2010. / 5.
SZÁM
(JÚLIUS)
Kedves Olvasóink! Amire mostani számunk az utcára kerül, már javában tombol a nyár – amennyire az elmúlt hetek változékony idôjárását ennek lehet nevezni –, lapunkban azonban most még a nyár kezdeteire kell visszatekintenünk: egyrészt községünk jellegzetes nyárindító ünnepére, a Szent Iván-naphoz kapcsolódóan megrendezett Napforduló Fesztiválra, másrészt az általános iskolai ballagásra, ami a világnak ezen a tájékán alighanem gyereknek-felnôttnek egyaránt a nyár igazi kezdetét jelenti. Szentivánon ugyan az idei ballagást kissé rendhagyóan kellett lebonyolítani, hiszen az iskolában zajló bôvítési és átépítési munkálatok miatt a ballagó diákok nem tarthatták bankettjüket, búcsúbulijukat a tornateremben, de talán épp a szokatlan bensôségessége miatt hagyhat ez az alkalom örök emléket a jelenlévôkben.
A
TARTALOMBÓL:
- ÚJ DÍSZPOLGÁROK - ELÔKERÜLT A BORBÁLA-KÁPOLNA - GÁTSZAKADÁS A JÁGIN
ÁRA: 200 Ft
Alighogy a nyolcadikosok megülték saját búcsúünnepüket, szinte egybôl kezdetüket vehették a hivatalos községi ünnepség rendezvényei is, melyek között idén több különlegesség akadt: elsôként tartottak a Slötyin sárkányhajó-versenyt, elôször nyílt ikonkiállítás a községházán, és arra sem volt még példa Pilisszentiván életében, hogy egyszerre hárman vehessék át a község díszpolgári címét. A programkínálat bôségére jellemzô, hogy még augusztusi számunkban is vissza kell rá térnünk: helyszûke miatt csak akkor tudunk majd beszámolni Szántai Lajos magyarságkutató elôadásáról, amit a Szent Iván-nap feltételezett eredetérôl tartott. Ígéretünkkel ellentétben augusztusban tudunk csak érdemben beszámolni a könyvtárt érintô változtatásokról is, a képviselôtestület ugyanis bizonyos, idôközben felmerült információk miatt még nem hozott végleges döntést e témában.
SZERKESZTÔSÉGÜNK
ELÉRHETÔSÉGEI:
TEL.: 06-20-339-6402 E-MAIL:
[email protected] ÜZENET HAGYHATÓ A KÖZSÉGHÁZÁN IS
Villanások a Napfordulóról
Napkerék-menet Benkôné Petô Mária ikonja
Preisz Zsófia-Kovács Regina alkotása
Korok Petra alkotása
Boszorkányok pedig vannak
Köztisztviselôk Napja Minden évben van egy nap, amikor kiürülnek a hivatalok, az ügyintézôk pedig elvonulnak a külvilág elôl, hogy valamilyen közös mulatozással pihenjék ki a mindennapi rutinmunkák fáradalmait. Szentivánon az önkormányzat június 30-án délután látta vendégül köztisztviselôit a tájház udvarán egy kiadós, mûsoros estebédre, melyhez a zenei aláfestést Rezsnák Miklós adta. A községházi ügyintézôk azonban maguk is gondoskodtak egy kis szórakozásról: tréfás ceremónia keretében adták át a saját maguk által alapított „Év köztisztviselôje” díjat Ziegler Lászlónak, a hivatal pénzügyi vezetôjének.
Kerékpáros felvonulás
Szentiván tüze Sárkányhajók a „Slötyin”
3
Egy órát se tartott a közmeghallgatás Bár már csak néhány hónap van hátra az önkormányzati választások várható idôpontjáig, meglepôen békés és higgadt falugyûlésnek adott helyet a községháza házasságkötô terme, az idén nyári közmeghallgatás alkalmából. A fórumon elhangzó felvetésekre – leszámítva a „hivatalból” jelenlévôket – alig tucatnyian voltak kíváncsiak, a képviselôknek pedig összesen négyen tettek fel kérdéseket, jórészt mûszaki témákban A fórum kezdeteként Pénzes Gábor polgármester köszöntötte a megjelenteket, majd rögtön átadta a szót azoknak, akik valamilyen kérdésfeltétel végett érkeztek a közmeghallgatásra. Közülük elôször a 10-es úti elágazás közelében lakó Badó József kért szót, aki egyrészt felpanaszolta a közelmúltban megugrott kamionforgalmat, másrészt a telkét hátrányosan érintô vízelvezetési gondokról panaszkodott. Mint mondta, lassan egy évtizede „háborúzik”, hogy elkészüljön az a néhány méternyi vízelvezetô árok, ami biztosíthatná, hogy ne a telkére folyjék a keresztezôdésben összegyûlô esôvíz, ezért kérte, hogy az illetékesek most már valóban vegyék komolyan a kérését. A felvetésre adott válaszban elhangzott, hogy a gondok megoldásába a közútkezelôt is be kell vonni, amire az önkormányzat már több kísérletet is tett, de ez, hozzáállási gondok miatt nem egyszerû feladat. Ami viszont a kamionforgalmat illeti, a polgármester jelezte: bármilyen rossz hír, de szinte biztosra vezetô, hogy a következô néhány hónapra még jobban meg fog ugrani mindenfajta átmenô forgalom, amíg a pilisvörösvári „Fô utca projekt” kivitelezése alatt forgalmi korlátozások lesznek a város központjában, különös tekintettel épp a 10-es átvezetô szakaszára. A soron következô hozzászóló, Szíjjártó Pál a hulladéktelep távlati hasznosítási lehetôségeirôl SZENTIVÁNI ÚJSÁG Sanktiwaner Zeitung Pilisszentiván hivatalos lapja Kiadó és fôszerkesztô: Hegedûs András (06-20-339-6402,
[email protected]). Fôszerkesztô-helyettes: Somos Móni Tördelés, nyomdai elôkészítés: Kerekes István Nyomda és arculatterv: Zebra DS Stúdió Címlapfotó: Hegedûs András Fotók: Hegedûs András, Menráth Réka, valamint az általános iskola, a horgászegyesület, a Nyugdíjas Egyesület és a Helytörténeti Egyesület archívuma. Köszönjük a mostani lapszámunk elkészítéséhez nyújtott segítséget: Kônigné Drevenka Máriának, Ôri Lajosnak, Reményi Andreának, Stattner Bélának, valamint a cikkek szerzôinek és interjúalanyainak. A szerkesztôségnek szánt üzenetek, küldemények leadhatók a községháza ügyfélszolgálati irodáján is. Az olvasói leveleket mondandójuk tiszteletben tartásával, de szerkesztett formában, szükség esetén rövidítve közöljük. A lapban megjelenô írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztôség véleményét! Következô lapszámunk tervezett megjelenése: augusztus 19. Lapzárta: augusztus 6.
érdeklôdött, lapunk múltkori, ezzel kapcsolatos cikke nyomán. Válaszában Metzger Rezsô – mint e projekt képviselôi koordinátora – elmondta, hogy a terület átminôsítése egyelôre folyamatban van, és ha megtörténik, az sem jelenti azt, hogy rögtön ipari épületek épülhetnek oda; már csak azért sem, mert bármilyen építkezést csak a talaj megfelelô ülepedése után, a kellô talajmechanikai paraméterek megléte esetén lehet csak engedélyezni. Azt azonban elmondta, hogy erre a területre – a házaktól távolabb esô részre – tervezik áthelyezni a zöldhulladék-kezelô telepet, és más hasznosítás is szóba jöhet majd, tekintve, hogy ez az 1,6 hektáros, mai árakon kb. 200 milliós terület komoly értéket képvisel a jövô generációk Szentivánja számára. Baska Györgyné a Bányatelep helyzetével kapcsolatban tett fel több kérdést is: szóvá tette például, hogy a falurészük egyszerûen nem szerepel a térképek nagy részén, sôt még GPSszel sem lehet elnavigálni hozzájuk. Kérte, hogy a „sóhajok hídja” mellé épüljön valamilyen gyalogos átjáró, mert a hídon sokszor probléma a gyalogos átkelés a forgalom miatt, de azért is, mert a korlát nem ér végig a járda meredek sza-
kaszán, ami ezért balesetveszélyes jeges idôben. Szóba került a buszmegállótól elinduló, majd abbamaradó járda, a Bányatelep mellett meghagyott – s a hozzászóló szerint veszélyes – nagy nyárfa, valamint az is, hogy jó lenne, ha a közterület-felügyelô néha útba ejtené ezt a falurészt is. A hölgy végül felvetette, hogy a bányatelepi buszmegállót rendszeresen szétverik valakik – szerinte a közeli szórakozó-helyekrôl hazatérô fiatalok –, a polgármester azonban elmondta, hogy ez sajnos nem egyedi: gyakran megtörténik ugyanez a falu többi buszvárójával is, és az is biztosra vehetô, hogy nem idegenek az elkövetôk, hanem helyi fiatalok, megfelelôen „tudatmódosult” állapotban... A negyedik lakossági hozzászóló, Hegedûs Eta az Alsórét utca helyzete miatt reklamált, szerinte ugyanis mulasztásnak is része van abban, hogy az utcájuk ma sem belterület, szinte járhatatlan az utuk, télidôben pedig a hókotróra sem számíthatnak. Elismerte, hogy korábban az önkormányzat ötmillió forintért megcsinálta az utca egy szakaszát, de, mint mondta, ma az úttest már az elejétôl fogva alig járható, a közvilágítás kiépítésére pedig még mindig várnak, bár a területnek már régen kiépíttették az elektromos ellátását, önerôbôl. Válaszában Pénzes Gábor elmondta, hogy aszfaltozott utat egyelôre nem tud ígérni – az idei évre biztosan nem –, a közvilágítás viszont még ez évben megvalósul, bár csak a belterületi határig. Elismerte, hogy a község három külterületi részén – a Károly-hegy, a Hungáriatelep és a Zsíroshegyalja környékén – egyre gyakrabban felmerülô igény a közmûvek kiépítése, ám az önkormányzat költségvetésébôl ezt nem tudják finanszírozni. A közmeghallgatás lezárása elôtt a polgármester felhívta a jelen lévôk figyelmét, hogy a soron következô két hónapban szinte minden futó beruházásnak be kell fejezôdnie, és folyamatosan le kell bonyolítani ezek átadását, emiatt nehéz két hónap vár a képviselôkre és a hivatal dolgozóira egyaránt. Végül megköszönte a részvételt az érdeklôdô lakosoknak, valamint a képviselôtestület kilenc megjelent tagjának is. H. A.
Nem kötelezô, de ajánlott a tüdôszûrés Pest megyében nem kötelezô, ám ajánlott lesz a tüdôszûrés a 2010. július 1. és 2011. június 30. közti idôszakban: ez derül ki a kistérségi tiszti fôorvos által az érintett településeknek kiküldött tájékoztatóból. Kovács Gábor országos pulmonológus szakfelügyelô jelentése szerint ugyanis 2009-ben Pest megyében 1,53 ezrelék volt a tuberkulózis felbukkanási gyakorisága, ezért a megye területén nem volt indoka a kötelezô tüdôszûrés elrendelésének. Budapest területére ez nem vonatkozik: a fôvárosban járványügyi érdekbôl kötelezô lesz a tüdôszûrés az elkövetkezô 12 hónapra vonatkozóan. Miután pedig Budapest az ország tbc-vel legfertôzöttebb területei közé tartozik, az agglomerációban élôk többségét pedig napi kapcsolat köti a fôvároshoz, a közegészségügyi szakemberek szerint fontos, hogy Pest megyében is történjenek szûrések. Épp ezért úgy határoztak, hogy a szûréseket azokon a településeken is ajánlottként kell meghirdetni, ahol járványügyi érdek nem támasztotta alá a kötelezô elrendelésüket. Jó tudni, hogy a tüdôszûrés a tbc-n kívül más légzôszervi betegségek felderítésében is eredményes: kimutatható általa az asztma, a krónikus obstruktív légúti megbetegedések, a tüdôtágulás (emphysema), sôt bizonyos daganatok is. Épp ezért a Pest megyei Tüdôgyógyintézet hat mobil szûrôállomása a következô 12 hónapban is rendszeresen végez ilyen vizsgálatokat, s ígérik, hogy ezek idôpontjáról idejében értesítik az érintett lakosságot.
4
Hab-áradat a szennyvíztelepen Nem elôször panaszolja már fel a szentiváni csatornarendszert mûködtetô Közcsat Kft. a lakosság nemtörôdömségét, azt, hogy sokan bármit bezúdítanak a csatornába, azt gondolva, hogy az mindent elnyel. Legutóbb június elején történt különös káreset a szennyvíztelepen, ami ismét arra hívja fel a figyelmet, hogy sokan bele se gondolnak, mi történik a házuk négy falán kívül. Pedig ez senkinek se jó, nekik sem... A Közcsat Kft. szennyvíztelepén, amely Pilisszentiván és Solymár mellett néhány tucat vörösvári ház szennyvizét is kezeli, jó ideje megszokhatták már a dolgozók, hogy a lakosság egy részének felelôtlen csatornahasználata miatt néha váratlan nehézségeket kell elhárítaniuk. Lapunk is írt már arról, milyen gyakran tömítik el a csatornákba dobált idegen anyagok egyik-másik csatornaszakaszt, vagy tesznek kárt valamelyik mûtárgyban. Június 6-án kicsit más jellegû eset okozott riadót a szennyvíztelepen: a levegôztetô medencében hirtelen hatalmas habzás kezdôdött, majd a folyamatosan termelôdô hab egy része kihömpölygött a medence köré. Hamvas Márton cégvezetô tájékoztatása szerint az történhetett, hogy valaki nagy mennyiségû detergens anyagot – gyaníthatóan több liternyi, lejárt szavatosságú tisztítószert – öntött a csatornába, bele se gondolva abba, hogy több óra pluszmunkát és egyéb gondokat okoz ezzel a tisztítótelepnek. Hiszen a kifolyt több köbméternyi habot elôször fel kellett takarítani, illetve semlegesíteni kellett, ráadásul a tömény vegyi anyag a biológiai víztisztítást végzô baktériumok egy részét is elpusztította. Az üzemeltetô elmondta, hogy ez esetben sajnos nem lehetett megállapítani, hol engedték a csatornába a tömény vegyszert, más esetekben azonban elôfordulhat, hogy a szabálytalan csatornahasználók lebuktatják saját magukat, például azzal, hogy a rendszerbe dobált idegen tárgyak még a bejuttatás helye közelében elakadnak... A Közcsat Kft. ezért mindenkit arra kér, hogy – saját érdekében – tartózkodjék a szilárd anyagok bejuttatásától, sôt esôvizet se vezessen a csatornába, többek között azért, mert ez a többlet vízmennyiség ugyanolyan költséget okoz a tisztítótelepen, mintha szennyvíz lenne. Ennek költségét pedig végsô soron a csatornát használó ügyfelek közösen fizetik, megnövekvô csatornadíj formájában.
Tisztelt Adózók! Az alábbiakban táblázatban foglaljuk össze idôrendi sorrendben a legfontosabb határidôket, az azzal kapcsolatos kötelezettségeket, feltüntetve azt is, hogy mely kötelezettséget mely adóhatóság felé kell teljesíteni. Állandó jellegû iparûzési tevékenységet folyamatosan (legalább 2009. óta) végzôk
Állandó jellegû iparûzési tevékenységet 2010-tôl megkezdôk
A helyi iparûzési adó legfontosabb szabályai Az itt leírtak a helyi adókról szóló törvény (a továbbiakban: Htv.) 2010-tôl hatályos szabályait tartalmazzák. A hatáskörök gyakorlása tekintetében ismertetetteket értelemszerûen figyelembe kell venni a 2010. adóév során. Dr. Peller György Bartos Istvánné Jegyzô nevében és megbízásából Adóügyi fômunkatárs
AZ ÉV FÁJA Az Ökotárs Alapítvány Magyarországon elôször meghirdeti az Év Fája vetélkedôt, melyre bármilyen magánszemély vagy csoport, szervezet jelölheti kedvenc fáját. Az egész országban meghirdetett Év Fája pályázat az európai Év Fája versenyhez kapcsolódik; a vetélkedô célja, hogy a fák természetben betöltött szerepén keresztül hívja fel az emberek figyelmét a környezettudatosságra. Az Év Fája vetélkedô keretében nem a legnagyobb vagy legöregebb fát keresik, hanem azt, amelyik a jelölôknek valamiért fontos: kapcsolódik hozzá egy helyi történet, találkozási pontot kínál – vagy bármilyen más szerepet tölt be az ott élôk mindennapjaiban. Az Év Fáját egyének és közösségek is jelölhetik, akár baráti társaságok, családok, iskolás csoportok, civil szervezetek, önkormányzatok vagy vállalkozások. A vetélkedôre jelölt fákból az Ökotárs Alapítvány szakmai zsûrije 12 döntôst választ. Ezek közül a közönség szavazással választhatja ki kedvencét. Az Év Fája a legtöbb szavazatot kapó jelölt lesz! A nyertes fa egy speciális ápolásra, gondozásra feljogosító utalványt kap, amelyet díjátadó ünnepség keretében nyújtanak át a fát jelölôknek. Az összeget a fa egészségét biztosító kezelésre, közvetlen környezetének rendbetételére, vagy ha ilyen intézkedésekre nincs szükség, ugyanazon településen ôshonos csemeték ültetésére lehet felhasználni. A jelölésnek tartalmaznia kell – a fa történetét (lehet mítosz, legenda, személyes történet vagy történelmi tény), – a fa pontos helyét (település, utca, régió, esetleg GPS koordináta), – egyéb adatait (fajta, magasság, kor, átmérô), – egy fényképet a fáról. Amennyiben a jelölt fa magántulajdonban van, érdemes a tulajdonostólengedélyt kérni a fa nevezéséhez. A jelöléseket a http://evfaja.okotars.hu oldalon lehet beadni. Beadási határidô: 2010. július 31. Az Év Fája programmal vagy a nevezéssel kapcsolatban az érdeklôdôk további információt Sólyom Évától kaphatnak (06-26-411-3500,
[email protected]). Az Ökotárs Alapítvány a zöld mozgalom erôsítésén, támogatásán keresztül kíván hozzájárulni egy környezettudatos, a nyilvánosság részvételén alapuló demokratikus intézményrendszer és társadalom kialakulásához. A környezetvédô mozgalom fejlôdését adományokkal, tréningekkel, ösztöndíjas programokkal és szükség szerint szakértôi, illetve technikai segítségnyújtással támogatja.
ELVESZETT Kedves Olvasók! A Napforduló Fesztivál ideje alatt, június 19-én, szombaton éjszaka elvesztettem a helyszínen egy számomra értékes gyûrût. Kérem, hogy aki megtalálta, tegye meg, hogy értesít az újság elérhetôségein keresztül, vagy személyesen a 06-20/5252-524 telefonszámon; nagyon hálás lennék érte. Elôre is köszönöm:
Szabó Krisztina
5
Gátszakadás a Jági-tavon Hiába remélhettük, hogy a májusi szélsôséges idôjárás után júniusban már nem kell ilyen gondokkal foglalkozni, a téma nem vesztette aktualitását, hiszen júniusra is jutott a sok esô miatti nehézségekbôl. Több kisebb káreset mellett a legkomolyabb esemény az volt, hogy átszakadt a Jági-tó egyik gátja, de idôjárási okokból kellett ideiglenes helyszínre telepíteni a Napforduló Fesztivál június 19-i, szombati programjait is. Lapunk információi szerint június 12-én délután a Villa Negra környékén tartózkodók, illetve a Sport utcában lakók fedezték fel elôször, hogy hirtelen nagy mennyiségû víz kezdett lezúdulni a Jági-tó felôl a buszforduló irányába. Mivel a szakemberek már korábban is észlelték, hogy a sok esô miatt úgyszólván teljesen megtelt a tó (illetve tavak) medre, több mint valószínûnek tûnt, hogy gátszakadás történt – szerencsére rövid idô alatt kiderült, hogy a legrosszabb, vagyis a fôgát átszakadása nem következett be, csupán a hátsó gát szakadt át, s az azáltal megfogott vízmennyiség egy része szabadult el a káreset következtében. Nem elírás, hogy „hátsó” gátról esett szó: bár ezt talán még a környéken kirándulók sem mind tudják, a Jági-tó kialakítása ugyanis eltér a más patakokon, „egyszerû” völgyzáró gátakkal létrehozott víztározóktól. Bár igazán tóként csak a mindenki által ismert fôgát mögött felgyûlô vízmennyiséget alakították ki, a Vadász-réti patak völgyében még két gátat is kiépítettek, a nyolcvanas évektôl kezdôdôen, s most, a sok csapadék miatt a gátrendszer hátsó medencéi is telítôdtek vízzel. A nagy tó szintje már napokkal korábban elérte a fôgát tetejét, június 12-én délután mégsem az, hanem a kevesebbek által ismert második gát szakadt át a sok víztôl. A lezúduló vízmennyiség az alsó tóba érve átbukott a fôgát fölött, és valamennyit el is mosott a koronájából, majd helyenként fél méteresnél mélyebb, két-három méter széles árkot vájt a falu központja felé vezetô földútba. Szerencsére személyi sérülés nem történt, az utat azonban a helyreállításig néhány napra le kellett zárni. Az útjavításnál is jóval nagyobb munkának ígérkezik az átszakadt gát helyreállítása, amirôl még azt is tisztázni kell, hogy a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság vagy az önkormányzat feladata lesz-e. Arról, hogy ez mikor történhet meg, lapzártánkig nem sikerült információhoz jutnunk.
röses színû külsô kopoltyúval lélegeznek. Augusztusra alakulnak át kifejlett gôtévé, és el is hagyják a vizet. Csak három év múlva, már ivaréretten térnek vissza a tavakhoz. A Jágiban élô gôteállomány felmérése érdekében, a szakkörös gyerekek segítségével 21 darab, mûanyag palackokból készített csapdát helyeztünk ki a tó vizébe, amiket egy hónapon keresztül minden nap ellenôrizni fogunk. A talált gôtéknek felírjuk az adatait, majd szabadon engedjük ôket. Minden kedves embert, aki a Jági partján sétál, kérünk, hogy ne nyúljanak a csapdákhoz, ne szedjék ki azokat a vízbôl, ugyanis nem mindegy, hogy vannak a vízben elhelyezve. Könnyen elkülöníthetôk a többi bedobált mûanyag palacktól, hiszen rudakra vannak rögzítve, és meg vannak számozva. Nagy sajnálattal tapasztaltuk ugyanis, hogy rendkívül sok a szemét – mûanyag palack is – a tóban és a partján. Egyszerûen nem gyôzzük összeszedni. Kérünk mindenkit, hogy az általa termelt szemetet legyen szíves hazavinni, és otthon kidobni! Nem hiszem, hogy jó érzés az eldobált hulladék között pihenni a padon vagy sétálni a tó partján. Karlné Menráth Réka Szénás-hegycsoport Európa Diplomás Terület
Gôték felmérése a Jági-tóban A természetvédelmi szakkörre járó gyerekek a nyári szünetben sem tétlenkednek. Feladatul kaptuk, hogy felmérjük a Jági-tó gôteállományát. Azt, hogy pettyes gôték élnek a tóban, évek óta tudjuk, hiszen gôtelárvákat már korábban is fogtunk. Idén viszont már kifejlett hím pettyes gôte is a szûrônkbe akadt. Ezért a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságnál úgy döntöttek, hogy próbáljunk pontosabb képet kapni a tó gôteállományáról. A pettyes gôte a hazánkban élô többi kétéltûfajjal együtt védett. A kifejlett állat hossza nem éri el a 11 centimétert. A hím háttaraja a szem felett kezdôdik, és egészen a farka végéig húzódik. Nászidôszakban a taraj magassága elérheti a 10 mm-t. Végtagjai karcsúak, hátsó lábujjain úszókaréjok vannak. Az oldala sötét színû foltokkal tarkított, fején sötét csíkok láthatók; hasoldala sárgás, szintén apró sötét foltokkal tarkítva. A nôstény egyszerûbb kinézetû,
nincs a hátán taraj, és a lábujjain nincsenek úszókaréjok. Kora tavasszal a gôték elôbújnak téli rejtekhelyükrôl, és a vizekhez vándorolnak. A nôstények áprilisban rakják le petéiket, általában a vízinövények leveleire. A kikelô lárvák a vízben a fejükön elhelyezkedô, vö-
A projekt résztvevôi Csapda a helyén
Csapda összeállítása
6
Elnapolt napirendek délutánja Érdemi döntést alig hozott Pilisszentiván Önkormányzatának képviselô-testülete a július 5-i ülésnapján, a határozati javaslatok túlnyomó részét ez alkalommal – különbözô okokból – el kellett napolni. A szavazati arányokat külön nem tüntetjük fel, mert az orvosi rendelô riasztórendszerével kapcsolatos döntést leszámítva mindenhol egyhangú igennel szavazott a kilenc jelenlévô képviselô. Július 2-án egyébként a testület egy zárt ülést is tartott, annak jegyzôkönyvét lapzártánkig nem kaptuk meg, így az ottani döntésekrôl a következô számunkban igyekszünk beszámolni. Szomorú hírrel kezdôdött a képviselô-testület ülése július 5-én, hétfôn: Pénzes Gábor polgármester bejelentette, hogy percekkel korábban értesült arról, miszerint Gátas István, a községháza korábbi mûszaki irodavezetôje elhunyt. A képviselôk egy perces néma felállással tisztelegtek az emléke elôtt. Napirend elôtt Gábeli Zoltánné megköszönte a Mûszaki Bizottság intézkedéseit a Határ utca útjavítása ügyében, de felhívta a figyelmet, hogy lenne még mit javítani. Rákérdezett arra is, miért volt sürgôs az óvoda visszaköltözése a plébániáról; válaszában Pénzes Gábor elmondta, hogy ezt maga az óvoda kezdeményezte, a nyárra lecsökkent gyereklétszám miatt. Ugyancsak napirend elôtt számolt még be a polgármester arról is, hogy a délelôtt folyamán megtalálták a hajdani Borbála-kápolna alapfalait, de ezek sajnos az épülô új út nyomvonalába esnek. Közlése szerint a helyszínen az az álláspont alakult ki, hogy fel kell deríteni a falak pontos helyzetét és felvezetni ôket az út megvalósulási térképére, de valószínûleg nem lehet hasznosítani ôket, ezért alighanem az útburkolat alá kerülnek majd. [A lelet sorsát illetôen ugyanakkor a helytörténeti egyesület rendkívüli ülést hívott össze, önkormányzati illetékesek meghívásával, a témáról a 14. oldalon külön is beszámolunk.] Árajánlat veszélyes hulladék begyûjtésére Az elsô napirendi pontra térve abból alakult ki vita a képviselôk közt, hogy az önkormányzat most egyszeri alkalomra kért árajánlatokat veszélyes hulladék begyûjtésére, de felmerült a folyamatos, vagy legalábbis hosszabb távú gyûjtés igénye is. A testület ezért rövid vita után visszautalta a beérkezett árajánlatot a Mûszaki Bizottsághoz, további elôkészítésre.
Közösségi komposztáló pályázat elôkészítése E napirendi pont bevezetéseként a jegyzô elmondta, hogy szeptemberre várható egy közösségi komposztálókról szóló pályázat kiírása, és szeptember végéig kell elkészülni a pályázati anyaggal. Az önkormányzat ehhez a faluszépítôk révén kapcsolatba lépett egy pályázatíró céggel, de felmerült, hogy az áraikat jó lenne összevetni más ajánlatokkal, illetve a szerzôdési feltételekrôl célszerû még alaposan egyeztetni. A döntést ezért késôbbre napolták el. Közmûvelôdési megállapodás megkötése az önkormányzat és a PKKA között Ez a pont gyorsan lekerült a napirendrôl, Marlokné Somogyi Ildikó ugyanis elmondta, hogy a Pilisszentiváni Kulturális Közalapítvány még nem tudta átnézni a megállapodás tervezetét. A témát a közalapítvány következô üléséig elnapolták. KÖZCSAT Kft. tulajdonrészének eladásával kapcsolatos megállapodás Ebben a témában viszont azért nem született döntés, mert a képviselô asszony felhívta a figyelmet, hogy a július 2-i, zárt ülésen megszavaztak egy csapatot a Közcsattal kapcsolatos lépések elôkészítésére, ezért jelenleg nincs olyan anyag, amirôl dönteni lehetne. Marlokné Somogyi Ildikóval egyetértését fejezte ki Metzger Rezsô és Gábeli Zoltánné is, ezt követôen e napirendi pontot is elnapolták. Árajánlat az új orvosi rendelô riasztórendszerének kiépítésére, üzemeltetési költségekkel kapcsolatos kérdések Ôri Lajos képviselô elmondta, hogy a rendelô riasztórendszerének kiépítésére két ajánlat
Önálló intézmény lesz a községi könyvtár Mégsem csatlakozik a kistérségi „mozgókönyvtár” rendszerébe, hanem várhatóan önálló intézményként alakul újjá az iskolafelújítás utáni új helyén a községi könyvtár. Az önkormányzati illetékesek által ez ügyben tett vargabetû egy pályázattal kapcsolatos malôrre vezethetô vissza. Legutóbbi számunk testületi döntései között számoltunk be arról, hogy a képviselôk döntést hoztak a községi könyvtár formális megszüntetésérôl és jóváhagyták annak csatlakozását a kistérségi mozgókönyvtári rendszerhez. A döntés indoka akkor az volt, hogy kiderült: az államkincstárnál nem szerepel a könyvtárunk intézményként, s a helyzet rendezéséhez akkor ez tûnt a legkézenfekvôbb módnak. Még azzal együtt is, hogy tisztázódott: a nyilvános könyvtárak jegyzékében ott szerepel Pilisszentiván községi könyvtára. A július 5-i testületi ülésen viszont Feigel Tamás, a kulturális bizottság elnöke arról számolt be, hogy kiderült: a korábbi döntés veszélyezteti a könyvtár fejlesztésére korábban elnyert támogatás felhasználását. Elmondása szerint mindez azért csak most derült ki, mert egy pályázati anyagot korábban a szükséges mellékletek nélkül kapott meg a hivataltól. Mint elhangzott, az új helyzetben valószínûleg jobban járunk, ha a kistérségi csatlakozás helyett önálló intézményként alakítjuk újra a községi könyvtárt, bár a kistérségi ellátásnak is vannak elônyei (normatív támogatást kaphatnánk és nem lenne szükség felsôfokú végzettségû fôállású könyvtáros alkalmazására). Információink szerint egyébként a kistérségi csatlakozást még nem véglegesítették, ezért még van lehetôség arra, hogy a község megtalálja az új információknak megfelelô, optimális megoldást. A témára a késôbbi számainkban még visszatérünk.
érkezett, az M-Pol Kft.-tôl és a Pilis Security-tôl, az M-Pol ajánlata azonban nemcsak hogy sokkal olcsóbb (az ajánlat végösszege 330.925 Ft + áfa), de ráadásul tartalmilag is többet foglal magában. Rövid vita folyt még arról, hogy a költségeket hogy osszák meg az orvosok között, végül a javaslatot Metzger Rezsô tartózkodása mellett elfogadták. Elnapolták viszont az üzemeltetési költségekkel kapcsolatos kérdéseket, a téma alaposabb kidolgozásáig. Tájékoztató a folyó beruházások és a pénzügyi helyzet jelenlegi állásáról Metzger Rezsô rövid beszámolójában elmondta, hogy a futó projekteknél különbözô okokból várhatóan jelentôsen túl kell lépni a 30 milliós pluszmunka-keretet. Hozzátette ugyanakkor, hogy a szeméttelep rekultivációja lényegében befejezôdött, a hatósági átadás várhatóan az ülést követô nap délelôttjén megtörténik. PKKA felügyelô bizottságának jelentése Gyorsan lekerült a napirendrôl e pont tárgyalása is, mivel a felügyelô bizottság elnöke, Gátas Ernô nem tudott jelen lenni az ülésen. A képviselôk úgy döntöttek, hogy a jelentést a következô ülésen tárgyalják, ahova meg kell hívni a PKKA elnökét is. Pályázati felhívás könyvtárosi állásra Hosszas vita alakult ki a képviselôk között könyvtárunk jogi helyzetérôl, és arról, hogy félvagy egész állásban, illetve milyen végzettséggel lehet vezetni egy ilyen intézményt. Az ügyet végül visszautalták a kulturális bizottsághoz, hogy a soron következô ülésre dolgozzák ki. A téma hátterérôl mellékelt cikkünkben bôvebben is olvashatnak. Szabályzat a közösségi színterekrôl Szintén sokat vitáztak a képviselôk arról, hogyan legyen szabályozva az új iskolában az aula és a tornacsarnok használata, mely szervezetek hányszor használhassák ingyen e helyiségeket, valamint rendezvények idején a szervezôknek vagy – az ô költségükön – az iskolának kell-e megoldania a portaszolgálatot és a takarítást. Még az is felmerült, hogy a tornacsarnokból ki kellene tiltani a focit, mert az olcsó terembérlet miatt vörösváriak járnak át focizni, akik nem kímélik a terem berendezését. A testület végül ezt a témát is visszautalta a szakbizottsághoz. 2010. II. félévi ülésterv Vita nélkül elfogadták a képviselôk a testület II. félévi üléstervét; eszerint évvégéig még nyolc rendes, és október 23. alkalmából egy ünnepi ülést kell tartani. A nyolc ülésbôl négy esik erre a választási ciklusra, a másik négy pedig már az önkormányzati választások után esedékes; az új testület várhatóan az október 18-i ülésen alakulhat meg. A közösségi komposztáló helyének kijelölése Az ülés legvégén a képviselôk elfogadták, hogy a közösségi komposztáló számára hosszabb távon a rekultivált hulladéktelepen lévô, mûvelésbôl kivett terület egy részét jelöljék ki. A helyszín pontosabb kijelölésére a Mûszaki Bizottságnak a Faluszépítô Kht-vel egyeztetve kell javaslatot tennie, figyelembe véve többek közt a terület késôbbi hasznosíthatósági szempontjait is. Erre várhatóan a bizottság augusztus 25-i ülésén, az elfogadásra pedig az azt követô testületi ülések valamelyikén kerülhet sor.
7
Múltkori számunkban már megírtuk, hogy a képviselô-testület június 2-i ülésén egyszerre három szentiváni lakosnak szavazta meg a díszpolgári cím adományozását, húsz éves, vagy azt meghaladó képviselôi munkájáért. A három díjazott az elismeréseket jelképezô egyedi készítésû díszokleveleket a Napforduló Fesztivál keretében, június 19-én vehette át Pénzes Gábor polgármestertôl; lapunk az adományozást követô napokban kérte rövid bemutatkozásra – illetve a 20 (21) évnyi képviselôsége felidézésére – az új díszpolgárokat.
Díszpolgáraink 2010-ben: Metzger Rezsô Metzger Rezsô ôsi pilisszentiváni család leszármazottja, családnevét ketten is viselték a falut alapító öt családfô közül, nem véletlen hát, hogy ô maga alakította egyiküket a betelepedés 285. évfordulójára összeállított programban is. 1990 óta az önkormányzati testület tagja, ahol fôként pénzügyi és környezetvédelmi területen dolgozik, de máskülönben is a legaktívabb képviselôk egyike. A díjátadáskor arról beszélt, hogy gyerekként mindig mozdonyvezetô akart lenni, de a kisvasút egy halálos balesete rádöbbentette, hogy a fékezô lenézett szerepköre is hasonló fontosságú. Késôbb képviselôként – mint mondta – neki jutott az a sokszor hálátlan feladat, hogy a féket húzza az önkormányzat „szerelvényén”, de szavai szerint csak a biztos célba érés érdekében fékezett mindig.
– Mik voltak a 20 éves képviselôi pályafutása legfontosabb tevékenységei, legemlékezetesebb pillanatai, milyen döntések elôkészítésében, projektek lebonyolításában vett részt különösen nagy intenzitással? Számomra a képviselôség nagy élményei között volt például, amikor a nyitás utáni eufórikus idôszakban, még a 90-es évek elején – elkapva az akkori lehetôségeket –, a környéken elsôk között tudtuk megvalósítani Szentivánon a gáz, a csatornaközmû és a telefon bevezetését. De ugyanígy az is, amikor le tudtuk hozni a hegyrôl az iskola felsô tagozatát, egyesíteni tudtuk az alsó-felsô tagozatot, és ezzel jelentôsen javítottunk a falu vérkeringésén. Pályázati pénzbôl tornatermet építettünk, tetôteret is rá tudtunk húzni az iskolára, egy kalap alatt megújult a polgármesteri hivatal is, a következô évben pedig a teljes fôtér burkolata – ez nagy lépés volt abban az irányban, hogy igazán komolyan megszervezôdjék a falu. A tornaterem-építés, illetve az új faluközpont aztán olyan arculatot adott a falunak, amire onnantól rá tudtunk építkezni. Ez tette lehetôvé aztán, hogy a civil szervezetek kedvet kaptak arra, hogy olyan civil élet alakuljon itt ki, amivel én bár elégedett nem vagyok – mert szeretném, ha még sokkal jobb lenne –, de a múlthoz képest, tehát az „átkos” idôkhöz képest mindenképp
óriási ugrásnak tekinthetô. Örülök annak is, hogy az elmúlt húsz év képviselô-testületei mindig úgy döntöttek, hogy lehetôségeinkhez mérten támogattuk a civil szervezetek fejlôdését, és így van ez ma is. Képviselôként jellemzôen pénzügyi területen dolgoztam. Szinte végig dolgoztam a Mûszaki Bizottságban is, egy rövid ideig az Oktatási-kulturális Bizottságban, sôt egy ciklusban az Iskolaszék önkormányzati delegáltja is én lehettem, ekkor volt két gyermekem iskolás. Büszke vagyok arra, hogy a Pénzügyi Bizottság az elmúlt húsz évben mindig olyan álláspontot tudott képviselni, és továbbítani a mindenkori képviselô-testület irányába, hogy a falu a saját keretei között gazdálkodjon, és ne éljünk föl semmit unokáink jövôje szempontjából. Tudjuk, hogy a 3200 önkormányzat kétharmada keményen el van adósodva, ilyen tekintetben én sikerként élem meg, hogy Szentivánon ezt a konzervatív pénzügyi-gazdálkodási politikát – testületi akarattal, persze – mindig sikerült megtartanunk. – Miért döntött úgy 1990-ben, hogy elindul a képviselôi pályán, volt-e netán olyan, hogy megbánta ezt a döntést, és ha igen, miért? Én alapvetôen közéleti hangoltságú vagyok, de az „átkos” rendszerben az ember nem nagyon tudta kifejteni a közéletrôl alkotott véleményét. Ahhoz, hogy a Hazafias Népfrontban tegyem, ahhoz nem volt sok kedvem, aki pedig a szûk baráti körön kívül mondott bármit, komoly veszélynek tette ki magát, ezt meg nyilván nem akarta az ember – úgyhogy az aktív politizálás, a közéletben való részvétel csak a háttérben zajlott. Más kérdés, hogy azért az ember a falugyûlésekre akkor is elment, és ott azért egy-két dolgot elmondott, vagy legalább figyelte, hogy mik történnek. Mivel nem csak arra volt rátekintésem, hogy mi nem tetszett, de a nyugati utazásaim révén arra is, hogy hogyan lehet másképp csinálni, úgy gondoltam, hogy van elég tapasztalatom ahhoz, hogy ha a falu is alkalmasnak ítél, belefolyjak a változtatásba. Sajnos hamar rá kellett jönnünk, hogy a lehetôségek korántsem olyanok, ahogy azt reméltük, az önkormányzatok állami finanszírozása is permanensen zuhant, ezért csalódásként éltem meg, hogy messze nem tudtunk mindent a szándékunk szerint megvalósítani. Más kérdés, hogy az emberek se tudtak lépést tartani a változásokkal, nem szervezôdtek elég aktívan – ha
elég határozott lett volna az akarat, és többen vettek volna részt aktívan a közéletben, akkor talán kicsit tudtuk volna az ellensúlyt tartani, hogy ne zuhanjon rossz irányba az ország, és ez az önkormányzatoknál is kellemesebb helyzetet teremtett volna. Tehát e téren voltak kudarcélményeim is. – Milyen egyéb közéleti tevékenységei voltak az elmúlt évtizedekben? Mivel környezetbarátnak tartom magamat, már a kezdetektôl részt vettem a Pilisszentiváni Faluszépítô Egyesület – ma közhasznú társaság – létrehozásában és mûködtetésében, most is részt veszek a komposztálás és néhány más hasonló tevékenység szervezésében. Kézenfekvô volt, hogy én vállaljam a hulladéktelep rekultivációjának projektgazdai feladatait, elvégre itt is lakom a szeméttelep közelében. Ezen felül még a sportkör túra szakosztályának a tagja is vagyok, és általában is szeretem támogatni a civil szervezeteket, ügyelek arra, hogy minél több rendezvényre elmenjek, bár sajnos nem tudok mindenhova. – Milyen élettapasztalatokat hozott ez a kettô évtizednyi képviselôség? A legnagyobb tapasztalat az, hogy nem jó a politikai rendszerünk. Függetlenül attól, hogy most egy olyan párt regnál, amelyre én is szavaztam, a tapasztalat azt mutatja számomra, hogy amíg az emberek közösségi életének politikai kicsúcsosodása nem a természetet fogja leképezni – az alulról felfelé építkezést, azt, hogy vannak bizonyos fizikai-kémiai határok, amiket nem lehet átlépni –, addig ez így is marad. Amíg nem ilyen szerkezetben fog élni az emberiség, lemásolva a természetet, hanem az akaratával és a tudásával megerôszakolja mindezt, addig olyan irányban haladunk, amit nem feltétlenül kívánok az unokáimnak. – Milyen komolyabb tervei vannak még az elôttünk álló idôszakra? Aktuálisan a legfontosabb, hogy a beindított projektek lezáródjanak és sikeresek legyenek; miután pedig ez meglesz, mûködtetni is kell ezt a megújult épületstruktúrát, hogy a színvonaluknak megfelelô kulturális és szellemi tartalommal tudjuk ôket megtölteni. Úgy gondolom, hogy ezek együtt jó alapot képeznek ahhoz, hogy a falu az általam kívánt irányban haladjon tovább, mert ezekkel az épületekkel a civil életnek is építettünk alkalmas fészket. Azt, hogy ezt a jövôbeni munkát én választott testületi tagként vagy valamilyen civil szervezeten keresztül fogom végezni, azt még nem tudom, de miután most a 63. évemben vagyok, és már a nyugdíjaskort élvezhetem – bár az új törvények szerint még több mint két évet kellene dolgoznom –, úgy gondolom, hogy ennek fejében valamilyen módon tovább kell ténykednem a közösség szolgálatában. Ami a magánéletet illeti: van öt unokám, és ha a jó Isten megsegít abban, hogy valamit át tudjak adni nekik abból az élettapasztalatomból, amit 63 év alatt összegyûjtöttem, akkor úgy gondolom, hogy elértem a céljaimat. H. A.
8
Díszpolgáraink 2010-ben: Ôri Lajos Ôri Lajos már felnôttként, házasság révén került Pilisszentivánra, amúgy Vörösvárott született, fiatal korát pedig Solymáron töltötte – ott dolgozik még ma is, egy év híján fél évszázada. „Gyüttment” léte ellenére már 1985-ben beválasztották az akkori községi tanács tagjai közé, azóta folyamatosan vesz részt a községi közéletben: egy önkormányzati ciklust ugyan kihagyott képviselôként, de bizottsági tagként akkor is dolgozott a faluért. Úgy véli, ha minden képviselô csak annyit és olyan intenzitással dolgozik, mint ô, akkor mindannyian a lakosság megelégedésére fognak szolgálni.
– A díszpolgári címek átadásakor két, húsz éve tevékenykedô képviselô mellett a polgármester az Ön esetében a 21 éves képviselôségét méltatta. Hogy jött össze ez a 21 év, és mik voltak ennek az idôszaknak a legfontosabb, legemlékezetesebb tevékenységei? Ez a 21 év valójában 25 évet ível át: elôször még 1985-ben lettem képviselôje a községnek, akkor a községi tanács tanácstagjaként, Pénzes Gáborral egy idôben. Akkori munkáim közül például a Ságvári utca (hajdan Temetô utca) kiépítését emelném ki, ugyanis abban, hogy az utca úgy néz ki, ahogy ma kinéz, jelentôs részem volt. Korábban ez az utca olyan keskeny volt, hogy néhol lovaskocsival is alig lehetett elmenni rajta, ezért mindenképpen ki akartuk szélesíteni. Ehhez én egyezkedtem például az egyházközséggel, Haut József atyával, hogy levehessünk valamennyit a temetô területébôl, kivághassunk ott néhány fát, és abban az idôben csináltuk meg azt a támfalat is – végig társadalmi munkában –, ami ma is ott áll. Utána 1990-ben elindultam a helyhatósági választáson is – ami nagyon fontos számomra: független jelöltként (azóta sem indultam soha pártszínekben). Miután 90-ben felállt az új testület, megkezdôdtek a nagy munkálatok: a gáz, a csatorna és a telefon megszervezése, késôbb az úthálózat kiépítése, s ezek mindegyikében próbáltam nagyon aktívan részt venni, a lakosság megelégedésére tevékenykedni. Az elsô perctôl kezdve házról házra jártuk a lakosokat, hiszen el kellett magyarázni mindenkinek, milyen lehetôségek vannak, meg kellett nézni, hogy tudjuk megoldani a gázbekötést, miegy-
mást. Ebben az idôszakban a mûszaki és a népjóléti bizottságnak is a tagja voltam, két cikluson keresztül, majd egy ciklust kihagytam, de ezt követôen ismét folytattam a bizottsági munkát. – Mi volt az oka ennek a kihagyásnak? Nem rejtem véka alá: elindultam polgármesterjelöltként Gáborral szemben, képviselônek viszont nem indultam, ezért amikor újból Gábor nyert a polgármester-választáson, kikerültem a testületbôl. De nem hagytam abba a faluért végzett munkát akkor sem, tagja maradtam mindkét említett bizottságnak, csak nem képviselôként, hanem külsôsként. A következô ciklusban újra indultam, és azóta hál’Istennek, minden választásnál bejutottam. Sôt, el kell, hogy mondjam, hogy minden alkalommal a négy legtöbb szavazatot gyûjtô jelölt között voltam, negyediknél rosszabb eredményem sosem volt. ’90-ben elsô helyen végeztem, és most ôsszel ugyancsak elsô lettem. Szerintem mára már az egész faluban ismernek, mert szívesen hallgatom meg a lakosok problémáit, melyekre képviselôtársaimmal együtt keressük a megoldásokat, hogy a szentiváni polgárok minél komfortosabban élhessék mindennapjaikat. Nagy öröm számomra, hogy a nyugdíjas egyesületben is tevékenykedhetek, hiszen így még több emberrel dolgozhatok együtt, ismerhetem meg ennek a korosztálynak is az igényeit, problémáit. – Hogy lett a „szakterülete” most épp a közbiztonság? Ez úgy adódott, hogy különféle problémák merültek fel a közlekedés terén, én meg évtizedek óta állandóan járom az országot, mint anyagbeszerzô, gépkocsivezetô, sôt évekkel ezelôtt a tanulóvezetôket is oktattam – vagyis ha valakinek, nekem mindenképpen tisztában kell lennem a KRESZ-szel és más ilyen jellegû jogszabályokkal. Úgyhogy amikor felmerült, hogy ki vállalja ennek a bizottságnak a vezetését, rábólintottam. Azt gondolom, talán az érdemeim közé tartozik az is, hogy a mai napig is van rendôrautónk, van traffipaxunk – és amire ugyancsak büszke lehet a községünk, hogy a hivatalos statisztikákban kimondottan a sor végén vagyunk a bûnesetek számát illetôen. Minden szempontból az a célom, hogy a faluban békesség és nyugalom legyen, mert minél kevesebb a gond és a probléma, annál könnyebb megértenünk és segítenünk egymást. – A közbiztonság mellett a másik fô tevékenysége képviselôként az orvosi rendelô építésének koordinálása, ezt miért és hogyan vállalta magára? A rendelô fejlesztésérôl nagyon régóta beszélünk, valamiért mégis mindig elmaradt, három ciklus telt már el, amióta napirenden van. A mai
napig sem tudom, hogy miért, de mindig új helyeket javasoltak neki a képviselôk, vitáztak, hogy hova tegyük, és közben elmentek az évek. Most hál’ Istennek, már sínen van az építkezés, aminek én nagyon örülök, mert ez a szép kis község megérdemli, hogy végre új orvosi rendelôje legyen. Most még hajráznunk kell, mert akadt némi pluszmunka, de azt mondhatom, hogy nagyon jó ütemben halad minden építési fázis, augusztusra minden elkészül, úgyhogy ami a célunk volt, azt elértük. Ha kész lesz az épület, akkor elsô körben még a parkosítás a szívügyem, ezen felül arra gondoltam, hogy a rendelô tetôterében kialakíthatnánk még szakrendelônek való helyiségeket is. Ezeket ki lehet adni bérbe, ami egyrészt bevételt hozna a községnek, másrészt a lakosoknak sem kellene elmenniük Vörösvárra, ahol heteket kell várakozni egy-egy vérvételre, vagy szakvizsgálatra... Ez még egy nagy lépés volna, de ha a lakosság és a képviselôtársaim is támogatnak ebben, remélhetôleg megoldjuk ezt is. – Milyen egyéb közéleti tevékenységei voltak az elmúlt évtizedekben? A Nyugdíjas Egyesületet emelném ki, amit most negyedik éve vezetek, és nemrég átléptük a bûvös 300 fôs taglétszámot. Több külföldi és rengeteg belföldi utat szerveztünk ez idô alatt, legutóbb hetvenkét fôvel utaztunk Rómába! De a leghétköznapibb dolgokban is részt veszünk az egyesülettel – dolgoztunk már például az iskola felújítási munkáiban is, mert Reményi Andrea igazgató asszonytól végtelenül sok szívességet kapunk, amiket mi így igyekszünk viszonozni. S ha már itt tartok, megemlíteném a következô programunkat, amit már javában szervezünk: a szüreti felvonulást, ami ez idô szerint 260 fô felvonulót jelent! Ennyi embert koordinálni, nem kis feladat, és nem kis szervezést igényel, úgyhogy az elkövetkezô idôszakban sem fogok unatkozni, azt hiszem. – Milyen érzés volt elnyerni a díszpolgári címet? Nagyon jólesô érzés volt, ez az elmúlt negyed század csúcspontja volt számomra, hogy ilyen módon is elismerték a munkámat. Csak köszönetet tudok mondani a lakosságnak, mert ezt a 21, vagy ha úgy tetszik, 25 évet Nekik köszönhetem, az ô támogatásuk nélkül ez nem ment volna. Még egyszer mindenkinek köszönöm a támogatást és az elismerést. H. A.
3
9
Díszpolgáraink 2010-ben: Hegyeshalmi Ferenc Hegyeshalmi Ferenc születésétôl fogva pilisszentiváni lakos, apai felmenôi Nagykovácsiból költöztek ide, az anyai Puck-ág viszont régi szentiváni família, rajtuk keresztül rokonságot tart a környék más hasonló nevû családjaival és azok leszármazottaival is. Ô maga húsz éve képviselô, s ezen idôszak több mint felében alpolgármester is volt. Elektromûszerészként a hetvenedik életévében is aktív vállalkozó.
– Hogy emlékszik vissza képviselôi pályafutásának kezdetére, s mik voltak e húsz év legemlékezetesebb pillanatai az Ön számára? 1990-ben, mikor képviselônek jelentkeztünk, számos gazdasági és politikai bizonytalansággal kellett szembenéznünk, mégis az akkori képviselô-testület fel merte vállalni azt a törekvést, hogy Szentivánból egy európai színvonalú kis községet csináljunk. Ahhoz az idôszakhoz hasonlítva, most sokkal könnyebb a képviselôi munka, el sem tudják képzelni az emberek, mennyi és milyen nehézségû munkát kellett végeznünk akkoriban. Például ahhoz, hogy csatornája, telefonja, gázvezetéke legyen a falunak, házról házra kellett járnunk: szétosztottuk magunk között a község utcáit, és mindenkit megpróbáltunk meggyôzni, hogy jól járunk, ha megépítjük ezeket a beruházásokat. Mindehhez nulláról indultunk – most ehhez mérten már sokkal könnyebb helyzetben van a képviselôtestület, pár százmillió forinttal a hátunk mögött könnyebben lehet döntéseket hozni. És minden szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy mindezt 12 évig teljesen ingyen, tiszteletdíj nélkül csináltuk – éppen azért, hogy a falu fejlôdjön –, a benzint, a telefonköltséget, mindent mi saját magunk álltunk. Itt a környéken legelsôként építettük ki a gázt, a telefont és a csatornát – aki ismerte akkor Pilisszentivánt, jól emlékezhet rá, milyen poros kis falucska volt akkoriban, az egyetlen burkolt utcánk az Óvoda utca volt – ehhez képest ma jóformán az összes utunk aszfaltút, talán nincs is olyan belterületi utca, ami nem aszfaltozott. De ugyanebben az idôszakban épültek ki a járdáink, fel kellett újítanunk a Villa Negrát, részünk volt
a templomfelújításban is, rendben kellett tartani az óvodát, iskolát is... Nekem ugyanakkor mindig két célkitûzésem volt képviselôként: ne csak utak és építmények épüljenek a faluban, de tegyük lakhatóvá is a községet, hogy az emberek itthon tudják érezni itt magukat, és nagyjából mindenki lehessen megelégedve az itteni élettel. Ehhez mérten kezdtünk gondolkodni a lehetôségeinken: a sportegyesület megerôsítésén, a nyugdíjasklub indításán – annak is részt vettem az alapításában, szereztünk egy kis pénzt is rá, és lám, ma a legnagyobb civil szervezetünk a nyugdíjas egyesület. – Milyen fontosabb feladatokat végzett alpolgármesterként? Összesen 11 évig voltam alpolgármester: a második ciklusban, 1994-98 közt Marlok Gyulával közösen, utána pedig egymás után két ciklusban, egészen a tavaly ôszi választásig. Az alpolgármester feladata a polgármester helyettesítése annak távolléte esetén. Mindegyik bizottság munkájában részt vettem. Éveken keresztül fogadóórát tartottam, ahol az emberek elmondhatták problémáikat, javaslataikat. Ezen túlmenôen fôleg olyan feladatokat vállaltam, ahol nem beszélni, „csak” dolgozni kellett, mint például a falu tisztaságának ellenôrzése. Hetente többször körbejártam kocsival a falut, és meg-
néztem, hol kell takarítani, vagy télen havat kotorni. – Milyen elôzményei voltak annak, hogy húsz évvel ezelôtt elvállalta a képviselô-jelöltséget? Amikor elindult a változás Magyarországon és községünk életében, hatalmas lehetôségeket láttam a fejlôdésre, nagy lelkesedéssel és reménynyel indultam el a választásokon, mert szerettem volna Pilisszentivánért dolgozni. Úgy gondoltam, hogy a munkahelyen szerzett vezetôi tapasztalatom is segítségemre lesz e munkában. Szerencsés voltam, hogy olyan közösségben dolgozhattam évtizedekig, ahol megtanultam, hogy összefogással, együtt gondolkodással, egymás segítésével hatalmas célokat lehet elérni. Ezt gondoltam községi szinten is megvalósítani. Az 1990-es választáson meg is tiszteltek a falu lakói bizalmukkal és ez a bizalom 20 éven át kitartott. Ezt most tisztelettel megköszönöm. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy feleségemnek megköszönjem a támogatást, hiszen fontos a megfelelô háttér ahhoz, hogy az ember jól el tudja látni a feladatát. – És milyen érzés volt elnyerni ezt a mostani elismerést? Természetesen csodálatos érzés volt átvenni egy ilyen megtisztelô címet. Köszönöm mindenkinek, akik ezt lehetôvé tették. De legalább olyan örömmel tölt el, amikor végignézek ezen a szép kis falun és látom munkánk eredményét. Megtisztelô, hogy szolgálhattam a pilisszentiváni embereket – hiszen én szolgálatként fogtam fel ezt a húsz évet –, s befejezésül hadd köszönjek el az olvasóktól: „Én Isten áldását kérem hazámra, Magyarországra Benne legszebb gyöngyszemére, Pilisszentivánra, S annak minden lakójára.” H. A.
Októberben újra választás! Tisztelt Szentiváni Polgárok! A köztársasági elnök várhatóan október 3-ra vagy október 10-re írja ki az idei önkormányzati választások idôpontját. Mint közismert, az eddigi 12 fôs testület helyett idén a polgármester mellé hat képviselôt választhatunk Pilisszentivánon. Sokak biztatására már a tavalyi idôközi választás után úgy döntöttem, hogy idén ôsszel ismét jelentkezem a polgármesteri feladatra. 2006-ban, az elôzô kormány idején úgy véltem, az hozhat több eredményt Pilisszentiván számára, ha függetlenként végzem a munkámat. Az elért eredmények immár láthatóak, kézzelfoghatóak. A 2010-es parlamenti választások eredménye kapcsán azonban lehetôségem nyílik arra, hogy a Fidesz alapítása óta megszerzett kapcsolataimat is a község javára fordítsam. Ezért a polgármesteri programomat olyan célok mentén állítottam össze, amely egybevág a Fidesz-KDNP kormány által elôrevetített lehetôségekkel. Ennek szellemében az önkormányzati választáson a Fidesz-KDNP hivatalos polgármester-jelöltjeként indulok. Meggyôzôdésem, hogy az elmúlt négy év eredményei után van még bôven tennivaló és lehetôség. A programot egy hat fôs képviselô-jelölti csapattal együtt állítjuk össze, és megválasztásunk esetén felelôsséggel ígérhetjük annak megvalósítását. A programot a képviselô-jelöltek névsorával együtt hamarosan, az ajánlószelvények gyûjtésének kezdetéig Önök elé tárjuk. Örüljünk az eddigi eredményeknek és dolgozzunk együtt a további sikerekért! Tisztelettel: Sztilkovics Szávó a Fidesz-KDNP polgármester-jelöltje [Szerkesztôségünk a jelenlegi képviselôk mindegyikének felajánlotta, hogy ha kívánják, tájékoztassák az olvasókat arról, akarnak-e újból indulni a képviselôségért, e lehetôséggel azonban lapzártánkig egyikük sem élt.]
10
Archaikus ikonok református szemmel Bemutatjuk Benkôné Petô Mária ikonfestôt Nemcsak a Napforduló Fesztivál, de községünk történetében is elôször adtak otthont ikonkiállításnak a Polgármesteri Hivatal emeleti folyosói június második felében. Lapunk a kiállítás megnyitása elôtt kérte bemutatkozásra az alkotót, a Neszmélyen élô Benkôné Petô Máriát. A mûvésznô, aki hivatása szerint is képzômûvészeti alkotásokkal foglalkozik, elmondta, hogy református létére vált szenvedélyévé az ikonfestés, ami egyébként inkább az ortodox vallás kedvelt irányzata. – Kezdjük talán azzal, hogy hogyan jutott el az ikonfestészethez, hogyan választotta pont ezt az irányzatot, illetve volt-e ennek Önnél bármilyen festészeti, grafikai elôzménye? Én eredendôen hívô ember vagyok, és mindig nagyon izgatott az Isten világa. Miután pedig nemcsak olvasom a Bibliát, de festéssel is próbálkoztam már, ezért foglalkoztatott a bibliai világ képi megjelenítése is. Régóta vágy volt ez bennem, ezért amikor egyszer találkoztam egy ikonfestô szerzetessel, elhatároztam, hogy megtanulom tôle az ikonfestést. Nagy öröm, hogy teljesülhetett a vágyam, hogy immár magam is készíthetek ilyen ikonokat, hogy Isten világát ilyen módon képekben is meg tudom mutatni. – De az isteni világra való festészeti rátalálásnak más irányai is vannak, nemcsak az ikon... Természetesen, de az ikonra az állandóság jellemzô, és ez az, ami a legjobban megfogott. Hiszen az ikon maga egy állandóságot jelent, az Isten létét sugározza a mozdulatlanságában. Azt sugallja, hogy az Isten kezdettôl vala, és hogy úgy mondjam, nincs is vége az ô világának. – Hol történt ez az említett találkozás? Esztergomban találkoztam ezzel a festôvel, aki egy ukrajnai ferences szerzetesrend tagja, de akkor éppen Magyarországon élt, és egy nagy ajándék volt számomra ez a találkozás. Elôtte már hosszú ideje kerestem olyan embert, aki ikonfestéssel foglalkozik, de nem találtam, vagy akit mégis, az sosem volt hajlandó megmutatni, hogyan készülnek az ikonjai. Nagy szerencse volt számomra, hogy ez a szerzetes három évig itt élt, és ez idô alatt végig tanulhattam tôle, mielôtt visszarendelték volna a rendjébe. Azt mondhatom, hogy a jó isten ajándékának tekintem ezt a három évet. – Nem akarok igazán komoly szakmai titkokat kiszedni Önbôl, de mégis beszéljünk kicsit arról, mik a legfontosabb tudnivalói az ikonok készítésének? Hiszen ha jól tudom, már az alapanyag kiválasztása sem egyszerû. Valóban, már a fa kiválasztása is lényeges dolog, mert csakis a középkemény vagy kemény fák alkalmasak ikonkészítésre, és csak jó hosszú tárolás után, teljesen száraz állapotban használhatók fel. Amikor leszeletelik a fa törzsét, fontos, hogy ha ránézünk a szelet tetejére, úgy kell látnunk az évgyûrûket, hogy azok lényegében a nézôt öleljék át: ez az oldal adja mindig az ikon elsô lapját, vagyis ide kell festenünk a képet. Miután ez megvan, minden élt és sarkot le kell csiszolni a falapról, mert az ikonfestészet teológiája szerint az isten orszá-
gának nincsen szegletes része, ezért az ikonnak sem lehetnek élei vagy sarkai. Ezt követôen vásznat ragasztunk rá, és erre hordunk fel hét fehér réteget, ami nagyon finom kôporból és ragasztóanyagból áll. Minden egyes réteget hagyni kell megszáradni, majd még le is kell csiszolni, a következô réteg felhordása elôtt. Ezt csináljuk egészen a hetedik rétegig, és amikor annak a megszárításával és lecsiszolásával is elkészültünk, az egész olyan tapintású kell, hogy legyen, mintha márványlapot érintene az ember. Hiszen ha nem lenne egyenletes a felület, akkor az arany csillogása nem jönne át, tompa lenne magának az aranynak a fénye, s csak ilyen sima felszínnel lehet tökéletes az ikon. Miután föltesszük és lecsiszoljuk a hetedik réteget, azt követôen lefedjük, lezárjuk egy enyves anyaggal. Azon megrajzoljuk a kívánt kép körvonalait, megkarcoljuk a rajzolatot, majd a karcolt felületet aranyfüsttel ragasztjuk
Közel 30 éve foglalkozom kortárs képzômûvészek alkotásainak kiállításával, így szinte naponta hatnak rám a különbözô stílusban megalkotott látványélmények gondos festôi megjelenítései. A látvány mögött azonban mindig keresem az alkotás rejtettebb, mélyebb sajátosságait, azt, aminek a megragadásában a lírai képzelôerônek különösen nagy szerep jut. A sokféle alkotások között az ikonok hatottak rám megkülönböztetett módon, mert az „Istenarc” ábrázolásán érzôdött legjobban a tudat fényénél a megszûrt ismeret és a sokrétû érzelmi átélés összhangja. A rácsodálkozás vágyat ébresztett bennem, hogy magam is megpróbálkozzam az ikonfestéssel, hogy a többszázados hagyományokat érzô, kifejezô készséggel a valóság és a képzelet tárgyi és fogalmi világát a magam által megélt jelenné tehessem. Szeretettel emlékezem Fr. Tarzícius szerzetes testvérre, akitôl az ikonfestés titkát tanulhattam, s mindig öröm számomra látni és szeretni az Istent és az Ô általa teremtett világot, melyben valósággá válik azon krisztusi mondás, miszerint „Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ôk az Istent meglátják”. Benkôné Petô Mária le – a karcolás azért kell, hogy az aranyréteg alól is kilátszódjanak a majdani kép körvonalai. Utána kezdhetjük megfesteni a képet, de ettôl fogva kézzel már nem érinthetjük meg az arany felszínét, mert attól elszínezôdne. Természetesen ekkor már javítani sem lehet a kép vonalain. Miután kész vagyunk a festékrétegek felhordásával is, kell még egy színtelen lakkréteg, amivel lezárjuk – úgymond rögzítjük – a felszínt, legvégül pedig még lehetôség van a kép antikolására, vagy viaszolására, amitôl még selymesebbé válik az ikon fénye. – A témaválasztásban, meg egyáltalán a kidolgozás terén mennyire van szabad keze egy ikonfestônek? Elvégre az ikonok mind meglehetôsen kötött témákról szólnak... Ebben kétségtelenül van valami, bár a témát valamilyen szinten magam választhatom – amit nagyon szeretnék elmondani, mindig az készül elôbb, természetesen. De ha a jó Isten elég idôvel ajándékoz meg, akkor szeretném legalább Jézus életének legfôbb állomásait megfesteni, hogy aki azt végignézi, az tudja, hogy mirôl is szól valójában az Újszövetség. A témaválasztás tehát saját kútfôbôl jön elô, viszont az ábrázolásban tényleg kötött szabályok vannak. Meg van határozva, hogy Jézust milyen ruhában ábrázolják, melyik szereplôt milyen formában kell megjeleníteni – ezt már
11
a középkorban meghatározták különbözô zsinatokon. Ezért létezik az ikonoknak egy teológiai rendje is, ami iránymutatást ad arra, hogy mit milyen módon kell megfesteni egy ikonon, ha ragaszkodunk az archaikus ikonmûvészethez. – De ez azért így mégse nagyon teszi lehetôvé az embernek a saját kibontakozását – miért választja akkor valaki mégis épp ezt a mûfajt? Én azt gondolom, hogy a saját kútfôbôl való kibontakozást minden további nélkül megengedi az ikonfestés, csak vannak olyan szabályok, amiket meg kell tartani, ettôl lesz állandó az ikonmûvészet. Krisztust például ezer, vagy ötszáz évvel ezelôtt is ugyanígy ábrázolták: vörös ruhában és kék köpenyben – mert a vörös ruha a királyságot szimbolizálja, a kék szín pedig az istenséghez, az éghez, az Atyához való kötôdést jelképezi. Ezért kell Krisztusnál mindig ezt a két színt használni, és ha egy ikonon valakit ilyen színekkel ábrázolnak, rögtön lehet tudni, hogy az csak Krisztus lehet. Ilyen szempontból kell, hogy legyen
bizonyos állandósága az ikonoknak, mert különben, ha mindenki a saját kútfôjére hagyatkozna, az egész szétfolyna... Van egyébként újkori ikonfestészet is, amiben már sok minden lazulhat, de a színek használati rendjén ott sem lehet változtatni, az mindenképpen vonatkozik ezekre is. Lehet tehát modernebb formában is ikonokat festeni, de számomra az ôsi, archaikus, keleti ikonábrázolás az igazán kedves. – Egyébként mióta foglalkozik ezzel, illetve foglalkozott-e korábban más képzômûvészeti irányokkal? Festegetni már korábban is festegettem, az ikonfestés viszont nem olyan nagyon régi az életemben. Azt mondhatom, hogy valamivel több mint öt éve van annak, hogy komolyabban foglalkozom az ikonfestéssel, és hogy egyáltalán megmutatok közülük nagyobb közönségnek is egy-egy alkotást. – Az elmondottak alapján rendkívül munkaigényes lehet egyetlen ikon elkészítése is: mennyi idô alatt készül el egy ilyen kép? Tekintsünk mondjuk egy A4-es méretû ikont – csak hogy lehessen pontosan érzékeltetni a méreteket –, annak legalább három hónap az elkészítése. Valóban, ahogy elmondtam a folyamatot, abból is látszik, hogy sok száradási idô van az egyes apró lépések között, és azt mindig ki kell várni, minden újabb fázist csakis az elôzôk tökéletes kiszáradása után lehet megkezdeni. – Olyat hallottam egy ikonfestô ismerôsömtôl, hogy egy-egy olyan nap, amit ikonfestésre szán, az gyakorlatilag lelkileg is kimeríti. Kétségtelen, hogy megdolgoztatja az embert lelkileg is, elfárad az ember, amire feláll az asztaltól, de én úgy mondanám, hogy engem feltölt. Mindig úgy érzem, hogy lelkileg több lettem tôle. Semmiképp nem negatív élmény ez számomra, inkább pluszt érzek az életemben az ikonfestéstôl, ami nekem nagyon sokat jelent, nem is tudom elmondani szavakkal, milyen sokat! Fantasztikusan jó érzés! – Hogyan jutott el a kiállítása épp ide, Szentivánra? Egy alkalommal más természetû ügyben jártam itt a községházán, és már nem is emlékszem, hogy hogyan, de valahogy szóba jött, hogy én ikont festek. A jegyzô úr volt olyan kedves, hogy meghívott erre az ünnepi sorozatra – gyönyörû sorozat, ahogy elolvastam a
programot, tényleg nagyon szép! –, és mivel nem volt még Pilisszentivánon ikonkiállítás, gondolom, hogy a falu népének is szerette volna bemutatni magukat az ikonokat is, talán ez az oka, hogy meghívást kaptam. – Egyébként hova valósi és mivel foglalkozik? Én Neszmélyen lakom, körülbelül 60-70 kilométerre ide, és ha azt vesszük, hogy az ikon, mint mûfaj, a görög katolikusokra, ortodoxokra jellemzô, akkor én kivételt jelentek, mert én református vallású vagyok, és nálunk ez nem szokás. De én nem a kép-imádat miatt festem az ikonokat, hanem azért, ami régen az eredendô célja is volt ezeknek a képeknek: hogy akik nem tudtak írni és olvasni, azok is láthassák Jézus életét, amikor mennek a templomba. Persze a mai korban már nagyon kevés ember van, aki nem tud írni és olvasni, de nagyon sokan nem járnak templomba, holott ez egy olyan világ, amit érdemes mindenkinek megismernie. Úgy is tapasztalom, hogy akik eljönnek a kiállításomat megnézni, örülnek annak, hogy betekintést nyerhetnek ebbe a világba is. – És nem furcsállják a református közösségében ezt a szenvedélyét? Volt egy fiatalember, aki megkérdezte, hogyan tudom összeegyeztetni a két dolgot, de megnyugtattam, hogy nagyon jól össze tudom egyeztetni! Egyúttal felvetettem neki, hogy hord-e a magánál fényképet a feleségérôl vagy a gyerekérôl – amikor pedig beismerte, hogy igen, megkérdeztem tôle, hogy ô most azt a képet imádja, vagy az „eredetit”. Erre persze azt mondta, hogy természetesen az eredetit. Na látja, mondtam, ugyanígy kell az ikont is értelmezni: nem magát a képet imádjuk, és arra gondolunk szeretettel, hanem azt, akirôl készült – itt az ikonok esetében Jézusról. – Hol voltak már hasonló kiállításai? Neszmélyen volt az elsô kiállításom, de bemutathattam már néhány ikonomat Esztergomban, Dorogon, Bicskén, Fehérváron, Gyôrben is, és vannak olyan meghívásaim is – például Révkomáromba vagy Tatára –, amiknek egyelôre még nem tudtam eleget tenni. És amit még kiemelnék, hogy Kecskeméten, a Cifrapalotában volt egy olyan kiállításom, amely után az egyik kiállított ikonomat ott is tartották, így az most már a múzeum állandó gyûjteményének része lett. H. A.
12
Húsz éves a Napforduló Fesztivál Kezdetben még csak egy- vagy két napos volt, ez évben viszont már csaknem másfél hetet ívelt át községünk legnagyobb ünnepe, a hagyományosan Szent Iván-nap környékén rendezett, idén huszadik éves Napforduló Fesztivál. A 17-i nyitó rendezvényeket követôen a fesztivál csúcspontját most is a Napkerék-gurítással induló és máglyagyújtással záruló szombati programok adták, bár némi nehézséget jelentett, hogy ezeket, a korábbi hetek esôzései miatt idén nem tarthatták a megszokott helyszínnek mondható Kuczmag-réten, így viszont akár a véletlenül arra járók is részesei lehettek a vigalomnak. A rendezvények sorát egy templomi koncert és a két napos Rock a Villa körül fesztivál zárta. Az idei fesztivál 17-én egy különleges kiállítás megnyitásával kezdôdött: a helytörténeti egyesület ugyanis megpróbálta felkutatni mindazokat a mûvészeket, akiknek valamilyen közük van (vagy volt) Pilisszentivánhoz: községünkben éltek-élnek, innen származtak el, vagy éppen felnôtt korukra költöztek ide. A kiállítás-megnyitó után hagyományos biciklis felvonulás indult Szentiván–Vörösvár–Solymár útvonalon, erre a napra estek a fesztivál elsô szabadtári mûsorai a Csali csárda parkolójában és az elsô máglyagyújtás is a Slötyi vizén. Pénteken este az Elíziumban tartottak filmvetítéseket a fesztivál részeként, szombaton viszont már reggel beindult a programok sora: a tó körül egész délelôtt zajlott a futóverseny, magán a tavon a sárkányhajózást próbálhatták ki az érdeklôdôk, késôbb pedig a legkeményebb csapatok versenyszerûen is összemérhették tudásukat ebben az itthon még nem túl ismert, külföldön viszont rendkívül elterjedt tömegsportban. Három órától a tájházban egy gyerekeknek szóló elôadás nyitotta meg a délutáni programok sorát, ezután pedig a hagyományos tekinthetô Napkerék-gurítás adta meg a felütést az éjszakába nyúló szórakozáshoz. A tûzoltószertár mellett kialakított rendezvényhelyszínen elôször a fúvószenekar adott rövid koncertet, azután következett Pénzes Gábor megnyitója és Norbert Volk marktleugasti polgármester köszöntôje, valamint a díszpolgári címek átadása. Miután a polgármester úr a színpadra hívta a díjazottak feleségeit is, a helyi és környékbeli kultúrcsoportok elôadásaival folytatódott a délután. A nyugdíjasok vérbô kánkánja és némajáték-szerû vidám jelenete után a vörösvári „Apáca-show” és a Cédrus táncegyüttes mûsora következett, mígnem nyolc óra körül színpadra lépett az est fô vendége, Illényi Katica is. Az énekes-hegedûmûvész egy órás koncertjét szintén máglyagyújtás követte, végül a Pilistaler Echo sváb bálja zárta az estét. A napforduló tényleges, naptár szerinti hetére komolyabb kulturális programok estek – a keddi napra Benkôné Petô Mária ikonfestô kiállításának megnyitása, szerdára Szántai Lajos magyarságkutató elgondolkodtató elôadása a Szent Iván-napok feltételezett ôstörténetérôl, csütörtökre pedig – a „ko-
moly” programok lezárásaként – egy templomi koncert, Bakos Kornélia és tanítványai, valamint a vegyeskórus részvételével. A tíz napon át húzódó rendezvénysorozatot végül a Rock a Villa körül könnyûzenei fesztivál koncertjei zárták, a nyolc meghívott csapat között szerepelt a Napfény Presszó, az ígéretes fiatal tehetségekbôl álló Média+Kontroll, illetve a házigazda Abszolút Hallás is.
A Napforduló fesztivál keretében idén is megrendezték a tó körül a „Nagy Slötyi-futást”. A cél a tavalyi rekord megdöntése volt, ami végül sikerült is, hiszen a 62 induló összesen 378 kört teljesített. Minden induló oklevelet és csokoládét kapott, a versenyzôket kategóriánként díjazták. Íme az eredmények: Gyerekek: 3. helyezett: Izsó Ákos - 10 kör 2. helyezett: Bérces Tamás - 13 kör 1. helyezett Juhász Dávid - 20 kör Iskolai osztályok: 1. helyezett a Pilisszentiváni Német Nemzetiségi Iskola 1.b osztálya - összesen 18 kör Nôk: 3. helyezett: Dauner Katalin és Richolm Ildi egyaránt - 10-10 kör 2. helyezett: Jakab Éva - 13 kör 1. helyezett Bércesné Molnár Ilona - 24 kör Férfiak: 3. helyezett: Szabó István - 23 kör 2. helyezett: Jáger Attila - 26 kör 1. helyezett Császár Tibor - 39 kör Családok: 3. helyezettek: Fresz, Páva illetve a FórizsKovács családok - 14-14 kör 2. helyezett: Gábeli család - 21 kör 1. helyezett: Richolm család - 26 kör
Illényi Katica
Sárkányhajós edzés a szentiváni csapatnak
Nyugdíjas táncosok
Rendhagyó útvonalon a Napkerék-menet
13
Sváb gyerektábor a tájházban – tizedszer Tizedik alkalommal rendezett nemzetiségi gyerektábort a pilisszentiváni német nemzetiségi önkormányzat idén június második felében. A két egyhetes kurzusban összesen hetven gyerek vett részt elsôstôl akár hatodikos korig – döntô többségben a helyi iskola tanulói, bár akadt köztük egy-két (szentiváni kötôdésû) solymári diák is. A tábor célja természetesen idén is az volt, hogy a gyerekek ízelítôt kapjanak a nemzetiségi hagyományokból, illetve minél többet ismerjenek meg abból, milyen volt az itteni élet a nagyszüleik, dédszüleik gyerekkorában. A tábor elején a régi szentiváni nevekkel, névadási szokásokkal, csúfolódókkal ismerkedtek a kicsik, majd az elsô feladatuk is ehhez kapcsolódott: címert kellett készíteniük saját nevük (vagy egy általuk választott sváb családnév) jelentése alapján. Késôbb megismerkedhettek a báb- és rongybaba-készítéssel, ki-ki elkészíthetett egy vesszôfonatos madárkalitkát, Gátas Józsi pedig megtanított nekik néhány sváb nótát és táncot is. Egy-egy napot mindkét turnus a szentendrei skanzenban töltött, ahol bepillanthattak más vidékek népszokásaiba is, egy nap pedig a szentiváni bányászhagyományokkal való ismerkedésrôl szólt. A kurzusok végén a szervezôk kis ajándékkal búcsúztak a résztvevôktôl: minden gyerek egy-egy német könyvet és egy mese-cd-t kapott. A program a német belügyminisztérium 600 eurós, valamint a partnerközség, Marktleugast 200 eurós anyagi támogatásával valósult meg.
300 éves a „sváb” Solymár Háromszáz éve települt újra Solymár a török hódoltság után, ez alkalomból tartottak a településen megemlékezést június 20-án. Az egész napos program egy felvonulással kezdôdött, emlékkô-avatással folytatódott, végül kultúrmûsorok sora zárta az ünnepséget. Jól ismert, hogy Magyarország török megszállásának másfél évszázada alatt szinte pusztává váltak a budai hegyvidék – a középkori Pilis vármegye – települései, a Buda visszafoglalására irányuló harcok miatt pedig a túlélôk is igyekeztek elmenekülni a környékrôl. A török kiûzése után a földesurak és a „felsôbb hatóságok” is telepítési akciókba kezdtek: fôleg német földrôl toboroztak olyan embereket, akik vállalták, hogy Magyarország néptelenné vált területeire költöznek, és újranépesítik az elpusztult középkori településeket. Pilisszentiván története ebbôl a szempontból szinte „tiszta ügy”, már csak azért is, mert az elsô lakók 1724-es betelepülésérôl dokumentumok is fennmaradtak. A betelepülés azonban akkor már évtizedek óta folyt (Vörösvárra 1696 táján költöztek az elsô németek), ráadásul települtek itt le olyanok is, akik szervezetlen módon, maguktól költöztek ide az ország más vidékeirôl. Ez történt Solymáron is, ahol emiatt nehéz az „újjászületési” dátum kitûzése: a falu 1699-tôl kezdett betelepülni magyar és szerb lakosokkal; 1703-ból bukkan fel elôször német név, és csak 1710-tôl található több német család is a helyi névjegyzékben. Mivel ennek az idôpontnak mostanra esik a 300. évfordulója, a solymári kisebbségi önkormányzat úgy döntött, hogy az egész községet érintô megemlékezést szervez ennek megünneplésére. A rendezvény nagyszabású viseletes felvonulással kezdôdött – amihez bárki bármilyen népviseletben csatlakozhatott –, majd a fôtéri szabadtéri mise végén emlékkövet avattak az évforduló emlékére. A déli órák szünete után az emléknap a helyi kultúrcsoportok mûsorával folytatódott, ezek közül legérdekesebb a férfikórus elôadása volt, ôk ugyanis egy nemrég elôkerült, a Magyarországra való költözést megörökítô, 300 éves németországi verset zenésítettek meg és adtak elô. A program svábbállal és gyertyafényes toronyzenével zárult.
Templomi koncert Szent Iván napján „A dalos embert Isten küldte, dala víg vagy szomorú legyen, hogy az emberi szíveket felvidítsa, s minket a mennybe felvigyen!” Nagy sikerû komolyzenei koncert zárta az idei Napforduló Fesztivál ünnepségsorozatát a község katolikus templomában, épp június 24-én, Szent Iván napján. A koncerten Gábeli Zoltánné Katalin önkormányzati képviselô konferált, beszámolónkban az ô gondolatait idézzük fel. A narrátor egy személyes vallomással kezdte beszédét: mint mondta, nagyon szereti a szentiváni templomot, meghatódik, ha e templom csendes magányában fohászkodhat; örül, ha a karácsonyi éjféli mise és a feltámadási körmenet tömegeket vonz ide, de különösen jó érzés volt ezen az estén belépnie ide, a néma áhítattal áthatott várakozással és a sok-sok kedves zenekedvelôvel megtelt templomba. Ezután „hivatalos” tisztségének megfelelôen, az Önkormányzat nevében köszöntötte a fellépôket: a Pilisszentiváni Vegyeskórust, Bakos Kornélia operaénekesnôt és tanítványait, akik már szinte hagyományként lépnek fel mûsorukkal lelkesedésbôl ezen az ünnepi esten. Mert ünnep ez a mai este többszörösen is – emelte ki Gábeli Katalin –: ünnep, mert ez a koncert az egyik rangos állomása, igazi gyöngyszeme a Napforduló fesztiválnak, a Szent Iván havi vagy napi ünnepségsorozatnak, de ünnep azért is, mert minden alkalom a falu és e templom életében, amikor a szent zene képviselôi Isten dicséretére és az érdeklôdôk megörvendeztetésére eljönnek ide, hogy isteni adományukkal: szépen csengô hangjukkal, zenei tehetségükkel néhány szép, meghitt, felemelô percet, órácskát ajándékozzanak a jelenlévôknek. A Bakos Kornélia tanítványaival megerôsített Pilisszentiváni Vegyeskórus mûsorán öt dalmû szerepelt, Franz Koringertôl, Palestrinától, Gounod-tól, Johann Sebastian Bachtól, valamint legismertebbként a La vergine degli Angeli címû kórusmû és ária Verdi: A végzet hatalma címû operájából, melynek szólóját Feigl Zsuzsanna énekelte. Ezt követôen Bakos Kornélia operaénekesnô tucatnyi tanítványának mûvészi fokon elôadott mûsora nyûgözte le a hallgatókat. „A zene csodálatos utazás, amely a szürke valóból a képzelet édenkertjébe vezet” mottóval Bach D-moll koncertjét Fejes Anita hegedûn, Tácsik Zoltán brácsán, Baráz Ádám pedig zongorán adta elô, minden hallgatónak igazi zenei élményt nyújtva. Befejezésül Vivaldi Gloria c. mûvébôl hat tétel csendült fel Bakos Kornélia, Vargáné Taller Mariann és Feigl Zsuzsanna szólójával, Fejes Anita, Bihari Nóra és Tácsik Zoltán közremûködésével. Ezúton ismételten szeretettel megköszönjük ezt az emlékezetes, csodás zenei élményt a közremûködôknek. Kár, hogy csak csekély számú szentiváni érdeklôdô gazdagodhatott vele, hogy ilyen kevés itteni lakosnak jutott ideje erre a valóban színvonalas estre...
14
Megtalálták a Borbála-kápolnát Útépítést elôkészítô munkálatok közben, a Jóreménység és a Bánki Donát utca keresztezôdésénél megtalálták a teljesen elbontottnak hitt Borbála-kápolna alapjait. Sajnos a falak nagyobb részben az út nyomvonalába esnek, az út átterveztetése pedig igen komoly pályázati pénzeket veszélyeztetne. Áthidaló megoldásként a mûszaki bizottság azt a javaslatot fogadta el, hogy a falakat feltárják, majd az út alá esô részen visszatemetik, a majdani burkolatban viszont látható módon jelzik, hogy pontosan hol húzódnak. A Borbála-kápolnát a község egyfajta misztikus emlékhelyeként tartották számon az utóbbi idôkben: egy látványos régi fénykép révén bárki megismerhette homlokzatának hajdani kinézetét, de a pontos helyére lényegében senki nem emlékezett; nem tudni, mikor épült, és azt se, mikor bontották le. Az egyházi nyilvántartásból kiderült, hogy 1903-ban volt az elsô szentiváni bányásznap, amelyben e kápolna is szerepet kapott, de beszentelése csak 1934-ben történt meg, 1937-ben pedig már ismeretlen okból le is bontották (mások emlékezete szerint a lebontása már a kommunista idôkre esett.) Azt pedig végképp nem tudta senki, maradt-e belôle valami... Egészen július 5. délelôttjéig: ekkor derült ki, hogy a Jóreménység utcai elágazásnál lévô bolygatatlan gyepfelület alatt megtalálhatók a kápolna alapfalai, amik alapján pontosan lehet következtetni az épület eddig nem ismert méreteire is. Eszerint a hossza szûk négy méter, szélessége három méter volt, utóbbi a homlokzati részen a két torony miatt nagyobb lehetett – de hogy pontosan mekkora, az még kérdéses, mert a tornyok alapfalai lapunk nyomdába adásáig még nem kerültek elô. Az rögtön egyértelmû lett, hogy a kápolna az út vonalába esik, az útépítés halasztásával pedig azt kockázatná a község, hogy elesik e pályázati pénzektôl, ezért az út áttervezése helyett más alternatívákat kerestek a lelet lehetôség szerint minél teljesebb körû megôrzésére. Ez alapján a Mûszaki Bizottság azt a verziót támogatta, hogy miután feltárják a kápolna teljes kiterjedését, visszatemetik a falakat, viszont az útburkolatban eltérô színû nemes kôvel jelzik a pontos vonalvezetésüket. Metzger Rezsô azt is felvetette, hogy a mostani projektben elkészülô úthoz csak öt évig nem szabad hozzányúlni: ha tehát a község valóban szükségét érzi a kápolna eredeti helyén történô újjáépítésének, és hajlandó lesz azt meg is tölteni szellemi tartalommal, akkor az öt év letelte után erre is lehetôség lesz.
Generációk Háza – helyzetkép Községünk azon, 10%-os önrésszel megnyert pályázata, ami a Generációk Háza építését is magában foglalja, települési alközpont kialakításáról szólt. E pályázatnak egyik eleme a régi orvosi rendelô átalakításával, felújításával kialakítandó Generációk Háza, ahol az elképzelések szerint a földszintet az idôsebb, a felsô szintet pedig a fiatalabb generáció számára alakítanánk ki. A pályázat másik részét képezi a Generációk Háza és az új orvosi rendelô környékének rendezése, valódi települési alközpontként történô kialakítása, ami magában foglalja a terület forgalomtechnikai fejlesztését is. Emiatt a Jóreménység utca és a Bánki Donát utca is egyirányúvá válik, új kihajtás épül a Szabadság útra, valamint parkolóhelyek és járdák készülnek – illetve részben már el is készültek. Mindezen létesítmények a rendelô, illetve a Generációk Háza biztonságos megközelítését, valamint a forgalombiztonságot szolgálják. A kivitelezésre kiírt közbeszerzési eljárás során a Generációk Háza megépítését a Bau-Vertikál Kft., az útépítési munkákat a Bolax Kft. nyerte el, 2010. július közepi befejezési határidô vállalásával. A munkák sajnos csak május közepén kezdôdtek el. Az eddig elvégzett munkák a Generációk Házánál: a belsô bontási munkák után megkezdôdött az engedélyezési terv szerinti hozzáépítés és tetôbontás, az új monolit födémszerkezet betonozása, illetve az oromfalak építése. Jelenleg a gépészeti munkák folynak, illetve a tetôszerkezet kialakítása következik (elôregyártott, méretre vágott tetôszerkezeti elemekbôl). A belsô válaszfalak, s vakolás után az új kapubejáró, belsô parkolók kialakítása és a parkosítás lesznek a befejezô munkálatok. A várható befejezési határidô augusztus 24. Az útépítést illetôen az új nyomvonal ki lett alakítva, 6 méter szélességben szegélyezve. A Jóreménység utcához való csatlakozás az új, 500 milliméteres keresztmetszetû csapadékvíz-csatorna fektetésével, s a rácsos víznyelôvel együtt készül el, ezt követi majd az út aszfaltozása. A parkolók elkészültek, a járdák részben készek, ezek befejezésére az orvosi rendelô külsô vakolása után kerül sor. A különbözô nehézségek ellenére a vállalt befejezési határidô reálisnak látszik. Gátas Ernô önk. képviselô
„Rendôr Dani” leszerel? Legutóbbi számunk megjelenése után megkereste lapunkat Sebôk Dániel, aki 1996 óta falunk körzeti megbízottja, és kérte, hogy írjuk meg: ô volt az egyike annak a két embernek, akiknek szociális kérelmét elutasították a képviselôk a június 2-i testületi ülésen, valamint azt, hogy sérelmesnek tartja az ôt ért eljárást. Elmondása szerint átmeneti anyagi nehézségei miatt, csaknem másfél évtizedes „falurendôri” szolgálatára hivatkozva kamatmentes kölcsönt kért az önkormányzattól, melyért cserébe, a visszafizetés mellett vállalta, hogy havi plusz 20 órát ingyen járôrözik Pilisszentivánon. Mint mondta, kérése benyújtásakor azt a választ kapta, hogy ehhez pilisszentiváni állandó lakosnak kell lennie, ezért vállalta, hogy bejelentkezik egy ismerôse lakásába – utóbb azonban (több mint egy hónap várakozás után) így is elutasították a kérvényét, azzal, hogy teljesítése nem önkormányzati feladat. A felvetés kapcsán az önkormányzat népjóléti és pénzügyi bizottságainak elnökei elmondták, hogy a panaszos fellebbezhet a határozat ellen – bár azt is megtudtuk, hogy nincs sok esély a döntés megváltoztatására. Sebôk Dániel épp ezért közölte, hogy nem fellebbez, csak azt szeretné, hogy ismerjék meg a kálváriáját. Úgy vélte: mivel mostanra elegendô tekintélye lett rendôrként – ô szerezte még a rendôrautó extráit is a helyi vállalkozóktól –, a falu meg akarja ôt tartani, de anélkül várják el rendszeresen a segítségét, hogy bármit nyújtanának cserében. [Az 1996-ban kapott régi szolgálati lakást szerinte már bôven ledolgozta, nem szólva arról, hogy sokat költött is rá.] Hozzátette: arról sem tud, hogy bárki a falu részérôl eljárt volna az érdekében a fôkapitánynál, bár erre állítólag ígéretet tettek a községházán. Lapzártánk után kaptuk a hírt, miszerint Sebôk Dániel idegkimerültség miatt kórházba került, minden valószínûség szerint végleg leszerel a rendôrségtôl; családja szerint a történtekben része van a kérvényük miatti stressznek is. Legyen hát akárkinek is igaza a kölcsön ügyében, úgy tûnik, hogy „Rendôr Dani” – ha csak valami csoda nem történik – nem lesz a falu rendôre többé...
{|
15
Ballagás Minden júniusban van egy nap, ami az iskolákban – de faluhelyen talán az egész település számára is – a nyolcadikos diákokról szól: ezzel a nappal kilépnek az ôket addig védô szûk közösségbôl, s ettôl kezdve egy sokkal személytelenebb világban kell helytállniuk. Szóljon most az újságban is egy oldal a szentiváni iskola ballagó nyolcadikosairól, s a szokottnál alighanem jóval bensôségesebbre sikerült idei ballagásról. A június 15-i hangulat felidézéséhez Reményi Andrea igazgatónô és a búcsúzó nyolcadikosok – néhol vidám, néhol filozofikus – gondolataiból szemelgettünk. Befejezôdött a 2009-2010-es tanév, és ez egyben azt is jelenti, hogy ismét búcsúznunk kell egy csapat diáktól. Ilyenkor általában tanár és diák leltárt készít az elmúlt nyolc évrôl. Most elsôként azt próbáltam meg összeszedni, vajon egy mai diák mire fog emlékezni az iskolai évekbôl. Talán elôször a különbözô vezényszavakra: Olvasd el!, Írd le!, Menj a helyedre!, Próbáld meg újra! – és így tovább. Aztán azokra az egyszerû és rövidke megjegyzésekre, amik elôször még úgy hangzottak, hogy nagyon ügyes vagy; na, megy majd ez jobban is – aztán úgy folytatódtak, hogy hú, ez nagyon ronda – Hogy néz ki a füzeted? Hogy nézel ki! Vedd le a sapkád! El a kezeket a lányokról!... Aztán jöttek a kisebb események, amikre valószínûleg szívesen emlékeztek – vagy kevésbé: úgy mint felvételi, felmérés, nyelvvizsga, falak döntése a lábunk alatt, falak építése az ablak elôtt, egyszerû egészséges életmód gyakorlása a templom mögött – úgymint dohányzás –, és egyéb nyalánkságok. Hogy ezekbôl mire fogtok emlékezni, azt nem tudom, azt viszont pontosan tudom, hogy én mire fogok emlékezni akkor, amikor erre a két osztályra gondolok. Emlékezni fogok arra a kislányra, aki betegen is bejött, és megkérdezte, hogy mi a házi feladat – mert ilyen még nem fordult elô hosszú pályafutásom alatt. Emlékezni fogok az ülve is fölém tornyosuló fiatalemberekre, a hajnali korrepetálásokra, emlékezni fogok a hajukat vasaló fiúkra – az a látvány egyébként sokkhatásként ért. Emlékezni fogok a matek- és kémiaórán tett apró kis megjegyzésekre, melyeket különbözô típusú diákok tettek. A precíz diáktól például azt hallottam, hogy a levegônek csak 21%-a levegô; a naív kislánytól pedig azt, hogy az alkohol egy színtelen-szagtalan gáz. Az alapos diák mesélte el, hogyan kell az alumíniumot elkészíteni – ô ugyebár azt mondta, hogy elôször begyújtjuk kohót, aztán áramot is vezetünk bele, és majd az alumínium kiválik az áramforrás bal, azaz bal sarkán. Sokáig fogok emlékezni, hogy milyen kifogásokat találtatok minden egyes óra elején – például azt, hogy én megvettem a körzôt, csak
elromlott. Én tanultam, otthon még tudtam is, csak most valahogy nem jut eszembe. Azért késtem, mert nagyon fújt a szél az utcánkban. Így aztán emlékezni fogok azokra a diákokra is, akik állandóan késtek, és azokra is, akik sohasem hiányoztak. Emlékezni fogok azokra a lányokra, akik állandóan visítoztak, és azokra, akik csendesen, szerényen ültek az osztályban. De komolyra fordítva a szót: a sok barát, ismerôs, rokon azért jött most el, hogy veletek ünnepelhesse valami szépnek a végét, és valami újnak a kezdetét. Az pedig, csak rajtatok múlik, hogy sikerekben gazdag, élményszerû lesz-e ez az új, vagy sem. Csak kis szorgalom, tanulás, kitartás és fegyelem szükséges hozzá. És akkor biztos vagyok benne, hogy szüleitek, és mi, tanárok is büszkék leszünk rátok. Reményi Andrea Várva várt, mégis nehéz nap számunkra a mai, búcsúzunk a jól ismert arcoktól, termektôl. Itthon voltunk, ismertük tanáraink és iskolatársaink szokásait, tudtuk, kihez fordulhatunk segítségért és kiben bízhatunk. Nyolc éve már, hogy félelemmel vagy izgalomteli várakozással átléptük az iskola küszöbét. Emlékszem, mennyi butaságot csináltunk. De a sok rosszaságtól eltekintve azért reméljük, a tanárok szívesen emlékeznek vissza ránk. Köszönjük, hogy kibírtak minket, és nem kaptak frászt tôlünk. Jó, hogy elballagunk, de sok jó dolog hiányozni fog. Erzsi néni felvette magnóra, amikor már tudtunk olvasni. Éva néni az alsóban sok fényképet készített rólunk – milyen kicsik voltunk! Aztán nagyon hamar felsôsök lettünk. Biológiatanárunk idônként édes öregemnek szólított minket, és a lányoknak is legnagyobb természetességgel mondta, hogy édes kisfiam! Zsóka néni a leghatalmasabb nyolcadikost is kicsi szívemnek szólította. Szeretettel gondolunk vissza Andor bácsira, aki nincs már közöttünk, de a szívünkben mindig él. Nagyon szerettük az óráit, mindenkinek új nevet adott, és ezeket sose keverte össze. Itt van köztünk Willy Brandt, Cserevere, Kopasz, Aprólék, Piroska, Übütübü és Aludj-
elszépenkisbalázs; elballagott a Kendermagos és a Vitéz Nagybányai is. Mivel építkezés miatt nincsen tornatermünk, a testnevelés órák alatt tartásjavító gimnasztikát kellett csinálnunk: ezeket a hôn szeretett gyakorlatokat csak kismamatornának neveztük. De a testnevelés órákon értettük meg igazán azt is, mit jelentettek a történelembôl tanult spártai kiképzési módszerek. Kirándulás a hegyre, lógó nyelvvel, komoly terepen, hóban-sárban, másfél óra múlva vissza kell érnünk az iskolába: ezeket a megpróbáltatásokat a tornatanár nemes egyszerûséggel sétálós tesinek nevezte. Nemcsak a kötelezô tananyag érdekelt minket: némelyikünk megpróbálta elsajátítani a puskázás, az óra alatti levelezés mûvészetét, merészebb mûkedvelôk a zenehallgatással is kísérleteztek. Mindez emlékké válik, a mai nappal hivatalosan is. Szeptembertôl mindenki másfelé jár majd középiskolába. Talán emlékké válik egy-egy helyes fiú vagy lány, barát vagy barátnô, aki miatt szívesen jártunk ide iskolába, hiszen együtt jártunk – iskolába! Bocsánatot kérünk minden akarva és akaratlanul elkövetett csúnya viselkedés, lustaság és rosszaság miatt. Ne haragudjanak ránk! Serdülôk vagyunk, akaratosak, lázadók. Köszönjük a szeretetteljes, vagy éppen szigorú dorgálásokat, reméljük, javunkra vált. Ha most megbízható emberként továbbmegyünk és boldogulunk, abban az ilyesfajta törôdésnek, tanításnak is nagy része lesz. Köszönjük a bizalmat és a reményt, amit kaptunk. Köszönjük az elismerô szavakat, mosolyokat. Köszönjük az utolsó pillanatban is megadott „még egy esélyt” a javításra, hogy pótolhassuk, amit oly sokáig elmulasztottunk. Most mennünk kell. Mától már nem találkozunk minden nap, de sosem felejtjük el az elsô iskolát. Jó volt itt, szerettünk ide járni. Czere Ildikó – Molnár Virág
16
Harminc éves a horgászegyesület Jubileumi versennyel emlékezett meg június derekán községünk horgásztársasága, a Pilisi Bányászok Horgász Egyesület a fennállása harmincadik évfordulójáról. A verseny eredményeirôl lapunkban is olvashatnak, emellett azonban úgy gondoltuk, célszerû röviden be is mutatni a szervezet három évtizedes tevékenységét. Az évforduló kapcsán Stattner Béla elnök kalauzolta végig lapunkat az egyesület elmúlt harminc évén. Ahol víz van, ott hal is van, ahol pedig hal van, szinte biztos „megterem” a horgász, a halász is: aligha meglepô tehát, hogy Szentivánon is csaknem egyidôs a horgászélet a Slötyi létével. Rögtön magyarázkodhatunk is hát a harminc éves évfordulót emlegetve, legalábbis azok elôtt, akik tudják, hogy ezen a helyen már a 40-es években is tó, a tó körül pedig horgászat volt. A magyarázat azonban kézenfekvôen adódik a Slötyi történetébôl: amikor bezárták a bányát, és majdnem teljesen leszivattyúzták tavat, hogy a vizét a vágatok beiszapolásához használják fel, megszûnt a korábbi horgásztársaság is, s csak akkor alakult újjá, amikor már ismét jó horgászvíz lett a szentiváni tavakból. Az „új” egyesület formálisan 1979-ben, a gyakorlatban azonban csak 1980 júniusában alakult meg, alapító elnöke pedig az a Papp János lett, aki már a korábbi szentiváni horgászegyletet is vezette. A társaság újjászervezôi között több más, „öreg” horgász is szerepelt, talán ez is volt az oka, hogy az alakulás nehézségeit követôen, már a következô évben vezetôváltásra került sor: ekkor lett az elnök Stattner Béla, aki azóta megszakítás nélkül tölti be ezt a posztot. Volt ugyan olykor nézeteltérés a tagságban – tudjuk meg –, hiszen több mint száz embernek nem könnyû egyformán igazságot szolgáltatni, de az elnök szerint összességében nagyon jó csapatként tudták mûködtetni az egyesületet. A bejegyzés idején 36 fô volt az alapító létszám, de ez nagyon hamar a duplájára nôtt, és nem sokkal késôbb már felsô létszámhatárt kellett húzniuk, 120 (késôbb 140) fônél. Ennek gyakorlati okai voltak: egyrészt a Slötyi méretei miatt férôhelygondokat hozhatna a nagy létszám, de a vezetôség azt se akarta, hogy „felhíguljon” a csapat. Ennyien viszont még közösséget tudnak alkotni – nemcsak a tavon, de a „civil életben” is: amikor például a tájházat létesítették, a horgászok is kivették a részüket a régi vakolat leverésében, a színpad betonozásában és más hasonló munkákban – idézi fel Stattner Béla, kicsit szomorúan a ritkán emlegetett közéleti aktivitásukat. Az egyesület legfontosabb feladata természetesen a telepítés: tevékenységük révén ma úgyszólván mindenféle hal fogható a Slötyiben, még harcsa is, pedig abból (legalábbis a nagy tóba) egyáltalán nem is telepítettek! Ennek, mint mondják, az az oka, hogy a bánya bezárása után nem szivattyúzták ki a tó összes vizét, így a meghagyott kevés vízfelület rejtekében megmaradhatott néhány példány; emellett kacsák is terjesztik az ikrákat a közeli vizekrôl. Harcsából úgy becsülik, hogy akár 50-70 kilós példányok is élhetnek a tóban (az eddigi rekord 27 kilós volt, a 10-15 kilós fogások pedig szinte rendszeresek), de más fajokból sem ritkák a nagy méretû példányok: fogtak itt már 32 kilós busát, 20 kiló körüli amurt, 9 kilós csukát; pontyból és süllôbôl pedig nyolc kiló körüli volt a rekord. Komoly eredményüknek tartják, hogy ma egyetlen stég sincs a tavon: korábban ugyanis nagyon rendezetlen képet mutatott a Slötyi a különbözô, házilag tákolt stégek miatt. Jelenleg csak partról lehet horgászni, méghozzá érkezési sorrend alapján: ennek köszönhetôen nem lehet vita arról, kinek melyik a helye. Egyetlen építményük ilyenformán a horgásztanya, ami 1981 táján létesült: ami bevételük megmarad a telepítési költségeken felül, azt ennek fenntartására fordítják. A vizesblokk hiányától eltekintve a tanya télen-nyáron „lakható”, így immár komfortosabban végezhetô a nádvágás, a jég lékelése és egyéb téli munkák is. A tanya mellett álló Csali Csárdának közvetlen köze nincs az egyesülethez, Stattner Béla szerint mégis van abban részük, hogy az étterem a mostani helyére került: a tulajdonos ugyanis eredetileg a mai benzinkút környékén akart vendéglátóhelyet nyitni, és a horgászok javasolták számára a tó partját, sokkal alkalmasabb helyszínként. Hál’ Istennek, a víztisztasággal a horgászoknak sosem akadt gondjuk: 30 év alatt mindössze egyszer esett meg, hogy a kôfaragóból származó zagy (amit a Káem Sped helyén gyûjtöttek) gátszakadás miatt a tóba ömlött, egyszer pedig egy egysejtû parazita pusztította el a pontyok és keszegek többségét a kis tóban. A kis tóról egyébként megtudtuk, hogy a partján és a medrében kinôtt fák-bokrok miatt korábban csalókának tûnhetett a mérete: valójában még nagyobb is volt annál, mint amilyennek ma – az elkorhadt tönkök kiemelése után – látható: a hajdani bôrdíszmûüzem felôl ugyanis feltöltésekkel igyekeztek csökkenteni a területét, mígnem a nyolcvanas években sikerült ennek véget vetni. A legfontosabb természetesen minden egyesület életében az, amikor nyilvános rendezvényt tarthat: a horgászegyesület esetében ez magától értetôdôen valamilyen horgászverseny. Eleinte évi egy ilyet szerveztek, a helyi horgászoknak, de újabban már ennek a száma is nôtt: évente egyet szerveznek az egyesületi tagok részére, egy másikat meghívásos alapon, egy harmadik versenyt pedig a falubeli gyerekek számára: ez alkalommal a törpeharcsa-fogás a cél. Ezen az augusztus elejére idôzített (idén augusztus 14-ére tervezett) versenyen az egész faluból bármelyik fiatal részt vehet, engedély sem kell hozzá, a résztvevôktôl csak nevezési díjat kérnek, és azt is a jutalmakba forgatják vissza.
Jubileumi verseny a 30 éves horgászegyesületben A Pilisi Bányászok Horgász Egyesület megalakulásának 30. évfordulója tiszteletére 2010. június 12-én jubileumi horgászversenyt rendeztünk az Egyesület tagjai részére. A sikeres versenyzés biztosítása érdekében június 8-án 1000 kg ponty telepítésére került sor. Ugyancsak a siker érdekében horgászati tilalmat vezettünk be a versenyig a nagy tavon, de hogy tagjaink és a hozzánk érkezô napijegyes horgászok mégis folyamatosan hódolhassanak hobbijuknak, a kis tóba a telepítéseknél korábban „szokásos” mennyiség kétszeresét, kb. 80 db pontyot helyeztünk. A versenyre összességében 55 fô nevezett be. Ténylegesen ennél kevesebben indultak, mert pl. az egyesület vezetôsége is csak benevezett, de nem indult a versenyen, hanem a zavartalan versenyzés és az azt követô eredményhirdetés, ebéd, zenés kikapcsolódás logisztikai hátterét biztosította. Úgy gondoljuk, hogy az eredmények minden tekintetben magukért beszélnek: a ténylegesen induló, versenyzô 43 sporttársunk közül 18 fô (42 %) fogott egy, vagy több pontyot, összesen 72 db-ot, 150 kg összsúlyban (átlagsúly: 2,08 kg/db). A legeredményesebb versenyzôink a következôk voltak: I. helyezett: Drávai László sporttárs 12 db ponty, 25,49 kg, 2561 pont II. helyezett: Skripek László sporttárs 11 db ponty, 22,43 kg, 2254 pont III. helyezett: Sólyom Roland sporttárs 5 db ponty, 10,67 kg, 1072 pont Az I-III. helyezettek 20-15-10 eFt értékû horgászcikk beszerzésére felhasználható vásárlási utalványt és egyegy serleget kaptak. IV. helyezett: Aknai József sporttárs (aki mindössze 3 ponttal maradt el a III. helyezettôl), 5 ponty, 10,64 kg, 1069 pont. Jutalma a serleg mellé a Csali Csárda által felajánlott 10e Ft értékû, helyben elfogyasztható étkezési utalvány volt. A legnagyobb halat fogó versenyzô: Kovács László sporttárs 3,88 kg ponty. Teljesítménye elismeréseként a serleg mellé Türkösi Ottó úr felajánlásában egy, a százhalombattai Bentai Horgászpark bolylis tavára érvényes, 24 órás engedélyt kapott. A jubileumi verseny színvonalát nemcsak a szép eredmények, hanem a jubiláló egyesületet megtisztelô vendégek is emelték, köztük Pénzes Gábor polgármester úr, Berényi Béla úr, a Pest Megyei Horgász Szövetség ügyvezetô igazgatója, Hunyadi Attila, a Magyar Horgász szakírója, a solymári helyi tévé stábja, végül – de nem utolsósorban – a meghívott, megjelent egyesületi alapító tagok. A jól sikerült, ízletes és bôséges ebéd elôkészítéséért és elkészítéséért Terebesi Sándor gazdasági felelôsünknek jár az elismerés és a köszönet. Ugyancsak köszönet illeti meg a pilisvörösvári fúvószenekart hangulatos programjukért. Összességében elmondható, hogy eredményes, a jubileumi ünnephez méltó, jól sikerült szép napot töltöttünk együtt. Bácsi Károly egyesületi titkár
Solymári állatorvosi és homeopátiás rendelô Solymár, Terstyánszky út 120. (PEMÛ Pilisszentiván felé esô csarnokának sarkával szemben) Kedd, csütörtök: 14-19 Szombat: 09-12 dr. Molnár Attila 06-30-964-2160, 06-26-360-919
17
Ausztriában jártak a cserkészek Idén ünnepli folyamatos fennállásának 100. évfordulóját az osztrák cserkészmozgalom. Ennek apropóján a 98 éves Leopold Figl Cserkészcsapat (Tulln an der Donau) nagyszabású ünnepséget tartott a városka lakóinak, mely egyben adománygyûjtô és toborzó rendezvény is volt, és amelyre a két évvel ezelôtti szépemlékû tullni cserkészportyánk után ismét meghívást kaptunk. A kezdeti szervezési problémákon túljutva hatszemélyes önkéntes csapat alakult a Skorpió és a Fehér Tigris ôrs tagjaiból és vezetôibôl, hogy képviseljék a pilisszentivániakat (és a magyarokat) a tullni cserkészcsapat rendezvényen. Szombaton a hajnalinak éppen nem mondható fél 8-as indulásnak (no meg a szélsebes autónak és sofôrjének) köszönhetôen már 11 órára Bécsben voltunk. Körbejártuk a Belvedere parkját, elsétáltunk a Városligetbe, megnéztük az Operát és a Stephansdomot, ebédre pedig tömtünk a híres bécsi currywurst-ból. Délután továbbautóztunk Tullnba, ahol a programkezdésig hátralévô idôt azon a trambulinon töltöttük, ahonnét két éve egyikünket mentô vitte kórházba, bokaszalag-szakadással. Szerencsére idén ilyen jellegû problémánk nem volt. Onnan már sétálva közelítettük meg a cserkészotthont, a Pfadfinderheim-ot, ami egy Duna-holtágakkal körülvett erdôs kis szigeten áll. Maga az épület két sátrat formáz, az alsó szinteken közösségi helyiségekkel, az egyik toronyban a roverek rejtekhelye, a másikban a csapatvezetés irodái vannak. Maga az AuFest névre hallgató rendezvény, amire érkeztünk, az udvaron volt. A hídon találkoztunk meghívónkkal, Skip Pollack-kal, a csapat fenntartó-testületi elnökével. Ô vezetett körbe minket és mesélt sok mindenrôl. A tullni cserkészcsapat kb. 200 fôbôl áll, a legkisebbek kivételével koedukált ôrsökbôl, amik állatok neveit viselik, akárcsak nálunk. Nyári táboraikat általában korosztályos bontásban szervezik, így kielégítve az eltérô életkorú résztvevôk igényeit: míg a kisebbek a közelben táboroznak, a nagyok Svájcban, vagy épp Olaszországban tehetik ugyanezt. Idén nekik is nagytáboruk lesz, éppen a fent említett centenárium alkalmából. Maga az AuFest kettôs célt szolgál: bôvíteni a csapat mûködéséhez szükséges anyagi forrásokat, és mindeközben új kiscserkészeket
toborozni. A rendezvényt számos szponzor is támogatta (helyi vállalkozások csakúgy, mint az országos nagybankok), cserébe, hogy ott reklámozhatják magukat. A város aprajanagyja eljön ilyenkor a cserkészház kertjébe, ahol a cserkészek a kicsiket játékokkal és akadályversennyel, a nagyokat látványos show-mûsorral, helyben grillezett csirkével, kolbásszal, palacsintával, süteményekkel és minden jóval várják. Az akadályversenyen mi is végigmentünk, az idei keretmese a Superhelden (vagyis szuperhôsök) voltak. A tucatnyi állomáson többek között gumicsizmát röptettünk, svédpályáztunk, eveztünk, kajakoztunk, párnacsatáztunk, sárban talicskáztunk, arcot festettünk és részt vettünk a lefordíthatatlan nevû Schnitzeljägd játékban is. Játék közben egyenruhánkat látva egy idôs úr talált meg minket. Ô volt Puma, az egyik bécsi magyar cserkészcsapat öregcserkésze. A tullni cserkészek közül is többen beszéltek magyarul (az egyik szülô magyar) és a sültkrumpli-árus nénitôl is magyarul vehettük a sült krumplit, akitôl emiatt indokolatlanul nagy adagokat is kaptunk. Mindannyian nagyon boldogok voltak, hogy találkoztak velünk. Közben a helyi újság fotósa is megkért minket, hogy mint díszvendégek, pózoljunk pár képhez az osztrák cserkészekkel. Száz szónak is egy a vége, a buli nagyon jó volt, rengeteg érdekeset láttunk és hallottunk arról, hogyan mûködik és él egy cserkészcsapat kicsivel nyugatabbra tôlünk. Sajnos a tábortüzet és a tûzijátékot már nem tudtuk megvárni, így is hajnali egy óra körül értünk haza. Búcsúzóul azt mondták, legközelebb hálózsákot is hozzunk, és hogy mehetünk bármikor, ôk is jönnek ha alkalom adódik. Köszönjük Jenei Jánosnak a csapatszállítást, Gut Pfad! R. G.
Idôsklub indul az egyházközségben Idôsklub létrehozását kezdeményezzük az egyházközség keretében. Tudjuk, hogy a községben mûködik egy Nyugdíjas Egyesület, de úgy gondoltuk, hogy a keresztény értékrend szem elôtt tartásával szükséges egy ideológiailag elkötelezett közösség létrehozatala is. Úgy tapasztaltuk ugyanis a tájékozódó beszélgetések során, hogy az idôs emberek igénylik ezt a formát is. Nem akarunk konkurálni a meglévôvel, mert szerintünk mindkét formációnak megvan a maga szerepe a község életében. Úgy érezzük, hogy a két közösség kiegészítheti egymást, bizonyos esetekben együtt is mûködhetnek egymással. Ezt az élet majd kialakítja a maga idejében. A lényeg, hogy egy Isten szavára figyelô közösség jöjjön létre. Az ember közösségi lény, és meg kell teremteni az idôsebb korosztály számára ezt a közösséget. Az adventi roráté misék utáni agapék meghitt beszélgetései, régmúlt történetek felelevenítése, fényképek elôkerülése indították el ezt a felvetést. Idôközben a beszélgetések ezt tovább erôsítették bennünk. Az Idôsklub tevékenységét úgy képzeltük el, hogy kezdetben havonta tartanánk összejövetelt a plébánián, meghatározott idôben, általában a délutáni órákban. Ezt a késôbbiekben lehet módosítani az igényeknek megfelelôen. Az összejöveteleken meghatározott témákat dolgoznánk fel úgy, hogy valaki felkészül közülünk vitaindítóként, és vezeti a beszélgetést. Lehet szó arról is, hogy adott témakörökben meghívunk elôadókat, és azok tartanák a téma bemutatását, illetve vitáját. A témákat közösen határoznánk meg, elôre egy fél évre. Az idôsödô ember fizikai teljesítményét csökkenô, a hitbeli fejlôdését pedig szükségszerûen növekvô teljesítmény kell, hogy jellemezze. Ekkor tudjuk letenni az élet mindennapi nagy problémáit a fiatalok vállára, és számunkra ott marad az értük, elhunyt szeretteinkért való imaélet kialakítása, megszervezése, és hathatós gyakorlása, valamint a megérdemelt pihenés kulturált eltöltése. Továbbá segíteni szeretnénk, lehetôségeinkhez mérten, lelki és egyéb gondjaik megoldásában. Világi – például egészségügyi – témákat is napirendre kívánunk venni, ezekrôl esetenként meghívott szakember beszél majd nekünk. Természetesen a kötött programon túl kötetlen beszélgetésre is mód lesz majd, illetve az agapé lehetôségét is megteremthetjük, „hozott” alapon. A késôbbiek során arra is lehetôséget teremthetünk, hogy zarándoklatokat, közös kirándulásokat szervezzünk, ünnepi idôkben ünnepségeket, szórakoztató összejöveteleket is tartsunk. Szeretnénk, ha a most felvázolt elképzelés az idôs testvérek érdeklôdésével találkozna. A klub mûködésével kapcsolatos minden építô kezdeményezést szívesen veszünk. Az elsô találkozót augusztus 4-én (szerdán) 16 órára tervezzük. Ekkorra hívunk minden érdeklôdôt a plébániára. A szervezôk nevében: Somogyi Károly és Kelemen Tamásné
18
KÖZÉRDEKÛ INFORMÁCIÓK MENTÔK: 104 és 330-188 RENDÔRSÉG 107 és 330-130 TÛZOLTÓSÁG - POLGÁRÔRSÉG 105 vagy 06-20-9605-680 ORVOSI ÜGYELET: Pilisvörösvári mentôállomás (este 19 és reggel 07 óra között valamint hétvégén és ünnepnapokon) Telefon: 330-360 ORVOSOK RENDELÉSI IDEJE: Nádor Emese dr. Hétfô: 13-17 Kedd: 08-12 Szerda: 13-17 Csütörtök: 08-12 Péntek: - páros héten 13-17 - páratlan héten 08-12 Molnárné Rozs Ildikó körzeti ápoló Vajay-Bencsik Melinda Telefon: 367-963; 06-20- 9420-373 Gábeli Márta dr. Hétfô: 08-12 Kedd: 13-17 Szerda: 08-12 Csütörtök: 13-17 Péntek: - páros héten 08-12 - páratlan héten 13-17 Kissné Aknai Marika Telefon: 367-964; 06-30-3083-100 FOGÁSZAT: Szabó Ildikó dr. Rajkai Ferencné Julika Hétfô: 08-14 Kedd: 14-20 Szerda: 08-14 Csütörtök: 14-20 Péntek: 08-14 Telefon: 367-988 CSECSEMÖ TANÁCSADÁS: Csehné Bencsik Mariann Gábeli Márta dr. Hétfô: 12-13 Balog Ildikó Nádor Emese dr. Csütörtök: 12-13 TERHES TANÁCSADÁS: Csehné Bencsik Mariann Balog Ildikó Kedd: 08.30-10.30 GYEREKORVOS TANÁCSADÁS: Borovszky Éva dr. Minden hónap 3. szerda: 09.30-11 GYÓGYSZERTÁR: Ureusz Patika Szabadság út 14. Hétfô-péntek 08-17 POSTA Hétfô, csütörtök, péntek: 08-16 Kedd: 08-14 Szerda: 08-18
Anyakönyvi hírek ÚJSZÜLÖTTEK június 13. – Richolm Olivér (Orbán Tímea – Richolm Péter)
GYÁSZ május 22. Kiss Márta (Rödönyi Zoltán felesége) szül.: 1942. 03. 19. június 4. dr. Gábeli Gusztáv (Harag Katalin férje) szül.: 1916. 05. 08. június 7. Unterweger Gyula (Kopp Borbála özvegye) szül.: 1926. 04. 12. június 14. Horn Márta (Fábián Ferenc felesége) szül.: 1960. 06. 27. június 17. Gábeli Ferenc (Simon Klára férje) szül.: 1929. 06. 16. június 25. Fuchs Emil (Menyhért Julianna férje) szül.: 1931. 02. 26. július 2. Rádler Mária (Juhász Erasmus özvegye) szül.: 1931. 05. 19. július 3. Klimczák Katalin (Klinger Károly özvegye) szül: 1917. 12. 03. július 5. Gátas István (Pálinkás Júlia férje) szül.: 1944. 03. 11.
NÁSZ június 8. Varga Erzsébet – Kayser Géza
június 18. – Pass Olivér (Richolm Rita – Pass Péter) június 21. – Kun Izabella (Stekl Rita – Kun Tibor) június 28. – Körmendi Ádám (Kovács Viola – Körmendi Péter)
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Szívbôl köszönjük a részvétet mindazoknak, akik Gábeli Ferenc temetésén mellettünk voltak, sírjára virágot helyeztek, és mély fájdalmunkban együtt éreztek velünk. A gyászoló család
Nyári szünet az ôstermelôi piacon Júliusban is a hónap harmadik szombatján, vagyis 17-én várja az érdeklôdôket az immár közkedveltté vált ôstermelôi piac a Fiat szerviz területén (Bánki Donát u. 2.), szokás szerint 8 és 12 óra között. Augusztusban viszont elmarad a piac, így a soron következô piaci napot csak szeptember közepén tartják majd.
Berta lányok hatékony ingatlanközvetítése Berta Klaudia illetve Berta Viktória neve egyre többször látható a környéken. Több éves értékesítôi tapasztalattal a hátuk mögött ingatlanközvetítôként dolgoznak. Hatékonyságuk a „hazai föld” ismeretében és a közös munkájukban rejlik. Klaudia sikereit látva húga, Viktória is nyomdokaiba lépett, így már együtt dolgozva érnek el számos sikert. Sikereik nem csupán a környék ingatlanjainak értékesítésében látszanak. A RE/MAX Magyarország több száz értékesítôje között folyamatosan az elsô TOP 10 értékesítôi között szerepelnek. Elsôsorban Pilisszentivánon, Pilisvörösvárott, Solymáron illetve Piliscsabán dolgoznak. Egyaránt foglalkoznak lakások, családi házak, bel- és külterületi telkek értékesítésével, bérbeadásával. Hatékonyan mûködnek együtt az ingatlant vásárolni, bérelni kívánó Ügyfelekkel is. Egy ma már egyre közkedveltebb exkluzív keresési megbízással dolgoznak, amely lehetôvé teszi a vevôk részére, hogy mindaddig, amíg Ôk dolgoznak, addig a testvérpár felkeresse a számukra legmegfelelôbb ingatlant. Elérhetôségek: Berta Klaudia 06-30-597-6592 Berta Viktória 06-30-768-7205