BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR
Nemzetközi Gazdálkodás Szak Nappali tagozat Külgazdasági Vállalkozások Szakirány
Szlovénia gazdasági kapcsolatai a volt jugoszláv tagállamokkal
Készítette: Buncsek Adél
Budapest, 2011.
Tartalomjegyzék Bevezetés
4
1. Jugoszlávia felbomlása
6
1.1. Történelmi előzmények
6
1.2. A délszláv háborúk
9
1.2.1. Szlovénia
9
1.2.2. Horvátország
10
1.2.3. Bosznia-Hercegovina
11
1.2.4. A háború befejezése
12
1.3. A jugoszláv adósság
13
2. Szlovénia általános bemutatása
15
3. Szlovénia gazdasági talpraállása
17
3.1. Jugoszláv örökség ─ önigazgatás és privatizáció
17
3.2. Gazdasági átalakítás
18
3.2.1. Monetáris átalakítás
18
3.2.2. Egységes devizapiac
19
3.2.3. Fiskális reform
19
3.2.4. Intézményi átalakítás
20
3.3. Privatizáció
20
4. Szlovénia gazdasága
22
5. Kereskedelemi kapcsolat a szomszédos országokkal
25
5.1. Bilaterális kapcsolatok
26
6. Kereskedelmi jelenlét a volt jugoszláv piacokon
30
6.1. Mit is veszített Szlovénia, a jugoszláv piacok elvesztésével?
30
6.2. Az elmúlt évek trendjei
31
6.3 A volt jugoszláv piacok fontossága Szlovénia számára
32
6.3.1. Kereskedelem Horvátországgal
34
6.3.2. Kereskedelem Bosznia-Hercegovinával
36
6.3.3. Kereskedelem Szerbiával
38
2
6.3.4. Kereskedelem Macedóniával
39
6.3.5. Kereskedelem Montenegróval
40
7. Szlovén külföldi direkt tőkebefektetések
42
7.1. Belépési módok
42
7.2. Érvek a tőkebefektetés mellett
43
7.3. OFDI- Szlovénia külföldi tőkebefektetései
43
7.4. Vállalati szereplők
45
7.5. A 2008-as gazdasági világválság hatásai
47
7.6. Politikai háttér
48
8. OFDI a volt jugoszláv tagállamokban
49
8.1. A szlovén külföldi tőkebefektetések bevételei 9. Magyarország szerepe a balkán régióban 9.1. A magyar OFDI
51 55 58
Összefoglalás
61
Ábrák jegyzéke
63
Táblázatok jegyzéke
63
Irodalomjegyzék
65
3
Bevezetés Az elmúlt években jónéhány alkalommal jártam a Magyarországgal szomszédos volt jugoszláv államokban. Fő célpont Horvátország és Szlovénia volt, de lehetőségem nyílt Bosznia-Hercegovinába és Szerbiába is ellátogatni. A tagállamok közötti óriási különbségeket nehéz nem észrevenni. Míg Horvátországra és Szlovéniára a rendezett, gondozott terek, parkok, lakóházak, emellett technikai fejlettség jellemző, addig Szerbia, és Bosznia-Hercegovina még mindig a háború gyötrelmeit hordozza magán. Ha itt járunk, szembesülhetünk a közel tizenöt éve végetért háború nyomaival. A befejezetlen, szétlőtt lakóházak, a szegénység még mindig szerves része a dél-európai társadalomnak. Míg Szlovéniában a háború szinte minden komolyabb kár nélkül lezajlott, addig ezekben az országokban több éven keresztül súlyos anyagi- és emberáldozatokkal járó harcok folytak. Ez a térség a mai napig nem tudott gazdaságilag talpra állni, és sajnos az etnikai, és területi viták sem értek véget az országhatárok véglegesítésével. Amikor ezeken a területeken jártam azon gondolkoztam, hogy vajon mi okozhatja ezt az éles kontrasztot. Történelem
tanulmányaim
során
találkoztam
először
Jugoszlávia
felbomlásának
történetével, és talán bonyolultsága miatt is, az egyik kedvenc témámmá vált. Dolgozatom során megpróbálok teljesen objektíven tekinteni a történelmi előzményekre. Természetesen tudom, hogy minden gazdasági lépést megelőz egy politikai döntés, ennek ellenére törekedtem arra, hogy dolgozatomból teljes mértékben kizárjam a politikát. A balkáni térség egyre fontosabbá válik számunkra, mégis még mindig nagyon keveset foglalkozunk a kulturális
különbségek
áthidalásával, és
a terület gazdasági
potenciáljainak
kiaknázásával. Kutatásaim alatt a figyelmet elsősorban Szlovéniára öszpontosítottam. Idén, 2011.június 25-én ünnepelte a Szlovén Köztársaság a volt jugoszláv államtól való függetlenségének 20. évfordulóját. Úgy gondoltam, ez a kerek évforduló jó alkalmat biztosít arra, hogy megvizsgáljam a Jugoszláviától való elszakadás gazdasági következményeit. Fő kérdésem az volt, hogy mennyire tudott, és mennyire akart Szlovénia kereskedelmileg és gazdaságilag függetlenedni a volt jugoszláv tagállamoktól? Vajon elvágott-e minden szálat, ami a múlttal összeköti, vagy ezeket a kapcsolatokat egy más pozícióban ugyan, de újra felfrissíti és kihasználja?
4
Ez az ország a volt jugoszláv tagállamok közül a legfejlettebb. 1991-es függetlenedése után 13 évvel már belépett az Európai Unióba1, és tagja lett az ENSZ-nek is. Úgy gondoltam, hogy megfontolt gazdaságpolitikája, és jól strukturált gazdasági felépítése jó példával szolgálhat a többi volt szocialista tagország, főként Magyarország számára. Írásomban elsőként dióhéjban feldolgozom Jugoszlávia felbomlásának gazdasági, etnikai okait, illetve a délszláv háborúk során bekövetkezett változásokat. Kitérek a volt Jugoszlávia által felhalmozott külföldi adósságra, és annak felosztására. Mindezek után Szlovénia bemutatása következik, földrajzi, társadalmi, és gazdasági szempontból. Részletesen elemzem az 1991-es függetlendés utáni gazdaságpolitikát, valamint a gazdasági talpraállás folyamatát. Ezután Szlovénia külkereskedelmét veszem górcső alá, elsőként európai fő partnerországaival, ezt követően pedig a volt jugoszláv tagállamokkal. Nagy hangsúlyt fektettem a gazdasági befolyás kapcsán a direkt külföldi tőkebefektetések elemzésére is. Végül Magyarország balkáni szerepvállalását, és az elmúlt évek fejleményeit vizsgálom. Kutatásomhoz legfőképpen a nemzetközi intézmények (mint például Világ Bank, Európai Bizottság) és a Szlovén Statisztikai Hivatal kiadványait vettem alapul. Mint már utaltam rá nagyon kevés magyar forrás foglalkozik a volt jugoszláv tagállamok gazdasági fejlődésével, ezért forrásaim túlnyomó többsége angol nyelvű.
1
Szlovénia 2004. május 1-én csatlakozott az Európai Unióhoz 7 másik közép- és kelet-európai országgal köztük Magyarországgal -, valamint Ciprussal és Máltával együtt
5
1. Jugoszlávia felbomlása 1.1. Történelmi előzmények
A következő két részben, mely a térség történelmi hátterét, és a délszláv háborúk történelmét dolgozza fel, Csizmadia Gábor, A délszláv háború Jugoszlávia felbomlása című írását vettem alapul. Régóta az európai térség egyik legproblémásabb régiójának mondhatjuk a balkáni térséget. Már az oszmán birodalom terjeszkedése idején is itt zajlottak a legnagyobb áldozatokkal járó harcok, az első világháború után pedig kiérdemelte az „Európa puskaporos hordója” megnevezést. Nagyon fontos figyelembe vennünk a különböző vallási nézeteket, mert a Balkánon élő nemzetek viszonyát ez alapvetően meghatározza. A három legnagyobb csoport: az ortodox szerbek, a katolikus horvátok, és a muszlim bosnyákok. Itt fontos megjegyezni, hogy a bosnyákok esetében a közösséghez való hovatartozás fontosabb volt, mint a nemzeti hovatartozás. Már a XIX. század folyamán is voltak kezdeményezések, melyek szerint a térséget vallási és nemzeti homogenitás alapján osztották volna fel országokra. Ez az oszmán birodalom terjeszkedése idején sem valósulhatott meg, és ezután is folyton változtak az országhatárok. (Csizmadia, évszám nélkül:1) A nagyhatalmi érdekek sokszor befolyásolták a Balkán háborúk kimenetelét, és az országhatárok alakulását. Az 1912-13-as első Balkán-háborúban a Balkán-szövetség az Oszmán birodalommal harcolt. Ekkor Oroszország a szerbek oldaláról támogatta a háborút, Nagy-Britannia, Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia és Olaszország pedig a török területek változatlanságában volt érdekelt. A török veszteség után megalakult a független Albánia, a területek egy részét pedig felosztották, a szerbek, bolgárok, és görögök között. Természetesen ezzel a területi rendezéssel nem mindenki volt elégedett, ezért 1913-ban a második Balkán-háború során Szerbia, Románia, és Görögország megtámadta Bulgáriát. A harcokban a törökök is részt vettek, de ez alkalommal már a szerbek oldalán. A második Balkán-háborút a bukaresti egyezmény zárta le 1913-ban, melynek értelmében Bulgáriától elvették Macedóniát és Trákiát, és szétosztották a győztesek között. Ezzel a területi átrajzolás még korántsem ért véget, hiszen a Balkán történelmének addigi legvéresebb időszaka előtt állt. (Csizmadia, évszám nélkül:2)
6
1914. június 28-án a Szarajevóban tartozkodó Ferenc Ferdinánd Habsburg trónörököst Gavrilo Princip szerb nacionalista meggyilkolta. Bár az I. Világháború kirobbanásának nem ez volta fő oka, 1914. június 28-án az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának. Szerbia a vártnál komolyabb ellenfélnek bizonyult. A szerbek visszaszorításához a Monarchiának német, bolgár, és török segítséghez kellett fordulnia, de ez sem volt hatásos, mivel a szerbek a szövetséges nagyhatalmak oldalára állva a győztes oldalon fejezték be a háborút. A szerbek győzelmével a Balkán térképe ismét megváltozott. Létrehozták az egységes délszlávokat magába foglaló államot, amire már Szerbia korábban is igényt tartott. 1918. december 1-én megalakult a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, I. Sándor vezetésével. Az újonnan megalakult állam magába foglalta a mai Szerbiát, Bosznia-Hercegovinát, Macedóniát, Montenegrót, Szlovéniát és Horvátországot. A vallásilag és gazdaságilag heterogén területet egységes királyság alá vonták, ahol a körzeteket központilag irányították. 1929-ben I. Sándor eltörölte az alkotmányt, személyi diktatúrát vezetett be, és az országot Jugoszláv Királysággá nevezte át. Ez a lépés sem oldotta meg a szerbek és horvátok között feszülő ellentétet. A Jugoszláv Királyság sorsát a II. Világháború pecsételte meg, mikor is a tengelyhatalmak elfoglalták az országot ─ és bár az ország hivatalos vezetőjeként elfogadták I. Sándort ─ a térségben a hatalom a partizánok kezébe került, élükön Jozip Broz Titóval. A II. Világháború után Jozip Broz Tito vezetésével új állam jött létre, mely hat tagköztársaságból (Szerbiából, Szlovéniából, Horvátországból, Boszniából és Hercegovinából, Montenegróból, Macedóniából), és két autonóm területből (Vajdaságból és Koszovóból) állt. Az új tagállam megalakulásakor a Jugoszláv Demokratikus Szövetség nevet kapta, de 1963-tól Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság néven létezett tovább, melynek Joszip Broz Tito haláláig elnöke maradt. Ebben az államban minden tagállam saját alkotmánnyal, parlamenttel, miniszterelnökkel, és köztársasági elnökkel rendelkezett. Az ország heterogenitása miatt már a ’90-es évek előtt is voltak etnikai problémák, elnyomások, melyek az 1970-71-es Horvát Tavaszban csúcsosodtak ki igazán, ahol zágrábi fiatalok horvát autonómiáért és szélesebb jogokért tüntettek. A tüntetést a kormány leverte, de eredménye képen 1974-ben új
alkotmányt
vezettek
be,
mely
szélesebb
körben
biztosított
jogokat
a
tagköztársaságoknak és a tartományoknak. A délszláv állam nem volt hosszú életű. Felbomlását külső és belső tényezők egyaránt meghatározták. Külső tényezők közé a már említett nagyhatalmi érdekek, az erőegyensúly felborulása, a bipoláris világrend megszűnte sorolható. Már a ’80-as években érzékelhető volt, hogy a bipoláris világrend lazul, és 7
felbomlásával a nagyhatalmaknak már nem állt érdekükben támogatni a feszültségekkel teli Jugoszláviát. Bár az Egyesült Államok a kezdetekkor nem támogatta az ország feldarabolódását, hiszen Jugoszlávia nyugati államok adósa volt, és így felmerült az esélye annak, hogy az ország nem fogja tudni visszafizetni a felvett hiteleket. A belső feszültség fő okaként említhetjük az etnikai sokszínűséget. A XX. század elejétől kezdve a nemzetietnikai határok sosem fedték egymást teljes mértékben, és ez állandó feszültségeket okozott. Gazdaságilag is teljeses mértékben különböző volt a térség, hiszen Horvátország és Szlovénia gazdasága fejlettebb volt a déli szerb, montenegrói, koszovói, illetve bosnyák területeknél. Az előbbi két ország már az 1980-as években is egyre lazította a kapcsolatot Jugoszláviával, miközben az Európai Közösség felé fordulás egyre erősebbé vált. Politikai értelemben Jugoszlávia felbomlásának kezdetét 1986-ra tehetjük, amikor a Szerb Kommunisták Szövetségének elnökévé választották Slobodan Milošević-et. A hatalom magához ragadásával egy időben Milošević nyíltan a nacionalizmus felé fordult. Ennek oka főként a koszovói konfliktusban keresendő. Az 1960-as évektől kezdve a térségben megnőtt az albánok száma. Olyannyira, hogy a szerbek, és a horvátok után a harmadik legnépesebb etnikumnak mondhatjuk. Ebben az időszakban a muszlim közösség aránya 26-ról 44%-ra növekedett, mely egyre fokozta az országon belüli ellentéteket.(Csizmadia, évszám nélkül:3) A Koszovói probléma megoldása az 1970-es években vált igazán sürgetővé, mikor is a Jugoszláviát ért gazdasági válság a térséget kifejezetten súlyosan érintette. Bár az 1974-es új alkotmány szélesebb jogokat adott a tartománynak, az autonómia helyett a függetlenség iránt mutatkozott igény. A koszovói probléma Horvátország és Szlovénia számára kezdett egyre terhesebbé válni, viszont a terület gazdasági felzárkóztatását Szerbia önmagában képtelen lett volna megoldani. Emiatt a probléma az összes tagköztársaságot érintette. Tito saját módszereit bevetve talán képes lett volna megoldani a problémát, de az ország élére egy erre alkalmatlan politikai elit került, mely képtelen volt orvosolni a kialakult helyzetet. Tito halálát egyre fokozódó kormányzati káosz kialakulása követte. Végül a központi vezetés kezében már csak a külügy, a pénz- és vámpolitika, valamint a hadsereg maradt. Szerbia a recentralizációban látta a problémák megoldását, míg Szlovénia és Horvátország teljes mértékben a függetlenedés felé húzott. A recentralizációhoz az összes tagköztársaság belegyezése lett volna szükséges, ezért egyfajta patthelyzet alakult ki. Az albán kérdést még mindig nem sikerült megoldani, 1990-ben pedig tüntetések kezdődtek, melynek hatására Koszovó
8
1990. július 2-án kikiáltotta a Szerbiától független „Koszovói Köztársaságot”.(Csizmadia, évszám nélkül:3) Az 1990-es év választási év volt Jugoszláviában, mely komoly változásokat hozott a tagköztársaságok számára. A választások során a köztársasági kormányzatok fontosabb szervekké váltak, mint a központi kormányzat, melynek kezében lényegében már csak a jugoszláv néphadsereg (JNA) maradt. Nemzetközi színtéren is fontos változások mentek végbe, melyek a délszláv államot jelentősen befolyásolták. A keleti-tömb felbomlása világos jele volt annak, hogy a nagy délszláv állam védelmező hatására nincs többé szükség.
1.2. A délszláv háborúk
1.2.1.Szlovénia 1991. június 26-án Szlovénia kimondta függetlenségét Jugoszláviától. Az első lépést
a szlovén-horvát
államhatár
felállításával, és a külső határaik ellenőrzésének megszervezésével tették meg a szlovének. Mindez azokat a csoportokat zavarta leginkább, akik hittek
az
egységes
működőképességében. csoportok
Jugoszlávia Ezek
a
a
határkialakítást
alkotmányellenes
módosításként
értelmezték, így a főként szerbekből álló JNA, és a belügyminisztérium Szlovéniában lévő egységei 1991. június 27-én támadást indítottak Szlovénia ellen. A 10 napos háborúban becslések szerint 67 katona esett el, főként a jugoszláv hadsereg tagjai. (Csizmadia, évszám nélkül:4) A háború kitörése után az EK diplomáciai kapcsolatainak aktivizálásával tárgyalásokat kezdett a szerb, horvát illetve szlovén elnökkel, melyek célja egy fegyverszüneti megállapodás kiharcolása volt.
Az EK tagjainak azonban csak ideiglenes fegyverszünetet, és
függetlenségi moratóriumot sikerült elérniük, amit a felek nem sokkal az egyezmények 9
megkötése után felbontottak. Erre válaszként az EK Jugoszláviával szembeni fegyverembargót rendelt el, a pénzügyi segélyeket pedig megvonta az országtól. Végül 1991. július 7-én a Brioni szerződés megkötésével megszületett a fegyverszüneti egyezmény. 1991 októberére a jugoszláv csapatokat teljes egészében kivonták Szlovénia területéről. Bár a 10 napos háború nem járt hatalmas emberáldozatokkal, annál nagyobb volt a gazdasági áldozat mindkét ország számára. 1.2.2. Horvátország Szlovénia kiválása egy lavinát indított el Jugoszlávián belül. Bár a szerbek belegyeztek volna egy Szlovénia nélküli szerbek által irányított Jugoszlávia működésébe, Horvátország kiválását semmi esetre sem akarták elfogadni. A horvátok függetlenedése csak akkor valósulhatott volna meg fegyveres konfliktus nélkül, ha önként lemondanak a szerbek által követelt területekről (amely valószínűsíthetően a Verőce-KárolyvárosKarlobag vonaltól keletre lehetett). Természetesen a horvátok ezt a változatot nem fogadták el, így a fegyveres harcok bekövetkezése elkerülhetetlennek bizonyult. Kezdetben a horvátok nem voltak túl sikeresek a háborúban, és így 1991 nyarán a szerb előrenyomulás következtében Zágráb jelentős területek irányítását vesztette el. A JNA mindeközben átalakult színtiszta szerb hadsereggé. 1991 szeptemberétől a horvát területek egyharmadát ellenőrzésük alá vonták a szerbek, aminek következményeként Dalmácia teljesen elszigetelődött a központi horvát területektől. Ezzel létrejött a szerbek részéről hőn áhított Szerboszlávia, a nagy szerb Jugoszlávia. (Csizmadia, évszám nélkül:4) Már csak nemzetközi elismerésre volt szükség. Ennek megfelelően Szerbia ENSZ békefenntartó erők bevonulását kérte. A horvátok természetesen ezt az állapotot nem voltak hajlandóak elfogadni, és Horvátország áldozatként való feltüntetésével megpróbálták elismertetni az országot természetesen a régi határaival. Megalakították az új horvát hadsereget (HV), melynek létszáma ugyan egyre növekvő volt, de katonái képzetlenek voltak, és ezért inkább a partizán taktikát alkalmazták a harcok során. Eközben Szlovénia és Horvátország határait nemzetközi szinten is elismerték. Elsőként Ausztria, majd Magyarország, 1991 augusztusában pedig az EK is elismerte a régi tagállamokat, eredeti határvonalaikkal. A háború megoldásaként az érintett felek részt vettek az 1991. szeptember 7-én megrendezett Hágai békekonferencián. Bár a konferencia nem kecsegtetett túl sok eredménnyel, végül sikerült elfogadtatni egy béketervet, amely Lord Carrington volt brit külügyminiszter után a Carrington-terv nevet kapta. Ezt a tervet november 5-ig minden államnak el kellett 10
fogadnia, de Jugoszlávia szembeszállt a nemzetközi akarattal, és nem fogadta el azt. Ennek következményeként
az
EK
felfüggesztette
a
Jugoszláviával
érvényben
levő
megállapodásait, eltörölte az általános vámkedvezményt, korlátozta több termék importját, nem folyósította a PHARE segélyt az ország számára, és az ENSZ BT által általános olajembargót vezetett be. A szankciókat több ország, az USA és a Világbank is támogatta. Eközben a jelentős anyagi és emberáldozattal járó harcok folytatódtak. Ezen a ponton bebizonyosodott, hogy az EK alkalmatlan a helyzet kezelésére, és lemondott a katonai beavatkozásról. A nemzetközi politikában a szerbekkel szembeni elégedetlenség jelent meg, mely a szerb vezetést még radikálisabb politikára ösztönözte. 1991 októberében az ENSZ békefenntartó csapatokat küldött Horvátországba, hogy megőrizzék a kialakult status quot, és hogy segítsenek a menekülteknek visszatérni otthonaikba. A békefenntartó csapatok jelenléte ellenére a harcok kisebb mértékben ugyan, de tovább folytatódtak. (Csizmadia, évszám nélkül:5) 1.2.3. Bosznia-Hercegovina Az ENSZ igyekezett megelőzni a háborús konfliktus kialakulását BoszniaHercegovinában, és ennek érdekében bevezették a Cutileiro-tervet mely szerint az ország önálló államiságot kapott volna, és etnikai alapon 7 kantonra osztották volna fel. Sajnos ez az elképzelés nem valósult meg, és 1992. április 7-én a boszniai szerb közösség kikiáltotta a Boszniai Szerb Köztársaságot, június 2-án pedig a Hercegboszniai Horvát Közösséget alapították meg horvát nacionalisták. Ezek után a térségben megkezdődtek a fegyveres harcok. Elsősorban Szarajevo környékén indultak meg az összecsapások, melyet 1992. április 4-e után 3 évig tartó ostrom követett. Akkor fajult el igazán a helyzet, amikor egy béketüntetés során szerb orvlövészek a tömegbe lőttek. Ez után nem sokkal megalakult a Ratko Mladić tábornok által vezetett boszniai szerb hadsereg (VRS), és BoszniaHercegovina hadserege az ABiH. Bár az ABiH létszám tekintetében nem volt hátrányban, a szerb hadsereg mégis rövid időn belül irányítása alá vonta a boszniai területek kétharmadát. 1992 őszére az országot szerb és horvát igények szerint katonai értelemben felosztották, de ez nem tántorította vissza a boszniai lakosokat, így a térségben egyfajta állóháború alakult ki. A háború velejárója, az etnikai tiszogatás volt, melynek szerepe politikai szempontból az elfoglalt területek etnikai homogenizálása, katonai szempontból az ellenfél meggyengítése volt. Ez az etnikai tisztogatás az 1948-as genfi genocídiumegyezmény szerinti népirtásnak felelt meg, melynek legsúlyosabb korszaka a háború 11
kezdetén 1992. április és augusztus közötti időszakra tehető. Ekkor mintegy 700 ezer muszlim lakosnak kellett elhagynia otthonát. A legsúlyosabb esemény az 1995-ös srebrenicai népirtás volt, ahol a VRS katonái 8000 muszlim férfit és fiút gyilkoltak halomra. (Csizmadia, évszám nélkül:5) Az ENSZ Biztonsági Tanács 1992 májusában határozatot hozott, mellyel megpróbálta rábírni a harcoló feleket az értelmetlen öldöklés beszüntetésére. A 14 napos határidőt, és a határozatban foglaltakat az érintett felek elutasították, és ekkor az ENSZ BT úgy döntött, hogy nemzetközi szinten komolyabb lépésekre szánja el magát. Felszólította az összes országot, hogy szakítsanak meg Jugoszláviával minden nemű kereskedelmi kapcsolatot, szűntessék meg a pénzek átutalását, szüntessék be az országgal fenntartott légügyi forgalmat, tiltsák meg állampolgáraiknak bármiféle sporteseményen való részvételt, és szüntessenek be minden Jugoszlávia által támogatott tudományos kutatást. Az 1993-as amerikai elnökváltás egy újfajta politikát hozott magával a délszláv háborúval kapcsolatban. Mivel a térségben egyre jobban elharapódzott a helyzet, az USA a fegyveres beavatkozásban látta a megoldást, de egy helyi szövetséges erő támogatásán keresztül. A helyi szövetségeseket az érintett horvátokban és bosnyákokban látta, melynek eredménye 1994 végére több mint 700 km2 –nyi terület visszafoglalása volt. A NATO beavatkozása 1994 februárjában kezdődött meg, mely során az év második felében elindították a szerb katonai célpontok elleni légitámadásokat. A NATO beavatkozása nem rettentette el a szerbeket a harcok folytatásától. 1995 májusában a szerb hadsereg Szarajevó ostrománál 370 békefenntartó katonát ejtett túszul, akiket élő pajzsként használtak. A NATO ekkor úgy döntött, hogy további 12500 katonát küld a térségbe a békefenntartók megerősítésére. 1995. július 11-én a szerb erők bevették Srebrenicát, ahol a háború legkomolyabb tömegmészárlását követték el. Ekkor az EU és a NATO is a légi beavatkozás mellett döntött. 1995. augusztus 30-án a NATO gépei megkezdték a szerb katonai állások bombázását Kelet-Boszniában. (Csizmadia, évszám nélkül:6) 1.2.4. A háború befejezése Rövid fegyverszünet után, 1995. szeptember 13-án Milošević rávette Mladićot és Karadžićot a támadások befejezésére.Az összecsapások befejezése után a NATO európai erői az IFOR csapatok töltötték be a békefenntartók szerepét a térségben, a Boszniában szükséges egyéb feladatokat különböző nemzetközi szervezetek helyettesítették, mint pl. ENSZ, Nemzetközi Vöröskereszt, EBESZ, Hágai Nemzetközi Bíróság, az EU és a 12
Világbank. 1995 novemberében az amerikai Dayton városában megrendezett béketárgyalásokon a felek elfogadták Bosznia-Hercegovina függetlenségét az eredeti határaival. Az országot 51-49 %-ban felosztották bosnyák-horvátföderációra, és szerb autonóm államra. A két országrésznek külön elnöke, parlamentje, és kormánya van, közös ügyek a külügy, külkereskedelem, és a haderő, mely a szövetségi hatóságokat illeti. Az egyezmény értelmében Boszniának Horvátországnak és Szerbiának együtt kell működnie a háborús bűnösök, és az emberi jogokat megsértők nemzetközi felelősségre vonásában. 2002. február 12-én bíróság elé állt Slobodan Milošević az egykori Jugoszláviában elkövetett emberiség elleni bűncselekményekkel foglalkozó nemzetközi bíróságon (ICTY). Ezzel megkezdődött a háborús bűnösök ügyeinek tárgyalása, mely a mai napig nem fejeződött be.(Csizmadia, évszám nélkül:7)
1.3 A jugoszláv adósság Jugoszlávia ebben az időszakban nem csak társadalmilag, politikailag, de gazdaságilag is mélyponton volt. Ezalatt a gazdasági mélypont alatt nem csak a háború okozta anyagi károkat és a rá áldozott hatalmas mennyiségű pénzt értem, hanem az ország felbomlása előtti 20 évben felhalmozott külföldi adósságot. A folyton mélyülő gazdasági válság, ami Jugoszlávia fennálásának utolsó két évtizedét jellemezte kihatott a későbbi tagországok gazdasági talpraállására. Az 1970-es évektől kezdve az ország egyre jobban a külföldi segítségre támaszkodott. 1972 és 1982 között a külföldi adósság 2,1 milliárd dollárról 16,9 milliárd dollárra emelkedett.(Mrak - Ahrar, 2004:100) Ezt a közel nyolcszoros emelkedést két tényező befolyásolta. Egyrészről a belföldi gazdaságpolitika hiányosságai vezettek az egyre növekvő folyó fizetési mérleg hiányhoz, másrészről külső faktorként említhetjük meg a két olajválságot, a kamatláb emelkedéseket és a nyugat-európai piacon fellépő gazdasági recessziót. Az 1980-as évek elején Jugoszláviának egyre növekvő adósság problémákkal kellett szembenéznie, és végül 1982-ben a jugoszláv kormány rákényszerült, hogy megkérje a külföldi hitelezőit az adósságok újrastukturálására. Az IMF2-el kötött számos megállapodása alapján Jugoszlávia jónéhány újrastrukturáló megállapodást kötött meg hitelezőivel és kereskedelmi bankokkal. A megállapodások közül az első 1983-ban, az 2
International Monatery Fund – Nemzetközi Valuta Alap
13
utolsó pedig 1988-ban jött létre. Habár a megállapodások feltételei hasonlóak voltak más adós országok által kötött szerződésekhez, két fontos feltétel szerepelt az 1983-ban megkötött megállapodásban. Ez a két feltétel nagy hatást gyakorolt Szlovéniára. Az első, hogy az ország nem csak az állami adósságra adott garanciát, de a szerkezetileg átalakított magán adósságokra is. A második, hogy Jugoszlávia egyetemleges felelősséget vállalt a kereskedelmi bankokkal kötött megállapodásaiban. Utóbbi klauzula szerint minden szerződésben résztvevő adós egyetemleges felelősséget vállal a teljes adósság visszafizetésért. Mivel Jugoszlávia teljes mértékben megtagadta a nemzetközi tőkepiacról való finanszírozást, külföldi adósságállománya a nemzetközi adósság válság kitörése után nem nőtt tovább. Ennek köszönhetően 1982 és 1991 között a jugoszláv adósság részben az adósságátalakítási tranzakciók miatt amit a másodlagos piacról finanszíroztak csökkent. Jugoszlávia közép- és hosszútávú adósságát 1991 végén 15,1 milliárd dollárra becsülték. Mivel az országot hivatalosan föderális államként ismerték el, és az államok jelentős gazdasági önállósággal rendelkeztek, a külső adósságot kétféleképpen osztották fel az államok között. Az elsőt úgynevezett “elosztott adósságnak” hívták, ami azt az adósságot foglalta magába ami a köztársaságok és autonóm területek használatában volt, és melynek végső kedvezményezettjei ezen területek vállalatai és egyéb szervezetei. A második”nem megosztott” kategóriába, az az adóságállomány került, amit a szövetségi köztársaság főként a folyó fizetési mérleg kiegyensúlyozására fordított, és emiatt a végső kedvezményezett nem meghatározható. (Mrak –Arhar, 2004:101)
1. táblázat: Jugoszlávia konvertibilis valutában fennálló közép- és hosszútávú külső adóssága, 1991 vége (millió USD)
Megosztott adósság BoszniaHercegovina Horvátország Macedónia Szlovénia Szerbia és Montenegró Nem megosztott adósság Összesen
Hivatalos Kereskelmi bilaterális Multilaterális bankok által adósság és adósság kirótt adósság egyéb
Összesen
3093
3335
5572
12000
550 299 235 525
517 800 228 402
420 1584 201 864
1487 2683 664 1791
1484
1388
2503
5375
683 3776
1070 4405
1392 6964
3145 15145
14
Forrás: Saját készítésű táblázat a Mrak-Arhar, 2004 adatai alapján
Mint azt a felső táblázatban is láthatjuk, az országok közt megosztott adósság hatalmas volt. A megosztott adósság összesen 12 milliárd dollárra rúgott, míg az államháztartást finanszírozó hitelek több, mint 3 milliárd dollárt tettek ki. Ezt a 15 milliárd dollárnyi adósságot több részre felosztva kapták meg az országok. A megosztott adósságot nem terület, vagy népesség szerint osztották el, hanem minden állam a saját maga által felhasznált hitelek után fizetett. Legtöbbet, 5,3 milliárd dollárt, az akkori Szerbia és Montenegró kötelezettsége volt visszafizetni. Ez az összeg Szerbia számára 4,7 milliárd dollárt jeletett, Montenegró számára 582 millió dollárt. Második helyen az adósok sorában Horvátország áll, 2,68 milliárd dollárral. Szlovénia a közös adósságból közel 1,8 milliárd dollárt kapott, Bosznia-Hercegovina 1,48 milliárd dollárt, Macedónia pedig 664 millió dollárnyi adósságot volt köteles visszafizetni.
2. Szlovénia általános bemutatása Szlovénia Közép-Európa, a mediterrán térség, és a balkán találkozásánál fekszik. Északon az Alpok uralják a tájat, délen pedig természetes határként az Adriai tenger egy kicsiny 46,6 kilométeres partszakasza szolgál. Az ország nyugati szomszédja Olaszország, délről Horvátország, északról és észak-keletről Ausztria és Magyarország határolja. Felszíne dimbes-dombos, hegyvidéki, emiatt az ország 90 %-a legalább 200 méterrel a tengerszint felett helyezkedik el. Területe 20,273 km2, legnagyobb városa Ljubljana, mely egyben a főváros is. Nagyobb városai még Maribor, Kranj, Koper és Celje. Az ország lakossága kicsivel haladja meg a 2 milliót. Népessége homogénnek mondható, mely a függetlenedés során központi szerepet játszott. A lakosság 83 %-a szlovén, körülbelül 2 %a horvát, szintén 2 %-a szerb. Kisebb csoportokban bosnyákok, magyarok, montenegróiak, macedónok, albánok, olaszok és romák is jelen vannak Szlovénia életében. A lakosság jórészt római katolikusnak vallja magát. Hivatalos nyelve a szlovén, de a magyar az olasz és a német nyelv is sokfelé elterjedt a határ menti vidékeken. Az angolt, mint idegen nyelvet egyre többen, főként diákok és üzletemberek beszélik.(The World Factbook, 2011f) Államformája parlamentáris demokrácia. 1990 áprilisában az első többpárti választáson a szavazók 55 %-a az újonnan megalakult hatpárti ellenzéki pártra, a DEMOS -ra szavazott. Ez a párt legfőbb céljának a piacgazdaság kiépítését, a szlovén önállóságot, és a 15
parlamentáris demokrácia kialakítását tartotta. Hatalmuk nem tartott sokáig, bizonyos ideológiai nézetkülönbségek miatt a párt 1991 decemberében felbomlott. 1992 áprilisában új kormány alakult a liberális demokraták vezetésével. Ez a párt kisebb szünetekkel, azóta is hatalmon van. 1991 decemberében a szlovén állampolgárok 95 %-a voksolt a függetlenségre, melynek kivitelezésére a törvény szerint 6 hónap állt a kormány rendelkezésére. Ez alatt a 6 hónap alatt a szlovén vezetőség megpróbált tárgyalásokat folytatni a jugoszláv állammal, de mivel nem értek el semmilyen eredményt, függetlenségét 1991. június 25-én kikiáltotta. Ezután megkezdték a külső határszakaszok ellenőrzését, és felállították a horvát-szlovén határt. A jugoszláv kormányzás a határmódosítást alkotmányellenesnek ítélte meg, és erre hivatkozva június 27-én megindította csapatait a határátkelők elfoglalására. Ekkor kezdődött meg az úgynevezett 10 napos háború, mely nem járt ugyan hatalmas emberáldozatokkal, viszont annál nagyobb anyagi kárt okozott Szlovéniának. Az új tagállam függetlenségét 1992-re az összes európai állam, és az Egyesült Államok is elfogadta.(Lukács, 2009:2) A volt Jugoszláviával vívott 10 napos háború után Szlovénia gyorsan talpra állt, és hamarosan a térség legfejlettebb országává nőtte ki magát. A függetlenedés után nem sokkal gazdasági reformokat vezettek be, melynek köszönhetően mára a térség egyik legfejlettebb országának mondhatjuk. Ehhez hozzájárult a dinamikus, és hatékony politikai és gazdasági intézményrendszer, és a jól képzett munkaerő, mely a lakosság közel 50%-át teszi ki. 2010-ben az egy főre jutó GDP 28,200 amerikai dollár volt mely az európai átlagnak közel 90%-a, a világranglistán pedig az 50. helyet biztosította Szlovénia számára (The World Factbook, 2011f). A kiválás után Szlovénia diverzifikálta kereskedelmét, és hamarosan egy tucat kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásban vett részt. Főként Nyugat-Európában terjeszkedett, mivel már a volt Jugoszláviából való kiválás előtt is szerteágazó kapcsolatokkal rendelkezett ebben a térségben. 1996-ban alapító tagként vett részt a Világ Kereskedelmi Szervezet (WTO) megalapításában, és csatlakozott a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodáshoz
(CEFTA).
Szintén
része
a
Délkelet-európai
Együttműködési
Szervezetnek (SECI), a Közép-európai Kezdeményezésnek (CEI), és a Fekete-tengeri Gazdasági Tanácsnak. Az Európai Unióhoz Magyarországgal együtt 2004. május 1-én csatlakozott, 2007 januárjában belépett az Euró Zónába, és 2010-ben az OECD tagjává vált. (The World Factbook, 2011f). 16
3. Szlovénia gazdasági talpraállása 3.1 Jugoszláv örökség ─ önigazgatás és privatizáció Szlovénia függetlenedése után hatalmas nagy helyzeti előnyt jelentett a gazdaság talpra állásban a volt Jugoszláviában kialakult gazdasági szerkezet. Az önigazgatás rendszere tökéletesen beilleszthető volt az egypártrendszerbe, hiszen gazdaságpolitikai és közigazgatási decentralizációt igényelt, ugyanakkor kifejezte a sztálinista Szovjetunió elleni tiltakozást. Ez a rendszer a liberalizálás szándékát mutatta a Nyugat felé, megosztotta a felelősséget, így nem csak a párt volt felelős a gazdasági és közigazgatási döntésekért. Emellett tökéletesen illeszkedett a jugoszláv társadalom összetételéhez, mivel a heterogén szerkezet amúgy is egyfajta hatalommegosztást igényelt. Az új politika kialakítása az 1950-es évek elejére tehető. 1949 májusában tartották meg az első képviselőházi ülést, melyen a helyi tanácsok hatáskörét kibővítették, decemberben pedig 215 vállalatban kísérleti jelleggel konzultatív munkástanácsokat hoztak létre, ezzel segítve az önkormányzatiság megalakulását. A sikeres kezdeményezés hatására fél éven belül több mint 500 vállalati munkástanács alakult meg, minek következményeként 1950-ben a parlament elfogadta „az állami vállalatok és felsőbb gazdasági társulások munkásönigazgatásáról szóló alaptörvényt” (Juhász, 2000). Tito ideológiája szerint a szocialista fejlődés során az állam elhal, elsődlegesen a gazdaságban, mert a termelési viszonyok átalakításához ez a folyamat nélkülözhetetlen. Ezzel a termelőeszközök állami tulajdona fokozatosan átalakul a társadalmi tulajdon egy magasabb rendű formájává. Az önigazgatás fejlődésének üteme a munkások osztályöntudatától, és kulturális felemelkedésétől függ. Az önigazgatás rendszerének kialakítása a gazdaság decentralizációjával, és a vállalatok tulajdoni szerkezet változásával kezdődik. A párt feladatává elsősorban a dolgozók nevelése és szervezése vált.(Juhász, 2000) Az 1953-as alkotmánymódosítással megkezdték az önigazgatás önálló rendszerré való kiépítését. Ehhez kapcsolódóan a parlamentben létrehozták a „Termelők Tanácsát” és megtették a kezdő lépéseket a rendszer közigazgatásban való bevezetéséhez is. Az önigazgatási rendszert egy idő után kiterjesztették az egész társadalomra, mely a gazdaság önkormányzat elvű irányítása értelmében a vállalatok irányítását a dolgozók kezébe adta. A makrogazdasági szabályozás az önigazgató munkaszervezetek kezébe került. Tehát a vállalat dolgozói a választott munkástanácson keresztül dönthettek a szervezet céljairól, az igazgató megválasztásáról, stb. Az általános gazdasági kérdésekről az önigazgatási egységek és társulásaik dönthettek 17
„önigazgató megegyezések” és „társulási megállapodásokon” keresztül. (Juhász, 2000) Ez az úgynevezett önigazgatású piacgazdaság a kooperáció és a szolidaritás elemeit ötvözi, mely teljes egészében a ’70-es évekre alakult ki. A rendszer hátrányai közé tartozott, hogy a vállalatok továbbra is pártállami közegbe voltak beágyazva, ami miatt a szervezetek inkább politikailag befolyásolt döntéseket hoztak. A dolgozók nem voltak érdekeltek a vállalat hosszú távú sikereiben, és fejlődésében, hiszen ez a jelenben jövedelem csökkenést eredményezett volna, és mivel a gazdasági helyzet bizonytalan volt nem tudhatták meddig dolgozhatnak még az adott cégnél. Ezért a munkástanácsok inkább a munkavállalóiérdekvédelemben voltak aktívak. Ma már tudjuk, hogy az önigazgatás rendszere, ha nem is teljes mértékben, de beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Negatívumai ellenére nyitottabbá, toleránsabbá és rugalmasabbá tette a rendszert, mely a mindennapi élet szabadságát jelentette a jugoszláv állampolgárok számára. (Juhász, 2000)
3.2 Gazdasági átalakítás Szlovénia gazdasági függetlenségéhez, és talpra állásához azonnali reformok bevezetésére volt szükség. 1991 tavaszán a kormány kidolgozott egy makrogazdasági keretprogramot Szlovénia függetlenné válásához, és szerkezeti átalakításához. Ez a program öt elemmel rendelkezett. Elsőként a monetáris függetlenséget célozta meg, második lépésben makrogazdasági stabilizációt tartotta szem előtt, harmadik és negyedik lépésben a veszteséges vállalatok és a kereskedelmi bankok szerkezeti átalakítását tűzte ki célul. A program utolsó, de nem elhanyagolható részeként a privatizációt nevezte meg. Sajnálatos módon néhány nem várt esemény keresztülhúzta a szlovén kormány reformterveit. A háború megakadályozta az eredeti elgondolások kivitelezését, és ebből kifolyólag a kormány kénytelen volt életbe léptetni egy azonnali helyettesítő reform programot, mely a legfőbb intézkedések kivitelezésére koncentrált. Legfontosabb feladat a nemzeti védelem kialakítása volt. Gazdasági átalakítások közül, csak a halaszthatatlanok, a monetáris reform, és a makrogazdasági stabilizáció élvezett széleskörű politikai támogatást. A másik három szorosan összefüggő reform közül a privatizációt ítélték a legfontosabbnak. (Pleskovic─Sachs, 1994:191) 3.2.1. Monetáris átalakítás 1991 márciusában a politikai vezetés előkészítette az összes szükséges lépést egy új, független valuta bevezetéséhez. Az új nemzeti valuta bevezetése arra szolgált, hogy 18
elszigetelje Szlovéniát a Jugoszláviában uralkodó kaotikus gazdasági állapotoktól. Az alapötlet egyszerű volt. Minden bankszámlát, fizetést, árat és egyéb szerződéses megállapodást egy az egyben átváltják a jugoszláv dinárról az új pénzre a tolárra. Első lépésként meg kellett alapítani a Szlovén Nemzeti Bankot, mely képes volt kidolgozni fegyelmezett és hitelt érdemlő monetáris és árfolyam politikákat. Ehhez hozzátartozott a központi bank törvény kidolgozása, mely biztosította a bank függetlenségét, egy politikákat és szabályozásokat kidolgozó egység létrejöttét a bankon belül. Második lépésként konvertibilissé kellett tenni az új valutát, és ennek érdekében egy olyan devizapiacot kellett felállítani, mely mentes a háztartások és vállalatok közötti éles szocialista megkülönböztetéstől. Az egységes devizapiac megalakításával a központi bank bevezethetett egy piaci alapú árfolyam politikát. Harmadik lépésként az átmenet gyors kivitelezéséhez szükség volt a megfelelő felkészüléshez, hogy elhárítsák a gazdasági zavarokat,
más országok
és
a szövetségi
állam
esetleges
támadó fellépését.
(Pleskovic─Sachs, 1994:200) 3.2.2. Egységes devizapiac A tolár bevezetése után a központi bank azonnal felállított egy deviza rendszert, két különálló piacon. A kormány, és a vállalatok a „fő piacon” szerepeltek, a háztartások pedig a „párhuzamos piacon” kezelhették ügyleteiket. Több árfolyam volt jelen a „fő piacon”: a hivatalos árfolyam, a vállalatközi árfolyam, és a bankközi árfolyam. Ezt az árfolyam politikát különböző kutató intézetek, és közgazdászok is élesen bírálták. A bírálatok hatására a központi bank az árfolyam politika megváltoztatása mellett döntött. Bevezetésre került egy a három devizapiacot egyidejűleg működtető deviza rendszer. Ez a három piac a vállalatközi piac, a hivatalos piac, és a háztartások piaca volt. A hivatalos piac a költségvetési hiány, az adók és más költségek kezelésére szolgált, a vállalatközi piac pedig a folyószámla ügyletekkel foglalkozott. (Pleskovic─Sachs, 1994:202) 3.2.3. Fiskális reform Ahhoz, hogy Szlovénia függetlenné válhasson Jugoszláviától, szüksége volt fiskális függetlenségre. Ezenkívül, a stabilizációs program szigorú fiskális politikai szabályozást követelt meg a költségvetési hiány szabályozásának érdekében. A kormány az adózás és fiskális konszolidáció terén jó néhány jelentős reformot vitt véghez. Az adó reform 1991. január 1-én került bevezetésre, melynek keretein belül a régi adókat és járulékokat általános adókkal helyettesítették, amik személyes jövedelmen illetve vállalati nyereségen alapultak. (Pleskovic─Sachs, 1994:204) 19
3.2.4. Intézményi átalakítás A független állam egyik alapvető feltétele az adminisztrációs bázis megalakítása volt. A törvények létrehozásához hatalmas intézményi, jogi, és adminisztrációs háttér szükséges. Emellett a kormánynak új központi bankot, pénzügyminisztériumot, és más intézményeket kellett megalapítania, illetve a régi feladatokat ellátó intézményeket átalakítania. Gazdasági szempontból Szlovénia számára a független központi bank felállítása volt a legfontosabb. A privatizációs folyamat megkönnyítésére, létre kellett hozni a Reorganizációs
és
Privatizációs
Ügynökséget,
és
a
Fejlesztési
Alapot.
1991
szeptemberében létrehozták a Bankrehabilitációs Ügynökséget, melyeknek szerepét a következő fejezetben fejtem ki részletesebben (Pleskovic-Sachs, 205).
3.3 Privatizáció A privatizáció elsődlegesen a csődhelyzetben lévő vállalatok befektetőknek való eladását jelentette, azonban ez a folyamat csak 1993-ig tartott. A gazdaság, és az állami pénzügyek helyreállása egy fokozatosságra építő modell kialakítását követelte meg, amely lehetővé tette a gyengélkedő vállalatok anyagi támogatását. Az erős vállalatok privatizációjával kapcsolatban nem volt egységes döntés, minek következtében ezen vállalatok vagyonának egy részét szétosztották a dolgozók és az állampolgárok között, a maradék részt pedig államosították, vagy új típusú állami tulajdonba helyezték. Mint már utaltam rá, a korábbi önigazgatási rendszerben a vállalatok részben a dolgozókat képviselő munkástanácsok kezében voltak, így viszonylag nagy szerep jutott a vállalatirányításban a dolgozók számára. Emiatt a bel- és külföldi befektetők szerepe igen korlátozott maradt a privatizáció során. A stratégiai ágazatokat államosították és privatizációjuk a mai napig nem fejeződött be. Ezek közé tartozott a vízgazdálkodás, az energetika, a telekommunikáció, a posta, de állami tulajdonba került még a két nagybank, több biztosítótársaság, és a legtöbb csőd szélén álló vállalat. Az 1992-ben megalapított Fejlesztési Alap feladatává vált az életképtelen vállalatok magánosítása, működőképességük megteremtése. Ezzel egy időben megindult a bank konszolidáció, mely megnehezítette a vállalatok adósságoktól való mentesítését. Ebben volt szerepe a Bankrehabilitációs Ügynökség felállításának, melynek fő feladata a bankok rossz hiteleinek átvétele, és a lehető legtöbb kintlévőség behajtása. Ennek eredményeként a foglalkoztatottak számát 20 %-kal csökkenteni kellett, a vállalatok közel 30%-át privatizálták két éven belül, a fennmaradó vállalatok hitelezőinek közel felével sikerült megállapodni az adósság visszafizetéséről (Soós, 2009:55). 1993-tól a 20
gazdaság helyreállásával a Fejlesztési Alapot részvénytársasággá változtatták, melynek feladata a csőd közelben lévő vállalatok életben tartása lett. Az uniós szabályok ezt a fajta állami beavatkozást nem tették lehetővé, ezért 2002-ben felszámolták az alapot, és részvényeit privatizációs beruházási alapok kapták meg ─ melyek magánkézben működtek ─ privatizációs kuponok fejében. A privatizáció egyéb területeiről viták folytak, melyekre különböző javaslatok érkeztek. Mindeközben megindult a spontán privatizáció, és a létező vállalatok vagyonrészeiből gazdasági társaságokat alapítottak. A vita megoldásaként egy olyan javaslat került elfogadásra, mely állampolgári alapon, és a vállalat dolgozóinak igen nagylelkűen ingyen juttatott tulajdont a vállalat részvényeiből, emellett hagyományos privatizációs technikák alkalmazását is javasolta. A folyamat kézbentartásáért a Reorganizációs és Privatizációs Ügynökség volt felelős. Az állampolgárok 2000-4000 német márkának megfelelő kupont kaptak, kortól függően (az idősebbek többet).(Lukács, 2009:4) Ezeket a kuponokat saját vagy más vállalatok részvényeinek megvásárlására használhatták, vagy a privatizációs befektetési alapok részvényibe fektethették. A kuponok nem, viszont a velük vásárolt részvények szabadon forgathatóak voltak. A vállalatok fennmaradó részvényeit a következő képen osztották el. 40 %-án a három fejlesztési alap ─ a Nyugdíj Alap, a Kárpótlási-és a Fejlesztési Alap ─ osztozott 1:1:2 arányban. A maradék 60 %-ból 20% kerülhetett a vállalatvezetőkhöz és az alkalmazottakhoz, a fennmaradó 40% pedig hagyományos privatizációs folyamaton keresztül kerülhetett magánbefektetőkhöz (Soós, 2009:56). A privatizáció során a külföldi befektetőknek minimális szerep jutott. A külföldi befektetéseket a „Tulajdon-reform törvény” szabályozta, mely állami engedélyhez kötötte a 10 millió ECU feletti befektetést, illetve a törvény hatálybalépését követő három éven belül bármi féle külföldi befektetést. Ez a tulajdonosi szerkezet a mai napig fellelhető a szlovén gazdaságban. Európai Uniós csatlakozásuk után sok kritikát kaptak a verseny hiányát illetően, bár az ország méreteiből kifolyólag ezt a csatlakozás folyamán elnézték Szlovéniának, nem jelenti azt, hogy nem szükséges változtatnia ezen.
21
4. Szlovénia gazdasága
Az ország gazdasága az elmúlt két évtizedben rengeteget változott. Kezdetekben a már korábban említett tényezők miatt, komoly gazdasági kihívásokkal kellett szembenéznie. A függetlenség kikiáltása után legfőképpen az új állam megalapítása, a gazdasági rendszer megreformálása és az általános gazdasági fejlődés okozta a legnagyobb fejtörést az állam vezetőinek. Az első két év jelentette az igazán komoly megpróbáltatásokat, mely 1991-ben a GDP 8,9 %-os, 1992-ben pedig 5,5 %-os visszaesését eredményezte. A hatásos gazdasági reformoknak köszönhetően a gazdaság talpra állása már 1993-tól megfigyelhető. Egészen 2008-ig töretlen fejlődés látható, melynek csúcspontja a gazdasági boom során 2007-ben elérte 6,9 %-os GDP növekedés. A világgazdasági válság Szlovéniát is súlyosan érintette. Emiatt a gazdaság 8,1 %-kal zsugorodott, mely majdnem elérte az 1991-es visszaesést. Ennek ellenére 2010-ben ismét 1,2%-os növekedésnek lehettünk tanúi. 1991 és 2010 között a GDP 73 %-kal körülbelül 1,5 milliárd euróról 36 milliárd euróra növekedett. (SURS,2011a:49)
1. ábra: Éves reál GDP növekedés
Forrás: Szlovén Statisztikai Hivatal http://www.stat.si/eng/pub_slovenija_20_rojstni_dan.asp
22
A folyamatos gazdasági növekedés meghaladta más EU tagállamok fejlődését, melynek eredménye képen Szlovénia gazdasági fejlettsége megközelíti az EU átlagot. 1995-ben az egy főre eső vásárló erő paritáson megállapított GDP érték az Európai Unió 74%-a volt, mely 2008-ban már a 90 %-ot is meghaladta. A szlovén GDP folyamatos növekedése ellenére a foglalkoztatás növekedése elmaradt a GDP növekedéstől. Ezalatt a két évtized alatt a munkatermelékenység 77 %-kal növekedett. (SURS, 2011a:49)
2. ábra: Egy főre jutó GDP vásárlóerő paritáson
Forrás: Szlovén Statisztikai Hivatal, Eurostat http://www.stat.si/eng/pub_slovenija_20_rojstni_dan.asp
Az 1990-es évek eleje óta a gazdaság jelentős szerkezeti változásokon ment keresztül, mely változások más piacgazdaságokban is tetten érhetők. A mezőgazdaság GDP arányos megoszlása majdnem a felére, 5,7 %-ról 2,4 %-ra esett vissza. Az ipar és az építőipar területén is éles visszaesés figyelhető meg. Ebben az esetben a gazdasági részesedés 44 %ról 33 %-ra csökkent. A szolgáltatások esetében jelentős növekedés következett be. 1991ben a GDP 50 %-át tette ki, míg 2010-ben már a 67 %-át. A kiadások szerkezetében is tetten érhetők jelentős változások. 1991-ben még tipikus régióbeli gazdasági felépítése miatt az export bevételek a GDP 80 %-át tették ki, míg az import kiadások a GDP 70 %-át. A jugoszláv piac elvesztésével az export bevételek drámaian visszaestek, míg 1999-ben elérték az eddigi legalacsonyabb, 48 %-os mélypontot. 2010-ben az export bevételek 23
értéke elérte a GDP 63 %-át, de ez még mindig jelentősen kevesebb a 20 évvel ezelőttinél. (SURS, 2011a:50)
3. ábra: A GDP megoszlása főbb gazdasági ágak szerint
Forrás: Saját készítésű táblázat a Szlovén Statisztikai hivatal adatai alapján http://www.stat.si/eng/pub_slovenija.asp
A kormány az energia szektor átstrukturálását tervezi, mivel az utóbbi időben Szlovénia egyre nagyobb mértékben vált függővé az elsődleges energiaforrások importjától. 2008ban a bruttó hazai fogyasztás elérte a nettó import 55,3 %-át. Ez elsődlegesen a közlekedéshez és fűtéshez szükséges fosszilis üzemagyagok jelentős használatának tulajdonítható. A villamos energia felhasználás többé-kevésbé kiegyensúlyozottnak mondható. Az elmúlt 5 évben a megújuló energiaforrások részesedése az elsődleges energiaforrásokból 11 %-kal növekedett. Szlovénia 2010-ben a bruttó villamos energiafogyasztás több mint 30 %-át tették ki a megújuló energiaforrások. (SURS, 2011a:32) Szlovénia gazdasági szerkezete alapvetően jónak mondható. Annak ellenére, hogy a gazdasági reformokat körültekintően és óvatosan vitték véghez, a 2008-as gazdasági világválság lényeges strukturális problémákra hívta fel a figyelmet. Az OECD 2011-es gazdasági felmérése (OECD, 2011) sűrgős beavakozás szükségességére hívja fel a figyelmet néhány gazdasági szektorban. A publikáció többek között előirányozza az azonnali nyugdíj reformot, az oktatási rendszerben rendelkezésre álló alapok megváltoztatásának szükségességét, az állami szektorbeli bérnövekedések visszavonását, a teljes banki szektor stressz tesztelését, és a külföldi tőke beáramlásának fogadását a 24
termelékenység növekedése, a nemzetgazdaság kiegyensúlyozása és a versenyképesség növelése
érdekében.
Makrogazdasági
stabilitásának,
kedvező
külföldi
adósság
pozíciójának, és a sikeres Európai Uniós csatlakozásnak köszönhetően a térség egyik legjobban értékelt gazdasága. Az, hogy milyen mértékben tudja véghezvinni a kitűzött növekedési célokat, nagyban függ a világgazdasági helyzettől, mivel az szlovén export piac jelenleg stagnál. A jövőbeni várakozásoknak megfelelően a külföldi tőkebefektetések továbbra is növekedni fognak. Ennek érdekében az állam privatizációs terveiben szerepel a telekommunikációs, a pénzügyi és az energia szektor magánkézbe adása. (OECD, 2011) A gazdasági stabilizáció idején a szlovén állam az infláció megelőzése érdekében korlátozta a külföldi tőke beáramlásának lehetőségét. Dolgozatom során már korábban is foglalkoztam a privatizációs folyamat során állami kézben maradt, illetve belföldi befektetők tulajdonában lévő vállalatokkal. Annak ellenére, hogy 2002-ben az Európai Uniós belépés előtt ezek a korlátok megszűntek a külföldi tőke nem nőtt meg jelentősen.
5. Kereskedelemi kapcsolat a szomszédos országokkal A független Szlovénia örökölt egy külkereskedelmi liberalizációs folyamatot, mely már a volt Jugoszláviában megkezdődött. Ez volt az első radikális lépés az import liberalizáció során, melyet bizonyos behozatali díjak, és számos import vám eltörlése jelentett. Kétségtelenül szükség volt az eladások külpiacokra való átirányítására, és a hazai piacok nyitására a külföldi verseny számára, főként az európai országokat beleértve. Szlovénia elhatározta, hogy folytatja a kereskedelem liberalizációját, támogatja és részt vesz a különböző multilaterális, regionális és bilaterális kereskedelmi kezdeményezésekben. Az ország széleskörű kötelezettségeket vállalt az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezményhez
(GATT)
és
a
Világkereskedelmi
Szervezethez
(WTO)
való
csatlakozásával. Ez magába foglalta a vámtételek 100 %-os rögzítését, az egyéb nem vám jellegű korlátozások megszűntetését, ezenkívül, konkrét kötelezettségeket vállalt a (Általános Egyezmény a Szolgáltatások Kereskedelméről) GATS-ban foglalt kérdések kétharmadában, és 33 európai országgal szabadkereskedelmi megállapodásokat írt alá. (Majcen─Kaminski, 2004:133) Ez a meglehetősen radikális megközelítés a multilaterális és bilaterális kapcsolatok terén éles ellentétben állt az átmenet során más területeken alkalmazott politikával, mely Szlovénia esetében kifejezetten sikeresnek mondható. Az átmenet során alkalmazott fokozatosság bizonyos kezdeti feltételek eredménye, melyek 25
jelentősen
különböztek
más
közép-kelet-európai
tagállamban
rendelkezésre
álló
feltételektől. Ez magába foglalta az egyedi gazdasági és politikai helyzetet, a politikai szférában elért szisztematikus változtatásokat és fejlesztéseket, a már korábban megalapozott nyugati piacokkal kiépített kapcsolatokat, az 1993-as Együttműködési Megállapodás keretében elért szabad hozzáférést a legtöbb exportáru számára az Európai Unió piacain belül. Ennek ellenére a lassú privatizáció, a külföldi tőkebefektetések korlátozása és az 1999-es strukturális reformok nagy valószínűséggel hozzájárultak ahhoz, hogy a külkereskedelmi teljesítmény kevésbé látványos, mint a többi közép-kelet európai tagállamban, főként Magyarországon. Az ország vezetése már az átmenet során szem előtt tartotta a végső célt, mely az Európai Unióhoz való csatlakozás volt. Ennek érdekében a kereskedelem politika kialakítása során törekedett arra, hogy egyes részei találkozzanak az Európai Unió által felállított követelményekkel, beleértve a vámszabályozásokat, a versenypolitikát és más kapcsolódó területeket. 2001 óta Szlovénia legnagyobb partnereivel folytatott árukereskedelem vámmentes, és a mezőgazdasági terményei magas minőséget széles, ország specifikus termékkört garantálnak. Végül, de nem utolsósorban a szlovén kereskedelmi rendszer kompatibilis az Európai Uniós közösségi vívmányokkal. Szlovénia piacgazdasággá való átalakulásához nagyban hozzájárult, hogy az intézményi háttér a közösségi vívmányok követelményeihez igazodik.(Majcen─Kaminski, 2004:133)
5.1 Bilaterális kapcsolatok A jugoszláv piacok elvesztése drasztikusan érintette a szlovén piacot. Exportja csaknem egyharmadával visszaesett, és ezt a mai napig nem tudta kiheverni. Ebből kifolyólag gyorsan és hatékonyan ki kellett alakítania a már részben meglévő nyugati kapcsolatokat. Legfőbb partnerei között megtaláljuk Németországot, Franciaországot, és természetesen a szomszédos Ausztriát, Olaszországot, és Magyarországot is. Az 1990-es évek elején a kezdeti talpra állásban nagyon nagy segítséget nyújtott Németország nyitottsága, azóta is egyik legmeghatározóbb partnere Szlovéniának. Ahogy azt az alábbi táblázatban is láthatjuk, mint export, mint import szempontból az első helyet foglalja el. Szlovénia exportjának 19,8 %-át teszi ki, amely meghaladja a 3,6 milliárd eurós forgalmat. Németországgal való kereskedelem az össz-import 18,4 %-a, ami az export forgalomnál körülbelül 50 millió euróval több, azaz 3667 millió euró volt a 2010-es évben. Az utóbbi 10 évben a két ország közötti kereskedelem jelentősen nőtt, miszerint 2001-ben az export bevételek 2,7 milliárd euróra rúgtak, míg 2007-ben már elérték a 3,5 milliárd 26
eurós értéket. Ugyanebben az időszakban az import kiadások 2,4 milliárd euróról 4,1 milliárd euróra nőttek.(SURS, 2011b)
2. táblázat: Szlovénia export és import forgalma a szomszédos tagországokkal 2010-ben Export
Import teljes
millió
teljes mennyiség millió
mennyiség %-
euró
%-ában
euró
ában
Németország
3616
19,8
3667
18,4
Olaszország
2234
12,2
3541
17,8
Ausztria
1494
8,2
2407
12,1
Franciaország
1478
8,1
1091
5,5
Forrás: Saját készítésű táblázat a Szlovén Statisztikai Hivatal adatai alapján http://www.stat.si/eng/pub_slovenija.asp
A szomszédos Olaszország Szlovénia második legnagyobb kereskedelmi partnere. Annak ellenére, hogy a két ország közti viszony nem volt mindig felhőtlen, mára évente több mint 5 milliárd eurónyi forgalmat bonyolítanak. Az 1990-es évek elején az isztriai emigránsok tulajdon viszonyáról folytatott viták gátat vetettek a két ország közötti kapcsolatnak. 1996-ban Olaszország lemondott az Osimo-i Szerződés felülvizsgálatáról, ami nagyban elősegítette a kapcsolatok fejlődését. Olaszország határozottan támogatta Szlovénia NATO és EU tagságát, illetve jelentős segítséget nyújtott technikai és jogalkotási szempontból az európai és más transzatlanti intézményekhez való csatlakozás során.(Background note, 2011) 2001-ben az olasz parlament elfogadta a szlovéniai olasz kisebbségeket érintő szabályozásokat, és ezzel lezárultak a még nyitva levő kérdések. Az Olaszország felé irányuló export 2010-ben a teljes export 12,2 %-át teszi ki, azaz 2,2 milliárd eurót. Az import pedig a teljes import kiadások 17,8%-át adja, mely 3,5 milliárd eurót jelent. (SURS, 2011b) Az ország északi szomszédja Ausztria, Szlovénia harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere. Németország mellett Ausztria volt a legnagyobb támogatója a szlovén függetlenségnek, és az Európai Uniós csatlakozást is határozottan javasolta. A két ország közötti gazdasági kooperáció nagyon fontos, és töretlen fejlődést mutat már az 27
1990-es évek eleje óta. A regionális együttműködés különösen Karintia és Stájerország között kifejezetten fejlett. Az ausztriai export a teljes export 8,2 %-át, az import kiadások pedig a összkiadások 12,1 %-át teszik ki. Szlovénia Franciaországgal való kapcsolata főként az EU csatlakozás után kezdett kibontakozni. Szorosabb politikai párbeszéd leginkább az utóbbi évekre tehető, mikor is Szlovénia a 2008-as Európai Uniós soros elnökségére készült. Az elmúlt évben a két ország közötti kereskedem meghaladta a 2,5 milliárd eurós forgalmat. Ebből 1,4 milliárd eurónyi export forgalmat, és kicsivel több, mint 1 milliárd eurónyi import forgalmat bonyolított le Szlovénia Franciaországgal. (SURS, 2011b) A külkereskedelem során forgalmazott legjelentősebb árucsoportok az export és az import szempontjából is nagyon hasonlók. Az export bevételek 14,1 %-át a közúti járművek, 11 %-át elektromos gépek, készülékek és berendezések, 8,8 %-át orvosi és gyógyszerészeti kellékek, 5,8 %-át általános ipari gépek, 4,7 %-át fémáru, 3,5 %-át vas és acél teszi ki. Kisebb arányban előfordul még az export termékek között bútor, papíráru, textil és villamos energia is. Az import forgalom esetében is a közúti járművek állnak az első helyen mintegy 2 milliárd eurós forgalommal. Nagy számban importál még Szlovénia kőolajat és kőolaj származékokat, elektromos gépeket, készülékeket és berendezéseket, vasat és acélt, ezenkívül, orvosi és gyógyszerészeti kellékeket, műanyag alapanyagot, telekommunikációs
és
berendezéseket
28
szerves
vegyületeket.
3. táblázat: A legfontosabb szlovén áruk exportja és importja 2010-ben A legfontosabb áruk exportja 2010-ben Közúti járművek Villamos gépek, készülékek és berendezések Orvosi és gyógyszerészeti készítmények Általános ipari gépek Fém iparcikkek
millió % euróban 2580 14
A legfontosabb áruk importja millió % 2010-ben euróban Közúti járművek 2009 10
2006
11
Kőolaj és kőolaj származékok
1612
8,8
1055 850
5,8 4,7
Vas és acél
641
3,5
Egyéb áruk Színesfémek Bútorok és ezek részei Energiatermelő gépek és berendezések
605 569 537
3,3 3,1 2,9
522
2,9
Papír és karton
514
2,8
Gumi áru
481
2,6
Textilszál, szövet éskapcsolódó termékek
413
2,3 Ruhanemű
Elekrtomos áram
400
2,2
Ipar specifikus gépezetek
392
Villamos gépek, készülékek és berendezések Vas és acél Általános ipari gépek Orvosi és gyógyszerészeti készítmények Színesfémek Fém iparcikkek Egyéb áruk Műanyagok alapanyag formájában Fémtartalmú ércek és fémhulladék Energiatermelő gépek és berendezések
1820
9,2
1291
6,5
896 770
4,5 3,9
744
3,7
743 689 619
3,7 3,5 3,1
528
2,7
464
2,3
456
2,3
435
2,2
Távkölési és electroakusztikus 433 berendezések 2,1 Szerves vegyületek 398
2,2 2
Forrás: Saját készítésű táblázat a Szlovén Statisztikai Hivatal adatai alapján
http://www.stat.si/eng/pub_slovenija.asp
29
6. Kereskedelmi jelenlét a volt jugoszláv piacokon A szlovén kereskedelmi forgalom, és a kifelé áramló külföldi tőkebefektetések a volt jugoszláv piacokon megnövekedett aktivitást, és befektetési kedvet tükröznek. Mindez arra enged következtetni, hogy talán megindul egyfajta reintegráció a térségben, és új kereskedelmi minták alakulnak ki. 1990 előtt a volt jugoszláv piac ellátta a szlovén gazdaságot olyan szűkösen rendelkezésre álló javakkal, mint például nyersanyagok, fél kész termékek és mezőgazdasági termékek, melyek biztosították az alapvető szlovén szükségleteket. A feldolgozás után szlovén vállalatok, vagy azok helyi leányvállalatai a végterméket nyugati piacokon, vagy az egységes jugoszláv piacon belül értékesítették. Másrészről sok exportált végterméket a régió más részeiből szlovén vállalatokhoz irányítottak, hogy engedélyeztessék külföldi tranzakciókhoz. A szlovéniai régión belüli beszerzési minták legfontosabb aspektusa a termelésen belüli vertikális ellátási-lánc kialakítása, valamint a vállalaton belüli kereskedelem hatékonysága, mely elterjedt a multinacionális cégek esetében. Valójában ahhoz, hogy ez a multinacionális kereskedelmi forma kialakuljon szűkség volt a megfelelő tulajdonosi szerkezetre, amely szlovén cégek, mint fő külföldi vásárlók, és régión belüli zöldmezős beruházók által valósulhatott meg. Maga mögött hagyva a negatív politikai tartalmat, amit ez a kereskedelmi forma a múltban magában hordozott, kétségtelen, hogy az 1990-es időszak előtt ez segített a gazdasági növekedés serkentésében, és fenntartott egy bizonyos gazdasági és társadalmi stabilitást az országon belül. A vállalaton- és köztársaságon belül kialakult kereskedelemi forma tette lehetővé- azt, hogy a volt Jugoszlávián belüli tagköztársaságok bilaterális kereskedelmi volumene 24-szer nagyobb legyen, mint az európai integráción belül alkalmazott gravitációs modell szerinti kereskedelmi volumen, ami a normál kereskedelmi formákon alapul. (Damijan, 2004:335)
6.1 Mit is veszített Szlovénia, a jugoszláv piacok elvesztésével? Hivatalos statisztika hiányában csak következtetni lehet a köztársaságon belüli kereskedelmi forgalom volumenére. 1991 előtt a szlovén áruk körülbelül egyharmadát Szlovénián belül használták fel, egyharmadát exportálta az ország más Jugoszlávián kívüli 30
piacokra, és egyharmadát az egységes jugoszláv piacon belül értékesítette. Ezért a szlovén vállalatoknak az 1991-es függetlenedés után hatalmas sokkal kellett szembenézniük, mivel a nagy belső piac több mint fele eltűnt. A volt Jugoszlávián belüli 1990-es évek beli 6,7 milliárd dolláros forgalom 1992-re 1,5 milliárd dollárra esett vissza. (Damijan, 2004:336) A szlovén vállalatok e hatalmas veszteség csak kis részét tudták pótolni a más országokba irányuló export forgalom növelésével. 1990 és 1992 között a más tagállamokba irányuló export forgalom csak csekély mértékben, 4,1 milliárd dollárról 5,2 milliárd dollárra nőtt. Ez az érték 1996-ra meghaladta a 7 milliárd dollárt. Más szóval két év alatt a szlovén vállalatok képesek voltak növelni az export bevételeiket 1 milliárd dollárral, de ez még mindig nagyon kis részben fedezte a volt jugoszláv piacok elvesztésével járó több, mint 5 milliárd dolláros veszteséget, mely 1992-ben bruttó értékben a szlovén GDP mintegy 40 %-át tette ki, nettó értékben pedig meghaladta a 20 %-ot. (Damijan, 2004:336) Részben a jugoszláv piac elvesztése okolható amiatt, hogy Szlovénia az 1990-es évek elején, a függetlenedés után mély gazdasági válságot élt meg. 1988 és 1993 között a tényleges GDP csökkenés 20 %-ra tehető. Számos tanulmány tett kísérletet a jugoszláv piacok elvesztéséből fakadó veszteségek megbecsülésére. Az évek során 6 %-os, 20 %-os és közel egyharmadnyi GDP csökkenést vetítettek elő különböző makroökonómiai modellek használatával. A volt jugoszláv piac ellátó szerepének elvesztése miatt sok vállalat komoly gondokba ütközött, amikor hazai piacról próbálta meg pótolni az import kieséseit, ami azt eredményezte, hogy nem voltak képesek a kis vállalkozások olyan áron exportálni ami fedezte volna a beszerzési költségeiket. Tehát a feldolgozóipar átstrukturálása elodázhatatlan volt, ezzel együtt szükség volt az export értékesítések gyors irányváltására egy új export politika kifejlesztésén keresztül. (Damijan, 2004:337)
6.2 Az elmúlt évek trendjei A kereskedelmi trendek elemzése szempontjából Szlovénia és a volt jugoszláv utódállamok közötti kereskedelmi forgalmat két periódusra oszthatjuk. Az első periódus 1992 és 1999 közöttre tehető, amikor a szlovén export további csökkenést szenvedett el a régióban.1993 után egy szerény növekedés kezdődött. 1993 és 1999 között a volt jugoszláv piacokra irányuló szlovén export elérte az euróban számított 47 %-os, dollárban számított 34 %-os növekedést. A növekedés oroszlán része Bosznia Hercegovinába és a volt Jugoszláviába (mai Szerbiába) irányult, mely igazán 1995 után indult komoly 31
növekedésnek. Ezalatt az idő alatt a horvátországi export, ami csaknem a volt jugoszláv piac felét tette ki, stagnált. (Damijan, 2004:338) Az import oldal nem mondható ilyen szerencsésnek. Míg 1999-re a szlovén export elérte az 1992 előtti értékeket, az import még a mai napig nem állt talpra teljesen. 1992 és 1993 között az import forgalom 37 %-kal esett, és 1999-ig még 10 %-kal csökkent. Ennek a szerencsétlen trendnek a magyarázata teljesen egyértelmű. 1990 előtt a szlovén szükségleteket a volt jugoszláv piac elégítette ki. Biztosította Szlovénia számára a nyersanyagot, a fél kész termékeket, és a mezőgazdasági termékeket. Az 1991-es elszakadással, és a háború kitörésével ezek az ellátási láncok megszűntek, és a szlovéniai vállalatok arra kényszerültek, hogy a termeléshez szükséges anyagokat a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodáson (CEFTA) keresztül szerezzék be. 1992 és 1999 között a szlovén kereskedelmi struktúra az európai integráció országai felé fordult. Ez idő alatt az Európai Unió tagállamaiba irányuló export 8 %-kal, az import 12 %-kal nőtt, a teljes kereskedelmi forgalom 60 %-ról 66%-ra emelkedett. (Damijan, 2004:339) A második periódusban az export terén visszafordulás tapasztalható, a volt jugoszláv és keleti piacokon beleértve a CEFTA tagországokat és Oroszországot is. 1999 és 2002 között a volt jugoszláv piacokra irányuló export átlagosan 17 %-kal növekedett, míg az Európai Uniós piacokra irányuló eladások mértéke mindössze 7 %-kal. Ennek a trendnek sok magyarázata van. Első, hogy a volt jugoszláv utódállamokban többé kevésbé helyreállt a politikai rendszer, és elkezdődött egy gazdasági talpra állás, ami a jövőbeni export kereslet növekedését eredményezheti. Másod sorban Szlovénia az összes volt jugoszláv utódállammal szabad kereskedelmi megállapodást írt alá. 1999 óta úgy tűnik, hogy ezek a megállapodások tovább serkentették a kereskedelmi kapcsolatokat. Bár a 2004-es Európai Unióhoz való csatlakozás a volt jugoszláv tagállamokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodások felbontását jelentette, a kereskedelem Szlovénia és ezen országok között nem esett vissza. (Damijan, 2004:339)
6.3 A volt jugoszláv piacok fontossága Szlovénia számára 1993 és 2000 között viszonylag stabilnak mondható a volt jugoszláv piacokra áramló szlovén export volumene. 2000 és 2002 között növekedés tapasztalható 16 %-ról 18 %-ra. Ezzel ellenkezőleg a szlovén import az 1990-es években folyamatosan csökkent. Ennek következményeként Szlovéniának hatalmas és egyre növekvő kereskedelmi többlete 32
alakult ki az utódállamokkal szemben. 2002-ben ez a többlet elérte az 1,6 milliárd eurót, mely lényegében, a Horvátországba irányuló export eladásokból származott. (Damijan, 2004:340) Ez teljes mértékben fedezte az Európai Unióval szemben fennálló kereskedelmi deficitet. Úgy tűnik, hogy a volt jugoszláv piacokkal történő kereskedelem magára vonta a figyelmet. Ennek fő oka az, hogy a szlovén vállalatok birtokában egy olyan piaci előny van a versenytársakkal szemben, mely képessé teszi őket ezen piacok jobb feltérképezéséhez, és kiismeréséhez. Ezért a szlovén kereskedők különleges figyelmet fordítanak ezekre a területekre. Úgy tűnik, hogy a politikai stabilizáció és a gazdasági talpra állás után a szlovén vállalatok ismét elfoglalják az 1990 előtt betöltött pozícióikat. A függetlenedés után viszont jó néhány szlovén cég kevésbé volt sikeres az új európai piacokra való áttérésnél. Ezek a kevésbé sikeres vállalatok extra hangsúlyt fektetnek a korábbi piaci részesedésük visszaszerzésére. A szlovén vállalatok mezőgazdasági, élelmiszer, papír, kemikáliák és faipari termékek esetében meg tudják duplázni az export eladási áraikat a volt jugoszláv piacokon az uniós piacokon lévő árakkal szemben. (Damijan, 2004:39) Ebből kifolyólag az európai piacon kevésbé versenyképes iparágak a volt jugoszláv piac felé specializálódnak. Ezért nem is meglepő, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek több mint fele ezen a piacon kel el. Ezek az arcátlanul magas árak, bármennyire is vonzónak tűnnek, hosszú távon számos okból kifolyólag kedvezőtlen makrogazdasági folyamatokat indíthatnak el. Elsődlegesen a jugoszláv utódállamok kivétel nélkül hatalmas mennyiségű fizetési mérleg hiányt halmoztak fel az évek során, amit vagy külföldi segítséggel, vagy ─mint ahogy azt Horvátország esetében is láthatjuk─ külföldi működő tőke bevonással próbálják kiegyenlíteni. Mivel a külföldi segítség egyre csökken, és a tőkebefektetések is szerénynek mutatkoznak, előbb utóbb ezek az országok komoly fizetési mérleg hiányba fognak ütközni, ami ha csak rövidtávon is, de az import kiadások lefaragásához vezet majd. 2000-ben a teljes volt jugoszláv piac kereskedelmi mérleghiányának 7 %-áért Szlovénia volt a felelős. Ez az érték Horvátországban 22 %, Bosznia Hercegovinában 33 %, Macedóniában pedig 37 % volt. (Damijan, 2004:340) A másik ok, abban rejlik, hogy az alacsonyabb minőségi kívánalmak a volt jugoszláv piacokon, megakadályozzák a vállalatokat a fejlesztésekben, és ezáltal egyre növekedni fog a minőségi szakadék az uniós piacra gyártó, és a volt jugoszláv piacra gyártó vállalatok között. Ennek egyfajta kettős gazdaság lehet a következménye. Annak érdekében, hogy ezeket a kedvezőtlen következményeket elkerüljék, új behatolási stratégiára van szükség. Habár számos szlovén vállalat már bevezetett egy újfajta 33
stratégiát, a kevésbé versenyképes iparágakban részt vevő vállalatok nagy részének még mindig el kellene gondolkodnia azon, hogy export specializáció helyett tőkebefektetéseken keresztül érvényesüljön ezen a piacon. (Damijan, 2004:340) 6.3.1 Kereskedelem Horvátországgal Szlovénia déli szomszédja Horvátország, 2011-ben sikeresen lezárta az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalásait. A hivatalos döntés értelmében Horvátország 2013. július 1-én csatlakozhat az Európai Unióhoz. Mint már említettem, a volt jugoszláv tagországok közül Szlovénia, és Horvátország lépett ki elsőként a Jugoszláv Köztársaságból. Már korábban is látni lehetett, hogy ez a két ország messze meghaladja a többi tagállam gazdasági fejlettségi szintjét. A horvát gazdaság szektorális felépítése Szlovéniához hasonlóan az elmúlt 20 évben jelentősen megváltozott. 1990-ben a szolgáltatások a GDP 53,4 %-át, az ipar 35,8 %-át, a mezőgazdaság pedig 10,9 %-át tette ki. Ezek az arányok 2009-re hasonlóan a többi régió beli országhoz megváltoztak. A mezőgazdaság aránya lecsökkent 6,7 %-ra, az ipar is mintegy 8%-ot zsugorodott, a szolgáltatások viszont 66,1 %-ra nőttek. Legfontosabb mezőgazdasági terményei között megtaláljuk a búzát, kukoricát, napraforgót, árpát, olajbogyót, és a szőlőt is. Ipari termékei közül kiemelkedően fontosak a vegyszerek és műanyagok, szerszámgépek, feldolgozott fémek, elektronikai alkatrészek, nyersvas és hengerelt acéltermékek. (Bilateral Relations, 2011b) A függetlenedés után néhány vitás kérdés lezárása vált szükségessé, de a kettejük közt kialakult kereskedelemi kapcsolat a mai napig töretlen. Horvátország, Szlovénia számára az egyik legfontosabb kereskedelmi partner.
4. táblázat: Szlovénia export forgalma a volt jugoszláv tagállamokkal (millió euró) 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 Horvátország Macedónia Bosznia-Hercegovina Szerbia és Montenegró Szerbia Montenegró
736 10 18 309 -
633 170 17 7 -
624 184 58 14 -
690 146 92 7 -
34
683 136 211 77 -
741 133 255 99 -
727 144 285 92 -
2000
630 166 341 80 -
747 172 406 155 -
2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 Horvátország Macedónia Bosznia-Hercegovina Szerbia és Montenegró Szerbia Montenegró
893 954 1007 148 158 142 144 492 471 264 -
1167 1304 1464 1570 1694 1240 1220 139 134 125 144 181 160 140 491 515 485 535 625 501 527 261 509 670 708 532 571 111 120 87 82
Forrás: Saját készítésű táblázat a Szlovén statisztikai Hivatal adatai alapján http://www.stat.si/eng/tema_ekonomsko_zunanja.asp
5. táblázat: Szlovénia import forgalma a volt jugoszláv tagállamokkal (millió euró) 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 Horvátország Macedónia Bosznia-Hercegovina Szerbia és Montenegró Szerbia Montenegró
659 60 15 207 -
509 76 9 0 -
421 68 4 0 -
446 67 6 2 -
471 57 12 42 -
412 50 27 37 -
385 42 42 61 -
2000
417 35 53 34 -
487 52 63 45 -
2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 Horvátország Macedónia Bosznia-Hercegovina Szerbia és Montenegró Szerbia Montenegró
452 427 454 514 608 30 24 21 26 29 69 68 79 152 208 53 102 -
735 38 312
849 57 321 -
239
834 45 312 -
352 23
629 23 235 -
383 39
746 31 324 -
260 17
355 23
Forrás: Saját készítésű táblázat a Szlovén statisztikai Hivatal adatai alapján http://www.stat.si/eng/tema_ekonomsko_zunanja.asp
Ahogy azt a fenti táblázat is mutatja a függetlenedés után Szlovénia exportja 1992ben meghaladta a 736 millió eurónyi forgalmat. Az első néhány évben, amikor Szlovénia keresztül ment a gazdasági átalakuláson, mely során piacgazdasággá nőtte ki magát az export forgalom 100 millió euróval visszaesett. Ez a jelentős csökkenés a gazdasági válság, és a Horvátországban továbbra is fennálló háborús állapotok következménye. Ezt követően a kivitel mértéke egyre növekedett. 1997-re meghaladta a függetlenedéskor elért forgalmat, mely a rá következő években enyhe ingadozást mutat. 2000-től viszont törtetlen növekedést figyelhetünk meg. Az export forgalom 2003-ban elérte az 1 milliárd eurót, 2010-ben pedig már az 1,2 milliárd eurót is túllépte. 35
Ez a folyamatos fejlődés az import esetében nem mondható el. 1992-ben a 659 millió eurónyi forgalmat bonyolított a két ország egymás között. Ez a forgalom a következő években számottevően lecsökkent. Míg 1998-ban elérte a vizsgált időszak mélypontját, 385 millió eurót. A közel 700 millió eurónyi forgalmat csak az ezred forduló után hat évvel sikerült megközelíteni. Szlovénián és az Európai Unión kívül fő import partnerei közé sorolható Oroszország, Kína, Bosznia-Hercegovina, Törökország és Szerbia is. Export partnerei között szintén az Európai Unión kívül megtaláljuk Bosznia-Hercegovinát, Szerbiát, az Amerikai Egyesült Államokat, Oroszországot és Macedóniát is. (Bilateral Relations, 2011b)
6. táblázat: Horvátország fő kereskedelmi partnerei 2010-ben
1 2 3 4 5 6 7 8 9 1 0
Fő import partnerek
millió euró
A világ összes országa EU-27 Oroszország Kína Bosznia-Hercegovina Törökország USA Azerbajdzsán Svájc Szerbia
14968,4 9095,8 1359,8 1084,6 454,6 440,3 330,7 322,5 262,6 230,1
% 100, 0 60,7 9,7 7,2 3,0 2,9 2,2 2,2 1,8 1,5
Japán
184,4
1,2
1 2 3 4 5 6 7 8 9 1 0
Fő export partnerek
millió euró
%
A világ összes országa EU-27 Bosznia-Hercegovina Szerbia USA Oroszország Bermuda Nigeria Macedónia Törökország
8685,7 5356,6 1034,9 349,3 231,4 157,3 92,6 89,6 84,7 84,6
100,0 61,7 11,9 4,0 2,7 2,0 1,1 1,0 1,0 1,0
Svájc
82,3
0,9
Forrás:Európai Bizottság http://ec.europa.eu/trade/creating-opportunities/bilateral-relations/
6.3.2. Kereskedelem Bosznia-Hercegovinával A mai Bosznia-Hercegovina a volt Jugoszlávia szívében helyezkedik el. A térség egyik legszegényebb országa. Az 1990-es évek elején kitört háború ezt az országot érintette legsúlyosabban. A háború, mint emberáldozatok tekintetében, mint gazdasági szempontból óriási károkat okozott. 1990 és 1995 között a termelés 80 %-kal csökkent, az ország külföldi kapcsolatai, illetve külkereskedelme gyakorlatilag megszűnt. A gazdasági talpra állás 1996-tól vette kezdetét, melynek eredményeként 2008-ban elérte az 5 %-os GDP növekedést. 2001-ben a bank reform részeként osztrák és olasz bakok vették át a 36
bank szektor feletti irányítást. Sok mindenben fejlődött az ország az elmúlt 20 év folyamán, de még rengeteg erőfeszítésbe fog kerülni, hogy megvalósítsák egyik fő céljukat, az Európai Unióhoz való csatlakozást. Már több volt jugoszláv tagállamnak sikerült elérnie, vagy megközelítenie az Európai Unió által felállított kritériumokat, ezért a kitűzött cél távolról sem lehetetlen. 2007-ben Boszniának sikerült csatlakoznia a CEFTAhoz. Következő lépésként a Világkereskedelmi Szervezetben való részvétel, és az IMF által kitűzött monetáris célok megvalósítása van soron. (The World Factbook, 2011a) Szlovéniával való kapcsolata az 1996 utáni időszakban lendült fel igazán. Már a gazdasági kilábalás első éveiben is számottevően megnőtt a szlovéniai export aránya. 1995-ről 1996ra az export kivitel több mint duplájára, 91 millió euróról 211 millió euróra nőtt. 2008-ra az export kereskedelem volumene elérte a 625 millió eurót, mely az elmúlt két évtized csúcspontjának számít.(7. táblázat) A 2008-as válság a boszniai piacon is kereslet csökkenést eredményezett, ami több mint 100 millió eurós csökkenést jelent. A válság után a gazdaság kezd helyreállni, és úgy tűnik a kereskedelem is egyre élénkül. Az import forgalom növekedése Bosznia esetében mondható a legjelentősebbnek, hiszen az elmúlt tíz évben 64 millió euróról 324 millió euróra gyarapodott.(8. táblázat) Ez a fejlődés kivételes a volt jugoszláv tagállamok tekintetében.
7. táblázat: Bosznia-Hercegovina fő kereskedelmi partnerei 2010ben Fő import partnerek A világ összes országa 1 EU-27 2 Horvátország 3 Törökország 4 Oroszország 5 Macedónia 6 Svájc 7 Kina 8 USA 9 Ukrajna 10 Dél-Korea
millió euró 5079,7 3394,2 1138,4 186,8 118,5 74,2 48,5 31,3 21,7 8,6 8,2
% 100,0 66,8 22,4 3,7 2,3 1,5 1,0 0,6 0,4 0,2 0,2
Fő export partnerek A világ összes országa 1 EU-27 2 Horvátország 3 Törökország 4 Macedónia 5 Svájc 6 USA 7 Oroszország 8 Egyiptom 9 Kina 10 Albánia
millió euró 2458,6 1826,7 413,2 49,8 32,8 18,9 18,6 16,3 12,4 11,9 8,8
% 100,0 74,3 16,8 2,0 1,3 0,8 0,8 0,7 0,5 0,5 0,4
Forrás:Európai Bizottság http://ec.europa.eu/trade/creating-opportunities/bilateral-relations/
Az Európai Unión kívül fő kereskedelmi partnerei közé tartozik Horvátország, Törökország, Oroszország, Macedónia és Albánia is. A fenti táblázatból kiderül, hogy 37
Szlovénián kívül Horvátországnak igen nagy gazdasági befolyása van az országban. Bosznia főként mezőgazdasági terményeket, vegyi anyagokat, illetve gépeket és közlekedési berendezéseket importál. Exportja főként üzemanyagokra és bányászati termékekre korlátozódik. (Bilateral Relations, 2011a) 6.3.3 Kereskedelem Szerbiával Szerbia területét tekintve mind a mai napig a volt Jugoszlávia legnagyobb országa, etnikai szempontból is a szerb nemzetiség van fölényben ezen a területen. A délszláv háború 1995-ben a Daytoni Békeszerződés elfogadásával véget ért, viszont a megoldatlan koszovói kérdés további feszültségekhez vezetett. A koszovói konfliktus odáig fajult, hogy 1999-ben a NATO beavatkozásával megkezdődött Szerbia bombázása, és a Koszovói területre békefenntartó csapatok érkeztek, hogy biztosítsák az ott élő etnikumok zavartalan mindennapjait. Annak ellenére, hogy a délszláv háborúban kiéleződő ellentétek az ott élő nemzeteket egymás ellen fordították, kereskedelmi kapcsolataikban ez nem mutatkozik meg jelentősen. Szerbia esetében a gazdasági összetétel szignifikánsan eltér az általam vizsgált térség beli országokétól. 2000-ben a szolgáltatások a GDP 46 %-át, az ipar a 32,6 %-át, a mezőgazdaság pedig, ami a legjobban eltér a többi ország strukturális felépítésétől 21,4 %-át tette ki. 2009-re ezek az arányok kissé megváltoztak. A szolgáltatások nagyobb részesedéssel a GDP 59,4 %-át tették ki, az ipar 27,7 %-ra, a mezőgazdaság pedig 12,9 %ra esett vissza. (The World Factbook, 2011e)
8. táblázat: Szerbia fő kereskedelmi partnerei 2010-ben Fő import partnerek A világ összes országa 1 EU-27 2 Horvátország 3 Bosznia-Hercegovina 4 Macedónia 5 Kina 6 Törökország 7 Oroszország 8 Ukrajna 9 Svájc 10 Montenegro
millió euró 11954,3 8014,7 384,3 330,7 289,2 286 254,2 233,6 218,1 142,6 92,9
% 100,0 67,0 3,2 2,8 2,4 2,4 2,1 2,0 1,8 1,2 0,8
Fő export partnerek A világ összes országa 1 EU-27 2 Bosznia-Hercegovina 3 Montenegro 4 Macedónia 5 Oroszország 6 Horvátország 7 USA 8 Törökország 9 Ukrajna 10 Svájc
millió euró 5706,3 3648,2 723,9 389,9 279,9 252,8 209,2 113,6 75,5 74,8 43,1
% 100,0 63,9 12,7 6,8 4,9 4,4 3,7 2,0 1,3 1,3 0,8
Forrás:Európai Bizottság http://ec.europa.eu/trade/creating-opportunities/bilateral-relations/
38
Szerbiát Szlovénia hetedik export kereskedelmi partnereként tarthatjuk számon. Évi 570 millió eurós forgalmat bonyolít a két ország egymás között. Ez a mennyiség a 2010-es évi export több mint 3 %-a. Szlovéniával való kapcsolata főként a 2000-es évek után vált jelentőssé. Önálló Szerbiáról csak 2005 után a koszovói kiválás viszonylagos rendeződését követően beszélhetünk, ezért pontos adatokkal csak az elmúlt néhány évben rendelkezünk. Ez alatt az időszak alatt viszont export tekintetében határozott fejlődés figyelhető meg. 2005-ben Szerbiába irányuló export 261 millió euró volt, ami 2008-ra majdhogynem a triplájára 701 millió euróra nőtt. Ez a kiemelkedő forgalom azonban a 2008-as gazdasági világválság hatására visszaesett.(7. táblázat) Az import ugyanezen időszak alatt 102 millió euróról 355 millió euróra nőtt, mely szintén a forgalom megháromszorozódását jelenti.(8. táblázat) Szerbia fő partnerei között megtaláljuk Horvátországot, Bosznia-Hercegovinát, Macedóniát, Montenegrót és Oroszországot is. (Bilateral Relations, 2011e) 6.3.4 Kereskedelem Macedóniával Az ország 1991-ben lépett ki békésen a volt Jugoszláviából. Kilépése után nevével kapcsolatosan viták léptek fel, miszerint a Görög állam megvétózta a Macedón Köztársaság nevet az észak-görögországi Makedónia tartomány nevére hivatkozva. Ez a vita megpecsételte a két ország viszonyát, 1995-ben egy 20 hónapos kereskedelmi embargó után Görögország a kapcsolatok normalizálását kezdeményezte. A mai napig Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság néven szerepel az ENSZ nyilvántartásában, de 2004-ben az Amerikai Egyesült Államok hivatalos dokumentumaiban is Macedón Köztársaságként kezdett hivatkozni az országra. Ekkor újraindult a névvitával kapcsolatos kommunikáció, ami a mai napig nem oldódott meg. A gazdaság szerkezete nagyon hasonló Szerbiához. A mezőgazdaság az GDP 11,3 %-át, az ipar 36,3 %-át, a szolgáltatások pedig 53,3 %-át teszik ki. (The World Factbook, 2011c)
39
9. táblázat: Macedónia fő kereskedelmi partnerei 2010-ben Fő import partnerek A világ összes országa 1 EU-27 2 Oroszország 3 Szerbia 4 Törökország 5 Horvátország 6 Ukrajna 7 Kina 8 Svájc 9 Bosznia-Hercegovina 10 Dél-Korea
millió euró 4018,9 2569,7 383,8 307,9 218,1 93,2 68,2 43,7 37,4 36,1 29,8
% 100,0 63,9 9,6 7,7 5,4 2,3 1,7 1,1 0,9 0,9 0,7
Fő export partnerek A világ összes országa 1 EU-27 2 Szerbia 3 Koszovo 4 Horvátország 5 Bosznia-Hercegovina 6 Albánia 7 Kina 8 Törökország 9 India 10 USA
millió euró 2428,1 1443,4 262,9 245 96,8 67,5 65,4 62,9 36 27,3 26,4
% 100,0 59,4 10,8 10,1 4,0 2,8 2,7 2,6 1,5 1,1 1,1
Forrás:Európai Bizottság http://ec.europa.eu/trade/creating-opportunities/bilateral-relations/
Bár forgalma alapján nem sorolható Szlovénia legnagyobb kereskedelmi partnerei közé, a két ország kapcsolata a függetlenedés óta töretlen. Export szempontból az 1990-es évek elején egy jelentősebb növekedésnek lehettünk tanúi. A 103 millió eurós forgalom 2 éven belül 184 millióra ugrott. Ezután egy kisebb visszaesés figyelhető meg, amit évenkénti körülbelül 10 millió eurós ingadozás követ pozitív és negatív irányba egyaránt.(7. táblázat) A két ország közötti import volumen alakulása összhangban van az export alakulásával. Szinte ugyanaz a 10 millió eurós ingadozás megfigyelhető függetlenségük két évtizede alatt. Legfontosabb kereskedelmi partnerei között főként a volt jugoszláv- illetve balkán térségbeli tagországokat találjuk. Az Európai Unión kívül Oroszországgal, Szerbiával, Koszovóval,
Horvátországgal,
Bosznia-Hercegovinával
ápol
szoros
gazdasági,
kereskedelmi kapcsolatokat. Legfőbb export terméke a textil és ruházat, ami kiemelkedik a térségbeli országok forgalmából. Ez főként az olcsó munkaerőnek, és a külföldi tőkebefektetéseknek tulajdonítható. Főként üzemanyagot, vegyi anyagokat, és gépeket importál. (Bilateral Relations, 2011c) 6.3.5 Kereskedelem Montenegróval Montenegrót az I világháború után csatolták a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, mely 1929-ben a Jugoszláv Királyság nevet kapta. Az 1990-es évek során Montenegró 40
nem vált függetlenné Szerbiától. 2003-ban egy lazább kapcsolat alakult ki Szerbia és Montenegró között, ekkor kapta az ország a Szerbia és Montenegró nevet. Azonban nemsokkal ezután Montenegró elindította a leválási folyamatot, és 2006. június 3-án hivatalosan is önállóságot szerzett. Ebből kifolyólag nem igazán lehet releváns adatokkal szolgálni a 2006 előtti időszakról. (The World Factbook, 2011d)
10. táblázat: Montenegró fő kereskedelmi partnerei 2010-ben Fő import partnerek A világ összes országa 1 EU-27 2 Kina 3 Brazilia 4 Oroszország 5 Törökország 6 USA 7 Svájc 8 Ukrajna 9 Albánia 10 Japán
millió euró 797,6 586,9 59,1 54,2 49,3 23,1 12 10,8 4 2,7 2,7
% 100,0 67,0 3,2 2,8 2,4 2,4 2,1 2,0 1,8 1,2 0,8
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
Fő export partnerek A világ összes országa EU-27 Egyiptom Törökország USA Albánia Kina Oroszország Japán Kanada Norvégia
millió euró 181,1 158,5 7,5 4,4 2,9 2,5 1,9 1,6 0,7 0,3 0,2
% 100,0 87,5 4,1 2,4 1,6 1,4 1,1 0,9 0,4 0,2 0,1
Forrás:Európai Bizottság http://ec.europa.eu/trade/creating-opportunities/bilateral-relations/
2009-ben a GDP megoszlása a gazdasági szektorok között hasonlít a régió beli országok felépítésére. A mezőgazdaság a GDP 10%-át, az ipar a 20,1%-át a szolgáltatások pedig a 69,9%-át adják. Függetlenedése utáni első két évben Szlovéniával való kereskedelme főként export szempontból jelentősen esett. 2006-ban a Montenegróba irányuló szlovén export 111 millió euró volt, míg ugyanez az érték 2010-ben éppen meghaladta a 82 millió eurót.(7. táblázat) Szlovénia által importált áruk kereskedelme 23 millió euróval indított 2007-ben és 2010-ben ugyanennyin zárt.(8. táblázat) Az eltelt három év alatt kisebb negatív irányú mozgást figyelhetünk meg, de a kereskedelem 2010-re visszatért a kiinduló pozícióba. (The World Factbook, 2011d) Montenegró partner országaitól főleg mezőgazdasági cikkeket, és közlekedési eszközöket, berendezéseket importál. Legfőbb export termékeként az üzemanyagot, és a bányászati termékeket említhetjük meg. Az Európai Unióval való kereskedelem az export és importirányú forgalom több, mint háromnegyedét kiteszi. Legfontosabb partnere Kína, Brazília, Oroszország és Törökország, a szomszédos országok közül jelentősebben Albániával van kapcsolata.(Bilateral Relations, 2011d) 41
7. Szlovén külföldi direkt tőkebefektetések 7.1 Belépési módok Ahhoz, hogy egy vállalat behatoljon egy idegen célpiacra, két bejutási stratégia közül választhat. Dönthet a hagyományos export kereskedelem mellett vagy befektethet az adott országban (ami jelentheti, hogy zöldmezős beruházásként a semmiből új gyártósort állít fel, vagy felvásárolja egy már létező vállalat egy részét vagy egészét). A két stratégia közötti döntés sok tényezőn alapul, mint például a belépési költségek (vámok, szállítási költségek stb.), technológia, komparatív előnyök (különbség a munkaerő-költségek és az erőforrás ellátás között a külföldön és a hazai piacon), ország kockázat és így tovább. Az export legfőbb előnye, hogy kisebb összegű tőke szükséges a megkezdéséhez. A fő hátrányok egyike az alacsonyabb hatékonyság azokon a piacokon, ahol magasak a belépési költségek, és rossz a pénzügyi fegyelem. A befektetés előnyei a magas belépési költségek kikerülésében rejlenek, illetve a vállalat kihasználhatja az adott országban rendelkezésre álló olcsó munkaerőt, és az alapanyag bőséget, emellett lehetősége van befolyásolni a helyi hatóságokat, hogy támogatásokban vagy esetleg adómentességben részesüljön. A befektetési mód fő hátulütője a magas finanszírozási költség, ami a helyi gyártás, az elosztási hálózat és egyéb kapcsolódó tevékenységek felállításához szükséges. (Damijan, 2004:341) Ezenkívül a kapcsolódó tevékenységeknél fellépő magasabb kockázatot is számításba kell venni a külföldi piacokon. A 2000-es évek elején a vállalatok nagy része az export stratégiát részesítette előnyben, főként a kisebb finanszírozási költség miatt, de úgy tűnik, hogy ez a trend változóban van. Az export stratégia dominanciája abban rejlik, hogy a volt jugoszláv piacokat befektetés szempontjából még mindig túl instabilnak gondolják a vállalatok. Azokban az országokban, ahol a belépési költségek más tényezőkhöz viszonyítva magasak, (mint például a stabil üzleti környezet) ott a vállalatok szívesebben választják a befektetési stratégiát. Ahol a relatív belépési költségek alacsonyak, ott a vállalatok továbbra is az export stratégiát folytatják. A volt jugoszláv tagállamok esetében a fő belépési akadályok a magas szállítási költségekben és vámokban, illetve az akadályozott piacra lépésben rejlenek. A 2000-es évek előtt a volt jugoszláv piacokra való belépés az instabil üzleti környezet miatt túl kockázatos volt, ezért a szlovén vállalatok nyugati piacokon való befektetést preferálták. Az elmúlt évtizedben a bilaterális kapcsolatok
fejlődésének
hatására,
illetve
42
a
politikai
és
társadalmi
helyzet
stabilizálódásának következtében a térségben megnőtt a befektetési kedv.(Damijan, 2004:342)
7.2 Érvek a tőkebefektetés mellett Mint már fent említettem a volt jugoszláv utódállamok mellett szól az alacsony munkaerő költség és a relatív erőforrás bőség. A szlovén vállalatok kihangsúlyozzák a befektetések általi behatolási stratégia fontosságát ezeken a piacokon. A helyi ügyfelek laza pénzügyi fegyelme az egyik legnyomósabb érv emellett a mód mellett. A nagy értékesítési volumen és a szomszédos piacokhoz való hozzáférés lehetősége serkenti a régióba irányuló szlovén tőkebefektetéseket. A volt jugoszláv piacon való befektetés fontos motívuma az alacsony munkaerőköltség, viszont úgy tűnik a befektetők számára fontosabb, a pénügyi fegyelem, hogy a leszállított árut biztosan kifizessék a vevők. Mivel néhány üzleti szokás egyedülálló a régióban, Szlovénia megpróbálja kihasználni a korábbi tapasztalatait, és behatolni a hatalmas balkáni piacra még a nyugati vállalatok megjelenése előtt. Habár ebben a régióban még az évtized elején is nagyon kockázatos volt a külkereskedelem, hiszen az exportáló cég számára nem volt garancia a leszállított áru kifizetése. Ebben az időszakban a legáltalánosabb fizetési módozat a készpénz volt, mivel nagyon nagy kockázattal járt a bankszámlás fizetés és a barter kereskedelem. Az akkreditív, mint az egyik legbiztonságosabb fizetési mód használata ebben a régióban szinte teljességgel lehetetlen volt, részben a bankok megbízhatatlansága miatt, részben azért mert a helyi bankoknak nem volt kapcsolatuk szlovén vagy más nyugati bakokkal. Ezért a szlovén vállalatok számára biztos kifizetés csak akkor valósult meg, ha befektettek az adott országban. A későbbiekben láthatjuk, hogy a szlovén, és más főleg közép- és kelet európai országok nagy mennyiségű tőkét fektettek a bankszektorba, illetve a pénzügyi szolgáltatásokba ebben a térségben, aminek egyik fő oka a kereskedelmi viszonyok stabilizálása.(Damijan, 2004:345)
7.3 OFDI- Szlovénia külföldi tőkebefektetései A magas export orientáció ─ ami a kis belső piacból adódik ─ és a függetlenedés előtt külföldi direkt tőkebefektetésekben szerzett tapasztalat, segítette a szlovén vállalatokat a gyors nemzetközivé válásban a függetlenedés után. Szlovénia az első a délkelet európai átmeneti gazdaságok között a külföldre irányuló tőkebefektetések tekintetében. Ez megkönnyítette a nemzetközi kereskedelem irányváltását a volt jugoszláv 43
piac elvesztése után. A kifelé irányuló külföldi direkt tőkebefektetések3 az 1990-es évek vége felé hirtelen növekedésnek indultak. Ez a töretlen növekedés egészen a 2008-as gazdasági világválságig kitartott. 2009-ben és 2010-ben az OFDI áramlás jelentősen csökkent, és a befektetési állomány is visszaesett, a 2000-es év óta először. Az OFDI segítségével a szlovén vállalatok jelentősen túllépték az ország dinamikus, és kis gazdasága által kirótt korlátozásokat. A vállalatok külföldi terjeszkedése összhangban van a nemzeti stratégiai prioritásokkal, amely magába foglalja a vállalkozói tevékenységet, a vállalkozások nemzetközivé válását és az innovációt. (Damijan, 2004:345) A közép- és kelet- európai volt szocialista gazdaságok nemzetközivé válásának folyamata az átmeneti gazdasági berendezkedésből a piacgazdasággá válásig néha meglepően gyorsnak tűnik. Szlovénia esetében megfigyelhetjük, hogy az OFDI erős ösztönzése a gazdasági fejlődés korai fázisaiban kiút lehet a szocialista tervgazdaságból. A szlovén minta épp az ellenkezője a már megszokott fejlődési mintának, ugyanis a külföldi országokba
irányuló
tőkebefektetések
megelőzték
a
befelé
irányuló
direkt
tőkebefektetéseket. A szlovén politikai környezet egyre jobban támogatta a külföldön befektető vállalatokat. 1999 előtt a kormány politikája nem támogatta a kifelé irányuló befektetéseket, de azóta lehetővé teszi és segítséget is nyújt ezen a területen. Az 1999-ben aláírt EU-s társulási szerződés, valamint az egyre növekvő határmenti kereskedelem és befektetések felgyorsították a tőkemozgás liberalizációját. Szlovénia külföldön befektetett tőkeállománya az 1990-es évek óta folyamatosan növekszik. Ez a növekedés 1993 és 2008 között évente átlagosan 24 %-ot ért el. 1993 és 2000 között az OFDI –állomány felhalmozódása 3,4 szeresére növekedett, míg 2000 és 2008 között ez az érték elérte a 6,9et. 2009-ben szlovén külföldi tőkeállomány változatlan maradt az előző évhez képest, 2010-ben pedig 7,6 milliárd dollárra esett vissza. A 2009-es stagnálás főként az értékelési korrekciókból adódott. Ha a GDP arányában tekintjük az OFDI állományt, akkor Szlovénia sok EU-s tagországnál előrébb jár ezen a területen, viszont megelőzi Magyarország, Észtország, és a vezető EU tagállamok, mint Ausztria, vagy Dánia. A szlovén multinacionális vállalatok által elért tőkebefektetések 2009 decemberében meghaladták az 5,5 milliárd dollárt, arányaiban körülbelül annyit, mint 2008-ban mely a teljes OFDI állomány 76%-át teszi ki. A befektetések 12,5%-át kereskedelmi bankok, a maradékot pedig egyéb iparágak adják. (Jaklič, 2011:2) 3
Outward Foreign Direkt Investment OFDI
44
Az éves OFDI áramlás az 1990-es évek óta folyamatosan növekedett. Csúcsát 2007-ben érte el, ami meghaladta az 1,8 milliárd dollárt. 2007 után a gazdasági válság, a hanyatló profitok és likviditási problémák, melyek késleltették Szlovénia direkt befektetési terveit kifejezetten a közép és kelet európai régióban okoztak jelentős visszaesést. 2010-ben az OFDI áramlás pusztán 151 millió dollárt ért el. A szlovén gazdaság nemzetköziesedése elsőként a feldolgozóiparban vette kezdetét, ezért az 1990-es évek elején a külföldi tőkebefektetések legfőképpen ide irányultak. Mindamellett a szolgáltatások részesedése 2000-től 2009-ig majdnem duplájára, 38 %-ról 69 %-ra növekedett. Szolgáltatások, pénzügyek (19 %), kis és nagykereskedések (21 %) tekintetében a szlovén multik voltak a legsikeresebbek és a legdinamikusabban fejlődők a külföldi befektetések terén. Az OFDI szerkezetét egy maroknyi nagybefektető jelentősen befolyásolja. (Jaklič, 2011:2)
7.4 Vállalati szereplők 2009 végén, 2498 Szlovénián kívüli leányvállalatot regisztráltak, ami 1011 szlovén anyacég tulajdonában van. Habár a külföldi tőkebefektetéssel rendelkező vállalatok mindössze 2%-át képviselik a szlovén vállalatoknak, munkáltatói, export, innovációs és hozzáadott érték szempontból ezek a szereplők nagyon fontos részét képezik a szlovén vállalati
szektornak.
Kis
és
középvállalatok
képviselik
a
külföldi
befektetők
háromnegyedét, mégis a nagyvállalatok adják a befektetett tőke nagy részét. Az elmúlt évtizedben a szlovén multinacionális vállalatok rangsora többnyire változatlan maradt, de a 2009-es évben sok vállalat kiesett ebből a rangsorból a jelentős gazdasági változások miatt. Csak az első öt vállalat tartotta meg a korábbi években elfoglalt pozícióját. A legtöbb szlovén multinacionális cég regionálisan is érintett. 18 vállalat a 25-ből benne van Középés Kelet Európa legnagyobb tőkebefektetői között. (Jaklič, 2011:2) A legsikeresebben véghezvitt fúziók és felvásárlások a Kolektor gazdasági társaság nevéhez fűződnek (a Kolektor a tizenötödik helyet foglalja el a legnagyobb szlovén vállalatok között). Az automotív alkatrészek globális gyártója a történelem során legjobb üzemi eredményét érte el 2010-ben. Hasonló a helyzet a szlovén Gorenje által felvásárolt holland ATAG esetében is, amely a Gorenje történelmében a legjelentősebb felvásárlásnak számít. A beszerzésben, marketingben, termék portfolió kialakításában és gyártásban alkalmazott együttműködések nagyban segítették a Gorenjét a nyugat európai piacon való terjeszkedésben.
45
11. táblázat: A 25 legnagyobb szlovén nem pénzügyi multinacionális vállalat külföldön befektetett eszközei (millió dollárban)
Sorrend
Név
Külföldi befektetések (millió USD)
Iparág
1
Poslovni sistem Mercator, d.d.
Kiskereskedelem
1489
2
Gorenje gospodinjski aparati, d.d.
Villamosenergia-ellátás,gyártás
1204
3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22
Krka, tovarna zdravil, d.d. Telecom Slovenije, d.d. Petrol d.d. Splošna plovba d.o.o. Intereuropa Helios Domžale d.d. Perutnina Ptuj d.d. Unior Impol 2000 d.d. Gen-I d.o.o. Iskra Avtoelektrika d.d. Trimo Kolektor group Hit, d.d. JUB-h, d.d. Hidra d.d. EtiElektroelement d.d. Kovintrade A d.d. MK Založba TAB d.d.
Gyártás(gyógyszerészet) Telekommunikáció Olajellátás Szállitás Szállitás, logisztika Kereskedelem Gyártás Gyártás Gyártás Villamosenergia-ellátás Gyártás Gyártás Gyártás Szórakoztatás Gyártás Gyártás Gyártás Nagykereskedelem Kiadás, kiskereskedelem Gyártás
958 564 495 422 404 170 167 84 82 82 82 68 66 56 46 43 32 29 28 25
23 24
SIJ-Slovenska industrija jekla d.d. Kovinoplastika Lož d.d.
Gyártás Gyártás
22 21
HSE Holding Slovenske Elekrtarne d.o.o.
Villamosenergia-ellátás
18 6657
25 TOTAL
Forrás: Saját készítésű táblázat Andreja Jaklic, 2011 adatai alapján
A 2009-ben létrejött befektetések több mint fele (54 %) új vállalatok megalapítását eredményezte, melyek a befektetett tőke 42 %-át érik el. Az összes befektetés 24 %-a már létező vállalatokba összpontosult, viszont ez a befektetett tőke 51 %-át teszi ki. A maradék 46
23 % egyéb befektetések felé irányult, melyek főként ingatlan befektetések, amik a tőke 7 %-átadják. (Jaklič, 2011:3) Napjainkban a legnagyobb volumenű zöldmezős beruházások a lakossági és üzleti szolgáltatások terén valósultak meg, követve azt az uralkodó stratégiát mely a dél- és keleteurópai régióban való terjeszkedésre vonatkozik. A legnagyobb szlovén multinacionális vállalat a Mercator óriás szupermarketeket épített Macedóniában és Bulgáriában, illetve több másik országban lakossági szolgáltatásokba fektetett. A gazdasági válság lelassította a szlovén OFDI legjelentősebb részét kitevő zöldmezős beruházásokat, habár kisebb mértékben, mint a határmenti fúziókat és felvásárlásokat. A befektető ország szempontjából
tekintve
a
zöldmezős
beruházások
leggyakrabban
az
átmeneti
gazdaságokban jönnek létre, míg a fúziók és felvásárlások inkább a fejlettebb iparosodott országokra, és Kínára jellemzők. Mialatt a zöldmezős beruházók a már meglévő piacaikra korlátozták befektetéseiket, néhány befektető a válságot meglovagolva felfejlesztette export forgalmát a régi piacaikon, illetve új piacokra törtek be határmenti fúziók és felvásárlások által. (Jaklič, 2011:3)
7.5. A 2008-as gazdasági világválság hatásai Szlovénia a gazdasági világválság kedvezőtlen hatásait már 2008-ban megérezte, előbb, mint a többi közép-európai gazdaság. A válság elején két fő reakció volt megfigyelhető. Az egyik a védekező reakció, amely költség csökkentéssel, a nemzetközi terjeszkedési tervek befagyasztásával, és intenzív vásárlás ösztönzéssel próbálta meg átvészelni ezt az időszakot. A másik megfigyelhető viselkedés az egyre erősödő külföldi befektetési kedv, beleértve a fúziókat és a fokozott innovatív beruházásokat. A külföldi leányvállalatokkal rendelkező cégek főként Közép- és Kelet- Európában a visszaeső forgalomtól, az egyre csökkenő likviditástól és a befektetéseik finanszírozási problémáitól szenvedtek. A szlovén nagyvállalatok elsőként szembesültek a válság következményeivel, habár nem őket érintette legsúlyosabban. (Jaklič, 2011:4) A legtöbb nemzetközi nagyvállalat nem szűntette meg vagy állította le a külföldi terjeszkedését. Általánosságba véve a kevesebb bevétel költségcsökkentéssel, a befektetések leredukálásával és leépítéssekkel párosult. Gyakran a válság okozta elbocsátások a hatékonyság növelése érdekében történtek meg, melyeknek már rég aktuálisak voltak, csak a „jó időkben” folyton elodázásra kerültek. Bár a pénzügyi megszorítások lelassítottak, vagy elodáztak 47
néhány befektetési döntést, a multinacionális vállalatoknak általánosságban kisebb megszorításokkal kellett szembenézniük, miután számukra ott volt a lehetőség, hogy kiaknázzák saját forrásaikat. (Jaklič, 2011:4)
7.6. Politikai háttér Az elmúlt két évtizedben Szlovénia liberalizálta a tőke mozgásokat, annak érdekében, hogy növelje a külföldi tőkebefektetéseit. Az 1993-as Külkereskedelmi törvény megengedte a külföldi tőkeáramlást, de fenntartott néhány korlátozást, mint például néhány esetben hivatalos engedélyre volt szükség, amit főként a túlzott tőkekivándorlás félelme miatt vezettek be. Az 1999-es Új Devizatörvény mely az OECD által meghatározott alapokon nyugszik, liberalizálta a tőkekiáramlást. Az Európai Unióba és az OECD-be való csatlakozási felkészülés magasabb mértékű külföldi tőkebefektetéshez, és ezzel kapcsolatban kevésbé ellenséges közvéleményhez vezetett. A törvényhozás a válság alatt és után is támogatta a külföldi tőkebefektetéseket, hiszen Szlovénia versenyképessége nagyban függ a szlovén vállalatok külföldi terjeszkedésétől. A külföldi befektetések kiegészítik a nemzetközi kereskedelmet, és segítenek a külpiaci részesedés és eladások stabilizálásában, ezért a külföldi befektetők jobban érintettek a nemzetközi beszerzésben, mint a tisztán belföldi vállalatok. (Jaklič, 2011:5) A szlovén kormány végre rádöbbent, hogy az OFDI egy eszköz lehet a jövőbeni szerkezeti átalakításokhoz, így számos kezdeményezéssel támogatja a nemzetközi terjeszkedést, mint például nemzetközi műveletekhez képzések szervezése, és reprezentatív szlovén üzleti klubok külföldi megalapítása. A kis és közép vállalkozások nemzetközi terjeszkedéséért a Szlovén Köztársaság Állami Ügynöksége Külföldi befektetések és Vállalkozások számára (JAPTI) felel. A WTO, az Európai Unió, és 2010 óta az OECD tagsági követelményei hatással voltak a szlovén törvénykezés megváltoztatására, annak érdekében, hogy Szlovénia megfeleljen az általuk meghatározott feltételeknek. Szlovénia gazdasága megerősítésére, külkapcsolatai fejlesztése által törekszik. Számos szabadkereskedelmi megállapodást, nemzetközi befektetési megállapodást, beleértve a kétoldali beruházási szerződéseket és kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményeket kötött. (Jaklič, 2011:5)
48
8. OFDI a volt jugoszláv tagállamokban Az öt legnagyobb befektetéseket fogadó ország a szlovén külföldi tőkebefektetések 68,5%át foglalja magában, 2009-es adatok szerint. A volt jugoszláv utódállamok foglalják el az első négy helyet.(Bank of Slovenia, 2010:29) Szerbia Szerbia 2007 óta a szlovén külföldi tőkebefektetők legfontosabb célországa. 2010 végén a tőkeállomány meghaladta az 1,4 milliárd eurót, ami a teljes szlovén OFDI 25,8%át teszi ki. Az utóbbi évtizedben a Szerbiába fektetett tőkeállomány 2008-ig folyamatosan növekedett. 2009-ben 2,8%-os csökkenés következett be, amely a tőkeállomány és a követelések csökkenésének, illetve a leányvállalatokkal szemben fennálló kötelezettségek növekedésének tulajdonítható. A legnagyobb beruházásokra a pénzügyi közvetítői szektorban (amely nem foglalja magában a biztosítási szektort és a nyugdíjalapokat) 327 millió eurót, a lakossági kereskedelemben (járművek kivételével) 250,5 millió eurót, és a nagykereskedelemben (járművek kivételével) 203,1 millió eurót fordítottak a szlovén beruházók. Ez a három szektor összesen 780,6 millió eurónyi tőkeáramlást jelentett 2009ben (Bank of Slovenia, 2010:29) Horvátország Horvátország a szlovén külföldi direkt tőkebefektetések második legnagyobb fogadó országa. Több mint 1,1 milliárd eurónyi tőkeállományt halmoztak fel a szlovén befektetők a 2010-es év végére, ami az összes szlovén külföldi tőkebefektetés 20,2%-át adja. Horvátország 1994 és 2006 között az első helyen állt a befektetők szempontjából, de 2007-ben átvette helyét Szerbia, és ezzel visszacsúszott a dobogó második fokára. 2009-es adatok alapján a 413,1 millió euró a kiskereskedelembe (járművek kivételével), 88,6 millió euró a közvetítési és nagykereskedelmi szektorba (járművek kivételével), 65,6 millió euró gyógyszeripari termékek, és gyógyszerészeti készítmények előállítására, 62,8 millió euró pedig a pénzügyi közvetítői szektorba (amely nem foglalja magában a biztosítási szektort és a nyugdíjalapokat) irányult. Összesen a fent említett négy szektor által kezdeményezett befektetések 630,4 millió eurónyi tőkeáramlást eredményeztek 2009-ben. (Bank of Slovenia, 2010:29)
49
Bosznia-Hercegovina Bosznia-Hercegovina a szlovén külföldi tőkebefektetések harmadik legnagyobb célpontja. A szlovén külföldi tőkeállomány 12%-a összpontosul az országban, ami szám szerint 656 millió eurónyi tőkebefektetést jelentett a 2010-es év végén. Ugyanebben az évben a legnagyobb volumenű tőkeáramlást a pénzügyi közvetítői szektorban (amely nem foglalja magában a biztosítási szektort és a nyugdíjalapokat) 194,1 millió eurót, a kiskereskedelemben (járművek kivételével) 130,3 millió eurót, és az élelmiszergyártásban 52,8 millió eurót regisztráltak. (Bank of Slovenia, 2010:29) Macedónia A sorban a negyedik helyet Macedónia foglalta el. 2010-re a szlovén vállalatok több mint 350 millió eurónyi tőkeállományt halmoztak fel az országban. Ez az összeg a teljes szlovén külföldi tőkeállomány 6,4%-át teszi ki. Macedóniában hasonlóan az előző három országban megfigyelhető befektetési struktúrához a működő tőke áramlás szempontjából első két helyen a közvetítési és nagykereskedelmi szektor (járművek kivételével) és telekommunikáció áll 63,1 millió euróval, a második helyet pénzügyi közvetítői szektor (amely nem foglalja magában a biztosítási szektort és a nyugdíjalapokat) foglalja el 55,6 millió euróval. A harmadik helyen viszont egy olyan befektetési ág áll, ami eddig még nem szerepelt az első három ország esetében. Ez a biztosítási és viszontbiztosítási szektor beleértve a nyugdíjalapokat 31,7 millió eurós forgalommal. (Bank of Slovenia, 2010:30) Montenegró Montenegró ebben az esetben is kisebb szerepet vállal a többi volt jugoszláv tagországnál, bár a statisztikai adatok esetében Montenegrót csak 2005 után számíthatjuk külön Szerbiától. Tehát a szerb 2005 előtti külföldi tőkebefektetések egy része Montenegróhoz tartozik, viszont nehéz lenne megállapítani, hogy mekkora részesedése van ennek a területnek. 2005 után Montenegróban a szlovén külföldi tőkebefektetések meghaladták a 79 millió eurót. Ez az akkori tőkebefektetések 2,3%-át jelentette. Az elmúlt néhány év adatai alapján viszont szignifikáns fejlődés figyelhető meg a Montenegróba irányuló külföldi tőkebefektetések tekintetében. 2007-re az előbb említett adat több mint 50%-kal 158 millió euróra, 2010-re pedig 170 millió euróra növekedett. Ez az érték a 50
gazdasági válság hatására némiképp visszaesett, de amint láthatjuk az utóbbi évben ismét növekedés figyelhető meg a térségben. (Bank of Slovenia,2010:30) 2009 végén a szlovén vállalatok a világ többi részén a pénzügyi közvetítői szektorban (ami nem foglalja magába a biztosítási szektort és a nyugdíjalapokat) regisztrálták a legnagyobb befektetéseket, több mint 1 milliárd eurót, ami a teljes külföldön befektetett tőke 18,8%-át adja. Ez után a második helyen a lakossági kereskedelem áll (járművek kivételével) 754 millió euróval. A harmadik helyet, mint azt a volt jugoszláv tagállamok esetében is már megfigyelhettük a közvetítői és nagykereskedelmi szektor foglalja el (járművek kivételével) 415,1 millió euróval. (Bank of Slovenia, 2010:31)
8.1 A szlovén külföldi tőkebefektetések bevételei A többi országban lévő befektetések 2003-tól folyamatosan növekvő profitot eredményeztek, melyek 2007-ben érték el csúcspontjukat. Ugyanezen vállalatok a 2009-es évben több mint 159 millió eurónyi veszteséget eredményeztek. Az újra befektetett jövedelmek 2003-tól 2008-ig szintén folyamatosan növekedtek, és a legmagasabb szintet 2007-ben érték el. Az adósság generáló tőkemozgások 2009-ben elérték a 267,9 millió eurót. A negatív egyenleg főként a külföldi leányvállalatok által a szlovén anyacégek számára elutalt osztalékegyenlegre vezethető vissza. 2009-ben ezt a fajta csökkenést a szlovén tőkebefektetéseket fogadó országok majdnem felében feljegyezték. 2009-ben a legnagyobb nettó profit és legmagasabb újra befektetett jövedelem Libériában 23,5 illetve 22,5 millió euró volt. Ezzel szemben a legnagyobb veszteség, és negatív újra befektetett jövedelem Horvátországban elérte a 76,7 és 82,4 millió eurót. A szlovén külföldi befektetett tőke osztalék fizetései 2002 kivételével egyre növekedtek az elmúlt évtizedben. 2009-ben a szlovén tulajdonosok 144,9 millió eurónyi osztalékot kaptak. A legmagasabb értéket az ausztriai vállalat tulajdonosok kapták, összesen 45,9 millió eurót. A válság alatt a legmagasabb bevételt az egyéb gépek, és berendezésekkel foglalkozó vállalatok esetében regisztrálták. (Bank of Slovenia, 2010:33) A szlovén Központi Bank a tisztán szlovén külföldi tőkebefektetések mellett azokat a vállalatokat is számon tartja, amik szlovén többségi tulajdonban vannak. 2009-ben 620 közvetlen többségi tulajdonban lévő vállalatot regisztráltak, amik közvetve vagy közvetlenül 1754 külföldi vállaltban foglaltak el irányító szerepet. Ezek a vállalatok több mint 53 000 embert foglalkoztatnak. 71,2%-uk, azaz 1248 vállalat a volt jugoszláv 51
tagországokban található. Az irányító vállalatok nagy része, 611 gépjárműjavításban 290 pedig gépjárműgyártásban érdekelt Ezek a vállalatok főként az olcsó munkaerő miatt fektetnek az adott országba. Az itt dolgozó emberek fizetése átlagosan kicsivel több, mint évi 11 000 euró, amely körülbelül felét jelenti az ugyanezen cégeken belül dolgozó szlovén munkások átlagfizetésének (22 943 euró). (Bank of Slovenia, 2010:34)
4. ábra: Szlovén OFDI a volt jugoszláv tagállamokban 2009-ben
Forrás: Saját készítésű ábra Bank of Slovenia, 2010 adatai alapján http://www.bsi.si/en/publications.asp?MapaId=70
52
12. táblázat: Zöld mezős beruházások a volt jugoszláv tagállamokban 20072009 Bevektető vállalat/Iparág
Célország
Év
Macedónia
2009
146,8
Szerbia
2009
43,8
Szerbia
2008
22,8
Szerbia
2008
27,7
Szerbia
2007
24,4
Szerbia
2009
37,3
Horvátország
2009
28,2
Bosznia-Hercegovia
2008
35
Szerbia
2009
7,7
Szerbia
2009
31,9
Tuš/Kiskereskedelem
Macedónia
2008
793,3
Tuš/Építőipar
Bosznia-Hercegovia
2009
8,6
Üzleti szolgáltatás
Macedónia
2009
39,9
ELRAD International/ Feldolgozó ipar
Szerbia
2009
14,9
Mosen/Villamosenergia
Macedónia
2009
236,6
Melbo Jogi/ Feldolgozó ipar
Szerbia
2008
16,6
Poslovni
sistem
Mercator
d.d./
Kiskereskedelem
Merkur d.d./ Kiskereskedelem
Smeh/Logisztika, elosztás és szállítás
Nova
Ljubljanska
Banka
Befektetési érték (millió USD)
(NLB)/
Szerbia
2008
28,8
Perutnina Ptuj/ Feldogozó ipar
Bosznia-Hercegovia
2007
24
Gorenje/ Karbantartás és szervizelés
Horvátország
2008
16
Gorenje/ Gyártás
Szerbia
2007
15,4
szolgáltatás
Macedónia
2008
35,8
KD Group/ Üzleti szolgáltatás
Macedónia
2008
35,8
KD Group/Értékesítés, marketing
Horvátország
2008
24,1
Iskra Avtoelektika d.d./ Gyártás
Macedónia
2008
37,7
Pozavarovalnica
Sava
/
Üzleti
Bosznia-Hercegovia
2007
27,4
Cimos/ Gyártás
Szerbia
2007
20,7
Maksim Concern/ Gyártás
Szerbia
2007
20,1
Istrabenz Group/ Gyártás
Bosznia-Hercegovia
2007
34,6
infrastruktúra
Szerbia
2007
157
Triglav/ Értékesítés, marketing
Szerbia
2007
24,1
Telekom Slovenije/ IKT és internet
Összesen
2017 Forrás: Saját készítésű táblázat Andreja Jaklic, 2011 adatai alapján
53
Ahogy azt a fenti táblázat is mutatja a volt jugoszláv tagállamok közül Szerbia a legkedveltebb a szlovén zöldmezős beruházások célpontjaként. Viszont ez nem azt jelenti, hogy ide irányul a tőke legjava. Szerbiában ─ csak a legnagyobb beruházók közül ─ tizenkét vállalat indított el zöldmezős beruházást. A kiskereskedelembe az egyik legnagyobb szlovén multinacionális cég a Mercator többször is befektetett és gyakorlatilag egy kiskereskedelmi hálózatot hozott létre az országban. Az eddigi legnagyobb volumenű beruházást a szlovén telekommunikációs vállalat a Telecom Slovenije vitte véghez 2007ben, a szerb internetes infrastruktúra kiépítésével, ami az ország társadalmi, gazdasági fejlődése szempontjából fontos előrelépés volt. Macedóniában a zöldmezős beruházások értéke a vizsgált három év alatt csak a legnagyobb beruházásokat tekintve, elérte az 1,3 milliárd dollárt. Ez az összegű befektetés magasan kiemelkedik a régió országai közül. Legnagyobb beruházói a már korábban említett
Mercator
a
kiskereskedelemben,
Mosen
nevű
szlovén nagyvállalat
a
villamosenergia terén, a Pozavarovalnica Sava és a KG Group az üzleti szolgáltatásokban, és az Iskra Avtoelektika a feldolgozó iparban. A Bosznia-Hercegovinába fektető zöldmezős beruházások átlagosan 20 és 30 millió dollár körül mozognak. A legjelentősebb beruházók a kiskereskedelemben a Merkur, az építőiparban a Tuš, a feldolgozó iparban pedig Perutnina Ptuj, a Cimos, és Istrabenz Group. Bosznia a harmadik leginkább keresett célpontja a zöldmezős beruházásoknak. A sorban következő Horvátország fejlettsége miatt is kieseik a zöldmezős beruházások alól. Csak néhány kisebb beruházás történt az utóbbi néhány évben. Ezek közül a három legfontosabb a Gorenje által kiépített szerviz és karbantartó központ, a Merkur által felhúzott kiskereskedelmi létesítmények, illetve a KG Group által az országba telepített értékesítési és marketing központ.
54
9. Magyarország szerepe a balkán régióban A balkáni térség Magyarország számára nemcsak kereskedelem, de tőkeexport szempontjából is kiemelkedően fontos stratégiai térségnek számít. Az 1990-es évek végére normalizálódó politikai helyzet lehetővé tette, hogy Magyarország felfrissítse régi kapcsolatait, illetve új kapcsolatokat építsen ki. A volt jugoszláv tagországok felé irányuló kereskedelem igazán meghatározóvá az elmúlt évtizedben vált. Az alábbi két táblázatban is megfigyelhetjük, hogy az elmúlt években jelentős fejlődés következett be a volt jugoszláv tagországokba irányuló kivitel esetében. Bár ez a fejlődés nem mindenhol egységes.
13. táblázat: A külkereskedelmi kiviteli termékforgalom forintban, országok szerint 2001–2010 (export millió forintban) Ország
2001
BoszniaHercegovina
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
60754 60128 63887 63887
54974
57715
58896
67165
98811
68428
73265
Horvátország 65300 79853 95716 95716 143194 178711 235322 257889 290370 242350
238464
Macedónia
2002
2003
2003a
10618 11895 11189 11189
14716
15542
20212
27727
33344
29545
28415
4598
11765
Montenegró
–
–
–
–
–
–
–
7810
9098
Szerbia
–
–
–
–
–
–
– 217263 260886 188248
232477
Szerbia és Montenegro
–
–
– 71324 102616 124145 159018
Szlovénia Koszovó
–
–
88567 78124 79261 79261 112755 146254 163577 191864 214125 180590
208065
–
–
–
–
–
–
–
–
–
–
–
6546
7472
Forrás: Központi Statisztikai Hivatal Forrás:http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qkt009b.html?7415
14. táblázat: A külkereskedelmi behozatali termékforgalom forintban, országok szerint 2001–2010 (import millió forintban) Ország
2001
2002
2003
2003a
BoszniaHercegovina
1576
2328
5170
Horvátország 17177 19895 17407 Macedónia
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
1967
15877
25907
33552
36090
32053
13772
21744
23615
27198
27846
37733
81211
68502
48646
67359
1199
448
680
543
557
419
1467
1521
1208
866
1718
Montenegró
–
–
–
–
–
–
–
22126
1421
3684
7556
Szerbia
–
–
–
–
–
–
–
47021
61343
65091
77024
Szerbia és Montenegro
–
–
–
15778
21910
26883
41588
–
–
–
–
48446 53218 62722 102934
92945
72087
97158 156838 167463 143726
178145
–
–
Szlovénia Koszovó
–
–
–
–
–
–
–
50
16
Forrás: Központi Statisztikai Hivatal Forrás:http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qkt009b.html?7415
55
Bosznia-Hercegovina esetében 2001-től 2008-ig mintegy 30 milliárd forintnyi növekedés figyelhető meg a magyarországi export részéről. Azután, hogy 2008-ban ez az érték majdhogynem elérte az 100 milliárd forintot, 2009-ben a gazdasági világválság következtében visszaesett a két évvel azelőtti 2007-es szintre. Magyarországra irányuló import szempontjából is növekedés látható. 2004-ben a bosnyák behozatal hatalmasat ugrott, és négy év alatt hatszorosára növekedett. 2007-ben a magyarországi bosnyák import értéke elérte a 36 milliárd forintot, mely 2009-re közel egyharmadára esett vissza. A Horvátországba irányuló magyar export 2001-től 2008-ig 65milliárd forintról 290 milliárd forintra növekedett. Ez a konstans emelkedés a gazdasági világválság miatt 2009ben megtört, és az export forgalom több mint 60 milliárd forinttal visszaesett. A horvátországi behozatal esetében a horvátországi kivitelnél arányosan nagyobb növekedés figyelhető meg. A vizsgált időszak alatt a magyarországra irányuló kereskedelmi forgalom 17 milliárd forintról közel 82 milliárd forintra növekedett. A 2008-as válság hatásai ebben a viszonylatban is megfigyelhetők. 2007-ről 2009-re a horvát import volumene mintegy 32 milliárd forinttal csökkent. Macedónia esetében is láthatjuk, hogy az országba irányuló magyar export a XXI. század első évtizedében szignifikánsan megnőtt. 10 milliárd forintról 33 milliárd forintra nőtt 7 év leforgása alatt. A 2008-as válság ez esetben is veszteségeket okozott, bár a többi országhoz képest elenyésző csökkenés figyelhető meg. Az export 2009-ben 3 milliárd forinttal kevesebb volt az előző évihez képest. A magyarországra irányuló macedón behozatal 2001-ben meghaladta az 1 milliárd forintot, azonban 2002-re ez az érték a felére csökkent. Az évtized elején elért forgalmat csak 2006-ra tudta ismét elérni. Montenegróval való kereskedelem az utóbbi néhány évben nem ment keresztül jelentős változáson. Az export forgalom az első évben 2007-ről 2008-ra nagyott ugrott, de a válság hatására a 2009-es évben ismét visszaesett. 2010-ben megint növekedés volt tapasztalható, de a kivteli forgalom még így sem érte el a 2008-as szintet. Import szempontjából korántsem ilyen kiegyensúlyozott a helyzet. A Szerbiától való elszakadás utáni első évben az montenegrói import forgalom meghaladta a 22 milliárd forintot. Ekkor egy hatalmas esés következtében 1 milliárd forintra esett vissza a montenegróból érkező áru és szolgáltatás forgalma. Ezután megindult egy határozott növekedés, de a 2010-es fogalom még a felét sem érte el a négy évvel azelőttinek. 56
Szerbia esetében is az utóbbi négy évről vannak releváns információink. A magyar export már 2007-ben meghaladta a 200 milliárd forintot, és bár a gazdasági világválság hatására ez a forgalom jócskán megcsappant, 2010-ben meghaladta és 20 milliárd forinttal túl is lépte a 2008 előtti értéket. Meglepő módon az import forgalomban a 2008-as válság nem mutatkozik meg. 2007-től 2010-ig folyamatos fejlődést figyelhetünk meg, évi közel 5 milliárd forintos növekedéssel. Míg Szlovénia a magyarországi export forgalom szempontjából csak a harmadik helyen áll a volt jugoszláv tagországok közül, Magyarországra irányuló import tekintetében egyértelműen a legkiemelkedőbb forrás. 2001-től többé-kevésbé egyenletes növekedést figyelhetünk meg, néhány alkalommal egy minimális visszaesés látható, de ezeket a visszaeséseket gyorsan korrigálta a magyar export. A volt jugoszláv tagállamok közül Szlovénia az egyetlen, ahol a magyarországra irányuló import forgalom meghaladja az export forgalmat.
5. ábra: Magyarország kereskedelme a volt jugoszláv tagállamokkal 2001-2010 (millió forintban)
Forrás:saját készítésű ábra a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qkt009b.html?7415
57
9.1 A magyar OFDI Mint láthatjuk, a Magyarországról kiáramló forgalom az esetek túlnyomó többségében egyenlőtlen és a mérleg nyelve a magyar oldal felé billen. Így van ez a magyar külföldi direkt tőkebefektetések esetében is. Az 1990-es évek elején Magyarország egyáltalán nem tartozott a tőkeexportőr országok közé. Ez a tevékenység a 2000-es évek elején indult meg, de az elsőnéhány évben minimálisnak tekinthető a külföldön befektetett tőke mennyisége. 2005 után viszont jelentősen megnőtt a magyar befektestési kedv, és öt év alatt 2 milliárd euróról nem egészen 18 milliárd euróra növekedett. (Nemzetgazdasági Minisztérium, 2011)
6. ábra: A külföldön befektetett magyar közvetlen tőke állománya, 1995-2010
Forrás: Nemzetgazdasági Minisztérium, 2011
A kelet-közép-európai térségben a magyar tőkekivitel Szlovénia után a második helyen áll, a régióbeli többi ország pedig jócskán lemaradva a hátuk mögött. Az alábbi ábrán láthatjuk, hogy a magyar közvetlen tőkebefektetések 45 %-a Közép-Kelet-Európában található. Legjelentősebb célpont Szlovákia, ahol a magyar tőke 11,7 %-azaz 1,8 milliárd euró van jelen. Ezután jön még fontos befogadóként Horvátország, Svájc, Bulgária, Luxemburg, Ciprus, USA, Románia, Macedónia és Oroszország.
58
7. ábra: A külföldön befektetett magyar tőke állományának megoszlása (2009 végén)
Forrás: Nemzetgazdasági Minisztérium, 2011
A magyar külföldi tőkebefektetések több mint fele a szolgáltató iparban található. Az egyéb gazasági szolgáltatások a befektetett tőke 21,6 %-át, a banszektorban történt beruházások a 13,9 %-át, az egyéb pénzügyi tevékenységek pedig a 4,6%-át adták. A feldolgozó iparban a villamos-gép gyártásba irányuló befektetések a teljes tőkeállomány 14,6 %-át teszik ki, a bányászatba irányuló tőke a 12,1 %-át, a kőolaj feldolgozás pedig a 9,3 %-át jelenti.
59
A volt jugoszláv tagállamok közül a legjelentősebb tőkebefogadó Horvátország. 2008-ban a magyar külföldi tőkebefektetések közül az egyik legjelentősebb a MOL, INA részvényeiben szerzett további tulajdonbővítése. Ez a befektetés meghaladta a 900 millió eurót, mellyel a magyar Horvátországban befektetett tőkeállomány elérte a 2,1 milliárd eurót. Így Magyarország a negyedik helyen áll a külföldi tőkebefektetők rangsorában, Ausztria, Hollandia és Németország után. A magyar befektetések elsősorban a kereskedelemben, az idegenforgalomban, és a szolgáltató szektorban jönnek létre. 2010-re befejeződött az OTP Hrvatska feltőkésítése. A Trifon horvát benzinkút láncot megvásárolta a MOL, ami az elmúlt években bővítette hálózatát. A Trigránit megnyerte a zágrábi sportközpont által kíírt pályázatot, így megkezdhette a hozzá kapcsolódó áruház és szórakoztató
központ
építését.(Reichardt,
2010:20)
A
Horvátországba
irányuló
befektetések egyik speciális területe a magyar illetve szlovén állampolgárok által megvásárolt tengerparti üdülők. Mivel Horvátország az elmúlt évtizedben látványos fejlődésen ment keresztül, és az Európai Unióba való belépése is a közeljövőben megtörténik, így jó befektetés a szomszédos országokban lévő magánemberek számára ingatlant vásárolni a tengerparton. Ezek a befektetések azonban nagyon nehezen mérhetők, és az itt leírt adatokba nem számítanak bele. Másik déli szomszédunk esetében nem ilyen nagy mértékű a beruházott tőke, de egyre növekvő trend figyelhető meg. Fő beruházóként megjelenik Szerbiában a magyar Conti Tech Rubber Industrial Kft. amely egy szerb illetőségű gumi szállítószalag gyártó vállalat 70 %-át vásárolta fel 11 millió euró értékben, ezenfelül 4 millió eurós beruházást tervez a vállalatban. 2007-ben 1,57 millió euróért a Betonút Szolgáltató és Építő Zrt. vásárolt fel egy útíépítő vállalatot, amibe 2,57 millió euró értékben fektetett be. Szintén 2007-től van jelen az országban az OTP bank, a MOL, mely egyre bővülő hálózattal rendelkezik Szerbiában, és a Fornetti cég, mely 15 millió eurót fektetett be a szerb piacba. (Reichardt, 2010:21)
60
Összefoglalás Dolgozatom fő kérdése az volt, hogy mennyire vált ténylegesen függetlenné Szlovénia a volt jugoszláv tagállamoktól. Vajon az 1991-ben megszerzett függetlenség teljes gazdasági elhatárolódást is jelent? Ahogy azt a statisztikák is mutatják, Szlovénia nem szakította meg teljes mértékben a volt jugoszláv utódállamokkal a kapcsolatot. Habár a függetlenedés utáni első néhány évben megfigyelhető volt a kereskedelem szempontjából egy nagyon éles váltás. A szlovén vállalatok kénytelenek voltak szükségleteiket más piacokról kielégíteni, és termékeiket a nyugati piacokon értékesíteni. Míg a volt jugoszláv tagállamokban lecsillapodtak a kedélyek, a szlovén cégek kiterjesztették nyugat-európai kapcsolataikat, és jelentősen megnövelték kereskedelmi forgalmukat. De úgy tűnik, ez a piac nem pótolhatta teljes mértékben az elvesztett volt jugoszláv piacot. Már az 1990-es évek elején kezdett újraindulni a kommunikáció a volt jugoszláv tagállamokkal, de igazi fellendülésről 1995 után a háború lezárásával beszélhetünk. Tanulmányomból az is kiderül, hogy a kegyetlenkedések ellenére az utódállamok nem szakították meg egymással a kapcsolatot, sőt a háború után egyre fejlődő kereskedelemnek lehetünk tanúi. Persze az egységes piac hatékonysága pótolhatatlan, de a gazdaságilag egyre fejlődő országok 2010-re több milliárd euróban mérhető kereskedelmi forgalmat bonyolítottak le egymás között. Szlovénia a balkánon való terjeszkedést nem kizárólag a kereskedelmi forgalom növelésén keresztül szeretné fejleszteni. Az ország az 1990-es évek vége óta egyre nagyobb hangsúlyt fektet a külföldi direkt tőkebefektetésekre. Dolgozatomból kiderül, hogy Szlovénia gazdasági befolyását a zöldmezős beruházásokon, illetve a határmenti fúziókon és felvásárlásokon keresztül igyekszik növelni. Úgy tűnik, hogy a befektetési stratégia sikeresnek mondható, mivel az elmúlt évtizedben a volt jugoszláv tagállamokban felhalmozódott szlovén külföldi tőkebefektetések meghaladták a 3,5 milliárd eurónyi forgalmat. Bár a gazdasági válság hatása erősen érződik a befektetési kedv visszaesésén, a szlovén vállalatok továbbra is a befektetésekben látják a lehetőséget, amit főként az olcsó munkaerő, a relatív alapanyag bőség biztosít számukra.
61
Ez a térség Magyarország számára sem közömbös. A magyar gazdasági felépítés sok mindenben eltér a szlovén berendezkedéstől, ebből kifolyólag nálunk az országba irányuló külföldi befektetések voltak hangsúlyosak az elmúlt 20 évben. Magyarország mindig is tőkeszegénységtől szenvedett, de az utóbbi időben a vállalatok rádöbbentek, hogy a balkán közelsége hatalmas potenciált rejt magában. A külföldi tőkebefektetések főként 2007 után indultak fejlődésnek. A külföldön befektetett magyar tőkeállomány 2010-re meghaladta a 17 milliárd forintot. Ezzel a teljesítménnyel a régióban kiemelkedő helyre kerültünk. Remélhetőleg a magyar vállalatok által felrajzolt tendencia folytatódik, és még a nyugati cégek piacra törése előtt ki tudjuk aknázni a balkánban rejlő lehetőségeket.
62
Ábrák jegyzéke 1. ábra: Éves reál GDP növekedés
21
2. ábra: Egy főre jutó GDP vásárlóerő paritáson
22
3. ábra: A GDP megoszlása főbb gazdasági ágak szerint
23
4. ábra: Szlovén OFDI a volt jugoszláv tagállamokban 2009-ben
51
5. ábra: Magyarország kereskedelme a volt jugoszláv tagállamokkal 2001-2010 (millió forintban) 56 6. ábra: A külföldön befektetett magyar közvetlen tőke állománya, 1995-2010
57
7. ábra: A külföldön befektetett magyar tőke állományának megoszlása (2009 végén)
58
Táblázatok jegyzéke 1. táblázat: Jugoszlávia konvertibilis valutában fennálló közép- és hosszútávú külső adóssága, 1991 vége (millió USD) 13 2. táblázat: Szlovénia export és import forgalma a szomszédos tagországokkal 2010-ben
26
3. táblázat: A legfontosabb szlovén áruk exportja és importja 2010-ben
28
4. táblázat: Szlovénia export forgalma a volt jugoszláv tagállamokkal (millió euró)
33
5. táblázat: Szlovénia import forgalma a volt jugoszláv tagállamokkal (millió euró)
34
6. táblázat: Horvátország fő kereskedelmi partnerei 2010-ben
35
7. táblázat: Bosznia-Hercegovina fő kereskedelmi partnerei 2010-ben
36
8. táblázat: Szerbia fő kereskedelmi partnerei 2010-ben
37
9. táblázat: Macedónia fő kereskedelmi partnerei 2010-ben
39
10. táblázat: Montenegró fő kereskedelmi partnerei 2010-ben
40
11. táblázat: A 25 legnagyobb szlovén nem pénzügyi multinacionális vállalat külföldön befektetett eszközei (millió dollárban) 45
63
12. táblázat: Zöld mezős beruházások a volt jugoszláv tagállamokban 2007-2009
52
13. táblázat: A külkereskedelmi kiviteli termékforgalom forintban, országok szerint 2001– 2010 (export millió forintban) 54 14. táblázat: A külkereskedelmi behozatali termékforgalom forintban, országok szerint 2001–2010 (import millió forintban) 54
64
Irodalomjegyzék Bank of Slovenia(2010) Direct Investment 2009 http://www.bsi.si/en/publications.asp?MapaId=70 Csizmazia, Gábor (évszám nélkül) A délszláv háború - Jugoszlávia felbomlása Múlt Jelen Jövő: http://mjj.hu/Delszlav%20haboru.htm Damijan, Jože P. (2004) Reentering the Markets of the Former Yugoslavia pp. 334-348. in: World Bank: From Yugoslavia to the European Union Jaklič, Andreja (2011): Outward FDI from Slovenia and its policy context Vale Columbia Center on Sustainable International Investment Juhász, József (évszám nélkül) Az önigazgatás politikája Jugoszláviában http://www.bal.hu/kiadvany/oenkorm/oen11.htm Juhász, József (2000) Jugoszlávia a „rövid 20. században” Történelemtanárok Országos Konferenciája http://www.tte.hu/toertenelemtanitas/toertenelemtanarok-orszagos-konferenciaja/6710jugoszlavia-a-8220-rovid-20-szazadban-8221 Lukács, B. György (2009) Amitől pozitív a szlovén átmenet mérlege Múlt-kor történelmi portál: http://mult-kor.hu/20090625_amitol_pozitiv_a_szloven_atmenet_merlege
Majcen, Boris and Kaminski, Bartlomiej (2004) Trade Policy in the Transition Process pp. 132-140. in:World Bank: From Yugoslavia to the European Union
Mrak, Mojmir and Arhar, France (2004) Succession Issues in Allocating the External Debt of SFR Yugoslavia and Achieving Slovenia’s Financial Independence pp. 99-102. in: World Bank: From Yugoslavia to the European Union 65
Nemzetgazdasági Minisztérium (2011) Áttekintés az aktuális magyar tőkekiviteli folyamatokról http://www.kormany.hu/download/9/bf/40000/fdi-export_2011q1.pdf Nyilas, Mihály(évszám nélkül): Szlovénia: poszt-szocialista sikertörténet? http://84.206.8.166/index.php?page=dokumentum&piller=3&dokid=237
OECD (2011): Economic Surveys SLOVENIA http://www.oecd.org/document/12/0,3746,en_2649_34573_47068236_1_1_1_1,00&&enUSS_01DBC.html Petheő, Ádám (2009) Magyarország és a balkán MEH-MTA
Pleskovic, Boris and Sachs, Jeffrey D. (1994): Political Independence and Economic Reform in Slovenia pp 191-220 http://www.nber.org/chapters/c6020 Pók, Attila (2009) A Balkán mint stratégiai térség Magyarország számára in: MEH-VII.5/2009. R. Szűcs, Gábor(2007) Az első befutó Szlovénia az euró övezetben http://elib.kkf.hu/ewp_07/2007_1_02.pdf Reichardt, Péter (2010) Magyarország és a tőke a magyar tőke jelentősége külföldön különös tekintettel az energiaiparra http://elib.kkf.hu/edip/D_15143.pdf Soós, Károly Attila (2009) Rendszerváltás és privatizáció Corvina Kiadó, Budapest pp. 54-57.
66
SURS ─ Statistical office of the Republic of Slovenia (2011a) To Slovenia For Its 20th Birthday – Slovenian Statisticians www.stat.si/eng/pub.asp SURS ─ Statistical office of the Republic of Slovenia (2011b) Slovenia in Figures 2011 http://www.stat.si/eng/pub_slovenija.asp
Svetlicic, Marjan (2008) Outward foreign direct investment by enterprises from Slovenia
UMAR (2011) Development Report 2011 Indicators of Slovenia’s development:Foreign Direct Investment http://www.umar.gov.si/fileadmin/user_upload/publikacije/pr/2011/a_SRS/1/PDF/Foreign %20direct%20investment.pdf
Internetes források
Background note (2011) http://www.state.gov/r/pa/ei/bgn/3407.htm
Letöltve: 2011.11.15 Bilateral relations (2011a) Bosnia&Herzegovina http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2006/september/tradoc_113358.pdf Letöltve: 2011.11.15 Bilateral relations (2011b) Croatia http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2006/september/tradoc_113370.pdf Letöltve: 2011.11.15 Bilateral relations (2011c) FYR Macedonia http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2006/september/tradoc_113381.pdf Letöltve: 2011.11.15 Bilateral relations (2011d) Montenegro http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2008/august/tradoc_140030.pdf Letöltve: 2011.11.15 67
Bilateral relations (2011e) Serbia http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2008/august/tradoc_140028.pdf Letöltve: 2011.11.15
The World Factbook (2011a) Bosnia&Herzegovina https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/bk.html Letöltve: 2011.11.15
The World Factbook (2011b) Croatia https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/hr.html Letöltve: 2011.11.15
The World Factbook (2011c) FYR Macedonia https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/mk.html Letöltve: 2011.11.15
The World Factbook (2011d) Montenegro https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/mj.html Letöltve: 2011.11.15
The World Factbook (2011e) Serbia https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ri.html Letöltve: 2011.11.15
The World Factbook (2011f) Slovenia https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/si.html
Letöltve: 2011.11.15
68