Rejtélyes stigmák – Szent Pio A stigmák megjelenése 1224. szeptember 14-én, Monte Alvernia Ferenc szerzetestestvér éppen szokásos napi meditációjába merült és Jézus életén merengett. Igyekezett minél mélyebben átlényegülni, s átérezni a kereszten szenvedő Jézus benső világában végbemenő lelki gyötrelmeket. Ferenc testvér ekkor váratlanul transzba esett. S mint tudjuk, a transz nem más, mint egy kapu. Kapu a Nagy Egészre, a Makrokozmoszra. Átlépett egy másik dimenzióba, egy olyan helyre, ahol azelőtt csak a legnagyobbak és a legtisztábbak jártak. Ferenc testvér angyalt látott, pontosabban egy szeráfot, aki a kereszten függő Jézus arcát magára vetítve szállott alá a jólelkű szerzetes színe látására. A barát egy égi jelet kapott, de ekkor még nem sejtette, hogy ezzel milyen egyéb dolgok járnak együtt. Ferenc testvér és a szeráf között egy csodálatos, földöntúli párbeszéd bontakozott ki. Hogy pontosan miről és mennyi ideig „beszélgettek” egymással, arról nem lehet tudni. Annyi azonban bizonyos, hogy amint a látomás eloszlott, Ferenc testvér testén különös vérző sebek jelentek meg. Vérezni kezdett mindkét tenyere, lábfeje és a bal oldala a bordái magasságában. Igen, valóban Jézus szent sebei voltak ezek. Éppen azokon a helyeken alakultak ki, ahol Jézus Krisztust a keresztfára szögezték – a kézfejeken és a lábfejeken –, valamint ott, ahol a római százados a lándzsáját az oldalába mélyesztette. Ez utóbbi egyébként a mai kutatások alapján a negyedik és az ötödik borda közé esik. Azokat a vérző sebeket, amelyek az előbb felsorolt helyeken maguktól, tehát fizikai előzmények nélkül keletkeznek és nem fertőződnek el, stigmáknak nevezzük. A stigmákkal rendelkező személyt pedig stigmatizáltnak hívjuk. Előfordul olyan eset, hogy csak egy, kettő vagy három stigmával rendelkezik valaki, sőt igazság szerint ritkaságszámban megy, ha valaki négy vagy mind az öt stigmával bír. Ferenc testvér (1181. szeptember 26. – 1226. október 3.) stigmáiról csak a halála után szereztek tudomást a hívők. Ezeknek köszönhetően 1228. július 16-án IX. Gergely pápa szentté avatta Ferencet, majd a rákövetkező napon lehelyezték az Assisi Szent Ferenc-bazilika alapkövét. Assisi Szent Ferenc volt a ferences rend megalapítója, valamint ő lett Itália, az állatok, a kereskedők és a természet védőszentje. A legendák és a történelmi tények tanúsága szerint Ferenc barát volt az első, akin ilyen úgynevezett stigmák jelentek meg. Őt ezért a katolikus egyház szentté avatta. Az elmúlt nyolcszáz évben szép számmal találkozhatunk valódi stigmatizáltakkal – a kóklerektől és a szemfényvesztőktől most eltekintenék. Náluk megfigyelhető, hogy többségükben nők és egyáltalán nem feltétlenül katolikus hitűek. Néhány emblematikus példát említve, Szent Katalinnak a XVI. században látomások nyomán jelentek meg a testén a stigmák, majd ezen felül a testén korbács ütötte sávos véraláfutások tűntek fel. Egy másik elképesztő XIX. századi bretoni eset alanya Marie-Julie Jahenny volt. Neki 1873. március 21-én jelent meg az öt szent seb a testén, majd az elkövetkező egy éven belül a karjain, a lábain és a hátán további kötél és korbácsnyomok tűntek fel a töviskorona sebhelyeivel egyetemben. Cloretta Robertson, egy protestáns, színes bőrű, tízéves kisfiú elolvasott egy Jézus kálváriájáról és kereszthaláláról szóló vallásos érzületű könyvet, minekután váratlanul mind az öt stigma kibontakozott a testében.
A stigmatikusokra általánosságban igaz, hogy már életük korai éveiben komoly testi betegségeken és lelki gyötrelmeken mennek keresztül. Vannak, akik ennek hatására valamelyik vallás felé fordulnak, akadnak olyanok, akik önként vállalt szenvedéssel magányosan élik le az életüket. Mindenesetre a kutatók máig nem rukkoltak elő elfogadható és meggyőző érvekkel arra vonatkozóan, hogy mi lehet a stigmák valódi kiváltó oka. Manapság a tudós elmék jobbára arra gyanakodnak, hogy a különösen felzaklatott emberek lelki világa produkál olykor-olykor testi tünetekben megmutatkozó bajokat. Eme pszichoszomatikus jelenségek egyik speciális esetét képezik a stigmák – állítják a tudorok. Hozzáteszem, a stigmák jóllehet nyílt vagy újra felfakadó sebek, valahogy mégsem fertőződnek el. A legtöbb kutató ellenérve az szokott lenni, hogy már csak azért is valószínűbb kiváltó ok az önszuggesztió folyamata a paranormális jelenségekkel szemben, mert a stigmák szinte kivétel nélkül a tenyereken jelennek meg, s nem a csuklókon. Márpedig ma a tudósok azt feltételezik, hogy tévesek azok a vallási festmények és ábrázolások, amelyek Jézust a tenyerén átütött szögekkel ábrázolják a keresztfán, mert a tenyerei egyszerűen nem bírták volna megtartani testének teljes súlyát, hanem a kezei kiszakadtak volna a felszögelésből. E helyett az állítják, hogy csakis a csukló masszivitása viselte volna el azt a terhelést. Ebből aztán arra következtetnek, hogy a stigmatikusok sebei valószínűsíthetően önszuggesztió eredményei, mintsem isteni jelenések kiváltotta jelek. A tudomány abban kompromisszumot kötött a hittel, hogy léteznek olyan pszichés jelenségek, amelyek kézzelfogható testi tünetekben öltenek testet. Ilyen az önszuggesztió, amikor is az illető önmagának teremt az elméjében egy képet és azt olyan mértékű kreatív energiával tölti fel, hogy a kép testi szintre is levetül. Másik kirívó példa a psziché és a tudattalan hatalmára a hipnózis jelensége. Hipnotikus, illetve megváltozott tudatállapotban a páciens képes érzéketlenné válni a fájdalomra, képes nyílt sérüléseket előidézni a testén, képes vért könnyezni, vagy a legújabb kutatások szerint meggyógyítani egyes lelki gubancai kiváltotta testi betegségeit. Egyszóval a tudattalanunk hatalma lényünk egyelőre még kiaknázatlan és felderítetlen területe. Pio atya élete Padre Pio (1887. május 25. - 1968. szeptember 23.) egy látszatra átlagos kapucinus szerzetes volt a Foggia közeli San Giovanni Rotondo-kolostorban. Az ő stigmatizálódásának rendhagyó története 1918. szeptember 20-án, éppen Szent Ferenc stigmatizálódásának a napján vette kezdetét. Mély áhítattal áthatott imába merülve egyszer csak húsba vágó fájdalmat érzékelt. Ekkor kezdtek megjelenni az égi jelek a testén. Mind az öt stigmával rendelkezett. Ezek egyenként is kimondhatatlan fájdalmat okoztak számára, nemhogy együtt. Rendszeresen és nagyon sokat véreztek, jelentős volt a vérvesztesége az atyának. Pio atyára, mint a legtöbb igazi stigmatikusra – jellemzőek voltak a csodatételek. Megérintve őket vagy a jelenlétükben tartózkodva csodálatos gyógyulásokat jegyeztek fel a szemtanúk. Sőt, Pio atya képes volt egyszerre két helyen is jelen lenni. Ez a különleges természetfeletti jelenséget bilokációnak hívják. Élettörténetével kapcsolatban annyit érdemes elmesélni, hogy eredeti neve Francesco Forgione volt. Szülei állattartással és pásztorkodással foglalkoztak. 10 éves koráig szüleinek segített az állatok gondozásában. Nagyon szerény körülmények között nőtt fel, elmondása alapján mégsem szenvedett hiányt semmiben.
A városka, ahol cseperedett, Pietrelcina (Benvenuto megye) volt. Mind a családi, mind a városi miliő mélyen vallásos volt. 1899-ben bérmálkozott. Szülei jóvoltából már gyerekkorában alaposan megismerte a Bibliát és a Szentírás egyes történeteit. A róla szóló legenda szerint Francesco gyermekkorától kezdve kommunikált Jézussal, Szűz Máriával és a saját őrzőangyalával, sőt szentül hitte, hogy erre mások is képesek. 1897-ben, az elemi iskola harmadik évét követően egy adományokat gyűjtögető kapucinus szerzetessel való beszélgetését követően kristályosodik ki benne, hogy szerzetesnek áll. 1903ban ölti fel a kapucinusok reverendáját és a Pio testvér nevet veszi fel. Fiatal korában gyakran részesült mennyei látomásokban és elragadtatásokban. Novícius (szerzetesnövendék) korában állítólag gyakran megkísértette és megtámadta őt a Gonosz éjszakánként a cellájában. Pár nappal első miséje után, 1910. augusztus vége felé különös fájdalmat érzett a tenyerein, a lábain és az oldalán. Erről szólt San Marco in Lamnis-i Benedetto atyának is. A fájdalmak egyre intenzívebbé váltak, mígnem olyan mértékűre fokozódtak, hogy egészségi állapota miatt otthon maradhatott. Később több komolyabb betegségen is átesik, például hörgő- és tüdőléghólyag-gyulladáson. 1916. szeptember 20-án a Csodatévő Szűzanya-templomban megkapja a stigmákat. Ő ezt azzal magyarázza, hogy Krisztus társa lett a szenvedésben. Elöljárói merőben másként vélekednek az esetről. Tüstént orvosi vizsgálatnak vetik alá. Felmerül elmozdításának a lehetősége is. Elöljárói „megfigyelés alá” vonják. Ezt követően megtiltják neki, hogy nyilvánosan misézzen, valamint hogy válaszoljon az akkor már tömegével hozzá özönlő levelekre. 1923-ban csaknem népi mozgalom bontakozik ki a hívők tiltakozását kifejezendő, ezért nem sokkal később már újra misézhet. Megpróbálják őt áthelyezni, de ezt a rendeletet csakhamar visszavonják. Korlátozzák Pio atyát a gyóntatásban. Az elkövetkező években apostoli vizitátorok (vatikáni ellenőrök) érkeznek hozzá. 1934-től ismét gyóntathat. 1947-1956. között megépül a „Szenvedés Enyhítésének Háza”. Súlyosan megbetegszik. Miután a Fatimai szűzanya szobra elindul San Giovanni Rotondóból, ismét misét celebrál. 1961-ben ismét korlátozó intézkedéseket vezetnek be vele szemben, majd a Szentszék minden javak egyetemes örökösének nevezi ki 1964-ben. Négy évvel később tolószékbe kényszerül. 1968. szeptember 23-án megboldogul. Rendkívüli csodák – Stigmák Pio atya a kihalt templom 600-ban készült feszülete előtt imádkozott, amikor váratlanul átszúrt oldalú és vérző sebű, de ismerős arcú alak körvonalai bontakoznak ki a szemei előtt. Az illető a karzaton áll és erős ragyogás veszi őt körül. Pio Frater megrémül, de uralkodni próbál magán, majd hirtelen Jézust véli felismerni a látomásszerűen megjelenő alakban. Eszméletét veszítve a földre zuhan. Később magához tér. Kezei remegnek, légzése zihál, óriási megrázkódtatás érte őt. Igyekszik rekonstruálni a történteket, miközben ismét meglátja Krisztust, akinek a kezéből lézerfényhez hasonló sugarak törnek elő. E sugarak átmetszik kezeit, lábait és mellkasát. A szerzetes azonnal a cellájába siet, ahol ágyára vetve magát buzgó imádsága mélyed. Kisvártatva észreveszi, hogy kezei véresek, de ekkor még csak a korábbi hörgőhurutjának a kiújulására gondol. Látja, hogy a vérzés csak nem akar csillapodni, ezért fehér gyolcsokba bugyolálja a kezét és igyekszik rendtársai elől is eltitkolni a történteket. Milliónyi kétség gyötri, mígnem megbékél azzal a gondolattal, hogy az Úr sebeit kapta meg. Kevesek kiváltsága stigmákat viselni –
vallja. Még a tartományfőnök sem hisz Pio atyának, ezért azt kéri, hadd helyezhesse ujjait a sebekbe, hogy ezáltal bizonyosodjon meg azok valódiságáról. Tudniillik, okozhatja a sebet akár egy maró vegyi anyag is, vagy valamilyen külső beavatkozás, például kés. Az orvosi vizsgálatok nem hozzák meg a várt, leleplező eredményt. Minden reggel kötést cserélnek és fertőtlenítik a sebeket. Miközben egyre magasabbra hágnak a tudományos körök vitáinak lángjai, a Csodatevő Szűzanya kolostorának falai között Pio atya az imádság erejét használja fel orvosság gyanánt. Agostino Gemelli atya többek között teljességgel vétózza Pio atya stigmáinak hitelességét, mondván, hogy Isten csak egyetlen embernek adott olyan kiváltságot, hogy viselhesse Krisztus stigmáit, ez pedig Assisi Szent Ferenc volt. Gúnyáradat lepi el a sajtót és kifigurázzák Pio atyát, miközben híveinek tábora nap mint nap gyarapodik. Időközben a háborúk, az éhség és a betegségek rémei lepik el az emberek elméjét és testét. (Ez az I. világháború időszaka.) Valódi megnyugvást már csak a csoda jelenthet számukra. Az emberek tömegesen vonulnak gyónni. A bűnbánók lobbanékony szemrehányást kapnak Pio atyától, amiért a felebaráti szeretetet elhanyagolták. Ezért megpecsételik Piot és ráragasztják a „törvényen kívüli misszionárius” bélyegét. Az atya fennen és olykor vehemensen hirdeti, hogy nem lehet két urat szolgálni egyszerre. Gyóntatófülkéjébe ennek ellenére vagy éppen ezért özönlenek a hívek. Rendkívüli csodák – Jóslatok 1947-ben, fiatal pap korában San Giovanni Rotondóban meglátogatta őt Karol Jozef Wojtyła, akinek állítólag megjósolta, hogy pápa lesz. S valóban, II. János Pál néven később pápává is választották. II. János Pál pápa 1999. május 2-án boldognak hirdeti ki Pio atyát Rómában. A szertartás bevezetőjében elhangzottakból idézek: „Pietrelcinai Pio atya – akárcsak Pál apostol életének és apostolságának csúcsán – erejének, bölcsességének és dicsőségének tekintette Ura keresztjét. Jézus Krisztus iránti izzó szeretetében hasonlóvá lett Hozzá abban, hogy áldozatul adta magát a világ üdvösségéért. Annyira buzgón követte a Megfeszített Krisztust, hogy elmondhatta volna: «Krisztussal együtt keresztre vagyok szegezve: élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem» (Gal2,19)” Rendkívüli csodák – Gondolatolvasás Miközben Padre Pio gyóntatott több különös jelenséget tapasztaltak a hívők. Ilyen volt a telepátia, illetve a gondolatolvasás. Pio atya sok ízben adta tanúbizonyságát annak, hogy belelát a gyónást végző elméjébe és együtt érez vele. De feljegyezték azt is, hogy semmihez sem fogható, kellemes virágillat áradt Pio atya használati tárgyaiból. Felfigyeltek arra is, hogy a hőmérséklet körülötte olykor elérte a 48 Celsius fokot. Rendkívüli csodák – túlélés, bajelhárítás, beszélgetés az állatokkal A II. világháború alatt rengeteg fiatal harcolt a fronton. Pio atyához számtalan kéréssel fordultak, hogy megtudakolják, hogy a fiuk él-e még, jól van-e és hazatér-e épségben a háborúból. A barát nem sokat válaszolt, de néhány napon belül a családok pozitív híreket, leveleket kaptak fiaiktól. Megint csak a csodák sorát szaporítja, hogy égési sérülések múltak el pusztán attól, hogy Pio atyához fordultak levélben vagy személyesen a könyörgők és kérték hozzátartozóik meggyógyítását. Legtöbbször Pio atya imába foglalta a szenvedők nevét és az Úrhoz, Jézushoz és Szűz Máriához fordult segítségért. Úgy tűnik, imái meghallgatásra találtak.
Olyan esetről is tudni, hogy a mandulafákat hernyók támadták meg és teljesen tönkretették, minekután Pio atyához fordultak a károsult gazdák, hogy csináljon valamit. Pio atya ekkor megáldotta a fákat, a hernyók másnapra eltűntek és nemsokára minden idők legbőségesebb termését hozták a mandulafák. Pio atya – akárcsak Assisi Szent Ferenc – diskurzusba kezdett az állatokkal is. Többször megfigyelték például, hogy madarakkal beszélgetett. Rendkívüli csodák – Pio atya és Magyarország Pio atya egyszer állítólag a következőt jegyezte meg kishazánkkal kapcsolatban: "Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!" Pio atya és a csodák Pio atya éltében és holtában is megannyi csodát tett. Csoda az a jelenség, amire nincs elfogadható magyarázata a tudománynak, amit nem tartunk lehetségesnek vagy valószínűnek, mégis megtörténik valaminek vagy valakinek a jóvoltából. A paranormális jelenségek javarészét és a természetfeletti erőknek, hatalmaknak, vagy Istennek tulajdonított eseményeket, jeleket általában csodáknak hívjuk. Ez lényegében nem más, mint az isteni megnyilvánulása az anyag világban. Padre Pio testéről néhány héttel a halálát megelőzően eltűntek a szent sebek. Ennek ellenére vitathatatlan érdemeiért és munkásságáért 1999-ben boldoggá, majd 2002-ben szentté avatta a Római Katolikus Egyház. Boldog napot! Száraz György
Kereszt az égen 2009. novemberében hihetetlen videók és fotók jelentek meg a világhálón. Ukrajna egén megjelent egy kettős kereszt, rajta Jézussal. Legalábbis a szemtanúk és a hívők szerint a fényből összeálló és kirajzolódó alak minden bizonnyal Jézust volt hivatott megjeleníteni. Sokan megrettentek, mivel ezzel a János Jelenések Könyve végnapokat idéző jóslatait látták beteljesülni. Tényleg lehetséges, hogy ezt az égi jelet az emberiség azért kapta, hogy vegye végre észre, Isten kezében vagyunk mindannyian ateistától a kétkedőkön keresztül a legbigottabbakig, s már közeleg a világváltás? De vizsgáljuk meg alaposabban, miért éppen Jézus és miért a kettős kereszt jelent meg az égbolton! Nos, Jézus személyének megjelenésére viszonylag könnyen találunk magyarázatot. Az intuíció azt súgja, hogy amit ő egykoron megígért, nevezetesen, hogy jeleket fog küldeni, ha a végidők közelednek. Sőt, egy második eljövetelt is kilátásba helyezett anno. Ennek ellenére szép számmal akadtak hívők, akik nyíltan megkérdőjelezték az égen megjelenő kereszt Jézushoz kötődő voltát. Sokan odáig is elmentek, hogy hamis messianisztikus manipulációt véltek felfedezni a jelenség mögött, s ennek komoly sajtóvisszhangot is adtak. Talán közelebb
járunk az igazsághoz, ha beismerjük, nem ez lett volna a háttérhatalmak tudatos félrevezető manipulációjának az első esete. Mindazonáltal az emberiség kollektív tudattalanjában a kereszt motívuma és szimbóluma örökre összeforrt Jézus Krisztussal. Bár mindenkinek szíve joga kételkedni a csodákban, azért ha az égen egy több száz méteres fénytől ragyogó kereszt jelenik meg rajta egy kísértetiesen a felszegezett Jézusra emlékeztető fényalakkal, akkor illik hinni, ha már egyszer kereszténynek tartja valaki magát és nem kell megvárni a „hivatalos” egyházi álláspontot. Hiszen gondoljuk csak végig, Jézus – de említhetném Szűz Máriát is – még egyszer sem jelentette be a Vatikánnak, vagy kért engedélyt földi helytartójától, a pápától, arra vonatkozólag, hogy ő most szeretne a híveinek üzeneteket átadni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az egyházi hatalom smafu, hanem azt, hogy a felsőbbrendű, illetve isteni lények akkor és úgy nyilatkoztathatják ki magukat, amikor és ahogyan ők óhajtják. Attól, hogy nem ismerik el egyes egyházi körök, még nagyon is autentikus és meggyőző lehet az égre fénnyel írt kereszt. A kettős kereszttel szemben sokan azt vették fel, hogy az egyáltalán nem vezethető le Jézus Krisztus keresztfájából, mert Krisztust nem kettős kereszt, de még csak nem is kereszt alakú fához szögezték. Egyesek érve az volt, hogy csak a későbbi ábrázolásokon vette fel a kereszt a ma ismert kettős kereszt jellegét. Tudniillik, a felső keresztszárat az INRI feliratot hordozó deszkalap jelenthette szerintük. Ez azonban lényegileg nem cáfol meg, illetve nem befolyásol túl sok mindent. Lehet kettős kereszt azért, mert ott volt az említett felirat Jézus feje felett, ugyanakkor lehetett ez ősvallási jelkép is. Talán jobban járnánk el, ha nem kritizálnánk az égiek döntését, hanem inkább igyekeznénk befogadni az üzenetüket. Nyilvánvaló számomra, hogy egy kettősnek látszó kereszten függő Jézus, fényből égre írt képe nem vitákra és szópárbajokra akarja inspirálni a hívőket, hanem a békére és az elővigyázatosságra. De vannak a kettős keresztnek tipikusan és sajátosan magyar vonatkozású üzenetei is! A magyar királyi palást kettős keresztjére utalnék. A palást mindig az uralkodó gerincére simul, így válik a király egyszerre pillérré és híddá. Hová? Az isteni világokba. Tehát az isteni világokkal összekötő híddá, úttá válik a palástot viselő uralkodó. Ő a tartó oszlop, a pillér, amely összeköti a lentet a fenttel. A kettős kereszt az eget tartó istennel azonosított világfa jelképe, mely egyúttal a magyar heraldika (címertan) közel hétszáz éves eleme. Függőleges szára a Tejút, a két keresztszára a napfordulók idején mutatják a Nap pályáját. A kettős keresztet mindenképpen a királyi hatalom attribútumának (jelvényének), egyfajta dinasztikus felségjelvénynek kell tekintenünk. De nem volt ez másként a suméroknál, a párthusoknál, a koreaiaknál vagy a kínaiaknál sem. Miért? Mert a kettős kereszt, mint a Tejút jelképe, az ég és Föld közötti kapcsolatot és közvetítést szimbolizálja. Minden uralkodócsalád, amelyik legitim módon viseli ezt címerében, vagy jelképeiben, egyúttal azt deklarálja magáról, hogy az ő hatalma isteni származású, illetve Isten jóváhagyásával munkálkodik a Földön. Ily módon a nemzet vezetőinek, elitjének az isteni elvekkel és eszmékkel való azonosulását is kifejezi. Ez pedig egy erkölcsi hovatartozást és egy morális értékrendet, valamint nevelési példát is ad a nép, a nemzet, az emberek számára. A kettős kereszt tehát az összetartozást, ugyanakkor a védelmet is emblematizálja. Boldog napot! Száraz György
.
Titkos és Legtitkosabb Társaságok Léteznek-e titkos társaságok? Minden embert izgatnak a titkok. Ki ne szeretne olyan információkat, vagy hatalmat birtokolni, amellyel más nem rendelkezik, egyedül csakis ő. A titok sokféle lehet. Előfordulhat, hogy a barátainak és a barátnőink bízzák ránk féltve őrzött titkaikat, vagy épp a családnak van egy évszázadok óta hordozott szégyenfoltja, vagy rejtélyes kincs, amely jobb volna, ha sohasem látna napvilágot. De az is megtörténhet, hogy egy csoportról hallunk, amely magát „titkos társaságnak” nevezi. Sok mindentől lehet egy csoportosulás titkos. Valljuk be, ma a gazdasági, a pénzügyi és a politikai élet a vallási és ezoterikus társaságok többségéhez hasonlatosan nem publikus információkra épül – s akkor még finoman fogalmaztam. A tőzsde, a biztosítási rendszerek, a bankok, a pártok, a különféle ideológiai és érdekszövetségek mind-mind titkos megállapodásokon, paktumokon, lobbin és sokszor „kéz kezet mos” alapon szerveződnek. Ezek tükrében és ebben az értelemben, a kérdést úgy is megfogalmazhatjuk, hogy mik azok a lényeges ügyletek, kapcsolatok, elkötelezettségek, szövetségek, amelyek nem titkokon vagy titkos információkon, adatokon alapulnak? Még két egyszerű polgár jogi kapcsolata: házassága, kölcsönadási vagy bérleti szerződése, peres ügye, céges ügyletei is titkokra alapozódnak! Így leszűrhetjük, hogy a titok életünk csaknem minden területén elemi erővel jelen van, mintegy létünket alkotja és benne élünk. Ezek után nem meglepő, ha azzal a megállapítással élek, hogy az ősi időktől kezdve a középkoron át a jelenkorig léteznek olyan szerveződések, szerződések és egyebek, amelyeket nem ismerhetünk meg teljes részletességgel. Az más kérdés, hogy az emberi psziché szeret minden felelősséget másra hárítani: ki a kormányt, ki a gazdasági korrupciót, a ki a láthatatlan kezű szervezeteket, a szélsőséges, fundamentalista, vallási és politikai gyülekezeteket okolja a saját bajaiért. Nos, ha ettől eltekintünk, akkor rájöhetünk, hogy bármennyire is kételkedünk, illetve ódzkodunk tőle, attól még léteznek titkos társaságok. Ha valaki veszi a fáradságot és a szenzációhajhász sajtóinformációk mögé néz, akkor valódi ítéletet alkothat a maga számára arról, hogy a „titkos társaságok” elnevezés igencsak találó. Szokták volt összemosni a titkos társaságokat az összeesküvés-elméletekkel, s ezzel hitelteleníteni igyekeznek eme szervezetek súlyát és kardinális szerepét az életünkben. De vegyük észre, hogy ez a minősítés és nézőpont irreleváns (helytelen). Sokszor azért csinálnak karikatúrát a titkos társaságokból és azért próbálják lejáratni azokat, mert nem szeretnének pánikot kelteni az egyszerű lelkekben, s mert szeretnék mind jobban elterelni róluk – a hatalmukról – a figyelmet. Aki azonban egy kicsit is éles eszű és józan gondolkodású, könnyedén beláthatja, hogy titkos társaságok léteznek, sőt komoly hatásokat gyakorolnak életünk csaknem minden szegmensére: a divatra, a technológiai fejlődésünkre, a reklámokra, a filmekre, a politikai beállítottságunkra, az ítéletalkotásainkra – s most szándékosan nem a misztikusabb életterületeket ragadtam ki, mert az félreérthető és félrevezető lenne. A titkos társaságok jellemzői Gondoltál már arra, hogy amikor valaki vasárnaponként rendszeresen elmegy a templomba, amikor orvosi, ügyvédi, miniszteri, szabadkőműves vagy valamilyen más tagsági esküt tesz, akkor azzal komolyan elkötelezi magát valamely titkos társaság felé? A legtöbb lelkes tag erre nem is gondol. De vajon miért? Gyerekesség lenne gyanakodnia az embernek a tekintetben, hogy most kinek a szekerét fogja tolni éveken, évtizedeken vagy akár egy egész életen
keresztül? Nem hinném. Az országok, a kamarák, a páholyok, a szövetségek, a társaságok mind célokért küzdenek, vagyis rendeltetéssel bírnak. Az újoncok, a kezdők, a gyengébbek, a hatalomból és befolyásból részesülni vágyók jellemzően a sor végéről, ha úgy tetszik, a létra legaljáról kezdik el pályafutásukat. Minden társaságot egy szellemi elit vezet. Ők a döntéshozók, a hatalom valódi letéteményesei és tényleges birtokosai. Ez a csoport egyáltalán nem biztos, hogy rejtett vagy titkos a szó klasszikus értelmében. Például lehet egy miniszter, egy közismert iparmágnás, egy híres multimilliárdos, egy nemzetközi segélyszervezet vezetője vagy akár egy világhírű celeb. Abban azonban már biztosak lehetünk, hogy az ilyen rangú személyek tudnak valamit, amit soha, de soha nem fognak megosztani a nagy nyilvánossággal, velünk. A titkos társaságok alacsonyabb fokozatain elhelyezkedők mindig – hangsúlyozom, mindig – részinformációkat vagy fals információkat tudnak az adott társaságot életre hívó szándékokról és célokról. Ez nem lehet másként. Egy komoly titkos társaságnak szüksége van támogatásra, tagságra, s sokszor hozzá nem értőkre, laikusokra vagy csúnyább szóval, a tömegre, illetve a tömeg erejére van szüksége tervei valóra váltásához. A titkos társaságoknak szükségük van egy jó marketingre, egy tömegek számára könnyen eladható és fogyasztható ideológiára (eszmére és értékrendre), amivel megnyerhetik maguknak az embereket. Ez lehet vallási-túlvilági-teológiai célzatú, nemzeti köntösbe bújtatott, pénzügyi-merkantil felhangú, globális-holisztikus színezetű és egy sor egyéb megfontolás. Fontosak a kirakatemberek. Ne higgyük, hogy egy magára valamit is adó titkos társaság, majd a plénum elé tárja vezetőinek személyazonosságát és valódi kilétét. Ez végzetes hiba volna, ugyanis a vezető, az agy célponttá válna. Kellenek figurák, akiket lehet imádni (kultuszemberek) és lehet köpködni, aki vitatkozik, csatározik a nagynyilvánosság előtt, miközben a háttérben a tényleges döntnökök művészien mozgatják a szálakat. Hierarchia nélkül nem működhet egyetlen titkos társaság sem: alsóbb szintek, középső fokozatok, vezetői státuszok, s a valódi elit. Jellemző, hogy minden fokozat zártkörű és csak nagyon komoly kritériumoknak eleget téve haladható meg. Sokszor nem mehet be bárki az utcáról, hogy ő aznap úgy ébredt, hogy egy bizonyos titkos társaság tagja kíván lenni. Ilyen tökfilkókra egy komoly társaságnak legfeljebb a tömegbázisában van szüksége, de nem a hierarchia magasabb fokain. Azért lássuk be, bármely eszme alapos megértéséhez és az ember benső átalakulásához szellemileg fel kell nőni, meg kell érni. További jellemzői a titkos társaságoknak az álcázás. Szükség van a tudatos félrevezetésre, a figyelem elterelésre. Manapság ezt az emberekben szunnyadó félelmek, szorongások és paranoid tévképzetek folyamatos táplálásával lehet megoldani a leghatékonyabban: „keltsünk pánikot”, „tegyük közröhej tárgyává”, „bélyegezzük eretneknek” és így tovább. Tipikus elem, hogy a természetfelettit is bekapcsolják a lejáratás-álcázás folyamatába. Ennek a stratégiának gyökereit megtaláljuk az eretnekség, a boszorkányüldözések és általában a totalitárius államok, a monopol érdekszövetségek és agresszíven térítő vallások történelmi epizódjaiban. Példát, hadd ne hozzak erre! Tény viszont, hogy sokszor inkább tréfálkozni szoktak az emberek arról, hogy egy-egy titkos társaság mögött nem emberi testben élő lények, hanem földönkívüli idegenek, vagy szellemi lények állnak. Ez szerintem hiba és szűklátókörűségre vall. Mert tételezzük fel, hogy a hír igaz, akkor is ki tudná ezt megcáfolni. A titkos társaságok vezetőitől aligha várhatnánk el, hogy szín valljanak. A legnagyobb diktátorokról, királyokról és uralkodókról – a vallások alapítóiról és a prófétákról nem is szólva – pedig kifejezetten tudjuk, hogy természetfeletti támogatottságuk volt. Mágikus erejű ereklyéket, talizmánokat, kristálykoponyákat, ősi titkos
feljegyzéseket, beavatott papok és varázslók pszichikai erejét felhasználva jutottak szinte egyik pillanatról a másikra országok feletti hatalmuk birtokába. Ezt aligha lehet letagadni! Az álcázás egyik legjobb módja, ha a társaság bár jogilag nem betiltható – általában a nemzetek alkotmányait az ő ráhatásukra szerkesztették így meg az elmúlt háromszáz évben –, mégis megbotránkoztatás eszközévé válik. A szólás-, a vallás- és a véleménynyilvánítás szabadsága de jure (jogilag) lehetővé teszi, hogy titkos társaságok legálisan működhessenek a 21. században. Az embereket a saját „megbotránkozásaik”, vagyis a beléjük nevelt előítéletességük és szűklátókörűségük ejtik csapdába. Például Magyarországon manapság elegendő, ha valaki kiejti a szekta, vagy a nem történelmi egyház, illetve kisegyház szavakat, bizton számíthat valamilyen negatív érzelmi visszacsatolásra a hallgatóság részéről: támadásra, elfordulásra, megbélyegzésre. Vallásfilozófiai és vallástörténeti szempontból erre csak annyit reflektálnék, hogy minden, mai „nagy” vallás egykoron ugyanígy, kicsiként kezdte! De ezzel már nem foglalkozik a kedves hívő vagy szkeptikus. Érdekes volna egyszer egy olyan társaságról olvasni, akik toleránsak a többi titkos, féltitkos vagy csak titkokat birtokló szerveződésekkel szemben. Egyébiránt nemsokára egy ilyen típusúról fogok szólni, nevezetesen, a Rózsakeresztesekről. Általában igaz, hogy a titkos társaságok ritkán nevezik magukat titkos társaságnak. Inkább választják a vallásfilozófiai iskola, az ezoterikus szervezet és az egyház formációkat, csakhogy a félreérthető, hírhedté vált neveik ne keltsenek megütközést az emberekben. Persze aligha lehetne átnevezni az Illuminátusok vagy a Szabadkőművesek rendszerét, ezért előbbi inkább teljesen átvedlett és új személyazonosságot kapott, míg utóbbi hagyományőrző módon állja a támadások hadát. Összefoglalva, a titkos társaságokat a fentieken kívül jellemzi: - rejtett, avatatlanok számára elérhetetlen célok megvalósítása, - egyéni (individuális) fejlődés lehetősége, - szintezett és fokozatos tanítás, azaz beavatás, - spirituális (szellemi) titkok megismerésének lehetősége, - kapcsolatfelvétel a természet/a világ rejtett irányítóival. Néhány ismertebb név a legtitkosabbnak tartott titkos társaságok közül: Szabadkőművesek, Illuminátusok, Arany Hajnal Rend, Templomos Lovagok, Assassinok, Ku-Klux-Klan, Bilderbergiek, Külügyek Tanácsa, Maffia, Opus Dei, Koponya és Csontok Rendje, Trilaterális Bizottság, Triádok, Sion Rendje, Majestic-12 Boldog napot! Száraz György
A Rózsakeresztesek története A Rózsakereszteseket a világ egyik legtitkosabb és legveszélyesebb titkos társaságaként tartják számon. A fáma szerint a XVI. században néhány humanista, alkimista és kabbalakutató alapította. Céljuk ennyi idő távlatából homályosnak tűnhet, mégis eredetileg egy felvilágosodott, misztikus, őseredeti keresztény iskola felállítása volt. A Rózsakeresztes szervezet létéről sokáig nem tudott a világ, holott olyan hírességeket, szabadgondolkodókat tudhatott soraiban, mint a híres Sir Isaac Newton.
A Rózsakeresztesek Társaságát egy 1614-ben megjelenő kézirat tette hírhedtté, melyet a német lutheránus teológus, Johann Valentin Andreae jelentetett meg (1586-1654 ). Az első kézirat a Fama Fraternitas volt, amely a rózsakereszteseket, mint felvilágosult emberek láthatatlan iskolája határozta meg, s egyúttal lefektette a Társaság célkitűzéseit. A Fama Fraternitas egy Christian Rosencreutz (Rózsakeresztes Krisztián) nevű szegény lovagról szól, aki Németországban született 1358-ban (más források szerint 1378-ban). Alkimista tudását az arab világban szerezte, majd visszatért hazájába, s hét társával együtt megalapította a „Szentlélek háza” nevű páholyát, a Rózsakereszt Testvériséget. Kidolgoztak egy titkos nyelvezetet és összefoglalták az alkímia alaptudását. Céljuk saját bevallásuk szerint az volt, hogy mindent megismerjenek, de mindent titokban tartsanak. Az alábbiakban felsorolom életük 6 alapszabályát: 1. Magasabb rendű tudásukat nem bocsátják áruba, a szegényeket ingyen gyógyítják. 2. Nem hordanak különleges ruházatot, öltözékük a lakóhelyük általános szokásainak megfelelő. 3. Minden évben egyszer találkoznak a „Szentlélek házában”, hogy egymást kölcsönösen tájékoztassák, segítsék. 4. Minden tag számára keresnek egy-egy jómódú támogatót. 5. Hovatartozásuk jeleként az R.C. kezdőbetűket használják. 6. A társaság létezését 100 évig titokban tartják. 1615-ben jelent meg a Confessio Fraternitatis, és 1616-ban Chymische Hochzeit Christiani Rosencreutz 1459 (Rózsakeresztes Krisztián Alkímiai Menyegzője 1459). A Confessio azt taglalja röviden, hogy a gyógyításban és a tudományokban jártas emberek titkos szövetsége üdvözítő hatást hoz a világra. Egyértelműen elítéli a pápaságot és a sarlatánokat is, mert szerintük ők hiteltelenítették el az alkímiát, az asztrológiát és a többi okkult tudományt. A Kémiai Menyegző egy fiatal rózsakeresztes szellemi utazásáról szól, amely zarándoklat próbatételei egy alkimista allegóriának feleltethető meg. A rózsakeresztesek gondolatai módfelett újként hatottak a korbeli Európára és belesimultak a korszellemben. Rosencreutz titkos kriptáját csak 120 évvel a halála után fedezték fel. Sírjában arra vonatkozó iránymutatásokat találtak, hogy a társaság tanításait az egész világban terjesszék el, nehogy valamelyik keresztény rend kizárólagossá tegye a maga számára. A Mester minden ember előtt megnyitotta a rend kapuit, de óva intette a leendő tagokat az önző szándékú és indíttatású magatartástól. A rózsakereszteseket a tűz filozófusaiként is emlegették, mert azt vallották, hogy: „Az igaz Láng egyetlen, és tökéletes visszatükröződése földön és égen. Élet és halál, minden anyag kezdete és vége. A tűz az isteni anyag.” Ezt a gondolatiságot az ókori Egyiptomból, egy III. Thotmesz fáraó (Kr.e. 1479-1426) korában működő titkos, ezoterikus iskolától származtatják, de ugyanez a gondolat érhető tetten Thalész és Püthagorasz tanításaiban is. A ma fellelhető források szerint kezdetben mindössze 36 tagot számlált a Rózsakeresztesek Társasága. De a történelem folyamán olyan nagy neveket is összekapcsoltak a rózsakeresztesekkel, mint például Leonardo da Vinci, Dante, Descartes, Pascal, Leibnitz, Benjamin Franklin, Thomas Jefferson és Claude Debussy. Jelképük a rózsa, az ember alkímiai átalakulásának szent szimbóluma, míg a kereszt egyszerre jelképezi a fizikai világot és megváltást. A két szimbólum ötvözése az anyagi világon túlmutató, a fizikai mivoltot meghaladó szellemi (spirituális) tudatosságot fejezi ki. Alkimista szempontból a kereszt függőleges része az aktív férfi princípium, míg vízszintes része a passzív női princípium jelképe. Numerológiai szempontból a négyességet és az ötösséget
fejezi ki a kereszt. A rózsa a szellemi megvilágosodást, az isteni világosságot és a szeretet. Ugyanakkor a Sub Rosa elnevezés a titoktartás szimbóluma volt. Az anekdota szerint a Sub Rosa feliratot az étkező asztalon vagy a fölött helyezték el, hogy a kissé ittas személyek között elhangzottak maradjanak a rózsa alatt, vagyis titokban. A rózsakeresztesek spirituális értékrendjét fémjelzi, hogy mindenki saját individuumának, s nem a rendnek tartozott elszámolással. A Rózsakeresztes Rend mindig kerülte a feltűnést, a titkolózást, valamint önmaga misztifikálását. Esetenkénti titkolózásuk oka az eretnekségtől való félelem lehetett. A XVII. században terjedt el róluk az a nézet, hogy megtalálták az élet meghosszabbításának titkát, vagyis az „örök lángot”, más szóval az „örökkön égő lámpást”. Ehhez hasonlóan az a hír járta róluk, hogy mint kiváló alkimisták, a különböző fémekből képesek aranyat előállítani. A rózsakeresztesek története a XVIII. század derekától homályossá válik, és már nem lehet egyértelműen nyomon követni az útjukat. Boldog napot! Száraz György
Rózsakeresztes Szellemtudomány Az első rózsakeresztesek Christian Rosencreutz köré gyülekeztek. Ők a misztériumokban megkapták az érzékfelettire vonatkozó tudást és bölcsességet. Az első rózsakeresztesek tudták, hogy az ősidők bölcsességével kell megismertetni az emberek tömegét. Vagyis az ezoterikus tudás egy részét nyilvánosságra kell hozni. Előre látták, hogy minél jobban fog növekedni, fejlődni az emberek ítélő ereje, annál kevésbé hisznek majd a tanítóknak. Látták az emberi lélek individuális hajlamainak szárba szökkenését. A rózsakeresztesek fő feladta nem volt más, mint a modern szellemhez és lélekhez illeszteni az ősidők bölcsességét. A rózsakereszteseknek egy olyan új kor számára kellett előkészíteni az ősi idők tudományát, mely korszaknak matematikusan kellett gondolkodnia. A bölcsességnek és a misztikának a tudománnyal és a matematikával való házasítása eredményezte egyébként a rózsakeresztesek sokszor félreérthető, alkimista magyarázatait. A szellemtudomány, a szellemi bölcsesség az emberi szellem belső összefüggéseibe hatol be és tudja mi feleltethető meg az ember fizikumában a szelleminek. Jó példa erre a mai orvostudomány, mely már nem emlékszik arra, hogy hajdanán a valódi rózsakeresztességből nőtt ki. A rózsakeresztes szellemtudomány végcélja az ember önmegismerése és az ember belehelyezése a reális világba. Az atlantisziak még teljesen otthonosan mozogtak a szellemvilágban. Az atlantiszi kultúrát követő korszakokban Krisztus földi megjelenéséig egy folyamatos alászállást figyelhetünk meg az ember tudati fejlődésében. Ez a devolúció (visszafejlődés) az anyaghoz kötött értelmi erő megjelenésének köszönhető. Ilyen például a mai ember számára a fizikai kényelem igénye és a hétvégi shoppingolás. A szellemi kultúra szintje teljesen lesüllyedt, a vallás és a tudomány egymással szembefordult és a szellemi kifinomultság szinte teljesen eltűnt, kiveszett az emberből. A misztériumok, melyek a lélek benső átélését szolgálták, melyben a kozmikus történések nyilvánultak meg, kiüresedtek. Az emberi lélekből elveszett a tudatosság, így az emberi értelem már nem érzékelte a szellemvilágot. Éppen ezért magának a szellemtudománynak korunkban az a feladata, hogy a tudományokat, a művészeteket és a
vallásokat, vagyis a kultúra három ágazatát újra egyesítse, békét teremtsen közöttük, hogy egymást kölcsönösen áthatva spirituális életet teremtsen a 21. századi ember számára. Az emberi szellemet a fizikai anyag lebilincseli és akadályozza az átlényegülésben. Azt az utat, amelynek során az emberi szellem letépi magáról az anyagba ragadtság, vagyis a földhözkötöttség bilincseit, beavatásnak vagy iniciációnak nevezzük. A beavatásnak 3 fajtáját különböztethetjük meg. Mindhárom út alkalmas az emberi tudat spiritualizálására, viszont minden egyéniséghez csak egy áll a legközelebb a három út közül. Az egyik beavatási út a bölcsesség útja, ennek a keleti iskolázás felel meg. Az európai emberek többsége számára ez nagyon nehezen járható út. A második az érzés útja, amely a keresztény beavatást jelenti (ez az odaadásról és a jámborságról szól). A harmadik beavatási út a rózsakeresztes iskolázás: a gondolkodás és az akarás útja. Minden beavatásnál a fejlődő lélek igényeinek és lehetőségeinek megfelelően határozzák meg a szinteket. A régebbi korok beavatásainak során a Neofita (tanítvány) három és fél napon keresztül egy sírban pihent, mint egy halott. Ezt a folyamatot felügyelték, majd a felébredést követően a tanuló elmondhatta magáról, hogy szó szerint a szellemvilág tanúja volt. A keresztény és a rózsakeresztes beavatás ugyanúgy a szellemvilág benyomásait juttatja az ember asztrális étertestébe, mint a régebbi beavatások, de a három és fél napos tetszhalott állapot nélkül. Ezt hívják szellemi megvilágosodásnak. A beavatás vagy iskolázás során az ember asztrálteste (az emberi aura azon része, ahol a spirituális érzékszerveink javát tároljuk) fokozatosan megtanul észlelni. Ezt meditációval, koncentrációval és más önfejlesztő gyakorlatokkal éri el. Ehhez speciális képzetekre van szükség, amelyek aktiválják az emberi asztráltest érzékszerveit. Ilyen például a rózsakeresztes szellemtudományokban a rózsakereszt. A fekete kereszt hét vörös rózsával adja a meditáció tárgyát. A gyakorlat során a belső erő összpontosításával és türelemmel a beavatott valamit átél: az absztrakt képzetek élő, kézzel fogható eredményeket szülnek. Rudolf Steiner szerint Zarathusztra és a Názáreti Jézus a rózsakeresztesek három mesterének egyike. Ők birtokolták Krisztus Jézus Én-jének egy másolatát. Ez minden olyan lélekre vár, aki képes küzdve felemelkedni a szellemi bölcsesség és a szeretet magasságaiba, aki ezáltal Krisztus-hordozóvá, igazi Christophorus-szá válhat. Az ilyen típusú lelkek lesznek Krisztus éterikus újraeljövetelének előkészítői. A mai rózsakeresztes irányzatok képviselőinek faladata az öntudatára ébredt ember segítségével megvalósítani a kozmikus fejlődés újabb ciklusát. A mai rózsakeresztes ember számára Rudolf Steiner antropozófiája jelenti a filozófiai tudást, mely benne megvalósító erővé válik. A rózsakeresztes impulzus a cselekvés impulzusa, mely a fejlődő lélek érzésvilágában találkozik az akarat indítékával. A megtisztított akarattal és a cselekvő vággyal felvértezett emberi szellem a lélekkel egyesülve képes minden ellenerővel szemben a földi világban történő fejlődésre. Amit Christian Rosencreutz a középkorban még csak éber tudata lefokozásával tudott felismerni, azt Rudolf Steiner már teljesen éber tudatállapotában élte meg. A mai embernek ez az útja: szellemi iskolázás révén tudatosan átlépni a szellemi világok küszöbeit. Boldog napot! Száraz György
Mária-jelenések A jelenések természetrajza Jelenés alatt olyan természetfeletti okokra visszavezethető jelenségeket értünk, amikor egy szent vagy egy isteni személy vagy entitás – például egy angyal – az emberek számára megnyilatkozik, megmutatja magát. Ez történhet testi valóban, de egyéb módokon is. Utóbbi jelenségekre jellemző, hogy vizuális (látható) effektusok mellett hangban és illatban is megnyilatkozik az adott lény. Kimondottan Mária-jelenéseknek az olyan típusú víziókat nevezzük, amikor Szűz Mária személyesen jelenik meg. Érdekességképpen megjegyzem, hogy nem minden esetben hithű katolikusoknak jelent meg Szűz Mária. További furcsaság, hogy sokszor nem csupán egyetlen személy előtt mutatkozik meg, hanem kollektív (csoportos) élményben részesíti a hívőket. Sokszor kommunikál is egy némely emberrel és üzeneteket ad át a világ sorsára vonatkozóan. Természetesen az Egyház nem minden jelenést ismer el autentikusnak, azaz hitelesnek. A hivatalos álláspont szerint háromféle jelenésfajtát különböztetnek meg a magánkinyilatkozásokra nézve: 1. Teljes bizonyossággal megállapítható a jelenés természetfölötti eredete (constat de supernaturalitate); 2. Nem bizonyos, illetve nem alátámasztható a jelenés természetfölötti eredete (non constat de supernaturalitate); 3. Megállapítható, hogy a jelenés nem vezethető vissza természetfölötti eredetre (constat de non supernaturalitate). Tehát az Egyház óvatos e tekintetben és utólagosan csak ritkán képes igazolni egy-egy jelenés hitelességét. Általánosságban igaz viszont, hogy a hívőket roppant módon képesek megérinteni a Mária-jelenések. Olyannyira így van ez, hogy akár a világ másik feléről is hajlandók a hívők elzarándokolni a Mária-jelenések egykori színhelyeire és akár napokon át imádkoznak és fohászkodnak a Szűz Máriához. Az ilyen helyek válnak aztán búcsújáróhellyé, illetve Mária-kegyhellyé, ahol rendszerint csodás gyógyulások és más természetes úton nem magyarázható események, vagyis csodák történnek. Mindezek fényében a teljesség igénye nélkül lássunk néhány híres Mária-jelenést! Mária-jelenések világszerte Az újkori Mária-jelenéseket 1531. december 9-től számítjuk. A Szeplőtelen Fogantatásnak a XVI. században ez volt a hivatalos egyházi ünnepe. Meglehetősen elszórtan találjuk a nagyvilágban a Mária-jelenések helyszíneit. Ennek okai között kereshetünk történelmi szimptómákat és spirituális indítékokat is. Történelmi aspektusból felfigyelhetünk arra, hogy mindig a legnagyobb szükségben és nélkülözésben jelenik meg Szűz Mária. Gondoljunk csak az újkori kereszténység legnagyobb szakadására, a protestantizmus megjelenésére, vagy a nagy földrajzi felfedezések nyomán fellépő embertelen hittérítésekre, a harmincéves háborúra, a kereszténység elvilágiasodására, a szekularizációra, a XIX. századi szabadságharcokra, függetlenségi harcokra, majd a XX. századi
világháborúk rémtetteire, népirtásaira és kegyetlenkedéseire. A hitében megrendült ember számára az isteni értékrendhez való visszatérés esélyét jelentik a Mária-jelenések legyenek azok a hat kontinens bármelyikén. Az egyetemesség ideája is megfogalmazódik ilyenkor az emberben, hiszen bőrszíntől, nyelvtől, vallási, azon belül felekezeti hovatartozástól függetlenül részesíti temérdek természetfeletti csodában a Szent Anya az emberiség minden egyes tagját. Spirituális okok között gyanakodhatunk arra, hogy az embereknek szükségük van bizonyosságokra, más szóval olyan tudásra, amelyre a hitüket felépíthetik. Nem talmi káprázatokra, nem önmegtévesztő látomásokra és önigazolásokra, hanem valódi természetfeletti jelenségekre, csodákra. Legfőképpen akkor, amikor az emberré lett lélek már teljes mértékben eltávolodott a szellemvilágtól, a transzcendenciától és a Teremtőtől. A Mária-jelenések publikusak, tömegesek és eléggé látványosak ahhoz, hogy az egyes embert meggyőzze arról, hogy az isteni világ jelen van az életében, még ha ezt olykor-olykor nem is érzi olyan nyilvánvalóan. Az isteni gondviselés akkor is működik, ha emberéletek milliárdjai érnek véget a méltóság hiányában. Hitet, bizodalmat és erőt, valamint SZERETETET ad Mária, az Istenanya, a Nagyboldogasszony, minden jelenésével és feltűnésével akár egyedi, személyes, akár közös jelenésben részesíti a matériába (anyagba) alászállt lelkeket. Mária-jelenések világszerte: 1531. Guadalupe (Mexikó) 1696. Máriapócs (Magyarország) 1715. Máriapócs (Magyarország) 1846. La Salette (Franciaország) 1854. Lourdes (Franciaország) 1871. Pontmain (Franciaország) 1877. Dietrichswalde 1879. Knock Mhuire (Írország) 1905. Máriapócs (Magyarország) 1917. Fatima (Portugália) 1932. Beauring (Belgium) 1933. Banneux (Belgium) 1947. Tre Fontane (Olaszország) 1956. Budapest (Magyarország) 1958. Turzovka (Szlovákia) 1961. Garabandal (Spanyolország) 1961. San Damiano (Olaszország) 1961. Szeretetláng (Magyarország) 1968. Kairó-Zeitun (Egyiptom) 1973. Akita (Japán) 1978. Torinoi lepel (Olaszország) 1982. Soufanieh-Damaszkusz 1985. Nadzsu (Dél-Korea) 1995-2005 között Szőkefalva a Szűzanya 23 jelenése 1531. Mexikó – Guadalupe A legenda szerint Juan Diego, egy közrangú megkeresztelt indián 1531. december 9-én találkozott a Szűzzel a Tepeyac dombon. Szűz Mária állítólag azt kérte tőle Nahuatl nyelven, hogy azon a helyen építsenek apátságot. A helyi püspök, Juan de Zumárraga, nem hitt rögtön az indiánnak, hanem valamiféle csodás égi jelet kért, mely a történetét igazolhatná. Ekkor
Szűz Mária közölte Juan Diegóval, hogy gyűjtsön virágot a dombról. Mivel tél volt, s virágok aligha nyílhattak, igencsak elképedt a püspök, amikor meglátta Diegónál a szedett rózsákat. E csoda tetézendő, amikor a rózsák kihullottak az indián kendőjéből, a ruhán visszamaradt Szűz Mária lenyomata. Innen nyert hitelességet a Guadalupei Szűz jelenése. Voltak történészek és a klerikusok is, akik kétségbe vonták a Guadalupei Miasszonyunk legendáját. Ők úgy nyilatkoztak, hogy az nem volt realitás, sokkal inkább egy szimbólum, ami az indiánok megtérítésére szolgált. Szűz Mária csakhamar Mexikó nemzeti szimbólumává vált. Elsőként Miguel Sánchez, az első spanyol nyelvű jelenéstörténet szerzője azonosítja a Guadalupei Madonnát a Jelenések könyvében szereplő apokalipszis asszonyával. De a Guadalupei Szűz nemzeti jelképpé válását mutatja például az a történelmi tény, hogy 1810-ben Miguel Hidalgo y Costilla a mexikóiakat a következő mondatokkal hívta harcba a függetlenségi háborújuk idején: „Le a gaz kormánnyal! Éljen a Guadalupei Szűz!". A Szűz kultuszát mutatja, hogy a Nobel-díjas mexikói író, Octavio Paz 1974-ben így írt: "A mexikói emberek, több mint két évszázadnyi tapasztalat után, csakis a Guadalupei Szűzben és a Nemzeti Lottóban hisznek." Carlos Fuentes regényíró egyszer ezt mondta: "…előfordulhat, hogy valaki egyszer csak már nem tartja magát kereszténynek, de nem tartanak valakit igazán mexikóinak, hacsak nem hisz a Guadalupei Szűzben." Évente 20 millióan keresik fel a Guadalupei Szűz szentélyét. 1858. Franciaország – Lourdes Bernadette Soubirous tizennégy éves parasztlány 1858. február 11-én két társával indult el tűzifát gyűjteni a Pireneusok lábánál fekvő Lourdes környékén. Ekkor élte át az első látomását. Amikor társai visszanéztek csak a térdeplő kislányt látták, de magát a jelenést nem. Ellenben Bernadette előtt egy lefátyolozott fiatal női alak tűnt fel. Ezt az alkalmat még tizennyolc követte. A kérdésre, hogy „kicsoda vagy”, a következő választ kapta: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás!” Bár eleinte kevesen hittek neki, az ezután következő csodák szemernyi kétséget nem hagytak a Mária-jelenések hitelessége felől. Ahol Bernadette megkarcolta a földet, ott csodás, tiszta vizű forrás fakadt fel. Az egyik ilyen forrás vízében mártotta meg egy helybéli földműves paralízisben szenvedő fiát, aki csodák-csodájára meggyógyult és járni kezdett. Szemtanúk beszámoltak arról, hogy Benadette kezét nem égette meg a gyertya lángja. A Tarbes püspöke kijelentette, hogy a hívők nyugodtan hihetnek a jelenség hitelességben, mivel az igazság valamennyi jelét magán viseli a történet. A forrás mellett gyógyító fürdőt emeltek, s csakhamar rokkantak tömegei lepték el a helyet. A tudósok kielemezték a víz összetételét, de semmi szokatlant nem találtak a vegyelemzés során. 1957-ben dr. D.J. West tanulmányában tizenegy esetet tárgyal, de szerinte nem állítható 100%-os bizonyossággal, hogy a víz gyógyító ereje mulasztotta el a betegségeket. Bármi is legyen az igazság, a mai napig ezrével tódulnak az emberek Lourdes-ba gyógyulást remélve a forrás vizétől. 1917. Portugália – Fatima
A tízéves Lucia dos Santosnak és két unokatestvérének 1917. május 13-án jelent meg egy gyönyörű hölgyalak az egyik közeli fa felett. Mindez Cova da Iriában, a közép-portugáliai Fatima falu közelében történt. A fénylény elmondta nekik, hogy minden hónap 13. napján ugyanezen a helyen találkozhatnak vele, ha akarnak. Összesen hat fatimai csodát tartanak nyílván. Mindközül a legnagyobb a hatodik csoda volt. Ez a „napcsoda” néven elhíresült esemény 1917. október 13-ára esett. Az egyik legnagyobb fatimai csoda akkor történt, amikor a nagyjából hetvenezres összesereglett embercsoport látta, amidőn a Nap ezüstté változott, majd kis körpályákat kezd leírni az égen és spirális pályán megközelíti a Földet, mintha a Földre akarna zuhanni. Ez a jelenség közel nyolc percet vett igénybe, majd a Nap visszahelyezkedett az őt megillető helyére az égen. A tömeg pánikkal válaszolta meg a csodát. De hát valljuk be, nehéz magyarázatot adni egy ilyen tüneményre. Ennek a jelenésnek az előzménye volt, hogy a megjelenő „hölgy” közölte, hogy ő a „Rózsafüzér Királynője”, s állítsanak kápolnát ezen a helyen az ő tiszteletére. 1917 óta évente 5 millióan keresik fel Cova da Iriaban ezt a szent helyet. 1919. április 28-án kezdték építeni a Jelenési Kápolnát. Hosszas pereskedést követően végül 1930. október 13-án nyilvánították hivatalosan elfogadottnak a jelenéseket és engedélyezték a Szűzanya tiszteletét Fatimában. Az egyik fatimai üzenet értelmében a portugál püspökök 1931. május 13-án ajánlották fel Portugáliát Szűz Máriának, majd 1942. október 31-én XII. Piusz pápa magát a világot ajánlotta fel Szűz Máriának. Több pápa is felkereste a Mária-jelenések helyét. Így többek között VI. Pál pápa, I. János Pál pápa és II. János Pál pápa is. Utóbbi hálából, amiért sikertelenül végződött az előző évben ellene elkövetett merénylet. II. János Pál pápa volt az, aki 1991. május 12-én az egész emberiséget Mária oltalmába ajánlotta. 1961. Spanyolország – Garabandal 1961.június 18-án egy 12 éves spanyol kislány, Conchita három társával mise után egy fényes csillogású női alakot vett észre az út szélén. A fényalaknak rózsaszín szárnyai voltak és kék öltözéket viselt és nagyjából kilenc évesnek tűnt. Másnap a gyerekek visszatértek a jelenés színhelyére, ahol az alak újra megjelent nekik. A templomban azután a gyerekek transzba estek. Július 1-jén közölte velük egy angyal, hogy másnap Szűz Mária fog megjelenni nekik. Így is történt. Másnap Szűz Mária jelent meg a gyermekeknek két angyal kíséretében. Illetve Szűz Mária mellett Conchita „Isten szemét” vélte felfedezni. Ezt követően a lányok több csodára is képesek voltak. Például akármekkora tömeg is vette körül őket, kommunikálni tudtak egymással. Július 18-án Conchita váratlanul térdre esett, majd egy ostya jelent meg a levegőben, ami kisvártatva a lány nyelvére helyeződött. Ez utóbbi tüneményt filmre is vették és a mi napi keresik rá a magyarázatot a tudósok. A katolikus egyház nem adta a nevét a jelenés-sorozathoz. Ami azt illeti, a közel kétezer látomás közül az egyikben Szűz Mária arra hívta fel Conchita figyelmét, hogy sok rangos egyházi vezető: püspökök és kardinálisok bűnöket követnek el, s teljesen eltévelyedtek.
1968. Egyiptom, Kairó - Zeitun A Közel-Keleten Kairóban, egészen pontosan Zeitunban 1968-1969 között történtek Máriajelenések. A kopt katolikus templom kupolája felett az éjszakai és a hajnali órákban égi
fényben jelent meg Szűz Mária. Meghökkentő, hogy nem egy-két, hanem több millió ember lehetett szemtanúja a csodás jelenének. A muzulmán lakosságon kívül a nemzetközi sajtó képviselői, a diplomaták, a tudósok és a szkeptikusok hada volt jelen e természetfeletti eseménynél. Óriási visszhangot váltott ki világszerte a mennyei tünemény, mivelhogy a muszlim világban történt az eset, s nem valamely messze földről híres katolikus világbéli országban. Ennek tudható be többek között az is, hogy az akkori Szovjetunió azon nyomban hazarendelte a nagykövetét Kairóból. E jelenés-sorozat hónapokig tartott! Szinte döbbenetet keltett mindenkiben. Mohamed óta talán nem volt ilyen hatalmas bizonyosság a természetfelettire a muszlim világban. Ezzel új lendületet nyert a Szent Korán Mária-kultusza is. A Korán, a mohamedánok szent könyve egy teljes fejezetet, szúrát szentel Máriának, a Nagy Próféta édesanyjának. Mária testesíti meg a feltétel nélkül szeretet. Imígyen a jelenség valódisága mélyreható és megkérdőjelezhetetlen volt a hívő világ számára. A mariológia, vagyis a Mária életét és jelenéseit kutató tudományág külön fejezetét képezi a Zeituni jelenés. Már csak annál is inkább, minthogy nem szűkíti be, hanem éppen ellenkezőleg, kitárja, ökumenikussá teszi az Istenanya hatalmát és dicsőségét. A Szűzanya, Mária 1968. április 2-án este félkilenckor jelent meg Kairó elővárosában, Zeitunban. Minden náció: kopt-keresztényektől kezdve, mohamedánokon és zsidók át az abszolút laikus hívőkig saját szemükkel csodálhatták meg a Zeituni kápolna fölött tündöklő jelenést a Fényességes Szent Szűz ünnepén. A jelenés-sorozat 1968. április 2-tól, a kopt-katolikusok húsvétjától 1969. júliusáig tartott. A Szent Szűz fehér ruhába öltözött alakja volt ekkor látható. A televízió, valamint a hivatásosos fotósok és a zarándokok fényképezőgépei számára egyaránt érzékelhető és megörökíthető volt a fényjelenség. Sokszor több mint félórán át egyértelműen látható volt Szűz Mária fényalakja. Megjegyzem, éppen ebben a kerületben ma is nagy tisztelet övez egy fát, amelynek az árnyékában majd kétezer évvel ezelőtt megpihent a szent család a legenda szerint. A Zeituni Mária-jelenés a következőből állt: egy fényben ragyogó fehérbe öltözött apácaalak méltóságteljesen sétál, s lágy mozdulattal mozog a kupolán. A kereszt előtt meghajol, majd megáldja az odasereglett tömeget. Ez a jelenés többnyire két órán át tartott. A rendszerességgel kapcsolatban annyit, hogy minden vasárnap valamivel napfelkelte előtt megjelent a Szűzanya, valamint a kopt-keresztény naptár szerinti 32 Mária-ünnepen is kivétel nélkül minden alkalommal volt Mária-jelenés. A Szent Szűz feje körül dicsfény ragyogott. A fizikusok semmilyen értelmes magyarázatot nem tudtak kreálni a jelenségre. VI. Kyrillos, Alexandria görögkeleti pátriárkája hivatalos állásfoglalásában ismerte el az egymást érő Mária-jelenéseket. Kijelentette: “Ne feledjék, hogy Egyiptom is szent föld, ahol Szűz Mária, Szent József és a kis Jézus évekig éltek menekülésük idején. A Szent Család jelenléte szentelte meg a jelenéssel Egyiptom földjét.” Hasonlóan nyilatkozott a Mária-jelenések valódiságáról Dr. Ibrahim Said, az egyiptomi evangélikus egyház feje és Őszentsége VI. Cirill, Alexandria és Szent Márk székének pátriárkája, továbbá Istaphanos bíboros, a katolikus koptok pátriárkájának és Dr. Airut, a görög katolikus egyház főpapja is. A muzulmán egyiptomi kormány moszlim bizottsága a rengeteg helyszínelés nyomán deklarálta:
“Megcáfolhatatlan ténynek kell tekinteni, hogy Szűz Mária ismételten megjelent a zeituni templomon ragyogó fehér fény-testben, mindenki szeme láttára. A Mária-jelenés résztvevői a templommal szemben álló térről nézték hosszú percekig a mohamedán és keresztény tömeget megáldó Máriát.” A kairói-zeituni jelenés valódi összekötő kapocs a kereszténység és a mohamedán világ között. Ha a vallás szó latin változatára – a religióra – gondolunk, akkor szó szerint fordíthatjuk: összekapcsolni, áthidalni, összekötni. Valóban hitelesek, emberek közöttiek és felettiek voltak a 16 hónapon át tartó Mária-jelenések. Ez idő alatt megszámlálhatatlan csodás gyógyulás és megtérés történt Zeitunban – ezt váltották ki a Mária-jelenések a zarándokokból. 1981. Bosznia-Hercegovina – Medjugorje Szűz Mária a beszámolók szerint 1981. június 24. óta jelenik meg Medjugore-ben és üzenetekben hívja fel a világ közvéleményét a béke, a hit és a bűnbánat fontosságára. Minden hónap 25. napján egy üzenet indul innen, mely az egész világot bejárja. Évenként körülbelül egy millióan keresik fel a boszniai Mária-jelenések eme színhelyét. Érdekes, hogy Medjugorje-ben nem csak "Boldogasszonyként" tisztelik Szűz Máriát, hanem ő viseli a „Béke királynője“ kitüntető címet is. A Római Katolikus Egyház hivatalos álláspontja szerint a jelenések nem valódiak. Egy erre vonatkozó kongregációi idézet: „Az eddigi vizsgálatok tükrében lehetetlen állítani, hogy természetfeletti jelenségekről lenne szó“ Joseph Ratzinger (a jelenlegi XVI. Benedek pápa) úgy nyilatkozott, hogy a neki tulajdonított, Medjugore hitelességével kapcsolatos igenlő állásfoglalások puszta kitalációk. A Vatikán a mai napig nem fogadja el természetfeletti jelenségeknek a boszniai Mária-jelenéseket és heves viták dúlnak az Egyház berkein belül e tárgykörben. Ennek dacára röviddel 1981 után Medjugorje nemzetközi hírű zarándokhellyé vált. Igaz, a jugoszláv állam eleinte mindent megtett ennek megakadályozására: a zarándokok adományait például a rendőrség lefoglalta és a jelenések hegyéhez (Crnica-hegy) vezető utat átmenetileg elzárta a látogatók elől. Boldog napot! Száraz György
