Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.
REGIONÁLIS SPECIALIZÁCIÓ L. Rédei Mária1 A globalizáció hajtóereje a termelés struktúrájának nemzetközi elvárások szerinti módosulása, amely a szolgáltatások, a termékek és a termelés szabad áramlásával valósul meg. Egy ország gazdasági átalakulása nem tud hatékonyan végbe menni akkor, ha nem a világverseny elveit tekinti mércének. Közép-európai országok gazdasági átmenete egyidőben valósult meg a globális gazdaságba történő integrálódással. Az időbeli egybeesés azonban nem jelentette az országok, még kevésbé régiók, azonos ütemű változását. Felmerül a kérdés, milyen szerepet játszottak a helyi tényezők az eltérő alakulásban, vajon az induló állapot mennyiben volt meghatározó? A modern gazdasági térben, a növekedés és a koncentráció helyi tényezőinek a szerepét, öt folyamat alapján határozzák meg; kereskedelem, munkavégzés és készségfejlesztés, térbeli áthelyeződés, információs technológia és hálózatépítés. Ezeket tekintettük mi is a kutatás fő csapásainak. Mi is a gazdasági átmenet, veti fel a kérdést az UNIDO 2000. évi konferenciája2. Az átmenet nemcsak a gazdasági, jogi és intézményi folyamatokat módosulását jelenti, hanem a termelés átalakult céljainak megfelelő földrajzi elhelyezést, ami egy többirányú döntés eredőjeként születik meg. Kiemelt érdeklődés kíséri azt, ha egy világ cég valahol telephelyet nyit, elhatározza a termelés áthelyezését. Mivel ezek a döntések, sokoldalú nemzetközi kilátások alapján történő üzleti lépések. És ezen a ponton meghatározó szerepe van a regionális promociónak. Vajon mennyire képesek az egyes területi egységek olyan tevékenységeket vonzani, amire adottságaik a legalkalmasabbak, mennyire jól értékelik helyzetüket és milyen alkut képesek kötni. Hogyan tudják a lehetőségeket saját fejlődésükre fordítani. A feldolgozóipari felhasználás időbeli alakulása az, ami képszerűen bemutatja az átmenetet, a nyitottságot. (lásd A feldolgozóipari kapacitás változása. Forrás www.mnb.hu MNB évi jelentés 1999. p.76.) A kutatók az átmeneti időszak területi folyamatainak elemzése során több alkalommal arra a következtetésre jutottak, hogy a központ és periféria kapcsolatok, valamint a hagyományos regionális különbségek ismét életre kelnek. Ebből arra gondolhatunk, hogy a földrajzi elhelyezkedés, mint állandó tényező meghatározó szereppel bír. Felvetődik a kérdés, hogy mennyiben a földrajzi elhelyezkedésből, és mennyiben a gazdaság struktúrájának a hatásából eredeztethetők a változások. Amennyiben a földrajzi helyzet a változásokat ilyen mértékben meghatározza, akkor a győztesek haladásra, a vesztesek lemaradásra ítéltek? Társadalomtudományi analógiával élve a gazdagok még gazdagabbak és a szegények még szegényebbek lesznek? Shift-share elemzések azt igazolták, hogy mindkettő közel azonos szerepet játszott, mivel már az átmenet előtt is a fejlett európai piacokhoz közeli térségekben a haladásnak kedvező gazdasági struktúra alakult ki. 1990 után a keleti szomszédokkal mérséklődő kapcsolataink tovább gyengítették az ezen térségben érintett régiókat. Kutatásunk3 fő motivációja az volt, hogy vajon a termelés regionális változását mennyiben határozza meg a termelékenység, a hozzáadott érték, az innováció, az un. public capital. Az integrálódás szempontjából a felzárkózás akadálya lehet a térbeli polarizálódás, mivel a lemaradók támogatása forrásokat von el. 1
L. Rédei Mária egyetemi docens ELTE TTK Regionális földrajzi tanszék Budapest
[email protected] UNIDO Globalization: trends, challanges and opportunities for countries of Transition. p. 19. Budapest 2000. 3 PHARE ACE P98-1117-R "European Integration, Regional Specialisation and Location of Industrial activity in accession countries" 2
1
L. Rédei Mária: Regionális specializáció
Az elmélet szerint a magas jövedelmet mutató régiók magas termelékenységgel rendelkeznek, és a K+F tevékenység, innovatív környezet a termelés motorját jelenti. Kérdés, hogy mikor éri el a mennyiségi koncentrálódás a minőségi specializálódás mértékét? Az alacsony jövedelemmel rendelkező térségek a munkaerő intenzív tevékenységekben nagyobb arányban érdekeltek. (OECD 2001.)4 A sikeres régiók láttán az elmaradók maguk is arra törekednek, hogy tőke injekcióhoz jussanak. De vajon ez a megfelelő út? Mindannyian fizetünk a változásokért, írja a (Kai 20015.). A befektetések gyakorta blokkolni akarják a jövőt, nem invesztálnak a jövő kiadásaiba. Ki fizeti az (átmenet) révészét? És milyen hányadban? A befektető, a kormányzat vagy a helyi lobby? A tőke beáramlása rövid távon eredményeket hoz mind a befektetőknek, mind a területnek. De hosszú távon a befektetőnek úgy termelődik extraprofit, hogy nem fejleszti a régiót. Ez a helyzet a regionális szegénység csapdához vezethet. A multiplikátor hatásoknál azt tekintik eredményesnek, ha a külföldi tőkéhez hazai is tartozik, ami lehetővé teszi a közös felelősségvállalást, hozzájárul a tapasztalatok átadásához. Ezért azt gondolom, hogy megosztott terheket kell vállalni, néha még a "gyümölcs érése" előtt, és nem szabad kiszolgáltatottnak maradni. A kutatás lépései a következők voltak: Ε8 hogyan hatott a tevékenységek térbeli átrendeződésére a kereskedelmi liberalizáció, új térségek, visszatelepülés, alkalmazkodás, Ε8 adatharmonizációs nehézségek az átmenet idején (Foresight program), meghatározni melyik változó milyen hányadban vett részt a változásban. Ε8 hipotézisünk szerint az áru, tőke és tevékenységek áramlása többnyire a külföldi összeszerelés felfutásához vezetett (gépipari felfutás, intermediator termékek előállítása) és nem a hazai fogyasztásra és beszállításra épült.6 A nyugati határmente költség-távolság, elérhetőség és az európai piacra termelés előnyét élvezi. A hazai nyugat-keleti lejtő fennmaradása magyarázható a méret-gazdaságosság, a technológiai behatolás és az alkalmazás útjainak különbségével. A Dunától nyugatra lévő gazdaságban olyan globális szereplőkkel találkozunk, akik hosszútávon képesek belső forrásaikat a külsőkkel kombinálni, számottevő technológiai szinttel és méretgazdasággal működnek, és ma már abba a fázisba kerültek, hogy a helyi gazdasággal megosztják ezeket a tapasztalatokat, széles beszállítói hálózatokon keresztül kerül sor a know how átadására. Feltételezhető, hogy a "Rio Grande" átlépése felértékeli a keleti határmentét is. Ez utóbbihoz a szomszédos országokban. gazdaság magterületi fejlődésére lenne szükség. Azzal, hogy a nagy befektetők, világszintű technológiát hoznak, nagy létszámú termelési egységek jönnek létre, kifejeződik a régióiról alkotott véleményük. Jelenlétük kényszert és lehetőséget egyaránt jelent a helyi kis gazdaság számára.
4
Labour market and social policy occasional papers n. 50. Knowledge, work organisation and economic growth Etena Arnal, Wooseok OK és Raymond Torres 5 Trade contests Kai. A. Konrad Journal of International Economics 51. p. 317-334. 6 Nem kizárólag a gazdaságpolitika hozzáállása határozza meg azt, hogy felpörög a növekedés adott helyen vagy sem. Hiába teljes a liberalizáltság, ha a munkaerő képtelen a legfejlettebb technológiák befogadására és alkalmazására. (Oszlay 1999.) Egységnyi külföldi tőke befektetés további belföldi eredetű befektetést kíván. Ebből az is következik az a megállapítás, hogy az olyan külföldi tőkével létrehozott vállaltok, amelyek csak az adott ország piacának ellátására rendelkeznek be, nem járulnak hozzá a egy olyan növekedési ütem kialakulásához, amely a felzárkózást szolgálná. Ezért az ún supply chain management, beszállítói programnak döntő jelentősége van. Az átmenet minden kormánya hangoztatta a kis és a közepes vállaltok fejlesztését, mégis a jelenlegi duális gazdasági szereplők a multikból és a versenyhez igazodó kis vállalkozásokból tevődnek össze. A kiegyensúlyozott duális gazdaság egymásra utaltságot is jelent. A te üzleted az enyém is. A hazai gazdaság politika, de még inkába helyi érdekérvényesítés gyengéje az, ha ez egymásra utaltság nem széles alapokon nyugszik.
2
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.
Bizonyított elvek A hagyományos elméletek szerint a fejlesztés vagy a munkaerő mobilitásával jár együtt, vagy a fejlesztés a munkaerő(piac) helyben tartását kívánja elérni.(OECD Róma 1991.). Ebben a termelés és köztük a keresetek térbeli eltérései jelentik a legfőbb motiváló erőt. Az új gazdasági térről szóló elméletek szerint, az innováció térbeli elhelyezkedése határozza meg a termelést. Az ellátás és a felhasználás helye szerint kerül sor a fejlesztésre. Következésképpen az optimális piaci kapcsolatokkal rendelkezők kerülnek kedvező helyzetbe. Nem kizárólag a gazdaságpolitika hozzáállása határozza meg azt, hogy felpörög a növekedés adott helyen vagy sem. Hiába teljes a liberalizáltság, ha a munkaerő képtelen a legfejlettebb technológiák befogadására és alkalmazására. (Oszlay 1999.) A korábbi kutatási tapasztalatokat az 1. táblázatban foglalhatjuk össze. 1. táblázat. A szakirodalmi megállapítások áttekintése szerző
változó
mutató
mértéke
időszak
ország
adatforrás
részletezettség
eredmény
Krugman, 1991 Bruelhart, 1995 Dollar, Wolff, 1995 Molle, 1997
foglalkoztatott
specializáció
1947-85
USA
US Census
3 jegyű SIC
4 régióban csökkent
foglalkoztatott
koncentráció
dissimilaritás index Gini
1980-90
EU
EUROSTAT
18-ból 14-ben nőtt
export
koncentráció
1970-86
9 ország
OECD
foglalkoztatott
koncentráció
RCA variációs koefficiense dissimilaritás index locational coefficient Gini
2 jegyű NACE 2 jegyű SITC
1950-70
EU,NUTS2
EUROSTAT
17 szektor
80-as évekig dekoncentráció despecializáció
1976-89
10 EU ország
EUROSTAT
27 iparág
10 országból 6-ban nőtt a specializáció 27 iparágból 17-ben nőtt a koncentráció 20 országból 16-ban nőtt
specializáció Amiti, 1998
termelési érték
specializáció koncentráció
Dalum et. al, 1998
export
specializáció
UNIDO RCA átlagos eltérése
1956-92
20 ország
OECD
koncentráció Laursen, 1998
export, K+F
Haaland et hozzáadott érték al. 1999 Knarvik et al., 1999
termelés, kereskedelem
Aiginger et hozzáadott érték, export al., 1999
koncentráció
specializáció koncentráció koncentráció specializáció
60 ország
MidelfartKnarvik at al. 2000
hozzáadott érték
termelés
60 iparágból 55-ben csökkent nagyobb csökkenés az exportban, mint találmányok bejegyzésében
RCA átlagos eltérése
1971-91
19 ország
OECD
19 ágazat
abszolút és relativ megoszlás abszolút és relativ megoszlás abszolút és relativ megoszlás
1985-93
13 EU ország
OECD
35 ágazat
11.4% nőtt az ipari átlag
1970-92
EU
OECD
22/27 ágazat
Europa koncentrálódik
1988-98
14 EU ország
EUROSTAT
koncentráció Hallet, 2000
20 ország
6-ban nőtt, 6-ban csökkent
specializáció disszimiliritás
1980-95
koncentráció specializáció koncentráció
1980 –95 1970-97 14 EU ország
Krugman index Gini térbeli elhelyezkedés
119 EU régiók
növekvő termelés, csökkenő export 22 ágazat
22 ágazatból 17 nő, csökkenő export
EUROSTAT
17 ágazat
növekvő specializáció
EUROSTAT
36 iparág
csökkenő specializáció a 70-es években, specializáció nő a 80-as években nő a koncentráció a képzetlen munkaerő intenzív ágazatokban
(forrás: Aiginger et al (1999), Hallet (2001))
3
L. Rédei Mária: Regionális specializáció
A hazai elemzések tapasztalatai A regionális adatbázis (REGSPEC) elkészítésekor felmerült, hogy mennyire lesznek szignifikánsak a NUTS3 szintre összeállított ágazati foglalkoztatottsági adatok. A foglalkoztatottság adatai a "legpuhább korlátot" mutatják, NACE osztályozás, szezonálisan és munkaidő arányosan igazított adatsorok kérdése. A keresetek ágazati inflációt nem képesek korrigálni, a munkaidő eltolódás a keresetekben nem módosítható regionális szinten, a keresetek PPP szintű elkészítése az önellátás, az állami támogatás fogyasztását nem tudja lebontani. A külkereskedelmi liberalizáció hatása A gazdasági integrálódás jellemző útja az adott ország termelési struktúrájának a nemzetközi kereslet szerinti módosítása, vagy a nemzetközi üzletmenet térbeli kiterjesztése, a tőke behatolás útján a termelés lassú áthelyezése. Magyarország már 1997-ben eljutott oda, hogy az Európai Unióba irányult az export 70%-a és annak áruszerkezete hasonló volt a tagországokra jellemzőhöz. Mindez folyamatos tőke behatolás mellett zajlott, amely ma már megközelíti a tagországokra jellemző értéket. És a 90-es évek végén indult el a nyugat európai ipari termelés áthelyeződése. A 90-es évekkel beköszöntött makrogazdasági változások bizonyították, hogy a külföldi tőke egyedül nem elegendő a reformok végrehajtására. A tőke befektetések sikeres térségi hatása mutatott rá arra, hogy elemezni szükséges a globalizáció vajon kiegészíti, avagy befagyasztja a lokális és regionális hatásokat, netán olyan fejlett helyi alku szint alakul ki, ami képes visszahatni a globális megfontolásokra? Egyértelmű, hogy mind Kelet, mind Nyugateurópa számára előnyös a technológiai együttműködés, tehát "kényszer házasság" esete áll fenn.7 Lehetséges a régi technológiák anyaországbeli lecserélése és ezzel előnyösebb fejlesztési pozíció megszerzése, a befogadó ország pedig hozzájut egy számára új technológiához. Valamint a termelés áthelyezése olcsóbb feltételek közé, sokszor a piachoz közelebb is, mind előnyös szempont. Az árucsere alakulásának főbb jellemzője, hogy növekvő arányban irányul az EU tagországai felé, áruszerkezetében hasonlít a tagállamokra jellemző összetételhez, szakosodott egyes termékekben, mint pl. a gépipar. A GDP csökkenő hányadát jelenti az export, ami arra utal, hogy a gazdaság fejlődésével nőtt a helyben felhasznált, netán visszaforgatott hányad. 2. táblázat. Az export aránya a GDP-hez (%) 1994 1995 1996 1997 1998 1999
3,8 3,47 2,94 2,39 2,04 2.0
Az Európai Unióba irányuló export és import ágazati index aránya a TCI (trade coverage index) összességében stabil,1,18-as értéket mutat, de ágazatilag eltérő. Nő a tudás intenzív termék aránya.
7
4
The stars are rising in East, East-West win-win. Irja a Innovation and technology néhány száma fő címben.
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.
3. táblázat. Kereskedelmi cserearányok élelmiszer nyersanyagok energia feldolgozott termékek gépipar
1996 1997 1998 1999 3,6 4,1 2,7 2,9 15,3 2,1 1,4 1,6 2,9 2 1,4 1,4 0,1 0,1 0,7 0,7 1,9 1,6 1,1 1,2
A tagállamokkal történő kereskedelem árucsere alapján működik. Felmerül a kérdés, hogy egyes termékek ebben mennyire speciális szerepet játszanak. Az intra-industry index (IIT) értéke, ha közelebb van az 1-hez jelenti annál magasabb az adott ágazat kereskedelme. 4. táblázat. Ágazatokon belüli kereskedelem élelmiszer nyersanyag energiahordozó feldolgozott termék gépek és szállítóeszközök összesen
1996 0,507 0,149 0,704 0,154 0,777 0,899
1997 0,513 0,807 0,828 0,139 0,935 0,832
1998 0,522 0,804 0,869 0,845 0,93 0,991
1999 0,492 0,735 0,803 0,838 0,9 0,973
A magyar árucsere növelte ágazati specialitását és ma már a gépek és szállító eszközök, feldolgozott termékek, valamint az energiahordozók8 jelentik a legfontosabb árukat. Komparatív, kooperatív, kompetitív Az összehasonlítható előnyök koncepciója a nemzetközi kereskedelem egyik történelmi elméletén alapszik. Gyakran nevezik export specializációs indexnek (RCA-Regional Comparativ Advantage) is, mivel hasznos segítséget nyújt abban, hogy ha értéke 1-nél nagyobb akkor az adott országnak a vizsgált termékben komparatív előnye van, ellenkező esetben hátránya. A hazai árukereskedelmet stabilitás jellemzi, kivéve a gépek és szállítóeszközök komparatív előnyét. Ezt az előnyt dinamikusan növelte a kis hozzáadott értéket tartalmazó nyersanyagok, energia hordozók terén. Magyarország az Európai Uniónak energiahordozókban, nyersanyagokban kedvezményezett partnere. 5. táblázat. A komparatív előnyök indexe (1996-1999) RCA élelmiszer, dohány és ital nyersanyagok energia feldolgozott termékek gép és járműipari termékek
1996 1997 1998 1999 1,375 0,958 1,169 1,706 6,388 4,532 6,029 7,584 9,063 7,295 10,164 11,707 0,098 0,765 0,596 0,636 0,71 0,569 0,45 0,408
A magyar külkereskedelmi forgalom alakulásáról megállapításokat tenni a vámszabad területek forgalma nélkül, egyre korlátozottabb dolgot jelent. A vámszabad területi 8
A tőke érdeklődés egy későbbi időpontban tevödőtt át az energia szolgáltató cégekre és az alacsonyabb feldolgozottságú termékektől a magas enegia igényű vegyipar felé haladtak. (MNB Füzetek 1999./11)
5
L. Rédei Mária: Regionális specializáció
kereskedelmi forgalom többsége a fejlett országokkal, azon belül is az Unió tagországaival történik. A kereskedelmi kivitel meghaladja a behozatalt, ennek többségét gépek és szállító eszközök jelentik. A behozatalban a feldolgozott termékek szerepelnek. Felmerül a kérdés, hogy vajon mennyiben azokra a termékekre koncentrálódik a vámszabad területi forgalom, amelyben komparatív előnyünk van vagy sem? A versenyképesség mennyire van a szerkezeti összetétellel kapcsolatban. A vámszabad területeken folyó kereskedelem döntő mértékben olyan termékekre vonatkozik, amelyek vagy az országban vagy a transzfer kereskedelem részeként előnyösek. Az ország kereskedelméből a vámszabad területi hányad dinamikusan nőtt és 2001-ben a kivitel 43%-a, a behozatal 31%-a vámszabad területen zajlik. A vámszabad területi tevékenységek magas technológiai hányaddal és versenyképesen történik, az áruk egy része csak "átsuhan" az országon anélkül, hogy azzal bármi történne. A felvetésen túl némi információval arról rendelkezünk, hogy mi a helyzet a kereskedelem részeként zajló bérmunkaforgalom arányairól. Lehet-e olyan hipotézist igazolni, hogy a termékforgalom növekvő hányada bérmunka feldolgozásból származik. Mind a kivitelben, mind a behozatalban csökken a bérmunka, döntően anyagforgalom van, ami számottevő korszerű anyagfelhasználáson keresztül megvalósuló innovációt hoz az országba. A szerzett technológia, az anyagfelhasználáson keresztül megvalósuló innovatív források többszörösére nőttek. A bérmunkajellegű feldolgozás nem jellemző. Amennyiben nem bérmunka jellegű feldolgozás valósul meg, a hozzáadott érték képzett humán vagy anyagi tőke beépülést jelent. A következőben vizsgáljuk meg azt, miként alakult a hozzáadott érték (millió Ft) ágazatonként.
6
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.
6. táblázat. Ágazati kód Mezőgazdaság, vad-és erdőgazdálkodás; halászat C Bányászat D Feldolgozóipar E Villamos energia-, gáz, hő- és vízellátás F Építőipar G Kereskedelem, közúti jármű és közszükségletei cikk javítása, karbantartása H Szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás I Szállítás, raktározás, posta és távközlés J Pénzügyi tevékenység és kiegészítő szolgáltatásai K Ingatlanügyletek, bérbeadás és gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatás L Közigazgatás, kötelező társadalombiztosítás M Oktatás N Egészségügyi szociális ellátás O Egyébközösségi, társadalmi és személyi szolgáltatás Összesen Pénzközvetítésre fel nem osztott szolgáltatás díja Bruttó hazai termék (alapáron) Termékadó egyenlege Bruttó hazai termék (piaci beszerzési áron) A+B
1991 195,1
1992 189,9
1993 206
1994 262,3
1995 351,1
1996 402,4
1997 445,1
1998 491,4
81,8 494,2 90,5
32,2 83,1 102
20,1 688,4 115,9
20 848,2 125,3
23,2 1125,5 166,9
25,9 1360,9 204,6
33,8 1804,5 285,3
28,2 2135,1 341,7
123,5 307,2
153,9 284
167,4 353,8
201,5 420,6
238,7 522,9
260,7 683,9
345,9 866,8
405,6 1027,4
48,5
57,6
63,7
73,2
84,2
120,7
150,6
171
209,9
245,3
277
333,7
480,7
556,1
736,2
875
101,8
109,1
145,6
245,1
266,1
312,3
341,9
367,7
234,8
317,3
412,2
525,2
638,6
963,7
1105
1318,8
147,1
187,4
235,8
290,3
340,2
416,9
525,9
1445,4
110 95,8 58,7
141,7 123,8 97
175,8 151,1 129,5
223 189,2 161,8
253,8 223,4 169,7
277,8 272,6 202,7
348,7 337,4 228,8
415,9 390,7 265,5
2298,9 -107,7
2624,3 -107,6
3142,3 -124,4
3919,4 -199,1
4885 -219,2
6061,3 -218,8
7555,9 -241,8
873,4 -245
2191,2 307,1 2498,3
2523,7 419 2942,7
3017,9 530,4 3548,3
3720,3 644,5 4364,8
4665,8 828 5493,8
5842,5 1051,4 6893,9
7314,2 8628,3 1226,5 1459 8540,7 10087,4
A feldolgozó ipar hozzáadott értéke 1996-1998 (millió Ft) kód 15-16 17-19 20-22 23-25 27-28 29-35
ágazat élelmiszer, italok és dohány termékek gyártása textíliák és ruházati termékek gyártása fa -, papír- és nyomdaipari termékek gyártása vegyipar kohászat és fémfeldolgozás gépipar összesen (forrás: KSH)
1996 242 399
1997 279 438
1998 316 282
115 831 110 905
140 496 145 247
164 614 153 139
300 506 136 803 359 336 1 360 932
407 629 160 058 554 111 1 804 491
458 885 190 056 709 041 2 135 130
A 90-es években átlagosan négyszeresére nőtt a hozzáadott érték. A bányászat veszített, de kiemelkedő a feldolgozóipari és az ingatlan, pénzügyi tevékenységek értéknövelő hatása. A feldolgozóipar kétszeresére növelte 1996-98 között a hozzáadott értéket. A legnagyobb mérték a gépiparra jellemző. A gépipari felfutás hátterében az összeszerelés áll. Az autóipar méretgazdaságossági szempontja meglehetősen nagy. A GDP és a termelékenység alakulásához ágazatonként eltérő módon járultak hozzá munkával és tőkével. A humán hozzáadott érték a high tech és a gépiparban, a legmagasabb.
7
L. Rédei Mária: Regionális specializáció
Külföldi tőke szerepe(FDI) Az elemzés során felvetődik, hogy vajon a magas magyar külkereskedelmi növekedés, mennyiben tekinthető egyensúlyi folyamatnak, reintegrálódásnak és ebben a külföldi tőke milyen szerepet játszott. A Magyarországra beáramlott külföldi tőke a GDP 6,1%-át jelentette 1993-ban, majd 2,8 és 10,0 és 4,4 és 4,6 % volt, ez általában magasabb mint a többi középeurópai országé. A privatizációs bevételek nélkül, FDI/GDP stabil 3%-ban határozható meg. A beérkezett tőke szektoriális megoszlása azt mutatja, hogy a piacgazdasági átmenet korai szakaszában (1993-ig) a befektetés egy nagyobb hányada a feldolgozóiparba érkezett és ezzel az OECD átlaghoz közelített. Mondhatjuk, hogy az FDI az első szakaszban jobban külkereskedelem orientált volt, mint szolgáltatásba áramló. De 1998-tól ennek változása tapasztalható. Fontos ez abból a szempontból, hogy a feldolgozóipar jóval külpiacképesebb terméket állít elő, mint a szolgáltatás. Az FDI alapvetően horizontális természettel áramlik a fejlett országok között és csak a gazdasági fejletlenséget mutatja az, ha vertikális jellegű, export orientált befektetést tapasztalunk. A befektetett állomány alig érkezett az elsődleges szektorba, a szolgáltatóipar növekvő (1992-ben 44,8, majd 47,8, és 48,9 és 55,0 és 59,0 %-kal 1997-ben), a feldolgozóipar csökkenő hányadban (52,9, majd 49,6 és 48,8, és 42,9 és 38,8 és 39,0%-kal) részesedett. 7. táblázat. A külföldiek tulajdonosi hányada ágazatok szerint 1992 1994 A gazdaság egészében 15,7 18,9 Agrárium 2,4 3,5 Bányászat 17,8 17,8 Feldolgozóipar 30,9 37,0 élelmiszer, dohány, ital 43,4 48,0 textil, ruházat 22,8 29,0 papír, fa és nyomdaipar 27,2 32,7 vegyipar és olajfinomítás 13,9 20,7 nem fém 51,1 59,6 fémfeldolgozás 26,1 28,8 gép és gépipari termékek 36,8 49,8 bútor és faipar 23,9 27,5 energia, elektromos, gáz és vízellátás 0,5 0,4 építőipar 25,8 32,8 kereskedelem 22,3 27,8 turizmus 2,4 30,6 közlekedés és telekommunikáció 13,8 15,5 pénzügyi szolgáltatás 14,9 19,4 ingatlan és bérbeadás 17,5 19,6 oktatás 10,0 10,0 társadalmi szolgáltatás 33,3 46,5 egyéb 3,9 4,4 (forrás: APEH, 1999. július)
1996 32,3 6,1 36,1 52,5 51,4 47,8 42,5 51,1 69,2 35,0 64,9 28,1 21,7 40,9 36,5 38,6 23,1 46,6 22,4 14,8 52,2 5,7
A termelési mutatók jobban leírják a valós folyamatokat,… Az ipari termelésre vonatkozó adatok elemzéséből megállapítható, hogy: - A termelés súlya nagyobb eltérést mutat, mint a foglalkoztatottság.
8
1998 39,3 7,1 27,8 59,7 62,8 50,4 48,9 56,4 72,5 57,2 64,3 38,9 31,2 28,6 45,8 31,0 31,0 48,8 26,2 10,5 28,5 31,8
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.
- Az ipari termelés súlyának lassú és egyenletes növekedése az erősek húzó erejével következett be. - A vegyipar, fémfeldolgozás és a papír, nyomdaipar specializálódott. A magas munkaigényű, olcsó munkaerő intenzív ipari tevékenységek 1996-tól vesztettek szerepükből. - A regionális specializáció a foglalkoztatásban nem változott, Zala került a legtávolabb az országos szerkezettől, ezzel kiszolgáltatottabb az ágazati tevékenységnek. Fejér megye a legközelebb. Hajdú, Szolnok és Veszprém egyes ágazatokra specializált. - Földrajzi értelemben koncentrált ágazat a bányászat, a nem fém jellegű termelés, és az élelmiszeripar, amelyek a természet földrajzi adottságokhoz kötődnek. Ezek mind növelték térbeli koncentrációjukat. Egyedül a gépipari tevékenység vált dekoncentrálttá. - A termelés az országoshoz legközelebb Komárom esetében áll. Általában közeledés vagy az országos szerkezettel szinkron változások zajlottak le. A termelésben "regionális preferenciája" nem nőtt. Az ágazatok térbeli koncentrációja csak a textiliparban esett vissza, a nyomdaiparban nőtt, de a többiben nem változott. - A Gini értéke a termelés specializációjának növekedését eltérően az országos trendektől Zalában mutatja. Gyors közelítés tapasztalható Fejérben. Hajdú és Csongrád ettől eltér. - Fejér, Pest megye nevezhető olyannak, ahol a koncentrálódás specializálódással is együtt járt. A csatlakozás időszakában az állapítható meg, hogy a gazdasági szerkezet nem polarizálódott, közelíttettek a régiók egymáshoz. A jó pozíciók tovább izmosodtak és versenyképessé váltak. Tapasztalható az uniós országokból a bázis iparok áthelyeződése, mivel az emberi erőforrás, a környezeti terhelés komparatív előnyöket jelent számukra és puha közgazdasági korlát. De a fejlett technológia, a stratégia döntéshozatal, a kutatás-fejlesztés még csak most indult el. A termelés versenyképességének megőrzése érdekében a nyugati világ bázisipara áthelyeződik, amit a fizetőképes piaci feltételek megjelenése is segít. A kereseti különbségek regionálisan kismértékben változtak. A specializálódást a foglalkoztatottságon alapuló adatok nem igazolják. Az ipari termelésben Fejér, Vas és Győr növelte a gépipari irányultságát, ami az ipari export adatokkal jobban meg lehet közelíteni (lásd Jenei-Szabó Herfindahl index ábráját). A gazdasági fejlettség és a gazdasági aktivitás között kismértékben csökkenő korrelációs összefüggést tapasztaltunk, ami azt mutatja, hogy a demográfiai hatások is erősek. 1994-ben 0,6 és 1998-ban 0,55. Az alacsony GDP magas munkanélküliséggel párosul. A javuló munkanélküliség egyben a GDP emelkedését is jelenti. Egy fiktív görbével ábrázolva a munkanélküliség csökkenése és stabilizálódása 10% körül a GDP területi különbség változással valósul meg. A GDP változása a munkanélküliséggel egyre szorosabb összefüggés mutat. 1994-ben 0,54, 0,6, majd 0,47 , 0,54 és 1998-ban 0,63. A munkanélküliség területi különbségei a legnagyobbak az ország északkeleti részé. A népesebb megyék életkori összetételükben fiatalok, alacsony életminőség és kevés hozzáadott érték jellemzi, kisebb GDP termelő képességgel rendelkeznek. Így komplementer jelleggel igaz az az állítás, hogy a GDP változása ellentétesen követi a népességváltozást. A leggazdagabb Budapest lakosság csökkenése erre jó példa. A szabolcsi lassú növekedés magas szaporodással párosul. A kiinduló helyzet meghatározza azt, hogy milyen GDP növekedés valósul meg. 0,1%-os gazdasági növekedés jellemző egységnyi lakosságra vetített GDP növekedéshez. Azaz 100 USD GDP növekedéshez 0,1 %-os ipari termelés növekedés tartozik. Korreláció értéke 0,33.
9
L. Rédei Mária: Regionális specializáció
Ugyanez a NUTS2 szinten alig mutat összefüggést. A nagyobb régió meghatározza a kisebb egységek helyzetét. Egységnyi GDP változáshoz NUTS2 szinten alig tartozik gazdasági változás. Összefoglalva megállapítható, hogy a mérhető változások kicsik. A más földrajzi helyeken tapasztalt koncentrálódást követő specializációra az átmenet rövid idejéből halvány következtetések vonhatók le. De nem reménytelen a magyar folyamatok követése. Feltételezhető, hogy az ezredforduló adataival erre több bizonyosság szerezhető. A keresetek és a foglalkoztatás egyfelől, mert puha gazdálkodási korlátok9, nem igazából mutatják a specializálódást vagy koncentrálódást. Másfelől a főváros szerepe meghatározó jelentőségű, ami torzítja az adatokat. A hálózati infrastruktúra fejlődése hozzájárult a kiegyenlítődéshez és a gazdasági integrációhoz. Magyarország összességében alulspecializált és azok a megyék, amelyek a világpiacnak kedvező ágazati összetétellel, helyi hagyománnyal rendelkeztek és promociót folytattak, váltak specializálttá. (Pest és Fejér) Itt érvényesül a koncentrálódásból a specializációba történő átmenet. Az ágazatok specializáció csökken, különösen a vegyiparban és a bányászatban. A megyék foglalkoztatottsága alig tér el az országos szerkezettől. Regionális specializáció Pest, Fejér, Veszprém, Zala, Borsod, Szolnok és Békés megyében látható. Irodalom Aghion, P. and P. Howitt (1992) "A model of growth through creative destruction", Econometrica, 51, 323-351 Aiginger, K., et al. (1999) "Specialisation and (geographic) concentration of European manufacturing", Enterprise DG Working Paper No 1, Background Paper for the "The competitiveness of European industry: 1999 Report", Brussels Amiti, M. (1998a) "Inter-industry trade in manufactures: Does country size matter?", Journal of International Economics, 44, 231-255 Amiti, M. (1998b) "New trade theories and industrial location in the EU: A survey of evidence", The Oxford Review of Economic Policy, 14(2), 45-53 Brülhart, M. (1995a) “Scale economies, intra-industry trade and industry location in the new trade theory", Trinity Economic Papers, No. 95/4 Brülhart, M. (1995b) Industrial specialisation in the European Union: A test of the new trade theory, Trinity Economic Papers, No. 95/5 Brülhart, M., J. Torstensson (1996) “Regional integration, scale economies and industry location”, Discussion Paper No. 1435, Centre for Economic Policy Research Dallum, B., K. Laursen, G. Villumsen, (1998) "Structural change in OECD export specialisation patterns: despecialisation and stickiness", DRUID & IKE Group, Department of Business Studies, Aalborg University Davis D. R. and D. E. Weinstein, S.C Bradford and K. Shimpo (1996) "Using international and Japanese regional data to determine when the factor abundance theory of trade works", American Economic Review, 87, 421-446 Dollar, D., E. N. Wolff (1985) Competitiveness , convergence and international specialisation, MIT Press, Cambridge, MA Ethier, W. J., (1982) "National and international returns to scale in the modern theory of international trade", American Economic Review, 72, 950-959 Fischer, M., P. Nijkamp (1999) Spatial Dynamics of European Integration, Berlin/New York: Springer-Verlag Grossman, G. and E. Helpman (1991) Innovation and growth in the global economy, Cambridge, MA 9
Az 1999. évi elemzések azt mutatják, hogy a minimum és maximum között 3 szoros arány van a jövedelmekben. Az adatok valódiságát megkérdőjelezi az, hogy az adóköteles jövedelmek minimum értéke 200 USD volt éves szinten, ami Bangladeshel azonos! A fekete gazdaság, az alacsony gazdasági aktivitás miatt alakulhatnak ki ezek az értékek.
10
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001. Haaland, J. I, H. J. Kind, K. H. Knarvik, J. Torstensson (1999) "What determines the economic geography of Europe", CEPR Discussion paper, No. 2072 Hallet, M. (2000) "Regional specialisation and concentration in the EU", Economic Papers No 141, European Communities, Brussels Hallet, M. (2001) "Real convergence and catching-up in the EU", paper presented to the workshop "Structural Funds and Convergence", The Hague, 12 June 2001 Heckscher, E. (1919) "The effect of foreign trade on distribution of income", Economisk Tidskrift, 497-512, reprinted in H.S. Ellis and L.A.Metzler (eds.), (1949) A.E.A. Readings in the Theory of International Trade, Philadelphia:Blakiston, 272-300 Helpman, E. and P. Krugman (1985) Market Structure and Foreign trade: Increasing Returns, Imperfect Competition and the International Economy, Harvester Wheatsheaf: Brighton Krugman, P. (1979) "Increasing returns, monopolistic competition and international trade2, Journal of International Economics, 9, 469-479 Krugman, P. (1980) "Scale economics, product differentiation, and the pattern of trade", American Economic Review, 70, 950-959 Krugman, P., A. Venables (1990) "Integration and the competitiveness of peripheral industry" in C. Bliss and J. Braga de Macedo (eds.) Unity with Diversity in the European Community, Cambridge: Cambridge University Press Krugman, P., A. Venables (1995) "Globalisation and the inequality of nations", NBER Working Paper No. 5098 Krugman, P. (1991a) Geography and Trade, Cambridge:MIT Press Krugman, P. (1991b) “Increasing returns and economic geography”, Journal of Political Economy, 99, 484-499 Laursen, K. (1998) "Do export and technological specialisation co-evolve in terms of convergence or divergence? Evidence from 19 OECD countries, 1987-1991", DRUID Working Ppaers, No. 9818 Leamer, E.E., and Levinsohn, J. (1995) "International Trade Theory: The Evidence", in G.M. Grossman and K. Rogoff (eds.), Handbook of International Economics, vol. III, Amsterdam, Elsevier-North Holland Markusen, J. R., and J. R. Melvin (1981) "Trade, factor prices and gains from trade with increasing returns to scale", Canadian Journal of Economics, 14, 450-469 Martin, P., G. I. P. Ottaviano (1996) “La géographie de l’Europe multi-vitesses”, Economie Internationale, 67, 45-65 Molle, W. (1997) "The economics of European integration: Theory, practice, policy, in K. Peschel (ed.) Regional growth and regional policy within the framework of European integration, physica Verlag, Heidelber, 66-86 Nijkamp, P. (2000) "New Growth, Local Culture and the Labour Market", paper presented to the PHARE ACE workshop "European integration, regional specialisation and location of economic activity in accession countries", University of Bonn Ohlin, B. (1933) Interregional and international trade, Cambridge, MA: Harvard University Press Ottaviano, G. I. P. (1996) (1996) “The location effects of isolation”, Swiss Journal of Economics and Statistics, 132, 427-440 Panagariya, A. (1980) "Variable returns to scale in general equilibrium theory once again", American Economic Review, 10, 499-526 Panagariya, A. (1981) "Variable returns to scale in production and patterns of specialisation", American Economic Review, 71, 221-230 Panagariya, A. (1986) "Increasing returns and the specific factors model", The Southern Economic Journal, 53, 1-17 Puga, D. (1998) "Urbanisation patterns: European versus Less Developed Countries", Journal of Regional Science, 38, 231-252 Puga, D. (1999) "The rise and fall of regional inequalities", European Economic Review, 43 , 303-334 R. Ratti and M. van Geenhuizen (2001) "Gaining Advantage from Open Borders" Publisher: Ashgate Ricardo, D. (1817) On the Principles of Political Economy and Taxation, London Ricci, L. A. (1999) "Economic geography and comparative advantage: Agglomeration versus specialisation", European Economic Review, 43, 357-377 11
L. Rédei Mária: Regionális specializáció Romer, P. M. (1990) "Endogenous technological change", Journal of Political Economy, 98, 71-102 Venables, A. (1996) "Equilibrium locations of vertically linked industries", International Economic Review, 37, 341-359 Venables, A. (1998) "The assessment: trade and location", The Oxford Review of Economic Policy, 14(2), 1-6
12
