Az év tanulmánya (1.díj, 2010)
A pártfogó felügyelő esetjelzése a gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszerben
Szanyiné Csuport Szilvia, Szanyi Zsolt (pártfogó felügyelők, Somogy megye)
„Ha elölről kezdhetném a gyermeknevelést, Fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet. Példálózás helyett példát mutatnék. Nem siettetném a gyereket, hanem hozzá sietnék. Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék. Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot. Kirándulnék, sárkányt eregetnék, Réten kószálnék, bámulnám a csillagokat. A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék. Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném. Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat. Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről és többet a szeretet hatalmáról.” (Diane Loomans) I. Bevezetés A gyermekek bántalmazása, elhanyagolása, egyéb formákban történő veszélyeztetése nem újkeletű jelenségek, azonban csak az utóbbi évtizedekben kerültek előtérbe a megelőzésükkel, megszüntetésükkel kapcsolatos intézkedések. A gyermekek verbális és kifinomult nonverbális eszközeikkel (testi tünetek, figyelem- és magatartászavarok) igyekeznek segélykérésüket a külvilág fülébe kiáltani. Vajon észrevesszük-e ezeket a jelzéseket? Vajon feltűnik-e saját családunkban, a szűkebb és tágabb környezetünkben, munkavégzésünk során, kiránduláson, rendezvényeken, ha egy gyermek bajban van? Meg kell tanulnunk érzékelni, felismerni a segélyhívó szavakat, mozdulatokat, tekinteteket, éreznünk kell az érintésben rejlő kétségbeesést, de meg kell hallanunk a némaság hívószavát is. Ha minderre képesek is vagyunk, elég információval, erővel és elszántsággal bírunk-e ahhoz, hogy adekvát lépést tegyünk? A családon belüli problémákat mindenki a saját belügyének
1
tekinti, ezért abba nem szívesen szól bele senki sem, még akkor sem, ha a gyermek elhanyagolása, bántalmazása, vele szemben vagy általa elkövetett erőszak gyanúja merül fel. A gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges garanciákat elsősorban a család hivatott biztosítani. Emellett azonban az államnak és a társadalomnak is megfelelő segítséget kell ehhez nyújtania. Az állam és a társadalom különféle jogintézmények útján igyekeznek biztosítani a lehetőségekhez képest legcsekélyebb sérülésekkel járó gyermekéveket. Alapvető jogintézmény – a gyermek védelme érdeke védelmében megalkotott törvényben meghatározott – gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszer, melyben a pártfogó felügyelői szolgálatra is jogok és kötelezettségek hárulnak. A pártfogó felügyelői szolgálat gyermekvédelmi jelzőrendszeri tagságából származó kötelezettségeinek végrehajtására – a vonatkozó jogszabályok figyelembe vételével – az ügymenetmodell tartalmaz szakmai protokollt. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa 2008-évtől kezdődően kiemelt figyelmet fordított a gyermeki jogok érvénysülésére, a gyermekek helyzetének feltárására, vizsgálatai kiterjedtek a gyermekvédelmi rendszer működésére, a jelzőrendszeri tagok együttműködésére, a gyermekvédelmi törvényben előírt jelzési kötelezettségeik teljesítésére. Az ombudsman 2010. március 3.napján kelt jelentésében megfogalmazott olyan általános, a jelzőrendszer valamennyi résztvevőjét érintő észrevételeket, amelyeket a pártfogó felügyelői gyakorlat során is célszerű a jövőben figyelembe venni. Néhány fontos észrevétel: - a gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszer alacsony működési hatékonysággal bír, ugyanis a jelzések száma jóval alacsonyabb, mint a bántalmazás, elhanyagolás aránya, - a hatékonyságot csökkenti a jelzőrendszeri tagok nem megfelelő problémaérzékenysége, - a jelzés inkább személyes kapcsolatokon alapul, illetve azok függvénye, mint a jogszabályi kötelezettségek figyelembe vételén, - az egyes esetek megoldása gyakran az egyes szakemberek személyes hozzáállásán, szakmai kompetenciáján múlik ahelyett, hogy megfelelő szakmai protokollon alapulna. A jelzőrendszer kezdetektől nevesített tagjai számára (védőnők, pedagógusok, rendőrség, stb.) jelzőrendszeri kötelezettségeik teljesítésének megkönnyítése érdekében – mára – útmutatók és egyéb szakmai segédanyagok kerültek kidolgozásra. Dolgozatunkkal a pártfogó felügyelő gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszeri tagságából adódó, elsősorban jelzési kötelezettsége teljesítéséhez szeretnénk segédlettel szolgálni. Fontosnak tartjuk, hogy a közös feladat és cél érdekében a pártfogó felügyelők és a gyermekvédelem egyéb szakemberei a kiskorú veszélyeztetettsége vonatkozásában egységes fogalmakat használjanak, felismerjék a veszélyeztetettségre utaló jeleket. Ezáltal tevékenységünk során hatékonyabban járulhatunk hozzá a gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszer működéséhez, jó esetben a veszélyeztetettség megelőzéséhez, vagy a már kialakult veszélyeztetettség enyhítéséhez, megszüntetéséhez. II. A pártfogó felügyelői szolgálat kapcsolódása a gyermekvédelmi rendszerhez Az 1901-es, Széll Kálmán-féle gyermekvédelmet szabályozó törvényt az 1997. november 1.napján hatályba lépett, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997.évi XXXI. törvény (továbbiakban: Gyvt.) váltotta fel. A Gyvt. célja, hogy a családot támogató gyermekjóléti rendszer, illetve a családot „kiegészítő”, átmenetileg helyettesítő (szak)ellátási formák egymásra épüljenek, ezzel is növelve a rászoruló gyermekek esélyegyenlőségét. A Gyvt. alapgondolata, hogy a gyermek (lehetőleg vér szerinti) családban történő nevelkedését – elsősorban a megelőzést, illetve a családba való visszakerülést – az állami, önkormányzati, (esetenként civil) szervezetek hatékony együttműködésével kell biztosítani. A szabályozás alaptézisei a következők: - a gyermekek mindenekfelett álló érdekét kell figyelembe venni, 2
- a gyermeket a családi környezetéből kizárólag anyagi okok miatt nem lehet kiemelni. A gyermekvédelem hatáskörébe – tágabb értelemben – lényegében beletartozik a gyermek születésétől felnőtté válásáig minden, ami az ő érdekében, vele és körülötte, a családban, az óvodában, az iskolában, a munkahelyen, a társadalom bármely területén történik. A Gyvt. a gyermekjóléti szolgálatok számára kötelezettségként írja elő a veszélyeztetettséget észlelő jelzőrendszer működtetését. A törvény 17.§-a rögzíti a nem gyermekvédelmi alapfeladatot ellátó, de a gyermekvédelemhez kapcsolódó egyes szervek kötelező feladatait, jelzési és együttműködési kötelezettségüket. Ennek a jelzőrendszernek kell felismernie és jeleznie, ha gyermek bántalmazását, elhanyagolását vagy egyéb veszélyeztetettségét észleli. A pártfogó felügyelői szolgálatot (továbbá az áldozatsegítés és a kárenyhítés feladatait ellátó szervezeteket is) csak 2006. január 1-jétől nevesíti a Gyvt. a jelzőrendszeri tagok körében. Ezáltal a törvény jelzőrendszer tagjaira vonatkozó kötelezettségeket (jelzési kötelezettség, hatósági eljárás kezdeményezése, együttműködési és tájékoztatási kötelezettség) egyértelműen kiterjesztette a pártfogó felügyelői szolgálatra is. A gyermekjóléti szolgálattal való együttműködés és a pártfogó felügyelői tevékenység végrehajtása során a kiskorú veszélyeztetésére utaló jelek tapasztalásakor nem minden esetben vagyunk kellően magabiztosak ahhoz, hogy jelzéssel éljünk. A különféle szakmák képviselőinek egységes szemlélettel és értelmezéssel kell fellépniük a gyermekek veszélyeztetésének megelőzése, a már kialakult veszélyeztetés megszüntetése érdekében. Bár a feladat és a cél közös, mégis eltérően értelmezzük a veszélyeztetettség fogalmát, és a jelzés megtételének szükségességét. Az elbizonytalanodás oka egyrészt az észlelő szubjektuma (észlelési képesség, problémaérzékenység, szaktudás, elhivatottság, a jelzés következményeitől vagy bizalomvesztéstől való tartás), másrészt a rendszer hibái (nem egységes fogalomhasználat, a különböző szakterületekre irányuló képzésekben a gyermekvédelem oktatásának hiánya vagy nem egységes szemléletű és szintű oktatása, a magánszférába való beavatkozás indokoltsága, megfelelő intézményi háttér hiánya (helyettes szülői hálózat, védett házak), a jelzést fogadó intézmény nem megfelelő eljárása (bagatellizálás, indokolatlan vagy inadekvát intézkedés, felelősség elhárítása, intézkedés elmulasztása). III. A Pártfogó Felügyelői Szolgálat és az esetjelzés A Pártfogó Felügyelői Szolgálat látókörébe elsősorban a társadalom büntetőeljárással illetve büntetés-végrehajtással érintett rétegspecifikus csoportjai (gyanúsítottak, vádlottak, elítéltek) kerülnek. Tágabb értelmezésben a szolgálattal hivatalos kapcsolatba került személyek önmagukra, vagy környezetükre nézve, így a kiskorú veszélyeztetése tekintetében rizikófaktort jelenthetnek, jelentenek. Ennek következtében akár érzéketlenné vagy túlságosan érzékennyé válhatunk az egyénben, illetve a környezetében megjelenő problémákra. A problémák iránti érzéketlenség nem megengedhető a pártfogó felügyelői munka során sem. Mivel a veszélyeztetettség megítélése tekintetében nem lehet objektív mértéket meghatározni, ezért – véleményünk szerint – inkább érzékenyebben kell reagálnunk az általunk tapasztalt veszélyeztető jelekre. Esetjelzésünk alapján inkább kerüljön egyszeri, eseti kapcsolatba az illetékes gyermekvédelmi szakember a gyermekkel és hozzátartozóival, mintsem a jelzés elmaradása vezessen jóvátehetetlen következményekhez. Fontos hangsúlyozni, hogy a jelek sokszor nem egyértelműek, az elhanyagolástól, bántalmazástól nagyon távoli kontextusban is megjelenhetnek. Az áldozattól nem várhatjuk a gyanú megerősítését, így a szakember könnyen elbizonytalanodhat. Nehezíti a helyzetet, hogy főleg elhanyagolás vagy szexuális bántalmazás esetén a testi jelek hiánya nem zárja ki a bántalmazás lehetőségét. A bántalmazás jelei a gyermek életkorával is eltérő formákat
3
ölthetnek, pubertás korban pedig még nehezebbé válik viselkedésükben elkülöníteni a deviáns és normális vonásokat. Mivel több rizikófaktor együttes jelenléte sem vezet szükségszerűen bántalmazáshoz, elhanyagoláshoz, ezért a jelzés megtételét megelőzően tisztázni kell a veszélyeztetettség mibenlétét, mérlegelni kell annak súlyát. Ehhez azonban alapvetően fontos, hogy a pártfogó felügyelő tisztában legyen a gyermekvédelemben használatos fogalmakkal, felismerje a veszélyeztetettségre utaló gyanújeleket a szükséges intézkedések (esetjelzés, esetkonferencia, gyámhatósági intézkedés kezdeményezése) megtételéhez. A jelzési, jelentési kötelezettség esélyt adhat minden szakembernek arra is, hogy módja legyen megbeszélni az esetet és közös intézkedési, cselekvési tervet készítsen. Ez az eljáró szakember számára is védelmet ad az elkövetővel szemben, azáltal, hogy több intézmény és szakember között oszlik meg a döntések súlya. Gyakran felmerülő probléma, hogy ki védi meg az eljárót a bántalmazóval szemben. Általános jogi védelmet ad a tanúvédelmi törvény illetve az, hogy az eljáró szakember hivatalos személynek minősül. Fontos leszögezni, hogy ez nemcsak jogi probléma. Ha az elkövető is humánus eljárásban részesül, meg lehet törni az erőszakhoz vezető ördögi kört. Ezért fontos volna, hogy a jelzőrendszert képviselők képzésében, továbbképzésében szerepeljen a konfliktuskezelés módszere is. A jelzési, jelentési kötelezettség elmulasztása maga is bántalmazó, elhanyagoló magatartást, így bűncselekményt, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetést valósíthat meg, mivel további sérelmet okozhat a gyermeknek. A Pártfogó Felügyelői Szolgálat tevékenységéről, valamint ehhez kapcsolódóan egyes igazságügyminiszteri rendeletek módosításáról szóló 17/2003.(VI.24.) IM rendelet (továbbiakban: Pfr.) 34. és 35.§-ai rendelkeznek a jelzőrendszeri tagságból eredő kötelezettségekről. A fenti jogszabályi kötelezettségekből eredő feladatokat a 2009.július 1-jétől hatályos „A pártfogó felügyelői tevékenységre vonatkozó jogforrások, definíciók, ügymenetmodell, válogatott szakbibliográfia és iratminták tára” címet viselő segédanyag (a továbbiakban:Ügymenetmodell) részletezi. IV. A veszélyeztetettség és a kiskorú veszélyeztetésének fogalma, okai, formái, gyanújelei Veszélyeztetettség: olyan – a gyermek vagy más személy által tanúsított – magatartás, mulasztás vagy körülmény következtében kialakult állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését gátolja, vagy akadályozza. (Gyvt. 5.§ n) pontja) Kiskorú veszélyeztetése: a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy, aki e feladatából folyó kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését veszélyezteti, bűntettet követ el, és egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (1978.évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről (továbbiakban: Btk.) XIV. fejezet I. cím 195.§ 1.) A két meghatározás sok tekintetben egyezőséget mutat, ugyanakkor lényegi eltéréseket tartalmaz. A pártfogó felügyelői munka során a Btk. fogalomrendszere a meghatározó, mivel bűnügyekkel, bűnelkövetőkkel kerülünk kapcsolatba. A Btk. két feltételhez köti a kiskorú veszélyeztetésének megvalósulását: a veszélyeztetést az valósítja meg, akinek kötelezettsége a kiskorú nevelése, felügyelete, gondozása - a fenti kötelezettségét súlyosan kell megszegnie. 4
Előzőkből következik, hogy a Btk. szerinti meghatározás szűkebb veszélyeztetést megvalósító csoportot határoz meg a Gyvt. fogalmához viszonyítva. A Gyvt. szerint ugyanis a veszélyeztetést akár maga a gyermek is megvalósíthatja, de olyan személyek is, akiknek nem kötelezettsége a gyermek nevelése, felügyelete, gondozása (pl.: szomszéd, kortársak). A Btk. értelmezése szerint, az elkövető csak akkor felelős a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődésének veszélyeztetéséért, ha az ok-okozati összefüggésben áll a súlyos kötelezettségszegéssel. Aki a Btk. szerinti kiskorú veszélyeztetését követi el, minden esetben megvalósítja a Gyvt. szerinti veszélyeztetettséget, azonban nem minden Gyvt. szerinti veszélyeztetés valósítja meg a kiskorú veszélyeztetését, azaz bűncselekmény elkövetését. Tehát, a Btk. szerinti kiskorú veszélyeztetése teljes részhalmazát képezi a Gyvt. szerinti veszélyeztetettségnek. Ezek miatt az eltérések miatt különösen fontos az, hogy a pártfogó felügyelő minél tágabb értelmezésben legyen képes érzékelni és értékelni azokat a veszélyeztetésre utaló jeleket, amelyekkel munkája során találkozik. Kiskorú veszélyeztetése miatt elítélt pártfogoltak esetében elengedhetetlen a gyermekjóléti szolgálattal, akár a gyámhatósággal való kapcsolattartás. Saját szakmai tevékenységem során több esetben tapasztaltam, hogy kiskorú veszélyeztetése bűncselekményt megvalósító szülőkről, valamint gyermekeikről a gyermekjóléti szolgálatnak nincs tudomása. Veszélyeztetett az a gyermek, aki családjában vagy környezetében, ismétlődő vagy tartós fizikai, lelki bántalmazásnak, szexuális zaklatásnak, erőszaknak, elhanyagolásnak van kitéve és/vagy fejlődésében családja, közvetlen környezete károsan befolyásolja. Súlyos veszélyeztetettségnek minősül a gyermek által tanúsított olyan magatartás is, amely életét közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi, szellemi, értelmi érzelmi fejlődésében jelentős és helyrehozhatatlan károsodást okozhat. Gyermekbántalmazás: a gyermek veszélyeztetettségének egyik speciális megnyilvánulási formája a gyermekek bántalmazása/gyermekkel való rossz bánásmód. A magyar jogrendszerben nincs pontos meghatározás arra vonatkozóan, hogy milyen eset minősül gyermekbántalmazásnak, ezért e tekintetben a szakemberek a WHO definícióját tartják elfogadhatónak. E szerint: „a gyermekek bántalmazása magában foglalja a fizikai, és/vagy érzelmi rossz bánásmód, a szexuális visszaélés, az elhanyagolás vagy hanyag bánásmód, a kereskedelmi vagy egyéb kizsákmányolás minden formáját, mely a gyermek egészségének, túlélésének, fejlődésének vagy méltóságának tényleges vagy potenciális sérelmét eredményezi egy olyan kapcsolat keretében, mely a felelősségen, bizalmon vagy hatalmon alapul.” A gyermekverés nagyon elterjedt hazánkban. Valamennyi életkori csoportban, valamennyi iskolázottsági szinten és foglalkozásnál, falun és városban közel azonos arányban verik a gyermekeket. Nem tartja vissza a veréstől a szülőt saját vallásos hite sem. A testi fenyítés vonatkozásában országonként nagyon eltérőek az álláspontok. Míg az európai országok többségében teljes tilalom van rá, addig Magyarországon a szülő számára a verés nem tiltott mindaddig, amíg az, a szokásjognak megfelelő mértéket nem haladja meg. Ez sajnos tág lehetőségeket biztosít a fegyelmező számára és sok esetben a gyermek fejlődésének bizonyíthatóan árt, személyiségét rombolja. Családon belüli erőszak: a gyermekbántalmazás megvalósulhat a családon belül is. A családon belüli erőszak egyben gyermekbántalmazásnak is minősül, ha a családtagok közötti erőszakos történéseknek közvetve vagy közvetlenül a családban élő gyermek is szenvedő alanya. A bántalmazás veszélyt jelenthet a még meg sem született gyermekre is (várandós anyákat érő támadások). A bántalmazás irányulhat közvetlenül a gyermekre, de 5
bántalmazásnak minősül az is, ha nem közvetlenül a gyermeket érinti, hanem más hozzátartozóját. Hozzátartozói erőszak: a méltóságot, az életet, a szexuális önrendelkezéshez való jogot, továbbá a testi és lelki egészséget súlyosan és közvetlenül veszélyeztető tevékenység, a méltóságot, az életet, továbbá a testi és lelki egészséget súlyosan és közvetlenül veszélyeztető magatartás (2009. évi LXXII.tv. a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról). A veszélyezettség kialakulásának okai, rizikófaktorai: Anyagi okok: amikor a családban anyagi, illetve jövedelmi problémák hátrányosan hatnak a gyermek fejlődésére, és esetenként veszélyeztető tényezőként is jelentkezhetnek (pl.: munkanélküliség, rossz szociális körülmények, lakhatási problémák, lakhatási körülmények, hajléktalanság, közüzemi hátralékok, egyéb hátralékok, alacsony jövedelem, szegénység). Esetenként a túlzott jómód, az anyagi javak bősége is vezethet veszélyeztetettséghez. Környezeti okok: - család: a szülők életvitelében, nevelési tevékenységében felmerülő negatívumok, amelyek a gyermek megfelelő fejlődését gátolják vagy akadályozzák (pl.: éretlen anya, a férj dominanciája a házasságban, fáradtság, idegesség, nem tűri a gyermek sírását, a szülők alkohol- és drogfogyasztással kapcsolatos problémái, prostitúció, kitartottság, erkölcstelen életvitel, elhanyagoló gondozás és nevelés, bűnöző életmód, szociokulturális depriváció, kulturális- és értékrendbeli különbségek, alacsony iskolázottsági szint, a szülők pedagógiai kulturálatlansága, következetlenség, vasárnapi nevelés, szülők közötti véleménykülönbségek a nevelési kérdésekben, a szigor és kényeztetés túlhajtása, az önállóságra nevelés túlhajtásai, teljes bizalmatlanság, a család izoláltsága). - óvoda, iskola: a gyermekek gondozását, nevelését biztosító intézményekben érzékelhető veszélyeztető okok, melyekről a fiatalkorú bűnelkövetőkkel foglalkozó pártfogó felügyelő tudomást szerezhet (pl.: hiányzás, korrepetálás hiánya az iskolában, magántanulóság, problémás gyermek eltávolítása az iskolából, diszkrimináció az iskolán belül, rossz tanárdiák viszony, iskola és szülők közötti laza kapcsolat, túlterhelés, iskolai teljesítmény váratlan hanyatlása). - a gyermek tágabb környezetéből adódó problémák: baráti társaság, kortárscsoportok negatív befolyásolása, a lakókörnyezetben élők életvitele, utca hatása (alkoholizálás, munkakerülés, prostitúció, garázdálkodás, bűnözés, játékszenvedély látványa, követése), vidékről városba kerülés veszélyei, urbanizációs veszélyek, tömegkommunikációs eszközökkel könnyen elérhető információáradat, azok válogatás, irányítás, ellenőrzés és megértés nélküli kritikátlan befogadása. Egészségi okok: beteg személy a családban vagy a gyermek betegsége, ami miatt a kiskorú megfelelő fejlődése a családban nem biztosítható. Magatartási okok: a gyermeknél általában a korábbi veszélyeztetettség következtében kialakult agresszivitás, bűnözés vagy szorongás, csavargás, pszichés problémák kialakulása. Kialakulásának rizikófaktorai: - saját személyiségben rejlő rizikófaktorok, - antiszociális viselkedés, - droggal való rokonszenvezés, drogos barátok, - iskolai kudarcok, iskolai tevékenységben való részvétel hiánya, kimaradás az iskolából, - barátok befolyásolása. 6
V. A veszélyetető magatartás formái, gyanújelei A veszélyeztetettség tüneteinek összegyűjtésekor törekedtem arra, hogy főként olyan megnyilvánulási formákat gyűjtsek össze, melyek a pártfogó felügyelő által, akár egyszeri találkozás alkalmával is egyértelműen észlelhetők. A veszélyeztető magatartás formái A veszélyeztető magatartás alapvetően két formában nyilvánulhat meg: a) passzív (elhanyagoló) magatartás, b) aktív (cselekvő) magatartás. Ezek a magatartásformák egyaránt jellemezhetik a szülő vagy a gyermek viselkedését, fizikai, érzelmi, szexuális és egyéb jelleget öltve. A veszélyeztetettség egyes formái ritkán különülnek el élesen, inkább együttes előfordulásuk jellemző. Passzív (mulasztásos elhanyagolás): minden olyan mulasztás vagy baj okozása, amely jelentősen árt a gyermek egészségének vagy lassítja, akadályozza szomatikus, mentális és érzelmi fejlődését. Az elhanyagoló magatartás formái: a) fizikai elhanyagolás: az alapvető fizikai szükségletek, higiénés feltételek hiánya, a felügyelet hiánya, a gyermek védelmének elmulasztása olyan esetekben, amikor veszélynek van kitéve. Ide sorolható az orvosi ellátás késleltetése, az orvosi utasítások be nem tartása, a védőoltások beadatásának elhanyagolása vagy indokolatlan késleltetése. Gyanújelei: csecsemő, kisgyermek magára hagyása, bezárása, gondozás, gondoskodás, etetés, öltöztetés, egészségügyi megelőzés, gyógykezelés, ápolás tartós elmulasztása, a gyermek számára szükséges gyógyászati segédeszközök hiánya, a mozgás- és játéktér megvonása, játékok biztosításának hiánya, alultápláltság, leromlott fizikai állapot, ápolatlan, feltűnően piszkos bőr, piszkos, az időjárási viszonyoknak nem megfelelő ruházat, rendezetlen öltözet, tetvesség. b) érzelmi elhanyagolás: az érzelmi biztonság, az állandóság, a szeretetkapcsolat hiánya, a gyermek érzelmi kötődésének durva mellőzése, elutasítása, a gyermek jelenlétében történő erőszakos, durva, támadó magatartás más családtaggal, többnyire az anyával szemben. Gyanújelei: kifejezéstelen arc, üres tekintet, szemkontaktus hiánya, feltűnően készséges, túlságosan alázatos, engedékeny viselkedés, túlságosan éber, vibráló, agresszív, válogatás nélkül figyelmet követelő magatartás, a gyermek szokatlanul félénk, riadt, túlérzékeny a környezeti hatásokkal szemben, bizalmatlan, különösen a közel állókkal szemben, fél a szülőtől, különös félelem bizonyos személyektől, vagy bizonyos típusú emberektől (pl.: férfiak, katonák), elmenekülés otthonról, túlaggódó vagy apatikus szülő, alvászavarok, evészavarok, regresszív viselkedés (alacsonyabb életkornak megfelelő viselkedéshez való visszatérés), kivonulás, mindenen kívül maradás, elutasítás, koraérett magatartás, droghasználat, depresszió, bűntudat, szégyenérzet, váratlanul bekövetkező változások a viselkedésben, leromlott-lelki állapot öngyilkossági késztetés, kísérlet. c) oktatási- nevelési elhanyagolás: az iskolalátogatási kötelezettség elhanyagolása vagy a rendelkezésre álló és javasolt speciális képzési, fejlesztési szolgálatok igénybevételének elmulasztása, a gyermek oktatásának, művelődési lehetőségeinek, értelmes szabadidős tevékenységének korlátozása, mely elsősorban a szülők, törvényes képviselők vagy éppen maga a gyermek felelőtlen magatartásának, igénytelenségének, nemtörődömségének
7
köszönhető. Többek között a rendszeres iskolai hiányzások, a színvonaltalan, durvaságot sugárzó filmek rendszeres megtekintése, a szabadidő céltalan eltöltése mutathatja. Gyanújelek: igazolatlan iskolai mulasztás, kimaradás az iskolából, osztályismétlés, vizsgakötelezettség elmulasztása, szaktanári, osztályfőnöki, tantestületi, igazgatói figyelmeztetések, fegyelmi tárgyalás, eltanácsolás, a szülő az iskolával nem tart kapcsolatot (szülői értekezletek elmulasztása, iskolai rendezvényekről való távollét), iskolai teljesítmény hirtelen hanyatlása, váratlanul gyenge teljesítmény. Aktív (cselekvő) veszélyeztetés, visszaélés: a gyermeknek tényleges, vagy potenciális sérülés okozása. A cselekvő veszélyeztetés formái: a) fizikai bántalmazás: szándékos cselekedet vagy gondatlanság, amely a gyermek fizikai sérülését vagy halálát eredményezi, eredményezheti. A cselekvő magatartás lehet egyszeri vagy ismételt. Legtöbbször vannak látható, szemmel érzékelhető jelei, amelyek alapján viszonylag könnyen beazonosíthatjuk, de a sérülések gyakorta nem, vagy alig észlelhetők. Olykor előfordul, hogy a nyomok nem bántalmazásból erednek, hanem más okok állnak a háttérben. A fizikai bántalmazás lehet: rázás, rángatás, lökdösés, rúgás, ütés, pofozás, lekötözés, elvagy ledobás, gondatlan leejtés, fojtogatás, megszorítás, sarokba állítás, térdepeltetés, bezárás, hideg vízzel leöntés, csipkedés, égetés, elcsúfítás, megcsonkítás, tárgyak dobálása, fegyverhasználat, mérgezés, megégetés, leforrázás, és a gyermeknek más módon történő fizikai sérülés okozása. Számos országban ide sorolják a közlekedés során elkövetett gondatlan veszélyeztetést is (gyermekülés hiánya, ittas vezetés, kivilágítatlan kerékpár stb.). Gyanújelek: csecsemőknél nyugtalanság, állandó nyöszörgés, sírás, gyakori összerezzenés, kifejezéstelen tekintet, kiságyban összekuporodás (védekező helyzet), ütésnyomok vagy véraláfutás a testen, égés és forrázásnyomok a testen, érintésre, felvételre fájdalmasan felsír (törésre, ficamra utalhat), fojtogatás nyoma, zúzódások, vérömleny, karmolás, verésnyomok, mérgezés, égés, forrázás, törések. b) érzelmi bántalmazás: a gyermek érzelmeivel való tartós visszaélés, a gyermek érzelmi fejlődésére súlyos és tartósan káros hatást gyakorló magatartás. A gyermekre irányuló, rendszeres destruktív kritika, megalázás, fenyegetés, énképének módszeres rombolása a gyermekekben az értéktelenség, a szeretetlenség, a nem kívántság és a hasznavehetetlenség érzését kelti. Az érzelmi bántalmazás alacsony önértékeléshez, az önelfogadás képtelenségéhez, kötődési nehézségekhez vezethet, ezekben a helyzetekben a gyermek fél, fenyegetett vagy veszélynek kitett. Az érzelmi abúzus a gyermekkel szembeni rossz bánásmód minden formájában megtalálható, de külön is felléphet. Érzelmi bántalmazásnak minősül a megszégyenítés, lealacsonyítás, kigúnyolás, csúfolás, állandó kritizálás, fenyegetés, megfélemlítés, a gyermekekben állandó félelemérzet, vagy szorongás keltése, a gyermek kihasználása, a megvesztegetés, zsarolás, terrorizálás, rettegésben tartás, bűnbakká tétel, erőszakos (nem fizikai) módszerű nevelés, türelmetlen, agresszív szülő, állandó durva szidalmazás, kiabálás, ijesztgetés, indokolatlan és súlyos büntetés, erőszakkal való fenyegetés, kedvenc játéknak – átmeneti tárgynak elvétele, elzárása, szülő a tényektől függetlenül „másnak, rossznak”tartja a gyermeket, a visszautasítás, elutasítás, mozgás korlátozása,elszigetelés, gyermekkel szemben az életkornak, vagy a fejlettségnek nem megfelelő elvárások támasztása, figyelmen kívül hagyása, a diszkrimináció. Az érzelmi bántalmazás súlyos formája az olyan élethelyzet, amelyben a gyermek szem- és fültanúja más, igen gyakran édesanyja bántalmazásának. Gyanújelei: csakis a gyermek viselkedésén, reakcióin, megnyilvánulásain, illetve a szüleivel történő interakciókon keresztül ismerhető fel, tényszerűen nehezen bizonyítható. Lényegében ugyanazok a gyanújelek fordulhatnak elő, mint a passzív érzelmi elhanyagolásnál, amelyek 8
kiegészít az ellenséges magatartás, agresszivitás, korhoz nem illő, komoly viselkedés (túlzott rendesség, túl jó modor), zárkózottság (szomorúság), izolációs törekvés, természetes életöröm hiánya, játékban való gátlásosság, visszafogottság, váratlan érintésre összerezzenés, túlzott alázatosság, engedékenység, üres, riadt tekintet vagy éberség, bizalmatlanság a felnőttekkel szemben, fej elrántása a simogatni akaró kéz elől, makacs ágybavizelés, késői szobatisztaság, beszédzavar. c) szexuális abúzus: a gyermek kényszerítése, késztetése törvénytelen szexuális aktivitásra, melyet nem képes megérteni, felfogni, amelyhez nem tudhatja az érdemi beleegyezését adni, amelyre a gyerek koránál, fejlettségi állapotánál fogva nem érett, amelyet tilt az adott társadalom/közösség jog- és szokásrendje, az adott környezetben elfogadott tabuk. Szexuális bántalmazásnak minősül a nem kívánt érintés, kierőszakolt, fájdalmat okozó behatolás, szex vagy pornófilmek nézése, a gyermek közösülésnek vagy szexuális aktivitásnak való tanúvá tétele, a gyermek kizsákmányolása gyermekprostitúció, vagy más jogellenes szexuális aktivitás formájában, a gyermek felhasználása és kizsákmányolása pornográf anyagok, videofelvételek, vagy előadások, megnyilvánulások formájában. A szexuális visszaélés létrejöhet felnőtt és gyermek, vagy ugyanolyan korú gyermek és gyermek között, ahol a kapcsolat a kor és fejlettség okán a kapcsolat felelősségén, bizalmi, vagy hatalmi helyzeten alapszik és a tevékenység az agresszor szükségleteinek kielégítését vagy megelégedettségét szolgálja. Nem kiskorú veszélyeztetését, hanem a nemi erkölcs elleni bűncselekményt követi el az a személy, aki a nevelése, felügyelete vagy gondozása alatt álló személy sérelmére erőszakos közösülés, szemérem elleni erőszak, megrontás, kerítés, vérfertőzés bűncselekményeket követi el. Gyanújelei: a szexuális bántalmazás tünetei nem egyértelműek, nehezen felismerhetőek. A felismerés gyakran társadalmi tabukba ütközik, ezért ritkán kerül kezelésre ez a probléma. A már korábban leírt viselkedési jeleken kívül előforduló tünetek az alvászavar, étkezési zavarok, szorongás, visszahúzódó viselkedés, szokatlan, váratlan agresszió, orvosilag nem indokolható fájdalmak, betegségek, iskolai teljesítmény visszaesése, motiválatlanság, kortársakhoz való viszony hirtelen megváltozása, a gyermek korához nem illő szexualizált viselkedés, szóhasználat, a kiskorú terhessége, prostitúció. Kisgyermekeknél jellemző az ismeretlen okú vérzés, folyás, nemi betegség, genitális-anális viszketés, ismétlődő húgyúti infekciók, éjszakai-és nappali ágybavizelés, alvászavar, étvágytalanság, illetlen szexuális játék, genitáliák mutogatása. Prepubertás korú gyermekeknél megjelenik a visszatérő hasi fájdalom, fejfájás, alvászavar, étvágytalanság, epilepsziaszerű rosszullét, provokáló szexuális magatartás. Pubertás korú gyermekeknél jellemző a fel nem ismert terhesség, nemi érintkezés gyakori partnercserével, prostitúció, droghasználat, öngyilkossági kísérlet, hisztériás rosszullét, szabados magatartás, depresszió. A gyermekbántalmazás különleges esetei: a) a méhmagzatot károsító magatartás: ha a várandós – az erről való felvilágosítás ellenére – életmódjával magzata egészségét veszélyezteti. Ez elsősorban a terhesség alatti drog és alkoholfogyasztást, a mértéktelen dohányzást, a prostitúciót jelenti. A várandós bántalmazása, a nem gondozott, titkolt terhesség is árthat a méhmagzatnak. Gyanújelei: alkoholfogyasztás, fecskendők, testszerte fizikai bántalmazás jelei. b) gyermek bántalmaz gyermeket (bullying): ezekben az esetekben egy gyermeket egy másik gyermek vagy gyermekek csoportja a konfliktusok szokásos kezelésén túl, ismételten, 9
fizikailag, illetve lelkileg bántalmaz vagy szexuálisan molesztál. A probléma kezelésénél igen fontos, hogy az áldozat és az elkövető egyaránt kapjon megfelelő segítséget. A felnőtt elkövetők vizsgálata azt mutatja, hogy sokan gyermek vagy serdülőkorukban bántalmazók, vagy maguk is abúzus áldozatai voltak. c) rendszer abúzus (másodlagos viktimizáció, áldozattá válás): történhet intézményben, szakember, nevelő, gondozó által, de maga az ellátórendszer is lehet bántalmazó, elhanyagoló. Ha a gyermekek védelmére létrehozott és működtetett rendszer diszfunkcionálisan működik, ezzel hozzájárul a bántalmazás késedelmes elhárításához, vagy be nem avatkozásával a folyamatos viktimizációhoz, károsodáshoz. Ebbe a körbe tartozik: - a gyermek tájékoztatásához és véleménynyilvánításhoz fűződő jogainak figyelmen kívül hagyása vagy megtagadása, - a szülőktől való indokolatlan elválasztás (pl.: az indokolatlan kórházba utalás), - az egészségügyi ellátás keretében is traumatizálódhat a gyermek, a szükségtelen vagy nem körültekintő orvosi vizsgálatok eredményeként, valamint a szülők tájékoztatásának, illetve felvilágosításának elmulasztása, vagy megtagadása esetén. Ide sorolható a nyomozási, jogi eljárás során a szükségtelen számú és nem megfelelő formájú kihallgatás, kikérdezés, vizsgálat, vagy ha a vizsgálatot nem megfelelően felkészült szakember végzi, illetve ha az eljárás indokolatlanul elhúzódik. d) alkohol és drog abúzus: szülők és gondviselők alkohol- és drogfogyasztásának olyan következményei lehetnek, amelyek a gyermekre veszélyt jelentenek. Az alkohol- vagy drogfüggő szülő gyermekének nagyobb az esélye arra, hogy már kora gyermekkortól fogyasszon alkoholt, vagy drogot, esetleg függőnek, betegnek szülessen. e) Münchausen by proxy: az ilyen módon bántalmazó folyamatosan betegségtüneteket talál ki valaki más nevében, akit ezáltal betegnek tekintenek. Gyermekek esetében csaknem mindig az anya az, aki a tüneteket kitalálja. Lényege, hogy azt elérje, hogy a gyermek betegnek látszódjon. A súlyossági spektrum a hamis tünetek kitalálásától, a fizikai bántalmazáson át a gyermek haláláig vezethet. Gyanújelek: ellentmondásos, szakmailag megmagyarázhatatlan tünetek, tünetek az anya jelenlétéhez kapcsolhatók, az anya ragaszkodik a kórházi kivizsgáláshoz, az anya szerint hatástalan a gyógymód. VI. A veszélyeztetettség szintjei, és az azokhoz kapcsolódó pártfogó felügyelői intézkedések A gyermek elhanyagolásának, a rossz bánásmódnak a jeleit azok a szakemberek érzékelhetik elsődlegesen, akik napi kapcsolatban vannak a gyermekekkel, vagy akik ismerik a családot. Pártfogó felügyelői tevékenységeink során azonban olyan kontextusba kerülhetünk családokkal, mely helyzetben felszínre kerülhetnek kiskorú veszélyeztetésére utaló jelek. Fontos figyelembe venni azt, hogy az ártó hatás mennyi ideig tart, mennyire halmozott és milyen súlyos. Ha veszélyeztetett gyermekkel találkozunk, azonnal a speciális gyermekvédelmet működtető jelzőrendszer tagjaihoz kell fordulnunk. A veszélyeztetettség objektív felismerését segítik az általános, ún. családjogi szabályok és magasabb rendű normák (szülő-gyermek viszony), a részletesebb, az egyes intézmények és szervezetek működésére vonatkozó rendelkezések (pl. nevelő kötelességei a tanulóval szemben), illetve íratlan szabályok (erkölcsi normák, szabályok, melyek a kiskorú életkorában, személyi tulajdonságaiban, helyzetében és körülményeiben meglévő lényeges különbségeket veszik figyelembe (csecsemő, kisgyermek, serdülő, egészséges, beteg, szellemileg normális fejlett vagy értelmileg fogyatékos). 10
A veszélyeztetettségnek különböző fokozatai vannak, melyek a következők: a) alacsony fokú veszélyeztető magatartás: időnként előforduló, enyhébb jelenségek, amelyeknek értékelhetően nincs, vagy csekély a hatásuk a gyermek fejlődésére és későbbi viselkedésére. Előfordulási formái: - elhanyagolás: a szeretet- és érzelemkifejezés alkalmankénti megvonása, mosdatlanság, fejlődésbeli lemaradás, - fizikai bántalmazás: alkalomszerű, alig látható vagy enyhe fokú felszíni sérülések, - érzelmi bántalmazás: veszekedés, bántó szavak használata. Teendők: - esetjelzés, - saját kompetencián belül, a szakmai módszerek adekvát alkalmazása: kontroll és segítő funkció, családlátogatás, családi konfliktusok rendezésének elősegítése, resztoratív módszerek alkalmazása, a pártfogolt tanulmányi munka és egyéb kötelezettségteljesítésének segítése (tanulássegítés, korrepetálás), ellenőrzése, a teljesítés elősegítése, elszámoltatás, tájékoztatás, tanácsadás, kérvény-és beadványszerkesztés, szükség esetén szakellátóhoz (pszichológus, pszichiáter, családterapeuta, addiktológus, stb.) irányítás. b) mérsékelten súlyos veszélyeztető magatartás: gyakoribb előfordulás és/vagy súlyosabb formában, de vélelmezhetően nem életveszélyes vagy hosszú távon károkozással nem fenyegető magatartás (pl.: a szülő 4-5 órára felügyelet nélkül hagyja 4-5 éves gyermekét). Előfordulási formái: - elhanyagolás: a szeretet- és érzelemkifejezés gyakori megvonása, rossz higiénés viszonyok, elhanyagolt fizikális jellemzők,, - fizikai bántalmazás: súlyosabb felszíni sérülések, kisebb égési sebek, ütésnyomok, bevérzések, vágások (aa szülő részéről a gyermek alkalomszerű, testi sértést nem okozó bántalmazása), - érzelmi bántalmazás: rendszeres szóbeli bántás, veszekedés, lebecsülés, megalázás, - szexuális visszaélés: a gyermek fogdosása, nem megfelelő viselkedés a gyermek előtt. Teendők: a törvény a kisebb mulasztásokhoz, nevelési hibákhoz nem kíván büntetőjogi következményeket fűzni, ezért fontos a jelzés megtétele a gyermekjóléti szolgálat felé, javaslattétel közös esetmegbeszélésre, gyámügyi hatósági intézkedés kezdeményezése (védelembe vételi javaslat) mellett az előzőekben részletezett pártfogó felügyelői módszerek alkalmazása. c) nagyon súlyos veszélyeztető magatartás: folyamatos vagy nagyon gyakori elhanyagolás, vagy időnkénti súlyosan veszélyeztető magatartás. Előfordulási formái: - elhanyagolás: a szülő, gondozó, családtag gyakori távolléte (aa szülő 2-3 éves gyermekét több napra gondozás és felügyelet nélkül hagyja, 6-8 éves gyermekét több napra kizárja a lakásból), a bőr elhanyagolása, a szülő gyermeke tisztántartását rendszeresen elmulasztja, ha nem gondoskodik rendszeresen élelmezéséről és ruházatáról, ha orvosi segítségre szoruló gyermekéhez nem, vagy nagy késedelemmel hív orvost; alulfejlettség, ha hosszabb időn át akadályozza a gyermeket abban, hogy kötelező iskolai tanulmányait folytassa, illetve eltűri, hogy tanulmányi kötelezettségeit hosszabb időn át ne teljesítse; ha folyamatosan olyan hatást gyakorol, vagy olyan körülmények hatásának teszi ki a gyermeket, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják a fejlődését, ha a gyermeket züllött, vagy italozó életmódra szoktatja, vagy bűncselekmény elkövetésére bírja rá, vagy arra törekszik,
11
- fizikai bántalmazás: törött csont, mély sebek, súlyos bevérzések, égések, vágások, a belső szervek sérülése, ha gyermekét rendszeresen és súlyosan bántalmazza; ittas állapotban rendszeresen bántalmazza családtagjait, - érzelmi bántalmazás: gyakori visszautasítás, időnként büntetésként étel, ital megvonása, bezárás, vagy kizárás a lakásból, hozzátartozók közötti erőszak erkölcstelen magatartást tanúsít a gyermek jelenlétében, a gyermek bírósági ítéleten alapuló elhelyezését önkényesen megváltoztatja, a másik szülővel való kapcsolattartást huzamosabb ideig akadályozza, a gyermeket a másik szülő ellen neveli. - szexuális visszaélés: szexuális kapcsolat bármely formája. - súlyosan veszélyeztető magatartás súlyos veszélyeztetésnek minősül a gyermek által tanúsított olyan magatartás is, amely életét közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi, szellemi, értelmi, érzelmi fejlődésében jelentős és helyrehozhatatlan károsodást okoz Teendők: - sürgős jelzés a gyermekjóléti szolgálat felé vagy feljelentés bűncselekmény gyanúja miatt.. Akkor beszélünk bűncselekményről, ha a súlyos kötelességszegés konkrétan veszélyezteti a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését (ok-okozati összefüggés). A történtek jellege szerint szakellátás igénybevétele. - bűncselekmény gyanúja esetén együttműködés a bűnüldöző szervekkel, - a továbbiakban a gyermekjóléti szolgálattal együttműködve cselekvési, gondozási terv kialakítása, s az abban vállalt konkrét feladatok megvalósítása, - gyermekvédelmi hatósági intézkedés kezdeményezése (ideiglenes hatályú elhelyezés, nevelésbe vétel), - hozzátartozók közötti erőszak veszélyének észlelése esetén jelzés a családvédelmi koordinációért felelős szerv (illetékes városi gyámhivatal) felé. A pártfogó felügyelő jelzési kötelezettsége – hozzátartozók közötti erőszak esetén – akkor is fennáll, ha az erőszakról vagy annak veszélyéről nem közvetlenül, hanem mástól értesül. Ebben az esetben az esetjelzés megtételéről írásban tájékoztatni kell azt a személyt, akitől az információ származik. - együttműködés a gyámhivatallal. Az erőszakos közösülés, szemérem elleni erőszak, megrontás, kerítés, vérfertőzés minden esetben bűncselekményt valósít meg, így a büntető feljelentés megtétele kötelesség! d) életveszélyes veszélyeztetettség: hosszú távú vagy súlyos lélektani, fizikai károsodást okozó életveszélyes helyzetek, beleértve azt, amikor az elkövető vagy más családtag nem kér segítséget a sérülések ellátására, kezelésére, a veszély megszüntetésére, a problémák megoldásához. Előfordulási formái: - elhanyagolás: a gondozó felnőtt állandó vagy tartós távolléte, gyakori megbetegedések, fertőzések a rossz higiénés viszonyok miatt, - fizikai bántalmazás: állandó, makacs sebek és sérülések, - érzelmi bántalmazás: állandó elutasítás, étel-ital gyakori megvonása, terrorizálás, indokolatlan és súlyos büntetések, - szexuális visszaélés jelei: vérfertőzés, kiskorú terhessége, erőszak. Teendők: - a gyermek azonnali kiemelése a bántalmazó környezetből, - jelentés a bűnüldöző szervek felé (amennyiben a szülő az elkövető, a szülő megkerülésével). A továbbiakban az előzőkben leírtak szerint kell eljárni. VII. Esetjelzés
12
A pártfogó felügyelői munka bármely ügycsoportjában találkozhatunk olyan esettel, ahol a veszélyeztetés gyanúja felmerül. A veszélyeztetettség feltárása: - gyanújelek észlelése, - szülőktől, hozzátartozóktól információ kérése annak érdekében, hogy meggyőződjünk az észleltek realitásáról, - korától és érettségétől függően megkérni a gyermeket – esetleg testvért – hogy beszéljen a körülményekről, történtekről, - mérlegelni kell, hogy a magyarázat összeegyeztethető-e tapasztaltakkal. Intézkedések a feltárt veszélyeztetető körülmények alapján: - ha nincs jelen, értesíteni és tájékoztatni kell a szülőt vagy gondviselőt az észleltekről és a tervezett lépésekről. A szülőket abban az esetben nem kell a tett bejelentésről értesíteni, ha ez esetleg a gyermekjóléti szolgálat, vagy a rendőrség vizsgálatát hátráltathatná, vagy a gyermeket veszélybe sodorná. - egyeztetés a szakmai, intézményi vezetővel, - a tapasztalt körülmények dokumentálása, - a helyi gyermekjóléti szolgálat értesítése (esetjelzés), illetve sürgős beavatkozást igénylő esetben a mentőt, szakorvost, kórházat értesíteni, súlyos veszélyeztető körülmény esetén a gyermek családból való kiemelésére történő javaslat megtétele. Az esetjelzés tartalma Az esetjelzéssel kapcsolatos alapvető tartalmi követelmény, hogy abból egyértelműen derüljön ki a veszélyeztetettség oka és lehetőség szerint a mértéke is. Éppen ezért a jelzésnek lényegre törőnek, problémára fókuszáltnak kell lennie. A gyermekjóléti szolgálatok a jelzések megtételének megkönnyítése érdekében több helyütt problémajelző adatlapot dolgoztak ki a jelzőrendszeri tagok számára. Az esetjelzőlap használata nem kötelező, de megkönnyíti a kommunikációt a tagok és a gyermekjóléti szolgálat között, hiszen így valóban azok az információk fognak szerepelni a jelzésben, melyek elősegítik a probléma feltárását és az esetkezelés elindítását. A jelzéseknek tartalmaznia kell: - az érintett gyermek(ek) legfontosabb adatait (név, születési idő-hely, anyja neve, - családtagok felsorolása, állandó lakcím, esetleges tartózkodási hely, - a jelzést tevő intézmény megnevezését, címét, a jelzést tevő személy nevét és elérhetőségét. - a jelzésben ki kell térni a probléma rövid leírására, a jelzést tevő által a gyermek és családja életében, életkörülményeiben észlelt veszélyeztető okok részletezésére. - milyen intézkedést tett a jelzést tevő személy vagy intézmény az általa feltárt veszélyeztető okok megszüntetése érdekében. - a jelzésben a jelzést tevőnek ismertetnie kell a gyermek érdekében általa eddig megtett intézkedéseket is, valamint ezen felül a gyermek veszélyeztetettségének megszüntetése érdekében tett esetleges javaslatait, - a szomszédok, rokonok, stb. nevét nem kell felfedni és kérésüket, hogy anonimitásban maradjanak, tiszteletben kell tartani. Ez azonban nem érvényes az érintett szakemberekre, hiszen ők munkaköri kötelezettségüket teljesítik. Visszajelzés A gyermekjóléti szolgálat a gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszer tagjainak bármely gyermek veszélyeztetettségével kapcsolatos jelzését fogadja, és a probléma jellegéhez, a veszélyeztetettség mértékéhez, a család szükségleteihez igazodó intézkedést tesz a veszélyeztetettség kialakulásának megelőzése, illetve a veszélyeztetettség megszüntetése érdekében. A gyermekjóléti szolgálat a megtett intézkedésekről tájékoztatja a jelzést tevőt. 13
VIII. Felelősség A jelzőrendszer működésének hiányosságait kísérli meg kiküszöbölni a fegyelmi felelősségre vonás kezdeményezése. A Gyvt. 2009.szeptember 1-jén hatályba lépett 17.§ (4) bekezdése értelmében, a jelzőrendszer bármely tagjának jelzési, illetve együttműködési kötelezettségének megszegése esetén a gyámhivatal – jelzésre vagy hivatalból – értesíti a fegyelmi jogkör gyakorlóját, és javaslatot tesz az érintett személlyel szembeni fegyelmi felelősségre vonás megindítására. Bűncselekmény gyanúja esetén a gyámhivatalnak kezdeményeznie kell a büntetőeljárás megindítását. A jelzési kötelezettség elmulasztása foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetést valósíthat meg. Amennyiben a gyermekkel foglalkozó szakember saját bizonytalansága miatt nem vállalja a jelzést, érdemes a gyermekkel foglalkozó összes szakembert összehívni, hogy közösen döntsék el, van-e tennivaló (szakmaközi megbeszélés). IX. Összegzés A kedvezőtlen társadalmi folyamatok, a gazdasági nyomás, a családok stabilitásának csökkenése, a fiatalok szocializációjában észlelhető zavarok, a többgenerációs családok hiánya, az emberek egymástól való tartózkodása, közönye, az elidegenedés, a túlélésért folytatott mindennapos küzdelem maga után vonja – sok egyéb káros következmény mellett – a gyermekekkel való törődés elsivárosodását, veszélyeztetettségük fokozódását. A gyermekbántalmazás, elhanyagolás nem személyes ügy, hanem közügy, amely Magyarországon is nagyon sok családot és gyermeket érint. A veszélyeztetettség kialakulásának megelőzésében, a már fennálló veszélyeztetettség megszüntetésében csak az első, de a legfontosabb lépés az esetjelzés. Mindig szem előtt kell tartanunk azt, hogy rajtunk is múlhat egy gyermek vagy család sorsának alakulása. Ezért nem szabad feladataink végrehajtása során sematikusan, a problémákat bagatellizáló, leegyszerűsítő módon eljárnunk. Jelen áttekintésünkben a gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszerrel kapcsolatos tevékenységünk egy szegmensére, a veszélyeztetettség észlelésére fókuszáltunk bízva abban, hogy egyfajta szakmai segítséget nyújthatunk a pártfogó felügyelet ügycsoportjaiban végzett munkához.
14
Felhasznált források: 1949. évi XX. törvénv. a Magyar Köztársaság Alkotmányáról 1978.évi IV.törvény. a Büntető Törvénykönyvről 1997.évi XXXI. törvény. a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról 2009.évi LXXII.törvény. a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról 17/2003.(VI.24.) IM rendelet a Pártfogó Felügyelői Szolgálat tevékenységéről, valamint ehhez kapcsolódóan egyes igazságügyminiszteri rendeletek módosításáról Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentése az AJB-2227/2010.számú ügyben A pártfogó felügyelői tevékenységre vonatkozó jogforrások, definíciók, ügymenetmodell, válogatott szakbibliográfia és iratminták tára (2009) Herczog Mária (2001) Gyermekvédelmi kézikönyv, KJK Kerszöv , Budapest Herczog M. – Kovács Zs. (2004) A gyermekbántalmazás és elhanyagolás megelőzése, felismerése és kezelése. Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet (OGYEI 2003) gondozásában, a Csecsemő és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium támogatásával, a Magyar Védőnők Egyesülete (MAVE 1991), Budapest. Kézikönyv a gyermekjóléti szolgáltatást nyújtók számára a gyermekekkel szembeni rossz bánásmóddal kapcsolatos esetek ellátáshoz és kezeléséhez, Módszertani Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesülete Budapest, 2006. dr. Katonáné dr. Pehr Erika Fejlesztési igények és lehetőségek a gyermekjóléti és gyermekvédelmi rendszerben, Hajdúszoboszló 2009. június 10. Gyurkó Szilvia (2005) A szülők házi fegyelmezési jogától a gyermek testi fenyítésének tilalmáig, Belügyi Szemle, 53(9) Keszthelyi Tiborné (2008) A pártfogó felügyelői szolgálat együttműködése a gyermekvédelmi szervekkel Somogy megyében, Gyermekjólétis oldalak. 8 (3). www.cssk.hu/downloads/hirlevelek/0803gy.doc
15
1.számú melléklet Ügyszám: Kt/..../2010. Alapszolgáltatási Központ Gyermekjóléti Szolgálat 0000 Mélyvíz Gát u.3. Tárgy: Esetjelzés fk.XY vonatkozásában Tisztelt Szolgálat! Tájékoztatom, hogy fk.XY (sz.: Mélyvíz, 1994.05.31., a.n.: YZ) 0000 Mélyvíz, Rét u.21.szám alatti lakost a Mélyvíz Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya dolog elleni erőszakkal kisebb értékre elkövetett lopás bűntettének gyanúja miatt hallgatta meg, egyúttal környezettanulmány elkészítése érdekében megkereste Hivatalunkat. A környezettanulmány felvételére 2010. január 6.napján sor került. A környezettanulmány tanulmány felvétele során fk.XY terhelt és szülője,YZ elmondása alapján az alábbiakat állapítottam meg: XY tettét nem bánta meg, annak következményeivel kapcsolatban közömbös, maga elé kitűzött céljai nincsenek, általában érdektelen mindenkivel és mindennel szemben. A fiatal – elmondása szerint – baráti társaságával rendszeresen alkoholt fogyaszt, éjszakába nyúlóan csavarog, tanulmányi eredménye gyenge, jelenleg több tantárgyból is bukásra áll (a Mélyvízi Általános Iskola 8. osztályos tanulója, osztályfőnöke TK), az iskolából több alkalommal is igazolatlanul hiányzott. Szülője elmondta, hogy 2008. márciusától fia pszichológiai kezelésre járt, kezelése azonban már hosszú ideje megszakadt, mivel a pszichológus úgy vélte, hogy XY állapota javult és stabilizálódott, ezért további terápiáját szükségtelennek ítélte. Elmondta továbbá, hogy fia számára kezelhetetlen, egyedül nem képes változást elérni viselkedésében, nem tudja megakadályozni csavargásait, éjszaki kimaradásait, nem tudja kontrollálni baráti kapcsolatait és időtöltését, tanulmányi munkájában sem tudja segíteni. Gyermeke apja 2014ig börtönbüntetését tölti, gyermekei nevelésében amúgy sem vett részt. Az anya az általános iskola négy osztályát végezte, munkaviszonyban nem áll, jövedelmét családtámogatási ellátások képezik (GYES, családi pótlék), három kiskorú gyermekét (XY, XV 10 éves – a Mélyvízi Általános Iskola 4.osztályos tanulója, XZ 2 éves) – rossz lakáskörülmények között – egyedül neveli. Mivel fk.XY – tudomásom szerint – a T. Gyermekjóléti Szolgálat gondozásában nem áll, az őt veszélyeztető életvitele, családi és baráti környezete miatt – hivatkozva a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997.évi XXXI. tv. 5.§ n) pontjára, 17.§ (1) bekezdés g) pontjára, valamint (2) bekezdés a) pontjára – a T. Gyermekjóléti Szolgálat felé esetjelzéssel élek.
16
A fiatal személyiségének, erkölcsi értékrendjének helyes irányú alakítása segítséget igényel, ezt jelen pszichés állapota azonban jelentősen nehezíti. Kriminológiai szempontból különösen fontos esetében a reális célképzés, motivációs bázisának kialakítása, tanulmányi tevékenységének külső támogatása, szabadideje eltöltésének és baráti kapcsolatainak kontrollálása, folyamatos pszichés vezetése. Elengedhetetlenül fontos szülője támogatása is, aki segítségre szorul annak érdekében, hogy az újabb bűncselekmény elkövetése megelőzhető legyen. Javaslom egyúttal megfontolni azt, hogy a XY veszélyeztetettsége családban történő nevelkedése esetén külső segítséggel, esetleg hatósági intézkedés (védelembe vétel) mellett végzett családgondozással megszüntethető-e vagy arra nevelésbe vételével reálisabb esély mutatkozik-e. Tájékoztatom a T. Gyermekjóléti Szolgálatot, hogy XY veszélyeztetettségének megszüntetése érdekében az alábbi intézkedéseket tettem: - YZ szülőt felhívtam arra, hogy gyermeke pszichológiai terápiájáról gondoskodjon a továbbiakban, - XY-t és YZ-t felhívtam a tankötelezettség teljesítésére, egyúttal tájékoztattam az igazolatlan mulasztás jogkövetkezményeiről, - a szülőt és gyermekét tájékoztattam arról, hogy a gyermekjóléti szolgálat felé esetjelzéssel élek. Kérem a T. Gyermekjóléti Szolgálatot, hogy megtett intézkedéseikről szíveskedjenek tájékoztatást adni. Kelt. Tisztelettel: pártfogó felügyelő elérhetőség:
17