének 31 százalékkal gyengébbnek kellene lennie, azaz a Jegybank által 2003-ban meghatározott 283 forint/euró helyett 370 forint/euró lenne a helyes. „Van egy másik megközelítés is” – magyarázza Róna Péter. Emlékeztetett arra, hogy 2008 tavaszán – amikor egy euróért 250 forintot adtak – a magyarok a szlovák sonkát ették. A forint árfolyama szerinte akkor jó, ha a szlovák vagy a szlovén háziasszonyok Magyarországra jönnek át fodrászhoz. Arra a felvetésre, amely szerint a forint árfolyamát a devizahitelesek miatt nem lehet elengedni, a közgazdász a Magyar Nemzeti Bank „óriási történelmi felelõtlenségét” említi, azt, hogy a Jegybank rábólintott a devizahitelezés elburjánzására. „Amikor közel három éve elõször hívtam fel erre a figyelmet, Simor András jegybankelnök ezt arra hivatkozva utasította
I . é v fo l ya m 16. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 10.
éréséhez vezetõ legjobb utakat, módokat. Ez ugyanis a stratégiaalkotás korszerû módszere. A folyamatot jól meg lehet világítani az „Alice Csodaországban” címû mesekönyvbõl vett híres mondással: „Megmondanád, kérlek, hogy merre kell mennem? – kérdezte Alice a Macskától. Az attól függ, hogy hová akarsz eljutni – válaszolta a Macska. Tulajdonképpen mindegy, hová érkezem – mondta Alice. Akkor mindegy, hogy merre indulsz – válaszolta a Macska.” Fontos kérdés tehát, hogy hová akarunk eljutni. Ennek megfogalmazása jelenti a jövõképet. A felkért hozzászólók közül Demján Sándor fogalmazott meg jövõképet, azonban – ha erre lehetõség lett volna –, valószínûleg sokan vitatkoztak volna vele. Jövõképének lényege ugyanis az volt, hogy senki ne számítson csodára, mindenki dolgozzon többet és keményebben, mint eddig. Csak a gazdaságra, a vállalkozások ösztönzésére költsön a kormány, mert például a parkokra, múzeumokra fordított pénz felesleges pénzkidobás. Az oktatásban sincs szükség annyi „lógusra”, például szociológusra, politológusra. Mérnökök és munkások kellenek a gazdaságnak. Én viszont azt mondtam volna, hogy Magyarországnak nem a többet, hanem az okosabban és kiváló minõségben dolgozó emberek országává kellene válnia. Ez azt jelenti, hogy tudással, minõséggel, és nem „izommal”, olcsósággal kell versenyeznünk másokkal. Ebbõl pedig az következik, hogy az oktatásba – beleértve a felnõtt-továbbképzést is –, be kell fektetni. Jelenti azt is, hogy vissza kell adni a tudás becsületét: vagyis el kell érni, hogy tudással, és ne kapcsolatokkal lehessen érvényesülni. Csak így válhatunk tudást teremtõ nemzetté. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a jövõ nemzetei vagy tudást teremtõk, vagy tudást vásárlók lesznek. Javuló életszínvonalra és életminõségre pedig csak a tudást teremtõ nemzetek számíthatnak. Az „izommal versenyzõk” sorsa a perifériára szorulás lesz. A gazdaságra visszatérve, „a tudással és minõséggel versenyzõ nemzet” jövõképe a teendõket is kijelöli: a tudásteremtõ vállalkozások támogatása, az energia- és nyersanyagigényes helyett a nagy tudásigényû ágazatok – közöttük a minõséggel versenyzõ mezõgazdaság és élelmiszeripar fejlesztése az az út, amelyen járnunk kell. Ez arra is figyelmeztet, hogy az innováció bátorítása, és az útjában álló valamennyi állami, intézményi akadály elhárítása kiemelt feladat. A héten jelent meg a híres svájci gazdaságkutató, az IMD 2010. évi versenyképességi tanulmánya. A vizsgált 58 országból mi a 42.-ek vagyunk. Ez nagyon rossz helyezés. Az EU-s országok közül csak hat van mögöttünk. Lengyelország a 32., Csehország a 29. A lista élén az innovációval, tudással versenyzõ országok vannak. Ez is azt bizonyítja, hogy a nemzetek között mi is csak tudásra és minõségre építõ gazdaságstratégiával léphetünk elõbbre. Ezt szerettem volna elmondani a konzultáción is. Csath Magdolna közgazdász (forrás: Polgái Hírszemle) el, hogy a forint konvertibilitása következtében az átjárhatóság a forint és a deviza között oda-vissza akadálymentes. Surányi György is ezen az állásponton volt” – mondta Róna Péter. A közgazdász szerint a devizahitelesek gondjának megoldására elõ kell teremteni a szükséges pénzt, különben nemcsak Orbán Viktor bukik meg, hanem a forint árfolyamát a kormány nem tudja bevetni a gazdaság élénkítésére. „A Bajnai-kormánynál is láttuk, de a görögök esete is bebizonyította: a leértékelés nélküli megszorítások nem vezetnek sehova” – fogalmazott. A közgazdász egyetért Matolcsy György leendõ gazdasági miniszterrel abban, hogy egy állami devizakövetelési alap segítségével lehetne forintosítani a fizetésképtelen lakás-devizahitelesekkel szembeni banki követeléseket. Róna Péter szerint ez technikai jellegû kérdés, a devizahiteleket egy új jelzálogbank vagy akár az FHB is megvásárolhatná a többi banktól, és ezeket aztán forinthitelekké alakíthatná. „A bankok kárát, amit várhatóan el fognak szenvedni ezeken a hiteleken, nem fizetném meg” – tette hozzá. Kimondja, hogy miközben a magyar gazdaság évek óta gyenge teljesítményt nyújt, a magyarországi pénzintézetek évrõl évre rekordnyereségrõl adnak számot. „Bankszektorunk a legjövedelmezõbb az Unióban, hatékonysága viszont a legrosszabb” – mondta a szakértõ. Róna Péter felszámolná az egyoldalú szerzõdésmódosítás intézményét, mert ilyen „sehol a világon nincs”. Ennek segítségével a bankok ugyanis a jól fizetõ adósokra terhelik a bedõlt hitelek költségeit. „Tizenkét évig vezettem egy jeles New York-i bankot, és ilyenrõl még csak nem is hallottam. Ez nem piacgazdaságot, hanem oligopolisztikus gazdasági berendezkedést tükröz” – hívta fel a figyelmet. A közgazdász szakmai szempontból a Simor-féle jegybankvezetést „katasztrofálisnak” tartja, nemcsak azért, mert segédkezett az egyoldalú szerzõdésmódosítás intézményében vagy a devizahitelezés elszaladásában. „Azzal, hogy megengedte a devizahitelezést, bebetonozta a forint árfolyamát, és szûkítette a mozgásterét, ráadásul feladta a monetáris politika lehetõségét. Úgy tûnik, mintha a Jegybank a bankok kezére játszana, pedig a monetáris politikának nem az lenne a feladata, hogy a külföldi tõke jól érezze magát, hanem az, hogy a nemzetgazdaság számára a beruházáshoz szükséges forrásokat optimális áron biztosítsa” – indokolta véleményét Róna Péter. (forrás: Heti Válasz, HVG)
9
Új történelem Auschwitzi statisztika „Óda a törvényhozóhoz” I. rész Hivatalos auschwitzi statisztikák* A Gyurcsány–Bajnai-idõszak legdöbbenetesebb törvényi intézkedése a Btk. 269/C. §ának – népi elnevezése szerint a szájkosártörvénynek – beterjesztése és elfogadása volt. E törvénycikknek azonban nem a tartalma a legdöbbenetesebb – bár már az is éppen eléggé az: szabadságveszéssel büntetetendõ cselekménynek tartja a nemzeti szocialista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények megtörténtének tagadását vagy jelentéktelen színben való feltüntetését –, hanem a története: a múltja és bizonyára a jövõje is. A demokratikus alapjogok egyikét megsemmisítõ törvénynek ugyanis Európában már „hagyománya” van, Ausztriában, Németországban és Franciaországban is törvény tiltja a holokauszt „tagadását”, és május 17-e óta a fideszes többségû országgyûlés – engedelmes tanítványként – nem az emeszpés többségû országgyûlés megszavazta törvény megszüntetésére készül, hanem ki akarja terjeszteni érvényét a kommunista rendszerek hasonló bûncselekményeinek tagadására vagy lekicsinylésére is. Egy eleve rossz törvény részrehajlását akarja megszüntetni, csakhogy ezzel még igazságtalanabbá teszi. Magyarán: a törvényhozók arra készülõdnek, hogy „adjanak a sz…rnak egy pofont”. Egy alapjog megvonásának jogtalanságát ugyanis nem szüntetheti meg az, ha ezt az alapjogot nem csak egy valamivel kapcsolatosan vonják meg. A népnyelv azt mondaná: ezt a bizonyost nem pofozni kell, hanem ki kell hajítani. Nagyon baljós jel az, ha már a demokráciának mint „mutatványos bódénak” (a kifejezés Bogár László leleménye) az eresztékeit kezdik szétverni. Ezért mi a világhálón szabadon elérhetõ statisztikai adatokat teszünk itt kinyomtatva is közzé, erõsen remélve, hogy valódiságuk hiteles cáfolatát msajd csak a nyilvánosság elé tárja valaki – akár a törvényhozók közül is. (A cáfolat azonban nem attól lesz hiteles, ha megtudjuk róluk, hogy egy Hal Turner nevû amerikai fajvédõ kürtölte világgá õket.) Nem tagadni akarunk hát, hanem kérdezni: a kutatás, a feltárás, a nyilvános kételkedés és véleményközlés jogát tõlünk megtagadóktól – országgyûlési képviselõktõl és a köztársasági elnöktõl – szeretnõk megkérdezni, hogy ezen adatokat ismerve mondtak-e igent a szájkosár-törvényre? Ha igen, de cáfolni nem tudják õket, akkor mivel óhajtották a lelkiismeretüknek igazolni egy demokratikus alapjog megvonását? Nem érzik-e úgy, hogy ezzel nálunk a szólásszabadság ügyét – egynémely szempontból nézve – a Kádár-rendszer „demokratikusságának” szintjére züllesztették? A „szocialista demokrácia” szólásszabadságának szintjére? És ugyanezt kérdezzük azoktól a honatyáktól is, akik éppen kiterjeszteni igyekeznek e cikkely alkalmazhatósági körét, ahelyett, hogy a visszavonását követelnék. Hiszen sose lehet tudni, hogy a szabadságjogokkal való efféle játszadozás hova vezethet. Egyre-másra találkozhatunk világsorskérdések dolgában olyan megnyilvánulókkal, akiknek véleménye csak azért mérvadóbb másokénál, mert az illetõ „holokauszt-túlélõ”, vagy ilyennek a gyermeke, unokája. S már ott tartunk, hogy senkinek nem jut eszébe elgondolkodni azon, egyáltalán mit is jelent ez. A holokauszttúlélõ ugyanis valójában nem áldozat. Legalábbis nem jobban áldozat, mint az ugyanazokból a táborokból megmenekült mindenféle népek. Meg a „Gulág” és a többi tábor túlélõje. És azok leszármazottjai. A holokauszt örökös és kiváltságos hangoztatásának azonban éppen az lehet az álságos célja, ami a valóságos adatok megsokszorozásának. Kiváltságszerzés. Elõnyszerzés. Mások kárára. Hacsak nem téved a statisztika. Beszéljenek hát a számok! Az adatok élére azonban még egy idézet kívánkozik, Illyés Gyula 1962-ben írt ódájából: Jogot a boncolóknak, A kûlszin-, a fölhám-, a látszat-rombolóknak, Kik elválasztva percenként a rosszat a jótól, valamit folyvást rendbehoznak, percenként fölmutatva, hogy mikortól gyilkos a gyilkos, tolvaj a tolvaj, torz már a szép, szép az imént torz, a hõs: pribék… Maleczki József–Varga Domokos György
10
Hivatalos német feljegyzés minden auschwitzi koncentrációs táborbéli fogolyról 1940 májusa és 1944 decembere között Az auschwitzi táborlakókról készült feljegyzések 1940 májusa és 1944 decembere között jelenleg az orosz Központi Archívumban található „Glücks teljes koncentrációs tábor” mikrofilm alapján készültek (Richard Glücks a koncentrációs táborok adatait archiválta 1945-ig). Figyelem: Az auschwitzi tábor megnyitásától a bezárásáig a foglyokra vonatkozó mellékelt statisztikai táblázatok közvetlenül a szovjet archív anyagból származnak, amely jelenleg mikrofimen van a korábbi szovjet központi archívumban. Jó megerõsítõ anyagokkal szolgál a Német Állami Archívum a Német Államvasutakra vonatkozóan. A vasút volt a felelõs a Birodalmi Vasút dokumentumaira pontosan reflektáló orosz aktákban szereplõ táborlakók be- és kiszállításáért.
Auschwitzba érkezõ nem-zsidó foglyok, 1940–1944 1940 Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November
70 1225 147 1156 1873 471 637
1941 1 691 1 339 221 4 051 1 793 731 1 925 473 785 7 191 1 215
1942 843 1 508 1071 1 817 1 881 2 583 3 493 3 106 1 628 2 952 2 507
1943 9 474 4 065 15 618 7 346 4 868 3 368 4 942 5 282 4 531 8 179 3 676
1944 1 767 1 052 573 5 971 2 097 1 412 1 368 6 890 4 604 674 1 854
December 1190 1 217 3 172 4 961 1251 Összesen 6669 22 632 26 561 76 310 29 513 Összes nem-zsidó Auschwitzban, 1940–1944: 161 685. Források: Anyag sorszáma: 187603: Mikrofilmtekercs 281-1940: Képkockák 107-869-Mikrofilmtekercs 282-1940-41: Képkockák 001-875Mikrofilmtekercs 283-1941-42: Képkockák 001-872-Mikrofilmtekercs 2841942-43: Képkockák 003-862-Mikrofilmtekercs 285-1943-44: Képkockák 019-852-Mikrofilmtekercs 286-1945: Képkockák 001-329
Auschwitzba érkezõ zsidó foglyok, 1941–1944 1941 1942 1 943 1944 Január 1 166 6 076 1 445 Február 6 762 2 507 1 299 Március 1 000 9 037 1 178 Április 3 004 5 054 3 175 Május 9 736 2 453 18 927 Június 3 518 2 520 8 438 Július 171 3 419 4 201 12 924 Augusztus 5 990 13 382 12 705 Szeptember 4 146 7 990 2 126 Október 4 742 1 624 1 177 November 1 3 921 December 6 7 180 Összesen 178 43 483 65 945 63 394 Összes zsidó Auschwitzban, 1941–1944: 172 8221. Összes bentlakó Auschwitzban, 1940–1944: 334 507. Források: Anyag sorszáma: 187603:-Mikrofilmtekercs 282-1940-41: Képkockák 001-875-Mikrofilmtekercs 283-1941-42: Képkockák 001-872Mikrofilmtekercs 284-1942-43: Képkockák 003-862-Mikrofilmtekercs 2851943-44: Képkockák 019-852.
Új történelem
Összes tífusz miatti haláleset Auschwitzban, 1941–1944 1941
Természetes halálesetek Auschwitzban, 1940–1944 1941
1942
Január
142
120
103
120
Február
175
77
221
191
1 933
Március
165
42
198
178
4 604
2 321
Április
9
39
89
167
2 835
1 771
Május
6
47
23
62
155
Június
23
19
21
56
151
1942
1943
1944
Január
1 776
2 123
2 801
Február
1 515
2 979
Március
3 018
Április
1 392
1940
Május
2 911
2 378
981
Június
3 688
2 980
1 575
Július
4 124
3 438
1 121
Augusztus
4 968
2 633
1 847
Október
1 497
2 901
3 313
Szeptember
Július Augusztus Szeptember
1943
1944
15
5
16
31
98
35
11
5
38
65
9
23
19
96
54
21
2
25
102
67
November
34
39
49
235
94
Október
2128
6 092
3 549
3 095
December
30
48
61
197
17
November
5084
103
4 621
927
Összesen
173
685
497
1428
1357
December
2585
1 023
4 679
120
Összesen
9797
32 107
39 720
21 805
Összesen:103
4292.
Források: Anyag sorszáma: 187603: 1940-41: Képkockák 001-875Mikrofilmtekercs 283-1941-42: Képkockák 001-872-Mikrofilmtekercs 2841942-43: Képkockák 003-862-Mikrofilmtekercs 285-1943-44: Képkockák 019-852-Mikrofilmtekercs 286.
Források: Anyag sorszáma: 187603: Mikrofilmtekercs 281-1940: Képkockák 107-869-Mikrofilmtekercs 282-1940-41: Képkockák 001-875Mikrofilmtekercs 283-1941-42: Képkockák 001-872-Mikrofilmtekercs 2841942-43: Képkockák 003-862-Mikrofilmtekercs 285-1943-44: Képkockák 019-852- Mikrofilmtekercs 286.
Természetes halálesetek, zsidók, 1941–1944 1941
Tífusz miatti zsidó halálesetek Auschwitzban, 1942–1944 1942
1943
1944
Január
875
1 502
1 429
Február
906
1 729
876
Március
1 789
3 981
1 312
Április
875
895
632
Május
1 991
1 721
407
Június
2 406
1 990
884
Július
3 090
2 017
455
Augusztus
3 271
968
1 129
919
1 803
1 871
4 789
2 705
1 294
November
29
3 219
927
December
621
2 842
91
Összesen
21 561
25 372
11 307
Szeptember Október
Összes tífusz miatti nem-zsidó haláleset Auschwitzban, 1940– 1944: 45 1893. Források: Anyag sorszáma: 187603: Mikrofilmtekercs 283-1941-42: Képkockák 001-872-Mikrofilmtekercs 284-1942-43: Képkockák 003-862Mikrofilmtekercs 285-1943-44: Képkockák 019-852.
I . é v fo l ya m 16. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 10.
Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December Összesen
7 7
1942 62 39 32 26 11 5 9 1 11 19 37 48 300
1943 62 117 120 43 37 41 16 24 61 81 104 130 836
1944 98 127 111 140 90 107 49 32 41 39 81 6 921
Összes természetes haláleset, zsidók, 1941–1944: 2064. Források: Anyag sorszáma: 187603: 1940-41: Képkockák 001-875Mikrofilmtekercs 283-1941-42: Képkockák 001-872-Mikrofilmtekercs 2841942-43: Képkockák 003-862-Mikrofilmtekercs 285-1943-44: Képkockák 019-852-Mikrofilmtekercs 286.
Hal Turner (folytatás a következõ számunkban)
* A Metapedia wikibõl (http://hu.metapedia.org/wiki/Auschwitzi_statisztika) 1 Hal Turner itt felfelé kerekített 173 ezerre; mi a pontos adathoz ragaszkodtunk, az összes bentlakó számában is ez okoz egy kisebb eltérést (M. J.– V. D. Gy.) 2 Az adatok összesítésével 103 429-et kapunk (M. J.–V. D. Gy.) 3 Az iménti eltérést figyelembe vettük. Hal Turner 45 207 fõt hozott ki. (M. J.–V. D. Gy.)
11
Magyarul, magyarán
Vizezés Kilencedik számunkban Szente Imre az á hang meghamisítását, e-vé való torzulását hasonlította a bor vizezéséhez. A fröccs jó ital, ha szomjazunk, sõt, a legmagyarabb ital. A magyar borivó nemzet, a szódát Jedlik Ányos találta fel, és a szódával kevert bort Vörösmarty nevezte el fröccsnek. Azonban a nemes óbort nem szokták higítani sem szódával, sem vízzel. A magyar nyelv pedig óbor: kiforrott, tömény. Ám, aki nem szereti a bort, annak a tejhez is hasonlíthatom. Elsõ italunk. A tej pedig különösen nem jó vizezve. A magyar nyelv egyik legfõbb jellegzetessége, értéke a tömörség. Vizezik a nyelvet, akik rag helyett névutót vagy még bonyolultabb eszközt használnak, például: -nak/-nek helyett részére, számára, felé. „Bemutattuk a részére az új terveket.” Tisztán: Bemutattuk neki az új terveket. „A kamara a vállalkozók felé segítséget nyújt.” – A kamara segít a vállalkozóknak. „Ismertették számukra a biztonsági elõírásokat.” Megismertették velük a biztonsági elõírásokat. „Segíteni kell a szlovákiai magyarság számára.” – Segíteni kell a szlovákiai magyarságot. „Kifizette tartozását az önkormányzat felé.” – Kifizette tartozását az önkormányzatnak. Persze, nem fölösleges a részére, számára sem, sõt, van, ahol jobb. Például, ha már több -nak/-/nek ragos szó van a mondatban, vagy ha kevésbé közvetlen irányultságot akarunk kifejezni: Nagynéném ideadott nekem egy könyvet a lányom számára. A névutókat még hosszabb képzõdménnyel helyettesítik a „vizezõk”: követõen, megelõzõen, túlmenõen, következtében, tekintetében, a van neki helyett pedig csak a rendelkezik igét ismerik. „A rövid találkozást követõen Balla a gépkocsijához kísérte a képviselõt.” – Rendes magyarul: A rövid találkozás után... „Ezt követõen a tagok meghozták döntésüket.” – Ezután a tagok meghozták döntésüket.
VITA Lennie kell-e, „kell legyen”-ek? (Néhány megjegyzés Maleczki József írásához) A kell legyen szerkezet kérdésében Maleczki József nemrég vitatta megállapításainkat. – Igaz, hogy a kell legyen a magyar nyelvbe „nagyon is jól illeszkedõ” szerkezet, ebbõl azonban nem következik, hogy eleme lenne az irodalmi nyelvi vagy a köznyelvi mintának (ahogyan pl. a nagyobb tõlem ’~ nálam’ vagy a jót nevettünk rajt ’~ rajta’ és még sok más elterjedt jelenség sem); ellenkezõleg: a táji jelenségek számottevõ része nem tartozik bele a mintaváltozatba. Ha a beszédhelyzet nyelvjárási-népnyelvi megszólalást enged vagy követel meg, akkor helyénvaló ez a forma (a kötetlenebb vagy az ún. regionális köznyelvi megszólalásnak része). Mondatszerkezetileg a kell legyen és a hogyhogy vagy a sajnos között valóban fennáll a mûveleti hasonlóság; azonban mindkét szó átlépett – éppen a szerkezethatárok elmozdulása révén – kategóriahatárokat is, így új szófajú szavak: módosítószók keletkeztek, s ezek már másként viselkednek. A kell és a legyen viszont nem változtatta meg sem alakját, sem jelentését; szófajuk és állítmányi szerepük is megmaradt. Maleczki József a többletjelentést elõbb lehetõségként nevezi meg („olyan jelentést vagy jelentésárnyalatot is kifejezhetünk vele…”), majd körülírja az általa vélt használati szabályt, végül utal arra, hogy a magyar nyelvet, nyelvtant eszerint kellene tanítani. Ez a gondolatsor már inkább a nyelv megváltoztatásának: a mûvészi nyelvteremtésnek vagy a nyelvtervezésnek a területére vezet bennünket. Azzal egyetértek, hogy a magyar ember is érzi, tudja, és idõnként nyelvileg is megkülönbözteti a „külsõ és a belsõ” kényszerûséget. Ezt azonban nem egy, erre a szerepre állandósult nyelvtani eszközzel oldjuk meg (ez a jelentésmozzanat tehát nem grammatikalizálódott a magyarban). Ha a beszélõ fontosnak tartja kiemelni ezt a mozzanatot, van mibõl választania (pl. kötelezõ; kell, muszáj, kénytelen vmire; elengedhetetlen, szükséges, szüksége van valamire; -hatnékja/-hetnékje van valakinek, akar/szeretne vmit stb.).
„A fellebbezõ a földhivatali eljárást jelen fellebbezés tárgyát képezõ határozatot megelõzõ pár nappal kezdeményezte.” – A fellebbezõ a földhivatali eljárást pár nappal a megfellebbezett határozat elõtt kezdeményezte. „1928-ban tette le az ügyvédi-bírói vizsgát, ezt megelõzõen dr. V. G. ügyvédi irodájában dolgozott ügyvédjelöltként.” – 1928-ban tette le az ügyvédi-bírói vizsgát, elõtte dr. V. G. ügyvédi irodájában dolgozott ügyvédjelöltként. „Nem tudjuk pontosan, hogy a bíróság ezen túlmenõen milyen jogsértéseket állapított meg.” Nem tudjuk pontosan, a bíróság még / ezenkívül milyen jogsértéseket állapított meg. „A fentieken túlmenõen nyilatkozunk az Igazságügyminisztérium állásfoglalásában foglaltakról.” – A fentieken kívül/Továbbá... vagy egyszerûen ...az Igazságügyminisztárium állásfoglalásában foglaltakról is. „Kiderült, a BA Rt. valóban rendelkezik vagyonkezelõi szerzõdéssel.” „... a BA Rt-nek van vagyonkezelõi szerzõdése.” Az egyszerû kötõszavakat is bonyolultabbakkal váltják föl, sõt, némelyeknek az sem elég, hogy a ha kötõszót amennyibennel helyettesítik, hanem egymás mellett mind a kettõt kimondják: ha és amennyiben. Egy népszerû, jogász végzettségû politikus a tévében több mondatát így kezdte, s azóta minden fontoskodó ember átvette ezt a kifejezést. Íme egy „állatorvosi ló”– azaz tipikus jogászi mondat: „Amennyiben az Eladó jelen fejezet szerinti garanciális kötelezettségvállalásai körében a jelen szerzõdés megkötését követõ 5 éven belül olyan, a szerzõdés megkötését megelõzõ idõbõl származó adóssággal rendelkezik, az Eladó köteles a társaság által megfizetendõ ilyen igény összegét a Vevõ felszólítását követõ 15 napon belül megfizetni.” De nem lehet megnyugodni abban, hogy ez szaknyelv, hivatalos stílus. A szerzõdést üzletemberek használják, a hivatalos levelet magánemberek kapják, és azt hiszik, hogy így kell fogalmazni. Az újságírók is szeretik a körmönfont fogalmazást, tõlük ráragad a kisemberre, sõt behatol a szépirodalomba is: Pl. „... a kaszárnya hetven apró szobácskával rendelkezett a körbenfutó emeleten és földszinten.” Milyen otromba itt ez a „rendelkezett”! Tévedés azt gondolni, hogy ezek a terjengõs kifejezések elõkelõbbek, s hogy hivatalos iratot csak ilyenekkel megtûzdelve lehet írni. A mértéktartó fogalmazás nemcsak érthetõbb, hanem elegánsabb is. Buvári Márta
Aligha van olyan magyarországi beszélõ, aki a Maleczki József által vázolt feltételrendszer szerint használná a kell legyent a kell lennie ellenében. Ha a „külsõ vagy belsõ” kényszerre épített érvelés helytálló lenne, nem mondhatnánk efféle mondatokat: ennek a munkának holnapra el kell készülnie – hiszen a munka „nem tud semmirõl” (nem lehet tehát belsõ a szükség, csak külsõ). Munkatársunk érvelését követve csak így lehetne helyes: készen kell legyen (~ hogy legyen). Ezzel együtt azonban annak is igaznak kellene lennie, hogy az erdélyi mintán alapuló szerkezetet nem használják ekképpen: ki kell menjek ’nem bírom itt tovább’, bele kell szóljak ’nem bírom ki, hogy ne szóljak bele’ stb. Márpedig használják. (Sõt: egyre többen és kizárólag a [kell + felszólító mód] kapcsolatát alkalmazzák.) – Munkatársunk is megfogalmazza: a bemutatott nyelvjárási példából sem adódik az a következtetés, hogy a Székelyföldön rendszeresen, közösségi érvénnyel megkülönböztetnék a kétféle szerkezetet. Az említett példa egyébként valóban nagyon érdekes és szép; láthatjuk: a nyelvjárások „többet is tudhatnak” a köznyelvnél. (Tegyük hozzá: a beszélõk tudatossága és igényessége is igencsak különbözõ.) Írásában munkatársunk a kell, hogy legyent és a kell legyent egymás változataiként tünteti fel anélkül, hogy az általunk kiemelt stiláris különbséget megemlítené. Megismétlem: a kell, hogy legyen és a kell legyen közül az elõbbi a megszokottabb, köznyelvibb; mivel azonban élõnyelvi jelenség, választékos szövegben nem alkalmazzuk. Helyette a kell lennie igeneves formát használjuk. A kell legyen megjelenéseit ma két csoportra oszthatjuk: vagy nyelvjárásinak vagy pedig divatjelenségnek minõsíthetjük elõfordulását – a beszélõtõl és a helyzettõl függõen. Egy kisebb felméréssel bárki meggyõzõdhet róla: sokan választják a kell legyent, de nem jelentés-megkülönböztetés céljával, hanem egyedüliként – csupán a divatnak engedve. Ez nem szolgálja a jelentések árnyalását. Abban pedig mindhárman egyetértünk, hogy a jelentések kifinomultsága a nyelvhasználat és a nyelv tökéletességének fontos mércéje. H. Tóth Tibor
Várjuk hozzászólásaikat, kérdéseiket a
[email protected] címre.
12
Ajánló Verzár Éva
Egy könyvbemutató margójára
Gazda József könyvét úgy is olvashatom, akár egy családregényt – írja elõszavában Ferenczes István, Gazda József: A megpecsételt vég – Kilencven év Erdély földjén címû, most megjelent könyvében, és így folytatja: Amit õ mélyen megszenvedve kévébe kötött, mindannyiunk bõrét égeti. Az ember beleõszül, amikor kútfõinek vallomásait olvassa errõl a majdnem évszázadnyi idõrõl, amely nemcsak az egyéni sorsokat törte kerékbe, de egy valamikori ép, egészséges, rendtartó, felemelt fõvel járó közösség homlokát is lecsüggesztette. Az egyéni szenvedéseknél is tragikusabb a székelységnek, mint közösségnek a vesszõfutása a világtörténelem „leggyalázatosabb” századában. A magyarság megmaradása ezer éven át a szláv–germán–latin tenger közepén maga volt a csoda. Mintha Gabriel García Márquez Macondójának százéves magánya kelt volna életre e tájon, szemfényvesztõkkel, õrült álmokat kergetõkkel… Csak Gazda József hõsei tudnák elmondani, még hány ezernyi önemésztõ belsõ baj tetézi ezt a kívülrõl ránk uszított, majdnem évszázadnyi magányt. Erre az emlékezetkieséses tájra, erre a kishazára sokszor próbálták kiírni, hogy „Nincs Isten”. És ez nem ment. Ez az egy nem. Ez lehet egyetlen vigaszunk és reménységünk. Õ szól hozzánk az égõ csipkebokorból: „Vagyok, aki vagyok!” S a csipkebokor tovább lángol, nem pusztul el, nem hull hamvaiba. Mert örökkévaló. Mert „Van Isten!” Emeld fel hát fejed, büszke nép! – fejezõdik be a méltatás, amelyet Benke László olvasott fel az Írószövetség könyvtárában összegyûltek elõtt, június 2-án. Ezután az íróé a szó, aki Háromszékrõl, Kovásznáról érkezett Budapestre, és könyvének születésérõl vall a „maradék hazában”. Az évtizedek alatt összeállt sorsgyûjteményérõl: hat évvel a 2004. december 5-ei népszavazás után, és két nappal Trianon 90. évfordulója elõtt. Tanárember – a szó legnemesebb értelmében. Olyan tanár, akire minden végzõs diákja felnéz, és olyan íróember, akinek a székelység sorsa, talán saját sorsánál is fontosabb.
A székelységrõl szól a történelem viharait megélt, emberi sorsokat felsorakoztató regénye is, mely a Hét Krajcár kiadásában, 2010 tavaszán jelent meg. Benne szót kér a múlt, szót kér a székelység, hogy végre elmondhassa azt, amit átélt, és azt, ami még mindig fáj. „Maradék haza.” A hazát, amelyik megtagadta fiait, nem illeti az anya jelzõ – sorolja riportalanyai elhangzott mondatait Gazda József –, aki megszólította Erdély fiait, hogy elmondhassák, mit éreznek, mint ahogy azt tette évtizedeken át az 1970-es évektõl kezdve, míg éltek azok a szemtanúk, akik megjárták a hadak útját. Tiszta vizû forrás a kötet anyaga. Nehéz idõk… „Valami darabokra törik, szakad. Valami szétesik, széthull”… És az a valami egy föld, egy ország, melyen emberek élnek, melynek rögei alatt emberek nyugszanak. Az a valami egy darab föld, szülõföld, mely meginog, megmozdul, s kezd kicsúszni a talpak alól. Elidegenedik. Idegenné válik. S édes marad mégis, édes idegen, a miénk, és mégsem a miénk. Lakók leszünk az õsi földön, megtûrtek, elüldözésre szántak, elüldözni nem tudtak, olvasztó katlanba lököttek, magukból kifordított vagy kifordítani még nem tudott lakók az otthonokban, ezeréves hazánk földjén. Átadtuk a kulcsot, átvettük a kulcsot… Megcsikordult fülünkben a sár, mely bezárult elõttünk, bezárult mögöttünk. E bevezetõ szavak után a kötetben megszólalnak a háborút átélt emberek, mert ez a könyv a szemtanúk szavaira épül név és lakhely szerint egészen napjainkig. Gazda József, a székely tanár, nyakába vette elõbb Székelyföldet, aztán keletrõl nyugatra az egész világot, s olyan kincset gyûjtött össze, amely kéziratban, asztala mellett, egy méter magasan ágaskodik, magnótekercsekben föl sem mérhetõ a hossza. Ki menti meg az örökkévalóságnak? Nem tudom, de fáj a szívem, ha arra gondolok, hogy elveszhetnek, hogy elveszhet pénzhiány miatt mindaz, ami drágább az aranynál, drágább a gyémántnál, csak a rögös, fekete, véráztatta székelyföld érhet anynyit, mint amennyit ér ez a felhalmozott kordokumentum-halom.
tépni még nem tudott! És a vele szembeni még mindig csak lappangó, mert feltörni képtelen, csak búvópatakként rejtõzködõ erõ hátha nem fogy, hanem halmozódik, sûrûsödik, hogy majd felhagyva, kirobbanva széttörje, letörje ama gondosan odahelyezett, sorsunkra ráütött pecsétet. A Pecsétet, melynek a Véget, a Vég Tudatát kellett a lelkünkbe is belesütnie, belemarnia! Mert valahogy még így is, ilyen vészterhes korban, ilyen szörnyû idõkben megpecsételve is oly szép és oly jó magyarnak lenni! Hátha sokan érezzük még, és majd tudni is sokan fogjuk, fogják ezt! Mert: „Az nem lehet”! Nem!… Nem lehet! Sehogy sem lehet „hogy annyi szív”… Annyi… annyi tegnapi és mai Szív… S a rögök alól, a hamu alól „annyi balszerencse közt” és „oly sok viszály után” elõlopakodik, majd fellobban, fel fog lángolni ama Erõ! Ott valahol, lelkünk csipkebokrában… – fejezte be elõadását Gazda József, felolvasva könyve záró sorait arra a kérdésemre: Letörhetõ-e a Vég pecsétje? Az Írószövetség könyvtárában hallgatva egykori tanárom szavait ismét diák voltam, diák, akit ha ma megkérdeznek, kik voltak tanárai, három nevet gondolkodás nélkül felsorol, pedig akkor, tizenévesen, csak „éreztük” a létüket, mi szeretni, nevetni, élni, lázadni akartunk… A nevek: Gazdáné Olosz Ella, Fábián Ernõ és Gazda József. Isten áldja emléküket, Isten áldja a köztünk levõ Gazda Józsefet! Gazda József: A megpecsételt vég – Kilencven év Erdély földjén. Hét Krajcár Kiadó, 2010
Trianon árnya bennünk van, belülrõl rág még ma is. A kilencven év… A kilencven év… A kilencven év gyilkos karmai téptek, marcangoltak, szét is ziláltak, de – ha nem is vesszük észre – össze is kovácsoltak. „Bajviselt, konok arcú”, másrészt önmagukat feladó nép lettünk. De még vagyunk! És a Vég? A megpecsételt? A velük kigondolt és ránk zúdított belülrõl és kívülrõl egyaránt Õrlõ alattomos Erõ? A már régen megnevezett „Balsors”, ez a kegyetlen és mesterségesen is gerjesztett folyamat, amely „régen tép”, de el-
I . é v fo l ya m 16. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 10.
13
Iránytû Az árvíz ereje még a megszokott rovatokat is elsodorhatja. Az Iránytû helyét ebben a számunkban ezért foglalja el az alábbi tudósítás… (– a szerk.)
A homokzsákokról jelentem Megyénk néhány települése is víz alatt. Május 16. óta a híradásokban is gyakran hallani Bõny nevét. Sajnos, nyugtalanító hírek érkeznek az egyébként nyugodt Gyõr-Moson-Sopron megyei településrõl. Szakadatlanul küzdenek az árral, több-kevesebb sikerrel. A víz mellett a legnagyobb gondot a szervezetlenség okozza, miként ezt ott-jártunkkor megtudtuk.
Segítségnyújtási lehetõség a bõnyi árvízkárosultaknak 1./ Pénz-adományokat az alábbi számlaszámon tudunk fogadni: Élet-Tér Alapítvány: 59200037-11056153 (Az átutalás alkalmával, kérjük, szíveskedjenek feltûntetni: BÕNY) 2./ Bútorra, ruházatra, mûködõképes háztartási gépre, a helyreállítási munkában való részvételre vonatkozó felajánlásaikat az alábbi telefonszámokon szíveskedjenek elõzetesen bejelenteni: +36/ 30/ 2046-870 vagy +36/ 30/ 458-6772 vagy az:
[email protected] és az
[email protected] e-mail címeken.
14
Éppen megkondul a bõnyi templom harangja, amikor 2010. június 6-án, vasárnap délben megérkezünk a faluba. Mostanában azonban nem ebédre hívja az embereket. A kaotikus állapotok láttán még a harangszót is keservesebbnek halljuk, amint az utcákat járva szemléljük a házakat, homokzsákokat, a falu határában a tengernek tûnõ vizet. Ameddig a szem ellát, mindenütt csak víz, víz. Ismerõs családhoz, Kállay Zsoltékhoz jövünk. A gyõr-ménfõcsanaki evangélikus gyülekezet és az Élet-Tér Alapítvány által összegyûjtött adományokat adjuk át Németh Jenõvel és fiával, Richárddal. A helyszínre érkezve elszorul a gyomrunk. Sosem láttunk ehhez hasonló állapotokat, ennyire elkeseredett embereket és ilyen súlyosan megrongálódott házakat. Homokzsákok védik az épületeket a víz erejétõl. Már amennyire tudják. Mindenki az utcán. Ki lapátol, ki a homokzsákokat igazgatja, ki aggódva figyeli, hogy minden rendben van-e. A falu apraja-nagyja a gáton. A gyerekek sem a megszokottakat játsszák. Felnõttként szemlélik a vizet és a zsákokat, hogy minden rendben van-e. Felelõsségteljes feladatuk egész életükre szóló élményt jelenthet majd nekik! Nagyon sok minden jut eszembe ott, a homokzsákok tetején, ahonnan szemrevételezem a körülményeket. Petõfi sorai – „habár felül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr” – új értelmet kapnak, a valóságot fejezik ki itt, Bõnyön. Örök és mély igazság van ebben a néhány szóban! S ennek valóban ott, a homokzsákok tetején, a falu elöntött utcáiban, a felázott lakásokban érzi át súlyát az ember igazán. Eszembe jut, hogy hányan és hányan küzdenek most éppen Borsodban – a hírek szerint Edelényben, Felsõzsolcán – a vízzel, hisz ennek mindegy, hogy földrajzilag merre folyik, ugyanolyan úr és ugyanolyan pusztítást végez mindenütt. Eszembe jut, hogy ezekben a percekben sokan szépen terített asztalnál eszik a vasárnapi többfogásos ebédjüket, ahogy a bõnyiek is tennék ma délben. Normális körülmények között. De mellettünk éppen megszólal egy gépkocsiba szerelt hangosbemondó, hogy megérkezett az ebéd és mindenki hozzon magával edényt. A kintrõl szinte üresnek, lakatlannak tûnõ házakból megindulnak az asszonyok. Ki lábassal, ki fazékkal, ki mûanyag edénnyel áll sorba, az autó csomagtartójából osztott vasárnapi gulyáslevesre, kenyérre és palackos vízre várva. Türelmesen. Idõs néni könnyes szemekkel jegyzi meg társának, hogy „alamizsnára szorultunk”. Szívszorító érzés hallani… Házának nyitott ablakán át látni az egymásra rakott bútorokat. Betérek hozzá. A kis híján 80 éves néni sírva panaszolja, hogy egyedül van, gyerekei a szomszéd utcában ugyanilyen bajban vannak. Kérdésemre, hogy mikor volt itt utoljára ilyen áradás, elmondja, hogy talán 1940-ben. Nem emlékszik már rá pontosan, de lehet, hogy az sem volt ekkora, mint a mostani. Közben megérkezik a polgármester is, Dr. Muraközy László. A palackos víz osztását veszi át. Beszédbe elegyedünk. Megerõsít abban a hitemben, hogy nem feltétlenül a víz volt itt a legnagyobb probléma. Nagyon szervezetlenül indult már három héttel ezelõtt, az elsõ áradás idején is a mentés. Kérdésemre, hogy mely szervezetek veszik ki részüket leginkább a mentésben, a falusiakkal szinte egyszerre említi elsõként a tûzoltókat. Õk az egyetlen szervezett alakulat, amely megfelelõ létszámmal és megfelelõ szakértelemmel rendelkezik a mentési munkákhoz. Ugyancsak nagy segítséget jelent számukra a „nem létezõ” Magyar Gárda, a gyõri Wass Albert zászlóalj: szinte a legelsõ perctõl kezdve jelen van a faluban, fáradhatatlan tagjai hol a gátat erõsítik, hol homokzsákot mernek, hol pedig járõröznek, éjszaka is védve a falut a más szerencsétlenségébõl hasznot remélõ fosztogatóktól. A katonaság 50 fõvel vett részt két napig a mentésben. A magyar média mégis õket emelte ki, sõt a tûzoltókat félreállították a felvételek kedvéért, nehogy rontsák a katonákról készült képek remélt hatását. A katasztrófavédelem katasztrofálisan vizsgázott. Ne adja Isten, hogy nagyobb baj történjen, mert nincsenek a helyzet magaslatán. Az árvíz kezdetekor mindösszesen egy fõ vízügyes szakember és egy fõ katasztrófa-védelmis jelent meg a faluban. Polgárõrök is jöttek néhányan több közeli és távolabbi faluból… Mint megtudtuk, a falu maradék részét végül is két földmunkagépes fiatalember mentette meg a víz hatalmától. Ha õk nincsenek Bõnyön, ill. nem érnek oda idejében, a településnek nemcsak az egyharmad része kerül víz alá, hanem legalább a kétharmada. Szerencsére mindenkinek, akinek mennie kellett, sikerült helyet találni valahol. Van, aki rokonoknál, ismerõsöknél keresett menedéket, másokat az iskola tornatermében helyezték el. Bõnyön 110 család van bajban. A vasárnapi ebédjüket egy bábolnai vendéglõs ajánlotta fel… A legnagyobb probléma sajnos ebben a rendkívüli helyzetben is a bürokrácia. A biztosítók lassúsága és rugalmatlansága, a földhivatal nehézkessége még külön próbára teszi az amúgy is pattanásig feszült idegeket. Búcsúzóul tájékozódtunk a bõnyieknél, hogy mire van szükségük, miben tudnánk segíteni. A válasz nagyon rövid volt: minden segítségre szükségük van. Ezért úgy határoztunk, hogy helyi fiatal barátunk megpróbál helyet keresni, ahova majd lerakhatjuk az összegyûjtött adományokat, mi pedig folytatjuk a gyûjtést számukra. (kmsz) Magyarok Szövetsége Gy-M-S. TTI.
Messzelátó Botz Domonkos: Magyarok a nagyvilágban
Honismereti Iskola az Arab-öböl partján Amikor elsõ alkalommal jártam az Egyesült Arab Emírségekben, kicsit úgy éreztem magam, mintha az Ezeregyéjszaka meséibe csöppentem volna. A müezzinek imára hívó hangja keveredett a bevásárló negyed zsivajával, a tömegben velem szemben sorjázó nõk jobbára tradicionális ruházatot, burkát vagy nikábot viseltek, megfosztva ezzel az éhes férfiszemet a széptõl. Vonzottak a homokdûnék, a páratlan szépségû mecsetek, élveztem a kristálytiszta tengert, és eszembe sem jutott, milyen lehet megélni magyarként ott a mindennapokat. Most errõl kérdezem Pokolyné Garay Gertrúdot, aki Dubai-ban az Emirates Hills lakóparkban él családjával együtt. – Mikor és milyen motivációval hagyta el az országot? Mennyire volt nehéz meghozni ezt a döntést? – Férjem, Pokoly István már többször járt munkájából adódóan ebben a térségben, így amikor egy itteni állásajánlatot kapott, rövid töprengés után igent mondtunk. Kihívás is volt ez a számunkra. Úgy gondoltuk, egy-két év külföldi tapasztalat mindenképpen hasznos lesz számunkra, mind erkölcsileg, mind anyagilag. Nagyon nehezen indultam el otthonról egy számomra idegen, távoli világba. Akkor még szinte semmi információm nem volt arról a 4000 km távolságban lévõ, sivatagban fekvõ arab városról, Al Ain-ról, de férjemmel együtt belevágtunk. – Európai nõként hogy sikerült beilleszkednie az arab világba? Milyen új kihívásokkal kellett szembesülnie? – Nagyon nagy a vallásból, kultúrából adódó különbség. Igyekeztem megismerni az arab mentalitást, gondolkodásmódot és világnézetet. Meg kellett tanulnom, hogy a keresztény ember bármennyire is igyekszik, nem fogadják el olyan szinten ebben a világban, ahogyan azt szeretné. Évekbe telt, mire megértettem, hogy a beilleszkedés szó itt mást jelent. Részünkrõl nagy mértékû elfogadást és alkalmazkodást. Az arab kultúrában a férfiak más módon és értékrendben adják meg a tiszteletet a nõknek, és máshogy viszonyulnak hozzánk, európai nõkhöz is. A muszlim vallásban a nõnek szigorú szabályok szerint kell élnie, ami sokban eltér a mi szokásainktól. Tizenöt év tapasztalatával már gond nélkül tudom kezelni a különbözõ kultúrájú emberi viszonyulásokat, de napi szinten még ma is kihívás számomra elfogadni, hogy ebben a világban a nõ férfi nélkül kevesebb joggal, figyelemmel, elismeréssel és lehetõséggel rendelkezik. – Az Ön számára milyen pluszt adott ez a világ? – Megtapasztalhattam azt, ami otthon természetes volt, és észre sem vettem, hogy mi, magyarok, értékesek, összetartóak és különlegesek vagyunk. Fontos ennek az érzésnek a megélése és éltetése. Nagyon sok nemzetnek nem adatott meg ez a háttérérzés. Ez a világ megmutatta, hogy könnyebb, szebb az élet, ha pozitívan, bizalommal és hittel állunk a követke-
zõ pillanat, lehetõség, megpróbáltatás elé. Egy gyermeket terveztünk, de a lehetõséget, hogy két gyermekünk legyen, ez az ország adta meg. – Mit lehet tudni, milyen lélekszámú magyar közösség él az Emirátusokban, és milyen lehetõségeik vannak a hagyományápolásra, magyarságuk megélésére, átörökítésére gyermekeiknek? – Pontos adatok nélkül 1300–1700 fõre becsüljük az itt élõ magyarok létszámát. Az otthoni kormányzásnak köszönhetõen az elmúlt 3-4 évben jelentõsen megnõtt az Emirátusokban, fõleg a Dubai-ban letelepülõ magyar családok száma. Itt a magyarok könnyen megtalálják az utat egymáshoz. Közösségünk összetartó ereje erõs. Magunk szervezzük a hagyományápolással kapcsolatos, a szórakoztató és az összetartás erejét növelõ programjainkat, amely minden korosztály igényét kielégíti. Nemrégiben indult be közösségünk kezdeményezésére AbuDhabi-ban egy magyar Honismereti Iskola, ahol minden tudásszinten foglalkoznak a gyerekekkel az önkéntes tanárok. Két színvonalas néptáncoktató tanítja a diákokat a tanítás végén. A Duna TV vételi lehetõsége sokat segített gyermekeinknek a nyelv tanulásában, a kapcsolattartásban a szülõfölddel. Sajnos ez a lehetõség ez év áprilisában megszûnt, amit újabb programok megszervezésével igyekszünk majd pótolni. – Összehasonlítva az életkörülményeket, mi az a plusz, amit az Emirátusok kínál, vagy mi az, ami rosszabb? – Pozitívumként jelölném meg, hogy bár itt is jelen van a bûnözés, igaz, csekélyebb mértékben, de ennek a szigorú helyi törvények gátat tudtak szabni. Azok, akik vétenek a törvény ellen, el kell hagyják az országot. Ennek és a tapasztalatok ismeretében biztonságosnak mondhatjuk az országot. Amit még kiemelnék, az az oktatás. Itt öröm tanulni és tanítani. A tanárok megbecsült emberek, akik szívvel-lélekkel gyakorolják választott pályájukat. Az egészségügyre nem mondhatjuk, hogy kifejezetten jó, de mindenki megtalálja a magának megfelelõ ellátást. Van egy-két magánkórház, ahova bárki mehet, de mi európaiak inkább anyagi szintjeinknek megfelelõ magánklinikákra megyünk, ahol számunkra megfelelõ orvosi ellátást kapunk, és európai orvosok is vannak.
I . é v fo l ya m 16. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 10.
Nincs helyi politikai versengés, az itteni híradások a pozitívumokról és az elért eredményekrõl szólnak. Negatívum, hogy a lakosság nagyobb részét férfiak adják, sokan közülük a hazájuktól távol élnek. Így hát nem biztonságos, ha a lánygyermekek kíséret nélkül közlekednek. A különbözõ társadalmi rétegek között óriási különbségek vannak, amelyek a gazdagságban, jólétben mutatkoznak meg. Dubai a gazdagságról, a hivalkodásról szól, így aztán nehéz megtartani a valós értékrendet a gyermekeinknél. A különbözõ nemzetiségû emberek nem keresik egymás társaságát, nem mutatnak érdeklõdést mások iránt. Ez egyfajta elmagányosodáshoz vezethet. – Az ottani tapasztalatok alapján miben látja a kilábalás útját, mit tanácsolna a magyar embereknek? – A probléma gyökerét a hit és a bizalom hiányában látom. Egy nemzet erejét az összetartás adja. Mindannyiunkat ugyanaz a cél vezérel. Csak pozitív hozzáállással és gondolatokkal lehet eljutni céljainkhoz. Higgyünk, bízzunk önmagunkban és egymásban! A világ egy nagy Magyarország. Nagyon sokan élünk távol az anyaországtól, de szívünkben-lelkünkben otthon vagyunk, „hazaérzünk”. – Magyarország gazdaságilag katasztrofális helyzetben van. Ön szerint hogy kerülhetõ el a zsákutca – politikai és gazdasági értelemben? – Sem politikus, sem közgazdász nem vagyok, de a meglátásom az, hogy a külföldi pénzpiacoktól való függést meg kellene szüntetni. Nem vezethet megfelelõ mértékû fejlõdéshez, ha az ország mûködését, életét idegen bankok, pénzintézetek irányítják, határozzák meg. Meg kellene teremteni a pénzügyi függetlenséget. – Amennyiben Ön lenne az államelnök, milyen változást tartana a legfontosabbnak? Mi az, amin elsõként változtatna? – A legfontosabb a hazai vállalkozások számára megteremteni a versenyképességet, ami a munkahelyteremtés szempontjából is elõnyös lenne. Ezt azzal tudnánk elérni, ha megszüntetnénk a külföldi beruházóknak nyújtott milliárdos összegû különbözõ támogatásokat. Továbbá a jelenlegi adórendszeren is változtatni, javítani kellene, és nem csak szavakban.
15
Költõköszöntõ
Az e héten született költõk közül Kovács Vilmos az ünnepelt Kovács Vilmos Gát, 1927. június 5. Budapest, 1977. november 13. Az elõtte járt nemzedék a pokolból az égbe szállt. Hóhéraik büntetlenül éltek tovább. Utódai a holnapra ítélve majd önmaguk bírái lesznek. Folytatni kell a megkezdett éneket, foltozni a szétszakított történelmet. Kovács Vilmos, a Kárpátalja krónikása egy, az elsõk közül, aki kipróbálta a lehetetlent: életében, holtában, szólásban, hallgatásban. A birodalom peremérõl, ránk hagyott írásaiból értünk is kiált: „Szentatyám, hallod? bomlik a karám. Pásztora ellen fordul a jámbor barom, s öklelõ szarvában ott a halál.”
Kovács Vilmos
Testamentum Uram, emeld fel csontig nyûtt testem,
s fújd el belõle múlt lobogások füstölgõ üszkét. Ismerd fel bennem halandó másod, ki most fekete árnyadra estem, s hozzá szegeznek lázvörös tüskék. Uram, megjártam én is a poklod, ha teremtésed csodája hívott, kiosztva részem. Semminek sok volt, de csillaggal írott. Uram, mostantól több lesz a gondod, s mûved, a csoda, késve lesz készen. Uram, marad itt még néhány bolond, s ha most felemelsz, mindõjük nevét füledbe mondom. Oszd fel közöttük poklunknak felét. Homlokuk jeles, nyakukban kolomp. S vigyázzunk rájuk ott a porondon.
16
KOVÁCS Vilmos 1955-tõl a munkácsi Prapor Peremohi (A Gyõzelem Zászlaja) címû járási ukrán lapnál könyvelõ; gondozta a kulturális rovatot, és vezette a helyi irodalmi stúdiót. 1958-tól az ungvári Kárpáti Kiadó magyar osztályának lektora, fõlektora, osztályvezetõje. 1960-ban a beregszászi Vörös Zászló c. járási lapnál irodalmi stúdiót hozott létre. Támogatta az ungvári Forrás Stúdió (1967–1971) fiataljait. Létrehozta és 1970tõl gondozta a Kárpáti Kalendárium irodalmi mellékletét. Tevékeny részese volt a kárpátaljai magyarság polgárjogi mozgalmainak. 1971-tõl szabadfoglalkozású. 1977-ben áttelepült Budapestre. Verseit, regényét, novelláit erõ, szenvedély, igazságkeresõ bátorság; a megfigyelés érzékenysége és a kifejezés pontossága; népiség és az egyetemességigény jellemzi. Hosszas huzavona után 1965-ben kiadott, majd betiltott Holnap is élünk címû regénye a kárpátaljai magyarság 1944 utáni sorsának leghitelesebb ábrázolása. A magyarság õstörténetével foglalkozó, 1500 lap terjedelmû kéziratainak egy része 1997–ben megjelent. Verses kötetei: Vallani kell!: Ungvár, 1957; Tavaszi viharok: Ungvár, 1959; Lázas a Föld: Ungvár, 1962; Veszennyaja burja: (oroszul) Moszkva, 1963; Csillagfénynél: Ungvár, 1968; Testamentum: Budapest–Ungvár, 1992; Ha rám szakad a Végtelen Idõ: Ungvár, 1997; Holnap is élünk, regény: Ungvár, 1965, Debrecen–Ungvár, 1989; Kik voltak…?: Nyelv- és õstörténeti írások a honfoglaló magyarság kialakulásáról, 1–2. szerk. forrás: Kozma Endre, Ungvár, 1997. (Új magyar irodalmi lexikon)
Szilajka
Tombor Orsolya
Királyok útja Egy hatalmas kastély gyönyörû szobáiban lakott a gyermek trónörökös. Sok játéktól, könyvtõl roskadoztak a polcok, szekrények. Az ablakokat drága függönyök díszítették, de a kis királyfi mégsem szerette õket, mert nem engedték be a napfényt a helyiségekbe, és nem látta miattuk a gyönyörû kertet, a madarakat, az esõt, a szivárványt. Hiába kérte a személyzetet, hogy ne húzzák be a függönyöket, õk azt felelték, nekik az a feladatuk, hogy mindegyik gyönyörû hullámokba legyen rendezve. Így hát, amint a szolgálók kimentek, elsõ teendõi közé tartozott, hogy elhúzza a nehéz függönyöket. De nemcsak ezt nem szerette, hanem azt sem, hogy sokat volt egyedül. Fájt a szíve amiatt, hogy nincsen testvére, nincs, akivel együtt játszhatna. Számtalanszor hívta édesapját, hogy játsszon vele, de õ sosem ért rá, volt, hogy más országok királyainál vendégeskedett, vagy valamelyik miniszterével tárgyalt, esetleg a tábornokkal volt fontos megbeszélni valója. Habár voltak olyan szolgák, akiknek az volt a feladatuk, hogy szórakoztassák a királyfit, de velük csak olyan „okos” játékokat lehetett játszani, amelyek õt arra készítik fel, hogy majd jó uralkodó legyen. Inkább megpróbált magának érdekes elfoglaltságokat találni, hogy ne kelljen „okos” játékokat játszania. Szeretett a kastély padlásán vagy a pincéjében a régi dobozok, zsákok között keresgélni. Mindig akadt a kezébe valami nagyon izgalmas kincs. Ily módon talált rá egy régi távcsõre, sok-sok öreg gyertyára, amelyekkel lefekvés után világított szobájában, ha nem akart még aludni, és még sok mindenre, melyek a felnõttek szemében haszontalan holmiknak tûnhetnek. Egy ilyen padláskaland alkalmával egy nagyon aprócska kulcsot talált egy törött lábú szék alatt. Az volt a különlegessége, hogy szív alakú volt a fejrésze, és nagyon picike volt. Gyorsan keresett hozzá egy madzagot, a nyakába akasztotta és elrejtette az inge alá. Örült neki, hiszen remek szórakozásnak ígérkezett egy ekkora palotában megkeresni azt a zárat, amelyikbe beleillik a kulcs. Aznap már nem indult megkeresni, de egész este arra gondolt, vajon mit rejthet az az ajtó, amelyet ez a szív alakú apró kulcs ki tud nyitni.
A következõ napok lázas kutatásban teltek. Már eltelt egy hét, de lehet, hogy több is, és a kicsi királyfi már kezdett elkedvetlenedni, nem találta a zárat, amelybe beleillett volna a kulcs. Visszament a padlásra, gondolta, visszateszi oda, ahol találta, hátha másnak nagyobb szerencséje lesz. Felment a lépcsõn, minden úgy volt, ahogyan akkor, amikor megtalálta a kulcsot. Visszatette a törött lábú szék alá, de ahogy megfordult, a szék mellett álló asztal alatt észrevett egy egyszerû, festetlen kis ládikót, melyen egy szív alakú zár volt. Nem is értette, hogy ezt akkor hogy nem vette észre. Rögtön tudta, hogyan tovább… A zár kattant egyet, és kinyílt. Felemelte a fedelét, és egy poros térképet talált benne. Széthajtogatta, megpróbálta megfejteni, mit rejthetnek az ábrák. Kicsik voltak rajta betûk és a rajzok, a padláson pedig csak halvány fénycsíkok adtak volna lehetõséget az olvasásra, ezért inkább gyorsan leszaladt a szobájába, és öreg gyertyái fényében látott neki a térkép tanulmányozásához. Eddig azt hitte, a palota és az azt körülvevõ kert minden szegletét ismeri, de tévedett. A térképen egy olyan útvonalat talált, amely kivezet a városba. Izgalmában egész éjjel le sem hunyta a szemét, ébren várta az elsõ hajnali derengést, amelynek segítségével megtalálja a titkos kivezetõ utat. Talán még a kakasok sem észlelték a reggel érkeztét, bezzeg a királyfi már a kerítés másik oldalán volt. Elindult. A térkép elõször gyönyörû házak között vezette, de nem látott bennük senkit, se gyereket, se felnõttet. Azután kisebb házak következtek, földszintesek, egyszerûek, takarosak. De a legjobban az a sok-sok ember tetszett neki, akikkel találkozott. Bár a felnõttk mind dolgoztak – ki az állatoknál, ki a kertben, ki a házak mögötti földeken –, mégis megkérdezték tõle, nem kér-e vizet, nem ül-e le velük enni, nem akar-e egy keveset pihenni. A legjobban mégis a gyerekekkel érezte magát. Órákon át játszottak, olyan játékokat, amilyeneket õ még eddig soha nem játszott. Észre sem vette, hogy elszaladtak az órák. Már késõ délután volt, amikor eszébe jutott, hogy az útja a térkép alapján még nem ért véget. Hajtotta a kíváncsiság, tovább indult. Még az elõzõeknél is kisebb
I . é v fo l ya m 16. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 10.
házak következtek, talán õ ezeket már nem is nevezte volna házaknak. Az alacsony falakon nem volt ablak, a fény az aprócska ajtón és a lyukas tetõn jutott be a ház egyetlen helyiségébe. Az emberek koszos, szakadt rongyokat viseltek, még az öreg, sovány állatok szõre is szürke, poros volt. A királyfi nem érezte jól magát, furcsán néztek rá gyerekek, felnõttek egyaránt. Zavarta színes, díszes köpenye, bõrcsizmája, élelemmel, puha takaróval megrakott tarisznyája. Zavartságát leplezvén odament néhány kisgyerekhez, akik köveket dobáltak egy agyagedénybe. Beállt közéjük játszani. Az volt a gyõztes, aki a legmesszebbrõl talált bele a tálba. Jól érezte magát velük a királyfi, de mennie kellett, a nap lemenõben volt. Már elindult, amikor egy egészen pici gyermek odaszaladt hozzá, és megölelte a lábát. Nem volt rajta cipõ, egy földig érõ, felnõttre való inget viselt. Ekkor a királyfi levette köpenyét, csizmáját, és odaadta a gyermeknek. A kicsi már szaladt volna örömmel, de a királyfi megfogta a karját, és ráakasztotta a tarisznyáját, ami olyan nehéz volt az apró emberkének, hogy alig bírta húzni maga után a földön. Sötét volt már, amikor visszaért a palotába. Nagyon elfáradt aznap, de a szíve örömmel volt teli, annyira, hogy legszívesebben elmesélte volna bárkinek, aki szembe jön vele. De sajnos nem találkozott senkivel. Nem ez volt az egyetlen alkalom, hogy kiment a palotán kívülre. Térképe segítségével rengeteg utat bejárt, számtalan helyre eljutott az országban, mindenféle emberrel találkozott. Sok-sok év múltával, egy napon az õ fejére került a korona. Úgy hírlik, jó és bölcs király lett belõle, szerették alattvalói, szegények és módosabbak egyaránt. A térképrõl nem feledkezett meg, eltette a ládába, amelyben találta. Felvitte a padlásra, mert azt kívánta, hogy egy nap, majd találják meg a gyerekei...
17
Szövetségben Tisztelt Cégvezetõ!
Felhívás a Föld népeihez!
A mai Magyarország gazdasági helyzete erõteljesen kihat a lakosság anyagi helyzetére. A bankok erõszakos hitelpolitikája mára oda vezetett, hogy a lakosság eladósodottságának mértéke messze meghaladja a teljesíthetõ szintet. Mindezek mellé társul a gazdasági válság okozta munkanélküliségi hullám, a megszorítások miatt csökkenõ reáljövedelem. Ebben a helyzetben a kiszolgáltatottság olyan mértékû, amivel a hitelt vállaló fél egymaga nem tud megbirkózni. Néhány cég ezt a helyzetet kihasználva, a várható hatalmas nyereség érdekében arra szakosodott, hogy a bankok által felmondott hitelszerzõdések fedezetéül szolgáló ingatlant nyomott áron megvásárolja, majd a birtokban lévõ lakost különbözõ módszerekkel (sokszor a végrehajtóval összejátszva) a lakásból kitegye. A nyereségvágy akkora, hogy a nehéz helyzetbe hozott családok sorsával a legkevésbé sem törõdnek az említett cégek, amelyek általában offshore cégek, a tulajdonosi körük ismeretlen, ám kis munkával jól behatárolható. A megbízott ügyvezetõk magas jutalékért végzik a tevékenységüket, sokszor nem is gondolnak bele, hogy hány ember életét veszélyeztetik, teszik tönkre. Az elhúzódó gazdasági válsághelyzet miatt az elkövetkezõ idõkben ugrásszerûen megnõ a felmondott hitelek száma, és ezzel egyidejûleg a segítségre szorulók száma is. A következmények szörnyûek lehetnek: a család szétesik, a gyermekek sorsa bizonytalanná válik, sok esetben öngyilkosságig sodródnak a lakásukat vesztett szülõk. A mi közös kezdeményezésünk elvállalta, hogy minden eszközzel akadályozni fogja a kilakoltatásokat. Eljárást, lejárató kampányt indítunk minden olyan vállalkozás és annak vezetõje ellen, amely a fent említett módszereket alkalmazva tönkre teszi családok életét, és extraprofitra tesz szert. Kérjük Önt, hogy segítse munkánkat! Amennyiben tudomása van olyan cégrõl, amely a fentiekben vázolt módszerekkel dolgozik, jelezze nekünk! Lépjünk fel közösen az embereket tönkretevõ, családokat megnyomorító bankok, és a válságos helyzetbe került adósok nyomorúságát kihasználó cégek ellen!
Mi, magyarok, minden erõnkkel azon dolgozunk, hogy országunkban a történelmi alkotmányunk jogfolytonosságát helyreállítsuk, s arra alapozva, a népakarat által elfogadott és szentesített alkotmányos alaptörvény lépjen életbe. Ez jogos követelésünk, hiszen a ma életben lévõ alaptörvény – szakítva az õsi alkotmányunk alapjaira épülõ történeti alkotmányossággal – egy idegen, elnyomó hatalom által, 1949-ben ránk kényszerített törvény átirata csupán. Történelmi alkotmányunk alapvetései között szerepel többek között, hogy a létfeltételeket biztosító termõföld, vízkészlet és a stratégiai fontosságú energiakincsek és ellátók, közüzemek stb. kizárólag a nemzet tulajdonában lehetnek. Az alkotmányosság kikiáltása után a nemzet létfenntartásához nélkülözhetetlen közkincseket köztulajdonba kívánjuk venni, felülbírálunk minden olyan tulajdont, amelynek jogossága az újra életbe lépõ alkotmányunk alapján érvényét veszti. Minden, már megkötött és a jövõben kötendõ hazai és nemzetközi szerzõdést felülvizsgálunk, és amennyiben azok bármelyikét a jogfolytonosságába visszahelyezett alkotmány alapvetéseibe ütközõnek ítéljük, semmisnek nyilvánítjuk. Ezért felhívunk minden, Magyarországon befektetni kívánó vállalkozást, magánszemélyt, hogy ezen kockázatok figyelembevétele mellett kezelje befektetéseit.
Magyarok Szövetsége
Részletek Magyarország alkotmányának alapelemeibõl: (…) Elidegeníthetetlen nemzeti vagyon a Szent Korona örökös tulajdona. Ennek részei: a) Magyarország földterülete b) a föld méhének kincsei c) a felszín alatti vízkészlet d) a folyóvizek és holtágak, közcélú felszíni vízi csatornák, a természetes vízzel közvetlen kapcsolatban lévõ tavak, valamint ezek medre, országos közutak, vasutak, víziutak… (…) A nemzeti vagyon magántulajdonba nem kerülhet. A nemzeti vagyon egyes elemei felett kizárólag magyar állampolgárságú természetes személy szerezhet birtokjogot. 2010. április 10. Magyarok Szövetsége
A Szabad Föld címû hetilap május 21-ei számában „Állni fog az életfa” címmel ír arról, hogy Bognár István helybeli fafaragó keze nyomán és irányításával, a helyi önkormányzat és civil szervezetek kalákában felállítják a város életfáját. Az ötletadó Vukics Ferenc, a Magyarok Szövetsége elnöke volt, amikor a minap üllõi lakossági fórumán a helyi értékek megtartó szerepérõl beszélt a világméretû egységesítési törekvések ellenszereként. „Szó szerint nagy fába vágta a fejszéjét Bognár István fafaragó mester (képünkön), amikor elhatározta, hogy városának lakóival együtt megfaragja Üllõ életfáját. Kalákában már ki is vágták a neki való alapot, egy tíz méter magas akácfát. Nem véletlenül esett a választás erre a fafajra, hiszen a város és környéke jó akáctermõ vidék, s mint ilyen, kiváló méhlegelõ. S hogy honnan az ötlet? Mondhatnánk, egy ihletésbõl, Vukics Ferenc mozgósító erejû elõadásából. Ugyanis a Magyarok Szövetsége elnöke beszélt arról nemrégiben az üllõieknek, hogy a globalizáció legjobb ellenszere a lokalizáció. Vagyis azért, hogy egy ember (egy település) megtarthassa egyéni arculatát ebben a világméretû egységesedési folyamatban, ami az egyediség, a helyi kultúrák eltûnésével fenyeget – a helyi értékekhez kell fordulnia.”…
18
Tanácskozott a Mezõgazdasági Tagozat A Mezõgazdasági Tagozat 2010. május 16án tartott megbeszélésén négy téma szerepelt: – milyen feladatot tudnak vállalni a tagozat tagjai a Felsõházi Szövetség megalakításában – a Fiatalok földje és a Fecske program együttes megvalósításának lehetõsége – a Földalap program megkezdése és az ezzel kapcsolatos elképzelések – az Arany Korona Szövetkezet további mûködésének segítése. A tagozati ülésen értékeltük az elmúlt idõszak eredményeit, és azt a lehetõséget, hogy a továbbiakban milyen formában tud a tagozat hatékonyan mûködni. Ezzel kapcsolatban javaslatként merült fel, hogy gyakrabban kell megbeszéléseket tartani, a nagy távolság miatt ajánlott az internetes kapcsolattartás, valamint hogy kevesebb feladatot osszanak ki, de azok végrehajtása legyen meg határidõre. A Felsõházi Szövetség kialakításához szükséges megbeszélések kezdeményezését minden szinten megkezdjük. Általános vélemény volt, hogy ezt úgy tudjuk eredményesen végezni, ha a kapcsolatfelvételek személyesek és lehetõleg már régebbi eredetûek. Az ehhez tartozó meghívólevelet mindenki megkapta. A Fiatalok földje és a Földalap programok sok tekintetben összecsengenek, és éppen ezért nem lehet szétválasztani õket.
A Fiatalok földje Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a mai fiatalok megismerjék õseink gazdálkodási módszereit, és amit ebbõl jelenleg is tudunk hasznosítani, azt hasznosítsuk is. Ennek a gondolatnak egyik megközelítése az, hogy fiataloknak érdemes legyen a vidéki életben részt venniük és ott keresni a megélhetésüket. Ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha összetartó, egy irányba haladó kis közösség tud létre jönni, és a mezõgazdasági termelésben, kézmûvességben látja önmaga és gyermekei jövõjét. A maguk által termelt árukat értékükben tudják eladni, és ezzel olyan mintaszerû életet tudjanak élni, ami példa lehet az õket követõk számára. Az is fontos, hogy az adott területen mit lehet termelni és tenyészteni. Alapvetõen érdemes – a lehetõségekhez mérten – állattartással kezdeni, mivel ennek megtérülése egyes fajoknál (baromfi, nyúl, sertés, kecske, juh ) gyorsabb, mint az évszakokhoz és az idõjáráshoz kötött növényeknél. A növénytermesztést pedig az állattartás igényeinek és az adottságoknak (talaj, napsütéses órák száma, éves csapadékmennyiség, a terület földrajzi adottságai stb.) megfelelõen – a mindenkori piaci lehetõségeket figyelembe véve – párhuzamosan kell megkezdeni, illetve folytatni.
Ehhez tud segítséget nyújtani az Arany Korona Szövetkezet és a Korona-Hitel Szövetkezet. Az életüket vidéken folytató fiatalokat nem szerencsés magukra hagyni, továbbá azt is szeretnénk elkerülni, hogy a már letelepedett párok, családok a sikertelenség és eredménytelenség miatt feladják ezt a lehetõséget. Ugyanakkor számolni kell azzal is, hogy lesznek olyanok, akik elsõ látásra nagy lelkesedéssel fognak hozzá a termeléshez, de néhány hónap után kiderül, hogy „nem ezt a lovat akarták”. Ezért érdemes lenne olyan oktatóközpontot létrehozni, ahol szakmai felügyelet mellett kezdenének dolgozni, egyre nagyobb önállóságot kapva a problémák megoldásában, mígnem az idõ múlásával már csak néhány kérdés marad, amit akár önmaguk is meg tudnak oldani, ha egy kicsit töprengenek. Valamikor ezek a feladatok természetesek voltak, hiszen a gyermekek ebbe nõttek bele, viszont a már évtizedek óta folyó urbanizálás, és az embereknek a földtõl való tudatos eltávolítása ahhoz vezetett, hogy néha már egy fa elültetése is komoly gondot okoz. A földalappal kapcsolatosan kialakult nézõpontunk, hogy azokat, akik erre a célra anyagiakat áldozni tudnak, egy csoportba kellene összevonni, ahol eldöntik a szakmai javaslatok alapján, hogy az ország mely területén vásárolnak földet. Amit fontosnak tartunk, hogy mindenképp olyan terület megvásárlására kerüljön sor, ahol vagy már van a Szövetségnek, vagy a szövetkezetnek szakmailag és emberileg megbízható tagja, aki az adott területet jó gazda módjára képes mûvelni, és a haszonbért is ki tudja ebbõl termelni a saját megélhetésének biztosításán túl, vagyis szakmailag képzett és emberileg érett. Vagy odaköltözik egy szintén hasonló adottságokkal rendelkezõ ember/család, vagy közösség. A földterület nagyságának akkorának kell len-
I . é v fo l ya m 16. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 10.
nie, ami a fentieket fedezni képes, amennyiben hozzáértõ kezek használják. Ez a méret az országon belül más és más, befolyásolja az aranykorona-érték, a termõföld összetétele (mezõségi, csernozjom, erdei, barnahomok stb.), az idõjárás, az idegenforgalom, a már meglévõ, vagy létesíthetõ feldolgozók és ezek hagyományai, illetve, hogy milyen mezõgazdasági tevékenység folyik a környéken. A földalap tulajdonjogi és haszonbérleti jogviszonyait ki kell dolgoznia egy ehhez minden tekintetben értõ ügyvédi csoportnak. Az Arany Korona Szövetkezettel kapcsolatban a következõ észrevételek alakultak ki: – A szövetkezetben forgalmazott termékek jók és az áruk is megfelelõ, viszont a vásárlók száma elmarad a várttól. Ezért érdemes az ország több városában a meglévõkhöz hasonlóan boltokat, nagybani piacokat kialakítani, és az országban, egy idõben, több helyen megrendezésre kerülõ Magyarok Vásárán megjelenni. – A helyi szervezõk által biztosított szövetkezeti árusító vagy árusítók. – A gyümölcstermesztés jövedelmezõ tevékenység lehet akkor, ha saját magunk dolgozzuk fel a nyersen nem eladható gyümölcs „fölös” mennyiségét, ami lehet lekvár, kompót, aszalt gyümölcs, gyümölcslé. – Mivel a nagyobb feldolgozók az utóbbi 20 évben megszûntek, és csak a kis családi feldolgozók maradtak, a kapcsolatot ezekkel kell felvenni, mint ahogy ez már több esetben megtörtént. A folytatás azért fontos, mert felméréseink szerint termékmennyiségünk feldolgozásának egy része megoldott, viszont az országban még sok olyan termelõ van, aki ezt igényelné. Ezért számítunk a Tagozat és a Szövetkezet tagjainak a segítségére e téren is, a még mûködõ kis feldolgozók és szárítók felderítésében. Ubornyák László
19
Szövetségben Beszélgetés Koháry Orsolyával, az isaszegi Damjanich János Általános Iskola igazgatónõjével
Isaszegi gyõzelem „A leggyámoltalanabb gyermekben is megtaláljuk azt a szikrát, amelyet fellobbantva a népi hagyományok ápolása felé lehet vezetni majd õket. Azt gondolhatná valaki, hogy ezekre kár idõt pazarolni, mert annál kevesebb jut a tantárgyi ismeretek átadására. Csakhogy a tapasztalataink mást mutatnak.” Isaszegen jártam pedagógusként, asszonyként, hogy találkozzam egy másik pedagógus-aszszonnyal. Makacsul küzd a maga módján. Az isaszegi ütközet jut eszembe. 1849. április 6-án Klapka habozott: van-e még erõ a magyar seregben a császári csapatok ellen egy újabb támadásra? Görgey azonban figyelmeztette: „Ma kell gyõzni, vagy mehetünk vissza a Tisza mögé!” – Neked már nem kell visszamenned a Tisza mögé. Gyõztél. Kívül-belül korszerû, ideális oktatási intézmény lett az iskoládból. Hogy csináltad? – Iskolánk 105 éves, és történelmi múltjára való tekintettel is sikerült egy európai uniós pályázaton jelentõs összeget, 250 millió Ft-ot nyernünk. A pénzt az esélyegyenlõség megteremtése címén, valamint a fogyatékos gyermekek nevelése és felkarolása céljára kaptuk. A fenntartó, az isaszegi önkormányzat pedig jelentõs mértékben kiegészítette azt. Van is minden osztálynak külön tanterme, van természettudományi elõadó, három informatika terem, fejlesztõ szobáink, könyvtárunk és mindenféle helyiség, ami a XXI. század nevelõ-oktató munkájához csak szükséges. Az iskolarádió-rendszer minden zegét-zugát eléri az épületnek, még az udvarát is. Rajta keresztül mûködtethetõ az iskolatévé is. A beköthetõ – noha még hiányzó – negyvenöt készülékkel, a tantermekbe beépített internettel a lehetõségeink „korlátlanok”. – Hogyan lehetett ilyen nagy átalakítás közepette tanítani? – Az elmúlt év igen próbára tette az iskolát, mert elhúzódott a felújítás, és mindenhol taní-
20
tottunk, a tornaszertártól kezdve a tûzoltószertárig. Nehéz volt, de túl vagyunk rajta, s az oktatás színvonala sem csorbult. Egy hete, hogy birtokba vettük az új részeket, kezdjük megszokni az ágas-bogas folyosókat, a szabad mozgást és az elférést, a kényelmet. Az épület akadálymentesített, így most már a mozgáskorlátozott és más érzékszervi fogyatékos gyermekeket is tudjuk fogadni. – Hány tanuló jár az iskolába, és velük mennyi pedagógus foglalkozik? – A 360 gyermekkel 35 pedagógus és két pedagógiai asszisztens foglalkozik, valamint nyolc és fél technikai személyzet látja el az oktatáson kívüli teendõket. – Tapasztalatból tudom, hogy ilyen nagy munkálatok nem történhetnének meg, ha nem lennének folyamatosan jelen segítõ és lelkes emberek. Kik voltak azok, akik segítettek az iskola felújításában? – Örömmel mondhatom el, hogy minden munkatársam megmozdult a feladatra. De az önkormányzat, illetve a képviselõ-testület is megtette a magáét. – Minden iskolának, oktatási intézménynek óriási a felelõssége, hiszen a „jövõt” tartja kezében. Tükrözõdik-e ez az iskolátok nevelési programjában? – Isaszegre jellemzõ a hagyományõrzés, s erre mi is nagy hangsúlyt fektetünk. Például a Csata együttessel és a mûvelõdési házzal karöltve néptáncot oktatunk. Kiemelten fontos feladatnak tekintjük – és ez programjainkban is meglátszik –, hogy a gyermekek figyelmét ráirányítsuk a fenntarthatóság eszmevilágára, természeti és társadalmi értelemben egyaránt. Ökoiskola vagyunk, a minap másodszor nyertük el ezt a címet. Tantestületünk valamennyi tagjának fontos feladata a magyarságtudat ébresztése és fenntartása a gyerekekben, de ugyanígy a tehetséggondozás is. A leggyámoltalanabb gyermekben is megtaláljuk azt a szikrát, amelyet fellobbantva a népi hagyományok ápolása felé lehet vezetni majd õket. Azt gondolhatná valaki, hogy ezekre kár idõt pazarolni, mert annál kevesebb jut a tantárgyi ismeretek átadására. Csakhogy a tapasztalataink mást mutatnak. Nagyon jó eredményeket érünk el nemcsak az országos mérésen, hanem a középiskolai felvételiken is. Idén az országos átlag fölött írtak a felvételin a gyermekeink. Fogyatékos gyermekeinket is beiskolázzuk középiskolába, és el is végzik azt. Az utóbbi években számtalan rangos tanulmányi versenyen is szépen szerepeltünk, ami új szín az iskola életében. Május 14-én a gyermekeink, nyolcvanhat indulóból, az aranyérmet hozták el az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat által szervezett országos Ki mit tud? versenyrõl, tánc kategóriában. Nemsokára pedig nemzetközi táncversenyt és fesztivált tartunk a Visegrádi Négyek országaiból érkezõ gyermekeknek. A fesztivál a Sztárláb elnevezést kapta. Most elõször kerül megrendezésre, méghozzá a hagyományteremtés szándékával.
– Kevesebb hangsúlyt kap manapság az erkölcsi nevelés, pedig az iskolának ez ugyanolyan fontos feladata, mint a tantárgyi tudás bõvítése. Nálatok mi ezzel a helyzet? – Az öt évvel ezelõtti pályázatom jelmondata is az volt, hogy „Mindazzal nevelünk, amik vagyunk”, s ezzel a tantestület is azonosulni tudott. Azt nem tudom, hogy a kollégák azelõtt hogyan éltek és dolgoztak; az elmúlt években azonban – akár a munka, akár a magatartás terén – olyan példát és olyan utat mutattak a gyerekeknek, amely nemcsak követhetõ számukra, de komoly értékeket is hordoz. Állami iskola vagyunk, a felekezeti hovatartozás így itt nem jöhet szóba, de a kisváros közösségébõl adódóan a gyermekek igen magas számban vesznek részt a hittanoktatásban, s ennek az iskola tág teret ad. – Az isaszegi iskolát megelõzõen 8-9 évig egyházi iskolának voltál a vezetõje. Most az iskola átadásakor láttam, hogy református lelkész és katolikus pap is megáldotta az iskolát. Ezek szerint továbbra is megmaradt a jó kapcsolatod a történelmi egyházakkal. – Kifogástalan a kapcsolatunk. Amikor öt évvel ezelõtt ugyanígy uniós pályázatból az informatikai blokkot adtuk át a tetõtérben, valaki kezdeményezte – lehet, hogy én, lehet, hogy más, erre már nem emlékszem –, hogy hívjunk papot. A tantestület egyhangúlag támogatta az ötletet, tehát nem okozott semmiféle megdöbbenést. Most meg már õk hozták elõ, hogy ugye a felszentelést is meg fogom szervezni. Itt ez teljesen magától értetõdõ: minden ballagásra és iskolai ünnepségre meg vannak híva az atyák, s valamennyi alkalomra el is jönnek közénk. – A Magyarok Szövetségének honlapján olvastam a vitéz Dr. Koháry György nevet. Van valamilyen rokoni kapcsolat köztetek? – „Csak” annyi, hogy az édesapám. 71 éves nyugdíjas körzeti orvos. Egészen kiskorától kezdve szeretett festeni, rajzolni, de aztán egy tisztes polgári szakmáért – és az anyukája kedvéért – elhagyta az ecsetet. Mióta nyugdíjas lett, hihetetlen mennyiségben ontja a képeket. Hetven-nyolcvan versenyt, kiállítást tudhat már maga mögött. 2004-ben a londoni Királyi Aka-
démián elsõ helyet nyert egy olyan pályamûvel, amelyet az emlõrák megelõzése témában festett. – A hátad mögött úgy beszélnek rólad, kedves igazgató asszony, mint aki soha el nem fárad, kifogyhatatlan az ötletekbõl, motorja az intézménynek… Mivel vívtad ki ezt az elismerést? – Ezt a munkatársaimtól kellene megkérdezni. Az biztos, hogy sokat vagyok itt: már hét órakor az íróasztalomnál ülök, és ha nem is utolsónak megyek el – mert a portás utánam távozik –, a napom nagy részét az intézményben töltöm. S nemcsak az iskolában vagyok jelen, de a településen sincs olyan program, amire ne mozdulnék, ahol ne jelennék meg. Azt szeretném megmutatni a gyermekeknek és a kollegáknak is, hogy én nem a rossz értelemben vett felettesük, hanem együttmûködõ társuk vagyok. Gondolom, hogy ezzel érhettem el a tiszteletüket. – Sok cigány gyermeket láttam itt családostól az ünnepségen. Sikerült beilleszkedniük? – Hivatalosan az iskolának nincs cigány tanulója, mert az a cigány, akinek errõl nyilatkozata van. Az iskola lakókörzetéhez tartozik a cigányság jelentõsebb része, ezért ebbe az iskolába járnak, abba az osztályba, ahová születésük dátuma vagy teljesítményük alapján be kell õket sorolni. Körülbelül a gyermekek 10%-át teszik ki, ám nincs semmi probléma velük, tökéletesen beilleszkednek, és tiszteletben tartják a szabályokat. Idõnként a szülõknek másabb a vérmérsékletük, de ez kezelhetõ szeretettel, rájuk való figyeléssel. Sokat segít ebben a dolgozók iskolája, vagy a szülõknek szervezett életvezetési klub, ahol olyan segítséget kapnak, amit máshol, otthon sem kaphatnak meg. Nagyon jó hatással van az iskolai közösségre, beleértve a gyerekeket is, hogy a közfoglalkoztatás keretében két cigányasszony dolgozik nálunk takarítói munkakörben – egyikük éppen a cigány kisebbségi önkormányzat vezetõjének a felesége –, s mondhatni, nagyon szépen beilleszkedtek. – Pályázol a következõ ciklusra is. Milyen célokat tudsz még kitûzni magad elé, hiszen ez az iskola már jelenlegi állapotában is korszerûbbnek mondható, mint a többi? – Mostani mottóm Soproni István írótól származik: „Van, mikor a célba érés egyenlõ a starttal. Az igazi keresése a ’találással’ kezdõdik…” Új, igazán komoly célokat már nem tûztem ki, hiszen annyi változás volt itt az elmúlt öt évben, hogy teljesen ésszerûtlen lenne újabbakkal elõállni. A tervünk az, hogy részleteiben dolgozzuk ki, finomítsuk és színesítsük nevelõ-oktató munkánkat. Ez lenne a feladata a következõ öt évnek. N. Szabó Zsuzsa
A Szilaj Csikó I. közönségtalálkozója Volt legalább egy negyed óra, amikor Miskolcon, a könyvfesztiválon, nem esett az esõ. Lévén éppen június 4., az egykori békediktátum aláírásának hírhedett napja, nagyon azért nem csodálkozhattunk, hogy olyan sírós az idõ. Házigazdáink – a Szabó Lõrinc Városi Könyvtár szervezõi – szerencsére kedvesen és örömmel fogadtak bennünket, minden kényelmet megadva számunkra, ami ilyen idõjárás mellett csak megadható. Egyébiránt a mi oldaltalan sátrunknál voltak a legtöbben, a két óra alatt mintegy tízen, s ha jól számolom, öt-hat Szilaj Csikót meg is vettek. E szerénynek mondható tolongás ellenére jól éreztük magunkat F. Szabó Kata fõmunkatárssal, nõvérével (Kingával), és más szövetséges társakkal. Már csak azért is, mert Kinga gyönyörûen megcsinálta a „szilajmolinót”, így volt mi mögött büszkén feszítenünk. S akadt egy váratlan látogatónk is, méghozzá Szabó Tamás fõinformatikusunk személyében; mint kiderült, Miskolcra jár be dolgozni, ezért tudta a rá jellemzõ szerénységgel, minden csinnadratta nélkül odalepnie magát hozzánk. Tartottunk is hamarjában egy legalább egy órás sajtókonferenciát. Az arra lézengõ emberek s a látogatók nélküli sátrak kissé elhagyatott árusai figyelmesen hallgatták mikrofonos-hangszórós bemutatkozásunkat hol a Szilaj Csikóról, hol a Magyarok Szövetségérõl, hol meg tájékoztatónkat a leendõ Magyarok Országos Gyûlésérõl. Kata és Tamás felváltva számolt be arról, hogyan keveredtek a Magyarok Szövetségéhez, mi ragadta meg, s mi tartja azóta is fogva õket... Aztán Kata vette át a mikrofont, hogy egy kicsit végre a hóhért is akasszák, azaz a fõszerkesztõ is válaszoljon az újságírói kérdésekre. Hosszas faggatás után végezetül azt a parancsot kaptam, hogy üljek le a közeli padra három csinos leányka közé, mutassam be nekik a Szilaj Csikót. Mit mondjak? Nem volt hálátlan feladat. Akkor még azt hittem, hogy a lányok sugárzó bája ragadott meg. Kata – mivel nemcsak a pennával bánik jól, de a kamerával is – készségesen vállalkozott is rá, hogy megcsinálja következõ számunk címlapfotóját. Csak utólag derült ki, hogy a varázsnak éppenséggel más oka is lehetett. A vérségi kötelék. No, nem a „Miskolci lányok”-hoz. Hanem a szoborcsoport alkotójához, Kutas Lászlóhoz. A nagyszerû mester nem is olyan távoli rokonom… Mit tudhatta õ, hogy majdanában erre a padra egyszer, gyanútlanul én is odaülök kedves teremtményei közé. Mily szégyen, hogy gyanútlanul ültem oda; hogy ebben a kapkodó világban még a tágabb családunk remekeirõl is csak akkor szerzünk tudomást, ha akad egy meselelkû riporterünk, akinek kedve támad odaültetni minket. Megérdemelné, hogy õt is megmutassuk itt, az újság hasábjain, csak hát õ tartotta a fényképezõgépet. Nála volt akkor is, csak épp dologtalanul, amikor bemutatkozásunk – akármilyen borongós, mégis valódi – fénypontjaként közösen beleénekeltük a miskolci, békésen csörgedezõ délutánba a felvidéki magyar himnuszt: Isten áldja meg a magyart / tartson neve, míg a Föld tart…! Pár lépésnyire tõlünk a megduzzadt Szinva szaladt. Önkéntes szövetséges társaink kerültek szóba, azok, akik napok óta a környékbeli házakat, lakóit védték az áradástól, elöntéstõl. Csendben, csak úgy magamban, fejet hajtottam elõttük. „A kõ marad.” Jövõre újra megpróbáljuk… (szilaj)
I . é v fo l ya m 16. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 10.
21
Szilaj arckép
Matyasovszki Gábor, a Magyarok Szövetsége budapesti elöljárója Fölépítenék piciben egy mûködõ világot. Önellátás élelmiszerben, önellátás energiában. Mintaiskolát, ahol magyar történelemkönyvbõl tanulnának a diákok, magyar harcmûvészetet tanulnának a fiúk. Megtanulnánk bánni az állatokkal, a földdel, a gyógynövényekkel. Egyszóval újra megtanulnánk szervesen együtt létezni a környezetünkkel. – Mióta tartozol a Magyarok Szövetségéhez? – A kezdetek óta. Még nem létezett a Magyarok Szövetsége, amikor hallottam egy riportot 2008. február 20-án a Szent Korona Rádión. A mûsorvezetõ Budaházy Gyuri volt, a mûsor vendége pedig Vukics Ferenc – ekkor hallottam elõször róla. Kaptam egy kis ízelítõt abból, hogy mit is jelent magyarnak lenni. A hétköznapi embereknek errõl fogalmuk sincs, hisz sehol nem tanítják, hogy magyar emberként élni voltaképpen kutya kemény dolog… – Ez azonban nem tántorított el téged. Mi csábított ide? – Keresem a tiszta forrást. – S mi tart itt? – A közösség ereje. – Mit szeretnél jobbá tenni a szövetségben? – Ha jót nem tudunk mondani, akkor inkább hallgassunk. – Mi szokott örömöt szerezni? – Ha teremteni tudunk. Teremteni egyetértést. Teremteni egy kemencét. Sütni kenyeret és kalácsot. Látni a többiek örömét a közös együttlétben. Mosolyogni látni a társaimat. – Mi szokott bosszantani? – A szûklátókörûség. Ha valaki csak pártokban tud gondolkodni. – Milyen elképzeléseid váltottad valóra? – Megalakítottuk a kõbányai Magyarok Szövetségét, Papp Éva társammal, 2009 februárjában. Minden hónapban szerveztünk egy lakossági fórumot vagy egy szabadtéri rendezvényt. Szépen gyarapodott közösségünk és Bösztörpusztára már a polgári védelemtõl kapott három nagy katonai sárorral költöztünk le. A kõbányai összefogás eredménye volt, hogy Õrbottyánról Bösztörpusztára költöztettük le a Gombos Miklós harangöntõ mester által fölajánlott harangot, haranglábbal együtt.Vas megyébõl pedig 675 négyzetméteres sátrat szereztünk, ami a magyarok asztalának adott helyet tavaly, a Magyarok Országos Gyûlésén. A MOGY után kialakítottuk a budapesti központot a Bihari úton. Heti rendszerességgel tartunk szellem- és léleképítõ elõadásokat. Kemencét építettünk, és 2009. december 19. óta közösségünk saját sütésû kenyeret és kalácsot eszik. A kemence építésérõl készült rövid film megtekinthetõ a youtube-on, „kemence ünnep” beírásával lehet rákeresni.
22
– Mi nem sikerült? – Ami nem sikerült, annak még nem jött el az ideje. – Milyen terveid vannak még? – Jurtajárásba kezdünk. Hogy mit jelent a jurtajárás? A közösség öszszefogásából jurtát építünk. Aki segít a megvalósításban, annak a nevét belerójuk a 192 tartó léc egyikébe. Az elkészült jurtát fölállítjuk Budapest parkos, ligetes részein, és egy magyar életképet mutatunk meg az érdeklõdõknek. Az arra járók figyelmét a barantások ostor cserdítése vonja magára. A jurtához közelebb sétálók bepillantást nyerhetnek életünkbe, vagy akár részt is vehetnek benne. Az ízek ismerõje a zárt tûzterû üstben éppen az ebédet készíti. Valaki ostort fon. A gyerekeknek kézmûves foglalkozást tartunk. Közösen megtanulunk egy népdalt vagy egy néptáncot. A harciasabbak kipróbálhatják a dobócsillagot, kelevézt hajítanak, vagy íjjal célba lõnek. Akiknek fáj valamijük, azokkal a gyógyítóink foglalkoznak majd. A magyar õsiség iránt érdeklõdõk, ha belépnek a jurtába, azt láthatják, hogy a közepén gyertyaláng ég, ennek fénye megvilágítja azokat a papírtekercseket, amelyek régóta elhallgatott múltunkat regélik el… – Mit tudnál tanácsolni országos elöljáróidnak? – Bátorítsák a többieket. Építsenek kemencét. Süssenek kenyeret és kalácsot. Fõzzenek kõlevest. A tûznek közösségformáló ereje van. Legyen az egy gyertyaláng vagy egy kemence tüze. Mindig teremtésben gondolkozzanak. – És a megyeieknek? A tizedeseknek? Társaidnak? – Jöjjenek közelebb a tûzhöz. – Mivel tudod ösztökélni szövetségeseidet? – Példamutatással és szeretettel. – Mivel tudod meggyõzni a szeretteidet, hogy engedjenek téged áldozatot hozni? – Boldog csak az lehet, aki másokat boldoggá tud tenni. – Egyáltalán: áldozat vagy örömforrás? Kudarc vagy sikerélmény? – Mindkettõ. Áldozathozatal nélkül nem lehet boldog az ember. – Ha nagyon sok pénzed lenne, mit tennél vele? – Fölépítenék piciben egy mûködõ világot. Önellátás élelmiszerben, önellátás energiában. Mintaiskolát, ahol magyar történelemkönyvbõl tanulnának a diákok, magyar harcmûvészetet tanulnának a fiúk. Megtanulnánk bánni az állatokkal, a földdel, a gyógynövényekkel. Egy szóval újra megtanulnánk szervesen együtt létezni a környezetünkkel. – Mi az, amire mostanság a leginkább vágyódsz? – Saját családot szeretnék. Megértõ, szeretõ és türelmes feleséggel és sok-sok gyerekkel. – Mibõl élsz? – Egy különlegesen gyorsan pörgõ szerkezettel foglalkozom, amit úgy hívnak, hogy turbófeltöltõ. Ott van minden dízel üzemû motor mellett. És a jövõben ott lesz a benzines jármûvekben is. Sokan nem is tudnak róla, csak a fütyülõ hangjuk jelzi, hogy sûrítik a levegõt. Nagy nyomást hoznak létre, hogy nyomatékosabb legyen a motor, hogy csökkenjen a viszonylagos fogyasztás, és csökkenjen a károsanyag kibocsátása. – Milyen jövõt jósolsz a magyarságnak? – A nepáli Fehér Királyi Kolostor vezetõjét idézem, aki magyarországi tartózkodása idején, 2005-ben, így szólt a magyarokhoz: „Önök, magyarok, elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni. A világ szívcsakrája az Önök országában, a Pilisben található. Ez a spirituális megújhodás már megindult Önöknél.” Ámen.
Az Arany Korona Szövetkezet termékeinek megvásárlásával saját jövőnket építjük! Új világot szeretnénk teremteni, amelynek része egy új, egymást és ezzel magunkat is erősítő gazdaság. Nagy dolgokat tűztünk ki magunk elé, s néha úgy érezzük, hogy fényévekre van tőlünk a cél. Talán ezért nem látjuk meg azokat az egyszerű dolgokat, amik a hétköznapok során is segíthetnek minket a távlati célok elérésében. Ennek az új gazdaság építésének azonban nem lehet útja az, ha továbbra is a multi cégeknél vásárolunk, ott költjük el a pénzünket, és nem vesszük a fáradságot arra, hogy megismerjük a szomszédunk, a barátunk, a szövetségesünk által előállított, termelt vagy forgalmazott termékeket. Az Arany Korona Szövetkezetet azért hoztuk létre, hogy magyar cégeket, magyar családokat – s ezáltal magunkat segítsük a vásárlással. Kérünk mindenkit, hogy ezt a kis lépést tegyük meg! Kérdezzük meg a családot, a szomszédot, a barátainkat, hogy kinek mire van szüksége, írjuk össze, és vásároljuk meg ott, ahol biztosak lehetünk a termék minőségében és eredetében! És az áraktól se féljenek! Persze a multik által forgalmazott, beltartalmi értékben szegény termékek áraival nem minden esetben tudunk, és nem is akarunk versenyezni. Rendeléseiket várjuk az
[email protected] levélcímre.
HIR D ETÉSI M EL L ÉKL ET
100%-os, dobozos ivólé 1.600–1700 Ft /5 l (cékla, alma, őszibarack, körte, feketeribizli) Gyümölcsszörp 650 Ft /0,7 l (bodza, őszibarack, feketeribizli) Méz (hárs, akác, vegyes) 1.400–1.650 Ft / kg Valódi gyümölcslekvár 500 Ft / 400 g (sárgabarack, meggy, csipke, narancs) Szilvalekvár (üstben készült) 1.300 Ft / kg Alma (idared, 20 kg-os faládában) 100 Ft / kg Konzervek 200–270 Ft / 720ml (magozott meggy, zöldborsó, cékla, csemege uborka) Hidegen sajtolt étolaj 280 Ft / l Lisztfélék 150–190 Ft / kg (finom-, rétes-, kenyér- és teljes kiőrlésű liszt, búzadara) Száraztészták (8 tojásos, 16 féle) 175 Ft / 200 g Borok (olaszrizlig, kékfrankos) 540–600 Ft / 2 l Borok (furmint, kékfrankos) 700 Ft / 1,5 l Mosogatószerek 140 Ft / 500 ml, 200 Ft / l (balzsamos, ecetes, citrom- és barack illatos) Öblítők 220 Ft / l (4x koncentrátum, balzsam, blue ocean, rainforest, rosé) Mosó- és súrolószerek, fertőtlenítők, tusfürdő, krémszappan, ablaktisztító Zsákos krumpli 2.100 Ft / 30 kg Mák 800 Ft / kg Dió 1.350–1.500 Ft / kg Tálcás sütemények 500 Ft / 300 g
I
II
HIR D ETÉSI M EL L ÉKL ET
III
1172 Budapest, Liget sor 21. E-mail:
[email protected]
Tel./ Fax: (1) 253 09 72 www.ligetsorbau.hu
Főbb szakipari tevékenységeink: Festés, mázolás, tapétázás Hideg-, meleg burkolás Kőműves munkálatok Egyéb építőmesteri munkálatok Teljes körű elektromos munkálatok Ács-, tetőfedő és bádogos munkálatok Víz-, gáz-, csatorna- és fűtésszerelési munkálatok Gipszkarton szerkezetek építése Víz-, gáz- és elektromos hálózatok karbantartása Eseti és rendszeres takarítás Cégünk saját, tapasztalt alkalmazottakkal dolgozik, akik az Intézményekben nemcsak minőségi, hanem kulturált és tiszta munkát végeznek. Munkánkat eredményesen, pontosan és nem utolsó sorban korrekt árakon végezzük. Cégünk díjmentesen végzi a felmérést és a költségvetés készítését, valamint kiszállási díjakat sem számolunk fel!
Hegesztőket keresünk A Magyarok Szövetsége tisztelettel kér minden hegeszteni tudó és lakatos munkához értő szakembert, hogy a székházának építési munkálataihoz, a kulturális és sportcsarnok befejezéséhez jelentkezzenek társadalmi munkára az
[email protected] villanylevél, vagy a 30/558-4788 telefonszámon. Helyszín: Bp. XV. ker. Pázmány Péter u. 29-33. Köszönettel: A Magyarok Szövetsége
IV
A Szilaj Csikó hirdetési tarifái: 1/1 – egész oldal
181 x 256 mm
30 000 Ft
1/2 – fél oldal
181 x 126 mm
18 000 Ft
1/4 – negyed oldal
88 x 126 mm
10 000 Ft
1/8 – nyolcad oldal
88 x 61 mm
6 000 Ft
1/16 – tizenhatod oldal
42 x 61 mm
4 000 Ft
Kucsara Pál
Hirdetések felvétele: +36 70 584 8597
[email protected]
Ácsmester, tetőfedő kerestetik! A szövetkezet raktárjaként üzemelő helység tetőszerkezete sajnos rendszeresen beázik, ennek javítására keresünk szakembert. A tetőszerkezet fém „LINDAB” rendszerű, nem olyan régi, de eleve bontott anyagból készítették. Aki tud segíteni, keresse Udvardy Zsoltot a 0630/709-2451-es telefonszámon, vagy csak úgy jöjjön...