UNIVERSITATEA „BABEŞ-BOLYAI”, CLUJ-NAPOCA FACULTATEA DE PSIHOLOGIE ŞI ŞTIINŢE ALE EDUCAŢIEI DEPARTAMENTUL DE PEDAGOGIE ŞI DIDACTICĂ APLICATĂ SPECIALIZAREA : PEDAGOGIA ÎNVŢĂMÂNTULUI PRIMAR ŞI PREŞCOLAR (ÎN LIMBA MAGHIARĂ, LA SATU MARE) EXTENSIA UNIVERSITARĂ: SATU MARE ANUL UNIVERSITAR: 2015/2016 SEMESTRUL: I.
ŞTIINŢE, GEOGRAFIE, CUNOAŞTEREA MEDIULUI ŞI METODICA PREDĂRII LOR Îndrumător de studiu Codul disciplinei: PLM3422
Titularul cursului: Lect. univ. Dr. Szállassy Noémi Elaboratorul îndrumătorului: Papp Piroska
„BABEŞ-BOLYAI”TUDOMÁNYEGYETEM PSZICHOLÓGIA ÉS NEVELÉSTUDOMÁNYOK KAR PEDAGÓGIA ÉS ALKALMAZOTT DIDAKTIKA INTÉZET ÓVODAI ÉS ELEMI OKTATÁS PEDAGÓGIÁJA SZAK SZATMÁRI KIHELYEZETT TAGOZAT 2015-2016-OS EGYETEMI TANÉV I. FÉLÉV
Tudományok módszertana Tanulmányi útmutató Tantárgy kódja: PLM3422 Tantárgyfelelős: Dr. Szállassy Noémi egyetemi adjunktus Útmutató kidolgozója: Papp Piroska
1
A TANTÁRGY ADATLAPJA 1. A képzési program adatai 1.1 Felsőoktatási intézmény Babeş-Bolyai Tudományegyetem 1.2 Kar Pszichológia és Neveléstudományok Kar 1.3 Intézet Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézet 1.4 Szakterület Természettudományok 1.5 Képzési szint Alapképzés (BA) – licensz 1.6 Szak / Képesítés Óvoda és elemi oktatás pedagógiája 2. A tantárgy adatai 2.1 A tantárgy neve Természettudományok, földrajz, környezetismeret és módszartanuk 2.2 Az előadásért felelős tanár neve dr. Szállassy Noémi 2.3 A szemináriumért felelős tanár dr. Szállassy Noémi neve 2.4 Tanulmányi év 2. 2.5 Félév 4. 2.6. Értékelés módja vizsga 2.7 Tantárgy típusa kötelező szaktantárgy 3. Teljes becsült idő (az oktatási tevékenység féléves óraszáma) 3.1 Heti óraszám 5 melyből: 3.2 előadás 2 3.4 Tantervben szereplő össz-óraszám 154 melyből: 3.5 előadás 56 A tanulmányi idő elosztása:
3.3 szeminárium/labor 3.6 szeminárium/labor
A tankönyv, a jegyzet, a szakirodalom vagy saját jegyzetek tanulmányozása Könyvtárban, elektronikus adatbázisokban vagy terepen való további tájékozódás Szemináriumok / laborok, házi feladatok, portofóliók, referátumok, esszék kidolgozása Egyéni készségfejlesztés (tutorálás) Vizsgák Más tevékenységek: .................. 3.7 Egyéni munka össz-óraszáma 56 3.8 A félév össz-óraszáma 154 3.9 Kreditszám 6 4. Előfeltételek (ha vannak) 4.1 Tantervi 4.2 Kompetenciabeli
Általános természettudományos alapfogalmak tudatos, adekvát használata
5. Feltételek (ha vannak) 5.1 Az előadás lebonyolításának feltételei
5.2 A szeminárium / labor lebonyolításának feltételei
megfelelően felszerelt terem, számítógép, videoprojektor, tábla átrendezhető szakterem, az audiovizuális kommunikáció különböző eszközeinek megléte: videoprojektor, CDlejátszó, hangszórók.
2
3 42 56 óra 12 18 16 6 4
adaptált oktatási vagy nevelési programok tervezése
A sajátos óvodai és kisiskolai oktatási-nevelési folyamat kivitelezése
Az óvodások és kisiskolások tanulási tevékenységének, eredményeinek, fejlődési folyamatának értékelése
Transzverzális kompetenciák
Szakmai kompetenciák
6. Elsajátítandó jellemző kompetenciák Különböző életkori sajátossághoz képzési szinthez és célcsoportokhoz
7. A tantárgy célkitűzései (az elsajátítandó jellemző kompetenciák alapján) 7.1 A tantárgy általános célkitűzése
7.2 A tantárgy sajátos célkitűzései
Oktatási-nevelési és/vagy extracurriculáris tevékenységek változatos kivitelezésének kidolgozása Főbb tanuláselméletek, a tanított tantárgyak sajátos tartalmainak és tantervének valamint a tantárgymódszertan sajátos szemléletmódjának azonosítása és elsajátítása Curriculáris normák, sztenderdek és követelmények érvényesítése a hivatalos iskolai dokumentumok elemzésében és értékelésében, vagy a saját tervezési tevékenység önértékelésében A szakmai, pszicho-pedagógiai és módszertani ismeretek felhasználása, értelmezése, feldolgozása és alkalmazása az oktatási-nevelési tevékenységek és didaktikai eszközök tervezésének teljes folyamatában Az óvodai és kisiskolai oktatási tevékenység különböző sajátos kontextusainak megfelelő nevelési erőforrástípusok azonosítása a környezeti nevelés fogalmának megértése és alapelveinek helyes alkalmazása a környezeti nevelés módszereinek elsajátítása természetismereti és drámapedagógiai játékok megismerése a környezetvédelmi jeles napok alkalmából elvégezhető tevékenységtípusok megismerése az iskolán kívüli tevékenységek ismerete (tábor, erdei iskola, erdei óvoda), a bemutatóhelyeken (állatkert, botanikus kert, múzeum) végezhető tevékenységek típusainak ismerete, rejtvények, feladatlapok, versenyek megtervezése és kivitelezése, kézműves technikák 3
elsajátítása környezetkímélő és környezetvédő magatartás szabályainak ismerete az ismeretek gyakorlati alkalmazása
8. A tantárgy tartalma 8.1 Előadás 1. A tudományok módszertana és a környezeti nevelés fogalma, eredete, a fenntarthatóság pedagógiája. Alapelvek, stílusok, követelmények és kívánalmak, szinterek 2. Környezetismereti módszerek: megfigyelés, becslés, mérés, kísérletezés, viszonyítás, vonatkoztatás
Didaktikai módszerek Megjegyzések Előadás, magyarázat
Előadás, magyarázat
3. Interaktív módszerek: játékos tevékenység, kisérletezés, drámapedagógia, projekt módszer
Előadás, magyarázat
4. A környezeti nevelés formái: az óvodában, az általános és középiskolában, a szakkörön, a bemutatóhelyeken, a táborban, az erdei iskolában
Előadás, magyarázat
5. Környezetvédelmi jeles napok és tevékenységtípusok bemutatása
Előadás, magyarázat, szemléltetés, oktatófilm
6. Természetismereti játékok bemutatása és eljátszása, fogalomtár
Előadás, magyarázat, szemléltetés, játék
7. Játék a természet kincseivel
Előadás, csoportmunka Előadás, magyarázat, szemléltetés
8. Az élősarok kialakításának szempontjai, felelős állattartás és növénygondozás, fajok ismertetése 9. Kísérletek tervezése és kivitelezése, feladatlapok és rejtvények megszerkesztése 10. Környezeti nevelés az iskola falain kívül (erdei iskola, tábor, témahét, témanap)
Előadás, magyarázat, szemléltetés Előadás, magyarázat, beszélgetés, kooperativ munka Előadás, magyarázat, beszélgetés
11. Egészséges táplálkozás, környezetbarát vásárlási szokások. Belefulladunk: hulladékok, szelektív hulladékgyűjtés, veszélyes hulladékok, ártalmatlanítás 12. Környezeti nevelés az iskola falain kívül Előadás, magyarázat, 4
(erdei iskola, tábor, témahét, témanap) Energia paletta, megújuló források, energiatakarékosság
szemléltetés, dokumentumelemzés, gyakorlás
13. Térképtani ismeretek tanítása, , meteorológiai ismeretek tanítása, természeti naptár
Problematizálás, beszélgetés
14. Algoritmusok alkalmazása az ismeretanyag feldolgozása során. Számítógép a környezeti nevelésben: multimédia és hálózati tanulás
Előadás, magyarázat, szemléltetés, gyakorlás, játék
Könyvészet: Adorján Rita: Magonc. Mecseki Erdészeti Rt. Pécs, 1998. Agárdy Sándor: Erdei Iskola Tornyospálcán. Aqua. Budapest, 1993. Kosztolányi Istvánné (szerk.): Az erdei iskola hasznos könyve. Erdei Iskola Alapítvány. Budapest, 2002. Lehoczky János: Iskola a természetben, avagy a környezeti nevelés gyakorlata. RAABE. Budapest, 1999. Nagy Zsuzsanna: Természetismereti játékgyűjtemény. Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért. 1998. Réce füzetek 1–5. kötet. Alapítvány a Magyarországi Környezeti Nevelésért. Budapest. Tárnics Munkacsoport: A fák világa. Erdei Iskola Alapítvány. Budapest, 2001. Sallai R. Benedek: Zöld szemmel (Ötlettár környezeti neveléshez), Nimfea Természetvédelmi Egyesület, Szarvas, 1998 Tóth Mária: Alternatív stratégiák a környezeti nevelésben, Stúdium Kiadó, Kolozsvár, 1998 Joseph Cornell: kézenfogva gyerekekkel a természetben, Magyar Környezeti Nevelési Egyesület, Budapest, 1998 Dr. Lükő István. Bevezetés a környezeti nevelés pedagógiai és társadalmi kérdéseibe, Edutech Kiadó, Sopron, 1996 Dr. Lükő István:Ember-Technika-Környezet (Környezetpedagógiai és Környezetszociológiai Konferencia kiadványa), Edutech Kiadó, Sopron,1996 F. Nagy Zzuzsanna: Természetismereti játékgyűjtemény, kiadta a Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány, Miskolc, 2001/13 Vásárhelyi Tamás és Viktor András: Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia -alapvetés-, Magyar Környezeti Nevelési Egyesület Kiadó, 2003 Didaktikai módszerek Megjegyzések 8.2. Szeminárium: 1. Bemutatkozás, ismerkedés, a beszélgetés, feladatok megbeszélése 2. Becslés és mérés az óvodában és beszélgetés, általános iskolában. Feladatok, tevékenységek 3. Egy projekt megtervezése és kiselőadás, bemutatása (csoportmunka) csoportmunka kiselőadás, 4. Tevékenységtípusok, ötletek csoportmunka 5. Egy jeles napi tevékenység kiselőadás, megtervezése és annak bemutatása csoportmunka 5
(csoportmunka) 6. A játékokban szereplő fogalmak megbeszélése, pontosítása, a természettudományi folyamatok megtárgyalása 7. Termésbábok, csuhébabák, levélkollázsok készítése, kövek festése 8. Egy akvárium vagy terrárium virtuális berendezése csoportmunkában, kísérletek tervezése és bemutatása 9. Egyszerűen kivitelezhető kísérletek bemutatása és megbeszélése 10. Egy környzetismereti feladatlap összeállítása és bemutatása
11. Hasznos vásárlási tanácsok listájának az összeállítása, egy egyhetes erdei iskolai program megtervezése és bemutatása 12. Energia és víztakarékossági tanácsok összegyűjtése és bemutatása, feladatlapok 13. A terepasztal elkészítése és felhasználási lehetőségei
kiselőadás, beszélgetés, játék, csoportmunka kiselőadás, beszélgetés, játék, csoportmunka kiselőadás, beszélgetés, játék, csoportmunka Kiselőadás, párosmunka kiselőadás, beszélgetés, játék, csoportmunka kiselőadás, beszélgetés, játék, csoportmunka
kiselőadás, beszélgetés, játék, csoportmunka kiselőadás, beszélgetés, játék, csoportmunka 14. Egy tetszőlegesen választott téma Csoportmunka, megtanítása algoritmusok kiselőadás alkalmazásával Könyvészet Agárdy Sándor: Erdei Iskola Tornyospálcán. Aqua. Budapest, 1993. Bilku Rolandné – Galambos: Bakony-Városlőd. (Erdei Iskola Programfüzetek). Erdei Iskola Egyesület. Budapest, 1996 Dámné Erdei Gabriella: A környezetismeret-természetismeret tanításának módszertana, III kötet, Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola, Debrecen, 2005 Kosztolányi Istvánné (szerk.): Az erdei iskola hasznos könyve. Erdei Iskola Alapítvány. Budapest, 2002.
Lester R. Brown: A világ helyzete 2000 3. fejezet: Új háborúk a vízért. Föld Napja Alapítvány Rachel Carson: Néma tavasz (Katalizátor Iroda, 1994) Riedel M.: Volt rá energiánk, lesz rá energiánk. Gondolat Kiadó, Budapest, 1985. Tóth L.-Honti V.: Környezetkímélő energiaforrás: a szélmotor. Biofüzetek sorozat, Mezőgazdagási Kiadó, Budapest, 1987 9. Az episztemikus közösségek képviselői, a szakmai egyesületek és a szakterület reprezentatív munkáltatói elvárásainak összhangba hozása a tantárgy tartalmával. Alapvető természetismereti tájékozottság és olyan képességek kialakítása, amely 6
később alapját képezheti az óvodai nevelésben és elemi oktató-nevelő tevékenység élményszerű, motiváló, hatékony gyakorlati alkalmazásának. 10. Értékelés Tevékenység típusa 10.4 Előadás
10.5 Szeminárium / Labor
10.1 Értékelési kritériumok Természetismereti fogalmak és környezeti nevelési módszerek ismerete Tanitások és hospitálási jegy átlaga Kiselőadás megtartása, amelyen belül feladatok, csoportmunka, játékok összeállítása és alkalmazása a társakkal. Aktív részvétel a szemináriumokon
10.2 Értékelési módszerek Írásbeli vizsga
10.3 Aránya a végső jegyben 75%
Írásbeli vizsga Folyamatos megfigyelés, a szemináriumi tevékenység elemzése, értékelése
25%
10.6 A teljesítmény minimumkövetelményei szemináriumon való aktív részvétel (jelenlét – minimum 80%, szemináriumi kiselőadás megtartása, társak aktív bekapcsolása a szemináriumi tevékenységbe)
7
ELŐSZÓ Az 1990-es évek végének, a 2000-es évek elejének talán mára már elcsépeltnek tűnő jelszava a „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan !” még soha nem volt aktuálisabb, mint napjainkban. A környezetismeret tanítása során I és II , illetve a tudományok oktatása alkalmával a III és IV osztályban kiemelkedő hangsúlyt kell kapnia a környezetvédelemnek. Európai Úniós követelmény, hogy minden egyes tárgyat átszőjön a természetvédelemi gondolkodásmód. Környezeti nevelésen általában a környezeti kultúra megélését és átadását értjük. Akinek nem sajátja egy adott kultúra, az átadni sem tudja azt. A környezeti kultúra élő és élettelen, természeti és épített környezetünkkel való harmonikus eggyüttélés. Ha eggyüttélés, akkor elsősorban életmód, gondolkodás - és viselkedésmód, szokás – és értékrendszer. Ezek a szokások már nagyon korai életszakaszban kialakulnak . Egész életre szóló élmények, benyomások, amelyek alapvetően meghatározzák a leendő felnőtt környezeti gondolkodás – és életmódját. Ezért jó, ha egy óvónőnek, tanítónak megalapozottak a biológiai, ökológiai, fölgrajzi, természeti ismeretei, ugyanakkor az sem baj, ha hiányosak. A természetet ugyanis sokféleképpen meg lehet ismerni. Tudományosan meg más úton is. A tudomány útja : értelmi megközelítés. Végtelen sok megismernivaló van a világban, s majdnem mind érdekes, szép és csodálatos. Minden apró momentummal, amit értelmünkkel megragadtunk a világ jelenségeiről, folyamatairól, egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, amit vizsgálunk. Amit többé – kevésbé megismertünk, az már egy kicsit a miénk is, közünk van hozzá. Igy azt már szerethetjük is. Nem kell azonban feltétlenül tudományosan megismernünk a természetet. Elég egyszerűen csak rácsudálkozni a sok szépségre, szemünkkel - talán kezünkkel is – megsimogatni a már ,,megszelidített” környezetet (ahogy a Kis herceg rókája mondaná). Lélekben már közünk van hozzá : szeretjük. Nem úgy mint az értelmi megközelítés által. Másképpen. Az érzelmi megközelítés művészi jellegű, mert elsősorban a szépségre fogékony, annak meglátására. 8
Értelmi és érzelmi megközelítés egymás mellett, egyszerre is lehetséges.Teljes mértékben élvezhetjük valaminek a szépségét ugyanakkor, amikor közben pontosan megtanuljuk, megismerjük a tudományos ismertetőjegyeit. Nem zavarja egyik a másikat. Természetesen azért a hangsúly általában vagy az egyik, vagy a másik oldalon szokott lenni. Erősen életkorfüggő, hogy mikor melyik megközelítés az erdményesebb. Kisgyermekek esetében az érzelmi útnak kell dominálnia, hiszen arra sokkal fogékonyabbak. Sokkal inkább érzelmileg élik meg az életüket és a világot, mint a nagyobbak. Az óvodai környezeti nevelésnek ezért érzelemre orientáltnak kell lennie. Van olyan megismerési út is, amely egyáltalán nem igényel tudományt, talán szavakat sem. Ez a holisztikus megismerés. (Holosz görögül azt jelenti, hogy egész, ép, teljes, osztatlan.) Aki holisztikusan szeretné megismerni a világot az gondolatban nem szedi szét részeire; nem a részeken és részleteken közelít a természethez, hanem azt a maga teljességében, osztatlanságában próbálja ,,megfogni”. Erre a tipusú megismerésre talán nem is az a találó kifejezés, hogy megértés, ez inkább valamilyen megérzés: a világ megtapintása, ,,megízlelése”. Behunyt szemmel végigtapintjuk a megismerendő természeti tárgyat, vagy hallgatjuk a természet ,,zajait”, hangjait, neszeit. Ez az élményszerű megismerési út - többek között a játékossága révén – igen közel áll az ovodás korosztályhoz. Az elemi iskolában viszont már bátran alapozhatunk az értelmi megközelítésre. Egy alkalommal Kodály Zoltántól megkérdezték, hogy mikor kell kezdeni egy gyermek zenei nevelését. Ő kapásból azt felelte, hogy „a gyermek születésekor” , de aztán javított :,, kilenc hónappal a gyermek megszületése előtt.” Némi gondolkodás után azonban még egyszer változtatott, s kikötött a végleges meghatározásnál:,, A gyermek zenei nevelését az anyja születése előtt kilenc hónappal kell elkezdeni.” Ez lényegében minden nevelésre – így a környezeti nevelésre – is érvényes.A mai gyermek környezeti nevelése a szüleik nevelésével kezdődött. (Ez sajnos meg is látszik rajta, minthogy akkoriban sokkal többet hallottunk a „természet legyőzéséről”, mint a vele való harmonikus eggyüttélésről!). Ezért az óvodai és iskolai nevelés egy kicsit olyan, mint a diófa ültetése: majd az utódai fogják élvezni a gyümölcsét és az árnyékát. A környezetismeret tanításához elengedhetetlen kompetenciák
Tudás
A pedagógus megfelelő ismeretekkel rendelkezik a Földről, az életről, a világ működéséről.
9
Tudja, hogy a gyemeki megismerés alapja a felfedezés, a tapasztalatok gyűjtése, melyek segítségével a kezdetben kialakított naiv elképzeléseket átalakítja tudományosan megalapozott elméletekké. Érti a tudományos megismerés módszerét, és ezt megismerteti a gyermekekkel. Ismeri a projektoktatás lényegét. Attitűdök/ nézetek
Pozitívan áll hozzá a világ tudományos megismeréséhez és megértéséhez, és ezt a hozzállást tudja kialakítani a gyermekekben is. - Elfogadja, és a tervezés során épít a gyermekek természetes kíváncsiságára. Minden gyermek számára egyformán biztosjtja a világ megismeréséhez szükséges alaptudást nemre, etnikumra, nemzetiségre való tekintet nélkül. - A biztonságos környezet megteremtését előtérbe helyezi a kíváncsiság kielégítésével szemben. - Bátorítja a család, a közösség részvételét a tudományos projektekben. -
Képességek
- Tudományos ismereteit képes beépíteni a curriculumba. Képes tantárgyközi kapcsolatokat teremteni. - Ki tudja alakítani a gyermekekben azt a képességet, hogy felfedezzék a környezetüket. - Biztonságosan használja a technikai eszközöket, és a gyermekeknek is megtanítja ezek használatát. - Olyan projekteket tervez, melyek során a gyermek maga fedezheti fel a világról szóló ismereteit. Javaslatok
- Tantervelemzés, tematikus tervek elemzése a tudományos megismerés szemszögéből. -Felfedeztetésre építő órák, foglalkozások megtervezése és megvalósítása, majd ezek elemzése. - Egyszerű kísérletek bemutatása és elvégzése. - Tanítási gyakorlat elemzése a gyermekek aktivizálása szempontjából. - Tanórák, foglalkozások elemzése. - Egy adott témájú projekt megszervezése, megvalósítása.
10
I. A környezeti nevelés igazi terepe a szabad természet I.1. A kutatást és fejlesztést alkalmazó módszerek
Az önálló és rendszeres megfigyelés A környező valóság tárgyainak és jelenségeinek természetes környezetükben való önálló és rendszeres megfigyelése egyike a közvetlen feltárás módszereinek. Az ismeretszerzésben az érzékszervekkel szerzett tapasztalatok fontosságát - kora metodikai felfogását megelőzve – Comenius kiemelten hangsúlyozta . ,,A tanítóknak aranyszabályuk legyen az, hogy amennyire lehetséges tárjanak mindent az érzékek elé…Szükséges, hogy a megismerés mindig az ézékszervekből induljon ki, semmi sincs ugyanis az értelemben, ami nem volt meg előbb az érzkszervekben.”A szarvasi iskola megalapítója Tessedik Sámuel is rámutatott az aktív megfigyelés fontosságára. Tudományos elemzéssel I.P. Pavlov(1849 - 1936) dolgozza ki az első és a második jelrendszerről szóló tanítást. A megismerés folyamatában az érzékszerveknek, az első jelrendszernek alapvető a jelentősége, az érzékszervekkel szerezett tapasztalat mással nem helyettesíthető. Erre épülhet fel a második jelzőrendszer, végül is a tapasztalás gondolati feldolgozása. A különböző érzékszervek bekapcsolásával összetett érzékelés válik lehetővé. Az új ismeretek önálló felderítése és megragadása hozzájárul az ok- okozati gondolkodás, a megfigyelőképesség alakításához, a valóságkutatás készségének fejlesztéséhez. A megfigyelés lehet néha egyszerű és rövid ideig tartó, máskor huzamosabb és összetettebb, ami bizonyos eszközök (iránytű, távcső, mikroszkóp, stb.) használatán alapszik. Igy például megfigyelhetjük egy növény vagy állat növekedését, az életkörülményekhez való alkalmazkodást, a természeti jelenségek evolúcióját , egyes jelenségeket, stb. A megfigyelés során a lényegest el kell különíteni a lényegtelentől. A közvetlen tapatalatszerzés mindig erősebb, mint a közvetett. Az élő és élettelen valóság sokkal elevenebb hatás, mint bármilyen szép képeskönyv. Vigyük ki a gyerekeket a szabadba. (Nincs rossz idő – tartja a turista közmondás - , csak nem megfelelő öltözet!) Semmi mással nem pótlható szerepe lehet akár egy sétának az erdőben, hát még egy kirándulásnak, vagy főleg egy néhány napos táborozásnak.
11
A megfigyelés a szervezés szempontjából lehet egyéni és csoportos. Persze nem könnyű megszervezni a terepjárást. Technikai, biztonsági, egészségügyi és még sok más ok miatt. A természetben végzett megfigyelés lebonyolítása sokszor nehézségbe ütközik. Kevés olyan óvoda és iskola van, ahol az adottságok olyanok, hogy a természetismeret, illetve a tudományok óra keretében lehetne a természetben megfigyeléseket végezni. Városokban, ahol nagyobb szükség lenne a természettel közvetlen kapcsolatot teremteni, ott legfeljebb a gondozott parkokban, esetleg a televízió képernyőjén vagy DVD –én, CD-én, memória rúd segítségével figyelhetik meg a természeti jelenségeket. Használjuk ki a szabad szombat nyújtotta lehetőséget, s ha nem is többször, de legalább ősszel és tavasszal vigyük ki tanítványainkat környékünk egy – egy jellegzetes tájegységének tanulmányozására. De előfordulhat az is, hogy az óvónők, tanítók azért ódzkodnak a kirándulástól, mert félnek a gyerekek ,,mi ez?” kérdéseitől. Attól tartanak, hogy a kérdések többségére nem fognak tudni válaszolni. Ezen lehet segíteni. Egyrészt azzal, hogy végülis meg lehet tanulni a legyakoribb növény – és állatfajokat. Ehhez ma már bőviben vagyunk a jobbnál – jobb képeskönyveknek. S az sem baj, ha az óvónő, tanító együtt tanulja a gyermekekkel a természetet. Közös izgalom és gyönyörűség megtalálni a képeskönyvben az addig ismeretlen állatot vagy növényt, s jóleső játék lehet a következő alkalommal kikérdezni egymást(gyermek a felnőttet!), hogy vajon emlékszünk –e még a névre. Azt is tudjuk, hogy a kisgyermek kérdezése többnyire nem is annyira magát a választ igényli, hanem elsősorban azt, hogy a felnőtt odafigyeljen rá., társa legyen, vele legyen. Nem baj tehát, ha az óvónő, tanító nem tudja a kérdezett növény nevét vagy a jelenség magyarázatát, ha együtt tud csodálkozni és örülni a kérdezővel. (Persze legjobb, ha a pontos válasz és a közös öröm kiegészíti egymást.) Menjünk tehát csak ki a szabad természetbe minél többet, ha nem is vagyunk szakavatott ismerői a természetnek.
I.1.a. A tanulmányi séta ___________________________________________________________________________
Célja : Az órán tanultaknak, az egyes részmozzanatoknak a természet nagy
egészébe való elhelyezése; az összefüggések megláttatását végezzük a néhány órás tanulmányi séta alkalmával.
12
Kulcsszavak
- előzetes terepfelmérés - rövid időtartamú tevékenység - komplex szemlélet kialakítása - évszakonkénti megfigyelések ________________________________________________________________ Célszerűen megtervezett, tantervbe iktatható tanulmányi utak, tanulmányi séták keretében valósítható meg a természet közvetlen megismerése. Az első mozzanat az, hogy maga a pedagógus készüljön fel a tanulmányi sétára. Előbb egyedül járja be, ismreje meg a terepet, a természetes vagy kultúrtájat, az ott élő jellemző növény - és állattársulásokat. A tanulmányi utakon végeztetett megfigyelések természetesen az eddig szerzett ismeretekből induljanak ki. Nem szabad azonban a környezetismereti, illetve a tudományokat érintő ismeretek szűk határai között maradni. Tanítványaink a tanulmányi sétákon elevenítsék fel az addig szerzett földrajzi, alapvető fizikai – és kémiai, történelmi, irodalmi , stb. ismereteiket is. Igyrkezzünk megfigyeléseiket úgy irányítani, hogy a különböző forrásokból szerzett tudásanyagukat képesek legyenek integrálni. Óvodában és elemi iskolában az őszi és a tavaszi tanulmányi utakat fel lehet használni a szertár fogyó gyűjteményanygának kiegészítésére és kisebb, bizonyos szempont szerinti gyűjtemény összeállítására (pl. gyomnövényeink). A gyűjteményben elsősorban a tantervi anyagban előírtak szerepeljenek. Minden szempontból helytelen év elején kiadni az utasítást, hogy a tanulók egyénileg állítsanak össze bizonyos mennyiségből álló növény - vagy állatgyűjteményt (akkor, amikor még egyáltalán nincsenek ismereteik a környék védettséget élvező élővilágáról). A pedagógus által vezetett tanulmányi sétát szabad csak felhasználni a céltudatos gyűjtésre. A tanulmányi séta alkalmával a komplex szemlélet kialkítására törekedjünk. Irányítsuk növendékeink megfigyelő tevékenységét – az óvoda, iskola földrajzi adottságaitól függően – a természetes, illetve a kultúrökoszisztémára, az ember tájalakító hatására, a természetvédelemre. A tanulmányi sétát használjuk fel az élőlények közvetlen megfigyelésére és ennek során az elméleti ismereteknek a gykorlatba való ültetésére. Tanulmányi sétára olyan területet keressünk – ha ez lehetséges - , ahol a természetes táj, hegyvidék, vízpart, síkság lehetőséget ad a szemlélődésre, tapasztalatgyűjtésre. Fontos, hogy a terület maximum 20 – 30 perc alatt megközelíthető legyen gyalogosan. Elveinkhez tartozzék az, hogy kevés helyre vigyük el a gyermekeinket, de oda többször. Igy könnyebben veszik észre a változásokat, az időjárás hatását vagy a pusztulást (levegőszennyezés, gombásodás, stb). Több éves gyakorlat során bebizonyosodott, hogy állandó kirándulóheleyekre van szükség, hogy bátran ,otthonosan mozogjanak, az adott 13
terepen, lehetőségük adódjon megfigyelni, összehasonlítani az évszakok változását, örök körforgását. Az új kiadású tankönyvek már ösztönzést és indítékot is adnak arra, hogy tanítványaink a természetben végezzenek megfigyeléseket. ________________________________________________________________ Feladat 1. Állítson össze egy tanulmányi sétatervet, egy ön által választott területre, amely mind a négy évszakra lebontva tartlmazza a tevékenységek menetét ! 2. Milyen időközönként kell tanulmányi sétákat szervezni? 3. Változtatunk – e a tanulmányi séta színhelyein ? Ha nem, akkor ezt indokolja meg ! 4. Milyen pozitív változásokat érhetünk el tanulmányi séták alkalmával ? ________________________________________________________________ I.1.b. A tanulmányi kirándulás ___________________________________________________________________________
Elsődleges célja : az eddig szerzett ismeretkre építve (nem kizárólag
természetismereti információkat értve ez alatt) komplex ismeretnyújtás, a tanítványok ismereteinek integrálása. ________________________________________________________________ ________________________________________________________________ Kulcsszavak
- forgatókönyv - többféle élőhely megismerése - ökológiai gondolkodásmód kialakítása - temészeti, építészeti, történelmi étékek bemutatása ________________________________________________________________ A tanulmányi séták szerves kiegészítői a tanulmányi kirádulásoknak. Ezeknek a témája és célja már lazábban kapcsolódik a tananyaghoz . A kirádulásnak ne legyen ,,iskolás” jellege . Könnyű, lezser , játékos szellemben vezessük azt. Adjunk időt az önfeledt játékra is. Az életkori sajátosságoknak megfelelően a kedvelt labdajáték, számháború, stb. közbeiktatása feltétlenül szükséges. Ha mód és lehetőség van, kis csoportok egyszerű ebédet is főzhetnek maguknak. A szabad szombat kínálja a lehetőséget a kiránduláshoz. Mivel tanulóink nagy része tömbházakban él, feltétlenül többet kell vinni őket a szabadba, kirádulni. A természet szeretetére nevelni igazán csak a természetben lehet. Csak így lesz viszonyítási alapjuk, csak így lesznek képesek felfedezni a természet csodáit, és megszeretve azt védeni.
14
A rendszerességgel és folymatosan végzett kirándulások nagyban meghatározzák az életünket. Közvetlen célunk a természet megismerése, megszerettetése és egy másfajta gondolkodásmód kialakítása. Gondolok itt az ökológiai gondolkodásmódra, szemléletre, amely az erdőt nemcsak fának látja, hanem életközösségnek. A kirándulások során olyan magatartási formák kialakulása lehetséges, amely az élő és élettelen környezettel való eggyüttélést megalapozza . A kirándulások alatt feltöltődnek élményekkel, mely játékukban tükröződik. Keressünk olyan területeket, ahol a természetes táj, hegyvidék, vízpart, síkság lehetőséget ad a szemlélődésre, tapasztalatgyűjtésre. Ha elfoglaltságunk engedi, ősszel és tavasszal 1 – 2 alkalommal szervezzünk tanulmányi kirándulást. A tárgyát szerető pedagógus szívesen vállalja ezt a megterhelő munkát és rajta áll, hogy tanítványait miként tudja lelkesíteni erre a hasznos szórakozásra, mennyire tudja vonzóvá tenni a kirándulást. Általában szívesen is jönnek taníványaink az ilyen kötetlen foglalkozásokra, mi pedig ilyenkor életközelből ismerjük meg tanítványainkat . Bármennyire is kötetlen látszólag a tanulmányi kirándulás menete, a pedagógusnak jól fel kell készülnie . Ha nem ismeri a terepet , jó azt előbb bejárnia. Alapos vázlatot, forgatókönyvet kell összeállítania . Tervezetében szerepelnjen alapfokú fajismereti, morfológiai, rendszertani és ökológiai problémák megbeszélése. Itt a módszer egészen más, mint az óvoda és az iskola falai között. Menet közben problémát vetünk fel, beszélgetünk és főként tanulóink kérdéseit provokáljuk. Ügyesen vezetve a beszélgetés menetét tanítványaink nem is veszik észre, hogy egy – két probléma megoldásával kint a szabadban néhány perc alatt többet sjátítanak el a természet titkaiból, mint az iskolában egy óra alatt. Nem lehet sémát készíteni a tanulmányi kirándulásokhoz. Sok a befolyásoló tényező. Ilyen például a pedagógus adottsága, érdeklődési köre, az iskola földrajzi helyzete, stb. Nagy általánosságban néhány gondolatra érdemes kitérni. A szikes területeken pl. keressük az összefüggést a száraz talaj és a pozsgáslevelűség (Salicornia), továbbá az aprólevelűség (Statice) között. Vezessük rá őket, hogy miként történt az elszikesedés, és ebből következtessünk a jellemző életközösségre, majd a szikesek javításának lehetőségére. Kaszálóréten irányítsuk figyelmüket, arra, hogy miként alkalmazkodnak itt a növények a szél tépő hatásához (a réti boglárka szabdalt levele, az egyszíkűek szálas levelei, stb.) Hívjuk fel a figyelmet a gyakorlati vonatkozásokra is: a pázsitfüvek cukrokban, a pillangósok fehérjében gazdag növények. Erdei kirándulás során a létért folyó kűzdelem elvét sok példán keresztül tanulmányozhatják tanítványaink az erdőszéli futó növény (iszalag) a napfény felé kapaszkodva maga alá gyűri a cserjét. Az erdőben található különböző burgonyafélék (csucsor, nadragulya) alkaloidákkal, az ernyősök illó olajokkal, a 15
pázsitfüvek buja sarjadzással védekeznek a lerágás ellen, és így kűzdenek a létükért. Igen tanulságosak a mezőgazdasági kultúrterületekre tett kirándulások is akár tavasszal, akár ősszel. Az ember természetátalakító tevékenységét itt tanulmányozhatjuk. Ugyanakkor érdemes őket elvinni gyümölcsösbe, kertészetbe is. Ezeken a helyeken a kultúrnövényekkel kapcsolatos ismereteket kell szélesíteni. Továbbá rá kell irányítani a figyelmet a megzavart biológiai egyensúlyra, ennek következményeire. Emeljük ki a biológiai védekezés előnyeit és mutassunk rá a kemizálás veszélyeire. Nem lehet, de szükségtelen is sémát adni, hiszen a tényezők kölcsönhatásai sugallják a szükséges teendőket és a pedagógus rátermettsége biztosítja az eredményt. ________________________________________________________________ Feladat 1. Tervezzen meg egy többnapos tanulmányi kirádulást! 2. Mi kerüljön a hátizsákba? ________________________________________________________________
I.1.c. A természetvédelmi tábor ___________________________________________________________________________ Célja: az, hogy az élő környezetben zajló folyamatokat tanítványaink
megértsék, a környezetkímélő életmód szokásait kialakíthassuk náluk, valamint aktív környezet – és természetvédelemre neveljük ők ________________________________________________________________ Kulcsszavak
- szervezési és programterv - a Természetjárók tízparancsolata ________________________________________________________________ Minden tábor – így a környezet-és természetvédelmi szaktáborok szervezése is – előkészítő tevékenységekkel kezdődik. Ennek során keresünk megfelelő táborhelyet, készítjük el a helyhez illő programot, biztosítjuk a mindenképpen szükséges anyagiakat, stb. Tehát rendkívül lényeges, a későbbi sikereket döntően meghatározó lépésekről van szó. Az előkészítő munkák közül első a terepszemle. A szervezőknek mindig a tervezett helyszínen kell pontosan tájélozódniuk arról, hogy a terület alkalmas-e a tábor megrendezésére. A helynek elegendő nagyságúnak kell lennie a sátrak elhelyezésére. Lehetőleg gyepes terület legyen, viszonylag félreeső helyen és ha lehet nem forgalmas út mellett. A jó megközelítés miatt azonban fontos, hogy esős időben is járható út vezessen hozzá.
16
A terület megfelelően vízszintes legyen ahhoz, hogy a sátrak felállíthatók legyenek. A túlságosan meredek lejtők nem alkalmasak erre. Lényeges a terület simasága is, mert ha kerékvágásokkal, vízmosásokkal szabdalt, akkor ott a sátrak nemigen állíthatók fel. Ráadásul zivatarok esetén fenáll az elázás veszélye. A mosakodáshoz megfelelő mennyiségű vízre van szükség. Ezért a táborhelyet mindig úgy kell kiválasztani, hogy a közelben – 100-200 méter – bővízű forrás, kút, patak, folyó vagy tó legyen, amely a nyári melegben felmerülő nagymennyiségű mosdóvízszükséletet biztosjtani tudja. Megfelelő minőségű ivóvízre is szükség van. A legjobb az, ha vezetékes víz közkifolyója áll renedelekzésre, de megfelelő, ha rendszeresen vizsgált befoglalt forrás, vagy kút biztosítja a szükséges ivóvizet. Ha mindezek nem állnak rendelkezésre , akkor a lajtos megoldás is segíthet. Szükség esetén műanyag vizeskannával is megoldható a probléma. Biztosítani kell a tábori WC-k megfelelő, szennyezésmnetes elhelyezését. Elsősorban arra kell vigyáznunk, hogy ne szennyezzük a víznyerő helyeket. Meg kell oldani a tábor során keletkezett szamét és hulladék elhelyezését. A bomló konyhai hulladékot komposzálni lehet, a nem bomló anyagokat - ha van a közelben - kommunális szemétgyűjtőhöz szállítjuk. Amennyiben ez nem oldható meg, akkor műanyag szemeteszsákoba gyűjtjük és táborbontás alakamával elszálítjuk. A közelben árnyékos, fás területnek is lennie kell, ugyanis a nyári melegben nem csupán a sátrak lesznek elviselhetetlenek, de a napközben tervezett programok is nehezen bonyolíthatók le. A legideálisabb egy fákkal körülvett tisztás. Azt is szükséges tisztázni, hogy a környék milyen szakmai programok lebonyolítására alakalmas: gyalogtúra ,terepvizsgálat, múzeumlátogatás. Jó, ha van a közelben – 2-3 km – izgalmas látnivaló, pl. erdő, szikla, domb, estleg a közeli település néprajzi látnivalói. Fel kell mérni, hogy legyen elegendő hullott gally az esti tábortüzekhez és a főzéshez. Ha nincs akkor kellő mennyiségű tüzifát kell beszerezni. Mindjárt az első látogatáskor érdemes tájékozódni a legközelebbi boltban, hogy tudják-e vállalni a tábor áruval történő ellátását. Itt be lehet szerezni a főzéshez szükséges nyersanyagot, estleg – ha megoldható – kész főtt ételt. Meg kell tudni, hogy hol található a legközelebbi orvos és gyógyszertár. Ezt még akkor is tisztázni kell, ha a táborban orvos és megfelelően összeállított egészségügyi csomag található. Meg kell tudni, hogy a tervezett táborhelynek ki a tulajdonosa , vagy használója, fel kell keresni és minden további tervezés előtt a hozzájárulását kell kérni a tábor megrendezéséhez, a sátrak felállításához a területen. Az enegdélyezést írásban is rögzíteni kell, amely tartalmazza a tulajdonos feltételeit is. Meg kell érdeklődni, hogy nem védett területen akarunk-e táborozni, amelyhez a területileg illetékes természetvédelmi hatóság engedélye is 17
szükséges. a tulajdonostól azt is megtudhatjuk, hogy a tervezett táborhely nem villáveréses-e. Soha nem szabad tábort szervezni területi mélypontra. Szervezési és programterv
Konkrét, napokra kidolgozható programot csak a táborhely és környékének megismerése után tudunk készíteni. E nélkül tevékenységünk alkalomszerűvé és kapkodóvá válik. Éppen ezért rögíteni kell a következőket: a) A tábor időpontja b) A tábor pontos helye c) A tábor megközelítési lehetőségei vonattal, busszal, személygékocsival, kerékpárral d) A résztvevők száma e) A tábor vezetőinek száma és szakmai összetétele f) A tábor célja és feladata g) A tábori rend h) Az elszállásolás módja – sátrak, faházak, kőépület i) A szükséges tábori és egyéni felszerelések listája j) A tábor részletes, napra és órára kidolgozott programterve. Ezt úgy is el lehet készíteni, hogy minden nap részletesen feltűntetjük az összes programot és lehet úgy is, hogy az állandóan, azonos időpontban szereplő programok – ébresztő, étkezések, mosdás, stb. – a tervezet elején szerepeljen és csak a naponta változó feladatokat jelöljük külön. A szervezési feladatokhoz tartozik még: - A költségvetési terv(az anyagi források előteremtése, a szükséges engedélyek beszerzése) - A tábor felépítése (a sátrak elhelyezési módja, alakzatai) - A tábori konyha, a tűzrakó hely, a mosogató, a raktársátor, a szakmai sátor, az előadósátor elhelyezése - Információs tábla kihelyezése A programterv a helyi adottságoknak megfelelően színes és változatos lehet, de minden táborra örökérvényű legyen a Természetjárók tízparancsolata(M.Vosatka ötlete nyomán). 1. A természetben nyitott szemmel és füllel, fogékony szívvel járj! Tanuld meg befogadni szépségeit! 2.Viselkedj csendesen! Az erdőben ne hangoskoj ne énekelj, ne halgass rádiót, magnót, MP 3-as lejátszót,stb.! Hallgasd a madarak énekét! 3. Célszerűen, kényelmesem és lehetőleg terepszínűen öltözz! 4. Túráidat erőnléted, gyakorlottságod figyelembevételével tervezd meg! 5. Tartsd be a táborozás alapszabályait! 6. A természetben sem nélkülözhetjük a személyi higiéniát! 7. Tartsd be a védett területekre vonatkozó utasításokat! 8. Tartsd be a tűzrakásra, őrzésére és eloltására vonatkozó szabályokat! 18
9. A természetben való tartózkodás után állítsd vissza az eredeti állapotot! 10. Igyekezz hasznosítani a természetben szerzett ismereteket, tapasztalatokat és másokat is a természet szeretetére, óvására buzdítani! A tábori program magába foglalhat: - növényes programot (azon belül: a nap növénye); -állatos programot, rovarcsapdák készítése, rovarok megfigyelése, visszahelyezése a természetbe (ennek keretében: a nap állata); - földtanos programot; - néprajzos programot; - a tájékozódással és időjárási jelenségekkel foglalkozó programot; - csillagászprogramot; - esti meséket; - szertartásokat; - népdaltanulást; - környezetvédelmi vizsgálatokat és gyakorlatokat (talaj, levegő, víz vizsgálata); - tábori szakácskönyv készítését. Hogy minden program zökkenőmentes, kellemes és hasznos legyen fel tétlenül meg kell fogalmaznunk a tábori rendet, amely: a) ne legyen túl hosszú; b) megfogalmazása legyen pontos és közérthető. 1. Pontosan tartsd be a kijelölt időpontokat! 2. Mindig a kapott feladatot végezd! 3. Távozásodat minden esetben jelentsd be! 4. Társaiddal különösen a kisebbekkel légy udvarias! 5. Más holmijához csak a tujdonos engedélyével nyúlj! 6. Lehetőleg csak a saját sátradban tartózkodj, amely elsősorban alvásra való !(a sátotulajdonos kérésére, de a pedagógus tudtával és engedélyével napközben röid ideig, tartózkodhatsz más sátrában. ) 7. A sátorban tarts renedet és ennivalót ne tárolj benne! 8. A pihenőidőt vedd komolyan! 9. A táborban csak a kijelölt utakon közlekedj! 10. A tábor felszerelésére nagyon vigyázz, utánad mások is szetenék használni! 11. A szemetet és a hulladékot csak a kijelölt helyre tedd! _______________________________________________________________ Feladat 1. Állítsa össze a szükséges tábori felszerelések listáját! 2. Állítsa össze az egyéni felszerelés listáját! 3. Tervezze meg egy szakmai tábor munkáját napokra, órákra lebontva! 4. Milyen módszereket alkamazna a különböző tevékenységek során? ________________________________________________________________
19
I.1.d. A természeti tanösvény __________________________________________________________________________
Célja: hogy kellemes tapasztalatot nyújtson természetes, de ellenőrzött
keretek között, ahol egyszerű jelek segítségével a látogatók megismerhetik a fákat, cserjéket, a kisebb növényeket, a földrajzot,a természeti képződményeket, a természetes életközösségeket,a területen honos állatfajokat(ha lehetőség van rá) és ezek kapcsolatait az emberrel. A szabadban történő tanítás alapvető eszköze. Lehetővé teszi, hogy a látogatók átkelhessenek a természetes területen anélkül, hogy a környezetben kárt tennének. Fő célkitűzései a következők: 1. Oktatás. A látogatók érdekes környezetben élő példákon láthatják, tapinthatják, hallhatják és szagolhatják a környék természeti képződményeit, élőlényeit. 2. Magyarázat.A látogatók jelzőtáblák, feliratok, tájékoztató füzetek segítségével láthatják, hogy az élőlények és környezetük kölcsönösen hat egymásra. 3. Természetvédelem. Az ösvény megmutatja, milyen természetvédelmi módszerek és megoldások lehetségesek a helyi problémákra ________________________________________________________________ Kulcsszavak
- oktatás - természetvédelem - népművelő jelleg – a ngyközönség számára ________________________________________________________________ A természeti tanösvények: tervezett rövid gyalogutak (700 m-1,3 km), melyek természetes területeken vezetnek keresztül, ahol a látogató értékes, érdekes, fontos természeti, vagy történelmi jellegzetsségeket láthat és érthet meg utifüzet, vagy magyarázó jelzések segítségével. A természeti tanösvény tervezésekor: - át kell tekinteni a tájat, hogy megtaláljuk a legkülönlegesebb tulajdonságait; - a közönség számára megfelelő utat kell kidolgoznunk, kigondolnunk, mely egyszerre szép és biztonságos; - az oktatás érdekében el kell döntenünk, hogy mit jelöljünk meg és miért. A fő természetvédelmi útvonal, melyhez rövidebb, speciális, hurok alkú ösvények csatlakoznak a talaj, az erdő, az élővilág, stb. tanulmányozására alakítható ki. A vezető nélküli ösvényen a látogatót jelzőtáblák, magyarázó füzetek segítik, melyek jelzik a környezeti érdkességeket és együtt tartalmazzák
20
a táj összes jellemző vonását. Később, ha lehetséges, egy második nem szabályos séta – és turistaút is beiktatható (és további ösvények is tervezhetők speciális használatra, például lovasoknak, kerékpárosoknak, mozgássérült embereknek). A hosszabbik séta -és turistautat azok a látogatók használják, akik nagyobb távolságot szertnének bejárni anélkül, hogy a speciális vezetést igénybe vennék. Ha valóban szeretnénk temészeti ösvényt építeni akkor előzsör is el kell döntenünk, hogy Hová?
1. Első lépésként tanulmányozni kell a területet a természetvédelmi központ 1 négyzetkilómeteres körzetében. Be kell járni az egész területet és végig kell járni a már meglévő utakat, vagy ösvényeket. Készítsünk listát az érdekes természeti, vagy történelmi jellegzetességekről. Ezeket jelöljük be egyszerű térképen és rajzoljuk be az ösvényt, mely durván követi ezeket. 2. Jelöljük meg a jellegeztességeket kinn a terepen, az út mentén fényes szalagokkal, fonallal, vászonnal, vagy műanyaggal. Kössük össze ezeket a darabokat spárgával, hogy megkapjuk a körülbelüli úttervezetet. Sétáljunk végig a tervezett útvonalon, hogy nagyjából lépet alkothassunk arról milyem hosszú. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a turisták lassan fognak sétálni és időbtelik míg elolvassák a jelzéseket, vagy a füzet arra vonatkozó megjegyzéseit minden egyes pontnál, vagy pihenőnél. Úgy alakítsuk ki a spárgával jelölt útvonalat, hogy a legjobb tanösvény- elrendezést kapjuk. Vegyük figyelembe azt , hogy a turistautak eltérnek a hagyományos utaktól abban az értelemben, hogy a helyi lakosok által ritkán látogatott helyekre vezetnek. Ezért ajánlatosabb egy teljesen új ösvényt kialakítani, mint a régi szakaszokat felhasználni. Azzal, hogy új tutistautakat alakítottunk ki, elkerüljük a régi jelöletlen ösvényekkel való összetévesztés lehetőségét. Hogyan?
1. Tisztítsuk meg a tanösvényt minden akadálytól (gyökér, farönk, kövek, stb.) és vágjuk vissza a benyúló ágakat 2,5 m magasságig. Hagyjunk meg minden olyan képződményt, amely később segíthet a tájékozódásban az út mentén. 2. A tanösvény olyan széles legyen, hogy azon két egymás mellett sétáló ember elférjen (kb. 1,3 m széles). Biztosítsuk azt, hogy a turisták balesetmentesen sétálhassanak. Ahol az építési munkálatok erózióhoz vezethetnek, ott biztonsági intézkedésekere van szükség, mint például aljnövényzet – ültetés, vagy kaviccsal történő feltöltés. 3. Tegyük kanyargóssá a tanösvényt – s ennek nem az az oka, hogy a legközelebbi pihenőt minél lassabbban lehessen elérni, hanem – hogy jobban meg lehessen ismerni a területet. Egy kanyargós út a felfedezés
21
érzését nyújthatja a látogatók számára. Az egyenes szakasz ne legyen hosszabb 25 m – nél. 4. A pihenőket úgy helyezzük el , hogy az egyiktől ne lehessen látni a másikat. Ha a sétáló látja a legközelebbi pihenőt, sietni kezd, ahelyett, hogy megfigyelné a környéket. 5. Minden táblánál, vagy számozott jelzésnél alakítsunk ki tisztásokat, hogy a kirándulók összegyűlhessenek, ha a pedagógusnak, vagy a vezetőnek ismertetnivalója van. 6. Az ösvényeket úgy kell kialakítani, hogy ne kanyarodjanak vissza. Bár a kanyarok jók, ne tegyük azokat olyan élessé, hogy önmagukba téjenek vissza éles ,,s’’formában, a látogatók ugyanis hajlamosak arra, hogy új, más utat vágva, tönkreteszik a természetes vegetációt, hozzájárulva az erózió kialakulásához. 7. Kerüljük a meredek és fárasztó, dombon és hegyen vezető utat. Körültekintő tervezés szükséges, hogy ne kedvetlenítsük el a látogatókat. Ha rövid, meredek szakasz van az ösvényen, lépcsősorral könyebbé tehetjük azt. 8. Építsünk vízelvezetőket a tanösvényhez. Ahol a föld meredek, ott az útnak egy kicsit a völgy felé kell lejtenie, hogy a víz lefollyon, ahelyett, hogy ráfolyna az útra. Ássunk átvezető árkokat a tanösvényen keresztül, ahol a víz összegyűlhet, vagy átfolyhat, ha esik az eső. Ezeket a sekély árkokat kibélelhetjük apró kövekkel, vagy használjunk kis farönköket rövidebb távolságra a szélektől, hogy egy csatornát kapjunk. Ezeket rögzíteni lehet ékekkel. 9. Nyirkos helyeken, mint amilyen a mocsár, vagy a patakmeder környéke, emeljük meg az utat újjabb földréteggel, esetleg építsünk emelt sétálóutat. Keresztbe fektetett tuskódarabok, vagy pallók használhatók kis víztócsák esetén. Kövek nem jók erre a célra, mert csúszóssá válhatnak, Emelt utat készíteni nagyobb munka, de a nedves, sáros tanösvényt valószínüleg senki nem használná. 10. Homokos terepen, hogy a felszínt ne rongáljuk, farönkből, vagy pallóból megemelt gyalogutat készíthetünk. 11.Ahol az ösvény lepusztult, vagy nehéz a járás, az ösvény felszínét a következő anyagokkal fedhetjük le, ha az módunkban áll : fenyőtű, faforgács, főrészpor, feldarabolt fakéreg, homok. Ezek jó járófelületet képeznek és nem vágják el a cipőt. 12.Ahol valami szép dolog, példáil egy gyönyörű fa, vagy valami más különlegesség látható ott pihenőpadot is készíthetünk.
22
Nyilvános szolgáltatások
A természetes tanösvényen nyújtott szolgáltatások függenek a rájuk fordított pénzösszegtől, a látogatók várható számától, és a környéken adódó lehetőségektől. Lehet, hogy csak egy-két pihenőmegállóra lesz szükség, vagy egy piknikezőterületre, esetleg egy nyílvános WC- ről is gondoskodni kell a tanösvény közelében. A pihenőmegállót próbáljuk olyan helyen kijelölni, hogy a látogatók gyönyörködhessenek az ösvény szépségeiben: ahol szép a kilátás, vagy pl. egy öreg fa, esetleg egy érdekes sziklaképződmény található. A helyen kőből , vagy fából kialakított pad, vagy sziklába vájt ülőhely lehetővé teszi, hogy a fáradt látogatók pihenhessenek, és ülve csodálhassák a látványt. Ha a természeti tanösvényen piknikezőhelyről szeretnénk gondoskodni, akkor célszerű ezt vonzó környéken, az ösvény bejáratától nem messze elhelyezni. Igy az étlt és a hulladékot is könnyen tisztítható helyen tárolhatjuk. A piknikező hely nagyon egyszerűen néz ki: lehet egy fáktól, vagy ágkatól árnyékolt tisztás, melyen fatönk, vagy kő szolgál ülőhelyül, de elhelyezhetünk asztalokat és padokat is. Ez függ a látogatók szokásaitól és a beszerezhető természetes anyagoktól. Esetleg előfordulhat, hogy tüzet akarnak gyújtani. Akkor egy erre megfelelő bizotonságos helyről kell gondoskodni. De mindenesetre ott kell állnia egy szemétkosárnak ,, Kérlek ide dobd a hulladékot!“ felirattal, és ezeket gyakran ki kell üríteni a rossz szag elkerülése érdekében, vagy hogy a hulladékon élő állatokat, pl. rovarokat távol tartsuk. Ha nincs más illemhely a közelben, de szükség volna rá, felállíthatunk egyet, ügyelve arra, hogy ne szennyezze a környezetet. Ezt a bejárathoz közel, de nem pontosan mellette érdemes elhelyezni. Az illemhely elrejtéséhez szükséges építőanyaghoz célszerű a környezet kínáta lehetőségeket is figyelembe venni. Jelzőtáblák és útmutatók a tanösvényen
1. A tanösvényre kell egy bejárati jelzőtábla, hogy a látogató tudja, mivel fog találkozni. A tábla ábrázolhat: - egy térképet, melyen méterben, vagy km-ben feltűntetjük az ösvény hosszát; - bizonyos látnivalókat az út mentén; - rendszabályokat(,,Kérlek maradj az ösvényen!” ,,Ne zavard az állatokat és növényeket!’’). Ahol két ösvény találkozik jelzőtáblán kell jelezni a távolságot és a követendő irányt. 2. A tanösvényen található jellegzetességeket feliratokkal kell ellátni (vagy számokkal, ha füzetben tüntetik fel a fontosabb látnivalókat). Ezek
23
a magyarázatok a látnivalók nevéről, sajátosságairól, rokonságáról, előfordulási helyéről, vagy történelmi hátteréről tájékoztatnak. Ezeknek a feliratoknak: - pontosnak, - érdekesnek, - rövidnek, - könnyen olvashatónak és könnyen érthetőnek kell lenniük. Az írott jelzőtáblákat egyszerű karókra kell ráerősíteni az ösvény mentén. De fa, bokor, vagy valamilyen kúszónövény ágára is ráköthetjük hánccsal, vagy kötéllel. Vigyázni kell arra, nehogy a táblákkal kárt okozzunk. Mert például, ha egy fára jelzőtáblát szegezünk fel a rovarok, vagy a baktériumok könnyen bejuthatnak a fa belsejébe a szeg ütötte nyíláson keresztül . A jelzett különlegességet rögtön észreveszik a látogatók, ha azt és a jelzőtáblát is színes festékkel pöttyözzük. 3. A jelzőtáblák helyett azonban célszerűbb a gépelt útmutatót választanunk. Az útmutatókat egy fedett dobozban, az ösvény elején helyezzük el, ahová útjuk befejeztével a látogatók vissza is rakhatják azokat. Az útmutatóban leírt információkat úgy kell megszámozni, hogy azok sorra megfeleljenek az ösvény mentén látható jelzéseknek. A szöveget képek, rajzok és grafikonok egészíthetik ki, hogy a látogató könnyen eligazodjon. Elég, ha a szöveges magyarázat kb. 15-25 információt tartalmaz. Ha egy, vagy több papírlapot sokszorosítunk, összehajtva és összekapcsolva, füzetecskéket állíthatunk elő. 4. A tanösvényeken a következő jellegzetességek láthatók, melyeket fel kell tüntetni az útmutatóban és a jelzőtáblákon is: - történelmi nevezetességek, mint például elhagyott malom, vagy farm épülete, híd, gát, bánya, vagy valamilyen korábbi civilizáció emléke; - füves terület - itt látható, ahogy a növények a nap felé növekednek; - bozótos terület – ahogy a növények benövik a nyitott térséget; - homokos terep – ahol megfigyelhető, hogy a rossz minőségű talajon kevés növény nő és a növények hogyan kötik meg a homokot; - sűrű erdő – a növényzet szintjei, fiatal és öreg fák; - korhadó fatönk – termékennyé teszi a talajt, amely rovarok és más állatok, valamint gombák otthona; - zuzmóval fedett szikla – a növény átvágja a sziklát, hogy így érje el a talajt; 24
- rothadó levelek az erdő talaján – termékennyé teszik a talajt, ahol a rovarok és más állatok élnek; - egy rovarfaj kedvenc növénye – hogyan eszik meg a leveleket és raknak petéket; - kúszónövények – hogyan kapaszkodnak, és az állatok hogyan használják őket; - barlang – hogyan jött létre, állatok és ősemberek lakhelye; - sónyaló hely – értékes az állatoknak, a vadorzók is kihasználják; - kiugró szikla – állatok lakóhelye, a szikla alakja, keletkezésének körülményei ; - folyóágy – vizi élet: növények, halak, rovarokerózió; - méh, hangya, darázs fészke – hogyan építették, közösségi munka; - etetők – vajon a nyomok elárulják- e, molyen állatok látogatják ?; - a talajfelszín sérülése az ösvényen – látható a talaj rétegződése; - fészkek a fában – madár, vagy valamilyen más állat oduja; - járat nyílása a földön – vajon lakik valami odalent ?; - kő, melyet gyökerek hálóznak be – hogyan hajtott ki itt a növény; - gyökerek laza talajban – együttesen, hogyan kötik meg a talajt ?; - patak – hogyan gyűl össze a felszín alatt a víz?; - dudor a fán (görcs) – miért alakult ki, milyen hatással van a fára?; - hajlott fatörzs – hogyan befolyásolja a napfény a növekedést?; - odú a fában – mi történt? Ki használja?; - levélmérés – alkamazkodás a fényhez; - élősködő növény - hogyan öl?; - támasztó gyökerek - hogyan alakalmazkodik a fa a vékony talajréteghez?; - páfrányok és mohák – hol nőnek és ez miért fontos?
25
________________________________________________________________ Feladat 1. Tervezzen egy kis tanösvényt az óvodához, vagy az iskolához közel! 1. Milyen látnivalókat lehetne bemutatni ? ________________________________________________________________
I.1.e. Az erdei iskola ________________________________________________________________ Céljai: iskolás gyermekek olyan tanulásszervezési folyamatban vegyenek részt, ahol több napon keresztül, egészséges, természeti környezetben, pedagógusok irányításával fedezik fel a természetet. Aktív tevékenységek során tesznek szert fajismeretre, valamint természet-és környezetvédelmi alapismeretekre. ________________________________________________________________ Kulcsszavak
- szorgalmi időszak - szabadlevegős iskola - munkaiskolák ________________________________________________________________ Az útóbbi években az iskolai élet megújításának sajátos módjával találkozunk. Néhány évvel ezelőtt az E.K. E (Erdélyi Kárpát Egyesület) elsőként szervezett szünidei, nyári táborok formájában(a túrterebesi felújított kastélyban és annak parkjában, valamint a Túr folyó partján), olyan ,,szabad ég” iskolai programokat, amelyeknek Nyugat- Európában több évtizedes hagyományai vannak. Mostmár nálunk is megtört a jég, hiszen van olyan iskola – megyénkben pl. a Hám János Katolikus Iskolaközpont – amely működése szerves részeként, szorgalmi időben, a tanulókat kiviszi az iskola zárt világából, hogy a teljes tanítási folyamatot (1-2 hétre) természeti környezetbe helyezze át. ,,Erdei iskolának’’nevezzük ezt a nevelési-oktatási formát, noha a tevékenységek helyszíne nem feltélenül az erdő. Az erdei iskola tulajdonképpen gyűjtőfogalom, mert működhet folyók, tavak, patakok mentén, síkságon, tanyavidéken vagy akár a nagyvárosok közelében található zöldövezetben is. E formabontó tevékenység létrejöttének neveléstörténeti beágyazódottságából eredően és a benne végbemenő folyamatok okán is magán viseli a progresszív, gyermekközpontú nevelési törekvések csaknem minden ismérvét, ezért támogatásra is talál. Az erdei iskola mozgalmának egyik törekvése, hogy félti, óvja egyre fenyegetőbb veszélyeknek kitett környezetünket és a még veszendőbe nem ment természeti értékek
26
megőrzésének biztosítékát a felnövekvő generáció szemléletének alakításában látja. Az erdei iskola – a maga sajátos ezsközeivel – egyféle megoldást kínál erre. Egyre sűrgettőbben lép fel az a társadalmi igény is, amely arra irányul, hogy az iskolát közelebb hozza az élethez. Ez a nehezen megoldható, talán túlságosan is általános igény reális megvalósítási terepre lel az erdei iskolában, amely lényegénél fogva életközeli, mivel hogy ,,természeti iskola” , s mint ilyen, a környezeti nevelés sajátos színtere és eszköze is. Az erdei iskolai tanulásszervezés legfontosabb sajátossága a komplexitás, amely egyaránt vonatkozik a környezetre, mint a megismerés tárgyára és a társas együttlétek által indukált tevékenységek sokféleségére. Ez a komplexitás szervesen alakult ki az erdei iskolák keletkezéskori ,,ősformájából” a mai változatos formációkig. Ezért is tanulságos röviden felvázolni e fejlődés menetét, leírni azt, hogy miként jött létre szinte logikai szükségszerűséggel az erdei iskola és lett a tanulásszervezés egyik legkorszerűbb, legsokoldalúbb formája. Érdemes ugyanakkor felvázolni e folyamat társadalmi és szociális okait is. Az erdei iskola története
Az erdei iskola tulajdonképpen két forrásból ered. Az egyik, mint oly sok más, napjainkig élő progresszív irányzat, a XX. század eleji humanisztikus, gyermekközpontú ,,mozgalmak” időszakában keletkezett. A középpontban itt is – mint minden, e korszakban születő kezdeményezésben – az a törekvés áll, hogy a gyermeket megszabadítsák a hagyományos iskola merev béklyóitól. Ez a törekvés szükségszerűen vezet el a ,,könyvszagú “ iskola tagadásához, az életközeli gyakorlati tevékenységek, a felfedeztető tanulás igenléséhez. Már maga a tény, hogy a tanulás a természetbe tevődik át, merész kihívás volt(és az maradt mindmáig!) az iskola tradicionális fogalmával szemben. Az erdei iskola keletkezésének másik forrása - mai szóhasználattal élve – szociálpolitkainak, valamint(ezzel szoros összefüggésben) egészségügyinek nevezhető. Az első erdei iskolák abból az egyszerű szükségletből keletkeztek, hogy a kíméletlen ipari fejlődéssel és urbanizációval együttjáró ártalmak (és nem kevésbé az ipari munkásság helyzetéből adódó nyomor) miatt a városi szegénység megrendűlt egészségű gyermekeit olyan környezetbe kellett kimenekíteni, amely önmagában is gyógyító hatású, vagy legalábbis nem rejt magában újabb veszélyeket. Mivel a gyermekek idejük – életük – nagy részét az iskolában töltik, kézenfekvő volt, hogy az iskolát kell kihelyezni a szabad levegőre, a természeti környezetbe. Az erdei iskolák keletkezésének idején tehát az urbanizáció által megkárosítottak regenerálódásának forrása maga a természet. Az emberkörnyezet viszonyban a környezet (a természet) segít az emberen, védi meg önnön tevékenységének ártó, romboló hatásaitól. Ezt a kiindulópontot azért 27
érdemes hangsúlyozni, mert napjainkban megfordul a helyzet. Ma már sajnos ott tartunk, hogy a technizáció a természeti környezetet, az életet veszélyezteti és ennek részeként természetesen magát az embert is. Az ember- környezet viszonyban ezért ma az ember környezetvédő funkciójának kell előtérbe kerülnie: az ember védi a természetet, hogy ezáltal önmagát legyen képes megvédeni tevékenységének kötnyezetpusztító (és ezzel együtt önpusztító) következményeivel szemben. Mindezek igazolására álljon itt az erdei iskolák keletkezésének története, amely – túl a neveléstörténeti érdekességen – segíthet a jelen hasonló kezdeményezéseinek megértésében és kivitelezésében. A XIX. század utolsó évtizedeiben – a fellendülő iparosodás velejárójaként – döbbenetes mértékű tuberkulózishullám söpört végig Németország nagyvárosaiban. Ez elsősorban a szegénysorsú családok gyermekeit súlytotta. A már kialakult kór gyógyítására - többek között – iskolaszantóriumokat létesítettek, amelyekben a tanítás a szabad levegőn folyt. Ezzel egyidőben azonban már kezdeményezések születtek a betegség megelőzősére is: a veszélyeztetett gyermekek számára kéthetes szünidei nyaraltatási akciókat, illetve (iskolaidőben) félnapos szabadlevegős tartózkodást biztosító napköziket szerveztek. A szakirodalom számontartja, hogy orvosok és pedagógusok javasolták a természeti környezetben működő egész napos iskolák szervezését is, ez azonban akkor még nem talált visszhangra. Mindenesetre ezekben a kezdeményezésekben már felismerhetjük a későbbi erdei iskolák csíráit. A szakirodalom tanúsága szerint az első – a mai formák főbb jellegzetességeit már felmutató – erdei iskolát a Berlin melletti Charlottenburgban alapították 1904-ben. Találóan fejezi ki létrehozásának indokát az intézmény elnevezése is: szabadlevegős iskola (Freiluftschule). A Németország-i kezdetek után Európa-, aztán Amerika-szerte gyorsan elterjedtek , különféle elnevezésekkel és némileg eltérő szervezeti változatokban (kerti-, zöld-, napfény-, tenegeri osztályok, stb.). De alapvető szervezeti és tartalmi rendszerüket mindannyian a charlottenburgi modell felhasználásával alakították ki. Ezeknek a kezdeményezéseknek egyrészt az volt a célkitűzése, hogy kimenekítsék az egészségileg veszélyeztetett gyermekeket a nagyváros mérgezett levegőjéből és az agyonzsúfolt tantermekből a szabadba, másrészt, hogy bőséges és egészséges étkezéssel segítsék fizikai megerősödésüket. A reformálás gondolata is megjelent abban, hogy a levegő jótékony hatása mellé odasorolják a mozgásigény, a többirányú, jókedvvel végzett tevékenységek és a szabadban végzett fizikai munka (kertművelés, állatgondozás, kinti műhelymunka) jótékony pszichikai-fizikai hatását is Az első erdei iskolákat joggal tartják számon úgy is, mint a munkaiskolák speciális típusát.
28
Az erdei iskola szerepének változásai
Az erdei iskolák kialakulását funkcióinakváltozásai követték. Az első erdei iskolák életrendje messzemenően alkalmazkodott a gyermekek fizikai és egészségi állapotához, egyúttal azonban a helyszínhez is. Már itt sem csupán a tradicionális iskolának a szabadba helyezéséről van szó, hanem a környezeti lehetőségek módszertani kihasználásáról is. Már itt találkozhatunk minden későbbi erdei iskola ismertetőjegyével illetve annak csírájával: a gyermekekkel együtt töltött idő szuverén, a helyhez, a környeztehez és a gyermekek adott kondíciójához igazodó felhasználásával. A szabadban zajló tanulás fokozatos átalakuláson ment át, egyre kevésbé hasonlított a zárt, tantermi oktatáshoz. Ennek ellenére a kezdeteknél a módszertani folyamat alapvetően még nem változott meg, eredeti logikája megmaradt,de terjedelme változott. Mivel mindenekelőtt a környezet egészségvédő funkcióit akarták érvényre juttatni, engedtek a tanulási folyamat előírt követelményeiből, megvédték a gyermekeket a túlzott tanulási terhektől azért, hogy biztosíthassák számukra a pihenést, a mozgást és a fizikai regenerálódást az egészséges környezetben. Tehát az egészséges életmódot mivel iskolás gyemekekről van szó – feldúsítják a tanítás-tanulás feladataival. Az erdei iskolának ez a jellegzetssége történetük későbbi fázisában is megmarad, sőt: tanévközi gyermeküdültetés formájában, önálló szervezeti típusként tovább él.(Szatmár megyében az E.K.E. szervez hasonló típusú tevékenységeket vidéken.) A későbbiekben logikusan jön létre egy olyan változás, amelynek az a tartalma, hogy a természet, a környezet már nem pusztán gyógyító közeg, hanem a megismerés tárgya is, amely a tudás forrásaként kínálja fel magát a tankönyv mellé. Konkrétságában, összetettségében, szépségében mutatja azt, amit az iskolában csupán formalinba zárva, lepréselve vagy grafikus formában lehetne szemlélni. Bekövetkezett tehát a funkcióváltozás is. Az I Világháború előtt és után Németországban nagy számban hoztak létre erdei iskolát Schullandheim, ,,vidéki iskolaotthon” néven. Ezeket állami szinten is elismerték, a tanügyigazgatás felvállalta , hogy az iskolarendszer szerves , az állam által finanszírozott és támogatott részei legyenek. Létrejött az erdei iskolák első hálózata. Külön erre a célra vidéken, természeti környezetben épületeket rendeztek be, és oda az iskolaidőben kivitt gyermekek számára a hagyományos iskolától eltérő, munka –és gyakorlatorientált tevékenységeket szerveztek. Nem dolgoztak központilag előírt programokkal, csupán az volt azonos bennük, hogy az adott természeti környezethez igazodó szellemi és fizikai tevékenységek széles skálálját biztosították: sok testmozgást, mezőgazdasági munkát, a helyi kultúra megismerését. A németországi vidéki iskolaotthonok hálózata útján kibontakozó ,,modern” erdei iskolamozgalom ugyanakkor megőrizte a reformok legnemesebb hagyományait és céljait. Ez az egészséges, egyszerű, de sokoldalú 29
emberek nevelése; a személytelen iskolák felváltása gyermekközeli, gazdag tevékenységrendszerű intézményekkel. Az egészség megőrzésének szempontja itt már kiteljesedik és a sokoldalú nevelésnek egyik, - de változatlanul fontos – tényezőjeként létezik. A német Schullendheim joggal tekinthető a mai erdei iskolák elődjének, hiszen innovatív , szabad gyermekközpontű műhelyekként tevékenykedtek. A tőlünk nyugatra eső országokban többszáz jól működő, remekül felszerelt bázishely között válogathatnak a pedagógusok. Ezekben az országokban a gyermekek ,,iskolapolgári joga ’’, hogy iskolai pályafutásuk során többször( évente legalább egyszer) 1-2 hetet természeti környezetben tanuljanak. Nem fordulhat az elő, hogy akár csak egy gyermek is lemaradjon a közös együttlét élményéről csak azért, mert szülei anyagi helyzete nem tenné ezt lehetővé. A mindenkori hatóságok (iskola, önkormányzat) kötelessége, hogy rászorultság esetén előteremtsék a részvételhez szükséges fedezetet. Az előzőekben felvázolt példák jól érzékeltetik az erdei iskola funkcióváltozásának lényegi tendenciáját, azt a honnan az egészségvédő szerep nevelési és oktatási funkcióvá bővül. Ez pedig maga után vonja az oktatási – tanulási folyamat gazdagodását. Az erdei iskol jellegzetességei
Az erdei iskolában a megismerési folyamat a hagyományos iskoláétól alapvetően különböző közegben, a természetben zajlik. Ezzel átalakul a megismerési folyamat egésze, tartalma és formája egyaránt: felbomlanak a tradicionális iskolai élet keretei és formái. A természetben való tanulás alapvetően más technikákat és módszereket igényel, mint a tanakönyvhasználaton alapuló hagyományos iskolai oktatás. A természetben – szemben a zömmel hagyományos leíró és ,,szócentrikus’’ tanulással – elsősorban az ismeretszerzés érzelmi –érzékelési oldala dominál. Itt a maguk természetadta helyén és állapotában, a maguk elevenségében lehet és kell megfigyelni, érzékelni, felfedezni a dolgokat és ezekre alapozva lehet megérteni, megtanulni az azokkal összefüggő törvényszerűségeket. Ott, ahol a gyemekek a természettel állandó, közvetlen és aktív kapcsolatban vannak, a megismerés folyamatában a szemlélő és ismereteket befogadó magatartás helyébe a cselekvés, felfedezés lép. Ez ugynúgy vonatkozik a szűk értelemben vett tanulási folyamatra, mint a társas együttélés megyzervezésére. A pszichológiai megefigyelések is alátámasztják, hogy az elsajátítás legsikeresebb módja a cselekvés. Az ember igazi tudásra szert tenni csak akkor tud, ha tevékenykedés, cselekvés közben ismeri meg a világot. Az erdei iskola az iskolai élet szerves része (még akkor is, ha időben csupán töredéke a teljes tanévnek), nem valamiféle természetben eltöltött ,,kihelyezett tanulási szakasz”. Olyan sajátos tanulásszervezési egység, amelyre - tanárnak és tanulónak egyaránt – fel kell készülnie – a ,,kint” megtanult 30
ismetetekere, készségekre és élményekre - a tanév teljes időszakában építeni lehet és kell. Az erdei iskola hatása ugyanakkor – akár akarjuk akár nem – fellazítja, kitágítja a tanításról és a tanulásról kialakult poroszos fogalmakat és az ezekenek megfelelő gyakorlatot. Átalakítja a tanítás-tanulás megszokott szereposztásait, kikezdi az előírásokhoz igazodó, alapvetően végrehajtáson alapuló tanári és tanulói mentalitásokat és reflexeket. Az itt zajló tevékenység nélkülözhetetlen cselekvésszabályozó erőként feltételezi az önállóságot, a kezdeményezést, a helyzetfelismerést, a hely által meghatározott megoldásokat, valamint az egymásrautaltságon és partneri viszonyokon alapuló kooperációt. Az erdei iskolában nem jelent korlátot az idő: nincs csengetés, a tananyag időbeli beosztása igazodhat a gyermekek mindenkori erőnlétéhez, tanulási üteméhez és nem utolsósorban változhat érdeklődésük szerint is. Az egyébként igen merev tantervi szabályozás sem jelent korlátot. A pedagógusok rájönnek arra, hogy jobban ki lehet használni a természeti környezetben való létezést akkor,ha a tantervi egységek azon részeit koncentrálják ide az egész évi tananyagból, amelyek itt taníthatók a legjobban. Ha ezt figyelembe veszik, az erdei iskolában töltött idő nem tekinthető többé különálló egységnek, hanem: az egész évi folyamat szerves részévé válik, visszahat arra, megváltoztatja a szerkezetét. Igy a lehető legjobban használják ki a természetben folyó megismerés lehetőségeit. Az erdei iskola természetes terepe a szociális tanulásnak is. A huzamos ideig tartó speciális körülmények közötti létezés kitermeli annak a szükségességét is, hogy valóságos és közvellen szocializációs feladatok is társuljanak az erdei iskola sajátos megismerési programjához. Az erdei iskola ebben az értelemben a közösségi létforma, az önkiszolgálás, az önfenntartás, az egymásra figyelés, a magunkért és az egész csoportért való felelősségvállalás gyakorlásának, a társakkal, a tanárokkal és más felnőttekkel való kommunikáció és együttműködés tanulásának sajátos terepe. Végkövetkeztetésként elmondható: az erdei iskola túlmutat saját időbeli keretein és az egész tanév megszervezésére, az iskolai munka egész stílusára kihatással van. Az erdei iskola a környezeti nevelés speciális terepe és eszköze
A környezetvédelem globalizálódó világunk jelenében égető fontosságú probléma. Néhány évtizede még nem foglalkoztatta ilyen mértékben az embereket, ezért nem is épülhetett be az iskola világába. Az utóbbi évek történései, mindenekelőtt a technika, a termelés, a fogyasztási szokások változásai, a környezetszennyezés eredményeként végveszélybe került bolygónk helyzete a közvélemény érdeklődésének homlokterébe állította a környezet állapotát. Érthető tehát, hogy napjainkban a környezeti nevelés mint társadalmi 31
szükséglet jelentősen felértékelődött. Ebben a helyzetben kiemelt jeltőségre tesz szert az erdei iskola a funkciója, nevezetesen az, hogy a környezet értkeinek tudatosítására és védelmére nevel. A természettel – és általában a környezettel – való aktív kapcsolat szükségképpen környezetvédelmi gyakorlat is. Az erdei iskola jellegzetességeiből következik alkalmassága a környezetvédelmi funkció felvállalására. Azzal, hogy az erdei iskolai megismerési folyamatban a természethez – a környezethez – való aktív, cselekvő viszony a meghatározó, természetszerűen velejár a környezet iránti felelősség kialakítása. Hangsúlyozni kell, hogy az erdei iskola központi gondolatában álló környezet fogalmát a mindennapi szóhasználatnál tágabban értelmezzük: értjük alatta az ember megismerési vágyát képező, saját fennmaradása érdekében megőrzendő és védendő természeti környezetet, ugyanakkor az ember által alkotott – meseterséges – épített és kultúrális környezetet is. A környezettel való közvetelen, aktív kapcsolat kihat a tanulók környezethez fűződő érzelmi viszonyára is. Az erdei iskola azért válhat pozitív érzelmi viszony alakítójává, mert magában a természetben foglal helyet, illetve, mert az ember alkotta környezeti kutúra felkutatását, megismerését és ápolását is bekapcsolja a tevékenységen alapuló megismerési folyamatba. Ezzel utat nyit azoknak az indirekt környezeti hatásoknak is, amelyek a természetből és a kulturális környezetből származnak és nem pótolhatók sem képi, sem szöveges, sem modellekkel utánzott anyagokkal. Az erdei iskolák ugyanakkor alkalmasak arra is, hogy programjaikba közvetlen, (direkt) környezetvédelmi tevékenységeket, cselekvéssorokat is beiktassanak. A gyakorlat azt tanusítja, hogy a tevékenységek egyik centruma a közvetlen természet-és környezetvédelem: élőhelyek gondozása, facsemeték ültetése, madár-és vadvédelem, stb. E tevékenységek: szemléletet alakítanak, olyan reflexeket építenek ki, amelyek már-már észrevételenül szabályozzák a gyermekek cselekedeteit, magatartását a természeti és az ember által alkotott környezet óvására és védésére. Az erdei iskolában feladat azoknak a készségeknek és technikáknak az elsajátítása, amelyekkel a környezet megvédhető és megőrizhető. A tanulás szerves részét képezi azoknak a veszedelmeknek a megismerése és megtapasztalása, amelyektől a környezetet meg kell védeni. De nem arról van szó, hogy ráadásként végeznek valamit, aminek környezetvédelmi cimkéje van, hanem arról, hogy a tanulásuk szerves részévé válik az a tevékenység, amely a természettel és az ember alkotta környezettel való korszerű, szocializált együttlét egyedül lehetséges, a természet törvényeit és az emberi alkotómunka értékeit tisztelő és azok védelmét szolgáló formája. Néhány példa az erdei iskolák típusaira: 1. A helyszín határozza meg a programot
32
Ebbe a csoportba azok a szerveződésűek tartoznak, amelyekben a helyszín a meghatározó: tehát az a hely – legyen az az iskola tulajdonában levő vagy általa rendszeresen bérelt állandó helyszín, esetleg különböző szervezeti megoldásokkal váltogatott helyszínek sora – ahová a szorgalmi időben hosszabb-rövidebb időre ,,kiköltöznek”. A hely annyiban meghatározó, hogy ahhoz készül a program. 2. Már meglévő (nem erdei iskolai) program határozza meg a helyszínt Ebbe a csoportba olyan iskolák tartoznak, amelyek különféle munkaformákban (szaktáborok, szakkörök, művészeti alkotókörök, környezetvédelmi akciók, stb.) már rendelkeznek hagyományokkal, illetve gyakorlattal. Ezekből a programokból azáltal lesznek erdei iskola jellegű szerveződések, hogy az őket létrehozó iskolák feldúsítják már meglévő programjaikat, súlyt helyeznek arra, hogy a szorgalmi időben és hosszabb időre ,,költözzenek ki” a természeti környezetbe, másrészt azáltal, hogy létrehozzák a kölcsönös kapcsolatot a speciális programok és a tanév egész rendje között. 3. Erdei iskolai bázishelyek A harmadik csoportba azok az iskolák tartoznak, amelyek keretprogrammal rendelkező erdei iskolák szolgáltatásait veszik igénybe. Az ilyen vállalkozások azért tekinthetők erdei iskoláknak, mert ezekben is érvényesül az erdei iskola legfontosabb jellegzetessége: az iskola ,,rákészül” a megajánlott programra, ami azt jelenti, hogy egész évi tervezésénél számításba veszi azt, amit a készen kapott program keretében teljesít, elfogadva a program kihívásait, vállalja, hogy annak megfelelően alakítja át helyi tantervét. Feladat 1. Készítse el egy erdei iskolai program tervét egy hét időtartamára projektmódszer segítségével! 2. Készítse el hagyományos módszerrel! ________________________________________________________________
I.1.f. Az erdei óvoda Az erdei óvoda varázsa
Nyugat- Európa ovónőit és gyermekeit már
megérintette. A szóbeli közlés önmagában a világlátás alakításához egyik életkorban sem elegendő – különösen nem kisgyermekkorban. Az óvodáskor az érzelmek időszaka. Az érzelmek határozzák meg a gyermekek kapcsolatait a környezettel, a ,,környezetben élőkkel”. Természetbarát gyermek ezért csak természetbarát környezetben nevelődhet. Életformára csak magával az élettel lehet nevelni. A környezeti nevelés területén fokozott a felnőtt (,,a modellszemély”) felelőssége.
33
Ha van erdei iskola, miért ne lehetne erdei óvoda is, hiszen az elvek, a módszerek azonosak. ________________________________________________________________ Az évek során fokozatosan kialakíthatók az erdei óvodai programok. Ezek célkitűzései a következők: - Óvodás gyermekek ,,üdültetése” természeti környezetben, ahol óvodapedagógusok irányításával élményszerű, felfedező jellegű játékos programokon, komplex cselekvésen keresztül találkozhatnak a természettel, a természetvédelem fontosságával. - Olyan viselkedéformák gyakorlása, amelyeknek segítségével elsajátíthatják az élő természet megfigyelésének módját. - A gyermekek közötti kapcsolatok erősítése, az együttérzés , a beleélő és együttérző képesség, az empátia fejlesztése, az együttműködési készség fokozása. - Olyan ökológiai szemléletmód alakítása, mely lehetővé teszi a ,,természetben mindenre szükség van; nincsenek káros és hasznos élőlények “ elv elfogadását. - Olyan aktivitás, felelős cselekvésre nevelés, melyben a legfontosabb elv az élet védelme és tisztelete. - Differenciált, a gyermekek fejlettségi szintjéhez igazodó személyiségfejlesztés
Kulcsszavak
- érzelmi megközelítés - fő tevékenységi forma: a játék - minden élőlény hasznos ________________________________________________________________ Az erdei óvoda ideális lehetőség a terepmunka gyakorlásához. Minden gyermek máshonnan indul, máshol tart. A terepmunkánál, ,, pöszmötölésnél” hagyjuk, hogy a gyermek maga fedezze fel a táj élővilágát. Fontos a kíváncsiság ébrentartása, a rácsodálkozás örömében való osztozás. Akkor is gazdagodik az óvodás gyermek ökológiai szemlélete, ha a tervezett úton nem egy bizonyos, előre meghatározott jelenséget kell megfigyelnie, hanem mindazt, ami útközben akad, alaposan megnézünk. Azt, hogy a gyermek ebből mit dolgoz fel élményként, rá kell bízni. Lényeges, hogy a kirándulásokon a cél a gyermek fő tevékenységi formája, a játék legyen. A játék során szerzett tapsztalatból lesz az ismeret. A természeti megfigyelések lehetőségei a következők lehetnek: - történelmi nevezetesség és védett környéke; - rét és legelő; - fenyőerdő; - lombos erdő; 34
- forrás, patak örökbefogadása; - tó és környéke; - mocsaras vidék, stb. A megfigyelések napi céljai, módszerei: - élőhely megfigyelés – a nap növénye; - gyógynövények gyűjtése, ,,zöldteák” azaz herbateák készítése; - állatok megfigyelése , ,,meghatározása” – a nap madara, a nap rovara; - nyomok kutatása, gipszöntés; - a hőmérsékletváltozás jellemzői, következményei; - szélirányok és azok hatása a növények, állatok viselkedésére; - hangok , zörejek, neszek a természatben; - tájékozódás nappal és este; - a túrázás viselkedési szabályai; - sátorverés (a sátor kiváló játszóhely). Egyéb tevékenységek: - játékkészítés a környéken található természetes anyagokból (pl. gyékény, szalma, nád, stb.); - művészeti alkotások természetes anyagokból (ág-szobrászat, száraznövény szobrászat, kavics-, termésszobrászat); - vetítés (pl. a fészeképítés művészei); - tablókészítés (pl. a terület állatai); - zöld saláták készítése; - pásztortűz, tüzifagyűjtés, a tűzrakás szabályai, esti dalos programok. Játék és sportfoglalkozások lehetőségei: - kézilabda, tollaslabda, foci - a sátorban, az épületben, a tisztáson Az ,,erdei óvoda” és az ,,otthoni óvoda” különbsége egyben a vidéki és a városi élet különbsége is. A különbség érzékszervekkel érzékelhető, a gyermekek által könnyen összehasonlítható. - Csend, nyugalom (madárhang, szélsuhogás) - Zaj, sodró, lüktető élet (a közlekedés hangjai) - Tiszta levegő (jókat lehet belőle szippantani) - Szennyezett levegő (füstös, bűzös) - A növények, állatok közvetlen megfigyelési lehetőségei (a természet közelsége) - Szinte csak a mesterséges környezet A természet megfigyeléséhez, az ismeretek bővítéséhez a következő eszközök szükségesek: 35
kosarak, kézi nagyító, távcső (kisebb-nagyobb), természettel kapcsolatos könyvek, határozók, növényprés, olló, kés, zsineg, gipsz, zacskók, dobozok, kémcsövek, iránytű, elemlámpa. A szabadidős tevékenységhez szükséges: labda, karika, ugrókötél, tollas teniszütő és labda, társasjátékok, könyvek A kézműves foglalkozásokhoz visszük a következő anyagokat: papír, rajzeszköz, festék, olló, fonal, hurkapálca, tű, cérna, anyagdarabok, könyvek, szövőkeret, spárga. Az erdei óvodában az életmód speciális, mindenben alkalmazkodik a korosztály (5-8 évesek) jellemzőihez. Jelszó: ,, Mindent meg lehet próbálni, amit otthon nem”. A választás, a döntés lehetősége a nap minden szakában adott. Az alternatív programok is ezt szolgálják. Az erdei óvoda elvei Leveleki Eszter elveivel azonosak: ,,A gyerek egyéniségének elismeréséhez, tiszteletben tartásához az is hozzátartozik, hogy mindenki szabadon gyakorolhatja a hóbortjait, amíg az nem káros vagy veszélyes. Lehet békázni, szöcskézni, fennhangon szavalni, és énekelni, naponta tízszer fogat mosni és ódivatú kalapokban járni. Csak felfogás dolga, hogy ezeken a hóbortokon bosszankodjunk vagy szórakozzunk. Ha lehet, az utóbbit választjuk.” A napirend szerint lehet későn kelni, és későn feküdni. Minden tevékenységet csak a másik ember, ,,társ” tiszteletben tartásával, a másik választásának megértésével lehet tenni. Például, ha korán ébred valamelyikük, akkor úgy kell tennie, hogy az alvókat, szendergőket ne zavarja. Csendben felöltözik, és a társalgóban rajzolgat, vagy hallgatja a ház előtt a madarak korai énekét. Az esti (7-8 óra) zuhanyozás után a pizsamára felveszik a tréningruhát, és a pásztortűz köré ülve figyelik az éjszaka varázsát (csilagok, Hold, denevérek, árnyak, szemek, stb.) Aki elálmosodik, szól, és az egyik felnőtt bekíséri, hogy pihenehessen saját ritmusa szerint. A nagyobbak példája nyomán, játékos tevékenységek közben gyűlhet a sok tapasztalat. (Ki lakik a vízben? – a talajban? Ki látja meg először?/szentjánosbogár keresése/) Játszani tudni kell, és aki nevetni tud, az játszani is tud. Az óvodáskorban az érzelmek határozzák meg a gyermek kapcsolatát a környezettel, a környezetben élőkkel. A közös élmények, a közös programok mindezt megerősítik! 36
Feladat Megegyezik az erdei iskola feladataival
I.1.g. A gyakorlókert ___________________________________________________________________________
Cél:
Az órák, tevékenységek anyagának eredményesebb feldolgozását érhetjük el a gyakorlókertben, mert élőlényeken tanulmányozhatunk különböző folyamatokat, viselkedésmintákat. ______________________________________________________________ Kulcsszavak
- morfológiai megfigyelések - fiziológiai megfigyelések ________________________________________________________________ Létesítsünk gyakorlókertet – ha lehetőségünk van rá - , ahol élő objektumon megfigyeléseket végezhetünk és innen nyerhetünk az oktatáshoz szemléltető, illetve a kisérletekhez szükséges vizsgálati anyagot. Sajnos a gyakorlókert- kialakításához éppen ott nincs lehetőség, ahol arra a legnagyobb szükség lenne, a városi iskolákban. Azonban a kőrengetegben is ki lehet szorítani 10-20 négyzetméternyi területet, ahol 30-40 féle növényt termeszthetünk, azokon a megfigyelések egész sorát elvégezhetjük. Pl. különböző megporzási módok, ivartalan, ivaros szaporodás, védelem az erős párolgás ellen, stb. vizsgálatát. Megfelelő nagyságú terület birtokában úgy telepítsük be a kertet, hogy ott a különböző életkörülményeket, környezeti tényezőket tanulmányozhassuk. Pl. 2-2 négyzetméternyi területet hagyjunk a gabonaféléknek (búza, árpa, zab, kukorica). Konyhakerti növényeket, kerti virágokat, ipari-, valamint gyógynövényeket kb. 1 négyzetméter nagyságú ágyásokban termesszünk. Megtalálhatók legyenek azok a növények is, melyek morfológiai és fizológiai megfigyeléskhez alakalmas anyagot nyújtanak. Külön ágyások szolgáljanak az élettani kísérletek elvégzésére. Nemcsak növényeken, hanem állatokon is kell megfigyeléseket végezni. Állatokat olyan mértékben telepítsünk a kertbe, amennyiben tartásuk nem jár költséggel és nem okoz sok gondot. Gyík, taknős, sün minden különösebb törődés nélkül megél a kertben és értékes színfoltot nyújtanak a madáretetők.
37
Ahol lehetséges kis vízmedencét létesíteni, ott halakat, kagylókat, csigákat tarthatunk. ___________________________________________________________________________
Feladat 1. Készítse el egy óvoda vagy iskolakert tervrajzát! 2. Konkrétan fogalmazza meg, hogy milyen megfigyeléseket tud majd elvégezni a gykorlókertben? Illusztálja példákkal!
II. Környezeti nevelés az óvoda és az iskola falai között II.1. A kreativitást, gondolkodást fejlesztő módszerek Megfigyelés, következtető megismerés Az irányított megfigyelést napjainkban tudatosan kell alkalmaznunk a környezetismeret tanítása során. A természet megismerésének kezdő lépése a tárgy, a folyamat megfigyelése. Ezt nemcsak a természetben, hanem bent a csoportszobában, vagy az osztályteremben is végezhetjük. A megfigyelés során a lényegest el kell különíteni a lényegtelentől. Hosszú út, sok gyakorlás vezet ennek elsajátításához. Ezt a munkát már az iskolaelőkészítő csoportban, majd később az elemi iskola első osztályában a környezetismeret tanítása során kell elkezdeni. A tananyag felépítése biztosítja a megfigyelési készség fokozatos elsajátítását. A környezetismeret és a tudományok tanítása során alkalmazott rendszerezés, összehasolítás, kísérletezés elképzelhetetlen a megfigyelés és megismerés során szerzett tapasztalatok alkalmazása nélkül. A megfigyelés során szerezhető ismeret elsajátításának másik módja, az amikor a tanítási órán az osztályteremben, vagy házi feladatként a munkafüzet alapján végeztetjükel a feladatot. A tudományok keretében az alapvető fizikai és kémiai ismeretek megszerzésében ez a módszer lehet elsődleges, de a környezetismeretben – ahol sok esetben az élőlény viselkedését, környezethez való alakmazkodását, stb. élményszerűen csak a természetben figyelhetjük meg - , ezt az eljárást másodlagosnak kell tekintenünk. A realitásokkal számolnunk kell, az objektív nehézségek sokszor az iskola falai közé szorítják a pedagógust. Jó szervező munkával azonban sokat segíthetünk, behozhatjuk az iskolába a természet egy-egy kiragadott részét. A tananyag mennyisége, a kevés óraszám, a sokirányú elfoglaltság szinte kényszeríti a pedagógust arra, hogy a tananyagot az óvoda, illetve az iskola falain belül, sokszor ,,falikép”, ,,tábla-környezetismeret” módszerével tanítsa
38
meg. Az ökológiai és környezetvédelmi témakörökben minden körülmények között törekedni kell, hogy a mefigyeltetést lehetőleg élő objektumon végeztessük. Igaz, hogy tankönyveinkben szinte minden oldalon, sokszor több ízben is utasítást kap a tanuló, hogy ,,tanulmányozd”, ,,hasonlítsd össze”, ,,tekintsd át”, ,, vizsgáld meg” a tankönyv megfelelő ábráját vagy a munkafüzet megfelelő oldalát. Igy az egyszerű lecketanulás és az aktív ismeretszerzés váltja egymást. Ez módszertanilag nagyon helyes, de mindezt ahol csak lehet élőlényen igyekezzünk konkretizálni. Az óra anyagának erdményesebb feldolgozását teszik lehetővé többek között , az élősarokban, a terráriumban, stb. nevelt növények és allatok.
II.1.a. Az élősarok __________________________________________________________________________
Cél :
A fajismeret gyarapítására szolgáló cserepes növények élettani kísérletekhez, megfigyelésekhez szolgáltatnak élő anyagot. ______________________________________________________________ Kulcsszavak
- makroszkópos megfigyelések - mikroszkópos megfigyelések - járulékos gyökerek - módosult hajtások ________________________________________________________________ Az élősarok betelepítéséhez minden ovódában és iskolában megvan az adottság. Az iskolában a biológia szaktermében, vagy az osztályteremben, esetleg a folyosó nyugalmas, félig napos helyén az óvodában létesített élősarok hasznos segítséget nyújt munkánkhoz. Itt helyezhetjük el a fajismeretet gyarapító cserepes növényeket, melyek egyben az élettani kísérletekhez, a makroszkópos és a mikroszkópos vizsgálatokhoz szükséges nyersanyagot adják. Legyen az élősarokban különböző moszat, különböző gomba (például penészes kenyér), zuzmóval borított fakéreg, spóratokos mohatelep, páfrány. A virágos növények közül legyen: muskátli a mirigyszőrvizsgálathoz, pletyka a járulékos gyökér kimutatásához, kaktuszok a módosult hajtás bemutatására, néhány gazdasági növény, sőt gyomnövényeket is tarthatunk cserépben. Téli időszakban hangulatossá teszik az élősarkot a hajtatott növények, mint pl. az aranyvessző, a szilva, a meggy, stb.
39
Az élősarokban helyezhetjük el a tartósabb megfigyeléseket igénylő kísérleteket. Az élősarok esztétikai szempontból is ,,feldobja” a körnzeyetet. Feladat 1. Milyen élőlényekkel népesítené be az élősarkot ? 2. Milyen megfigyeléseket tudna élő anyaggal szemléltetni ? ________________________________________________________________
II.1.b. A kiállítószekrény _______________________________________________________ Cél:
A tartós megfigyelés biztosítására szolgál ________________________________________________________________ Kulcsszavak
- állandó mefigyelés - cserélődő szemléltető eszközök ________________________________________________________________ A tartós, bizonyos időtartamig állandó megfigyelés biztosítására szolgál. Ez is minden óvoda, iskola folyosóján beállítható. Lehetőleg minden oldala üvegezett legyen, továbbá áteső fényt kapjon, de tűző nap ne érhesse. A kiállítószekrénybe kerül mindaz az anyag, amelyeket a tevékenységeken szemléltetésre felhasználunk. Ezenkívül kiállíthatunk néhány példányt környékünk gazdasági és gyomnövényeiből, rügyező, virágzó ágat, termést, vidékünk néhány rovarfaját, amelyet már nem élő állapotban gyűjtöttünk be. Természetesen minden tárgyat névvel és néhány jellemző adattal rendelkező felirattal lássunk el. Fontos szabály, hogy a kiállítószekrénybe kitett szemléltető anyagot folyamatosan cseréljük, különben egy idő múlva széttöredeznek, közömbösekké válnak, elvesztik aktualitásukat, így oktató értéküket is ________________________________________________________________l Feladat: -állítson össze a tantervet követő kiállítószekerényt ! ________________________________________________________________
40
A tanulási útmutató korántsem tartalmazza a tudományok eredményes oktatását szolgáló valamennyi módszert, de az előadásokon még kitérünk a kimaradt eljárásokra, ráadásul gazdag szakirodalma van a tantárgynak, amit haszonnal forgathatnak.
41
Tartalomjegyzék Előszó
1.oldal
A környezetismeret tanításához elengedhetetlen kompetenciák
2.oldal
I. A környezeti nevelés igazi terepe a szabad természet I. 1. A kutatást és a fejlesztést alkalmazó módszerek Az önálló és rendszeres megfigyelés I.1.a. A tanulmányi séta I.1.b. A tanulmányi kirándulás I.1.c. A természetvédelmi tábor I.1.d. A természeti tanösvény I.1.e. Az erdei iskola I.1.f. Az erdei óvoda I.1.g. A gyakorlókert
4.oldal 5.oldal 7.oldal 9.oldal 13.oldal 19.oldal 26.oldal 30.oldal
II. Környezeti nevelés az óvoda és az iskola falai között II.1. A kreativitást, godolkodást fejlesztő módszerek Megfigyelés, következtető megismerés II.1.a. Az élősarok II.1.b. A kiállítószekrény
31.oldal 32.oldal 33.oldal
Tartalomjegyzék
35.oldal
Irodalomjegyzék
36.oldal
42
Irodalomjegyzék
1. Agárdi Sándor, Erdei iskola Tornyospálcán, AQUA Kiadó és Nyomda Leányvállalat, Budapest, 1993 2. Az iskolára előkészítő foglalkozások vezetése, (Szerk. Faragó László), Tankönykiadó, Budapest, 1975 3. Joseph Cornell, Kézenfogva gyerekkel a természetben, Medicina Könykiadó Rt., 1998 4. Kacsur István, A biológia tanítása, Tankönyvkiadó, Budapest, 1987 5. Ökológiai és környezetvédelmi nevelés, (Szerk. prof. dr. Roşu Elisaveta, Pető Csilla), BREVIS Kiadó, Nagyvárad, 2008 6. Réce - füzetek 1, sorozat, Kisiskolások környezeti nevelése, (Szerk. Havasi Péter), General Press Kiadó, Budapest, 1993 7. Réce - füzetek 2, sorozat, Környezeti nevelés a táborban, (Szerk. dr. Legány András), General Press Kiadó, Budapest,1993 8. Réce - füzetek 3, sorozat, Környezeti nevelés a szakkörön, (Szerk. Szerényi Gábor), General Press Kiadó, Budapest, 1994 9. Réce – füzetek 4, sorozat, Környezeti nevelés az erdei iskolában, (Szerk. Hortobágyi Katalin), General Press Kiadó, Budapest, 1995 10.Réce – füzetek 5, Óvodások környezeti nevelése, (Szerk. Labanc Gyöngyi), General Press Kft., Budapest, 2001 11.Szabó – Thalmeiner Noémi, Javaslatok az erdélyi magyar felsőfokú óvó – és tanítókepzés megújítására, Szatmárnémeti, 2007 12.Száraz Péter, Ember és környezete, Novamark Kft., Budapest, 1996
43
