Tisztelt Olvasó! „Dictis dabit ipsam fidem res.” A cselekedet teszi hitelessé a szavakat. „A tett elsõ, a szó második.” (Széchenyi) Amikor a legnagyobb magyarra, Széchenyi Istvánra és felajánlására emlékezve minden év november harmadikán a tudományos élet legjobbjai ünneplik a Magyar Tudomány Napját (idén ismét, immár második alkalommal a Tudományos Világfórummal – World Science Forum – bõvítetten), felmerül a kérdés, hogy tudás alapú és információs társadalmunk fejlesztésére vajon mennyi ráfordítás, energia, figyelem és tehetség – elsõsorban a kezdõ, fiatal kutató nemzedékre gondolok, akik tudományos, netán növénynemesítõi pályára adják fejüket – jut? Mit akarunk, mivel, s hogyan tudjuk elérni azt? Amikor egy évben egyszer egy hónapig a tudás, a tudomány kerül elõtérbe, derül ki, hogy a hétköznapokon nincs meg ez a kitüntetõ figyelem, s bizony nagyon hiányzik az az egyértelmû támogatás, politikai akarat, biztonság, ami a tudományos kutatómunka egyik legfontosabb, ha nem elsõdleges feltétele. Miközben az elõrehaladás, versenyben maradás sem a társállamokkal – EUtagok, régiek és újak –, sem pedig a kontinenseken átívelõ versenyt is figyelembe véve (ahol Európa Amerikával és Ázsiával, sõt, Ausztráliával áll szemben) nem képzelhetõ el tudatos fejlesztési stratégia (K+F, innováció), s hozzárendelt anyagi erõk (mondjuk ki: tõke) nélkül. Végül is mi a valós helyzet?
„2002-ben még a nemzeti jövedelem 1,01%-a jutott a K+F támogatására, 2003-ban már csak a 0,93%-a, 2004-ben a 0,88%-a. Az EU átlaga 1,9%. Például az akadémiai társadalomtudományi intézetek költségvetésének 43%-át belföldi és külföldi pályázatok, illetve gazdasági vállalatokkal végzett szerzõdésekbõl biztosítják. Ez az élettudomány területén 52%, a matematika és természettudománynál 49%.” (Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke közlése szerint.) A közöttünk élõ, elõttünk haladók, az elõzõ nemzedék kiválóságai, a tudomány mesterei elõtt tisztelgünk, amikor e számunkban több jubiláns, kiváló oktató, nevelõ, kutató és gyakorlati szakember pályáját villantjuk fel, s példaként állítjuk a mai és a minket követõ nemzedék elé. Az õ emberségük, hivatástudatuk, tisztességük, kitartásuk, haza- és munkaszeretetük adhat erõt nekünk, akiknek meg kell õriznünk az általuk létrehozott értékeket. Szakmai– szellemi örökségüket nem elég csak megõrizni, hanem ezeket mûvelve kell továbbfejleszteni. Ez egyik legfõbb kötelességünk. Amikor XIX. évfolyamunk utolsó lapszámát T. Olvasóink rendelkezésére bocsátjuk, vigyázó szemünk már a 2006. évre irányul. Jövõre ünnepeljük szaklapunk fennállásának XX. évfordulóját. Olvasóink, elõfizetõink és szerzõink megtisztelõ figyelmére és támogatására továbbra is számítunk!
Köszöntjük a 15 éves Agrofórumot! Lapzártánk idejében a Városligetben a Mezõgazdasági Múzeum épületében a patinás Vajdahunyad várában 2005. december 5-én ünnepelte 15. születésnapját testvérlapunk a Gyakorlati Agrofórum. Az utóbbi másfél évtizedben alakult mezõgazdasági sajtóorgánumok közül az Agrofórum kiemelkedik szakmai színvonalával, szakma szeretetével, elhivatottságával. A társlapok közül a MAG fõszerkesztõje, Dr. Oláh István
2005. december
Karácsony Fagyos karácsonykor szárnysuhogás hallik Lelkünk fénykévéjén kegyelem virágzik El nem sóhajtott vágy arany könnyé válik Felgyorsult életünk nyugalomra vágyik Urunk angyalai magukhoz ölelnek Krisztus szeretete csendesen diderget Remény kel bennünk egy szebb és jobb világra S világít az szívünkben mint a gyertya lángja (AdamEon)
DR. OLÁH ISTVÁN
meleg szavakkal méltatta és köszöntötte a testvérlap munkatársait, szakembereit, élükön Dr. Csíbor Istvánt, a laptulajdonos Mezõföldi Agrofórum Kft. vezetõjét. Az elismerõ szavak kíséretében a fõszerkesztõ „Pro agricultura Hungariae!” elnevezésû díszoklevelet és Keresztes Zsuzsa tematikus grafikáját nyújtotta át Csíbor Istvánnak, nem mulasztva el jelezni, hogy az idõsebb, az idén 19. évében járó (jövõre jubiláns) szaklapunk képviseletében teszi ezt. (A SZERK.)
„Tolle, lege et fac!”
3
S I L Á AKTU
Növénytermesztés és klímaváltozás
A mezõgazdaságról el szokták mondani, hogy olyan mesterség, amely felett nincsen tetõ. Valóban, egész tevékenysége közvetlenül és közvetetten is az éghajlat, illetve az idõjárás befolyása alatt áll. Az idõjárási jelenségek és azok hatásai mindenkor a közérdeklõdés középpontjában álltak. Napjainkban a világ legkülönfélébb szakemberei komoly erõfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy idõjárási jelenségeket, klimatikus tényezõket – különös tekintettel a jelenségekben megmutatkozó anomáliák természetére, tendenciáira – tanulmányozzanak, és azok alapján megfelelõ következtetéseket vonhassanak le. Olvasva a szakirodalmat, a tudományos és a napi sajtó közleményeit, véleményét és állásfoglalásait, sokszor az a kép alakul ki az olvasóban, hogy a klímaváltozás tényét még a meteorológusok, a földtudományok mûvelõi sem egyértelmûen ítélik meg. A klímaváltozás kérdése az elmúlt fél évszázad során fokozatosan került elõtérbe és összekapcsolódott a környezetvédelem fogalmával. Már az 1987-ben közzétett Brundtland-jelentés megfogalmazza, hogy ok–okozati összefüggés van a légkörben lévõ üvegházhatású gázok mennyiségének növekedése és a klímaváltozási tendenciák, fõleg a felmelegedés között. A jelentés egyúttal sürgette olyan nemzetközi egyezmény kidolgozását és érvényesítését, amely kötelezné az országokat az üvegházhatású gázok és ezen belül fõleg a CO2 csökkentésére. A szakemberek egy része viszont nem látja bizonyítottnak ezt az okokozati összefüggést. 1988-ban az ENSZ Környezeti Programja és a Meteorológiai Világszervezet kezdeményezésére alakult meg az IPCC. A szervezet fõ feladata a különbözõ kutatók, kutatócsoportok, intézmények által közölt és többszörösen ellenõrzött eredmények szintézise és ennek alapján összefoglaló jelentések publikálása. A Rio de Janeiroban 1992-ben, majd a Kyotoban 1997ben tartott konferenciák számos konkrét intézkedést fogalmaztak meg a klímaváltozással kapcsolatba hozható antropogén hatások szabályozására, azonban ezek zöme írott malaszt maradt. Lényegében az Európai Unió az egyetlen államszövetség, amely törvényi szabályozással kísérletet tesz ezeknek az egyezményeknek az implementálására. E dolgozat tárgya nem maga a klímaváltozás, hanem az ezzel, illetve az ezt kísérõ jelenségekkel, idõjárási anomáliákkal kapcsolatos hatásokkal, pontosabban az erre adandó válaszokkal foglalkozik. Az éghajlat erõforrás, mégpedig az egész emberiség legjelentõsebb erõforrása, amelyet hasznosítani lehet, de egyúttal az éghajlat magában foglal olyan tényezõket, amelyek többféle szempontból is kockázati elemet jelenthetnek.
4
„Tolle, lege et fac!”
1. ábra Az éghajlatváltozás trendje Közép-Európában (800–2000) Varga-Haszonits nyomán
Napjainkban sok szó esik a globális klímaváltozás hatásairól, azon belül is az esetleges felmelegedésrõl, valamint az idõjárási anomáliák elõfordulási gyakoriságának megnövekedésérõl. A jelenségek tanulmányozása, az esetleges hatások mérlegelése, a klímamodellezés munkái jelenleg is folynak. A tények elemzése igen sokrétû prognózisokra ad lehetõséget. Két ténnyel – legalábbis Magyarországon, illetve a Kárpát-medencében – mindenképpen számolnunk kell. Az egyik a napjainkig tartó felmelegedés. Mint az 1. ábra szemlélteti Kelet-Európában az elmúlt másfél évszázad során mintegy 1 oC hõmérséklet emelkedés következett be. A felmelegedés okai nem teljesen tisztázottak, nevezetesen az, miszerint földtörténeti ciklikus jelenségrõl, avagy antropogén eredetû klímaváltozásról van szó, a tény azonban tény, egy felmelegedési folyamat részesei vagyunk. Van egy másik tényezõ is, amelynek tendenciája ugyancsak eltérõ okokra vezethetõ vissza, de amely
2. ábra Az éves csapadék alakulásának trendje Magyarországon (1901–2000) Varga-Haszonits nyomán
2005. december
ugyancsak tényként kezelendõ: Magyarországon – a 2. ábra tanúsága szerint – az elmúlt évszázad során az éves csapadékmennyiség átlagosan 83 mm-rel csökkent. Sokszor szó esik a csapadék anomáliáiról is, ez azonban nem feltétlenül igazolható; mint az ábra is mutatja, egyik évrõl a másikra bekövetkezõ 2-300 mm-es csapadékingadozásra az elmúlt évszázad során több alkalommal is volt már példa. Tény azonban, hogy pl. a mezõgazdaság szempontjából kritikus 500 mm-es szint alatti csapadék elõfordulása gyakoribbá vált: ez 1901 és 1950 között 6 alkalommal, 1951 és 2000 között 10 alkalommal fordult elõ. A klímaváltozás tényadatai mellett figyelmet szükséges fordítani az idõjárás alakulására, azon belül is annak hatásaira, illetve a lehetséges következményekre. 2003-ban a KvVM és az MTA közös kutatási projektet indított „A globális klímaváltozással összefüggõ hazai hatások és az erre adandó válaszok” címmel. E program a változás– hatás–válaszadás szavak elsõ szótagjaiból épített mozaikszóból nyerte közkeletû nevét. Ez a VAHAVA. A kutatási projekt célja a klímával összefüggõ változás–hatás–válaszadás folyamatok elemzése, feltárása, szintetizálása Magyarország esetében. Ezen belül különösen a válaszadási lehetõségekre (megelõzés, mérséklés, kárenyhítés, kárelhárítás) helyezõdik a hangsúly. A kutatási projekt módszertani jellegzetességei: – a nagyrendszer szintézis, – az interdiszciplináris és interszektorális szemlélet, – a széles körû partnerségi kapcsolat. A projekt várható eredményeit lényegében négy szinten lehet prognosztizálni. Ezek mindegyike önmagában is lényeges elem, de egymásra épülésükkel valós tudományostársadalmi megoldások alapját képezhetik: – új tudományos eredmények valószínûsíthetõk több részterületen, – hiánypótló elemzések készülnek a klímaváltozás várható hatásairól és következményeirõl, – komplex intézkedési javaslatok készülnek a különbözõ szintû döntéshozók számára a megelõzésrõl és a kárenyhítésrõl, – tudományosan megalapozzák a kormányzati szféra stratégiai jellegû intézkedéseit a végrehajtásra és az ehhez szükséges intézményi, gazdasági és társadalmi feltételek biztosítására. A VAHAVA program keretei között a növénytermesztési munkacsoport arra vállalkozott, hogy az idõjárási anomáliák szemszögébõl értékelje Magyarország növénytermesztését néhány szántóföldi kultúra példáján, a növénytermesztési tevékenység egészének érdekében. A növénytermesztés vizsgálatánál négy növény, az õszi búza, a kukorica, a napraforgó, valamint a cukorrépa értékelését végeztük el. Választásunkat az elsõ három növényfaj esetében egyrészt a VAHAVA módszertani megállapo-
2005. december
dása, másrészt a növények termõterületi aránya indokolta. A negyedik növényt, a cukorrépát azért választottuk, mert klimatikus szempontból talán az egyik legérdekesebb növénye a térségnek. A következõ ábrák szemléltetik a vizsgált növények evapotranspirációs vízmérlegének alakulását a 40 éves csapadékátlag bázisán.
3. ábra A búza (Triticum aestivum) evapotranspirációs vízmérlege 40 éves csapadékátlag alapján (mm)
Ahhoz, hogy a vizsgált növények életfeltételeit jobban megismerhessük, nem haszontalan, ha áttekintjük egyegy ábra segítségével a sokévi havi csapadékátlagok bázisán az adott növényfajok evapotranspirációs vízmérlegeit. A 3. ábra a búza evapotranspirációs adatait szemlélteti. A búza vízellátottsága lényegében két szabályos szakaszra osztható, a téli félévre, vetéstõl márciusig, a szárbaindulásig, amikor is a rendelkezésre álló csapadék folyamatosan meghaladja az evapotranspirációs igényt, illetve márciustól betakarításig, amikor folyamatos, és egyre növekvõ deficit alakul ki. Átlagos évjáratban a két vegetációs szakasz vízmérleg többlete, illetve hiánya – feltételezve az optimális talajmûvelés révén elraktározható vízmennyiséget – nagyjából kiegyenlíti egymást. Aszályos évben azonban, mint az elmúlt években több esetben is tapasztalható volt, a tavaszi csapadékhiány általában olyan mértékû volt, amit az egyébként normális elõzõ téli félévi csapadékból a növényzet nem volt képes pótolni. Sokéves vizsgálatok igazolják, hogy az õszi gabonák vízellátásának legkritikusabb idõszaka az április–júniusi évnegyed. Az egynyári növények esetében a termelési biztonságot nagymértékben befolyásolja a korai fenofázisok, valamint a generatív szakasz vízellátottsága. A 4., 5. és a 6. ábrák a kukorica, a napraforgó és a cukorrépa evapotranspirációs vízigényét mutatja be. A három egynyári növény mindegyikének evapotranspirációs vízigénye olyan idõszakokban a legnagyobb, amikor a 40 éves csapadékátlag szerint a térségben a legkisebb a vízellátottság. A kukorica vízigénye már májustól deficitbe kerül, július–augusztus folyamán viszont már
„Tolle, lege et fac!”
5
4. ábra A kukorica (Zea mays) evapotranspirációs vízmérlege 40 éves csapadékátlag alapján (mm)
5. ábra A napraforgó (Helianthus annuus) evapotranspirációs vízmérlege 40 éves csapadékátlag alapján (mm)
vízhasznosító képessége révén evapotranspirációs vízmérlege egészen júliusig pozitív lehet átlagos csapadékeloszlású évben. Vízigénye augusztusban tetõzik, de ezt követõen sem csökken rohamosan. Lényegében az érés és a transzlokáció idõszakában is jelentõs marad, egészen a betakarításig. A jövõ kulcskérdése a növénytermesztésben a csapadékmegõrzést, a szárazságot, esetenként a nagy csapadékot egyaránt figyelembe vevõ talajmûvelés. A szántóföldi növénytermelésben meghatározó a termõhelyi adottságokhoz és a növény igényeihez igazodó technológia, a szárazságtûrõ fajták fokozott termelésbe vonása, illetve nemesítése, külföldi fajták honosítása, a növénytermelési szerkezet aránymódosításai, kedvezõbb vetésváltási feltételek elõmozdítása. A meleg és arid viszonyok befolyással vannak a tápanyagvisszapótlásra is. Az eddigi gyakorlatban az aszálykárok mérséklésének egyik eszköze a mûtrágyázás volt, de a kísérletek azt bizonyítják, hogy tartós aszályban a mûtrágyahasznosulás lecsökken, a kukoricánál pedig esetenként terméscsökkentõ is lehet. Gyengébb termõképességû termõhelyeken felértékelõdik a vetésváltás, a vetésforgó, a zöldtrágyázás. A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a tartós szárazság kára lényegesen súlyosabb a fizikai és biológiai állapotukban leromlott, tápanyagokban elszegényedett talajokon. A vizsgálat igazolta, hogy a talajok jó fizikai és biológiai kondíciója – megfelelõ kultúrállapota – jó esélyt ad a termõhely aszálytûrõ képességének növeléséhez. PROF. JOLÁNKAI MÁRTON SZENT ISTVÁN EGYETEM PROF. LÁNG ISTVÁN MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA PROF. CSETE LÁSZLÓ AGRO 21 PROGRAMIRODA
6. ábra A cukorrépa (Beta vulgaris) evapotranspirációs vízmérlege 40 éves csapadékátlag alapján (mm)
csaknem kétszerese az átlagos csapadék mennyiségének. A napraforgó vízigénye nagyjából hasonló a kukoricáéhoz, azzal a különbséggel, hogy eltérõ tenyészideje, valamint vízfelvételi dinamikája révén e növényfaj vízdeficitje júliusban a legnagyobb, viszont szeptemberre ez a helyzet megfordul. Ismeretes, hogy sok esetben a nyári vízhiányból éppen csak kilábaló napraforgó érésében immáron a nyárvégi csapadékos idõszak jelenthet újabb élettani problémát. A cukorrépa vízforgalma igen sajátságos a másik két növényfajhoz viszonyítva. Hosszú tenyészideje és jó
6
„Tolle, lege et fac!”
Halálozás Ez év november 18-án 78 éves korában elhunyt Szabó János, a Bólyi Mezõgazdasági Kombinát egykori vezérigazgatója, Állami- és Kossuthdíjas. Az országosan és határokon túl is neves bólyi gazdaság szakmai hitelét munkásságával, szakértelmével, hivatásszeretetével gyarapító kiváló szakember méltatására késõbbi lapszámunkban visszatérünk. Szabó Jánost 2005. november 26-án a bólyi rk. temetõben helyezték örök nyugalomra. (A SZERK.)
2005. december
S I L Á AKTU
Szénhidrát- és olajnövények energetikai hasznosítása
BEVEZETÉS Már az 1973-as olajválság is jelezte, hogy a világ országainak fosszilis eredetû szénforrásokra és energiahordozókra épített gyár- és szolgáltató ipara, kereskedelme és társadalmi berendezkedése ingatag alapokon áll. E megállapítás helyességét alátámasztja a motorhajtó anyagoknak az a gyors áremelkedése, aminek tanúi lehettünk a Középés az Észak-Amerikát érintõ 2005. évi hurrikánok olajipari létesítményekben okozott kártétele után. A háttérben nyilván a folyékony és a gázalakú ásványi szénvagyon fogyása áll. Mivel újabb, gazdag és gazdaságosan kitermelhetõ lelõhelyek feltárására már alig van esély, az emberiségnek más energia- és szénforrások után kell néznie. A fosszilis energiahordozók helyettesítésére több ún. alternatív energiaforma (nukleáris, geotermikus, nap-, szél-, víz- és árapály energia) kínálkozik, de közülük csak a napenergia az, amely közvetve, biológiai átalakítás (fotoszintézis fito- illetve biomassza) után szénvegyületek megújuló, folyamatos produkciójára is képes. Ez hõenergia és élelmiszer-alapanyagok szolgáltatásán kívül ipari transzformációk révén a legkülönbözõbb vegyi és mûszaki termékek elõállítását teszi lehetõvé. A világon évente mintegy 1011 tonna nagyságrendû, hatalmas elsõdleges biomassza mennyiség képzõdik, ami kb. 8x1010 tonna szénnel egyenértékû. A keletkezett biomaszsza hasznosításának szemszögébõl nézve azok a bio- vagy agroökológiai rendszerek a legfontosabbak, amelyekhez van odavezetõ út, tárolókapacitás és feldolgozási infrastruktúra. Ezeket a feltételeket leginkább a mezõ- és az erdõgazdasági rendszerek elégítik ki. A megtermelt biomasszának az élelmiszertermelés csak a töredékét veszi igénybe, de földrajzi, infrastrukturális, ökonómiai és környezetvédelmi okokból a mezõ- és az erdõgazdasági területeken maradó nagyobb része sem aknázható ki teljesen. Energianyerési és feldolgozási célra a mûveléses ökoszisztémák összes biomassza produkciójának tehát csak bizonyos hányada jöhet szóba. Ez a hányad természetesen függ az évente megtermelt nyersanyagtól: több termés esetében pl. a kukorica, burgonya, cukorrépa, illetve a napraforgó, repce nagyobb része fordítható bioalkohol, illetve biodízel elõállítására. Nem elhanyagolható szempont, hogy bioenergetikai célra a másodosztályú vagy hibás, sõt: a toxikus anyagokat tartalmazó (pl. gombafertõzött) termékek is felhasználhatók. Energianyerésre alkalmas biomassza sokféle van. A legnagyobb formagazdagságot (szemtermés, burgonyagumó, cukorrépa gyökér, széna, gabonaszalma, kukoricaszár
2005. december
és csutka, olajnövény kóró, cukorrépa fej és levél, szõlõvenyige, nyesedék) a mezõ- és a kertgazdasági elsõdleges biomassza produkálja. Ezek a termékek az erdõgazdaságiakkal és a faipariakkal (fa, hulladékfa, gally, tuskó, forgács, kéreg, fûrészpor) együtt egyszerû és összetett cukrokban (szaharóz, keményítõ, cellulóz + lignin) gazdagok, ezért a hõtermelésen kívül a fermentációs, a papír- és a vegyipar számára szolgáltatnak nyersanyagot. Jelentõs az elsõdleges biomassza feldolgozásakor vagy fogyasztása során keletkezõ másodlagos, szintén felhasználható szervesanyag mennyisége is. Az elsõdleges biomassza (fitomassza) hasznosításának fõ gondja, hogy területileg diffúzan és idõben nem egyenletesen elosztva képzõdik, továbbá nedvességtartalma általában magas és a napenergiának csekély hányada jelenik meg benne. A hasznosítás hatékonyságának javítása ezeknek a hátrányoknak K+F munkával történõ csökkentését követeli meg. A másodlagos biomassza formái az állati és az emberi ürülék, szerves- és istállótrágya, hígtrágya, szennyvíz, amelyek anaerob erjesztéssel biogáz elõállítására használhatók fel. Többszörösen átalakított biomassza-formákat képviselnek a szerves háztartási, közösségi és élelmiszeripari hulladékok. Ezek többnyire szénhidrát-alapúak, de sok fehérjét is tartalmazhatnak, ezért többoldalúan bioalkohol vagy biogáz gyártására szolgálhatnak. Ebben az összeállításban fõként a gabonafélék, a kukorica és az olajnövények bioenergetikai hasznosítására (hõtermelés, bioalkohol, biodízel) vonatkozó fontosabb adatok és megállapítások vannak összefoglalva. HÕTERMELÉS Közvetlen hõenergia elõállítása (tüzelés) fitomasszából a legegyszerûbb, de nem feltétlenül a leggazdaságosabb, mert viszonylag kis hatásfokú hasznosítási eljárás. Tüzelésre természetesen csak a száraz vagy minimális nedvességtartalmú nyersanyagok (tûzifa, forgács, fûrészpor, szalma, kukoricaszár és csutka, napraforgószár stb.) alkalmasak. Ezeknek begyûjtése, szárítása, tárolása, elõkészítése (pl. bálázás, pelletálás, brikettálás), szállítása egyrészt költséges, munka- és energiaigényes, másrészt üzemszerû eltüzelésük csak speciális berendezésekben, kazánokban lehetséges. Ilyeneket azonban – köztük automatizáltakat is – számos országban terveztek már és kereskedelemi forgalomba is hoztak. Léteznek vegyes, szénnel és biomaszszával táplált hõtermelõ rendszerek is, amelyekben általában 30%-ig adagolható száraz növényi anyag a szénhez.
„Tolle, lege et fac!”
7
Földgáz- vagy fûtõolaj-üzemû kazánok vegyes tüzelésûekké alakítása fejlesztési szakaszban van. Európának tõlünk nyugatabbra fekvõ államaiban fõként a szalma- és a kukoricaszár + csutkatüzelésû kazánok terjedtek el. Az ezekben termelt hõt (a szalma tonnája kb. 15 GJ hõenergiát képvisel) nemcsak fûtésre, melegvíz vagy gõz elõállítására, hanem szárításra vagy elektromos áram termelésére is felhasználják, akár kommunális méretekben is. A visszamaradó, P- és K-tartalmú hamu komposzthoz vagy szervestrágyához keverhetõ. A biomassza-erõmûvek kevesebb szén-dioxidot juttatnak ugyan a légkörbe, mint a fosszilis energiahordozókkal mûködõk, de többféle káros anyagot (szén-monoxid, nitrogén-oxidok, kén-dioxid, aldehidek, aromás szénhidrogének stb.) is kibocsátanak. Ezek nagy része szûrõkkel megköthetõ, de még akkor is maradnak egyéb hátrányok: a magas beruházási és mûködtetési költségek. Ezért a biomassza fûtõmûvek csak akkor versenyképesek a hagyományosakkal, ha éves viszonylatban elegendõ biomassza szolgáltatására képes környezetben létesítik õket (egy 20 MW-os biomassza erõmû legalább 112.000 tonna szalmát fogyaszt), ha nagy óraszámmal (>5000/év) tudnak dolgozni, és ha bizonyos szubvencióban részesülnek. BIOALKOHOL (BIOETANOL) GYÁRTÁS Nyersanyagát a szénhidráttartalmú növények szolgáltatják. Alkohol-potenciáljukat az össztermésen kívül cukor, illetve keményítõ- vagy cellulóztartalmuk, valamint a kivonásukat akadályozó anyagok mennyisége határozza meg. A kalászosok és a kukorica szemtermése 60-75%, a burgonyagumó 15-30% keményítõt, a cukorrépa 13-18% cukrot (szaharóz) tartalmaz. Az össztermést és a szénhidrát-szintet figyelembe véve legnagyobb bioalkohol-potenciálja mérsékelt övön a cukorrépának, majd a burgonyának, a búzának és a kukoricának van. Átalakítási hatékonyság (cukor/keményítõ bioalkohol) tekintetében ugyan 80% körüli értékkel a burgonyagumó vezet, de a legtöbb bioalkohol egységnyi mennyiségre vagy területre vonatkoztatva mégis a kukorica és a búza szemtermésébõl állítható elõ (350-380 l/tonna, 800-2000 l/ha). A kukorica kedvezõbb bioetanol-alapanyag, mint a búza, mert egy tonna bioetanolt 2,72 tonna kukoricából lehet nyerni, míg ehhez 3,14 tonna búza szükséges. Ugyanakkor a kukorica hektáronkénti átlagtermése is meghaladja a búzáét. 2004ben az USA kukorica termésének 11%-ából (25 millió tonna!) gyártottak bioetanolt. Ehhez nincs szükség hatalmas desztilláló üzemek létesítésére; megfelelnek a gabonatermõ régiókba telepített kisebb, ún. etanol-reaktorok is, amelyek egyben munkahelyeket is teremtenek. Ezt a tevékenységet tagállamaiban az EU is támogatja. A bioalkohol elõállításának lépései röviden a következõk:
8
„Tolle, lege et fac!”
1. 2. 3. 4.
a nyersanyag mosása, felaprítása, a cukor illetve a keményítõ kinyerése vizes fõzéssel, a kivonatok szûrése vagy centrifugálása, a keményítõ cukorrá hidrolizálása amiláz + glukoamiláz enzimmel (elmarad a cukornövényeknél), 5. a cukoroldat alkohollá erjesztése élesztõvel, 6. a keletkezett kb. 12%-os alkohol desztillálása, végül 7. a kapott 95%-os etanol vegyszeres vagy membránszûréses víztelenítése és redesztillálása. A lépések egy része (2., 6., 7.) erõsen energiaigényes. Ha a nyersanyag cellulóz, akkor tisztítás után savas vagy cellulázos emésztéssel glükóz alapegységeire bontják, majd a glükózt fermentálják. A bioetanol motorhajtó üzemanyagként benzinhez keverve vagy önmagában is használható. Az absz. (vízmentes) etanol benzinnel 20%-ig elegyíthetõ (gasohol, motalkó); az optimális arány 85:15. Benzin-alkohol elegyekkel a robbanómotorok átalakítás nélkül üzemeltethetõk, a 99%-os alkohol használatához azonban át kell õket alakítani. Az etanol dízelolajhoz 5%-ig adható (motor módosítás nem szükséges, égésjavító anyag hozzáadása igen), de kettõs befecskendezési rendszer alkalmazásával 40-50%ban lehet a dízelolajat bioalkohollal helyettesíteni. A gasohollal, illetve a tiszta etanollal hajtott gépkocsik üzembiztosak, kipufogógázaik kevesebb szén-monoxidot, nitrogén-oxidokat és kén-dioxidot (utóbbiak savanhidridek!), továbbá szénhidrogént tartalmaznak, motorjaik az alacsonyabb üzemelési hõmérséklet miatt hosszabb élettartamúak. Emellett a benzin-alkohol keverékkel mûködõ motorokban a benzin hatékonyabban ég el, mert az alkohol növeli az oktánszámot (a benzin oxigén-tartalmát), és ezáltal külön benzintakarékosság is elérhetõ. Az alkoholtartalmú benzin alkalmazásának bizonyos hátrányai is vannak: az alkohol a motor egyes mûanyagés gumialkatrészeit, a karosszéria festését megtámadhatja, az alacsony porlasztási hõmérséklet hidegebb idõben indítási nehézséget okozhat, végül az etanol benzinhez viszonyított kisebb energiatartalma miatt (1 liter etanol = 0,65 liter benzin) fõleg az etanol-üzemû kocsiknak ugyanazon távolság megtételéhez több üzemanyagra van szükségük, mint a benzinnel mûködõknek. A bioetanolból etil-tercier-butiléter (ETBE) is elõállítható. Ez oktánszámnövelõ anyag, amellyel a földgázból gyártott, általánosan használt metil-tercier-butiléter (MTBE) oktánszám javítót helyettesíteni lehet. Az EU 2010-re az évente elfogyó benzinmennyiségnek 5,75%-át tervezi helyettesíteni bioalkohollal. Ehhez fejleszteni kell egyrészt a bioalkohol-elõállítás technológiáját (az energiaigény és az ár csökkentése, pl. a gyártási melléktermékekbõl nyert hõ vagy biogáz hasznosításával), bõvíteni a gyártási kapacitást, másrészt növelni kell az ipari célra termesztett, keményítõ- vagy cukortartalmú nö-
2005. december
vények (búza, kukorica, burgonya, cukorrépa) vetésterületét. Ez az EU parlagosítási programja révén megoldható és fokozhatja a gazdálkodók egzisztenciális biztonságát. Fontos szempont természetesen a nagy keményítõ- és kis fehérjetartalmú fajták/hibridek termesztése, a N-trágyázás mérséklése, illetve a termésbiztonságra és a stabil minõségre (keményítõ- és cukortartalomra, pontosabban a fermentálható anyag tartalomra) történõ szelektálás is. A BIODÍZEL A dízelmotorok hajtására is lehet bio-üzemanyagot (növényi olajok) alkalmazni. Európában biodízel nyersanyagforrásnak elsõsorban az olajrepce és a napraforgó számít. A repce és a napraforgó szemtermésének átlagos olajtartalma és hektárra vetített olajtermése nem különbözik lényegesen, a repce termõterülete azonban meghaladja a napraforgóét, ezért az európai biodízel-ipar inkább a repcére épül. Kisebb potenciálja van a szójának, de a használt sütõolaj is lehetõség. Az olajnövények vetésterületét Európa több országában még növelni lehet, mert a termesztési rendszerekbe jól beilleszthetõk és jó bevételforrást is képviselnek. A növényi olajok kinyerése hideg vagy meleg préseléssel és oldószeres extrahálással, tehát egyszerûbben és kisebb energiabefektetéssel történik, mint a bioalkohol elõállítása, az oldószer pedig visszanyerhetõ és újból felhasználható. A kinyerést hátrányosan érinti a magok 30%-nál nagyobb víztartalma és a vastag héj. Egy hektárnyi napraforgó termésébõl kb. 525 liter olaj nyerhetõ, ami 493,5 liter dízelolajnak felel meg (ennyi dízelolajjal egy átlagos traktor átlagos munkát végezve kb. 4,5 ha-t tud megmûvelni). Az olaj kivonása után visszamaradó olajpogácsa (1 tonna olaj után 1,1-1,7 tonna) 40-50% fehérjét tartalmaz, kiváló takarmány, de tüzelésre vagy biogáz gyártására is hasznosítható. A napraforgóolaj energiatartalma mintegy 10%-kal kisebb, mint a dízelolajé, viszkozitása pedig nagyobb, ezért a vele üzemelõ traktorok egyrészt többet igényelnek belõle, másrészt hosszabb használata finomított (szûrt és gyantamentesített) állapotban is lerakodásokat okoz a motorokban. Ezeken a hátrányokon kétféleképpen lehet segíteni: gázolajhoz keveréssel (5-25%, nem érzékeny motorok esetében), vagy észterifikálással. A gázolaj részleges helyettesítése növényi olajjal azért is célszerû, mert a dízelmotoros szárazföldi és vízi jármûvek biodízellel üzemeltetéséhez szükséges nyersanyagot az élelmiszeripar hátrányára (étolaj!) nem lehet termelni. Az észterifikálás során metil- vagy etilakohol jelenlétében, katalizátor segítségével a napraforgóolaj zsírsavainak 60%-a metilezõdik vagy etilezõdik, 25% olaj és 15% alkohol változatlanul marad és még glicerin is keletkezik. A metil-észteresített napraforgóolaj (SME) energiatartalma ugyan 20%-kal elmarad
2005. december
a dízelolajétól, de viszkozitása lényegesen kisebb, lerakodásokat nem okoz és a füstképzõdést is mérsékli. A biodízellel hajtott (erre a célra kissé átalakított) autómotorok valamivel nagyobb nitrogén-oxid-kibocsátását a minimális kén-dioxid-kibocsátás kompenzálja. A biodízeles haszongépjármûvek kipufogógázának összetétele sokkal kedvezõbb: szinte nincs benne CO és aromás szénhidrogén, de kevesebb a nitrogén-oxid is. A finomított növényi olajok kenõolajként is alkalmazhatók. Mivel biológiailag lebonthatók, fáradt olaj problémát nem okoznak. A növényi olajok motorhajtásra történõ széleskörû alkalmazását a bioalkoholhoz képest is magasabb áruk hátráltatja. Az ár azonban csökken, ezért használatuk Európában és az USA-ban is terjed: az EU-államokban egyre több repce metilészter (RME) és használt étolajat észteresítõ üzem épül, és szaporodik a biodízelt is árusító tankállomások száma. A HAZAI KILÁTÁSOK Magyarország biomassza potenciáljáról 1981-ben készült felmérés, amely szerint az összes produkcióban meghatározóak a kalászos gabonafélék és a kukorica. Ezek termelésének mintegy negyedét adják az erdõk, valamint a takarmány- plusz az ipari növények. A többi gazdasági növény biomassza szolgáltatása viszonylag csekély. Az állati eredetû termékek közül energianyerésre csak az istállótrágya jöhet szóba, amelynek mennyisége 1980-ban meghaladta az 5 millió tonnát. Az élelmiszeripari ágazatokból ugyanebben az évben 1 millió tonna szárazanyagnak megfelelõ melléktermék származott. Újabb adatok szerint az évente termelõdõ, 350-360 millió tonnára becsülhetõ biomassza (ebbõl a mezõgazdaságra mintegy 58 millió tonna esik) energiatartalma kb. 5%-kal több, mint az évi összes energiafogyasztásunk. Elgondolkodtató, hogy hazánkban jelenleg csak 1,8 millió tonnányi biomasszát (ami az összes mennyiségnek 0,3%-a!) hasznosítunk energia termelésére. Magyarországnak az EU tagjaként tett vállalásaiból következik, hogy növelnie kell a biomassza felhasználását mind az elektromos áram, mind a bio-üzemanyagok elõállításában. Ez 2010-re 1.600 GWh elektromos energia és 115 millió liter bioüzemanyag (56 millió liter biodízel és 59 millió liter bioetanol) egyenértéket jelent. Az 1.600 GWh elektromos energia fõ forrása a hulladékfa, faapríték, nyesedék, energiaültetvények (pl. Szarvasi 1 energiafû), összesen kb. 120.000 hektárról. A Szarvasi 1 energiafû hektárra vetítve éveken keresztül 10 tonna bálázható száraz tömeget (energiatartalom: 110-120 GJ) tud teremni. Gabonaszalmából évente átlag 4-4,5 millió tonna keletkezik, amibõl energetikai célra 2,4-2,8 millió tonna marad. Kukoricaszárból az évi produkció 8-10
„Tolle, lege et fac!”
9
millió tonnára tehetõ, aminek kb. a felét lehet energianyerésre fordítani. Energiaültetvények létesítésére és gabonafélék, illetve olajnövények bio-üzemanyag célú termesztésére EU-s (SAPS), valamint nemzeti kiegészítõ támogatás (GOFR top-up) igényelhetõ. Biodízelt jelenleg a Középtiszai Mg. Rt. (Kunhegyes) és az Inter-Tram Kft. (Nagyecsed) állít elõ Magyarországon, csupán évi 9 millió liter összes kapacitással. A Gaia Alapítvány (Galgahévíz) kísérleti üzemében repcébõl nyernek biodízelt. A hazai biodízel-igény 120-130 ezer tonna lenne, amit repce helyett kedvezõbben lehetne napraforgóból megtermelni. A magyar biodízel program 2010-ig 300 ezer hektárra kívánja növelni az olajnövények vetésterületét, a biodízel gyártó kapacitás növelésével együtt (egy 2000 t/év kapacitású modellüzem Csongrádon is létesülne). A cél az, hogy az ország szántóterületének 40%-át biodízellel hajtott erõgépekkel lehessen megmûvelni. A bioetanollal kedvezõbb a helyzet. Évente átlag 6-7 millió tonna kukoricánk terem, ami önmagában 700-800 ezer liter bioetanol gyártására ad lehetõséget, de a termelés tovább növelhetõ búza, cukorrépa és burgonya feldolgozásával is. Ehhez mûködik a Szabadegyházi Szeszgyár, de a korábban leállított mezõgazdasági szeszgyárak reaktiválásával tovább lehet a termelési volument bõvíteni. Szászhalombattán 2005-ben, a tiszai finomítóban 2007-tõl tervezik az ETBE-gyártás megindítását. Mindkét bio-üzemanyaggal nálunk egyelõre gond az, hogy a nemesítés nem foglalkozik a nagy hatóanyagtartalmú, gazdaságos kitermelést biztosító fajták/hibridek szelektálásával, hogy a pénzügyi/szabályozási (adómentességi) háttér csak részben biztosított, hogy a MOL még kivár, és hogy megfelelõ tájékozottság hiányában a legtöbb gépjármû tulajdonos ódzkodik a bio-összetevõt tartalmazó keverék vagy a bio-üzemanyag tankolásától. BIOENERGIA ÉS A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS A globális felmelegedés elõre jelzésével, modellezésével egyetemek, kutatóintézetek széles körben és részletesebben a 70-es évek óta foglalkoznak. Annak ellenére, hogy az atmoszféra szén-dioxid szintjének (a mai 360 ppm) további emelkedése által okozott felszín-hõmérséklet az évezred közepére a mostaninál 2-6 oC-kal is magasabb lehet, mára inkább az a nézet terjedt el, hogy a légkör gyarapodó szén-dioxidja és más, hõ-visszaáramlást gátló gázai nem annyira szárazabbá vagy nedvesebbé alakítják Földünk különbözõ tájainak éghajlatát, hanem szeszélyesebbé, szélsõségesebbé teszik azt. A nemesítõknek ezért az alkalmazkodóképesebb és szárazságtûrõbb, vagy a víznyomást jobban elviselõ fajták és hibridek elõállítására nagyobb gondot kell fordítaniok. Ez természetesen nem-
10
„Tolle, lege et fac!”
csak az élelmiszer- és az ipari növényekre érvényes, hanem az energianövényekre is. Az atmoszférikus szén-dioxid koncentráció emelkedése a tenyészidõ meghosszabbodása és a fotoszintézis teljesítményének növekedése miatt nem feltétlenül káros a növénytermesztés számára, amennyiben nem párosul víz-és tápanyaghiánnyal. A magasabb szén-dioxid tartalmú légkör azonban kedvezõbb hatású a C3 fotoszintézisû növények (pl. búza, napraforgó), mint a C4-típusúak (pl. kukorica, cirok) növekedésére (a gyökerek növekedésére is) és produktivitására. A fitomassza átalakítása bioenergiává hozzájárul az üvegházhatáshoz. Gyakran említik ugyan, hogy a bioetanol és a biodízel elégésekor csak a bio-üzemanyagokban megkötött szén-dioxid szabadul fel, tehát nem befolyásolják a légköri CO2 szintet. Valószínû azonban, hogy az emittált szén-dioxid nem teljesen kerül vissza a fotoszintézisbe, másrészt a fitomassza megtermelése, gyûjtése stb. legalább részben CO2-termelõ gázolaj felhasználásához kötött. Egy tonna búzaszalma begyûjtéséhez pl. 21 MJ, ugyanennyi kukoricaszáréhoz 18 MJ energia szükséges. Ezért valamely bio-hajtóanyag CO2-mérlegérõl csak az ún. életciklus elemzés ad valós képet. Hosszabb távon azért lehet a biodízel és a bioetanol versenytársa az izomerizáció és hidrokrakkolás (Fischer–Trops szintézis) révén a szintén növényi olajokból (vagy állati zsírokból) nyerhetõ ún. bio-gázolaj, mert teljes életciklusát tekintve egységnyi mennyiségének felhasználása kevesebb széndioxid kibocsátásával jár, mint elõbbieké. Az sem lényegtelen, hogy a szén- és hidrogén-tartalmú biomassza vagy annak valamilyen származéka energetikai hasznosításakor nemcsak szén-dioxid, de más üvegházgázok (vízgõz, nitrogén-oxidok, kén-dioxid, metán) is kerülhetnek a légkörbe. A vízgõzt azért nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert a szén-dioxidnál lényegesen nagyobb koncentrációban van jelen a légkörben (1% vs. 0,036%!) és annál közel háromszor nagyobb üvegház-hatást tud okozni, ugyanakkor azonban hûti a földfelszínt. A levegõbe jutó fölös CO2 (amit nemcsak az ipari üzemek, a fûtõ- és a gépjármûvek, hanem a növényzet, az emberek és az állatok is termelnek) megkötése mindenesetre elõsegíthetõ erdõk és energiaültetvények telepítésével, parkok, vegyes növénysávok létesítésével, általában a zöld felületek növelésével. A fitomasszát növekvõ energiaigényû világunkban felértékeli az a tulajdonsága, hogy folyamatosan termelhetõ, hogy megújulóan rendelkezésre áll, felülírva azt a hátrányát, hogy energetikai célú hasznosítása környezetvédelmi szempontból nem problémamentes. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: DR. SÁGI FERENC
GK KHT., SZEGED
2005. december
Bocz Ernõ 85 éves Prof. Dr. Bocz Ernõ 85. születésnapját tudományos ülés keretében ünnepelték a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrumában 2005. november 8-án. A professzor úr tiszteletére tudományos elõadások hangzottak el, elsõsorban pályatársak, tanítványok részérõl, kiemelve Bocz Ernõ iskolateremtõ munkásságát és személyiségének közismert és közkedvelt jegyeit. A rendkívül expresszív, nyolcvan éven túl is jó egészségnek és szellemi aktivitásnak örvendõ professzor röviden válaszolt a köszöntésekre. A köszönetben elhangzottak Bocz Ernõre jellemzõ módon lényegében azokról a tanítványokról, magas tudományos fokozattal rendelkezõ professzorokról szóltak, akik ma az Agrártudományi Centrum vezetõi, irányítói. Az ünnepelt legendás hazaszeretete és székely identitástudata is tükrözõdött szavaiban. Prof Dr. Bocz Ernõ 85. születésnapján a Debreceni Egyetem Emlékérme kitüntetésében részesült és elnyerte a közelmúltban alapított Surányi János-emlékérmet is. Bocz Ernõ professzor úrnak ezúton mi is szívbõl gratulálunk; Pepó Péter tollából annak a tanulmánykötetnek az elõszavával tisztelgünk a professzor úr és munkássága elõtt, amelyet a nagyszerû jubileum alkalmából adtak ki Debrecenben. A Debreceni Egyetem ATC Dr. Bocz Ernõ professzor úr 85 Mezõgazdaságtudományi Kar jogéves. Ebbõl az alkalomból adjuk a elõdjéhez az 1950-es évek végén keTisztelt Olvasó kezébe ezt a válogarült és hatalmas lendülete sikeresen tott tanulmánykötetet, amely pályakezdett hozzá olyan tudományos, társai, kollégái, munkatársai és taoktatási, szellemi mûhely kialakítánítványai e különleges alkalomból sához, melyet évtizedek óta orszákészített tudományos dolgozatait gos és nemzetközi viszonylatban tartalmazza. Bocz professzor úr haméltán neveznek „debreceni nötalmas ívû, nemzetközi mércével vénytermesztési iskolának”. mérve is kiemelkedõ oktatói és tuNevéhez számtalan tudományos dományos pályája teljes, de koránteredmény kapcsolódik. Ezek kösem befejezett. Méltatása, eredmézül a hazai növénytermesztés nyeinek puszta felsorolása is sokszempontjából alapvetõ fontossászorosan meghaladja e bevezetõ gúak azok a kutatások, melyek a gondolatok terjedelmét. szántóföldi növények tápanyag- és Erdélyi származása, családi gyövízellátásához kapcsolódnak. kerei számtalan módon és hatalmas Az ünnepelt derûje, Bocz professzor úr ismeri és vallja Munkássága számos új korszakot erõvel kötötték a mezõgazdasághoz. a mondást: „Hosszú ideig kell teremtett nemcsak a kutatásban, Sokoldalú és sokirányú érdeklõdése az embernek élni ahhoz, hogy sokáig hanem a hazai gyakorlati növénymár az erdélyi kollégiumi évek alatt fiatal maradhasson” (P. Picasso) termesztésben is. Tevékenysége megnyilatkozott, melyet jól jellemez alapozta meg azt a világviszonya mûvészetek iránti túláradó érdeklõdése és magas fokú értése, illetve a mûszaki tudomá- latban is kiemelkedõ termésátlag-növekedést, melyet nyok iránti nyitottság és elkötelezettség. Ennek ellenére a hazai növénytermesztés 1960–1970–1980-as évek– családi és környezeti inspirációk következtében – az ben ért el, felzárkóztatva, versenyképessé téve a maagrártudományokat választotta és kezdte el tanulmá- gyar növénytermesztést a fejlett nyugat-európai ornyait a Kolozsvári Egyetemen, melyet – a háborús ese- szágokkal. Öntözési kutatásai is új korszakot nyitotmények miatt – Keszthelyen fejezett be. Már egyetemi tak a hazai öntözésfejlesztési gyakorlatban. Az általa évei alatt kimagasló tehetségére felfigyeltek tanárai, kidolgozott idényen kívüli öntözés nemcsak hazánkmelynek eredményeként Kolbai Károly munkatársaként ban, hanem külföldön is jelentõs mértékben elterfolytatta egyetemi évei alatt elkezdett kutató munkáját. jedt. Széleskörû vizsgálatokat végzett a növényi terElkötelezetten tanulmányozta és a késõbbiekben támo- mékek minõségével kapcsolatosan, kidolgozta az õsi gatta a növénytermesztéstanhoz kapcsolódó alap- és minõség etalonját. Hosszú, aktív és eredményes kutatói munkája során a gyepnövényekkel, burgonyáalapozó tudományokat.
2005. december
„Tolle, lege et fac!”
11
val, a talajmûveléssel és még számos területtel foglalkozott eredményesen. Bocz professzor úr mint oktató is maradandó értékeket hozott létre az elmúlt évtizedek során. Szuggesztív, színes, mély, emberi gondolatokat tartalmazó elõadásaira tanítványok ezrei emlékeznek nagy szeretettel vissza. Igazi iskolateremtõ egyéniségét az általa elindított tanítványok eredményei tanúsítják, akik ma már akadémiai doktorok, kandidátusok, vezetõ beosztásúak egyetemeken, kutató intézetekben, minisztériumokban, hazai és külföldi nagyvállalatoknál. Az élet kegyes ajándékaként Bocz professzor legközvetlenebb tanítványaként kezdhettem el szakmai pályámat, amely alapvetõen meghatározta késõbbi tevékenységemet is. Az együtt töltött évek nemcsak szakmai, hanem maradandó emberi értéket adtak számomra. Soha vissza nem térõ kedves, szívet melengetõ emlékek azok a késõ éjszakába nyúló beszélgetések, melyek során Bocz professzor úrral számos szakmai kérdést vitattunk át, de e beszélgetések során erkölcsi, emberi kérdések is gyakran felvetõdtek. Sok mindenrõl, személyes élményekrõl kellene írnom a Bocz professzor úrral közösen eltöltött évtizedekkel kapcsolatosan, azonban a leírtak így sem lenné-
nek teljesek. Szeretnék azonban mégis kiemelni olyan maradandó értékeket, mint a vezetésével elkészített tankönyv, a több mint harmincéves öntözési és vízellátottsági jelzõszolgálata, a különbözõ folyóiratok szerkesztõségében betöltött munkássága, az MTA Növénytermesztési Bizottságában kifejtett tevékenysége, a külföldi társintézményekkel kialakított sokoldalú kapcsolatrendszere, a gyakorló gazdaságokkal való eredményes tevékenysége, az általa készített több száz publikáció és több könyv és... ...és folytathatnám az eredmények felsorolását. Amikor tisztelettel, szeretettel és nagyrabecsüléssel köszöntjük Bocz Ernõ professzor urat 85. születésnapja alkalmából, biztosak lehetünk abban, hogy eddigi hatalmas eredményeit örökifjú, aktív, energiával teli személyiségével tovább fogja gyarapítani. A hazai és külföldi agrárszakemberek, az egyetemünk, karunk, tanszékünk és valamennyi hálás tanítvány nevében kívánok Bocz professzor úrnak jó egészséget, alkotó örömet és boldog, hosszú életet mindnyájunk örömére!
HIRDETÉS IGÉNYLÕ LAP A MAG Kutatás, Fejlesztés és Környezet c. szaklap 2006. évi számaiban hirdetni kívánunk: Név: ................................................................................................................... Cím: ...................................................................................................................
fekete-fehér színes fekete-fehér színes
1/1 1/1 1/2 1/2
160 e Ft + ÁFA 250–350 e Ft + ÁFA 100 e Ft + ÁFA 160–200 e Ft + ÁFA
................................ cégszerû aláírás Nyomdakész hirdetési anyag (film), színre bontott képanyag esetén technikai költséget nem számítunk fel. Kapott képanyag és szöveg megküldésekor – igény szerint – a hirdetés lay out-ját is megtervezzük, s kivitelezzük. Egyedi kívánságokat – megrendelés esetén – tetszés szerinti kivitelben, s példányszámban teljesítünk. A hirdetésre szánt szakanyag leadása minden hónap elsõ hetében. VETMA Marketingkommunikációs Kht. 1077 Budapest, Rottenbiller u. 33. Telefon: 06-(1) 462-5088, Telefax: 06-(1) 462-5080, Mobil: 06 30 221-7990
12
„Tolle, lege et fac!”
PROF. PEPÓ PÉTER EGYETEMI TANÁR, TANSZÉKVEZETÕ, AZ MTA DOKTORA
Ha rendszeresen hirdet szaklapunkban, nemcsak cégét, termékeit reklámozza, ismertségét növeli, hanem hozzájárul a gazdasági kommunikáció; a szakmai tájékoztatás, tájékozódás, információáramoltatás színvonalának kívánt és szükséges emeléséhez, és szaklapunkat is támogatja. ®
A VETMA Kht., a MAG Kutatás–Fejlesztés és Környezet Szerkesztõsége
2005. december
A spárgatelepítésre kiválasztott homoktalajok jellemzõi bõvített talajvizsgálattal végzett eredményeket (vizsgálati jegyzõkönyv) kellett csatolni. A talajminta vizsgálat eredménye alapján kiszámított tápanyaggal a tábla talaját – legtöbb esetben – a kívánt szintre már telepítés elõtt fel kellett tölteni. Az elnyert pályázatok közül a véletlenszerûen kiválasztott 36 gazda által telepített 172 hektár spárgaültetvény talajtulajdonságait elemezve feleletet kaphattunk arra, hogy a spárga ezeken a gyenge termõképességû területeken kincset jelent, hiszen kis területen, tavaszon, illetve nyár elején nagy árbevételt, jövedelmet biztosít a vállalkozó termelõknek. A laboratóriumi vizsgálatok ezt a tényt egyértelmûen igazolják. A telepítésre kiválasztott talajok kötöttsége (KA) 0-30 cm talajrétegben 24-34 között váltakozott. A 30-60 cm között a felsõ réteghez viszonyítva 7 minta esetében valamivel kötöttebb volt a felsõ szint, mint az alsó. A felsõ talajfelszín elérte a sárga homok talajminõséget (1 ábra).
KA, pH
A magyarországi homokhátság jelentõs területe a Duna–Tisza között terül el. A dél-alföldi régióhoz tartozó gyenge termõképességû, meszes homokon gazdaságosan növényt termeszteni igen nagy szakértelemmel és szorgalommal lehet. Szinte alig ismerünk olyan mezõgazdasági növényféleséget, amely ezen a területen jelentõs árbevételt és jövedelmet is adna a termelõnek. A kialakult nagy pusztabirtokokat – amelyek füves, sztyeppés területek voltak –, a környék lakossága extenzív vagy fél-extenzív módon tartott állatok legeltetésével hasznosította. A homoktalajok megkötése és a termesztésbe való bevonása mintegy 200-250 éve kezdõdött és ez a folyamat együtt járt a még ma is tartó a szélerózió elleni küzdelemmel. A homok megkötésében igen jelentõs szerepe volt az erdõsítésnek (akác és nyárfa), a rozsnak, jobb talajokon a tritikálénak, és a kertészeti növényeknek, amelyek közé a spárga is tartozik annak ellenére, hogy nem nagy területen termesztik, jelentõsége így is számottevõ. Azokon a településeken, ahol a spárgát szakszerûen termesztik, a lakosság gazdasági helyzete több évtizede bizonyítottan kedvezõbben alakult, mint a szántóföldi növényekkel foglalkozók esetében. A magyar vidék – ezen belül a homokterületek – népességmegtartó képességéhez a spárga termesztése is hozzájárul. A rendszerváltás után az FVM miniszterei ezt a helyzetet jól felismerték és az 1997. évi CXIV. törvény 10. § (2) bekezdésének b.) pontjában foglaltak szerinti felhatalmazás alapján bizonyos módosításokkal a 2004. évet bezáróan 45-55% vissza nem térítendõ támogatásban részesítették azokat a termelõket, akik a piacokat megfelelõen kiszolgáló, bõvített jellegû ültetvénytelepítésekkel elõsegítették a gazdaságok jövedelmi helyzetének javítását. Ezen növényekhez tartozott a spárga is (Asparagus officinalis L). A rendelet elõírásai szerint, bizonyos módosítások betartásával, a támogatások elnyeréséhez évenként pályázatot lehetett benyújtani. A pályázat elkészítésének egyik alapvetõ feltétele volt a megbízható talajvizsgálat, a tápanyagfeltöltési szakvélemény és a talajegészségügyi igazolás. Spárgatelepítés céljára benyújtott pályázatokhoz akkreditált laboratóriumokban, egységes módszer szerint,
2005. december
Talajminták pH 0–30 cm
pH 30–60 cm
KA 0–30 cm
KA 30–60 cm
1. ábra A talajminták kötöttsége és kémhatása
A két talajréteg átlaga (KA 28) megfelel a halványított spárga biztonságos termesztéséhez, abban az esetben, ha a defláció elleni védelmet biztosítani lehet. A talajminták pH (KCl) eredményei a 0-30 cm talajrétegben kevésbé voltak lúgosak (7,54), mint a 30-60 cm mélységben lévõ talajszelvényeké (7,72). A spárga a közömbös vagy gyengén lúgos talajokon jobban díszlik, mint savanyú kémhatású körülmények között, így ezekben a talajokban a mért kémhatás megfelelõnek ítélhetõ (0-60 cm talajréteg átlag pH 7,63 volt).
„Tolle, lege et fac!”
13
CaCO3 %
A vizsgált minták 2. ábra A vizsgált talajok kálciumkarbonát tartalma
rült sor. Telepítés után a második évben minden tábla esetében 40-50 tonna/ha szerves trágya bedolgozását terveztük, hogy a talaj szerves kolloid tartalma elérje a kívánt szintet. A 60 cm-es talajrétegben az AL–P2O5 átlaga 221 mg/kg (jó), az AL–K2O átlaga 195 mg/kg (jó), a Mg KCl a 0-30 cm mélységben 71 mg/kg, a 30-60 cm-es talajrétegben 70 mg/kg (jó) szintet ért el (3. ábra). A mintákból számolt átlag kedvezõ, de az egyes táblák talajának ellátottsága nagy eltéréseket mutat. A termelõk a P2O5 hiányt P18%, a K2O hiányt K50% mûtrágyával, a Mg hiányt vagy a túl meszes talajokon a Ca által jelentkezõ antagonizmust a kiserit 17% (MgSO4+H2O) meghatározott mennyiségének adagolásával ellensúlyozták. Az AL– P2O5-ellátottság alapján a 0-60 cm-es talajrétegben a vizsgált minták átlaga – a IV. termõhelyet figyelembe véve – a jó kategóriába sorolható, de az egyes táblák között nagy különbségek alakultak ki. A szerves trágyával bevitt makroelemek mennyiségével a kiszámított tápanyag szükségletet csökkentettük. Ezek szerint 13 tábla talajában a telepítés elõtt foszfor mûtrágya adagolására nem volt szükség. A P2O5 tiszta hatóanyag szükséglet hektáronként 18–850 kg között váltakozott, az átlag 307,3 kg/ha tömeget ért el, hektáronként 500 kg-nál több hatóanyagra négy minta esetében volt szükség. Az AL–K2O-ellátottság a vizsgált minták adatainak átlaga szerint jó kategóriába került, de csak négy tábla
mg/kg
A spárgaszárak erõteljes növekedéséhez és jó síptermés biztosításához alapvetõen szükséges, hogy a talaj CaCO3-t tartalmazzon. Azokon a területeken, ahol a talaj nem tartalmaz kalciumot, minden évben gondoskodni kell a pótlásáról, ami megnöveli a spárgatermesztés költségét. A vizsgált minták mindegyike kielégítõ CaCO3 mennyiséget tartalmazott. A 0-30 cm vastag talajrétegben 3,95%, a 30-60 cm-es talajrétegben 4,81% volt (2. ábra) a CaCO3 tartalom. A talajminták között több százalékos eltérést kaptunk, de a túl kevés, vagy túl sok CaCO3 tartalom nem volt jelentõs. A vizsgált talajminták humusztartalma 0-30 cm-es réteg átlagában 1,05% (gyenge), a 30-60 cm közötti rétegben 0,91% -ot ért el. A spárga növény a kedvezõ növekedéshez maVizsgálati minták száma gasabb humusztartalmú (1,5-2,5%) P O 0–30 cm P O 30–60 cm K O 0–30 cm K O 30–60 cm Mg 0–30 cm talajt igényel, ezért telepítés elõtt nagydózisú szervestrágya (100 t/ha) 3. ábra bedolgozása került a javaslatokba. A vizsgált talajok foszforpentoxid, káliumoxid és magnézium ellátottsága Azokon a területeken, ahol a huesetében nem volt szükség kálium mûtrágya adagolásmusztartalom az átlagnál kevesebb volt, 80 tonna istállóra. Hektáronként a szükséges K2O hatóanyag mennyitrágya + 20 tonna/ha lassan bomló tõzeg kijuttatására ke2
14
„Tolle, lege et fac!”
5
2
5
2
2
2005. december
mg/kg
sége a P2O5-hoz viszonyítva csaknem kétszeres volt. A legkevesebb K2O hatóanyag-igény 100 kg, a legtöbb
0–30 cm
0–30 cm
Zn
0–30 cm
Talajminta vételének mélysége
Cu
4. ábra A talajminták Zn és Cu tartalma
942 kg, az átlag 602,3 kg volt hektáronként, 500 kgnál több hatóanyagra 21 parcella esetében volt szükség. Ezek az eredmények is bizonyítják, hogy a homoktalajok káliumtartalma sokkal hamarabb csökken, míg a foszfor jobban kötõdik a talajban. Azokon a táblákon (11 minta), amelyek esetében nagy mennyiségû kálium kijuttatásra volt szükség, a biztonságos magnézium-ellátás érdemg/kg kében (K–Mg ionantagonizmus) átlagosan 181 kg/ha kiserit kijuttatására került sor. Egy tábla esetében átlag 300 kg-ra, legkevesebb 100 kg/ha tömegre volt szükség. A meszes homoktalajok EDTA– Zn: a 0-30 cm talajrétegben 3,67 mg/kg (jó), a 30-60 cm közötti rétegben 3,8 mg/kg (igen jó); EDTA– Cu: a 0-30 cm talajrétegben 7,82 mg/kg (közepes), az alsó szintben 4,44 mg/kg (kielégítõ). A Zn mozgékonysága a 7 pH feletti talajokban mérséklõdik, de Na-alkalikus talajokban jól oldódó Na–Zn vegyületek képzõdhetnek, ezért a szódás lúgosság növelheti a Zn felvehetõségét. A cink-ellátottságot a talajok növekvõ foszfortartalma csökkenti. A P–Zn antagonizmus nem a talajban, inkább a növényen belül valósul meg.
2005. december
Rézhiány leginkább meszes homoktalajokon fordul elõ. Felvehetõségét a szervestrágyázás csökkenti. Komplex-képzésre való hajlama miatt a felvehetõségét a talaj kolloid-tartalma és a szervesanyag-tartalom határozza meg. A spárga Zn- és Cu-ellátása homoktalajokon közvetlenül a talajon keresztül nehezen oldható meg, ezért a vegetáció ideje alatt jól oldódó mikroelem-tartalmú permettrágyázás alkalmazása javasolt. A spárgatelepítéshez kiválasztott területek EDTA–Mn: a 0-60 cm talajrétegben mért átlaga 46,2 mg/kg (kielégítõ) (5. ábra.) szintet ért el. Man30–60 cm gánhiány a magas mésztartalmú, fõleg laza szerkezetû, jó vízvezetõ képességû talajokon alakulhat ki. A vizsgálati minták Mn tartalma a felsõ talajszintben általában több volt mint a 30-60 cm-es talajrétegekben. Azokon a területeken, ahol a Mn 20 mg/kg-nál kevesebb, a pótlásáról kell gondoskodni. A magas CaCO3 tartalmú
Mn 0–30 cm
Mn 30–60 cm
5. ábra A talajszelvények mangán tartalma
talajoknál fõleg savanyúan ható mûtrágyák vagy levéltrágya alkalmazása javasolható. A talajminták átlagos mért nátriumtartalma (6. ábra) 0-30 cm talajrétegben 26,5 mg/kg, a 30-60 cm mélységben lévõ szelvényben 30,5 mg/ kg mennyiség volt. A Na-felhalmozódással együtt jár a magasabb pH kialaku-
„Tolle, lege et fac!”
15
mg/kg
A vizsgált talajminták Na 0–30 cm Na 30–60 cm
mg/kg
6. ábra A talajminták Na tartalma
A minták száma S 0–30 cm
S 30–60 cm
lása. A talajmintákban mért Na-tartalom nem jelent veszélyt, mert a homoktalajok jó vízáteresztõk. A spárga az NPK-trágyázás mellett homoktalajon kedvezõen reagál a nátriumra. Azokon a talajokon, ahol K-hiány lép fel, a Na hatása elõnyös. A növény erõteljesebben fejlõdik, kedvezõbb a betegségekkel szembeni ellenállása, forró napokon csökkent mértékû fonnyadás következik be. A talajminták (SO4 2-)-S-tartalma (7. ábra) a 0-30 cm talajrétegben 6,26 mg/kg, a 30-60 cm közötti rétegben átlag 6,46 mg/kg mennyiséget ért el. A száraz övezetben lévõ területeken, ahol a S-tartalom kevés, az évenként rendszeresen adagolt mûtrágyákkal (hármas szuperfoszfát) a spárga szükséglete fedezhetõ. A vizsgált talajminták kén-tartalma a spárga számára csaknem minden esetben megfelelõ mennyiségû. A spárga jó ízének kialakulásához a talajnak szulfát (SO4 2-)-S-t kell tartalmaznia. Azoknál a talajoknál, ahol nincs elég S, a szuperfoszfát-mûtrágya helyett hármas szuperfoszfát felhasználása javasolható. A talajminták víz–oldható összes só %-a 0-60 cm talajrétegben <–0,01– 0,02–0,07 között váltakozott. A spárga sótûrõ képessége a zöldségnövények között átlagon felüli. FEHÉR BÉLÁNÉ DR. FÕISKOLAI TANÁR
7. ábra A talajminták S tartalma
KECSKEMÉT
TISZTELT ELÕFIZETÕNK! Tájékoztatjuk, hogy a Kiadónk terjesztésében megjelenõ MAG c. lapunkra szóló elõfizetését folyamatosnak tekintjük! Akkor kell változást bejelentenie a 2006. évre vonatkozó elõfizetésre, ha a példányszámot, esetleg a címlistát módosítja (pontos szállítási, valamint számlázási névés cím-megjelöléssel). Az esetleges módosítást szíveskedjen levélben, faxon vagy e-mailben megküldeni: VETMA Kht. 1077 Budapest, Rottenbiller u. 33. Telefon: 462-5088, Fax: 462-5080, Mobil: 06-30-221-7990, e-mail:
[email protected],
[email protected]
16
„Tolle, lege et fac!”
2005. december
Várallyay György születésnapi köszöntése Várallyay György professzor, akadémikus ez év kora õszén pályatársak, kollegák és tisztelõk körében a Magyar Tudományos Akadémián ünnepelte 70. születésnapját. A rendkívül szuggesztív elõadásmódú talajtani szakember és kutató életpályáját, munkásságát három nagy fogalom köré csoportosította, s ezek kölcsönhatását utánozhatatlan stílusban ismertette. Az értelem, az érzelem és az érték, mint pályája pillérei szerepeltek a nagy tetszést kiváltó elõadásban. A tudományos ülés többi elõadói vissza-visszatértek Várallyay akadémikus személyiségvonásaira, szakmai munkásságára és azok szoros kapcsolatára, ezekbõl kiindulva mint kiváló szakmai felkészültségû, értékteremtõ és érzelmektõl nem mentes embert mutatták be a hallgatóságnak. Amikor az ünneplõkhöz csatlakozunk, Prof. Németh Tamás akadémikus írásával köszöntjük az ünnepeltet. A magyar talajtan nemzetközileg is elismert kiemelkedõ egyénisége, Várallyay György 2005. július 17-én ünnepelte hetvenedik születésnapját. A kerek évfordulók lehetõséget biztosítanak arra, hogy rohanó életünkbe egy kis pihenõt iktassunk és a barátok, kollégák, a talajtan és az agrokémia szakterületein dolgozó munkatársak kifejezhessék tiszteletüket, megbecsülésüket és jókívánságaikat. Várallyay György eredményekben gazdag és töretlen ívû pályájának sikere mögött sok-sok tanulással, tapasztalatszerzéssel és szorgalmas munkával töltött év áll, amely kiegészül a nélkülözhetetlen tehetséggel, a céltudatos kitartással és áldozatvállalással. A nagy ívû életpályák jellemzõje, hogy nem lehet tárgyszerû és szigorú idõrendi sorrendet követni, a szemelvények bemutatása, a tisztelgõ válogatás is majdnem meghaladja a kereteket. Várallyay György életpályájának indításában jelentõs szerepet játszott a tudományos elhívatottságot kiváltó családi háttér. Az agrármérnöki diplomát a Gödöllõi Agrártudományi Egyetemen 1957-ben szerezte kitüntetéssel. 1957-tõl 1960-ig az Országos Mezõgazdasági Minõségvizsgáló Intézet Mosonmagyaróvári Talajtani Osztályán dolgozott, ahol talajtérképezés és talajjavítási szaktanácsadás volt a feladata. A Kisalföldön végzett talajfelvételezés alapozta meg és mélyítette el talajtérképezési és mezõgazdasági szaktanácsadási ismereteit. Talajtani tudásának tudományos szintû mûvelési lehetõségét adta számára Szabolcs István meghívása a MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetbe 1960-ban. A Szikkutatási és Hasznosítási Osztályra kerülve – Szabolcsi István szakmai vezetésével – kezdetben a szikes talajok térképezésével, öntözésének hatásaival, sóforgalmával, vízgazdálkodási tulajdonságainak vizsgálatával foglalkozott. Egyetemi doktori értekezését 1964-ben az Iván kör-
2005. december
nyéki szikes talajokról és azok képzõdésérõl írta, majd 4 évvel késõbb a Dunavölgy talajainak sófelhalmozódási folyamatairól, sóforgalmáról, és sómérlegeirõl készítette és védte meg kandidátusi értekezését. Az Intézetünkben töltött elsõ nyolc év tudományos eredményeinek mérlege önmagában is imponáló, magában hordozza a késõbbi sikerek alapját és követendõ példaként szolgálhat ma is a fiatal kollégák számára. Ez idõszak alatt kapcsolódott bele a Nemzetközi Talajtani Társaság Szikes Albizottságának munkájába és szakértõként dolgozott Jemenben. A sikeresen induló pálya 1969-ben egy hollandiai ösztöndíjas tanulmányút alkalmával módosul, szélesedik, témát vált. Átveszi, majd bevezeti Magyarországon a korszerû talajfizikai és vízgazdálkodási vizsgálati módszereket. Elévülhetetlen érdeme, hogy a MÉM Talajfizikai Laboratóriumok számára összeállított, a talaj fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságainak vizsgálatára 1978ban kiadott MÉM-szabványban már ezeket az elveket és módszereket fogalmazta meg. Ezáltal az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet példájára az 1970-es évek elején kialakított korszerû vizsgálati módszertan kerülhetett bevezetésre a mezõgazdasági rutinvizsgálati módszerek sorába. 1976-ban megbízást kapott az Intézet Talajtani Osztályának vezetésére. Az osztályvezetéshez nagy lelkesedéssel és a talajtan iránti elkötelezettséggel látott hozzá. A négyéves osztályvezetõi idõszaka alatt „Az ország agroökológiai potenciáljának felmérése” – Láng István kezdeményezte – akadémiai program talajtani adathátterének összeállítása volt egyik legjelentõsebb feladata. A munka során hét (késõbb kilenc) talajjelemzõt tartalmazó 1:100000 léptékû talajtérkép megszerkesztésére került sor. További tevékenységéhez tartozott új kategória-rend-
„Tolle, lege et fac!”
17
szer kidolgozása a talajok vízgazdálkodásának jellemzésére, valamint a Kiskunsági Nemzeti Park 1:25000 léptékû termõhely-térképezési munkálatainak megkezdése. Az 1981-tõl vállalt intézeti igazgatói feladatok a szakmai fejlõdésben a súlypontot áttették a tudományos közéletben végzett egyre szerteágazóbb feladatokat jelentõ szerepvállalásokra, valamint az agrár- és természettudományi egyetemek graduális és posztgraduális képzésében történõ intenzív részvételre. Az intézetinél szélesebb fórumra kilépett Várallyay György a hazai és nemzetközi üléseken szakértelmével, felkészültségével megbecsülést szerzett a magyar talajtani szakmának. Szakismerete, élvezetes stílusú elõadásai pedig népszerûsítették a talajtanhoz kapcsolódó tárgyakat az egyetemi hallgatók körében. „A talaj vízgazdálkodása” címû értekezésével, amelyben a talajfizika és vízgazdálkodás témakörében végzett tevékenységének eredményeit foglalta össze, a mezõgazdaság doktora fokozatot szerzett 1988-ban. Tudományos, valamint gazdag publikációs tevékenysége (több mint 600 magyar és idegen nyelvû publikáció), tudományos és népszerûsítõ elõadásainak sora (több mint 1250), a tudományos közéletben betöltött sokrétû és aktív szerepvállalása (MTA Talajtani Bizottságának titkára 1970-tõl, majd elnöke 1993-tól, MTA Környezettudományi Bizottság, MTA Környezet és Egészség Bizottság, MTA Hidrológiai Tudományos Bizottság, MTA Aszály Bizottság, a DE ATC, NyME és a SzIE Habilitációs Bizottságának és Doktori Tanácsának tagja), hazai és nemzetközi folyóiratok szerkesztõbizottsági tagsága (Acta Agronomica, Hidrológiai Közlöny, Archives of Agronomy and Soil Science, Geoderma, International Agrophysics, Land Degradation and Rehabilitation és Soil Technology) bizonyítják munkásságának eredményességét, széles körû elismertségét. Az Agrokémia és Talajtan címû tudományos folyóirat fõszerkesztõje. A szakmai-tudományos közvélemény megbecsülésének eredményeként
1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagjává, majd 1998-ban rendes tagjává választották. Ez a tény nemcsak Várallyay György szakmai sikerének elismerését, hanem egyben a talajtani tudomány hazai megbecsülését is jelentette. Mint akadémiai tag fontos tudományos és oktatási döntéshozó testületekben fejthette és fejtheti ki a talajtani tudomány iránt érzett köztudott elkötelezettségét (MTA Élettudományi Kuratóriuma, az Országos Akkreditációs Bizottság, MTA Doktori Tanács, Országos Környezetvédelmi Tanács stb.). Az eddig felsoroltak mellé számos további hazai és nemzetközi bizottság tagja és tisztségviselõje volt, pl. MAE Talajtani Bizottság elnöke, Nemzetközi Talajtani Társaság (ISSS, majd IUSS) tagja, az ISSS VI. Talajtechnológiai Bizottságának volt elnöke, az ISSS Szervezeti Szabályzat és Nemzetközi Program Bizottságok tagja, a Szlovák Mezõgazdasági Akadémia külsõ tagja. Állami kitüntetések is jelzik az elismerést: a „Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója” kitüntetésben 1976-ban, a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben 1985ben, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetésben 1997-ben részesült. A talajtan területén kifejtett több mint 50 éves sikeres munkássága, nemzetközileg is széles körben elismert tudományos eredményei, sokoldalú iskolateremtõ oktatási és tudományos továbbképzési tevékenysége elismeréseként 2004-ben Széchenyi-díjat vehetett át. Amikor születésnapja alkalmából Várallyay Györgynek az eddig eredményeihez õszintén gratulálunk és a további sikerekhez jó egészséget kívánunk, reméljük, hogy még hosszú idõszakon át élvezhetjük aktivitását, hasznosíthatjuk bölcs tanácsait! PROF. NÉMETH TAMÁS AZ MTA RENDES TAGJA MTA TALAJTANI ÉS AGROKÉMIAI KUTATÓINTÉZET, BUDAPEST
Dr. Szûcs László emlékgyûrû-átadás Lapzártakor, ez év december 5-én Szegeden a Vetma Kht. Felügyelõ Bizottságának egykori tagjára, Dr. Szûcs Lászlóra emlékezve rendezték meg a MAG fõszerkesztõje által alapított díj átadását. A Gabonakutató Közhasznú Társaság központjában az idei Szûcs László emlékgyûrût Dr. Proksza János a Vetma Kht. Felügyelõ Bizottságának elnöke vette át a MAG, s kiadója a Vetma Kht. mûködtetése érdekében kifejtett áldozatos munkájáért. A díjat átadó Dr. Oláh István fõszerkesztõ elismerõ szavakkal méltatta a díjazott szakmai kvalitásait, emberi tulajdonságait, tisztességét, hitét, ügy- és hivatásszeretét, kitartását. A kitüntetett, Mokri Sámuel egykori neves növénynemesítõ munkájából citálva ma is aktuális mondandóval köszönte meg az erkölcsi elismerést jelzõ emlékgyûrût. Dr. Proksza Jánosnak a kitüntetéshez ezúton is gratulálunk. (A SZERK.)
18
„Tolle, lege et fac!”
2005. december
Mit tesz az ország gyarapodásáért az MTA Növénynemesítési Bizottsága és tagsága? Az MTA Növénynemesítési Bizottsága arra hivatott, hogy olyan tudós társadalmat hozzon létre, és lehetõségei szerint irányítson hatásosan, ahol az alap és alkalmazott kutatások együttes felhasználása révén új növényfajták sorát hozzák létre a mezõgazdasági és kertészeti növények területén, a magyar gazdaság és a világ hasznára. A Növénynemesítési Bizottság 1951-ben alakult. A Bizottság fõ célja, már a kezdetekben is, a nemesítés fejlõdésének elõsegítése, a kutatások koordinálása, a nemesítés eredményeinek és hatásának bemutatása volt, a tudományos körökben és az akkori kormányzati és társadalmi szervek felé. Külön érdeme e korszak képviselõinek, hogy célul tûzték ki a növénynemesítés kiemelkedõ alakjai emlékének megõrzését. A Bizottságunk történelméhez szorosan hozzátartozik, hogy vezetõink az adott idõszak meghatározó személyiségei is egyben, a saját szakterületükön. A Növénynemesítési Bizottság vezetõi 1951-tõl napjainkig: Idõszak Elnök Titkár 1951–1956 Sedlmayr Kurt Rajháthy Tibor 1957–1964 Bálint Andor Kovács István 1965–1967 Bálint Andor Szalay Dezsõ 1968–1973 Mészöly Gyula Szalay Dezsõ 1974–1983 Kurnik Ernõ Németh János 1984–1986 Kurnik Ernõ Szalay Dezsõ 1987–1992 Bócsa Iván Heszky László 1993–1996 Heszky László Velich István 1997–1999 Frank József Bedõ Zoltán 2000–2002 Velich István Bedõ Zoltán 2003–2005 Kertész Zoltán Hajósné Novák Márta TUDOMÁNYPOLITIKAI TEVÉKENYSÉG A Bizottság, több évtizedes tevékenysége során számos tudományos és tudománypolitikai kérdést vizsgált meg, és adott ajánlásokat az MTA és a kormányzat felé a megoldásokra. Néhány, az adott idõszakban vagy permanensen aktuális téma: – a hibridkukorica bevezetése, a hibrid kender, a szedermálna, az új szõlõfajták szerepe, – a heterózis és a mutáció felhasználási lehetõségei, – a fajtaminõsítés és szabadalmaztatás a növényvilágban, – a sejt-szövettenyésztés nemesítési alkalmazása, – a molekuláris növénynemesítés lehetõsége, – a magyar növénynemesítés eredményessége és hatása, – növénynemesítési kutatások az ország különbözõ típusú kutatóhelyein,
2005. december
– a minõség szerepe a hazai nemesítésben és az EU-ban, – a növénynemesítés kihívásai a XXI. században, – a Kárpát-medencei genetikai diverzitás és a magyar növényi génkészlet, – a magyar növénynemesítés hatása Európára, – az élelmiszerbiztonság és a minõség jelentõsége, – a növénynemesítéssel kapcsolatos Nemzeti Kutatási Programok. TUDOMÁNYOS MINÕSÍTÉS, OKTATÁS Bizottságunk alapvetõ feladata a szakterületünkön elért tudományos teljesítmények megítélése, a „tudományok doktora”, mai elnevezése szerint az MTA doktora cím elérésére pályázó tudósok tudományos munkásságának, habitusának, nemesítõi és feltalálói, valamint iskolateremtõ tevékenységének megvizsgálása, és mértékadó javaslattétel a megtisztelõ és magas rangú cím odaítélésére. Ezt a munkát Bizottságunk lelkiismeretesen végzi és csupán az utóbbi 5 évben 5 új növénynemesítõ MTA doktorral gazdagította az MTA tudósainak sorát. A PhD és a szakmérnök képzésben is élenjáró munka folyik, elsõsorban a Szent István Egyetem és a Corvinus Egyetem Növénynemesítési Tanszékein, együttmûködésben a nagy növénynemesítõ intézetekkel (Szeged, Martonvásár), Tudományos Iskolák és Doktori Iskolák keretében. NEMESÍTÉS, ALKOTÁS A növénynemesítõ legnagyobb álma, hogy tökéletes növényfajtát hozzon létre, és azt minél nagyobb területen vessék, ültessék, arassák; hogy hasznot hozzon az embernek egy országban, egy földrészen, vagy akár az egész világon. A magyar növénynemesítés történetében, az adott korszak élenjáró módszereinek felhasználásával valóban születtek ilyen igazán értékes növényfajták, mint a közismert Bánkúti 1201-es búza, a filoxéra ellenálló 5BB szõlõ, Kecskeméti paradicsom, Cecei paprika vagy a Fertõdi málnaszeder. Ki nem ismerné a „hungarikum” Makói hagyma, Szegedi paprika, Kalocsai paprika, fajta-elnevezéseket, vagy Mathiász János Szõlõskertek királynõje csemegeszõlõjét? Napjainkban, az új évezred elsõ éveiben is születnek jelentõs, talán világra szóló nemesítési eredmények, szabadalmak. Az idei Mezõgazdasági Kiállításon az utód nemesítõ nemzedék is bemutatkozott. Kortárs nemesítõink munkásságát dicsérték a kiállított bõtermõ és jó minõségû gabonafajták, az ezekbõl gyártott élelmiszerek, nem utolsó sorban az életünkhöz hozzátartozó kenyér, a szemet
„Tolle, lege et fac!”
19
gyönyörködtetõ, szép és ízletes zöldségek, zamatos gyümölcsök és a belõlük készült termékek sokasága, a kertjeinket díszítõ virágok, cserjék, fák, végül a magyar szõlõbõl készült királyi borok. A huszadik század vége és az ezredforduló évei újabb követelményeket állítottak a nemesítõk elé. Ma már nem elég, hogy egy fajta bõ termést hozzon bármi áron is. Olyan növényfajtákra van szükség, amelyek könnyen, olcsón termelhetõk, a betegségek és kórokozók nem okoznak igazán nagy kárt bennük, jó alkalmazkodó képességük révén szélsõséges körülmények között is jól teremnek, nem igényelnek kivételezett technológiai beavatkozást, emellett a kor követelményeinek megfelelõ, jó minõségû végterméket adnak. Ez a sok kritérium szinte „paradigma-váltást” igényel, követel meg a nemesítõktõl. Saját szakterületünkön mindent megteszünk, hogy a korszakváltás megvalósuljon, bekövetkezzen. Az új évtized kihívásaira ennek megfelelõen felkészültünk. A nemesítõk munkáját igazán kedvezõ módon értékelte a legjelentõsebb szakmai folyóiratunk ez év elején. Eszerint „A nemesítõ hozzájárulása egy gabonaféle értékéhez 50% Európában. Az érték másik felét határozza meg az alkalmazott technológia és a környezet”. Ez igazán nagy elismerése munkánknak. Itt kell felvillantani egy fogalmat. A konzorciumi kutatások, széleskörû együttmûködés a valódi alapkutatásoktól a vetõmagtermesztésig, esetleg a végtermék elõállításáig. Elérkezett a pillanat, amikor a hazai fejlesztésû gént kezünkbe tudjuk fogni, mûködõ sejt-szövet tenyésztési rendszerünkben be tudjuk építeni a növénybe, a molekuláris markerekkel nyomon tudjuk követni a gén útját, és a nemesítõ fajtává is tudja ezt konvertálni. A Búzakonzorcium keretében ezt már kipróbáltuk, képesek vagyunk valóra is váltani, amint eljön az ideje, és a törvények, a környezet és a társadalom is befogadja. A nagy nemzetközi színpadon óriási verseny folyik, amelyben a genomikai, a molekuláris nemesítési és géntechnológiai megközelítések meghatározó szerepet kapnak, mint a nemesítés fontos elemei. Néhány élenjáró magyar kutató központ ilyen mélységû kutatásokkal foglalkozó gárdája képes befogadni az ún. hard science eredményeit és képes bekapcsolódni ebbe az élenjáró folyamatba. Ezért fontos ez az építkezés. Az ezredforduló táján közel kerültünk ahhoz, hogy a kutató biológus és a nemesítõ is képes megismerni a gén szerkezetét, mûködését, izoláltan és más génekkel, illetve a környezettel kölcsönhatásban is. A kulcsfontosságú információ-csomagok ilyenfajta kézbentartásával valamikor eljön majd az idõ, amikor a nemesítõ hozzákezdhet a „nagy-fajta” megépítéséhez, úgy ahogy egy szép ház felépül a tervezõ gondolatától a kéményig. Fontos még, hogy magyar fejlesztésû információ csomagot szeretnénk saját nemesítésû, magyar fajtákba be-
20
„Tolle, lege et fac!”
építeni azzal, hogy az elõállított új tudományos eredmény magyar maradjon, s ne kelljen megvásárolni a hozzávalókat és a jogokat. A nemesítõk életében ezek az új kihívások nagy próbatételt jelentenek. Képesek vagyunk-e befogadni és hasznosítani a nemesítésben a korunk élenjáró tudománya által felajánlott eljárásokat vagy szolgalelkû felhasználói leszünk az erõs nemzetközi versenyben mások által elért eredményeknek? A szerzõ bízik abban, hogy hazai fejlesztésû, új géneket fogunk hazai nemesítésû fajtákba beépíteni, és ismét miénk lesz a legjobb minõségû búzafajta és a hozzá illõ királyi bor. PROF. KERTÉSZ ZOLTÁN AZ MTA NÖVÉNYNEMESÍTÉSI BIZOTTSÁG ELNÖKE
Növénynemesítési Vándorgyûlés Karcagon A Magyar Növénynemesítõk Egyesülete és a Magyar Tudományos Akadémia Növénynemesítés Bizottsága 2005. június 28-án közösen tartotta a 2005. évi Növénynemesítési Vándorgyûlését. A színvonalas szakmai esemény helyszíne ezúttal a Debreceni Egyetem ATC Karcagi Kutató Intézete volt, ahol az intézet tevékenységének ismertetése után szántóföldi bemutatóra is sor került. (A SZERK.)
Balla László elismerései Az év során több szakmai és társadalmi elismerésben részesült Balla László professzor, a kiváló búzanemesítõ, a Magyar Növénynemesítõk Egyesületének elnöke. Prof. Balla László 2005-ben Nemzetközi Béke-díjat (International Peace Prize) nyert az Amerikai Egyesült Államokban székelõ Egyesült Kulturális Konvenció szervezetétõl a közjó érdekében végzett kiemelkedõ egyéni teljesítményéért. Ugyancsak ez évben a MOSZ elnöksége a MOSZ Emlékérmét adományozta Balla professzornak. Balla Lászlónak a Gödöllõi Egyetem Volt Diákjainak Egyesülete (GEDBE) az egyesület megalakulásában, munkájában és támogatásában végzett tevékenységét emléklappal ismerte el. A kitüntetettnek ezúton lapunk szerkesztõsége és olvasói nevében is gratulálunk! (A SZERK.)
2005. december
A kártevõk elleni védekezés a kukoricatermesztésben A kukorica Magyarországon az egyik legértékesebb – ha nem a legértékesebb – szántóföldön termesztett növényünkké lépett elõ. Termesztéséhez rendelkezünk minden olyan adottsággal, amely a tengeri õshazájában is megtalálható: – jó talajadottságok, – még elegendõ aktív hõösszeg és tenyészidõ hossz, – átlagos csapadék mennyisége. E tényezõkön túl a szakirodalom még négyet sorol fel, amelyek elengedhetetlenek voltak a kukorica átlagtermésének növekedéséhez: – tápanyag visszapótlás, – a fajta, – a tõszám és – a gyomirtás. El is mondhatta magáról az, aki az elõbb felsoroltakat mesterfokon mûvelte, hogy ért a kukoricához. Napjainkra azonban a régi képlet már nem egészen érvényes, ugyanis egy új ismeretlennel is számolnunk kell. A kukorica termesztéstechnológiája egy olyan elemmel bõvül, amely a régi könyvekben is csak röviden, és a gyakorlatban is csak elvétve szerepel(t) – a kártevõ(k) elleni védekezés! Az elsõ miértre a vetésszerkezet elemzése adhat választ: ugyan a kukorica zömét valamilyen más kultúra követi a forgóban, de azért egy gazdaságon belül is akad pár olyan hektár, ahol ez nem sikerül, és ismét kukorica kerül a földbe (lásd pl. az idei elhúzódó õszi betakarítás következményei). A következõ okot pedig már a kukoricatermesztõk zöme megismerte, nevezetesen, hogy a növény kezdeti fejlõdési szakaszában fellépõ kártevõkön (drótféreg, pajor, mocskos pajor és a kukoricabarkó) túl, a 2001. évtõl kezdõdõen az amerikai kukoricabogár kártételével is számolnunk kell az ország egyre nagyobb területén. Az idei évben, annak ellenére, hogy a szokásosnál is több csapadék volt a nyáron, komoly dõlési károkról számoltak be Somogy, Pest és Hajdú-Bihar megyékbõl, még olyan területeken is, ahol a kukorica csak „második éves” volt. A feladat tehát cseppet sem egyszerû: kukoricatermesztésünk versenyképességének megõrzése az új körülmények között. Az intenzív kukoricatermesztés elõfeltételei közé ma már nemcsak az érzékeny szakaszban biztosítandó gyommentesség, hanem az optimális tõszám megtartása és a gyors kezdeti fejlõdés biztosítása is hozzátartozik. Egyöntetû növényállomány és optimális tõszám pedig csak
2005. december
úgy biztosítható, ha a korai rovarkártételt is kiküszöböljük. A Bayer CropScience új Poncho inszekticides csávázási technológiája segít abban, hogy a hibridekben rejlõ terméspotenciált maximálisan kiaknázzuk: – a mérettõl és alaktól függetlenül egységes mennyiségû hatóanyag van minden egyes vetõmagon, – a Poncho felszívódó hatóanyaga védelmet biztosít a talajlakó és a föld felett károsító rovarok ellen is, – a hatóanyag hosszú ideig megtalálható a gyökérzónában, ami biztosítja, a május végén megjelenõ kukoricabogár lárvák elleni védettséget is. A Poncho hatóanyaga a klotianidin, fizikai és kémiai tulajdonságait tekintve közel ideálisnak mondható. A víz- és zsíroldékonysága a hatóanyagnak olyan egyensúlyban van, hogy csávázószerként alkalmazva egyöntetûen eloszlik a gyökérzónában. A hatóanyag lebomlása és felezõdése a talajban mérsékelt, ezért elmondható, hogy a klotianidin folyamatosan hosszú ideig megtalálható ott és akkor, ahol a kukoricabogár lárvája is károsít. A felszívódó tulajdonságának köszönhetõen csávázott magtól legtávolabb lévõ gyökércsúcsokban is megtalálható a Poncho hatóanyaga. Mivel a hatóanyag elsõsorban gyomorméregként fejti ki hatását, ezért a megfelelõ ölõhatás eléréséhez elengedhetetlen, hogy a kezelt növényi részbõl táplálkozzon a károsító. A Ponchoval csávázott kukorica vetõmag olyan elõnyöket biztosít, amelyekkel gazdaságosan és nagy biztonsággal termeszthetõ a kukorica, még a megváltozott körülmények között is. A csávázott vetõmaggal nincs szükség talajfertõtlenítõ szerekre és megspórolható az ilyen technológiára szánt ráfordítás, energia és idõ – csak a vetõmagot kell elvetni. A Ponchos csávázás hatékonyan véd az összes kora tavaszi – a csírázó és a fiatal növényt károsító – kártevõ ellen, ideértve a mocskos pajor kártételét is! A Poncho Pro (1,25 mg hatóanyag/mag dózisban) a leghatékonyabb csávázószer a kukoricabogár lárvakártétel ellen, amely képes a gyökérrágás mérséklésére és gazdasági kártételi küszöb alá szorítására. A zavartalan kezdeti fejlõdés és az optimális tõállomány megõrzése pedig elengedhetetlen feltétele a magas hozamnak. CSORBA CSABA FEJLESZTÕMÉRNÖK
BAYER CROPSCIENCE
„Tolle, lege et fac!”
21
Antal József, Surányi János-emlékérmes Ez év október közepén Dr. Dr. hc. Antal József professor emeritus tiszteletére Gödöllõn, a Szent István Egyetemen életmû kitüntetés átadására került sor. A kiváló tollú (MAG Aranytoll-tulajdonos), nagyszerû pedagógiai érzékkel, kutatói vénával megáldott professzort a Magyar Tudományos Akadémia Növénytermesztési Bizottsága és a Szent István Egyetem Mezõgazdaság és Környezettudományi Kar Növénytermesztési Intézete szervezésében lezajlott ünnepségen a pályatársak, köztük Dr. Jolánkai Márton, Dr. Diményi Judit, Dr. Kismányoky Tamás, Dr. Pepó Péter, Dr. Berzsenyi Zoltán, Dr. Matúz János és Dr. Birkás Márta és még sokan mások köszöntötték. Szaklapunk nevében Oláh István fõszerkesztõ is jókívánságokkal csatlakozott az ünneplõkhöz, külön kiemelve a MAG arculatának meghatározásában a publikálók, a MAG Aranytoll-díjasok szerepét! Antal József professzor úrnak szaklapunk hasábjain életmû kitüntetéséhez ezúton gratulálunk, s mint a Surányi János emlékérem elsõ tulajdonosának jó egészséget, alkotó éveket kívánunk! Prof. Antal József szakmai kvalitásainál és mûveltségénél csak embersége és szerénysége nagyobb. Mi most Prof. Jolánkai Márton írásával tisztelgünk Antal professzor úr nagyszerû munkássága elõtt (amelyre lapunk hasábjain még a késõbbiekben visszatérünk).
idõszak jelentette. 1952-ben Antal József Marosbogáton kezdte meg az Intézet kiskun(Erdélyben) született 1919. dorozsmai telepén – Zsombón – március 28-án. Középiskolai taa homoki növénytermesztéssel nulmányait a marosvásárhelyi kapcsolatos kutatásait. E kutatóBolyai János Református Kolmunka igen széles területre velégiumban végezte. 1937-ben tült, de egyvalami közös volt lett hallgatója Kolozsváron a bennük: csaknem minden témáTemesvári Mûszaki Egyetem ja kötõdött a homoki gazdálkoMezõgazdasági Mérnöki Karádáshoz. Foglalkozott homoknak, s majd jogutódán, a M. kir. hasznosítási kutatásokkal, kiGazdasági Akadémián kapta dolgozta a homokibab termeszmeg oklevelét 1943-ban. Az A két ünnepelt: tésének módszereit. Vetésforgó egyetem elvégzését követõen Antal József és Stefanovits Pál professzorok, egymás közt, egyetértésben kísérleteket állított be, valamint gyakornoki állást kap a Nöfoglalkozott a zöldtrágyázással. vénytermesztési Tanszéken, de (A felvételt Samuné Tusor Mária készítette.) Tanulmányozta a hüvelyes és pályáját a háború megszakítja. pillangós növények, továbbá a szálas és keveréktakarmá1943-ban vonul be katonai szolgálatra. Végigküzdötte a hányok termesztését, de folytatott gyógynövény-termesztési borút és a hadifogságot, ahonnan csak 1948-ban szabadul, s kísérleteket és tarlóburgonya kutatásokat is. Mint nemesítõ tér haza Magyarországra. 1948 és 1952 között a Csongrád és honosító is szép eredményeket ért el; másfél évtizeden megyei Sövényházán a Járási Gazdasági Felügyelõség alkeresztül foglalkozott az olajretek honosításával és nemesíkalmazottjaként gyakorlati igazgatási, oktatási, elõadói tésével. 1972-tõl tápanyag-gazdálkodási, valamint agromunkát végez. 1952-ben kerül a szegedi Dél-alföldi Mezõökológiai kutatásokat is folytatott. Nemzetközileg is ismert gazdasági Kísérleti Intézetbe, a Gabonatermesztési Kutató és elismert kutatója a környezetkímélõ növénytermesztési Intézet jogelõdjébe, ahol egy életre elkötelezi magát a tudoés -táplálási módszereknek. Munkásságáról tíz könyvben és mányos kutatás mellett. 1974-tõl tanít a Gödöllõi Agrártuszázat meghaladó tudományos és szakmai közleményben dományi Egyetemen. 1989-ig aktív egyetemi tanárként, számolt be. A „Növénytermesztés homokon” címû könyve, eközben 1983–84-ben tanszékvezetõként, majd 1990-tõl valamint a legendás, három kiadást is megért „Növényternyugdíjas egyetemi tanárként. 1997-ben nyeri el az Egyetemesztõk zsebkönyve”, az „Antal” – ahogy a szakma nevezi men a Professor Emeritus címet. – mezõgazdászok generációinak jelentett és jelent ma is Tudományos pályafutása példaértékû már egyetemi hallszellemi táplálékot, szakmai útmutatót. Jelenleg fõszerkeszgatóként, majd tanszéki gyakornokként részt vesz a keletitõje a kiadás alatt álló új „Növénytermesztés” tankönyvnek. Kárpátok havasi legelõinek tudományos kataszteri felméréA tudományos kutatás mellett az oktatás lett az a terület, sében. 1942-ben kezd el foglalkozni burgonya és napraforgó amely Antal József munkásságának kiteljesedését jelentetkísérletezéssel. A nagy áttörést életében a szegedi kutatói
22
„Tolle, lege et fac!”
2005. december
te. 1943-ban szakadt meg a fõhivatású oktatói pályája, s csak majdnem 1974-ben, 55 éves korában állt ismét katedrára. Kiváló tanár. Ezt mi sem jellemzi jobban, mint hogy háromszor elnyerte az egyetemen a diákok által adományozott „Legjobb tanár” titulust. Közel nyolcvan évesen, ha órát tart, telt ház elõtt teszi ezt. Szuggesztív egyénisége, kiváló elõadókészsége és mindenkor szerény, emberi viselkedésmódja nemcsak a szakmai megbecsülést, de általános tiszteletét is megteremtett országszerte. 1956-ban szerezte kandidátusi fokozatát „Termesztési kísérletek homoki babbal” címû dolgozatával. 1974-ben „Termesztési módszerek gyengén humuszos talajon” címmel készített disszertációja alapján kapta meg a tudomá-
nyok doktora fokozatot. Csaknem minden hazai szakmai intézmény kitüntetésének birtokosa. A szakma egyik legjelentõsebb nemzetközi elismerését, a giesseni Justus Liebig Egyetem Gisevius-díját is megkapta 1993-ban. Nyolcvanhat év, amelybõl csaknem hatvan a magyar mezõgazdaság szolgálatával és nevelésével telt el, amely maradandó tudományos eredményeket és szakmailag, valamint emberileg, és nem utolsó sorban erkölcsileg is képzett mezõgazdász generációkat adott ennek az országnak, egyaránt igazolja, hogy Antal József professzor úr részére javasoltuk a Surányi János-emlékérem kitüntetés adományozását. PROF. JOLÁNKAI MÁRTON IGAZGATÓ, TANSZÉKVEZETÕ EGYETEMI TANÁR (SZIE, GÖDÖLLÕ)
Stefanovits Pál 85. születésnapjára A talajtani tudományok, kutatások, a talajtérképezés, -minõsítés korszakos, kiváló mûvelõje agrárnemzedékek oktatója, nevelõje, a nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvendõ Stefanovits Pál akadémikus novemberben ünnepelte 85. születésnapját. A Mag Szerkesztõsége, olvasóink nevében ezúton szeretettel és tisztelettel köszöntjük professzor urat. Jó egészséget, sok erõt, s alkotó éveket kívánunk!
Stefanovits Pál született Kassán 1920. november 24-én. Középiskoláit a kassai magyar tannyelvû reálgimnáziumban végezte, 1938-ban érettségizett. Egyetemi tanulmányokat a Budapesti Mûszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán végzett, ahol 1942-ben kapott oklevelet. Már 1941-ben részt vett a Kreybig Lajos által vezetett országos átnézetes talajismereti térképezésben, melyrõl magyarázó füzete 1942-ben jelent meg a bõsi térképlap területérõl. A Földtani Intézetbe kerülve annak Talajtani Osztályán tovább folytatta a talajtérképezési munkákat Dél-Baranya, a Bükk-hegység, az Alföld, Kassa környéke majd az Ér-völgy területén. Mintegy az ország területének 10%-ának talajtérképét ebben a keretben készítette el. Közben módszertani kutatásokat végzett a talaj kálium meghatározására, valamint humusz minõsítésére. A háború után a Tõzegkutató Intézet megbízásából tõzegfelvételeket végzett a Kis-Balaton és a Tapolcai berek területén. Átszervezés folytán a Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetben folytatta tevékenységét, annak Talajtani Osztályát vezetve. Újabb részletes talajfelvételek alapján Szûcs Lászlóval elkészítette az ország genetikai talajtérképét, alkalmazva az erre
2005. december
alakult bizottság részletes munkáját. Tapasztalatait a Magyarország talajai I. és II. kiadásában foglalta össze. 1956 után átvette az eróziós térképezés feladatát és Duck Tivadarral elkészítette Magyarország talajeróziós térképét. 1965-tõl a Gödöllõ Agrártudományi Egyetemre hívták meg a Talajtani Tanszék vezetésére, mely feladatot 1990-ig látta el. Ez idõ alatt módszertani kutatásokat végzett a komplexometria talajtani bevezetésére és térképezte a talajok ásványi összetételét, különös tekintettel az agyagásványokra. Az ország talajainak talajásvány térképét 1985-ben készítette el Dombóvári Katalinnal. Az oktatás színvonalának biztosítására megírta a Talajtan címû tankönyvet, melyet az ország mezõgazdasági felsõfokú oktatási intézményei is használtak. Ennek 4 kiadása jelent meg, majd ötödikként Filep Györggyel és Füleky Györggyel közösen megújították e könyvet. Számos szakmérnöki oktatást kezdeményezett: Talajtan, Talajvédelem, Környezetvédelem. Kutatási területe kiterjedt a talajminõsítésre, melynek keretében Kállai Kornéllal, Fórizs Józsefnéval és Máté Ferenccel kidolgozták a 100 pontos talajértékelési rendszert, melyet ezideig az ország 60%-án térképen is ábrázoltak a Növény és Talajvédelmi Állomások munkatársai. Akadémikussá 1976-ban választották, elõször levelezõ taggá, majd 1982-ben rendes taggá. Állami díjas, majd megkapta az Akadémia Aranyérmét. Számos kitüntetése mellett tagja a Német, az Osztrák, az Ukrán és a Román Akadémiának, valamint az Orosz Mezõgazdaságtudományi Akadémiának. Angolul megjelent könyve az ország barna erdõtalajairól íródott. Közleményeinek száma kereken 200. Kapcsolatai a földrajzi és földtani kutatásokkal szorosak. Nemzetközi kapcsolatai a FAO-UNESCO által irányított Európa Talajtérkép elkészítésének keretében alakultak.
„Tolle, lege et fac!”
23
A géntechnológiával S I L Á AKTU módosított szervezetekkel, (GMO) környezetbe történõ kibocsátásukkal, forgalomba-hozatalukkal összefüggõ vitatott kérdések BEVEZETÉS, A GMO FOGALMÁNAK TISZTÁZÁSA A géntechnológiával – genetikailag – módosított (továbbiakban GM1) élõ szervezetek felhasználásával, magának az eljárásnak az alkalmazhatóságával kapcsolatban kezdettõl fogva szöges ellentétben lévõ álláspontok fogalmazódtak meg, illetve a mai napig tartó késhegyre menõ viták folynak. Genetikailag módosított szervezetekrõl akkor beszélhetünk, ha egy adott faj, illetve fajta tulajdonságokat örökítõ ivarsejtjét – az örökletes tulajdonságot hordozó DNS lánc mûvi megváltoztatásával, új tulajdonságot hordozó gén bevitelével – mesterségesen módosítjuk, ezzel gyakorlatilag egy új örökítõ tulajdonságot hordozó, szaporodásra képes egyedet állítunk elõ. Az ilyen jellegû beavatkozás folytán létrehozott élõ szervezetre az is jellemzõ, hogy természetes módon, a fajra jellemzõ szaporodási folyamat, természetes kiválasztódás, vagy hagyományos tenyésztési tevékenység révén nagy valószínûséggel nem jöhetett volna létre (a géntörvény (lásd késõbb) vonatkozó definíciója ennél precízebb, szakszerûbb). A géntechnológiai tevékenység kialakulását – leegyszerûsítve – az élõ szervezetek génállományának megismerése, az adott faj génkészletén belül az egyes tulajdonságok lokációinak feltérképezése tette lehetõvé. A GMO TERMÉKEK ÉLELMISZER- ÉS KÖRNYEZETBIZTONSÁGI VONATKOZÁSAI Napjaink legújabb élelmiszer- és környezetbiztonsági kérdése a genetikailag módosított növények termesztésének, illetve a belõlük származó termékek fogyasztásának kockázata. Az amerikai földrész szántóterületeinek jelentõs részén és a fejlõdõ országokban is, becslések szerint összesen több mint 80 millió hektáron napjainkban már GM kukoricát, szóját, repcét és gyapotot termesztenek. Közvetlen környezetünkben Bulgáriában, Romániában és Ukrajnában engedélyezett GM fajták termesztése. 1
A gazdaságilag jelentõséggel bíró elsõ generációs GM növények döntõ többségét gyomirtószer toleranciára és a rovarok fejlõdését gátló toxikus hatás kifejtésére fejlesztették ki. A gyomirtószer tolerancia kialakítása céljából a génsebészeti úton elõállított kultúrnövénybe egy a totális irtószer (Glyalka, Roundup) hatóanyagtartalmát hatástalanítani képes enzim elõállítását hordozó gént építettek be, képessé téve így a növényt az egyéb növények – gyomok – anyagcseréjét blokkoló glyfozát és glyfozinát nevû vegyületek semlegesítésére. A rovartoxikus GM növények génjei közé a talajlakó Bacillus thuringiensis nevû baktérium kitinszintézist gátló tulajdonságot hordozó DNS szakaszát operálták át (Bt toxin). Amennyiben a géntechnológiával módosított növény vegetatív részeibõl a kártevõ rovar fogyaszt, fejlõdése leáll és rövid idõn belül elpusztul. A laikus számára is nyilvánvaló, hogy a gyomirtószer rezisztencia és a rovarokra gyakorolt toxikus hatás milyen forradalmi változásokat hozhat az alapvetõ élelmiszer- és takarmánynövények tömegtermelésében. A genetikailag módosított fajták köztermesztésbe vétele révén szükségtelenné válhat egyrészt a fajspecifikusan ismétlendõ mechanikus és vegyszeres gyomirtás, valamint a rovarok elleni védelem, másrészt a kártételek csökkenõ hatására nõhetnek a termésátlagok és kiküszöbölhetõk a vegyszeres beavatkozások másodlagos káros hatásai. Az elsõ ránézésre egyértelmûen pozitív hatások mellett azonban a GM növények termesztésbe vételét ellenzõk érveit is érdemes mérlegelni. A felvetett aggályok többsége egyelõre a módosított szervezetek és a környezet kölcsönhatására vonatkozóan fogalmazódott meg. A GMO-k felhasználását ellenzõk szerint a veszélyforrások ökológiai, etikai, szociális és gazdasági rizikófaktorokra oszthatók, ezek jelentõsége, veszélyessége tekintetében a vélemények eltérnek. Mindazonáltal hosszabb, alapos és körültekintõ hatásvizsgálatok lennének szükségesek annak megállapítá-
a szerzõi szabadsággal való „visszaélés” jogán a tanulmányban helyenként a nem szabatos „génmanipulált”, vagy „génsebészeti úton elõállított” megnevezést hasz-
nálom GM, vagy GMO helyett (a szerzõ)
24
„Tolle, lege et fac!”
2005. december
sára, hogy például a totális gyomirtószerek huzamosabb használata hogyan hat a természetes gyomflórára, a biodiverzitásra, a talajokra stb. A Bt toxin elõállítására képes növény termesztésének problémája többek között az, hogy a rezisztencia kialakulásának veszélye kb. 300szor nagyobb, mint egyéb esetben. További problémát jelenthet, hogy a GM növények árvakeléseit nem lehet bármilyen olcsó, vagy akár széles hatásspektrumú szerrel kiirtani. A GM növények használatával kapcsolatban a populáció-genetikusok aggályai és figyelmeztetései a problémák és veszélyek egész sorát vetik fel. Ezek közt jelentõs a génerózió kialakulásának, a nemkívánatos intra- és interspecifikus faj- és fajtahibridek létrejöttének veszélyei. A herbicid toleranciát elõidézõ gének elszabadulásakor nagy ellenállású „szupergyomok” jöhetnek létre, míg a rovartoxikus tulajdonságot hordozó gének nem kívánatos elterjedése az érzékeny kártevõket elpusztítva gyökeresen átalakíthatja a teljes érintett növény és rovarközösséget. Ugyancsak jó odafigyelni a GM fajták használatának gazdaságossági, piaci kérdéseire is. Egyrészt érdemes megvizsgálni, hogy a termelés során egyértelmûen megtérül-e a GM vetõmag 20–25%-kal magasabb ára, másrészt figyelembe kell venni, hogy a GM kultúrákat csak a hozzájuk kifejlesztett növényvédõ szerekkel lehet sikeresen kezelni, így a forgalmazó a növényvédõ szer értékesítése során monopolhelyzetbe kerülhet, ami a szabad kereskedelem és piaci verseny elõírásaival ellentétes tendenciákat eredményezhet. A gyomirtószer toleráns növényeknél egy-egy hatóanyag használatának kizárólagossá tétele a szabad verseny elveit sértheti. A hatályban lévõ rendelkezések értelmében a GM termékek az élelmiszer feldolgozók számára többletterheket jelentenek, mivel a kötelezõen elõírt, elkülönített kezelés és jelölés többletköltségeivel kell számolniuk. A GMO-T TARTALMAZÓ VAGY AZOKBÓL ELÕÁLLÍTOTT ÉLELMISZEREK EMBERI EGÉSZSÉGRE GYAKOROLT HATÁSÁNAK KÉRDÉSE Ez idáig sajnálatos módon nem került a figyelem fókuszába a genetikailag módosított élõ szervezeteket tartalmazó, vagy azokból elõállított élelmiszerek és takarmányok fogyasztásának közvetlen és közvetett, emberi egészségre gyakorolt hatásainak vizsgálata. A GM növényekbõl és mikroorganizmusokból származó élelmiszereket az ember egyrészt közvetlen módon fogyasztja el (GM paradicsom, szójaolaj, étkezési kukorica, repceolaj és az ezekbõl készített termékek), másrészt a génsebészettel elõállított DNS a GM takarmányokkal etetett állatokból készült élelmiszerek formájában juthat be a szervezetébe.
2005. december
Az Európai Parlament és Tanács, a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történõ szándékos kibocsátásáról szóló, 18/2001/EK számú irányelve (C rész, 13. cikk, (2) bekezdés, a) pont) szerint, a GMO termék forgalomba hozatalát megelõzõen az illetékes hatóságnál kell bejelentést tenni – engedélyt kérni – és közölni azokat az információkat, amelyek a termék emberi egészségre és a környezetre gyakorolt hatására vonatkoznak. Az Unió 1829/2003 EK számú rendelete elõírja, hogy a GM terméket tartalmazó élelmiszer forgalomba hozatala csak akkor engedélyezhetõ, ha bizonyíthatóan nem gyakorol kedvezõtlen hatást az emberi, vagy állati egészségre, illetve a környezetre (4. cikk (1) bekezdés a) pont). Az ennek megállapítására szolgáló tudományos vizsgálatok általánosságokon túlmutató, minden részletre kiterjedõ mikéntjének meghatározása, az eredmények kiértékelésének pontosítása azonban még várat magára. Az eddig elvégzett igazoló vizsgálatok számos közvetett és közvetlen hatás elemzésére alkalmasak, de nem adnak elegendõ és teljes körû információt a hosszú távú hatásokra. A géntechnológiával módosított termékek, vagy az azokat tartalmazó élelmiszerek fogyasztásával kapcsolatos kockázatbecslés-kockázatelemzés módszertanára egyelõre nincs egységes irányelv. Az Élelmiszerkönyv Bizottság (Codex Alimentarius Comission) 2003. évi 26. ülésén ugyan lefektette a kockázatbecslés elveit és az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) is készített a kockázatelemzés tekintetében útmutatókat, egyértelmû azonban, hogy ezek csak az engedélyezõ hatóságok számára szóló, általánosságokat tartalmazó tudományos-technikai javaslatok, nem részei a szabályozási rendszernek, kényszerítõ erejük tehát nincs. A génsebészeti1 úton elõállított termékekbõl készített élelmiszerek fogyasztásakor a megfigyelések – vitatható eredetû allergiás tüneteken kívül – ez idáig nem mutattak ki egészségre ártalmas hatást. Ha azonban visszaidézzük, hogy az erõsen rákkeltõ DDT (Gesarol) széleskörû és tömeges használatbavételét követõen, hosszú évekig a szer emberre és a melegvérû állatokra vonatkozó ártalmatlanságát hangoztatták, úgy az óvatosság semmi esetre sem indokolatlan. Talán érdemes arra is emlékezni, hogy az elsõ növényvédõszer-tûrõ szójafajta, 1983-ban történt elõállítását követõen 13 év telt el, amíg a különféle vizsgálatokat követõen az amerikai hatóságok a fajta köztermesztésbe vételét az USA-ban engedélyezték. A HAZAI JOGI SZABÁLYOZÁS Az EU-hoz való csatlakozás feltételeként hazánk – annak ellenére, hogy számos tagállam még nem harmonizálta a vonatkozó uniós irányelvet – már 1998-ban megal-
„Tolle, lege et fac!”
25
A
TA RTA L O M B Ó L . . .
kotta a géntechnológiai tevékenységet szabályozó XXVII. számú törvényt (géntörvény). Uniós csatlakozásunkat megelõzõen vonatkozó joganyagunkat az EU elõírásaival harmonizáltuk. A géntörvény alapján alakult meg a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményezõ Bizottság, amely a GM termékek környezetbe történõ kibocsátására benyújtott engedélykérelmeket véleményezi, illetve javaslatokat ad az engedélyezõ hatóság részére. Az 1829/2003/EK rendelet hatályba lépésével a genetikailag módosított szervezetek forgalomba hozatalának feltételei szigorodtak. Ennek nyomán hazánkban megszületett a 132/2004. (IV. 29.) számú Kormányrendelet a géntechnológia tevékenység engedélyezési eljárásának hazai eljárásrendjérõl, majd megkezdõdtek a géntechnológia tevékenységrõl szóló 1998. évi XXVII. törvény (géntörvény) szükséges módosításának elõkészületei. A génmanipulált1 szervezetek élelmiszerként történõ felhasználását ellenzõk véleménye szerint mindazonáltal, nincs megnyugtató módon rendezve az ilyen termékek emberi egészségre gyakorolt hatásának egzakt megállapítása. Az uniós és hazai jogszabályok elõírják ugyan, hogy a GMO-t tartalmazó szervezetek forgalomba hozatalára vonatkozó engedélykérelemnek tartalmaznia kell azokat az adatokat és információkat, amelyek a termék kibocsátásának az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt hatására vonatkoznak. Mindamellett az engedélyezõ hatóság szubjektivitására van bízva, illetve az általánosságban megfogalmazott eljá-
rás értelmezésétõl függ, az elõterjesztett kérelemben foglaltak hitelességének, meggyõzõ erejének elbírálása, mivel a jogszabály nem tér ki a végzendõ kísérletek, vagy a kutatási és fejlesztési eljárás folyamatára, részleteire. (Hozzájárul ehhez az a lehetõség, hogy a kérelmezõ a számára nem kedvezõ eredményeket ne hozza nyilvánosságra.) Nem szabályozott tehát, hogy az érintett termék ártalmatlansága szempontjából milyen élõ populáción végzett, milyen jellegû, dózisú és idõtartamú kísérletek jelentenek megdönthetetlen bizonyítékot. A 1829/2003/EK rendelettel a genetikailag módosított anyagot tartalmazó élelmiszerek közösségen belüli forgalomba hozatalának engedélyezését az Európai Unió magához vonta. Tekintettel a GM kultúrnövények világméretû térhódítására, növekvõ vetésterületére – az ezzel összefüggõ, csak dollár milliárdokban mérhetõ üzleti érdekekre (az EU évente mintegy 15-16 millió tonna szóját importál) – nehéz elképzelni, hogy az Unió még hosszú ideig képes lesz ellenállni az USA által támogatott multinacionális cégek nyomásának és megakadályozni a génkezelt szója, kukorica, repce és egyéb, mesterséges génkombinációval elõállított élelmiszer- és takarmány alapanyag közösségbe történõ beáramlását. Ezt a folyamatot csak a génkezelt szervezetek vagy belõlük származó anyagok emberi egészségre és/vagy a környezetre gyakorolt ártalmas hatásának minden kétséget kizáró bizonyítása lenne képes megállítani. DR. HORVÁTH ZSOLT NAGYKÖVET
MÉBIH, NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK
DR. JOLÁNKAI MÁRTON, DR. LÁNG ISTVÁN, DR. CSETE LÁSZLÓ: Növénytermesztés és klímaváltozás . . . . . . . . . . . . . . . . .4
DR. JOLÁNKAI MÁRTON: Antal József, Surányi János-emlékérmes . . . . . . . . . . . .22
DR. SÁGI FERENC: Szénhidrát- és olajnövények energetikai hasznosítása . . .7
Stefanovits Pál 85. születésnapjára . . . . . . . . . . . . . . . . .23
DR. PEPÓ PÉTER: Bocz Ernõ 85 éves . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .11 FEHÉR BÉLÁNÉ DR.: A spárgatelepítésre kiválasztott homoktalajok jellemzõi 13 DR. NÉMETH TAMÁS: Várallyay György születésnapi köszöntése . . . . . . . . . .17 DR. OLÁH ISTVÁN: Dr. Szûcs László emlékgyûrû-átadás . . . . . . . . . . . . . . .18 DR. KERTÉSZ ZOLTÁN: Mit tesz az ország gyarapodásáért az MTA Növénynemesítési Bizottsága és tagsága? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .19 CSORBA CSABA: A kártevõk elleni védekezés a kukoricatermesztésben . .21
26
„Tolle, lege et fac!”
DR. HORVÁTH ZSOLT: A géntechnológiával módosított szervezetekkel, (GMO) környezetbe történõ kibocsátásukkal, forgalomba-hozatalukkal összefüggõ vitatott kérdések . . . . . . . . . . . . . . . .24 SZABÓ JENÕ: A transzgénikus növényi kultúrák helyzete a világban .28 KAZINCZI GABRIELLA: A mag-alvás és a csírázás összefüggései . . . . . . . . . . . .31 DR. OLÁH ISTVÁN: Az IKR nem eladó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .35 Bendzsel Miklós, (MSzH elnöke) beszéde . . . . . . . . . . .37 KETTINGER GYULA: Emléktáblát avattak Dr. Horn Miklós tiszteletére . . . . .39
2005. december
MAG Aranytoll-díj átadás, 2005. „Csak az verhet a nemzetben mély gyökeret, csak az emeli azt egészében, csak az szûnik meg múlékony lenni, mi annak önállását biztosítja, mi annak nemzetiségét gyarapítja, mi annak nyelvével vérébe megy által. Önállás, nemzetiség, és nemzeti nyelv nélkül még nemzet nem vergõdhetett nagyobb fényre.” (gróf Teleki József nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia elsõ elnöke, 1855. február 15-én, 150 éve hunyt el.) Hagyományos színhelyen, immár harmadik alka- címzetes docense, igazgató, közvetlen szavakkal lommal, az Országos Mezõgazdasági Könyvtár méltatta a szép magyar szaknyelven publikáló és Dokumentációs Központban 2005. november Szalay professzor nyertes munkáját. A környe17-én bensõséges hangulatú ünnepségen vették zettudatos gazdálkodásban és az ökológiai szemát a 2005. évi MAG Aranytollakat a pályázat léletben élen járó, polihisztori adottságokkal rennyertesei. A díjátadók részérõl Dr. Manninger delkezõ kitüntetett; Dr. Szalay László megvallotSándor ny. helyettes államtitkár méltatta Dr. ta, hogy a világos, szabatos nyelvhasználat elõBinnyei András szakmai pályafutását, szakiro- adói, szakirodalmi és szaktanácsadói munkássádalmi tevékenységét, sokirányú tehetségét, s an- gának velejárója, azok természetes része. nak a munkának az értékét, amellyel Dr. Binnyei András vetõmag-gazdálkodási szakmérnök a MAG Aranytollat elnyerte. „A fejezetek a magyar vetõmagszakma történetébõl” c. munka méltó az elsõsorban erkölcsi elismerést jelentõ díjra, mert amellett, hogy a magyar agrárkultúra Az ünnepség helyszíne ez évben is az Országos Mezõgazdasági Könyvtár és Szalay László átveszi értékes korszakát dolgozta fel, Dokumentációs Központ volt a MAG Aranytollat egyúttal a szép magyar szakSzemõk Andrástól nyelv mûvelésére, a szabatos, világos megfogalmazásra is példát ad. Ugyancsak a MAG Aranytoll elismerésben részesült Dr. Szalay László, a biológiai tudományok doktora, növényvédelmi szakmérnök, szaktanácsadó „A környezettudatos Távozóban méhészkedés” c. munkája réa díjátadásról, vén. A díjat átadó, a MAG Manninger Sándor Binnyei András, Aranytoll kiadását évek óta Szalay László átadja a MAG Aranytoll szponzoráló Dr. Szemõk AndMAG Aranytollas, 2005. a MAG Aranytollat 2005. évi egyik rás, a Szent István Egyetem Binnyei Andrásnak nyertese
2005. december
„Tolle, lege et fac!”
27
S I L Á AKTU
A transzgénikus növényi kultúrák helyzete a világban
Elképesztõ intenzitással fejlõdik a genetikailag módosított kultúrák térhódítása a világban. Míg 1996-ban mindössze 1,7 millió hektáron vetettek génmanipulált növényeket, addig 2002-re 58,7, 2004-re pedig már 81 millió hektárra nõtt az ilyen kultúrákkal hasznosított terület. Míg 2002-ben 12%-kal bõvült a GMO növényekkel hasznosított termõterület, addig 2004-ben már 20%-os termõterület bõvülés zajlott, ami az új technológia területi expanziójának felgyorsulását, a termelésbõvülés példátlan sebességre kapcsolását mutatja. (Forrás: ISAAA: International Sercice for the Acquisition of Agribiotech Applications) Ha végigpásztázunk az öt kontinensen, egyértelmûvé válik, hogy legnagyobb kultusza a génmódosított növényi szervezetekkel való gazdálkodásnak az amerikai földrészen van. Megbontva fejlett és fejlõdõ világra a termõterület használat adatait, a következõket mondhatjuk: az iparilag fejlett országok által mûvelt GMO termõterület 2004-ben már meghaladta az 53 millió hektárt, (53,35 millió ha), melybõl az USA egymaga mintegy 90%-ot képviselve 47,6 millió hektáron, Kanada pedig 5,4 millió hektáron termesztett ilyen növényeket. E két észak-amerikai ország tehát 2004-ben 53 millió hektáron termesztett génmódosított növényeket, így egyértelmûvé válik, hogy a fejlett világ más területei csak mindössze 0,35 millió hektárnyi területen (azaz 350 ezer hektáron) foglalkoztak GMO növényi kultúrák termesztésével. (Jelesül Ausztráliában 200 ezer, Spanyolországban 100 ezer, Németországban pedig 50 ezer hektárt kötött le a génmódosított kultúrák termesztése.) A fejlõdõ világ viszonya már nem ennyire egyértelmûen amerikai specialitás, bár a földrészek szerinti megoszlás itt is az amerikai földrész túlsúlyát mutatja. Az ISAAA-nál bejegyzett 27,8 millió hektárnyi – fejlõdõ országokbeli – vetésterületbõl Argentína 16,2 millió hektárral, Brazília 5, Paraguay pedig 1,2 millió hektárral részesedett. Kína 3,7, India és Dél-Afrika pedig 0,5–0,5 millió hektáron foglakozott génmanipulált növények termesztésével. Az európai földrészen, a fejlõdõ országok közül egyedül Románia jelentette mintegy 100 ezer hektárnyi nagyságrendben GMO növényi kultúrák termesztését. A fejlett és fejlõdõ világban a génmanipulált növényekkel lefoglalt összes terület 94%-a tehát az amerikai földrészre esik.
28
„Tolle, lege et fac!”
Az ISAAA kimutatása szerint 14 ország lépte át a kritikusnak számító 50 ezer hektáros alkalmazási küszöböt és az ügy fontosságára való tekintettel nem kerülhetõ meg ezen országok felsorolása sem. Így, földrészek szerint csoportosítva a legjelentõsebb termesztõk között találjuk a következõket: – USA, Argentína, Kanada, Brazília, Chile, Paraguay, Mexikó, – Ausztrália, – Kína, – Fülöp szigetek, – Románia, Spanyolország. A TERMELÉS SZERKEZETE A termesztett kultúrák összetételét nézve, talán nem hat az újdonság erejével, ha megemlítjük, hogy a genetikailag módosított növények sorrendjében, 60%-os területfoglalásával, a szója a legnagyobb területen termesztett génmanipulált kultúra. A szóját 23%-os területi részaránnyal a kukorica követi, majd a gyapot (11%) és a repce (5%) következik. Talán meglepetés számba megy, de a 81 millió hektárnyi összes GMO területbõl 13,3 hektárt 2004-ben a zöldségfélék foglaltak le, félõ, hogy a genetikailag módosított zöldségfélékrõl meglehetõsen kevés ismerettel rendelkezik az átlagember, a reformétrendet preferáló fogyasztó. Lényegesen ismertebb a génmanipulált szója és kukorica mely – mint láttuk – a génmódosított kultúrák zömét adja. IDEOLÓGIAI VARIÁNSOK Sokan úgy vélik, hogy a génmanipulált növények termesztése a jövõ agrárgazdaságának kétségtelenül legfontosabb kérdése, az éhezés leküzdésének kiváló eszköze, a növekvõ populáció, a föld népességének élelmezés-biztonsági garanciája. Ezen vélemények szerint a ma tapasztalható fogyasztói averziókat valójában az ismeretlentõl való félelem és a politikai megfontolásból gerjesztett indulatok táplálják. A GMO termékekre félelemmel tekintõk viszont többnyire azt tartják, hogy tartamkísérletekben eddig nem igazolt eredményekrõl van szó és az esetleges jövõbeni hatásokkal eddig nem foglalkozott senki. Nem bizonyított, hogy a megváltozott génszerkezetû, sokszor a káros hatások kivédése érdekében a növények által elõállított peszticidek, vagy rovarölõ hatást kifejtõ, úgy-
2005. december
mond természetes vegyi anyagok nem jelentenek-e nagyobb veszélyt, mint a hagyományos technikákkal való védekezés. A genetikailag módosított szervezetek ugyanis azzal, hogy valamely betegséggel szembeni ellenálló-képességet (rezisztenciát) erõsítõ tulajdonsággal rendelkeznek, vagy szárazságtûrést erõsítõ, fagyérzékenységet csökkentõ képességgel jeleskednek valójában a saját szöveteikben hordozzák a maguk által elõállított, sokszoros mennyiségben keletkezett ellenanyagot. Kérdés tehát, hogy a GMO növények természetes hatóanyagainak élelmiszerekben való megjelenése nem okoz-e nagyobb kárt az állati és ezen keresztül az emberi szervezetben, mint a mesterséges növényvédõ szerek szermaradványai. A növényi melléktermékek talajba forgatásával, vagy más úton történõ hasznosításával nem okozunk-e nagyobb kárt a környezetünkben, mint a vegyi anyagok ellenõrzött kijuttatásával. VERSENYKÉPESSÉGBELI KÜLÖNBSÉGEK Egyes összehasonlító vizsgálatok szerint, a szójatáblák gyommentesítési többletköltségei miatt, melyek a hagyományos (növényvédõszeres) termesztéstechnológiát terhelik, a transzgenetikus szója termesztése Amerikában hektáronként akár 110 Euro-s megtakarítással is járnak. Ezt a versenyelõnyt semmilyen más technológiai megoldással nem lehet behozni. Emellett a transzgenetikus növények termesztése reális választ adhat a mezõgazdasággal szemben támasztott jogos követelménnyel szemben is, nevezetesen azzal, hogy a növekvõ létszámú emberiség élelmiszerszükségletét biztosítsa és csökkenõ termesztési költségek mellett, elérhetõ áron, biztonságos élelmiszert állítson elõ. Éppen ez utóbbi kérdés kapcsán fogalmazódnak meg leginkább a fogyasztói aggodalmak, hiszen az izolációs távolságok be nem tartása, a törvényi keretek rögzítése nélkül, valóságos veszélyt jelenthet a genetikai anyagok szétszóródása és keveredése, a nem kívánt és nem irányított kombinációk megjelenése. Ez a körülmény fékezheti a GMO növények elterjedését még akkor is, ha a szermaradványok és növényvédõszer hatóanyag-terhelés szintjei, nemkülönben a termesztési költségek, legalábbis a felületes szemlélõ számára lényegesen alacsonyabbak a hagyományos termesztéstechnológiával való összevetésben. EURÓPA LEMARADT A VILÁGMÉRETÛ VERSENYBEN A génmódosított szervezetek termesztésével kialakult világméretû versenyben, a termesztésbe bevont területek nagyságrendjét és a GMO növények termelésbõvülésének ütemét nézve Európa lemaradt ebben a folyamatban. Az EU-n belül egyedül a spanyolok mertek
2005. december
egy szerény, a saját deficites kukoricamérlegük javítása érdekében, a küszöbszintet éppen hogy meghaladó lépést tenni. A kerekítés nélküli, pontos adat ugyanis mindössze 58 ezer hektárnyi GMO kukorica. Hozzá kell tenni, hogy ma már, legalábbis 2004 szeptemberétõl az EU-n belül a termelõ mintegy 17 GMO kukoricafajta közül válogathat és ha a nemzeti szabályozás nem korlátozza, akkor joga van génmódosított kukoricát vetni. A közösségi korlátozások tavalyi, WTO nyomásra történt feloldása óta azonban feltehetõleg még nem telt el elég idõ ahhoz, hogy a tagállamok, élve a szabad döntési lehetõséggel, megváltoztassák eddigi álláspontjukat a genetikailag módosított szervezetekkel kapcsolatban. A tagállamok késlekednek az új közösségi direktíva bevezetésével. Így: a franciáknál ez év során kerül bevezetésre a köztermesztést engedélyezõ jogszabály. Mint a híradásokból is kitûnt, karizmatikus vezéregyénisége és széles tábora van a galloknál a harcias ellenzõknek. A németeknél nem engedik, hogy egy GMO parcellán termelt növény, a genetikai anyag szóródásával úgymond „megfertõzze” a hagyományos módon termelt növényeket. Dániában minden GMO növényt termelõ gazdának hektárra vetített adót kell fizetnie, melyet egy nemzeti biztosítási alapban kezelnek. A cél, hogy az esetlegesen kárt szenvedõkön segíthessenek. Magyarországon átmeneti szabályozás van hatályban. A koegzisztenciát, azaz a génmanipulált és a hagyományos módon termesztett növények együttélését, illetve egymás mellett élését szabályozó törvény az elõkészítés szakaszában van és feltehetõen az országgyûlés õszi idõszakában kerül a Parlament elé. Anélkül, hogy belemennénk abba az áldatlan vitába, mely már jó ideje megosztja a társadalmat, illetve a fogyasztókat, szembeállítja a biztonságukért aggódó fogyasztót a génmódosított szervezetek elõállításába nagy anyagi forrásokat befektetõ és ebbõl hasznot húzni kívánókkal a világban, szükségesnek tûnik megemlíteni, hogy az EU nem önként és saját döntése alapján változtatott eddigi merev, elutasító álláspontján. Az elõvigyázatossági elvre hivatkozó eddigi közösségi politikát a WTO-ban lezajlott bírósági procedúra ugyanis felülírta. Az EU-t az alkalmazott piaci diszkrimináció, azaz a GMO termékek EU-piacokról való kizárása miatt a Világkereskedelmi Szervezet Fellebbviteli Bírósága elmarasztalta és kártérítésre kötelezte, valamint belsõ szabályozásának megváltoztatására kényszerítette ebben a kérdésben. Ez a magyarázata annak, hogy a Brüsszeli Bizottság a fogyasztói, illetve érdekképviseleti tiltakozások ellenére 17 gén-
„Tolle, lege et fac!”
29
manipulált kukorica termesztését engedélyezte és visszavonulva a szabályozásban, tagállami kompetenciába utalta az ilyen kultúrák termesztésének engedélyezését. Hozzá kell tenni továbbá, hogy a most folyó és ez év decemberében feltehetõen lezáruló WTO mezõgazdasági tárgyalásokon az USA és az EU között folyó párbeszéd legneuralgikusabb pontjai között találjuk ezt a kérdést. Az EU merev hozzáállása és amerikai részrõl erõteljesen diszkriminatívnak tartott elutasító magatartása, úgymond túlzott, de tudományosan nem igazolható óvatossága a génmódosított növényi termékekkel szemben Amerika számára károkat okoz, ezért az USA, piacnyitást követelve napjainkban is erõs presszió alá helyezi a Közösséget. A fogyasztói averziók ellenére valójában nincs konkrét, „független” laboratóriumok által igazolt bizonyíték arra, hogy a GMO termékek károsak az egészségre. Sokkal inkább a hagyományos termesztéstechnológiához kötõdõ vegyszeres növényvédelem számlájára írhatók, túladagolással, szermaradványokkal, egészségügyi várakozási idõ be nem tartásával kapcsolatos megbetegedések, allergiás panaszok és mérgezések. (Mint a legutóbbi idõkben botrányt okozó marokkói primõr paprika esete, vagy a frissen permetezett és az egészségre káros, a termõföldrõl ellopott gyökérzöldség piacra dobása is igazolja.) Mélyebb összefüggések kitárgyalására a tudomány egyre szélesedõ ismeretanyaga folytán nincs lehetõség, de kétségtelenül jól hangzó érv a génmanipulált szervezetekkel foglalkozók részérõl a világméretû élelmiszerbiztonság megteremtésére való törekvés és az erre való hivatkozás. Hiszen, mint ahogy errõl már esett szó, a génsebészet a fagytûrõ képesség javítása, vagy a szárazságtûrõ képesség erõsítése érdekében akár állati eredetû, vagy baktériumokból származó génszakaszok növényi szaporító anyagok génkészletébe történõ beépítésére is képes. A génmódosított vetõmagok elõállításával fac!!!” lege et ekedd!!! , e l l o „T csel asd és v l o , d d
Ve
a ma éhezõ százmilliók alapvetõ élelmezési gondjai megoldhatók lennének. Szépséghibája ennek az állításnak, hogy Afrika, Ázsia, kiváltképp India éhezõ, vagy alultáplált tömegeit, illetve ezen országok hatóságait feltehetõen nem gyõzhették meg a nyilvánvaló tények, ugyanis az amerikai földrészen kívül jószerivel alig van, vagy egyáltalán nem található GMO növény, nem fedezhetõ fel termesztési szándék sem, pedig elsõsorban az õ számukra jelenthetne reális kiutat az ilyen növények termesztése. Hosszú az út a fogyasztó jogos kívánságát kielégítõ, a génmanipulált termék-tartalom, élelmiszercímkéken való feltüntetésétõl a José Bové nevével fémjelzett polgári engedetlenségi mozgalmakig, ahol egy-egy GMO kukoricatáblán alkalmasint végigsétálnak a kísérlettel elégedetlen tiltakozók tömegei. Tény, hogy az EU-n belül is vannak liberálisabb felfogású és konzervatívabb beállítottságú kormányok, illetve fogyasztók e tekintetben, de az igényes fogyasztónak azt a jogát elvitatni, hogy tudni szeretné, hogy mit eszik, nem szabadna. Elemi kötelessége lenne az elõállítónak az, hogy hitelesen tájékoztassa a vásárlót. Az adott termék tartalmaz-e GMO termékeket, génmanipulált növényi alapanyagokat, vagy sem? Döntsön a fogyasztó! A választás szabadságának jogát kétségbe vonni, illetve a választáshoz szükséges alapvetõ információkat megtagadni a fogyasztótól nem etikus magatartás. A nemzetközi porondokon zajló vitákból azonban az is leszûrhetõ, hogy az egyoldalúan csak a saját üzleti szempontjaikat elõtérbe helyezõket ez a termékcímkéken megjelenõ, az alapvetõ fogyasztói igényt kielégíteni szándékozó megjelölés is zavarja és diszkriminációt emlegetnek ott, ahol a hiteles tájékoztatás minimumáról van szó. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: SZABÓ JENÕ FVM
MOST RENDELJE MEG A MAG C. SZAKLAPOT 2006. ÉVRE IS! ELÕFIZETÉS; VÁLTOZATLAN ÁRON ÉS FELTÉTELEKKEL!!!
MEGRENDELÕ LAP MEGRENDELJÜK ÖNÖKNÉL 2006. ÉVRE A MAG C. SZAKLAPOT. ELÕFIZETÉSI DÍJ: 2688 FT/ÉV (+ POSTAKÖLTSÉG) NÉV: ................................................................................... CÍM: ............................................................................................ PÉLDÁNYSZÁM: .......................... DÁTUM: .......................... CÉGSZERÛ ALÁÍRÁS: ..................................................................... VETMA MARKETINGKOMMUNIKÁCIÓS KHT. 1077 BUDAPEST, ROTTENBILLER U. 33. MOBIL: 06 30 221-7990
AJÁNLJA SZAKLAPUNKAT KOLLÉGÁINAK IS!
30
„Tolle, lege et fac!”
2005. december
A mag-alvás és a csírázás összefüggései A kultúrnövények magjai közel 100 százalékban, rövid idõ alatt gyorsan, egyöntetûen csíráznak. Ezek mint paraméterek döntõen befolyásolják a vetõmag biológiai értékét. Az egyéves és évelõ gyomnövények generatív szaporodásának sajátosságai különböznek a kultúrnövények ivaros szaporodásától. Legjellegzetesebb különbség a gyomnövényekre jellemzõ magnyugalmi állapot, idegen szóval dormancia. A gyomnövények túlnyomó többségénél megfigyelhetõ ugyanis, hogy a beérett magvak nem csíráznak azonnal, hanem életképességüket megtartva, hosszabb-rövidebb ideig „elfekszenek” a talajban, nyugalmi állapotban vannak. A magvak még akkor sem csíráznak ki, ha egyébként a csírázáshoz szükséges alapvetõ feltételek (megfelelõ hõmérséklet, nedvesség, oxigén) adottak számukra. A nyugalmi állapotban lévõ magvak élettani folyamatai minimálisak, és ezért ezek a magtételek mint apró, inaktív „biológiai csomagok” jelentõsen megnehezítik az ellenük történõ védekezést. A talajra/talajba kijuttatott gyomirtószeres alapkezelések ugyanis csak az aktív anyagcserét folytató, csírázó magvak ellen hatásosak. A gyomnövények tehát a magnyugalmi állapot fenntartásával, mint „idõbeni terjedési stratégiával” biztosítják a mezõgazdasági területek gyommagvakkal történõ hosszú távú fertõzését. Amennyiben a magvak nyugalmi állapota a talajmûvelés, és az ezzel együtt járó megváltozott környezeti tényezõk hatására megszûnik, akkor a csíranövények már kémiai vagy mechanikai úton is könnyen elpusztíthatók. Ebbõl látszik, hogy a talaj gyommagkészletének kiürítése kétlépcsõs folyamat. Az elsõ lépésben meg kell (kellene) szüntetni a magvak nyugalmi állapotát. Ehhez képest a második lépés (a csíranövények elpusztítása) már jóval könnyebb feladatot jelent. A magnyugalmi állapotnak számos típusa van és az egyes szerzõk többféle szempontot követtek a csoportosítások során. A csoportosítás egyik alapja a nyugalmi állapot kialakulásának ideje. Az elsõdleges vagy primer dormancia még azelõtt kialakul, mielõtt a mag az anyanövényrõl leválna, és a leválás után is még hosszabb-rövidebb ideig fennmarad. Ezzel szemben a másodlagos (szekunder) nyugalmi állapot az anyanövényrõl történõ leválás után alakul ki a magvakban, rendszerint valamilyen kedvezõtlen környezeti tényezõ hatására. Ezért ez utóbbit indukált magnyugalmi állapotnak is nevezik. A magvakban kényszernyugalmi állapot akkor lép fel, ha a csírázáshoz szükséges környezeti feltételek hiányoznak. Több évtizedes hazai vizsgálatok alapján például az õsszel beérett parlagfû (Ambrosia artemisiifolia) magvak primer nyugalmi állapota már januárra megszûnik, és ezután csak a kinti
2005. december
alacsony hõmérséklet akadályozza a csírázást. Januártól a magvak már csak kényszernyugalmi állapotban vannak. A csoportosítás másik szempontja az, hogy a mag mely részei felelõsek a nyugalmi állapot kialakulásáért és fenntartásáért. Amennyiben az embrió tulajdonságai okozzák a nyugalmi állapotot (fejletlen vagy rudimentáris embrió) endogén dormanciáról beszélünk. Az ilyen típusú magvakban az embrió részaránya csekély, mindössze 1%, vagy még ennél is kevesebb, és a mag túlnyomó részét az endospermium teszi ki. Az exogén nyugalmi állapot fenntartásáért az embriót körülvevõ szövetek (endospermium, maghéj/terméshéj) a felelõsek. Az exogén nyugalmi állapot speciális esete az ún. „keményhéjúság”, melynek fõ oka a maghéj/terméshéj vízzel szembeni impermeabilitása (a keményhéjúság néhány kultúrfajra is jellemzõ). Ebben az esetben fásodott sejtekbõl álló, ún. vízzáró paliszád réteg található a maghéjban. Az ilyen tulajdonsággal rendelkezõ gyomfajoknál (pl. apró szulák, Convolvulus arvensis) – ellentétben az endogén dormanciával rendelkezõ magvakkal – az embrió nagyméretû, és a tartalék tápanyagok többsége itt, és nem az endospermiumban raktározódik. A legújabb modellek nem különböztetnek meg magnyugalmi állapot típusokat, hanem a magnyugalomi állapot különbözõ erõsségû fokozatairól beszélnek. A gyommagvak az intenzív (erõs) nyugalmi állapotból fokozatosan a kevéssé intenzív nyugalmi állapotba kerülnek, majd a nyugalmi állapot megszûnésével csírázásnak indulnak. Minél erõsebb (intenzívebb) a nyugalmi állapot, a gyommagvak annál igényesebbek a csírázás környezeti feltételeivel szemben és fordítva: ha a nyugalmi állapot kevéssé intenzív, a gyommagvak igénytelenebbek a csírázást meghatározó környezeti tényezõkre, és ezért szélesebb ökológiai amplitúdónál csíráznak. Sok esetben például erõs (intenzív) magnyugalmi állapot esetén a magvak csak fényben és szûk hõmérsékleti tartományban képesek csírázni – esetleg csak egy konkrét hõmérsékleti érték esetén. A nyugalmi állapot fokozatos feloldódásával azonban a magvak már fény nélkül és szélesebb hõmérsékleti tartományban is képesek jelentõs mértékû csírázásra. A magnyugalmi állapot és a csírázás sajátosságai genetikailag determináltak az egyes gyomfajok esetében, azonban a környezeti tényezõknek jelentõs befolyásoló hatásuk lehet. A legfontosabbak tényezõk ebbõl a szempontból a hõmérséklet és a fény. A hõmérsékletnek két szempontból van jelentõsége. Egyrészt fontos a csírázást megelõzõ nyugalmi idõszak hõigénye, másrészt pedig a csírázáshoz szükséges hõ-
„Tolle, lege et fac!”
31
mérséklet. Ezen két életszakasz hõmérsékletigénye ellentétes. Az ún. „nyári egyéves” fajok esetében ez azt jelenti, hogy magjaik a nyugalmi állapot feloldásához alacsony hõmérsékletet igényelnek, ugyanakkor a csírázás optimális hõmérséklete magas, mintegy 20–25 oC. A mérsékelt éghajlati övben ezért télen magnyugalmi állapotuk megszûnik, és tavasszal kezdõdhet a csírázás. Ezzel szemben az alacsony hõmérsékleten õsszel, vagy enyhe téli napokon csírázó ún. „téli egyéves” fajok magnyugalmi állapotának feloldódásához magas hõmérsékletre van szükség. Ezek a fajok életciklusukat még a nyári meleg beállta elõtt befejezik, és nyáron mag állapotban találhatók a talajban. Sok gyomfaj magjának a csírázásra az alternáló hõmérséklet kedvezõ hatású. Ez valószínûleg a felsõ 0–5 cm-es talajrétegre jellemzõ nagy hõmérséklet-ingadozással hozható összefüggésbe. A legtöbb gyomfaj csírázására a fény serkentõ hatásúnak bizonyul, és csak nagyon kevés azon fajok száma, amelyek csak fényben, illetve csak sötétben képesek csírázni. A fényigényes magvak esetében a fényre adott választ egy fotoreverzibilis pigmentrendszer, a fitokróm szabályozza, amely kétféle, egymásba folyamatosan átalakuló formában van jelen. Vörös fény (660 nm) és természetes fehér fény hatására a fitokróm aktív állapotba kerül, ez a forma a csírázást serkenti. Sötétvörös (730 nm) megvilágításban és sötétben inaktív állapotban van, ami a csírázást gátolja. A csírázás fényigénye is – akárcsak a csírázáshoz szükséges hõmérséklet igény – a magvak fiziológiai állapotának, a magvak életkorának és a csírázáshoz adott egyéb környezeti tényezõknek a függvénye. Ezért a csírázás fényigénye – hasonlóan a csírázáshoz szükséges optimális hõmérsékleti igényhez – fajon belül is változhat. A hõmérséklet és a fény szoros kölcsönhatásban vannak egymással. Vizsgálataikban a ragadós galaj (Galium aparine) magjai magas hõmérsékleten (20 °C) jelentõsebb mértékben csíráztak fényben, mint sötétben. Amennyiben a csíráztatási hõmérséklet csökkent (10 °C), a csírázás mértéke fényben és sötétben hasonló volt. Laboratóriumi körülmények között a gyommagvak különbözõ körülmények között történõ tárolásával (szobahõmérsékleten, száraz körülmények között történõ tárolás, ún. „utóérés”; alacsony hõmérsékleten nedves homokban történõ rétegzés, ún. „sztratifikáció”), mechanikai és kémiai kezelésekkel (pl. anesztetikumok, káliumnitrátos és hormonkezelések) fel tudjuk oldani a magvak nyugalmi állapotát. Fontos tudni azt is, hogy a csírázást befolyásoló környezeti tényezõk egymással szoros kölcsönhatásban vannak és egymás csírázásban betöltött szerepét helyettesíthetik. Például a fekete csucsor (Solanum nigrum) esetében a frissen beérett magvak
32
„Tolle, lege et fac!”
csak fény jelenlétében csíráznak, míg a két hónapig 4 oC-on nedves homokban tárolt magvak, és a 0,2%-os kálium-nitráttal kezelt magvak már sötétben is hasonló mértékben képesek csírázni, mint fényen. A gyommagvak csírázásbiológiájával foglalkozó tanulmányok többsége arról szól, hogy laboratóriumi körülmények között milyen eljárásokkal lehet a magnyugalmi állapotot feloldani. Sajnos, még nagyon messze vagyunk attól, hogy szabadföldi körülmények között is hatékonyan tudjuk manipulálni a dormanciát. Ennek legfõbb oka az, hogy szántóföldjeinken egyidõben különbözõ fajú és élettani állapotú gyommag található, és az eddigi szabadföldi kísérletekben alkalmazott kezelések (pl. gibberellin, etilénkezelés) igen magas költségûek. Gyakorlati szempontból lényeges a szántóföldi csírázás törvényszerûségeinek megismerése. Ezek a biológiai ismeretek a gyomnövények elleni sikeres védekezési eljárások elméleti alapját jelentik. A mezõgazdaságilag mûvelt talajok felsõ 15–20 cm-es rétegében négyzetméterenként igen változó, 3200 és 240 ezer között változik az életképes gyommagvak száma. Ezeknek mindössze 10%-a kel ki egy évben. A magpopulácó maradék 90%-a inaktív, nyugalmi állapotban marad. Sajnos, a hazai szántóföldi területek gyommagvakkal erõsen fertõzöttek, aminek egyik legfõbb oka az, hogy a talajok gyommagvakkal történõ újra feltöltõdését nem akadályozzák meg. Betakarítás után a termelõk többsége a tarlóápolásra már nem fordít kellõ figyelmet, ezért a gyomfajok magjaival újra feltöltõdnek a területek. Elméleti és gyakorlati szempontból is fontos azt tudni, hogy a talajban lévõ gyommagvak mennyi ideig õrzik meg az életképességüket. Ebbõl a szempontból klasszikusnak számít Beal 100 éves tartamkísérlete, de szerte a világon számos hasonló jellegû kísérlet került beállításra. Ezek lényege az, hogy a különbözõ fajok magjait „eltemetik”, majd meghatározott idõközönként – általában egy évben egyszer – az eltemetett magvakból mintát vesznek, és laboratóriumi körülmények között megvizsgálják a magminták élet- és csírázóképességét. A mintavétel történhet olyan termõhelyrõl is, ahol a természetes magbank rendszeres vizsgálatára kerül sor, de ebben az esetben lényeges, hogy a talaj gyommagvakkal történõ újrafertõzõdését megakadályozzuk. Az életképesség meghatározására a kultúrfajoknál is alkalmazott nemzetközi standard (TTC) tesztet alkalmazzák. A talajmélységtõl, a gyomfajtól, a talajtípustól, a magvak víztartalmától, a mikrobiológiai folyamatoktól, és egyéb biotikus és abiotikus tényezõktõl függõen a gyommagvak 4–100 évig õrizhetik meg az életképességüket. Mezõgazdasági mûvelés alatt álló területeken a gyommagvak általában 4–36 évig maradnak életképesek. Béres (2004) vizsgálatai szerint a parlagfû talajfelszín közelében lévõ magjai
2005. december
már négy év után „kiürülnek” a talajból, míg a mélyebb rétegekben (30–40 cm) lévõ magvak akár 40 évig is megõrizhetik életképességüket. Angol kutatók a szántóföldi talajok gyommagkészletét („seed bank”) „tranzit” és „perzisztens” magkészletre osztották fel. A tranzit magbankba azon fajok magjai tartoznak, melyek rövid ideig tartó magnyugalmi állapottal rendelkeznek és életképességüket is csak rövid ideig (1–2 évig) õrzik meg. A talajba kerülésüket követõen ezek hamar kicsíráznak vagy elpusztulnak. Ezzel szemben a perzisztens magkészletbe azon fajok magjai tartoznak, melyek évekig is „elfekszenek” a talajban anélkül, hogy életképességüket elveszítenék. A magvak méretébõl és morfológiai sajátosságaiból következtetni lehet arra, hogy azok melyik típusú magkészletbe tartoznak. A perzisztens magkészletet alkotó fajok [pl. pipacs (Papaver rhoeas), szõrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus)] magja apró (0,5–1 mm) és a maghéj/terméshéj sima felületû. A tranzit magbank fajainak [pl. kék búzavirág (Centaurea cyanus), ragadós galaj (Galium aparine)] magja nagyméretû (2–4 mm), és rajta legtöbbször valamilyen függelék is (horgasszõr, repítõszõr) található. A talajmûvelésnek – a növénytermesztés fontos technológiai elemének – több szempontból is jelentõs hatása van a gyomflórára. A talajmûvelési eljárások jelentõsen hozzájárulnak a talajok magkészletének csökkentéséhez. A talajmûvelést követõen ugyanis a gyommagvak robbanásszerû csírázása figyelhetõ meg. A fiatal csíranövények pedig mechanikai vagy kémiai úton könnyen elpusztíthatók. A melegkedvelõ zöldségfélék (paprika, paradicsom) vetése/palántázása elõtt végzett talajelõkészítési mûvelettel számos, addig csírázó gyomfaj megsemmisíthetõ. A rendszeres talajmûveléssel megakadályozhatjuk a gyomnövények magképzését, és ezzel a talaj magkészletének („seed bank”) újra-feltöltõdését, ami a következõ évek gyomfertõzöttségét jelentõsen csökkentheti. Az eddigi vizsgálatok ugyanis arra utalnak, hogy a táblák talajának magkészletét elsõsorban az ott termõ fajok töltik fel, nem pedig külsõ forrásból származnak. Szabadföldi körülmények között a gyommagvak csírázásának szezonális menete van, melyet periodicitásnak nevezünk. A szabadföldi csírázás fõ idõszaka szempontjából a gyomfajokat négy csoportba sorolhatjuk. Vannak olyan fajok, melyek csírázási csúcsa õsszel van. Ide a Balázs–Ujvárosi-féle rendszer szerinti T1-es és T2-es életformájú fajok, az ún. téli egyévesek, a „gabonagyomok” [pl. árvacsalán fajok (Lamium spp.), tyúkhúr (Stellaria media), pásztortáska (Capsella bursa-pastoris)] tartoznak. Vannak tavaszi csírázási csúccsal rendelkezõ fajok (a legnagyobb csoportot képviselõ T4-es életformájú fajok, az ún. nyári egyévesek, a „kapásgyomok” tartoznak ide), és olyanok is, melyek kétcsúcsú
2005. december
(õszi, és következõ évi tavaszi) csírázási görbével rendelkeznek. A védekezés szempontjából a legnagyobb gondot a gyakori talajmunkák vagy a rendszeres csapadék miatt az egész évben folyamatosan csírázó – kisebb-nagyobb csírázási csúcsokkal rendelkezõ – fajok jelentik [parlagfû, selyemmályva (Abutilon theophrasti)]. Elhúzódó csírázás esetén ugyanis a gyomirtószeres alapkezelések hatékonysága megszûnik, az állománykezeléseknek pedig nincsen tartamhatása. Meg kell azért említeni azt is, hogy a túl késõn csírázó egyedek növekedése már nem olyan intenzív és a kultúrfajok gyomelnyomó képessége ilyenkor már fokozottan érvényesül a gyomnövény-kultúrnövény közötti versengésben. A gyommagvak szántóföldi csírázásdinamikáját nagymértékben befolyásolják a különbözõ évjáratok hõmérséklet- és csapadékviszonyai, továbbá az agrotechnikai és talajmûvelési eljárások. Annak ellenére, hogy a talajmélység is a szántóföldi csírázás jelentõs tényezõje, csak mint csírázást módosító (késleltetõ) tényezõt kell figyelembe vennünk. A mélyebb rétegekbõl (10–15 cm-rõl) is jól csírázó nagymagvú fajok [szerbtövis fajok (Xanthium spp.), csattanó maszlag (Datura stramonium)] ellen a talajherbicides kezelések hatástalanok, ugyanis a gyomirtószerek bemosódási zónája sekély, mindössze 1–2 cm. Végezetül meg kell még említeni a polimorfizmus fogalmát. Ez azt jelenti, hogy ugyanazon faj különbözõ élettani sajátosságokkal rendelkezõ magvakat képez. A különbözõ tulajdonságokkal rendelkezõ magvak származhatnak ugyanarról az anyanövényrõl (szomatikus polimorfizmus), vagy ugyanazon populáció más egyedeirõl, illetve más populáció egyedeirõl is (genetikai polimorfizmus). A mag tulajdonságai és csírázásbiológiai sajátosságai szempontjából meghatározó, hogy az anyanövények milyen környezeti feltételek között növekedtek. A fehér libatop (Chenopodium album) például hosszú nappalos körülmények között nagyrészt fekete színû magvakat képez, melyek magnyugalmi állapota a mûvelt talajrétegben öt évre tehetõ. Ez lehetõvé teszi a faj folyamatos csírázását és hosszabb távú fennmaradását szántóföldi területeken. Az õsszel, rövid nappalos körülmények között képzõdött magvak többsége barna színû, és ezek a magvak rövid, mintegy 1–2 évig tartó nyugalmi periódussal rendelkeznek. Ezzel a faj gyors felszaporodását biztosítják a magprodukciót követõ elsõ években. Magyar (2003) vizsgálatai szerint a szárazságstressz alatt nõtt egynyári szélfûrõl (Mercurialis annua) származó magvak erõsebb nyugalmi állapottal rendelkeznek, mint a csapadékos évjáratból származó magvak. Legújabb vizsgálataink arra utalnak, hogy a parlagterületekrõl származó gyommagvak [parlagi rézgyom (Iva xanthiifolia), parlagfû] jelentõsebb mértékben csíráznak, mint a kultúr-ökoszisztémákból származók.
„Tolle, lege et fac!”
33
Összefoglalásként elmondható, hogy a gyommagvak csírázásbiológiai sajátosságait a genetikai öröklöttségen túl számos egyéb, az anyanövényre és az anyanövényrõl levált magvakra ható környezeti tényezõk összetett, boMegjegyzés: A tisztelt olvasóink szíves figyelmébe ajánljuk az itt közölt szakcikk szakirodalmához szorosan kapcsolható nemrég megjelent szakkönyvet Dr. Papp Erzsébet „Magélettan” c. munkáját. (Szent István Egyetem, Növénynemesítési és Genetikai Tanszék kiadványa, 2005.)
nyolult kölcsönhatásai szabályozzák. A gyomnövények elleni küzdelemben a szántóföldi talajok magkészletének csökkentésére irányuló törekvések indirekt módon történõ, kétlépcsõs megközelítése lehet eredményes. Gyakorlati szempontból a jövõben nagy kihívást jelenthet ezen a téren egy olcsó, de hatékony kémiai anyag szabadföldi körülmények között történõ alkalmazása a magnyugalmi állapot feloldására. Ugyanis a második „lépcsõ” – a csíranövények megsemmisítése – egyszerû módszerekkel már régen megoldott feladat. A sikeres eljárás természetesen nem nélkülözheti az elméleti alapkutatások (biokémia, növényfiziológia) eredményeit sem. KAZINCZI GABRIELLA MTA – VESZPRÉMI EGYETEM GMK, KESZTHELY
(A SZERK.)
XVIII. Biokultúra Nap Perspektívák és veszélyek a hazai ökológiai gazdálkodásban Lapzártunkkor Gráf József földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter fõvédnöksége mellett 2005. december 3-án a Biokultúra Egyesületek Szövetsége a budapesti XII. kerületi Mûvelõdési Központban rendezte a XVIII. Biokultúra Napot. Az egyre nagyobb gazdasági jelentõségû ökológiai gazdálkodást és a környezetet érintõ aktuális tendenciákkal és jelenségekkel (GMO, ökotoxikológiai, ellenõrzési tapasztalatok) foglalkozó konferenciát, kiállítás, az ökotermékek bemutatója és az Év Bioterméke verseny eredményhirdetése kísérte, tette teljessé. (A SZERK.)
Ha rendszeresen hirdet szaklapunkban, nemcsak cégét, termékeit reklámozza, ismertségét növeli, hanem hozzájárul a gazdasági kommunikáció; a szakmai tájékoztatás, tájékozódás, információáramoltatás színvonalának kívánt és szükséges emeléséhez, és szaklapunkat is támogatja.
Szaklapunk mindenkor szívesen ad helyt különbözõ megközelítéseknek, jobbító szándékú véleményeknek, minden olyan szakmai kérdésben, amely közérdeklõdésre tarthat számot, s egyben közhasznot is szolgál.
®
Valljuk, és vállaljuk azt a közlési alapelvet, mely szerint: A VETMA Kht., a MAG Kutatás, Fejlesztés és Környezet Szerkesztõsége
34
„Tolle, lege et fac!”
„Hallgattassék meg a másik fél is”. (A SZERK.)
2005. december
Szaxon J. Attila: Az IKR nem eladó lésben. Kiemelte, hogy a 2004. évben történt hibák s az elõállott veszteségek szervezéssel, a tartalékok mozgósításával és bizonyos átszervezést követõen felszámolódtak, s 2005-ben az IKR Rt. várható eredménye a már tekintélyes 660 millió forintra tehetõ. Ami pedig a cég tulajdonlását vagy néhány hangulatkeltõ tévhitet, szóbeszédet illeti hangsúlyozta, hogy az IKR-t nem akarták eladni, s nem kívánják eladni. Az IKR nem eladó!, sõt hosszú távú terMrd Ft M Ft 1000 70 veik vannak a jövõre vonatkozóan a 664 660 jelenlegi tulajdonosi szerkezetben, 434 447 427 60 500 összetételben. Az egyes üzletágak 284 261 221 204 242 221 53 analízisét is részletesen, kivetítõn il50 -77 0 lusztrálva ismertette Szaxon J. Atti40 la, a vetõmagpiaci részesedésüket -594 -500 (17-18%), a mûtrágyapiacon betöl30 58 57 tött szerepüket (cca. 30%, 10 telep), 53 53 49 -1000 46 növényvédõszer forgalmazásukat 20 33 31 (12%) jellemezve a gépkereskedel27 -1500 23 -1696 10 18 mi üzletág, alkatrész üzletág mellett. 11 9 9 7 Az IKR munkatársairól, szakember0 -2000 állományáról szólva fontosnak ítélte az elõadó a felsõfokú végzettségûek adózott eredmény árbevétel szerepét (221 fõ), a dolgozói létszám csökkenését, az árbevétel növekedését pedig a hatékonyság nöAz árbevétel és az adózott eredmény alakulása velésével magyarázta. Szaxon J. Attila meggyõzõ beszáM Ft % molóját Kun Mihály vezérigazgató a 18 8000 20 17 17 privatizált Mezõhegyesi Ménesbir18 7000 15 15 tok Rt. gazdálkodásának és stratégi14 16 6000 12 ájának ismertetésével folytatta. Az 14 11 5000 12 IKR Rt. résztulajdonosa a ménesbir4000 10 toknak, amely az állandó fejlesztés8 3000 ben látja a sikeres piaci helytállás 6 2000 4 kulcsát. Kun Mihály elmondta, hogy 1000 2 múlta alapján s jelenlegi felkészült0 0 ségét tekintve is a mezõhegyesi 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2005 nagygazdaságnak az európai agráreterv várható piaci részesedés (%) árbevétel litben a helye. Az eredményes gazdálkodást jól átA vetõmag elõállítás és kereskedelem árbevétele és piaci részesedése gondolt stratégia keretei közt folytatják. A jót még jobban csinálni üzA mindig dinamikus elsõszámú IKR vezetõ Szaxon leti filozófiát és gyakorlatot a cég újonnan kialakított J. Attila lendületesen, felkészülten, komoly érvanyaggal arculatával is erõsítik. A legfejlettebb gazdálkodási gyaés adatokkal taglalta az óriás cég integrátori, szakmai, korlat kritériumait szem elõtt tartva Kun Mihály azt a üzleti tevékenységét, részesedését a magyar agrárterme- szemléletmódot, legjobb értelemben vett lokálpatriotiz2005 várható
6860
2005 terv.
2004
6875
2003
2002
6835
2000
2001
5894
1999
1998
2005. december
5240
1997
1996
4734
1994
1995
4082
1993
3446
1992
Budapesten immár hagyományosan a Parlament Caféban a hazai agrárújságírás, média szépszámú képviselõinek jelenlétében Szaxon J. Attila elnök–vezérigazgató nyitotta meg 2005. november 17-én, s a késõbbiekben moderálta is azt a sajtótájékoztatót, amely az IKR Rt. és partnerei az IKR-cégcsoport gazdálkodási eredményeit, jövõbeni terveit volt hivatva ismertetni.
„Tolle, lege et fac!”
35
must, mint hajtóerõt is hangsúlyozta, amely a Ménesbirtok mint munkaerõ felvevõ, munkaerõt foglalkoztató szerepébõl következõen a környéken élõk életviszonyait is szem elõtt tartja, becsüli s meghatározza, felelõsséget érez irántuk. Az ugyancsak IKR tulajdonrésszel mûködõ Enyingi Agráripari Rt. vezérigazgatója Szávai Gábor mértéktartó gazdasági ismertetõjében nem hallgatott a gondokról. A gazdaság értékes tejelõ szarvasmarha állományának fenntartása a mai közgazdasági és piaci körülmények között egyre nagyobb gondot és terhet jelent. Ugyancsak aggodalomra ad okot, s a komoly jövedelemforrást jelentõ vetõmagfeldolgozási üzletágat érinti az a jelenleg tapasztalható helyzet, amikor a fémzárolt vetõmag felhasználás nagymértékben visszaesett, eredmény és jövedelemkiesést okozva (cca. 60 milliós veszteség) s következményei beláthatatlanok, további károkat okozhat, figyelmeztetett Szávai Gábor. Két hírértékû bejelentést is tett a sajtótájékoztatón Szaxon J. Attila elnök–vezérigazgató. Ez évtõl az IKR
kizárólagos importõre a jó nevû permetezõ berendezéseket világszínvonalon gyártó (a világ 120 országába exportáló) dán Hardi cégnek. Világrekordot eredményezett a New Holland CR980 kombájn és a 12 soros OROS-SF kukoricaadapter rekordkísérlete Orosházán. 24 órás idõszak alatt a gép 1229 tonna terményt takarított be 123,7 hektár területrõl, 1774 liter gázolaj felhasználásával. A fajlagos fogyasztás 1,2 l/t szemtermés, illetve 12 l/ha, a produktív idõre vetített területteljesítmény 5,5 ha/óra, a tömegteljesítmény 55 t/óra volt. A betakarított állományt 4 kukoricahibrid (Colomba, AW043, Danella, DKC3511) alkotta, melyek két egymástól független táblában helyezkedtek el. Az állomány szemnedvessége 19% körüli volt, az átlagos hozam pedig 10 t/ha. A rekordkísérletet levezette, ellenõrizte és igazolta az FVMMI GM Gépminõsítõ Közhasznú Társaság és MGI Gödöllõ. A világrekordhoz mi is gratulálunk!
„Hatóság az ágazat szolgálatában”
Születésnapi ünnepség Szarvason
Hagyományos országos konferenciáját lapzártunk idejében 2005. december 7-én rendezte Budapesten az Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézet. A „Biológiai Alapok a növénytermesztésben 2005.” fõcímet viselõ tanácskozáson szép számú szakmai érdeklõdõ elõtt az új, megnövekedett és megváltozott – közhatalmi – jogkörrel felruházott Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézet, mint szakhatóság vezetõ szakemberei ismertették az új követelmények teljesítésének elsõ éves EU-csatlakozást követõ tapasztalatait. Az intézeti szakemberek beszámolóját jól egészítették ki a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési tárca részérõl elhangzott szakigazgatási kérdéseket (jogalkotás, szabályozás, ellenõrzés) és együttmûködési gyakorlatot (MVH–OMMI) taglaló elõadások (Hajdu Zoltán igazgató, MVH). A megnyitó elõadást és a záróértékelést Dr. Neszmélyi Károly fõigazgató tartotta, majd az FVM képviselõi következtek (köztük Dr. Berczi Norbert helyettes-államtitkár). Az OMMI részérõl az elõadók az elhangzás sorrendjében: Ertseyné Dr. Peregi Katalin, Harangozó Tamás, Dr. Bach István, Károlyi Gyula, Polgár Gábor, Ripka Gézáné, Dr. Korbuly János, Pete Andrásné, Dr. Bordács Sándor voltak. (A SZERK.)
Lapzártakor, 2005. december 2-án Szarvason születésnapi ünnepségre került sor. Prof. Kovács Gábor Fleischmann-díjas növénynemesítõt 80. születésnapja alkalmából szakmai és nemesítõi mûködésének meghatározó helyszínén Szarvason köszöntötték a pályatársak, kollegák, és a szakmai szervezetek képviselõi. Az eseményekben, változásokban és váltásokban gazdag életutat maga mögött tudó jeles nemesítõt, kutatót a hosszú életút állomásait, sikereit, eredményeit taglalva méltatták az ünneplõk. Prof. Kovács Gábor címzetes egyetemi tanár 1956-tól volt igazgatója a Szarvasi Öntözési Kutató Intézetnek (ÖKI), alapítója a Szarvasi Mezõgazdasági Fõiskolának, igazgatója az Arborétumnak, s a Szarvasi Állami Gazdaságnak is. 1990-ig a Vetõmag Vállalat Szentesi Kutató Intézetében dolgozott növénynemesítõként. Ma az Agroselectnél végez aktív tevékenységet. Lucerna, szója, olajtök fajták és hibrid cirok nemesítvénye õrzik eredményes nemesítõi munkásságát. Prof. Kovács Gábornak 80. születésnapja alkalmából ezúton gratulálunk szerkesztõségünk és olvasóink nevében is. Jó egészséget s további alkotó munkálkodást kívánunk! (A SZERK.)
36
„Tolle, lege et fac!”
O.I.
2005. december
„A jövõ kincse a szabadalom.” (B. M.)
Bendzsel Miklós, (a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke) beszéde az Európai Szabadalmi Információs Konferencia/ a Patinnova ’05 hivatalos megnyitóján TISZTELT ELNÖK ÚR, MINISZTER ÚR, TISZTELT HÖLGYEIM ÉS URAIM! Engedjék meg, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatal nevében is köszöntsem Önöket az Európai Bizottság és az Európai Szabadalmi Hivatal közös Patinnova és EPO Patent Information konferenciáin, amelyek megszervezésében a Magyar Szabadalmi Hivatal is közremûködött. Magyarország nemcsak a Patinnovának és az EPIC-nek ad otthont. Otthon van nálunk a szabadalmi rendszer és az innováció. Azon dolgozunk, hogy ez közös otthon legyen, amelyben a szabadalmi rendszer és az innováció egymásra lelhet és kölcsönösen megtermékenyítõ szimbiózisban élhet együtt. S talán mondanom sem kell: ezt az otthont európai módon rendeztük be, hogy európai látogatóink is otthonosan érezzék magukat nálunk. Engedjék meg, hogy mindezt néhány konkrét példával illusztráljam. A szabadalmi rendszer otthon van nálunk – immár 110 éve. A Magyar Szabadalmi Hivatal büszke arra, hogy ennek az évszázados tradíciónak letéteményese lehet, de talán nem is a „letéteményes” a megfelelõ kifejezés szerepünk leírására. Inkább egy õspark kertészére gondoljanak, akinek dolga ugyan a legöregebb fák gondozása is, de legalább ennyire feladata újak ültetése és a friss hajtások megóvása, ha kell, nyesegetése is. Az MSZH-nak tehát a modernitás kihívásaira is választ kell adnia. A 110 éves hatósági mûködés hagyományait az innováció szolgálatába kell állítania. Csak így segítheti elõ a szabadalmi rendszer eszközeivel a gazdasági versenyképesség erõsítését, ami végsõ soron a legfõbb hivatása. A nemzeti iparjogvédelmi hatóság tehát egyidejûleg klasszikus és modern „innovációs közmû”. Mi kell ahhoz, hogy ez az innovációs közmû megfelelõen, a „user”-ek és a köz megelégedésére mûködjön? Röviden: – hatékonyan kell alkalmazni a hagyományos eszköztárat a változó körülmények között, – gazdagítani és javítani kell a hivatal által nyújtott szolgáltatásokat, – meg kell erõsíteni a nemzeti hivatali mivoltunkat.
2005. december
A hagyományos eszköztár hatékonyabb mûködtetése miatt fontos számunkra az Európai Szabadalmi Szervezetben folyó stratégiai vita. Ez a vita tisztázhatja az ESZH és a nemzeti hivatalok szerepét az európai szabadalmi rendszeren belül, és új együttmûködési–munkamegosztási modellt eredményezhet, amely a jelenleginél nagyobb mértékben vet számot az Európai Szabadalmi Szervezet bõvülésével, valamint a kutatás és vizsgálat gyökeresen megújult technikai környezetével. Törekvéseink azonban nem öncélúak. A magyar kis- és középvállalkozások elemi érdeke, hogy hivatalunk megõrizze képességét európai szinten történõ kiszolgálásukra. E vállalkozások teljes joggal igényelnek a kontinensünk szabadalmi rendszerében való eredményes részvételhez szükséges helyi szakértelmet és támogatást. Az ESZH központi szerepét nem érintõ „outsourcing” révén lehet esélye az MSZH-nak arra, hogy ezt a kapacitását hosszabb távon is fenntartsa és fejlessze. Hogyan gazdagítjuk és javítjuk – összhangban a nemzetközi tendenciákkal – a köz számára nyújtott szolgáltatásainkat? Az ESZÉ-hez való csatlakozás évében, 2003-ban bocsátottuk útjára a vállalkozási iparjogvédelmi versenyképességet erõsítõ cselekvési programunkat, amelyet – zenei terminológiát kölcsönözve – VIVACE-nek neveztünk el. Ez a program az oktatást és a képzést, valamint egyes értéknövelt szolgáltatások bevezetését állította a fókuszba: a magyar gazdasági szereplõk iparjogvédelmi tudatosságának fokozására, a szellemi tulajdon hazai kultúrájának fejlesztésére irányul. S tovább haladtunk ezen az úton. Regionális iparjogvédelmi információs hálózatot építettünk ki a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával együttmûködve. E hálózatban 23 információs egység áll közvetlenül a vállalkozók rendelkezésére. A felsõoktatási intézményekkel kart karba öltve építjük ki fokozatosan a „Patlib” hálózatot. A Miskolci Egyetemen mûködõ elsõ Patlib központ mellett néhány hete nyílt meg a második is, Szegeden, a dél-magyarországi régió szívében. A jövõ év elejétõl hivatalunk új vagy megújított szolgáltatásokat kínál. Az elsõ ilyen szolgáltatások között lesz a technika állásának feltárása, a
„Tolle, lege et fac!”
37
szabadalomtisztasági vizsgálat, az elõzetes újdonságkutatás és a tájékoztató jellegû védjegyszûrés. Dolgozunk azon is, hogy korszerû módszereket honosítsunk meg a szellemi vagyon értékesítésére. Nem feledkezhetünk meg az MSZH immár hagyományos és széles körben elismert szellemi tulajdonvédelmi oktatási tevékenységérõl sem. Felsõfokú iparjogvédelmi tanfolyamaink – amelyek már eddig is nagy érdeklõdésnek örvendhettek – 2004-tõl államilag akkreditált felnõttképzési programokként futnak. Emellett tovább korszerûsítjük távoktatási moduljainkat és bõvítjük jelenlétünket a magyar felsõoktatásban folyó iparjogvédelmi képzésben. Igazi áttörést hozott a vállalkozások szellemi tulajdonvédelmi tevékenységének ösztönzésében az új innovációs törvény, amely 2005. január 1-jén lépett hatályba. E törvény külön fejezetet szentel a szellemi tulajdon védelmével összefüggõ kérdéseknek. E törvénynek és az MSZH módszertani támogatásának köszönhetõen a közfinanszírozású kutatóhelyeknél sorra fogadják el a szellemi tulajdon kezelésére vonatkozó szabályokat. A Hivatal iparjogvédelmi oltalmának megszerzését, fenntartását és megújítását, valamint a gazdasági hasznosítás elsõ fázisait két állami támogatási pályázat segítségével is ösztönzi. Egy további pályázat a mikro- és kisvállalkozások innovációs kezdeményezéseihez kapcsolódó iparjogvédelmi bejelentéseket, iparjogvédelmi tanácsadást támogatja. Nemzeti hivatali mivoltunkhoz hozzátartozik az önfenntartás képessége. E téren hosszú évtizedekre visszanyúló tapasztalattal rendelkezünk, hiszen ez az MSZH történetének legutóbbi 50 éve során folyamatosan érvényesült. Meggyõzõdésem, hogy Hivatalunk – autonómiájának sértetlensége esetén – továbbra is képes lehet erre a sikeres önfenntartásra. Bízom abban, hogy e téren elért eredményeink megõrzésében helyt tudunk állni, hiszen a stabil anyagi helyzet minõségi munkánk záloga! Hivatalunknak a nemzeti kormányzat struktúrájába való beilleszkedését, az érintett többi hatósággal való együttmûködését és a hazai szakmai körökkel való dialógusát mozdítják elõ szakmai testületeink. Sokrétû mûködésüket talán puszta felsorolásukkal is illusztrálhatom. Az MSZH mûködéséhez szorosan kötõdik a következõ területek munkája: MSZTT, ISZT, SZJSZT, MFT. A Magyar Szabadalmi Hivatal a Kormány által mûködtetett nemzeti innovációs intézményrendszer elismert és aktív tagja. E minõségében a Hivatal tevékeny szerepet *
Faust, Lünkeosz toronyõr dala Jékely Zoltán fordításában:
**
„A lehetséges mindig megvalósul.” „Értelem és érzelem.”
***
38
„Tolle, lege et fac!”
vállal a nemzeti gazdaságfejlesztési stratégia (NFT, vállalkozásfejlesztési, innovációs stratégia) szellemi tulajdont érintõ fejezeteinek a kimunkálásában és véleményezésében, a nemzeti tudományos tanácsadó testületek munkájának támogatásában. A Magyar Szabadalmi Hivatal sokrétû tevékenysége átfogja a szellemi tulajdonvédelem minden szegmensét. Természetszerûleg ellátja a hagyományos iparjogvédelmi hatósági és szolgáltatói feladatokat. Emellett tevékenységével elõsegíti a magyar nemzetgazdaság versenyképességének a formatervezés eszközeivel történõ erõsítését, a hazai formatervezési kultúra fejlesztését, sõt a kultúrpolitikai célok megvalósításához is hozzájárul, a szerzõi jogi hatáskörének hatékony és kellõen offenzív gyakorlásával. Hölgyeim és Uraim! A házigazda bemutatkozásának köteles udvariasságát – remélem – érzékelhetõen áthatja az öröm, hogy otthont adhatunk a Patinnova ’05 és az EPO Patent Information Conference ez évi rendezvényének. Meggyõzõdésünk, hogy az IP management általános fejlõdését, a kis- és középvállalkozások szükségleteit és a szellemi javak (intellectual assets) piaci értékké alakítását fókuszába helyezõ mûhelymunka segít a kívánatos „best practice” azonosításában. Ehhez az innováció-orientált, nyitott magyar piacgazdaság – mint azt majd Duda Ernõ keynote speach-e is igazolhatja – jó hátterül szolgál. Gábor Dénes, Nobel-díjas mérnök-feltaláló szavaival élve, a „jövõ feltalálásához” (inventing the future) három irodalmi gondolatot, üzenetet ajánlok kedves figyelmükbe: – Goethe Faustjának elhivatottságát: „Zum Sehen geboren/Zum Schanen bestellt,/Dem Thurme geschworen/Gefallt mir die Welt.”* – Victor Hugo történeti tablója, az „1793” tanulságát: „Le possible se réalise toujours”.** – S végül e tanulságok gyakorlati átültetésében két eszköz segítheti szakmai környezetünket: „Sense and sensibility”***. Abban a megggyõzõdésben kívánok Önöknek jó munkát és élményteli budapesti tartózkodást, hogy a Lisszaboni Agenda törekvéseinek szolgálatában nem feledkezhetünk meg a kertész gyakorlati tapasztalatáról: a fa virágzó és gyümölcsöt hozó lombkoronájának zöldje az annak többszörösét kitevõ gyökérzet egészségétõl és tápláltságától függ. (Elhangzott Budapesten, az Európai Szabadalmi Információs Konferencia / a Patinnova ’05 hivatalos megnyitóján 2005. november 8-án.)
„Látásra születtem, s itt kell, aki lát, tornyomba szerettem, így szép a világ”
2005. december
Emléktáblát avattak Dr. Horn Miklós tiszteletére
Esterházy Pál és Horn Miklós 1925-ben
Keszthelyen a Veszprémi Egyetem Georgikon Mezõgazdaságtudományi Karán 2005. október 21-én emléktáblát avattak Dr. Horn Miklós emlékére, akinek neve összefonódott a lovászpatonai növénynemesítéssel. Az avatást megelõzõ ünnepi ülésen Horn Miklós leánya, unokája, a vetõmagszakma ismert személyiségei, a tudományos mûhelyek, az OMMI és a gyakorlati élet szereplõi vettek részt. Horn Miklós kivételes szakmai karriert mondhatott magáénak. Az Esterházyak rédei uradalmához tartozó Lovászpatonán, az akkor létesített nemesítõtelepen 1923-ban kezdett dolgozni. Munkáját egyéves szerzõdéssel kezdte, de ott maradt 1962 végéig, a nyugdíjazásáig. Két különbözõ
2005. december
gazdasági rendszert is megélt, s mindkettõben sikeresen dolgozott. Munkássága már a Magyaróvári Akadémián végzett okleveles gazda Esterházy Pál tulajdonlása idején kiteljesedett. A háború alatt alapvetõ érdemei voltak a telep és a nemesítési anyagok megmentésében, majd a munka háború utáni újraindításában. Nemesítõ tevékenységének sikerességét mutatja, hogy az 1940. évi Budapesti Országos Kísérletügyi Kiállításon 12 elismert fajtáját, s hat elismerésre váró növényfajtáját mutatták be. (A fajta-elismeréseket a Magyaróvári Magyar Királyi Növénytermelési és Növénynemesítõ Kísérleti Intézet Országos Fajtaminõsítõ osztálya végezte 1948-ig, majd azt követõen a Budapestre költöztetett jogutód intézmény, amely ma az Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézet [OMMI].) Az emléktábla avatásakor Gyulavári Oszkár mondott ünnepi beszédet. Az ismert nemesítõ 1948-tól közvetlen munkatársa volt Horn Miklósnak. (Agrárdiplomája megszerzése után Magyaróváron a Villax Ödön-féle felsõfokú növénynemesítõi szaktanfolyamot is elvégezte.) Elmondta, hogy Horn Miklós tíz növényfajból nemesített sikeres és maradandó fajtákat, amelyekbõl még ma is köztermesztésben van a lovászpatonai rozs, és a lovászpatonai bíborhere. Õ volt az elsõ hazai napraforgó fajta nemesítõje is. Az ünnepi szónok elõadása közben a Horn Miklós lányától, Hegedûs Lászlóné Horn Évától kapott korabeli szakmai képeket és azokat is bemutatta a hallgatóságnak. A hozzászólások során a még köztermesztésben lévõ lovászpatonai bíborherérõl az OMMI képviseletében Füsti Molnár Gábor adott értékelést. Elmondta, hogy a nevezetes bíborhere fajta – melynek Gyulaváry Oszkár volt a társnemesítõje – 50
Az emlékülés résztvevõinek kis csoportja: Vágó Mihály, Bondor László, Bálint Andor, Heszky László, Németh János
„Tolle, lege et fac!”
39
Az emléktábla leleplezése – Horn Éva és Hegedûs Erika
rása (Horn Miklós nyugdíjazása) után a felszerelést és a nemesítõi anyagokat áttelepítették. Magassy Dániel visszaemlékezésében Horn Miklós nyugdíjas éveirõl beszélt. Elmondása szerint a nemesítõt megviselte a nyugdíjazás ténye, ezt követõen a lovászpatonai Heiter majorból Gyõrbe költözött. Felkérésre a Magyaróvári Egyetemi Karon dolgozott az oktatás területén. A pályatársak közül – mások mellett – Németh János hibridkukorica-nemesítõ felidézte az 1955-ös évet, amikor mint végzõs hallgató kereste fel Horn Miklóst, s a nála szerzett ismeretek alapján írta meg diplomadolgozatát növénynemesítési témakörben. Kijelentette – mondhatni az akkori pályatársak nevében is –, hogy Horn Miklós volt a legnagyobb a hazai nemesítõk között. Õ volt, aki tíz növényi kultúrában (búza, árpa, rozs, zab, kukorica, napraforgó, burgonya, köles, fehérhere, bíborhere) nemesített fajtát, fajtákat. Az ünnepi ülést követõen a jelenlévõ családtagok leplezték le a kiváló nemesítõ emléktábláját, amely a Keszthelyi Egyetemi Kar Genetikai és Növénynemesítési Tanszék jóvoltából az oktatási épületében kapott helyet. KÉPEK ÉS SZÖVEG: KETTINGER GYULA SZÍVESSÉGÉBÕL
éve kapott állami elismerést. A bíborhere fajtafenntartása, vetõmagjának elõállítása ma is folyik, s ilyen fajtahasználati idõtartam szinte példa nélküli a magyar vetõmaghasználatban. Benke Zoltán ugyancsak az OMMI részérõl a Lovászpatonai rozsról szólt. Megemlítette, hogy még napjainkban is a második legfontosabb hazai fajta a köztermesztésben, közismert ellenállósága, alkalmazkodóképessége és termõképessége miatt. Termésátlag-adatokat is említett az 1996–1999-es évekre vonatkozóan, amelyek a különbözõ évjáratokban és helyszíneken 4,5–7,0 t/ha között alakultak. Az elõadásokban elhangzott, hogy mind a bíborhere, mind a rozs jelenlegi fajtafenntartója a Keszthelyi Egyetemi Kar, ahová a lovászpatonai telep bezá-
Az emléktábla elõtt – akik a múltat a jelennel kötik össze: Hegedûs Erika, Horn Éva, Esterházy Margit és Gyulavári Oszkár
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS E számunk anyagi támogatásáért köszönetünket fejezzük ki partnereinknek, a szakhirdetéseket közzétevõ cégeknek, szakcikkeink szerzõinek, elõfizetõinknek, olvasótáborunknak! A VETMA Kht., a Mag Kutatás, Fejlesztés és Környezet Szerkesztõsége
40
„Tolle, lege et fac!”
2005. december
®
A Mag Kutatás, Fejlesztés és Környezet 2005. évi XIX. (4.) évfolyamának tartalomjegyzéke I. DÍJ a Gabonakutatónak (2005/5) 27. p. 29. p. A GÁBOR DÉNES-DÍJRÓL... (2005/5) A MAG KUTATÁS, FEJLESZTÉS ÉS KÖRNYEZET 2004. évi XVIII. (3.) évfolyamának tartalomjegyzéke (2005/1) 28. p. A MAG KUTATÁS, FEJLESZTÉS ÉS KÖRNYEZET 2005. évi XIX. (4.) évfolyamának tartalomjegyzéke (2005/6) 41. p. AGRÁR-VÁLLALKOZÁSI Hitelgarancia Alapítvány nyilvános kuratóriumi ülése (2005/3–4) 14. p. AZ AISZ KIADVÁNYA: A megújuló energiapiacról... (2005/5)33. p. BAI ATTILA: A biomassza energetikai hasznosításának jelene és tendenciái hazánkban (2005/2) 19. p. Bendzsel Miklós, (a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke) beszéde az Európai Szabadalmi Információs Konferencia/ a Patinnova ’05 hivatalos megnyitóján (2005/6) 37. p. DR. BÉRCI GYULA – DR. SIPOS ANDRÁS: A megújuló energia (ME) konferencia ajánlásai (2005/2) 29. p. DR. BORSOS JÁNOS: A magyar agrárium megújulási lehetõségei a kutatás-fejlesztési tartományból (2005/5) 5. p. DR. BÓCSA IVÁN: A tarka koronafürt termesztésérõl (2005/3–4) 16. p. CSORBA CSABA: Tervezzük meg elõre a kukorica károsítók elleni védekezést (2005/1) 6. p. CSORBA CSABA: A kártevõk elleni védekezés a kukoricatermesztésben (2005/6) 21. p. EREDMÉNYKÖZLÉS (2005/1) 5. p. EREKY KÁROLY: Biotechnológia a közellátás szolgálatában (2005/2) 34. p. ERTSEYNÉ DR. PEREGI KATALIN: Hogyan tovább? (2005/2) 4. p. ERTSEYNÉ DR. PEREGI KATALIN: Dr. Rupányi Károly (1936. jan. 13.–2005. júl. 26.) (2005/5) 4. p. DR. FÁRI MIKLÓS: Elfelejtett úttörõ biológusunk, Dr. Orsós Ottó munkássága (2005/2) 30. p. FEHÉR BÉLÁNÉ DR.: A spárgatelepítésre kiválasztott homoktalajok jellemzõi (2005/6) 13. p. DR. FENYVESI LÁSZLÓ: A szántóföldi zöldségtermesztés gépesítési technológiájának piactudatos fejlesztése (2005/1) 7. p. DR. FENYVESI LÁSZLÓ: Gondolatok az agrármûszaki fejlesztésrõl (2005/5) 25. p. FOLYTATÁS KÖVETKEZETT – HYPERTEAM! (2005/5) B/3 DR. FÜHRER ERNÕ: Az erdészet néhány innovációs kérdése (2005/5) 14. p. GAZDASÁGI ÉS KÖZLEKEDÉSI MINISZTÉRIUM: Pályázati felhívás (2005/1) 13. p. GAZDASÁGI ÉS KÖZLEKEDÉSI MINISZTÉRIUM: Pályázati felhívás (2005/2) 9. p. DR. GECZKI ISTVÁN: Megfigyelések, kísérleti adatok az évelõrozsról Kompolton (2005/3–4) 29. p.
2005. december
HAJDU ZOLTÁN: Az EUREPGAP minõségbiztosítási rendszer, vagy „Globális partnerség a biztonságos és fenntartható mezõgazdaságért” (2005/1) 24. p. Halálozás (2005/6) 6. p. DR. HESZKY LÁSZLÓ: A mesterek Mestere (2005/3–4) 23. p. DR. HORVÁTH ZSOLT: A géntechnológiával módosított szervezetekkel, (GMO) környezetbe történõ kibocsátásukkal, forgalomba-hozatalukkal összefüggõ vitatott kérdések (2005/6) 24. p. DR. JÁVOR ANDRÁS: Az agrárium és a kutató egyetemek kapcsolata (2005/5) 21. p. DR. JOLÁNKAI MÁRTON: Antal József, Surányi János-emlékérmes (2005/6) 22. p. DR. JOLÁNKAI MÁRTON – DR. LÁNG ISTVÁN – DR. CSETE LÁSZLÓ: Növénytermesztés és klímaváltozás (2005/6) 4. p. DR. KAPITÁNY JÓZSEF: Dr. Kapeller Károly (1932–2005) (2005/5) 26. p. DR. KAPRONCZAI ISTVÁN: Az agrárökonómiai kutatás és innováció az EU-tagság tükrében (2005/5) 18. p. KAZINCZI GABRIELLA: A mag-alvás és a csírázás összefüggései (2005/6) 31. p. DR. KÁLLAY TAMÁSNÉ: A törzsültetvények és génbankok megõrzése a hazai gyümölcstermesztés egyik fontos eszköze (2005/5) 13. p. DR. KERTÉSZ ZOLTÁN: Mit tesz az ország gyarapodásáért az MTA Növénynemesítési Bizottsága és tagsága? (2005/6) 19. p. KETTINGER GYULA: Hagyomány és korszerûség Óvárott (2005/3–4) 44. p. KETTINGER GYULA: Szoboravatás (2005/3–4) 45. p. KETTINGER GYULA: A szigetközi archívum megnyitása (2005/3–4) 45. p. KETTINGER GYULA: Emléktáblát avattak Dr. Horn Miklós tiszteletére (2005/6) 39. p. 26. p. KÖNYVISMERTETÕ: Az árpa (2005/1) KÖNYVISMERTETÕ: Veszélyes 48 (2005/2) 28. p. KRALOVÁNSZKY U. PÁL: A búza termelésének, külkereskedelmének helyzete az EU-ban, 2002-ben (2005/1) 14. p. KRALOVÁNSZKY U. PÁL: A kukorica termelésének, külkereskedelmének helyzete az EU-25-ben (2005/2) 24. p. LÉDER LÁSZLÓ: Néhány alternatív növény (vöröshere, köles, mohar, pohánka) nemesítése és agrotechnikájának fejlesztése a Gabonatermesztési Kutató KHT-ban (2005/2) 14. p. DR. LIGETVÁRI FERENC: Néhány gondolat a vízrõl, a táj alakításáról és a megélhetésrõl... (2005/3–4) 20. p. MAG Aranytoll-díj átadás, 2005. (2005/6) 27. p. MAGYAR AGRÁRTUDOMÁNYI EGYESÜLET: A birtok és földhasználati viszonyok (2005/2) 26. p.
„Tolle, lege et fac!”
41
MAGYAR AGRÁRTUDOMÁNYI EGYESÜLET: Szaktanácsadási workshop (2005/3–4) 13. p. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL: Az iparjogvédelmi költségek adóalapból történõ leírási lehetõsége (2005/1) 23. p. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL: Az iparjogvédelmi költségek adóalapból történõ leírási lehetõsége (2005/2) 37. p. DR. MANNINGER SÁNDOR – DR. BINNYEI ANDRÁS: Érvek és félelmek a génmódosítás körül (2005/3–4) 33. p. DR. MATUZ JÁNOS: Dr. Hajdu Edit nemesítõi tevékenysége (2005/2) 8. p. DR. MATUZ JÁNOS: Dr. Pálvölgyi László munkássága (2005/2) 10. p. DR. MATUZ JÁNOS: Dr. Zatykó Lajos (2005/2) 11. p. DR. MATUZ JÁNOS – DR. PROKSZA JÁNOS: A szántóföldi növénytermesztés innovációs-stratégiájának feladatai és megvalósításának szervezeti és feltételrendszere (2005/5) 9. p. MATTY DEMONT: A géntechnológia lehetséges gazdasági hatása Magyarországon (2005/1) 20. p. NAGY LÁSZLÓ: Repce: akadályversenyen a sikernövény (2005/3–4) 18. p. DR. NÉMETH TAMÁS: Várallyay György születésnapi köszöntése (2005/6) 17. p. DR. OLÁH ISTVÁN: Növekvõ vetõmag-export Törökországba (2005/2) 12. p. DR. OLÁH ISTVÁN: In memoriam Gyéresy Szabolcs (2005/3–4) 26. p. DR. OLÁH ISTVÁN: Köszöntjük a 15 éves Agrofórumot! (2005/6) 3. p. DR. OLÁH ISTVÁN: Dr. Szûcs László emlékgyûrû-átadás (2005/6) 18. p. DR. OLÁH ISTVÁN: Növénynemesítési Vándorgyûlés Karcagon (2005/6) 20. p. DR. OLÁH ISTVÁN: Balla László elismerései (2005/6) 20. p. DR. OLÁH ISTVÁN: XVIII. Biokultúra Nap (2005/6) 34. p. DR. OLÁH ISTVÁN: Az IKR nem eladó (2005/6) 35. p. DR. OLÁH ISTVÁN: „Hatóság az ágazat szolgálatában” (2005/6) 36. p.
DR. OLÁH ISTVÁN: Születésnapi ünnepség Szarvason (2005/6) 36. p. DR. PAPP JÁNOS: A kertészeti ágazat innovációs stratégiájának helyzete, fejlesztésének feladatai és feltételrendszere (2005/5) 11. p. 27. p. DR. PAUK JÁNOS az MTA doktora (2005/3–4) PEPÓ PÉTER az MTA doktora (2005/1) 4. p. 11. p. DR. PEPÓ PÉTER: Bocz Ernõ 85 éves (2005/6) POLGÁR GÁBOR – ERTSEYNÉ DR. PEREGI KATALIN: Régi és új feladatok a vetõmagfelügyeletben (2005/3–4) 4. p. DR. POLLHAMER ERNÕNÉ – DR. KAJDI FERENC PHD.: A biológiailag értékesebb, nagy ásványianyag tartalmú élelmiszeripari alapanyagok búzanemesítési törzsekben történõ vizsgálata a szem szeletelése által (2005/1) 16. p. DR. POTYONDI LÁSZLÓ: A cukorrépa termesztés versenyképességéért és a környezet védelméért (2005/2) 6. p. DR. RÁTKY JÓZSEF: Az állattenyésztési innovációs stratégia és feltételei (2005/5) 16. p. 21. p. RÉDEI KÁROLY MIKLÓS az MTA doktora (2005/1) DR. RÉDEI KÁROLY – DR. VEPERDI IRINA – OSTVÁTH-BUJTÁS ZOLTÁN: Ígéretes akácklónok szelektálása és termesztésbe vonása (2005/2) 22. p. DR. SÁGI FERENC: Szénhidrát- és olajnövények energetikai hasznosítása (2005/6) 7. p. 3. p. DR. SIPOS ANDRÁS: A különszám elõzményei (2005/5) Stefanovits Pál 85. születésnapjára (2005/6) 23. p. SZABÓ JENÕ: A transzgénikus növényi kultúrák helyzete a világban (2005/6) 28. p. SZEPESNÉ SÁMSON ILDIKÓ: Iparjogvédelem a mezõgazdaság és az élelmiszeripar területén (2005/3–4) B/2 SZÛCS MÁRIA: Az EU néhány tagállamának garanciái, garancia szervezetei, különös tekintettel az agráriumban betöltött szerepükre (2005/3–4) 6. p. TÁJÉKOZTATÓ az Agrár Innovációs Szövetség megalakulásáról (2005/5) 32. p.
Szerkeszti a Szerkesztõbizottság. Megjelenik évente hat alkalommal. Felelõs kiadó: a VETMA Közösségi Marketingkommunikációs Közhasznú Társaság ügyvezetõje 1077 Bp., Rottenbiller u. 33. Telefon: 462-5088 Telefax: 462-5080 E-mail:
[email protected],
[email protected],
[email protected] Fõszerkesztõ: Dr. Oláh István 06/30/221-79-90 Grafika: BP DESIGN, Hirdetésszervezés: KONTIKÁR BT. HU ISSN 1588-4864 Elõfizethetõ a VETMA Kht. címén. Elõfizetési díj egy évre 2688 Ft/év (+ postaköltség) Bankszámlaszám: 56100055-16100192 Nyomtatás: Bétaprint Nyomda Felelõs vezetõ: Szabadi Andrásné
42
„Tolle, lege et fac!”
2005. december
ARANYAT ÉRÕ KUKORICA HIBRIDEK A CSÚCSTERMÕK: GOLDACCORD (FAO 290) Kiváló termõhelyek korai hibridje! Gyors vízleadás, kiemelkedõ terméssel! Széles tõszámintervallummal vethetõ, jól sûríthetõ. Kiváló búza elõvetemény FAO 300-as termõképességgel.
GOLDROSE (FAO 430) 400-asokkal virágzik, a 300-asokkal érik! A legnagyobb termõképességû „korai” FAO 400-as, háromvonalas hibrid! Jó alkalmazkodó és tápanyaghasznosító tulajdonsága erõs szárral párosul.
A MEGBÍZHATÓAK: ASGROW 043 – Perceval (FAO 380)
Még mindig... FURIO (FAO 380)
Kis kockázattal termelhetõ stressztûrõ hibrid, kiváló termõképességgel. Kimagasló egyedi produkciója, kétcsövûségre való hajlama miatt jól kompenzálja a tõhiányokat. Igen széles tõszám-optimumon termelhetõ.
Gyakorlati tapasztalatok igazolják termésbiztonságát és gyors éréskori vízleadását. Alacsonyabb tápanyagszinten is eredményesen termeszthetõ. Vékony csutkája kedvezõ morzsolási arányt eredményez.
KITE RT. VETÕMAGKERESKEDELMI ÜZLETÁG Tel.: 54/525-600 Fax: 54/480-203 E-mail:
[email protected]