SZENT BENEDEK, A BÉKE HÍRNÖKE EGÉSZ EURÓPA SZÁMÁRA!

A MA GY A R B E N CÉ S KO N GRE GÁ CIÓ T Á J É KO ZT A TÓ LA P J A

VI. évfolyam 2. szám 2004. nyár

SZENT BENEDEK, A BÉKE HÍRNÖKE EGÉSZ EURÓPA SZÁMÁRA ! Sokat hallunk mostanában hazánk, a Magyar Köztársaság csatlakozásáról az Európai Unióhoz. Újra időszerűnek tartjuk VI. Pál pápa negyven éve kelt apostoli levelét, melyben Szent Benedek atyánkat Európa védőszentjének nyilvánítja, azért hogy „amint egykor a keresztény hit világosságával szétszórta a sötétséget és szétosztotta a béke ajándékait, segítse most is Európa ügyét, s közbenjáró imájával segítse, hogy erősödjék napról napra.” Szerk.

ÖRÖK EMLÉKEZETÜL! A béke hírnökének, az egység megteremtőjének, a kultúra mesterének, legfőképpen pedig a keresztény vallás hirdetőjének és a nyugati szerzetesség atyjának nevezik teljesen megérdemelten Szent Benedek apátot. Ő abban az időben, amikor az elöregedett Római Birodalom összeomlott, s amikor úgy látszott, hogy Európa egyes vidékei sötétségbe zuhannak, mások pedig még járatlanok voltak a magasabb civilizációban és a spirituális javakban, töretlen erejének állandó megfeszítésével véghez vitte, hogy mintegy új hajnal ragyogott föl ennek a földrésznek. Ugyanis kereszttel, könyvvel, ekével, legfőképpen önmaga és fiai által elvitte a keresztény műveltséget azoknak a népeknek, amelyek a Földközi-tengertől Skandináviáig, Írországtól a lengyelek földjéig elterülő területeket lakják. A kereszttel, azaz Jézus Krisztus törvényével erősítette meg és gyarapította a magán- és a közélet intézményeit. Meg kell emlékeznünk az „Opus Dei”-ről is, vagyis az imádság meghatározott időben történő rendszeres végzéséről, amellyel megtanította, hogy az emberi társadalomban igen nagy jelentősége van az istentiszteletnek. Így tehát megszilárdította Európának azt a szellemi egységét, amelyben Isten egy népének tudták magukat a nyelvben, fajban, természetben különböző nemzetek. Ez az egység lett, ennek a nagy Atyának a fegyelmét követő tanítványai, a szerzetesek hathatós igyekezetével, a középkornak nevezett korszak különleges jegye. Ezt az egységet, amely Szent Ágoston szerint „minden szépség foglalata”, s amely a dolgok gyászos fordulata következtében szétszakadt, kísérlik meg napjainkban helyreállítani mindazok, akik jóakarattal vannak megáldva.

SZÁMUNK

TARTALMÁBÓL

• Beszélgetés Dénesi Tamással

• Az újkorból kiinduló eszmélkedés szerzetesi életünkről – Elréd atya írása

• Beszámoló a Cultura Nostra történelmi versenyről

• A pannonhalmi ballagáson elhangzott beszédek

• Tricollis Cuvée – termékismertető 1 PANNO

• In memoriam Blazovich Ágoston OSB • Beszámoló a Győrszentivánon megrendezett Családnapról • Hírek, beszámolók egyes házainkból

Könyvvel, vagyis az értelem művelésével őrizte meg és hagyományozta tovább nagy gonddal ez a tiszteletreméltó pátriárka, akinek a nevét és életerejét annyi monostor kapta, az irodalom régi alkotásait akkor, amikor a szabad művészetekre és tudományokra sötétség borult, s szorgalmasan művelte a különböző tudományokat. Végül ekével, azaz a földműveléssel más dolgokat is felhasználva termőfölddé és virágzó kertekké változtatta az elhagyatott és puszta vidékeket. Az „ora et labora” értelmében összekapcsolta az imádságot a kétkezi munkával, s ezzel magasra emelte az emberi munkát. Méltán nevezte tehát XII. Piusz pápa Szent Benedeket „Európa atyjának”. A földrésznek a népeibe beoltotta annak a helyes rendnek a szeretetét, amelyre társadalmi életük épül, és az erre a rendre való törekvést. Elődünk ezután azt kérte, hogy e kiváló férfi könyörgésére segítse Isten azoknak a kezdeményezéseit, akik ezeket a népeket az igaz testvériség kötelékével igyekeznek összekapcsolni. Ennek szerencsés megvalósulását kívánta teljes lelkéből XXIII. János pápa is a rá annyira jellemző aggódó szeretettel. De mi magunk is nagyon helyeseljük azokat a terveket, amelyek arra irányulnak, hogy elősegítsék Európa népeinek az egységét. Ezért szívesen engedtünk azoknak a kéréseknek, amelyeket Európa különböző részeiből bíboros atyák, érsekek, püspökök, rendek és szerzetes-kongregációk legfőbb elöljárói, és a világi rendből való kiváló férfiak igen sokan intéztek hozzánk, hogy nyilvánítsuk Szent Benedeket Európa védőszentjévé. Ezen égi oltalom nyilvános kihirdetésére kiváló alkalom nyílik számunkra akkor, amikor Monte Cassino templomát, amely 1944-ben, az egész világon dühöngő háború során elpusztult, de a legyőzhetetlen hit újjáépítette, a Boldogságos Szűzanya és Szent Benedek tiszteletére ma újra fölszenteljük Istennek. Szívesen tesszük ezt, ebben is több elődünket követve, akik a századok folyamán maguk szentelték fel a hitnek és a monasztikus életnek ezt a Szent Benedek sírja miatt oly híres székhelyét. Támogassa hát szándékunkat ez a kiváló égi szent, és amint egykor a keresztény hit világosságával szétszórta a sötétséget és szétosztotta a béke ajándékait, segítse most is Európa ügyét, s közbenjáró imájával segítse, hogy erősödjék napról napra. Tehát a Szertartások Szent Kongregációjának megkérdezése után biztos tudással, érett megfontolással és apostoli hatalmunk teljességével ezen levelünk hatályával Szent Benedek apátot Istennél egész Európa legfőbb égi védőszentjének tesszük meg és nyilvánítjuk, és megadjuk neki mindazt a tiszteletet és liturgikus kiváltságot, amely méltán illeti meg az egyes helyek legfőbb védőszentjeit. Minden más ezzel ellentétes intézkedés hatályát veszti. Kimondjuk, elhatározzuk, elrendeljük, hogy ez a levél legyen és maradjon mindig jogerős, érvényes és hatékony; érje el és tartsa meg teljesen és hiánytalanul hatását; jelenleg és a jövőben teljes mértékben támogassák mindazok, akiket illet és akiket illethet. Így kell helyesen ítélni és határozni. Mostantól fogva érvénytelen és hiábavaló mindaz, amit, bárki, bármilyen tekintéllyel, tudva vagy tudatlanul másképpen, ezen felül megkísérelni merészelne. Kelt Rómában, Szent Péternél, a Halász gyűrűje alatt, az 1964. év október havának 24. napján, pápaságunk második évében VI. Pál pápa Miksa atya fordítása

Komondi István:

PANNONHALMA – VÁR Nyitva a kapunk, minden fáradt vendég Asztalunkhoz ülhet, ki jó szándékkal Útjáról pihenni házunkba tér meg

Ez a szeretet háza, a fizetség A hála, a jó szó, s viszitek hírét: Várunk titeket, itt mindenki vendég

Vesd le csizmád, oldd meg ruhád, lábad Megmosom, otthon, barátok között vagy Fegyvered rakd le, magaddal be ne hozd

Vándor! Az esti tűz mellett mondd el Mi indított, hová mész, miért, merre Ha késő van, pihenj le fekhelyedre

Asztalt terítek neked, lehetsz gazdag, Lehetsz szegény, egymás mellé ültetlek Benneteket, hogy mást is megismerjél

Kora reggel útra kelsz, az asztalon Egy szegetlen kenyeret találsz, vidd el Szegd meg, és jusson minden éhezőnek

2

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG AZ ÚJKORBÓL KIINDULÓ ESZMÉLKEDÉS SZERZETESI ÉLETÜNKRŐL I. A XVI. században kezdődő újkor hatása a nyugati szerzetesség történetében a mai napig meghatározó. 1. A Szent Benedek Regulájában még egységben lévő két elv között feszültség keletkezett, az „amori Christi” (Krisztus szeretetének) és az „operi Dei nihil praeponere” (az istenszolgálatnak semmit elébe ne tégy!) egysége megtört. Az újkori világkép általánossá válása kongregációnkban igazában csak 1802 után kezdődött. A visszaállítás után még a 18. században szokásos napirend volt érvényben, a teljes zsolozsmát mondták a megszokott időkben. A lelkipásztoroknak és az egyre több kiképzett tanárnak ez megoldhatatlan feszültséget okozott. Negyven évvel később már a zsolozsma közös végzésének értelme is kérdés lett sokak számára. 2. A fizikai munkát egyre inkább szellemi munka váltotta fel. Megnőtt a misszió szerepe Amerika felfedezésével. A térítés alapja a kiépülő katolikus iskolarendszer lett, ami részben ellenhatása volt a kiváló protestáns iskoláknak. Szent Ignác és nyomában sok rendalapító a misszió és a tanítás érdekében szüntette meg a közös zsolozsmázást. 3. A kora-újkort alapvetően meghatározták a katolikus és a protestáns közösségek illetve hatalmak közötti viták, fegyveres küzdelmek, így a szerzetesi célkitűzéseket is. A történészek is el szokták hallgatni, hogy aki katolikusnak vagy protestánsnak született, az évszázadokon át egy politikai szövetségrendszer tagjává lett. Ez volt az igazi alapja a „vallásháborúknak”. Az is ritkán hallott igazság, hogy a protestáns államokban a katolikusok üldözése sokkal erőteljesebb volt, mint a katolikus uralkodók protestáns ellenessége. Gondoljunk arra, hogy Anglia rabszolgákká alázta az ír katolikusokat vagy Svédországban a katolikus vallást betiltották. Ez a tény azonban nem mentheti fel a „katolikus” erőszak tárházát. A bencés rendet alapvetően a „türelmes” típusú szerzetességnek jellemezték 18-19. században. Ez ad lehetőséget arra, hogy céljaink közé – vatikáni biztatásra is –felvegyük az ökumenizmust, hogy a múlt sebeit igyekezzünk begyógyítani. Rendünknek ez a legfontosabb „politikai” küldetése, ezzel szolgálhatjuk a nemzeti egység kialakulását. A barokk kor támasza a jezsuita rend volt, amely még a középkorinál is jobban összefonódott a rekatolizációt szorgalmazó katolikus hatalommal. A kora-újkor végét egyértelműen jelzi a jezsuita rend feloszlatása (1773). A felvilágosodott abszolutizmus nem tűrte a Rómától függő, számára túl önálló rendi szervezetet és annak önérvényesítő erejét. A püspököket a király nevezte ki, a szerzeteseknél pedig választás volt, ezért is növelték az uralkodók a püspökök hatalmát a katolikus országokban. Az abszolutista teológia haszontalannak tartotta a közös zsolozsmázást, a szerzeteseket a munkakörükből ítélte meg, ez a szemlélet Magyarországon még mindig erős. 4. Az újkorban mást jelent a papi vagy tanári szolgálatban élő szerzeteseknek az engedelmesség és a szerzetesi életalakítás, mint a kézművességre, földműves munkára berendezkedett középkori vagy ókori szerzetesnek. A késő újkori felvilágosodásnak, amely nálunk a 19. század első felében teljesedett ki, abszolút nem volt érzéke a szerzetesi meditációhoz, és ezért Pannonhalmán még a 19. század első felében is állandóan féltek – teljes joggal – az újabb feloszlatástól. Ezért is javasolták egyesek a kórusima teljes feladását, még a növendékek számára is. Meglehetősen megtéveszt bennünket, hogy minket 1802-ben visszaállítottak, mert ekkoriban kezdődött Németországban a kolostorok sorozatban való feloszlatása. Ha a világi és az egyházi történelmet nem szemléljük egységben, akkor nagyon téves véleményt alakíthatunk ki magunknak. Eldönthetetlen kérdés: ha 1849-ben a szabadságharc győz, akkor megmaradhatott volna-e rendünk, megmaradhattak volna-e iskoláink, ha igen, akkor milyen formában? A tanítás és főként a 20. század közepétől meglévő új munkakör, a pannonhalmi, majd később a győri diákotthoni munka olyan új életmódot hozott magával, amely éppúgy feszültségben áll a szerzetesi életformával, mint a plébánosi életmód. A pap a keresztény népnek van elkötelezve, a diákotthoni nevelő a diákoknak és szüleiknek. Bennük látja elsősorban az „amor Christi” megvalósítását. Így nem csak az apáttól vagy más elöljárótól függnek ezek a szerzetesek. Melki élményem: a kórusimádkozás közben valami megszólalt, egy szerzetes becsukta a könyvét, és kiment. Mindenki természetesnek vette. A perjel utána megmagyarázta, hogy az atya a kórházlelkész, onnan kapott hívást. A papi szolgálat vállalása az „amor Christi” nevében „felülírta” az „opus Dei” kötelességét. Ugyanez történik sokszor a kollégiumban is. A kollégiumi és lelkipásztori munkának ugyanakkor megvan az a komoly veszélye, hogy távol kerülünk a szerzetesi közösségtől és eszményektől. 3 PANNO

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG

II. A 20. és a 21. századból fakadó új kérdések A 20. század legjelentősebb egyházi reformja a liturgiából és a biblikus teológiából indult ki, ebben jelentős szerepe volt a bencéseknek is. A 19. század második felében demokratikusabbá váló államok már nem határozták meg a szerzetesek életét, ez a liturgikus fellendülés társadalmi háttere. Magyarországon a komoly változások az I. világháború után indultak el, a társadalmi helyzet már lehetővé tette a monasztikus életről és a liturgiáról való gondolkodást a munkaterületek (iskola, plébánia, gazdaság) meghagyása mellett. Gimnáziumainknak is köszönhettük, hogy 1950 után a kommunizmusban is fennmaradt a rendünk. Pannonhalmán a diákság létszáma azonban a tervezettnek legalább másfélszerese lett, mert csak nyolc katolikus iskola maradhatott meg, ez a tanári és kollégiumi munkát, illetve a szerzetesi életet alapvetően megnehezítette. A 20. század legfontosabb egyházi eseménye a II. vatikáni zsinat. Egyházi, szerzetesi gondolkodásunknak ez kellene, hogy legyen az alapja. Nem az ókor vagy a középkor és nem is az ifjúságunk. A régi időket hangoztatók általában ezzel az alapvető ténnyel nincsenek tisztában. Mondjuk ki nyíltan: sokszor nem a zsinat tanításából kiindulva gondolkodunk, illetve gondolkodnak rólunk. A monasztikus szerzetesekre vonatkozó egyházi törvények alapja egyértelműen Szent Benedek Regulája (665., 667. kánon). A monostorban való lakás kötelezettségéről és olyan klauzúra létesítéséről van szó ezekben a törvényekben, amelynek egy részébe nem mehet be senki a rendtagokon kívül. Ezt az elvet Konstitúciónk is kimondja (115. pont). Jellemző azonban az is, hogy az immár kb. húsz éve megszületett „új” egyházi törvénykönyv a miszszió tárgykörben foglalkozik a katolikus neveléssel, vagyis a zsinati tanítás szerint a nevelés alapvetően lelkipásztori feladat, ez tipikusan újkori gondolkodásra vall. Számunkra a másik jelentős dátum: 1989–1990, a rendszerváltás. A legfontosabb feladatunk a jövőnknek a II. vatikáni zsinat tanítása alapján való átgondolása; ez alapján az ősi és az újkori, sőt a legújabb kori hagyományt egyaránt józan kritikával kell nézni, hogy „hűek legyünk az evangéliumhoz”, hogy „megértsük az idők jeleit” (VII. eucharisztikus kánon). Nemcsak az ókori vagy középkori, hanem a késő-újkori, valamint a kommunizmus előtti és alatti gondolkodást is felül kellene vizsgálni. Nehéz elhinni, hogy míg a rendszer alapvetően rossz volt, addig a bencés élet tökéletes, mai fiatal számára is példaadó. Ha a II. vatikáni zsinatból indulunk ki, akkor egyszerre valljuk a monasztikus struktúrára való áttérést, a bencés gondolkodás három alapelvét: a regula, az apát, a monostor egységét, illetve az újkori feladatok vállalását, és e kettőből való feszültségeket. A mérték megtartása a lényeges, nem lehet minden igényt teljesíteni, mert akkor belátható időn belül semmilyen igényt nem tudunk teljesíteni. A liturgikus szabályoknál sokkal fontosabbak az egyháznak ránk vonatkozó törvényei. Az egyházi törvényeknél is lényegesebb az evangélium és annak hármas alaptörvénye: az isten- és emberszeretet, illetve az ellenségszeretet. Nagy Szent Gergely szerint már Szent Benedek is átélte a törvény és a szeretet ellentétét, ezt fejezi ki Benedek és Skolasztika találkozásának híres jelenete. Figyelembe kell vennünk a 21. század kihívásait. A társadalomban soha nem volt olyan nagy változás, mint a zsinat óta eltelt emberöltőben, a fogyasztás, az informatika és a média által uralt világban. A változás egyre gyorsul. Nem hiszem, hogy nagyot tévednék, ha megjósolom: 15 éven belül újabb zsinat fog válaszolni a társadalmi kihívásokra, illetve az egyre égetőbb tisztázatlan egyházi kérdésekre. Megfontolt változtatásokra szükség van, mert egyrészt az előző rendszer nem engedett teret a zsinati elvek megvalósításának, másrészt a világ és az abból jövő fiatalok nagyon megváltoztak. A népénekes, „hozsannás” lelkiség ma már nem vonzza a középkorúakat, még kevésbé a fiatalokat. III. Mi lehet a közös bencés eszmeiség? A monasztikus kongregáció vízióját támogatom, de mivel jelenleg függő házakból áll a kongregációnk, ezért még eléggé eltér helyzetünk más kongregációkétól. A szervezeti átalakítás ugyanakkor nem csodaszer. Gondolkodásunktól függenek tetteink. Egyértelműen kell látnunk, hogy a bencés szerzetesség önálló hivatás. Nincs tanítási fogadalmunk, sose voltunk újkori értelemben tanítórend. A ránk vonatkozó egyházi törvények alapján nem lehet kötelezővé tenni a papságot sem. A kis egyházmegyénk ellátása azonban kötelességünk, a papság ugyanúgy ősi szolgálatunk, mint a kódexmásolás vagy a tanítás. Új utakat kell itt is keresnünk, például nős diakónusok bevonását és az egyházközségek közötti együttműködés szorgalmazását. A 21. században ne állítsuk szembe az ősi monasztikus szerzetesi elveket és gyakorlatokat az újkori szerzetesség eszményével. Mindkettőt kritikusan elemezzük a II. vatikáni zsinat fényében, mindkettőt tartsuk értéknek. A kettő kiegészítheti egymást, noha tagadhatatlanul ellentétek is feszülnek köztük. A zsinat is egyszerre hangsúlyozza a sajátos szerzetesi karizmákhoz való visszatérést és az evangelizáció, a misszió fontosságát. A zsolozsmát ezért kell a nép (diákok, lelkigyakorlatozók, idősebbek) számára is nyitott, megnyerő módon végezni. A demokratikus változások közösségünkre való helyes alkalmazása nélkülözhetetlen változás. A hagyományos engedelmességre alapozó egyházi szemlélet csak szidni tudja a mai fiatalokat, miközben önmagával szemben elnéző. A közösségben megtapasztalható elevenítő Lélek és a személyre szabott, értelmes munka adhat csak jövőt egy közösségnek. A bencés rendnek különösen is megszívlelendő feladata az ökumenizmus, hogy a kora-újkori vallási, politikai gyűlölet helyébe a türelem és békesség lépjen. A vallási türelem alapja a zsinati alapelv: a lelkiismereti szabadság tiszteletben tartása fontosabb még az igazságnál is. Illetve a keresztény igazság egy személy, Jézus Krisztus titka. Ő mi üdvösségünk a hitet, szeretetet ébresztő Lélek által. A titok megélése csak az önmagunkra vett kereszt fényében, és a múltunkat józan kritikával tanulmányozó, az idők jeleit megérteni akaró egyházképben válik kovásszá. Elréd atya 4


A PANNONHALMI SZEMLE 2004/2. (nyári) számának témája:

NYÁRI PROGRAMOK PANNONHALMÁN

polisz / politea Szent Ágoston: De excidio urbis Romae Hausmann Jutta: „Keressétek a város javát” – gondolatok Jer 29-hez; Wiliem Flusser: Az új urbanitás; Dariusz Aleksandowicz: A katolikus vallás és a közép-kelet-európai nacionalizmusok; Robert T. Cornelison: Tér, teológia és az amerikai politika Fogarasi György: Metropolisz/nekropolisz: Baudlaire Párizsa, Benjamin passzázsai; Gelencsér Gábor: A film városa – a város filmje; Gyöngyössy Márton: Az isztambuli Zeyrek Kilise Camii – Konstantinápoly egykori főmonostora és temploma; A. Giacometti interjúrészletek; Perneczky Géza Giacomettiről; Schein Gábor: Traditio – folytatás és árulás; B.P. Gadamer olvasatáról Philippe Vallin: Teológiai megfontolások Mel Gibson Passió című filmjéről; Rigó Máté: Struktúra vagy kaleidoszkóp? Varga Mátyás: Kettőről az egyre – regulameditáció Takács Zsuzsa, Beney Zsuzsa és G. István László versei FRISS SZÁMAINK MINDIG MEGTALÁLHATÓK a nagyobb budapesti és vidéki könyvesboltokban. MEGRENDELHETŐ A SZERKESZTŐSÉG CÍMÉN: 9090 Pannonhalma, Vár 1.

(e-mail: [email protected]),

június 18. Placid atya vasmiséje, Iréneusz és Boldizsár atya gyémántmiséje június 28-július 2. és augusztus 13-19. Gregorián kurzusok július 8-11. Oblátus lelkigyakorlat július 11. Szent Benedek ünnepe július 12-16. A Rákóczi Szövetség Határon Túli Kispap Tábora július 12-16. KALOT-tábor július 26-30. A Rákóczi Szövetség Történelem Tanár Tábora július 26-30. Csendélet Egyesület tábora Minden hétvégén június 19. és augusztus 15. között: érettségi találkozók

OLVASHATÓ AZ INTERNETEN:

www.osb.hu/Szemle; www.ceeol.com

augusztus 6. Albin és Henrik testvér valamint Fazakas Márton O.Praem. pappá szentelése augusztus 19. Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat ünnepi közgyűlése augusztus 20. Szent István király, a Pannonhalmi Főmonostor alapítójának és fővédőszentjének ünnepe

ÚJ KIADVÁNYAINK ANSELM GRÜN OSB Életre vezetni – A vezetés elvei Szent Benedek Regulájában (Bencés Lelkiségi Füzetek 38.) FORRAI BOTOND OSB A szabadító Jézus (Pannonhalmi Könyvek) Pannonhalmi Zsozsma II. kötet

A NYILVÁNOS LITURGIA RENDJE A PANNONHALMI BAZILIKÁBAN A NYÁRI ISKOLAI SZÜNIDŐBEN

Hétköznap 6.00 Vigília és Laudes 6.50 Konventmise 17.30 Esti szentmise a Szt. Benedek kápolnában 19.00 Vesperás

Csütörtök 6.00 Vigília és Laudes 18.40 Konventmise és Vesperás

ÚJ MUNKABEOSZTÁS

Vasárnap Othmar Amtmann OSB (Zeiselhof) eddigi munkakörei megtartása mellett a Domus Religiosa in Unterwart házfőnöke 5

6.45 Vigilia-Laudes 9.00 Népénekes szentmise 10.00 Gregorián konventmise 17.00 Vesperás


BESZÉLGETÉS

DÉNESI TAMÁSSAL

A Bencés Hírlevél előző számában adtunk hírt a Pannónia szőlőskertje címmel megnyílt időszaki kiállításról, amelyet Te rendeztél. Hogyan készült a kiállítás? Melyek voltak a munka során a legfontosabb állomások? Mit jelentett Neked e kiállítás megrendezése? Az apátsági pincészet újraindulását nagy eredménynek és nagy lehetőségnek is tekintem. A beruházás előrehaladtával felmerült bennem a kérdés, miként tudnék én e modern vállalkozásnak segítségére lenni. Az apátsági borászat múltja tulajdonképpen kötelezővé teszi – és ennek komoly reklámértéke is van –, hogy feltárjuk ezt az ezeréves tradíciót. Prefektusi és tanári munkám mellett azonban nem maradt energiám arra, hogy a pannonhalmi bencések borászati hagyománya után kutassak, mígnem Mátyás atya a Kulturális és Turisztikai Igazgatóság részéről fel nem kért e kiállítás rendezésére. A megtisztelő felkérést természetesen elfogadtam, bár láttam nehézségeit is. A jól feltárt rendtörténetnek ugyanis ez egy olyan szelete, amellyel eddig nem sokat foglalkoztak, azaz szakmailag viszonylag előkészítetlen terepen kellett gyors és kézzelfogható eredményeket elérni. A munka tehát olvasással és levéltári búvárkodással kezdődött, aminek következtében egyre-másra kerültek elő a régi dokumentumok. Amint ilyenkor lenni szokott, több váratlan esemény és önzetlen ember segítette munkámat. A tervezett kiállításról semmit sem tudva keresett meg Tóth Alajos Attila, akinek édesapja a harmincas években a fővárosi bencés borszaküzlet vezetője volt. Az első tárgyi emlékeket tőle kaptam. Cirill és Szilveszter atya búvárkodásaik során szintén több érdekes és később kiállított dokumentumot juttattak el hozzám. Az írott források mellett a gazdag fotótárból előkerült számos régi fénykép színesíti a kiállítást. A tárgyi anyag környékbeli gyűjtésére azonban már nem maradt sem időm, sem energiám, így a kiállítandó szőlészeti és borászati tárgyakat a Veszprémi Laczkó Dezső Múzeum anyagából egészítettük ki. Ebben Laczkovits Emőke, a néprajzi osztály vezetője volt segítségemre. Az írásos dokumentumok alapján kialakultak azok a csomópontok, amiket kiemelve átfogó képet adhatunk borászati múltunkról. Ezeknek a kiállítási tablókhoz készült rövid összefoglalását Csoma Zsigmond, a Magyar Bortörténeti Társaság elnöke ellenőrizte, aki kezdettől fogva lelkesen támogatta és segítette a kiállítást és érdekesnek találta annak koncepcióját is. A kiállítási tablók szövegét Lengyel Péter kiváló angol fordítása nyomán a külföldiek számára is hozzáférhetővé tettük. A tablókat Bakos Ágnes és Tihanyi Bence fotóinak felhasználásával az ADstúdió tervezte. A szép tablókat és a kiállítandó anyagot a Héjjas Pál vezette csapat installálta. Minden munkatársamnak ezúttal is szeretném megköszönni segítségét és minőségi munkáját. Mit jelentett nekem ez a munka? A történelemtudománynak egy számomra új területével, a gazdaságtörténettel foglalkozhattam, ami érdekes kihívásnak bizonyult. A gazdálkodáson belül pedig a bor és a borászat nem hagyhat hidegen egy férfiszívet sem. A kiállítandó anyagot szelektálni kellett, több olyan dokumentumot nem állíthattam ki, aminek megtalálása nagy öröm volt számomra. A sok mondanivalót röviden (ez nem mindig sikerült) és közérthetően kellett megfogalmaznom, hogy azt az átlagos látogató is megértse, tehát a turista fejével kellett gondolkodnom. A vizuális megjelenítés, az installáció és számos egyéb tényező területén nem mozgok otthonosan. Munkatársaimban bíznom kellett, hogy megértik elképzeléseimet és megtalálják a helynek, a témának megfelelő megoldásokat. Minden szempontból sokat tanultam e három hónap alatt. A Pannonhalmi Főapátság és a Rákóczi Szövetség immár harmadik alkalommal rendezte meg a Cultura Nostra történelmi versenyt, amelynek kezdettől Te vagy a fő szervezője. Miért fontos e verseny és milyen eredményei vannak? 6 PANNO


A Cultura Nostra verseny az egész Kárpát-medence területéről szólítja meg a magyar középiskolásokat. A versenyre való készületkor Pozsonytól Sepsiszentgyörgyig egy cél mozgat nagyon sok fiatalt. A tankönyvek szintjénél jóval mélyebben ismerkednek a magyar történelem egy fontos szeletével. A döntő zsűrijének tagjai minden évben megfogalmazzák, hogy a diákok többsége az aktuális témában az egyetemi szigorlaton is megállná a helyét. Jó dolog lelkes és magyar történelmet szerető fiatalokat látni. A szakmai szempontokon túl fontosak a találkozások. Tanárok és diákok ismerkedhetnek meg, barátságok születhetnek e néhány napon. Az első verseny résztvevői között ma is aktívan működik a levelezőlista. A legjobb 10 csapat jutalma többek között egy néhány napos nyári jutalomút. A versenyen szövődött kapcsolatok egy jó hangulatú, felszabadult és tartalmas nyaraláson tovább mélyülhetnek. Nem utolsó sorban fontosnak tartom, hogy a nyitott szívűek a bencés lelkiségből és Pannonhalmából is hazavihetnek valamit. Többen megfogalmazták, hogy számukra a verseny igazi célja, hogy eljussanak Pannonhalmára. A virágvasárnapi szentmisén a legtöbben részt vesznek. Tavaly egy unitárius székely diáknak különösen tetszett a liturgia. Másoknak a tihanyi alapítólevéllel való találkozás jelent maradandó emléket. Mindent egybevetve a verseny évről évre kiforrottabb lesz, és a több száz csapat jelentkezése megerősíti, hogy jó úton járunk. Ez évtől a Pannonhalmi Főapátság Levéltárának igazgatóhelyettese lettél. Miközben gratulálok a kinevezésedhez, kérlek, hogy ismertesd elképzeléseidet a levéltári munkára vonatkozóan. Nagy megtiszteltetésnek tekintem e kinevezést, hiszen világi munkatársként dolgozhatom a bencés rend messze földön híres levéltárában. Számos feladat közül csak néhányat említenék. Levéltárunk igazi értéke a középkori anyag. Ezért ez jóval nagyobb teret és publicitást kapott, mint a későbbi korok dokumentumai. A középkori oklevelek feldolgozása most is több kutatási program alapjául szolgál. A levéltár koraújkori és újkori forrásainak kutatása is sok szép eredményt hozhat. Itt nemcsak publikálatlan dokumentumokra gondolok. A száz éve íródott rendtörténet szerzői más szemüvegen keresztül olvasták a forrásokat. A mai kutató más kérdéseket tesz fel és mást olvas ki a forrásokból. A tavalyi és az idei kiállítás témái, az apátsági gyógynövénykultúra és borászati tradíció csak két példa arra, hogy mi mindennel lehetne és kellene a közeljövőben foglalkozni. A publikálás mellett konferenciák szervezésével is szeretném ösztönözni a Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltár anyagához kapcsolódó kutatásokat. Az első ilyen konferencia témája az idei kiállításhoz kötődően a monostori szőlő- és borgazdálkodás lehetne. A közelmúltban megkezdték a Pannonhalmi Főapátság honlaprendszerének részeként a Levéltár weblapjának kialakítását. Ezt tovább kell fejlesztenünk, azaz újabb segédleteket is hozzáférhetővé kell tenni az interneten. Emellett folytatni kell az iratok egy részének digitalizálását is. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumtól nemrég elbúcsúzott XII.A osztálynak prefektusa voltál. Mit jelent Pannonhalmán prefektusnak lenni? Hogyan lehet e munkát összeegyeztetni a világi élettel? Néhány éve még nem akartam tanár lenni. Aztán Tamás atya hívott Pannonhalmára, amit – úgy éreztem – nem szabad visszautasítanom. Döntésem óta négy év telt el, de még a nehéz időszakokban sem volt olyan pillanat, amikor ezt a döntésemet megbántam volna. Ehhez mindenképpen kellett a sok színes egyéniségből álló és élénk gondolkodású társaság, akiket átvettem előző prefektusuktól, és kellett, hogy kollégáim között a régi barátok mellett újakat is találjak. Szép és nehéz négy év van mögöttünk, és örülök annak, hogy a fiúk elballagtak. Ezt úgy értem, hogy ezek a fiúk most válnak felnőtté, most kezdik az életüket. Büszke vagyok rájuk, és úgy érzem, később is büszke leszek az osztályomra. Miért nevelünk, ha nem azért, hogy elmenjenek, megtalálják helyüket és értékes emberekké váljanak? Mindegyikük tervekkel, vágyakkal, várakozással, különböző nagyságú és tartalmú itt összeszedett csomaggal indul. Kíváncsi lennék, ki mit visz ezekben a csomagokban, de ezt csak gyaníthatjuk, a tartalom egy részét ők sem ismerik. Számomra ebben a pillanatban prefektusi munkánknak ez a megfoghatatlan része a legszebb és legizgalmasabb, hiszen az érettségi jegyeken túl munkánk tényleges eredményét csak sejthetjük. Mivel a kamasz gyerekekkel a lehető legtöbb időt kellene együtt töltenünk, a prefektusi feladat egy világi ember és családja számára nagy kihívás és sok nehézséggel is jár. Mivel a bencések nem tudják a diákotthoni nevelést teljesen ellátni, világi munkatársakra van szükségük. Tehát szükségszerűség az, hogy mi jelen legyünk a diákotthonban, amely így természetesen más, mint a csak bencések vezette diákotthon. Sok mindenben nem tudjuk helyettesíteni bencés kollégáinkat, viszont kiegészíthetjük őket, velünk – ha lelkiismeretesen végezzük – színesebbé válhat a diákotthoni nevelés. Köszönöm a beszélgetést! Készítette: Rábai László 7


TRICOLLIS CUVÉE

CULTURA NOSTRA TÖRTÉNELMI VERSENY

A Pannonhalmi Apátsági Pincészet első, a 2003as évjáratból nagytételben forgalomba került terméke. 2003 forró nyara korai szüretet eredményezett. A szőlő néhol túlérett jegyeket mutatott. A mustok átlagcukorfoka elérte a 20-23 magyar mustfokot. A kisméretű műanyagrekeszbe szüretelt szőlőt egészfürtben, kíméletesen préseltük. A must ülepítés után került a temperált erjesztőbe. Erjesztés után hosszú finomseprőn tartással adtunk lehetőséget az íz és aromaanyagok gazdagodásának. A három dűlőből származó, három fajta (olaszrizling-rajnai rizling-fűszeres tramini) házasításából készült bor szalmasárga színét halványzöld villanások tarkítják. Illata tartós és tiszta, amely leginkább mély virágillatra emlékeztet. Izében – összhangban illatával – leginkább fehérhúsú gyümölcsök mutatkoznak. Jól integrálódott sava szép háttere az évjáratra jellemző testességnek. Hosszú lecsengésű, tartalmas bor, amely izgalmas kiegészítője fehérhúsoknak, sajttálaknak, baráti beszélgetéseknek. Ajánlott fogyasztási hőmérséklete 14-16 °C.

A Pannonhalmi Bencés Főapátság és a Rákóczi Szövetség idén immár harmadik alkalommal szervezte meg a Kárpát-medence magyar középiskolásai számára a Cultura Nostra történelmi vetélkedőt. A verseny témája a reformkor volt. A 2004. február 10-én megrendezett regionális fordulókon 270 magyarországi és 70 határon túli csapat vett részt. A legjobb 20 csapat április 2-4. között mérte össze felkészültségét Pannonhalmán. Az írásbeli elődöntőn 15 magyarországi, 4 felvidéki és 1 kárpátaljai csapat vett részt, akik közül a döntőbe végül két budapesti és egy-egy galántai, egri, dombóvári, hódmezővásárhelyi, beregszászi, pozsonyi, pápai és csongrádi csapat került. A szóbeli döntő zsűrijének tagjai Katus László (elnök), Gergely András, Dobszay Tamás és Velkey Ferenc voltak. A Duna Televízió a 3 órás döntőt és az ünnepélyes eredményhirdetést is figyelemmel kísérte. Az eredményhirdetésen Várszegi Asztrik főapát úr köszöntötte a résztvevőket. Elmondta, hogy a mostani fiatal generáció feladata újraértelmezni a történelmet és okulni a közelmúlt történelmi hibáiból. Bíró Albert, a Rákóczi Szövetség elnökségi titkára is gratulált a versenyzőknek, majd röviden bemutatta a Rákóczi Szövetség tevékenységét. Katus László a zsűri elnöke hangsúlyozta, hogy minden részt vevő csapat nyertesnek érezheti magát, mert felkészültségüknek köszönhetően több mint 300 csapat közül bizonyultak a legjobbaknak. A verseny helyezettei: 1. Kodály Zoltán Magyar Tannyelvű Gimnázium, Galánta 2. Illyés Gyula Gimnázium, Dombóvár 3. Zápor Utcai Általános Iskola és Gimnázium, Budapest A döntő résztvevői értékes könyvjutalomban részesültek, és július elején egy hatnapos ajándékutazáson vehetnek részt Pannonhalmán, Győrben, Bábolnán, Herenden és Budapesten. Az eredményhirdetést ünnepi vacsora követte, majd a résztvevők megnézhették a „Bárki vagy, aki a mennyei hazába igyekszel… – másfél évezredes életforma Pannonhalma monostorában” című filmet. Április 4-én, vasárnap a virágvasárnapi ünnepi szentmise után megtekintették az apátságot és a pannonhalmi borászati tradíciót bemutató kiállítást. A rendezvényt a következő intézmények támogatták: Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft., Duna Tv, Herendi Porcelánmanufaktúra Rt., Illyés Közalapítvány.

Liptai Zsolt borász

Örömmel értesítjük Kedves Olvasóinkat, hogy az érdeklődők szakszerű vezetéssel betekintést nyerhetnek a közelmúltban megnyílt Pannonhalmi Apátsági Pincészet munkájába és megkóstolhatják a pincészet borait. A pincelátogatásra a Pannonhalmi Főapátság TriCollis Tárlatvezető Irodájában lehet jelentkezni.

Dénesi Tamás

Telefon: 96/570-191, Fax: 96/570-192 E-mail: [email protected] 8 PANNO


BALLAGÁS 2004

Mielőtt egyet kifelé lépsz, tégy két lépést befelé! – tanácsolja Novalis a XIX. század küszöbén, és kiegészítem még egy másik idézettel: A gyermekeknek két dolgot kell szüleiktől megkapniuk: a gyökereket és a szárnyakat. Kedves Fiúk! Most, amikor távoztok, és a szárnyaitokat használjátok, fontos hogy a kapott gyökereitek szilárdak legyenek, és egészen a mélyben kapaszkodjanak. A búcsúzás órájában meg kell bizonyosodnotok erről, hogy el ne szakadjatok és el ne vesszetek. Bár lépteitek már kifelé tartanak, tegyünk még két lépést befelé, hogy még egyszer utoljára tudatosítsátok és erősítsétek pannonhalmi gyökereiteket. Hat ill. négy évig jártatok a pannonhalmi bencés gimnáziumba, és így helyénvaló, hogy Szent Benedeket kérdezzük meg, miben látja ő alapvető indítékát és mozgatóját minden tevékenységünknek – legyen az iskolai, kollégiumi vagy kolostori. Minden igyekezetünk és erőbevetésünk kritériumát Regulájának 58. fejezetében nevezi meg, amikor az új szerzetesek felvételéről ír: Nagyon gondosan meg kell vizsgálni, hogy valóban Istent keresi-e. Nem az számít, hogy az illető ragyogó hírnévvel rendelkezik a szakmájában vagy már egészen lelkivé vált, csak egy a lényeges és a fontos, hogy nyugtalanul keresse azt, aki egyedül tudja megmutatni életének irányát és értelmét. De Szent Benedek Regulájának e központi helyein minden keresztény emberre gondol. Így útmutatásai a családi, a hivatásbeli és a társadalmi életre is érvényesek. Benedek olyan embereket akar maga körül összegyűjteni, akik nem elégszenek meg világunk pocsolyáival, hanem az élet forrását keresik; akik csillapíthatatlan szomjúsággal vágyakoznak az élet értelmére, akiket vágy tölt el a több, egy olyan hit után, amely támaszt ad az életben és a halálban.

9 PANNO


S amikor visszavágyódtok Pannonhalmára – talán már a bankett másnapján –, ilyen vágyakozást kívánok nektek: Pannonhalmában elsősorban ne a diákcsínyek helyszínét lássátok, hanem azt a helyet, ahol az emberek Istent, hitet, életük értelmét és támaszát keresik. Szent Benedek alaposan ismerte a világot és az embereket, felismerte a veszélyt is, amely esetleg az „istenkeresőket” tévútra vezetheti. Ezért fűz a két sorhoz még három kritériumot, hogy a megkülönböztetést elősegítse: Nagyon gondosan meg kell vizsgálni, hogy a novícius valóban Istent keresi-e; buzgó-e az istenszolgálatban, az engedelmességben és a méltánytalanságok elviselésében. Hiszem, hogy e három szempont számotokra is egy sikeres, tartalommal teli élet vezérfonala lehet. Buzgóság az istenszolgálatban: egészen szó szerint az istentiszteletet jelenti. Én csak ajánlhatom, hogy a Pannonhalmától távol vasárnaponként továbbra is járjatok templomba. Részletekbe menően nem tudom elmondani, hogyan és miben segít nektek, azonban azt egészen biztosan mondhatom, hogy nem árt. Ezzel azonban nem merül ki az istenszolgálatban való buzgóság. Többről van szó; jelenti, hogy életünk nyitott Istenre, hogy azt alakítsa és formálja; jelenti a hétköznapjainkban megmutatkozó érzékenységet a transzcendencia, az Isten iránt. Szervesen ebből nő ki a második kritérium: buzgóság az engedelmességben. Benedek az élet olyan beállítottságára céloz, amelyet a „hallás”, az odafigyelés magatartásának nevezhetnénk. Mindnyájunknak tájékozódnia kell a hivatás, a család és a társadalmi elkötelezettség hétköznapjai közepette, s ezért nyitott Benedek az útmutatásra, amely Istentől jön, mégpedig a másik emberen keresztül: a szülőn, a testvéren, az öregen és a betegen, baráton és ellenségen, a munkatárson, de még esetleg egy tanáron keresztül is. Mivel Isten nekünk talán egy kényelmetlen emberen keresztül, aki számunkra terhes és terveinket keresztezi, akar irányt mutatni, kap értelmet az Isten-keresés harmadik kritériuma: buzgóság a méltánytalanságok elviselésében. Semmi esetre sem a mesterségesen keresett elbátortalanításokról vagy bosszantásokról van szó, hanem arról az alapvető magatartásról, hogy a keresztény ember kész a legszürkébb munkákat is elvégezni közössége szolgálatában. Ezért egy jó tanács számotokra: ne legyetek túlságosan finnyásak, válogatósak; a kicsinek, jelentéktelennek tűnő cselekedetekkel is érjétek be, ha az embertárs szolgálatában erre van szükségetek! Nekem személy szerint nagyon fontos Páli Szent Vince egyik mondata: Istent szeretni = a felebarátért izzadni! Azonban átfogó értelemben minden olyan méltánytalanságról és teherről van szó, amely a saját akaratom, a saját megszokásaim ellen irányul; azoknak a nehézségeknek elviseléséről van szó, amelyeket életünk magával hoz. „Ki állíthatná magáról, hogy nem adott elegendő okot, hogy mások elviseljék, vagy ne lenne elegendő alapja, hogy másokat elviseljen? Helytelen magatartás az, hogy ha mások elviseltek, és te ebből élsz, te magad azonban senkit és semmit nem tudsz elviselni. Hiszen ez az egyetlen ajándék, amit viszonzásként tudsz nyújtani társadnak; az egyetlen vigasz, amely megmarad neked, hogy elviselsz, ahogyan téged is elviselnek. Persze nyugodtan mondhatjuk, hogy az ilyen szavakban egy gyenge egyéniség fejeződik ki – a kereszténységhez tartozik, hogy az önállóság lehetetlenségét és a saját akaratunk gyengeségét elfogadjuk. (…) Csak akkor lesz gyümölcsözővé az ilyen küszködés, ha az elviselés, az igazi szeretet lelke élteti. (…) Ennek mértéke önmagunk és közösségünk építése.” Hogy ti mennyire tudtatok – tudtok – építkezni, arról az elmúlt évek tanúskodnak. Közösségeitek építésében sok örömteli pillanatot megéltetek együtt, de részetek volt a sikertelenség keserűségében, és talán rádöbbentetek, még hosszú út áll előttetek, mire felnőttök és felelősséggel tudjátok elviselni és hordozni a nehézségeket; megsejtettétek, hogy milyen kemény erőbedobással kell küzdenetek, ha azt akarjátok, hogy körülöttetek jobbá és szebbé legyen a világ. Kedves Szülők, köszönjük a bizalmukat. Gyermekükben a legdrágább kincsüket bízták ránk. Igyekeztünk e bizalom reális elvárásainak megfelelni. Tanártársaimnak szívből köszönöm, hogy – mindenféle kiábrándító élmény ellenére, amelyben mindig bővelkedik az iskolai élet – újra és újra vállalták, hogy a ránk bízott tanulókat ne csak tudással és ismerettel halmozzák el, hanem az életünkben megnyilvánuló teherbíró értékekre is lelkesítsék őket. Nektek, kedves Ballagó Fiúk, Isten áldását kívánom, hogy segítségével sikerüljön életetek további szakasza: a tanulásban, a megtalált és örömmel megélt hivatásban és később a családalapításban. Éljetek boldogan! Útjaitokon kísérjen mindig Benneteket az Úristen, és adjon alkalmas lehetőségeket. Isten járjon előttetek az úton, amerre mentek, és legyen segítségetekre életetek minden útján. Találjátok meg a boldogság világos lábnyomát, hogy követni tudjátok, és életetek útja legyen egyszerű és boldog. Tamás atya 10


Tisztelt Ünneplők, kedves Ballagók! Mikor megtudtam, hogy mindannyiunk nevében nekem kell elbúcsúznom Tőletek, igencsak megijedtem. Nem a lámpaláz, vagy az idő rövidsége ijesztett meg, hanem az, hogy szembe kellett néznem azzal a két kérdéssel, hogy tudok-e őszintén búcsúzni tőletek, és hogy tulajdonképpen mennyire ismerlek Benneteket. Felhasználtuk-e az együtt töltött időt arra, hogy személyes kapcsolatokat alakítsunk ki egymással? Ha valaki távolabbról figyelemmel kísérhette volna életünket, joggal feltételezhetné: úgy ismerlek Titeket, mintha testvérek lennénk. Hisz egy házban éltük négy-öt évet. De jól gondolná-e? Közös élményünk bőven akad. Együtt voltunk tájfutáson, együtt szurkoltunk az iskolacsapatnak, együtt ültünk a moziban, ettünk az ebédlőben. Közös volt az Adventünk is. De vajon sikerült-e ezen alkalmakkor kihasználni a legnagyobb lehetőséget, amit Pannonhalma nyújtani tud? Mi is ez? Nem a több tucat színvonalas szakkör egyike, hanem az, hogy nagyon mély kapcsolatok alakulhatnak ki közöttünk. a őszintén magunkba nézünk, azt hiszem, mindannyian látjuk, hogy kapcsolataink nagy része felületes. De erre sajnos csak az utolsó pillanatban jöttünk rá, s ezzel egyúttal egy feladat is tudatosodott bennünk: az, hogy jobban odafigyeljünk a körülöttünk lévő emberekre, s így tartalmasabbá tegyük életünket. Kedves Ballagók! Utoljára ünneplünk együtt, s ezen az ünnepen most búcsúzni szeretnénk tőletek. Ti most elmentek, s lehet, hogy soha többé nem látjuk egymást. Sőt – ami szerintem még rémisztőbb lehet – egymástól is elválnak útjaitok. Egy év múlva mi állunk a helyeteken. Vajon addigra látjuk-e már, hogy útjaink hogyan találkozhatnak újra? Lesz-e folytatása annak, ami itt elkezdődött? Azt hiszem, még egyikünk sem tudja a választ. Talán egyszer azon kapjátok magatokat, hogy visszakívánjátok a békés qpaci estéket, mikor a bástyán sétálva az ebédlőből kihallatszó halk tányércsörömpölést, a hálókból kiszűrődő életet és a tücskök cirpelését hallgatva figyeltétek a pályán focizó kisebbeket. S nekünk mi marad belőletek? Két új tabló a falon, semmi más változás, az életünk megy tovább. Valóban csak ennyit jelentettetek volna számunkra? Nem hiszem, hogy így lenne. Egy-egy személyes élményünk, azt hiszem, mindannyiunknak van Veletek; s úgy gondolom, ez elég ahhoz, hogy ezután is ismerősként szólíthassuk meg egymást. Kérünk Benneteket, Ti se felejtsetek el minket! Újfalussy Kristóf XI.A osztályos tanuló Csipak Tamás, Hartmann Gergely, Huszti Balázs és Margetán Zsombor közreműködésével

— Megállás soha nincs? — Megállás? Nem tudom, mit értesz megálláson, Szerápion. Aki úton van, áll. Csak az áll igazán, aki úton van. Aki egyszer eltökélte, hogy útnak indul, attól fogva áll. Magában, mélyre gyökerezve, s minden lépéssel még mélyebbre. Úgy halad, hogy haladtában, valahol, mozdulatlan. Hogy nőttön nő valami titkos központ felé, míg lép, előre mindig, a titkos Cél felé. S a kettő végül, valahol összeér. Saját magába ér, ha célhoz ér, Szerápion. (…) Mindig a belső lépteket figyeld, míg álltodban haladsz, s haladva állsz, Szerápion. Rónay György Szerápion legendák című írásművének idézett részlete a maradás és az elindulás, a megállás és a haladás paradoxonját vetíti elénk. A két léthelyzet között az ellentét ugyanis csupán látszólagos. Életünk során eddig is kerültünk, és a jövőben is számtalanszor kerülünk majd olyan helyzetbe, amikor szeretnénk elmenni, de maradnunk kell, amikor el kell indulnunk, de maradni szeretnénk. Ezek a helyzetek akkor lesznek igazán jelentősek, amikor életünk nagy választásai, döntései kapcsán merülnek fel. Gyakran kényszer alatt állunk egy-egy ilyen döntés esetében, de ugyanakkor nagymértékben tőlünk is függ a választás. Mindig bízunk abban, hogy választásunknak köszönhetően jobb lesz életünk, mintha a másik lehetőség mellett határoznánk. A magunk lelke és élete – hibáink, gyengeségeink, jó tulajdonságaink, értékeink, tehát azok a dolgok, amelyek együtt jelentik életünk teljességét – befolyásolni fogják utunkat, és lehet, hogy értetlenül kérdezzük majd: „Miért kell ismét elindulni?” vagy éppen „Miért nem léphetünk már tovább?” Ha azonban megérezzük, hogy álltunkban is úton vagyunk, és haladtunkban is mozdulatlanok; ha felfigyelünk belső lépteinkre és odafigyelünk arra, amit belülről hallunk, rádöbbenünk, hogy Valaki kísér bennünket az úton. Felfedezhetjük Őt társainkban, műalkotásokban, a természetben, vagy Pannonhalmához fűződő élményeinkben: egy csónaktúrában, az adventi gyertyagyújtásokban, a focimeccsekben, osztálykirándulásokban, a nagy ünnepek utáni esti imában, mikor az egész iskola együtt van a lépcsőházban, sőt a felelés előtti néhány perc izgalmában is. Azokat az értékeket, élményeket, melyek az itt eltöltött évekből számunkra a legfontosabbakká váltak, magunkkal visszük, mindig velünk lesznek. Hogy mik ezek az élmények, jók és rosszak, az mindegyikünk számára eltérő. Más és más vált számunkra fontossá: sikerek és kudarcok, bánat és öröm. A legtöbbről talán csak később derül majd ki, milyen sokat jelentett nekünk. Bensőnkben azonban, úgy gondolom, mindannyian felismerjük azt a körülírhatatlan lényeget, amely mindennap jelen van közöttünk, azt a kegyelmet, amely egy közösséggé alakít minket, azt, hogy milyen hatással voltunk egymásra, hogyan formáltuk egymást a többévnyi együttélés során. Ennek a felismerésnek persze feltétele, hogy meglegyen bennünk a befelé fordulás képessége, hogy haladtunkban is tudjunk állni. A szél ott fúj, ahol akar. Hallod zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy – mondja Jézus Nikodémusnak. Így érezhetünk mi is ezzel a formáló erővel, a Lélek kegyelmével kapcsolatban, ami annyira természetessé vált az évek során, mint a légzés, a légvétel – a mindennapokban szinte észre sem vesszük. Látható, tapasztalható jeleit érzékeljük, hogyha ráismerünk működésére, de nem tudjuk, s talán nem is fontos tudnunk, hogy merről jön és merre tart. Miután azonban részesei lettünk a Lélek kegyelmének, jelét többé már nem tudjuk elfelejteni, magunkból kitörölni. Jelenléte olyan fontossá, és egyben olyan természetessé válik, mint a légvétel. Közös élményeink tehát velünk maradnak, ezektől nem kell búcsút vennünk. S mi is maradunk, mivel részesei voltunk annak az alakító erőnek, melynek ezeket az élményeket köszönhetjük. Ezért úgy megyünk el, hogy maradunk, és úgy maradunk, hogy elmegyünk. Toldi Gergely XII. A osztályos tanuló 11 PANNO


HÍREK

neplésben a Szentlélek megszentelő jelenlétét fejtette ki, míg Elréd atya A szent Kereszt megtalálásáról, Szent Ilona útjairól beszélt. Jákó testvér előadása a húsvéti közös virrasztásra való felkészülést segítette. Nagycsütörtök éjjel és a húsvéti vigíliát követően Lukács atya tartalmas orgonameditációit hallgathattuk. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik munkájukkal, gondoskodásukkal hozzájárultak, hogy húsvét ünnepén békében, örvendezve köszönthettük a feltámadt Krisztust.

március 25. A Pannónia szőlőskertje – monostori szőlőés borkultúra Pannonhalmán című időszaki kiállítást megnyitottuk a látogatók számára is. A megnyitón Csoma Zsigmond, a Magyar Bortörténeti Társaság elnöke tartott ünnepi beszédet. március 26. A tájékoztató konvent-káptalan témája A monostor és munkatársai volt. Asztrik főapát úr bevezetőjét követően Cirill és Richárd atyák tartottak beszámolót, majd Gáspár és Tamás atyák mondták el tapasztalataikat.

április 11. Kosóczki Tamás orgonaművész és Solymosi Péter trombitaművész hangversenyét hallgathatták meg az érdeklődők a bazilikában.

március 27. A Pannonhalmi Területi Apátság családnapját tartottuk Győrszentivánban A család egysége – egység a családban címmel az Új Életet a Családoknak Alapítvány munkatársainak közreműködésével.

április 13-16. A Salzburgi Apát Konferencia tanulmányi napjain vett részt Asztrik főapát úr a bajorországi Seeonban. április 17. A Pannonhalmi Területi Apátság fiataljai is részt vettek Veszprémben a Regionális Ifjúsági Találkozón, melynek témája Az Egyház Európában volt.

április 3. A harmadik alkalommal meghirdetett Cultura Nostra történelmi verseny döntőjét rendeztük meg Pannonhalmán a Rákóczi Szövetséggel közösen. A verseny témája idén A reformkor, Magyarország története 1830 és 1848 március 15. között volt. A versenybe több mint 300 középiskolásokból álló anyaországi és határon túli csapat nevezett be.

április 18. Asztrik főapát úr a bérmálás szentségében részesítette az arra felkészült végzős pannonhalmi diákokat. április 23. Asztrik főapát úr és Cirill atya Egyház és vállalkozás címmel tartottak előadást Balatonőszödön a Helyünk Európában című konferencián.

április 8-10. A húsvéti Szent Három Napot idén is sokan ünnepelték bencés közösségünkkel. Vendégeink számos előadás közül választhattak. Asztrik főapát úr „Az együttimádkozás öröméről” szólva hívta fel az együtt ünneplők figyelmét a mostani imádságos napok gazdagságára. Miksa atya diavetítést és elemzést tartott Fra Angelico Passiófreskóiról. Elemér atya „…önmagát adta értem” mottóval a Galata-levélből kiindulva beszélt a húsvéti misztériumról. Mátyás atya „Milyen messze van a legközelebbi sivatag?” címmel a Bibliának és a korai szerzetességnek a sivatagról szóló spirituális tapasztalatát értelmezte. Gergely atya az „Árnyékország” című filmről beszélgetett a résztvevőkkel, Antal atya a liturgikus ün-

A budapesti Pintér Sonja Kortárs Galériában Néma angyal – Válogatás a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium kortárs művészeti gyűjteményéből címmel nyitott meg kiállítást Marosi Ernő művészettörténész. április 24. Keresztes Szilárd görög-katolikus megyéspüspök úr pappá szentelte Áron testvért Győrött. április 25. A São Pauloi monostorunkban elhunyt Urdombi Ányos atya. 12 PANNO


május 16. Bernardo D’Onorio főapátot püspökké szentelte Re bíboros Montecassinon. A jeles ünnepen Asztrik főapát úr is részt vett társszentelőként.

április 28. Szent Benedek Leányai Társaság tartott perjelnő választó káptalant Tiszaújfalun. A szavazás eredményeképpen újabb hat éven keresztül Varga Magdolna perjelnő áll a bencés nővérek közösségének élén.

május 17. Lantos Zoltán hegedűművész és Horváth Zoltán ütős művész koncertjét hallgathattuk meg a Gimnázium tornatermében.

április 29. Marc Trenteseau belga nagykövet és kíséretében Francis Balace történész látogatott Pannonhalmára. Balace úr előadást tartott Stéphanie, avagy a belga hercegnő az Osztrák-Magyar Monarchiában címmel.

május 21. Szőlészettel és borászattal foglalkozó osztrák apátságok elöljárói és szőlész-borász szakemberei látogattak monostorunkba, hogy megtekintsék a Pannónia szőlőskertje című időszaki kiállítást és megismerjék a Pannonhalmi Apátsági Pincészet működését és borait.

április 30. Wessely Anna szociológus, művészettörténész tartott előadást Képi ékesszólás a XVIII. században címmel a Gimnázium Teleki-termében.

Ugyancsak ezen a napon Czigány Tamás és Skardelli György építészek mutatták be az Építész Mesteriskola mintegy ötven hallgatója számára a turistafogadó és a pince épületét.

május 3. Bogányi Gergely Kossuth-díjas zongoraművész adott hangversenyt a Gimnázium tornatermében május 7. Pottyondi Ákos számolt be az érdeklődőknek a Gimnázium Teleki-termében a Zambiában töltött tanulmányútjáról.

május 22. Asztrik főapát úr a Szláv Bencés Kongregációhoz tartozó Rajhradban pappá szentelte Beda Kukula testvért.

május 8-9. A végzős győri és pannonhalmi diákok búcsút vettek iskolájuktól szüleik, tanáraik és diáktársaik jelenlétében.

május 24. A Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány egyházi szakalapítványi kuratóriuma ülésezett Asztrik főapát úr vezetésével és döntött az egyházi iskolák támogatási kérelmeiről.

május 10. Blazovich Ágoston atya hazatért a Mennyei Atyához.

Frenák Pál koreográfus tartott előadást a Gimnázium Teleki-termében valamint Tamás és Krizosztom atyák számoltak be konstantinápolyi útjukról a Szent Márton teremben.

május 14. A győri Széchenyi István Egyetem Zeneművészeti Intézetének ütőhangszeres hangversenye alkalmából köszöntöttük 60. születésnapján Váray László tanár urat.

URDOMBI JENŐ ÁNYOS O.S.B. életének 78., szerzetességének 58., áldozópapságának 52. évében, a betegek szentségével megerősítve, 2004. április 25-én a São Paulo-i Szent Gellért Apátságban hazatért Mennyei Atyjához. Ányos atya pappá szentelése után két évig Tüskeváron volt lelkész, majd az 1956-os forradalomig sörgyári munkásként dolgozott Budapesten. Bécsen keresztül jutott ki a São Paulo-i magyar bencés közösséghez. Itt 1963-ban történelem szakos tanári oklevelet szerzett. Az iskolai és diákotthoni munkába kezdettől fogva nagy lelkesedéssel kapcsolódott be, hosszú évekig vezette az iskola cserkészcsapatát. 1975-től a Nova Santa Rosa-i kisszemináriumban tanított. 1983-ban visszatért São Paulo-ba. 1994-ben vonult nyugalomba. A rendszerváltás után többször találkozhattunk vele szülőhazájába tett látogatásai során. Barátságos, vidám lelkű, embereket szerető testvért veszítettünk el benne.

Az Úr az én kelyhem és osztályrészem, sorsom kezedben tartod, gazdag földre esett mérőláncom, valóban értékes az örökségem. (15. zsoltár) 13


PROF. DR.

BLAZOVICH FERENC ÁGOSTON O.S.B. életének 84., szerzetességének 64., áldozópapságának 58. évében, a betegek szentségével megerősítve, 2004. május 10-én hazatért Mennyei Atyjához. Temetése május 18-án – végakarata szerint – szülőfalujában, a burgenlandi Répcesarudon (Frankenau) volt.

Íme, így mutatja meg jóságosan az Úr az élet útját. Övezzük fel tehát derekunkat hittel és a jó cselekedetek gyakorlásával, és az evangélium vezetésével járjuk az ő útjait, hogy méltók legyünk meglátni azt, aki országába hívott minket. (Szent Benedek Regulája, Prológus)

IN

MEMORIAM

BLAZOVICH ÁGOSTON OSB

Répcesarudon a rend visszaállítása (1802) óta hat bencés és több világi pap született. Közülük Ágoston atya rokonai voltak: Blázovits József, aki 1751 körül született. Pappá szentelése után a kőszegi gimnáziumban majd a „papok házában” teológiát tanított. 1792-ig, haláláig pedig plébános volt Incéden. „Jeles képzettségű pap volt” jegyezték fel róla. Ugyanúgy, mint atyai nagybátyja, Blazovich Jákó OSB (1886-1952), aki Pápán majd Győrött volt tanár, igazgató és házfőnök, 1924-30 között a királyi család gyermekeinek nevelője, majd 1938-tól Pannonhalmán alperjel, főiskolai tanár, főkönyvtáros. Kitűnő előadó volt, és a magyar nyelvű vallásos irodalmat is gazdagította klasszikus műveivel. Az anyai ágon is több jeles pap került ki ősei közül. Legjelesebb rokona Mersich-Miloradich Máté (1850-1928) horvátkimlei plébános, aki a burgenlandi horvátok nyelvét irodalmi szintre emelte, tudományos könyvtárát a Pannonhalmi Főapátság Főkönyvtára őrzi. Szülőfalujában, Répcesarudon szobrot állítottak emlékének. Ágoston atya anyai nagybátyja volt Id. Mersich Márton (1868-1943) és ifj. Mersich Márton (1894-1983) akik nem csak jeles papok voltak, hanem a horvát kulturális életben is igen jelentős szerepük volt. Ilyen elődök után született 1921. január 29-én – mint az előbb említettek is – Répcesarudon (amit németül Frankenau-nak, horvátul Franko-nak neveznek) Ágoston atya. A keresztségben a Ferenc nevet kapta. Többször emlegette, hogy tíz hónappal idősebb Burgenlandnál, amit csak 1921. novemberében csatoltak Ausztriához. Ugyancsak ő maga állapította meg, hogy családjában apai vonalon erősebb volt a magyar, anyai ágon pedig a horvát vonatkozás. Édesanyja inkább Bécset dicsőítette, édesapja pedig Budapestet. (1914-ben, a háború idején megsebesült és Budapestre került egy magas rangú katonatiszt mellé, aki nagyon megszeretette vele a magyar fővárost.) A kis Feri 11 éves koráig horvát és németnyelvű elemi iskolába járt pár évvel fiatalabb öccsével; semmit sem tudtak magyarul. Amikor szülei azt akarták, hogy ne értsék, amit ők beszélnek, a magyar nyelvre váltottak át. 1932 májusában szülei úgy döntöttek, hogy Kőszegre menjen tovább tanulni a bencés gimnáziumba. A Kelcz-Adolffy internátusba kapott ösztöndíjat. A nyarat cseregyerekként Csepregen töltötte, szeptemberben aztán megkezdte a gimnáziumot. Kezdetben voltak nehézségei, de az iskolai év végére már az osztály élére került. Először világi pap akart lenni. Kapott is biztatást, hogy híres külföldi egyetemeken végezheti majd tanulmányait. Tanárai, bencés nagybátyja és egy lelkigyakorlat hatására mégis úgy döntött, hogy Pannonhalmára jelentkezik szerzetestanárnak. Itt végezte a teológiát és a főiskolát, a budapesti tudományegyetemen pedig matematika és fizika szakos tanári diplomát szerzett. Tanári pályáját 1946-ban Csepelen kezdte meg a rend egy évvel előbb megnyílt gimnáziumában. Szaktárgyai és a hittan mellett az orosz nyelvet is tanította, ami neki, a horvát anyanyelvűnek könnyen ment. Csepelre mindig örömmel gondolt vissza, ahol a munkás családok nagyon megszerették a bencéseket, s amikor lehetővé vált, újra felvette velük a kapcsolatot. Az államosítás után Sárközy Pál főapát úr Sopronba helyezte át, hogy közelebb legyen édesanyjához. Közben ugyanis meghalt édesapja és a háborúban elesett öccse is. Sopronban 27 órában hittant tanított az elemitől a tanítóképzőig. Két hónap múlva kitették az iskolákból és 14


elküldték Bécsbe a bencésekhez, mert megvolt az osztrák állampolgársága is a magyar mellett. A bécsi bencés apátságban azonnal kapott munkát a könyvtárban. Innitzer bíboros érsek úr 1949-ben kinevezte a Bécsben élő horvátok lelkipásztorává. A burgenlandi szeminárium rektora pedig, aki magyar származású volt, prefektusnak hívta meg. Ugyanakkor beiratkozott a bécsi egyetemre, ahol szociológiai tanulmányokat folytatott. Doktori disszertációja „Soziologie des Mönchtums und der Benediktinerregel” (A szerzetesség szociológiája és a bencés regula) 1954-ben a Herder kiadónál jelent meg. Az ötvenes évek elején horvát és magyar nyelven népmissziókat tartott. Így pl. 1951-ben Felsőőrött, 1952ben Alsóőrött, 1953-ban pedig Felsőpulyán. A felsőőri plébános 1956-ig minden évben meghívta nagyböjti triduum tartására és gyóntatásra. 1955-ben a „Glasnik” című horvát katolikus egyházi lap szerkesztésére kérték fel. Szülőfalujának plébánosa és nagybátyja, Mersich Márton kanonok beszélték rá, hogy legalább egy-két évre vállalja el. Ebből aztán 22 év lett; ez váltotta ki benne az irodalmi tevékenységet. A lap elsősorban vallásos cikkeket közölt. A lelkipásztorkodást szolgálta a Szentírás, liturgikus szövegek, szentek életének fordításaival, imádságaival, énekeivel, melyek temetésén is elhangzottak. Szépirodalmi pályája különben – saját bevallása szerint – így kezdődött: Egy víg lakodalom után késő éjjel tértek vissza Burgenlandból Bécsbe. Nem tudott elaludni, mert az a gondolat foglalkoztatta, hogy hogyan hal ki egy burgenlandi horvát család. Az éjszaka folyamán dráma formájában megírta az első három felvonást, a negyediket csak röviden összefoglalta és eltette asztala fiókjába. Amikor azután a horvát akadémikusok egy új irodalmi folyóiratot indítottak, befejezte és lapjukban publikálta. Két évvel később be is mutatták. Magyarul – szakdolgozatain kívül – 1980-ra, a nagy rendalapító születésének 1500 éves évfordulójára „Európa védőszentje, Szent Benedek” című könyvét írta meg. Tíz évvel később második kiadásban is megjelent. A hatvanas években kezdte meg a burgenlandi horvát nyelvre fordítani nagy magyar írók műveit: Petőfit, Adyt, Kosztolányit, Babitsot, Tóth Árpádot, József Attilát. 1990-ben megjelent egy könyv, melyben az ausztriai kisebbségek költői szerepelnek. Tőle is kértek néhány verset. A kötet címe: ”Und kein Wort Deutsch – Österreichische Lyrik”. Amit így fordíthatnánk németre: Osztrák költészet – bár egy német szó sincs benne. Ebben egyik versét magyarra is lefordította. Azóta több versét három nyelven írta meg: horvátul, magyarul és németül. Amikor az osztrák államfő professzori címmel tüntette ki 70. születésnapja alkalmából, írt egy tanulmányt „A Duna menti népek jövőjéről”, amely ugyancsak három nyelven jelent meg. Mint szerkesztő folytatásos regényt is szívesen közölt lapjában. Amikor egyszer nem talált ilyent, elhatározta, hogy maga fogja megírni Jurisits Miklós életét. Komoly levéltári kutatásokat végzett ehhez, ugyanígy hosszabb novelláihoz. Így a „Vulkától a Velebitig” címűhöz, mely egy tanítóról szól, aki visszament arra a vidékre, ahonnan ősei eljöttek. Vagy „A holló és skorpió” című regényéhez, mely a horvátok betelepüléséről szól. Nyugat-Magyarországnak 1921-es Ausztriához való csatolását több prózai műben is feldolgozta. Tíz színdarabot is írt, köztük néhány misztérium drámát: Nóéről, Szűz Máriáról egy bécsi legenda alapján, Szent Péterről, Szent Mártonról. Vidám darabokat is írt, hogy olvasói megszeressék a nyelvet. A burgenlandi horvátok színjátszásának kedvelt darabjai lettek: „A Drakovich ház”, „Annyi amennyi” és az „Ispán úr”, melyekben a magyar és a burgenlandi horvát népszínművek összefonódását észlelhetjük. Irodalmi munkásságát így foglalja össze barátja, Bencsics Miklós: „Blazovich Ágoston az ausztriai horvát kisebbség kulturális életének legismertebb és legtermékenyebb írója, minden műfaj művelője. Műveiben a kereszténység eszményei mellett a kisebbség sorsának küzdelmeit örökíti meg. Minden alkotása hitet és reményt sugároz, de egyben jajkiáltás is, népe sorvadása fölötti kesergés és menekülés Isten kitárt karjaiba. Ugyanakkor témaköre mélyen gyökeredzik a magyar kultúrában is.” A Nyugat-Európában szétszórtságban élő magyar bencések közössége több alkalommal is megválasztotta elöljárójának. Rendtársaival jó testvéri kapcsolatot tartott. Vagyonkezelőként a magyarországi rendi közösséget is szolgálta. Gyakran látogatott haza, örömmel vett részt a bencés család ünnepein. Nagyon kiterjedt levelezést folytatott magyar papokkal, intenciókat közvetített és segítette azokat, akik őt felkeresték. Ötvenöt évig a kismartoni egyházmegye Bécsben lévő szemináriumában lakott. Az egyházmegye papságának nagy része az ő prefektussága majd vicerektorsága alatt nőtt fel. Az egyházmegye „tiszteletbeli szentszéki tanácsos” és „a kismartoni székesegyház tiszteletbeli kanonoka” címmel tüntette ki. Kulturális tevékenysége elismeréséül professzori címet és Ödön von Horvath-díjat kapott. Munkásságát az Osztrák Köztársaság és a Burgenlandi Tartomány kitüntetésekkel ismerte el. Közvetlenül halála előtt a burgenlandi horvátok kulturális szervezetei nagy ünnepség keretében köszönték meg érdekükben végzett 55 éves munkásságát. Évek óta panaszkodott lábaira meg arra, hogy nem tud aludni. Súlyos trombózissal a bécsi Wilhelminenkórházba került, egyik lábát amputálni kellett. 2004. május 10-én hazatért mennyei Atyjához. Végakarata szerint szülőfalujában temettük a család sírboltjába május 18-án. Paul Iby kismartoni megyéspüspök és Asztrik főapát úr vezették a szentmisét és a temetést, melyen nagyon sokan vettek részt, a kismartoni egyházmegye szinte teljes papsága, rendtársai, rokonai, barátai, tisztelői. Iréneusz atya 15

PANNONHALMI TERÜLETI APÁTSÁG CSALÁDNAP GYŐRSZENTIVÁNON… A Pannonhalmi Területi Apátság idén Győrszentivánra hívta az egyházközségeiben élő jegyes- és házaspárokat családnapja alkalmából. A rendezvénynek – amely évenként felváltva Pannonhalmán, Győr-Ménfőcsanakon és Győrszentivánon kerül megrendezésre – a Váci Mihály Általános Iskola és a Plébánia adott otthont március 27-én. A család sok mindent jelent: biztonságot, szeretetet, meghittséget, és nem utolsó sorban a Szentháromság szerető közösségének földi megjelenítője. A család szerepe a társadalomban is rendkívül fontos, ez nem vitás. Ez a nap arra szolgált, hogy segítséget kapjunk ahhoz, hogy meg tudjuk maradéktalanul élni ennek az összetartozásnak a szépségeit, a házastársak egymást segítve, mind közelebb jutva Istenhez, hitükből fakadóan helyesen neveljék gyermekeiket, megadva nekik – elsősorban saját példájukon keresztül – azt a támaszt, amiből építkezve felnőtt korukban a hitben megmaradva tudnak élni és megalapítani saját családjukat. Ezt megvalósítani azonban nem könnyű. Ebben nyújtottak segítséget az Új Életet a Családoknak Alapítvány munkatársai. Először Dr. Várszegi Asztrik főapát úr köszöntötte az egybegyűlteket, majd – amíg a gyermekek játszottak és alkottak, illetve a nagyobbak az ifjúsági csoportban beszélgettek – az Alapítványból 3 házaspár tartott nekünk előadást. Délelőtt a férfi és a nő egysége témában arról esett szó, hogy miként ápoljuk a kapcsolatunkat a házastársunkkal. Ezért nap mint nap meg kell küzdeni. Ezen kérdésekről egy fiatal, 3 kisgyermeket nevelő pár beszélt. Családi egységünknek is Isten, a Szentháromság az ősforrása, és az a házastársak hivatása, hogy Isten követőiként az Istenhez való belsőséges kötöttséget egymás iránt megélhessék. A szeretetnek különböző megnyilvánulásai vannak (dicséret, együtt töltött minőségi idő, ajándékozás, baráti segítségnyújtás, szolgálat, testi érintés), és bár mindegyik módozatra szükség van, egyik-másik hangsúlyosabb, egyéntől, időszakoktól függően változik. Nagyon fontos, hogy mindenki a másik szeretet-nyelvén beszéljen. Természetesen felmerültek gyermeknevelési problémák is. Istennek nem tökéletes, hanem őszinte szülőkre van szüksége. A gyermeknevelést a házépítéssel modellezték, ahol a lelki biztonság az alap, az összehangolt csapat és felelősség a falazat, a korlátok és fegyelmezés (ami egyben védelmet is ad) a tető. Bár a gyerekek fejlődésére más is hat (pl. genetika, környezet), a saját példaadáson keresztüli indirekt nevelés óriási hatással bír. Ennek eredményessége pedig attól függ, hogy a férfi és a nő mennyire tud egymás társa lenni. Fel kell ismerni egymás igényeit, és azokat kell kielégíteni, hogy élő legyen a házassági kötelék. Ez véd a külső támadásoktól, megelégedetté tesz, jó példát ad a gyerekeknek. A gyermekeknél fontosabb a házastárs. Ez után – még a közös ebéd előtt – lehetőség nyílt a kiadott segédletek alapján megbeszélni az elhangzottakat. Délután „Egység a nevelésben” címmel 2 házaspár beszélt a gyermeknevelési problémákról, azok megoldásáról. Az egyik pár 4, a másik – középkorú – pár pedig 5, részben kamaszkorú gyermeket nevel. Ezt követően szintén volt lehetőség frissen megbeszélni a felmerült kérdéseket. A napot szentmise zárta. Nekem az tetszett leginkább, hogy valódi problémákról esett szó, amikre valós megoldási javaslatokat kaphattunk az előadók saját tapasztalatai alapján. Ami még nagyon tanulságos, hogy a lényeg – mint általában – a részletekben rejlik. Liziczai Ákos

16 PANNO

SZENT MAURÍCIUSZ MONOSTOR BAKONYBÉL ESEMÉNYNAPTÁR Az évszakok váltakozása és az Egyház szent ünnepeinek évről évre visszatérő jeles napjai mint megszentelő struktúra formálják életünket. Ugyanígy közösségünk napirendje s benne pl. a zsolozsma, a Szent Liturgia életünket megtartó, a Lélek inspirációit rejtő objektív struktúra. Az új alapításban kísértésektől sem mentes közösségi életünk a Szent Lélek irgalmából él. Nap mint nap szótlanul s van, hogy személyes találkozások révén a vendégfogadásban, a testvéri beszélgetésekben szavak által is tanúságot tehetünk az Úr haláláról és feltámadásáról. A monasztikus fogadalmak egyike a stabilitás, a ’stabilitas loci’. Evangéliumi életalakításunk sarokpontja, hogy abban a konkrét élethelyzetben, életszakaszban, amelyben egyénileg vagy közösségileg kísértést szenvedünk, tudunk-e kitartóan imádkozni. Reméljük-e a dolgok elrendeződését a Szent Lelket által, kit úgy hívunk Vigasztaló…

ban. A civil egyesület 1998-ban alakult, nevét a monostor jeles reformkori apátjáról vette, s feladatának tekinti a település idegenforgalmi, kulturális és közösségi életének szolgálatát. Nyilván nem véletlen, hogy épp a közelmúltban látogattak Bakonybélbe Guzmics Izidor rokonai, akik őrzik és kutatják a család múltját. Idén Pünkösd ünnepén volt a Hősök Napja, melyen az I. és a II. Világháború áldozataira emlékeztünk, a Bakonybéli Asszonykórus katonanótákat énekelt, az ünnepi beszédet Takács Nándorné, a Bakonybéli Általános Iskola igazgatónője mondta, majd az Önkormányzat, az Általános Iskola és az Egyházközség képviseletében egy-egy koszorút helyeztek el az emléktáblákon. Ezen a napon, 18 órakor adott hangversenyt a templom kórusa, a Szent Mauríciusz Kórus. Másnap az egyházközség zarándoknépe Mariazellbe utazott, ahol Kühár Ede atya fogadott bennünket. Aznap, a pünkösdi csoda és a szent hely kisugárzásának jele volt az a sok zarándok, akik autókkal és gyalog jöttek kérni és hálát adni mindazért, amit szívükben hordoznak. A kalazantinusok több mint ezerfős gyalogos népe érkezett aznap Bécsből, akik 25 éve évente egyre népesebb csoportban zarándokolnak a kegyhelyre.

Húsvét szent ünnepe beragyogta életünket. Az előkészületek, az ünnep s az ünnep hullámverései szabaddá tettek bennünket arra, hogy a közösségi bűnbánati liturgiában megtisztuljunk, s befogadjuk Isten ajándékait, melyeket a testvérekben és a vendégekben rejtett el számunkra. Április 1-jén a római Szent Anzelm Egyetemről Izsák testvér 2 hétre, az ünnepekre hazalátogathatott. Másnap, Virágvasárnap előestéjén nyitotta meg Féner Tamás Zsidó hagyományok c. fotókiállítását Stern Pál a Monostor Galériában. A nagyheti liturgiák és a szabad programok sokakat egybegyűjtöttek mind a település lakói, mind pedig a távolabb élő istenszerető emberek közül. Húsvéthétfőn volt egyházközségünkben a keresztelés. A Szent Liturgia keretében, az egyházközség jelenlétében, a sokféle családba születettek Isten gyermekeivé lettek. A szentháromságos életbe beavató szentség nem csak a család, hanem a közösség, a helyi egyház ünnepe. Fényeshét szombatján a Pázmány Péter Egyetem hallgatói érkezetek Pannonhalmáról Bakonybélbe. Másnap Domonkos atya pár napra Rómába utazott, Ádám atyát és Izsák testvér kísérte el. Április 18-án Anzelm testvér Kaplan Pavle lórévi paróchussal utazott néhány napra Belgrádba és a 14 éve alapított A nyár eseményekben gazdag lesz: népes ifjúsági zarándokKovilj monostorba, ahol pár éve a pannonhalmi testvérek is csoportokat és plébániai hittan-, cserkész- és regnumos csolátogatást tettek. A testvéri látogatás, baráti találkozás mellett portokat fogadunk pár órára vagy épp több napra. lehetőségünk volt megköszönni a belgrádi Szerb Ortodox Mú- Június 12-én, szombaton 18.00 órakor lesz a Pueri Cantore, a zeum igazgatójának, hogy nemes másolatokat készíthettünk 9- niederaltaichi gyermekkórus hangversenye. A bajorországi 10. századi mellkeresztekről. A műtárgymásoló műhely a ta- Niederaltaich-hal szövődő kapcsolat másik szép jele, hogy idén vasz folyamán 16 szép vésett etióp mellkereszttel gazdagodott a nyári vakációban a két Pannonhalmán tanuló bakonybéli Thorday Bence barátunk jóvoltából. fiatal, kéthetes tanulmányútra mehet Németországba, a metteni Április 4-én, virágvasárnap meglátogatott bennünket Asztrik bencés gimnázium meghívására, továbbá két helybéli általános főapát úr. Május 1-jén egy hétre Matthew Leavy, az egyesült iskolás ugyancsak két tanulmányi hetet tölthet a niederalaichi államokbeli Szent Anzelm apátság apátja látogatott meg ben- általános iskolában. nünket. Májusban egy hetet töltött monostorunkban Szakáll Idén lesz a béli templom építésének 250 éves jubileuma. A József szabadkai diakónus, akit júniusban szentelnek pappá. szinkronitásnak szép jele, hogy a tihanyi apátsági templommal Májusban egy napra a Biblia-kör Melkbe kirándult, ahol a egy időben építették fel a bakonybéli apátsági templomot. A bencés múlttal és az egyházművészet remekeivel ismerked- jeles évfordulóról többek között a július 10-én, szombaton a tünk. Útban hazafelé Bécsben a Stephanskirchében csodál- Monostor Galériában nyíló építéstörténeti kamarakiállítással és koztunk és imádkoztunk. a Borostyán-kút jubileumi (összevont nyári-őszi) számával A tavasz folyamán volt Cz. Tóth Hajnalka népi iparművész emlékezünk meg. Bakonyi fehérhímzések c. kiállításának megnyitója, melyet a Guzmics Izidor Egyesület szervezett a bakonybéli TájházAnzelm testvér 17 PANNO

TIHANYI APÁTSÁG

E

lmúlt a szép húsvéti időszak. A Szent Három Nap igazi ünnep volt Tihanyban: sok vendég, templomlátogató, közösen énekelt zsolozsma, előadások, beszélgetések – visszajáró vendégeinkkel újak és újak jönnek, s örülnek az együttlét lehetőségének. Nagypénteken a Kálváriánál vagy kétszáz ember imádkozta együtt a keresztutat. A nagyszombati feltámadási liturgián – a rossz idő ellenére – zsúfolásig megtelt a templom. Fárasztó volt mindannyiunknak, de nagyon szép. Sok örömünk volt benne. Még húsvét előtt látogatott meg bennünket az UCIP – a katolikus újságírók nemzetközi szervezetének csoportja. Jósvay György főtitkárnak, régi barátunknak utolsó nagy szervezése volt ez a rendezvény. Húsvét vasárnaptól látogatható Hertay Mária grafikus művésznek és Madarassy István ötvös-szobrász művésznek érdekes, szép kiállítása. Gyulai Endre szegedi püspök úr személyes, értő-elemző megnyitót mondott. Dávid Katalin művészettörténész szakszerű, átfogó elemzését örömmel hallgatta a nagy számban egybegyűlt közönség. Sok iskolás csoportnak, külföldi turistának jelentett igazi élményt ez a két kiállítás. Polgár Rózsa textilművész kiállítása és Varga Imre szobrászművész tárlata következik a nyár közepéig. Burkolják a templom előtti teret: lassan készül, aprólékos munka. Nem ritka a nagyobb események alkalmával a közlekedési káosz: a tér nagy részén nem lehet még parkolni. Rangos külföldi vendégeket szállító konvojok számára nem egyszerű megközelíteni a templom bejáratát. Ha rendelkezésünkre állna megfelelő állami támogatás, már régen befejezhettük volna a tér felújítását. Járt itt a finn legfelsőbb bíróság elnöke, kínai oktatási minisztériumi delegáció, a vietnami államelnök, a visegrádi országok környezetvédelmi miniszterei, nagykövetek… Reméljük, hogy a jövő évi 950 éves jubileumra azért rendezett állapotok várják a látogatókat. A templom bejárata előtt sokan csodálták kőműveseink tevékenységét: a három hal, a Szentháromság szimbóluma nemcsak a tervezőket, de a megvalósítókat is jogos büszkeséggel töltheti el. Megjelent a tihanyi egyházközség lapja. Címe: „András-kereszt”. Örülünk, hogy tevékeny, ötletgazdag emberek kis csoportja gyűlik össze egy ilyen kezdeményezéskor. Énekkarunk szépen szerepelt egy veszprémi főegyházmegyei énekkari találkozón. Megvolt az elsőáldozás, szép ünnep: mindössze 6 elsőáldozónk volt (csökken a gyermekek száma). Ladocsi Gáspár püspök úr bérmált, 16 bérmálkozónak szolgáltatta ki a szentséget. Az esztergomi szeminárium diakónus-szentelésre készülő teológusai nálunk végezték a szentelés előtti lelkigyakorlatot. Június közepén a győri szemináriumból érkeznek hozzánk lelkigyakorlatra a papszentelés előtt állók. Sokan csodálkoztak egy szombati napon: milyen esemény van az apátságban? Félix atya valamennyi osztályának képviselői összegyűltek – vagy százötvenen –, hogy osztályfőnöküket közösen köszöntsék, aki 45 évvel ezelőtt kezdte tanári szolgálatát. Nevelőként most is fontos szerepet játszik az életükben. Szép bizonysága volt ez a találkozó annak, hogy érdemes vállalni a szerzetestanári hivatást. A Tetőtéri Esték a nyáron szünetelnek. Csütörtökönként hangverseny lesz a templomban, illetve előadás a Rege-udvarban. Ismét lesz Kaláka-koncert: augusztus 21-én, 18 órakor. Június 11-én délelőtt 9 és 11 óra között a Magyar Televízió tőlünk közvetíti élő magazin-műsorát, amely Tihanyt mutatja be, a tihanyi tájat, természetet, a község életét és természetesen az apátságot. A Katolikus Rádió Szent Benedek atyánk ünnepén a 10 órás szentmisénket közvetíti: 250 évvel ezelőtt szenteltette fel Lécs Ágoston apát a barokk templomot. Szervezünk „Barátok útjá”-t, Pannonhalmáról Tihanyba, tihanyi cserkészekkel, bencés diákokkal, felnőttekkel. Szent Benedek ünnepére érkeznek Tihanyba. A Balaton vize nemcsak tiszta, de a fölülről jövő áldás szépen megemelte a víz szintjét. Munkánkhoz is a fölülről jövő áldásra van ISTENTISZTELETI RENDÜNK: szükségünk. Ehhez kérjük mindazok imáját, akik figyelemmel kísérik közösségünk és Húsvéttól szeptemberig vasárnaponként 7.30-kor, 10.00-kor és 19.30-kor van munkatársaink életét. Tihanyban szentmise. Hétköznaponként a nyári időszámítás idején – szombaton is – este 19.30-kor. Richárd atya 18 PANNO

BENCÉS RENDHÁZ BUDAPEST M ISSZIÓS

NAP

Május elsején nemcsak az úniós csatlakozást ünnepeltük a Tanulmányi Házban. A bíboros atya felhívását követve missziós napot tartottunk mindazoknak, akik már hallottak a Szent Szabina kápolnáról, az itteni bencés közösségről, de még sosem jártak nálunk. Az itt élő szerzetesek és a kápolnába járó hívők ’különlegessége’ a közösség. Ezt akartuk megmutatni az érdeklődőknek. A programot ismertető szórólapokat hittanosaink dobták be a környéken élők postaládáiba. Sokan személyesen is hívtak olyan ismerősöket, rokonokat, akikről úgy gondolták, szívesen megismernének egy ilyen minikolostort mini-plébániával. Háromszáz szórólap készült. Arra számítottunk, hogy tíz százalékos lesz a hatékonyságuk. Igaznak is bizonyult ez a becslés: negyvenen gyűltek össze szombat délelőtt tíz órára közelebbrőltávolabbról szomszédok, hittanosok szülei és itt volt az idősebb hölgyek klubja is (ÖTYE) szinte teljes létszámmal. Rövid témafelvezetésekkel kezdtük az ismerkedést. Ábel atya a kereszténységről, annak mai szerepéről beszélt, Kelemen testvér a szerzetesség kezdeteiről és Szent Benedekről szólt, majd Pongrácz László templomatya a Szent Szabina kápolna lelkipásztori munkáját mutatta be. Csutorás Éva hitoktatónk a hittancsoportok munkáját, feladatait foglalta egy-egy mondatba korcsoportonként. Albin testvér a Tanulmányi Házban élő szerzeteseket mutatta be, s végül Henrik testvér a ház mindennapi életéről szólt röviden. Hogy a hallottak leülepedhessenek, kávészünet következett, amely a hangulatot is családiasabbá tette, s így segített abban, hogy könnyebben szülessenek meg a kávészünetet követő beszélgetéshez a kérdések. A délelőtt második felében ugyanis vendégeinken volt a sor, hogy felvessenek olyan témákat, amelyekre az előbb nem kaptak választ. A komolyabb kérdések között (bencés iskolák helyzete; engedelmesség az elöljárónak) akadt idő a mosolyra is (nem nehéz-e felkelni?). A délelőtt lezárásaként szerettünk volna még levetíteni egy rövid részletet a most elkészült Pannonhalmát bemutató filmből. Egy elmozdult videokártya azonban másképp döntött, s így röviddel a déli harangszó után elkezdhettük a kápolnában a déli imaórát. Az új zsolozsmáskönyvből mindenki kezébe jutott egy. Márton testvér mindeközben már elkészítette a kertben a bográcsgulyást, amihez jó étvággyal ültünk le, hogy személyes kapcsolatok is alakulhassanak. Délután fél háromkor kísértük ki az utolsó vendéget a buszhoz. Jó pár nappal később volt alkalom arra, hogy mi, szerzetesek, magunk között kiértékeljük a missziós napot. Mi mindenképpen gazdagabbak lettünk egy felismeréssel: Képesek vagyunk misszióra, sőt mintha a hivatásunkban is helye lenne ennek. Ugyan nem látványos formában, utcára vonulva vagy a médiákban, hanem ott, ahol otthon érezzük magunkat. Azt megmutatva, ami igazán a mi feladatunk: a közösség.

„Boldog az az ember, aki benned találja erejét, aki szívében zarándokútra indul.” (a 83. zsoltárból)

M ARIAZELLI

ZARÁNDOKLAT

Május 22-én volt Mariazellben az a zarándoklat, amelyre a május 1-jén az Európai Unióhoz csatlakozott és a még csatlakozásra váró középeurópai országok voltak hivatalosak. Hiszen Európa keresztény örökségének, az európai állampolgárok keresztényiségének leghitelesebb megnyilvánulása lehet, ha a magukat európaiaknak vallók az imádságban, a békés együttlétben élik meg az evangélium lényegét: a szeretet parancsát. Ezzel a reménnyel és elgondolással indulhatott útnak a több tízezer keresztény hívő, köztük a budapesti Szent Szabina Kápolna maroknyi zarándokcsapata Ábel atya vezetésével. Induláskor a fülledt, perzselő meleg miatt senki nem gondolta, hogy a következő nap időjárása komolyan próbára teszi mindannyiunk tűréshatárát és egészségét. A zarándokcsapat péntek este a Csornai Premontrei Prépostság vendégszeretetét élvezhette, hogy másnap kora reggel innen indulhassunk tovább Mariazellbe. „Az előkészület napja volt” – talán így összegezhetnénk a Csornán töltött estét, hiszen a másnapi zarándoklatot komoly lelki készület előzte meg: közös litánia, gyónási lehetőség. Majd pedig Tamás novícius testvér adott elő néhány orgonadarabot a felújított orgonán és szerzett meglepetésszerűen néhány örömteli percet. Másnap kora reggeli ébredés, majd Márton kanonok úrnak köszönhetően, friss kávé és indulás. Bár félő volt, hogy a határon hosszú sorra, az utakon pedig nagy forgalomra számíthatunk, mindez nem következett be. Útközben egyre biztosabb volt: napsütésre nem számíthatunk, de arra senki sem gondolt, hogy az egész szentmisét esőben kell végigállnunk. Sajnos némi – az osztrák precizitástól eddig szokatlan – szervezési hibának (?) köszönhetően a szentmise helyszínének megközelítése majdhogynem lehetetlennek tűnt az egyre sűrűsödő tömeg miatt, nem is említve azt, hogy nem jutott mindenkinek azokból a csomagokból, amelyekben többek között esőkabátot vagy a szinkron tolmácsolást sugárzó rádiót kaptuk volna meg. Így – próbatétel gyanánt – be kellett érnünk a magunkkal hozott esőkabátokkal, ernyőkkel, folyamatosan átázó kabátokkal és cipőkkel, és a csekély nyelvtudással. A kellemetlenségek elviselését pedig csak fokozta a sár és a szűnni nem akaró hideg szél. A legváratlanabb eseményt azonban mégis egy zarándoktársunk rosszulléte jelentette, akit kórházba kellett szállítani. Hál’ Istennek, nem lett komolyabb baja, így este már velünk együtt jöhetett haza. A szentmisét követően pedig visszamentünk a buszhoz, ahol a kellemes melegben sikerült megszárítkozni, enni, és picit pihenni is. Néhány órás utazás után, késő este értünk vissza Budapestre, és elmondhatjuk, Burgenlandot átszelve még egy gyönyörű naplementét is megcsodálhattunk (nem hiába hirdetik úton-útfélen: Burgenland, a napsütés hazája). Kegyelmi pillanatok sorozata volt a zarándoklat, ahol egyaránt helyet kapott a vendégszeretet, a készület, a találkozások, a közösség megélése, de az eső, a szél is, vagy éppen a rosszullét és az azt követő felépülés, hiszen mindezek valamiképpen az egymásra figyelést, a közösség javát, szorosabbra fonódását segítették elő. Jó visszaemlékezni arra a napra, arra a néhány órára, a zarándokút hangulatára, az együttlétre – talán nem volt hiába. Hála legyen érte Istennek!

Albin testvér

Henrik testvér 19 PANNO

BENCÉS RENDHÁZ GYŐR először, hogy a ballagók búcsúztatása a gimnázium és a Lloydépület közötti kis téren, a Jedlik–Czuczor szoborpár előtt legyen. Itt kényelmesen fért el a diákság és a vendégek sokasága. Ünnepélyünket mindenki tiszteletben tartotta, semmiféle zavaró körülmény nem volt, nyugodtabban folyt le az ünnepség, mintha a zsúfolt Díszteremben lett volna. Természetesen ehhez – hála Istennek – a nagyon kedvező idő is hozzásegített. A ballagási ünnepség most is a templomban fejeződött be közös imádsággal, hálaadással. Öröm volt mindannyiunk számára, hogy Molnár Bence is itt volt a ballagók között, és nem is csak vendégként. Előtte héten már záróvizsgákat tett a 12. évfolyam tárgyaiból, és engedélyt kapott, hogy csak szóbeli vizsgákkal tegyen eleget az érettségi követelményeinek. Köszönet mindazoknak, akik imádságaikkal, kapcsolattartással, anyagi támogatással segítették Bencét és a családot.

A húsvéti szünet után mindig sűrűsödnek és gyorsulnak az események az iskolában. Rövid beszámolómban csak néhány kiemelkedő eseményről szeretnék írni. Szép, közös ünnepe volt a rendháznak és gimnáziumunknak Kelemen Áron testvér pappá szentelése április 24-én délután. A szentelést Dr. Keresztes Szilárd görögkatolikus megyéspüspök úr végezte. Asztrik főapát úr vezetésével sokan érkeztek Pannonhalmáról, de a többi rendi közösségünkből is voltak. Több görögkatolikus atya is részt vett a szentelésen. A szent liturgia énekeit Bubnó Tamás karnagy úr budapesti kórusa vezette. Áron atya másnap, vasárnap mondta a győri újmiséjét, amelyen az egész diákság és a tanári kar is részt vett. A szentmisén Makláry Ákos atya prédikált.

Május 12-én lett Jáki Teodóz atya 75 éves. Budapesten a Magyarok Világszövetségének székházában tudományos ülésen köszöntötték. Egykori tanítványa, Bíró László püspök úr, a Központi Papnevelő Intézet rektora kiemelte köszöntőjében, hogy Teodóz atya a csángó-magyaroknál és másutt nemcsak gyűjtötte a népi imádságokat, népénekeket, hanem vissza is adta azoknak, akiktől kapta. Születésnapján Győrött a Xantus János Múzeumban köszöntötték ismerősei, barátai, és Cs. Varga István professzor, egykori tanítványa átnyújtotta Teodóz atyának az „In honorem Jáki Sándor Teodóz 75”című kötetet. Gimnáziumunk Dísztermében pedig a Bencés Diákok Győri Egyesülete szervezésében a bencés öregdiákok és a mostaniak köszöntötték Teodóz atyát. Iskolánk Collegium Musicum énekkara énekelt, Varga Márton 12. osztályos tanuló elszavalta Nagy Gáspárnak erre az alkalomra írt versét (a Bencés Diákszövetség Almanachjában már meg is jelent nyomtatásban). Cs. Varga István köszöntötte az énektanárt, a szenvedélyes „csángálót” és beszélgetés keretében kérdezte családjáról, a hivatásáról, kutatásairól, utazásairól.

A május 1-jei iskolai szünet jó alkalom volt arra, hogy Áron atya Miskolcon a görögkatolikus templomban is újmisét mondjon. A paróchián nagy szeretettel fogadták az érkező bencés atyákat és a többi vendég atyákat. A szépen előkészített szentmisén Tóth Konstantin atya mondott szentbeszédet. A gondos előkészítésért és szíves fogadásért köszönet a paróchus atyának, valamint a jezsuita gimnázium igazgatójának, Forrai Tamás atyának is, aki az új diákotthoni ebédlőben adott helyet az újmise utáni agapénak. Az is nagy öröm volt, hogy többen most láthattuk először a jezsuita atyák impozáns gimnáziumát, kollégiumait.

Május 22-én, szombaton volt a győri öregdiákok találkozója. A legidősebbek, az 1939-ben érettségizettek közül is heten voltak jelen. Őket az igazgató az iskola jubileumi emlékérmével ajándékozta meg. Az 50 éve érettségizettek pedig „arany érettségi” emléklapot vehettek át. A hálaadó szentmise főcelebránsa Dr. Simon József apát úr volt, a szentbeszédet pedig Horváth Valér bencés atya mondta. A közös ünneplés után osztályonként találkoztak a kijelölt termekben. Sokan jöttek az idősebb korosztályból külföldről is, hogy így is kifejezzék az iskolájukhoz és társaikhoz való ragaszkodásukat.

A 12.osztályos tanulóink az iskolaév befejezésével rekollekcióval készültek a ballagásra. A rekollekciót Keresztfalvi Péter atya vezette. Úgy látszik, érdemes lesz hagyományt teremteni abból, hogy a végzős diákok nem járják végig a városban és környékén tanáraikat szerenádozásért, hanem a pinnyédi sporttelepen közösen fogadják és lepik meg egy kis műsorral őket. A kicsit hűvös, szúnyogcsípős este ellenére nagyon kellemes volt az együttlét pénteken délután, este. A ballagás minden évben igen nagyszámú rokont, vendéget vonz az iskolába. Ilyenkor a Díszterem mindig kínosan szűknek bizonyul. Az idén próbáltuk meg

Gáspár atya

BENCÉS HÍRLEVÉL • A Magyar Bencés Kongregáció tájékoztató lapja • Megjelenik negyedéveként • Kiadó: Pannonhalmi Főapátság • Felelős kiadó: Dr. Várszegi Asztrik főapát • Szerkeszti a Főapáti Hivatal, főszerkesztő: Hortobágyi T. Cirill • Levélcím: Főapáti Hivatal 9090 Pannonhalma, Vár 1. • E-mail: [email protected] • Előfizethető a szerkesztőség címén. • Előfizetési díj egy évre: 200,- Ft (postán küldve 400,- Ft). • Nyomdai munka: Pénzes Nyomda, Győr.

20 PANNO

SZENT BENEDEK, A BÉKE HÍRNÖKE EGÉSZ EURÓPA SZÁMÁRA!

Recommend Documents