Klubnapközi Ebben a tanévben a napközis foglalkozásokat is megújítottuk. Minden második hónapban, egy péntek délután klub-napközit szerveztünk a gyerekeknek. Tehetséges és kreatív kollégák fogtak össze és mindig az aktuális népszokásokhoz, ünnepkörökhöz igazított kézműves foglalkozásokat szerveztek. Ezeken túl helyet kapott a néptánc, a sport és a „Észforgató” matematikai feladatmegoldó kör is, de gyurma animációt is készíthettek. A gyerekek nagyon várták ezeket az alkalmakat, örömmel vettek részt a változatos foglalkozásokon.
1
H/Sport a megújulás útján Iskolánkban teljesen új kezdeményezésként 2009 augusztusában megalakult a testnevelési munkaközösség, amely nem csak a felső évfolyamon tanító kollégákat, hanem az alsó osztályokban tanító pedagógusokat is magában foglalja. Célunk az volt, hogy az iskolába járó diákjaink megszeressék a mozgást, fizikai állapotuk javuljon, és hogy minél több tanulót tudjunk bekapcsolni a diákolimpiai és városi versenyrendszerbe illetve tömegsport rendezvényekbe. Ehhez egy teljes egészében átgondolt, az alapoktól jól felépített testnevelés tematikára valamint egész éves program tervre volt szükség, amit kollégáinknak sikerült is kidolgozniuk. Az előző években csak a felső tagozaton csinálták a Hungarofit felméréseket, de idéntől már alsó évfolyamoknak is kötelező, így még jobban nyomon tudjuk követni tanulóink fejlődését. Felsőben tanító testnevelőink rendszeresen látogatják az alsós tanítók testnevelés óráit valamint bemutató órákkal és segédanyagokkal segítik a munkájukat. Az első komolyabb feladat a szeptember elején megtartott városi futóverseny volt, ahol a cél az volt, hogy minél több diákot és mellettük szüleiket is megmozgassuk, rávegyük a futásra, kocogásra vagy akár csak a sétára. A táv nem volt túl hosszú, hiszen mindössze két kilométert kellett az indulóknak teljesíteni. A korai időpont miatt a szervezés jelentette számunkra a legnagyobb kihívást. Ezt a problémát sikeresen meg tudtuk oldani kampányszerű munkával. A szülőkhöz levelet írtunk, hogy amennyiben tehetik, jöjjenek el és fussanak gyermekeikkel, valamint velünk a város utcáin. A gyerekeknek minden nap be lett mondva az iskolarádióba és természetesen testnevelés órákon és osztályfőnöki órákon is hirdették kollégáink, valamint a Diákönkormányzat is segítette munkánkat. Ennek következtében a rajtvonalnál az iskola több mint 50%-a volt jelen. Természetesen majdnem minden tanárunk is részt vett a futáson, hogy ezzel is ösztönözze a szülőket, gyerekeket a sportolásra. Jó volt látni, ahogy az egyes osztályok már fél órával a rajt előtt elkezdtek gyülekezni és minden család kereste a saját osztályát, osztályfőnökét. Futás közben ugyan szétszóródtak az osztályok, hiszen nem mindenki tudta végigfutni a távot, de mindig láttunk kisebb Petőfis csoportokat a több ezres futóseregben. A beérkezés után az osztályok újra keresni kezdték egymást és mindenki lelkes élménybeszámolóba kezdett, hogy ki hogyan élte meg ezt a mindössze két kilométert. A végső összesítésnél derült ki, hogy iskolánkból pontosan 314 fő vett részt aktívan a futóversenyen, ami az iskola összlétszámának 51,6 % - a. A testnevelési munkaközösség ezt a számot tekinti a jövőben az alap célkitűzésnek, ha városi tömegsport rendezvényről van szó. A szülőktől és gyerekektől kapott visszajelzések alapján mindenki nagyon jól érezte magát és megígérték, hogy a jövőben is képviselik iskolánkat hasonló rendezvényeken. A szeptemberben lezajlott felmérések után a következő programja a munkaközösségnek az októberben megrendezett budapesti mini maraton volt, ahova önként jelentkezőket toboroztunk az iskolából. A program szerint szombat reggel volt az indulás autóbusszal az iskola elől, majd futás a Városligetben, a kiegészítő programok (koncertek, bemutatók, étel- és italkóstolók) megtekintése után pedig érkezés vissza az iskolához. Az iskola költségvetése sajnos nem tette lehetővé, hogy 2
a jelentkező tanulók számára fizessük a nevezési díjat, valamint a buszköltséget, így azt a diákoknak, illetve szüleiknek kellett állniuk. Ennek ellenére sikerült egy busznyi lelkes csapatot összeszednünk, akik buszra ülve elindultak kollégáinkkal Budapestre. A közel tízezer futó között lelkes csapatunkból mindannyian sikeresen teljesítették a kiírt távot, ami után a szervezőktől ajándékcsomagot kaptak, amiben a gyerekek legnagyobb örömére póló, sapka, prospektusok és egyéb reklámanyagok voltak. A futás után kis csapatunk együtt megnézte a kiegészítő programokat, majd ebéd után buszra szállt és visszajött Gödöllőre. A gyerekek lelkesen mesélték élményeiket szüleiknek, sőt következő héten társaiknak is az iskolában. Hétfőn jó néhányuk még az iskolába is ezekben a pólókban jött, hogy dicsekedjen társainak a teljesített távról. Látva a gyerekek lelkesedését és örömét, a munkaközösség itt is kitűzött egy célt a jövőre nézve. Mégpedig azt, hogy megpróbál minden hasonló tömegfutáson részt venni, ami városunk közelében van és megpróbálja megoldani, hogy ezt ne a gyerekeknek, szülőknek kelljen fizetni. Hiszen most is volt olyan tanulónk, aki azért maradt le erről a futásról, mert a család anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy kifizessék a pár ezer forintos indulási összeget illetve a buszköltséget. Munkaközösségünk felvette a kapcsolatot az iskolát támogató alapítvánnyal, hogy van – e mód ilyen jellegű támogatást kérni, ha nem is minden gyerek számára, de legalább egy –egy tanulónknak. Hiszen célunk az, hogy minden diákunkkal megszerettessük a mozgást és élményekben gazdag programokon vegyenek részt. Novembertől a munkaközösség feladata volt, becsatlakozni a beiskolázási projektbe. Novembertől januárig négy alkalommal láttuk vendégül a város óvodásait egy sportdélutánra, ahol nem csak az ovisokkal, hanem az elsőseinkkel is össze tudták mérni ügyességüket. Nem kis fejtörést okozott, hogy mi köré építsük fel a feladatokat. A választás a gyerekek által kedvelt Micimackóra és a Százholdas pagonyra esett. Alsós tanítók kitalálták az alaptörténetet, amibe be kellett illeszteni a testnevelők által összeállított ügyességi feladatokat. Alsós diákjaink segítségével még rajzokkal és bábokkal is tudtuk színesíteni a mesét, ami Micimackó és barátainak a próbái lettek. Minden óvodából 10 – 10 bátor és ügyes jelentkezőt kértünk, akik az óvó néni kíséretében eljöttek iskolánkba és megismerkedhettek az alsós tanító nénikkel és tanító bácsikkal valamint körülnézhettek az iskola épületében. Bepillanthattak az elsős osztálytermekbe és láthatták, hogy nem is olyan félelmetes az iskola. A gyerekeknek hat akadálypályát kellett teljesíteniük, ahol az egyszerű futástól kezdve a padon futáson át a célba dobásig minden olyan feladat szerepelt, amit ők még komolyabb erőfeszítés nélkül végre tudtak hajtani. Jó volt látni, hogy ezek a kis gyerekek mennyire élvezik a mozgást, és hogy milyen komolyan veszik a feladatok minél tökéletesebb végrehajtását. A gyakorlatok teljesítése után a tanító nénik kézen fogták az ovisokat, kört alakítottak a tornateremben és ütemes járás közben közösen elénekelték a Micimackó című dalt. A dal után az „ünnepélyes eredményhirdetés” következett. Természetesen ennek a programnak is csak győztesei lehettek. Az igazgató asszony beszéde után minden résztvevő kapott egy – egy emléklapot, ami természetesen Micimackó figurájú oklevél volt. Mindenki kapott egy – egy szem almát és mielőtt kiléptek volna az iskolánkból megkapták azt a plakátot, aminek címe: „Egy napig Petőfisek voltunk” és az ő fényképeik szerepeltek rajta, amint a feladatokat teljesítik. Ragyogó arcú ovisokat láttunk kilépni iskolánk kapuján és boldog, elégedett óvó néniket, akik megköszönték, hogy a városban első iskolaként gondoltunk a következő évtől iskolába járó gyerekekre, akik így nem csak az épülettel, de egy kicsit a tanítókkal, tanárokkal is ismerkedhettek. Az ovisok délutáni 3
sportprogramját négy alkalommal rendeztük meg, mindannyiszor nagy sikerrel, ami megerősítette az iskola vezetését és munkaközösségünket is abban, hogy érdemes volt belevágni ebbe az igen nagy feladatba és a jövőben is érdemes és kell időt szentelni az egy évvel később iskolánkba járó gyerekekre. Verseny előtti eligazítás Oklevelek kiosztása
Iskolánkban először idén szerveztünk sítábort, amin kollégáink már ősz óta dolgoztak. A tábor január 31 – től február 5 – ig tartott és az ausztriai Matreiben volt a szállás. Ausztria legmagasabb csúcsai vették körül a völgyben elterülő kis falut, köztük a legendás Gross Glockner. Iskolánkból 37 diák, 8 szülő és 2 pedagógus kolléga vett részt a táborban. A csapat összetétele elég vegyes volt, a sí tudásukat tekintve. Szerencsére négy oktató segítette a tábor lebonyolítását, így kezdő, újra kezdő, középhaladó és haladó csoportokat szerveztek, nemcsak síben, hanem snowboardban is. Az időjárás is a kegyeibe fogadta síelőinket, mert egy nap kivételével, mindig ragyogó napsütés fogadta őket a hegytetőn. A hét végére mindenki tudott javítani sí tudásán, még a fekete pályát magabiztosan teljesítők is tudtak csiszolni tudásukon illetve új technikai elemeket is tanultak oktatóiktól. Az utolsó napon az oktatók versenyt rendeztek minden kategóriának, ahol a legjobbak érem és oklevéldíjazásban részesültek. Jó volt látni, hogy a gyerekek folyamatosan biztatják és segítik egymást a hegyen. Igaz volt ez síelésben, ahol a jobbak segítettek lecsúszni a kezdőknek a kék pályán, vagy megtanították nekik használni a beülős és csákányos liftet. De a segítség az étkezéseknél sem maradt el, mert a németül beszélők rendeltek ebédet, uzsonnát a többieknek. Az esték kártyázással, beszélgetéssel teltek, ahol tovább erősödött a diákok közötti kapcsolat. Az utolsó nap délelőttjén még síeltek egy utolsót, majd délután indultak haza, a gyerekek legnagyobb bánatára. Akik idén eljöttek mindannyian kijelentették, hogy jövőre is eljönnek, mert nagyon jól érezték magukat. Csoportkép a hegytetőn
4
5
Minden évben visszatérő program iskolánkban és a városban, az általunk szervezett Petőfi hét. Ennek keretén belül egyszer sportdélutánt tartunk, ahol az osztályok összemérhetik tudásukat, ügyességüket. Idén, szerda délutánra esett a választásunk. Tanítási órák után minden osztály pontos ütemterv szerint mozgott az iskola épületében. Sajnos udvari programokat nem tudtunk szervezni, mert március elején még nem engedte az időjárás, hogy kint is sportoljunk. Ennek ellenére sikerült egy nagyon színvonalas és változatos programot összeállítani a gyerekeknek. Nem csak a nagy és a kis tornatermünket használtuk ki, hanem igénybe vettük a hosszabb folyosókat és nagyobb zsibongókat is, hogy minél több sportágban tegyék próbára magukat diákjaink. Minden pedagógusnak meg volt a pontos szerepe, hogy mettől meddig hol kell tartózkodnia, vagy melyik osztályt kell kísérnie. Így szinte fennakadás nélkül sikerült lebonyolítani a programokat mind a nyolc évfolyamnak déltől délután négy óráig. A délután folyamán nem lehetett unatkozó vagy céltalanul lődörgő tanulót látni az épületben, hiszen aki éppen nem sportolt semmit, az biztos, hogy szurkolt osztálytársainak valamelyik állomásnál. A feladatokat úgy állítottuk össze, hogy az ügyességi feladatoktól egészen a fizikai erőig minden szerepeljen bennük, így az osztályokból mindenki részt vehetett valamiben. Akik nem jeleskednek a fizikai próbákban azoknak testnevelőink sport totót állítottak össze. A sportdélután programját tovább színesítette, hogy eljött iskolánkba Pulai Imre olimpiai és világbajnok kenus, aki négyszer fél órában élménybeszámolót tartott az iskolásoknak. Szerencsére a fizika – kémia előadónkba két évfolyam egyszerre befért így kényelmes és kulturált körülmények között zajlott le ez a program is. Minden előadást nagy érdeklődéssel hallgattak végig a gyerekek, aminek a végén kérdéseket is feltehettek vendégünknek. Természetesen nem maradhatott el az autogram osztás és a közös fényképezkedés sem. Petőfi sportnap – II. emeleti zsibongó
6
Mint minden iskolában így nálunk is nagy hangsúlyt kap a mindennapos testnevelés vagy legalábbis annak a lehetősége, hogy a tanulóink a heti három testnevelés óra mellett délutánonként tudjanak még sportolni valamit. Ennek elősegítésére tíz tömegsport foglalkozást tartanak testnevelőink délutánonként a tornatermünkben és az udvaron. Itt a diákjaink továbbfejleszthetik sportági tudásukat és több idejük marad játékra, valamint az egyes diákolimpiai vagy városi sportversenyekre való felkészülésre. De ezeken a foglalkozásokon zajlanak a házi bajnokságok is, ahol az évfolyamon belül mérhetik össze erejüket és tudásukat az osztályok tanulói. Idén munkaközösségünk megpróbálta úgy összeállítani az éves házi bajnokságok menetrendjét, hogy az jól alkalmazkodjon az aktuális tananyaghoz. Sportágak választásánál figyelembe vettük, hogy az adott évfolyamon melyek a leginkább kedvelt labdajátékok. Választásunk azért esett a labdajátékokra, mert ezek mindegyike szerepel a tanmenetünkben, könnyen elsajátíthatók, fiúk és lányok is játszhatják, tanulóink motiváltak bennük, és nem utolsó szempontként minden felszerelésünk meg van hozzá. Szerencsére választásunkban nem kellett csalódnunk és így minden tervezett házi bajnokságot meg tudtunk tartani. Volt olyan mérkőzés, ahol szinte az egész osztály jelen volt, hogy szurkoljon társaiknak, de néha még az osztályfőnökök is rászánták az idejüket, hogy megnézzenek egy – egy délutáni mérkőzést. Egész évben jó hangulatban teltek a versenyek, amiket jövőre már egyéni versenyekkel is szeretnénk megtoldani. Elsősorban atlétikai versenyszámokra gondoltunk, mint például magasugrás, távolugrás, 60 méteres síkfutás vagy akár súlylökés és kislabda hajítás. Ha a feltételek engedik, akkor megpróbálkoznánk a küzdősportok bevezetésével is. Alsó évfolyamon kicsit másképp zajlottak a tömegsport foglalkozások, hiszen tanulóink itt még csak ismerkednek az egyes sportágakkal. Ezért számukra inkább ügyességi versenyeket rendeztünk illetve egyéni sportágakat kerestünk, ahol egy – két gyerek képviselhette az osztályát. Legnagyobb meglepetésünkre az egyik legsikeresebb programunk a kötélhúzás volt. Minden évfolyamon ez a próba érte el a legnagyobb sikert. A második félévben kezdtük bevezetni, hogy a nagyszünetünkben, ami 25 perces, sportversenyeket tartunk. A kezdeményezés jónak bizonyult, hiszen a diákok folyamatosan kérdezték, hogy melyik héten milyen nap és melyik osztály játszik. Tervbe vettük, hogy jövőre pontos menetrendet dolgozunk ki a nagyszünetben lejátszható mérkőzésekről. Május végén sikerült megrendeznünk a negyedik évfolyamnak az iskolai úszóbajnokságot, ahol érem és oklevéldíjazásban részesültek. A házi bajnokságokon kívül természetesen részt vettünk a diákolimpiai és városi versenyeken is. Ezekre szokás szerint tanév elején jelentkeztünk, amit munkaközösségi megbeszélés előzött meg. Eldöntöttük, hogy ki milyen sportágban tudja felkészíteni tanulóinkat. Szeptembertől zajlottak a különböző korcsoportok számára kiírt labdarúgó bajnokságok. A korcsoportoknak megfelelően negyed-, félilletve egészpályán. Ezeken a mérkőzéseken mindannyiszor képviselni tudtuk az iskolát és tanulóink magatartása, hozzáállása dicséretesnek mondható. Az első korcsoportos labdarúgóinknak sikerült megnyerniük a körzeti bajnokságot, így továbbjutottak a megyei döntőbe, ahonnan már nem sikerült továbblépniük, azonban így is nagyon nagy tettek hajtottak végre, hiszen megelőzték a városi sportiskolát és a megyei döntőn sem vallottak szégyent. Az őszi labdarúgó fordulók után következettek a teremlabdarúgó mérkőzések, amelyek decembertől egészen január végéig elhúzódtak. Természetesen ebben a sportágban is képviseltettük magunkat az összes korcsoportban. Jó volt látni, hogy 7
iskolánkból több diák is eljött a csarnokba, hogy szurkoljon osztálytársainak, iskolatársainak. Talán ennek a buzdításnak is köszönhető, hogy ugyan körzeti selejtezőt nem nyert iskolánk, de mindegyik csapatunk dobogós helyen végzett. Városunkban állandó decemberi sportprogram a városi úszóverseny, amit nagyon magas színvonalon rendeznek meg a városi sportuszodába. Minden városi iskola nagy elánnal készül erre a megmérettetésre is, ez alól mi sem vagyunk kivételek. 4. évfolyamos diákjaink heti egy – egy alkalommal vehetik birtokba az uszodát, ami számukra a harmadik testnevelés órát jelenti. A fennmaradó időben a gyógyúszásra illetve az úszóversenyek felkészülésére fordítjuk az időt, illetve bármelyik tanulónk látogathatja az uszodát az adott időpontokban, ha úszni van kedve. Tanulóink idén sem okoztak csalódást az úszástudásukkal, hiszen több dobogós helyezés született egyéniben és váltóban is.
Február elején rendezték a városi terematlétika bajnokságot, ahol felsős diákjaink remekeltek. Mind a két korcsoportban és nemben tudtunk csapatot indítani. A két nap alatt megrendezett versenyen az atlétika több versenyszámában összemérték erejüket a város diákjai, a futástól kezdve a dobáson át az ugrásig. Legnagyobb örömünkre a megszerezhető nyolc aranyéremből hármat (egy egyéni és két csapat) a mi iskolánk diákjai szereztek meg, ami mellett még két ezüst és két bronzérmet gyűjtöttek be tanulóink, nagy elismerést váltva ki ezzel a város testnevelőiből és diákjaiból. Márciustól egészen május közepéig ismételten a labdarúgásé volt a főszerep, hiszen elkezdődtek a városi műfüves pályán a kispályás mérkőzések. A versenykiírás szerint itt a legkisebbek nem kaptak szerepet, tehát körzeti győztes csapatunk nem vehetett részt rajta, de a többi korosztály labdarúgói mind jelen voltak. Diákjainkat hajtotta a vágy, hogy most jobb eredményt érjenek el, mint az őszi diákolimpiai mérkőzéseken. IV. korcsoportos csapatunknak egy helyet sikerült is javítania őszi helyezésén, aminek nagyon örültünk, mert nyolcadikos labdarúgóinknak ez volt az utolsó erőpróba iskolánk színeiben. A többi csapatunk hasonló eredményt produkált, mint fél évvel korábban a körzeti bajnokságban. Az év utolsó versenye az atlétikai 5 illetve 6 tusa ahol szintén felsőseinkben bízhattunk. Ezen a versenyen nem szoktunk olyan kiemelkedően szerepelni, mint a fedettpályás atlétikában, de idén nagyon bíztunk benne, hogy több dobogós helyezést is el tudnak hozni tanulóink. Az első napon a fiúk nem okoztak csalódást, hiszen mind a III., mind a IV. korcsoportos csapat ezüstérmet szerzett. Ráadásul 8
egyik diákunk egyéni második helyével bejutott a megyei döntőbe is. A lányok versenyében már kevesebb érem jutott, de mutatott teljesítményük így is dicséretes. Azért ők sem maradtak érem nélkül, mert a IV. korcsoportban ezüstérmet nyert diáklányunk, aki ezzel szintén kivívta magának a megyei döntős indulást. Röplabdásaink egész évben mérkőzéseket játszottak, hogy minél tovább meneteljenek a diákolimpiai versenysorozatban. Ebben az évben már nem csak lánycsapatunk méretett meg, hanem a fiúk is kipróbálhatták magukat. Csapataink most is magabiztosan meneteltek, így jutottak el a diákolimpiai elődöntőig. Nagy büszkeség számunkra, hogy lány csapatunk megismételték tavalyi teljesítményét, míg a fiúk egy év felkészülés után is tudni hozták az azonos eredményt. Persze csapataink nem csak a diákolimpiára összpontosítottak, hanem elindultak különböző egy illetve kétnapos tornákon, ahonnan rendszerint nagyon szép eredményekkel tértek haza. Idén először négy iskola összefogásával az alsós diákok számára megrendezésre került az úgynevezett Kapkod a lábad ügyességi verseny, ahol minden iskolából 10 – 10 gyerek vesz részt a különböző feladatokban. Az egyes pályákat minden iskolából 10 tanulónak kell teljesítenie, de természetesen több is nevezhető, hogy mindenki a legügyesebb számában tudjon indulni. A gyerekeknek nagyon tetszett a kezdeményezés, ami köszönhető a jó hangulatnak, a nagyszerű rendezésnek és természetesen annak, hogy mindenki kapott valami csekély ajándékot.
Kurucz Balázs
9
