Szakács Tamás 39.Az érték fogalma, fajtái, megjelenési formái
Az érték fogalma Az érték mérlegelés és választás eredményeként létrejött értékítélet, amelynek alapján valamit, valamilyen minőséget, tulajdonságot helyesnek, kívánatosnak ítélünk (pozitív érték), annak ellenkezőjét pedig (negatív érték) elutasítjuk, elvetjük, elítéljük. Az értékek fajtái, megjelenési formái a. Az értékhordozókat és az általuk megjelenített értéket két fő csoportra oszthatjuk: anyagi értékek és nem anyagi értékek b. Az anyagi értékek: i. tárgyakban, tárgyi formákban jelennek meg, és az emberi szükségletek kielégítésére szolgálnak ii. az anyagi-tárgyi értékek közé tartozik a természeti környezet a maga teljességében és egyedi összetevőit illetően egyaránt c. A nem anyagi értékek: i. nem tárgyi megjelenési forma, hanem szellemi, tudati termék, ami értéktartalmat nyerhet ii. ide tartoznak a normatív értékek, a szellemi értékek, az esztétikai értékek, valamint az életminőség mint érték iii. a normatív értékek lehetnek: jogi normák, politikai normák, erkölcsi normák, vallási normák, közösségi normák, szervezeti normák iv. a szellemi értékek megjelenési formája: a tudás, az ismeret, a tudományos ismeretek, nézetek, magyarázatok, illetve maga a tudomány mint rendszerezett tudás v. az esztétikai értékek megjelenési formái szinte végtelenek: egy nem ember által alkotott tárgyi környezet, ember által alkotott művészeti tárgy, egy előadásmód, egy vers művészi megjelenítése, stb. vi. az életminőség anyagi és nem anyagi, posztmateriális értékek integrált rendszere, amely meghatározza a társadalmi lét tartalmát
1
Szakács Tamás 40.Az értékek összefoglaló magyarázata és a politikai értékrendszer
Az értékek összefoglaló magyarázata a. az érték mérlegelés és választás eredményeként létrejött értékítélet, amelynek alapján valamit, valamilyen minőséget, tulajdonságot helyesnek, kívánatosnak ítélünk (pozitív érték), annak ellenkezőjét pedig (negatív érték) elutasítjuk, elvetjük, elítéljük. b. az értékek értékkategória-árokban fejeződnek ki és tudatosodnak a pozitív és negatív értékek egymáshoz kapcsolt, egymásra reflektáló, relációs kategóriák a maguk elvont szintjén kizárják egymást, összeegyeztethetetlenek az értékek pozitív tartalma csak negatív árjával együtt érthető meg igazán c. az értékek többféle funkciót látnak el, általában együttesen érvényesülnek, de egy-egy konkrét szituációban valamelyik funkció dominánssá válhat az értékek funkciói: magatartás-befolyásolás, értékmérő funkció, csoportintegráló funkció, életminőséget meghatározó funkció d. az értékek Sollen-jellegű objektivációk az értékek kellést, követelményt kifejező formákban jelennek meg, követelő vagy elutasító tartalommal e. az értékek világának hordozói a közösségek a közösségek teremtik, tételezik, fogadják és sajátítják el a szocializáció keretében az objektiválódott értékeket, építik le és utasítják el korábbi nemzedékek értékrendszerét f. az értékek társadalmi és történeti objektivációk az értékek konkrét emberi céltételező tevékenységek eredményeként jönnek létre. A későbbi nemzedékek számára
az
objektiválódott
értékek
mint
már
készen
talált,
elsajátítandó
követelmények rendszere létezik. g. az értékek a mindennapi lét folyamatainak alapvető magatartás-befolyásolói és a mindennapi lét minőségét meghatározó elemek h. az értékek rendszert alkotnak az értékrendszerek hierarchizáltak, heterogén tartalmúak és történetileg változóak i. a társadalom értékrendszere megszüntethetetlenül heterogén, ami a sokféle csoport, réteg, közösség szervezet létével függ össze
2
Szakács Tamás A politikai értékrendszer, a politikai értékek A politikai értékrendszer az alábbi értékeket foglalja magában: a. az emberi társadalom legáltalánosabb értékei b. az Alkotmányba és a törvényekbe foglalt alapértékek és alapjogok c. a közösségi élettel és a politizálással kapcsolatos erkölcsi értékek, tilalmak,
követelmények d. a politikai ideológiai értékek rendszerei (liberalizmus értékei, konzervativizmus
értékei, szocialista értékek rendszere, nemzeti értékek rendszere) e. a ténylegesen érvényesített szakpolitikai értékek a társadalom alrendszeriben
A legfontosabb pozitív és negatív értékpárok a politika világából: a. szabadság elnyomás b. egyenlőség egyenlőtlenség c. demokrácia diktatúra d. humanizmus embertelenség e. béke háború f. korlátozott és ellenőrzött hatalom abszolút hatalom g. osztott hatalom koncentrált hatalom h. sajtószabadság cenzúra i. a sokféleség tolerálása monolitikusság j. nyílt politizálás titkosított politika k. biztonság kiszámíthatatlanság l. közéletiség politikai közömbösség m. önkormányzat és autonómia a központi hatalom abszolút ereje
3
Szakács Tamás 41.Az elsődleges politikai értékek a demokráciában
Az elsődleges politikai értékek a demokráciákban a. politikai szabadság b. egyenlőség c. demokrácia d. a politikai rendszer legitimációja vagy igazságossága e. humanizmus f. béke g. természetes emberi környezet Politikai szabadság a. a politikai szabadság mint alapérték lényege, hogy a társadalom egyénei, közösségei és szervezetei minden szabadságrelációban részt vehessenek a társadalmi folyamatok politikai jellegű irányításában b. a politikai szabadság legfontosabb relációi: i. az egyének egymás közötti viszonya ii. az egyének viszonya közösségeikhez iii. a politikai közösségek egymás közötti kapcsolata iv. az egyének és a politikai közösségek viszonya az intézményesült állami hatalom szervezeteihez v. az egyének és a politikai közösségek viszonya a saját és a nem saját politikai szervezeteihez vi. a politikai szervezetek viszonya az intézményesült állami hatalom szervezeteihez vii. az államok viszonya egymáshoz Demokrácia A demokrácia a szabadság és a politikai egyenlőség együttes érvényesülését biztosító hatalmi berendezkedés.
4
Szakács Tamás Egyenlőség a. a szűken értelmezett politikai egyenlőség tartalmát úgy összegezhetjük, hogy az nem más, mint az állampolgárok, a politikai mozgalmak és szervezetek egyenlő joga a politikai életben való részvételre b. a társadalmi egyenlőség komplex rendszerébe tartozó egyenlőségértékek: i. a politikai, állampolgári egyenlőség ii. a jogi egyenlőség iii. a gazdasági-tulajdonosi egyenlőség iv. a kulturális egyenlőség v. az oktatási egyenlőség vi. a nemzeti-etnikai egyenlőség vii. a vallási-felekezeti egyenlőség viii. az államok egyenlősége c. az egyenlőségérték érvényesülését biztosítani kell i. az egyének között ii. a közösségek egymás közötti viszonyaiban iii. a szervezetek között iv. a politikai mozgalmak egymás közötti viszonyaiban v. az egyének, a közösségek, a szervezetek és az állam szervezetei közötti viszonyokban vi. az államok egymás közötti viszonyaiban d. a politikai egyenlőség garanciái közé tartozik a többség és a kisebbség jogainak védelme A politikai rendszer legitimációja vagy igazságossága A politikai rendszer igazságossága a társadalom túlnyomó többségének az értékítélete egy konkrét politikai rendszer legitim vagy illegitim voltáról. Humanizmus A humanizmus követelménye az emberi élet, az emberi szabadság az ember méltóságának védelmét, őrzését és kibontakozását sűríti magába
5
Szakács Tamás Béke Az emberiség kollektív jogát jelenti az élethez, az emberiség és az emberi kultúra fennmaradásához. Természetes emberi környezet Az egész emberiségnek, a jelen és a jövő nemzedékeinek közös érdeke a természeti értékek megőrzése. Az emberi környezet védelme, a környezetszennyezés korlátozása az emberiség kollektív joga és az emberiség életben maradásának feltétele, ezért vált elsődleges politikai jelentőségű értékké a természetes emberi környezet.
42.Leszármaztatott politikai értékek
Leszármaztatott politikai értékek a. a politikai életben való részvétel szabadsága (elsősorban az egyének, a közösségek és szervezeteik részvételét jelenti a döntések meghozatalában) b. az irányítók, a vezetők, a képviselők felválthatósága (ez az egyik garancia a személyi hatalmak intézményesülésének elkerülésére) c. nyilvános politizálás és politikai nyilvánosság (ennek legfontosabb összetevője a sajtószabadság) d. a politikai közösségek szerveződésének biztosítása e. az önkormányzat, a közösségek saját önkormányzásukhoz való joga f. a hatalom osztottsága g. a sokféleség tolerálása h. a politikai biztonság és a politikai megbízhatóság (lényege, hogy a politikai élet résztvevőinek magatartása és magatartásuk következménye kiszámítható legyen a politikai élet alanyainak összes relációiban) i. politikai szolidaritás j. kollektivitás és közösségi elkötelezettség k. politikai-hatalmi stabilitás megteremtése és megőrzése
6
Szakács Tamás l. a demokratikus politikai kultúra elemei (elvszerű politizálás, széles körű tolerancia, nyílt kiállás és felelősségvállalás, bizalom és nyitottság, stb.) m. autonómia és szuverenitás n. a sokféleségből demokratikusan megszerveződő egység
43.A pluralizmus fajtái és területei
A pluralizmus mint felfogás és nézetrendszer fajtái (ellentétárjaikkal együtt): a. filozófiai pluralizmus b. ideológiai pluralizmus c. politikai pluralizmus (összetevői: érdekpluralizmus, a politikai kultúra pluralizmusa, a politikai hatalom pluralizmusa) d. gazdasági pluralizmus e. jogi és erkölcsi pluralizmus f. értékek pluralizmusa g. társadalmi pluralizmus
7
Szakács Tamás 44.A politikai pluralizmus Európában
A pluralizmus elmélettörténeti előzményei a feudalizmusaban a. a pluralizmus történeti gyökerei az európai feudalizmusba nyúlnak vissza b. az egyetlen és egységes katolikus egyház ellen protestáló egyházak megjelenése vezetett a vallási és hitfelekezeti, később a teológiai pluralizmushoz c. a feudalizmusban még két területen fejlődtek ki pluralista vonások: az egyik a gazdasági élet, a másik a politikai szféra d. a gazdasági élet pluralitását a gazdasági korporációk kialakulása jelentette e. a politikai szféra pluralitásának alapját a rendek, a politikai privilégiumokkal is rendelkező gazdasági korporációk és a politikai frakciók jelentették f. a feudalizmusban a vallási, a gazdasági és a politikai szféra pluralitása mellett csíráiban megjelent a hatalom pluralitását követelő ideológia is, először Locke, majd Montesquieu elméletében A politikai pluralizmus klasszikus elmélete a. a klasszikus kapitalizmus időszakában a pluralizmus elsősorban mint kritikai elmélet létezett b. kritikájának éle a klasszikus liberalizmus gazdasági individualizmusa ellen irányult A klasszikus pluralizmus elmélete a XIX. században és a XX. század elején a. az európai pluralizmuselmélet atyja Harold J. Laski b. Laskinak és társainak elmélete alapvetően kritikai elmélet volt c. kritikájuk éle elsősorban az abszolút szuverén állam ellen irányult tagadták az állam mindenhatóságát és minden irányú kompetenciáját d. felfogásuk szerint az állam csak az egyik intézmény a társadalom különböző funkciókat ellátó és egyenrangú intézményei között a szuverenitást meg kell osztani a különböző intézmények között, és jogi eszközökkel is biztosítani kell a főhatalom pluralitását e. a pluralisták tagadták, hogy az állam minden szabadság és jog egyedüli forrása
8
Szakács Tamás f. G. D. Cole szerint: „Ahogyan az ember teremtette az államot, ugyanígy az ember le is rombolhatja, és ahogyan naggyá tette az államot, ugyanúgy korlátozhatja is.” g. az európai pluralizmuselméletek francia irányzatának legjelentősebb képviselői Hugo Krabe, Charles Brun, Maxime Leroy, Charles Benoist, Maurice Haurion, Léon Duguit kritikájuk az angolokéhoz hasonlóan az állam mindenhatósága ellen irányult A pluralizmus totális kritikája a. a pluralizmuselméletek első totális kritikája Carl Schmitt nevéhez fűződik b. Schmitt szerint a pluralizmus nem más, mint „halálosan romboló támadás az állam
autoritatív teljhatalma ellen” c. a pluralizmus a partikuláris elfajulás veszélyét, a politikai és jogi egyenlőség leple
alatt a gyengék többségének uralmát jelenti
45.A pluralizmus gyakorlata és módszerei az USA-ban
1. az USA politikai pluralizmusának három fő társadalmi alapja (a föderalizmus, az érdekcsoportok és a társadalmi szövetségek rendszere, a csoportheterogenitás) meghatározott államszervezeti megoldásokat és módszereket hívott életre 2. az amerikai pluralista állam- és hatalomszervezés legfőbb módszerei és összetevői a következők: a. az állami föderalizmus, b. az önkormányzati szervek országos hálózata, c. a kormányzati hatáskörök és funkciók decentralizálása, d. a hatalmi ágak elválasztása, e. a többpártrendszer f. a választásokban a csoportképviseletek részvétele és a nem hivatalos érdekcsoportok és befolyásoló csoportok befolyásoló és közvélemény-alakító szerepének jogi és szervezeti elismerése
9
Szakács Tamás 46.A pluralista demokrácia és a poliarchia
A pluralista demokrácia Amerikában A következő értékek és elvek jelentik a modern amerikai pluralizmus alapjait: a. a politika alapja a heterogén társadalmi csoportok versengése a hatalomért b. alapvető cél a társadalmi sokszínűség és a csoportheterogenitás megőrzése c. az
állam nem
lehet
más, mint a törvényes
keretek
között végbemenő
érdekkonfliktusok végigharcolásának színtere d. egyetlen politikai erő sem kerülhet olyan hatalmi pozícióba, amelynek alapján
kizárólagosan birtokolná az állami hatalmat e. biztosítani kell a csoportok autonómiáját és szabad versengését f.
az ellenfelek konfliktusaikat kölcsönösen elfogadott feltételek között és egymás önállóságának korlátozása nélkül oldják meg
g. a versengő csoportoknak meg kell őrizniük integrációs hajlamaikat, és el kell
fogadniuk az alapvető pluralista elveket és módszereket h. a csoportoknak és az egyéneknek viszonylag erős konfliktustűrő képességgel kell
rendelkezniük A pluralista demokrácia legfőbb veszélyét továbbra is a hatalom monopolizálásában látják. A poliarchia a. Robert Dahl a pluralista demokrácia jelölésére új terminus technicust vezetett be:
poliarchia b. a poliarchiához jelentős mértékű társadalmi pluralizmusra van szükség, mivel az
legalább ötféleképpen korlátozza azt, hogy a tisztségviselők kizárólagossá tegyék és abszolutista módon kiterjesszék hatalmukat az állampolgárok felett c. az öt korlátozó tényező:
i. szervezetalapítás szabadsága ii. a tisztségviselők versengés révén nyerik el pozícióikat iii. a pluralista versengés biztosítja a kompromisszumképes vezetők kiválasztódását
10
Szakács Tamás iv. alternatív információforrások léte v. a hatalom megosztásának komplex rendszere
47.A pluralista demokrácia és poliarchia totális kritikája
a. a pluralizmus lényege Carl Schmitt szerint abban áll, hogy csak társadalmi, kifejezetten nem államiként jellemzett hatalmi rendszerek veszik hatalmukba az állami akaratképzéstezzel szemben a totális állam azt jelenti, hogy az állam és a társadalom közötti ellentét megszűnik b. Carl Schmitt szerint a Német Birodalom feladata a totális állammá történő teljes átalakulás a totális állam megszünteti a társadalmi és politikai pluralizmust, a társadalom minden szférájának totális mozgósításával államivá alakítja a társadalom egészét c. Hans Kelsen élesen bírálja Carl Schmitt tudományos szemléletét, okfejtését d. Kelsen hangsúlyozza, hogy a Schmitt által leírt totális állam csak a szocialista állam lehet, amely a társadalmat teljesen felszívó kényszerrendként szerveződik meg
48.A pluralista elméletek újabb kritikája
a. a klasszikus pluralizmuselméletek első éles kritikáját a totalitárius államelmélet hívei adták (Carl Schmitt) b. a pluralista elméletekkel szemben megfogalmazott legújabb bírálatok a következőkben foglalhatók össze: i. tarthatatlan a pluralizmusnak az a normatív tételezése, amely szerint a közjó egyenlő a csoportok hatalmi harcával, mert a csoportok versengése még nem biztosíték a közérdek érvényesülésére (Wolff) ii. Marcuse és Pross szerint a szervezetek eltömegesedése, az egyének standardizálódása az érdekek differenciálódása ellen hatnak
11
Szakács Tamás i. erős bírálat érte a konfliktust mint alapviszonyt mégpedig azért, mert a nem konfliktusos politikai viszonyok (manipulációk stb.) a pluralista vizsgálatok elemzésén kívül maradtak iii. nem elegendő a döntéshozatali folyamatot s ebben a csoportok szerepét vizsgálni, a döntések végrehajtásában, megvalósításában feltáruló erőviszonyokat is elemezni kell (tehát a „döntésnemhozatalt” is elemezni kell, olykor azok a legfontosabb politikai relációk, amelyekben valamely döntést nem engednek meghozni) iv. a pluralizmus elhanyagolja a rejtett konfliktusok vizsgálatát v. Giovanni Sartori szerint a pluralista demokrácia személyi bázisa nem az egész nép, hanem az ún. „aktív démosz”
49.A politikai hatalom társadalmi alapja, rendeltetése
a. a politikai hatalom társadalmi alapja a társadalom közösségi jellegéből ered b. a politikai hatalom lényege: érdek- és akaratérvényesítő képesség a döntések meghozatala és kikényszerítése révén c. az elkülönült politikai hatalom és annak egyre bonyolultabb intézményi, normatív és szervezeti rendszere objektív társadalmi szükségleteket elégít ki d. a politikai hatalom társadalmi rendeltetése és az általa kielégített szükségletek: i. a társadalom irányítása ii. a hatalmi pozíciók és javak elosztása iii. a konfliktusok feloldása iv. a társadalom integrálása v. a társadalom külső és belső védelme vi. kötelező erejű jogi normák alkotása és azok érvényesítésének kikényszerítése
12
Szakács Tamás 50.A hatalomfelfogások főbb típusai
Misztifikált hatalomfelfogás Azok az elméletek tartoznak ide, amelyek a hatalmat irracionális, misztikus, definiálhatatlan jelenségnek tartják. Behaviorális hatalomfelfogás E hatalomfelfogás a hatalmat sajátos viselkedési módnak tartja, lényege: a. A viselkedése idézi elő B viselkedését b. A viselkedése nélkül B nem viselkedne úgy, ahogy viselkedik Teleologikus, finalista felfogások E felfogások szerint a hatalom valamilyen cél elérésére és megvalósítására irányuló tevékenység. Instrumentális hatalomfelfogás E felfogás a hatalmat különleges eszköznek tartja. A hatalom az erőszak alkalmazásának a lehetősége, a befolyásolás különleges eszköze. Strukturalista hatalomfelfogás E felfogás abból indul ki, hogy a hatalom = viszony, strukturális reláció, valamilyen rendszeren belüli viszony különböző rendszerelemek között. A hatalmat befolyással vagy uralommal egyenlőnek tartó felfogások A hatalom lényegét a befolyásolóképességben látják. Max Weber felfogása a hatalom lényegéről A hatalom nem más, mint akaratérvényesítő képesség, akár mások ellenállásának legyőzésén keresztül. Az uralom a hatalom mint lehetőség manifesztálódása, az akaratérvényesítés tényleges megvalósulása.
13
Szakács Tamás A hatalmat a döntések tényleges birtoklásával azonosító felfogás E felfogást főleg szociológusok képviselik (Herbert Simon, Talcott Parsons, Zygmunt Bauman). Aki döntéshozói pozícióban van, aki a döntéseket ténylegesen meghozza, annak van hatalma.
51.A hatalom forrásai és eszközei
A politikai hatalomnak számos forrása és eszköze van. A hatalom forrása, eszköze lehet mindaz, ami az érdek és akarat érvényesítését, a vele szemben ható ellenállás legyőzését lehetővé teszi: a. a hatalmi pozíciót betöltő személy, testület, szervezet b. a hatalmat megtestesítő személyek, testületek, szervezetek döntése c. a jogszabályba foglalt döntéshozói jogosítvány d. a nyers erőszak e. a félelem f.
a szervezeti nyomás
g. a demokratikus felhatalmazás h. az információ intézményes birtoklása i.
intellektuális fölény
j.
a pénz, a vagyon, a javak feletti rendelkezés
k. nem politikai jellegű és tartalmú források és eszközök
A hatalom forrásai keverednek és egymást korlátozzák vagy felerősítik.
14
Szakács Tamás 52.A normatív értelmű legitimitásfogalom és ennek szociológiai átértelmezése
a. a normatív értelmű legitimitásfogalom új tartalommal való megtöltése már a XIX. század második felében megindult ennek egyik előfutára Julius Friedrich Stahl ő a monarchia sajátos igazolásához kötötte a legitimitást. b. Gaetano Mosca már a történelem menetében létező politikai hatalmak igazolási elveinek egész palettáját adja c. a XX. század elején Max Weber fogalmazza meg a legitimáció szociológiai értelmezését legitim egy uralom, ha az adott társadalom elfogadja azt Weber az elfogadás motívuma szerint 3 tiszta esetet különít el: racionális-legális, tradicionális és karizmatikus legitimációt a racionális-legális uralom elfogadási motívuma a tételezett jogon, a szabályzatokkal rögzített eljárásokban való hitben gyökerezik, amely áthatja az állami tevékenység minden részletét a tradicionális legitimáció a „mindig is így levő” szentségében való hit által fogadtatja el a fennálló hatalmi gépezetet a karizmatikus legitimáció a hatalomgyakorlók elhivatottságán nyugszik d. az amerikai Lipset szerint a társadalomban hatékony értékeknek meg kell felelniük a hatalom struktúrájának, mert e nélkül nem tekinti a társadalom legitimnek a fennálló berendezkedést e. Carl J. Friedrich vitába száll Lipset elképzeléseivel, fölöslegesnek tekinti az értékeken alapuló legitimációt szerinte ha egy hatalomgyakorló emelni tudja a fogyasztás színvonalát, legitim lesz a társadalom előtt, függetlenül a hatalomgyakorlás struktúrájától
15
Szakács Tamás 53.A pluralista politikai rendszerek legitimációs érvei (Habermas, Offe) és a sztálini hatalomgyakorlás legitimációs érvei
Habermas legitimációs válság teóriája a. a nyugati társadalmak tagjainak döntő többsége élvezi a fogyasztás növelésének örömeit, így lemondanak a fennálló hatalom megkérdőjelezéséről b. a tradicionális társadalmak politikai hatalma közvetlenül tudta magát legitimálni a kulturális
hagyományokból,
a
létező
normák,
intézmények,
hagyományok
megtámadhatatlanok voltak c. a tőkés termelés logikájának uralomra jutásával az elkülönült politikai hatalom az egyenlő és igazságos árucsere mítoszával legitimálja önmagát az igazságos árucsere által szervezett társadalom negatívumai hamar rádöbbentik e tőkés társadalmak politikailag releváns rétegeit a legitimáció alapproblémáira Habermas legitimációs tematikája a.
„A legitimitás azt jelenti, hogy egy politikai rendszernek az az igénye, hogy helyesnek és jogosnak ismerjék el, megfelelő megokolásokkal alá van támasztva. Legitimitás egy politikai rendszer elismerésre méltóságát jelenti.”
b.
a hatalmi döntéseket ettől kezdve csak az legitimálhatja, ha olyan eljáráson keresztül jönnek létre, amelyben meghatározott formális feltételek megvalósulnak (procedurális legitimitás)
Claus Offe – a legitimitás helyett tömeglojalitás a. Offe elfogadja Weber tételét, mely szerint egy politikai formáció tartósan nem tud fennmaradni, amennyiben az adott társadalom nem támogatja vagy legalább nem tűri el b. Offe szerint a kritikai-értelmi legitimitás helyét a tömeglojalitás veszi át a késő kapitalizmusban, az apatikus követni készség c. Offe kiemeli, hogy a tömeglojalitás a működő politikai hatalom mechanizmusai által létrehozott termék 16
Szakács Tamás A sztálini hatalomgyakorlás legitimációs érvei a. a sztálinizmus évtizedei alatt kettős legitimációs érvrendszer: a „jövő felőli legitimáció” érvei és a „parlamenti legitimáció” érvei figyelhetők meg b. „jövő felőli legitimáció” érvei: i.
a történelem mélyén húzódó törvényszerűségek egy meghatározott pont felé, az állam és az osztályok elhalása felé irányítják az emberi társadalmakat
ii. a történelemnek ez a menete a munkásosztályt predesztinálta arra, hogy átmenetileg uralkodó osztállyá válva létrehozza az osztálynélküli társadalmat iii. a munkásosztály e történelmi küldetését csak élcsapatán keresztül képes betölteni iv. az élcsapat van birtokában annak az eszközrendszernek, amely feljogosítja arra, hogy a társadalmat a jövő irányába vezesse c. parlamenti legitimáció” érvei: i. az államhatalmat a társadalom különféle akarataira kell visszavezetni ii. azonban a társadalom heterogén rétegekből áll iii. a közjó mindig csak kompromisszumokból jöhet létre iv. szükség van egyesületi, gyülekezési és sajtószabadsági jogokra v. e tételek alkotmányjogi lecsapódása az általános választásokra visszavezetett államhatalom d. tényleges publicitást az ideológiai termékekben, a tömegsajtóban, a művészetekben az 50-es évek folyamán döntően csak a „jövő felőli legitimáció” érvei kaptak e. a XX. kongresszus után, még inkább a 60-as évek elejétől a parlamenti legitimáció” érvei egyre nagyobb teret kaptak
17