Realizmus I. A realizmusról általánosságban A XVIII. században már felfedezhetők a realista jegyek az irodalmi művekben, de ezek még alapvetően romantikus művek. Stílusirányzatként a XIX. század közepén jelenik meg. Innentől kezdve írnak realista műveket a szerzők. Nevét Courbet ( Kourbé) francia festőtől kapta, akinek 1855-ben volt egy kiállítása, aminek ő adta a realista címet. A festményei a társadalom bírálatáról szólnak. Realizmus címmel 1856-57-ben Párizsban megjelent egy folyóirat, de rövid ideig működött. Társadalmi háttere ugyanaz, mint a romantikáé, mégpedig a polgári társadalomból való kiábrándulás. Ezek a művek többnyire társadalombírálatot tartalmaznak. Realista művek főként az irodalomban és a képzőművészetben jelennek meg. II. A realista művek jellemzői: Aprólékos, részletező előadásmód. Tárgyilagosan próbálják meg bemutatni a cselekményeket, de ez nem mindig sikerül, mert gyakran állást foglalnak. Legfontosabb jellemzője a társadalombírálat. Nagyon jellemző a kritikai jelleg. Tipikus embereket, tipikus körülmények között ábrázolnak, ezzel a társadalom legpontosabb képét adják. A magyar realizmusban a tipikus ember a dzsentri, a paraszt, és a feltörekvő polgárok. A tipikus helyszín a kiskocsma, a birtok és a falu. Franciaországban a tipikus ember a feltörekvő fiatalember, aki Párizsba akar menni szerencsét próbálni. Az arisztokraták, akik ragaszkodnak a hatalom megtartásához. Valamint az újságírók. Helyszínként a szalonok világa és a kisváros jelenik meg. Oroszországban az emberek általában a hivatalnokok, vagy más néven csinovnyikok. Ábrázolja még a kitaszítottakat, akik a társadalom szélére szorultak és valahonnan pénzt akarnak szerezni. Helyszínként a hivatalok és az olyan helyek jelennek meg, ahová a szegények leginkább járnak. A realista művek leleplező jellegűek. Két legkedveltebb műfaja a novella és a regény. III. A novella Giovanni Boccaccio a megteremtője. A novella jelentése újdonság.
Az epika műnemébe tartozik. Prózai formájú. Rövidebb terjedelmű művek közé tartozik az epika műnemén belül. A főszereplő életének egy eseményét mutatja be. IV. Regény Az első regények a barokk korszakában jön létre, mivel a barokk a legterjedelmesebb műveket szereti. Legismertebb mű: Cervantes: Don Quijote. A felvilágosodás korszakában a regény kezd általánossá válni és több fajtája alakul ki: Kalandregény, amely a főhős kalandjait meséli el. Két fajtája van. Az egyik a tézisregény, amely tanító jellegű. Egy tan, egy elmélet áll a középpontjában és vagy megcáfolja vagy bebizonyítja azt a tant. Pl.: Voltaire: Candide. A másik fajtája a fejlődésregény, amelyben a kalandok során a főhős személyisége megváltozik. Pl. : Goethe: Wilhelm mester tanulóévei. Naplóregény vagy levélregény: az érzékenység irányzatának kedvelt műfaja. Nem a cselekmény, hanem az egyén érzéseinek kifejtése a fontos. Pl.: Rousseau: Új Heloise. A romantika korszakában a regény témai között gyakran találunk történelmi témákat. Emellett még a szerelmi téma szerepel. Pl.: Viktor Hugo: A párizsi Notre Dame, Jókai Mór: Az aranyember stb. A realista regény a XIX. század közepén kezdett kialakulni. A társadalombírálat az egyik legfontosabb jellemzője, emiatt a realista regényeket kritikai realistaregénynek nevezzük. A regények szereplői országonként tipikus jellemek. A regénytér vagy valós helyszín, vagy kitalált, de a történet ebben az esetben is valóságos. A regények szerkezete logikusan, időrendben halad előre. Időnként visszautalnak a szerzők a múltra, de ettől még megérthetjük a regényt. A regény szerzője kívülállóként meséli el a történetet, kívülálló szerző. Speciális típusa a karrier regény, ami általában feltörekvő fiatalemberről szól, akiknek fel kell adniuk az elveiket ahhoz, hogy beosztást érhessenek el, de a végére általában elbuknak. V. A francia realizmus 1830-as években bontakozik ki. Megteremtője Honore de Balzac és Stendhal. A témája a napóleoni időszak, illetve az utána történt események. Főszereplői feltörekvő hősök, akik a sajátérvényesülésükért harcolnak. Mindenféle eszközt bevetnek céljaik elérése érdekében, és nem törődnek az erkölcsökkel. Saját érdekükben tönkretesznek családokat, a hölgyektől várják a megoldást.
VI. Stendhal (1783-1842) Ez nem az igazi neve, írói állnév, állítólag 200 írói álneve volt. Eredeti neve: Henry Beyle (Anri Bel) (Stendhal egy német kisváros, ahol Winckelmann, a német felvilágosodás szülőatyja született.) Fiatalkorában az irodalommal és a matematikával foglalkozott. Az irodalom a képzelet miatt tetszett neki, a matematika pedig azért, mert logikus gondolkodás van benne, és hiányoznak belőle az általa utált emberi tulajdonságok, a homályosság és a képmutatás. Több pályadíjat is nyert fiatalkorában. Aztán katonának állt, a Napóleoni háborúban harcolt, az oroszországi háborúban élelmezési tiszt volt. Ez a műveiben is megjelenik. Regényei: Vörös és fekete Vörös és fehér A pármai kolostor VII. Stendhal művészete Önmagát romantikusnak vallja, de mások realistának tartják, mert sok realista elem van a műveiben. Részletes, aprólékos leírása az eseményeknek. Tárgyilagosan írja le az eseményeket, a környezet és a szereplőkkel megtörtént dolgok realisták. Viszont a szereplők nagyon romantikus jellemek, romantikus lelkületűek. Regényei analitikus jellegűek, elemzők. A szereplők érzelmeit, gondolatait elemzi. Gyakori a belső monológ, amelyben a szereplők gondolatait írja le. VIII. A vörös és fekete Alcíme: Krónika 1830-ból. 1830. november elején jelent meg a kötet. Valós történések, valóban megtörtént események alapján írta a történetet, újságcikkek alapján. Az újságcikk arról szól, hogy egy vidéki fiú elcsábítja a tanítványainak az édesanyját, ezért elzavarják a családtól. Bosszúból a misén rálő az asszonyra, ezért vérpadra küldik és megölik. A történetben is van egy újságcikk, egy papírszeletke. A templomban találta, a regény befejezésére, Julien életének végére utal. A műben romantikus és realista szereplők is vannak. A romantikus szereplők: 1. Julien Sorel: Imádja Napóleont, abba a korba képzeli magát. Napóleon Szent Ilonai naplóját olvassa, Napóleon képét nézegeti. Az ide való elvágyódása miatt romantikus ez a mű.
2. De Renalné: Külseje törékeny. Nagyon naív lélek. Becsületesség és őszinteség jellemzi, hiszen zárdában nevelkedett. A gyerekei nevelése volt számára a legfontosabb. Unta a férjét, bár ezt soha nem mondta ki. A romantikus élet regényeivel vészeli át a hétköznapi élet válságát. 3. Mathilde: Tüntetőleg ünnepli az április 30-at, a szerelmet ünnepli és erre is vágyik. Nagyon gőgös. Tűz és víz De Renalnéval. Nagyon lenézi az embereket. Ő Voltaire és Rousseau műveit olvassa, pedig ezek a művek az arisztokráciát támadják. Nagyon lázadó és ellentmondásos személyiség. Nagyon szereti maga körül a botrányt, mindent ami mást is megbotránkoztat. A realista szereplők: 1. De Renal úr: Nagyon gőgös, számára az a legfontosabb, hogy a kisvárosban egyre nagyobb befolyása legyen. 2. De la Mole márki A helyszínek inkább realisták. A szalonok világa. Párizsban Julien a De La Mole családnál jut el ilyen szalonba. A szalon szereplői arisztokraták és a feltörekvő fiatalok. A szalonban kigúnyolják egymást az emberek, az aktuális híreket megbeszélik. Fontos helyszínként megjelenik a kisváros, a kezdő helyszín: Verrieres. Túl akarnak tenni egymáson az emberek, fontos a pénz. Mindenki mindent tud. Pletykásak, gyorsan terjed a hír. A regény műfaja: karrier regény. Julien Sorel a feltörekvő hős, mindenkin átgázolva, eszközökben nem válogatva, a nők segítségével próbálja elérni a célját, de a végén elbukik. Cím: eredeti címe: Julien. De ez csupán a főszereplőre utal. A vörös és fekete az csak az elolvasás után jelent valamit. Többféle értelmezés lehetséges. Egyszer lehet a katonaság és a papság, szerelmi élet és a halál, vagy a lázadás és az elbukás. Vagy lehet a rulett színe. A szerencse forgandó. A végén egy lapra tett fel mindent és elbukott. A legfőbb célja az érvényesülés volt. Szerkezete a három fő helyszín szerint tagolható. I.
Verrieres
II. Besancous III. Párizs Ilyen sorrendben egyre nagyobb városokról van szó. Ezzel együtt növekednek Julien lehetőségei, a karrierje is egyre magasabbra jut.
I.
Verrieres: Julien legnagyobb élménye De Renalné. Viszonya De Renallal: kölcsönösen lenézik egymást. De Renal a származása miatt, Julien pedig azért mert nagyon fenntartja az orrát és nem szereti, ahogy a feleségével bánik. Julien kapcsolata a gyerekekkel: Nem szereti őket, mert édesapjával rossz volt a viszonya, ütötte-verte. De megjátssza magát, így megszeretik őt a gyerekek. Itt beleszeret De Renalné Julienbe. Ennek több jele is van, például ruhát varrat magának és remeg a hangja amikor Juliennel beszél. Julien számára De Renalné egy kihívás, egy csata. Miután rájön, hogy De Renalné szereti, még inkább meg akarja szerezni. Azután lesz szerelmes De Renalnéba, miután Párizsban van és miután bement hozzá a börtönbe. Önmagának is bevallja, hogy szerepet játszott. Itt tanulja meg a képmutatást. Ezek az események a 23. fejezetig tartanak. II. Besancous Julien itt papi szemináriumba kerül, fejlesztheti önmagát, a tudását. Jellemző rá a megérkezés, mert már ekkor megismerkedik egy pénztárosnővel. Kikezd vele és ennek a későbbiekben még lesz szerepe. Rájön itt, hogy ő tulajdonképpen mindent tud, és ezért lenézi társait. Itt három csoportja van a szeminaristáknak. az egyik csoport a szentek, akik lelkileg és fizikailag is a vallásba menekülnek. vannak az igyekvők, a pedálok. Ők nem okosak, de akarnak tanulni. És vannak a buták és a faragatlanok, akik a származásuk miatt kerültek ide. Ezzel a csoporttal hozható kapcsolatba Julien, mert ő is a paraszti származása miatt reerr került ide. De ő okosnak és műveltnek tartja magát. Mindig magányos és kívülálló, de ő nem is akar nagyon barátkozni, arisztokratikus gőg van benne. Olyan emberek között sem tud beilleszkedni, ahová be akar jutni. III. Párizs Nagyon nagy lehetőségei vannak, hiszen egy arisztokratikus családhoz kerül. Mielőtt ide kerül, elbúcsúzik De Renalnétól, létrán mászik be hozzá, de menekülnie kell mert a férj rájön és rálő. De la Mole családnál van. Mathildének akkor tetszik meg, amikor leesik a lóról. Mindenki viccelősik rajta, de Julien kivágja magát. Mathilde kemény, gőgös,szinte férfias. Először nagyon lenézi Julient, de azután elkezdi tisztelni, miután rájön, hogy mennyire művelt. Azonos dolgokról olvas, érdeklődik. Ebben a kapcsolatban Mathilde irányít, és csak rövid időre adja meg magát Juliennek. Örökké marják egymást, Mathilde mindig azt akarja,
hogy Julien bizonyítson neki. Julien megteszi amit Mathilde kér, hogy éjjel másszon be hozzá, ettől Mathilde vakmerőnek és férfiasnak tartja. Összeházasodhatnak. De la Mole márki ennek nem örül, mert alkalmazottként szerette Julient , nem pedig vejeként. De kénytelen beleegyezni, és úgy próbálja megvédeni lánya becsületét, hogy Julient lovaggá ütik, rangot és birtokot kapna. A rang a számára a legfontosabb. De közbeszól a levél, amit De Renalné írt jószándékból, hogy megmentsen másokat. Jellemzi benne Julient, hogy tulajdonképpen őt csak a rang érdekli. A márki kapja meg a levelet, aki ezt megmutatja lányának. IX. Fontos momentumok a műben Merénylet: Nagyon röviden írja le azt az eseményt, ami Julien életét meghatározza. A rövidségével arra utal, hogy Julien dühében csinálta, nem is gondolta végig, hogy mit tesz, csak a harag és a bosszú vezérelte. Nem igazán jellemző, hogy Stendhal ilyen röviden írjon le valamit. A leírás rövid, de utal a zavarodottságra, a zaklatottságra. Börtön: Mindenbe beletörődik, olyan mintha megadná magát. Nem könyörög, hiszen ez nem az énjéhez való, mert a büszkesége nem engedi. Egyszer tör csak ki, a bírósági tárgyaláson. Itt fejti ki véleményét a társadalomról, de ez inkább támadás. A bűnét is bevallja ezen a tárgyaláson. Bűnei: rálőtt egy tiszteletbeli asszonyra, akitől sok mindent kapott. Paraszti származású és ennek ellenére keveredett azzal a társasággal, ami nem az ő társadalmi rétege. Halála után: Fouche - Nagyon fáj neki Julien halála, ő rendezi meg a temetését. De Renalné: Nagyon gyenge asszony volt, ő is utána halt. Nagyon romantikus módon, az egyéniségének megfelelően halt meg. Mathilde: erős, kitart április 30. mellett.
Mathilde eltemeti egy barlangban Julien fejét.
Mathilde ugyanúgy végzi el ezt a temetést, mintha valami forgatókönyv szerint cselekedne. Az egyéniségének megfelelően cselekszik. Arisztokratikusan, kitűnik ezzel is az emberek közül. Vége: De Renalné meghal. Lezárja Julien halálát Stendhal. Mathildeval nem derül ki, hogy mi történt.