sz. ülés)

Ikt.sz.: EGB/57-1/2013/EL EL-2/2013. sz. ülés (EL-11/2010-2014. sz. ülés)

Jegyzőkönyv∗ az Országgyűlés Egészségügyi bizottsága Ellenőrző albizottságának 2013. november 18-án, hétfőn, 9 óra 08 perckor a Képviselői Irodaház V. emelet 567. számú tanácstermében megtartott üléséről

∗

A jegyzőkönyv eredeti hitelesített példánya az Országgyűlés Levéltárában megtalálható.

-2-

Tartalomjegyzék

Napirendi javaslat

3

Az ülés résztvevői

4

Elnöki bevezető, a napirend elfogadása

5

A Hepatitis C fertőzött betegek kezelésének jelenlegi helyzete

5

Dr. Hunyady Béla, a Magyar Gasztroenterológiai Társaság elnökének tájékoztatója 6 Dr. Makara Mihály, a Májbetegekért Alapítvány kurátorának tájékoztatója

7

Dr. Werling Klára (Vírusos Májbetegek Országos Egyesülete) tájékoztatója

8

Bidló Judit főosztályvezető (Országos Egészségbiztosítási Pénztár) tájékoztatója

10

Kissné dr. Horváth Ildikó főosztályvezető (Emberi Erőforrások Minisztériuma) tájékoztatója

12

Kérdések, vélemények

13

Válaszok Dr. Hunyady Béla, a Magyar Gasztroenterológiai Társaság elnöke Dr. Werling Klára (Vírusos Májbetegek Országos Egyesülete) Dr. Makara Mihály, a Májbetegekért Alapítvány kurátora Kissné dr. Horváth Ildikó főosztályvezető (Emberi Erőforrások Minisztériuma) További válaszok

15 15 17 18 19 20

-3-

Napirendi javaslat 1.

A Hepatitis C fertőzött betegek kezelésének jelenlegi helyzete

2.

Egyebek

-4-

Az ülés résztvevői Az albizottság részéről Megjelent Elnököl: Dr. Hollósi Antal Gábor (Fidesz), az albizottság elnöke Bábiné Szottfried Gabriella (Fidesz) Dr. Garai István Levente (MSZP) Dr. Kiss Sándor (Jobbik) Dr. Kovács József (Fidesz) Dr. Bene Ildikó (Fidesz) Dr. Gyenes Géza (Jobbik)

Helyettesítési megbízást adott Dr. Szalay Péter (Fidesz) dr. Hollósi Antal Gábornak (Fidesz) Dr. Puskás Tivadar (KDNP) Bábiné Szottfried Gabriellának (Fidesz)

Meghívottak részéről Hozzászólók Prof. dr. Hunyady Béla, a Magyar Gasztroenterológiai Társaság elnöke Dr. Werling Klára (Vírusos Májbetegek Országos Egyesülete) Dr. Makara Mihály, a Májbetegekért Alapítvány kurátora Dr. Bidló Judit főosztályvezető (Országos Egészségbiztosítási Pénztár) Dr. Horváth Beatrix főosztályvezető (Emberi Erőforrások Minisztériuma) Dr. Kissné dr. Horváth Ildikó főosztályvezető (Emberi Erőforrások Minisztériuma)

Jelenlévők Dr. Széll Enikő Ágnes főosztályvezető-helyettes (Emberi Erőforrások Minisztériuma) Filepné dr. Kelemen Rita szakértő (Emberi Erőforrások Minisztériuma)

-5-

(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 08 perc) Elnöki bevezető, a napirend elfogadása DR. HOLLÓSI ANTAL GÁBOR (Fidesz), az albizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Kezét csókolom! Jó reggelt kívánok! Szeretettel köszöntök mindenkit. Azt gondolom, hogy olyan családiasan vagyunk most a mai ellenőrző albizottsági ülésen, hogy különösebb bemutatásra nincs szükség, de én azért mégiscsak megteszem. Talán szerencsésebb, ha a hölgyekkel kezdem. Bocsánat, nem kapcsoltam be a mikrofonom, annyira családias, hogy erről is megfeledkeztem. Tekintettel arra, hogy már ültünk itt majdnem ugyanebben az összeállításban együtt és már mi bizonyos eseményeken is túl vagyunk, a dolgom e pillanatban az, hogy megállapítsam, hogy az albizottság határozatképes a helyettesítésekkel, úgyhogy tájékoztatom a jelenlévőket, hogy az egyetlen napirendi javaslat a Hepatitis C fertőzött betegek kezelésének jelenlegi helyzete, és erről fog szólni a mai tanácskozásunk. Azt hiszem, azt nem kell mondanom, hogy jegyzőkönyv készül, amit természetesen minden érintett meg fog kapni. Csak jelzem, ahogy én is elfelejtettem, hogy ne feledkezzünk meg a mikrofon bekapcsolásáról, tekintve, hogy a jegyzőkönyvvezetéshez ez szükséges. Tehát most jelen pillanatban az albizottság jelen lévő tagjait, a helyettesítőkkel együtt megkérdezem, hogy van-e valakinek más javaslata a napirenddel kapcsolatosan. (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok. Akkor azt kérdezem, hogy elfogadjuk-e ennek a napirendi pontnak a prioritását, illetve egyként. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Ez egyhangú. A Hepatitis C fertőzött betegek kezelésének jelenlegi helyzete Tehát akkor menjünk sorban. Szeretettel köszöntöm dr. Werling Klára úrnőt, aki a Vírusos Májbetegek Országos Egyesületének elnöke, dr. Horváth Beatrix főosztályvezető asszonyt, dr. Kissné Horváth Ildikó főosztályvezető asszonyt, valamint Filepné dr. Kelemen Rita szakértő asszonyt. Folytatva a sort, Hunyady Béla professzor urat, a Magyar Gasztroenterológiai Társaság elnökét és dr. Makara Mihály urat, a Májbetegekért Alapítvány kurátorát. Azt gondolom, hogy mindannyian egy hajóban ülünk vagy ültünk eddig is és most is ülünk, és nagyon remélem, hogy a jövőben is egy hajóban fogunk ülni. Anélkül, hogy bárkinek, bármiféle külön érdemét említeném, azt kell mondanom, hogy itt most azért azok az emberek ülnek, akik egy bizonyos közösségért, egy jó célért sokat tettek és remélem, hogy fognak is tenni, és ez hozta meg azt az eredményt, amiről ma tanácskozni szeretnénk. Előzetesen arról egyeztettünk, hogy milyen sorrendben, pontosabban milyen tematika szerint haladunk. Pillanatnyilag a megküldött prezentációnak az alapját ez az írásban kiküldött anyag képezi, és erről úgy egyeztünk meg, hogy négy részre osztva számolnak be a jelenlévők, illetve az anyag készítői. Egy mulasztásom máris van, Bidló Judit főosztályvezető asszonyt elfelejtettem üdvözölni, pedig azt hiszem, hogy ha valaki, akkor ő azért kulcsszereplője lesz ennek a ma reggeli albizottsági ülésnek is. Azt gondolom, azt még el kell mondanom, hogy igazából nem korlátlan az időnk, de nem is korlátozott olyan mértékben, hogy azért ez bárkit is akadályozna, de mégis arra kérek mindenkit, hogy ne beszéljen olyan sokat, mint én, hanem a lényegre törően mondja el az álláspontját. Azt hiszem, hogy az egyszerűség kedvéért át is adnám a szót először Hunyady Béla professzor úrnak.

-6Dr. Hunyady Béla, a Magyar Gasztroenterológiai Társaság elnökének tájékoztatója DR. HUNYADY BÉLA, a Magyar Gasztroenterológiai Társaság elnöke: Nagyon köszönöm én is az albizottságnak, elnök úrnak az ismételt meghívást mindannyiunk nevében és a betegeink nevében is. Azzal, hogy mindenekelőtt meg szeretnénk mi is köszönni azt, hogy 2013-ban igen komoly előrelépés történt a krónikus Hepatitis C vírusfertőzöttek kezelésében. Ez magában foglalja azt is, hogy új gyógyszereket sikerült bevezetni, hatékonyabbakat a korábbinál, és ezzel igen nagy számú beteget el tudtunk kezdeni kezelni, illetve kezelünk jelenleg. A köszönet részünkről is mindenkinek szól az asztalnál ülők körében, és azon túl is. Nem titkolva azt sem, hogy úgy látjuk – és részben ez volt a jövetelünk oka -, hogy a 2013-as lépés nem lehet még a végleges megoldás, vagy nem tűnik a végleges megoldásnak 2014-re előrevetítve sem, még hosszabb távlatban pedig még kevésbé. Hogy milyen betegségről beszélünk, arról a kiküldött anyag második ábrája mutat egy összefoglalást, aminek nem más a lényege, mint az, hogy ez a krónikus fertőzés a betegek igen nagy részénél májcirrózishoz, és aki azt megéri, annál májrákhoz vezet, ennek nem kevés személyes, nem kevés össztársadalmi és nem kevés anyagi vonzatával együtt. Ráadásul azért a májbetegségekben és konkrétan a Hepatitis C miatti májbetegségben egy kisebb település lakossága hal meg évente Magyarországon, 1000-1500 fő, és előkelő helyen van a hepatocellularis carcinoma a daganatos halálozásban és morbiditásban, mortalitásban, meg a költségekben is, mert annak a kezelése is egy költséges tevékenység. Az elmúlt időszakban mi, hepatológusok nagyon örültünk magunk is annak, hogy teljesen tisztán látható, hogy ezzel szemben még olyan betegeknél is, akiknél már viszonylag előrehaladott stádiumban kezdjük el és sikeresen kezeljük a Hepatitis C-t, azoknál jelentősen – ez a harmadik ábrán látható – csökken mind a májelégtelenség kialakulása, mind a májrák kialakulása, de nemcsak ez, csökken a májeredetű halálozás és az összhalálozás is. Bizonyos olyan halálokokból származó halálozás is csökken, amit itt nem is tüntettem fel, mint a kardiovaszkuláris vagy a cukorbetegséghez kapcsolódó halálozás, de erre evidenciák szolgálnak most már, ez bizonyos mértékben hiányzott az eddigiekben. Ha megnézzük azt a következő ábrán, hogy hogyan alakult az elmúlt most már húsz évben a Hepatitis C kezelése, a 2003 előtti időszakról nem is beszélnék, olyan szerények voltak a kezelési eredmények a standard interferonokkal. Beszélnék a 2003-2012-ig, sőt Magyarországon napjainkig tartó jelenlegi kezelésről, annak is két formájáról. Az egyik az a pegilált interferon ribavirin, úgynevezett kettős kezelés, a másik a pegilált interferon ribavirin mellé egy direkt ható antivirális szer, az úgynevezett hármas kezelés. Ezeknek az eredményessége az ábra közepén látható, a magyarországi 1-es genotípusban, ami a domináns, elég eltérő, a mindenféle betegcsoportot, beleértve a magyarországi súlyos betegeket különösen, akiket jelenleg kezelni tudunk és kezelni tartottunk szükségesnek, az elsővel, a kettős kezeléssel egyharmada, a másodikkal több mint a fele meggyógyul. Ez igen nagy eredmény. Persze, ennek ára is van, és az oszlopdiagram fölötti számok azt mutatják, hogy mondjuk az egy kezelésre jutó költség hány millió forint. A kettős kezelésnél 5, a hármasnál 12 millió, és ha csak ezzel kezelhetnénk betegeket, mondjuk 1 milliárd forintból – per milliárd forint -, az elsővel 200 beteg kezelését kezdhetnénk el, a másodikkal 120 betegét, így összesen mind a kettővel körülbelül ugyanannyit, 66-ot tudnánk meggyógyítani. Jelenleg ezt a kettőt egyébként kombináljuk, a még nem kezelteknek az első fajtával kezdjük a kezelést, és aki nem reagál rá, annak a második fajtával. Így ez az átlagos kezelési költség betegenként 8,5 millió forintra jön ki. Ha pedig még előre nézünk – és ez van az ábra jobb oldalán -, akkor azt látjuk, hogy már akár 2014-ben Európában, de 2014-ben, 2015-be, 2016-ban Európában és a nagyvilágban is még újabb kezelések jönnek.

-7Ezek még hatékonyabbak lesznek, a leghatékonyabbaknál már nem is kell interferont használni, ami a mellékhatásokat jelentősen csökkenti, és ráadásul jelentősen növeli azoknak a körét, akik kezelhetővé válnak, és ezzel együtt a legkedvezőtlenebb helyzetben is a betegek több mint 90 százaléka várható, hogy meg fog gyógyulni. Erre már klinikai 3-as fázisú, tehát törzskönyvezési vizsgálatok egyértelmű igazolást mutattak. Mi a baj? Az a baj, hogy ezeknek a nagyon hatékony kezeléseknek a költsége még magasabb lesz. Úgy becsüljük, hogy legalább 25 millió forint lesz betegenként egy kezelés. Tehát azért az nyilvánvaló, hogy mindenkit sem Magyarországon, sem a nagyvilágon nem ezzel fogunk feltétlenül kezelni, azokat, akiket olcsóbban, könnyebben, más módon is meggyógyíthatunk, akkor sem így fogjuk. De azért mindenképpen drágább lesz, és ha drágább lesz, és ezekből kiszámítjuk az egymilliárd forintból kezelhetők számát, az egyre kevesebb és egyre kevesebb lesz, hiába nagyobb a gyógyulási arány, a populációból egyre kevesebb beteg tud eltűnni a fertőzöttek közül. Akkor is, ha azok egyébként meggyógyulnak, márpedig nagyon sokan meggyógyulnak. Erről, hogy jelenleg hogyan áll ez a helyzet, Makara doktor fog beszélni. És hogy egy kicsit vázoljam azokat az elért sikerek mellett megjelenő problémákat, amiről mi nagyon köszönjük, hogy kaptunk lehetőséget beszélni, az az, hogy továbbra is úgy gondoljuk, hogy nagyon nagy számú beteg egyáltalán fel sincs ismerve. Tehát nincsenek olyan szűrőprogramok és olyan társadalmi szintű, vagy legalábbis a veszélyeztetetteket széles körben megcélzó szűrőprogramok, amivel a nagyobb körét felismerhetnénk a fertőzötteknek. Jelenleg maximum egyharmadát ismertük fel. Akiket viszont felismertünk, sajnos, azok közül jelentős számban vannak súlyos betegek, akiket pedig kezeltünk, azok között jelentős számban vannak olyanok, akiket sikertelenül kezeltünk. Tehát igen sok teendőt látunk az elkövetkezendő évekre is. A várhatóan megnövekedő, majd a későbbiekben megnövekedő költségek miatt még egyszer mondom: akit lehet, azt célszerűbb volna most, a viszonylag olcsóbb kezelési lehetőségekkel meggyógyítani, ezt várják a betegek is, ebben köszönjük az eddigi segítséget, és ebben várjuk a továbbit is. Itt lesz az a pont, amikor átadnám Makara főorvosnak a szót, aki egy kicsit az eddigi kezeléseknek a mi szemszögünkből vett adatait elemzi. ELNÖK: Parancsoljon! Dr. Makara Mihály, a Májbetegekért Alapítvány kurátorának tájékoztatója DR. MAKARA MIHÁLY, a Májbetegekért Alapítvány kurátora: Köszönöm. Sok számot próbálok meg gyorsan és röviden összefoglalni. A lényeg az, hogy hol tartunk most 2013-ban. A Hepatitis-regiszterben van 9337 beteg. Számos beteg számára az ismételt kezelés jelenti a gyógyulás lehetőségét, egyszer már kapott pegilált interferon ribavirint, most újra beadjuk a kérvényt. Jelenleg 540 ilyen kezelés folyik. Az új kérvények beadásának üteme nagyjából 140/hó, ebből körülbelül 10 százalék az, ami nem kerül engedélyezésre, és olyan 20 százalék körül, ami visszaadásra kerül, illetve korábban abbahagyott kezelések bonyolítják a képet. 2013-ig összesen nagyjából 4000 beteget sikerült meggyógyítani. Jelenleg körülbelül 1000 áll kezelés alatt. A várólistán összesen 200 beteg van, ezek azok, akiknek azonnal szeretnénk elkezdeni a kezelését. Vannak sokan, akiknek még nem adtuk be a kérvényét, ezek továbbra is a várakozó betegek sorát alkotják. Számos betegnél azonban már nem alkalmazható a kezelés, tehát aki túl van azon a ponton, hogy dekompenzálódott a betegsége, besárgult, hasvízkórja van, azoknak nem adható már a hármas kezelés.

-8Évente körülbelül 500 beteget ismerünk fel, tehát ha körülbelül ennyi kerülne a kezelésbe bevonásra, akkor a várakozók száma nem fog csökkenni. Ugyanakkor azért kértük ennek a bizottsági meghallgatásnak a lehetőségét, hogy a várólista felszámolására lehetőség legyen. A várólista valójában azokat tartalmazza, akiket kezelni szeretnénk most, de nincsen rá anyagi lehetőség. A várólistát ma a kapacitás határozza meg, az itt ülő kollégáknak a kapacitása, meg az országosan még 90 ilyen kolléga kapacitása. Nem bírjuk az összes beteget egyszerre megkezelni. Hogy ha a kormány úgy döntene, hogy végtelen pénz állna rendelkezésünkre a betegek kezelésére, akkor se tudnánk. Ugyanakkor viszont akit lehetőség van, fizikai lehetőség van a betegek közül meggyógyítani, azokat szeretnénk meggyógyítani. Tehát összesen 200 ilyen beteg van, de havonta körülbelül 100 újabb kérvény kerül elfogadásra, akiket kezelni tudnánk, ha anyagi lehetőségeink lennének rá. A következő ábra a 2014-es költségigényt tartalmazza, tehát magyarul: ha a várólistát felszabadítanánk, azokat a kérvényeket, amelyeket a bizottság jóváhagyott, és el tudunk kezdeni, azt azonnal el is tudnánk kezdeni. Ha az évente felkerülő 500 új betegnél 400-nál már elindítanánk a kezelést, akkor tekintetbe véve ezt a bonyolult sémát, ahol először kettős kezelés, majd hármas kezelés, abbahagyott kezelések aránya és költségvonzata, az ábrának a jobb alsó részében van a végeredmény, nagyjából 8 milliárd forintra lenne arra szükség a jövő évre összesen, hogy a várólista felszámolásra kerüljön, és ne is keletkezzen újra. Azt gondolom, egy olyan betegségben, amely fertőző betegség, olyan betegségben, amely az életet jelentősen befolyásolja és korlátozza, egy olyan betegségben, amelyet nagyjából, a betegek nagyon nagy részénél az egészségügy maga okozott, tehát vérátömlesztésekkel, egyéb iatrogén fertőzésekkel, és egy olyan betegségben, amely meggyógyítható, talán érdemes, hogy kiemelt szerepe legyen és a kezeléshez szükséges pénzmennyiséget a kormány biztosítsa. Köszönöm szépen, és átadnám a szót Werling tanárnőnek. Dr. Werling Klára (Vírusos Májbetegek Országos Egyesülete) tájékoztatója DR. WERLING KLÁRA (Vírusos Májbetegek Országos Egyesülete): Szeretném megköszönni Hollósi Antal úrnak, illetve az albizottságnak, hogy fontosnak tartotta meghallgatni a betegek véleményét. Én ezt tolmácsoltam nekik és tényleg egyöntetű volt az elismerés. Egyben szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, nemcsak annak, aki itt az asztalnál ül, hanem az összes egészségügyi vezetőnek, aki lehetővé tette azt, hogy a betegek 2013 májusától hozzáférnek az úgymond hármas kombinációs kezeléshez. Nagy öröm volt számunkra az is, hogy ezt követően megoldódott a Hepatitis C vírus diagnosztikája. Azok az úgynevezett PCR-víruskimutatási vizsgálati eredmények gyakorlatilag egy héten belül rendelkezésünkre állnak a korábbi több hónapos várakozással szemben. Ez egy nagy előrelépés. Ugyanakkor én nemcsak a Hepatitis C-s, hanem az összes hepatitises beteget kezelem, vannak Hepatitis B-s betegek is, gyakorlatilag ők viszont nem értik, hogy az ő helyzetük miért nem változott. Gyakorlatilag a Hepatitis B vírusbetegek változatlanul hónapokat várnak a víruseredményre, ami egy nagyon fontos paramétere a kezelés hatékonyságának. Engedjék meg, hogy én ezt az egész kérdést emberi oldalról közelítsem meg. Makara doktor már mondta, hogy a betegek iatrogén úton fertőződtek. Ez lehetett egy komplikált szülés, egy szívsebészeti beavatkozás, egy nagyobb operáció. Ezt a vírust 1989-ben fedezték fel, 1992 óta szűrik a vért és vérkészítményeket, tehát akinek ezt megelőzően, akár egy nagyobb fogorvosi beavatkozása volt, sajnos, fertőződhetett. Tehát itt még az állam felelőssége is felvethető. Ez a mai nap nem ennek a feladata, de zárójelben jegyezném meg, hogy itt a kártérítések helyzete sem megoldott.

-9A másik nagyon fontos, hogy teljesen természetes, hogy ha valaki megtudja a betegségét, mindent elkövet, hogy meggyógyuljon. Egyrészt ezeknek a betegeknek a nagy része fertőződött, ők maguk nem akarnak tovább fertőzni senkit. Tehát szeretnének megszabadulni ettől a fertőző betegségtől. A másik, hogy nagyon nehéz elmondani nekik, hogy enyhébb stádiumban nehéz a kezelésük, várják meg, amíg májzsugor lesz, előrehaladottabb kötőszövet-átépülés, tehát ők szeretnének a diagnózis felállításakor a kezeléshez hozzájutni, hogy meggyógyuljanak. Ha azt kérdezzük, hogy mit nyernek a gyógyulással, akkor tulajdonképpen egy életet nyernek, megváltozik az életminőségük, teljes erővel tudnak dolgozni, és sajnos, Magyarországon elég nagy a tudatlanság ezzel a betegséggel szemben, így például hátrányos megkülönböztetés éri őket a munkahelyen. Tehát számtalanszor megkérdezik az egyesületben, hogy megmondják-e, meg kell-e mondani orvosnál, munkahelyen a betegséget, mert ha megmondják, akkor vagy nem alkalmazzák őket, vagy megkülönböztetik vagy kirúgják. Ez egy óriási nagy probléma. Ez sajnos, családon belül is így van, tehát van, amikor a nagymama nem puszilhatja meg az unokáját, mert ennyire tudatlan, hogy azt gondolja, hogy cseppfertőzéssel fertőz, és sajnos, az egészségügyben is elég nagy a tájékozatlanság sokszor, a fogorvosok nem látják el a betegeket. Tehát ha meggyógyulnak a betegek, akkor ettől mind megszabadulnak, és nem lesz májzsugorjuk és májrákjuk. A helyzet komolyságát tulajdonképpen már több szervezet is felmérte, így az Európai Parlament elfogadott egy deklarációt és a WHO is, amelyben felhívja a tagállamok egészségügyi vezetőinek figyelmét, hogy a súlyuknak megfelelően próbálják ezt a kérdést kezelni és tegyék hozzáférhetővé a betegek számára a gyógyszereket. Itt igazán a legnagyobb probléma az, hogy ez egy nagyon-nagyon lappangó vírus. Megkapta a beteg, évtizedek múlva alakul ki belőle olyan májzsugor, májrák, ami nem okoz tüneteket, csak akkor, amikor már nagy baj van. Magyar adatokat nem tudok mondani, de például angol adatokat igen, 2010-2020 között meg fog duplázódni a májelégtelen, dekompenzált májbetegség aránya, illetve a májrák aránya. Most kerülnek majd felismerésre azok a betegek, akik fertőződtek. Miért bízunk mi a jövőben? Szeretnénk kérni és lehetőséget biztosítani, mint betegegyesület szűrőprogramok szervezésére és felvilágosításra. Tehát felvilágosítással egybekötött szűrőprogramokra, hogy felkutassuk a betegeket, megakadályozzuk ennek a fertőző betegségnek a terjedését, és hogy időben el tudjuk a kezelésüket kezdeni. Az elmúlt évtizedekben természetesen tudom, hogy más anyagi támogatás van, az ország gazdasági helyzete is rosszabb, de az elmúlt tíz évben a betegek, ha megtudták, hogy betegek, akkor azonnal kezeléshez jutottak. Ez sajnos, nem minden esetben valósul meg. Várólista van, illetve várakozniuk kell, és ezt elég nehéz a betegeknek megmagyarázni, hogy ugyan betegek, de várjuk meg, majd ha súlyosabb lesz, akkor tudjuk kezelni. Tehát amennyiben lehetőség van rá, ezt a gazdasági vezetők és az egészségügyi vezetők közösen azt gondolom, hogy meg tudnák beszélni, hogy bizonyos ráfordítással a betegek azonnal kezeléshez jussanak. Sérti ugyanis a betegek jogait az, hogy ha azt mondjuk nekik, hogy várjanak, míg előrehaladott májbetegségük lesz. A jelenleg rendelkezésre álló hármas kombinációs kezeléssel, amint ezt a kollégáim is mondták, a betegek nem teljes mértékben gyógyulnak meg. Tehát van egy szűk réteg, nem egy nagy populáció, akinek viszont az egyetlen esélye az új gyógyszerek. Ezek az új gyógyszerek most Amerikában törzskönyvezésre kerülnek decemberben, nagy valószínűséggel 2014-ben már az Európai Unióban is, és valóban ezek nagyon-nagyon drága gyógyszerek, de nemzetközi konferenciákon látjuk, hogy a hatékonyságuk 90-100 százalék. Rövidebb kezelés, nincs benne interferon. Valóban nagyon drága, de 90-100 százalékban gyógyulnak a betegek.

- 10 Tehát itt reménykednek azok a betegek, akik eddig nem gyógyultak meg, hogy esetleg lehetőségük lesz arra, hogy ez az új gyógyszer is valamilyen formában, egy szűk körnek a támogatása megoldódik. Tehát összességében a kollégáimmal együtt és a betegszervezetekkel együtt azt szeretnénk elérni, hogy legyen egy nemzeti Hepatitis program. Mit értünk ez alatt? Szeretnénk kérni, hogy megfelelő forrást biztosítsanak arra, hogy elkezdjük a szűrőprogramokat, amelyek nincsenek per’ pillanat Magyarországon, csak példaként mondom, hogy a szülészek egy terhes hölgyet leszűrnek Hepatitis B-re, Hepatitis C-re nem, műtétek előtt nem történik szűrés, a családtagoknak, akik szeretnék tudni, hogy fertőzöttek-e, azért is fizetni kell, tehát az sem természetes, hogy a családot leszűrjük. A diagnosztikára és a terápiára is szeretnénk, hogy ha megfelelő forrást biztosítanának. Nagyon nagy eredmény lenne a betegek számára az, hogy ha lehetőség lenne arra, hogy a várólistákat felszámolják. Nincs sok beteg a várólistán, ha ezeknek a kezelése megoldódhatna, azt gondolom, hogy ez egy nagyon nagy segítség lenne. Az utolsó, amit leírtunk, hogy kell egy hatékony kezelés. Ez alatt azt értjük, hogy ma már vannak olyan genetikai vizsgálatok, amivel el lehet azt dönteni, hogy melyik beteg mire fog meggyógyulni. Tehát van olyan beteg, akinek olyan kedvező a genetikája, hogy az úgynevezett olcsó kettős kezeléssel is meggyógyulhat. Ha arra nem, akkor jöhet a hármas kezelés, és ha arra sem, egy szűk rétegnek esetleg az újabb kezelés, és szeretnénk ennek az anyagi támogatását itt a bizottság segítésével, ha valahogy meg tudná az állam oldani. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönjük szépen, és az időkeretet is figyelembe vevő tájékoztatókat külön köszönöm. Azt szeretném megkérdezni főosztályvezető asszonytól, Kissné Horváth Ildikótól, hogy mi lenne a javaslata a sorrendre, először önök vagy pedig először az OEP képviseletében Bidló főorvos asszony? KISSNÉ DR. HORVÁTH ILDIKÓ főosztályvezető (Emberi Erőforrások Minisztériuma): Jó lenne, ha először meghallgatnánk az OEP képviselőjének a válaszát. Bidló Judit főosztályvezető (Országos Egészségbiztosítási Pénztár) tájékoztatója BIDLÓ JUDIT főosztályvezető (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Köszönöm szépen. Nagyon sok szeretettel köszöntök mindenkit, és köszönjük szépen a meghívást. Sélleiné Márki Mária főigazgató asszony sajnos, személyesen nem tudott eljönni, de megkért, hogy néhány gondolatot azért tolmácsoljak. Sokat beszélgettünk arról, hogy vajon, miért ülhetünk itt, és csak arra tudtunk jutni, hogy nagy örömünkre szolgál, hogy végre egyszer az ellenőrző albizottság egy olyan témával foglalkozik, ahol óriási előrelépések voltak és minden rendben van, és nem nagyon értjük pontosan azokat a felvetéseket, amelyek megfogalmazódtak volna, mint jövő évi kérdések. Néhány ellentmondásnak a tisztázását szerettük volna. Nem biztos, hogy erre ez a legmegfelelőbb kör, de ha már itt vagyunk és ez a kör lett felkérve ennek a tisztázására, akkor talán itt is megtarthatjuk azokat a szakmai egyeztetéseket, amelyeket általában egyébként parlamenti bizottságon kívül szoktunk megtartani. Az első kérdés az, hogy talán mindenki emlékszik még, amikor itt ültünk az előző alkalommal, amikor ezek a kezelések bejöttek. Akkor ezeknek a kezeléseknek a hatékonysága még azért jóval magasabb volt, egy legalább alsó hangon 70 százalékos hatékonyságot vártunk attól, hogy ha a hármas kombináció elérhetővé válik. Ez most lement 55 százalékra. Valóban az élet is ezt hozza, és ezt tapasztaljuk. Innentől kezdve az az egyik ellentmondás, hogy akkor valóban az a fontos-e, hogy most mindenkit ezen az 50 százalékos

- 11 hatékonysággal, egyébként körülbelül 15 millió forintba kerülő gyógyszerrel próbáljunk meg kezelni és próbáljunk meg hozzájuttatni egyébként nagyon jó állapotú betegeket. Szerencsére csak azok a betegek vannak még a várólistán, vagy esetleg várjuk azt, amit a szakma is elmondott, hogy egy éven belül hozzáférhetővé válnak már az interferon-mentes, reményeink szerint még nagyobb hatékonyságú kezelések, ahol kevesebb beteg kezelését kell majd abbahagyni. Jelen pillanatban csak a mellékhatások miatt az elmúlt öt hónapban azért a betegek több mint 10 százalékának kellett abbahagyni a kezelését, ahol nyilván érdemi hatékonyságról nem is beszélhetünk. Tényleg azt gondoltuk, hogy annyira várja már mindenki azt, hogy elkezdődhessen ez a terápia, hogy egy picit még mi magunk is megdöbbentünk, amikor május 1-jétől váltak elérhetővé ezek a készítmények. Májusban nem érkezett még megrendelés ezekre a készítményekre, június 1-jétől kezdődött el ezeknek az adása és a kiszállítása. Nyilván ebben nagyon sok adminisztratív teher hárult az orvosokra. Elfogadtuk azt, hogy a szakma által javasolt regisztert működtessük, ezt megpróbáltuk mi is megtanulni kezelni. Csak a pontosítás kedvéért: mi ebben lehet, hogy rosszul látunk, mi ebben jelen pillanatban 3700 beteget látunk a regiszterben, csak azért mondom, mert az előbb egy más szám hangzott el, de lehet, hogy más adatokat nézünk, és lehet, hogy más az, amiről mi tudunk, ezt nyilván nem vonnám kétségbe, természetesen, a szakmának a dolgát. Nagyon sokat egyeztettünk, amikor elkezdődött ez a kezelés, és akkor meg is beszéltük azt, hogy egy ütemezett betegbevonás fog történni, nyilván a legrászorulóbbaknak legelőször. Erre a szakma kidolgozott egy szerintem rendkívül korrekt prioritási indexlistát, ami tényleg megpróbálja egy kicsit objektivizálni azokat az egyébként sokszor szubjektív paramétereket, amelyek be tudják rangsorolni a betegeket. Ez egy nagyon jól működő rendszer, és ennek, hogy egy pici mérsékletet is tartott a szakma, ennek köszönhető az, hogy szerencsére a beszerzett mennyiségből még maradványunk is lesz az idén. Tehát nemhogy pótbeszerzésre nincsen szükség, hanem egyébként még biztosan tudjuk év végéig biztosítani a szükséges gyógyszereket, de valószínűleg még a januári hónap is fedezhető abból, ami beszerzésre került május 1-jével. (Megérkezik az ülésre dr. Kovács József.) A jövő évre vonatkozóan természetesen több pénz áll rendelkezésre, mint amennyi idén volt. Hogy ennél még több pénzt allokáljunk, akkor értelemszerűen hozzá kell nyúlni más területhez, hiszen a kassza zárt és hamarosan itt elkezdődik a költségvetési törvény tárgyalása. Tehát azt gondolom, hogy a képviselő urak most mással sem fognak foglalkozni az elkövetkezendő időben. Sajnos, akkor más területről kell elvenni. Nyilván nem szívesen mondunk példákat, hogy honnan kellene még, egy egyébként olyan területre, ahol azért mi úgy érezzük, hogy jelen pillanatban olyan nagyon nagy baj nincsen. Nyilván maximálisan ki kell használni azokat a lehetőségeket, amelyek rendelkezésre állnak. Amit mi jelen pillanatban látunk a betegregiszterben, a várakozó adatokat, azt nagy biztonsággal tudom mondani, hogy mindenkinek a kezelése a jövő évben meg tud kezdődni, akik benne vannak a regiszterben, a jelenleg rendelkezésre álló források, illetve annak az időarányosított részével kapcsolatban. (Megérkezik az ülésre dr. Kiss Sándor.) Az utolsó, Werling főorvos asszonynak a hozzászólásához pedig azt mondanám, hogy az nem tudom, hogy mennyiben tárgya, de nyilván ebből a keretből a családtagok szűrését nem lehet kezelni. Úgyhogy mi most csak a gyógyszerekről tudunk, illetve ami nem tartozott volna szorosan ide, de ez is elhangzott, a PCR kérdést valóban meg tudtuk oldani. Ez szerintem egy nagyon nagy előrelépés volt. Talán itt még nagyobb hangja van annak, hogy ez egy mekkora nagy dolog, hogy ezen a területen tényleg meg tudott oldódni. Csodálkozom, hogy más területeken emiatt probléma van a PCR-ral, hiszen az a két kórház, aki jogosult most a PCR végzésére, ők ezt a TVK-

- 12 kereten felül kapják. Tehát a Hepatitis C-s betegek szűrése kikerült az ő kötelezettségük alól, úgyhogy azok a keretek felszabadultak. Tehát mi nagyon mertük remélni, hogy egyébként ennek a terhére akkor több PCR-vizsgálatot tudnak majd elvégezni más területen. De mivel az egyik érintett a László Kórház, lehet, hogy Makara főorvos úr erről még többet tud majd mondani, hogy ez miért van így, vagy miért nincs így. Kaptunk most már ígéretet előzetesen a gyógyszergyártóktól arra, hiszen ezt most a gyógyszergyártók finanszírozzák, hogy erre a jövő évben is vállalkozni fognak, de egyébként csak akkor, ha kormányzati szinten valamilyen program leírásra kerül, hogy hogyan lehetne globálisan kezelni a PCR-kérdést. Összességében én ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Először is elnézést kérek, egy mulasztásomat hadd pótoljam. Tisztelettel köszöntöm Kovács József elnök urat, aki szinte minden alkalommal megtiszteli az ülésünket jelenlétével, illetve örömmel látom, hogy Kiss Sándor képviselő úr is megérkezett. Azt hiszem, hogy akkor rátérhetünk arra, hogy a minisztérium képviseletében megadjam a szót dr. Horváth Ildikónak. Kissné dr. Horváth Ildikó főosztályvezető (Emberi Erőforrások Minisztériuma) tájékoztatója KISSNÉ DR. HORVÁTH ILDIKÓ főosztályvezető (Emberi Erőforrások Minisztériuma): Köszönöm szépen. Nagyon röviden szakmapolitikai megközelítésből. Az egyik része: nekünk ebből a szempontból az, hogy egy regiszter, ami azért van, hogy a valós számokat tükrözze, rendkívül fontos. Tehát az a 6 ezer főnyi különbség ezen a regiszteres listán, ami itt említésre került és az OEP-nél látszik, az szerintem kritikus, mert az kétszer annyi, mint amennyi az OEP-adatok szerint látszik a regiszteren. Tehát nagyon szeretném kérni a szakma képviselőit, hogy ebben legyen egy promt egyeztetés, nem mindegy az, hogy milyen számok alapján gondolkodunk tovább. Ez nagyon fontos szerintem a publikum tájékoztatása szempontjából is, hogy a számok valós, megbízható, validált számok legyenek, akárhol is van a hiba vagy a probléma benne, szerintem az elvárható a rendszertől, hogy ugyanazon számokat lássa. A másik része a tájékoztatás, amit én rendkívül fontosnak tartok. Egészen őszintén az, hogy sajnálom, hogy a betegek ernyőszervezetének a képviseletében nem tud itt lenni most valaki, mert azért hoztuk létre a Nemzeti Betegfórumot, hogy valóban meghatározó súllyal jelen legyen a betegek véleménye. Nagyon köszönöm, hogy főorvos asszony ezt a véleményt tolmácsolja. Hadd mondjam el, hogy nagyon remélem, hogy valóban a betegszervezetek képviselete tényleg a betegek kezébe kerül Magyarországon is, úgy, mint ez azért Európa legtöbb országában történt, hogy felnőnek azok a feladathoz, hogy saját magukat laikusként, saját érdekeiket szépen, megbízhatóan képviseljék, és nem kell egészségügyi segítség és az egészségügyi szakértelem e tekintetben számukra. Azt, hogy tájékoztatást kapjanak nagyon komoly szinten, ezt akár betegszervezeti oldalról, akár szakmai oldalról azt gondolom, hogy legtöbbet a szakmától kaphatnak. Ebben mi nagyon készséggel segítünk, mert nekem meggyőződésem, a mi infekciókontroll politikánk szempontjából is, hogy ez egy kritikus jelentőségű dolog, hogy az egészségügyi ellátó személyzetnek elégséges információja legyen a saját és a betegei védelmére egyaránt a tekintetben, hogy mit jelent ez a fertőzésveszély, kiknél kell rá gondolni. Azt gondolom, ugyanúgy, mint a HIV-fertőzésveszélynél, bárkinél, ugyanis bárki lehet saját ismerete nélkül vagy hiányában ilyen vírussal fertőzött. Tehát elemi érdeke a rendszernek, hogy ezt megfelelően és jó biztonsággal kezelje és a tudatlanságot csökkentse. Ebben én nagyon szívesen együttműködöm személy szerint is, mert

- 13 a főosztályunk tett a HIV-fertőzéssel kapcsolatos tájékoztatás megszervezésével, ebben a GYEMSZI közreműködésével, a kórházakhoz, ellátó helyekhez való eljuttatásával szerintem nagyon határozott lépéseket, és a betegek által is, de akár csak a TASZSZ-t hadd említsem, ilyen szervezetek által is elismert módon közösen tudtunk olyan tájékoztató programot csinálni, ami nagyon remélem, hogy valóban segít. Nem néztem meg, hogy hazai szinten irányelvként fogalmazták-e meg mindazt, tehát ez valóban most már a GYEMSZI oldalán kikerült irányelv a kezelésre vonatkozóan, ami megtámogatta ezt a programot, ha a gyógyszerbefogadás ilyen szinten szépen lefuthatott 2013-ban. Ha még nincsen készen vagy nem így áll, mert tudomásom szerint megjelentetve semmiképpen nincsen egy ilyen irányelv, én nagyon kérném a szakmát arra, hogy lehetőleg gyorsítsa fel ezt a folyamatot. Ez döntő mértékben a szakmában van, egy adott betegségre vonatkozó szakmai irányelvnek a megfelelő evidenciákkal való bizonyított formában, a nemzetközi irányelvekből történő adaptációja tulajdonképpen, ez szokott a fő kérdésként megfogalmazódni. Én most itt közben megnéztem, kiváló, nagyon jó, Gray szerint értékelt nemzetközi irányelvek állnak ehhez rendelkezésre. Valóban benne van - én az európait néztem meg -, az, hogy a családtagok szűrése fontos, benne van az egészségügyi személyzet szűrése. Készséggel tárgyalunk arról, hogy ezt hogyan lehet, a szakma hogyan tudja ezt jól megszervezni. Az, hogy a humánerőforrás-kapacitás – és azt hiszem, hogy ezzel a gondolattal igyekszem is befejezni – a várólistára kerülésnek mennyire szűk keresztmetszete, ez egy nagyon elgondolkodtató dolog. Az a kérdés fog felmerülni, hogy mennyire feltétlenül indokolt ennek a fajta betegségcsoportnak az időbeni felismerését, a kezelésbe állítását a nagyon szűk szakmai grémiumra bízni, vagy ha ilyen nagyon szűk az ilyen kvalifikáltságú szakemberek hozzáférhetősége az országban, és esetleg az ország önök szerint nem megfelelő mértékben lefedett e tekintetben, akkor mi az a kör, amivel ezt esetleg tágítani lehet? Más szakmánál is van ilyen, a várandósgondozásban most ott tartunk, hogy a bába is vezethet alacsony rizikójú várandósgondozást, ez fogalmazódik meg a jogszabályban, ami reméljük, hogy hamarosan elfogadásra kerül. Ez nem is az egyik szakma orvosa és a másik szakma orvosa közötti előrelépés, hanem nem orvos kollégákra bízása annak a feladatnak, amit egyébként nemzetközileg bizonyítottan szépen el tudnak látni. Úgyhogy én ebben nagyon kérném, tehát az szerintem ténylegesen nehezen vállalható, hogy a humánerőforrás nehezíti úgy a betegellátást, hogy a betegek nem jutnak kellő időben, kellő mértékben kezeléshez. Ezen mi a magunk részéről készséggel tovább gondolkodunk. Köszönöm szépen. Kérdések, vélemények ELNÖK: Köszönöm szépen. Talán nem ismeretlen az a gyakorlat a jelenlévők előtt, hogy ilyenkor az albizottság tagjai tesznek fel kérdéseket. Azt kérem, hogy ugyancsak a vendégeknek megfelelően célzottan, hogy kihez kívánják feltenni a kérdést, majd pedig ez után a kör után a válaszokat várjuk. Kérdezem az albizottság tagjait, hogy ki kíván kérdést feltenni az elhangzottak alapján. (Nincs jelzés.) Azt szűröm vagy azt vonom le ebből, hogy elég jól előkészített volt a dolog, már nem először beszélünk erről, már úgy értve, hogy mindenféle tájékoztatást megkaptunk, és talán a dilemmák azért azon az oldalon vannak. De azért annyit hadd mondjak el, és remélem, hogy ezt az albizottság tagjai meg is erősítik, hogy valóban jó néhány nagyon fontos, és legalább ennyire sok embert érintő kérdésről beszéltünk itt, és meg kell mondanom, hogy nehéz szívvel álltunk fel az asztaltól, mert ahogy nem is kívánta főosztályvezető asszony sem felsorolni azokat a betegségeket,

- 14 amelyekre bizony, ha nem is nemet, de igent se tudtunk mondani, hogy na igen, ezt teljes körben, azonnal és abszolút kiterjesztve tudnánk megvalósítani. A másik, amit azt gondolom, hogy csak el kell mondanom, mert szó esett a költségvetésről, hogy jelenleg tárgyalja az Országgyűlés a jövő évi költségvetést. Azt is el kell mondanom, hogy az országgyűlési képviselők nagy többsége az Országgyűlésben tisztában van azokkal a lépésekkel, amelyek azért publikusak voltak, elsősorban az önök munkájának elismeréseképpen. Általában úgy állnak hozzá, hogy amit az egészségügyre lehet fordítani, nyilván nem azt, amit kell, tudjuk, még a laikus is tudja, de amit lehet, azt a kormányzat megtette. Én csak azt kérem, hogy mindenki arra gondoljon, hogy ezelőtt 3 vagy 4 évvel ebben a bizottságban nem divat, de azelőtt más helyeken azért a nyolcévezés volt a téma, nem is lehetett téma, mert ezek a gyógyszerek nem voltak. Tehát hál’ istennek ez fölötte áll mindenféle ilyen könyöklő dolognak, Garai Pista erre a legjobb tanú, hogy ebből aztán semmiféle ilyen nincs közöttünk. Ezt a jó szándékot akár a minisztérium, akár az OEP, akár a bizottság, de akár az egész parlament részéről azt gondolom, hogy ki kellene sugározni. Tárgyaltunk a betegek képviseletével, szerintem nem haragszik meg Makara tanár úr, ha azt mondom, hogy baráti jó viszonyban vagyunk, és személyes hozzátartozóm érintettsége révén elkötelezett vagyok én magam is az ügyben. Éppen ezért azt gondolom, hogy akkor inkább most áttesszük nem a vitát, de mondjuk a konszenzuskereső megjegyzéseket a másik oldalra, és ahogy főosztályvezető asszony jónak látja, tehát szerintem a megszólalás sorrendjében… bocsánat, képviselő úr! DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Bocsánat, nem szeretek elsőként megszólalni, és mivel el is késtem, ez illetlenség. Mint tudjuk, főleg vérkészítményekkel fertőződtek meg a betegek, iatrogén ártalom. Itt a felelősség kérdése mindenképpen felvetődik, és itt nem arról volt szó, nem egy szexuális úton terjedő betegségről van szó, hogy na, miért volt ilyen promiszkuid az illető, hanem itt maga az egészségügy okozta jobbára, nem teljesen, de nagyrészt. Tehát úgy gondolom, hogy felvetődik itt az állam felelőssége áttételesen, hiszen ő okozta a betegséget, és ha egyszer az állam felelős, akkor úgy gondolom, ahol ő a sáros, ott egyszerűen nincs költségvetésre meg nem tudom, mire való hivatkozás, hanem egyszerűen az okozott sérelmet orvosolja. Úgy gondolom, hogy ezt hangsúlyozni kellene. Nem voltam itt, lehet, hogy ez volt hangsúlyozva, csak én nem értesültem erről, de mindenképpen ennek a kidomborítását szeretném, akár a szakma részéről is, és tudom, hogy szépen beszélünk egymással és a politikusokat nem illik megsérteni, mert akkor visszaüt a dolog, de úgy gondolom, hogy ezt mégiscsak hangsúlyozni kellene. A másik, hogy milyen mértékben veszélyeztetett a nem fertőzött társadalom. Gondolom, hogy a HIV, mivel jobbára az került előtérbe, ezért más betegségekről a társadalom és a közvélemény nem nagyon értesült, hanem mindig az AIDS volt a „sláger” a médiában. Úgy gondolom, hogy ezt is valamilyen módon meg kellene jeleníteni. És amit hallottunk arról, hogy a regisztráltak és a valós betegek száma mekkora lehet, nem tudom, hogy mekkora lehet a látens betegek száma, és nem tudom, mennyire koncentrálódik ez a központokban, de ott vannak a kevésbé jó egészségügyi ellátottsággal rendelkező területek, hogy ott mi a helyzet. Tehát éppen most volt egy Hepatitis A-járvány, de azt szerintem elbagatellizálta a média és a kormány, de mindenki csak erre gondol, hogy nem is olyan nagy az, megkapta a védőoltást, aztán majd egy kicsit jobban kezet mosunk és minden rendben lesz. De ugyanakkor ez is elnyomja magának a Hepatitis C súlyosságát. Tehát kérem, hogy erről egy pár szót említsenek már, mert nincs ez annyira a köztudatban, úgy gondolom, mint amennyire ezek szerint lennie kellene.

- 15 Említette a főosztályvezető asszony, hogy mennyire látens ez a dolog. Itt olvastam, hogy 70 százalékát nem ismerjük fel? Én egyetértek azzal, hogy valóban egy program kell, Magyarországnak van ebben szomorú történelmi tapasztalata, vagyis nem szomorú, mert sikeres volt régen, tehát hogy valóban egy országos kampány legyen. Azt nem mondom, hogy teljesen meg lehet ezt szüntetni vagy ki lehet a lakosságból irtani ezt a Hepatitis C-t, de akár még az is. Csak ennyi megjegyzésem lett volna. Köszönöm szépen. ELNÖK: Kovács elnök úr szeretne kérdést feltenni. DR. KOVÁCS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon rövid leszek. Három rövid kérdésem vagy esetleg reflexióm lenne. Az egyik a laborvizsgálatokkal kapcsolatos kérdés. Úgy gondolom, hogy Magyarországon olyan sok fölösleges laborvizsgálat történik, ami egészen elképesztő, ez magánvélemény persze, és ezzel együtt felvetődik az a kérdés, hogy adott esetben, amikor szakmailag indokolt a Hepatitis-vírus meghatározása, úgymond bizonyos anyagi korlátok tehetők-e. Itt én ebben egy komoly ellentmondást látok. Nyilvánvalóan nem szűrővizsgálati jelleggel, de ott, ahol családi halmozódás van, stb., mindenki érti, hogy mire gondolok, ezt mindenféleképpen nagyon fontosnak tartom, mert ha nem tudunk róla, akkor nem tudunk ellene lépni, védekezni. Ez az egyik. A másik kérdés tulajdonképpen az, hogy egy nagyon fontos momentum azért az, hogy adott esetben konkrét élő személyről beszélek, hogy a terápiás repertoárban ad abszurdum benne van a májátültetés lehetősége is. Azért ez egy olyan rendkívül fontos momentum, és itt az összehasonlítás ezzel a kérdéssel nagyon lényeges, mert akkor, amikor ez vezet gyógyuláshoz, akkor ezt is latba kell vetni. A harmadik pedig, amire Kiss képviselő úr nagyon helyesen utalt, az a kérdés, hogy noha abból a régi jogi konstellációból kikerült a kártérítés kérdése, de ezt tulajdonképpen sem a betegek, és főleg sem az ügyvédek nem veszik figyelembe, és napirenden van folyamatosan – kórházvezető is vagyok többek között – az a fajta kérdés, hogy bizony, bírósági feljelentések, tárgyalások folyamatosak. Úgy gondolom, hogy ezt nem is lehet ráerőltetni az ezen a területen érintettek számára, hogy mondjuk a jogorvoslatnak is valamilyen lehetőségével ne éljenek. Noha mondjuk meglehetősen reménytelennek tűnik a történet, és mondjuk azért egy nagyon pozitív üzenet az, hogy van már a gyógyítás irányába komoly előrelépés. De azért ennek a kettősége még mindig ott lebeg a mindennapokban, és kifejezetten hátrányos helyzetűnek érzik azokkal kapcsolatosan magukat, akik egyszeri vagy akármilyen fajta kártérítésben korábban már részesültek. Tehát azért elég bonyolult ez a kérdés. Én ezt szerettem volna kérdés, reflexió formájában megtenni. ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés? (Nincs jelzés.) Akkor parancsolj, professzor úr! Válaszok Dr. Hunyady Béla, a Magyar Gasztroenterológiai Társaság elnöke DR. HUNYADY BÉLA, a Magyar Gasztroenterológiai Társaság elnöke: Akkor elkezdem, talán többé-kevésbé sorrendben a kérdésekre a válaszokat. Az első kérdése főosztályvezető asszonynak a hatékonyságbeli adatokra vonatkozott. Sajnos, azt tudomásul kell venni, hogy Magyarországon nem minden beteget kezelünk, nem jut rá pénz egész egyszerűen. Ezekkel az új készítményekkel csak a legsúlyosabb állapotú, és csak a már sikertelenül kezelt betegeket kezeljük.

- 16 Ez egyúttal meg is határozza azt, hogy náluk mennyi a gyógyulási esély. Ez körülbelül 50 százalék. Ez így volt tavaly is, tavalyelőtt is, és ennél nem mondtunk más számot akkor sem. Ha mindenkit kezelnénk és mindenkit eleve ilyen készítményekkel kezelnénk, az enyhébb stádiumúakat is beleértve, akkor növekedhetne ez 70 százalékra. A jó hír, hogy a még újabb interferon-mentes kezeléseknél nem lesz ilyen negatív helyzete az előrehaladott betegeknek. A második kérdés, hogy májusban nem kezdődtek el a megrendelések. Valóban, mint a rendszernek a felállása, viszonylag gyorsan következett be, ennek minden potenciális hibájával is. Különös hibája a rendszernek az volt, hogy májusban alig volt olyan beteg, akinek az a genotípus vizsgálata, meghatározása megtörtént már, amelyik alapján ezt a fajta új kezelést szabad egyáltalán adni. (Megérkezik az ülésre dr. Gyenes Géza.) Ez aztán végigment lényegében az egész éven, tehát az, hogy most maradvány esetleg marad, az annak az eredménye, hogy az eltervezett kezelési ütemhez képest valóban körülbelül egy hónappal kevesebb kezelés kezdődhetett meg. Persze, megkezdődhetett volna, ha több engedélyt adtunk volna ki, illetve az OEP is többet tudott volna engedélyezni, mindenképpen fontos ezzel kapcsolatban, hogy ne csak a tervet és az igényt lássa a szakma, amikor az engedélyezés történik, hanem a már ténylegesen felhasznált gyógyszermennyiséget is a receptkiváltás alapján. De ez szerintem megoldható, és nem hiszem, hogy ez igazából ellentétes érdek lenne bárki között, hiszen akkor tényleg a fel nem használt mennyiséget automatikusan a szakma figyelembe tudná venni és fel tudná használni. Ami a regiszterben lévő betegek számát illeti, nagyon fontos azt elmondani, hogy ezt a betegséget következetesen központi interferon bizottsági engedéllyel 2003 óta kezeljük. Amikor felemelődött a még akkor kettős kezelésekre a keret, amiből gazdálkodhattunk, akkor alakult ki az a helyzet, hogy havonta 100-110 beteg kezelésére, tehát évente 1000-1100 beteg kezelésére volt elegendő az a pénz, ami akkor biztosítódott erre a körre. Ezt a legtöbb évben egy picivel túlléptük, azt hiszem, a cégek végül is valahogy kompenzálták, de végül is akkor, amikor teljesen korlátlanul hozzáférhettek a betegek ahhoz a kezeléshez, ami akkor volt, akkor olyan 1100 beteget kezeltünk, és ehhez alakult ki az ellátó kapacitás is, hogy egy másik kérdésre is utaljak. Ez azóta nem változott. Ha most korlátlan hozzáférés lenne, most is ennyit tudnánk kezelni. Amit jelez többek között az is, hogy mindenki ismeri azt, hogy mennyire képes, mint ellátó orvos, ellátó egység, mindenki tudja, hogy mennyi a keret, és mindenki tudja, hogy kik kaphatnak potenciálisan, ténylegesen engedélyt a kezelésre. Tehát olyanok számára most még nincsen beadva a kérelem, akikről tudjuk, hogy beteg, tudjuk, hogy szükséges lenne, de úgy gondoljuk, hogy nála vannak előrébb sorolandók, és eleve, mivel mi hátrébb soroljuk őket, ezért nem adunk be a betegek számára kérvényt. Ha ezt az oszlopdiagramot, ami nem biztos, hogy nagyon látványos, de megnézzük, ebben azok, akik tényleg mint váróbetegek, 200 beteg van, az alatt van egy sokkal nagyobb pool, legalább 1500 beteg, akiről már tudjuk most, hogy kellene kezelni, de mivel úgysincs rá elég pénz, és mivel nem ők a legsúlyosabbak, és egyébként a kapacitásunk határai ezt az évi 1000-1100 körüli betegmennyiséget bírják, egyelőre nem adtunk be nekik kérvényt. Ennél – hogy még egy másik kérdésre is utaljak – lényegesen nagyobb a fel nem ismert betegek köre, de őróluk azért nem beszélek most, mert az nem a kezeléssel kapcsolatos, hanem valóban egy szűrőprogrammal kapcsolatos, talán valamelyik kolléga majd tesz erről említést. Tehát az várható, hogy ha nem tudunk ennyi beteget kezelni, havonta 100-110-et vagy 120-at, amennyit tudtunk mondjuk júniusban, júliusban, augusztusban az allokáció szerint, és akkor nem kumulálódtak tovább váróbetegek a már beadott kérvényekkel, hanem csak annyit, amennyit most tudtunk mondjuk szeptemberben, októberben, novemberben, 50-60 beteget,

- 17 akkor így, ahogy most elkezdtek kumulálódni, most már nemcsak 50-nel több kérvény van beadva, mint amennyi engedélyezhető, hanem a 200-nál, aki most vár, a 60, aki most engedélyt kaphat, már 140-nel több, és ez így fog folytatódni, mert az a 100-110-120 új kérvény hozzá fog jönni. Ha ezt valahogy nem tudjuk megoldani, hogy ne kumulálódjanak betegek, akkor sajnos, el fogunk érni egy pontot, ami nagyon kellemetlen lesz nekünk is, de elsősorban a betegeknek, hogy a betegeknek kilátástalan lesz, hogy kezeléshez jussanak. Lehet, hogy jobb lenne, ha látnánk most pontosan, hogy mennyi beteget kellene most kezelnünk, de őszintén szólva mi, mint szakma inkább örülünk annak, hogy csak 200 látszik ebből, és nem döngetnek az ajtónkon a 898. és a 899. betegek a listán. Tehát ennek minden hátrányával, hogy nem látunk teljesen tisztán, egy kicsit őszintén szólva kedvezőbb képet mutat az, ha csak ennyi új vár a listán, a többiről pedig mi tudunk, és amikor majd lehetőséget látunk rá, a kérvényt be fogjuk nyújtani. Azt hiszem, én ennyi kérdésre akartam válaszolni, de a kollégák nyilván még fognak hozzáfűzni valamit. ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsoljon! Dr. Werling Klára (Vírusos Májbetegek Országos Egyesülete) DR. WERLING KLÁRA (Vírusos Májbetegek Országos Egyesülete): Szeretném megköszönni főorvos asszonynak a véleményét és hozzászólását itt a szűrés és a tájékoztatás kapcsán, meg a Nemzeti Betegfórumról. Valóban én sem örülök neki, hogy én képviselem a betegeket. Ez azért van így, mert évekig, körülbelül 6-8 évig volt egy elnökünk, aki sajnos, hirtelen meghalt, és az ő elmenetele után nem volt, illetve per’ pillanat sincs olyan beteg, aki ezt a feladatot elvállalta volna. Én tíz éve azért alapítottam ezt az egyesületet, hogy segítsek szakmailag a működésében, amint lesz olyan beteg, természetesen átadom, ez nem egy szerencsés helyzet. Egyébként a Nemzeti Betegfórumon egy betegünk képviseli az egyesületet, aki sajnos, elég beteg, úgyhogy nem tudom, hogy meddig tud ennek eleget tenni. Ha abban a minisztérium segít és támogat bennünket, nagyon-nagyon fontos feladatának tartja a betegegyesület és a betegegyesületek – mondhatom ezt – az országban, hogy szűrőprogramok legyenek. Például több vidéki szervezetünk és mi, Pesten is részt vettünk már ilyenen a Szigeten, Zalaegerszegen, de ha erre kapunk valami támogatást és sikerül, mint országos szervezet, összefogva, egy szűrést és felvilágosító kampányt szervezni, abban nagyon szívesen részt veszünk, úgyhogy ha gondolja, én nagyon örülnék, hogy ha le tudnánk ülni ezzel kapcsolatosan beszélni. Nagyon nagy a sötétség az országban a kérdéssel kapcsolatban, mármint tájékozatlanság van. Kiss Sándor úr felvetésére mondanám, hogy valóban nagy az állam felelőssége, ugyanis a betegek hál’ istennek nem droghasználat során fertőződtek zömmel, hanem vér útján, és nagyon nagy probléma, hogy amíg a hemofíliások egyértelműen megkapták az állami kártérítést, addig a nem hemofíliás betegeknek szembe kell nézni a bírósággal. Azért mondom, hogy szembe kell nézni, mert számtalan nagyon megalázó helyzetről számoltak be, és amint megtudja a beteg, ha egy éven belül nem nyújt be kártérítést, akkor már nincs rá lehetősége. Tehát azt gondolom, hogy itt valóban van az államnak felelőssége és van mit tenni. A szűrőprogramokra visszatérve és az ön kérdésére is válaszolva: azért is nagyon fontos, mert Magyarországon körülbelül 70 ezer beteg, fertőzött van. Ebből 40 ezer lehet az a beteg a számítások szerint, aki kezelést igényelne, és 20-25 ezer, aki látótérben van. Tehát aki nem, az fertőződhet. A vérkészítményeket szűrik, tehát azok nagy valószínűséggel, azt kell mondanom, nem száz százalékosan, de nem fertőznek. Azt viszont elfelejtik a fiatalok, hogy piercing,

- 18 tetoválás, minden útján fertőződhetnek, vagy akár egy kozmetikus, ha nem fertőtleníti úgy a dolgait, a fogorvosról már nem beszélek, tehát ha a beteg megmondja, hogy fertőzött, akkor hátrányos helyzet éri, a fogorvos elzavarja vagy utolsónak veszi, az még egy szerencsés helyzet. De az is egy egészségügyi felvilágosító tevékenység kell hogy legyen, hogy a beteget mindig úgy kell kezelni, hogy fertőzött lehet, tehát minden beteget egyformán el kell látni, és ezért a megkülönböztetés egyrészt nem jó, másrészt ha nem vigyáznak az orvosok, akkor simán továbbvihetik ezt a fertőzést. Tehát azért kell, hogy akiket tudunk, meggyógyítani, és akiket nem tudunk, szűrni, mert ennek a száma rohamosan nőni fog, tehát ezekről világviszonylatban, konferenciákon hallunk, és sajnos, mi is ezt tapasztaljuk. Azt hiszem, ennyit akartam mondani. A szűrésre Kovács József úrnak válaszolva, vagy legalábbis kitérve arra, hogy azt gondolom, sokkal olcsóbb lenne a szűrés megoldása, mert ezek pár ezer forintos tesztek, amit lehetne használni. Tehát itt is a szakmának és az egészségpolitikának össze kellene fogni, és meghatározni azokat a rizikócsoportokat, akik fertőződhetnek, mondjuk műtétek előtt, szülés előtt elvégezni a teszteket. Tehát ha egy bizonyos populációt egy pár ezer forintos teszttel leszűrünk, akkor már nagyon sokat tettünk a látens betegek felkutatásáért. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönjük szépen. Makara tanár úr! Dr. Makara Mihály, a Májbetegekért Alapítvány kurátora DR. MAKARA MIHÁLY, a Májbetegekért Alapítvány kurátora: Én is igyekszem sorrendben válaszolni. Az első a guideline-ok kérdése volt. Minden évben konszenzus guideline születik a hepatológia terén. Idén is, mint ahogy már számos alkalommal, az OEP képviselői is részt vesznek ezen a megbeszélésen egyébként, és minden évben felújításra kerül, hogy a betegek a legmodernebb kezelést kapják meg. Jelen pillanatban abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy még finanszírozási protokoll is rendelkezésre áll, amelyik igazán frissnek mondható, és valóban evidenciákon alapul és az európai guideline-okat, amerikai guideline-okat figyelembe vesszük. Az ezekre való idézetek pontosan megtalálhatók. A második része az, hogy miért látunk különböző számokat. Bidló főosztályvezető asszonynak válaszolva: az OEP a kérvényeket látja, amelyek aktív vagy már lefutott kérvények, a regiszterben benne vannak természetesen a 2005 óta gyógyult betegek és azok a betegek is, akiknek nincsen kérvény beadva, csak a regiszterbe kerültek, mint Hepatitis C fertőzött betegek. Tehát valóban, pontosan 3730 darab kérvény van a rendszerben és 9337 darab TAJszám, akik a korábban gyógyult betegek, stb. Tehát ha ennek az oszlopdiagramnak a számait összeadjuk, akkor egy picit több jön ki, mert nem mindenki szerepel a regiszterben, tehát akit nem vittek be, mert úgy gondolták, hogy sosem fog kezelésre kerülni, vagy azért, mert túlságosan enyhe, vagy azért, mert már túl előrehaladott a betegsége és jelenleg ellenjavallt, az nincsen benne a rendszerben. A másik kérdés, ami felmerült, ez a PCR kérdése. Valóban a Hepatitis C kikerült, ugyanakkor egy molekuláris diagnosztikai keret van, amely az onkológiától kezdve a hematológián át egy nagyon sok – és ez mind egy keret a László Kórházban -, tehát nemcsak a fertőző betegségek és nemcsak a Hepatitis, a Hepatitis ennek egy nagyon pici szelete, a László Kórházban van jelenleg az egyik legnagyobb hematológiai centrum, onkológiai centrum, és így tovább. Ezek viszik el a László Kórházba érkező diagnosztika legnagyobb részét, és továbbra is a forint-pont érték alacsony a László Kórházban, hiába került ki ebből valóban a Hepatitis C diagnosztikának a terápiához kötődő része.

- 19 További válaszok: látens fertőzés. Igen, nagyon sok látens fertőzés van, körülbelül 30 ezer. Meg tudjuk mondani, hogy ez a 45-65 éves korosztály. Meg tudjuk mondani, hogy rizikótényezőkhöz kapcsolódik, tehát azt gondolom, hogy nagyon jó szűrőprogramot tudnánk összeállítani, hogy ha erre lehetőség lenne. Jelenleg sajnos, szűrőprogram elhatározás szintjén sincsen. Elhangzott egy olyan mondat Bidló főosztályvezető asszony részéről, hogy mindenki kezelésre fog tudni kerülni jövőre. Ha ez így lesz, akkor én boldog vagyok, és teljesen fölöslegesen vagyunk itt. Nekünk az a félelmünk, hogy a jövő évre – mint ahogy most is várólista van – megmarad a várólista, és sok olyan beteg lesz…. (Bidló Judit: Aki a regiszterben szerepel, csak hogy pontos legyen az idézet.) Igen. Tehát sok olyan beteg lesz, aki nem fog tudni kezelésre szorulni, most is van egy várólista, és a várólistán lenni egy rossz dolog, azt gondolom, hogy ezt mindenki elismeri. Egy utolsó reflexió: a májátültetéssel valóban kap a beteg egy új májat, amely garantáltan befertőződik, és azoknak is a kezelését a Hepatitis C ellen még meg kell tenni. Tehát a májátültetés lehetőséget biztosít a túlélésre és egy új kezelésre. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy Bidló Judit főosztályvezető asszonyt illeti a szó. BIDLÓ JUDIT főosztályvezető (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Köszönöm szépen. Szerintem nagyjából minden tisztázásra került. Azt megerősíteném, amit főosztályvezető asszony is elmondott, hogy mi azokból az adatokból tudunk dolgozni, amit az orvosok rögzítenek a regiszterben, és erre mondtam nagy biztonsággal a jelenlegi adatok alapján, hogy aki most a regiszterben szerepel, biztos, hogy a jövő évben el tudjuk látni kezeléssel. Köszönöm szépen. ELNÖK: Ez akár lehetne zárszó is, de nem az. (Derültség.) Főosztályvezető asszony, ha kíván szólni. Kissné dr. Horváth Ildikó főosztályvezető (Emberi Erőforrások Minisztériuma) KISSNÉ DR. HORVÁTH ILDIKÓ főosztályvezető (Emberi Erőforrások Minisztériuma): Nagyon röviden. Igen, én készséggel ajánlom a tájékoztató programot, és azzal kapcsolatban, hogy milyen rizikócsoportot hogyan lehetne leszűrni, abban nagyon kellene. Nem gondolja szerintem senki talán itt az asztal körül, hogy ez az egész ország összes lakosának a leszűrését jelentené. Ha jól értem, azért nagyon jól specializált, magas rizikójú csoport szűrésével sokat lehet előrelépni. Tehát szerintem fontos, tehát az egész prevenciós szemlélet, amit azért az államtitkárságunk képvisel, egy olyan elem, amiben lehet előre menni, meggyőződésem. Tehát nagyon köszönöm, keressünk időpontot, a magam részéről nyitott vagyok erre. A másik része: nagyon bízom benne, hogy nem hiába ülünk itt akkor sem, ha nem kerül ebbe plusz pénz a gyógyszer-felhasználást illetően, mert azért van több pont, amin tovább kell menni, szakmai irányelv tudomásom szerint nincsen megjelenítve, tehát sokfajta konszenzusos anyag készülhetett, de az a szakmai irányelv, amire pillanatnyilag jogszabály van, hogy hogyan kell megcsinálni, hogy alkotódik meg, tudomásom szerint nincs erre a betegségcsoportra. Nem látok a honlapon sem, ez a GYEMSZI honlapján, a szakmai honlapon van. Tudom, hogy a hepatológia nem külön egy olyanfajta terület, ami esetleg nagyon könnyűvé teszi a dolgot, de szerintem egy lényeges dolog a megalkotása, pont azért, hogy legyen egy olyan háttere a finanszírozási protokolloknak, amire lehet támaszkodni. A molekuláris diagnosztikánál pedig, igen, abban teljesen egyetértek főorvos úrral, hogy ez egy valóban nagy probléma, és egy olyan kihívása a szakmának, ami sok területen -

- 20 az onkológia területe egy típusos, ez a terület egy másik típus - megváltoztatja azokat az igényeket, amelyek a diagnosztika során felmerülnek. A patológusokkal leültünk éppen a múlt héten legutoljára már egy olyanfajta egyeztetési folyamat elindításában, hogy mik az ő javaslataik, szerintem készséggel ennek a szakmának a képviselőivel is, hogy legyen változás, teljesen indokoltnak tartjuk, hogy valami másképpen szerveződjön a molekuláris diagnosztika finanszírozása és forrásai szerint. Talán elnök úr mondta el azt, vagy nem emlékszem pontosan, hogy ki, hogy a laborvizsgálatokban sok ismétlődés lehet (Dr. Kovács József: Igen, én mondtam.), igen, elnök úrhoz kötöttem, de mindenesetre ténylegesen azt gondolom, hogy valós probléma, és nem várhatunk odáig, hogy majd az E-Health program teljes körű megvalósulása ezt valamilyen módon kezelni fogja, és akár elektronikus biztonság lesz abban, hogy teljesen fölösleges laborvizsgálatok ne ismételten kerüljenek elvégzésére. Ez előtt kell lépni. Tehát itt van egy már elindult folyamat. Nagyon örülnék, ha ez a szakma ehhez becsatlakozna. Köszönöm a bizottságnak is azt a lehetőséget, és a képviselő uraknak is, hogy konstruktívan állnak ehhez a témához, szükségünk is van rá, és én nagyon remélem, hogy ebben további előrelépést tudunk hozni a következő időszakban. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsolj, professzor úr! További válaszok DR. HUNYADY BÉLA, a Magyar Gasztroenterológiai Társaság elnöke: Köszönöm szépen, hogy még egyszer szólhatok. Csak három gyors reflexió. Az irányelv 38-as verziója készült el másfél év alatt, és a megjelenésének nem a mi szakmánk igazából az akadálya, hanem azok az elvárt egyeztetések, amelyeknek a lebonyolítása azon az időintervallumon belül, amin belül nekünk meg kell újítani az irányelvet, vagyis évenként, azt majdnem lehetetlen. Nem mondom, hogy az, de majdnem az. Tehát ahogy Makara főorvos úr elmondta, olyan gyorsan fejlődik ez a terápiás terület, hogy itt nem lehet olyan irányelvet megalkotni, amelyik nem fogadtatik el három hónapon belül. Én ebben tényleg szeretnék segítséget kérni, mert azért ez nem lehetetlen, de később már nincs is értelme publikálni, mert amire publikálásra kerül, addigra elkészül az újabb, még újabb gyógyszerekkel, még újabb ismeretek alapján. Tehát ebben tényleg szeretnék segítséget kérni, mert egyébként még egyszer mondom: a GYEMSZI-től elkezdve, az érintett társszakmák vezetőin, testületein, tagozatain keresztül nagyon sok mindenki, nagyon sok módon értékelte, véleményezte, és ez a megjelenésnek az akadálya. A másik dolog: egy kicsit a transzplantációra annyiban hadd utaljak, hogy pont ez a betegkör, aki máshogy már nem menekülhetett meg, ez a betegkör az, akiknek a még újabb, de sajnos, igen drága interferon-mentes kezelések két módon is igen komoly segítséget adhatnak, akár már 2014-ben vagy 2015-ben, ha erre Magyarországon lehetőséget kapnak, tudniillik az interferon-mentes kezelésekkel. Ha még a transzplantáció előtt kezelést kapnak, akkor a transzplantált májban már nem is alakul ki a Hepatitis C. Erre nagyon sok adat jelent meg az elmúlt hónapban lezajlott amerikai kongresszuson. De a másik: ha a transzplantált májban megjelenik, akkor is ugyanezekkel az interferon-mentes kezelésekkel ki lehet irtani belőle. Ez egy viszonylag jól definiált, nem sok százas, hanem néhány tucat betegkör, aki biztos, hogy az elsők között kellene hogy kapjon ezekből a legdrágább és legkorszerűbb kezelésekből, ha az majd egyszer elérhető lesz, egyébként törzskönyvezésre is kerül 2014 folyamán. Akkor csak még egy megjegyzés: tényleg mi nagyon sokat tárgyalunk a tervezhető betegszámokról, tervezhető kezelésekről és ezek szerintem nagyon eredményesek voltak, és

- 21 nyilvánvaló, hogy ez az előrelépésnek az útja. Tehát itt azt én még egyszer hadd hangsúlyozzam, hogy akit pillanatnyilag látunk, mint kezelésre várakozó beteget, az egy csúcsa annak a jéghegynek, amely csúcsot a kezelőorvosok maguk szelektálták az alapján, amit elképzelésük szerint a szakma elfogad. Tehát hogy kik a legsúlyosabb betegek, kik nem várhatnak, kik azok, akiknek van esélyük és bele is fér a kapacitásukba. Ha ennél több beteg lenne ott, én most is azt mondom, hogy rosszul érezném magam, tehát ha azt látnánk, hogy ott ezer beteg fel van véve, mert egyébként felvehetnék a kezelőorvosok, ilyen értelemben akár kötelezni is lehetne rá őket, csak minek. Minek azzal még a kedélyeket szítani, hogy ott minden beteg megjelenik, amikor úgyis tudjuk, hogy csak 100 vagy 150 beteg, vagy annyi se, most 60 beteg kaphat engedélyt. Mondom ezt azzal együtt, hogy ráadásul azért ez, akit ma, 2013-ban Magyarországon ezekkel az új gyógyszerekkel kezeltünk, ezek csak az egyik fele azoknak, akik tényleg kezelést kaptak, mert Early access programokban, klinikai vizsgálatokban több mint 500 beteg kapott kezelést úgy, hogy azt nem az OEP-nek, nem a magyar adófizetőknek kellett finanszírozni. Tudom, hogy vannak fenntartások a klinikai vizsgálatokkal, de mi, mint szakma, ennek nagyon örülünk, mert az 500 beteg 10 millióval számolva az további 5 milliárd forint lett volna. Ez ráfordítódott szerencsére ezekre a betegekre, és szerencsére még a legkorszerűbb gyógyszereket is tudtuk adni ilyen formában a betegeknek. Ezek meg is gyógyultak, és többet rájuk nem kell költeni. Tehát ez nem hipertónia-gyógyszer, nem cukorbeteg-gyógyszer, hogy elkezdtük a nagyon jó, hatékony, drága gyógyszerrel, és majd így kell még 25 évig a beteget kezelni, ezek a betegek meggyógyultak. Kérdezem én, ha valaki a hipertóniára azt mondaná, hogy három vagy hat hónap alatt meggyógyulhat úgy, hogy soha többet az életében nem kell gyógyszert szedni, vajon, arra mennyit adna akár a beteg maga vagy az egészségügyi kormányzat, hogy fél év alatt mondjuk meggyógyítsuk úgy a hipertóniát, hogy se a hipertóniára, se a következményeire ne kelljen költeni? Tehát ez egy más terület, más betegségcsoport, és ezen a szemüvegen keresztül kell nézni. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Makara Mihály! DR. MAKARA MIHÁLY, a Májbetegekért Alapítvány kurátora: Több mindent mondanék. Az egyik az, hogy erre nem került igazán válasz, tehát a PCR-diagnosztika, ami az igazán lényegesen drága része a diagnosztikának, a guideline pontosan rögzíti azt, hogy mikor kell levenni, mikor kell ismételni. Azt gondolom, hogy arányaiban a PCR-diagnosztikának a felesleges része viszonylag szerény nálunk. Biztos, hogy mindent lehet javítani, de a fő problémát inkább tényleg a betegek viszonylag nagy száma képezi, mind a B, mind a C-vírus tekintetében. Szintén szeretnék reflektálni arra vonatkozóan, hogy ha nem teszünk semmit, akkor körülbelül 500 beteg kerül felfedezésre, mint szokott. Ha történik egy szűrővizsgálat, természetesen felfedezésre fognak kerülni betegek, és természetesen jó lenne a felfedezett betegeket szintén meggyógyítani. Tehát azt gondolom, hogy ehhez is pénz szükséges. A harmadik része még az, hogy azokat a betegeket – nevezzük látens várólistának -, akik ott vannak a Hepatitis regisztrált betegek között, de nem került még kérvény beadásra, tehát ott van a két szám között a különbség, Judit, hogy az OEP az aktív várólistára kerülő, azaz kérvényt beadó betegeket látja, azoknak, akiknek kérvénye volt, van vagy már beadásra került, a „lesz kérvényeket” nem látja. Köszönöm. ELNÖK: Gondolom, hogy ön is szeretne szólni.

- 22 BIDLÓ JUDIT főosztályvezető (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Megfogadtam, hogy nem szeretném, hogy az enyém legyen az utolsó szó, de azért ezekre kénytelen vagyok reagálni, tényleg több szempontból is. Nagyon-nagyon sokat foglalkoznak nálunk is azzal a kollégák, hogy tényleg nyomon kövessék azt, és a lehető legtöbb segítséget megadják az orvosoknak, és ezért is nem vezettünk be új rendszert, hanem azt a rendszert vettük át, amit főorvos urak fejlesztettek a regiszter vonatkozásában. Ebben én csak azt tudom elmondani, amit mi látunk. A költségvetési törvény tárgyalása hamarosan elkezdődik, tehát feltételezett, általunk nem látott betegeknek a kezelésére további pénzeszközöket allokálni úgy, hogy amit látunk, az nagy biztonsággal kezelhető, még az 500 felfedezett beteggel is, akiknek egy része természetesen 2-es kombinációt fog kapni, hiszen ez van a szakmai és a finanszírozási protokollban és nem a hármas kombinációt fogja kapni, ezt is nagy biztonsággal tudom állítani, hogy ezeknek a betegeknek a kezelésére elegendő pénz áll rendelkezésre és van allokálva a jövő évben. Azt, hogy feltételezetten még hány beteg kerülhet be a rendszerbe, ezt nyilvánvalóan nem tudjuk. Szerencsére mi azt látjuk, hogy akik most a várólistán vannak, ez a körülbelül 200 beteg, ezek mind 20-as prioritás indexű vagy az alatti betegek. Csak tájékoztatásul, hogy legyen egy összehasonlítási alap, nyilván ez egy nagyon komplex rendszer, főorvos urak, főorvos asszony sokkal jobban tudják ezt elmondani, de mondjuk akiknél megkezdődött első körben a kezelés, azok 127, 130, 140-es prioritási indexűek voltak. Sikerült ezeket a betegeket elkezdeni kezelni, most már olyan betegek vannak, ami nyilván az állapotra mutató dolog, akik 20-asok. Nyilvánvalóan ez annak köszönhető, hogy valóban, ahogy elmondta professzor úr is, hogy az orvosok mérlegelték, hogy kiknél kell elkezdeni. Ez minden terápiás területen így van. Tehát ez ugyanígy van az onkológiában is, az orvosok kiválasztják azt, hogy a rendelkezésre álló keretekből, kvótákból kik azok a betegek, akiknél mindenképpen muszáj megkezdeni a kezelést. Jelen pillanatban én a gyógyszer-finanszírozásban más olyan területet, ahonnan el tudnánk venni pénzt arra, hogy biztonsággal tudjunk jelenleg nem látható, de a jövőben előkerülő betegeket kezelni, erre momentán nem látok lehetőséget. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Megint egy mulasztásomat kell pótolnom, bár azt hiszem, hogy elfogadható, hogy nem köszöntöttem Bene Ildikó bizottsági alelnök asszonyt, illetve bizottsági alelnök urat, akik megtisztelik az összejövetelünket a jelenlétükkel. Máskor is megtették, és azt hiszem, Bene Ildikóról azért én sosem feledkeztem meg, mert tudom, hogy őnélküle most nem ülnénk itt, mert nagyon sokat tett az elnök úrral azért, hogy ez a fórum egyáltalán létrejöjjön. Azt remélem, hogy senkiben nem maradt elmondatlan mondanivaló, és azért, ha annyiban szabad zárnom a mai megbeszélésünket, albizottsági ülést, engedjék meg, hogy azért egy-két kérdésre reflektáljak. Kiss képviselő úr által a jogi vonatkozások felvetése, azt hiszem, hogy teljesen indokolt, de azért ez nem egy új keletű dolog. Tudjuk jól, és amik elhangzottak, a tetoválástól kezdve a piercingig, a kozmetika és fogtechnika, mert ma már remélem, hogy nem, de azelőtt a fogtechnikusok rendesen dolgoztak a szájban, és hogy mit hagytak ott, azt nemcsak ebből látjuk, hanem amúgy is. Tehát azt gondolom, hogy ez valóban egy élő dolog, és valóban a bíróság addig tárgyal egyáltalán a beteggel, amíg ki nem derül, hogy van tetoválása, van piercingje, járt fogtechnikusnál, és ettől kezdve nem jogi kérdés. Tehát nagyjából ez így van. A másik azért, amit szeretnék elmondani, hogy az Európai Unió, illetve a különböző brüsszeli vagy strasbourgi fórumok Janus-arcúságát bizonyítja ez az egész anyag is. Egyfelől azt ajánlják, hogy mindenki számára biztosítsa a tagállam a teljes körű, a legkorszerűbb kezelést. Másfelől elvárja az egészségügyi rendszerektől – biztosan mindenki elhiszi, hogy ez

- 23 így van -, hogy a várólisták növekedésének az árán bizonyos dolgokat hajtson végre. Jó, nyilván nem erre gondol a bizottság sem, de azért sok esetben ez a Janus-arcúság sajnos, megvan, nekünk ezt kezelni kell. A harmadik dolog, hogy az OEP, Országos Egészségbiztosítási Pénztár – országos. Tehát számos ilyen problémával küzd, és ott bizony, ha az egész, az összes országos érdeket kell egyesíteni, és valóban a keretek bizony, nagyon nehezek, és azt hiszem, azzal sem mondok újat, hogy a világon mindenütt egy-egy ilyen nehéz döntési helyzetben, hogy ki kapjon kezelést, milyet és mennyit, ahhoz nemhogy szűkítenék azt a grémiumot, aki efölött dönt, hanem tágítják, bővítik. Tehát hogy nem 4 vagy nem 5 és nem magasan kvalifikált társadalmi szervek, civil szervezetek részéről bevont tagok mondjanak véleményt, mert bizony, ennek a felelősségét felvállalni valószínűleg nem egy pénzügyi szakembernek, nem egy közgazdásznak, de nem is egy darab orvosnak kell tudni. Azt hiszem, hogy ez a terület az, amiért mi most itt vagyunk, ahol azért valami úgy mozdult meg, hogy mindenki tudta, hogy mi a teendője. És ha most azzal zárjuk ezt, hogy azt a teendőt továbbra is látjuk magunk előtt, mindenki látja a saját nehézségeit, korlátait, természetesen mindannyian azt látjuk, hogy lehetőleg egy beteget se veszítsünk el azért, mert valaki, valamilyen szinten késlekedett. De azt azért be kell látnunk, hogy mindenkit egyszerre, gyorsan nem fogunk tudni meggyógyítani, a legjobb szándék mellett sem. Tehát én továbbra is optimista vagyok. Az, hogy ma itt ülhetünk, az ezelőtt 4-5 évvel elképzelhetetlen volt. Teltek, múltak az évek, egyre nőtt a lista, egyre jobban szenvedtek a betegek az interferon-kezeléstől. Az, hogy erről beszélhetünk 3-4 vagy 5 éve történt. Bízzunk abban is, hogy ezek az amerikai kutatások, amelyekről én akkor ott sokat hallottam, és nagyon tetszett már orvosként, amit el tetszett mondani, azt hiszem, hogy előbb-utóbb, mint minden más, azért csak be fog hozzánk is kerülni. Nagyon remélem, és ezt hallottuk a főosztályvezető asszonytól is, hogy nem másnak a rovására, másnak a terhére, akár más betegcsoportnak, más egyéb tevékenységnek a terhére, hanem előbb-utóbb be fog kerülni. Azt hiszem, mindannyiunknak megvan a teendője a tekintetben, hogy ezen az úton haladjunk, és egy picit szabadjon emberibb megközelítésben is: ne a köztünk esetleg nem feszülő, de meglévő ellentéteket vagy félreértéseket mélyítsük, hanem próbáljuk meg ugyanezt a hangulatot és ugyanezt a tendenciát fenntartani, biztos, hogy akkor jutunk legelőbbre. És ha ez a bizottsági ülés ebben csak egy körömszélnyit segített, akkor már nem ültünk ma itt hiába. Még Kovács elnök úrnak megadnám a szót a zárás előtt. DR. KOVÁCS JÓZSEF (Fidesz): Hollósi elnök úrnak a tényleges zárása előtt úgy gondolom, hogy tényleg végigültünk minden ilyen fórumot hál’ istennek, és nem hiába. Örültem volna bizottsági elnökként is, hogy ha több területen tudtunk volna ilyen eredményeket elérni. Határozottan emlékszem arra az egyik momentumra, éppen az államtitkárság vagy amikor professzor úr említette, a kezelteknek az arányát illetően, hogy az állami beavatkozás úgymond elmarad a gyógyszercégek támogatása mögött, volt egy ilyen epizódja. Nagyon fontos ez a terület, de tulajdonképpen valamivel az állami segítségnyújtás megelőzte ezt a betegcsoport-számot, ha nem is nagyon sokkal egyébként, csak 50-60-nal, vagy 100-zal, de úgy gondolom, hogy egy nagyon fontos momentum, hogy tényleg sikerült elmozdulni a holtpontról. Úgy gondolom, hogy ez az albizottsági ülés is arra hívja fel a figyelmet, hogy itt nem szabad megállni ezen a ponton, hanem tovább kell vinni ezeket a gondolatokat, és a gyakorlati, mindennapi megvalósítást. Biztosan emlékszel, professzor úr, amikor Beneda Attilával ott ültünk és elemeztük, akkor ez felvetődött. Ezt a momentumot nagyon fontosnak tartom. Elnézést, hogy ezt még el szerettem volna mondani.

- 24 ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úrnak a bölcsességét, és hogy ezt elmondta. Mondjuk ezt csak megerősíteni tudom. Ha egy kicsit szubjektív lehetek, akkor egy kicsit a személyes sikeremnek vagy a közös sikerünknek érzem, hogy ma itt ülhetünk, és ha kell, akkor megígérhetem, hogy fogunk máskor is itt ülni. De én jobban bízom abban, hogy ez most sínre került, ha nem is JET-sebességgel, de mondjuk egy ilyen magyar gyorsvonati sebességgel azért előre fog ez haladni, és a betegeink és az egész ország javára. Még egyszer mindenkinek megköszönöm, hogy foglalkozott az üggyel, eljött, részt vett. További szép napot kívánok! Az ülést bezárom. Még annyit elmondanék, hogy mindenki szokás szerint fog kapni jegyzőkönyvi példányt az itt elhangzottakról. Köszönöm szépen. (Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 30 perc)

Dr. Hollósi Antal Gábor az albizottság elnöke Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva