.KUCZI TIBOR.
.A taylorizmus. .és a sport. Í
rásomban a taylorizmussal bekövetkezet fordulat el√történetére igyekszem fényt deríteni. Azt vizsgálom, hogy milyen el√zményei voltak annak, hogy az 1880-as évekt√l a munkavégz√ test, amire addig a gyártulajdonosok, üzemvezet√k jóformán ügyet sem vetettek, az érdekl√dés középpontjába került. Kísérletek sora indult a századforduló tájékán; id√tanulmányok, mozdulatelemz√ filmek, a kifáradás törvényszer∫ségeit feltáró kutatások készültek. Munkapszichológusok, ipari mérnökök (ezek a szakmák is a taylorizmussal születtek) az emberi test anatómiai sajátosságaihoz igazított munkakörnyezet kialakításán fáradoztak. Az er√feszítések annak kifürkészésére irányultak, hogy miként növelhet√ az átlagos képesség∫ munkás teljesítménye, hogyan használható fel az emberi testben szunnyadó energia a legökonomikusabban az ipari termelésben. Dolgozatomban arra hívom föl a figyelmet, hogy a taylorizmus el√nyei nem az ipari munka világában, hanem a modern versenysportban keresend√k. A sportban már a 18. században próbáltak választ keresni arra, hogyan lehet a legjobb teljesítményt elérni a kezek és lábak, a váll, a derék helyes tartásával, módszeresen megfigyelték: a mozdulatok milyen szekvenciája vezet másokat túlszárnyaló eredményre. Ugyancsak a sporté az els√ség abban is, hogy a különböz√ helyszíneken, id√pontokban elért teljesítményeket – a pályák, eszközök szabványosításával – egymással összemérhet√vé tették. Miel√tt a sport szerepére rátérnék, röviden vázolnom kell, miben is állt az a radikális fordulat, amit a taylorizmus hozott a munkavégzés hatékonyabbá tételében.
Az id√ és munkafegyelem történetében két, egymástól világosan elváló, lényegileg különböz√ id√rezsimet1 lehet megkülönböztetni. A különbség a két korszakban fennálló id√szemlélet eltéréséb√l adódik. A 20. század el√tti id√rezsimr√l képet kaphatunk Thompson e tárgyban alapvet√nek számító írásából.2 A tanulmány f√ mondandója, hogy az ipari kapitalizmus kialakulása óta az óraid√ küls√, személytelen hatalommá vált, amely közvetítésével a m∫helyf√nök, gyártulajdonos, munkaadó rákényszerítheti akaratát alkalmazottaira. A munkásokat a 18. század utolsó harmadától kezdve jó száz éven keresztül tréningezték arra, hogy magától ért√d√nek fogadják el: nem a hagyományaik, szokásaik, testi szükségleteik, hanem az óraid√ szabja meg, mikor kezdjék a munkát, mikor szabad szünetet tartani, mennyi ideig ebédelhetnek, pihenhetnek, mikor lehet WC-re menni stb., azaz vegyék tudomásul: csak a munkaid√ végét jelz√ harang (cseng√, sziréna, duda) oldja fel √ket a gyár hatalma alól. Ennek az id√szemléletnek a lényege a napirend; az emberek tevékenységét el√zetesen rögzített id√pontokhoz rendelik, következésképpen a késések, illetve a szünetek önkényes meghosszabbításának szankcionálása adja a fegyelmezési gyakorlat magvát. Ami a munkakezdés és a szünetek, illetve a munkaid√ vége között, azaz a tulajdonképpeni munkavégzés alatt történik, ugyancsak tárgya a fegyelmezésnek; a felügyel√ gondoskodik róla, hogy ne lazsáljanak, mindenkinek járjon a keze, ám ez nincs közvetlen kapcsolatban az id√vel. Ha az el√munkás gyorsabb munkára ösztökéli valamelyik alárendeltjét, nem
25
Kuczi Tibor
azért teszi, mert az órájára pillantva úgy ítéli meg, hogy lemaradásban van az el√írt normához képest; egyszer∫en úgy érzi, lassabban jár a keze a szokás szerint elvárhatónál. A felügyel√k arra törekedtek, hogy szám∫zzék a tétlenséget, mindenki megszakítás nélkül dolgozzon. Igyekeztek megakadályozni, hogy a munkások fecsegéssel, a gépek közötti szaladgálással, játszadozással, lazsálással szennyezzék be a munkaid√t; a cél: a szünetek közötti id√ tisztán munkát tartalmazzon.3 A 19. századi fegyelmezési, ellen√rzési gyakorlat – bármekkora szigorúságra törekedtek is a felügyel√k – kívül maradt a testen, nagy játékteret hagyva a valódi képességek eltitkolásának, a teljesítmény visszatartásnak. Taylor a következ√ példával illusztrálja a helyzetet: „…megfigyeltem egy természeténél fogva energikus munkást, aki munkába menet és onnan jövet mintegy 5–6 km/óra sebességgel járt, s√t hazafelé gyakran igen gyorsan – szinte futva haladt. Munkahelyére megérkezve, azonnal kb. 1–2 km/óra sebességre lassult a mozgása… de nem ült le. (…) Mindent megtett, még fárasztotta is magát a lassú járással, csak ne dolgozzon többet, mint lusta munkatársa.”4 Taylor egy m∫vezet√ szavaival kommentálja megfigyeléseit: „Hát igen: meg tudom akadályozni, hogy leüljenek, de az ördög tudja megmozgatni √ket munka közben.”5 A példa jól illusztrálja, hogy a 19. századi id√rezsimre alapozott felügyeletnek milyen korlátozottak voltak a lehet√ségei. A tulajdonosnak, felügyel√nek meg kellett elégednie az id√pontok betartatásával és a folyamatos munka látványával. Elérték, hogy a munkás ne beszélgessen, ne hagyja el a helyét, ne hagyja abba a munkát, de ennél nem mehettek messzebbre. Ezzel a felügyeleti móddal addig lehetett eljutni, ameddig a diákjait félelemben tartó tanár, aki ki tudja kényszeríteni, hogy a gyerekek becsengetéskor percre pontosan a helyükön legyenek, egyenes derékkal üljenek padjukban, figyeljenek, elvégezzék a kijelölt feladatokat, azaz pontosak legyenek és teljes mértékben munkával töltsék ki a tanórát. Ám ösztönzés, motiváltság hiányában a tanulók képességei kiaknázatlanok maradnak, csak annyit végeznek, amennyit oktatójuk a szigorú fegyelmezéssel kiprésel bel√lük. A 19. század végét√l radikálisan megváltozik a fegyelmezési gyakorlat. Az óraid√ küls√ hatalomból bels√vé vált; az id√ behatolt az emberi testbe. A munkamozdulatok feltérképezése, katalogizálása, a célszer∫ség szerinti „megkoreografálása” és normázása révén a munkavégz√ testet belülr√l ragadja meg a hatalom; beprogramozzák a kezek és lábak mozgását
a nagyüzemekben. Most már a munkás tevékenységét nem csupán a gyár által el√re rögzített napirendhez – munkakezdés és szünetek – hajlítják, hanem id√tanulmányokkal, mozdulatelemzéssel megalapozott norma szerint dolgoztatják. Az elvárható teljesítmény kialakításának dönt√ el√feltétele a munkavégz√ test módszeres megfigyelése és az eredmények törvényekbe foglalása. Taylor nevéhez köthet√, hogy a munkafeladatokat részekre bontotta és lemérte az egyes m∫veleti szakaszok idejét. Taylor fiatalabb pályatársa, Gilbreth pedig kidolgozta a mozdulatelemzés alapjait:6 18 alapmozdulatot (nyúl, fog, összeilleszt, elereszt stb.) azonosított, amelyek minden munkafeladat – a szénlapátolástól az esztergálásig – alkotóeleme. Ez az ismeret komoly eszközt adott az ipari mérnökök kezébe: filmre vették az üzemükben nagy számban el√forduló munkafeladatokat, azonosították a mozdulatokat, lemérték az általuk felemésztett id√t. A fölösleges, hezitáló mozdulatokat (tervezés, keresés) a szerszámok jobb elhelyezésével, az alkatrészek megszámozásával stb. kiiktatták a munkafolyamatból, a nélkülözhetetlen mozdulatokat ökonomikussá tették a mozgás alapvet√ törvényszer∫ségeinek (például a kezek ellipszis pályán mozogjanak, az elereszt és a nyúl mozdulatot össze kell kapcsolni stb.) ismeretében. Gilbreth eredményeit a két háború között már mintafilmeken oktatták a különböz√ tanfolyamokon, az általa megállapított alapmozdulatok pedig lényegében máig etalonnak számítanak.7 A munkapszichológiai laboratóriumokban föltérképezték az ujjak, majd az ujjak és a csukló, az ujjak, a csukló és az alkar (s folytatva a sort a felkar, a test bevonásával) együttes igénybevételének, terhelhet√ségének lehet√ségeit, továbbá a bal és jobb kéz, illetve a kezek és a lábak szinkron és aszinkron mozgásának törvényszer∫ségeit, a mozgásirány és sebesség összefüggéseit. Ezek ismeretében alakították ki a munkafeltételeket, például a munkadarabok és szerszámok racionális elosztását a test különböz√ zónáiban. Megszületett egy új vizsgálati irány, a fáradtságkutatás; pontosan lemérték a figyelem és a munkaintenzitás napi ingadozását, az adatokból teljesítménygöbéket szerkesztettek, megállapították a monotónia t∫réshatárát stb., s mindezek alapján az emberi test m∫ködéséhez hangolhatták az üzemekben a futószalag sebességét, kikalkulálhatták a szünetek napi elosztását, gyakoriságát és célszer∫ hosszát. A példákat nem sorolom tovább, hiszen Taylor a legkülönfélébb vizsgálatok, normázási technikák lavináját indította el, amelyeket itt még fölsorolni is
26
A taylorizmus és a sport
sportban. Wilkerson a legjelent√sebb vállalkozásnak Jules Armar: The Human Motor, meglehet√sen árulkodó cím∫, 1914-ben megjelent m∫vét tekinti,14 amely a maga területén kifejtett hatását tekintve Gilbreth munkájához mérhet√. Buskirk és Tipton említi,15 hogy az 1930-as években több, az edzésmunka fiziológiájáról szóló kézikönyv is született. Figyelemre méltó, hogy Barnes mozdulatelemzéssel és id√tanulmányokkal foglalkozó nagy összefoglaló munkáját,16 amelyb√l az ipari mérnökök több nemzedéke is tanult, ugyancsak ebben az évtizedben adták ki. A mozgás élettani, fiziológiai hatásának vizsgálatai szintén párhuzamosan futottak a munkafiziológiai kutatásokkal, bár ilyen típusú munkák a taylorizmust megez√z√ id√ben is akadtak, hiszen már 1855-ben jelent meg cikk a gyakorlatokat végz√ emberi test fiziológiájáról, Edward Hitchcock pedig rendszerezett adatgy∫jtést folytatott 1861-ben az edzés el√tti és edzés utáni fiziológiai folyamatokról.17 Ám a valóban modernnek mondható, szigorúan természettudományos igény∫ kutatások, amelyek jól felszerelt laboratóriumokban folytak, a taylorizmus kialakulásának id√szakára esnek; 1891-ben létesült az els√ sporttudományi laboratórium a Harvard egyetemen, ahol azt vizsgálták, hogy a test milyen fiziológiai válaszokat ad az egyes tornagyakorlatok végrehajtására. Ugyancsak a Harvardon kezdte meg m∫ködését a fáradtságkutató laboratórium 1927-ben. A kutatásokat ösztönözte az atlétikai versenyek népszer∫vé válása az 1880-as évek végét√l, de a sporttárgyú vizsgálatok intézményesüléséhez nagyban hozzájárult az is, hogy a testnevelés egyetemi tárgygyá vált a századfordulón az USA-ban. Az oktatás szükségletei megkívánták, hogy a mozgás egyetemi színt∫ tárgyalását tudományos: anatómiai és fiziológiai ismeretekkel, illetve célzott kutatásokkal alapozzák meg.18 A sportra és a munkavégzésre vonatkozó tudás története azonban csak a 19. század végét√l fut párhuzamosan. Az ezt megel√z√ id√szakban a gyárüzemekben a gépek, technológiai eljárások tökéletesítését√l várták a termelékenység növekedését, kezel√jük „m∫ködésével” nem nagyon tör√dtek. Ezzel szemben a sportban már a 18. században határozott törekvés volt az emberi test teljesít√képességének kifürkészésére, a hatékonyságot növel√ mozdulatok kikísérletezésére és gyakorlati alkalmazására, illetve az eredmények összevethet√ségét biztosítandó, a pályák, eszközök szabványosítására. Persze vannak el√zményei a munkavégzés kutatásának is.19 Például 1660-ban a Francia Tudományos
reménytelen vállalkozás lenne. Az említett példák elegend√k arra, hogy rávilágítsanak a változások lényegére: a 19. századdal ellentétben a 20. században a tulajdonosok, mérnökök meggy√z√désévé vált, hogy a termelékenység nem csupán a technika és technológia tökéletesítésével növelhet√. A taylorizmussal olyan új „találmányok” születettek, amelyek a munkavégz√ test nagyüzemi használatát forradalmasították, vagy ahogy Drucker nyomán Rimler Judit fogalmaz,8 ezt a korszakot nem a gépek, hanem a kezek forradalma jellemzi. A kezek forradalma a termelékenység látványos megugrását hozta: 1889 és 1914 között 14 százalékkal n√tt hatékonyság, a háború után pedig még nagyobb sebességre kapcsolt, 1919 és 1926 között, azaz mindössze hét év alatt 37 százalékos emelkedés regisztrálható.9 Ha a taylorizmus és a sporttudomány 19. század végén induló történetét vizsgáljuk, rengeteg párhuzamot találunk. Tanulságos, hogy Jerry R. Thomas a sporttudomány történetét áttekint√ írásában10 a kezdeti kutatások között egyaránt említ munkam∫veletekre vonatkozó és sporttárgyú vizsgálatokat. A szerz√ például a telegráf morze kódja elsajátításának és használatának rutinm∫veletté egyszer∫södésének (1867), a gépelési készségek kialakulásának (1912-ben és 1925ben elvégzett) kutatását éppúgy a sporttudomány története részeként tárgyalja, mint a gyors kar- és lábmozgások 1899-ben lefolytatott vizsgálatát. Nem könny∫ és talán fölösleges is az els√bbséget megállapítani. Az az új típusú érdekl√dés, amely a 19. század végén ébredt a mozgás precíz, természettudományos, laboratóriumi körülmények közötti föltérképezésére, illetve az a törekvés, hogy a kutatási eredményeket a teljesítmény fokozására használják, éppúgy jellemzi a sportot, mint a munka világát. A 20. század elejét√l a vizsgálati eredmények kölcsönös átvétele a jellemz√, Niebel11 szerint például a mozgás filmre rögzítése és mozzanatonkénti elemzése az eljárás ipari alkalmazásából került át a sportba. A sportban meginduló kutatásokat hamarosan a tapasztalatokat összefoglaló m∫vek követték. Gilbreth mozdulatelemzésre vonatkozó alapvetésével szinte egy id√ben egy sor kineziológiai12 kézikönyv látott napvilágot. Az els√ jelent√s összefoglaló munka13 (Skarstrom: Gymnastic Kinesioligy) 1909-ben jelent meg, amely a sportoló mozgását anatómiai alapozottsággal tárgyalta, ezt a m∫vet olyan munkák követték, amelyekben az idegrendszerre, izomzatra és a csontvázrendszerre vonatkozó ismereteket összekapcsolták a mozgás elemzésével, és fölvázolták a tudományos tudás alkalmazási lehet√ségeit a
27
Kuczi Tibor
Akadémián nyilvános kísérlettel demonstrálták, hogy hét férfi képes arra, amire egyetlen ló, azaz fölemelni csigával ugyanazt a súlyt. A fizikus Coulomb pedig arra törekedett, hogy az ember teljesítményét kísérleti úton meghatározza és számszer∫sítse; hetven kilósférfiakkal súlyokat cipeltetett lépcs√n 30 méter magasságba egész álló nap, s ügyelt arra, hogy betartsák az el√re megszabott 14 m/perc sebességet. Eredményként egyébként azt kapta, hogy egy ember napi munkája egyenl√ 980 kiló 1 méter magasra emelésével. De megemlíthet√ az osztrák Gerstner is, aki a teljesítmény szempontjából optimális munkaid√ meghatározásán fáradozott. Babbage pedig (akinek könyvét Marx is s∫r∫n forgatta) a gombost∫gyártás terén végzett aprólékos, a teljesítmény megállapítására irányuló vizsgálatokat az 1820–30-as években.20 Az említett kutatások azonban nem különösebben keltették föl a gyártulajdonosok figyelmét. Ennek egyrészt az az oka, hogy a 19. században az egymást követ√ technikai újítások hihetetlen mértékben növelték a termelékenységet,21 a gépekben szunnyadó lehet√ségekhez képest elhanyagolható er√forrásnak t∫nt az emberi test. Másrészt azért maradtak közönyösek a vállalkozók, mert a kutatók érdekl√dése, különösen, akik a munkavégzés vizsgálatát tudományosan megalapozták (pédául De la Hire, Desaguliers, Coulomb) elméleti, leginkább a fizikával rokonságot tartó jelleg∫ volt, s nem igen tör√dtek eredményeik gyakorlati alkalmazhatóságával.22 Ezzel szemben a versenysportban az érdekl√dés kezdetben nem az emberi teljesítmény elméleti-kísérleti modellezésére, mérésére, hanem gyakorlati problémák megoldására irányult. Coulomb sportban érdekelt angol kortársai a nyerés esélyeit igyekeztek javítani a célszer∫en megválasztott mozdulatokkal, testtartással. Mint ismeretes, a 18. század elején született meg a mai értelemben vett modern sport Angliában, ott formálódtak ki a ma is létez√ sportágak. Elkülönült egymástól a gyaloglás és a futás, majd létrejöttek a különböz√ futószámok (hosszútáv, sprint), kialakult az ökölvívás a maga szabályrendszerével; a küzdelmet a ringen belüli területre korlátozták, meghatározták az üthet√ felületeket, s a század második felét√l különböz√ súlycsoportokat alakítottak ki. Ugyancsak ebben a században jött létre a maira emlékeztet√ lóverseny, korcsolya, birkózás, evezési versenyek stb. A különböz√ sportágak kialakulási folyamatának közös jellemz√je, mint Richard Mandell kiemeli,23 hogy a 18. század végére pontos szabályokat alkottak, meghatározták a pályák határait (pél-
dául a krikettpályáét), nagy pontossággal mérték a távokat és az id√t, a csapatokban pedig világos hierarchiát alakítottak ki (a kapitányok irányították játékostársaikat). A távok absztrakttá: yardban, mérföldben megadottakká váltak a korábbi gyakorlattal szemben, amikor is a verseny mondjuk a falu kútjától egy adott sövényig vagy Oxfordtól Londonig tartott. A távok absztrakttá válása, a súlycsoportok elkülönítése, az eszközök szabványosítása, az id√adatok megállapítása lehet√vé tette a teljesítmények precíz összehasonlítását, a versenyz√k eredményeinek értékelését, bárhol léptek is egyébként pályára. Hozzá kell tenni: a szabványosításból nem következett automatikusan a teljesítmények egybevetésének szokása, hiszen az eredmények rendszeres könyvelése csak a 19. század második felében vált gyakorlattá; 1864ben jegyezték föl az Oxford–Cambridge találkozó pályarekordját, s ett√l kezdve széles körben ismerték és számon tartották a kiemelked√ sportesemények eredményeit Angliában. A szabályozás, szabványosítás oda vezetett tehát, hogy „Akárcsak a laboratóriumi kísérleti eredmények (amelyeknél nyilvánvaló az összehasonlíthatóság követelménye), a versenyek feltételei is univerzálisan alkalmazhatóak lettek, így a kiemelked√ id√, súly, távolság eredmények mindenhol pontosan meghatározhatókká váltak.”24 Az eredmények pontos összehasonlítása a munka világában a sporthoz viszonyítva sokkal kés√bb, lényegében csak a második világháború után vált gyakorlattá. A mozdulatelemzés és id√tanulmányok, illetve a mozdulatok id√szabványainak (például MTM25 mozdulat-id√ adatainak) megalkotása révén vált lehetségessé, hogy a teljesítményeket a meglév√ adatok alapján összemérjék, bárhol folyjanak is egyébként a konkrét munkatevékenységek. A taylorizmust megel√z√ id√ben viszont a „munkarekordok”, azok az id√adatok, amelyekhez mint normákhoz az egyéni munkateljesítmények viszonyíthatók, például egy nadrág megvarrásának vagy egy asztal elkészítésének ideje (ezeket Marx összefoglalóan társadalmilag szükséges munkaid√nek nevezi), csak utólag, a piac közvetítésével, sok-sok áttételen keresztül (és távolról sem olyan világosan érthet√ és kifejezhet√ formában, mint például a sprinter eredménye a futóversenyen) vált ismertté a gazdasági szerepl√k számára. A sportban nagyon korán, már a 18. században kifejlesztették a hendikepelés gyakorlatát a pontos és korrekt összehasonlíthatóság érdekében, ami abból a belátásból adódott, hogy a különböz√ korú, testsúlyú emberekt√l különböz√ teljesítmények várhatók.
28
A taylorizmus és a sport
a fair play elveit, ami pedig a társadalom más szféráiban már a modern férfiasság attribútumának számított.31 Nem vált a gyári világ részévé, hogy ott is létrehozzanak valamiféle korteher-táblázatot, amely segítségével pontos képet alkothattak volna a férfiaktól és n√kt√l, illetve a különböz√ életkori csoportokba tartozó gyerekekt√l és kamaszoktól elvárható maximumokról. S√t a dolog a visszájára fordult, a szabályok olyannyira nem a fair play szerint alakultak, hogy a bérekben, el√léptetésnél egyenesen a férfiaknak biztosítottak-biztosítanak automatikusan el√nyt. Visszatérve a sporthoz, a hendikepelés mellett egy további új elem is megjelent: a jobb eredmények elérése érdekében megfigyelték, módszeresen tanulmányozták a versenyz√k mozgását, majd írásba foglalták a legcélravezet√bbnek, leghatékonyabbnak tartott mozgásszekvenciákat, mozdulatmintákat. Az eredményeket a 18. század utolsó harmadában sorra megjelen√ kézikönyvek tükrözik: adtak ki evezéssel, atlétikával, korcsolyázással, úszással stb. foglalkozó útmutatókat, amelyekben a helyes testtartást (a lábak és karok, a fej, váll stb. pozícióit), a célszer∫ mozdulatokat elemezték. A testtartás és a mozdulatok vizsgálatának, az e téren szerzett tapasztalatok közreadásának els√rend∫en az volt a célja, hogy föltárja, illetve közkinccsé tegye a hatékony testhasználat módozatait a különféle sportágakban. A széles körben dívó fogadások, amelyek az angol versenyek elmaradhatatlan részei voltak, folyamatosan emelték a gy√zelem tétjét, ez pedig arra ösztönözte a kézikönyvek szerz√it, hogy olyan mozgásmintákat, mozdulatsorokat tegyenek közzé, amelyekkel az adott feladat a leggyorsabban és legeredményesebben végrehajtható, azaz a nyeréshez szükséges ismeretek átadása volt a legf√bb céljuk. A kézikönyvek azáltal, hogy a hatékonyság növelésének módszertanát szélesebb körben hozzáférhet√vé tették, hozzájárultak a futás, gyaloglás, evezés stb. kivitelezésének szabványosításához, hiszen az adott sportban eredményesnek tekintett mozgásmódokat a versenyz√k átvették és alkalmazták, függetlenül attól, hogy hol zajlott a küzdelem és kik voltak az ellenfeleik. Így el√bb-utóbb minden játékos, legyen az londoni vagy manchesteri, de akár angol vagy magyar, azonos módon; hasonló kéz-, láb és fejtartással, hasonló mozgásfázisokat végrehajtva oldotta meg a feladatát. A pályák, sporteszközök, távok, súlyok egységesítése után-mellett így lassan megtörtént a sportfeladatok végrehajtásának szabványokba foglalása is.
A futásban tável√nyt, a krikettben pontel√nyt biztosítottak a gyengébb félnek. (A birkózásban a súlycsoportok létrehozásával megoldották ezeket a problémákat; 1746-tól van könny∫, 1786-tól középsúlyú csoport.) A lóversenyeken az esélyeket úgy tették egyenl√vé, azaz tették nyílttá a küzdelem kimenetelét a 18. század utolsó harmadától, hogy hasonló képesség∫ lovakat állítottak rajthoz. A képességek megállapításához ún. korteher táblázatokat szerkesztettek, fölhasználva az erre az id√re kiterjedt és megbízható ismereteket arról, hogy a különböz√ életkorú versenylovak milyen mértékig terhelhet√k, illetve milyen eredmény várható t√lük. A pontos kalibrálás érdekében meghonosodott a tenyészpróbák √szi versenye, 1776-tól pedig acélossági felméréseket végeztek.26, 27 Mint Hadas Miklós kimutatta,28 az összemérhet√ség és a standardizáció követelménye a magyar lóversenysportban is szinte a kezdetekt√l megjelent. Hadas ◊szi Kornélt idézi, aki az els√ lóversenyekr√l a következ√ket írta: „Itt már meg van állapítva a teher, a táv, mér√dik az id√ s a Kócos nev∫ sárgáról megtudjuk, hogy az egy angol mérföldön, nyergében Kudrival, 72 fonttal lekanterezi a 83 és fél fontot viv√ Mollit. (…) Az elért id√k persze állandóan javulnak a kipróbálás nyomán, de az egykori tudósító már pedzi a korterhet, amikor azt mondja 1815-ben az egyik futamról, hogy három évnél fiatalabb lovaknak egy mérföld sok sebes galoppban, mert míg tavaly 3 perc 4 mp alatt tudták csak ezt az utat megtenni, az idén, mint teljesen kin√tt háromévesek, kevesebb id√t igényelnek.”29 A társadalmi gondolkodás tudathasadásos állapotát jól tükrözi, hogy miközben a birkózásban és az ökölvívásban súlycsoportokat képeztek, a gyengébbeknek, fiatalabbaknak pontel√nyt, tável√nyt adtak a verseny korrektségét biztosítandó, továbbá pontosan megállapították, hogy a különböz√ korú lovak milyen mértékben terhelhet√k, a munka világában a hendikepelés ötlete föl sem merült. Hacsak nem tekintjük ennek azt a feje tetejére állított gyakorlatot, hogy a gyerekek, n√k gyengeségük okán kevesebb bért kaptak, mint a férfiak, persze függetlenül a nyújtott teljesítményükt√l. A kortársak, noha maguk is jelen lehettek néz√ként, versenyz√ként a különböz√ sporteseményeken,30 így tisztában voltak az ott alkalmazott alapelvekkel, szabályokkal, pontosan ismerhették a test súlya, mérete és a teljesítmény közötti összefüggéseket, egyáltalán nem gondoltak arra, hogy munkaadóként, m∫vezet√ként „próbamunkák”, rendszeres „teljesítmény felmérések” segítségével meghonosítsák a munka világában
29
Kuczi Tibor
Anyagmozgatási kérdések I., Munkatanulmányok, 1966
30
A taylorizmus és a sport
Anyagmozgatási kérdések II., Munkatanulmányok, 1966
31
Kuczi Tibor
A modern sport kialakulástörténetét tárgyaló szerz√k a hangsúlyt a szabályozásra, a szabálykönyvek megalkotására helyezik, mondván: ezek révén szorultak szigorú keretek közé a játékok, vált stilizálttá a korábban indulatvezérelt, akár véres drámába forduló küzdelem, s jöttek létre a pályák, súlyok, távok, sporteszközök szabványai, amelyek összemérhet√vé tették a teljesítményeket.32 Ugyanakkor elkerüli a szerz√k figyelmét, hogy a szabályok csak részlegesen korlátozzák, stilizálják, standardizálják az egyes sporttevékenységeket. A szabályok ugyanis, legyenek ezek bármilyen részletesek, önmagukban még nem teszik egynem∫vé egy adott sportágban a versenyz√k által követett taktikákat, mozgásmintákat. Garfinkel úgy fogalmaz: a formális szabályok aluldeterminálják a játékot, mivel ezek betartása mellett nagyon sokféle játékmód lehetséges.33 Például az ökölvívás szabályai lehatárolják a küzdelem terét és idejét, meghatározzák az üthet√ felületet, megszabják a keszty∫ súlyát, szigorú keretek közé szorítják a küzdelem lefolyását, de nem mondják meg: a bokszoló milyen kéztartással védje magát, milyen helyzetekben, milyen ütésmódokat, kombinációkat alkalmazzon, melyik lábára helyezze testsúlyát, hogyan mérje be az üt√távot stb. A kézikönyvekben leírt testtartások, mozgásmódok, röviden: a hatékonyságnövel√ utasítások követésével viszont mintegy megteremt√dik, Garfinkel kifejezésével: konstituálódik a játék. Csak azok a versenyz√k érhetnek el a följegyzett rekordokhoz mérhet√ eredményt, gy√zik le a többieket, akik túl azon, hogy betartják a szabályokat, követik és begyakorolják a mozgásmintákat34, ami már csak azért is eredményre vezet√, mivel az ellenfelekr√l is ugyanezt feltételezik. A feladat végrehajtásának szabványosodása, mondhatni a sport taylorizálása oda vezetett, hogy a teljesítmény egyre kevésbé múlik a természetes ügyességen. Eredményeket a szakemberek által ki-, illetve (a 19. század végét√l rendszeresen) továbbfejlesztett módszerek követésével, edzési ajánlásainak betartásával lehetett csak elérni. A 19. századi gyárakban a formális szabályok száma folyamatosan gyarapodott, például finomodott a munkanap id√beli szerkezete (a pontos munkakezdés és befejezés mellett megszabták a szünetek számát, idejét, hosszát), szabályozták az üzem térhasználatának rendjét, többek között rögzítették, hogy a munkások milyen ajtókat, útvonalakat vehetnek igénybe.35 Ugyanakkor a formális szabályok, legyenek ezek bármilyen számosak, bár korlátok közé szorítják a viselkedést, magát a munkavégzést
aluldeterminálják, nem tartalmaznak ugyanis konkrét utasításokat a végrehajtás mikéntjére. A szabályok betartatása révén elérhet√vé vált a folyamatos munka a 19. századi gyárüzemben, de a hatékonysága csak korlátozott mértékben volt növelhet√. A mozdulatelemzés során viszont pontos utasításkészlet alkotnak, amelyek mintegy konstituálják a feladat hatékony végrehajtását, mivel minden egyes mozdulat: odanyúlás, a munkadarab megfogása, összeillesztés stb. az eredményesség szerint szerkesztett. Ebb√l adódóan egy nagyvállalat különböz√, akár más-más országokban lév√ üzemeiben a munkások – függetlenül természetes ügyességükt√l, személyes képességeikt√l – azonos mozdulatokkal hajtják végre a feladatokat, nagyjából azonos teljesítményt produkálva. A 19. századi sport kézikönyvekben ugyanolyan aprólékos és körültekint√ mozdulatleírásokat találunk, mint 50–100 évvel kés√bb Taylor és munkatársai munkaelemzéseiben. S√t, annak az igényét, hogy a feladat végrehajtásra vonatkozó ajánlások a nemzetközi mez√nyben hasznosuljanak, a munkatudományban csak a másodi világháború után fogalmazták meg. Csak az MTM-et kidolgozó szakemberek t∫zték ki azt a sportban már régóta követett célt, hogy olyan módszereket hozzanak létre, amelyek minden országban, függetlenül a helyi munkakultúra sajátosságaitól, alkalmazhatók. Végezetül példaként bemutatok egy hosszabb részletet Birly Istvánnak egy, az evezéssel kapcsolatos útmutatókat tartalmazó könyvéb√l.36 Szerz√je írását arra szánta, hogy segítse a fölkészülést a versenyevezésre. A szöveg lényegében az angol evezési kézikönyvet tudnivalóinak átvétele, amint azt az angol (bár helyenként német) kifejezések gyakori használata is mutatja. Az angol gyakorlat lemásolása: az evez√ fogásának, a kéz-, fej-, láb- és a törzstartás, továbbá az evezés szakaszainak elképeszt√en aprólékos utasításainak úgyszólván szó szerinti átvétele jól illusztrálja, mit is értünk egy-egy sportágra jellemz√ mozgásminták nemzetközi szabvánnyá válásán: a sport taylorizálásán. Birly az evezés mozdulatairól a követez√ket írja: „Következ√ részekre lehet felosztani [az evezést – az én megjegyzésem, KT.] a) A készülés (vezényszava „készülj”); ekkor mindenki a fenti szabály szerint fogván evez√jét, annak markolatát, mennyire képes, lábujjain túl el√re mozgatja; e czélra térdeit kissé szétengedi, fels√ testét el√re meghajtja, vállait és karjait el√re kinyújtja; a hát egyenesen tartatik, a mell kiemelve, a fej egye-
32
A taylorizmus és a sport
nesen fel, a szemek mereven az el√tte ül√ derekára feszíttetnek, ennek mozdulatát követend√k. Az egész evez√ vízirányosan tartandó, elejének éppen érintenie kell az outrigger villájának a hajó fara felöli ágát (ha a villának szabályos szélessége van) és a lapátjának egyenes szegletet kell képeznie a víz színével. (…) c) Az evez√ kiemelése és els√ állásába visszahozása (the feather) t.i. a bels√ kéz csuklója lefelé nyomatik, az ujj-ízek (knukles, Knöcheln) fölfelé fordíttatnak, és ezáltal az evez√ lapátja függélyes állásból közel vízirányosba hozatik azon perczben, melyben a vizet elhagyja; ezután a karok meghajolván, a könyökök a felegyenesed√ test mellett visszavonatnak. A mozgás befejezésekor a hüvelykujj gyökere érje az oldalbordákat (…); a derék egyenesen, a vállak könnyeden leeresztve, a mell domborúan, a fej egyenesen tartassék, a nyak semmi esetre se el√re ne nyujtassék, a térdek egymáshoz közelítessenek. A mint a test teljes egyensúlyát és természetes állását visszanyerte, ismét a fent említett modor szerint új vonásra készül.”37 Birly a vonások részletes leírását követ√en osztályozza az evezés fajtáit, három csoportot különböztetve meg: a lassú (paddling) és a kemény evezést (rowing hard), illetve a szökést (sprint); az els√ esetében 25, a másodikban 42, a harmadikban pedig 50–55 vonást számítanak egy percre. Ennél magasabb vonásszámmal nem tanácsos próbálkozni, mert a mozgásmódok szabályos egymásutánja fölborul, s ezáltal romlik a hatékonyság. Birly tárgyalja még a vonások modorát (style of the stroke), a vonások hosszát,38 az állítani, hátrálni, indulni, megállni, egyenl√en evezni, mértékben evezni fogalmát, és a velük kapcsolatos pontos tennivalókat. A csónak kormányzásának egy külön fejezetet szentel, amelyben a fentiekhez hasonló aprólékossággal részletezi a tennivalókat.
Könny∫ belátni, hogy a csónakban ül√ sportoló mozzanatokra bontott és célszer∫en összerakott mozgása éppúgy a testb√l kihozható teljesítmény növelését szolgálja, mint pár évtized múlva Taylor, Gilbreth id√- és mozdulat-tanulmányai. A versenysport tehát a taylorizmus el√futárának tekinthet√, ugyanakkor bizonyos megszorításokat kell tennünk. Az edzési könyvek, útmutatók Gilbreth vagy Barnes összefoglaló munkáitól egy lényeges ponton különböznek. Az evezési, korcsolyázási kézikönyvekben a testb√l kihozható teljesítmény kifürkészését, a leghatékonyabb mozgásminták föltárására irányuló törekvéseket gyakorlatias szemlélet jellemezte a 19. század végéig. Szerz√iknek tudása a testr√l és mozgásról ebben a tekintetben hasonlít a katonai szabályzatokban, az iskolai viselkedést aprólékosan taglaló szövegekben megfogalmazott ismeretekhez. Ez is, az is még tudomány el√tti ismeret, afféle altiszti tudás. Olyan ismeret-együttes, amely a kitartó és alapos megfigyelés, a részletek iránti érzékenység, illetve egyfajta pedantéria: a tapasztalatok türelmes elrendezésének eredménye. A fordulat a 19. század végén következett be: a sportba, csakúgy, mint a munka világába belépett a tudomány, így a mozgás analitikusan szétbonthatóvá, kielemezhet√vé, m∫szerekkel megmérhet√vé, fiziológiai alapjai megérthet√kké váltak. Lehetséges lett a teljesítmény természettudományos kísérleti megalapozása. Ett√l az id√t√l kezdve mindkét területen párhuzamosan zajlik az emberb√l kihozható eredmények módszeres tudományos feltárása. A különbség a versenysportot és a munkát megalapozó kutatások között mindössze abban áll, hogy egyikük a legrátermettebbekb√l, a másikuk pedig az átlagosból kihozható teljesítmény növelhet√ségének problémáit állítja a középpontba.
Jegyzetek
1. A kifejezést Johan Goudsblom (Id√rezsimek. Budapest: Typotex, 2005) emelte be a társadalomtudományt m∫vel√k köztudatába. 2. Thompson, Edward P.: Az id√, a munkafegyelem és az ipari kapitalizmus. In Gellériné Lázár Márta (szerk.): Id√ben élni. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1990 3. Foucault, Michel: Felügyelet és büntetés. Budapest: Gondolat, 1990 4. Taylor, Frederick Winslow: Üzemvezetés. A tudományos vezetés alapjai. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1983 39–40. 5. I. m. 40. o. 6. Gilbreth, Frank B.: Applied motion study: a collection of papers on the efficient method to industrial preparedness. New York: Sturgis and Walton,1917 7. Niebel, Benjamin: Motion and Time Study. Homewood, Illinois: Irwin, 1988 8. Drucker, Peter Ferdinand: Post-capitalist Society. New York: Harper Business, 1994; Rimler Judit: Két forradalom el√tt? In Közgazdasági Szemle, 1996 XLIII. évf. március, 231–250. o.
9. Cross, Gary: Time and Money: The Making of consumer Culture. London, New York: Routledge, 1993 10. Thomas, Jerry R.: Motor behaviour. In John D. Massengale – Richard A. Swanson (szerk.): The History of Exercise and Sport Science. Human Kinetics, 1997 11. Niebel, i. m. 12. Az Egyesült Államokban a mozgásra vonatkozó tudományos ismereteket kineziológiának, Európában pedig biomechanikának nevezték. Az második világháború után a biomechanika kifejezés vált egyeduralkodóvá – Wilkerson, Jerry D.: Biomechanics. In John D. Massengale – Richard A. Swanson (szerk.): The History of Exercise and Sport Science. Human Kinetics, 1997. 367–438. o. 13. A sport területén végzett biomechanikai kutatásokról Jerry D. Wilkerson ad jó összefoglalást (Wilkerson i. m.). 14. Nem ez a könyv volt az egyetlen, amely a testet motorként vagy gépként értelmezte. Hill a futás energiaigényére vonatkozó vizsgálati eredményeit két
33
Kuczi Tibor kötetben is összefoglalta, címük „Movement in Man”, illetve „Living Machinery” (lásd: Wilkerson i. m.), F. C Lee pedig The human mashine in industrual efficiency címmel jelentetett meg könyvet 1919-ben (Freudenberger, Herman: Work Efficiency and Endogenous Grows. In The Economic History of Review, 1998 Vol 51, No2, 344–350. o.) 15. Buskirk, Elsworth R. – Charles M. Tipton: Exercise physiology. In John D. Massengale – Richard A. Swanson (szerk.): The History of Exercise and Sport Science. Human Kinetics, 1997 16. Barnes, Ralph Mosser: Motion and Time Study: Design and Measurement of Work. New York: Wiley, 1980 17. Buskirk–Tipton i. m. 18. Thomas i. m. 19. Freudenberger i. m. 20. Ebben nem övé az els√bbség, hiszen Perronet gombost∫gyártásra vonatkozó leírásai, teljesítménybecslései A. Smith korában születtek, s többnyire a nagy közgazdász révén ismertek ma is (Niebel i. m.). 21. Például a szövés teljesítménye 1819-ben 60 vetés/perc volt, ez az érték meghatszorozódott a század végére (Endrei Walter: A textilipari technikák termelékenységének története. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1993). 22. Az orvostudományban hasonló volt a helyzet a 19. század végéig. A betegségek okait, lefolyását kutató orvosok lenézték a gyógyító tevékenységet, s vajmi keveset foglalkoztak eredményeik hasznosításával (Porter, Roy: Vér és virtus. Budapest: HVG Kiadó Rt., 2003). 23. Mandell, Richard: Sport a cultural history. New York: Columbia University Press, 1984 24. I. m. 152. 25. A kilencszáznegyvenes évek végén hozták létre egy nagyszabású vizsgálat eredményeként a mozdulatok id√katalógusát, az MTM-et (Method Time Measuremant). Ebb√l például meg lehet tudni, hogy egy tetsz√leges tárgynak 30 fokos szögben történ√ elfordítása 1 kilopondos er√vel 0,1 másodpercet igényel. 26. Kun László: Egyetemes testnevelés és sporttörténet. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998 27. Jellemz√, hogy az ebben az id√ben kifejlesztett stopperórát a sportban, így például a lósportban és nem pedig a manufaktúrákban, gyárakban vették el√ször használatba. 28. Hadas Miklós: A modern férfi születése. Helikon Kiadó, 2003 29. Idézi Hadas, 2003. 120.
30. A szabályozott versengés gyakorlatának meghonosodása következtében a sport figyelemre méltó szerepet játszott a kapitalista szellem kialakulásában (Mandell i. m.), s emellett kiemelked√ a modern polgári habitus kiformálódására tett hatása is (Hadas i. m.). A sport polgári habitust formáló szerepének már a 18. század végi oktatásban is szerepet szántak. Gutts Muth ún. filantrópiát alapított Svájcban, amelyben, Benjamin Franklintól átvéve az erkölcsi el√rehaladás könyvelését szolgáló táblázat ötletét, heti rendszerességgel följegyezte a gyerekek úszó, futó, ugró teljesítményét. A filantrópiában vezetett táblázat az öntökéletesítés és a versenyszellem kialakítását szolgálta (Mandell i. m.). 31. Hadas, i. m. 32. Mandell, i. m.; Hadas, i. m.; Kun, i. m; Elias, Norbert: A sport eredete, mint szociológiai probléma. In Replika, 1998, 29. 41–54. 33. Garfinkel, Harold: Conceptions of, and Experiments with, Trust as a Condition of Stable Concerted Actions. In. O. J. Harvey (szerk.): Motivation and Social Interaction, Cognitive, 1963 34. A tánc, a játékok, az egyes szakmák fogásai megtanulásának persze minden korban alapvet√ eleme, hogy a megfelel√ láb- és kéztartást, fogásokat elsajátítsák az újoncok. A modern sportban ugyanakkor az az újszer∫, hogy tudatossá, majd pedig hivatássá válik a hatékonyságnövel√ mozdulatok föltárása és alkalmazása. A modern sportban a megfelel√ mozdulatok megtanulása nem csupán a feladat végrehajtásának önmagában mért sikerét teszi lehet√vé, például azt, hogy valaki kell√ gyakorlás után képes legyen átúszni egy folyót, hanem mások teljesítményével összemerhet√ hatékonyságot kell garantálnia. Az úszónak még az edzésen nyújtott teljesítménye is a följegyzett rekordokhoz mér√dik. A szabványosítás folyamatát gyorsította, hogy a vasút- és a távíróhálózat kiépülése révén a sportesemények egyre inkább kiléptek lokális bezártságukból, például az USA-ban a baseball profiliga 1870 után kiterjedt az egész kontinensre, s√t az ökölvívó mérk√zéseken már egy-egy jól sikerült ütésr√l is szinte azon nyomban értesültek a sajtóügynökségek szerte az Államokban (Mandell i. m.). 35. Doray, Bernard: From Taylorism to Fordism. A Rational Madness. London: FAB (Free Association Books), 1988 36. Birly István: A csolnakászat, különös tekintettel a versenyevezésre. Pest, nyomatott Heckenast Gusztávnál, 1866 37. I. m. 12–13. 38. Minden mozzanatnak megadja az angol nevét, ezeket a rövidség kedvéért elhagytuk.
34
