„Napról napra, lépcsőről lépcsőre megyek majd tovább ezen a különös úton... felfelé, vagy lefelé vezet ez a lépcső? Ezt nem tudom. De nem állok meg.” (Márai Sándor)
Tanulni sosem késő! A tanulás minden ember számára fontos. A tanulással tudásra tehetünk szert, amelyet bárhol, bármikor kamatoztathatunk. A tanulással okosabbak leszünk, intelligensebbek, értelmesebbek. A tudás azért fontos, mert nagyon sokszor van rá szükség. Egy tanult embert minden esetben jobban elismernek, mint egy végzettség nélkülit. Emellett bárhol esélyt kaphat arra, hogy befogadják, értékeljék tudását. Éppen ezért, ha tanulunk, sokkal könnyebben biztosítjuk megélhetésünket az életben. A tanulással az ember sok dolgot ismer meg és sajátít el, az elvont dolgoktól és tudományoktól kezdve a mindennapi tevékenységeken át az egészen egyszerű dolgokig. Tanulni nemcsak irodalmat, történelmet vagy fizikát lehet, hanem bármilyen megnyilvánulási formát, melynek segítségével az ember kulturáltnak mondhatja magát. A tanulás után nemcsak tudással, hanem tapasztalattal is gazdagodunk. A tanult társainknak sokkal könnyebb az élete, jobban feltalálják magukat a különböző szituációkban, továbbá máshogy állnak hozzá egyes dolgokhoz, másabb az életszemléletük, életfelfogásuk. Emellett több mindent tartanak érdekesnek, szépnek, elfogadják, ami nem igazán tetszik nekik. Tanulni tehát nem muszáj, viszont ha valaki szeretné megkönnyíteni az életét, akkor inkább ezt válassza! De egyet nem szabad feledni: tanulni sosem késő!
Szerkesztőségünk: Az újság szerkesztésében közreműködött: Törökné Mihályfi Izabella Diákönkormányzatot segítő tanár: Farkas Zsuzsanna Diákönkormányzat e-mail címe:
[email protected]
1
Farkas Zsuzsanna Diákönkormányzatot segítő tanár
Interjú Kálovics József Tanár Úrral Kedvenc étele? A magyaros ételeket szeretem, különösen, ha szabad tűzön készülnek. Kár, hogy a 4. emeleti erkélyen nem lehet bográcsozni. Bár, már megfordult a fejemben. Kedvenc itala? Természetesen a bubis ásványvíz! A három bubis! Van svájci bubikiszedő gépem. Valójában a minőségi házi pálinka és a sör. Kedvenc filmje? Üvegtigris, és minden idők legjobb magyar filmje, az Indul a bakterház! Kedvenc időtöltése? Foci a kollégákkal (bár az utóbbi időben hanyagolom), szeretek tévézni, főleg sportműsorokat nézek. Nagy szerelmem a 19. századi orosz irodalom, mindig le tud kötni egy-egy alkotás ebből a korból. Olvasnivalót is általában ebből a korból választok. Élményei a tanítási órákon? A 25 év során voltak jók is, rosszak is. De az idő múlásával a negatív élmények is megszépülnek. Ön szerint fárasztó pedagógusnak lenni? Egyre fárasztóbb. Ma a pedagóguspálya legkevésbé szól a diákokról, az átszervezés miatt pont ők vesznek el a rendszerben, s ez a legbosszantóbb. Ön szerint milyen egy ideális diák? Olyan nincs. Nincs ideális feleség, gyerek, autó, diák sem. Minden diákban van valami szerethető, próbálom ezt megtalálni mindenkiben.
2
A tanításban mit érez kudarcnak? Az eredménytelen erőfeszítéseket. Ha a diák nem működik együtt, veszett fejsze az egész! Ön elítéli a dohányzó diákokat? Nem ítélkezem, de károsnak tartom, nem örülök neki. „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!” Családi infók? 25 éve vettem feleségül életem párját, akit már 33 éve ismerek! Edina lányom 22 éves egyetemista, aki az iskola mellett benzinkutasként dolgozik, Milán fiam 15 éves gimnazista. Tavaly magunkhoz vettünk egy menhelyi kiskutyát, ő a legújabb családtag, Macinak hívják. És imádom a sárga izomgolyómat, az autómat! Gyermekkori csínytevései? A foci közben betört ablakok a lakótelepen rendszeresek voltak. Középiskolás koromban a győri kempingben éjszaka betettünk az osztálytársaimmal egy Trabantot két fa közé! …Korán volt reggel ébresztő:) Van-e olyan emléke, amire szívesen emlékszik vissza? A magánéleti emlékeim maradjanak az én titkaim. A szakmaiak közül talán azok az osztályok hagyták, hagyják a legmaradandóbb emlékeket, akiknek az osztályfőnöke voltam, vagyok. Közülük is az első Cseris osztályomra emlékszem a legszívesebben. Bár a mostani csapatom is jó úton halad , hogy felzárkózzon mögé. Kedvenc tantárgya? Atomfizika!:) Készítette: Rába Amanda, 10.C „Az iskola dolga, hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni, hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat, hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára, hogy megtanítson szeretni, amit csinálunk, és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni.” (Szent-Györgyi Albert)
3
Élmények, beszámolók a gólyaavatóról 9.A beszámolója: Osztályfőnök: Nagy László
„Örülök, hogy az osztályfőnök is részt vett a táncban- ő volt a legjobb” nő” a férfiak között.” „Az öltözékünk nagyon vicces volt, a legszebb lány a szőke hajú volt, na meg a vörös ciklon az első sorban.” „Az egyik osztálytársunk elsétált a buszmegállóig női ruhában, senki sem ismerte fel. „Nekem a 9.GI posztmodern erotikus tánca tetszett még.” „Bebizonyosult, hogy a legjobb osztályfőnököt kaptuk. Nincs még egy ilyen ofő, aki ennyit megtesz az osztályáért.”
9.B beszámolója: Osztályfőnök: Mártonné Szalai Katalin
„A versenyfeladatoknál nagyon bénák voltunk, de legalább jót röhögtünk magunkon.” „Eljött a nap, nem volt tanítás, Hála Isten .” „Pizsamába kellett öltöznünk, ennek örültem, mert nagyon kényelmes volt a pizsama.” „Már a tanév elején bejelentették nekünk, nem titkolták, hogy lesz ilyen esemény a tanulmányaink mellett.”
4
9.C beszámolója: Osztályfőnök: Belső Tibor „Az osztályfőnök is beöltözött és segítette az előrejutást a 3. helyre.” „Az osztályfőnökünk volt a legszebb közöttünk, de azért szeressük az irigységünk ellenére is.” „Ez volt a legjobb a suliban”
„Az osztályfőnök úszósapkája volt a legviccesebb, egy kötött sapka.” „A WCpumpás feladatnál röhögő görcsöt kaptam.”
9.D beszámolója: Osztályfőnök: Tóthné Piriti Zsuzsanna
„Csapatkapitányunk és segédje (Bognár Dániel és Czapári Richárd) büszkén vették át a serleget.” „Sej ribizli zeneszámra Gyula barátunk felpattant a biciklire és tekert.” „Ki tudja, lehet, hogy csak azért megbukok, hogy ezt újra átéljem. „ „9.A tánca tetszett a legjobban.” „Nagyon vicces volt, amikor az osztálytársaim estek-keltek.” „Nagyon élveztem, mert megtekerhettek a család régi piros Csepel kempingjét.” „Nagyon jó hangulatban teltek a próbák, főleg a rendkívüli kémia órák.”
5
9.GI beszámolója Osztályfőnök: Kanász Ferenc „Az ének az nagyon durva volt, mert az osztályunkból senki nem tud énekelni.” „Szerintem a 9.GI volt a legjobb, én is magunknak szurkoltam.” „Úgy néztünk ki, mint az idióták, de jó volt, elhülyéskedtünk. „Rajtunk röhögtek a legjobban.” „Az osztályfőnökre illett az otthonka.”
Összegyűjtötte: Farkas Zsuzsanna
6
Élet a cseri után Végvári Ferenc Na ki a király??? Te vagy a király! Mióta elhagytam a Cserhátit, rengeteg befolyásos, sikeres és gazdag, olykor milliárdos emberrel találkoztam, akik bebizonyították, hogy mindenkiben ott lapul az a bizonyos Xfaktor, amitől sikeres lehet. A történeteik ezer féle helyről és időből indulnak, de egyvalami mindegyikükben közös: imádják azt, amit csinálnak! Végvári Ferenc vagyok, 2011-ben végeztem szeretett középiskolánkban, jelenleg a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán tanulok, amelyet reményeim szerint, mint műszaki menedzser hagyhatok el. Mint azt már a bevezetőben is említettem, egyetemi éveim alatt sokféle emberrel sikerült megismerkednem, akik szép életpályát tudhatnak maguk mögött. A beszélgetéseink során döbbentem rá, hogy éveket pazaroltam el, de most úgy érzem, sikerült jó útra lépnem. Hogy ti ne vesztegessétek el az időtöket, és mások hibájából tanuljatok, a saját példámon keresztül szeretném nektek bemutatni a sikerhez vezető út első lépcsőfokát, melyet már most átugorhattok, hogy aztán később gördülékenyebben haladhassatok kitűzött céljaitok felé. Az én történetem 2007-ben kezdődik, amikor bekerültem a Cserháti 9.C osztályába, hogy aztán eltöltsek ott négy nagyon szép évet. Sok mindent köszönhetek ennek az iskolának. Felkészített az érettségire, nyitottabbá tett a világra, közösséggé formálta az osztályunkat, és értékes embereket ismertem meg az ott eltöltött idő folyamán. Megtanultam, hogy cserisnek lenni felelősség, és a cseri feeling utánozhatatlan. Itt a világ végén, a temető és a pályaudvar között úgy élhetünk, mint egy elíziumban, egy legjobbaknak fenntartott kis zárt világban, ahonnan bárhová megyünk, mi mindig ott vagyunk a toppon. Azért is szerettem, mert aktív közösségi élet zajlik az intézményben. Kétszer sikerült országos döntőbe jutnunk a focicsapattal, a Vasember Kupán, vagy a Kaposvári Ifjúsági Kupán is mindig szépen szerepeltünk. Élvezzétek, és legyetek büszkék arra, hogy cserhátisok vagytok!
7
Mivel mind a matek és szakmai, mind a magyar oktatás nagyon jó volt a suliban, így mindig voltak bennem kételyek, hogy hova tovább. Szerettem mindkét irányt, de mivel a szakma kötelez, így egyértelműen a Műszaki Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karára adtam be a jelentkezésem. A sikeres érettségi és felvételi után aztán elkezdődött az egyetemista élet. Ehhez hasonlót soha nem tapasztaltam. Egy új környezetbe kerül az ember, messze az otthonától, magának kell gondoskodnia mindenről, felelősséget kell vállalni minden tettéért, viszont ehhez végtelen szabadság párosul, ami felbecsülhetetlen. A suliról tudtam, hogy nehéz lesz, de úgy voltam vele, hogy megéri a szenvedés, hiszen egy villamosmérnök fontos, érdekes munkát végez, és ami nem mellékes, rengeteget keres. Az első félév szinte tökéletesen sikerült, de ahogy telt múlt az idő, és sorba jöttek az analízisek, fizikák, jelek és rendszerek, digitális technika, mindegyikben csalódtam, mert nem jött az a varázsütés, hogy „Húú, végre igazán érdekel, amit tanulok!”. Pedig villamosmérnöknek vagy informatikusnak lenni jó. A csoporttársaim is szeretik, és biztosítva van a jövőjük. Az érzés, hogy nekem nem itt van a helyem, pár hónappal az után erősödött meg bennem, hogy beléptem a kollégium Szponzor Csoportjába. A Schönherz Kollégiumról tudni kell, hogy az ország legjobb kollégiuma, és messze földön híres mind közösségi életéről, mind szakmai eredményeiről, hiszen a kollégiumon belül működik a Simonyi Károly Szakkollégium is. A tanulás elnyomta eddig azt az érzést, hogy mennyire hiányzik a közösségi szerep, de amikor megláttam a felvételi plakátot, nem tudtam uralkodni magamon. Elmentem a kétkörös felvételire, és kuriózumként elsős létemre bizalmat szavaztak nekem. A csoport feladata, hogy ehhez az aktív szakmai és közösségi élethez különböző céges együttműködéseken keresztül biztosítsa a kellő szakmai tudást és anyagi forrást az iparból, a cégek pedig közvetlenül elérhetik a jövő reménységeit, akikért nagy verseny van a piacon. A mentoraim egytől egyig nagy cégek magas beosztású vezetői, akik kitartásuk és tudásuk mellett a csoportban szerzett tapasztalataiknak is köszönhetik eredményességüket. Ez nem csoda, hiszen többek között konfliktuskezelés, kifogáskezelés, időmenedzsment, testbeszéd, gazdasági és protokoll tréning is segíti, hogy profi ipari kapcsolattartóvá válhassunk, és méltóképpen képviselhessük a Ház érdekeit. Innentől kezdtem el igazán kibontakozni. Leírhatatlan érzés, hogy mek-
8
kora örömöt okoz nekem cégekhez menni, nyakkendőben tárgyalni, kapcsolatokat kiépíteni, többmilliós szerződéseket kötni, és ezek megvalósulását lemenedzselni. Jó látni a résztvevők boldog arcát minden kollégiumi rendezvény során, és emellett tapasztalatokat szerezni több ezer fős, színvonalas rendezvények szervezésében. Most már tisztában vagyok vele, hogy én ebben teljesedhetek ki, így 2013 tavaszán újrafelvételiztem az egyetem műszaki- menedzser szakára. Most szívesen tanulom minden tárgyamat, és ez az eredményeimen is meglátszik. Emellett a csoportbeli tevékenységem és a suliban tanultak erősítik egymást abban, hogy olyan képességeket szerezzek, amivel sikeres lehetek ezen a pályán. Most, hogy végigolvastátok a monológom, mint minden történet végén, jöjjön a tanulság. Én két évet tanultam villamosmérnöknek, azért, mert nem ismertem magam tökéletesen. Belekaptam ebbe is abba is, de mindent csak felszínesen csináltam. Ti ne kövessétek el ezt a hibát! Ismerjétek meg magatokat, tudjátok, hogy miben vagytok jók, mitől vagytok különlegesek! Sok fiatal nem tudja megmondani, hogy mi a hobbija, mik a tervei, mi érdekli igazán, mi az, ami leköti. Legyetek kíváncsiak a világra, járjatok nyitott szemmel, ragadjátok meg az elétek kerülő lehetőségeket, és legyen szenvedélyetek, mert ha azzal foglalkoztok, sikeresek és boldogok lesztek! Van egy idézet, ami jól kifejezi az eddig leírtakat, és ezzel búcsúzom is tőletek: “Ha sikeres akarsz lenni, a dolog nagyon egyszerű. Érts ahhoz, amit csinálsz! Szeresd, amit csinálsz És higgy abban, amit csinálsz! Igen, ilyen egyszerű ez.” (Will Rogers) A beszámolót írta: Végvári Ferenc
Rammer Adrián Rammer Adriánnak hívnak, 2009-ben kezdtem a Cserhátiban, majd 2013-ban érettségiztem. Majd jelentkeztem az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán villamosmérnöki karára. Hamar elteltek a középiskolás évek, de nem voltak gyorsan felejthetők. Sok élménnyel, sikerélménnyel gazdagodtam ezen évek során. Cserhátis versenyek, rendezvények, diákcsínyek, április elsejék, gyakorlatok Belső Tanár Úrral… mind emlékezetes marad. Mindig is tudtam, mi a végső célom: a villamosmérnöki pálya. Ez volt az oka annak is, amiért a Cserit választottam középiskolának. Ez okból
9
lyólag folytattam saját projekteket, maradtam bent tanítás után néha késő délutánokig a laborba fejleszteni a saját áramköreimet. Ezért vállaltam az emeltszintű érettségit elektronikai alapismeretekből, tettem nyelvvizsgát 2012-ben. Mind helyes döntésnek bizonyult. Megkönnyítette az életemet az egyetemen. Erről később még mesélek, most jöjjön egy kevésbé unalmas téma: Az egyetemi élet kezdete. Miután felvettek az egyetemre, az első élmény rögtön adódik, a gólyatábor! Senkinek nem tanácsos kihagyni, egy életre szóló élmény (van akinek jó, van akinek rossz). Kár tagadni biztos mindenki tudja, miről szól egy egyetemi gólyatábor, na miről(?) 4 nap bulizás. Ez így is volt. A kandón minden évben Szolnokon tartják a gólyatábort, ahol megismerkedünk az első barátokkal, akikkel később tartjuk a kapcsolatot. Sok érdekes alkoholtól nem mentes vetélkedő, túrák, beszélgetések és még sok minden színtere egy ilyen tábor. Én jól éreztem magam és azóta is tartom a kapcsolatot az ott megismert emberekkel, sokat tudunk egymásnak segíteni. Aki egyetemista az ne hagyja ki! Miután sikerült kipihenni a tábori fáradalmakat, kezdődik a bevezetés az egyetemi élet tanulós oldalába. Regisztrációs hét. Ott ismerekedtünk meg az egyetemi rendszerrel, többek között a Neptun rejtelmeivel. Minden hallgató ezen keresztül intézi a dolgait saját maga. (hasonló, mint az E-napló, csak más ) Aztán megkezdődik a tanulós része a dolognak. Most utalnék vissza a korábban félbeszakított gondolatomra. Az előadások nagyon tömörek és hosszúak. Sokkal könnyebb volt számomra a megértésük, úgy hogy voltak előismereteim. Nem egyszer elgondolkodtam azon, hogy milyen nehéz lehet azoknak a hallgatóknak, akik gimnáziumból jöttek és még nem hallottak ilyesmiről. Például a Matematika 1 és a Villamosságtan 1. Mind két esetben jól jött, hogy emeltszinten tanultam a Cserhátiban a matekot és az elektronikát is, így fele annyi munka és tanulás ráfordításával meg tudtam érteni az anyagot. Ellenpélda: Volt olyan tárgy, ami viszont számomra kifejezetten unalmas volt, mert szinte semmi újat nem mondtak belőle, ez a digitális technika 1. Számomra a nehézséget, a magolós tárgyak jelentették, jobban szeretem, ha valamit érteni kell, és az ember rájön, mint amiket egyszerűen meg kell tanulni. Közgazdaságtan, villamosipari anyagismeret. De van az egyetemnek érdekesebb oldala is. A rendezvények: gólyahajó, hallgatói összefogás, korsóavató szakestély, gólyabál, minden héten bulik. Én azt mondom, hogy a rendezvényeket kihagyni szintén nem szabad, a bulikkal meg csínján kell bánni. Mindenre jut idő, csak be kell osztani. Nekem ez eddig sikerült mindig. A gólyahajót, aki teheti, ne hagyja ki. Nekem eddig az a legjobb élményem. Budapestről hajóval felutazunk Visegrádra, egy kis bobozás aztán vissza. Mondanom se kell, a hajón közben végig megy a bulizás. A Korsó avató szakestély ennél komolyabb, de az is jópofa. Oda már ki kell öltözni és tulajdonképpen egy kulturált sörözésről szól, itt közvetlenül lehet beszélgetni tanárokkal, diákokkal, kicsit lazul a hallgató és oktató viszony. Térjünk vissza a komoly részekre. Az egyetemen két időszak van, a szorgalmi és a vizsgaidőszak. Szorgalmi időszak veszélyes, elég sok szabadidő jut a hallgatóknak és könnyen el
10
lehet veszni az anyagban. Ez egy viszonylag lazább időszak, de nem szabad félvállról venni. A ZH-kra (zárthelyi dolgozatokra) igenis készülni kell. Nem jó dolog pótzh-ra menni, sajnos volt szerencsém megtapasztalni. A másik a vizsgaidőszak, azt komolyan kell venni és ott meg kell nyomni a tanulást. Könnyen el lehet csúszni egy-egy tárgyon. Nekem eddig minden sikeres volt, de még nincs vége. Ha minden sikerül, akkor minden egyetemistának a 3. félévben szakirányt kell választania. Én szeretnék majd Műszer-automatikára jelentkezni. Ez a szakirány főleg mikrokontrolleres rendszerek tervezésével foglalkozik. Ez érdekel és ebben látok lehetőséget. Zárás képen a kollégiumi életről. Sikeresen bekerültem az egyetem legjobb és legújabb kollégiumába, ahol jól érzem magam. Közel van mindenhez jó a közlekedés, jók a szobatársak, egyszóval a kollégiumi életnek is megvan a maga varázsa, ha jó helyre kerül az ember. Jó összejövetelek szoktak lenni, illetve segítséget is könnyen kap az ember, márpedig mindenkinek szüksége lesz az egyetemi tanulmányok során előbb vagy utóbb segítségre. Én örülök a döntésemnek, jól érzem magam a Kandón és szerintem ez az egyik fontos dolog, ha nem érezném jól magam, nem tudnám, de minden esetre nehezebb lenne elvégezni. Én ajánlom mindenkinek, aki szeretne továbbtanulni! Ha valakinek kérdése lenne, megtalál facebookon (úgy is mindenki órákat tölt el előtte)! (Az elérhetőségem megtalálható a kódban!)
A beszámolót írta: Rammer Adrián
11
Kulcsár Klaudia Cseris pályafutásomat 2001 szeptemberében kezdtem. Kezdetben féltem az új dolgoktól, ismeretlen város, ismeretlen emberek. A számomra legfontosabb ember mégis ott volt. A bátyám miatt húzott először a szívem a cserihez, ha ő nem lett volna ott, talán én soha nem kerül oda. 9.-ben és 10.-ben minden szakirányra betekintést nyerhettünk a különböző alapozó órákra. Nem voltam kiemelkedő tudással rendelkező ember, nem is voltak jó jegyeim, de akkor eldöntöttem gépész leszek bármi áron. Az utolsó két évet már ennek megfelelően gépész szakon töltöttem. Itt még jobban megszerettem a gépészetet. Mai napig, a számomra legfontosabb dolgot kaptam akkor, a legjobb tanártól Nagy László Tanár Úrtól! Rossz tanuló voltam, lustaság miatt persze, és hát fiatalság bolondság. Élvezi az ember, hogy egyszer csak a fiatal éveiben szabad lesz, szülőktől távol. Egy ember, a bátyámon kívül, mégis hitt bennem, és látott bennem olyan dolgot, amit akkoriban senki más. Nagy László nem csak tanár volt, mellette fantasztikus barát, kivel meg tudtam beszélni minden kis tinis problémámat, és egyben szülő is volt, aki ápolta piciny lelkem. Soha nem fogom elfelejteni, hisz kevés ilyen tanár van jelenleg (mondom én, aki jelenleg tanárin tanul, de erről majd később). Azt nem tudom, hogy jutottam el az érettségiig, bár sokan még ezt sem nézték ki belőlem, de valahogyan azért csak sikerült. Nagyon szerettem cseris lenni, számomra egy életérzés a mai napig, és mindenhol büszkém vállalom, hogy ott végeztem tanulmányaim legjelentősebb szakaszát, ahol emberré lettem, ahol felnőttem. Természetesen nekem is voltak kedvenc tárgyaim. Szívesen emlékszek vissza a szakrajz órákra, Németh Zoltán tanár úrra, matematikát, amit Hosszú Edina tartott, aki úgy megszeretette a matematika rejtelmeit, hogy mai napig szívesen foglalkozom e témával magasabb szinten. A legkedvesebb tárgyam viszont a mechanika volt, amit termeszétesen a legjobb tanár úr tartotta, Nagy László! Mechanika rejtelmeit sem hagytam abba azon a szinten, és mai napig ezzel foglalkozom. Kevesen gondolták akkoriban, hogy sikeres érettségi vizsgát tehetek, de valami csoda folytán mégis sikerült 2005 tavaszán. Átlagom nem volt jó, és őszintén megmondva nem is akartam eljönni cseriből, de beadtam a felvételimet Győrbe a Széchenyi István Egyetem, mérnökasszisztensi szakára. Sikerült bekerülnöm, de mikor megláttam, sírva mentem szüleimhez, hogy felvettek. Nagyon rossz érzés fogott el, hisz akkor tudatosult bennem, hogy ott hagyom a kedvenc iskolám.
12
Elmentem Győrben, elkezdetem a felsőfokú szakot (természetesen, ebben még kevesebben hittek, hogy elvégzem). Itt egyedül voltam, se kollégiumi tanárok, se szülők. Egyszer csak valami történt az életemben, eszembe jutott, mikor Nagy László tanár úr, és bátyám mondta, ha valamit akarok, azt elérem. Elkezdtem tanulni, és második félévben már szak elsőként végeztem, amiben az volt a jó, hogy még fizettek is érte. Elvégeztem az iskolát, már jobb eredménnyel, mint az érettségit, 2007-ben fejeztem be a tanulmányaimat. Meg jött a kedvem a tanuláshoz, de ugye tudjuk, hogy a tanulás pénzbe kerül, így a Femat Hungária Kft.-nél kapott állásajánlatot elfogadtam, de mellette neki álltam a gépészmérnökinek, amit sikeresen elvégeztem a Széchenyi István Egyetemen. Cseris évek alatt is születtek barátságok, de mivel mindenkit másfelé sodort az élet, így kevés emberrel maradt meg az az igazi diák barátság. Az főiskolai évek alatt viszont már felnőttként kerültünk ide, a 20évektől elkezdve az 50 évesekig minden korosztály képviseltette magát. Fantasztikus embereket ismertem meg az évek alatt. Tanulmányaimat 2010-ben fejeztem be, így gépészmérnök lett belőlem. Gépész évek után mélyebben elkezdtem foglalkozni matematika és mechanika tudományokkal, és iskola mellett szívesen vállalok vizsgafelkészítést, így még mélyebben belementem eme csodás tudományokban. Ezekből a segítségekből alakult úgy az életem, hogy tanári pályán kezdtem gondolkodni. Mechanikaoktatás lett az álmom. Jelentkeztem is mérnöki után mester szakra, de sajnos az élet úgy hozta, hogy kiesett egy hosszabb idő az életemből betegség miatt. Ez az időszak alatt volt időm átgondolni mindent. Mikor jobban lettem, be is adtam a jelentkezésem a Széchenyi István Egyetem Mérnök Tanári karára, mint gépészmérnök. Jelenleg itt tanulok, és a tanulmányaim befejezése után valóra válik az álmom, hogy egyetem lehetek tanár, és reményeim szerint kutatások által még jobban beleáshatom magam a mechanika rejtelmeibe! A legszebb, és legemlékezetesebb emlékem viszont a cseriről az, mikor 2010-ben volt a 70 éves ünnepség. Meghívást kaptam erre a megemlékezésre, amin őszintén elsírtam magam. Nagyon jól esett, hogy meghívást kaptam, hisz mikor cseris voltam, sok mindent nem tettem le az asztalra, de ebből kifolyólag, valamiért mégis emlékezetes maradtam az iskolának. Erre a dologra vagyok a legbüszkébb az életemben! Az ember elmehet bármilyen távol, ha tudja, hogy onnan ahol eljött, emlékeznek rá. Kedves jelenlegi diákok! Lehettek lázadóak, iskola kerülőek, olyanok, akik nem tanulnak, akik attól érzik magukat valakiknek, ha órán beszólnak, vagy nem figyelnek, de az élet úgyis olyan helyzetbe sodor, amit valójában szeretnétek. Ilyen voltam cserisként én is, de mindig volt, aki bízott bennem, persze nekik nem hittem akkoriban, hisz tini voltam. Most már tudom, miért magyaráztak egyfolytában. Minden nehéz helyzetben eszembe jutnak azok a bizonyos mondatok. Legyetek büszkék arra, hogy cserisek lehettek, és legyen nektek is egy örök emlék
13
az ott eltöltött évek. Most várjátok, hogy legyen már vége, legyen valami új, jöjjön már a felnőttek világa. De egyszer visszasírjátok ezt az időszakot. Elmúlik sajnos a minden gond nélküli legszebb fiatal évek. Külön köszönetet szeretnék így is mondani Nagy László tanár úrnak, hogy mindig ott volt mellettem, még a mai napig segítségemre van, annak ellenére, hogy valószínűleg, soha nem fogom tudni meghálálni azt, amit nekem adott, amit értem tett az évek alatt. A beszámolót írta: Kulcsár Klaudia
Révész Ferenc Négy évvel ezelőtt kezdtem el tanulmányaimat a Cserhátiban elektronika szakirányon, ahol tavaly májusban sikeresen leérettségiztem. Ez a négy évszámomra nagyon hasznos volt. Rengeteg barátságot kötöttem és sok mindent megtanultam. A remek tanároknak köszönhetően sikerült megfelelő tudásra és tapasztalatra szert tennem a szakmában, amit most jól tudok hasznosítani az egyetemi tanulmányaim során. Ebben a tanévben kezdtem el a Széchenyi István Egyetemet és úgy gondolom, hogy nagyon jó választás volt. Az egyetem az oktatók és a felszereltség szempontjából is nagyon színvonalas. Szinte minden tanár részt vesz valamilyen országos vagy nemzetközi szintű kutatásban, amibe sok esetben a diákok is bekapcsolódhatnak, így biztosan állíthatom azt, hogy megszerezhetem a megfelelő tudást és gyakorlatot ahhoz, hogy később érvényesülni tudjak a szakmámban. Az első félévben hét tantárgyam volt, aminek nagy része szakmai alapozó tantárgy, ideértve a villamosságtant, méréstechnikát, programozást. Persze nem hiányozhat a matematika és a fizika sem, mind a kettő nagyon fontos egy mérnök számára. Emellett volt még közgazdaságtan és környezetvédelem, amiket én nem tartok nélkülözhetetlennek, bár a gazdaságtani ismeretek nem ártanak az életben. Sikerült minden tantárgyat megcsinálnom, az átlagom négyes lett, így egy egész jól sikerült félévet tudhatok magam mögött. Most szeretnék kicsit konkrétabban írni a tárgyakról és magáról az egyetemi tanulmányokról elsősorban azoknak, akik hasonló pályán kívánják folytatni életüket. Elsősorban saját tapasztalataimat szeretném megosztani. Sokakat foglalkoztat az a kérdés, hogy a szakközépből vagy a gimnáziumból érkező diákok indulnak-e nagyobb előnnyel. Természetesen mindkettőnek meg van a maga előnye és hát-
14
ránya, mégis azt mondhatom, nem bántam meg hogy annak idején a Cseribe jelentkeztem. Úgy veszem észre, hogy azok a szaktársaim, akik gimnáziumból érkeztek, sokkal nagyobb nehézségekbe ütköznek, mint szakközepes társaik. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy több a szakmai tárgy, és amire nekem volt négy évem, hogy alaposan megtanuljam, nekik csak egy-két félévük van, miközben sokkal magasabb szinten kérik az oktatók. Persze ott van a matek, ami egy gimnazistának könnyebb lehet, viszont én azt mondom, hogy akinek van egy kis affinitása hozzá, részt vesz az előadásokon és gyakorlatokon, meg fogja tudni csinálni egész jó eredménnyel. Ezek után biztosan állíthatom azt, hogy aki a Cseriből akar továbbtanulni valamilyen műszaki irányban, biztos hátteret tudhat majd maga mögött. Emellett fontosnak tartom, hogy azok, akik éreznek magukban elszántságot, induljanak el elsősorban szakmai versenyeken és törekedjenek minél jobb helyezésre. Ez nem egy lehetetlen feladat, viszont sok tanulással és kevesebb szabadidővel jár. Rengeteg előnyt jelent ha valaki sikereket ér el és emellett komoly tudásra is szert tesz. Persze nem kell azt hinni, hogy csak tanulásból áll az élet az egyetemen, szükség van a szórakozásra is csak meg kell találni a határt. Ilyen szempontból Győr városát csak ajánlani tudom. Sok lehetőség van a városban és emellett nagyon szép is. A végén még egy fontos dolgot szeretnék mondani. Sok kapcsolatra kell szert tenni mind a diákok mind a tanárok köréből. Talán ez a legjobb tanács, amit adni tudok. Sokszor ez dönti el, hogy sikerül-e egy tantárgy vagy nem. Dióhéjban ennyit tudok mondani az egyetemről. Ha esetleg valakinek kérdése lenne, akkor keressen meg és szívesen válaszolok rá. További jó tanulást és az érettségizőknek sikeres vizsgát kívánok! A beszámolót írta: Révész Ferenc
Pati Szabina Percre pontosan emlékszem még a Cserháti utolsó éveire, amikor hirtelen minden fontosabb lett a tanulásnál. Például a szalagavató, a ballagás vagy a sárkányhajó. Ahogy közeledett a félév egyre jobban féltem. Mindenki azt kérdezgette „Tudod már, hogy hova felvételizel?” .Nem tudtam. Sőt, fogalmam sem volt róla, hogy hová szeretnék menni, mit szeretnék tanulni. Végső soron a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karára esett a választás. Az óvópedagógust és a tanító szakot egyaránt megjelöltem. Júliusban megkaptam a tájékoztatást: „Ön elérte a(z) KE-PK tanító ponthatárát.” Majdnem kiugrottam a bőrömből mikor elolvastam. Már akkor belecsöppenhetsz ebbe az életbe, ha ott vagy a gólyatáborban. Egy külön élmény volt. És még most is az, hiszen társaságban néha előkerülnek a szaftosabb történetek, a főszereplők kisebb örömére.
15
Most, hogy már itt vagyok az egyetemen, egyáltalán nem tűnik félelmetesnek. A kolesz eleinte nem tetszett, nehéz volt megszokni ezt a rengeteg különböző embert. Nem maradhatott ki az év eleji egymás szívatása sem. Igazán nagy élmény, amikor valaki romlott tejet önt be az ajtó alatt, és reggelre üdén és kipihenten takaríthat az ember. Szerencsére mindig akad alkalom a bosszúállásra. Kedves jóakaróm ajtaját összekentem mustárral, és az ajtó előtt száradó cipője is tartogatott némi mustárban gazdag meglepit. Idővel azonban kialakultak a baráti társaságok, szinte már családnak számítunk. Folyamatosan van valami, nagyon nagy a pörgés, minden este menni kell valahova. Kezdem megszokni, hogy 3-4 órákat alszok. Számtalan programot biztosít az egyetem. Színház, kondi, szauna, egyetemi bulik és nem utolsó sorban színvonalas oktatás. Meg kell hagyni, arany életünk van.A legtöbb oktató megadja a lehetőséget a javításra. Ha valami elsőre nem sikerül, ott a pót zh, ha az sem akkor pótpótpótpót zh, és ha minden kötél szakad, még mindig kimehet az ember Dubaiba táncos lánynak. : ) Sokat köszönhetek a Cserhátinak. Főleg az informatika órák voltak hasznosak, mert az ott tanultakat itt hasznosítani tudom. Nem ért meglepetésként, hogy a matekkal itt is szenvedek. Tudjátok milyen érzés zh előtt érteni a matekot? Nos, én sem! Előadáson csak hallgatom, hogy egy reláció akkor és csak akkor ekvivalencia reláció, ha reflektív, szimmetrikus és tranzitív...??? Aztán P konjukció negáció Q..és egyszer csak koppan a fejem a padon. Ilyenkor ijedten körülnézek, majd a világ legnagyobb nyugalmával tapasztalom, hogy a többiek sem értik, néhány strébert kivéve a legelső sorban, akik szorgalmasan lejegyzetelik a 10 oldalas előadást több száz oldalban. Páran a padra hajtják fejüket, alszanak, vagy csak pihentetik a szemüket a tegnapi buli fáradalmaitól. Kezdem megszeretni amiket itt tanulunk, színes és változatos. A nevelés töri lett a kedvenc tárgyam. Azonban a pszichológiát nem sikerült megkedvelnem. Már-már művészi képességnek érzem, amikor egy 120 oldalas jegyzetet ügyesen el tudok rejteni puskaként a tenyeremben és fel is tudom használni. Sosem mertem pus-
16
kázni középiskolában. De most kellett egy kis mankó. Rajz órákon mindent meg kell csinálnunk, amit majd a gyereknek is feladatként adunk órán. A gyurmázástól a krumpli nyomdán keresztül a papír repcsi hajtogatásig minden kis trükköt és módszert elsajátítunk. Februártól elkezdődik a hospitálás, megyünk a napközibe gyakorlatra. Már nagyon várom. Eddig még csak tesi órát tartottam, remélem a többi tárgy is hasonlóan jól sikerül, színes és érdekes lesz. Minden összevetve, hiányoznak a fiúk a Cserhátiból. Minden reggelnek megvolt a maga kis hangulata, a bosszankodás, hogy elment a tiipssszmix, a veszekedések, a szendvics csere, a „fúj te lány vagy” beszólások. Még a téli hóban megfürdetős dolgok is hiányoznak, na meg a négy kör büntetés béka a lépcsőn magas sarkúba. A beszámlót írta: Pati Szabina
„Novemberfest” a Cserháti Iskolában Oktoberfest, a müncheniek ünnepe, amelyet nemzetközivé tettek. Azaz ezt az ünnepet nemcsak ők ünneplik, hanem szerte a világon mindenki. Miről szól az Oktoberfest? Sörről, Németországról, Münchenről. A világ minden tájáról elmennek erre a rendezvényre.Évente több milliónyian vesznek részt ezen a „fesztiválon”, amely „sörvárakból áll”, ahol a vendégek „Keferloherből” isznak és ahol hordóból csapolják a sört. Mi ezt a hangulatot próbáljuk idehozni 2013. november 12-én Nagykanizsára a Cserháti iskolába „Novemberfest” néven. A rendezvényünk suta, fésületlen, gyermekded, de a legjobbat megpróbáltuk kihozni magunkból és tanulóinkból. Program:
1. Országismereti quiz 2. Német nyelvtörő 3. Közös éneklés 4. Quiz – az „Oktoberfest” kapcsán vetélkedő 5. Virsli-evő és sörivó verseny
Szervezők: a cserhátis német tanárok. Ez egy helyi szintű kezdeményezés, de jövőre városi szintűvé akarjuk fejleszteni. Mártonné Szalai Katalin
17
Családvédelmi fogadóóra Kondákor András, a Családsegítő és Gyermekvédelmi Központ munkatársa, volt cserhátis diákunk kétheti rendszerességgel fogadóórát tart iskolánkban. Megtaláljátok őt keddenként 10.00 és 11.00 óra között a B. épület emeletén, az ifjúságvédelmi felelős szobájában. Keressétek, ha tanácsot akartok kérni tőle, de érdeklődhettek a családvédelmi munkáról is. Szeretettel vár mindenkit! (Mielőtt felkeresitek, ne felejtsetek el szólni az osztályfőnökötöknek!)
Környezetvédelem… …ahogy TI látjátok! A fenti címmel nyílt kiállítás 11/A és 11/B osztályos diákmunkákból a B. épület aulájában. Minden kedves olvasónknak ajánljuk figyelmébe a tetszetős és változatos technikával elkészített műveket. Ha tetszett és kedvet érzel az alkotáshoz, tedd meg Te is. Az elkészült művek leadhatók Farkas Zsuzsanna és Gyöngy Gabriella tanárnőknél! Jó munkát kívánunk! Némethné Gyöngy Gabriella
18
Viccrovat - Miért rossz a tetűnek? - Mert hajszálon múlik az élete. - Hogyan élvez el a robot? - Kiveri a biztosítékot. - Drót végén széndarab... Mi az? - Gyakorló villamosmérnök. - Mit tegyen a paraszt, ha nincs földje? - Vessen magára. - Mi a falusi energiaital? - Kútbul. - Miért nem érdemes József Attilával barkochbázni? - Mert mindig csak a mamára gondol. - Mikor lesz atombombája Magyarországnak? - Ha rádobják. - Mi a különbség a menstruáló nő és a terrorista között? - A terroristával lehet beszélni. - Mit mond a tyúk, ha rá megy az úthenger? - Ez ám a kakas. - Mi lesz a kecske és a kacsa kereszteződéséből? - Mc Donalds. - Honnan tudod, hogy egy politikus hazudik? - Mozog a szája. - Miért dobálja át a rendőr a konzervdobozokat a folyó egyik partjáról a másikra? - Mert rá van írva: "A túloldalon nyílik".
19
Mit kell tudni a közösségi szolgálatról? Az idei tanév szeptemberében iskolánkban is elindult – a törvényi kötelezettségeknek eleget téve – az 50 órás közösségi szolgálat, mely a 9. és 10. évfolyamon tanuló diákjainkat érinti. Előírás szerint a 2016. január után érettségiző diákok már csak 50 óra igazolt közösségi szolgálat teljesítésével kaphatnak majd érettségi bizonyítványt. Intézményünk együttműködési szerződést kötött a számos nagykanizsai szervezettel, többek közt a Zala Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Nagykanizsai Kirendeltségével, valamit vidéki önkormányzatokkal is, így tanulóink egyre több helyen tehetnek eleget a törvényi kötelezettségnek. A kezdeményezés célja, hogy betekintést nyújtson a diákoknak a munka világába, lehetőleg minél többféle és sokrétűbb tevékenység elvégzése kapcsán. Társadalmi szempontból is hasznos, mert olyan kompetenciák alakulnak ki és fejlődnek a fiataloknál, melyeket a jövőben hasznosítani tudnak. Diákjaink eddig teljesített szolgálatával kapcsolatban pozitív visszajelzések érkeztek az őket fogadó szervezetektől. A közösségi szolgálattal kapcsolatos törvényi háttérről tájékozódhattok az iskola honlapján a ’Közösségi Szolgálat Szabályzata’ c. dokumentumból. Fullér-Kovács Krisztina Némethné Gyöngy Gabriella
„Éjjel-nappal” Budapest Az osztályfőnökünk, Farkas Tünde tanárnő szervezésében ismét eljuthatott az osztályunk Budapestre, ahol több program is várt ránk. Reggel 7 körül indult a vonatunk, majd a röpke néhány órás út után megérkeztünk a helyszínre. Sokat sétáltunk, barangoltunk az egész budapesti út alatt. Megnéztük a Budai várat, a Mátyás templomot is, de a legérdekesebb a Hadtörténeti Múzeum volt. Itt mindenki megtalálta a kedvére való látnivalót: fegyvereket, páncélokat, tankokat, maketteket, a nagy csaták modelljeit.
20
Ezek után következett csak a valódi szórakozás. Megnéztünk egy előadást a Kolibri Színházban, amelyhez egy lépcső vezetett le egy lejtős utca alsó részére. Rendkívül hangulatosan festett az egész hely, amely egyébként kicsi és szűkös volt, de mégis kedves. A Delete című darabot néztük meg, melyet egy csoport fiatal adott elő, köztük volt az osztályfőnök fia is. A történet kapcsolódik a címhez, hisz a főszereplő egy Lakos Gyuri nevű 8. osztályos fiú volt, aki a bántalmazás, a fájdalom elől menekült az öngyilkosságba, „törölte” ki magát az élők sorából. Négy osztálytársa idézi meg az eseményeket a halála után, s közben a saját lelkiismeretükkel, önmagukkal is szembe kell nézniük. Nagyon hitelesen játszottak a szereplők, tökéletesen át tudták adni azokat a mély érzelmeket, melyekre a darab épült. A néhol humoros előadás lényege mégis egy komoly drámai téma volt, s képes volt végig fenntartani a figyelmet, egyszerűen beszippantott az egész. Ebben hatalmas szerepe volt a fiatal színészek lenyűgöző játékának. A darab végén, amikor nagy nehezen mindenki felocsúdott az elképedésből, feltűntek a szervezők is. Két osztály volt jelen az előadáson, s mindegyikük kapott maga mellé egy szervezőt, aki segített a beszélgetés alatt felszínre hozni a látottak, hallottak mélyebb mondanivalóját, közösen megválaszoltunk minden kérdést, amit a darab felvetett. Mindezek után villamossal haladtunk tovább egy bevásárló központig, a Mamutig. Közben egy kis kalandot, izgalmat is átéltünk, de aztán épségben és teljes létszámban érkeztünk meg a nagykanizsai vasútállomásra. Tóth Martin és Muk Norbert, 10. D osztály
21
Idén is jött a Mikulás! Iskolánkban mára már hagyománnyá vált a cseriben, hogy december 6-án a DÖK Mikulása járja az osztályokat. Természetesen a megfáradt, öreg mikulásnak idén is volt segítsége, két krampusza segítségével kerekedett útnak. De mi is történt iskolánkban e napon? A tanórák alatt felkerestük az osztályokat és elmondtuk, mi a feltétele az ajándékoknak. Kisebb- nagyobb ösztönzés után hallottunk karácsonyról, illetve mikulásról szóló énekeket. Ezt követően kiosztottuk a szaloncukrokat, amely csekélynek tűnik, de annál nagyobb szeretettel adtuk Voltak kissé meglepődött arcok, de majdnem mindenki tisztába volt azzal, hogy
kik vagyunk és miért jöttünk. Azt is elmondhatjuk, hogy majdnem minden osztály énekelt, persze minden évben van olyan osztály, aki különcködik, ez most sem volt másképp. Ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat, nagyon örülök, hogy idén is részt vehettem a programon a Mikulás bácsival, Baráth Dániellel, és a krampusztársaimmal Bakonyi Alexandrával és Rába Amandával. Orbán Veronika, 12.B
22
Ne cigizz, mert a nikotin visszavág!
Mi lenne, ha minden elszívott cigaretta után megjelenne egy fekete himlő az arcodon? Abbahagynád a dohányzást? Vagy más indok kellene? Ismerj meg néhányat! Táskák a szem alatt
Amikor reggel felkelsz, sokszor úgy érzed, hogy egy percet sem aludtál? A kialvatlanság megmutatkozik az arcodon is. Ha dohányzol, négyszer nagyobb az esélyed arra, hogy ébredés után fáradt leszel. Hogy miért nem tudsz aludni? Azért, mert éjszaka, alvás közben nikotinhiány léphet fel, amitől forgolódsz, ezért nincs esélyed a mély alvásra. Ápolatlan és sárga fogak Ha dohányzol, nyugodtan búcsút inthetsz a fehér fogaknak. A cigarettában éppen a nikotin befolyásolja a fogak fehérségét.
23
Érszűkület ─ merevedési zavar ─ impotencia A nikotin egyértelműen az erek és a vér ellensége. Megszorítja a véredényeket és vérömlést okoz. Hosszú távon pedig az ütőerekben is maradandó kárt okoz. A merevedés pedig egyértelműen a vérbőségtől függ, így a kapcsolat egyszerűen kimutatható a dohányzás és az erekció között újra és újra.
Korai öregedés és ráncok Tetszeni fog, hogy viszonylag fiatal korban megjelennek az első ráncaid? A dohányzás miatt fellépő érszűkület a hajszálerekre is hat, csökken a bőrszövetek vérellátása, ezért sokkal több ránc jelenik meg a bőrön.
„Miért füstöl, ha a füst öl?! Többet ésszel, mint cigivel!”
24
Lengyelországi látogatás A „Travelling around Europe with comic books” című Comenius-program keretében lengyelországi látogatáson vett részt november 20-24-ig négy diák - Filó Martin, Horváth Ádám, Molnár Szilárd, Rácz Ferenc - és három tanár - Faluhelyi Adrienn, Szántó Gábor, Faludi Zoltán – iskolánkból. Az ötnapos látogatás élményeiről és tapasztalatairól Rácz Ferenc, Molnár Szilárd és Szántó Gábor beszámolóját olvashatjátok. Molnár Szilárd (12.C) beszámolója: Lengyelországi látogatáson vett részt november 20.-24. között négy diák - Filó Martin, Horváth Ádám, Molnár Szilárd, Rácz Ferenc- és három tanár- Faluhelyi Adrienn, Szántó Gábor, Faludi Zoltán- a Nagykanizsai Műszaki Szakképző Iskola és Kollégium Cserháti Tagintézménye képviseletében. 2013 szeptemberében indult egy kétéves projekt az EU által támogatott Comenius iskolai együttműködések alprogramja keretében, melynek négy ország (Lengyelország, Olaszország, Szlovákia, Magyarország) a résztvevője. Magyarországot a Cserháti Tagintézmény képviseli. A projekt címe: Travelling Around Europe with Comic Books (Utazás Európában képregények formájában), célja pedig, hogy a résztvevő diákok és pedagógusok minél többet megtudjanak egymás kultúrájáról, történelméről, hagyományairól, mindennapjairól, bátorítsa az idegen nyelvek használatát. A lengyelországi utazást eleveníti fel egy diákunk: Már a vonaton nagy volt az izgalom, először is féltem, de már vártam, mikor láthatom Lengyelországot és az úgy nevezett "host family"-met. Mikor megérkeztünk, elmondták, hogy másnap hánykor és hol fogunk találkozni, aztán mindenki hazament az őt fogadó családjához. Hazaérkezésem után úgy gondoltam, hogy lezuhanyzom, eszem valamit, majd elmegyek szépen aludni. Ez csak terv maradt, mert én már majdnem aludtam, és akkor benyitott a "házigazda" srác. Megkérdezte, hogy nem szeretnék-e beszélgetni. Az első pár napban nem sikerült velük megbarátkoznom, de az utazás végére elég jól kijöttünk egymással. Mindennap programok voltak, ahova közösen mentünk a diákokkal és a tanárokkal. Minden reggel így hotelnél volt a találkozó, ahonnan egy busszal mentünk azokra a helyekre, amiket megnéztünk. Az idegenvezetés ango-
25
lul folyt, és véleményem szerint a só-barlangos látogatásunkon kívül, majdnem, hogy az összes tájékoztatót értettem, ez nagy örömmel töltött el Vasárnap reggel, mikor elbúcsúztam az ottani családomtól, az "anyukám" sírt az állomáson! Ez alatt a pár nap alatt nagyon megszerettem Lengyelországot és az ott élő embereket is! Rácz Ferenc (11.D) beszámolója: Utazásunk Lengyelországba nem éppen rövid utazással kezdődött, legalábbis nekem nem, mert 10 órát kellett utaznunk mire odaértünk Czestochowaba. Majd érkezésünk után a lengyel családok fogadtak bennünket, akiknél lakhattunk ezekben a napokban. Amikor a család otthona felé utaztunk, nagyon izgultam, hogy mi lesz velem, hiszen egy teljesen idegen országban 5 napig kell egy másik családnál élnem és angolul kifejeznem magam. Mikor megérkeztünk a házukba, üdvözölt a család, és „körbevezettek”. A napok során sok érdekes dolgot láttunk, pl. körülnéztünk Krakkó városában és régi várromoknál kirándultunk. A programok során nagyon sokat beszélgettem angolul, és a következő napokban már nem is aggódtam semmi miatt, csak élveztem az utazást. A visszaút kb. 12 órás volt, de nem is ez aggasztott, hanem az, hogy a lengyel családtól el kellett búcsúznom, mert az ott töltött idő alatt nagyon megkedveltem őket, és nehezen tudtam elhinni, hogy vége ennek az utazásnak. Összességében nagyon jó tapasztalatszerzésnek gondolom, hogy az ember így is „tanulhatja” az angolt, és ilyen különleges helyekre juthat el evvel a Comenius programmal. Örömmel várunk bárkit, aki csatlakozni akar a csapathoz, de ehhez dolgozni is kell. Szántó Gábor beszámolója: Nem, ne ijedjetek meg: nem fogom az elégia fogalmát körülírni, sem azt nem kérem, hogy készítsetek róla pókhálóábrát. Tudom, nem szerettek leckét kapni: a gyermeki lélektől oly messze áll a lecke feldolgozásának kötelessége; jobban szeret csapongani a képzeletében még ködös célok felé... Én sem szeretek leckét kapni. Most azonban megkaptam, és fel kell dolgoznom. Ahogy Márai Sándor sorai zötyögnek bennem a reggeli buszutazáson:
26
„ … Ahogyan erős ember csak az lehet, aki erejét és képességeit a környező világ erőviszonyaihoz méri, úgy nem élhet egyetlen nép sem tulajdon nagyságának és kiválasztottságának valamilyen Don Quijote-szerű önbűvöletében, ...”, s szavai megőrlik én öntudatomat is. Azt hittem, hogy ha van papírom két nyelv középfokú – rezignáltan: középszerű – ismeretéről, nem lehet eladni engem, képes leszek tán két jólfésült mondatot felöltöztetni a megtanult idegen szavak ruhatárából. De ahogy Lengyelországban, Chestohova állomásának peronján kinyitottam a szellemi ruhatáramat, csak molyrágta, szakadt szavakat találtam. Nem tudtam megszólalni A nyelvtanulás felnőtt fejjel szakadt rám. Amikor én jártam középiskolába, még oroszt kellett tanulnunk. Így is álltunk hozzá. Ahogy a vicc is mondja, a törökök ugyan itt voltak százötven évig, mégsem tették kötelezővé nyelvük megtanulását. Pedig mekkora hasznát láttam volna az akkori tudásnak.. De örömmel láttam úton Jura régiójában, egy busz hátulsó részében, hogy az a pár cserhátis fiú, akikkel - Faludi Zoltán tanár úrnak hála – együtt utaztam, milyen önfeledten cseverészik – igaz, szerintem kissé karcos mondataival – olasz lányokkal, lengyel fiúkkal. Őszintén irigyeltem őket másnap is, amikor egymást szavait tépve meséltek arról, hogy mi történt velük előző nap, hogy miről beszélgettek vendéglátóikkal; hogy milyen hamar megtalálták és kitűnően sült mondatpogácsává gyúrták az iskolában még elszórt szódarálékokat. Segítette őket az ifjonti szellem, az érzelmek és a szólni akarás csapongó sirálya...Tudtam, jó úton vannak, mert még hajtja őket a tudni akarás, a kíváncsiság, nem ismerik még a ráncok árkainak súlyát arcukon. Ellentétben velem.... Az iskola egyik termének ajtaján talán az áll: Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy. Ez az a lecke, melyet én már biztosan nem tudok teljesíteni, de nektek még lehetőségetek van több embernek lenni. Éljetek vele! Aztán otthon újra Márait vettem kezembe, ő segített elviselni a kudarcot: „ Egy haza van, a nyelv. Minden más szükség vagy fogalom.” Hazaérkeztem egy tanulságos útról. Szántó Gábor
27
Bírósági látogatás Iskolánk 11.B osztálya osztályfőnökünk, Paksa Zsuzsanna tanárnő vezetésével immár másodszor vett részt bírósági látogatáson. Mindez városunk bíróságának elnöke, dr. Kurta János segítségével pályázat útján valósulhatott meg. Már a tavaly novemberi alkalmat is Kovácsné Emi néni koordinálta, s így volt az idei tanévben is. Nagykanizsán az igazságszolgáltatás ─ 2013. január 1-jétől ─ a járásbíróság épületében a város főterén, az Erzsébet tér 7. szám alatti épületben történik. Az egyik szárnya működik bíróságként, a másik részében az önkormányzat hivatala található. Külsőleg az elmúlt hónapokban lett felújítva. Tavaly egy lopásos ügyet követhettünk nyomon egészen az ítélethozatalig. Idén októberben újra betekinthettünk a tárgyalás menetébe és egy szerelmi háromszög bontakozott ki előttünk. Még a bíróságnak sem volt szokványos az eset. A tárgyaláson minden érintett megjelent, sorra hallgatták ki a sértettet, a vádlottakat és a tanúkat. Még szembesítés is volt, mely ezúttal nem volt eredményes. Az eset azonban sok tanulsággal szolgált. Nagyon érdekes volt mindaz, amit láttunk, igazi élményben volt részünk. Köszönettel tartozunk a bíróság dolgozóinak, hogy betekintést engedtek a munkájukba. Amennyiben lehetőség lesz rá, jövőre is szívesen elmennénk. Csonka Richárd, 11B
28
Agycsavaró verseny a Cserhátiban „Ha Mikulás, akkor Agycsavaró is” – így van ez több, mint 20 éve a Cserhátiban. Az idén december 5-én rendeztük a hagyományos Agycsavaró versenyt, amelyre a város és környéke általános iskoláiból hívtuk a 8. osztályosokat. A népszerűségre utal, hogy 10 iskolából 56 tanuló jött el. A versenyen 90 perc alatt 6 feladatot kell megoldani a matematika, fizika és informatika tárgykörből, elsősorban a logikus gondolkodást alkalmazva. A 8. osztályos diákokra cserhátis 11-12. évfolyamos tanulók felügyelnek, belekóstolva egy kicsit a tanári szerepbe. Miután az iskola matematika tanárai kijavították a feladatlapokat, eredményhirdetés következett, majd a Cserháti Mikulásától ajándékot kapott minden résztvevő. Az idei Agycsavaró verseny győztese a minden feladatot hibátlanul megoldó Varga Dávid lett a Hevesi Sándor Általános Iskolából, a legeredményesebb iskolának pedig a Rozgonyi úti Általános Iskola bizonyult. A részletes eredmények és a feladatok megtalálhatók az iskola honlapján.
29
Néhány gondolat egy versmondó versenyről…… A versmondó verseny Mátyás király trónra lépésének 555-ik évfordulója alkalmából, a Cserháti napok keretein belül került megrendezésre. Először egy házi forduló volt a Cserháti szakközépiskola zárt körében. A résztvevők közül Radanics Mátyás és jómagam kaptuk meg a lehetőséget, hogy bizonyítsunk „élesben” is. A versenyre nagyon sok általános- és középiskolából érkeztek versmondók, összesen 18-an voltunk. A kiváló, tehetséges, vagy csak szimplán verset mondani szerető fiatalok között nekem is bizonyítanom kellett. Én a magam részéről nem izgultam annyira, hiszen nagyon sokat álltam és még a mai napig is nagyon sokat állok különböző rendezvényeken emberek elé. Szerencsémre a verseny vége felé került rám a sor, így meg tudtam figyelni a többieknél az estleges hibákat, láttam, hogy még az utolsó pillanatban is 1000%-ig koncentrálni kell. A kötelező vers egy Juhász Gyula szonett volt, melynek címe „Mátyás király” és egy olyan szabadon választott költeményt is el kellett szavalni, mely vagy Mátyás Királyról, vagy pedig egy a magyar történelemben, irodalomban, kultúrában jelentős személyről szólt. Mint már említettem, nem nagyon izgultam, azt éreztem, hogy ezen a napon valamilyen örömteli eseménynek vagyok, leszek részese. Így is lett, mivel végtére is, a zsűri szavazatai alapján kategóriámban első helyezést értem el. Nagyon sok tehetséges vagy csak szimplán jó versmondó volt ezen a versenyen. Részemről meg vagyok elégedve magammal, örülök, hogy összejött. Gellai Sándor, 12. A
30
Humoros beszólások - Szép fogad van! Lehet fehérben is venni? - Vessél magadra, én meg küldöm a kombájnt. - Ha ilyen fejem lenne, elmennék a Hortobágyra fűcsomónak! - Te is inkább áramot vezessél, ne autót! - Kevés vagy, mint erdőtűzhöz a vízi pisztoly. - Ki mondta, hogy agresszív vagyok? Leharapom a fejét annak az állatnak. - Tudod mi állna neked jól? Egy papírzacskó a fejeden. - Csak a kannibálok mondanák rá, hogy jó ember volt. - Egyszerre kapj tüsszögési rohamot és hasmenést! -Tanulj a szüleid hibájából: mindig használj gumióvszert! - Az ész nem minden. A te esetedben például semmi. - Olyan vagy, mint a nagyi tévéje: sötét és nagyképű.
31
- Mi az abszolút vallási ellentmondás? - ??? - Menny a pokolba! - Hogy hívják zenei nyelven a férfiak sliccét? - ??? - Nyitány a Varázsfuvolához. Hogy lehet eljutni a leggyorsabban Amerikába? - ??? - Ha Elvis Presley. - Hogyan csodálkozik a leprás? - ??? - Leesik az álla. Hogy hívják az eltűnt kínait? - ??? - Nin Csen! Mit esznek a kannibál gyerekek reggelire? - ??? - Tejbepapit.
32
Honnan indultam, hova érkezem? A Cserhátiban nyelvi előkészítő osztályba jártam, azután pedig az informatika volt az a tárgy, amelyre nagyobb hangsúlyt fektettek. Ennek ellenére már 3. éve járok a Pécsi Tudományegyetemre, magyar-angol szakra, és remélhetőleg tanárrá fogok válni néhány éven belül. Néhányszor megfogalmazódott bennem a kérdés, miért is vagyok itt, biztosan ezt szeretném-e csinálni a későbbiekben, és ekkor arra gondolok, hogy igen, sikerülni fog. Szerettem „cseris” lenni, most pedig már egyre jobban érzem, hogy könynyebb volt ott lenni. Egyszerűbb volt óráról órára készülni és izgulni azon, hátha épp a nevemnél nyílik ki a napló feleléskor. Az érettségi az egyetemi vizsgákhoz képest nem is tűnik már annyira rémisztőnek így visszagondolva. Tanulni kell, készülni kell óráról órára azért, hogy a vizsgaidőszakra ne halmozódjanak fel az anyagok. A tudást nem vehetik el se tőlem, se mástól. Emellett az egyetemi élet a másik legjobb dolog az egyetemen. Nemcsak a kampuszon, hanem a kollégiumban is új embereket ismerhet meg, aki bekerül. Számos programot szerveznek, véradásokon keresztül különféle konferenciákon át közösségi rendezvényekig. Külföldi tanulmányokat is lehet folytatni, aki épp arra szeretné adni a fejét. Szeretek itt lenni, Pécs szép és mozgalmas város, de a szívemben mindig ott lesz, honnan jöttem, a Cserháti adta meg az alapokat, hogy mindezt elérjem, ahol tartok. Németh Adrienn
33
Én és a cseri Tavaly fejeztem be a középiskolát a cseriben, elektronikát tanultam, mint szakmai tárgyat. Utána én is, mint sokan mások, továbbtanultam, most a Budapesti Műszaki Egyetemen tanulok (röviden BME) a Villamosmérnöki és Informatikai karon (rövidítése VIK). Itt kétféle mérnökképzés van, az egyik a villamosmérnöki, amin én is vagyok, a másik a mérnök informatikus. Az egyetem a nevéből adódóan a fővárosban van, Budán. Előnye, hogy minden épülete egy helyen van és könnyen meg lehet benne találni bármit, amit keresünk az sulis dolgokkal kapcsolatban. Először is a Cserhátinak is köszönhetek néhány dolgot, mert a szakmai dolgokból adódóan vannak és lesznek is könnyebb tárgyaim is az egyetemen. Ilyen például az első félévben a Digitális technika1 tantárgy. Vannak viszont nehezek is, amihez tényleg fontos tanulni napról napra, ilyen a számítástudomány alapjai nevű tárgy és a programozás is. A programozás nehéz tárgy, akik nem tanultak előtte programozni, azoknak ez szokott lenni az egyik legnehezebb, ha nem a legnehezebb tárgya. A mérnök informatikus hallgatóknál több a programozás, mint a villamosmérnök hallgatóknál. Matematikánál az alapoktól veszünk mindent, amit a középiskolában tanultunk, de ha nem ismerted előtte az anyagot, akkor jóval nehezebb, gondolok itt az integrálásra és deriválásra is. A társasági élet az nagyon nyüzsgő szokott lenni a szorgalmi időszakban még a zárthelyi dolgozatok előtt. Sok olyan program van, amire el lehet menni, ilyen a Schönherz qpa, a Dezső buli és még a gólyatábor is. A karon nagyon sok kör működik, mindenkinek az érdeklődési köréhez lehet legalább egyet találni, de nem csak iskolai dolgokkal foglalkoznak, hanem például szabadidő szervezéssel is. Ilyen például a pizzásch, a pókör, a lanosch, a csocsó kör és így tovább. Ezek főleg a kollégiumi élet fő mozgatói, ami az ott élők világát megkönnyíti. A kar kollégiuma modern, pár éve lett felújítva. Minden szobának külön van fürdője és négyen férnek el benne. A külsősök is könnyen mozoghatnak, csak igazolniuk kell a portánál magukat. Az egyetemen van kötelezően 2 félév testnevelés is. Itt bármit fel lehet venni, amit a félévben csinálni akarsz. Lehet atlétikát, futást, focit, pingpongot, úszást,
34
falmászást és még voltak régebben extrémebbek, mint az ejtőernyőzés. Az első félévben kártyás rendszert kell használniuk a hallgatóknak, mivel régebben a nagy bukási arányt az okozta, hogy nem jártak be órákra a hallgatók (még mindig nagy a bukási arány!). Mivel a gólyák idén is meghaladták az 1200 főt, ezért lett ez a rendszer bevezetve. Lényege annyi volt, hogy az órák előtte és utána is le kellett húzni egy leolvasón a kártyát, ami néha kérte az ember újlenyomatát is. A gólyákat a seniorok segítik az első félévben. Ők felsőbb évesek, akik segítik a kezdőket. Fontos, hogy jó kapcsolata legyen az embereknek az évfolyamával, mert az egyetemen csak egymásra számíthattok, az oktatókat nem zavarja itt, hogy hányan buknak meg. Szoktak tartani konzultációt is, ahol fel lehet tenni az olyan kérdéseket, amiket nem értenek az anyagban a diákok. Minden félév 14 hétből áll, ami a szorgalmi időszakot foglalja magába. A 15. hét a pótlás hete, itt azokat a zárthelyiket és laborokat pótolják az emberek, amik nem sikerültek neki, vagy javítani szeretnének. Ez után a vizsgaidőszak kezdődik, ami a számonkérés ideje. Összességében, aki itt akarja folytatni a tanulmányait, az tanuljon minden héten, még akkor is, a későn végez, mert hamar elvesztheti az ember a tárgyainak a nagy részét. Kotnyek Bence
„Az, hogy az iskola ─ és benne a tanár ─ milyen volt, csak jó tíz évvel az iskola elvégzése után kezd kiderülni. A tanár nem is tudja ─ fogalma sincs ─, hogy mikor hat igazán a növendékre, egy gesztussal, egy szóval, odavetett tréfás félmondattal.” (Németh László)
35
A diákok idén is megverték a tanárokat A tavalyi mérkőzésen elszenvedett vereség után a javítás vágyával léptek a pályára a tanárok. A cseris diákok úgy gondolták, itt az egyetlen lehetőség a tanév során földbe döngölni a tanárok önbizalmát, így megmérkőztek egymással az iskola tornacsarnokában. Az önbizalom letörése meg is történt, mint ahogyan a mellékelt kép is mutatja. Az energiától duzzadó fiatalok újra meglepetést okoztak a végeredménynyel. Gratulálunk mindkét csapatnak! Farkas Zsuzsanna
36
Miért nyúlnak a fiatalok a droghoz? Számos fiatalt szinte minden utcasarkon csábít az ajánlat. A középiskolák, de már az általános iskolák legtöbb osztályában is vannak füvezők, bulikon körbejár a füves cigaretta, Magyarországi középiskolások 30%-a kipróbált már valamilyen illegális drogot, bár ugyanezen hivatalos felmérések szerint zömük ennél meg is áll, s a kipróbálóknak „csak" mintegy 1%-a válik drogfüggővé A kipróbálás okai: Kíváncsiság Ha fiatalokat megkérdezünk, miért is kóstoltak bele legelőször a kábítószerbe, a leggyakoribb válasz a következő: „Kíváncsiságból." Különösen is a tinédzserek ki akarják alakítani saját véleményüket, meg akarják tudni, hol a határ. Ezért gyorsan benne vannak abban, hogy társaikkal együtt valami újjal kísérletezzenek. Ha ez ráadásul még vitatott dolog is, az csak fokozza a csábítás erejét. Csoportnyomás Amikor fiatalok a forradalmi átalakulások szakaszában vannak, kezdenek elhatárolódni szüleiktől, s próbálják kialakítani saját véleményüket és értékrendjüket, akkor számukra mindenekelőtt a kortársaik egy csoportjával való azonosulás a fontos. Rendszerint barátok vagy kollégák kínálják a tinédzsernek az első füves cigit. Tiltakozás Olykor azért nyúlnak a serdülők kábítószerhez, hogy tudatosan vagy tudat alatt elhatárolódjanak a felnőttek világától. Provokatív viselkedésükkel védekeznek az uralkodó életelvek ellen, melyek elkopottnak, túlhaladottnak tűnnek nekik. A kábítószerek nemcsak a testet rombolják, hanem a személyiséget is megváltoztatják, s gyengítik azt a képességünket, hogy szabadon döntsünk. Ezáltal éppen a szenvedélyből kivezető út torlaszolódik el, hisz tudatos döntés kellene, hogy „ezentúl másként akarok élni". Ezért a kábítószerezésből való kiszállás többnyire nehéz, kemény küzdelem, amely gyakran félbe is szakad. Farkas Zsuzsanna
37
38
39