Őszi Irma Sidó Zoltán
ÖTVEN ÉV SZOLGÁLAT
A Csemadok tevékenysége az Érsekújvári járásban 1949 - 1999
Elektronikus változat 2010
Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 21.
Dunaszerdahely, 2000
TARTALOM 1. AZ ELSŐ ÉVTIZED (1949-1959) 1.1. 1.2. 1.3. 1.3.1. 1.3.2. 1.3.3.
A Csemadok megalakulásának körülményei .......................................................... Az Érsekújvári járás Csemadok-szervezetei és szervei .......................................... Helyi kezdeményezések és amit el kelett végezni .................................................. Műkedvelő művészeti tevékenység ........................................................................ Népművelés ............................................................................................................ Egyéb tevékenység .................................................................................................
3 15 35 36 45 47
2. EREDMÉNYEK ÉS KUDARCOK (1960-1989) 2.1. 2.1.1. 2.1.2. 2.1.3. 2.2. 2.2.1. 2.2.2. 2.2.3. 2.2.4. 2.3. 2.3.1. 2.3.2. 2.3.3. 2.3.4. 2.3.5.
Hatvanas évek ....................................................................................................... Honismeret - önismeret .......................................................................................... Műkedvelő művészeti tevékenység ........................................................................ Szervezeti élet ......................................................................................................... Hetvenes évek ........................................................................................................ Visszarendeződés ................................................................................................... Műkedvelő művészeti tevékenység ........................................................................ Irodalom-népszerűsítés és honismeret .................................................................... Szervezeti élet ......................................................................................................... Nyolcvanas évek .................................................................................................... Szervezeti élet ......................................................................................................... Közművelődés ........................................................................................................ Műkedvelő művészeti tevékenység ........................................................................ Nyitrakér és Ipolyszalka példája ............................................................................. Átalakítási kezdetek ................................................................................................
50 54 60 69 87 87 91 104 110 118 119 129 140 145 148
3. A RENDSZERVÁLTÁS ÉVTIZEDE (1990 - 1999) 3.1. 3.2. 3.3.
Egypártrendszeri kényszerpályáról magyar-magyar pártviszályba ...................... Szervezeti élet ...................................................................................................... Közösségi hittel és reménnyel ..............................................................................
155 157 179
MELLÉKLETEK 1. 2. 3. 4. 5. 6.
A Belügyi Megbízotti Hivatal levele ...................................................................... A járási titkárság főállású munkatársai (1961-1999) .............................................. A Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napok műsora (1970-1999) ................ Szakbizottságok ...................................................................................................... A Ballasi Bálint Kulturális Napok műsora (1986-1999) ........................................ A kitüntetettek névsora (1959-1999) ...................................................................... Források jegyzéke ...................................................................................................
2
192 197 198 207 211 213 218
1. AZ ELSŐ ÉVTIZED (1949-1959) 1.1. A Csemadok megalakulásának körülményei A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete 1 megalakulásának 50. évfordulóján arra teszünk kísérletet, hogy bemutassuk az egyesület (szövetség) tevékenységét a jelenlegi Érsekújvári járásban. Mivel az Érsekújvári járás, illetve a járás helyi csoportjai (alapszervezetei) munkája nem szigetelhető el Csehszlovákia, illetve Szlovákia belpolitikai helyzetétől, s értelemszerűen a Csemadok országos szerveinek döntéseitől, valamint az ország többi Csemadok-szervezete munkájától sem, szükségesnek tartottuk az említett összefüggések legalább olyan szintű feltárását, amelyből megközelítő pontossággal lemérhető járási és helyi szinten is a Csemadok 50 éves magyarságszolgálatának lényege. A hatalom szándékához képest lassúbb hazai asszimilációs folyamat oka bár nem kizárólag, de lényegében mégiscsak az anyanyelvért, pontosabban az anyanyelvű oktatásért és az anyanyelvű kultúráért folytatott küzdelemben és annak sikerességében rejlik. A nemzeti öntudat megtartását, a nemzeti megmaradást a nemzetrész - a gazdasági és a szociális folyamatok összefüggésein kívül -, hogyha, akárcsak a Szlovákiában élő magyarság is, teljesebb szociális struktúrát alkot, csak az anyanyelvű iskolatípusok teljes hálózatával, valamint az anyanyelvi kultúrát szolgáló civil szervezet (szervezetek) létrehozásával és megtartásával biztosíthatja. E vonatkozásban a szlovákiai magyarság helyzete a 2. világháborút követő években az előző (1918-1938) időszakhoz képest - miként Csehszlovákia gazdasági és politikai helyzete is - romlott. Ám a demokratikusabb masaryki és a proletárdiktatúra alatti éveket is azonos kisebbségi magatartás: a többségi nemzet, illetve nemzetek (a csehek által kormányzott országban a magyarság tulajdonképpen a szlovák kisebbség kisebbsége volt) asszimilációs törekvése elleni védekezés jellemzi. A fenyegetettség mindkét időszakban egyfajta állásfoglalást és bizonyításkényszert váltott ki, mely egyebek közt a demokrácia és a diktatúra különbözőségéből adódóan is más-más jelleggel bírt, ám mindkét rendszerben két ellentétes nemzetiségi magatartásban öltött testet. A demokratikusabb első köztársaság hazai magyar-magyar ellentétét a történelmi Magyarország visszaállítását célul kitűző „negativisták“ és a csehszlovák kormány iránt feltétel nélküli lojalitást hirdető „aktivisták“ magatartása fémjelezte. Ez a 1
A IX. Országos Közgyűlésig (1966) a CSEMADOK betűszó volt, a névváltozás óta írása Csemadok. A továbbiakban - az idézetek kivételével - csak ezt az írásmódot alkalmazzuk.
3
nemzetrészen belüli kettősség a pártállami diktatúra idején másban és másként nyilvánult meg. Amíg a masaryki demokráciában a negativisták és az aktivisták egymástól élesen elkülönülő intézményi és politikai struktúrákba tömörültek, addig a pártállam éveiben a politikai rendszer támogatói és ellenzői (más nem lévén) egyetlen szervezetben, a Csemadokban lelték meg a nemzeti megmaradás szolgálatának színterét. A hajdanvolt negativizmus nemzeti öntudatápolássá szelídült, az aktivizmus pedig internacionalista hitvallássá lényegült. A Csemadokon belüli elvi, politikai, de leginkább generációs ellentét a helyzetfelismerés súlya alatt általában „nemzeti“ megegyezéssel zárult, mert az osztályharcos múltú és a fiatalabb vezetőségi tagok kivétel nélkül egyetértettek a magyar iskolák és a magyar kultúra megtartó szerepét illetően, s elsősorban a nemzeti öntudat ápolása módszerében mutatkozott közöttük nézetkülönbség. Ezek az eltérések aztán főleg 1968-69-ben, majd a nyolcvanas években, amikor a képzettebb reformista és ellenzéki fiatalabb nemzedék nagyobb arányban jelent meg a Csemadok helyi, járási és központi vezetésében, már nem játszottak - elsősorban a szervezet alsóbb szintjén - meghatározó szerepet. Alighanem csak az 1989 novemberében elindított politikai rendszerváltás utáni időben döbbentünk rá igazán, mit jelentett és mit jelent számunkra a Csemadok. Tekintsünk hát vissza legalább ötven évet, és a kevésbé vagy a nagyon is jól ismert tények összefüggéseinek felelevenítésével gondolkodjunk el, végeredményben mit is adott számunkra az okkal, ok nélkül agyondícsért, agyonszidott Csemadok? Ha összevetjük a kommunista diktatúra által megkövetelt és a szervezet által „felfelé“ deklarált feladatrendszert azzal, ami ennek következtében, illetve ennek ellenére a kulturális szervezetben történt, megállapíthatjuk: mintha nem is ugyanarról a Csemadokról lenne szó. Pedig csak egy, a kommunista rendszer által engedélyezett magyar kulturális szervezet létezett, mely óhatatlanul magán viselte a kor számos jegyét még akkor is, ha azzal a tagság, és kevés kivétellel az országos vezetés sem azonosult. A pártállami kettősség nem a Csemadok, hanem a szovjet típusú rendszer sajátja volt. Eltekintve az ötvenes és a hetvenes évek elején elkövetett - az esetek többségében személyes leszámolásoknak is tekinthető - túlkapásoktól, a szervezet számára esetleges további „vívmányok“ elérése, de végső soron a szlovákiai magyarság túlélési reflexe kortüneteként is értelmezhetők a központi jelentések politikai hűségnyilatkozatai és - akkor szinte kötelező - tiszteletkörei. Az országos közgyűlések elnöki beszámolói és határozatai mindenesetre homlokegyenest különböztek a helyi csoportok és a tagság értékmentő-értékteremtő tevékenységétől. Ötven év magyarságszolgálatát csak e kettősséget is feltáró tények és a mindenkori társadalmi összefüggések ismerete alapján érthetjük meg. Az ötven évvel ezelőtt megalakult Csemadok - sorozatos újrakezdéseink egyik maradandó értéke - a pártállam feltételei között vált a szinte értelmiség
4
nélkül maradt szlovákiai magyarság 2 benesi rendeletek által megszüntetett egyesületi élete 3 újraszervezőjévé. A demokrácia megtestesítője szerepében tetszelgő kommunista rendszer ugyan nem törölte a szlovákiai magyarok ellen foganasított kollektív bűnösség vádját, de belátta - saját érdekében - radikális változtatásokat kell eszközölnie a hatalom akarata ellenére is szülőföldjén maradt magyarok vonatkozásában. Az engedmények a külpolitikaiakon kívül elsősorban gazdaságpolitikai indíttatásúak voltak: a háborús károk nagysága, az országban fontos gazdasági szerepet képviselő három milliós németség szinte teljes mértékű kitoloncolása, és a Marshall-terv elutasítása súlyos belpolitikai helyzetet teremtett. A válságos helyzeten javítandó visszakaphattuk állampolgárságunkat: az 1948. október 25-i törvény hűségeskü árán lehetővé tette a csehszlovák állampolgárság visszaszerzését. Az áttelepítésre kijelölt, de ennek ellenére otthon maradt személyektől ugyanezt a lehetőséget megtagadták. További belpolitikai engedményként 1948 decemberében megjelenhetett az Új Szó 4 és 1949-ben egyes szlovák iskolákban megkezdődhetett a magyar nyelvű oktatás is. 5 A proletárdiktatúra azonban - kinyilatkoztatott elvei ellenére - elrendelte: „a reszlovakizáltakra szlovák szellemben kell hatni, kívül kell tartani őket a magyar iskolák, a magyar sajtó“ (a kommunista párt által engedélyezett és cenzorai által éberen felügyelt szlovákiai magyar sajtó!) „és a magyar dolgozók kultúregyesülete hatásköréből.“ 6 A kommunista hatalom mint a proletárdiktatúra megtestesítője nem ismerte el az alulról építkezés elvét és gyakorlatát. Az akkori politikai gyakorlatnak megfelelően a Csemadokot is csak hatalmi kegy, a feltétel nélküli engedelmeskedés árán hozott hatalmi rendelkezés hívhatta életre. Az 1944-ben, az antifasiszta ellenállás keretében, a hazai rutének által megalakított Prjasevscsina (Ukrán Nemzeti Tanács, amelyből aztán 1954-ben létrehozták az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségét) mintája nem jöhetett számításba, mert 2
A szlovákiai magyar politikai és értelmiségi elit vagy elmenekült, vagy kitelepítették. A nevesebb irodalmárok közül csupán Egri Viktor (1898-1982), Fábry Zoltán (1897-1970) és Forbáth Imre (1898-1967) maradt itthon. Egri, aki elsősorban eszmeileg átdolgozott korábbi műveivel (Égő föld, Boldogok szigete, Márton elindul), illetve sematikus drámáival (Fény a faluban, Közös út) politizált, nemzetközösségünkre alig gyakorolt hatást. Fábry perlekedő (A vádlott megszólal) és az álirodalom elleni (Antisematizmus) tanulmányaival elsősorban az új értelmiségre volt nagy hatással. Forbáth Csehországban telepedett le és a háború után elhallgatott. 3 A hontalanság éveiben ugyan több illegális jogvédő csoport (Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség, Csehszlovákiai Antifasiszta Magyarok Intézőbizottsága, Csehszlovákiai Magyarok Végrehajtó Bizottsága) adatokat juttatott ki külföldre, de hazai hatásuk elenyészőnek bizonyult. Akárcsak az Érsekújvárott megalakított Szent György Kollégium Baráti Társaságé is (Csicsátka Ottó, Décsi Gyula, Dikan Kálmán, Hlavicska (alias Holbay) László, Kecskés Dezső, Luzsicza Lajos, Soóky Dezső és Szőke István), mely Menedék címen gépelt kiadványokat adott ki. 4 Az Új Szó 1948. december 15-én hetilapként (1949. május 1-jétől napilap) jelent meg, majd a Szabad Földműves (1950), a Pionírok Lapja (1950), az Alkotó Ifjúság (1950), ezt a Csemadok havilapja, a Fáklya (1951) és a Dolgozó Nő (1952) követte. 5 154 osztályban 5100 tanulóval. Az Érsekújvári járásban csupán Andódon és Barton nyílhatott magyar tagozat 1949-ben. Az 1950-51-es tanévtől engedélyezték az önálló magyar tanítási nyelvű iskolákat is (1260 osztályban 30 000 tanulóval). 6 Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének 1948. évi decemberi határozatából.
5
az a 2. világháború győzteseinek szlovákiai szervezete volt. Hasonló okok miatt az 1946-ban megalakított Lengyel Kulturális és Közművelődési Szövetség (PZKO) sem szerepelhetett példaként. A magyarok a két előző szervezetnél kisebb jogkörökkel felruházott egyesületének megalakítása céljából (is) a kommunista párt ún. „Magyar Bizottságot“ (Fábry István, Kugler János, Lőrincz Gyula, Major István és Rabay Ferenc) nevezett ki 1948 novemberében. A bizottság összetételét az SZLKP KB elnöksége 1948. december 9-i határozata alapján a későbbi belügyi megbízottal, Oskar Jeleň altábornaggyal és Ladislav Novomeský oktatási megbízottal bővítette ki. A Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának (SZLKP KB) titkársága keretében dolgozó Magyar Bizottság (1949-1951) a Csemadok megalakításán kívül a magyarok kommunista párttagsága és szakszervezeti tagsága megszerzését, illetve megújítását, az ifjúsági szervezetbe való beszervezését, a magyar nyelvű oktatás háború utáni ujjászervezését, és nem utolsó sorban a magyaroktól elkobzott vagyon visszaadását is egyeztette a legfelsőbb politikai és államigazgatási szervekkel. Ahogy ezt Zvara írja: „A párt- és állami szervek előtt 1949-ben bonyolult feladat állt: meg kellett oldani a vitás kérdéseket az elkobzott földek és vagyonok visszaadása, a szlovák, ill. magyar családok lakáshoz, földhöz, foglalkozáshoz juttatása körül. Ezek a kérdések a lakosság korábbi áttelepítése, a déli járások szlovákokkal való betelepítése, a kitelepítés és az ún. toborzottak Csehországból való visszatérése után vetődtek fel. Dél-Szlovákiában 1949-ben mintegy 10 000 megoldatlan vagyonelkobzási eset volt ...“ 7 A Csemadok alakuló ülésére 1949. március 5-én került sor Pozsonyban. Az alakuló közgyűlés programbeszédei (Major István, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága képviseletében, Ondrej Pavlík tájékoztatási és népművelési megbízott, Lőrincz Gyula, a Csemadok első országos elnöke 8 ) egyértelművé tették: a Csemadok fő feladata, hogy segítsen a kommunista pártnak magyar nyelven erősíteni a szocializmusba vetett hitet és a Csehszlovák Köztársasághoz való tartozás tudatát. A közgyűlés (mai szemmel nézve) nem volt kellőképpen előkészítve: az alakuló összejövetel dokumentumai közt hiába is keresnénk az egyesület alapszabályát. Úgy tűnik, a magyar szervezet megalakítását engedélyező hatalom a több hónapos előkészületek alatt sem tudta eldönteni, hogy a Csemadok a kommunista párt „segédegyleti“ szerepköre mellett még milyen egyéb tevékenységet végezhet. Azt sem tisztázták, hogy a lengyelekéhez hasonlóan szövetség, illetve szervezet vagy csupán egyesület, illetve egylet legyen-e. Az sem kizárható, hogy a belügyi végrehajtó szerv szándékosan 7
Zvara, Juraj: A magyar nemzetiségi kérdés megoldása Szlovákiában, Politikai Könyvkiadó, Bratislava, 1965, 77.o. 8 Major István (1887-1963), aki az első köztársaságban kommunista szenátor volt, azért nem vállalhatta a jelölést, mert reszlovakizált (érdemeiért 1951-1957 között Csehszlovákia budapesti nagykövete volt). Így aztán a Magyarországról pártmunkára hazahívott Lőrincz Gyula (1910-1980) festőművész lett az elnök.
6
halogatta az alapszabály jóváhagyását (végülis a kifogásolt rendelkezések túlnyomó többségét jóváhagyta). Tudta, ha a közigazgatás helyi szinten érvényesíti a vonatkozó előírásokat, alapszabály híján aligha engedélyezi a helyi csoportokat, s ez akár a Csemadok megalakulását is meggátolhatná. Ezt a feltételezést az a levél is alátámasztja, melyet több mint egy hónappal a pozsonyi alakuló gyűlés után (!), 1949. május 19-én írt a belügyi megbízott nevében Vražda alezredes, aki közli Lőrincz Gyula elnökkel azokat az okokat, amelyek miatt a Belügyi Megbízotti Hivatal nem hagyja jóvá a Csemadok alapszabályát (mint ismeretes, 1990-ig csak olyan alapszabály-tervet lehetett megszavaztatni a közgyűléssel, melyet a belügyi tárca már előzetesen jóváhagyott). Ez a levél mindeddig ismeretlen a nyilvánosság előtt, ami indokolttá teszi teljes terjedelmű magyar nyelvű közlését 9. A 2. világháború utáni első, és egész 1989 novemberéig egyetlen szlovákiai magyar szervezet Lőrincz Gyula elnök által javasolt elnevezéséről 10 az alakuló kongresszuson nem vitáztak (a vendégszónokokkal együtt kilenc, előre egyeztetett felszólalás hangzott el, míg az 1950-1959 közötti évek közgyűlésein 26, 53, 40, 45, 27 és 32). Az alapítókat nem zavarta, hogy Pozsonyból hazatérve alapszabály nélkül fogtak hozzá az egyesület helyi csoportjai megalakításához. Ez a tény csak később bizonyult problémának. Alapszabály híján 11 a központ egy körlevelet adott ki, amely elsősorban a helyi csoportok megalakítása menetéhez adott útmutatást (a Csemadok szerveinek jelentéseit, jegyzőkönyveit és beszámolóit, illetve azok részleteit minden esetben szószerint, helyesírási és stilisztikai módosítások nélkül közöljük): „Az alakuló közgyűlésre az engedélyt helyben, a helyi művelődési előadónál (miestny osvetový referent), vagy ha ilyen nincs, a járási művelődési tanácsnál (okresná osvetová rada) kell kérni ... mellékelni kell a vezetőségbe jelöltek névsorát ... jóváhagyás végett. A jövőben jelentkező tagok belépési nyilatkozatát is be kell mindenkor nyújtani a művelődési tanácshoz ... A jelentkezési nyilatkozatokat csak a jóváhagyás után kell központunkba beküldeni (az esetleg jóvá nem hagyott, visszautasított jelentkezési nyilatkozatokat is, melyekre szükségünk van statisztikai célokból) ... Ahol mód és lehetőség van rá, ajánlatos az alakuló közgyűléssel egybekötött kultúrműsort rendezni ... tetszés szerinti belépődíjjal. (Ebben az esetben kérvényezzék a helyi hatóságoktól a 9
Lásd az 1. sz. mellékletet A szervezet elnevezésének módosulásai jól jellemzik az országban végbemenő politikai változásokat: Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete (1949-1966), Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége (1966-1969), Csehszlovákiai Magyar Társadalmi és Kulturális Szövetség (1969-1971), Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége (1971-1990), Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetsége (1990-1993), Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség-Csemadok (1993. április 4-től). 11 A belügyi hivatal végülis 1949. június 15-én (a Csemadok legfelsőbb szerve csak 1950. április 2-án) jóváhagyta a Csemadok alapszabályát. A legtöbb esetben az eredeti javaslat szerint. Annak ellenére, hogy az alapszabály 1.§-a meghatározta, hogy a Csemadok ténykedési területe Szlovákia, a Csehországban maradt magyarok 1952-ben 335 taggal öt helyi csoportot hoztak létre Karlovy Vary környékén. 10
7
kultúrműsor engedélyezését is). A műsorban csak olyan haladó szellemű, szocialista tartalmú számokat illesszenek, melyek alkalmasak arra, hogy a nyilvánosság előtt bebizonyítsák a magyar ajkú polgárok hűségét a népi demokrácia és a szocializmus iránt. Lehetőség szerint tarkítsák a műsort szlovák számokkal is, hogy ezzel mindjárt a kezdetben is szolgáljuk a szlovákmagyar közeledés ügyét. Már az előkészítés folyamán, és később, az alakuló közgyűlésen, és az esetleges kultúrműsornál is ügyelni kell arra, hogy a megalakulásnak ne legyen hangsúlyozott politikai (kommunista) jellege, ami visszariasztaná a kultúregyesülettől a lakosság azon részét, amelynek még nincs szocialista öntudata ... A hitelesítők által aláírt jegyzőkönyvből 2 példányt a jelenlevők névsorával együtt haladéktalanul be kell küldeni a központi titkárságnak ajánlott levélben, hogy a központ jóváhagyás végett benyújthassa a megalakult helyi csoport alapszabályzatát az illetékes hivatalokhoz.“ A központ 1. számú körlevele az alakuló gyűlés megszervezésén és levezetésén kívül általános utasításokat, az ügyvitellel kapcsolatos tudnivalókat is tartalmazott. Érdekességként megemlíthető, hogy a havi tagdíjak nagyságára tett javaslat szerint (az 1953-as pénzbeváltás előtti összeg öttel osztandó): 1500 (1953-tól 300,-) koronás jövedelemig havi 5,- (1) korona 1500-2000 (1953-tól 400,-) koronás jövedelemig havi 10,- (2) korona 2000-4000 (1953-tól 800,-) koronás jövedelemig havi 15,- (3) korona 6000 (1953-tól 1200,-) korona felett havi 50,- (10) korona volt a tagdíj. Az alakulás évében a Csemadok helyi csoportjai semmilyen vagyonnal nem rendelkeztek, s még a legalapvetőbb kiadásaikat is a tagilletmény alapszabály-meghatározta részesedéséből fedezték. Minél nagyobb első bevételt elérendő a központ „Aki a Csemadoknak ad - az magának ad“ mondattal zárta körlevelét. E záradék azt is hivatott volt sugallni, hogy minden híresztelés ellenére a Csemadok valóban a szlovákiai magyarok szervezete. Azt hihetnénk, hogy a pozsonyi alakuló gyűlés után a szlovákiai magyarok tömegesen sorakoztak fel a Csemadok-fáklya alá. 12 Hogy nem így történt, annak több oka volt. Elsőként a hivatal és az állambiztonsági szervek gáncsoskodását, illetve megfélemlítéseit említjük. A megalakulást követő időben az országos Csemadok-vezetés a főtitkár jelentése alapján rendszeresen foglalkozott a tagság panaszaival. A sérelmek és azok orvoslásának bemutatására álljon itt egy részlet az 1949. augusztus 3-i elnökségi gyűlés jegyzőkönyvéből:
12
A központi elnökség 1949. augusztus 3-i üléséről készült jegyzőkönyv 7. pontja szerint az elnökség elhatározza, hogy egyesületi jelvényt ad ki, melynek megrajzolásával Csáder László grafikust bízza meg. Dr. Szabó Rezső közlése szerint a Csemadok jelvényét (nyitott könyvben lobogó fáklyát tartó kéz) Lőrincz Gyula készítette.
8
„Fellegi István jelentésében beszámol arról a hosszadalmas eljárásról, melynek következtében az áprilisban beszerzett kultúranyagot, melyet tőlünk jóváhagyás végett a PIO 13 bekért, máig sincs jóváhagyva. A PIO ugyanis az általa végrehajtott cenzúra után az anyagot ismételt cenzúra végett átküldte a Divadelná radának Turčiansky sv. Martinba 14. A Divadelná rada átirattal fordult a PIO-hoz, hogy nevezzen meg három haladószellemű magyar polgárt, akik ezt a cenzúrát elvégeznék ... Fellegi István a továbbiakban jelentést tesz azokról a nehézségekről, melyek az egyesület terjeszkedését és működését gátolják, és melyek arra mutatnak, hogy egyes vidéki szervek és közegek megfélemlítés révén akarják visszatartani a magyar polgárokat a CSEMADOKban való ténykedésüktől. Felsorolja a következő, tudomására jutott eseteket: a) Szilice község (Rožňava-i járás) helyi szervezetének alakulását az Osvetová rada nem engedélyezte reszlovakizáltak részvétele miatt. b) a Rimavská Sobota - Tomašova jelenti, hogy a művelődésügyi felügyelő akadályozza a reszlovakizáltak részvételét, és kérik, hogy a művelődésügyi felügyelő kapjon utasítást az ügy tisztázására. Fellegi megjegyzi, hogy május 20-án megtartott megbeszélésen Pavlik megbízott elvtárs utasította a PIO népnevelési osztályát, hogy körlevél menjen az Osvetová radának, abban az értelemben, ahogyan a magyar bizottság döntése szól. Ezt a körlevelet a művelődési felügyelők máig sem kapták meg. c) Sinka elvtárs jelenti Lučenecről, mint a járási párttitkárság magyar titkára, hogy munkájuk elé a járási művelődésügyi referens részéről állandóan akadályokat gördítenek. d) Kovács József elvtárs, aki 1924 óta párttag, vette kézbe Ipeľský Sokolecen a CSEMADOK megszervezését. Míg hivatalosan eljárt az alakulás ügyében, a helyi kultúrreferens (igazgató-tanító és párttag) letiltotta a ténykedését, mivel reszlovakizált. Megjegyzendő, Kovács József dekrétet nem kapott és állampolgárságát most kapta meg a letett hűségeskü alapján mint magyar. e) a lévaiak jelentik, hogy az ottani inspektor Kutrla követelte tőlük, hogy a vezetőség minden tagjának életrajzát be kell nyújtani, amelyeket ő az NB-vel 15 ki fog vizsgáltatni. Továbbá közölte velük, hogy magyar darabban csak nem reszlovakizált szerepelhet, hivatkozva a vonatkozó rendeletre. A lévai helyi csoport vezetőségének tagjai a párt által jóváhagyva és a Nemzeti Tanács és a Párt aláírásával lettek felterjesztve. f) a Járási Művelésügyi Tanács Veľké Kapušanyban kiértesítette 339/49 sz. alatt az előkészítő bizottságot, hogy a benyújtott és a Párt jóváhagyásával ellátott 33 jelentkező közül 22-őt visszautasít, mivel reszlovakizáltak. Mivel a megmaradó 11 tag nem elegendő a helyi csoport megalakítására, a 13
Povereníctvo informácií a osvety - Tájékoztatási és Művelődési Megbízotti Hivatal Színháztanács, mely Túrócszentmártonban székelt. 15 Národná bezpečnosť - Nemzetbiztonság 14
9
megalakulást nem engedélyezi, valamint a tervbe vett műsoros estet sem. Az erről szóló jelentést a járási párttitkárság küldte be nekünk. g) Beke Dezső elvtárs Okočról (Čalovó-i járás) jelenti, hogy június 10-én átadta a népművelődésügyi felügyelőnek az alakulásra vonatkozó kérvényt, melyet az átvett és jóváhagyott. Két hét múltán sürgette az elintézést, mire a felügyelő a csendőrséghez utalta, ahol azonban a kérvényről nem tudtak semmit, mivelhogy nem tartozik az ügy rájuk. Azután a járási hivatalban kereste a kérvényt, de ott sem találta meg. Egy előző alkalommal a felügyelő kijelentette, hogy nem fognak úgy működni, ahogy nekik tetszik, feloszlatja a kultúregyesületet, és a vezetőséget munkatáborba téteti. Okočon a mai napig sem alakult meg a helyi csoport. h) Hlavati László és Poda Benő jegyzőkönyvileg előadták, hogy június 10-én, amikor Szímőn a Pünkösd hétfőn előadott újbóli előadás céljából próbáltak, megjelent a helybeli igazgató-tanító, Králik Kornél és letiltotta a működésüket, mivel nincs alapszabályuk. Ezt megelőzően közvetlenül a megalakulás után behívatták őket a helybeli NB állomásra, ahol két civilruhás egyén kihallgatta őket. A civilek nem voltak hajlandók magukat megnevezni. Tudomásuk van róla, hogy Králik megelőzően összeköttetésben állott úgy a csendőrséggel, mint a két civilruhással. i) Žiharec községben május 26-án alakult meg a helyi csoport Šuroviak művelődésügyi felügyelő jelenlétében. Rá következő napon a ČSM tartott gyűlést a helybeli magyar ifjúság számára, melyen Šuroviak is jelen volt. Az érdeklődők azt a választ kapták, hogy ha nem lépnek be a ČSM-be, akkor a CSEMADOKba sem léphetnek be, és ennek működése meglesz akadályozva. 29-én, vasárnap reggelre a helyi NB állomás beidézte a helyi csoport megválasztott titkárát, Nagy László volt tanítót. A parancsnok, semmivel sem igazolt államellenes tevékenység gyanújára vonatkozóan hallgatta ki. A kihallgatás befejezte után megkérdezte Nagy Lászlótól, hogy részt vett-e a CSEMADOK helyi csoportja alakuló gyűlésén, és az igenlő válasz után felszólította, hogy adja meg a megválasztottak névsorát. j) Matuska László elvtárs Káláról (elírás, nyilván Kálnáról) jelenti, hogy Ján Šumeraj az MSK 16 elnöke Matuskát hazaárulónak nevezte, mivel paktál a magyarokkal, és megvetése jeléül kiköpött. Matuska elvtárs ugyanis szlovák nemzetiségű, tagja a pártnak 1921-től és a vegyes lakosságú községben a legjobb viszonyt közvetíti a szlovák és magyar lakosság között. Felszólította tehát a magyarokat, hogy a pártvonalnak megfelelően alakítsák meg mielőbb a CSEMADOK helyi csoportját. Az NB állomáson Kratochvíl Jozef št. strážmajster 17 is sikanírozta.
16
Miestna správna komisia - Helyi Közigazgatási Bizottság, melynek élén a járási „komiszár“ által kijelölt felügyelő (správca) állt. 17 Törzsőrmester
10
k) Béres Mária a šturovói helyi csoport titkárnője jelentette szóbelileg, hogy mikor már a két ízben előadott műsor harmadízben való engedélyezését kérvényezte, az OSK 18 helyiségében egy számára ismeretlen, kb. 35 éves magas férfi, kezében a kérvénnyel, erélyesen faggatni kezdte, hogy milyen alapon kérvényezik az előadást, és közölte vele, hogy az engedély nem lesz megadva, mivel a kérvényben hivatkozik ugyan az eredeti engedélyre, de elmulasztotta annak számát idézni. Béres Mária megtudta, hogy az illető a PIO inspektora volt, aki revíziós körúton volt Szlovenszkón. Jelentette továbbá Béres Mária, hogy mikor a CSEMADOK tagjai a vidéken szervező munkán voltak, az NB kérdőre vonta őket, hogy mi jogon járnak szervezni, és követelték a meghatalmazást illetőleg az engedély felmutatását. Mivel ilyen irattal nem rendelkeztek, a szervező munkát abbahagyták. l) Bencze István Nové Zámky-i lakos, a CSEMADOK rendes tagja jelenti: 1949. július 15-én délután megjelent a CSEMADOK kultúrhelyiségében az NB két tagja és beidézték a pénztárnoknőt, Seres Jozefint, követelték tőle a tagok névjegyzékét, melyet lemásoltak, megkérdezve mindegyiknél pontos címüket, foglalkozásukat és munkahelyüket. Semmilyen felvilágosítást nem voltak hajlandók adni. m) Sládecsek Miklós, milanovcei lakos jelenti, hogy annak idején, amikor a magyarok jogaival kapcsolatosan a helybeli igazgató-tanító jelenlétében az MNV-n érdeklődtek, nevezett kijelentette, hogy a magyarok ne gondolják, hogy jogaikat a községben érvényesíthetik. Majd érvényesíthetik Oravában, jelezvén ezzel, hogy aki nagyon ragaszkodik a jogaihoz, arra deportálás vár. n) a čalovói ONV 267-4/6-49 sz. alatt június 4-én kiértesítette az előkészítő bizottságot a helyi csoport alakuló közgyűlése előtti napon, hogy nincs kifogása az előkészítő bizottság megalakítása ellen, de nem ismeri el és nem engedélyezi az alakuló közgyűlést, mivel az egyesület alapszabályai nem lettek jóváhagyva és kiadva. o) Rabay Ferenc elvtárs a Magyar Bizottság tagja jelenti, hogy Kollárovon ugyanúgy mint Nové Zámkyn az NB bekérte a tagok névjegyzékét. p) a rožňavai helyi csoport első fellépése képpen egy baloldali tartalmú, fele részben szlovák és magyar műsorra kért engedélyt, amit az Osvetová rada visszautasított, mivel a színdarabokban reszlovakizáltak is szerepeltek. Azóta is, tehát május óta a helyi csoport passzív. A legutóbb Košiceről beszerzett információ szerint azért, mert ténykedését teljesen betiltották. q) Egri Viktor, egyesületünk alelnöke jelenti, hogy július 3-án Dusik Dániel plešiveci lakos közölte vele, hogy az ottani helyi csoportban előadásokat akart tartani, de azt betiltották, mivel reszlovakizált. Fábry István hozzászólt Fellegi István részletes beszámolójához, elítéli azokat a tendenciákat, melyek fő akadályát képezik a CSEMADOK szervezeti 18
Okresná správna komisia - Járási Közigazgatási Bizottság
11
megszilárdításának, fejlődésének, a meglevő csoportok működésének, mivel ezek az esetek azt bizonyítják, hogy az alsóbb közigazgatási és művelődésügyi szervekben fészkelő reakciós elemek meg akarják félemlíteni a magyar lakosságot és visszatartani őket a magyar nyelvű szocialista kultúra ápolásától. Ez ellen igen erélyesen kell fellépnünk és ezért indítványozza, hogy a jelen gyűlés jegyzőkönyve másolatban beküldessék a Párt Központi Titkárságának, a PIO-nak egy kísérőlevéllel, melyben kérjük, hogy megfelelő intézkedések tétessenek ezen állapotok megszüntetésére ... Lőrincz Gyula csatlakozik Fábry István véleményéhez és helyesnek tartja, hogy a jövőben minden esetet konkrét adattal alátámasztva jelentsük, és kérjük az orvoslást. Egyúttal indítványozza, hogy a titkárság intézzen körlevelet az eddig meglevő csoportokhoz, valamint a CSEMADOK bizalmiaihoz és ebben kérje föl a címzetteket, hogy minden esetben írásba jelentsék az eddig előfordult és ezután előfordulandó hasonló eseteket, mivel feltételezendő, hogy az itt felsorolt esetek csak kis hányadát képezik a tényleg előfordult eseteknek. Az indítványt az elnökség elfogadta. Fellegi István még megjegyzi, hogy már két ízben kapott jelentést arról, mint pl. Lučenecről és Mužláról, hogy az Osvetová radának benyújtott tagjelentkezési bizonylatokat visszatartják és hosszú időn keresztül sem intézik el, ismételt sürgetések dacára sem.“ A Csemadok országos vezetői az alsóbb szintű gáncsoskodásokat a kommunista párt legfelsőbb vezetőivel való jó személyes kapcsolatuk révén „felülről, figyelmeztetéssel“ el tudták hárítani, mert Lőrincz Gyula ekkor mint a Magyar Bizottság tagja és az Új Szó főszerkesztője a politikai bizottság nomenklatúrájába tartozott, Kugler János, Rabay Ferenc és Fábry István pedig az SZLKP KB titkárságának belső munkatársai voltak. Az I. Országos Közgyűlésen (1950. április 2.) elhangzó elnöki beszámolójában Lőrincz Gyula részletesen foglalkozott a helyi csoportok megalakítását akadályozó körülményekkel, főleg a Csemadok-ellenes híresztelésekkel: „A helyi hatóságok részben tájékozatlanságból, részben más okokból akadályokat gördítenek a helyi csoportok alakuló közgyűlései elé. Ezeket az akadályokat fölülről figyelmeztetéssel, felvilágosítással könnyen el lehet hárítani. A nagyobb akadály az volt, amit a suttogó propaganda gördített a CSEMADOK alakuló közgyűlései elé ... az egyik ilyen híresztelés az volt, hogy azok, akik a CSEMADOKba belépnek, nem kaphatják meg a csehszlovák állampolgárságot. A másik ilyen rémhír az volt, hogy a CSEMADOK tagjai elvesztik igényjogosultságukat a nyugdíjra ..., hogy Szlovákia déli részét Magyarországhoz csatolják és akkor a CSEMADOK tagjait Magyarországon felelősségre vonják.“ A felsorolt híreszteléseket az országos elnök Viliam Široký kormányfő 1949-es komáromi beszédével és egyéb, a kor logikája szerint hasonlóan megfellebbezhetetlen érveléssel cáfolta. A Lőrincz Gyula által említett
12
akadályokon kívül sem volt egyszerű a magyar lakosság beszervezése. Sokan bizalmatlanok voltak az eladdig deportálást és vagyonelkobzást 19 elrendelő állammal szemben, mely egyszeriben megengedi a magyarok szerveződését (és ha a jelentkezési nyilatkozatok csak egy újabb kitelepítéshez kellenek?). A bizalmatlanságot az sem enyhítette, hogy az alapítással megbízott személyek és az első Csemadok-vezetők elsősorban a kommunista párt tagjai, illetve a kommunisták által megbízhatónak tartott személyek voltak. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a szlovákiai magyarság szinte értelmiség nélkül maradt a kitelepítések 20, deportálások 21 és a célirányos adminisztratív intézkedések 22 következtében. Ezekből, továbbá a hatalom kontraszelekciós káderpolitikájából adódott, hogy a háború utáni első magyar, s ráadásul kulturális szervezetet jórészt nem az értelmiség 23, hanem - az esetek túlnyomó többségében - elemi iskolai végzettségű munkások és parasztok alapították meg. Ez a körülmény ugyan jobb feltételt jelentett a Csemadok (hivatalos szervek általi) elfogadásához, de - tekintettel a kommunisták és az általuk megbízhatónak tartott személyek (ki nem nyilvánítható) közösségi megítélésére - a magyarság részéről sok esetben nem bizonyult bizalomerősítőnek. A másik gondot - ahogy ez az 1949. augusztus 3-i elnökségi jegyzőkönyv-részletből is kitűnt - az jelentette, hogy a Csemadok kénytelen volt az első években nélkülözni az otthonmaradás reményében reszlovakizáltakat 24. Igaz, 1950-ben a legfelsőbb szlovákiai politikai szerv már megengedhetőnek tartotta, hogy a reszlovakizáltak is beléphessenek a Csemadokba és gyerekeiket magyar iskolába írathassák. A félelmet azonban nem lehetett egy titkosan kezelt párthatározattal eloszlatni 25. A hatóságok részéről megnyilvánuló Csemadok-ellenesség az 1950-es közgyűlésen felsorolt híreszteléseken túli tényét igazolja az az 1953-as, 16 oldalas szlovák nyelvű jelentés is (Zpráva o politicko-kultúrnej situácie medzi obyvateľstvom maďarskej národnosti na Slovensku), amelyet a 19
A Szlovák Nemzeti Tanács 1945. február 27-én rendeletet hagyott jóvá a németek és a magyarok, valamint az ország árulói mezőgazdasági ingatlanainak elkobzásáról. 20 A 2. világháború után 32 ezer olyan magyart utasítottak ki az országból, akik 1938 után telepedtek le Szlovákia területén. Az 1946 februárjában aláírt lakosságcsere-egyezmény alapján 79 ezer személy, ebből mintegy 6 ezer, többségében értelmiségi, önként vált meg szülőföldjétől. 21 1946 és 1947 között több mint 43 ezer magyart deportáltak Csehországba a kitoloncolt 3 millió német munkaerő részbeni pótlására. 22 A megbízhatóságról szóló végzést megszerző magyar értelmiségieket a magyar nyelvhatártól északra, szlovák környezetbe irányították, s csak ott vállalhattak munkát. 23 Nagyobb településeinken, elsősorban ott, ahol nem várva a helyi politikai vezetés irányelveire a lakosok spontán szervezkedni kezdtek, az értelmiségieket is ott találjuk az alapítók között. Így pl. Udvardon, ahol az első (a községben kétszer alapítottak helyi csoportot) alakuló közgyűlést előkészítő 31 személyből 18 volt földműves, 5 iparos, 5 értelmiségi (egy-egy állatorvos, igazgató-kántortanító, tanító, községi hivatalnok és községi írnok), és 3 munkás. 24 A „visszaszlovákosítás“ az 1946. júniusában elfogadott kormányhatározat alapján történt. Az állampolgárság visszaszerzését (az otthonmaradást, vagyonmegmentést és nem utolsó sorban élelmiszerjegyhez jutást) jelentő nemzetiség-megtagadást 410 ezer személy képviseletében 135 317 családfő írta alá. 25 Az érsekújvári szervezet honismereti körének tagja és gyakori előadója még 1966-ban sem mert belépni a Csemadokba, nehogy - mint reszlovakizálótól - megvonják nyugdíját.
13
Csemadok-központ a kommunista párt központjában terjesztett elő. E jelentés (3-4. oldal) többek közt említést tesz a hivatalos szervek Csemadokellenességéről is, igaz ezt a „burzsoá nacionalisták“ rovására írja: „A burzsoá nacionalista törekvés, amely Clementis és Husák nyomására a felsőbb politikai és közéleti szervek részéről CSEMADOK-ellenességben volt tapasztalható, főleg a népművelési elöljárók tevékenységében mutatkozott meg. Ezek a személyek gyakran gátolták tevékenységünket, valamint tagjelöltjeink jóváhagyását 26. Hogy milyen mélyen gyökeret vert ez az ellenségeskedés, azt a kékkői járási pártkonferencia is bizonyította. Ezen a párttitkár önkritikát gyakorolva beismerte, hogy a szlovák kommunisták többsége még 1951-ben is egyfajta horthysta szervezetnek tartotta a CSEMADOK-ot.“ A helyi megfélemlítések ellenére az 1950. évi népszámláláskor Szlovákiában mintegy 350 ezer állampolgár vallotta magát magyarnak, s az előző évhez viszonyítva a Csemadok helyi csoportok száma 63-ról 274-re, a taglétszám pedig 3 800-ról 16 000-re emelkedett 1950-ben. 1948. februárja után, mint a pártállamokban általában, Csehszlovákiában is a párthatározatoktól függtek a parlament és a kormány intézkedései. E tekintetben említést érdemel az SZLKP KB 1950. január 6-i határozata, amely egyebek közt azt is elrendeli, hogy a párt- és az állami apparátus biztosítsa a magyar lakosság bevonását a közigazgatásba. A határozat 4. pontja így szól: „Válasszanak be magyar nemzetiségű lakosokat az új járási nemzeti bizottságokba és a kerületi nemzeti bizottságokba.“ A párthatározat teljesítése elmaradt. Két évvel később (1952. június 17.) Prágában a csehszlovák kormány is foglalkozott ezzel, és feladatul adta a belügyminiszternek, biztosítsa a magyaroknak a nemzeti bizottságokba való bevonását. Ezt a Megbízottak Testülete Elnökségének Hivatala 1952. július 2-i 626/1952-taj. számú és „szigorúan titkos“ jelzéssel ellátott határozata is bizonyítja. Csakhogy e határozat végrehajtását - egyebek közt - az a gyakorlat is fékezte, hogy az államigazgatás, illetve a különböző szintű (helyi, járási, kerületi) nemzeti bizottságok munkájába jóformán csak kommunistákat vontak be. Ha ezt a gyakorlatot az akkori Érsekújvári, Párkányi és Nagysurányi járást is magába foglaló Nyitrai kerület magyar nemzetiségű kommunistái számával, illetve részarányával összevetjük, aligha lehetett a pártközpont döntését megvalósítani. Hiszen a Nyitrai kerületben még 1952. októberében is (korábbi adatokkal nem rendelkezünk) a párttagoknak csupán 6%-a volt magyar nemzetiségű. Ez az arány némiképp módosult az SZLKP KB 1954. április 8-i határozatát követően, amikor a pártszerv úgy döntött: >> véget kell vetni az ún. „reszlovakizációnak“ 26
Ahogy erről a Csemadok II. Országos Közgyűlése elnöki beszámolójából is meggyőződhetünk (lásd az idézetet) a politikai hatalom hatásos propagandát fejtett ki annak érdekében, hogy a szlovákiai magyarsággal elhitesse, a szlovák burzsoá nacionalistákat magyarellenességük miatt ítélték el, holott a valóság, ahogy azt Janics Kálmán (A hontalanság évei, EPMSZ, München, 1979, 318.o.) is leírta: „a perekben a magyarellenes diszkrimináció kérdése szóba se került, nem szerepelt a vádiratban, sem a védőbeszédben, de az ítéletek indoklásában sem.“
14
és mindenki olyan nemzetiségűnek vallhatja magát, amilyen nyelven legjobban beszél. << 27
1.2. Az Érsekújvári járás Csemadok-szervezetei és szervei A Csemadok alakuló ülésén az akkori érsekújvári, párkányi és nagysurányi közigazgatási terület (nagyjából a mostani Érsekújvári járás) képviseletében a következők vettek részt: Barczi János (Kamocsa), Bagócsi János (Párkány), Bertók Imre (Kéménd), Czíria Sándor (Barsbaracska), Dojcsán József (Nyitrakér), Gutrai István (Barsbaracska), Kovács Flórián (Párkány), Lülei István (Felsőpél), Hlavati László (Szímő), Mészáros Károly (Andód), Petrányi István (Érsekújvár), Pintér Tibor (Párkány), Poda Benőné (Szímő), Nagy Ferenc (Muzsla), Sebestyén József (Érsekújvár), Skopec József (Csúz), Slama István (Bátorkeszi), Szurdi Miklós (Kisgyarmat), Varga József (Szímő), Weigl Gyula (Érsekújvár) és Zámbó Gyula (Dunamocs). Az alakuló gyűlés résztvevőinek névsora mindenképpen arra enged következtetni, hogy kiválasztásukban nem a járások községeinek képviselete volt a döntő szempont, hiszen olyan többezres lakosú falvak maradtak „küldött“ nélkül, mint Tardoskedd, Udvard, Köbölkút, Kürt, Szőgyén. Ugyanakkor a viszonylag kisebb lélekszámú Szímőről hárman (Kutrucz Rudolf későbbi járási titkár jóvoltából - a valóságnak meg nem felelően - a központi adatbázis szerint hatan), a kis településnek számító Barsbaracskáról pedig ketten is ott voltak Pozsonyban. Az 1949-ben megalakított 63 helyi csoportból 12 (Andód, Bart, Csúz, Érsekújvár, Kéménd, Libád, Muzsla, Nyitrakér, Párkány, Szímő, Udvard és Zsitvabesenyő) a mostani Érsekújvári járás területén jött létre, s közülük is, országos viszonylatban elsőként az érsekújváriak, másodiknak a muzslaiak, ötödiknek a nyitrakériek, hatodiknak a szímőiek, hetediknek az andódiak, nyolcadiknak a párkányiak, tizenegyediknek az udvardiak szervezték meg önmagukat. A somorjai Bibliotheca Hungarica levéltárában levő Csemadokjegyzőkönyvek, illetve a Csemadok-évfordulók alkalmából kiadott áttekintések néhány esetben eltérő időpontokat jelölnek meg a helyi csoport megalakulása idejét illetően. Ez nem pontatlanságból ered. Csúzon például a pozsonyi megalakulást követően a lakosság a baloldaliságáról nevezetes község vezetőinek akaratától függetlenül, már 1949. november 28-án megalakította a helyi csoportot Gyurík Ilona elnök vezetésével, ám a kommunista párt falusi szervezete, élve hatalmi helyzetével, feloszlatta azt. A pártszervezet által megbízott személyek aztán csak egy év múlva, 1950. október 23-án hozták létre (másodszor) a helyi csoportot. Udvardon is hasonlóan, kétszer alakítottak helyi 27
Vö.: Zvara, J.: A magyar nemzetiségi kérdés megoldása Szlovákiában, Politikai Könyvkiadó, Bratislava, 1965, 83-92.o.
15
csoportot. Az 1949. május 22-én Dr. Galla József elnökletével megalakult szervezetet a kommunista párt vezető szerepének semmibevétele okán az áttelepültekből álló falusi pártvezetőség feloszlatta. Másodszor 1949. augusztus 6-án Závodszky Károly elnökletével alakult meg a Csemadok. Libádon is már 1949. december 9-én létrehozták a szervezetet, s annak feloszlatása (a csúzi és az udvardi eseményekhez hasonló okokból) után az 1950. február 20-i alakuló ülést és az akkor megválasztott vezetőséget ismerték el. Az Érsekújvári járás Csemadok-története tulajdonképpen három akkori járásban, a magyar kulturális élet újraalakítása és életbentartása szempontjából nagyon eltérő feltételek közepette kezdődött. A leghátrányosabb helyzetben az akkori Nagysurányi járásbeli települések voltak. E megállapítás kapcsán nem arra kell gondolnunk, hogy Nagysurány már a huszas években is elhíresült magyarellenességéről, és hogy napjainkban éppen ez a város ad évről-évre otthont a Szlovák Nemzeti Párt és a Matica slovenská „szlotás-markusos“ szószólóinak, hanem arra a tényre, hogy - mátyusföldi mércével - Nyitrakér kivételével egyetlen egy nagyobb magyar, illetve magyarok által is lakott település sem volt (és ma sincs) e térségben. Mára (az 1991. évi népszámlálás adatai szerint) Barsbaracskát 307 magyar lakos lakja, ami a lakosság 40,2%-a, de mennyivel nagyobb (kisebb) Bese (308 - 40,3%), Felsőpél (198 - 60,3%), Újlót (244 - 11,3%), Pozba (513 - 82,7%)? Egyedül Nyitrakér (2 376 - 69,1%) és Zsitvabesenyő (1 531 - 81,5%) számít olyan településnek, ahol a Csemadok a kezdetektől fogva képes rendszeres és szerteágazó kulturális és társadalmi tevékenységet biztosítani. Az akkori Párkányi járásban viszont adott volt minden feltétel a helyi csoportok tevékenységére, és maga a járás is magyar többségű volt. Ennek ellenére Kisújfalun csak 1957-ben, Helembán 1967-ben, Kiskeszin csupán 1968-ban alakult meg (a két utóbbi településen tiszavirág életű) szervezet. A járási székhelyen kívül olyan nagyobb települések alkották e közigazgatási egységet, mint Búcs, Bény, Kéménd, Köbölkút, Muzsla és Szőgyén, ahol még ma is a magyar lakosság részaránya meghaladja a 90%-ot, illetve a 3 700 lakosú Bátorkeszi, ahol a magyar lakosok részaránya több mint 85%. Az akkori Érsekújvári járás mind a kilenc, túlnyomó többségében magyarok által lakott településén 1951-ig megalakult a Csemadok. A járási székhely a lakosság nemzetiségi összetételét illetően (is) megér egy rövid áttekintést. A mára már több mint 45 000 lakosú várost (31%-a magyar) 1944. októberében kétszer, 1945. márciusában egyszer pusztító angol szőnyegbombázás érte, melynek következtében a település 3 394 épülete közül 2 023 romba dőlt, s a romok alatt 4 000 személy vesztette életét. A háborút követő nagyarányú kitelepítés, deportálás, valamint a belpolitikai intézkedések következtében lényegesen megváltozott Érsekújvár nemzetiségi összetétele. Amíg 1941-ben a város 23 306 lakosából 21 282 (91,3%) vallotta magát magyar
16
nemzetiségűnek, addig az 1950-re mindössze 20 000-re csökkenő lakosságnak alig egyharmada, 1961-ben (22 041 - 5 180 - 23,5%) már egynegyede sem volt magyar nemzetiségű a nagysurányi, komjáti, bánkeszi, tótmegyeri és nyitrai, főleg az iparban és a közigazgatásban alkalmazottak betelepülése következtében (is). Az ország első Csemadok-szervezetének megalakításáról és szerteágazó kulturális, közművelődési és egyéb közhasznú tevékenységéről a máig meglevő jegyzőkönyvek pontosan számot adnak. Arról is, hogy az érsekújvári Városi Nemzeti Bizottság Tanácsa 1952. november 10-i VIII.-191-1-52 számú határozatával az államosított Freund házat (Sztálin utca 12.) a Csemadok helyi csoportja 1952. június 12-i kérvénye alapján a kulturális szervezet kezelésébe adta. A Csemadok-tagok 1956-1959-ben a Freund házat lebontották és Kopaj építész tervei alapján a telken (668 m2 ) felépítették saját székházukat. A pozsonyi alakuló ülés résztvevői azonnal hozzáfogtak a helyi csoport megalakításához: már március 10-én, 25 résztvevővel összeült (a Szabó-féle kocsmában) az előkészítő bizottság, mely március 13-án, 50 meghívott jelenlétében bejelentette az alakuló gyűlés idejét (1949. március 20.), a helyszínét (a Sokol ház nagyterme) és programját (Knotek Ferenc szlovák nyelvű megnyitóját Sebestyén József magyar nyelvű beszéde, majd a Csemadok-központ titkára, Fellegi István felszólalása, ezután vita és a vezetőség megválasztása követte). Mintegy 500 személy jelenlétében 8 tagú vezetőséget, 4 vezetőségi póttagot és 2 ellenőrt választottak. Tekintettel arra a tényre, hogy az ország első szervezetéről van szó, álljon itt az alapító vezetőség névsora, akkori foglalkozása és életkora: Elnök: Tatarik Emil, nyugalmazott tanító (62 éves) Alelnök: Sebestyén József, tisztviselő (29) Titkár: Petrányi István, tisztviselő (33) Pénztárnok: Seres Ernőné, munkás (26) Vezetőségi tagok: Bakonyi János, órásmester (53) Knotek Ferenc, kisiparos (33) Kovács Pál, tanító (38) Sipeki János, kőműves (43) Vezetőségi póttagok: Gránszky János, festő és mázoló (41) Mester Pál, festőművész (35) Mészáros Mihály, földműves (35) Soóky János, földműves (44) Ellenőrök: Bajtkó Károly, munkás (24) Procházka Józsefné, varrónő (51) Az évente megismétlődő tisztújító évzáró taggyűlések elé terjesztendő jelölőlistát az érsekújvári szervezet mindenkori pártcsoportja (a vezetőség kommunista párttagjai) a kommunista párt városi vezetősége elé terjesztette
17
jóváhagyásra. A javasolt vezetőségi tagok mindegyikénél fel kellett tüntetni foglalkozását, párttagságát, illetve pártonkívüliségét. A kommunista párt tagjainak részaránya nem csökkenhetett 51% alá, hogyha kell (!), érvényre juthasson a kommunista párt akarata (vezető szerepe). Később (kivéve az 1970 utáni „konszolidációs“ éveket) enyhült ez a szigor. Az érsekújvári vezetőség és ellenőrző szerv kommunista párttagjainak részaránya 1950-ben 75%, 1960-ban 50%, de 1970-ben már csak 28% volt. A hetente ülésező Csemadok-vezetők már 1949. március 20-án elhatározták, hogy megmentik a városházán és a gimnáziumban felhalmozott, és „felsőbb“ utasításra zúzdába szánt magyar könyveket, a többi vezetőségi ülésen rendszeresen foglalkoztak a magyar iskola megalakítása lehetőségével (Molnár János káplánt felkérték, szóljon a hívőkhöz!), kutatták a magyar nyelvhatáron túlra helyezett valamikori érsekújvári pedagógusok hollétét. A tagtoborzás érdekében a vezetőség április 12-én úgy döntött, hogy magyar feltámadási körmenetet és húsvéti „pirostojás-bált“ szervez. Ugyanezen a gyűlésen elhatározták, hogy Udvardra, Kamocsára, Perbetére, Andódra, Naszvadra és Párkányba „kultúrbrigádot“ szerveznek elősegítendő az ottani Csemadok szervezet megalakítását. A megválasztott vezetőségen kívül ún. kultúrbizottság segítette a munkát. Tagjai (Barák József, Bednarik Anna, Chvíla Irén, Dubay Géza, Hofer Lajos, Pecho Lajos, Wojatsek Ilona, Záhorszky Elemér) általában pedagógusok, illetve a kulturális élet azon mozgatói voltak, akik párttagság híján nem kerülhettek már be a vezetőségbe. Őket bízták meg az énekkar, az esztrádcsoport, a kultúrbrigád, a színjátszócsoport és a tánccsoport megalakításával, illetve vezetésével. A kultúrbizottság egyfajta kibúvót jelentett a kontraszelekciós káderpolitika alól: tagjairól nem kellett a politikai szerv felé (százalékban kimutatott) vezetőszerep-biztosítást bizonygatni. A helyi csoportok alakuló üléseiről készült részletes jegyzőkönyvek mindegyike azt bizonyítja, a hontalanság évei után kimagasló jelentőségű eseményként élték meg településeinken a Csemadok megalakulását. Még a sok esetben sematikusnak tetsző szöveg sem leplezi el az őszinte lelkesedést és a bizakodást. A jegyzőkönyvekről meg kell állapítani: bizonyos részei - bárhol is készültek - kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Sztálin, Gottwald és Široký érdemeit minden jegyzőkönyv kiemeli, továbbá majdnem minden jegyzőkönyvben külön hangsúlyt kap az ifjúsági szervezettel (ČSM) való együttműködés 28, valamint a szlovák-magyar ellentétek orvoslásának szükségessége ... és ugyancsak gyakran visszaköszön a központi irányelvekből és javaslatokból átvett frázis: „a Csemadok olyan kultúrát fog terjeszteni, amely formáját tekintve nemzeti, de tartalma szocialista“. 28
A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség mint egységes, a kommunista párt által irányított szervezet a magyar nyelvterületen csak lassan jött létre. Gyakori volt, hogy amíg a szlovák ifjúság a CSISZ-ben, addig a magyar kizárólag a Csemadokban dolgozott. Ezzel a kérdéssel még a legfelsőbb politikai szerv ülésein is foglalkoztak.
18
A mostani Érsekújvári járás területén készült első írásos dokumentumok bemutatása céljából álljon itt egy összefüggő részlet a pozbai alakuló gyűlés jegyzőkönyvéből (1950. január 15.), melytől a többi alig különbözik: >> Tóth Ödön, miután üdvözölte a pártok és egyesületek képviselőit, beszédében kifejtette, hogy népi demokráciánk első dolgozója, Klement Gottwald köztársasági elnökünk érdeme az, hogy ma már mindenki a saját anyanyelvén sajátíthatja el a szocialista kultúrát. Beszédét hosszan tartó taps követte. Majd felkérte a helyi nemzeti tanács elnökét, hogy tartsa meg ünnepi beszédét. Pillárik Ernő, a helyi nemzeti tanács elnöke, előadásában többek között a következőket mondotta: „a magyar dolgozók kultúregyesülete a mi községünkben is megkezdi működését, hogy a régi, káros szórakozások helyébe a haladó kultúrát hozza, azt a kultúrát, mely a község életszínvonalának az emelését szolgálja. Példaképünk a hatalmas Szovjetunió. A mi hazánk, Csehszlovákia is egyike azoknak a népi demokratikus államoknak, melyek a Szovjetunióval való együttműködés folytán, biztos léptekkel halad a szocializmus felé.“ Befejezésül felhívta az egyesület figyelmét, hogy működjék együtt a ČSM tagjaival, mert összetartás nélkül, széthúzással nem lehet komoly és eredményes kultúrmunkát végezni. Miután a CSEMADOK munkájához sok sikert kívánt, felkérte a helybeli kommunista párt elnökét, hogy szóljon ő is néhány szót ..., aki aztán rámutatott arra az útra, melyiken a párt halad és amelyik úton minden szervezetnek és egyesületnek haladnia kell. Közös hazánkban joga van minden becsületes dolgozónak - kezdte meg előadását Mészáros József, a KSS helybeli szervezetének elnöke. A kultúrához is csak annak van joga, aki becsületes, szorgalmas, termelő munkájával hozzájárul a szocialista társadalmi rend építéséhez és megszilárdításához. Beszédének további tartalma a következő: e magyar kultúregyesületnek hivatása, hogy baráti szeretetre tanítsa Csehszlovákia magyar nyelven beszélő dolgozóit, terjessze a szocialista kultúrát, öntudatos harcosokat neveljen és tagokat toborozzon a békeszerető népek táborába, melynek élén a világ egyharmadát (sic!) magába foglaló hatalmas Szovjetunió áll, s melyet Marx Károly, Engelsz Frigyes és Lenin tanítványa, korunk bölcs tanítója, Sztálin elvtárs vezet (hosszantartó taps következett). Ne tévesszétek soha szem elől - folytatta tovább -, hogy nehéz feladatok előtt álltok, s állunk. Olyan kultúregyesületet kell kiépíteni, amely tükrözi a munkásnemzetköziség szellemét ..., olyan kultúrát nyújtsatok, mely formájára nézve nemzeti, de tartalmára nézve szocialista ... A következő előadó a ČSM helybeli elnöke, az általános iskola igazgató tanítója, Mátéffy Gyula volt, aki beszédében rámutatott a magyar-szlovák barátság fontosságára és felkérte a hallgatóságot, hogy ezt a barátságot, ami már most is megvan, még tovább kell ápolni és mélyíteni, mert csak úgy tudjuk közös célunkat megvalósítani. A ČSM nevében megígérte, hogy együtt fog
19
működni a CSEMADOKkal és minden erejével azon lesz, hogy a két egyesület között a kellő harmónia meglegyen. A beszéd után sor került a közgyűlés igazi céljára, a CSEMADOK helyi vezetőségének megválasztására. Mészáros László felolvasta az egyesület alapszabályát. A jelölő bizottság a következő személyeket jelölte a CSEMADOK pozbai szervezetének vezetőségébe: Elnök: Pásztor Béla, iskolai végzettsége kereskedelmi érettségi, jelenlegi foglalkozása alkalmi munkás Alelnök: Mészáros László, iskolai végzettsége 8 elemi, jelenlegi foglalkozása fényképész Titkár: Tóth Ödön, iskolai végzettsége kereskedelmi érettségi, jelenlegi foglalkozása alkalmi munkás Jegyző: Krekó Gyula, iskolai végzettsége tanítóképző líceum, jelenlegi foglalkozása alkalmi munkás Pénztárnok: Czímer Jónás, iskolai végzettsége 8 elemi, jelenlegi foglalkozása földműves Ellenőrök: Mészáros Ödön, iskolai végzettsége 8 elemi, jelenlegi foglakozása földműves Kovács Irén, iskolai végzettsége 8 elemi, háztartásbeli. A jelölteket a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. << Az ötvenes évek apró részletekre is kitérő, terjedelmes jegyzőkönyvei nagyon tanulságosak. A legtöbb esetben megtaláljuk bennük a vezetőség tagjainak életkorát, iskolai végzettségét, foglalkozását és a korra jellemző fogalomtár elemeit. Maradva a pozbai dokumentumnál, a felületes szemlélőnek úgy tűnik, hogy az egy fényképészt kivéve a szervezet vezetői mind munkások és földművesek voltak. Valóban, csakhogy az alkalmi munkások közül kettő közgazdasági középiskolában, egy pedig tanítóképző líceumban érettségizett, ami azidőben, és nem csupán a Pozba-nagyságú, de a nagyobb településeken is ritkaságszámba ment. 29 A helyi vezetőségek személyi összetétele megérne egy alaposabb elemzést. E helyen említsünk meg csupán néhány érdekességet. A búcsiak első vezetőségében ott találjuk egymás mellett a kommunista párt alapító tagját, a későbbi református püspököt és a nemrég még magyar királyi csendőrt. Vagy pl. 1952-ben az érsekújvári vezetőségben jól megfért egymással a „kemény osztályharcot vívó“ kommunista párt járási apparátusának két munkatársa, a magyar iskola későbbi igazgatója, valamint a jómódú kereskedő, és Dr. Majthényi József báró. Igaz, az utóbbit a központ kizáratta, mert „a vezetőségbe bomlasztó szándékkal férkőzött be, hogy szabotálja a 29
A háború utáni foglalkozás-meghatározásokkal csínján kell bánni, pl. a mai napig földművesként tartják számon az országos vezetőség akkori tagját, Kugler Jánost, pedig sohasem volt az, csupán pár hold dinnyeföldet bérelt a Csemadok megalakulása idején.
20
szocializmust“, de ennek ellenére, és az érsekújvári szervezet vezetőségében ténykedő hivatásos pártmunkások tudtával ő okította az éppen ügyeletes jegyzőkönyv-vezetőket a helyes hivatali stílusra, szabatosságra, magyarosságra. És álljon itt még egy paradox eset! Az előző részben már említett magyar nyelvű feltámadási körmenetet 1949. április 12-én ugyanaz a Knotek Ferenc javasolta megszervezni, aki pár év múlva már a kommunista párt városi szervezetének elnöke lett. Hiteles írásos bizonylatok híján, s mert ötven év után sokminden összemosódik, mindenki másra és máshogyan emlékszik, egyes települések első Csemadok-vezetését, valamint a helyi csoportok megalakulása pontos idejét nem volt könnyű megállapítani. Az alábbiakban tekintsük át - a rendelkezésünkre álló adatok szerint - hol, mikor és kik által vezetett helyi csoport jött létre 1959-ig, az akkori érsekújvári, párkányi és nagysurányi közigazgatási területen. Áttekintés a Csemadok-szervezetek alakulásáról és első vezetőségéről (2. alelnök, 3. titkár, 4. pénztáros, 5. vezetőségi tag, 6. ellenőrök)
Érsekújvári járás A település neve, az alakulás ideje első elnöke Andód Kis Béla 1949.04.23. Csúz Gyurík Ilona 1949.11.23. Érsekújvár 1949.03.20.
Tatarik Emil
Fűr 1950.12.05.
Pócs József
Kamocsa 1950.12.06.
Barczi János
Kürt 1950.10.22.
Izsák István
A
Csemadok szervezet első vezetősége 2. Szarka Gyula, 3. Czuczor János, 4. Vitkó János, 5. Mészáros Károly, Szlovák János, Deák István 2. Gaál Gyula, 3. Bencz Gáspár, 4. Garai Imre, ifj., 5. Papp Jolán, Michacs Mihály, Miskó Irén, 6. Skopec József, Illés László 2. Sebestyén József, 3. Petrányi István, 4. Seres Ernőné, 5. Bakonyi János, Knotek Ferenc, Kovács Pál, Sipeki János, 6. Bajtkó Károly, Procházka Józsefné 2. Gajdos Károly, 3. Kómár Dezső, 4. Esek József, 5. Huszár Ferenc, Bazsó Ilona, 6. Esek Béla, Kamoncza Elek, Zálezsák Béla 2. Lukács Benjámin, 3. Halász Janka, 4. Beke János, 5. Dózsa Lajos, Gál Dezső, Győrös Irma, Szegi Károly, Sztankovics Ervin 2. Csernák Lajos, 3. Simonyi Lajos, 4. Kanyicska János, 5. Hegedűs Flórián, Kiss András, Szabó Béla, Boros Jenő, Dornay György, Safranek János, Galla János
21
Szímő 1949.04.18.
Hlavati László
Udvard 1949.05.22.
Dr. Galla József
Tardoskedd 1951.02.04.
Borbély Vince
2. Kiss Alajos, 3. Poda Benőné, 4. Ludas István, 5. Kis Dénesné, Illés István, Jóba Alajos, Morvai Mária, Bombicz Erzsébet, Varga Gizella, Varga Mária, Kutrucz Ilona, 6. Borka Sándor, Juhász Ferenc 2. Salgó József, Broskovics Sándor, 3. Száraz Béla, 4. Recska Károly, 5. Simonyi Lajos, Dinnyés Károly, Maczkó Ferenc, Száraz Ferenc, Gerhát József, Opalek János, Vadkerti János, Hazafi Ferenc, Salgó Ferenc, Dékány Ferenc, 6. Vörös Jenő, Juhász János 2. Záhradka Lajos, 3. Csányi Valéria, 4. Batyka Károlyné, 5. Molnár József, Kopasz Elemér, Bugyík Károly, Batyka Károly, Ladics Károly
Párkányi járás A település neve, az alakulás ideje Bajta 1950.02.02. Bart 1949.12.04. Béla 1950.01.19. Bény 1951.03.19.
A első elnöke Leszkó Béla Patus Sándor Radics Béla Takács Imre
Bátorkeszi 1950.01.23.
Pintér István
Búcs 1949.11.27. Dunamocs 1950.01.08.
Grajszky János
Ebed 1952.12.04.
Gubricz Mihály
Garamkövesd 1950.01.15.
Sátor Antal
Zámbó Gyula, id.
Csemadok szervezet első vezetősége 2. Hován Ferenc, 3. Szőköl Vince, 4. Muszka Pál, 5. Kovács Ferenc, Simon István, Baka Ferenc 2. Bréda Kálmán, 3. Bartal Ferenc, 4. Szilaveczky Sándor, 6. Csókás László, Árendás Ferenc 2. Velena Pál, 3. Vörös László, 4. Méri Béla, 6. Kianek Géza, Tóth István 2. Csókás Károly, 3. Kecskés Ferenc, 4. Bugárdi Vilmos, 5. Patus István, Szabó Elza, Szabó Ferenc, Szabó János, 6. Csonka Nándor, Kabla Ferenc 2. Szlama Tibor, 3. Dubány József, 4. Szlama István, 5. Nyers Béla, Haulitusz János, Rigó Ágota, Blaskovics Béla, Száraz János, Dolezsai Irma, Szabó József, Szabó Gyula, Szabatka Ilona, 6. Szász István, Németh Gizella, Czibor László 2. Horváth Zsigmond, 3. Soóky Lajos, 4. Retkes Lajos, 6. Szigeti János, Csekes József 2. Boros Béla, 3. Kossár András, 4. Zajos József, ifj., Gál József, ifj., Zámboki Béla, Hollósi Gyula, ifj., Kele József, ifj., Moravecz József, Bellabás József, ifj., 6. Tücsök Árpád, ifj., Lajos Gyula 2. Páldi Ferenc, 3. Zalaba Ferenc, 4. Nagy József, 5. Nagy Erzsébet, Burza Olga, Potfay Mária, 6. Stambauer János, Petrik János 2. Moravcsik János, 3. Prohászka József, 4. Patus Gyuláné, 5. Chinoray Mária, Sárik János, Zátyik János, Kolozsvári Jenő, Barics István, Drapák János, 6. Moravcsik József, Lampert Júlia
22
Garampáld 1956.07.10. Ipolyszalka 1950.01.06.
Karva 1952.01.20. Kéménd 1949.12.11. Kicsind 1950.10.15. Kisgyarmat 1950.04.04. Kisújfalu 1957.09.20. Köbölkút 1950.01.10. Kőhídgyarmat 1950.03.19. Leléd 1952.03.09. Libád 1950.02.20. Muzsla 1949.03.27.
Nána 1950.09.02. Párkány 1949.04.24.
Sárkány 1955.01.18. Szőgyén 1952.04.01.
Szeleczky István
2. Kiss Sándor, 3. Molnár Zoltán, 4. Juhász Ferenc, 5. Kiss Péter, Henczi János, Pap Sándor, Szeleczky Béla, Szeleczky Péter, Tóth Sándor Bácskai Ferdinánd 2. Valasek Károly, 3. Török Ferenc, 4. Trieb Gáspár, 5. Józsa Lőrinc, Hangya Károly, Dikácz István, Molnár Nándor, Magyar József, 6. Juhász Endre, Balázs József Sinka Alfréd 2. Kapás István, 3. Gyenge Sándorné, 4. Gulyás Sándor, 5. Senkár Vilma, Csókás János, 6. Sabla Imre, Csernák Ferenc Tóth Zsigmond 2. Rák Márton, 3. Bertók Imre, 4. Pisky Nándor, 5. Takács János, Horváth Imre, Janig Pál, Balogh Anna, 6. Baranyai Lajos, Kovács Pál, Tóth János Sáska Lajos 2. Híros Dezső, 3. Tóth Vince, 4. Márton János, 5. Kristóf József, Tóth József, Híros Imre, 6. Szántó József, Menyhárt István Szurdi Miklós 2. Remenár Ferenc, 3. Jónás Géza, 4. Mikony József, 5. Csákvári Béla, Morva Dénes, Erdős József Kovács László 2. Fodor József, 3. Cséplő László, 4. Varga Eszter, 5. Takács István, Fülöp Rezső 2. Zahradnicsek Béla, 3. Varga Sándor, 4. Holler István, 5. Marcibál Ferenc, Caban László, Viola István 2. Csipak László, 3. Bandor Márk, 4. Kézman János, 5. Cserge Géza, Csipak Mihály, Kabók Erzsébet, Stifner Irén, Szarvas József, Szunyogh Sándor Nemecskai János 2. Bálint Flórián, 3. Szentes László, 4. Juhász Sándor, 5. Barta István, Nemecskai Gizella, Sajli Mária, 6. Czidor János, Homola Sándor Sóti János, id. 2. Bitter Mihály, 3. Czakó Imre, 4. Radvánszky András, 5. Tóth Teréz, Vojtek József, Ipolyi Valéria, Benovics Margit, Sóki Magda Pathó Károly 2. Zalaba András, 3. Pathó Imre, 4. Pathó Gyula, 5. Bagota István, Bakó Margit, Halasi István, Motúz János, Tóth Béla, Zsitva Etel, 6. Kmeto Mártonné, Gál Kálmán Debnárik János 2. Rozsnyák Vince, 3. Matus Antal, 4. Jung Lászlóné, 5. Cseszár Vilmos, Hegedűs János, Martinkovics Nándor, Kómár János, Mészáros Béla, Nagy Gézáné, Kovács Flórián 2. Sipka Béla, 3. Béres Mária, 4. Németh László, tiszteletbeli elnök: 5. Bajkai Béla, Dorna Sándor, Fatter Imre, Pintér Kállai István Tibor, Pásztó István, Répási István, Szkliarszky Sándor, Weiss Márta, 6. Dlouhy László, Nevlaha Edit Somogyvári József 2. Takács András, 3. Téglás Ferenc, 4. Varga Imre, 5. Varga Ilona Tamás Vince 2. Volter Ignác, 3. Stégmár Ferenc, 4. Skrovan Ferenc, 5. Fóthy Ferenc, Haszterman Ferenc, 6. Méri Ignác, Centár Mária, Pék László
23
Nagysurányi járás A település neve, az alakulás ideje első elnöke Barsbaracska Pücsök László 1950.01.08. Barsbese 1950.11.19.
Demény Lajos
Felsőpél 1951.04.01.
Maczák András
Nyitrakér 1949.06.16.
Dojcsan József
Pozba 1950.01.15. Újlót 1953.09.12.
Pásztor Béla
Zsitvabesenyő 1949.11.27.
Magyar Dezső
Korpás Béla
A
Csemadok szervezet első vezetősége 2. Szalai János, 3. Jenei Jónás, 4. Szabó Kálmán, 5. Czíria Bálint, Czíria Pál, 6. Jakab Dezső, Gutrai István 2. Géczi Tóth László, 3. Sztarcsek Gyula, 4. Pista József, 5. Lülei István, ifj., Besse László, 6. Jávorka Ilona, Szimecskó Mária 2. Maczák Vilmos, 3. Tóth Zsigmond, 4. Nagy Lajos, 5. Nagy János, ifj., Juhász Gyula, 6. Gál Zoltán, Sebestyén Lajos 2. Csepedi István, 3. Szládicsek Miklós, 4. Száraz Mihály, 5. Dojcsan Miklós, Valaska Viktor, Csebik Pál, Kazán József, Dobrotka László, Száraz Árpád, Száraz Tivadar 2. Mészáros László, 3. Tóth Ödön, 4. Krekó Gyula, 5. Czímer Jónás, Kovács Irén, Mészáros Ödön 2. Gyén Géza, 3. Korpás Etel, 4. Gyén Margit, 5. Gyén Győző, Korpás Lajos, Máté Irma, Máté Jolán, Soós István 2. Kukan András, 3. Szilágyi Ferenc, 4. Kukan Ilona, 6. Tikánszky Mihály, Bukai Lajos
A szervező munkát járási szinten a központ által kinevezett, főállásban dolgozó járási titkár biztosította egyedül, illetve ha volt, a titkárság adminisztratív munkatársával. Ők voltak „a járás“, hiszen a társadalmi munkában végzett járási elnöki státus csak 1951-től létezett. A járási titkár és munkatársa nehéz szolgálatot vállalt: teljesíteniük kellett a pozsonyi központ és a kerület utasításait, s nemkülönben a kommunista párt szerveinek elvárásait. Ezeken túl - a helyi csoportok vezetőivel és tagjaival összekacsintva - a tagság igényeit is ki kellett elégíteniük, ügyelve a helyi pártszervezetek vezetői éberségére. Az ötvenes évek tömegközlekedése, főleg a vasútvonaltól távolabbi települések megközelítése problematikus volt. A titkárságnak nem állt rendelkezésére sem telefon, sem „csemadokos“ közlekedési eszköz. 30 Az érsekújvári titkárság csak 1953-ban kapott a központi költségvetésből telefont és szolgálati kerékpárt (!), aztán 1955-ben egy CZ 175-ös motorkerékpárt. A
30
Pásztor Vidor párkányi járási titkár pl. megrovásban részesült, amiért 1951-ben nem vett részt a búcsiak taggyűlésén (Párkányból Köbölkútra utazott, a vasútállomáson a búcsiak nem várták, gyalog pedig nem volt hajlandó megtenni a 7 kilométeres távolságot és visszautazott Párkányba).
24
nagyjárások létrejötte 31, illetve a Csemadok-központ javuló anyagi ellátottsága már lehetővé tette, hogy a titkárság munkatársai 1960-ban Jawa 250-nel, 1964-től pedig (általában a pozsonyi központi intézmények és szervek kiselejtezett gépjárműivel) Škoda-Tudorral, 1966-tól Moszkviccsal, 1970-től Škoda Oktáviával látogassák a járás szervezeteit. Aztán 1988-ban egy vadonatúj Škoda Favoritot (máig ez a járási titkár gépkocsija) kapott a titkárság. A kinevezett járási titkár és munkatársa a központi és a kerületi titkárságtól kapott útmutatások és körlevelek alapján végezte munkáját. A központ gyakori tanfolyamai és munkaértekezletei, továbbá a politikai szerv által igényelt (gyakran a lakhelytől távoli és hosszabb időtartamú) agitációspropaganda tevékenységben való részvétel alig tette lehetővé az átgondolt és következetes kulturális munka biztosítását, miként az sem, hogy a legtöbb esetben hetente ülésező vezetőségi és a havonta megtartott tagsági gyűlésekről írásban kellett jelentést tenni a központi, illetve a kerületi vezetőségnek, melyek elvárták, hogy a járási titkár és (ha volt) instruktor személyesen vegyen részt a helyi csoportok minden rendezvényén. Álljon itt erre bizonyítékként a Csemadok Nyitrai Kerületi Bizottsága 1951. január 12-i gyűlésén Sebők Dezső kerületi titkár felszólalásából egy részlet, mely a falulátogatásokon kívül arra is utal, hogy a Csemadok milyen egyéb feladatokat végzett a helyi kulturális kezdeményezések felkarolásán kívül: „a falukat járva megálltam Besén, ahol arról panaszkodtak, hogy nincs a településen magyar iskola. Elmentem Nagysurányba a járási pártbizottságra és a Járási Nemzeti Bizottságra. Szeptembertől magyarul fognak tanulni Besén“. Az „egyéb“ (csak éppen más jellegű) feladatok ellátását bizonyítja a Csemadok kerületi és járási titkárai és vezetősége 1952. július 6-i nyitrai értekezletének napirendje is: 1. A pártszervekkel való együttműködés és a pártszervek megsegítése. 2. Az EFSZ-ek szervezésének elősegítése kultúrbrigádok által. 3. Munkaerő toborzás a handlovái szénbányába. 4. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség megszervezésének elősegítése. 5. A Tartós békéért című hetilap terjesztése. 6. A Magyar Könyvbarátok Köre kiadványainak propagálása. A Nyitrai kerület Csemadok-vezetése egyik ülésén (1953. január 25., Érsekújvár), melyen a központból Egri Viktor és Szépe Gáspár is jelen volt, a következő pontokba foglalták össze a szervezet előtt álló feladatokat: 1. Növelni a Csemadok taglétszámát a helyi csoportokban, illetve a kerületi konferenciáig megalakítani azokat ott, ahol magyarok élnek és eddig nem alakult meg szervezet. 2. A tagság körében propagálni az Új Szó és a Fáklya című lapokat.
31
A Tt. 36-1960 sz. közigazgatási törvény az addigi 89 szlovákiai járást 33-ra csökkentette. Ez az intézkedés az addigi érsekújvári, párkányi és nagysurányi közigazgatási egységek összevonását, egyúttal egy többségében magyar járás (Párkány) megszünését is jelentette.
25
3. Propaganda tevékenységet folytatni a keresztsoros vetésforgó, továbbá a szovjet állattenyésztési módszerek széleskörű bevezetése érdekében. 4. Munkaerőtoborzást végezni a Nováky-i és a Handlova-i szénbányába, valamint a komáromi hajógyárba. 5. Az ipari üzemekben, a közigazgatásban és a politikai életben aktivizálni a magyar nőket. 6. Hazánk biztonsága védelmére szorosan együttműködni a Hadsereggel Együttműködő Szervezettel, a Sväzarmmal. A szervezeti élet színvonalát a felettes szerv általában az évzáró taggyűlések alapján értékelte. Erről 1955. január 31-én a kerületi titkárság az alábbi jelentést továbbította Pozsonyba: „Az eddig megtartott évzáró közgyűlések a nyitrai kerületben az előző évhez viszonyítva szervezetileg és politikailag sokkal jobbak. Ez abban nyilvánul meg, hogy felhasználták a központ által kiadott irányelveket. Ám még mindig vannak járások, ahol az elnökségi beszámolók hiányosak, vagy egyáltalán nem készültek el, mint pl. a párkányi és a zselízi járásban. Az évzáró közgyűlések legjobban voltak megszervezve az újvári és az ógyallai járásban. Az újvári járásban jól előkészített évzárók főleg annak tulajdoníthatók, hogy minden helyi csoport két vezetőségi gyűlést tartott az évzáró közgyűlés előtt, melyeken minden alkalommal megjelent a járási elnökség képviselője, aki segített a beszámoló és a határozati javaslatok kidolgozásában. Nagy része van ebben Győrös Irma járási titkár elvtársnőnek, aki jól irányította az évzáró közgyűlések menetét és bekapcsolta az instruktorokat. Ilyen jól sikerült évzáró közgyűlés volt pl. Andódon és Kürtön, ahol a tagság nagyobb része megjelent“. A helyi csoportok évzáró taggyűlésein, hasonlóképpen a járási konferenciákon megjelent az illetékes politikai szerv képviselete, továbbá a település, illetve a járás területén működő országos hatósugarú tömegszervezetek delegációja. A Csemadok országos közgyűlésein a kommunista párt, a szlovák parlament és a szlovák végrehajtó hatalom, akárcsak az alakuló közgyűlésen is, a legfelsőbb szinten képviseltette magát 32. Az ötvenes évek országos 32
1950: Karol Bacílek, a CSKP KB tagja, a Megbízottak Testülete elnöke Vladimír Húska, a Tájékoztatási Megbízotti Hivatal osztályvezetője Anton Clementis, az Iskolaügyi Megbízotti Hivatal osztályvezetője Jozef Macák a Matica slovenská képviseletében 1951: Karol Bacílek, a CSKP KB tagja, a Megbízottak Testülete elnöke 1952: František Kubač, az SZLKP KB tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke Jozef Lietavec, belügyi megbízott Ľudovít Bakoš, az SZLKP KB osztályvezetője Pavol Tonhauser, az SZLKP KB osztályvezetője 1953: František Kubač, az SZLKP KB tagja, az SZNT elnöke Ondrej Klokoč, az SZLKP KB tagja, népművelési megbízott 1955: František Kubač, az SZLKP KB tagja, az SZNT elnöke
26
közgyűlésein elhangzott elnöki beszámolók elsősorban politikai helyzetértékelést, illetve Gottwald, Zápotocký és Široký beszédeiből vett idézeteket, s azok Csemadok-munkára vonatkoztatott aktualizálását tartalmazták. A szervezet helyi csoportjai, járási, kerületi és központi szerveinek munkáját általában a főtitkári beszámoló (1953-ig ún. évi jelentés) tartalmazta. A közgyűlési beszámolók és az elnöki vitazárók ismeretében kijelenthető: a Csemadokban (is) gyorsan elsajátított gyakorlattá vált, hogy még a legjobb elképzeléshez is óhatatlanul meg kellett lelni a megfellebezhetetlen politikumot, egy olyan hivatkozási alapot, amely alkalmas lehet a Csemadok-munka elfogadtatására. Az utasításos politikai rendszerben aztán a Csemadok országos vezetése (akarva-akaratlan) nem egyszer aktuálpolitikai szólamokba rejtett üzeneteket is megfogalmazott. Már az I. Országos Közgyűlés elnöki beszámolójának is volt egy, a hivatalos irányelvekkel nem éppen összecsengő üzenete. Az irányelvek a mozgalmi dalok terjesztését, Lőrincz Gyula elnök meg a népzene-ápolást és az autentikus népviselet megőrzését javasolta. Igaz, beszédét a „szovjet népművészet“ dicsőítésével kezdte, de így folytatta: „Bartók és Kodály, a magyar népzene ápolói és felfedezői éppen itt, nálunk ... bukkantak értékes népdalokra ... a népviselet tekintetében nem elégíthet ki bennünket az úgynevezett magyar ruha ... ezt össze sem hasonlíthatjuk pl. a martosi vagy a nyitragerencséri népviselettel“. A II. Országos Közgyűlés (1951. június 22-23.) üzenete nem a tagságnak, hanem a politikai hatalomnak szólt. Lőrincz Gyula elnöki beszámolója, mintegy bizonyítékként arra, hogy a Csemadok immár a Nemzeti Front igazi szocialista tömegszervezetévé vált, majdnem teljes terjedelmében a CSKP IX. Kongresszusa által ostorozott belső ellenség elleni kirohanásokat tartalmazta, s a politikai hatalomnak szóló üzenetként is értelmezhető. Az ezt az időszakot csak hallomásból ismerők számára álljon itt egy-két idézet mintegy ízelítőül az ötvenes évek retorikájából: >> A burzsoá-nacionalista elemek tovább folytatják kártevő tevékenységüket, frakcióznak. A hivatásos imperialista kém, Clementis 33 irányításával, Husák 34, Novomeský 35, Okáli 36 és társai
1957: Major István, az SZLKP KB tagja Štefan Šebesta, az SZLKP KB Politikai Irodájának póttagja, a Megbízottak Testülete alelnöke Dénes Ferenc, az SZLKP KB tagja, az SZNT alelnöke Ján Štencl, az SZLKP KB osztályvezetője Emília Janečková-Muriňová, az SZLKP KB tagja, a Nemzeti Front vezető titkára Marcina, a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség szlovákiai vezető titkára Dobos László, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség SZLKB elnökségének tagja 1959: Vasil Biľak, a CSKP KB tagja, oktatási megbízott Dénes Ferenc, az SZLKP KB tagja, az SZNT alelnöke Major István, az SZLKP KB tagja 33
Dr. Vladimír Clementis (1920-1952), a kosúti perben a magyar kommunisták védőügyvédje, 1939-1945-ben a párizsi és a londoni ellenállási mozgalom résztvevője, 1948-tól Csehszlovákia külügyminisztere, 1951-ben elítélték, 1952-ben kivégezték.
27
igyekszenek megbontani elsősorban a cseh és szlovák munkásosztály ... egységét. Az osztrák-magyar feudális urak, majd később a magyar, cseh burzsoázia, a kapitalisták, gyárosok, bányabárók, grófok, földbirtokosok és hasonló népnyúzó söpredék igyekeztek ellentétet szítani a szlovák és magyar dolgozók között. Clementis, Husák, Novomeský, Okáli és társai folytatói lettek ennek a politikának ... ez abból is kitűnt, hogy amikor Novomeskýnek kifogásoltuk, hogy a vezetésére bízott hivatal pedagógiai osztályán egy volt magyar fasiszta tanító van megbízva a magyar tankönyvek szerkesztésével ... fölényesen azt válaszolta: „Nem találtam közületek senkit“ ... Rájöttünk, hogy csendőri és egyéb nyomozások után - amiben nagy segítségére volt Okáli belügyi megbízott - engedélyezte ugyan a „magyar iskolákat“, de ... legtöbbjükben csak egyes tantárgyakat lehetett magyarul tanulni 37 ... Ha végigmegyünk a délvidéken, Husák, Novomeský káros tevékenységének hatásán kívül megcsap bennünket az a romlott légkör is, amit Okáli hagyott maga után ... Okáli sem kereste soha és nem is találta meg a kapcsolatot a magyar dolgozókkal, ám megtalálta Szálasi volt fasiszta zenei tanácsadójával, a Szálasi induló szerzőjével 38. << És végezetül álljon itt az elnöki beszéd befejező része: „ ... saját kezünkbe vesszük a béke ügyét azzal, hogy a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét erős tömegszervezetté építjük ki, hogy mozgósítjuk Csehszlovákia magyar dolgozóit a béke megvédésére, a gottwaldi ötéves terv sikeres megvalósítására, hogy így mindenkor, minden eshetőségre elkészülve Gottwald elvtárs vezetésével Pártunk irányítása mellett necsak utasai legyünk a Szovjetunió vezette békehajónak, hanem aktív matrózai tartsuk a béke vitorláját örök időkre a nagy Sztálinnal, a dicső szovjet néppel ...“ A legérdekesebb „üzenet“ a III. Országos Közgyűlés (1952. május 2425.) elnöki beszámolójában hangzott el, melyben kiemelten nagy hangsúlyt kapott az agitáció és a propaganda: „Szlovákia szocialista iparosításának nagy feladatait teljesíteni annyit jelent - mondotta Široký elvtárs -, hogy hallatlan mértékben ki kell fejleszteni a tömegpolitikai munkát, a mindennapi népnevelést 34
Dr. Gustáv Husák (1913-1991), 1944-45 az SZNT alelnöke, illetve belügyi megbízott, 1945-46 közlekedési megbízott, 1946-50 a Megbízottak Testülete elnöke, 1950-60 börtönben, 1968-ban a Csehszlovák kormány alelnöke, 1969-1987 a CSKP KB főtitkára, 1975-től 1989-ig köztársasági elnök. 35 Dr. Ladislav Novomeský (1904-1976), 1945-től oktatási megbízott, 1951-56 börtönben, 1963-ban rehabilitálták. 36 Dr. Daniel Okáli (1903-1987), 1926-ban Érsekújvárott ügyvédi gyakornok, 1945-ben a Belügyi Megbízotti Hivatal csoportfőnöke, 1946-48 kitelepítési kormánybiztos, 1948-50 belügyi megbízott, 1951-60 bebörtönözve, 1960-tól az SZTA munkatársa. 37 Több mint feltételezhető, hogy Lőrincz Gyula, aki jó barátságban volt Novomeskývel, tudta, hogy ő az SZNT 1945. decemberi munkaprogramjában betervezte a magyar iskolák létesítését, s azt is, hogy éppen Novomeský tett javaslatot az SZLP KB elnökségének legalább magyar párhuzamos osztályok engedélyezésére. Lásd: Gabzdilová Soňa: Maďarské školstvo na Slovensku v druhej polovici 20. storočia, Lilium Aurum, Dunajská Streda, 1999, 19-27.o. 38 A beszámoló azt sugallja, hogy Sámi Zoltánt az Ébredj, magyar! hungarista győzelmi induló szerzőjét Okáli Szlovákiában bújtatta.
28
és propagandát ... (ez) Szlovákia Kommunista Pártjának, de fő feladata az összes tömegszervezetnek is. Široký elvtárs ebbe a néhány mondatba összesűrítette mindazt, amit a CSEMADOK jövőbeni munkájára mondhatunk. Első a tömegpolitikai munka, a népnevelés, a propaganda kérdése. Ha ezen a téren vizsgáljuk meg a CSEMADOK helyi csoportjait, első helyen kell megemlíteni az érsekújvári és a kassai helyi csoportot. Érsekújvárott a helyi csoport meg tudta csinálni, hogy rendszeres ismeretterjesztő előadásokat tartott a magyar dolgozóknak, elindult azon az úton, amelyet Široký elvtárs jelöl meg számunkra is ... könyvtárat állított fel ez a helyi csoport berendezett olvasószobával, amely a délutáni óráktól kezdve nyitva áll, s ami még jobb, látogatva is van a magyar dolgozók által“. És itt lapozzunk (lásd az 1. sz. mellékletet) a Vražda-féle könyvtártiltáshoz! Vagy vessük össze a beszámoló idézett részét az érsekújvári szervezet vezetősége 1949. március 30-i gyűlésének jegyzőkönyvével, amelyben megállapítást nyer, hogy a városházán és a gimnáziumban nagy mennyiségű magyar könyv kallódik gazdátlanul, melyek az 1945-ös rendelet értelmében zúzdába kerülnek. A vezetőség elhatározta, ha nem is a hivatalos eljárás szerint, de legalább a szépirodalmi műveket megmentik a tagság számára. A magyar könyvtárak tiltása az országos közgyűlésen, méghozzá Široký kormányfő intelmei és útmutatása alapján egyszerre a könyvtáralapítás dicséretévé, országos nyilvánosság előtti példaadássá lényegül át! Az effajta „álarcosbál“ más alkalmakkor is megismétlődött. A korszellem, az akkori politikai gyakorlat további megismertetése céljából álljon itt egy „jelentés“, amit 1951. február 22-én készített a pozsonyi központ titkára az országos Csemadok-szerv számára az érsekújvári, nagysurányi és párkányi járási titkárságokat irányító nyitrai kerületi elnökség összeállításáról: „Megbeszélést folytattam a Párt kerületi titkárságán Blaho elvtárssal a CSEMADOK kerületi elnöksége kinevezése tárgyában. Megállapodtunk abban, hogy a kerületi elnökség az alább felsorolt egyénekből tevődik össze: Nagy János (Mužla, okr. Štúrovo)39, Nagy Károly (Levice), Csertyánszky Mihály (Kálná, okr. Želiezovce), Bábindeli Márton (Nána, okr. Štúrovo), Mackó Ferenc (Dvory nad Žitavou, okr. Nové Zámky), Pék István (Žiharec, okr. Šaľa), Táncos István (Kolárovo, okr. Komárno), Körmendi Ferenc (Komárno), Borsos András (Iža, okr. Komárno), Sztyevula Ilona (Pohranice, okr. Nitra), Schulcz József (Branč, okr. Nitra), Kerületi titkárnak Blaho elvtárs Kender János elvtársat javasolja Lok-ról (okr. Levice). Blaho elvtárs kéri, hogy a CSEMADOK Központi Titkársága a kinevezendő kerületi elnökség tagjairól írásban adjon 39
A belügyi megbízott 1948. június 11-i A-311/16-II/3/1948 sz. hirdetménye (Úradný vestník, 1948, 54. rész, 1276-1285.o.) alapján megváltozott Szlovákia 710, zömmel magyar település neve. A Csemadok titkára - még belső használatra is - szigorúan ragaszkodott a helységek szlovák elnevezéséhez. Érdekességként említhető meg: a Daniel Okáli féle névváltoztató bizottság Érsekújvár nevét az első köztársaságban használatos Nové Zámky helyett F u č í k o v o-ra kívánta változtatni.
29
véleményt (politikai hovatartozásuk 1938 előtt, jelenleg milyen mértékben vannak bekapcsolódva az építő munkába mint a gazdasági, politikai és kulturális téren)“. Az alábbiakban tekintsük át az egyes „kisjárások“ vezetőinek névsorát a kezdetektől 1960-ig.
NAGYSURÁNYI JÁRÁS Elnök 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959
Titkár Gutrai István, Barsbaracska Juhász József, Aha Somogyi Lajos, Aha Somogyi Lajos, Aha Somogyi Lajos, Aha Tóth János, Aha Tóth János, Aha Tóth János, Aha Tóth János, Aha
Száraz Tibor, munkás, Nyitrakér Lülei István, munkás, Barsbese Keszeli Mihály, tanító, Nagysurány Gutrai István, földműves, Barsbaracska Gutrai István, földműves, Barsbaracska Gutrai István, földműves, Barsbaracska Gutrai István, földműves, Barsbaracska Gutrai István, földműves, Barsbaracska
PÁRKÁNYI JÁRÁS 1950 1951 Sóty János, villanyszerelő, Párkány Bagócsi János, villanyszerelő, Párkány 1952 Papp Ernő, felvásárló közp. vezetője Búcs Bagócsi János, villanyszerelő, Párkány Bábindeli Márton, munkás, Nána 1953 Bábindeli Márton, munkás, Nána 1954 Nagy János, munkás, Muzsla
1955 Kovács Gábor, földműves, Párkány 1956 Kovács Gábor, földműves, Párkány 1957 Kovács Gábor, földműves, Párkány 1958 Bagócsi János, villanyszerelő, Párkány 1959 Kovács Gábor, földműves, Párkány
30
Kovács Flórián, Párkány Papp Béla, Kisgyarmat Pásztor Vidor, Béla Kucsera János, Muzsla Papp Béla, Kisgyarmat Lukács Sándor, Csata Papp Béla, Kisgyarmat Pásztor Gyula, Zalaba Pásztor Gyula, Zalaba Tóth Márton Kovács Flórián, Párkány Kovács Flórián, Párkány Kovács Flórián, Párkány Henczy Béla, Kisgyarmat Henczy Béla, Kisgyarmat Csányi Zoltán, Nána Csányi Zoltán, Nána, titkár Hencz György, Csúz, instruktor Csányi Zoltán, Nána, titkár Hencz György, Csúz, instruktor
ÉRSEKÚJVÁRI JÁRÁS Elnök 1950 1951 Kiss Béla, munkás, Andód 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959
Kiss Béla, munkás, Andód Seres Ernőné, munkás, Érsekújvár Seres Ernőné, munkás, Érsekújvár Seres Ernőné, munkás, Érsekújvár Szépe Gáspár, könyvelő, Szímő Szépe Gáspár, könyvelő, Szímő Kiss Béla, munkás, Érsekújvár Száraz László, tanár, Érsekújvár
Titkár Mészáros Károly, Andód Sebák István, Érsekújvár Kutrucz Rudolf, Szímő Kutrucz Rudolf, Érsekújvár Kutrucz Rudolf, Érsekújvár Csontos István, Naszvad Bukor József, Szímő Bukor József, Szímő Bukor József, Szímő Bukor József, Szímő Ősziné Gy. Irma, Kamocsa
Adminisztrátor
Győrös Irma, Kamocsa Győrös Irma, Kamocsa Győrös Irma, Kamocsa Győrös Irma, Kamocsa Győrös Irma, Kamocsa
A Csemadok járási titkárai (és később elnökei is) nehezebb helyzetben voltak, mint a helyi csoportok vezetői, hiszen őket a pártszervezetek jóváhagyásával a központ nevezte ki, vonta felelősségre, és nem csupán a Csemadok-tagok miatt, de az „akcióbizottság“ késlekedése, a földműves szövetkezetek megalakulásának lassú menete, esetenként azok feloszlása, a nehéziparba való toborzás és a többi tömegszervezetbe való toborzás sikertelensége miatt is. A tagság viszont azt várta el a „járástól“, hogy nyújtson segítséget a magyar pedagógusok visszaköltöztetéséhez és a magyar iskolák megszervezéséhez. Amint a Párkányi járásról készült áttekintés is bizonyítja, a sokszor homlokegyenest ellentétes elvárások, de a tapasztalatlanság miatt is, a járás élén gyakori személyi változások történtek: 1952-ben három elnök és ugyancsak három titkár váltotta egymást Párkányban. Egy évvel később két titkára, 1954ben - egy év alatt - három titkára is volt a Járási Bizottságnak (amíg Párkányban tíz év alatt tíz titkár is kicserélődött, addig Érsekújvárott csupán négy, de Mészáros Károly csak azért vált meg beosztásától, mert a központ 1950-ben az ógyallai titkárság élére rendelte őt) 40. Ismerve az akkori „káderpolitikát“, meg azt a tényt is, hogy Kovács Flóriánt aki 1949-ben, majd 1954-ben és 1955-ben járási titkár volt Párkányban (és egyúttal a város színjátszása és zenei élete egyik főszerepelője is), nem csupán leváltották, majd kizárták a Csemadokból, de politikai okok miatt be is börtönözték, nehéz volt akkor (is) titkárkodni a Csemadokban. És még egy adalék: az ötvenes évek szlovákiai magyar értelmisége lakossági részarányát, s nemkülönben társadalmi szerepét bizonyítja az a tény is, hogy 1949 és 1959 között a három járásban a kulturális szervezet járási elnökei, illetve titkári tisztségében dolgozó 32 személy közül csak egyetlennek volt felsőfokú végzettsége, míg a többinek érettségije sem. 40
Rimaszombatban hét járási Csemadok-titkár váltotta egymást másfél év alatt!
31
Az alakulás első évei taglétszámáról egymásnak ellentmondó adatok állnak rendelkezésünkre, ezért a három kisjárásról csak 1951-et követően adunk áttekintést. Meg kell azt is jegyeznünk, hogy 1957, 1958 és 1959-ben is nagy eltérések mutatkoznak a járások akkori jelentései és a Csemadok-központ kimutatásai között. Áttekintés a tagságról Év
Érsekújvári járás
Párkányi járás
Nagysurányi járás
Összesen
Szlovákiában összesen
Helyi TagHelyi TagHelyi TagHelyi TagHelyi Tagcsopor- létszám csopor- létszám csopor- létszám csopor- létszám csopor- létszám tok sz. tok sz. tok sz. tok sz. tok sz.
1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959
9 9 9 9 9 9 9 9 9
560 585 600 710 700 811 785 820 826
20 20 20 20 20 21 21 22 22
3552 3712 2020 2200 1696 1510 1510 1710 1915
5 5 5 7 7 7 7 5 5
210 365 380 600 413 410 410 380 380
34 34 34 36 36 37 37 36 36
4322 4662 3000 3510 2809 2731 2705 1910 3121
300 380 453 450 473 478 498 506 498
20 000 34 000 43 061 42 000 45 543 32 044 32 044 33 150 32 527
A taglétszám alakulása (mely mindenkor az új tagok írásos jelentkezésével, a kimaradók számával, tehát a kifizetett tagilletménnyel volt mérhető) egyfajta szeizmográfként jelzi a szlovákiai magyarok Csemadokhoz fűződő viszonyát. Ötven év elmúltával csupán megközelítően pontos kérdéseket tehetünk fel a fenti táblázattal kapcsolatban. Mi lehetett az oka annak például, hogy a kezdeti fellángolás évében, 1953-ban, amikor országos méretben az előző évhez viszonyítva majdnem 10 000-rel, tehát több mint 24 százalékkal gyarapodott a Csemadok-tagok száma, ugyanakkor az értékelt három járásban (de elsősorban a párkányiban), 1662-vel, több mint 36 százalékkal csökkent a taglétszám? Egyebek mellett ezt a csökkenést a járási vezetőség gyakori személycseréi, illetve az ezt kiváltó okok rovására is írhatjuk, de ahogy ezt a nyitrakéri szervezet összefoglalója (A Csemadok nagykéri - milanovcei helyi szervezet 1949-1989) is megállapítja: „ ... 400 tagot számlálva kezdtük a tevékenységet. Később, amikor elkezdődött a falu kollektivizálása, sokan visszaléptek. Valami mást láttak a szervezet munkájában ...“. E szűkszavú, még a politikai változások előtt sokszorosított anyag nyilvánvalóan arra a feladatrendszerre utal, amelyet a Csemadokkal a politikai hatalom el akart végeztetni az ötvenes években. E feladatokat megtaláljuk - egyebek közt - abban a szlovák nyelvű jelentésben is (Zpráva o politicko-kultúrnej situácie medzi obyvateľstvom maďarskej národnosti na
32
Slovensku), melyet az országos vezetés 1953-ban terjesztett elő a kommunista pártközpontnak. A Csemadok fő feladatai cím alatt például a következőket olvashatjuk ebben a jelentésben: „A CSEMADOK legfontosabb feladata az lesz, hogy Szlovákia Kommunista Pártja X. Kongresszusa határozatait, elsősorban a Gottwald elvtárs 10 pontja által meghatározott irányvonalat valósítsa meg a magyar dolgozók között végzett tömegpolitikai munka állandó javításával. Küzdjön a burzsoá nacionalizmus jelenségei ellen, és főleg a magyar burzsoá nacionalizmus ellen, elsősorban azért, mert az utóbbi időben a magyarok által lakott területeken fokozódik az osztályharc: az osztályellenség a szocialista falu fejlesztésének vívmányát, az egységes földműves szövetkezetek megalakítását a nemzetiségi politikai hibájaként értelmezi ... „ stb. Ez valóban nem volt a magyar kulturális szervezet tagjai számára lelkesítő feladat. És nemcsak Nyitrakéren. De ahhoz, hogy az egyesület tagsága elvégezze a kikényszerített feladatokon túl a hatalom által épphogy megtűrt és több esetben a tiltott munkát is, a központ fontosnak tartotta az aktuálpolitikai szólamok közlését. Az ötvenes évek közepén kézenfekvő aktuálpolitikát a kommunisták 1954. júniusában ülésező X. pártkongresszusán előtérbe kerülő kulturális és oktatásügyi problematika, és a Nemzeti Front jelentőségét hangsúlyozó kérdéskör jelentette. Amíg a IV. Országos Közgyűlés (1953. október 3-4.) elnöki beszámolója a magyarországi könyvbehozatal adatszerű méltatásával (1949: 5 300, 1950: 88 000, 1951: 360 000, 1952: 275 000 példány) és a háború utáni hazai magyar könyvkiadással foglalkozik, addig az V. Országos Közgyűlés (1955. február 5-6.), ahogy ezt a X. pártkongresszus megkövetelte, a Csemadok népművelő feladatára hívta fel a figyelmet. Az elnöki beszédben konkrét témák hangzottak el, melyeket a „népművelésben“ ki kell használni. Ezzel kapcsolatban a mostani Érsekújvári járás helyi csoportjait is megemlíti Lőrincz Gyula: „A surányi járásban Baracska község határában állandó problémák vannak, mert a dombos részeken nem tudnak megfelelő terméseredményeket elérni ... A CSEMADOK taggyűlésein számtalan esetben felvetették ezt a kérdést. Határozatot hoztak, hogy az egységes földműves szövetkezettel közösen megszerveznek egy növénynemesítéssel foglalkozó szakkört ... Olyan gabonaféléket termelnek itt, amelyek a határ dombos részein is gazdag termést adnak. Ennek a szakkörnek 36 tagja van és vezetője a CSEMADOK egyik legaktívabb tagja, Czíria Sándor ... Csúzon Mészáros István vezetésével csillagászati szakkört alakítottak a CSEMADOK aktív tagjai ... Több járási titkárunk elhanyagolja a népművelő előadások szervezését, mint például ... Párkányban“. A tagságot az elnöki dícséret (illetve elmarasztalás) legalább olyan kevéssé motiválta, mint a beszámolóban javasolt „népművelési“ témák: A gazdasági állatok betegségének elhárításáról, Tudomány és vallás,
33
Hogyan keletkezett a Föld stb. Ez megmutatkozott az akkori tagtoborzás sikertelenségében is. Az 1956-59 közötti évek országos és járási taglétszám-csökkenés okai ennél kézenfekvőbbek. Tudjuk, az ország politikai vezetése utasítására a Csemadok is elítélően nyilatkozott az 1956-os forradalomról. A forradalommal kapcsolatos kijelentések közül meg kell említeni a járások elítélő nyilatkozatait, de főleg a VI. Országos Közgyűlésen (1957. május 25-26.) elhangzó beszámolót. Ez annyiban különbözött az eddigiektől, hogy - ki tudja miért, de nem Lőrincz Gyula tartotta. Ő egy rövidebbre fogott megnyitó után átengedte a főbeszámolót a szervezet főtitkárának. Tudni kell, hogy a Csemadok tevékenységéről szóló főtitkári beszámolókat, ahogy a későbbi évek központi bizottságai beszámolóit is az országos titkárság, majd az elnökség is megtárgyalta, illetve kiegészítette, és csak így kerülhetett a Csemadok Központi Bizottsága, illetve az országos közgyűlés elé. Ám előtte - jóváhagyás céljából a beszámolót a központi pártszerv elé kellett terjeszteni. Az 1957-es közgyűlési beszámolóból (akárcsak a hivatalos küldöttségek tagjai üdvözlő felszólalásaiból) nem hiányozhatott az 1956-os forradalom és annak hazai vonatkozásai felemlítése. Mivel a beszámoló e részének, akárcsak az 1956-os forradalommal kapcsolatos járási nyilatkozatoknak hatása volt a taglétszámra (is), ezt a részt érdemes teljes terjedelmében közölnünk: >> A magyarországi ellenforradalom próbára tette hazánk magyar dolgozóinak a Csehszlovák Köztársaság iránti szeretetét és a szocializmus győzelmébe vetett hitét is. A magyar dolgozók jól megállták a helyüket. DélSzlovákia magyarlakta falvaiban szinte jelszóvá vált a kijelentés: „Nem akarunk Horthy-fasizmust. Mi itthon vagyunk Csehszlovákiában és jól érezzük magunkat!“ De nemcsak szavakkal, kijelentésekkel igazolták hazánk magyar dolgozói a Csehszlovák Köztársaság iránti szeretetüket, hanem a termelőmunka fokozásával is az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Joggal mondhatjuk, hogy hazánk magyar dolgozói a szocializmus építése mellett harcos kiállásukkal, az ellenforradalmi elemekkel szembeni gyűlöletük kinyilvánításával bebizonyították, hogy szeretik népeink közös hazáját, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságot és mindörökre hűek maradnak a szocializmus eszméihez. Akkor, amikor e megállapításokat tesszük, hiba volna nem látnunk azt is, hogy bár szórványosan, de még mindig vannak magyar burzsoá-nacionalista elemek, amelyek nem mondtak le a népeink egységét bomlasztó, a szlovák és a magyar dolgozó nép barátságát rombolni akaró népellenes szándékukról. Ilyen reakciós törekvésekkel, főleg a magyarországi ellenforradalmi események idején és az utóbbi hónapokban találkoztunk. Több községben a kulákság fokozta a suttogó propagandát, magasztalta az áruló Nagy Imrét, helyeselte annak politikáját és az egységes földműves szövetkezetek ellen agitált. A csehszlovákiai magyar dolgozó nép azonban nem hagyta magát
34
félrevezetni, hanem visszaverte a reakció támadásait. El kell ismernünk, hogy a magyar burzsoá-nacionalizmus szószólói esetenként beférkőztek kultúregyesületünkbe, a CSEMADOKba is. << 41 A Csemadok-tagság nem értett egyet a beszámoló eme részével és ezt úgy nyilvánította ki, ahogy erről a statisztikai kimutatás vall: 1956-ban országos méretben majdnem 13 000-rel csökkent a taglétszám. Az 1955-ös állapotot csak tizenegy évvel a forradalom után (1967-ben) érte el a Csemadok (az Érsekújvári járásban már 1964-ben). Ezt a nagyarányú taglétszám-csökkenést ismerte az országos vezetés is, és ezért ahol ezt megtehette, ott az 1955-ös, illetve az 1956-os taglétszámot „stabilizálta“. Máskülönben aligha hihető, hogy például az érsekújvári helyi csoportban az egymás után következő évben sem tagfelvétel, sem elhalálozás nem volt. A statisztika ugyanis mindkét évben ugyanazt a taglétszámot, 521 Csemadok-tagot mutat ki. Ugyanígy azonos taglétszámot mutattak ki az 1956-os, illetve 1957-es évben a Párkányi (1510-1510) és a Nagysurányi járásban (410-410), ami nem lehet a véletlen műve. Ennél még szembetűnőbb, hogy országos méretben 1956-ban és 1957-ben is 32 044 tagja volt a Csemadoknak, ami egyszerűen lehetetlen. Az országos vezetés a tagkiesést kizáróan igazolványcserével, a passzív tagság lemorzsolódásával magyarázta. Hivatalosan a forradalomról (ellenforradalomról) mint okról nem esett szó.
1.3. Helyi kezdeményezések és amit el kellett végezni A belső szervezeti élet (tagtoborzás, vezetőségi, tagsági és tisztújító évzáró taggyűlések) egyfajta alapfeltételét képezte helyi szinten a tényleges Csemadok-munkának. Az a tény, hogy a Csemadok által szervezett műsorok pódiumra emelték az eladdig csak „suttogó“ magyar nyelvet azt eredményezte, hogy a helyi csoportokkal szinte egyidőben létrejöttek (újraszerveződtek) a jórészt csak alkalmilag fellépő színjátszó csoportok, énekkarok, tánccsoportok. Varga László szerint azért, 42 mert a Csemadok tulajdonképpen folytatta a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (1928-1938) aktív munkáját, mely főleg az amatőr színjátszó mozgalomra épült. Valóban hiba lenne azt hinni, hogy a Csemadok minden hagyomány nélkül építkezett. Csak éppen új és nehezebb politikai és társadalmi feltételek között folytatta, vagy legalábbis (helyi szinten) folytatni szerette volna a második világháború előtti kulturális hagyományok ápolását, melyet a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület, a „Masaryk Akadémia“, a Sarló-mozgalom, a Prohászka Körök, a Gyöngyösbokréta, vagy a szlovákiai magyar kulturális, 41
Az 1956-os forradalom utáni országos közgyűlés iránt rendkívül nagy érdeklődést tanúsított a politikai szerv. Alig fordult elő azelőtt, hogy ennyi és ennyi magyarul értő politikus érkezzen a közgyűlésre. 42 Vö.: Varga László: Az első lépések, Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 13, Dunaszerdahely-Nagymegyer, 1999, 8-9.o.
35
társadalmi, egyházi egyletek, klubok, társaságok 43 végeztek az aránylag nagyszámú akkori magyar lap kitüntetett figyelme kíséretében. 1.3.1. Műkedvelő művészeti tevékenység A Csemadok égisze alatt újraszerveződő színjátszó-, illetve az új műfajt jelentő esztrádcsoportoknak nem kevés akadályt kellett leküzdeniük. Nem a közönségszervezéssel volt a gond, jöttek a nézők minden különösebb hírverés nélkül is: végre magyar szót hallhattak. Az egyik nagy gondot a darabválasztás jelentette. Az ötvenes években nem a rendezők, hanem a járási cenzorok döntötték el, hogy akárcsak egy rövid jelenet is előadható-e vagy sem. Új és főleg játszható darab alig volt. A háború előttiek szövegkurtításait nem dramaturgiai, hanem politikai megfontolásból, de el kellett végezni, hogy a bemutatást engedélyezzék. Hacsak - és ez jelentette a másik gondot - a cenzor, vagy az „osveta“, a népművelési központ nem talált reszlovakizált személyt a szereplők között. (A kérvényben fel kellett tüntetni a szereplők névsorát, lakcímét, korát. Ha reszlovakizáltat fedeztek fel köztük, nem engedélyezték a darabot). A színjátszással mint az ötvenes évek legelterjedtebb Csemadoktevékenységével az irányítás minden szintjén (központ, kerület, járás, helyi csoport) az említett okok miatt rendszeresen foglalkoztak. A havonta megjelenő CSEMADOK Híradó (szervezeti értesítő) IV. évfolyama 4. számában (1955. április) bírálat éri a háború előtti darabokat, és a nem orosz nyelvből fordított propaganda-műsorokat betanuló társulásokat: „ ... több helyi csoportunk ténykedését kimondottan régi álnépszínművek lejátszására irányítják ... szemet húnynak a színjátszás terén esetenként megmutatkozó helytelen jobboldali irányzat előtt (sic!) ... A rendező munkája szerves része a dolgozó nép harcának a fejlődésért, a haladásért, a szocializmus építéséért, a külső és belső ellenséges erő 44 elleni harcnak ...“ A magyar amatőr színjátszással - akármilyen hihetetlen - még a legfelsőbb szlovák végrehajtó szerv is foglalkozott, amint ezt a Megbízottak Testülete 1959. február 5-i ülése titkosított határozata is bizonyítja (Uznesenie Sboru povereníkov z 5. februára 1959, číslo 0164/59-taj.): „A kultúrában is mutatkoznak hiányosságok, főleg a színdarab-választásban“, ezért a testület a határozat B-5c pontjában feladatul adja az illetékes megbízottnak 43
Pl.: Toldy Kör (Pozsony), Magyar Akadémikusok Katolikus Köre (Pozsony), Kazinczy Társaság (Kassa), Jókai Egyesület (Komárom), Reviczky Társaság (Léva) ... Lásd pl.: Molnár Imre: A szlovenszkói magyar közművelődés meghatározó összetevői 1920-1945 között. In: A (Cseh) szlovákiai magyar művelődés története 1918-1998, Ister, Budapest, 1998, 179-231.o. 44 1950-53-ban országos méretet öltött Csehszlovákiában is a belső ellenség üldözése. A hatalom elvárta, hogy a Csemadok országos vezetése is meglelje a maga „osztályellenségeit“. A központ nem elégedett meg azzal, hogy kizárja az érsekújvári vezetőségből Dr. Majthényi Józsefet, a lévaiból Nagy Lászlót, az alistáliból a helyi tiszteletest, hanem még a rendezőket is felelőssé tette darabkiválasztásuk okán a belső ellenség elleni harc lekicsinyléséért.
36
„folyamatosan javítani a magyar művészeti csoportok repertoárját eredeti hazai magyar művek, valamint szlovákból és oroszból fordított művek kiadásával“ ... 45
A Csemadok érsekújvári színjátszói már 1949 nyarán (!) színre vitték Moliere Dandin György c. művét (Duda Gyuri házassága címmel) Kovács Pál tanító rendezésében. Ezt az „időszerűbb“ Mélyszántás (rendezte Csicsátka Ferenc), majd a Szántay József által rendezett Liliomfi, Mélyek a gyökerek, Csendháborító és Pünkösdi királyság követte. Ezután - akárcsak az egész országban - színre került A bor, A csikós, és természetesen az állami díjjal jutalmazott Egri Viktor darab, a Közös út (Bijeszik Gyula rendezésében). Az, hogy a március végén megalakított helyi csoport színjátszói alig négy hónap múlva már Moliere-bemutatót tarthattak, csak a pezsgő kulturális életet biztosító háború előtti városi egyletek és egyesületek 46 itthon maradt műkedvelőinek beszervezésével volt lehetséges. Párkányban is jó hagyománya volt a Katolikus Legényegylet, az Izraelita Nőegylet, a Párkányi Önképző Tűzoltó Testület által szervezett műkedvelő színjátszásnak. A harmincas-negyvenes években bemutatott Fehérvári huszárok, Nemes rózsa, Ida regénye, Mágnás Miska, Iglói diákok stb. sikerére építkezett a Csemadok. És nem utolsó sorban e darabok rendezőire (Németh László, Sipka Béla) és szereplőire (Bartusz Tibor, Fatter Imre, Hofbauer József, Kovács Flórián, Németh László, Paulovics János, Sipka Béla). A háború előtti párkányi kulturális élet szervezői szinte kivétel nélkül a Csemadokban folytatták a kényszerhallgatás utáni munkát. Ezért is volt sikeres a párkányi színjátszás újraszervezése és korai bemutatkozása (Gow-D Ugsseau: Mélyek a gyökerek, 1950, rendezte Sipka Béla). Tekintsük át, hol és mit tanultak be 1949 és 1960 között a három járás szervezeteiben (a színre vitt darab vastagon szedett címe után zárójelben a színdarabot bemutató Csemadok-társulatokat tüntetjük fel): A betyár kendője (Udvard), A bor (Búcs, Érsekújvár, Nána, Udvard), A cigány (Leléd, Pozba, Muzsla, Udvard, Tadoskedd), A csikós (Kicsind, Kürt, Kőhídgyarmat, Nána, Érsekújvár, Libád, Nyitrakér, Köbölkút, Muzsla), A fehér tyúk (Bény, Kisgyarmat, Ipolyszalka, Kürt, Udvard), A kalap (Búcs), A kőszívű ember fiai (Párkány), Amerika hangja (Párkány), Annuska (Béla, Nána, Udvard), A tanítónő (Csúz, Kamocsa, Nána, Tardoskedd), A vadorzó felesége (Andód, Barsbaracska, Nyitrakér), A vén bakancsos (Csúz, Kőhídgyarmat, Kürt), Az 45
A határozat 5g pontja olyasmit ír elő, amiről kevesen tudnak: „bebiztosítani a hazai és a külföldi filmek magyar nyelvű feliratozását“. 46 A magyar egyesületek feloszlatásáról szóló (1945. október 10-én kiadott Elnöki Dekrétum 4. cikkelye) rendelet előtt Érsekújvárott a következő egyesületek fejtettek ki kulturális tevékenységet (is): Szent Margit kör, (világi elnöke Hecskó Márta), Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (e.: Turchányi Imre), Érsekújvári Iparosok Dalegylete (e.: Doszkocs Béla), Érsekújvári Városi Dalegylet (e.: Csongár Andor), Érsekújvári Vasasok Olvasóés Dalköre (e.: Chovan Gyula), Gazdakör (e.: Haulik Béla), Magyar Munkásakadémia (e.: Perl Elemér), Czuczor Gergely Cserkészcsapat (parancsnok: Mrenna József), Katolikus Kiscserkész Csapat (par.: Tatarik Emil), Hasamér (par.: Hoffman Illés).
37
erdész mátkája (Kamocsa), Az öreg kulák (Nána), Állami áruház (Szőgyén), Bacúch major (Bény, Fűr), Becsületes juhászlegény (Libád), Bekötött szemmel (Szímő), Boci boci tarka (Tardoskedd), Bolond Istók (Bátorkeszi), Bolondos vasárnap (Bény), Borjú (Barsbaracska, Nána), Botcsinálta doktor Nyitrakér), Borvizsgáló (Ipolyszalka), Bekötött szemmel (Szímő), Bölömbika Nána), Buborékok (Kamocsa, Muzsla), Bukfenc (Érsekújvár), Bújócska (Muzsla, Szőgyén), Büszke páva (Nyitrakér), Csalódások (Bény, Kamocsa, Kisgyarmat, Nána), Csendháborítók (Érsekújvár), Csínom Palkó Szőgyén), Dandin György házassága (Bátorkeszi, Búcs, Érsekújvár, Nána, Ipolyszalka), Dankó Pista (Dunamocs, Kamocsa, Kürt, Udvard), Debreceni lunátikus (Zsitvabesenyő, Kamocsa), Éles Marika menyasszonyi fátyla (Nána, Udvard), Falurossza (Bátorkeszi, Kőhídgyarmat), Fehér Anna (Kamocsa, Kürt), Fény a faluban (Kamocsa, Párkány), Földindulás (Udvard), Fösvény (Ebed, Muzsla, Tardoskedd), Furcsa szerelem (Bény), Ha az asszony kezében a gyeplő (Ipolyszalka, Nyitrakér, Újlót, Nána), Halott ember ne nősüljön (Búcs), Hat szerelmes (Muzsla), Házasság hozománnyal (Nána, Szőgyén), Házasságszédelgő (Nyitrakér), Hétfalu kovácsa (Szímő), Hivatalos gyűlés (Udvard), Húsz év után (Bény, Nyitrakér, Udvard), Huszárvágás (Bény, Ipolyszalka), Ingyenélők (Kamocsa, Párkány, Tardoskedd), Kakasziki háború (Bény), Kakukk Marci (Bátorkeszi), Kaviár (Nána, Szímő), Kecsketej (Nána, Pozba), Kényeskedők (Búcs), Kérők (Bény, Nána), Késő bánat (Muzsla), Két hét nyaralás Muzsla), Két évi mátkaság (Nyitrakér), Kocsonya Mihály házassága (Nána), Kóstoló (Nána), Közös út (Érsekújvár, Kisgyarmat, Nána, Tardoskedd), Krizsák Kati kecskéje (Nána), Kubo (Andód, Bátorkeszi, Bény, Garamkövesd, Fűr, Nyitrakér), Lakásszentelő (Párkány), Légy jó mindhalálig (Köbölkút, Nyitrakér), Liliomfi (Érsekújvár, Kicsind, Kisgyarmat, Köbölkút, Udvard), Lúdas Matyi (Bátorkeszi, Érsekújvár, Bény, Bajta, Kéménd, Nyitrakér, Tardoskedd), Luxemburg grófja (Érsekújvár), Mágnás Miska (Érsekújvár, Búcs), Makrancos házasok (Nyitrakér, Tardoskedd), Mama (Bart, Búcs, Csúz, Érsekújvár, Kamocsa, Kisgyarmat, Újlót), Manó (Nyitrakér), Mélyek a gyökerek (Érsekújvár, Párkány, Pozba), Mélyszántás (Búcs, Érsekújvár), Miklós vitéz (Udvard), Mikor a hárs kivirágzik (Bátorkeszi, Csúz, Tardoskedd), Nagy műtét (Érsekújvár), Nem élhetek muzsikaszó nélkül (Dunamocs, Tardoskedd, Zsitvabesenyő), Nem vagyunk angyalok (Érsekújvár), Nevelni kell az asszonyt (Udvard), Noszthy fiú esete Tóth Marival (Barsbaracska, Nyitrakér), Nők iskolája (Bátorkeszi), Nyolc hold föld (Nyitrakér), Nyúlszőr kalap (Ipolyszalka), Okos nadrág (Nána), Özvegy Varga Ábrisné (Búcs, Kürt, Udvard), Pacsirta (Bátorkeszi, Ipolyszalka), Párizsi vendég (Párkány), Pettyes (Kamocsa, Kürt, Muzsla), Pulykapásztor (Leléd), Pünkösdi királyság (Érsekújvár), Rejtélyes utas (Nána), Részeg gazda (Ipolyszalka, Kisgyarmat), Revizor (Kéménd, Kisgyarmat, Pozba), Sárga csikó (Szőgyén), Sári bíró (Kisgyarmat, Libád, Pozba, Szőgyén), Sokat próbált 38
vőlegény (Ipolyszalka), Szabad szél (Szőgyén, Tardoskedd), Szabin nők elrablása (Érsekújvár, Szőgyén, Tardoskedd), Százházas lakodalom (Bátorkeszi, Ipolyszalka), Szökik a menyasszony (Kürt, Nána), Szénapadlás (Érsekújvár, Kürt), Szerelmesek (Andód), Szomszédok (Bátorkeszi), Tóth Lidi (Udvard), Tíz nap a szerelemért (Szőgyén), Úri dámák és huszárok (Búcs, Kürt, Nána), Úri muri (Nyitrakér), Utolsó vonat (Érsekújvár), Zavaros örökség (Nána), Zsuzsi (Bese, Nyitrakér). A színre vitt darabok betanítását (rendezését) javarészt pedagógusok vállalták. A rendezők feladata a betanításon kívül a kellékek és kulisszák biztosítása is volt. Tekintsük át - az általunk hozzáférhető adatok szerint - kik rendezték a színelőadásokat az értékelt években. A Csemadok helyi csoportja A rendező neve Andód Mészáros Károly Szarka Gyula Bajta Leszkó Béla Barsbaracska Czíria Sándor Csizmarek Mátyás Bart Bartal Ferenc Bátorkeszi Tóth Etelka Sidó Szilveszter Balek Ferenc Peszeki János Béla Bitter Mihály Bény Kecskés Ferenc Balázsy Teréz Búcs Horváth Zsigmond Csekes József Jókai Lajos Tárnok Lajos Csúz Jezsovits Kálmán Dunamocs Schultz József Ebed Rutay Ferenc Érsekújvár Ács Károly Bijeszik Gyula Kovács Pál Csicsátka Ferenc Hlavicska László Boleman Iván Szántay József Fűr Kómár Dezső Garamkövesd Kolozsváry Jenő Ipolyszalka Török Ferenc Józsa Lőrinc
39
A rendező foglalkozása asztalos kisiparos munkás tanító tanító tanító földműves fodrász tanító kereskedő tanító munkás tanító tanító református lelkész EFSZ csoportvezető ács ács gyógyszerész tanító hivatalnok szabó kisiparos kalapos mester tanító népművelő tanító gyógyszerész szabó kisiparos EFSZ-tag földműves asztalos napszámos
A Csemadok helyi csoportja A rendező neve Kamocsa Dózsa Lajos Dráfi József Meleg Kálmán Kéménd Rák Márton Kicsind Móric Pál Kisgyarmat Dávid Géza Szurdi Miklósné Szurdi Miklós Köbölkút Polák Anna Kőhídgyarmat Szalai Vidor Retkes Valéria Kürt Szofka László Sánta Béla Dornay György Krommer Mária Libád Bitter Mihály Muzsla Grosch Istvánné, id. N. Szabó László Zboril István Drezsik Vilmos Hastó Istvánné Nána Németh András Csányi József Kovács Béla Czímer Vince Nyitrakér Czajlik András Paulovics János Trelaj Gézáné Rácz Béla Mészáros Emília Dávid Valéria Újlót Szilágyi Irma Párkány Hofbauer József Sipka Béla Fatter Imre Péterváry László Németh László Pozba Konkoly Zoltán Pócs Júlia Szímő Kollár Gyula Nagy Katalin Szőgyén Pék László Tardoskedd Molnár József Csányi Valéria Udvard Maczkó Ferenc Takács Lajos Zsitvabesenyő Kovács Lajos 40
A rendező foglalkozása kántor tanító tanító munkás munkás földműves tanító tanító tanító gépkocsivezető tanító tanító tanító borbély tanító EFSZ-tag tanító hentes tanító tanító tanító nyugalmazott vasutas mozdonyvezető gazdálkodó gépkocsivezető tanító tanító tanító tanító tanító tanító egészségügyi nővér gyógyszerész borbély mérnök hivatalnok szabó munkás tanító EFSZ-tag tanító tanító lakatos háztartásbeli EFSZ-tag tanító tanító
Ha csupán az első évtizedben bemutatott színdarabok számszerűsége alapján méltatjuk a járást (járásokat), mindenképpen figyelemre méltó tényként kell megállapítanunk, hogy a Csemadok 34 helyi csoportjában tevékenykedő 78 rendező által vezetett színjátszók 214 premiert tartottak 129 darab színrevitelével. A Csemadok első évtizedében mindenképpen említést érdemel a rendezők és a szereplők aktivitása, valamint a nézők érdeklődése, hiszen például az ezer lakost sem számláló Nánán tíz év alatt 24, többségében egyfelvonásos darabot mutattak be. Az egész estét betöltő, többfelvonásos (nem ritkán zenekart, énekkart, táncosokat is igénylő) színműveket bemutató Csemadok-társulatok közül figyelmet érdemel például az érsekújvári színjátszócsoport, mely tíz év alatt 19 darabot vitt színre, továbbá a nyitrakéri (17), az udvardi (16), a kamocsai (12), kürti (12), tardoskeddi (12), muzslai (9) és a párkányi (7) színjátszó-csoport. A bemutatott előadások anyanyelv-megtartó szerepét csak az előadások és a nézők pontos száma, valamint az előadások színvonala ismeretében tudnánk értékelni. Sajnos, az előadások számáról nincs pontos adatunk, de tudomásunk van arról, hogy az első tíz év legtöbbször játszott darabja az érsekújváriak által tizenkilencszer bemutatott Mágnás Miska volt. A színdarabok mellett az ötvenes évek pódiumain megjelentek az esztrádcsoportok is. Ezek elindítója az akkor szorgalmazott „kultúrbrigád“ (jelenetekből, táncokból, szavalatokból rögtönzött rövidebb agitációs műsor) volt, amellyel a szereplők munkaidőben munkahelyükön (!) látogatták meg az embereket. Műsorukat általában az akkor alakuló földműves szövetkezetek és állami gazdaságok meghívására, kint a szántóföldeken (utánfutón, teherautón) rögtönzött „színpadon“ mutatták be, de gyakran felléptek azokban a falvakban is, ahol azidáig még nem alakult meg a Csemadok helyi csoportja. A IV. Országos Közgyűlés előtt készült központi politikai értékelésből megtudható, hogy 1953-ban az országban 46 állandó jellegű „kultúrbrigád“ tevékenykedik, melyek tavasszal 123, nyáron pedig 103 fellépést valósítottak meg a szövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozói számára. Továbbá az is, hogy a Csemadok-központ szorgalmazására új munkaforma is meghonosodott a helyi csoportokban, mégpedig a „Csemadok félóra“. Ez a községi „hangosbeszélő“ által közvetített propaganda jellegű műsor (az ország 34 településén) a nyári mezőgazdasági munkák mielőbbi befejezésére kellett hogy ösztökélje az embereket. Járásunk jegyzőkönyvei alapján megállapítható, hogy a „Csemadok félóra“ sikeresen működik Kamocsán, Köbölkúton, Kürtön, Párkányban, Szímőn, Szőgyénben, Tardoskedden és Udvardon. Lehet, hogy a „félóra“ hatására, de például Méri Béla és ifj. Sóti János traktorosok még az éjjeli órákban is arattak, Felsőpélen pedig a szervezet tagsága (Sebestyén Lajos vezetésével) két napon át kézi kaszával aratta (persze ingyen) a szövetkezet megdőlt gabonáját.
41
Az ötvenes évek jegyzőkönyveiben, elsősorban az andódi, bátorkeszi, csúzi, érsekújvári, kamocsai, párkányi, szőgyéni, udvardi és tardoskeddi helyi csoportok írásos anyagaiban olvashatunk azokról a kultúrbrigádokról, melyekből később létrejöttek a Csemadok esztrád-csoportjai. A korabeli jegyzőkönyvek tanúsága szerint az érsekújváriak esztrád-csoportja 1949 őszén két egész estét betöltő zenés műsort (ezeket Chrapek Jenő és Fábián András tanította be), 1950-ben (Fábián András, Wojatsek Ilona és Chrapek Jenő vezetésével) három műsoros estet, 1953-ban egyetlen zenés műsort (rendezte Szántay József és Fábián András) 12 alkalommal mutattak be a városban és környékén, majd 1955-ben, 1956-ban és 1958-ban évente két-két, vidám jelenetekből és dalokból összeállított műsorral (rendezte Bijeszik Gyula és Fábián András) léptek összesen 25 alkalommal a közönség elé. A párkányiak esztrád-csoportja négy alkalommal lépett fel szórakoztató műsorral Fatter Imre rendezésében (1949. június 12.: Műsoros est, 1955. április 28.: Kacagó április, 1957. január 27.: Se füle-se farka, 1959. február 1.: Vidám farsang). Az esztrádcsoportok műsorában igen gyakran közösen szerepeltek a felnőttek és a tanulók. A bátorkeszi, érsekújvári, köbölkúti, kürti, nyitrakéri, párkányi, zsitvabesenyői, udvardi magyar iskolák szereplői a Csemadok helyi szervezete kulturális csoportjai számára állandó utánpótlást biztosítottak annál is inkább, mert a gyermek- és a felnőtt csoportot (mint például Érsekújvárott Szigotszky Kornélia, Kürtön Krommer Mária, Köbölkúton Polák Anna, Nyitrakéren Trelaj Gézáné stb.) egy ugyanazon személy vezette. A Csemadok megalakulásának tizedik évfordulója évében ülésező VII. Országos Közgyűlés (1959. május 6-7.) alkalmat adott volna az első évtized összefoglalójára, a tíz év alatt megtett út eredményeinek pontos elemzésére. A Központi Bizottság beszámolója viszont csak nagy általánossággal foglalkozik ezzel. Helyette terjedelmes külpolitikai tájékoztatást nyújtott, melyben kitért a Nyugatot sújtó gazdasági válság okaira, Libanon és Jordánia megszállására, Tajvan, Kamerun, Belga-Kongó és Nyaszaföld helyzetének jellemzésére, majd a szovjet kommunisták XXI. kongresszusára, a CSKP XI. Kongresszusa által kitűzött feladatokra. A Csemadokról annyi tudható meg a beszámolóból, hogy a színjátszás „fogyatékosságai ellenére is a szocializmus építéséért és a béke védelméért, az ember jellembeli hibáinak legyőzéséért harcolt a több mint 20 000 előadáson keresztül“ (sic!), továbbá hogy „színjátszó-csoportjaink műsorpolitikájának megjavításához nagyban hozzájárult az 1957 év őszén indított versenymozgalom is, melynek keretében immár második éve versengenek a CSEMADOK legfejlettebb színjátszócsoportjai“. A beszámoló csak érintőlegesen tesz említést a néptánc-csoportok munkájáról, amikor megállapítja: „helyi szervezeteink céltudatos munkája eredményeként ma már széles mértéket ölt a haladó népművészeti hagyományok feltárásáért indított mozgalmunk. Ennek legszebb bizonyságát adják az utóbbi két éven Zselízen megrendezett dal- és táncünnepélyeink ... több mint 120
42
tánccsoportunknak jó példát mutat ... a tardoskeddi együttesünk, mely Tóth Margit vezetésével a Váskatáncot és a Húsvéti locsolást mutatta be több alkalommal“. A néptánc a színjátszásnál később bontakozott ki, elsősorban Hemerka Olga (Kassa) és Tomaschek Mária (Komárom) munkássága nyomán. A néptánc-mozgalomra a legnagyobb hatással az első szlovákiai magyar hivatásos néptánc-együttes, a Népes (1953-1955) és a pozsonyi egyetemisták és főiskolások által 1955-ben megalakított félhivatásos társulat, az Ifjú Szívek volt. Az énekkari kultúra csak a hatvanas-hetvenes években fejlődik igazi mozgalommá a zselízi fesztivál (1959), a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara (1964), valamint a Kodály Napok (1969) hatására, de ennek csírái fellelhetők a Csemadok-központ által 1955-től évente megrendezett kéthetes énekkar-vezető tanfolyamok (Ág Tibor, Szíjjártó Jenő, Schleicher László) eredményeként. Tekintsük át, hol és kik által vezetett tánccsoport, énekkar és zenekar fejtett ki tevékenységet a mai Érsekújvári járásban az első évtized éveiben. Áttekintés a járások Csemadok néptánc-csoportjairól Helyi csoport Bátorkeszi Bény Csúz Dunamocs Érsekújvár
Fűr Ipolyszalka Kamocsa
Kéménd Kisgyarmat Köbölkút Kőhídgyarmat Kürt Leléd Nyitrakér Nána Párkány Pozba Szímő
Az alakulás éve 1955 1955 1959 1955 1951 1954 1959 1957 1955 1957 1959 1955 1955 1953 1953 1957 1955 1952 1953 1952 1955 1953 1952
A tánccsoport vezetője, foglalkozása Braunstadt Oszkár - hivatalnok Takács Imre - szabó Csikós Julianna - tanító Schulc József - tanító Chvíla Irén - tanító Decsi Andrásné - háztartásbeli Szigotszky Kornélia - tanító Ponesz János - műszaki alkalmazott Ármai Magdolna - munkás Magyar Erzsébet - háztartásbeli Barczi Vilma - munkás Szegi Vilma - tanító Kósa Gizella - tisztviselő Kardos Vincéné - háztartásbeli Henczy Béla - kereskedő Polák Anna - tanító Juhász Béla - munkás Krommer Lászlóné - tanító Muszka Teréz Szlovák Pál - postás Banda Márton - munkás Steiner Márta - tanító Pozsár Zoltánné - tanító Konkoly Zoltán - munkás Kollár Gyula - földműves
43
Helyi csoport Udvard Tardoskedd Zsitvabesenyő
Az alakulás éve 1957 1959 1959
A tánccsoport vezetője, foglalkozása Nagy Béla, kántor Balogh Antal - munkás Molnár József - géplakatos Gyén Zsuzsanna - tanító
Áttekintés a járások Csemadok énekkarairól Helyi csoport Andód Csúz Ebed Érsekújvár
Az alakulás éve 1952 1957 1956 1949 1953 1954
Nyitrakér Párkány
1956 1956 1951 1953
Szímő Tardoskedd Udvard
1955 1959 1955 1953 1957
Az énekkar vezetője, foglalkozása Krajcsír János - tanító Jezsovits Kálmán - gyógyszerész Rutai Ferenc - könyvelő Kovács Pál - tanító Krajcsír János - tanító Borhidi Anna - tanító Ondrej Chovanec - vasutas Székházy Dóra - tanító Kopasz Elemér - tanító Kónya István - tanító Tóth Kálmán - kántor Sonkoly Tibor - tanító Stégmár Ilona - tanító Lengyelfalusy Miklós - tanító Trelaj Géza - tanító Kopasz Elemér - tanító Mészáros Ilona - tanító Mikulka János - asztalos
Áttekintés a járások Csemadok zenekarairól Helyi csoport Andód Csúz Érsekújvár Ipolyszalka Kürt Nána Párkány Tardoskedd
Az alakulás éve 1953 1959 1957 1957 1958 1953 1953 1955 1955
A zenekar vezetője, foglalkozása Mészáros Károly - asztalos Illés László - asztalos Virág István - zenész Horváth Tibor - vasutas Sebák János - távirdász Ondrejka József - villanyszerelő Kovács Flórián - borbély Zahovay Ernő - zeneszerző Záhradka Lajos - fogy. szöv. alkalmazottja
A három „kisjárás“ helyi csoportjaiban, ahogy erről a fenti áttekintések is tanúskodnak, sorra megalakultak, illetve újraalakultak az énekkarok, tánccsoportok és a zenekarok, melyek a színjátszókkal együtt már képesek voltak egy hosszabb szórakoztató műsor bemutatására is. Az akkori 44
Nagysurányi járás Csemadok-szervezetei Barsbaracskán (1956), Nyitrakéren (1957), Pozbán (1957) és Zsitvabesenyőn (1959. május 31.), a Párkányi járás szervezetei Köbölkúton (1953), Kisgyarmaton (1955), Párkányban (1955) és Kéménden (1958), az Érsekújvári járás szervezetei pedig Kürtön (1956), Tardoskedden (1957), Érsekújvárott (1958) és Kamocsán (1959) rendeztek körzeti Csemadok-napot, melyen olyan helyi gyűjtések alapján összeállított produkciókkal is felléptek mint a „Kisgyarmati lakodalmas“, a „Kéméndi lakodalmas“, melyek bizonyíthatóan a Gyöngyösbokréta-hagyomány jegyeit viselték. Ezen kívül Érsekújvár adott otthont az első országos dal- és tánctalálkozónak (1959), melyen az akkori legjobb 25 Csemadok-csoport 600 szereplőjének műsorát mintegy 8 000 néző látta. 1.3.2. Népművelés A Csemadok által szervezett népművelés nem lehetett egyeneságú folytatása a háború előtti közművelődésnek, ahogy ezt az amatőr színjátszás, az énekkari kultúra és a néptánc vonatkozásában megállapíthattuk. Mielőtt felsorolnánk ennek okait, szükségesnek érezzük tisztázni magát e tevékenység jelölésére akkor használt fogalmat. A népművelés mint fogalom, csak 1948 után vált ismertté, mint az iskolán kívüli ismeretterjesztés, illetve az állami intézmények és társadalmi szervezetek tudatos kultúraterjesztő és személyiségformáló tevékenysége. Eme új fogalom jellemzője a központilag szervezett kultúrafejlesztés volt, melynek tartalmát nem a résztvevők igénye, hanem a politikai hatalom akarata diktálta. A fentről szervezett népművelésnek elsősorban ideológiai, politikai és gazdaságpolitikai, s csak másodsorban volt művelődési jellege. A szórakoztató művelődésnek csak a csírái jelentek meg, s azok is inkább a hatvanas években. A propagandisztikus brosúra-felolvasások eleve sikertelenségre ítéltettek. A Csemadok V. Országos Közgyűlésén (1955) mégis az hangzott el az elnöki beszámolóban, hogy: „Az előadótestületek tagjai a múlt évben 1579 előadást tartottak. Ezeken 51 372 hallgató volt. Az 1953-as évhez viszonyítva ez lényeges emelkedés, amennyiben akkor 1402 előadást tartottunk 42 060 hallgató számára“. 47 Ezek az előadások, melyekről a helyi csoportok jegyzőkönyvei csak a jelzés szintjén tesznek említést, se témájukat illetően, sem pedig a háború előtti előadók személye tekintetében nem jelentették a kényszerhallgatás előtti közművelődés folytatását. A hajdani előadók túlnyomó többsége szülőföldje elhagyására kényszerült, s aki mégis maradhatott, elvből nem vállalta a senkit 47
Az elnöki beszámoló megemlíti az előadások témáit is: A tenyészállatok nevelésének alapelvei, A szarvasmarha téli elvetélése, Hogyan biztosítsunk magasabb malacszaporulatot ... E témákhoz szinte idekívánkozik a CSEMADOK Híradó (1955. április) által ajánlott előadás A gazdasági állatok időbeni pároztatásának jelentősége címmel.
45
sem érdeklő témákat. 48 A népművelés közművelődési csíráit az akkori magyar nyelvű sajtótermékek terjesztése, az olvasókörök, irodalmi estek, történelmi előadások jelentették. Az ötvenes évek közepén szórványosan és egyéni kezdeményezések eredményeként fel-felbukkanó helytörténet tulajdonképpen a hatvanas évek közművelődése előfutáraként is értelmezhető. A sajtóterjesztés egyike volt a Csemadok helyi csoportok azon feladatainak, melyet a központ rendelt el és a járás értékelt. A Nyitrai kerület titkári értekezletéről (1952.07.06) készült jegyzőkönyv szerint a Tartós békéért című hetilapra az Érsekújvári járás tagsága 250, a Párkányi 300 és a Nagysurányi 70 előfizetőt toborzott. A párkányi titkárság 1952-es jelentése alapján, elsősorban a búcsi, bélai, kisgyarmati, nánai, muzslai és párkányi tagság az Új Szóra 1735, a Fáklyára 554, a Dolgozó Nőre pedig 37 előfizetőt szerzett. A történelmi jellegű előadások megtartását a központ úgy képzelte el, hogy az akkor még havonta megtartott taggyűléseken - egyebek közt elhangzik egy rövidebb (felolvasott) előadás a javasolt témákból. A Csemadokközpont 1955-ben a Szlovák Tudományos Akadémiával és a Népművelési Központtal közösen a következő témákat dolgozta és adta ki a helyi csoportok számára: A szlovák és a magyar nép közös harca a XV. és XVI. században A magyar és a szlovák nép kapcsolatai a Dózsa-féle parasztfelkelésben A magyar és a szlovák nép közös harca a II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában A Szlovák Nemzeti Felkelés és a magyar partizáncsoportok szerepe. A történelmi témák csak elenyésző hányadát alkották a Népművelési Központtal közösen kiadott előadásoknak. Például 1954-ben a 60 publikált előadásból 25 (41,6%) volt politikai, 16 (26,6%) mezőgazdasági, 10 (16,6%) világnézeti, 5 (5,3%) történelmi és 4 (6,6%) „irodalmi“ jellegű. Az irodalmi témáknak viszont csak kis hányada volt szépirodalmi, a többi általában a kollektív mezőgazdasági termelés előnyeit propagáló „szakirodalom“ volt. A kiadott szépirodalmi előadások (1950-1959) Petőfi Sándor, József Attila, Móricz Zsigmond, Jókai Mór, Pavol Országh Hviezdoslav, Július Fučík, Maxim Gorkij és Mihail Solohov életét és műveit ismertették. Az akkori három kisjárásban a következő irodalmi előadásokról tesznek említést a jegyzőkönyvek (sajnos, az előadókat csak ritkán tüntették fel): Barsbaracska: Jókai Mór: Aranyember (1957) Érsekújvár: Gorkij: Anya (előadó: Barák József, tanár), 1955 József Attila költészete (ea: Fábry Zoltán), 1955 Kamocsa: Petőfi Sándor költészete (1956) 48
A Csemadok VI. Országos Közgyűlése (1957) a népművelésre vonatkozóan úgy döntött, hogy központi, kerületi és járási előadó-testületeket hoz létre. Ennek eredményéről az apparátusnak 1958-ban megküldött tájékoztató hivatott beszámolni: ... „sajnos előfordul, hogy nincs kinek előadni ... hiába készült lelkiismeretesen központi előadónk, Poszpis elvtárs a köbölkúti előadására, mivel mindössze nyolcan jelentek meg“.
46
József Attila élete és költészete (1956) Párkány: Jókai Mór: A kőszívű ember fiai (1955) Szímő: Jókai Mór: A kőszívű ember fiai (1955) Szőgyén: Petőfi élete és versei (1957) Az irodalmi előadások és estek biztosítása céljából az érsekújvári és a párkányi járási titkárság, megelőzve ezzel a közgyűlési határozatot, már 1955 őszén létrehozta a maga előadói testületét. A testület tagjai saját témájukkal vendégelőadásokat vállaltak a járás szervezeteiben. 49 Az érsekújvári testületi tagok, akik később (1963-ban) megalakították a helyi csoport honismereti körét, már 1953 szeptembere és novembere között további előadókkal (Dr. Saskó Kázmér jogásszal és Vágovits Gyula tisztviselővel) négy várostörténeti előadást tartottak (a Freund-házban) a várépítésről, a kuruckorról és az 1848-as szabadságharcról 50, Badin Győző pedig Kamocsán falutörténeti előadást tartott (1958). A helytörténet a hatvanas évek elejétől válik (országszerte) a Csemadok által végzett közművelődési munka egyik meghatározó tényezőjévé. 1.3.3. Egyéb tevékenység Annak ellenére, hogy a Csemadok kultúregyesület volt, sok minden egyébbel is foglalkozott, mint ami egy kulturális szervezettől joggal elvárható. A Nemzeti Front tagszervezeteként, főleg a helyi csoportok rendszeresített taggyűlésein a tagság minden olyan témát felvetett, amely a települést, illetve az ott élő magyarságot érintette. Így aztán a taggyűlések egyfajta falugyűlést, tehát olyan fórumot (is) jelentettek, amelyen a magyar iskolák, a deklarált nemzetiségi jogok helyzete, továbbá a hazai magyar sajtó és a településfejlesztés kérdései, s nem ritkán még a pártszervek helytelenített döntéseinek bírálatai is napirendre kerültek. Ezek a témák gyakran hangoztak el a járási, kerületi és a központi választott szerv tanácskozásain is, ami kiváltotta a politikai hatalom nemtetszését. Mivel a szlovákiai magyarság a Csemadokot egyre inkább érdekvédelmi, sőt saját politikai szervezetének is tekintette, az SZLKP KB elnöksége 1953-ban elrendelte a Csemadok fokozottabb ellenőrzését a kommunista párt kerületi és járási titkárságai által. 49
Az érsekújvári járási előadó-testület tagjai: Badin Győző (Érsekújvár, kereskedő), Bajtkó Károly (Érsekújvár, politikai dolgozó), Dubay Géza (Érsekújvár, tanár), Hofer Lajos (Érsekújvár, tanár), Barák József (Érsekújvár, tanár), Sebestyén József (Érsekújvár, tanár), Szofka László (Kürt, tanító), Hegedűs Flórián (Kürt, tanító), Varga József (Szímő, politikai dolgozó). A párkányi járási előadó-testület tagjai: Balázsy Margit (Bény, tanító), Brigan Dezső (Párkány, tanító), Erdős László (Kőhídgyarmat, tanító), Gutrai János (Ipolyszalka, tanító), Kovács Gréta (Párkány, tanító), Pék László (Szőgyén, tanító), Peszeki János (Párkány, tanító), Sáska Lajos (Kicsind, magángazdálkodó), Szabadka Ferenc (Dunamocs, munkás), Szaló Endre (Párkány, hivatalnok), Zahradnicsek Pál (Köbölkút, tanító). 50 E helyen teszünk említést arról, hogy a barsbaracskaiak 1957-ben megkoszorúzták a szabadságharc nagysallói emlékművét.
47
Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöksége 1955ben a tömegszervezeteket értékelve a Csemadokról - egyebek közt megállapította, hogy a szervezet taggyűlésein nem csupán helyi, de országos jellegű politikai kérdésekkel is foglalkoznak. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy a Csemadok veszélyezteti a kommunista párt vezető szerepét a magyarok által lakott településeken. Bírálták a Csemadokot azért is, hogy átvette a népművelési munkát, amivel tulajdonképpen semmibe vette a Közoktatási Megbízotti Hivatal hatáskörét, valamint a Tudományos és Politikai Ismereteket Terjesztő Társaságét is, hiszen saját előadói testületet szervezett. Az említett pártszerv kifogásolta a Csemadok által rendszeresített havi taggyűléseket és azt is, hogy a kulturális jellegű rendezvényeken kívül egyéb munkát (csak táncolj Csemadok, ne politizálj!) is végez. Az ötvenes években a Csemadokot a nem kimondottan kulturális jellegű tevékenység elvégzésével a Nemzeti Front bízta meg. Ilyen egyéb feladat volt például a „tojásgyűjtés“ is. Az egyre romló közellátás, az őstermelők ellehetetlenítése és a földműves szövetkezetek szerény gazdasági eredményei következtében országszerte „begyűjtésekre“ került sor. Ahogy ez az egyik 1953-as jelentésből megtudható, a Csemadok „agitkettősei“ Kicsinden 780, Szőgyénben 2000, Garamkövesden 800, Búcson pedig 3000 darab tojást gyűjtöttek be a „népgazdaságnak“. A párkányi titkár 1953. június 9-én arról számol be, hogy propagálták a kukorica négyzetes vetését, amit be is vezettek Bátorkeszin, Búcson és Muzslán. Az akcióbizottság elvárta, hogy a Csemadok saját soraiból a nehéziparnak nyerjen meg alkalmazottakat. A Csemadok Nyitrai Kerületi Elnöksége azt javasolta a hatáskörébe tartozó járási vezetőségeknek, hogy indítsanak széleskörű felvilágosító munkát a bányászat jelentőségéről és hassanak oda, hogy a handlovai szénbányába irányítsák az öntudatos tagságot. Ha nem is Handlovára, de az érsekújvári szervezet vezetősége 1951. május 9-i üléséről készült jegyzőkönyv szerint a morvaországi Místeki Sztálingrád Vasmű számára öt munkást (a jegyzőkönyv név szerint említi őket) toborzott. A párkányi járási konferencia (1952. március 2.) titkári beszámolójából megtudhatjuk, hogy ők 7 bányászt, és a komáromi hajógyárba 12 munkást toboroztak. A magyarok által lakott területeken az ifjúsági szervezetet (ČSM), a szovjet-barát szövetséget (SČSP) és a hadsereggel együttműködő szövetséget (Sväzarm) alig tudták megalakítani. A Nemzeti Arcvonal felkérte a Csemadokot, hogy „segítsen“. Tulajdonképpen megkövetelték a Csemadoktól, hogy - szinte önmagát felszámolva - nem általában a szlovákiai magyarokat, hanem saját tagságát nyerje meg a szlovák tömegszervezetek számára! Az 1953. októberében ülésező IV. Országos Közgyűlés beszámolójából megtudhatjuk, hogy országos méretben 753 Csemadok „agitkettős“ és 194 előadó végzett kampányt (az agitációs munka eredményéről viszont nem tesz említést a beszámoló) a szovjet-barát szervezet megalakítása érdekében. Ezt a feladatot a
48
Csemadok egyszerűen nem tudta visszautasítani. A Sväzarm-szervezést igen: annak ellenére, hogy a Csemadok-központ felvállalta, hogy 5000 tagot szerez a hadsereggel együttműködő szervezet számára (lásd a IV. Országos Közgyűlés beszámolóját), a Csemadok Nyitrai Kerületi Bizottsága elutasította ezt a többletmunkát („van nekünk enélkül is mit tennünk“), amiért nyilvános bírálat érte a kerületi vezetést. A központ által a politikai hatalom parancsára felvállalt muszály-feladatokkal csak a fizetett apparátusok foglalkoztak, a helyi vezetőségek, ahogy ezt az akkori jegyzőkönyvek tanúsítják, azokat mégcsak napirendre sem tűzték. A Csemadok első évtizedéről elmondható, hogy az esetek nagy többségében megszervezte települése magyar társadalmi életét, egyfajta politikai támaszává vált a magyar nyelvű iskoláknak. A kezdeti évek kemény parancsuralmi rendszerében a gyarlóságból vétett lépések kárát többszörösen jóvátette a botlásoktól ugyan nem mentes, de végsősoron megtartó erővé nemesedett tettek hozadéka. Ezért a Csemadok első évtizede vezetőségére és aktív tagságára megértő tisztelettel emlékezünk. Ők alapozták meg a kilencvenes évek civil és politikai szerveződéseink tapasztalatát. Találóan közli a Medvetánc-könyvek 51 tanulmánya: >>... a CSEMADOK fennállása első korszakában, 1949 és 1956 között valóságos „kispárt“ szerepét töltötte be. Segítsége nélkül nem lehetett megoldani semmiféle gazdasági vagy politikai feladatot. Bár nevében kulturális egyesület volt, elsősorban a szövetkezetek szervezésében, a munkaversenyek elindításában, a magyar funkcionárusok képzésében tevékenykedett. Igen jelentős szerepet vállalt a magyar iskolák újbóli megalakításában. A magyarlakta falvakban a CSEMADOK volt a legbefolyásosabb társadalmi szervezet. << Ehhez a summázáshoz hozzá kell tenni, hogy a Csemadok helyi csoportjai a magyar nyelvű színjátszás fellendítésével, az énekkarok, tánccsoportok és irodalmi estek megszervezésével, s nem utolsó sorban belső szervezeti életükkel komoly szolgálatot tettek nemzetrészünknek: a hatalom szándékához képest lényegesen lelassították a céltudatos elnemzettelenítés folyamatát.
51
Budapest, 1988, 227.o.
49
2. EREDMÉNYEK ÉS KUDARCOK (1960-1989) 2.1. Hatvanas évek Az 1960. július 11-én elfogadott alkotmány, amely Csehszlovákiát szocialista köztársasággá nyilvánította, a szlovákság számára jogzsugorítást jelentett. Az alkotmány megszüntette a Megbízottak Testületét (a szlovák végrehajtó szervet), a szlovák törvényhozó testület (SZNT) munkáját pedig csak regionális jellegű jogszabályok kidolgozására és elfogadására korlátozta. Ezen túlmenően, amíg a csehszlovák központi szervekben az alkotmány rendelkezése elkülönítette egymástól a törvényhozó és a végrehajtó hatalmat, addig Szlovákiában összevonta azt: az SZNT Elnökségének egyes választott tagjait államigazgatási feladatokkal bízta meg! Nemzetiségi vonatkozásban (a német és a roma nemzetiség kivételével) viszont oktatási és kulturális jogokat deklarált az alkotmány, melynek 25. cikkelye így rendelkezett: „Az állam biztosítja a magyar, az ukrán, a lengyel nemzetiségű állampolgárok számára az anyanyelven való oktatás és kulturális fejlődés minden lehetőségét és eszközét.“ Az alkotmányos nemzetiségi jogok „kompenzációjaként“ az új közigazgatási egységekben egyszeriben fogyatkozni kezdtek a kétnyelvű feliratok, a képviseleti szervekben pedig egyre aránytalanabbá vált a magyarok részvétele. A hatvanas évek témánkkal összefüggő pozitívumaiból kiemelhető: ekkor volt - létszámban és részarányában is - a legtöbb tanulója a magyar iskoláknak 52, s ugyancsak a Csemadok által szervezett műkedvelő művészeti és közművelődési tevékenység is a hatvanas években véglegesítette helyi szinttől az országos seregszemlékig az egyes szakterületek rendszerét. Amíg az első évtized elsősorban a színjátszás és a néptánc időszaka, addig a hatvanas évek a közművelődés évtizede volt a Csemadokban. Igaz, miként a Csemadok szervezetek megalakulását követően is a színjátszás és a néptánc jelentkezett elsőként, úgy az országos seregszemlék sorát is ezek a műfajok nyitották. Az évente sorra kerülő Országos Dal- és Táncünnepélyeket (Losonc, 1956 Zselíz, 1957, 1958, 1959 Érsekújvár, 1960 majd 1961-től Gombaszög), a Szocialista Dráma Fesztiválja (Ógyalla, 1961 és 1962), majd a színjátszó csoportok, vers- és prózamondók, illetve az irodalmi színpadok országos versenye, a komáromi Jókai Napok követte 1964-től. A hatvanas évek országos művészeti seregszemléi sorát a Kodály Napok zárta. A Csemadok VIII. Országos Közgyűlése (1962. április 14-15.) az 1959től végzett tevékenységet értékelve megállapította, hogy a Népművelési 52
Az 1960-61-es tanévben a magyar tannyelvű alapiskolák (1-9. évfolyam) tanulóinak száma 72144 volt, s ez Szlovákia alapiskolásainak 10,2%-át jelentette, 1961-1962-ben 76754 (9,9%), 1964-1965-ben 79206 (9,8%) volt tanulóink száma, illetve részaránya. Ugyanakkor a magyarság lakossági részaránya 12,4% (518782) volt.
50
Intézettel közös szervezésben 24 országos (összesen 114 napos) tanfolyam valósult meg az énekkarok, zenekarok, színjátszó csoportok és tánccsoportok vezetői számára, melyeken 1259 személy vett részt, a Politikai és Tudományos Ismeretterjesztő Társasággal és a Népművelési Intézettel közös kiadásban 52 előadói segédanyag jelent meg 15000 példányban. A beszámoló szerint az értékelt időben a helyi csoportok szervezésében megvalósult 3662 politikai, tudományos és ismeretterjesztő (ebből 900 irodalmi) előadáson összesen 180 000 hallgató vett részt. Az öntevékeny művészeti munkával kapcsolatban megállapítást nyert, hogy a Csemadok 507 szervezetében 658 műkedvelő társulat (ebből 369 színjátszó-csoport) fejt ki tevékenységet. A beszámoló elmarasztalta azokat a társulatokat, amelyek kasszasikerre, s „nem a jó színdarabok kiválasztására“ törekednek. A „jó“ színművek színpadra vitele érdekében az országos vezetés 1961. októberében úgy döntött, hogy versenyt hirdet a „szocialista tárgyú színműveket“ bemutató társulatok számára Szocialista Dráma Fesztiválja néven. A közgyűlés beszámolója esetenként megdícsérte az Érsekújvári járást, illetve a járás egyes szervezeteit. Az érsekújváriakat néptánc-együttesük újszerű koreográfiája, az irodalmi és ismeretterjesztő előadások színvonala és gyakorisága, valamint énekkaruk munkásmozgalmi repertoárja miatt a párkányiakat és a szímőieket az énekkar színvonalas előadás módja a szőgyénieket a szervezeti élet rendszeressége az ipolyszalkaiakat a szlovákiai magyar irodalom népszerűsítése kapcsán érte dícséret. Ugyanakkor a beszámoló elmarasztalta a járás vezetőségét az alacsony taglétszám, valamint az évzáró taggyűlések hiányosságai miatt (külön bírálat érte az ebedi, a lelédi és a párkányi szervezet évzáró taggyűléseit), valamint azért, hogy a CSISZ KB által szervezett ifjúsági alkotóversenybe a Járási Bizottság mindössze 7 művészeti csoportot nevezett be akkor, amikor országos viszonylatban ezen 255 Csemadok-csoport vett részt. A Központi Bizottság közgyűlési beszámolójában és a közgyűlés határozatában új elemként jelenik meg a szlovákiai magyar ifjúság egyetemi képzésének szorgalmazása, valamint az anyanyelvápolás és a honismereti körök megszervezése. A VIII. Országos Közgyűlés megkésve módosította a szervezet alapszabályát, pedig az 1960-ig létező 27 járási és 4 kerületi vezetőség és titkárság helyett a közigazgatási és területi átszervezés következtében, 1960 után csak 12 járási vezetőség és titkárság (7 a nyugat-szlovákiai, 2 a közép- és 3 a kelet-szlovákiai kerületben) maradt. Az új, 1962-es alapszabály e változtatás eredményeként is bővítette a járási bizottságok jogkörét. A Csemadok országos vezetése 1961-től alapszabály-módosítás nélkül megszüntette az egyesület kerületi szerveit. Az új járások irányítása közvetlenül a Csemadok-központ alá került. Addig is a helyi csoportokat (mintegy fél évig) még a három „kisjárás“, azokat pedig a nyitrai kerületi vezetőség felügyelte. Az érsekújvári, párkányi és 51
nagysurányi közigazgatási terület Csemadok-szerveit és szervezeteit irányító Nyitrai Kerületi Bizottság titkársága 1960-ban a következő főállású alkalmazottakkal dolgozott: kerületi vezető titkár: vezető titkár-helyettes: kerületi titkár: kerületi instruktorok:
szak-instruktorok: adminisztrátorok:
Sebők Dezső Kántor Miklós Héger Károly Bagota István Csandal István Bukor József Juhász József Lukács Sándor Várnai Tibor Bába Piroska Grébnerné Kucsera Margit Kremenák Etelka Kovács Borbála, Gál Ilona
A három értékelt járást 1960-ban a következők képviselték a Csemadok Nyitrai Kerületi Bizottságában: Dráfi József, Érsekújvár, a magyar iskola igazgatója Gutrai István, Barsbaracska, földműves Hofer Lajos, Érsekújvár, gimnáziumi tanár Hofbauer József, Párkány, gyógyszerész Juhász Anna, Szímő, háztartásbeli Mészáros Irma, Pozba, tanító Takács Erzsébet, Kisújfalu, szövetkezeti munkás Varga József, Szímő, politikai dolgozó. A járások Csemadok-szerveit egyesítő konferenciáig (Érsekújvár, 1961. január 21.) az egyes kisjárási vezetőségek a következők voltak: 53 Járás Érsekújvár Párkány Nagysurány
53
Elnök Száraz László, tanár, Érsekújvár Kovács Gábor, földműves, Párkány Gutrai István, földműves, Barsbaracska
Titkár Csányi Zoltán, Nána, 1960.07.11-től Csányi Zoltán, Nána 1960.07.10-ig Tóth János, Aha
Instruktor Bukor József, Szímő Hencz György, Csúz
A járási titkárság (1961-1999) főállású munkatársainak áttekintését lásd a 2. számú mellékletben.
52
A IX. Országos Közgyűlés (1966. december 10-11.) módosította a szervezet nevét és ismét új alapszabályt fogadott el. Ennek IV. fejezete így rendelkezett: „A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének tagja lehet minden 18. életévét betöltött csehszlovák állampolgár, aki valamelyik helyi szervezetnél tagnak jelentkezik, egyetért a szervezeti szabályzattal és a tagdíjat rendesen fizeti. Tagnak felvehető az olyan 16. életévét betöltött állampolgár is, aki a szervezet valamelyik szakcsoportjában rendszeresen aktív munkát végez.“ Az új alapszabály VIII. fejezete az eladdig havonta ülésező taggyűlések gyakoriságát „két havonta legalább egyszer“- re csökkentette. A tisztújító évzáró taggyűlésekről az alapszabály VIII. fejezetének 5. pontja rendelkezett: „A helyi szervezet évente egyszer, a központi bizottság által meghatározott időpontban évzáró taggyűlést tart, amikor értékeli a helyi szervezetet és a helyi szervezet vezetőségének az elmúlt évben kifejtett munkáját, megválasztja a helyi szervezet új, 5-től 20 tagig terjedhető vezetőségét, 3 tagú ellenőrző bizottságát és a központi bizottság által meghatározott kulcs szerint küldötteket választ a járási konferenciára.“ A IX. Országos Közgyűlés határozata abban is különbözik az előzőektől, hogy feladatul adja a tagság „egészséges nemzeti öntudata elmélyítését“, a Csemadok-klubok támogatását, és elrendeli a kulturális népművelési munka hatékonysága rendszeres felmérését. A határozat azon része, amely új színt adott a közművelődésnek, így rendelkezett: „Tovább szorgalmazzák a központi, járási és helyi méretű, valamint kulturális életünk nagyjainak nevéhez fűződő ünnepi rendezvények megtartását, kezdeményezzék falu- és tájmúzeumok, néprajzi szobák stb. létrehozását, a Csemadok foglalkozzék a csehszlovákiai magyar néprajzi és képzőművészeti hagyományok gyűjtésével.“ Ezen a közgyűlésen az Érsekújvári járás Csemadok tagságát a következők képviselték: Czíria Sándor (barsbaracskai tanító), Kiss Lajos (andódi tanító), Gaál Gyula (csúzi szövetkezeti dolgozó), Nagy János (zsitvabesenyői tanító), Kara Márton (kőhídgyarmati szövetkezeti elnök), Sonkoly Tibor (szőgyéni tanító), Juhász Mária (szőgyéni tanító), Dornay György (kürti borbély), Őszi Lászlóné (a Csemadok járási instruktora, Kamocsa), Morvai Mária (ebedi tanító), Máté Béla (újlóti technikus), Szibilla László (a nyitrakéri szövetkezet ökonómusa), Szeleczky István (garampáldi traktorista), Pavlicsek László (szímői tanító), Benefi János (a Csemadok járási titkára, Kéménd), Szabó István (a muzslai szövetkezet tagja), Vojtek Károly (libádi agronómus), Mikulka János (udvardi asztalosmester), Szenczy György (érsekújvári üzemi jogtanácsos), Dr. Szirmák Imre (érsekújvári ügyvéd), Dr. Hofer Lajos (főiskolai adjunktus, Érsekújvár), Bankházy Károly (kéméndi tanító), Czímer Vince (nánai gépkocsivezető), Botlik Jolán (ipolyszalkai tanító), Cséplő László (a kisújfalusi szövetkezet elnöke), Dobai Lajos (köbölkúti tanító), Góra Dezső (kicsindi tanító), Hübsch Sámuel (érsekújvári üvegesmester), Patyi Pál (lelédi tanító),
53
Seres Ernőné (érsekújvári hivatalnok), Szalai János (kéméndi hivatalnok), Szurdi Miklós (bényi tanító), Szabó József (a kisgyarmati szövetkezet tagja), Szeverin Gabriella (tanfelügyelő, Párkány), Tóth Vendel (a tardoskeddi szövetkezet tagja), Vércse Miklós (párkányi tanító), Varga Béla (köbölkúti iskolaigazgató). A közgyűlésre vendégként Bartha István a kommunista párt járási titkára is meghívást kapott. Közülük Bartha Istvánt, Kara Mártont, Szenczy Györgyöt, Szirmák Imrét és Varga Bélát választották meg a Csemadok Központi Bizottságába. 2.1.1. Honismeret - önismeret A Csemadok-központ még az országos közgyűlés előtt, 1966. október 1-jén, belső használatra kiadott egy átfogó adalékot (Adalék a Csemadok munkájához a VIII. Országos Közgyűléstől 1966. július 1-jéig, szerkesztette Dr. Szabó Rezső vezető titkár), amely a kötelező politikai indoklást követően a honismereti körök számára konkrét és hasznos feladatokat ajánlott: „A honismereti kör a) gyűjtse össze a helység történelmére vonatkozó adatokat, ehhez vegye igénybe a helyi, esetleg a járási krónika-író segítségét... b) állapítsa meg, vannak-e a helységnek híres szülöttei, akik a községből elszármazva nagyobb hírnévre tettek szert... c) vegye számba a népviseleti emlékeket, ezeket gyűjtse össze... d) tárja fel és gyűjtse a népművészet mindennemű tárgyait... e) kutassa fel, vannak-e helyi népszokások, dalok, játékok, táncok... A járási vezetőség alakítson külön szakbizottságot, amely a honismereti körök tevékenységével törődik. Feladatai a következők: a) gondoskodjék a honismereti körök vezetőinek kiválasztásáról, iskoláztatásáról... b) gondoskodjék arról, hogy az egyes helyi szervezeteknél előadásokra kerüljön sor a honismereti témakörből... c) tartson fenn állandó kapcsolatot a járási népművelési intézettel, gondoskodva arról, hogy a falvakban felkutatott és összegyűjtött anyagot szakember vizsgálja felül és az arra érdemes darabokat elhelyezze a járási múzeumban...“ A szervezet megalakulása körülményeit felvázoló részben már jeleztük a „mintha két Csemadok lett volna“ - kettősséget, amely az első évtizedben a központi irányelvekben és a helyi tevékenységben nyilvánult meg. A hatvanas években és később ez a kettősség már a központi dokumentumokban is fellelhető, méghozzá a szinte kötelező politikai bevezető és a konkrét tevékenységi ajánlások, illetve a tevékenység tartalmi vonatkozásában. E kettősség jellemzi azt a helyi szervezetek honismereti körei számára hasznos
54
adalékot is, amely meghatározta a Csemadok új alapokra helyezett helytörténeti és közművelődési tevékenységét. A Csemadok közművelődési tevékenységére ugyanakkor nagy hatással voltak a csehországi és a szlovákiai egyetemek és főiskolák magyar hallgatóinak klubjai: az 1957-ben Prágában megalakított Ady Endre Diákkör, az 1964-ben Pozsonyban létrehozott József Attila Ifjúsági Klub, az 1965-ben Kassán megszervezett Új Nemzedék Ifjúsági Klub (1970-től Fábry Zoltán Klub), az 1966-ban Brünnben megalakult Kazinczy Ferenc Diákklub, valamint az általuk kivitelezett újszerű közművelődési fórumok, a Nyári Ifjúsági Találkozók (Szilice, 1965 Abara, 1966 Pinc, 1967 Keszegfalu, 1968 Kéménd, 1969). Ezek hatására (is), valamint Fábry Zoltán javaslatára a kassai alapszervezet 1965-ben megalakította a Batsányi-kört 54, 1967-ben pedig megszervezte az anyanyelvápolást célul kitűző Kazinczy Napokat 55, mely 1969-től Kazinczy Ferenc Nyelvművelő Napok néven országos rendezvénnyé vált. A VIII. Országos Közgyűlés által szorgalmazott honismereti körök tevékenységét az 1966-os adalék megjelenéséig nem a helytörténeti kutatások, illetve előadások, hanem az „ismerd meg hazád“ jelszó alatt szervezett kirándulások jellemezték. Ebben a szellemben szervezte meg a központ 1961. őszén azt a honismereti tanfolyamot is, melyen az Érsekújvári járásból (általában a magyar iskolák pedagógusai) a következők vettek részt: Barta János (Köbölkút), Decsi Károly (Nyitrakér), Dancsa Alojzia (Kéménd), Bratkó Erzsébet (Zsitvabesenyő), Hofer Magdolna (Érsekújvár), Kiss Lajos (Andód), Lieszkovszky Béláné (Érsekújvár), Miskó István (Szímő), Paluch Erzsébet (Udvard), Schnierer Zoltán (Érsekújvár), Vass Jenő (Szőgyén). Az országos vezetés a továbbiakban eltekintett a központi honismereti tanfolyamok szervezésétől és azzal a feladattal bízta meg a járási titkárságokat, hogy alakítsák meg a Csemadok Járási Népművelési Szakbizottságait. E szakbizottság feladata lett volna egyeztetni a járás helyi szervezetei által megvalósítandó ismeretterjesztő előadásokat, illetve egyfajta témakínálatot nyújtani a helyi szervezetek vezetőségeinek. Az érsekújvári Járási Népművelési Szakbizottság 1963-ban alakult meg a következő összetételben: az érsekújvári alapszervezet képviseletében Dráfi József (iskolaigazgató), Dubay Géza (a gimnázium igazgató helyettese), Hofer Lajos (a nyitrai pedagógiai kar adjunktusa), Száraz László (tanár), Szlovák Imre (járási tanfelügyelő) a párkányi szervezet képviseletében: Schultz József (tanító), Vércse Miklós 54
Lásd: A kassai Batsányi-kör évkönyve 1965-1968, Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1969, szerkesztette Turczel Lajos. 55 A Kazinczy Napokon (1967.10.20-22.) a következő előadások hangzottak el: Fábry Zoltán: Kazinczy elkötelezettségében, Deme László: A nyelvi kultúra kérdései és feladatai, Teleki Tibor: Útmutató a földrajzi nevek gyűjtéséhez, Bárczi Géza: Nyelvművelés és nyelvtudomány, Végh József: Az önkéntesek nyelvjárási gyűjtéséből, Korom Tibor: A jugoszláviai magyar nyelvművelő egyesület munkájáról, terveiről és problémáiról, Kovács Győző: Polgári ízlés Kazinczy nyelvművelő törekvéseiben.
55
(tanító), továbbá Dobai Lajos (köbölkúti tanító), Kiss Lajos (andódi tanító), Majerszky Márton (ipolyszalkai tanító) és Polgár Vince (a Csemadok járási titkára). A szakbizottság szervezésében a következő témák hangzottak el: A Föld és a világmindenség keletkezése, Az ember származása és fejlődése, A Közel- és Távol-Kelet országai, A nép a történelem alakítója, Mit mond a pedagógus és az orvos az alkohol és a nikotin élvezetéről. A Csemadok Járási Bizottsága 1964-ben a népművelési szakbizottságon kívül létrehozta a honismereti körök járási bizottságát is a következő tagokkal: Badin Győző (nyugalmazott kereskedő, Érsekújvár), Csókás Károly (tanító, Kéménd), Dr. Hofer Lajos (főiskolai adjunktus, Érsekújvár), Kiss Lajos (tanító, Andód), Kovács János (tanító, Kisújfalu), Patyi Pál (tanító, Leléd), Sáska Lajos (szövetkezeti dolgozó, Kicsind), Sidó Ágnes (tanító, Kürt), Pücsök Péter (szövetkezeti dolgozó, Barsbaracska), Vércse Miklós (tanító, Párkány). A bizottság minden igyekezete ellenére az érsekújvárin kívül több honismereti kör nem alakult meg a járásban. Az érsekújvári honismereti kör (ebben a fejezetben 1969-ig terjedő) tevékenységének részletesebb áttekintését az indokolja, hogy mint az ország legaktívabb köre az előadók és az előadások témái alapján tájékozódást nyújt az akkori szlovákiai magyar közművelődés élvonaláról. A Csemadok érsekújvári szervezetének honismereti köre 1963. június 10én alakult a következő összetételben: Badin Győző (nyugdíjas kereskedő), Gábris József (nyugdíjas tisztviselő), Dr. Hofer Lajos (főiskolai adjunktus), Kürti Péter (a közgazdasági középiskola tanára), Major Ferenc (műszaki tisztviselő), Pálenyík Ferenc (munkás), Pék Ferencné (háztartásbeli), Dr. Saskó Kázmér (jogtanácsos), Szabó Iván (tisztviselő), Dr. Szirmák Imre (ügyvéd, a kör vezetője), Thirring Gyuláné (tanító), Vágovits Gyula (nyugalmazott tisztviselő). A kör által szervezett és elsősorban helytörténeti témájú előadások hétfőként (abban az időben hétfőn a Magyar Televízió nem sugárzott műsort) 19.00 órakor kezdődtek átlag 300 (!) hallgató jelenlétében. Az értékelt időszak egyes évadjaiban a következő előadások hangzottak el: 1963-1964 1963.11.14. Vágovits Gyula: Érsekújvár és környéke a vár felépítéséig 1963.11.28. Dr. Saskó Kázmér: A vár történelme 1663-ig 1964.03.13. Badin Győző: Érsekújvár az 1848-as szabadságharc előtti években 1964.03.14. Pálenyík Ferenc: Húsz éve szabadult fel Érsekújvár 1964.04.06. Vágovits Gyula: Érsekújvár a kuruc kor után Az előadássorozat minden várakozást felülmúló közönségsikere elsősorban annak volt köszönhető, hogy minden vonatkozásban különbözött a propagandisztikus brosúra-felolvasásoktól, hogy felelevenítette Érsekújvár hajdanvolt magyar jellegét és múltját. Továbbá az effajta közművelődés -
56
bármilyen furcsán is hangzik manapság - akkor bizonyos „csakazért is“ magatartást jelentett, másrészt az előadások teljes mértékben kielégítették a nagyközönség ízlését. Ahogy erről a Hét című hetilapban megjelent írások tanúskodnak, a környék településein is felébredt az önismeret iránti igény. A következő őszi-tavaszi idényben az alábbi előadások hangzottak el: 1964-1965 Kürti Péter: Czuczor Gergely költészete Dr. Hofer Lajos: Érsekújvár és a kurucok Vágovits Gyula: Barangolások az érsekújvári várban (I. rész) Dr. Haulik Antal-Thirring Gyuláné: Érsekújvár tárgyi és szellemi néprajza Pék Ferencné: Nevezetes érsekújvári nők Dr. Saskó Kázmér: Az érsekújvári múzeum harminc éve 1965-1966 Vágovits Gyula: Barangolások az érsekújvári várban (II. rész) Badin Győző-Thirring Gyuláné: A művészetek újvári mesterei Dr. Saskó Kázmér: Érsekújvár egészségügyének jogi vonatkozásai Major Ferenc: Az angol szőnyegbombázás pusztítása Dr. Mózsi Ferenc: A magyar iskolák létjogosultsága Kovács Károly: Török világ Érsekújvárott Vágovits Gyula: Érsekújvár és a cigányok Pék Ferencné: Régi érsekújvári temetők 1966-1967 Dr. Krammer Jenő: A harmincas évek ifjúsági mozgalmai Dr. Turczel Lajos: A polgári Csehszlovákia magyar irodalma Dr. Kovács Endre: 1848 forradalmi ifjúsága Weiss József: Hatvan éves az érsekújvári sportélet Dr. Ádám Jenő: A kuruckor dallamvilága Badin Győző: Emlékezzünk a régi újváriakra Bartal Károly: Békegondolatok a vallásban Dr. Vadkerty Katalin: Az ipar fejlődése 1850 után Dráfi József: Érsekújvár fejlődésének távlatai, vágyak és valóság 1968-1969 Drozdy Gyula: A török félhold és a Rákóczi-lobogó Dr. Pintér István: Így láttam a Déli sarkot
57
Sándor Dezső: Vallomások szülővárosomról Dobossy Imre: A hajdanvolt Érsekújvár emlékei Pékné-Major-Haulik: Epizódok az érsekújvári színjátszás történetéből Dr. Szabó Rezső: A Csemadok javaslata a kisebbség helyzetéről Dr. Teleki Tibor: Az anyanyelvi oktatás jelentősége Vágovits Gyula: A Ferenc-rendiek temploma Badin Győző: Érsekújvári történetek Vágovits Gyula: Érsekújvár 1918-1919 Feszty Árpád: Konkoly Thege Miklós életműve Vágovits Gyula: Az érsekújvári nagytemplom története A nagyszámú közönség 1966-tól a kör előadóin kívül már vendégelőadókat is, elsősorban egykori érsekújvári diákokat (Dr. Mózsi, Dr. Dobossy, Dr. Sándor, Dr. Turczel, Dr. Vadkerty, Weiss) és az érsekújvári gimnázium valamikori tanárait (Dr. Krammer, Dr. Kovács) valamint magyarországi és hazai elismert szakembereket (Dr. Ádám Jenő zenepedagógust, Dr. Pintér István sarkkutatót, Dr. Szabó Rezső alkotmányjogászt, Dr. Teleki Tibor nyelvészt) is fogadott. A honismereti kör előadói sorában a hallgatóság, ami azokban az években (1967, 1968, 1970) nem volt megszokott dolog, három katolikus lelkészt (Bartal Károly Tamást az érsekújvári plébánia-templom káplánját, a jászóvári premontrei kanonok-rend jelenlegi apátját, a kürti születésű Dr. Danczi Villebald Józsefet, a győri Czuczor Gergely Gimnázium igazgatóját és Drozdy Gyula tardoskeddi esperesplébánost) is köszönthetett. Tudni kell, hogy az 1968-1969-es évad előadássorozatát még 1967 őszén, tehát politikai szélcsendben biztosította a helyi szervezet vezetősége és nem a 68-as forradalom szele sodorta a „merészebb“ előadásokat a Csemadok-székházba. Felmerülhet a kérdés, milyen anyagi eszközökkel rendelkezett a helyi szervezet, hogy évente ennyi előadót fogadott? Az akkori előadók nem tartottak igényt honoráriumra. Kevés kivétellel még az útiköltséget sem engedték megtéríteni. A honismereti kör már 1965. decemberében hozzálátott az 1966. szeptemberére tervezett Czuczor Gergely Emléknap megszervezéséhez. Az indíttatást az 1962-es közgyűlés határozata értelmében megszervezett losonci Kármán-ünnepség, a nagykürtösi Madách-nap és a hanvai Tompa Mihály Emléknap adta. 56 56
A Csemadok-szervezetek által régiójuk személyiségei nevével fémjelzett rendezvények (időrendi sorrendben) a következők: Madách Imre Irodalmi és Kulturális Napok (1964, Nagykürtös, rendszertelenül), Tompa Mihály Emléknap (1965, Hanva, Rimaszombat, rendszertelenül), Czuczor Gergely Emléknap (1966-1968), majd 1969-től évente Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napok (Érsekújvár), Szenci Molnár Albert Napok (1966, Szenc, évente), Kazinczy Napok (1967, Kassa 1969-től Kazinczy Ferenc Nyelművelő Napok néven országos rendezvény, évente), Kármán József Irodalmi és Kulturális Napok (1969, Losonc, rendszertelenül, 1959-től Kármán emléknap, rendszertelenül), Erdélyi János Kulturális és Irodalmi Napok (1969, Nagykapos, évente), Czabán Samu Pedagógiai és Kulturális Napok (1970, Rozsnyó, rendszertelenül, 1995-től a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége e napok keretében szervezi meg évente a hazai magyar pedagógusok országos
58
A Czuczor Gergely Emléknap előkészületei során felmerült a második világháború után eltüntetett Czuczor-szobor visszaállításának, és a költőről egy utca, illetve az érsekújvári magyar iskola elnevezésének 57, valamint az 1848-as szabadságharc megünneplésének kérdése. Mivel a valamikori Czuczor-szobrot is 1944-ig megkoszorúzták az érsekújváriak március 15-én, a helyi szervezet vezetősége úgy döntött, az évente megrendezendő Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napokat nem a költő születésének, illetve halálának évfordulóján, hanem márciusban rendezi meg. Azóta minden évben március 14-én, illetve március 15-én a szervezet koszorúzási ünnepélyt rendez a Csemadok-székház előtti Czuczor-szobornál, és ünnepi műsort a székház nagytermében. Az első Napok műsora a következő volt 58 : 1969. március 15-20. Czuczor Gergely élete és munkássága (kiállítás a Csemadok-székház kistermében) március 15. Koszorúzási ünnepély A Riadó című verset Szabó Sándor adja elő. Ünnepi műsor a Csemadok-székház nagytermében Győztes és vesztes forradalmak címen a szervezet elnöke, Sidó Zoltán mond beszédet. A gálaműsorban fellép a szervezet Kodály Zoltán Énekkara és Napsugár néptánc csoportja, Szaló Béla és Boleman Iván szólóénekeseket tárogatón kíséri Domanizsa Károly. március 16. Vers- és prózamondók járási versenye a Csemadok JB szervezésében. március 17. Czuczor és Jedlik rokonok találkozója a Csemadok JB szervezésében. március 20. Ezt is túlélik! Az esztrádcsoport politikai kabaréja, rendezte Záhorszky Elemér, konferál Sidó Zoltán. Az Érsekújvári járás többi szervezetében a hatvanas években nem alakultak honismereti körök, de a vezetőségek (rendszertelenül) irodalmi, helytörténeti és egyéb ismeretterjesztő előadásokat szerveztek. Így például 1962-ben és 1963-ban Ipolyszalkán Vércse Miklós tanító vezetésével Tompa Mihály irodalmi estet, továbbá Csontos Vilmos és Ozsvald Árpád költőkkel, találkozóját), Fábry Zoltán Napok (1971, Kassa 1982-től Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok néven országos rendezvény, évente), Balassi Bálint Kulturális Napok (1986, Párkány, évente), Szepsi Csombor Márton Napok (1987, Szepsi, évente), Baróti Szabó Dávid Napok (1988, Virt és Dunaradvány, évente), Mécs László Napok (1990, Királyhelmec, évente), Selye János Napok (1991, Komárom, évente), Lukács Pál Napok (1990, Kamocsa), Mayer István Napok (1999, Kürt), Stampay János Nap (1999, Köbölkút). 57 Az 1906-ban, az akkori Czuczor téri sétakertben felállított bronzszobor nem került elő, ezért Melis György érsekújvári szobrász a Babka-temető egy 1849-es sírkövéből elkészítette Czuczor Gergely mellszobrát. Dráfi Józsefnek, a város akkori alelnökének segítségével a Komszomol utcát (!) sikerült elneveztetni a költőről, viszont az oktatási minisztérium nem adott engedélyt arra, hogy a magyar iskola felvehesse Czuczor Gergely nevét. 58 A Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napok (1970-1999) műsorát lásd a 3. sz. mellékletben.
59
valamint a falu szülöttjével, Turczel Lajos irodalomtörténésszel író-olvasó találkozót, 1964-ben Petőfi és Arany János irodalmi estet szerveztek. Botlik Antal tanító 1969-ben elkészítette az ipolyszalkai helyi szervezet krónikáját. Nyitrakéren 1969-ben „Ismerd meg szülőfalud“ címmel helytörténeti, Dr. Szirmák Imre „A magyar nemzetiség jogállása“ címmel ismeretterjesztő előadást tartottak. Párkányban 1964-ben Dávid László tanár vezetésével irodalmi kör alakult. A közművelődés új színfoltját jelentette, hogy 1968-69-ben Kéménden, Köbölkúton, Muzslán és Ipolyszalkán néprajzi gyűjtést, illetve kiállítást szervezett a Csemadok. A honismereti körökön kívül - az egyetemisták nyári táborozásai és a Csemadok-központ javaslatai hatására - a hatvanas évek közepén az országban sorra szerveződtek az ifjúsági és a művelődési klubok (a legismertebb művelődési klub 1966-ban jött létre Vágsellyén Tóth Lajos vezetésével Vörösmarty Klub néven59), melyek egyebek közt a szervezeten belüli nemzedékváltás fórumaivá is váltak. Az Érsekújvári járásban csupán két klub, az érsekújvári Kassák Lajos Ifjúsági Klub elődje, a Csemadok Ifjúsági Klubja (Kubicskó Irén tanító vezetésével) 1966-ban, a Nyitrakéri Ifjúsági Klub (Béres Ilona tanító vezetésével) 1967-ben alakult. 2.1.2. Műkedvelő művészeti tevékenység Az 1961-62-ben megszervezett Szocialista Dráma Fesztiválja visszhangtalansága miatt a Csemadok KB titkársága a Népművelési Intézettel 1963-ban meghirdette a színjátszó együttesek, az irodalmi színpadok, valamint a vers- és prózamondók országos versenyét, a Jókai Napokat. Az első országos versenyen (1964) előválogatás eredményeként 7 színjátszó együttes és 6 irodalmi színpad vett részt. Az első Jókai Napokra eljutott az érsekújvári helyi szervezet társulata is, ahol Majd a papa (rendezte Boleman Iván és Druga János) című vígjátékkal nagy sikert arattak. A második Jókai Napokon (1965) az érsekújvári járást nem képviselte egyetlen társulat sem, a harmadikon (1966) ismét az érsekújvári színjátszók mutatkoztak be Szenes Iván: Susmus című vígjátékával (rendezte Boleman Iván). A színjátszás új seregszemléjének meghirdetése, és a további években a Jókai Napok országszerte ösztönző hatással volt a hazai magyar műkedvelő színjátszásra. A helyi szervezetekben továbbra is a színjátszás volt a legelterjedtebb. A Csemadok Járási Bizottsága 1963-ban megalakította a Járási Dramaturgiai Szakbizottságot, amely a következő összetételben dolgozott: Boleman Iván (a szakbizottság vezetője, Érsekújvár), Hofbauer József (Párkány), Jezsovits Kálmán (Csúz), Czajlik András (Nyitrakér), Hajtman Kornélia (Nána), Pék László (Szőgyén), Száraz Erzsébet (Udvard). Az egyes Csemadok-szervezetek 59
Vö.: Ruffy Péter: Világaim, Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1977, 259-263.o.
60
színjátszó csoportjai rendezőiből álló dramaturgiai szakbizottság elsősorban szakmai tanácsokkal, s nemritkán darabválasztási ajánlásokkal segítette a színjátszást, bár az 1960-1969 között színre vitt darabok ismeretében megállapítható, az utóbbi munka nem járt nagy sikerrel. Mindenesetre bizonyos javulás volt tapasztalható a színpadi beszédben és a rendezésben. Az Érsekújvári járás színjátszásában továbbra is a két városi szervezet társulata volt a meghatározó, ami abban is megmutatkozott, hogy az általuk bemutatott darabokat a későbbi években - lehetőségeikhez mérten - sorra átvették a falusi szervezetek színtársulatai is. Érsekújvárott, ahol a zenés-táncos daraboknak volt jó hagyománya, a Mágnás Miska sikerén felbuzdulva továbbra is elsősorban ezt a műfajt részesítették előnyben. A műkedvelő színjátszók és rendezők nagy száma eredményeként a városban több ízben, évente két bemutató előadást is tartottak. Az előadásoknak a hazai közönségen kívül tapsolhattak Ógyallán, Komáromban, Köbölkúton, Galántán, Farkasdon, Nagyfödémesen, Naszvadon, Nyitrán, Párkányban, Perbetén, Pozsonyban, Sókszelőcén és Udvardon is. Bijeszik Gyula sikeres rendezői sorozatát olyan darabok jelentették, mint a Luxemburg grófja, a Bukfenc és a Nagy műtét, Hlavicska László (Utolsó vonat, Nem vagyunk angyalok) két rendezéssel, Boleman Iván a hatvanas években öt rendezéssel (Majd a papa, Susmus, Jegygyűrű a mellényzsebben, Egy kis bécsi kávéház, Szeretve mind a vérpadig) gazdagította a város és környéke kulturális életét. Új rendezőként az eladdig elsősorban komikusként közkedvelt Záhorszky Elemér mutatkozott be Thomas-Aldobólyi-Nagy Charley nénje című zenés vígjáték színre vitelével. A nagy hagyományú párkányi színjátszásban rendezői nemzedékváltás okozta törés állt be 1966-ban, amikor a Zilahy Lajos Házasságszédelgője (1960, rendezte id. Paulovics János), Molnár Ferenc A doktor úr című bohózata (1962, Ruzsicska Béla), Tamás Irma A vonat nem áll meg című játéka (1963, Hofbauer József), Dávid Teréz Lidércfénye (1964, Hofbauer József) és Thoma Szegény Dániele (1966, Pásztó András és Vércse Miklós) bemutató sorozatot csak 1978ban folytatták. A hatvanas években a következő 106 darab 177 bemutató előadására került sor az Érsekújvári járás Csemadok szervezeteinek 29 társulata által: A bor (Ebed, Muzsla, Szímő), A cigány (Ebed, Libád, Muzsla, Nyitrakér), A csikós (Béla, Csúz, Ebed, Leléd, Pozba, Szímő), A család becsülete (Kürt), A fonóban szól a nóta (Libád), A fösvény (Kamocsa, Kicsind, Muzsla), A gyengébb nem (Udvard), Aranykenyér (Pozba), A tanítónő (Tardoskedd), A szerető (Kisgyarmat), A vén szerelmes (Andód, Ebed, Szímő), A vonat nem áll meg (Párkány), Baj van a szerelemmel (Kéménd, Nyitrakér, Garampáld), Becsületes juhászlegény (Fűr), Bekötött szemmel (Szímő), Bikaviadal (Leléd, Tardoskedd), Bolondos vasárnap (Bény, Garamkövesd), Bolondóra (Garamkövesd, Kamocsa, Kicsind, Leléd, Muzsla, Garampáld), Bolond Istók
61
(Muzsla), Bort, búzát, békességet (Barsbaracska, Nyitrakér), Boldogság (Ebed), Botcsinálta doktor (Csúz, Helemba, Nyitrakér), Boci, boci tarka (Csúz), Bújócska (Zsitvabesenyő), Büszke páva (Fűr, Szímő), Csodálatos erszény (Szalka), Csillagszemű asszony (Barsbaracska, Zsitvabesenyő, Kéménd, Kicsind), Dandin György (Muzsla), Dalol a nyár (Zsitvabesenyő), Disznótor (Leléd), Dódi (Kamocsa, Libád), Doktor úr (Párkány, Szőgyén), Dulszki asszony erkölcse (Nána), Dollárpapa (Érsekújvár, Szőgyén), Egy kis bécsi kávéház (Érsekújvár), Éles Marika menyasszonyi fátyla (Kőhídgyarmat, Nána), Ének a romok felett (Szímő), Enyhítő körülmény (Szímő), Éva grófnő (Szőgyén), Ez a falu eladó (Szímő), Falurossza (Béla, Libád, Ipolyszalka, Tardoskedd), Fehér Anna (Bart, Garamkövesd, Nána), Fehér tyúk (Kőhídgyarmat, Szímő), Földindulás (Nána, Udvard), Gazdag szegények (Bény), Gedeon-ház (Csúz), Gyimesi vadvirágok (Libád), Ha az asszony kezében a gyeplő (Zsitvabesenyő, Kürt, Pozba), Haragszik a pusztabíró (Nyitrakér), Harangos kút (Leléd), Házasság (Kamocsa, Nyitrakér), Házasságszédelgők (Párkány), Huszárvágás (Kicsind, Leléd), Charley nénje (Érsekújvár), Jávorfácska (Ipolyszalka), Jegygyűrű a mellényzsebben (Bajta, Zsitvabesenyő, Érsekújvár, Kamocsa, Kürt, Leléd, Újlót, Nána, Garampáld), Karikagyűrű (Zsitvabesenyő, Ebed, Kürt), Kakukk Marci (Libád, Szőgyén), Kaviár és lencse (Helemba, Kisgyarmat, Leléd, Nyitrakér), Kolduskaland (Újlót), Két év mátkaság (Nyitrakér), Kék szilvafák (Pozba), Kubo (Béla, Ipolyszalka, Szímő), Kincskeresők (Kisgyarmat), Kisasszonyok a magasban (Udvard), Kisunokám (Szímő), Krizsán Kati kecskéje (Leléd), Lakásszentelő (Libád), Lelenc (Kisújfalu, Nyitrakér), Légy jó mindhalálig (Kisújfalu), Lidércfény (Párkány), Liliomfi (Libád), Lúdas Matyi (Béla, Csúz, Leléd, Libád, Pozba), Majd a papa (Érsekújvár), Majomszeretet (Zsitvabesenyő), Mikor a hárs kivirágzik (Kicsind, Kisújfalu), Mi is emberek vagyunk (Garamkövesd), Mélyszántás (Muzsla), Nadrág (Újlót), Nagymama (Bart), Nászutasok (Bart), Nem élhetek muzsikaszó nélkül (Csúz, Kürt, Szímő), Névjegyzék (Csúz), Noszthy fiú esete Tóth Marival (Csúz), Pilvax kávéház (Szímő), Revizor (Kisgyarmat), Sárga csikó (Kürt, Libád), Sári bíró (Csúz, Kisgyarmat, Libád, Garampáld, Pozba), Senkifia (Barsbaracska, Libád, Kamocsa, Szőgyén), Susmus (Érsekújvár), Szabad szél (Kürt), Szabin nők elrablása (Köbölkút), Szegény Dániel (Párkány), Tacskó (Kürt), Találkozás (Leléd), Tépett rózsa (Kisújfalu), Tizenegyedik parancsolat (Ebed, Muzsla, Udvard), Úri dámák és huszárok (Nyitrakér), Úrhatnám kovács (Ipolyszalka), Varga Ábris özvegye (Muzsla), Vándormadarak (Kicsind), Vén bakancsos és a fia (Kőhídgyarmat), Vők iskolája (Szőgyén), Zavaros örökség (Libád), Zabosi szakácsnő (Nyitrakér), Zsugori (Leléd).
62
A színre vitt darabokat a következő rendezők tanították be: A Csemadok helyi csoportja A rendező neve Andód Czuczor Irén Juhász Katalin Bajta Hegedűs Dénes Barsbaracska Czíria Sándor Bart Kunyik István Mangult Béla Bény Kecskés Ferenc Takács Lászlóné Ebed Rutai Ferenc Érsekújvár Boleman Iván Bijeszik Gyula Druga János Hlavicska László Záhorszky Elemér Garamkövesd Sós Béla Tóth József Kolozsváry Jenő Garampáld Szeleczky István Molnár Zoltán Helemba Szeiff Ferenc Jantosek Ferenc Ipolyszalka Nagy János Burián László Botlik Jolán Kamocsa Kovács Eszter Danczi Janka Kéménd Bankházy Károly Szurdi Miklós Tóth Pál Kicsind Híros Zoltán Majerszky Márton Kisgyarmat Kullák Imre Henczy Béla Erdős József Kőhídgyarmat Retkes Valéria Szalai Vidor Kürt Sánta Béla Szofka László Juhász Erzsébet
63
A rendező foglalkozása üzletvezető óvodapedagógus szövetkezeti munkás tanító tisztviselő tanító tanító tanító hivatalnok gyógyszerész kalapos mester fogorvos tanító szabómester tisztviselő tanító kereskedő szövetkezeti munkás tanító plébános hivatalnok tanító plébános tanító tanító háztartásbeli tanító tanító tanító szabó tanító tanító üzletvezető lakatos tanító gépkocsivezető tanító tanító tanító
A Csemadok helyi csoportja A rendező neve Leléd Klimó Mária Patyi Pál Libád Bitter Mihály Szabó Ilona Muzsla id. Grosch Istvánné Nána Hajtman Kornélia Délczeg Mária Prém József Nyitrakér Czajlik András Szibilla Lászlóné Újlót Szilágyi Ferencné Párkány Vércse Miklós Paulovics János Hofbauer József Ruzsicska Béla Pásztó András Pozba Kovács Ilona Pásztor Béla Szímő Nagy Katalin Szőgyén Pék László Juhász Mária Tardoskedd Vass Józsefné Udvard Maczkó Ferenc Zsitvabesenyő Harcsa Béla Grosch István
A rendező foglalkozása tanító tanító szövetkezeti munkás tanító tanító tanító tanító asztalos tanító tanító egészségügyi nővér tanító technikus gyógyszerész gyógyszerész tanár tanító tanító tanító tanító tanító tanító szövetkezeti munkás tanító tanító
A Magyar Televízió közkedvelt Ki mit tud? műsora hatására például Köbölkúton, Kisújfalun és Udvardon 1963-tól a közönség szórakoztatására az egész estét betöltő színművek, illetve esztrádműsorok bemutatása helyett Ki mit tud? műsorokat szerveztek a helyi szavalók, bűvészek, zenészek, énekesek stb. jelentkezése alapján. Érsekújvárott, ahol a hatvanas években továbbra is évente új színdarabbal (színdarabokkal) lépett fel a társulat, igazi Ki mit tud? versenyt rendeztek több kategóriában Szenczy György irányításával, nagy számú nézőközönség előtt. A verseny győzteseit 1963 és 1965 között rendszeresen meghívták a Csemadok körzeti, illetve járási ünnepélyek műsorába is. A Ki mit tud?-nak olyan visszhangja volt a városban, hogy még nem magyar anyanyelvűek is beneveztek e nagysikerű nyilvános megméretésre. A Ki mit tud? térhódítása azonban Érsekújvárott nem vetett véget az esztrádműsoroknak. A városban (Szenczy György vezetésével) ugyanúgy mint például Barsbaracskán (Czíria Sándor vezetésével 16 tagú esztrádcsoport működött), Csúzon (Jezsovits Kálmán, 16 tag), Ebeden (Derűs szívvel címen), Fűrön (Dalolva szép az élet és Tarka délután címen), Garamkövesden (Farsangbúcsúztató címen), Kéménden (Bankházy Károly, 22 tag), Kicsinden
64
(Szüreti vigalom címen), Kisgyarmaton (Kurtaszoknyás találkozó címen), Libádon (Bitter Mihály, 18 tag), Szímőn (Hlavicska István, 22 tag) és Tardoskedden (Esek József, 17 tag) évente 2-3 zenés műsorral léptek fel a hazai közönség előtt. A második világháború után felnövekvő nemzedék számára szinte teljesen ismeretlen volt az előző korszak hazai magyar irodalma. A hatvanas években viszont a Csemadok által a „harmadvirágzás“ termése (Fábry Zoltán nevezte el így a második világháború utáni irodalmunkat) fokozatosan ismertté válik. A Pozsonyban tanuló magyar egyetemisták és főiskolások szoros kapcsolatban álltak az ötvenes évek magyar periodikumai pozsonyi székhelyű szerkesztőségeiben dolgozó Bábi Tiborral, Dobos Lászlóval, Duba Gyulával, Cselényi Lászlóval, Gyurcsó Istvánnal, Gál Sándorral, Kulcsár Tiborral, Ozsvald Árpáddal, Tőzsér Árpáddal, Turczel Lajossal, akiket pedagógusként visszakerülve a magyar nyelvterületre, sorra meghívtak a Csemadok író-olvasó találkozóira. Ahogy ez az 1966-os országos közgyűlés beszámolójából is megtudható, az értékelt négy év alatt az író-olvasó találkozók és az irodalmi estek száma ezerre volt tehető. Az Érsekújvári járás helyi szervezetei közül elsősorban a zsitvabesenyői, érsekújvári, kamocsai, köbölkúti, kürti, muzslai, nyitrakéri, ipolyszalkai, szímői és a szőgyéni szervezett író-olvasó találkozókat. Az irodalom népszerűsítését elősegítették a hatvanas években új műfajt jelentő irodalmi színpadok is. Ekkor vált hazai vonatkozásban fogalommá a Kulcsár Tibor vezette pozsonyi Forrás, az ipolysági József Attila Irodalmi Színpad (vezetője Vas Ottó), a rimaszombati Fáklya (Mács Zoltán), a komáromi Petőfi Irodalmi Színpad (Kiss Mihály) és a búcsi Lant (Szobi Eszter és Szobi Kálmán). Az Érsekújvári járás szervezetei elsősorban e társulatok vendéglátóiként, s nem az irodalmi színpadok fenntartóiként jeleskedtek, hiszen egyedül Érsekújvárott alakult irodalmi színpad Szendi László és Szenczy György vezetésével (1964). A Csemadok Járási Bizottsága 1964-ben megalakította a Járási Népművészeti Szakbizottságot, mely a következő összetételben dolgozott: Juhász Béláné (Udvard, a bizottság vezetője), Szigotszky Kornélia (Érsekújvár), Krommer Mária (Kürt), Trelaj Géza (Érsekújvár), Ponesz János (Érsekújvár), Takács Lászlóné (Bény), Kovács Lajosné (Pozba) és Őszi Lászlóné (Kamocsa). A bizottság segítette a tánccsoportok és az énekkarok munkáját. Egyik feladata az volt, hogy a járás legjobb művészeti csoportjai műsorából összeállítsa a Járási Dal-és Táncünnepély programját. A körzeti ünnepélyek műsorai a helyi szervezetek meghívása alapján, de a járási titkárság szervezésében valósultak meg. A hatvanas években kialakult a Járási Dal- és Táncünnepély végleges helyszíne, a kéméndi sziget, ahol 1963-tól egész 1974-ig, a Garam rendszabályozásáig (pontosabban Kelecsényi Rudolf szövetkezeti elnökségéig) nagy számú közönség előtt 4-5 órás műsort láthatott a közönség. A járási ünnepségek műsorát csak a hetvenes években alakították ki bizonyos dramaturgiai elképzelésekhez igazodva. Addig általában a „mindenből minden“
65
elv érvényesült, akárcsak a körzeti ünnepélyeken. Álljon erre itt például a Tardoskedden 1963-ban 153 szereplő közreműködésével (és alig több mint 300 néző előtt) megtartott körzeti ünnepély műsora: 1. Ünnepi beszédek (a Csemadok és a Járási Nemzeti Bizottság részéről) 2. Az érsekújvári helyi szervezet énekkara (vezényel Krajcsír István) 3. Az érsekújvári magyar iskola tánccsoportja (vezetője Szigotszky Kornélia) 4. A tardoskeddi néptánccsoport műsora (Varga Miklós) 5. Anyalai Pepes Sándor és népi zenekara (Kürt) 6. A kürti tánccsoport műsora (Krommer Mária) 7. Az érsekújvári magyar iskola népi zenekara (Virág Zsigmond) 8. Az érsekújvári Ki mit tud? győztesei (Szenczy György) 9. A köbölkúti magyar iskola zenekara (vezényel Szabó Zoltán) 10. A Csemadok érsekújvári néptánccsoportja (Szigotszky Kornélia) Áttekintés a Csemadok Járási Dal- és Táncünnepélyeiről
Év 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969
Helyszín Köbölkút Udvard Kéménd Kéménd Kéménd Kéménd Kéménd Kéménd Kéménd
Nézők száma 970 500 850 980 1 260 4 400 2 260 3 020 2 990
A tagdíjból való részesedésen kívül az ünnepélyekre eladott belépőjegyek jelentették a Csemadok Járási Bizottsága jelentős bevételi forrását, ezért a járási vezetőség, az iskolák pedagógusai és a földműves szövetkezetek vezetőségei bevonásával a lehető legnagyobb nézőszámra törekedtek. Mivel az Érsekújvári járás három valamikori kisjárásból állt össze, és Kéménd, a járási ünnepély helyszíne a valamikori Párkányi járás területén van, ezért az 1960 előtti nagysurányi és érsekújvári közigazgatási területek szervezetei a titkársággal sorra megrendezték a megszünt „kisjárás“ területén a Csemadok Körzeti Dal- és Táncünnepélyeit.
66
Áttekintés a Csemadok Körzeti Dal- és Táncünnepélyeiről
Év 1962
Helyszín Kürt Barsbaracska Tardoskedd Kisújfalu Nyitrakér Kürt Kürt Kisújfalu Barsbaracska Nyitrakér Nyitrakér Szímő Muzsla Nyitrakér Szímő
1963 1964 1965 1966 1967
1968 1969
Nézők száma 480 380 330 440 670 550 520 700 400 460 1 000 1 320 600 820 970
Áttekintés a járás Csemadok néptánc-csoportjairól Helyi csoport Barsbaracska Csúz Érsekújvár Kamocsa Kürt Nyitrakér Újlót Pozba Szímő Udvard Tardoskedd
A tánccsoport vezetője Bencsik Szerén Sümegh Rudolfné Szigotszky Kornélia Ponesz János, Balla György Kovács Eszter Halász Irén Kasnyík Mária Szibilla Lászlóné Szilágyi Irma Kovács Ilona Pavlicsek László Németh Imre Tóth Margit
A táncosok száma 14 16 22 14 18 16 14 14 18 14 16
A járás néptánc-csoportjai közül egyedül a Tóth Margit által vezetett tardoskeddi csoport dolgozott eredeti helyi gyűjtések alapján (Váskatánc), a többi csoport vagy az Ifjú Szívek által vagy pedig a televízió műsorában bemutatott táncok alapján állította össze a koreográfiát (verbunkos, karikázó). A hatvanas években a Csemadok érsekújvári helyi szervezetében meghonosodott a társastánc. Tekintettel arra a tényre, hogy az érsekújvári Társastánc Klub a maga nemében egyedülálló munkát végzett, és a hetvenes 67
valamint a nyolcvanas évekről szóló fejezetekben is e zsáner kapcsán csupán róluk írhatnánk - ettől elállva - csak e helyen vázoljuk fel eredményeit 1961-től 1990-ig. A társastáncot is Szigotszky Kornélia honosította meg a szervezetben a PoneszSzombath és a Keller-Sátek páros sikerével 1961-ben. E sikerekre alapozva alakította meg Keller Gábor 1964-ben a csoportot, mely a formációs táncokon kívül egyéni versenyeken is indult a szlovákiai és a külföldi versenyeken egyaránt. A Keller házaspár nyolc évig versenyzett nemzetközi osztályban, standard táncokban a Szlovák Bajnokságon 4., a Csehszlovák Bajnokságon 11. helyet ért el. Az általuk vezetett csoport nyolc párosa érte el az „A“ kategóriát. A klub 1967-ben az I. Csehszlovák Táncfesztiválon (Františkovy Lázně) Csárdásritmusok című koreográfiájukkal 2. helyezést ért el. Háromszor mutatkoztak be (1975, 1977, 1979) Miskolcon a Magyar Országos Fesztiválon. Szlovákia bajnokaként 1979-ben a lengyelországi Olsztynben, a Kelet-Európai Országok Bajnokságán 3. és 4. helyezéssel tették ismertté nemzetközi szinten a Csemadok nevét. A klub 1975 és 1990 között évente két társastánc-versenyt szervezett és huszonöt évig tánciskolát a város és a környék ifjúsága számára. Áttekintés a járás Csemadok énekkarairól
Helyi csoport Barsbaracska Érsekújvár Köbölkút Nyitrakér Párkány Szőgyén Tardoskedd Zsitvabesenyő
Karnagy Fülöp György Kopasz Csaba Szabó Zoltán Kónya István Lengyelfalussy Miklós Sonkoly Tibor Hofer Magdolna Furuglás Margit
Jelleg vegyeskórus vegyeskórus gyermekkórus vegyeskórus gyermekkórus gyermekkórus gyermekkórus gyermekkórus
Tagok száma 36 50 45 38 60 30 30 40
A Csemadok szervezetei által fenntartott énekkarok szakmai fejlődésére kimutatható hatással volt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara azáltal is, hogy Vass Lajos, a neves magyarországi zeneszerző és karvezető elvállalta a vendégkarnagyi szolgálatot. A tagok közül 24-en maguk is énekkart vezettek a hatvanas évek végén. Az éneklő csoportokra - miként a kórusokra a Kodály Napok - nagy hatással volt a Röpülj páva mintájára szervezett Tavaszi szél vizet áraszt ... elnevezésű, a hagyományőrző és hagyományápoló folklórcsoportok számára kiírt országos verseny. Énekkaraink szakmai előrelépését szolgálta a Csemadok-központnak a 68
Népművelési Intézet Nemzetiségi Osztályával közösen, 24 hallgató számára szervezett három éves karvezetői tanfolyama (1969-1972). A járás énekkarai, a párkányi gyermekkórus kivételével, nem tartoztak a hatvanas évek országos élvonalába. 2.1.3. Szervezeti élet A Csemadok IX. Országos Közgyűlése által jóváhagyott új alapszabály szerint az évente egyszer ülésező járási konferenciák közti időszakban a Csemadok legfelsőbb szerve a Járási Bizottság, melynek feladata az volt, hogy irányítsa és ellenőrizze a járás helyi szervezeteinek tevékenységét. A félévenként ülésező testület tulajdonképpen nem volt képes ellátni az alapszabályból eredő feladatrendszert. Ezt inkább a havonta ülésező elnökség végezte, s ennek megfelelően tagjai konkrét feladatokat kaptak. A 35 főt is meghaladó Járási Bizottság a legtöbb esetben elvi jelentőségű testületi döntéseket hozott, a járás Csemadok tevékenységét tulajdonképpen a járási bizottság titkársága irányította, melyről az alapszabály IX. fejezetének 6. pontja szűkszavúan így rendelkezett: „A járási bizottság a napi feladatok elvégzésére járási titkárságot létesít.“ A titkárság (a járási titkár, az instruktor és az adminisztratív munkaerő) fő állásban végezte feladatát, a munkáltatói jogokat vele szemben a Csemadok Központi Bizottságának főtitkára gyakorolta, aki rendszeres munkaértekezletekre és egyéb feladatok ellátására (például az országos rendezvények biztosítására) adott utasításokat. Tulajdonképpen a titkárság szervezte meg a járási és a körzeti dal- és táncünnepélyeket és a különböző járási vetélkedőket, tanfolyamokat és szemináriumokat, biztosította a szakbizottságok tanácskozásait. Ezen túl rendszeresen értékelte a szervezeti életet (a helyi szervezetek gyűléseit, tagtoborzását), vezette a tagság nyilvántartását és segítette a helyi és a járási vezetőségek munkáját, kapcsolatot tartott a Nemzeti Front tömegszervezeteivel és a Járási Művelődési Központtal. Tevékenységéről rendszeresen számot adott a járási elnökségnek, ugyanakkor írásos jelentéseket készített a központ titkárságának. A szervezeti élet értékmérője a naptári év végéig kifizetett tagilletmények alapján kimutatott taglétszám volt. Ezt bizonyos időközönként az országos elnökség is értékelte. A hatvanas években a járás Csemadok-tagsága a következőképpen alakult:
69
Áttekintés a tagságról Év
1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969
Szlovákia helyi szervezetek taglétszám száma 519 36 482 519 33 213 507 34 400 512 33 315 522 34 782 515 35 638 515 39 799 523 47 011 531 53 136 530 56 990
Érsekújvári járás helyi szervezetek taglétszám száma 35 2 140 35 2 250 35 2 300 35 2 416 35 2 767 35 2 853 35 3 550 35 3 877 35 3 758 35 4 937
Országos méretben az alapszervezetek száma és a taglétszám elsősorban 1968-1969-ben, az Érsekújvári járásban 1969 után gyarapodott lényegesen. Az 1968. januárjában elindított demokratizálódási folyamatban a Csemadok nagy szerepet játszott, és ez a szervezet iránti nagyobb bizalomban is megnyilvánult. Az 1968-as év bár a szlovákiai magyarság és a Csemadok életében lényeges és pozitív módosulásokat hozott, ám azok nem lépték túl a pártállam kereteit. Ezt a véleményünket nemcsak az a tény támasztja alá, hogy az 1968-as demokratizálódási folyamatot a CSKP KB indította el, hanem az is, hogy az akkori civil szervezetek, tudományos és művészeti intézmények, értelmiségi, ifjúsági és egyéb csoportosulások nem a meglevő társadalmi rendszer ellenzőiként, hanem egyértelműen az „emberarcú szocializmus“ híveiként léptek fel. A Csemadok Központi Bizottságának 1968. március 12-i állásfoglalása és a nemzetiségi kérdés megoldására tett javaslata (hatását növelte, hogy az Új Szó március 15-én közölte) túllépett a szokványos tiszteletkörök utáni „igen, de“ szabványokon. A dokumentum bevezetője így indokolja az állásfoglalás tartalmát: „A Csemadok Központi Bizottsága azzal, hogy a kérdések megoldásának elősegítésére kezdeményező javaslatot terjeszt elő, bizonyítani kívánja, hogy a CSKP KB és az SZLKP KB januári ülésének határozatait és az azóta beállt változásokat nemcsak örömmel és teljes egyetértéssel figyeli, hanem munkájával most és a jövőben is a legmesszebbmenőkig segíteni akarja.“ Ezt a nemzetiségi politikában tapasztalt fogyatékosságok és hibák felsorolása, valamint az azok kiküszöbölésére tett javaslatok követik, melyek közül csupán egyes pontok töredékét közöljük: „az Alkotmányban s más alapvető dokumentumokban a két nemzet mellett nincsenek feltüntetve egyenjogú társadalmi tényezőként a nemzetiségek a nemzetiségek jogi helyzete nincs törvényben meghatározva 70
a nemzetiségeknek nincsenek alkotmányosan választott nemzetiségi szervei és államjogilag biztosított nemzetiségi intézményei. Ennek következtében a nemztiségeknek nincs meg a teljes egyenjogúsága ... Alkotmányerejű törvényben kell egyértelműen és konkrétan meghatározni a nemzetiségek államjogi helyzetét. 1. Olyan nemzetiségi szerveket és intézményeket kell létrehozni, melyek az összállami szervek részeként az egyes nemzetiségek egésze nevében aktívan résztvesznek a politikai, közigazgatási, közgazdasági és államhatalmi szervek munkájában, és a nemzetiségek problémáinak megoldásában az önigazgatás elve alapján érvényesíthetik akaratukat. Ennek biztosítása végett a legrövidebb időn belül: a) javasoljuk a törvényhozó és végreható szervek felépítésének megfelelően ezek szerves részeként a következő szervek és intézmények létrehozását: a Szlovák Nemzeti Tanácsban az SZNT nemzetiségi képviselőiből, valamint szakemberekből mint bizottsági tagokból megalakítani az SZNT Nemzetiségi Bizottságát, a Megbízottak Testülete keretében pedig létrehozni az SZNT Nemzetiségi Megbízotti Hivatalát a Nemzetgyűlésben a Nemzetgyűlés képviselőiből megalakítani a Nemzetgyűlés Nemzetiségi Bizottságát, a kormány mellett pedig Nemzetiségi Titkárságot létesíteni államtitkárral az élen hasonlóképpen a kerületi nemzeti bizottságokban a kerületi nemzeti bizottságok nemzetiségi képviselőiből, valamint szakemberekből mint bizottsági tagokból, nemzetiségi bizottságokat alakítani, a kerületi nemzeti bizottságok mellett pedig nemzetiségi osztályt létesíteni az állam és a nemzeti-territoriális, regionális költségvetések megvitatása és jóváhagyása folyamatában a Nemzetgyűlés és az SZNT nemzetiségi bizottságai joga és kötelessége érvényre juttatni a nemzetiségek specifikus gazdasági és pénzügyi igényeit ... b) Javasoljuk a nemzetiségileg vegyes lakosságú járások új területi átszervezését ... c) Javasoljuk a nemzetiségeknek a közügyekben való aktívabb részvétele érdekében alapos politikai és szakmai körültekintéssel olyan alapvető elvek kidolgozását a nemzetiségek jogi helyzetének meghatározására és intézmények létesítését e jogok érvényesítésére, mely a leghatékonyabb megoldást biztosítja az önigazgatás elve alapján érvényesülő társadalmi és nemzeti egyenjogúsághoz mindazoknak a törvényeknek és rendeleteknek a felülvizsgálását, melyek 1945-től a magyar nemzetiségű polgárokkal hoztak, és e diszkrimináló törvények eltörlését.
71
2. A nemzetek és a nemzetiségek iskolai műveltségi szintje között jelentős különbségek vannak ... Ezért lehetővé kell tenni, hogy a magyar iskolákat magyar iskolaügyi intézmények irányítsák és vezessék, mert csupán ez a biztosíték arra, hogy minél hamarább felzárkózhassanak az egész hazánkban közös oktatói-nevelői célok hiánytalan teljesítésében ... A magyar nemzetiségű főiskolások és egyetemisták számának emelését és a Magyarországon való továbbtanulás kérdését is minél hamarább rendezni kell ... 3. A nemzetiségek létének legsajátosabb kifejezője: saját kultúrájuk. Ennek fejlesztése és irányítása minden egyes nemzetiségnek legsajátosabb érdeke. A nemzetiségek kultúrája specifikus helyet foglal el a csehszlovák kulturális kontextusban, mivel szervesen és elválaszthatatlanul kapcsolódik nemzetük kultúrájához és hagyományaihoz -, a mi esetünkben például az egyetemes magyar nemzeti kultúrához ...“ Már a Csemadok IX. Országos Közgyűlése (1966) is foglalkozott a csehszlovákiai magyar értelmiség nagyobb szerepvállalása lehetőségével, de a célok és a módszerek meghatározása csupán az általánosságok szintjén rekedt. Ebből a szempontból 1968 újat hozott: az akkor szervezett országos és járási szintű értelmiségi találkozók mozgósították az együttgondolkodásra és cselekvésre alkalmas szlovákiai magyar értelmiséget. Ez a Csemadok belső szervezeti életében óhatatlanul nemzedékváltáshoz vezetett. Ennek kicsúcsosodását a Csemadok KB Dunaszerdahelyen 1968. június 8-9.-én tartott ülése jelentette, melyen a Csemadok majdnem húszéves történetében először került sor lényeges személycserékre a csúcsvezetésben. A szlovákiai magyarság hivatalos képviseletét deklaráló és egyéb politikai jellegű feladatokat is felvállaló Csemadok éléről lemondó Lőrincz Gyulát a Szövetség központi szerve, bár az alapszabály ilyen státusról nem rendelkezett, díszelnökké választotta. Az éles politikai vitát követő titkos választás eredményeként így alakult az elnökség: Díszelnök: Lőrincz Gyula, az Új Szó főszerkesztője Elnök: Dobos László, az Irodalmi Szemle főszerkesztője Főtitkár: Dr. Szabó Rezső, az apparátus függetlenített munkatársa Titkár: Varga János, az apparátus függetlenített munkatársa Az elnökség tagjai: Balázs Béla, az Új Szó szerkesztője Dr. Csanda Sándor, tanszékvezető egyetemi docens Csikmák Imre, lapszerkesztő Duray Miklós, egyetemi hallgató Dr. Fónod Zoltán, az Új Szó rovatvezetője Dr. Mede István, a kerületi bíróság bírója Molnár János, tanító
72
Nagy Jenő, a Szlovák Rádió magyar adásának szerkesztője Pathó Károly, a Szabad Földműves főszerkesztője Szőke József, az Új Ifjúság főszerkesztője Tolvaj Bertalan, gimnáziumi tanár Újváry László, tanító Akárcsak a március 12-i állásfoglalás, a dunaszerdahelyi ülés is leszögezte a nemzetiségileg egységesebb járások visszaállításának, a benesi rendeletek és a diszkriminatív törvények eltörlésének igényét. A titkos választások eredményeként olyan személyek maradtak ki az elnökségből, mint Fábry István (eredeti foglalkozása bányász, 1936-39 között spanyolországi interbrigadista, 1944-45 között a Szovjet Hadsereg katonája, 1945-1968 között a kommunista párt kerületi, illetve központi apparátusának munkatársa, 1970-76 között a szlovák parlament alelnöke), Kosztanko Antal (a kommunista párt járási titkára), Krocsány Dezső (eredeti foglalkozása ács, 1955-1969 között a kerületi pártbizottság munkatársa, 1970-1983 között a szlovák kormány minisztere, 1984-1989 között a szlovák parlament alelnöke). Az előző részekben több ízben is megemlített „kettősség“ a júniusi ülést sem kerülte el. Az „osztályharcos kemény mag“ többsége ugyan kimaradt az elnökségből, de az ülés határozata megállapította: „A Csemadok központi bizottsága munkájának kiinduló pontja és eszmei alapja a marxizmusleninizmus, mely meghatározza elméleti és gyakorlati ténykedésünket. A Csemadok fennálása óta, jelenleg és a jövőben is a Csehszlovák Szocialista Köztársaság államiságának és egységének alapján áll. A csehszlovákiai magyarságot mint nemzetiséget e köztársaság szerves részének, építőjének és védelmezőjének tekintjük. Megingathatatlanul állunk a szocialista nemzetköziség eszméje, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népeivel való együvé tartozás, a szocialista hazafiság és a nemzeti öntudat alapján. Munkánk céljának az emberek szocialista szellemben való nevelését tartjuk.“ A továbbiakban tizenkét pontban határozták meg a szervezet álláspontját. A hetedik pont a következőket tartalmazta: „A múlt hibáinak felszámolása céljából a Csemadok KB rehabilitációs bizottságot állít fel, melynek feladata, hogy felülvizsgálja azoknak a Csemadok-tagoknak vagy a Csemadokból kizártaknak panaszát, kiket az elmúlt közel 20 év alatt a Csemadok szervei részéről tényleges vagy vélt sérelem ért. A rehabilitációs bizottság tagjai a következők: Balázs Béla, Dobos László, Kender János, Labancz István, Dr. Mede István, Poszpis József, Dr. Szirmák Imre, Takács András.“ A dunaszerdahelyi ülést követően gyorsan peregtek az események a Csemadokban. Dobos László elnököt a szlovák kormány miniszterévé nevezték ki, Dr. Szabó Rezső főtitkárt, aki a szlovákiai magyarság képviselőjeként részt vett a nemzetiségi alkotmánytörvény kidolgozásában, a szlovák reformparlament alelnökévé választották.
73
A Csemadok számos tiltakozó felhívást és állásfoglalást tett közzé az 1968. augusztus 21-i megszállást követő időben a szlovákiai magyarság képviseletében, közben 13 rendkívüli járási konferencia és az azt követő rendkívüli közgyűlés előkészületein dolgozott. A Csemadok rendkívüli járási konferenciájára Érsekújvárott 1968. november 9-én került sor, melyen 113 küldött vett részt a 35 helyi szervezet képviseletében. A konferencia állást foglalt a járás nemzetiségi problémáival kapcsolatban, megválasztotta az új vezetőséget, valamint a rendkívüli közgyűlés küldötteit. Ilyen előzményei voltak a Csemadok X. Országos Közgyűlésének (1969. március 17-18.), mely új programot és alapszabályt fogadott el, továbbá jóváhagyta a központi rehabilitációs bizottság jelentését és javaslatait. A közgyűlésen megválasztott Központi Bizottság a következő közleményt adta ki: „A Csemadok Központi Bizottsága Dr. Szabó Rezsőt más, fontos beosztására való tekintettel, saját kérelmére, a Csemadok KB vezető titkára tisztsége alól felmentette. A Csemadokban végzett közel két évtizedes komoly munkáját Dobos László író, a Szlovák Szocialista Köztársaság minisztere, a Csehszlovákiai Magyar Társadalmi és Kulturális Szövetségének országos elnöke köszönte meg, kifejezve azt a reményét, hogy Dr. Szabó Rezső elvtárs továbbra is aktív munkát fog kifejteni a csehszlovákiai magyarság társadalmi és kulturális felemelkedéséért.“ A közgyűlésen a következő elnökséget választották meg: Elnök: Dobos László, miniszter (Pozsony) Főtitkár: Szőke József, az Új Ifjúság főszerkesztője (Pozsony) Titkárok: Varga Sándor, levéltáros (Komárom), Takács András, koreográfus (Pozsony) Elnökségi tagok: Csikmák Imre, lapszerkesztő (Szenc) Duray Miklós, egyetemi hallgató (Losonc) Fónod Zoltán, az Új Szó rovatvezetője (Pozsony) Gáspár Tibor, a kulturális minisztérium előadója (Komárom) Kardos István, főiskolai adjunktus (Nyitra) Kulcsár Tibor, gimnáziumi tanár (Pozsony) Mács József, író, szerkesztő (Pozsony) Dr. Mede István, a kerületi bíróság bírója (Kassa) Molnár János, tanár (Dunaszerdahely) Rados Pál, a Csemadok járási titkára (Nagykürtös) Dr. Szabó Rezső, a szlovák parlament alelnöke (Pozsony) Tolvaj Bertalan, a kormány nemzetiségi titkársága vezetője (Királyhelmec) Dr. Turczel Lajos, egyetemi docens (Pozsony) Újváry László, tanító (Csata) Varga Béla, iskolaigazgató (Köbölkút)
74
Az előző elnökségből a dunaszerdahelyi rostán még fennakadó ortodoxok közül a közgyűlésen kihullott Balázs Béla és Varga János is. Az Érsekújvári járásból Varga Béla elnökségi tagon kívül a Központi Bizottságba választották Czuczor Istvánt, Mihály Gyulát és Dr. Szirmák Imrét, a Központi Ellenőrző Bizottságba pedig Szibilla Lászlót. A Dr. Szabó Rezső vezető titkár által előterjesztett közgyűlési beszámolóban a 68-as év lázas tevékenységét jellemezve megállapítást nyert, hogy az országos elnökség 1967-1968-ban negyven alkalommal ülésezett, ebből 1968-ban harmincszor. A beszámoló szerint hasonló aktivitás jellemezte a járási vezetőségeket is, a helyi vezetőségek 1968-ban ugyancsak az országos politikai helyzettel, s azon belül elsősorban a munkaerő dél-szlovákiai elvándorlásával és az értelmiség nagyobb arányú bekapcsolódásával foglalkoztak. A beszámoló továbbá kitért a csehszlovákiai magyar tudományos élet megalakításának szükségességére is: „A csehszlovákiai magyarság kulturális életének további fejlődése érdekében szükséges lesz a magyar nemzetiség szellemi élete felső szintjének megteremtése, a tudományos élet kialakítása, mindenekelőtt a humán tudományok terén. Ez elképzelhetetlen az alkotó értelmiség összefogása és tevékenységének intézményes megszervezése nélkül. Mivel eddig nemzetiségi tudományos intézetünk nincs - illetve a Szlovák Tudományos Akadémia mellett önálló intézetként mégcsak alakulóban van egy történelemmel, nyelvi és irodalmi kérdésekkel, néprajzzal, szociológiával és politológiával foglalkozó tudományos munkahely - a Csemadok vállalkozott arra, hogy a lehetőségéhez mérten részben pótolja ezt a hiányt, egyúttal megteremtve az ilyen intézmények létrehozásának feltételeit. Ehhez járult hozzá az 1968 őszén Ótátrafüreden rendezett országos értelmiségi találkozó, melynek eredményeként megalakult a Tudományos Tanács Előkészítő Bizottsága, és megtörténtek az első lépések a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság és a Csehszlovákiai Magyar Történelmi Társaság megalakítására.“ A Dr. Szabó Rezső vezető titkár által előterjesztett beszámoló így vázolta fel a legfontosabb feladatokat: „Csehszlovákia Kommunista Pártja akcióprogramjának szellemében elő kell segíteni hazánkban a politikai és a termelés fokozásával a gazdasági konszolidációt és rendezni a magyar nemzetiség teljes jogegyenlőségét, problémái intézményes megoldását az önállóság és az önrendelkezés szellemében, biztosítva a képviseleti és a végrehajtó szervekben a magyarság arányos képviseletét s azt, hogy a közéleti funkcióba az arra legrátermettebb, gerinces emberek kerüljenek. Meg kell teremteni tudományos és kulturális életünk felső fokát a Szlovák Tudományos Akadémia és az egyetemek keretében központi múzeum, könyvtár, levéltár, galéria és egyéb intézmények felállításával. Tovább kell szilárdítani társadalmi szervezetünket, a Csemadokot, növelni a taglétszámot, szilárdítani a szervezeti életet s a mostani, rendkívüli X. Országos
75
Közgyűlésen úgy meghatározni hosszútávú programját, hogy az össztársadalmi szempontból egyaránt a haladás, a fejlődés aktív elősegítését szolgálja. Meg kell oldani a többi társadalmi szervezetben tevékenykedő magyarok helyzetét a maximális autonómia elvének alapján: vagyis következetesen teljesíteni a Csemadok KB március 12-i állásfoglalásában foglaltakat.“ A X. Országos Közgyűlésen (a 325 megválasztott küldöttből 304 volt jelen), akárcsak az előzőkön, megjelentek a szlovákiai politikai élet képviselői is 60 . Az Érsekújvári járást a következő küldöttek képviselték: Bartha István (a kommunista párt járási titkára), Bankházy Károly (kéméndi tanító), Benefi János (a Csemadok járási titkára), Czuczor István (tardoskeddi tanító), Éliás Ottília (zsitvabesenyői tisztviselő), Kara Márton (a kőhídgyarmati szövetkezet elnöke), Kovács József (kürti tanító), Kele Lajos (tardoskeddi tanító), Korpás János (újlóti munkás), Nagy András (szímői lapszerkesztő), Mihály Gyula (párkányi vegyészmérnök), Őszi Lászlóné (járási instruktor, Kamocsa), Pathó Károly (a Szabad Földműves szerkesztője), Sonkoly Tibor (szőgyéni tanító), Szabó István (muzslai zootechnikus), Száraz József (udvardi tanító), Szenczy György (érsekújvári jogtanácsos), Dr. Szirmák Imre (érsekújvári ügyvéd), Szibilla László (nyitrakéri ökonómus) és Varga Béla (köbölkúti iskolaigazgató). A hatvanas évek Csemadok tevékenységét járási vonatkozásban a helyi szervezetek vezetőségeiben lejátszódó nemzedékváltáson kívül a közművelődés megújulása és a politikum térhódítása jellemezte, ami azonban meg sem közelítette az országos vezetés szerepvállalásának méreteit. Az évtized végén végbemenő reformokról ugyan tudomása volt a helyi vezetőségeknek, de mintha még mindig nagyobb hatással lett volna rájuk a hontalanság és az azt követő évek kiszolgáltatottságának nyomasztó emléke. Talán ennek következtében sem váltott ki túlzott reményeket a 68-as rehabilitációs folyamat, de az augusztusi invázióval való szembeszegülés sem. A járás területén ismert, többnyire magánjellegű szovjetellenes megnyilvánulást nem a Csemadok szervezetei kezdeményezték. A helyi szervezetek jegyzőkönyveiben legalábbis az invázió-ellenes röpiratok és plakátok elkészítésére és terjesztésére (pedig számtalan, és a Csemadok-tagok által készített és terjesztett magyar nyelvű szovjetellenes plakátról van tudomásunk) nem találunk utalást. E helyen fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a Csemadok-jegyzőkönyvek nem pro domo, hanem tudatosan a járási, illetve a központi szerveknek készültek. Ennek volt köszönhető, hogy a „konszolidációs“ időszakban az 1968 márciusa és 60
1962: Karol Bacílek a CSKP KB politikai irodájának tagja, az SZLKP KB első titkára 1966: Vojtech Daubner az SZLKP KB elnökségének tagja, a szakszervezetek tanácsának elnöke Dr. Matej Lučan az SZLKP KB tagja, művelődésügyi megbízott Michal Pecho az SZLKP KB póttagja, az ideológiai osztály vezetője Lőrincz Gyula az SZLKP KB elnökségének tagja Fábry István az SZLKP KB tagja, az SZNT helyi gazdálkodási megbízottja 1969: Anton Ťažký a CSKP és az SZLKP KB elnökségének tagja, az NF elnöke Bohuš Graca az SZLKP KB titkára Miroslav Válek művelődési miniszter
76
decembere között készült jegyzőkönyveket kisajátító politikai hatalom hiába keresett terhelő bizonyítékokat a helyi szervezetek ellen. Ennek ellenére a konszolidációs hetvenes évek retorziói éppen a Csemadokot sújtották a legkeményebben. Amíg a Csemadok-központ szervében 1968-ban, illetve 1971-ben évközben, és a nagypolitika menetrendje szerint zajlottak le a személyi változások, addig járási szinten általában később, és az országos szervek személyi változásai függvényeként. A központ akarata a járási titkár személyét illetően mérvadó volt. A járási titkárt ugyan formálisan a járási konferencia választotta, ugyanakkor mint függetlenített személy, a központ apparátusának állományába tartozott, miként az instruktor és az adminisztratív munkaerő is. A járási elnökség többi tagja, mivel azok társadalmi munkában végezték feladatukat, nem a Csemadok-központ jóváhagyásával, illetve beleegyezésével, hanem a konferencia küldöttei szavazata alapján kerültek a járási plénumba, s a plénum választotta meg őket az elnökségbe, ahogy erről az alapszabály és a politikai gyakorlat rendelkezett. Áttekintés a Csemadok járási elnökségeiről valamint ellenőrző bizottságairól 1961 Járási elnökség Elnök: Száraz László, tanár, Érsekújvár Titkár: Csányi Zoltán, függetlenített munkaerő, Nána Tagok: Czímer Vince, gépkocsivezető, Nána Keszeli Mihály, tanító, Nagysurány Kiss Lajos, tanító, Andód Kopasz Elemér, tanító, Tardoskedd Kutrucz Rudolf, az SZLKP JB munkatársa, Érsekújvár Nagy József, cukrász, Érsekújvár Szeleczky István, szövetkezeti munkás, Garampáld Járási Ellenőrző Bizottság Elnök: Hübsch Sámuel, üvegező, Érsekújvár Tagok: Polcsák Jolán, elárusító, Muzsla Czíria Sándor, tanító, Barsbaracska 1962 Járási elnökség Elnök: Száraz László, tanár, Érsekújvár Titkár: Polgár Vince, függetlenített munkaerő, Naszvad Tagok: Czímer Vince, gépkocsivezető, Nána Hofer Lajos, tanár, Érsekújvár Hübsch Sámuel, üvegező, Érsekújvár
77
Kiss Lajos, tanító, Andód Őszi Lászlóné, a Csemadok JB instruktora, Kamocsa Seres Ernőné, háztartásbeli, Érsekújvár Schultz József, tanító, Kisgyarmat Szeleczky István, szövetkezeti munkás, Garampáld Vércse Miklós, tanító, Párkány Járási Ellenőrző Bizottság Elnök: Czíria Sándor, tanító, Barsbaracska Tagok: Seres Ernőné, tisztviselő, Érsekújvár Száraz Erzsébet, tisztviselő, Udvard 1963 Járási elnökség Elnök: Hübsch Sámuel, üvegező, Érsekújvár Titkár: Polgár Vince, függetlenített munkaerő, Naszvad Tagok: Borka Béla, szövetkezeti munkás, Szímő Batyka Valéria, háztartásbeli, Tardoskedd Czímer Vince, gépkocsivezető, Nána Dobai Lajos, tanító, Köbölkút Gutrai István, könyvelő, Barsbaracska Hofer Lajos, főiskolai adjunktus, Érsekújvár Kiss Lajos, tanító, Andód Járási Ellenőrző Bizottság Elnök: Seres Ernőné, hivatalnok, Érsekújvár Tagok: Pócs Júlia, tanító, Pozba Szaló Endre, könyvelő, Párkány 1964 Járási elnökség Elnök: Hübsch Sámuel, üvegező, Érsekújvár Titkár: Polgár Vince, függetlenített munkaerő, Naszvad Tagok: Dr. Hofer Lajos, főiskolai adjunktus, Érsekújvár Kiss Lajos, tanító, Andód Őszi Irma, a Csemadok JB instruktora, Kamocsa Ponesz János, technikus, Érsekújvár Szaló Endre, könyvelő, Párkány Száraz László, iskolaigazgató, Érsekújvár Szeleczky István, szövetkezeti munkás, Garampáld Járási Ellenőrző Bizottság Elnök: Seres Ernőné, tisztviselő, Érsekújvár Tagok: Dobai Lajos, tanító, Köbölkút Takács Erzsébet, könyvelő, Kisújfalu
78
1965 Járási elnökség Elnök: Dr. Szirmák Imre, ügyvéd, Érsekújvár Titkár: Benefi János, függetlenített munkaerő, Kéménd Tagok: Brigan Zoltán, tanár, Párkány Cséplő László, szövetkezeti elnök, Kisújfalu Dobai Lajos, tanító, Köbölkút Dubay Géza, tanár, Érsekújvár Dr. Hofer Lajos, főiskolai adjunktus, Érsekújvár Hübsch Sámuel, üvegező, Érsekújvár Hofbauer József, gyógyszerész, Párkány Szendi László, tanár, Érsekújvár Szigotszky Kornélia, tanító, Érsekújvár Sonkoly Tibor, tanító, Szőgyén Tóth János, lapszerkesztő, Érsekújvár Járási Ellenőrző Bizottság Elnök: Seres Ernőné, hivatalnok, Érsekújvár Tagok: Czíria Sándor, tanító, Barsbaracska Gyén Zsuzsa, tanító, Újlót
1966 Járási elnökség Elnök: Dr. Szirmák Imre, ügyvéd, Érsekújvár Titkár: Benefi János, függetlenített munkaerő, Kéménd Tagok: Czuczor István, iskolaigazgató, Tardoskedd Cséplő László, szövetkezeti elnök, Kisújfalu Dobai Lajos, tanító, Köbölkút Dr. Hofer Lajos, főiskolai adjunktus, Érsekújvár Hübsch Sámuel, üvegező, Érsekújvár Őszi Irma, a Csemadok JB instruktora, Kamocsa Sonkoly Tibor, tanító, Szőgyén Szigotszky Kornélia, tanító, Érsekújvár Tóth János, lapszerkesztő, Érsekújvár Járási Ellenőrző Bizottság Elnök: Szalay János, a Járási Nemzeti Bizottság előadója, Kéménd Badin Győző, nyugalmazott kereskedő, Érsekújvár Czíria Sándor, tanító, Barsbaracska
79
1967 Járási elnökség Elnök: Dr. Szirmák Imre, ügyvéd, Érsekújvár Titkár: Benefi János, függetlenített munkaerő, Kéménd Tagok: Czuczor István, iskolaigazgató, Tardoskedd Dobai Lajos, tanító, Köbölkút Dráfi József, a Városi Nemzeti Bizottság alelnöke, Érsekújvár Dr. Hofer Lajos, főiskolai adjunktus, Érsekújvár Kara Márton, szövetkezeti elnök, Kőhídgyarmat Kollár Antal, nyomdász, Párkány Őszi Irma, a Csemadok JB instruktora, Kamocsa Sonkoly Tibor, tanító, Szőgyén Szigotszky Kornélia, tanító, Érsekújvár Járási Ellenőrző Bizottság Elnök: Szalay János, a Járási Nemzeti Bizottság előadója, Kéménd Tagok: Badin Győző, nyugalmazott kereskedő, Érsekújvár Hübsch Sámuel, nyugdíjas, Érsekújvár 1968-69 Járási elnökség Elnök: Dr. Szirmák Imre, ügyvéd, Érsekújvár Titkár: Benefi János, függetlenített munkaerő, Kéménd Tagok: Borka Gyula, a Járási Nemzeti Bizottság előadója, Érsekújvár Czuczor István, iskolaigazgató, Tardoskedd Dobai Lajos, tanító, Köbölkút Dráfi József, a Városi Nemzeti Bizottság alelnöke, Érsekújvár Dr. Hofer Lajos, főiskolai adjunktus, Érsekújvár Mihály Gyula, vegyészmérnök, Párkány Nagy András, lapszerkesztő, Érsekújvár Sonkoly Tibor, tanító, Szőgyén Sulczy Géza, agrármérnök, Muzsla Száraz László, iskolaigazgató, Érsekújvár Szibilla László, főkönyvelő, Nyitrakér Járási Ellenőrző Bizottság Elnök: Szalay János, a Járási Nemzeti Bizottság előadója, Kéménd Tagok: Badin Győző, nyugalmazott kereskedő, Érsekújvár Éliás Otília, tisztviselő, Zsitvabesenyő Helyi szinten egészen más okok és körülmények eredményeként történt a vezetőség, illetve a tisztségviselők választása. Elsősorban azért, mert az évente egyszer, méghozzá a naptári évet követő hónapokban ülésező tisztújító taggyűlés az alapszabály értelmében vezetőséget és nem tisztségviselőket 80
(elnököt, titkárt stb.) választott, s csak a nagyobb településeken állt módjában a tagságnak megfelelő alternatívákban gondolkodnia. Az évzáró gyűléseken megválasztott vezetőségben pedig inkább az volt a gond, hogy saját körükből ki vállalja magára a társadalmi ugródeszkának egyáltalán nem nevezhető (sőt!), de annál nagyobb erkölcsi felelősséggel járó ingyenes elnöki, titkári stb. szolgálatot. Az 1965-ben elnöklők 85,5%-át, illetve 65,75%-át 1966-ban, illetve 1967-ben újra elnökké választották. Az 1968-as évet értékelő évzáró taggyűléseken, illetve az azokat követő vezetőségi gyűléseken melyeken elnököt, titkárt stb. választottak, új helyzet állt elő. A dunaszerdahelyi Központi Bizottsági ülés hatására (de az érvényes alapszabály ellenében) sok helyen az eladdigi proklamáció helyett titkos választásokat tartottak. A jelölést követően (a legtöbb helyen) nyíltan megvitatták a vezetőségbe javasolt személyeket. Személyes bírálattal illették azokat, akik nem magyar, hanem szlovák iskolába járatták gyermekeiket. 61 Csak másodsorban, és az esetek elenyésző hányadában tettek kifogást a Csemadok munkával, egyéb magatartással, vagy a kommunista pártbeli tagsággal kapcsolatban. Az anyanyelv megőrzése és továbbadása erkölcsi kritérium volt a Csemadokban, ami főleg 1968-69-ben kapott nyilvános hangsúlyt az évzáró taggyűléseken, melyeken az előző évi elnököknek csupán 53%-át választották meg újra. Az alábbiakban tekintsük át a helyi szervezetek vezetőségeiben végbemenő személyi változásokat. Áttekintés a járás szervezeteinek tisztségviselőiről (1-elnök, 2-alelnök, 3-kultúrfelelős, 4-titkár, 5-pénztáros)
Helyi szervezet Andód
Barsbaracska
1 2 3 4 5 1 2 3 4 5
1965 Nagy Zoltán Kiss István Mészáros Károly Kiss Lajos Ágh Róbert Czíria Pál Rácz Dezső Pücsök Péter Czíria Sándor Puskás Lajos
61
1967 Nagy Zoltán Czuczor Dániel Mészáros Károly Süll Tihamérné Ágh Róbert Czíria Pál Rácz Dezső Bencsik Szerén Czíria Sándor Pücsök Péter
1969 Szarka Gyula Kiss Lajos Mészáros Károly Szlovák János Borka Imre Fülöp György Rácz Dezső Bencsik Szerén Czíria Sándor Czíria Jenő
Személyes tapasztalatból tudjuk, hogy a tagság megütközéssel vette tudomásul az országos vezetés prominens tagjai, például Lőrincz Gyula, Fábry István, Varga János, Sziegl Ferenc stb. Csemadok tisztségviselőkhöz méltatlan döntését.
81
Helyi szervezet Bajta
Bart
Bény
Béla
Csúz
Ebed
Érsekújvár
Fűr
Garamkövesd
1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5
1965 Benkó László Sztruhár Béla Kovács Margit Kovács Margit Simon István Bartal Ferenc Halámik Sándor Kovács János Hanula Márta Zvoncsár László Csonka Nándor Turányi Vidor Kecskés Ferenc Balázsy Teréz Horváth Ilona Radics Béla Tóth István Csuport János Hambalík Sándor Méri Béla Gaál Gyula Vágvölgyi Ferenc Pálenyík Lajos Gaál Gyuláné Pánisz Imre Levicsek Ilona Zalaba Ferenc Nagy József Rutai Ferenc Potfay Mária Seres Ernőné Kiss Béla Szenczy György Szenczy György Szaló Béla Pócs József Gajdos Károly Kómár Dezső Bazsó Ilona Esek József Kolozsváry Jenő Párkánszky István Kanyicska János Tóth József Párkánszky István
82
1967 Kovács Ferenc Hegedűs Dénes Könözsi Richard Kovács Margit Cserge István Bartal János Kunyík István Hojka László Csonka Tihamérné Bartal Ferenc Horváth Károly Turányi Vidor Kecskés Ferenc Balázsy Teréz Takács Erzsébet Tóth István Fazekas Katalin Blahák János Hambalík Sándor Tégen László Gaál Gyula Krencsan István Grosch Gábor Gaál Gyuláné Pánisz Imre Zalaba Ferenc Rutai Ferenc Rutai Ferenc Morvay Ferenc Potfay Mária Seres Ernőné Dr. Szirmák Imre Szenczy György Badin Győző Szaló Béla Kmetyó Erzsébet Gajdos Károly Szaló József Danczi Vilmos Esek József Kolozsváry Jenő Fótyi István Fazekas Vince Tóth József Párkánszky István
1969 Kovács Ferenc Banda Mária Kovács Mihály Kovács Margit Cserge István Kunyík István Bartal János Hojka László Taliga Irén Bartal Ferenc Dávid István Újlaki Miklós Kecskés Ferenc Balázsy Teréz Takács Erzsébet Tóth István Fazekas Katalin Blahák János Hambalík Sándor Tégen László Gaál Gyula Krencsan István Pócs Béla Gaál Gyuláné Pálenyík Lajos Zalaba Ferenc Szűcs Ignác Rutai Ferenc Morvay Ferenc Potfay Mária Sidó Zoltán Hübsch Sámuel Záhorszky Elemér Borka Gyula Szaló Béla Danczi Vilmos Onódi Imre Szaló József Esek László Esek József Szabados Ferenc Fótyi István Soós Béla Tóth József Fazekas Vince
Helyi szervezet Garampáld
1 2 3 4 5 1 Helemba 1967.10.30-án alakult a 2 szervezet 3 4 5 1 Ipolyszalka 2 3 4 5 1 Kamocsa 2 3 4 5 1 Kőhídgyarmat 2 3 4 5 1 Köbölkút 2 3 4 5 1 Kisújfalu 2 3 4 5 1 Kicsind 2 3 4 5 1 Kisgyarmat 2 3 4 5
1965 Krupecz Géza Márkus Ferenc Szeleczky István Molnár Zoltán Juhász Ferenc
1967 Márkus Ferenc Kiss Sándor Szeleczky István Molnár Zoltán Herman Pál Pál Pál Kalivoda Margit Tóth Pál
1969 Kiss Sándor Henczi János Szeleczky István Molnár Zoltán Juhász Ferenc Pál Pál Kalivoda Margit Tóth Pál
Botlik Antal Molnár Nándor Botlik Antalné Burián László Horváth Tiborné Szalai Béla Laczkó Béla Kovács Jánosné Őszi Irma Soóky Ernőné Viola István Kara Márton Kocsis Imre Retkes Valéria Kocsis Zoltán Dobai Lajos Holler Ferenc Polák Anna Barta János Porubszky József Cséplő László Mocskos Géza Kovács János Csutkai Józsefné Kovács László Sáska Lajos Kicsindi Imre Góra Dezső Góra Dezső Híros Zoltán Szabó József Béres Balázs Kullák Imre Csákvári Béla Vozik károly
Botlik Antal Molnár Nándor Botlik Antalné Burián László Horváth Tiborné Szalai Béla Laczkó Béla Kovács Jánosné Őszi Irma Soóky Ernőné Koncser Ferenc Kézman János Erdős László Szűcs Irén Dobsony Péter Dobai Lajos Holler Ferenc Gedai Sándor Barta János Porubszky József Cséplő László Udvardi Mihály Mátyás László Csutkai Józsefné Kovács Jánosné Kotolácsi Ferenc Sáska Lajos Góra Dezső Góra Dezső Híros Zoltán Vozik károly Béres Balázs Henczy Béla Szabó József Csákvári Béla
Izrael László Izrael Béla Botlik Antalné Peskó László Valasek István Szalai Béla Laczkó Béla Danczi Janka Molnár Gizella Soóky Ernőné Dancsa Alojzia Kara Márton Retkes Valéria Erdős Irén Dobsony Péter Bognár Jenő Dobai Lajos Gedai Sándor Barta János Porubszky József Varga András Udvardi Ferenc Cséplő Sándor Csanda László Farkas Éva Kotolácsi Ferenc Tóth József Góra Dezsőné Góra Dezső Híros Zoltán Szőcs Béla Csákvári Béla Kullák Imre Király László Papp János
83
Helyi szervezet Kiskeszi 1968.10.31-én alakult ujjá a szervezet
Kürt
Kéménd
Leléd
Libád
Muzsla
Nána
Nyitrakér
Újlót
1965 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5
1967
Kurucz Ferenc Árendás Béla Sánta Béla Dornay György Kanyicska János Kardos Vince Velena József Dinnyés János Tungli László Németh Ferdinánd Szolník Pál Labai Nándor Patyi Pál Csuka Mária Csuka Mária Sóty János Tóth Teréz Bitter Mihály Ipolyi Valéria Czakó Imre Szabó István Mészáros György Grosch Istvánné Pathó József Csík Ferenc Czímer Vince Mészáros Béla Hajtman Kornélia Hajtman Kornélia Meindlik László Szabó Dénes Szibilla László Szibilla Lászlóné Bálint Lajos Száraz Ferenc Korpás János László Sándorné Szilágyi Ferencné Gyén Zsuzsa Czímer Erzsébet
84
Kovács József Árendás Gyula Balogh László Dornay György Kanyicska János Tóth Vince Szalai Péter Janig Károly Bankházy Károly Patus János Szolník Pál Labai Nándor Patyi Pál Patyi Pál Medvik Gizella Vojtek Károly Sóty János Szabó Ilona Baka István Kürti Anna Szabó István Mészáros György Grosch Istvánné Pathó József Csík Ferenc Herbánszky Tibor Mészáros Béla Délczeg Mária Hajtman Kornélia Meindlik László Szabó Dénes Szibilla László Szibilla Lászlóné Valaska Benedek Száraz Ferenc Korpás János Soós Béla Korpás Béla László Sándor Máté Béla
1969 Gábor Ferenc Bakonyi Béla Czibulya Vidor Botlik Julianna Gyetven Nándor Kovács József Kanyicska József Balogh László Dornay György Kanyicska János Bankházy Károly Szalai Péter Kelecsényi Pál Kara Margit Patus János Szolnik Pál Juhász István Patyi Pál Patyi Pál Krausz Árpád Vojtek Károly Bognár Terézia Ölveczky Margit Szabó Ilona Kürti Anna Szabó István Barak László Grosch Istvánné Kovács Teréz Nagy Ferenc Herbánszky Tibor Mészáros Béla Horváth Mária Hajtman Kornélia Meindlik László Szabó Dénes Szibilla László Szibilla Lászlóné Valaska Benedek Száraz Ferenc Korpás János Sallai Ernő Szilágyi Irma Sallai Emma Soós Béla
Helyi szervezet Párkány
Pozba
Sárkány
Szímő
Szőgyén
Udvard
Tardoskedd
Zsitvabesenyő
1965
1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5
1967 Szaló Endre Fiam János Brigan Dezső Hofbauer József Szaló Endre Vércse Miklós Háromszéki Károly Háromszéki Károly Korpás Ernő Tóth Sándor Pillárik Ernő Zöld Ernő Tóth Győzőné Tóth Irén Kovács Lajosné Kovács Lajosné Pásztor Lajos Szabó Győzőné Rana Jenő Rana Jenő Takács András Somogyvári József Téglás Ferenc Pásztor Jolán Téglás Ferenc Téglás Ferenc Varga Ilona Porubszki Ferenc Bukor József Oláh János Kiss Dénesné Farkas Pál Pavlicsek László Pavlicsek László Borka Sándor Priskin Magdolna Kollár Gyula Sajtos József Sonkoly Tibor Sonkoly Tibor Hasztermann György Udvardi Béla Pék László Pék László Vas Jenő Juhász Mária Skrován Ferenc Skrovan Ferenc Mikulka János Mikulka János Salgó Ferenc Opalek János Szmatana Lajos Maczkó Ferenc Nagy László Száraz József Salgó József Salgó József Tóth Vendel Tóth Vendel Borbély Dezső Záhradka Lajos Tóth István Bogdány Mária Kele Lajos Esek József Varga Miklós Varga Miklós Grosch István Éliás Ottília Boldizsár Etel Kanozsay Margit Nagy János Nagy János Nagy Lajos Pintes Margit Kanozsay Margit Varga Ferenc
1969 Mihály Gyula Bartusz Gyula Horbulák Mihály Szaló Endre Boócz Mária Bahík Gyula Zöld Ernő Soós Ferencné Kovács Lajosné Szabó Győzőné Rana Jenő Takács András Matusek Adél Téglás Ferenc Mogyorós Ida Oláh János Farkas Pál Borka Gizella Priskin Magdolna Sajtos József Sonkoly Tibor Udvardi Béla Pék László Juhász Mária Skrovan Ferenc Opalek János Nagy László Szűcs Ágnes Kis Ferenc Salgó József Tóth Vendel Mészáros Antal Batyka Károlyné Pócs István Varga Miklós Balogh József Horváth Máté Paluch Ferenc Grosch István Magyar Mária
A párkányi szervezet elnöke és alelnöke hiányzik az 1965-ös év kimutatásából. Ez nem az információ hiányából ered: Párkányban 1965-ben a vezetőség egyik tagja sem vállalta e tisztségeket. Ahogy ez a szervezet 1965. december 3-i évzáró taggyűléséről készült jegyzőkönyvében olvasható: „Szaló Endre beszámolója szerint az előző közgyűlésen elhangzott személyi élű
85
bírálatok következtében elnök nélkül maradt a helyi szervezet, mert a történtek után ezt a tisztséget Hofbauer József nem volt hajlandó továbbra is vállalni. Sajnos ezt a kérdést nem sikerült megoldani egész éven át, mert az elnöki tisztséget az eddig szerzett tapasztalatok miatt senki sem vállalta ... A szeptember 29-re összehívott vezetőségi gyűlésen jelen volt Dr. Szabó Rezső vezető titkár, Benefi János járási titkár és Dubai Károly (nyilvánvaló elírás, helyesen vagy Dubay Géza, vagy Dobai Lajos) a járási elnökség tagja is. Az elnök kérdésében akkor sem tudtunk dűlőre jutni és belső ügyeinket rendezni.“ Az évzáró taggyűlés jegyzőkönyve részletesen leírja a beszámolót követő parázs vitát (Hofbauer József, Szaló Endre, Vércse Miklós, Pásztó Éva, Peszeki János, Spátay István, Fatter Antal, Bagócsi János, Bitter Károly), melyből pontosan kitapintható a város magyar kulturális életéért (a párkányi tájház és a honismereti szoba létrehozásának, a város története megírásának sürgetése) való aggódáson, és a politikai szerv bírálatán („Mit tettek értünk a pártbizottságon? Hol vannak azok, akiket az itteni magyarság vezetésére választottak? ...) kívül a meddő szócséplés („könnyű azoknak bírálgatni, akik maguk sem vesznek részt a munkában ... a felszólalás ne visszaválaszolgatás legyen, hanem az előbbrejutás segítése ...“ ) elmarasztalása és a Csemadok-székház igényének felvetése is. A párkányi szervezet az 1966-os évre a következő vezetőséget választotta: Benyó Józsefné, Brigan Dezső, Dejcső Mária, Fatter Imre, Fiam János, Háromszéki Károly, Kuklis József, Németh László, Pintérné Szalma Irma, Reichel Miklós, Romsauer Ferencné, Szaló Endre, Suchovszky Nándor, Vércse Miklós, Kollár Antal, Pásztó Éva és Hofbauer József. Amint ez az 1967-es év tisztségviselői kimutatásából is látszik, az 1966-os vezetőség stabilnak bizonyult. A járás helyi szervezetei tisztségviselőinek szociális összetétele 1965-höz, illetve 1967-hez viszonyítva a forradalmi 1969-es évben alig változott. Csökkenő sorrendben szövetkezeti dolgozó 1965-ben 29,7%, 1969ben 26,6%, pedagógus 28%, illetve 26,0%, munkás 26,8%, illetve 22,5%, egyéb értelmiségi 10,3%, illetve 17,7%, kisiparos mindkét évben egyaránt 2,3%, nyugdíjas 2,8%, illetve 4,7% volt. A tisztségviselők kommunista pártbeli tagsága szempontjából viszont lényeges csökkenés volt tapasztalható (1965: 31,3% 1969: 19,8%). A kezdeti években, ahogy ezt az első fejezetben közöltük, a hatalom megkívánta a kommunista párt vezető szerepének biztosítását. A hatvanas években a járás helyi szervezetei ezt az íratlan követelményt már nem tartották be. Például 1965-ben a bajtai, csúzi (!), újlóti és a nyitrakéri szervezet tisztségviselői közül egyetlen személy sem, a bélai, ebedi, kisgyarmati, kisújfalusi, kürti, muzslai (!), garampáldi, szímői (!) és udvardi szervezet tisztségviselői közül pedig csak egyetlen személy volt a kommunista párt tagja. Ahol az SZLKP falusi, illetve városi vezetősége megkövetelte a kommunista párt tagjainak jelölését, az évzáró taggyűlést előkészítő vezetőség körültekintéssel, a Csemadok érdekeinek megfelelően járt el. A taggyűlés pedig nem a párttagság miatt, de annak ellenére is az arra érdemes jelöltre adta voksát.
86
Ez főleg a forradalmi 68-as évet értékelő tisztújító taggyűléseken mutatkozott meg a legmarkánsabban. Górcső alá téve a hatvanas évek hozadékát, s annak a mába beilleszthető eredményeit, megállapítható: amíg az ötvenes évek kudarcai (például a Népes és a Csemadok könyvkiadójának feladása) az országos vezetés rovására írható, addig a hatvanas évek kudarca tulajdonképpen Csehszlovákia, illetve a szovjet típusú társadalmi rendszer kudarca volt. A Csemadok akkori célkitűzései (a kulturális önrendelkezés megteremtése, a nemzetiségek helyzetének alkotmányos rendezése, a magyar tudományos intézmények létrehozása ...) a mai napig is csak részben valósultak meg. A Csemadok érdeme, hogy ezeket az igényeket már akkor megfogalmazta.
2.2. Hetvenes évek A Varsói Szerződés inváziójával kezdetét vette Csehszlovákiában a visszarendeződés folyamata, mely a CSKP KB 1969. májusi és 1970. decemberi üléseinek döntéseivel, a Tanulság című pártdokumentum szellemében lezajló politikai tisztogatással tetőzött. Az SZLKP KB Elnöksége úgy döntött, hogy 1971. január 1-jétől Szlovákia kulturális és művészeti szövetségeit - tehát a Csemadokot is - kizárja a Nemzeti Frontból és azokat a kulturális minisztérium irányítása alá rendeli. A politikai döntést az SZSZK kormányának elnöksége 1971. április 28-án jóváhagyott 125. számú rendeletével legalizálta. A 125/1971 sz. rendeletet követően 1972. január 3-án elfogadott 38-as számú rendeletével a kormány meghatározta az ukrán és a magyar kulturális szövetség minisztériumi irányítása alapelveit, amelyet 1974. január 9-i 8-as számú határozatával (A nemzetiségi kultúrák és a szlovákiai nemzetiségi kulturális szövetségek tevékenysége továbbfejlesztésének koncepciója), továbbá az 1974. július 9-i 209. számú, az 1976. október 27-i 304-es számú és az 1977. augusztus 31-i 290-es számú határozatával pontosított. E „pontosítások“ olyan elvi paradoxot is jelentettek, hogy például a Csemadok „felügyeletével“ megbízott minisztériumi beosztott, aki alacsonyabb „nomenklatúrába“ tartozott mint a Csemadok elnökségének számos tagja, közvetve megvétózhatta a Szövetség választott szerveinek döntését. 2.2.1. Visszarendeződés A Csemadokban a visszarendeződés a Varga János által irányított kommunista pártalapszervezet 1970-es káderintézkedéseivel vette kezdetét, amikor a választott szervben és az apparátusban nagyarányú leváltásokra került sor. Az 1971. áprilisában lemondott Dobos Lászlót Fábry István követte az elnöki tisztségben. Szőke József helyett Varga Béla lett a vezető titkár, Varga 87
Sándor és Takács András titkárokat pedig Varga János és Dr. György István váltotta fel. Ilyen előzmények után került sor a Csemadok XI. Országos Közgyűlésére (1972. április 15-16.). 62 A Központi Bizottság beszámolója elsősorban az 1968-69-es évekkel foglalkozott. Felrótta a 68-as vezetésnek, hogy a Csemadokból magyar politikai pártot akart létrehozni, hogy az elnökségből eltávolította a kommunista párt megbízható tisztségviselőit, hogy Lőrincz Gyula helyébe Dobos Lászlót választotta meg elnöknek, hogy formálisan ugyan elismerte a kommunista párt vezető szerepét, ugyanakkor a Csemadokot a csehszlovákiai magyarság egyetlen képviselőjévé kiáltotta ki. A Nemzeti Frontból való kizárást a beszámoló így indokolta: „Mindezek az intézkedések visszatükrözik pártunknak azt a törekvését, hogy az 1968-69-es évek tapasztalataiból okulva, az egész kulturális fronton megerősítse az állami szervek befolyását és felelősségét, továbbá biztosítsa az állami művelődéspolitika maradéktalan érvényesülését a kulturális élet minden területén. Reméljük, hogy a fent említett intézkedések következtében az eddiginél még jobban kidomborodik Szövetségünk kulturális jellege, előtérbe kerül azoknak a kulturális és népművelési feladatoknak a megvalósítása, amelyek Szövetségünk küldetéséből adódnak. Az a tény, hogy munkánkat a Művelődésügyi Minisztérium irányítása alatt végezzük, semmivel sem csökkenti Szövetségünk társadalmi jelentőségét, nem csökkenti Szövetségünk tekintélyét a párt és az állami szervek előtt. Szövetségünknek továbbra is megmarad önkéntes társadalmi szervezet jellege, megmaradnak választott szervei, központi bizottsága, járási hálózata és helyi szervezetei.“ A Csemadok KB beszámolója továbbá kitért a szervezeti élet, a népművelés, a nyelvművelés és az öntevékeny művészeti munka vázlatos értékelésére is. A küldöttek a beszámoló eme részével már a közgyűlés előtt megismerkedhettek, pontosabban a Csemadok szervei és szervezetei által az 1967-1971 között végzett munka statisztikai kimutatásával és méltatásával. Ezt a küldötteknek kézbesített mintegy 100 oldalas adalék tartalmazta, mely a KB beszámolójához hasonlóan kínosan ügyelt arra, hogy az 1969-es X. Országos Közgyűlés csak mint egy politikailag kierőszakolt és rendkívüli tanácskozás kerüljön a köztudatba. A terjedelmes adalékból az Érsekújvári járás 35 szervezetéről megtudható, hogy amíg 1968-ban 347 vezetőségi és 96 tagsági gyűlést tartottak, addig 1970-ben ez csak 269, illetve 79 és 1971-ben már 375, illetve 48 volt. Jellemző, hogy az ismeretterjesztő, honismereti és irodalmi előadásokat méltató 62
Az SZLKP KB és a szlovák kormány küldöttségének tagjai: Hanus, Július, miniszterelnök-helyettes Lőrincz Gyula a CSKP KB tagja Hruškovic Michal, az SZLKP KB osztályvezetője Krocsány Dezső, munkaügyi és népjóléti miniszter Choma, Vasil, a kulturális miniszter helyettese
88
fejezet (mintegy 19 oldal terjedelemben) egy szóval sem említi a Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napok rendezvénysorozatát és az érsekújvári honismereti kör előadásait. A közművelődési rendezvények adatait rögzítő hét táblázatból csupán annyi tudható meg a járásról, hogy 1970-ben, illetve 1971ben a Járási Népművelési Bizottság 3 illetve 4 ülést tartott, hogy mindkét évben a járás területén 5 iskolai és 3 felnőtt irodalmi kör működött, hogy 163, illetve 52 ismeretterjesztő előadást és 10, illetve 7 író- olvasó találkozót valósítottak meg az Érsekújvári járás Csemadok szervezetei. A XI. Országos Közgyűlés módosította az 1969-es alapszabályt, megváltoztatta a Szövetség nevét és megválasztotta a központi szerveket. Az új Központi Bizottságba az Érsekújvári járás helyi szervezeteiből Bartha István, Dobai Lajos, Sáfi Árpádné és Varga Béla került, póttagként Őszi Irmát, a Központi Ellenőrző Bizottságba pedig Kovács Ferencet és Szibilla Lászlót választották meg. Az előző elnökségből egyedül Varga Béla maradt az új választott szervben, melynek összetétele a következő volt: Elnök: Lőrincz Gyula, az Új Szó főszerkesztője Alelnök: Dr. Rácz Olivér, miniszterhelyettes Vezető titkár: Varga Béla, a köbölkúti iskola volt igazgatója Titkárok: Varga János, a Csemadok apparátusának munkatársa Dr. György István, a kormány nemzetiségi titkárságának munkatársa Elnökségi tagok: Balázs Béla, az Új Szó szerkesztője Esztergályos Gabriella, nyárasdi tanító Fábry István, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke Kiss József, a Párttörténeti Intézet levéltárosa Krocsány Dezső, munka- és szociálisügyi miniszter Kulcsár Tibor, az Ifjú Szívek Magyar Népművészeti Együttes igazgatója Mag Gyula, a bélyi alapiskola igazgatója Dr. Mózsi Ferenc, az oktatási minisztérium főosztályvezetője Papp Benjámin, a perbetei alapiskola igazgató helyettese Szakáll László, kassai gépészmérnök, az Új Nemzedék Ifjúsági Klub vezetője. A Csemadok XII. Országos Közgyűlése (1977. május 14-15.) 63 a minisztérium általi irányítás öt évét értékelte, így a Központi Bizottság beszámolója elsősorban a Szövetség kulturális tevékenységével foglalkozott. Megállapította, hogy a művészeti és a népművelési tevékenység színvonalának emelése érdekében nagyobb arányban kell bevonni a központi tanácsadó 63
Az SZLKP KB és a kormány küldöttségének összetétele: Válek, Miroslav, az SZLKP KB Elnökségének tagja, kulturális miniszter Dr. Jurík, Rudolf, az SZLKP KB osztályvezetője Dr. Mravík, Jozef, miniszter-helyettes Benyó Máté, az SZNT alelnöke Dr. Rabay Zoltán, az SZLKP KB póttagja, az Új Szó főszerkesztője
89
testületekbe a hazai magyar szakembereket. A megújult népművelési és művészeti szakbizottság, valamint az egyes albizottságok akkori személyi összetétele érdemes arra, hogy közöljük 64 . A szervezeti életet értékelve megállapítást nyert a taglétszám több mint tízezres gyarapodásán kívül az is, hogy öt év alatt a járási bizottságok összesen 213, azok elnökségei pedig 760 ülést tartottak, a helyi szervezetek ugyanakkor 17 824 vezetőségi és 6 724 taggyűlést. A taglétszám nagyobb arányú növekedésével kapcsolatban meg kell említeni annak egyik okát. Az előző közgyűlés beszámolójában elhangzó „üzenet“ alapján, miszerint „Szövetségünknek továbbra is megmarad önkéntes társadalmi szervezet jellege, megmaradnak választott szervei, központi bizottsága, járási hálózata és helyi szervezetei“ a küldöttek megértették, hogy veszélyben van a Csemadok. És valóban, a minisztérium tíz éven keresztül (főleg Lőrincz Gyula halála után) egész 1987-ig el szerette volna érni, hogy a központ integrálódjon a Népművelési Intézetbe, a járási titkárságok pedig a Járási Népművelési Központokba. Ez a veszély, s nem a minisztérium jótékonysága eredményezte a taglétszám emelkedését. A veszélyt igazoló 1974-es „Koncepció“ a Csemadok számára elrendelte: teljes mértékben biztosítani a párt- és az állami szervek határozatának következetes teljesítését, hogy a nemzetiségi kulturális szövetségeket a Szlovák Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériumának hatáskörébe helyezik át, valamint megvalósítani az SZSZK Kulturális Minisztériumának „A nemzetiségi kulturális szövetségek tevékenysége fő irányelvei“ című dokumentumát oly módon, hogy a nemzetiségi kulturális szövetségek kulturális és népművelő tevékenysége az állam kulturális politikájának szellemében, a szocialista népművelés szilárd részévé váljon. E feladatok teljesítése érdekében a nemzetiségi kulturális szövetségek szervezeti struktúráját oly módon átformálni, hogy a szövetségek szakmai részlegei (osztályai, tanácsadó szervei) szorosan együttműködjenek az állami szervek központi és területi szakmai részlegeivel (Népművelési Intézet, Kulturális Kutatóintézet, Matica slovenská, Szlovák Nemzeti Múzeum, stb.), amelyek Szlovákia kulturális életének fejlődését szakmailag és módszertanilag irányítják. A nemzetiségi kulturális szövetségek szerveinek és szervezeteinek munkáját arra irányítani, hogy kulturális népművelési tevékenységüket a nemzeti bizottságok népművelési intézményei talaján, az egységes kulturális és népművelési terv keretében végezzék. A közgyűlési beszámoló csak utalt a „Koncepcióra“, de nem magyarázta (nem magyarázhatta) annak lényegét. Ám mintegy ellenpontozásként az Érsekújvári járást dícséretben részesítette a honismereti munka (Érsekújvár) és a rendszeres irodalmi és kulturális napok (Czuczor-napok) értékelésekor. Egyéb nevesített kiemelést alig tartalmazott a beszámoló, amely többször is utalt a küldötteknek kézbesített Adalékra. A mintegy 120 oldalas összefoglalóból egyebek közt az is 64
Lásd a 4. sz. mellékletet.
90
megtudható, hogy az Érsekújvári járás 36 helyi szervezete az értékelt öt évben hány vezetőségi és hány taggyűlést tartott (1972: 277 és 59, 1973: 234 és 60, 1974: 375 és 73, 1975: 238 és 134, 1976: 328 és 30). A közgyűlés az Érsekújvári járás küldötteiből a következőket választotta meg a Központi Bizottságba: Botlik Antalt Ipolyszalkáról, Csicsay Alajost Párkányból, Hajtman Kornéliát Nánáról, Sidó Zoltánt Érsekújvárból és Varga Bélát Köbölkútról. Lőrincz Gyula maradt a Szövetség elnöke, de a vezető titkári poszton változás történt. Varga Béla helyett (aki egy magyaroszági tárgyaláson „elszólta magát“) Dr. György István lett a vezető titkár, s mivel Varga János átvette a Csemadok képes hetilapja főszerkesztését, Lovicsek Béla író és szerkesztő lett a központi titkár. Az országos közgyűlés módosította az alapszabályt és megbízta a Központi Bizottságot, dolgozza ki a helyi szervezetek pénzgazdálkodása irányelvét. Ez az 1978. január 1-jével életbelépő irányelv a minisztériumi szándék ellenére tovább erősítette a helyi szervezeteket, melyek mint önálló jogi személyek az eladdigi 20% helyett 50%-ban részesedtek az általuk begyűjtött tagilletményből. 2.2.2. Műkedvelő művészeti tevékenység A hetvenes években tovább gyarapodtak azok az országos jellegű rendezvények, melyeket a Csemadok szervezett a Népművelési Intézet Nemzetiségi Osztályával. A legtöbb esetben versenyszerű, többfordulós (járási, területi és országos) vetélkedők a gombaszögi ünnepély kivételével előzsűrizés alapján valósultak meg. Mindegyike megérdemelné a történeti - szakmai feldolgozást. Mivel jelen munkánk egyetlen járás Csemadok-tevékenysége bemutatására tesz kísérletet, ettől el kell tekintenünk. Viszont felsorolásukat nem nélkülözhetjük akkor, amikor a járás élcsoportjai bemutatását is szeretnénk elvégezni. Az Országos Kulturális Ünnepély (1956-1960-ig váltakozó helyszínen, 1961től 1997-ig Gombaszögön) a Csemadok legeredményesebb tánc- és folklór együttesei, énekkarai és szólistái, valamint hazai és külföldi hivatásos együttesek meghívásos alapon történő két napos műsora volt, melyre az egész ország területéről érkezett a közönség (a legnagyobb számú közönség 1964-ben volt, amikor 40 000 néző előtt mutatkoztak be a szereplők). Az Érsekújvári járást 1997-ig a következők képviselték az országos ünnepélyen: 1963 - Szaló Béla érsekújvári népdalénekes, az érsekújvári szervezet néptánccsoportja Aratási koszorú című koreográfiájával, Szigotszky Kornélia vezetésével, 1964 - az érsekújvári néptánc-csoport Szigotszky Kornélia vezetésével és Virág Zsigmond cigányzenekara kíséretében előadta a Verbunkos és sarkantyús című koreográfiát,
91
1965 - az érsekújvári társastánc-csoport, a SZOLMAN zenekar és Pokorny Katalin táncdalénekes, 1966 - az érsekújvári szervezet néptánc-csoportja Kalocsai verbunk és Virágszedés című táncaival (Ponesz János vezetésével), Domanizsa Károly tárogató szólója, a kürti citerazenekar Sebők János vezetésével, 1969 - az érsekújvári néptánc-csoport Plichta Tibor vezetésével, 1974 - az érsekújvári néptánc-csoport Plichta Tibor vezetésével a Kéméndi táncokkal, 1975 - a kéméndi folklórcsoport Filakovszky Péter vezetésével Népszokások című műsorral, 1976 - az érsekújvári néptánc-csoport Szombath Marianna vezetésével 1978 - az érsekújvári esztrádcsoport Záhorszky Elemér vezetésével és a társastánc-csoport Keller Gábor vezetésével, 1980 - a Napsugár néptánc-csoport Plichta Tibor vezetésével, a néprajzi kiállításon Bény, Kisújfalu, Kürt, Ipolyszalka, Muzsla és Udvard népviseletének bemutatása, 1982 - az ésekújvári társastánc-csoport Keller Gábor vezetésével, 1983 - a párkányi Kisbojtár Hégli Marianna vezetésével, 1984 - a párkányi Hahota Vincze Éva és Keszegh Pál vezetésével, a Kisbojtár Hégli Marianna vezetésével, 1985 - a párkányi Kisbojtár Hégli Marianna vezetésével, 1987 - a párkányi Kisbojtár Hégli Marianna vezetésével, 1988 - a párkányi Kisbojtár Hégli Marianna vezetésével, 1991 - a párkányi Kisbojtár Hégli Marianna vezetésével, 1992 - a párkányi Kisbojtár Hégli Marianna vezetésével, a bényi hagyományőrző folklórcsoport, 1997 - a zsitvabesenyői citerazenekar Huszlica Mihály vezetésével. Az Országos Népművészeti Fesztivál (1969-től Zselízen) a saját néphagyományaik színpadra állításával évente biztosította a legjobb néptánccsoportok versenyét, illetve a folklór együttesek bemutatkozását. A fesztiválnak 1977-ben alakult ki a végleges műsora. A Csak tiszta forrásból című műsorban egy-egy járás népszokását és eredeti táncait mutatták be a hagyományőrző csoportok. Ebben a műsorban 1980-ban mutatkozott be az Érsekújvári járás az 1979-es gyűjtés anyagával. Zselíz üdvözlése címmel minden évben az előző évi győztes néptánc-csoport és a magyarországi, valamint szlovák vendégegyüttesek, továbbá a Szőttes és az Ifjú Szívek bemutatkozására adott alkalmat. Virágba szőtt álmok címet viselte az a műsor, amelyben az előző évi gyűjtés alapján valamilyen szokáshoz, vagy munkafolyamathoz kapcsolódva mutatkoztak be eredeti népviseletben egy vidék folklórcsoportjai. A Gyermekcsoportok gálaműsorában (minden páratlan évben) a fesztivál Nagydíjáért folyó verseny legeredményesebb csoportjai léptek fel. 92
A fesztivál alkalmából bemutatott néprajzi kiállítás a Csak tiszta forrásból című műsorban fellépő járás népviseletét, szőtteseit és egyéb tárgyi értékeit tekinthette meg a közönség. A fesztivál menettánccal, a szereplők zsűrizett felvonulásával vette kezdetét. 1991-ig az Érsekújvári járást a következők képviselték Zselízen: 1961 - a párkányi vegyeskórus Lengyelfalussy Miklós vezényletével, az udvardi cigányzenekar Farkas-Bocska József vezetésével, Szabó János verbunkos szólótánccal, Kopasz Csilla érsekújvári előadó népballadákkal, az érsekújvári énekkar Dráfi József és Trelaj Géza vezetésével, 1962 - az érsekújvári szervezet Kodály Zoltán énekkara Trelaj Géza vezetésével és Domanizsa Károly tárogató szólóval, a tardoskeddi néptánccsoport (Váskatánc, Húsvéti locsoló) Tóth Margit vezetésével (ebben az évben felléptek Východnán is, a pozsonyi Népművelési Intézet által szervezett országos folklór ünnepélyen), az udvardi Farkas-Bocska József cigányzenekara, a Csemadok csúzi szervezetének tánccsoportja szlovák tánccal, 1963 - az érsekújvári magyar iskola, valamint a Csemadok tánccsoportja Szigotszky Kornélia vezetésével, Virág Zsigmond cigányzenekara kíséretében, az udvardi magyar iskola tánccsoportja Németh Magda vezetésével, 1972 - a tardoskeddi citerazenekar Záhradka Lajos vezetésével, a kisgyarmati folklórcsoport „Kéméndi lakodalmassal“, mellyel felléptek Strážnicén, a csehszlovákiai folklór bemutatón is, 1974 - az érsekújvári Napsugár néptánc-együttes Tánc és szerelem koreográfiával (Nagydíj) Plichta Tibor vezetésével, 1975 - az érsekújvári Napsugár néptánc-csoport elnyerte a Nagydíj 2. fokozatát (jutalomként az együttes ipolyvarbói népdalénekessel és dudással kiegészülve Miskolcon az Avas-együttessel közös műsorban, továbbá Szerencsen és Kuntapolcán lépett fel egész estet betöltő műsorral Szombath Marianna vezetésével), 1976 - a bényi folklórcsoport Kecskés Ferenc és Takács Erzsébet vezetésével színpadra állította a saját gyűjtésük alapján koreografált Bényi lakodalmas című műsort, az ipolyszalkai folklórcsoport Herman Erzsébet és Botlik Antalné vezetésével, 1979 - a zsitvabesenyői folklórcsoport (vezetőjük Furuglás Margit), az ipolyszalkai folklórcsoport (Botlik Antalné és Herman Erzsébet vezetésével) és a bényi folklórcsoport, mely Csókás Ferenc gyűjtése alapján előadta a Jánosnapi tűzugrás bényi változatát és a Pásztortáncot. A műsorban bemutatkozott a bényi iskola csoportja is Libapásztor című koreográfiájával, melyet Takács Lászlóné tanított be, 1980 - Tóth Ágnes (Barsbaracska) és Tóth Istvánné (Kéménd) népdalénekesek, a zsitvabesenyői folklórcsoport (Böjti gyermekjátékok) Furuglás Margit vezetésével, a bényi folklórcsoport (Regruta-búcsúztató) Takács Erzsébet és Csókás Ferenc vezetésével, a kürti folklórcsoport (Libapásztor játékok) Péli 93
Fazekas Rozália és Dornay György vezetésével, a muzslai folklórcsoport (Fonóházi szokások) Szabó Erzsébet vezetésével, az ipolyszalkai folklórcsoport (Szalkai lakodalmas) Botlik Antalné vezetésével, és a szőgyéni folklórcsoport Pakos Kornélia vezetésével (Kukorica-morzsolás), 1981 - az érsekújvári magyar iskola (Tardoskeddi gyermekjátékok) Szombath Marianna vezetésével, a kéméndi tánccsoport (Kéméndi verbunkos) Kelecsényi Pál vezetésével, a barsbaracskai éneklőcsoport Czíria Sándor vezetésével, a pozbai éneklőcsoport Kovács Ilona vezetésével, a garampáldi szervezet tagjai népviseleti bemutatót tartottak, 1983 - Tóth Istvánné kéméndi népdalénekes, a párkányi Kisbojtár néptánccsoport Hégli Marianna vezetésével, 1984 - a Virágbaszőtt álmok című műsorban a település népviseletét bemutatta Bény, Garampáld, Ipolyszalka, Zsitvabesenyő és Muzsla 1985 - a kürti folklórcsoport Kanyicska Erzsébet vezetésével elnyerte a fesztivál Nagydíját, 1986 - a Kisbojtár Nagydíjat nyert Hégli Marianna vezetésével, a bényi, ipolyszalkai, kürti és a zsitvabesenyői folklórcsoport, 1987 - a Kisbojtár néptánc-csoport Hégli Marianna vezetésével, 1988 - a bényi, ipolyszalkai és a zsitvabesenyői folklórcsoport, 1989 - a Kisbojtár Hégli Marianna vezetésével elnyerte a Nagydíjat, 1991 - a Kisbojtár néptánc-csoport Hégli Marianna vezetésével. A Jókai Napok 1964-től évente kihívást jelentett a színtársulatok, az irodalmi színpadok és 1993-ig a vers- és prózamondók számára. E komáromi rangos eseményen a járás szervezetei többször is szerepeltek. 1970-ben a színjátszó csoportok versenyében fellépett az érsekújvári társulat Jókai-Török: Szeretve mind a vérpadig című drámájával Boleman Iván rendezésében, az irodalmi színpadok versenyében pedig a párkányiak Balassi Irodalmi Színpada Bastilletől a Téli-Palotáig című összeállítással Pásztó András rendezésében. 1971-ben a járás egyetlen csoportja sem jutott az országos fordulóba. 1972-ben Csiky Gergely: Nagymama című darabjának (rendezte Boleman Iván) és két év múlva 1974-ben ismét az érsekújváriaknak tapsolhatott a Jókai Napok közönsége, amikor Ivan Bukovčan: Mielőtt a kakas megszólal című drámájával kiérdemelték a versenyen való részvételt. A XII. Jókai Napokon ismét képviselet nélkül maradt a járás, hogy aztán 1976-ban Záhorszky Elemér rendezésében a helyi szervezet énekkara, tánckara és az erre a darabra összeállt nagyzenekara közreműködésével a társulat bemutassa Petőfi-Heltay-Kacsoh János vitézét. Az 1977-es Jókai Napok kimagasló sikert jelentett a járásnak. Az eddigi versenyeken is díjazott egyéni teljesítményeket a Jókai Napok Fődíja koronázta meg Dosztojevszkij Félkegyelmű című drámája színreviteléért. A fődíjon kívül 94
a férfi (Miskin herceg - Bauer Ferenc) és a női szerep (Nasztaszja Filipovna Majercsik Hilda) megformálásáért is díjjal tértek haza az érsekújvári színjátszók, akik a Dosztojevszkij drámával a Mártoni Szemlén (Scénická žatva, Martin) méltóképpen képviselték a hazai magyar amatőr színjátszást. A Jókai Napok történetében először fordult elő, hogy a járás két együttese is részt vehessen az országos seregszemlén. 1977-ben az érsekújváriakon kívül a szímői helyi szervezet csoportja is bejutott a döntőbe Rjazanov-Braginskij: Ma éjjel megnősülök című darabjával, melyet Őszi Ilona rendezett. Ugyancsak először történt a Napokon, hogy versenyen kívül is bemutatkozzon a döntős szereplők valamelyike. 1976-ban az érsekújvári helyi szervezet színjátszóin kívül az esztrádcsoport is fellépett a fesztivál közönsége előtt. 1978-ban és 1979-ben a járás egyetlen csoportja sem jutott el a Jókai Napokra, melyen addig összesen 202 színjátszócsoport és irodalmi színpad szerepelt. Az I. Duna Menti Tavasz megszervezéséig (1976) az ifjúsági színjátszás is Komáromban zajlott. Ebben a kategóriában a járás egyetlen csoportja sem volt döntős. A gyermekszínpadok, bábcsoportok, gyermek vers- és prózamondók első önálló országos versenyére Dunaszerdahelyen került sor Duna Menti Tavasz címen. Az évente megrendezett versenyre csak 1978-ban jutott el a járás képviselője. Ekkor arattak nagy sikert a kürtiek Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című darabjával (rendezte Juhász Mária), akárcsak egy év kihagyással 1980-ban Kónya József Aranysas című darabjával (rendezte Juhász Mária). A bábcsoportok versenyében 1978-ban a tardoskeddiek Kismaci óvodás lesz (rendezte Sánta Mária), 1979-ben ugyancsak a tardoskeddiek szerepeltek A három kismalac és a farkas című játékkal (rendezte Sánta Mária). A Kodály Napok 1969-től három évenként Galántán megrendezett énekkari versenyen 1978-ig a járás egyetlen kórusa sem szerepelt. A Csengő énekszó 1971-től három évenként a gyermek- és ifjúsági kórusok számára külön versenyt jelentett. Az Érsekújvárott megrendezett első minősítő országos versenyre a 42 jelentkező kórus közül 20 kapott meghívást. A döntős énekkarok közé az érsekújvári járásból a köbölkúti (karvezető Szabó Zoltán) és a párkányi (karvezető Lengyelfalussy Miklós) általános iskolák kórusai jutottak. A fesztivál alkalmából a döntős énekkarok Andódón, Barsbaracskán, Kamocsán, Köbölkúton, Nyitrakéren, Szímőn, Szőgyénben, Udvardon, Tardoskedden és Zsitvabesenyőn is felléptek. 1977-ben ismét volt döntős szereplője a járásnak, a kürti énekkart Kovács János vezette. A munkásdalárdák országos fesztiválja, a Zendülő ének először Rozsnyón került megrendezésre a helyi Dalárda évfordulója (1864) évében, 1974-ben. A három évenkénti fesztiválon az Érsekújvári járás egyszer sem képviselte magát. A Csemadok 1977-ben rendezte meg a műkedvelő táncdalénekesek első országos versenyét, a Melódiát, melyre két évenként Pozsonyban került sor. Az 95
első versenyen Belokosztovszky Zoltán érsekújvári előadó nyerte a közönség díját. A Tavaszi szél vizet áraszt ... elnevezésű országos folklórvetélkedőre, a népszokások és tánchagyományok színpadi előadására először 1968-ban került sor. A két évenként megrendezett verseny országos döntőjének színhelye Pozsony volt. A verseny a Röpülj páva címen a Magyar Televízió által sugárzott rendezvény mintájára, s ugyancsak Vass Lajos javaslatára valósult meg, s rögtön az első években nagy érdeklődés kísérte. 1972-ben több mint ezren kapcsolódtak a versenybe, 1974-ben a szereplők száma meghaladta az 1700-at, az 1978-ban megrendezett versenybe 263 szólóénekes, 168 éneklőcsoport, 39 citerazenekar, 26 hangszerszólista ... összesen 3 150 (1980-ban 3 400) szereplő nevezett be. A művészeti seregszemléken kívül a nem csupán hazai értelemben kiváló, a központ által fenntartott Csemadok-együttesek, a Quittner János által vezetett Szőttes Népművészeti Együttes és a Vass Lajos-Ág Tibor-Janda Iván által vezetett Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara fellépései is élményt és inspirációt jelentettek. Ezért is furcsa, hogy a Szőttes 153 fellépéséből (1970-71) az Érsekújvári járásban mindössze három helyen, Kürtön (1970.07.31), Szímőn (1970.08.01) és Nyitrakéren (1970.08.15) tartott előadást, 1980-ig pedig csak további nyolc alkalommal (a legtöbbször Érsekújvárott) lépett fel a járásban. A CSMTKÉ 1966 és 1971 között összesen 90 hangversenyt adott. Annak ellenére, hogy 1971-ig az énekkar 92 tagja közül 15 az érsekújvári járás pedagógusa volt 65 , mindössze két előadást (Köbölkút 1968.01.27 és Érsekújvár, 1970.02.07), 1980-ig további négy hangversenyt (Nyitrakéren, Érsekújvárott, Zsitvabesenyőn és Szőgyénben) tartottak a járásban. A járás művészeti tevékenységében a hetvenes években is a színjátszás dominált. A Csemadok Központi Dramaturgiai Tanácsa és a Népművelési Intézet Nemzetiségi Osztálya 1977-től évente két alkalommal megszervezte a legeredményesebb felnőtt, illetve gyermek színjátszócsoportok rendezőinek szakmai találkozóját. Az első találkozóra minden alkalommal Szencen, a Csemadok üdülőjében, a másodikra pedig Komáromban, a Jókai Napokon, illetve Dunaszerdahelyen a Duna Menti Tavaszon került sor. A hetvenes években a színjátszócsoportok száma apadt, elsősorban az iskola nélkül maradt kistelepüléseken szűnt meg az amatőr színjátszás. Amíg országos méretben 1970-ben az 537 Csemadok helyi szervezet 236 színjátszó együttest tartott fenn, addig 1979-ben az 512 helyi szervezetnek már csak 101 társulata volt. Ebben az időszakban az Érsekújvári járás 35 helyi szervezetében 29-ről 30-ra emelkedett 65
Bényből Csókás Károly és Szurdi Miklós, Zsitvabesenyőről Grosch István, Érsekújvárból Brigan Zoltán, Geleta Ernő, Gémesi Károlyné, Thirring Gyuláné és Trelaj Gézáné, Kamocsáról Kollárovics Ilona, Kürtről Kovács János, Juhász Erzsébet és Nothart Valéria, Párkányból Béres István, Paulovics Lászlóné és Steiner Márta.
96
a társulatok száma. A Duna Menti Tavasz hatására viszont országos méretben is gyarapodás volt tapasztalható: 1979-ben összesen 81 gyermekcsoport tevékenykedett (ebből 35 színjátszó együttes, 20 kisszínpad és 26 bábcsoport), melyek nem csupán a színpadi beszéd és a bábjátszás technikája, de a magyarságtudat ápolása szempontjából is jelentőséggel bírt. A hetvenes években a járás Csemadok-szervezeteinek színjátszói a következő 75 darab 173 bemutatóját vitték színre. A bor (Leléd), A cigány (Garamkövesd, Kamocsa, Leléd, Szőgyén, Udvard, Tardoskedd), A fiam nem a lányom (Nyitrakér, Szőgyén), A félkegyelmű (Érsekújvár), A vén szerelmes (Barsbaracska, Nyitrakér), Az új szakácsnő (Kürt), A tanítónő (Csúz, Kürt), A gyújtogató lánya (Kicsind), A gyereket nem a gólya hozza (Kürt, Szőgyén), A kísértet házhoz jön (Kőhídgyarmat, Párkány), Alattunk a város, felettünk az ég (Bajta), A vén betyár (Ebed, Kürt, Újlót, Ipolyszalka), Baj van a szerelemmel (Zsitvabesenyő, Bény, Barsbaracska, Ebed, Muzsla, Ipolyszalka, Kamocsa), Boldogságfelelős (Párkány, Szímő), Bolondóra (Kamocsa, Pozba, Szőgyén, Zsitvabesenyő), Becsületes juhászlegény (Béla, Kürt, Újlót), Bikaviadal (Leléd), Bort, búzát, békességet (Tardoskedd), Bölcs Johanna (Bart, Kamocsa), Buborékok (Ebed), Bumeráng (Szőgyén), Bújócska (Muzsla, Szőgyén), Bolondos vasárnap (Szímő, Szőgyén), Bolondokháza az első emeleten (Muzsla, Szímő), Búcsúzás júniusban (Szímő), Családi dráma (Ebed), Csillagszemű asszony (Kéménd, Újlót, Zsitvabesenyő), Csínom Palkó (Szőgyén), Dandin György (Kéménd), Debreceni lunátikus (Bajta, Garamkövesd, Kamocsa, Kürt, Muzsla), Dódi (Kamocsa, Köbölkút, Ipolyszalka), Ez a falu eladó (Fűr), Ez aztán a meglepetés (Újlót), Ezüstlakodalom (Ebed, Ipolyszalka, Udvard), Éles Marika menyasszonyi fátyla (Bart, Libád, Újlót, Ipolyszalka), Esküvő (Ebed), Falurossza (Kéménd, Újlót), Falusi verebek (Kicsind, Nána), Férjvadász (Kürt), Fejesek (Kőhídgyarmat, Libád, Szímő), Furfangos szerelmesek (Andód, Bajta, Nána), Futótűz (Udvard), Ha az asszony kezében a gyeplő (Kicsind, Nyitrakér, Libád), Házasság (Bart, Kőhídgyarmat), Hazudj igazat (Szímő), Húsz év után (Ipolyszalka), Huszárvágás (Kamocsa, Kürt), Imádok férjhez menni (Zsitvabesenyő, Szímő, Szőgyén), Ilonának hívták (Kürt), Isten veled édes Piroskám (Zsitvabesenyő), Ilyennek hazudtalak (Zsitvabesenyő, Kamocsa, Párkány), Időzített boldogság (Andód, Fűr, Garamkövesd), János vitéz (Érsekújvár), Jávorfácska (Ebed), Jegygyűrű a mellényzsebben (Bény, Muzsla, Ipolyszalka), Kati (Csúz), Kakukk Marci (Kamocsa), Könnyű a nőknek (Zsitvabesenyő, Ebed, Ipolyszalka, Szőgyén, Udvard), Kolduskaland (Szímő), Kutyaszorító (Fűr, Garamkövesd, Libád, Nyitrakér, Párkány, Pozba, Udvard, Szímő, Tardoskedd), Lakásszentelő (Csúz), Kisasszonyok a magasban (Muzsla, Udvard), Lelenc (Kamocsa, Szímő), Legényfurfang (Kürt), Lúdas Matyi (Kéménd, Tardoskedd), Majomszeretet (Kürt), Majd a papa (Zsitvabesenyő), Ma éjjel megnősülök (Zsitvabesenyő, Nyitrakér, Szímő), 97
Mágnás Miska (Kéménd, Szőgyén, Udvard), Makrancos házasok (Tardoskedd), Menyasszony (Andód, Nána), Mielőtt a kakas megszólal (Érsekújvár), Nagymama (Ebed, Érsekújvár, Leléd), Nadrág (Szímő), Nem magánügy (Bény), Nagy baj az agybaj (Andód, Bart, Fűr, Muzsla, Nána, Újlót, Garampáld, Szímő), Szeretve mind a vérpadig (Érsekújvár), Sárga csikó (Ipolyszalka), Senkifia (Kisgyarmat, Garampáld, Ipolyszalka), Segítség, válunk (Szőgyén), Susmus (Szímő), Spanyolul tudni kell (Zsitvabesenyő, Szímő, Szőgyén), Táskarádió (Fűr), Többsincs királyfi (Újlót), Törlesztés (Libád), Tülekedők (Nyitrakér), Üldöznek a nők (Zsitvabesenyő), Úri dámák és huszárok (Libád), Úrhatnám polgár (Szőgyén), Végállomás (Ebed, Udvard), Világjáró bőrönd (Szímő), Zabosi szakácsnő (Bajta, Újlót), Zsuzsi (Kürt, Szőgyén). A színre vitt darabokat a következők rendezték: A rendező neve Czuczor Irén Kovács Margit Czíria Sándor Hojka László Hambalik Sándor Takács Lászlóné Icsina Györgyi Rutai Ferenc Boleman Iván Záhorszky Elemér Fűr Korpás András Szaló József Garamkövesd Soós Béla Ipolyszalka Botlik Jolán Kamocsa Danczi Jánosné Kéménd Tóth Vince Kicsind Híros Zoltán Kisgyarmat Henczy Béla Kőhídgyarmat Retkes Valéria Kürt Sánta Béla Szofka László Pereszlényi Irén Juhász Mária Leléd Patyi Pál Libád Bitter Mihály Szabó Ilona Muzsla id. Grosch Istvánné A Csemadok helyi csoportja A rendező neve Nána Hajtman Kornélia A Csemadok helyi csoportja Andód Bajta Barsbaracska Bart Béla Bény Csúz Ebed Érsekújvár
98
A rendező foglalkozása üzletvezető óvodapedagógus tanító kántor tanító tanító óvodapedagógus tisztviselő gyógyszerész szabó agrármérnök tanító tisztviselő tanító háztartásbeli asztalos szabó üzletvezető tanító tanító tanító tanító tanító tanító nyugdíjas tanító tanító A rendező foglalkozása tanító
Nyitrakér Újlót Párkány Garampáld Pozba Szímő Szőgyén Tardoskedd Udvard Zsitvabesenyő
Horváth Mária Banász Ottília Szibilla Lászlóné Szilágyi Ferencné Kremmer László Szeleczky István Kovács Ilona Nagy Katalin Őszi Ilona Pálinkás Ferenc Juhász Mária Tóth Vendel Maczkó Ferenc Grosch István
tanító óvodapedagógus tanító egészségügyi nővér tanár szövetkezeti munkás tanító tanító tisztviselő kőműves tanító nyugdíjas szövetkezeti munkás tanító
A Csemadok szervei és szervezetei által végzett irodalom-népszerűsítés, a Magyar Könyvbarátok Köre és a Versbarátok Köre tagságából is gyarapodó irodalom-ismeret megszülte a jórészt irodalomtanárokból álló rendezők szerkesztett kisszínpadi műsorait. A hetvenes évek irodalmi színpadjainak sikere egyedülálló jelenséggé vált a honi magyar kultúrában. A hetvenes évek közepén az országban 74 irodalmi színpad tevékenykedett. A legjobbak komáromi fellépése a Jókai Napok leglátogatottabb és legvitatottabb műsora volt. A pozsonyi Forrás (A szarvassá változott fiú kiáltásai a titkok kapujából, 1973 Jajszó nélkül, 1976), az ipolysági József Attila Irodalmi Színpad (Petőfi nem alkuszik, 1973 Ember, vigyázz!, 1974 Költők, barrikádra!, 1975 Dolgozni csak pontosan, szépen, 1976 Dolgozz biztosan, 1978) a kassai Szép Szó Irodalmi Színpad (Székely népballadák, 1974 Menyegző, 1975 Kassai munkás, 1976 Kalevala, 1977 Ady igaza, 1978 Gilgames, 1979), Kulcsár Tibor, Vas Ottó, Gágyor Péter ... és a többi rendező által olyan egyénileg szerkesztett műsorok kerültek bemutatásra, melyek abban az időben a színvonalas előadáson túl a sorok közti politikum által is lázba hozta a főleg fiatalabb nemzedéktől zsúfolt nézőteret. Az Érsekújvári járásban ilyen színvonalú, rendszeresen dolgozó irodalmi színpadok nem voltak a hetvenes években sem. Megalakulásukat elősegítendő, a Csemadok érsekújvári helyi szervezete 1970-ben a Czuczor-napok műsorában szerepeltette a járás irodalmi színpadait. Az érsekújvári gimnázium irodalmi köre előadásában A költő hattyúdala (rendezte Csizmadia Béla), a közgazdasági középiskola irodalmi köre előadásában A nép nevében (rendezte Stancz György), a párkányi irodalmi színpad előadásában Bastilletől a Téli Palotáig (rendezte Pásztó András) című összeállításokon kívül vendégként fellépett a pozsonyi Forrás is. A bemutatók, továbbá a járási titkárság és a szakbizottság erőfeszítése eredményeként további irodalmi színpadok alakultak. Az érsekújvári általános iskolában (Szaló Zsuzsa vezetésével), Ipolyszalkán (Botlik 99
Jolán vezetésével), Muzslán (Baka István vezetésével), Tardoskedden (Forró Anna vezetésével), a nagysurányi közgazdasági középiskolán (Lády Éva vezetésével) és az érsekújvári közgazdasági középiskolán (Hunčík Péterné vezetésével). Felnőtt csoport csupán Udvardon (Szűcs Anna vezetésével) és Nyitrakéren (Száraz Pál vezetésével) jött létre. A Járási Bizottság titkársága által szervezett versenyen 1978-ban az ipolyszalkai csoport (Puska, gitár, galamb, rendezte Botlik Jolán) 1979-ben pedig a nánai helyi szervezet irodalmi színpada lett az első (Szülőföld, rendezte Dániel Erzsébet). A hetvenes években csak a nagyobb helyi szervezetek rendeztek esztrádműsort. Zsitvabesenyőn Vidám műsor (rendezte Grosch István), Érsekújvárott Régi mániám (Záhorszky Elemér rendezésében), Kamocsán Dallal köszöntjük a tavaszt, Ipolyszalkán A fonóban szól a nóta, Szímőn Századik nótaest, Párkányban Nevessen velünk (rendezte Kremmer László), Udvardon pedig Örökzöld melódiák, és Emlékszel még? címmel léptek fel az esztrádműsor szereplői. A központ által szorgalmazott néprajzi gyűjtések a szűkebb értelemben vett hazai néphagyományok felé terelte az egyre nagyobb számban alakuló folklóregyüttesek és éneklőcsoportok figyelmét. Ez járási vonatkozásban akkor erősödött, amikor 1971-ben az Érsekújvári járás öt községében: Kéménden, Kőhídgyarmaton, Újlóton, Pozbán és Zsitvabesenyőn a Komensky Egyetem Etnológiai kabinetje által szervezett néprajzi gyűjtőmunkába bekapcsolódtak a járás szervezeteinek néprajzosai is. A folklórcsoportok repertoárját a hazai népszokások irányába terelte a Csemadok központi titkársága által kiadott Néprajzi Közlések (I-III., 1975-1979) is. A Méry Margit által szerkesztett, belső használatra kiadott közlések II. kötete Hemerka Olga gyűjtéséből helembai népszokásokat és hiedelmeket is közölt, a III. kötet pedig Csókás Ferenc Adalékok Bény népéletéhez címen a Luca-esti pásztorszokást, a bényi karácsonyi szokásokat, májfa állítást, regruta búcsúztatást és az éjjeliőrök órajelentéseit tartalmazó rigmusokat tartalmazta. Áttekintés a járás éneklőcsoportjairól Helyi szervezet Andód Barsbaracska Bart Bény Ebed Fűr Helyi szervezet Garamkövesd
Az éneklőcsoport vezetője Czuczor Irén, üzletvezető Sidó Mária, tanító Czíria Sándor, tanító Hégli Marianna, óvodapedagógus Kecskés Ferenc, tanító (férficsoport) Csókás Ferenc, vasutas (női csoport) Rutai Ferenc, tisztviselő Korpás András, agrármérnök Az éneklőcsoport vezetője Soós Béláné, háztartásbeli
100
Ipolyszalka Kamocsa Kéménd Kiskeszi Kisújfalu Kürt Libád Muzsla Újlót Nána Pozba Tardoskedd Udvard Zsitvabesenyő
Botlik Antalné, tanító Herman Erzsébet, tanító Matkovics Ferenc, munkás Filakovszky Péter, tanító Hégli Marianna, óvodapedagógus Kovács János, tanító Kovács János, tanító Kürti Anna, óvodapedagógus Hastó Istvánné, tanító Szabó Erzsébet, tisztviselő Szilágyi Irma, egészségügyi nővér Száraz Mária, tisztviselő Kovács Ilona, tanító Pócs István, tanító Istenes Mária, óvodapedagógus Furuglás Margit, tanító
Az éneklőcsoportok műsorát általában citerazenekarok kísérték. A hetvenes években az alábbi citerazenekarok fejtettek ki tevékenységet: Helyi szervezet Ebed Fűr Garamkövesd Ipolyszalka Kisgyarmat Kürt Szímő Szőgyén Zsitvabesenyő
A citerazenekar vezetője Könözsi Pál, szövetkezeti munkás Esek Imre, munkás Soós Béla, tisztviselő Molnár Pál, szövetkezeti munkás Kullák Imre, tanító Kovács József, tanító Szőke József, villanyszerelő Sonkoly Tibor, tanító Veszprémi Ferenc, tanító
A Népművelési Intézet a hetvenes években kiadta a Csemadok néptáncgyűjtőinek anyagát. Ezek közül (a járás szempontjából) említést érdemel a Quittner János-Sebők Géza: Dél-Szlovákia magyar lakta falvak hagyományos táncai (a szlovákiai magyar néptáncok típusai és dialektusai) című, a népművelési központok, népkönyvtárak és a Csemadok-titkárságok számára 1979-ben kiadott (sokszorosított) 300 oldalas publikáció, amely a csehszlovákiai magyar tájegységek és kistáji csoportok, valamint az addigi gyűjtések áttekintését, továbbá a csallóközi, mátyusföldi, zoboraljai, honti, nógrádi és gömöri táncokat, s azok zenei kíséretének kottáit adta közre. Az összesen 91 eladdigi, az Érsekújvári járásból a tardoskeddi, kéméndi, kisgyarmati, bényi gyűjtésről adott számot az a publikáció, mely pontos leírását adta a kéméndi seprűtáncnak, kanásztáncnak, a sallai verbunknak. E leírás és a
101
helyi utógyűjtés alapján készült az a koreográfia (Kéméndi táncok), amellyel az érsekújvári Napsugár tánccsoport megnyerte a zselízi fesztivál Nagydíját. Áttekintés a járás néptánc-csoportjairól Helyi szervezet Andód Barsbaracska Ebed Érsekújvár Ipolyszalka Kamocsa Kéménd Kisújfalu Kürt Nyitrakér Párkány Szímő Udvard Tardoskedd
A néptánc-csoport vezetője Sidó Mária, tanító Szobonya Szerén, óvodapedagógus Révész Erzsébet, tisztviselő Szombath Marianna, óvodapedagógus Plichta Tibor, raktáros Pásztor Éva, tanító Halász Irén, tanító Bazsó Kálmánné, óvodapedagógus Tungli Ilona, tisztviselő Spátay Ernőné, tanító Csanda László, közgazdász Krommer Mária, tanító Szibilla Lászlóné, tanító Bálint Ernő, tanító Priskin Magda, óvodapegadódus Jankovics Anna, óvodapedagógus Vida István, technikus
Áttekintés a járás folklórcsoportjairól Helyi szervezet Bart Bény Ipolyszalka Kürt Muzsla Szőgyén
A folklórcsoport vezetője Hégli Marianna, óvodapedagógus Kecskés Ferenc, tanító Takács Lászlóné, tanító Botlik Antalné, tanító Péli Fazekas Rozália, háztartásbeli Hastó Istvánné, tanító Pakos Kornélia, agrármérnök
Áttekintés a járás énekkarairól Helyi szervezet Bart Bény Csúz Érsekújvár Ipolyszalka Kéménd Helyi szervezet
Az énekkar vezetője Szurdi Miklós, tanító Kecskés Ferenc, tanító Pócs Béla, tanító Papp László, tanító Herman Erzsébet, tanító Filakovszky Péter, tanító Az énekkar vezetője
102
Párkány Szőgyén Tardoskedd
Lengyelfalussy Miklós, tanító Sonkoly Tibor, tanító Pócs István, tanító
Amint a táblázatokból is egyértelművé válik, a hetvenes években rendezett Járási, illetve Körzeti Dal- és Táncünnepélyek megrendezésekor már nem az volt a gond, hogy kiket szerepeltessenek, hanem az, hogy ki maradjon ki a műsorból. A színvonalas műsorokkal fellépő tánccsoportokon kívül egyre nagyobb teret követeltek a folklórcsoportokon és az éneklőcsoportokon kívül a népdalénekesek is. A népdalénekesek közül gyakori szereplője volt a járási és a körzeti ünnepségeknek: Árendás Béla és Árendás Béláné (Kürt), Barak László (Muzsla), Balogh Éva (Tardoskedd), Bitter Márta (Kürt), Farkas Sándorné (Szímő), Gróf György (Nyitrakér), Juhász Imre (Kőhídgyarmat), Kajan Erzsébet (Kürt), Kajan Mária (Kürt), Kanyicska Béla (Kürt), Kanyicska Imre (Kürt), Kovács László (Kürt), Istenes Ferencné (Udvard), Lajos Lenke (Érsekújvár), Mészáros Imre (Tardoskedd), Németh Imre (Udvard), Roskó Józsefné (Tardoskedd), Szaló Béla (Érsekújvár), Száraz Lászlóné (Nána), Szmatana Lajos (Udvard), Szűcs Zsigmond (Érsekújvár), Vanya István (Tardoskedd) és Varga Miklósné (Tardoskedd). A Melódia verseny és egyáltalán a táncdal közkedveltsége szintén helyet kért magának a járási ünnepségeken is. A járás táncdalénekesei közül az ünnepségek gyakori vendége volt: Bencsik Lívia (Barsbaracska), Bitter Márta (Kürt), Engelbrecht Mária (Szőgyén), Farkas Márta (Kiskeszi), Kovács Ildikó (Érsekújvár), Kutrucz Gizella (Szímő), Kociska Danica (Szímő), Molnár Ferenc (Érsekújvár), Nothart Emília (Szőgyén), Pásztor Ferenc (Érsekújvár), Oros Zoltán (Érsekújvár). Áttekintés a Járási Dal- és Táncünnepélyekről Év 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979
Helyszín Kéménd Kéménd Kéménd Kéménd Kéménd Kéménd Szőgyén Szőgyén Szőgyén
103
Nézők száma 2 870 2 950 3 040 1 110 1 440 2 570 1 820 750 1 420
Áttekintés a Körzeti Dal- és Táncünnepélyekről 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979
Szímő Udvard Muzsla Nyitrakér Muzsla Muzsla Ipolyszalka Muzsla Ipolyszalka Tardoskedd
750 360 820 250 450 500 550 700 590 240
2.2.3. Irodalom-népszerűsítés és honismeret A napi politikában betöltött aktív szerep és a hatvanas évek közepéig a politikai akadályok miatt el nem végzett feladatok ellátása céljából 1968-tól 1970-ig annyi terhet vállalt magára a Csemadok, hogy azt sem központi, sem pedig járási szinten nem lehetett biztosítani az apparátus munkatársaival. Ezekben az években vált szükségessé (és hasznossá) a központi és a járási tanácsadó testületek munkája. A tanácsadó testületek majdnem minden munkaterületre való kiterjesztésének gondolata az 1968-69-es változtatások eredményeként jelentkezett a Csemadokban. Ez járási szinten 1970-ben valósult meg, amikor a Járási Népművelési Szakbizottságon (Hofer Lajos, Badin Győző, Borka Gyula, Dráfi József, Kicsindi Károly, Nagy András, Száraz László, Szirmák Imre, Schultzy Géza, Varga Béla, Vércse Miklós) kívül megalakult a Járási Néprajzi Szakbizottság is (Nagy András, Badin Győző, Bankházy Károly, Kelecsényi Pál, Nagy József, Saskó Kázmér, Szofka László, Szibilla Lászlóné, Kis Lajos, Botlik Antal). A szakbizottságokon kívül megalakult a Járási Szociológiai Szakcsoport (Dr. Szirmák Imre, Dr. Kardhordó Ödön, Dr. Sánta Lajos), a Járási Gazdaságpolitikai Szakcsoport (Dráfi József, Rátz Kálmán, Dr. Budinszky Ernő, Dr. Filakovszky János, Schultzy Géza) és a Járási Klubtanács (Borka Gyula, Dr. Hofer Lajos, Szabó Zoltán, Sztruhár László, Kicsindi Károly). Az egyes testületek tagjai több esetben valamennyi szakbizottságban, illetve szakcsoportban is érdekeltek voltak. Sem ezek az átfedések, sem pedig e testületek végnélküli tanácskozásai nem vezettek eredményhez már a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt sem. E szakbizottságokat és szakcsoportokat az 1970-es év végétől egyre erőteljesebben jelentkező visszarendeződés feloszlatta.
104
Az 1971. április 3-án ülésező XX. Járási Konferencia nem tért ki a tanácsadó testületek érdemi méltatására. Ekkor már érvényben volt a minisztériumi irányítás, s ennek megfelelően az értékelés főleg a kulturális tevékenységgel foglalkozott. A beszámolóban megállapítást nyert, hogy az értékelt időben tíz író-olvasó találkozót rendeztek a helyi szervezetek (Bábi Tiborral, Bárczi Istvánnal, Gyurcsó Istvánnal, Csontos Vilmossal, Mács Józseffel, Tóth Elemérrel és Tőzsér Árpáddal). Az író-olvasó találkozók alkalmából 2 486 korona értékben adtak el könyvet a meghívott szerzőktől 66 . Ezen kívül Csúzon, Barton, Kamocsán, Kürtön, Barsbaracskán, Kéménden, Szímőn, Szőgyénben, Tardoskedden és Érsekújvárott összesen 20 irodalmi estet rendeztek, elsősorban Ady Endre, Petőfi Sándor és Garay Gábor költészetéről, illetve az akkor megjelenő versgyűjtemény alapján A magyar irodalom gyöngyszemei címen. Az 1975. március 8-án ülésező XXI. Járási Konferencia értékelte az érsekújvári Képzőművészetet Kedvelők Klubja által rendezett képkiállításokat. Az érsekújvári helyi szervezet Balogh György vezetésével alapította meg a klubot, mely 1972 és 1990 között 128 képzőművészeti kiállítást, ebből 19 hivatásos művész tárlatát szervezte meg. A kör vezetője összesen 135 hallgató képzését biztosította a zebegényi szabadiskolán. A konferencián méltatás hangzott el a Tardoskedden megrendezett Tavaszi szél vizet áraszt ... körzeti elődöntőjéről, melyen 117 szereplő vett részt (8 éneklőcsoport, 3 citerazenekar, 24 szólóénekes), és a Barsbaracskán megtartott járási döntőről, melyről a területi versenyre Manczal Györgyné szólóénekes, a nánai női, illetve a tardoskeddi férfi éneklőcsoport jutott tovább. A konferencia 28 irodalmi estről ad számot (1971-1974) és 15 író-olvasó találkozóról (Fehér Klárával, Lovicsek Bélával, Csanda Sándorral, Mács Józseffel, Zs. Nagy Lajossal, Csontos Vilmossal, Ordódy Katalinnal, Gyurcsó Istvánnal, Verseghy Erzsébettel, Dénes Györggyel, Dávid Terézzel és Czine Mihállyal), amelyen 9 785,- korona értékben adtak el a meghívott alkotók műveiből. Az 1977. január 29-én ülésező XXII. Járási Konferencia egyebek közt a hetvenes évek közepén megrendezett irodalmi és történelmi vetélkedőket értékelte. Így kitért az 1975-ben Harminc év szabad hazában elnevezéssel meghirdetett országos verseny járási fordulójára, melyen 3 helyi szervezeti, és 18 középiskolai csoport (összesen 63 versenyző) vett részt, s a győztes az érsekújvári gimnázium csoportja eljutott az országos döntőbe. Az 1976-ban A műfaj neve antifasizmus néven meghirdetett, elsősorban Fábry Zoltán publicisztikája ismeretét megkövetelő irodalmi versenyben 98 személy
66
A hetvenes években a Madách Kiadó által kiadott verskötetek átlag 10-15,- koronába kerültek (például Gyurcsó István: Percmutatók - 7,50, Bábi Tibor: Iró, költő, művész dolga - 15,. Csontos Vilmos: Dalol a föld 13,-, Zs. Nagy Lajos: Isapur dalai - 9,-)
105
vett részt, s a győztes, az érsekújvári közgazdasági középiskola csoportja jutott a kassai országos döntőbe. Az 1977-ben, A néppel tűzön, vízen át néven meghirdetett országos versenyben, amely a CSKP megalakulása 55. évfordulója alkalmából került megrendezésre, 25 csapat 75 tagja vett részt, az országos döntőbe a győztes érsekújvári elektrotechnikai középiskola csapata jutott. Az 1977-78-79-es években a járás helyi szervezetei összesen 39 íróolvasó találkozót szerveztek (Batta Györggyel, Cselényi Lászlóval, Csontos Vilmossal, Duba Gyulával, Mács Józseffel, Ozsvald Árpáddal, Ordódy Katalinnal, Tőzsér Árpáddal, Turczel Lajossal, Varga Erzsébettel). A járási titkárság e találkozók, valamint az irodalmi előadások helyszínén eladással egybekötött könyvkiállításokat szervezett (1977-ben 13-at, 1978-ban 14-et, 1979-ben 37-et), melyeken összesen 53 100,- koronáért adott el szépirodalmi műveket. A szlovákiai magyar irodalom népszerűsítése főleg a Csemadok Központi Bizottsága 1972. januári ülése után került a járási és a helyi vezetőségek napirendjére (a nyolcvanas évek elejétől Léván, majd több éven át Érsekújvárott a Czuczor-napok részeként, később pedig a losonci Kármán Napokon ezzel a témával foglalkozott az irodalom-népszerűsítők országos tanácskozása). A hetvenes években tapasztalható volt az állami könyvesboltok által a hazai magyar könyvek gyanúsan mérsékelt előrendelése, ami tulajdonképpen meghatározta a kiadandó művek példányszámát. A Csemadok járási titkárságai a Madách Könyvkiadótól jóelőre megkapták a kiadásra tervezett címeket, és úgy segítették a hazai magyar irodalmat, hogy a helyi szervezetek ezekből megrendeléseket adtak le a könyvesboltokban, amivel lényegesen megnőtt a hazai magyar szerzők műveinek példányszáma. A hetvenes évek elején a népművelés kifejezést egyre inkább iskolán kívüli felnőttoktatással, vagy felnőttneveléssel helyettesíti a központ, és ennek megfelelően egyre inkább előtérbe kerülnek az irodalmi, művelődéstörténeti és társadalomtudományi témák. A változtatási szándék első jelei az irodalomnépszerűsítő tevékenységben mutatkoztak, amikor a sablonos író-olvasó találkozók mellett a központ szerzői estek, irodalmi színpadok előadásai, országos szintű irodalmi vetélkedők megszervezését javasolja. Az országos szintű irodalmi albizottság mintájára (tagjai közül Gyurcsó István töltött be meghatározó szerepet) járási szinten is megalakultak az irodalmi albizottságok. Az Érsekújvári járásban Stancz György és Borka Rozália középiskolai tanárok valamint Serédi Sándorné járási instruktor vállalták el ezt a munkát. Fő feladatuk az országos irodalmi vetélkedők megszervezése volt. Az első országos szintű irodalmi vetélkedőt Nagy évfordulók címmel (Csokonai, Petőfi, Madách költészetéről) szervezték meg. Selejtezőjében több mint 1 100 versenyző (az érsekújvári járásban 25 csapat és 2 egyéni versenyző, összesen 285 személy) vett részt. A Nagy évfordulók országos döntőjére Komáromban, a
106
Jókai Napok alatt került sor (1973). A második irodalmi vetélkedő Fábry Zoltán munkásságát volt hivatva népszerűsíteni. Az országos döntőre az V. Fábry Napokon (1976) került sor, ahol a nánai csoport első helyezést ért el. Az igazi változtatás, a konszolidációs visszarendeződést meghazudtoló kihívás, a helytörténeti előadások publikálási lehetőségét és a település-történeti dolgozatok megírását serkentő felhívás volt, melyet a Központi Történelmi Albizottság (Vadkerty Katalin, Püspöki Nagy Péter, Gáspár Tibor, Szénássy Zoltán ...) hirdetett meg. A Járási Történelmi Honismereti Albizottság (Major Ferenc, Gedai Sándor, Bankházy Károly) és a járási titkárság erre támaszkodott munkája során. Az egyetemisták által szervezett Nyári Ifjúsági Táborozások után a hetvenes évek közepén egy új honismereti-önismereti kezdeményezés nyeri meg 1975-ben a fiatalabb nemzedéket, a honismereti kerékpártúra. A Csemadokközpont addig fanyalgott e kezdeményezés láttán, míg aztán 1978. április 29-én Érsekújvárott megalakult a Központi Klubtanács, és 1979-től már a Csemadok KB titkársága szervezte e túrákat mint a Nyári Művelődési Táborok egyik programját. Az V. Honismereti Kerékpártúra (1978. augusztus 3-12.) az Érsekújvári járás szempontjából is nevezetes. A Gombaszög - Rapp Alsósztregova - Varbó - Kéménd - Őrsújfalu mintegy 450 kilométeres útszakasza érintette az Érsekújvári járást is. Ennek köszönhetően az 1979-es túra, amely Jókáról a Zoboralja érintésével Érsekújvárra is megérkezett, számos hívet szerzett magának. Az sem elhanyagolandó tény, hogy a 120-nál több túrázót a Csemadok érsekújvári helyi szervezet vezetősége is fogadhatta, s tájékoztatást adhatott az Őrsújfalura igyekvőknek a város múltjáról és a helyi szervezet szerteágazó tevékenységéről. Az egyetemisták és az érsekújvári helyi szervezet kapcsolata ezzel nem merült ki. Tekintettel arra a tényre, hogy a Prágában tanuló szlovákiai magyar egyetemisták - az alapszabályból adódóan - nem alakíthattak Csehországban Csemadok-szervezetet, a CSISZ-ben pedig tilos volt a nemzetiségi elkülönülés, az alapszervezet vezetősége úgy döntött, hogy „prágai fiókot“ létesít, vagyis a prágai egyetemisták belépvén a Csemadok érsekújvári szervezetébe külön pecsétet kaptak, amivel folyószámlát nyithattak, termet rendelhettek az összejövetelekre stb. A szervezet a hetvenes évek közepétől rendszeresen meghívta az „adysok“ képviselőjét évzáró taggyűléseire, és a külön e célra szervezett gyűjtésből befolyt összeggel is segítette az egyetemisták klubját. A hetvenes évek végén a minisztérium rendeletet készített elő a magyar tanítási nyelvű iskolák felszámolására. A koncepció hivatalosan a szlovák nyelv oktatásának javítását tűzte ki célul, ám az oktatási miniszter által 1978 januárjában a kommunista párt ideológiai bizottsága elé terjesztett dokumentum címe (A kétnyelvű oktatás javítása a nemzetiségi iskolákban) elárulta igazi célját. Az érvényes oktatási törvénynek ellentmondó elképzelést még a kormány nemzetiségi tanácsa sem támogatta. Az 1978 áprilisában létrejött
107
Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága 1978 májusában, 1979 januárjában és májusában tiltakozó dokumentummal fordult a közvéleményhez és az ország vezetéséhez, 1979 novemberében pedig a cseh polgárjogi mozgalomhoz, a Charta 77-hez. Ilyen körülmények közt szerveződött a hetvenes évek közművelődése a Csemadokban. A Csemadok érsekújvári szervezetének honismereti köre a konszolidációs megszorítások miatt nem valósíthatta meg tervezett előadásait, bár a Czuczornapok (az 1971-es gyülekezési tilalom kivételével) zavartalanul megvalósultak a hetvenes években. Dr. Szirmák Imrét, a kör addigi vezetőjét hallgatásra kényszerítette a politika, a hazai előadók egy részét kizárták a kommunista pártból, s ezáltal a közszereplésből is. Minden előadó szereplését felettesük írásos engedélyéhez kötötték. 67 A honismereti kör - kényszerből - befelé fordult: zártkörű összejövetelein helyi témákat vitatott meg (Az érsekújvári gabonavermek, Érsekújvári házassági szerződések, Érsekújvári temetők, temetkezési szokások, Pázmány Péter Érsekújvárott, A cseh rendek szerepe Érsekújvárott, Az érsekújvári dűlőnevek eredete), illetve tematikus tanulmányutakat szervezett (1976-ban Mohácsra, 1977-ben a Rákóczi emlékek nyomában Kassára, Sárospatakra, Borsiba és Tarpára). A Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napok közművelődési rendezvényein kívül hét évig (Dr. Deme László budapesti vendégtanár Nyelv és élet című 1974-es előadása kivételével) nem volt nyilvános honismereti előadás a Csemadok székházában. 1977-ben aztán a következő előadásokra került sor: Dr. Marosi Endre: A mohácsi csata helyének feltárása Dr. Bokor József: Környezetesztétika - környezetkultúra Dr. Horváth Árpád: A kőbaltától az űrhajóig Dr. Nagy János: Lantos és parittyás Dr. Csanda Sándor: Az élő Fábry Zoltán Dr. Magyari Gábor: Erdély tájain Dr. Marosi Endre: Végvárrendszer Adriától Erdélyig Ruffy Péter: Bujdosó nyelvemlékeink A hetvenes évek végére enyhülő politikai szigor lehetővé tette, hogy az ország művelődési klubjai ismét rendszeres előadássorozatokat szervezzenek. A Csemadok-klubok kölcsönösen látogatták egymás rendezvényeit, s az előadókat is úgy hívták meg, hogy a magyarországiak szlovákiai tartózkodásuk alatt szomszédolhassanak Vágsellyén, Érsekújvárott, Komáromban és Somorján. Az
67
A honismereti kör 1976. december 18-án levélben kérte a magyarországi Oktatási Minisztérium Külügyi Főosztályát, s 1977. január 21-én meg is érkezett Kónya István rektor válasza, hogy a KLTE tanára, Nagy János megtarthatja „Lantos és parittyás“ címmel az Ady-előadást Érsekújvárott. A hazai előadókkal is ez volt a helyzet. „1978. január 5-én kelt kérésükre válaszolva közlöm, hogy Dr. Szénássy Zoltánnak engedélyezem az 1978. március 14-én 19.00 órára tervezett, Klapka Györgyről szóló előadást ...“ pecsét, a gimnázium igazgatójának aláírása (az előadás elmaradt, az érsekújvári járási párttitkár letiltotta).
108
értékelt évtized utolsó két évében az alábbi előadások hangzottak el az érsekújvári honismereti kör szervezésében: 1978 Dr. Gyönyör József: A magyar nyelv szabad használata Dr. Katona Imre: A magyar betyárvilág Feszty István: Feszty Árpád körképétől Feszty Masa Jókai portréjáig Dr. Pais István: Környezetszennyeződés - környezetvédelem Dr. Zachar József: Generális vagyok Frantziaországban (a Bercsényi család) Kórus József: Művészet és művészettörténelem Dr. Balla György: Barangolás Isztambultól Adriáig Szanyi Mária: Mátyusföld néprajza Dr. Bauer Győző: A modern ember és a gyógyszer 1979 Dr. Popély Gyula: Magyar közművelődés a polgári Csehszlovákiában Dr. Molnár János: Az iszlám kultúra hatása Európa kultúrájára Dr. Simon László: Selmecbánya a történelmi diákváros Dr. Marosi Endre: A román kor világa Dr. Gyimesi György: Kaukázusban vadásztam A Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napok műsora ismeretében (lásd az 5. számú mellékletet) megállapítható, hogy az 1848-49-es szabadságharc emlékére rendezett ünnepély (elsősorban a Czuczor-szobornál és a nagyteremben elhangzó beszédek), melyen a város magyar iskolái és a környék Csemadok-szervezetei a nagy számú gyülekezés számontartó figyelmétől kísérve elhelyezték koszorúikat a Riadó költője szobránál, erősítette a magyarságtudatot. A nemritkán 10-14 napos rendezvénysorozat is a lehetőségekhez mérten ehhez igazodott. Az egyre közkedveltebb kiállítások, az irodalmi összeállítások, író-olvasó találkozók, a helyi színtársulat bemutató előadásai, a folklórcsoportok és néptáncegyüttesek fellépése, a jeles magyarországi előadók műsora, de a város serlegéért kiírt színvonalas társastánc-verseny is az érsekújváriak lokálpatriotizmusán túl erősítette a résztvevők önbizalmát és nemzeti öntudatát. Az anyanyelvápolás és -védelem az 1969-ben országos rendezvénnyé váló Kazinczy Ferenc Nyelvművelő Napokkal vált szervezetté. Addig rendszertelenül, s általában az egyes kulturális napok keretében, vagy a magyar nyelvű oktatás 2. világháború utáni újrakezdése évfordulóin elhangzó előadásokra szorítkozott. Az országos nyelvművelő napok a kezdeti években inkább tanácskozás formájában mint tudatos nyelvápolásban és
109
nyelvvédelemben volt jelen. A XII. Országos Közgyűlést követő időben megalakult a Központi Nyelvi Szakbizottság (Lukács Tibor, Jakab István, Mayer Judit, Fibi Sándor, Teleki Tiborné, Szathmáry József, Csuka Gyula) az ország nagyobb szervezetei meghívására előadásokat tartott a hazai nyelvhasználat problémáiról. Járási szinten csak 1979-ben jöttek létre a nyelvművelő albizottságok, az esetek túlnyomó többségében mint az irodalomnépszerűsítő szakbizottságok részei. A hetvenes években mindössze négy nyelvművelő - nyelvvédő előadás hangzott el a járásban (Dr. Deme László, Ruffy Péter, Dr. Gyönyör József, Dr. Jakab István). A nyelvápolás és nyelvvédelem a nyolcvanas években öltött országos méretet, ekkor sikerült a Csemadoknak bevonnia ebbe a tevékenységbe az iskolákat is. A hetvenes évek közepén a helytörténeti előadásokkal egyidőben kezdetét veszi a helyi szervezetek által rendszeresített krónika-vezetés is. E helyi kezdeményezésre a központ 1978-ban a krónikaírók országos szemináriumával reagált, melyet járási szintű módszertani tanácskozások követtek. Az Érsekújvári járásban a Csemadok megalakulása 25. évfordulója évében több helyi szervezet megkísérelte az addigi tevékenység írásos összefoglalását, s azt követően - a legtöbb esetben naplószerű eseményleírással - krónikát vezetett. 1976-ban a következő helyi szervezetek, illetve azok szakcsoportjai vezettek krónikát: Barsbaracska, Zsitvabesenyő, Csúz, Garamkövesd, Fűr, Kamocsa, Kéménd, Kisújfalu, Köbölkút, Kőhídgyarmat, Muzsla, Nyitrakér, Újlót, Nána, Párkány, Pozba, Ipolyszalka, Szímő, Udvard, és Érsekújvárott a Képzőművészetet Kedvelők Klubja, a Társastánc Klub és a Kassák Lajos Ifjúsági Klub. Sajnos, a vezetőségekben történő változások a legtöbb helyen a krónikavezetés végét is eredményezték. Mára Kamocsa, Nána, Ipolyszalka és Szímő kivételével a járás egyetlen szervezetének sincs teljes krónikája. A két városi szervezet a kilencvenes években a Csemadok-tevékenység egy-egy része áttekintését nyomtatásban is kiadta. 68 2.2.4. Szervezeti élet A Csemadok megalakulása 30. évfordulóját országszerte megünnepelték. A központi ünnepséget járási és helyi ünnepi ülések követték, melyeken elsősorban azon alapító tagokról emlékeztek meg, akik a későbbi években sem fordítottak hátat a Csemadoknak. A járási ünnepségre 1979. április 6-án került sor, amikor a Járási Nemzeti Bizottság a Kulturális Osztály javaslatára emléklappal tüntette ki Botlik Antalt Ipolyszalkáról, Czíria Sándort Barsbaracskáról, Gaál Jolánt Csúzról, Hajtman Kornéliát Nánáról, Hübsch 68
Sidó Zoltán: Mérlegen (Czuczor-napok Érsekújvárott), AZ Print Érsekújvár, 1994 Párkányi Szemle (Paulovics János: Fejezetek a párkányi műkedvelő színjátszás történetéről, Himmler György: A Balassi Klub tíz éve, Zahovay Ernő-Lengyelfalussy Miklós: Párkány zenei élete 1920-tól napjainkig), AZ Print Érsekújvár, 1993 és 1996, szerkesztette Himmler György.
110
Sámuelt Érsekújvárból, Kecskés Ferencet Bényből, Keller Gábort Érsekújvárból, Sidó Zoltánt Érsekújvárból, Szabó Dénest Nyitrakérről, Szaló Bélát Érsekújvárból, Szaló Endrét Párkányból és Záhorszky Elemért Érsekújvárból. Az 1972-es közgyűlést követően az alapszabály úgy rendelkezett, hogy az eladdig évente zajló járási konferenciákat az öt évenként ülésező országos közgyűlések között két alkalommal kell megtartani. Így a járási konferencia 1972-ben, 1975-ben, 1977-ben és 1979-ben ülésezett. A járási szerv tisztségviselőit is, hacsak valamilyen ok nem indokolta azt, ezekben az években választották. Ezért az elnökség, illetve a járási ellenőrző bizottság összetételét kimutató áttekintés is e ciklusok szerint készült. 1970-1972 Járási elnökség Elnök: Csizmadia Béla, gimnáziumi tanár, Érsekújvár Titkár: Őszi Irma, függetlenített munkaerő, Kamocsa Tagok: Borka Gyula, középiskolai tanár, Érsekújvár Czuczor István, iskolaigazgató, Tardoskedd Dobai Lajos, iskolaigazgató, Köbölkút Dráfi József, a Város Nemzeti Bizottság alelnöke, Érsekújvár Dr. Hofer Lajos, főiskolai adjunktus, Érsekújvár Nagy András, lapszerkesztő, Szímő Mihály Gyula, vegyészmérnök, Párkány Sonkoly Tibor, tanító, Szőgyén Sulczy Géza, agrármérnök, Muzsla Száraz László, iskolaigazgató, Érsekújvár Dr. Szirmák Imre, ügyvéd, Érsekújvár Szibilla László, főkönyvelő, Nyitrakér Járási Ellenőrző Bizottság Elnök: Bajtkó Károly, a Járási Nemzeti Bizottság munkatársa, Érsekújvár Tagok: Plichta Péter, műszaki tisztviselő, Érsekújvár Podhorszky Ferenc, a Helyi Nemzeti Bizottság titkára, Kéménd 1972-1975 Járási elnökség Elnök: Csizmadia Béla, gimnáziumi tanár, Érsekújvár Alelnök: Hübsch Sámuel, üvegezőmester, Érsekújvár Titkár: Őszi Lászlóné, függetlenített munkaerő, Kamocsa Tagok: Dobai Lajos, iskolaigazagtó, Köbölkút Filler Gyula, iskolaigazgató, Udvard Dr. Hofer Lajos, főiskolai adjunktus, Érsekújvár Kelecsényi Rudolf, szövetkezeti elnök, Kéménd
111
Kiss Ferenc, az SZLKP JB munkatársa, Udvard Mihály Gyula, vegyészmérnök, Párkány Száraz László, iskolaigazgató, Érsekújvár Szibilla László, főkönyvelő, Nyitrakér Járási Ellenőrző Bizottság Elnök: Dráfi József, tanító, Érsekújvár Tagok: Plichta Péter, műszaki tisztviselő, Érsekújvár Zemkó József, tanító, Tardoskedd 1975-1977 Járási elnökség Elnök: Dobai Lajos, iskolaigazgató, Köbölkút Titkár: Őszi Irma, függetlenített munkaerő, Kamocsa Tagok: Csizmadia Béla, gimnáziumi tanár, Érsekújvár Hübsch Sámuel, nyugdíjas, Érsekújvár Kara Márton, szövetkezeti elnök, Kőhídgyarmat Kanyicska Béla, tanító, Szímő Lukovics Dénes, gépészmérnök, Párkány Sidó Zoltán, a közgazdasági középiskola ig. helyettese, Érsekújvár Száraz László, iskolaigazgató, Érsekújvár Járási Ellenőrző Bizottság Elnök: Szibilla László, főkönyvelő, Nyitrakér Tagok: Plichta Péter, műszaki tisztviselő, Érsekújvár Takács Éva, banktisztviselő, Érsekújvár 1977-1979 Járási elnökség Elnök: Sidó Zoltán, a közgazdasági középiskola ig. helyettese, Érsekújvár Titkár: Őszi Irma, függetlenített munkaerő, Kamocsa Tagok: Csizmadia Béla, gimnáziumi tanár, Érsekújvár Grosch István, tanító, Zsitvabesenyő Hübsch Sámuel, nyugdíjas, Érsekújvár Kara Márton, nyugdíjas, Kőhídgyarmat Kremmer László, tanító, Párkány Mészáros Antal, technikus, Tardoskedd Száraz József, tanító, Tardoskedd Járási Ellenőrző Bizottság Elnök: Száraz László, iskolaigazgató, Érsekújvár Tagok: Majercsik Hilda, lapszerkesztő, Érsekújvár Szibilla László, főkönyvelő, Nyitrakér
112
1979 Járási elnökség Elnök: Sidó Zoltán, a közgazdasági középiskola ig. helyettese, Érsekújvár Titkár: Őszi Irma, függetlenített munkaerő, Kamocsa Tagok: Csizmadia Béla, gimnáziumi tanár, Érsekújvár Kremmer László, tanító, Párkány Szabó Dénes, szövetkezeti munkás, Nyitrakér Dániel Erzsébet, távközlési tisztviselő, Nána Kara Márton, nyugdíjas, Kőhídgyarmat Mészáros Antal, technikus, Tardoskedd Hübsch Sámuel, nyugdíjas, Érsekújvár Járási Ellenőrző Bizottság Elnök: Száraz László, iskolaigazgató, Érsekújvár Tagok: Majercsik Hilda, lapszerkesztő, Érsekújvár Szibilla László, főkönyvelő, Nyitrakér A hetvenes évek közepétől a járási elnökség rendszeresen értékelte a helyi szervezetek tevékenységét a szervezetek vezetői jelenlétében. A taglétszám, illetve a helyi szervezet tagjainak korösszetétele fontos tényező volt. Áttekintés a tagságról Év
1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979
Szlovákia helyi szervezetek taglétszám száma 537 60 833 540 62 099 530 62 111 527 59 660 518 63 998 518 64 718 518 64 718 514 66 577 511 69 155 512 70 832
Érsekújvári járás helyi szervezetek taglétszám száma 35 5 175 35 5 130 35 4 651 35 5 100 35 5 230 35 5 210 35 5 416 35 5 651 35 5 926 35 6 359
A járási konferenciák gyakoriságát csökkentő alapszabály továbbra is úgy rendelkezett, hogy „a helyi szervezet évente egyszer - a Csemadok Központi Bizottsága által meghatározott időpontban - összehívja az évzáró taggyűlést. Az évzáró taggyűlés értékeli a helyi szervezetnek és vezetőségének az elmúlt megbizatási időszakban kifejtett munkáját. A helyi szervezet, taglétszámától függően 3-9 tagú vezetőséget, 3-5 tagú ellenőrző bizottságot választ és megválasztja a járási konferencia küldötteit ... A Szövetség helyi szervezetének vezetősége saját sorából elnököt, titkárt és pénztárost választ ... A vezetőség
113
irányítja a helyi szervezet tevékenységét és ezért, valamint a Szövetség felsőbb szervei határozatai lebontásáért felelős ... Általában 14 naponként ülésezik ... A helyi szervezetet kifelé a szervezet elnöke, vagy ezzel megbízott más tagja képviseli, aki meghívás alapján köteles részt venni a nemzeti bizottság szerveinek tanácskozásain.“ Tekintsünk el a belügyminisztériumnak szlovákul készült, s a szervezet számára magyarra fordított alapszabály „lebontást“ és egyéb nyelvrontó kifejezéseket tartalmazó szövege elemzésétől. A helyi szervezetek vezetőségével kapcsolatban azonban meg kell jegyezni, hogy a hetvenes években az alapszabály vonatkozó intézkedéseit nem szó szerint, hanem a helyi igény és lehetőség szerint alkalmazták. Például ami a vezetőség és az ellenőrző bizottság létszámát illeti, az érsekújvári (az ország akkori legnagyobb) helyi szervezete vezetőségének 1973-ban 27, 1974-ben 14, 1975-ben 25, az ellenőrző bizottságnak pedig minden évben három tagja volt, és a vezetőség július és augusztus kivételével minden hét csütörtökén összeült. Az alapszabály idézett részének utolsó mondata, amely szerint a helyi szervezet vezetősége, ha meghívást kap, köteles magát képviseltetni a nemzeti bizottság szervei tanácskozásán, a szlovák kormány 230/73-as rendelete értelmében született. E döntést járási és helyi (általában csak városi) szinten 1977-től úgy alkalmazták, hogy a nemzeti bizottságok tanácsai írásos jelentés alapján évente egyszer értékelték a város, illetve a járás egységes kulturális munkaterve megvalósítását, s annak keretében a Csemadok és a Matica slovenská munkáját is. Érsekújvárott ez a gyakorlat 1978-ban azt eredményezte, hogy a Matica akkori elnöke, mivel a Csemadokhoz képest semmilyen kulturális tevékenységről nem tudott számot adni, a Városi Nemzeti Bizottság Tanácsa ülésén egyszerűen bejelentette a Matica slovenská helyi és járási szervének feloszlását. A hetvenes évek vezetősége azokban a helyi szervezetekben, ahol az évtized elején nemzedékváltásra került sor, alig változott. Ez a megállapítás elsősorban az elnökök és a titkárok személyére vonatkozik. Amint ezt az alábbi áttekintés is bizonyítja, a 36 szervezetből csupán 14-ben (39%) választottak új elnököt és 17-ben (47%) új titkárt az évtized során. Áttekintés a járás szervezeteinek tisztségviselőiről (1-elnök, 2-alelnök, 3-kultúrfelelős, 4-titkár, 5-pénztáros)
Helyi szervezet Andód
1 2 3 4 5
1975 Kiss Ferenc Kiss Vilmos Mészáros károly Süll Tituszné Szarka Ilona
114
1977 Kiss Ferenc Kiss Vilmos Kiss Jolán Szarka Ilona Juhász Katalin
1979 Kiss Fernec Borka Nándor Szarka Ilona Bilicz Gyöngyi Juhász Katalin
Helyi szervezet Barsbaracska
Bajta
Bart
Bény
Béla
Csúz
1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5
Ebed
1 2 3 4 5
Érsekújvár
1 2 3 4 5 1 2 3 4 5
Fűr
1975 Fülöp György Rácz Dezső Pücsök Péter Czíria Sándor Czíria Jenő Kovács Ferenc Ribni Ferencné Kovács Mihály Kovács Margit Cserge István Balogh Ignác Csókás Bertalan Hojka László Lóczky Pál Bartal Ferenc Dávid István Kovács József Kecskés Ferenc Balázsy Teréz Takács Lászlóné Tóth István Tóth Ignác Csuport János Hambalik Sándor Tégen László Gaál Gyula Krencsan István Jezsovits Kálmán Gaál Jolán Pálenyík Lajos Zalaba Ferenc Szűcs Ignác Könözsi Irén Rutai Anna Potfay Mária Sidó Zoltán Kolláth Gabriella Záhorszky Elemér Major Ferenc Szaló Béla Bolya Emil Szlávik Rudolf Laczkó Éva Korpás András Galla László
115
1977 Fülöp György Rácz Dezső Bencsik Szerén Czíria Sándor Czíria Jenő Kovács Ferenc Bernáth Józsefné Baka Kálmánné Kovács Margit Cserge István Morvai Magdolna Csókás Bertalan Hojka László Lóczky Pál Bartal Ferenc Dávid István Andrásovics Vilmos Kecskés Ferenc Balázsy Teréz Takács Lászlóné Tóth István Blahák János Fazekas Katalin Hambalik Sándor Tégen László Gaál Gyula Krencsan István Bajza Nándorné Gaál Jolán Pálenyík Lajos Zalaba Ferenc Könözsi Ferenc Rutai Ferenc Rutai Anna Potfay Mária Sidó Zoltán Hübsch Sámuel Záhorszky Elemér Major Ferenc Szaló Béla Benyák Mária Szlávik Rudolf Kómár Edit Korpás András Galla László
1979 Fülöp György Rácz Dezső Bencsik Szerén Czíria Sándor Czíria Jenő Kovács Ferenc Bernáth Józsefné Izrael Ferenc Kovács Margit Ribni Ferencné Balogh Ignác Csókás Bertalan Hojka László Lóczky Pál Bartal Ferenc Dávid István Andrásovics Vilmos Kecskés Ferenc Balázsy Teréz Takács Lászlóné Tóth István Varga István Csuport János Hambalik Sándor Tégen László Gaál Gyula Krencsan István Pócs Béla Gaál Jolán Pálenyík Lajos Zalaba Ferenc Szűcs Ignác Rutai Ferenc Rutai Anna Potfay Mária Sidó Zoltán Hübsch Sámuel Záhorszky Elemér Major Ferenc Szaló Béla Benyák Mária Szlávik Rudolf Veres Edit Korpás András Galla László
Helyi szervezet Garamkövesd
Garampáld
Ipolyszalka
Kamocsa
Kőhídgyarmat
Köbölkút
Kisújfalu
Kicsind
Kisgyarmat
1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5
1975 Szabados Ferenc Drapák József Soós Béla Tóth József Fazekas Vince Tóth Pál Botlik Sándor Kiss Gábor Papp Sándor Horváth Vidor Halló József Vígh János Botlik Antalné Botlik Antal Molnár László Takács Zsuzsanna Bak László Danczi Janka Kiss Ida Bazsó Rózsa Retkes Valéria Erdős László Erdős Irén Bandor László Mucha Pál Barta János Gedai Sándor Holler Ferenc Bognár Jenő Porubszki József Czilling László Kovács László Dobai Irma Mészáros Valéria Csanda Mária Kotolácsi Ferenc Boócz Lajos Híros Zoltán Góra Dezsőné Dudás Mária Szőcs Béla Szabó József Kullák Imre Király László Csákvári Béla
116
1977 Drapák József Tóth József Varga János Szakállas Imre Kormos Júlia Magyar Pál Botlik Sándor Markus Ferenc Papp Sándor Horváth Vidor Botlik Antal Halló József Botlik Antalné Valasek László Németh József Takács Zsuzsanna Bak László Halász Irén Kiss Ida Bazsó Rózsa Retkes Valéria Kara Márton Bandor Gyula Erdős László Erdős Irén Bognár Jenő Dobai Lajos Gedai Sándor Barta János Porubszki József Czilling László Takács István Cséplő Gábor Csanda László Csanda Mária Kotolácsi Ferenc Ölvedi László Híros Zoltán Góra Dezsőné Dudás Mária Szőcs Béla Ruzsík Béla Szurdi Miklós Dávid Gyula Kovács Valéria
1979 Balesz Mária Drapák József Varga János Szakállas Imre Mácsai Imréné Márkus Ferenc Kiss Gábor Tóth Erzsébet Papp Sándor Hanza Gábor Botlik Antal Valasek László Botlik Antalné Hornyák Lajos Németh József Takács Zsuzsanna Takács Lajosné Danczi Janka Lukács Béláné Bazsó Rózsa Retkes Valéria Kara Márton Juhász Imre Erdős László Szádovszki Tiborné Bognár Jenő Dobai Lajos Marczibál Valéria Kiss Mária Barta Imre Csanda László Takács István Cséplő Mária Búcsi Lajos Csanda Mária Dudás Mária Tóth József Góra Dezső Góra Dezsőné Híros Zoltán Szőcs Béla Csákányi András Kullák Imre Király László Papp János
Helyi szervezet Kürt
Kéménd
Kiskeszi
Leléd
Libád
Muzsla
Nána
Nyitrakér
Újlót
1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5
1975 Danczi József Fazekas Sándor Pénzes István Dornay György Kanyicska János Bankházy Károly Szalai Péter Kara Margit Tungli Ilona Patus János Izrael Erika Gyetven Gyula Magyar Anna Botlik Julianna Gyetven Nándor Szolnik Pál Juhász István Patyi Pál Patyi Pál Medvik Gizella Kürti Anna Jezsó Tibor Vojtek Károly Szabó Ilona Porubszky János Baka István Szórád Károly Mészáros Éva Búcsi Teréz Vágvölgyi Mária Dániel Zoltán Mészáros Béla Horváth Mária Hajtman Kornélia Meidlik László Szabó Dénes Szibilla László Szibilla Lászlóné Száraz Pál Száraz Ferenc Korpás János Sallai Ernő Szilágyi Irma Sallai József Soós Béla
117
1977 Kasnyík Imre Dornay György Sánta Béla Kovács József Szombath Béla Kelecsényi Pál Filakovszky Péter Bácskai Ilona Bandor Júlia Patus János Gyetven Gyula Kollár Margit Lengyel Tibor Molnár Anna Pálinkás József Szolnik Pál Juhász István Patyi Pál Patyi Pál Krausz Árpád Kürti Anna Vojtek Károly Jezsó Tibor Szabó Ilona Porubszky jános Baka István Zalaba András Sztruhár László Búcsi Teréz Feigl Mária Dániel Zoltán Mészáros Béla Jantosik Antal Hajtman Kornélia Meidlik László Szabó Dénes Szibilla László Szibilla Lászlóné Kovács Pál Fiala Dénes Korpás János Sallai Ernő Szilágyi Irma Sallai József Soós Béla
1979 Kasnyík Imre Dornay György Sánta Béla Szofka László Szombath Béla Kelecsényi Pál Szalai Péter Hégli Marianna Bandor Júlia Seres Ilona Gyetven Gyula Fodor Péter Czibulya Vidor Lengyel Tibor Pálinkás József Szolnik Pál Farkas József Patyi Pál Patyi Pál Krausz Árpád Kürti Anna Juhász Péter Gőz Imre Varga Teréz Porubszky János Baka István Galgócz Ilona Hastó Istvánné Búcsi Teréz Kecskeméti András Dániel Zoltán Mészáros Béla Horváth Mária Hajtman Kornélia Meidlik László Szabó Dénes Szibilla László Szibilla Lászlóné Kovács Pál Fiala Dénes Korpás János Sallai Ernő Szilágyi Irma Gyén Irma Soós Béla
Helyi szervezet Párkány
Pozba
Sárkány
Szímő
Szőgyén
Udvard
Tardoskedd
Zsitvabesenyő
1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5
1975 Mihály Gyula Fatter Imre Horbulák Mihály Szaló Endre Boócz Mária Bahik Gyula Zöld Ernő Konkoly Zoltánné Kovács Lajosné Szabó Győzőné Rana Jenő Somogyvári József Téglás Ferenc Téglás Ferenc Varga Imre Bukor József Szépe Gáspár Szapu Ilona Kollár Emília Kosík Irma Ivanics László Szabó György Pék lászló Mánya Lászlóné Skrovan Ferenc Nagy László Száraz József Nagy József Istenes Mária Salgó József Tóth Vendel Záhradka Lajos Vida István Pócs István Vanya István Tanka Árpád Paluch Ferenc Mrúz János Grosch István Magyar Mária
1977 Boócz Mária Lukovics Dénes Mácsai Ferenc Vrtelik József Horbulák Mihály Bahik Gyula Tóth Nándorné Konkoly Zoltánné Kovács Lajosné Szabó Győzőné Rana Jenő Somogyvári József Téglás Ferenc Téglás Ferenc Varga Imre Szapu Gyula Borka Gizella Matkovics Rozália Priskin Magdolna Kosík Irma Szabó György Ivanics László Pék László Mánya Lászlóné Ambró József Nagy László Száraz József Német Imre Pintér Jánosné Salgó József Pócs István Mészáros Antal Tóth Vendel Tóth Mária Vanya István Toma Ferenc Paluch Ferenc Halász Kálmánné Grosch István Golka Vincéné
1979 Boócz Mária Fatter Imre Mácsai Ferenc Vrtelik József Horbulák Mihály Bahik Gyula Szabó Lajos Drozdik Sándorné Kovács Lajosné Szabó Győzőné Téglás Ferenc Rana Jenő Téglás Ferenc Téglás Ferenc Varga Imre Pénzes István Borka Gizella Bób Gizella Szőke Éva Nagy Zita Hajdú Vilmos Szabó György Engelbrecht Mária Fazekas Ilona Ambró József Nagy László Opalek János Szőcs Gáborné Matuska Imre Salgó József Fugli Gyula Tóth Mária Sánta Mária Pócs István Batyka Valéria Toma Ferenc Mrúz János Desat Lajos Grosch István Deszat Lajosné
2.3. Nyolcvanas évek A nyolcvanas évek a szervezeti élet, a közművelődés és az amatőr művészet vonatkozásában is sikeres évtized volt az Érsekújvári járás Csemadok 118
szervezeteiben. Ekkorra érett be a Boócz Mária elnökletével 1977-ben megújult párkányi vezetőség erőfeszítése: a színjátszás újbóli fellendülése, a Balassi Bálint Közművelődési Klub, a Vasvirág tánccsoport, a párkányi iskolák Hahota színjátszó csoportja és az országos élcsoportba feltörő Kisbojtár, a Tücsök és a Rajcsúros zenekarok által a járás kulturális élete egyik központjává lett a város. Ugyancsak a nyolcvanas években gazdagodott új munkaformákkal az ország legnagyobb helyi szervezete az Iródia, a „keddi esték“, s nemkülönben a Stúdió ertének az érsekújvári szervezet székházában megvalósított kiállításai és performance műsorai által. Ebben az évtizedben vált országosan ismertté a kürti folklórcsoport, és a XXV. Országos Kulturális Ünnepély néprajzi kiállításán bemutatott bényi, zsitvabesenyői, kisújfalusi, kürti, muzslai, ipolyszalkai és udvardi népviselet. Ekkor aktivizálódott - Tardoskedd, Leléd, Sárkány és Kiskeszi kivételével - a járás összes helyi szervezete, melyek száma a helembai és a lelédi szervezet 1985-ös újraalakítása következtében 37-re emelkedett. A nyolcvanas évek egyik negatívuma: a politikai hatalom a magyar színjátszó, énekkari és néptánc-csoportok vezetői szakmai és módszertani képzésének felszámolásával, a Népművelési Intézet Nemzetiségi Osztálya 1983. március 1-jei megszüntetésével tulajdonképpen gátat vetett a Csemadok céltudatos műkedvelő tevékenysége fejlődésének. Viszont a tagság önbizalmát növelte, hogy külső, és az apparátus országos szintjén „megrendelt“ belső gáncsoskodások ellenére a Csemadokközpont meg tudta tartani a Szőttes népművészeti csoportot, sikerült külföldi fellépéseket biztosítani a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának, kompromisszumok árán, de mégis megvalósultak a Nyári Művelődési Táborok, hogy új tartalommal gazdagodott a Kazinczy Napok és Fábry Napok programja. A Csemadok akkori legnagyobb erkölcsi sikerét az 1984-es iskolatörvény-javaslat elleni fellépés jelentette, amelyről Duray Miklós ezt írta: „A Csemadok Központi Bizottsága határozatban kötelezte a Csemadok országos elnökét, hogy a pártcsoport által tegyen lépéseket a párt központi bizottságánál a törvényjavaslat (...) visszavonására (...) figyelemreméltó az a tény, hogy a Csemadok 1968 óta ilyen határozottan most lépett fel első alkalommal politikai tényezőként és érdekvédelmi funkcióban, és kitört a rákényszerített tisztán kulturális keretek közül.“ 69 2.3.1. Szervezeti élet A járás magyar kulturális életének általános fellendülése minden kétséget kizáróan a Csemadok helyi és járási vezetőségeinek volt az érdeme. Ez a tény a kommunista párt akkori járási ideológiai titkára részéről olyan - mindaddig példátlanul durva - politikai beavatkozásokat vont maga után, aminek 69
Kettős elnyomásban (dokumentumok a csehszlovákiai magyarság helyzetéről és jogvédelméről 1978-1989), összeállította Duray Miklós, Madách-Posonium, Pozsony, 1989, 166-177.o.
119
következtében kikényszerített személyi változásokra került sor (az első változásokat még nem Ján Meszároš párttitkár soviniszta indulatai eredményezték). 1980. december 14-én 70 éves korában elhunyt Lőrincz Gyula nemzeti művész, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szövetségi Gyűlés Elnökségének tagja, a Szlovákiai Képzőművészek Szövetsége Központi Bizottságának elnöke, a Csemadok főállású országos elnöke. Az elnöki teendők egy részét Dr. Rácz Olivér alelnök, a Szlovákiai Írók Szövetsége Magyar Tagozatának elnöke, nyugalmazott miniszterhelyettes látta el 1981. december 2-ig, amikor a Csemadok főállású országos elnökévé Sidó Zoltánt választották meg. Őt az érsekújvári helyi szervezet és a járás elnöki tisztségében Gémesi Károly kutatóintézeti osztályvezető váltotta fel külföldi munkavállalásáig, 1983 áprilisáig. Utána a járási elnök Csizmadia Béla gimnáziumi tanár, a helyi szervezet elnöke pedig Plichta Péter műszaki tisztviselő lett. A járási ideológiai párttitkár elsősorban a példaértékű két városi szervezetet, valamint a Csemadok járási vezetését akarta a „párt vezető szerepe biztosításával“ pacifikálni. A párkányiak esetében a Balassi Klub, az érsekújváriakéban az Iródia, a járási vezetőség vonatkozásában pedig a járás többi tömegszervezetét túlszárnyaló aktivitás volt a megtorlás oka. A Czuczornapok betiltását - jól ismerve titkárelődje, Filler Gyula 1978-as kudarcát egyelőre tartalékolta. A politikai intézkedések a pártközpont utasítására történtek: 1984 és 1989 között Galántán, Léván, Losoncon, Tőketerebesen és Kassán is nagyon erős politikai nyomás nehezedett a Csemadokra. A Szövetség központját sem kerülte el a presszió: a pártközpont utasítására Petrik József 1980-ban a Csemadok KB titkára, Balázs Béla pedig 1981-ben a Hét főszerkesztő-helyettese, majd az apparátus pártalapszervezetének elnöke lett. Az országos elnök kiválasztása sem volt hátsó szándék nélkül. A meghatározó jelentőségű politikai kapcsolatokkal és gyakorlattal rendelkező Lőrincz Gyula helyére a hatóság nem véletlenül egyezett bele a csupán Csemadok-berkekben ismert személy jelölésébe. A járási „káderintézkedések“ nem a pártbizottság forgatókönyve szerint zajlottak. A párkányi vezetőség ellenszegült a politikai utasításnak. A járási és az érsekújvári vezetőségekben viszont személyi változások történtek. A tisztségekbe helyezettek azonban nem váltották be a párttitkár reményeit. Ők, ahogy lehetett, elsősorban Csemadok-tagként viselkedtek. Amikorra ez teljesen nyilvánvalóvá lett, a parancsuralmi rendszer korszaka lejárt. A nyolcvanas években, miként ezt az előzőekben jeleztük, nem csupán a konferenciákat követően változott a járási vezetőség személyi összetétele.
120
1981 Járási elnökség Elnök: Sidó Zoltán, a közgazdasági középiskola ig. helyettese, Érsekújvár Titkár: Őszi Irma, függetlenített munkaerő, Kamocsa Tagok: Csizmadia Béla, gimnáziumi tanár, Érsekújvár Kremmer László, tanár, Párkány Dániel Erzsébet, távközlési tisztviselő, Nána Kara Márton, nyugdíjas, Kőhídgyarmat Mészáros Antal, technikus, Tardoskedd Hübsch Sámuel, nyugdíjas, Érsekújvár Szabó Dénes, szövetkezeti munkás, Nyitrakér Járási Ellenőrző Bizottság Elnök: Száraz László, iskolaigazgató, Érsekújvár Tagok: Majercsik Hilda, lapszerkesztő, Érsekújvár Szibilla László, főkönyvelő, Nyitrakér 1982 Járási elnökség Elnök: Gémesi Károly, kutatómérnök, Érsekújvár Titkár: Őszi Irma, függetlenített munkaerő, Kamocsa Tagok: Csizmadia Béla, gimnáziumi tanár, Érsekújvár Dániel Erzsébet, a Csemadok járási instruktora, Nána Hübsch Sámuel, nyugdíjas, Érsekújvár Fugli Gyula, technikus, Tardoskedd Kara Márton, nyugdíjas, Kőhídgyarmat Kremmer László, tanár, Párkány Szabó Dénes, szövetkezeti munkás, Nyitrakér Járási Ellenőrző Bizottság Elnök: Ivanics László, mezőgazdász, Udvard Tagok: Bób Gizella, hivatalnok, Szímő Vanya Sándor, hivatalnok, Érsekújvár 1983 Járási elnökség Elnök: Csizmadia Béla, gimnáziumi tanár, Érsekújvár Titkár: Őszi Irma, függetlenített munkaerő, Kamocsa Tagok: Dániel Erzsébet, a Csemadok járási instruktora, Nána Hübsch Sámuel, nyugdíjas, Érsekújvár Fugli Gyula, technikus, Tardoskedd Kremmer László, tanár, Párkány Retkes János, agrármérnök, Kőhídgyarmat Szabó Dénes, szövetkezeti munkás, Nyitrakér
121
Száraz László, iskolaigazgató, Érsekújvár Járási Ellenőrző Bizottság Elnök: Ivanics László, mezőgazdász, Udvard Tagok: Bób Gizella, hivatalnok, Szímő Vanya Sándor, hivatalnok, Érsekújvár 1985 Járási Elnökség Elnök: Csizmadia Béla, gimnáziumi tanár, Érsekújvár Titkár: Őszi Irma, függetlenített munkaerő, Kamocsa Tagok: Blaskó László, építészmérnök, a VNB titkára, Érsekújvár Dániel Erzsébet, a Csemadok JB instruktora, Nána Kremmer László, tanár, Párkány Liszka Éva, tanító, Érsekújvár Retkes János, agrármérnök, Kőhídgyarmat Szabó Dénes, szövetkezeti munkás, Nyitrakér Száraz József, tanító, Tardoskedd Járási Ellenőrző Bizottság Elnök: Ivanics László, mezőgazdász, Udvard Tagok: Dudás Mária, tisztviselő, Garamkövesd Plichta Péter, műszaki tisztviselő, Érsekújvár 1987 Járási elnökség Elnök: Dr. Kafka Imre, az SZLKP JB politikai munkatársa, Érsekújvár Titkár: Őszi Irma, függetlenített munkaerő, Kamocsa Tagok: Csanda Endre, közgazdász, a JNB pénzügyi előadója, Érsekújvár Csizmadia Béla, gimnáziumi tanár, Érsekújvár Blaskó László, építészmérnök, a VNB titkára, Érsekújvár Dániel Erzsébet, a Csemadok járási instruktora, Nána Ivanics László, mezőgazdász, Érsekújvár Kara Márton, szövetkezeti elnök, Kőhídgyarmat Dr. Pénzes István, iskolaigazgató, Szímő Sütő Imre, kutatómérnök, Kürt Szabó Dénes, szövetkezeti munkás, Nyitrakér Járási Ellenőrző Bizottság Elnök: Retkes János, agrármérnök, a kéméndi szövetkezet közgazdásza Tagok: Dudás Mária, hivatalnok, Garamkövesd Soós János, technikus, Ipolyszalka
122
Hruška Valéria elnökletével 1985. május 30-án Leléden, 1985. december 20-án pedig Helembán, Klinec Márta elnökletével újra létrejött a korábbi években megszünt Csemadok-szervezet. A helyi szervezetek élén 1979-hez viszonyítva a nyolcvanas évek végéig 24 esetben (66,6%) történt elnökváltás. A Csemadok 50 éves történetében (1949-1999) tíz évnél tovább az alábbi 24 elnök állt a szervezet élén: Bahik Gyula (Pozba), Benyák Mária (Fűr), Boócz Mária (Párkány), Botlik Antal (Ipolyszalka), Dániel Zoltán (Nána), Dávid István (Bény), Fülöp György (Barsbaracska), Gaál Gyula (Csúz), Hajdú Vilmos (Szőgyén), Kelecsényi Pál (Kéménd), Kiss Ferenc (Andód), Kovács Ferenc (Bajta), Korpás János (Újlót), Kürti Anna (Libád), Nagy László (Udvard), Retkes Valéria (Kőhídgyarmat), Sidó Zoltán (Érsekújvár), Szabó Dénes (Nyitrakér), Szolnik Pál (Leléd), Takács Zsuzsa (Kamocsa), Tóth István (Béla), Tóth Vendel (Tardoskedd), Dr. Varga János (Garamkövesd) és Zalaba Ferenc (Ebed). A helyi szervezetek többször is megválasztott tisztségviselői közül szám szerint az elnököket a titkárok követték. Az ő feladatuk elsősorban a szervezet hivatalos levelezésének lebonyolítása, a vezetőségi és tagsági gyűlések jegyzőkönyveinek elkészítése, a tagnyilvántartás vezetése volt. Több mint tízszer a következőket választották meg titkárnak: Balázsy Teréz (Bény), Búcsi Teréz (Muzsla), Czíria Sándor (Barsbaracska), Gaál Jolán (Csúz), Grosch István (Zsitvabesenyő), Hajtman Kornélia (Nána), Hambalik Sándor (Béla), Kovács Margit (Bajta), Kovács Pál (Nyitrakér), Kovács Ilona (Pozba), Major Ferenc (Érsekújvár), Matuska Imre (Udvard), Priskin Magdolna (Szímő), Téglás Ferenc (Sárkány). A pénztárosi teendők ellátása (a szervezet bevételeinek és kiadásainak lebonyolítása és nyilvántartása, a különböző szerződések megkötése és egyéb gazdasági jellegű munkák ellátása) felelősséggel járt. A járás szervezeteinek pénztárosai közül öten: Bartal Ferenc (Bart), Potfay Mária (Ebed), Szaló Béla (Érsekújvár), Száraz Ferenc (Nyitrakér) és Tégen László (Béla) húsz, illetve annál több évig, nyolcan pedig: Czíria Jenő (Barsbaracska), Hiros Zoltán (Kicsind), Kanyicska János (Kürt), Meidlik László (Nána), Pálenyík Lajos (Csúz), Porubszky József (Köbölkút), Soóky Ernőné (Kamocsa) és Varga Miklós (Tardoskedd) legalább tíz évig voltak pénztárosok. Áttekintés a járás szervezeteinek tisztségviselőiről (1-elnök, 2-alelnök, 3-kultúrfelelős, 4-titkár, 5-pénztáros) Helyi szervezet Andód
1 2 3 4 5
1985 Kiss Ferenc Puss Péter Czuczor Irén Éliás Hilda Kiss László
1987 Kiss Ferenc Czuczor Irén Czuczor Irén Mojzes Ilona Szkokanovics Erzsébet
123
1989 Kiss Ferenc Puss Péter Czuczor Irén Éliás Hilda Szkokanovics Erzsébet
Helyi szervezet Barsbaracska
Bajta
Bart
Bény
Béla
Csúz
Ebed
Érsekújvár
Fűr
1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5
1985 Fülöp György Rácz Dezső Bencsik Szerén Czíria Irén Czíria Jenő Izrael Ferenc Bernáth Józsefné Bernáth Imre Érdi Margit Ribni Ferencné Dániel István Bréda József Bréda Kornélia Csókás Mária Bartal Ferenc Kovács Sándor Kovács József Csókás Ferenc Ecsek Anna Horváth István Tóth István Csuport János Varga Mihály Hambalik Sándor Tégen László Jakab Mária Krencsan István Szerencsés Erzsébet Lévárdi Zoltán Pálenyík Lajos Zalaba Ferenc Morvai László Rutai Ferenc Vataščin Éva Potfay Mária Plichta Péter Hübsch Sámuel Záhorszky Elemér Major Ferenc Szaló Béla Benyák Mária Szlávik Rudolf Popellár Judit Korpás András Veres Edit
1987 Fülöp György Rácz Dezső Bencsik Szerén Magda Éva Czíria Jenő Bernáth Erzsébet Bálint Veronika Izrael Ferenc Érdi Margit Sztruhár Ilona Dániel István Bréda László Bréda Kornélia Kardos Éva Bartal Ferenc Rubec Károly Vincze József Csókás Ferenc Ecsek Anna Horváth István Tóth István Hambalik Sándor Hambalik Sándor, ifj. Varga Mihály Tégen László Kajtár Antal Kocsis Edit Bórik Margit Szerencsés Erzsébet Pálenyík Lajos Potfay Attila Nagy Tibor Góra Dezső Vataščin Éva Mészáros Anna Dr. Vass Károly Keller Gábor, Kürti Béla Záhorszky Elemér Horváth Margit Szaló Béla Benyák Mária Szlávik Rudolf Esek Imre Ármai Ilona Veres Edit
124
1989 Fülöp György Csernák Tibor Bencsik Szerén Kovács Éva Czíria Jenő Bernáth Erzsébet Bálint Veronika Izrael Ferenc Bernáth Ágnes Sztruhár Ilona Dániel István Bréda László Spek Ferenc Csókás Mária Bartal Ferenc Rubec Károly Vincze József Csókás Ferenc Ecsek Anna Horváth István Hambalik Sándor Tóth István, ifj. Hambalik Sándor, ifj. Varga Mihály Tégen László Kajtár Antal Gaál Gyula Szerencsés Erzsébet Bórik Margit Kocsis Edit Góra Dezső Nagy Tibor Potfay Bernadett Vataščin Éva Mészáros Anna Gémesi Károly Keller Gábor, Kürti Béla
Szabó János Harcsa Béla Farkas Tiborné Benyák Mária Szlávik Rudolf Vass Izabella Kovács Adrienn Veres Edit
Helyi szervezet Garamkövesd
Garampáld
Helemba
Ipolyszalka
Kamocsa
Kőhídgyarmat
Köbölkút
Kisújfalu
Kicsind
1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5
1985 Balesz Mária Drapák Kázmér Kormos Júlia Stúgel Ágnes Mácsai Imréné Botlik István Herman Sándor Tóth Erzsébet Botlik Erika Horváth Ilona Klinec Márta Sipos Judit Kormos Szilvia Balogh Mária Tóth Judit Botlik Antal Valasek László Botlik Jolán Izrael Béla Hornyák Lajos Takács Zsuzsa Takács Ilona Bazsó Kálmánné Lukács Béláné Szabó Dezső Retkes Valéria Kara Márton Mucha Pál Pásztor Gyula Kómár Márta Varga Béla Dobai Lajos Dékány Marianna Kiss Mária Barta Imre Dobai Tünde Takács István Kovács Erzsébet Mészáros Zsuzsa Cséplő Gábor Tamás József Veres István Jarábek Teodóra Dudás Mária Kicsindi Georgína
1987 Dr. Varga János Drapák Kázmér Szliva Judit Stúgel Ágnes Mácsai Imréné Hanza Margit Botlik István Tóth Erzsébet Kiss Erzsébet Horváth Ilona Klinec Márta Sipos Judit Markovics Ferenc Balogh Mária Tóth Judit Botlik Antal Doman Gábor Botlik Jolán Izrael Béla Hornyák Lajos Takács Zsuzsa Takács Ilona Bazsó Kálmánné Lukács Béláné Lukács Jánosné Retkes Valéria Kara Márton Bandor Gyula Gyarmati Zsuzsa Gyarmati János Juhász Jenő Dobai lajos Csepiga Gizella Hegedűs Ágnes Barta Imre Dobai Tünde Takács István Dobai Ilona Ravasz Júlia Cséplő Gábor Szalai János Kicsindi Géza Domonkos Mária Szalai Klára Valovič Mária
125
1989 Dr. Varga János Drapák Kázmér Szliva Judit Stúgel Ágnes Mácsai Imréné Hanza Margit Herman Sándor Tóth Erzsébet Kiss Erzsébet Horváth Ilona Klinec Márta Sipos Judit Kormos Szilvia Mácsai László Tóth Judit Botlik Antal Doman Gábor Botlik Jolán Izrael Béla Hornyák Lajos Takács Zsuzsa Takács Ilona Bazsó Kálmánné Lukács Béláné Lukács Jánosné Retkes János, ifj. Bandor Gyula Dancsa Teréz Szajkó Erika Kecskés Tünde Varga Béla Dobai Lajos Csepiga Gizella Kiss Mária Barta Imre Dobai Tünde Fábrik Gyula Dobai Ilona Búcsi Lajos Kovács Tibor Szalai János Kicsindi Géza Domonkos Mária Szalai Klára Valovič Mária
Helyi szervezet Kisgyarmat
Kürt
Kéménd
Kiskeszi
Leléd
Libád
Muzsla
Nána
Nyitrakér
1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5
1985 Csákányi András Patus István Erdősi József Szurdi Miklós Kovács Valéria Sütő Imre Rigó Valéria Nothart Valéria Simon Ilona Tóth László Kelecsényi Pál Ondró Ernő Csepregi Gizella Bandor Júlia Seres Ilona Bakonyi Gizella Gyetven Gellért Ludvig Károlyné Bartal Ottóné Baka Lászlóné Hruska Teréz Németh Béla Veres Ilona Gyurkovics László Raj Anna Kürti Anna Juhász Péter Gőz Imre Varga Teréz Porubszky János Baka István Szórád Károly Grosch Istvánné,id Búcsi Teréz Szundi Márta Dániel Zoltán Magács Ferenc Jantosík Anna Hajtman Kornélia Čvirik Mária Szabó Dénes Valaska Benedek Szibilla Lászlóné Kovács Pál Fiala Dénes
1987 Kullač Istvánné Csákányi András Erdősi József Patus Istvánné Szőcs Júlia Sütő Imre Rigó Valéria Nothart Valéria Simon Ilona Tóth László Kelecsényi Pál Szalai Péter Bácskai Júlia Bandor Júlia Seres Ilona Érdi Sándorné Bakonyi Gizella Érdi Margit Maruska Lajosné Bartal Ottóné Hruska Teréz Németh Béla Veres Ilona Hangya Ilona Raj Anna Kürti Anna Juhász Péter Jezsó Tibor Varga Teréz Porubszky János Gróf Katalin Árendás Andrea Kozma Ildikó Varga Anna Szundi Márta Dániel Zoltán Mészáros Béla Németh Mária Hajtman Kornélia Čvirik Mária Szabó Dénes Szibilla László Szibilla Lászlóné Kovács Pál Fiala Dénes
126
1989 Kullač Istvánné Csákányi András Erdősi József Patus Istvánné Szőcs Júlia Sütő Imre Rigó Valéria Kanyicska Erzsébet Simon Ilona Tóth László Kelecsényi Pál Szalai Péter Bácskai Júlia Bandor Júlia Szalai Péter Érdi Sándorné Herda Istvánné Mácsai Lászlóné Maruska Lajosné Bartal Ottóné Hruska Teréz Németh Béla Veres Ilona Hangya Ilona Raj Anna Kürti Anna Juhász Péter Vojtek Ilona Varga Teréz Porubszky János Icso Erzsébet Halasi Frigyes Mészáros Erzsébet Kuklis Ilona Szundi Márta Dániel Zoltán Mészáros Béla Hajtman Kornélia Németh Mária Čvirik Mária Szabó Dénes Szibilla László Szibilla Lászlóné Kovács Pál Fiala Dénes
Helyi szervezet Párkány
Pozba
Sárkány
Szímő
Szőgyén
Udvard
Újlót
Tardoskedd
Zsitvabesenyő
1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5
1985 Keszegh Pál Boócz Mária Nagy Imre Paulovics János Horbulák Mihály Bahik Gyula Szabó Lajos Pupák Mária Kovács Ilona Szabó Győzőné Porubszky Erzsébet Téglás Ferenc Téglás Fernc Fűri Márta Adamszky Erzsébet Pénzes István Borka Gizella Kantár Éva Bukor Eleonóra Bób Mária Hajdú Vilmos Szabó György Pálinkás Ferenc Szabó Ildikó Elzer Rozália Nagy László Száraz József Szűcs Gáborné Matuska Imre Boldizsár Beatrix Korpás János Sallai Ernő Szilágyi Irma Gyén Irma Soós Béla Fugli Gyula Pócs István Sánta Mária Tóth Mónika Brenkus Sándor Toma Ferenc Balogh József Deszat Lajos Grosch István Deszat Lajosné
1987 Boócz Mária Fatter Imre Barak László Paulovics János Könözsi László Bahik Gyula Szabó Lajos Tóth Mária Kovács Ilona Szabó Győzőné Porubszky Erzsébet Lévárdi Anna Téglás Ferenc Téglás Ferenc Porubszky Ferenc Kantár Éva Borka Gizella Csémy Éva Nagy Adrienn Bób Mária Hajdú Vilmos Szabó György Pálinkás Ferenc Szabó Ildikó Elzer Rozália Nagy László Száraz József Szűcs Gáborné Matuska Imre Strba Róbert Korpás János Sallai Ernő Szilágyi Irma Szilágyi Ferenc Soós Béla Pócs István Fugli Gyula Vas Erzsébet Bugyik Zsuzsa Brenkus Sándor Mrúz János Bukai Mátyás Grosch István Grosch István Deszat Lajosné
127
1989 Boócz Mária Nagy Imre Vank Ernő Búcsi Teréz Magyar György Bahik Gyula Szabó Lajos Tóth Mária Kovács Ilona Szabó Győzőné Porubszky Erzsébet Lévárdi Anna Téglás Ferenc Fűri Márta Adamszky Erzsébet Kantár Éva Borka Gizella Csémy Éva Bób Mária Kosík Irma Hajdú Vilmos Szabó György Pálinkás Ferenc Elzer Rozália Spek Erzsébet Nagy László Száraz József Szűcs Gáborné Matuska Imre Strba Róbert Szilágyi Ferenc Máté András Szilágyi Irma Gyén István Soós Béla Pócs István Fugli Gyula Vas Erzsébet Varga Zsuzsanna Brenkus Sándor Mrúz János Tanka Lajos Halász Kálmán Grosch István Deszat Lajosné
A nyolcvanas években lényegesen megújultak a Szövetség országos választott szervei. A XIII. Országos Közgyűlés (1982. április 17-18.) 70 a 81 tagú Központi Bizottságba 25 (31%), a KB 15 tagú elnökségbe 1977-hez viszonyítva 6 (40%) új tagot választott. Lukács Tibor személyében (addig az oktatási minisztérium nemzetiségi osztályának munkatársa) új főtitkár, Neszméri Sándorral (addig a Nő című hetilap főszerkesztő-helyettese) pedig új titkár került a központi apparátusba. A XIV. Országos Közgyűlést (1987. április 11-12.) 71 két fontos esemény befolyásolta: a Szovjetunió-beli peresztrojka, és az a belpolitikai tény, hogy a Csemadokot 16 év után, 1987. január 1-jétől ismét felvették a Nemzeti Front tagszervezeteinek sorába. A nyolcvanas évek végén volt a legtöbb tagja a Csemadoknak, amikor a szlovákiai magyarok 15 évnél idősebb korosztályának mintegy 18,45%-a (az Érsekújvári járásban 16,9%-a) tartotta fontosnak, hogy Szövetség-beli tagságával is kifejezze nemzetiségi hovatartozását. 72 Áttekintés a tagságról Év
1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989
Szlovákia helyi szervezetek taglétszám száma 512 72 230 512 74 665 511 78 938 515 79 710 518 83 541 518 86 473 523 89 421 527 92 642 530 94 798 547 96 763
70
Érsekújvári járás helyi szervezetek taglétszám száma 35 6 860 35 7 389 35 8 020 35 8 215 36 9 013 37 9 311 37 9 524 37 9 464 37 9 652 37 9 815
Az SZLKP KB és a kormány küldöttségének tagjai: Gregor, Ján, miniszterelnök-helyettes Jurík, Rudolf, az SZLKP KB főosztályvezetője Mravík, Jozef, miniszterhelyettes Benyó Máté, a szlovák parlament alelnöke vendégként jelent meg 71 A kormány és a Nemzeti Front küldöttségének tagjai: Hanus, Július a szlovák kormány első alelnöke Futej, Daniel, az SZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottságának alelnöke Jurík, Rudolf, az SZLKP KB főosztályvezetője Kukliš, Pavol, az SZLKP KB főosztályvezetője Čerevka, Vladimír, miniszterhelyettes vendégként Tóth József, az MNK pozsonyi főkonzulja és Benyó Máté az SZNT alelnöke volt jelen. 72 Gyurgyík László: Magyar mérleg, Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1994, 110.o. (19. sz. táblázat) szerint az 567296 szlovákiai magyarból 1991-ben a 0-14 éves korcsoportba 42990-en tartoztak.
128
A Csemadok-központ 1983-ban elrendelte a tagnyilvántartás pontosítását, amivel az addigi átlag kétezres nagyságban kimutatott országos évi gyarapodás nyolcszáz alá csökkent (elsősorban a Kassa-városi, a nyitrai és a losonci titkárságok pontatlan nyilvántartása miatt). A Csemadok-tagok számának járási gyarapodása elsősorban az érsekújvári szervezet érdeme, hiszen amíg a járás 36 (37) szervezetében 1983-ban, 1984-ben és 1988-ban 195, 798 és 188 fővel, addig Érsekújvárott ugyanezekben az években 41, 239 és 100 fővel, a járási taglétszámemelkedés 21, 30, illetve 53%-ával gyarapodott a szervezet, melynek tagsága 1988-ban 1 993 volt. 2.3.2. Közművelődés A nyolcvanas évek közművelődése jogi ismeretterjesztéssel bővült. A Járási Bizottság felkérésére az ügyvédi munkaközösségek és az üzemi jogtanácsosok közül a következők vállaltak a Csemadok szervezésében jogi ismeretterjesztést: Dr. Bottka Ernő (munkajog), Dr. Gyetven Ágnes (öröklésjog), Dr. Izsák László (családjog), Dr. Kántor Béla (büntetőjog), Dr. Szirmák Imre (polgárjog) és Dr. Imre Dezső, valamint Dr. Hortay Éva több jogi témában is tartott előadást. Összesen 162 (legtöbb 1986-ban, negyvenhét) jogi előadás valósult meg a járási titkárság szervezésében a nyolcvanas években. A közművelődés legelterjedtebb formája továbbra is az irodalomnépszerűsítés volt. A járás szervezetei az 1980-1989-es időszakban összesen 184 író-olvasó találkozót és szerzői estet (legkevesebbet 1980-ban, nyolcat, legtöbbet 1985-ben, harminckilencet) szerveztek. Az író-olvasó találkozók közül jól előkészített beszélgetés volt Andódon (Batta György), Érsekújvárott (Zs. Nagy Lajos, Mács József, Mikola Anikó, Csanda Sándor, Varga Erzsébet, Duba Gyula, Szabó Béla, Turczel Lajos, Zalabai Zsigmond, Cselényi László, Kulcsár Tibor, Dobos László), Kürtön (Grendel Lajos), Köbölkúton (Gál Sándor, Lovicsek Béla), Kisgyarmaton (Csontos Vilmos), Ipolyszalkán (Gyurcsó István, Csontos Vilmos, Turczel Lajos, Zalabai Zsigmond), Muzslán (Zalabai Zsigmond), Nánán (Csontos Vilmos, Dénes György, Grendel Lajos, Kulcsár Tibor, Mács József, Tóth Elemér, Tóth László, Varga Erzsébet), Nyitrakéren (Lovicsek Béla, Zs. Nagy Lajos, Ordódy Katalin, Varga Erzsébet), Kisújfalun (Lovicsek Béla), Párkányban (Duba Gyula, Szombathy Viktor, Ozsvald Árpád, Zs. Nagy Lajos, Zalabai Zsigmond, Koncsol László, Turczel Lajos, Dobos László, Grendel Lajos, Gál Sándor), Pozbán (Lovicsek Béla, Zalabai Zsigmond), Szímőn (Szabó Magda), Szőgyénben (Gál Sándor, Duba Gyula), Udvardon (Keszeli Ferenc) és Zsitvabesenyőn (Gyurcsó István, Lovicsek Béla, Mács József). Az évente megrendezett Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napokon és a Balassi Bálint Napokon kívül a nyolcvanas években több irodalmi estet, például Andódon és Kőhídgyarmaton Petőfi estet, Barsbaracskán és Köbölkúton József Attila estet, Ebeden és Fűrön Radnóti estet szerveztek a helyi vezetőségek. Ezeken kívül - elsősorban a kortárs 129
magyarországi és szlovákiai magyar írók és költők műveiről - a járás 36 (37) szervezete összesen 256 irodalmi előadást (legkevesebbet 1984-ben, tizennégyet, legtöbbet 1986-ban, nyolcvannégyet) biztosított, amelyeken, akárcsak a szerzői esteken is, valamint a Járási Dal- és Táncünnepélyek alkalmából, eladással egybekötött könyvkiállításokat szerveztek. Az összesen 258 könyvkiállításon (legkevesebb 1981-ben, tizennégy, legtöbb 1986-ban, negyvennyolc) mindösszesen 478 264 koronáért vettek irodalmat a látogatók. A helyi kezdeményezéseken túl a járás szervezetei sorra bekapcsolódtak a központ által meghirdetett irodalmi vetélkedőkbe. 1980. március 18-án Irodalmi örökség címen a középiskolások számára meghirdetett, Móricz Zsigmond és Móra Ferenc alkotásai ismeretét számonkérő vetélkedő járási fordulóján 1. helyezést az érsekújvári Közgazdasági Középiskola, 2. helyezést a párkányi Gimnázium csapata érte el, s ők képviselték a járást a kerületi döntőben. A Harmadvirágzás irodalma címmel meghirdetett verseny járási fordulóján (1980. május 6.), melyen 13 csoport vett részt, 1. helyezést a Csemadok nánai szervezete, 2. az érsekújvári Gimnázium, 3. a párkányi Gimnázium, 4. a Csemadok szőgyéni szervezete, 5. helyezést pedig az érsekújvári Közgazdasági Középiskola csapata érte el. A Járási Bizottság - Dr. Pénzes István választmányi tag indítványára - a XV. Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napok keretében anyanyelvi vetélkedőt szervezett, melybe a járás magyar tanítási nyelvű középiskolái és alapiskolái neveztek be. Az 1984-es verseny első helyezettje az érsekújvári gimnázium (Kanozsai Éva, Fazekas Mónika, Geró Mariann), második a szímői alapiskola, harmadik az érsekújvári egészségügyi, negyedik pedig az érsekújvári elektrotechnikai középiskola csapata lett. A következő évben a járási titkárság az alábi körlevéllel kopogtatott az alap- és középiskolák igazgatóinál: „Tisztelt Igazgatóság! A Csemadok Járási Bizottsága tudatosítja, hogy anyanyelvünk ápolása, beszédünk tisztaságának megőrzése mindenkor fontos feladata a nemzet valamennyi tagjának. Vonatkozik ez elsősorban a felnövekvő nemzedékre, hiszen tőlük függ a folytonosság ... Az ifjú nemzedék beszédkultúrája nem kifogástalan: az anyanyelv szavainak, kifejezéseinek gyökere elsősorban gyakoribb beszédhelyzetek által kötődik a lélek mélyebb rétegeihez. Ezt tudatosítva hirdetjük meg a Helyesen magyarul nyelvi vetélkedőt járásunk magyar tanítási nyelvű alapiskoláinak, középiskoláinak és szakmunkásképző intézeteinek tanulói számára. A vetélkedő egyes fordulóiban az anagrammajáték különleges változatai, helyesírási készséget felmérő és szókincsfelmérő gyakorlatok, zavaros szerkezetű mondatok fordulnak elő. Egy újabb feladat a hasonló hangzású szavak szabatos használatának tudnivalóit követeli meg. A további feladat a múltba, nagyapáink világába kalauzolja el a versenyzőket: vajon ismerjük-e az ősök életében nélkülözhetetlen, számunkra már kissé megfakult kifejezéseket? Megmérettetik a versenyzők jártassága a
130
szlovákiai magyarok beszédében előforduló fogyatékosságok fölismerésében, gyógyításában - s mindez játékos feladatok formájában. A vetélkedő időpontja 1986. április 3. 14.00 óra, helyszíne a Csemadok érsekújvári szervezete székházának nagyterme. Tisztelettel Dr. Pénzes István, a vetélkedő szervezője és Dániel Erzsébet, a Csemadok Járási Bizottságának szakelőadója.“ A vetélkedőre 15 háromtagú csapat, a rákövetkező évben 119 (!) versenyző nevezett be, és az érsekújvári gimnázium csapata (Kis Péter, Oros Judit, Udvardi Péter) győzött. Az 1984-1988 között szervezett anyanyelvi vetélkedők egyre igényesebb ismereteket (anagrammajáték, intarziajáték, helyesírási és stilisztikai készséget felmérő gyakorlatok, a szlovakizmus és az idegen szavak magyar megfelelői stb.) követeltek meg. A nagy érdeklődés arra késztette Pénzes Istvánt, hogy Anyanyelvi vetélkedő címmel 1987-ben a Tábortűz című gyermeklapban (13 éven át) háromfordulós országos versenyt hirdessen meg, s hogy Anyanyelvi játékok címmel 1996-ban könyvbe foglalja legsikeresebb rébuszait. Ez a kezdeményezés összhangban volt a Csemadok-központ által szorgalmazott tevékenységgel, melyről a XIV. Országos Közgyűlés beszámolója is megemlékezett: „A nyelvművelés és a nyelvjárásgyűjtés területén a határozatok értelmében tevékenységünk legfontosabb célkitűzése az volt, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók körében változatos formákkal, új módszerekkel még eredményesebbé tegyük nyelvi kultúránk ápolását. Ennek érdekében a nyelvművelés az ifjúságra és a dolgozók nyelvi-nyelvhasználati szintjének emelésére, a nyelvművelő és a nyelvjárásgyűjtő aktivisták táborának növelésére, a nyelvjárások központi szövegarchívumának létrehozására irányult. Mivel a nyelvművelés feladatrendszere összetett, a munkát a központi szakbizottság irányításával szakcsoportokban végeztük. Az ismeretterjesztő szakcsoport tagjai nyelvművelő cikkek írásával léptek fel nyelvhasználatunk fonákságai ellen. A dialektológiai szakcsoport az önkéntes gyűjtők szakmaimódszertani felkészítését biztosította, valamint a szlovákiai magyar nyelvjárások központi szövegarchívumát, és elvégezték az ö-ző sziget feltérképezését. A felgyűjtött anyag feldolgozását is a szakcsoport végzi, mivel a Szlovák Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete nem rendelkezik megfelelő szakemberrel. A terminológiai szakcsoport tagjai a közéleti nyelv, a szakterületek és a sajtótermékek helytelenül használt szakkifejezéseit gyűjtik össze, és szlovák-magyar szójegyzéket készítenek. A legjellemzőbb hiányosságokat a Hét nyelvművelő rovatában fogjuk közölni. Nyelvművelő munkánk közpoti rendezvénye a Kazinczy Nyelvművelő Napok, melyet évente tartunk Kassán.“ A járás honismereti mozgalmára jó hatással volt a két városi szervezet honismereti, illetve közművelődési klubja, valamint a járási titkárság felhívása. Ennek eredményeként a Csemadok-szervezetek védnökséget vállaltak az 1. és
131
a 2. világháborúban elesettek helyi emlékművei felett. Ezen túl Andódon (Czuczor Gergely emléktáblája), Érsekújvárott (Czuczor Gergely mellszobra és a törökök alóli felszabadulás emlékszobra), Kamocsán (Lukács Pál sírja) és Szőgyénben (Pathó Pál sírja!) a szervezet gondozása alá vette a helyi emlékhelyeket. A Csemadok érsekújvári alapszervezetének honismereti köre a nyolcvanas években a Czuczor-napok műsorába egyre több közművelődési (történelmi, irodalmi, művészettörténeti) előadást sorolt. Ezeket - témánknak megfelelően - a közművelődést felvázoló részben (is) feltüntetjük, akárcsak a párkányi Balassi Bálint Kulturális Napok műsorába iktatott közművelődési előadásokat is (a Balassi Napok teljes műsorát lásd az 5. számú mellékletben). Az érsekújvári honismereti kör szervezésében a következő előadásokra került sor: 1980 Szombathy Viktor: Palócok Dr.Szénássy Zoltán: Klapka György Gazda István: A két Bólyai Dr. Pajs István: Japán Dr. Marosi Endre: A burgenlandi magyarok Major Ferenc: Érsekújvári céhek Dr. László Gyula: Kettős honfoglalás 1981 Dr. Jakab István: Nyelvünkről - nyelvünkért Csizmadia Béla: A csillagok világa Liszka József: Temetőink művészete Korga György: Barcsai Jenő alkotásai Szőke Béla: Dél-Szlovákia a régész szemével Lukács József: A zempléni fejedelmi sír Dr. Zsolnay László: Gótikus szobrok Budán Dávid Mihály, a párkányi magyar iskola pedagógusa kezdeményezésére 1982 tavaszán megalakult a Balassi Bálint Közművelődési Klub, melynek élén Dávid Mihályt 1984-ben Himmler György, a helyi gimnázium tanára váltotta fel. Az alapítók: Hégli Marianna (óvodapedagógus), Himmler György (tanár), Lettang Géza (tanár), Mácsai Ferenc (szakoktató), Proszonits László (építészmérnök), Dr. Romsauer János (orvos), Szász Éva (tanító) és Vank Ernő (tanító) voltak. A névválasztás, tekintettel a Duna mindkét partján élő Balassikultuszra kézenfekvő volt, miként a klub célja is: az identitástudaton alapuló
132
közösségformálás. A klub szervezésében a következő közművelődési előadások hangzottak el: 1982 Dr. Püspöki Nagy Péter: Párkány történetéről Dr. Pintér István: Csillagjárás Buzánszky Jenő: Az aranycsapat Érsekújvárott 1982-ben (a továbbiakban az évszám után csupán a helyszínt jelöljük meg) a honismereti kör a következő közművelődési előadásokat szervezte meg: Szanyi Mária: Népi fazekasság Dr. Szirmák Imre: A Polgári Törvénykönyv rendelkezései Zsolt Róbert: Labdarúgó világbajnokság és a magyar foci Dr. Czeizel Endre: Születésünk titkai Dr. Oláh Imre: Korunk betegségei Nagy János: A huszadik század művészete Dr. Révész Bertalan: A szülőföld és az iskola szerepe Czuczor Gergely költővé válásában 1983 (Párkány) Trugly Sándor: Vidékünk ásatásai Papp Sándor: A beatzene Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra 1983 (Érsekújvár) Bödök Zsigmond: A csillagos ég és a magyar hiedelemvilág Ág Tibor: Dél-Szlovákia népzenéje Tok Béla: Régi fegyverek - régi harcmodor Sidó Zoltán: Nyelvművelés - nyelvvédelem A hazai magyar irodalmi önszerveződés szempontjából kedvezőtlen időben született meg Érsekújvárott az elhatározás: lehetőséget biztosítani a szárnybontogató író nemzedéknek. Hodossy Gyula, aki a nyolcvanas években a Csemadok érsekújvári alapszervezetének alkalmazottja volt, Iródia néven, országos szerv vagy intézmény által nem támogatott, s mégis országos fórumot hozott létre 1983. június 8-án. A iródiások (40-60 személy, többek között Farnbauer Gábor, Hizsnyai Zoltán, Hogya György, Juhász R. József, Krausz Tivadar, Liszka József, Tóth Károly, Talamon Alfonz ...) a Csemadok érsekújvári szervezetének székházában tartották összejöveteleiket. Írásaikat (16
133
irodalmi és 1 néprajzi füzetet) módszertani segédanyagként a Csemadok helyi szervezete és a Járási Könyvtár közös kiadványaként jelentették meg Balla Kálmán (a Madách Kiadó szerkesztője) lektorálásában, Plichta Péter (a Csemadok helyi szervezetének elnöke) és Weiss Márta (a Járási Könyvtár igazgatója) felelőssége mellett. A felelősöket valóban felelősségre vonta a politikai hatalom. Az iródiásokat ért zaklatások nem kerülték el az alapszervezet vezetőségét sem. A feloszlatott Iródia érsekújvári tagjai, Juhász R. József és Mészáros Ottó 1987 októberétől felújították az irodalmi viták szervezését a Csemadok-székházban, és Stúdió erté néven 1988-89-90-ben a hazai performanceokon kívül magyarországi, cseh, szlovák, szerb, sőt nyugat-európai és amerikai alkotók műveivel és fellépéseivel is bemutatkoztak. 73 A két városi szervezet közművelődési tevékenységére a nyolcvanas években felfigyelt a politikai hatalom és az elhárítás, de a nemzetiségi politika akkori legtekintélyesebb szakértőjének tartott Juraj Zvara professzor (a politikai főiskola rektora) is: (a Csemadoknak) „ ... tökéletesítenie kell klubjai munkájának tartalmát, mert itt észlelhető leggyakrabban ösztönösség s olykor nacionalista kilengések is ... Sokkal jelentősebb feladatok várnak azonban az állami ... intézményekre abban a tekintetben, hogy aktívabban segítsék elő a magyar nemzetiségű állampolgárok - főleg világnézeti és politikai színvonalának emelését anélkül, hogy ezt kizárólag a Csemadok ügyének tekintsék.“ 74 Zvara nem egyszer kifejtette, hogy a Csemadok eredeti feladatkörét már túllépte és a nyolcvanas évektől folytatott tevékenysége ellentétben állt a marxista-leninista elvekkel, mert akkorra már nem társadalmi osztályt, hanem nemzetiséget képviselt. Az érsekújvári honismereti kör 1983 és 1987 között folytatta a hetvenes évek derekán megkezdett nyári tematikus tanulmányutak szervezését. A szakmailag és szervezésileg is pontosan előkészített és kivitelezett tanulmányutak a következők voltak: 1983. július 21-24. Arad - Vajdahunyad - Gyulafehérvár - Segesvár Székelyudvarhely, Farkaslaka - Korond - Torda - Csucsa - Kolozsvár Nagyszalonta 1984. július 25-28. Eger - Debrecen - Vajdahunyad - Déva - Békásszoros Gyilkos tó - Brassó - Kolozsvár - Nagyvárad 1985. augusztus 8-11. Kecskemét - Békéscsaba - Arad - Temesvár - Szeged Ópusztaszer - Pécs - Mohács 1986. július 24-27. Ipolyság - Rimaszombat - Rozsnyó - Kassa - Ungvár Munkács - Miskolc - Lillafüred 1987. július 23-26. Brünn - Prága - Drezda - Hradec Králové
73
Lásd: Iródia 1983-1993, Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 1994 Lásd: Zvara, Juraj: Národ, národnosť, národné vedomie (Nemzet, nemzetiség, nemzeti tudat) Pravda, Bratislava, 1982 74
134
Az érsekújvári szervezet 1966-os honismereti kiadványa (Kürti-VágovitsMajor: A harcban erős, a békében igaz) folytatásaként 3 emléklapot (A vár megalapítása 400., Érsekújvár várossá válása 300. és a gimnázium megalapítása 150. évfordulóján) adott ki és több emléknapot szervezett. A honismereti kör 1983. november 14-én Thain János elhalálozása 30. évfordulóján felvette Érsekújvár múzeumalapítójának nevét. Az ekkor rendezett megemlékezés programja a következő volt: Thain János néprajzi gyűjtéseinek kiállítása. Ünnepi est (Major Ferenc megemlékezése, Thirringné Thain Margit felolvasása Thain János Az öreg malom című életregényéből, Liszka József előadása: Thain János, a néprajzgyűjtő címmel). A politikai ellenszél ellenére a két városi szervezet tovább szervezte közművelődési előadásait: 1984 (Érsekújvár) Dr. Hubik István: Szenczi Molnár Albert munkássága Dr. Csanda Sándor: Szlovák-magyar és cseh-magyar irodalmi kapcsolatok Wlachovský Karol: A műfordítás elméleti és gyakorlati kérdései Szilvássy József: A hazai magyar drámairodalom a szlovákiai magyar színpadokon Rédli Margit: Az irodalom-népszerűsítés módszerei a Csemadokban 1984 (Párkány) Dr. Bajnok István: Nevelési problémák Ág Tibor: Népdalkincsünk (közreműködtek Szvorák Kati és Kozák József) Dr. Fogarassy László: Párkány és a Tanácsköztársaság Halász Péter: A moldvai csángók (közreműködött Kóka Rozália) Dr. Estéli József: Kőrösi Csoma Sándor bicentenáriuma 1985 (Érsekújvár) Kecskés László: Érsekújvár és Komárom várépítészeti rendszere Dr. Nagy Géza: Megelőzhető az infarktus? Darázs Rozália: A huszadik század művészete Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok 1985 (Párkány)
135
Zalabai Zsigmond írói estje Kósa László: A palócok Dr. Horváth István: A törökkori Párkány Dr. Czeizel Endre: Genetika és a társadalom Demján Zoltán: A világ tetején Dr. Horváth István: A középkori Esztergom Dr. László Gyula: A kettős honfoglalás A Czuczor-napok mintájára (is) a párkányiak megszervezték a Balassi Napokat, ahogy ezt Himmler György írja: „1986-tól a klub munkája minőségileg is új fejezetet nyitott nemcsak önmaga, de - úgy hisszük - Párkány kultúrtörténetében is. Ettől kezdve folyamatosan, minden év márciusában a klub szervezi és rendezi a Balassi Bálint Kulturális Napokat. A rendezvénysorozat egyesíti magában mindazokat a művelődési formákat, amelyek beváltak az eddigi klubmunka során, és olyan újakat hívott életre, amelyek reprezentatívabbá emelték a kulturális és művelődési munka színvonalát.“ 75 1986 (Párkány) Marosi Endre: A burgenlandi magyarok Thuróczy József: A világ nagy szakadékai Sidó Zoltán: A Csemadok küldetése Dr. Turczel Lajos: A csehszlovákiai magyar irodalom kezdetei Dobos László irodalmi estje Halász Péter: Csallóköztől a Bodrogközig (közreműködött Szvorák Kati) 1986 (Érsekújvár) Dr. Kósa László: Hagyomány és közösség Dr. Fóthy János: Öt év Afrikában Oláh György: Ex librisek Dr. Bajnok István: Érzelmi nevelés a családban Major Ferenc: Emlékezetes látogatások Érsekújvárott 1987 (Párkány) Dr. Püspöki Nagy Péter: A Kárpát-medence népei a honfoglalás korában Dr. Liszka József: Szülőföldünk népi hagyományai Dr. Fóthy János: Öt év Afrikában Käfer István-Koncsol László: Szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok 75
Himmler György: A Balassi klub tíz éve, im., 1993,18.o.
136
Dr. Czine Mihály-Bánffy György: Nagyenyedi fügevirág Mándoky Kongor István: A magyarok eredete Dr. Bajnok István-Dr. Nagy Géza: A kábítószerek világa Lukács József: II. Rákóczi Ferenc hazahozatala Pintér József: Nagy magyar utazók Ing. Janda Ladislav: Párkány fejlesztési tervei Dr. Végh László: Nemzetiségi kistükör Dr. Szabó T. Ádám: Nyelvemlékeink Dr. Vígh Károly: „A Sarló“ Kiszely István: Az ujgorog földjén Grendel Lajos írói estje 1987 (Érsekújvár) Dr. György István: Nemzetiségi életünk időszerű kérdései Major Ferenc: Az ipar fejlődése és a céhek Érsekújvárott Gáspár Tibor: Czuczor Gergely érsekújvári és komáromi vonatkozásai Dr. Turczel Lajos: Száz éve született Kassák Lajos 1988 (Érsekújvár) Geleta Ernő: Az eszperantó száz éve Halász Péter: Moldovának nagy a széle (közreműködik Budai Ilona) Dr. Czine Mihály: 1848 üzenete a mának 1988 (Párkány) Dr. Püspöki Nagy Péter: Előadó körúton Amerikában Dr. Bauer Győző: AIDS Bödök Zsigmond: A magyar csillagos égbolt Karol Wlachovský-Vojtech Kondrót: Szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok Domokos Pál Péter: A moldvai magyarság Pecze Károly: A futball kérdőjelei Pécsi L. Dániel: A magyar koronázási jelvények Kovács László: A finnugor népek irodalma Pálmány Béla: A középkori kereskedelem és a Simon-Júda-napi vásárok Joó Rudolf: A kisebbségi kérdés mint világprobléma Lőrincze Lajos: Édes anyanyelvünk
137
1989 (Érsekújvár) Farkas Tibor: Erdély tájain Luzsicza Lajos: Ifjúságom, Érsekújvár! Istenes József: A Német Szövetségi Köztársaság szóban és képekben Dr. Liszka József: Népművészeti hagyományok az Érsekújvári járásban Gémesi Károly: Algériai képeslap Istenes József: Párizs Dr. Püspöki Nagy Péter: Szent István, az országépítő 1989 (Párkány) Vertel József: A bélyegek világa Dr. Püspöki Nagy Péter: Magyar címerek Dr. Bende Kálmán: Történelem és nemzeti tudat Dr. Szarka László: Magyar-szlovák kapcsolatok Giricz László: Kiskőröstől Segesvárig - Petőfi életútja Dr. Mészáros András: Peresztrojka Z. Szőke Pál: A szavárd magyarok Pereszlényi Gyula - Kremmer László: Észtországban jártunk Dr. Czeizel Endre: Ki viszi át a szerelmet? A Csemadok-klubok, ahol az évközi összejöveteleket teremhiány miatt csak nehézségek árán lehetett biztosítani, továbbá az egyetemisták kezdeményezése az országos jellegű Nyári Művelődési Tábor mintájára járási táborok megszervezését eredményezte, ahogy ez a XIV. Országos Közgyűlés beszámolójában is elhangzott: „Egyre gyakoribb a járási művelődési táborok szervezése is. 1986-ban a JUGYIK Gímesen a hetedik, a Fábry Zoltán Ifjúsági Klub Somodiban a negyedik, a Tompa Klub Gömöralmágyon az első, és a losonci Korunk Klub szintén az első művelődési táborát valósította meg. A komáromi Klapka Közművelődési Klub már hét honismereti tábort, a nagykaposi Erdélyi János Művelődési Klub öt hétvégi művelődési tábort szervezett. Néhány szaktábor, illetve alkotótábor is hagyományossá vált, ilyen például a tőketerebesi, a rozsnyói és a dunaszerdahelyi képzőművészeti, valamint az Érsekújvári járásban szervezett néprajzi tábor.“ A Csemadok Központi Bizottsága már 1983-ban foglalkozott a néprajzi gyűjtésekkel. Erről a XIV. Országos Közgyűlés beszámolójából megtudható, hogy: „ ... választott szervünk ezzel kapcsolatos határozatának ösztönzésére létesítettünk kapcsolatot a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetével. A jó kapcsolat bizonyításaként említhető, hogy a nemzetiségi néprajzkutatás elősegítése érdekében kölcsönadtuk néprajzi szakelőadónkat, aki jelenleg az SZTA munkatársaként a magyar nemzetiség néprajzával foglalkozik. Az is a jó
138
együttműködésnek köszönhető, hogy önkéntes néprajzkutatóink közül húszan megkapták az SZTA néprajzgyűjtői igazolványát, továbbá, hogy az intézmény szakemberei rendszeresen résztvesznek a nyári néprajzi szemináriumunkon, valamint a Központi Néprajzi Klub összejövetelein szakmai és módszertani segítséget nyújtanak önkéntes gyűjtőinknek. Egyre több járásban rendeznek ... járási szintű gyűjtést és szakmai továbbképzést, s ezek sorából is ki kell emelni az Érsekújvári járásban Liszka József által vezetett csoport rendszeres és szakszerű munkáját.“ A közgyűlési beszámolóban említett néprajzi táborokat és gyűjtéseket (1984: Kisújfalu, Kisgyarmat, Szőgyén 1985: Bart, 25 résztvevő 1986: Kőhídgyarmat, 37 résztvevő) a Liszka József muzeológus elnökletével dolgozó Járási Néprajzi Szakcsoport szervezte, melynek tagjai: Dániel Erzsébet, Csókás Ferenc, Batta Jolán, Batta Attila, Dávid Mihály, Himmler György, Kemény József, Dobai Ilona, Horváth Rozália, Remes Gabriella és Gáspár István voltak. A szakcsoport az 1982-1983-ban Kisújfalun gyűjtött néprajzi anyagot, melyet - mint akkor minden egyéb nyomtatásban megjelenő kéziratot, programfüzetet, plakátot stb. csak ajánló „szakvélemény“ alapján lehetett kiadatni - benyújtott az illetékes szervnek. A „szakértők“ (Decsi Lajos és Kafka Imre a kommunista párt járási apparátusának munkatársai, valamint Ján Polakovič, az érsekújvári Szakszervezetek Háza igazgatója) nem javasolták a kézirat kiadását. Az alábbiakban (kommentár nélkül) közöljük a „szakvélemény“ egy részének magyar nyelvű fordítását: A község, valamint utcái és dűlői elnevezésének összefoglaló elemzése értékesnek minősíthető. A bevezető azonban nem tér ki a község földrajzi leírására, a népi építkezés ..., a lakosság eredete, foglalkozása stb. elemzésére. Ugyancsak hiányzik a viselet, a hagyományos munkaeszközök és szerszámok, valamint az egyes népszokások keletkezésének és fejlődésének történeti áttekintése. Pedig csak ilyen bevezetőre épülhet a specifikum: a nád begyűjtésének és feldolgozásának leírása. E fejezet gazdag anyaga viszont színvonalas. „Az emberélet fordulóihoz fűződő szokások (párválasztás, lakodalom, keresztelő)“ című fejezet, terjedelmét tekintve gazdag, ám nyelvezete, melyet nyelvjárási és köznyelvi elemek váltogatása jellemez, nem egységes ... Megjegyezzük, hogy a népnyelv, bár egyszerű s ezáltal örök értékek hordozója, sohasem vulgáris ... A dolgozat jó színvonalú, de azáltal, hogy csak egyetlen, csak egy bizonyos konkrét község népszokását mutatja be, nem átfogó jellegű. Nem lenne szerencsés népünk csak egy bizonyos és nem komplett hagyományát bemutatni. Ezért Szlovákia Kommunista Pártja Érsekújvári Járási Bizottságának Ideológiai Osztálya szerkesztési, nyelvi és stilisztikai módosításokat javasol ..., a kéziratot jelenlegi állapotában kiadásra nem javasolja.
139
2.3.3. Műkedvelő művészeti tevékenység A nyolcvanas években az amatőr művészeti tevékenységet is a sokrétű munka jellemezte. A Tavaszi szél vizet áraszt ... is ebben az évtizedben érte el a csúcsot. A már-már feledésbe merülő helyi népszokások és az eredeti népviselet felelevenítésével (a Hét című hetilap Méry Margit és Jókai Mária által közölt népviseleti sorozata pótolhatatlan szerepet játszott ebben), 76 valamint a régió népdalainak színpadi bemutatásával új korszak, az autentikus népművészet korszaka kezdődött a Csemadokban. Járási vonatkozásban ez a tény a Tavaszi szél vizet áraszt ... 1980. február 19-én Kamocsán megrendezett járási döntőjén (220 szereplő) domborodott ki, melyen a hagyományőrző éneklőcsoportok versenyében a következő eredmény született: 1. Ipolyszalka (csoportvezető Botlik Jolán), 2. Muzsla (Hastó Istvánné), 3. Nagylót (Szilágyi Irma). A hagyományőrző népdalénekesek versenyét Tóth Istvánné nyerte Kéméndről. A hagyományápoló éneklőcsoportok kategóriájában 1. Kéménd (csoportvezető Filakovszky Péter), 2. Bény (Kecskés Ferenc) és Érsekújvár (Zsilinszky Sándor), 3. Udvard (Istenes Mária), 4. Nyitrakér (Gyurcsek Ilona), 5. Kamocsa (Bazsó Kálmánné). A hagyományápoló népdalénekesek kategóriája: az első díj nem került kiosztásra, 2. Zatykó Magdolna (Nyitrakér), 3. Morovicsné Balla Etelka (Érsekújvár). A népi hangszerek kategóriájának győztese a Csemadok zsitvabesenyői citerazenekara lett Veszprémi Ferenc vezetésével. A Muzslán, 1982. február 6-án megrendezett járási döntőn 11 éneklő- és folklórcsoport, 2 citerazenekar, 1 hangszerszólista és 14 szólóénekes, összesen 226 versenyző vett részt. Közülük a kürti folklórcsoport jutott az országos döntőbe. Ebben a kategóriában 1. Kürt (Libapásztor-játékok, csoportvezető Péli Fazekas Rozália és Dornay György), 2. Muzsla (Este a fonóban, Hastó Istvánné), 3. Bény (János-napi pásztorszokások, Csókás Ferenc és Takács Erzsébet). A hagyományőrző éneklőcsoportok versenye: 1. Bény (csoportvezető Kecskés Ferenc), 2. A muzslai női csoport (id. Grosch Istvánné). A hagyományápoló éneklőcsoportok versenyében 1. az ipolyszalkai női csoport (Botlik Jolán), 2. a nyitrakéri női csoport (Gyurcsek Ilona), 3. a kéméndi vegyes csoport (Filakovszky Péter). A hagyományőrző szólóénekesek versenyében 1. Tóth Istvánné (Kéménd), 2. Tóth Júlia (Ipolyszalka). A hagyományápoló szólóénekesek versenyében 1. Tóth István (Garamkövesd), 2. Rutai Judit (Ebed), 3. Sánta Ildikó (Tardoskedd). A hangszerszólisták versenyét a csúzi Kajtár János nyerte. 1985. március 24-én Csúzon került sor a Tavaszi szél vizet áraszt ... járási döntőjére, melynek egyes kategóriáit a következők nyerték: az éneklőcsoportok versenyét az ipolyszalkaiak, a folklórcsoportokét a kürtiek, a hagyományápoló szólóénekesek versenyét a kéméndi Tóth Ilona, a hagyományőrző 76
A sorozat könyv alakban is megjelent, lásd Jókai-Méry: Szlovákiai magyar népviseletek, AB-Art, Bratislava, 1998
140
szólóénekesek versenyét a szímői Bukor Eleonóra, a hangszerszólisták versenyét ismét a csúzi Kajtár János nyerte. Ugyanebben az évben (1985. november 10-én) Nyitrakér adott otthont a Tavaszi szél vizet áraszt ... területi döntőjének, melyen az Érsekújvári járás (75 szereplő), a Komáromi járás (52 szereplő) és a Lévai járás (37 szereplő) továbbjutó versenyzői találkoztak. A területi döntőt követő pozsonyi országos döntőben a kürti folklórcsoport Kanyicska Erzsébet tanító vezetésével megnyerte a Tavaszi szél vizet áraszt ... Nagydíját. Az előző fejezetekben már taglalt Járási Dal- és Táncünnepély, amíg a helyi földműves szövetkezet elnöke a Csemadok-barát Kelecsényi Rudolf volt, Kéménden mindennemű támogatást megkapott. Az elnökváltás következtében megcsappant a segítség, ezért 1976-ban nem került megrendezésre a járás élcsoportjainak seregszemléje. Helyette a járási titkárság Ipolyszalkán és Muzslán körzeti ünnepélyt szervezett. A járási rendezvényt Kovács Ferenc, a szőgyéni szövetkezet elnöke (a Csemadok Központi Ellenőrző Bizottságának tagja) mentette meg: az akácosban szabadtéri színpadot építtetett, így aztán 1977-től 1996-ig szőgyéni színhellyel került megrendezésre a Csemadok Járási Dal-és Táncünnepélye. A hetvenes évek végétől az a rendezési elv érvényesült, hogy a járás legeredményesebb Csemadok-csoportjai és más magyar amatőr együttesei műsorát a szomszédos Komáromi járás valamelyik élcsoportja, és a könnyűműfaj is gazdagította. A rendezvény alkalmából árusítással egybekötött könyvkiállítást, illetve népművészeti kiállítást is rendezett a titkárság. A leírtak bizonyítására álljon itt a 380 szereplő által és 2 170 fizető néző előtt bemutatott 1981-es járási rendezvény műsora. Ebből az alkalomból Illés Béla fafaragó (Szímő), Polyák Péter kosárfonó (Ipolyszalka), Tarr László fafaragó (Nána), Mészáros Károly dísztárgykészítő (Andód), Csókás Lujza szövő (Bény) és a zsitvabesenyői Bajkai Margit kukoricaháncsból készített tárgyait tekinthették meg a járási ünnepély látogatói. A rendezvény két részből állt: folklórműsorból és popzenéből. Az első részben fellépett a bényi férfi kórus (Kecskés Ferenc vezetésével), a kamocsai éneklőcsoport (Bazsó Kálmánné), az ebedi éneklőcsoport (Rutai Ferenc), az ipolyszalkai éneklőcsoport (Botlik Antalné), a szőgyéni éneklőcsoport (Sonkoly Tibor), az eredeti helyi gyűjtésekkel bemutatkozó bényi (Takács Lászlóné és Csókás Ferenc) és kürti folklórcsoport (Dornay György és Péli Fazekas Rozália), a zsitvabesenyői citerazenekar (Veszprémi Ferenc), az ebedi citerazenekar (Rutai Judit). A folklórműsort a járás akkori két legjobb felnőtt táncegyüttesei, a nyitrakériek Szivárvány (Szibilla Lászlóné vezetésével) és az érsekújvári Közgazdasági Középiskola néptánccsoportja (Sidó Mária), valamint a komáromi Duna-tánccsoport műsora zárta. A három órás folklórműsort követő szünet után a Melódia 81 elnevezésű táncdalfesztivál győzteseinek fellépése, majd népmulatság következett.
141
Áttekintés a Járási Dal- és Táncünnepélyekről Év 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989
Helyszín Szőgyén Szőgyén Szőgyén Szőgyén Szőgyén Szőgyén Szőgyén Szőgyén Szőgyén Szőgyén
Szereplők száma 400 380 365 280 320 350 340 308 314 320
Nézők száma 2 110 2 170 1 200 1 680 2 050 2 150 1 983 1 600 1 409 1 370
Mielőtt rátérnénk a Csemadok hagyományos pódium-rendezvényei ismertetésére, fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a Szlovákiai Nőszövetség a hatvanas években (Podolinon, illetve Ólublón) kizárólag felnőtt kategóriában országos vers- és prózamondó versenyt szervezett Vansova Lomnička elnevezéssel. E vetélkedő országos döntőjére 1977-től 1988-ig a szlovák előadókon kívül meghívták a magyar és az ukrán versenyzőket is. Az Érsekújvári járásból 1977-ben Marek Katalin tardoskeddi tisztviselőnő első, Köteles Ilona bényi tanítónő második helyezést ért el, aki ezt az eredményét 1978-ban is megismételte. Soóky Rózsa kamocsai nevelőnő 1980-ban 2., 1981-ben, 1982-ben és 1984-ben első helyen végzett. A XX. országos döntőtől (1985) a versenyeken nem hirdettek győztest, csupán a hat legeredményesebb előadót nevezték meg. Berényi Margit érsekújvári egészségügyi nővér 1986, 1987 és 1988-ban, Hajtman Borbála muzslai óvónő pedig 1988-ban jutott a legjobb hat előadó közé. A Jókai Napok keretében rendezett vers- és prózamondó versenyeken, akárcsak a hatvanas években Bauer Ferenc, Burkó Márta, Petricska Júlia, Szabó János, 1984-ben is kimagasló eredményt értek el járásunk előadói: Kiss Ildikó a versmondók IV. kategóriájában harmadik, 1985-ben Borka Mária ugyancsak harmadik lett a prózamondók IV. kategóriájában. 1987-ben a prózamondók V. kategóriájában Berényi Margit második díjat szerzett. A járás színjátszó csoportjai és irodalmi színpadai szintén szép eredményeket mondhatnak magukénak a nyolcvanas években. A Jókai Napokon 1980-ban a nánai Jelenlét kisszínpad Dániel Erzsébet rendezésében sikeresen mutatkozott be Tardieu: Ahány ház ... című darabjával, 1981-ben ugyancsak a nánaiak képviselték a járást Labiche: Ilyen a világ (rendezte Dániel Erzsébet) című darabbal. A Jókai Napok színjátszó társulatainak versenyében 1983-ban a járás két együttese is bemutatkozott. A Csemadok érsekújvári szervezete Schiller: Haramiák című drámájával (rendezte Záhorszky Elemér), a muzslaiak pedig 142
Grosch Gábor rendezésében Jókai: A debreceni lunátikus című darabbal arattak sikert. A Csemadok párkányi színjátszó együttese 1984-ben jutott el a Jókai Napokra, amikor Paulovicsné Brigan Anna rendezésében a Molnár-Zerkovitz: Doktor úr című zenés darabját vitték színre. 1985-ben a Csemadok muzslai szervezetének Jókai Színpada Heltai: Tündérlaki lányok című előadásával aratott sikert (rendezte Grosch Gábor). Annak ellenére, hogy a kabaré-jellegű előadások általában nem jutottak keresztül az előzsűrizés rostáján, 1986-ban a Záhorszky Elemér által vezetett érsekújvári színjátszók Szőke: Vonósnégyes és Nóti: A holdkóros egyfelvonásosokkal nagy sikert arattak, akárcsak 1987-ben egy homlokegyenest más műfajjal, Barč: Ketten című drámájával, ugyancsak Záhorszky Elemér rendezésében. 1988-ban ismét két együttes, a muzslai Jókai Színpad és a Csemadok szímői színjátszó együttese jutott el a Jókai Napokra. A muzslaiak Solovič: Kemény dió (rendezte Kiss Péntek József), a szímőiek pedig Schwajda: Mari (rendezte Csémy Éva) című darabokkal szerepeltek a legjobb szlovákiai magyar amatőr társulatok országos seregszemléjén. 1989-ben a muzslaiak megismételték a sikert, amikor Kiss Péntek József rendezésében Kertész: Névnap című darabját vitték színre. A nyolcvanas évek amatőr színjátszó csoportjainak száma az előző évtizedekhez viszonyítva csökkent. Az viszont említést érdemel, hogy a sikeresebb társulatok tájolása révén egy-egy darabot az előző évadokhoz képest több alkalommal mutattak be. Például a zsitvabesenyőiek Grosch István vezetésével a Dankó Pista című darabot tizenháromszor, a Susmust kilencszer, a Majd a papa című vígjátékot tizenkétszer, az érsekújváriak a Dankó Pista című zenés darabot (rendezte Záhorszky Elemér) harmincötször adták elő, a párkányiak A kísértet házhoz jön (rendezte Kremmer László) című darabot tizenkétszer, az Ilyennek hazudtalak című zenés komédiát (rendezte Paulovicsné Brigan Anna) tizenegyszer mutatták be, a Bubus című VaszaryFényes-Szenes zenés bohózatot pedig tizenkétszer. Figyelemre méltó a szímőiek aktivitása is, akik Őszi Ilona, Pénzes Istvánné és Csémy Éva vezetésével az értékelt évtizedben összesen nyolc színdarabot tanultak be, s 1988-ban Schwajda Mari című darabjával eljutottak a Jókai Napokra. A nyolcvanas években a járás 18 társulata 57 premiert tartott: A gyereket nem a gólya hozza (Ebed, Leléd, Zsitvabesenyő), A holdkóros (Érsekújvár), A kikapós patikárius (Párkány), A kísértet házhoz jön (Párkány, Zsitvabesenyő), A vén szerelmes (Helemba), A lángeszű szerelmesek (Muzsla), A névtelen levél (Szőgyén), Asszonyi törvény (Ipolyszalka), A cigány (Szőgyén), Baj van a szerelemmel (Kamocsa), Bolondóra (Andód, Tardoskedd), Bolondok háza az első emeleten (Muzsla), Bubus (Párkány), Borék (Szőgyén), Bumeráng (Zsitvabesenyő), Dandin György (Szőgyén), Doktor úr (Párkány,
143
Zsitvabesenyő), Dankó Pista (Érsekújvár, Kürt, Zsitvabesenyő), Dr. Pepike (Kürt), Dinnyecsősz (Érsekújvár), Csókos huszár (Sárkány), Ez aztán a meglepetés (Nagylót), Egy ember, aki megunta a bőrét (Párkány), Furfangos szerelmesek (Szímő), Haramiák (Érsekújvár), Húsz év után (Andód), Huszárvágás (Kamocsa), Hattyúdal (Szőgyén), Kakukk Marci (Kamocsa), Kemény dió (Muzsla), Ketten (Érsekújvár), Könnyű a nőknek (Andód, Szőgyén), Kék szilvafák (Pozba), Kutyaszorító (Párkány), Kíntorna (Szímő), Időzített boldogság (Szímő), Nadrág (Szímő), Névnap (Muzsla), Nem vagyunk angyalok (Szímő), Majd a papa (Zsitvabesenyő), Piros bugyelláris (Sárkány), Spanyolul tudni kell (Párkány), Senkifia (Garamkövesd, Kamocsa, Libád), Susmus (Zsitvabesenyő), Rozmaringkoszorú (Szőgyén), Végállomás (Tardoskedd), Vonósnégyes (Érsekújvár). A nyolcvanas években színre vitt darabokat a következők rendezték: A Csemadok helyi szervezete Andód Ebed Helemba Ipolyszalka Kamocsa Kürt Érsekújvár Leléd Muzsla Garamkövesd Párkány
Pozba Nagylót Szímő
Szőgyén Sárkány Tardoskedd Zsitvabesenyő
A rendező neve Czuczor Irén Rutai Ferenc Szeifert Ferenc Tóth Irén Botlik Antalné Danczi Jánosné Sánta Béla Záhorszky Elemér Patyi Pál Kis Péntek József Grosch Gábor Soós Béla Kremmer László Paulovicsné Brigan Anna Keszegh Pál Kovács Ilona Szilágyi Ferencné Őszi Ilona Pénzes Istvánné Csémy Éva Pálinkás Ferenc Takács András Téglás Ferenc Sánta Mária Grosch István
A rendező foglalkozása üzletvezető tisztviselő plébános tanító tanító háztartásbeli tanító szabómester tanító dramaturg tanító tisztviselő tanár tanító tanító tanító egészségügyi nővér tisztviselő tanító óvodapedagógus kőműves szövetkezeti munkás tanító tanító tanító
Az esztrádcsoportok száma is csökkent. A nyolcvanas években egy-egy műsorral bemutatkozott Barsbaracska, Bény, Csúz, Ebed, Helemba, Libád, 144
Kiskeszi, Garamkövesd, Kamocsa, Kisgyarmat, Pozba és Szímő, az udvardiak felvonultatták régebbi szereplőiket (Nosztalgia est) és megpróbálkoztak a fiatalok bekapcsolásával is (Szórakoztató est). A fűriek háromszor mutattak be új műsort (Emlékezés a nyárra, Fűri ősz, Dalolva szép az élet). Sikeres volt a párkányiak hétszer bemutatott Nem ígérünk semmit című kabaréja (összeállította Mácsai Ferenc, rendezte Keszegh Pál). Az érsekújváriak Záhorszky Elemér rendezésében két revüműsort tanultak be. A nagyszámú szereplőgárda (hatvan állandó szereplője volt a csoportnak) 1984-ben harmincszor mutatta be a Csak egy kis emlék ..., és tizenhatszor a Hol van az a nyár? című revüműsort. Ezen kívül a hónap minden első keddjén Záhorszky Elemér rendezésében Keddi esték címmel bemutatott műsorban a csoport régi tagjain kívül szerepléshez jutottak az érsekújvári középiskolások is. 2.3.4. Nyitrakér és Ipolyszalka példája A járás 35 (37) Csemadok-szervezete munkájának táblázatokban és névsorokban való összefoglalása egyrészt hasznos tájékoztatást nyújt, másrészt szinte áttekinthetetlenné teszi egy-egy szervezet közösségformáló szolgálatát. E fogyatékosság kiküszöbölése céljából álljon itt egy vázlatos összefoglaló két olyan Csemadok-szervezetről, mely rendszeresen felvállalta a helyi és a körzeti ünnepélyek házigazda szerepét. Nyitrakér (1991-ben 2 376 személy, a község 69,1%-a vallotta magát magyar nemzetiségűnek) azon szervezetek egyike, amely általában nagy létszámú vezetőséget választott minden tisztújító gyűlésén azzal a céllal, hogy a szervezet minden szakcsoportja (az éneklőcsoportok, a tánccsoport, a színjátszócsoport) képviselhesse magát, továbbá hogy a szervezet közvetlen kapcsolatot tartson a község alapiskolájával és földműves szövetkezetével. Az elképzelés sikerét bizonyítja az a tény, hogy általában stabil vezetősége volt a szervezetnek, s csak rendkívüli események váltottak ki személyi változásokat. A nyolcvanas évek ilyen állandósult vezetősége volt a következő: Elnök: Szabó Dénes, szövetkezeti munkás Alelnök: Szibilla László, a földműves szövetkezet ökonómusa Titkár: Kovács Pál, technikus Pénztáros: Fiala Dénes, karbantartó Kultúrfelelős: Szibilla Lászlóné, pedagógus Krónikás: Kovácsik Ottília, óvodapedagógus Vezetőségi tagok: Gróf György (gépkocsivezető, az énekkar vezetője), Kisucky Mihály (nyugdíjas), Mali Béla (nyugdíjas), Szőke Júlia (az óvoda igazgatója), Kisucky Vendel (nyugdíjas), Gróf Tibor (munkás), Kazán József (nyugdíjas), Szlovák Pál (nyugdíjas), Mali Mihály (nyugdíjas), Száraz Elek (munkás), Száraz István (földmunkagép-kezelő), Száraz Szilveszter (lakatos), Száraz Dénes (ács), Száraz Mária (tanár), Csepedi Elemér (darukezelő), Krizsan Pál
145
(nyugdíjas). Ellenőrök: Valaska Benedek (könyvelő), Száraz Ferenc (szövetkezeti munkás), Maly Árpád (építőipari munkás). A szervezet színjátszói 1949 és 1989 között összesen 26 színdarabot mutattak be, női és férfi éneklőcsoportjuk, tánccsoportjuk, a Szivárvány, rendszeres szereplői voltak a járási, de nem egyszer az országos rendezvényeknek is. A szervezet közösségformáló tevékenysége megnyilvánult a jól szervezett ünnepi taggyűlések, farsangi bálok és egyéb társadalmi összejövetelek által is. A szervezet Szivárvány tánccsoportja sikeresen szerepelt a nyitrai járási titkárság által szervezett farsangi bálon, a berencsi Csemadoknapon és az ipolyszalkai Ipolyparti randevún, a nyitrai Járási Bizottság által rendezett Járási Dal- és Táncünnepélyen Kolonyban, illetve Szőgyénben. A menyecskekórus és a tánccsoport 1980-ban közös műsort állított össze Aratási szokások címmel, mellyel a Tavaszi szél vizet áraszt ... kerületi döntőjében is képviselték a járást. Ugyanabban az évben műsorukat bemutatták még az érsekújvári aratási ünnepélyen, az 1981-es évben pedig kilenc alkalommal szerepeltek a környék rendezvényein. Az 1981. június 7-én megtartott helyi ünnepélyen a szervezet vendégül látta a nyitraberencsi, a bényi, a zsitvabesenyői és az ipolyszalkai folklóregyütteseket, illetve éneklőcsoportokat. Az 1982-es ünnepségen fellépést biztosítottak az ipolyszalkai, bényi, ebedi, kéméndi, csúzi, kürti, tardoskeddi és muzslai éneklőcsoportoknak (!), azévi legnagyobb sikerük a Tavaszi szél vizet áraszt ... ipolynyéki kerületi döntőjében elért második helyezés volt. Az 1982-ben megalakított 18 tagú férfi éneklőcsoport a menyecskekórussal és a tánccsoporttal nagyszabású folklórműsort állított össze, mellyel 1983-ban felléptek Kolonyban a Nyitrai járás ünnepségén, továbbá a szímői, berencsi, bodoki Csemadok-napon is. 1984-ben az egyesített folklórcsoport Szímőn, Berencsen, Nyitracsehin, Szőgyénben, Kolonyban és Érsekújvárott mutatta be műsorát, míg a helyi ünnepségre a kürti, szímői, párkányi, kamocsai és a szomszédos berencsi dalosokat hívták meg. Ismeretes, 1985-ben Nyitrakér fogadta a Tavaszi szél vizet áraszt ... területi döntője csoportjait, s a győztes nyitrakéri menyecskekórus a pozsonyi országos döntőben az előkelő 4. helyezést érte el. Ugyanebben az évben bemutatkoztak Érsekújvárott, Naszvadon, Szímőn, Berencsen, Bodokon és Szőgyénben is. A nyitrakéri éneklő csoportok 1986-ban megtisztelő meghívásnak tettek eleget, amikor Esztergomban, a Zenei Világnap alkalmából rendezett nemzetiségi műsorban szerepeltek. Az 1987-es Tavaszi szél vizet áraszt ... országos döntőjére mint területi győztes érkezett a menyecskekórus, ahol bronzkoszorús minősítést kapott. A férfi csoport 1988-ban 3. díjat szerzett a pozsonyi Népművelési Intézet által meghirdetett verseny országos döntőjében.
146
A szervezet rendszeres vezetőségi gyűlései, az általuk biztosított bálok és körzeti ünnepségek, az egyes szakcsoportok próbái és nagyszámú fellépései szinte egy családdá formálták az egymást váltó nemzedékek tagjait, s talán magát a községet is. Az ipolyszalkai (1991-ben 1103 személy, a község 95,9%-a vallotta magát magyarnak) szervezetnek, akárcsak a nyitrakérinek, szintén többfős és stabil vezetősége volt. Ennek egyik bizonyítéka, hogy az 1989. december 26-i tisztújító taggyűlésen megválasztottak közül nyolcan már legkevesebb 13 éven át élvezték a tagság bizalmát. A folytonosságot az iskola megbecsült pedagógus házaspára is pédázza: Botlik Antal 22 évig volt a szervezet elnöke, Botlik Jolán pedig 29 éve kultúrfelelőse, 31 éve pedig a színjátszó társulat vezetője. A sokrétű tevékenységet biztosító és rendszeres munkát végző vezetőség személyi összetétele az előző évtizedhez viszonyítva alig változott, s a forradalmi 89-es év végén a következő volt: Elnök: Botlik Antal, nyugdíjas tanító Alelnök: Doman Gábor, szövetkezeti kertész Titkár: Izrael Béla, kazánfűtő Pénztáros: Hornyák Lajos, lakatos Kultúrfelelős: Botlik Antalné, az iskola igazgató-helyettese Vezetőségi tagok: Cserge Sándor (villanyszerelő), Horváth Tiborné (nyugdíjas postavezető), Hornyák István (képkeretező), Kovács Károlyné (munkás), Magyar Nándor (szövetkezeti állatgondozó), Molnár Anna (könyvelő), Németh Dezső (műszerész), Sukelné Magyar Rozália (villanyszerelő), Tóth Istvánné (takarítónő), Trieb László (vasúti alkalmazott), Varga János (vasúti jegykezelő), Ellenőrök: Finster Antal (műszerész), Soós János (villanyszerelő), Varga Mihály (kőműves). A szervezet műszaki vezetői, Varga László (építkezési csoportvezető) és Valasek Gyula (hegesztő) az Ipolyparti randevú helyszínének befásítását, a villanyhálózat kiépítését, az öltözők, a kulisszák és az egyéb kellékek elkészítését biztosították. A szervezet színjátszó csoportja Nagy János, Botlik Antalné, Burián László, Török Ferenc és Józsa Lőrinc vezetésével 1949 és 1989 között tizenhét darabot vitt színre. Folklórcsoportjuk (Botlik Antalné vezetésével), rendszeres szereplője volt nem csupán a járási, a területi, de az országos seregszemléknek is. A vezetőség rátermettségét bizonyítja az 1974-től szervezett Ipolyparti randevú elnevezésű helyi, illetve körzeti ünnepély, az ennek otthont adó szabadtéri színpad és környéke kialakításának nem könnyű munkálatai. Az ipolyszalkaiak a néphagyomány ápolásán kívül számos irodalmi estet, író-olvasó találkozót, kiállítást és társas összejövetelt szerveztek. Menyecskekórusuk, úgyszintén Botlik Antalné irányításával a helyi gyűjtésre épülő Szalkai lakodalmassal sikeresen szerepelt az Országos Népművészeti Fesztiválon. A csoport 1980-ban a Tavaszi szél vizet áraszt ... járási győzteseként versenyezhetett a területi döntőn. Ezt az eredményét 1982-ben és
147
1985-ben megismételte. A Szalkai lakodalmast 1980-ban a Járási Dal- és Táncünnepélyen, Kolozsnémán (a Komáromi járás ünnepélyén) Nyitrakéren, a Börzsönyi Napokon (Kemencén) is bemutatták, és sikerrel szerepeltek a pozsonyi Népművelési Intézet Országos Fesztiválján, Myjaván. Az ipolyszalkai genius loci „Az szalkai mezőn való viadalról“ kapcsán ápolja a törökellenes harcok vándordalnokának, Tinódi Sebestyénnek, s nem különben a község szülötteinek, Csepreghy Ferenc (1842-1880) színműírónak és Radványi Kálmán (1887-1943) ifjúsági írónak emlékét. A faluközösség a szintén ipolyszalkai születésű Dr. Turczel Lajos irodalomtörténész jóvoltából 2000-ben, a Csemadok-szervezet megalakulása 50. évfordulóján irodalmi emlékszobával gazdagodik. A 89-es fordulat előtti időben fehér hollónak számított az az ipolyszalkai példa, hogy a falu plébánosa és pedagógusai közösen szervezzék az író-olvasó találkozókat, irodalmi esteket és az egyéb, faluközösséget egybekovácsoló társadalmi rendezvényeket. Ez a tény a falu szemében külön rangot adott a szervezetnek, mint ahogy a tevékenységüket „sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat be nem írtam“ Tinódi-gondolattal jellemezhető magatartás is. Amint ezt a két - nem véletlenszerűen kiragadott - Csemadok-szervezet példája is bizonyítja, a nyolcvanas években a járás településein meghatározó és nem csupán elfogadott, de elismert társadalmi tényezővé nőtték ki magukat a Szövetség egyes alapszervezeteinek vezetőségei, melyek cselekvési szabadságának mértéke elsősorban a kényszerítő körülmények fokától, nem pedig az elképzelések és a személyi feltételek minőségétől függött. Ám a nyitrakéri és az ipolyszalkai szervezet vezetősége a bizonyíték arra, hogy a parancsuralmi rendszerben is ki lehetett alakítani olyan szervezetet, amely több volt önmagánál. A kilencvenes évek sok helyütt tapasztalható bűnvalló lelkiismeret-vizsgálata helyett a nyitrakériek és az ipolyszalkaiak új feltételek közepette is folytatták az anyanyelvi kultúra (őrizd, add tovább!) szolgálatát. 2.3.5. Átalakítási kezdetek A Csemadok 1987 januárjától megszabadult a kulturális tárca közvetlen irányításától. A Nemzeti Frontban megújuló tagsága következtében is - országos és járási szinten egyaránt - az előző évekhez viszonyítva gyakrabban és határozottabban foglalkozott a magyar iskolák, valamint a kétnyelvűség helyzetével. Ez már az 1987-es országos közgyűlés vitájában fellépő (például Juhász Ilona, Fónod Zoltán, Gál Sándor (Kassa), Gyurcsík József, Himmler György, Molnár László, Dolník Erzsébet stb.) küldöttek felszólalásában is megnyilvánult. Ennél viszont nagyobb visszhangot váltott ki a hivatalos politikai körökben a Csemadok országos elnökének 1988 októberében a Nemzeti Front elnökségében előterjesztett oktatáspolitikai beadványa, a
148
Csemadok elnökségének a kormány Nemzetiségi Tanácsa elé terjesztett napirendi anyaga, a Tóth Károly, Sándor Eleonóra, Barak László, Bödök Zsigmond ... által megszervezett és a köztársasági elnöknek, valamint a szövetségi miniszterelnöknek 1988 decemberében kézbesített Csehszlovákiai Magyarok Memoranduma, továbbá a „harminchármak“, a Szlovák Írószövetség Magyar Szekciója egyes tagjainak jegyzéke. Témánkkal az a beadvány függ szorosabban össze, melyet „Javaslatok járásunk kétnyelvűsége és a magyar tanítási nyelvű oktatás továbbfejlesztésére“ címmel 1989 májusában kézbesítettek a Járási Nemzeti Bizottság elnökének, a Nemzeti Front Járási Bizottságának, a kormány Nemzetiségi Tanácsának, illetve annak titkárságának, továbbá a Csemadok Járási Bizottságának, az Új Szó és a járási lap szerkesztőségének. A politikai következményeket kiváltó tiltakozáshoz 1 595 aláíró csatlakozott. Mivel ez volt az Érsekújvári járás első határozott fellépése a kommunista politika ellen, a dokumentumot teljes terjedelmében közöljük: Az elmúlt hónapokban tömegkommunikációs eszközeinkben, a CSKP és a Nemzeti Front vezetőinek részéről társadalmi vitára, illetve konstruktív állampolgári kezdeményezésekre felszólító nyilatkozatok hangzottak el (pl. „Javaslatok a Nemzeti Front és az általa tömörített szervezetek aktivizálására, valamint a politika átalakításában, megvalósításában és ellenőrzésében való fokozottabb részvételére“ - NF kiadvány, Bratislava 1988). Ezek a felhívások szorgalmazzák, hogy az állampolgárok az átépítés szellemében, életüket érintő kérdésekben állást foglalva - az eddigiekhez mérten - aktívabban kapcsolódjanak be a helyi önkormányzati munkába, illetve a társadalmi és politikai szervezetek munkájába („ ... a Nemzeti Front, társadalmi és érdekszervezetek javaslatokkal forduljanak a kormányokhoz és az egyes reszortokhoz, tagjaik és a társadalmi élet aktuális kérdéseinek közös megoldására. A kölcsönös megegyezés alapján a kérdések megoldására közös programokat és döntéseket kell hozni“. - idézet a fent említett kiadványból). Ennek az újszerű közéletnek a szellemében, illetve a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Alkotmánya 2. fejezet 23. cikkelyének értelmében kívánunk állást foglalni a járásunkat érintő kétnyelvűség és a magyar tanítási nyelvű oktatás továbbfejlesztésének kérdésében. Véleményünk szerint járásunkban az Alkotmány biztosította kétnyelvűség és az anyanyelven folyó oktatás intézményi feltételei nem kielégítőek, nem tükrözik járásunk városainak és falvainak nemzetiségi összetételét. Ezért javasoljuk: I. 1. A nemzeti bizottságokhoz, de elsősorban a vállalatokhoz tartozó bölcsődékben és óvodákban magyar nyelvű osztályok megnyitását, illetve több önálló igazgatású magyar óvoda létesítését (CSKP KB 13. ülése: 15 fő esetén meg kell nyitni az óvodát).
149
a) Hozzák nyilvánosságra mindazokat a törvényeket, rendeleteket és rendelkezéseket, melyek a magyar nyelvű bölcsődék és óvodák megnyitását és működését szabályozzák (járási, illetve vállalati lapokban, hirdetmények formájában, szülői értekezleteken). Csak így nyílhat mód a reális igények kielégítésére. b) A bölcsődei és óvodai beíratkozáskor kötelezően hívják fel a szülők figyelmét arra, hogy magyar tanítási nyelvű osztályokba is beírathatják gyermekeiket. c) Az érsekújvári magyar tanítási nyelvű iskola épületében működő magyar tanítási nyelvű óvoda kényszerű megszünését akadályozzák meg azáltal, hogy az egész óvodának a városban új helyet biztosítsanak. d) Az Érsekújvárott újonnan létesítendő Pavla Blahu és Šoltésova utcai óvodákban már automatikusan (az igényeknek megfelelően) nyissanak magyar tanítási nyelvű osztályokat. e) A Járási Nemzeti Bizottság az újonnan létesítendő magyar óvodai osztályokba biztosítson szakképzett, magyar nyelven oktató óvónőket. 2. Az elhibázott falu- és iskolakörzetesítés folytán megszűnt magyar tanítási nyelvű iskolák azonnali visszaállítását. a) Tegyék lehetővé (illetve ne akadályozzák), hogy a létező, illetve létesítendő magyar tanítási nyelvű iskolákba való jelentkezés érdekében az iskolák igazgatóságai, szülői munkaközösségei, a Nemzeti Front szervezetei (ezek közül is elsősorban a Csemadok), a szülők körében agitációs tevékenységet fejthessenek ki. b) A meglevő magyar nyelvű általános iskolák bővítését, illetve önálló igazgatású új magyar tanítási nyelvű általános iskolák megnyitását. c) Párkányban és Érsekújvárott a nagy lakótelepi vonzáskörzetekben önálló igazgatású magyar tanítási nyelvű iskolák, vagy kihelyezett osztályok létesítését. d) Mindezen osztályokba biztosítsanak szakképzett magyar nyelven oktató pedagógusokat. 3. A Járási Nemzeti Bizottság szorgalmazza (a KNB-nél), hogy a járás vállalatainál megvalósuljon a magyar nyelvű szakmunkásképzés, illetve a munkások továbbképzése magyar nyelven is. Véleményünk szerint súlyos aránytalanságok is tapasztalhatók az érsekújvári szakmunkásképzés területén és a párkányi Papíripari Szakmunkásképző Intézetben, éppen ezért ezek orvoslása azonnali intézkedésket kíván (a párkányi Papíripari Szakmunkásképző Intézetben a nyilvánvaló magyar túljelentkezés enyhítésére nyissanak újabb magyar osztályokat). 4. a) Az érsekújvári és a párkányi magyar tanítási nyelvű gimnázium önállósítását, hogy a járáson belül tekintélyével és vonzóerejével betölthesse azt a szerepet, amit egy magyar gimnáziumnak egy járás szellemi életében be kell töltenie. b) Ugyanúgy önállósítsák a járás szakközépiskoláit, külön hangsúlyozva azt,
150
hogy ezekben a szakközépiskolákban a szaktantárgyak tanítása is magyar nyelven történjen. c) Véleményünk szerint súlyos helyzet alakult ki az érsekújvári Gimnáziumban az érsekújvári Egészségügyi Szakközépiskolában és a párkányi Papíripari Szakközépiskolában, éppen ezért ezek orvoslása azonnali intézkedéseket kíván. ad 1) A gimnáziumban tartsák fenn a megszűnőben lévő másik magyar osztályt is - a reál irányzatú osztály mellett nyissanak humán irányzatú osztályt. ad 2) Az Egészségügyi Szakközépiskolában a nyilvánvaló magyar túljelentkezés enyhítésére nyissanak újabb magyar osztályokat. ad 3) A párkányi Papíripari Szakközépiskolában nyissanak magyar tanítási nyelvű, érettségivel végződő szakközép-iskolai osztályokat is. d) Mindezen osztályokba biztosítsanak szakképzett, magyar nyelven oktató pedagógusokat. II. Az Alkotmány biztosította - kétnyelvűségre vonatkozó - összes rendelet betartását és nyilvánosságra hozatalát. 1. A helységek, középületek, közterületek, szolgáltató egységek és hivatalok magyar nyelvű megjelölését, illetve használatukat a sajtótermékekben. 2. A hirdetmények, felhívások, plakátok, figyelmeztető és veszélyjelző táblák, stb. magyar nyelven való feltüntetését is. 3. A hivatalnokok, közalkalmazottak, orvosok, ápolók, jogi és más tanácsadók (lehetőleg) mindkét nyelvet bírják. Mindezen intézkedések remélhetőleg elvezetnek járásunk nemzetiségi összetételét híven tükröző, hatékonyabb kulturális, gazdasági és politikai élete kialakulásához. Mi, járásunk magyar nemzetiségű állampolgárai ezzel kívánunk hozzájárulni a CSKP és a Nemzeti Front által meghirdetett átalakítási folyamat sikeréhez. A „Javaslatot“ aláíró 1 595 személy között megközelítően 150 pedagógus és ugyanannyi párttag volt. Ez a két csoport különösen felizgatta a pártszerveket. 150 pedagógust nem lehetett csak úgy elbocsátani ... A dolgot egy „végsőkig elvetemült“ falusi pedagógus tovább bonyolította azzal, hogy volt bátorsága a Szabad Európa Rádiót közvetlenül telefonon tájékoztatni a történtekről. Az ügy tovább bonyolódott egészen november 17-ig, amikoris az 77 ismert módon megoldódott a probléma. Az 1989. november 17-i prágai tüntetés és a brutális karhatalmi beavatkozás harmadnapján a Nemzeti Front KB elnöksége Ignác Janák elnök (az SZLKP KB első titkára) indítványára azonnali és kortévesztőn osztályharcos
77
Lásd Himmler György: A Balassi Klub tíz éve, Párkányi Szemle, 1993, 20.o.
151
állásfoglalásra szólította fel a tagszervezeteket. A Csemadok KB elnöksége 78 Fábry István és Krocsány Dezső fellépését követően nem fogadta el az elnök és a főtitkár által előterjesztett állásfoglalás szövegét. Helyette egy „akirálynőtmeggyilkolninemkellfélnetek“ típusú nyilatkozat látott napvilágot. Ez a tétovázás is hozzájárult ahhoz, hogy 1989. december 6-án Dobos László, Görföl Jenő, Dr. Gyurcsík Iván, Neszméri Sándor, Dr. Szabó Rezső és Dr. Varga Sándor által kezdeményezett és előkészített rendkívüli ülést tartott a Csemadok KB, mely leváltotta az elnökséget, rehabilitálta és visszaállította a választott szervbeni tagságába az 1968 utáni visszarendeződés során a Szövetségből, illetve annak országos szerveiből kizárt személyeket. Ezzel a lépéssel a nagy számú szlovákiai tömegszervezetek sorában a Csemadok az országban elsőként tett határozott lépést önmaga átalakítása felé. A viharos lefolyású rendkívüli választmányi gyűlés, melyet közakaratból a KB tagja, Gál Sándor (Kassa) vezetett, megbízta Sidó Zoltánt, Dobos Lászlót, Szabó Rezsőt, Gál Sándort (Nagymegyer) és Vajányi Lászlót, közöljék Pavol Hrivnák megbízott miniszterelnökkel a Csemadok javaslatát a miniszterelnök-helyettesi posztra, továbbá Sidó Zoltánt, Dobos Lászlót és Szabó Rezsőt, személyesen javasolják Rudolf Schuster parlamenti elnöknek Varga Sándor kinevezését az újonnan alakukó szlovák kormány alelnökévé (a feladatnak a megbízott személyek még aznap eleget tettek). A Csemadok Központi Bizottsága a leváltott 17 tagú elnökségből mindössze 5 személynek szavazott bizalmat. Ahogy ez forradalmi időben lenni szokott (akárcsak az 1968. júniusi választmányi ülésen), a rendkívüli ülés résztvevői az alapszabály által meg nem határozott tisztségeket is (tiszteletbeli elnök, társelnök) létesítettek: Tiszteletbeli elnök: Dobos László, a Madách Kiadó igazgatója Elnök: Sidó Zoltán, a Csemadok főállású munkatársa Társelnök: Dr. Szabó Rezső, vállalati jogász Főtitkár: Neszméri Sándor, a Csemadok főállású munkatársa Titkárok: Bárdos Gábor és Dr. Gyurcsík Iván, a Csemadok főállású munkatársai Elnökségi tagok: Dr. Bauer Győző (a Szlovák Tudományos Akadémia Kísérleti Gyógyszerkutató Intézetének tudományos munkatársa), Boda Pál (gépészmérnök), Böszörményi István (gimnáziumi tanár), Dr. Duray Miklós (geológus), Dr. Fónod Zoltán (egyetemi docens), Gál Sándor (lapszerkesztő, Kassa), Görföl Jenő (a Csemadok Pozsony-vidéki járás titkára), Dr. Gyimesi György (igazgató-főorvos), Kolár Péter (a Csemadok Kassa-városi titkára), Dr. Kvarda József (hivatalnok), Lacza Tihamér (a Hét főszerkesztője), Merva Lóránt (gépészmérnök), Mézes Rudolf (Csemadok járási titkár, Galánta),
78
Bödök Erika, Boda Pál, Duba Gyula, Fábry István, Gyimesi György, Gyurcsík József, Fónod Zoltán, Habán Ottó, Jégh Izabella, Krocsány Dezső, Kurucz Lujza, Lukács Tibor, Merva Lóránt, Nagy Kázmér, Petrik József, Sidó Zoltán, Szilvássy József.
152
Presinszky Lajos (a somorjai tájház vezetője), Szilvássy József (az Új Szó rovatvezetője), Dr. Varga Sándor (levéltáros). A rendkívüli választmányi ülés feladatul adta az elnökségnek, hogy az 1990. március 15-ig összehívandó rendkívüli országos közgyűlésig dolgozza ki a Csemadok új programját és alapszabály-javaslatát, készítsen új irányelveket a rendkívüli járási konferenciák lebonyolítására. Ezenkívül megbízta az elnökséget, hogy az ülés programnyilatkozatában felsoroltak megvalósítása érdekében folytasson tárgyalásokat a szövetségi és a szlovák kormány tagjaival, valamint az új politikai mozgalmak és állampolgári szerveződések vezetőivel. A járási és a helyi vezetőségek személyi változásaira nem csupán az Érsekújvári járásban, de országos szinten is, az esetek túlnyomó többségében csak 1990-ben került sor, de akkor sem olyan drámai módon, mint Pozsonyban 1989. december 6-án. Az alapszervezetek vezetőségei november és december folyamán elsősorban a magyar politikai mozgalmak helyi fórumai megalakításával voltak elfoglalva. Akárcsak a Csemadok pozsonyi székházában, az érsekújvári járási titkárságon is állandó telefonkapcsolat létesült az egyes előkészítő testületek központjaival, de amíg helyi és járási szinten a Csemadok termeit mind a három, addig a pozsonyi Csemadok-központ székháza helyiségeit (két irodát) egyedül az Együttélés vette bérbe. A lakosság főleg az Új Szó cikkei, a pozsonyi rádió magyar adásának hírei, valamint az egycsapásra felértékelődő Csehszlovák Televízió hírműsorai által tájékozódott a forradalmi eseményekről. Meg kell említeni, hogy a magyarországi médiák csehszlovákiai tudósítóitól, mindenekelőtt a budapesti rádiót és televíziót tudósító Forró Evelyntől az Együttélés és az MKDM nagy segítséget kapott (az 1992-es választások idején ez a segítség is hozzájárult ahhoz, hogy a választási koalícióban induló Együttélés Politikai Mozgalom és Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom átjusson a parlamenti küszöbön: „Kilencvenkettőben nem lett volna meg a 7,6 százalékunk, ha nincs magyar mediális támogatás“ állítja Csáky Pál a Fórum Társadalomtudományi Szemle, 1999, 1. száma, 138. oldalán). 1989. novembere - decemberében a Csemadok életében (is) lezárult egy korszak, és egy merőben új vette kezdetét. Negyven év fegyverténye - nagy számuk és hatásuk ellenére - nem a műkedvelő előadásokban és a közművelődési rendezvényekben rejlik. Ezek, akárcsak a szervezeti élet rendszeressége és hatása is, csak eszközei voltak az igazi tettnek: a szlovákiai magyarság öntudatos nemzetrésszé kovácsolásának. Miként a háború előtti és utáni kisjárások magyarsága, úgy a nagyobb egységek-beli: a pozsonyi, csallóközi, mátyusföldi, zoboraljai, honti, barsi, gömöri, kassai, bodrogközi, ungvidéki ... magyarok sem jutottak volna egymással a Szövetség szerteágazó, amellett összefogó ténykedése nélkül tettekre serkentő, alkotó kapcsolatba. A különböző jellegű helyi, járási, körzeti és országos Csemadok-rendezvények: seregszemlék, megméretések,
153
tanácskozások ... a nyolcvanas években már tartós személyes kapcsolatokká érlelték az élcsoportok szereplői, vezetői, a rendezvények szervezői, a Csemadok különböző szintű tisztségviselői ismeretségét a viszonylag nagy földrajzi távolságok ellenére is. Egymás életkörülményei, munkafeltételei és végső soron nemzetiségi gondjai és lehetőségei konkrét kapcsolatok általi megismerésének, a különbözőségük ellenére is közös problémák és a közös megoldási elképzelések kimunkálásának, a tapasztalatcseréknek rendszeresen megismétlődő lehetőségei biztosítása által a Csemadok a szlovákiai magyarság territoriális szétszórtsága, tagoltsága ellenére is kialakította a maga elitjét. A Szövetségen belüli „máskéntgondolkodók“ szűkebb körén kívül óhatatlanul megjelent a „másként máskéntgondolkodók“ és cselekvők csoportja is. A „fáklyavivők“ régióbeli szerepe, valamint régiókon átívelő kapcsolatrendszere egymást számbavevő, egymásért tenni akaró és tudó öntudatos néppé formálta a szlovákiai magyarságot. Ez a Csemadok negyvenéves magyarság-szolgálatának értelme.
154
3. A RENDSZERVÁLTÁS ÉVTIZEDE (1990-1999) 3.1. Egypártrendszeri kényszerpályáról magyar-magyar pártviszályba Az Érsekújvári járás Csemadok-története nem foglalkozhat érdemben az országos szintű belpolitikai jelenségekkel, de a járás történéseit is befolyásoló tényeket nem hagyhatja figyelmen kívül. Mivelhogy munkánk ezeket a belső szemlélő szemszögéből láttatja, nincs híján a szubjektív vélemény-nyilvánítás fogyatékosságainak. Ez minden vonatkozásban érvényes az eddigi és a következő megállapításokra is. A Csemadok-tagság túlnyomó része lelkes bizakodással kapcsolódott be az 1989 novemberében elkezdődött politikai-társadalmi átalakítási folyamatba. Ám nem ritkán, mint ahogy ezt a Csemadok lévai vezetőségében a pártállam idején ellenzékiként együttgondolkodó és cselekvő Csáky Pál, Dolník Erzsébet és Zoller Mihály életpályája is illusztrálja: 1990-től sokan, akárcsak ők is, az egymással rivalizáló szlovákiai magyar mozgalmakban politikai ellenfelekké váltak. Ez a jelenség a kommunista rendszer által üldözött Csehszlovákiai Magyar Nemzetiség (Kisebbség) Jogvédő Bizottságában, illetve annak Információs Csoportjában együtt dolgozó Duray Miklós és Janics Kálmán esetében még személyes vádaskodássá is fajult. Ugyancsak említést érdemel, hogy a magyarországi demokratikus választásokat követően elvi, generációs és talán személyes okokból is az a figyelemreméltó magyar-magyar kapcsolatrendszer alakult ki, hogy a kormányon levő MDF az ellenzéki Együttélést, míg az ellenzéki SZDSZ és FIDESZ a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (NYEE) révén kormánypárti Független Magyar Kezdeményezést (FMK) ismerte el a szlovákiai magyarság legitim politikai képviselőjének. Duray Miklós, aki FMK-s (NYEE) listán került (kooptálással) a prágai parlamentbe, amerikai útját követő első sajtónyilatkozatában azonosult az FMK Csemadokkal szembeni, tagadásra helyezkedő doktríner álláspontjával. Az ő nyilatkozata: („ ... egy pluralista politikai rendszerben, ami rövidesen kialakul és működik majd Csehszlovákiában, nem léphet fel a magyarság egy olyan szervezettel, amely a sztálinizmus maradványa. A Csemadokot le kell rombolni, és a helyén új szervezetet kell építeni ...“) 79 volt az első azon sarkított vélemények közül, amely a Független Magyar Kezdeményezés napilapjában, a Nap-ban megjelent. Az 1995 augusztusában (a 6. évfolyam 37. számával) megszűnt magyar napilappal szemben ellenérzést, a nyilatkozóval kapcsolatban pedig - ismerve Duray csemadokos múltját - bizonytalanságot váltott ki a „szocializmusban“ magát magyarságszolgálatban állónak érző Csemadok79
Nap, I. évfolyam, 1. szám, (1989.12.15.), 7.o.
155
tagokban. A Nap-pal szembeni bizalmatlanság csak fokozódott, amikor a Csemadok múltjáról és jövőjéről egyre több célirányos írást, illetve beszélgetést (Turczel Lajos, 1989.12.29., Szabó Rezső, 1990.01.02., Gyurovszky László, 1990.01.05, Tőzsér Árpád, 1990.01.26, stb.), majd Milyen legyen a Csemadok? címmel egy sorozatot is közölt a lap. Dobos László, a Csemadok 68-as elnöke, aki az 1989. szeptember 18-i Panoráma-műsorban elhangzott véleményével és azt megelőzően több Csemadok-rendezvényen való puszta megjelenésével is szilárdította a Szövetség tagjainak személye iránt megnyilvánuló bizalmát, ugyancsak a Nap-ban (Lehet-e rehabilitálni az elvesztett időt?, Nap, 1990.01.12.) sokak véleményét fogalmazta meg: ... minden általánosítás torzít, mert e vád alapján meg kell kérdeznem: ki és kik a sztálinisták a Csemadokban? A versmondók? Színjátszók? A kórustagok? Vagy a sokezer szervező, akik önerejű építkezéssel hozták létre és máig tartják a szervezetet? Mert ez így, hogy „a Csemadok sztálinista“, az elmúlt évek megpecsételéseit idézi ... A Csemadok negyvenéves múltja a szükségszerűségek, a kényszerű igazolások, a kényszerpályák története, de a hatalomnak hízelgő túllihegések, túlteljesítések, túllicitálások története is. ... Ha minősíteni kívánjuk a Csemadok múltját, elsősorban annak vezetőiről kell szólnunk ..., a hatalom mindenkori „szóvivőiről“, Lőrincz Gyuláról, Dénes Ferencről, Fábry Istvánról, Krocsány Dezsőről, s felelősségükről ... Ha a Csemadok túlélte a diktatúra negyven évét, legyen ereje megélni a demokráciát is. Ehhez önbizalomra van szüksége, s minden ereje fölszabadítására. Nem újabb megveretésre. A napilap és kiadója „Csemadok-verési“ szándékának oka az lehetett, hogy helyi, járási és országos szinten is a Szövetség a három magyar politikai mozgalom közül elsősorban a legtöbb „csemadokost“ tömörítő, a szervezetet nem ellenségként kezelő Együttélést segítette. Ezt a tényt Tóth Károly, a Független Magyar Kezdeményezés későbbi elnöke a Nap-ban (Milyen legyen a Csemadok?, 1990.05.22.) így fogalmazta meg: „Ma a Csemadok a maga szervezeti beidegzettsége folytán a hozzá közelebb álló politizálás útját járja, s meghatározó szerepet játszik a politikai mozgalmak megszervezésében.“ A nemzetrész társadalmában betöltött szerepe - s nem csupán kilencvenezres tagsága - által a Csemadok a rendszerváltás évében nem egyszerűen a legnagyobb, de a legszervezettebb egyesület volt a Magyarország határain túli magyar civil csoportosulások sorában. Sokan gondolkodtak úgy 1990-ben, hogy nemzeti megmaradást szolgáló ténykedése, a négy évtized alatt egyre tökéletesedő belső szerkezete, egyes vezetői közösségi megbecsülése és tapasztalata okán is, váljon a Csemadok politikai mozgalommá. Ez az igyekezet mindinkább erőteljesebbé vált. Ugyanakkor a pártállam évei alatt kulturális és nemzetiségi közszolgálatot vállalók sorában egyfajta ellenérzés volt tapasztalható a szlovákiai magyar társadalmi mozgásoktól eladdig elszigetelődő, és így szinte az ismeretlenségből felbukkanó politikusjelöltekkel szemben. Emiatt és egyéb félreértés, beidegződés, valamint a jogtalannak és 156
felületesnek vélt Csemadok-ellenes támadások miatt az országos, a járási és sok helyütt még a helyi Csemadok-választmányok ülései is - elsősorban az Együttélés és a Független Magyar Kezdeményezés szimpatizánsai közti - éles politikai vitákba torkolltak. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM) - kevés kivételtől eltekintve - távol maradt e torzsalkodásoktól. A Csemadok viszont - kinyilatkoztatott önmeghatározása ellenére - a kilencvenes évek elején sem maradt távol a politizálástól, de sokak igyekezete ellenére sem alakult politikai mozgalommá. Miként az egész országban, így az Érsekújvári járásban is felgyorsultak az események 1989 végén. A folyamat katalizátoraként hatott, hogy november 18-án Vágsellyén megalakult a Független Magyar Kezdeményezés, november 22-én Pozsonyban megalakult a Magyar Diákszövetség, november 24-én összeült a Csehszlovákiai Magyarok Fóruma. Ez az aktivitás kiváltotta a Csemadok járási képviselete cselekvését is: november 28-án tolmácsolta a járás „forradalmi“ szerveinek érdekvédelmi, kulturális, nyelvhasználati és oktatási álláspontját, a Csemadok-központtal pedig elégedetlenségét amiatt, hogy országos szinten nem jött létre az együttműködés az FMK-val. Ugyanakkor a járási vezetőség támogatta az országos vezetés azon álláspontját, hogy a Csemadok kulturális érdekvédelmi szervezetként kívánja összefogni a különböző pártokba és politikai mozgalmakba tömörülő, valamint a továbbra is pártonkívüliként tevékenykedő magyar nemzetiségű csehszlovákiai állampolgárokat. A járási vezetőség kétpárti (FMK kontra Együttélés) belső villongásai, az országos vezetést egyrészt elmarasztaló, másrészt támogató álláspontja ellenére a Csemadok-központ december 22-i rádiós felhívására a járás Csemadok-szervezetei (és a lakosság) december 23-án segélyadományokat gyűjtöttek és véradást szerveztek a romániai magyarok megsegítésére. Amikor 1990. március 31-én a Duray Miklós vezette Együttélés megtartotta alakuló kongresszusát, és választási szerződést kötött a március 19-én bejegyzett Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal, még inkább felerősödött a pártviszály a Csemadok járási és helyi szintjein is. A szlovákiai magyarság politizálásának új keretei és irányzatai, valamint az ezzel kapcsolatos éles vita sem gátolta a járási vezetőséget abban, hogy a Szövetség új arculatának kiművelése érdekében kérdőívvel forduljon a járás alapszervezeteihez 80.
3.2. Szervezeti élet A Csemadok tevékenységét 1990-ig országos, járási és helyi szinten általában három (szervezeti, öntevékeny művészeti és közművelődési), egymással összefüggő munkaforma alapján minősítették. Az érdekvédelem és 80
A járási konferencia napjáig választ kért az alábbi kérdésekre: Mi nyugtalanítja a járás magyar ajkú lakosságát? Mi a célunk és mi a Csemadokról vallott véleményünk? Mi a véleményünk a járási titkárság és elnökség munkájáról?
157
az érdekképviselet (ha volt) hivatalosan nem szerepelt a Szövetség programjában, illetve alapszabályában. Az ezirányú tevékenység a mindenkori (országos, járási és helyi) vezetés személyes magatartásán és lehetősége ki (nem) használásán múlott anélkül, hogy a szlovákiai magyarság számára sikeres, vagy sikertelen kultúra-, iskola-, nemzetrészmentő fel (nem) lépést hivatalosan számonkérte volna a szervezet választott szerve. Sőt! Ahogy ezt Tóth László idézett tanulmányában (239.o.) olvashatjuk: Fábry István még negyedszázad elteltével, a hetvenes évek derekán - igaz, már az 1968 utáni posztsztálinista visszarendeződés egyik elavult hittérítőjeként is a boszorkányüldözések hevületével fogalmazta meg dörgedelmes visszaemlékezését arról, hogy sokan nem átallották valamiféle „érdekvédelmi“ szövetségnek elképzelni az alakuló egyesületet, s „osztálytartalom nélkül“, egyetemesen kívánták védeni a „magyar jogokat“, mi több, „egyesek még odáig is elmerészkedtek“, hogy a Gulag lágereiből akkoriban hazaszállított, s távollétében halálra ítélt Esterházy János védelmében kívánjanak fellépni a Csemadok nevében. A Csemadok 1997-es alapszabálya már leszögezi: „a Szövetség pártoktól és kormányoktól független szervezet, amely az önigazgatás elvére épülve segíti a Szlovák Köztársaság területén élő magyarok nemzeti azonosságtudatának, kultúrájának és önérzetének megőrzését“, továbbá: „szervezi a szlovákiai magyarság kulturális életét és védi érdekeit.“ A pártállam idején elképzelhetetlen volt, hogy a belügyi szerv beleegyezett volna az érdekvédelem ilyetén meghatározásába. A Csemadok KB 1968. március 12-i állásfoglalása kivételével programszerű érdekképviselet csak 1990 után létezett a Csemadokban. A rendszerváltás előtti durvább hatalmi intézkedések elleni egyéni és csoportos ellenszegülésekről - bár tudomásunk van róluk - a jegyzőkönyvek nem vallanak. Pedig a konszolidációs visszarendeződést követően, ahogy erről Csáky Pál egyik írásában 81 is olvashatunk: „a Csemadok maradt az a legjelentősebb társadalmi erő, amely a kor szellemi áramlatainak megfelelően igyekezett elszakadni eredeti sztálinista funkcióitól, és a kulturális munka irányítása mellett egyre inkább érdekvédelmi szervezetté vált.“ Valóban így volt ez, de főleg 1977-től, amikor - a Csemadok mindhárom szintjén - nemegyszer ütközött ellenállásba a hatalmi rontó szándék. Az ellenállás egyik feltétele az volt, hogy helyi, járási és országos szinten is e feladatnak megfeleljen a Szövetség szervezeti élete. A döntéshozó, végrehajtó és ellenőrző testületek szervezési tevékenysége aligha volt nevezhető célfolyamatnak, de mint az amatőr művészeti és közművelődési tevékenységet, illetve a programban fel nem tüntetett érdekképviseletet felvállalni merő és tudó személyek pozícióba való juttatása, nagy jelentőséggel bírtak a helyi, járási és az országos tisztújító gyűlések: az, hogy mindhárom szinten érdekképviseletre is alkalmas személyek 81
Lásd: Regio, 1991., 1. sz., 144-161.o.
158
kerüljenek a vezetésbe. Ez a beépített besúgók és az elavult politikai dogmákhoz csökönyösen ragaszkodók miatt nem volt egyszerű feladat. Mint ahogy az sem, hogy a rendszerváltást követő évben (akkor már más politikai megfontolásból) a legmegfelelőbb személyek kerüljenek döntési pozícióba a Szövetség mindhárom szintjén. A Csemadok 1989. december 6-i rendkívüli országos választmányi ülésén elfogadott határozat alapján az 1990-es rendkívüli, XV. Országos Közgyűlésig mind a tizenöt járás vezetősége megszervezte a konferenciát. Tekintettel a rendkívüli járási konferencia és az úgyszintén rendkívüli országos közgyűlés időpontjára, az eladdigi szokástól eltérően december 31-ig kellett volna megtartani a tisztújító évzáró taggyűléseket. A pártcsatározások alig tették lehetővé ezt azokban a településekben, ahol a politikai transzformáció végrehajtása ugyanazokra a személyekre várt, akikre az évzáró taggyűlés megszervezése is. Ezen kívül, a járás egyes településein nagyfokú bizonytalanság volt tapasztalható, és éppen az önálló cselekvés lehetősége mutatott rá egyes szervezetek önállótlanságára. A járás 37 alapszervezete közül csupán 13 (Bény, Érsekújvár, Garamkövesd, Ipolyszalka, Kicsind, Libád, Muzsla, Nána, Nyitrakér, Párkány, Szőgyén, Udvard és Újlót) tartotta be az évzáró taggyűlés időpontját, ezért az 1990. február 3-án megtartott XXVII. Járási Konferencián egyes szervezeteket nem választott, hanem megbízott küldöttek képviselték. A járási konferencia jóváhagyta az Őszi Irma által a politikai rendszerváltás Csemadokot érintő járási eseményeit taglaló, továbbá a szervezetek és a járási választmány által biztosított, illetve végzett tagtoborzást, a művelődési és művészeti tevékenységet értékelő beszámolót. A küldöttek bensőséges hangulatban vették tudomásul, hogy 33 éves csemadokos munkaviszony után Őszi Irma nyugállományba vonul. Tevékenysége elismeréseként vezetőségi taggá választották őt. A konferencia által megválasztott „rendszerváltó“ vezetőség összetétele a következő volt: Elnök: Gémesi Károly, országgyűlési képviselő (Érsekújvár) Titkár (főállásban): Száraz Dénes, tanár (Érsekújvár) Társelnökök: Könözsi László, gépészmérnök (Párkány) Sütő Imre, kutatómérnök (Kürt) Vezetőségi tagok: Csanda Endre, közgazdász (Érsekújvár), Belák Ádám, műszaki tisztviselő (Párkány), Dániel Erzsébet, a Csemadok területi választmányának instruktora (Nána), Forró László, mérnök-tanár (Érsekújvár), Ivanics László, mezőgazdász (Udvard), Kovács Pál, gépészmérnök (Nyitrakér), Dr. Pénzes István, iskolaigazgató (Szímő), Őszi Irma, nyugdíjas (Kamocsa), Szabó János, műszaki tisztviselő (Érsekújvár). A rendkívüli országos közgyűlés küldötteként megválasztottak névsora a következő volt: Benyák Mária (Fűr), Boócz Mária (Párkány), Botlik Antal (Ipolyszalka), Botlik Jolán (Ipolyszalka), Blaskó László (Érsekújvár), Czuczor
159
Irén (Andód), Csabai István (Tardoskedd), Csémy Éva (Szímő), Csicsay Alajos (Párkány), Dániel Erzsébet (Nána), Dániel Zoltán (Nána), Diósi Gábor (Kicsind), Ďurica Róbert (Szímő), Forró László (Érsekújvár), Gaál Gyula (Csúz), Gémesi Károly (Érsekújvár), Hajdú Vilmos (Szőgyén), Hammersmidt János (Muzsla), Horváth István (Bény), Hóka László (Kürt), Himmler György (Párkány), Izrael Ferenc (Bajta), Ivanics László (Udvard), Juhász Jenő (Köbölkút), Kantár Éva (Szímő), Kovács Pál (Nyitrakér), Kovács Ferenc (Szőgyén), Könözsi László (Párkány), Matuska Imre (Udvard), Molnár Béla (Újlót), Nagy Imre (Érsekújvár), Ölvedi Aladár (Érsekújvár), Őszi Irma (Kamocsa), Pálinkás Ferenc (Szőgyén), Puskás Árpád (Zsitvabesenyő), Retkes János (Kőhídgyarmat), Sidó Zoltán (Érsekújvár), Szabó János (Érsekújvár), Sütő Imre (Kürt), Szabó Dénes (Nyitrakér), Száraz Dénes (Érsekújvár), Takács Zsuzsanna (Kamocsa), Tanka Lajos (Zsitvabesenyő), Tóth Júlia (Kéménd), Udvardi Péter (Kisújfalu), Varga János (Garamkövesd), Varga Béla (Köbölkút), Vincze Károly (Kicsind). A járási konferenciák után Pozsonyban ülésező XV. (rendkívüli) Országos Közgyűlés (1990. március 10.) elsősorban a program és az alapszabály javaslata megvitatásával, valamint az új szervek megválasztásával foglalkozott. Az Érsekújvári járásból Dr. Csicsay Alajos (Párkány), Gémesi Károly, Dr. Liszka József, Sidó Zoltán, Száraz Dénes (Érsekújvár), valamint Sütő Imre (Kürt) került az Országos Választmányba. Az OV vezetőségébe a következőket választották meg: Elnök: Sidó Zoltán (főállásban) Társelnökök: Dobos László és Dr. Szabó Rezső az SZNT képviselői Főtitkár: Neszméri Sándor (főállásban) Titkár: Bárdos Gábor (főállásban) Vezetőségi tagok: Dr. Bauer Győző (az SZTA Kísérleti Gyógyszerkutató Intézetének igazgatója), Dr. B. Kovács István (múzeumigazgató), Csáky Károly (pedagógus), Duka-Zólyomi Árpád (az SZNT képviselője), Gál Sándor (lapszerkesztő), Dr. Gyimesi György (igazgató-főorvos), Dr. Gyurcsík Iván (az Együttélés főtitkára), Dr. Kardos István (főiskolai adjunktus), Kmeczkó Mihály (dramaturg), Kolár Péter (a kassai Thalia Színpad vezetője), Kovács László (tanár), Dr. Kvarda József (az SZNT képviselője), Lacza Tihamér (főszerkesztő), Dr. Máté László (pedagógus), Mézes Rudolf (a Csemadok járási titkára), Dr. Puntigán József (matematikus). A pártsemlegesség (ám egyáltalán nem apolitikus magatartás) megmutatkozott a közgyűlési határozatban is, melyben az országos vezetőség (egyebek közt) feladatul kapta, hogy indítványozza a szlovákiai magyarság kollektív bűnösségének erkölcsi elítélését, szorgalmazza a különböző nemzetiségi kisebbségi mozgalmakkal való tanácskozásokat és e szervezetek közös fellépését, 160
a Szövetség szervei és szervezetei minden szinten készítsék fel a Csemadok tagságát az általános és a helyhatósági választásokra, a népszámlálásra és az alkotmánytervezet nyilvános vitájára. A közgyűlési határozat értelmében a járás egyes Csemadok alapszervezetei (például Bény, Köbölkút, Párkány, Szőgyén, Udvard ... ) a 2. világháború utáni első demokratikus választások előtt sorra szervezték a lakossági fórumokat a magyar politikai mozgalmak képviselői részvételével. Ipolyszalkán Csáky Pál és Popély Gyula tartott előadást, Érsekújvárott Dobos László, Duray Miklós, Duka-Zólyomi Árpád, Rózsa Ernő, Szabó Rezső, Öllős László, Tóth Károly, Csáky Pál és Janics Kálmán, Nánán Gyurcsík Iván és Szabó Rezső. A Csemadok-szervezetek - kevés kivételtől eltekintve - mindenhol megszervezték a polgármester-jelöltek bemutatkozását, és nem kevés részük volt abban, hogy még a magyarok által kisebb részarányban lakott településeken is (például Érsekújvárott) a Csemadok által támogatott jelölt lett a polgármester. A XV. Országos Közgyűlést követően az alapszervezetek kísérletet tettek - önálló jogi személyből adódóan - önmaguk átalakítására. A módosított alapszabály értelmében megfogalmazott újszerű feladatrendszer példájaként álljon itt az érsekújvári alapszervezet által kidolgozott működési elképzelés: „Az alapszervezet élén az elnök áll, az ügyvitel vezetését a titkár végzi. Munkájukat az egyes szakbizottságok tevékenységét irányító alelnökök (5) segítik. a) A kulturális szakbizottság a szervezet irodalmi köre, színjátszó-csoportja, társastánc klubja, énekkara, irodalmi gyermekcsoportja, a Stúdió erté, a Thain János Honismereti Klub, a Kassák Lajos Ifjúsági Klub, a Képzőművészetet Kedvelők Klubja és az Ügyes kezek klubja tevékenységének egyeztetését látja el az egyes csoportok, illetve klubok vezetőivel karöltve. b) Az érdekvédelmi szakbizottság az FMK-val, illetve a többi magyar politikai mozgalommal közösen képviseli a tagság érdekeit a helyi hatóságoknál. c) A szervezési szakbizottság feladata a tagnyilvántartás, valamint az alapszervezet, illetve annak kulturális szakcsoportjai által szervezett rendezvényeinek propagálása a városban és környékén. d) A gazdasági szakbizottság szervezi meg a székház bérbeadásával, illetve karbantartásával kapcsolatos bevételek és kiadások, továbbá a tagdíjakból, a jelmezkölcsönzésből és a szervezet egyéb tevékenységéből származó anyagi vonzatú tevékenység ügyvitelét, folyósítja az alapszervezet alkalmazottai bérét. e) A műszaki szakbizottság biztosítja a székház karbantartását és az egyes szakcsoportok által igényelt feltételeket.“ Az alapszervezet vezetősége azt tervezte, hogy - gazdasági alapon - zene- és nyelvoktatást valamint egyéb gazdasági tevékenységet is végez. Az új működési alapelv nem valósult meg: a vezetőség által tervezett szakbizottságok nem
161
váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, maradt a feladatok hagyományos elosztása. Az elképzelés közlését az indokolja, hogy az olvasó áttekintést kapjon arról, mi mindennel foglalkozott, hányféle kulturális aktivitást fogott át egy alapszervezet a kilencvenes évek elején. A Csemadok járási titkársága az alapszervezetek gyorsabb tájékoztatása céljából 1990 január végétől Figyelő címmel egy sokszorosított - a titkárságnak fénymásolója nem lévén egyszerű nyomdafestékes sokszorosítással készült A5-ös formátumú tájékoztatót adott ki. Az országos közgyűlésről (pro és kontra) a küldöttek véleményét a Figyelő második száma közölte. „Tetszett: a csehszlovákiai magyarság sorsa iránt érzett féltő, felelősségteljes felszólalások nagy száma, a demokrácia és a jogállam igénye, a nemzeti identitásunkat, kultúránkat, történelmünket tiszteletben tartó, demokratikus, szabad és szuverén Csehszlovákia iránti óhaj kinyilatkoztatása, a csehszlovákiai magyarság önazonosság-tudatának, önismeretének és szellemi potenciálja fejlesztésének igénye, a magas fokú politikai gondolkodás, a csehszlovákiai magyar politikai mozgalmaktól megkövetelt koalíciós együttműködés (az az egyhangú elvárás, hogy az FMK, az Együttélés és az MKDM, valamint a Csemadok félretéve a vélt vagy valós sérelmeket közös megegyezéssel dolgozzon), a választási törvénnyel kapcsolatos aggodalmak kifejtése. Nem tetszett: nem történt kísérlet a Csemadok szerkezeti átalakítására, sem a csökkentett állami dotáció okozta gondok megoldására, az országos választmány 21 tagú vezetőségében nincs minden járás képviselve, s ezáltal a szükséges információcsere sincs biztosítva, a küldöttek nem kaptak választ arra a kérdésre, hogy mit jelent majd a járási vezetőség és az alapszervezetek jogi önállósága, a közgyűlés túlságosan politikai jelleget öltött, több szó esett az aktuálpolitikáról, mint a kultúráról.“ A járási konferenciákon a három magyar politikai mozgalom híveinek szócsatája általában a járási elnök politikai hovatartozása szerint nyert végkifejletet, ezért az 1990-es országos közgyűlés küldöttei a vitát ott folytatták (a magyar politikai mozgalmak vezérkara jelenlétében), ahol a járási vitazárót saját szempontjukból sérelmesnek minősítették. Ráadásul országos szinten egy negyedik vonulat is véleményt nyilvánított az általa demokratikusabbnak vélt közelmúltról. Sokak számára kijózanítólag hatott a közgyűlés politikai
162
egymásnak feszülése. Lehetséges, hogy ennek hatására fogalmazódott meg a Figyelő közgyűlési tetszett - nem tetszett záradéka: „Véssük jól az emlékezetünkbe! A csehszlovákiai magyarság politikai mozgalmai, lehet hogy erősek lesznek egykoron, és reméljük, már a választásokon. De még nagyon messze az az idő, hogy valamelyik mozgalom a Csemadokhoz hasonlóan mozgósítani tudja szinte az egész ország magyarlakta területének lakosságát. Ezt a Csemadok újra bizonyította a XV. Országos Közgyűlésen.“ A Csemadok Járási Választmányának Vezetősége 1990-ben nyolc alkalommal (a vezetőség tagjainak átlag 80,2%-os megjelenése mellett), míg a Választmány két alkalommal ülésezett (a tagok 85,5%-os megjelenése mellett). A járás 37 alapszervezete 330 vezetőségi és 36 évzáró taggyűlést (ezenkívül 35 évközi taggyűlést) tartott. Az évközi taggyűléseken a tagság a szervezet időszerű eseményein kívül megismerkedett a demokratikus választások szabályaival (34 településen), az új adótörvénnyel (2 településen), találkozott a magyar politikai mozgalmak képviseletével (7 településen), és egyéb, főleg aktuálpolitikai tájékoztatásban részesült (9 településen). A szervezeti életben egy új jelenséggel szembesülhettünk, s ez csak alátámasztja a korábban leírtakat, miszerint a szervezetek jegyzőkönyvei nem saját használatra, hanem a felettes szervnek készültek. A demokráciából adódó jogalanyiságot sokan (ez alól még a járási titkárság sem kivétel) úgy értelmezték, hogy nem szükséges emlékeztetőt, illetve jegyzőkönyvet készíteni (ennek a gyakorlatnak jelen munkánk elkészítésekor is tapasztaljuk hátrányait). Az első demokratikus esztendőt a Csemadok járási vezetősége komplex módon értékelte. Megállapítást nyert, hogy általános hanyatlás volt tapasztalható majdnem minden alapszervezetben. Ennek okait a vezetőség a nagy társadalmi átalakulást kísérő zavaró jelenségek hatásával: a Csemadokot, mint a pártállam „maradványát“ ért támadások és bomlasztási szándékok felerősödésében, a parlamenti és a helyhatósági választásokra való felkészülést kísérő fokozott politikai aktivitásban, ugyanakkor a kisebb szervezetek tanácstalanságában látta. Megállapítást nyert, hogy az új lehetőségek gyors értékrend-váltást jeleznek, különböző csoportok „kulturális rendezvény“ címen inkább üzleti vállalkozást és nyereségi lehetőséget láttak a valamikor kimondottan „csemadokos“ vendégműsorok szervezésében. Találóan írja e jelenségről kitűnő tanulmányában Tóth László: „erőteljes ízlésbeli átalakulásoknak is tanúi lehettünk az utóbbi majdnem egy évtizedben, s gyökeresen megváltoztak a kultúrafogyasztói szokások is ... A tévéből ismert magyarországi sztárok haknibrigádjai fellépési rohamainak, illetve egyéb népszerű együttesek és társulatok nem éppen fényes színvonalú, ám méregdrága dél-szlovákiai portyáin szintén a szlovákiai magyar kultúra látja kárát.“ 82
82
Tóth László: Köz-művelődés-történet, In: A (cseh) szlovákiai magyar művelődés története, 1918-1998, II., Ister, Budapest, 1998, 321.o.
163
Az évértékelés érintette a szlovákiai magyar politikai mozgalmak közti villongásainak a Csemadokra való hatását is, amiről az írásos összefoglaló ezt állapítja meg: „A csehszlovákiai magyar politikai mozgalmak nézetkülönbségein felül tudtunk emelkedni ... a kezdeti Csemadok-ellenes kirohanások után mindnyájunk számára világos, hogy a politikai mozgalmak nem helyettesíthetik a Csemadokot, mint ahogy a Csemadok sem tudta pótolni a múltban hiányzó politikai mozgalmakat.“ A járás vezetősége az 1991-es év fő feladatai kitűzésekor utalt az egyre szűkösebb anyagi lehetőségekre és feladatul adta önmagának a magyar kultúrát anyagilag támogató vállakozók megkeresését, a Rákóczi Szövetséggel való együttműködést, ugyanakkor a Csemadokból leválni készülő szakmai társaságok mindennemű támogatását is. Ilyen előzményei voltak az 1991-es járási konferenciának és az ugyanebben az évben ülésező országos közgyűlésnek. A XXVIII. Járási Konferencia (1991. március 16.) a következő vezetőséget választotta: Elnök: Gémesi Károly, az FMK országgyűlési képviselője (Érsekújvár) Alelnökök: Belák Ádám, műszaki tisztviselő (Párkány) Sütő Imre, kutatómérnök (Kürt) Titkár: Száraz Dénes, a Csemadok főállású alkalmazottja (Érsekújvár) Vezetőségi tagok: Búcsi Teréz, tanító (Párkány), Dániel Erzsébet, a Csemadok instruktora (Nána), Fodor Attila, mérnök-tanár (Érsekújvár), Ivanics László, mezőgazdász (Udvard), Kovács Pál, gépészmérnök (Nyitrakér), Mácsadi János, agrármérnök (Kéménd), Nagy Imre, gépészmérnök (Érsekújvár), Őszi Irma, nyugdíjas (Kamocsa), Dr. Pénzes István, iskolaigazgató (Szímő). A konferencia az alábbi programnyilatkozatot hagyta jóvá: Az elmúlt évtizedek társadalmi deformációi, visszásságai, a pártállam struktúrái a Csemadok munkájában is jelen voltak. A „demokratikus centralizmus“ gyakran megkötötte a járási bizottság kezét, mely egyrészt a fentről jövő központi utasításoknak, másrészt a kommunista párt járási bizottsága direktív politikájának engedelmeskedve volt kénytelen irányítani az alapszervezeteket. Az ezek vezetőségeiben társadalmi munkában tevékenykedők viszolyogva fogadták a felsőbb utasításokat, s hatásukra egyre közömbösebbek lettek a Csemadokkal szemben. Az alapszervezetek munkája ezáltal stagnált és sok esetben csupán a tagsági illetmény kifizetésére korlátozódott. A kézi irányítású, felsőbb utasításokat követő munka esetleg az ötvenes években volt hatékony, amikor egyáltalán örülhettünk, hogy létezik egy magyarokat tömörítő kulturális szervezet, de napjainkban már egyre nyilvánvalóbbá vált e gyakorlat tarthatatlansága. A Csemadok Járási Bizottsága nem válhatott egyeztető kapoccsá a központ és az alapszervezetek között, tevékenysége sok esetben az utasítások végrehajtására, illetve közvetítésére szorítkozott.
164
A közművelődési és az amatőr művészeti munkában elért vitathatatlan sikerek elismerése mellett le kell szögeznünk, hogy a Csemadok nem tudta mindig képviselni tagsága jogos társadalmi és egyéni igényeit, ezáltal a nemzetiségi lét számos területe stagnált, illetve visszafejlődött. Annak érdekében, hogy a Csemadok hozzá tudjon járulni a társadalom radikális átalakulásához és önmaga megújulásához, a járás szervezeteinek tagsága támogatja a Nyilvánosság az Erőszak Ellen polgári kezdeményezés programját és szorosan együtt kíván működni a Független Magyar Kezdeményezéssel, amely a Nyilvánosság az Erőszak Ellen szerves része. Jelenleg az FMK-ban látjuk azt a politikai erőt, amely biztosítani képes nemzetiségünk alapvető jogait, beleértve nemzetiségünk képviseletét a különböző szervekben és intézményekben. Az együttműködés eredményeként a Csemadok tagjai aktív FMK-tagokká válhatnak, és az FMK keretében politikai tevékenységet is kifejthetnek. A Csemadok viszont váljon olyan érdekvédelmi kulturális társadalmi szövetséggé, amely egyesíti a különböző pártokba tömörülő és a párton kívüli magyar nemzetiségű lakosokat országunkban. Ily módon megőrizhetjük a Csemadok százezres tagságát is, amely által Európa legnagyobb nemzetiségi szövetségének mondható. A Csemadok járási szervezete a kulturális munka terén felvállalja az elmúlt évek sikeres munkaformáit, továbbra is szervezni fogja az összes közművelődési és amatőr művészeti rendezvényt. A kulturális autonómia megvalósítására kell törekednünk, valamint az ehhez szükséges nemzetiségi intézményrendszer kialakítására. Kulturális tevékenységünk színvonalának emelése érdekében az aktivitás jellegének megfelelő szakértői csoportot akarunk bevonni a szervezésbe és a rendezésbe. Az eddiginél több magyarországi szakelőadót és művészt szeretnénk meghívni rendezvényeinkre. A kulturális munka terén a bevált munkaformákat újakkal szándékozzuk kiegészíteni, melyekkel egy magasabb szintű kulturális igényt is ki szeretnénk elégíteni (komolyzenei koncertek, előadóestek, tárlatok stb.). A Csemadok járási szerve az FMK csoportjaival együttműködve fölvállalja járásunk magyar nemzetiségű lakosainak érdekvédelmét, ennek érdekében szorgalmazza: a) létrehozni az alkotmányos jogok alapján az önrendelkezés megfelelő nemzetiségi szerveit és a végrehajtó szervek minden szintjén biztosítani a magyar nemzetiség arányának megfelelő valós képviseletet b) átalakítani járásunk nemzetiségi iskolahálózatát (óvodákat, alapiskolákat, gimnáziumokat, szakközépiskolákat, szakmunkásképzőket) a magyar nemzetiségű lakosság arányának és igényének megfelelően c) a kétnyelvűség következetes betartását a 144/68-as alkotmánytörvény értelmében a járás magyar és vegyes lakosságú helységeiben (helységnevek, utcanevek, feliratok, hirdetések kétnyelvűségét, valamint az irányító szervek és intézmények tisztségviselői magyar nyelvtudását) 165
d) nemzetiségi kulturánk ápolása és hagyományaink megőrzése érdekében képviselni minden olyan helyi kezdeményezést, amely tájházak létrehozására, szobrok, emléktáblák felállítására, illetve elhelyezésére, műemlékeink védelmére, és más hasonló jellegű vállalkozásokra irányulnak e) megvalósítani a nemzetiségi érdekvédelem sajátos járási módozatait anélkül, hogy központi kezdeményezésekre várnánk f) a Csemadok felvételét a Magyarok Világszövetségébe. Szervezeti életünkben szakítunk a „demokratikus centralizmus“ elvével. Horizontálisan szerveződünk. Ebből kifolyólag minden alapszervezet önálló jogi személy, amely az önigazgatás elve alapján a járási és a központi szervtől függetlenül képviseli tagsága érdekeit és igényeit a helyi hatóságoknál. A Csemadok Járási Bizottsága koordinációs szerv, amelyet a járási konferencián választanak meg titkos szavazással az alapszervezetek javaslata alapján. Az országos és a járási választmány, valamint a járási választmány vezetőségének tagjai az alapszervezetüknek felelnek munkájukért. Megszüntetjük az ellenőrző bizottságot. A járási bizottság és az alapszervezetek munkáját egy gazdaságijogi tanácsadói testület segíti majd. A járási szerv programnyilatkozatára aligha volt jellemző a Csemadok által deklarált pártsemlegesség. Ezen túlmenően, az FMK melletti egyértelmű kiállás nem a tagság többségének politikai véleményét tükrözte. Az 1992. évi júniusi parlamenti választások eredményei egyértelműen alátámasztják a fenti megállapítást. Az önálló listával induló Magyar Polgári Párt (az FMK utódja) az Érsekújvári járásban 8 809 (9,58%), az Együttélés-MKDM koalíció pedig 27 766 érvényes szavazatot (30,19%) szerzett, amivel a járásban első helyre került. A járási konferenciákat követő XVI. Országos Közgyűlésen (Galánta, 1991. április 27-28.), melyre a Csemadok történetében először nem Pozsonyban került sor, számos romániai és vajdasági magyar, illetve magyarországi szervezet és egyesület, valamint a hazai magyar politikai mozgalmak is képviseltették magukat. Az új program és alapszabály megvitatása során olyan döntés (is) született, hogy a kelet-szlovákiai régiót (az akkori Közép- és KeletSzlovákai Kerületet) központi titkárral kell megerősíteni, továbbá (az alapszabály-javaslat többszöri módosítását követően), hogy meg kell szüntetni a függetlenített (főállású) elnöki státust. Az Érsekújvári járás szervezeteinek képviseletében az új vezetőségbe a következőket választotta meg a közgyűlés: Dr. Csicsay Alajost Párkányból, Dániel Erzsébetet Nánáról, Gémesi Károlyt Érsekújvárból, Dr. Liszka Józsefet Érsekújvárból, Sidó Zoltánt Érsekújvárból, Sütő Imrét Kürtről és Száraz Dénest Érsekújvárból. Az Országos Vezetőség Választmányának összetétele így alakult: Elnök: Dr. Bauer Győző, az SZTA Kísérleti Gyógyszerkutató Intézetének igazgatója (Somorja) Alelnökök: Gál Sándor, lapszerkesztő (Kassa) 166
Dr. Szabó Rezső, az Együttélés országgyűlési képviselője (Pozsony) Főtitkár: Sidó Zoltán, a Csemadok főállású munkatársa (Érsekújvár) Titkárok: Dr. Máté László, a Csemadok főállású munkatársa (Kassa) Bárdos Gábor, a Csemadok főállású munkatársa (Somorja) A vezetőség tagjai: Ambrus Ferenc a Csemadok rozsnyói járási titkára, Dr. Bajnok István, az Együttélés országgyűlési képviselője (Komárom), Csáky Károly, tanár (Ipolyság), Csáky Pál, az MKDM országgyűlési képviselője (Léva), Dobos László, az Együttélés országgyűlési képviselője (Pozsonypüspöki), Duka-Zólyomi Árpád, az Együttélés országgyűlési képviselője (Pozsony), Ferencz József, tanító (Rimaszombat), Fuksz Sándor, vállalkozó (Nagykapos), Kolár Péter, a Thalia Színház igazgatója (Kassa), Kovács László, gimnáziumi igazgató (Egyházgelle), Dr. Kvarda József, az Együttélés országgyűlési képviselője (Csenke), Lacza Tihamér, főszerkesztő (Pozsony), Lovász Attila, a ČSTK tudósítója (Pozsony), Mézes Rudolf, a Galántai járás Csemadok titkára, Puntigán József, matematikus (Losonc), Dr. Révész Bertalan, tanszékvezető főiskolai docens (Nyitra), Száraz Dénes, a Csemadok érsekújvári járási titkára, Urbán Aladár, tanár (Ipolybalog), Dr. Végh László, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnökének szaktanácsadója (Somorja), Vojtek László, a Pozsonyi Autógyár tervezőirodájának vezetője (Szenc). A vezetőség póttagjai: Gubík Jenő, gimnáziumi igazgató (Zselíz), Mag József, agrármérnök (Nagykürtös), Ulmann István, vállalkozó (Rozsnyó), Dr. DukaZólyomi Emese, az Egyetemi Könyvtár zenei osztályának vezetője (Pozsony). Annak ellenére, hogy a XVI. Országos Közgyűlést követően a Csemadok apparátusa (központi és járási szinten egyaránt) karcsúsításon ment át, anyagiak hiányában veszély fenyegette az országos rendezvényeket. Az egyre inkább kiéleződő gazdasági és nemzetiségi helyzet rányomta bélyegét a járási konferenciákra és az országos közgyűlésre is. 1993. január 1-jétől önállóvá vált Szlovákia. Ez a tény abból adódóan, hogy a választásokat Vladimír Mečiar politikai mozgalma nyerte, új helyzetet teremtett a Csemadok számára: csökkent a költségvetésnek a nemzetiségi kultúrára (a Csemadok támogatása 1994-ben 10 598 300,- 1995-ben 4 130 000,1996-ban 0, 1997-ben 0, 1998-ban 0,) és oktatásra fordítható összege, erősödött a magyarellenesség. Ilyen politikai légkörben zajlottak az 1993-as területi konferenciák és az országos közgyűlés is. A XXIX. Területi Konferencia (1993. március 6.) a következő vezetőséget választotta: Elnök: Sidó Zoltán, a Komáromi Városi Egyetem igazgatója (Érsekújvár) Alelnökök: Belák Ádám, technikus (Párkány) Száraz Dénes, gimnáziumi tanár (Érsekújvár) Titkár: Dániel Erzsébet, függetlenített munkaerő (Nána) Vezetőségi tagok: Búcsi Teréz, tanító (Párkány), Gémesi Károly, a Szerszámkutató Intézet vezérigazgatója (Érsekújvár), Halász Kálmán,
167
vállalkozó (Zsitvabesenyő), Hóka László, az MKDM központi titkára (Kürt), Kovács Pál, gépészmérnök (Nyitrakér), Őszi Irma, nyugdíjas (Kamocsa), Dr. Pénzes István, iskolaigazgató (Szímő). A Dunaszerdahelyen tanácskozó Csemadok XVII. Országos Közgyűlésén (1993. április 3-4.) megállapítást nyert, hogy a vezetőség az értékelt időben 16 alkalommal ülésezett, áttekintette az egyes évek költségvetését, értékelte a Szövetség Csemart vállalatát és a Hont Kiadót, jelentéseket hallgatott meg a szórvány- és peremmagyarok anyanyelvi kultúrájáról, a szlovákiai magyarság történelmi és kulturális emlékeiről, valamint a szakmai társulások tevékenységéről. Az Országos Választmány vezetősége 1991 és 1992 között a 71 függetlenített munkatárs létszámát 59,6-re (16%-kal) csökkentette. E létszámcsökkentés következtében a központban a következő főállású alkalmazottak dolgoztak (a zárójelben a munkaerők számát tüntetjük fel): főtitkár (1), titkár (2), személyzeti munkával és külkapcsolatokkal megbízott előadó (1), gazdasági osztályvezető (1), a gazdasági osztály szakelőadói (5), az Országos Kulturális Ünnepély és az Országos Népművészeti Fesztivál igazgatója (0,5), levéltáros (1), gépkocsivezető (3), karbantartó (1), adminisztratív munkaerő (1), adminisztrátor (0,5). Az egyes szakmai társaságok munkáját a központ azzal (is) támogatta, hogy teljes, illetve csökkentett munkakötelezettséggel alkalmazta az egyes társaságok ügyintézőit: Anyanyelvi Társaság (0,5), Csehszlovákiai Magyar Amatőr Színjátszók Egyesülete (1), Folklórszövetség (1), Szőttes szervező titkára (1), Szőttes művészeti vezetője (1), Néprajzi Társaság (0,3), Tudományos Társaság (1), Zenebarátok Társasága (0,5), Könyvbarátok Társasága (0,5), a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának ügyintézője (0,3). Az egyes járásokon (a területi választmányok titkárságain) 1993. március 31-ig összesen 35 függetlenített személy, az érsekújvári titkárságon 2,5 munkaerő dolgozott. A közgyűlés megválasztotta az Országos Választmány Vezetőségének tagjait és póttagjait: Elnök: Dr. Bauer Győző, az SZTA Kísérleti Gyógyszerkutató Intézetének igazgatója (Somorja) Alelnökök: Dr. Bajnok István, pszichiáter-főorvos (Komárom) Dr. Szabó Rezső, nyugdíjas (Pozsony) Vezetőségi tagok: Balajti Lajos, iskolaigazgató (Tornalja), Dékány György, agrármérnök (Komárom), Duka-Zólyomi Árpád, az Együttélés országgyűlési képviselője (Pozsony), Fehér Sándor, technikus (Nyitra), Fuksz Sándor, vállalkozó (Nagykapos), Galcsik Károly, a Csemadok járási titkára (Losonc), Kajtor Pál, agrármérnök (Léva), Kolár Péter, a Thalia színház igazgatója (Kassa), Mihályi Molnár László, gimnáziumi igazgató (Szepsi), Nagy Ernő, iskolaigazgató-helyettes (Nagymegyer), Dr. Kamenár Éva, az Amatőr Színjátszók Egyesületének titkára (Pozsony), Dr. Rózsa Ernő, az Együttélés
168
országgyűlési képviselője (Galánta), Sidó Zoltán, a Komáromi Városi Egyetem igazgatója (Érsekújvár), Vojtek László, a Pozsonyi Autógyár tervezőirodájának vezetője (Szenc). Az új alapszabály értelmében a Csemadok főállású főtitkára (Dr. Végh László) és titkárai (Dr. Máté László és Bárdos Gábor) mint a végrehajtó szerv munkatársai nem voltak tagjai a vezetőségnek. Őket nem választás, hanem pályázat alapján iktatták be tisztségükbe. Az Érsekújvári járás szervezetei képviseletében az országos közgyűlésen a következőket választották meg az országos választmányba: Dr. Csicsay Alajost (Párkány), Kantár Évát (Szímő) és Plichta Pétert (Érsekújvár). A Csemadok XXX. Területi Konferenciáján (1996. május 1.) a következő vezetőséget választották: Elnök: Sidó Zoltán, a Komáromi Városi Egyetem igazgatója (Érsekújvár) Alelnökök: Száraz József, Udvard község polgármestere Belák Ádám, technikus (Párkány) Választmányi tagok: Benefi László, polgármester (Kéménd), Búcsi Teréz, tanító (Párkány), Dávid Mónika, tanító (Ipolyszalka), Gémesi Károly, kutatóintézeti vezérigazgató (Érsekújvár), Hóka László, az MKDM központi titkára (Kürt), Kantár Éva, tanító (Szímő), Kovács Pál, gépészmérnök (Nyitrakér), Őszi Irma, nyugdíjas (Kamocsa), Sárai Zoltán, agrármérnök (Szőgyén), Száraz Dénes, tanár (Érsekújvár). Az alapszabály értelmében a területi választmány titkára nem tagja az elnökségnek, beosztásába (főállásban) pályázat alapján kerül. A járási konferenciát követően Dániel Erzsébet lett a titkár. A Csemadok XVIII. Országos Közgyűlése (1997. március 22-23.) Pereden tanácskozott. Az ebből az alkalomból kiadott „a Hét“ különszámában Dr. Bauer Győző, aki 1991-től 1997-ig volt a Csemadok országos elnöke, a közgyűlés elé szánt gondolataiban megállapítja: „Az asszimiláció elleni védekezés, az azonosságtudat megtartása, az anyanyelvi kultúránk és iskoláink megőrzéséért folytatott harc tovább folytatódik, pedig pár éve azt reméltük, hogy erre talán nem lesz már szükség. Ilyen szempontból nagy jelentőséggel bírnak a gyűléseket felváltó közösségalkotó helyi, területi, vagy regionális találkozók, a regionális és az országos rendezvények és tanácskozások, kiadványok, a határainkon kívüli kisebbségi, vagy többségi magyar kulturális csoportokkal, szervezetekkel való közös rendezvények. A fásultságból való kilépéshez az említetteken kívül nagyban hozzájárult hazánkban a kisebbségekkel szembeni barátságtalan környezet, s a hatalom ama igyekezete is, amely legszívesebben több tucat aprócska, könnyen megsemmisíthető jelentéktelen kulturális csoportosulásra, helyi csoportra bomlasztana bennünket... A jövő érdekében a reménytvesztett tagadás, az öncélú destruktív visszatekintgetés helyett, teremtő és alkotó erőket kell felszabadítanunk. Merjünk bátran álmodni, mert határozott, távolbamutató célok nélkül nem lehet jövőt teremteni.“ Kolár Péter, a XVIII. Országos Közgyűlésen megválasztott
169
főállású elnök ugyanebben a különszámban a Csemadok munkatársainak kényszerű elbocsátásáról megállapítja: „Az 1995-ös esztendőben az állami költségvetés több mint 60%-os csökkentése miatt kénytelenek voltunk kivétel nélkül megválni néprajzos, nyelvész, zenetudós, irodalmár, népművelő, jogász és egyéb szakembereinktől el kellett búcsúznunk területi titkárságaink összes dolgozójától. Egyidejűleg, a túlélés érdekében, területi választmányaink független jogalanyiságot kaptak“. Az, hogy a jogalanyiság a járási titkárságok irodahelységeinek feladását is jelentette, s az hogy a kényszerhelyzetben milyen megoldásokat találtak, híven tükröződik Dániel Erzsébet járási titkár helyzetjelentésében: „1996. március 1-től anyagi okokból Udvardra költözött a járási iroda. Száraz József udvardi polgármester mentette meg a titkárságot. Az iroda másik részének a Csemadok párkányi alapszervezete adott helyet ingyen és bérmentve. A titkár egy évig szerződéses alapon végezte teendőit. 1997 januárjától fizetett alkalmazottként dolgozik ... Harmadik irodánk Kovács Ferenc polgármester jóvoltából Köbölkúton van. Talán egyedül az országban mozgóirodaként végzem a teendőimet az önkormányzatok segítségével és az alapszervezetek jóvoltából.“ A XVIII. Országos Közgyűlés a beszámolókat követően jóváhagyta a Szövetség módosított alapszabályát és programját, elfogadta a tevékenységről és a gazdálkodásról szóló beszámolót, tudomásul vette a területi választmányok és a szakmai társaságok által az Országos Tanácsba delegált tagokat, megválasztotta az Országos Tanács Vezetőségét, illetve a vezetőség póttagjait. Elnök: Kolár Péter, a Thalia Színház igazgatója (Kassa) Alelnökök: Grendel Lajos, író (Pozsony) Köteles László, országgyűlési képviselő (Szepsi) Urbán Aladár, tanár (Ipolyvarbó) Vezetőség tagjai: Auszten László, iskolaigazgató (Tany), Balajti Lajos, iskolaigazgató (Tornalja), Dr. Bauer Győző, a Szlovák Tudományos Akadémia Kísérleti Gyógyszerkutató Intézetének igazgatója (Somorja), Bárdos Gyula, országgyűlési képviselő (Szenc), Huszár László, járási Csemadok-titkár (Dunaszerdahely), Dr. Rózsa Ernő, ügyvéd (Galánta), Száraz József, polgármester (Udvard). Az Országos Választmány Vezetőségének póttagjai: Duka-Zólyomi Árpád, országgyűlési képviselő (Pozsony), Hóka László, az MKDM szervező titkára (Kürt), Mézes Rudolf, járási Csemadok-titkár (Galánta), Vörös Attila, mérnöktanár (Rimaszombat). Az új alapszabály X. cikkelyének 2. pontja szerint „az elnök létrehozza a Szövetség Országos Tanácsának irodáját és ellenőrzi annak tevékenységét, pályázat alapján annak vezetésére és működésének biztosítására vezető titkárt nevezhet ki.“ Az erre a posztra kiírt pályázatot Berényi József nyerte el, aki 1998 decemberétől 1999 március végéig töltötte be ezt a tisztséget, míg a titkári
170
munkát Görföl Jenő végezte. 1999 áprilisával tulajdonképpen megszűnt a központi iroda, egyetlen fizetett alkalmazottja (Merva Tamás) a legszükségesebb adminisztrációs feladatok ellátását biztosítja. Az első fejezet egyik megállapítása - „ ... a pártállam éveiben a politikai rendszer támogatói és ellenzői (más nem lévén) ... a Csemadokban lelték meg a nemzeti megmaradás szolgálatának színterét“ - az 1990 tavaszától folytatódó időben érvényét veszítette. Már nem a Csemadok volt az egyetlen szervezet, ahol közösségünkért tenni volt lehetséges. Rendre megalakult a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, a Magyar Ifjúsági Szövetség, a Magyar Ifjúság Érdekeit Védő Szövetség, a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága stb. A Csemadokról fokozatosan leváltak az egyes szakmai társaságok is, melyek önálló jogalanyiságra tettek szert, mint például a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága, a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség, a Pódium Színházi Társaság stb. A magyar politikai mozgalmakon (MPP, MKDM, Együttélés) kívül egyes régiókban (főleg a Dunaszerdahelyi, a Komáromi és a Tőketerebesi járásban) volt magyar támogatója a kommunista pártból szociáldemokrata jelleggel létrejövő Demokratikus Baloldal Pártjának is. A többi politikai mozgalomnak, illetve pártnak, beleértve a Mečiarék által pénzelt Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és a Jólétért 83 elnevezésű renegát törpepártot is, nem volt a szlovákiai magyarság részéről számottevő támogatása. A politikai pártok és a politikai ambíciók végeredményben létszámcsökkenést okoztak a Csemadokban. Ugyanakkor meg kell azt is említeni, hogy a politikai élet egyes aktív szereplői közül többen nem csupán tagságukat, de a Csemadokban betöltött tisztségüket is megtartották. A Csemadok taglétszámában 1990-től nagyarányú csökkenés tapasztalható. Az előző fejezetekben a taglétszám országos méretű alakulásáról közölt táblázattól az 1990-1999 közötti évekre vonatkozóan el kell tekintenünk: az utóbbi tíz év dokumentációja, melyet a Bibliotheca Hungarica 1999 decemberében vett át a központi irodától, technikai okok miatt egyelőre nem kutatható. A rendelkezésünkre álló adatok alapján megállapítható, hogy (az 1989-es 96 763 taglétszámhoz viszonyítva) országos méretben 1990-ben 3,35%-kal (93 530), 1991-ben 14,48%-kal (82 752), 1992-ben pedig 17,01%-kal (80 305) csökkent a Csemadok-tagok száma. A taglétszám alakulásában különbségek mutatkoznak az egyes járások között. Például az 1991-ben, illetve az 1992-ben eladott tagsági bélyegek alapján megállapítható, hogy két járás kivételével az összes járásban csökkent 83
A pártot a Csemadok 1990 előtti országos és járási tisztségviselőinek néhány tagja (Dr. Gyimesi György, Dr. György István, Dr. Sziegl Ferenc, Dr. Mózsi Ferenc, Dr. Balázs Béla, Hogya György, Kajtor Pál, Motesicky Árpád, Presinszky Lajos, Ripcsu Rudolf, Szőke József ...) köré csatlakozó, elenyésző számú egyén alkotta. Amíg a Csemadok 1998-ban semmilyen állami támogatásban nem részesült, addig az MNMMJ alapítványa propaganda célokra 3 366 450,- az „ellencsemadok“ (Szlovákiai Magyar Kulturális Társulás) létrehozására további 500 ezer koronát kapott a Mečiar-rezsimtől.
171
1992-ben a tagok száma. A legnagyobb arányú taglétszám-csökkenés felé haladva 1992-ben az alábbi helyzetről adhatunk számot: Rozsnyó: +19,6%, Tőketerebes: +0,1%, Komárom: -1,5%, Dunaszerdahely: -1,8%, Galánta: -2,2%, Léva: -2,7%, Érsekújvár: -3,4%, Losonc: -3,7%, Pozsony-járás: -5,3%, Nagykürtös: -5,4%, Nyitra: -6,7%, Kassa-város: -7,9%, Pozsony-város: -11,9%, Rimaszombat: -22,4%. Az Érsekújvári járásban a tagbázis az országosnál kedvezőtlenebbül alakult: amíg (1989-hez viszonyítva) 1990-ben 2,8%-kal gyarapodott, addig 1991-ben 21,7%-kal, 1992-ben 32,8%-kal, 1999-ben pedig 47,3%-kal csökkent a tagok létszáma. A taglétszám-csökkenés nem az érdektelenség, illetve a kilépés következménye, hiszen 1997-ben 96, 1998-ban 111, 1999-ben pedig 80 személy lépett be a Szövetség valamelyik alapszervezetébe. Ez a szám viszont jóval kisebb volt, mint a településekről elköltözöttek, illetve az elhalálozottak száma. Áttekintés a járás szervezetei tagságáról TELEPÜLÉS
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999
(magyarok, részarány %)
Andód (908 - 72,7) Bajta (421 - 95,2) Barsbaracska (397 - 40,2) Bart (761 - 95,7) Béla (372 - 81,0) Bény (1367 - 94,0) Csúz (1308 - 70,4) Ebed (1130 - 97,4) Érsekújvár (13350 - 31,1) Fűr (959 - 82,6) Garamkövesd (1132 - 81,2) Garampáld (331 -96,5) Helemba (689 - 90,9)
219
192
172
172
172
172
173
132
132
132
63
36
0
0
50
51
55
56
56
23
217
186
151
151
161
0
0
0
0
0
140
140
101
101
94
94
95
100
103
100
64
55
55
55
56
56
56
40
45
43
350
330
333
333
332
332
327
287
243
243
151
103
95
105
106
106
0
0
0
0
165
141
0
60
66
0
0
0
52
52
1965 1000 1009 1009 1020
820
428
442
442
443
137
137
137
87
87
87
0
0
0
25
103
90
90
90
40
42
42
50
50
50
60
50
0
0
0
0
0
44
70
70
85
47
47
47
48
48
0
0
0
0
172
TELEPÜLÉS
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999
(magyarok, részarány %)
Ipolyszalka (1103 - 95,9) Kamocsa (901 - 90,7) Kéménd (1427 - 90,6) Kicsind (415 - 96,3) Kisgyarmat (493 - 97,2) Kiskeszi (450 - 98,0) Kisújfalu (803 - 90,5) Köbölkút (1913 - 80,6) Kőhídgyarmat (1023 - 92,2) Kürt (2181 - 91,1) Leléd (360 - 90,0) Libád (435 - 92,3) Muzsla (1755 - 84,8) Nána (932 - 82,2) Nyitrakér (2376 - 69,1) Párkány (9804 - 73,4) Pozba (513 - 82,7) Sárkány (374 - 94,4) Szímő (1837 - 81,9) Szőgyén (2298 - 84,0) Udvard (3917 - 76,1) Újlót (244 - 11,3)
332
258
260
260
263
263
262
191
226
232
166
161
152
152
152
152
154
115
114
113
171
167
0
0
79
0
120
120
120
120
86
65
65
65
71
117
82
0
0
0
50
50
0
60
51
51
51
51
53
53
36
36
0
0
0
0
0
0
0
0
124
90
121
121
121
121
0
12
35
46
235
236
265
265
266
266
266
266
266
166
156
156
0
0
90
90
103
84
88
90
445
373
375
375
376
376
321
320
320
268
24
10
10
10
11
11
10
10
10
10
89
50
50
50
51
0
0
0
0
0
435
200
0
0
0
40
50
51
57
57
219
215
212
216
219
219
228
199
194
187
446
410
414
414
419
419
405
367
367
368
1028
827
756
756
857
860
1301
810
820
910
137
133
101
101
101
0
0
0
0
0
26
26
0
0
0
0
0
0
0
0
458
436
440
440
400
406
400
300
300
300
520
400
403
403
406
406
400
300
300
300
556
415
414
375
377
347
347
325
340
340
117
108
104
104
105
107
91
100
100
100
173
TELEPÜLÉS
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999
(magyarok, részarány %)
Tardoskedd (4057 - 76,9) Zsitvabesenyő (1531 - 85,1) Összesen (63167 - 58,9) Alapszerv. száma
260
100
0
55
58
102
92
103
103
100
264
258
260
260
262
229
120
75
75
100
10095 7689 6592 6717 7039 6410 5979 5050 5181 5171
37
37
28
30
33
29
26
27
28
29
Az Érsekújvári járás zömmel magyarok által lakott településeinek, illetve azon 37 településeinek lakossága, amelyben Csemadok-szervezet létezett 1980 és 1991 között, nemzetiségre való tekintet nélkül 102 539-ről 107 012-re, tehát 4,36 százalékkal gyarapodott. Ugyanakkor e települések magyar nemzetiségű lakosainak száma 62 607-ről 63 167-re, tehát csupán 0,84 százalékkal növekedett. Ez a tény a magyarok két népszámlálás közötti lakossági részarányának a 61,05 százalékról 58,99 százalékra való, 2,06 százalékos csökkenését jelenti. A járási székhely az értékelt 11 év alatt 8 776 fővel (20,4%-kal), ebből a magyar nemzetiségű lakosok száma 3 890 fővel (41,1%-kal!) gyarapodott. Párkány növekedésének adatait csak hozzávetőlegesen lehetne meghatározni, mert a városból 1990-től napjainkig két település (Nána és Ebed) fokozatosan kivált és önállósodott. A két város lakosságának gyarapodásával ellentétben a „csemadokos“ települések lakossága átlag 12%-kal csökkent. A lakossági csökkenés járási átlagát felülmúlja Kisgyarmat (-52,4%!), továbbá Muzsla (-16,7%), Kürt (-13,1%), Szőgyén (-12,8%), Barsbaracska (-12,5%) és Kamocsa (-12,5%). Az átlagosnál alacsonyabb a lakosságcsökkenés Andódon (-2,7%), Udvardon (-7,6%) és Tardoskedden (-7,9%). Az utóbbi három községből elsősorban a szlovák nemzetiségű lakosok költöztek el (főleg Érsekújvárba). A kilencvenes években a gazdaságilag aktív lakosok városba költözése fokozatosan megszűnt, ám ez sem állíthatta meg falvaink elöregedését. Ezek a folyamatok (is) hozzájárultak a taglétszám fogyatkozásához, de ennél nagyobb mértékben csökkentette a tagok számát egyes szervezetek vezetőségeinek ezirányú hanyagsága is, melynek következtében a rendszerváltás évtizedében egyes kistelepülések Csemadok-szervezetei megszűntek. Ez a jelenség 1992-ben kezdődött, amikor megszűnt a Csemadok alapszervezete Kiskeszin és Sárkányban, továbbá a bajtai, ebedi, garampáldi, kisgyarmati, kőhídgyarmati, kéméndi, muzslai és a tardoskeddi szervezet saját tehetetlensége miatt hosszabb-rövidebb időre szüneteltette tevékenységét. Amint ez a fenti táblázatból kiolvasható, 1999-ig Kiskeszihez és Sárkányhoz hasonlóan megszűnt a Csemadok-szervezet Barsbaracskán, Csúzon, Helembán, Kicsinden, Libádon és Pozbán is. 174
A járás 29 aktív Csemadok-alapszervezete vezetőségeinek összetétele 1999-ben több szempontból is reménytkeltő. Erre utalhat a 307 vezetőségi tag korcsoport-megoszlása is: 25 éves korig ................................... 39 - 12,7% 26-35 éves korcsoport ................................... 48 - 15,6% 36-45 éves korcsoport ................................... 87 - 28,3% 46-55 éves krocsoport ................................... 78 - 25,4% 56-65 éves korcsoport ................................... 34 - 11,1% 66 év felett ................................... 21 - 6,8%, tehát a vezetőségi tagok 56,7%-a nem idősebb 45 évnél. A járás legfiatalabb vezetőségi tagja 17, legidősebb pedig 76 éves, a legfiatalabb átlagéletkorú s egyúttal korban legkiegyensúlyozottabb a barti (a vezetőség legfiatalabb tagja 18, legidősebb 28 éves, a vezetőség átlagéletkora 20,6 év), a legidősebb pedig a bélai szervezet (átlagkor 54 év). Kedvező az elnökök korösszetétele is: 35 éves korig .................................... 8 - 27,6% 36-45 éves korcsoport ................................... 5 - 17,2% 46-55 éves korcsoport .................................... 11 - 37,9% 56 év felett .................................... 5 - 17,2%, tehát a járás szervezetei elnökeinek 44,8%-a nem idősebb 45 évnél. A vezetőségi tagok szociális összetétele: pedagógus ............................................................ munkás ................................................................ műszaki, közgazdasági és agrármérnök ............. nyugdíjas ............................................................. hivatalnok ............................................................ vállalkozó ............................................................ kisiparos .............................................................. egyetemista, illetve középiskolás ....................... háztartásbeli ........................................................ közalkalmazott .................................................... egészségügyi dolgozó (orvos, nővér, laboráns) földműves ............................................................ kereskedő és üzletvezető ..................................... munkanélküli ......................................................
66 43 32 31 27 24 23 19 13 98741-
21,5% 14,0% 10,4% 10,1% 8,8% 7,8% 7,5% 6,2% 4,2% 2,9% 2,6% 2,3% 1,4% 0,3%
Az alapszervezetek elnökeit foglalkozásuk alapján a következő csoportokba sorolhatjuk:
175
pedagógus ............................................................ okleveles mérnök ................................................ hivatalnok ............................................................ nyugdíjas ............................................................. polgármester, illetve polgármester-helyettes ...... egyetemista .......................................................... egészségügyi dolgozó ......................................... kisiparos .............................................................. munkás ................................................................ technikus ............................................................. földműves ............................................................ vállalkozó ............................................................ háztartásbeli ........................................................
4433222222111-
13,8% 13,8% 10,3% 10,3% 6,9% 6,9% 6,9% 6,9% 6,9% 6,9% 3,4% 3,4% 3,4%
Áttekintés az alapszervezetek vezetőségeiről 1999-ben (2. alelnök, 3. titkár, 4. pénztáros, 5. kultúrfelelős, 6. vezetőségi tagok)
Alapszervezet Andód
Elnök Kiss Ferenc
Bajta
Izrael Ferenc
Bart
Bartal Tímea
Béla
Hambalik Sándor
Bény
Köteles Ilona
Ebed
Góra Szilvia
Vezetőség 2. Czuczor Irén, 3. Juhász Katalin, 4. Záhorák Zsuzsanna, 6. Szegheő Beáta, Kiss Márta, Nagy Etel, Czuczor Mária, Kacsinyec Szilvia, Szkokanovics Erzsébet, Puss Péter 3. Érdi Margit, 4. Szőcs Mária, Baka Krisztina, 5. Sztruhár Ilona, Izrael Diana, 4. Bartal Mária, 5. Nyitrai Tímea, 6. Bartal Mónika, Bréda Anikó, Mocsi Árpád, Csepécz László, Koncsek Katalin, Dávid Péter 2. Držík Júlia, 3. Gonda Erzsébet, 4. Rubicky Mária, 5. Hambalik Margit, 6. Pathó Erzsébet, Csuport Emma, Tóth Lajos 2. Kocka Gyula, 3. Kovács József, 4. Rigler Alíz, 5. Csókás Ferenc, 6. Rigler Gábor, Csonka Péter, Ecsek Anna, Simonics Mária, Takács Erzsébet, Szekeres Teréz, Vince Anna, Dibúz Katalin, Petkovics Beáta, Andrasovics Vilmos, Smidh Erzsébet, Horváth Ilona 3. Fodor Andrea, 4. Szabó Judit, 6. Kasper Ivetta, Páldi Adrianna
176
Alapszervezet Érsekújvár
Elnök Plichta Péter
Fűr
Jávorka Mónika
Garamkövesd
Dr. Varga János
Garampáld
Gulai Mária
Ipolyszalka
Dikácz Zsuzsanna
Kamocsa
Takács Zsuzsanna
Kéménd
Benefi László
Kisgyarmat
Mészáros Júlia
Kisújfalu
Dobai Hajnalka
Köbölkút
Csepiga Gizella
Kőhídgyarmat Kürt
Janiga István Balogh László
Leléd Muzsla
Hruška Valéria Mészáros Erzsébet
177
Vezetőség 2. Száraz Dénes, 3. Borka Gyula, 4. Farkas Margit, 5. Záhorszky Elemér, 6. Berényi Margit, Sárai László, Mészáros Péter, Keller Gábor, Tímár István, Halámik András, Bábi László, Kürthy Lajos, Hulka Magda, Andruskó Sándor, Nagy Imre 2. Galla László, 3. Horváth Zoltán, 4. Borbély Bernadett, 6. Tóth Ferenc 2. Drapák Kázmér, 4. Stugel Éva, 5. Keszegh Ágota 3. Hanza Margit, 4. Kiss Tamás, Kiss Irén, 5. Herman Mónika, 6. Patus János, Viglás Melinda 2. Lacza József, 3. Jónás Mária, 4. Molnár Anna, 5. Botlik Jolán, 6. Dávid Mónika, Sukel Rozália, Pásztor Éva, Izrael Béla, Kovács Mária, Megyesi Beáta, Szentes László, Varga Ingrid, Cagala Roman 2. Takács Ilona, Őszi Irma, 3. Lukács Ida, 4. Lukács Jánosné, 5. Bazsó Kálmánné, 6. Bak Lászlóné, Lukács Tiborné, Tóth Irma 2. Ondró Ernő, 3. Tóth Ildikó, 4. Baranyai Éva, 5. Bertók László, 6. Tungli Katalin, Tóth Erzsébet, Vörös Mária, Hegedűs Szilvia, Dávid Teréz 2. Benkó Éva, 3. Molnár Katalin, 4. Kováč Valéria, 5. Csenki Irén, 6. Gróf Katalin, Tóth Mária, Svoren Katalin, Csákvári Béla, Csenki Rolanda, Leszkó Ildikó 2. Búcsi Valéria, 3. Kis Róbert, 4. Mészáros Hajnalka, 5. Dobai Szilárd 2. Kovács Ferenc, 3. Kis Mária, 4. Szűcs György, 6. Balogh István 3. Verbók Mária, 4. Tóth Katalin 2. Szabó Tibor, 3. Végh Erika, 4. Bujna Mária, 5. Tóth Júlia, 6. Vida Ferenc, Sütő Imre, Kanyicska Imre, Berta Mária, Bosternák Rozália, Szabó Katalin, Danczi Anikó, Kanyicska Erzsébet 3. Németh Béla, 5. Vörös Ilona 2. Halasi Frigyes, 3. Szórád György, 4. Diós Andrea, 5. Halasi Gábor, 6. Zalaba Zsófia, Gál Judit, Gróf Ervin
Nána
Elnök Dániel Zoltán
Nyitrakér
Szibilla László
Párkány
Boócz Mária
Szímő
Kantár Éva
Szőgyén
Sárai Zoltán +
Tardoskedd
Varga Katalin
Udvard
Kusy Károly
Alapszervezet
Vezetőség 2. Hajtman Kornélia, 3. Németh Mária, 4. Matuska Zsuzsanna, 5. Dániel Erzsébet, 6. Horváth Ildikó, Drubits Ilona, Pohori Teréz, Ivanics Teréz, Juhász Mária, Hopka Euridike, Medve Mária, Simon Erika, Gálik Lajos, Khéli Gyula, Sóki Gyula, Simon Ferenc 2. Valaska Benedek, 3. Kovács Pál, 4. Fiala Dénes, 5. Szibilla Lenke, 6. Gróf György, Szabó Dénes, Száraz Elek, Száraz István, Száraz Szilveszter, Száraz Pál, Száraz László, Mali Árpád, Csepedi Elemér, Gróf Tibor, Mali Zoltán, Tóth Tibor, Kazán Pál, Banyár László, Krizsán György 2. Nagy Imre, Belák Ádám, 3. Búcsi Teréz, 4. Bréda László, 6. Magyar György, Pereszlényi Gyula, Himmler György, Mácsai Ferenc, Melaj László, Proszonits László, Vank Ernő, Dávid Mihály, Szigeti László, Retkes János 2. Borka Gizella, 3. Lénárt Éva, 4. Varga Éva, 5. Ďurica Tibor, 6. Csontos Gizella, Asztalos Árpád, Priskin Magda, Pénzes István, Farkas Mária, Ivolka Valéria, Országh Ildikó, Gulicska Róbert, Kovács János, Kantár Ferenc, Csóka Béla, Csóka Andrea, Takács Hajnalka, Balogh Márta, Bartalos Krisztína, Nagy Katalin 2. Berényi Kornélia, Jávorka Beáta, 3. Ivanics Mária, 4. Elzer Tímea, 5. Szabó György, 6. Árendás Andrea, Sárai Ilona, Pálinkás Ferenc, Klimo József, Porubszky József, Turcsik Imre, Moncz Vilmos, Dékány József, Sárai Ferenc, Pereszlényi Zsolt, Pereszlényi Andrea, Méri Sándor 2. Bara Márta, 3. Mojzes Erzsébet, 4. Labay Margit, Vanya Terézia, 5. Benkó Tímea, 6. Dózsa Mária, Bogdányi Katalin, Bíróczi Péter, Kele Orsolya, Bugyík Terézia 2. Száraz József, 3. Matuska Imre, 4. Zsidik László, 5. Szűcs Ágnes, 6. Farkas Tibor, Salgó Tibor, Nagy László, Kis Ferenc, Zsapka Attila, Szmatana Lajos, Soroksári Gizella, Porubszki Andrásné, Vicena Beatrix, Dékány Marianna
178
Újlót
Elnök Szilágyi Ferenc
Zsitvabesenyő
Bukai Mátyás
Alapszervezet
Vezetőség 2. Máté András, 3. Gyén István, 4. Soós Béla, 5. Szilágyi Irma Tiszteletbeli elnök Grosch István, 2. Jurík László, Tanka József, 3. Ozsvald Norbert, 4. Gubó Rezső, 5. Ozsvald Katalin, 6. Toma Izabella, Szolár Dezső, Pílek Mária, Maňák Ernő, Ozsvald Júlia, Tejes Margit, Varga Lajos
3.3. Közösségi hittel és reménnyel A kilencvenes évek Csemadok-tevékenységét, mivel az teljesen új alapon, más tartalommal, és ennek megfelelően más módszerekkel valósult meg, nem lehet ugyanazzal a mércével minősíteni - sem mennyiségi, sem pedig minőségi szempontból - mint az első negyven év eredményeit. Ez érvényes a tényleges kulturális és közművelődési munka feltételeit biztosító belső szervezeti életre és a Csemadok minden egyéb aktivitására is. A rendszerváltás következtében bizonyos tevékenységi munkaformák részben módosultak, vagy teljes mértékben megszüntek, bizonyos kezdeményezések viszont már csak az új politikai, társadalmi és gazdasági feltételek közepette valósulhattak meg. A Csemadok-munka hármas tagolása 1989 után egyre kevésbé indokolt a szó „klasszikus“ értelmezésében. A tanácskozások gyakorisága, a tagsággal való kapcsolattartás és a rendszeres tagtoborzás egyre kevésbé tartozik a vezetőségek erősségei közé. Ezzel szemben az önkormányzatokkal és a polgármesterekkel való kapcsolatok - tekintettel a helyhatósági választások számunkra kedvező eredményeire - új minőséget értek el, és ugyanígy a magyar politikai képviselettel való kapcsolat is, főleg 1998 óta. A társadalom demokratizálódásának köszönhetően az 1990 előtti szervezeti élet számos elemét, a kulturális szövetség muszáj-feladatait más szervezetek vették át: az érdekképviseletet a magyar parlamenti pártok (1998-tól a Magyar Koalíció Pártja), az oktatáspolitikát a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, az információcserét és a hazai magyar-magyar egyeztetést a pártokból és civil szervezetekből alakult Koordinációs Tanács, az egyes rendezvények anyagi biztosítását a különböző alapítványok, egyes helyi önkormányzatok és a magyar kisvállalkozók. Ez a megállapítás elsősorban az országos, és hellyel-közzel a nagyobb városokban megvalósult rendezvényekre vonatkozik. Falvainkban a kilencvenes években továbbra is a Csemadok volt a helyi kulturális kezdeményezések egyetlen megvalósítója. A legnagyobb arányú „feladatátadás“ a közművelődésben tapasztalható. Amíg a rendszerváltás előtti közművelődés szinte elképzelhetetlen volt a Csemadok intézményi-szervezési keretei nélkül, addig az 1989 utáni, 179
gyakoriságában egyre csökkenő, viszont tartalmában új rendezvények egy részét is átvették a sorra megalakuló szlovákiai magyar civil szervezetek, alapítványok, intézmények, illetve a magánszemélyek. A Csemadok-központ az új közművelődési formák meghonosítása, illetve az eladdig ismeretlen adatfeldolgozási mód elsajátítása céljából a Népfőiskola a Kisebbségekért szervezettel (People s Academy for Minorities-PAM) karöltve Párkányban két alkalommal (1991, 1992), továbbá az IBM-mel pedig Szencen három hónapos számítógép-kezelési alapkurzust szervezett 1991-ben. Az Érsekújvári járásban továbbra is megvalósultak a közművelődés hagyományos keretei közül a Czuczor-napok és a Balassi-napok (lásd a 3. és az 5. számú mellékletet). A párkányi Balassi-napok, illetve a Balassi Bálint Közművelődési Klub rendezvényei újdonságaként említhető meg, hogy kiemelkedő magyar, illetve szlovák szakemberekkel színvonalas szlovákmagyar értelmiségi fórumokra került sor. Így például 1994-ben Peter Schutz, Csáky Pál és Törzsök Erika, 1995-ben Július Satinský és Kiss Gy. Csaba, 1996-ban Miroslav Kusý és Käfer István, 1999-ben Miroslav Kusý és Szarka László részvételével. A Szlovákia belpolitikája iránt érdeklődők számára a kétnyelvűségről (Szabó Mihály Gizella, 1996), a parlamenti és helyhatósági választásokról (Petőcz Kálmán és Juraj Hrabko, illetve Tuba Lajos, valamint Juraj Hrabko és Štefan Hríb, 1998), a mečiarizmus lényegéről (Sándor Eleonóra, Peter Schutz, 1998), továbbá önrendelkezési kísérleteinkről (Duray Miklós, 1999) szerveztek vitaesteket. Az érsekújvári Czuczor-napokon a politikum háttérbe szorult. Dr. Janics Kálmán és Dr. Szabó Rezső 1990-es, Dr. Szarka László 1991-es, Dr. Vadkerty Katalin 1994-es, valamint Lábody László 1995-ös előadásai kivételével főleg irodalmi témák szerepeltek. Ezek közül megemlítjük Keszeli Ferenc (1991), Dinnyés József (1991, 1995), Gál Sándor (1992), Dr. Dörnyei László (1993), Pomogáts Béla (1998), Dr. Turczel Lajos (1998), Grendel Lajos és Szigeti László (1999) találkozóját az olvasókkal. Ugyancsak sikeresek voltak a Kürthy Lajos és Berényi Margit által vezetett irodalmi színpad műsorai, az irodalmi és nyelvi vetélkedők, például a Liszka Éva által vezetett játékos irodalmi foglalkozás (1990), az érsekújvári középiskolások anyanyelvi vetélkedője (1991), Berényi Margit Mese, mese, tánc című gyermekfoglalkozása (1992), a Tíz éves az Iródia című visszaemlékezés (1994), az alap- és középiskolások történelmi vetélkedője (1993, 1994, 1995, 1996, 1997, 1998 és 1999) is. Az 1990 előtti közművelődés egyik sikeres formája, az író-olvasó találkozók gyakorisága - az új igények és feltételek következtében - csökkent, és elsősorban a helytörténeti alkotások bemutatására korlátozódott. A rendszerváltás előtti író-olvasó találkozókra csak részben volt jellemző az irodalmi alkotások esztétikai, műfaji, stilisztikai ... jegyeinek elemzése. Más lehetőség híján e találkozások lényegében a szlovákiai és az egyetemes magyarság helyzete megvitatásának fedőnév alatti fórumai voltak, amit a nem
180
véletlenszerűen kiválasztott és előadott irodalmi részleteken, valamint az alkotóknak feltett kérdéseken kívül az is bizonyított, hogy a legnagyobb érdeklődés Dobos László, Gál Sándor, Grendel Lajos, Gyurcsó István, Keszeli Ferenc, Koncsol László, Mács József és Zalabai Zsigmond (a magyarországiak közül Czine Mihály, Ruffy Péter) iránt nyilvánult meg. Mivel a rendszerváltást követő években már nyíltan lehetett eszmét cserélni a sorskérdésekről (is), csökkent az író-olvasó találkozók, és növekedett a hazai magyar politikusokkal való találkozók száma. Nem csökkent viszont a helytörténet iránti érdeklődés. Ezt bizonyítja a járás egyes települései történetéről, néphagyományáról, műemlékeiről, valamint jeles személyiségeiről megjelent füzetek és könyvek szép sora is, melyek megírását, illetve kiadását a legtöbb esetben a Csemadokvezetőségek is elősegítették. A rendszerváltásig a politikai megkötöttségek (az előző fejezetben már ismertetett procedúrák) alig tették lehetővé a nem pártpolitikától áthatott helytörténeti publikációk megjelenését. Helységeink vázlatos történeteit 1990ig bizonyos rendszerességgel egyedül a Csemadok képes hetilapja, a Hét közölte. Örvendetes tényként állapíthatjuk meg, hogy a kilencvenes években kibontakozott a helytörténet-írás. Ezt bizonyítja az Érsekújvári járás településtörténeti monográfiáinak és ismeretterjesztő füzeteinek egyre gyarapodó sora is. A járást, illetve a járás egyes településeit érintő memoár-kötetek sorából meg kell említeni Luzsicza Lajos: Ifjúságom, Érsekújvár (1991), E. Réső Zoltán: Ujvári gimnazisták (1991) és Kovács Ferenc: Diákok a viharban (1992), a település-történet tárgykörében Angyel Miklós: Udvard múltja és jelene (1993), Angyel Miklós: Udvard nevezetességei (1994), Szőke József: Nagykér (1993), Kovács Ferenc: Szülőfalunk, Köbölkút (1998), Hofer Lajos: Érsekújvár városa 1691-1991 (1991), Strba Sándor: Érsekújvár története képekben 15451691 (1991), Strba Sándor: Érsekújvár. Száz év, száz képeslap 1897-1997 (1997), Vágvölgyi Szilárd: Cergát-parti tűnődések, Andód keletkezése és fejlődése (1999), Danczi Lajos: Cigléd kegyhely (1999) című könyveket. A komáromi KT Kiadó Honismereti Kiskönyvtára sorozatában 1995 és 1999 között 153 helytörténeti füzet jelent meg a szlovák-magyar határmenti kulturális emlékek és turisztikai látványosságok bemutatása céljából. Az Érsekújvári járás települései közül eddig Kotrusz Vladimíra: Bény (Szűz Mária-templom), Balogh Olga-Csomó Magdolna: Tardoskeddi látnivalók, Himmler György: Párkány, Angyel Miklós: Udvardi látnivalók, Majer István: Udvard (Kálváriakönyv), Vércse Miklós: Párkány (a Simon-Júda vásár története), Icsina Györgyi-Reško Sándor: Csúzi látnivalók, Priskin Magdolna: Szímő (Jedlik Ányos-emlékszoba), Petrik Imre-Reško Sándor: Fűri látnivalók, Benefi LászlóTóth László: Kéméndi nevezetességek, Chládek Valéria: Érsekújvár főtere, Podlubszky Mihály-Sliva Judit: Garamkövesdi látnivalók, Vágvölgyi SzilárdChládek Valéria: Andódi nevezetességek, Kováč Ladislav-Chládek Valéria:
181
Pozbai nevezetességek, Mankovič Ján: Baracskai emlékművek című munkák jelentek meg. Gazdag termést hoztak a néprajzi kiadványok is. Ezek közül megemlítjük a Liszka József szerkesztésében megjelenő Thain János-Tichy Kálmán: Kisalföldi és gömöri építészet (1991), Gudmon Ilona-Liszka József: Építkezés az Érsekújvári járás területén (1992), Liszka József: Ágas-bogas fa (1992, 2., 1995, 3. kiadás.), Liszka József: Őrei a múltnak (1993), Szapu Magda: Életmódvizsgálatok a Vág völgyében, Szímő (1993), a komáromi, a dunaszerdahelyi, a galántai és az érsekújvári múzeumok néprajzosai Liszka József által szerkesztett tanulmányait tartalmazó, Leléd hagyományos gazdálkodása a XX. század első felében című (1994), továbbá Liszka József: Ne csak szeresd, ismerd is szülőföldedet - Dolgozatok Kürt község néprajzából (1994), Liszka József: „Szent képek tisztelete“ - Dolgozatok a népi vallásosság köréből (1995) című kiadványokat. A Csemadok tevékenységéről az előzőekben már említett három összefoglaló írás (Mérlegen, Párkányi Szemle I., II.) jelent meg. Őszi Irma: Itt születtem ... (1997) című, visszaemlékezésekből és korabeli dokumentumokból összeállított, magánkiadásban megjelent munkája a Kamocsáról elhurcolt családoknak állít emléket. Lukács Pál és Kamocsa kapcsolatait Pénzes István: S lettem a kicsinyek papja (1996) című könyve taglalja. A járás helységeihez (Andód, Szímő, Érsekújvár) is kötődik a régió egyetlen irodalomtörténeti monográfiája, Révész Bertalan: Czuczor Gergely költői pályája 1830-ig (1993). A tartalmában újszerű helytörténeti, honismereti, történelmi, irodalmi, és a közművelődés többi kategóriájába sorolható előadások, tanácskozások és egyéb rendezvények közé az alábbiakat sorolhatjuk. Megemlékezések a hontalanság éveiről és a deportálásokról Andódon, Bényben, Érsekújvárott, Garampáldon, Helembán, Ipolyszalkán, Kamocsán, Kéménden, Kisújfalun, Kőhídgyarmaton, Kürtön, Köbölkúton, Muzslán, Nánán, Nyitrakéren, Párkányban, Szőgyénben, Szímőn, Tardoskedden és Udvardon. A járás szervezetei, és nem csupán a kultúrműsorok biztosításával, de az ünnepségek kivitelezésével is hozzájárultak a hontalanság éveiben Magyarországra telepített lakosok (és azok leszármazottai) „hazalátogatásához“. A Hazahív a harangszó elnevezéssel megvalósuló találkozók alkalmából emlékplakettek készültek és például Udvardon emlékoszlopot állítottak. Megemlékezések a település jeles személyiségeiről Andódon (Czuczor Gergely), Kamocsán (Lukács Pál), Garamkövesden (Gyurcsó István), Érsekújvárott (Czuczor Gergely, Szechenyi György, Kassák Lajos), Ipolyszalkán (Csepreghy Ferenc, Radványi Kálmán), Köbölkúton (Stampay János), Kürtön (Mayer István), Nánán (Sebők Zsigmond), Párkányban (Balassi Bálint, Sebők Zsigmond), Szímőn (Jedlik Ányos), Szőgyénben (Pathó Pál). A kilencvenes években szobrot állítottak Andódon Czuczor Gergelynek (Cserba László alkotása), Szímőn Jedlik Ányosnak (Lipcsey György alkotása),
182
Szőgyénben Pathó Pálnak (Nagy János alkotása), Garamkövesden Gyurcsó Istvánnak (Nagy János alkotása). Honfoglalási emlékünnepélyek voltak 1999-ben Barton, Bényben, Helembán, Érsekújvárott, Kamocsán, Kisújfalun, Köbölkúton, Kürtön, Nánán, Nyitrakéren, Párkányban, Szímőn és Szőgyénben. Az 1848-49-es szabadságharc emlékestjét a kilencvenes években megrendezték Andódon, Barton, Ebeden, Érsekújvárott, Garampáldon, Ipolyszalkán, Kisújfalun, Kéménden, Köbölkúton, Kürtön, Nánán, Nyitrakéren, Párkányban, Szőgyénben és Tardoskedden. Köbölkúton emlékművet, Szőgyénben pedig Görgey Artúr mellszobrát állították fel. A fent említett ünnepségeket a Csemadok szervezetei általában a községi (városi) hivatallal, illetve a polgármesterrel együtt valósították meg. Ezért, de egyéb együttműködési lehetőség kihasználása céljából is a Csemadok Területi Választmánya évente megrendezte (általában) Kovácspatakon az alapszervezetek elnökei és a polgármesterek két napos tanácskozását. Hasonló céllal, de már nem csupán az Érsekújvári járás, hanem az országhatáron átnyúló együttműködés céljából valósult meg a Csemadok Érsekújvári Területi Választmánya, a Párkány és Vidéke Kulturális Célalap, az Ipoly-Táj Fejlesztési Alapítvány, a Szent István Király Alapítvány, a Váci Madách Kör ... szervezésében 1998-ban és 1999-ben a Váci magyar - szlovák regionális találkozó. Az első összejövetel (1998. november 20-21.) műsorából említést érdemel a Csemadok tisztségviselőinek tanácskozása, az Egységesülő kultúrkörök határok nélkül címmel megvalósult, és az élő hagyományok, a kétnyelvűség, az európaiság és globalitás kérdéseit taglaló eszmecsere, melyre meghívást kapott Alt Gyula, Csáky Pál, Balázs György, Bauer Győző, Dobos László, Duray Miklós, Harrach Péter, Imre Zsolt, Kolár Péter, Kvarda József, Mata Mihály, Manninger Gábor, Molnár Imre, Németh János, Popély Gyula, T. Pataki László, Turczi István és Varga Sándor. A találkozó műsorát a következő előadások gazdagították: Wlachovský Karol: Magyarország a századvégi szlovák polgári gondolkodásban, Kiss Gy. Csaba: Az új szlovák állam az európai és magyar polgári gondolkodásban, Kusý Miroslav és Szarka László: Hol vannak itt határok? (a magyarországi és szlovákiai nemzetiségekről). A második tanácskozás (1999. november 19-20.) fővédnöke Dávid Ibolya, a Magyar Köztársaság igazságügy minisztere és Csáky Pál a Szlovák Köztársaság miniszterelnök-helyettese voltak. Védnöki, illetve támogatói szerepet vállalt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának Regionális Együttműködés Főosztálya, a Magyarok Világszövetsége, a budapesti Szlovák Intézet, Štefan Markuš szlovák nagykövet, a Váci Szlovák Önkormányzat, Imre Zsolt országgyűlési képviselő, Katona Tamás történész, Pap Géza főigazgató. A váci Madách Imre Művelődési Központban megvalósult találkozó programjában szerepelt az Érsekújvári járás
183
Csemadok alapszervezetei elnökeinek tanácskozása, a Madách Posonium könyveinek bemutatója, a határmenti régiók kialakításának történelmi előzményeiről, valamint az Eurorégiós együttműködés kialakulásának jogi, történelmi, közigazgatási és infrastrukturális háttere című előadás, továbbá a szlovákiai és a magyarországi vállalkozók találkozója. 1994-ben a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya által létesített Gyurcsó István Alapítvány hozzájárulásával avathattuk fel Garamkövesden Gyurcsó István költő mellszobrát. Az ebből az alkalomból, a helyi önkormányzattal karöltve megszervezett irodalmi est hagyománnyá vált: minden év áprilisában Garamkövesd ad otthont a Szlovákiai Magyar Költészet Napjának, melyen megrendezésre kerül a honi magyar költők műveit előadó szavalók versenye, továbbá az irodalmunkat méltató előadások is. Eddig Dénes György, Cselényi László, Barak László, Tóth László, Varga Imre és Zalabai Zsigmond tartott előadást, melyet gálaműsor, majd Gyurcsó István szobrának megkoszorúzása követ. A rendszerváltás utáni közművelődés kiemelkedő rendezvényévé vált az a szlovákiai magyar helytörténészek számára rendezett tanácskozás-sorozat, mely Mérföldkövek címmel Udvardon valósul meg a Csemadok Területi Választmánya, Udvard község önkormányzata, Csemadok-alapszervezete és Szülőföld Alapítványa, valamint a Bibliotheca Hungarica szervezésében. A találkozó társrendezője a Csemadok Országos Választmánya, a Rákóczi Szövetség, a Magyarok Világszövetsége és a Magyar Köztársaság pozsonyi Kulturális Intézete. A Mérföldkövek I. (1997. május 9-10.) témája a hontalanság évei volt, s a műsorban, melyet Száraz József polgármester, a Csemadok TV alelnöke nyitott meg, a következő előadások hangzottak el Dobos László, a Magyarok Világszövetsége Kárpát-medence régiója elnökének ünnepi beszédét követően. Szarka László: A lakosságcsere kérdése a párizsi békekonferencián Šutaj, Štefan: A lakosságcsere és a hivatalos csehszlovák politika viszonya Balogh Sándor: A lakosságcsere és a hivatalos magyar kormánypolitika Kugler József: A felvidéki magyarok anyaországi letelepítésének nehézségei Molnár Imre: A lakosságcsere és a deportálás összefüggéseinek kérdése Vígh Károly: Zsidóüldözés Szlovákiában 1945-1948 Tóth László: A magyar kisebbség védekezése a lakosságcsere ellen. A Mérföldkövek II. (1998. május 1-2.) az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából a következő műsorral valósult meg: Csorba László: A szabadságharc eseményei a Felföldön Ráday Mihály: Emlékhely vagy csak emlék? Szalay Ladislav: 1848 legendái Végh László és Koncsol László: A szabadságharc eseményei a szlovákiai magyar irodalom és sajtó tükrében.
184
A Mérföldkövek III. (1999. október 23.) a Csemadok megalakulásának 50. évfordulója alkalmából került megrendezésre, melyen a Csemadok KB ötvenes, illetve hatvanas évekbeli főtitkárai, a nyolcvanas évek elnöke és az ismert honi történész visszaemlékezéseiben a következő előadások hangzottak el Száraz József polgármester köszöntője és Köteles László országgyűlési képviselő, a Csemadok OV alelnöke megnyitóját követően: Pathó Károly: Kezdeti évek - kezdeti nehézségek Dr. Szabó Rezső: A Csemadok nemcsak volt ... (Visszaemlékezés 1968-69-re) Sidó Zoltán: 50 év szolgálat (Csemadok-munka az Érsekújvári járásban) Kiss József: A Csemadok és a hatvanas évek reformmozgalmai. A honismereti tevékenység újdonságai közé sorolható a területi választmány titkársága által Köbölkúton megszervezett egyhetes Honismereti tábor, melyen 1994-ben 45, 1995-ben 35, 1996-ban 27, 1997-ben 25, helytörténeti pályázat által bejutó alapiskolás vett részt a járás történelmi, irodalmi és vallási emlékeinek megismerése céljából (a táborozók 1996-ban ellátogattak Ópusztaszerre is). A honismereti rendezvények sorában külön említést érdemel a Tavaszi hadjáratról való megemlékezés, melyet 1998-ban és 1999-ben több magyarországi szervezettel karöltve biztosított a Csemadok Bényben, Kéménden, Szőgyénben és Köbölkúton. Az amatőr művészeti tevékenység is magán viseli a rendszerváltás következményeit. Megváltozott a lakossági igény, de a lehetőségek és feltételek rendszere is. Helytelen lenne a színjátszás visszafogottságát egyértelműen a többcsatornás televíziózás rovására írni. Az igazsághoz közelebb kerülünk azzal a megállapítással, hogy a járás egyes színtársulatai több oknál fogva sem voltak képesek átlépni saját árnyékukat. Csak a nagyobb szervezetek színjátszó csoportjai maradtak meg. A párkányi szervezet színjátszói vígjátékokkal örvendeztették meg a közönséget. Az Egy bolond százat csinál, Kaviár és lencse, Aki mer, az nyer című darabokon kívül Ez van!, Mi nincs?, A la carte címmel három kabaréműsort mutattak be Paulovicsné Brigan Anna, Keszegh Pál és Nagy Imre rendezésében. A zsitvabesenyői színtársulat Grosch István rendezésében két esztrádműsort, továbbá A harapós férj, Nagymama, Csárdás, Férjek papucsban és a Fekete Péter című darabokat vitte színre. A szímőiek 1990 és 1999 között minden évben bemutattak egy esztrádműsort Csémy Éva rendezésében. A Csemadok érsekújvári társulata a rendszerváltást követően is hű maradt az operettekhez. A Csárdáskirálynő idehaza és Magyarországon is nagy sikert aratott, akárcsak a szintén Záhorszky Elemér rendezésében színre vitt Marica grófnő, melyet 1997-1999 között tizenkilencszer adtak elő: Érsekújvárott hatszor, ezenkívül Léván, Izsán, Zselízen, Ógyallán, Gútán, Nagyfödémesen, Pereden, Párkányban, Komáromban, a szlovéniai Lendván és Magyarországon: Martfűn, Fonyódon és Tótkomlóson. A járás legjelentősebb művészeti rendezvénye továbbra is a Járási Dal- és Táncünnepély maradt, mely 1996-tól Kovács Ferenc polgármester (akkor
185
egyben a Csemadok alapszervezet elnöke is) jóvoltából a Makovecz Imre által tervezett köbölkúti szabadtéri színpadra tette át színhelyét. Tájékoztatásul álljon itt az 1995-ös szőgyéni és az 1999-es köbölkúti színhelyű járási ünnepség műsora. Szőgyén, 1995. június 25. A szereplők felvonultak Szőgyén utcáin, s a „közönséghívogató“ után az alábbi műsornak tapsolhatott a közönség: Gróf György (Nyitrakér) tárogató szólóját, a nyitrakéri férfi éneklőcsoport műsora, majd az ünnepély megnyitója követte, ezt a magyarországi veresegyházi asszonykórus, a szőgyéni alapiskola tánccsoportjának műsora, a Kéméndi lakodalmas, Kuklis Katalin (Muzsla) szólóénekes, a Csemadok szőgyéni alapszervezete folklórcsoportjának, a szímői Rozmaring női éneklőcsoportjának műsora, a barti Gyöngyvirág tánccsoport, Ozsvald Norbert (Zsitvabesenyő) citeraszólója, Zvoncsár Melinda (Bart) szólóénekes, az udvardi női éneklőcsoport, a kicsindi tánccsoport fellépése, Hévíz János (Zsitvabesenyő) furulyaszólója, a nyitrakéri vegyes éneklőcsoport, a tardoskeddi férfi éneklőcsoport, az udvardi alapiskola tánccsoportjának műsora, a zsitvabesenyői citerazenekar és a magyarországi Tarjáni néptánccsoport műsora követte. Az ünnepély műsorát Anyalai Pepes Sándor (Kürt) cigányzenekara és a járás nótaénekesei zárták. Köbölkút, 1999. június 27. Kovács Ferenc polgármester és Sidó Zoltán járási elnök megnyitóját követően a párkányi énekkar, majd pedig az érsekújvári, párkányi, szímői és barti gyermekcsoportok fellépése, ezt követően a barti, szőgyéni, kéméndi, bényi, nyitrakéri ifjúsági folklórcsoportok műsora következett. Mintegy folytonosságként, a járás gyermek- és ifjúsági csoportjait a nyitrakéri, tardoskeddi, szímői, ipolyszalkai, köbölkúti, kürti és a zsitvabesenyői felnőtt együttesek követték. Vendégként szerepelt a búcsi és a marcelházi ének- és citerazenekar, a veresegyházi folklórcsoport, továbbá Tolcsvay Béla előadóművész és Budai Ilona népdalénekes Budapestről. A Járási Dal- és Táncünnepély befejezéseként a párkányi és az érsekújvári színjátszó csoportok operett részletekkel szórakoztatták a közönséget. Áttekintés a Járási Dal- és Táncünnepélyekről Év 1990 1991 Év 1992
Helyszín Szőgyén Szőgyén Helyszín Szőgyén
Fellépők száma 320 300 Fellépők száma 380
186
Nézők száma 850 1000 Nézők száma 900
1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999
Szőgyén Szőgyén Szőgyén Szőgyén Köbölkút Köbölkút Köbölkút Köbölkút
350 250 400 200 450 450 420 400
890 1200 950 250 1800 1500 980 850
1996-ban két járási ünnepély is megvalósult. A szőgyénit elmosta az eső, ezért kényszerből a község művelődési központja adott otthont az eredetileg szabadtérre tervezett ünnepélynek. A köbölkúti, amely „Őseinket felhozád ...“ címmel a honfoglalás évfordulója jegyében valósult meg, egyúttal az új szabadtéri színpad avatója is volt. Az ünnepi műsorban, melyet Boros Jenő nagykövet és Makovecz Imre építész is megtisztelt jelenlétével, a hazai (nyitrakéri, ipolyszalkai, zsitvabesenyői és a köbölkúti) folklóregyütteseken kívül fellépett a galántai Kodály Zoltán Énekkar, Dévai Nagy Kamilla, a komáromi Táncszínház, valamint a Száztagú cigányzenekar Budapestről. A bécsi magyarok képviseletének 1991-es bényi látogatása rendszeres kapcsolattá fejlődött: 1993-1995 között rendre meghívták a kisgyarmati, a nyitrakéri, a zsitvabesenyői és a kéméndi folklórcsoportot a bécsiek augusztusi Szent István napi ünnepségére. A csehországi magyarokkal való kapcsolat is rendszeressé vált: 1993-94-95-ben Prágában fogadták a Csemadok területi választmányának küldöttségét az 1956-os forradalom emlékünnepélyén. 1994 márciusában pedig a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége 25 fős csoportját láthatták vendégül Érsekújvárott és Udvardon, valamint a területi választmány által szervezett esztergomi programon. A rendszerváltás utáni újdonságok sorában említést érdemel az 1993-tól rendszeresített kéméndi gyermek-folklór találkozó, melyet a Csemadok Területi Választmánya és a kéméndi alapszervezet a helyi önkormányzattal közösen szervez. 1993-ban 120, 1994-ben 140, 1995-ben 180, 1996-ban 200, 1997-ben 250, 1998-ban szintén 250 szereplő (a járás legjobb gyermek tánc-, éneklő-, folklór- és népi hangszeres csoportjai valamint szólistái): az érsekújvári, szímői, kéméndi, bényi, szőgyéni, kürti, nyitrakéri folklórcsoport és a párkányi Kisbojtár közreműködésével. Csókás Ferenc és Kocka Gyula kezdeményezésére a területi választmány titkársága támogatásával a hétre gyarapodott „kurtaszoknyás hatfalu“ 84 folklórcsoportjai közös műsorban mutatták be népszokásuk színpadi változatát. 84
Amíg Bart, Bény, Garampáld, Kéménd, Kisgyarmat, Kőhídgyarmat (és Kicsind) férfiviselete nagyjából azonos a környék férfiöltözékével, addig az Alsó-Garam menti női viselet ettől lényegesen eltér. Szinte egyedülálló a csípőig meghosszabított derekú farpárnás, félcombig érő szoknyaviselet, a ráncostorkú csörgős-nyikorgós piros csizma.
187
Az 1994-ben mind a hét faluban bemutatott, a bényiek Búcsúhétfő Bényben, a garampáldiak Fonó, a kicsindiek Keszőce-járás, a bartiak Májfa-állítás, a kőhídgyarmatiak Aratási szokások, a kisgyarmatiak Legénybíró választás, a kéméndiek Sallai verbunk és Vasárnap délután Kéménden című műsor minden alkalommal kirobbanó sikert aratott. A parádés program rövidített változatát (mind a 250 szereplővel, akik közül a legfiatalabb 3, a legidősebb 80 éves volt) 1994-ben a szőgyéni Járási Dal- és Táncünnepélyen is bemutatták. A járás egyes falvainak jellegzetes népviseletét megismerhették Magyarországon és Romániában is: 1996. július 1-7-én a járás népviseletbe öltözött középiskolásai Csíksomlyón és Aradon koszorúztak, augusztus 4-én a kisgyarmatiak, kéméndiek és a bényiek csoportja a budapesti Vigadóban, augusztus 20-án pedig a nyitrakériek, kisújfalusiak, muzslaiak, kéméndiek és a bartiak mutathatták be népviseletüket Budapesten. 1999. április 8-án Vácott is megismerkedhettek a szőgyéni, kéméndi és a kisgyarmati népviselettel, június 4-én Budapesten a Magyarok Házában az 1849-es kéméndi ütközet folklórisztikus változatát láthatták a bényiek és a kéméndiek előadásában. A népviseletek bemutatása és a régi táncmulatságok hangulatának felelevenítése céljából a járási titkárság 1995. februárjában Érsekújvárott megrendezte az I. Járási Népviseleti Bált, melyen Méry Margit néprajzos bemutatta a bényi, érsekújvári, ipolyszalkai, szímői és tardoskeddi népviseletet. A II. Járási Népviseleti Bálra 1996. februárjában került sor Szőgyénben, amelyen bemutatásra került a dunamocsi, kéméndi, kiskeszi, kürti, nyitrakéri, muzslai és a szőgyéni népviselet. A III. Járási Népviseleti Bál 1997. február 7-én volt Muzslán, melyen bemutatásra került a csitári, bényi, kisgyarmati, kéméndi, kürti, ipolyszalkai, muzslai, nyitrakéri és a kálazi lakodalmi szokás. A IV. Járási Népviseleti Bál Nyitrakéren zajlott 1998. februárjában, melyen a folklórcsoportok farsangi szokásokat mutattak be Ipolyszalkáról, Kisgyarmatról, Kürtről, Szímőről és a Zoboraljáról. Ezt a kurtaszoknyás falvak polgármestereinek tánca követte! Az V. Járási Népviseleti Bálra 1999. februárjában került sor Szímőn, melyen az Érsekújvári járás folklórcsoportjain kívül felléptek a komáromi és a galántai terület képviselői is. Az országos elnökség „Végveszélyben a Csemadok“ közleményére Kovács Ferenc köbölkúti és Száraz József udvardi polgármesterek közös sajtónyilatkozatban kérték fel a magyarok által lakott települések polgármestereit és képviselőtestületeit a Szövetség megsegítésére, ugyanakkor a kamocsai alapszervezet 1995. december 28-án az Új Szóban közzétett felhívással reagált, amelyben megállapította: „Ha valamikor a Csemadok életében szükség volt az össszefogásra, akkor most kétszeresen szükség van erre ... Nem szabad megengednünk, hogy a hatalom forgatókönyve szerint megszűnjön kulturális szövetségünk. Azzal a felhívással fordulunk a Csemadok alapszervezeteihez, szervezzék meg községükben- városukban a gyűjtést a Csemadok megsegítésére, ahogy ezt mi is megtettük.“ (a kamocsaiak tízezer
188
koronát utaltak át a Szövetség központi folyószámlájára). A felhívások hatására országos méretű gyűjtés valósult meg. Ekkor fordult levéllel a járási vezetőség is az önkormányzatokhoz és a járás kisvállalkozóihoz: segítsék a Csemadokot. A felhívás eredményeként pénzbeli támogatást nyújtottak a járás alábbi községi hivatalai: Andód, Bajta, Bart, Bény, Érsekújvár, Fűr, Garampáld, Helemba, Ipolyszalka, Kamocsa, Kicsind, Kisújfalu, Köbölkút, Kéménd, Kőhídgyarmat, Kisgyarmat, Kürt, Libád, Muzsla, Nána, Nyitrakér, Párkány, Szímő, Szőgyén, Tardoskedd és Udvard, továbbá a kisújfalusi, ebedi, zsitvabesenyői, tardoskeddi, szőgyéni, barti, libádi, muzslai és a szímői Földműves Szövetkezet is. A vállalkozók közül a járási rendezvényeket anyagi segítségben részesítették: Zelotrans (Luzsica), Kobarm (Opalek), N-Centrum (Belokosztolszky), Continual (Kanyicska), Felipak (Lehotczky), Jávorka virágkereskedés, Deák virágkereskedés, Alfa (Tóth), Záboj-Sóki aranyműves, Aneri-Ton (Barusz), Victory (Szmatana), Skloruža, Anna cipőbolt, Protex, Diana konzorcium, AZ-Print (Berta András), Klára shop, Garam ABC, Pálma presszó, Oázis presszó, S-presszó, Tölgyesi virágbolt, Bitter és Ruman, PentaC, Maloagro-Buják, Inter-S (utazási iroda), Matus Imre Pékség, Ildikó-bolt, Classic Bar (Szímő), M!A! (sokszorosító szolgálat), Jednota Fogyasztási Szövetkezet Érsekújvár, Elektrosvit, Redex (Kisújfalu), Cocher (Párkány), Zapovel (Muzsla), Salimo (Nagyölved), Carion (Szinek), Frizura (Nána), M+M pékség (Ipolyszalka), Agroservis Kft. (Búcs, Dunamocs, Nagyölved, Szőgyén), Gazdabolt (Szőgyén), Magán Szakközépiskola, Szőgyén. Magánszemélyek is megsegítették a Csemadokot, így például: Banyár László, Turczel Lajos, Szabó Zoltán, Czuczor Irén, Gémesi Károly, Gyuris Lajos, Pereszlényi Gyula, Nyitrai Ferenc, Kovács Ferenc, Nagy Endre. A nagyobb anyagi ráfordítást igénylő rendezvények megvalósításához segítséget nyújtottak egyes alapítványok és intézmények is, mint a : Rákóczi Szövetség, Magyarok Világszövetsége, Magyar Kultúra Alapítvány, Nemzeti Kulturális Alapprogram, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Illyés Közalapítvány, a Magyar Köztársaság Pozsonyi Nagykövetsége, Magyar Kulturális Intézet Pozsony, Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma, Fórum Intézet, Párkány és Vidéke Kulturális Társulás, Érsekújvár és Vidéke Alapítvány, Forráshely Alapítvány, Veresegyház Polgármesteri Hivatala, Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány. A Csemadok-támogatók sora nem teljes, de még e hiányos felsorolás is bizonyítja, hogy a Csemadok új programjával: „folytatja azon tevékenységét, mellyel az elmúlt közel 50 évben sikerült megtartani és elmélyíteni a szlovákiai magyarok identitását, megszervezni nemzeti kulturális életünket, megvédeni az alapszintű és középfokú anyanyelvi oktatást, valamint hozzájárulni a felsőfokú anyanyelvű oktatás megteremtéséhez és megtartásához ...“ sokan azonosulnak. Annál is inkább, mert a Csemadok „támogatja a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának, a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának
189
és más hasonló vagy azonos tárgyú nemzetközi dokumentumoknak a beépítését a Szlovák Köztársaság jogrendjébe. Sürgeti és szorgalmazza a szlovák-magyar alapszerződésben foglaltak megvalósítását, a kisebbségi nemzeti közösségek jogállásáról és nyelvhasználatáról szóló törvényt, továbbá a kisebbségi nemzeti kulturális szövetségek működését szabályozó törvény elfogadását, amely ezen szövetségek anyagi támogatását is tartalmazza.“ A Csemadok-programmal azonosuló hazai és magyarországi támogatók segítségével került sor Pozsonyban 1999. március 6-án a Szövetség megalakulása 50. évfordulójának nagyszabású országos ünnepségére, melyet jelenlétükkel megtiszteltek a szlovák és a magyar kormány tagjai, parlamenti képviselői és a két ország közéleti személyiségei, a pozsonyi nagykövetségek, valamint a Kárpát-medence magyar szervezeteinek képviselői is. A járási ünnepség, ugyancsak szponzorok hathatós segítségével, Muzslán valósult meg 1999. március 27-én. 85 A járás településein is megemlékeztek az alapszervezetek megalakulásának körülményeiről, az alapító tagokról és a szervezet ötven éves tevékenysége kiemelkedő eseményeiről. Ezeket a szép emlékünnepségeket a múltidézésen kívül az új minőségekhez vezető út meghatározása által bizakodó jövőbetekintés is jellemezte. A Szövetség tevékenységében új minőséget jelent, hogy a rendszerváltást követően együttműködik a Magyarok Világszövetségével és annak tagszervezeteivel (beleértve az Anyanyelvi Konferenciát, a Magyar Kollégiumot, valamint a Csehországban, a Kárpát-medencében és a nyugati szórványban élő magyarok szervezeteit), a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetével, a Közép-Európa Intézettel, az Illyés Közalapítvánnyal és megkülönböztetett figyelmet szentel a Rákóczi Szövetséggel és annak alapítványaival való együttműködésnek, továbbá kölcsönös együttműködésre törekszik országunk többségi nemzetével és más nemzetiségű kisebbségeivel. A Csemadok ötven éves tevékenységének áttekintése az Érsekújvári járásban csak a többi járás hasonló összefoglalójával egybevetve mutathatna rá pontosabban arra, hogy járásunk tagsága milyen mértékben járult hozzá a szlovákiai magyarság szolgálatához. Mindennemű összevetés nélkül is megállapíthatjuk, hogy az egyes területi egységek feltételezhetően mielőbb napvilágot látó summázásában csupán az egyes tevékenységi formák eltérő feltételei alapján megnyilvánuló egyediség jelenthet különbözőséget: az Érsekújvári járás sem többet, sem kevesebbet nem tett, mint amennyit a hasonló nagyságú területek Csemadok szervei és szervezetei. Az más kérdés, hogy akár e kerek évforduló kapcsán - hol, mit és mennyit tesznek a tegnapok megismertetésével a holnapok érdekében. 85
A fél évszázados születésnap alkalmából az országos titkárság emlékérmet és emléklapot készíttetett. A Csemadok-emlékéremmel (1959-1979), a Csemadok-érem, illetve a Csemadok-plakett arany-, ezüst-, bronzfokozatával (1984-1990), valamint az 50. évforduló alkalmából kitüntetettek névsorát lásd a 6. számú mellékletben.
190
Az elmúlt ötven év tényeinek feltárása (ez jelen munkánk célja) olyan tegnapi értékeket is ismertté tehet, melyekre nem csupán hivatkozni, de építeni is lehet. Természetesen új „építkezési anyaggal“, új módszerrel. A Csemadokszolgálat lobogása számadatokkal, névsorokkal, statisztikák elemzésével aligha dokumentálható. Viszont az elvitathatatlan tények, még a szubjektív módon kiválasztott és közölt tények is az önbecsülés alapját alkotó önismeret szolgálatába állíthatók. Az alapszabály által körvonalazott célok, feladatok, munkaformák, a Szövetség szervezeteire és szerveire vonatkozó cikkelyek csak támpontot, egyfajta fogódzót, míg a mindenkori vezetőségek rátermettsége feltételeket és eszközöket biztosíthat azok számára, akik fontosnak tartják a Csemadok által képviselt közösségi munkát: mindazt, ami ötven év magyarságszolgálatából számunkra a XXI. században is értékként elfogadható. Ez mindenekelőtt a honi magyarságért vállalt és végzett önkéntes közösségi munka értelmébe: az anyanyelv, a nemzeti öntudat szlovákiai körülmények közötti megtarthatóságába és továbbadhatóságába vetett hit. Ehhez adjon támaszt ez a korántsem teljes, sok egyéb fontos adattal is kiegészíthető közlés!
191
1. számú melléklet BELÜGYI MEGBÍZOTTI HIVATAL Szám: 260/02-5-1949
Pozsonyban, 1949. május 19-én
Lőrincz Gyula úrnak a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete elnökének Pozsony Az egyesület neve: „Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete“ Az Alapszabály jóváhagyása Mellékletek száma: 3 A Belügyi Megbízotti Hivatal azzal a megjegyzéssel küldi vissza az alapszabályt, hogy az alábbi hiányosságok miatt nem hagyható jóvá: 1) a 2.§ 2. bekezdése eme mondatában: „a magyar és a szlovák lakosság közeledése ...“ a „szlovák“ kifejezést „csehszlovák“ kifejezésre kell változtatni. A 3. bekezdés 3. sorában a „Csehszlovák Köztársaság népidemokratikus rendszeréhez“ helyett a „Csehszlovák Köztársasághoz és annak népidemokratikus rendszeréhez“ megfogalmazást kell alkalmazni. A 4. bekezdést így kell kiegészíteni: „c) Csehszlovákia minden dolgozójának tevékeny országépítő igyekezetére irányuló rendszeres neveléssel ...“ 2) Az alapszabály 3.§-a 2. bekezdése szerint az egyesület politikai szemináriumokat akar rendezni, tehát politikai tevékenységet kíván végezni, holott az 1. és a 2.§-ok szerint az egyesület kimondottan kulturális jellegű. Ezért a „kultúr-politikai szemináriumok“ kifejezést „kulturális előadások“ kifejezéssel kell helyettesíteni. Az 5. bekezdés rendelkezése ellentmond a közkönyvtárakra vonatkozó jogi előírásoknak, valamint a könyvtárakról készülő új törvénynek, melyek szerint a könyvtárfejlesztés kizárólag a könyvtártanács jogkörébe tartozik, és egyetlen egyesület sem támaszthat igényt a közkönyvtárak gyarapítására. Ezért a 4.§ 5. bekezdése törlendő s ebből adódóan a 4. bekezdés „könyvkölcsönzés és hasonló“ szövegrész is. Az egyesület részlegei képviseltethetik magukat egy taggal a könyvtártanácsban. A 9. bekezdés rendelkezését ezzel a szöveggel kell helyettesíteni: „a nemzeti és az országos ünnepségek megvalósítása során a nemzeti, ill. az országos jellegű szervezetekkel való együttműködéssel“.
192
3) Az 5.§ 1. bekezdés rendelkezése szerint az egyesület rendes tagja lehet „minden 18. életévét betöltő csehszlovák állampolgár.“ Mivel ez a rendelkezés nélkülöz minden pontosítást, ellentmond az 1. és a 2.§-nak, melyek az egyesület pontos elnevezését és célkitűzéseit tartalmazzák. Az előterjesztett alapszabály ilyetén megfogalmazása mindkét oldalon nacionalista kiéleződést válthatna ki, s ez végső soron magát a magyar egyesület tevékenységét is veszélyeztethetné. Ezért ezt a bekezdést így kell módosítani: „Az egyesület rendes tagja az a 18. életévét betöltő, erkölcsileg és politikailag fejlett magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár lehet, aki jól viszonyul szocialista rendszerünkhöz, aki tagfelvételét szabályszerűen írásban kérte az egyesület valamelyik részlegében, kifizette a beíratkozási és a tagsági díjat.“ A 2. bekezdésben a) az „illetékes állami hivataltól“ megfogalmazást az „állami népművelési igazgatóságtól“ megfogalmazással kell helyettesíteni. b) a zárójelben levő „népművelési“ kifejezéstől kezdődően az „és ehhez hasonló“ kifejezésig terjedő szöveget törölni. A 3. bekezdésben az „illetékes állami hivatal“ kifejezés helyett „állami népművelési igazgatóság“ kifejezést kell használni. A 4. bekezdés 2. fejezetét törölni, helyette a következő mondat kerül: „A tagot a részleg vezetősége hagyja jóvá a központ elnöksége ellenjegyzését követően.“ 4) A 7.§ 1. bekezdése utolsó mondata helyett a következő mondat kerül: „Továbbá a tagot ki kell zárni az egyesületből, ha tevékenységével és magatartásával vét a 2.§-ban meghatározott elvek ellen, s ha meghiúsítja az egyesület céljai megvalósítását.“ Továbbá a 2. bekezdés „A kizárás“ kezdetű és az „elöljáróság“ végezetű mondatot ezzel a szöveggel kell helyettesíteni: „A tag kizárását a helyi részleg vezetősége javasolja és a központ elnöksége dönti el. A tag e döntés ellen fellebbezést nyújthat be a központi bizottságnak.“ A 8.§-ban: Mivelhogy egyesületről és nem tömegszervezetről van szó, nem kell kialakítani a kerületi elöljáróságokat. Ez az igény a többi egyesület esetében is felmerülhetne, s ez az egyesületek hálózata túlméretezését eredményezhetné. Hasonlóan állami és politikai érdek, hogy az egyesületeket kizárólag a központból irányítsák mindaddig, amíg a két nemzetiség együttélése haladó szelleműnek nem értelmezhető, amíg el nem tűnnek a polgári nacionalizmus maradványai. A kerületi elöljáróságok megalakításával - nemzetiségi vonatkozásban - csak lassulna a szocializmushoz való közeledés folyamata.
193
Ezért az 1. bekezdésből törölni kell az utolsó három szót: „kerületi központokat és csoportokat“, továbbá törölni kell a 3. bekezdés egészét. A 4. bekezdésből törölni a „kerületi központokat“ részt. Törölni az egész 6. bekezdést. Az alapszabály szövege egész további részéből törölni a „kerületi központok“ kifejezést. A 7. bekezdést következőképpen kell átírni: „Helyi részlegeket, az igények alapján, azokban a községekben létesíteni, ahol legalább 30 tag van. Azon települések tagsága, ahol önálló részleg megalakítására nincs elegendő tag, a magyar nemzetiségű állampolgárok a lakhelyükhöz legközelebb eső részlegbe jelentkeznek.“ Ezen kívül az alapszabály 8.§ 2. bekezdése, amely szerint „A központi vezetőség tevékenységének és gazdálkodásának felügyeleti szerve a Tájékoztatási és Művelődési Megbízotti Hivatal“ ellentmond a B. M. 1508/1875 számú rendeletének 52, a Tt. 189/1929 sz. kormányrendeletnek és az SZNT Tt. 51/1945 sz. rendeletének, melyek szerint ez a hatáskör kizárólag a Belügyi Megbízotti Hivatalt illeti meg. Más elbírálás alá kerül, ha az egyesület ezen túlmenően szakmai (kulturális) szempontból igényli a Tájékoztatási és Művelődési Megbízotti Hivatal felügyeletét is. Ezt az igényt viszont nem szükséges az alapszabályban rögzíteni, mert ez nem az egyesület szándékának, hanem a Tájékoztatási és Művelődési Megbízotti Hivatal törvényből eredő feladata érvényesítésének következménye. Ugyanez vonatkozik az alapszabály 13.§-ának a kerületi központok létrehozására vonatkozóan is. E §-ban a Belügyi Megbízotti Hivatal mint az egyesület elbírálásának legfelsőbb szerve figyelmen kívül maradt (ez a tény semmissé válik a kerületi központokról szóló rendelkezések törlése következtében). 6) A 9.§-ban végrehajtandó a) a 4. bekezdés (a kerületi elöljáróságokról való rendelkezés törlése folytán) tárgytalan, b) a „B“ bekezdés „csoport“ kifejezését „részleg“ kifejezésre változtatni. 7) A 10.§ 1. bekezdése 1. mondatát ilyetén átfogalmazni: „Az egyesület rendes közgyűlésére évente egyszer, az egyesület székhelyén, február hónapban kerül sor.“ 52
A Magyarországi Rendeletek Tára, 9. folyama, 1875, H, Budapest, 1875 nem tartalmazza a feltüntetett rendelkezést. Ezen túlmenően szokatlan, hogy a szlovák belügyi szerv 1949-ben 1875-ös, illetve 1929-es rendeletekre hivatkozik.
194
Az 1. bekezdés utolsó sorában a „csoportok“ kifejezést „részlegek“-re változtatni. A továbbiakban mindenütt törölni a „csoportok“ kifejezést, helyette következetesen a „részlegek“ szót kell használni. Az 1. bekezdés „b“ betűje alatt csupán ennyit közölni: „A helyi részlegek küldöttei“, a többi törlendő. Az 5. oldal 13-14. sorában törölni: ...“50 szavazati joggal rendelkező tag“. Helyette így: „50 rendes, szavazati joggal rendelkező küldött“. Az 5. oldal 23. és 24. sorában a „Kerületi elöljáróságok által és“ ... mondatot teljes terjedelmében törölni. 8) A 11.§-ban törölni kell: „Kerületi elöljáróság és“ ... 9) A 13.§ rendelkezését tekintettel a 8.§ módosítására törölni, ami által a további számozás megváltozik. 10) Az országos közgyűlésről és a helyi részlegek tevékenységéről rendelkező 14. és 18.§ nem képezheti a Központ alapszabálya, csupán az egyes helyi részlegek működési szabálya részét. A Központi alapszabály csak azon fő elveket tartalmazza, hogy hol, hogyan és mikor alakulhatnak meg a helyi részlegek, ki alakítja meg őket, és hogy a helyi részlegeknek olyan saját alapszabálya van, amely alapvetően nem mond ellent a Központ alapszabályának, de tartalmazza a helyi viszonyokból és szükségekből adódó feladatokat. Mivel az említett rendelkezéseket magába foglalja a 20.§ , a 14. és 18.§-ból az erre vonatkozó szöveg törlendő. Ezen kívül az alapszabályból mindenhol az „elöljáróság“ kifejezés helyett a „bizottság“ kifejezést, a „szűkebb kollégium“ helyett az „elnökség“ kifejezést kell használni. Továbbá itt is a „csoport“ helyett „részleg“ a megfelelő elnevezés. Végezetül, a kerületi elöljáróságokról szóló rendelkezés törlése következtében törölni kell a kerületi elöljáróság számára a tagilletményből járó 20% -ról szóló rendelkezést, és ennek következtében a tagdíjakból származó bevétel 80%-a a központot, 20%-a a részlegeket illeti meg. 11) A 16.§ a) 1. fejezetét így átírni: „Az egyesület szerveinek a hivatalokkal és a többi egyesülettel és szervezettel való kapcsolattartása szlovák nyelven történik.“ b) 2. fejezetének „helyi művelődési felügyelőkkel“ kifejezését „járási művelődési felügyelőkkel“ kifejezéssel módosítani. c) 4. fejezetében törölni a „népművelési szakosztályoknak“ kifejezést. 12) A 17.§ rendelkezését teljes terjedelmében törölni kell, mivel a Szlovák Ifjúság Szövetsége az országos jellegű Csehszlovák Ifjúsági Szövetség részévé válik, s ez a magyar ifjúságot is beszervezi. Ugyanígy a Živena is - a
195
Szlovák Nők Szövetsége országos jellegű szervezetté alakul Csehszlovákia Nőszövetsége elnevezéssel. Az említettek miatt a szocialista rendszerben az ifjúság elkülönített szervezettsége megengedhetetlen. 13) A 19.§ rendelkezését így kell átírni: „Az egyesület önkéntes feloszlatásáról és az egyesület vagyonáról való intézkedés, ill. az alapszabály módosítása a Belügyi Megbízotti Hivatal jogkörébe tartozik“. Az egyesület azonban e döntéseket köteles bejelenteni a Tájékoztatási és Művelődési Megbízotti Hivatalnak is. A helyi részlegek megalakulását a Tájékoztatási Megbízotti Hivatal hagyja jóvá. Az alapszabály a Belügyi Megbízotti Hivatal jogkörébe tartozik. 14) A 20.§ „anyaegyesületek“ kifejezését „központi egyesület“-re kell változtatni. Az utolsó bekezdést ki kell hagyni, mert azt a Belügyi Megbízotti Hivatal gyakorolja. 15) A 21.§-t így kell módosítani: „Abban az esetben, ha az egyesület eltér az alapszabályban meghatározott céltól és munkafolyamattól, vagy túllépi jogkörét és tevékenységével veszélyezteti az államérdeket, ill. a tagság anyagi érdekeit, az illetékes hivatal szünetelteti tevékenységét, és a vizsgálat eredménye alapján fel is oszlathatja azt, ill. a feloszlatás terhe alatt kényszerítheti az egyesületet alapszabálya betartására.“ 16) Az alapszabály nem tartalmaz rendelkezést a) tevékenysége területi kiterjedését illetően, melyet pontosan meg kell határozni, mert ettől függ a jóváhagyó szerv jogkörének meghatározása b) a szavazás módjáról, a jegyzőkönyvek vezetéséről. A jegyzőkönyveket szlovák nyelven is el kell készíteni c) a békéltető bíróságról, amely az egyesületi tagságból adódható viszályokat rendezné. Az így módosított alapszabályt 4 példányban kell címünkre benyújtani jóváhagyás céljából. A példányok egyikén semmilyen javítás vagy kiegészítés nem lehetséges. Ezt a példányt jóváhagyási betét mellékelésével, laponként 10,koronás, a többit laponként 8,- koronás okmánybélyeggel kell ellátni. A megbízott nevében Vražda alezredes
196
2. számú melléklet A Csemadok érsekújvári járási titkárságának főállású munkatársai (1961-1999) Év
Járási titkár
1961 Csányi Zoltán Polgár Vince 1962 Polgár Vince 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999
Polgár Vince Polgár Vince Benefi János Benefi János Benefi János Őszi Irma Őszi Irma Őszi Irma Őszi Irma Őszi Irma Őszi Irma Őszi Irma Őszi Irma Őszi Irma Őszi Irma Őszi Irma Őszi Irma Őszi Irma Őszi Irma Őszi Irma Őszi Irma Őszi Irma Őszi Irma Őszi Irma Őszi Irma Őszi Irma Őszi Irma Száraz Dénes Száraz Dénes Száraz Dénes Dániel Erzsébet Dániel Erzsébet Dániel Erzsébet Dániel Erzsébet Dániel Erzsébet Dániel Erzsébet Dániel Erzsébet
Instruktor
Gépkocsivezető
Bukor József Bukor József Szeleczky Péter Ősziné Győrös Irma Őszi Irma Őszi Irma Őszi Irma Őszi Irma Illés István Serédi Margit Serédi Margit Serédi Margit Serédi Margit Oros Gyula Oros Gyula Oros Gyula Kiss Tibor Kiss Tibor Kiss Tibor Kiss Tibor Kiss Tibor Dániel Erzsébet Dániel Erzsébet Dániel Erzsébet Dániel Erzsébet Dániel Erzsébet Dániel Erzsébet Dániel Erzsébet Dániel Erzsébet Dániel Erzsébet Dániel Erzsébet Dániel Erzsébet Dániel Erzsébet Ďurica Róbert Ďurica Róbert Ďurica Róbert Baráth Erzsébet Baráth Erzsébet
197
Forró János Lénárt Antal Lénárt Antal Lavenka József Lavenka József Handl Jenő Handl Jenő Handl Jenő Handl Jenő Handl Jenő Handl Jenő Turay László Borzi László Szabó Béla Szabó Béla Ďurica Róbert Ďurica Róbert Ďurica Róbert Ďurica Róbert Ďurica Róbert Ďurica Róbert
3. számú melléklet A Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napok műsora (1970-1999) 1970 március 14. Ünnepi műsor, Vas Ottó szavalatát Kulcsár Tibor megnyitója, Decsi Ági szólóéneke követte. Ünnepi beszédet mond Dr. Danczi Villebald József a győri Czuczor Gergely Gimnázium igazgatója, közreműködik Szabó Sándor (Riadó) és irodalmi műsorral a Kassák Lajos Ifjúsági Klub (A harcban erős, a békében igaz) március 15. Czuczor Gergely mellszobrának megkoszorúzása, Vas Ottó szavalata március 17. A vers- és prózamondók járási versenye A Magyar Területi Színház művészeinek műsora március 18. Jókai-Török: Szeretve mind a vérpadig, a Csemadok alapszervezet színjátszóinak bemutatója (rendezte Boleman Iván) március 19. Czuczor és Jedlik rokonok találkozója március 20. Irodalmi színpadok bemutatója (bemutatkozott az érsekújvári gimnázium, a közgazdasági középiskola, a párkányi gimnázium, a surányi közgazdasági középiskola, és a pozsonyi Forrás irodalmi színpad). március 21. A Csemadok népművelőinek országos tanácskozása Ünnepi műsor. Fellép a CSMTKÉ (vezényel Vass Lajos és Janda Iván), közreműködik Mensáros László színművész és Réti József operaénekes
1972 március 11. Ünnepi műsor, beszédet mond Révész Bertalan főiskolai előadó, fellép a Tanárképző Főiskola, az érsekújvári gimnázium és a Csemadok irodalmi köre március 14. Czuczor és Jedlik rokonok találkozója március 15. Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása, beszédet mond Szendi László március 17. Találkozás Fehér Klára írónővel
1973 március 10. A Szőttes néptánc együttes műsora március 12. Ünnepi műsor, beszédet mond Kürti Péter, a műsorban fellép a helyi szervezet Kodály Zoltán énekkara és Napsugár néptánc együttese, az érsekújvári iskolák szavalói március 14. Czuczor és Jedlik rokonok találkozója március 15. Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása, beszédet mond Sidó Zoltán, a Riadó című verset előadja Szabó János, közreműködik a Kodály Zoltán énekkar március 16. Vers- és prózamondók, irodalmi színpadok járási versenye március 19. Találkozás Batta György költővel és Duba Gyula íróval. Könyvkiállítás március 22. Dr. Hofer Lajos: Érsekújvár a török megszállás idején
1974 március 6. Vers- és prózamondók járási versenye március 9-24. Csicsátka János gyűjteményes tárlata március 11. Czuczor Gergely Emlékest, megnyitó: Kürti Péter, közreműködnek a szervezet szavalói és Kodály Zoltán énekkara (rendezte Szabó János) március 12. Czuczor és Jedlik rokonok találkozója
198
március 13. Találkozás Csanda Sándor irodalomtörténésszel és Duba Gyula íróval. Könyvkiállítás március 15. Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása Ünnepi taggyűlés a Csemadok megalakulása 25. évfordulóján. Beszédet mond Sidó Zoltán a Csemadok helyi és járási elnöke március 23. A Csemadok Járási Bizottságának ünnepi ülése, beszédet mond Őszi Irma járási titkár Asszonytitok, Thirring Viola előadói estje március 29. Ünnepi műsor: részletek a szervezet színjátszói 25 éves műsorából (rendezte Bijeszik Gyula és Záhorszky Elemér), beszédet mond Sidó Zoltán, az alapító tagok kitüntetése
1975 március 8-21. A zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum Képzőművészeti Szabadiskola tanárainak tárlata március 10. Czuczor Gergely emlékest, közreműködik az alapszervezet irodalmi köre (rendezte Szabó János és Gémesi Károly), Kodály Zoltán énekkara, valamint a surányi közgazdasági középiskola irodalmi színpada, beszédet mond Kürti Péter március 11. Harminc év szabad hazában, járási vetélkedő Az irodalom-népszerűsítők járási tanácskozása március 13. Szabó Bélát és Kulcsár Tibort bemutatja Csanda Sándor. Könyvkiállítás március 14. Korunk művészet-szemlélete, Dániel Kornél múzeumigazgató előadása március 15. Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása, beszédet mond Sidó Zoltán, a Riadó című verset Szabó Sándor adja elő március 19. Czuczor és Jedlik rokonok találkozója március 21. Bodrogköztől a Mátyusföldig, a Napsugár táncegyüttes műsora (koreográfia: Takács András, Szombath Marianna, Quittner János, Molnár István, Novák Ferenc, Plichta Tibor)
1976 március 1. Az alapszervezet képzőművészeti klubjának vándorkiállítása Szőgyénben, Csúzon, Fűrön, Kürtön, Zsitvabesenyőn, Újlóton, Pozbán és Barsbaracskán április 16-ig március 10. Ügyes kezek, a szervezet kézimunkakörének kiállítása március 18-ig március 15. Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása, verset mond Szabó János Ünnepi műsor: A szabadság gondolata a magyar költészetben címmel Vas Ottó tart előadást, közreműködik a szervezet irodalmi köre (Szabó János és Gémesi Károly rendezésében) március 17. A műfaj neve: antifasizmus, Fábry Zoltán irodalmi vetélkedő járási döntője március 20. Társastánc-verseny a város serlegéért (Keller Gábor szervezésében) március 22. Daloló Zoboralja. A zsérei folklórcsoport vendégszereplése március 24. Czuczor és Jedlik rokonok találkozója március 27. Petőfi-Heltai-Kacsoh: János vitéz. A szervezet színjátszó csoportjának bemutatója, rendezte Záhorszky Elemér március 29. Találkozás Dénes György költővel és Dávid Teréz íróval április 6. Sudolsky István tárlata, április 16-ig Korunk művészeti törekvései, előadó Papp Gábor művészettörténész
1977 március 1. Vers- és prózamondók járási versenye március 12. Lintner István, Csicsátka János, Tóth Elemér és Soós János tárlata március 13. Szerelmek és nászok. A Szőttes műsora
199
március 15. Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása Ünnepi műsor, beszédet mond Dr. Czine Mihály, közreműködik a szervezet énekkara és irodalmi színpada (Szabó János és Gémesi Károly rendezésében) március 23. Czuczor és Jedlik rokonok találkozója március 26. Társastánc verseny a város serlegéért (Keller Gábor szervezésében) március 27. Fúdd el jó szél bánatimot ... Faragó Laura és Kecskés András műsora március 30. Találkozás Tőzsér Árpáddal, Ordódy Katalinnal és Turczel Lajossal április 15. Dosztojevszkij: A félkegyelmű, az alapszervezet színjátszóinak bemutatója és repríze április 16-án és 23-án, rendezte Záhorszky Elemér április 18. Ügyes kezek. Kézimunka kiállítás április 30-ig
1978 március 6. Fekete Zoltán gyűjteményes tárlata március 19-ig március 15. Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása Ünnepi műsor, beszédet mond Sidó Zoltán, közreműködik a szervezet énekkara, irodalmi színpada és színjátszó csoportja (rendezte Szabó János és Záhorszky Elemér) március 17. A Csemadok helyi szervezetei elnökeinek országos értekezlete március 18. Nemzetközi társastánc verseny (Keller Gábor szervezésében) március 28. Lády Éva: Kubai képeslap, ismeretterjesztő előadás március 30. A Madách Kiadó és az Irodalmi Szemle estje Zalabai Zsigmond vezetésével április 5. Czuczor és Jedlik rokonok találkozója Andódon április 7. Dosztojevszkij: A félkegyelmű, rendezte Záhorszky Elemér április 8. Thomas-Aldobói: Charley nénje, rendezte Záhorszky Elemér április 10. Petőfi percei ... Galán Géza estje
1979 március 12. Kopócs Tibor tárlata (portrék és grafikák) március 21-ig március 13. Turczel Lajos: Az egyetemes magyar irodalom szlovákiai vonatkozásai március 15. Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása Ünnepi műsor, beszédet mond Szilvássy József a Csemadok KB elnökségének tagja, közreműködnek a szervezet énekkara (vezényel Zsilinszky Sándor), irodalmi köre és színjátszói (rendezte Szabó János, Gémesi Károly és Záhorszky Elemér) március 20. Találkozás Csontos Vilmos költővel március 24. Társastánc verseny a város serlegéért (Keller Gábor szervezésében) április 1. Czuczor és Jedlik rokonok találkozója a járási titkárságon április 9. Ünnepi taggyűlés a Csemadok megalakulása 30. évfordulóján, beszédet mond Sidó Zoltán, közreműködnek a szervezet műkedvelői április 10. Móricz Zsigmond és Móra Ferenc irodalmi vetélkedő járási döntője a járási bizottság szervezésében április 30. Ügyes kezek. Kézimunka kiállítás május 13-ig
1980 Major Ferenc: Az érsekújvári céhek (előadás) Nagy Jánosné és T. Nagy Emőke kerámikusok kiállítása március 20-ig László Gyula: Kettős honfoglalás Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása Ünnepi műsor, beszédet mond Czuczor Gergely példája címmel Dr. Dobossy László március 18. Találkozás a Hét és a Nő című hetilapok szerkesztőivel (Lacza Tihamér, Varga Erzsébet, Gágyor Péter és Grendel Ágota) március 21. Társastánc verseny a város serlegéért (Keller Gábor szervezésében) március 4. március 10. március 11. március 14.
200
március 23. Czuczor és Jedlik rokonok találkozója a járási titkárságon március 25. Hadd írjak szépet, jót ... az irodalmi kör összeállítása József Attila születésének 75. évfordulóján, rendezte Szabó János és Gémesi Károly március 27. Találkozás Zs. Nagy Lajossal és Mács Józseffel április 1. Keddi est, rendezte Záhorszky Elemér április 11. Siliga-Cserháti: Dankó Pista, a szervezet színjátszóinak bemutatója és repríze április 12-19-20. (rendezte Záhorszky Elemér) április 14. Ügyes kezek, kézimunka kiállítás április 24-ig
1981 március 2. március 10. március 12. március 13. március 14. március 16. március 24. március 25. április 13. április 24.
Lukács József: A zempléni fejedelmi sír (előadás) Szilva József tárlata március 20-ig Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása Ünnepi műsor, közreműködnek a szervezet énekkara, irodalmi színpada és énekesei Az anyanyelvi oktatás harminc éve (diáktalálkozó, műsoros est) Dr. Zolnay László: Gótikus szobrok Budán Találkozás a Hét és a Nő szerkesztőivel A csehszlovákiai magyar könyvkiadás (kiállítás) Találkozás Mikola Anikó költővel Ügyes kezek, kézimunka kiállítás május 4-ig
1982 március 2. Találkozás a Hét és a Nő szerkesztőivel március 9. Lábik János tárlata március 19-ig március 15. Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása Ünnepi műsor, az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes műsora március 17. Csehszlovákiai magyar irodalom (irodalmi vetélkedő járási döntője) március 22. Révész Bertalan: A szülőföld és az iskola szerepe Czuczor Gergely költővé válásában (előadás) március 24. Találkozás Gál Sándor költővel április 3. Dallal a békéért. A szenci „Pöttöm“ - színház, az érsekújvári alapiskola és a hódmezővásárhelyi tanítók énekkarának fellépése
1983 március 11. Csallóközi motívumok. Janiga József tárlata március 20-ig március 14. Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása Ünnepi műsor, Sidó Zoltán: Nyelvművelés - nyelvvédelem, közreműködik Vas Ottó szavaló március 16. A csehszlovákiai magyar irodalom fejlődése, irodalmi vetélkedő Találkozó Grendel Lajos íróval március 17. Emlékezés Kodály Zoltánra. Az Ifjú Szívek ének- és zenekarának műsora március 21. Költők és barátok voltak. A szervezet irodalmi körének emlékműsora Juhász Gyula és Babits Mihály születésének 100. évfordulóján (rendezte Gémesi Károly és Szabó János) március 24. Gyerekek, gyerekek ... a magyar iskola kisszínpadának és a szervezet gyermekcsoportjának műsora március 26-27. Irodalom-népszerűsítők országos szemináriuma Nemzetközi társastánc verseny (Keller Gábor szervezésében) március 28. A Hét és a Nő szerkesztőivel való találkozó április 9-10. Schiller: Haramiák, a szervezet színjátszóinak bemutatója, rendezte Záhorszky Elemér
201
1984 március 9. Kocsis Ernő festményeinek tárlata március 20-ig március 14. Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása Ünnepi műsor, beszédet mond Dr. Sima Ferenc, közreműködik Decsi Ági, a Magyar Állami Operaház magánénekese március 17-18. Az irodalom-népszerűsítők országos tanácskozása (Hubik István: Szenci Molnár Albert munkássága, Csanda Sándor: A szlovák-magyar és a csehmagyar irodalmi kapcsolatok, Wlachovský Karol: A műfordítás elméleti és gyakorlati kérdései, Szilvássy József: A hazai magyar drámairodalom a szlovákiai magyar színpadokon, Rédli Margit: Az irodalom-népszerűsítés módszerei a Csemadokban), találkozás Tőzsér Árpád és Vojtech Kondród műfordítókkal március 19. Találkozás a Csehszlovák Rádió Magyar Adásának szerkesztőivel március 21. Irodalmi, honismereti vetélkedő járási döntője március 22-31. Magyar könyvek kiállítása és árusítása március 22. Irodalmi vetélkedő Duba Gyula: Örvénylő idő című regényéről, találkozás Duba Gyulával március 24. Nemzetközi társastánc verseny (Keller Gábor szervezésében) március 31. Iródia 84, kezdő írók országos találkozója április 2. A Csemadok alapszervezete dokumentumainak kiállítása a szervezet megalakulása 35. évfordulóján. Beszédet mond Dr. Lukács Tibor a Csemadok főtitkára, közreműködnek a helyi szervezet műkedvelői április 12. Csak egy kis emlék. Részletek az érsekújvári színjátszók 35 éves műsorából április 14. Helyesen magyarul. Anyanyelvi vetélkedő. Vezeti Dr. Pénzes István
1985 március 8. Iródia nagytalálkozó március 11. Radnóti Miklós emlékest (rendezte Szabó János) Érsekújvári amatőr képzőművészek (Árpási Béla, Balla József, Bresťák Sándor, Csicsátka János, Horváth Miklós, Kemény József, Keszeli-Székházy Tódor, Molcsan Katalin, Náger Gyula, Ribárik Erika, Shrank Márta, Skopp Ilona és Vágovits Károly) tárlata, rendezte Balogh György március 13. Az Ifjú Szívek művészegyüttes hangversenye március 14. Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása Ünnepi műsor, beszédet mond Dr. Szénássy Zoltán, közreműködnek Boráros Imre színművész és a szervezet irodalmi színpada (rendezte Szabó János) március 15. Néptánc együttesek járási versenye március 20. Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok. Irodalmi vetélkedő. Találkozás Zalabai Zsigmonddal március 21. Irodalmi-történelmi vetélkedő járási döntője március 22. Harmincasok. A Kassák Lajos Ifjúsági Klub alapítóinak találkozója március 25. Találkozás a Hét című folyóirat szerkesztőivel március 27. Anyanyelvünk tisztaságáért. A járási vetélkedő döntője. Vezeti Dr. Pénzes István március 30. Nemzetközi társastánc verseny (Keller Gábor szervezésében) április 1. A Csemadok helyi szervezetének ünnepi taggyűlése
1986 március 11. Nágel Gyula gyűjteményes tárlata március 22-ig Berzsenyi Dániel és kora. A nagysurányi közgazdasági középiskola és az érsekújvári alapiskola irodalmi színpadainak bemutatkozása a költő halála 150. évfordulóján. Rendezte Lády Éva március 15. Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása
202
március 20. március 22. március 26. április 3.
Ünnepi műsor, beszédet mond Kürti Péter, közreműködik a szervezet énekkara, irodalmi színpada és a szenci Csemadok-szervezet énekkara Találkozás Rácz Olivér költővel és műfordítóval Nemzetközi társastánc verseny (Keller Gábor szervezésében) Történelmi-honismereti vetélkedő a CSKP megalakulása 65. évfordulóján. A Sarló-mozgalom jelentősége. Járási döntő Helyesen magyarul. Anyanyelvi vetélkedő. Vezeti Dr. Pénzes István
1987 március 2. Dr. György István: Nemzetiségi életünk időszerű kérdései március 9. S. Nagy Emőke (kerámia) és Nagy Géza (textil) kiállítása március 15. Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása Ünnepi műsor: Boráros Imre színművész előadói estje március 19. Találkozás Kulcsár Tibor költővel március 21. Társastánc verseny a város serlegéért (Keller Gábor szervezésében) március 23. Kassák Lajos emlékest, beszédet mond Dr. Turczel Lajos, közreműködik a szervezet irodalmi köre Szabó János rendezésében március 25. Történelmi-honismereti vetélkedő, járási döntő április 1. Helyesen magyarul. Anyanyelvi vetélkedő járási döntője. Vezeti Dr. Pénzes István
1988 március 1. Concert in Hexadecimal. Patachych Iván előadása március 7. A Komáromi Képzőművész Kör tárlata március 17-ig Moldovának nagy a széle ... Halász Péter előadása, közreműködik Buday Ilona március 14. Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása Ünnepi műsor, beszédet mond Dr. Czine Mihály, közreműködik a szervezet énekkara március 16. Találkozás Cselényi László költővel március 19. Nemzetközi társastánc verseny (Keller Gábor szervezésében) március 21. Amott is lámpa - itt is lámpa. Thirring Viola előadói estje március 30. Helyesen magyarul. Anyanyelvi vetélkedő. Vezeti Dr. Pénzes István
1989 március 2. Antalik József és Skopp Ilona tárlata március 14-ig március 6. Gerő János: Mi és az anyanyelv (előadás) március 13. Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása Ünnepi műsor, beszédet mond Dr. Szénássy Zoltán, közreműködnek a a szervezet műkedvelői március 15. Csemadok a gyermekekért - gyermekek a Csemadokért. Játékos műsor a magyar iskola tanulóinak Liszka Éva vezetésével március 20. Találkozás Dobos Lászlóval április 3. Ünnepi műsor a Csemadok megalakulásának 40. évfordulóján Beszédet mond Sidó Zoltán, közreműködik a szervezet énekkara, színjátszói, irodalmi köre és társastánc klubja, rendezte Záhorszky Elemér
1990 március 5. Dr. Janics Kálmán: A hontalanság évei (előadás) március 13. Csemadok a gyermekekért - gyermekek a Csemadokért. Játékos irodalmi foglalkozás a magyar iskola tanulói számára, vezeti Liszka Éva március 15. Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása. A szobornál beszédet mond Nátek Sándor református lelkész
203
Ünnepi műsor. Dr. Szabó Rezső: Kisebbségi életünk és a készülő alkotmány. Közreműködik a szervezet irodalmi köre március 24. Czuczor Gergely emléktáblájának megkoszorúzása Andódon
1991 március 11. Requiem Esterházy Jánosért, engesztelő misét mond Kátai Imre atya Dr. Molnár Imre: Esterházy János emlékezete (előadás) Érsekújvár régi képeslapokon (kiállítás) március 14. Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása Ünnepi műsor, beszédet mond Szőke István, közreműködik a szervezet irodalmi köre március 17. Czuczor Gergely emléktáblájának megkoszorúzása Andódon március 18. Dr. Szarka László: A csehszlovák kisebbségi politika története a nemzetközi egyezségokmányok tükrében Csemadok a gyermekekért - gyermekek a Csemadokért március 20. Kajla Fülöp kalandjai. Találkozás Keszeli Ferenc íróval március 21. A magyar iskola tanulóinak találkozója Dinnyés Józseffel március 23. Nemzetközi társastánc verseny (Keller Gábor szervezésében) március 25. Édes anyanyelvünk. Középiskolások vetélkedője Irodalmi fórum. A Csehszlovákiai Magyar Írók Társasága, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Berzsenyi Társaság és a Csemadok érsekújvári szervezetének közös rendezvénye Ügyes Kezek. A kézimunka kiállítás megnyitója
1992 március 9. március 13. március 14. március 15. március 16. március 18. március 19. március 21. március 22. március 23.
Magyarok a Zoboralján. Jókai Mária előadása Ügyes kezek. Kézimunka kiállítás március 28-ig Nemzetközi társastánc verseny (Keller Gábor szervezésében) Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása Ünnepi műsor, beszédet mond Dr. Tamáska Péter, közreműködnek a szervezet irodalmi köre és hagyományápoló csoportja, a párkányi madrigál kórus Háy Gyula: Mohács. A komáromi Jókai Színház előadása Csemadok a gyermekekért - gyermekek a Csemadokért Irodalmi zenés délelőtt a magyar iskola tanulóinak, rendezte Berényi Margit Mese, mese, tánc. Játék az óvodásokkal, rendezte Berényi Margit Czuczor Gergely emléktáblájának megkoszorúzása Andódon Találkozás Gál Sándorral, irodalmi vetélkedő Gál Sándor műveiből
1993 március 13-14 Nemzetközi társastánc verseny (Keller Gábor szervezésében) március 15. A Győri Levéltár vándorkiállítása, megnyitót mond Néma Sándor Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása, a szobornál verset mond Sinkovits Imre, beszédet mond Plichta Péter Ünnepi műsor: Lélekben összenőve. Sinkovits Imre és Vitay András műsora március 22. Helytörténeti vetélkedő középiskolásoknak A honfoglalás és államalapítás művészete. Dr. Dörnyei László előadása március 23. Vers- és prózamondók kerületi versenye március 24. Ébert Tibor: Esterházy. A komáromi Jókai Színház előadása március 26. Ügyes kezek. Kézimunka kiállítás március 28. A Szlovákiai Magyar Tanítók Énekkarának hangversenye az érsekújvári református templomban
204
1994 március 13. Czuczor Gergely élete és munkásssága, a kiállítást megnyitja Dr. Révész Bertalan, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége küldöttségének fogadása Társastánc-verseny (Keller Gábor szervezésében) március 14. A képzőművészet hétköznapjai, Luzsicza Lajos könyvbemutatója március 15. Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása, a Riadó című verset előadja Hegedűs D. Géza, ünnepi beszédet mond Sidó Zoltán, közreműködik az érsekújvári gimnázium énekkara Szombath Károly vezényletével Ünnepi műsor a nagyteremben. Beszédet mond Halzl József a Rákóczi Szövetség elnöke, „Föltámadott a tenger“ irodalmi műsorban fellép Dévai Nagy Kamilla, Körtvélyesi Zsolt, Hegedűs D. Géza és Udvaros Béla március 19. Elsőként az országban. Ünnepi ülés a szervezet megalakulása 45. évfordulóján. Közreműködik a zeneiskola kamarakórusa Kiss Magda vezényletével, a szervezet irodalmi színpada „Én nem vagyok magyar?“ című műsorát Berényi Margit rendezte, zongorán közreműködik Nátek Emese március 20. Czuczor Gergely emléktáblájának megkoszorúzása Andódon március 21. Dr. Vadkerty Katalin: A csehszlovák kormány terve a magyar kérdés megoldására 1945-1948 között Bemutatkozik a Kalligram Kiadó március 22. Szülőföldön hontalanul. Honismereti vetélkedő országos döntője, közreműködik a szervezet irodalmi színpada március 23. Vers- és prózamondók kerületi versenye március 26. Tíz éves az Iródia. Megemlékezik Hizsnyan Zoltán, Tóth Károly, Hodossy Gyula
1995 március 14. Lintner Angelika kerámikus kiállításának megnyitója március 15. Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása. Beszédet mond Plichta Péter, közreműködik az érsekújvári gimnázium énekkara Szombath Károly vezényletével Ünnepi műsor. Beszédet mond Jeszenszky Géza parlamenti képviselő. „Itt az idő, most vagy soha“ című irodalmi összeállításban fellép a szervezet irodalmi színpada Berényi Margit és Kürthy Lajos rendezésében, továbbá Dinnyés József és Szokolay Ottó március 18. Gyermek táncház, a komáromi Hajós Néptánc-együttes fellépése március 20. „Szerelmetes március“, a tatabányai Bánki Donát Ipari Szakközépiskola zenés irodalmi összeállítása március 21. Reformpedagógia, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének tanácskozása Szentessy László tatai grafikus kiállítása Lábody László: Szlovák-magyar alapszerződés március 23. Vers- és prózamondók kerületi versenye március 30. „Itt élned, halnod kell“ középiskolások történelmi vetélkedője
1996 március 15. Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása, beszédet mond a Magyarok Világszövetsége képviseletében Erdős László, közreműködik Dráfi Mátyás színművész és az érsekújvári gimnázium énekkara Szombath Károly vezényletével Ünnepi est. Fellép a nyitrai Pedagógiai Főiskola Mécs László Irodalmi Színpada március 18. Analfabéták. A komáromi Jókai Színház stúdiójátéka.
205
Lábik János képkiállításának megnyitója március 23. Oktatási fórum. Az érsekújvári régió polgármestereinek, iskolaigazgatóinak, Csemadok-elnökeinek és a pedagógus szövetség tisztségviselőinek szakmai tanácskozása március 26. „Júdása én nem lehetnék“. Összeállítás a szlovákiai magyar költők verseiből. Közreműködik a Kor-Zár, Berényi Margit és Kürthy Lajos Vers- és prózamondók kerületi versenye március 28. „Itt élned, halnod kell“ az alapiskolások történelmi vetélkedője 1997 március 14. Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása. Beszédet mond Dobos László, a Magyarok Világszövetsége Kárpát-medence régiójának elnöke, közreműködik Szabó Gyula színművész, a gimnázium leánykara Szombath Károly vezényletével Az ünnepi műsorban fellép Szabó Gyula, Berényi Margit és Kürthy Lajos március 18. „Itt élned, halnod kell“ az alapiskolások történelmi vetélkedője 1998 március 15. Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása, beszédet mond Sidó Zoltán, közreműködik Bubik István színművész és a gimnázium leánykórusa Szombath Károly vezényletével Ünnepi műsor. Beszédet mond Pomogáts Béla a Magyar Írószövetség elnöke. A műsorban fellép: Bubik István és Horváth Lóránt, a szervezet irodalmi köre, a magyar iskola néptánc csoportja március 17. Föltámadott a tenger. Történelmi vetélkedő március 19. „Őrizzetek meg“ a Kor-Zár műsora március 23. Dr. Turczel Lajos, Érsekújvár díszpolgárának előadása a város két világháború közti történetéről 1999 március 13. Bresťák Sándor „Érsekújvári motívumok“ című tárlatát megnyitja Luzsicza Lajos festőművész március 14. Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása, a Riadó című verset előadja Kürthy Lajos, beszédet mond Sidó Zoltán Ünnepi műsor. Az esztergomi Városi Szimfónikus Zenekar és a párkányi Stilla Pectus vegyeskar ünnepi hangversenye március 18. Jókai Mór: Fekete gyémántok, a komáromi Jókai Színház előadása március 23. Kalligram-est. Vendégek: Grendel Lajos és Szigeti László március 24. „Nemcsak nyelvében, jelképeiben is él a nemzet“ Pécsi L. Dániel rendhagyó történelemórája a gimnáziumban március 25. Az 1848-as hősök nyomában. Történelmi vetélkedő
206
4. számú melléklet A Csemadok KB szakbizottságai (1977-1982) A népművelési és az amatőr művészeti szakbizottság tagjai tulajdonképpen a szakbizottságba tartozó albizottságok vezetőiből tevődött össze. A bizottságok titkári feladatait (a nyelvművelő albizottság kivételével) a központi apparátus munkatársai látták el. Népművelési szakbizottság Elnök: Dr. Mózsi Ferenc, CSc., minisztériumi osztályvezető, Pozsony Titkár: Bodnár Béla, a Csemadok KB osztályvezetője, Pozsony Tagok: Lukács Tibor, az oktatási minisztérium tanfelügyelője, Pozsony Dr. Fonód Zoltán, a Madách Könyv- és Lapkiadó Vállalat igazgatója, Pozsony Dr. Révész Bertalan, a pedagógiai kar tanszékvezetője, Nyitra Dr. Balázs Béla, az Új Szó szerkesztője, Pozsony Szanyi Mária, a galántai múzeum munkatársa, Galánta Dr. Vadkerty Katalin, CSc., a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa, Pozsony Miklósi Péter, a Hét szerkesztője, Pozsony Mács József, a Hét szerkesztője, Pozsony Nyelvművelő albizottság Elnök: Lukács Tibor Titkár: Dr. Jakab István, CSc., a Comenius Egyetem docense, Pozsony Tagok: Dr. Bertók Imre, CSc., a Pedagógiai Könyvkiadó vezető szerkesztője, Pozsony Dr. Zsilka Tibor, CSc., a nyitrai pedagógiai kar adjunktusa, Nyitra Dr. Balázs Béla Ing. Csuka Gyula, CSc., kutatómérnök, Szenc Dénes György, költő, a Csehszlovák Rádió szerkesztője, Pozsony Dr. Teleki Tiborné, a nyitrai pedagógiai kar adjunktusa Valkó Józsefné, a Kerületi Pedagógiai Intézet munkatársa, Pozsony Kovács László, a Csallóközi Múzeum munkatársa, Dunaszerdahely Tóth Sándor, a népművelési intézet nemzetiségi osztályának vezetője, Pozsony Bodnár Gyula, az Új Szó szerkesztője, Nagymegyer Juhász Aladár, gimnáziumi tanár, Rimaszombat Történelmi-honismereti albizottság Elnök: Dr. Vadkerty Katalin, CSc., Titkár: Nagy Gábor, a Csemadok KB szakelőadója, Pozsony Tagok: Dr. Balkó Irén, történész, Kassa Dr. Püspöki Nagy Péter, történész, Pozsonypüspöki Dr. Sándor Károly, történész, Léva 207
Dr. Hofer Lajos, nyugdíjas főiskolai adjunktus, Érsekújvár Dr. Stifter Lajos, tanársegéd, Kassa Dr. Kiss József, a Párttörténeti Intézet munkatársa, Pozsony Dr. Hamar Kálmán, főiskolai adjunktus, Pozsony Dr. Szénássy Zoltán, gimnáziumi történelemtanár, Komárom Gáspár Tibor, gimnáziumi tanár, Komárom Zsámbok Tamás, gimnáziumi tanár, Tornalja Roják Dezső, a Párttörténeti Intézet munkatársa, Pozsony Krajcsi Lászlóné, tanár, Rozsnyó Néprajzi albizottság Elnök: Szanyi Mária Titkár: Méryné Tóth Margit, a Csemadok KB néprajzi előadója, Pozsony Tagok: Dr. Végh László, szociológus, Somorja Sebők Géza, etnográfus, Pozsony Jókai Mária, tanító, Lédec Dodek Ilona, nyugdíjas, Pozsony Gágyor József, tanító, Pered Máté László, kerületi tanfelügyelő, Kassa Ondró Mária, néprajzi szakelőadó, Pozsony Marczel Béla, a dunaszerdahelyi múzeum munkatársa, Dunaszerdahely Lipcsey Gyula, technikus, Pozsony Šťastný Ida, muzeológus, Komárom Irodalmi albizottság Elnök: Dr. Csanda Sándor DrSc, egyetemi tanár, Pozsony Titkár: Gyurcsó István, a Csemadok KB szakelőadója, Pozsony Tagok: Dr. Fónod Zoltán Dr. Bertók Imre Máté László Lovicsek Béla, a Csemadok KB titkára, Pozsony Szilvássy József, az Új Szó rovatvezetője, Somorja Sipos Béla, tanár, Galánta Molnár József, tanár, Dunaszerdahely Kmeczkó Mihály, a Magyar Területi Színház dramaturgja, Komárom Csontos Vilmos, költő, Zalaba Csáky Károly, tanár, Ipolyhídvég Lőrincz Albertné, tanár, Losonc Gál Sándor, lapszerkesztő, Kassa Török Elemér, iskolaigazgató, Abara
208
Amatőr művészeti szakbizottság Elnök: Szilvássy József Titkár: Viczay Pál, A Csemadok KB szakelőadója, Pozsony Janda Iván, karnagy, Pozsony Jarábik Imre, karnagy, Dunaszerdahely Pálinkás Zsuzsa, karnagy, Komárom Kulcsár Tibor, az Ifjú Szívek Magyar Népművészeti Együttes igazgatója, Pozsony Quittner János, koreográfus, Pozsony Takács András, a Csemadok KB szakelőadója, Pozsony Boda Ferenc, rendező, Buzita Vince Gábor, a galántai járási népművelési központ munkatársa, Vágkirályfa Tóth Sándor, a Népművelési Intézet osztályvezetője, Pozsony Tánc albizottság Elnök: Cingel László, a Népművelési Intézet munkatársa, Pozsonypüspöki Titkár: Takács András Tagok: Ádám Lajos, koreográfus, Rimaszombat Czéréné Pozsár Erzsébet, koreográfus, Dunaszerdahely Hlavicska László, koreográfus, Érsekújvár Horváth Rudolf, koreográfus, Pozsony Sebők Géza Quittner János Deák Piroska, tánccsoport-vezető, Deáki Bors Éva, tánccsoport-vezető, Pozsony Halász Gyula, tánccsoport-vezető Kozári Péter, tánccsoport-vezető Szebellai Lászlóné, tánccsoport-vezető Snyír Ferenc, tánccsoport-vezető Énekkari albizottság Elnök: Janda Iván Titkár: Hamar Judit, a Csemadok KB szakelőadója, Pozsony Tagok: Viczay Pál, karnagy, Pozsony Kovács Kálmán, karnagy, Pozsony Pintér Ferenc, karnagy, Diószeg Kazán József, karnagy, Nyitrakér Simek Viktor, karnagy, Zsére Lévay Tibor, karnagy, Rimaszombat Mikus Imre, karvezető, Rozsnyó Bodonyi András, zeneszerző, Ipolyság Kovács Aladár, karvezető, Nagykapos Havasi József, karnagy, Kassa Hritz Júlia, zenei szerkesztő, Pozsony
209
Dramaturgiai albizottság Elnök: Kulcsár Tibor Titkár: Molnár László, a Csemadok KB szakelőadója, Pozsony Tagok: Petőczné Sárszögi Csilla, a Népművelési Intézet munkatársa, Pozsony Szilvássy József Vincze Gábor Jarábik Imréné, rendező, Dunaszerdahely Charizopulos Tamás, rendező, Nyitra Klimits Lajos, a Szlovák Rádió dramaturgja, Pozsony Záhorszky Elemér, rendező, Érsekújvár Nagy László, rendező, Léva Dropka Géza, rendező, Rimaszombat Krausz Zoltán, rendező, Rozsnyó Havasi Péter, rendező, Kassa Szanyi József, helytörténész, Kassa Slossziár Pál, rendező, Fülek
210
5.számú melléklet A Balassi Bálint Kulturális Napok műsora (1986-1999) 1986 március 10. Sidó Zoltán: A Csemadok küldetése (előadás) március 22. Balassi Bálint emlékest, közreműködnek Szabó András, Kobzos Kiss Tamás, L. Kecskés András, Tóth István, Szabó István március 24. Dr. Turczel Lajos: A csehszlovákiai magyar irodalom kezdetei 1987 március 11. Kónya Kálmán fotókiállítása „Petőfi percei“ - Galán Géza előadói estje március 14. Zenei Fesztivál, közreműködnek Kelemen Gábor-Varga Lóránt duó, Kobzos Kiss Tamás, Kincskeresők, komáromi Dixieland március 16. Käfer István - Koncsol László: Szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok március 21. Táncház. Közreműködnek Budai Ilona, Birinyi József, Bige József, a Kalamajka és a Rajcsúros parasztzenekarok, a Vasvirág néptáncegyüttes március 23. „Nagyenyedi fügevirág“ - Bánffy György előadói estje, bevezetőt mond Czine Mihály 1988 március 3. Concert in hexadecimal - Patachich Iván elektroakusztikus zenéje március 7. Karol Wlachovský - Vojtech Kondrót: Szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok március 12. Táncház. Közreműködnek a Rajcsúros, a Ghymes és a Varsányi parasztzenekarok, a Kisbojtár és a Vasvirág néptáncegyüttesek, Marosi Júlia március 17. „Krónika az magyaroknak dolgairól“. Szentpál Mónika és Kobzos Kiss Tamás előadói estje március 21. Domokos Pál Péter: A moldvai magyarság 1989 március 6. „Szerelmesének“ - Petrozsényi Eszter és Pribojsky Mátyás előadói estje március 6-12. A magyar könyv hete. Megnyitja Filep Tamás Gusztáv március 11. Táncház a Gutenberg táncegyüttessel, közreműködnek a Fokos és a Rajcsúros parasztzenekarok március 13. Szarka László: Magyar-szlovák kapcsolatok március 15. Giricz László: Kiskőröstől Segesvárig. Petőfi életútja. Közreműködnek Juhász Gyula, Izsák Ferenc március 20. Régi korok zenéje - az Ifjú Szívek régizene együttesének műsora március 14. március 21. március 28. március 31.
1990 Katona Tamás - Ráday Mihály: Forradalom és szabadságharc, 1848-49 Regio-Bohemia est, Szarka László: T.G. Masaryk és a magyar-csehszlovák kapcsolatok Vendégünk: Csoóri Sándor Táncház a Jánosi Együttessel
211
1991 március 12-25. Boldog békeidők. Helytörténeti kiállítás, Párkány és környék metszeteken és képeslapokon március 12. Dr. Horváth István: Párkány történeti keresztmetszetben március 15. „Kik érted haltak szent világszabadság“. Ünnepi est a forradalom évfordulóján március 16. 1848-as emléktúra Nagysallóra és Lévára (koszorúzás) március 18. Magyar-szlovák kapcsolatok (Martin M. Šimečka, Bába Iván, Boros Jenő) március 23. Erdély-est. Vendégünk: Kis Béla az Erdélyi Magyar Egyesület képviseletében, közreműködik Marosi Júlia 1992 március 7. A Püski Könyvkiadó története - kiállítás. Vendégünk: Püski Sándor és neje, M. Kiss Sándor Tíz éves a Balassi-klub. Közreműködnek Szabó András versmondó, a Vagantes Együttes (Szabó István, Tóth István, Kálmán Péter) március 17. Käfer István - Karol Wlachovský: Szlovák-magyar kapcsolatok 1993 március 15. Ünnepi est a forradalom évfordulóján. Közreműködnek a párkányi gimnázium irodalmi színpada és a párkányi Stilla Pectus női kórus március 17-18. Szép Szó járási fesztivál március 22. A Kalligram Kiadó estje (Grendel Lajos, Bodnár Gyula, Farnbauer Gábor, Juhász R. József, Győri Attila) 1994 március 15. Koszorúzás a kéméndi temetőben március 16. Megemlékezés Gyurcsó István halálának évfordulójáról a garamkövesdi temetőben március 22. Színes világegyetem. Bödök Zsigmond csillagászati kiállítása március 30. Szlovák-magyar értelmiségi fórum (Csáky Pál, Peter Schutz, Törzsök Erika) március 14. március 15. március 21. március 24. március 14. március 15. március 21. március 26.
1995 Ünnepi est a forradalom évfordulóján. Közreműködnek Dráfi Mátyás színművész, Stilla Pectus kamarakórus, Németh Zsolt parlamenti képviselő Koszorúzás a kéméndi temetőben Dr. Pais István: A biblia világa Szlovák-magyar értelmiségi fórum (Július Satinský, Kiss Gy. Csaba) 1996 Ünnepi megemlékezés a forradalom évfordulóján (Duka-Zólyomi Árpád) Koszorúzás a kéméndi temetőben Szlovák-magyar kapcsolatok (Käfer István, Miroslav Kusý) Shakespeare: Rómeó és Júlia. Az esztergomi ferences gimnázum diákjainak előadása, rendezte Pásztó András Szabó Mihály Gizella: A kétnyelvűség
1997 március 14. Ünnepi műsor a szabadságharc tiszteletére „És él bennünk élő égi törvény“, az esztergomi ferences gimnázium irodalmi színpadának műsora Pásztó András rendezésében. Közreműködik a Csemadok párkányi szervezetének Szivárvány énekkara, vezényel Lengyelfalussy Miklós, a Tücsök zenekar és Kuklis Katalin március 15. Koszorúzás a kéméndi temetőben március 17. Nyelvünk és az iskola. Oktatási fórum (Bauer Edit, Berényi József, Szigeti László)
212
március 25. Híd-fórum (Agócs Zoltán, Homok Kálmán) 1998 március 11. Tuba Lajos: A dunai vízlépcső, vitafórum március 15. Koszorúzás a kéméndi temetőben március 24. Kor-Zár együttes műsora 1999 március 11. Találkozás Bugár Bélával, az MKP elnökével március 14. Ünnepi műsor a szabadságharc tiszteletére. Beszédet mond Lakner Zoltán államtitkár, közreműködik a szervezet Szivárvány énekkara és a párkányi pedagógusok irodalmi színpada március 15. Koszorúzás a kéméndi temetőben
213
6. számú melléklet A Csemadok Központi Bizottsága 1959-ben és 1969-ben a járási elnökségek javaslata alapján emlékéremmel jutalmazta az alapító, illetve a kimagasló tevékenységet végző tagokat. Az Érsekújvári járásban az alábbiak kaptak Csemadok-emlékérmet a Szövetség megalakulása 10., illetve 20. évfordulóján: 1959 Mészáros Károly, Szlovák János (az andódi szervezet tagjai), Czíria Sándor (Barsbaracska), Gaál Gyula, Jezsovits Kálmán, Papp Jolán (Csúz), Bajtkó Károly, Kutrucz Rudolf, Kiss Béla, Hübsch Sámuel, Seres Ernőné, Száraz László, Nagy József, Madarász Gézáné, Tarics Ferenc, Záhorszky Elemér (Érsekújvár), Esek József, Kómár Dezső (Fűr), Barczi János, Őszi Irma (Kamocsa), Dornai György, Szofka László (Kürt), Hofbauer József, Szaló Endre (Párkány), Szeleczky István (Garampáld), Borka Béla, Juhász Ferenc, Hlavati László (Szímő), Mikulka János, Maczkó Ferenc, Száraz Béláné (Udvard), Csányi Ferencné, Rosztocsil Antalné, Tóth Margit (Tardoskedd) 1969 Czíria Sándor (Barsbaracska), Gaál Gyuláné (Csúz), Hübsch Sámuel, Dráfi József, Hofer Lajos, Seres Ernőné, Száraz László, Szirmák Imre (Érsekújvár), Szeleczky István (Garampáld), Botlik Antalné (Ipolyszalka), Őszi Lászlóné (Kamocsa), Góra Dezső (Kicsind), Szabó József (Kisgyarmat), Dornai György (Kürt), Dobai Lajos (Köbölkút), Szabó István (Muzsla), Sóty János (Libád), Korpás János (Újlót), Szabó Dénes (Nyitrakér), Hofbauer József, Bartha István, Szaló Endre (Párkány), Tóth Vince (Kéménd), Sonkoly Tibor (Szőgyén), Juhász Ferenc (Szímő), Tóth Vendel (Tardoskedd), Kara Márton (Kőhídgyarmat), Mikulka János (Udvard) A Csemadok megalakulása 25. és 30. évfordulójára a központ Csemadok-emlékplakettet készíttetett, melyet az Érsekújvári járásban a következőknek adományozott: 1974 Czíria Sándor (Barsbaracska), Gaál Gyuláné (Csúz), Hübsch Sámuel, Szaló Béla (Érsekújvár), Őszi Lászlóné (Kamocsa), Szabó József (Kisgyarmat), Kara Márton (Kőhídgyarmat), Dobai Lajos (Köbölkút), Dornai György (Kürt), Szabó Dénes (Nyitrakér), Szaló Endre (Párkány), Juhász Ferenc (Szímő), Tóth Vendel (Tardoskedd), Korpás János (Újlót), a Csemadok érsekújvári alapszervezete 1979 Czíria Sándor (Barsbaracska), Gaál Jolán (Csúz), Kecskés Ferenc (Bény), Hübsch Sámuel, Szaló Béla, Sidó Zoltán, Záhorszky Elemér (Érsekújvár), Botlik Antal (Ipolyszalka), Varga Béla, Kovács Ferenc (Köbölkút), Hajtman Kornélia (Nána), Szabó Dénes (Nyitrakér), Csicsay Alajos, Szaló Endre (Párkány)
214
A Csemadok Központi Bizottságának elnöksége a Szövetség megalakulása 35. évfordulója évében Löffler Béla kassai szobrásszal elkészíttette a tagság kitüntetésére a Csemadok-érem, az együttesek (testületek) kitüntetésére a Csemadok-plakett három fokozatát, melyet az országos elnökség ítélt oda 1984 és 1990 között. Az Érsekújvári járásból az alábbiak kaptak kitüntetést: Csemadok-érem aranyfokozata Czíria Sándor, Gutrai István (Barsbaracska), Csókás Ferenc, Kecskés Ferenc (Bény), Balogh György, Hofer Lajos, Hübsch Sámuel, Major Ferenc, Szaló Béla, Záhorszky Elemér (Érsekújvár), Őszi Lászlóné (Kamocsa), Kovács Ferenc (Köbölkút), Kara Márton (Kőhídgyarmat), Dornai György (Kürt), Meidlik László, Strofek Olga (Nána), Szlovák Pál (Nyitrakér), Pathó Károly, Simonyi Lajos, Bitter Mihály, Barak László, Barak Lászlóné (Párkány), Kovács Ilona (Pozba), Borka Gizella, Farkas Erzsébet, Juhász Ferenc (Szímő), Korpás János (Újlót), Grosch István (Zsitvabesenyő) Csemadok-plakett aranyfokozata Az érsekújvári alapszervezet színjátszó csoportja, a szőgyéni Egységes Földműves Szövetkezet, az érsekújvári Városi Nemzeti Bizottság Csemadok-érem ezüstfokozata Bencsik Szerén, Czíria Jenő, Fülöp György (Barsbaracska), Hambalik Sándor (Béla), Kovács Sándor, Takács Gyula (Bény), Csizmadia Béla, Kovács Mihály, Major Ferenc, Keller Gábor, Plichta Péter, Sidó Zoltán, Veszprémi Ferenc, Záhorszky Elemér (Érsekújvár), Szeleczky István (Garampáld), Retkes János (Kőhídgyarmat), Szabó Dénes (Nyitrakér), Kovács Ferenc, Varga Béla (Köbölkút), Csicsay Alajos (Párkány), Sánta Béla, Szofka László (Kürt), Száraz Ferenc (Nyitrakér), Hajtman Kornélia (Nána), Valaska Benedek (Nyitrakér), Pénzes István (Szímő), Dániel Erzsébet (Nána) Korpás András (Fűr), Hajdú Vilmos (Szőgyén), Botlik Jolán (Ipolyszalka), Mácsai Ferenc, Paulovics Jánosné, Paulovics János, Horbulák Mihály, Filakovszky Péter, Hégli Marianna (Párkány), Csepregi Gizella (Kéménd), Dániel Zoltán (Nána), Ivanics László (Udvard), Sütő Imre (Kürt), Hévíz János (Zsitvabesenyő) Csemadok-plakett ezüstfokozata A zsitvabesenyői színjátszó-csoport, bényi folklórcsoport, ipolyszalkai éneklőcsoport, kürti folklórcsoport, érsekújvári társastánc-csoport, érsekújvári Kodály Zoltán Énekkar, párkányi Kisbojtár együttes, párkányi Magyar Tannyelvű Alapiskola Csemadok-érem bronzfokozata Kiss Ferenc (Andód), Rutai Ferenc (Ebed), Vass Károly, Liszka József, Sárficzky Szilveszter, Plichta Tibor, Bartáné Nyitrai Mária (Érsekújvár), Korpás András (Fűr), Dudás Mária (Garamkövesd), Kürti Anna (Libád), Pénzes István (Szímő), Hajdú Vilmos (Szőgyén), Dániel Erzsébet (Nána), Boócz Mária, Keszegh Pál, Himmler György, Paulovics Jánosné (Párkány), Kanyicska Erzsébet (Kürt), Matuska Imre, Nagy László (Udvard)
215
Csemadok-plakett bronzfokozata A muzslai színjátszó csoport, a párkányi színjátszó csoport, a párkányi Nevenincs bábcsoport, Herczová Darina, a járási Népművelési Központ szakelőadója A Csemadok központ 1984-től külön kitüntetésben részesítette a népművészeti mozgalom arra érdemes munkásait. Az Érsekújvári járásban az alábbiak részesültek kitüntetésben: A Csemadok kiváló népművésze Tóth Ilona (Kéménd), a nyitrakéri női éneklőcsoport, a kürti folklórcsoport, Botlik Jolán (Ipolyszalka), Csókás Ferenc (Bény), a bényi folklórcsoport, Farkas Erzsébet (Szímő), az ebedi citerazenekar, Borbély István (Tardoskedd), Szibilla Lenke (Nyitrakér), Kajtár János (Csúz), Spátai Ernőné, Tóth Marcella (Kéménd) A Népművészet mestere Csókás Ferenc (Bény), Liszka József (Érsekújvár), Tóth Ilona (Kéménd)
Az aktív alapítótagok és a kimagasló kulturális tevékenységet kifejtő tagok számára a Csemadok Országos Választmánya a Szövetség megalakulása 50. évfordulóján emlékplakettet készíttetett, melyet az Érsekújvári járásból (Pozsonyban, illetve Muzslán) az alábbiak vették át: Kiss Ferenc (Andód), Kovács Margit (Bajta), Bartal Ferenc (Bart), Bugárdi Vilmos (Bény), Hambalik Sándor (Béla), Rutai Ferenc (Ebed), Gémesi Károly, Keller Gábor, Major Ferenc, Plichta Péter, Sidó Zoltán, Szaló Béla, Záhorszky Elemér (Érsekújvár), Tribl Gáspár, Botlik Antal (Ipolyszalka), Szurdi Miklós (Kisgyarmat), Gedai Sándor, Szabó Zoltán, Kovács Ferenc (Köbölkút), Szabó Béla (Kürt), Pathó Imre, Pathó Gyula (Muzsla), Szabó Dénes, Gróf György (Nyitrakér), Őszi Irma (Kamocsa), Barak Anna, Lengyelfalussy Miklós, Boócz Mária, Belák Ádám, Búcsi Teréz, Paulovics János (Párkány), Borka Gizella, Farkas Erzsébet, Kantár Éva (Szímő), Klimó József, Kunyica Imre (Szőgyén), Dániel Zoltán (Nána), Gyén István (Újlót), Galla Ferenc, Istenes Ferenc (Udvard) Emlék-plakettet kaptak a következő együttesek: A párkányi színjátszócsoport, a párkányi Kisbojtár, a párkányi Stilla Pectus, a párkányi Kuckó bábcsoport, az ipolyszalkai éneklőcsoport, a kürti folklórcsoport, a tardoskeddi éneklőcsoport, a zsitvabesenyői citerazenekar Emléklapot kaptak: Bartal Tímea (Bart), Czuczor Irén (Andód), Száraz László, Csizmadia Béla, Serédi Margit, Sidó Mária, Kürthy Lajos, Baráth Erzsébet, Berényi Margit (Érsekújvár), Varga János (Garamkövesd), Gulai Mária (Garampáld), Dobai Hajnalka, Dobai Ilona (Kisújfalu), Mészáros Júlia (Kisgyarmat), Csepiga Gizella (Köbölkút), Takács Zsuzsanna (Kamocsa), Sütő
216
Imre (Kürt), Kovács Pál, Szibilla Lenke (Nyitrakér), Hajtman Kornélia (Nána), Korpás András (Fűr), Hruška Valéria (Leléd), Gróf Ervin (Muzsla), Csicsay Alajos, Hégli Gyula (Párkány), Kusy Károly (Udvard), Szilágyi Irma (Újlót), Sárai Zoltán (Szőgyén), Dikácz Zsuzsanna, Dávid Mónika (Ipolyszalka), Varga Katalin (Tardoskedd), Bukai Mátyás (Zsitvabesenyő) Emléklapot kaptak a következő polgármesterek: Nágel Dezső (Szőgyén), Drapák Károly (Muzsla), Benefi László (Kéménd), Bátora Béla (Nyitrakér)
217
FORRÁSOK JEGYZÉKE A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918-1998. Szerkesztette Tóth László, I-II-III. Ister, Budapest, 1998, 1998, 1999 A Csemadok alapszervezeteinek jegyzőkönyvei, valamint az egyes évfordulók alkalmából kéziratban elkészített áttekintései az Érsekújvári járásban 1949 és 1999 között A Csemadok érsekújvári járási (területi) konferenciáinak dokumentumai (1960-1996) A Csemadok 25 éve (1949-1974) Összeállította Varga János, Madách Kiadó, Bratislava, 1974 A Csemadok helyi csoportjai alakuló gyűléseinek jegyzőkönyvei (1949-1959), a Bibliotheca Hungarica levéltárából A Csemadok országos és (nyitrai) kerületi szerveinek levelezései (1950-1960), a Bibliotheca Hungarica levéltárából A Csemadok országos közgyűléseinek dokumentumai (1950-1972), a Bibliotheca Hungarica levéltárából Adalékok a Csemadok munkájához. A Csemadok VIII. Országos Közgyűlésétől 1966. július 1-ig. Összeállította Szabó Rezső, Bratislava, 1966 Adalékok a Csemadok XI. Országos Közgyűléséhez. Összeállította Varga Béla, Bratislava, 1972 Adalékok a Csemadok XII. Országos Közgyűléséhez. Összeállította Varga János, Bratislava, 1977 Adalékok a Csemadok XIII. Országos Közgyűléséhez. Összeállította György István, Bratislava, 1982 Adalékok a Csemadok XIV. Országos Közgyűléséhez. Kiadta a Csemadok KB Titkársága, a kiadásért felel Lukács Tibor, Bratislava, 1987 A kassai Batsányi-kör évkönyve (1965-1968). Szerkesztette Turczel Lajos, Madách Kiadó, Bratislava, 1969 Dokumentumgyűjtemény a nemzetiségi kultúrák területén végzett munkához. Összeállította és szerkesztette Szarka Erzsébet, Osvetový ústav, Bratislava, 1980 Fejlődésképek. A Jókai Napok dokumentumaiból 1964-1992. Válogatta és összeállította Kiss Péntek József, 1993 Gabzdilová, Soňa: Maďarské školstvo na Slovensku v druhej polovici 20. storočia, Lilium Aurum, Dunajská Streda, 1999
218
Gyönyör József: Terhes örökség. A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában, Madách-Posonium, Pozsony, 1994 Gyurgyík László: Magyar mérleg, Kalligram, Pozsony, 1994 Iródia 1983-1993. Összeállította Hodossy Gyula, Kulcsár Ferenc, Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 1994 Janics Kálmán: A hontalanság évei. Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, München, 1979 Jelentések a határokon túli magyar kisebbségek helyzetéről, Medvetánc könyvek, Bp., 1988 Jókai Mária - Méry Margit: Szlovákiai magyar népviseletek, AB-Art, Bratislava, 1998 Kettős elnyomásban. Dokumentumok a csehszlovákiai magyarság helyzetéről és jogvédelméről 1978-1988. Szerkesztette Duray Miklós, Madách-Posonium, Pozsony, 1989 Liszka József: Őrei a múltnak, Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 1994 Mint fészkéből kizavart madár. A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában 1945-49. Összeállította Molnár Imre és Tóth László, Szépirodalom Könyvműhely, Budapest, 1990 Néprajzi Közlések II. Szerkesztette Méry Józsefné, Bratislava, 1976 Őszi Irma: Itt születtem. AZ Print, Érsekújvár, 1997 Párkányi Szemle I-II. Szerkesztette Himmler György, AZ Print, Érsekújvár, 1993, 1996 Ruffy Péter: Világaim. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1977 Quittner János-Sebők Géza: Dél-szlovákiai magyar falvak hagyományos táncai, Osvetový ústav, Bratislava, 1979 Sidó Zoltán: Mérlegen (Czuczor-napok Érsekújvárott) AZ Print, Érsekújvár, 1994 Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén, Madách Kiadó, Pozsony, 1983 Vadkerty Katalin: A belső telepítések és a lakosságcsere, Kalligram, Pozsony, 1999 Varga László: Az első lépések. Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 13, Dunaszerdahely, 1999 Zoznam uznesení orgánov štátnej správy súvisiacich s riešením národnostnej otázky 1952-1967 (Tajné!) Zvara, Juraj: A magyar nemzetiségi kérdés megoldása Szlovákiában, Politikai Könyvkiadó, Bratislava, 1965 Zvara, Juraj: Národ, národnosť, národné vedomie. Pravda, Bratislava, 1982
219