SZAKDOLGOZAT A közvetítői eljárás, mint a polgári per alternatívája
MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR POLGÁRI ELJÁRÁSJOGI TANSZÉK
Készítette: Bomb Rita Konzulens: Prof. Dr. Wopera Zsuzsa tanszékvezető egyetemi tanár
Miskolc 2015.
THESIS The process of mediation as an alternative in the Civil procedure
UNIVERSITY OF MISKOLC FACULTY OF LAW DEPARTMENT OF CIVIL PROCEDURE
By: Rita Bomb Consultant: Prof. Dr. Zsuzsa Wopera professor and head of department
Miskolc 2015.
Tartalomjegyzék
1. Bevezető ....................................................................................................................... 7 2. A közvetítői eljárás rövid története............................................................................ 10 2.1 A közvetítői eljárás kialakulása ............................................................................. 10 2.2 A hazai közvetítői eljárás kialakulása ................................................................... 11 3. A közvetítői eljárás jogi szabályozása ......................................................................... 13 3.1 Közvetítés helye a jogrendszerünkben................................................................. 13 3.1.1 A közvetítői tevékenységgel szorosan összefüggő jogszabályok .................. 13 3.1.2 A Polgári perrendtartás ................................................................................. 14 3.1.3 Az „új” Polgári Törvénykönyv ........................................................................ 15 3.1.4 Az illetékkedvezményre vonatkozó jogi szabályozás .................................... 16 3.1.5 A közvetítői tevékenységgel összefüggő egyéb jogszabályok ....................... 16 3.2 Bírósági közvetítéssel rendezhető ügyek jogi szabályozása ................................. 17 3.3 Nemzetközi kitekintés .......................................................................................... 19 4. A bírósági közvetítés főbb jellemzői ........................................................................... 22 4.1 A közvetítés alapelvei ........................................................................................... 22 4.1.1 Önkéntesség elve .......................................................................................... 23 4.1.2 Egyenrangúság elve ....................................................................................... 23 4.1.3 Személyes jelenlét elve ................................................................................. 23 4.1.4 Titoktartás elve.............................................................................................. 23 4.1.5 A határidők és jövőre irányultság elve .......................................................... 24 4.1.6 A közvetítőre vonatkozó egyéb speciális elvek ............................................. 24 4.2 A közvetítés folyamata ......................................................................................... 25 4.3. Milyen ügyekben alkalmazható a bírósági közvetítői eljárás? ............................ 27 4.4. Milyen ügyekben kötelező a bírósági közvetítői eljárás alkalmazása? ............... 31 4.5. Milyen ügyekben kizárt a bírósági közvetítői eljárás alkalmazása? .................... 32 4.6. A közvetítői eljárás előnyei a bírósági peres eljáráshoz viszonyítottan .............. 33
5. Perbeszéd helyett párbeszéd ..................................................................................... 36 5.1 A közvetítői eljárásban megtalált igazság ............................................................ 37 6. Közvetítés egy ügyvéd szemüvegén keresztül ........................................................... 50 7. A bírósági közvetítői eljárás eredményei számokban ............................................... 58 8. Záró gondolatok ......................................................................................................... 62 9. Irodalomjegyzék ......................................................................................................... 63 10. Jogszabályjegyzék ..................................................................................................... 64 11. Hivatkozások jegyzék................................................................................................ 66
1. Bevezető „Audiatur et alterapars!” (Hallgattassék meg a másik fél is) (latin közmondás) Témaválasztásomat jelentős mértékben befolyásolta a több éves leírói munkám, mely során közelebbről is betekintést nyerhettem a bírósági rendszer működésébe. A bírósági eljárások során a tárgyalóterembe visszatérő probléma, hogy a bírónak szükséges figyelmeztetnie vagy rendre utasítania valamelyik felet, miszerint az általa elmondott sérelmek nem részei a jogvitának, így azok az eljárásban nem vehetők figyelembe. Számtalanszor előfordul, hogy a felek csak a tárgyaláson szembesülnek konfliktusuk valódi okával, ebből kifolyólag a meghallgatásokon gyakran elhangozó szavak: „engem nem hallgat meg senki”, „én már belefáradtam az egészbe”, „nekem már mindegy, csak legyen vége”. A közvetítői eljárás polgári eljárási jogba történő beépítésével és a benne rejlő lehetőségek kiaknázásával, e kellemetlenségek mind megoldhatóak vagy szerencsésebb esetben elkerülhetőek lennének. Elterjedése mégis miért csekélyebb a többi eljárásjogi területhez képest? Ennek okai talán az évszázadok alatt bevésődött társadalmi beidegződésekben és az emberekre egyre jellemzőbb kompromisszumkerülő és önző magatartási formákban keresendők. A bíróságok a mai modern digitalizált világ nyújtotta eszközöket kihasználva számos fórumon keresztül törekszenek népszerűsíteni a közvetítői eljárást, melyet alátámaszt az is, hogy az elmúlt években, e témában számtalan interjú, cikk és tanulmány is megjelent. Felismerve a jövő nemzedékében rejlő lehetőségeket az Országos Bírósági Hivatal az átlátható, nyitott igazságszolgáltatás jegyében középiskolás fiatalok számára előadássorozatot indított „Nyitott Bíróság” címmel. A kezdeményezés mottója: „Attól félsz, amit nem ismersz." E program keretében a diákok osztályfőnöki óráikon megismerhetik a legfontosabb jogaikat és kötelezettségeiket, az igazságszolgáltatás működését, az alternatív vitarendezési eljárásokat, illetve részt vehetnek szimulált tárgyalásokon is.1
1
Nyitott Bíróságok program honlapja: http://www.birosag.hu/tudjon-meg-tobbet/nyitott-birosag (megtekintés időpontja: 2015. január 16.)
7
2013-ban az Országos Bírósági Hivatal feladatául tűzte ki a közvetítői eljárás jogintézményének népszerűsítését „Perbeszéd helyett Párbeszéd” címmel.2 A Gyulai Törvényszék e célhoz csatlakozva a sok éves bírói tapasztalatok alapján oktatófilmet készített a bírósági közvetítés folyamatáról, melyet Dr. Szabó Mária a Gyulai Törvényszék mediációs koordinátora és tanácselnöke dolgozott ki bírósági mediátorok segítségével, a forgatókönyvet profi forgatókönyvírók készítették, a szerepeket pedig a Békéscsabai Jókai Színház színészei játszották, de kollégáimmal a forgatáson statisztaként, mi is részt vehettünk. Az alaptörténet egy válófélben lévő házaspárról szól, akik az első békéltető tárgyalásukat követően szembesülnek azzal, hogy az elmérgesedett viszonyuk miatt már kommunikálni sem képesek egymással. A feleség megkeresésére ennél a pontnál lép be a bírósági közvető, aki a mediáció eszközeivel segítséget nyújt a kommunikációjuk helyreállításában,
a
konfliktusuk
rendezésében
és
a
közös
megállapodásuk
kialakításában. A filmben bemutatásra kerülnek azon további jogterületek is, ahol lehetőség nyílik bírósági mediátor igénybevételére.3 A forgatáson találkoztam először Szirbikné dr. Makó Tímea és Borombós Árpád bírósági közvetítőkkel, ők biztattak, hogy függetlenül attól, hogy a bírósági közvetítői eljárás valamennyi eljárás közül a legfiatalabb és bár alkalmazása is még gyerekcipőben jár, bátran válasszam e sajátos vitarendező eljárás bemutatását szakdolgozatom témájaként. Rövid történeti áttekintéseken keresztül bemutatom a mediációnak, mint alternatív konfliktuskezelési technikának a kialakulását, különös hangsúlyt fektetve annak hazai fejlődésére. A történeti áttekintést követően a hazai és nemzetközi jogi szabályozás ismertetése következik. Értekezésem negyedik fejezetében a közvetítés alapelveinek összegzését közvetően a bírósági közvetítői eljárás folyamatát vázolom fel. Az ügycsoportok elemzésén keresztül elsősorban arra a kérdésre keresem a választ, hogy melyek, azok a területek, ahol a bírósági közvetítői eljárás lehetőséget biztosít, illetve előírja vagy kizárja
Perbeszéd helyett párbeszéd - Vitarendezés bírósági közvetítéssel honlapja:hhttp://www.birosag.hu/allampolgaroknak/mediacio/birosagi-kozvetitoi-eljaras (megtekintés időpontja: 2015. január 16.) 3 Bírósági közvetítői eljárás videó: http://www.birosag.hu/media/videok/birosagi-kozvetitoi-eljaras (megtekintés időpontja: 2015. január 16.) 2
8
a felek számára jogvitáik peren kívüli rendezését. Végezetül a polgári peres eljárás és a bírósági közvetítő eljárás szinopszisán keresztül rávilágítok a polgári peres eljáráshoz képest a mediáció előnyeire. Szakdolgozatom ötödik fejezetében a közvetítői eljárások esetelemzésein keresztül bizonyítást nyer, hogy bár vannak eljárások, amikor nélkülözhetetlen a bírósági per lefolytatása, de mégis kiegészítve, alkalmanként helyettesítve azt, eszközként szolgálhat a bírósági mediáció a konfliktusok megoldásában. Elemzésem hatodik fejezetében dr. Cserichné dr. Gyovai Judittal, a dr. Cserich – dr. Gyovai Ügyvédi Iroda ügyvéd mediátorával folytatott interjúmban arra keresem a választ, hogy ügyvédként miben látja az eredményes közvetítés lehetőségét. Mint dolgozatom több pontján az általa ismertetett esetelemzések során is bebizonyosodik, hogy a közvetítői technikák más feladatkörökben is eredményesen alkalmazhatók. Diplomamunkám utolsó fejezetében a statisztikai adatokon keresztül elemzem, hogy miként befolyásolta a bírósági közvetítői eljárás a bíróságok számszaki adatait.
9
2. A közvetítői eljárás rövid története 2.1 A közvetítői eljárás kialakulása „A mediare latin eredetű szó, jelentése: középen állni, egyeztetni, közvetíteni, békéltetni.”4 A közvetítő feladata, hogy pártatlanul, a felek sérelmeit meghallgatva segítsen feltárni a konfliktusaik valódi okait. A kommunikáció helyreállítását elősegítve, iránymutatást nyújtva, közös erővel segítse megtalálni a mindenki számára megfelelő megoldást. A mediációt sokan valami mai, modern eljárásnak tekintik, pedig ezt a fajta konfliktuskezelői módszert a különböző kulturális csoportok már ősidők óta ismerték és alkalmazták. A békéltetői, közvetítői szerepet kezdetekben a család vagy a közösség egyegy elismert tagja töltötte be, a későbbi időkben pedig a katolikus közösségek papjai, a zsidó közösségek rabbijai vagy a cigány közösségek vajdái látták el.5 A világ számos tájáról találhatók az alternatív vitarendezési technikák alkalmazásáról szóló feljegyzések. Legrégibb múltra a kínai társadalom tekint, ahol már 2500 évvel ezelőtt is a közvetítői eljárás volt az egyik leggyakrabban alkalmazott eszköze a konfliktusok megoldásának.6 Az első írásos esetleírás IV. Henrik (1399-1413) udvarából származik, ahol a Királyi Ítélőszék főbírájának sikerült a felek közötti vitát közvetítéssel lezárni.7 Az Amerikai Egyesült Államokban az alternatív konfliktuskezelés, mint vitarendezési megoldás a XVIII. századtól vált népszerűvé. Az eljárás egyik fő célja volt, hogy a vitás helyzetek felmerülését követően a felek előre megegyezhettek abban, hogy milyen vitarendezési módot választanak, illetve a döntőbíró vagy közvetítő személyét is előre meghatározhatták. Elsősorban a kereskedelemmel kapcsolatos szerződési vitákban és a munkaügyi vitákban alkalmazták, későbbiek során a személyiségi jogok megsértésével kapcsolatos eljárások tekintetében is elterjedt.8 A
konfliktusmegoldás
eszméje
több
precedensjogon
alapuló
európai
társadalomban, – mint például az Egyesült Királyság – a múlt század második felére már
Nagy Márta: Bírósági mediáció Bába Kiadó, Szeged, 2011., 13. o. Nagy: i.m., 17. o. 6 Dr. Decastello Alice: Mediáció az egészségügyben HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2010., 14. o. 7 Dr. Decastello: i.m., 15. o. 8 Dr. Decastello: i.m., 16. o. 4 5
10
egész mozgalommá nőtte ki magát. Nemzetközi konfliktusok kezelésére a XIX. századtól alkalmazzák. Széleskörű elterjedése az 1980-as, ’90-es évekre tehető, amely elsősorban az Európai Bizottság és Európa Tanács elvárásainak köszönhető. Az Európai Unió csak a célok elérésében szab határokat, a megvalósítás tekintetében a tagállamok szabadsággal rendelkeznek. Az eltérő jogi és társadalmi háttérből fakadóan az intézményi rendszerek kialakítása tagállamonként jelentős mértékben eltérhet. Az országok igyekszenek a saját jogi kultúrájukhoz és igazságszolgáltatási rendszerükhöz igazítani a közvetítői tevékenység szabályozását, ebből kifolyólag eltérések lehet a tagállamok között az igénybevevő személyének meghatározása körében, továbbá, hogy az igénybevételére az eljárás mely szakaszában van lehetőség, illetve, hogy az kiegészítő vagy alternatív funkciót tölt-e be.
2.2 A hazai közvetítői eljárás kialakulása A választottbíráskodás már az államalapítás óta ismert eljárás, amely napjaink hazai közvetítői eljárásainak alapja. Első írásos emlékünk Szent István II. dekrétumának 16. cikkéből származik, ami rámutat arra, hogy a választottbírák feladata kezdetben nem az ítélkezés, hanem a békéltetés volt.9 A középkorban a bírói tisztség betöltésének időtartama törvény által nem került szabályozásra, azt csak a helyi szokásjog és a földesúrral történt egyezkedés szabályozta. Törvényi szabályozással először a XII. században találkozhatunk.10 A XIII. században az írásos feljegyzések úgynevezett „fogott” bírákat említenek, amelyek minden bizonnyal a fogadott, választott bírákra utalnak. A XIV. században a faluközösségek létrejöttével kialakultak a közösségi intézmények, melyben a döntőbíró feladatát a falu bírája látta el, aki elsősorban a közösség vitás ügyeinek rendezésében és a gazdálkodással kapcsolatos kérdésekben döntött.11 Werbőczy István féle Hármaskönyv (Tripartitum) is tartalmazza a jobbágyak különféle szokásjogait, illetve pontosan meghatározza „Mi a szokás és mik szükségesek annak megerősitésére”.12
Fabinyi Tihamér: A választottbíráskodás A Váczi Kir. Országos Fegyintézet Könyvnyomdája, Budapest, l920., 23. o. 10 Dr. Decastello: i.m.,18. o. 11 Dr. Decastello: i.m.,18. - 19. o. 12 Werbőczy István: „Nemes Magyarország szokásjogának Hármaskönyve” 10. CZIM http://www.staff.u-szeged.hu/~capitul/analecta/trip_hung.htm (megtekintés időpontja: 2015. január 18.) 9
11
A XVI.-XVII. században több uralkodó is a felek által választott bírósági ítéletet a bírói ítélettel egyenrangúnak tekintette. I. Lipót a kegyelem meletti perujitást országgyülési ügyekben is engednek című 1662. évi XXXI. törvénycikke megengedhetőnek tartja, hogy „minden ügyben, még az országgyülésiekben is, a terhelt felek (de a végrehajtandók előzetes végrehajtásával) a végrehajtás alá vett fekvőjószágok birtokán kivül, kegyelem melletti perujitással élhessenek. Kivévén mégis azokat az ügyeket, melyekben a felek valamely egyezséggel vagy szerződéssel magok előtt minden perorvoslatot elzártak.” 13 III. Károly a felebb nem vihető ügyekről szóló 1729. évi XXX. törvénycikkének 5. §-a kimondja, hogy a választott bírósági ügyekben az általuk meghatározott szabályokhoz kell alkalmazkodniuk, abban az esetben pedig, ha saját maguk által írásban meghatározott egyességben nem rendelkeztek megengedhető fellebbvitelről, az általuk választott bíró ítéletében meg kell nyugodniuk.14 I. Ferenc József császár uralkodása idején a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában hozott 1868. évi LIV. törvénycikkének 345. § g) pontja rendelkezik először arról, hogy a „választott biróság által hozott itélet, avagy választott biróság előtt kötött egyesség alapján” végrehajtásnak van helye.15 A polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk részletesen szabályozta a választottbírósági eljárás menetét.16 A választottbírósági eljárás kialakulása – mely a közvetítői eljárás alapja – jól tükrözi, hogy a különböző korokban hogyan próbált alkalmazkodni az eljárásjog a különféle közösségek által alkalmazott jogi normákhoz. A történelem folyamán számos szokásjog került beépítésre jogrendszerünkbe, amely igazolja, hogy a közvetítői eljáráshoz a társadalom pozitívan viszonyult és igényelte azt. A felek vitás ügyeik eldöntésére előszeretettel alkalmazták, hiszen tagjaikat maguk választhatták meg. A választottbírósági eljárás bevezetése volt az első jogi fórum, melynek elsődleges célja az állami bíróságok tehermentesítése volt.
I. Lipót a kegyelem meletti perujitást országgyülési ügyekben is engednek című 1662. évi XXXI. törvénycikke http://1000ev.hu/index.php?a=3¶m=4248 (megtekintés időpontja: 2015. január 18.) 14 II. Károlya felebb nem vihető ügyekről szóló 1972. évi XXX. törvénycikke http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=4688 (megtekintés időpontja: 2015. január 18.) 15 I. Ferenc József császár a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában hozott 1868. évi LIV. törvénycikke http://1000ev.hu/index.php?a=3¶m=5376 (megtekintés időpontja: 2015. január 18.) 16 A polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=7101 (megtekintés időpontja: 2015. január 18.) 13
12
3. A közvetítői eljárás jogi szabályozása 3.1 Közvetítés helye a jogrendszerünkben A polgári jogvitákra vonatkozó közvetítői eljárást a többször módosított, 2002. december 17-én elfogadott, 2003. március 17. napjától hatályos, a közvetítő tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény szabályozza.17 Elemzésem tárgyának elsősorban e törvényt tekintem, más jogterületekhez kapcsolódó közvetítési eljárások jogi szabályozásáról dolgozatom terjedelmének korlátait figyelembe véve csak érintőlegesen kívánok szólni. A bírósági közvetítői eljárás jogi szabályozásának bemutatásán keresztül kívánok rávilágítani arra, hogy a jogalkotók valamennyi jogterületen – jogszabályok megalkotásával és módosításával – a felek számára az életüket meghatározó kérdésekben döntési szabadságot biztosítanak.
3.1.1 A közvetítői tevékenységgel szorosan összefüggő jogszabályok Az Országos Bírósági Hivatal elnökének a bírósági közvetítésről és a kijelölés feltételeiről szóló szabályzatról a 11/2014. (VII.11.) OBH utasítása, mely a bírósági közvetítés egységes gyakorlatának megteremtése érdekében szabályozza a közvetítői tevékenységet végző közvetítőre vonatkozóan a kijelölést megelőző eljárást, a kijelölés feltételeit, tartalmát és megszűnését, meghatározza a bírósági közvetítő munkavégzésével összefüggő igazgatási feladatokat, a bírósági közvetítés koordinációját és a tájékoztatás feltételeit.18 A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII.1.) IM rendelet iránymutatást nyújt a fogalmi meghatározásokon túl, a bírósági közvetítői ügy ügycsoport szerinti besorolására, az ügyek elosztására, lajtsomozására, kezelésére, befejezésére és megőrzésére, valamint a felvilágosítás és másolatkészítés feltételeire.19
A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény Az Országos Bírósági Hivatal elnökének a bírósági közvetítésről és a kijelölés feltételeiről szóló szabályzatról 11/2014. (VII.11.) OBH utasítás 19 A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII.1.) IM rendelet 17 18
13
A közvetítői névjegyzékbe történő felvételi eljárás igazgatási szolgáltatási díjának összegét és a befizetés módját a közvetítői névjegyzékbe történő felvételi eljárás igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 3/2006. (I.26.) IM rendelet szabja meg.20 A közvetítői igazolvány kiállításának módjára, annak kötelező formai és tartalmi elemeire, valamint elvesztésére, megrongálódására vonatkozó szabályokat pedig a közvetítők igazolványáról szóló 2/2003. (III.13.) IM rendelet,21 míg a közvetítői névjegyzék elektronikus úton történő vezetésére vonatkozó feltételeket a közvetítői névjegyzék vezetéséről szóló 3/2003. (III.13.) IM rendelet tartalmazza.22 A közvetítői szakmai képzésről és továbbképzésről szóló 63/2009. (XII.17.) IRM rendelet tartalmazza a szakmai képzésekkel és továbbképzéssekkel szemben támasztott formai és tartalmi követelményeket, melyek megléte elengedhetetlen a közvetítői névjegyzékbe történő felvételhez.23
3.1.2 A Polgári perrendtartás A felek között felmerült polgári jogviták körében a közvetítői eljárás igénybevételének lehetőségéről – egyebek mellett – a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp) nyújt iránymutatást. E törvény 148. § (2) bekezdése kimondja, hogy a bíróságot az eljárás bármely szakaszában tájékoztatási kötelezettség terheli, ha a legcsekélyebb esélyét is látja annak, hogy a felek jogvitájukat közvetítői eljárás útján is megoldhatják. A Pp. 8. § (6) bekezdése rendelkezik arról, hogy ha a bíróság kötelező közvetítői eljárás igénybevételére kötelezi a feleket és a közvetítő felkérése vagy az első közvetítői megbeszélés megtartása a fél önhibából eredő mulasztása miatt hiúsul meg, a bíróság a felet pénzbírsággal sújthatja, illetve, hogy az önhiba hiányát a mulasztó félnek kell valószínűsítenie. Kötelező közvetítői eljárás esetén a perköltséghez a Pp. 75. § (2a) bekezdésében foglaltak szerint a - a fél kérelmére - hozzá kell számítani a közvetítő költségeit és díját, valamint a fél egyéb, a közvetítői eljárásban szükségképpen felmerült költségeit. A kötelező közvetítői eljárás igénybevétele esetén a peres eljárás felfüggesztésére vonatkozó utasítást a Pp. 152. § (3) bekezdése tartalmazza.
A közvetítői névjegyzékbe történő felvételi eljárás igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 3/2006. (I.26.) IM rendelet 21 A közvetítők igazolványáról szóló 2/2003. (III.13.) IM rendelet 22 A közvetítői névjegyzék vezetéséről szóló 3/2003. (III.13.) IM rendelet 23 A közvetítői szakmai képzésről és továbbképzésről szóló 63/2009. (XII.17.) IRM rendelet 20
14
A Pp. 80. §-a deklarálja, hogy ha a közvetítői eljárásban létrejött megállapodás ellenére, a megállapodással rendezett jogvita tárgyában, a megállapodást megkötő felek bármelyike a bírósághoz fordul, a pert indító fél a per eldöntésére való tekintet nélkül kötelezhető a perben felmerült valamennyi költség megfizetésére, illetve a közvetítői eljárásban a másik fél által fizetett költségeknek a másik fél részére történő megtérítésére is. A Pp. 170. § d) pontja felhatalmazza a közvetítőt a tanúvallomás megtagadására, továbbá a 121. § (4) bekezdés értelmében, pedig a bíróság elé benyújtott kérelemben fel kell tüntetni, hogy a felek közötti jogvitában közvetítői eljárás volt-e folyamatban.24
3.1.3 Az „új” Polgári Törvénykönyv Az „új” Polgári Törvénykönyv, a 2013. évi V. törvény hatálybalépésével a családjogi mediáció területén jelentős előrelépések történtek. A 4:22. §-a a házasság megszüntetésére vonatkozóan ”A házastársak a házassági bontóper megindítása előtt vagy a bontóper alatt – saját elhatározásukból vagy a bíróság kezdeményezésére a – kapcsolatuk, illetve a házasság felbontásával összefüggő vitás kérdések megegyezésen alapuló rendezése érdekében közvetítői eljárást vehetnek igénybe. A közvetítői eljárás eredményeként létrejött megállapodásukat perbeli egyezségbe foglalhatják.” A 4:172. §ában a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránti perben „A bíróság indokolt esetben kötelezheti a szülőket, hogy a szülői felügyelet megfelelő gyakorlása és az ehhez szükséges együttműködésük biztosítása érdekében – ideértve a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást – közvetítői eljárást vegyenek igénybe.” A 4:177. §-a a gyámhatóság számára is lehetőséget biztosít, hogy a szülők számára közvetítői eljárás igénybevételét rendelje el „kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból, a szülői felügyeletet gyakorló szülő és a gyermekétől különélő szülő közötti megfelelő együttműködés kialakítása, a különélő szülő jogainak biztosítása – ideértve a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást”25
24 25
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény
15
3.1.4 Az illetékkedvezményre vonatkozó jogi szabályozás A közvetítői eljárás igénybevétele esetén az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény a peres felek számára illetékkedvezményt biztosít. Az 58. § (3) bekezdése szerint: „Az illeték a peres eljárás illetékének 50%-a, ha az egyezségkötésre az első tárgyalást követően kerül sor. Ha a felek az első tárgyalást követően külön törvényben szabályozott közvetítői eljárásban vettek részt, és ezt követően a bíróság az egyezséget jóváhagyja, az egyébként fizetendő peres eljárás illetékek 50%-ának a közvetítő általános forgalmi adóval növelt díjával, de legfeljebb 50 000 forinttal csökkentett összegét kell megfizetni, feltéve ha a közvetítői eljárást törvény nem zárja ki; a fizetendő illeték mértéke azonban ebben az esetben sem lehet kevesebb a peres eljárás illetékének 30%-ánál.” Ugyanezen szakasz (9) bekezdése rendelkezik arról, hogy: „Ha a felek a polgári eljárást megelőzően külön törvényben szabályozott közvetítői eljárásban vettek részt, az eljárás illetékének a közvetítő általános forgalmi adóval növelt - az illetékfizetésre kötelezett fél által viselt - díjával, de legfeljebb 50 000 forinttal csökkentett összegét, de legalább az egyébként fizetendő illeték 50%-át kell megfizetni. Nem jár illetékkedvezmény, ha a) a közvetítői eljárást törvény kizárja, vagy b) a közvetítői eljárásban létrejött megállapodás ellenére a megállapodással rendezett jogvita tárgyában a felek bármelyike bírósághoz fordul, kivéve, ha a per tárgya kizárólag a megállapodásban foglaltak érvényesítése.”26
3.1.5 A közvetítői tevékenységgel összefüggő egyéb jogszabályok A Kormány tagjainak feladata- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI.06.) Kormányrendelet az igazságügyi szakértői névjegyzéket vezető hatóságként az igazságügyi minisztert jelöli ki. E kormányrendelt rendelkezik arról, hogy az igazságügyi miniszter az igazságügyért való felelőssége keretében előkészíti a közvetítői tevékenységre vonatkozó jogszabályokat, illetve ellátja a büntetőjogi és a polgári jogi közvetítői tevékenységgel kapcsolatos feladatokat.27
26 27
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény A Kormány tagjainak feladata- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI.06.) Kormányrendelet
16
Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény lehetővé teszi az ügyvédek számára, hogy közvetítői tevékenységet is elláthassanak.28 A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény engedélyezi a közjegyzők számára a közvetítői eljárásban folytatott közvetítői tevékenységet.29 A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény alapján a közjegyzőt a közvetítői eljárás tekintetében figyelmeztetési kötelezettség terheli. A törvény IV. fejezete a különleges eljárások között részletesen szabályozza a közvetítői eljárásra vonatkozó szabályokat.30 A lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény 57. § (1) bekezdésében rendelkezik arról, hogy „a lakásszövetkezet, illetőleg annak szervei és a lakásszövetkezet tagja vagy a nem tag tulajdonosa – ideértve az állandó vagy az időleges használati jog jogosultját is a –, továbbá a lakásszövetkezet, illetőleg annak szervei és harmadik személy között keletkezett polgári jogvitában – ha az érintett felek megállapodni nem tudnak – a közvetítői tevékenységről szóló külön törvény rendelkezései alapján permegelőző közvetítői eljárást” kezdeményezhetnek.31 A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe rendeli polgári jogi vita esetén a permegelőző közvetítői eljárás kezdeményezését.32
3.2 Bírósági közvetítéssel rendezhető ügyek jogi szabályozása Családjogi közvetítői eljárás, mint a neve is tükrözi családi közösségekben létrejövő ellentétek esetében, leggyakrabban házasságok felbontása során felmerült vagyonmegosztással, szülői felügyeleti jog gyakorlásával vagy gyermekelhelyezéssel kapcsolatos vitás ügyek esetén nyújt segítséget. A családi közvetítés által lehetőség nyílik a felek számára, hogy saját igényeiknek és érdekeiknek megfelelő döntést hozzanak. Különös jelentőséggel bír ez olyan esetekben, amikor a feleknek a jövőben is szükséges együttműködniük. A családi jogi bírósági közvetítő eljárás fő szabályait a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény tartalmazza, melyet dolgozatomban korábban már részleteztem.
Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 30 A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény 31 A lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény 32 A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 28 29
17
Bár szigorúan véve nem tartozik dolgozatom tárgyához mégis fontosnak tartom pár szóban megemlíteni, azt hogy az európai jogalkotásban hazánk élen jár a gyermekvédelmi közvetítői eljárás jogszabályi szintű rendezésében. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény rendelkezik a gyermekek érdekében elrendelt, vagy a szülők kérelmére biztosított közvetítői eljárás esetén a közvetítő személyének biztosításáról.33 A gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX.10.) Kormányrendelet pedig tartalmazza a gyámhatóság eljárásaiban a közvetítői eljárásra vonatkozóan alkalmazandó szabályokat.34 A kapcsolattartási ügyelet lehetőséget biztosít a gyermekvédelmi közvetítői eljárás kezdeményezésére az érintettek kérésére, illetve a gyámhivatal kezdeményezésére is. Ezen cél eléréséhez a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998. (IV.30.) NM rendelet nyújt iránymutatást.35 A munkajogi mediációs típusú eljárások (kollektív érdekviták, békéltetés és közvetítés) a magyar munkajog jogintézményébe a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénnyel került bevezetésre, mely egészen 2012. június 30-ig volt hatályban és alapvetően megváltoztatta a munkajog szabályozását. E törvény IV. részének I. fejezete a kollektív munkaügyi vitára, míg a II. fejezete a munkaügyi jogvitára vonatozóan tartalmazott rendelkezéseket.36 A 2012. július 1-jén hatályba lépett ”új” munka törvénykönyve a 2012. évi I. törvény szintén tartalmazza az alternatív vitarendezés „régi” munka törvénykönyve szerint nevesített eljárásokat. A törvény IV. részének XXIII. fejezete a munkajogi igény érvényesítésére, a XXIV. fejezete pedig a kollektív vitára vonatkozó szabályokat tartalmazza.37 A jogalkotó a munkajogi viták megoldása érdekében rendelkezik – a munkáltató és a dolgozó között – a munkabérre, munkaviszonyra, munkaszerződésre vonatkozóan arról, hogy a felek a bírói út igénybevétele előtt a vita megoldása érdekében közvetítőt is igénybe vehetnek.38
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény A gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX.10.) Kormányrendelet 35 A személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998. (IV.30.) NM rendelet 36 A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 37 A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 38 Kommentár a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 285. § -ához 33 34
18
A polgári jogi mediáció a gazdasági és üzleti élet konfliktusainak kezeléséhez, valamint peren kívüli, alternatív vitarendezéséhez nyújt segítséget. Jogi szabályozását tekintve anyagi jogi hátterét a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény biztosítja.
39
E törvény lehetőséget nyújt szerződéses és szerződésen kívüli polgári
jogviták alternatív rendezésére, amennyiben a felek rendelkezési jogát törvény nem korlátozza. Az eljárásban érintett személyek közvetítő segítségét a teljesség igénye nélkül igénybe vehetik például birtokvitáik, szomszédviták vagy kártérítési vitáik rendezésében. Segítséget nyújthat a gazdálkodó szervezetek számára is a tevékenységi köreikben kötött ügyleteikből származó jogvitáik hatékony megoldására.
3.3 Nemzetközi kitekintés Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága több ajánlást is kiadott a bíróságok hatékonyságának növelése és a viták békés rendezése érdekében, mint például az igazságszolgáltatás igénybevételét megkönnyítő eszközökről szóló R (81) 7. számú Ajánlást,40 illetve a bíróságok túlterheltségének megelőzésére és csökkentésére vonatkozó egyes intézkedésekről szóló R (86) 12. számú Ajánlást.41 Fontos szerepet játszott az 1997. október 2-án aláírt és 1999. május 1-jén hatályba lépett Amszterdami Szerződés, az Európai Unióról szóló szerződés, az Európai Közösségeket létrehozó szerződések és egyes kapcsolódó okmányok módosításáról. Előírta a tagállamok számára a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó rendelkezésekben a nemzetközi együttműködés előmozdítását, a demokrácia és jogállamiság fejlesztését és megerősítését, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartását, továbbá felkérte a tagállamokat közös stratégiák kidolgozására.42 Az Európai Bizottság 1998. március 30-án közzétette a kereskedők és a fogyasztók
fogyasztói
jogvitáiban
alkalmazandó
bíróságon
kívüli
egyeztetési
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény Az igazságszolgáltatás igénybevételét megkönnyítő eszközökről szóló R (81) 7. számú Ajánlás 41 A bíróságok túlterheltségének megelőzésére és csökkentésére vonatkozó egyes intézkedésekről szóló R (86) 12. számú Ajánlás 42 Amszterdami Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés, az Európai Közösségeket létrehozó szerződések és egyes kapcsolódó okmányok módosításáról 39 40
19
fórumrendszer kiépítéséről szóló 98/257/EK ajánlását, mely a fogyasztók és a vállalkozások között kívánta elősegíteni a fogyasztói jogviták békés rendezését.43 Az Európai Tanács 1999. október 15-16. napján tamperében tartott ülésén az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférés lehetővé tétele érdekében felszólította a tagállamokat alternatív, bíróságon kívüli eljárások kidolgozására. Az Európai Tanács 2000 májusában alternatív polgári és kereskedelmi jogi vitarendezési
módszerekről
szóló
következtetéseket
fogadott
el,
amelyekben
megállapította, hogy az alapelvek kidolgozása e területen nélkülözhetetlen lépés a polgári és kereskedelmi ügyekben folyó viták rendezésére. 2002 áprilisában az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága zöld könyvet nyújtott be a polgári és kereskedelmi törvény szerinti alternatív vitarendezési módszerekről, melyben számba vette az alternatív vitarendezési módszereket illetően fennálló helyzetet, illetve széles körű konzultációkat kezdeményezett a tagállamokkal és az érdekelt felekkel a közvetítés használatának előmozdítására irányuló lehetséges intézkedésekről.44 Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2003. január 27-én kibocsátotta a határon átnyúló vonatkozású jogviták estén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról szóló 2003/8/EK Irányelvet, mely elsődleges céljaként a határokon átnyúló jogviták esetén alkalmazható költségmentesség megfelelő szintjének biztosítását tűzte ki.45 A polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló az Európai Parlament és Tanács 2008/52/EK Irányelve előírja a tagállamok számára, hogy hogyan vezessék be a saját jogrendszerükbe a határokon átnyúló polgári és kereskedelmi ügyekben a közvetítésre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási intézkedéseket. Az Irányelv meghatározza a közvetítés célját, hatályát és alkalmazásának körét. Fogalmi meghatározást tartalmaz a határokon átívelő vitára vonatkozóan, de nem korlátozza a tagállamokat abban, hogy ettől eltérő törvényeket alkossanak. Felhívja a figyelmet, hogy minden rendelkezésükre álló eszköz segítségével ösztönözzék az
A fogyasztói jogviták bírósági eljáráson kívüli rendezésére hatáskörrel rendelkező testületekre vonatkozó elvekről szóló 98/257/EK ajánlása 44 A polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló az Európai Parlament és Tanács 2008/52/EK Irányelve (2) - (4) bekezdés 45 A határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról szóló 2003/8/EK Irányelv 43
20
önkéntes magatartási kódexeknek a közvetítők és a közvetítési szolgáltatást nyújtó szervezetek általi kidolgozását, illetve támogatja a közvetítők alap- és továbbképzését. Iránymutatást nyújt a közvetítés igénybevételére, a közvetítés eredményeképpen létrejött megállapodások végrehajthatóságára, a közvetítés bizalmas jellegére és a közvélemény tájékoztatására. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága a közvetítés fejlődéséről és hatásáról 2016. május 21-ig az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság részére jelentést fog előterjeszteni. 46
46
A polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló az Európai Parlament és Tanács 2008/52/EK Irányelve
21
4. A bírósági közvetítés főbb jellemzői 2014. március 15-én hatályba lépett a közvetítő tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény módosítása47, ennek köszönhetően lehetőség nyílt a bírósági szervezeten belül is a közvetítői eljárás lefolytatására. A bírósági közvetítő eljárás peres vagy peren kívüli eljárásban félként résztvevő személyek közös kérelmére indulhat. A gyakorlatban viszont leginkább csak az a fél keresi fel a mediátort, aki szeretne élni ezzel a lehetőséggel. Így az eljárás megindulásához a közvetítő első feladata felhívni a másik fél figyelmét
a
tárgyalótermen
kívüli
megegyezés
alternatívájának
lehetőségére.
Lefolytatása bármely olyan bíróságon kezdeményezhető, ahol bírósági közvetítő működik. A közös kérelem benyújtását követően kerül sor az első közvetítői megbeszélésre, melyre amennyiben a felek rendelkeznek képviselettel, e személyek is meghívásra kerülnek. Az ügyvédek szerepére a bírósági közvetítői eljárásban dolgozatom egy későbbi fejezetében térek ki. Az eljárás folyamatának áttekintése előtt fontosnak tartok pár szót szólni az eljárással kapcsolatos alapelvekről, hiszen a sikeres megbeszélés lefolytatásához alkalmazásuk nélkülözhetetlen. A mediáció nem csak egy lehetséges alternatíva, ahol végre meghallgatásra kerülnek a sérelmek és a panaszok, hanem egy óraműpontossággal megtervezett precíz folyamat, melynek célja, hogy a vitából kompromisszum, az ellentétből közös együttműködés szülessen. „A párbeszéd hidat épít az emberek között, a közvetítés pedig megteremti a hídépítés föltételeit és környezetét.”48
4.1 A közvetítés alapelvei Az eljárás során a résztvevőkre vonatkozó legfontosabb alapelvek az önkéntesség, az egyenrangúság, a személyes jelenlét, a titoktarás és a jövőre irányultság elvei. A közvetítőre vonatkozó egyéb speciális princípiumok közül a függetlenség, pártatlanság és a semlegesség elveit emelném ki.
Egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCLII. törvény 48 Nagypál Szabolcs: A közvetítés jogelmélete: a mediáció folyamata és alapelvei, In: Jog, állam, politika, 2011., (3. évf.) 2. sz., 43.o. 47
22
4.1.1 Önkéntesség elve Elsősorban a szabad akarat jogát biztosítja. A felek döntéseikért teljes és korlátlan felelősséget vállalnak. Másodsorban az önkéntesség tovább azt is jelenti, hogy bármelyik fél, az eljárás bármely szakaszában kérheti a közvetítő eljárás megszakítását és a polgári peres eljárás folytatását.49 Az önkéntes beleegyezés magatartásának vizsgálata a közvetítő feladata, aki ennek megállapításához elsősorban megérzéseire támaszkodhat.
4.1.2 Egyenrangúság elve Ezen alapelv az Alaptörvényből vezethető le, mely kimondja, hogy „A törvény előtt mindenki egyenlő.”50 Az alapelvek közül a közvetítő számára az egyenlőség biztosítása a legnagyobb kihívás, hiszen a felek legritkább esetben állnak egymással mellérendelt viszonyban. A mediátor feladata az erőegyenlőtlenségek kiegyenlítése és az egyenrangú párbeszéd feltételeinek megteremtése.51
4.1.3 Személyes jelenlét elve Az eljárás lefolytatásához a felek együttes és személyes jelenléte elengedhetetlen, természetesen a törvény lehetőséget biztosít a törvényes képviselő igénybevételére is, de a megbeszélésen csak, mint megfigyelő vehet részt. A mediáció során a közvetítőnek lehetősége van úgynevezett különbeszélgetések lefolytatásra is. Ezen eljárásmódnak – melyet gyakran neveznek ingázó vagy sétáló közvetítésnek is – akkor van különös jelentősége, ha valamelyik fél egyenrangúsága másképp nem biztosítható. A közvetítő a külön-külön lefolytatott megbeszéléseket követően titoktartási kötelezettségét betartva a feleket az őket érintő fejleményekről lényegre törően és tárgyilagosan tájékoztatja.52
4.1.4 Titoktartás elve A titoktartás kötelezettsége különös jelentőséggel bír, melynek köszönhetően a felek könnyebben és őszintébben nyílnak meg a mediátornak a meghallgatás során. A
Kertész Tibor: Mediáció a gyakorlatban Bíbor Kiadó, Miskolc, 2010., 69-70. o. Magyarország Alaptörvénye 51 Nagypál Szabolcs: A családjogi közvetítés (mediáció) alapelvei és sajátosságai, In: Családi Jog, 2011., (IX. évf.) 1. sz., 20. o. 52 Nagypál: i.m., 21.o. 49 50
23
mediátor titoktartási kötelezettsége kettős, egyrészt felelősséggel tartozik a felek irányába, másrészt felel a mediáció folyamatával szembeni bizalom betartásáért is. A titoktartási kötelezettség viszont nem azt jelenti, hogy a mediátor nem beszélhet vagy készíthet esettanulmányt egy ügyről, csupán azt, hogy felismerhető módon nem hozhat nyilvánosságra semmilyen adatot, tényt vagy információt.53
4.1.5 A határidők és jövőre irányultság elve A határidők tekintetében az eljárás lefolytatásának időtartamára szigorú szabályok vonatkoznak, melynek célja az eljárás elhúzódásának megakadályozása. A jövőre irányultság biztosítja a felek számára a múlt feltárásán keresztül a jövőre irányuló, hosszú távú együttműködés kialakításának lehetőségét.54
4.1.6 A közvetítőre vonatkozó egyéb speciális elvek A függetlenség, pártatlanság és semlegesség egymást kiegészítve biztosítékul szolgálnak a közvetítő számára a hatékony megbeszélés lefolytatásához. A függetlenség szavatolja mind a felekkel, mind a hatótóságokkal szembeni önállóságát, ezáltal alkalmassá válik a befolyástól és elfogultságtól mentes képviseletre. A pártatlanság nem más, mint részlehajlás nélküli magatartás, mely a felek bizalmának elnyeréséhez nélkülözhetetlen. A semlegesség magába foglalja felekkel szembeni egyenlő távolság tartásának képességét, az egyenlő mértékű segítségnyújtást és érdekképviseletet.55 Az alapelvek biztosítékul szolgálnak a mediáció hatékony alkalmazásához. Véleményem szerint a közvetítői eljárás elsődleges célja nem a megállapodás létrehozása az csak annak eredménye. A valódi célja a felek egymásba vetett bizalmának helyreállítása, amely által ismételten alkalmassá válhatnak a kommunikációra és a mindkettőjük számára megfelelő közös és betartható megoldás kialakítására.
Kertész: i.m.,69. o. Nagypál: i.m., 51.o. 55 Kertész: i.m.,68-69. o. 53 54
24
4.2 A közvetítés folyamata A közvetítés folyamatának szakaszait a mediáció alapmódszerén keresztül kívánom bemutatni. Első szakasz: Bevezetés Második szakasz: Megszakítás nélküli idő Harmadik szakasz: Eszmecsere Negyedik szakasz: Megállapodás kidolgozása Ötödik szakasz: Megállapodás leírása Hatodik szakasz: A folyamat lezárása Első szakasz: Bevezetés Az első közvetítői megbeszélésen a felek közösen vesznek részt, ahol a mediátor tájékoztatja őket a saját szerepéről, az eljárás menetéről, céljáról, a megbeszélés időkorlátjáról, valamint a sikeres megállapodás esetén az írásba foglalás feltételeiről. Felhívja a figyelmet titoktartási kötelezettségére és arra, hogy a résztvevők az eljárásban önkéntesen vesznek részt, így bármikor kérhetik az eljárás megszüntetését, továbbá, hogy sor kerülhet a másik fél jelenléte nélküli külön meghallgatásukra, melyre természetesen a titoktartási kötelezettsége kiterjed. Amennyiben jelen vannak más személyek is a megbeszélésen szerepük tisztázására is e szakaszban kerül sor. A bevezetője elmondása alatt a mediátornak lehetősége nyílik arra, hogy megfigyelje az eljárásban résztvevők viselkedését és magatartását. A tájékoztatást követően a felekkel egyezteti, hogy az elhangzottak megfelelnek-e az elvárásaiknak, azokat megértették-e, hiszen ha már itt félreértések vannak, akkor nem várható el az eljárás iránti feltétel nélküli elköteleződésük sem. A második szakaszba történő átlépésre csak abban az esetben van lehetőség, ha az érintettek a tájékoztatásukat követően is változatlanul kérik a közvetítői eljárás lefolytatását. Második szakasz: Megszakítás nélküli idő A megbeszélés ezen szakaszában kerül sor a személyek megszakítás nélküli meghallgatására, melynek célja, hogy lehetőséget kapjanak álláspontjaik ismertetésére 25
anélkül, hogy a másik fél abba beleszólna. Eljárástechnikai szempontból kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a résztvevők beszámolójukat a mediátorhoz és ne egymáshoz címezve adják elő, ezzel is csökkenthető a konfrontáció esélyének lehetősége. A közvetítő feladata a kezdés lehetőségének eldöntése, ennek meghatározását több tényező is befolyásolhatja, mint például, hogy ki kezdeményezte az eljárást, melyik fél a passzívabb vagy feszültebb. Bármelyiküket is választja lényeges, hogy döntését indokolja, ezzel bizonyítva a feleknek pártatlanságát. A mediátor a résztvevők meghallgatását követően az általuk elmondottakat összefoglalja, és felvázolja a konfliktus összetevőinek feltárása érdekében azokat a pontokat, amelyekben a felek egyetértenek és azokat is, amelyekben nem. Ezt követően kerül sor a közös pontok kiemelésére, ezzel is erősítve a megoldás lehetőségének kialakítását. Az eljárásban résztvevőknek el kell dönteniük, hogy a felvetett pontokat milyen sorendben kívánják megtárgyalni, természetesen a mediátor irányt mutathat, de helyettük döntést nem hozhat.
Harmadik szakasz: Eszmecsere Az eszmecsere a legidőigényesebb és legjelentőségteljesebb szakasza a közvetítői eljárásnak. A megbeszélés ezen szakaszára a felekben egymással szemben egyre közvetlenebb kommunikáció alakul ki, eljutnak arra a szintre, ahol képessé és nyitottá válnak egymás érzelmeinek meghallgatására, megértésére. Az érzelmi szükségletek megtárgyalásában a közvetítő, amíg az hatékony és építő jellegű nem avatkozik bele, csak akkor lép közbe, ha az megreked, vagy előnytelen fordulatot vesz. Az érzelmi témák lezárását követően kerülhetnek megbeszélésére a tartalmi elemek, melyek megoldása a leendő megállapodás alapjait képezik. A mediátor sikeres irányítása alatt a felek lehetőség szerint eljutnak az érdekalapú tárgyaláson át a mindkettejük számára megfelelő alku kialakításához. Negyedik szakasz: Megállapodás kidolgozása A megállapodás kidolgozásának szakaszában a mediátor a korábban már kifejtett szóbeli témákra alapozva, a megoldás útjában álló akadályok elhárításának megoldási lehetőségeit írásba foglalja. Minél több megoldási lehetőséget vetnek fel a felek, annál nagyobb az esélye a sikeres megállapodás megkötésének. A mediációs megállapodás vázlatának – REMEK-nek, azaz Részletesnek, Elvégezhetőnek, Mérhetőnek, Elfogadott 26
határidősnek, Konkrétnak – kell lennie. Részletességét a felek igényéhez kell alakítani, a végleges vázlatot a későbbi félreértések végett a feleknek szóban jóvá kell hagyniuk. Ötödik szakasz: A megállapodás leírása A végleges megállapodásnak tartalmilag konkrétnak, félreértelmezhetetlennek, érzelmektől mentesnek és betarthatónak kell lennie. Formai szempontból pedig jól tagoltnak, világosnak, egyértelműnek és átláthatónak. A tartalmi kérdésben hozott megállapodások
tekintetében
tartalmaznia
kell
a
határidőkre,
felelősökre
és
ellenőrizhetőségre vonatkozó rendelkezéseket. A megállapodás nem más, mint a felek írásba foglalt elköteleződése a jövőbeni magatartásukra. Hatodik szakasz: A folyamat lezárása A megállapodás aláírását követően a közvetítő eljárás végén a mediátornak nincs más feladata, mint megköszönni a közreműködő feleknek az együttműködést és sok sikert kívánni annak betartásához. Abban az esetben, ha a megegyezés valamilyen okból kifolyólag nem vagy csak részben valósult meg, akkor is fontos az elért eredmények összegzése és a felek bátorítása a további megoldások kidolgozására.56
4.3. Milyen ügyekben alkalmazható a bírósági közvetítői eljárás? A bírósági eljárásokban a bírósági közvetítői eljárás alkalmazásának lehetőségét alapvetően befolyásolja a jogvita természete és a felek egymáshoz való viszonya. A statisztikai eredmények bizonyítják, hogy alkalmazásuk eredményesebb azon perekben, melyekben a felek érzelmileg érintettek, ám még képesek érzelmi kompromisszumot kötni.57 Hathatósága azon ügyek körében mérhető, ahol az eljárásban résztvevők felelősséget éreznek a konfliktusuk iránt és keresik a megoldás lehetőségeit, de eredményesnek csak abban esetben nevezhető, ha a vállaláson túl komfortzónájukból kilépve annak megoldására kölcsönösen erőfeszítéseket is tesznek. Sikeresnek pedig
A közvetítői megbeszélés folyamatát - Kertész: i.m.,127-156. o. - könyvét alapul véve ismertettem. Külön köszönettel tartozom Dr. Borombós Árpádnak a Gyulai Törvényszék mediátorának, aki tapasztalatait megosztva segítette kutatásomat. 57 Gyengéné dr. Nagy Márta: Mediáció az igazságszolgáltatásban, In: Magyar Jog, 2009., (56. évf.) 11. sz., 682. o. 56
27
akkor tekinthető, ha olyan megállapodás születik, amely mindkét fél számára elfogadható. A bírósági közvetítéssel rendezhető ügyeket három nagy csoportra tagolom. Az első csoportba a családi jogi közvetítői eljárást részletezem, melyet további két csoportra a peres eljárásokra és nemperes eljárásokra osztok. Második csoportba a munkajogi mediációt, harmadik csoportba pedig a polgári jogi közvetítői eljárást ismertetetem, amelyet szintén további két csoportra a szerződéses és szerződésen kívüli jogvitákra, valamint a gazdálkodó szervezetek jogvitáira bontok. A családjogi közvetítői eljárás: Míg a legtöbb mediációban a felek egy adott konfliktusukra keresik megoldást, addig a családjogi közvetítésben az életüket érintő legintimebb, legszemélyesebb kérdésekben döntenek. A családjogi közvetítőnek nem csak a jog területén kell jártasságot szereznie, hanem egy személyben kell pszichológusnak és
gyermekvédelmi
szakembernek is lennie.58 Legfőbb feladata, hogy közreműködésével a felekben csökkentse a bírósági eljárás okozta ellenérzetet és elősegítse az együttműködés iránti képességet. A családjogi közvetítői eljárás a többi mediációs eljáráshoz képest különbözik abban, hogy jelen eljárásokban a mediátor törekszik rávilágít arra, hogy az eljárásban résztvevők házastársi problémáikat nem vetíthetik ki senkire, legfőképpen közös gyermekükre nem. A többi területhez képest elterjedésének oka talán pont ebben keresendő, hogy a résztvevők a közvetítő irányításával alkalmassá válnak a sok éves rokoni ellentétek érzelmi és tartalmi oldalának a kezelésére is. Lefolytatására legtöbbször válás, vagyonközösség megszüntetése, gyermekelhelyezés és szülői felügyelettel kapcsolatos konfliktusok esetén kerül sor. Peres eljárások: házassági perek szülői felügyelettel kapcsolatos perek a házassági peren kívül érvényesített házassági vagyonjogi igények esetén gyermekelhelyezés és annak megváltoztatása
58
Gyengéné dr. Nagy Márta: Mediáció az igazságszolgáltatásban Családjogi Specialitások, PhD értekezés, Tézisek, Szeged, 2009., 9. o. file:///C:/Users/Feco/Downloads/Tezisek200908201%20(4).pdf
28
bírósági hatáskörbe tartozó kapcsolattartás szabályozása iránti perek gyermektartás és egyéb törvényen alapuló egyéb tartás iránti perek (pl.: rokontartás, házastársi tartás) Nemperes eljárások külön élő szülők között a gyermek sorsát érintő kérdésekben indított perek (pl.: lakóhely, iskola kijelölése) házastársi vagyonközösség megszűntetése jogellenes gyermekelviteli eljárás A munkajogi közvetítői eljárás Gyorsan fejlődő gazdaságunkban a munkajog területén különösen igaz, hogy a versenyben maradáshoz elengedhetetlen a konfliktusok gyors és hatékony kezelése. A tapasztalatok alapján általában felek akkor fordulnak közvetítőhöz, ha a közöttük fennálló vitát már saját maguk nem képesek megoldani. A munkaügyi közvetítő eljárás célja, hogy közreműködjön az érdekviták hatékony rendezésében, hiszen a feleknek a jövőjüket befolyásoló eredményes és mindenki számára betartható megállapodásra kell kötniük. Az eljárást mind a munkavállalók, mind a munkáltatók részéről leggyakrabban a munkaköri leírásokkal és a vezetési módszerekkel kapcsolatos egyet nem értés, a foglalkoztatás során tapasztalt diszkrimináció, a munkaidő és a túlmunka szabályozásával kapcsolatos elégedetlenség, valamint a munkahelyen elszenvedett zaklatás eseteiben kérik.59 A bírósági eljárás keretében történő mediációs eljárás népszerűtlenségének okai talán abban keresendők, hogy egyrészt a munkavállalók nem hiszik, hogy a munkáltatók hajlandóak sérelmeiket meghallgatva egyenlő partnerként a közös megoldásra törekedni. A munkáltatók pedig kétségbe vonják, hogy a munkavállalók rávehetők arra, hogy a cég üzleti és gazdasági érdekeit is figyelembe vegyék. A munkajogi mediátor feladata segíteni a feleket abban, hogy egymás helyzetét megismerve és megértve, a megegyezés útján lehetőségük legyen egy hosszú távú és sikeres együttműködés kialakítására. A munkáltató és a munkavállaló között: a munkabérrel a munkaviszonnyal 59
Mihály Ildikó: Mediáció - a munkahelyen is, In: Munkaügyi szemle, 2007., (51. évf.) 10. sz., 9. o.
29
a munkaszerződéssel kapcsolatos vitás kérdések Polgári jogi közvetítői eljárás Az üzleti életben keletkező konfliktusok jelentős hányada gazdasági mediátor közreműködésével elkerülhető lenne, azon cégek körében, akik ezt felismerve konfliktusmegoldás eszközeként a polgári jogi közvetítői eljárást, más néven gazdasági mediációt, mint alternatív vitarendezési módot választják a peres ügyeik számát jelentős mértékben lecsökkenthették. Példaként említenék néhány vállalkozást, akik szerződésbeli kötelezettséget vállaltak arra, hogy egymással szemben felmerül konfliktusaikat gazdasági mediációval oldják meg: Nestlé, Motorola, Bestfoods, Kraft Food, Inc.60 A gazdasági, üzleti mediáció egyik speciális területe a projekt mediáció, melyet leginkább határokon átívelő nemzetközi üzleti konfliktusok esetén alkalmaznak. A projektmediátor nem csak a projekt kezdeténél, hanem az egész ütemterv felépítésében és működésében is segítséget tud nyújtani. Másik területe a banki mediáció, ami a bankok és a magánszemélyek egymás közötti vitás kérdéseinek rendezését szolgálja. A válság következtében a pénzügyi intézeteknek komoly problémát és jelentős presztízsvesztést okoznak a devizahitel perek. A felek problémájukra az állami segítségek ellenére is sok esetben nehezen találnak megoldást, ennek rendezésére nyújthat lehetőséget a banki közvetítői eljárás. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a bankmediátor nem csődeljárási tanácsadó. A bankmediátor fő célja, hogy megbeszélésen olyan egyezség jöjjön létre, amely megoldást nyújthat a vitában álló felek számára a peres eljárás elkerülésére és egy esetleg csődeljárás lefolytatására.61 Eredményes üzleti mediációról viszont, csak abban az esetben beszélhetünk, ha a vitapartnereknek jogvitájukat sikerül konszenzussal megoldani. A bíróságokhoz évente több tízezer gazdasági ügy érkezik, mely jelentős mértékben megnehezíti az amúgy is túlterhelt bíróságok működését. A gazdasági mediáció szélesebb körben történő elterjedése a bíróságok tehermentesítésére is megoldást nyújthatna. Szerződéses és szerződésen kívüli jogviták kártérítés Szerkesztő: Sáriné Simkó Ágnes: IV. fejezet: Nagy László, Szilágyi András Gazdasági Mediáció, Mediáció - Közvetítői eljárások HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2012. 329. o. 61 Szerkesztő: Sáriné Simkó: i.m., 352 - 353. o. 60
30
szavatosság birtokvédelem szomszédjogok devizahiteles perek Gazdálkodó szervezetek jogvitái tevékenységi köreikben kötött ügyleteikből származó jogvitáik
4.4. Milyen ügyekben kötelező a bírósági közvetítői eljárás alkalmazása? A bírósági közvetítői eljárások igénybevételét jelentős mértékben befolyásolta a 2014. március 15-én hatályba lépő „új” Polgári Törvénykönyv62, mely lehetőséget ad a bírók számára, hogy bizonyos esetekben kötelezzék a feleket, hogy kölcsönösen együttműködve forduljanak mediátorhoz és vegyenek részt közvetítői megbeszélésen, de annak megindulása és lefolytatása ebben az esetben is a felek önkéntes döntésén múlik. Ezzel egyidejűleg a bíróság nem fellebbezhető közvetítésre kötelező végzésével felfüggeszti a per tárgyalását. A sikeres eljárás folytatását követően pedig – a felek közös kérelmére – a bíróság jóváhagyhatja a közvetítői eljárásban kötött megállapodást, mint perbeli egyezséget és rendelkezik a peres illeték mérsékléséről. Amennyiben nem vezetett eredményre a közvetítés, a per folytatódik és a vitás kérdésekben a bíróság hoz döntést.63 A kötelező közvetítői eljárás eredményességéről és hatékonyságáról a vélemények eltérőek, hiszen egy a felek belátásán és önkéntességén alapuló bizalmi eljárást, hogy lehet a felek belátására bízva kötelezővé tenni. A fentiekkel ellentétben véleményem szerint minden lehetőséget meg kell ragadni a gyakran elhúzódó peres eljárások elkerülésére, még ha arra egy külső nyomás hatására is kerül sor. Kötelező közvetítői eljárások házassági perek szülői felügyelettel kapcsolatos perek
62 63
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény Perbeszéd helyett párbeszéd - Vitarendezés bírósági közvetítéssel honlapja: http://www.birosag.hu/allampolgaroknak/mediacio/birosagi-kozvetitoi-eljaras (megtekintés időpontja: 2015. március 4.)
31
határokon átnyúló gyermekelhelyezés és annak megváltoztatása iránti perek bírósági hatáskörbe tartozó kapcsolattartás szabályozása iránti perek gyermek harmadik személynél történő elhelyezése iránti perek
4.5. Milyen ügyekben kizárt a bírósági közvetítői eljárás alkalmazása? A konfliktusnak vannak olyan szakaszai, amikor a mediáció nem alkalmas eszköz annak kezelésére. Ha a felek közötti a sok éves harag és kibékíthetetlen düh már odáig fajult, hogy nem képesek új bizalmat felépíteni, akkor bármenyire is igyekszik a közvetítő a megfelelő légkör megteremtésére, nem fog sikeres megállapodás születni. Lefolytatására nincs lehetőség amennyiben az eljárásban résztvevő valamelyik fél kezelhetetlenül viselkedik, esetleg pszichológiai problémákkal küzd, illetve ha magatartásában rasszista, vallási vagy szexuális attitűdök állnak fenn. Mediálásra alkalmatlanok a filozófia elveken alapuló érdekviták is. Nem alkalmazható az eljárás, ha a felek rendelkezési jogát törvény korlátozza, ha külön törvényben szabályozott közvetítői vagy békéltetői eljárás lefolytatására van lehetőség. Természetesen a fentebb felsorolt eseteken túl kizárt a bírósági közvetítő eljárás lefolyatása, ha az eljárásban résztvevő bármelyik fél részéről erőszakos cselekmény megvalósítása vagy agresszív megnyilvánulás veszélye áll fenn.64 Kizárt közvetítői eljárások apaság és származás megállapítása szülői felügyelet megszüntetése iránti perek gondnokság alá helyezés iránti perek közigazgatási perek sajtó-helyreigazítási eljárás alkotmányjogi panasz alapján alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály konkrét esetben történő alkalmazhatóságának visszamenőleges kizárására irányuló eljárás végrehajtási perek
64
Rézler Gyula Mediácós Intézet által 2013. december 04-én, Budapesten tartott, A Mediácó a gyakorlatban című előadás 20. számú diája, melyet Dr. Borombós Árpád a Gyulai Törvényszék mediátora bocsájtott rendelkezésemre.
32
4.6. A közvetítői eljárás előnyei a bírósági peres eljáráshoz viszonyítottan A közvetítői eljárás első számú előnye, hogy lényegesen gyorsabb és rugalmasabb, mint a bírósági peres eljárás. A konfliktus megoldására a felek önkéntesen saját erőforrásaikat használják fel, nem pedig egy külső személytől várják annak megoldását, ezáltal csökken az esélye a megkötött egyezség megszegésének. A mediációhoz képest a bírósági eljárásokban gyakori probléma, hogy megszűnik a felek közötti kommunikáció, és ezzel egy időben a végső döntéshozatal lehetősége is kikerül a kezükből. A peres eljárásban nincs lehetőség arra, hogy a felek problémái meghallgatásra kerüljenek, és nincs egy „közösségi tér” ahol kidolgozhatnák a mindkettőjük számára megfelelő megoldást. Ezzel szemben a bírósági közvetítői eljárás a szükséges feltételek biztosításával lehetőséget nyújt a feleknek a közös érdekek betartásán alapuló egyezség megkötésére. A bíró a múlt eseményeit vizsgálva, a hatályos jogszabályokon alapuló döntést hoz, mely gyakran egyik félnek sem kedvez. Ezzel szemben a mediáció jövőorientált eljárás, melynek célja, hogy a felek felismerjék egymás szükségleteit, és ezáltal képessé váljanak a magatartásuk megváltoztatására. Hiszen amíg az egyik fél nem képes meghallgatni és megérteni a másikat, addig nem képes a saját felelősségének elismerésére sem. Mellette szól továbbá, hogy nem nyilvános, sőt a bírósági közvetítőt az eljárás során a tudomására jutott tényekkel, adatokkal kapcsolatban még a bíróval szemben is szigorú titoktartási kötelezettsége terheli. Kizárólag az eljárásban résztvevőkön múlik, hogy a megbeszélésen elhangzottakból mit tartanak nyilvánosnak. Nem elhanyagolható tény, hogy a peres eljáráshoz képest a bírósági közvetítői eljárás lényegesen kevesebb költséggel jár, ami egyrészt a bírósági közvetítés illetékmentességének, másrészt a sikeres megállapodás esetén igénybe vehető illetékkedvezményeknek köszönhető. Végezetül a peres eljáráshoz képest a megegyezésen alapuló konfliktuskezelésen mindkét fél nyer, ami növeli a felekben mind az egymás iránti, mind az igazságszolgáltatásba vetett bizalmukat.
33
A jobb átláthatóság érdekében a bírósági közvetítői eljárás alkalmazásának előnyeire az alábbi táblázattal kívánok rávilágítani.65
Bírósági eljárás
Mediációs eljárás
Eljárás megindulása nem önkéntes: Csak az egyik fél kérelmére indul,
Eljárás megindulása önkéntes: A felek közös kérelmére indul, illetve
míg a másik fél részvétele kényszerű. A ha csak az egyik fél kérelmezte, akkor a felek az idézésre kötelesek megjelenni, másik fél hozzájárulásának megszerzését akkor is, ha az számukra kedvezőtlen. Az eljárás menete:
követően indul. Az eljárás menete:
Menetét törvény határozza meg,
Menetét különböző eljárástechnikai és
melytől eltérni nem lehet, azt szigorúan be konfliktuskezelési módszerek határozzák kell tartani. Több tárgyalásra is sor meg. kerülhet, a döntés meghozatala gyakran több évbe is beletelik.
Általában az első ülésen megállapodás születik.
Az eljárás célja:
Az eljárás célja:
A jog szolgáltatása, mely gyakran nem esik egybe a felek akaratával.
A felek közös konfliktusmegoldásának és a méltányos egyezség megkötéséhez szükséges feltételek biztosítása.
Hosszadalmas és drága:
Gyors és költséghatékony:
A peres eljárások összetettségéből és
Az esetek többségében már az első
elhúzódásából fakadóan annak költségei meghallgatáson megszületik a mindkét fél is sokkal drágábbak. A végrehajtható számára előnyös egyezség, mely a bíróság bírósági
ítélet
megszületéséig
pedig által
minkét fél számára csak kiadásokkal jár.
történő
jóváhagyás
emelkedését követően végrehajthatóvá is válik.
65
jogerőre
Gyengéné: i.m., 682. o. Dr. Kováts Ágnes: Pereskedés helyett mediáció, In: Ingatlan és befektetés, 2003., 34. sz. http://www.mediacio.net/index.php/mi-a-mediacio/per-helyett-mediacio
34
Kiélezi az ellentétes érzelmeket: A
felek
jövőbeni
Levezeti a feszültségeket:
kapcsolatát
ellehetetleníti.
A
megbeszélés
után
gyakran
a
korábbinál is jobb kapcsolat alakul ki a felek között.
Jogi képviselő jelenléte:
Jogi képviselő jelenléte:
Az eljárás aktív résztvevője.
Csak tanácsadóként vehet részt az eljárásban.
Nyer – Veszít:
Nyer – Nyer:
A bíró által hozott döntés alapján a
A felek megegyezésük alapján az
peres eljárásokból csak az egyik fél eljárásból kompromisszumok árán, de kerülhet ki nyertesen, a másik fél mindketten nyertesként kerülnek ki. szükségképpen pervesztes lesz. Eljárás befejezése nem önkéntes: Az
eljárás
általános
határozathozatalig tart.
esetben
Eljárás befejezése önkéntes: a
Az eljárás során bármikor, bármelyik fél kérheti annak megszüntetését.
35
5. Perbeszéd helyett párbeszéd A mediátorokkal folytatott beszélgetéseim és kutatómunkám is azt a nézetet erősítette meg bennem, hogy munkájuk kiemelt jelentőséggel bír az igazságszolgáltatás rendszerében. Fontossága szerencsére a szakma körében is egyre több elismerést nyer. Azon kérdésemre, hogy a bíróságon belüli közvetítő eljárás miért nem terjed a családjogon kívül más területeken is, hiszen ugyan olyan sikeresen alkalmazható lenne gazdasági és munkajogi területeken is. Azt a választ kaptam, hogy az emberek tájékozatlansága és bizalmatlansága a legnagyobb gátló tényező. Másik okként pedig, hogy talán a magyar gazdaság vezetőinek szemléletét kellene átformálni. Arra a kérdésre, pedig, hogy ezt milyen formában tartanák elfogadhatónak, úgy nyilatkoztak, hogy mindenféleképp a vezetőknek tartott vezetéstechnikai tréningeken kellene bemutatni a konfliktuskezelés alternatív technikáit. Rá kellene világítani arra, hogy sok esetben lehet, hogy a vezető remek szakember, de nem megfelelő módon viszonyul vagy kommunikál az alkalmazottaival, esetleg a saját magával szemben támasztott elvárásait vetíti ki az alkalmazottaira is. Véleményem szerint elsősorban meg kellene tanítani a feleket a helyes kommunikációra, rá kellene világítani arra, hogy mindenki számára a legkifizetődőbb megoldás, ha saját konfliktusaikra saját maguk keresik meg a megoldást. A gazdasági, üzleti életben ennek fejlesztésére remek lehetőség nyílna a ma oly divatos „brainstorming” (ami: ötletfeltárást, ötletrohamot jelent) megbeszélések keretében. A mediáció technikájának megtanulásával és helyes alkalmazásával a vezetők alkalmassá válnának a nézeteltérések gyors és hatékony kezelésére. A családi mediációk elemzése közben pedig az az örökérvényű tanulság fogalmazódott meg bennem, hogy sajnos továbbra is igaz, hogy hiába tudja „mindenki”, hogy fontos egymás meghallgatása és az egymásra odafigyelés, mégis sokan a hétköznapok mókuskerekében elfelejtik ennek értékét és ezzel gyakran csak akkor szembesülnek, ha a mediátor iránymutatásával a másik fél erre rávilágít. Arra a kérdésemre pedig, hogy van-e korosztály, és ha igen melyik, akiknél el kellene kezdeni a tanítást, nem kaptam egyértelmű választ, elmondásuk szerint nem lehet demográfiai kérdést csinálni a mediációból, de abban egyetértettek, hogy a lehetőség a jövő kezében van. Végezetül arra kerestem a választ, hogy hogyan élnek meg egy-egy sikertelen megbeszélést. Egybehangzó véleményük szerint nincs sikertelen közvetítő eljárás, lehet, 36
hogy nem születik egyezség a megbeszélés végén, hisz annak sikeressége sok mindenen múlik, mégis minden lehetőség, ami arra irányul, hogy a felek meghallgassák egymást és nyissanak egymás nézőpontja iránt nem nevezhető sikertelennek. Előfordul az is, hogy nem tudnak minden kérdésben egyezségre jutni, ilyenkor csak rész megállapodások születnek, a többi kérdésben pedig dönt a bíróság. Sajnos sok megbeszélésen előfordul, hogy a felek már túlkésőn fordulnak mediátorhoz, ilyenkor bármilyen jó szakember is már nem tudja az érdekeket oly mértékben egymáshoz simítani, hogy azokból közös megoldás születhessen, ilyen esetekben nincs más megoldás, mint a peres út.
5.1 A közvetítői eljárásban megtalált igazság Dolgozatom e fejezetében esetelemzéseken keresztül kívánom bemutatni a bírósági közvetítő eljárást, mint a polgári peres eljárás alternatíváját. Az esetleírásokért külön köszönettel tartozom Dr. Borombós Árpádnak a Gyulai Törvényszék bocsájtotta
mediátorának, az
alábbi
aki
szakdolgozatom
eseteket,
melyekben
megírásához természetesen
rendelkezésemre a
személyek
felismerhetetlensége végett néhány adatot megváltoztattam. Első eset: „Gyermeknevelés kontra önmegvalósítás” A megbeszélésre középkorosztályú, jól szituált, értelmiségi pár érkezik. A férfit ügyvédje is elkíséri. A nő jogi képviselő nélkül érkezik. A bírósági közvetítői eljárásra a felek válása kapcsán a gyermekek láthatási jogának rendezése ügyében került sor. Az eljárásban résztvevő személyek: -
Férfi: 40-es évei végén járó, ápolt, kellemes megjelenésű. A meghallgatásra öltönyben érkezik.
-
Nő: 40-es évei elején járó, dekoratív megjelenésű. A meghallgatásra kosztümben érkezik.
-
Dr. Borombós Árpád a Gyulai Törvényszék mediátora
-
A férfi ügyvédje: A városban megbecsült és elismert jogi képviselőként tartják számon. Tisztában van azzal, hogy ügyfele érdekét szolgálja, ha a bemerevedett álláspontok feloldásához a bírósági közvetítői eljárás
37
igénybevételével próbálnak megoldást találni. Több alkalommal is részt vett már ilyen eljárásban, így szerepével és az eljárás menetével is tisztában van. A bírósági közvetítői eljárás lefolytatására a Gyulai Törvényszék mediációs helyiségében került sor. A megbeszélés menete: Rövid bemutatkozást követően Dr. Borombós Árpád megkérte a feleket, hogy az asztalnál egymással szemben, míg a jogi képviselőt pedig arra, hogy a szoba egy másik részén elhelyezett székek valamelyikén foglaljanak helyet. A helyek elfoglalását követően ismételten bemutatkozott, és tájékoztatja a feleket arról, hogy a mai megbeszélésen ő próbál közvetítőként a segítségükre lenni. Felhívja a figyelmüket arra, hogy szerepe nem az, hogy állást foglaljon vagy döntést hozzon, hanem, hogy személyes közreműködőként kérdéseivel segítsen egy mindenki számára megfelelő közös álláspontot kialakítani. (A férfinél ennél a pontnál volt először észrevehető, hogy lazított merev testtartásán.) Ismerteti az eljárás menetét és célját, valamint annak sikeressége esetén a megállapodás írásba foglalásának feltételeit. Hangsúlyozza, hogy ez a beszélgetés teljesen önkéntes, mely csak a felek együttes és kölcsönös akaratából valósulhat meg, ám előfordulhat, hogy a konfliktus megoldásának előmozdítása érdekében külön-külön meghallgatásukra is sor kerülhet. Kiemeli azt is, hogy az itt elhangzottakkal kapcsolatban titoktartási kötelezettség terheli, mely a külön megbeszélésekre is kiterjed. Végezetül felhívja a figyelmüket arra is, hogy a megbeszélésre 3 óra időkeret áll rendelkezésükre. Ezt követően megkérdezte, hogy a tájékoztatást megértették-e és, hogy az elmondottakkal kapcsolatban van-e kérdésük, valamit, hogy ennek tükrében is kívánjáke folytatni a megbeszélést. A felek igenlő válaszát követően felkéri a feleséget, hogy mondja el véleménye szerint miért nem tudtak megegyezni volt férjével a gyermekek láthatásával kapcsolatosan. Feleség álláspontja: A feleség előadja, hogy volt férjével több, mint 20 évig voltak házasok, ez idő alatt két gyermekük született. Minkét gyermekük rendszeresen sportol, ami a napirendjük szigorú beosztását jelenti. 38
Abban ugyan sikerült megegyezniük, hogy a gyerekek a válást követően nála kerüljenek elhelyezésre, illetve, hogy megtarthatja a családi házat, de a gyerekek és a saját időbeosztása végett nem sikerül volt férje láthatásának kérdésében egyezségre jutniuk. Sérelmezi, hogy volt férje nem hajlandó elfogadni, hogy életében először munkába állt, pedig ez számára felüdülést és napi rendszeres elfoglaltságot jelent. Azt viszont önmagától belátja, hogy azt a fajta szabadságot, amihez a gyerekek hozzá vannak szokva egyedül nem képes megoldani. A mediátor azon kérdésére, hogy mit tartana elfogadható magatartásnak a volt férje részéről, lesütött szemmel azt feleli, hogy több megértést és alkalmazkodást az új munkája és természetesen a gyerekek igényei iránt is. (Volt férj a beszámolót csendben, végig az asszony arcát figyelve hallgatja.) Férj álláspontja: Elmondása szerint nem érti, hogy hogy süllyedhetett idáig a kapcsolatuk. Soha sem gondolta volna, hogy el fognak válni. Volt felesége munkáját csak egy múló szeszélynek gondolta, hiszen mindig mindent megteremtett a családjának. Nem érti, hogy miért akart és akar dolgozni, hiszen semmi szüksége rá, ezt a nagy „önmegvalósításdit” sem érti, de beismeri, hogy arról már letett, hogy házasságát helyrehozza. Kihangsúlyozza, hogy annak ellenére, hogy elválnak továbbra is minden tőle telhetőt meg fog tenni annak érdekében, hogy a gyerekei ne szenvedjenek semmiben hiányt. Elmondja, hogy munkája gyakran külföldre szólítja, de amikor itthon van, szívesen részt venne a gyerekek hétköznapjaiban, viszont ragaszkodik ahhoz, hogy az ünnepek felét mindenképp vele töltsék. Szeretné, ha volt felesége hozzájárulna ahhoz, hogy ha üzleti utazásai hétvégére vagy szünetekre esnek alkalmanként a gyerekek is elkísérhessék. Mediátor kérdésként felveti a volt feleségnek, hogy mi a véleménye volt férje álláspontjáról és kéréseiről. Feleség: Elmondja, hogy nagyon hálás, azért amiért hosszú éveken keresztül stabil anyagi hátteret biztosított a családja számára. Ő is nagyon sajnálja, hogy a házasságuk ennyire megromlott, hogy nem látott más megoldást, mint a házasság felbontása iránti kereset benyújtása. Szeretné, ha megértené, hogy a munka számára kikapcsolódás a háztartási feladatok alól és nagyon szereti azt, de nem bírná elviselni, ha a gyerekek bármiben is 39
hiányt szenvedjenek emiatt, vagy nem tudjanak valamilyen kötelezettségükön részt venni, azért mert nem tudja elvinni őket. Fél attól is, hogy a gyerekek esetleg a szigorú napirend helyett inkább a volt férjével töltenék az időt és egyszer csak azzal állnának elő, hogy inkább vele szeretnének élni. Ha megígéri, hogy nem édesgeti el a gyerekeket és hajlandó a hétköznapokból is kivenni a részét, nem bánja hozzájárul ahhoz, hogy elvigye őket egy-egy újára magával, de szeretné, ha ezt a szünetekben tenné, hiszen egy ilyen út túl nagy izgalommal jár és hétvége túl rövid ahhoz, hogy a következő hétre is elég idő maradjon felkészülni. Mediátor kérdésének felvetése előtt a férj már válaszol is. Férj: Nem érti, hogy hogyan gondolhatta, hogy ő elszereti a gyerekeket tőle, erre sohasem lenne képes, hiszen tisztában van azzal, hogy képtelen lenne az ellátásukra. Megígéri, hogy igyekszik a hétköznapokból is kivenni a részét, és a gyerekekkel kapcsolatos utazásait az iskolai szünetekre korlátozza. Mediátor megköszönte a feleknek, hogy elmondták félelmeiket, és kérdésként felveti, hogy van-e még valami, amit fontosnak tartanának megbeszélni. Minkét fél részéről nemleges válasz érkezett, ezért ezt követően a közvetítő összefoglalva a hallottakat vázolja azokat a pontokat, amelyet mindketten fontosnak tartanak a megállapodásba foglalni. A pontok összegyűjtését követően a felek megegyeznek abban, hogy a gyerekek továbbra is a volt feleséggel, a közös családi házban fognak élni. A volt feleség ígéretet tett arra, hogy beosztását igyekszik úgy alakítani, hogy az a lehető legtöbb alkalommal délelőtti elfoglaltságot jelentsen számára, míg a gyerekek iskolában vannak, továbbá hozzájárul ahhoz, hogy a volt férje a szünetekben magával vigye őket az üzleti útjaira. A volt férj pedig megfogadta, hogy minden tőle telhető módon igyekszik kivenni a részét a hétköznapokból, mivel neki nincs kötött munkabeosztása, így felajánlotta, hogy reggelente elvinné a gyerekeket az iskolába. Hálás a volt feleségének, hogy elkísérhetik az üzleti utakra, így felajánlotta, hogy lemond a szünetek felét érintő korábbi kérelméről.
40
A mediátor ezt követően egy kis időt kért a megállapodás elkészítésére. Ekkor a volt férj olyat tett, amit még a mediátor sem gondolt volna a megbeszélés elején. Felajánlotta a volt feleségének, hogy a megállapodás írásba foglalásáig meghívná a bíróság büféjében egy kávéra, amit a volt felesége széles mosollyal az arcán el is fogadott. A felek fél óra múlva érkeztek vissza a mediátorhoz és a megállapodás aláírása után elmondták, hogy a büfében arról beszélgettek, hogy bárcsak hamarabb találkoztak volna a közvetítői eljárással, akkor talán a házasságuk is megmenthető lett volna. Második eset: „Ha az ellentétek kibékíthetetlenek” A megbeszélésre egy fiatal pár érkezik jogi képviselők nélkül. A bírósági közvetítői eljárásra a felek válása kapcsán a gyermekük elhelyezési jogának rendezése ügyében került sor. Az eljárásban résztvevő személyek: -
Férj: 30-as évei végén járó, kezéből jól látható, hogy fizikai munkát végez. A meghallgatásra farmerban és ingben érkezik.
-
Feleség: szintén 30-as éveiben járó, dekoratív megjelenésű. A meghallgatásra szövetnadrágban és pulóverben érkezik.
-
Dr. Borombós Árpád a Gyulai Törvényszék mediátora
A bírósági közvetítői eljárás lefolytatására a Gyulait Törvényszék mediációs helyiségében kerül sor. A megbeszélés menete: A megbeszélés menete akárcsak az előző esetelemzésemben a kötelező tartalmi elemek ismertetésével kezdődik, ám ellentétben az előző esettel, itt a felek egyáltalán nem voltak nyitottak az eljárás iránt. A volt feleség a tájékoztatást kifejezetten unott arccal hallgatta végig. Rövid bemutatkozást követően Dr. Borombós Árpád megkérte a feleket, hogy az asztalnál egymással szemben foglaljanak helyet. A helyek elfoglalását követően ismételten bemutatkozott, és tájékoztatja a feleket arról, hogy a mai megbeszélésen ő próbál közvetítőként a segítségükre lenni.
41
Felhívja a figyelmüket arra, hogy szerepe nem az, hogy állást foglaljon vagy döntést hozzon, hanem, hogy személyes közreműködőként kérdéseivel segítsen egy mindenki számára megfelelő közös álláspontot kialakítani. Ismerteti az eljárás menetét és célját, valamint annak sikeressége esetén a megállapodás írásba foglalásának feltételeit. Hangsúlyozza, hogy ez a beszélgetés teljesen önkéntes, mely csak a felek együttes és kölcsönös akaratából valósulhat meg, előfordulhat, hogy a konfliktus megoldásának előmozdítása érdekében meghallgatásukra külön-külön is sor kerülhet. Kiemeli azt is, hogy az itt elhangzottakkal kapcsolatban titoktartási kötelezettség terheli, mely a külön megbeszélésekre is kiterjed. Végezetül felhívja a figyelmüket arra is, hogy a megbeszélésre 3 óra időkeret áll rendelkezésükre. Ezt követően megkérdezte, hogy a tájékoztatást megértették-e és, hogy az elmondottakkal kapcsolatban van-e kérdésük, valamit, hogy ennek tükrében is kívánjáke folytatni a megbeszélést. A felek igenlő válaszát követően felkéri a feleséget, hogy mondja el véleménye szerint miért nem tudtak megegyezni volt férjével a gyermekük elhelyezésével kapcsolatosan. Feleség álláspontja: Előadja, hogy volt férjével majdnem 8 évig voltak házasok, és az egész fiatalságát rááldozta. Most meg itt ül, és arra kérik, hogy egyezkedjen valakivel, aki megcsalta és megalázta őt. Kijelenti, hogy kizárólag a közös gyerekük érdekei miatt van itt, különben nem egyezkedne. Szeretné, ha a gyerek nála kerülne elhelyezésre, pont elég lesz a rossz példát látnia a kötelező láthatásokon. Férj álláspontja: Felháborodott hangnemben válaszolva elmondja, hogy már több mint egy éve nem élnek életvitelszerűen együtt a volt feleségével. Igaz, hogy jelenlegi barátnőjét már ismerte akkor is mikor együtt voltak, de komolyabbra csak azt követően fordult a viszonyuk mikor már elköltözött otthonról. Nem látja indokát annak, hogy a volt feleségénél kerüljön elhelyezésre a gyerek, szerinte nála lenne jobb helyen, hisz új családot tud neki biztosítani. Elmondja, hogy úgyis amikor nincs otthon a volt felesége gyermekükre volt anyósa vigyáz.
42
Mediátor a parázs helyzetet látva felhívja a felek figyelmét az eljárás céljára és megkéri őket arra, hogy egymást tiszteletben tartva próbálják nyugalmukat megőrizni. Elmondja, hogy a korábban elmondottak alapján mindkettőjüknek az a legfontosabb, hogy a gyermekük biztonságban és nyugalomban nevelkedjen. Kérdésként felteszi a feleknek, hogy véleményük szerint mi okozna gyermekük számára nagyobb traumát, ha a megszokott környezetben vagy egy teljesen új környezetben nevelkedne tovább. (hosszú csend után) Férj: Tisztában van vele, hogy a gyereknek az anyja mellett a helye, de nem szeretné, ha a volt felesége ellene nevelné, és mindenféle marhaságokkal tömné a fejét. Amennyiben megígéri, hogy nem „festi le” a gyerek előtt, elgondolkodik azon, hogy hozzájárul ahhoz, hogy az anyjánál kerüljön elhelyezésre. Feleség: Továbbra is feldúlt hangnemben válaszolva közli volt férjével, hogy ha nem is mond semmit a gyereknek, az előbb utóbb magától majd úgyis rájön, hogy milyen gazember is az apja, aki elhagyta az anyját egy másik nő végett. Nem is érti, hogy miért küzd, hiszen ha jól tudja az barátnője már terhes, akkor meg az új asszony mellé új gyerek is jár. A közös gyereküket pedig ugyanúgy elhagyja, ahogy vele is tette. Állítása szerint csak ettől szeretné megkímélni a gyerekét. Mediátor látva, hogy az asszony nem hajlandó személyes sértettségén kívül másra koncentrálni és csak büntetni szeretné volt férjét, javasolja, hogy gondolják át nézeteiket és próbál rávilágítani arra, hogy igyekezzenek saját érdekeik és sérelmeik helyett a gyermeküket nézni. A feleség arcán ekkor volt először látható a dühön kívül más arckifejezés is, ám váratlanul közölte, hogy szeretne szünetet tartani, mert feltétlenül ki kell mennie a mellékhelyiségbe. A közvetítő természetesen negyed óra szünetet rendelt el és megkérte a résztvevőket, hogy próbálják egymás iránti tiszteletből ezt az időt tartani. A feleség a megbeszélés folytatására tíz perc késéssel érkezik.
43
A mediátor megköszönte a feleknek, hogy visszatértek a megbeszélésre, és felkérte a feleséget, hogy fejtse ki véleményét arról, amit a férje mondott azzal kapcsolatban, hogy hozzájárul ahhoz, hogy nála kerüljön a gyermekük elhelyezésre, ha felhagy azon magatartásával, hogy pocskondiázza. Feleség: Tájékoztatja a jelenlévőket, hogy nem kívánja tovább folytatni a megbeszélést, a szünetben beszélt az ügyvédjével, aki megerősítette abban, hogy ez úgysem fog eredményre vezetni. Közölte a volt férjével, hogy addig nem hajlandó a gyerek sorsával kapcsolatos egyezkedésekbe belemenni ameddig nem rendezik a közös vagyonra vonatkozó viszonyukat. Ezt követően a volt feleség elhagyta a közvetítői szobát. A bírósági közvetítő eljárás egyezséggel történő lezárása meghiúsult. Harmadik eset: „Ha a vagyonfelosztás lehetetlenné válik” A megbeszélésre középkorú pár érkezik jogi képviselők nélkül. A bírósági közvetítői eljárásra az utolsó közös lakóhelyül szolgáló ingatlan megosztásának rendezése ügyében került sor. Az eljárásban résztvevő személyek: -
Élettárs: 30-as évei elején járó, ápolt, munkásember. A meghallgatásra farmerban és pólóban érkezik.
-
Élettárs: 40-es évei elején járó, dekoratív megjelenésű hölgy. A meghallgatásra farmerban és blúzban érkezik.
-
Dr. Borombós Árpád a Gyulai Törvényszék mediátora
-
Mindkét félnek van jogi képviselője, de a szabályszerű értesítés ellenére nem jelentek meg a megbeszélésen. A felek az ügyvédek jelenlétét nem is igénylik.
A bírósági közvetítői eljárás lefolytatására az Orosházi Járásbíróság mediációs irodájában kerül sor.
44
A megbeszélés menete: Rövid bemutatkozást követően Dr. Borombós Árpád megkérte a feleket, hogy az asztalnál egymással szemben foglaljanak helyet. A helyek elfoglalását követően ismételten bemutatkozott, és tájékoztatja a feleket arról, hogy a mai megbeszélésen ő fog közvetítőként a segítségükre lenni. Felhívja a figyelmüket arra, hogy szerepe nem az, hogy állást foglaljon vagy döntést hozzon, hanem, hogy személyes közreműködőként kérdéseivel segítsen egy mindenki számára megfelelő közös álláspontot kialakítani. Ismerteti az eljárás menetét és célját, valamint annak sikeressége esetén a megállapodás írásba foglalásának feltételeit. Hangsúlyozza, hogy ez a beszélgetés teljesen önkéntes, mely csak a felek együttes és kölcsönös akaratából valósulhat meg, előfordulhat, hogy a konfliktus megoldásának előmozdítása érdekében külön-külön meghallgatásukra is sor kerülhet. Kiemeli azt is, hogy az itt elhangzottakkal kapcsolatban titoktartási kötelezettség terheli, mely a külön megbeszélésekre is kiterjed. Végezetül felhívja a figyelmüket arra is, hogy a megbeszélésre időkorlátozás nem áll fenn. Ezt követően megkérdezte, hogy a tájékoztatást megértették-e és, hogy az elmondottakkal kapcsolatban van-e kérdésük, valamit, hogy ennek tükrében is kívánjáke folytatni a megbeszélést. A felek igenlő válaszát követően felkérte a felperest, hogy mondja el véleménye szerint miért nem tudtak megegyezni volt élettársával az utolsó közös lakóhelyül szolgáló ingatlan megosztásával kapcsolatosan. Élettárs (Nő) álláspontja: Előadja, hogy neki szüksége van az ingatlanra, mert jelenleg egyedül, albérletben neveli a közös gyermeküket, és albérleti díj helyett szívesebben fizetné a kölcsönt, ha tudná, hogy az ingatlan az övé lesz. Kifejti, hogy 13 éve ismerkedtek meg volt élettársával, akkor költöztek a férfi tulajdonát képező kis parasztházba, amit a 13 év alatt közösen és az ő családjának segítségével újítottak fel olyanra, mint ahogy most az most kinéz. Élettárs (Férfi): A férfi hosszas fejtegetésbe kezd, hogy miért nem hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy az ingatlan a volt élettársa tulajdonába kerüljön. Kifejti az élettársi közösség
45
megszűnése a másik fél félrelépésére vezethető vissza, illetve, hogy az ingatlanhoz szoros érzelmi szállak kötik. A mediátor megkéri, hogy türelmesen várja meg, míg szót kap, ne vágjon bele volt élettársa beszámolójába. Felhívja a figyelmét arra, hogy amikor az ő álláspontja kerül meghallgatásra a volt élettársa is figyelmesen végig fogja őt hallgatni. Élettárs (Nő): Erre reagálva a visszamegy a kapcsolat megromlásának okáig. Ekkor a felek hevesen vitáznak, olykor kiabálnak egymással arról, hogy ki miatt romlott meg a kapcsolatuk. A férfi szájából többször elhangzik, hogy soha nem lesz volt élettársa tulajdona az ingatlan. A közvetítő azon kérdésére, hogy hogyan képzeli el a közös tulajdon megszüntetését, választ nem ad. Egy jó másfél óra után jutnak el a felek arra a pontra, hogy az asszony felajánl egy összeget a férfi részére, amit hajlandó kifizetni megváltási árként, amire egyértelmű elutasító választ kap. Végül arra a döntésre helyezkedtek a felek, hogy pihennek egy kicsit, mert kifáradtak egymás puhításában. Dr. Borombós Árpád kitűz egy 2 héttel későbbi időpontot azzal az iránymutatással, hogy mindketten gondolják át a másik fél által tett ajánlatot. Összegezvén az ülés eredményét felhívja a férfi figyelmét arra, hogy ő képes-e megváltani az ingatlant, ha igen akkor mekkora összegig hajlandó elmenni, ha pedig nem képes, akkor elfogadja-e a volt élettársa ajánlatát, vagy mi az a minimális összeg, amit megváltási árként kér. Ezt követően felhívja az asszony figyelmét arra, hogy gondolkodjon rajta, hogy mekkora az az összeg, amit megváltási árként ki tudna volt élettársának fizetni. Végezetül még egyszer konkretizálja a következő ülés időpontját és megköszöni a feleknek, hogy az első közvetítői meghallgatáson részt vettek. Második közvetítői meghallgatás: Felek a második ülés napján szintén ügyvéd nélkül jelentek meg, de közöttük a vita újraindult.
46
Élettárs (Férfi): Ismételten leragadt annál a gondolatnál, hogy ő érzelmileg kötődik az ingatlanhoz, benne van sok éves munkája, ott élte le fiatalságát. Élettárs (Nő): Továbbra is azt fejtegeti, hogy szívesebben fizet valami hitelt, minthogy az albérleti díjba öntse a pénzét. A tárgyalás lassan ismételten megreked, hiszen előkerült a "mi vezetett a szakításhoz, az életközösség megszűnéséhez" téma, ahol a felek indulatosan és fék nélkül dobálózhatnak akár trágár szavakkal is. Ekkor elhangzik a közvetítő részéről (a későbbi elmondása szerint) egy jól bevált mondat: "Ezt nem tudnák nélkülem is csinálni? Biztos szükségük van rám is?" A felek a mediátor ezen kijelentésén észhez térnek. Élettárs (Nő): Tesz egy ajánlatot a megváltási árra. Előadja, hogy beszélt egy ingatlanbecsüs ismerősével, aki szerint a ház 13.000.000,- forintot ér, és mivel ő neveli a gyermeket, illetve szülei hozzájárulásából újították fel az ingatlant, ezért hajlandó 5.000.000,- forintot fizetni. Utána járt a bankban, ennyi hitelt adnának neki és a havi törlesztő részlet sem jelentene gondot, hozzáteszi még, hogy amennyiben volt élettársa elfogadja ezt az összeget, nem kér tőle közös gyermekük után gyermektartási díjat sem. Élettárs (Férfi): Az összeget felháborodással fogadja, első válasza, hogy szó sem lehet róla, hiszen azt ő a szüleitől kapott pénzen vette, erős hozzá a kötődése, és egyébként sem igaz, hogy az ellenérdekű szülei pénzén újították fel. Ekkor a közvetítő megkérdezi tőle, hogy ő meg tudná-e váltani az ingatlan. Élettárs (Férfi): Erre azt a válaszolja, hogy igen, habár jelenleg nincs munkája, de 5.000.000.forintnál többet ér az ingatlan, 8.000.000.- forintot kér érte. 47
Élettárs (Nő): Kétkedéssel fogadja a választ, hiszen volt élettársának nincs munkája. Próbálja meggyőzni, hogy menjen bele az ő ajánlatába, majd az összeget felemeli 5.400.000.forintra. Élettárs (Férfi): Továbbra is ragaszkodik a 8.000.000.- forinthoz. Élettárs (Nő): Végső döntésként felemeli az ajánlatát 6.000.000.- forintra, de kiköti, hogy ennél magasabb összeget nem tud ajánlani volt élettársa részére. Itt már kezdett kialakulni a közvetítőben, hogy a felek valamilyen módon, de képesek a megállapodásra, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy a felperesnek a lakás, az alperesnek pedig a pénz kell. Ezért a közvetítő első körben megpróbálkozott azzal, hogy a felek kimondják a megállapodás első pontját, miszerint a hölgy váltja meg volt élettársa tulajdoni hányadát. Nyilván ebbe a volt élettárs csak úgy ment bele, ha neki megfelelő árat kap az ingatlanért, és azt ki is hangsúlyozta, hogy a 6.000.000.- forint az neki kevés. Ezt követően a felek kölcsönös engedése révén jutottak el a 6.600.000,- forintos megváltási árhoz. Az eljárásban résztvevők tehát megegyeztek, a hölgy a tulajdonrész megszerzésével egyidejűleg lemondott a későbbiekben esedékes gyermektartásdíj követeléséről, továbbá vállalta, hogy 30 napon belül intézi a hitelt az ingatlan tulajdonrészének megváltása érdekében. A férfi elégedetten távozott a 6.600.000.forintos megváltási árral és megfelelőnek találta, hogy nem kell gyermektartásdíjat fizetnie. Végül a felek "jó szájízzel" távoztak az ülésről, mindenki megelégedettséggel konstatálta, hogy az történt, amit szeretett volna, ez pedig elég volt ahhoz, hogy a megállapodás önként végrehajtható legyen.
48
A fent bemutatott témákon keresztül kívántam rávilágítani arra, hogy a sikeres egyezség megkötését milyen sok összetevő befolyásolhatja. Nem elég, hogy a felek fizikailag részt vegyenek a megbeszélésen, a konfliktus sikeres végeredményéhez lelkileg is akarniuk kell annak megoldását. Amíg bármelyikük akár sértettségből, akár dacból nem hajlandó meghallani a másik felet, addig nem képes megérteni annak igényeit sem. Gyakran a kibékíthetetlen harag és a sok elfojtott és kimondatlan szó megakadályozza ennek felismerését. Ilyen esetekben hiába próbálkozik a mediátor különféle technikák alkalmazásával, nem tudja a felek álláspontját egymáshoz olyan közel hozni, hogy abból sikeres bírósági közvetítői eljárás születhessen.
49
6. Közvetítés egy ügyvéd szemüvegén keresztül dr. Cserichné dr. Gyovai Judittal a dr. Cserich – dr. Gyovai Ügyvédi Iroda ügyvédjével folytatott beszélgetésemben elsősorban arra a kérdésre kerestem a választ, hogy gyakorló ügyvédként miben látja a fejlődés lehetőségét. Majdnem 20 éves ügyvédi gyakorlattal a háta mögött a mediációról az a nagyon határozott véleménye, hogy egyes ügytípusoknál a létező legjobb megoldás. Alkalmazásának legnagyobb terét a családjogi ügyekben látja. Gazdasági jogi, szerződésszegéses vagy követeléskezeléses ügyekben tapasztalata szerint kismértékben alkalmazható, főleg, ha a jogvita valamelyik szerződő fél szándékos szerződésszegő magatartásával vagy mulasztásával is összefüggésben van. Mivel a közvetítés igényel némi önkéntes visszalépő közreműködést az abban résztvevő felektől, ezekben az ügytípusokban pedig ez nem jellemző magatartás, így itt a jogvita eldöntése eleve a bírói szakra marad. Azon kérdésemre, hogy tapasztalatai szerint melyik területen működik eredményesen a bírósági közvetítő eljárás, azt a választ kaptam, hogy tapasztalatai szerint akár házasság, akár élettársi életközösség megszakadásának rendezése, a közös gyermekek elhelyezésével, tartásával, a kapcsolattartással kapcsolatos kérdések és a közösen szerzett vagyon megosztása esetén kiválóan alkalmazható alternatív vitarendezési megoldásként szolgálhat. Arra hogy, kik azok, akiknél a mediáció hatásosan működik, milyen ügyféltípusnál alkalmazható? Elmondta, hogy mindenképpen szükséges, hogy ebben az esetben egymással szemben álló felek szocializációja, társadalomban betöltött helye és szerepe, a kialakult életfelfogása egyáltalán lehetővé tegye azt, hogy igénybe vegye és elfogadja egy harmadik, független személy közvetítő szerepét. Hatalommániás, autoriter vagy akár a végtelenségig önző, esetleg mentálisan sérült személyeknél ez vagy nem működik, vagy hatalmas energiát kell a közvetítés első lépésébe, a közvetítés tényének és a közvetítő személyének elfogadtatásába beáldozni. Saját tapasztalatai szerint nem sorolja ide a szenvedélybetegség miatt sérült feleket, a hozzá került esetekben általában mindig volt egy „lucidum intervallum”, ahol a beszűkült tudatállapot keretein belül volt esély a megoldásra. Mi a mediáció egy ügyvéd tevékenységében? Előrebocsájtja, hogy ügyvédként nem vesz igénybe a jelen szakdolgozat tárgyát képező klasszikus, a jogszabályi értelemben elfogadott ügyvéd mediátort. Ennek van egy nagyon egyszerű oka, abban a 50
régióban, ahol működik, nincs olyan szakképzett személy, aki hitelesen tudná képviselni a jogszabályi célokat. Ennek vajon mi lehet az oka? A szűkebb és tágabb környezetében található jogászok gondolkodásától a mediációról alkotott véleménye eltér. Szerinte – anélkül, hogy meg megbántaná ügyvéd kollégáit – sok ügyvédben, főleg több éves működés után kialakul egy bizonyos kissé fennhéjázó magatartásforma: „nehogy már én ne tudjam megoldani” és a „megígérem, hogy mindent megnyerünk, miénk lesz a gyerek, a ház és még egy vaskos gyerektartás is”. A mindenáron való győzelem hajszolása során – hiszen a hírük hozza be a következő ügyfelet az ajtón – viszont hajlamos az ilyen típusú ügyvéd elfelejteni az ügyfél mögött álló embert, illetve kihagyni a számításból mindazokat, akik egy kikényszerített győzelem során sérülnek: elsősorban a másik fél, aki a gyerek(ek) apja vagy anyja, a gyerek(ek), nagyszülők, tanúskodásra kényszerített barátok, stb. Meggyőződése, hogy ilyen ügyekben a bírósági tárgyalóterembe történő belépés előtt minden kérdést meg kell beszélni, meg kell egyezni, mégpedig a két szemben álló félnek. Olyan egyezséget kell kötni, ami ugyan visszalépésekkel, kompromisszumokkal, a másik fél felé történő engedéssel – ami egyben azt is jelenti, hogy a másik fél igényeinek figyelembevételével – de lehetővé teszi, hogy egy olyan viszony marad fenn a felek között, ami a későbbiekben is lehetőséget biztosít a kommunikációra. Arra a kérdésemre, hogy ezt hogyan éri el azt a választ kaptam, hogy mindig azzal kezdi, hogy az egyeztetés végén úgy kell elválni, hogy a gyermek ballagásán és esküvőjén bizony egymás mellett kell ülni. A közvetítő tárgyalás helyszíne mindig az irodája, és nem a bírósági tárgyalóterem. A saját ügyfelével egy megelőző tárgyalás során mindig tisztáznia kell a megegyezés határait. Meg kell határozni köztes célokat és egy végcélt, aminek az elérése érdekében tárgyalnak. Például köztes cél lehet az, hogy a gyerektartásban el tud képzelni egy, a másik fél által ajánlott kisebb összeget, de a végcél az, hogy a gyermek maradjon a saját felügyelete alatt, vagy például köztes célként le tud mondani egy gépjárműről, de a végcél az, hogy a másik fél költözzön ki a közös ingatlanból és azt együtt adják el, mert így tudna ő is külön lakást venni magának. Az első közös tárgyaláson a másik félnek mindig fel kell ajánlani, hogy hozzon magával jogi képviselőt, ne érezze magát emiatt hátrányban. A tárgyalás legelején kellő határozottsággal érzékeltetni kell, hogy az egyeztetést az ügyvéd fogja irányítani. Ezzel a saját ügyfelének biztonságot ad, hogy az előzetesen meghatározott tárgyalási keretek között nem neki kell huzakodni például a volt férjével. A másik féllel pedig ez a határozottság lehetővé teszi, hogy az eleve, mondjuk, 51
sértett attitűdöt felváltsa egy tárgyaláskész attitűd. A másik féllel mindig érzékeltetni kell, hogy nem egy általuk előre meghatározott feltételrendszerbe kell beleegyeznie, hanem van beleszólása és az ő igényei, céljai ugyanolyan fontosak, mint a megegyezést kezdeményező másik félé. Azaz adott esetben ügyvédként – talán mások számára szokatlanul – akár javasolnia kell a saját ügyfelének, hogy az adott kérdésben a végső cél elérése érdekében fontolja meg, hogy ugyan például a családjogi szabályok szerint a motor közös vagyon, de hadd vigye a férj, akinek ez fontos és mivel ez a fontos kérése vita nélkül teljesül, ő is engedni fog egy másik kérdésben. A végső döntést azonban soha nem hozza meg, hanem a felek hozzák meg azt. Ugyanúgy, mint a bírósági közvetítő eljárás keretében a mediátor nem dönthet, csak lehetőségeket vázolhat fel az egyes döntéshelyzetekben elérhető előnyökről, hátrányokról stb. Összességében a saját tapasztalata szerint a 20 év alatt hozzá kerülő ilyen típusú ügyekben 100 %-os eredményességű volt a közvetítés, minden ügyben megegyezés született és a bírósági szakban a bíróság feladata már csak az egyezség írásbafoglalása volt. Azon felvetésemmel egyet értett, hogy jelentősen csökkenthető lenne a peres ügyek száma, ha az ügyvédek felismernék a közvetítés kínálta lehetőségeket. Ha nézőpontjuk megváltozna, és nem azzal szeretnének hírnevet vagy hírhedt nevet szerezni maguknak, hogy a másikról az utolsó forintot is leperlik, hanem azzal, hogy gyorsan és eredményesen megoldást találnak mások problémájára. Első eset: „Anya csak egy van” Az első esetelemzésen keresztül bemutatom, hogy az alternatív konfliktuskezelési technikák alkalmazása miként járulhat hozzá egy sikeres megállapodás létrejöttéhez, illetve ehhez milyen eszközök állnak egy ügyvéd rendelkezésére. Az eset jellemzői: A feleség ismerőse ajánlására kereste fel az ügyvédnőt. Elmondása szerint a férje masszív alkoholizmusáig teljesen átlagos vidéki pár voltak. Egy hétéves kislányuk van. Férje műszaki felsőfokú végzettséggel, míg ő ügyintéző végzettséggel rendelkezik. Falusi környezetben, a szülők segítségével fiatalon önálló házat vásároltak, a napi munka mellett szabadidejükben a vidéki életre jellemzően kerttel és kisebb állattartással foglalkoznak. 52
A férje fokozatosan csúszott bele az alkoholizmusba, egyrészt munkahelyi problémai hatására, másrészt a falusi élet „velejárójaként” egyéb szórakozási lehetőség híján, a kocsmában keresett barátokat. A munkahelyén még tartja magát, de egykor jóképű külsején már nagyon látszik az alkohol. Őt sokáig nem bántotta, de amikor szóvá tette neki az italozást, a gyerek előtt megverte, ami azóta rendszeressé vált, így nyugalmuk megőrzése érdekében inkább kerüli a konfliktust. A gyermeküknek tanulási zavarai vannak, ijedős, zavart, hozzá nagyon ragaszkodik, de ha az apja józan, nagyon kötődnek egymáshoz, viszont ha részegen jön haza, bemenekül a szobájába, kitér az apja útjából. A férje családja szerint nincs semmi baj. Édesanyja is a faluban lakik, kinek támogatására számíthat. Első találkozás: A feleség először csak a lehetőségeit szerette volna megismerni. Az ügyvédnő elmondta neki a közös megegyezéses válás feltételeit, és azt, hogy vagyonmegosztás nélkül annak nincs értelme. Ezt követően meghatározásra kerültek azon köztes célok, amikhez ragaszkodik, mint például, hogy a gyermek nála kerüljön elhelyezésre, illetve szeretne reális összegű gyerektartást. A közös tulajdonú házat véleménye szerint el kellene adni, mert ő nem akar a faluban maradni, a férje pedig egyedül nem tudja fenntartani. A két autót el tudják osztani. Legnagyobb félelme, hogy a férje nem lesz közreműködő a válásban, és már csak a hallatára is nagyon meg fogja verni, esetleg ezt a gyerek előtt teszi. Az ügyvéd feladata ebben az esetben a lehetséges hatások tompítása, illetve annak megteremtése, hogy a másik fél eljöjjön a megbeszélésre. A bántalmazás elkerülése érdekében közösen dolgozzanak ki egy menetrendet, ami az adott estben a következőket tartalmazta: A feleség amilyen gyorsan csak tud, mivel szerencsére a fizetése ehhez megfelelő elköltözik albérletbe, addig pedig kerüli a férjével való kettesben maradást, illetve mivel édesanyjától támogatásra számíthat, megkéri, hogy minél több időt töltsön velük együtt.
53
Az első közös tárgyalás: A férj elment a megbeszélésre, de azon nagyon ellenségesen viselkedett. Először nem értette, miért akar a felesége válni, de később belátta, hogy egy egyezség megkötése sokkal több előnnyel jár számára, mint egy elhúzódó peres eljárás. Az ügyvédnek ebben a helyzetben szerepe kettős. Egyrészt támogassa a rá támaszkodó felet, azaz most a feleséget, hogy érezze, ha meghozta a döntését, onnantól kezdve már más tárgyal helyette. Másrészt a másik féllel meg kell értetnie, hogy indulatok helyett kénytelen meghallgatni az érveket. Ezt általában azzal éri el, hogy először is az első hangos, támadó megnyilvánulásnál kellő eréllyel, de nem hangosan rendreutasítja az elnyomó felet, majd elmagyarázza neki a lehetőségeit. Elmondja a közös megegyezéses válás és a nem közös megegyezés lehetőségeiét is, felhívja a figyelmet ennek az érzelmi hátrányaira, majd döntéshelyzetekbe vonja őket. Fontos a határozottság, és annak a lehetőségnek a mutatása, hogy nem alárendelt szerepben vannak, hanem együtt alakíthatják az eseményeket. Az ügyvédnő eljárásai során mindig felajánlja, hogy vegyenek igénybe ügyvédet vagy tanácsadót és egyeztessenek vele is, de a felek ezzel igen ritkán élnek.
A megoldás: Ebben az esetben két megbeszélés után megszületett a megegyezés. A gyermek a feleségnél került elhelyezésre, a feleség amilyen gyorsan csak tudott elköltözött a közös ingatlanból. A férj által felajánlott tartásdíjat elfogadta, a házat pedig közösen értékesítették. Azon kérdésemre, hogy bántalmazásról az egyeztetés alatt szerzett-e tudomást, nemleges választ kaptam, viszont kihangsúlyozta, hogy ez véleménye szerint nagymértékben köszönhető a felség édesanyjának támogató és segítő szerepének. Második eset: „Szenvedélyek börtönében” Az eset jellemzői: A történet kezdete kísértetiesen megegyezik az előző esetben vázoltakkal. Feleség elmondása szerint férje alkoholizmusáig sikeres házasságban éltek két gyermekükkel.
54
Beszámolója szerint hosszú ideig csendesen tűrte a férje iszákosságát, hisz az nem bántotta őt, nem volt agresszív, viszont mostanra már olyan mélyre süllyedt, hogy munkahelyét is elvesztette, és gyakran a lépcsőházból kell a családnak részegen összeszednie. Mégis ahhoz, hogy ki tudjon lépni érzelmileg rossz kapcsolatából egy új szerelem kellett a feleségnek. Első találkozás: Az első megbeszélés fő témája az volt, hogy hogyan fogják tudni a férjet egy józan állapotában rávenni arra, hogy vegyen részt a megbeszélésen. Ugyanis a megállapodás során a közvetítő ügyvédnek mindkét felet képviselnie kell, és mindkét fél érdekeit figyelembe kell venni. Azaz nem teheti meg, hogy egy általa ismerten részeg férjjel aláírat bármit, mit nem ért, nem ismer, a tudata nem fogja át annak jelentését. Az első közös tárgyalás: Meg kell várniuk, míg a férj olyan állapotba kerül, hogy a fő vonalakat – a válás ténye, a gyermekek elhelyezése, a vagyon olyan módú megosztása, hogy ő is megkapja a neki járó részt – megértse. Jelen esetben a férj egyezségkötésre alkalmas állapotban jelent meg a tárgyaláson, ahol megértette, valamint elfogadta a felesége által kínált feltételeket, hajlandó volt az egyezség megkötésére. A megoldás: Jelen esetben a gyermekek értelemszerűen az anyánál lettek elhelyezve, gyerektartást a körülmények miatt nem is kért az anya. A közös lakást eladták, mindkét fél megkapta a rájutó vételár-részét. Amit beszámolók alapján a férfi egyből el is ivott. (De ez már nem a mediátor felelőssége.) Jelen ügy pikantériája: Ebben az ügyben megtörtént az az érdekesség, hogy a második bírósági tárgyalást, ami egy x nap délután 13 órájára volt kitűzve, egy másik nap reggel 8 órájára kellett halasztani, ugyanis délutánra a férj már olyan mértékben részeg volt, hogy megjelent ugyan a bíróságon, de a tárgyalást el kellett halasztani. Azon kérdésemre, hogy ilyen esetben mit tud tenni egy ügyvéd, azt a választ kaptam, hogy azóta tanulságként szolgál 55
számára, ha tudomással bír, valamelyik fél alkoholizmusáról mindig szól a bírónak, hogy ha lehetősége van rá, akkor a reggeli órákra tűzze a tárgyalást. Elmondása szerint szerencsére nem sok ilyen esete volt. Harmadik eset: „A törődés hiánya” Az eset jellemzői: 35 év körüli hölgy kereste fel az ügyvédnőt, barátnője ajánlására. Elmondása szerint férjével közösen egy 7 éves gyermeket nevelnek, de válni akar, mert a férje már nem is szól hozzá. Állítása szerint fiatalon házasodtak össze és a férje szüleinek tetőterét építették be közös beruházásban. Az évek során ő végezte a gyerek és a háztartás körüli teendőket, a férje pedig folytatta fiatalon megszokott bohém életét. Szabadidejében barátokkal koncertekre és szórakozni jár. Ő próbált közös programokat is szervezni, de ezek mind kudarcba fulladtak. A gyermekükkel is egyre több konfliktusa van. Az apjához ragaszkodóan viselkedik, hiszen férje extra játékokkal, közös fiús programokkal, meccsekkel, koncertekkel halmozta el, addig vele szemben elutasító, makacs, hiszen ő kéri számon tőle a leckét és az időben lefekvést. Az ügyvédnő elmondása szerint mire a feleség megkereste, patt helyzet alakult ki a felek között, mivel a közös tetőteret eladni nem lehet, hiszen az a szülői házban van, a férj a feleséget kifizetni nem tudja, illetve egyelőre még annak válási szándékról sem tud. Első találkozás: Az első megbeszélés fő témája azon pontok tisztázása volt, amik egy esetleges válás kapcsán nem vagy csak nagy nehézségek árán lehetnének tisztázhatók. Az, hogy a közös „lakás”, tetőtér a szülői ház része, gyakorlatilag ellehetetleníti a normális vagyonmegosztást, illetve mivel a férje még nem is tudja, hogy válni akar, talán ezt először is közölnie kellene vele. További megoldandó kérdés a kiskorú gyermek elhelyezése. Bár a feleségben fel sem merült annak a lehetősége, hogy esetleg nem nála kerül elhelyezésre, az ügyvédnő felhívta a figyelmét annak lehetőségére, hogy a kisfiú apjához való mértéktelen ragaszkodása további nehéz helyzetek alapja lehet.
56
Az első közös tárgyalás: Az egyeztetési kísérletre a férj nem ment el, egy „durcás” hangvételű levelet küldött csak, melyben sérelmezte, hogy a felesége el akar válni tőle. Az első bírósági tárgyalás: Az első tárgyalásra szerencsére a férj ügyvéddel jelent meg, mégpedig egy olyan ügyvéddel, akit meglátva az ügyvédnő tudta, hogy meg tudják beszélni az ügyfeleik problémáit, és aki nem mindenáron pert akar nyerni. Az ügyvédnő a tárgyaláson jelezte a bírónak, hogy bár még nem jött létre közös megegyezés, de abba az irányba tartanak a felek. A másik ügyvéddel közösen kérték a bírót, hogy csak a közös megegyezésnél szokásos kérdéseket tegye fel. Ezen kérelemnek azért volt jelentősége, mert ezek személytelen kérdések, és így elkerülhető, hogy egy esetleges rosszul feltett kérdésre adott válaszon (mint például, hogy miért romlott meg a házasság? mert xy felelőtlen volt), valamelyik fél annyira megsértődjön, hogy az lehetetlenné tegye a további tárgyalásokat. Jelen ügy pikantériája: Ennek az ügynek egy nagyon érdekes megoldása született. A tárgyalás során a bíró 5 perc szünetet kért, mert egy telefont kellett elintéznie. Az ügyvédnő kollégájával, míg a folyosón várakoztak az ügyfelektől távolabb beszélgetett, mikor a kollégája elmondta, hogy ügyfele egészen egyszerűen nem érti, hogy miért akar elválni tőle a felesége, az ő meglátása szerint semmi baj nincs a kapcsolatukkal, a gyereket mindketten nagyon szeretik, és egyszerűen nem érti, hogy mi történt. Az ügyvédnő elmondta a kollégájának, hogy a feleség a közös beszélgetéseket, programokat, a férje törődését hiányolja. Ezután mindketten beszélték a saját ügyfelünkkel, elmondva a másik fél kétségeit, kérdéseit. Közösen azt javasolták nekik, hogy üljenek le beszélgetni, mert ez a tárgyalás előtt nem jött létre, beszéljék át a problémáikat, és ha ezután még mindig úgy látják, hogy a házasság helyrehozhatatlanul megromlott, akkor folytassák a bontópert. A felek házassága a közvetítők által javasolt sok beszélgetés után helyreállt és nemsokára még egy közös gyermekük született.
57
7. A bírósági közvetítői eljárás eredményei számokban A statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény66, valamint a végrehajtásáról szóló 170/1993. (XII.3.) Kormányrendelet67 alapján a bíróságok központi igazgatási szervét 2013. január 1-től a bírósági közvetítéses ügyek tekintetében is valósághű és tárgyilagos adatszolgáltatási kötelezettség terheli. Az eljárások lefolytatására valójában járásbírósági szinten kerül sor, ám mégis az ügyviteli szabályok alapján statisztikailag törvényszéki elsőfokú polgári nemperes ügyekként kerülnek lajstromozásra. Szakdolgozatom utolsó fejezetében így arra a kérdésre keresem a választ, hogy a bíróságok statisztikai adatait miként befolyásolta ezen alternatív vitarendezi eljárás igénybevételének lehetősége. Az első év a számok tükrében Az országban működő 20 törvényszék közül fokozatosan az év végére már 14 bíróságon a peres feleknek lehetőségük nyílt bírósági közvetítő eljárás igénybevételére. A program sikerességét az 1. számú diagram is bizonyítja, melyen látható, hogy az érkezett ügyek számához viszonyítva a folyamatban maradt ügyek száma elenyésző. Ebből levonható az a következtetés, hogy a perben állók konfliktusukra igyekeztek a lehető legrövidebb időn belül a legmegfelelőbb megoldást megtalálni. A mediációs eljárások tekintetében kiemelkedő teljesítményt nyújtottak a székesfehérvári, a kecskeméti valamint a pécsi törvényszékek. Székesfehérváron 2013ban 78 érkezett ügyből mindösszesen 32 ügy maradt folyamatban, melynek következtében, tehát a mediátorok közreműködésének köszönhetően 46 ügyben született eredmény. A Kecskeméti Törvényszéken 57 ügyben kezdeményezték bírósági közvetítői eljárás lefolytatását, melyből 29 ügy befejezésre is került, illetve 28 ügy valamilyen okból kifolyólag folyamatban maradt. A Pécsi Törvényszéken 46 ügyben indult bírósági közvetítői eljárás, melyből 38 ügy lezárásra is került és csak 8 ügyben nem sikerült az év végéig feleknek problémaikra megoldást találniuk. Sajnálatos módon az Országos Bírósági Hivatal statisztikai adataiból a befejezett ügyek tekintetében azon lényeges kérdésre, hogy mely ügyeket sikerült a mediátorok
66 67
A statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény A végrehajtásáról szóló 170/1993. (XII.3.) Kormányrendelet
58
közreműködésével sikeres és eredményes egyezség megkötésével lezárni nem kapok választ. 68
Bírósági közvetítés 2013. 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0
Az érkezett
A befejezett
Az év végén folyamatban maradt
1. Diagram
Bírósági közvetítés összesen 2013. Az érkezett
94
A befejezett A folyamatban maradt
295 201
2. Diagram
2013-ban a bírósági eljárások tekintetében a peres felek 295 alkalommal kezdeményezték a bírósági közvetítői eljárás lefolytatását, melyből 201 eset az adott évben befejezésre is került. A 2013. évi elsőfokú polgári nemperes ügyek statisztikai
68
A diagramok az Országos Bírósági Hivatal Bírósági Főosztály Statisztikai Elemző Osztálya által készített 2013. évi statisztikai évkönyv adatai alapján készültek. (megtekintés időpontja: 2015. március 8.) http://www.birosag.hu/kozerdeku-informaciok/statisztikai-adatok/2013-evkonyv
59
adatait tehát a bírósági közvetítői eljárás nyilvántartásba való bevezetése 94 darab folyamatban maradt üggyel növelte. A második év a számok tükrében. 2014-ben az összes törvényszéken lehetőségük nyílt a feleknek az eljárás igénybevételére, bár statisztikai adatok csak az első félévre vonatkozóan állnak rendelkezésemre, e számokból is jól látható az eljárás alkalmazásának hullámzó, ámde töretlen sikere. A peres felek a mediációs eljárásokat akár csak az előző évben a tavalyi év első felében is legtöbbször a Székesfehérvári, a Kecskeméti és a Pécsi Törvényszékeken vették igénybe. A törvényszékek közül a legkiemelkedőbb teljesítményt ismételten a Székesfehérvári Törvényszéken működő mediátorok értek el, akik a hozzájuk érkezett 102 ügyből 101 ügyet az adott félévben be is fejeztek, így a második félévre csak 33 ügy maradt folyamatban. Sajnálatos módon a befejezett ügyek tekintetében továbbra sincs statisztikai adat arra vonatkozóan, hogy azok milyen arányban zárultak eredményes megállapodással. 69
Bírósági közvetítés 2014. I. félév
120 100 80 60 40 20 0
Az érkezett
A befejezett
Az év végén folyamatban maradt
3. Diagram
69
A diagramok az Országos Bírósági Hivatal Bírósági Főosztály Statisztikai Elemző Osztálya által készített a bírósági ügyforgalom 2014 I. féléves adatai alapján készültek. (megtekintés időpontja: 2015. március 10.) http://www.birosag.hu/kozerdeku-informaciok/statisztikai-adatok/orszagos-statisztikai-adatok
60
Bírósági közvetítés összesen 2014. I. félév Az érkezett
196 572
A befejezett
470
A folyamatban maradt
4. Diagram
2014-ben a bíróságokon a peres felek összesen 572 alkalommal kezdeményezték az eljárás lefolytatását, melyből még az adott félévben, 470 esetben eredmény is született, így csak 196 ügyben nem sikerült a vizsgált időszak alatt a peres eljárásukat pert kiváltó megállapodással rendezni. A 2014. év első félévi adatai elsőfokú polgári nemperes ügyek statisztikai adatait tehát a bírósági közvetítői eljárás nyilvántartásba való bevezetése 196 darab folyamatban maradt üggyel növelte. Az első másfél év statisztikai tapasztalatai alapján elmondható, hogy a bírósági közvetítői eljárás beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Véleményem szerint messzemenő következtetéseket ilyen kevés adatból lemérni nem lehet, de igénybevételének ilyen mértékű növekedésével rövid időn belül elérheti valódi célját és komolyan csökkentheti majd a bírák munkaterhét. A nemzetközi tapasztalatok, illetve a mediátorokkal folyatott beszélgetések is azt mutatják, hogy aki egyszer közvetítőhöz fordult, nem valószínű, hogy mégis a bírósági eljárást választja.
61
8. Záró gondolatok Szakdolgozatom megírása előtt elsődlegesen azt a célt tűztem ki magam elé, hogy gyakorlati szemszögből mutassam be a bírósági közvetítői eljárást, mint a polgári peres eljárás alternatíváját. A könnyebb áttekinthetőség és megértés érdekében először az alternatív vitarendezési eljárás történteti és jogszabályi kialakulását tartottam fontosnak bemutatni. Ezt követően közvetítés alapelveinek összegzését közvetően, az ügycsoportok elemzésén keresztül elsősorban arra a kérdésre kerestem a választ, hogy melyek, azok a területek, ahol a bírósági közvetítői eljárás lehetőséget biztosít, illetve előírja vagy kizárja a felek számára jogvitáik peren kívüli rendezését. Értekezésem
másodlagos
célja
az
volt,
hogy
összehasonlítsam
a
„hagyományosnak” tekinthető peres jogvita rendezési eljárást a mediációs eljárással. A dolgozat megírását és a közvetítői eljárásokra történő rálátást megkönnyítette, és reményeim szerint hitelessé is tette, hogy testközelből, mediátorok segítségét igénybe véve, megtörtént eseteken keresztül közelítettem meg a választott témát. Az általam megkérdezett szakemberek az elmúlt, több mint tíz év tapasztalatai alapján egyöntetűen egyetértettek velem együtt abban, hogy bőven van még mit fejleszteni mind jogszabályi, mind alkalmazástechnikai szempontból, de a bírósági közvetítői eljárás talán pár év múlva alapul szolgálhat a felek közötti megegyezést még inkább preferáló polgári igazságszolgáltatás kialakításához.
62
9. Irodalomjegyzék -
Nagy Márta: Bírósági mediáció Bába Kiadó, Szeged, 2011.
-
Dr. Decastello Alice: Mediáció az egészségügyben HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2010.
-
Fabinyi Tihamér: A választottbíráskodás A Váczi Kir. Országos Fegyintézet Könyvnyomdája, Budapest, l920.
-
Kertész Tibor: Mediáció a gyakorlatban Bíbor Kiadó, Miskolc, 2010.
-
Szerkesztő: Sáriné Simkó Ágnes: IV. fejezet: Nagy László, Szilágyi András Gazdasági Mediáció, Mediáció - Közvetítői eljárások HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2012. 329. o.
-
Nagypál Szabolcs: A közvetítés jogelmélete: a mediáció folyamata és alapelvei, In: Jog, állam, politika, 2011., (3. évf.) 2. sz., 43.o.
-
Nagypál Szabolcs: A családjogi közvetítés (mediáció) alapelvei és sajátosságai, In: Családi Jog, 2011., (IX. évf.) 1. sz., 20. o.
-
Gyengéné dr. Nagy Márta: Mediáció az igazságszolgáltatásban, In: Magyar Jog, 2009., (56. évf.) 11. sz., 682. o.
-
Gyengéné dr. Nagy Márta: Mediáció az igazságszolgáltatásban Családjogi Specialitások, PhD értekezés, Tézisek, Szeged, 2009., 9. o.
-
Dr. Kováts Ágnes: Pereskedés helyett mediáció, In: Ingatlan és befektetés, 2003., 34. sz.
63
10. Jogszabályjegyzék -
Werbőczy István: „Nemes Magyarország szokásjogának Hármaskönyve” 10. CZIM
-
Lipót a kegyelem meletti perujitást országgyülési ügyekben is engednek című 1662. évi XXXI. törvénycikke
-
Károlya felebb nem vihető ügyekről szóló 1972. évi XXX. törvénycikke
-
Ferenc József császár a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában hozott 1868. évi LIV. törvénycikke
-
A polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk
-
A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény
-
Magyarország Alaptörvénye
-
Az Országos Bírósági Hivatal elnökének a bírósági közvetítésről és a kijelölés feltételeiről szóló szabályzatról 11/2014. (VII.11.) OBH utasítás
-
A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII.1.) IM rendelet
-
A közvetítői névjegyzékbe történő felvételi eljárás igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 3/2006. (I.26.) IM rendelet
-
A közvetítők igazolványáról szóló 2/2003. (III.13.) IM rendelet
-
A közvetítői névjegyzék vezetéséről szóló 3/2003. (III.13.) IM rendelet
-
A közvetítői szakmai képzésről és továbbképzésről szóló 63/2009. (XII.17.) IRM rendelet
-
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
-
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény
-
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény
-
A Kormány tagjainak feladata- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI.06.) Kormányrendelet
-
Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény
-
A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény
-
A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény
-
A lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény
-
A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény
-
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény
64
-
A gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Kormányrendelet
-
A személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998. (IV.30.) NM rendelet
-
A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény
-
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény
-
Kommentár a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 285. §-ához
-
A statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény
-
A végrehajtásáról szóló 170/1993. (XII.3.) Kormányrendelet
-
Az igazságszolgáltatás igénybevételét megkönnyítő eszközökről szóló R (81) 7. számú Ajánlás
-
A bíróságok túlterheltségének megelőzésére és csökkentésére vonatkozó egyes intézkedésekről szóló R (86) 12. számú Ajánlás
-
Amszterdami Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés, az Európai Közösségeket
létrehozó
szerződések
és
egyes
kapcsolódó
okmányok
módosításáról -
A fogyasztói jogviták bírósági eljáráson kívüli rendezésére hatáskörrel rendelkező testületekre vonatkozó elvekről szóló 98/257/EK ajánlása
-
A polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló az Európai Parlament és Tanács 2008/52/EK Irányelve (2) - (4) bekezdés,
-
A határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról szóló 2003/8/EK Irányelv
-
Egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCLII. törvény
65
11. Hivatkozások jegyzék -
Nyitott Bíróságok program honlapja: http://www.birosag.hu/tudjon-meg-tobbet/nyitott-birosag (megtekintés időpontja: 2015. január 16.)
-
Perbeszéd helyett párbeszéd - Vitarendezés bírósági közvetítéssel honlapja: http://www.birosag.hu/allampolgaroknak/mediacio/birosagi-kozvetitoi-eljaras (megtekintés időpontja: 2015. január 16.)
-
Bírósági közvetítői eljárás videó: http://www.birosag.hu/media/videok/birosagi-kozvetitoi-eljaras (megtekintés időpontja: 2015. január 16.)
-
Rézler Gyula Mediácós Intézet által 2013. december 04-én, Budapesten tartott, A Mediácó a gyakorlatban című előadás 20. számú diája
-
A diagramok az Országos Bírósági Hivatal Bírósági Főosztály Statisztikai Elemző Osztálya által készített 2013. évi statisztikai évkönyv adatai alapján készültek. http://www.birosag.hu/kozerdeku-informaciok/statisztikai-adatok/2013evkonyv
-
A diagramok az Országos Bírósági Hivatal Bírósági Főosztály Statisztikai Elemző Osztálya által készített a bírósági ügyforgalom 2014 I. féléves adatai alapján készültek. http://www.birosag.hu/kozerdeku-informaciok/statisztikaiadatok/orszagosstatisztikai-adatok
66