szubjektív május június ú j k a t e d r a 1

szubjektív

Mega után giga

A kortársak és a NAT

Túl vagyunk a közel egy éve levegôben lógó minisztercserén. Réthelyi Miklós miniszter felmentését kérte, Balog Zoltán pedig – aki eddig a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelôs államtitkárságát vezette – elfogadta a kormányfô felkérését. A kinevezéssel egyidejûleg a kormány módosította a miniszterek feladat- és hatáskörérôl szóló rendeletét is, amelynek alapján az immár Emberi Erôforrás Minisztérium nevet viselô tárcához öt új feladat kerül: a társadalmi felzárkózás, a társadalmi és civil kapcsolatok fejlesztése, az egyházakkal való kapcsolattartás koordinációja, a nemzetiségpolitika és a romák társadalmi integrációja. A minisztercsere várható volt, a leköszönô vezetôt erélytelensége és a jogalkotási feladatok végrehajtásának csúszása miatt számos kritika érte, a várható utódok között pedig a kezdetektôl az egyik esélyesként emlegették Balog Zoltánt. A meglepô a minisztérium átszervezésének tartalma, már csak azért is, mert az új miniszter éppen a mega-csúcsminisztérium kettévágását tartotta volna indokoltnak (az oktatás, a kultúra és sport területe maradt volna a NEFMI-ben, az egészségügy, a szociális szféra irányítása pedig más miniszter hatáskörébe került volna). Kétségtelen, hogy a feladatok bôvülése pozitív változást is hozhat, ha sikerül az egyes államtitkárságok – mint megannyi, eddig inkább önállóskodva, mint egymást támogatva mûködô kiskirályság – tevékenységét az eddigieknél lényegesen jobban összehangolni, irányítani. De hol marad akkor például a szakképzés? És persze, ha az átszervezés melletti erôltetett érvelést – az emberekkel foglalkozó kormányzati feladatok kerültek egy tárcához – komolyan vennénk, akár azt is felvethetnénk, hogy ennyi erôvel akár valamennyi tárcát egy miniszter alá lehetne szervezni. Aligha állítható, hogy a foglalkoztatás, gazdaságirányítás, a jogalkotás, de akár a közbiztonság vagy a honvédelem is ne az emberek ügyeivel foglalkozna. Mindettôl függetlenül a kulcskérdés az, hogy az új miniszternek sikerül-e áttörnie a falakat s rávennie kisminisztereit egy új megközelítés mentén történô munkavégzésre. A felismerés megvan. Balog Zoltán még államtitkárként több alkalommal is nyilatkozott arról, hogy a sikeres társadalmi felzárkózás alapja az oktatási, szakképzési, egészségügyi, szociális, foglalkoztatási feladatok közös irányítással, összehangolt finanszírozással, egymást erôsítô módon történô végrehajtása. A megvalósítás formái is (például kiemelt oktatási körzetek, kiterjesztett iskola, közösségi iskola) ismertek, részben a hazai, részben a nemzetközi gyakorlatban. És ismert az is, hogy melyek azok a személyi és szervezeti akadályok, amelyek az elmúlt két évben lehetetlenné tették az elôrelépést ezen a területen. A feladatok, a szándék, a közigazgatási lehetôség adott. Következzenek a tettek!

Csukás István él. Nevesítve tehát nem lehet a Nemzeti alaptanterv része, szól a minisztériumi verdikt. Az indoklás szerint nincs meg a kellô idôbeni távolság ahhoz, hogy az életmûvet értékelni lehessen. Nyirô József, Wass Albert már nem élnek, nevük szerepelhet a NATban, bár mûveik és/vagy a közéleti szerepvállalásuk vitatott. Kertész Imre kortárs magyar író. Nobel-díja, a legrangosabb irodalmi munkásságért kapható kitüntetése okán az egyetlen élô magyar szerzô, aki helyet kaphatott a dokumentumban. Szabó Magda, Weöres Sándor, Lázár Ervin, Szabó Lôrinc neve és mûvei is szerepelnek az alaptantervben. Még életükben Kossuth-díjjal ismerték el alkotó tevékenységüket. Úgy tûnik, a Nobel-díj Bizottság és a Kossuth-díj Bizottság tagjai veszik a bátorságot arra, hogy egy-egy mûvész életmûvét még életükben értékeljék. Sôt a Nobel-díj esetében vagy a gyermekirodalomban nyújtott kiemelkedô teljesítményért adható, a gyakran kis Nobel-díjként emlegetett Andersen-díj odaítélésekor is feltétel, hogy olyanok kaphatják meg, akik a jelölés idôpontjában élnek. Hasonló szempontok érvényesülnek más állami kitüntetések esetében is. Pedig a díjazottak gyakran kifejezetten közéleti szereplôk, s mint tudjuk, a közélet szelei olykor át-át sodorják a szereplôket egyik oldalról a másikra. Mégis a díj odaítélésekor az addigi teljesítményt honorálják, tudva, hogy adott esetben, ha valaki méltatlanná válik rá, az elismerést vissza lehet vonni. Csukás István – más kitüntetések, elismerések mellett – megkapta a Kossuth-díjat és az Andersen-diplomát is. Mûvei mindeddig helyet kaptak a NAT-ban. De nem csak róla van szó. Sôt fôként nem róla. Ami vele és más kortárs szerzôkkel történik, egyszerûen csak méltatlan és nevetséges. A tudás nem avítt, muzeális holmi. Élô. A nyelv pedig a tudás közvetítôje. Minden korra jellemzô a nyelv, amelyen kommunikálnak az akkor élôk. Minden korban azt értik meg könnyebben, ami közel áll a hétköznapjaikhoz. A kor nyelvén beszélnek, tájékozódnak, tanulnak, írnak és olvasnak. Fontos a történelem során létrejött közös mûveltség továbbadása, de a történelemnek része a ma is és része az adott kor közös nyelvén létrejövô mûvek sora is. Nem lehet félreértelmezett óvatosságból egy emberöltôvel kullogni a történések után. Ráadásul egy tanterv éppen úgy mûködik, mint egy kitüntetés: ha valaki vagy valami felett az idô elmarasztaló ítéletet hoz, egyszerû módja van a korrekciónak. Nincs kockázat, de van mulasztás, aminek pedig ára van. A meg nem értés az ár, s az vezet oda, hogy például hivatalnoki okoskodás és politikai alku következményeként fontos és elismert tudás átadása válik lehetetlenné vagy választhatóvá. Csukás István idén ünnepelhette 76. születésnapját. Az Új Katedra most, utólag köszönti: Isten éltesse sokáig Mirr-Murr, Oriza Trisznyák, Süsü, Pom-Pom szülôatyját! Személye, mûvei részei a magyar nemzet alapmûveltségének, függetlenül attól, hogy mit gondol errôl néhány tantervfelelôs.

ÚJ KATEDRA Pedagógusok lapja Kiadja: COMMITMENT Kommunikációs Iroda Kft., 1095 Budapest, Máriássy u. 5–7., Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Felelôs kiadó: Ekler Gergely ■ Alapító-fôszerkesztô: Pecsenye Éva ■ Felelôs szerkesztô: Varga Gabriella, [email protected] Szerkesztôbizottság: Kojanitz László (elnök), Barlai Róbertné, Szebedy Tas Munkatársak: Klotz Mária, Novák Imre, Simonyi Gáspár ■ Tervezôszerkesztô: Molnár Tamás ■ Olvasószerkesztô: Nagy Márton A szerkesztôség címe: 1055 Budapest, Balassi Bálint u. 9–11. félemelet 4., Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Hirdetésfelvétel: Kovács Balázs, 30/337-9962, [email protected], www.ypsylonmedia.hu Nyomdai munkák: OOK-Press, Veszprém ■ Felelôs vezetô: Szathmáry Attila ■ ISSN 0865-6177 (nyomtatott) ■ ISSN 1788-3709 (on-line) 2012.

május–június

■

új k atedra

1

interjú

Kudarc a keretszámok átalakítása A továbbtanulás jó az egyénnek és jó a társadalomnak is Több a felsôoktatással kapcsolatos hamis legendát cáfol Berlinger Edina nemrég megjelent tanulmánya: nem igazak a diplomás munkanélküliségrôl szóló állítások, nem igaz, hogy nagy lemaradásban vagyunk a természettudományosdiploma-kibocsátásban, és nem igaz, hogy a keretszámok idei megváltozása a piaci igényeknek felelt meg. Az eltûnt felvételizôkrôl és a hamis mítoszokról a Corvinus Egyetem egyetemi docensét kérdeztük.

– Idén 31 ezerrel kevesebben adták be a jelentkezési papírjaikat a felsôoktatásba, mint tavaly. Ön ennek a drasztikus visszaesésnek az okait vizsgálta egy nemrég megjelent tanulmányában. Azt állítja, hogy nagyrészt finanszírozási okok állnak a háttérben, azaz hogy a családok nem vállalják a továbbtanulás költségeit és nem kérnek a diákhitelbôl sem. Milyen adatok támasztják ezt alá? – A finanszírozási okok igen erôteljesen hatottak a családok döntései­ re, a füstbe ment továbbtanulási szándékokra. Az elsô helyen megjelölt szándék azért fontos, mert ez mutatja a felvételizôk számát, hiszen mindenki egyszer és csak egyszer lehet elsô helyen. Az már egy másik kérdés, hogy a második, harmadik helyen mit jelöltek meg. Az adatok szerint idén 35 ezerrel kevesebben jelentkeztek ingyenes (államilag támogatott, idéntôl: állami ösztöndíjas) képzésre, mint tavaly. Ehhez képest a fizetôs (költségtérítéses, idéntôl: önköltséges vagy részösztöndíjas) szakokra mindössze 4 ezerrel jelentkeztek többen. Azaz drasztikusan csökkent az államilag finanszírozott helyek száma, és ennek hatására visszaesett a jelentkezési kedv. Nem azt mondta 31 ezer jelentkezô, hogy a leszûkült ingyenes lehetôségek miatt átmegy valamilyen költségtérítéses szakra, hanem azt, hogy nem tanul tovább vagy nem kér a magyar felsôoktatásból. – A felvételizôk között különbözô kategóriákat állított, aszerint, hogy milyen attitûddel adták be a jelentkezéseiket. Az egyik ilyen kategória a „csökönyösöké”, akik minden változástól függetlenül csak azért is beadták a papírjaikat a jogász, közgazdász, humán szakokra. – Azokat neveztem csökönyösöknek, akik eredetileg is államilag támogatott helyekre, humán területre akartak menni, és a keretszámok megvágása után sem gondolták meg magukat.  A Corvinuson például a nemzetközi gazdálkodás szakon hét állami hely van, erre hozzávetôlegesen ezren jelentkeztek és tíz százalékuk maximumpontot ért el. Mellesleg nem világos, hogy a mintegy száz maximumpontos jelentkezô közül hogyan fogják kiválasztani azt a hetet, aki bekerül. – Az biztos, hogy nincs annyi állami ösztöndíjas hely, mint amennyire ezek a „csökönyösök” jelentkeztek, az

Dr. Berlinger Edina

A Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Kar Befektetések és Vállalati Pénzügy Tanszék egyetemi docense. Fontosabb kutatási területei: hitelkockázat, diákhitelezés, pénzügyi piacok szabályozása, rendszerkockázat, innovációfinanszírozás, likviditás, egészségügy, nyugdíjrendszer.

2

2012.

május–június

■

új k atedra

viszont nem biztos, hogy második helyen vállalják majd a fizetôs képzést. Nyáron további óriási lemorzsolódás várható? – Attól tartok, igen. Ha csak azokat a szakmákat nézzük, amelyektôl elvontak keretszámot: mintegy 20 ezer elsô helyes felvételizô nem fog bekerülni alap- és osztatlan képzésre. (Körülbelül 30 ezren adták be a jelentkezést 10 ezer helyre.) Hogy ez a 20 ezer fiatal mit fog csinálni, az nagy A keretszámváltozások magyarázata és a tények I.

Képzési terület

Normatíva Nettó kereset 2010 2011/2012 (ezer Ft/év) (ezer Ft/hó)

Foglal­ koztatás 2012 (%)

Állás­keresés 2010 (hónap)

Gazdaságtudományok

230

159

88

2,1

Jogi

272

152

87

2,1

Társadalomtudomány

230

125

86

2,2

Orvos- és egészségtudomány

584

122

87

1,9

Bölcsészettudomány

230

120

82

2,5

Agrár

375

120

86

3,1

Pedagógusképzés

230

111

83

2,6

Informatika

345

155

89

2,4

Természettudomány

345

117

72

4,2

Mûszaki

347

145

86

2,5

Korreláció a keretszámváltozásal

0,3

–0,3

–0,4

0,5

Forrás: Diplomás Pályakövetés IV., Frissdiplomások 2010, Educatio Nonprofit Kft. A táblázat olyan szempontokat mutat be, amelyek igazolhatják vagy cáfolhatják a keretszámok változtatását. Az adatokból az egyes képzések költségeirôl, illetve a diplomás fiatalok munkaerô-piaci pozíciójáról kapunk információkat. Egyrészt jól látszik, hogy diplomával elég nagy biztonsággal és gyorsan el lehet helyezkedni, azaz nem felel meg a valóságnak az a gyakran hangoztatott legenda, hogy munkanélkülieket képzünk. Ugyanakkor az is látszik, hogy éppen azokon a területeken tart valamivel tovább az álláskeresés, ahol az állam növelni kívánja a képzési kapacitásokat. Látható az is, hogy az e területeken tanulók képzése az államnak többe kerül, mint ahonnan elvett helyeket, ugyanakkor – a három évvel a pályakezdés után felvett adatok alapján – az itt megszerzett végzettségért kapott nettó kereset nem magasabb (sôt a természettudományos területen szerzett diploma esetén alacsonyabb), mint az átlag. Ez utóbbi tény nyilván közrejátszik abban is, hogy kevesen választják ezt a képzési irányt. Kérdés tehát, hogy valóban cél volt-e a felsôoktatás olyan szegmenseinek erôsítése, ahol a képzés többe kerül, a végzettek munkaerô-piaci helyzete (fizetés, elhelyezkedés) viszont inkább kedvezôtlenebb.

interjú kérdés: lehet, hogy elmegy valamilyen fizetôs helyre, esetleg „átigazol” valamilyen támogatottabb képzésre, mondjuk, informatikusnak, mérnöknek, de lehet, hogy egyáltalán nem fog továbbtanulni, esetleg külföldre megy. Szerintem itt további 10 ezer hallgatót veszíthet el a felsôoktatás. Ezt egyébként az Oktatási Hivatal már most pontosabban meg tudná becsülni, hiszen nekik nemcsak az aggregált, hanem az eredeti adatok is a rendelkezésükre állnak, és meg tudnák nézni, hogy hány jelentkezô nem jelölt be második, harmadik helyet. – A jelentkezések száma a jogász és a közgazdász szakokon esett vissza, a keretszámmegvágás két legnagyobb vesztesénél. E két területen sem nôtt jobban az igény a fizetôs képzések iránt? – Nyilván ezeknél a területeknél többen próbálkoznak a fizetôs képzésekkel, mint a kevésbé sújtott területeken. 72 százalékkal csökkent a jelentkezôk aránya az állami gazdaságtudományi helyekre, 78-cal az állami jogi helyekre. Ha az összes jelentkezôt vesszük, akkor ez a csökkenés „csak” 40 és 60 százalék, tehát látszik, hogy azért többen fordultak a fizetôs képzés felé. De mindez nem változtat azon, hogy a keretszámok változtatása szorosan összefügg a jelentkezési kedvvel. – Minden egyes területen visszaestek a jelentkezések, ha nem is an�nyira, mint a két elôbb említett területen. Ez különösen meglepô a kormány által támogatott mûszaki, természettudományi, informatikai szakoknál. Mi lehet ennek az oka? – Igen, van egy általános visszariadás a felsôoktatási felvételiknél, és ez bizony még a mérnöki pályákra is igaz. Ennek az egyik oka szerintem a hallgatói szerzôdés intézményének a bevezetése; az, hogy erôsen meggondolják a diákok, alá merjenek-e írni egy olyan szerzôdést, amely késôbb itthoni munkára kötelezi ôket, ha államilag támogatott helyeken tanulnak. Ráadásul hosszú ideig azt sem lehetett tudni, hogy pontosan mit tartalmaz ez az ösztöndíjszerzôdés. – A drasztikus keretszámváltozás eredôje szakmai-politikai kudarc – foglalta össze a cikkében állításait. A kormányzati szándék viszont egy olyan munkaalapú társadalom megteremtése, amelyben jóval több szakmunkásra, kétkezi munkásra, és nyilván kevesebb diplomásra van szükség. Az eddig elmondottak ezt támasztják alá. Akkor ez nem nevezhetô politikai kudarcnak. A célnak megfelelôen alakul a helyzet, nem? – Egész Európában szinte közhelyként hangoztatott tény, hogy a mai tudástársadalomban, információs gazdaságban a legjobb befektetés az, ha valaki a humán tôkébe, a saját tudásába fektet. Ez nem ideológiai kérdés. Elég csak megnézni a diplomás foglalkoztatást: minden területen 80-90 százalékos három évvel a diploma után. Azért nem száz, mert sokan ilyenkor szülnek, gyesen vannak. Ez rendkívül jó arány. Az átlagos foglalkoztatás Magyarországon az aktív népesség körében nem éri el a 60 százalékot. A sokat hangoztatott diplomás munkanélküliség egy hamis mítosz. A diplomás munkanélküliség kevesebb mint fele a nem diplomás munkanélküliségnek. Magyarországon kiemelkedôen nagy a különbség a felsôfokú végzettségûek javára a jövedelmeket tekintve is: körülbelül kétszer annyit keresnek a diplomások, mint a többiek. Minden adat azt mutatja, hogy a továbbtanulás jó az egyénnek és jó a társadalomnak is. Ha sokan jól keresnek, magas a foglalkoztatás, keveseket kell támogatni. Mind egyéni, mind állami szinten a diploma egy jól megtérülô befektetés. És az is tény, hogy Magyarország nagyon elmarad az OECD-tôl, az uniós országoktól a diplomások arányát tekintve. Akik azt hangoztatják, hogy túl sok a diplomás, és ez amúgy is pazarlás, azok nem vesznek tudomást a tényekrôl. Egyébként megnéztem területenként is a nemzetközi adatokat, és – bár az átlagtól való eltérés nem olyan jelentôs egyik területen sem, de – a 2009-es számok alapján leginkább orvosból és pedagógusból képzünk kevesebbet, mint általában a fejlett országok. Ennél kisebb az elmaradásunk a mûszaki és az informatikus területen. (A Széll Kálmán Tervben kiemelt Finnország nemzetközi összehasonlításban a mûszaki végzetteket tekintve extrém példa, emellett Dél-Korea, Oroszország, Mexikó az, ahol magas a mûszaki diplomások aránya.) Idetartozik, hogy bár az OECD-

A keretszámváltozások magyarázata és a tények II. Eltérés az OECDátlagtól 2009 %

Képzési terület

Nôk részaránya

Fôvárosból

2009 %

2010 %

Költség­ térítéses / állami arány 2010

Gazdaságtudományok

4,3

64

46

1,8

Jogi

2,1

64

26

3,0

Társadalomtudomány

2,1

65

17

1,9

Orvos- és egészségtudomány

–4,3

73

15

0,1

Bölcsészettudomány

–2,5

67

27

1,0

Agrár

0,4

45

13

0,9

Pedagógusképzés

–4,9

77

9

0,9

Informatika

–0,7

14

25

0,1

Természettudomány

–1,5

50

21

0,1

Mûszaki

–0,9

18

17

0,3

Korreláció

–0,6

–0,6

–0,6

–0,8

Forrás: OECD – Education at a Glance, NEFMI, Diplomás pályakövetés IV. A táblázat szintén olyan tényezôket mutat be, amelyek igazolhatják vagy cáfolhatják a keretszámok változtatását. Az adatok alapján cáfolhatók azok az állítások, amelyek szerint Magyarországon a humán tudományterületek túlsúlyosak a reál tudományterületekhez képest, a képzési kapacitások aránya lényegében megegyezik az OECD-országok átlagával. Említésre érdemes eltérés csak néhány területen van: közgazdászból kicsit többet, orvosokból és pedagógusokból viszont – ahol egyébként szintén csökkentek a keretszámok – kicsit kevesebbet képeznek a hazai intézmények. Ugyanakkor a keretszámok átalakításakor kedvezményezett tudományterületek aránya az OECD átlaga körül alakul. Tovább árnyalja a képet, hogy a magyar felsôoktatásban nemzetközi összehasonlításban lényegesen magasabb a nôk aránya, akik viszont nagyobb arányban választanak humán tanulási irányt. A keretszámváltozások tehát hátrányosan érintik a lányokat és kedveznek a fiúknak. Az adatokból látható az is, hogy a képzési területek közül ott csökkent nagyobb arányban az államilag támogatott helyek száma, ahol viszonylag több fôvárosi diák tanult. Az adatok alapján vitatható az az állítás is, amely szerint ott csökkentették a keretszámokat, ahol amúgy is nagy a költségtérítéses hallgatók aránya, azaz van fizetôképes kereslet, mert a hallgatói ráfordításokat a késôbbi magasabb kereset ellensúlyozza. Ez valóban igaz a közgazdászok vagy a jogászok esetében, ám aligha állítható, hogy a szintén jelentôs létszámcsökkentést elszenvedô bölcsész- vagy pedagógusképzésbôl kilépô diplomások olyan jól fizetô állásokba kerülnek majd, hogy ha utólag is, de képesek lesznek finanszírozni tanulmányaikat.

országokban is kicsit több nô kap diplomát, mint fiú (58 százalék), nálunk a frissdiplomások 65 százaléka nô. – Ez elég nagy eltérés. Mi lehet az oka annak, hogy Magyarországon a fiúk között kevésbé népszerû a fôiskola, az egyetem, mint másutt? – Ezt nemigen vizsgálták még. Én olyasmire tippelnék, hogy a közoktatás inkább a lányok képességeire koncentrál (beszéd, egy helyben ülés, szorgalom stb.), és a fiúkat, akik nem tudnak ebbe betörni, hamar kiszórja, vagy legalábbis nem biztatja eléggé az iskola. Ez nagy kérdés. De én azt mondom, nem az a baj, hogy a lányok többen vannak az egyetemeken, hanem az, hogy a fiúk kevesen. Arra kellene kitalálni valamit, hogy miért nem tanulnak tovább a fiúk nagyobb arányban. A 25–30 éve2012.

május–június

■

új k atedra

3

Interjú

A felsôoktatásba jelentkezôk (az elsô helyen megjelölt finanszírozási forma szerinti) számának és arányának alakulása 2011–2012 2011

Állami Költségtérítéses Összes

2012

Változás az elôzô évhez képest

összes (fô)

elsô (fô)

összes (fô)

elsô (fô)

összes

összes (fô)

125 735

122 495

92 307

87 272

–27%

–33 428

55 119

18 459

56 743

22 382

3%

1 624

180 854

140 954

149 050

109 654

–18%

–31 804

A táblázat adatai alapján úgy tûnik, hogy a jelentkezések számának alakulásában fontos szerepe volt az államilag finanszírozott keretszámokat érintô változásoknak: a csökkenô számú és az egyes képzési területekre biztosított férôhelyek drasztikus és utolsó pillanatokban történt átrendezésének. A hallgatók nyilván eltérô stratégiákat választottak, de közülük

elsô –29% 21% –22%

elsô (fô) –35 223 3 923 –31 300

sokan lehetnek azok, akik a váratlan helyzetben inkább lemondtak az idei továbbtanulásról, mintsem változtattak volna pályaválasztási elképzelésükön vagy vállalták volna az államilag finanszírozott képzés helyett a csak félig vagy egyáltalán nem támogatott képzések költségeit.

– Visszatérve a diplomás munkanélküliség mítoszára: az is nehezen tagadható, hogy a jól képzett szakmunkásokból hiány van. – Ez igaz. De ezt nem a diplomások visszaszorításával kellene orvosolni, hanem több gyereket kellene eljuttatni a szakmunkás képzettséghez. Fölhozni kellene mindenkit, mindenkinek többet kellene tanulnia, nem pedig visszatolni, elzárni a tanulás felé vezetô utakat. Ma a 15 évesek 20-25 százaléka funkcionális analfabéta, akikbôl soha nem lesz jó szakmunkás. Ez a közoktatásból eredô probléma. Ha a diplomásokat szorítjuk vissza szakmunkásnak, azzal érték vész el. Minden adat ezt mutatja. Nem a kevés diplomás miatt van kevés szakmunkás. A kormány egyébként soha nem mondott olyat, hogy csökkenteni akarja a diplomások arányát. Ezért gondolom kudarcnak ezt a Az általános felvételi eljárásban a felsôoktatásba jelentkezôk számának alakulása 2001–2012 keretszámmegvágást. 180 000 – A felsôoktatási reform egyik deklarált célja az, hogy jobban a piac 160 000 igényeihez kell szabni a képzést. Ön azt állítja, hogy ezzel éppen ellen140 000 tétes irányba mozdult el a rendszer. Miért? 120 000 – Azok a képzési területek kapták az átalakítás során a legtöbb állami 100 000 helyet, ahol a legmagasabb a képzés 80 000 költsége, ahol kevesebbet keresnek a diplomások, ahol a többi területhez 60 000 képest rosszabbak a foglalkoztatási mutatók. Hozzáteszem, nem olyan 40 000 nagyok a különbségek a diplomások között ezekben az adatokban, 20 000 de tendenciaszerûen ezt mutatják a 0 számok. Azaz épp a piaci igényekkel ellentétes irányban változik a képzési 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 szerkezet. Jelentkezôk száma összesen Jelentkezôk száma állami – A változtatások arra is irányultak, hogy azokat az állami helyeket vágják meg, ahol nagy a fizetôképes Forrás: Felvi.hu kereslet az önköltségi szakokra. Ez leginkább a jogász, közgazdász szaA jelentkezôk számának visszaesése a 2006–2008-as idôszakban egyértelmûen összefügg a tandíj bevezetékokra igaz. Ön ebben is lát némi elsének lebegtetésével, illetve az errôl szóló döntésnek. A 2008-as szociális népszavazást követôen ismét emellentmondást. kedett a jelentkezôk száma, a korábbi évek csökkenése nem vezethetô vissza sem demográfiai okokra, sem – A keretszámok átalakításánál a a tanulási kedv csökkenésére. Ezt erôsíti az is, hogy az adatokból jól érzékelhetô a költségtérítéses képzésre legszorosabb összefüggés az, hogy elsô helyen jelentkezôk arányának drasztikus visszaesése. ahol a költségtérítésesek aránya a

sek között a diplomásaink aránya kevesebb, mint 30 százalék, a fejlettebb világban ez az arány 40-50 százalék. A lányok pedig inkább humán szakra mennek, a fiúk inkább reálra, ahogy minden országban. Ezt figyelembe véve nem is térünk el a reálterületeket választók arányában a nemzetközi átlagtól. – Ha csak a fiúkat hasonlítanánk össze, nem is lenne elmaradás a mûszaki, természettudományi területen? – Sôt szerintem, ha a fiúkat és a lányokat külön-külön vizsgálnánk, mindkét nem esetén az jönne ki, hogy nálunk többen mennek mûszaki területre, mint amennyi az OECD-átlag. A nemek aránya torzítja az összképet.

4

2012.

május–június

■

új k atedra

interjú legnagyobb az állami helyekhez képest, onnan veszünk el állami helyeket. Ez elsôre racionális gondolatnak tûnt. Hozzuk be a magántôkét ott, ahol a legnagyobb a fizetôképes kereslet. Csakhogy a fizetôképes keresletet ez a mutató nem jól reprezentálja. Sok esetben nagyon is esetleges, miért magas valamilyen területen a költségtérítésesek aránya. A  fizetôképes keresletre lehetne jobb mutatókat konstruálni. Például egy olyat, ami a diploma utáni átlagjövedelmet elosztja a diploma költségével. Én megnéztem, és ez a hányados semmilyen összefüggést nem mutatott a keretszám-változtatásokkal, egy területet kivéve: a közgazdászokat tényleg viszonylag olcsón képezzük, de sokat keresnek, ez az a terület tehát, ahol ez az arány a legjobb. Ilyen értelemben logikus, jogos, hogy ezt csökkentik a legjobban, mert a közgazdászok tényleg meg tudnak élni a piacról, nagy valószínûséggel vissza tudják fizetni a jövedelmükbôl a képzés árát. De ezt az egy területet kivéve semelyik másiknál nem volt kimutatható összefüggés a keretszámok megváltozása és a fizetôképesség között. Másrészt nem értek egyet azzal, hogy az állami helyek elosztásánál a fizetôképes keresletet kellene figyelembe venni. Inkább azon kellene gondolkodni, mely szakok esetén a legnagyobb a társadalmi haszon, a társadalmijólét-növelô hatás. Ez egy stratégiai kérdés, de az biztos, hogy ez nem szakadhat el a foglalkoztatástól és a jövedelmi viszonyoktól. Úgy biztos nem lehet növelni a társadalmi jólétet, ha pont onnan vesszük el a finanszírozást, ahol magas a jövedelem és a foglalkoztatás (közgazdászok, jogászok), mert ennek hatására nemcsak beszûkül a felsôoktatás, de hosszabb távon az egész gazdaság megsínyli. A felsôoktatás-finanszírozás célja nem a rövid távú spórolás kellene hogy legyen, hanem a hosszú távú társadalmi hasznok elômozdítása. – Az államtitkárság ígérete szerint a fel nem használt felsôoktatási férôhelyeket át fogják csoportosítani a nagyon lecsökkentett területekre. Ez mennyire orvosolhatja az – ezek szerint – rossz irányba változott struktúrát? – Ez egy kármentés lesz, ha betartják az ígéretet, amire feltétlenül szükség van, de én attól tartok, hogy sokaknak elment a kedvük a továbbtanulástól. Az a hirtelen változtatás, ami pár héttel a jelentkezések benyújtása elôtt történt, nagyon rossz üzenetet hordozott. Arra kellene ösztönözni a diákokat, akár állami kampányokkal is, hogy minél többen tanuljanak tovább. ■ F L

Csökönyösök – Felvételizôk reakciói a támogatott képzések keretszámainak átcsoportosítására Államilag finanszírozozott Elsô helyen jelentkezôk keretszám (osztott alap + száma osztatlan képzés) Gazdaságtudományok 250 2 545 Jogi 300 1 502 Társadalomtudomány 1 000 4 356 Orvos- és egészségtudomány 2 850 7 155 Bölcsészettudomány 2 700 7 556 Agrár 1 510 3 713 Pedagógusképzés 1 600 4 118 Informatika 5 900 5 151 Természettudomány 5 575 4 790 Mûszaki 12 000 12 532 Összesen 33 685 53 418 Képzési terület

Forrás: Berlinger Edina

A táblázat adatai jól mutatják, hogy a felvételizôk jelentôs része nem tudott vagy nem akart változtatni eredeti tanulási szándékán a jelentkezési határidô elôtt néhány héttel hozott döntés hatására. Hiába csoportosították át a finanszírozott keretszámokat, a „megvágott” keretszámú területek államilag finanszírozott képzéseire jelentôs a túljelentkezés, míg a „kedvezményezett” területek esetében az elsô helyen jelentkezôk száma el sem éri vagy éppen csak meghaladja a felvehetôk számát. Ennek legalább három súlyos következménye prognosztizálható. (1) Nagyon sokan lesznek csalódottak az önhibájukon kívüli okból bekövetkezô sikertelen felvételi miatt, s nagy kérdés, a következô felvételi idôszakban hogyan viselkednek majd. Igazodnak-e az elvárásokhoz, s változtatnak tanulási elképzelésükön, lemondanak-e a felsôoktatásról vagy külföldön próbálnak szerencsét? (2) Bizonyosnak látszik, hogy 2012-ben nemcsak a jelentkezôk, de a felvettek aránya is drasztikusan visszaesik majd. (3) A kedvezményezett területeken nincs mód a szelekcióra, azaz olyanok tanulmányait is közpénzbôl finanszírozza majd az állam, akik erre nem feltétlenül érdemesek, míg valóban tehetséges, de a jelentôs tanulási költséget elôteremteni nem tudó fiatalok lemorzsolódnak a felvételi során.

A keretszámok és a jelentkezôk számának alakulása képzési területek szerint Változás (fô)

Keretszám változás

Összes (fô)

Összes

Elsô (fô)

Gazdaságtudományok

–4650

–95%

–13 565

–40%

–10 251

Jogi

–1000

–77%

–9 566

–64%

–6 889

Társadalomtudomány

–1100

–52%

–5 598

–26%

–2 937

–27%

Orvos- és egészségtudomány

–1750

–38%

–861

–8%

–349

–4%

–265

–3%

–822

–8%

Bölcsészettudomány

–1400

–34%

–4 629

–19%

–2 371

–16%

–2970

–19%

–4 356

–20%

Agrár

–500

–25%

–1 228

–13%

–644

–12%

–544

–8%

–1 170

–13%

Pedagógusképzés

–400

–20%

–3 335

–21%

–2 770

–22%

–627

–10%

–2 791

–19%

Informatika

350

6%

–1 529

–14%

–804

–11%

–1116

–12%

–1 644

–16%

Természettudomány

375

7%

–1 442

–13%

–1 014

–17%

–894

–10%

–1 381

–12%

1950

19%

–3 197

–13%

–2 097

–12%

–2012

–11%

–2 888

–12%

70%

75%

69%

72%

72%

76%

78%

84%

Mûszaki Korreláció a keretszámváltozással

A táblázatból kitûnik, hogy a jelentkezések száma ott csökkent drasztikusan, ahol a legnagyobb mértékben csökkent a támogatott keretszám, azaz a gazdaság-, a jog- és a társadalomtudomány területén. De az adatokból kitûnik az is, hogy a jelentkezôk száma ott is csökkent, ahol a keretszámok valamivel kisebb mértékben csökkentek vagy éppen emelkedtek. Azaz hiába csoportosított át az állam finanszírozott helyeket az informatikai, a

Elsô

AN (fô)

AN

Állami (fô)

Állami

–41%

–9631

–43%

–20 710

–72%

–64%

–5546

–64%

–8 802

–78%

–3416

–25%

–6 341

–34%

természettudományi vagy a mûszaki területekre, ez a hallgatók döntését – mivel más érdeklôdésûek, más irányú tanulmányokra készültek – nem befolyásolta. Pontosabban abból a szempontból volt hatása, hogy inkább nem jelentkeztek sehová, az pedig a következô években derül majd ki, hogy lemondtak-e a továbbtanulásról, vagy úgy döntöttek, hogy inkább más országok felsôoktatási intézményeiben próbálnak majd szerencsét.

2012.

május–június

■

új k atedra

5

s ú l y po n t

Fordulat után fordulat Gazdasági lobbik a szakiskolások ellen? A tavaly év végén elfogadott új szakképzési törvény egyik szakmapolitikai alkunak betudható eleme volt a szakiskolákban zajló közismereti képzés szabályozásának módja. Ezt a megállapodást rúgta fel most valaki, élénk politikai és szakmai vitát váltva ki ezzel. A híradások szerint a javaslat hátterében a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara állt, amely a Nemzetgazdasági Minisztériumot meggyôzve vagy rajta keresztül tett – egyelôre ismeretlen eredménnyel – kísérletet arra, hogy az amúgy is lerövidített idejû szakiskola közismereti képzési idejét tovább kurtítsa.

A korábban négyéves (s csak kivételes esetben, a szakiskolások 20-30 százaléka számára hároméves) szakiskolai képzés idôtartamát az új szakképzési törvény egységesen három évben rögzítette. Ezzel egyidejûleg a közismereti képzésre jutó idôkeret is csökkent, hiszen korábban a képzési idô felét, azaz a képzés teljes idôtartama alatt összességében mintegy két évet lehetett erre a célra fordítani, s bár az új szabályozás nem tartalmazott erre vonatkozóan pontos meghatározást, egyértelmû volt a szándék e terület arányának csökkentésére. Végül tavaly év végén az egyeztetések eredményeként egy olyan módosító javaslatot fogadott el az Országgyûlés – Pokorni Zoltán és más kormánypárti oktatáspolitikusok javaslatára, a frakció döntése alapján –, amelynek értelmében a NAT szerinti közismereti képzésre fordítandó idôkeretnek legalább a teljes képzési idô egyharmadát el kell érnie. Ez a javaslat végsô soron a legkisebb ros�szat jelentette a felek számára: a közismereti képzés ideje a legkedvezôtlenebb esetben a felére csökken (háromszor egyharmad, azaz összességében egy tanévnyi idô), míg a szakmai képzés idôkerete a legkedvezôbb esetben sem emelkedik a korábbiakhoz képest (háromszor kétharmad, azaz összesen két tanévnyi idô). Ennek megfelelôen senki sem örült igazán, mert egyértelmû volt, hogy ezek az idôkeretek sem a közismereti, sem a szakmai képzésre nem lesznek elegendôek. Az is egyértelmû volt, hogy az elôbbi, azaz a közismereti alapozás lesz a nagyobb vesztes: nem véletlenül javasolta Pokorni Zoltán – több sikeres nemzetközi példára is hivatkozva – az általános iskola kilenc évfolyamosra bôvítését. A nehezen tetô alá hozott megegyezést rúgta fel az a módosító javaslat, amelyet néhány hete váratlanul és elôzetes egyeztetés nélkül terjesztett az Országgyûlés elé a Nemzetgazdasági Minisztérium, s amely a képzési idônek a hatályos minimum 33 szá6

2012.

május–június

■

zaléka helyett maximum 33 százalékában szabta volna meg a NAT tartalmainak oktatására fordítható idôt: azaz adott esetben ez akár semennyit is jelenthet. A javaslat – a híradások szerint – a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint néhány multinacionális cég kezdeményezésére születethetett, amit az NGM „csak” felkarolt. Az indoklás egyértelmû: a közismereti képzés ne mehessen a szakmai elméleti és gyakorlati képzés rovására. Valójában a korábbi átgondolatlan kamarai javaslat – a négyéves képzés háromévesre kurtítása – ütött vis�sza a kezdeményezôkre. Azt ugyanis aligha gondolhatta komolyan bárki, hogy a Nemzeti alaptanterv hatálya alól teljes egészében kivonható lenne a szakiskolai képzés, azaz hogy elfogadható és megengedhetô lenne, hogy a gyerekek harmadát elzárják attól a lehetôségtôl, hogy a nemzeti mûveltség egy meghatározott részét garantáltan, a térítésmentes oktatás keretében elsajátíthassák.

új k atedra

Ezzel ugyanis megfosztották volna ôket attól a lehetôségtôl is, hogy megfelelô közismereti tudásra alapozva a késôbbiekben továbbtanuljanak, magasabb iskolai végzettséget vagy akár csak egy újabb szakmát szerezzenek. Azt persze nehéz lenne bizonyítani, hogy a módosítás kezdeményezôje a kamara volt, de tény, hogy a korábbi és a legutóbbi idôkben tett nyilatkozatok legalábbis az egyetértésüket igazolják, míg az oktatási és gazdasági tárca szakemberei az alapkészségek megerôsítése mellett érvelnek. A  kamara álláspontja ugyanakkor önmagának is ellentmond, nem lehet ugyanis egyszerre megnyújtani a közismereti alapozásra szánt idôt (akár a kilenc évfolyamossá alakított általános iskolával, amely javaslat mellett már a kamara elnöke is érvelt nyilatkozataiban) és ezzel egyidejûleg korábbra hozni a gyakorlati képzés megkezdését. Másrészt a kamara érvelésében – szándékosan vagy laikus megközelítésbôl fakadóan – szinte mindig egybemosódik a duális szakképzés fogalma és az elméleti-gyakorlati képzés aránya, mintha e két dolog meghatározná egymást. Valójában két egymástól különálló dologról van szó, a duális képzés ugyanis egyszerûen a gyakorlati képzés megszervezésének formájában jelent mást, és ennek semmi köze a képzések tartalmi szabályozásához. Nem mellesleg a sikeresnek s éppen ezért állandóan hivatkozott és követendônek tekintett német szakképzés sem lebutított, redukált alapozó képzésre épül, hanem kilencosztályos általános iskolára, a magyar alapozó képzés idejénél egyharmaddal magasabb

s ú l y po n t idôkeretû közismereti oktatásra, s ott sem kapcsolódnak be a szakképzésbe 15-16 éves koruk elôtt a fiatalok. A német szakképzés erejének és hatékonyságának másik pillére, hogy a vállalkozások, gazdasági szereplôk döntô részt vállalnak a gyakorlati képzés költségeibôl, s ezzel egyszersmind saját érdekeltségüket is megteremtik. Anyagi kockázatot vállalnak, ezért csak annyi tanulót képeznek, ôket viszont magas színvonalon, ahányat késôbb alkalmazni is tudnak. A magyar vállalkozások ezzel szemben az államtól várják a képzés finanszírozását, sôt a késôbbi – akár csak átmeneti – foglalkoztatás támogatását is. Hogy a szemlélet ragadós, azt jelzi, hogy még a nálunk megtelepedett multinacionális vállalatok is – összekacsintva velük – társadalmi szerepvállalásnak nevezik azt, ami anyavállalatuknál, anyaországukban a normál üzemmenet része, s amelynek lényege az emberi erôforrásba történô átgondolt befektetés a cég érdekében. Pokorni Zoltán volt oktatási miniszter a vita során is kritikával illette ezt a megközelítést, amikor azt mondta, érthetô – bár természetesen vitatandó –, hogy a cégek akár még egy adott munkakörre való konkrét betanítás pénzügyi terheit is a költségvetésre, az államra próbálják terhelni, az azonban végképp nem elfogadható, hogy úgy akarják a közösséggel megfizettetni költségeiket, hogy közben a közismereti képzést nullázzák le. Ez egy rövid távú szempont, amely odavezet, hogy betanítják a gyerekeket egy adott cég adott munkakörére, de már középtávon, az elsô munkahely-változtatásnál kiderül képzettségük gyengesége, ami képtelenné teszi ôket a következô munkakörhöz szükséges ismeretek elsajátítására, így könnyen kihullhatnak a munkaerôpiacról. A nemzetgazdasági tárca által beterjesztett javaslat felzúdulást keltett mind a kormánypárti, mind az ellenzéki szakpolitikusok körében. Az oktatási bizottság elnöke és a frakcióvezetô közösen kezdeményezett politikai szintû egyeztetést a váratlanul beterjesztett törvénymódosításról. Ennek eredményeként több kompromisszumos javaslat is megfogalmazódott. A szakbizottságban született – a tartalmi szabályozásra vonatkozó –, Pokorni Zoltán nevével fémjelzett javaslat három elemet tartalmazott: (1) a közismereti képzés védelmében a minimum 33 százalékos idôkeretet garantáló szabály megtartását (amelynek nem része a szakmai elméleti képzés óraszáma); (2) a közismereti képzés idôkeretének évfolyamok közötti átcsoportosíthatóságát; (3) a gyakorlati képzés esetében is rögzítendô, garanciát jelentô minimum  33 százalékos

idôkeretet. A nemzetgazdasági tárca, illetve a kamara oldaláról megfogalmazott javaslat támogatta a közismereti képzés idôkeretének átcsoportosítását, ugyanakkor elvetette a gyakorlati képzés idôkeretét garantáló módosítást, a közismereti képzés idôkeretét pedig pontosan a képzési idô egyharmadában rögzítette. Ki kell emelni, hogy a közismereti alapozási idôkeret tanévek közötti átcsoportosítása – amiben egyetértés mutatkozik – lényegében a kilencosztályos általános iskola felé tett lépésként értelmezhetô ebben a körben. A kormánypárti frakciók végül – lényegében a tavaly év végi döntésüket megerôsítve – támogatták a szakbizottságban született módosítást, amit ezt követôen az Országgyûlés egyhangúlag támogatott. Ideigóráig némi – nehéz eldönteni, hogy szándékosságon vagy figyelmetlenségen alapuló – bizonytalanságot és kavarodást okozott ugyan, hogy az egyik ellenzéki képviselô a javaslat leszavazásáról számolt be (amit nem mellesleg ô maga is támogatott voksával), ám a helyzet végül tisztázódott. A törvény végszavazását lapzártánk napján a parlament elhalasztotta. A végszavazás elôtt egy elvileg technikai jellegû szavazást kell tartani a módosító elfogadása miatt kialakult koherenciazavar elhárítása érdekében, valójában ez jelenti majd a végleges politikai döntést. Akárhogyan is alakul azonban a voksolás, nem nehéz megjósolni, hogy a kérdés csak ideig-óráig jut nyugvópontra. A probléma ugyanis továbbra is releváns és

megoldatlan: milyen keretek között biztosítható a szakiskolások – a késôbbi továbbtanulást, az át-, illetve továbbképezhetôséget, s így munkakör-, munkahely-változtatást lehetôvé tevô – közismereti tudása, hogyan növelhetô a gyakorlati képzés idôkerete. A  válasz egyértelmûnek tûnik: az általánosan hároméves idôkeretbe szorított képzés mellett sehogyan. Aggasztó az is, hogy a szaktárca okfejtésé­ ben ismét felbukkant az az érvelés, mely szerint indokolt a jelenlegi tendenciákat megfordítani, és – feltehetôen adminisztratív, esetleg finanszírozási eszközökkel – több fiatalt irányítani a szakképzés felé. A  megközelítés demokráciadeficitjét nem kell hangsúlyozni, ugyanakkor azt is jelzi, hogy hangoztatói komolyan azt gondolják, felülírható a tanulók és családjuk pályaválasztása, semmibe vehetô a felemelkedés igénye, a napi vállalkozói érdekek mögé sorolható a gazdaság és a társadalom közép- és hosszú távú érdeke: végsô soron a valóság. Lehet ebben a vitában elôrángatni neves vállalkozásokat, akiknek példája mintegy igazolásául szolgálhatna ezeknek az elképzeléseknek, ám nem szabad megfeledkezni arról, hogy a szakképzésbôl kilépô fiataloknak alig néhány százaléka helyezkedik el multinacionális vállalatoknál, ahol van esély arra, hogy egy technológiai váltásnál átképzésük és továbbfoglalkoztathatóságuk megoldható legyen, a többségnek azonban a hazai kis- és közepes vállalkozások világában kell megélnie és munkakarriert építenie. ■ F L

2012.

május–június

■

új k atedra

7

S ú l y po n t

Hová vezethetnek a hídprogramok? Meghatározóak lesznek a részletszabályozás elemei Megkezdôdött a köznevelési törvény által bevezetni kívánt hídprogramok részletszabályainak kidolgozása. Az elmúlt évtizedek hasonló célú kezdeményezéseinek tapasztalatai megfontoltságra és átgondoltságra intenek. A törvény szövege csak fôbb vonalakban vázolja a programokat, éppen ezért lesz meghatározó szerepe a részletszabályok kimunkálásának, ami elôtt több elvi és stratégiai kérdésben is egyetértésre kellene jutniuk a program irányításában részt vevôknek.

Az ország gazdasági érdeke azt kívánja, hogy a mainál lényegesen többen és minél stabilabban vegyenek részt a foglalkoztatásban. Míg az elôbbi mennyiségi, az utóbbi minôségi, tehát oktatási, képzési szempont. Mégpedig olyan szempont, amelynek az érvényesítésével nem sikerült megbirkóznunk a rendszerváltozás óta. Ennek egyik fontos mutatója, hogy a szakképzésben, mindenekelôtt a szakiskolában folyamatosan rendkívül magas a lemorzsolódás. Ez részben arra vezethetô vissza, hogy a képzések sok esetben nincsenek szinkronban a gazdaság elvárásaival, vagy a megszerzett szaktudás révén elérhetô jövedelmek meglehetôsen alacsonyak, így egyes képzések perspektívátlansága demoralizálóan hat a diákokra. Az okok másik jelentôs köre azzal függ össze, hogy mind több fiatalnak semmiféle családi emléke, tapasztalata nincs szülei munkába járásáról, annál inkább azokról a sokszor destruktív indulatokról, gondolkodásmódról, amit a szegénység, a szociális segélyekre alapozott lét, a felemelkedés reménytelensége, a foglalkoztatási piacról való kiszorítottság érzése vált ki. Míg a szaktudás minôsége szakképzési kérdés, annak az attitûdnek a kialakítása, ami a fiatalokat személyiségükben alkalmassá teszi a munkavégzésre, pedagógiai, mégpedig talán a legnehezebb, társadalmi oldalról pedig az egyik legnagyobb súlyú nevelési feladat. Az elmondottakból következik, hogy a szakiskolákban szemléleti változásra, döntô pedagógiai fordulatra van szükség, amit hiba lenne a közismereti tananyag körüli tartalmi vitára egyszerûsíteni, vagy úgy tenni, mintha nem a szakiskolai rendszer problémájáról lenne szó és új oktatási „extrák” intézményesítésében remélni a megoldás kulcsát. Ám azokban az országokban sem oldják meg a szakképzetlenül sodródó fiatalok sorsát a szakképzô iskolák, ahol a képzést jó minôségben szervezték meg. Azon fiatalok számára, akik ezzel együtt is lemorzsolódnak a szakképzésben, rendszerint léteznek olyan formák, amelyeknek céljuk, hogy visszavezessék ôket az oktatásba, képzésbe vagy leg8

2012.

május–június

■

alább személyükben alkalmassá tegyék ôket a megbízható munkavégzésre. Érthetô, milyen eszközt nyert (és mire nem szolgál) a köznevelési törvényben új elemként megfogalmazott hídprogram, ha jól töltjük meg tartalommal. Erôssége lehet, ha a köznevelés keretein belül tartja az alacsonyan iskolázott, illetve szakképzetlen fiatalokat, ugyanakkor a szabályozás hiányosságának tekinthetjük, hogy csak egy irányból engedi a belépést: a középfokú oktatásból kihullók visszavezetésére nem ad megoldást, illetve nem teszi lehetôvé, hogy a nappali oktatásban való részvétel felsô korhatáráig a fiatal a tanköteles koron túl is bekapcsolódhasson a programba, akár úgy, hogy két kísérletet is tesz erre. A cél ugyanis nem az, hogy mereven szankcionálja a lemorzsolódást, hanem az, hogy motiváljon arra, minden fiatal szakmát szerezhessen, helytálljon a tanulmányaiban és munkájában, a rendszer pedig értékelje az erre irányuló igyekezetet. Ennek megfelelôen a hídprogramok megszervezésében, a bekapcsolódás és a részvétel feltételeinek kialakításában nagyfokú rugalmasságra van szükség, hogy a ki-kimaradó diákok visszavezetésére, visszafogadására legyen mód ép-

új k atedra

pen úgy, mint arra, hogy a „késôbb érôk”, önkéntes alapon a 16. év betöltése után, 21 éves korukig részt vehessenek a programban, sôt erre ösztönözni is kellene ôket. Szabályozni szükséges a programokba való bekapcsolódás feltételeit. Kik és hogyan kerülhetnek be tanulóként? Milyen intézményekben és milyen feltételek megléte esetén indulhat hídprogram? Milyen többletelvárásoknak kell megfelelniük a programokban részt vevô pedagógusoknak? Az eredeti elképzelések szerint egy általános, valamennyi általános iskolát befejezô diákot érintô felvételi keretében dôlt volna el, hogy ki milyen iskolatípusban tanul tovább. (Még az a szakmailag értelmezhetetlen ötlet is felmerült, hogy a felvételi a kompetenciamérés eredményeként dôljön el.) Ez azzal a reális és elfogadhatatlan következménnyel járt volna, hogy az eredmények alapján a diákokat terelgetni lehet az egyes iskolatípusok között, egyszerû vonalhúzással megállapítva, ki léphet tovább gimnáziumba, kinek van joga középiskolában tanulni, s kinek marad a szakiskola vagy éppen a hídprogram. Azaz egy egyszeri vizsga eredménye és egy kormányzati szándék felülírta volna a tanu-

s ú l y po n t lói továbbtanulási szándékokat (diákok) és a képzési rendszer lehetôségeit (intézményi kapacitások) egyaránt. Ezt a kockázatot felismerve az Országgyûlés többsége elvetette ezt a javaslatot, ugyanakkor ez azt is jelentette, hogy a hídprogramokba történô belépés feltételrendszere törvényi szinten szabályozatlan maradt. (A törvény mindös�szesen annyit ír le, hogy a hídprogramokba történô bekapcsolódást az általános iskola kezdeményezi, ám ez az elem is vitatható. El kellene kerülni ugyanis azt a helyzetet, hogy az általános iskola egyszerûen csak szabadulni kívánjon problémás tanulóitól, ehelyett egyértelmûvé kellene tenni, hogy a feladat a diákkal és családjával közösen egy több siker reményét jelentô tanulási út megkeresése.) A törvény – helyesen – hosszas szakmai vita után nyitva hagyja azt a kérdést is, milyen intézménytípusban indulhat hídprogram. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy éppúgy nem járható az az út, hogy a diák a korábbi általános iskolájában, nagyrészt változatlan körülmények között folytassa tanulmányait, de nem kívánatos az sem, hogy olyan iskolába lépjen át, amely csak annyiban alkalmas a tanulók befogadására, hogy az ehhez szükséges kapacitás (sok esetben nem ok nélkül) rendelkezésre áll, de minden szakmai feltétel hiányzik. Nem az intézménytípus nevesítése a fontos tehát, hanem a szakmai program kialakítását követôen az ennek megvalósítására alkalmas vagy erre felkészíthetô intézmények körének kijelölése. Ráadásul a különbözô hídprogramok eltérô helyzetbôl induló gyerekeket fogadnak, s a programok kifutása, célja is más. A Híd I. programba azok az általános iskolát befejezett tanulók léphetnek be, akiket nem vettek fel középfokú oktatási intézménybe. A programot követôen mindhárom középfokú iskolatípusban lehetôség van a tanulmányok folytatására, a szakiskola elvégzése éppúgy lehet a diák célja, mint az érettségi megszerzése. Ez ugyanakkor azt veti fel, hogy egyrészt szakiskolában a Híd I. program megszervezése nem célszerû, mert az intézményen belül nem minden esetben tud továbblépni a tanuló, de ugyanez igaz az érettségit adó képzést folytató intézményekre is, hiszen a továbblépésre nem alkalmas tanulókat visszasorolja a szakiskolába vagy a Híd II. programba, tovább növelve ezzel az érintett diákok kudarcélményét. Mindebbôl akár az is következhetne, hogy a Híd I. program megszervezésének optimális helye egy erre megfelelôen felkészített általános iskola lehetne. Itt is igaz ugyan az, hogy a tanulók elôrehaladása iskolaváltással lehetséges, ugyanakkor pozitív, hogy mindenki elôrelép az intézményrendszerben.

A legnagyobb problémát azonban – hogy nagyon eltérô felkészültségû diákok kerülnek majd a programba – ez a megoldás sem orvosolja. Valószínû, hogy többségében kevésbé motivált, tanulni nem akaró, gyengébb képességû tanulók kerülnek majd ide, de nem lehet kizárni azt sem, hogy jobb képességû, de magatartási problémákkal küszködô vagy egyszerûen rossz jelentkezési stratégiát választó diákok is lesznek közöttük. Utóbbiak esetében az is megfontolandó, van-e mód a normál rendszerben kínálni nekik újabb lehetôséget, amellyel elkerülhetô, hogy értelmetlenül parkoljanak egy évet a Híd I. programban, másrészt valamelyest homogénebb tanulói csoportok jöhetnének létre, amelyekben hatékonyabb lehet a munka. Összességében tehát megfontolandónak tûnik a Híd I. két alprogramra bontása: egyet az érettségit megcélzó és egy másikat a szakiskolai tanulmányokra készülôk számára, ahol az elôbbi fôszabályként nem jár feltétlenül évvesztéssel. A Híd II. program esetében is hasonló a helyzet, ahová a szakiskolába fel nem vett, illetve az általános iskolai tanulmányaikat be nem fejezett tanulók kerülhetnek, a cél pedig a szakképzés megkezdéséhez szükséges felkészültség megszerzése. A kifutási lehetôségek kínálata tehát szûkösebb, mint a Híd I. program esetében, ide ugyanakkor még nagyobb különbséget mutató tanulók kerülhetnek egymás mellé. Éppen ezért itt is célszerûbb lenne két külön alprogramot indítani: egyet az általános iskolát befejezett, de szakiskolába fel nem vett, illetve a tankötelezettségi kor végéig legalább hat vagy hét évfolyamot elvégzett tanulók részére, míg egy másikat azoknak, akiknek a tankötelezettsé-

gi kor végéig még hat tanulmányi évet sem sikerült befejezniük. A hídprogramok sikerében kulcsszerep hárul azokra a pedagógusokra, akik részt vesznek majd a tanulók felkészítésében. Az út nem teljesen járatlan, ám korántsem állíthatjuk, hogy az ehhez szükséges szakmai tudás általánosságban rendelkezésre áll a magyar oktatási rendszerben. Éppen ezért fontos, hogy a hídprogramok esetében nem egyszerûen tantervi szabályozás készül, hanem kvázi pedagógiai rendszer, amely magában foglalja „a csoportszervezési elveket, a fejlesztés eszközrendszerét, a tanulók, illetve az alkalmazott pedagógiai tevékenység mérésére-értékelésére, ellenôrzésére vonatkozó keretszabályokat is”. Ehhez kapcsolódva megfontolandó további két elem: a programban részt vevô pedagógusok kiválasztási és felkészítési rendszerének kialakítása, illetve a sajátos feladat és az ahhoz kapcsolódó díjazás rendszerének megjelenítése a pedagógus-életpályamodellben. Számos nemzetközi példa igazolja, hogy ezek a „második esély” programok akkor mûködnek igazán hatékonyan és sikeresen, ha nem „maradék” feladatként kezelik, és sikerül elérni, hogy jól felkészült – anyagilag és szakmailag elismert – tanárok irányítsák a diákokkal közös munkát. Végül a szabályozás során ki kell térni a programok folyamatos ellenôrzésére, értékelésére, az egymástól tanulás lehetôségének biztosítására (esetleg a hídprogramban részt vevô intézmények hálózatba szervezésével), az eredmények visszacsatolására és a szükséges javításokhoz nélkülözhetetlen támogató környezet biztosítására. ■ L F L

2012.

május–június

■

új k atedra

9

aktuális

A NAT és az irodalmi kánon Ez a tanterv csak nevében alaptanterv A sajtóban megjelent hírek szerint a kormány nemrégiben elfogadta az új Nemzeti alaptantervet. 1995, a NAT születése óta jogszabályi elôírás az alaptanterv idônkénti felülvizsgálata, a legutóbbi, 2007-es felülvizsgálat óta eltelt öt év önmagában indokolta a NAT megújítását. Ez a felülvizsgálati kötelezettség természetesen mindig jó alkalom arra, hogy az aktuális kormányzat a korszerûsítés mellett az alaptantervben is érvényesíthesse értékrendszerét, oktatáspolitikai prioritásait. Várható volt, hogy az idei módosítás hasonlóképpen tesz, miután a 2003-as változtatás, különösen az ismeret jellegû követelmények mellôzése miatt, eltávolodott a konszenzustól.

Kaposi József, a tantervkészítéssel megbízott Oktatáskutató és Fejlesztô Intézet fôigazgatója nyilatkozata szerint az egyik legfôbb változtatás, hogy az új alaptanterv értékelvû nevelésre épít. „A másik fô cél az volt, hogy a dokumentumba visszakerüljenek a közmûveltségi tartalmak. Lényegében errôl is teljes egyetértés volt, csak egy elenyészô kisebbség állította, hogy elavult, nem megfelelô szemléletet tükröz, hogy tartalmakat is beleírunk a tantervbe. Ennek a visszaállításnak egyébként nem tudás- vagy tantervelméleti magyarázata van, hanem társadalompolitikai oka. Egyfajta kulturális kódrendszerrôl beszélünk ugyanis, amely által a nemzedékek közötti párbeszéd, a közös kulturális nyelvezet fenntartható. A globális világ kihívásai között ráadásul ez az egyik kulcsa a lokális identitásmegôrzésnek.” A megújított NAT természetesen az elôzôekre épít, az általános részek némileg módosultak (számos helyen inkább elônyükre), az egyes mûveltségi területek esetében az Alapelvek és célok újrafogalmazása, a Fejlesztési feladatok megtartása mellett megjelennek a Közmûveltségi tartalmak. Emiatt többen is eklektikussággal vádolták a tantervet, ami tényszerûen persze igaz, de a NAT születésének evolúciós jellege, terjedelme, illetve a tetten érhetô konszenzusra törekvés miatt aligha lehet másmilyen. És ha ennek az eklektikusságnak lehetnek hátulütôi – például bizonyos koherenciazavar –, mindezt csak egy teljesen új felfogású NAT-tal lehetett volna kiküszö­ bölni, amire nyilvánvalóan nem mutatkozott szándék. Ennél nagyobb probléma – amire a Magyar nyelv és irodalom mûveltségterület tárgyalásánál is kitérünk majd –, hogy a tanterv nem a nemzeti minimumot, nemcsak a közös alapot tartalmazza, hanem annál jóval többet. (Bár ígéret hangzott el a végleges változatban a tartalmak csökkentésére.) Mindez természetesen felveti az alaptanterv mint mûfaj koncepcionális problémáját is, nevezetesen, hogy készíthetô-e olyan tantervi alapdokumentum, illetve minimumkövetelmény, amely mindenkire vonatkozhat, amely egyaránt vonatkozik egy csaknem analfabéta 10

2012.

május–június

■

fiatalokból álló, illetve a legjobb egyetemekre készülô tanulói csoportokra. A NAT voltaképpen azt deklarálja, hogy nem. A problémára itt most nem térünk ki, pusztán csak rögzítjük, hogy a Magyar nyelv és irodalom esetében is igaz ez, a jelenlegi tanterv a szakiskolák – vagyis a diákok mintegy harmada – esetében egyáltalán nem alkalmazható. A kormányzati elfogadás elôtt a minisztérium nyilvánosságra hozta az alaptanterv tervezetét. (Itt kell megjegyeznünk, hogy írásunk elsôsorban errôl a tervezetrôl szól, a bírálatok nyomán valószínûleg némiként módosult szövegrôl csak sajtóbeli nyilatkozatok állnak rendelkezésünkre.) Könnyû volt megjósolni, hogy a legélénkebb vitát a Magyar nyelv és irodalom mûveltségterület váltja ki. Az OFI-hoz beérkezett észrevételek túlnyomó többsége is ezzel a mûveltségterülettel foglalkozott, de a sajtóban megjelenô viták is többnyire errôl szóltak. Ennek legalább két oka van. Egyrészt ez a mûveltségterület olyan, mint a futball, amihez mindenki ért, amivel kapcsolatban mindenkinek van véleménye, illetve mindenki találhat magának felháborodnivalót, hiszen az érettségizett nagyközönség, ha nem is tud egyenletet megoldani, de élete során elolvasott több-kevesebb könyvet, és lehet olyan irodalmi élménye, amit szíve szerint megosztana a következô nemzedékkel. A másik, amiért a Magyar nyelv és irodalom annyira népszerû vitatéma, az, hogy ez a mûveltségterület a legalkalmasabb az ideológiai-politikai jellegû prioritások kifejezésére, vagyis a tantervvita rendszerint egyfajta harci tereppé is válik, ahol különbözô értékvilágok képviselôinek beszuszakolásával igyekeznek a vitatkozó felek teret nyerni a felnövekvô nemzedékek lelkében. Az államtitkár asszony hiába igyekezett elhárítani ezt a szempontot, a vita nyomán a jóváhagyott változatba Wass Albert és Nyirô József nevének bekerülése egyértelmûen errôl tanúskodik. A 2003-as NAT megspórolta ezt a szokásos vitát, hiszen valamennyi mûveltségterületen – így a Magyar nyelv és irodalom esetében is – mellôzte az ismeretek konkretizálását, így például teljesen kihagyta a kánont, a

új k atedra

mindenki által ismerendô szerzôk és mûvek taxatív listáját. A régi vita helyett persze új támadt, éppen az ismeret jellegû követelmények – az irodalom esetében az úgynevezett „mûveltséganyag” – kihagyása miatt, amit a tanterv készítôi igyekeztek az innovátorokmaradiak koordináta-rendszerében értelmezni. A beállítás azért volt hamis, mert a tanterv ellenzôi többnyire nem kérdôjelezték meg, sôt üdvözölték is az újdonságként megjelenô kompetenciakövetelményeket, ám úgy vélték, hogy az alapvetô ismeretek hiányában a tanulók nem tudják elsajátítani azt a nyelvet, kulturális toposzrendszert, amely a nemzeti kultúra és végsô soron a nemzeti identitás alapja. Emlékszünk, ekkor merült fel a kérdés, hogy pótolhatja-e Harry Potter a János vitézt. Akkor a kompromisszum elmaradt, amit utólag sajnálhatnak a tanterv akkori készítôi – de sajnálhatunk mi is, mert most elôbbre tartanánk. A 2012-es NAT-módosítás legfôbb eleme ugyanis éppen az ismeret jellegû követelmények, a közmûveltségi elemek visszaállítása lett, ami a mûvészeti jellegû területek esetében valamifajta mûveltségi kánon rögzítését is jelentette. Ahogyan a Rajz és vizuális kultúra keretében tanítani kell a reneszánsz mûvészetet, úgy az Ének-zene keretében szólni kell Kodály Zoltánról, az irodalomórán pedig Ady Endrérôl. A tantervkészítôk nyilván tisztában voltak azzal, hogy ezernyi bírálatot vonnak szegény fejükre. A leghangosabb bírálatok általában két dolgot érintenek: ez miért maradt ki, illetve az miért került be. Sok és jogos bírálat éri a kötelezô (minimum-) ismeretek mennyiségét, ami egyébként az új NAT szinte valamennyi mûveltségterületének problémája. Ebbôl a sorból a Magyar nyelv és irodalom sem marad ki, bizony egyetérthetünk a Magyar Tanárok Egyesületének a bírálatával, amely szerint a közmûveltségi tartalmak kitöltik a kerettanterveket, de sokszor a helyi tantervet is. Ennek negatív következményei lehetnek az oktatás egészére, ahogy Arató László fogalmaz: „Ha egy iskola komolyan veszi, hogy megtanítsa az erôsen túltelített utóbbit (ti.:

aktuális a mûveltségtartalmakat), akkor nem lesz ideje kompetenciák fejlesztésére. Az egyik legnagyobb hazugság, hogy a módszertani szabadságuk megmarad a tanároknak. Ilyen mennyiségû anyagot csak kinyilatkoztatva lehet leadni. Ez a tanterv csak a nevében alaptanterv, mivel nem csupán a tantervek közös alapját, nem csupán a közös nemzeti minimumot tartalmazza, hanem annál sokkal többet.” Hogy valóban ennyire vészes-e a helyzet, mint Arató jellemzi, az majd a NAT végleges változatából, illetve a kerettantervekbôl kiderül. Egyrészt a végleges változat az ígéret szerint csökkenti ezeket a tartalmakat, másrészt a tantervkészítôk hangsúlyozzák, hogy a meghatározott tartalmak a különbözô iskolatípusokban, különbözô kerettanterveken nagyon is különbözô feldolgozási szintet jelenthetnek. Ugyanakkor érdekes és jellemzô ellentmondás, hogy végül egy interjújában Arató sem állhatja meg, hogy ne javasoljon újabb neveket (Petri György, Kertész Imre), illetve ne hiányolja E.T.A. Hoffmannt. De széles nyilvánosságot kapott Takaró Mihály irodalomtörténész javaslata Herczeg Ferenc, Tormay Cécile, Szabó Dezsô, Nyirô József és Wass Albert beemelésére. Takaró nem is rejti véka alá indítékait: „Most létfontosságú, hogy éljünk jogainkkal, és kérjük, követeljük az egyoldalú, valóságnak nem megfelelô nézetdiktatúrás álláspont felülvizsgálatát. A tét óriási, ezen múlik, hogy az elkövetkezô években-évtizedekben az új magyar generációk megismerkednek-e a korszak valóságával, és végre 22 évvel a rendszerváltozás után a magyar irodalom tantárgy betöltheti-e nemzeti identitásképzô szerepét is.” A javaslatok egy része a hírek szerint bekerült a végleges változatba (Kertész Imre, Nyirô, Wass). Ez természetesen újabb támadásokat generált, egyrészt megemlítve Nyirô, Wass és Szabó Dezsô antiszemitizmusát, másrészt a szakirodalom ítélete alapján megkérdôjelezve irodalmi értéküket. A felsejlô népi-urbánus vita nehezen megoldható helyzet elé állítja a tantervkészítôket, ráadásul mindezt színezi az irodalmi értékrôl szóló dilemma. Pél­dául Wass Albert esetében az ellenzôk csekély értékû lektûr írónak nevezik a laikus konzervatív közönség kedvencét, és arra hivatkoznak, hogy komoly irodalomtörténeti munka nem foglalkozik vele. Természetesen mondhatjuk azt, hogy pusztán irodalmi szempontból Petri

György költészete jelentôsebb, mint a wassi életmû, de az is biztos, hogy ez utóbbi neve sokkal többször fordul elô a mai közbeszédben, számtalan helyen hivatkoznak rá pozitív és negatív kontextusban, valamilyen szinten tehát célszerû foglalkozni vele. A mai kortárs irodalom esetében a tanterv teljes szabadságot enged az alsóbb tantervírói szinteknek, egyetlen élô szerzô és mûve sincs nevesítve, ugyanakkor a kortárs irodalommal való foglalkozás mind a memoriterek, mind Az irodalmi kultúra, irodalmi mûvek értelmezése címû részben kötelezôen elôírt feladat valamennyi évfolyamon. Szegény Csukás István egyedüli élôként véletlenül maradhatott benne a listákban, ezért szólhatnak arról a hírek, hogy ki fog kerülni, sokak neheztelését és értetlenkedését kiváltva. Az élô szerzôket tehát tanítani kell, de a tanterv érthetôen tartózkodik attól, hogy bárkit is közülük a nemzeti irodalmi kánon tagjává avasson. Ezt a könnyen indokolható álláspontot a bírálatok nyomán a hírek szerint csak Kertész Imre esetében vizsgálják felül utólag, úgy véljük, helyesen, hiszen a Nobel-díj önmagában a kánonba emeli a szerzôt. Az mindenesetre veszélyt jelenthet, hogy a hagyományos irodalomtörténeti megközelítésben szocializálódó tanárok nem fogják-e a nem nevesített mai irodalmat elhanyagolni (nem jut rá idô) a nevesített klasszikusok miatt. Itt is sok múlik majd a keret-, illetve helyi tanterveken. A nemzeti kánon mellett van egy másik fontos szempontja az egyes szerzôk és mûvek kiválasztásának. Kérdéses, hogy a tantervben megjelenô olvasmánylista megfelel-e az olvasást megszerettetni kívánó, az olvasóvá nevelést célzó kiemelt mûveltségterületi célnak. Úgy tûnik, mintha erre a funkcióra inkább a nem nevesített kortárs irodalmat javasolná a tanterv, míg a klasszikusok inkább a kultúra átörökítésének funkcióját láthatják el. Jogosnak tûnik a bírálat, amely olykor konzervatívnak minôsíti a kötelezô olvasmányokat. Móra Ferenc világa valóban távol van a mai gyerekek többségétôl, Jókai szövegét valóban unalmasnak és sokszor érthetetlennek találják a diákok. Ha úgy érzik, hogy a történet nem róluk szól és a szerzô nem hozzájuk beszél, akkor nem fogják szeretni, akkor az irodalom számukra csak kötelezô – félô, hogy sokszor utált – feladat marad. Ki kerüljön ki és ki kerüljön be, lehet-e erre

a kérdésre megnyugtató választ találni? A tantervírók dilemmáját megoldandó, a Magyartanárok Egyesülete a példálózós megoldást javasolja, vagyis a szerzôk és mûvek csak példaként szerepeljenek. Ez pusztán a probléma elfedésére szolgálna, aligha jó megoldás egy minimumkövetelményeket tartalmazó dokumentumban. Egy példálózós, taxatív szerzôés mûlista ugyanis csak definíciós segédlet lehet (például hogy mely szerzôre is lehet gondolni a XX. századi jelentôs prózaíró meghatározás alatt), valójában semmit sem árul el arról, hogy kik is alkotják a kánont. A példálózós megoldás lehetôvé teszi, hogy a tanterv által felsorolt szerzôk mindegyike kimaradjon, illetve hogy a listán nem szereplôk közül bárki bekerüljön. Két eltérô tanáregyéniség esetében a példálózós megoldás nyomán a tanítandó szerzôk halmazainak közös eleme lehet nulla. Nem nehéz logikai következtetés, hogy ettôl kezdve a példálózós lista pont an�nyit ér, mintha semmiféle szerzô- és mûlistát nem tartalmazna a tanterv, ami viszont ellentmond a tantervkészítôk eredeti céljának. Magunk inkább a kötelezô szerzô- és mûlisták alapos megkurtítására tennénk javaslatot: valóban csak a nemzeti kultúrát meghatározó, megkerülhetetlen klasszikusok kerüljenek be (például: János vitéz, Toldi, Az ember tragédiája, Ady Endre költészete stb.), ami sokkal nagyobb teret engedne az egyéb tantárgyi célokat, illetve a kompetenciafejlesztést szolgáló kortárs és klasszikus vagy akár a tömegkultúra körébe tartozó szerzôknek és mûveknek. Csak remélni tudjuk, hogy a tanterv végsô változata ebbe az irányba mozdult el, és hogy a készülô kerettantervek is ezt a megközelítést alkalmazzák majd. ■ NIK L AI VERA

2012.

május–június

■

új k atedra

11

interjú

A tanulók szövegértési és matematikai teljesítménye változatlan Nem lehet összemosni a felvételit és a kompetenciamérést Nincs érzékelhetô változás a 6.-os, 8.-os és 10.-es tanulók szövegértési és matematikai eszköztudás-teljesítményében. Míg 6. évfolyamról 8.-ra az eredmények jelentôs fejlôdést mutatnak, 8.-ról 10.-re szinte stagnál a tanulói fejlôdés. Szövegértésbôl a diákok ötöde, matematikából a 40 százaléka nincs olyan szinten, ami a továbbhaladásához elengedhetetlen lenne. A szakiskolás 10.-esek teljesítménye átlagosan nem jobb, mint a 6.-os általános iskolásoké. A 2011-es Országos kompetenciamérés eredményeirôl Balázsi Ildikóval, az Oktatási Hivatal Közoktatási Mérési Értékelési Osztályának vezetôjével beszélgettünk.

– Az Országos kompetenciamérésekbôl (OKM) az derül ki, hogy évek óta mindhárom vizsgált évfolyamon (6., 8., 10.) gyakorlatilag stagnál mind a gyerekek szövegértési készsége, mind a matematikai eszköztudása. A PISA 2009 ugyanakkor azt mutatta, hogy egy területen, a szövegértésben szignifikánsan javult a 15 évesek teljesítménye. Ezek szerint az OKM megcáfolja a PISA-mérést? – A kompetenciamérések adatai valóban azt mutatják, hogy az évek során, kisebb ingadozásokat leszámítva, nem változnak az eredmények egyik vizsgált évfolyamon sem. Ami a PISA-összehasonlítást illeti, inkább úgy fogalmaznék, hogy az OKM árnyalja annak az eredményeit. A PISA 2000-ben, illetve 2009ben a 15 éves korosztályt mérte, és azt találta, hogy az utóbbi szövegértési teljesítménye egy kicsit jobb, mint az elôbbié. Persze a PISA 2003-ban és 2006-ban is mért, de akkor nem a szövegértés volt a fô terület, az akkori szövegértés-eredmények kevésbé részletesek és átfogóak. A 2000-es PISA-populáció ugyanakkor a kompetenciamérésen jórészt nem vett részt, hiszen az csak 2001-ben indult 5. és 9. évfolyamon. A 2000 és 2009 közötti teljesítményváltozásnak nem feltétlenül kell megjelennie a kompetenciamérésen. Egyébként 2003 és 2004 között a kompetenciamérés is mutatott egy elég jelentôs javulást a 6.-osok szövegértésében, és az akkor elért szintet nagyjából azóta is tartják a soron következô évfolyamok is. A magasabb évfolyamokon viszont semmilyen értékelhetô változás nem volt. – Sok minden történt az oktatáspolitikában 2001 óta, jöttek-mentek a különbözô reformok. Ezeknek sem javító, sem rontó hatása nem volt a teljesítményekre? Mennyire volt várható az, hogy sem pozitív, sem negatív változás nem lesz, nincs? – Egy-egy oktatáspolitikai reform hatása csak hosszú idô múlva, tíz években mérhetôen lesz kézzelfogható. A példaként oly sokszor emlegetett Finnországban kb. húszéves – oktatáspolitikai és társadalmi konszenzusos környezet mellett folyó – tudatos fejlesztés 12

2012.

május–június

■

eredményeként jött létre mindaz, amire most büszkék lehetnek. A kompetenciamérés fogalma például alig egy évtizede került be az oktatás köztudatába. Ezt követôen a közoktatás közvéleménye elôtt hosszas szakmai viták zajlottak arról, hogy milyen közegben, milyen mértékben szükséges az oktatás módszertanának ilyen irányú megújítása. Részben ezzel párhuzamosan kezdôdött meg a kompetenciaközpontú oktatást segítô pedagógiai eszközrendszerek (tankönyvek, programcsomagok, továbbképzési csomagok) kidolgozása, kipróbálása. Ezek a folyamatok az utóbbi egy-két évben zárultak le, és csak ez után indult meg az új típusú pedagógiai tudás szélesebb körû elterjedése. Ahhoz, hogy mindennek a munkának kézzelfogható eredményei legyenek, a bevezetett módszereknek mélyebben meg kell gyökerezniük mind a pedagógusképzésben, mind a tanítási gyakorlatban. Mindezek miatt nem is vártunk jelentôs elmozdulást az eredményekben. – A kompetenciaméréssel össze lehet hasonlítani a három mért évfolyam teljesítményét. Azt mutatják az adatok, hogy 6.-ról 8. évfolyamra jelentôsen nô a tanulók teljesítménye, ám 8.-ról 10.-re a változás már elenyészô. Mi ennek az oka? – Ha bármely területen azt vizsgáljuk, hogyan fejlôdik az emberek tudásszintje, akkor az elején kisebb arányú növekedést, aztán meredek emelkedést, és a végén megint egy kisebb növekedést tapasztalunk. A tudásgörbe „S” alakot mutat. Elképzelhetô, hogy a szövegértést és a matematikai eszköztudást tekintve a populáció tagjai a 10. évfolyamra közelítenek ahhoz a személyes teljesítménymaximumhoz, ami után csak nagy energiabefektetéssel tudnának továbbfejlôdni. Ez lehet a jelenség egyik oka. A matematikánál a stagnálásban az is közrejátszhat, hogy mi a matematikai eszköztudást mérjük, a középiskolai oktatás pedig erre általában kevesebb hangsúlyt fektet. Lehet, hogy eddig azt gondoltuk, a matematikai modellek tanulása közben a gyakorlati alkalmazási készségek spontán is fejlôdnek, ám ezt

új k atedra

a mérés most megcáfolta. Egyébként hozzáteszem, az OKM egyrészt pillanatképet ad három populáció teljesítményérôl, ugyanakkor azt is meg tudja mutatni, hogy egy adott populáció az évek során mennyit fejlôdik. Ez a két érték nem ugyanaz, még ha a teljesítménykülönbségek nagyjából ugyanakkorák is. – Az országos jelentés arra is kitér, hogy a jobb képességû tanulók kisebb fejlôdést mutatnak 8.-ról 10.-re, mint a kevésbé jó képességû társaik. Ez is a tudásgörbével van összefüggésben? – Ez az elsôre valóban meglepônek tûnô adat több dologból tevôdik össze. Valószínûleg a jobb képességû diákok a saját tudásgörbéjükön jóval elôrehaladottabb szakaszban vannak, közelebb állnak a maximumhoz 8.-ra, mint a kevésbé jók. Másrészt ennek olyan oka is lehet, amit a statisztikai szakmában „regres�szió az átlaghoz” kifejezéssel szoktak leírni. Ha bármilyen tulajdonságot, képességet, teljesítményt kétszer egymás után megmérünk, akkor a második mérésben az elsôre jó teljesítményt elérôk eredményei gyengülnek, az elsôre gyengébb eredményt elérôk pedig látszólag erôsödnek, még akkor is, ha egyébként semmi sem változott a két mérés között. Ennek az az oka, hogy az elsôre kiemelkedôen jó eredményt elérôk között többen lesznek olyanok, akiknek az elsô mért eredményük felülbecsülte tényleges képességeiket (jó napjuk volt, szerencséjük volt), így a második méréskor az ô eredményük nagyobb valószínûséggel romlik. – Az országos jelentés legaggasztóbb ábrája a szakiskolásokról szól. Azt mutatja, hogy a 10. évfolyamos szakiskolások teljesítménye nem jobb, mint a hatodikos általános iskolások országos átlaga. Azaz, mintha egy nemzedék 22 százaléka (a szakiskolások) elvesztegetne hat évet, hiszen nem fejlôdött semmit, sem a szövegértése, sem a matematikai eszköztudása hatodikos korától. – Ez valóban súlyos adat, még akkor is, ha feltételezhetô, hogy a késôbb szakiskolában továbbtanuló gyerekek 6. évfolyamos eredménye már 6.-ban is gyengébb az országos

interjú átlagnál. Mivel a tanulók követése 2008-tól lehetséges, egy-egy tanuló fejlôdésérôl 6.-tól 10. évfolyamig a következô OKM tud majd pontos képet mutatni. Egyelôre csak azt tudjuk, hol voltak nyolcadikban a szakiskolás tanulók, és hogy 8. évfolyamtól 10.-ig nem sokat fejlôdtek. – Van olyan adat, amelyik bemutatja, hogy a vizsgált évfolyamok hány százaléka nem rendelkezik a továbbhaladáshoz szükséges szövegértési és matematikai készségekkel? – A kompetenciamérés hét képességszintre osztja a tanulókat. Ezeket úgy állapították meg, hogy a 6. évfolyamon a harmadik szint az, ami minimálisan szükséges a tudás alkalmazásához, 8.-ban és 10.-ben pedig a negyedik képességszint. Szövegértésben a 6.-os tanulók 20 százaléka e szint alatt teljesít, 8.-ban és 10.-ben pedig valamivel több, mint 25 százalék mutat ettôl rosszabb teljesítményt. – Ez azt jelenti, hogy a 6., 8. évfolyamos tanulók egyötöde, a 10.-esek egynegyede nem

Balázsi Ildikó

Matematikus, az Oktatási Hivatal Közoktatási Mérési Értékelési Osztály vezetôje. 2000 és 2004 között a Közoktatási Mérési Értékelési Osztály jogelôdeinél (KÁOKSZI, illetve SuliNova Kht. Értékelési Központ) dolgozott pszichometrikusi munkakörben, majd fél évig a Richter Gedeon Rt. biostatisztikusa volt. 2005 ôszétôl vezeti a Közoktatási Mérési Értékelési Osztályt. Az osztály vezetôjeként irányítja az Országos kompetenciamérések fejlesztését, valamint az Országos kompetenciamérések, a PISA, a TIMSS és a PIRLS nemzetközi mérések elôkészítését, lebonyolítását és az eredmények elsôdleges elemzését. 2005 ôszétôl a PISA-mérés nemzeti projektvezetôje (National Project Manager) és a PIRLS-mérés hazai irányítója (National Research Coordinator).

rendelkezik az elvárható szövegértési képességekkel, azaz funkcionális analfabéta? – Ezt a kifejezést mi nem használjuk, mert a funkcionális analfabetizmus kérdését a kompetenciamérés nem vizsgálja. Azt mondhatjuk, hogy a tanulók ilyen aránya nem birtokol használható tudást. Nem képes az elé kerülô tankönyv szövegét értelmezni, nem tudja, vagy csak nagy nehézségek árán képes az ott leírtakat megtanulni. – Ez is elég riasztó, de ennél a matematikai eszköztudást tekintve a helyzet még ros�szabb. – Igen, kis ingadozásokkal, de a tanulók közel 40 százaléka nincs a minimális szintû használható matematikai tudás birtokában. Ez nem azt jelenti itt sem, hogy nem tud összeadni két számot, hanem azt, hogy ha mondjuk bármilyen tárgyban alkalmaznia kellene a matematikai eszköztárát, akkor azt nem tudná. – Eddig próbáltuk kerülni a pontszámokat, szórásértékeket. A jelentés megértéséhez jó lenne, ha a laikusok számára is megvilágítaná, a statisztikában mit is jelent pontosan az OKM által használt évfolyamfüggetlen képességskálán mondjuk az 1500 pontos átlag és a 200 pontos szórás. – A 6. évfolyamos 1500 pontos átlag és a 200 pontos szórás önkényesen megválasztott értékek, amelyek a tanulók eloszlásából adódnak, ezzel rögzítjük a skálát, hogy a késôbbiekben egymással összevethetô pontszámokat tudjunk minden tanulóhoz rendelni. Valójában a képességszinteken keresztül lehet megragadni, mit jelentenek a pontszámok. Minden évben kiadjuk a Feladatok és jellemzôik címû kötetet, amelyben leírjuk a feladatokat, a válaszok értékelésének módját és hogy miként szerepeltek a gyerekek. Ennek az elején összefoglaljuk, melyik szint mettôl meddig terjed, azaz hogy milyen képességpontot elért tanulók tartoznak az egyes szintekhez, valamint azt, hogy az adott szinten lévô tanulók mire képesek. Ott olyan kijelentések lehetnek, hogy ezen a szinten lévô tanulók képesek két vagy több hasonló információ közül kiválasztani a megfelelôt stb. Ezek alapján szerintem a tanárok meg tudják ragadni, mit jelentenek a pontértékek, el tudják helyezni a gyerekek tudását. A képességskála egy normatív értékmérô, amely arra alkalmas, hogy egymáshoz viszonyítson eredményeket. Megmutatja, hogy ennyi a 6.-osok átlageredménye, ennyi a 8.-osoké, ennyivel többet tudnak tehát a 8.-osok. De hogy mit? Erre szolgálnak a képességszintek. – Jól látszanak az eredményekbôl a nemek közötti különbségek. A lányok általában jobban olvasnak, a fiúk pedig jobbak matekból. Ezek a különbségek mekkorák? Mennyivel olvasnak jobban a lányok a fiúknál és men�nyivel jobbak a fiúk matekból a lányoknál?

– E különbségek nem meglepôk. A nemzetközi mérésekben és a korábbi kompetenciaméréseken is mindig ezt tapasztaltuk. Ez nem azt jelenti, hogy minden fiú ros�szabbul olvas, mint a lányok, hanem azt, hogy átlagosan a lányok szövegértési teljesítménye jelentôsen (56 ponttal, több mint negyedszórásnyival) jobb, mint a fiúké, matematikából pedig 10. évfolyamon 46 pont a különbség a fiúk javára. Egyébként matematikában 6.-ban és 8.-ban fele akkora a különbség a nemek teljesítményében, mint 10.-ben. – A különbözô iskolatípusokba járó tanulók – nem meglepô módon – jelentôsen különbözô átlagokat értek el. Ezeket a különbségeket kizárólag az iskolarendszer szelekciós hatása hozza felszínre vagy más tényezôk is szerepet játszanak ebben? – Tudjuk, hogy különbözô iskolatípusokban képességeik szerint különbözô gyerekek tanulnak tovább. Ha azonban azt vizsgáljuk meg, hogy a 8. és 10. évfolyamok között egy-egy iskolatípus tanulói mennyit fejlôdtek, akkor ebben sokkal kisebb különbségeket találunk. Mindkét vizsgált területen egy kicsit jobban fejlôdnek a gimnazisták, mint a szakközépiskolások, de ez a különbség nem jelentôs. A jelentôs különbség a kiindulópontban, a felvett gyerekeknél van. Ha emellett figyelembe vennénk a társak hatását is, hogy milyen közösségben tanulnak a diákok, akkor még kisebb lenne a különbség. A családi háttér hatása a teljesítményekre sokkal erôsebb, mint az iskolatípusé. Ha pedig figyelembe vesszük a tanuló korábbi eredményét, akkor az iskolatípusnak a tanulói teljesítményre gyakorolt hatása végképp lecsökken, azaz egy jobb képességû tanuló átlagosan egy szakközépiskolában is csaknem ugyanolyan jó eredményt képes elérni a 10. évfolyamos mérésben, mintha gimnáziumba járna. – Az országos jelentés a kutatóknak, a közvéleménynek hasznos, mert bemutatja, milyen a tanulók teljesítménye. Az iskoláknak, pedagógusoknak sokkal többet mutat az intézményi jelentés, ami alapján akár a pedagógiai terveket is meg lehet határozni. Mennyire használják ezt az iskolák? – Letöltési arányokat tudunk. Az intézményi jelentések több mint a 90 százalékát legalább egyszer, de inkább többször letöltik. – Mit tud ebbôl hasznosítani az iskola? – Ez olyan kérdés, amirôl elsôsorban az iskolaigazgatók és a tanárok tudnának nyilatkozni. De tény, hogy a kompetenciamérés az egyetlen olyan eszköz az iskolák kezében, amely objektíven, az országos eredményekhez képest megmutatja az intézmény eredményeit a szövegértés és a matematikai eszköztudás területén. Az OKM nemcsak átlagot ad, hanem a családi háttérhez képest is megmutatja az iskola pedagógiai teljesítményét. Emellett

2012.

május–június

■

új k atedra

13

interjú a tanulói fejlôdésrôl is nyújt adatokat. A jelentés nem mondja meg, mit kell csinálnia az iskolának, pedagógusnak, de ez nem is dolga. Az a dolga, hogy tájékoztassa az iskolát az adott helyzetrôl, s ezzel például az addig adatok nélküli elképzeléseket alátámassza vagy cáfolja. Elképzelhetô, hogy egy iskola azt gondolja magáról, hogy a lehetôségekhez képest rosszak az eredményei, s esetleg kiderül, hogy nem így van. Vagy azt gondolja, hogy bár rosszak az eredményei, de ez azért van, mert a diákjai olyan családi háttérrel rendelkeznek, amivel nem lehet mit kezdeni. Esetleg kiderül, hogy ugyan nem túl jó a szociális környezet, de nem annyira rossz, mint ami indokolná a gyenge eredményt. Ha megvan az OKM nyújtotta pillanatkép, akkor már meg lehet találni a gyengeségre/erôsségre azokat az okokat, amit csak helyben az iskola tudhat. Saját mérési adataikat az iskolák a mindenki által elérhetô iskolajelentéseken kívül egy jelszóval elérhetô on-line szoftver segítségével tovább elemezhetik. A szoftverben akár tanulói szintû és feladatszintû elemzéseket is készíthetnek. Megvizsgálhatják, hogy Tóth Pisti 6.-os tanuló az egyes feladattípusokon hogyan teljesített. Ez a tanárnak megmutatja, hogy melyek azok a feladatok, amelyek kevésbé mennek az osztálynak vagy akár az egyes gyerekeknek. – A kompetenciamérésekkel kapcsolat-

ban gyakran elhangzik az a kritika, hogy az eredményei nem pontosak, torzítanak, mert némely iskolák trükköznek a kitöltésnél, segítenek a gyerekeknek, vagy otthon tartják a gyengébb tanulókat, hogy minél jobb eredményt mutassanak fel. Tapasztaltak ilyen trükközéseket? – Anekdotikus bejelentések szoktak hozzánk érkezni, illetve egy-két konkrét esetrôl tudunk. Idén megvizsgáltuk, hogy a PISA-ban (ami egy felmérésvezetô által végzett vizsgálat, amirôl az iskola nem is kap visszajelzést, és ha túl sok a hiányzó, pótméréseket is tartunk) és a kompetenciamérésben mekkora a hiányzók aránya. Két százalékpontos eltérés volt a kettô között. Ez jelzi, hogy ha van is ilyen adatszépítési szándék, nem tömeges. Másrészt azt is figyeljük, ha egy osztályon belül sok szó szerint azonos válasz született vagy a feleletválasztós kérdéseknél valószínûtlenül nagy arányban fordultak elô azonos válaszok. A tavalyi év jelentéséhez kapcsolódó újítás, hogy ha ilyet tapasztalunk, az iskolát levélben értesítjük a történtekrôl, és kérjük, hogy saját érdekükben figyeljenek oda arra, hogy a jövôben a tanulók önállóan dolgozzanak a tesztek kitöltésekor. Hiszen ha egy iskolában az adatok nem valósak, az leginkább az ô munkájukat hátráltatja, a saját mérésbe fektetett munkájuk lesz haszontalan, és elesnek attól az adatforrástól, amit a kom-

Eötvös József Pedagógiai Szolgáltató

petenciamérés jelent. Saját magát csapja be az az intézmény, amelyik manipulálja az eredményeket. Mivel tömegesen ilyen nem történik, az országos eredményeket ezek az esetek nem torzítják érzékelhetô mértékben. – Az oktatási törvényekrôl szóló vita során felmerült, hogy a kompetenciamérések váltsák ki a középfokú felvételit. Ez reális elképzelés? – Nem. Módszertanában, céljában, a lebonyolítási szabályokban teljesen különbözik a mérés a felvételitôl. Nem mindegy, hogy a gyerekek számára jár-e következményekkel vagy sem egy ilyen teszt. Ezt nem lehet összemosni. Vagy ha csak arra gondolunk, hogy a kompetenciaméréseket nem az iskolában javítják, hanem központilag, és a mérés eredménye a következô év februárban jelenik meg… Egy felvételinél ez nem elképzelhetô. A felvételi azt méri, hogy a tanuló képessége elegendô-e a gimnáziumban való továbbtanulásra, sorrendet állapít meg a gyerekek között. A jobb képességû gyerekekre vonatkozik, ezért nehezebb feladatok vannak benne. A kompetenciamérést viszont mindenki megírja, tehát kell, hogy legyenek benne könnyebben megoldató feladatok is. És még sorolhatnám, mennyire különbözô dolgokról van szó. Szerencsére ez az ötlet igazán komolyan sosem merült fel. ■ F L

OM azonosító: 200216 Felnôttképzési nyilvántartási szám: 01063-2008 Intézményi akkreditációs lajstromszám: AL-1988 Cím: 7100 Szekszárd, Szent István tér 11–13.

Az Eötvös József Pedagógiai Szolgáltató pedagógus-továbbképzési ajánlata • A tanítási/tanulási folyamatban alkalmazható tudást biztosítunk. • 30 vagy 60 órás pedagógus akkreditált képzések óvodapedagógusoknak, tanítóknak, ta­ná­roknak. • 5, 10, 15 órás kompetenciafejlesztô tanfolyamaink nevelôtestületi értekezletekre, munka­kö­zös­ségi foglal­ kozásokra, belsô továbbképzésekre is igénybe vehetôk. • Képzéseink a továbbképzési normatívából elszámolhatók. • Rugalmas idôbeosztás! • Elérhetô földrajzi közelség! • Kedvezmény: teljes nevelôtestület/munkaközösség/kistérség jelentkezése esetén.

Várjuk jelentkezéseiket! További információ: Telefon: 06-74/505-660 • Fax: 06-74/505-639 • www.epszi.hu • E-mail: [email protected] 14

2012.

május–június

■

új k atedra

ajánló

Bió, Filó, Ötli – avagy a nem emberi „emberi kaland”… Az Emberismeret, etika 7. osztályosoknak címû tankönyvhöz Mennyi energiát fecsérlünk el arra, hogy fecsegünk! Üres szavakat váltunk „üres emberekkel”. Sokat beszélünk magunkról, és nagyon ritka, hogy ôszintén hallgatunk meg másokat. Bár a fölösleges beszédbôl sok baj származott már, de abból soha, ha hallgatni tudtunk. Talán nem fontos, hogy mindig szórakoztassunk másokat, nem kell mindig érdekesnek lennünk, de ha lényeges mondanivalónk van, azt el kell mondani. Ilyen érdekes mondanivaló lehet a gyakorló pedagógusoknak, oktatáspolitikusoknak, igazgatóknak az, hogy a Pedellus Tankönyvkiadó gondozásában egy új, felépítésében szokatlan „tankönyv” látott napvilágot, amely nemcsak segítheti az emberismeretet, etikát, erkölcstant tanító pedagógusokat, de gyermekek szájíze szerint igazi kalandra hívja olvasóit. Kamarás István, Homor Tivadar és Vörös Klára könyve különösen izgalmas vállalkozás egy olyan nem mindennapi feladatra, amikor rendkívül alapos, sokrétû, óriási tudásanyag-merítésû tankönyvet kell megírni, úgy, hogy mindez játékosra, szellemesre és gondolatilag sziporkázóra sikerüljön.

Mi a helyzet az emberismeret, etikával? Különösen aktuális ez a kérdés akkor, amikor végre az oktatáspolitika kategorikusan foglalkozik a kérdéssel és nem pusztán egy az iskolák által „elszabotálható” tantárgyi komplexumot preferál, ami foglalkozik gyûjtônéven az embertudományokkal, és ezt szétbontva lélektannal, biológiával, mûvelôdéstörténettel, szociológiával, politológiá­ val, ökológiával, vallástudománnyal, filozófiával és etikával. Az emberismeret mint interdiszciplína különös módon nem tudományos mûhelyekben született, hanem olyan válasz a pedagógiai gyakorlatban, amely az emberrel kapcsolatos tudáshiány kielégítése mellett kitölti azt az ûrt, amit a rendszerváltozás utáni magyar pedagógia csak részlegesen tudott megoldani. Az embertan és az embertanba ágyazott etika nem csupán leírja, hogyan mûködik az ember, és nemcsak értékeket jelöl ki, hanem ezt a kettôt ötvözi. Ezzel tulajdonképpen olyan „hungarikumot” alkottak kitalálói, tantárgyfejlesztôi a magyar pedagógiában, amire világszerte sincs példa. Milyen vicces lenne, ha egy gyermeknek csupán etikát tanítva megmondanánk, hogyan lehet jó vagy rossz gyerkôcnek lenni. Nem hiszem, hogy ezzel sikerrel járnánk az iskolában. Ha pedig csupán leírjuk az embert, hogyan mûködik mint egyén és társadalmi lény, kimarad az erkölcsi értékelô szempont, amire az embernek természetes igénye van. Különösen paradox a helyzet akkor, amikor van Magyarországon etika, ember- és társadalomismeret szakos tanárképzés, de a korábbi liberális oktatáspolitika rábízta az intézményekre, hogy modultárgyként vagy tantárgyi modulként tanítanak etikát, emberismeret és etikát, emberés társadalomismeretet. Ha letisztázódik ennek a tantárgynak – én inkább a mûveltségi elem kifejezést használnám – a helyzete, akkor elkezdhetünk foglalkozni egy olyan átfogó módszertan kidolgozásával, amit Homor Tivadar egy korábbi könyve kiválóan megalapoz. Ennek módszertanilag új és bôvített átdolgozására kerülhet sor, ami által egy olyan tantárgy tanításának körvonala rajzolódik ki és legitimizálódik, amelyben csak kreatív módon történhet a készségek, képességek, kompeten­ ciák fejlesztése, amelyben a frontális elôadást fel-

váltja a beszélgetés, a kutatás, a játék. Mindenféle pszichológiai, szociálpszichológiai társasjátéknak helye van a megvalósításban, hiszen a legkisebb gyermek is tud kutatni, megfigyelni és önmagára, illetve a másikra reflektálni. A szerzôi hármas által jegyzett könyv történetbe ágyazott kifejtéssel valódi irodalmi és „emberi” kalanddá teszi a témaköröket. A könyv, bár tankönyv, ám csupán olvasmányos formában is élvezetes lehet mind gyermek, mind felnôtt számára. A könyvet volt szerencsém a készülés folyamatában lektorként is olvasni, és félelemmel töltött el, hogy nem szakos tanítás esetén egy-egy fogalomnak, összefüggésnek a magyarázata tanári nehézséget jelenthet. Az elkészült könyv ezt remekül kiküszöbölte. A tankönyv felépítése eltér a hagyományostól. Az idegen bolygóról érkezett különös lények azt a remek feladatot kapták, hogy fedezzék fel és lehetôleg minél színesebben mutassák be a Földön élô legfejlettebb élôlényt, vagyis az embert. Az egyes erkölcsi problémák feldolgozása Bió, Filó és Ötli vitatkozó, érvelô-cáfoló párbeszédével vezeti végig az olvasót. Remek szépirodalmi forrásokkal találkozunk, és ami különösen jó a tankönyvben, az, hogy a pedagógusok számára szakirodalmi forrásokat tartalmaz, továbbá számos olyan kérdéssel, kreativitást fejlesztô feladattal is dolgoztatja a gyermeket, amelyek az egyes témák feldolgozását, az abban való elmélyülést segítik. A feladatok bôsége zavarba ejtô. Természetes, hogy ezek segíthetik az önálló tanulást, tapasztalatgyûjtést, az információszerzést, és önálló tanulásra, gondolkodásra késztetnek. A  könyv jól mutatja, hogyan lehet bevonni a tanítás-tanulás folyamatába az infokommunikációs eszközöket, csatornákat, hiszen folyamatosan ajánlja a tájékozottságot segítô források megismerését. A könyv tipográfiailag jól szerkesztett, átgondolt, divatos szóval mondva: gyermek- és pedagógusbarát. Egyik legfôbb erényének – a megjelenés mellett – azt tartom, hogy többféle nézôpont találkozását, vitáját és ütköztetését emeli ki. A könyvet olvasva óhatatlanul is Jostein Gaarder Sophie világa érzetét kelti, amely izgalmassá és szokatlanná teszi a mûvet. Míg a bennem feltörô könyv

a filozófiatörténet, addig jelen tankönyv az etika szószedet-szótár nem alfabetikusan finom körete. A szakterminológia-használatot elismerésre méltóan és remekül konvertálták a szerzôk a gyermeki nyelvezethez. Amit én jónak tartok egy tankönyvben, hogy nem váltja ki a tanár munkáját, hanem aktív részesévé, szervezôjévé, esetleg magyarázójává teszi az órának. Sajnos még ma is gyakori az a pedagógiai tévhit, hogy tankönyvet tanítunk, miközben az csupán egy segédlet a tanári-tanulói munkához. Azt gondolom, hogy a könyv nemcsak emberismeretet, etikát tanító pedagógusoknak lehet remek segédlete, de osztályfônöki órákon, társadalomismeret szakkörökön, önismeret-fejlesztô foglalkozásokon is kiválóan alkalmazható egy-egy fejezete. Sikerült egy olyan tankönyvet elôállítani, amely mindent felvonultat a 13 éves korosztály számára az emberrôl, rendkívül széles merítéssel, szellemes feldolgozással és elmélyült szaktudományos, módszertani ismeretanyaggal. Etika, ember- és társadalomismeret szakos tanárként, igazgatóként, szaktanácsadóként ajánlom a könyvet mindazok számára, akiket izgalommal tölt el az emberrel való foglalkozás, akik nyitottak a kompetenciaalapú oktatás módszertanára és akik szeretnék diákjaikat kompetensebbé tenni az „emberben”. Hiszem azt, hogy az embertudományok diszciplínái tudnak valami érvényes, praktikusan felhasználható tudást és készséget nyújtani. A kiadás egyetlen általam felróható hibája – és ez elsôsorban a kiadó irányába szólva – az, hogy nem kezdték meg lázasan a középiskolai korosztály tankönyvének megírását, megíratását, ahol a szellemes felépítés továbbvitele mellett az érettségire való felkészítés is megjelenhetne. Meg kell tanulnunk, hogy kinek mit érdemes elmondani… Remélem, kár lett volna hallgatnunk a Pedellus Kiadó Emberismeret, etika 7. osztályosok számára címû könyv megjelenésének apropóján. (Kamarás István–Homor Tivadar– Vörös Klára: Emberismeret, Etika 7. osztály, Pedellus Tankönyvkiadó Kft. Debrecen, 2011) ■ BÍRÓ G YU L A I G AZG ATÓ -SZAKTANÁCSADÓ , SZENT ISTVÁN E GYETEM G YAKO R LÓÓVO DA ÉS G YAKO R LÓ Á LTA L ÁN O S ISKO L A , SZARVAS

2012.

május–június

■

új k atedra

15

s z a k k ép z é s

Somogyi TISZK – a holland modell Gôzerôvel folyik a magyar szakképzés átalakítása, ami az intézményrendszer, a szakmai programok, vizsgakövetelmények, az OKJ és a törvényi háttér együttes változtatását jelenti. A kulcskérdés továbbra is az, hogy sikerül-e munkahelyeket teremteni a termelôi szférában, javul-e a gazdaság versenyképessége, sikerül-e kialakítani a tudásalapú gazdaságot, javul-e a munkaerô-piacon lévô humánerôforrás minôsége. A megoldásra váró feladatokat kiegészíthetjük egy olyan problémával, amely az utóbbi néhány évben erôsödött fel komoly mértékben: itthon tudjuk-e tartani a képzett munkaerôt, és a magyar adófizetôk pénzén, a magyar gazdaság számára képzett munkaerô elvándorlását meg tudjuk-e akadályozni? A Somogyi TISZK-nek otthont adó Somogy megye gazdasági teljesítménye az országos átlag 62,4 százaléka (2008, KSH). A gazdaság felzárkóztatásához, a regio­nális különbségek csökkentéséhez elengedhetetlen az oktatás és azon belül is a szakképzés megfelelô fejlesztési lehetôségeinek és irányai­ nak meghatározása és megvalósítása. Ezen cél érdekében jött létre 2008. augusztus 4-én a Somogyi Térségi Integrált Szakképzô Központ. Az alapítók számára több, akkor már mûködô modell is ismert volt, amikor arról kellett dönteni, hogy milyen szervezeti és szakmai keretek között alkossa meg a megye a saját szakképzés-szervezési társulását. A Somogy Megyei Közgyûlés a legmerészebb, de talán a leginkább elôremutató modellt, az úgynevezett holland modellt választotta, amelynek keretében 8 somogyi szakképzô iskola és 4 középiskolai kollégium teljes körû integrációja valósult meg. A székhelyintézmény Siófokon, a Baross Gábor Közép- és Szakiskolában kapott helyet. Ebbôl az iskolából irányítjuk a manapság majd’ 5000 diák oktatási-nevelési tevékenységét, a több mint 500 alkalmazott munkáját. Az iskolák sora a Drávától a Balatonig terjed, a legnagyobb távolságra, mintegy 150 km-re a barcsi Dráva Völgye Középiskola fekszik a székhelyintézménytôl. A földrajzi távolságok azonban egyáltalán nem akadályozzák a kapcsolattartást és az információáramlást az iskolák között. A holland modell egyik legfontosabb sajátossága a teljes integráció, ami ténylegesen is mûködik, hiszen szó sincsen látszat vagy pályázati érdekek mentén összeállt, laza konglomerátumról. Az intézmény élén egyszemélyi felelôs vezetô, fôigazgató áll. A szakmailag önálló tagintézmények élén igazgatók állnak. Teljesen egységesre kellett szabnunk az alapdokumentumainkat is (SzMSz, Házirend, Minôségirányítási Program, Pedagógiai Program stb.), ami azért lényeges, mert így azonos követelmények és szakmai háttér mentén

■ A székhelyintézmény Siófokon

16

2012.

május–június

■

új k atedra

■ A lovasoktatás fôvédnöke Lázár Vilmos

tudjuk megszervezni az oktatást a Somogyi TISZK összes intézményében. Egységessé váltak a tanügyi dokumentumok is az e-napló bevezetésével. A szakmák tervezése, a beiskolázás szintén közös. Sokkal hatékonyabban tudtuk megoldani a profiltisztítást, a szakmaszerkezet rugalmas hozzáigazítását a munkaerô-piaci igényekhez. A holland modell bevezetése a Somogyi TISZK létrehozásával egyértelmû elôrelépést jelentett, mely a hatékonyság növekedésében jelentkezett, különösen az alábbi területeken: – Az egymással való versengést felváltotta az intézmények között a közös érdekeken alapuló partneri együttmûködés. – Az integráció lehetôvé tette a problémák, lehetôségek egységes kezelését is, például hátrányos helyzet enyhítése, felzárkóztatás, esélyegyenlôség javulása, SNI-s tanulókkal való foglalkozás, tehetséggondozás, versenyeztetés. – Az iskolák dokumentációja áttekinthetôbb és egységes lett, ami elsôsorban a tanügyigazgatásban, vizsgaszervezésben elônyös. – A humán és infrastrukturális erôforrások összeadódtak és koncentrálódtak, például közös megjelenés pályaválasztási rendezvényeken, megvalósult a teljes intézmények közötti átjárhatóság, eredményesebb a szakképzési programok és fejlesztések összehangolása, hatékonyabb lett az innováció. – Egyszerûbb és hatékonyabb lehet a pályaorientáció és a pályakövetési rendszer bevezetése is. – Az MPA által finanszírozott szakképzési fejlesztési támogatások hatékony és eredményes felhasználása valósult meg, a problémás területek felé való koncentrálással. – Az Európai Uniós támogatások innovatív és célszerû felhasználása, az ebbôl a forrásból származó eszközök fenntartása. – A beszerzések egységes szervezése következtében költségtakarékos gazdálkodás megvalósulása, erôforrások rugalmas átcsoportosítása a tagintézmények között. Természetesen nem lehet a szakképzés minden jelenlegi problémájára megoldás a holland modell, de a mostani tudásunk és tapasztalataink szerint a pályázati pénzek hatékony felhasználásának, a piac­ képes és megújulni kész szakmaszerkezet kialakításának, a térségi munkaerô-piaci kihívások megoldásának egyik hatékony eszköze a holland mintájú szervezôdés. Nem véletlenül preferálja az új szakképzési törvény is ezt a szervezeti formát. A szakma által elônyben részesített úgynevezett duális képzés bevezetése is zökkenômentesebb lehet a teljesen integrált szakképzôkben.

s z a k k ép z é s Nagyon fontos kérdés egy intézmény nyugodt és kiegyensúlyozott mûködésénél a gazdálkodás hatékonysága, a kiszámítható pénzügyi helyzet, a bevételszerzô képesség növelése. Ezek egymással szorosan összefüggô fogalmak. A Somogyi TISZK létrehozásakor elvárás volt az alapítók részérôl a takarékosabb, a pénzügyi forrásokkal hatékonyabban bánó mûködés kialakítása. A fenntartók ezt néhol az önálló gazdálkodási jogkör megvonásával látják biztosítottnak, mint ahogy ez a Somogyi TISZK esetében is történt. Ez valóban hozott megtakarításokat, de nagyon lelassította a pénzügyi folyamatok, szerzôdéskötések, kötelezettségvállalások menetét, ezzel nehezítve a mindennapi mûködést. Ilyen hatalmas intézménynél az önálló gazdálkodási jogkör hatékonyabb megoldás lenne a kiegyensúlyozott gazdálkodás szempontjából. A takarékossági szempontok maradéktalan betartására pedig biztosítékot jelent az intézmény egyszemélyi felelôs vezetôje, a fôigazgató. Már most is, a székhelyintézményben minden olyan ügymenet és gazdálkodással kapcsolatos feladat megjelenik és ellátásra kerül, ami zökkenômentessé tenné a gazdálkodási önállóság átadását a jövôben az intézmény számára. Fontos elvárásként jelenik meg manapság a TISZK-ek felé a bevételszerzô képesség növelése, a termelésbe integrált szakképzés révén a jövedelemszerzés. Egy jól szervezett, egészséges szakmaszerkezettel rendelkezô, stabil infrastruktúrával rendelkezô holland modellû TISZK képes lenne arra, hogy a képzési költségeinek tekintélyes hányadát „megtermelje”! Ehhez azonban szükség van a gazdálkodási önállóság visszaadására, az intézményi felelôsség és fôleg érdekeltség növelésére. További lehetôségeket is rejt magában hosszabb távon a holland modell mûködtetése. Lényeges szempont kell hogy legyen a TISZK-ek szerepének további erôsítése a szakképzési rendszer egyéb területein is: vizsgaközpontként, felnôttképzési központként vagy éppen

■ Tanmûhely-átado, Baross Gábor közép- és szakiskola, Siófok

módszertani központként is kiválóan mûködhetnek a továbbiakban a teljesen integrált TISZK-ek, hiszen többek között ezért is hozták létre ezeket az intézményeket. Tény, hogy a TISZK-ek átalakításra szorulnak, hiszen bizonyos típusaik nem tudták hozni az elvárt eredményeket. 84 TISZK van az országban, a többségük kiemelten közhasznú Kft. vagy társulás formájában mûködik. Nem valósult meg a tényleges integráció, sok az átfedés. A Somogyi TISZK minta lehet a többi szakképzés-szervezési társulás átformálásában. Az eredményességet talán két tény mutatja a legjobban: a szakma elismerése: 2010-ben Dél-Dunántúli Minôségi Díjat kapott az intézmény, valamint a tanulók és a szülôk bizalma: évek óta ôrizzük az 5000 fôs tanulói létszámunkat, miközben több hasonló intézményben ez a mutatószám csökken. ■ SZAM O SI LÓRÁNT

2012.

május–június

■

új k atedra

17

ta n u l m á n y

Egészségtelenül élnek a magyar diákok Alsó tagozaton kell elkezdeni a megelôzést Az Egészségügyi Világszervezettel (WHO) együttmûködésben zajló, Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása (HBSC 2010) címû nemzetközi kutatás a legrégebbi, negyedszázados múltra visszatekintô vizsgálat, amely a serdülôkorú fiatalok egészségi állapotát és életmódját térképezi fel, kezdve a táplálkozási szokásoktól és a fizikai aktivitástól a káros szenvedélyeken át a kortárs, iskolai és családi kapcsolatok minôségéig. A vizsgálat magyarországi adatfelvétele 2009 márciusában zajlott 5., 7., 9. és 11. évfolyamos tanulók megkérdezésével. A mintában 358 iskola 416 osztálya vett részt, összesen 8096 tanuló töltötte ki értékelhetô módon a kérdôívet (ami magasabb, mint 80 százalékos kitöltési arányt jelent). A kutatás során a serdülôkorú fiatalok egészségmagatartását (például táplálkozás, fizikai aktivitás, passzív szabadidô eltöltése, szerhasználat), szubjektív jóllétét (például elégedettség, betegségek, depresszív tünetek) és az ezeket árnyaló háttértényezôket (például demográfia, kortárs, iskolai és családi kapcsolatok, iskolához való viszony) vizsgálták. Helytelen táplálkozás, alacsony fizikai aktivitás Ebben az életkorban a felgyorsult növekedési és érési folyamatok miatt különösen meghatározó a rendszeres, változatos és jó minôségû étkezés. A megfelelô táplálkozás ugyanakkor hatással van az iskolai teljesítményekre is, a figyelem intenzitására, a tanulás eredményességére. A kutatás eredményei szerint bôven van tennivaló ezen a területen, a magyar fiatalok mutatói ugyanis messze alulmúlják a nemzetközi átlagot. A felsô tagozatosok és a középiskolá­ sok közel 30%-a soha nem reggelizik és csak a megkérdezettek kevesebb mint fele (48,5%) esetében kerül sor mindennap nap

Tévénézés idôtartama tanítási napokon évfolyam szerint (N=8055)

Tévénézés idôtartama hétvégéken évfolyam szerint (N=8046)

Forrás: Serdülôkorú fiatalok egészsége és életmódja 2010 (A HBSC 2010 kutatás nemzeti jelentése)

erre a fôétkezésre. Valamivel jobb a helyzet a kisebbeknél: tíz 5. osztályos diákból 6 reggelizik naponta (60%-os arány). Az átlagot a nagyobbak húzzák le: a 11. évfolyamosoknál már csak 44%-os ez az arány. Hétvégén lényegesen kedvezôbb a kép: a 11 és 13 évesek több mint négyötöde és a 15 és 17 éveseknek is közel háromnegyede ül le a reggelizôasztalhoz. Nem megfelelô a táplálkozás minôsége sem, és sovány vigasz, hogy a nemzetközi összehasonlítást tekintve itt legalább a középmezônyben foglalunk helyet. A magyar serdülôk kevés gyümölcsöt és zöldséget esznek, a válaszadók csupán 31%-a, illetve 24%-a étrendjében szerepelnek napi

Az elmúlt havi alkoholfogyasztás gyakorisága nem és évfolyam szerint (N = 7860) Évfolyam 5. 7. 9. 11.

Nem ivott alkoholt (%) Fiúk Lányok 78,9 87,4 60,7 69,7 33,7 41,1 21,1 24,6

Alkalmilag (%) Fiúk Lányok 15,9 11,0 28,1 24,3 33,0 37,4 31,2 43,9

Többször (%) Fiúk Lányok 5,2 1,5 11,2 6,2 33,2 21,6 47,6 31,5

Forrás: Serdülôkorú fiatalok egészsége és életmódja 2010 (A HBSC 2010 kutatás nemzeti jelentése)

18

2012.

május–június

■

új k atedra

rendszerességgel ezek a táplálékforrások. A lányok szignifikánsan egészségesebben táplálkoznak, ugyanakkor a rendszeres gyümölcs- és zöldségfogyasztás az életkor elôrehaladtával mindkét nem esetében csökken. Annál jobban fogynak az energiában gazdag, ám tápértékben szegény vagy kiegyensúlyozatlan étrendet eredményezô cukrozott és szénsavas üdítôitalok és az édességek. Elôbbit a megkérdezettek közel harmada, utóbbit több mint hatoda fogyasztja napi rendszerességgel, ami nagyjából szintén megfelel a nemzetközi átlagnak. Egyértelmû ugyanakkor az összefüggés: akik reggeliznek, azok jobb minôségben táplálkoznak, közülük többen fogyasztanak rendszeresen gyümölcsöket és zöldségeket s kevesebben édességet. Fizikai akitvitás és szabadidô A fiatal szervezet fejlôdését jelentôs mértékben meghatározza a fizikai aktivitás. Kihat a testi és mentális egészségre, a szellemi teljesítôképességre, a társas kapcsolatok minôségére is, s a többet mozgók esetében alacsonyabb a rizikómagatartás

ta n u l m á n y (legális vagy illegális szerek használata, káros szenvedélyek, negatív szexuális magatartás stb.) kockázata is. A kutatás eredményei megerôsítik azt a szubjektív tapasztalatot, hogy a mozgás, az aktív fizikai tevékenység erôsen függ a nemtôl és az életkortól. Az ötödikes fiúknak még több mint fele elegendô vagy mérsékelten elegendô idôt (azaz legalább heti 5 napon át 60 percet) tölt ezzel a tevékenységgel, az ugyanilyen életkorú lányoknak azonban már csak kétötöde esetében része a mindennapoknak a mérsékelt intenzitású mozgás. 17 éves korban ugyanakkor már meglehetôsen szomorú a kép: mindkét nem esetében csökken a rendszeresen és elegendô idôt mozgással töltôk aránya. Már a fiúknak is csak 40%-ára jellemzô a legalább mérsékelten elegendô fizikai aktivitás, a lányok esetében pedig ez már csak minden hatodik diákra igaz, miközben a nagyon keveset (legfeljebb heti két alkalommal, azaz a testnevelési órák idôtartamánál is kevesebb ideig) mozgók aránya markánsan emelkedik, a fiúknál 21%-ról 27%-ra, a lányoknál 31%-ról 53%-ra nô. Ennél is kedvezôtlenebb a kép, ha az iskolán kívüli intenzív mozgást, sportolást, edzést végzôk arányát nézzük. A fizikai aktivitásra szánt idôt a szabadidô passzív eltöltésére szánt órák veszik el. Hétköznapokon a serdülôk 58%-a, hétvégén 83%-a tölt két óránál többet a televízió elôtt. Hétfôtôl péntekig a napi 2-3 órát tévézôk, szombaton és vasárnap a 4 óránál is több idôt erre szánók aránya a legmagasabb a tanulók között. Ezek az arányok egyébként nagyjából megfelelnek a nemzetközi átlagnak, ami azonban nem vigasztaló, csupán azt jelzi, hogy a probléma általános jelenség a modern országokban és megoldásra vár. Sok idôt tölt a 11–17 éves korosztály a számítógép képernyôje elôtt is: hétköznap a fiúk közel fele naponta legalább két órát szán számítógépes játékokra, a lányoknál

Naponta legalább 1 órát intenzív mozgással töltô tanulók (életkor és nem szerinti bontásban)

Fiú

Lány

11 éves

13 éves

15 éves

Forrás: Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása (HBSC) 2010

Különbözô szerek életprevalenciája településtípus és iskolatípusok szerint a 9 és 11. évfolyamos tanulók körében (N = 4517) Fôváros

Szerfajták Együttes tiltott és legális drogfogyasztás Kannabisz Visszaélésszerû gyógyszerhasználat Ecstasy, MDMA Amfetaminok – speed Szerves oldószer, ragasztó

N

%

194 53 49 76 14

32,6 8,8 8,1 12,6 2,3

Megyeszékhely és város N % 484 282 92 166 70

22,4 13,0 4,2 7,6 3,2

Falu, tanya N

%

376 209 79 150 87

22,2 12,2 4,6 8,7 5,1

Gimnázium/ szakközépiskola N % 941 27,9 718 21,4 343 10,1 116 3,4 220 6,5 104 3,1

Szakmunkásképzô/ szakiskola N % 438 39,4 338 30,8 201 18,2 104 9,3 172 15,3 67 6,0

Forrás: Serdülôkorú fiatalok egészsége és életmódja 2010 (A HBSC 2010 kutatás nemzeti jelentése)

2012.

május–június

■

új k atedra

19

ta n u l m á n y

A naponta és hetente dohányzó tanulók aránya évfolyam szerint (N=8015)

Forrás: Serdülôkorú fiatalok egészsége és életmódja 2010 (A HBSC 2010 kutatás nemzeti jelentése)

Hetente legalább 1 alkalommal alkoholt fogyasztó gyerekek (életkor és nem szerinti bontásban)

Fiú

Lány

11 éves

13 éves

15 éves

Forrás: Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása (HBSC) 2010

20

2012.

május–június

■

új k atedra

ennél kedvezôbb a kép: csak minden ötödik lány játszik ennyi idôt. Tanítási napokon egyáltalán nem számítógépezik ilyen céllal a lányok 44%-a és a fiúk 21%-a. Annál nagyobb az aktivitás hétvégén: a fiúk közel háromnegyede, a lányok kétötöde tölt játékkal legalább két órát, az átlagot a 13–15 évesek emelik meg, a 11 és 17 évesek közül valamivel kevesebben játszanak. A számítógép-használatra azonban még további idôt szánnak a felsô tagozatos és középiskolás diákok: internetezéssel, csevegéssel, levelezéssel is több órát töltenek el. Ezen a téren a lányok az aktívabbak (bár a különbség a nemek között lényegesen kisebb mértékû, mint más országokban). Hétköznap minden második, hétvégén háromból két lány tölt ilyen tevékenységgel legalább két órát, míg a fiúk körében néhány százalékkal alacsonyabb ez a mutató. A serdülôk rendelkezésére álló szabadidôt tekintve a képernyô (számítógép, televízió, DVD stb.) elôtt töltött idô aránya rendkívül magas. Mivel csak a rendelkezésre álló idôtortát lehet másképpen szeletelni, nem meglepetés, hogy azoknak, akik többet mozognak, kevesebb idejük jut tévézésre, számítógépezésre, és fordítva. Az adatokból ugyanakkor az is kitûnik, hogy akik fizikailag aktívabbak, mind a rendszerességet, mind a fogyasztott ételeket tekintve egészségesebben táplálkoznak. Van tehát lehetôség és tennivaló is a súlypontok áthelyezésére, amely munkában elôrelépést hozhat a mindennapos iskolai testnevelés kötelezô érvényû bevezetése. Feltéve persze, ha a diákok jelentôs csoportját sikerül meggátolni a kibújás alól. Magatartási kockázatok: dohányzás, alkohol, drogok A kutatás adatai szerint az ötödikes fiúk 18%-a, a hetedikesek 42%-a, a kilencedikesek 67%-a, a tizenegyedikesek 78%-a gyújtott már rá próbaként. A lányoknál ezek az arányok az egyes életkorokban 11%, 36%, 64% és 76%. Más nemzetközi vizsgálatokból ismert az összefüggés a kipróbálás idôpontja és a rászokás kockázata között. A magyar adatokat elemezve – amelyek egyébként nemzetközi viszonylatban átlagosak – a kutatók a már alsó tagozaton megkezdett prevenció fontosságára hívják fel a figyelmet. Javaslatuk annál is inkább megfontolandó, mert a rendszeresen dohányzók aránya már az 5. és 7 évfolyamon is magas (17% körül alakul). A középiskolába lépéssel a kipróbálók aránya ugrásszerûen emelkedik, a 9. évfolyamosok között már megközelíti a 28%-ot, a 11. évfolyamon pedig a 38%-ot.

ta n u l m á n y Ez utóbbi tendencia látszik az alkoholfogyasztást illetôen is, ugyanakkor itt a mutatók még kedvezôtlenebbek. A kipróbálás már a 11 évesek körében 30% feletti (sôt a fiúk esetében több mint 44%), a tizenhárom éves fiúknak, illetve lányoknak pedig már kétharmada ivott valamilyen alkoholos italt (fiúk 68%, lányok 61%, azaz utóbbiak addigra „ledolgozzák” lemaradásukat). Ez a mutató 17 éves korban már mindkét nem esetében 90% felett van. A rendszeres fogyasztás (havi legalább három alkalom) gyakoribb a fiúk esetében,

míg a lányok között több az absztinens és az alkalmi fogyasztó. Összességében azonban az adatok alapján megállapítható, hogy 17 éves korban már mindkét nem több mint háromnegyede alkalomszerûen vagy rendszeresen fogyaszt alkoholt (leggyakrabban sört, bort, boros kólát pezsgôt és röviditalokat, utóbbit a vidéki fiatalok gyakrabban isznak). A rászokás és a kontroll elvesztésének kockázatát jelzi, hogy már az általános iskolában is meghökkentôen magas azok aránya, akik voltak már részegek. Az ötö-

Az elektronikus eszközöket barátaikkal történô kapcsolattartásra naponta használók (életkor és nem szerinti bontásban)

Fiú

Lány

11 éves

13 éves

15 éves

Forrás: Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása (HBSC) 2010

dikes fiúknak 4%-a mondta azt, hogy már legalább két alkalommal berúgott, míg a hetedikesek esetében ez az arány már 17%, kilencedikben 51%, tizenegyedikben pedig 71%. Ennél valamivel alacsonyabb az ilyen eseményeken átesett lányok aránya: a különbözô korosztályokban 2%, 7%, 36% és 55%. Az adatok megoszlását vizsgálva kitûnik, hogy a középiskolások közül a szakiskolások a legveszélyeztetettebbek, ôk hamarabb próbálják ki az alkoholt, több közöttük a rendszeres fogyasztó, s az is, aki kontrollt veszít és lerészegedik az alkoholtól. Az illegális és visszaélésszerûen használt szerek fogyasztása jelentôsen növekedett az elmúlt két évtizedben. A kutatás során megkérdezett 9. és 11. osztályos tanulók közel egyharmada (31%) válaszolta azt, hogy kipróbált már valamilyen drogot. Listavezetô a marihuána (23,7%), a második helyen a gyógyszer, illetve gyógyszer és alkohol együttes alkalmazása áll (12,1%), ezeket követik az amfetaminok (8,7%). E szerek esetében fordul elô leginkább a rendszeres droghasználat is, más drogfajták esetében többnyire csak a kipróbálásig jutnak a középiskolások. A szerhasználat a fiúk körében magasabb, a 9. évfolyamon 30%, a 11. évfolyamon 38% a kipróbálók aránya, a lányoknál ugyanezen mutatók 22% és 31%. A pszichoaktív szerek fogyasztása esetében – a korábbi kutatások során tapasztaltakkal megegyezôen – a legtöbben csak a kipróbálásig jutnak el, és, ebben az életkorban legalábbis, nem válnak rendszeres fogyasztóvá. A drogérintettség a fôvárosban a legnagyobb, ami jelentôs mértékben a hoz­ záférhetôséggel függ össze. A különbözô településtípusok esetében eltérô a használt drogok fajtája is. Budapesten a kannabisz és a szintetikus drogok fogyasztása népszerû, míg vidéken valamivel nagyobb arányú a gyógyszer, illetve gyógyszer alkohollal történô együttfogyasztása, a szipuzás (oldószerek, inhalánsok használata) pedig a kistelepüléseken és a tanyákon élôk körében fordul elô gyakrabban. Összefüggés ismerhetô fel a szerhasználat és aközött is, hogy valaki milyen középiskolába jár. Az érettségit adó iskolatípusokban (gimnázium és szakközépiskola) kevesebben próbálnak ki valamilyen drogot. A kannabiszfogyasztás és az együttes droghasználat kivételével a szakiskolások kétszer-háromszor gyakrabban kerülnek kapcsolatba illegális szerekkel vagy használnak visszaélésszerûen legálisan hozzáférhetô pszichoaktív anyagokat. ■ F L

2012.

május–június

■

új k atedra

21

ta n u l m á n y

Pszichológus az óvodában, iskolában és azon is túl Szakmai identitás és kompetenciák Azzal a céllal, hogy az iskolapszichológia világáról, útjelzô tábláiról aktuális képet kapjunk, intézménypszichológusokat kérdeztem iskolai, óvodai munkájuk tanulságairól. A válaszadók között voltak pályakezdôk, valamint már többéves szakmai tapasztalattal rendelkezôk. A kérdések a szakmai identitást, a kompetenciákat, a munkakörnyezetbe való beilleszkedést, a kollégákkal való együttmûködés jelentôségét és mikéntjét járták körbe.

Hogyan válik a pszichológusból iskolapszichológus? Szakmai identitásának melyek a legfontosabb építôkövei? Muhi Mária: Az intézménypszichológus identitásánál alapkövetelmény egyfajta pedagógiai indíttatás, érzékenység és nyitottság a pedagógusok, az intézmények világára. Az intézménypszichológusnak el kell fogadnia, hogy a kliensek motiválásában aktív szerepet kell vállalnia, és képesnek kell lennie egy nagyon speciális intézményi integrációra. Ez állandó készenlétet jelent a beavatkozási pontok megtalálására. Ennek alapköve a rugalmas kerettartás. A saját kompetenciahatáraink védelme mellett tehát érzékenynek kell lennünk az intézményi igényekre. A rugalmas kerettartásban sokat segít, ha egy jól mûködô hálózat tagjai vagyunk. Az intézménypszichológusi egy kint-bent pozíció: bár szoros a kapcsolatunk az intézménnyel, annak mégsem vagyunk a beosztottjai. Ez a távolságtartás a hatékony segítés kulcsa. A területek pedig, ahol segítséget nyújtunk: elsôsorban a prevenció, a lelki egészség megtartásának támogatása. A tartós terápiát igénylô esetekben viszont a kliensek felkészítésében van elengedhetetlen feladatunk.

Pfendtner Ágnes: Lehetséges, hogy valaki pedagóguspályáról indul, és a tanári szerep az, ami még érzékenyebbé teszi a diákok, kollégák problémáira. A másik lehetôség, hogy pszichológusként érez indíttatást intézményi munkára, az óvoda-iskola légköre fogja meg, illetve ezzel a korosztállyal szeretne foglalkozni. Az iskolapszichológus munkájában fontos hangsúlyt kap a prevenció, a fejlesztés, a korrekció. Fontos a beavatkozás megtervezése, amely magában foglalja a probléma lényegének meghatározását, diagnosztizálását, a beavatkozás célját és módszereit (konzultáció, tanácsadás, terápiás intézménybe irányítás vagy szociális segítségnyújtás megszervezése). Halász Andrea: Bármilyen pszichológussá a gyakorlatban tapasztalatok útján válik az ember. Meg kell hozzá ismerni az iskola (óvoda) mindennapi életét, nagyon fontos jó kapcsolatokat kialakítani és ápolni a pedagógusokkal. A pedagógusok nézôpontjának megismeréséhez nyitottságra, kezdeményezôkészségre van szükség. Hasznos lehet még a pedagógusi képzettség, tapasztalat, illetve ha az intézménypszichológus nyitott a csoportos módszerekre. Antal Tímea: Tapasztalat és sok alkalmazkodás szükséges, ami nagy nyitottsá-

got és rugalmasságot igényel. Fontos az együttmûködési és kommunikációs készségeink fejlesztése, a türelem, a szakmai felügyelet, a határok tartása, gyakorlatiasság, tervezés, naprakészség. Mindemellett az aktivitás, a kapcsolatépítés az egyik legnagyobb jelentôségû feladat. Az iskolapszichológust leginkább közvetítô félként tudnám definiálni, aki meghallgatja a gyakran különbözô igényeket, elvárásokat, és ezek között próbál közvetíteni. Sok információ birtokában kell hogy legyen arról, ki, miben és hogyan segíthet. Garay Magdolna: Az iskolában az a jó, hogy ismerôs hely – magunk is éveken át oda jártunk. Ettôl személyes ez a hivatás. Az identitásomat szakmaivá a hitelesség teszi, erre nagyon érzékenyek a gyerekek. Fontos, hogy tényleg rájuk figyelj, hogy meghallgasd ôket. Az iskolapszichológus nem osztályoz – mindenkihez nagyon kedves lehetek, fegyelmezési és értékelési gondok nélkül, ez nagyon jó alap a bizalmi viszonyhoz. Úgy tudom ezt a szakmát a legjobban képviselni, ha jelen vagyok az iskola életében, ha elérhetnek. Jó ismerkedési lehetôség a diákokkal, amikor önismereti foglalkozásokat tartok nekik. Fontos az osztályfônököknek való bemutatkozás,

Garay Magdolna Antal Tímea Halász Andrea Pfendtner Ágnes Muhi Mária A Budapest III. kerületi Ne- Iskolapszichológus, biológia Egy fôvárosi EGYMI utazó Egy fôvárosi EGYMI utazó Iskolapszichológus a fô­vá­ ro­si TISZK-ben intézménypszichológusa velési Tanácsadó helyettese és pszichológia szakos tanár intézménypszichológusa a Budai Középiskolában 22

2012.

május–június

■

új k atedra

ta n u l m á n y a szülôkkel való kapcsolattartás (személyesen, e-mail útján). A szakmai identitás megléte: igény a minôségi munkára, arra, hogy „jó iskolapszichológus” legyek. Hogy minél szélesebb látókörrel bírjak, hozzá tudjak szólni a nem szorosan vett pszichológiai problémákhoz is. Ki vagy mi könnyítheti meg a pályakezdô iskola- vagy óvodapszichológus helyzetét az intézményben? Honnan várhat/kaphat segítséget, ha nehézségei, elakadásai lennének a munkájában? Muhi Mária: Nagyon fontos, hogy a pá­ lya­kezdô egy stabil szakmai közösségbe ke­rüljön. Intézményünknél kidolgoztunk egy mentorprogramot, ami abban áll, hogy össze­gyûjtöttük, egységesítettük azokat az információkat, amelyek a kezdéshez feltétlenül szükségesek. Belépéskor mindenki kap egy személyes mentort, akihez a kezdeti idôkben fordulhat a kérdéseivel, és hospitálhat nála, tehát munka közben figyelheti meg kollégáját. Akik nem képesek szûrni a bejövô megkereséseket, azokat elsodorja az intézménypszichológusi feladatkör. Ezt védi ki a szakmai közösségben való munka, amire nagyon jó példa a III. kerületi hálózat. Itt többirányú támogatást kapunk: külsô szupervíziónk és folyamatos belsô esetmegbeszéléseink is vannak. Hetente tartunk csoportmegbeszélést, ahol aktuális eseteket járunk körbe. Ellátogatunk egymás intézményeibe, további szakmai támogatást nyújtva. Vezetôként fontosnak tartom az intézményvezetôkkel való kapcsolattartást is. Ez egy szakmai védôernyô a pszichológusok fölött, nem egyedül kell megküzdeniük a speciális intézményi igényekkel. Pfendtner Ágnes: Nagyon fontosnak látom többek között, hogy fenntartsuk az egyetemi, évfolyamtársi kapcsolatokat. A többéves ismeretség, a másik pályájának nyomon követése lehetôvé teszi, hogy olyan szakmai csoporthoz tartozzunk, ahol van kihez fordulnunk a felmerülô nehézségekkel. Szakmai konzultációs lehetôség elkép­ zel­he­tô a kerületi/területi nevelési tanácsadóban dolgozó kollégákkal is. Fontos a kapcsolat a családsegítô központtal, a gyermekjóléti szolgálattal, a Fôvárosi Beszédjavító Intézettel. Halász Andrea: Önkéntesként dolgozni egy intézményben jó lehetôség arra, hogy még különösebb teljesítménykényszer nélkül kipróbálja magát a pályakezdô. Minden intézményben érdemes szövetségeseket találni, akik elkötelezettek, hisznek a pszichológiá­ ban. Nagy segítség, ha van egy-egy iskolai

osztály, ahová, mint biztos bázis, be lehet térni, amikor elveszettnek érezzük magunkat. Jól együttmûködhetünk a fejlesztôpedagógussal, gyógypedagógussal, gyermekvédelmi fe­le­ lôs­sel, akik támpontot is adhatnak arról, hogy melyik gyereknek van szüksége pszichológusi segítségre. Továbbá a mögöttünk álló pszichológuscsapat nagy segítséget tud nyújtani, még ha csak hetente találkozunk is. Antal Tímea: A pályakezdônek megkönnyíti a helyzetét, ha tapasztaltabb kollégákkal dolgozhat együtt, akik bevezetik a helyi és az intézménypszichológiai sajátosságokba, és segítséget kaphat tôlük bizonyos technikai kérdésekben; ha csapatban dolgozhat, és lehetôsége adódik a szakmai véleménycserére, az esetek megbeszélésére. Ami az egyéni és/vagy csoportos szupervíziót illeti, elôbbi önismereti szempontból szükséges, utóbbi nagyon hasznos a kollégák véleménye miatt – feszültségcsökkentés, segítségkérés. Elônyös lehet, ha az intézménynek már korábban is volt pszichológusa. Így kevesebb irreális elvárással és elôítélettel, téves elgondolással találkozhatunk arra vonatko­zóan, mire „való” egy intézménypszichológus. Fontos az adott hely légköre, a pszichológiai szemlélet ismeretének mértéke, és ha jól tud kapcsolatot teremteni a tanárokkal, mert a velük való együttmûködés minden hatékony munka alapja. Garay Magdolna: Sokat segíthet az intézmény ifjúságvédelmi felelôse, a fej­ lesztô­pedagógus, valamint igen nagy a nevelési igazgatóhelyettes szerepe, hiszen ô tartja számon a hiányzásokat, a fegyelmi eljárásokat. Persze nagyon fontos a tanárokkal, osztályfônökökkel való együttmûködés is. A „sokat látott és hallott” kollégákkal folytatott tapasztalat- és véleménycsere jelentôsége talán még nagyobb a pályakezdôk számára. Milyen fórumokat, közösségeket ismer, ahol lehetôség nyílhat a szakmai élmények, kérdések ilyen típusú megbeszélésére, megvitatására? Muhi Mária: Több helyen alakultak az országban módszertani bázisok. Nagyon fontos az ELTE Iskolapszichológiai Módszertani Bázisa Budapesten, valamint a Dél-alföldi Iskolapszichológiai Módszertani Központ (DIPSZI) Szegeden. Ezek a szervezetek igyekeznek összefogni az ország intézménypszichológusait és minôségi szakmai hátteret teremteni a számukra. Szupervíziós alkalmakat, továbbképzéseket biztosítanak, idôszaki kiadványokban tájékoztatják a szakembereket az aktualitásokról, valamint elôsegítik a (nemzetközi) kutatási együttmûködéseket. Pfendtner Ágnes: A szakmai (mód­szer­

specifikus) továbbképzések kiváló alkalmat nyújtanak a tapasztalatok, kérdések megbeszélésére. Fontosak továbbá az intézménypszichológusok szupervíziós csoportjai. Halász Andrea: Keresni kell a lehetôségeket! Nálunk a munkáltató biztosítja a rendszeres szupervíziót, viszont ha erre nincs lehetôség, akkor érdemes akár önszervezôdô eset­meg­ beszélô csoportokat létrehozni. Már annak is nagy jelentôsége van, ha pályakezdôk egymás között ventillálhatnak, sôt talán még könnyebb is egy szintén kezdô elôtt ôszintén elmondani a kételyeinket. Antal Tímea: Úgy tudom, vannak olyan kerületek, ahol lehetôség van ingyen vagy megfizethetô áron csoportos szupervízióra, ahol tapasztalt intézménypszichológusokkal konzultálhatunk. Én szerencsés vagyok: egy EGYMI-ben dolgozom utazó pszichológusként, egy többfôs szakmai csapatban, és az elsô munkaévemben havi két alkalommal, idén havi egy alkalommal van csoportos szupervíziónk az intézményben. Garay Magdolna: A fôvárosi Térségi Integrált Szakképzô Központ és az ebben dolgozó 15 iskolapszichológus szakmai felelôse a Mérei Ferenc Pedagógiai Intézet. Itt csoportos szupervíziókon és workshopokon vehetünk részt. Ez különösen a kapcsolatépítés szempontjából fontos – a minôségi munkához elengedhetetlen az összeköttetés például az egyes kerületekhez tartozó nevelési tanácsadókkal. Az iskola-/óvodapszichológus személyét gyakran lebegik körül olyan mítoszok, mint hogy „az a feladata, hogy jó tanulót faragjon a gyerekekbôl”. Hogyan küzdjön meg az ilyen és ehhez hasonló elôfeltevésekkel a pályakezdô? Miként közvetítheti szakmai identitását, kompetenciáit a diákok, tanárok és szülôk felé? Muhi Mária: A legkeményebb sztereotípia a pszichológusokkal szemben az, hogy „belelátunk” az emberek agyába. A pedagógiai munka hatékony megsegítéséhez le kell építenünk ezt a képet. Olyan partneri, bizalmi viszonyt kell kialakítanunk, hogy a pedagógusok beengedjenek a foglalkozásaikra, és a jelenlétünkben is a lehetô legtermészetesebben tudjanak viselkedni. Fontos a rugalmas kerettartás, valamint a transzparencia – a lépéseink legyenek áttekinthetôek a pedagógusok számára. Ebben segíthetnek különféle kommunikációs technikák és az ismeretterjesztés is. Nagyon fontos a szakmai magabiztosság, amit állandó önreflexió kísér. Pfendtner Ágnes: Sajnos ezek a mítoszok tényleg léteznek. Elsôsorban a tanárok azok, akik elég konkrét elvárásokat fogalmazhatnak meg a pszichológus munkájával kapcsolatban: ne késsen a gyerek, tanuljon jobban és fôként

2012.

május–június

■

új k atedra

23

ta n u l m á n y viselkedjen megfelelôen az órán. Gyorsan várják a pozitív változást, és vissza is jelzik, hogy még nem úgy viselkedik a gyermek, ahogyan „kellene”. Egy-két év, mire a pedagóguskollégák elfogadják, hogy a pszichés tünetek enyhítéséhez idôre van szükség, illetve hogy a gyerek nem rossz, csak levezeti magából a feszültséget. Folyamatosan közvetítenünk kell a tanárok felé, hogy az eredmények más léptékûek a pedagógus és másak a pszichológus számára. A pszichológusnak már nagy eredmény, hogy a gyermek nem önsebzô, miközben a tanár még mindig csak a neveletlen, kezelhetetlen gyermeket látja. Nagyon lényeges, hogy az iskolavezetés is fogadja el, hogy a pszichológus nem lehet a büntetés, a fegyelmezés eszköze, illetve hogy tartsa tiszteletben a titoktartási kötelezettségét. Halász Andrea: Érdemes minél több felületen tájékoztatni az érintetteket. A pedagógusoknak az értekezleteken elmondhatjuk, hogy milyen kérdésekben kereshetnek meg minket, mik a kompetenciáink. A gyerekekkel általunk szervezett játékos osztályfônöki órákon, hospitálásokon, faliújságon keresztül lehet kapcsolatba kerülni, bár ez igen életkorfüggô. A  szülôknek bemutatkozhatunk az év eleji értekezleteken. Fontos a türelem – a bizalom kialakulásához idôre van szükség. Antal Tímea: Kétféle hozzáállással találkoztam a pályakezdésem elsô évében: a pszichológus megmentô, gyereket megjavító ideálképével, és azzal, hogy a pszichológus ellenség, mert jobban akarja tudni a pedagógusnál, hogy mit kell kezdeni a diákkal. Ezeknek a leküzdése csak lassan megy, óvatosan, finoman megközelítve a pedagógusokat, tiszteletben tartva a kompetenciahatáraikat, igényeiket. Mindeközben igyekeznünk kell képviselni a pszichológiai szemléletet. Idô kell ahhoz is, hogy a kezdô intézménypszichológus fejében körvonalazódjon egy kép, hogy mi is az ô dolga az intézményben. Ez annál nehezebb, minél inkább szeretne megfelelni a külsô, tanári és szülôi elvárásoknak. Azonban mi­ után ez a személyes képünk kialakult, sokkal könnyebb közvetítenünk a kompetenciáinkat (csoportos foglalkozások tartása, szociális készségek fejlesztése, egyéni tanácsadás). Sokszor az a legnagyobb segítség, amit adhatunk, hogy a megfelelô helyre irányítjuk a gyereket. Hiszen sok esetben már ez a lépés is feszültségcsökkentô hatású – kisebb a bizonytalanság és a félelem a szülôben, pedagógusban. Garay Magdolna: A társadalomban él egy pejoratív árnyalatú kép a pszichológusokról, és a kamaszok körében ez fokozottan érezhetô. Az iskolai életükben való jelenlétemmel, a személyességgel igyekszem ezt a negatív felhangot tompítani a gyerekeknél. 24

2012.

május–június

■

Az intézményekbe kerülésemkor e-mailben és honlapokon küldtem szét, terjesztettem a tanárok, osztályfônökök között, hogy milyen esetekben kaphatnak segítséget tôlem. Mégis sok az irreális elvárás a tanárok részérôl, mivel nem tudják, mivel is foglalkozik tulajdonképpen az iskolapszichológus. Ezért határozottan kell képviselnünk, mik egy pszichológiai segítségnyújtás korlátai, határai. Vannak tanárok, osztályfônökök, akik gyakrabban keresnek, így az ô osztályaikkal többet is foglalkozom. Nagyon sok múlik tehát az ô nyitottságukon, az együttmûködési készségükön is. Honnan tájékozódhat a (pályakezdô) iskolaés óvodapszichológus a vele együttmûködô segítô szakmák intézményi hálózatáról, a gyermekeket más szakemberekhez való továbbküldés lehetôségeirôl, például ha úgy véli, egy-egy eset meghaladja az iskola-/óvodapszichológusi kompetenciáit? Muhi Mária: Létrehoztunk egy információs bázist, amelybôl tájékozódhatnak a munkatársaink arról, kit hova lehet irányítani. Nagyon szoros együttmûködésre van szükség a nevelési tanácsadó belsô munkatársaival. Elengedhetetlen a gyermekvédelmi felelôssel, (utazó) gyógypedagógusokkal, logopédusokkal, család- és gyermekjóléti szolgálattal való közös munka. Pfendtner Ágnes: Meghaladja a kompetenciánkat az esetleges szakorvosi vizsgálatok eredményeinek megszerzése, márpedig a szervi megbetegedések kizárása nagyon fontos. Ilyenkor körzeti orvoshoz, területi kórházi szakrendelésre irányíthatjuk a fiatalt. A súlyosabb tüneteknél szükséges lehet a gyógyszeres kezelés, ilyenkor pszichiátriai rendelésre, gyermek-ideggondozóba, gyermekszakrendelôbe küldhetjük a fiatalt. Természetesen ezekben az esetekben együtt kell mûködnünk a szülôkkel is, fôleg, ha a tanuló még kiskorú. Halász Andrea: Érdemes személyesen ellátogatni a munkahelyünkhöz közel esô nevelési tanácsadóba, gyermekjóléti központba. Antal Tímea: Nagyon fontos a szakmai kapcsolatok kiépítése. A személyes kapcsolatfelvétel a leghatékonyabb: az adott kerületben, városban mûködô pszichológiai, pszichiátriai munkát végzô intézmények felkeresése (nevelési tanácsadó, kórház). De fontos megismerkedni az illetékes Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértôi és Rehabilitációs Bizottsággal, a gyermekjóléti szolgálattal, családsegítôvel, esetleg a rendôrséggel is. Fontos tudatosítani – ami pályakezdôként sokszor a legnehezebb –, hogy nem nekünk kell mindenkit megmentenünk. De azzal is tisztában kell lennünk, hogy kihez fordulhatunk segítségért, hová küldjük az illetôt. Legyen kéz-

új k atedra

nél mindig olyan telefonszám, ami az ingyenes gyermek- és felnôttpszichológiai szolgáltatásokhoz tartozik, a krízisközpont elérhetôsége. Sokszor jól jön az olyan információ is, hol végeznek ingyenesen családterápiát, vagy hová lehet küldeni egy gyereket, ha neuroló­giai vizsgálatot tartunk szükségesnek. Ezeket az információkat senki nem adja a kezünkbe. Általában nekünk kell beszereznünk, interneten, ismerôsök révén, ami fôleg akkor nehézkes, ha nincsenek az adott intézményben már kiépült, mûködô kapcsolati rendszerek. Nagyon fontos tehát az aktivitás, az együttmûködés, a naprakészség. Garay Magdolna: Nem kaptam semmilyen tájékoztatást ezekben a kérdésekben. A nevelési tanácsadókba küldöm tovább a gyerekeket, de ezek az intézmények is nagyon túlterheltek, hónapokkal késôbbre tudnak csak idôpontot adni. A másik lehetôség a fizetett terápia, de erre igen ritkán van igény. Ha valakinek családterápiára van szükséges, igyekszem bejuttatni ôket a Szent Rókus Kórházba, ott ugyanis a terápiát állja a társadalombiztosítás. Nagyon hasznos a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Kalauz, amely a Mérei Intézet honlapjáról is letölthetô segédanyag – felsorolja az összes szakambulanciát, szakrendelôt. De egy ezek valamelyikébe, ismeretlenül továbbküldött gyerek könnyen „elkallódhat”. Az a legeredményesebb, ha konkrét személyhez irányíthatom tovább a fiatalt. Elengedhetetlen a jól kiépített kapcsolati háló. Összegzés Az összecsengéseken túl valamennyi megkérdezett újabb és újabb szempontokkal gazdagította okfejtésünket. Ahogyan a válaszokból kirajzolódó kép is mutatja, az intézménypszichológia izgalmas, dinamikusan fejlôdô szakterület. Kulcsfontosságú a többszintû csapatmunka, így például a konzultációs és ventillációs lehetôségek pszichológusi közegben, valamint az egyéb segítô szakmákkal való folyamatos kapcsolattartás. Kellô nyitottsággal, rugalmassággal, saját kompetenciahatáraink tudatosításával és hatékony közvetítésével válhatunk „elég jó” intézménypszichológussá. Mindebben persze az alapos önismeretnek és az állandó önfejlesztésnek is óriási szerepe van. Az aktív keresés is többirányú tehát – egy intenzív befelé és a külvilág felé irányulás, és ezek közül az utóbbi éppúgy érinti a gyerekek, mint a pedagógusok és a szülôk közösségét. A  pszichológus ezekben a körökben a jelenlétével, elérhetôségével teremti meg a bizalmat, amire aztán bátran építheti prevenciós vagy konzultációs munkáját. A fontos az, hogy mindezt érdeklôdôen, együttmûködésre készen és támogató szakmai közösségben tegye. ■ H O MA KATA L IN PSZICH O L Ó G US

harmónia

Életveszélyes játékok Az utóbbi években meglehetôsen sok, a gyermekek testi épségét is veszélyeztetô hóbort ütötte fel a fejét, melyek fôként az internetes közösségi oldalak széles körû elterjedésével nyertek egyre nagyobb teret. A gyakorta életveszélyes játékok színtere pedig akár az iskola is lehet.­­

Furcsábbnál furcsább szokások tûnnek fel a diá­ kok között, amelyek természetesen az internet közvetítésével terjednek. Ezek a trendek ugyan leginkább az Egyesült Államokban és Ausztráliában jellemzôek, de a világháló révén bizony már hazánkban is felbukkantak. A choking, a planking, a batmaning vagy éppen a balconing bár gyorsan lecsengô divathóbortok, szinte hónapról hónapra változik, hogy éppen mi számít „menônek” a fiatalok körében, ám így is rengeteg áldozatot szedtek a „játék” veszélyeit fel nem fogó gyerekek között. Ráadásul bizonyos rétegekben hosszú ideig továbbélnek, így idôrôl idôre újra felbukkannak a látóhatáron. Fojtogatás, deszkázás, tujázás A hangzatos elnevezésû játékok eszeveszett ôrültségeket takarnak, az ezekrôl készült dokumentáló erejû videókat, fotókat pedig igazolásképp természetesen az interneten keresztül közzé is teszik a résztvevôk, hiszen az egésznek a célja nem más, mint az elismerô on-line visszhang és az ezzel járó kétes hírnév megszerzése. Mind közül a choking, vagyis a fojtogatás a legveszélyesebb, 1995 és 2007 között összesen 82 diák halt meg az Egyesült Államokban a durva bátorságpróba miatt. Lényege, hogy a diák zacskót húz a fejére, és egészen addig ott tartja, amíg oxigénhiányos állapot nem lép fel. A diákok a kábítószer hatásához hasonlítják, ezért egyre többen próbálják ki, ám ha az agy hos�szabb ideig nem jut oxigénhez, annak maradandó károsodás vagy akár halál is lehet a vége. A planking (más néven „deszkázás” vagy „padlózás”) elsô hallásra talán még jópofa dolognak is tûnhet. Lényege, hogy minél furcsább helyeken feküdjünk le arccal a föld felé (a karokat szorosan a test mellett kell tartani), majd fotózzuk le vagy vegyük fel magunkat videóra, amit utána rögvest posztoljunk egy közösségi oldalon vagy videomegosztó szájton. A hatalmas népszerûségnek örvendô internetes trend állítólag Ausztráliából indult hódító útjára a diákok között, bár korábban Franciaországban és Japánban is népszerûvé vált „lying down game” néven, sôt a dél-koreai tizenévesek is elôszeretettel feküdtek különleges helyekre. A kezdetben ártatlan mutatvány azonban gyorsan elvadult, mivel a megosztott felvételeknél a résztvevôk igyekeztek minél meglepôbb és veszélyesebb szituációban készült bizonyítékot megosztani a netes társadalommal bátorságuk-

ról, kreativitásukról, így hamar meglett az elsô halálos áldozata is a plankingnek. A  húszéves ausztrál tini, Acton Beale egy hetedik emeleti erkély korlátján „plankingelt”, mielôtt a mélybe zuhant volna, miközben barátja az egész balesetet megörökítette. Az owling nem sokban különbözik a planking­ tôl: itt „bagolypózban” kell fény­ké­pez­kedni, persze minél furcsább helyeken, így ez a játék is hasonló veszélyeket rejt magában, mint a deszkázás. Az owling után a batmaning, vagyis a fejjel lefelé lógás következett, amit állítólag az Indiana állambeli Purdue University hallgatói ta­láltak ki. A batmaningezôk fejjel lefele csüngnek denevérként veszélyesebbnél veszélyesebb helyeken, miközben csupán a lábukkal tartják magukat. Nem kevésbé kockázatos ôrület a balconing, vagyis erkélyezés. A mutatvány lényege, hogy egy erkélyrôl kell beleugrani az alatta lévô medencébe, az ugrásról készített videót pedig fel kell tölteni a YouTube-ra. A balconing fôként Spanyolországban dívik, 2010 nyarán emiatt háromszor annyian kerültek kórházba, mint az azt megelôzô években. Oroszországban már szigorúan büntetik a tujázást, vagy másik nevén a metrószörfölést, ami fôként az orosz általános és középiskolások körében terjedt el. Igaz, csupán pénzbüntetés jár a baljóslatú játékért, ráadásul a tizenévesek sajnálatos módon úgy tekintenek erre az összegre, mintha belépôt vennének az internethírességek közé, így még napjainkban is elôszeretettel kapaszkodnak fel a metrók, villamosok hátuljára, hogy pár megállón keresztül ott utazzanak. 2008-ban egy tízéves magyar fiú is áldozatául esett a tujázásnak, a budapesti 14-es villamos ütközôjérôl esett le, súlyos koponyasérülésekkel szállították kórházba. Hírnévért bármit Ezekhez az ôrületekhez az interneten szervezôdnek saját csoportok, amelyek tagjai (akár több ezren is lehetnek) egymás között terjesztik az elkészült felvételeket, tudomást sem véve ezek veszélyeirôl. A jelenség több okra vezethetô vissza. A legfontosabb az, hogy az így cselekvô fiatalok pusztán magukra akarják vonni a figyelmet, amit a valós családi, illetôleg társas kapcsolataikban valószínûleg nem kapnak meg. A közösségi oldalakon és az interneten az ilyen, nem valós teljesítménnyel hamar népszerûvé válhatnak, csupán bátorságra, merészségre van

szükségük ahhoz, hogy kitûnjenek társaik közül. A feltöltött képekre, videókra érkezô pozitív visszajelzések így ebbôl a szempontból nagyon fontossá válnak, mintegy megerôsítve a saját képességeiben, értékeiben bizonytalan gyermeket. A  szürkeségbôl való kiemelkedés, a rendkívülinek tetszô teljesítmény reményében pedig akár az élet kockáztatása sem tûnik drága árnak, az on-line világban ráadásul a kontroll is csekély, ami a fiatalokat regresszióba sodorhatja, túl extrém próbálkozásokra sarkallva ôket ezáltal. Felgyorsult, zaklatott világunkban amúgy is egyre erôsebb impulzusokra van szükségük a gyerekeknek, ami szintén szerepet játszhat a veszélyes játékok terjedésében, arról már nem is szólva, hogy a fiatalok hamar megtanulják, hogy csak úgy érvényesülhetnek ebben a világban, ha képesek eladni önmagukat. A trendeket folyamatosan követô vagy éppen teremtô pedig, szokatlan kreativitásával, vagy éppen élete kockáztatásával, kitûnik a tömegbôl, így gyorsan csodálókra, majd pedig ôt felülmúlni igyekvô követôkre tesz szert. A tudomány ez utóbbi jelenséget az „internetes mém” fogalmával írja le, ami másolással terjedô magatartásformát jelent. Az internetes mém lényege, hogy ha valaki sikerre vitt egyfajta cselekvést, szerepet, akkor hamarosan érkezik az ôt utánzók népes on-line serege. Az egyéni kreativitással mutált utánzás egyébként közösséget épít, hiszen a lemásolt viselkedéssel a másoló csatlakozik egy csoporthoz – ezért is virágzik a mémkultúra a társasmédia korában. Nyilvánvaló, hogy a közösségi oldalak nélkül egyik ôrültségnek sem lenne ekkora rajongótábora, hiszen ha valaki tíz esztendôvel ezelôtt plankingelt volna, akkor maximum közvetlen környezetével oszthatta volna meg a vicces képeket, most viszont a Facebook és társai globális terepet adnak a hasonló viselkedésformáknak. A jelenséggel egyelôre nem lehet sok mindent tenni, hiszen ezeket a mutatványokat megtiltani vagy tetten érni szinte lehetetlen, büntetni pedig csak abban az esetben lehet, ha a fiatal cselekményével szabálysértést, bûncselekményt követ el, vagy tetteivel saját vagy mások testi épségét veszélyezteti. Amire sajnos hatalmas esély mutatkozik az egyre durvuló és kockázatosabb netes trendek követésével. ■ SIM ONYI G ÁS PÁR

2012.

május–június

■

új k atedra

25

hirdetés

Promethean ActiView dokumentumkamera Az ActiView dokumentumkamerával tárgyakat, képeket, szöveges dokumentumokat és a rajtuk végzett munkát jeleníthetjük meg egy idôben az egész osztály számára. Interaktivitás A mozgatható lencse alá helyezett objektum képét bármilyen felületre kivetíthetjük. Az objektum alakítása közben (kísérlet során, szöveges dokumentumon jegyzetek készítésénél, mûvészeti alkotás részleteinek vizsgálatánál stb.) valós idôben az egész osztály láthatja a folyamatot. A kamera elôtt végzett munkáról készíthetünk pillanatképeket vagy rögzíthetjük mozgóképen. A könnyû, mégis masszív konstrukció alkalmas arra, hogy az eszközt a tanulók is kezeljék – bemutassák házi feladatukat vagy a tanórán készített munkájukat. ActiView és ActivInspire Az AcitvInspire szoftver segítségével az ActiView összes funkcióját egy helyrôl irányíthatjuk. A szoftverben azonnal megjelenô képek egyszerûen elláthatók kiegészítésekkel, jegyzetekkel. Megragad és inspirál A kísérleti folyamatoknak, a mûvészeti alkotások részletei vizsgálatának megosztása izgalmassá teszi a tanórát, ösztönzi a diákok részvételét a közös felfedezésben. Bármely szöveges dokumentumról vagy háromdimenziós objektumról azonnal éles, tiszta képet vetíthetünk. A hajlékony karnak köszönhetôen könnyen irányíthatjuk a lencsét a vizsgálati objektum bármely elemére. Tegye a tanóra minden pillanatát egyedivé és emlékezetessé!

ActiView 122

ActiView 322 továbbfejlesztett típus

Kiválóan alkalmas tankönyvek és a diákok feladatainak megjelenítésére.

Mûködése könnyedén összehangolható egy mikroszkóppal. Saját memóriával és irányítópanellel rendelkezik. A flexibilis karral ellátott égô jobb megvilágítást biztosít. USB- és VGA-csatlakozók egyaránt megtalálhatók rajta.

A Promethean termékek kizárólagos hazai forgalmazója a Modern Oktatási Eszközök Kft. További információkért érdeklôdjön az [email protected] címen, vagy látogasson el a www.promethean.hu weboldalra! 26

2012.

május–június

■

új k atedra

ActiView 522 nagy felbontású kamera optikai zoommal Még nagyobb látómezô. Ideális apró részletek bemutatására. Az optikai zoom úgy nagyít, hogy a kép tiszta és éles marad. Két erôs fényû lámpa segíti a megvilágítást. HDMI-kimenettel a nagy felbontású képek megjelenítéséhez.

hirdetés

Hamarosan startol a magyar Promethean Planet Az interaktív táblák száma Magyarországon ma meghaladja a 20 000 darabot, azaz a tantermek közel harmadában megtalálhatjuk. Ennek következtében már nemcsak a legszerencsésebb innovatív iskolák néhány pedagógusa, hanem gyakorlatilag a pedagógusközösség többsége találkozhat ezzel az eszközzel, és legalább 30 000–40 000 pedagógus a napi gyakorlatban is használhatja. A táblák tömeges elterjedése olyan alapvetô változás, ami alapjaitól újratervezett támogató szolgáltatásokat igényel a pedagógusok napi gyakorlati munkájához. Már nem elegendô, ha

táblákat használó pedagógusokból

ezért elsôsorban a Promethean-táblát

néhány, az újdonságok, különleges el-

verbuválódott, és tagsága mára meg-

használó pedagógusok számára lehet

járások iránt érdeklôdô tanár önszor-

közelíti a másfél millió felhasználót.

hasznos. A módszertani ötletek, linkek

galomból képezi magát, kutat, külföldi

A regisztráció egyszerû és ingyenes a

azonban más típusú inter­aktív táblák

tartalmakat keres, esetleg maga hoz

www.prometheanplanet.com

címen.

felhasználóinak is segítséget nyújthat-

létre újakat. Az angliai és norvég beve-

A közösség tagjai megvitatják tapasz-

zetés tapasztalatai azt mutatták (náluk

talataikat az új interaktív, oktatást

A Promethean-táblát használók szá-

a tantermek 90%-ába került tábla egy

segítô alkalmazásokról, tananyagok­

mára így a jövôben hatalmas támoga-

év alatt), hogy a hirtelen, nagy tömegû

ról, egymást tanácsokkal, útmuta-

tási rendszer áll majd rendelkezésük-

bevezetés visszavetette a pedagógiai

tásokkal látják el, és legfôképp több

re, hiszen itthon több ezer, külföldön

munkát, a tanulói teljesítményeket.

tízezer óravázlatot, multimédiás anya-

több millió kollégájuk is ugyanezt az

A  pedagógusok ugyanis, segítség

got, tanórai feladatot töltenek fel és

eszközt használja, és ha valamilyen

nélkül, a technológiával voltak elfog-

tesznek ingyenesen elérhetôvé min-

problémába ütköznek, akkor azzal már

lalva, mondhatnánk, hogy nem értek

denki számára. A tartalmak ma még

biztosan más is megküzdött korábban,

rá tanítani. Amikor nagy tömegben

ugyan elsôsorban angolul, spanyolul

és szívesen megosztja a megoldást.

jelentkezik új eszközrendszer, nincs

és oroszul érhetôek el, ám a legjobb és

Kihasználhatóbbá válnak az interak-

idô arra, hogy a tanárok óráról órára

a hazai követelményeknek leginkább

tív tábla elônyei, több idô marad a gye-

külön készítsenek új digitális tanóra-

megfelelôek magyar nyelven való ho-

rekekre, a figyelmük lényegesen hos�-

vázlatot, új, interaktív tananyagokat

nosítása hamarosan megtörténik.

szabb ideig fenntartható, az egyénre

állítsanak össze, mindezt ráadásul a

A Promethean Planet jó gyakorlatok

semmibôl, hiszen a rendelkezésre álló

leírásait, tanórai bemutatókat, új tar-

digitális tartalmak a legtöbb esetben

talom létrehozásához jól használható

nincsenek a közvetlen, azonnali tan-

gyûjteménycsomagokat és hasznos

órai használatra felkészítve.

tippeket is elérhetôvé tesz, amelyek

Kész megoldásokra, azonnali se-

sok esetben nyelvfüggetlenek – a

gítségre, támogató közösségre van

természettudományokhoz különösen

szükség. Nemzetközi szinten ilyen

könnyen találunk ilyeneket. Természe-

közösség

Planet,

tesen az így elérhetô tartalmak nagy

amely szerte a világon a Promethean-

része Active Inspire szoftverrel készült,

a

Promethean

nak.

szabott megoldások alkalmazása pedig differenciálásra ad lehetôséget.

2012.

május–június

■

új k atedra

27

i s k ol á k a m i n d e n n a po k b a n

Hatnapnyi töltekezés egymásból Valóban testvérivé lett az újpesti és a tekerôpataki iskolák kapcsolata Március utolsó és április elsô napjaiban szûk egy hétig vendégeskedett a gyergyótekerôpataki Tarisznyás Márton Általános Iskola diákjainak és tanárainak egy csoportja Újpesten. A meghívás a Szent János Apostol Katolikus Általános Iskola részérôl érkezett egy már korábban megkötött testvérkapcsolati megállapodás jegyében. Az együtt töltött hat napot mindkét fél úgy értékelte: nagyon szép, közösségben megélt fizikai és lelki élményt jelentett valamennyi résztvevô számára.

Újpest: folyamatosan növekvô tanulólétszám Az elôször Április 4., majd Tanoda néven mûködô újpesti általános iskolát a kilencvenes években a lakótelepi gyereklétszám csökkenése miatt bezárták, és az épület egy évig zárva is maradt. További hasznosításáról 1999-ben döntöttek. A  rákospalotai és az újpesti plébániák közössége már régóta szerette volna, ha a kerületben lehetôség nyílik arra, hogy a családok katolikus szellemiségû iskolába járathassák gyermekeiket. Dr. Gerber Alajos hitoktató és Pályi László plébános felkereste ezzel az igénnyel Paskai László bíboros, esztergomi érseket és dr. Dercze Tamást, Újpest polgármesterét. Nehéz tárgyalásokkal teli hónapok következtek, de a kezdeményezôk, illetve Kiss-Rigó László, az Egyházmegyei Katolikus Iskolai Fôhatóság akkori igazgatója kitartó lendületének köszönhetôen a bíboros és Újpest polgármestere aláírta a katolikus iskola megalapítását lehetôvé tévô szerzôdést: a polgármester ötven évre térítésmentesen az egyház rendelkezésére bocsátotta az épületet. „Minden más tekintetben a nulláról indultunk. Talicskával hordtuk ki a sittet, mert amikor egy önkormányzat bezár egy iskolát, ott romok maradnak. Gyerek sem volt és tanár sem (utóbbi egyúttal elônyt is jelentett, hiszen amikor teljes tantestületeket vesz át az egyház, azt nem lehet azonnal ennek megfelelô szellemiségûvé tenni)” – emlékezik vissza Käfer György jelenlegi igazgató, aki 2000-ben, dr. Frányó Tamásné tragikus halála után vette át az intézmény vezetését. Az iskola névadójául Szent János apostolt, a szeretett tanítványt választották, mert ezzel is kifejezésre kívánták juttatni az intézmény legfôbb célkitûzését: a szeretetben nevelést. Az elsô, 1999/2000-es tanévet 37 tanuló és 5 pedagógus kezdte meg 4 évfolyamon. A kezdeti idôszak legfontosabb feladata az volt, hogy növeljék a tanulók létszámát és alakítsák ki a felsô tagozatos tanári kart. A diákok létszáma az alapítás óta valóban folyamatosan növekszik: a 2011/2012-es tanévben 8 évfolyamon, 10 osztályban összesen 207 diák tanult (ma 21 pedagógus munkáját 8 technikai dolgozó segíti). „Az elsô és a negyedik évfolyamon két osztályunk van, és úgy tûnik, a következô tanévben is két elsô osztály fog indulni – tájékoztat az igazgató. – Bízunk abban, hogy a sok negyedikesünkbôl itt marad 28

2012.

május–június

■

annyi, hogy ötödikben is két osztályunk lesz. Olyan magas színvonalon teljesítenek ugyanis a negyedikeseink (is), hogy bárhová felvételiznek, felveszik ôket. Mintegy húsz százalékuk él is ezzel a lehetôséggel. Jönnek viszont helyettük mások, akik szintén jól felkészültek…” Az iskola tanulói egyre több tanulmányi versenyen is kitûnnek kiemelkedô eredményeikkel. Az iskola megnyitása óta a több mint százéves épület folyamatos felújítást igényelt. A tornatermet, a sportudvart, a konyhát, a folyosókat, a világítást a fenntartó segítségével sikerült korszerûsíteniük, az osztálytermek kifestéséhez a szülôi közösségek járultak hozzá kétkezi munkájukkal. A legnagyobb átalakítást a kápolna megépítése jelentette. Négy évvel ezelôtti felszentelése óta az osztálymiséken, liturgikus eseményeken, de akár a szünetekben is bárki letérdepelhet az Oltáriszentség elé. Az intézményben az általános iskolai tanításon kívül az Erkel Gyula Zeneiskola óráit is látogathatják a gyermekek. Számos szakkört is szerveznek számukra: van sportkör, többféle kézmûves szakkör, angol, számítástechnika, matematika, magyar, színjátszó, sakk, karate, néptánc, scola énekkar. Családos és diákkirándulásokat, hétvégi sportnapokat, nyári és téli táborokat is rendszeresen szerveznek. Tekerôpatak: erôfeszítések több évszázadon át A Gyergyószentmiklós melletti Tekerôpatakon kezdetben az 1586-ban épült kápolna mellett mûködött az egyházi iskola. Új iskola 1763-ban épült, az azonban 1801-ben leégett és az összes írásos dokumentum is a tûzvész martalékává vált. Az 1840-tôl tanító Deák Ágoston kántor emlékezése szerint, amelyet Vild József jegyzett le: „1863-ig egy rozzant kis ház volt az iskola épülete, amelyben a gyermekek megszerezhették a legelemibb ismereteket. Ennek az iskolának a helyébe fából új iskolát építettek, két tanteremmel és kántori lakkal.” 1867-tôl a következô kántortanítók tevékenykedtek az iskolában: Pozsonyi Ferenc, Tódor Mózes, Szabó Elek, Sodró Antal, Barabás János, György Antal, Rác István, Kojtár Ádám, Székely Antal, György Fülöp és Deák János. 1823. július 31-én újabb hatalmas tûzvész pusztított a településen, amelyben megsemmisült 146 gazdaság – a falu gazdasága-

új k atedra

inak több mint a fele – és 617 lakóház; utóbbiak között volt az iskola és a községháza is minden írásos dokumentumával együtt. 1890 tavaszán a katolikus egyház kezdeményezésére, a község központjában, a papi lak mellett, a templom tulajdonát képezô területen hozzáfogtak egy új iskola építéséhez, és azt november 2-án ünnepélyes keretek között fel is szentelték. Az iskola minden szempontból megfelelt az akkori követelményeknek, olyannyira, hogy a megye elsô népiskolái között tartották számon. Belsô felszereléséhez az akkori püspök, Lönhárt Ferenc 200 forinttal személyesen is hozzájárult. Az egyházi iskola Miklós Hermina vezetése alatt 6 osztállyal és 3 tanítóval mûködött. Késôbb a tanulói létszám növekedése miatt szükségessé vált az épület bôvítése: a meglévô termek mellé még egy nagyterem került. 1895-tôl 1945-ig az iskola vezetôje Vadász József kántortanító volt. Idôközben – 1933-ban – egy állami iskola is létesült, amelyben a tanítás román nyelven folyt. A beírt tanulók száma: 198 állami iskolás és 111 egyházi iskolás. Az 1948-as oktatási törvény államosította az egyházi iskolákat és a több mint 200 évig megszakítás nélkül mûködô római katolikus egyházi iskolát átvette az állam. 1950-ben a kilyénfalvi iskolát a tekerôpataki iskolához csatolták. 1951ben még mûködött az iskola melletti bentlakás. Az iskola névadója Tarisznyás Márton (1927– 1980) múzeumalapító, történelem szakos tanár (Tekerôpatakon az 1955/1956-os tanévben tanított). Ô kezdte el a szárhegyi Lázár kastély restaurálását. A tekerôpataki iskola igazgatói: Gál Ferenc (1950–1952); Füstös Károly (1952–1953); dr. László János (1953–1955); Kovács Géza (1955–1956); Kovács Domokos (1956–1957); Nagy Károly (1958–1965); Ilyés József (1965– 1980); Molnár János (1980–1989); Horváth Sándor (1989–2008); Kolumbán Csaba (2008–). Ma az 1–4. osztályban 65 tanuló tanul, 4 címzetes tanító vezetésével. Az 5–8. osztályban szintén 65 tanuló jár, 9 tanár oktatja ôket. Két óvodacsoport mûködik. Tekerôpatak oktatási intézményéhez tartozik a kilyénfalvi elemi iskola és óvodacsoport is. A „Falusi iskolák programja” keretében közelmúltban elnyert pályázati forrást az iskola vezetése pályaaszfaltozásra fordította. (Forrás: www.suseni.ro)

I s k ol á k a m i n d e n n a po k b a n Testvérkapcsolat: szorosabbra fûzve Az újpesti Szent János Apostol Katolikus Általános Iskola és a gyergyótekerôpataki Tarisznyás Márton Általános Iskola vezetôi 2003-ban kötöttek testvériskolai megállapodást. Az újpesti iskola ötéves jubileumi ünnepségére a tekerôpatakiak nagy gonddal és szeretettel készítették, hozták el és állították fel a Tanoda téri fôbejárat elôtt álló faragott fakeresztet, amely a tér hagyományait felidézve, nemcsak figyelemre méltó méretével, de latin betûkkel és rovásírással is hirdeti Isten létét és dicsôségét. Ez év tavaszán a tekerôpatakiak – 28 tekerôpataki és kilyénfalvi gyerek, 8 felnôtt kísérôvel – újra eljöttek Újpestre, s hogy ez sikerülhetett, ahhoz jelentôs mértékben hozzájárult az elsôsorban iskolai küldöttségek utaztatását segítô budapesti Schola Rivulina Alapítványhoz a két iskola által közösen benyújtott pályázaton elnyert forrás. Mint azt Kolumbán Csaba, a tekerôpataki iskola igazgatója elmondta, a Lami Pál kuratóriumi elnökkel aláírt szerzôdés értelmében 300 ezer forinttal egészíthették ki a Budapestre utazásuk költségeit. Egymás felfedezése: sok meglepetéssel A hat együtt töltött nap után mikrofonunk elôtt Kolumbán Csaba igazgató azt is bevallotta: közösségük tagjai kezdetben tartózkodtak, fenntartásokkal gyötrôdtek, legalábbis kevésbé lelkesedtek a körvonalazódó utazás híre hallatán, nem tudták elképzelni ugyanis, hogy velük, kicsi székely faluból érkezôkkel itt a nagyvárosban „vajon mi lesz”. Iskolájuknak más tanintézmén�nyel nincs testvérkapcsolata, e téren tehát eddig nem szerezhettek tapasztalatot, maradtak tehát a kételyek. Legnagyobb meglepetésükre azonban semmilyen kisebbségi érzéssel nem kellett megküzdeniük, sôt nem is úgy érezték, mintha egy nagyvárosban lettek volna. Mind az itteni gyerekek megnyilvánulásai, mind pedig a szü­ leik hozzáállása igen kellemes csalódást okozott számukra. Az elsô napok programját Kolumbán Csilla tekerôpataki tanárnô foglalta össze:

– Elsô nap – március 30-án, pénteken – a vendéglátók bemutatták iskolájukat, részt vettünk két tanítási órán, majd körbejártuk Újpest központját. Este Káposztásmegyeren Sillye Jenô és Kovács Gábor Keresztútjának jubileumi, ifj. Ott Rezsô különleges, szimfonikus nagyzenekari hangszerelésével tartott elôadásában gyönyörködtünk. A keresztút 14 állomására írt imádság, amely egyszerre lelkiismeret-vizsgálat és hitvallás, éppen 35 éve született meg. Ez fakultatív program volt, de oda is nagyon sok gyerek eljött. Második nap Mátraverebélyre utaztunk, a kegyhelyen szentmisén és keresztúton vettünk részt, délután pedig megnéztük a Gödöllôi Királyi Kastélyt. Vasárnap vendégek és vendéglátók családi programot tartottak: volt, akit a Fôvárosi Nagycirkuszba vittek el, volt, akit az állatkertbe, és a csoportból ismét sokan összetalálkoztunk Szörényi–Bródy Veled, Uram! címû mûvének a bemutatóján. Kolumbán Csilla elmondta: diákjaik már az elsô napokban nagyon sok pozitív élményt élhettek át: „Jó volt látni, hogy a sok elfoglaltság közepette Istenre is van idô. Hogy a gyerekek addig nem kezdik meg az étkezést, ameddig nem imádkoznak. Hogy a szülô nemcsak elküldi a gyereket a templomba, hanem ott van vele, mégpedig igazi átéléssel, és hogy otthon is példát mutat: elkezdi a lelki beszélgetést, a napi beszámolót, az átgondolását annak, hogy hol hibázott a nap folyamán vagy mit kellene holnap jobban tennie. Ezt a családban az édesapának kell elkezdenie” – vélelmezte. „Ez az élô hit. Ennél több és szebb élmény nem kell” – összegezte a tapasztaltakat, hozzátéve: „Újraevangelizálás történik itt, és ez nagyon szép.” A gyermek nevelése: közös felelôsség Käfer György, az újpesti iskola igazgatója a következôket fûzte hozzá az elhangzottakhoz: – Tekerôpatakon minden ott lakó gyermek abba az egy helyi iskolába jár, függetlenül attól, hogy mennyire vallásos, hozzánk viszont olyan családok gyermekei jönnek, akik katolikus, evangélikus vagy református, de keresztény hitüket

gyakorolják. Nálunk alapvetés a rendszeres vasárnapi templomba járás, és a szentmisenaplójukban ellenôrizzük is, hogy ezt a diákok megtették-e. Kezdetben volt olyan szülô, aki nem értette, mi értelme van annak, hogy vasárnap reggel 8-kor felkel, felöltözik, beindítja az autót, beülteti a gyereket, elviszi a templomba, hazamegy, húsz perc múlva megint beül az autóba és így tovább. Az ilyen szülô gyermeke már nincs nálunk, a gyermeket ugyanis a szülôvel közösen kell nevelnünk. Nem azt akarjuk, hogy a gyerek 14 éves korában eldöntse, szembefordul-e a szüleivel, mert az egyházhoz, a katolikus lelkiséghez akar tartozni, vagy pedig egyetértve velük szépnek, de bolondságnak ítéli meg azt, hanem azt akarjuk, hogy a szülô mutasson példát. Döntse el, hogy mit szeretne, és ne egymás ellen dolgozzunk, hanem együtt. Kezdetben sok szülô úgy hozta hozzánk a gyerekét, hogy „itt biztos jobban megnevelik”. Van ebben igazság, csakhogy az osztály egy-kettônél több ilyet nem visel el, mert ezeknek a családoknak más a gondolkodásmódjuk. Itt a családok kb. egyharmadában nincs televízió. A szülôk nehezményezik, ha a gyerekeket számítástechnika-óra keretén kívül is a számítógéphez engedjük. Ezek a családok otthon beszélgetnek, esténként megtárgyalják a napot, mert gyakorló lelki közösségek. Nálunk az a gyerek érzi rosszul magát, aki látta a valóságshow-t, mert másnap senkivel nem tudja megbeszélni, mert a többi nem tudja, mi az. Budapesten a társadalom valamennyire már kezd túljutni ezen, a miénken és a hozzánk hasonló szigeteken már teljesen ki is lábaltunk belôle, ugyanakkor Tekerôpatakon és valószínûleg távolabbi magyarországi falvakban is most mennek ebbe bele, mert nem jönnek rá, hogy ha ezt a lépést kihagynák, sokkal hamarabb jutnának sokkal elôrébb. Ez nem az iskola, hanem a szülôk hibája, akik bedôlnek a csillogás-villogásnak, s nem ismerik fel, hogy ezzel tönkreteszik a gyermekük lelkét. A történelem sajnos kicsiben is, nagyban is így ismétli önmagát: hogy az egyik nem tanul a másik hibájából, a jelen nem tanul a múlt hibájából, s mindenkinek végig kell járnia azokat a kínos lépcsôket, amiket az elôd már végigjárt, pedig ezt meg lehetne spórolni. Magyarországon is sok olyan szülô van, aki hazamegy este fáradtan, leül, megissza a két sörét, s a gyerekét elküldi tévét nézni vagy internetezni, mert ô ezt meg azt a sorozatot nézi és csámcsog rajta. De az ilyen szülônek a gyermeke nem a mi iskolánkba jár… Iskola másképp: elôször, s talán nem utoljára A két iskola közös programja az utolsó elôtti nap délelôttjén a Szent István-bazilika, majd az állatkert megtekintésével folytatódott. Visszatérve Újpestre, ebéd után az iskolában a tanárok segítségével kézmûves foglalkozást tartottak, este pedig autóbuszos városnézé-

2012.

május–június

■

új k atedra

29

i s k ol á k a m i n d e n n a po k b a n sen vettek részt. Április 3-án, kedden Kubatov Gábor országgyûlési képviselô vezetésével meglátogatták a magyar Parlamentet, majd tettek egy sétát a Margitszigeten. A Hôsök tere megszemlélése után visszatértek az iskolába – és lassan a búcsú pillanatai is elközelegtek. Azt megelôzôen Käfer György elmondta még, hogy nekik egy krakkói jezsuita iskolával is van testvérkapcsolatuk, és most azon dolgoznak, hogy egy „összekötô hidak” tárgyú európai uniós pályázat keretében a Szûz Mária-tisztelet vonalon megpróbálják a három iskolát ös�-

szekapcsolni. Kolumbán Csaba pedig arról tájékoztatott, hogy a román tanügyminisztérium kezdeményezésére április elsô hetében idén elôször megszervezik az Iskola másképp elnevezésû egyhetes országos programot, amelybe minden romániai közoktatási intézmény bekapcsolódott. A program keretében a diákok ugyanúgy mennek iskolába, mint máskor, ám azon a héten csupa olyan dolog történik, ami nem tanulás és nem tanítás – oktató, nevelô, de egyúttal szórakoztató tevékenységeket szerveznek számukra. Minden iskola maga dönthetett arról, hogy milyen progra-

mokat szervez a diákjainak. A tekerôpataki diákok múzeumot látogatnak, sportolnak, a legkülönbözôbb foglalkozásokon vesznek részt, a rendhagyó hét utolsó tanítási napján, pénteken pedig közös beszámolót tartanak: az elkészült rengeteg fénykép kivetítése mellett az otthon maradt gyerekeknek elmesélik magyarországi élményeiket. Beszélgetésünket Kolumbán Csaba igazgató meglehetôs nyomatékkal kiejtett szavakkal zárta: „Jövô év tavaszán szeretettel várjuk Tekerôpatakra az újpesti diákokat és kollégákat!” ■ VAR G A G ABRIE L L A

Dr. Párdányi Miklós, a pedagógia hétköznapi szentje Amikor 2011-ben megkapta a keresztény-nemzeti kormánytól a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, mi, vele együtt ünneplôk egy emberként mondtuk ki és ôszintén: jobban örültünk e nagyszerû díjnak, mintha magunk kaptuk volna. Ki más érdemelné meg az egyik legrangosabb hazai, állami kitüntetést, mint dr. Párdányi Miklós, egykori ciszterci diák, a legendás Jóska-korszaknak is legendás tanára, 1992-tôl kezdve pedig a nevét visszanyerô Szent Imre Gimnázium, majd Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium igazgatója? „Miklós, te emberfölötti tehetséggel rendelkezô hétköznapi szent vagy” – mondta róla Bassola Péter nyelvészprofesszor, amikor bensôséges házi ünnepen koccintottunk Párdányi Miklóssal a kitüntetése után. Most, hogy nyugdíjba vonul, ellentétes gondolatok kavarognak bennünk. Sajnálkozunk is, de megértjük, hogy immár úgy érezte, eljöttek számára a látszólagos nyugalom évei, amikor élete nagyobb részét szentelheti a tudományos tevékenységnek és a családnak. Imponáló számok árulkodnak arról, hogy dr. Párdányi Miklós mennyire kiváló tudós és példás családapa. Megszámlálhatatlan a Párdányi Miklós névvel fémjelzett opusok száma. Igazi tudós, író, középiskolai tanár ô, aki Jézus Krisztus példáját követve rendkívüli képességeit a tanítás hétköznapjaiban érvényesítette. Illik reá egyik kiváló kollégája, Koós Ferenc, a szigetszentmiklósi tudós iskolaigazgató útmutatása: „A gimnáziumi igazgató ne csak adminisztratív szervezôje legyen az iskolának, mint ahogy a pártállami években ez kialakult. Térjen vissza a Klebelsberg-korszak gyakorlatához, amikor a direktor elsô volt a tanárok között is, példát mutatva abban, hogy a gyerek a világ legfontosabb dolga.” Ebben a tekintetben dr. 30

2012.

május–június

■

Párdányi Miklós a magánéletében is etalont teremtett, kiváló biológia–kémia szakos tanár feleségével, az iskolai munkával párhuzamosan négy gyermeket neveltek tisztességes emberekké. Ô, amikor kitüntetésekor gratuláltam neki történelmi, levéltári tanulmányai mellett szép családjáért is, szerényen annyit felelt: „Édesanyám és korán elhunyt édesapám voltak eszmei iránytûim. Mi is öten voltunk testvérek és ötünknek összesen tizennyolc gyermekünk született.” Dr. Párdányi Miklós lehetett volna „csak” jeles levéltári kutató, majd megbecsült fôiskolai tanár. Ám mint vérbeli pedagógus, aki a gyerekeket tartja mindennél fontosabbnak, 1970-ben Palotás János, a József Attila Gimnázium kiváló igazgatója kérésére visszatért az átkeresztelt alma materbe. Vallották mindketten: József Attila szellemi örökségére is büszkék lehetnek, de a dermesztô kommunista téli fagyban is tovább ôrzik a hó alatt a ciszterci szellemiséget. Többször is próbálták beléptetni a kommunista pártba, s mivel mindig nyíltan nemet mondott, karrierje lassabb mederben alakult tovább, mint ahogy tudományos munkái ezt indokolttá tették volna. Mégis, átmeneti felsôoktatási intermezzo után, a fôiskolai katedrát odahagyva tért vissza 1992-ben a gimnáziumba újra, elôdje, Palotás János hívó szavára, aki azt szerette volna, hogy Párdányi Miklós legyen az utódja. Ki más vezényelhetné le szakszerûbben, pontosabban, szebben, József Attila szellemében a nyílt visszatérést a ciszterci szellemiséghez úgy, hogy a fürdôvízzel együtt ne öntsék ki a gyereket is a változások folyamán, mint dr. Párdányi Miklós, aki diákként, tanárként meghatározó egyénisége volt két korszaknak is. A választás telitalálat volt. Dr. Párdányi

új k atedra

Miklós folytatta, kiteljesítette a közös, szédületes életmûvet, aminek végeredménye a mai Budai Szent Imre Ciszterci Gimnázium, ahol tanulni és tanítani rang, tisztesség, becsület dolga. Engedte fejlôdni a Szent Imre Ciszterci Gimnázium Latinovits Zoltán Diákszínpadát Lukácsi Huba magyar–angol szakos tanár, mûfordító, rendezô, népdalénekes vezetésével. Olyan rangos fórummá avatta a Budai Szent Imre Ciszterci Gimnázium évkönyvsorozatát, ahová öregdiákok és rokonszenvezô írók is örömmel adnak cikkeket. Neki köszönhetjük, hogy megnyitottuk a gimnázium híres színháztermében a Bánffy György Kulturális Szalont, ami soha nem jöhetett volna létre dr. Párdányi Miklós állandó jelenléte, szervezômunkája nélkül. Ha ôt kértük meg valamire, soha nem a kifogásokat kereste, hanem azt kérdezte elôször: „Mikorra kéritek, barátaim?” És ami a legcsodálatosabb: dr. Párdányi Miklós megmaradt egyszerû, közvetlen, tiszta embernek, akihez a diákoknak szabad bejárásuk van. Életének példájával vezérelte mindvégig a jóra, a szépre az ifjúságot. A gyerekek láthatták, hogy igazgatójuk nem játssza a zord, a megközelíthetetlen bálványt. Ehelyett észrevétlenül, személyes példájával neveli a diákot. Ezért jut róla eszembe a jezsuita rend alapító atyja, Loyolai Szent Ignác híres mondata: „A te ajtódon megyek be veled, hogy a magamén jöhessünk ki együtt.” Nem véletlenül mondtam köszöntôm elején: mi, a barátai a diákokkal együtt szomorkodunk, de megértjük elhatározását. Egyrészt dr. Párdányi Miklós nem búcsúzik el az iskolától sem. Másrészt várja a család, a számos unoka, unokaöcs, és az a kihívás is, hogy élettapasztalatait, hatalmas tudását immár „fôállásban” önthesse a tôle megszokott nagyszerû írásokba. Miklós, termékeny alkotói éveket és családi boldogságot kívánnak Neked barátaid! ■ PÓSA ZO LTÁN

I s k ol á k a m i n d e n n a po k b a n

A név kötelez – Rákóczi nyomában Kárpátalján A nagykôrösi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola 28 hetedik osztályos tanulója a Határtalanul! programhoz kapcsolódva 2012. április 17–19. között Kárpátalján járt. A név kötelez – Rákóczi nyomában Kárpátalján tárgyú, háromnapos tanulmányi kirándulásunkat a Bethlen Gábor Alapkezelô Zrt. pályázatán elnyert 834 900 forint összegû támogatással valósítottuk meg. Utunk során magyar irodalmi és történelmi – fôként iskolánk névadójához kötôdô – emlékhelyeket kerestünk fel.

A tanulók már a kirándulást megelôzô elôkészítô órákon elkezdtek ismerkedni Ukrajna történelmével, a kárpátaljai magyarság sorsával. Találkoztak Kárpátaljáról származó öregdiákkal, aki beszélt nekik az ottani hétköznapi életrôl, szokásokról. A kirándulás programjai illeszkedtek a tanult tantárgyakhoz. Az ismeretszerzést helyi irodalommal, néprajzzal, egyháztörténettel, földrajzzal, zenével, tánccal, építészettel, mûvészettörténettel ismerkedve tettük komplexebbé és az élménypedagógia eszközeivel gazdagítottuk. Rákóczi nyomában végigjártuk az emlékhelyeket Beregszásztól Munkácson át Husztig: Beregsurány, Beregszász, Nagydobrony, Tisza­újlak, Salánk, Munkács, Beregszentmiklós, Ve­recke, Dolha, Huszt, Nagyszôlôs és Tisza­bö­kény voltak utunk állomásai. Mindenütt ko­szorúkat, emlékszalagokat helyeztünk el az emléktábláknál, szobroknál, kopjafákon. A beregszászi fôiskolának, a gimnáziumnak és a szállásadó nagydobronyi gyermekotthonnak – ahol végtelen vendégszeretettel, barátsággal fogadtak minket – magyar nyelvû könyveket vittünk ajándékba. Hagyományôrzô csoporttal is találkoztunk: a nagydobronyi néptánccsoport vôfélyfesztiválra készülô mû­sorát néztük meg, majd a táncházban igyekeztünk ellesni lépéseiket. A gyermekotthon lakóival közös sportprogramon vettünk részt. Tiszabökénybe fafaragó diákunk népi iparmûvész segítségével készített helységnévtábláját vittük ajándékul.

A felsoroltak csupán egy részét képezik a gazdag programnak. A gyerekeink elcsodálkoztak azon, hogy a legtöbb helyen ízes magyar beszédet hallottak. Megdöbbentek a Vereckei-hágó emlékmûvének elcsúfításán, elképedve hallgatták Huszton a kis templomban, hogy az ott élô idôs emberek több állam polgárai is voltak az évtizedek során, pedig soha nem hagyták el lakóhelyüket. A sok-sok élményen, ismereten túl a Szent Erzsébet-templomban a lelkész asszony szívhez szóló szavait hallgatva érezhette meg 28 hetedikes diák, hogy mit jelent magyarnak lenni, hogy bár határok választanak el bennünket egymástól, mégis egy nemzet tagjai vagyunk, egy néphez tartozunk. A kirándulást értékelô óra követte, ahol a tanulók ismét átélték az utazás izgalmát – sokan most jártak elôször külföldön –, a megható és örömteli pillanatokat, a vidám közös játékot a szállásadókkal, a táncházbeli botladozásokat, a könyvajándékozás örömét, a huszti várromig vezetô hegymászás fáradtságát.

Az itthon maradóknak két alkalommal tartottunk élménybeszámolót: egyiket tehetségnapunkon fakultatív programként, a másikat pedig azoknak az ötödikeseknek, akiknek reményeink szerint szintén lesz lehetôségük arra, hogy határon túli magyarokkal találkozzanak, ismerkedjenek. Ezt a bemutatót megtisztelte jelenlétével Csete Örs, a Bethlen Gábor Alapkezelô Zrt. programigazgatója is, aki a Határtalanul! program egyik „atyja”. A külhoni kirándulások élményalapúvá teszik a magyarságtudat erôsítésére, más népek tiszteletére irányuló nevelést. Biztatunk minden iskolát, hogy pályázzanak határon túli kirándulásokra! ■ DR . M O CSAI ZO LTÁNNÉ I G AZG ATÓ

2012.

május–június

■

új k atedra

31

sulitéka

Az érzéki extázis szerzôje Jean-Marie Gustave Le Clézióról „Csak azok a dolgok írhatók le, örökíthetôk meg, melyek már hervadóban vannak.” Nietzsche A francia nyelvû irodalom évszázadok óta az európai, majd a világirodalom zsinórmértéke, hajtóereje. Minden nemzeti íráskultúrára, civilizációra jelentôs szellemi és tartalmi hatást gyakorol, és mellette a modern mûvészetek elsô anyanyelve is a francia. A szimbolizmustól az egzisztencializmuson át az abszurd drámáig, színházig minden ezen a nyelven született, nem véletlenül vetik a világ mûvészei, alkotói figyelmezô és vigyázó szemüket Párizsra. Az új idôk új dalai, képei onnan származnak. A kultúra forrásvidéke, hiszen a francia építészet, festészet, filmmûvészet és természetesen a francia konyha világformáló. Joggal nevezhetjük az emberi öntudat, szabadság alakítójának is a francia irodalmat, amely az egész világra kihat. Ebbôl a kultúrközegbôl származik a most szóba kerülô Nobel-díjas Jean-Marie Gustave Le Clézio is. Hazájában nagy tiszteletnek örvend és világszerte is elismerik.

Bretagne-ból származnak ôsei, akik a XVIII. században kerültek Mauritius szigetére. Az angol–francia gyarmatosító harcok eredményeképpen a sziget angol fennhatóság alá került, de a telepesek megtarthatták földjei­ ket és nyelvüket. Le Clézio Nizzában született 1940-ben angol apától és francia anyától. Kétnyelvûsége családi eredetû. A háború alatt a család szétszakadt, apja Nigériába került, ahol orvosként teljesített katonai szolgálatot az angol hadseregben. A bristoli egyetemen tanult, majd Nizzában szerzett diplomát irodalom szakon, de átkelt az óceánon és az Egyesült Államokban lett tanár. Már ifjúkora is az utazások jegyében telt, így érthetô, hogy hôsei is könnyedén változtatnak helyet és otthonosan mozognak a világ bármely táján. Hétévesen már elkészült elsô könyve, amely természetesen az utazásról, az örökkévalóságra nyíló tengerrôl szólt. Járt Mexikóban, Thaiföldön, az utóbbiból politikai okok miatt kellett elmennie, mert az ott oly elfogadott gyermekprostitúció ellen tiltakozott. Mexikó azért fontos az életében, mert lehetôsége nyílt közelebbrôl megismerkedni az indián hitvilággal, mitológiával, és tájékozott lett a kiirtott nép történelmében. Késôbb nemcsak történészdisszertációt írt az indiánokról, hanem 1970-tôl 1974-ig közöttük is élt Panamában. Számos egyetemen oktatott, DélKoreától Amerikáig szívesen látták vendégprofesszorként. Írásainak visszatérô témája az utazás, és hôseit is elviszi az általa megismert és elképzelt földrészekre, kultúrákba, városokba. Otthonosan mozog bármelyik nagyvárosban vagy sivatagban. Alakjai is ismerik, hogyan élnek az emberek Nizzában, Amerikában vagy az indiánok Panamában. Ôk is nekivágnak, hogy megízleljék a világot. Nála megegyezik a mese szövege a valóság objektív darabjaival. Nyers32

2012.

május–június

■

anyaga a saját élete, de nem valódi memoárt ír, inkább önéletrajzi ihletésûnek mondhatjuk szózuhatagait. Témaválasztásai életébe kódoltak. A pillanat megragadója, benyomásaira hallgat, talán egy óra múlva másképp fogalmazna érzéseirôl. Mûveiben a megfigyelés mikroszkópja alá helyezi önmagát. Amikor Beaumont megtudta, mi a fájdalom címû írásában éjjel háromkor érkezik a fájdalom. Hol fogban, hol torokban, és foszfor-szavakat szülnek. Az érzés, a fájdalom megváltoztatja az embert, átváltozik. Vagy féreggé, vagy magává a fájdalommá. Ez már Kafkánál is megjelent. A mû története a szenvedés leírása. Beszámol az érzéseirôl, az asz-

új k atedra

pirinról, a szemrôl, a magányról, a titokzatos szorongásról, aztán az „agya mûködésbe lép”, és tudja, hogy az elôtte feltûnô faladikon kezdôdik a történet, és „persze, a ladik felfordul”. Így megy ez az álomban, az elképzelésekben. Naná, hogy nem életszerûen, logikusan történnek az események, bár a valóságban sem a számítható, a várható esemény a következô történés, miért várnánk azt az álomban és az irodalomban, a történetmesélésben? Úgy ír, mint mikor azt álmodjuk, hogy öntudatunknál vagyunk és látjuk magunkat. Nagyon jól ismeri az emberi test és lélek mûködését, figyeli és tudja, milyen testi reakciókat vált ki egy-egy lelki mozzanat. Azonkívül nála a valóság és az elképzelés összeolvad – ehhez nagyon ért. A szavakkal való játék, a szabad asszociációk, a filológiai kísérletezés igen domináns volt Le Cléziónak ebben a korszakában, s ezt jól tükrözi a Terra Amata címû regénye, amelyet fiatalon írt. 1967-ben jelent meg. Egyfajta „önéletrajz”, amely az íróról, az olvasóról, az emberrôl szól. Nem a rendkívüli, hanem az általános emberi sorsot fogalmazza meg benne, azét az emberét, aki egy napon megszületik, felnô, teszi a dolgát, aztán megöregszik és meghal. De közben megadatik neki a legnagyszerûbb ajándék: az, hogy egy csodálatos jelenséget, az életet tanulmányozhatja. A Terra Amata az egyik legizgalmasabb könyv, amit az ember önmagáról olvashat; annak az emberiségnek az önéletrajza, amelynek jövôképe bizonytalan, mégis reménység hatja át. A fôszereplô Chancelade. Beszédes nevû figura, mert egy francia falucska nevét jelenti, ahol a történelem elôtti idôkbôl származó emberi maradványokat találtak. Chancelade életútját követhetjük figyelemmel születésétôl a haláláig. A fôhôst annak idején mélyen megrázta nagyanyja egy mondata, amit a szomorúság netovábbjának érzett: az élet olyan rövid. Ezért akart olyan lázas buzgalommal élni, szüntelenül benne lenni a sûrûjében az életnek, vagy annak, ami az lehetett volna. Szakadatlan ünnep ez, elragadtatás, igazi öröm, de törékeny, mulandó, veszélyeknek kitett… – írja a kötetrôl a szerzô. Chancelade alakjában a gondolkodó ember és az emberi sors képviselôje jelenik meg. Hol tizenéves, hol öreg aggastyán. Az örök emberit láttatja a mulandóban. Nála a test és a lélek a lehetôség határáig feszül, és megmutatkozik az igazság egyetlen arca. Beszippant a világába, mikrokörnyezetébe, az ember legapróbb lelki nüanszait is ábrázolja. Mestermûvéért Le Cléziót a svéd királyi akadémia 2008-ban Irodalmi Nobel-díjjal tüntette ki. Az Aranyhalacska fôhôse Laila. Neve azt jelenti, hogy Éjszaka. Nôi sorsot ír. A történetnek egy afrikai mondás az alapja, vezérlô gondola-

sulitéka

ta, ami arról szól, hogy mennyi hurok és háló leselkedik a halacskákra. Ez a metafora kíséri végig Laila életét. Ô az Aranyhalacska. Élete a sötétség jegyében zajlik, számtalan hercehurcán megy keresztül. Hatéves korában elrabolják Marokkóban, egy öreg zsidó asszony lesz az anyja, de egyben úrnôje is. A könyv egy sodródás, bolyongás története. Laila megfordul nyomortelepen, cigánytáborban, majd a fény városában, Párizsban, és eljut Amerikába is. Szürrealista utazás a mû. Kíváncsi tekintettel nézi ezt a világot. A szerzô a kalandregények modorában fogalmaz, magában hordozva a pszichologizáló mûvek jellemzôit: az önkeresés és az önmeghatározás igényét. Le Clézio bizonyítja, hogy a nyelv azért adatott az embernek, hogy szürrealista módon használja. Írásait az életerô és az érzelmi telítettség jellemzi. Szövegei jó szelet kapva áramlanak sorról sorra, gondolatról gondolatra. Nem tanító szándék vezeti, hanem a bemutatás vágya hajtja. Le Clézio számára nincs etnikai szétválasztás, mert ô is úgy gondolja, hogy a nacionalizmus megosztó vallás, ahogy azt Huxley definiálta, és még elidegenülést is okoz, ahogy Nietzsche fogalmaz. Hôse átéli, mit jelent idegennek lenni, mit jelent félni a hatalomtól, aki csak a papírt kéri, az embert nem nézi. Bemutatja az elôítéletek lelket pusztító és gyötrô hatását, hiszen a szétszóródás veszélye fenyeget minduntalan, és élete egy kis semmitmondó epizód lesz idôvel. Laila rájön, hogy a teste sem az övé. Ez akkor következik be, amikor a varázslatos hangú Simone énekesnôvel találkozik, és ô is ugyanolyan rabságról beszél, amint amiben ô érzi magát. Laila meztelen, mint a víz. A cselekmény a történetbôl származó gondolatokat, képeket és a lélektant is felfalja. A mágikus realizmus eszközeivel él. Mindenki hullát cipel a hátán – ahogy Ibsen fogalmazott az élet mibenlétérôl. A dolgok csak megközelítôleg

pontosan következnek be, az álom és valóság örökös váltakozásában minden tapintható. Tapintható a szín, a szag is, meg a keserû szavak is. Írásai szomorú látleletet adnak a világ brutális romlottságáról, ahol mindenki önmagát keresi és a legszívesebben a másiknak árt. A világ lelke inkább jég, mint tûz. A láz címû írásában visszatérô motívum a hôemelkedés, a láz. Ô a hevület embere. Oka lehet fogfájás, meghûlés, a lényeg az, hogy az ember lelki életérôl, érzéseirôl szólhasson általa. Ok az ôrültség bemutatására is, így lehetséges az, hogy a hôs átváltozik fájdalommá, aztán azzá a nôvé, akit elképzel. A hallucinálás, a képzelgés megindulása a lényeg, illetve az általa felidézôdô, megjelenô képek sora. Roch, a különféle irodákban dolgozó fôhôs behatol minden kép belsejébe. A csoda mindig kép – ahogy Breton avantgárd mûvész fogalmaz. De ezek a képek úgy különböznek a valóságtól, mint ahogy a filmkép különbözik az emlékképtôl vagy a nyelvi képtôl. „Vulkánok vagyunk, szüntelenül kitöréssel fenyegetôzünk” – írja. Magunkba olvasztjuk a múltat, aztán újrafelfedezésére indulunk, újraírjuk, adaptációt készítünk. „A világ útvesztô lett, egyetlen szenvedés. Az emberek békésen mászkálnak az utcán, aztán egy szép napon az ô inaik is fellazulnak, csontjaik eltörnek, mint az üveg, húsuk is szétrohad majd a mûmárvány mauzóleumok alatt.” Döbbenetes szépségû kifejezésekkel, néhol fátyolozott erotikájú részekkel teszi élvezetessé az írásait. Szubtilis módon fogalmaz, hátborzongató és váratlan események követik egymást mûveiben. Nincs hiány egzotikus izgalmakban sem. A hamisság élôsködik a valóságon, és a Semmi jelei valósággá válnak. Nem ködösít, tudja, hogy az emberi lét tapasztalatai nem kellemesek. A világ morálisan nem igazolható, igazság nincs, de keresni kell, és néha

csak a mûvészet az egyetlen kivezetô út – ha már Nietzschét emlegetjük. Szerzônk nem a polgári ebédlô falain úszó világot ábrázolja. Számára a világ nem modell, hanem a történetírás kútforrása. Kulturális és történelmi tapasztalataiból szabadon építkezik. Le Clézio nem erôlteti ránk élete történetét, nem róla kell tudnunk mindent. Elsôdlegesen mûvei tartalmával hat. Szavainak ereje is kifejezi a szenvedést, és a rútban és a gonoszban is képes megtalálni a szépséget, mert jellegzetes alakokkal, történetekkel találkozunk írásai­ban. Az alkotás a hatások magunkhoz való hasonlítását feltételezi. Az alkotó – a kémikushoz hasonlóan – a létezô elemeket használja, hogy egy eddig nem látott, nem hallott, nem létezett valóságot hozzon létre, de a témákon nem gondolkodik, azok jönnek. Témát keresni a kutató dolga. A tudományt és a mûvészeteket a képzelet kézen fogva vezeti. Az más kérdés, ha az író tárgyi tudása bámulatosan gazdag, mint ahogy tapasztalhatjuk esetünkben, de ez nem jelenti azt, hogy társadalmi vagy esztétikai problémákat akar megoldani. Azt már megszokhattuk, hogy a világ nem az igazságra, hanem az erôre épül. Elég, ha a gyarmatosítást, az amerikai indián- és négerüldözést vesszük, vagy az olajért folytatott küzdelmet említjük a rasszizmus és a szegényüldözés mellett. A világ a darwini elvek alapján mûködik, de akkor lesz igazságosabb, ha minél több embernek biztosít megélhetést. Az üresség zsákjai fölött élünk. Sorsközösségben létezünk minden élôlénnyel, de senkit és semmit nem lehet elviselni tömegében. Mindaz, amit magasrendû kultúrának neveznek, a kegyetlenség átszellemítésén alapul, nincsenek erkölcsi jelenségek, csak a jelenségeknek van erkölcsi értelmezése – ahogy Nietzsche mondja.

2012.

május–június

■

új k atedra

33

sulitéka Le Clézio az Akkor végre békességem lesz és elalhatom címû írása is önmegfigyelés, a ránk törô gondolatok, érzések átélése, elemzése, ránk való hatásának vizsgálata, a külvilág emberre gyakorolt hatásainak elemzése. Tanulság nincs, így is kerek a történet. Le Cléziónál „a tudat felébreszti az idôt, a hang megelôzi a szavakat, a képek elôbb tolulnak föl, mintsem a kívánságok befejezôdnének”. Ezek jelentik regényeinek filozófiai klímáját. Az ember nem azonos a vágyaival – írta Schiller. Minden író szerepjátékban vesz részt, vagy ô a mesélô, vagy egy felvállalt figura, alak, hol nô, hol férfi. A mesélô tudata szilárd alapokon áll, sok témája van és hagyja magát a hatásuk alá kerülni. A Körforgás címû regénye is önéletrajzi elemekkel teli mû. Mesésen áradó szöveg. Az álmok és a csalódások összessége. A nietzschei örök visszatérés elvén gondolkodik. Az idônélküliség érzetét kelti. Közel kétszáz évet fog át. A francia forradalom idejét, szellemiségét kapcsolja a XX. századi francia diáklázadásokhoz, amely egy generáció életérzését, szabadságfogalmát szülte a szabad világban

és az arra vágyakozókban is. A fôhôs, Marro életébe kapcsolódunk be, de itt is keverednek a szereplôk életének eseményei. A forradalom és a körforgás a témája. A regény technikailag is érdekes, felváltva olvassuk a történet elejét és a végét. Csak örök jelen van. Csak a ciklikusság az örök. Az utcákat ugyanazok az öregasszonyok söprik, csak a névtáblák változnak a kapualjakban. Mi pedig merenghetünk, megérthetô-e a változás lényege. Intellektuális kalandozásai során hôseit idônként az ôrület fekete lyuka nyeli el. Egy alkimista mesterfogásával változtatja az emlékrétegekbôl a képeket szöveggé. Nála is tapasztaljuk, hogy a posztmodern irodalom másképp szól a világról. A mimezis elvén már túl vagyunk, az irodalom határait feszegetik az alkotók, Le Cléziónál is az ábrázolások közötti különbségen van a hangsúly, és mindig van valami a dolgok mélyén. A személyiség töredezettségének írója. Bölcselkedik, de nem játssza meg magát. Nyitott a világra. Bôvelkedik lenyûgözô gondolatokban és néhol ôrületmonológokban is. Olvasása közben hajlamosak vagyunk az elkalandozásra.

Álljunk meg egy pillanatra Meditáció a 83. Ünnepi Könyvhét elôtt Azért adtam ezt a könyvünnep szempontjából látszólag oda nem illô címet meditációmnak, hogy ne kelljen a megszokott sirámokat kötelességszerûen felmondanom az ezer sebbôl vérzô irodalomról, a könyvterjesztés elégtelenségérôl és a veszélybe került magyar könyvkiadásról. Részben igazságtalan is lenne a 2002-tôl 2010ig felhalmozódott problémagócot éppen most, a nagytakarítás évadján újra meg újra a takarítók fejére olvasni. Most azért is buzdítok mindenkit arra, hogy Lev Tolsztoj szellemében nézzen föl a „magas égre”, s álljon meg egy pillanatra, mert örvendezésre készteti az íróembert, hogy a Gutenberg Galaxis válságának évadján, Magyarországon arról kell beszámolnunk, hogy nálunk ma is becsben tartják az irodalmat és a szép könyvet az olvasó emberek. Régi és új irodalomközpontú, kulturális ünnepek élnek egymás mellett a Kárpát-medencében, a történelmi Magyarország területén békés szimbiózisban. Január 22-én példátlan sikerrel ünnepeltük idén is nemzeti imánk, a Himnusz születésnapját a Magyar Kultúra Napján. Április 11-én, József Attila születésnapján, a magyar költészet napján fejet hajtunk a huszadik század meghatározó költôegyénisége elôtt. Sokan szkeptikusak voltak, amikor nagyot álmodók elkezdték 34

2012.

május–június

■

megvalósítani az áprilisi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált, majd májusban a Ferenciek terén a Makovecz Imre jurtasátrakban otthonra lelt Szent István Könyvnapokat. A két fiatal irodalmi karnevál azóta nemcsak hogy meghonosodott, de nem törôdve az irodalmat évrôl évre gyászolókkal, sikeresen zárul, akkor is, amikor az idôjárás sem fogadja kegyeibe a fesztiválokat. A felsorolt irodalomközpontú ünnepek sorát megkoronázza az, amire a legbüszkébbek lehetünk: az Ünnepi Könyvhét, amelyet idén június 7-tôl június 11-ig nyolcvanharmadik alkalommal tartunk meg trianoni határokon inneni és túli magyar településeken, mintegy jelezve, hogy a nyelvében élô magyar nemzet összetartozik, s hogy soha nem hagyjuk cserben önhibájukon kívül határon túlivá vált testvéreinket. Álljunk meg egy pillanatra és emlékezzünk Supka Gézára, a nagyszerû polihisztorra, a Literatura címû irodalmi folyóirat szerkesztôjére, aki 1927 pünkösdvasárnapján a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk miskolci találkozóján eszmeileg megalkotta a könyvünnepet: legyenek könyvnapok Magyarországon, amelyeken az irodalom, a könyv ingujjban, mezítláb az emberek közé vonul, fölkínálja kincseit a közönségnek a társmûvészetek segítségével. A nagyszerû terv 1929-ben valósult meg: a budapesti Vörösmarty

új k atedra

Ébren tartja azt az európai kultúrafelfogást, amely mindig is az individuumot tartja a legtöbbre, amelyben még a szociális figyelem is érvényesül. Véleményt mond a világról, ami ritka napjaink európai irodalmában. Szükségesnek érzi leírni tapasztalatait, azt fogalmazza meg, amire belsô késztetést érez. Kendôzetlenül bátor, állásfoglalásra késztetô szerzô. A francia irodalom olyan szellemi energia is lehet, amely immúnissá tesz a világ gonoszságai ellen. Jó példája ennek Le Clézio, aki aláaknázza az élet hazugságait. Azt vallja, hogy az irodalomnak hatnia kell a társadalomra. Tükröt tart ô is a világnak, és a képpel szétdúlja az olvasó lelki nyugalmát. Azután marad a kérdés: a világmindenség mélyérôl szól-e valaki? A mindennapokról szerzett benyomásainkat sokkal tisztábban, érthetôbben fogalmazza meg, mint amilyennek látszanak. Jobban kirajzolódnak így világunk szellemi kontúrjai. Vele is úgy vagyok – mint amikor másokról írok –, hogy azt keresem, mi benne a jó. Talán az aranybányászokhoz hasonlítható ez, hiszen ôk sem a salakot hozzák a felszínre, hanem az értékes fémet. ■ N OVÁK IMRE

téren ekkor debütált a fesztivál, olasz és finn mintát megvalósítván, de míg a többi hasonló happening folyamatossága mindenütt megszakadt, a mi könyvünnepünket 1929 óta egy kivételével minden évben megültük. Az egyetlen kihagyott alkalomra is büszkék lehetünk: a magyar írótársadalom 1957-ben, tiltakozásul 1956-os forradalmár írótársak bebörtönzése s a példátlanul véres megtorlás ellen, nem volt hajlandó dedikálni a falak nélküli börtönné vált országban, ahonnan 1990-ben szabadultunk. Emlékezzünk erre is, s ne legyünk feledékenyek. Balog Zoltán, az Emberi Erôforrások Minisztériuma új vezetôje fogalmazta meg legárnyaltabban a jó emlékezet fontosságát néhány éve egy Hír tv-s beszélgetésben, amikor Ókovács Szilveszter megkérdezte tôle: – Ön szerint igazuk van-e azoknak, akik azt állítják, nem is történt rendszerváltozás? – Nincs igazuk – felelte a politikus –, különben mi most nem beszélgethetnénk itt ennyire ôszintén. Ellenkezô esetben a szerkesztô úr vidéki középiskolai tanár volna, én pedig református lelkész egy kis borsodi faluban. Helyettünk öltönyös, nyakkendôs elvtársak mondanák el, hogy minden nagyon szép és jó. Álljunk meg egy pillanatra, és örüljünk annak, hogy immár több mint száz Kárpát-medencei magyar településen ünnepeljük a magyar irodalmat, 2001 óta a gyermek-könyvnapokat is. A rendezvény szíve a Vörösmarty tér, a sok-sok könyvsátor, ahová eljönnek az írók, hogy személyesen találkozzanak az olvasókkal. Reményeink szerint az olvasók idén sem hagyják cserben az irodalmat. ■ PÓSA ZO LTÁN

sulitéka

Kincs felszínre hozva Sebestyén Péter két kötettel lepte meg olvasóit A negyvennégy esztendôs, csíkszentmihályi születésû, Marosvásárhelyen élô Sebestyén Péter nemcsak az éppen két évtizeddel ezelôtt vállalt és azóta is lelkiismeretesen, haladó szemlélettel teljesített papi szolgálata, de a közírás mellett is elkötelezte magát. Ez év elején egyszerre két kötettel lepte meg olvasóit: a Marosvásárhelyi Rádió egyházi mûsorainak szerkesztôségében tizennégy esztendôn keresztül szerzett tapasztalatainak, végsô soron tehát eddigi könyves missziójának összegzését jelentô, az elmúlt egy év folyamán született több mint félszáz kisesszét felsorakoztató Gördeszkán a mennyországba a tizenegyedik, a biblikus gondolatokat, igerész-magyarázatokat magába sûrítô Kincs mélyre ásva pedig a tizenkettedik a könyvei sorában.

FOTÓ: KRISTÓ RÓBERT (CSÍKI HÍRLAP/SZÉKELYHON)

nyilvánosság elé kellene tárni azt, hogy mi zajlik az emberi lélekben és az egyházban. A Petôfi Sándor Általános Iskola Mikulásünnepe elôtt lejegyezte gondolatait, majd késôbb csokorba szedte és megjelentette. Az igazi áttörést azonban nem ez hozta meg számára, hanem az 1997-es esztendô. Erdôszentgyörgyi plébános volt, amikor Tóth Béla, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztôje,

és Csató Béla, a megyeszékhely fôesperese (ma csíkszentkirályi plébános) felkérte, hogy vállalja el a rádió egyházi mûsorában a katolikus felekezetnek fenntartott adásrész szerkesztését. „Menet közben jöttem rá arra, hogy az öt-hat perc összeállításához rengeteget kell készülni, hiszen óriási súlya van annak, amit az ember elmond. Ez a lehetôség ugyanakkor rádöbbentett arra, hogy a média rendkívül fontos eszköz lehet Isten üzenetének továbbítására, hogy a rádiómikrofon bizonyos értelemben meghos�szabbított szószékké válhat, hiszen általa az evangéliumi magyarázat túllép a templomi kereteken. Ráéreztem arra, hogy ez is az én utam, mert ily módon még több gondolatot tudok eljuttatni még több emberhez” – emlékszik vissza a kezdetekre Sebestyén Péter. Az azóta eltelt másfél évtized alatt számos, rádióban elhangzott jegyzetébôl több, könyvvé szerkesztett gondolatsor állt össze. Gördeszkán a mennyországba A mindennapi életet felvillantó „gördeszkás anyagok” nemcsak a fiatalokhoz szólnak, hanem mindazokhoz, akik sosem nyitják meg a templom ajtaját, akik vallásos hit nélkül élnek a világban, mert megtagadták, elhagyták vagy meg sem találták Istent, akik frusztráltak, vagy akik más felekezeteknél kutatnak lelki táplálék után. Az írások egy világi, közéleti hetilap, a marosvásárhelyi Központ felkérésére születtek – legtöbbjük az erdély.ma portálon is megtalálható –, és olyan témákat ragadnak meg, amelyek mindannyiunkat érintenek, és amelyek szorosan összefüggnek emberségünk etikai vonatkozásával, tartásunkkal, értékrendünkkel, viselkedésünkkel. „Az egyes témák – pénz, politika, fiatalság, öregség, korrupció, munka, piacgazdaság, nôk, apaság, bûn, megbocsátás, jó és rossz, halál stb. – kifejtései személyes reflexiók, amelyekben van egy kis derû, székely lelkiség is. Igyekeztem lerázni azokat a közhelyeket, amelyek a prédikációkba, papi beszélgetésekbe be-belopóznak” – magya-

FOTÓ: KRISTÓ RÓBERT (CSÍKI HÍRLAP/SZÉKELYHON)

„Nem vagyok született író, talentumnak sem tartom magam, húsz évvel ezelôtt minderre még gondolni sem mertem volna. Egyszerûen csodálom és tanulom a magyar nyelvet. Az egyházi vonatkozású irodalmon belül az anyanyelvet és a szépirodalmat végtelen tisztelettel és alázattal közelítem mindennap, csínjait próbálom magamévá tenni, úgy, hogy a szórend, a veretes magyar stílus, a gördülékenység igénylését mindannyiszor megszenvedem. Sokkal inkább gondolkodó embernek tartom magam, mintsem írónak, aki a hitét próbálja megfogalmazni, leírni és lelki táplálékként közkinccsé tenni. Az írás számomra gondolkodás és evangelizálás” – mondja magáról a szerzô, nem titkolva, hogy a hitükben erôs és hitüket még keresô emberekhez szóló írásaival és könyveivel „a szépirodalom ajtaját is megdöngeti”. A fiatal lelkészben pár évvel a felszentelése után, Csíkszeredában fogalmazódott meg elôször, hogy valamilyen módon a nagyobb

rázza a szerzô, hozzátéve, hogy aki engedi, hogy egy-egy téma megérintse, az bizonyosan nem fogja abbahagyni a gondolkodást a cikk elolvasása után sem. A címadó írást az az eset inspirálta, amikor egy pap gördeszkán végzett mutatványaival elkápráztatta hittanosait, valamelyikük ezt lefilmezte, feltette az internetre, és csodák csodájára a filmecske bejárta a világot, s ha ideig-óráig is, de – magyarországi viszonylatban legalábbis – lekörözte nézettségben a pop- és filmsztárok magánéletérôl szóló videókat. – Egy magyarországi tévécsatorna reggeli mûsorában láttam az errôl szóló tudósítást – meséli Sebestyén Péter. – A bejátszás után felhívták az atyát, aki a maga egyszerûségében megjegyezte, hogy szerinte ezt az egészet nem kellene ennyire felfújni. A média mégis megtette. A pár héttel késôbbi „kifulladása”, illetve a világhálón megjelent hozzászólások arra ösztönöztek, hogy behozzam a témát a mi erdélyi egyházi köreinkbe is. A  katolikus pedofilbotrányokról szóló tudósítások között üde színfolt volt, hogy lám, a média képes volt foglalkozni a gördeszkás pap témájával is. (Zárójelben jegyzem meg: óriási igazságtalanságnak tartom, hogy a katolikus egyház életébôl néhány botrányos ügyet kiemelnek, és közben több ezer, tízezer, száz-

2012.

május–június

■

új k atedra

35

sulitéka ezer vagy ennél is több paptársam erkölcsös lelkészi hivatásteljesítésérôl szó sem esik.) Azért kellett ennek az írásnak címadónak lennie, hogy egyfelôl elvigye a hátán a többi reflexiót, másfelôl, hogy példát mutasson arra, hogy bizony a jónak is van hírértéke, sôt a jó sokkal gördülékenyebben – közbenjárás, intézkedés nélkül – tör utat magának, mint hinnénk. A könyvet a szerzô a misszió évében, papsága huszadik évében, gyermekkora faluja templomának szentelése 110. évfordulója évében ünnepi kötetnek szánta. Csíkszépvíz közössége egyébként nagyban segítette és anyagilag is támogatta Sebestyén Péter összegzô kötetének megjelentetését. Kincs mélyre ásva „A mai felduzzadt könyvpiacon szinte nehéz már válogatni, annyi kiadvány tölti be a polcokat. Jó a bôség, a saját érdeklôdésnek, ízlésnek megfelelôt lehet kiválasztani belôle.

Ám a bôség zavara összekavarhatja a tájékozódásra képtelen embert. S mire jó manapság biblikus gondolatokat közreadni, amikor válság van, pénzhiány, az értékek, a megszokott rend a feje tetején áll? Van idô mélyre ásni, ott kincsek után kutatni? E kötet frappáns, rövid, a rohanó korra szabott írásaival arra vállalkozik, hogy ha csak egy pillanatra is, de megállásra bírja az érdeklôdôt, csendre inti, a csendbe invitálja. Meghívja, hogy egy alig látható, belsô ösvényen kövesse azt a finom fonalat, amit a szerzô a kezébe ad. Az út végén – azt ígéri – a hû és kitartó követést eredmény koronázza, a mélyben olyan kincsre lel, amely nem olvad el, nem folyik ki a keze közül, amely megmarad és elkíséri mindennapjaiban. Kincskeresô, tartós kincsre vágyó olvasó ne habozzon kezébe venni és elolvasni” – buzdít a Kincs mélyre ásva címû könyv elolvasására annak elôszavában Bodó Márta, a kolozsvári Vasárnap címû hetilap fôszerkesztôje. A kötetbe gyûjtött bibli-

Sebestyén Péter: Szilencium Elmosolyogtam egy amerikai szenátor nemrég tett kijelentésén, miszerint nemcsak a maroktelefonon csevegô sofôröket, de a telefonáló gyalogosokat is bírságolni kellene. Ha jól meggondoljuk, van benne valami. Mert aki telefonál, annak a figyelme elterelôdik, könnyen balesetet okoz, vagy baleset áldozata lehet. Kommunikációtól hangos világunkban a szavak inflációjának vagyunk tanúi. Pletykálunk és szöveges üzeneteket, sms-eket küldünk naphosszat, fecsegünk és kritizálunk, túlbeszéljük egymást és vitázunk, dicsekszünk és panaszkodunk, be nem áll a szájunk a szócsépléstôl. Beszélünk, csak azért, hogy ne hallgassunk. Semmitmondó, megalapozatlan hírek, információk és sztorik kelnek szárnyra, mert szeretjük hallani, megtoldani és továbbújságolni. Megbújunk a szavak mögé, jól becsomagolt, értéktelen mondanivalónk nem kötôdik az igazsághoz, inkább a kibeszélôshow ragálya terjed utcán és irodában, kávézóban és gyûlésteremben egyaránt. A média is ebbôl él, a pszichológusok is jól keresnek, a politikai szájtépés már megszokott cirkuszi mutatvány. S mégis csodálkozunk, hogy mások nem adnak szavunkra, mi sem hiszünk nekik, bármit is mondjanak. Véleményünk már nem tükrözi az igazságot, legfeljebb vélt igazunkkal hozakodunk elô. Nem megoldottuk a problémát, csak elkentük azt szavakkal. Visszaéltünk nyelvünkkel, öltünk is vele. Megöltük a csendet, eltemettük az igazságot. A buddhisták szerint az üres beszéd a legnagyobb vétek. A karthauzi szerzetesek hallgatási fogadalmat tesznek, mert úgy vélik, a csendben közelebb kerülünk Istenhez. Ismerôs az a – szintén szerzetesi – gondolat, amely fôleg lelkigyakorlatok idején kerül elôtérbe: „Csak akkor beszélj, ha mondanivalód beszédesebb a csendnél…” A középkorban az udvari bolondot azért tartották a királyi udvarban, hogy kimondja az igazságot. És közben senki sem vette komolyan. Legföljebb a király. Annak idején a Szabad Európa rádió egyik mûsora az Illés együttes zenéjével indult: a szó veszélyes fegyver… Nem mindegy, hogy valaki beszél vagy mond is valamit. Már a hangsúly, a

36

2012.

május–június

■

új k atedra

kus gondolatok az elmúlt év folyamán ebben a lapban jelentek meg, és azokhoz a hívô olvasókhoz szólnak, akik szeretnék hitüket megerôsíteni, elmélyíteni. – Az esszék megírása után a liturgikus gondolatok is esszésebbek, veretesebbek lettek – fokozza a kedvcsinálást a szerzô. – Itt nemcsak a templomi szószék meghos�szabbításáról van szó, hanem egyfajta igényesebb irodalmi, hitbeli megközelítésrôl is, ami egyszerre hordoz teológiai mélységet, misztikát, hétköznapi pszichológiát, ha úgy tetszik, hétköznapi teológiát is. A Biblia tanítását igyekeztem egy kicsit a helyi viszonyokra lefordítani. Ezeket a nagyon sok elmélkedés, elôkészület, imádságos elmélyülés és szakmailag igényes forrásmunkák átolvasása eredményeként megszületett írásokat úgy kell átolvasni és átelmélkedni, hogy az a szívünkig hatoljon: akár letenni egy kis idôre, és hagyni, hogy munkáljon a Lélek a szavak

hanghordozás, a hanglejtés is elárulja, hogy szeretjük-e, ismerjük-e nyelvünket, illetve hogy mit és hogyan akarunk mondani. „Nyelv nélkül nem volna vallás, nem volnának mítoszaink, nem volna bölcselet, nem volna tudomány. Kapcsolataink elszegényednének. Elveszítenénk szabadságunkat” – állítja Hankiss Elemér. Paul Ricoeur meg hozzáteszi: „Az az élet, amelyet nem mondunk el magunknak vagy másoknak, nem igazán élet.” Van-e egyáltalán aranyközépút, amelyen járhatunk? Magyarán, melyik jobb: vigyázni nyelvünkre, ne fecsegni annyit, vagy ha mégis megszólalunk, akkor az építô, simogató, gyógyító balzsam legyen azoknak, akiknek mondjuk? A szabados, szószátyár környezet ugyan nem segít ebben, de megérné adni annyit magunkra, hogy idônként, rendszeresen megregulázzuk mondandónkat. Módunkban áll, hogy fegyelmezzük csapzott gondolatainkat, határt szabjunk a véleménynyilvánítás parttalan szabadságának. Manapság már külön napot szentelünk a földnek, a víznek, az egészséges életmódnak, tartunk autómentes, villanymentes napot-órát.  Ha rajtam állna, én bevezetném a pletykamentes napot, a szótlanság napját! Legyen az évnek egy olyan napja, amikor nem beszélünk fölöslegesen. Legyen ez a szavak böjtje! Kapcsoljuk ki a mobilt, zárjuk le a számítógépet, sétáljunk és meditáljunk, maradjunk csöndben, s így meghalljuk a bennünk megszólaló isteni hangot, felfigyelünk a madarak énekére… Szeretteink szemébe nézhetnénk, és ôszintén kimondhatnánk: „Be jó, hogy vagy!” Ez többet érne, mint a Valentin-nap… Az igazi, ôszinte, tiszta szavak a csendbôl születnek. Ez is lelkiség, önuralom, emberi méltóság kérdése. Szent Jakab apostol a nyelvet kicsiny tûzlánghoz hasonlítja, amely ha felcsap, egy egész erdôt fel tud gyújtani. Biológiai szempontból is egyik legerôsebb „végtagunk”. Be jó lenne, ha kevesebbet beszélnénk és többet cselekednénk! Ha inkább tudnánk csendben maradni és magunkkal szót érteni, mintsem káros szócsatákban, értelmetlen szövegelésben, egymást fárasztva. Ha inkább a jót, a szépet mondanánk tovább és terjesztenénk magunk körül. Kevesebb embert bántanánk meg, nemcsak hangulatunk, életünk is beszédesebbé válna. Kiüresedett szavak helyett mondanivalónknak súlya lenne. Szívünkön-agyunkon átrostált szavainkból áldás fakadna.

sulitéka által. Egy-egy szentírási rész mély teológiai üzenetét nyitott lélekkel csak be kell fogadni, és a kegyelem akkor már dolgozni fog. Oláh Dénes marosvásárhelyi fôesperes – szinten többkötetes szerzô, közíró – a következôket fogalmazta meg recenziójában: „Aki következetesen jelen van a nyilvánosságban írásaival, elmélkedéseivel, aki közreadja a gondolatait, az észrevétlenül, akarva-akaratlan megnyitja szívét-lelkét olvasói elôtt. Az ilyen ember nyitott könyvvé válik. Írásain át belelátunk a lelkébe. Megtudjuk, mirôl mi a véleménye, milyen értékrend mentén éli az életét, mi izgatja, minek örül, miket fájlal. S ez nem más, mint tanúságtétel. Tanúságtétel az élet forrásá-

ról, Istenrôl. Tanúságtétel életünk alakító, formáló, számon kérô, többre hívó, ítélô mesterérôl, Jézus Krisztusról. És természetesen tanúságtétel a Szentlélekrôl is, aki elvezet a szent értékek felismeréséhez, bátorságot ad azok felvállalásához, inspirálja gondolatainkat, és vezeti tollunkat, hogy szóba is tudjuk önteni mindazt, amit ugyancsak Ô megsejtet lelkünk mélyén. […] Sebestyén Péter egyházi ember, pap, lelkipásztor, egy egyházközség lelki vezetôje. Lehetetlen ki nem olvasni, ki nem hallani a gondjaira bízottaknak szánt üzeneteket, válaszokat, az együttgondolkodásra hívás meleg hangját, az ugyanazon úton járás tapasztalatából adódó együtt érzô biztatást, bátorítást. Úgy

Sebestyén Péter: Projektgondolkodás Újságolvasás közben mellbe vágott kolozsi kollégám felismerése a módszeres Krisztus-követéssel kapcsolatosan, miszerint manapság nem szeretünk elkötelezôdni, csak projektekben gondolkodunk. Felismerését továbbgöngyölítettem. Félreértés ne essék, nem a gazdaságilag már nálunk is jól bejáratott, nyomon követhetô pályázati rendszert, az azon keresztül történô fejlesztéseket kárhoztatom, nem a tisztességes vállalkozások miatt fáj a lelkem. Hanem az olyasfajta mentalitás eluralkodása nyugtalanít, amiben csak haszonlesés, pitiáner nyerészkedés a menô. Miért is köteleznénk el magunkat valami vagy valaki mellett?… Nem jó, ha sokáig leköti a figyelmünket egy mûsor, egy ügy, egy szakmai terület, egy táj, egy ember. Hangulataink hullámzásával váltogatjuk a tévécsatornát a távirányítón, többféle diploma lapul a zsebünkben, hogy bármikor munkakört válthassunk, nincs szükség arra a házasságpapírra sem, amit az anyakönyvvezetô kiállít, hogy ne kössön (le) semmi, ne kössön oda semmi a másik emberhez, ha éppen váltani, változtatni szottyant kedvünk. Miért is kellene kitartani egy eszme, egy párt, egy cég színeiben, ha nem éri meg, ha máshol többet fizetnek? Ha nem én vagyok a helyzet ura, ha megelégeltem a másodhegedûs szerepét, legyen szabad odébb állnom. Nincs gondom a következményekkel. Mintha megszûnt volna a jövô iránt érzett felelôsségtudat. Furcsállom a ma emberét, aki ennyire félti szabadságát, aki nem akarja rátenni az életét semmire. Holott semmi sem lesz áldozatok nélkül. Ha nem tûzünk ki magunk elé nemes ideálokat, egy magasztos „befektetést” – ami csak nemzedékek múltán térül meg –, holtvágányra fut az élet. Nem lesz tartása, íve, egyenletessége. Nem lesz benne fejlôdés, elôrelépés. A sok egyetem miatt ugyan kitolódik a családalapítás, a gyermekvállalás idôszaka, de egyszer mindenképp bele kell vágni, el kell kötelezôdni, hisz’ az élet sokkal értékesebb, minthogy átlötyögjük. Kellenek a nagy célok, mernünk kell nagyokat álmodni és nem rettenni vissza a következményektôl. Az élet nem csak projektekbôl áll, egy jó adag merészség sem árt. Farkasszemet nézni a mulandósággal, a halállal is. Éppenséggel a földi lét végessége adhat hozzá bátorságot és szabadságot. Én falusi környezetben nôttem fel, de elkötelezett emberek között, és számomra sokat jelentett, hogy ezek az emberek tudták, miért élnek. Bármilyen mesterségben, a munka és az imádság, a pihenés és a hasznos idôtöltés – az idôjárás kiszámíthatatlansága ellenére – ritmust, lendületet adott az életüknek.

biztat és úgy bátorít, hogy magát is biztatja, magát is bátorítja. Kinek szurkoljon a lelkipásztor, ha elsôként nem éppen saját magának? Minket többnyire leminôsítenek, lehurrognak, lekezelnek. De hát ez is a megmérettetés, lelkünk kitárásának, önmagunk megmutatásának az ára.” A fôesperes végül megköszönte Sebestyén Péternek, hogy az elmúlt év terméseit könyv formájában is megjelentette, közkinccsé tette. Mert – mint írja – „az újságok egy idô után lomtárba vagy éppen tûzre kerülnek. De a könyvek a polcról bármikor leemelhetôk.” És így a Sebestyén Péter által felszínre hozott kincs – ha nagy gonddal vigyázunk rá – örökre megmarad…

A nagy felfedezôk, a történelem nagyjai is rátették életüket, nekivágtak az ismeretlennek, kockáztattak, pedig a jövôt akkor sem lehetett elôre kiszámítani. De hittek a Gondviselésben, nem estek kétségbe az akadályok láttán. Ma ellenben, amikor mindenünk megvan, amikor minden kényelem adott, elpuhultunk. A mai nemzedéknek nehezére esik a hosszú távú, életre szóló döntés, mert az úgymond gátolja szabadságát. Gyanítom, hogy van ebben egy adag gyávaság, megalkuvás, felszínesség és a jövôbe vetett hit, a bizalom, a reménység hiánya. „Projektgondolkodású világban élünk – írja Szôcs Csaba a Vasárnap hasábjain –, amikor tudni akarjuk azt, hogy ha most valamit elkezdünk, annak mikor és hogyan lesz vége, ha ma elindulok, holnap hová érkezem, s mi lesz a következô lépés. Ilyen hatások alatt nehezebben vállalható az ugrás az ismeretlenbe.” Hogy szlenggel éljek, modern emberünk nem „bevállalós”. Örök fogódzók, valós értékrend híján elbizonytalanodott. Hûség, kitartás félelmetes szavak lettek. Leszokott az önálló kezdeményezésrôl. Minek kockáztatni? Nem éri meg… Esetleg, amikor érdekei úgy kívánják, rövid távon. Itt nem márkahûségrôl vagy jól felfogott érdekeinkrôl, hasznunkról van szó, hanem arról, hogy csak akkor lesz igazi nyoma az életünknek, ha az Istentôl kapott talentumot mindenestül kamatoztattuk. Ha mertünk kockáztatni, ha elindultunk az „ismeretlen” célú, de mások által már kitaposott úton. Bármennyire is megterveztük, attól szép, izgalmas és érdekes a jövônk, hogy ismeretlen. Miközben azt is tudjuk, amit Máté Péter énekel: „Te ott állsz az út végén…” Ha elkötelezett emberek vesznek körül, talán könnyebb, de mindenképp el kell köteleznünk magunkat valaki, valami mellett. Ellenkezô esetben elborít a bôség, a korlátlan lehetôségek dzsungele felszippant, odalesz az élet, nem mutatunk fel semmit, csak végighintáztuk az egészet. A hit optimizmusa nagyon is megfér a realizmussal. Ettôl szép elkötelezôdni: vállalom az ismeretlen kockázatát, belevágok akkor is, ha nem látom dicsôséges kimenetelét. De érzem, attól érdemes, attól csillogó a patinája, hogy elengedem a gyeplôt, rábízom magam, nem akarok mindent elôre tudni, nem kötöm feltételekhez, nem akarok azonnal hasznot húzni, mint az uniós projektbôl, hanem teszem a dolgom, s közben hagyom, hogy Ô is alakítson szándéka szerint. Nem akarom már most, zölden leszedni annak a fának a gyümölcsét, amit még el sem ültettem… Szabadságom ettôl nem szûnt meg, még azt sem mondanám, hogy ésszerûtlen. Inkább biztonságérzet tölt el. Vállalom az Úrral való együtt járás kalandját. Egy életen keresztül, félelem nélkül. Nyugodtan fekszem, s nyugodtan ébredek, mert tudom: a pályát végigfutottam, s a jó harcot megharcoltam – a mennyei projekt megvalósult.

2012.

május–június

■

új k atedra

37

kot tava r á z s

Szívbôl jövô ôszinteség Auth Csilla: „Minden könnyebb, ha magunkat adjuk”

– Nemrég – április 28-án – kerek születésnapot ünnepelt. Ez alkalomból engedje meg, hogy szeretettel gratuláljak önnek. Nagy bulit rendezett? Hogyan ünnepelt? – Nagyon különös módon, éppen abból kifolyólag, hogy kerek születésnapom volt. Azt találtam ki, hogy úgy tudom megállítani szeretteim azon vágyát, hogy nekem meglepetés bulit szervezzenek és ebbe rengeteg energiát fektessenek – amire tényleg nincs szükségem –, ha magam készítek nekik meglepetést. Április 28-án, a születésnapomon eljuttattam mindenkihez egy üzenetet, amelyben megjelöltem, hogy hova kell elmenniük egy bizonyos csomagért, amibe elrejtettem egy kedves levelet. A levélben megköszöntem nekik, hogy velem vannak. Még egy külön erre a célja felvett dal is volt a csomagban. A címe: A song for you, és ez gyerekkorom egyik kedvenc dala. Nagyon szeretem, az én világom, és ezzel akartam megköszönni, hogy ezen a földön, ebben az életben ôk velem vannak. Meglepôdtek, és úgy érzem, mindenki nagyon örült az ajándéknak. – Hová rejtette a csomagokat? – Mindenkiét máshová. Valakinek egy üzletbe, egy másik barátomnak egy étterembe kellett elzarándokolnia, de volt, akinek – vidéki lévén – postán küldtem. Az én ajándékom volt egyébként a legkedvesebb így, mert elkészíteni a dalt, és kitalálni, ki hogyan kapja meg, nagy öröm volt. Csak titokban tartani volt nehéz… – Amikor az ember egy ilyen kerek évfordulót ünnepel, általában átgondolja az életét, önmagában számvetést készít. Mi az, amit másképp csinálna, és mi az, amire szeretettel gondol vissza? Úgy egyáltalán, mit gondol eddigi életérôl? – Folyamatosan átgondolom az életemet. Szeretek tudatosan élni, és az utóbbi idôben komoly hangsúlyt fordítok arra – tudom, már elcsépelt és közhely –, hogy csak a pillanatot éljem meg. Ezért nem érdekel, mi történt, mi lesz a jövôben, mert szeretném azt hinni, hogy nem csináltam semmit rosszul. Jelenleg boldog ember vagyok, és ez azt jelenti, talán jól végeztem eddig a dolgomat. Ha nem így tettem volna, akkor most boldogtalan lennék. Tulajdonképpen ezt az énekesi pályám38

2012.

május–június

■

FOTÓ : FA LUS KRISZTA

Szerepelt vokalistaként a Rapülôk, Charlie, Zorán, Szulák Andrea, Hevesi Tamás, Cserháti Zsuzsa lemezén. Demjén Ferenc, Somló Tamás és a Metró együttes koncertjein, turnéin háttérénekelt. Hosszú évekig dolgozott a Calypso Rádióban mint zenei szerkesztô. 1992-ben elnyerte Az év felfedezettje eMeRTon-díjat, két évvel késôbb pedig az egri táncdalfesztiválon a legjobb elôadónak járó díjat. Négy szólóalbummal büszkélkedhet: Egy elfelejtett szó (1998), Minden rendben (2000), A szerelem az esetem (2003), Nekem így (2009). Az elsô albuma aranylemez lett. Beszélgetésünk során Auth Csilla elmondta: jól érzi magát, két évvel ezelôtti dalának címe – Jól vagyok és pont – ma is érvényes.

ra is elmondhatom, hiszen elég tudatos voltam már akkor is, amikor szólókarrierbe fogtam, és igyekeztem soha nem tenni olyat, amit a késôbbiekben bánnék. Mindig az ôszinteségre törekedtem, mert akkor nincs gond, nem kell rejtôzködni, azt mutatom, aki tényleg én vagyok. – Stílusosan kifejezve, Auth Csilla jelenleg jól van és pont – ahogyan az egyik számában énekli. – Igen. Akkor is jól volt, most is jól van. Ennek egy titka van: az ôszinteség. Minden könnyebb, ha magunkat adjuk, ha nem kell szerepet játszanunk. A feladat csak annyi, hogy ami így nem tetszik magunkban, azt meg kell változtatni. – A zenei háttér a családja részérôl adott volt. A szólókarrierje elôtt vokalistaként indult. Ki volt az, aki erre a nehéz, de nemes pályára rávezette? – A szüleim nem biztattak, nem is gondolták, hogy ilyen ambícióim vannak, mert nagyon vis�szahúzódó, bátortalan gyerek és ugyancsak félénk fiatal voltam. Amikor tizenhat évesen megemlítettem nekik, hogy szeretnék énekelni tanulni, kis híján elájultak. Nem értették, mert egyáltalán nem szerettem szerepelni. Énekelni viszont igen, úgyhogy két év múlva el is kezdtem

új k atedra

a tanulást. Érettségi után három dolog is elindult az életemben: munkát kaptam a rádióban, angol szakra jártam és elkezdtem énekelni tanulni. – Innen egyenes út vezetett a szólókarrierje felé. Azért otthon a családjában is már az anyatejjel szívta magába a zenét, abba nôtt bele. Nyilván ez a tény is közrejátszott további sorsának alakulásában. – Valóban. Apukám Auth Ede zongorista, zeneszerzô. Anyukám dr. Balázs Boglárka gégész orvos, de táncdalénekesnôként tevékenykedett nyolc évig. Anyai nagypapám is zenész volt, egyébként én is kilenc évig tanultam zongorázni. Kifejezetten soha nem terelgettek, mindig hagyták, hogy azt tegyem, amit szeretnék. Angol szakra azért jelentkeztem, mert az angol ment a gimnáziumban az összes tantárgy közül a legjobban. – Énekesi pályáján elônyt jelentett az angol nyelvtudása? – Nem igazán, bár például ezt a születésnapi dalt is angolul vettük fel. Maga az éneklés, a dallam, az énekhang csak egy összetevô. A gondolatok, érzések közvetítése az, ami szerintem minden elôadó legfontosabb feladata. Ahhoz pedig, hogy az emberek tökéletesen megértsenek, az anyanyelvünkön kell kommunikálnunk. – Ön körül nincsenek botrányok. Nem szerepel a bulvárlapok címoldalain. Nincsenek negatív hírek a magánéletérôl. Elkerüli a média nagyobbik része. Talán azért, mert egy magasabb színvonalú értéket képvisel? – Amikor elkezdtem énekelni, állandóan kerestek. Akkoriban indultak a bulvármagazinok. Komoly energiát fordítottam arra, hogy intelligensen, kedvesen közvetítsem azt, hogy ugyan értem, hogy mindez hogyan mûködik, de nekem nincs szükségem erre. Rám ne fessen semmi rossz árnyékot, ezért ne jelenjen meg semmi bántó rólam. Talán egyszer fordult elô, hogy egy cikkben úgy jöttek át a gondolataim, ahogyan én nem akartam. Mostanában már nem is keresnek. Aki nincs mindennap a tévében, arról nem érdeklôdnek. – Nagyon ritkán szerepelnek értéket közvetítô énekesek a kereskedelmi médiában. (Talán még a közszolgálatiban többször.) Vajon miért? – A kereskedelmi csatornákon a tehetségkutató mûsorok futnak mostanság. Valamilyen szinten szükség van rájuk, de az elôadók számára nem túl szerencsés a térhódításuk, ugyanis elveszi elôlük a megjelenési lehetôséget. A bulvársajtó is inkább velük foglalkozik. – Toldi Mária musicalstúdiójában tanult énekelni. Mit sikerült ott elsajátítania? – Marika néni a tanítványait inkább stílusra tanította, de azért hangképzést is tanított. Megmutatta, hogyan kell egy musicalszínpadon énekelni, ott lenni, mozogni. Táncóráink is voltak. A mi évfolyamunkból sokan jelentkeztek a Színmûvészeti Egyetem musical szakára és mindenkit fel is vettek. Én nem akartam soha

kot tava r á z s színész lenni, ez a feladat nem vonzott soha. Szerencsére Gergely Róbert Marika nénit hívta fel, hogy ajánljon neki három lányt háttérénekesnek készülô lemezéhez, és ô többek között rám gondolt, úgyhogy vokalista karrieremet is ô indította el. – Az elsô szólólemeze az Egy elfelejtett szó volt, ezen feldolgozásokat hallhatunk. Olyan sikert aratott, hogy aranylemez lett. – Igen, szerencsére. ’70-es, ’80-as évekbeli feldolgozásokat, régi slágereket tartalmaz, amelyeket nagyon szerettem. Az album legnagyobb sikere a Féltelek címû egykori Color-sláger, amelyet Szolnoki Péterrel együtt éneklünk. Ez a dal egyébként B. Tóth László ötlete volt, aki rengeteget segített az elsô lemezem létrejöttében. – Egy idôben a rajzfilmhôsök – Kayleigh (Bûvös kard), Mirjam (Egyiptom hercege), Mulan, Simba (Oroszlánkirály 2) – hangját is átvállalta. – Öt-vagy hat rajzfilmben énekeltem. Szerettem az effajta feladatokat is. – A második szólóalbuma a Minden rendben címet viseli. Ezen már nemcsak feldolgozások szerepelnek. Jól emlékszem? – Csupán egy amerikai dal feldolgozása található rajta, a többi már saját dalokból álló gyûjtemény. Ezen énekelem a Jól vagyok és pont címû számot. A zenei anyag nagy részét a BonBon együttes komponálta, a szöveget pedig Duba Gábor és Szabó Ágnes írta. – Ön is ír szöveget? – Igen, a harmadik és a negyedik lemezem dalai közül már többnek magam írtam a szövegét. A harmadik albumon három, a negyediken

pedig az összes saját dalomnak én írtam a szövegét. – Honnan szerzi az ihletet a szövegek megalkotásához? – Nálam ez úgy mûködik, hogy elôször meghallom a dallamot, belülrôl hallom, hogy mirôl szól, majd hozzá készül a szöveg. A témákat a körülöttem lévô világból, az engem ért hatásokból merítem. A dallamokat ilyenkor kifejezetten a kérésemre, célzottan nekem írják a szerzôk, többek között Éry Balázs, Gátos Iván, Gyenes Béla. Szolnoki Péter pedig évek óta az egyik legnagyobb segítségem a lemezkészítésben. – Mikor jelenik meg újra lemeze? – Már a negyedik albumom is komoly várakozás után jelent meg. Reménykedtem abban, hogy változnak az idôk és nemcsak a tehetségkutatók számítanak majd. Úgy tûnik, még nem értünk ennek az útnak a végére, és ilyenkor egy egész lemez létrehozása még az eddiginél is nagyobb feladat, nemcsak a költségek miatt, hanem az érdeklôdés megosztottsága okán is. Talán a jövô útja az, hogy mindenki a honlapjára tesz fel anyagokat, sokat dolgoznak ezen a szakemberek, mert a letöltések komoly problémákat okoznak a kiadóknak. – Van-e különbség Auth Csilla énekes és Auth Csilla magánember között? – Nincs. Nem igazán vagyok barátkozós típus, sosem voltam a társaság középpontja. Rájöttem, hogy a színpadon akkor szeretnek – mint ahogy az életben is –, ha természetes vagyok. Ôszinte, és olyan, mint én. A színpadon lehet, hogy nem ezt szokták meg az emberek, lehet, hogy mást várnak, de én nem olyan vagyok. Az éneklés egy

György Ádám zongorista is játszik a foci Eb megnyitóján Egy szokatlan show részeként – és az esemény egyetlen magyar résztvevôjeként – egy ifjú magyar zongoramûvész is fellép június 8-án a 2012-es a labdarúgó Európa-bajnokság megnyitó ünnepségén Varsóban. György Ádám különleges mûsorral készül az eseményre, amelyet a televízió-képernyôk elôtt várhatóan 300 millióan kísérnek majd figyelemmel világszerte: a lengyel fôvárosban természetesen Chopint fog játszani, míg a megnyitó zenéje Chopin-motívumokra épül majd. – Valami olyat szerettünk volna alkotni, amel�lyel a Chopin által képviselt klasszikus zenei hagyományokat be tudjuk vinni a sportesemények világába – fogalmazott a megnyitóra készülô zenedarabról György Ádám. – Klasszikus zenész vagyok, ezért Chopin mûvét változatlanul

játszom ebben az igencsak szokatlan miliôben. Szerencsére az alkotócsapat is hisz az elképzeléseimben. A küldetés nemcsak arról szól, hogy két teljesen eltérô világot kapcsolunk össze, hanem a klasszikus zenét is népszerûsítjük ebben a különleges környezetben. Ez az igazi kihívás számomra. Megannyi hazai siker után György Ádám nem­zetközi karrierjét a 2005-ben elnyert Steinway mûvésze elismerés indította el. Az elmúlt idôszakban sok idôt töltött az Egyesült Államokban tavaly megjelent albuma, az Adam Gyorgy Plays Liszt, Bach and Mozart promóció­ ja kapcsán. A magyar mûvészt a nemzetközi sajtó a tenyerén hordozza, a CNN World Report például nemrégiben „születô csillag” jelzôvel illette. Har-

közvetítôközeg, ami lehetôséget ad nekem, hogy magamat, a személyiségemet adjam és így kommunikálhassak az emberekkel. – Milyen fellépései lesznek a közeljövôben? Mit hoz a nyár Auth Csilla számára? – Nyáron mindig sok a szabadtéri rendezvény, falunapokra, fesztiválokra megyünk. Ezeken kívül két turnén is részt veszek. Az egyik egy Cserháti Zsuzsa-emlékturné, a másik a Zenélô filmkockák címû sorozat, amelyen híres filmek betétdalai hallhatók. Többek között Keresztes Ildivel és Majsai Gáborral adjuk elô ezeket a slágereket zenekari kísérettel. – Meglehetôsen sok díjat, elismerést kapott már pályafutása során, köztük kétszer EMeRTon-díjat, valamint a legjobb elôadói díjjal is büszkélkedhet. Mit gondol, elismerik méltó módon a munkáját? – Úgy érzem igen, az EMeRTon-díj ugyanis egy nagyon rangos elismerés, és nekem a zenészek véleménye is mindig számított. A Magyar Rádió mégiscsak a közszolgálat rádiója, és – pláne, hogy ott is dolgoztam – nagyon örültem, hogy gondoltak rám. Közönségdíjat még nem kaptam, úgy látszik, nem vagyok a fiatalok kedvence. Mindig egy kicsit idôsebb réteghez szóltam. Talán a személyiségembôl fakad, hogy komolyabb vonalat képviselek. Egyébként az, ahogy a közönség velem énekli a dalaimat, minden meg nem kapott díjért kárpótol. Ráadásul most, hogy az emberek a világháló segítségével könnyebben ránk találnak, leveleket is sûrûbben kapok. Úgy veszem észre, az emberek kezdik érezni, milyen fontos, hogy kifejezzük, ha valami tetszik, ha valami a segítségünkre van az életben. ■ KLOTZ MÁRIA

mincadik születésnapját ez év januárban a New York-i Carnegie Hallban adott teltházas koncertjével ünnepelte. A zongoramûvész maga is tehetséges és lelkes futballista: aktív játékosként napi szinten focizik budapesti és New York-i csapatában; korábban a magyar futsal válogatott ifjúsági keretének is tagja volt. Ádám György hozzá méltó nemzetközi csapattal készül az Eb megnyitójára. Az olasz származású és nemzetközi téren jól ismert Karmatronic személyében talált alkotótársra, aki az elmúlt években olyan világhírû elôadóknak készített hivatalos remixeket, mint Beyonce, Shakira, Kelly Rowland, Britney Spears, 3 six Mafia, The Pussycat Dolls vagy a Foster the People (Shakira tavaly szeptemberi budapesti koncertjére is a Karmatronic-ot választotta elôzenekarként). György Ádám és Karmatronic DJ különleges produkciója különbözô zenei stílusok találkozása, erre az alkalomra közösen írt dalukat adják elô több száz táncos kíséretében. Munkájukkal hozzájárulnak egy új zenei világ létrejöttéhez, miközben saját zenei identitásukhoz is hûek maradnak.

2012.

május–június

■

új k atedra

39

SZERTEN É Z Ô

Akiért lehet és kell is lelkesedni Méltó tisztelgés Klauzál Gábor emléke elôtt – Felavatták Budatétényben a reformkori magyar politikus, 1848-as miniszter egész alakos szobrát A Klauzál Gábor Társaság – Budafok-Tétény, Budapest XXII. kerületében élôk és a nemzeti értékek iránt elkötelezett polgárok támogatásával – névadója egész alakos szobrának felállítását határozta el 2009-ben. Dr. Dobos Károly elnök és a Szoborállító Bizottság hároméves önkéntes munkája és erôfeszítése eredményeként 2012. április 27-én a Klauzál Gábor Társaság által életre hívott és idén hetedik alkalommal megrendezett Klauzál Napok Tétényben elnevezésû rendezvénysorozat nyitóeseményeként leleplezték és felavatták a „bátor, de kitûnô politikai tapintatú ember, kiegyensúlyozott, szélsôségektôl mentes, igazságszeretô, haladó, reformkori magyar politikus, igazi demokrata hazafi”, 1848-as miniszter, a kistétényi birtokos, Klauzál Gábor egész alakos bronzszobrát.

40

2012.

május–június

■

hoz. Húszévi házasság után – amibôl gyermek nem született – 1848-ban tüdôgyulladásban elhunyt. Klauzált ez annyira megviselte, hogy agyvérzés érte. Az 1850-es évek elején Kistétényben (ma Budatétény) telket: szôlôbirtokot, présházat és nyári lakot vásárolt, illetve épített magának, és visszavonult birtokára; az önkényuralom ideje alatt gazdálkodott, szôlô- és gyümölcsnemesítéssel foglalkozott. Megalakította a Kistétényi Szôlôbirtokossági Társulatot, amely igen sokat tett a terület jövôjéért. Mintagazdaságot hozott létre. Jó borokat termelt. 1853. április 27-én a Hugonnay grófok által építtetett Szent Mihály-kápolnában házasságot kötött a vértanú Nagysándor József, az 1849ben Aradon kivégzett tábornok jegyesével, Schmidt Emmával. A házasságból három gyermekük született: Emma (1855), Gábor (1857) és Mária (1859). Mindháromnak Deák Ferenc volt a keresztapja – ez a komaság is bizonyság Klauzál Gábor és Deák Ferenc eszmei rokonságára és szoros barátságára. A kistétényi kápolnát Klauzál saját költségén hosszú idôn át jól

FOTÓ: HORVÁTH GÁBOR MIKLÓS

Az emberek közötti egyenlôség élharcosa volt Klauzál Gábor Pesten, az egykori Károly ka­szárnya Gránátos utcai oldalán (ma a Fôpolgármesteri Hivatal) született 1804. november 18-án. (Születése emlékhelyén, a második emelet egyik szobájában vörös márvány emléktábla áll, melyet 1906-ban állított a székesfôváros.) Tanulmányait a pesti kegyesrendieknél (piaristáknál) folytatta. 1832-tôl Csongrád vármegye országgyûlési követeként a liberális ellenzék tagja, 1843–1844-ben pedig egyik vezetôje volt. 1844-ben lényegében vis�szavonult, politikai tevékenységét csak a forradalom kezdete után folytatta mint a pesti közcsendi bizottmány tagja. Az 1848. március 15-i események egyik vezérszereplôje, április 7-tôl pedig a Batthyány Lajos vezette elsô független felelôs magyar kormány földmûvelés-, ipar- és kereskedelemügyi osztályának a minisztere, egyben az egészség- és postaügyek elsô felelôs irányítója volt. Miniszterként az egyezkedô, mérsékelt politizálást képviselte, fellépett a szélsôséges, az udvarral szakítani kívánó politika ellen, követelte, hogy Lamberg Ferenc Fülöp gróf gyilkosait vonják felelôsségre. Számos haladó szellemû törvényt alkotott, elindította az ipari és kereskedelmi reformokat, megteremtette a nemzeti postaszervezet alapjait, megalapozta a hazai egészségügy és ezen belül a szabadságharc honvéd egészségügyét. Kitûnô elme, az emberek közötti egyenlôség élharcosa volt, „a birtok és a hivatal jogát a haza minden fiára kiterjesztette”. Fél év múltán, az 1848-as szeptemberi válság idején, amikor a bécsi udvarral kiélezôdött ellentét a szabadságharc kitörésével fenyegetett, egészen pontosan 1848. szeptember 10-én egészségi állapotára hivatkozva lemondott. A  muszka invázió miatt rémképek gyötörték; a világosi fegyverletétel igazolta vízióját. Az osztrák rendôrség az Újépületbe zárta és haditörvényszék elé állították. Iratait és leveleit elkobozták és megsemmisítették. Rendôri megfigyelés alá helyezték. Elsô felesége, Prezetska Mária Antónia özvegy volt, amikor férjhez ment Klauzál Gábor-

■ Dr. Dobos Károly, a Klauzál Gábor Társaság elnöke az ünnepség elôtti sajtótájékoztatón

új k atedra

karbantartotta – ezt a tényt a kápolnát 1914ben felújító bizottság tagjai egy mai napig látható emléktáblával is megörökítették. Klauzál Gábor 1858-ban követte 1847ben elhunyt testvére, Klauzál Imre példáját: igénybe vette a Klauzál Imre és Társa által a borostyánkôi uradalomhoz tartozó Tarcsán 1840-ben alapított Növénytermesztési és Növénynemesítési Intézet tapasztalatait és létrehozta rózsakertészetét Kistétényben 300 fajta rózsával. Ahogy a mondás tartja, a rózsa a szôlôtermesztôk „házôrzô kutyája”, így fontos gazdasági szerepe van a szôlôsorok végén egyegy tô rózsának. (A Klauzál Imre és Társa által alapított Növénytermesztési és Növénynemesítési Intézet az elsô volt a Magyar Királyságban, de ismereteink szerint senki és semmi nem ôrzi az emlékét a borostyánkôi birtokon.) Klauzál Gábor 1848. szeptember 10-i lemondását a miniszteri posztról és visszavonulását a politikai közélettôl hamarosan felváltotta az újabb politikai tevékenység: a kiegyezés elôkészítése Deák Ferenc oldalán. Amikor látszott, hogy a meggyengült Habsburg uralkodóháznak szüksége van az egységes politikai és gazdasági rendszerû Kárpát-medencére, Klauzál visszatért a politikai életbe. Az 1861. és az 1865. országgyûlésen Szeged képviselôjeként a Deák vezette Felirati Párt programjával részt vett a politikai és gazdasági kiegyezés programjának megfogalmazásában. Ennek a munkának az emlékét Budatétényben a Klauzál-villa elôtt egy kôszék ôrzi. Az emléktábla elé áthelyezett kôszéken a kistétényi hagyomány szerint a Klauzál házában gyakorta vendégeskedô Deák Ferenc üldögélt, amikor Klauzál Gáborral a villa kertjében a kiegyezést készítették elô. A hagyomány úgy tartja, Deák részben itt fogalmazta meg a kiegyezés szövegét, ezért a széket az utókor „Deák széke” névvel illeti. Klauzál Gábornak a kiegyezés megteremtésében és Magyarország századfordulós felemelkedésében jelentôs szerepe van, de a kiegyezést és az osztrák–magyar monarchia megalapítását már nem érhette meg. Kistétény egyik legnagyobb kisugárzású em-

SZERTEN É Z Ô

■ Karsay Ferenc, Dobos Károly, Szabolcs attila, Réthelyi Miklós és Tarlós István. Fotó: Papp Tibor

bere 1866-ban már súlyosan betegeskedett. Betegeskedésébôl enyhülést keresve ekkor is „felüdült és Kis Tétényre nyári lakába vonult” – írja róla Trefort Ágoston. Ugyanebben az évben Kalocsára utazott lányai vizsgáira; ott, Kalocsán érte a halál augusztus 3-án. Szegeden a Fonógyári úti Belvárosi temetôben helyezték örök nyugalomra. A temetésén huszonötezernyi ember vett részt. (Forrás: www.klauzal.hu) „Az emlékmûvel törlesztettünk az adósságból” A születése bicentenáriumán, 2004 decemberében megalakult Klauzál Gábor Társaság úgy látja, névadójuk mára a nemzet közös történelmi tudatában méltatlanul feledésre ítéltetett, éppen ezért egyik fô célként azt tûzték ki, hogy emléke ápolásával Klauzál Gábort visszavezetik a nemzeti köztudatba. Az általa képviselt szellemiséget szem elôtt tartó és példáját követô, mértékletes, higgadtan haladó, közhasznú, értékôrzô, értékteremtô és közösségszervezô tevékenység vállalására alakult civil egyesületet ezek a gondolatok vezérelték a kezdeményezéshez, hogy Klauzál Gábor emlékét élete utolsó másfél évtizedének helyszínén, Budatétényben a róla elnevezett mûvelôdési ház elôtt egy egész alakos bronzszobor formájában örökítsék meg. Több mint negyven magánszemély, Budafok-Tétény Budapest XXII. kerület Önkormányzata, a Nemzeti Kulturális Alap, Budapest Fôváros Fôpolgármesteri Hivatala, a Nemzetgazdasági Minisztérium, az RTL Klub és az Általános Ipartestület hozzájárulásával a több mint két méter magas, impozáns alkotás, az országban az elsô és egyedülálló egész alakos Klauzál Gábor-szobor elkészült. A Magyarország felemelkedéséért rendíthetetlenül küzdô, kiváló államférfi alakjának megformálását és kivitelezését – pályázati kiválasztás

útján – Benedek György Munkácsy-díjas festôés szobrászmûvész, érdemes mûvész végezte, mi több, teljes alkotói honoráriumáról is lemondott a szobor felállítása érdekében. A szobor nemcsak a reformkor vezérszónokának és a ’48-as törvények egyik megalkotójának állít emléket, hanem a tétényi Klauzálnak is – mutatott rá ünnepi köszöntôjében április 27-én, a szobor avatóünnepségén dr. Dobos Károly, a Klauzál Gábor Társaság elnöke, majd idézte a Budapest Galéria szakmai értékelését, mely szerint: „A 240 cm magas figura kiválóan felépített, jól traktált, gesztusai, egész habitusa és nem utolsósorban a karakteres portré szakmai és emberi életútja csúcsán mutatja a jelentôs XIX. századi politikust. […] A viselet ötletes, különösen szépen mintázott ornamentikája a figurális emlékmûszobrászat legjobb hagyományait idézi […] A portrészobor külön elônye, hogy minden oldalról gazdag vizuális

élményt nyújt. […] az értékmegôrzés céljának kiválóan megfelel.” Réthelyi Miklós nemzeti erôforrás miniszter beszédében kiemelte: egy nemzet nem lehet naggyá, ha nem emlékszik a múltjára; „csak a saját történelmünkre, az évszáza­ dok alatt felhalmozott értékeinkre alapozva tudjuk meghatározni, kik is vagyunk és hova tartunk” – fogalmazott. A tárcavezetô szólt a hazaszeretetrôl, amely erôsebb volt az egyéni érdekeknél, és egységbe forrasztotta a kor nagyjait Széchenyitôl Kossuthig, Deáktól Batthyányig, Táncsicstól Klauzálig. A XIX. század dicsô évei ma is összefogásra, nemzeti egységre szólítanak minket – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy egy olyan példaképre hívja fel a figyelmet, akit „bátran követhetünk mindan�nyian”. Klauzál Gábort lánglelkû politikusnak nevezte, aki tevékenységét minden esetben az ország érdekeihez igazította. Vannak tartozásaink a múltunkkal szemben, és ezzel az emlékmûvel most valamit törlesztünk ebbôl az adósságból – jelentette ki Tarlós István fôpolgármester, aki tiszteletét és köszönetét fejezte ki a Klauzál Gábor Társaságnak és Budafok-Tétény önkormányzatának, hogy vállalt feladatuknak tekintették Klauzál Gábor emlékének megôrzését. A  városvezetô kiemelte, hogy Klauzál iparvédô politikája több szempontból is fontos volt a kor számára és példaértékû napjainkban is. A Védegylet megalapítása a hazai iparosok áruinak védelmét szolgálta, amikor a kor kiélezett nemzetközi politikai színterén a bécsi udvar hazánkkal szemben vámrendszert alakított ki, ami ellen egy önálló, a hazai mezôgazdaságra és iparra épülô gazdaságot kellett kiépíteni. Klauzál Gábor és munkatársai ezzel letették annak a politikának az alapjait, amit ma nemzetgazdaságnak hívunk – mondta Tarlós István, majd beszélt arról is, hogy Klauzál nagyszerû szónoklatokban tett hitet a szólásszabadság, a magyar nyelv hiva-

■ A z avatá s e lô t t Réthelyi Miklós és Tarlós István is mondott ünnepi beszédet. FOTÓ: H. GÁBOR MIKLÓS

2012.

május–június

■

új k atedra

41

SZERTEN É Z Ô talossá tétele, a városok jogállásának, belsô szervezetének rendezése, a polgárság jogai vagy akár a zsidók emancipációja mellett. Az ünnepségen Karsay Ferenc, a kerület alpolgármestere felidézte a szobor megszületésének körülményeit, és a közösség, a civil szervezetek szerepét hangsúlyozta. „A Klauzál Társaság nagyszerûsége abban rejlik, hogy

tagjai elsôként ismerték fel, hogy a mi településünk egykori lakója, Klauzál Gábor egy Széchenyihez, Kossuthoz, Deákhoz mérhetô történelmi személyiség, aki nemcsak hazánkért, hanem saját lakóhelyéért is nagyon sokat tett” – emelte ki Karsay Ferenc, majd szavait így folytatta: „Klauzál Gábor olyan emblematikus személy, akiért lehet és kell is

Benedek György

FOTÓ: PAPP TIBOR

Munkácsy-díjas festô- és szobrászmûvész, érdemes mûvész. Budapesten született 1934. november 6-án. Tanulmányait a Képzômûvészeti Fôiskolán végezte 1954–1960 között, mesterei Bernáth Aurél és Kmetty János festômûvészek voltak. 1964 és 1967 között Derkovits-ösztöndíjas volt. Kezdetben festészettel foglalkozott, majd az 1980-as évek elejétôl már elsôsorban a szobrászat terén készítette alkotásait. Életútja során nagyon sok hazai és külföldi egyéni és közös kiállításon szerepelt munkáival, számos ösztöndíjat, díjat és különféle elismeréseket kapott, melyek közül külön említést érdemel a Munkácsy-díj (1979), az Érdemes Mûvész elismerés (1984) és a Magyar Mûvészeti Díj (2006). Jelentôsebb köztéri alkotásai: Cantata Profana (1973, secco, Füzesabony, Mûvelôdési Ház); Szántó Kovács János (1978, bronzszobor, Budapest, Jókai tér); Zene (1983, faintarzia, Budafok, Mûvelôdési Központ); Ifjúság-díszkút (1984, Békés); Bartók Béla (1984, bronz fejszobor, New York, Lincoln Center); Liszt Ferenc (1986, portré, Mexikóváros, Zeneakadémia); Holló László (1987, bronz-portrédombormûves sztélé, Debrecen); Bezerédj István (1989, bazalt mellszobor, Szedres); Hannuka gyertyatartó (1992, Nagykôrös); II. világháborús emlékmûvek (1988, Hatvan; 1992, Fonyód; 1994, Derecske; 2000, Kalocsa); Parthén Péter püspök (1996, bazalt emlékoszlop, Szakoly); Az ónodi országgyûlés emléke (1997, süttôi mészkô emlékmû, Köröm); Asztrik érsek (2000, bronzszobor, Kalocsa); Aranybulla-emlék (2001, bronzrelief, Ópusztaszer); Katona a hóban (2002, bronz emlékmû, Balatonfüred); A szabadulás kútja (2006, kô- és bronzkút, Kalocsa); Zrínyi Miklós (2008, bronz-mellszobor, Balatonkenese); Az elsô felelôs magyar kormány (2009–2010, bronz szoborcsoport, Kalocsa). Több alkotását ôrzi a debreceni Déri Múzeum és a budapesti Magyar Nemzeti Galéria is.

A Mozgásjavító mûvészpalántáinak szentivánéji álma A zuglói Mozgásjavító Általános Iskola, Szakközépiskola, EGYMI és Diák­ otthon több mint száz éve áll a mozgáskorlátozott gyermekek szolgálatában. Diákjai két éve mutatkoztak be elôször a Millenáris Teátrumban a Boldog lelkek tánca címû elôadásukkal. Akkor a különleges iskolai élet mozzanatait fogalmazták át táncba, dalba, jelenetekbe az alkotók. A legelhivatottabb és legtehetségesebb mozgáskorlátozott tanulókból azóta Circus Meximus néven társulat alakult; tavaly két bemutatót is tartottak. A mozgásjavító mûvészpalántái ez év tavaszán új premierrel jelentkeztek: Shakespeare Szentivánéji álom címû drámáját sûrítették egyfelvonásossá. A május 11-én bemutatott lendületes elôadásban nagy szerepet kapott a kamaszok álmokkal, vágyakkal terhelt, túlcsorduló érzelemvilága, amelyet zenei és táncnyelven is megelevenítettek. 42

2012.

május–június

■

új k atedra

■ A névadó szobrának avatása mérföldkô a Klauzál Gábor Társaság közel nyolcéves tevékenységében. FOTÓ: HORVÁTH GÁBOR MIKLÓS

lelkesedni. Nem hagyhatjuk, hogy életmûve feledésbe merüljön.” „A leleplezett szobor életének elsô reggelén elmentünk megnézni, hogy mutat a délelôtti nap fényében. Kellemes érzéssel töltött el az, hogy a szobor színes ruhákban csoportosuló fia­talok tömegébôl emelkedett ki, és továbbra is igen jól mutatott a környezetében” – olvasható egy hozzászólásban a Klauzál Gábor Társaság honlapján (www.klauzal.hu). Klauzál úr pedig mindeközben mintha le akarna lépni talapzatáról, hogy elmagyarázzon nekünk egy-két dolgot politikáról, iparról, kereskedelemrôl… Halljuk meg szavát! ■ vg

Álom és ébrenlét csalóka ösvényei hálózzák be az Erdôt. Vajon beteljesül-e a vágy, vagy csak tündérek játszanak velünk? Létezik-e szerelem, fellobbanás, igaz eskü, ha a képzelet átveszi a hatalmat a valóság fölött? Lidércek, melósok és kamasz szerelmesek keresik az utat a rengeteg mélyén az év legrövidebb éjszakáján. A Mozgásjavító Gyermekközpont színjátszói kerekes székkel indultak meghódítani terepet, levegôt, és – mert a Tündérkirály is úgy akarta – egymást. A Nádas Pál igazgató meghívását elfogadók zsúfolásig megtöltötték a teátrum nézôterét – sokan állva nézték végig az elôadást, mert nem jutott nekik ülôhely –, és megtisztelte a rendezvényt személyes jelenlétével annak fôvédnöke, Mádl Dalma asszony is (a védnöki tisztet Tarlós István fôpolgármester vállalta). Az énekben, versben és prózában, a komolyság és vidámság hangulatának megteremtésében, vagyis a színpadi játékban remeklô diákok óriási sikert arattak. Az ismert Shakespeare-mûvet Nádasdy Ádám fordította, a koreográfia Tajthy Katalin, a látvány Berki Erzsébet, a smink Kollár Katalin, a díszlet és a jelmez pedig Csurgó Krisztina munkáját dicséri. A darabot az iskola magyartanára, a színjátszó kör vezetôje, a Térszínházban és másutt színmûvészként is jeleskedô Kaszás Villô rendezte. A huszonhárom színészpalánta mellett ôket is megillette az elôadás utáni vastaps, s kijár mindannyiuknak e helyütt is az elismerés és a jókívánság: gratulálunk és várjuk a Circus Meximus következô elôadását!

sze rte nézô

Lássuk a vers képeit! Húszéves a Magyar Versmondók Egyesülete Keltsd életre! címmel rendezett konferenciát és gálamûsort a Magyar Versmondók Egyesülete 2012 áprilisában a Fôvárosi Mûvelôdési Házban. A szervezôk a költészet napjához közeli idôpontban szervezték meg ünnepi találkozójukat, hogy felhívják a figyelmet a magyar költészet gazdagságára. Az elôadók a verses drámától a versszínház mûfajáig sorra vették a pódiummûvészet és a határok nélküli média adta lehetôségeket. Elemezték korunk drámapedagógiai, versmondói, elôadómûvészi jellemzôit, majd a gálamûsorban fergeteges zenés versszínházi show-t láthattak és hallhattak a nézôk a zsúfolásig megtelt színházteremben. Nézzünk néhány elôadót az igazán gazdag kínálatból, akik elôadásából kiderül, hogyan segíthet a versmondó, hogy a szépség rátaláljon az emberre.

A hangzó versek világáról szóló konferencia elôadói sorában találhattuk többek között dr. Böhm Editet, aki elôadómûvész és egyben a nyelv- és az irodalomtudományok doktora is. A verselôadás mint kommunikáció címmel az írott és a hangzó vers viszonyát elemezte, azt, hogy mit jelentenek a szavak, a gesztusok a szünetekkel együtt. Önálló mûalkotás-e a versmondás? – tette fel a kérdést, és a válasz során számba vehettük, mennyire fontos, hogy a versek hangulatának számtalan variációja van. Elsô ebben az esetben is a megértés, az pedig a látvánnyal kezdôdik. Ha az elôadó nem látja a vers képeit, az nem jut el hozzánk sem. Nagy jelentôséggel bír a versmondó öltözete, az elôadó személyisége, neme és kora. Nem mindenki mondhatja el Csokonai A  reményhez címû versét vagy Arany Híd-avatását. Mindenkinek meg kell találnia egyéni szövegmondó stílusát, és meg kell tanulnia, hogyan éri el azt a hatást, hogy a hallgató elhiggye: Neked mondom! Neked szól a vers. El kell érni, hogy az elhangzott mû rezegjen a hallgatóban. Kiss László rendezô, az egyesület elnöke a szakirodalom által kevéssé vizsgált területet vette górcsô alá. Azt vetette fel, hogy kell-e tehetség a versek elôadásához. A versmondás szerinte adottság és képesség együtt, amely fejlett beszédkészséget, jó orgánumot és kreativitást is igényel, mert a szokásostól való eltérés teszi egyedivé az alkotást. Fontos a hangsúlyozás szabályainak ismerete, használata, és ehhez jó figyelem-összpontosítási képességnek is kell társulnia. Emellett jó, ha nem hiányzik az elôadóból a motiváció, a cselekvésre késztetô belsô szükséglet, kényszer. A pódiummûvészet alkotó tevékenység – zártam le magamban a vitát. Dr. Vasy Géza irodalomtörténész arról beszélt, hogy a XX. században már másképp fogalmaz az alkotó, feszegeti az irodalom határait. Látványos visszaklasszicizálódás idejét éljük. Az irodalomkép változott, mert mindent áthat a társadalmi bizonytalanság. A posztavantgárd összmûvészeti jellege után új szövegértelmezés született. A hiátusságra és a paradoxonokra épülô szöveg eljut

egészen az egyszavas versig, vagy a szózuhatagokig, vagy a halandzsáig. Tóth Zsuzsanna elôadómûvész és köz­mû­ ve­lôdési munkatárs a versválasztásról beszélt, amely függ a nemtôl, kortól, a megélt tapasztalatoktól, az alkattól, a beszédállapottól. A versmondó újradimenzionálja a valóságot, mint ahogy a régész-biológus a csontdarabból konstruálja az egész állatot. Ô is idézte, hogy a versmondás alapja az, hogy lássuk a képeket, ellenkezô esetben az elôadó ugyanis nem tud mit visszaadni. Számtalan kérdés merül még fel a pódiumra állás elôtt, el kell dönteni például, hogy hosszú vagy rövid verset válasszon-e az elôadó. Alkati és habitusbéli azonosságot is kell keresni, s néha azt is tudni kell, mit jelent kilencévesnek

lenni. Ezért mondhatjuk: személyre szabott a versválasztás. Fodor Tamás színész-rendezô egy filmforgatásra kalauzolta hallgatóit. Arról beszélt, hogy harci helyzet van a versmondás közben. Kiderül a közönség soraiban, ki van az elôadóval és ki van ellene. Napvilágra kerül, ki drukkol, ki fanyalog. Aztán jön az elôadás, a mesélés, és megjelenik a gond, mint ahogy a mesékben is minden rendben van az elején, és csak akkor jelenik meg a baj, amikor felbukkan a gonosz. A versmondónak is meg kell találnia a problémát, ki kell kutatnia, mi a gond. Baj van, mondja az elôadó, és megosztja gondját a közönséggel. Nem tudja megmagyarázni, de baj van, nyomozzunk együtt – ajánlja, és aztán kibontakoznak az emberi viszonyok, mint a Colombo-filmben. Így lesz a szöveg bûnjel, nyom, amit elkövetô hagyott hátra, és visszakövetkeztetünk a kapcsolatokra. Petôfi A Tisza címû versét hallhattuk tôle, ahogy a forgatókönyvírás szabályait alkalmazva elôadta a mûvet. Képrôl képre haladva, beállítások, közelik és távolik váltakoztak, emelkedô és zuhanó kameramozgások sorával bontakozott ki a vers tája, arculata. Mint amikor egy szerpentinen halad az ember, úgy jött elénk a tiszai világ. Nála a versmondás beszámolás egy élményrôl, felidézése annak az érzésnek, hogy itt már voltam. Az elméleti elôadásokat követô gálamûsorban megszólaltak a magyar irodalom nagyjai, és kiderült, hogy a vers mindenkié, ha avatott tolmácsolók éneklik, mondják. Életre kelt valóban a költészet ezen a hétvégén a Fehérvári úti Mûvelôdési Házban. ■ N OVÁK IMRE

Magyar Versmondók Egyesülete A vers, amely napjainkban ismét reneszánszát éli, 1992-ben intézményesített formában is hangot kapott. Elôbb megszólaltak azok, akik fejükbe vették, hogy – Kosztolányi szavaival élve – föltámasztják a verset a könyvek soraiból, aztán csatlakozott hozzájuk néhány másik, majd több száz és ezer ember – ebbôl lett a Magyar Versmondók Egyesülete. Az egyesület a rendszerváltozás után elsôk között létrejött társadalmi szervezetek egyikeként tevékenykedik a hazai és határon túli magyar költészet és versmondás népszerûsítéséért. Regionális és külföldi tag-, illetve társegyesületeivel, intézményekkel közhasznú ernyôszervezetként tartja életben és koordinálja a magyar nyelvû versmondómozgalmat. A kifejezetten a versmondással foglalkozó hazai civil szervezet csaknem valamennyi rangos versmondó verseny, mûhely, továbbképzés, tábor és találkozó szakmai segítôje, a költészet és a versmondás elismert letéteményese. Célja a vers emberközelbe helyezése, a költészet mint a magyar nyelv éltetôje társadalmi rangjának visszaállítása. A Magyar Versmondók Egyesületének kiemelt rendezvényei: „Regösök húrján” Országos Általános Iskolás Vers- és Prózamondó Verseny (elôdöntôk: Kiskunfélegyháza, Veszprém, Budapest; döntô: Pápa); József Attila vers-, énekelt vers- és prózamondó verseny, Tatabánya (a Magyar Mûvelôdési Intézettel, a Képzômûvészeti Lektorátussal és a tatabányai Közmûvelôdés Házával közösösen); Kondor Béla, Nagy László és Szécsi Margit Országos Versmondó Verseny; Kaleidoszkóp Nemzetközi VersFesztivál; Radnóti Miklós Vers- és Prózamondó Verseny, a versenyek versenye; Latinovits Zoltán országos vers- és prózamondó találkozó; VersGála – Költészet Napi Találkozó, az egyesület jubileumi ünnepsége; Lélektôl Lélekig Gyermekfesztivál, Siklós; Gyermekversmondó Táborok; Versmûvészeti Szeminárium; Színész és Elôadómûvész Felkészítô Mûhely; Parnasszus Írásmûvészeti Mûhely. A  programokkal az egyesület célja az, hogy a vers új utakat, új formákat találjon magának korunk olvasójához, a befogadó pedig ismerje fel azt a tényt, hogy a vers nem más, mint a mindennapi emberi gondolat mesteri megfogalmazása. (További információk: www.vers.hu)

2012.

május–június

■

új k atedra

43

sze rte nézô

Mozgóképes kultúrmisszió A Mozinet on-line kortárs mozgóképmagazin komoly kulturális missziót vállalt magára, amikor 2006 szeptemberében a hetedik mûvészethez kapcsolódó tanulmányi versenyt indított középiskolás diákok részére, amelyeket azóta is minden évben sikerrel rendez meg. A verseny szervezôi vallják, hogy a mozgóképkultúra szerves része kulturális életünknek, éppen ezért nagyon fontos egy igényes, a filmnyelvet értô generáció kinevelése. Barkóczi Jankával, a Zsánerben rovatvezetôjével beszélgettünk.

– A Zsánerben tulajdonképpen hiány­ pótló kezdeménye­zés, hiszen a mozgóképes szakirodalomban kevés a kifejezetten a fiatalok nyelvén íródott, mégis kellôképpen szakmai ismeretterjesztô anyag. Hogyan született meg az ötlet a rovat létrehozására egy a magát a piacról fenntartani kénytelen mozis magazin szerkesztôségében? – A Zsánerben rovatot a 2006/2007-es tanévben indítottuk útjára, idén májusban pedig már a hatodik ciklust zártuk. Kezdetben a Mozinet Magazin nyomtatott formájában szeptembertôl áprilisig havonta közöltünk hosszabb tanulmányokat és hozzájuk kapcsolódó versenyfeladatokat, amelyekkel elsôsorban a 14–18 éves középiskolások érdeklôdését kívántuk felkelteni. Mivel ez a korosztály már a tanórai keretek között is találkozik médiaoktatással, feltételeztük, hogy mind nekik, mind pedig tanáraiknak igényük lehet a törzsanyagot kiegészítô, színes, informatív segédletekre. A tudományosismeretterjesztô jellegû cikkeket így a gyerekek

44

2012.

május–június

■

életkori sajátosságait figyelembe véve, szigorú szakmai felügyelet mellett állítottuk össze. Az eredeti elképzelés szerint fontos volt, hogy olyan témákat dolgozzunk fel, amelyek általában is izgatják a tizenévesek fantáziáját. Igyekeztünk mélyebb elemzést adni közismert, komoly mûvészeti-kulturális értéket képviselô alkotásokról, de nem féltünk a trendi vagy kényesebb kérdésektôl sem. Az elsô két évben a klasszikus filmes mûfajokat, a következô két évben viszont már olyan rendezôk életmûvét és a mûfajokhoz való kötôdését vizsgáltuk, mint Steven Spielberg, a Coen fivérek vagy éppen Tim Burton. A rendezôk után kiemelkedô színészek és az általuk jellemzôen megformált archetípusok bemutatása következett, valamint a dramaturgia legalapvetôbb fogalmait is tisztáztuk: Sigourney Weaver ürügyén a nôkép változását, Clint Eastwoodot mint apafigurát, Penélope Cruz filmjeit pedig mint a másság problematikájának kibontóit. Míg a korábbi években lényeges szempont volt, hogy elsôsorban lehetôleg a kortárs felhozatalból merítsünk, idén a magyar filmtörténettel kapcsolatos fordulók már az 1930-as évekig visszanyúltak. Jövôre ismét tervezünk némi tematikus módosítást, és Jankovics Marcell animációs rendezôvel együttmûködve

új k atedra

elsôsorban a vizualitás szempontja köré szervezzük a fordulókat. – Hogyan nôtte ki magát a Zsánerben országos, illetve határon túl nyúló tanulmányi versennyé? – Mivel a vetélkedô a tanév során levelezô rendszerben zajlik, kézenfekvô volt, hogy a magyar nyelvterületen, határoktól függetlenül nyitottá tegyük bárki számára. A kiemelkedôen teljesítô csapatok fordulónként ajándékcsomagot nyernek, amelyet postán juttatunk el nekik, az egész éves összetett versenyben legjobb eredményt elérô öt csapat pedig személyesen is találkozik a döntôn. Sajnos a finanszírozási nehézségek miatt tavaly megszûnt a magazin nyomtatott változata, de felméréseink szerint addig évente nagyjából 50 000 diákhoz jutott el így közvetlenül vagy közvetve az általunk összeállított anyag. Külön öröm számunkra, hogy például a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnázium tanulóit immár a visszatérô (és folyamatosan kiemelkedô eredményt elérô) játékosok között köszönthetjük. – Hogy a Zsánerben vetélkedônek létjogosultsága van, az nem kérdéses, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy nemcsak a diákok, hanem a magyar filmszakma neves képviselôi is örömmel fogadták a kezdeményezést, többüket sikerült megnyerni a rovatban megjelenô anyagok szerzôinek, illetôleg a döntô zsûrijébe egyaránt. – A verseny az elmúlt évek alatt az oktatásban és a filmes területen dolgozók segítségével komoly szakmai fórummá alakult. Hagyományos partnereink között van például az Uránia Nemzeti Filmszínház, ahol a sokhavi közös munkát lezáró döntôket rendezzük. Ezek zsûrijében az elmúlt években olyan kiemelkedô személyek vettek részt, mint Bakos Edit, a Nemzeti Filmszínház igazgatója; Báron György filmkritikus,

sze rte nézô a Színház és Filmmûvészeti Egyetem tanára; Novák Emil rendezô-operatôr, a Stábiskola vezetôje; Horváth György, a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója és Varró Attila filmkritikus, aki az ELTE filmszakán tanít. – Hol és milyen formában lehet hozzáférni az eddig elkészült tanulmányokhoz, írásokhoz? – A Zsánerben elsô két éve alatt született cikkekbôl könyv született, amelyet azonos címen a Mozinet-könyvek sorozatának 3. köteteként adtunk ki (elôzôleg már megjelent Varró Attila Cult-Comics címû, képregényekrôl szóló munkája és az amerikai filmtörténet tiltott korszakával foglalkozó Grindhouse válogatás). Ebben a mûfajiság és szerzôiség viszonyát vizsgáló anyagokból közlünk egy szép csokorravalót. A könyv mellé ráadásul a Filmklubszövetséggel együttmûködve egy külön DVD is készült, amely mûfajtörténeti elôadásokat tartalmaz. Mivel az idei verseny már kizárólag on-line folyt, ennek cikkeit és feladatait a mozinet.hu honlapon bárki szabadon elérheti. – A beérkezett anyagok alapján milyennek találják a középiskolások mozgóképes ismereteit? Hol mutatkoznak nagy hiányosságok, illetôleg a tematika kialakításánál figyelembe vették-e ezeket a fehér foltokat? – A cikkekhez kapcsolódva igyekszünk minél sokszínûbb feladatsorokat összeállítani. Egyaránt szerepelnek közöttük rövid, szövegértést és tárgyi tudást felmérô kérdések és a kreativitásnak nagy teret adó feladatok. A szakterületi mûveltség mellett a diákok általános fogalmi biztonságát is vizsgáljuk, ami különösen hasznos, hiszen a gyerekeknek mind az érettségin, mind a késôbbi tanulmányaik során rendszeresen számot kell majd adniuk definíciós képességükrôl, ez pedig gyakorlással jól fejleszthetô. Általános tapasztalat, hogy a beérkezô válaszok folyamatosan nagyon magas színvonalúak, ami mind a gyerekek nyitottságát és érdeklôdését, mind tanáraik hallatlanul nívós évközi munkáját bizonyítja. A versenyzôk különösen fogékonyak például a kreativitást igénylô feladatokra (forgatókönyv részletének kitalálása, képzeletbeli karakterek és párbeszédek leírása stb.), ám sokszor bi-

zonytalanabbak, ha több tudományterületet/ tantárgyat összekapcsoló kérdést kapnak. Az interdiszciplináris gondolkodás háttérbe szorulása sajnos általában jellemzô az egész magyar oktatási struktúrára, ezért lehetôség szerint az ezzel ellentétes tendenciát szeretnénk erôsíteni a jövôben. Fontosnak tartjuk, hogy egy filmet nézve ne csak a filmrôl, de az adott történeti korszakról, a vizuális megoldásokról, képzômûvészeti hatásokról, a bemutatott társadalmi konfliktusokról is közösen, a korábban különálló intellektuális fiókokba elzárt ismereteket összehozva gondolkodjunk. – Milyenek a visszajelzések a diákok és a pedagógusok részérôl? Tudják hasznosítani az anyagokat és a tanultakat az iskolai órákon vagy azokon kívül? – A visszajelzések minden évben nagyon pozitívak, a rovatban megjelent anyagokat nemcsak tanórai keretek között, de tematikus szakkörökön, iskolai filmklubokban és a versenytôl független egyéb rendezvényeken is használják. Minden évad végén konkrét visszajelzést is kérünk a pedagógusoktól, és a következô tanévben megpróbáljuk az addig beérkezô javaslatokat figyelembe venni. Az idei magyar filmes tematika például éppen egy ilyen, többek részérôl felmerült igényt próbál kielégíteni. – A hagyományosan az Uránia moziban

rendezett döntô idén elmaradt. Mi volt ennek az oka? – Az Urániában megrendezett döntôt idén forráshiány miatt sajnos le kellett mondanunk. Nagyon sajnáljuk, hogy így történt, mert az utóbbi években a legjobb öt csapat számára szóló személyes megmérettetés igazi csúcspontját adta a sorozatnak. A többórás jó hangulatú vetélkedôkön a résztvevôk rendszerint kvízjátékok, filmfelismerési verseny, saját prezentációk bemutatása és sok-sok egyéb játékos feladat megoldása során mérték össze tudásukat. Volt olyan év is, amikor a csapatok egyenesen a saját maguk által leforgatott kisfilmekkel érkeztek, vagy éppen filmötleteiket próbálták eladni a prominens zsûrinek. Reméljük, hogy minden nehézség ellenére szervezhetünk még a jövôben hasonló rendezvényeket, mert kétségtelenül ezek azok, amelyek a tanulók és tanáraik egész éves kemény munkáját illô módon megkoronázzák. – A magyar filmszakma, illetôleg a filmes újságok általánosan nehéz helyzetben vannak. Sikerülhet-e tovább szervezni a versenyt ilyen magas színvonalon, és ha igen, akkor vannak-e már elképzelések arra vonatkozóan, hogyan juthatna el a Zsánerben még több tanulóhoz, pedagógushoz? Mik a további tervek? – Mindent megteszünk azért, hogy a versenyt a rendelkezésre álló keretek között, de hasonló színvonalon folytassuk. Örülnénk, ha a gyerekek minél kevesebbet éreznének a területet érintô komoly nehézségekbôl. A nyomtatott folyóirat megszûnésével a rovat is átköltözött az internetre, így a jövôben az on-line lét lehetôségeit próbáljuk minél inkább kiaknázni. Az elôttünk álló tanév fordulói minden bizon�nyal interaktívabbak lesznek, több multi­médiás eszközt bevetnek, és nagyobb teret nyitnak majd egyfajta önképzô közösség kialakulása felé. ■ SIMO NYI G ÁS PÁR

2012.

május–június

■

új k atedra

45

SZERTEN É Z Ô

Pedagógusok a filmvásznon A filmek gyakran érzékletesebben tárják fel az iskola világának problémáit, mint a különbözô pedagógiai elemzések, kutatások garmadája. A tantermek számtalan mozgókép számára biztosítottak (és biztosítanak napjainkban is) tökéletes díszletet a maguk sajátságos konfliktusaival, speciális közegével és persze egyedi hôseivel. Ezen filmek legfontosabb hôsei pedig kik mások is lehetnének, mint a pedagógusok? S legyen akár fiatal, idealista, szenvedélyes tanító, netán bölcs, dörzsölt professzor a fôszereplô, ezek az alkotások arra emlékeztetik nézôjüket, hogy milyen fontos szerepük van a pedagógusoknak a fiatal személyiségek formálásában, nevelésében. Sorozatunkban emlékezetes pedagógusfigurákat bemutató alkotások közül válogatunk.

Miss Jean Brodie virágzása (The Prime of Miss Jeane Brodie, 1969) Az iskolafilmek mûfaji struktúrája a hatvanas– hetvenes évek fordulójára jól körülírhatóvá vált, és az olyan toposzok mellett, mint a „kezelhetetlen osztály” (Tanár úrnak szeretettel, Up the Down Staircase), megjelentek a rendszeren kívül álló pedagógusok is, akik furcsa módsze­ reikkel, egyéni hangvételükkel, különcségükkel általában mégis megdicsôültek: megnyerték mind az osztályuk, mind pedig a mozinézôk kegyeiért vívott harcukat a film végét jelzô stáblista elérkezésével. A tekintélyelvû iskolarendszerrel szemben fellépô, a hagyományos oktatás és a bürokrácia makacs és fafejû szabályai ellen lázadó pedagógusok azonban nem minden esetben a jó példát testesítették meg a filmeken, amire az 1969-ben készült Miss Jean Brodie virágzása tökéletes mozgóképes példa. A XX. század legjobb 100 angol nyelvû regénye közé is beválasztott, azonos címû Muriel Spark-mû fôhôse hiába tekinthetô a kilencvenes évekre igazán népszerûvé váló excentrikus tanárfigurák (mint például a Holt költôk társa-

tudás áll rendelkezésére, diákjai fejét mégis inkább romantikus eszmékkel, a mûvészetek és a szerelem mindenekfelett állásával, saját magánéletének kényes részleteivel és fasiszta politikai nézeteivel, fôként Francót és Mussolinit éltetô történeteivel tömi. Jóllehet az iskola igazgatónôje, Miss Mackay (Celia Johnson) nem nézi jó szemmel Miss Brodie ténykedését, a tanulók mégis rajonganak a gyakran egyszemélyes színpadi elôadásba torkolló tanórákért, és végletekig hûségesek tanárukhoz. Kiváltképp a Brodie-lányok, Sandy (Pamela Franklin), Monica, Jenny és Mary McGregor, akik az iskolaidôt követôen is Miss Bordie társaságában töltik idejüket. Miss Brodie legfôbb bizalmasait szerelmi életébe is belevonja, ám amikor két kollégájával, a heves lelkületû mûvészettanárral és a visszafogott kórusvezetôvel is viszonyba kezd, a dolgok irányítása kicsúszik a kezébôl, ami hamarosan visszafordíthatatlan tragédiához és kedvencei árulásához vezet…

sága) elôfutárának, Miss Jeane Brodie minden tekintetben kiforgatja a határok nélküli önmegvalósítás lehetôségét ígérô pedagógus alakját és csúnya kudarcot vall a játékidô végére. A skót származású Miss Jean Brodie (Maggie Smith) a konzervatív módszereirôl híres Marcia Blaine leányiskola tanára az 1930-as évek Edinburgh-jában, noha ô maga cseppet sem hagyományos pedagógus. Ugyan hatalmas

A Guardian olvasói a legjobb 50 filmadaptáció közé sorolják Ronald Neame direktor filmjét, aki meglepô módon nem olvasta az eredeti mûvet, a forgatókönyv megírását inkább rábízta Jay Presson Allenre, aki a film elôtt két esztendôvel már színpadra álmodta Muriel Spark regényét. A könyvhöz képest jelentôs eltéréseket mutató adaptáció mégis hû maradt alapanyagához, és elképesztô hitelességgel

46

2012.

május–június

■

új k atedra

ragadja meg az ön- és közveszélyes álmodozó, Miss Brodie alakját, akinek tettei nyomán szeretôinek és lelkes diákjainak élete egyaránt a porba omlik. Ennek ellenére Miss Brodieban egy pillanatra sem merül fel pedagógusi felelôsségének szikrája, pedig saját életének kudarcai elôl való folytonos menekülése nem diákjai szellemi kibontakozását, hanem megnyomorodását segíti elô. Utóbbit a film záró képsorai remekül illusztrálják a Miss Brodie-t kirúgató legfôbb bizalmas keserû közelije és tanárának fejében csengô monológja révén: „Adjatok egy megfelelô korban lévô diáklányt, és az enyém lesz örökre.” A film igazi erejét a címszereplôt megformáló Maggie Smith (sokaknak a Harry Potter sorozat McGalagony professzoraként lehet ismerôs) tökéletes és sokszínû alakítása jelenti, amiért 1970-ben Oscar-díjjal jutalmazták. Smith zseniálisan egyensúlyozik szerepében, hiszen úgy csinál Miss Brodie figurájából paródiát, hogy közben végig képes megtartani annak drámai jelentôségét is. Kiemelkedô alakításához a szerelmes mûvészettanárt megformáló Robert Stephens és a Sandyt alakító Pamela Franklin egyaránt kiválóan asszisztál, az ô hármasuk végig fenntartja a nézô érdeklôdését a kissé érdektelenebb cselekményrészek alatt is. Jay Presson Allen feszes forgatókönyve és Ronald Neame pedáns rendezése pedig idôtlenné teszik a pedagógusi felelôsség és a tanár-diák viszony komplex kérdéseit egyaránt mélységei­ ben ábrázoló mûvet. ■ SIMO NYI G ÁS PÁR

e gé s z s ég

Kötélen függve Az utóbbi években a fitnesz vezetô piacán, az USA-ban új „ôrület” dúl az edzôtermek látogatói között: a „suspension training”, vagyis a függesztett edzés – hazánkban ismert változata a TRX. Hevederbe-kötélbe kapaszkodva vagy a lábunkat beakasztva egyszerû mozdulatokkal átmozgatjuk, megdolgoztatjuk az izmainkat. A TRX az elmúlt években itthon is egyre nagyobb népszerûségre tett szert; ma már nemcsak az élsportolók, de az edzéstermek palettáján a nagyközönség számára is elérhetô. Igaz, ezekre a kiscsoportos órákra esetenként csak hosszú várólistáról tudunk bekerülni, ami jól jelzi a módszer népszerûségét. Ha mi is kipróbáljuk, megtudjuk, mire kell idônként hónapokat várnunk, s azt is, hogy érdemes volt-e. A kötelek használata a testedzésre nem új keletû módszer. Már az ôsi Andokban is használták, ahogyan azt Kurt Dasbach, egy chilei profi futballista a XX. század utolsó éveiben felismerte és erre alapozva fejlesztette ki az Inkaflexx hevedert. A hazánkban elterjedt TRXrendszert Randy Hetrick a haditengerészet elit csapatánál dolgozta ki nagyjából ugyanekkor, a prototípust egy ejtôernyô kötélzetébôl és karabinerébôl állítva össze. A tengerészgyalogosok számára azóta is ez a testedzés egyik alapeszköze. Idôközben több más hasonló eszköz megjelent, amelyek azonos elven mûködnek. Bár a heveder csak 2005-ben bukkant fel a piacon, rövid idô alatt elismert módszerré nôtte ki magát; a tengerészgyalogosok és a profi sportolók mellett ma már a hétköznapi testedzôk körében is ismert és igen kedvelt eszközzé vált. Magyarországon egyelôre még csak TRX-heveder kapható, az edzôtermekben is ilyen típusú foglalkozásokkal találkozunk, de a népszerûségét tekintve várhatóan hamarosan az Inkaflexx – és egy sor más gyártmány is – megjelenik hazánkban is. A kiscsoportos TRX-foglalkozások ára 1300–3000 forint óránként; ha új TRX-hevedert szándékozunk vásá-

rolni, akkor mélyen a pénztárcánkba kell nyúlnunk: minimum 45 000 forintot számoljunk rá. Maga az eszköz nem bonyolult: falra, plafonra vagy akár fára, ajtóra szerelhetô, állítható hosszúságú heveder, amelynek a végén kényelmes, párnázott fogó van a kéznek és hurok a lábnak. A kötélzet nem rugalmas, nem az ellenállás ellen dolgozunk, hanem saját testünk súlyával. Akár egy hordozható edzôterem, változatosan használható, ugyanakkor kis helyen is elfér! Aaron Baldwin, aki korábban tengerészgyalogosok kiképzôje volt, így magyarázta a rendszer mûködését: „Nagyon könnyû állva, a falnak támaszkodva fekvôtámaszozni, a földön vízszintesen megcsinálni ugyanezt már jóval nehezebb. A TRX segítségével e kettô között bármelyik pozíció felvehetô.” Valóban jellegzetes mozdulatok közé tartozik a 45 fokban végzett fekvôtámasz, az egylábas hátradôlt guggolások, vagy akár a lábat a hurokba akasztva, könyéken támaszkodva elôre-hátra hintázás. Mindeközben egy kötélbe kapaszkodva (függesztve), egyenes háttal-derékkal egyensúlyozunk. A mozdulatok nem bonyolultak, nem kell hosszasan gyakorolnunk, mire sikerül

követnünk a többieket, igaz, cserébe sokszor 10-15 másodperc után már alig bírjuk folytatni a feladatot. A komolyabb koordinációt-egyensúlyozást igénylô pozíciók idônként kifejezetten játékosak, sôt mókásak lehetnek: mindig van, aki a kötélbe csimpaszkodva igyekszik visszanyerni egyensúlyát. A feladatok nehézsége a dôlésszöggel változik, a kevésbé edzettek pozíciótól függôen a másik lábat, kezet is lerakhatják. Ezért lehet alkalmas ugyanaz az eszköz az elitkatonák és az átlagember számára is. Ne aggódjunk, ha nem kockás a hasunk; az elsô pillanattól kezdve be tudunk kapcsolódni az edzésbe, és még csak nem is hátráltatjuk a többieket. Minden mozdulat megdolgoztatja a teljes testet, különösen a törzset: a hasfal, az ágyék és a mély hátizmok folyamatosan terheltek, hiszen a ferde testhelyzetekben is egyenes derék kemény munkára készteti ezeket az izmokat. Fontos, hogy ne ejtsük be a derekat, hiszen az nemcsak hátfájáshoz, de akár sérüléshez is vezethet. Éppen ezért vegyük komolyan az edzô utasításait, élvezzük a könnyebb pozíciót, és figyeljünk a pontos végrehajtásra. Bár az egyes mozdulatok nem tûnnek túl nehéznek, jó eséllyel 15 perc múlva már alig kapunk levegôt, s úgy érezzük, egy apró mozdulatra sem vagyunk képesek. Ne csüggedjünk, szinte mindenki így kezdi, a következô órát lassabb, egyenletesebb tempóban dolgozzuk majd vé-

2012.

május–június

■

új k atedra

47

e gé s z s ég gig. Az edzés végén így is remegô kézzel-lábbal botorkálunk majd az öltözôbe. A mozdulatok változatosak, a nehezebb testhelyzetek még a tapasztaltak számára is sokáig kihívást, ugyanakkor nem elérhetetlen feladatot jelentenek. A függesztett edzés jól illeszkedik a funkcionális tréning eszköztárába. Ennek a szemléletnek az alapja, hogy – szemben a hagyományos edzôtermi gépekkel, amelyeken természetellenes mozgásokat végrehajtva izoláltan fejlesztünk egy-egy célzott izmot, izomcsoportot – a testet természetes mozgásmintákba integrálva erôsíti (ezért integrált tréningnek is szokták hívni). Ez a módszer a test természetes képessé­geit erôsíti fel, így nem az izomépítés a cél, hanem a kiegyensúlyozott, stabil és terhelhetô izomzat és ezzel a hétköznapi teljesítmény fokozása. És itt ne csak arra gondoljunk, hogy könnyebben tudjuk hazacipelni a szatyrokat. A funkcionális tréning fókuszában lévô hát-ágyéki gerincszakasz megerôsítése megelôzheti, megoldhatja a hátfájás sokakat érintô problémáját is. Az intenzív mozgással rengeteg kalóriától szabadulhatunk meg, fogyókúrás módszernek kiválóan alkalmas, emellett harmonikusan fejleszti a teljes izomzatot, a hajlékonyságot, a koordinációt, az ízületek és a törzs stabilitását, valamint az állóképességet is. A fokozott igénybevétel erôsíti a keringési és légzôszerveket is. Aki hatékony erôsítésre, a teljes test át-

mozgatására vágyik, annak bátran ajánlom a TRX-et. Biztosra vehetjük, hogy az edzés minden izmunkat keményen megdolgoztatja, és ezt bizony jó eséllyel még napokkal késôbb is érezni fogjuk izomláz formájában – nemcsak a karban, lábban számíthatunk rá, de különösen

Eötvös József Pedagógiai Szolgáltató

a törzs izomzatában (számomra ez volt az elsô alkalom, amikor még a bordaközi izmaim is fájtak). Ha jól megismertük az eszközt és saját határainkat, akár otthonra is vehetünk ilyen hevedert: praktikus, kicsi, mobil és hatékony eszköze a testedzésnek. ■ F D

OM azonosító: 200216 Felnôttképzési nyilvántartási szám: 01063-2008 Intézményi akkreditációs lajstromszám: AL-1988 Cím: 7100 Szekszárd, Szent István tér 11–13.

Intézetünk szakmailag önálló intézményként évek óta alapvetôen pedagógiai-szakmai szolgáltatások ellátását végzi a Közoktatási Törvény 36. § (2) bekezdés alapján közoktatási intézmények és fenntartóik számára. Eredményeink között szerepel a régiós jelleg kialakítása, a képzési tevékenység megerôsítése, szaktanácsadói, szak­értôi hálózat kiépítése, a feladatellátás minôségének emelése, a megnyert pályázatok színvonalas megvalósítása. Kiemelt szolgáltatásaink: • Akkreditált felnôttképzési intézményként pedagógus-továbbképzések tartása. • Korszerû tanulásszervezéssel kapcsolatos módszertani fejlesztések, szakmai konferenciák, felkészítô tréningek, elôadások, tájékoztatók, workshopok szervezése. • Pályázati projektek szakmai megvalósítása. • Szakértôi feladatok ellátása közoktatási intézmények, intézményfenntartók számára.

Kollégáink készséggel állnak rendelkezésükre! Forduljanak hozzánk bizalommal! További információ: Telefon: 06-74/505-660 • Fax: 06-74/505-639 • www.epszi.hu • E-mail: [email protected] 48

2012.

május–június

■

új k atedra