Számmisztika a babilóniai orvosi szövegekben Bevezetés A mezopotámiai számmisztikával foglalkozó kuta tások a kultusszal, illetve a jóslással, valamint a baj elhárító rítusokkal kapcsolatos forrásokra koncentrál nak. A kutatás figyelmét ugyanakkor eddig elkerül ték a babilóniai orvosi szövegekben, különösen az ún. terapeuta szövegek sorai között megjelenő számada tok (pl. mennyiségi adatok, a kezelések gyakorisága, hossza stb.). A tanulmány első felében röviden össze foglalom a mezopotámiai számmisztika általunk ismert rendszerét, a tanulmány második felében pedig az orvosi szövegekben található számmisztikai összefüggésekkel foglalkozom. A babilóniai orvosi szövegek kapcsán ismertetem a mezopotámiai orvosi szövegek korpuszát, majd példák segítségével bemu tatom a terapeuta szövegekben előforduló számada tokat és azonosítom a szövegcsoportban előforduló szent számok rendszerét. Ezt követően vizsgálom az itt előforduló szent számok más szövegcsoportok kal való kapcsolatát, és feltárom a vizsgált számok hémerológiai összefüggéseit. 1. A mezopotámiai számmisztika hagyományos területei és szövegcsoportjai A mezopotámiai kultúra vallási – rituális területének szerves részét képezték a szent számokkal kapcso latos elképzelések. A legközismertebbnek számító számmisztikai összefüggéseket az istenségek ún. 147
Bácskay András
szent számaiban, illetve a kultikus, a bajelhárító és a divinációs rítusok megfelelő időpontjának megha tározása során tártak fel. A mezopotámiai ékírásos szövegek között azonban három olyan forráscsopor tot ismerünk, amelyek szorosabb kapcsolatba hozha tók a babilóniai számmisztikával, illetve az ezekben a szövegekben azonosított szent számok egy többékevésbé koherens rendszert alkotnak. Ezek az aláb biak: • Metrológiai szövegek • Menológiai szövegek • Hémerológiai szövegek A metrológiai szövegek a kiemelten fontos babilóniai szentélykörzetek épületeinek és udvarainak szélességi és hosszúsági adatai közti mágikus összefüggésrend szert tárják fel, a legismertebb ilyen jellegű a babi loniai szentélyeket áttekintő TIN.TIRKI kezdősorú szöveg. A napok, illetve a hónapok tudományát tartalma zó menológiai és a hémerológia szövegek a különbö ző mezopotámiai kultikus kalendáriumokból eredez tethetőek. A legteljesebb ilyen jellegű szöveg az ún. Babiloni Almanach, amelyet a Kr. e. I. évezredben állítottak össze számos korábbi szöveg kompilálása nyomán. A különböző kultikus naptári rendszerek hagyománya Mezopotámiában a Kr. e. III. évezred első felére jellemző lokális államiság hagyományára vezethető vissza. Bár a politikai egység az évezred kö zepére megvalósult a tekintélyes déli városok önálló ságának hagyománya az önálló naptárrendszerekben 148
Számmisztika a babilóniai orvosi szövegekben
még sokáig megőrződött. A különbségek formailag nem voltak jelentősek, mivel Mezopotámia összes kalendáriuma 12 db. 30 napos holdhónapra osztja fel az évet. A naptárak azonban a hónapnevek, az évkez det vagy az ünnepi rítusok viszonylatában azonban már jelentős eltéréseket mutattak. Míg a menológiai összefüggések az egyes hónapokra, illetve bizonyos hónapszakaszokra vonatkozóan szolgáltattak ada tokat, a hémerológiai szövegek az egyes napokhoz kapcsolódó kedvező, illetve kedvezőtlen tevékeny ségekről tartalmaztak információkat. A szövegeket két csoportra oszthatjuk: az egyik csoport szövegei az egyes hónapokhoz kapcsolódóan szolgálnak mito logikus, asztronómiai, kultikus és gazdasági termé szetű információkkal, a másik csoport a különböző hónapokban található kedvező, illetve kedvezőtlen napokat, valamint az ezekhez kapcsolódó specifikus (általában kultikus-rituális) tevékenységeket írja le, a babilóniai forrásokban tehát kapcsolat van a holdfá zisok és a kultikus szertartások ideje között. A mezo potámiaiak kultikus-rituális időszámítása 4 szakasz ra osztotta az egyes hónapokat. Az egyes szakaszok a hold fázisaihoz kapcsolódtak: a hold eltűnésétől az újhold megjelené séig 27, 28, 30, 1
félhold
telihold
félhold
7
14, 15
21, 22 149
Bácskay András
Az egyes időszakoknak önálló elnevezésük, illetve hémerológiai jelentősségük volt. Általánosságban megállapítható, hogy a hónap első felét – az újhold megjelenésétől a telihold észleléséig – kedvező, míg a második felét – a hold fogyását, illetve eltűnését – kedvezőtlen hatásúnak tartották. Különösen veszé lyesnek vélték a hold nem-láthatóságának időszakát, a hónap utolsó napjait. A babilóniaiak számára tehát az egyes napok hónapban elfoglalt helye nagyobb je lentőséggel bírt, mint a hónap kedvező vagy kedve zőtlen volta, azaz a hémerológiának fontosabb szere pe volt, mint a menológiának. A mezopotámiaiak a „napok tudományát” akkádul utukku-nak nevezeték. A kifejezés a sumer u4.dug = jó, azaz kedvező nap akkadizált változata. A jeles na pok kapcsán a mezopotámiai hémerológiai szövegek a következő kategóriákat különböztették meg: • • • •
általában kedvező általában kedvezőtlen félig kedvező bizonyos kultikus-rituális tevékenységre vonatkozóan kedvező • bizonyos kultikus-rituális tevékenységre vonatkozóan kedvezőtlen A hémerológiai összefüggések feltárásához a mezo potámiaiak a csillagászati megfigyeléseken túl ma tematikai számításokat is végeztek. Ezekben a szö vegekben a 3-as és a 7-es valamint ritkábban az 5-ös számokkal kapcsolatos szorzatok, illetve osztások révén igazolják valamely nap hémerológiai jelentő 150
Számmisztika a babilóniai orvosi szövegekben
ségét. Ezen a műveket az asszír és babiloni tudósok ún. misztikus – mitológikus magyarázó szövegeként szokás számon tartani. A kutatásban ezen szövege ket sokáig egyfajta ezoterikus szövegekként tartották számon, de mára bebizonyosodott, hogy jelentős sze repet játszott a hémerológia napi gyakorlatában is. 2. A babilóniai orvosi szövegek A babilóniai orvosi szövegek az ékírásos szövegkor puszban külön csoportot alkotó ún. tudományos szö vegek csoportjához tartoznak. Az orvosi szövegeken túl, ebbe a csoportba tartoznak a jóslási és a bajelhá rító rítusokat tartalmazó szövegek is. A szövegeket formailag tekintve a mezopotámiai tudományos szö vegek két típusát különböztetjük meg: az ún. lexikális szövegeket, melyek az írnokképzés során használt jel és szólistákból eredeztethetőek és az egyes eseteket ismertető szövegek, melyeket a Kr. e. II. évezredtől kezdődően megszerkesztett sorozatokba foglaltak. A fenti két fő típushoz járultak a későbbiek során a kommentárok, amelyek megmagyarázták az érintett szövegben előforduló szakkifejezéseket. A tudomá nyos szövegek alaptípusai a jóslással kapcsolatosan alakultak ki, az orvosi szövegek korpusza a már ki alakult szövegtípusokat vette át, Az orvosi szövegek kapcsán a következő szövegtípusokat különböztetjük meg: a gyógyító növényeket, ásványokat és egyéb gyógyhatású anyagokat tartalmazó farmakológiai listákat, a diagnosztikai ómeneket, a kezelést ismer tető gyógyászati szövegek és az ezekhez kapcsolódó kommentárok. 151
Bácskay András
A betegségek elnevezését gyógyhatásúnak vélt anyagok (növények, kövek, ásványok, fekáliák, zsi radékok és folyadékok) listaszerű felsorolást tartal mazó szövegek a lexikális szövegek típusához tartoz nak. Formailag nézve a lista lehet egyszerűen csak az egyes növények vagy ásványok felsorolása, illetve az egyes tételek kiegészülhetnek az érintett növény vagy ásvány orvosi alkalmazhatóságát tárgyaló rész szel. A kibővített listatípus háromhasábossá válhat, ha az anyagnév és az orvosi felhasználhatóság rub rikái közé bekerül azon betegség neve is, amelyre a tárgyalt anyag hatásosan alkalmazható. Formailag szintén a listához sorolhatók az ún. mágikus köve ket tartalmazó listák, melyek olyan kövek felsorolá sát tartalmazzák, amelyekből bajelhárító amuletteket állítottak össze. A felsorolás mellett szerepelhetett az amulett elkészítéséhez szükséges rituálét és időnként az amulett alkalmazási módját. Szintén ebbe a cso portba tartoznak más, bajelhárító eszközöket tartal mazó felsorolások. A gyógyászati szövegek egyes betegségek kezelé sét tartalmazzák. A táblát paragrafusokra osztották és minden paragrafusban egy-egy kezelést olvasha tunk. A paragrafus bevezetőszakaszában található a szimptómák felsorolása és a betegség meghatározá sa. A középső szakaszban a gyógyhatású anyagokból elkészített gyógykészítmény összeállítása és annak alkalmazása áll. Ezt követi a befejező szakaszban a beteg sorsára vonatkozó prognózis, amely általában a beteg felépülésével számol. A diagnosztikai ómensorozatok fókuszában a tes ten észlelhető elváltozások álltak. A táblát ebben az 152
Számmisztika a babilóniai orvosi szövegekben
esetben is paragrafusokra osztották, és az egyes pa ragrafusok más-más ómeneket tartalmazott. A beve zető szakaszban a szimptómák felsorolása, a középső szakaszban a betegség meghatározása és a befejező szakaszban a beteg további sorsa áll. A kommentárok a mezopotámiai tudományosság sajátos termékei. Szerepük abban állt, hogy segítsék a szövegek megértését azáltal, hogy a magyarázato kat adnak az egyes sorokban előforduló szavakhoz, kifejezésekhez, ezért ez a szövegtípus az oktatásban vált fontossá. Az orvosi szövegekben található számok bemutatása előtt le kell szögeznünk, hogy véleményünk szerint a mezopotámiaiak betegségekről és a gyógyításról alkotott felfogásuk megegyezett az előjelekről alko tott elképzeléseikkel, azaz a páciens testén érzékelt betegségeket az ártó hatású előjelek egy sajátos típu sának tekintették, illetve a gyógyító rítusok során a bajelhárító rítusok paradigmája szerint jártak el, azaz az ártó kisugárzással bíró előjelhordozónak tekintett páciens, illetve annak valamely testrészének megtisz títására törekedtek. A gyógyító rítus, azaz a betegsé gek kezelése a következő két nagy lépésre bontható: • a gyógyszeres kezelés, azaz az alkalmazott gyógyszer elkészítése és a megfelelő testrészen történő alkalmazása, • az amulettek és egyéb bajelhárító eszközök al kalmazása, azaz ezek elkészítése és a megfele lő testrészen való elhelyezése. 153
Bácskay András
A fenti két lépést kapcsolódó ráolvasások, illetve rí tusok kísérték, amelyekkel hatékonnyá tették mind a gyógyszeres, mind az amulettel végrehajtott keze lést. 3. Az orvosi szövegek mágikus számai A mezopotámiai orvoslás folyamatát vizsgáló kuta tók, az orvosi szövegek, illetve a mezopotámiai gyó gyászat praktikus oldalát a kezelési szövegek gyógy szeres eljárásának néhány, a gyakorlati tapasztalat eredményének tűnő elemével szokták bemutatni. Ilyen elemeknek számítanak például a gyógyhatású anyagok elegyítésének bizonyos lépései, a külön böző hatóanyagok elkeveredését segítő várakozás a gyógyszer alkalmazása előtt, valamint a kezeléshez kapcsolódó számszerű adatok. A terapeuta szövegek gyógyszeres kezeléseit vizsgálva én azonban arra a következtetésre jutottam, hogy az orvosi szövegek ben a gyógyszeres kezelés során fellelhető számok a mezopotámiai számmisztika fentebb bemutatott ösz szefüggésrendszerébe illeszthetőek. Az alábbiakban az orvosi szövegekben azonosítható szent számok rendszerét mutatom be. Az orvosi szövegek alábbi elemei vizsgálhatók témánk szempontjából: • a betegség hossza • a gyógyszeres kezeléshez felhasznált gyógyha tású anyagok száma • a kezelés időtartama • kezelés gyakorisága • a lánc-amulettek mágikus köveinek száma • a recitálandó ráolvasások gyakorisága 154
Számmisztika a babilóniai orvosi szövegekben
A fejezet nem tárgyalja a gyógyító rítusok lefolyta tásának idejét, mivel ezekre az orvosi szövegek nem tartalmaznak utalást. Más források alapján azonban világos, hogy gyógyító rítust – a bajelhárító rítusok többi típusához hasonlóan – csak hémerológiai szem pontból kedvező napokon lehetett lefolytatni. 1. A betegség hossza Az orvosi szövegek közül a diagnosztikai ómenek foglalkoznak a pácienst gyötrő szenvedés hosszú ságának kérdésével, az időtartam azonban nem ön magában volt érdekes, hanem a a beteg testi jeleivel, valamint a szenvedés okozójának, illetve a betegség elnevezésével együtt alkotott koherens rendszert. „Ha két vagy három napig beteg, és a láz, a gyulladás elmúlik, majd miután elmúlt … a betegsége … Ha a második vagy harmadik napon forró és hideg, és verejtékezik lub;tu nevű betegsége van ... Ha a má sodik vagy harmadik napon gyomorpanasz kínozza, lázas és verítékezik … Ha a második vagy harmadik napon … és verítékezik …” (a diagnosztikai ómensorozat 16. táblája - SBTU I. 37. 30-34) A betegség időtartamát és a testi jeleket egymással összefüggésbe állító sorok a terapeuta szövegekben is előfordulnak: „Ha ugyanaz (a betegsége), az arca olyan, mint aki (sok) sört iszik, erősen verejtékezik. Ez az ember 21 155
Bácskay András
napig lesz beteg. Azért, hogy betegsége ne legyen hosszabb, igyon elsőrangú sör üledéket és …” (BAM 416 Obv. 10-12) 2. A felhasznált gyógyhatású anyagok száma A terapeuta szövegek összességben több száz gyógy hatású anyagot említenek, az egyes forrásokban rend kívül szórt a felhasznált anyagok száma. „...Ezt a 15 gyógynövényt (kitörés) törd apróra zsá zsaporral (kitört, vsz. keverd össze..)” (AMT 39 1 32-33., 57-58) „Az (ehhez a ráolvasáshoz) kapcsolódó rituálé a követ kező: végy 7 „északi” szentjánoskenyeret, nyárfa tűzön pörköld meg, olajjal keverd össze, hétszer reci táld (közben) a ráolvasást, háromszor kend be vele (a beteget), nyomkodd meg (vsz. masszírozás). Miután megnyomkodtad recitáld a fejére a ráolvasást. Ezt a 25 gyógynövényt és aromatikus anyagot vágd össze, törd apróra, végy sört, mustárfű levét és erős ecetet, és add (hozzá) az őrleményhez, (a gyógy szert) zárd kemencébe, (majd) reggel vedd ki és hűtsd le, adj hozzá mézet és szűrt olajat, majd (a gyógyszert) egyszer, kétszer, háromszor csepegtesd a végbelébe.” (BAM 168 28-32.) „Ezt a 8 növényt aprítsd fel, nyomkod szét sörben, igya meg, (a fejét) olajjal kend be és meggyógyul.” (BAM 146 38-42)
156
Számmisztika a babilóniai orvosi szövegekben
3. A kezelések időtartama A szövegek jó része nem adja meg a különböző típu sú kezelések (kenőcs, borogatás, „kanalas orvosság”, füstölés stb.) időtartamát, azok a szövegek azonban amelyek erre vonatkozóan tájékoztatnak a következő időszakokat találjuk: 3 napos kezelés „...(a gyógynövényeket) mustárfű levében gyúrd össze, a (beteg) fejét borotváld le, borogasd be, és 3 napig ne old le (a borogatást). Timsót, fekete pasztát keverd el oroszlánzsírban, a szemeit kend be és meg gyógyul. ...(a gyógynövényeket) aprítsd fel, törd apróra, gyúrd össze mustárfű levében, (és) 3 napon keresztül borogasd (a fejét).” (BAM 480 Kol. II. 62.) 15 napos kezelés „Borotváld le (a beteg fejét), tönkölybúzát mustárfű levében gyúrj össze, (és) 15 napon keresztül borogasd (a fejét).” (BAM 480 Kol. II. 61.) 7 napos kezelés „…(a gyógyhatású anyagokat) áztasd vízbe, (és a beteget) 7 napon keresztül mosd (ezzel), és (akkor) meggyógyul.” (Tsukimoto Obv. 15.)
157
Bácskay András
4. a kezelés gyakorisága A szövegekben nem ritka a gyógyszeres kezelés meg ismétlése, azonban az ismételt kezelés pontos száma általában nem derül ki, mivel az esetek többségében az akkád nyelv ún. iterativ jelentésárnyalatú igei for májával fejezik ki az ismétlődő cselekvést. Az orvosi szövegek számszerű adatokat vizsgálva az alábbi tí pusokat tudjuk megkülönböztetni: 1 x, 2 x, 3 x „Ha valakinek fáj a szeme és lázas… (a gyógyhatású anyagot) gyúrd össze vajjal (kitörés) mosd meg (a beteget) vízben (kitörés), a szemeit egyszer, kétszer, háromszor kend be (a gyógyszerrel)…” (AMT 20 2 7-8.) „…(a gyógyszert) helyezd a (beteg) fejére, (és) perme tezz rá cédrusaromát, (és) egyszer, kétszer, három szor helyezz a (beteg) fülének belsejébe (gyógyszert), (kitörés)” (AMT 35 2 7.) „…(a gyógyszerből a beteg) éhgyomorra egyszer, két szer, háromszor igyon, (majd) igyon šiqqu-t és ece tet, (és/majd) a végbelébe (kitört, de vsz. csepegtess a gyógyszerből.)” (AMT 39 1 10.) 3x „Az (ehhez a ráolvasáshoz) kapcsolódó rituálé a követ kező: végy 7 „északi” szentjánoskenyeret, nyárfa tűzön pörköld meg, olajjal keverd össze, hétszer reci 158
Számmisztika a babilóniai orvosi szövegekben
táld (közben) a ráolvasást, háromszor kend be vele (a beteget), nyomkodd meg (vsz. masszírozás). Miután megnyomkodtad, recitáld a fejére a ráolvasást.” 5. A lánc-amulettek mágikus köveinek száma Az orvosi szövegekben megjelenő amulettek alkal mazásának célja a gyógyszeres kezelés révén az ártó hatású előjeltől megtisztított testrész, illetve a páci ens rituális/mágikus védelmének biztosítása volt. A forrásokban azonosítható amuletteket formai szem pontból két típusra oszthatjuk: az egyik a mágikus köveket egy fonálra fűző ún. lánc-amulett, a másik pedig a mágikus gyógyhatású anyagokat egy szőr-, bőr- vagy gyapjúdarabba csavaró, általam tasakos amulettnek nevezett típus. Témánk szempontjából a lánc-amulettek relevánsak. „Ha valakinek lázas a feje és hullik a haja, a fej lázának és a haj hullásának megállításához… (a gyógyszeres kezelést követően) a kapcsolódó rítus a következő: (kövek felsorolása) ezt a 13 nevezett (követ) fűzd fel egy gyapjúfonálra…” (BAM 480 kol. III. 22-31 ) „…(mágikus kövek felsorolása) ezeket a köveket kösd a (páciens) kezére és lábára, és (mond el) a „kattaritum” kezdősorú ráolvasást.” (Tsukimoto Obv. 21-23.) „Az ehhez tartozó rituálé a következő: karneolt, lazúrkövet, hegyi kristályt, kalcedont, papparmīnu követ, šihu követ, szerpentint, arzént, UGU.AŠ.GI.. 159
Bácskay András
GI követ hematitot, šubű követ jobb- és baloldali ZA.MUŠ köveket fűzz gyapjúfonálra, helyezd a ha jába!” (BAM 3 Kol. II. 20-23.) 6. a ráolvasások recitálásának gyakorisága A terapeuta szövegekben megjelenő ráolvasások a gyógyító rítus folyamatának eddig vizsgált két ele méhez (a gyógyhatású készítmények valamint az amulettek alkalmazásához) egyaránt kapcsolódnak. A mezopotámiaiak úgy vélték ugyanis, hogy az isteni eredetűnek tekintett ráolvasások segítsége nélkülöz hetetlen a gyógyszerek és az amulettek (a bulfu vagy vammu valamint a m/lu) hatékonnyá tételéhez, azaz a gyógyszerek és az amulettek valódi gyógyító hatását a megfelelő ráolvasás biztosította. A ráolvasás recitá lását említő szöveghelyek vizsgálata során az alábbi típusokat lehetett elkülöníteni a recitálás gyakorisá gára vonatkozóan: 7x7 alkalommal recitál „…ráolvasást… a penészgombahéj főzetre hétszer és hétszer olvasd rá a varázsigét, (majd) borogasd a ha lántékát.” (BAM 482 kol. I 24.) 7 alkalommal recitál „Az (ehhez a ráolvasáshoz) kapcsolódó rituálé a követ kező: végy 7 „északi” szentjánoskenyeret, nyárfa tűzön pörköld meg, olajjal keverd össze, hétszer reci táld (közben) a ráolvasást, háromszor kend be vele (a 160
Számmisztika a babilóniai orvosi szövegekben
beteget), nyomkodd meg (vsz. masszírozás). Miután megnyomkodtad recitáld a fejére a ráolvasást. “ (BAM 147 Rev. 21-25) 3 alkalommal recitál „Az ehhez (a ráolvasásához) kapcsolódó rituálé a kö vetkező: nīnű növényt, ként, atā´išu növényt, spár gát aszalj meg, nyomkod szét, keverd el olajban és a ráolvasást háromszor mond el felette, kend be vele és meggyógyul! Végy … gyíkot … tedd hozzá sötét szövetbe … akaszd a nyakába !” (BAM 148 Rev. 23-27.) 7. a felhasznált gyógyhatású anyagok mennyisége „Miután ezekkel a borogatásokkal beborogattad őt (a beteget), 10 šiqlu zsázsát tégy fűszermozsárba. Az ecetet ne törd mozsárban! 5 šiqlu zsázsát süsd bele egy kenyérbe (és a beteg) egye meg. Zsázsát fél qű sörben morzsold szét (és a beteg) igya meg, és (a beteg) tér jen vissza a szemre alkalmazott zsázsa-kötéshez.” (BAM 3 Kol. I. 15-19) A szövegekben előforduló számadatok az alábbiak szerint összegezhetők:
161
Bácskay András
Ke Be Gyógy Ke zelés tegség hatású zelés gyako idő anya időtar risága tarta gok tama (da száma (nap) ma rab) 3, 21
Sokféle, de a 7 és a 15 gyakori
3, 7, 15
3, 1x2x3
Re A má citá gikus landó kövek ráolva száma sások száma 7, 13, 15
3, 7, 7x7
Az adatokból megállapítható, hogy a gyógyító rítus különböző lépései, illetve a gyógyszeres kezelés során leggyakrabban előforduló számok nagymértékű azo nosságot mutatnak. Úgy véljük, hogy ez az azonosság nem a véletlen műve, illetve nem az orvosi kezelésekből adódó gyakorlati tapasztalat eredménye, hanem sok kal inkább a mezopotámiai számmisztika megnyil vánulásának tekinthető. Annak ellenére, hogy a tera peuta szövegekben lévő számok összefüggéseivel ed dig egyetlen kutató sem foglalkozott mélyrehatóan, a bajelhárító rítusok számmisztikai összefüggései a jel legzetesen mágikusnak tartott eljárások kapcsán (így például a ráolvasások recitálásának száma) már ko rábban is ismertek voltak. A terapeuta szövegek szá madatainak általam elvégzett elemzése azonban arra is rámutat, hogy nemcsak a ráolvasások recitálásához vagy az amulettek alkalmazásához kapcsolódó szá mok, hanem a gyógyszeres kezelés részét alkotó eljárásokban szereplő számok is mágikusak. Pontos abban fogalmazva a mezopotámiai számmisztikai ugyanazon összefüggésrendszerébe helyezhetők. A 162
Számmisztika a babilóniai orvosi szövegekben
fenti összefüggés legszembetűnőbben a gyógyszeres kezelések időtartamában, illetve gyakorisága kapcsán mutatható ki. Ebben a logikai rendszerben a gyógy szeres kezelés egyik, több kutató által is a modern orvosi szemlélethez közel állónak mondott eleme, a gyógyszerek alkalmazásának napszakokhoz való kötődődése, is ennek a számmisztikai rendszernek a részét alkotja. A napszakokhoz kapcsolódó kezelést példázza az alábbi szöveghely: „Ha valakinek az arca, a nyaka és az ajka állandóan kisebesedik és (a sebek) mint a tűz égetik, azt az embert rābisu démon ragadta meg. A meggyógyí tásához… (a gyógykészítménnyel) kend be reggel dél ben és este.” (B.2/7 6-15) Az ismétlődő kezelés egyáltalán nem szokatlan je lenség az orvosi jellegű forrásokban, bár ennek pon tos számát a szövegek általában nem közlik. Úgy véljük, hogy a tárgyalt szöveghely három napszak ra vonatkozó kezelési alkalma (reggel, délben, este) nem a mezopotámiai gyógyászat praktikus tapaszta latiból, azaz a gyógyszerek felszívódási idejének fel ismeréséből származó orvosi tudásból fakad, hanem a fenti táblázat adatai között kiemelt gyakorisággal előforduló hármas számmal kapcsolatos számmiszti kai hátterével van összefüggésben. Összefoglalásképpen elmondható, hogy az orvosi szövegekben megjelenő mágikus számok rendszeré a tanulmány első felében bemutatott hémerológiai és 163
Bácskay András
menológiai szövegek számmisztikai rendszerébe il leszkedik, melyben a terapeuta szövegek leggyakrab ban előforduló számai (3, 7, 15) ugyancsak kiemelke dő jelentőséggel bírnak.
164
Számmisztika a babilóniai orvosi szövegekben
Irodalom: A mezopotámiai hémerológiáról és menológiáról Casaburi, M. C.: ūmē tābūti „I giorni favorevoli”, Padova, 2003. Cohen, M. E.: The Cultic Calendars of the Ancient Near East, Bethesda, 1993. Frankena, R.: Tākultu de Sacrale maaltijd in het assyrische ritueel, Leiden, 1954. Labat, R.: Hémérologies et Ménologies d’Assur, Paris, 1939. Labat, R.: Un calendrier babylonien des travaux, des signes et des mois (séries iqqur ipuš). Párizs, 1965. Landsberger, B.: Der Kultische Kalender der Babylonier und Assyrer, Leipzig, 1915 Langdon, S.: Babylonian menologies and the semitic calendars, London, 1933. Livingstone, A.: Mystical and Mythological Explanatory Works of Assyrian and Babylonian scholars, Oxford, 1986. Livingstone, A.: The Magic of Time. in: T. Abusch – K. van der Toorn (szerk.): Mesopotamian Magic textual, historical, and interpretative perspectives, Groningen, 1999, pp. 131-137. Livingstone, A.: The Case of Hemerologies: Official Cult, Leraned Formulation and Popular Practice, in: Watanabe, K.: Priest and Officials in The Ancient Near East, HeIdelberg, 1999, 97-111. A mezopotámiai orvoslásról Bácskay A.: Mezopotámiai orvoslás. Ókor, II. évfolyam 2-3 szám (2003) 19-25 165
Bácskay András
H. Avalos: Illness and health care in the ancient near east. The Role of The Temple in Greece, Mesopotamia, and Israel, Atlanta, 1995. R. D. Biggs: Babylonien, in: H. Schipperges (szerk.): Krankheit, Heilkunst, Heilung, München, 1978, 91– 114. I. L. Finkel – M. J. Geller (szerk.): Disease in Babylonia, Leiden – Boston, 2007. P. Herrero: La thérapeutique mésopotamienne, Paris, 1984. N. Heessel: Babylonisch-assyrische Diagnostik, AOAT 43, Münster, 2000. J. A. Scurlock: Magico-Medical Means of Treating Ghost-Induced Illnesses in Ancient Mesopotamia, Leiden – Boston, 2006. J. V. Kinnier Wilson: Organic Diseases of Ancient Mesopotamia and Mental Diseases of Ancient Mesopotamia, in: D. Brothwell – A. T. Sandison (szerk.): Diseases in Antiquity, Band III, Springfield, 1967. R. Labat: La médecine babylonienne, Paris, 1953. H. Sigerist: A History of Medicine, Vol. I.: Primitive and Archaic Medicine, New York, 1951.
166
Számmisztika a babilóniai orvosi szövegekben
Névmutató
167