SOMOGY MEGYE ASZALYÉRZÉKENYSÉGE NÉMETH ÁKOS*
Miskolci Egyetem, Természetföldrajz-Környezettan Tanszék
Aszállyal kapcsolatos alapfogalmak Számos tudományág szembesül az aszállyal. Talán ez is lehet az oka annak, hogy nem könnyű pontosan meghatározni mit is értünk aszály alatt. A különböző kutatások a 80-as évek elején már több, mint 150 definíciót adtak a jelenségre vonatkozóan, ezek száma az elmúlt 20 - 25 év alatt minden bizonnyal emelkedett. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy gyakran egy adott tudományágon belül is sok, sőt gyakran egymással ellentétes meghatározás született (BELLA SZ. 2003). Az mindenképpen elmondható, hogy az aszály fogalma inkább relatív, mint abszolút. Az aszály meglehetősen komplex, sokféle módon jellemezhető és különböző szempontok szerint vizsgálva eltérő jellegzetességű természeti jelenség. Emiatt egzakt, mérésen alapuló, közvetlen számszerűsítési lehetőséget tartalmazó meghatározása aligha adható. A pontos definíció hiánya az alábbi okokra vezethető vissza: A meteorológia, a hidrológia és az agronómia különböző nézőpontokból vizsgálja az aszályt. A meteorológusok a vízhiányt okozó csapadéknélküli állapot légköri viszonyai révén, a hidrológusok a felszíni és a felszín alatti vízkészletek változásának segítségével, a mezőgazdasággal foglalkozók a vízhiány okozta károkon keresztül elemzik az aszályt (BUSSAY A. ET AL. 1999). A jelenség azonosításához különböző tényezőket vesznek figyelembe. Számos vizsgálat kizárólag a csapadék adatokat alkalmazza, míg mások a hőmérsékleti, talajnedvességi, stb. viszonyokat is, illetve ezek kombinációját (BUSSAY A. ET AL. 1999). Egyes szakemberek különböző hosszúságú csapadékmentes (vagy csapadékszegény) időszakot tartanak szükségesnek az aszály fellépéséhez (BUSSAY A. ETAL. 1999). A következőkben tekintsük át a legfontosabb aszály - definíciókat. Meteorológiai aszályról általában akkor beszélünk, ha a csapadék mennyisége (évi, évszakos, stb.) hosszabb időn át kevesebb, mint a területre jellemző átlagérték (vagy annak előre meghatározott százaléka), esetleg egy konkrét értéknél kevesebb. Az előre rögzített érték lehetővé teszi a különböző területeken és eltérő időpontokban fellépő aszályok összehasonlítását (BUSSAY A. ETAL. 1999). A mezőgazdasági aszály azonosítására, illetve mértékének megítélésére a terméscsökkenés nagyságának megállapításában látnak lehetőséget. Általában a mezőgazdaság szempontjából az a vízhiányos állapot minősíthető aszálynak, amikor a Németh Ákos 1999-ben szerzett a Miskolci Egyetemen geográfus mérnök szakirányú műszaki földtudományi mérnök oklevelet. Munkahelye (Országos Meteorológiai Szolgálat) mellett 2003-tól levelező doktorjelölt a Miskolci Egyetem Természetföldrajz - Környezettan Tanszékén.
143
vízhiány miatti terméskiesés eléri (vagy meghaladja) a sokévi átlag 25 %-át (ALPATYEV, A. M. És IVANOVA, V. N. 1958). Definíció szerint az ún. talajaszály akkor áll fenn, amikor a gyökérzóna nedvességének hiánya a növényzet fejlődésének legfőbb korlátozó tényezője (PETRASOVITS I. 1989). A légköri aszály a magas hőmérséklet miatt kialakuló alacsony relatív légnedvesség következtében megnövekedett magas párologtató képességet jelenti (SZÁSZ G. 1988). A fiziológiai aszály nálunk, a valódi mérsékelt övben főleg kora tavasszal jelentkezik, amikor a növény számára szükséges vízfelvételt a gyökérzet a talaj alacsony hőmérséklete miatt nem tudja biztosítani, pedig a talajban elegendő nedvesség áll rendelkezésre (BUSSAY A. ETAL. 1999).
A hidrológiai aszály a felszíni és felszín alatti vízkészletek jelentős csökkenését eredményező, hosszantartó csapadékhiányos állapot (BUSSAY A. ET AL. 1999). Itt említendő meg az ún. álaszály, melyet a meglévő vízkészletekkel való rossz gazdálkodás okoz és nem a csapadékhiány. Gyakran az aszály és a féktelen vízhasználat együtt jár, ami csak súlyosbítja a problémát és az az aszály elmúltával sem szűnik meg. Társadalmi - gazdasági (ökonómiai) aszály alatt általában a vízhiány által okozott károk pénzben kifejezett értékét értjük. Ez csak becsült érték, hiszen az aszály minden hatása nem vehető számba és egyes hatások is csak nehezen (BUSSAY A. ET AL. 1999; BELLA SZ. 2003).
Az aszály természettudományos, mérnöki, esetleg gazdasági - társadalmi megközelítése érdekében a fenti definíciókon túl szükség van egzakt számszerűsítésre is. Erre sokféle lehetőség kínálkozik, elsősorban az aszályindexek, illetve újabban a távérzékeléssel szerzett információk. Az aszályindexek többsége valamely meteorológiai elemből képzett számérték, de gyakran a növényzetre jellemző adatokat (pl.: vízigény), vagy a talajra vonatkozó információkat (pl: talajnedvesség) is tartalmaznak. Az aszályindexek legalább annyira változatosak, mint az aszálynak a meghatározásai (BELLA SZ. 2003). Az indexek természetesen szorosan összefüggnek az alkalmazott definícióval, hiszen a definíció nagymértékben meghatározza azt, hogy melyik meteorológiai információ alapján történik az aszály számszerűsítése. Az aszályindexek csoportosítása a figyelembe vett meteorológiai elem, illetve a fizikai tartalom alapján tehető meg. Csapadék indexek az aszály leírására használt legegyszerűbb és egyben a leginkább korlátozott képességű indexek. Közös jellemzőjük, hogy a csapadék adott területre vonatkozó időjárási és éghajlati változékonyságának, a száraz - nedves időszakok éghajlati elkülönítésére egyaránt alkalmasak. Finomabb, részletesebb vizsgálathoz azonban már nem igazán használhatók. Előnyük a kis adatigény és az egyszerűség. Hátrányként felhozható, hogy nem mindig tükrözik megfelelően az aszályhelyzetet (BUSSAY A. ET AL. 1999). Az ún. mérleg indexek az aszályindexek kifinomultabb osztályát képezik. A vízegyenlegben a bevételi oldalon szereplő csapadék mellett a kiadási oldalon jelentkező párolgást is figyelembe veszik. A vízmérlegen kívül számos egyéb paramétert is igényelnek, pl.: hőmérséklet, szél, esetleg sugárzási adatokat (BUSSAY A. ET AL. 1999). A rekurzív indexek kiszámítása során a megelőző időszak adatait is felhasználják, ezzel az index hosszabb időszak integrált értékeként fogható fel (BUSSAY A. ET AL. 1999). A talajnedvesség indexek a mezőgazdasági aszály számszerűsítésére, a terméskiesés és a vízhiány vizsgálatára alkalmasak. Lényegesen bonyolultabbak, összetettebbek, mint az előzőek (BUSSAYA. ETAL. 1999). 144
A távérzékeléses módszer a növényzet fotoszintetizáló képességének spektrális azonosításán alapul. A zöld növényi felszín erős elnyelést mutat a látható tartományban (400-700 nm között), ellenben nagymértékű visszaverő képességgel rendelkezik a 7001100 nm hullámhossz tartományban (BUSSAY A. ET AL. 1999). A csupasz talaj esetében ez az elnyelési sáv nincs meg. így lehetőség van a két felszíntípus megkülönböztetésére. A műholdképek alapján ilyen elven számított érték pl. az NDVI (Normalized Difference Vegetation Index), mely nemcsak adott időpont jellemzésére használható, hanem segítségével a növényi produkció is becsülhető (WILHITE, D. A. és GLANTZ, M. H. 1985). Emellett lehetőség van adott növénykultúrák esetében a vízhiány miatt stresszes állapotba került területek elkülönítésére is. Az NDVI-on kívül más indexeket is használnak az aszály számszerűsítésére, pl. VCI, TCI (MARACCHI, G. ET AL. 2000). Aszálygyakoriság Magyarországon Az aszályhajlam Magyarország egyik éghajlati sajátossága, hiszen az egyes éveket összevetve a csapadék és a hőmérséklet tekintetében nagyfokú ingadozást találunk. Az aszály kialakulásában — a klímát tekintve — a legfontosabb szerepe a csapadéknak van. A csapadék pedig hazánkban a legszélsőségesebb, a legnagyobb változékonyságot mutató éghajlati elem. A relatív csapadékösszegek 110 éves átlagát megvizsgálva megállapítható, hogy az aszálygyakoriság területileg meglepően kis változékonyságot mutat. Ez azt jelenti, hogy az ország csapadékosabb, nyugati területeit éppúgy érintheti aszály, mint a szárazabb keleti megyéket. A nyugati és az északkeleti országrészben decemberben, januárban és februárban fokozottabban kell számolni a téli aszály kialakulásával. A tavaszi aszály a keleti megyékben, míg a nyári és őszi aszály az ország középső területein gyakoribb. Általánosságban elmondható, hogy aszály bármelyik hónapban előfordulhat, de a legveszélyesebb a tenyészidőszakban kialakuló aszály (PÁLFAI I. ET AL. 1999). A jövőben valószínűsíthető klímaváltozás miatt Európa-szerte várható az extrém időjárási események (pl.: aszály) gyakoriságának és időtartamának növekedése. Európa leginkább érzékeny térségei a déli és a keleti (már most is száraz) területek.. Egyes klimatológusok szerint szélsőséges esetben Magyarország éghajlata is olyanná válhat, mint a dél-európai területek jelenlegi klímája (MIKA J. 1988; SZÁSZ G. 1993; LAMBERT K. ÉS TÖLGYESI L. 1993) Az aszályérzékenység meghatározása Az aszályérzékenység vizsgálatához Wilhelmi (WILHELMI, O. V. ÉS WILHITE, D. A. 2002) munkája adta a kiindulópontot. Munkájában egy adott terület (Nebraska) aszályérzékenységének megbecslésére összpontosított. Vizsgálataink alapvető célja nálunk is az volt, hogy Somogy megye, mint mintaterület példáján meghatározzuk az aszályérzékenység számszerű értékét. Miért fontos ez? Az aszályérzékenység ismerete elsősorban az aszály elleni védekezés optimalizálásának elengedhetetlen feltétele. Ha ismerjük egy mezőgazdasági müvelésre alkalmas terület aszályérzékenységét, akkor az adott területnek megfelelő cselekvési programot tudunk készíteni a károk enyhítésére (sőt ideális esetben a károk megelőzésére). Eszerint megtervezhetjük a terület öntözését úgy, hogy az öntözéshez felhasznált vizek optimális felhasználását biztosítsuk. A mezőgazdasági művelés technológiáját megváltoztathatjuk úgy, hogy az aszály által okozott károk minimálisak legyenek. Ebbe beletartozik többek közt a jó minőségű vetőmagok beszerzése,
145
az aszálytürö fajok és fajták kiválasztása, a szervestrágyázás, vagy az evaporaciót csökkentő talaj müvelés. A módszer kidolgozásánál fontos szempont volt, hogy a számításokat gyorsan és egyszerűen lehessen elvégezni, ezért kézenfekvő volt a térinformatika által nyújtott lehetőségek kihasználása. Ezzel sikerült olyan rendszert létrehozni, amelyben a bemenő paraméterek szükség szerint változtathatók, a rendszer bármikor bővíthető. Végtermékként pedig megkaptuk a vizsgált terület aszályérzékenységi térképét, amin jól láthatók az egyes területek közötti különbözőségek, ezzel segítve a döntéshozók munkáját. Az aszályérzékenység meghatározásához a legfontosabb — és egyben legnehezebb — feladat a súlytényezők meghatározása. Ez szubjektív módon történt, az egyes tényezők aszályt elősegítő, illetve az aszály ellen ható volta szerint. A súlytényezőket egy ötfokozatú skála szerint osztályoztuk. A legkevésbé fontos paraméterek l-es súlytényezővel rendelkeznek, az aszályérzékenység szempontjából kiemelt jelentőséggel bírók 5-ös súlytényezőt kaptak. Itt rögtön egy önkényes megállapodást kötöttünk, ugyanis vizsgálatainkból az aszályérzékenység szempontjából lényegtelen területeket (beépített területek, vízfelületek, stb.) kiiktattuk, mégpedig úgy, hogy ezekhez a területekhez 50-es súlytényezőt rendeltünk. Erre a továbbiakban még visszatérünk. A vizsgálatokhoz a következő bemenő adatokat használtuk fel: Domborzatmodell A terület felszínére vonatkozó információk a Honvédelmi Minisztérium Térképész Szolgálata által készített 100 X 100 m-es felbontású domborzatmodelljéböl (/. ábra) származnak.
1. ábra: Somogy megye digitális domborzatmodell]e és árnyékolt domborzati képe Fig. I. Digital Elevation Model and hillshade displaying the topography of Somogy county
A digitális domborzatmodellből nyert lej tő kategória és kitettség adatokat az aszály kialakulásában játszott szerepük szerint osztályoztuk. A kitettség értékeknél csak a négy főirányt vettük figyelembe a következők szerint (NÉMETH Á. ET AL. 2003): 146
Északi lejtőnek a 316 - 45 fok közötti területek vettük (1 súlytényező); Keleti lejtőnek a 46- 135 fok (2 súlytényező), Déli lejtőnek a 136 - 225 fok (3 súlytényező), Nyugati lejtőnek a 226 - 315 fok (2 súlytényező) közötti területek lettek besorolva. A sík területeket (1 súlytényező) külön vettük figyelembe. Meg kell jegyeznünk, hogy bár azonos súlytényezőt kaptak, a nyugati lejtők a keleti lejtőknél érzékenyebbek az aszályra. Ennek az az oka, hogy a nyugati kitettségü területek délután kapnak több napfényt, amikor a levegő hőmérséklete is magasabb. Ezzel szemben a keleti lejtőket a reggeli órákban éri a napfény, ekkor azonban hűvösebb van és a levegő relatív páratartalma is magasabb. A lejtőkategória osztályozásánál legfontosabb szempont az volt, hogy a lejtőszög növekedésével párhuzamosan a felszínre hulló csapadék egyre nagyobb része folyik le a felszínen. Másrészt a fajlagos felszín is növekszik, így egyre kevesebb lesz az egységnyi területre jutó csapadékvíz mennyisége. A lejtőkategóriák osztályozását az 1. táblázat szerint végeztük el.
/. táblázat: A lejtőkategória osztályozása az aszályérzékenység szerint Table 1. Slope classes according to drought - vulnerability
Földhasználat A földhasználatra vonatkozó adatokat a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) által készített Corine Land Cover adatbázisból nyertük. Az adatbázisban szereplő kategóriákat jelentősen leegyszerűsítettük. Az eredeti Corine Land Cover nómenklatúra és a jelenlegi vizsgálatokban használt földhasználati kategóriák felsorolásától helyhiány miatt eltekintünk. Vizsgálatainkban mindössze három kategóriát alkalmaztunk, mégpedig „füves terület" (1 súlytényező), „termőföld" (2 súlytényező), illetve egyéb terület (50 súlytényező) (BELLA SZ. 2003; NÉMETH Á. ET. AL. 2003). Ez utóbbiak közé soroltuk az erdőket is, mivel mostani vizsgálatainkból ezeket a területeket kihagytuk. Az erdőtársulások ugyanis az egyéb mezőgazdasági területektől jelentősen eltérő mikroklímával rendelkeznek. A lehullott (kis mennyiségű) csapadék a zárt erdőkben gyakran el sem éri a talajszintet. A 2003-as év első fele rendkívül száraznak bizonyult, ami már az erdőket is kiszáradással fenyegeti. Ezért felmerült, hogy vizsgálni kellene az erdővel borított területek aszályérzékenységét is. Az eltérő tulajdonságok miatt azonban ezt mindenképpen külön kell vizsgálni.
147
Talajtérképek A talajadatokat az MTA Talajtani Kutató Intézete által készített AGROTOPO adatbázisból nyertük és a Miskolci Egyetem Természetföldrajz - Környezettani Tanszékén dolgoztuk fel. A vizsgálatok legnehezebb része volt a talajadatok súlytényezőinek meghatározása. Az AGROTOPO adatbázisból a genetikai talajtípusra, a fizikai talajféleségre, a szervesanyag-tartalomra, a termőréteg vastagságára, illetve a talajok vízgazdálkodására vonatkozó információkat használtuk fel. A vízgazdálkodás esetén külön értékeltük a víznyelő- és vízvezető-képességet, illetve a vízraktározó-képességet, majd a két tényezőt összeadva újraosztályoztuk a tulajdonságokat (NÉMETH ET AL 2003). A talajadatokat és a hozzájuk rendelt súlytényezőket a 2. ábrán látható térképeken mutatjuk be.
2. ábra: Különböző talaj-paraméterek súlytényezői (A -fizikai talajféleség; B - genetikai talajtípus; C - szervesanyag tartalom; D - termőréteg vastagsága; E - vízgazdálkodás) Fig. 2. Soil parameters of the study area (A - soil texture; B - soil types; C - organic matters; D topsoil depth; E - hydrophysical properties of soils)
148
Éghajlati (csapadék) adatok Kísérletet tettünk az éghajlati adatok felhasználására is. Az éghajlati adatokat az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) földfelszíni mérőhálózatának Somogy megyében található 30 csapadékmérő állomása, 4 automata klímaállomása és a siófoki szinoptikus állomás szolgáltatta (3. ábra).
3. ábra: Az OMSZ somogy megyei állomáshálózata Fig. 3. Locations of the meteorological stations (source: Hungarian Meteorological Service)
149
Az aszály kialakulásában — éghajlati szempontból — elsősorban a csapadéknak van kiemelt szerepe, ezért kizárólag a csapadékadatokkal dolgoztunk. Meg kell jegyezni azonban, hogy a csapadék az egyik legváltozékonyabb éghajlati elem. Mivel a csapadékadatok térbeli interpolációjára alkalmazható módszerek egyelőre csak korlátozottan megbízhatók (DYRAS, I. ET AL. 2002), inkább a hidrológiában elterjedt Thyssen - poligon módszert (THIESSEN, A. H. 1911) alkalmaztuk. Ennek az eljárásnak a legnagyobb előnye az egyszerűség és a jó ábrázolási lehetőség. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a módszer nem veszi figyelembe a domborzati hatásokat. Ezt a későbbiekben egy interpolációs metódus kifejlesztésével, vagy más módszer interpretálásával korrigálni kívánjuk. A kutatások során megpróbáltunk választ találni arra a kérdésre, hogy az időjárás és az éghajlat ingadozásával változik-e a termőterületek aszály érzékenysége. Ezért összehasonlító elemzést végeztünk. Egy, az átlagosnál csapadékosabb évet (1999) és egy kifejezetten aszályos évet (2000) vizsgáltunk meg (4, ábra). 1999-ben a sokévi átlagnál (650 - 750 mm) közel másfélszer több csapadék hullott Somogy megyére (800 - 1000 mm!). Ezzel szemben 2000-ben mindössze a sokévi átlag 55 - 70 %-a hullott. Ebben az évben volt olyan csapadékmérő állomás is, ahol az évi csapadékösszeg 200 - 300 mm között alakult. Ez már-már félsivatagi csapadékviszonyokat jelent.
4. ábra: Évi csapadékösszegek [mm] (forrás: OMSZ) Fig. 4. Annual precipitation [mm] (source: Hungarian Meteorological Service)
150
Az előbbiekben bemutatott paramétereket ArcView GIS térinformatikai program segítségével külön rétegeken, a súlytényezők szerint kategorizálva, raszteres formátumban ábrázoltuk. A későbbi müveletek miatt szükség volt arra, hogy azonos cellamérettel dolgozzunk A különböző rétegeket ezután egymásra helyeztük, és a cellaértékeket egyszerűen összeadtuk. Ezzel megkaptuk az aszályérzékenység térképet (5. ábra). Itt látszik, miért volt fontos a vizsgálatból kihagyandó területeknek 50-es súlykategóriát adni. Mivel összesen kilenc különböző paramétert használtunk, a vizsgálatban résztvevő területek összeadott súlyértéke legfeljebb 45-ös értéket vehetett fel. Ezzel a technikával egyértelműen szét lehet választani a területeket. A térképeken az összehasonlíthatóság miatt azonos jelkulcsot alkalmaztunk. A világos színnel jelölt területek kevésbé érzékenyek az aszályra, a sötétebb színnel jelölt területek érzékenynek mondhatók. Az ábrából jól látható, hogy a csapadék mennyiségének csökkenése az aszályra érzékeny területek jelentős növekedését vonja maga után. Az aszályra egyébként kevésbé érzékeny külső-somogyi löszhátakon a csapadékösszeg csökkenése jelentősen megnöveli az aszályérzékenységet.
151
1999
2000
5. ábra: Aszályérzékenység-térkép egy csapadékos (1999.) és egy száraz (2000) évben Fig. 5. Drought-vulnerability map of Somogy county in a wetter year (1999) and a drier year (2000.)
Összefoglalás A vizsgálatok alapvető célja az aszályérzékenység meghatározására vonatkozó módszer kidolgozása volt. A munka során sikerült Somogy megye, mint mintaterület aszályérzékenységi térképét elkészíteni. A kutatás során kidolgozott és alkalmazott módszer előnye, hogy a különböző forrásokból származó adatokat a térinformatika segítségével együttesen tudtunk kezelni. Emellett a módszer bemenő oldala nyitott, bármikor továbbfejleszthető. Az elkövetkező időben meg kell oldani a módszer ellenőrzését. Az ellenőrzéshez fel kell dolgozni a terület éghajlati adatait (nem csak a csapadékadatokat), meg kell vizsgálni az aszályos helyzetek kialakulásának körülményeit. Meggondolandó, hogy az ellenőrzéshez felhasználjuk-e a területre vonatkozó terméseredményeket. Ez utóbbit azonban jelentősen megnehezíti az a hazai gyakorlat, miszerint a településszintű terméseredmény adatokat mindössze egy évig őrzik. így ma már gyakorlatilag lehetetlen megfelelő adatsorhoz hozzáférni. További feladat az egyes súlytényezők finomítása. Ugyancsak fontos lenne a felbontás növelése. Jelenleg 100 X 100 m-es felbontással dolgoztunk, ez azonban csak a regionális tervezéshez alkalmazható. Summary Dry climatic periods in the past decades have been drawn attention on researches to understand the development of droughts. Preparation for drought periods as well as effective mitigation strategies have important economical values due to the multimillion dollars damages a drought may cause. It is important to study the drought hazard of a certain area to be able to develop useful drought hazard mitigation strategies. In this work the drought hazard of Somogy county in Southwest Hungary (as study area) has been determined using data sets characterising soils, land-use, geomorphology of the area and by studying recent (decades time scale) climatic conditions. The primary aim of the study was to define the term drought and to determine the key factors may influence the development of drought conditions. In addition, the evaluation of the weight of the certain factors may contribute to the drought hazards has been carried out. The final outcome of the study was the classification of the certain factors and their representation on various thematic maps. These thematic maps were developed using G1S software such as Surfer and ArcView. On the basis of the presented drought hazard map, a mitigation plan could be prepared for any areas. The map format of the drought hazard is a powerful and easy to understand tool for non-specialist decision-makers (e.g. members of city councils) working in the local communities. On the basis of drought hazard maps, the drought mitigation could be more effective and therefore more economic. Keywords: drought-vulnerability, agroclimatology, GIS, Somogy county
Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozom Bella Szabolcsnak és Dr. Szálai Sándornak (Országos Meteorológiai Szolgálat) a vizsgálatokban való közreműködésért. Köszönet illeti továbbá Dr. Dobos Endrét (Miskolci Egyetem Természetföldrajz - Környezettani Tanszék), aki a talajtani adatokat tette hozzáférhetővé. Külön köszönet Dr. Németh Károlynak (Magyar Állami Földtani Intézet) az összefoglaló angol fordításért.
153
Irodalomjegyzék ALPATYEV, A. M. - IVANOVA, V. N. (1958): Droughts in the USSR, their development, frequency and effect in yields. - In.: Characteristics and geographical distribution of droughts (Ed.: Rudenko, A. E.); Hidromet. Publ. House, Leningrad, pp. 31 - 45. BELLA Sz. (2003): Magyarország egyes tájainak aszály érzékenysége. — szakdolgozat, ELTE, Budapest. BUSSAY A. - SziNELL Cs. - SzENTiMREY T. (1999): Az aszály előfordulásainak vizsgálata és mérhetősége. — Éghajlati és agrometeorológiai tanulmányok 7., Orsz. Met. Szolg., Budapest, pp. 9 - 66. DYRAS, I. - BOTTAI, L. - DOBESCH, H. - GRUETER, E. - TVEITO, O. E. - THORNES, J. E. - VAN DER
WEI, F. (2002): The use of geographic information systems in Climatology and Meteorology, COST 719. (http://www.knmi.nl/samenw/cost719/) LAMBERT K. - TÖLGYESI L (1993): Az éghajlati változékonyság hatása a vegetációs periódus meteorológiai viszonyaira. - Orsz. Met. Szolg. Hiv. Kiadv. 59., pp. 42 - 58. MARACCHI, G. - PÉRARNAUD, V. - KLESCHENKO, A. D. (2000): Applications of geographical
information systems and remote sensing in agrometeorology. - Agricultural and Forest Meteorology vol. 103., pp. 119 - 136. MIKA J. (1988): A globális felmelegedés regionális sajátosságai a Kárpát-medencében. - Időjárás vol. 92., pp. 178-189. NÉMETH Á. - BELLA SZ. - SZÁLAI S. (2003): Aszályérzékenység vizsgálata térinformatikai
eszközökkel. - XIII. Országos Térinformatikai Konferencia, Szolnok, 2003. szeptember 25 26.; CD-kiadvány PÁLFAI 1. - BOGA T. L. - SEBESVÁRI J. (1999): Adatok a magyarországi aszályokról 1931 - 1998.
Éghajlati és Agrometeorológiai Tanulmányok 7., Orsz. Met. Szolg., Budapest, pp. 67 - 76. PETRASOVITS I. (1989): Integrált küzdelem az aszály ellen. - In.: Aszály (Ed.: Hanyecz V.); Öntözési Kutató Intézet, Szarvas, pp. 5 - 1 4 . SZÁSZ G. (1988): Agrometeorológia. - Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, pp. 123 - 366. SZÁSZ G. (1993): Az éghajlatváltozás szerepe a növénytermesztés stratégiájában. - Orsz. Met. Szolg. Hiv. Kiadv. 59., pp. 9 - 2 3 . THIESSEN, A. H. (1911): Precipitation averages for large areas. - Monthly Weather Rev. vol. 39 (7), pp. 1082-1084. WILHELMI, O. V. - WILHITE, D. A. (2002): Assessing Vulnerability to Agricultural Drought: A Nebraska Case Study, 2000 — Natural Hazards vol. 25, pp. 37 - 58. WILHITE, D. A. - GLANTZ, M. H. (1985): Understanding the drought phenomenon: the role of definitions. - Water Intern. Vol. 10, pp. 111 - 120.
154
