Rostoványi Zsolt. Az iszlám Nagy-Britanniában

Rostoványi Zsolt

Az iszlám Nagy-Britanniában

GROTIUS E-KÖNYVTÁR 2011

ROSTOVÁNYI ZSOLT: AZ ISZLÁM NAGY-BRITANNIÁBAN

Sorozatszerkesztő Horváth Jenő

© Rostoványi Zsolt © www.grotius.hu

2


Tartalomjegyzék A nagy-britanniai muszlim jelenlét a kezdetektől napjainkig / 5 A láncmigráció / 10 A britanniai muszlim közösség(ek) sajátosságai / 12 A muszlimok közéletben való részvételi lehetőségei NagyBritanniában / 14 A muszlim szervezetek és az állam (kormány) viszonya / 17 „Londonisztán“: a „világ iszlamizmusának fővárosa“ / 34 A Rushdie-ügy / 43 Az identitás problematikája / 49 Hogyan gondolkodnak a britanniai muszlimok? / 51 Egységesek-e a britanniai muszlimok? / 61 A brit multikulturalizmus válsága / 63 Felhasznált irodalom / 69

3


Az elmúlt két évtizedben az „iszlám vs. Nyugat“ konfliktus – egyesek szerint szembenállás, sőt konfrontáció – kapcsán NagyBritannia gyakran szerepelt a hírek élvonalában. 1989 januárjában Bradford városában a Bradford Council of Mosques (BCM) demonstrációt szervezett, amelyen nyilvánosan elégették Salman Rushdie: Sátáni versek című munkájának egy példányát. Ugyanez a szervezet támogatta a Khomeini ajatollah által kibocsátott, Rushdie fejére halált kérő fetvát. Bő egy évtizeddel később, 2001 tavaszán észak-angliai városok sorában robbantak ki összecsapások fiatal muszlimok és „őshonos“ fehérek között. A nyugat-európai összehasonlításban is legsúlyosabbra ugyancsak Bradfordban került sor július 7. és 10. között, amelynek eredménye több száz sérült – köztük 164 rendőr – és 55 letartóztatott volt. Ez az akció – amelyet az robbantott ki, hogy a szélsőjobboldali Brit Nemzeti Front egy tagja megkéselt egy muszlim fiatalt – a nyitánya volt egy két és fél hónapon át tartó erőszakhullámnak a régióban. A Pew által kidolgozott „vallási-kulturális negativitási index“ – amely a Nyugat negatív megítélésének fokmérője az egyes országok muszlim lakossága körében – az Európai Unió országai közül a nagy-britanniai muszlimok esetében mutatja a legmagasabb értéket, amely közelebb áll az iszlám világban mért értékekhez, mint a nyugat-európaiakhoz. Emellett minden, az utóbbi években a britanniai muszlimok körében készült felmérés arról tanuskodik, hogy a fiatal brit muszlimok között határozottan nő a radikalizmussal rokonszenvezők aránya. 2005. július 7-én (7/71) pedig halálos áldozatokat követelő bombák robbantak több londoni metró-szerelvényen, illetve autóbuszon, s bebizonyosodott, hogy a terrorakció elkövetői nem távoli országok menekült- illetve kiképző táboraiból jöttek, hanem Britanniában született, itt nevelkedett és szocializálódott, brit 1

7/7 a 2005-ös londoni bombamerényletek dátumának (július 7) elterjedt jelölése a brit sajtóban. 4


iskolákban tanult, az angol nyelvet anyanyelvi szinten beszélő, ázsiai származású muszlimok voltak. Alig két héttel később újabb merényletekre került volna sor, ha a robbanószerkezetek nem mondták volna fel a szolgálatot. „Valami nagyon rossz irányba fejlődött a brit társadalomban. ... London lett az iszlám harciasság fellegvára Európában. ... Britannia fővárosa »Londonisztánná« vált ... az iszlám terror és extremizmus támogatásának, toborzásának és finanszírozásának európai centrumává.“2 Mindezt csak megerősítik a szélsőséges iszlamistává vált, majd kiszállt és a továbbiakban egyszerű polgári életet élő pakisztáni származású brit muszlim, Ed Husain visszaemlékezései.3 Furcsa paradoxon ugyanakkor, hogy jóllehet Nagy-Britannia hosszú időn keresztül a multikulturalizmus „fellegvárának“ számított, mégis itt más nyugat-európai országoknál korábban került sor a bevándorlások jelentős korlátozására, mégpedig nem a romló gazdasági helyzet miatt, hanem faji – pontosabban bőrszín szerinti – alapokon, preferálva a „fehéreket“ a „színes bőrűekkel“ szemben. Nagy-Britannia persze más nyugat-európai országokhoz képest különleges helyzetben volt, hiszen a Brit Nemzetközösség polgárai lényegében hasonló jogokat élveztek, mint a tősgyökeres brit állampolgárok. Britannia tehát már az 1973-as világválságot megelőzően korlátozta a „színes bőrűek“ bevándorlását. Nagy-Britannia jogrendszere más kérdések mellett a bevándorlás terén is rugalmas szabályozásra nyújt lehetőséget, mivel egyfelől az országnak nincs alkotmánya, amely bizonyos korlátokat állíthatna az állam viszonylag szabad mozgástere elé, másfelől az esetjog alkalmazása nagyfokú rugalmasságot biztosít.

A nagy-britanniai muszlim jelenlét a kezdetektől napjainkig Az iszlám nagy-britanniai jelenlétét mindmáig az ország elsősorban az Indiai-szubkontinensre kiterjedő gyarmatosító múltja határozza 2

3

Melanie PHILLIPS: Londonistan. How Britain is Creating a Terror State Within. Gibson Square, London, 2007. 9., 12.o. Ed HUSAIN: Az iszlamista. Miért csatlakoztam a radikális iszlámhoz Nagy-Britanniában, mit tapasztaltam, és miért hagytam ott. Konkrét Könyvek Kiadó, Budapest, 2008 5


meg. Az első muszlim közösségek Nagy-Britanniában mintegy három évszázaddal ezelőtt jöttek létre, mégpedig a zömmel az Indiai-szubkontinensről származó hajósok, tengerészek – a „laszkárok“ – által. Ezeket a tengerészeket a Brit Kelet-Indiai Társaság toborozta elsősorban India területéről, de később – a 19. század utolsó negyedében és a 20. század első évtizedeiben – csatlakoztak hozzájuk jemeniek, ciprióták, egyiptomiak és irakiak is. Sokan közülük britanniai kikötő- és egyéb városokban (London, Liverpool, Cardiff stb.) letelepedve kis közösségeket hoztak létre, s egyedülálló férfiak lévén – származási országukból érkezett nők hiányában – brit nőket vettek feleségül. Az ezernyolcszázas évek elején számuk valamivel több volt mint 10 000 fő, a század derekán évente több ezer újabb betelepülő érkezett, számuk a második világháború előestéjén már több mint 50 000 fő volt. Ezek a kis muszlim közösségek létrejöttüket követően létrehozták saját vallási és szociális szervezeteiket is. 1889-ben Woking városában épült fel az ország első, minden szükséges funkciót ellátó mecsetje.4 Mindazonáltal a második világháborút megelőzően a muszlim jelenlét Nagy-Britanniában lényegében nem, vagy alig volt érzékelhető. Az első jelentős mértékű muszlim bevándorlási hullámra a második világháborút követően került sor. A bevándorlók zömmel a Nemzetközösség országaiból érkeztek, eleinte különböző nyugatindiai szigetekről, majd meghatározóan az 1947-ben Indiára és Pakisztánra felosztott Brit Indiából a kirobbant katonai konfliktus nyomán. Britannia részéről komoly gazdasági érdek fűződött a bevándorlók befogadásához, mégpedig elsősorban a második világháborúban elszenvedett súlyos háborús károk helyreállítása miatt. A többnyire képzetlen, illetve alacsony képzettségű bevándoroltak átlagos bérszínvonala lényegesen alacsonyabb volt, mint a brit munkavállalóké. A bevándoroltak között nagy számban voltak olyanok, akik a háború során brit hajókon szolgáltak, vagy valamilyen egyéb módon kapcsolódtak a brit gyarmati adminisztrációhoz. Szakértői körökben elterjedt az az álláspont, hogy a brit koloniális múlt mindig is nagymértékben meghatározta Nagy-Britannia viszonyulását a muszlim bevándorlókhoz, hogy ti. emiatt sokkal 4

Joel S. FETZER and J. Christopher SOPER: Muslims and the State in Britain, France, and Germany. Cambridge University Press, Cambridge, New York stb., 2006. 26.o. 6


pozitívabb iszlám-kép alakult itt ki, mint sok más nyugat-európai országban. Tény, hogy a gyarmati múlt egyfajta paternalista attitűdöt eredményezett a muszlim bevándoroltak irányában, s egészen a hatvanas évek elejéig korlátozás nélkül érkezhettek a betelepülők a brit gyarmatokról és a Nemzetközösség országaiból. Az ekkor Nagy-Britanniába érkezett munkavállalók többsége nem akart tartósan letelepedni az országban. Szándékuk az volt, hogy némi jövedelemre szert téve visszatérnek majd származási országukba, ahol a Britanniában keresett pénzen földet és házat vásárolva megalapozhatják a jövőjüket. Vallási gyakorlatuk lényegében a napi imák elvégzésére korlátozódott. A kormány sem szentelt különösebb figyelmet ennek a kérdésnek, mivel arra számított, hogy a „vendégmunkások“ csak korlátozott ideig tartózkodnak Nagy-Britanniában. A bevándoroltak többsége azonban nem tért haza. Az okok között szerepet játszottak egyfelől a nagy-britanniai, az otthoninál lényegesen kedvezőbb életfeltételek, másfelől a származási országok egy részében időközben bekövetkezett politikai változások. A brit kormány nem számított tömeges méretű bevándorlásokra, s nem szerepelt deklarált céljai között a bevándoroltak számára a brit állampolgárság biztosítása sem, mégis mindkettő számára adottak voltak a feltételek. Az 1948-as Brit Állampolgársági Törvény (British Nationality Act) a Nemzetközösség országaiból érkezett bevándoroltak számára ugyanazokat a jogokat és kiváltságokat biztosította, mint a brit állampolgároknak.5 Ők a Brit Nemzetközösség polgárai voltak, akik nem számítottak idegeneknek, s nem kellett átesniük azon a szigorú ellenőrzésen, mint a bevándorlóknak általában. Ennek a nagyfokú liberalizmusnak eredetileg az állt a hátterében, hogy a gyarmati területeken élő fehérek – amennyiben vissza szándékoznak térni Nagy-Britanniába – automatikusan megkapják a brit állampolgárságot. Nem várt következményeként viszont nem fehér bevándorlók tömegei részesültek ugyanezekben a kedvezményekben. Ez a helyzet az ötvenes és hatvanas években kezdett változni, amikor is egy-két helyen (Notting Hill [London], 5

Vö. British Nationality Act, 1948. http://www.uniset.ca/naty/BNA1948.htm 7


Nottingham – 1958) „faji alapú“ bevándorlás-ellenes megmozdulásokra került sor. Közben széles körű társadalmi vita bontakozott ki a „színes bőrű“ bevándorlók szükségességéről. Egyre inkább az az álláspont látszott felülkerekedni, amely meg kívánta őrizni a brit társadalom eredendően „fehér“ jellegét és homogenitását, gátakat állítva a nagyobb mértékű „színes bőrű“ bevándorlás útjába. Fordulópontot az 1962-es Nemzetközösségi Bevándorlási Törvény (Commonwealth Immigrants Act) jelentett6– amely már kizárta a dél-ázsiai és afrikai korábbi gyarmatokról történő bevándorlást –, ugyanis ettől kezdődően fokozatosan szigorodtak az előírások, egyre jobban megnehezítve a Nemzetközösség állampolgárai számára is a Britanniába történő bevándorlást. E folyamatnak lökést adott a konzervatív képviselő, Enoch Powell 1968. április 20-án elmondott híres beszéde, amelyben a nem-fehér bevándorlás szigorú korlátozását – végeredményben leállítását – követeli.7 Az 1981-es Brit Állampolgársági Törvény (British Nationality Act) pedig már kifejezetten diszkriminatív, hiszen módosította a jus soli brit állampolgárságra történő alkalmazását. Addig bármely, Britanniában született személy automatikusan brit állampolgárnak minősült, a Nationality Act hatályba lépését követően viszont szükséges előfeltétellé vált, hogy legalább az egyik szülő brit állampolgár, vagy állandó brit rezidens legyen.8 Britannia a bevándorlókkal szembeni mind erőteljesebb restrikciókkal nemcsak hogy „felzárkózott“ egyes nyugat-európai országokhoz, hanem a nagyobbakat – Németország, Franciaország – meg is előzte. Utóbbiak a hetvenes években, mindenekelőtt a gazdasági helyzet romlása miatt hoztak bevándorlást korlátozó intézkedéseket, ezzel szemben Nagy-Britanniában ugyanezt korábban és faji alapokon – a bőrszín alapján – tették. A brit kormányokat mindenekelőtt a „színes bőrű“ bevándorlók aggasztották, ugyanis minél nagyobb mértékben meg kívánták Lásd Commonwealth Immigrants Act, 1962. http://www.britishcitizen.info/CIA1962.pdf 7 Bár Powell később “the Birmingham speech”-ként hivatkozott e beszédére, az mégis “Rivers of Blood” speech néven ment át a köztudatba. Powell víziója szerint Nagy-Britanniában az akkori trendek folytatódása esetén 15-20 éven belül a feketék felülkerekednek a fehéreken. Vö. Enoch Powell‟s “Rivers of Blood” speech. http://www.telegraph.co.uk/comment/3643826/Enoch-Powells-Riversof-Blood-speech.html 8 Vö. British Nationality Act 1981. http://www.opsi.gov.uk/RevisedStatutes/Acts/ukpga/1981/cukpga_198 10061_en_1 6

8


őrizni a brit („fehér“) társadalom homogenitását. Általános vélekedés szerint a vita mindenekelőtt amiatt nem nélkülözte a rasszista felhangokat, mivel Britannia éppen szakítófélben volt imperialista múltjával.9 A szigorítások azonban kissé megkéstek: bevezetésük idejére az 1948-as törvény alapján már több százezer, a Nemzetközösségből érkezett színes bőrű kapta meg a brit állampolgárságot. A restrikciók következményei ráadásul más nyugat-európai országokhoz hasonlóan eleinte szándékaikkal ellentétesek voltak: ahelyett, hogy csökkentették volna a bevándorlásokat, éppenséggel növelték. A törvényi szabályozás ugyanis csak az új bevándorlók beáramlását korlátozta, a régiek természetesen maradhattak, s ennek elismerése magával hozta a családegyesítéseket. Az addig zömmel férfiakból álló bevándoroltak pedig félve attól, hogy újabb korlátozások várhatók, gyorsan maguk után hozták családjaikat is. Mindezek hatására az etnikai kisebbségek száma az 1968-as 1 millió főről 1991-re 3 millió főre növekedett. A nem-fehérek aránya az ország teljes népességéhez képest az 1968-as 1%-ról 1991-re 5,5%-ra, 2001-re pedig 7,1%-ra nőtt.10 Ami konkrétan a muszlimok számát illeti, a második világháború végén még mindössze 23 000 főről beszélhetünk, ami 1961-re 82 000 főre, 1971-re pedig 360 000 főre növekedett. 196162-ben került sor egy jelentősebb bevándorlási hullámra, amikor is 50 170 pakisztáni érkezett – félve a brit bevándorlási törvények szigorításától. A hatvanas évek végén – hetvenes évek elején 200 000 fő települt be Kelet-Afrikából, mindenekelőtt Kenyából és Szomáliából az ottani kormányok kisebbségekkel szembeni fellépéseinek hatására. Ugyanebben az időszakban 50 000 muszlim érkezett Nagy-Britanniába az indiai Gudzsarati és Pandzsáb államokból. Kelet-Pakisztán önálló állammá alakulásának évében, 1971-ben 100 000 bangladesi bevándorló érkezett. A britanniai muszlim közösségek további diverzifikálódását eredményezte a nyolcvanas és kilencvenes években irániak, törökök, jemeniek, egyiptomiak, marokkóiak és irakiak bevándorlása. Ezek a bevándorlások jelentős mértékben növelték a Britanniában élő

9

Jorgen NIELSEN: Muslims in Western Europe. Edinburgh University Press, 2004. 40.o. 10 Joel S. FETZER and J. Christopher SOPER: Muslims and the State in Britain, France, and Germany i.m. 29.o. 9


muszlimok számát: 1981-ben 533 000, 1991-ben 1 millió és 2001ben 1,6 millió főre.11 Hogy pontosan hány muszlim él jelenleg NagyBritanniában, arra vonatkozóan nincsenek hiteles adatok, csupán becslések. Az utolsó népszámlálásra 2001-ben került sor – a legtöbb forrás ennek az adatait használja –, a következő 2011-ben lesz. Általában a muszlimok számát illetően 1,5 millió és 2 millió fő között szóródnak a becslések12, ami Britannia lakosságának 3–4%át jelenti. Nagy-Britanniában immár – több egyéb nyugat-európai országhoz hasonlóan – a kereszténység után az iszlám a második legnagyobb vallás.

A láncmigráció A Nemzetközösség államaiból, mindenekelőtt Dél-Ázsiából történő munkaerő-bevándorlásnak volt egy belső, a brit gazdaságból eredő ösztönzője is: a több hagyományos iparágban jelentkező munkaerőhiány. A különböző brit gyárak és üzemek ügynökségekkel kötöttek megállapodásokat a munkaerő toborzására. Az ügynökségek jelentős része a munkaerő toborzásának sajátos útját választotta: komplett közösségeket telepítettek át Nagy-Britanniába, vagyis a szerződéseket egy-egy térség, egy-egy település lakóival kötötték. Mindezt főként azzal indokolták, hogy így az azonos közösséghez tartozó munkások jobban megértik majd egymást, következésképpen jobban együtt tudnak majd dolgozni. Még egy tagadhatatlan járulékos előnye is volt ennek a rendszernek: lényegesen kevesebb költséggel járt, mintha a munkaerőt különböző távoli helyekről kellett volna összegyűjteni. A következmények viszont rendkívül sajátosak lettek: kis túlzással, de egy-egy indiai vagy bangladesi falu szinte teljes 11

Robert J. PAULY, Jr.: Islam in Europe. Integration or Marginalization? Ashgate Publishing Limited, Aldershot Hants, 2004. 98-99.o. 12 Lásd a BBC legfrissebb becslését: http://www.bbc.co.uk/religion/religions/islam/history/uk_2.shtml, továbbá Rachel BRIGGS and Jonathan BIRDWELL: Radicalisation among Muslims in the UK. MICROCON Policy Working Paper 7. Brighton, 2009. 4.o. http://www.microconflict.eu/publications/PWP7_RB_JB.pdf 10


lakossága áttelepült valamelyik brit nagyvárosba. Komplett telepek jöttek létre Londonban, Yorkshire, Lancashire, Wales, DélkeletSkócia egyes városaiban és Belfastban. Ezekben az áttelepült közösségekben nemhogy megmaradtak az emberek közötti, zömmel az ázsiai vidéki életformának megfelelő társadalmi kapcsolatok, hanem az idegen – ráadásul városi – környezet kihívásaival szembesülve még szorosabbakká is váltak. Ezek a telepek, magközösségek képezték a bevándorlási lánc bázisát, kiindulópontját. Hazalátogatva ugyanis a munkások bíztatták az otthon maradottakat a Nagy-Britanniában történő munkavállalásra, saját példájukat, az otthoninál lényegesen jobb életkörülményeket hozva fel ösztönzőként. A továbbiakban segítették az újonnan érkezőket, hogy mielőbb lakáshoz és munkához jussanak. Íme a bevándorlási lánc, amikor is az újonnan érkezők is újabb munkások érkezését ösztönzik majd – és így tovább.13 Ezen a módon telepedett le Nagy-Britanniában az ötvenes és a hatvanas években pakisztániak egy nagy csoportja, akik zömmel Nyugat-Pandzsáb egymáshoz közeli kis falvaiból származtak. Hasonló mondható el egy nem nemzetközösségi országból, Marokkóból a hetvenes években érkezettekről is, akik Larouche városából és környékéről jöttek, s zömmel a kereskedelem és szolgáltatások területén kaptak munkát. Természetesen mindez a bevándorlásnak csak egy formája volt. Még azt sem lehet állítani, hogy meghatározó lett volna az, hogy az eredeti bevándorolt bázis közösségek bezárkóztak volna saját szokásaik és tradícióik sáncai mögé. Ellenkezőleg: az első bevándorolt egyedülálló férfiakra inkább az volt jellemző, hogy vallásukkal és kultúrájukkal nem sokat törődve meglehetősen szabadosan éltek. Mindez radikálisan megváltozott, amikor a családegyesítésekre került sor s megérkezett a bevándorlók második hulláma, akik már nem ideiglenesen szándékoztak munkát vállalni Nagy-Britanniában, hanem határozott céljuk a letelepedés volt. Az addigi egyedülálló férfiak ismét családfővé váltak, akinek alapvető feladata a család számára az otthon és a megfelelő körülmények és feltételek biztosítása lett. Mindez jelentős mértékben felerősítette a vallás, a kultúra és a tradíciók szerepét.

13

Vö. Humayun ANSARI: “The Infidel Within” – Muslims in Britain since 1800. Hurst & Company, London, 2009. 148.o. 11


A britanniai muszlim közösség(ek) sajátosságai Sok más nyugat-európai országhoz hasonlóan a britanniai muszlimok egyik leglényegesebb sajátosságát sokszínűségük jelenti, homogén muszlim közösségről nem beszélhetünk. A britanniai muszlim közösség 56 etnikumból áll és 70 nyelven beszél.14 A muszlimok csaknem fele (46%) Nagy-Britanniában született, háromnegyedük dél-ázsiai eredetű. Etnikai összetételüket illetően a legnagyobb csoportot a pakisztániak képviselik, számuk 2001-ben 675 000 fő. Őket az indiaiak és a bangladesiek követik (295 000 illetve 257 000).15 Együttvéve az Indiai-szubkontinensről származók adják Nagy-Britannia muszlim népességének mintegy kétharmadát. A negyedik legnagyobb népcsoport a törököké – közülük a legtöbben ciprusi törökök. Őket az irakiak és egyiptomiak követik.16 Ezek az abszolút- illetve arányszámok nem tartalmazzák az illegális migrációt, amelynek mértékét nehéz megbecsülni. Hasonlóképpen más nyugat-európai országokhoz, a nagybritanniai muszlimok többnyire blokkokban, a nagyvárosok (London, Bradford, Birmingham, Manchester, Glasgow) periferiális negyedeiben élnek. A britanniai kisebbségek több mint kétharmada Nagy-Londonban, West Midlands-ban (Birmingham), NagyManchesterben és Nyugat-Yorkshire-ben (Bradford) él. Ezek közül

14

Muslims in the UK: Policies for Engaged Citizens. Open Society Institute, Budapest, New York, 2005. 318-319.o. 15 Az utoljára 2001-ben tartott népszámlálás adatai alapján közli Robert J. PAULY, Jr.: Islam in Europe i.m. 100.o. A kilencvenes évek végén és kétezres évek elején készült egyes becslések második helyre a bangladesieket teszik s tőlük egyes források szerint nem sokkal, mások szerint jelentősebben lemaradva következnek az indiaiak. Eszerint a brit muszlimok etnikai összetétele: pakisztáni 43%, bangladesi 17%, indiai 9%. (http://www.salaam.co.uk/themeofthemonth/september03_index.php?l =2). A különbség oka egyebek mellett az is lehet, hogy egyes források az indiai etnikai csoport egészével számolnak, jóllehet az indiaiak nagyobb része nem muszlim, hanem hindu. 16 Humayun ANSARI:“The Infidel Within” i.m. 168.o. 12


is kiemelendő Bradford, ahol a kétezres évek közepén a lakosság 16%-a volt muszlim. A britanniai muszlim közösségek korösszetétele lényegesen fiatalabb, mint a „fehér“ briteké (valamennyi vallási csoport közül a muszlimoké a legfiatalabb korösszetételű), körükben a népszaporulat üteme sokkal magasabb. Az átlagos gyermekszám a pakisztáni és bangladesi családokban 4,7 illetve 4,2, míg a brit átlag 2,3. Ugyancsak a pakisztáni és bangladesi közösségekben a 16 évesnél fiatalabbak kétszer annyian vannak, mint a brit átlag, ezzel szemben a 65 év felettiek aránya 4%, szemben a 11%-os brit átlaggal.17 A 2001-es népszámlálás adatai szerint a britanniai muszlimok egyharmada 16 évesnél fiatalabb, míg a hasonló arány a teljes brit népesség esetében egyötöd.18 A muszlimok átlagos életkora 28 év, 13 évvel kevesebb, mint a nemzeti átlag. Ilyen növekedési ütemet tekintve a pakisztániak és bangladesiek száma az évszázad közepére megkétszereződik. A muszlimok a brit társadalom egyik legrosszabb helyzetben lévő közössége. A munkaképes korú muszlimok csaknem egyharmada nem rendelkezik megfelelő képzettséggel – ez a legmagasabb arány a britanniai vallási közösségek között. A muszlim gyermekek szociális helyzete az egyik legrosszabb a szigetországban: 42%-uk zsúfolt környezetben él (a nemzeti átlag 12%), 12% él olyan körülmények között, ahol nincs központi fűtés (a brit átlag 6%), több mint egyharmaduk (35%) családjában pedig nincs felnőtt foglalkoztatott (17%). A muszlimok háromszor akkora valószínűséggel nem találnak munkát, mint a keresztények és ha találnak is, háromszor akkora valószínűséggel gyengén fizetettet. Sajátságos, hogy a három legnagyobb nyugat-európai muszlim közösségből a britanniai muszlimok ítélik meg a legnegatívabban a nyugatiakat, lényegesen negatívabban, mint a muszlimok Franciaországban vagy Németországban. Erről tanúskodik a Pew „vallási-kulturális negativitási indexe“, ahol is a brit muszlimok esetében a 4,2-es érték közelebb áll a közel-keleti, Robert J. PAULY, Jr.: Islam in Europe i.m. 101.o. London lakosságának 33%-a 24 évesnél fiatalabb, ugyanez az arány London muszlim lakosságán belül 50%. Lásd Mayor of London: Muslims in London. Greater London Authority, London, 2006. 3.o. 18 Munira MIRZA, Abi SENTHILKUMARAN and Zein JA‟FAR: Living apart together. British Muslims and the Paradox of Multiculturalism. Policy Exchange, London, 2007. 17.o. 17

13


ázsiai és afrikai iszlám országok értékeihez, mint a francia, német vagy spanyol muszlimokéhoz.19 A brit muszlimok más tekintetben is különböznek a többi nyugat-európai ország muszlim közösségeitől. Itt a legmagasabb azok aránya, akik konfliktust látnak az iszlám és a modernitás között20, vagy azoké, akik a leginkább aggódnak országuk muszlim lakosságának jövője miatt.

A muszlimok közéletben való részvételi lehetőségei Nagy-Britanniában Ami a muszlimok brit közéletben való részvételi lehetőségeit illeti, sajátos kettősség figyelhető meg az országos/nemzeti és a helyi/lokális szintek között. Míg előbbi szinten sokkalta nagyobb a muszlimokkal szembeni averzió, következésképpen sokkal nehezebben hallathatják hangjukat, helyi szinten több tényezőnek köszönhetően nagyobb aktivitásra nyílik lehetőségük és jobban érvényesíthetik saját érdekeiket. A helyi önkormányzatok, intézmények, illetve közösségek a brit sajátosságoknak megfelelően sok területen meglehetősen széles körű autonómiát élveznek. A helyi iskolák például maguk dönthetik el, részévé teszik-e a vallásoktatást programjuknak, illetve alkalmazzák-e az iskolában a közös istentiszteletet. A muszlim közösségek sok településen igen jó kapcsolatot alakítottak ki a helyi önkormányzatokkal. Mindebben része van a történelmi múlt hagyományainak is. A hatalmas kiterjedésű brit birodalomban mindig fontos szerepet játszottak a különböző etnikumok vagy vallások közösségei. BritIndiában például a hinduk, a muszlimok vagy a szikhek vallási közösségei egyúttal politikai közösségekként is szolgáltak, meghatározva az adott közösséghez tartozók politikai képviseletét és részvételét. Nagy-Britannia a bevándorlások kezdeti időszakától preferálta a közösségeket, különösen helyi szinten. A helyi muszlim A Religious-Cultural Negativity Index olyan tényezőkből tevődik össze, mint például önzés, arrogancia, erőszakosság és amoralitás. Lásd Widespread Negativity: Muslims Distrust Westerners More than Vice Versa. Pew Research Center Publications, October 30, 2007. http://pewresearch.org/pubs/625/widespread-negativity. 20 Arra a kérdésre “Lát-e konfliktust aközött, hogy valaki hívő muszlim és egy modern társadalomban él?” a brit muszlimok csaknem fele (49%) igennel válaszolt. 19

14


közösségek vezetői mintegy közvetítő szerepet játszottak közösségeik és a helyi brit adminisztráció között. Komoly szerepük volt például abban, hogy választások alkalmával a muszlim szavazók melyik nagy brit párt jelöltjére adják szavazataikat – természetesen arra, aki a legtöbbet ígérte a helyi muszlim közösségeknek. Általánosnak nevezhető tendencia, hogy a muszlim lakosság a politikai képviselet terén lényegesen elmarad a nem muszlimokhoz képest, létszám-arányát tekintve mélyen alulreprezentált. Amint a londoni polgármester által jegyzett, a brit fővárosról készült összefoglalóból is kitűnik, e téren Londonban a helyzet megegyezik a brit átlaggal. London lakosságának 8,5%-a muszlim. Ahhoz, hogy a muszlimok politikai képviselete megfeleljen a lakosságon belüli arányuknak, 169 muszlim önkormányzati (tanácsnok) és 6 parlamenti képviselőre volna szükség. Ezzel szemben előbbiből 63, utóbbiból mindössze egy tevékenykedett.21 A brit parlamentnek eddig összesen két muszlim tagja volt. A pakisztáni származású Muhammad Sarwart22 1997-ben munkáspárti listán választották meg, majd 2001-ben 23 újraválasztották. Ugyanekkor lett Khalid Mahmood is a parlament tagja. Az első britanniai muszlim, aki 1998-ban megkapta a főrendi címet, a pakisztáni születésű Nazir Ahmed volt. Lord Ahmedet – aki 2009-ig a Munkáspárt tagja volt – Tony Blair miniszterelnök nevezte ki a Lordok Háza tagjává.24 (Kinevezésekor esküjét a 21

Mayor of London: Muslims in London i.m. 5.o. Miután e tanulmány tárgyát a nagy-britanniai iszlám, illetve muszlimok képezik, a személyneveket az angol írásmódnak megfelelően használjuk. 23 Alig egy hónappal az 1997-es választásokat követően Sarwar képviselőségét a Munkáspárt vesztegetés gyanúja miatt felfüggesztette. Sarwar mindvégig tagadta az ellene felhozott vádakat, míg végül egy skóciai bíróság 1999 márciusában felmentette a vádak alól. Az eset mindazonáltal komoly árnyékot vetett a britanniai muszlim közösségek és a brit politikai intézményrendszer viszonyára. 24 2009 februárjában kizárták a pártból, miután közlekedési vétség miatt eljárás indult ellene. Lord Ahmedet meglehetősen ellentmondásos személyiségnek tartják, aki nagy energiával védi a muszlimok érdekeit. Élesen tiltakozott például, amikor a brit kormány nemesi címet szándékozott adományozni Salman Rushdie-nak, aki Lord Ahmed szerint megsértette az iszlámot és a muszlimokat, sőt akinek “vér tapad 22

15


Koránra tette le.) Lord Ahmed mellett további három, ugyancsak munkáspárti muszlim tagja is van a Lordok Házának. 2004-ben nagy visszhangot váltott ki, amikor Tony Blair miniszterelnök az első muszlim nőt, a Liberális Demokrata párti Mrs Kishwer Falknert is kinevezte a Lordok Háza tagjává. Úgy tűnik, maguk a nagy brit politikai pártok vezetései is meglehetősen bizalmatlanok a muszlim képviselő-jelöltekkel szemben, esélyeiket eleve sokkal kisebbnek látják a nem-muszlim jelöltekhez képest. A 2001 júniusi választásokon például minden korábbinál több, összesen 53 muszlim jelölt kívánt indulni a parlamenti mandátumok megszerzéséért, közülük 23 a három vezető párt színeiben. A pártok vezetői ugyanakkor mindössze három jelöltnek adták meg a lehetőséget, nyerésre esélyesnek ítélve őket. Sarwar és Mahmood nyert is, a konzervatív színekben induló Muhammad Riaz viszont alulmaradt körzetében (Bradford Nyugat) a munkáspárti jelöltként indult Marsha Singh-gel szemben.25 A helyzet iróniája, hogy – mint neve is mutatja – a muszlim képviselőjelöltet legyőző Marsha Singh sem „fehér“ származású, ráadásul a következő választásokon két muszlim jelöltet is maga mögé

25

a kezeihez”. 2009 januárjában a Lordok Háza egy tagja meghívta a holland parlamenti képviselőt, az iszlám-ellenességéről elhíresült Geert Wilderst egy magántalálkozóra a Lordok Háza konferenciatermébe, hogy megvitassák Wilders filmjét, a Fitnát. (Wildersről bővebben lásd ROSTOVÁNYI Zsolt: Európai (euro-)iszlám vagy iszlám Európában c. tanulmányát a kötetben.) Amikor Lord Ahmed megkapta a meghívólevelet a találkozóra, azzal fenyegetőzött, hogy 10.000 muszlimot mozgósít azt megakadályozandó, hogy Wilders betegye a lábát a Lordok Házába. A beszélgetést elnapolták, amit Lord Ahmed úgy értékelt, mint “a muszlim közösség győzelmét”. “A muszlim közösség győzelme, de a brit demokrácia veresége” – kommentálta a hírt a The Brussels Journal, hozzátéve, hogy Lord Ahmedet “mérsékelt muszlimnak” tartják, aki egyike volt a The World Forum alapítóinak, amely szervezet 2001. szeptember 11. után jött létre azzal a céllal, hogy “a megértés hídjait” építse az iszlám világ és a nyugat között, elősegítve a népek, kultúrák, civilizációk toleranciára épülő párbeszédét. “Vajon mit jelent a »dialógus« azok számára, akik megakadályozzák ellentmondásos témák megvitatását? Köszönjük, Mr. Blair, hogy behozta a Lordok Házába a »sokféleséget«” – fejeződik be a tudósítás. Lásd The Brussels Journal, 2009. 01. 26. http://www.brusselsjournal.com/node/3765 Robert J. PAULY, Jr.: Islam in Europe i.m. 104.o. 16


utasított: a konzervatív Haroon Rashidot és a liberális demokrata Mukhtar Alit is.26 Mindazonáltal az elmúlt időszakban a képviselet kérdésében a muszlim jelöltek mindenekelőtt helyi szinten komoly előrehaladást értek el. Mindez meghatározóan Bradfordra és körzetére vonatkozik, ahol is kétségkívül a politikailag legaktívabb britanniai muszlim közösség él. Az áttörést e téren a Kasmírból 1957-ben Bradfordba áttelepült Muhammad Ajeeb polgármesterré választása jelentette 1985-ben: ő volt az első muszlim polgármester az Egyesült Királyságban. 2001-re elérte a 217-et a helyi tanácsokban tevékenykedő muszlim önkormányzati képviselők száma. Jóllehet a muszlim képviselők nagy többsége a három vezető britanniai párt, a Munkáspárt, a Konzervatív Párt és a Liberális Demokrata Párt színeiben indul, 1989-ben önálló iszlám párt is alakult Nagy-Britanniában, Britanniai Iszlám Párt (Islamic Party of Britain, IPB) néven. A párt azonban mind a helyi, mind az országos választásokon viszonylag csekély számú szavazót tudott maga mellé állítani (1990-ben például Bradford Észak körzetben mindössze 800 voksot szerzett), ezért 2006-ban lényegében beszüntette tevékenységét.27

A muszlim szervezetek és az állam (kormány) viszonya Az Egyesült Királyságban élő muszlim közösségek igen sok szervezetet hoztak létre az elmúlt évtizedekben, számuk egyes források szerint megközelíti a hétezret.28 Ezek túlnyomó többsége kis, lokális vagy regionális, specifikus vallási, nyelvi, kulturális vagy akár családi alapokon létrejött szervezet, amelyek jól reprezentálják a britanniai muszlim közösségek sokszínűségét. Nagy-Britanniában nem létezik olyan átfogó jogi szabályozás, amely a vallási közösségekre vonatkozna, kivéve néhány nagy tradicionális vallási közösség (anglikán egyház, presbiteriánusok) privilegizált helyzetét. Olyan tehát, hogy lásd http://news.bbc.co.uk/2/shared/mpdb/html/84.stm Honlapját (http://www.islamicparty.com/) utoljára 2005. július 16-án frissítették. 28 Muslims in the UK: Policies for Engaged Citizens i.m. 319.o. 26 27

17


államilag elismert vallás, Nagy-Britanniában nem létezik. Az egyedüli jogi keretet, amelyen belül a muszlim szervezetek illetve mecsetek működhetnek, a jótékonysági szervezetekre vonatkozó szabályozás jelenti. A jótékonysági szervezetként való bejegyzés konkrét anyagi előnyökkel is jár, például adókedvezmények vagy akár teljes adómentesség révén. Mecsetek és imámok A muszlim szervezetek bázisát a mecsetek jelentik. A mecsetek szerepe igen nagy, komoly közösség-összetartó erőt képviselnek, s az élükön álló imám jelentős befolyással bír az adott közösségre. A mecsetek számának a növekedése Britanniában szoros összefüggésben áll a bevándorlási hullámokkal. 1963-ban még összesen mindössze 13 bejegyzett mecset működött az országban. 1966-tól a bejegyzett mecsetek száma évente átlagosan 7-tel nőtt, mindenekelőtt a családegyesítések következményeként, számuk 1974-re elérte a 81-et. 1975-tel új szakasz kezdődött, hiszen pusztán abban az évben 18 új mecsetet regisztráltak. A mecsetek száma ettől kezdődően évente átlagosan 20 új mecsettel bűvült, egyes kiugró években ennél többel (1981-ben például 30-cal), számuk 1985-re elérte a 314-et, 1990-re a 452-t, 2003-ra az 1493-at29, 2007-es becslések pedig már 1600-ra teszik a mecsetek számát.30 A mecsetek számának dinamikus növekedése a hetvenes évek második felétől közvetlenül vagy közvetve az első nagy olajárrobbanás következtében megnövekedett olajbevételeknek tulajdonítható. Olajbevételekből közvetlenül néhány nagy, mindenekelőtt nagyvárosokban épült „presztizs-mecsetet“ finanszíroztak. Megnövekedtek ugyanakkor a mecsetépítés vagy mecsetté való átalakítás céljából történt ingatlan eladások, amelyek hátterében gyakran az a remény húzódott, hogy a beruházás jelentős nagyságú olajtőkét fog vonzani. Mecsetek építéséhez az engedélyeket mindig a helyi hatóságoktól kell beszerezni. Ez általában különösebb nehézséget 29

30

Jorgen NIELSEN: Muslims in Western Europe i.m. 45-46.o., Joel S. FETZER and J. Christopher SOPER: Muslims and the State in Britain, France, and Germany i.m. 47.o. Denis MACEOIN:The hijacking of British Islam. How extremist literature is subverting mosques in the UK. Policy Exchange, London, 2007, 17.o. 18


nem okoz, jóllehet esetenként komoly konfliktushelyzetek is adódhatnak. 1985-ben Oxfordban a híres egyetemhez kapcsolódóan önálló kutatóintézetként egyelőre ideiglenes elhelyezéssel megkezdte működését az Oxford Centre for Islamic Studies. Miután Fahd szaúdi király 20 millió angol font adományt nyújtott az intézménynek végleges helyet biztosító állandó épület felépítésére, benyújtották az épület-komplexumra vonatkozó terveket a helyi hatóságokhoz, amelyek egyebek mellett egy előadótermet, étkezési helyiségeket, egy ima-csarnokot, egy 75 láb (23,25 méter) magas dómot és egy 100 láb (31 méter) magas minaretet tartalmaztak. Néhányan hevesen ellenezték a terveket, mivel azok úgymond egyfelől szabad terek beépítésével járnak, másfelől pedig megtörik a történelmi város évszázadok óta kialakult horizontját. A vita természetesen a konkrétumok kapcsán elvi síkra terelődött, s a projekt támogatói – beleértve a walesi herceget – iszlamofóbiával vádolták ellenzőit. Végül is az Oxfordi Városi Tanács 2000-ben jóváhagyta a tervet, a bíróság pedig elutasította a Tanács döntését kifogásoló beadványokat. A mecsetek központi helyet foglalnak el a muszlim kisebbségek életében. A mecset az iszlámban eleve nem csupán az imádkozás helye, hanem a közösségi, a társadalmi életnek is az egyik fontos színtere. A mecsetek látogatottsága Nagy-Britanniában meglehetősen magas. 2004-ben a brit kormány adatai szerint 930 000 muszlim – a britanniai muszlimok mintegy 60%-a – látogatta rendszeresen a mecseteket, vagyis legalább hetente egy alkalommal. (Csak összehasonlításképpen: ez a szám magasabb, mint a rendszeresen templomba járó anglikánoké – ami 916 000.)31 A mecsetek élén álló imámok meghatározó szerepet játszanak a hozzájuk tartozó muszlim közösség gondolkodásmódjának formálásában, a befogadó társadalomhoz való viszonyának alakításában. Az imámok túlnyomó többsége külföldről – mindenekelőtt az Indiai-szubkontinensről – származik. Egy 2007-ben a University of Chester által készített, 300 mecsetre kiterjedő felmérés szerint az imámok 84%-a Dél-Ázsiában született, s csupán 8%-uk Nagy-Britanniában, s a pénteki istentiszteleteknek mindössze 30%-a zajlott angol nyelven, a leggyakrabban használt nyelv pedig az urdu.32 Egy másik, 2008-ban készült jelentés alapján 31 32

u.o. British imams “failing young Muslims”. TimesOnline, January 7, 2008. http://www.timesonline.co.uk/tol/comment/faith/article3142525.ece 19


254 mecsetből az imámok 97%-a érkezett külföldről, 494 mecsetből 44%-ban egyáltalán nem használják az angol nyelvet a pénteki istentiszteleteken.33 1. táblázat A Nagy-Britanniában tevékenykedő imámok megoszlása származási ország szerint (300 mecsetre kiterjedő felmérés alapján) Pakisztán

145

Banglades

57

India

44

Egyesült Királyság

24

Egyiptom

3

Dél-Afrika

2

Marokkó

2

Törökország

1

Líbia

1

Szomália

1

Jemen

1

Norvégia

1

Sri Lanka

1

Hong Kong

1

Egyéb arab

8

Kelet-afrikai

2

Forrás: BBC (http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/6275574.stm)

33

Most imams in UK ill-equipped to help Muslim integration. Dawn, the internet edition, February 25, 2009. http://www.dawn.com/2009/02/25/top10.htm 20


A problémakör erősen foglalkoztatja a britanniai muszlim szervezeteket és közösségeket is. 2007 júliusában, egy héttel a kudarcot vallott londoni és glasgowi merénylet-kísérletet követően a Muslim Council of Britain randkívüli tanácskozásra hívta a britanniai imámokat és a muszlim közösségek aktivistáit, hogy elemezzék a helyzetet és megfelelő stratégiát dolgozzanak ki a szélsőségesség elleni küzdelemre.34 A tanácskozás résztvevői megerősítették a jelentés negatív következtetéseit, ennél azonban nem jutottak tovább. A brit kormány felismerve a kérdés óriási jelentőségét, egy ideje nagy hangsúlyt fektet a hazai imámképzésre, ezzel kívánván növelni a mérsékelt, lojális imámok arányát, egyúttal megreformálni a britanniai mecseteket, megakadályozni a szélsőségesség terjedését és visszaszerezni a fiatal muszlimok „elveszített generációját“.35 A University of Chester által készített felmérés nyilvánosságra hozatalát követően Lord Ahmed, az első brit muszlim főrend a Britanniában tevékenykedő, külföldi származású imámokkal kapcsolatban alapvető követelményként fogalmazta meg az angol nyelv megfelelő szintű ismeretét. „Odáig is elmennék – mondta –, hogy amennyiben egy bizonyos idő alatt nem tanulnak meg angolul, ne vezethessenek istentiszteletet.“36 Tony Blair miniszterelnök a hazai imámképzés fejlesztésére vonatkozó szándék bejelentésével egyidejűleg azt is közölte, hogy a kormányzat a brit nemzeti érdekek szempontjából „stratégiai fontosságúnak“ tartja az egyetemeken az iszlám-tanulmányok támogatását, amelyre a kormány 1 millió fontot szán.37 Bill Rammel, brit felsőoktatási miniszter egy bizottságot kért fel a 34

35

36

37

Lásd Are UK‟s imams modern enough? BBC News, 7 July 2007. http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/6280238.stm 2006 júniusában négy britanniai muszlim szervezet, az al-Khoei Foundation, a British Muslim Forum, a Muslim Association of Britain és a Muslim Council of Britain alapításában létrejött a Mosques and Imams National Advisory Board, amely egyebek mellett közvetítő szerepet is betölt. Ban foreign language imams – peer. BBC News, 6 July 2007. http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/6275574.stm Blair unveils plan to train more imams in Britain. London Evening Standard, 04.06.07. http://www.thisislondon.co.uk/news/article23399372-blair-unveils-plan-to-train-more-imams-in-britain.do 21


helyzetértékelésre. A 2007 áprilisában nyilvánosságra hozott, Ataullah Siddiqui professzor nevével fémjelzett jelentés38 egyik fő megállapítása az, hogy az Egyesült Királyság egyetemein arab- és iszlám-tanulmányokkal foglalkozó tanszékek meghatározóan „elavult és irreleváns témákkal“ foglalkoznak és cseppet sem világos számukra, „hol és hogyan kellene tanítani az iszlámot“. Általában a „multikulturális kontextusra“ helyezik a hangsúlyt, és arra, hogy az iszlám megértését ehhez igazítsák. A jelentés utal arra, hogy a kérdéskör jószerivel semmilyen aspektusát tekintve sincs konszenzus. Komoly viták folynak magáról az iszlámtanulmányokról, vajon önálló diszciplina-e, mit is fed tulajdonképpen ez az elnevezés, milyen szerepet kell hogy elfoglaljon benne az arab nyelv és mennyiben foglalkozzon olyan témákkal, amelyek a muszlimok és a modern társadalom viszonyával kapcsolatosak. A jelentés javaslatai között szerepel, hogy az iszlámtanulmányok oktatásának túl kell lépnie a nyelvoktatáson és a klasszikus szövegek elemzésén, jobban kellene fókuszálnia az iszlám olyan teológiai és civilizációs aspektusaira, amelyek összefüggenek a mindennapi élettel s mind a muszlim, mind a nem muszlim hallgatók számára hasznosak lehetnek. Az oktatóknak tehát egyfelől alaposan ismerniük kell magát az iszlámot, másfelől viszont azt, hogy a hit hogyan gyakorolható különböző kontextusokban – így például kisebbségi létformában –, vagyis azt a mai környezetet, amelyben a muszlimoknak az iszlámot gyakorolniuk kell. Mindez a jelentés javaslatai szerint lehet, hogy úgy menne a legjobban, ha több egyetem összefogna és közösen hozna létre centrumokat az iszlám-tanulmányok oktatására. Az elvárásoknak megfelelő imámok biztosítása azonban cseppet sem egyszerű feladat. Ami a külföldről érkezett imámokat illeti, többségük nem megfelelő angol nyelvtudása, külföldi, a britanniai viszonyoknak és feltételeknek nem megfelelő képzésük nem teszi őket alkalmassá arra, hogy elősegítsék a fiatal brit muszlimok integrálódását. Még a jó szándékú mérsékeltek sem képesek erre, hiszen nincsenek tisztában a britanniai helyzettel, s nem tudják felvenni a versenyt a szélsőséges iszlamisták által választékos angolsággal kifejtett propagandával. A külföldi imámok 38

Ataullah SIDDIQUI: Islam at Universities in England. Meeting the Needs and Investing in the Future. 10th April 2007. http://www.dcsf.gov.uk/hegateway/ouloads/DrSiddiquiReport.pdf 22


megfelelő britanniai tevékenységét akadályozza a nyelvi és a kulturális szakadék. Nem sokkal jobb a helyzet a Britanniában kiképzett imámok vonatkozásában sem. Nem csupán az jelent problémát, hogy a kormánnyal való kapcsolat megkérdőjelezi a hitelességet, hanem az is, hogy – legalábbis Musharraf Hussain, a brit kormány mecsetügyi tanácsadója szerint – a Britanniában működő 26 iszlám szeminárium oktatási színvonala rendkívül alacsony, s az innen kikerülő leendő imámok többsége alkalmatlan a tőle elvárt feladatok teljesítésére, mindenekelőtt arra, hogy kellő hatékonysággal szálljon szembe azzal az elidegenedési folyamattal, amely sokakat a muszlim fiatalok közül a szélsőségesek közé sodor.39 Nem csak a képzés nem megfelelő színvonala jelent azonban problémát, hanem a képzésen résztvevők nem megfelelő színvonala is. Leendő karrier szempontjából ugyanis az imámképzés nem veszi fel a versenyt az orvosi vagy jogi tanulmányokkal. Az imámok – más pályákon tevékenykedőkhöz képest – alulfizetettek, ráadásul gazdaságilag, illetve pénzügyileg erősen függenek a külső támogatóktól. A legtöbb mecset ugyanis nincs olyan anyagi helyzetben, hogy megfelelően meg tudja fizetni az imámokat. A jobb képességű muszlim fiatalok ezért nem szívesen folytatják tanulmányaikat iszlám szemináriumokban. 2008-ban határozott hangsúlyeltolódás volt megfigyelhető a brit kormány imámokkal kapcsolatos addigi politikájában. Jacqui Smith belügyminiszter ugyanis 2008 áprilisi pakisztáni és bangladesi útját követően mérsékelt dél-ázsiai imámokat hívott Nagy-Britanniába, szakítva az addigi, a brit belügyminisztérium által is gyakran hangoztatott, az importált imámokkal kapcsolatos fenntartásokkal. Mindez a részét képezte egy széles körű, évi 90 millió angol fontos intézkedés-csomagnak, amelynek fő célja az erőszakot is alkalmazó extremizmus britanniai terjedésének a megakadályozása.40

39 40

British imams “failing young Muslims” i.m. Smith invites moderate imams into UK to help Muslim communities fight extremism. guardian.co.uk, 17 April 2008. http://www.guardian.co.uk/world/2008/apr/17/islam.religion 23


Mozgalmak és szervezetek A mecsetek és a hozzájuk kapcsolódó szervezetek jelentős része helyi kezdeményezésre, valamilyen helyi muszlim közösség kiszolgálására jött létre. Ezzel párhuzamosan azonban egyes, főként az Indiai-szubkontinensről származó mozgalmak is létrehozták saját britanniai leágazásukat és a hozzájuk kapcsolódó mecseteket és egyéb intézményeket. Közülük a legjelentősebbek a deobandi, illetve barelvi mozgalmak, amelyek jóllehet formális szervezeti struktúrával nem rendelkeznek, létrehozták a maguk informális hálózatait. Mindkét mozgalom, illetve irányzat az Indiaiszubkontinensen, konkrétan Brit-Indiában jött létre, a szunnita iszlám reformmozgalmaiként. Bázisuk azóta is Indiában, Pakisztánban, illetve Bangladesben található. Különösen az indiai gyökerek sajátos következményekkel jártak e mozgalmak nagy-britanniai leágazásai számára is. Indiában ugyanis e muszlim mozgalmak közösségei már jó ideje nem muszlim fennhatóság alatt élnek, s ennek tulajdoníthatóan közösségeik a többségi társadalomtól nagymértékben szeparálódott, az iszlám vallásnak nagy szerepet tulajdonító életet élnek. A NagyBritanniába áttelepültek az új környezetben is megőrizték ezt az életmódot. A vallási előírások szigorú betartása már a vendégmunkaerő bevándorlásának kezdeti időszakában is jellemző volt rájuk, amikor a többségi muszlim környezetből érkezettek még meglehetősen szabadon értelmezték az iszlámot, nem sokat törődve annak jó néhány előírásával. Az Ahl-i Hadísz mozgalom néhány tucat mecsetet ellenőriz szerte az országban, Korán-iskolákat működtet, iszlám irodalmat, audio- és video-kazettákat terjeszt. Ugyancsak mozgalomként működik az iszlamizmus egyik teoretikai megalapozójának tartott Abú-l-Alá al-Maudúdí követőit tömörítő Dzsamáat-i Iszlámí, amely ugyanakkor több szervezetet is felügyel (The Islamic Foundation a Leicester melletti Markfieldben, Markfield Institute of Higher Education, Muslim Educational Trust, UK Islamic Mission). Muszlim részről történtek kísérletek a britanniai muszlimok egészét (legalábbis minél nagyobb részét) tömörítő és képviselő ernyő-szervezetek, illetve föderációk létrehozására. Az első ilyen kezdeményezés 1970-ben az Egyesült Királyság és Írország Muszlim Szervezeteinek Uniója (Union of Muslim Organisations of the UK and Eire, UMO) létrehozása volt. Célja mindenekelőtt a muszlim jelenlét és részvétel erősítése volt a brit társadalmi és 24


politikai életben. A nyolcvanas évek közepén két további kísérlet volt muszlim szervezetek részéről nemzeti föderációk létrehozására. Egyik az Egyesült Királyság és Írország Mecsetjeinek Tanácsa (Council of Mosques in the UK and Eire), amelynek létrehozását nagyban támogatta a mekkai központú Muszlim Világliga (Muslim World League) londoni irodája, a másik pedig a Imámok és Mecsetek Tanácsa (Council of Imams and Mosques), amely viszont a líbiai hátterű Iszlám Társaság Felhívása (Call of Islam Society) támogatását élvezte. Már csak a szaúdi illetve líbiai háttérből is következik a két szervezet közötti rivalizálás, illetve nem túl barátságos viszony. Általában véve elmondható, hogy helyi szinten sokkalta erőteljesebb a muszlim jelenlét, nagyobb a szervezettség és mobilizáltság, mint országos szinten. Helyi szinten ugyanis vallás, nyelv, etnikum, származási ország (stb.) szerint egységes szervezetekbe tömörülve a muszlimok hatékonyan képesek fellépni. Ezzel szemben országos szinten inkább jellemző a megosztottság, fragmentáltság.41 A kilencvenes évek elejének új jelensége kis, markáns profilú szervezetek létrejötte, amelyek különösen a helyüket kereső muszlim fiatalok körében váltak népszerűvé. Mindenekelőtt a Hizb at-Tahrírt kell megemlíteni, amely a kalifátus megteremtését tűzte zászlajára, különös jelentőséget tulajdonítva az 1924-es évszámnak, amikor is a török nemzetgyűlés rendeletileg eltörölte a kalifátus intézményét. A szervezet eleinte főképpen az egyetemi fiatalság körében próbált tagokat toborozni, azonban több egyetemen is betiltották tevékenységét. A kilencvenes évek közepén a szervezeten belüli törés következményeként egy radikális csoport kivált és megalapította az al-Muhádzsirún nevű szervezetet. Nagy-Britanniában is jelen van az iszlám miszticizmusa, a szúfizmus különböző rendek (taríkák) formájában. Ezek azonban többnyire „láthatatlanok“, nincs formális szervezeti struktúrájuk. Többségük valamelyik, az Indiai-szubkontinensen évszázados tradíciókkal rendelkező szúfi rend leágazásaként jelent meg NagyBritanniában, azonban a jelentős földrajzi távolság is közrejátszott 41

Fentiek illusztrálására álljon itt néhány britanniai muszlim szervezet neve: Council of British Pakistanis, the Bangladesh Welfare Association, the Kashmir Welfare Action Committee, the Quranic Arabic Foundation, the Iraqi Welfare Association, the Moroccan Community Welfare Group, the Muslim Association of Nigeria stb. 25


abban, hogy függetlenedtek gyökereiktől, lehetőséget teremtve egyegy helyi vezető számára, hogy létrehozza saját, britanniai követőinek csoportját. Britannia Muszlim Tanácsa (Muslim Council of Britain) A legjelentősebb, egyúttal (viszonylag) legsikeresebb ernyőszervezet létrehozására a Rushdie-ügyet követően, 1997-ben került sor. Az Iszlám Ügyek Akció Bizottságába (UK Action Committee on Islamic Affairs) tömörült magánszemélyek és szervezetek – maguk mögött tudva a munkáspárti kormány támogatását – elhatározták a Britannia Muszlim Tanácsa (Muslim Council of Britain, MCB) létrehozását. Mintaként számukra a britanniai zsidó közösséget politikailag jól reprezentáló Brit Zsidók Képviselő Testülete (Board of Deputies of British Jews) szolgált. A MCB több mint 300 helyi, regionális és országos szintű muszlim szervezetet képvisel. Más nyugat-európai országokhoz hasonlóan a brit kormány kifejezetten ösztönözte a szervezet létrejöttét, mivel egy szervezettel lényegesen könnyebb kommunikálni a muszlim közösségeket érintő kérdésekről, mint sokkal, ráadásul egy szervezetet sokkal könnyebben lehet ellenőrzés alatt tartani. Az ernyő-szervezet azonban nem teljes mértékben váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mégpedig egyik fél részéről sem. Sok britanniai muszlim részéről éri az a vád, hogy valójában a brit kormány „kreálmánya“, amelyik egész egyszerűen egy, a kormány iránt lojális, „baráti muszlim pártot“ kívánt létrehozni.42 Sok muszlim ezért nem is tekinti a britanniai muszlimok tényleges képviselőjének. Az MCB-nek valójában nem sikerült egyesítenie a különböző, fragmentált muszlim közösségeket, áthidalnia a gyakorta jelentős véleménykülönbségeket. Ráadásul esetenként komoly konfliktushelyzetek alakulnak ki a brit kormány és az MCB között, amelyre jó példát szolgáltat a 2009 januári gázai események eltérő megítélése. A konfliktust az robbantotta ki, hogy a szervezet főtitkárhelyettese, Daud Abdullah részt vett 2009 februárjában Isztambulban egy, a török kormány által a gázai háború kapcsán szervezett – Globális Agresszió-elleni Kampány (Global Anti42

Joel S. FETZER and J. Christopher SOPER: Muslims and the State in Britain, France, and Germany i.m. 51.o. 26


Aggression Campaign) nevet viselő – rendezvényen, amelyen 200 muszlim vallástudós és a Hamász vezetői tárgyalták meg a gázai háború következményeit. Abdullah is aláírta a rendezvény záró nyilatkozatát43, amelyet a brit kormány úgy értékelt, mint felhívást az Izrael elleni erőszakra, illetve mint ami lényegében elfogadja a brit csapatok elleni támadásokat.44 Érdemes röviden áttekinteni, mit is tartalmaz az isztambuli nyilatkozat. Bevezetőjében elismerését fejezi ki „az iszlám egész családjának“ a gázai, „cionista zsidó megszállók“ felett aratott győzelem miatt. Részletesen taglalja a gázai „a dzsihád és a mudzsáhidok elleni nemzetközi és helyi katonai és politikai konspiráció“ különböző megnyilvánulásait. A Palesztin Hatóságot egyfelől nem tartja legitimnek – mandátuma lejárt, ugyanakkor a Hamász a legitim palesztin kormány –, másfelől nem tartja alkalmasnak a palesztin ügy képviseletére, mivel feladta a dzsihádot, mint a megszállás felszámolásának és a szent helyek felszabadításának egyetlen hatékony eszközét. Az arab békekezdeményezést az „iszlám nemzet, a palesztin ügy és a palesztin nép durva elárulásának“ nevezi. Végül különösen figyelemre méltó a nyilatkozat II/7. és 8. pontja, hiszen ezek értelmezése váltotta ki a tulajdonképpeni vitát Nagy-Britanniában, ezért ezeket szó szerint idézzük. „7. Az iszlám nemzet kötelessége, hogy mindenkit, legyen szó országokról, intézményekről vagy személyekről, aki kapcsolatban áll a cionista entitással45, úgy tekintsen, mint aki számottevően hozzájárul ennek az entitásnak a bűneihez és brutalitásához; ezért ugyanúgy 43

44

45

A statement by the religious scholars and proselytisers (du‟a) of the Islamic Nation (ummah) to all rulers and peoples concerning events in Gaza. http://www.hurryupharry.org/wpcontent/uploads/2009/03/istpdf.pdf Vö. Government suspends links with Muslim Council of Britain over Gaza. guardian.co.uk, 23 March 2009 Figyelemre méltó, hogy a nyilatkozat következetesen a “cionista entitás” megnevezést alkalmazza és nem használja az Izrael nevet. Az iszlám/arab világ hosszú évtizedeken át csak “cionista entitásról”, “cionista kreatúráról” (stb.) beszélt, ezzel is kifejezésre juttatva, hogy nem fogadja el Izrael állam létét, teljes mértékben illegitimnek tartja. Ez – legalábbis “hivatalos szinten” – az osloi folyamat kezdetén, Arafat és Rabin levélváltása és egymás kölcsönös elismerése nyomán megváltozott. Vannak azonban, akik még mindig nem hajlandók elfogadni Izrael állam létét. 27


viszonyuljon hozzá, mint a bitorló entitáshoz. 8. Az iszlám nemzet kötelessége, hogy külföldi hajók muszlim vizekre történő küldését azzal az indokkal, hogy ellenőrizzék a határokat és megakadályozzák a fegyvercsempészetet Gázába, úgy tekintsen, mint hadüzenetet, új megszállást, bűnös agressziót, a nemzet szuverenitásának egyértelmű megsértését. Ezt el kell utasítani és küzdeni/harcolni (fight) ellene minden eszközzel és módon.“46 Hazel Blears közösségi és önkormányzati államtitkár asszony nyílt levélben szólította fel az MCB-t Abdullah elmozdítására, mint aki egy olyan nyilatkozatot írt alá, amely „támogatja a külföldi erők elleni erőszakot – amelybe beleértendő a brit hadihajók személyzete is – miután a miniszterelnök felajánlotta a brit haditengerészet részvételét a Gázába irányuló fegyvercsempészet felszámolásában; valamint támogatja a zsidó közösségek elleni támadásokat bárhol a világon“.47 Az MCB a szervezet honlapján megjelent közleményében kategorikusan visszautasította a zsidó közösségek támadásának felszólítására vonatkozó vádat, aláhúzva, hogy elítélik az értelmetlen erőszak minden formáját, továbbá szemben állnak az előítéletesség bármely megnyilvánulásával is, legyen szó akár antiszemitizmusról, akár iszlamofóbiáról.48 Blears újabb nyílt levelében bejelentette, hogy a kormány felfüggeszti kapcsolatait az MCB-vel mindaddig, amíg a szervezet ki nem vizsgálja az Abdullah-ügyet és nem teszi meg a szükséges lépéseket.49 Daud Abdullah válaszában50 azzal vádolja az államtitkárt, hogy ellene irányuló támadása csupán ürügy arra, hogy ellenőrzést gyakoroljon a legnagyobb független muszlim szervezet felett. Kiemeli, hogy az isztambuli konferenciának helyet adó török 46

A statement by the religious scholars and proselytisers ... i.m. 3.o. Hazel BLEARS: Our shunning of the MCB is not grandstanding. guardian.co.uk, 25 March 2009. http://www.guardian.co.uk/commentisfree/2009/mar/25/islamterrorism 48 MCB Rejects Hazel Blears‟ Baseless Accusation About Attacking Jewish Communities. 26 Mar 2009. http://www.mcb.org.uk/media/presstext.php?ann_id=341 49 http://image.guardian.co.uk/sysfiles/Guardian/documents/2009/03/23/blears__letter.pdf 50 My reply to Hazel Blears. guardian.co.uk, 26 March 2009. http://www.guardian.co.uk/commentisfree/2009/mar/26/hazelblearsislam 47

28


kormány a gázai háború elítélése ellenére továbbra is fenntartja szoros kapcsolatait Izraellel. Abdullah mindvégig Izraelről beszél, egy helyütt jelzi is, hogy a dokumentumban szereplő „cionista entitás“ valójában Izrael. Kategorikusan visszautasítja azt az értelmezést, hogy a dokumentum a zsidó közösségek elleni támadásra szólítana fel. Ami pedig a brit csapatok elleni támadásokat illeti, határozottan leszögezi, hogy ő ezt nem támogatja. Bírálja viszont a brit kormány döntéseit, amelyek fiatal brit katonákat küldenek „illegális megszállás és intervenció“ támogatására – legyen szó Irakról vagy Izraelről. A kirobbant vita egyedüli pozitívumának azt tartja, hogy megerősítette az MCB függetlenségét, amely „továbbra is pozitívan kíván hozzájárulni egy igazságos és korrekt társadalomhoz“. A brit kormány és az MCB viszonya az elmúlt évtizedben meglehetősen ellentmondásosnak nevezhető. 2001 és 2007 között az MCB például bojkottálta a holokauszt emléknapon való részvételt a muszlimok elleni „folyamatos genocídium“ miatt, ami meglehetősen hűvössé tette viszonyát a kormánnyal. 2007-ben befejezettnek nyilvánította a bojkottot és képviselői részt vettek a holokauszt-megemlékezéseken. 2009 elején azonban a gázai események miatt újból bojkottot hirdetett. A szervezet akkori vezetője, Sir Iqbal Sacranie közvetlenül a 2005. július 7-ei bomba-robbantásokat követően találkozott Tony Blair miniszterelnökkel és támogatásáról biztosította a terrorizmus elleni küzdelemben, amelyben a szervezet igen aktív szerepet vállalt. A kormány részéről ugyanakkor komoly rosszallást váltott ki Sir Iqbal kijelentése, miszerint a londoni merényletekre nem került volna sor, ha Britannia nem vett volna részt Irak megszállásában. Ráadásul a szervezet új vezetője, Muhammad Abdul Bari úgy nyilatkozott, hogy amennyiben a brit vezetés továbbra is szélsőségesként kezeli a brit muszlimokat, „Britanniának két millió muszlim terroristával kell számolnia“.51

51

Hazel Blears cuts ties to Muslim Council of Britain after it refuses to condemn controversial senior member. MailOnline, 25th March 2009. http://www.dailymail.co.uk/news/article-1164613/Hazel-Blears-cutsties-Muslim-Council-Britain-refuses-condemn-controversial-seniormember.html 29


Antiterrorista stratégia A brit kormány és a legnagyobb britanniai muszlim szervezet között kirobbant éles konfliktusnak az adott különös jelentőséget, hogy 2009 márciusában hozta nyilvánosságra a brit belügyminisztérium Nagy-Britannia új antiterrorista stratégiáját52, amely már hivatalos publikálása előtt hatalmas vitákat váltott ki. A The Guardian például még a stratégia nyilvánosságra hozatala előtt kiszivárogtatott információk alapján úgy vélte, „brit muszlimok ezreit“ fogja extremistának bélyegezni, ezért muszlimok tömegeit fogja elidegeníteni.53 A britanniai muszlimok többsége által képviselt nézetek extremistának minősülnek az új stratégia szerint – vélte a cikk. Extremisták eszerint azok, akik támogatják a kalifátus, egy pán-iszlám állam létrehozását vagy a saría bevezetését, akik egyetértenek a dzsiháddal, a fegyveres ellenállással bárhol a világon (beleértve a palesztin fegyveres ellenállást az izraeli hadsereggel szemben), vagy akik nem ítélik el brit katonák megölését Irakban vagy Afganisztánban. Extremisták mindazok, akiknek a nézetei ütköznek azzal, amit a kormány „közösen vallott brit értékekként“ definiál. A britanniai Hizb at-Tahrír emellett a legnagyobb veszélynek azt tartotta, hogy a kormányzat a titkosszolgálati információk és kormányzati pénzek segítségével azt kívánja elérni, hogy „közösségeink a kormányzati pénzek kiszolgáltatottjaivá

A stratégia a CONTEST 2 elnevezést kapta, lévén a CONTEST az antiterrorista stratégia betű-rövidítése (Counter Terrorism Strategy). Végül a hivatalos, 2009 márciusi keltezésű, összesen 175 oldal terjedelmű stratégia elnevezése The United Kingdom‟s Strategy for Countering International Terrorism, amelyet Gordon Brown miniszterelnök előszavában csak CONTEST-ként aposztrofál (2 nélkül), mint a hat évvel korábban kidolgozott stratégia korszerűsített változatát. Részletesen lásd Counter-terrorism strategy. http://security.homeoffice.gov.uk/counter-terrorism-strategy/, maga a stratégia letölthető: http://security.homeoffice.gov.uk/newspublications/publicationsearch/general/HO_Contest_strategy2835.pdf? view=Binary 53 Anti-terror code „would alienate most Muslims‟ The Guardian, 17 February 2009. http://www.guardian.co.uk/politics/2009/feb/17/counterterrorismstrategy-muslims 52

30


váljanak és ezáltal ők határozhassák meg, mit szabad illetve nem szabad gondolnunk, hinnünk vagy mondanunk“.54 Az MCB vezetése – a Daily Mail szerint legalábbis – meglehetősen „provokatívan“ reagált. Muhammad Abdul Bari, a szervezet főtitkára ugyanis számon kérte a brit kormányon a nagyobb konzisztenciát, hogy ti. bár az új stratégiai dokumentum arról beszél, hogy kezelni kell a terrorizmus okait és szimptómáit, 2009 elején a brit kormány mégsem minősítette „Gáza barbár izraeli bombázását“ háborús bűnnek.55 Maga a nyilvánosságra hozott stratégia bár első olvasatra nem támasztja alá a vele szemben megfogalmazott előzetes aggályokat, bizonyos általános megfogalmazásai sokféleképpen értelmezhetők, illetve konkretizálhatók. Nem sorolja fel tételszerűen, hogy milyen alapon tekinthető valaki szélsőségesnek és e téren nem emeli ki külön a muszlimokat. Érdemes idézni egy ezzel kapcsolatos részletét. „A stratégia részeként fel fogunk lépni azokkal szemben, akik védik a terrorizmust és az erőszakos extremizmust. Továbbra is szembeszállunk azokkal a nézetekkel, amelyek bár nem támogatják az erőszakot és megmaradnak a törvény keretein belül, azonban elutasítják és aláássák közös értékeinket és veszélyeztetik a közösségi kohéziót. Az ilyen nézetek olyan légkört teremthetnek, amely alkalmas arra, hogy embereket erőszakos akciók végrehajtására sarkalljon. Nem áll azonban szándékunkban törvényen kívül helyezni ezeket a nézeteket vagy büntetőeljárás alá vonni az e nézeteket vallókat.“56 7/7 óta jelentősen megnőtt Nagy-Britannia terrorfenyegetettsége, ami a brit titkosszolgálatot különösen nehéz feladat elé állította. Jonathan Evans, a MI557 vezetője úgy vélte, a szolgálat eddigi történetében békeidőben ilyen közvetlen és akut fenyegetettséggel még sosem kellett szembesülnie.58 A MI5 54

Contest 2: UK Government Leaked Plans to Label Every Muslim an “extremist”. Hizb ut-Tahrir, Britain, 20 February 2009. http://www.khilafah.com/index.php/analysis/europe/5399-contest-2uk-government-leaked-plans-to-label-every-muslim-an-qextremistq 55 Hazel Blears cuts ties to Muslim Council of Britain … i.m. 56 The United Kingdom‟s Strategy for Countering International Terrorism i.m. 15.o. 57 Military Intelligence, Section 5 58 MI5 chief‟s warning. guardian.co.uk, 5 November 2007. http://www.guardian.co.uk/2007/nov/05/terrorism.world 31


információi szerint mintegy 2000 olyan személy van, aki közvetlen fenyegetést jelent a nemzetbiztonságra, további 2000-re tehető azok száma, akik szintén hasonló akciókat terveznek, azonban személyük ismeretlen a titkosszolgálatok előtt. A szolgálat mintegy 200 hálózatot tart megfigyelés alatt. 2001 szeptember 11. és 2008 júniusa között több mint 200 esetben bizonyosodott be a terrorcselekmény elkövetésének szándéka.59 Nem véletlen, hogy a brit kormány egyre nagyobb összegeket fordít a biztonsági kiadásokra: 2007-ben 2,5 milliárd fontot, 2010-ben pedig már 3,5 milliárd fontot. Dinamikusan bővül a MI5 létszáma is: a 2001-es 2000 főről 2007-re 3300 főre, s a következő években a titkosszolgálatot 4000 fősre kívánják bővíteni. A kormányzat deklaráltan a megelőzésre (prevent) kívánja fektetni a hangsúlyt a terrorizmus-ellenes stratégia (CONTEST) „négy »p«je“ közül (prevent, pursue, protect, prepare). Ezt szolgálta már közvetlenül 7/7 után a PET (Preventing Extremism Together) munkacsoportok felállítása is. A 2005. július 7-ei illetve 21-ei londoni merényleteket követően a brit kormányzat létrehozott egy hét munkacsoportból60 álló „muszlim különít-ményt“ (Muslim Taskforce), amelynek a feladata annak a kérdéskörnek a beható vizsgálat volt, hogyan lehet megakadályozni az extremizmust, mégpedig a muszlim közösségek hathatós együttműködésével. Több heti kemény munkát követően elkészült a 112 oldalas összegző jelentés61, amely aláhúzza, hogy a megoldáshoz az események hátterében húzódó okok feltárása szükséges. Mindez pedig nem lehetséges a muszlim közösségekkel

59

60

61

Példák hosszas felsorolását lásd Rachel BRIGGS and Jonathan BIRDWELL: Radicalisation among Muslims in the UK. MICROCON Policy Working Paper 7, MICROCON, Brighton, May 2009. 6-13.o. Engaging with Young People, Tackling Extremism and Radicalisation, Security and Policing, Regional and Local Initiatives, Imams and Mosques, Engaging with Women, Education Services. A munkacsoportok tagjai személyre szóló meghívást kaptak, túlnyomó többségük muszlim volt. A tagok listáját lásd http://domain2042278.sites.fasthosts.com/wpcontent/uploads/2008/10/pet_groups.pdf “Preventing Extremism Together” – Working Groups. August-October 2005. http://www.communities.gov.uk/documents/communities/pdf/152164. pdf 32


való szoros együttműködés, a velük folytatott állandó dialógus nélkül. A javaslatok rendkívül széles körűek, mindegyik munkacsoport pontokba szedve foglalta össze az általa legfontosabbnak, legszükségesebbnek tartott lépéseket. Ezek között olyanok szerepelnek, mint például fiatal brit muszlimok számára kedvezőbb lehetőségek biztosítása, hogy vezetőkké, illetve „aktív polgárokká“ válhassanak; az oktatási rendszer minden szintjén erősíteni az iszlám vallásról és civilizációról objektív képet adó kurzusokat; elősegíteni a muszlim nők „láthatóságát“ és azt, hogy a társadalom aktív polgáraivá válhassanak; különös figyelmet fordítani a mecsetekre és az imámokra stb. A megváltozott hangsúlyokat jelzi Gordon Brown miniszterelnök 2007 novemberében a brit parlamentben elmondott beszéde is.62 Eszerint a kormány a terrorista fenyegetéssel szemben különös figyelmet fordít a különböző közösségekkel való együttműködésre, mégpedig 1. fellép a szélsőséges propagandával szemben és támogatja az alternatív nézeteket; 2. bomlasztja az erőszakos szélsőségesség támogatottságát a különböző érintett intézmények erősítése és a célkeresztben lévő egyének támogatása révén; 3. erősíti a különböző közösségek erőszakos extremizmussal szembeni ellenálló és elutasító képességét; 4. reagál a szélsőséges ideológusok által kisajátított témakörökre, mégpedig a különböző közösségeken átívelő, azokat egyesítő közös értékek hangsúlyozásával. A kormány változtatni kíván az általa használt nyelvezeten is, ami korábban gyakran a szélsőségesek malmára hajtotta a vizet és elidegenítette a britanniai muszlimokat. A továbbiakban kerülik a „terror elleni háború“ (war on terror) kifejezést, inkább beszélnek „erőfeszítésről“ (struggle) mint „ütközetről“ (battle) és többé nem ejtenek szót „muszlim problémáról“.63 62 63

i.m. 25-26.o. Counter-terrorism officials rethink stance on Muslims. guardian.co.uk, 20 November 2007. http://www.guardian.co.uk/uk/2007/nov/20/terrorism.religion A használt terminológia kérdésének fontosságához lásd Timothy Garton ASH: In identifying those trying to kill us, we should choose our words carefully. guardian.co.uk, 22 November 2007. http://www.guardian.co.uk/commentisfree/2007/nov/22/comment.relig ion 33


„Londonisztán“: a „világ iszlamizmusának fővárosa“ Sokan osztják azt a véleményt, miszerint az elmúlt két évtizedben az iszlamizmus fő központjává a Közel-Kelet és Afganisztán mellett London vált.64 Az iszlamizmus egészét negatívan megítélők több okot is látnak a háttérben. Az egyik Britannia „poszt-keresztény társadalommá“ válása, ahol is „a tradicionális moralitást szisztematikusan aláásta és felváltotta az »anything goes« kultúrája“, amelyben bármiféle életstílus egyenlő értéket képvisel, s a judaizmus és kereszténység hagyományos értékeit „abnormális tevékenységek és kultuszok túltengése“ szorította háttérbe. A „brit értékek elleni támadás“ együtt járt a multikulturalizmus abszolutizálásával. A másik ok, hogy Tony Blair Irak melletti és az iszlám fanaticizmussal szembeni „bátor kiállását“ nem követte az általa vezetett Munkáspárt többsége. Ellenkezőleg: a brit baloldal önmagukat progresszívnek nevezői, „akik számára a kereszténységet az emberi jogok váltották fel egy istentelen társadalom vallásaként“, félretéve a köztük lévő számottevő különbségeket, szövetkeztek a militáns, fundamentalista iszlamizmussal a végső közös cél, „a nyugati társadalom és alapvető értékeinek lerombolása“ érdekében.65 Gilles Kepel is a kilencvenes évek elejére teszi „Londonisztán“ létrejöttét. Nagy-Britannia Kepel szerint főleg azért vált az iszlamizmus kulcsfontosságú helyévé, „a világ iszlamizmusának fővárosává“, mert Párizzsal ellentétben – amely lezárta határait a radikális iszlamisták elől – London „liberális módon menedéket nyújtott az egész világ aktivistáinak“.66 Az, hogy a Kepel által „dzsihádista szalafizmusnak“ nevezett radikális irányzat vezető ideológusai és szervezői Londonba tették székhelyüket, sajátos módon negatívumai mellett pozitív következményekkel is járt. Az iszlamisták (ekkor még) tiszteletben tartották azt a brit liberalizmust, amely lehetővé tette számukra a londoni tartózkodást: nem hajtottak végre erőszakos akciókat, retorikájukban sem támadták Britanniát, illetve a brit államot, nem szítottak elégedetlenséget a britanniai muszlim közösségekben. 64

Melanie PHILLIPS: Londonistan ... i.m. 37.o. i.m. 25., 28-29., 31.o. 66 Gilles KEPEL: Dzsihád. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2007. 498499.o. 65

34


Ennek persze az is oka volt, hogy a Londonba érkezett iszlamista aktivisták zömmel arabok voltak, akiknek alig volt kapcsolatuk a britanniai, főként az Indiai-szubkontinensről származó muszlim közösségekkel. Ez a helyzet arra is lehetőséget teremtett, hogy különböző – gyakran egymással szemben álló – iszlamista szervezetek, irányzatok vezetői találkozzanak, vitatkozzanak, eszmét cseréljenek – sőt akár kiegyezzenek – egymással. Így kötött 1996-ban Londonban egyezséget két, egymással szemben álló egyiptomi iszlamista szervezet, a Dzsihád és a Dzsamáa (Gamáa)Iszlámíja. Londont több iszlamista szervezet is bázisként használta a saját országa politikai vezetése elleni támadásra, mégpedig sokan kiállva az emberi jogok védelme mellett, hevesen bírálva a politikai vezetések által az iszlamistákkal szemben alkalmazott durva módszereket (kínzásokat, halálos ítéleteket stb.). Abú Hamza és a Finsbury Park Mecset Különösen fontos szerepet játszott London az algériai polgárháború időszakában. Londonban jelent meg ugyanis az al-Anszár című kéthavi folyóirat, amely az algériai GIA, a Fegyveres Iszlám Csoport szócsöve volt. Az al-Anszár biztosította a kapcsolatot egyfelől a különböző, Algériában harcoló csoportok, másfelől az algériai és a külföldi iszlamista szervezetek között. Az al-Anszár pedig kötődött a Finsbury Parkban található észak-londoni központi mecset tevékenységéhez, amelyet a radikális iszlamizmus példájaként szoktak emlegetni. Maga a mecset létét a walesi herceg közbenjárásának köszönheti, aki rávette Fahd szaúd-arábiai királyt (ami persze nem volt túlságosan nehéz), hogy finanszírozza meg egy mecset építését Észak-Londonban, ahol nagy számú, főleg bangladesi származású muszlim közösség él. Az 1800 főt befogadó hatalmas mecset fő épületét 1994-ben egy ünnepség keretében nyitották meg, amelyen részt vett Károly herceg is. A kilencvenes évek elején a muszlimok köreiben komoly küzdelem folyt a mecset feletti ellenőrzés megszerzéséért, s a mecset eredetileg mérsékelt vezetése mind jobban meghátrálni kényszerült a radikálisok egyre növekvő befolyásával szemben, akik közül többen az algériai polgárháború menekültjei voltak.

35


1993-ban érkezett Londonba és 1994-ben családjával együtt menedékjogot kapott Abú Katáda67, aki hamarosan egyike lett a Finsbury Park Mecset radikális hitszónokainak. Tevékenysége meglehetősen ellentmondásos. A kilencvenes évek közepén állítólag találkozott a brit biztonsági szolgálat, az MI5 tisztjeivel és felajánlotta együttműködését és segítségét az iszlamista terrorizmus elleni fellépésben.68 Őt magát ugyanakkor a nemzetközi iszlamizmus szélsőséges, az erőszakos akciókat fő eszköznek tekintő szárnya képviselőjének tartják, aki maga is merényletek sorának kitervelésében és végrehajtásában vett részt, s akinek a nézeteit és tevékenységét mértékadó muszlim körök is elítélték.69 Abú Katáda beszédei radikálisok sorát vonzották a Finsbury Park Mecsetbe. Köztük volt Zacarias Moussaoui, a szeptember 11-i merényletek egyik kitervelője és a „cipőbomba“ merénylet-kísérlet miatt terrorizmus vádjával elítélt Richard Reid is. A kétezres évek elejére Abú Katáda – akit „bin Láden európai nagykövetének“ is neveztek – vált a világ egyik legkeresettebb terroristájává, aki ellen nyolc ország adott ki nemzetközi körözést.70 A brit hatóságok végül is megtalálták, 2002 októberében bebörtönözték, azonban 2005 márciusában szabadon bocsátották, majd augusztusban ismét letartóztatták. Ezután évekig

Abú Katáda al-Filisztíní az akkor Jordániához tartozó Betlehemben született 1960-ban. Oszáma bin Láden közvetlen környezetéhez tartozónak tartják, egyes források szerint az al-Káida “FatvaBizottságának” volt a tagja. Komoly kapcsolatban állt az algériai iszlamista mozgalommal is, Nagy-Britanniában a kilencvenes évek elején rendszeresen publikált az al-Anszárban. 68 Profile: Abu Qatada. BBC News, 26 February 2007. http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/4141594.stm 69 Vö. Shaykh AbdulMaalik ibn Ahmad ibn Mubaarak ar-Ramadaanee alJazaa‟iree: The Savage Barbarism of Aboo Qataadah. SalafiManhaj 2007. http://www.salafimanhaj.com/pdf/SalafiManhajQataadah.pdf Katáda nyilvánosan mindig is tagadta, hogy kapcsolatban állt volna az al-Káidával, illetve hogy valaha is találkozott volna bin Ládennel. 70 Britain‟s most wanted. How was the terrorist hunted for plotting attacks across Europe allowed to disappear in the UK? guardian.co.uk, The Observer, 5 May 2002. http://www.guardian.co.uk/world/2002/may/05/religion.terrorism 67

36


tartó jogi vita kezdődött Jordániának történő kiadatásáról, ahol terrorista tevékenység miatt távollétében elítélték.71 A Finsbury Park Mecset legismertebb és legnagyobb hatású radikális hitszónoka – majd imámja – Abú Hamza volt72, aki a kilencvenes évek második felében saját elmondása szerint úgy került kapcsolatba a mecsettel, hogy közvetítésre kérték fel a mecsetet ellenőrizni kívánó dél-ázsiai és észak-afrikai muszlim csoportok között kirobbant konfliktusban.73 Másik verzió szerint mindezt elsősorban az algériai közösséghez fűződő szoros kapcsolatainak köszönhette. A brit titkosszolgálat ekkor már szemmel tartotta, a MI5 először 1997-ben, nem sokkal a külföldi turisták ellen az egyiptomi Luxorban elkövetett merénylet után lépett vele kapcsolatba. Abú Hamza radikális pénteki beszédeit sokan látogatták. Ezekben – legalábbis a BBC és a Telegraph információi szerint – teljes mértékben elfogadhatónak nevezte a hitetlenek – akár különösebb indok nélküli – meggyilkolását, azzal vádolta a zsidókat, hogy kezükben tartanak mindent, s a britek „a zsidók 71

72

73

Law Lords back Qatada deportation. BBC News, 18 February 2009. http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/7896457.stm A Musztafa Kámil Musztafa néven 1958-ban az egyiptomi Alexandriában született Abú Hamza al-Maszrí 1979-ben érkezett Nagy-Britanniába. Miután feleségül vett egy brit nőt (akitől később elvált), megkapta a brit állampolgárságot. A Brighton Polytechnic-ben, majd a sandhursti Királyi Katonai Akadémián végzett tanulmányokat. Érdeklődése a nyolcvanas években fordult az iszlám felé, nem kis mértékben az iráni iszlám forradalom hatására. A nyolcvanas évek második felében ő is tolmácsolt azoknak a szovjet csapatok ellen harcolt afganisztáni veteránoknak, akik gyógykezelés céljából érkeztek Londonba. 1987-ben különösen nagy hatást gyakorolt rá, amikor a mekkai zarándoklat során találkozott Abdulláh Azzám sejkkel, Oszáma bin Láden szellemi mentorával. Hamarosan maga is Afganisztánba utazott, ahol Dzsalálabádban bekapcsolódott az újjáépítési munkálatokba. Itt egy aknamentesítés során veszítette el karját és egyik szemét. (Hiányzó karját egy, félkarú kalózok által kalandfilmekben használt kampóval pótolta, innen kapta a „Hookkapitány“ gúnynevet.) 1993-ban gyógykezelésre tért vissza az Egyesült Királyságba, de hamarosan ismét elhagyta az országot és Boszniába ment. Innen visszatérvén 1997-ben kapcsolódott be a Finsbury Park Mecset körül zajló eseményekbe. Profile: Abu Hamza. BBC News, 20 June 2008. http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/7465644.stm 37


rabszolgáivá“ váltak, ösztönzött a dzsihádra, támogatta az öngyilkos merényleteket stb.74 A másik oldalról ugyanakkor némiképp más képet mutat az algériai iszlamizmussal való kapcsolata. Abú Hamza ugyanis eleinte melegen támogatta a GIA vezetése által meghirdetett dzsihádot, s fő szerepe volt 1997 elején az akkor már egy ideje szünetelő alAnszár75 újraindításában. 1997 ugyanakkor az algériai polgárháború egyik legvéresebb időszaka volt. A GIA új vezetése – élén Antar Zuabri „emírrel“ – úgy értékelte a helyzetet, hogy miután az algériai társadalom nagy része nem támogatja az általa meghirdetett dzsihádot a „hitehagyott“ kormány ellen, az egész társadalmat – pontosabban mindazokat, akik nem álltak a GIA mellé – hitetlennek nyilvánította, vagyis kimondta a takfírt76, ezáltal vallásilag legitimmé téve a tömegmészárlásokat. Mindezzel Abú Hamza messzemenőkig nem értett egyet, s jóllehet az al-Anszárban még leközölte a GIA vezetésének nyilatkozatát, beszüntette az al-Anszár megjelentetését és megvonta minden támogatását a GIA-tól.77 E helyütt érdemes egy rövid kitérőt tenni, eloszlatva azt a rendkívül téves nézetet, amely az iszlamizmust monolit tömbként kezeli, s kívülről szemlélve egységesnek látja az iszlamista diskurzust. Az algériai polgárháború kapcsán kirobbant viták is jól illusztrálják ennek az ellenkezőjét, az iszlamizmus rendkívüli Abú Hamza beszédeiből részleteket lásd Hamza‟s sermons. Telegraph.co.uk 08 Feb 2006. http://www.telegraph.co.uk/news/uknews/1509942/Hamzassermons.html, lásd még Hamza “urged followers to murder”. BBC News 11 January 2006. http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/4602054.stm 75 Az al-Anszár szüneteltetését az váltotta ki, hogy több, Londonban élő iszlamista ideológus – így a már említett Abú Katáda – rendkívül elégedetlenek voltak a GIA vezetésének tevékenységével, a dzsihád nevében végrehajtott indokolatlan gyilkosságokkal, egyes, ez ellen a szavukat felemelő afganisztáni veteránok megöletésével. Ennek is része volt abban, hogy a GIA élén vezetőváltás következett be. 76 A takfír az iszlamizmus egyik bevett kategóriája, tkp. hitetlennek (káfir) nyilvánítás. 77 Bővebben lásd Gilles KEPEL: Dzsihád i.m. 447-451.o. Abú Hamza több előadásában is foglalkozik a takfír problematikájával. Lásd ehhez A Refutation of the Takfiri Views of Abdullah Faisal by Abu Hamza. http://forums.islamicawakening.com/f48/beware-takfeer-%7C-abuhamza-32065/ 74

38


összetettségét. Nemcsak az önmagában meglehetősen elnagyolt mérsékelt-radikális felosztás jellemzi az iszlamizmust, hanem az un. radikális iszlamisták tömbje is rendkívül differenciált, különböző törésvonalak szabdalják és esetenként heves viták robbannak ki az egyes irányzatok között. Szakértők körében elfogadott, hogy az egyiptomi Szajjid Kutb, a Muszlim Testvérek egykori vezető ideológusa tekinthető a modern iszlamizmus teoretikai megalapozójának. Nem véletlenül használják egyesek az iszlamizmus radikális irányzatainak gyűjtőneveként a „kutbizmus“ kifejezést. Ám a kilencvenes évekre kialakult új, radikális, a militánsok létét és életformáját racionalizáló „hibrid iszlamista ideológia“ a „dzsihádista szalafizmus“78 képviselői ellenségesen viszonyulnak a kutbistákhoz – beleértve a Muszlim Testvérek Szervezetét is –, mivel túlságosan modernnek, újítónak tartják őket, akik nem tisztelik kellőképpen a szent szövegeket, túlságosan is szabadon értelmezik azokat. Kutb Korán-értelmezését79 például megengedhetetlen újításokkal teli egyéni értelmezésnek tartják, amely hűen tükrözi szerzője járatlanságát a muszlim vallástudományokban, szöges ellentétben a képzett muszlim vallástudósok által készített kanonikus Koránértelmezésekkel (tafszír). (Különösen nagy vitákat kavart a Kutb által bevezetett, Isten uralmára vonatkozó, a szent szövegekben azonban sehol sem szereplő új fogalom, a hákimíja.) A „dzsihádista szalafisták“ szerint a tekintély igazi forrását a klasszikus vallástudósok, az ulamá jelentik. Kutb a lehető legegyszerűbb módon, az egyszerű (gyakran írástudatlan) emberek számára is érthetően és világosan fogalmazta meg mondanivalóját. A dzsihádista szalafista – többnyire Afganisztánt is megjárt – vallási vezetők nem a közérthető szövegekre helyezik a hangsúlyt, hanem a tekintélyre és az engedelmességre. Visszatérve Abú Hamzára, alig egy évvel azután, hogy a brit titkosszolgálat először kihallgatta, 1998 decemberében őt és az általa irányított szervezetet, a Saría Támogatóit (Supporters of Shariah, SOS) gyanusították Jemenben 16 nyugati turista elrablásával és egy adeni bombamerénylettel.80 2001 nyarán a Gilles KEPEL: Dzsihád i.m. 369.o. Lásd Szajjid KUTB: Fí zilál al-Kurán (A Korán árnyékában). Dár ihjá at-turász al-arabí, Bejrut, é.n. 80 A 12 brit, két amerikai és két ausztrál turista elrablásának fő célja az volt, hogy elérjék hat, a jemeni börtönökben fogva tartott személy 78 79

39


Finsbury Park Mecsetben arra bíztatta követőit, hogy fogadjanak hűségesküt Oszáma bin Ládennek. A mecset egy mérsékelt vallási vezetője, Abdul Kadir Barkatullah (Abd al-Kádir Barakat-Ulláh) ezt nehezményezte, mivel „a mecset nem megfelelő hely egy terrorista dícséretére“, s a helyi rendőrségen is bejelentést tett.81 Abú Hamzát 2004 májusában letartóztatták, majd 2006 februárjában az ellene felhozott 15 vádpont közül 11-ben (többek között gyilkosságra való felbujtás és gyűlöletszítás) bűnösnek találták és 7 év börtönbüntetésre ítélték.82 Lakásán mintegy 2700 audio és 570 video kazettát foglaltak le, amelyek egy részét felhasználták az ellene lefolytatott eljárásban. Abú Hamza következetesen tagadta az ellene felhozott vádakat. Az Egyesült Államok kiadatását kérte Nagy-Britanniától, mivel azzal gyanusítják, hogy része annak a nemzetközi terrorhálózatnak, amely dzsihádra buzdít az Egyesült Államok és más nyugati országok ellen. Abú Hamzát az Egyesült Államokban 11-szeres bűncselekmény elkövetéssel vádolják (terrorizmus támogatása, terrorista kiképzőtábor működtetése Oregon Államban 1998 és 2000 között, jemeni túszejtés megszervezése stb.), ami együttvéve akár 100 éves börtönbüntetés kiszabását is eredményezheti. Radikális imámok A britanniai imámképzés gyors fejlesztése melletti egyik fő érv mindig is az volt, hogy a külföldről érkező imámok között több a szélsőséges, radikális nézeteket képviselő. 2006 februárjában, amikor a brit parlament tárgyalta az újabb terror-ellenes törvényt, Lord Carlile of Berriew, akit a brit kormány 2001-ben nevezett ki a terrorizmus elleni jogi szabályozás független megbízottjának, 20

szabadon bocsátását, akik közül az egyik, Mohsen Ghailan Abú Hamza mostohafia volt. Miután a jemeni hatóságok megkísérelték kiszabadítani a fogva tartott túszokat, a fogva tartók négyet közülük megöltek. 81 Profile: Supporters of Shariah. History Commons. http://www.historycommons.org/entity.jsp?entity=supporters_of_shari ah_1 82 Az Abú Hamza elleni vádpontokat bővebben lásd Abu Hamza jailed for seven years. BBC News, 7 February 2006. http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/4690224.stm 40


főre becsülte a Britanniában tevékenykedő, Abú Hamza alMaszríhoz hasonlóan radikális, militáns imámok számát.83 Mégha a radikálisok – legyen szó akár imámokról, akár általában radikális muszlimokról – a britanniai muszlimoknak csak elenyészően kis százalékát képviselik is, figyelemre méltó, hogy különböző közvélemény-kutatások egybehangzó eredménye szerint a fiatal muszlim korosztályok körében nő a radikális eszmékkel rokonszenvezők aránya. A radikális nézetek színterei pedig általában a mecsetek, konkrét megjelenési formái pedig részben az imámok és egyéb vallási vezetők beszédei, részben pedig nyomtatott irodalom – könyvek, pamfletek és különböző egyéb kiadványok. A Channel 4 TV csatorna 2007 januárjában Dispatches címen nagy port felvert dokumentumműsort sugárzott, amelynek készítése során magukat egyszerű muszlimnak álcázott riporterek vegyültek el hónapokon keresztül több mecsetben a hívők között és titokban film- és hangfelvételeket készítettek a „gyűlöletbeszédről“, amely főképpen a hitetlenek, a zsidók, a nők és a homoszexuálisok ellen irányult. Némelyik nyelvezete egészen szélsőségesnek minősíthető.84 83

84

Up to 20 militant imams in Britain, MPs told. The Independent, 15 February 2006. http://www.independent.co.uk/news/uk/politics/up-to20-militant-imams-in-britain-mps-told-466641.html A Dispatches szövegét lásd Undercover Mosques: The Transcripts. MPAC-UK, 15 January 2007. http://www.mpacuk.org/content/view/3266/34 A birminghami Green Line Mecset imámja, Abu Usamah beszédeiről különösen sok felvétel készült, a műsor részletesen bemutatta különböző kérdésekre interneten keresztül adott válaszait is. Csupán néhány ezek közül: a muszlimok nem elégedhetnek meg mással, mint hogy egy iszlám állam keretei között éljenek; Oszáma bin Láden “jobb, mint egy millió George Bush, jobb, mint ezer Tony Blair, mivel ő muszlim”; “a keresztények és a zsidók, Amerika, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország az iszlám vallás ellenségei”; a nem muszlimok hitetlenek (kuffár), a hazugság vallásuk része, patologikus hazudozók, maguk is terroristák ... stb. Az afroamerikai származású Abu Usamah az Egyesült Államokban született 1964-ben s 24 éves korában tért át az iszlámra. Ezután a medinai egyetemen vallástudományokból szerzett diplomát és megtanult arabul. Birmingham előtt az Egyesült Államok-beli Orlandoban, Philadelphiában, Cleveland-ben és Peoriában tevékenykedett 41


A műsor sugárzását követően a West Midlands Police kilenc embert őrizetbe vett és vizsgálatot indított a birminghami Green Line Mecset imámja, Abu Usamah (Abú Oszáma) ellen gyűlöletkeltés gyanúja miatt. Az imám úgy nyilatkozott, hogy örül a vizsgálatnak, ugyanis nincs semmi takargatni valója, s a műsor „silány merénylet a korrekt újságírás ellen“, mivel kijelentéseit magyarázatok nélkül, környezetükből kiragadva közölték.85 Bizonyítékok hiányában a vádat ejtették, sőt a Crown Prosecution Service azzal vádolta a Channel 4-et, hogy „teljesen elferdítette“, amit Abu Usamah és mások mondtak. Még a vádemelés lehetősége is felmerült a Channel 4-gyel szemben, azonban megfelelő bizonyítékok hiányában erre sem került sor. Egy birminghami, metodistákból és muszlimokból álló „vallásközi akciócsoport“ (Saltley Gate Peace Group) kiállt Abu Usamah és a Green Line Mecset mellett, Abu Usamah-t a „béke emberének“ tartva, aki elítéli a terrorizmust és a szélsőségességet. Ugyancsak 2007-ben publikálta a Policy Exchange több mint 200 oldalas jelentését, amely egy több mint egy évig tartó vizsgálat eredményeit foglalta össze.86 A vizsgálat célja az Egyesült Királyság legfontosabb, iszlám oktatást végző helyein használt irodalom áttekintése volt. 2006 és 2007 folyamán négy kutatócsoport összesen mintegy 100 helyszínt látogatott végig – vezető iszlám mecseteket és egyéb intézményeket – hogy feltárja, mekkora az aránya a szeparatizmust és a hitetlenekkel szembeni gyűlöletet hirdető irodalomnak. A jelentés készítői egyfelől megnyugtatónak nevezték, hogy radikális irodalmat csupán az intézmények mintegy negyedében találtak, másfelől viszont imámként. Miután angol az anyanyelve, beszédeit általában ezen a nyelven tartja. 85 Lásd Muslim preacher defends TV comments. Birmingham Mail, Jan 18 2007. http://icbirmingham.icnetwork.co.uk/mail/news/tm_headline=&metho d=full&objectid=18495204&siteid=50002-name_page.html. Abu Usamah egyebek mellett kifejtette, hogy a “kuffár” (hitetlenek) általános és nem negatív jelentéstartalmú kifejezés az iszlámban, s ő csupán azokról szólt elítélőleg, akik ártatlan nők és gyermekek vérét ontják, vagy elrabolják a muszlimok vagyonát. Egyébként az ő szülei és rokonai is kuffárok (kuffaars). Bin Láden tetteit pedig elítéli – ahogy elítéli a kábítószereket árusító muszlimokat is. “Miután azonban ők muszlimok, közelebb állnak hozzám, mint a nem muszlimok.” 86 Denis MACEOIN: The hijacking of British Islam i.m. 42


aggasztónak, hogy ezek éppen a legdinamikusabb, legjobban finanszírozott intézmények voltak, amelyek jelentős hányada a kormány által hivatalosan is elismert, politikusok, vagy éppen a királyi család tagjai által is gyakorta felkeresett. A radikális irodalom zöme a muszlimok mentális, emocionális és gyakran fizikai szeparálódását ösztönözte mindentől, ami nem iszlám, bűnösnek, korruptnak nyilvánítva a nyugati társadalmat, elutasítva annak értékeit. Egy-két esetben ez a Nyugattal szembeni antipátia az „iszlám ellenségei“ elleni erőszak és dzsihád meghirdetéséig is elment. A jelentés készítői nem is ebben látják a fő problémát, hanem abban, hogy olyan vallási terminusokban kifejezett kulturális hátországot teremt, amelyben könnyedén mozognak azok, akik erőszakot hirdetnek vagy erőszakos akciókat szándékoznak végrehajtani.

A Rushdie-ügy 1988 szeptemberében Nagy-Britanniában megjelent az indiai muszlim származású, brit állampolgárságú író, Salman Rushdie Sátáni versek című regénye. A mű megjelenése és következményei – mindenekelőtt Khomeini ajatollah 1989. február 14-én kibocsátott fatvája, amelyben felszólítja a világon élő muszlimokat Salman Rushdie megölésére – máig tartó hullámokat vetett s komoly konfliktusokat robbantott ki nemcsak az iszlám világ és a nyugat viszonyában, hanem az iszlám világon belül is, ugyanakkor jelentős átrendeződésekkel is járt.87 Egyes elemzések a mű és szerzője ellen 87

Maga a regény (magyarul lásd Salman RUSHDIE: Sátáni versek. Konzorcium Kiadó, 2004) címe utalás a Korán 53. szúra 19-50. verseire. Az iszlám egy korai szakaszában Mohamed próféta megpróbálta megnyerni a Kureis előkelőségeit is az iszlámnak, ezért a szigorú monoteizmusból engedményeket téve pozitívan emlegette a preiszlám időszak Arábiában tisztelt istennőit, al-Látot, Manátot és Uzzát, mintegy közvetítőket az emberek és Isten között. (“Ezek a magasságos hattyúk – közbenjárásukban nagyon is lehet reménykedni.”) Miután azonban az egyezség meghiúsult, eltörölte ezeket a verseket és másokkal (53:21-24) helyettesítette. A Mohamedre nyilvánvalóan rossz fényt vető eset úgy került be a Koránba, mint a Sátán kísértése (vö. 22:52). Nincs mód ezúttal, hogy részleteiben kitérjünk arra, miért váltott ki a regény olyan heves 43


folytatott kampányt katalizátornak tartják a britanniai muszlimság öntudatra ébredésében és markáns iszlám identitásának létrejöttében, illetve abban, hogy az iszlamisták igényt formáljanak a britanniai muszlimság vezetésére és annak egyedüli hiteles képviselőiként lépjenek fel.88 Mások szerint mindez ahhoz is hozzájárult, hogy a brit muszlimokat a többségi társadalom önálló entitásaként ismerjék el.89 A Rushdie-ügy lényegében azzal kezdődött, hogy néhány nappal a Sátáni Versek britanniai megjelenését követően az iszlamizmus egyik szellemi megalapozójának, Abú-l-Alá alMaudúdinak indiai és pakisztáni követői a Dzsamáat-i Iszlámi szervezet ottani irodáján keresztül felhívták a leicesteri Islamic Foundation figyelmét arra, hogy a könyvben blaszfémikus részek találhatók. Manazir Ahsan, az alapítvány képviselője, és Hashir Faruqi, az Impact International muszlim magazin szerkesztője egy, a britanniai muszlim szervezetekhez intézett körlevélben kezdeményezte egy akcióbizottság azonnali felállítását. Mintegy 20 britanniai muszlim szervezet október 11-én létrehozta az Iszlám Ügyek Akció Bizottságát (UK Action Committee on Islamic Affairs, UKACIA) kifejezetten azzal a céllal, hogy tegyen meg mindent a reakciókat sok hívő muszlim részéről, akik túlnyomó többsége a mű egyetlen sorát sem olvasta. Ehhez csupán két dolgot említünk. A Korán a muszlimok szerint Isten szava, amit Gábriel arkangyal közvetítésével továbbított Mohamedhez. A Sátáni versek epizód amellett, hogy ezt megkérdőjelezi, eleve rossz fényt vet Mohamedre. Daniel Pipes mutat rá találóan arra, hogy a vallási hit szempontjából legalább ekkora problémát jelent a Sátáni versek címének arabra fordítása. Az al-Áját as-Sajtáníja természetesen ugyanazzal az “ája” szóval adja vissza a címben szereplő “vers” kifejezést, amellyel a Korán verseit általában jelölik. Ha az arab címet visszafordítjuk, azt az értelmezést kapjuk, hogy “A Korán sátáni versei”. Ez pedig akár azt is jelentheti, hogy “A Korán sátán által írt versei” – vagy még tovább víve az értelmezést, hogy a Koránt (a Korán verseit) maga a sátán írta. Vö. Daniel PIPES: The Ayatollah, The Novelist, and the West. Eredetileg megjelent: Commentary, June 1989. http://www.danielpipes.org/186/theayatollah-the-novelist-and-the-west 88 “Take me to your leader”. Extract from Kenan Malik‟s book From Fatwa to Jihad: The Rushdie Affair and its Legacy. Atlantic, 2009. http://www.kenanmalik.com/essays/hp_fatwa_extract.html 89 The Rushdie Affair. 1988-91. http://www.salaam.co.uk/themeofthemonth/september03_index.php?l= 1 44


regény betiltása érekében. Petíciókampány kezdődött, s napok alatt a százezret is meghaladta az aláírások száma. Az ügy komolyságára tekintettel a londoni Iszlám Kulturális Központ (Islamic Cultural Centre) is csatlakozott hozzá. Miután a petíció eredménytelennek bizonyult, október 27-én az UKACIA valamennyi londoni muszlim nagykövetet felhívott arra, hogy országaik határozottan lépjenek fel a könyv betiltása érdekében. Az akcióbizottság azt az igényt is megfogalmazta, hogy a Nagy-Britanniában évszázadok óta érvényben lévő blaszfémiaellenes törvényt (amely csak az anglikán egyházra vonatkozott) más vallásokra – így az iszlámra – is terjesszék ki s ennek alapján tiltsák be a regényt.90 A Lordok Háza speciális bizottsága azonban úgy foglalt állást, hogy a törvény csakis a keresztény hitet védi és csak az anglikán egyházra vonatkozik.91 Már a kezdetektől Szaúd-Arábia is ott állt a kampány hátterében, miután az Iszlám Kulturális Központ szaúdi befolyás alatt állt, szaúdi igazgatóval az élén, s jó néhány egyéb britanniai iszlám szervezet rendelkezett erős szaúdi kapcsolatokkal. A szaúdiak mindenekelőtt diplomáciai úton szerették volna elérni a brit kormánynál a Sátáni versek betiltását, az utcai demonstrációk mindig is aggodalommal töltötték el a saját pozícióit az iszlamizmustól féltő szaúdi vezetést. Ez az erőfeszítésük azonban nem járt sikerrel. A helyzet kezdett elmérgesedni, s a diplomácia helyébe egyre inkább az utcai megmozdulások léptek. Ebben a szakaszban már újabb, elsősorban deobandi és barelvi hátterű iszlám szervezetek játszottak meghatározó szerepet. Bradfordban a város mecseteinek tanácsa 1989. január 14-én nagy média-nyilvánosság előtt elégette a könyv egy példányát. Közben az ügy egyre inkább nemzetközi dimenziókat öltött: február 12-én a pakisztáni Iszlámábádban a tízezres tömeg megtámadta az amerikai kulturális központot. Hatan meghaltak, a sebesültek száma meghaladta a százat.

90

91

A blaszfémia-ellenes törvényről a legfontosabb tudnivalókat lásd Q & A: Blasphemy law. BBC News, 18 October 2004. http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/3753408.stm A törvényt 2008-ban eltörölték. Lásd Select Committee on Religious Offences in England and Wales First Report. http://www.parliament.the-stationeryoffice.co.uk/pa/ld200203/ldselect/ldrelof/95/9501.htm 45


Gilles Kepel találóan mutat rá arra92, hogy a nagy-britanniai muszlim vallási vezetők lényegében kétféle módszerrel juttatták kifejezésre tiltakozásukat és próbálták elérni a regény betiltását, ami jól illusztrálja a közöttük meglévő jelentős különbségeket. A közös vonás persze az, hogy „az iszlám védelme“ ürügyén saját, a britanniai muszlim közösségekben megszerzett pozícióikat kívánták növelni vagy megerősíteni. Maudúdi mérsékelt tanítványai, illetve követői – zömmel értelmiségiek, akiknek nem volt igazán komoly bázisuk a nagybritanniai egyszerű muszlim munkásság köreiben – elsősorban a diplomáciai nyomásgyakorlást részesítették előnyben. Az ő céljuk mindenekelőtt saját befolyásuk növelése volt az Indiaiszubkontinensről bevándorolt muszlimok második generációjának köreiben, ugyanakkor nem akarták túlságos mértékben kockára tenni a brit hatóságokkal kialakult jó kapcsolataikat sem. A deobandi és barelvi vallási vezetők eleve radikálisabb szemléletűek voltak, s esetükben még több forgott kockán. Mögöttük általában kiterjedt, zömmel egyszerű muszlim fiatalokból álló közösségek álltak, amelyek körében komoly tekintéllyel rendelkeztek. A Sátáni versek pedig alkalmas volt arra, hogy – különösen a muszlim fiatalság köreiben – kétségeket ébresszen a tekintélyelvűséget, az engedelmességet elfogadó gondolkodásmóddal szemben. Ebben az esetben tehát sokkal többről volt szó, mint az iszlám vallás védelme: a vallási vezetők pozícióinak megőrzése – sőt erősítése – a közösségen belül. A látványos utcai demonstrációk szervezése tehát többszörös funkciót töltött be. Egyfelől kifejezésre juttatta a tiltakozást egy, az iszlám vallást úgymond megsértő, kigúnyoló alkotással szemben. Szolgálta másfelől a britanniai muszlim közösségek radikálisabb szemléletű vallási vezetőinek azt a törekvését, hogy befolyásukat, illetve vezetői pozícióikat megőrizzék és megszilárdítsák a közösségek élén. Ennek leghatékonyabb eszközét pedig a muszlim közösségek belső kohéziójának erősítése, a befogadó társadalomtól való szeparálódása jelentette. Egy közösség egységbe kovácsolását kifejezetten elősegíti valamiféle „ellenséggel“, külső fenyegetettséggel – ez esetben a közösség hitét „megsértővel“ –

92

Vö. Gilles KEPEL: Dzsihád i.m. 315-321.o. 46


szembeni fellépés. Az utcai demonstrációk felfokozott hangulata kifejezetten a radikális iszlamizmus szerepét erősítette. Khomeini ajatollah Salman Rushdie fejére halált kérő fatvája alapvető fordulatot hozott az események alakulásában, új dimenziók előtt nyitva teret mind nemzetközi viszonylatban, mind Nagy-Britanniában. A Khomeini által vezetett iráni iszlám forradalom eleve „alulról jövő“, „népi“ megmozdulás volt. Irán bekapcsolódása az eseményekbe a Rushdie-ügyben is ezt a népi, „utcai“ vonalat erősítette a szaúdi „felső szintű“, diplomáciai vonallal szemben. Khomeini fatvájával egy csapásra Irán vette át az eseményekben a vezető szerepet és vált a muszlim ügy első számú védelmezőjévé, a „sértett“ muszlimok első számú képviselőjévé. Az iszlám hiteles, autentikus képviseletéért folytatott szaúdi-iráni rivalizálásnak ebből a „játszmájából“ Irán került ki győztesen. Az ügy ekkorra már nemzetközi politikai dimenziókat öltött s lényegesen túllépett addigi szakaszán, amelynek fő célja „pusztán“ a regény betiltása volt. Khomeini ajatollah nem először hajtott végre jelentős újítást az iszlámon belül. Velájat-e fakíh teóriája – amelynek alapján az Iráni Iszlám Köztársaság politikai rendszere felépült – eleve újításnak minősült a síita iszlám addigi, meghatározóan kvietista felfogásához képest. A Rushdie-ügyben kibocsátott fatvája legalább akkora horderejű újításnak minősíthető, amely nagymértékben érintette az európai – így britanniai – muszlim közösségek helyzetét is. Egy fatvának az iszlám jog szerint csak a saría fennhatósága alatt álló területeken van érvénye. Ez pedig nem terjed túl a dár aliszlámon, az iszlám világán, vagyis azokon a területeken, ahol többségi iszlám, muszlim politikai vezetés érvényesül. Khomeini lépése viszont a dár al-iszlám fennhatóságát kiterjesztette az európai kisebbségi iszlámra, az Európában élő muszlim kisebbségekre is, hiszen egy Nagy-Britanniában élő brit állampolgárra – aki történetesen az Indiai-szubkontinensről származott – mondta ki a halálos ítéletet. Az Iszlám Konferencia Szervezetének 1989 márciusában tartott 18. külügyminiszteri találkozója a szaúd-arábiai Rijádban az iráni álláspont megerősítését eredményezte, jóllehet e téren a vélemények nem egységesek. A konferenciát megelőzően Irán nagy nyomást gyakorolt a muszlim államokra annak érdekében, hogy teljes mértékben támogassák Khomeini fatváját – beleértve a 47


Rushdie fejére kimondott halálos ítéletet is – és szakítsák meg a diplomáciai kapcsolatokat Nagy-Britanniával és a „Rushdie-t támogató“ nyugati államokkal. Szaúd-Arábia mindezt megpróbálta ellensúlyozni, s a konferenciát megnyitó beszédében a szaúdi király – a konkrét ügy említése nélkül – toleranciára szólította fel a muszlimokat. Végül is a résztvevők többsége nem fogadta el sem a halálos ítélet explicit támogatására, sem a diplomáciai kapcsolatok megszakítására vonatkozó iráni felhívást. A záró nyilatkozat 46. pontja ugyanakkor mélyen elítéli „az iszlám elleni blaszfémiát“ és felszólítja az iszlám államokat, hogy koordinálják erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy a saría alapján minél hatékonyabban harcolhassanak a blaszfémia ellen. A nyilatkozat úgy fogalmaz, hogy a gondolat, vagy a véleménynyilvánítás szabadsága alapján nem igazolható a blaszfémia. Ami pedig konkrétan a Rushdie-ügyet illeti „mélyen elítéli a »Sátáni versek« istenkáromló publikálását s szerzőjét hitehagyottnak nyilvánítja“, s felszólítja a nemzetközi közösséget a könyv betiltására és a mások vallási meggyőződésének védelmét szolgáló szükséges intézkedések megtételére.93 A nyilatkozat láthatóan – bár közvetlenül nem erősítette meg Khomeini fatváját, legalábbis ami a Rushdie megölésére való felszólítást illeti – azáltal, hogy a Sátáni versek szerzőjét hitehagyottnak nyilvánította, az iszlám jog alapján tulajdonképpen legitimálta a fejére kimondott halálos ítéletet. Jóllehet, az akkori tudósítások nagy része azt emelte ki, hogy az iszlám országok elzárkóztak attól, hogy eleget tegyenek Irán kérésének, Irán a konferencia határozatát saját győzelmeként értékelte s a hivatalos iráni sajtó a halálos ítélet támogatásaként értelmezte. Miután a fatva a nyugati államok heves tiltakozását váltotta ki, iráni részről többen is megpróbálták „enyhíteni“ a halálos ítéletet. Ali Khamenei – aki akkor Irán köztársasági elnöke volt – például azt mondta, Rushdie bocsánatkéréssel megmentheti életét. Irán rendkívül kényelmetlen helyzetbe került londoni nagykövete, Akhoond Zadeh Basti (Ákhúnd Záde-Baszti) pedig úgy fogalmazott, hogy a halálbüntetés csupán „vallási deklaráció“ és

93

Lásd The Eighteenth Islamic Conference of Foreign Ministers, Riyadh, Kingdom of Saudi Arabia, 6-9 Sha‟ban 1409H corresponding to 13-16 March 1989, Final Communique. http://www.oicoci.org/english/conf/fm/18/18%20icfm-final-en.htm 48


rendkívül szerencsétlen egy vallási vezető vallási alapokon megfogalmazott véleményét politikailag értelmezni.94

Az identitás problematikája Az identitás kérdése Nagy-Britanniában – hasonlóan más nyugateurópai társadalmakhoz – egészen másképpen merül fel, mint például az Egyesült Államokban. Utóbbi esetében a bevándorlók is „amerikaiak“ lesznek, mégpedig általában valamilyen „jelzős“ amerikaiak: arab-amerikai, török-amerikai stb. Az „olvasztótégely“ azonban nem működik Nyugat-Európában. A Nagy-Britanniába bevándorolt muszlimok nem válnak automatikusan „britekké“, de azt sem lehet állítani, hogy egységes, világosan meghatározható sajátosságokkal rendelkező „brit-muszlimokká“ válnának. A kérdés már a nyolcvanas, majd a kilencvenes években foglalkoztatni kezdte a brit közvéleményt, s olyan események adtak neki döntő lökést, mint a „Honeyford-ügy“95 a nyolcvanas évek közepén, vagy az említett „Rushdie-ügy“ a kilencvenes évek elején. Kialakulni látszott egy olyan kép, amely szerint a muszlimok „kívülállók“, „idegenek“, s a „britség“ (Britishness) kategóriájába – amely az elmúlt évszázadok történelmi múltjában gyökerezik – 94

95

Vö. Iran hints that Rushdie may save his life with an apology to Muslims. Los Angeles Times, February 19, 1989. http://articles.latimes.com/1989-02-19/news/mn-179_1_salmanrushdie Ray Honeyford, aki 1984-ig a bradfordi, túlnyomóan pakisztáni diákok által látogatott Drummond Middle School igazgatója volt, Pakisztánt elmaradott, a demokráciával lépést tartani nem tudó, korrupt, “vallási szempontból elképzelhetetlenül intoleráns és barbár”, zsarnokok által irányított (stb.) országnak nevezte. Honeyford úgy vélte, a pakisztániak magukkal hozták Britanniába mindezeket a problémákat, amelyek ezáltal bekerültek a brit városokba, így őket “oktatási tisztogatásban” kell részesíteni, hogy megfeleljenek a brit viszonyoknak. Vö. Humayun ANSARI: The Infidel Within i.m. 309.o. Honeyford legnagyobb vihart kavart cikke Education and Race – an Alternative View címen jelent meg 1984-ben a Salisbury Review hasábjain. Az eredeti cikket rövid kommentárral 2006. augusztus 27-én újra közölte a Telegraph.co.uk: http://www.telegraph.co.uk/culture/3654888/Education-and-Race---anAlternative-View.html 49


csupán a keresztény fehérek homogén csoportja tartozik. Szinte ezzel egyidejűleg a britanniai muszlimok körében sokan ezzel a homogén „brit“ identitással egy hasonlóképpen homogén „muszlim“ identitást állítottak szembe, megkérdőjelezvén a szerintük az identitás kérdéskörében is megnyilvánuló „brit hegemóniát“. Britanniában – amint arra többször utaltunk – mindig is meghatározó szerepet játszott a bőrszín, mint a „másság“ fő kifejezője, a „fekete-fehér dualizmus“96. A nyolcvanas években a brit szociológiai irodalomban megjelent az „új rasszizmus“, illetve „kulturális rasszizmus“ kifejezés, mint amelynek első megnyilvánulása Enoch Powell korábban hivatkozott beszéde volt a késő hatvanas években, majd az Új Jobboldal (New Right) intellektuális körei vitték tovább a hetvenes években ezt az irányvonalat, amely a nyolcvanas években elsősorban a radikális jobboldali Salisbury Review97 publikációiban kapott nagy nyilvánosságot, a amit azután a Brit Nemzeti Párt (British National Party, BNP) képviselt a legmarkánsabban98. Ez az „atlanticentrikus 96

97

98

Tariq MODOOD: Multicultural Politics. Racism, Ethnicity and Muslims in Britain. Edinburgh University Press, 2005. 5.o. A brit konzervatív magazint 1982-ben alapították, 18 éven át Roger Scruton volt a főszerkesztője. Ray Honeyford sokat vitatott cikke 1984-ben jelentősen megnövelte a lap példányszámát. A lap iszlámhoz való hozzáállását jól mutatja Jon Gower Davies: In Search of the Moderate Muslim című, 2009-ben megjelent könyvének ismertetője, amelyben a szerző – Harry Cummins – válaszul egy korábban őt egyoldalúsággal vádoló kritikára így vonja meg a különbséget a keresztény és az iszlám extremizmus között: “egy szélsőséges keresztény hisz abban, hogy az Édenkert valóban létezett; egy szélsőséges muszlim repülőgépet vezet épületekbe – mekkora különbség...”http://www.salisburyreview.co.uk/index.php?limitstart=2 4 Az 1982-ben alapított párt alapszabálya a következőket mondja ki: “A Brit Nemzeti Párt síkra száll a brit nép nemzeti és etnikai jellegének megőrzéséért és teljes mértékben ellenzi a brit és a nem-európai emberek közötti faji integrációt. Következésképpen elkötelezett amellett, hogy megakadályozza és megfordítsa a nem-fehér bevándorlási áradatot és hogy helyreállítsa ... a brit populáció túlnyomóan fehér jellegét, amilyen 1948 előtt volt.” Constitution of the British National Party. Eighth Edition, published November 2004 http://web.archive.org/web/20070629010001/http://www.bnp.org.uk/re sources/constitution_8ed.pdf 50


szín-vonal“ azonban a kétezres évek elejére jelentőségében fokozatosan visszaszorult, s helyét a vallási törésvonal vette át. A brit társadalom számára a legnagyobb fenyegetést/kihívást immáron nem a színesbőrűek/feketék, hanem a muszlimok jelentették.99 A kétezres évek eseményei tovább mélyítették az „identitások szembenállását“. Nem sokkal szeptember 11-ét megelőzően, 2001 nyarán, tíz évvel a második Öböl-háború után – egyes vélemények szerint a Brit Nemzeti Párt muszlimokkal szembeni sorozatos provokációi következtében – több helyütt is megmozdulásokra került sor. Oldham városában például a dél-ázsiai eredetű muszlimok csaptak össze a helyi rendőrséggel.100

Hogyan gondolkodnak a britanniai muszlimok? Az európai muszlim közösségekkel foglalkozó szakértői és publicisztikai irodalom állandóan feltételezésekkel – mégpedig többnyire általánosító feltételezésekkel – él, ami a muszlimok (így általában) különböző, a nyugat-európai létformával összefüggő kérdésekkel kapcsolatos véleményét illeti. Vonatkozik mindez a muszlim közösségek mérsékeltségére vagy radikalizmusára, beilleszkedési/integrációs hajlandóságára, a befogadó állam illetve társadalom irányában tanúsított lojalitására stb. Ezek az anyagok a legrosszabb esetben bármiféle objektív alapot nélkülöznek, s csupán szerzőjük szubjektív beállítottságától függ, hogy erősen, vagy 99

Tariq MODOOD: Multicultural Politics i.m. 186.o. A Brit Nemzeti Párt vezetője, Nick Griffin egy, a BBC-nek adott interjújában azt állította, hogy “nem ázsiai problémáról, hanem muszlim problémáról” van szó, a muszlimokat téve felelőssé a kialakult helyzetért. Vö. Humayun ANSARI: The Infidel Within i.m. 389.o. 2004-ben a BBC leadott egy dokumentumfilmet (Secret Agent), amelyet a BNP-ba beépült Jason Gwynne készített. A film hatalmas botrányt kavart, hatására a párt vezetőjét, Nick Griffint és alapítóját, John Tyndallt őrizetbe vették, mindenekelőtt az iszlámmal, illetve a muszlimokkal kapcsolatos rasszista gyűlöletkeltés miatt. (Griffin az iszlámot egyebek mellett “romlott, gonosz hitnek” nevezte.) Lásd Going undercover in the BNP. BBC News, 15 July 2004 http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/magazine/3896213.stm, továbbá BNP leader held by police over racist remarks. guardian.co.uk 15 December 2004 http://www.guardian.co.uk/uk/2004/dec/15/race.thefarright

100

51


kevésbé negatív színben tüntetik fel a muszlimokat. (A pozitív meglehetősen ritka kivételnek számít.) Ahhoz, hogy némileg objektívebb kép rajzolódjon ki, csupán egyetlen eszköz áll rendelkezésre, mégpedig az érintettek megkérdezése. Sokan azonban – nem minden alap nélkül – kétségbe vonják a közvéleménykutatások, kérdőíves felmérések és egyéb hasonló eljárások megbízhatóságát is. Fontos szempont, hogy a mintavétel mennyiben tekinthető reprezentatívnak. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen módon teszik fel a kérdéseket. Az pedig végképp ellenőrizhetetlen, mennyire őszinték a válaszok. Ez utóbbi kapcsán erőteljes a gyanakvás a muszlimokkal szemben, hogy ti. igyekeznek ilyen alkalmakkor sokkal mérsékeltebb színben feltüntetni magukat, mint amilyenek valójában. Ami pedig a válaszok értékelését és a következtetések levonását illeti, igen markáns különbségek rajzolódhatnak ki. Ha például egy kérdésre a megkérdezettek mondjuk 60%-a ad „nyugati szemmel nézve“ pozitív választ, ez vajon jó-e (hiszen ez a többség véleménye), vagy rossz (hiszen 40% viszont nem ért ezzel egyet). Kifejezetten káros hatásúak is lehetnek ezek a felmérések, pontosabban a nyilvánosságra hozatalukat követő egyes reakciók, különösen ha olyan személyiségek szájából hangzanak el, akiknek a véleménye jelentősen befolyásolhatja a közvélemény alakulását. Mindebben persze óriási szerepet játszik a média, amelynek egy része szeret minél „bombasztikusabb“, minél figyelemfelkeltőbb hírekkel szolgálni. Nagy-Britanniában 2006. február 19-én például egy felmérés kapcsán szalagcímben hozták a brit újságok, hogy „Felmérések szerint a muszlimok 40%-a saría bevezetését akarja Nagy-Britanniában“, vagy alig fél év múlva: „Muszlim Britannia megosztott 7/7 »mártírjait« illetően“. Az ilyen és hasonló szalagcímek gyakran nem kellően átgondolt kijelentéseket váltanak ki felelős személyek szájából. A Commission for Racial Equality vezetője, Trevor Philips például úgy vélte, a britanniai muszlim közösség egy része „harcban áll a közösség többi részével“.101 Minden jogos aggály ellenére mégis ezek a felmérések jelentik az egyedüli eszközt arra – miután maguk a muszlimok fejtik ki álláspontjukat –, hogy a valósághoz legalább közelítő kép alakulhasson ki az Európában élő muszlim közösségekről. A 101

Muslim views: Foreign policy and its effects. The 1990 Trust, October 2006, 2.o. 52


következőkben két ilyen, a britanniai muszlimok körében végzett felmérést mutatunk be, kiemelve néhány fontos kérdésre adott válaszokat, harmadikként pedig a Gallup 2009-es felmérésének Nagy-Britanniára vonatkozó részét, majd kísérletet teszünk néhány általános következtetés levonására. 2006 októberében publikálta a The 1990 Trust, egy fekete emberi jogi és anti-rasszista szervezet, jelentését, amely egy 1213 főre kiterjedő, 2006 szeptemberében zajlott online megkérdezés eredményeit foglalja össze. A 21 oldalas dokumentum elsősorban diagramokból áll, amelyek a kérdésekre adott válaszok megoszlását mutatják. Az anyag elején néhány oldalas rövid összefoglalás található.102 2007-ben a jobbközép irányultságú think tank, a londoni Policy Exchange végzett nagyszabású felmérést, amelynek célja az volt, hogy feltárja egyfelől azokat a fő tendenciákat, amelyek a britanniai muszlimok körében érzékelhetők – különös tekintettel Nagy-Britanniához fűződő viszonyukra –, másfelől azokat a fő okokat, amelyek a fundamentalizmus, a radikalizmus növekvő népszerűségének hátterében húzódnak, mindenekelőtt a fiatalabb muszlim generációk között.103 A legfrissebb felmérés eredményeit a világ különböző hitű csoportjainak egymáshoz való viszonyáról a Gallup és a Coexist Foundation 2009-ben publikált első éves jelentése tartalmazza, amely egyebek mellett a britanniai muszlimokkal is foglalkozik.104 A Policy Exchange jelentése arra a nyilvánvaló és kézenfekvő megállapításra jut, hogy az iszlamizmus növekedése nem csupán kulturális, hanem komplex probléma, amelyet csakis a brit társadalomban az elmúlt két évtizedben végbement politikai és szociális trendek ismeretében lehet megérteni. A jelentés szerzői úgy vélik, a brit kormány iszlamizmus növekedésére adott válaszai nem voltak megfelelőek, nem javították, hanem inkább rontották a helyzetet. Muslim views … i.m. Munira MIRZA, Abi SENTHILKUMARAN and Zein JA‟FAR: Living apart together i.m. 104 The Gallup Coexist Index 2009: A Global Study of Interfaith Relations. With an in-depth analysis of Muslim integration in France, Germany, and the United Kingdom. http://www.muslimwestfacts.com/mwf/118249/Gallup-Coexist-Index2009.aspx 102 103

53


A 100 oldalas anyag, a különböző kérdésekre adott muszlim válaszok áttanulmányozása azonban nem minden esetben teszi lehetővé egyértelmű következtetések levonását. Eleve nagyon sok minden függ a kérdésfeltevés módjától, a kérdések megfogalmazásától és a válaszlehetőségektől.105 Világosan kitűnik belőle az is – hasonlóan egy sor, az elmúlt években készült felméréshez –, hogy sok esetben ugyanazokat a tényeket a muszlimok és a nem muszlimok homlokegyenest ellentétesen ítélik meg, egészen más következtetéseket vonnak le belőlük. Sokan hajlamosak ugyanis arra, hogy saját prekoncepciójuk, saját előítéleteik prizmáján keresztül szemléljék a tényeket – illetve a kérdésekre adott válaszokat –, mintegy előre meghatározva a belőlük levonható következ-tetéseket. Nemcsak a nagy-britanniai muszlimok körében, hanem világszerte mindenütt – a reiszlamizáció hatvanas évek végén beindult folyamatának részeként – tapasztalható az iszlám szerepének növekedése. Ez természetesen a vallásosság erősödését is jelenti. 1. ábra

A megkérdezett britanniai muszlimok 86%-a vélte úgy, hogy életében a legfontosabb dolog a vallás. Összehasonlításként: a nem105

Ebben az esetben nem kérdésekre kellett válaszolni, hanem különböző kijelentéseket kellett értékelni. Általában vagy háromféle lehetőség volt (egyetért, nem ért egyet, nem tudja), vagy ötféle (teljes mértékben egyetért, inkább egyetért, inkább nem ért egyet, egyáltalán nem ért egyet és nem tudja). 54


muszlim britek esetében ez az arány mindössze 11%.106 A megkérdezettek csaknem fele (49%) naponta ötször imádkozik, 22% pedig legalább 1–3-szor. A vallásosság az elmúlt években határozottan erősödött a fiatalabb muszlim generációk körében, mégpedig a tanulmány megállapítása szerint nem a szülők kulturális tradíciói következtében: a fiatalok vallásossága sokkal inkább átpolitizált. Az erős vallásosság, a megnövekedett muszlimság-tudat ugyanakkor nem érinti lényegesen sem identitásukat, sem integrációs hajlandóságukat. Az Egyesült Királyságban született muszlimok 93%-a britnek, angolnak, skótnak vagy walesinek tartja magát. A megkérdezettek 94%-a nem gondolja, hogy a muszlimoknak szeparálódnia kellene a társadalom többi részétől. Még érdekesebb a kép, ha a muszlimokat összevetjük a nem muszlimokkal. A muszlimok körében 90% azoknak az aránya, akik szerint a bevándorlóknak meg kell tanulniuk angolul, míg a nem muszlimok között 82%. Hasonlóképpen a muszlimok 76%-a gondolja úgy, hogy a bevándorlók elsődleges lojalitása Britannia irányában kell, hogy megnyilvánuljon, a hasonló arány a nem muszlimok között 73%. A muszlim kisebbségek integrálódásával kapcsolatos viták egyik kulcskérdése a vallási és a nemzeti identitás egymáshoz való viszonya, különös tekintettel a szekularizált Európára. Sokan képviselik azt az álláspontot, hogy az erős vallási identitás komoly akadályát képezi az integrálódásnak. A Gallup feltette azt a kérdést, vajon a vallási „másságot“ a muszlim és nem muszlim közösségek mennyire tartják fenyegetésnek saját mindennapi életmódjukat illetően. Mind a muszlimok, mind a nem muszlimok nagy többsége nem tartja fenyegetésnek, ám két érdekes jelenségre fel kell hívni a figyelmet. Egyik az, hogy míg a brit muszlimok mindössze 3%-a lát ebben fenyegetést, a nem muszlim britek csaknem tízszer ekkora hányada: 26%. A másik pedig az, hogy összevetve Franciaországgal és Németországgal, ez az arány a muszlim lakosság esetében Britanniában a legalacsonyabb, a nem muszlim lakosság esetében pedig ugyanitt a legmagasabb. Egészen hasonló képet mutatnak az arra a kérdésre adott válaszok, mennyire szükséges feltétele az integrálódásnak a 106

A Gallup úgy tette fel a kérdést: “Fontos része-e az Ön mindennapi életének a vallás?” A britanniai muszlimok 70, a nem muszlimok 29%a válaszolt igennel. Lásd The Gallup Coexist Index 2009 i.m. 16.o. 55


vallásosság kevésbé erőteljes megnyilvánulása. A britek 42%-a és a brit muszlimok 13%-a tartja ezt szükséges előfeltételnek. Az előző kérdéshez hasonlóan Franciaországgal és Németországgal összevetve ebben az esetben is a britanniai nem muszlim lakosság esetében a legmagasabb, és a brit muszlimok esetében a legalacsonyabb az arány. A muszlim kisebbségek szeparációjának egyik legnyilvánvalóbb megnyilvánulása az, ha a befogadó társadalomtól elkülönülten, „gettókban“ élnek. A brit muszlimok mindössze 17%a preferálja ezt a megoldást. A nem muszlim britek között viszont már csaknem kétszer ennyi (33%) azok aránya, akik szívesebben látnak olyan szomszédságot, amely mind etnikai, mind vallási szempontból velük megegyező emberekből áll. A befogadó társadalom harmada tehát kifejezetten nem lát szívesen szomszédai között muszlimokat. A brit muszlimok kétharmada (67%) a legszívesebben „vegyes“ szomszédságot lát maga körül, vagyis az övékével részint megegyező, részint nem megegyező etnikumú és vallású emberekből állót. Ez az arány a nem muszlim britek esetében alacsonyabb (58%), de még így is ez a lakosság többségének álláspontja.107 Mindazonáltal a multikulturalizmus Britanniában hosszú időn keresztül gyakorolt politikája is bizonnyal szerepet játszik abban, hogy a muszlimok – különösen a fiatalabb generációk – erőteljesen hangsúlyozzák különbözőségüket, „muszlimságukat“ is. Ez azonban többségüket nem akadályozza meg abban, hogy „britnek“ (is) érezzék magukat, kötődjenek a „brit nemzethez“. A megkérdezettek 66%-a érzi úgy, hogy legalább annyira kötődik a nem muszlimokhoz, mint a muszlimokhoz. E téren viszont eltérés tapasztalható a különböző korosztályok között. Fenti arány ugyanis az 55 évesnél idősebbek között 71%, a 16-24 éves korosztály körében pedig 62%. Fenti álláspontot nem osztotta a 16-24 évesek 33%-a, illetve az 55 év felettiek 20%-a. Látható tehát, hogy az átlag mögött számottevő különbségek húzódnak a muszlim népességen belül a különböző korosztályok között: a fiatalabbak erősebben kötődnek saját közösségükhöz. A muszlimok nemcsak a lokális, hanem a legtágabb, globális vallási közösséghez, az ummához is erősen kötődnek. Többségük esetében azonban ez a kötődés gyengébb, mint „britségük“. A 107

i.m. 23.o. 56


megkérdezettek 59%-a nem értett egyet azzal a kijelentéssel, hogy „több közösséget érzek más országok muszlimjaival, mint a britanniai nem muszlimokkal“, 31% viszont igen. Fentieket erősíti meg a Trust felmérése is. A megkérdezett muszlimok 89%-a tartja magát a globális muszlim umma részének. Mindez a megkérdezettek 91%-a szerint erősen megnöveli érzékenységüket aziránt, mi történik a muszlimokkal bárhol a világon. Ami viszont rendkívül figyelemre méltó, az az, hogy elsöprő többségük (93%) nem lát semmiféle ellentmondást aközött, hogy valaki lojális az umma iránt, s egyidejűleg jó állampolgár, aki jól kijön a társadalom más tagjaival.108 Mindez a jelentés szerzői szerint megkérdőjelezi azt a gyakori feltételezést, hogy a muszlim identitás erősödése közvetlen fenyegetést jelentene a társadalomra. Rendkívül meglepő, de a britanniai muszlimoknak nemcsak a vallással való azonosulása erősebb, mint a nem muszlimoknak, hanem Nagy-Britanniával, mint országgal is. Arra a kérdésre, hogy milyen erősen azonosul vallásával, „különösen erősen“ és „nagyon erősen“ választ adott a nem muszlimok 23 és a muszlimok 75%-a, az országgal való azonosulásra vonatkozó kérdésre hasonló választ adott a nem muszlimok 50 és a muszlimok 77%-a!109 Óriási a különbség a muszlimok Nagy-Britannia iránti lojalitásának megítélése kapcsán a brit közvélemény és a brit muszlimok között. A britek csaknem fele (49%) nem tartja lojálisnak a muszlimokat, s csupán 36% tartja őket annak. Ezzel szemben a muszlim válaszadók 82%-a tartja a brit muszlimokat lojálisnak Nagy-Britannia iránt.110 Tény, hogy a fiatalabb korosztályok között magasabb az erősebb muszlim identitást vallók, az inkább a szeparációt támogatók, a radikális nézetekkel rokonszenvezők aránya. A jelentés készítői azt az esehetőséget is figyelembe veszik, hogy a fiatalok a világon mindenütt szeretnek fellázadni az idősebb korosztályok, illetve az általuk képviselt normák ellen. Sajátos analógiával a hetvenes évek punk kultúráját említik, mint ami a nyugati városi fiatalok körében volt igen népszerű. Elvileg tehát a muszlim fiatalok esetében is ott lehet az okok között a szülőkkel – 108E

kérdéshez lásd ROSTOVÁNYI Zsolt: Európai (euro-)iszlám vagy iszlám Európában c. tanulmányának 9. ábráját jelen kötetben. 109 The Gallup Coexist Index 2009 i.m. 19.o. 110 i.m. 20.o. 57


illetve a többség által képviselt nézetekkel – való szembefordulás. A helyzet – legalábbis nyugati szemmel nézve – paradoxona azonban az, hogy a muszlim fiatalok éppenséggel egy kevésbé konzervatív életmód ellenében a konzervatívabb mellett foglalnak állást. Másfelől pedig a vallásosság növekedése nem csupán a fiatalabb muszlim korosztályokra jellemző, hanem az idősebbekre is. Ez a fajta vallásosság azonban más, mint a szülők vallásossága. Utóbbi mindenekelőtt egy helyi közösséghez való tartozásnak volt a kifejezője, annak, hogy az illető egy olyan közösséghez – közösségek hálózatához – tartozik, amelynek tagjai közös tapasztalatokkal, közös emlékekkel rendelkeznek a „távoli otthonról“, ahonnan származnak. Ezzel szemben a fiatalok vallásossága sokkalta individuálisabb, spirituálisabb és átpolitizáltabb. Sokkal kevésbé egy közösséghez tartozás mechanikus – esetenként rutin-szerűen gyakorolt – kifejezője, mint inkább a személyes identitás sarkköve. A sokak által feltételezett muszlim szektarianizmust cáfolják a Trust arra a kérdésére adott válaszok, miszerint „Ön csak muszlim érdekeket véd?“ Igennel a megkérdezettek mindössze 9%-a válaszolt. A nagy többség ezzel szemben úgy véli, bárki érdekeit védeni kell, ha az rászorul, illetve azok sérülnek.111 Az egyik legfontosabb kérdés mindig is az, mekkora a muszlim közösségek körében a radikalizmus – még inkább: az erőszak – támogatottsága. A Trust felmérése jó néhány, erre irányuló kérdést tartalmazott. A megkérdezett muszlimok 83%-a úgy érezte, hogy a britanniai muszlimok körében az elmúlt években határozott radikalizálódás volt tapasztalható. A kérdés ugyanakkor sajátos módon lett feltéve, ugyanis „politikai radikalizálódásra“ kérdezett rá.112 Ennek megfelelően a válaszadók csaknem fele (46%) arra a kérdésre, milyen formákban testesült meg ez a radikalizálódás, azt a választ adta, hogy a muszlimok aktívabban vesznek részt a politikában. Mindössze 2,5% jelölte meg az 111

112

Egy válaszadó a következőket írta: “Az igazságtalanság az igazságtalanság, nincs színe vagy hite, az emberek pedig emberek függetlenül attól, milyen hitet követnek. Nincs jogunk ítéletet mondani, viszont kötelességünk az igazságtalanság bármely formája ellen harcolni.” Lásd Muslim views: Foreign policy and its effects i.m. 19.o. “Do you think that Muslims in the UK have in recent times become more politically radicalised?” 58


erőszakos akciókban való részvételt, a válaszadók második legnagyobb csoportja (23%), vagyis csaknem negyede viszont mindkettőt. 73% azt az álláspontot képviselte, hogy a radikalizálódás nem csak a muszlimokra jellemző, hanem azokra a nem muszlimokra is, akik ellenzik Tony Blair külpolitikáját. A megkérdezettek csaknem 80%-a szerint 2001. szeptember 11. óta nőtt Nagy-Britannia terror-fenyegetettsége. Az okok közül a legtöbben (61%) a brit külpolitikával szembeni nagyfokú elégedetlenséget jelölték meg. Mindössze 3% látta a fő okot abban, hogy egyes muszlimok nem fogadják el a brit értékeket és tradíciókat. A megkérdezettek háromnegyede úgy gondolta, Britannia terror-fenyegetettsége jelentősen csökkenne, ha az amerikai és a brit csapatokat kivonnák Afganisztánból és Irakból. A megkérdezett muszlimok rendkívül negatívan ítélték meg a „terror elleni háborút“. Több mint 91%-uk szerint a terror elleni háború jelentős mértékben megnövelte a terrorista veszélyt Nyugaton. (Kevesebb mint 4,5% gondolja ennek az ellenkezőjét.) Több mint 81% pedig úgy érzi, a terror elleni háború egyúttal az iszlám elleni háború is (mindössze 10% nem ért egyet ezzel). A britanniai muszlimok radikalizálódásának okai között a megkérdezettek csaknem 80%-a fontos szerepet tulajdonít a palesztínai helyzet megoldatlanságának, s több mint 92% terrorista államnak tartja Izraelt. A jelentés készítői szerint a palesztínai helyzet, a palesztínok Izraelnek való teljes kiszolgáltatottsága és az Izrael palesztínok ellen foganatosított kemény lépései által okozott igazságtalanság-érzet erőteljesen meghatározza a britanniai muszlimok terrorizmus-definícióját, ami markánsan különbözik a brit kormányétól. Ezt illusztrálja az is, hogy a megkérdezettek 93%a vélte úgy, hogy Bush és Blair támogatja az állami terrorizmust. A közhiedelemmel ellentétben általánosnak tekinthető az erőszak elutasítása a britanniai muszlimok körében. A megkérdezettek több mint 96%-a nem tartotta jogosnak és ellenezte a civilek ellen végrehajtott terrorcselekményeket, s csupán nem egészen 2% vallotta az ellenkezőjét. (Erre persze azt is lehet mondani – joggal –, hogy 2% is sok.) Hasonló következtetésre jutott a Gallup is. A megkérdezett brit muszlimok kevesebb mint 0,5%-a tartotta morálisan igazolhatónak a civil célpontok ellen elkövetett merényleteket, elsöprő többségük viszont nem. (Ami viszont meglepő, hogy a 59


Gallup egy évvel korábbi felmérése során a nem muszlim brit közvélemény 3%-a morálisan igazolhatónak tartotta a civilek elleni merényleteket.) Némiképp más képet mutatnak a válaszok arra a kérdésre, vajon igazolható-e a valamilyen „nemes ügy“ (noble cause) érdekében alkalmazott erőszak? A francia, a német és a brit muszlimok közül a brit muszlimok esetében a legnagyobb a „nemes ügy“ érdekében alkalmazott erőszak elfogadottsága: 6% szerint teljes mértékben, 31% szerint pedig részben, s 48% az, amelyik kategorikusan ellenzi. Ugyancsak meglepő képet mutat az egy évvel korábbi felmérés, amely a brit (nem muszlim) közvélemény, és a londoni – tehát kifejezetten nagyvárosi – muszlimok válaszait vetette össze. A „nemes ügy“ érdekében alkalmazott erőszak teljes elutasítottsága magasabb (81%) a londoni muszlimok, mint a brit közvélemény (72%) körében. Támogatottsága (vagyis morális igazolhatósága) pedig a brit közvélemény körében magasabb (10%), mint a londoni muszlimok körében (8%). 2. ábra

Forrás: Living apart together 81. o.

A Policy Exchange jelentésének média-visszhangja jól tükrözi azt, hogy különböző súlypontok kiemelésével lényegében ellentétes következtetésekre is juthatunk egy-egy felmérés értékelésekor. Mindez meghatározóan annak függvénye, hogy valaki az iszlámot, 60


illetve a muszlimokat eleve inkább pozitív, vagy inkább negatív színben kívánja feltüntetni. Egy példát említünk csupán, amelynek már a címe is sokatmondó: „A közvéleménykutatás a fiatal muszlimok körében növekvő harciasságról tanuskodik“.113 Az írás a közvéleménykutatás eredményére hivatkozva azt emeli ki, hogy a fiatal muszlimok egyre nagyobb hányada kerül a politikai iszlám befolyása alá, körükben sokkal erősebb a saría, az iszlám iskolák és a fátyolviselet támogatottsága, mint szüleik körében, a 16-24 évesek 13%-a „csodálója olyan szervezeteknek, mint az al-Káida, amelyek készek harcolni a Nyugat ellen“, illetve hogy mind a brit hatóságok, mind egyes muszlim csoportok eltúlozták az iszlamofóbia problematikáját, s mindez nagymértékben növelte az áldozattá válás érzését a muszlimok körében.

Egységesek-e a britanniai muszlimok? Az előzőek alapján nyilvánvaló, hogy a címben feltett kérdésre adott válasz egyértelmű nem, jóllehet a nyugati közvélemény egy jelentős részében él az a téveszme, hogy a muszlimok ugyanúgy gondolkodnak, egységes álláspontot képviselnek különböző kérdésekben, egyáltalán: homogén tömböt alkotnak. Ez a feltételezés sem a muszlimok összességére, sem az egyes országokban élő muszlim közösségekre nem állja meg a helyét. Ami a nagy-britanniai muszlimokat illeti, a vallásosság szerepének növekedése, a muszlim identitás határozott erősödése, a világon élő muszlimok közösségével – az ummával – érzett azonosulás ellenére a britanniai muszlimok egységessége semennyit sem erősödött a korábbiakhoz képest. Sem egységes álláspontról, sem egységes fellépésről nincs szó. Nincs olyan muszlim szervezet sem, amelyet a britanniai muszlimok többsége elfogadna autentikus képviselőjeként. Egyes közösségi vezetők megpróbálják olyan színben feltüntetni magukat, mint akik a „brit muszlimok“ álláspontját képviselik, ez a törekvésük azonban szükségképpen sikertelen marad. A Policy Exchange felmérése erre a kérdéskörre is kiterjedt. A válaszadóknak meg kellett nevezniük egy vagy két muszlim 113

Lásd Poll reveals growing militancy among younger Muslims. Arabia English, 29 January 2007 61


szervezetet, amely megítélésük szerint a legjobban képviseli az ő nézeteiket és érdekeiket – avagy ennek hiányát. Több mint 50% ez utóbbit jelölte meg – vagyis hogy nincs ilyen szervezet -, több mint 25% pedig nem tudja, illetve nem válaszolt a kérdésre. Összességében a britanniai muszlimok mindössze 23%-a gondolja, hogy van olyan britanniai muszlim szervezet, amely hűen tükrözi és képviseli nézeteit: 14% szerint a mecsetek, 6% szerint a Muslim Council of Britain, 1–1% nevezte meg a Muslim Association of Britain-t illetve az Islam Society of Britain-t. Különösen szembetűnő, hogy az éppen a muszlimok egységes képviselete céljából életre hívott szervezetet, a Muslim Council of Britain-t mindössze a válaszadók 6%-a tartja nézetei megfelelő képviselőjének. Különösen a fiatalabb generációk elégedetlenek a szervezettel, amelynek vezetése teljes egészében az idősebbek kezében van, ezért kevéssé tartják alkalmasnak a fiatal muszlim generációk képviseletére. A britanniai muszlimok identitásának problematikája – hogy közös „muszlimságuk“ ellenére rendkívül széles spektrumot ölel fel, amelynek szélső pólusai igen távol állnak egymástól – egyébként jól tükröződik az MCB teljesen ellentétes megítélésében. A brit muszlimok egy része ugyanis a kormányhoz túlságosan közelállónak tartja, s emiatt valójában nem függetlennek, nem eléggé kritikusnak és nem eléggé radikálisnak, az iszlám vallás és az umma érdekeit kellő hatékonysággal képviselőnek. A brit muszlimok másik része szerint épp ellenkezőleg: az MCB túlságosan is vallás-orientált és radikális, vallási kérdések helyett sokkal többet kellene foglalkoznia a muszlimok mindennapi megélhetésének problémáival. Mindezek miatt állandóan új és új muszlim szervezetek tűnnek fel a palettán, s mindegyikük valamilyen létező, jogos igény alapján a brit muszlimok többségének képviseletére pályázik. Csupán néhány ezek közül: Progressive British Muslims, Muslims for Secular Democracy, Sufi Muslim Council, New Generation Network stb. A kétségkívül meglévő közös pont, az ummához tartozás és a – konkrétumokban persze nehezen kifejezhető – közös muszlimság-tudat ellenére a brit muszlimok többsége maga sem ért egyet azzal az általánosítással, amely egységes tömbként kezelné a brit muszlimokat.

62


2. ábra

A megkérdezettek 74%-a ért egyet azzal, hogy jóllehet sokan úgy vélik, hogy a muszlim közösség mindenről ugyanúgy vélekedik, ezzel szemben sokkal inkább a véleménykülönbségek a meghatározók. Csupán 19% vallja ennek az ellenkezőjét. A jelentés különbséget tesz a közösségi és a politikai elkötelezettség között. Előbbi abból indul ki, hogy egy adott kulturális vagy vallási közösséghez tartozók ugyanazon a politikai állásponton vannak és ugyanazok az érdekeik, következésképpen képviseletüket csakis az adott közösségből származók láthatják el. Ezzel szemben a politikai elkötelezettség kiindulópontja az, hogy a politikai álláspontok és érdekek nem függenek a kulturális vagy vallási identitástól, ezért hitelesen olyan valaki képviselheti ezeket, aki osztja ezeket a nézeteket függetlenül vallási, etnikai vagy kulturális hovatartozásától. Politikai véleményazonosság esetén egy ázsiai muszlim éppúgy képviselheti egy fehér érdekeit, mint fordítva.

A brit multikulturalizmus válsága A 2005 júniusi londoni bombamerényletek nyomán újult erővel robbant ki a multikulturalizmus körüli vita. A konzervatív ellenzék 63


– „idejétmúltnak“ tartva a multikulturalizmust – a kormány szemére vetette, hogy gyakran többet törődött a különböző identitások, mint a nemzet közös értékeinek védelmével, s ez tette lehetővé, hogy olyan „perverz értékek“ is megjelenjenek Nagy-Britanniában, amilyeneket a merénylők képviseltek.114 A Policy Exchange által készített, már hivatkozott jelentés is a multikulturalizmus kudarcáról beszél. A különbözőség hangsúlyozásával éppenséggel az volt az egyik fő cél, hogy a muszlimok még „komfortosabban“ érezzék magukat, mint akik részei a brit társadalomnak, s élvezik annak védelmét. Ennek pont az ellenkezője következett be – értékeli a jelentés a felmérés eredményét –, mégpedig „a közösségek balkanizálódása“, az összetartó közösségi érzés (commonality) erodálódása. Különösen a fiatalabb muszlim generációk sebezhetőnek és elszigeteltnek érzik magukat és mind jobban aggódnak az általuk tapasztalt iszlamofóbia miatt. Hiába a kormány erőfeszítései, hogy odafigyeljen a fiatal muszlimokra, azok semmivel sem érzik magukat kevésbé szeparáltnak és elidegenedettnek. Még egy hibát követett el a brit kormány, mégpedig azt, hogy homogén csoportként kezelte a muszlimokat, elhanyagolva a britanniai muszlim közösségek körében fennálló jelentős véleménykülönbségeket. A brit tapasztalatok tehát azt sugallják, hogy a multikulturalizmusnak nem sikerült megteremtenie azt az egységet, amit sokan vártak tőle. Akkor hát „merre lépjünk tovább?“ – teszi fel a kérdést a jelentés.115 Meg is válaszolja, mégpedig azt javasolva a kormánynak, hogy hagyjon fel a különbözőség hangsúlyozásával és a muszlimokat ne vallási identitásukon keresztül, hanem állampolgárként kezelje. Ez a vita már jó ideje folyik Nagy-Britanniában. A 2001. szeptember 11-i terrorakciók és a nyomukban hozott terrorizmusellenes intézkedések, illetve egyes muszlim szervezetek radikalizálódása és ennek látható jelei a kétezres évek első felében is állandóan előtérben tartották a multikulturalizmus kérdését. 2004. április 2-án Londonban Britanniában született, brit állampolgár Vö. David DAVIS: Why cultural tolerance cuts both ways. Telegraph.co.uk, 03 Aug 2005. http://www.telegraph.co.uk/comment/personal-view/3618791/Whycultural-tolerance-cuts-both-ways.html 115 Munira MIRZA, Abi SENTHILKUMARAN and Zein JA‟FAR: Living apart together i.m. 17-18., 88.o. 114

64


muszlimok a nyílt utcán elégették a brit zászlót és bin Ládent éltették.116 Ennek hatására Trevor Phillips, a Faji Egyenlőség Bizottsága (Commission for Racial Equality) – egy olyan szervezet, amely éppen a multikulturalizmus jegyében jött létre – (egyébként színes bőrű) elnöke idejétmúltnak, sőt immáron károsnak nevezte a multikulturalizmust, mint ami a közösségek közötti szeparációt ösztönzi. Sürgető szükség lenne a társadalomban a „britség esszenciájának“ (core of Britishness) érvényesítésére – mondta. „Arról kell beszélnünk, hogyan hozhatunk létre egy integrált társadalmat, amelyben az emberek egyenlőek a törvény előtt, és ahol közös értékek érvényesülnek.“117 Ken Livingstone, London polgármestere éles vitába bonyolódott Phillips-szel, akit azzal vádolt, hogy az évek során nézeteit gyökeresen megváltoztatva a multikulturalizmus támogatásától eltávolodva mind inkább „a túlsó oldalra“, vagyis jobbszélre sodródik, s „hamarosan csatlakozik a BNP-hez“.118 Amint arról a korábbiakban már szó esett, a brit konzervatívok már évtizedek óta a bevándorlások korlátozása mellett szálltak síkra. Az első jelentős bevándorlást korlátozó törvényt 1962-ben a Macmillan kormány hozta. Igaz, később a Munkáspárt is csatlakozott ehhez a vonulathoz – különösen amikor a hatvanas évek végén újabb nagy bevándorlási hullám kezdődött, mivel Kenyából ázsiai menekültek tömegei áramlottak be az országba –, azonban egyidejűleg törvénybe iktatta a diszkrimináció tilalmát a bevándoroltakkal szemben119 kifejezetten azzal a céllal, hogy ellensúlyozza a szigorú bevándorlási törvényt.120 A “UK, you will pay, bin Laden on his way.” Lásd Britain “must scrap multiculturalism”. Race chief calls for change after 40 years. TimesOnline, April 3, 2004. http://www.timesonline.co.uk/tol/news/uk/article1055221.ece 117 u.o. 118 Mayor‟s BNP outburst at Phillips. BBC News, 1 September 2006. http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/politics/5301498.stm 119 Race Relations Act 1968. http://www.opsi.gov.uk/acts/acts1968/pdf/ukpga_19680071_en.pdf 120 Vö. 1968: Race discrimination law tightened. http://news.bbc.co.uk/onthisday/hi/dates/stories/november/26/newsid_ 3220000/3220635.stm A diszkrimináció-ellenes törvény rendelkezett egy új testület, a Community Relations Commission felállításáról azzal a céllal, hogy elősegítse a “harmonikus közösségi viszonyok” létrejöttét. 116

65


diszkrimináció-ellenes törvény elfogadása alig fél évvel azt követően történt, hogy a konzervatív képviselő, Enoch Powell elmondta hatalmas vihart kavart „Rivers of Blood“ beszédét. (Powellt a BBC által is rasszistának minősített nézetei miatt a konzervatív pártvezetés kitette az „árnyékkormányból“.) A konzervatív Heath-kormány a hetvenes évek elején tovább korlátozta a bevándorlásokat. Újabb jelentős bevándorlás-ellenes lépésekre Margaret Thatcher miniszterelnöksége alatt került sor. Thatcher még az ellenzék vezetőjeként, nem sokkal miniszterelnökségének megkezdése előtt, 1978 januárjában egy TV interjúban arról beszélt, hogy a brit belügyminisztérium egy bizottságának előrejelzése szerint az akkori bevándorlási ütem fennmaradása esetén a század végére négy millió „új nemzetközösségi vagy pakisztáni“ bevándorolt él majd Britanniában. Ez „szörnyű kilátás“, amely félelemmel töltheti el az embereket, hogy az országot „elárasztják a más kultúrájú emberek“, veszélyeztetve azt a „brit karaktert“, amely oly sokat tett a demokráciáért, a jogért, amely oly sok mindent tett az egész világon.121 Thatcher miniszterelnöksége idején, 1981-ben hozták a már korábban említett, kifejezetten diszkriminatív brit állampolgársági törvényt. Téves lenne azonban azt feltételezni, hogy a konzervatívok egységesen léptek fel a bevándorlások korlátozása mellett. A konzervatív párton belül komoly viták folytak a bevándorlásokkal és a bevándoroltakkal kapcsolatos brit politikáról. William Hague, 1997 és 2001 között az ellenzékben lévő Konzervatív Párt vezetője 2001 márciusában nagy vihart kavart beszédet mondott, amelyet a brit sajtó csak „idegen föld“ beszédként aposztrofált.122 Jóllehet Hague a beszédben közvetlen bevándorló-ellenes kijelentéseket

121

122

TV Interview for Granada World in Action (“rather swamped”). 1978 Jan 27. http://www.margaretthatcher.org/speeches/displaydocument.asp?docid =103485 Hague‟s “foreign land” speech. Guardian.co.uk, 4 March 2001. http://www.guardian.co.uk/politics/2001/mar/04/conservatives.speeche s 66


nem tett, sokan mégis rasszizmussal és xenofóbiával vádolták123, s saját pártja részéről is komoly kritikák érték.124 A kép azonban nem ennyire egyértelmű. Jóllehet a szakértők és politikusok jelentős része a brit multikulturalizmus válságáról beszél, a lakosság körében végzett felmérések, illetve közvéleménykutatások arról tanúskodnak, hogy az érintettek – vagyis a brit „fehér“ és „színes bőrű“ lakosság – sokkal jobb véleménnyel vannak a multikulturalizmusról. Ehhez persze hozzá kell tenni, hogy egyfelől igen sokféleképpen értelmezik a multikulturalizmust, másfelől ebből is következően a multikulturalizmus önmagában pozitív megítélése ellenére eltérőek a kisebbségi kultúrájú közösségekkel – így a muszlimokkal – szembeni elvárások. „Sohasem tudom – jóllehet esetenként magam is használom a kifejezést – mit is értenek az emberek multikulturalizmus alatt, amikor erről beszélnek“ – mondta 2005ben Tony Blair miniszterelnök.125 Ugyanezt a kérdést tette fel 2004-ben a BBC News Online néhány neves brit gondolkodónak. A válaszok hűen tükrözik a multikulturalizmus többféle értelmezését.126 Sir Bernard Crick professzor szerint a britség (Britishness) nemcsak hogy megfér a multikulturalizmussal, hanem a része kell, hogy legyen annak. Az Egyesült Királyság eleve multikulturális állam – amely Angliából, Észak-Írországból, Skóciából és Walesből áll – és multikulturális társadalom, különböző kultúrák és identitások összessége. A „kettős identitás“ tehát már jóval a nagyarányú bevándorlások előtt általános volt. A britség nem jelenthet egyetlen kultúrát. Ruth Lea, egy jobboldali think tank, a Politikai Tanulmányok Központja (Centre for Policy Studies) igazgatója különbséget tesz kétféle multikulturalizmus-értelmezés között. Az első kimondja minden kultúra létezéshez való jogát anélkül, hogy szükség lenne bármiféle, őket összetartó „fonalra“. Ez 123

124

125

126

Hague szerint Britannia válik “idegen földdé”, amennyiben ismét a Munkáspárt nyeri a választásokat és Tony Blair újból miniszterelnök lesz. Vö. Hague plays “patriot” card. BBC News, 4 March 2001. http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/politics/1201755.stm Mixed messages on multiculturalism. BBC News, 11 August 2005. http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/4138616.stm Vö. So what exactly is multiculturalism? BBC News, 5 April, 2004. http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/3600791.stm 67


elfogadhatatlan. A másik multikulturalizmus-definíciót helyesebb diverzitásnak nevezni. Eszerint létezik egy, a különböző kultúrákat összetartó „közös fonal“, a „britség vagy aminek hívjuk“. „Ez a pozitív elfogadás, nem pedig a negatív tolerancia.“ Lord Parekh, a politikai filozófia professzora azt emeli ki, hogy a multikulturalizmus nyitott, önkritikus, más kultúrákkal való viszonyukban interaktív kultúrákat feltételez. Britanniának olyan demokratikus multikulturális társadalomnak kell lennie, amely egyesíti a különbözőség tiszteletét az együttesen vallott közös értékekkel. Nem sokkal a londoni merényleteket követően a BBC megbízásából a Mori végzett közvéleménykutatást a multikulturalizmusról127. Ben Page, a Mori társadalomkutató intézet igazgatója a felmérést úgy értékelte, hogy a merényletek ellenére mind a fehér britek, mind a muszlimok a Britannia és intézményei iránti állampolgári elkötelezettség ugyanazon szintjén állnak, és ellentétben a médiában megjelentekkel, igen toleránsak egymás iránt.128 A felmérés során ugyanazokat a kérdéseket tették fel részint „fehér“ briteknek, részint britanniai muszlimoknak. Mindkét csoport nagy többsége (62% illetve 87%) úgy vélte, a multikulturalizmus jobb, élhetőbb hellyé teszi Nagy-Britanniát. Azok aránya, akik szerint a multikulturalizmus fenyegeti a brit életmódot, a nem muszlimok körében nagyobb, 32%, a muszlimok esetében 8%. A kérdésekre adott válaszokból azonban világosan kiderült, hogy a fehérek és a muszlimok eltérően értelmezik a multikulturalizmust. A fehérek többsége (58%) szerint a Britanniába bevándoroltaknak el kell fogadniuk a brit értékeket/tradíciókat, s csak 35% véli úgy, hogy szabadon élhetnek saját értékeik/tradícióik szerint. Ezzel szemben a muszlimok esetében pont fordított az arány: többségük (59%) utóbbi álláspontot képviseli, s csupán 28% előbbit. A brit kormány egyes lépései nem a multikulturalizmus irányába mutatnak. Ezt illusztrálja 2006 júniusában az Integráció és 127

128

Lásd BBC Multiculturalism Poll Final Results. 10th August 2005. http://news.bbc.co.uk/1/shared/bsp/hi/pdfs/multiculturalism_poll_11_0 8_05.pdf UK majority back multiculturalism. BBC News, 10 August 2005. http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/4137990.stm 68


Kohézió Bizottsága (Commission on Integration and Cohesion) létrehozása is. Ruth Kelly közösségi és önkormányzati miniszter a testület létrehozását bejelentő nyilatkozatában fő feladataként az erőteljesebb integráció előmozdítását jelölte meg.129 2007 júniusában publikálta a testület záró jelentését Közös Jövőnk (Our Shared Future) címen.130A jelentésben a multikulturalizmus kifejezetten negatív összefüggésben szerepel, mint ami a múltban a különbségeket hangsúlyozva lokális közösségek létrejöttét eredményezte ahelyett, hogy a mindenkit összekötő közös pontokat helyezte volna előtérbe, függetlenül a személyek származási csoportjától.131 A „közös nemzeti vízió“ előfeltételeként a jelentés a kohézió és integráció erősítését jelöli meg. Látható, hogy a vita folytatódik, mégpedig nem csupán a (muszlim) bevándoroltakkal szemben követendő politikáról, hanem az egyes fogalmak értelmezéséről is.

Felhasznált irodalom Abu Hamza jailed for seven years. BBC News, 7 February 2006. http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/4690224.stm ANSARI, Humayun: “The Infidel Within” – Muslims in Britain since 1800. Hurst & Company, London, 2009 Anti-terror code „would alienate most Muslims‟ The Guardian, 17 February 2009. 129

Ruth Kelly announces chair of the Commission on Integration and Cohesion. 28 June 2006. http://www.communities.gov.uk/news/corporate/ruthkellyannounce 130 A 175 oldalas jelentést lásd Our Shared Future. Commission on Integration & Cohesion. http://collections.europarchive.org/tna/20080726153624/http://www.in tegrationandcohesion.org.uk/~/media/assets/www.integrationandcohesi on.org.uk/our_shared_future%20pdf.ashx. A jelentés részét képezi egy 230 oldalas esettanulmány-gyűjtemény is. Lásd Integration and Cohesion Case Studies. Commission on Integration & Cohesion. http://collections.europarchive.org/tna/20080726153624/http://www.in tegrationandcohesion.org.uk/~/media/assets/www.integrationandcohesi on.org.uk/integration_and_cohesion_case_studies%20pdf.ashx 131 Our Shared Future i.m. 46.o. 69


http://www.guardian.co.uk/politics/2009/feb/17/counterterroris m-strategy-muslims Are UK‟s imams modern enough? BBC News, 7 July 2007. http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/6280238.stm ASH, Timothy Garton: In identifying those trying to kill us, we should choose our words carefully. guardian.co.uk, 22 November 2007. http://www.guardian.co.uk/commentisfree/2007/nov/22/comme nt.religion Ban foreign language imams – peer. BBC News, 6 July 2007. http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/6275574.stm BBC Multiculturalism Poll Final Results. 10th August 2005. http://news.bbc.co.uk/1/shared/bsp/hi/pdfs/multiculturalism_po ll_11_08_05.pdf BBC különféle anyagai BBC Multiculturalism Poll Final Results. 10th August 2005. http://news.bbc.co.uk/1/shared/bsp/hi/pdfs/multiculturalism_po ll_11_08_05.pdf Blair unveils plan to train more imams in Britain. London Evening Standard, 04.06.07. http://www.thisislondon.co.uk/news/article-23399372-blairunveils-plan-to-train-more-imams-in-britain.do BLEARS, Hazel: Our shunning of the MCB is not grandstanding. guardian.co.uk, 25 March 2009. http://www.guardian.co.uk/commentisfree/2009/mar/25/islamterrorism BNP leader held by police over racist remarks. guardian.co.uk 15 December 2004 http://www.guardian.co.uk/uk/2004/dec/15/race.thefarright BRIGGS, Rachel & Jonathan BIRDWELL: Radicalisation among Muslims in the UK. MICROCON Policy Working Paper 7, MICROCON, Brighton, 2009. http://www.microconflict.eu/publications/PWP7_RB_JB.pdf BRIGGS, Rachel & Jonathan BIRDWELL: Radicalisation among Muslims in the UK. In: Michael EMERSON (szerk.): EthnoReligious Conflict in Europe: Typologies of Radicalisation in Europe’s Muslim Communities. Centre for European Policy Studies, Brussels, 2009. 109-135.o. Britain “must scrap multiculturalism”. Race chief calls for change after 40 years. TimesOnline, April 3, 2004. http://www.timesonline.co.uk/tol/news/uk/article1055221.ece

70


Britain‟s most wanted. How was the terrorist hunted for plotting attacks across Europe allowed to disappear in the UK? guardian.co.uk, The Observer, 5 May 2002. http://www.guardian.co.uk/world/2002/may/05/religion.terroris m British imams “failing young Muslims”. TimesOnline, January 7, 2008. http://www.timesonline.co.uk/tol/comment/faith/article314252 5.ece Contest 2: UK Government Leaked Plans to Label Every Muslim an “extremist”. Hizb ut-Tahrir, Britain, 20 February 2009. http://www.khilafah.com/index.php/analysis/europe/5399contest-2-uk-government-leaked-plans-to-label-every-musliman-qextremistq Counter-terrorism officials rethink stance on Muslims. guardian.co.uk, 20 November 2007. http://www.guardian.co.uk/uk/2007/nov/20/terrorism.religion DAVIS, David: Why cultural tolerance cuts both ways. Telegraph.co.uk, 03 Aug 2005. http://www.telegraph.co.uk/comment/personalview/3618791/Why-cultural-tolerance-cuts-both-ways.html Draft Report on Young Muslims and Extremism. UK Foreign and Commonwealth Office/Home Office, April 2004 http://www.globalsecurity.org/security/library/report/2004/mus limext-uk.htm FEKETE, Liz: A Suitable Enemy. Racism, Migration and Islamophobia in Europe. Pluto Press, London and New York, 2009 FETZER, Joel S. and J. Christopher SOPER: Muslims and the State in Britain, France, and Germany. Cambridge University Press, Cambridge, New York stb., 2006 The Gallup Coexist Index 2009: A Global Study of Interfaith Relations. With an in-depth analysis of Muslim integration in France, Germany, and the United Kingdom. http://www.muslimwestfacts.com/mwf/118249/GallupCoexist-Index-2009.aspx Going undercover in the BNP. BBC News, 15 July 2004 http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/magazine/3896213.stm Government suspends links with Muslim Council of Britain over Gaza. guardian.co.uk, 23 March 2009

71


Hague‟s “foreign land” speech. Guardian.co.uk, 4 March 2001. http://www.guardian.co.uk/politics/2001/mar/04/conservatives. speeches Hague plays “patriot” card. BBC News, 4 March 2001. http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/politics/1201755.stm Hamza “urged followers to murder”. BBC News, 11 January 2006. http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/4602054.stm Hamza‟s sermons. Telegraph.co.uk, 08 Feb 2006. http://www.telegraph.co.uk/news/uknews/1509942/Hamzassermons.html Hazel Blears cuts ties to Muslim Council of Britain after it refuses to condemn controversial senior member. MailOnline, 25th March 2009. http://www.dailymail.co.uk/news/article1164613/Hazel-Blears-cuts-ties-Muslim-Council-Britainrefuses-condemn-controversial-senior-member.html HONEYFORD, Ray: Education and Race – an Alternative View. Az eredetileg a Salisbury Review-ben 1984-ben megjelent cikk 2006. augusztus 27-i újra-közlése. http://www.telegraph.co.uk/culture/3654888/Education-andRace---an-Alternative-View.html HUSAIN, Ed: Az iszlamista. Miért csatlakoztam a radikális iszlámhoz Nagy-Britanniában, mit tapasztaltam, és miért hagytam ott. Konkrét Könyvek, Budapest, 2008 Iran hints that Rushdie may save his life with an apology to Muslims. Los Angeles Times, February 19, 1989. http://articles.latimes.com/1989-02-19/news/mn179_1_salman-rushdie KEPEL, Gilles: Dzsihád. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2007 KUTB, Szajjid: Fí zilál al-Kurán (A Korán árnyékában). Dár ihjá atturász al-arabí, Bejrut, é.n. Law Lords back Qatada deportation. BBC News, 18 February 2009. http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/7896457.stm MACEOIN, Denis: The hijacking of British Islam. How extremist literature is subverting mosques in the UK. Policy Exchange, London, 2007 Mayor of London: Muslims in London. Greater London Authority, London, 2006 Mayor‟s BNP outburst at Phillips. BBC News, 1 September 2006. http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/politics/5301498.stm MCB Rejects Hazel Blears‟ Baseless Accusation About Attacking Jewish Communities. 26 Mar 2009. http://www.mcb.org.uk/media/presstext.php?ann_id=341 72


Mixed messages on multiculturalism. BBC News, 11 August 2005. http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/4138616.stm MI5 chief‟s warning. guardian.co.uk, 5 November 2007. http://www.guardian.co.uk/2007/nov/05/terrorism.world MIRZA, Munira, Abi SENTHILKUMARAN and Zein JA‟FAR: Living apart together. British Muslims and the Paradox of Multiculturalism. Policy Exchange, London, 2007 MODOOD, Tariq: Multicultural Politics. Racism, Ethnicity and Muslims in Britain. Edinburgh University Press, 2005 Most imams in UK ill-equipped to help Muslim integration. Dawn, the internet edition, February 25, 2009. http://www.dawn.com/2009/02/25/top10.htm Muslim preacher defends TV comments. Birmingham Mail, Jan 18 2007. http://icbirmingham.icnetwork.co.uk/mail/news/tm_headline= &method=full&objectid=18495204&siteid=50002name_page.html Muslim views: Foreign policy and its effects. The 1990 Trust, October 2006 Muslims in the UK: Policies for Engaged Citizens. Open Society Institute, Budapest, New York, 2005 My reply to Hazel Blears. guardian.co.uk, 26 March 2009. http://www.guardian.co.uk/commentisfree/2009/mar/26/hazelbl ears-islam NIELSEN, Jorgen: Muslims in Western Europe. Edinburgh University Press, Edinburgh, 2004 Our Shared Future. Commission on Integration & Cohesion. http://collections.europarchive.org/tna/20080726153624/http:// www.integrationandcohesion.org.uk/~/media/assets/www.integ rationandcohesion.org.uk/our_shared_future%20pdf.ashx. PAULY, Robert J. Jr.: Islam in Europe. Integration or Marginalization? Ashgate Publishing Limited, Aldershot, Hants, 2004 PHILLIPS, Melanie: Londonistan. How Britain is Creating a Terror State Within. Gibson Square, London, 2007 PIPES, Daniel: The Ayatollah, The Novelist, and the West. Eredetileg megjelent: Commentary, June 1989. http://www.danielpipes.org/186/the-ayatollah-the-novelist-andthe-west “Preventing Extremism Together” – Working Groups. AugustOctober 2005.

73


http://www.communities.gov.uk/documents/communities/pdf/1 52164.pdf Profile: Abu Qatada. BBC News, 26 February 2007. http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/4141594.stm Profile: Abu Hamza. BBC News, 20 June 2008. http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/7465644.stm Profile: Supporters of Shariah. History Commons. http://www.historycommons.org/entity.jsp?entity=supporters_o f_shariah_1 Q & A: Blasphemy law. BBC News, 18 October 2004. http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/3753408.stm A Refutation of the Takfiri Views of Abdullah Faisal by Abu Hamza. http://forums.islamicawakening.com/f48/bewaretakfeer-%7C-abu-hamza-32065/ RUSHDIE, Salman: Sátáni versek. Konzorcium Kiadó, 2004 The Rushdie Affair. 1988-91. http://www.salaam.co.uk/themeofthemonth/september03_index .php?l=1 Ruth Kelly announces chair of the Commission on Integration and Cohesion. 28 June 2006. http://www.communities.gov.uk/news/corporate/ruthkellyanno unce Select Committee on Religious Offences in England and Wales First Report. http://www.parliament.the-stationeryoffice.co.uk/pa/ld200203/ldselect/ldrelof/95/9501.htm Shaykh AbdulMaalik ibn Ahmad ibn Mubaarak ar-Ramadaanee alJazaa‟iree: The Savage Barbarism of Aboo Qataadah. SalafiManhaj, 2007. http://www.salafimanhaj.com/pdf/SalafiManhajQataadah.pdf SIDDIQUI, Ataullah: Muslims in Britain: Past and Present. A Henry Martyn Institute of Islamic Studies-ben (Hyderabad, India) 1995 novemberében tartott előadás alapján készült tanulmány. http://www.islamfortoday.com/britain.htm SIDDIQUI, Ataullah: Islam at Universities in England. Meeting the Needs and Investing in the Future. 10th April 2007. http://www.dcsf.gov.uk/hegateway/ouloads/DrSiddiquiReport. pdf Smith invites moderate imams into UK to help Muslim communities fight extremism. guardian.co.uk, 17 April 2008. http://www.guardian.co.uk/world/2008/apr/17/islam.religion So what exactly is multiculturalism? BBC News, 5 April, 2004. http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/3600791.stm 74


A statement by the religious scholars and proselytisers (du‟a) of the Islamic Nation (ummah) to all rulers and peoples concerning events in Gaza. http://www.hurryupharry.org/wpcontent/uploads/2009/03/istpdf.pdf “Take me to your leader”. Extract from Kenan Malik‟s book From Fatwa to Jihad: The Rushdie Affair and its Legacy. Atlantic, 2009. http://www.kenanmalik.com/essays/hp_fatwa_extract.html TV Interview for Granada World in Action (“rather swamped”). 1978 Jan 27. http://www.margaretthatcher.org/speeches/displaydocument.as p?docid=103485 UK majority back multiculturalism. BBC News, 10 August 2005. http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/4137990.stm Undercover Mosques: The Transcripts. MPAC-UK, 15 January 2007. http://www.mpacuk.org/content/view/3266/34 Up to 20 militant imams in Britain, MPs told. The Independent, 15 February 2006. http://www.independent.co.uk/news/uk/politics/up-to-20militant-imams-in-britain-mps-told-466641.html VÉKONY Dániel: Ostromállapotok. A multikulturalizmus válságának bemutatása, és az iszlamizmus veszélyének vizsgálata NyugatEurópában, a holland és a brit példákon keresztül. Szakdolgozat, BCE, 2008 Widespread Negativity: Muslims Distrust Westerners More than Vice Versa. Pew Research Center Publications, October 30, 2007. http://pewresearch.org/pubs/625/widespread-negativity 1968: Race discrimination law tightened. http://news.bbc.co.uk/onthisday/hi/dates/stories/november/26/n ewsid_3220000/3220635.stm

Dokumentumok British Nationality Act, 1948. http://www.uniset.ca/naty/BNA1948.htm British Nationality Act, 1981. http://www.opsi.gov.uk/RevisedStatutes/Acts/ukpga/1981/cukp ga_19810061_en_1 Commonwealth Immigrants Act, 1962. http://www.britishcitizen.info/CIA1962.pdf

75


Constitution of the British National Party, Eighth Edition, published November 2004. http://web.archive.org/web/20070629010001/http://www.bnp.o rg.uk/resources/constitution_8ed.pdf The United Kingdom‟s Strategy for Countering International Terrorism (Counter-terrorism strategy). http://security.homeoffice.gov.uk/counter-terrorism-strategy/, maga a stratégia letölthető: http://security.homeoffice.gov.uk/newspublications/publicationsearch/general/HO_Contest_strategy28 35.pdf?view=Binary The Eighteenth Islamic Conference of Foreign Ministers, Riyadh, Kingdom of Saudi Arabia, 6-9 Sha‟ban 1409H corresponding to 13-16 March 1989, Final Communique. http://www.oicoci.org/english/conf/fm/18/18%20icfm-final-en.htm Integration and Cohesion Case Studies. Commission on Integration & Cohesion. http://collections.europarchive.org/tna/20080726153624/http:// www.integrationandcohesion.org.uk/~/media/assets/www.integ rationandcohesion.org.uk/integration_and_cohesion_case_studi es%20pdf.ashx Our Shared Future. Commission on Integration & Cohesion. http://image.guardian.co.uk/sysfiles/Education/documents/2007/06/14/oursharedfuture.pdf Enoch Powell‟s “Rivers of Blood” speech. http://www.telegraph.co.uk/comment/3643826/Enoch-PowellsRivers-of-Blood-speech.html “Preventing Extremism Together” – Working Groups. AugustOctober 2005. http://www.communities.gov.uk/documents/communities/pdf/1 52164.pdf Race Relations Act 1968. http://www.opsi.gov.uk/acts/acts1968/pdf/ukpga_19680071_en .pdf A statement by the religious scholars and proselytisers (du‟a) of the Islamic Nation (ummah) to all rulers and peoples concerning events in Gaza. http://www.hurryupharry.org/wpcontent/uploads/2009/03/istpdf.pdf

76

Rostoványi Zsolt. Az iszlám Nagy-Britanniában

Recommend Documents