SZERKESZTÔSÉGÜNK ELÉRHETÔSÉGEI: TEL.: ÜZENET HAGYHATÓ A KÖZSÉGHÁZÁN IS

2010. / 4.

SZÁM

(JÚNIUS)

Kedves Olvasóink! Mostani számunkban a megszokotthoz képest sokkal többet foglalkozunk a község folyamatban lévô, illetve ez évre tervezett beruházásaival, hogy egy összefogott, egységes tájékoztatást adhassunk ezek elôrehaladásáról. A négy legnagyobb, jelenleg is futó projekt köztudottan az óvoda és iskola bôvítése, az új orvosi rendelô építése illetve a szeméttelep rekultivációja: ezek június eleji állásáról a munkákat koordináló önkormányzati képviselôktôl kértünk részletes beszámolókat. Helyzetjelentéseikbôl kiderül, hogy habár a tél, majd a rendkívül esôs május szélsôséges idôjárási viszonyai szinte mindegyik beruházás haladását késleltették, de nyár végére lényegében mind a négy projekt befejezôdhet.

A

TARTALOMBÓL:

- TIZENÖTEZER MENEKÜLT SEGÍTÔJE - FEKETE HÓNAP - MI LESZ A BEM UTCÁVAL?

ÁRA: 200 Ft

A fentieken túl kiderül lapunkból az is, milyen változtatásokat tervez az önkormányzat a Bem utca kialakítását és forgalmi rendjét illetôen, sôt arról a kápolnaszerû kis emlékhelyrôl is olvashatnak, amelyet a helytörténeti egyesület kíván felállítani a volt Bányatelep területén (az új orvosi rendelô mellett), az egykori itteni bányászkodás emlékére – felidézendô a közelben állt Borbála-kápolnát is. Annak érdekében pedig, hogy a helyzetkép teljes legyen, már most jelezzük, hogy következô számunkban – terveink szerint – tájékoztatást adunk a Generációk Háza (volt orvosi rendelô) helyzetérôl, ahol már láthatóan megindultak a munkák; illetve a könyvtárt érintô változtatásokról is. (képviselôi beszámolók a 8-9. oldalon)

SZERKESZTÔSÉGÜNK

ELÉRHETÔSÉGEI:

TEL.: 06-20-339-6402 E-MAIL: [email protected] ÜZENET HAGYHATÓ A KÖZSÉGHÁZÁN IS

Nyugdíjasaink olaszországi körutazása (egy nyugdíjas naplójából) A Nyugdíjas Egyesületünk idei kiemelkedô eseménye volt május 10-17. között az egyhetes olaszországi körutazás, melyet a Pilistours Bt. közremûködésével sikerült megvalósítani. A közel 3800 km-es körút útvonala Velence – San Marino – Pompeji – Nápoly – Róma – Vatikán – Firenze – Trieszt volt. A késô esti indulás után reggelre érkeztünk meg az esôs Velencébe. VELENCE: fogalom! Mintha egy varázsló évszázadokkal ezelôtt fixálta volna a város képét, a várost nem kellett átépíteni a modern közlekedés és autóforgalom igényei szerint. Velence élénk, ha köd van, ha esik, és akkor is, ha végre kisüt a nap. A pályaudvarról kilépve szembeszökik a San Simeone Piccolo templom oszlopcsarnoka, kupolájának a római Pantheon volt a mintaképe. Átmegyünk a Canale Grande hídján, mely akkor épült, amikor Velencét bekapcsolták a vasúthálózatba (1858), addig csak egy híd volt, a Rialto-híd. A zuhogó esô elôl a Santa Maria Gloriosa dei Frari templom adott védelmet. A ferences barátok rendje 1340-tôl egy évszázadon át építette a mai templomot. A Frari templom az elôkelô családok temetkezési helyeként szolgált. Itt találtuk Tiziano síremlékét is, akinek páratlan mûve: Mária mennybemenetele a fôoltárt díszíti. Nem kis sétával a Rialto-hídon át a Szent Márk térre jutottunk – Szent Márk-templom, Dózsepalota, a Sóhajok hídja, a szárnyas oroszlán, stb. El is fáradtunk, ezért egy kis pihenô után a híres velencei „villamossal”, a vaporettóval hajókáztunk végig a Canale Grandén. Másnap a Titán-hegy ormain és gerincén fekvô San Marinóba érkeztünk, világ legrégibb és legkisebb köztársaságába. A csodálatos fekvésû hely Olaszország szívében, Rimini fürdôvárostól 22 km-re fekszik, ahol megkóstolhattuk a táj jellegzetes borait is. Következô állomásunk Pompeji volt. Az egykor forgalmas, nyüzsgô vidéki város, Róma alapításának 832. évében, 79. augusztusában szörnyû nyári napra virradt. Hatalmas robbanás, a közeli Vezúv kúpjának teteje az égbe repült... több méteres rétegben halálos kô és por lepte el a várost. A népvándorlás korára már el is felejtették az eltemetett városokat. És mi most ezeken az utcákon járunk... hála az 1860-ban megkezdett feltárásoknak. Délután már az öböl túloldaláról, a nápolyi partokról csodáltuk a Vezúv tekintélyes vonalait, és sétáltunk Nápoly délies romantikájú utcáin. Következett az örök város... RÓMA. A Vatikánnal kezdtünk, ahol Szent Péter vértanúhalált halt és eltemették, majd ezután az ô nyomdokaiba lépô pápák rezidenciája lett. A Vatikáni Múzeum lenyûgözô gyûjteménye (pl. Laokoón-szoborcso-

port), majd a Sixtus-kápolna (Michelangelo Utolsó ítélet alkotásával), a Szent Péter székesegyház fenséges látványa (benne Michelangelo 1499-ben készített márványszobra, a Pietá), majd az Angyalvár és a Tevere folyó látványa egy életre szóló élményt adott. Kis pihenést a napi séta után a Piazza Navona színpadiassága adta. Ismerkedésünket az ókori Rómával a Capitoliumnál kezdtük. A Viktor Emánuel-emlékmû megtekintése után – amely Olaszország elsô királyának tiszteletére készült – a Polgármesteri Hivatalt (Palazzo Senatorio-t) csodáltuk meg, majd a Mennyei Oltár Szûz Máriájának templomával (Santa Maria in Aracoeli) ismerkedtünk. Elhaladtunk a Forum mellett, majd a Colosseumnál végre egy kis pihenôt tartottunk. A San Pietro in Vincoli templomban megcsodáltunk Michelangelo Mózes-szobrát, valamint az ereklyetartót a két lánccal, amelyben Szent Péter sínylôdött. A már kissé elfáradt társaság a Trevi kút káprázatos látványától új erôre kapott, de jól esett ezek után is a Spanyol lépcsôn lepihenni, és gyönyörködni a város látványában. A dús római program után egy kis pihenô volt a Firenzébe való utazás. A csodálatos reneszánsz Firenzével ismét esernyôvel a kézben kellett ismerkednünk. Védelmet az esô elôl a San Croce templom adott, ahol Michelangelo, Dante, Machiavelli, Rossini és Galilei síremlékére is rátaláltunk. A Palazzo Vecchio, Firenze városháza a durván faragott kôtömbjeivel, a nagyméretû, páros gótikus ablakokkal, büszke koronaként a falakat záró elôreugró felsô emeleti párkányával, tetején a lôrésekkel, és az ebbôl kinövô magas torony a nyitott loggiával különös érzéssel ragadja meg az embert. A fôbejárat elôtti Dávid szobor (bár ez itt csak másolat) harcra készen védi a várost. Kevés volt az idô, itt Firenzében is, hogy szívünk szerint elgyönyörködjünk mindenen. Hazafele útközben még látogatást tettünk Miksa fôherceg által a Trieszti öbölben épített Miramare kastélyban. Olaszország ókori, barokk és reneszánsz emlékei hatalmas élménnyel gazdagítottak mindnyájunkat, melyhez nagy segítséget nyújtott

Szász Zsuzsanna idegenvezetô is, aki az egész úton értékes, izgalmas és hasznos információkkal látta el a társaságot. A fizikailag talán nem a legkönnyebb kirándulás során kapott életre szóló élmények minden fáradságot kompenzáltak. Külön köszönet Ôri Lajosnak, az egyesület elnökének, aki mindvégig kézben tartotta a szervezés nem könnyû feladatát, és az út alatt is mindenki – most már apró-cseprônek tûnô – gondján igyekezett segíteni. Estók Ferenc Velence

Nápoly

Pompeji Róma

Vatikán

Belvedere

Velencei pillanat

Róma

3

Átalakulhat a Bem utca forgalma Jelentôsen átalakulhat a Bem utca közlekedési rendje, ha az önkormányzat elfogadja az ezzel kapcsolatos terveket: errôl tartottak lakossági fórumot a Községházán június elsején, elsôsorban az utcabeliek részére. Döntés ezidáig nem született, így az ügyben – fôleg az utca felsô része kapcsán – még komoly viták várhatók. Az egykori „Hujny” helyén létrejött Bem utca 1993-ban épült ki mai formájában, a fórumon elhangzottak szerint ez volt a falu elsô olyan mellékutcája, amely a csatornázás után aszfaltburkolatot kapott, és lényegében ma is az egyetlen közvetlen összeköttetés Szentiván és Vörösvár központi részei között. Mára ennek hatásai jócskán meglátszanak az utcán: nagyon sokan használják menekülô útvonalnak a két település közt – az idôközben bevezetett forgalmi korlátozások dacára is –, emiatt pedig nemcsak az útburkolat állapota romlott, de az ott lakók szerint már a járdán is életveszélyes közlekedni. Az utca problémáival ezért a Mûszaki Bizottság már tavaly is többször foglalkozott, s mára

összeállt egy olyan koncepció, amely – a világszerte elterjedt lakóutca-sémát az itteni adottságokra ráhúzva – alkalmas lehet a gondok enyhítésére. A koncepciót a fórumon Szalai Tihamér, községünk volt fôépítésze ismertette, kiemelve, hogy a kialakításánál három fô szempontot vettek figyelembe: a közlekedés biztonságát, a forgalom lassítását, és azt, hogy az itt élôk életminôsége minél jobb legyen. Ennek megfelelôen olyan utcát képzeltek el, melyen néhány kitérôt kivéve csak egy sávon lehet közlekedni, és végig fizikai akadályok (korlát, bokrok) biztosítják, hogy az autósok ne hajthassanak fel a járdára vagy a partoldalra. A kitérôkrôl a volt fôépítész elmondta, hogy két szélsô és három közbülsô „bevárási pontot” alakítanának ki, úgy, hogy bármelyiktôl el lehessen látni a következôig, így a közlekedôk biztonságosan végig tudnak hajtani az utcán. A kitérôk elé még mechanikus forgalomlassító eszközöket is tervezett a koncepció megálmodója: Szalai Tihamér szerint mára kiderült, hogy ezek közül csak a burkolatra utólag rászerelt elemek mûködnek hatékonyan, tehát ide is ilyet terveztek. Elhangzott még az is, hogy

parkolási lehetôség – az alsó métereket kivéve – sehol nem lesz az utcában, mivel erre sehol nincs hely, sôt két felsô telekbôl még így is ki kell sajátítani néhány „zsebkendônyi” területet, hogy a nyomvonal kialakítása biztosítható legyen. Már ezen a fórumon is éles vita alakult ki az utca felsô, alig ötven méteres szakaszáról, ahova jelenleg csak Klapka utca irányában szabad behajtani, de ezt nagyon sokan nem tartják be, hiszen az utca vörösvári folytatása épp ezzel ellentétesen egyirányú – de talán azért sem, mert az utca jóformán az egyetlen közvetlen összeköttetés az Angol temetô és a Terranova közti szakaszon a 10-es úttól Szentiván felé. Nem is csoda, hogy a tervezôk megfordítanák a kérdéses 50 méter egyirányúsítását, Szentiván irányába: már csak azért is, mert a Vörösvárra tartóknak ma így is kerülôt kell tenniük a Szamos felé, s ezt megtehetnék a Templomhegy utcán is. Az ésszerû közlekedési szempontok tehát ezt a verziót diktálnák – az utca lakóinak zömérôl viszont kiderült, hogy éppen a közlekedés korlátozása mellett vannak, tehát még olyan verzió is felmerült, hogy zárják le teljesen ezt a nyúlfarknyi szakaszt. Sajnos a fórum vége meglehetôs káoszba fulladt, mert levezetô elnök hiányában elôbb-utóbb mindenki egyszerre próbálta a maga igazáról meggyôzni a volt fôépítészt illetve a jelen lévô képviselôket. Döntés azonban – természetesen – nem született ezen az estén, a témára a késôbbiekben visszatérünk. H. A.

Hét fôs lehet a képviselô-testület

SZENTIVÁNI ÚJSÁG Sanktiwaner Zeitung Pilisszentiván hivatalos lapja Kiadó és fôszerkesztô: Hegedûs András (06-20-339-6402, [email protected]). Fôszerkesztô-helyettes: Somos Móni Tördelés, nyomdai elôkészítés: Kerekes István Nyomda és arculatterv: Zebra DS Stúdió Címlapfotó: Hegedûs András Fotók: Asztalos Éva, Hegedûs András, valamint az általános iskola, a nagycsaládosok, a Nyugdíjas Egyesület és a Helytörténeti Egyesület archívuma. Köszönjük a mostani lapszámunk elkészítéséhez nyújtott segítséget: Estók Ferencnek, Grégerné Papp Ildikónak, dr. Mirk Máriának, Ôri Lajosnak, Reményi Andreának, valamint a cikkek szerzôinek és interjúalanyainak. A szerkesztôségnek szánt üzenetek, küldemények leadhatók a községháza ügyfélszolgálati irodáján is. Az olvasói leveleket mondandójuk tiszteletben tartásával, de szerkesztett formában, szükség esetén rövidítve közöljük. A lapban megjelenô írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztôség véleményét! Következô lapszámunk tervezett megjelenése: július 16. Lapzárta: július 2.

Jelentôs változást hozhat községünk életében az önkormányzati választásokról szóló törvény átalakítása: az eddigi tizenkét fô helyett mindössze hét fôs lehet ôsztôl a szentiváni képviselôtestület létszáma, miután az Országgyûlés június elején jóváhagyta az errôl szóló törvényjavaslatot. A változások miatt alaposan gyanítható, hogy minden eddiginél vérmesebb választási kampányra van kilátás az elkövetkezô, szûk négy hónapban. Valóra váltak azok a hírek, melyek szerint a Fidesz, választási gyôzelme esetén „lefelezné” az önkormányzati képviselô-testületek létszámát: az új országgyûlés megalakulása után az egyik elsô beterjesztett törvényjavaslat volt az errôl szóló, tíznél több honatya által aláírt indítvány. A javaslat alapvetôen nem sokat módosít az eddigi helyi választási rendszeren: a tízezer lakos alatti települések ezután is egyetlen választókerületet alkotnak, ahol az egyéni listás választási rendszer marad érvényben, a nagyobb községek és városok pedig vegyes rendszer szerint választanak, csak a képviselôk száma csökken, lényegében mindenhol. Annyit persze már eddig is sejteni lehetett, hogy a kilátásba helyezett „lefelezés” nem hoz minden településen azonos arányú változást. Pilisszentivánról azonban már most látható, hogy nem jár túl jól az új törvénnyel, ha a beterjesztett formában fogadják el. Legalábbis abban az értelemben biztos nem, hogy a változás mértéke kirívó lesz az eddig megszokott rendhez képest, és radikálisan megnövekszik az egy képviselôre jutó választók aránya – csaknem ötezres községünk éppúgy 7 képviselôt választhat, mint egy, az ezres létszámhatárt épphogy meghaladó kistelepülés. Szentivánhoz képest például Vörösvárra jóval kisebb mértékû változás vár – ott csak harmadával lesz kisebb az eddig 18 fôs grémium –, Solymáron pedig, ahol a lakosságszám a tavalyi évben átlépte a 10.000 és 25.000 közti intervallum alsó határát, szinte nem is lesz érzékelhetô a változás: az eddigi 14 helyett 12 fôs testületet választhatnak. A választás rendszerében viszont nem várható számottevô változás, hiszen a Pilisszentivánhoz hasonló nagyságú településeken ezután is a „kislistás” néven megszokott szisztéma marad érvényben, a képviselô-testületbe a polgármester, valamint a lista hat legtöbb voksát begyûjtô jelöltje kerül be. Ahhoz, hogy valaki egyéni jelölt lehessen, a településen élô választók legalább 1%-ának ajánlása kell, polgármester-jelöltséghez pedig a lakosság 3%-ának ajánlását kell összegyûjteni; ez körülbelül 40-45, illetve 120-130 ajánlócédulát jelent jelöltenként. Tekintve, hogy ez a mennyiség egyáltalán nem nevezhetô soknak, valamint figyelembe véve a tavalyi idôközi választás tapasztalatait is, több mint valószínû, hogy változások miatt minden eddiginél vérmesebb választási kampányra van kilátás az elkövetkezô, szûk négy hónapban.

4

PÁLYÁZAT A 2011-ES KÖZSÉGI NAPTÁRRA A Pilisszentiváni Kulturális Közalapítvány a 2011-es naptár elôkészítése érdekében pályázatot hirdet. 1. kategória: Várjuk mindazon szentiváni polgárok jelentkezését, akik saját kezûleg készített mûalkotásuk képével segítenék elô a szentiváni alkotókat és alkotásaikat bemutató naptár létrejöttét. Grafika, festmény mellett térbeli mûalkotásokkal is lehet jelentkezni. Egy alkotó több mûvel is jelentkezhet. A mûalkotásokról készítendô reprodukció, fényképfelvétel költségét a PKKA állja. 2. kategória: Várjuk mindazon szentiváni polgárok jelentkezését, akik olyan tárgyi emlékkel rendelkeznek, amely kötôdik Pilisszentivánhoz, lehetôleg a sváb helyi tárgykultúra részét képezi és állapota alapján alkalmas a nyilvános bemutatásra. Külön elôny, ha a tárgyhoz valamilyen történet, leírás is kapcsolható. Egy tulajdonos több tárggyal is jelentkezhet. A tárgyakról készítendô fényképfelvétel költségét a PKKA állja. A két csoport közül választjuk majd ki a 2011-es naptár képeit. A sikeres pályázókat az elkészült naptárral és könyvjutalommal díjazzuk. Jelentkezéseket levélben 2010. július 30-ig várunk a PKKA címére: 2084 Pilisszentiván, Szabadság u. 85. A borítékra írják rá: „Naptár pályázat”. E-mailben szintén ugyaneddig várjuk a jelentkezéseket az [email protected] címre.

IRODALMI PÁLYÁZAT – PILISSZENTIVÁNI ANTOLÓGIA 2010 A Pilisszentiváni Kulturális Közalapítvány egy új irodalmi kiadványsorozatot kíván alapítani, hagyományteremtô szándékkal. Minden évben összegyûjtenénk, és Pilisszentiváni Antológia címmel egy közös kötetben kiadnánk községünk ifjabb vagy idôsebb tagjai által jegyzett irodalmi alkotásokat. Az elsô kötetet – amelybe a 2010. december 31-ig beérkezett alkotásokból fogunk válogatni – 2011-ben a Költészet Napján, azaz április 11-én tervezzük bemutatni. Várjuk tehát mindazok lírai vagy szépprózai írásait, akik szívesen tárnák a nyilvánosság elé mûveiket. Egy alkotó több mûvet is küldhet és kifejezetten bátorítjuk a gyermekversek, írások beküldôit is. A kötetben megjelent írások szerzôinek jutalma egy példány az Antológiából. Az írásokat a következô címre kérjük elküldeni vagy beadni: Pilisszentiváni Kulturális Közalapítvány, Pilisszentiván, Szabadság út 85. (Polgármesteri Hivatal, ügyfélszolgálat). A borítékra írják rá: PKKA - Pilisszentiváni Antológia 2010.! Mivel a kéziratok megôrzését, visszajuttatását nem tudjuk biztosítani, ezért fénymásolatot, nyomtatott szöveget is elfogadunk. Elektronikus leveleket az [email protected] címen várunk.

NÉVADÁSI PÁLYÁZAT A Pilisszentiváni Kulturális Közalapítvány az óvoda és az iskola felújítása, bôvítése kapcsán pályázatot hirdet az óvoda és az iskola új, hivatalos elnevezésére. Az intézmények nevei jelenleg: Német Nemzetiségi Óvoda – Pilisszentiván Német Nemzetiségi Általános Iskola és Mûvészeti Iskola és Irodatechnikai és Ügyviteli Szakiskola – Pilisszentiván Az új név legyen rövid, az intézmények típusához illô. Segítse elô az intézmény megkülönböztetését más, fôleg környékbeli intézményektôl. Személynévként vagy fogalomként legyen alkalmas az intézmény önazonosságának erôsítésére, a gyermekek, diákok kötôdésének elmélyítésére. Elônyös lehet olyan név választása, amely alkalmat teremt a közösséget erôsítô, hagyományt megalapozó esemény, ünnep megrendezésére. A név javaslatnak nem kell tartalmaznia a jelenlegi intézménynév összes tagját. (Példa: Kossuth Lajos Iskola – Pilisszentiván.) Kívánatos olyan név választása, amelynek német nyelvû fordítása is találó, vonzó. Pályázhatnak személyek és csoportok egyaránt. Határidô: 2010. július 15. A pályázatokat a PKKA címére (2084 Pilisszentiván, Szabadság u. 85.) várjuk. A borítékra írják rá: „Névadási pályázat”. A beérkezô javaslatok közül a képviselô-testület választ és dönt az új név elfogadásáról. Az a két pályázó (egy az óvodára, egy az iskolára), akinek a javaslatát a testület elfogadja, 10-10 ezer Ft-os könyvjutalomban részesül. Azonos javaslatok esetén a korábban beérkezett javaslat nyeri el a jutalmat. Metzger Józsefné, PKKA elnöke

Várják vissza a könyvtári könyveket Tisztelt Pilisszentiváni Lakosok! Könyvtárunk ez évben szervezeti átalakítás elôtt áll, könyvei egy részét selejtezni kell, a megmaradó állományt pedig a következô hónapokban elektronikus nyilvántartásba kell venni. E munkák megfelelô lebonyolítása érdekében az intézmény vezetése kéri, hogy mindenki juttassa vissza a nála lévô könyvtári könyveket (melyek egy része akár már évek óta nem járt a könyvtárban...). Kérik, hogy aki teheti,

keddi napokon, 15 és 19 óra között vigye vissza a nála lévô könyveket, de az iskola eltérô idôpontokban is átveszi a visszavitt könyvtári anyagokat. A késlekedô olvasók ez alkalommal mindenfajta büntetés alól mentesülnek!

Ingyen számítógép rászoruló diákoknak Száz rászoruló családban élô, 12-16 éves életkorú fiatal számára komplett (használt, de még használható) számítógépet juttat, adományozói programja révén a MÁTRIX Közhasznú Alapítvány. A támogatói programra jelentkezhet minden olyan 12-16 év közötti fiatal, akinek három vagy ennél több testvére van, tanulmányi átlaga eléri a 4,5-et, életterében számítógép nincsen, és egy fôre jutó jövedelmük a létminimum alatt van. A jelentkezéseket 2010. július 10-ig lehet beadni, feltétel egy fogalmazás beadása, melyben a jelentkezô maximum két, kézzel írott A4-es oldalon leírja, hogy miért nincs még számítógépe, bemutatja a családját/életközösségét, és azt, hogy ha lenne számítógépe, azt milyen célokra szeretné használni. A fogalmazás végén fel kell tüntetni a jelentkezô fiatal nevét, pontos lakhelyét és a gondviselô aláírását is! A támogatásban részesített fiatal gondviselôjének vállalnia kell, hogy a komplett számítógépet az alapítvány székhelyén kipróbált állapotban veszi át. A támogatottak névsorát a nyomtatott sajtóban és a www.palyazat.zug.hu honlapon teszik közzé, 2010. július 20-tól. A jelentkezést a következô címre kell postai levélben elküldeni: MÁTRIX Közhasznú Alapítvány, 6701 Szeged, PF: 929.; a hiányosan beküldött pályázat érvénytelen. Az alapítvány egyben várja felajánlók, támogatók jelentkezését is. További információk: www.matrix.zug.hu

Felhívás SZAKDOLGOZATOK SZENTIVÁNRÓL A szeptemberben átadásra kerülô könyvtárban szeretnénk összegyûjteni és mindenki számára hozzáférhetôvé tenni azokat a szakdolgozatokat, amelyek Pilisszentivánnal foglalkoznak. Mindegy, hogy mikor, milyen témában, melyik felsôoktatási intézményben és milyen nyelven készültek. Kérjük, hogy aki ilyenrôl tud, segítse a gyûjtést és jelezze a 367 711 telefonszámon vagy a [email protected] e-mail címen!

5

HIRDETMÉNY

FELHÍVÁS

Az Összefogás a Budapesti Lakástalanokért és Hajléktalan Emberekért Közalapítvány a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, illetve a Hajléktalanokért Közalapítvány megbízásából és támogatásával Budapesten és Pest megyében pályázatot hirdet:

Pest Megye Környezetvédelméért Díj adományozása tárgyában

Pályázat lakhatási támogatásra 2008. szeptember 30-át követôen önálló lakhatását elveszített, kiskorú gyermeket nevelô személyek részére Az pályázhat, aki – nagykorú és – saját tulajdonú, vagy önkormányzati lakását 2008. szeptember 30-át követôen veszítette el, és – legalább egy 18 év alatti gyermeket nevel és – családjában az egy fôre jutó nettó jövedelem nem haladja meg a havi 99.750 Ft-t és – vállalja a támogatás folyósításának teljes idejére a támogató intézménnyel való együttmûködést A támogatás – havi egyenlô, vagy csökkenô részletekben legalább 6 hónapon, de legfeljebb 12 hónapon keresztül nyújtható. – kizárólag az albérlet/lakásbérlet díjára, vagy kauciójára fordítható. – havi összege a havi bérleti díj összege (rezsiköltségek nélkül), de legfeljebb havi 50 ezer Ft, amely havonta közvetlenül a kérelmezô részére kerül kifizetésre abban az esetben, ha a támogató intézménnyel az együttmûködést betartja. A pályázat kizárólag családsegítô és gyermekjóléti szolgálatokon, továbbá szociális célú társadalmi szervezeteken, egyházi fenntartású intézményeken keresztül nyújtható be, 2010. április 30-tól folyamatosan, de legkésôbb 2010. szeptember 30-ig. További információért és segítségért forduljon munkatársainkhoz személyesen vagy telefonon az alábbi elérhetôségeken: Városi „Napos Oldal” Szociális Központ, Pilisvörösvár, Rákóczi u. 5. Családsegítô Szolgálat:

06-26-331-399 06-30-228-0261

Gyermekjóléti Szolgálat: 06-26-334-140 06-30-228-0249 06-30-997-3596

Kéményseprô-ipari közszolgáltatás ellátása Pest megyében A Pest Megyei Közgyûlés május 28-i döntése alapján a Magyar Kémény Kft. (régi nevén Somogy Megyei Kéményseprô Ipari Kft.) jogosult a kötelezô kéményseprô-ipari közszolgáltatás ellátására Pest megye területén. Elérhetôségek: Központ: 1126 Budapest, Böszörményi u. 24/b. Ügyfélszolgálat, használatbavételi engedélyek, kéményvizsgálatok megrendelése: Filó András, 06-70-377-4104 Tervfelülvizsgálat: Berki Tamás, 06-70-377-4118 Fômérnök: Oláh Csaba, 06-70-377-4107 További információk: Ambrus András sajtófônök Pest Megye Önkormányzatának Hivatala, Elnöki Iroda Tel.: 266-1560, 20/218-5759

Kirendeltségek: 2310 Szigetszentmiklós, Árpád u. 51. Kirendeltség-vezetô: Kása Zoltán 06-70-377-4118 (ideiglenes) 2700 Cegléd, Felház u. 58. Kirendeltség-vezetô: Mihály Zoltán 06-70-377-4090 Ügyfélszolgálat: 06-70-377-4098 2600 Vác, Zrínyi u. 9. Kirendeltség-vezetô: Berecz István 06-70-377-4091 Ügyfélszolgálat: 06-70-377-40-92 2364 Ócsa, Nefelejcs u. 2/b. Kirendeltség vezetô: Krizsán Ferenc 06-70-377-4095

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Solymár Nagyközség Önkormányzata (2083 Solymár, József A. u. 1.) a 2004. évi XXXIII. törvény rendelkezései szerint – tekintettel a helyi önkormányzatokról szóló 1990.évi LXV törvényre –, autóbusszal végzendô, menetrend szerinti helyi tömegközlekedési szolgáltatás ellátására ír ki pályázatot, jogi személyiségû és jogi személyiséggel nem rendelkezô gazdasági társaságok, valamint egyéni vállalkozók részére az alábbiak szerint: A pályázaton való részvétel feltételei: 1.) lejárt és esedékes adó-, illetve adó módjára behajtandó köztartozások hiányának igazolása, 2.) a tevékenység végzéséhez szükséges engedélyek igazolása, 3.) bejegyzett, illetve nyilvántartott jogi státusz. A pályázatokat a felhívás Hivatalos Értesítôben való közzétételét követô 60. napig lehet benyújtani, elbírálásukról a képviselô-testület dönt. A feltételeknek eleget tevô pályázók közül elônyben részesülnek azok, amelyek a szolgáltatást a lehetô legalacsonyabb mértékû önkormányzati támogatással vagy önkormányzati támogatás nélkül, illetve lehetô legtöbb járatszám biztosítása mellett valósítják meg. A pályázat nyertesének az összességében legelônyösebb ajánlatot tevô pályázó nyilvánítható az önkormányzat e szakfeladatának éves költségvetési keretének erejéig. A képviselô-testület a benyújtási határidô lejártát követôen 15 napon belül hirdet eredményt, ezt követôen a szerzôdést 5 napon belül kell megkötni, a szolgáltatást pedig további három napon belül meg kell kezdeni. A szerzôdés 5 év határozott idôtartamra szól. A felhívás teljes szövege a Hivatalos Értesítôben és a www.solymar.hu weboldalon olvasható, a részletes pályázati kiírást pedig a Polgármesteri Hivatal ügyfélszolgálatán lehet megvásárolni, 20.000,– Ft + áfa díj befizetése ellenében.

Pest Megye Önkormányzata nagyra becsüli a megye lakossága, valamint közösségei által az épített és természetes környezet állapotának megóvásáért, jobbításáért és fejlesztéséért tett erôfeszítéseket, ezért e területen elért kiemelkedô teljesítmények elismerésére 2008. évtôl Pest Megye Környezetvédelméért Díj elnevezéssel kitüntetô díjat alapított, melyre idén is várja az ajánlásokat. A díjat évente 2-2 olyan, Pest megyében élô magánszemély, illetve a megyében tevékenykedô közösség kaphatja meg, aki (illetve amely) Pest megye épített és természetes környezetének megóvása, illetve fejlesztése, a környezettudatos szemlélet kialakítása érdekében olyan, magas színvonalú, kiemelkedô értékû és eredményes munkát végez, vagy végzett, melynek eredménye az adományozást megelôzô évben valósult meg. Javaslatot tehet a megye bármely települési önkormányzata, civil szervezete és magánszemély lakója is; feltétel, hogy a javaslattevô néhány oldalban mutassa be a javasolt személy vagy közösség tevékenységét, a végzett környezetvédelmi munka eredményességére, színvonalára és kiemelkedô értékeire fókuszálva. A javaslatokat írásban, postai úton lehet benyújtani szeptember 1-jéig Pest Megye Önkormányzatának Hivatala Igazgatási Irodájához (1364 Budapest Pf.: 112.) címezve. A díj odaítélését a beérkezô javaslatok elbírálásával a megyei közgyûlés Környezetvédelmi és Közlekedési Bizottsága készíti elô; magát a díjat december 4-én, a Megyenap alkalmából rendezett ünnepségen adja át a megyei közgyûlés elnöke. A díjjal oklevél, emlékplakett és a mindenkori minimálbér háromszorosának megfelelô mértékû jutalom jár, ennek pénzügyi fedezetét a megyei önkormányzat éves költségvetése biztosítja. A díjazottak névsora megjelenik Pest Megye Önkormányzatának Közlönyében is.

Ízelítô a Pilisszentiváni Nyugdíjas Egyesület 2010. III. negyedévi programjából Július 06. – Kirándulás: Gyôr fürdô Július 14. – Találkozó a tájházban, befizetés: Agárd, Leányfalu, Gyula-Békéscsaba Július 20. – Kirándulás: Ajka, Herend Augusztus 03. – Kirándulás: Agárd fürdô Augusztus 10. – Kirándulás: Leányfalu Augusztus 11. – Találkozó a tájházban, befizetés: Bécs, Budapest Augusztus 14. – Fôzôcske a tájházban Augusztus 24. – Kirándulás: Gyula, Békéscsaba Szeptember 07. – Kirándulás: Bécs Szeptember 08. – Találkozó Szeptember 14. – Kirándulás: Budapest Szeptember 18. – Szüreti bál

6

Testületi döntések az elmúlt egy hónapban Pilisszentiván Önkormányzatának képviselô-testülete az alábbi fontosabb döntéseket hozta meg a május 31-i és június 2-i ülésnapjain. [Ahol a szavazati arányokat nem tüntetjük fel, ott egyhangú döntések születtek.]

1. 2010. május 31-i ülés A képviselô-testület ülése ez alkalommal is több képviselô napirend elôtti hozzászólásával kezdôdött. Gábeli Zoltánné például szóvá tette, hogy idôjárási okok miatt teljesen tönkrement a Határ utca, amire Marlok Gyula, a Mûszaki Bizottság elnöke elmondta, hogy már voltak kint a helyszínen, elképzelés is született a rendezésre, de még egyeztetni kell Vörösvárral, hiszen az utca községhatáron húzódik. ô maga viszont azt tette szóvá, hogy a tûzoltólaktanya mellett káosz alakult ki az ottani feltöltés miatt, továbbá felhívta a képviselôk figyelmét a másnapra szervezett fórumra, a Bem utca átalakításával kapcsolatosan. Feigel Tamás azt kérte, hogy a képviselôk sûrûbben kaphassanak tájékoztatást a kistérségi társulás ülésein elhangzottakról, továbbá felhívta a figyelmet, hogy néhány utcában még a kitûzött idôpont után több nappal sem történt meg a lomtalanítás. A testület ezután a már eredetileg is igen nagy számú (17) napirendi pont mellé néhány új témát is napirendre vett, ezek között szerepelt a FamaLaser traffipaxra vonatkozó szerzôdés hosszabbítása a rendôrséggel, döntés a díszpolgári címekrôl, a tánccsoport támogatása a vajdaszentiványi kiutazásuk kapcsán, valamint az idôjárási problémák miatt nagy hangsúlyt kapó vízelvezetési problémák ügye. Duna-Vértes Hulladékgazdálkodási Társulás illetve a Pilis-Buda-Zsámbék Többcélú Kistérségi Társulás társulási megállapodásának módosítása – A napirend kezdeteként két gyors döntéssel határozott a testület a fenti társulási szerzôdések ügyében. A Duna-Vértes szerzôdésmódosítás mögött az áll, hogy a társulásnál lemondás miatt új elnököt választottak, s ennek kapcsán teljesen átírják a társulási megállapodást. A másik döntés sem igényelt sok szót: a jegyzô tájékoztatása szerint egy, már korábban elfogadott döntés rögzítésérôl szólt, az iskolai logopédia-gyógytestnevelés szakszolgálat ügyében. Pályázat kiírása az óvoda és az iskola névadására – Egyhangúlag jóváhagyta a testület, hogy támogatják a Pilisszentiváni Kulturális Közalapítvány pályázati felhívását, melyben az óvoda és az iskola új hivatalos nevére várnak javaslatokat. Egy képviselôi kérdésre Peller György jegyzô elmondta: a névadás azért jó, mert akkor – a mostani helyzettel ellentétben – nem kell szerepeltetni az intézmény elnevezésében annak funkcióit. Marlokné Somogyi Ildikó ehhez hozzátette, hogy ha neve van az iskolának, az egyebek közt arra is lehetôséget ad, hogy azonos nevû díjat alapítsanak, vagy más módon lehessen erôsíteni a diákok közösségtudatát. A pályázat lapunk 4. oldalán olvasható, a javaslatok beérkezése után a testület dönt az új nevek elfogadásáról. Árajánlatok az Alsórét utcai közvilágítás kiépítésére – E döntést a legutóbbi ülésrôl napolták el a képviselôk, mert a kapott árajánla-

tokat akkor még nem lehetett egyértelmûen összevetni. A pontosított árajánlatokban már nem találtak kifogást, ez alapján az utca közvilágításának kiépítésére az Álomszer Bt. árajánlatát fogadták el 1.181.630 Ft + áfa összegben, a világítótestek nélkül. Árajánlatok az Általános iskola tetôfelújítására – Ez ügyben a testületnek ugyancsak több ajánlat közül kellett választania, amit megnehezített, hogy ezen ajánlatok között úgyszintén adódtak tartalmi különbségek. Összességében azonban úgy találták, hogy a jelentkezôk közül Peller László ajánlata a legkedvezôbb, ezért ezt fogadták el, utólagos felméréssel; a munkához szükséges forrás biztosítására a tartalékkeretet határozták meg.

Árajánlat külterületi szelektív hulladékgyûjtésre – Minimális vita után elfogadták a képviselôk a Majzsi Kft. ajánlatát a külterületi szelektív hulladékgyûjtésre, Metzger Rezsô azon kiegészítésével, hogy mivel a zöldhulladék kezelése idôközben megoldódott, az árajánlatban emiatt megjelenô árelôny mértékével korrigálják a zöldhulladék-elszállítás köbméterenkénti díját, húszezer forintra. Késôbbre napolták viszont a Majzsi Kft-vel fennálló hulladékszállítási szerzôdés módosításának tárgyalását. A Községi Könyvtár megszüntetô okiratának elfogadása – E téma hátterében az áll, hogy kiderült: a szentiváni könyvtár az Államkincstárnál hivatalosan nincs nyilvántartásba véve (bár a nyilvános könyvtárak jegyzékében szerepel...), ráadásul a jelenlegi helyzetben célszerû csatlakozni a kistérségi mozgókönyvtár intézményéhez, emiatt kellett dönteni a megszüntetô okirat elfogadásáról. Gábeli Zoltánné fájónak minôsítette egy 1948 óta mûködô könyvtár megszüntetését egy pillanatnyilag magas állami támogatás megszerzése érdekében, többen viszont úgy vélték, a megszüntetés csak formális, a könyvtár tényleges helyzete lényegében változatlan marad, mint ahogy a könyvek is Szentiván tulajdonában maradnak. A javaslatot végül két tartózkodás mellett fogadta el a testület. Az iskola- és óvodaberuházás határidômódosítása – Hosszas vita következett e napirendi pontnál arról, hogy az egyes beruházásainknál milyen határidô-módosítást hagyjon jóvá a testület az elmúlt hónapok idôjárási szél-

sôségek, és az emiatti leállások okán. Végül úgy döntöttek, hogy az óvoda-beruházás befejezési határidejét július 5-re, az iskoláét pedig augusztus 31-re módosítják. Zárt ülésre utalták viszont a projektmenedzseri feladatokat ellátó Mix-tour Bt.-vel fennálló szerzôdések módosításának ügyét, a rövid indoklás szerint azért, mert a cég képviselôi, üzleti titok miatt csak zárt ülésen adnak részletes magyarázatot a módosítási indítványukra. Ez a javaslat csak minimális többséget kapott a testületben: ketten nemmel szavaztak rá, hárman pedig tartózkodtak. Képviselô-testület 2010. évi II. félévi munkaterve, Beszámoló a lejárt határidejû határozatok végrehajtásáról – Gyors döntéssel elnapolták a képviselôk, hogy döntsenek a testület második félévi napirendjérôl, a lejárt határidejû határozatokról szóló tájékoztatók ügyében viszont hosszas vita alakult ki. Marlokné Somogyi Ildikó azt tette szóvá, hogy úgy szerepel a listán az egyik határozat, mint amelynek jegyzôkönyvét ô hitelesítette, holott emlékezete szerint ez nem történt meg. Gábeli Zoltánné három tavalyi határozatról is bôvebb magyarázatot kért, Feigel Tamás pedig úgy vélte: ez az egész tájékoztató nem kezelhetô, mert nincs benne egyértelmûen megjelölve, melyek azok a határozatok, amelyekkel még van valami teendô, és melyek azok, amelyek végérvényesen lezárhatók. Radnai Tamás sem tartotta jónak az elôterjesztést, és úgy vélte: ha a testület korábban hozott döntését nem lehet úgy megvalósítani, ahogy az a képviselôk eredeti szándéka volt, akkor egy köztes megoldásnak nincs értelme. A polgármester úr ezt követôen vállalta, hogy a következô ülésen ô maga és a jegyzô részletesen beszámol az érdemi határozatok helyzetérôl, ezzel együtt az elôterjesztést hárman – Marlokné Somogyi Ildikó, Feigel Tamás és Radnai Tamás – nem szavazták meg, egy negyedik képviselô, Metzger Rezsô pedig tartózkodott a szavazásnál. Falutakarítás megszervezése – Több javaslat is felmerült azzal kapcsolatosan, hogy mikorra kerüljön ez évben a falutakarítás napja, Feigel Tamás – Kovácsné Keszléri Erzsébet külsôs bizottsági tag korábbi javaslatára – még azt is felvetette, hogy kerüljön most inkább ôszre ez a dátum, hiszen a rengeteg esô miatt nagyon „berobbant” a vegetáció, így a szemetet nem is lehet mindenütt észrevenni a fû között. Elhangzott javaslatként a június ötödike, ám rögtön felvetôdött, hogy az az Úrnapja elôtti nap, ráadásul az énekkari tagok is máshol szerepelnek, tehát ez is lekerült a napirendrôl. Abban viszont egyetértettek a képviselôk, hogy célszerû a takarítást még a Szentiváni Napok elôtt lebonyolítani, így végül – Marlokné Somogyi Ildikó ellenszavazata mellett – június 12-ét jelölték ki a falutakarítás idôpontjaként. A Helytörténeti Egyesület kérelme – A Pilisszentiváni Helytörténeti Közhasznú Egyesület részérôl már korábban felmerült, hogy ha az orvosi rendelô és a Generációk Háza projektjei kapcsán rendezôdik a Bányatelep környéke, célszerû lenne egy – az István-aknánál tavaly felállítotthoz hasonló – információs táblával emléket állítani az itteni, egykori bányászkodásnak. Ehhez társult, hogy az orvosi rendelô építése közben nagy mennyiségû régi tégla került elô arról a területrôl, ez alapján pedig felmerült ötletként, hogy valamilyen kicsi, kápolna jellegû

7

építményt is lehetne ide állítani, a közelben egykor létezett Borbála-kápolna felidézése végett. Balogh Zoltán építész el is készítette egy, a szentiváni képkövekhez hasonló formájú, kb. 2,5 méter magas emlékoszlop vázlattervét, ez alapján a képviselô-testület egyhangú döntéssel támogatta, hogy az egyesület létrehozhassa az emlékhelyet, a háromszög Táncsics utca felôli részén. [Az emlékoszlop állítása anyagi vonatkozását tekintve túlmutat a helytörténeti egyesület költségvetésén, a már megszokottá váló Bildstock-felújításokon. A szervezet ezért szívesen fogadja az ötletet támogató polgárok emlékoszlop építéssel kapcsolatos felajánlásait is.]

Megállapodás Solymár Nagyközség Önkormányzatával a KÖZCSAT Kft. tulajdonrészének eladásáról – Egyhangú döntéssel úgy határoztak a képviselôk, hogy a csatornarendszert üzemeltetô kft tulajdonrészének eladásáról szóló megállapodás kérdését a KÖZCSAT Bizottság elé utalják. Elôtte több képviselô is szóvá tette, hogy a cég vagyonának értéke és annak különbözô szempontok szerinti részletezése sem egyértelmû, Marlok Gyula pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a szentiváni átemelô nem csak Pilisszentiván szennyvizét szállítja, de néhány tucat pilisvörösvári magánfogyasztóét, illetve a Szamos Marcipánét is. Késôbb, zárt ülésen (egy tartózkodás mellett) született döntés arról, hogy a KÖZCSAT Kft. Szentivánt képviselô új felügyelô-bizottsági tagja Radnai Tamás legyen.

Szerzôdés módosítása a FamaLaser traffipax ügyében – Hivatalos ülésen ritkán tapasztalható, mulattató hozzászólások követték egymást e napirendi pont tárgyalása során: miközben ugyanis arról vitáztak a képviselôk, hogy meghosszabbítsák-e a rendôrséggel kötött szerzôdést a szentiváni traffipax használata ügyében, kiderült – a jelenlévôk többsége számára meglepetésként –, hogy akit valamilyen belterületi úton gyorshajtáson ér a rendôrség, de nem fizeti be a bírságot, attól késôbb ezt az összeget a lakóhelyének önkormányzata hajthatja be. Rövidesen egymást követték az olyan megjegyzések, hogy ki mekkora bírságot fizetett be az elmúlt idôben a rendôrségnek – ahelyett, hogy ez a pénz a fent említett módon Szentivánt gazdagíthatná –, és még olyan ötlet is elhangzott, hogy célszerû lenne a hasonló bírságok be nem fizetésére biztatni a szentivániakat, hogy aztán az így is–úgy is behajtandó pénz a község kasszáját gazdagítsa... A napirendre visszatérve a képviselôk két tartózkodással elfogadták, hogy 2013. május 31-ig hosszabbítsák meg a traffipax kölcsönszerzôdését, azzal a kiegészítéssel, hogy a község igényt tart arra a 25%-ra, ami a bírságolás bevételébôl amúgy is megilleti a települést.

hogy a lezáratlan napirendek tárgyalását két nappal késôbb, június 2-án folytatják.

2. 2010. június 2-i ülés Bár ezt az ülést eredetileg csak zárt napirendi pontok tárgyalása céljából tûzték ki – vélhetôleg emiatt lapunk még az ülésnap tényérôl sem kapott értesítést – a jegyzôkönyvbôl azonban kiderül, hogy plusz témaként napirendre került két olyan téma is, amelyek nyílt ülésen is tárgyalhatók voltak: az orvosi rendelô elektromos csatlakozásának és csatornabekötésének ügye. Talán a nyílt napirendek meghirdetetlensége miatt is, de a napirend-módosítási javaslat csak hat igen szavazatot kapott, három tartózkodás mellett. Szociális tárgyú kérelmek – Kezdésként a jelenlévô képviselôk két szociális tárgyú kérelmet – visszatérítendô kamatmentes kölcsönigényléseket – tárgyaltak, de mindkettôrôl úgy találták, hogy azok nem önkormányzati feladatot képeznek, ezért egyiket sem támogatták. Mindkét elutasításról a döntés egy tartózkodás mellett született meg. Orvosi rendelô elektromos és csatornabekötésének ügye – Egyhangú döntéssel határoztak a képviselôk arról, hogy mely cég és milyen áron végezheti el az új orvosi rendelô elektromos illetve csatorna-bekötését. Az elôbbire az Álomszer Bt. ajánlatát fogadták el 153.237 Ft + áfa összegben, utóbbit pedig a B. Épületgépész Kft. végezheti el, bruttó 498.938 Ft összegért.

Tánccsoport támogatása – A tánccsoport a Szentiváni Charta szervezésében kíván kiutazni az erdélyi Vajdaszentivány falunapjára, s egy – a meghívó fél oldaláról – váratlanul közbejött nehézség miatt kértek ehhez önkormányzati támogatást, kétszázezer forint összegben. A képviselôk némileg húzódoztak az összeg hallatán, mígnem Ôri Lajos képviselô azt javasolta, hogy ennek felét ítéljék meg a tánccsoport számára. A százezer forintról szóló javaslatot egy ellenszavazat és egy tartózkodás mellett, tíz képviselô támogatásával elfogadta a testület. Az ülés végére több, zártan tárgyalandó napirendi pont maradt, ezekben azonban aznap nem sikerült dönteni, ezért a képviselôk úgy döntöttek,

Díszpolgári cím adományozása – Két nemleges szavazat és egy tartózkodás mellett elfogadta a testület, hogy a díszpolgári cím adományozásáról titkos szavazással döntsenek. Ezt követôen Hegyeshalmi Ferenc, Metzger Rezsô és Ôri Lajos részére szavazták meg a cím adományozását, sorrendben 1 „nem” és 1 tartózkodás, 1 „nem” és 2 tartózkodás, illetve 2 „nem” és 1 tartózkodás mellett. A Mix-tour Bt. szerzôdéseinek módosítása – Az ülés végén, egyhangú szavazással döntöttek a képviselôk arról, hogy tudomásul veszik a Mixtour Bt.-vel az egyes projektek menedzsmenti feladatainak ellátására megkötött szerzôdéseket – amelyeket korábban minden projekthez kapcsolódóan módosítani kellett –, és bruttó 5.439.263 Ft összeget biztosítottak a szerzôdések teljesítéséhez a tartalékkeret terhére. H. A.

Pilisszentiván Község Önkormányzata

KÖZMEGHALLGATÁST tart a lakosság számára 2010. július 2-án délután 18 órától a Polgármesteri Hivatal házasságkötô termében. A rendezvényre minden pilisszentiváni lakost és érdeklôdôt szeretettel várunk.

8

 Beszámoló az óvodaépítkezés állásáról

Vállalkozó véghatáridejét július elejére, ennek megfelelôen az átadás-átvételt július közepére tûztük ki. Így lehetôsség nyílik az augusztusi „ovinyitásra”, amikor már minden csoport, gyermek a felújított épületben kezdhet. Beszámolóm végén, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni azon szülôk, közremûködôk segítségét, akik a több ütemben történô költözésekben igen sok munkát végeztek. Köszönöm szépen Önöknek/Nektek! 2010. június 3. Radnai Tamás

 Tanévnyitóra lezárul az iskola-projekt Az utolsó beszámolóm óta igen sok munka készült el az óvodában, aminek külsô jeleit már láthatják az intézmény környezetében közlekedôk, valamint a szülôk, akik nap mint nap hozzák-viszik gyermekeiket. A plébániára az átköltözés rendben megtörtént, ahol az óvodásoknak és a pedagógusoknak egy pár napig szokniuk kellett a megváltozott körülményeket. Így a költözést követôen elindulhattak a belsô átalakítások a József Attila utcai épületben. A bontási munkálatokkal együtt a régi fûtéscsövek és vízvezetékek is ki lettek cserélve (mûszaki szükségességbôl). A csoportszobák és a vizesblokk „csupán” felújításra kerültek (festés, mázolás, burkolás, új lámpatestek, új radiátorok). Az épületben egy új vizesblokkot építettünk, mely kerekes székes gyermekek számára is használható. Szembetûnô változás, hogy a csoportszobákba az új épületbôl egy zárt folyóson juthatunk el, mely közlekedés szempontjából sokkal kedvezôbb a korábbinál. A két épületrész közötti szintkülönbséget lépcsôvel illetve egy rokkantak számára használatos felvonóval oldottuk meg. A tetô felújítása illetve a napkollektorok felhelyezése és a hô-légszivattyú beépítése történik jelen pillanatban, melyek a meleg víz elôállításért és a fûtésért lesznek felelôsek. A Óvoda utca felôli épület átalakítása már befejezôdött, sôt a tornatermet a szülôk már láthatták is, hiszen az anyák napi – év végi ünnepséget már ott tartottuk. Itt több fal bontásra, áthelyezésre került, hisz ebben az épületrészben minden helyiség funkciója megváltozott. A csoportszobák közötti fal áthelyezésével alakítottuk ki a tornatermet és a foglalkoztató helyiséget. A gyerekek régi öltözôjébôl lett kialakítva a nevelôi öltözô/mosdó és a mosó-szárító helyiségek. Az új épület építése párhuzamosan zajlott a régi épületek átalakításával. A beköltözés itt is megtörtént, hisz a „régi konyha” épület munkálatait csak akkor lehetett elindítani, mikor az ott lévô két csoport, a konyha és az iroda átköltöztetésre került. Az óvoda új bejárati részének építése folyamán rátaláltunk egy régi kútra, mely a járda alatt helyezkedett el. A vízszivárgás erôsen nehezítette az alapozási munkálatokat, ezt tûzoltóink és szivattyúik segítségével orvosoltunk. (Köszönjük szépen!) De „minden rosszban van valami jó”, azaz ez a helyzet lehetôvé tette számunkra, hogy a kút vizét használjuk fel a WC-k öblítésére, valamint elôkészítettük a lehetôségét egy kerti öntözôrendszer kialakításának is (mely a jövôben megvalósulhat a képviselô-testület pozitív döntését követôen). Ez a megoldás is hozzájárul az Óvodánk „olcsóbb” üzemeltetéséhez. Jelen pillanatban az utolsó épületrész bontásaépítése folyik. A zord tél okozta leállások miatt a

Tisztelt Szentiváni Polgárok! Elöljáróban engedjenek meg egy személyes dolgot. Balesetem miatt több héten keresztül mozgásképtelen voltam, így ezen idô alatt nem tudtam az iskola építésével operatívan foglalkozni. Képviselôtársam, Metzger Rezsô átvette tôlem ezt a feladatot, amiért ezúton is köszönetet szeretnék mondani. Hála Istennek, most már közel három hónapja újra „harcképes” vagyok. Nos, az elôzô – elsô – tájékoztatás óta sok minden történt az iskola átépítésénél, illetve továbbépítésénél. A munka folytonosságát több dolog is hátráltatta. Egyrészt az idôjárás, így a nagy hideg miatt több hetes csúszás alakult ki. Az ilyen jellegû építések, átépítések során elôfordulnak elôre nem látható meglepetések. Senki nem számíthatott arra, hogy a földszinten átépítésre kerülô régi szennyvízvezetékben olyan törés (kontra) volt, hogy újra kellett azt építeni. A pályázati tervekhez képest eltérni alapvetôen nem lehet. Kisebb ésszerûsítéseket, funkciócseréket a pályázatkiíróval elôzetes egyeztetés után lehet elvégezni, amit természetesen az illetékes hatóságokkal is engedélyeztetni kell. Az ilyen változtatások az esetek nagy részében plusz költséggel járnak, mely költségek az Önkormányzat önrészébôl kerülnek finanszírozásra. Vannak dolgok, melyek megvalósítását szintén csak az önrészünkbôl lehet finanszírozni. Hol tartunk ma? A dombon és az iskola észak-nyugati oldalán látható nagy tömb a tornaterem és a könyvtár, valamint az iskola új bejárója lesz. A tornaterem váza áll, a tetôszerkezet gerincével, és a közeljövôben kerül rá a tetô, csakúgy, mint a könyvtárra is. A könyvtártraktushoz tartozó szociális blokk és az összekötô folyosó padlóburkolása lényegében készen van. A liftház építészetileg rövidesen szintúgy elkészül, és alakul a liftet minden szinten megközelítô átalakítás. A volt tornaterem helyén kialakuló aula körgalériája már sejteti, hogy azt az iskola jól tudja

majd használni, nem beszélve a községi kulturális rendezvényekrôl. Itt egy fix és mobil színpadrész kerül kialakításra, a kb. 80 négyzetméteres színpad sok mûfaj rendezését teszi lehetôvé. A mobil színpadelemeket speciális tároló kocsikon a fix színpad alá tudjuk majd gurítani, egyéb felszerelési tárgyakkal együtt, így azok részére nem kell raktárt biztosítani. A pályázat része a hangosítás részbeni megoldása is. A színpad világítás részben megoldódik. Ezek olyan kellékek, melyek a jövôben tovább fejleszthetôk. A konyha és a büfé ésszerûbb kialakítása már most érzékelhetô. Ha a tornateremre és a kiszolgáló épületrészre a dombon felkerül a teljes tetôszerkezet és a tetô, megszüntetjük a feljáró utat, és kezdetét veszi a keleti szárnyon a támfal továbbépítése, illetve az udvaron kialakításra kerülô tantermek építése. Folyik a tûzjelzô rendszer kiépítése is. Természetesen itt most csak a nagyobb dolgokról tájékoztattam a tisztelt lakókat, mindenre kitérni napra készen nem lehet, hiszen napról-napra változik a kép. Mindezeken felül rövidesen megjelenik a közbeszerzési kiírás is a pályázatban betervezett eszközökre. Az eredetileg tervezett befejezési határidô – július közepe – sajnos nem teljesülhet. Mint már jeleztem, több hetes kiesés van a rendkívüli téli idôjárás miatt és a májusi többnapos rendkívüli idôjárás is hátráltatta a munkát. Mindezek ellenére az új tanév kezdetére minden a helyére kerül. Tisztelettel: Marlok Gyula projektmegbízott

 Nyílt nap az új orvosi rendelôben

Tisztelt pilisszentiváni lakosok! Ígéretünkhöz hûen szeretnénk tájékoztatni a tisztelt lakosságot az orvosi rendelô jelenlegi építési helyzetérôl. Mint Önök is láthatják, elkészült az épület födémszerkezete, rövidesen felkerül a tetô. Elkezdôdött a belsô válaszfalazás, és sikerült a közmûvek bekötésére is megállapodni. A válaszfalak elkészülte után megkezdôdnek a belsô munkálatok. Szeretnénk lehetôséget teremteni az Önök számára, hogy az építkezés során is megtekinthessék az épületet, ezért július 17-én (szombaton) 15-16 óra között nyílt napot tartunk, melyre szeretettel várunk minden érdeklôdôt. Amennyiben a beruházással kapcsolatosan kérdésük van, kérem Önöket, hogy vagy telefonon (06-20-9742-693) vagy e-mailen ([email protected]) keressenek meg. Tisztelettel: Ôri Lajos – Hegyeshalmi Ferenc (Képeink a beruházások június 7-i állapotát mutatják)

9

Végéhez közelít a hulladéktelep rekultivációja Történeti összefoglaló A 045-ös helyrajzi számú, eredetileg erdô mûvelési ágú terület egy részén a közeli bányamûvelés okán korábban iszapolás céljára homokot termeltek ki. Az így keletkezett rendezetlen domborzatú bányagödörbe elôször illegálisan, késôbb a Községi Tanács, majd az Önkormányzat szervezésében és hatósági felügyelet mellett került lerakásra Szentiván kommunális hulladéka és az épületbontásokból származó törmelék. A kereskedelmi szokások változása és az ipari termékek nagyarányú felhasználása, a mûanyagtermékek és a motorizáció térhódítása az elmúlt évtizedek során a hulladékok összetételét a nehezen lebomló, mérgezô anyagok túlsúlya irányába változtatta meg. Környezetünk, vizeink óvása miatt, a hulladékok elhelyezése, kezelése egyre szigorodott. Egyre nagyobb teret kap a szelektív hulladékbegyûjtés, s a maradék hulladék csak bélelt, szivárgásmentességet biztosító épített lerakókban kerülhet elhelyezésre. Emiatt a szentiváni lerakó telepet 2009. június végével be kellett zárni. A korábbi évtizedek során a területre mintegy 50.000 m3 kommunális hulladék, 40.000 m3 építési törmelék és kb. 30.000 m3 föld került behordásra, nagyrészt csak a szállítási költség árán. Törmeléket és földet a szentivániak kedvezményes lerakási díjakon helyezhettek el. Ez fedezetet nyújtott a terület folyamatos egyengetésére, takarására. Az érintett terület a földkiadás után csak részben volt önkormányzati tulajdon. Pályázat elnyeréséhez ezen kivásárlással változtatni kellett. A pályázat benyújtásáig ez megvalósult.

A rekultivációs pályázat Ismerve a bezárási kényszer idôpontját, az Önkormányzat 2007-ben rekultivációs tenderterv készíttetése mellett döntött, ebben a terület jövôbeni hasznosítását is figyelembe vette. A pályázási lehetôségek figyelése megindult, és 2008-ban sikerült is pályázati forrást nyernünk. Az elôkalkuláció szerint a kivitelezés költsége 129 millió Ft volt: 96 millió Ft támogatási forrás mellett az Önkormányzatnak 33 millió Ft-ot kellett biztosítania. A megvalósítási pályáztatás kiírását úgy idôzítettük 2009. évben, hogy kihasználhassuk a bezárási kényszer idôpontjáig az olcsó hulladéklerakás lehetôségét. A tervezés óta eltelt két év alatt behordott hulladék és föld miatt megváltozott domborzati viszonyok az elsô pályáztatás visszavonásához vezettek. A hulladékbehordás megszûnése utáni tényállapotok újra felmérésre, a kiviteli tervek kiigazításra kerültek. A leállított elsô kiviteli pályáztatás során szerzett információk alapján kitûnt, hogy az eredeti terv szerinti kivitelezés költsége – mely a rekultiváción túl mintegy 1600 m2 ipari terület infrastrukturális fejlesztését is nagyrészt tartalmazta –, nem megvalósítható az eredeti költségkeretbôl. A több tízmilliós többletköltséget saját forrásból

ad a fácskák megeredésére. A nagyrészt kommunális hulladékot tartalmazó terület egyengetése ugyancsak megtörtént, az ezt fedô agyag és termôtalaj réteg terítése immár 90%os teljesülést mutat. A harmadik terület szintkialakítása 70%-os készültségû, a rétegrend még hiányzik. A vízelvezetô árkok, utak és zápormedence elkészítését hátráltatja a rendkívül csapadékossá vált idôjárás, ami összességében eddig mintegy 30 nap kiesést okozott. Ha az idôjárás jobbra fordul, mindez nem veszélyezteti a munkálatok június végi készre jelentését.

Költségek alakulása

kellett volna finanszíroznunk. A tervadaptáció során ezt is figyelembe vettük. A módosított tervek alapján kiírt kivitelezési pályázatot a Magyar Aszfalt Zrt. nyerte meg.

A kiviteli munkálatok A kivitelezési munkálatok március során kezdôdtek el mintegy 5 hektár területen, várható befejezésük június vége. A rekultiváció lényege, hogy a területet a domborzat adottságainak megfelelôen három részre osztva, azokon egyenletes síkba tolják a behordott anyagot. Erre az alatta lévô hulladék jellege szerint szükséges fedô talajrétegrendet terítenek. Az így kialakított területek vízelvezetése árokrendszerrel kerül kialakításra. A csapadékvizet egy geotextíliával és HDPE fóliával bélelt, szivornyacsôvel és leeresztô mûvel ellátott gyûjtôtóba vezetik. A területet részben fásítják – juharral, kôrissel és körtével –, részben pedig füvesítik. A füvesített terület nagy része a késôbb ipari használatra szánt, mintegy 1,6 hektáros terület. A munkálatok során a megmozgatott és behordott hulladék és talaj mintegy 37.000 m3. Kialakításra kerül a terület új nyomvonalú megközelítési földútja, az utógondozás céljával.

A kivitelezés helyzete június elején Az erdôsítendô terület egyengetése és termôtalajjal történô fedése, valamint a vesszôtelepítés megtörtént április végéig, ez jó esélyt

A támogatással fedezett összeg fix, nem változik, ez 96 millió Ft, a 33 milliós önrész viszont az áttervezés költségével nô. Lesznek a pályázatban nem elszámolható további ráfordításaink is, ezek: a fák kivágatása a rekultiválandó területen, a záportározó bekerítése biztonsági okokból, kerítés készítése a terület védelme érdekében a Hungária-telephez vezetô út egy szakaszán, valamint a közbeszerzési pályázatírás és lebonyolítás költségnövekedése. Becslésem szerint mindezek kb. hatmillió forinttal növelik önrészünket, melybôl mintegy 2.5 millió az ez évi költségvetésünkben már tervezett. Önrészünkkel szembeállítható az a mintegy 25 millió Ft bevétel, amit 2007-2009 között föld és építési törmelék lerakása okán beszedett Önkormányzatunk, növelve tartalékalapját. A munkálatok befejeztével rendezetté válik egy, a polgáraink többsége által az elmúlt évtizedekben erdei sétáik során messze elkerült terület. Kialakul késôbbi ipari hasznosítás céljára egy igen nagy értékû, mintegy 1,6 hektáros terület, ahol a jövô évben a közösségi komposztáló is végleges helyet kap. Mindezek mellett megnyílik a lehetôsége annak is, hogy az István-akna felé vezetô régi út a jövôben feltárható legyen. Pilisszentiván, 2010. június 4-én, immár a nemzeti összetartozás napján. A hulladéktelep rendbe tétele beszûkült hazánk megbecsülése. Metzger Rezsô

Hárommilliót érnek a vörösvári rablók Hárommillió forintot ajánlott fel a rendôrség annak, aki nyomra vezeti a hatóságokat egy április elején történt pilisvörösvári fegyveres rablás ügyében. Magáról az esetrôl a rendôrség csak annyit árult el, hogy április 9-én történt Pilisvörösvár egyik családi házában, ahol két férfi hatolt be, majd fegyverrel fenyegetôzve az értékeik átadására kényszerítették a sértettet és feleségét. Lövés, személyi sérülés nem történt, az elkövetôk a házban talált készpénzzel és egy nagy értékû karórával menekültek el a tetthelyrôl. A történtekrôl egyéb részletet a rendôrség közel két hónapja nem árul el, a nyomozás érdekeire hivatkozva: még azt sem, hogy melyik utcában vagy településrészen történt a rablás (ez talán arra utalhat, hogy rövid utcáról van szó, ahol ezért könnyû lehet a helyszín azonosítása). Az elkövetôk gyaníthatóan tippet kaptak a rabláshoz, hiszen a házból elvitt karóra és készpénz összértéke tízmilliós nagyságrendû. Ugyanakkor az is biztosnak tûnik, hogy a rendôröknek egyelôre nincs érdemi kiindulópontjuk a tettesek felkutatásához, hiszen a megyei fôkapitány által felajánlott „vérdíj” meglepô módon háromszor akkora összeg, mint amit egy egyidejûleg nyomozott százhalombattai emberölés nyomravezetôje kaphat meg, holott ez utóbbinak már több mint fél éve ismeretlen a tettese. A díjat az kaphatja meg, aki érdemi információval tud szolgálni elkövetôkrôl, illetve akinek esetleg megvételre kínálták az órát, és részletesen be tud számolni ennek körülményeirôl. A bejelentôk személyét a hatóság bizalmasan kezeli.

10

Tizenötezer erdélyi menekült megsegítôje „Trianoni” beszélgetés Pánczél Tivadar lelkésszel Van az úgy, talán a legjobb újságíró esetében is, hogy az ember képtelen félretenni szubjektív gondolatait egy interjú során: így voltam magam is, amikor Pánczél Tivadar, Szentivánon élô nyugalmazott református lelkészhez készültem beszélgetésre. Tudtam, hogy díszpolgár a fôváros XVI. kerületében, ám arról csak több év ismeretség után értesültem, milyen érdekes és fontos szerep jutott neki a rendszerváltás körüli években – amirôl néhány hete könyvet is megjelentetett hajdani egyházközségében. Itteni, Lenvirág utcai házában öt éve, jegyesoktatás címén jártam utoljára, s az általa levezényelt esküvôm óta ritkásan találkozunk, izgatottan készülök hát, hogy együtt idézzük fel a nyolcvanas évek végének közhangulatát, pár nappal a rákosszentmihályi könyvbemutató után.

– Vágjunk a közepébe, Tisztelendô úr: 198889 táján Budapest egyik legfélreesôbb református egyházközségében szolgált, mégis szinte egyik napról a másikra a kelet-európai fordulat „sûrûjébe” került, a hazánkba özönlô erdélyiek fogadásának egyik fôszereplôjeként. Hogyan indult ez az egész? Feleségemmel együtt 46 évet töltöttünk Budapest XVI. kerületében, a rákosszentmihálysashalmi református gyülekezetben. Ottlétünknek számos szépsége és kihívása volt, de két munkát különösen szívesen végeztünk: 1975-tôl 25 éven át, egészen 1999-ig ifjúsági konferenciák sorát szerveztük a fiataljainknak, fôként Balatonszemesen – ez megalapozta az ifjúsági munkát, ugyanakkor jó hatással volt a felnôtt gyülekezetre is –; a másik jelentôs munkánk pedig a romániai menekültek fogadásából és segítésébôl álló, 1988-tól 1990-ig tartó igen intenzív tevékenységünk volt. Errôl szól közelebbrôl ez a könyvecske is. – A könyvbôl is kiderül, de én magam is jól emlékszem, hogy az erdélyiek menekülthullámával eleinte leginkább a Moszkva téri „emberpiacon” szembesülhettek a budapestiek, a segítségnyújtás központjai pedig a közelében lévô egyházközségek voltak, mint a zugligeti templom vagy a Csaba utcai református gyülekezet. Hogyan kerültek akkor ezek a menekültek Rákosszentmihályra? Nem árt tudni, hogy e nagy mérvû menekülés kiinduló pontja Trianon volt, amit éppen mostanában kell, 90 évre visszatekintôleg emlékezetünkbe idézni. Az 1920-as békediktátum aláírása után több menekülthullám is elindult az anyaország területe felé: az elsô még mindjárt az elsô világháborút követôen, amikor 300-350 ezer magyar hagyta el ôsi lakhelyét. Sokan közülük a fôváros peremén próbáltak megtelepedni – én például Rákosszentmihályon is ismertem olyanokat, akik még gyerekként kerültek át. A második nagy menekülthullám a II. világháború után indult el, a párizsi 1947-es békeszerzôdést követôen – ami nem érdemli meg ezt a nevet, mert még vandálabb volt –; a harmadik pedig az 1980-as évek közepével kezdôdô szükséghelyzet és az azzal összefüggô menekülthullám. Ekkoriban valóban a Moszkva tér volt az az „emberpiac”, ahol a Romániából átkelt magyar fiatalok már a nyolcvanas évek második felétôl olcsón kínálgatták a képességeiket. Akkor azonban még csak 30 napi ittlét volt engedélyezett a számukra, utána haza kellett utazniuk, hogy újra visszajöhessenek, és ez

így ment szezonálisan. Mígnem 1987 táján megunták ezt az ide-oda utazgatást, és az, hogy a helyzetük odaát még nehezebbé silányult, és azt mondták: itt maradunk, sôt a mieinket is ide várjuk. A Moszkva tér közelében volt a Csaba utcai gyülekezet, melynek lelkésze – látván, hogy ott egyre többen csoportosulnak erdélyiek – kiírta az ajtóra, hogy „Erdélyiek, jöjjetek be egy csésze teára és Isten igéjére!” Talán maga sem számított rá, de mihamar szûknek bizonyult a száz fôt befogadó pincehelyiség, új helyet kellett találni, és ekkor püspökünknek jutott eszébe a rákosszentmihály-sashalmi gyülekezet, melynek temploma, tanácsterme, parókiális épülete és kertje sokkal nagyobb befogadóképességû volt a Csaba utcaihoz képest. A munkában segítséget kaptam Csaba utcai kollégámtól – és fôképpen a feleségemtôl –, így vállaltam el az erdélyieknek való segítségnyújtást. – Eszerint tulajdonképpen a templom nagy mérete folytán került az események közepébe? Nem túlságosan nagy a templom, de a férôhely a Csaba utcához képest legalább háromszor akkora volt. Háromszáz ülôhelyes a templom, és egybe lehet nyitni a mellette elhelyezkedô tanácsteremmel, így plusz száz személy még kényelmesen elfért – mi viszont péntekenként, az istentiszteletek alatt néha 5-600-an szorongtunk ebben a két helyiségben. Rendkívül naívak voltunk, amikor elvállaltuk ezt a munkát, hiszen azt gondoltuk, hogy heti egy péntek délutánt feláldozhatunk e nemes ügy szolgálatára – ebbôl aztán hétfô reggeltôl jóformán vasárnap estig folyamatos munka lett. Az elsô péntekeken meleg étellel vártuk az érkezôket, majd, amikor már tódultak hozzánk az emberek, átálltunk a pecsenyezsíros kenyérre, amit az istentisztelet után kínáltunk fel teával; és így indult el ez a munka, anélkül, hogy különösebben meg kellett volna szervezni azt a 20-25 asszonyt, 15-20 presbitert és 10-12 fiatal férfit, akik rendszeresen a segítségünkre álltak. – De azért annak, hogy rendszeresen százszámra vendégelték meg az erdélyi menekülteket, majd késôbb mindenféle egyéb segítséget is nyújtottak nekik, jelentôs anyagi vonzata is kellett, hogy legyen: azt hogyan sikerült biztosítani? Elôször a református egyház központi pénztára bocsátott a rendelkezésünkre egy nagyobb összeget, de nemcsak pénzsegélyosztás történt: használt és használható ruha-

nemûnek, tartós élelmiszer osztása és fôleg jó szónak az adása is! Mert ezek az emberek azt tapasztalták otthon, hogy akadályozzák az anyanyelv-használatukat, az anyaországgal való kapcsolattartásukat; olyat mondtak nekik szitokszóként, hogy bozgor, vagyis hontalan – nekik, az ôslakosoknak mondták olyanok, akik a Regátból lettek oda telepítve... Állandóak voltak az iskolázási nehézségeik – egyetemre alig vettek fel magyart –, de találkoztunk olyan fiatal orvos házaspárral is, akiket egymástól több száz kilométerre helyeztek el dolgozni: hogy lehessen így családi életet kialakítani? Megjegyzendô, hogy ennek a menekülthullámnak volt még egy drasztikus kiváltó oka, a falurombolás – 13 000 romániai faluból nyolcezret akartak templomostul, temetôstül, családi házastul eldózerolni, vagy a mélyebb völgyekben fekvôket elárasztani patakok vizével és halastavat létesíteni a helyükön. Szinte természetes, hogy ez fôképpen magyar településeket érintett volna, a magyar lakosságot pedig román tömbökbe akarták elhelyezni – ezt aztán sokan inkább menekülésre váltották át. – A könyvben nagyon sok megható történet olvasható, de ezekre most ne térjünk ki, inkább arról beszéljünk, hogy mennyi ideig tartott ez az idôszak? 1988. február 12-tôl, egy pénteki naptól – ekkor kaptam a püspökünk telefonhívását – 1990. február 9-ig, ami szintén pénteki napra esett – ekkor Tôkés László jött el megköszönni a mi két éven át végzett szolgálatunkat. Ez idô alatt nagyon sokan támogattak nyugatról – svájciak, hollandok, osztrákok, németek –, akik már régebben partnergyülekezeti kapcsolatokat építettek ki a romániai magyar, elsôsorban protestáns gyülekezetekkel. De a katolikusoknak is voltak hasonló segélyakcióik, hiszen maga a munka amúgy is felekezet fölötti, ökumenikus jellegû volt. Erre nézve is számos történetet tudnék elmondani – bûbájos volt például a Nagypéntek. Ilyenkor ugye sehogysem illik pecsenyezsíros kenyeret kínálni, helyette viszont dunántúli kisgyülekezetek ezer pogácsát küldtek nekünk, kimondottan erre az alkalomra. Maga az istentisztelet pedig úrvacsorára és áldozásra készített elô – a szó szoros értelmében, mert a templom egyik oldalán a protestánsok járultak az úrasztalához áldozni, a másik oldalon pedig a katolikusok és ortodoxok jöttek úrvacsorát

11

venni. Ez az interkommuniónak nevezett felekezet fölötti testvériség igazán maradandó élmény lett a résztvevôk számára. Egyébként belföldrôl is a legkülönfélébb természetû adományok érkeztek hozzánk, sokszor magánemberektôl is – ennek is számos nagyon szép megnyilvánulása volt, amit nem felejtünk el. Ügyvédek jöttek tanácsot adni, orvosok vizsgálták a rászorulókat és írtak nekik recepteket, mindegyikük ingyen, jószándékból – ez megtöltötte minden hetünket bôségesen. A pénteki istentiszteletek elôtt már számosan hirdettek a templomban munkahelyet, s ezek a hirdetések folytatódtak a magyar és székely Himnusszal végzôdô istentisztelet után is. Mindez két éven át tartó tömény munkát jelentett számunkra, amit azonban feleségemmel mindketten boldogan végeztünk – életünk nagy boldog szolgálata volt ez az idôszak. Szacsvay Imre-díj

– Voltak próbálkozások? Szerencsére nem volt rá példa, de tartani azért lehetett tôle. Idônként konkrét figyelmeztetést is kaptunk, hogy vannak gyanús alakok az érkezettek között. Jól tudjuk, hogy ha elsoroljuk a romániai menekülés okait, akkor elsô helyre kell tennünk a Securitate tevékenységét, amely államvédelmi szervtôl igazában mindenki szenvedhetett, ha romániai állampolgár volt, nem csak a romániai magyarok. – Milyen úton-módon sikerült beszerezni, majd pedig elosztani azt a rengeteg adományt, amirôl a könyvben is szó esik? Nagyon sok adomány érkezett Hollandiából, ott szinte minden hollandiai gyülekezetnek volt olyan komissiója, amik kifejezetten romániai magyar református gyülekezetek támogatására létesültek. Ede, Barneveld, Hamersfort – és még sorolhatnám a gyülekezeteket, ahonnan teherautó-számra vagy akár kamionszámra érkeztek az adományok. Egy alkalommal érkezett például négy mázsa liszt. Mit lehet ezzel csinálni?! – dugták össze a férfiak – presbiterek és lelkészek a fejüket. El kellene adni és kiosztani az érte kapott pénzt – hangzott a javaslat. Feleségem a sarkára állt: semmit nem adunk el, majd megoldjuk ezt a kérdést – ez egyébként szinte jelszó lett nálunk, egy-egy nagyobb kihívás esetén. És valóban: a templom elôterében kiméricskélték az asszonyok a lisztet, a tiszaújvárosi mûanyaggyártól kapott nejlonzacskókba, kéthárom kilós adagokba. Egyszer kaptunk levesport is, annak a kimérése ugyanígy történt. – Utólag aztán több különféle elismerést is kaptak a segélyakcióban részt vevôk, elsorolná, hogy mik voltak ezek? Ez volt az, amire nem volt szabad és illendô számítani, de amikor megkaptuk, akkor mégis örültünk. Az elsô év végén a gyülekezet a Bethlen Gábor Szövetségtôl kapott Márton Áron-plakettet, Nyárádszeredában pedig Bocskai-díjat, a közösségben végzett munkáért. Nyárádszeredával nagy örömmel alakí-

tottunk ki gyülekezetközi kapcsolatot, hasonlóan mint a kalotaszegi Zsobok, TordaHarasztos, vagy az Aranyos-folyó menti Aranyosegerbegy gyülekezetével. Kétszer jártunk a gyülekezetünkkel a Hargitán is, ott avattuk fel a Sikasszó-patak melletti Libánmagaslaton az egyik presbiterünk, Apostol Péter saját kezûleg, fából épített kápolnáját, egy püspök és 15 erdélyi lelkész jelenlétében. Én magam a késôbbiek során személy szerint is kaptam elismeréseket, mint a Szacsvay Imre-díjat, amit az ifjúsági ügyekkel foglalkozó miniszter, Surján László írt alá, késôbb pedig megkaptam a XVI. kerület díszpolgári címét is. – Hogyan kerültek ide Pilisszentivánra? Amikor eljött a nyugalomba vonulás ideje akkor – 2002-ben – a kisebbik fiamék épp itt építkeztek itt Pilisszentivánon, és úgy határoztunk, hogy együtt költözünk ide. Itt egy födél alatt, de egymástól két ajtóval elválasztva lakozunk együtt örömben, és bár fogyatkozó erôkkel, de boldogan, mint nyugdíjas házaspár. Feleségem egyébként gyógypedagógus, aminek nagyon sokat köszönhetek én személyemben is, de sokat köszönhet a gyülekezet, csakúgy, mint az ifjúságért és a menekültekért végzett munkánk is. – Templomi szolgálatot vállal még mostanában? Hát... úgy, ahogy öt éve közremûködôje lehettem egy esküvônek a klotildligeti református templomban, ennek mintájára elôfordul még néha hasonló eset – keresztelô, esketés, és sajnos temetés is adódik. Olykor-olykor igehirdetésekre is fel-felkérnek, amit fogyó erôimmel igyekszem teljesíteni. Klotildligeten és Pesthidegkúton szoktam templomi szolgálatot ellátni, vagy pedig a régi beosztott lelkészünk új helyén, a most kiépülô újpalotai gyülekezetben – boldogan szoktunk ott is részt venni, sok régi ismerôssel találkozva. H. A.

Berta lányok hatékony ingatlanközvetítése – Mekkora lehetett az a létszám, amely megfordult a gyülekezetükben ez alatt a két év alatt? Minden egyes adományban részesülôt kartonokra írtunk fel, és a végén, amikor már volt alkalmunk összeszámolni, kitûnt, hogy ötezer ilyen kartonunk van. Miután egy-egy kartonra átlagban három név került – családtagok, vagy összetartozó, együtt érkezô baráti társaságok tagjai –, úgy számoljuk, hogy körülbelül tizenötezer ember részesült nálunk összesen mintegy tizenötmillió forint pénzsegélyben, valamint tonnaszámra ruha- és élelmiszer-adományban. Sajnos egyebet nem is nagyon tudtunk följegyezni ezekre a kartonokra, mint a nevet és esetleg azt, hogy honnan érkezett az illetô, valamint arra is vigyáznunk kellett, nehogy illetéktelen kezekbe juthassanak ezek az adatok...

Berta Klaudia illetve Berta Viktória neve egyre többször látható a környéken. Több éves értékesítôi tapasztalattal a hátuk mögött ingatlanközvetítôként dolgoznak. Hatékonyságuk a „hazai föld” ismeretében és a közös munkájukban rejlik. Klaudia sikereit látva húga, Viktória is nyomdokaiba lépett, így már együtt dolgozva érnek el számos sikert. Sikereik nem csupán a környék ingatlanjainak értékesítésében látszanak. A RE/MAX Magyarország több száz értékesítôje között folyamatosan az elsô TOP 10 értékesítôi között szerepelnek. Elsôsorban Pilisszentivánon, Pilisvörösvárott, Solymáron illetve Piliscsabán dolgoznak. Egyaránt foglalkoznak lakások, családi házak, bel- és külterületi telkek értékesítésével, bérbeadásával. Hatékonyan mûködnek együtt az ingatlant vásárolni, bérelni kívánó Ügyfelekkel is. Egy ma már egyre közkedveltebb exkluzív keresési megbízással dolgoznak, amely lehetôvé teszi a vevôk részére, hogy mindaddig, amíg Ôk dolgoznak, addig a testvérpár felkeresse a számukra legmegfelelôbb ingatlant. Elérhetôségek: Berta Klaudia 06-30-597-6592 Berta Viktória 06-30-768-7205

12

Fôzôverseny a tájház udvarán Valószínûleg nem a legnagyobb létszámú résztvevôt megmozgató, de biztos, hogy az egyik legjobb hangulatú szentiváni közösségi rendezvény volt májusban a nemzetiségi önkormányzat 22-én szervezett bor- és fôzôversenye. Alábbi beszámolónkkal a tájház udvarán rendezett mulatság színeit és fôként ízeit próbáljuk feleleveníteni, újra átélhetôvé tenni olvasóink számára.

Községünk német nemzetiségi önkormányzata évek óta szervez már bor- és fôzôversenyeket a szentivániaknak azzal a céllal, hogy ötletes, s a helyi sváb alapokra építkezô új receptek lássanak napvilágot, illetve a fogyatkozó létszámú, de még mindig aktív bortermelôink bemutathassák tudományukat, s így akár új vásárlók figyelmét is felkelthessék boraik iránt. A borokat idén is a fôzôverseny elôtti napokban, külön kellett leadniuk a versenyzôknek és külön is bírálták azokat, a borversenyek szabályai szerint, az eredményhirdetésre viszont már a fôzôversennyel közösen, az étkek elkészítése után került sor. Ami a fôzôversenyt illet, a szervezôk némileg csalódottan vették tudomásul, hogy idén csupán három „csapat” jelentkezett, az általuk teremtett hangulat viszont hatnak is a becsületére vált volna. Közülük is a legnagyobb elánnal (és legnagyobb létszámmal) Bándi István csapata állt neki a bográcsozásnak: a nagy felkészültséggel kivonuló trió (amit Komp Károly és Rezsnák Miklós erôsített) tarhonyás csülökragut készített gombával. Érdeklôdésünkre a csapatkapitány nem magyarázta hosszasan a recept ötletét: mint mondta, úgy gondolták, hogy ilyen étel még úgyse készült, és ennél svábosabb receptet hirtelenjében nem tudtak elképzelni. A gomba természetesen saját gyûjtés – hangsúlyozták –, hiszen egyikük gombaszakértô, így egészen friss gombát sikerült elôteremtenie. A csülök kapcsán viszont már kitört a nevetés, amikor az eredetérôl érdeklôdtünk: mint mondták, hat csülköt kellett felhasználniuk, ennyi pedig egyik környékbeli disznónak sem terem, így hát ezt bolti forrásból teremtették elô. A csapat talán azon veszthette a legtöbb pontot, hogy az általuk felhasznált tarhonya valamiféle mûfajtévesztés volt az igazi tarhonya és a nokedli között, de mindenesetre nem viselkedett úgy, ahogy egy tarhonyától elvárható – így Bándi Istvánék végül a harmadik helyen finiseltek. Babetta Zoltán és Pfeiffer József csapatában lépten-nyomon katonatörténeteket hallani fôzés közben (amit látszólag szinte odafigyelés nélkül, mellékesen végeztek a sztorizás mellett), a fôszakács ugyanis tüzérségi tûzszerész volt, elmondása alapján még az iraki-iráni háborúhoz is volt némi köze, bár a helyszínen szerencsére nem járt. Nem is meglepô, hogy ôk bomba-, akarom mondani, gombapörkölttel kezdték a fôzést, de mint kiderült, ez még nem versenymû, csak elôételként készült: saját maguknak, a riválisoknak és a szurkolóknak, közös tízóraiként. Fôételük egy szalontüdôspecialitás lett, de hogy mitôl specialitás, alig akarták elárulni: végül azonban megtudtuk, hogy a különlegessége az ízesítésben rejlik: egyebek közt korianderrel és szardellapasztával készítették. A lezser módon elôvezetett fôzôcskézés – és a hátterében lévô, gyanítha-

tóan több évtizedes rutin – meg is hozta gyümölcsét: a két életvidám nyugdíjas versenymûvét a második helyre rangsorolta a zsûri. A verseny harmadik „tényezôje” az egyszemélyes csapatként induló Hadfi Róbert volt, aki „természetesen” sült galambbal indult a versenyen. Mint megtudtuk, a serpenyôbe került négy galamb hat hetes, kb. 45 dekás, saját nevelésû példány volt, húsuk már egy nappal korábban, feketeborssal, köménymaggal és majorannával ízesített olivaolajban bepácolva várta a verseny napját. Amikor meglepôdünk azon, hogyhogy egy galambtenyésztô levágja a saját galambjait, Hadfi Róbert elismeri, hogy ezt valóban nem mindenki teszi meg, mert sokan csak azért tartanak galambot, hogy gyönyörködjenek a röp-

tükben, illetve versenyeken indítsák ôket. Azok a példányok viszont, amelyek úgymond „selejtesek”, vagy nem jól repülnek a versenyeken, azok bizony ôsszel mélyhûtôbe kerülnek, és a szó szoros értelmében „mennek a levesbe”. A jó röptû példányok sorsa persze teljesen más: a szakács elmondta, hogy a feltálalt négy galamb szüleivel aznap délután is versenyre indul, a 360 kilométerre fekvô ausztriai Welsbe, s mint mondja, biztos benne, hogy másnapra már haza is érnek. Annyi viszont már déltájban kiderült, hogy a beáldozott galambfiak se voltak egészen kutyaütôk: ugyan „kissé” másmilyen versenyen, mint a szülôk, de ôk is elsô helyezést hoztak gazdájuknak – zöldséglében abált és lepirított combjuk-mellük pedig minden más versenymû közül a legelsôként fogyott el. Pedig nem sok híja volt, hogy szakácsuk el tud-e indulni a versenyen: ô ugyanis nem elektromos serpenyôn állt neki a sütésnek, ez azonban alig-alig akart mûködni a tájház udvarán. H. A.

Másfél év alatt „ôslakos” Különleges színfoltja volt a fôzôversenynek egy igazán pörgôs nyugdíjas, akirôl a felületes szemlélôk talán arra sem jöttek volna rá, melyik csapat tagja, hiszen mindenhol besegített, szinte ô volt a társaság közepe; amikor pedig megérkeztek a délidôre rendelt zenészek, mikrofont ragadva nótára is fakadt. Talán már emiatt is meginterjúvoltuk volna, pedig akkor még nem is tudtuk, hogy Rezsnák Miklós valójában egészen új lakó Szentivánon...

Másfél éve költözött ide – kezdi a bemutatkozást Rezsnák Miklós –, és megpróbált minél gyorsabban beilleszkedni, mert azt szereti, ha sok barátja van, anélkül nem is megy igazán az élete. Ezzel magyarázta, hogy a fôzôversenyen is úgy „pörög” a többi versenyzô közt, mintha évtizedes cimborák lennének. Nagyon gyorsan összebarátkozott sok helybélivel, úgyhogy igencsak otthon érzi már magát – árulja el –, a XII. kerület után sokkal meghittebbnek és hangulatosabbnak érzi itt az életét. Persze ahhoz, hogy valaki gyorsan tudjon sok emberrel összebarátkozni, jó, ha az alaptermészete mellett ezt elôsegítô munkája vagy hobbija is van. Rezsnák Miklós hivatásos elôadómûvész is, így már Szentivánon is fellépett párszor az elmúlt másfél évben, elsôsorban a Nyugdíjas Egyesület rendezvényein énekelt és konferált, ezek pedig jó alkalmak voltak az új baráti kapcsolatok kialakítására. Munkáját illetôen egyébként turisztikai területre szakosodott újságíró, illetve több utazási iroda sajtófônöke volt, és ugyan már 2000-ben nyugdíjba ment, ténylegesen csak a 70 évet elérve hagyott fel az aktív munkával, 52 év után – utoljára a Budapest tévénél láthatták a nézôk egy turisztikai mûsorát. Az elôadómûvészet (fôként a magyarnóta) iránti szenvedélye viszont az újságírásnál is régebb óta tart: már soproni gyerekkorában a fülébe másztak ezek a dallamok, s amikor fiatal népmûvelôként kacérkodni kezdett az énekléssel, több mûfaj közül leginkább ez fogta meg. Hivatásosként 40 éve énekel és konferál turisztikai rendezvényeken, így, mint mondja, a két hivatása nemcsak megfért egymás mellett, de remekül ki is egészítették egymást. Akinek máshonnan ismerôs a Rezsnák név, az se biztos, hogy rossz nyomon jár: Rezsnák Péter ugyanis, aki már bô évtizede dolgozik optikusként Solymáron, Rezsnák Miklós fia, az ô biztatására költöztek most ide a szülôk is a fôvárosból. Rezsnák Miklós ma már büszkén vallja magát szentiváninak: mint mondja, igyekeztek minél gyorsabban beilleszkedni a falu életébe, így mára úgy érzi: egy gyüttment bentlakó lett belôle, másfél év alatt. Pedig azt mondják, hogy a svábok nem könnyen fogadják be a kintrôl jövôket – idézi a sokszor hallható véleményt –, ô azonban ezt biztos nem erôsíti meg, hiszen az egész családja nagyon jól érzi itt magát.

13

Kérje felvételét a német névjegyzékbe! Kedves Magyarországi Német Honfitársaink! 2010 októberében önkormányzati választások lesznek és immár ötödik alkalommal kerül sor saját német nemzetiségi önkormányzataink megválasztására is. A mögöttünk álló négy választási ciklusban bebizonyítottuk, hogy élni tudunk és akarunk a kisebbségi önkormányzatiság nyújtotta lehetôségekkel. Erôs érdekképviseleti rendszert építettünk ki. Választott képviselôink túlnyomó többsége elkötelezetten és önzetlenül végzi munkáját anyanyelvünk, kulturális örökségünk, identitásunk megôrzése érdekében. Joggal lehetünk büszkék arra, hogy számos településen és kistérségben sikerült megôrizni és továbbfejleszteni a német nemzetiségi oktatást. Sokat tettünk a magyarországi németség összetartó közösséggé formálásáért, egyesületeink megôrzéséért. Anyaországi kapcsolatainknak is köszönhetôen jelentôs mértékben támogattuk a fiatalok önszervezôdését, rászoruló idôs honfitársaink ellátásának színvonalasabbá tételét, a települések, kistérségek egészségügyi ellátásának javítását. A 2010. évi nemzetiségi önkormányzati választások tétje, hogy folytatni tudjuk a magyarországi német közösség érdekében végzett munkánkat! Októberben csak azok vállalhatják a magyarországi németek képviseletét és szavazhatnak a német önkormányzati jelöltekre, akik felvételüket kérik a német kisebbségi választói jegyzékbe. Ezt a helyi választási irodától május 31-ig megkapott nyomtatványon tehetik meg. A kérelmet július 15-ig kell visszajuttatni a választási irodához. A jegyzék kezelésére szigorú adatvédelmi szabályok vonatkoznak, abba illetéktelenek nem tekinthetnek be, a választást követôen pedig megsemmisítésre kerül. Kedves Magyarországi Német Honfitársaink! A választás arra ad lehetôséget számunkra, hogy eredményeinket, hovatartozásunkat büszkén vállalva magunk válasszuk meg képviselôinket az elkövetkezô négy évre! Ezért arra biztatunk és kérünk mindenkit, akinek fontos népcsoportunk jövôje, iratkozzon fel a német névjegyzékre és vegyen részt az októberi választáson. Heinek Ottó elnök Magyarországi Németek Országos Önkormányzata

Lassen Sie sich in das deutsche Wählerverzeichnis eintragen! Liebe ungarndeutsche Landsleute! Im Oktober 2010 finden Kommunalwahlen statt und es kommt bereits das fünfte Mal auch zur Wahl unserer eigenen deutschen Nationalitätenselbstverwaltungen. In der vergangenen vier Wahlperioden haben wir bewiesen, dass wir die Möglichkeiten, die und das Modell der Minderheitenselbstverwaltungen bietet, nutzen konnten. Wir haben eine starke Interessenvertretung ausgebaut. Die überwiegende Mehrheit unserer Abgeordneten arbeitet engagiert und selbstlos für die Bewahrung unserer Muttersprache, unseres kulturellen Erbes, unserer Identität. Wir können stolz darauf sein, dass der deutsche Nationalitätenunterricht in vielen Ortschaften und Kleinregionen bewahrt und weiterentwickelt werden konnte. Es wurde viel für die Stärkung der ungarndeutschen Gemeinschaft und für die Stabilisierung unserer Vereine getan. Auch dank der Hilfe unseres Mutterlandes haben wir die Selbstorganisierung der Jugend gefördert, die Verbesserung der Lebensbedingungen der bedürftigen alten Menschen unterstützt, die gesundheitliche Versorgung in vielen Ortschaften verbessert. Bei den Wahlen der Minderheitselbstverwaltungen 2010 kommt es darauf an, ob wir unsere Arbeit im Interesse der ungarndeutschen Gemeinschaft fortsetzen können! Nur wer sich in das deutsche Wählerverzeichnis eintragen lässt, kann im Oktober 2010 wählen und gewählt werden. Zur Eintragung erhalten Sie vom örtlichen Wahlbüro bis zum 31. Mai ein entsprechendes Formular. Das ausgefüllte Formular muss bis zum 15. Juli beim örtlichen Wahlbüro eingereicht werden. Das Wählerverzeichnis unterliegt strengen Datenschutzbestimmungen. Es darf von unbefugten Personen nicht eingesehen werden und wird nach den Wahlen vernichtet. Liebe ungarndeutsche Landsleute! Die Wahl bietet uns die Möglichkeit, uns stolz zu unseren bisherigen Erfolgen und zu unserer Zugehörigkeit zu bekennen und unsere Vertreter für die nächsten vier Jahre selbst zu wählen! Deshalb bitten wir alle, denen die Zukunft unserer Volksgruppe am Herzen liegt, sich in das deutsche Wählerverzeichnis eintragen zu lassen und an den Wahlen im Oktober teilzunehmen. Otto Heinek Vorsitzender Landesselbstverwaltung der Ungarndeutschen

Ôstermelôi piac Szentivánon 2010-ben (augusztus kivételével) minden hónap 3. szombatján lesznek az immár közkedveltté vált piaci napok a szerviz területén (Bánki D. u. 2.). Júniusban 19-én várják a vásárlókat és az érdeklôdôket, szokás szerint 8 és 12 óra között.

Nemzetiségi önkormányzati választások 2010 Megjegyzések a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának felhívásához Az elmúlt négy választási ciklus bebizonyította, hogy falunkban az asszimiláció ellenére is van létjogosultsága a német nemzetiségi önkormányzatnak. Mivel uniformizálódó és rohanó világunkban a családok otthon egyre kevesebb hagyományt ôriznek, és egyre kevesebben használják az ôsi német nyelvet, a német nemzetiségi kultúra létét csak szervezett formában lehet eredményesen megtartani. Például az óvodai és iskolai nyelvoktatással, közösségi hagyományok ôrzésével és felelevenítésével, helytörténeti emlékek gyûjtésével, a zenei, nyelvi, és tánckultúra ápolásával, a vallási hagyományok és szertartások ôrzésével, az összetartozás szellemének erôsítésével. Pilisszentiván Német Nemzetiségi Önkormányzata oroszlánrészt vállalt ezekbôl a feladatokból: Gondoljunk csak a nyári gyermektáborokra, a bálokra, az ünnepi megemlékezésekre, a fôzôtanfolyamokra, a kirándulásokra, az éneklésekre, a tájház mûködtetésére – és a felsorolás nem teljes. Népcsoportunk azonosságtudatának fennmaradása érdekében fontos, hogy éljünk az önkormányzat választásának jogával. Választani viszont csak az mehet el, aki a választói névjegyzékben szerepel. Kérjük, hogy július 15-ig adják le a polgármesteri hivatalban a postán megkapott kérelmet, mert csak annak alapján történhet meg a névjegyzékbe való felvétel. – Fontos, hogy minden rovat ki legyen töltve, mert a hiányosan kitöltött kérelmet nem veszik figyelembe! – Például a születési családi és születési utónév rovatot a férfiaknak is ki kell tölteniük még akkor is, ha mostani nevük teljesen megegyezik a születési nevükkel. – A személyi azonosító jel nem a személyi igazolvány számát jelenti, hanem a régi személyi számot, amely a férfiak esetében egyessel, nôknél pedig kettessel kezdôdik és tartalmazza a születési dátumot. – Ne felejtse el senki X-szel megjelölni a nemzetiséget, amelyhez tartozik! – A dátum és a saját kezû aláírás teszi érvényessé a kérelmet. Az eddigi választásokhoz képest annyi változtatás történt a törvényi szabályozásban, hogy 2010. októberétôl már csak 4 tagból állhatnak a települési nemzetiségi önkormányzatok. Ha valaki kedvet érez a pilisszentiváni német nemzetiség képviseletéhez, szívesen tevékenykedne annak érdekében, és felvetette magát a választói névjegyzékbe, jelentkezzen a jelenlegi önkormányzatnál, ahol megismerkedhet a testület feladataival, munkájával, és eldöntheti, akar-e jelöltként indulni. Jó lenne, ha a választók több jelölt közül választhatnák ki azokat, akiket a legalkalmasabbnak tartanak nemzetiségi létük képviseletére. Mirk Mária német nemzetiségi képviselô

14

Jó szórakozás – a biztonságért Bár egész napos szórakozásnak tûnhetett, nem kis mértékben a gyerekek biztonságát és a biztonságos közlekedésre nevelését szolgálta az a Diáknap elnevezésû rendezvény, amelyen tanítás helyett vettek részt iskolánk felsôsei, május 28-án. A program alapvetôen verseny formában zajlott, de valamilyen kisebb ajándékot úgyszólván mindenki kapott, hogy el ne feledje az aznapi tapasztalatokat. Községünk iskolájának tanári kara és az önkormányzat közbiztonsági bizottsága már sok éve szervez olyan diáknapokat, melyeknek lényege, hogy a gyerekek játékos formában véssenek a tudatukba néhány alapvetô közlekedés- és vagyonbiztonsági tudnivalót. Idén erre két egymást követô, tanítás nélküli munkanap – május 27-28. – állt rendelkezésre: az elsô nap a felsôsök kirándultak és az alsósok számára zajlott egy viszonylag egyszerûbb, csak a tanárok által lebonyolított – akadályverseny, a második nap, 28-án pénteken pedig cserélôdtek a szerepek, s ekkor már „hadrendbe álltak” a rendôrök, a tûzoltók és az önkormányzat néhány érintett képviselôje, ügyintézôje is. Az akadályverseny reggel kilenctôl körülbelül délután egy óráig tartott, tíz állomással, melyek felét a tanárok, felét pedig a többi szervezet delegáltjai biztosították. Tekintve, hogy az egyes állomásokat részint a sporttelep területén, illetve a Villa Negra udvarán, részint pedig az erdôben lehetett csak elhelyezni, nem lehetett kis feladat annak megszervezése, hogy a csapatok ne keveredjenek össze, sôt még csak ne is torlódjanak fel nagyon egy-egy állomás elôtt. Márpedig ottlétünk alatt azt tapasztaltuk, hogy ez lényegében egész délelôtt biztosított volt, ami már önmagában is dicséret a szervezôk számára. Ami a feladatokat illeti, a tûzoltók által hagyományosan bevetett „célbafecskendezésnek” nem láttuk nyomát, a rendôrmotorokkal és a tûzoltóautó felszerelésével viszont bárki közelebbi ismeretséget köthetett – utóbbihoz persze kemény kérdések kapcsolódtak, „súlyos” pontokért. Könnyen szerezhetett sok pontot az az osztály, melynek futóbajnokait a legnagyobb sebességgel mérte be Sebôk Dániel traffipaxa, a „részeg-szemüveg” viszont szinte mindenkit próbára tett: néha nem csak a célba juttatni kívánt két-két pohár víz borult, de az asztal is... A közbiztonsági fordulót nehéz Kresz-teszt zárta, melynek eredményeirôl nem tudunk biztosat, de Péczeli Csaba arca többnyire elégedettséget tükrözött, ami jó hír lehet a felsôs osztályfônökök számára. A tanári állomások a szellemi feladatok után már tisztán ügyességi feladványok voltak, mint a zsákban futás, rönkdobálás, vagy éppen a mocsárjárás, amihez (az utat elárasztó patak révén) még valódi mocsár is rendelkezésre állt... A legjobb csapatok aztán különbözô ajándékokat kaptak a szervezôktôl; a díjak persze inkább jelkép-értékûek voltak, de alkalmasak voltak arra is, hogy a díjazottak valóban nyertesnek érezhessék magukat. A legpraktikusabb ajándék mind közül az az „Érj haza!” feliratú gumi karszalag volt, amelybôl talán minden résztvevô gyerek kapott, és amit napfénynél, a jelentéktelen színe miatt sokan talán le is fitymáltak – estére viszont kiderült, hogy sötétben igen erôs fénnyel fluoreszkál, vagyis igen jó szolgálatot tesz sötétedés utáni séták, csellengések alkalmával.

ÓVODAI KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Kedves Hilda néni! Köszönjük, hogy az idei Gyermeknapon is meghívtál bennünket, a Német Nemzetiségi Óvoda gyermekeit a cukrászdába fagyizni. Jövünk máskor is! Gyöngyvirág, Harangvirág, Ibolya, Margaréta, Nefelejcs, Százszorszép és Tulipán csoportok

Újra megnyílt a vörösvári kultúrház Több mint négy év kényszerszünet után, Pünkösd hétvégéjén megnyílt a felújított vörösvári kultúrház. A hivatalosan Mûvészetek Háza nevet viselô intézmény május 22-én délután négy órakor, a helyi mûvészeti iskola vonószenekarának elôadásával, Erkel Ferenc Palotás címû mûvének hangjaira nyitotta meg kapuit, majd Balasi Anikó, a létesítmény igazgatója és Gromon István polgármester mondott ünnepi köszöntôt. Az eseményt a város három napos rendezvénnyel köszöntötte, ugyanekkor emlékeztek meg az egyik németországi partnerkapcsolatuk 20 éves évfordulójáról. Balasi Anikó arról beszélt, hogy régóta és nagyon várt pillanat volt a városban ez az alkalom, hiszen Vörösvár számára évek óta hiányzott a kultúrház, mint olyan központi intézmény, ami az egész lakosságnak fontos: a mûvészetoktatásban részt vevôk, a helyi mûvészeti csoportok, egyesületek és hagyományôrzô közösségek számára egyaránt. Felelevenítette azt is, hogy az elmúlt négy évben az intézmény elég méltatlan körülmények között üzemelt: némely kultúrcsoport egy régi romos épületben mûködött, a próbákat pedig olykor iskolai ebédlôben vagy vendéglátóhelyeken tartották. Gromon István az épület történetének felelevenítésével kezdte megnyitóját, s mint mondta, a templom és iskola felépítése után már a XIX. század végén megépült a közösségi szórakozás elsô vörösvári színhelye, a Kelemen-kocsma – épp a mai kultúrház helyén. Kelemenéktôl – akik Hóman Bálint késôbbi kultuszminiszter nagyszülei voltak – az épületet egy másik kocsmáros vette meg, aki 1926-ban lebontotta azt, s egy nagyvendéglôt emelt a helyére. Ezt viszont 1945 után államosították, majd a hetvenes években lebontották, helyére egy rideg és célszerûtlen kockaház épült. Ez utóbbit kívánta átalakíttatni a város önkormányzata még az elmúlt ciklusban, de a 2006. ôszi határidôvel tervezett felújítás munkálatai hamar akadozni kezdtek, olyannyira, hogy a város 2008-ban szerzôdést is bontott a kivitelezôvel. Ezután két eredménytelen közbeszerzés következett, végül a harmadik után tudtak leszerzôdni a nyertessel, aki aztán öt hónap alatt készült el a felújítással. A polgármester azt is felidézte, hogy a projektet éveken át heves viták kísérték, de úgy vélte: most, hogy az épület elkészült, már csak az kell, hogy megtöltsék minôségi tartalommal, ápolják benne a közösségi hagyományokat és tanítsák a fiatalokat a jóra, a szépre – következett a kultúra és a mûvészetek tiszteletére.

15

Elhunyt a község legidôsebb lakója

Wernke Andor emlékére (1950–2010)

Életének 94. évében elhunyt dr. Gábeli Gusztáv, sokak Guszti bácsija, évek óta Pilisszentiván legidôsebb, de szellemiekben mindvégig frissen maradt polgára. Június 7-i búcsúztatásán a családtagjai és tisztelôi mellett az egyházközség és a falu világi vezetése részérôl is szinte minden jelentôsebb személyiség megjelent. Életútját Szabó Gyula plébános ismertette, a sírja mellett pedig Gábeli Zoltán, az egyházközség világi elnöke és Pénzes Gábor polgármester mondott rövid méltatást. A plébános úr elôször felidézte, hogy Gábeli Gusztáv fiatalon, mielôtt még közgazdasági doktorátust szerzett volna, Pannonhalmán tanult teológiát, és életében késôbb is mindig nagy szerepet játszott az istenszeretete. Nyíltan megvallotta hitét akkor is, amikor emiatt elküldték a minisztériumi munkahelyérôl, és kompromiszszumra sem volt hajlandó ezzel kapcsolatban. Menesztése után könyvelôként dolgozott tovább a környéken – többek közt a szénbányánál is –, emellett 27 évig volt az egyházközség világi elnöke és sokáig kántorizált is. Példát adott arra, hogy a hitet soha semmiért nem szabad feladni – emelte ki a plébános úr, és úgy vélte: Guszti bácsi nemcsak ismerte a krisztusi utat, de azon is járt. Gábeli Zoltán arról beszélt, hogy dr. Gábeli Gusztáv, mint a kommunista idôk buzgó és tevékeny egyházközségi elnöke, önnön példájával igyekezett bizonyítani, hogy felelôsségteli világi munka mellett is lehet Isten törvényei szerint élni. A jó munka ugyanis Isten dicsérete, tehát imádság, a jó munkát végzô ember nyugodt lelkiismerete pedig nem pótolható mással – szögezte le búcsúztatójában. Mint mondta, sokan ismerték Guszti bácsi ôszinte vallásosságát, azt, hogy a szentségeken keresztül kereste Isten barátságát. Halálával nemcsak a családja érzi majd hiányát, de üres lesz a helye a templomban is, hiányozni fog lelkes, odaadó imádsága. Pénzes Gábor azzal kezdte megemlékezését, hogy mindenki tudja: egyszer az élete véget ér – Guszti bácsiról viszont azt lehetett hinni, hogy valójában örök életû. Még a minap is tele volt életerôvel, lelkesedéssel, és persze jó szóval mindenki iránt – sorolta –, sosem lehetett úgy találkozni vele, hogy ne legyen egy jó gondolata, ötletes tanácsa. Energiája pedig szinte hihetetlen volt: kilencvenen túl is rendszeresen járt templomba; szükség esetén buszra szállt, hogy ügyeit intézze, és akár még a napi bevásárlást is elvégezte. Ahogy Deák Ferenc neve úgy maradt fenn az utókornak, mint a haza bölcse, Guszti bácsiról maradjon legenda, hogy Pilisszentiván bölcse volt – javasolta a polgármester úr –, hiszen bölcsesség áradt belôle, és ez tette ôt – legalábbis a szentivániak számára – halhatatlanná.

2010. május 6-án hosszú szenvedés után meghalt egy nagyon kedves kollégánk, és azóta többször eszünkbe jut egy rövidke idézet: „Tanár úr, kérlek, hova mentél? A túlvilágon nincsen iskola, se kréta, se napló, évszám, térkép, tantárgyadat ott eltörölték.” Wernke Andor 1950. június 6-án Szárazdon született. Az érettségi és a két éves katonai szolgálat után néhány évig segéd- és betanított munkásként dolgozott. 1973-ban költözött Pilisszentivánra. Feleségül vette a pilisszentiváni születésû Juricza Rozáliát. Két gyermekes fiatal apaként kezdte meg tanulmányait 1978-ban az Esztergomi Tanítóképzô Fôiskolán. 1979. februárjában kezdett el tanítani. Elôször Perbálon, majd Pilisvörösváron dolgozott. 1981. szeptemberében került a pilisszentiváni iskolába, ahol egy évig tanítóként, 13 évig napközis nevelôként tevékenykedett. Ez alatt az idô alatt is sokat segített a tanulási nehézségekkel küzdô gyerekeknek, de 1995-tôl rábízták az iskola összes olyan tanulójának oktatását és nevelését, akik tanulási, vagy magatartási problémákkal küzdöttek. 1996-tól technikát és történelmet tanított a felsô tagozatban. Munka mellett 1990-ben nevelôtanári, 1999-ben történelem tanári diplomát szerzett a szegedi Juhász Gyula Tanárképzô Fôiskolán. Egyéni stílusának köszönhetôen órái színesek, érdekesek voltak. Minden tanítványának valamilyen különleges nevet adott, melyet a gyerekek sohasem vettek sértésnek, hiszen mindennek volt magyarázata. Egy-egy megjegyzése szállóigeként keringett a diákok körében. Annak ellenére, hogy mindig rendet, fegyelmet, rendszeres tanulást követelt, az iskolában ô volt a legnépszerûbb tanár. Diákjai elôkeresték a régi újságcikkeket, melybôl megtudhatták, hogy Andor bácsi a rendszerváltás elôtt is – amikor még tiltva volt – ünnepelte a március tizenötödikéket, sôt egyszer ezért elzárással is „jutalmazták”. 26 éves pilisszentiváni „tanárkodása” alatt sohasem csak a munkaköri leírásában szereplô feladatokat látta el. Sokszor korrepetálta lemaradt tanítványait, és régebbi diákjai is visszajártak segítségét kérni. Az iskolai rendezvényeken a tornaterem átalakítását mindig ô irányította, de szívesen segített a nyári festés elôtt és után az osztálytermek ki- és bepakolásában és a karbantartásban. Az alapítványi rendezvényeken a cipekedéstôl kezdve az éjjeli ôrködéseken át mindent felvállalt, mert úgy gondolta, hogy ezzel is az iskola, a diákok javát szolgálja. Kollégaként, ha kellett, csak meghallgatta, munkatársait, ha kellett, segített az építkezésben, a költözködésekben. Sok munkája mellett aktív szerepet vállalt a falu közéletében is. Volt kultúrház-igazgató, aki „természetesen” a karbantartási munkákat is maga végezte. Talán mindezeknek köszönhetô, hogy tanár, diák, szülô csak elismerôen nyilatkozott a szentiváni iskolában eltöltött éveirôl. Mikor beteg lett, nyugdíjazását kérte. Kollégák, diákok, barátok aggodalommal követték sorsát, mikor vérre volt szüksége, a faluban futótûzként terjedt a hír és hosszú sorokban álltak a véradók. Ha érdeklôdtünk, vagy meglátogattuk, sohasem panaszkodott, mindig másra terelte a szót és csak úgy szórta a humoros megjegyzéseket. Méltósággal viselte megpróbáltatásait. Derûs, nyugodt lénye hiányzik az iskolából. Tanítványai és mi kollégái, mint egy igazi különleges egyéniséget fogjuk megôrizni emlékezetünkben, és büszkék vagyunk arra, hogy ismertük. Nyugodj békében, Andor! Pilisszentiváni Tantestület

A katolikus egyházközség június-júliusi programja Júniusi programjaink:

Júliusi programjaink:

17. csütörtök: 17.50 – Zsolozsma áldoztatással (templom, Metzger Balázs) 21. hétfô: 18.30-20.00 – Fogadóóra (régi épület, Osztheimer Márton) 23. szerda: 18.00-19.00 – Mária Légió imaórája áldoztatással (templom, Somogyi Károly) 23. szerda: 19.30-20.30 – Csend (kápolna, Marlok Tamás) 24. csütörtök: 17.50 – Zsolozsma áldoztatással (templom, Marlok Tamás) 28. hétfô: 18.30-20.00 – Fogadóóra (régi épület, Osztheimer Márton) 30. szerda: 20.00 – Taizei imaóra áldoztatással (templom, Varga Zoltán)

01. csütörtök: 17.50 – Zsolozsma áldoztatással (templom, Kocsis Zoltán) 04. vasárnap: 17.00 – Szentségimádás (templom) 08. csütörtök: 17.50 – Zsolozsma áldoztatással (templom, Feigel Tamás) 15. csütörtök: 17.50 – Zsolozsma áldoztatással (templom, Marlok Péter) 15-18. csütörtök-vasárnap: Meglepetés Színház nyári tábora (plébánia, Telek Franciska) 22. csütörtök: 17.50 – Zsolozsma áldoztatással (templom, Telek Franciska) 29. csütörtök: 17.50 – Zsolozsma áldoztatással (templom, Páva Anett)

16

Fekete hónap a pilisi bányászatban Pilisszentiván és a környék egykori bányái, bányászélete és az ott dolgozók állandó fenyegetettsége volt a fô témája a helytörténeti egyesület legutóbbi, május végi gyûlésének. A témaválasztás apropóját részben az adta, hogy a térség mindkét nagy – több dolgozó életét követelô – bányaszerencsétlensége júniusban volt; és tekintettel községünk központi helyzetére az itteni bányászkodás terén, mindkettô jelentôsen kapcsolódott Szentivánhoz. Bár az egyesület idestova három éve megszakítás nélkül gyûjti, és már több helyen publikálta is a szentiváni bányászattal kapcsolatos képeket, ez alkalommal nagy számú olyan fotót tudtak bemutatni, amiket eddig még nemigen láthatott szélesebb közönség. Mivel ma már a környék legtöbb egykori bányavágatára, bányászathoz kötôdô létesítményére szinte semmi sem utal a felszínen, célravezetônek tûnt, hogy a hajdani bányákat felidézô képek, történetek elôtt az elôadó, Csovics Balázs egy átnézeti térképen mutassa be, pontosan hol is volt az a vágat, épület, kisvasúti vagy kötélpálya-nyomvonal, amelyrôl éppen szó esett. Az ismertebb helyszínek – mint az István-akna vagy az elôször Rajk László- késôbb Jóreménység-altáró – mellett érdekes volt látni például a Borbála-táróról és annak avatásáról készült képeket, hiszen, mint elhangzott, erre a vágatra már nagyon kevesen emlékeznek, holott egyszerre készült az István-aknával. Nem túl sokan ismerhették a Zsíros-hegy alatti homokbányákban zajló munkafolyamatokat sem, amiket most több kép is felelevenített, egykor ott dolgozó amatôr fotográfusok gyûjteményébôl. A homokszállító kötélpályát viszont jól ismerhette mindenki, aki a hatvanas években már Szentivánon lakott, vagy akár kirándulóként fordult meg a környéken: nem is csoda, hogy az ezt ábrázoló képek kapcsán többen is elkezdtek felidézni gyerekkorukban hallott történeteket, netán saját fiatalkori élményeket, a csillékben történt utazásokról, melyek végállomása rendszerint egy hatalmas ugrás (vagy pottyanás) volt a nagykovácsi csilleürítô több méter magas homokdombjára... Nem feledkezhettek el a jelenlévôk arról sem, hogy a június volt a legfeketébb hónapja az itteni szénbányászatnak. 1933. június 28-án történt az a tragikus Solymár-aknai vízbetörés, amikor amelyben 11 bányász rekedt a mélyben, s közülük csak kilencet tudtak élve kimenteni öt napi munka árán, ketten pedig szörnyethaltak, 21 évvel késôbb pedig mindössze három nap különbséggel (1954. június 25-én) 36 bányász lett a mélység foglya nagykovácsi területen, s közülük hatan haltak meg odalent. Erôsen árulkodik az eltérô történelmi korszakokról, hogy a ’33-as balesettel tele voltak az egykori újságok, a sokkal súlyosabb ’54-es szerencsétlenségrôl viszont szinte semmi nyilJóreménység-altáró megnyitása vános, írásos nyom nem maradt fent. Homokbánya Éppen ezért is érdekes, hogy (legalábbis amatôr szinten) mindkét tragédiának „szépirodalmi” feldolgozása is született, nyilvánvalóan olyasvalakik tollából, akik valamilyen formában, munkatársként vagy közeli ismerôsként közvetlen átélôi voltak a szörnyûségeknek. Az 1933-as eseményekrôl szóló, Sodrásban címû elbeszélô költemény szerzôje valószínûleg álnév mögé rejtôzött, tényleges kiléte nem ismert; maga a 29 oldalon keresztül húzódó, sodró erejû szabadvers (amely egy 11 éves gyerek szemével láttatja az eseményeket) néhány éve fénymásolatként került az egyesület birtokába, majd nemrég egy eredeti példánya is elôkerült. Az 1954-es tragédia emlékét a pilisvörösvári Zs. Dobozi Erzsébet örökítette meg novella formájában: az alábbiakban egy-egy rövid részletet idézünk fel mindkét alkotásból. „Nem gyermek fülének való, / hajtsd álomra fejed, fiam! / szólt s nézett rám apám. / Szót is fogadtam gyorsan, ám / halkított, mégis füllel fogható / szavaiból már pontosan / értettem a tragédiát, / azt, hogy mi történt és hogyan. (...) Erzsébet akna mezejében / tengerszemnek nevezték régen / a szén dolomitfeküjébôl / fenyegetô, vad karsztvizet. / Közismert volt is ország-szerte / e bánya baljós veszedelme. // Erzsébet akna felsô rakodóján, / Solymár felôl, a föld alatt / vízzáró gátat építettek. / Utána ezt a régi aknát / tömedékével telerakták, / majd külszínen az akna gárdját / s vele a bányát is bezárták. // Egy óriás-nagy terjedelmes, / töméntelen sok és örökké / feszengô-nyughatatlan, vízzel / elárasztott, mély kripta, / betongáttal-zárt sírverem / ez volt a bánya ismert titka: / az utókor biztonságáért / józan szándékú intelem. // Bûnös mulasztás volt-e? / Ma még talány... De azt tudom / tôkés mohóság nyílt parancsa / indította Erzsébet akna / felé, feltáró gurítón / Cserni Ignácék kis csapatját, / amerrôl is a Solymár aknát / elöntô vízbetörést kapták.” (Angyalfi Lajos: Sodrásban – részlet) „...Az altáróhoz érve elnémulva, döbbenten álltak meg a bányamentôk alkotta kordon mögött. A táró bejáratán ömlött, zuhogott kifelé a víz, olyan szélességben, amilyen a tárói bejárat torka. Zuhogott sárosan, zagyosan, tört fôtefákat, gerendákat, csilléket hömpölyögtetve. Sírás és jajveszékelés szakadt fel a torkokból. (...) A sok szívszorító kérdésre nem volt felelet. A zúgó, jajveszékelô tömeggel szemben némán sötétlett a hegyoldal, ott vannak bent, a hegy mélyében az emberek, a délutánosok, a víz pedig zuhog, ömlik a táró torkán kifelé, mint kegyetlen, halált hozó zuhatag, amely áthatolhatatlan, ahol bemenni, a bányászokat megközelíteni nem lehet, amíg a hegy, a nagykovácsi hegy a gyomrában összegyûlt összes vizet ki nem okádta...” (Hoffer Károlyné Zs. Dobozi Erzsébet: Vízbetörés – részlet)

Sikeres koncertek a Vegyeskórus mögött Tisztelt Szentiváni lakosok! Ezúton szeretném Önöket krónikaszerûen tájékoztatni a Vegyeskórus 2010-es évének eddig eltelt idejérôl, kulturális tevékenységérôl. Az énekkar hagyományához híven az újévi koncerttel kezdte tevékenységét. Hagyomány az is nálunk, hogy januárban részt veszünk az elsô szentségimádás záró szentmiséjén. A virágvasárnapi passiót magyar, míg a nagypénteki passiót német nyelven énekeltük a templomban, majd testületileg vettünk részt a húsvéti feltámadási körmeneten. Az úrnapi körmeneten a stáció énekeket énekelte a kórus német nyelven, a fúvószenekar kíséretében. Keddi próbáink alapozzák meg sikeres fellépéseinket, melyek sora május 8-án kezdôdött a Piliscsabai Egyházzenei Napok alkalmából. Ennek a színvonalas eseménynek a kezdetek óta résztvevôi vagyunk, és most is kivívtuk a közönség, a meghívott egyházi és világi vezetôk elismerését, ami fergeteges tapsban nyilvánult meg. Május 9-én Budapesten, a Nemzeti Galériában lépett fel a kórus, a Kórusok Országos Tanácsa szervezésében. Fanfárok hangjára vonultunk be a koncertterembe, ahol a remek akusztika és ünnepélyes környezet emelte mûsorunk színvonalát. A nem kisszámú közönség lelkes tapsa volt bizonyítéka a színvonalas elôadásnak. Nem minden kórusnak adatik meg az a megtiszteltetés, hogy a királyi palotában adjon számot tudásáról. Május 14-17. között a németországi Schwarzkollmban vendégeskedtünk; kölcsönösségi alapon mûködô kapcsolatunk idestova másfél évtizedes múltra tekinthet vissza. Az utazókat csak az útiköltség terheli, odakint teljes ellátásban részesültünk. Az idôjárás nem volt kegyes hozzánk, de éneklésünkkel fel tudtuk vidítani az emberek hangulatát és melegíteni lelküket. Velünk utazó zenemûvészek is hozzájárultak ahhoz, hogy maradandó élményt szerezhettünk a hallgatóságnak a helyi templomban adott koncerten. Nem egy német vendéglátó nyilatkozta, hogy ilyen színvonalas koncert ebben a templomban még nem volt. Ez az elismerô vélemény érzôdött a búcsúesten is. Maradandó élmény volt ez a látogatás, és a baráti kapcsolatok tovább mélyültek. Hazaúton rövid idônk jutott az arany Prága megtekintésére és felejthetetlen élményt jelentett rövid drezdai kitérônk is, ahol láthattuk a háború során teljesen lerombolt és eredeti formában felépült Frauenkirchét. 2010. június 5.: ez ismét felejthetetlen nap lesz a kórus számára. Az Országos Német Önkormányzat ének-zenei tagozata által kiírt minôsítô hangversenyen vettünk részt Csepelen. Ez az aktív kórusoknál három évenként esedékes, s ilyenkor ismert, jó nevû szakemberekbôl álló zsûri elôtt kell számot adni a kórus tudásáról. A kihívást fényesen teljesítettük, hiszen a létezô legmagasabb elismerésben, a Rozmarin-díjban részesültünk. (Az Asszonykórus ugyanekkor Dicséretes Arany elismerésben részesült.) Ez az elismerés jogot ad arra, hogy ôsszel részt vehetünk az Ajkán megrendezésre kerülô országos fesztiválon is. A befektetett munka tehát meghozta gyümölcsét. Úgy gondoljuk, hogy most is sikerült szeretett községünk jó hírnevét öregbíteni. A kórus felé megnyilvánuló községi támogatást így is szeretnénk megköszönni. Horváth István kórustag

17

Szívvel-lélekkel Szentivánért Két civil szervezet küzd Pilisszentivánon a község legnagyobb egyesülete címért: a nyugdíjas egyesület és a sportkör is magáénak tartja ezt a megtisztelô, bár sok lényegi vonzattal nem járó címet. Nem kívánunk e kérdésben állást foglalni, de annyi mindenképp hihetônek tûnik, hogy a civil rendezvények közül a sportkör mérkôzései vonzzák a legtöbb olyan látogatót, akik amúgy nem tagjai az egyesületnek. Sajnos a labdarúgó szezon legutolsó fordulója már lapzártánk utánra esik, ezért nem tudunk cikkünkben átfogó képet adni a szentiváni sportolók eredményeirôl – erre következô számunkban igyekszünk sort keríteni –, de ígéretünkhöz híven addig is bemutatjuk a sportegyesület tevékenységét

Aligha lehet jobb alkalmat találni egy futballegyesület hiteles bemutatására egy meccs elôtti, alatti és utáni pár óránál: hiszen ilyenkor a játékosok mindegyike úgy hajt, ahogy igazán hajtja a lelkiismerete; az edzôk indulatait és gesztusait a téttel bíró mérkôzés pillanatnyi összképe motiválja, ráadásul jelen vannak a focisták objektív és szubjektív bírálói is: a játékvezetôk és a lelkes hazai szurkolók. Nem is dönthettünk volna hát jobban, amikor úgy gondoltuk, hogy egy délutáni meccs alkalmával igyekszünk betekintést nyerni a szentiváni focisták egyesületi életébe, hiszen ilyenkor mindenki jelen van, aki számít a sportkörben, mindenkinek van véleménye a „fiúk” teljesítményérôl, és eléggé fût a meccsláz mindenkit ahhoz, hogy hangot is adjon e véleményének.

Amíg a pályán a helyi focisták küzdenek a vendégcsapat két vállra fektetésével, elfogadjuk Brandhuber Ádám egyesületi elnökhelyettes kalauzolását, segítségével ismerkedünk meg a törzsszurkolók egy részével is – legalábbis azokkal, akik figyelmét egy bemutatkozás idejére el lehet terelni a játéktól... Hálás és láthatóan hozzáértô közönséget tudhat magáénak a szentiváni focicsapat: kijár ugyan néha egy-két beszólás a bírónak vagy a partjelzônek, vitára okot adó döntések esetén, de durvaságnak nem halljuk nyomát, sôt az ellenfél is tapsot kap olykor – ahogy a hazai játékosoknál sem marad szó nélkül, ha komolyabb hibát követnek el. Nem is csoda ez – tudjuk meg Brandhuber Ádámtól –, hiszen a csapat maga is nagyon nagy jelentôséget tulajdonít a fair play-nek, a becsületes játéknak, erre tradicionálisan igen sokat adnak. Hangsúlyozza, hogy a meccsen látható nézôk száma nem mérvadó – hetven-nyolcvanan, ha lehetnek –, hiszen látogatásunk alkalmával épp egy elmaradt mérkôzést pótolnak be, munkanapon, márpedig ilyenkor a munkaidô miatt sokan nem tudnak eljönni azok közül, akik pedig hétvégén mindig a pálya körül szurkolnak a csapatnak. Kijárnak a fiatalok is – akik jórészt maguk is rúgják a lasztit –, hiszen itt tanulhatnak a felnôtt játékosoktól –, de járnak sokan a szülôk, sôt nagyszülôk korosztályából is, alighanem azért, mert úgy gondolják, hogy jó itt együtt lenni. Fontos hagyomány, hogy a csapat önmagától épül, évtizedek óta magas taglétszámmal és támogatottsággal rendelkezik; kalauzunk szerint a helyi egyesületek programjai közül a legtöbb embert is az ô meccseik mozgatják meg. Senki sem pénzért, hanem szívvel-lélekkel, lelkesedésbôl játszik, ráadásul azoknál, akik ide akarnak igazolni, alaposan figyelembe veszik az emberi tulajdonságokat is, tehát olyan ember nem maradhat itt meg sokáig, aki nem felel meg valamilyen közkívánalomnak. Csak az focizik a felnôtt csapatban, aki azért van itt, mert szeretne a községért valamit tenni, így azokat az alap-

elveket is, amik Szentivánra, mint „bezzegfalura” jellemzôek, talán épp a sportegyesület testesíti meg leginkább – vallja Brandhuber Ádám. Amikor a konkrétumokra tereljük a szót, megtudjuk, hogy az egyesületnél jelenleg két szakosztály van, egyik a labdarúgóké – akiknek vezetôje a meccs alatt megszólíthatatlan, a pálya minden mozzanatát feszülten figyelô Víg Szilárd –, a másik pedig a 60-70 fôt számláló turista szakosztály, ifj. Hegyeshalmi Ferenc vezetésével. A futball szakosztályon belül három embert alkalmaznak díjazás fejében: egyikük gondnoki feladatokat lát el – ô mossa a mezeket, nyírja a pálya füvét és tartja rendben az öltözôt –, ketten pedig edzôsködnek, hetente átlagosan 4x4 órában. Az egyesület évi kilencmilliós összegbôl gazdálkodik, ebbôl nagyságrendileg öt és fél-, hatmilliót ad az önkormányzat, a maradékot pedig bérleti díjakból, adófelajánlásokból és más forrásokból teremtik elô. Az igazolt, aktív játékosok száma eléri a kétszázat: a felnôtt csapaton és az öregfiúkon felül élnek az utánpótláskategóriák is, a legkisebbek U7-es korcsoportjától egészen az U19-es kategóriáig. Meglehetôsen fontosnak tartják az egyesületnél az utánpótlás-nevelést is – ezt már a csapat egyik hajtómotorjától, Molnár Istvántól tudjuk meg, aki amellett, hogy játszik a felnôtt csapatban, az ifjúsági játékosokkal is foglalkozik, kollégájával, Perger Györggyel megosztozva a teendôkön és a korcsoportokon. Mint meséli, körülbelül száz gyereket foglalkoztatnak a sportkörben, az ifi csapatba például télen egyszerre hét játékost is igazoltak, aminek meg is lett a hatása: bár még kell egy kis idô, hogy csapattá érjenek, de a tavaszi szezon már így biztató. Áprilisban például zsinórban három jó mérkôzésük is volt: kétszer gyôztek, egyszer pedig döntetlent játszottak a tabella második helyén álló csapat otthonában. De nem is az a mérvadó, hogy milyen ügyesek a játékosok – véli Molnár István –, csak az a lényeg, hogy minél többen sportoljanak. Márpedig ha a község 750 gyerekébôl ennyien fociznak a helyi sportkörben, az már nagy eredmény egy falu életében – és ezt még szeretnék növelni is! Éppen ezért járnak óvodába, alsó tagozatos osztályokhoz is focit tanítani, illetve foglalkoznak lányokkal is – ôk egyelôre a fiúkkal vegyesen játszanak, de elegendô létszám esetén nem kizárt, hogy valamikor belôlük önálló csapat is lehet. És hogy hogyan teljesítettek Hajrá Szentiván! a magunk mögött hagyott évadban az egyesület felnôtt és utánpótlás focistái? Ígérjük, következô számunkból ezt is megtudhatják!

Solymári állatorvosi és homeopátiás rendelô Solymár, Terstyánszky út 120. (PEMÛ Pilisszentiván felé esô csarnokának sarkával szemben) Kedd, csütörtök: 14-19 Szombat: 09-12 dr. Molnár Attila 06-30-964-2160, 06-26-360-919

18

KÖZÉRDEKÛ INFORMÁCIÓK  MENTÔK: 104 és 330-188  RENDÔRSÉG 107 és 330-130  TÛZOLTÓSÁG - POLGÁRÔRSÉG 105 vagy 06-20-9605-680  ORVOSI ÜGYELET: Pilisvörösvári mentôállomás (este 19 és reggel 07 óra között valamint hétvégén és ünnepnapokon) Telefon: 330-360  ORVOSOK RENDELÉSI IDEJE: Nádor Emese dr. Hétfô: 13-17 Kedd: 08-12 Szerda: 13-17 Csütörtök: 08-12 Péntek: - páros héten 13-17 - páratlan héten 08-12 Molnárné Rozs Ildikó körzeti ápoló Vajay-Bencsik Melinda Telefon: 367-963; 06-20- 9420-373 Gábeli Márta dr. Hétfô: 08-12 Kedd: 13-17 Szerda: 08-12 Csütörtök: 13-17 Péntek: - páros héten 08-12 - páratlan héten 13-17 Kissné Aknai Marika Telefon: 367-964; 06-30-3083-100  FOGÁSZAT: Szabó Ildikó dr. Rajkai Ferencné Julika Hétfô: 08-14 Kedd: 14-20 Szerda: 08-14 Csütörtök: 14-20 Péntek: 08-14 Telefon: 367-988  CSECSEMÖ TANÁCSADÁS: Csehné Bencsik Mariann Gábeli Márta dr. Hétfô: 12-13 Balog Ildikó Nádor Emese dr. Csütörtök: 12-13  TERHES TANÁCSADÁS: Csehné Bencsik Mariann Balog Ildikó Kedd: 08.30-10.30  GYEREKORVOS TANÁCSADÁS: Borovszky Éva dr. Minden hónap 3. szerda: 09.30-11  GYÓGYSZERTÁR: Ureusz Patika Szabadság út 14. Hétfô-péntek 08-17  POSTA Hétfô, csütörtök, péntek: 08-16 Kedd: 08-14 Szerda: 08-18

A Napforduló Fesztivál

Anyakönyvi hírek

– tervezett programja – Június 17. (csütörtök) – helytörténeti kiállítás a Községháza házasságkötô termében (megtekinthetô június 27-ig) – további programok a tóparton: 17.00 - biciklis felvonulás, 18.30 - gitáros ifjúsági zenekar, 19.30 - sváb dalok, 20.00 - térzene – Szentiváni Fúvósok, 21.00 - Érdi Gabriella és a vonósok, alatta tûzgyújtás a tavon; közben folyamatosan: fáklyás gyermekrajz kiállítás a tó körül. Június 18. (péntek) – filmklub (Elízium Sörkert) Június 19. (szombat) 08.00 - Sárkányhajók a tavon, 09.00 - futás a tó körül 14.00 - Sárkányhajó verseny a tavon 15.45 - a Trambulin Színház: Boszorkányos Tivornya c. gyermekprogramja (Tájház) 16.30 - Gyülekezô a Tájháznál 17.00 - Indulás a Kuczmag-rétre (Bánki D. u. vége) 17.30 - Szentiváni Fúvósok koncertje 18.00 - Nyitóbeszéd, díszpolgári cím átadása 18.15 - Szentiváni Nyugdíjas Egyesület mûsora 18.35 - Pilisvörösvári Énekkar „Apácashow” 18.55 - Cédrus Táncegyüttes 19.15 - Szentiváni Tánccsoport 19.45–20.30 - fômûsor: Illényi Katica fellépése 21.00 - Pilistaler Echo, tûzgyújtás A rendezvények ideje alatt további változatos programok – tûzzománc-készítés, szövés, fonás, nemezelés, ügyességi játékok, társasjátékok, fafaragás – várják a gyermekeket és az érdeklôdô felnôtteket. Június 22. (kedd) – B. Petô Mária ikonkiállítása, valamint kortárs képzômûvészek kiállítása és vására a Polgármesteri Hivatalban, a Budapesti Képzômûvészeti és Kereskedelmi Kft. rendezésében. B. Petô Mária ikonkiállítása június 29-ig tekinthetô meg. Június 23. (szerda) 18.00 - Szántai Lajos elôadása (Gyémánt étterem) Június 24. (csütörtök) – templomi koncert – Bakos Kornélia és a Pilisszentiváni Vegyeskórus Június 25-26. (péntek-szombat) – Rock a Villa Körül Fellépôk: 25-én a ZAT (19.00), a Crazy Fake (20.30), az Abszolút Hallás (22.00) és a Napfény Presszó (23.30); 26-án a Frankzafka (19.00), a Santeria (20.30), a MédiaKontroll (22.00) és a Timur Lenk M.G. (23.30)

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönjük mindazoknak, akik Türkösi Vilmos temetésén részt vettek, sírjára virágot helyeztek és fájdalmunkban velünk éreztek. A gyászoló család

GYÁSZ május 15. Horváth Erzsébet (Türkösi Ottó özvegye), szül.: 1940. 05. 23. május 16. Katona László Elemér (Kanóczki Noémi élettársa) szül.: 1967. 12. 28 május 18. Türkösi Vilmos (Radosai Teréz férje) szül.: 1925. 06. 12. május 29. Schwartz Anna (Marlok István özvegye) szül.: 1915. 04. 27.

NÁSZ május 14. Pataki Barbara Tímea – Dancs Tamás május 14. Várkonyi Rita – Czimler Tamás május 22. Sas Melinda – Gulyás Endre május 22. Plutzer Anna – Baisánszki Csaba június 6. Radnai Klára – Telek Csaba Gergely

ÚJSZÜLÖTTEK május 5. – Wittmann Vilmos (Mahler Judit – Wittmann Péter) május 9. – Szarka Nóra (Izsák Beáta – Szarka Dénes) május 10. – Brandhuber Izabella (Árkai Henrietta – Brandhuber Attila) május 12. – Schrick Nina (Szántó Amina – Schrick János) május 24. – Édes Dániel Domonkos (Fejes Tünde – Édes Levente)

{|

Gyereknapi program a futballpályán Május utolsó vasárnapja 1950 óta a gyermekek napja, ezen a napon minden róluk szól, nem mintha az év többi napján nem ôk jelentenék a legtöbbet a családok számára. Nagycsaládos egyesületünk a sportegyesülettel karöltve igyekezett mindent megtenni, hogy a gyerekek igazán jól érezhessék magukat. Segítségül hívtuk az óvó néniket, a tûzoltókat, az íjászegyesületet, Menráth Rékát és a Varázskô Kft. kôfaragóit, valamint a szentiváni lovarda segítôit. Mindenki örömmel vállalta a felkérést és fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy minden kicsi és nagy a lehetô legjobban szórakozhasson. A rendezvényre felajánlást kaptunk Feigel Tamástól, Markos Ferenctôl, a Grafit Pencil Nyomda Kft-tôl és a Fiat Preisz-tôl. Korok Fatime, a rendezvény motorja maga köré gyûjtötte a legügyesebb kezû óvó néniket, nagycsaládos anyukákat, valamint Varjas Andit és Ponta Enikôt, így egész nap változatos kézmûves foglalkozásra nyílt lehetôség. Nem maradtak el a szellemes ügyességi és logikai játékok sem. A nemrégiben alakult íjászegyesület komoly szakértelemmel oktatta a vállalkozó szellemû íjásztanoncokat és segítségükkel lehetett a rovásírás rejtelmeibe is betekinteni. Bohócaink sorra készítették a lufi csodákat, azoknak a gyerekeknek, akik elegendô pecsétet gyûjtöttek a különbözô állomáshelyeken. Molnár István, a gyerekcsapat edzôje a mûfüves pályán tesztelte a fiatal labdarúgókat. Aki szeretett volna pillangóvá, vagy tündérré változni az arcfestés után megtehette, hiszen Barbi és Patrícia kezei alatt valóságos csodák születtek. A gyerekek azt is nagyon élvezték, hogy felülhettek és mehettek egy kört a tûzoltóautóval, és ezúttal mi sem kaptuk fel a fejünket, amikor megszólalt a szirénaszó. Senki nem térhetett haza üres kézzel, a pecsétgyûjtô lapok megteltek, így választani lehetett a zsákbamacska csomagból, de a legkiválóbbak oklevelet is kaphattak. Megint elkápráztatott minket Sólyom Roland és csapata is, hiszen nagyon finom ebédet varázsoltak számunkra. Délután még megnézhettük a fiatal harcmûvészek bemutatóját, de a hirtelen támadt vihar 15 órakor elmosta a Grimask Színház elôadását. Az idôjárás sajnos nem adott módot a méltó befejezéséhez, de reméljük, hogy jövôre ugyanitt találkozunk. Grégerné Papp Ildikó

Sikeres koncertek a Vegyeskórus mögött

Schwarzkollm, Marienkirche

(Cikk a 16. oldalon) Rozmarin-díjasok

Asszonyaink Csepelen Városnézésen Drezdában Fejes Anita és Tácsik Zoltán

Fôzôverseny a tájházban

Ketten a zsûribôl

(Cikk a 12. oldalon) Hadfi Róbert galambot süt

Bándi István, Rezsnák Miklós

Solymosi Attila, a borverseny gyôztese