A HAZAI ORVOSI KÖZIGAZGATÁS TÖRTÉNETE

A HAZAI ORVOSI KÖZIGAZGATÁS TÖRTÉNETE Kapronczay Károly

Az újkori európai államok közigazgatása a 18. században formálódott ki. Mintául az erõsen központosított porosz hivatali rendszer szolgált, amely legfõbb szempontnak a jogszerûséget tekintette. Ezen a szemléleten sokat módosított a felvilágosult abszolutizmus szelleme, amely az igazgatási mûveletek végrehajtása vonatkozásában döntõ szempontnak vette a hivatalnok szakmai képzettségét, felkészültségét, mint a folyamatos mûködés, a végrehajtás és az ellenõrzés biztosítékát. E rendszerben kialakultak a legfõbb igazgatási, és alárendelt végrehajtási szervezetek, ám mindenütt egységes követelményekkel léptek fel az apparátusban feladatot teljesítõkkel szemben. E szemléletet tükrözi az 1723-ban felállított Helytartótanács intézménye, amelynek hivatali-személyi apparátusa valóban fizetésébõl élõ, jogvégzett tisztviselõkbõl állt. Hasonló követelményekkel léptek fel végrehajtást jelentõ vármegyei hivatalokkal kapcsolatban is. Ezzel párhuzamban, de az egységes rendszeren belül, megindult a szakigazgatási területek kiépítése, ez az ipari, gazdasági, oktatási, közegészségi és orvosi, szegénygondozási kérdéseket jelentette. A szakigazgatásban résztvevõktõl megfelelõ képzettséget követeltek, ennek biztosítása miatt felgyorsították az egyetemeken a jogi és orvosképzést, a mûszaki, közgazdasági képesítés megszerzése érdekében ennek megfelelõ akadémiákat, képzõ iskolákat létesítettek. Az általános- és szakigazgatás egységes törvénytárakat, az egyes területek életét újból szabályozó törvényeket igényelt, amelyek megalkotásának elsõ nagy korszaka a Habsburg-birodalmon belül éppen a 18. század közepére esik. Ekkor születnek a monarchia hosszú idõszakot meghatározó törvénysorozatai, ezen belül a magyar oktatási, felsõoktatási, közegészségügyi törvényei stb., valamint ezekkel kapcsolatos szakigazgatási intézkedései! Az „orvosi ügyekben” 1714-ben vette kezdetét a rendelkezések sorozata, amikor minden vármegyét II. Károly király kötelezett kórház felállítására, és elõkészületek történtek az orvosi közigazgatás kialakítására. Lényeges változás csak a felvilágosult abszolutizmus korában következett be, amikor is maga az állam – a központi irányítás formáin keresztül és a központosított közigazgatás kiépítésén belül – teremti meg az orvosi-közegészségügyi igazgatás különbözõ szintjeit, helyi és országos hivatalait. Ezen terület valóban az állami közigazgatás részévé vált: formálója 251

251

az 1723-ban életre hívott Helytartótanács, amelynek keretén belül 1738ban megalakult az állandó egészségügyi bizottság. Ennek feladata volt az egész ország területére kiterjedõ egészségügyi politika megtervezése, az addig helyi intézkedésekkel szemben, valamint a követelmények meghatározása és elfogadtatása is. A helyhatóságok intézkedése, eredményessége gyakran a helyben lakók csekély áldozatkézsége miatt hiúsult meg, bár e vonatkozásban – fõleg a felvidéki, erdélyi és bányavidéki városokban – voltak kivételek. Az uralkodó eddig csupán kezdeményezési joggal rendelkezett, az intézkedések nem voltak kötelezõek, a vármegyék az anyagi eszközök hiányára hivatkozva sorra elhárították maguktól a királyi ajánlásokat. A felvilágosult abszolutizmus magyarországi egészségügyi politikája szorosan kapcsolódik Mária Terézia és II. József közigazgatási központosítási törekvéseihez. Ennek egyik eszköze a már említett állandó egészségügyi bizottság létrejötte, amelynek feladata az orvosi és közegészségügyi, szegényellátási és ezekkel kapcsolatos kérdések megvitatása, a rendeletek elõkészítése és felterjesztése, illetve azok végrehajtása volt. Elõször felmérték az adott állapotot, többek között számba vették az ország területén mûködõ orvosokat, sebészeket, mûködésüket a bizottság engedélyéhez kötötték, okleveleiket a bécsi egyetem orvosi karával vizsgáltatták meg, stb. (1748). Az 1752-ben megjelent rendelet a vármegyei orvosi hivatalok szervezésérõl intézkedett és – a vármegyéknek és városoknak egyaránt – kötelezõvé tette az egyetemet végzett orvosok, illetve a járásokban a sebészek alkalmazását. E rendelet szerint csak egyetemet végzett személy lehet vármegyei fizikus, oklevelének hitelességét az állami egészségügyi bizottság ellenõrizte, az illetõnek továbbá helyben is kellett laknia. A vármegyei orvos feladata, hogy az adott terület közegészségügyi állapotát rendszeresen ellenõrizze, felügyelje a gyógyszertárakat, elöljárója legyen a sebészeknek és bábáknak. Rendszeresen jelentenie kellett a megbetegedések számát, a születéseket és a halálozásokat, járvány esetén a megfelelõ módon intézkedni kellett, a szegényeket pedig ingyen gyógyította. 1755-ben országosan szabályozták a sebészek és orvosok tevékenységét. Ez a rendelet csak az oklevélhez, megfelelõ tanulmányok elvégzéséhez kötötte a gyógyító munkát, a hatóságok feladata lett a szakmai ellenõrzés, hogy a kuruzslókat nagy a bizonytalan értékû oklevéllel rendelkezõket kiszorítsák az orvosi gyakorlatból. 1765-ben az elõbbi rendeletet azzal egészítették ki, hogy a vármegyei fizikus évente ellenõrizte a végzettségeket, az õ kizárólagos engedélyéhez kötötték az adott területen való orvosi-gyógyító munka engedélyezését. Ekkor vált gyakorlattá, hogy a vármegyei fizikus adhatott engedélyt bábák mûködéséhez, ha azok elõtte „tanúbizonyságot” adtak felkészültségükrõl és gyakorlati munkájukról. Ebbõl a szempontból a gyógyszerészek is felügyelete alá tartoztak, a különbözõ gyógy252

252

szerészsegédi engedélyek kiadásánál, illetve vizsgáztatásánál a vármegyei fizikus is jelen volt, e bizottság elnöki tisztségét is betöltötte. Az 1750/1760-as években hozott rendeletek csak keretet adtak az egészségügyi igazgatás kialakításához. Végleges formáját a rendszer az 1770. évi Generale Normativum Sanitatis nevet viselõ rendeletgyûjteményben kapja meg (1773-ban és 1787-ben pótrendeletekkel egészítik ki). E „törvénykönyv” valójában az elsõ országos érvényû közegészségügyi és igazgatási jogszabály. Pontosan meghatározza az országos és a helyi igazgatási formákat, az adott szervezetek és vezetõik feladatait, a hivatalbetöltés végzettségi követelményeit. Az orvosi közigazgatásban részt vevõ orvosoknak egyetemi végzettséggel kellett rendelkezniük, e szervezetben részt vállaló sebészek számára is kötelezõ lett az orvosi karokon szerzett seborvosi (sebészmesteri) oklevél. A rendkívül nagy orvoshiány pótlására 1769-ben a nagyszombati egyetemet orvosi karral egészítették ki, amelyen ötéves orvos- és hároméves sebészképzést szerveztek. Ez az orvosi kar szakmai és képesítési vonatkozásban felügyeleti és véleményezési jogkörrel rendelkezett, és az elõzményekben említett Egészségügyi Bizottság tanácsadó testülete lett. Az 1770. évi rendelet egységes rendszert teremtett a hazai egészségügyi-orvosi igazgatásban, amelyet kiegészítõ intézkedések tettek még hatékonyabbá. Ezek sorába tartozott az az alapítvány, amelyet Mária Terézia 1755-ben hozott létre közalapból épülõ kórházak támogatására. Közpénzek hiányában pedig az állam vállalta magára az építés és a fenntartás költségeit. A felépült és mûködõ kórházak a területileg illetékes hatósági orvosok, vármegyei és városi orvosok felügyelete alá tartoztak: nem csak a fenntartásról, de az ott folyó gyógyító munkáról is gondoskodniuk kellett. A vármegyék és a városok egészségügyi bizottságaik útján – ennek tagja volt a hatósági orvos is – folyamodhattak segítségért az alapítványhoz. A támogatás mértékét a helytartótanácsi egészségügyi bizottság határozta meg. Ennek nyomán indult meg hazánkban a 18. század második felében az úgynevezett elsõ magyar kórházépítési program, épült fel e programban – többek között – a pesti Szent Rókus kórház is. Az imént vázolt rendszert II. József intézkedései tökéletesítették, így 1783-ban a Helytartótanácson belül megszûnt a bizottsági rendszer, az egészségügyi bizottság szerepét külön osztály vette át, amelynek az élén az országos fõorvos állt (1786). Az országos fõorvos ellenõrzést gyakorolt a vármegyei és városi orvosi hatóságok felett, orvoskari igazgatóként felügyelõje lett az orvosképzésnek, elnöke azon közalapoknak, amelyek biztosították a kórházépítést, és a szegény-, árva- és betegellátást. A felvilágosult abszolutizmus központosított törekvései nyomán a hazai orvosegészségügyi igazgatás formái egységes szervezetté váltak, ez a minisztériumi rendszer bevezetéséig, a kiegyezés koráig lényegében nem módosult. 1831-ben a vármegyéken belül kiépítették a járási orvosi hivatalokat, 253

253

bevezették a magyar nyelv használatát, 1847-tõl csak magyarul érintkeztek egymással a különbözõ orvosi hatóságok. Természetesen a 18. század közepén, a jelentus orvoshiány miatt a vármegyék kisebb hányadában tudták az orvosi hivatalokat betölteni egyetemet végzett orvosokkal, így gyakran elõfordult, hogy seborvosokkal helyettesítették õket, illetve közeli – területileg határos – vármegyék közösen alkalmaztak egyetlen fizikust. A 19. század elejére – köszönhetõen a magyar orvosi karnak – már kellõ számú orvos mûködött hazánk területén, így a vármegyei fizikusi állásokat zömében betöltötték, és egyre több orvost alkalmaztak járási, városi kerületi orvosi állásokban is. Az orvoslétszám növekedésével a hatósági orvosoktól igényes tevékenységet kívántak, szakmai munkájuk sokoldalúságot és a törvényekben, közigazgatásban jártasságot követelt. Ennek az orvosképzésben is tükrözõdni kellett, így 1830-tól elõbb rendkívüli tárgyként, majd 1842-tõI kötelezõ stúdiumként bevezették az „orvosi rendészet”-et, ami a hatósági orvosi tevékenységre készítette fel a medikusokat, ennek rövidítettebb „változatát” a sebészképzésben is kötelezõvé tették. A hatósági orvosok díjazásának eltérõ volt. A vármegye, a város és a járás anyagi ereje szerint adott az orvosnak fizetést és kiegészítõ javadalmazást. Ez volt az oka annak, hogy a kevésbé tehetõs vármegyékben és városokban gyakran cserélõdtek a fizikusok, mind többen panaszkodtak, hogy „orvosukat” elcsábították, illetve maga az orvos távozott gyenge fizetése miatt. Az elõbbi rendszerben döntõ változás a 19. század derekán következett be, mikor is ez az igazgatási forma már nem felelt meg a mintául szolgáló európai követelményeknek. 1845-ben Bugát Pál az Orvosi Tár hasábjain egy új egészségügyi törvény megfogalmazását, az orvosi igazgatás teljes átszervezését szorgalmazta. E reformtervezet felölelte az orvosképzést, az intézményi rendszer fejlesztését, az egészségügyi és szegényügyi területek elválasztását, az orvosi és szakmai érdekvédelem kialakítását. Leglényegesebb célja az volt, hogy az állam ne csak a betegek gondozásáról, hanem a prevencióról, az állampolgárok egészségvédelmérõl is gondoskodjék.

A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGYI KÖZIGAZGATÁS 1848 UTÁN Az 1848. évi III. tc. független magyar minisztérium (kormány) megalakítását rendelte el, egyben megszûntette a régebbi kormányszékeket (Helytartótanács, udvari-számvevõség, kamara, az erdélyi kormányzati szervezetek stb.). Az 1848. évi XVI. tc. javaslatot kívánt tenni a megyei kormányzás népképviseleti elv alapján való átrendezésére, amirõl a követke254

254

zõ országgyûlésnek kellett volna intézkedni. A megyei közigazgatás ellen a reformkorban mind több támadás indult, az 1840-es évektõl fõleg a centralisták akarták elérni a megfelelõ központi hatalomnak való “erõsebb alávetést”. A federalizmusnak nevezett túlzott municipializmus helyett „az állami egységnek a nemzeti kormány által való erõsítését” kívánták megvalósítani. A vármegyei hivatalok ugyan a Helytartótanács alá voltak rendelve, de a vármegye nemesi közgyûlése gyengíthette vagy éppen megtagadhatta a központi akaratot. Ez a szakigazgatásban nem volt gyakori, de elvileg módosíthatta a rendeletek országos érvényesítését. 1848 márciusában a miniszterek elsõ feladata minisztériumaik megszervezése és hatásköreik megállapítása lett. A minisztériumok a királyi kancelláriából, a Helytartótanácsból és a királyi kamarákból alakultak ki. A korábbi kormányszékek tisztviselõit az 1848. III. tc. rendelkezési állományba helyezte, hogy ismét igénybe vehesse szolgálataikat egy új minisztériumban. A számviteli és ügyviteli rendszer vonatkozásában nem vezettek be újításokat, mert az átvett tisztviselõk ezt a rendszert ismerték a legjobban, ennek használata zökkenõmentessé tette az új adminisztráció kialakítását. Kormányzati és közigazgatási reformra az elsõ magyar felelõs kormány hivatali ideje alatt nem került sor. Az országos hivatalok kialakítása mellett a vármegyei igazgatás töretlen maradt, csak a szakágazatoknál az új minisztériumokkal építettek ki új érintkezési formákat. A márciusi forradalom után lehetõség nyílt az országos egészségügyi kormányzás átformálására, az országos fõorvosi teendõk szétválasztására és az egyes feladatoknak megfelelõ országos hivatalok/hatóságok kialakítására. A magyar orvostársadalom aktivitását jellemzi, hogy még a Batthyány-kormány hivatalba lépése elõtt, 1848. április 23-án „Az álladalmi közegészségügyi és orvosi ügyekrõl hazánkban” címmel javaslatot fogalmaztak meg, amely részletesen szólt az orvosképzés reformjáról, a különbözõ hivatalok átalakításáról. Ettõl függetlenül a Kormány elsõ intézkedései között szerepelt az egészségügyi kormányzás új formáinak kialakítása: 1848. április 29-én a kormány szétválasztotta az orvosképzési ügyeket az általános igazgatási kérdésektõl. E feladat a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium felügyelete alá került, a polgári egészségügy irányítását a Földmûvelés-, Ipar- és Kereskedelmi Minisztériumban életre hívott egészségügyi osztályra ruházták, amely intézkedés ellen sokan szót emeltek. Jobbnak látták volna, ha az egész közigazgatást irányító Belügyminisztérium hatáskörébe tartozik, hiszen az orvosi-közegészségügyi kérdések az általános igazgatás részét képezték. Ettõl függetlenül az új egészségügyi osztályra zömében volt helytartótanácsi tisztviselõk kerültek, minden feladatkörre külön-külön tanácsosi rangban levõ szakembert állítottak, míg a közép és alsó szinten – vármegye, járás, város – változás nem következett be, ez a tervezett közigazgatási törvény függvénye lett volna. 255

255

A polgári egészségügyet átformáló intézkedéseket csakhamar háttérbe szorították a hadsereggel kapcsolatos gondok, valamint az országban fellépõ kolera- és tífuszjárványok leküzdésének feladatai. Az utóbbi leküzdésére felállították az Országos Koleraügyi Választmányt (1848 június), amely országos érvényû rendeleteket hozott a járvány elszigetelésére. A Választmány közvetlenül a polgári egészségügyi osztály alá tartozott, végrehajtói a vármegyék és városa orvosi hivatalai lettek, míg e tevékenységbe bevonták az adott területen mûködõ hadsereg és nemzetõrség egységeit. Erre csak korlátozott formában került sor, mivel csak a nemzetõrség volt hajlandó a feladatot vállalni, késõbb a honvédség vette volna át e szerepet. Ennek érvényesítésére már a hadi helyzet alakulása miatt nem kerülhetett sor. A nemzetõrség orvosi szolgálatának kialakításában még a régi elvek érvényesültek: az országos fõorvos – 1848 áprilisa után a polgári egészségügyi osztály vezetõje – gyakorolta a kinevezési és szervezési jogokat, de a Jellasiè felett aratott gyõzelem után az Országos Honvédelmi Bizottmány erõteljes ütemben létrehozta a honvédséget, amely a polgári egészségügytõl független honvédorvosi kart és szolgálatot szervezett meg. A polgári és katonai egészségügy teljes szétválasztása érdekében a Honvédelmi Minisztériumban külön egészségügy osztályt szerveztek, a kormány Debrecenbe településéig a két – polgári és katonai – egészségügyi irányító minisztériumi osztály egymás mellett és teljes elkülönülésben mûködött. A hadi események alakulása miatt ez 1849 januárban megszûnt. Debrecenben újjá kellett szervezni a Honvédelmi Minisztérium egészségügyi osztályát (Stáhly betegsége miatt nem követte a kormányt Debrecenbe, többen nem jelentek meg a kormány új székhelyén stb.), élére Flór Ferencet állították. A polgári egészségügyi osztály elsorvadt, az osztály tagjai lemaradtak, így a katonai helyzet miatt minden orvosi intézményt, személyi állományt a honvédségnek rendeltek alá illetve a vármegyei orvosi hivatalok önálló életet éltek, de közvetlen szakmai felügyeletüket – ha erre lehetõség nyílt a Honvédelmi Minisztérium egészségügyi osztálya látta el. 1849 májusában került sor a polgári és a katonai egészségügy szétválasztására. Az elõbbi irányítására a Belügyminisztériumban megszervezték az egészségügyi osztályt, ezzel az orvosi-egészségügyi szakterületet „beemelték” az általános közigazgatásba. Ezen osztály tényleges tevékenységét alig kezdte meg, amikor a magyar szabadságharc elbukott. Az osztály élére azt a Bugát Pál állott, aki 1841-tõl a hazai egészségügyi igazgatás teljes reformját indítványozta, és az Orvosi Tár hasábjain terjedelmes helyet biztosított a reform-javaslatoknak. A világosi fegyverletétel után hazánk egész területén katonai közigazgatást vezettek be, amely véget vetett a magyar állami orvosi-egészségügyi irányítás és igazgatás formáinak. Az osztrák kormány bevezette az új kormányzati rendszert, létrehozta a fõkormányzóságot, amely öt kerületi 256

256

(pesti-budai, soproni, pozsonyi, kassai és nagyváradi) egységre oszlott. Az egész rendszert – mint közigazgatási területet – a bécsi belügyminisztérium felügyelte, amely 1850-ben felállította Budán a rendszer irányításával megbízott Helytartóságot. E rendszerben nemcsak a birodalmi igazgatási elvek érvényesültek, hanem kiiktatták a közigazgatás modernizálását akadályozó vármegyei rendszert is. E hivatalokban kinevezési rendszer mûködött, nem vették figyelembe az elõ- és a választási jogokat. Fõként szakmai elvek érvényesültek, ám döntõ volt a hûség is. A „Bach-huszárok” mélységesen sértették a magyarokat, másrészrõl viszont szakmailag képzett tisztviselõket telepítettek az új hivatalokba. E „poroszos” rendszerben elsõsorban birodalmi elvek érvényesültek, nem vették figyelembe a magyar sérelmeket. Ehhez igazították az egészségügyet, amelynek központi irányítását a bécsi Belügyminisztérium, illetve az Állandó Egészségügyi Bizottság hatáskörébe utalták. Az 1852. október 20-án megjelent birodalmi belügyminiszteri rendelet értelmében a polgári egészségügyi közigazgatás vezetõit az öt helytartósági kerületben felállított egy-egy egészségügyi hivatal irányította és nevezte ki. Ennek munkáját a melléjük rendelt egészségügyi bizottságok segítették. A bizottságok tagjai részben a kerületi feladatokat ellátó megyei fõorvosok, gyógyszerészek lettek, a tagság másik felét az igazgatási tisztviselõk adták ki. Az adott kerület minden orvosi állását kinevezéssel töltötték be, de az új rendszerben, hasonlóan a járási funkciókhoz és intézményekhez megmaradtak a vármegyei fõorvosi tisztségek és hivatalok, de ezeket is kinevezési rendszerben alkalmazták. Ekkor rendelték el a kötelezõ kör- és községi orvosi intézményt, amely az adott települések lélekszámához igazodott. Ötezer lakosra legalább egy orvosnak kellett jutnia, a falvakat, illetve a kisebb településeket orvostartásra kötelezték. Fizetésüket a kincstár vállalta magára, bár az alacsony fizetés miatt kevesen pályáztak az új állásokra. Az új igazgatási forma jelentõs változást hozott: megszigorította az orvosi gyakorlat lehetõségeit, fellépett a kuruzslás ellen, bevezette az orvosi díjszabást, megalkotta a gyógyszerészi ügyrendet, szabályozta a közápolást és a kórházügyet, szétválasztotta a kórházügyet a szegénygondozástól, a kórházi ápolással kapcsolatban kötelezõ pénzügyi normákat állított fel. Az egész ország területére kiterjedõ kórházépítési programot dolgozott ki, amelynek finanszírozására – a kincstár, a közalapok és az állami pénzügyi források mellett – az állami sorsjátékok bevételének jelentõs részét átengedte. E diktatórikus és erõszakos központosított adminisztratív rendszer eredményeképpen az 1850-es években hazánk területén 4000 ággyal emelkedett a kórházi férõhelyek száma, illetve a gyógyítás színterévé a kórház vált. A rendszerben erõteljesen érvényesült a képesítés szerinti alkalmazás elve, vagyis az orvosi állásokat csak oklevéllel rendelkezõkkel, ha másképpen nem, akkor a hadseregtõl leszerelt orvosokkal vagy a Monarchia más területérõl iderendelt személlyel töltötték be. Nagy hangsúlyt fektettek a pénzügyi 257

257

fegyelemre, az orvosi hivatalok mellett külön pénzügyi-számviteli részlegeket állítottak fel, amelyek szorosan kapcsolódtak a magasabb hivatalok hasonló rendszeréhez. A korabeli visszaemlékezések túlzott bürokratizmusról, „pénzügyi pepecselésrõl” számolnak be, illetve az egészségügyet igazgató hivatalokban a sok idegent említik. E rendszerben jelentett változást az 1860. évi Októberi diploma, amely visszaállította Magyarország területén az 1848. évi alkotmányos állapotokat, a vármegyék autonómiáját, a magyar nyelv használatát, a helytartósági kerületek helyébe a Helytartótanácsot. Itt megszervezték az 1786-ban elrendelt egészségügyi osztályt, amely felszámolta az 1852-ben kialakított igazgatási rendszert. Viszont nem számolták fel az ekkorra már mûködõ községi és körorvosi rendszert, hasznosnak és szükségesnek tartva, beépítették a visszaállított egészségügyi igazgatási formába. A Februári Patens után a birodalmi centralizációra visszatárt kormányzati rendszer megtartotta a Helytartótanácsot, így az egészségügyi igazgatási már elavult rendszerét is. A neoabszolutizmus korszakában (1850–1867) a magyar korona területén is bevezették az egységes és centralizált adminisztrációt, a számvitelt, a pénztári-ügyviteli rendszereket, amelyeket az 1867-ben megalakult második magyar minisztérium is töretlenül átvett. Ennek gerincét a pénztári rendszer adta, amelyet az egész birodalom vonatkozásában 1857-ben alakítottak ki. Az összes helyi, területi pénztár a központi állampénztár „fizetõ helyekkel bíró” helyi részlegei lettek. Ennek elõnye az volt, hogy kiküszöbölõdött a korábbi – rendkívül bonyolult – elszámolási eljárás. A központi adminisztrációval megszüntették a vármegyék és városok párhuzamos hivatalait, az adóbehajtás és az igazolás nem a helyi pénzügyi szervezetek feladatköre lett. 1867 után a pénzügyi kerületi igazgatások helyébe a magyar királyi pénzügyi igazgatóságok léptek, a budai kerületi igazgatóságból alakították ki a Magyar Királyi Pénzügyminisztériumot, amely a teljes császári pénzügyi igazgatásnak a magyar korona területére esõ szervezetét, az adóhivatalok hálózatát, pénztári szolgálatát, ügykezelési és ügyrendjét irányította. Az 1867 után magalakult második magyar minisztérium legjobban kiépített közigazgatási ágazata éppen a pénzügy volt, de vonatkozott ez a hadügyre és a külügyre is, amely mint a közös ügyek része, azonos volt az osztrák igazgatási formákkal.

A DUALIZMUS KÖZIGAZGATÁSA A kiegyezés után a jog- és szakszerûségre épült, országos, területi és helyi szintekre tagolódott általános és szakági igazgatás mellett önálló területet képezett az pénzügyi és adóigazgatás, a gazdasági ágazat és az elõbbitõl elkülönülve az igazságszolgáltatás hivatalrendszere. Az ellenõrzés 258

258

rendszere minden hivatali formában érvényesült. Ez a bonyolultnak látszó rendszer az észszerûségre épült, viszont elég népes tisztviselõi létszámot követelt, ami a közigazgatást költségessé tette. A kezdeti idõszakban nem lehetett kivédeni a „párhuzamosságot”. Ez utóbbi részben a régi formák leépítésének halogatásából, illetve az „osztrák formákhoz való igazodás” gyakorlatából eredt. Ettõl függetlenül a magyar közigazgatás 1867 után jelentõsen fejlõdött, önálló arculattal rendelkezett, a birodalmi mintákat a magyar valósághoz igazítva alkalmazta, fejlesztésében a szakszerûség követelményeihez igazodott. A közszolgálati alkalmazottak száma azonban nagymértékben növekedett. A magyar királyságnak 1800 körül 3400 állami hivatalnoka, a vármegyében további 5500 választott tisztviselõje volt: 1870-ben az állami alkalmazottak száma 22.726-ra fõre emelkedett ez 1913-ra 99.330 közigazgatási, 213.726 fõ gazdasági (állami üzemekben mûködõ) tisztviselõre emelkedett, míg az önkormányzati alkalmazottak száma megközelítette a 400 ezret. A különbözõ tisztségekhez jogi (a szakágazati területen az odavágó egyetemi) oklevelet, az alacsonyabb tisztségeknél érettségi bizonyítványt, a helyi igazgatásban polgári iskolai végzettséget kívántak. A 19. század utolsó évtizedében, elsõsorban Wekerle Sándor elsõ miniszterelnöksége idején több javaslat hangzott el a közigazgatás ésszerûsítése, költséges voltának megszûntetése tárgyában, sõt a szakszerûség növelése érdekében indítványozták a különbözõ tisztségeket betöltõ hivatalnokok egységes alap és szakképzettségi követelményrendszerének megalkotását, az államigazgatásban részt vevõk általános és szaktisztviselõi vizsgarendszerének és képzésének bevezetését. A kiegyezés után az államigazgatásban megszûnt a választott tisztviselõi forma, z önkormányzatoknál is pályázat útján töltötték be a különbözõ hivatalokat. Különbség csupán annyi volt, hogy az államigazgatásban (pénzügyi igazgatásban) részt vevõk nyugdíjjogosultsággal rendelkeztek, ami önkormányzati vonatkozásban nem volt általános. 1867 után az orvos- és közegészségügy feladatköre a Belügyminisztérium – mint a közigazgatás részterülete – joghatósága alá került, az országos feladatok intézése a minisztérium, a területi kérdések az önkormányzatok feladata lett, és ennek megfelelõ hivatali rendszer épült ki. E rendszerbe tartoztak a kórházi, gyógyszerészeti, közegészségügyi, járványügyi stb. kérdések, így a Belügyminisztériumon belül egy elkülönült „hivatali részt”’ alkottak, amelynek végsõ és legfelsõbb vezetõje maga a miniszter volt. Munkáját segítette – mint véleményezõ, tanácsadó és indítványozó testület az Országos Közegészségügyi Tanács, amelynek feladata az ország közegészségügyének alakítása volt. Ez utóbbi tanács mintájára a helyi (és területi) igazgatásokban is hasonló testület segítette a közegészségügy szakigazgatását, illetve ennek felügyelõjét, aki a vármegyéknél az alispán, a járásokban a fõszolgabíró, a városokban a polgármester volt. A helyi és területi közegészségügyi igazgatás vezetõje a tisztiorvos 259

259

vagy tiszti fõorvos volt, amely tisztség betöltéséhez 1872-tõl tisztiorvosi vizsgát kellett tenni. A közegészségügyi szakigazgatás végsõ formáját az 1876. évi Közegészségügyi Törvényben nyerte el, amely a korabeli Európa legkorszerûbb hasonló törvénye volt. E törvény az orvosi-közegészségügyi közigazgatás területén világos, logikusan alá- és fölérendelõ formákat alakított ki, egységes ellenõrzési rendszert alkotott, a rendszerben alkalmazott tisztviselõket jól körülhatárolt feladatkörökkel ruházta fel. A szakigazgatási területek alkalmazkodtak legjobban a szakképzettségi követelményekhez: igazgatási irányítói és ellenõrzési (felügyelõi) tisztséget betöltõ tisztviselõvel szemben az „alapkövetelmény” az odavágó egyetemi oklevél, az orvosok esetén a tisztiorvosi vizsga megléte vagy letételi követelménye volt, de az idõközben kialakult újabb feladatkörökhöz már szakvizsgát is megköveteltek. Például az 1881. és 1884. évi ipari törvény kialakította az ipar- és üzemegészségügyi területet. Az ezt felügyelõ orvosnak nemcsak tisztiorvosi vizsgával kellett rendelkeznie, hanem megkívánták az orvosi karon a megfelelõ tárgykörbõl tett vizsgát is. Bõvíthetnénk ezt az iskolaorvosi vizsgával (1885), a hadsereg vonatkozásában a katonaorvosi tanfolyam elvégzésével, de ezek már a szakorvosi vizsga kialakulásával kapcsolatosak. Természetesen a vizsgakötelezettségrõl szóló törvények megjelenése után bizonyos „türelmi idõszakok” következtek, amikor az érintetteknek teljesíteni kellett a törvényben elõírtakat. A 19. század utolsó harmadában az orvostovábbképzés megoldását többek között az orvosi-közegészségügyi közigazgatásában résztvevõ tisztviselõk speciális szakképzettségi követelményei is sürgették. Hasonló tendenciák fedezhetõk föl az ipari, gazdasági, földmûvelési szakigazgatás követelményrendszerében is, általában ezek az igazgatási formák követték legjobban a sajátos szaktudományi fejlõdést. Ezt tükrözték például az orvosi-közegészségügyi igazgatás munkáját segítõ különbözõ laboratóriumok, járványügyi, bakteriológiai intézetek, az igazgatási munkában résztvevõ tisztviselõk hatósági jogkörének folyamatos bõvítése. Feszültséget okozott, ha a közigazgatási munkában résztvevõ orvos-tisztviselõ szolgálati elöljárója megyében az alispán, járásban a fõszolgabíró, városban a polgármester, nem volt orvos, így szakmai kérdésekben nem tudott állást foglalni. Már az 1880-as években igény támadt az általános és szakigazgatás „alá-fölérendeltségének” megszûntetésére, fõleg a közegészségügyi szakigazgatás vonatkozásában. Többen, közöttük Fodor József, közegészségügyi minisztérium felállítását, az általános és a közegészségügyi szakigazgatás gyakorlati szétválasztását, csak legfelsõbb szintû koordinálását javasolták. A súrlódások másik oka közigazgatásban részt vevõk egészségügyi ismereteinek teljes hiánya, az egészségügyi felvilágosítás kiépítése volt. A különbözõ közigazgatási hivatalokban mûködõ tisztviselõk az esetek többségében felesleges „okoskodásnak” vették a tisztiorvos intézkedéseit, 260

260

gyakran nem értették azok fontosságát, ennek megfelelõen nem is hajtották végre õket. Ennek összehangolására, Markusovszky Lajos kezdeményezésére 1835-ben megszervezték az Országos Közegészségi Egyesületet, amelyet az orvosok, jogászok, pedagógusok és a tisztviselõk közös társaságának alapítottak. A társaság feladata lett az egészségügyi felvilágosítás, a „közegészségi eszme terjesztése a közigazgatásban”. Ugyancsak ellentéteket szított a hatósági orvosi munkában és igazgatási tevékenységben részt vevõ orvosok és tisztviselõk alacsonyabb fizetése, illetve az önkormányzati területen mûködõk nyugdíjképtelensége. Az elõbbin ugyan segített, hogy 1893-ban az önkormányzati szervezetben mûködõknek egységes fizetési kategóriákat (fizetési osztályokat) alakítottak ki, de nyugdíjképességük nehezen oldódott meg. Elõbb a magánnyugdíjintézeteket ajánlották nekik. 1908-ban a nyugdíjjogosultságot csak a tényleges igazgatásban résztvevõk kapták meg, a hatósági orvosok csak – megfelelõ szolgálati idõ után – 1913-ban.

A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT A trianoni békeszerzõdés megkötése után a hazai közigazgatásban mély válság következett be: a világháború utáni pénzügyi összeomlás szanálása, az új európai közigazgatási formák megvalósítása, a meglevõ országrészeken az új igazgatási formák kialakítása, valamint az elcsatolt területekrõl idemenekült tisztviselõi karról való gondoskodás szándéka teljes reformot követelt. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban már ekkor megjelent a hivatali munkában is a gépesítés és az adminisztráció egyszerûsítése. Az 1920-as években a gazdasági racionalizálás már annyira elterjedt, hogy nemzetközi szervezetek, intézmények foglalkoztak vele. A Nemzetek Szövetsége 1920-ban felállította a Comité Consultation Economique-ot, amely Henri Fayol nézeteit vallotta az igazgatás átszervezése tekintetében. Szerinte az igazgatásban a tervezést, a szervezést és az intézkedést kell összhangba hozni, ennek megfelelõen kell a hivatali szervezeteket kialakítani. E rendszeren belül viszont a lehetõ legegyszerûbb adminisztrációt kell megvalósítani. A hivatali rendszerben a szükségleteknek megfelelõ, jól képzett szakembert kell alkalmazni, kerülni a párhuzamos ügyintézést és az átfedéseket, a különbözõ ügykörök érintkezését stb. Ez a kérdés a magyar közigazgatás-tudomány szakembereit is foglalkoztatta, elsõ megfogalmazója Weis István belügyminiszteri titkár volt, aki „A múlt és jövõ közigazgatása” c. munkájában (Bp., 1920) a közigazgatási csõd okaiként a következõket nevezte meg. „…A magyar közigazgatás egész szervezete és cselekvési módja annyira elavult, hogy a feladatokat a lehetõ leglassabban és minél több ember bevonásával, a gyakorlati szempontok teljes kikapcsolásával oldja meg. Az egyes feladatokat az 261

261

egymás fölé rendelt hatóságok egész légiója oldja meg, illetõleg a közfeladatok ugyanazon körével foglalkozik. Az országot egymás fölé rendelt hatóságok önállósággal rendelkezõ szervezeteinek négyszeres hálózata fedi, így az alsóbb hatóságok önállósága teljesen illuzórikussá vált a gyakorlatban az ügyek túlnyomó nagy része jogorvoslat nélkül valahol megreked… Sehol a világon nem volt annyi tisztviselõ, mint nálunk, mert a hivatalnoki rendszer kóros osztrák formáját vettük át, amely könyvelt és ellenkönyvelt, revideált és kezelt, rengeteg idõt és erõt igénybevett, az aktát el is intézte, de az ügyet érdemben nem oldotta meg. Az állami igazgatás lényegében ma is azon keretek között folyik, amelyek a Bachrendszer helytartóságainak kereteit adták. Nem csoda, hogy mindig; történik valami, de az ügy nem halad elõre, és hogy amíg az ügyirat az iktatóból az elõadóhoz kerül, sokszor két három napig várakoznak.” A szerzõ a reformot abban látja, hogy az állam fejlõdése a „népállam” felé halad, amely a közigazgatástól az együttmûködést, a közös hivatáson alapuló érdekazonosságot követeli meg. Az állam ezt a folyamatot csak sürgetni köteles. A községekben jól képzett, hatósági jogkörrel felruházott tisztviselõket kell foglalkoztatni, a képviselõtestület csak irányítson, ne „ügyintézzen”. A község és a vármegye között ne álljon a járás, mert csak bonyolítja az ügyintézést, míg a megye jogköre terjedjen ki a területén lévõ városokra, ne legyen az adott területen „kivéltel”. A városok és vármegyék élén álló képviselõtestület létszámát csökkenteni kell, jogkörének túlnyomó többségét a polgármesterre vagy a megyei adminisztrációt irányító alispánra kell bízni, az ügyeket szakképzett tisztviselõk intézzék. „A városi vagy vármegyei igazgatás ne egy ad hoc, vagy állandósult kisebbségnek vagy többségnek, hanem az egész lakosságnak az érdekeit valósítsa meg.” A szerzõ utoljára hagyta a kormányhatóságokat. A legtöbb minisztérium zárt testület, amelybe külsõ szolgálat nélkül kerülnek tisztviselõk, így alig szereznek gyakorlatot. A szelekció elve csak korlátozottan érvényesül. Nehézkes az ügyintézés és a döntés: az elõadó csak „elintézési tervet” készít, amelyhez az elõadótól egészen a miniszterig, a hivatali fõnökök sora járul hozzá, ami nemcsak nehézkes, hanem idõt pazarló is. Ha valakin az ügy „megakad”, megy visszafelé és kezdõdik elölrõl minden. Indítványa szerint a konkrét ügyeket az alsóbb hatóságok végezzék, a középhatóság csak felügyeljen vagy fellebbezéssekkel foglalkozzék, míg a felsõ hatóság – konkrét ügyekkel nem törõdve – csupán irányítson. A közigazgatás reformjával, a korszerû közigazgatás formáinak kialakítására már az elsõ világháború elõtt születtek elméleti munkák. Gyakorlati megvalósításával legutoljára 1918-ban, a harmadik Wekerle-kormány akart foglalkozni, de a reform 1920-ban valóban égetõ feladattá vált. 1923-ban javaslat született – Rakovszky Iván belügyminiszter elõterjesztésében – a közszolgálati tisztviselõk létszámkeretének megállapításá262

262

ra. Az 1923. évi 35. tc. az ország új közigazgatási rendszerét – új vármegyerendszert – határozta meg, ami valójában a közigazgatás teljes átformálását eredményezte. Elsõsorban a városi, megyei és községi közigazgatási ügyintézést tisztázta, meghatározta a tisztviselõk végzettségi követelményeit, elõléptetési és fizetési rendjét, emelte a közigazgatási tisztviselõkkel szemben állított követelményeket, meghatározta a fegyelmi hatásköröket de határozott követelményekkel lépett fel az alsóbb szinten mûködõ tisztviselõkkel szemben is. A közigazgatási reformok szempontjából lényeges az 1924. évi IV. tc., amely az államháztartás egyensúlya érdekében – a 7200/1924.ME. sz. rendelettel – létrehozta az Országos Takarékossági Bizottságot. E bizottság feladata lett egyebek között, a tisztviselõi kar ideális létszámának meghatározása, illetményeik egységes megállapítása. Ennek nyomain alakították ki a Központi Illetményhivatalt, dolgozták ki az új Közszolgálati Szabályzatot. A Bizottság feladata volt a “közszállítási” szabályzat – mai értelemben vett közbeszerzési szabályzat – kidolgozása, erre állandó javaslattétel és a módosítások megtétele. Ugyancsak a takarékosság elveit figyelembe véve kellett javaslatot tenni az ügyintézés egyszerûsítésére. A Bizottságnak teljes betekintési joga lett az összes igazgatási ágazat és hivatali rendszer tevékenységébe. Elsõsorban a gazdaságossági szempontokat kellett érvényesíteni vizsgálataik során. E Bizottságba minisztériumonként 2-2 vezetõ fõtisztviselõt és az egyes szakágazati vizsgálatoknál egy-egy kiemelkedõ tudású szakembert delegáltak. E bizottság határozatait négy albizottságon keresztül érvényesítette: az elsõ és másodfokú hatóságok tisztviselõi létszámának, fizetési és végzettségi normáinak megszabása, az ügyintézés egyszerûsítése, a közbeszerzések megszervezése területén. E Bizottság tagja lett Magyary Zoltán, a Vallás- és Közoktatási Minisztérium egyetemi osztályának fõnöke, akinek nevéhez fûzõdik a hazai közigazgatás reformtervezetének kidolgozása, a reformok elvi alapjainak tudományos megfogalmazása. Elképzeléseit 1930 szeptemberében adta át Bethlen István miniszterelnöknek, ennek szemléletét tükrözi a 370/1931. évi miniszterelnöki rendelet, amely az átszervezési munkát egy kormánybiztos vezette tárcaközi bizottságra bízta, kormánybiztossá pedig Magyary Zoltánt nevezte ki. Magyary közigazgatási reformelképzeléseit az egyetemi tanszéke mellé szervezett Magyar Közigazgatástudományi Intézetben dolgozta ki. Tudományos kutatásai fõleg a szervezeti megoldásokra irányultak, tényeken alapuló és modern szervezéselméletek eredményeit tükrözõ elmélete az erõteljes centralizált állam igényét fogalmazta meg. Legfõbb követelményként a szaktudást és a gazdaságosságot jelölte meg. Magyary Zoltán 1931-ben összefoglaló javaslatot, 1932ben pedig részletes racionalizálási programot terjesztett Károlyi Gyula miniszterelnök elé. (E javaslat könyv alakban is megjelent.) Lényege: nem szabad különbséget tenni állami és önkormányzati közigazgatás között, a reformoknak a közigazgatás egész területét kell egyidõben érinteni. Ennek 263

263

függvénye a szükséges létszám meghatározása, minõségi követelményeinek megfogalmazása A gazdaságossági elvekben kidomborodott, hogy a gazdaság és a közigazgatás összekapcsolt terület, célszerû az állami költségvetést naptári évhez kötni stb. E javaslat nyomán a kormány 1931. március 13-án megbízta a Magyar Közigazgatástudományi Intézetet a közszolgálati alkalmazottak (tisztviselõk) szolgálati pragmatikájának, végzettségi követelményeinek és szolgálati szabályzatának, a minisztériumok és alárendelt hatóságaik ügyviteli szabályzatainak kidolgozásával. E munka nyomán Magyary Zoltán kitûnõ grafikus ábrázoláson keresztül vázolta a magyar közigazgatás szervezetét, rámutatva az addigi párhuzamokra, de kitért a jogszabályok áttekinthetetlen „rengetegére” is. Javaslatot tett a jogszabályok racionalizálására, új közigazgatási jogszabálygyûjtemény összeállítására. Ugyan Magyary Zoltán 1933. március 12-én megvált hivatalától, de az 1930-as években végrehajtott racionalizálási, közigazgatás átszervezési program az õ elképzelései szerint valósult meg. 1933-ban a Belügyminisztériumban megalakult a mindenkori belügyminiszter vezetése alatt mûködõ Közigazgatási Racionalizálási Bizottság, amelynek adminisztratív vezetõje Mártonffy Károly egyetemi tanár lett. A kiváló szakemberekbõl álló testület sorra adta a javaslatokat az alsó és felsõbb közigazgatás átformálására, amelyek valóban meg is valósultak. Ezek a szervezetekre, az ügyintézésre, a jogszabályrendezésre, a tisztviselõk képzésére, az utóbbiakkal szemben támasztott követelményekre irányultak. A Bizottság mûködésének négy esztendeje alatt átalakult a minisztériumi igazgatási tevékenység, történtek összevonások, világos szervezeti formák kialakítása; ez utóbbiak fõleg a szakigazgatási területekre vonatkoztak. E tanulmány nem ad lehetõséget a rendeletsorok teljes áttekintésére, ki kell azonban emelnünk a közigazgatási vizsga (1933), az ügyvitellel kapcsolatos takarékossági elvek (1933), a létszámnormák (1934) stb. elrendelését. 1935-tõl folyamatosan vizsgálták, fogalmazták újra a közszolgálati tisztviselõk jogállását, felhatalmazásait, a velük szemben támasztott végzettségi követelményeket, fizetési osztályaikat stb. 1940-ben (15. tc.) végül megszületett az egységes „közhivatalnoki jogszabály”, amely besorolta a szaktisztviselõket, tanárokat, orvosokat, mérnököket, stb., azonos jogokkal ruházta fel õket, mint a közhivatalnokokat. Egységes kinevezési rendszert valósítottak meg, pontosan meghatározták az államfõ, a miniszterelnök, a miniszterek, az alsóbb közigazgatási szervezetek vezetõinek kinevezési rendjét, kimondták az egyeztetés kötelezettségét. Az állások betöltése elvileg nyilvános pályázat útján történhetett, de ettõl a törvényben elõirt módozatokban eltérhettek. A szakágazatokban a kinevezési jogokat és gyakorlatot elvben az 1930. évi 3. tc. szabályozta, de az 1936. évi. 9. tc. külön rendeletben szólt az egészségügyi szakszemélyzet és tisztviselõk, az 1933. évi 2. tc. a számvevõségi, az 1940. évi 23. tc. az akkor felállított szociális szakszolgálat kinevezési rendszerérõl. 264

264

A kinevezési rendeletek alapját az 1933. évi 1. tc. adta, amely a szaktisztviselõk vonatkozásában az egyetemi oklevelet tekintette alapkövetelménynek, de az 1929. évi 30. tc. már elrendelte a kötelezõ szakmai gyakorlat mellett a közigazgatási szaktisztviselõk elméleti és gyakorlati képzését (továbbképzését), a „közigazgatási vizsga” feltételeként pedig három éves közigazgatási gyakorlatot írt elõ. Ez utóbbiak letételére alakították meg 1934-ben az Országos Gyakorlati Közigazgatási Vizsgabizottságot, amelyen belül szakágazati albizottságokat is életre hívtak. A felkészülésre rendeletben határozták meg a tananyagot. A vizsgákra képzõ- és továbbképzõ tanfolyamokon lehetett felkészülni. A szakközigazgatásban mûködõ tisztviselõk vonatkozásában úgy rendelkeztek, hogy alkalmazásuk feltétele a szakirányú egyetemi diploma, viszont szakjogi és közigazgatási ismeretekbõl nekik is, eljárásjogi ismeretekre épülõ vizsgát kellett tenniük.

AZ ORVOSI-KÖZIGAZGATÁSI REFORM Az 1930-as években elindított közigazgatási reform érintette a szakigazgatási területeket, így a szociális, a közegészségügyi, a hadügyi, a földmívelésügyi területeket is. A szociális és a közegészségügyi területtel az 1920-ban felállított Népjóléti Minisztérium foglalkozott, amelynek tevékenysége felölelte még a munkaügyet, a foglalkoztatási kérdéseket, az árva- és hadigondozást stb. A minisztérium feladatköre rendkívül összetett volt. Az elsõ és másodfokú közigazgatási hatóságok nem mindenben követték a szakigazgatás gondolkodásmódját, szervezeteit, az alsóbb szinteken általános igazgatási elvek és gyakorlat érvényesült. Ésszerû volt a kettõsség megszüntetése, a felesleges párhuzamok kiiktatása, a közigazgatás egységes rendszerébe visszaemelni e szakterületet, gazdaságossá tenni az ügyintézést, felszámolni felsõ szinten a „minisztériumok közötti levelezést”. 1932-ben a közegészségügy és a szociális kérdések visszakerültek a Belügyminisztérium hatáskörébe, amit orvosi végzettségû államtitkár irányítása alá helyeztek. A közegészségügyi és az orvosi szakigazgatás több minisztérium osztály feladata lett. Ezek az általános közegészségügyi, az egészségügyi igazgatási, az egészségvédelmi és a járványügyi, betegellátási (kórházi) és gyermekvédelmi osztályok voltak. A belügyminiszter a közegészségügyi szolgálatra vonatkozó felügyeleti jogát a helyi. Közegészségügyi felügyelõk (felügyeletek) útján gyakorolta. E felügyelet a közegészségügy, egészségügy, gyermekvédelem és a falusi egészségvédelem területére terjedt ki. E rendszerbe tartoztak a kórházak, a rendelõk, a körorvosok, a prenvenciót szolgáló laboratóriumok, vizsgáló állomások. A belügyminiszter szakmai munkáját segítette az Országos Közegészségügyi Tanács, az Országos Igazságorvosi Tanács, de a szakmai há265

265

lózatot irányította és ellenõrizte az Országos Közegészségügyi Intézet is javaslattételi és véleményezési jogkörrel. Szakmai prevenciós feladatot láttak el a gyermekvédelem területén az Országos Stefánia Szövetség, a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat, illetve ezek helyi és területi szervezetei. A közegészségügyi közigazgatás középfokú szervezetei a törvényhatóságok voltak, s ennek szakági tisztviselõje a tisztifõorvos, illetve hivatali apparátusa. Az alsófokú szervek a községek, az I. fokú közigazgatási hatósági jog birtokosa a fõszolgabíró, illetve a megyei jogú városok esetében a polgármester. A falvakban a fõszolgabíró képviselõje a jegyzõ lett, az elsõfokú közigazgatási szinten a közegészségügy intézõje és irányítója a tisztiorvos volt. Az 1936. évi 9. tc. a tisztiorvosi és hatósági orvosi hálózatot „államosította”, ezzel megszûnt a helyi választás lehetõsége, az egészségügy irányítói kinevezett állami tisztviselõk lettek, felettük szakmai felügyeletet és fegyelmi felelõsséget a szakhatóságok gyakorolhattak. A szociális ellátás igazgatási szervezete részben összefüggött az egészségüggyel, amennyiben a gondoskodás kiterjedt a betegellátásra, a folyamatos kórházi gondoskodásra. Ennek megállapított hivatalos költségeit a betegellátó intézményeknek – az Országos Betegpénztáron keresztül – az állam biztosította. Az 1920-as évek elejétõl kormányprogrammá vált a szociális gondoskodás, számos rendelkezés – pl. betegbiztosítás, öregségi, özvegyi, árvasági és rokkant ellátás, nyugdíjellátás stb. – és jogszabály született ezen a területen. 1920-tól 1932-ig e feladatokat – az egészségüggyel együtt – a Népjóléti Minisztérium irányította, elsõfokú végrehajtói a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozó közigazgatási szervezetek lettek, számos hatásköri és az ügyek intézését lassító jogköri vitát okozva. A szegény- és árvagondozás (kiegészülve a hadi- és rokkantgondozással) az 1937. évi 24. tc.-ben foglaltakra épült, ahol e forma érvényesülése az önkormányzat anyagi erejétõl függött, ha ebben hiányt szenvedett, akkor az állam biztosította a segélyeket. A hadigondozás (rokkantak, hadiárvák, hadiözvegyek stb.) költségei a honvédelmi költségvetésben szerepeltek, innen kerültek a szociális ellátást biztosító minisztériumhoz. 1920 után az elcsatolt területekrõl érkezett több százezer menekültrõl is a magyar állam gondoskodott, ahol a gondoskodás újabb terheket rakott volna az adott helyi közigazgatás vállaira. A Népjóléti Minisztériumban a munkahelyteremtésrõl csak elvi döntések születtek, illetve pontosan regisztrálták a munkanélkülieket és a munkavállalási lehetõségeket, mivel gyakran az igény és a lehetõség nem egy helyszínen jelentkezett. A szociális kérdések szervezésének „színhelyváltozása”, a Népjóléti Minisztériumnak a Belügyminisztériumba való beolvasztása után bontakozott ki az úgynevezett „egri norma”, a szegénygondozás új formájának alkalmazása. Ez összekapcsolta a szegénygondozásra szervezõdõ társadalmi segítséget a 266

266

helyhatóságok (városok, községek) erejével és ezt kiegészítette az állami segítség megemelt pénzügyi alapjaival. A rászorultak nemcsak segélyt, anyagi támogatást kaptak, de részükre az állam- a helyhatóságokon keresztül munkahelyeket teremtett, az igényeknek megfelelõen át- vagy tovább képzõ tanfolyamokat szervezett, megteremtette a szakmai átképzés (vagy képzés) lehetõségeit. E képzéseken a rászorultak kötelesek voltak részt venni, csak ebben az esetben kaphattak egyszeri, vagy rendszeres gyermeknevelési, iskoláztatási segélyeket. Aki ebben a rendszerben már kora vagy egészségi állapota miatt nem tudott részt venni, arról az állam külön gondoskodott. Különbséget tettek munkaképes és munkaképtelen között, az önhibájából vagy önhibáján kívül munkanélküli között, részükre az állam – a helyhatóságoknak nyújtott, anyagi segítséggel – munkahelyeket szervezett. A szociális gondozással foglalkozó igazgatási szervezetek kötelességévé tette a szegénygondozás érintettjeinek felkutatását, nemcsak a jelentkezettek regisztrálását. A 1800.000/1936. évi belügyminiszteri rendelet nemcsak az ún. egri norma alkalmazásának alapelveit szabta meg, hanem tartalmazta az ily módon állami szegénygondozásba kerültek rendszeres orvosi és betegellátását, egészségvédelmi felmérését is. Az 1938. évi 5. tc. bevezette a többgyerekes szegény családoknál a gyermeknevelési pótlékot, ami az 1941. évi felmérés szerint 178.474 családot érintett. 1941-tõl e családok gyermekenként havi 5 pengõt, 1943-tól 7–10 pengõt kaptak. (Az elsõ gyerek után 7, a második után 8, a harmadiktól gyermekenként 10-10 pengõt folyósítottak havonta.) 1941-tõi bevezették a közalkalmazotti területen is a családi pótlékot, gyermekenként havi 4–7 pengõben állapították meg. 1940-ben megalapították az Országos Nép- és Családvédelmi Alapot (ONCSA), amelynek feladata lett a sokgyermekes, segítségre szoruló családok szervezett támogatása. Az 1940. évi 23. tc. az állami illetéki bevétel 27%-át ezen alapnak engedte át, hogy ebbõl a támogatás több formáját valósítsa meg. Ez lehetett közjóléti szövetkezeteken keresztül házépítés, földtulajdon és haszonbérleti juttatás, állatvásárlási kölcsön, kertészeti és házipari tevékenységet kialakító segély, a szegénysorsú gyerekek nyári nyaraltatására táborszervezés. E célra az állam – városok körül – jelentõs földterületeket vásárolt, ezeken valósítva meg a városi szegények „letelepítését”, munka- és megélhetési lehetõségeik megteremtését. E programot az egészségüggyel foglalkozó államtitkár felügyelte, a kialakított szervezetbe – törvényhatóságonként – 1-1 „közjóléti” elõadót alkalmaztak, törvényhatóságonként közjóléti szövetkezetet szerveztek, amelynek felügyelõje – helyi közigazgatás vezetõjén (szolgabíró, jegyzõ) kívül – a tisztorvos lett. E látszólag más szervezést és közigazgatási eljárást igénylõ területnek a közegészségügyi igazgatással való laza összekapcsolása részét képezte annak az államilag szervezett egészségügyi programnak, amely az ország 267

267

lakosságának – fõleg a vidéki népesség vonatkozásában – egészségi állapotán kívánt javítani. Ennek részét képezte nemcsak az egészségügyi ellátás infrastruktúrájának szélesítése (kórházépítési program, a betegellátás és gondozás helyi formáinak kialakítása stb.), a betegbiztosítási formák kiterjesztése (a vidéki lakosság túlnyomó része nem rendelkezett betegbiztosítással), de állami intézkedésekkel az egészvégi állapotot nagyban meghatározó életkörülményi viszonyok átalakítása is. Az állam valójában az 1930-as évektõl kapcsolja össze az egészségügyet a szociális gondozással, összefüggõ egységes területként tekinti legfontosabb feladatának. A struktúra kialakításának kezdete éppen a közigazgatási reform idõszaka lett, felügyeleti és irányító apparátusa összekötõdött az egészségügyi igazgatással. E vonatkozásban modell-értéket nyert a gödöllõi járás általános és köz- és szociális igazgatásának kialakítása, az ehhez felépített infrastruktúra, az ún. „minta járás”, ahol nemcsak a törvények „kísérleti laboratóriumát” akarták kialakítani, hanem mûködés közben tapasztaltakból kívántak következtetéseket levonni. Sajnos e folyamatnak elõbb a világháború, majd az ország politikai és közigazgatási rendszerének teljes megváltozása vetett végett. Mindenesetre a két világháború közötti közigazgatási reformok nemcsak az állam és helyigazgatás költségeit kívánták csökkenteni, a gazdaságosság elvét alkalmazni e területen, hanem az akkori világban tapasztalható modernizálási folyamatba bekapcsolódva korszerû reformokat kívántak kialakítani hazánkban.

IRODALOM 1. CSIZMADIA Andor: A magyar közigazgatás fejlõdése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig. Bp., 1976. 2. HATOS Gyula: A magyar közigazgatás területi alapjai. Bp., 1931. 3. HENCZ Aurél: Területrendezési elvek Magyarországon. Bp., 1873. 4. GIDÓFALVY István: A hivatalnok. Bp., 1907. 5. HÓMAN Bálint – MÁRTONFFY Károly: A magyar közoktatásügyi igazgatás újjászervezése. Bp., 1935. 6. KÁDÁR Levente: Nép és családvédelem. Bp., 1943. 7. LADIK Gusztáv: Jóléti intézmények. Bp., 1943. 8. MAGYARY Zoltán: A magyar közigazgatás racionalizálása. Bp., 1930. 9. MAGYARY Zoltán: Az állami költségvetési jog. Bp., 1923. 10. MAGYARY Zoltán: A magyar közigazgatás gazdaságosságának és eredményességének biztosítása. Bp., 1931. 11. MÁRTONFFY Károly: A magyar közigazgatás megújhodása. Bp., 1939. 12. MÁRFFY Ede: Magyar közigazgatási jog. Bp., 1925. 13. URBÁN Gusztáv: Az egri norma. Bp., 1943. 14. WEIS István: Az idõszerû közigazgatási reform. Bp., 1940. 15. WEIS István: A magyar társadalom. Bp., 1930. 16. WEIS István: Törvényjavaslatok a községi igazgatásról. Bp., 1940.

268

268

HERMENEUTIKAI PROBLÉMÁK AZ ORVOSTÖRTÉNELMI KUTATÁSBAN Karasszon Dénes

„…Szavakat sugalmazott nekem a Mindenség Ura, hogy minden szenvedést és mindenféle halálos bajt elûzzek… Ra megkönyörült rajtam és szólt: megvédem õt ellenségei ellen. Vezérem a nyelveket adó, a könyveket író, a bölcseknek és az õt követõ orvosoknak a homályos ügyek megfejtésére tanácsokat adó Thot” – olvassuk az óegyiptomi harmadik dinasztia korából származó Ebers papiruszban, mely egyik legrégibb írott orvosi emlékünk. Ebbõl a néhány sorból is kiderül, hogy a tudományt és a mûvészetet – más mûvelt ókori népekhez hasonlóan – az egyiptomiak is isteni eredetûnek tartották, éppen ezért tudományukat, a gyógyítást az íbiszfejû Thot isten papjai is halálos titokként kezelték. A titoktartás szent kötelezettségének szigorú szabályzata szerint nemcsak kívülállónak nem fedhették fel tudásuk rejtelmeit, hanem egymással is enigmák útján kellett érintkezniük. Allegórikus kifejezéseik megfejtése ezért máig vitatott. Görög történetírók viszont úgy tudták, hogy Thot – akit õk Hermesnek neveztek – 42 tekercsbe foglalva le is írta minden tudományát és ezeket a tekercseket adta át papjainak. Azt is tudták, hogy Hermes – bûvös pecsétjével – képes volt minden edényt úgy lezárni, hogy az abba rejtett holmi a beavatatlanok számára örökre hozzáférhetetlen maradjon. Annál nagyobb szenzációt keltett, amikor 1460-ban egy macedóniai szerzetes a mindaddig csak titokzatos híresztelésekben emlegetett, legendás hírû, de valójában mégis nemlétezõnek tartott Corpus Hermeticum teljes szövegével megjelent Firenzében és e különös görög írásokat átnyújtotta Medici Cosimónak, a Firenzei Köztársaság felvirágoztatójának, aki szívesen fogadta udvarába a törökök által meghódított Konstantinápolyból Itáliába menekülõ tudósokat. A kézirat lázba hozta Cosimót, aki tüstént megbízta az udvarában mûködõ orvostudóst Marsilio Ficinót a görög kézirat latinra fordításával. Ficino maga is az õsi bölcsesség (theologia prisca) forrását látta az írásokban és ezért a két részbõl álló mûvet Pimander cím alatt egyesítve latin nyelvre fordította. A Pimander ezek után nemcsak forrása lett mindazoknak a titkos (hermetikus) tudományoknak, amelyeket a késõbbiekben egységesen a középkor számlájára írtak, hanem a szellemtudományokban fokozatosan önálló tudománnyá fejlõdött a hermeneutika, amelyrõl már szívesen elfelejtették, hogy nevét valójában Hermes Trismegistosról nyerte, hanem inkább etymologiai fejtegetésekbe bonyolódva magyarázták a gö269

269

rög hermeneuo ige jelentését. Az eufémizáló törekvések ellenére tisztában kell lennünk avval, hogy magának Hermesnek a neve is a hermeneuo (kifejt, magyaráz, fordít, tolmácsol) igébõl származik, azon az alapon, hogy õ az istenek küldötte, aki tolmácsolja a halandóknak a halhatatlanok üzenetét. Ezek után könnyen megértjük, hogy az írások, dokumentumok, mûalkotások szimbólikus üzenetének megfejtésével foglalkozó hermeneutika miként vert oly gyorsan gyökeret a theologiában a philologiában, a jogtudományban, a mûvészetekben és a 18.századtól kezdõdõen miként vált a filozófiának is – mondhatjuk vezetõ – áramlatává. A felsorolt tudomány- és mûvészeti ágakban érvényesülõ szerepén kívül keveset olvashatunk a hermeneutika jelentõségérõl az orvostörténelmi kutatómunkában, jóllehet alkalmazásának több nyomát is találjuk. Régi szimbólumok értelmezése, régi szövegek olvasása, régi mesterek, sõt elõjelek, álmok stb. üzenetének megfejtése során a hermeneutika elvének érvényesülése sok esetben félreértések, tévedések kialakulásához is vezetett. Ezek a tévedések hol túlzásba vitt autoritás-tiszteletbõl, hol az ad fontem szabály kevéssé szigorú követésébõl eredõen hosszú idõn át fennmaradtak és megszilárdultak. Helyesbítésük, helyreigazításuk ma már csaknem megoldhatatlan feladat. Megvilágításukra – néhány önkényesen kiválasztott példa segítségével – mégis érdemesnek látszik kísérletet tenni.

ISIS SISTRUMA A termékenység egyiptomi istennõje, a tehénfejû istenanya, a földeket megtermékenyítõ Nilus folyó istenének Osirisnak húga és felesége, központi helyet foglalt el az egyiptomi mythologiában. Mint a nemzéssel, a fogamzással közvetlen kapcsolatban álló s ezért életetadó Hold megszemélyesítõje, minden életnek és áldásnak úrnõjeként tisztelték. Isis segítette az asszonyokat a szülés nehéz perceiben, vagy óráiban, ám nemcsak a termékenység, hanem a meddõség is az õ hatalmának volt alárendelve, ezért a gyermektelenségtõl és a meddõséget okozó különféle gynaekologiai bántalmaktól félõ asszonyok babonás félelemmel és különös tisztelettel viseltettek iránta. Isis kultusza már Herodotos korában túlterjedt Egyiptom határain. Az antik Rómában – ahol a „Lex de maritandis ordinibus” kötelezõvé tette a nõk számára a férjhezmenést, sõt a „Lex Iulia” még külön adóteherrel is sújtotta az uniparákat – fõként Isis misztériumai váltak népszerûvé. Ilyenkor a nõk sistrumnak nevezett sajátos eszközt rázogatva vonultak Isis templomához, ahol az „ezer nevû” istennõ holdsarlón álló, fején tehénszarvakat viselõ szobra hasonló eszközzel a kezében „fogadta” õket. A régészek „csörgõnek”, ill. „kereplõnek” vélik ezt a sajátos, számukra ismeretlen és megfejthetetlen tárgyat, ami azonban korántsem isme270

270

retlen az orvosi és állatorvosi szülészeti- nõgyógyászati mûszerek történetében: nem más, mint a szemérem-ajkakon keresztülszúrt barbár hüvelyzáró készülék, amely a nõgyógyászatban szerencsére már régen feledésbe merült, állatorvosi mûszerkatalógusokban azonban még ma is ismeretes, sõt a gyakorlatban is használatos. A sistrum szó etymologiai szempontból is sokkal inkább származtatható a „megállít”, „feltartóztat” jelentésû sisto igébõl, mint a csörgõbõl, vagy kereplõbõl, amit a rómaiak crepitaculumnak neveztek. A „hüvely bevarrása” napjainkban már csak a régi babonák emlékét õrzõ népi szólásaink között szerepel. A középkori erényövek divatja is már a múlté. A hüvely elzárása akár erkölcsi, akár orvosi meggondolásból (pl. méh-elõesés megakadályozása stb.) minden nõ számára félelmetes és megalázó mûvelet, amelytõl Isis védi az asszonyokat. Ezért szerepel a pessarium Isis attributumai között. Etymologiai érvekkel is alátámasztható értelmezése az orvostörténelmileg elfogadhatóbb szimbolikus jelentéstartalom elfogadását ajánlja.

A KÍGYÓS BOT Alig találunk más attributumot a mythologiában, a vallások, a mûvészetek és a tudományok történetében, amely annyira közismert lenne, mint Asklepios kígyós botja és amelynek eredetérõl annyit írtak volna, mint az orvostudomány e szimbólumáról. Természetesnek tûnik, hogy – miután feljegyzés nem maradt keletkezésérõl – mindenki saját ismereteire alapozott elképzelése szerint értelmezi jelentéstartalmát. Az Asklepios-legendák tanulmányozása alkalmával feltûnik, hogy Messene, Arkádia, Thessalia, Spárta mind magáénak tekinti a Napisten lapitha királyleánytól született, de császármetszéssel világrahozott fiát, akit másként tiszteltek Epidaurosban és ismét másként Sikyonban, de a kígyó mindenütt vele volt, sõt – egyesek szerint – még a nevében is benne van. A thrák nyelv ismerõi szerint ugyanis ezen az õsi nyelven az as kígyót, a klepio pedig tekerést, csavarást jelent. Az asklepios ezek szerint eredetileg nem is személynév, hanem – mint kígyótekerõ – egyfajta különleges foglalkozásra utaló tulajdonnév, amelynek értelmezését megtaláljuk az Arábiában, Perzsiában, Egyiptomban, Szudánban és más meleg égövi országokban õsidõk óta sok megbetegedést okozó „medinai féreg” okozta bántalmak gyógykezelésében. A medinai féreg (Dracunculus medinensis L.) ugyanis az ember, a majmok, patások, ragadozók, sõt hüllõk bõralatti kötõszövetében élõsködõ, a Filariák közé tartozó, 1 méter hosszúságot is elérõ lárvaszülõ parazita. Megtelepedése helyén (leggyakrabban a végtagokon) galambtojás nagyságú csomókat, kelevényeket idéz elõ. A kelevények idõvel kifekélyesednek, az így támadt nyílásban az 1 m hosszúságú és 2 mm szélességû nõs271

271

tény (a hím mindössze 2 cm hosszú) feje megjelenik és – ha hideg vizet érez – szájnyílásán keresztül kipréseli uterus-tömlõjét, az felreped és a féreglárvák kiszabadulnak. A vízbe került lárvákat Cyclops rákocskák veszik fel, itt a köztigazda szervezetében fejlõdési cikluson esnek át és a rákocskákkal fertõzött ivóvíz lenyelése útján jutnak a végleges gazda: az ember, vagy az állatok bélcsatornájába. Innen indul a lárvavándorlás: a bél falán keresztülfurakodó vándorló lárvák közül azok maradnak életben, amelyek elérik a végtagok bõralatti kötõszövetét, mert csak ott tudnak megtelepedni és itt érik el ivarérettségüket is. Az egész fejlõdési ciklus kb. egy évet vesz igénybe. A medinai féreg részint modellként szolgált a kígyónak, mint betegségszimbólumnak-, részint a kígyós botnak, mint a szervezetbõl a betegség kígyóját eltávolító gyógyításszimbólumnak kialakulásához. A „betegség kígyóját” ugyanis napjainkban is hasonló módon: mechanikusan távolítják el az emberbõl a bennszülött kígyótekerõk oly módon, hogy egy kettéhasított végû botocskával ügyesen elkapják a féreg kelevénybõl kikandikáló fejét, majd pálcikájukon naponta egy keveset forgatva, végül botjukra feltekerve baj nélkül kiemelik a „gonoszt” fészkébõl. Ha azonban a kígyótekerõ nem elég ügyes és ezért a féreg megsérül, netán elszakad, úgy lárvái a még nyitott seb környékén válnak szabaddá és ott megtelepedve újabb féregcsomókat hoznak létre. Így válhatott a gyógyítás jelképévé az asklepios bot és így értjük meg az asklepiosokat Egyiptomban, Thrákiában, Phoenitiában és más országokban már jóval a gyógyítás istenévé lett ógörög Asklepios megjelenése elõtti korban.

SIMILIA SIMILIBUS „Similia similibus curantur” – idézik a homoeopathikus gyógyászat hívei mesterüknek Hahnemann Sámuelnek tanítását, amellyel õ – szembehelyezkedve az orvostudomány Galenos által meghatározott „contraria contrariis curantur” alapelvével – a „régi” helyett új orvostudományt kívánt teremteni. Az általa hirdetett tévtanok azonban korántsem újak, sõt nagyon is régiek: eredetük megtalálható a Hermes Trismegistos Agathodaimon-ról hermetikusnak elnevezett titkos tudományok között, amelyek elméleti részét babona, gyakorlatát mágia címszó alatt foglaljuk össze. Anélkül, hogy a mágia õsi múltjának útvesztõjébe hatolnánk, csupán azt kívánjuk leszögezni, hogy a mágia áltudomány. A tudománnyal ellentétben – mely a természeti törvények helyes felismerésébõl származó racionális ismeretek rendszere – a mágia helytelen felismerésre épült. Ebbõl eredõen törvényei áltörvények, igazságai áligazságok. A mágia felfogása szerint ugyanis a Természet mûködésében két törvény: a hasonlóság és a megfelelés törvénye érvényesül. Ezek ismeretében, alkalmas titkos eljárások igénybevételével a mágus befolyásolhatja, sõt irányíthatja a természet 272

272

folyamatait: magia est pars practica scientiae naturalis. Plinius ezen az alapon ajánlotta a veszettség kitörésének megelõzésére a közmondás alakjában ma is élõ „kutyaharapást szõrivel” módszert, májbetegségek ellen farkas-, vagy szamármájat, a lép fájdalmainak megszüntetésére nyers kutyalépet, vagy sült marhalépet, húgyhólyag bántalmak ellen juh húgyhólyagjának hamuját stb. és ezért ajánlott Paracelsus szívet a szív-, tüdõt a tüdõ-, májat a máj megbetegedései ellen orvosszerül. A mágikus felfogás nem ismer „természetfeletti” erõt, ezért képes a tudományosság látszatát kelteni. „A Természetben szigorú rend és következetesség uralkodik” – hirdetik a szimpatikus mágia hívei, akik szerint a Természetben zajló események bármiféle külsõ, vagy „felsõbb” beavatkozás nélkül, törvényszerûen követik egymást. Ezek szerint – vélik – bármely kívánt esemény elõidézhetõ „hasonló” (homoeopathikus) esemény létrehozásával, ill. bármely hatás „átvihetõ” (transplantálható) mindazokra az élõlényekre, vagy tárgyakra, akik, ill. amelyek azzal kapcsolatban állnak. „Picatrix hunc librum ex CC libris et pluribus philosophiae compilavit” címmel készült 1256-ban egy spanyol-arab gyûjtemény, mely újból összefoglalta a homoeopathikus mágia tanításait. Figyelemre méltó, hogy a magia naturalis „nagymestere” Giovanni Battista della Porta, a kalandos életû Henricus Cornelius Agrippa von Nettesheim, valamint a gyógyszertan ugyancsak kalandos életû reformátora, a spagiriának nevezett új tudományt megteremtõ Philippus Aurelius Theophrastus Bombastus de Hohenheim, közismert nevén Paracelsus egyaránt sokat merített a Picatrixból. Paracelsus szerint a világegyetem és az élõlények lényege a higany, a kén és a só, de nem mint anyag, hanem mint az anyagban ható erõ. Paracelsus a gyógynövényekbõl is igyekezett kivonni a quintessentiát, ama meggyõzõdése alapján, hogy az arcanumok hatása anyagiatlan, tisztán szellemi. Valamely betegség elleni hatékonyságuk felismerését azok a signaturák teszik lehetõvé, amelyekkel a Természet ezeket megjelölte: szív alakú levelek a szívbetegségek-, sárga színûek a „sárgaság”-, a vese alakú bab a vese betegségei ellen hasznosak. Megjelenik Paracelsusnál a homoeopathikus felfogás is: „ami elõidéz egy betegséget, ugyanaz képes azt meg is gyógyítani” – mondta. Ezek után Hahnemannak nem kitalálnia, hanem csupán felújítania és divatba hoznia kellett a homoeopathiát, amelynek még a neve sem õtõle, hanem elõdeitõl, szellemi tanítómestereitõl, a hermetikus tudományok adeptusaitól származik. Hahnemann – mit sem törõdve a megbetegedések kóroktanával – kizárólag a betegségek felületesen megítélt tüneteivel foglalkozott. A tünetek – véleménye szerint – jelzések, amelyek mutatják a megválasztandó gyógyszert, amely azonban „ne olyan legyen, amely a betegség tüneteit megszünteti, hanem olyan, amely hasonló tüneteket idéz elõ”. A gyógyszerek ugyanis – vélte – nem közönséges kémiai anyagok, hanem alaposan felhígítva tiszta „hatóerõvé” lényegülnek át és ezáltal „felfokozott dinamikus szellemi hatásuk” ér273

273

vényesül. Hahnemann gyógyszertana is végsõ soron Paracelsus signatura tanából táplálkozik. Különös, hogy – bár történelmi evidenciák tanúsítják a homoeopathia sikertelen, sõt káros voltát – ez áltudománynak ma is vannak hívei. Ma is vannak, akik a gyógyszerek kémiai, sõt molekuláris szerkezetének és hatásmechanizmusának ismerete-, a receptorok szerepének elfogadása és térbeli helyezõdésüknek pozitron-emissziós tomográfia segítségével végzett meghatározása helyett inkább Hermes Trismegistos varázserejében bíznak A tényleges pharmakologiai hatás bizonyítása azonban ma már nem hermetikus-, hanem tudományos módszerekkel megoldható, sõt megoldott feladat. Miután tudományos módszereink a „hasonszenvi gyógyszerek” tényleges hatását nem bizonyítják, napjainkban történõ alkalmazásuk etikai kérdéseket is felvethet. Végezetül annyit látszik szükségesnek leszögezni, hogy a hermeneutika az orvostörténelmi kutató munkában pl. régi írások, szimbólumok, mûalkotások stb. titkos üzenetének megfejtésén felül régi diagnosztikai és gyógyeljárások értelmezésében, helyes megítélésében, sõt napjainkban divatozó „alternatív” módszerek mágikus magjának leleplezésében segítségünkre lehet. Óvakodnunk kell azonban attól, hogy mágikus módszerei az orvostudományi kutatásban lábrakapjanak, ezért tartottuk idõszerûnek ez õsi, misztikus módszer mai szempontok alapján végzett megvilágítását.

274

A RENESZÁNSZ TUDOMÁNYÁNAK 1 NÉHÁNY JELLEGZETESSÉGE Kemenes Pál

Az európai tudomány a kereszténység tudománya, a keresztény hit, világkép és gondolkodás terméke. Alapelveit a patrisztika korában munkálták ki és fektették le. Isten a Részesítõ-lét-teljesség akaratából, a teremtés aktusában a létbõl való részesedés révén jöttek létre a létezõk. A lét lehetõségi feltétele és ontológiai alapja a megismerésnek. A valóság a létben gyökerezik, amennyiben a létezõk teljességét jelenti. Az igazság fogalma kizárja a létrõl való gondolkodásból a lehetõségi létezõk körét és a létezõ dolgok halmazáról azt állítja, hogy az a valóság. A megismerés a valóságot tárja fel, végsõ soron Istent kívánja megismerni. Az ismeretek az érzékelésbõl származnak, és az érzéki megismerés elsõ ismerettárgya az érzéki valóság léte. A létezõben a létet magát ismeri meg a létezõ és a megismerés folyamatában a lét és a létezõ egymást feltételezik, az érzéki megismerés a lét megismerésének útja. Az érzékszervek könnyû becsaphatósága aláássa az empirikus ismeretek valóságosságába vetett hitet, ezért a tapasztalatok igaz vagy hamis mivoltát a konszenzus dönti el. A konszenzus az ihletett közösség véleménye, ami maga az igazság. Isten transzcendens, valóság felett álló, tehát az ismeretek és a valóság viszonyának ismerõje, azaz az igazság birtokosa. Krisztus mennybe menetele után a világban munkálkodó Szentlélek az igazság felõl döntõ közösség ihletõje, azaz az ihletett közösség közvetlenül részesedik a valóságismeretbõl és ily módon egy ismeretrõl el tudja dönteni, hogy az igaz-e vagy sem. Krisztus, Isten emberként való megjelenése az érzéki világban való lét értékét és értelmét igazolja, azt, hogy az érzékek útján nyert ismeretek révén közelebb lehet jutni a léthez, végsõ fokon Istenhez. A Szentháromság-tan, az európai kultúra és azon belül a tudomány fundamentuma. A lét, a valóság, az igaz fogalma, megkerülhetetlen az európai kultúrában. Megalapozói a megismerés lehetségességének és annak a jövõbe vetett hitnek, hogy a dolgok jobbá válnak, egyúttal az agnoszticizmus és a szkepticizmus tagadását is jelentik. Istenhez a lét, Krisztushoz a valóság, a Szentlélekhez az igaz fogalma kapcsolódott, ami által egy olyan ismeretelmélet állt elõ, ami nem elégszik meg a pusztán 1

Az Orvosi Hetilapban 140 (1999) No. 44. pp. 2457–2461. megjelent írás bõvített változata.

275

275

tapasztalatilag adottal, a pozitívvel, hanem olyan ismeretekre törekszik, amelyek forrása, alapja és az ismeretek valósága is a transzcendensbe nyúlik. A tapasztalat, a transzcendens alapú világ transzcendens alapú érzékelõjének a transzcendensre vonatkozó ismerete. A keresztény gondolatkörben vagy minden empirikus ismeret közvetlen valóságismeret és az ismereteknek számtalan értelmes rendet lehet kölcsönözni, vagy a megismerõ alany-tárgy viszonyba kerül a megismerendõvel, ez esetben mintegy kívülrõl szemléli azt. Az ismeretek igazságáról azonban mindkét esetben a konszenzus dönt. A közvetlen valóságismeret a heurisztika és a misztika irányába tolja el a megismerés módszereit, míg az alany-tárgy viszony jellegû megismerés ennek a viszonynak a kialakításához szükséges módszertani elképzelések kidolgozását preferálja. Analógia áll fenn a transzcendens Isten és a világ, valamint az ember és környezete között az alany-tárgy viszonyt illetõen. A megismerõ és a megismerendõ alany-tárgy kapcsolatának létrehozása, a tárgyiasítás a Teremtéssel analóg folyamat. Az Isten teremtmény viszony, ebben a kontextusban tárgyi és nem pszichikai kapcsolat. A tudomány az arisztoteliánus keretek között statikus volt a cirkuláris idõszemlélet következtében. A cirkularitás folyamatos változás, de az önmagába való visszatéréssel ismétléssé válik, azaz nem képezi a megismerés hajtóerejét és a be nem látható változás leírására nem nyújt támpontot és alapot. A sztoikus filozófiai keretek között kimunkált természeti törvény fogalma nem engedte meg a törvények idõbeli változását. A cirkuláris idõszemlélet körében a természeti törvényekrõl szóló ismeretek változása, csupán a felszínes látszatok változása. A megismerés tárgya maga a törvény, azonban a törvények megismerését a ciklusok ismétlõdése nem motiválja. A természeti törvény változása illetve a természeti törvényrõl szóló tudás változása a keresztény gondolkodás szülötte. Paradox felfogás, mert minden pillanatban igaz az, hogy Isten a természeti törvényeket nem változtatja meg kénye-kedve szerint, és kezeskedik a megismert dolgok igazságáért, valamint azért, hogy a megismerés folyamatában valóságismeret jön létre. Ugyanakkor az is igaz, hogy Isten nem tárta fel azt, hogy milyen mértékben részesei az ismeretek a valóságnak. A megismert természeti törvények igazak, azaz valóságosak, mert konszenzus útján a Szentlélek hitelesíti õket, de nem a teljességet írják le, azaz parciálisak. A lineáris idõszemlélet uralta gondolatkörben van értelme az egyszerre abszolút és parciális jelleggel felruházott természeti törvénynél általánosabb törvényt keresni, a teljességet. A kereszténység tudománya a változás tudománya, illetve a változás megragadásának tudománya. Isten változatlan, a világ változó, bár törvényei állandóak, a megismerés történeti, azaz idõben változó, tehát az ismeretek történetisége, idõbelisége jelenti a változás megragadásának lehetõségét. 276

276

A véletlen a keresztény idõszemlélet sajátja. A lineáris történeti idõben élõ ember számára nem belátható meghatározottsággal esik egybe történeti idejének egy-egy szakasza az Üdvtörténettel, azaz az Üdvtörténeti idõ véletlenként adott, hiszen egyedül Isten az, aki átlátja és irányítja. A véletlent értékkel felruházó gondolkodás teret nyitott a nem nyilvánvalóan összefüggõ jelenségek közötti kapcsolatok feltételezésének és keresésének – a lényegkutatásnak. Az új összefüggések keresése a megismerés új és új szempontjait tárja fel, és egy sokszínûbb, sokrétûbb valóságismeret lehetõségét rejti magában. Az eszkatológikus gondolkodás nem csupán a jövõre irányuló pozitív várakozások együttese, nem csupán egy optimista jövõkép, hanem az abszolútummal való foglalkozás értelmének egyik megalapozója is. Mindenfajta teljességre, objektivitásra, igazságra, tökéletességre való törekvés egy-egy lépés azon az úton, amelynek végén a történeti és az üdvtörténeti idõ végérvényesen egybeesik, és Krisztus újra eljövetelekor magához hasonló Isten-emberekkel fog találkozni. Az abszolútra való törekvés és a lényeg kutatása az eszkatológikus gondolkodás szülöttei. A tudomány a keresztény kultúra része, és a tudomány metaforái, szótárai, gondolkodási stílusa a keresztény kultúrából származnak. A mindenkori tudomány csak egy azok közül a metaforarendszerek közül, amelyet a kereszténység metafora rendszerén belül, mint alrendszert létre lehet hozni. A tudomány fejlõdése a keresztény metaforarendszer egyes elemeinek kiemelése révén létrehozott metafora alrendszerek megalkotása és megújítása révén történik. A kiemelt metaforák fogalmakkal kifejezett, élménytartalmuktól megfosztott elméletek formájában válnak a tudományos gondolkodás, a tudományt meghatározó szemlélet alapjává. Ez az absztrakció az alapja a metaforák egy-egy szakterületen történõ alkalmazhatóságának, ugyanakkor a fogalmak pontosításával, értelmezési tartományuk szûkítésével a fogalmak megnevezésekké válnak. A fogalmak tartalma és terjedelme közötti fordított viszony miatt, a fogalmak terjedelmének növelésével tartalmuk vész el, azaz kiürülnek. Az elméletek, fogalmaik tartalmi vagy terjedelmi változásai révén szûnnek meg a megismerés hatékony eszközei lenni. Ezen az úton veszítik el kapcsolatukat metaforájukkal, a sokrétûséggel, többértelmûséggel, meghatározatlansággal és a keresztény kultúra sajátos paradoxonaival. Definícióm szerint a reneszánsz a valóság ismeretének ideiglenesen dinamikus egyensúlyi állapotúvá vált szintézise, mely az élet minden területét áthatotta. A 16. század megismerésrõl alkotott elképzelése az volt, hogy az igazságot az emberek alkotják, és nem felfedezik. A neoplatonikus teremtéstan – az isteni teremtés analógiájára elgondolt emberi alkotás – további ana277

277

lógiát involvált, a teremtett valóság igazsága és az alkotás igazsága között, azaz az emberi alkotás során igazság keletkezik éppúgy, ahogy a teremtés folyamatában keletkezett. A természet igazságai a megismerés folyamatában tárulnak fel, a megismerés alkotó tevékenység, és ezen alkotás eredménye az ismeret, következésképpen a teremtett valóság ismerete, az emberi alkotás révén nyer igazságtartalmat. Az ember öntudatának és önértékelésének alapja saját egyedi és megismételhetetlen mivolta, s az öntudat az emberbõl magából fakad, és nem külsõ megítéléstõl függ. Az egyediség az önteremtés folyamatában jön létre és ez az alkotó folyamat, mint minden alkotás igazságot hoz létre, azaz az önteremtés azonos az igazságteremtéssel. A valóság leírására használt szótárak vagy metaforák, alkotóik valóságképét tükrözik, azt az igazságot, amire a megismerés során tettek szert. A szótár vagy metaforarendszer megalkotása egyúttal önmegfogalmazás, önteremtés. Az önteremtés, a saját szótár megalkotása, az önismeret. Giovanni Pico della Mirandola szerint: „aki önmagát ismeri, az magán keresztül a világot ismeri”.2 A reneszánsz idõszakában az antikvitás szellemi örökségének a hatása elsõsorban világszemléleti volt, új világleírásokkal, metaforákkal szolgált. Új világleírások kerültek felszínre, amelyek az adott kor számára jelentettek új szellemi horizontot. „A különbözõ lexikonok, szótárak a lehetséges világok különbözõ halmazaihoz adnak hozzáférési lehetõséget.”3 A diakróniától és társadalmi kontextusuktól megfosztott szótárak vagylagos egymásmellettiségükben jelentették azt az ismeretalapot, valóságismeretet, amelyen a reneszánsz ideiglenes szintézise létrejött. „A tudományos ismeret az egyik társadalmi kontextusból a másikba többé-kevésbé változatlanul terjed át és épül be, a technika csak korlátozott és problematikus mértékben vihetõ át. A technika jobban függ a társadalmi kontextustól, mint a tudomány.”4 A Mediterráneum kultúrái között egy közös végsõ szótár tart kapcsolatot és biztosítja az egyes kultúrák tudományos ismereteinek átadását. Az antikvitás orvostudományának a keresztény kultúrkörbe történt asszimilációja, feltételezte azoknak a világról alkotott metaforáknak az asszimilációját, amelyek az antik filozófiákból kerültek a kereszténység világképébe. Az antik filozófia asszimilációjával párhuzamosan, ettõl a folyamattól el nem választhatóan ment végbe a medicina ismereteinek, tudományos elméleteinek asszimilációja. A medicinát szoros szálak kö2

3

4

Giovanni Pico della Mirandola: Az ember méltóságáról. In: Reneszánsz etikai antológia Bp., Gondolat Kiadó, 1984. p. 224. Kuhn, Th. S.: The Presence of Post Science. The Shearman Memorial Lectures. Nem publikált kéziratok. London, University College. 1987. p. 39. In: Fehér M.: „A paradigmától a lexikonig…”. Replika 27 (1977 szeptember) p. 33. Agazzi, E.: A jó, a rossz és a tudomány. Pécs, Jelenkor Kiadó, 1996. p. 46.

278

278

tötték és kötik a filozófiához, a világleírásra használt metaforákhoz, szótárakhoz.5 A 16. század során feltárt klasszikus textusok – a lehetséges világok halmazaihoz történõ hozzáférés lehetõsége – új tudományos horizontokat nyitottak meg az orvostudomány számára is. A humanista szövegfeltárás és fordítás részben a humanista mûveltség filológiai, irodalmári irányultsága miatt, részben a technikai ismeretek sajátságaiból fakadóan nem fordított illetve nem fordíthatott kellõ figyelmet a technikai, gyakorlati ismeretek átvételére, viszont lehetõvé tette a reneszánsz saját metaforarendszerének, szótárának a létrejöttét. A skolasztika – a hit és az értelem egységének létrehozására törekedett és a valóság ismeretének az egységes tudomány által kialakított architektonikus rendjét hozta létre – szintetizáló törekvéseit a humanisták szélesebb alapon és szélesebb körben folytatták. A szélesebb alap jelenti az antikvitás és a korai középkor gondolkodóinak és mûvészeinek felszínre került és újraértelmezett mûveit, amelyekben meghúzódó világképi elemek a reneszánsz gondolkodói számára új metaforákkal, szótárakkal szolgáltak. Ezeken az alapokon jött létre a reneszánsz saját metaforarendszere vagy szótára, amely részben az újonnan feltárt és értelmezett textusokból építkezett szinkretista módon, részben a kortárs metaforákból. Végelemzésben: bármilyen sok helyrõl kerültek is gondolatok a metaforarendszerbe, a reneszánsz a saját szótárát, metaforarendszerét alkotta meg. A szélesebb kör a reneszánsz idõszakában bekövetkezett társadalmi mobilitás növekedését jelenti, ami elválaszthatatlan a neoplatonikus tanok térhódításával párhuzamos öntudatnövekedéstõl és a Biblia újraértelmezésétõl. E folyamatok kölcsönösen egymást erõsítették olyannyira, hogy a skolasztika konszenzuson alapuló hittételeivel szemben, az egyén kritikai reflexiója került elõtérbe a Biblia-értelmezések esetében is. Új olvasatban a kereszténység öröm-vallás, és a megváltás értelme és célja az ember boldogsága. Ezt a skolasztikus teológia sem tagadta, igaz nem is hangsúlyozta, hiszen látókörének fókuszában a lét kérdései álltak és nem az egyén, hanem a közösség boldogulása. A reneszánsz idõszakának demokratikus jelleget kölcsönzött a társadalmi mobilitás növekedésén kívül az a gondolkodásmód, amely lehetõvé tette és ezáltal az alapját képezte a reneszánsz tudomány kibontakozásá5

Galénosz, C.: „A jó orvos filozófus is”. Orvosi Hetilap 135 (1994) No. 44. pp. 2437–38.; Kemenes P.: Az orvosi gondolkodás szellemtörténeti háttere a XII. századtól a XVI. század végéig, különös tekintettel Dudith András és Jordán Tamás munkásságára. Kandidátusi értekezés. 1994. pp. 42–68.; Maróth M.: A görög logika Keleten. Bp., Akadémiai Kiadó, 1983. pp. 128–129.; Maróth M.: Arisztotelésztõl Avicennáig. Bp., Akadémiai Kiadó, 1983. p. 127. és p. 270.; Schultheisz E.: „Filozófia a humanizmus-kori orvosi studiumban”. Orvostörténeti Közlemények 158–165 (1997–1998 ) pp. 139–184.

279

279

nak: az elméletekre és nem ideológiákra támaszkodó gondolkodás. Az ideológia totális világképet kíván adni, és ami totális az kirekesztõ, szemben az elméletekkel, amelyek a világ leírását adják ugyan, de nem zárják ki más leírások létjogosultságát, igazát, sõt az elméletek egymás létét feltételezik, egymásból nõnek ki és egymás erényeit és fogyatékosságait használják fel.6 Az elméletekre alapozott gondolkodás tette lehetõvé, hogy a különbözõ korok világképeit, legyenek azok explicit kozmológiai elképzelések vagy irodalmi, mûvészeti alkotások, vagy egy nyelvet használó közösség nyelvében implicit módon meghúzódó metaforarendszerek, fel lehetett tárni, egymás mellé lehetett állítani. Az állítások megkérdõjelezhetõsége, a vagylagosan választható többféle igazság egyidejû megléte, a reneszánsz saját metaforarendszere kialakításának a feltétele és alkotó eleme. A reneszánsz szintézisteremtésre törekvõ elképzelésének szellemében fogant meg a válasz a tartalmi hitelesség kérdésére. „A tartalmi hitelesség nem a »valósághoz«, hanem az új metaforarendszerhez való viszony”7 azaz a sokféle valóság egymás kizárása nélkül igaz vagy nem igaz, hitelüket az adott kor metaforái határozzák meg anélkül, hogy egy valóságképzetet, valamiféle objektivitást iktatnának az új ismeretek és az elméletek, metaforák közé. Az új ismeret tartalmi hitelességét az uralkodó metaforához viszonyítani nem más, mint a semleges alap hiányának beismerése. A semleges alap jelenti az ismeretek valóságtartalmának megítélésére szolgáló szükségszerûen külsõ nézõpontot, amelybõl eldönthetõ, hogy valamely ismeret igaz vagy sem. A reneszánsz idõszakától az új ismeretekkel szembeni elvárás az elméletnek való megfelelés, illetve az elméleti magyarázottság volt. A semleges ismeretalap a tudományos igényû elméletektõl és nem az empirikus ismeretektõl kívántatott meg. Az elméletek ismeretalapként viselkedtek a tapasztalati adatokkal szemben, azaz értelmezték, és ezáltal minõsítették azokat. Az értelmezett adatokról azt állították, hogy azok tények, azaz a valóság részei. Az ismeretszerzés megelégedett az adekvát ismeretekre való törekvéssel. Az egyszerûbb megalapozás egyfelõl az ismeretek gyors bõvülését vonta maga után, másfelõl empirikus jelleget kölcsönzött a reneszánsz tudományának. A végsõ ismeretalapra történõ hivatkozás – bármennyire is evidencia volt Istennek a megismerésben betöltött szerepe –, az elméletek megalapozásánál nem maradhatott el. A keresztény kultúra és a keresztény tudomány ismeretelméletének, a megismerés folyamatának és értelmének, Isten, a semleges ismeretalap a kulcsa és biztosítéka. A reneszánsz idõszakának fõ megismerési értékorientációja az új is6

7

Joós E.: Isten és lét. Bp., PallWest Kiadó, 1991. p. 176.; Rorty, R.: Esetlegesség, irónia és szolidaritás. Pécs, Jelenkor Kiadó, 1994. p. 31. Rorty: i. m. p. 36. és p. 91.; Rorty, R.: Megismerés helyett remény. Pécs, Jelenkor Kiadó, 1998. p. 54.

280

280

meretekre való törekvés volt, a biztosan igaz ismeretekre törekvõ skolasztikus tudományeszménnyel szemben. Az új ismeretekre való törekvés egyúttal magasabb tévedési kockázatvállalást jelent. A magasabb tévedési kockázatvállalás tükrözõdik a tartalmi hitelesség kérdésének megoldásában és egyúttal kifejezõje az egyén öntudata és a megismerés közötti kapcsolat gondolatának. A skolasztika tudományának biztosan igaz ismeretekre való törekvésével szemben, a reneszánsz tudománya az adekvát, az elégséges pontosságú ismeretekre törekedett. A reneszánsz tudományának értékorientációi, az új és az adekvát ismeretekre való törekvés, kohéziós erõvel hatott a szintézisteremtés terén. Egyfelõl elhatárolta a reneszánsz tudományt a skolasztika tudományától, másfelõl lehetõvé tett egy olyan gondolkodásmódbeli stílusváltást, amikor az ismeretek elmélyítésének az ismeretek felhasználhatósága szab határt. A felhasználhatóság, mint az ismeretek elmélyítésének mértéke összhangban állt a szintézisre való törekvéssel, mivel a tudomány és a technika közötti ûrt hidalta át. A reneszánsz metaforarendszerének része volt a technikai ismeretek feljegyzése és technológiaként történõ értelmezése, ami a kultúra és a civilizáció közötti átjárhatóságot biztosította. A 15. század közepétõl kezdõdõen mind élénkebb vita bontakozott ki a nemzeti, vulgáris nyelvek vagy a latin nyelv használatának elsõdlegességérõl. A nyelvi kérdés egyik megoldását a nemzeti nyelvek fejlesztése, a másik megoldási lehetõséget egy univerzális nyelv kialakítása kínálta. Az azonban a 16. század közepére egyértelmûvé vált, hogy a három szent nyelv egyike sem alkalmas az új metaforarendszer kifejezésére. A reneszánsz itáliai eredete metaforarendszerének olasz nyelvû gyökereit feltételezi, annál is inkább, mert míg Közép- és Észak-Itálián kívül a reneszánsz, mint udvari kultúra terjedt el, az Appenin-félszigeten a lakosság egészét áthatotta az új világszemlélet és életérzés.8 Annak ellenére, hogy a humanizmus nyelve elsõsorban a latin volt, az olasz nyelvben meghúzódó világképi elemek jelentõsen hozzájárultak az új szótár, metaforarendszer kialakításához. A nyelvi kérdés egyik megoldását a matematika kínálta, a 16. század volt a retorikus algebráról a szimbolikus algebrára történõ áttérés idõszaka, amikor a mûveleti utasításokat szimbólumokba foglalták létrehozva egy egyetemes nyelvet. A matematika nyelvi korlátai miatt, a világnak csak egyoldalú és szûkkörû leírását tette és teszi lehetõvé, szemben Galilei túlzóan nagyigényû kijelentésével, miszerint a „természet könyvét a matematika nyelvén írták.” A valóság sajátos szemléletmódjából kiindulva, bizonyos vonatkozásai8

Hauser A.: A modern mûvészet és irodalom eredete. Bp., Gondolat Kiadó, 1980. pp. 15–37.

281

281

nak elõnyben részesítésével határolódott el az új metaforarendszer a korábbiaktól. Az antikvitás felé fordulás fontos, de csak felszíni jelensége a reneszánsz szellemi áramlatának. Az antik auktorok mûvei feltárásának elõfeltétele a valóság sajátos szemlélete volt, az az „elõítélet”, hogy a világról számos azonos értékû leírást lehet adni, és ezek igazságát az emberek alkotják, és nem felfedezik. Az elméletek nyelvileg és tapasztalatilag önmagukba zárulnak. A fogalmak rendszerének megváltozásával nincs mód azok lefordítására, mert nincs semleges nyelv és nincs elméletfüggetlen adat. Az elméletrendszerek, metaforarendszerek a neutrális tapasztalati szféra hiánya miatt összemérhetetlenek és összehasonlíthatatlanok. A reneszánsz idõszakában a különbözõ világlátások ideiglenes szintézise oly módon valósult meg, hogy egységbe foglalásukat a közös végsõ szótár, a közös mediterrán metaforarendszer biztosította. A sokféle világlátás egyidejûsége és ezek egységben látása képezte a reneszánsz ideiglenesen dinamikus egyensúlyi állapotúvá vált valóságismeretét. „... nincs sok értelme logika és retorika, filozófia és irodalom között különbséget tenni, ahogy azok között a racionális módszerek között, amelyek segítségével mások véleményét megváltoztatjuk.”9 Mások véleményének megváltoztatására szolgálnak a tudományos ismeretek is. A tudomány a kultúra része. A kultúra az adott idõszak uralkodó metaforarendszerének megfelelõen megerõsíti és fenntartja a kultuszt. A kultusz és a metaforarendszer kapcsolata alapozta meg a reneszánsz mélyen vallásos, keresztény mivoltát, ugyanakkor a kulturális tevékenységek összességére kiterjedõ metaforarendszer lehetõvé tette a tudományok és a mûvészetek közötti határ elmosódását. A tudós és a mûvész egyaránt alkot, és ha alkot, akkor igazságot hoz létre, és mivel mindkét alkotó tevékenység ugyanazt a világot írja le és értelmezi, ezért egyenértékûek. Egyenértékûek továbbá azért, mert összemérhetetlenek a semleges alap hiánya miatt, illetve nincs olyan szempont, ami alapján értékesebbnek, valóságosabbnak tarthatnánk az egyiket, a másiknál. A reneszánsz idõszakában a kulturális tevékenységek közötti skolasztikus hierarchia felbomlott. A kulturális tevékenységek nivellálódása lehetõvé tette az uomo universale típusának létrejöttét, aki az uralkodó metaforarendszer ismeretében a kultúra különbözõ területein alkotott. A világleírások nézõponttól függenek, a tények kiválasztását prekoncepció befolyásolja. A tény a valóság egy mozzanata. Azt, hogy mi a tény, az aktuálisan uralkodó világkép határozza meg olymódon, hogy bizonyos adatokat értelmez, és ezzel kiemeli azokat az interpretálatlan adatok halmazából. A reneszánsz számos világleírás nézõpontját egyenértékûként elfogadva alakította ki a maga metaforarendszerét, amely olyan elemeket is tartalmazott, amik nem voltak jelen a kor tudományában. A metafora9

Rorty, R:. Esetlegesség, irónia és szolidaritás. Pécs, Jelenkor Kiadó, 1994. p. 100.

282

282

rendszer alkalmazásának eredményeként jött létre az analitikus tudományfelfogás. A reneszánsz medicinája a hippokratészi – galénoszi tradíción nyugodva, a keresztény kultúra által asszimilált humorálpatológiai elképzelések fogalmi rendszerében gyógyított, és csak a 16. század közepén került érdeklõdésének homlokterébe az anatómia. Az anatómia, a disszekció, az analitikus tudományeszmény gyakorlatba való átültetésének eklatáns példája. A humorálpatológiai alapozottságú medicina alig-alig használt fel anatómiai ismereteket, illetve megelégedett a galénoszi anatómiával. A medicina oldaláról nem merült fel igény az anatómiai ismeretek bõvítésére, ugyanakkor a reneszánsz metaforarendszerének része volt a dolgokat részeikre bontásuk révén megismerni kívánó analitikus szemlélet, az anatomizálás életre hívója. A reneszánsz metaforarendszerébe a skolasztika tudományából került átvételre az analitikus szemlélet. Az analitikus tudományfelfogás segítségével a humanisták a filológia terén már a 15. század során számos sikert értek el, a természettudományban csak a 16. század elejétõl kezdõdött el térnyerése. „A tudományos fogalmak rendszerének megváltozásával, a gondolkodás stílusváltásakor egy kijelentésnek nem az igazságértéke, hanem az igazságértékkel való rendelkezés lehetõsége változik meg.”10 A metaforarendszer megváltozása nem az igaz és a hamis, hanem az értelmezhetõ és az értelmezhetetlen kijelentéseket határolja el. A kijelentések ismeretekre vonatkoznak, illetve ismereteket használnak fel és egy részüket az új metafora az értelmezhetetlen ismeretek, illetve kijelentések körébe utalja. A régi metaforák folyamatosan kihalnak, szószerinti jelentésekké válnak, és az általuk értelmezett ismeretek, ha az új metafora nem értelmezi azokat, marginalizálódnak, majd elenyésznek.11 A kultúra – a kultuszhoz egy idõben kapcsolódó metafora rendszerek vagy szótárak halmaza – az értelmezhetõ ismeretek halmazát határozza meg. Az elsõsorban új ismeretekre törekvõ reneszánsz kultúra a metaforák sokaságát integrálta a kultuszhoz, a kereszténységhez. A világ = esetlegesség, állította a görög atomizmus, és a véletlen kulcsfontosságú elképzelése volt a sztoikus filozófiának és a predesztináció tanoknak is. A véletlen nem a még nem ismert okú történés vagy cselekvés, hanem az egyén számára be nem látható meghatározottság. A véletlen az alapja a „reneszánsz öntudatnak”, mivel az egyedi és megismételhetetlen ember egyedítõ tényezõje a véletlen. A véletlen ilyetén felfogása az arisztoteliánus filozófiától sem idegen (a szubsztanciát az akcidensek egyedítik) és ez az a kapcsolódási pont, ami a reneszánsz idõszakában az 10

11

Hacking, I.: „Language, Truth and Reason”. In: Rationality and Relativism. Mollis M. és Lukes S. szerk. (Cambridge, Mass., London, 1982). In: Fehér M.: „A paradigmától a lexikonig…”. Replika 27 (1997. szept.) p. 33. Rorty, R.: Esetlegesség, irónia és szolidaritás. Pécs, Jelenkor Kiadó, 1994. p. 31.

283

283

atomizmus asszimilációját, és ezzel a véletlen új felfogását lehetõvé tetette. Azt a felfogást, hogy a véletlen a világ alapvetõ rendezõ elve, és minden a világ rendezettségére vonatkozó elképzelés, emberi alkotás. Az adott metaforarendszer keretein belül minden emberi alkotás igazság. A világ szerkezetére, a világban uralkodó törvényekre vonatkozó elképzelések az emberi alkotóerõ eredményei. A véletlennel, mint a világ alapvetõ princípiumával szemben a rendezettség kimutatására, törvények alkotására történõ metafizikus törekvést az magyarázza, hogy „az ember feldolgozó apparátusa, az elme számára a feldolgozhatóság útja a struktúra.”12 A 16. század metaforarendszerének része volt, hogy a kulturális tevékenységek között nem húzódott éles határ. Mûvészet és tudomány egyaránt a valóságismeret forrása, a rendezettség kimutatásának eszköze, az emberi alkotóerõ megnyilvánulása a véletlen uralta világban. Amíg a tudomány fogalmilag kifejezett és ily módon lehatárolt, élménytartalmától megfosztott ismeretek segítségével alkotja meg strukturált világképét, addig a mûvészet éppen az élményekkel teli, a primer világélményt közvetítõ kifejezések segítségével alkot rendszert a világról alkotott elképzelések között. A véletlen egyeduralkodó, általános és mindenre kiterjedõ mivoltának tudatosulásával világosan felismerhetõvé vált és új jelentést kapott az ember létének esetleges, efemer jellege. A véletlen az emberi lét és létezés feltétele, az ember, ember mivoltának, öntudatának alapja. A reneszánsz „életigenlése” a véletlennel való szembenézni tudás. A véletlent saját jogaiba visszaemelõ gondolkodás az egyén számára a cselekvõ, alkotó élet vagy a misztika felé fordulás alternatíváját kínálta. A véletlen egyetemességének elismerése a civilizációs tevékenységek szférájában, az egyéni boldogulásra, karrierre törekvést, a „kapitalizmus szellemét” hívta életre. A kulturális szférában a mûvészi és a tudományos alkotás jelentette az egyéni cselekvés hatókörét. Az alkotás az isteni teremtéssel analóg módon valóságot hoz létre, az alkotó valóságát. A teremtés objektivitással rendelkezett, az emberi alkotás hitelességét azonban nem az isteni igazsághoz, hanem emberi alkotáshoz, az uralkodó metaforarendszerhez viszonyították. A valóságismeret minden eleme az emberbõl indul ki és oda tér vissza. Minden tudományos elmélet a kultúra által meghatározott metaforarendszer elemeit használja fel, és az általa magyarázott adatok a kultúra által meghatározott módon válnak tényekké. Az adatok interpretálása kultúrafüggõ. Azoktól a determinációs kategóriáktól függ, amelyek segítségével egy kultúra fenntartja a kultuszt, azaz a kozmogónia és a koz12

Joós E.: Isten és lét. Bp., Pall West Kiadó, 1991. p. 58.

284

284

mológiai rend magyarázó elveinek analógiájára megalkotott absztrakt és formalizált nyelvi alakzatoktól. A felhasználhatóság, mint az ismeretek szelektálója, elmélet- és kultúra-függõ történeti meghatározottságú szempontokon alapszik. Az adekvát ismeretekre történõ törekvés, amikor is az ismeretek elmélyítésének a felhasználhatóság szab határt, újabb kulturális, elméleti és történeti meghatározottságokkal terhelte meg a megismerést. A keresztény kultúrkörben az ember számára megismerhetetlen Isten megközelítésének módja, a világ és az ember megismerésében történõ szüntelen elõrelépés.13 A megismerés végsõ célja Isten ismerete. A kultuszban meglévõ és a teológia (kultúra) kimunkálta megismerésre történõ folytonos törekvés a keresztény kultúra éltetõ eleme. Az új metaforarendszer, a reneszánsz jellemzõje volt, az emberbõl kiinduló és oda visszatérõ episztemológiai kör. A megismerés minden mozzanata a megismerõ ember révén történeti és kulturális determinációt nyer. Az ismeretek bizonyosságát, a valóság valóságosságát a reneszánsz idõszakában már nem közvetlenül – mint a skolasztika felfogása szerint –, hanem az ember értelme és alkotóereje közvetítésével garantálta Isten. A személyiség felértékelõdése az exegézis terén is éreztette hatását, és hozzájárult a reformáció kialakulásához és gyors terjedéséhez. Az egyház konszenzuson alapuló dogmatikáját, a sola scriptura elvét valló reformátorok a Szentírás tanításaival összevetve jelentõs inkongruenciát tapasztaltak. „A Szentírás részben a hagyomány terméke... A hagyomány azoknak az egymásra következése, akik tanúságot tesznek és egyúttal annak az egymásra következése is, amirõl tanúságot tesznek... kezdve az elsõ tanúságtevõvel Jézus Krisztussal...”14 Az egyházra jellemzõ érvelési mód, amikor is valamely dolog hitelét egy másik hitelesnek tartott dologtól nyeri, visszavezetve a sort a kinyilatkoztatásig, a reneszánsz metaforarendszerével nem állt összhangban. A bibliaértelmezések terén is az ember ítéletalkotása, ítélõereje vált a legfõbb döntõbíróvá. A 16. század közepére a humanisták jelentõs részét tudhatta támogatói között a reformáció, nem kevéssé azért, mert a hit megtapasztalásának új útja nyílt meg a Biblia személyes értelmezésével. A reneszánsz egyéniségkultusza további megerõsítést nyert a Szentírás új olvasatából. Az új ismeretekre való törekvés magas tévedési kockázatvállalást jelent és egyúttal a biztosan igaz ismeretekre való törekvés elutasítását is, a gyökeresen új ismeret reményében. A reneszánsz tudományát teljességgel áthatotta ez a megismerési értékorientáció, ami ösztönzõleg hatott minden új vagy újonnan a kutatók látókörébe került ismeret értelmezésére és/vagy kipróbálására. 13 14

Lafont, G.: A Katolikus egyház teológiatörténete. Bp., Atlantisz Kiadó, 1998. p. 18. Rahner, K.: A hit alapjai. Szeged, Agapé Kiadó, 1998. p. 290.

285

285

A medicina területén az anatómiai ismeretek bõvülésének gyorsasága, a merõben új fracastorói járványelmélet, a népi gyógyászat ismereteinek kipróbálása és beemelése a tudományba, vagy egy új alapokon álló medicina megalkotásának paracelsusi kísérlete, az újvilági gyógyászat tanulmányozása és eredményeinek részbeni adaptálása, mind az újat akarás jegyében született elképzelések eredményei, akárcsak az optika, a festészet, az építészet, a geometria, az algebra stb. újdonságai. A rinascimento, az újjászületés a 15–16. század során végbement, de nem az ókor és nem a klasszikus auktorok mûvei születtek újjá, hanem a kereszténység, ami éppen a reneszánsz idõszakában szabadult meg ókori terhétõl, a klasszikusok béklyóitól. Az antikvitás nem születhetett újjá, hiszen egy más kultúra értelmezte újra az antik auktorok gondolatait, és a számára is releváns elképzeléseket illesztette be saját metaforarendszerébe. Az újjászületés éppen az antikvitás örökségével való leszámolást, az antikvitás meghaladását jelentette. Amint sikerült az új ismeretekre való törekvés eredményeképpen az antik örökséget újraértelmezni, majd néhány területen meghaladni, felszínre került a reneszánsz szellemi áramlatának lényege: a valóság ismeretének dinamikus egyensúlyi állapota, amikor az új ismeretekre való törekvés kockázatát, az igaz ismeretekre való törekvés biztonsága tartotta egyensúlyban. A valóság ismerete egy olyan szintézis eredménye volt, amely a Mediterráneum vallási – filozófiai áramlatainak a világ leírására használt metaforáit a megismerés hatékonyságának szempontja szerint szervezte ideiglenes egységbe. A reneszánsz szellemi áramlata a kereszténység újjászületését hozta létre, annak a gondolatnak a jegyében, amelyet a kereszténység már kialakulásakor átvett a Mediterrán metaforarendszerbõl: ha a hívõ jobban megismeri a világot, közelebb kerül Istenéhez. Istenhez történõ felemelkedés, az anagógia és az Istenhez való hasonlatossá válás útja az ismeretszerzés. „Volt idõ, amikor a katolikus egyház teológiája megegyezett a nyugati kultúrával.”15 A 15–16. század során a teológia és a kultúra viszonya megváltozott. A skolasztika idõszakában a kulturális tevékenységek közvetlenül kapcsolódtak a kultuszhoz, teológiai megalapozásukra nem volt szükség. A reneszánsz kialakulásakor a kulturális mezõ kiszélesedett, új kulturális tevékenységekkel bõvült. A kultúrába újonnan bekerült és a kultuszból közvetlenül le nem származtatható elképzelések asszimilálásához teológiai megalapozásra volt szükség. A teológia tudománya a reneszánsz kezdetén kettõs szerepet töltött be, egyfelõl a kultúra koherenciájának biztosítója, másfelõl a hitélet megerõsítõje volt. Amikor a reneszánsz metaforarendszere kialakult, amely megelége15

Lafont: i. m. p. 20.

286

286

dett az adekvát ismeretekkel és nem kívánt minden ismeretet a végsõ alapokig, a hittételekig visszavezetni, a teológia megszabadult a kultúra eredményei állandó igazolásának terhétõl, és eredeti céljának megfelelõen a hit megértésével foglalkozott. A teológia az episztemológiát az istenhez vezetõ utat kijelölõ tudományként értelmezte. „A teológia nem más, mint a hit sohasem lezáruló megértése a kultúra eszköztárának segítségével, továbbá lehetõség arra, hogy a hit fényében megtörténjék a kultúra színeváltozása.”16 A reneszánsz metaforarendszere egy bõvebb szótár, egy nagyobb metaforarendszer, a kereszténység metaforarendszerének keretei között jött létre. A 15–16. században a keresztény metaforarendszer segítségével értelmezték újra az antikvitás ismereteit. Az uralkodó metaforarendszer meghatározza a keretei között folytatható szellemi és gyakorlati tevékenységeket, egyúttal mivel a keresztény metaforarendszer része, biztosítja, hogy a kultúra minden eleme – a tudomány is –, a kereszténység része legyen. Ez az automatizmus tette szükségtelenné a kultúra minden új vívmányának teológiai megalapozását. „Ahol a vélekedések és vágyak szövedékei többé – kevésbé azonosak sok ember számára, ott van értelme „észre” és „logikára” hivatkozni, hiszen így egyszerûen csak egy széles körben elfogadott közös alapra történik hivatkozás, azokra a javaslatokra amelyek részei az alapnak.”17 A reneszánsz szellemi áramlatának az antikvitás felé fordulás és az új ismeretek teológiai megalapozásának elmaradása a szekularizáció látszatát kölcsönözte. A reneszánsz metaforarendszerének, a közös alapnak a létrejötte a hivatkozások egyszerûsödéséhez vezetett, azonban a hivatkozások referenciája a reneszánsz metaforarendszere, tágabb értelemben a kereszténység, illetve a Mediterráneum kultúráinak közös metaforarendszere vagy szótára volt.

16 17

Lafont: i. m. p. 18. Rorty, R.: Esetlegesség, irónia és szolidaritás. Pécs, Jelenkor Kiadó, 1994. p. 100.

287

287

288

KOLERAJÁRVÁNYOK AZ ÉSZAKKELETI-FELVIDÉKEN A 19. SZÁZADBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL UNG, BEREG, UGOCSA ÉS MÁRAMAROS MEGYÉRE Kótyuk Erzsébet Amíg a 18. században a pestis, addig a 19. században már kolerajárvány sújtotta szinte évtizedenként az Északkeleti-Felvidéket, amely a Sáros vármegyei Bártfától északra fekvõ Zborói-hágótól a máramarosi Borsai-hágóig húzódik. E hajdani hatalmas terület nagyobb részét elfoglaló Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyékben lezajlott kolerajárványokról szólunk. A felsorolt megyék területére és népességére vonatkozó adatok alapján a legfontosabb jelle99 mzõk az 1808-as földfelmérés és az 1820-as népszámlálás szerint: Bereg vármegye: területe 65,5 földrajzi mérföld,1 népessége 110000 fõ, népsûrûsége 1,6. Máramaros vármegye: területe 178,0 földr. mérf., népessége 158641, népsûrûsége 0,9. Ugocsa vármegye: területe 22,6 földr. mérf., népessége 43944, népsûrûsége 1,9. Ung vármegye: 59,5 földr. mérf., népessége 108920, népsûrûség 1,8. A 19. században öt világméretû kolerajárványt, pandémiát jegyeztek fel. Hazánkat több alkalommal sújtotta a kór. A szakirodalom szerint az 1831–32., 1848–49., 1855., 1866., 1872–73., az 1892–93. évi járványok az egész országra kiterjedtek. Voltak idõszakok, amikor elszórtan jelentkeztek a kolerás megbetegedések hazánk különbözõ részein, kisebb vagy nagyobb területi eloszlásban. Ezért egyes szerzõk (pl.: Tormay Károly) járványos idõszakokról beszélnek. A fertõzést többnyire északról, illetve északkeletrõl, Galíciából hurcolták be az országba. Az elsõ nagy – akkor még ismeretlen kórság – járványhulláma 1816– 1817-ben Indiából indult világméretû pusztító útjára, 1820-ban már Kína déli tartományaiban, illetve a Fülöp szigeteken szedte áldoztait.2 18231 2

l földr. mérf. = 7,5 km A cholera mint járvány Indiában és most Európában az az mikép eredett e mostani járvány? Hogyan terjedett? Mi jelekbõl ismerhetõ a betegség? Mi módon távoztatható, és gyógyítható? Pesten, 1831.

289

289

ban érte el Oroszországot, ahol úgy tûnt, hogy a kemény, hideg tél megakadályozza további terjedését. 1826-ban azonban újra támadott a kór, és Oroszország kelet-európai részére is átterjedt. 1830 õszén már Lengyelországban is észlelték. A moszkvai járvány hírére az európai országok, így Ausztria is, védõintézkedéseket tettek.3

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK (1831–32) Magyarországon a kolera elleni védekezést az 1830. november 3-án kelt 13.216. sz. királyi rendelet értelmében a Helytartótanács, a Királyi Kamara és a Fõhadsereg-parancsnokság (Comissio politico, Cameralis, illetve Militaris mixta) kiküldötteibõl alakított vegyes bizottság irányította. Az orvostársadalom – bár nem tudott választ adni a kór okára, sem terjedésének mikéntjére –, azon munkálkodott, hogy tájékoztassa a lakosságot, hogyan kerülhetõ el a fertõzés és a kolera terjedése. Lenhossék Mihály országos fõorvos javaslatára a Budán székelõ Helytartótanács – hogy a járványt megelõzze –, a ragadós epekórság elleni védekezés tárgyában már 1830. december 21-én rendeletet (34.092 sz.) adott ki: Utasítás az Egészségre ügyelõ Hivataloknak nem külömben a Pestis-mentõ (Contumacia) Intézeteknél felügyelõ személyeknek számára, hogy a Cs. Kir. Austriai Tartományoknak határai a Cs. Orosz Birodalomban dühösködõ JárványEpe-Kórságnak (Cholera morbus) berontása elõl bátorságba tétessenek és beronthatása esetében elterjedése meg-gátoltasson.4 „Legfõbb Parancsolat szerint” az elsõ és legfontosabb feladat az ország „megóvása a nyavalya berontásátúl, míglen a szomszéd Birodalomban tartózkodik”.5 Mint már említettük, a betegség tünetei ismertek voltak – hiszen a kór tanulmányozására az európai országok orvosokat küldtek ki Indiába –, viszont az annak terjedésérõl vallott nézetek még az orvostársadalmat is megosztották: „…a napkeleti epekórságnak ragadós természete…még sok orvosok elõtt nem tettzik tellyes nyilvánságig bébizonyodva lenni; sõt ezt még külömbféle, kivált Angol Orvosok tellyesen tagadják is; mindazáltal igen sok, és pedig szembetünõ bizonyságok állanak elõ, mellyek ezen betegségnek ragadós járványsága felõl szóllnak, melly épp egészségü személyekre, és pedig bizonyos távolságra is elhathat.”6 Az említett rendelkezésben felszólították a hivatalnokokat: „Ha a veszély közelítene, a Törvényhatóságoknak, a köz egésségre ügyelõ tiszteknek, és orvosoknak az egészség állapotjára fordítandó legszorosabb vigyázat nyomo3

4 5 6

B. Lukács Ágnes: Magyarország népessége törvényhatóságok szerint az 1820-as években. Bp., 1978. Utasítás az Egészségre ügyelõ Hivataloknak… Budán, 1830. Uo. p. 6. Uo. p. 1.

290

290

san meghagyattasson…, még csak a legkissebb gyanúságot támasztó betegség esetet is illendõ helyére tüstént béjelenteni … kötelessége.”7 A betegséggel kapcsolatos addigi tapasztalások azt bizonyították, hogy a fertõzés megelõzése azért is igen fontos, mert a kór lefolyása rendkívül gyors, azaz „a ragadós epekórságnak eltelése olly serény, hogy közönségesen az elsõ 24 óra alatt a beteg sorsa végképen elszokott határozva lenni. Némelyek már 7., 10. vagy 12. óra múlva elvesznek. Ritkán tart a nyavalya 2. napig, és ekkor inkább reménylheti a felgyógyulást, melly szinte olly hirtelen következik.”8 A kolera két irányból veszélyeztette az országot: Galícia, vagyis a mai Dél-Lengyelország, valamint Moldva és Oláhország (Havasalföld) irányából. A vegyes bizottság, hogy megelõzzék a kór behurcolását, 1830. december 28-án határzárat rendelt el, és veszteglõ-házakat állíttatott fel a galíciai, valamint a bukovinai határ magyar oldalán. Az érvényes rendelkezések – melyeket járványok idején szigorúan betartattak –, még a 18. század nagy pestisjárványai idején születtek. Ezeket bõvítették, pontosították, szigorították a 19. század elsõ évtizedeiben, valamint az epekórságos években az adott helyzetnek és a tudomány állásának megfelelõen. Minden járvány fenyegette területen szigorúan elrendelték: „Mihelyst…akármelly helységében olly eset adná magát elõ, … tüstént orvos hivattasson elõ, és a helység elõljáróihoz, s innét az illetõ Törvényhatóság útján a Királyi Helytartó –Tanácshoz egyenesen híradás tétessék. Minden elmulasztás, vagy eltitkolás igen keményen bosszúltasson meg, és … mértéke szerént meg-büntessen.”9 A megelõzõ intézkedéseket szervezõ és irányító vegyes bizottság a Trencséntõl Brassóig terjedõ határszakaszra 1831. január 3-án két királyi biztost, és melléjük egy-egy orvost rendelt, hogy azok a helyszínen ellenõrizzék a védõintézkedéseket. A királyi udvar azonban 1831. március 16-án a biztosokat visszahívta, és a határzárat felfüggesztette. A két fõkormányszék – az Udvari Kancellária és a Helytartótanács – egymással ellentétes intézkedései abból adódtak, hogy közjogi és illetékességi kérdésekben nem tudtak megegyezni. A fertõzött területekkel határos egyik vármegye, Bereg székhelyén, Beregszászon székelõ megyei közgyûlés már 1831. januárjában elrendelte a galíciai határ lezárását és a hágók õrzését. Február 12-én Piringen hadnagy parancsnoksága alatt harmincegy gyalogos katonát a Kárpátok gerincére vezényeltek. Az alakulat felét a Vereckei-hágó közelébe Verebes (Verbiás) településre, a többit Bagolyháza (Bilaszovica) és Timsor községekbe, illetve a Beszkid határpont õrizetére rendelték. Amikor 1831. június havában, már Krakkóban is hatalmas erõvel 7 8 9

Uo. p. 7. Uo. p. 9. Uo. p. 10.

291

291

pusztított a kolera, a biztosokat újra kiküldték, s ismét elrendelték a határzárat, de az intézkedések már elkéstek. A keleti megyékben már felütötte fejét a járvány, ezért az országon belül kísérelték meg újabb és újabb záróvonalak felállítását. A szanitáris kordon létesítésére továbbra is a vegyes bizottság rendelkezésére állt az itt állomásozó katonaság.10 Azonban a járvány további terjedését a folyók alkotta határok mentén felállított belsõ védõvonalak sem tudták meggátolni. A kolera elleni védõintézkedéseket irányító helyi vészbizottságoknak nem volt könnyû dolguk, hiszen nem ismerték az új „kórság” terjedésének az okát. Az orvostársadalom a „kholerát eleinte ragályos bántalomnak tartotta, s midõn annak elõnyomulása ellen siker nélkül mutatkoztak a vesztegzárak, és katonai õrvonalak, midõn kiderült, hogy az orvosokat, és ápolókat nem támadja meg nagyobb fokban, midõn látták, hogy voltak a kholerától meglepett helyek mellett olyanok is, amelyek a járvány által legélénkebb közlekedés dacára is megkímélve maradtak, ezen körülményekbõl ítélve a kholerát nem ragályos, hanem helyi viszonyokból, légköri befolyásokból származott gerjes kórnak nyilvánították.”11 Leginkább a talaj káros kigõzölgésének, a miasmáknak és a contagiumnak tulajdonították a betegség terjedését. Ezek mibenlétét a következõképpen határozták meg: „A rothadásnak légnemû termékeit, melyek az egészségnek ártalmasak: gerjeknek (miasmanak), – azon szállékony anyagokat pedig, melyek bizonyos körülmények között bomlásnak indult állati részekbõl képzõdnek, s oly tulajdonsággal bírnak, hogy egy kóralakot egyénrõl-egyénre terjeszteni képesek, ragályoknak (contagiumnak) nevezzük.”12 Ezt látták igazolni azzal, hogy a kolera elsõsorban a nedves mocsaras, lapályos területeken, vízfolyások, folyók mentén terjedt. „Elõször azok haltak, akik legközelebb laktak a Tiszához, és a Tisza vizébõl ittak. Innen a Tisza Vizének itala, és Halának étele megtiltódott, mint a melly meg veszvén a nyavalyát okozza”13 – olvashatjuk Pap István korabeli feljegyzésében. Különösen veszélyeztetett területnek számított járvány szempontjából Bereg vármegye, hiszen azon kívül, hogy határos volt a kolerával fertõzött Galíciával, területének egy részét a Szernye-mocsár vizenyõs lápjai borították. Ezért 1831. június 2-án a Beregszászon megtartott vármegyei közgyûlésen tizenhárom tagú megyei vészbizottmányt alakítottak Lónyay János alispán elnökletével. A testület tagjai: Dercsényi János királyi tanácsos, Bornemissza János, Freyseysen Dániel a munkács–szentmiklósi ura10

11

12 13

B. Lukács Ágnes: Az 1831–32. évi magyarországi kolerajárvány néhány jellegzetessége. Com. ex Bibl. Hist. Med. Hung. 40 (1966) pp. 73–75. Fekete Lajos: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme. Debreczen, 1874. pp. 74–75. Rózsay József: Adatok a járványok oki viszonyaihoz. Pest, 1870. p. 9. Debretzeni Pap István: Jegyzések a choleráról. Com. ex Bibl. Hist. Med. Hung. 5 (1957) p. 63.

292

292

dalom tisztfõnöke, Döbrentey Imre uradalmi elõadó és táblabíró, Scheffmann Ferenc, Balogh Ferenc, Gecsey György adószedõ, Komjáthy Péter szolgabíró, Andrásy József aladószedõ, Bõsz János aljegyzõ, Bornemissza Antal alügyész, Román Ferenc, Bornemissza Lajos esküdt. A vészbizottmány üléseire meghívták a megyében mûködõ egyházak illetékes espereseit is, így például a (Bereg) Szentmiklóson tartott tanácskozásra Laurencsik Keresztély munkácsi görög katolikus fõesperest, Dohovics Bazil és Lipeczky János szintén unitus espereseket, valamint a járások szolgabíráit. A lelkészekre bízták a nép tájékoztatását, okítását, hiszen a tájékozató iratok az írástudatlan lakosság körében nem érték volna el a kívánt hatást. A megyei vészbizottmány megelõzési intézkedéseivel betiltotta az emberek gyülekezését, a nagyobb istentiszteleteket, a vásárokat, sõt még a harangozást is. Általános volt ugyanis az a vélemény, hogy a harangszó járványok idején riadalmat kelt a lakosság körében. A postán érkezett leveleket sûrûn átlyukasztották, megfüstölték, és csak azután osztották szét. Korábban számos javaslat és utasítás látott napvilágot mindenféle ragadós nyavalya, késõbb pedig a kolera, elleni védekezés tárgyában.14 A Helytartótanács 1831. július 12-én megtartott ülésén az országot húsz körzetre osztotta fel, és minden övezet élére teljhatalmú királyi biztost nevezett ki. A helyszínen tartózkodó biztosok feladata a központi rendelkezések végrehajtásának ellenõrzése, és azok szigorú betarttatása volt. Az Északkeleti–Felvidéket három kormánybiztos felügyelte a következõ elosztásban: Gróf Majláth Antal: Szepes, Sáros, Zemplén vármegye Szerentsy István: Ung, Bereg vármegye báró Perényi Zsigmond: Máramaros, Ugocsa és Szatmár vármegye. A központi rendelkezések végrehajtása nem volt egyszerû feladat. Az orvosok, a kolerabiztosok és az õrt állók fizetése, a patikaszerek, a veszteglõk fenntartása, valamint az ínség enyhítésére kiosztott élelem jelentõs összegeket emésztettek fel. A Helytartótanács rendelkezése szerint a kolera elleni megelõzõ intézkedések költségei az egyes törvényhatóságok megyei házipénztárait terhelték.15 Így érthetõ, hogy a helyi hatóságoknak nem állt érdekükben a védõintézkedésekben elrendeltek betartása. Ezért nem meglepõ, hogy amikor például Ugocsa vármegyében gyors halállal végzõdõ kolera-gyanús megbetegedéseket észleltek, a helyi hatóságok minden igyekezetükkel azon voltak, hogy a kolera lehetõségét kizárják és az eseteket eltitkolják. 14

15

Értekezés a ragadó nyavalyáról, azoktól való õrizkedésrõl, és mindjárt az elragadás után való bánás módjáról. Lelki pásztorok számára kiadta P. A. Pesten, 1816.; Kátai Gábor: Mit kell tennünk a Cholera csapásainak enyhítésére? Pesten, 1866. Uo. p. 77.

293

293

AZ 1831–1832. ÉVI JÁRVÁNY16 A Máramaros megye 1831. június 8-án kelt fõispáni jelentése még arról számolt be, hogy a kolera csaknem elérte a magyar határt. Néhány nappal késõbb viszont – 1831. június 13-án –, Ugocsa vármegyében, Tiszaújlakon már diagnosztizálták az elsõ kolerás esetet. Dr. Zsömböry György, Ugocsa megye physicusának jelentése szerint Máramaros vármegyébõl, Irhócz községbõl két héttel azelõtt faárút szállító nyolcvan tutajos indult útnak. Mindannyian egészségesek voltak, koleráról még csak nem is hallottak. A folyón Tiszaújlakra érve június 13-án történt az elsõ megbetegedés. Néhány nap alatt négy embert temettek el közülük, a többi 76 egészségesnek bizonyult. Az egészségügyi hatóság a tutajosokat huszonegy napi vesztegzár alá helyezte. Az Ugocsával határos Máramaros megye alispánja, Szaplonczay akként vélekedett, hogy az irholciak Máramarosból nem vihették magukkal a kolerát, hiszen május 19-én indultak el a falujukból, ahol a baj csak június 15-én ütött ki. Véleménye szerint az észlelt eset sem igazi kolera volt, hanem csak olyan betegség, amit a romlott hal és a tisztátalan víz fogyasztása okozott.17 Az alispán a továbbiakban megjegyezte, hogy a megyét nem a fertõzõ kór, hanem a vesztegzárak miatt kialakult éhínség fogja elpusztítani. A megye élelmiszer ellátása már az év eleje óta akadozott, hiszen a februárban Bereg megyében „uralkodó marhadögre” való tekintettel tilos volt a szarvasmarha, valamint a széna kivitele a szomszédos megyékbe. A vegyes bizottságnak a tiszaújlaki esettel kapcsolatban kiadott július 7-ei jegyzõkönyve szintén azt rögzítette, hogy a tutajosok nem lehettek 16

17

A Magyar Országos Levéltár fondjai közül az alábbiakat dolgoztuk fel: Magyar Országos Levéltár Departamentum Sanitatis. A helytartótanács levéltárának egészségügyi vonatkozásai. Kézirat. Ezen belül: 333. csomó, 12. kútfõ, 464., 475–476., 536., 551., 553. szám. 334. cs., 12. kf., 577., 598., 613., 651., 666., 672., 699., 705., 748., sz. 335. cs., 12. kf., 762., 770., 773., 859. sz. 336. cs., 12. kf., 922., 1039., 1042., 1056. sz. 337. cs., 12. kf., 1217. sz. 338. cs., 12. kf., 1273., 1277., 1288. sz. 339. cs., 12. kf., 1437., 1519., 1574., 1634., 1643., 1675., 1781. sz. 342. cs., 12. kf., 2035., 2184. sz. 343. cs., 12. kf., 2340., 2444., 2654. sz. 354. cs., 12. kf., 3488., 3564. sz. 357. cs., 12. kf., 3964. sz. 358. cs., 12. kf., 3967., 4018. sz. 365. cs., 12. kf., 4., 45., sz. 366. cs., 12. kf., 157., 194. sz. 367. cs., 12. kf., 329., 417. sz. 377. cs., 12. kf., 170. sz. SOM adattár 751–79:1288

294

294

kolerával fertõzöttek, hiszen Irhócz községben, ahonnan származtak, nem találtak kolerás fertõzöttet. Az Újlakon elhunyt tutajosok tehát – a vegyes bizottság megállapítása szerint – nem kolerában haltak meg. Lehotzky Miklósnak, a Zemplén vármegyei Bánóc községben keltezett jelentése szerint viszont, a kolerát Tiszaújlakra a tutajosok hurcolták be Kõrösmezõrõl és környékérõl, ahonnan az árut szállították. A Tisza felsõ folyásától eredt tehát a fertõzés, amelyet a tutajosok egészen Tokajig vittek magukkal, így a járvány átterjedt Zemplén vármegyére is.18 A Helytartótanács rendeletére június 27-én lezárták a Vereckei-hágót, valamint a koleragyanús településeket. A megszorító intézkedések eredménytelenek voltak, hiába erõsítették meg a záróvonalak õrizetét, a járvány minden szigorítás ellenére néhány nap alatt elérte az említett Máramaros, Ugocsa és Bereg megyéket, sõt a velük szomszédos területekre is átterjedt. Az óvintézkedések már elkéstek.19 A jelentések arról tanúskodnak, hogy alig három hét leforgása alatt fertõzötté vált a három vármegye csaknem egész területe. Ennek elsõsorban az volt az oka, hogy a Tisza folyó mentén, ahol a tutajosok kikötöttek, kapcsolatba kerültek a lakossággal. Következésképpen az érintett településeken kivétel nélkül észleltek kolerás megbetegedéseket. Ung vármegyében elsõként július 2-án, Csapon regisztráltak két kolerás esetet. Pálóczi Horváth Simon alispán magyar és orosz (ruszin) nyelvû utasításokat kért nagy példányszámban a lakosság tájékoztatására. Perényi Zsigmond báró Bereg, Ugocsa és Máramaros királyi biztosa július 9-én [Máramaros-]Szigetrõl kelt jelentése szerint a máramarosi Keselymezõn is kitört a kolera. A járvány további terjedésének a megakadályozására Szatmár vármegye törvényhatósága a megyehatár mentén a saját oldalán kordont létesített, a szomszédos Ugocsa és Máramaros vármegyék irányába. A két megye folyóin közlekedõ tutajosokat feltartóztatták, és az áruk kirakodását nem engedélyezték. A kereskedelem és az árucsere betiltása azt eredményezte, hogy az említett megyéket – különösen azok hegyvidéki részeit – hamarosan éhínség fenyegette. Alig egy hónap elteltével Máramaros törvényhatósága már élelmiszerhiányról panaszkodott, és kérte, hogy szállítsanak a vármegyébe elegendõ „életet” (gabonát) az ínség enyhítésére. Július 9-én Lónyay János Bereg megyei alispán arról tett jelentést, hogy törvényhatósága területén kevés az orvos, a felvidéki (ti. hegyvidéki) járásokban egyet sem találni.20 Lenhossék Mihály protomedicus, tekintettel a helyzet súlyosságára, 43 orvost küldött az ország kolera sújtotta területeire, töb-

18 19 20

SOM adattár 751–79:1643 SOM adattár 751–79:553, 574 SOM adattár 751–79:1273

295

295

bek között Ung, Ugocsa és Bereg vármegyékbe is. A szóban forgó orvosok és seborvosok összesen 17650 forint elõleget kaptak.21 A kolera elsõsorban a fõútvonalak és a folyók mentén terjedt. A megfékezésére hozott intézkedéseket jól illusztrálja a Munkács városi vészbizottmány 1831. július 31-én hozott határozata: „Mai naptól fogva a postalegények az oroszvégi korcsmában szállásoltatnak el, kik a városbeliekkel érintkezésbe nem jövén, az elébb a hídvégnél megfüstölt táskákat átveszik, s a más állomásokról hozottakat nem a városba, hanem csak a hídszélig hozván, a földre leteszik, hol azok clormeszes vízzel meglocsoltatván, más cseléd által Munkácsra behozatnak. A nyíresfalvi állomásról jövõ postalegények Munkácsot elkerülve, Podheringnek [Õrhegyaljának] veszik útjukat, és így vagy a vízen keresztül, vagy annak áradása esetén az új malomnak és onnan keresztül Oroszvégbe hozzák. Ezen rendszabály mind a közönséges postára, mint pedig a sürgönyökre nézve megtartandó, míg Cserszky János postamester magának a városon kívül más helyet fog szerezhetni és addig Munkácson lakni kénytelen.”22 A Munkács városi vészbizottság július 31-én hozott határozatát még aznap a város görög katolikus templomában kihirdették. Amikor a szószékrõl a lelkész ismertette a kolera ellen hatóságilag életbe léptetett intézkedéseket, „a bizalmatlan nép felzúdult s botrányos nyilatkozatokat tett, miért késõbb többen megbüntettettek.” A vészbizottság elrendelte azt is, hogy a hidaknál – így a Munkács és Beregszász közötti fõúton fontos pontnak számító gáti hídvámon, valamint a vásárhelyi vámházaknál –, csak „egy negyedórai hevertetés és szellõztetés után” cserélje ki a postakocsik személyzete a csomagokat. A hosszú ideig tartó vesztegzárak megbénították a munkácsi kereskedelmet is, az élelmiszerek ára magasra szökött, ezért a vészbizottság a közlekedési lehetõségek növelését, a vesztegzárag részleges átjárhatóságát indítványozta – eredménytelenül. A hatósági intézkedésekrõl így szól a korabeli leírás: „Ezenn Kolerásokkal való bánást, a T. Vármegye Nyomtatásban, minden Helységnek meg küldte. Ezenn kívül T. Vármegye, két orvosi szert küldött ti. 1. Magisterium Bismuthi, mellyet a rendelés szerént, kis mértékbe a betegnek kellet vólna béadni, de itt a hoz senki sem ért. 2. Chlór Mész. Ezt a Házba, Kotojába, Pohárba, (Z)sebbe kellene tartani, a rossz Levegõ ellen; de felette büdös, szenvedhetetlen szaga van, mérges; akik a (Z)sebjekbe hordozták, azoknak Lájbijokat, Ruhájokat mikorra észre vették, mind elette. Küldött ezen kívûl a vármegye egy serpenyõt; ez arra való vólt, hogy ebbe tüzet tévén, és Chlór meszet rá hintvén, minden leveleket ezzel kellett meg füstölni. De elébb az árral, keresztül kasul kellett 21 22

SOM adattár 751–79:1634 Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye. Bp. – Beregszász, 1996. p. 280.

296

296

sürün juggatni a Leveleket. Én ezenn Mésznek Szagát ki nem álhatván, még a házból is kihajítottam.”23 A hatóságok a kutak bizmutporral való fertõtlenítésérõl is intézkedtek. Több esetben azonban az egészségügyi tisztviselõk a hatóanyagot túladagolták, ennek következtében a szer néhány településen megbetegedést, sõt halált is okozott. Emiatt a parasztság körében elterjedt a rémhír, hogy az urak meg akarják õket mérgezni, ezért tiltakoztak az intézkedések ellen. Az északkeleti megyék lakosságát ebben az idõben nemcsak a kolera és éhínség sújtotta, hanem a Lengyelországból behurcolt keleti marhavész is, amely gyakran a családok egyetlen táplálékforrását, tejelõ tehenét is elpusztította, súlyosbítva ezzel a megyék élelmezési gondjait. Nehezítette a helyzetet, hogy járvány elszigetelésére létesített vesztegzárak miatt a hegyvidéken élõk nem mehettek le arató-napszámba az Alföldre, ahol a nyár folyamán az egész évi kenyérre valót is megkeresték. A kordon miatt a téli hónapokban éhezés várt rájuk. Ebben a kilátástalannak látszó helyzetben a fellázadt nép több helyen áttörte a vesztegzárakat, és 1831. július 25-én Zemplén vármegyében felkelés robbant ki. Szécskeresztúron a járványügyi rendelkezéseket szigorúan betartató szolgabírót az elkeseredett jobbágyok vasvillával elûzték a faluból. Ez a megmozdulás hamarosan a járványtól sújtott északkeleti országrész jobbágyainak „koleralázadásává” szélesedett. Központja Zemplén vármegye volt, ahol augusztus 5-én [Tõke]Terebes mezõvárosban a kivezényelt katonaság sortûzzel vetett véget a felkelésnek. A tizenöt áldozatot követelõ megtorlás után a lázadás átterjedt Sáros vármegyére is, de a karhatalom a lázadást itt is leverte. A megtorlás során Zemplénben 41 lázadó vezetõt kivégeztek, a résztvevõk közül hétezret börtönbe vetettek vagy megszégyenítésként kalodába zártak és megkorbácsoltak.24 Ilyen vagy ehhez hasonló eset az általunk vizsgált négy megyében nem fordult elõ. A négy északkeleti vármegyében a járványos kór alig két hónapos „uralgása” alatt, az 1831. augusztus 16-ai országos értesítõ szerint: vm. Bereg Máramaros Ugocsa Ung

23 24

fertõzött helyek száma

kitörés ideje

elhunyt

21 19 12 21

június 23. július 3. június 13. július 15.

76 125 28 147

Debretzeni Pap: i. m. p. 66. Balásházy János: Az 1831-dik esztendõi Felsõ Magyarországi zendûléseknek történeti leírása. Pesten, 1832.

297

297

A járvány súlyosságára való tekintettel heti, majd késõbb kétnaponkénti jelentéseket szerkesztettek, valamint egyes helységekben naprakész nyilvántartásokat vezettek. A vegyes bizottság országos összesítõt készített azzal a céllal, hogy a „véderõket” oda csoportosíthassák, ahol a leginkább szükség van rájuk. Az ország különbözõ megyéiben mûködõ orvosok számos kolera elleni orvosságra kértek engedélyt. Mindegyikük gyógyult epekóros esetekkel bizonyította a szer hatásos voltát. Kétségtelen tény, hogy semmi nem zavarta meg annyira a betegséget tanulmányozó orvosokat, mint a gyógyult esetek. Megmagyarázhatatlan volt számukra, hogy egyesek, akik nem is érintettek kolerás beteget, néhány óra alatt a kór áldozataivá váltak, míg mások, akik ápolták, sõt boncolták az elholtakat, nem fertõzõdtek meg. „A szokatlan vész rendkívüli rémületet okozván, szükséges volt, hogy a vészbizottság erélyes óvintézkedéseket léptessen életbe, annál inkább, mert a közrémületben megszûnt mûködni a rokoni és baráti szeretet, az iszony és önfenntartási ösztön felülemelkedett az emberbaráti érzelmen és könyörületen. Eleintén nem találtatott ember, ki a kínoktól gyötörthöz közeledni vagy azt megérinteni merte volna, az elhunytat pedig, fõleg ha az szegény volt, dög gyanánt vonszolták ki horgon a nép legalábbvalói kényszerültségbõl. A vész által megfertõzött házak kiûríttettek és elzárattak, s csak hosszú idõ múlva rúddal töretvén be ablakaik, 24 óráig szellõztettek. Valencsik Márton sebész különösen kiemeltetett a vészbizottság által, fáradhatatlan buzgalma s önfeláldozó bátorságáért érdemesnek találtatván arra arra, hogy a napidíja 1 /mondd egy/ forintra emeltessék. [Ez a pénz abban az idõben igen nagy összeg volt!] Õ volt az elsõ a vármegyében, ki egy B.[eregszász] Végardóban epemirigyben meghalt férfi hulláját felboncolta s a kór tüneteit megvizsgálta a Tisza-vidéken. Lónyától Ugornyáig látogatta a vészes helyeket, s a betegeket önkezûleg ápolta és dörzsölte.”25 A számtalan, egymásnak ellentmondó gyógyító eljárás azt bizonyította, hogy az orvostudomány ekkoriban semmi biztosat nem tudott a kór mibenlétérõl. „Ragadványos voltában” még mindig nem volt egységes az álláspontja. Ebben az idõben a kolera ellen az általánosan ismert és alkalmazott megelõzésrõl, valamint gyógymódokról leginkább az alábbi korabeli szöveg tanúskodik: „Külömb külömb féle nyomtatott rendelések jöttek kezünkbe a Cholera orvoslásáról, az embernek ettõl való maga meg óltalmazásáról; de a mind egyre megy ki. Tudni illik ebbõl áll: az ember ójja magát a meg fázástól, gyomrát hasát melegbe tartsa, minden nap több ízbe a Házat Fenyõ mag, vagy eczettel ki kell füstölni, éh gyomorral ki nem kell menni, minden reg25

Lehoczky Tivadar: i. m. p. 280.

298

298

gel, mihelyt fel kél, karját képét, fül tövét nyakát, akitõl kitelik, hasát gyomrát, lábait etzettel meg kell mosogatni, ezt napjába többször is kell tselekedni; a keszkenõje szélét Etzetbe meg áztatni, azt szagolgatni, kivált mikor vala hová megy, vagy valakivel beszél; egészséges eledellel kell élni, a gyomrot nem kell vastag étellel megterhelni, kövér húst nem kell enni, jó Bort lehet innya, az éretlen gyümölcsöket, Dinnyét, a mellyek Hasmenést okozhatnának, el kell távoztatni; búsúlni, haragudni nem kell mert az indulatok a Cholerát siettetik. Sok tapasztalások után a kolerát igy kell gyógyítani: Mihelyt a fõ szédülés, gyomor émejgés, vagy a tagok bádjadtsága és erõtlensége által a Cholera magát jelengeti; akkor mindjárt a beteget le kell fektetni, Dunnákkol, Bundákkol bé kell takarni még a fejét is tsak hogy az orra szelellyen; innya adni kell neki Székfû, Méhfû vagy Fodormenta Herbatheát, melegen. Ha ki hánnya az semmi, ismét adni kell neki, mert mihelyt a gyomor fel melegszik mindjárt nem hánnya ki. Az ilyen beteg ugyan a hideg jeges vizet kivánnya, de azt a világért sem kell adni, mert ez halálos...”26 Az ilyen és ehhez hasonló megelõzõ és gyógyító kúrák alkalmazása eredménytelen volt. Fél esztendõ alatt – június 23-tól december 20-ig – a mintegy 105– 110 ezer lakosú Bereg vármegye 85 helységben összesen 1267 ember betegedett meg, akiknek több mint a fele, 662 meghalt, 472 meggyógyult, 133 pedig ápolás alatt maradt. Ekkor 48 helységben már teljesen megszûnt a vész, a többiben pedig szûnõfélben volt. Más adat szerint december 10-ig a megyében 1301 ember szenvedett kolerában, s közülük 680 halálozott el.27 Az egész járványos idõszak számadatai: Bereg vármegye 87 településében 1301 kolerás beteget számláltak, közülük 680 hunyt el. Máramaros vármegye 79 településében 1328 beteget, és 468 halottat regisztráltak. Ugocsa vármegye 19 járvány sújtotta községében 170 volt a kolerás betegek, és 110 a halottak száma. Ung vármegyében a 108 fetõzött település 4670 kolerás betegébõl 2295 hunyt el. Az országban 1831. június 13-a és 1832. április 9-e között összesen 538339-en betegedtek meg a kórban, közülük 237408-an meghaltak (44,1%).28 Ebbõl az elõbbi négy vármegyében összesen 3553 volt az elhunytak száma. 26 27 28

Debreczeni Pap: i. m. p. 65. Lehoczky Tivadar: i. m. pp. 280–281. B. Lukács Ágnes: Az 1831–32. évi magyarországi… p. 104., pp. 112–114., p. 117, 120.

299

299

AZ 1848–49. ÉVI JÁRVÁNY A következõ kolerajárvány 1848–49-ben pusztított. Ennek az adatai a leghiányosabbak, mert a forradalmi események miatt rendszeres jelentéseket és összesítéseket nem készítettek. A vizsgált vármegyékre vonatkozó adataink sem teljesek. Az országot ezúttal Moldva felõl fenyegette a veszély. Nem sokkal kinevezése után – 1848. május 1. –, a két egészségügyi tanácsnok, Eckstein Frigyes és Tormay Károly megbízást kapott arra, hogy Plósz Lajossal együtt tanulmányozza a „Moldva és Oláhországban” kitört kolerajárványt, és készítsen javaslatot a megfelelõ intézedésekre. Jelentéseikben beszámoltak arról, hogy bár a betegeken õk személyesen a „Cholera tüneményeit kitüntetve észlelték”, a helyi orvosok azt csak cholerinnek nevezik. A jelentés szerint „… a nyavalya ragályossága jelét sehol sem mutatta.” Végül közölték, hogy „a mostani járványkodás sokkal szelídebb, mint az 1831-ik évben itt tapasztaltatott.”29 Klauzál Gábor földmûvelés-, ipari és kereskedési miniszter 1848. május 20-án körlevelet küldött a megyei fõorvosoknak. Ebben tájékoztatást kért tõlük a vármegyék területén lévõ kórházakról, valamint „az iránt, ha vajon a hatóság körében léteznek-e orvosi egyének olly számmal, hogy a cholera, vagy más járvány kitörése esetében a lakosoknak kellõ orvosi segélyt nyújtanának, vagy ellenkezõ esetre nem kellenne e helyrõl szükséges orvosi egyéneket bizonyos számban kiküldeni?”30 Ebben az idõben Pólya Józsefet nevezték ki az Országos Choleraügyi Választmány elnökének, aki tíz pontban foglalta össze javaslatait és utasításait a epemirígy kórság megelõzésére. Klinikai szempontból pontos leírását adta ugyan a betegségnek, de contagiosus voltát õ sem ismerte el. Sauer Ignác országos fõorvos felhívta a megyei fõorvosok figyelmét arra, hogy a megbetegedési, illetve a halálozási adatokat idejében küldjék be, de a hadi események miatt – mint már említettük –, erre csak ritkán került sor. A kolera a honvédseregek soraiban is súlyos áldozatokat követelt. A mirigyláz pusztított a magyar szabadságharc leverésére 1849 tavaszán, az orosz birodalom belsõ területeirõl, a cári hatalom által megszállt lengyel vidékekre vezényelt orosz hadsereg egységei között is. A Magyarország ellen irányított „muszka” csapatok körében olyan nagy mértékben növekedett a kolerás megbetegedések száma, hogy július elsõ hetében ezredenként (azaz 1000–1200 fõre számítva) már napi hatvan katona volt a

29

30

Varga Lajos: Adatok az 1848-ban „Moldvában és oláhhonban kiütött cholera járvány” megismeréséhez. Com. ex Bibl. Hist. Med. Hung. 30 (1964) pp. 156–157. Szállási Árpád: A kolerajárvány kezdete 1848-ban. Orvosi Hetilap 2000. pp. 83–85.

300

300