Ferschl Barbara 1 - Szalai Zita 2
Gyümölcsös sorköztakaró növény-fajkeverék fejlesztése – A tervezés szempontjai Development of inter-row ground cover plant mixtures adaptive for fruit production systems – The aspects of planning
[email protected] Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Ökológiai és Fenntartható Gazdálkodási Rendszerek Tanszék, PhD. hallgató 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Ökológiai és Fenntartható Gazdálkodási Rendszerek Tanszék, egyetemi docens 1Budapesti
A sorköztakaró növényzet megtervezése Ny-Európában és az Egyesült Államok gyümölcstermő területein már évtizedek óta használt gyakorlat, azonban ezek a kutatások Magyarországon csak az elmúlt években kezdődtek meg szisztematikusan, az ökológiai gazdálkodás elterjedésével. Ez az egyik ok, ami miatt jelen kutatási téma fontos és jelentős, mivel a fajgazdag sorkeverék telepítések növelik az ültetvények biodiverzitását virágos növényekkel, hatékonyan szabályozzák a gyomokat és segítik a hasznos rovarok fajgazdagságának megőrzését. Bevezetés A téma nemzetközi kutatásában, gyümölcsösökben is számos kísérletet folytattak az optimális takarónövényzet fajösszetételének meghatározására. Ezek a kísérletek is megerősítik, hogy összességében több pozitív hatásra lehet számítani takarónövény alkalmazása során, mint amennyi hátrányt jelenthet az ültetvény számára (Granatstein, Mullinix, Wiman, Kirby, 2007). Az ökológiai szőlőtermesztés területén különböző fajösszetételű talajtakaró magkeverékekkel jó eredményeket értek el a talajvédelem mellett a gyomszabályozás terén is. (Hofman, László 2012, Papp O., Kolláth, László, Drexler 2013). Mindezen felül az elvetett növénykeverék a virágzási idő alatt tápnövényként is szolgál - nektárt és virágport valamint élőhelyet szolgáltat az ültetvény rovarfaunája számára. (Weibel et al 2010). Ezáltal hozzájárulnak a gyümölcsös önszabályozó rendszerének kialakulásához. (Pfiffner, 2006., Pfiffner L, Wyss E. 2004) Ezen kívül a takarónövények a természetes kártevő-szabályozásban is fontos szerepet töltenek be, az ízeltlábú kártevők természetes ellenségei számára alternatív táplálék és búvóhelyet szolgáltatva (Markó et al 2012, Markó et al 2013). Kísérletek igazolták, hogy a megfelelő talajtakaró fajokat alkalmazva életteret nyújthatunk a hasznos, ragadozó atkák számára, míg ezek a fajok a kártevő atkák számára kevésbé vonzóak. (Edson, Swinton, et al., 2003.)A sorköztakaró növényzet tervezése során számos szempontot kell figyelembe vennünk, mind a főkultúrát, mind pedig a takarónövényzet fajait tekintve. Az ültetvények sorközeinek takarása egyéves vagy évelő fajokból kialakított fajkeverékkel egyaránt kivitelezhető. A Magyarországon jelenleg forgalmazott és a különböző szőlő-sorköztakaró fejlesztését célzó kísérleti projektekben (Ecowin project 2010-2013, ÖMKI projekt 2012-2013, Istervin project 2012-2014), felhasznált magkeverékek tartalmaznak bázis fajokat, melyeket szinte mindegyik keverékben megtalálhatunk. Ilyen faj pld. a baltacim, a fehér here, komlós lucerna, szarvaskerep, pohánka, mézontófű és a lándzsás útifű. Bizonyos fajok csak ritkán szerepelnek a magkeverékekben, többek között a repce, gomborka, csenkeszek, erdei mályva és a ligeti zsálya tartozik ezek közé. Az Egyesült Államok területén a gyümölcsösökben alkalmazott sorköztakaró keverékek között is megtalálhatjuk a különböző pillangós fajokat (tarka koronafürt, bíborhere, fehér here, alexandriai here, vöröshere, lucerna), valamint a Poaceae családban tartozó fajokat is, melyeket különböző csoportosításokban vizsgáltak cseresznye-és almaültetvényekben. (Sanchez, Edson, Wilson et al.2003, Edson, Swinton,., Nugent et al. 2003) Az ökológiai szőlőültetvényekben már vizsgált takarónövény fajkeverékek fejlesztése a szőlőtermesztés során felmerülő igények figyelembe vételével történt. Az ültetvények sorköztakarásra leggyakrabban fűféléket alkalmaznak, hátránya, hogy a kialakult gyep monokultúra kevésbé alkalmas a fajgazdag takarónövény keverékekkel szemben támasztott sokrétű feladat betöltésére (Hoffmann et al. 2008). Az ökológiai gyümölcsültetvények adott esetben más igényeket is támaszthatnak a takarónövény keverékkel
103
szemben, figyelembe véve az ültetvény fényviszonyait, mikroklímáját, a gyümölcsösökre jellemző faunát, különös tekintettel a megporzó rovarokra, melyeknek jelenléte vagy hiánya a szőlőtermesztésben nem számottevő jelentőségű. A beporzás szempontjából a vad méhfajoknak nagy jelentőségük van, a házi méh önmagában nem elég az biztonságos terméskötéshez (Pfiffner, Müller 2014). Különböző növénytermesztési rendszerekben vizsgálva a házi méhek és a vadméhek beporzó tevékenységét úgy találták, hogy a vadméhek hatékonysága a házi méhek hatékonyságának kétszerese. A vadméheket ugyanakkor Európa-szerte egyre nagyobb mértékben veszélyeztetik az ipari mezőgazdálkodási módszerek valamint a nektár- és pollentermelő virágzó fajokban gazdag természetes gyepek területének csökkenése. Ezért nagy jelentősége van a méhlegelő-növénykeverékek fejlesztésére irányuló kísérleteknek. (Szalai 2000) A méhlegelőnek alkalmas növényfajok közül számos megfelelő többcélú felhasználásra, mint talajtakaró fajkeverék komponense (Szalai, Kadlicskó, Radics 2001). A fenti problémák megoldásának egyik eszköze a funkcionális agro-biodiverzitás (FAB), mely magába foglalja a megporzó rovarok és a természetes ellenségek igényeinek megfelelő vadvirág-keverékek tudományos fejlesztését (Allsop, Tirado et al. 2014. Szalai, Marinov 2013). Figyelembe kell venni, hogy a sorköztakaró fajkeverékben virágzó növényfajok méhelvonó kultúraként jelentkeznek ezért fontos, hogy virágzási időszakuk ne essen egybe az almafajták virágzási idejével (Soltész 1997). Anyag és módszer Fajgazdag sorköztakaró fajkeverék kifejlesztésére és vizsgálatára irányuló kutatásunk tervezési szakaszában első lépésként kérdőíves felmérést végeztünk a Magyar Biokultúra Szövetség nyilvános adatbázisában található ökológiai gazdálkodást folytató gyümölcstermesztő gazdák körében. A kérdőíven a gazdaságok elhelyezkedésére, domborzati viszonyaira, az ültetvények talaptípusára, a termesztett gyümölcsfajok körére, az ültetvények korára is rákérdeztünk. A sorköztakarás alkalmazását is felmértük, mind a típusára, mind a kezelésének módjára, mind pedig fenntartásának hosszára rákérdeztünk. Végül pedig felmértük az alkalmazott takarási móddal való elégedettség meglétét, illetve mértékét is. A gazdálkodók körében végzett felmérés mellett megvizsgáltuk a hazai és külföldi szakirodalom (Donkó et al 2013., Varga 2013, primamag.hu, Sanchez et al. 2003, Edson et al 2003., Granatstein et al 2004,2006, 2010) alapján az ültetvényekben sorköztakarásra alkalmazott fajokat. A szakirodalom és a vetőmag kereskedelem adatai alapján összeállított lista fajainak ezermagtömegét is összehasonlítottuk (Scherman 1966), hiszen a magvak (termések) nagymértékben eltérő mérete, tömege problémát okozhat a vetés folyamán. A lágyszárú növények hajtáshossza illetve magassága mellett figyelembe kell venni a főkultúra és a takarónövény fajainak virágzási jellemzőit (Bernáth 2000, Papp 2004, Soó 1951, Schmidt 2003, Szodfridt et al 1993.), megvizsgálva a virágzási periódusok egymáshoz és a főkultúrához viszonyított hosszát és idejét. A magkeverék fejlesztésének tervezési fázisában egy szabadföldi előkísérlet beállítására is sor került a Budapesti Corvinus Egyetem soroksári kísérleti üzemében. Az Ökológiai Gazdálkodás Ágazat minősített bioterületén, 1,5%-os humusztartalmú, gyengén meszes homoktalajon 4 ismétlésben, véletlen blokk elrendezésben került elvetésre 2015. április 22.-én 15 növényfaj és az Ecovin sorköztakaró fajkeverék. A parcellákba minden fajból korábbi vizsgálatok (Magyar, 2009) alapján az idei évben 5000 csíra/négyzetméter került. A vizsgálatban szereplő fajok: Achillea millefolium L.(közönséges cickafark), Agrimonia eupatoria L. (patika párlófű), Agropyoron intermedium (Host.) Beauv (deres tarackbúza), Ajuga genevensis L. (közönséges ínfű), Anethum graveolens L. (kapor), Anthemis tinctoria L. (festő pipitér), Anthyllis vulneraria L. (nyúlszapuka), Bromus inermis L.(magyar rozsnok), Festuca rubra L. (vörös csenkesz), Knautia arvensis L. (mezei varfű), Lotus corniculatus L. (szarvaskerep), Medicago lupulina L.(komlós lucerna), Sinapis alba L. (fehér mustár), Trifolium repens L. (fehér here), Lolium perenne L. (angolperje) A 16. faj, a pohánka - Fagopyrum sagittatum GIL. vetése elmaradt, mivel a vetéshez a körülmények már kedvezőtlenek voltak a vetőmag beszerzésének napjaiban.
104
Eredmények és következtetések A 2014. decemberében elküldött 208 kérdőívre 34 gazdálkodó válaszolt, a válaszadás aránya így 16,34%. A gazdálkodók 18 gyümölcsfajt termesztenek 124 minősített bioültetvényen. A válaszadó gazdálkodók az ország minden tájegységén képviseltetik magukat, magasan kiemelkedik azonban a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből válaszolók száma. (1. ábra) A gazdaságok több, mint fele (22) sík területen, 14 sík területen, 6 pedig domboldalon és völgyben helyezkedik el. Az ültetvények talajtípusai közül az agyagos vályog (13 gazdaság) és a homokos vályog talajok (9 gazdaság) vannak nagyobb számban, emellett meszes és mészmentes homokon 4-4 gazdálkodó, csernozjom talajon 3 gazdálkodó termeszt gyümölcsöt. Az ültetvények közül az alma, szilva, dió és meggy ültetvények képviseltetik magukat a legnagyobb arányban (1. ábra). Az ültetvényméretek fajonkénti eloszlása is hasonló képet mutat, a 2000 nm-nél nagyobbak között nagyobb számban az alma, szilva, dió és cseresznye ültetvényeket találjuk.
1. ábra. Az ültetvények száma termesztett gyümölcsfajonként (2014) Az ültetvények koreloszlása változatos képet mutat, az 5 évnél fiatalabb ültetvényekből a legtöbb a szilva (4), az 5-10 év között korú ültetvényekből a dió és a mogyoró (4-4), a 10-15 év közötti korú ültetvényekből a meggy (8), a 15 évnél idősebb korú ültetvényekből pedig az alma (7) (2. ábra).
105
2. ábra. A különböző korú ültetvények száma (2014) Kérdéseket tettünk fel a takaratlan sorközök művelésével kapcsolatban. Egyenlő arányban alkalmazzák a tárcsázást, talajmarózást, lazítózás és kaszálást. Ez utóbbi az ősszel leforgatott gyom vegetációs időben történő kezelésére alkalmas (3.ábra)
3. ábra. A takaratlan sorközök kezelése az ültetvényekben (2014) A megkérdezett gazdálkodók az ültetvények 79 %-án alkalmaznak sorköztakarást. A takarás arányát megvizsgálva láthatjuk, hogy a takarást alkalmazó válaszadók túlnyomó többsége minden sorközt takar, csupán két ültetvényben takarják minden második sorközt. (4. ábra)
106
4. ábra. A sorköztakarás mértéke az ültetvényekben (2014) A takart sorközű gyümölcsösökben alkalmazott sortávok is vegyes képet mutatnak, az intenzív 1-2 méteres sortávú ültetvények (13 ültetvény) éppen úgy előfordulnak, mint a 6 méteres sortávolságot használók (44 ültetvény). 8-10 méteres sortávot csak 1-1 dióültetvényen állítottak be. A legtöbben a 6 méteres sortávolságot alkalmazzák, mégpedig alma, körte, őszibarack, kajszi, szilva, dió, mogyoró, meggy, cseresznye és birs ültetvényekben. Kiemelkedő a kultúrák között a hatméteres sortávú művelés szempontjából a kajszi, szilva, dió és meggy. (5. ábra) Tőtávok tekintetében a 1 m-től 5 méteres tőtávolságig találhatók takart sorközű állományok. Legnagyobb mértékben (49 ültetvény) a 4 méteres tőtávot alkalmazzák, kiemelkedően szilva, dió és meggy ültetvényekben, valamint a 3 méteres tőtávolságot (30 ültetvény). A legkisebb, 1 méteres tőtávolságot alma és bogyósgyümölcs ültetvényekben találjuk.
5. ábra. Sortávok a takart sorközű gyümölcsösökben (2014)
107
Figyelemre méltó, hogy a talajtakarás alkalmazásának céljaként a válaszadók 47,1 százaléka a talajerózió elleni védelmet jelölte meg, míg a következő, a ’gyomok elleni védelem’ opciót csupán 20,6 százalék. A sorköztakarás alkalmazásának okaként választható ’ökológiai növényvédelem’ lehetőséget mindössze 2,9 százalék választotta, amely jelzi, hogy ezen a téren még fejlesztésre van szükség. (6. ábra)
6. ábra. A talajtakarás célja az ültetvényekben (2014) A gazdálkodók a takarónövényzetet túlnyomórészt a helyi gyomflóra kaszálásával alakítják ki (66,7%), fűkeveréket alkalmaz 27,3 %, egynyári zöldtrágyakeveréket és füves herét használ 3-3 %. Ennek tudatában nem meglepő, hogy a kezelések között a kaszálás szerepel a legnagyobb arányban (27 gazdaság), meglepő ugyanakkor, hogy egy válaszadó sem alkalmaz hengerezést. A facsík/soralj kezelésére is a kaszálás a leginkább jellemző ápolási mód, 22 gazdálkodó választotta ezt a lehetőséget, míg 10 gazdálkodó használ kitérő talajművelő eszközt. A sorköztakarót 25 válaszadó tartja fenn 4 évnél hosszabban (7. ábra), ez a magas arány jelzi, hogy az évelő lágyszárú fajoknak nagy jelentősége van a sorközökben a takarónövényzet kialakításában illetve spontán kialakulásában.
108
7. ábra. A sorköztakaró növényzet fenntartásának hossza az ültetvényekben (2014) Végezetül feltettük azt a kérdést a gazdálkodóknak, hogy összességében kedvezőnek tartják-e a sorköztakaró növényzet alkalmazását gyümölcsültetvényben. Erre a válaszadók 91 százaléka válaszolt igennel. Egy válaszadó tartotta kedvezőtlennek, ez a gazdálkodó nem alkalmaz sorköztakarás, tárcsázással és szárzúzóval kezeli a sorközt. Egy válaszadó szerint az előnyösség évjárattól függő, ez a gazdálkodó helyi gyomflórából alakítja ki a takarónövényzetet, melyet egy évig tart fenn. (8. ábra)
8. ábra. A sorköztakarás megítélése az ültetvényekben (2014) A tervezés szempontjai között az olyan egyértelmű kritériumok között, mint a helyi klímához, talajviszonyokhoz való alkalmazkodóképesség, a szárazságtűrés a gyors kezdeti növekedés, jó megújuló képesség, hatékony szaporodási stratégiák megléte, gondolnunk kell az ültetvény kezelésével összefüggő adottságokra is. A lágyszárú fajok virágzási ideje hatással lehet a beporzó rovarok tevékenységére, a kifejlett takarónövények hajtásainak hossza megnehezítheti az ültetvény ápolását. A 9. ábra az általánosan alkalmazott fajok ezermagtömegeinek változatosságát mutatja be, a 10. ábra pedig a szőlőültetvényekben hazánkban is alkalmazott Ecovin keveréket alkotó fajok átlagos ezermagtömegét. Láthatjuk, hogy pld. az Ecovin keverék legnagyobb ezermagtömegű magja 75-ször súlyosabb, mint a legkisebb. Természetesen a legkedvezőbb az a változat lenne, ahol a keverék fajainak magvai nagyjából hasonló méretűek, tömegűek lennének. Gyakorlati szempontból ez nehezen kivitelezhető, ha a sokszínűséget is biztosítani akarjuk a keverékünkben, de a vetés eszközének, módjának megválasztásával kiküszöbölhetők a hátrányok. Az erre irányuló vizsgálataink jelenleg folyamatban vannak.
109
9. ábra. A magyar és nemzetközi kutatásokban, valamint a hazánkban beszerezhető sorköztakaró keverékekben alkalmazott növényfajok ezermagtömege (Scherman 1966. Donkó et al 2013., Varga 2013, primamag.hu, Sanchez et al. 2003, Edson et al 2003., Granatstein et al 2004,2006, 2010 alapján)
10. ábra. Az Ecovin fajkeverék komponenseinek ezermagtömege (Donkó et al 2013, Scherman 1966. alapján) Ahogyan fentebb említettük, a keverékek alkotó fajainak maximális hajtáshossza illetve magassága is okozhat az ültetvény ápolása folyamán nehézségeket. A lágyszárú fajok növekedése visszafogható kaszálással vagy
110
hengerezéssel, de minden újabb művelet költségnövekedéssel és a talaj tömörödésével járhat. Így előnyös már eleve alacsony termetű fajokat választani keverékünkbe. A hazánkban és külföldön talajtakarásra alkalmazott fajok között találhatunk néhány centiméteres, de akár két méteres hajtáshosszat is elérő növényfajokat is (11. ábra). Az Ecovin sorköztakaró keverékben is szerepelnek erőteljes növekedésű fajok, mint az akár két méteres hajtáshosszat is nevelő tarka koronafürt, az egy métert elérő magvas gomborka és murok, valamin a méteres hosszhoz közelítő facélia.
11. ábra. A magyar és nemzetközi kutatásokban, valamint a hazánkban beszerezhető sorköztakaró keverékekben alkalmazott növényfajok minimum és maximum hajtáshossza illetve magassága (Donkó et al 2013., Varga 2013, primamag.hu, Sanchez et al. 2003, Edson et al 2003., Granatstein et al 2004,2006, 2010, Soó 1951, Schmidt 2003, Szodfridt et al 1993. alapján) A hajtáshossz mellett figyelembe kell venni a főkultúra és a takarónövény fajainak virágzási idejét is. A lágyszárú, rovarbeporzású fajok virágzási ideje és a főkultúrák virágzási ideje között gyakran átfedés van, amelyet a tervezésnél nem téveszthetünk szem előtt és a céljainknak megfelelően választhatunk a rendelkezésre álló fajokból. A keverékekben alkalmazott fajok virágzási idejét megvizsgálva úgy találtuk, hogy a fajok többségének fő virágzási ideje elkülönül a főkultúrák (gyümölcsfajok illetve fajták) virágzási idejétől, a virágzási periódus pedig lényegesen hosszabb, mint a fő kultúráké, így az ültetvényben élő vad beporzó fajoknak és a természetes ellenségek virágporral és nektárral táplálkozó imágói számára a főkultúra elvirágzása után is táplálékot szolgáltatnak, így biztosítva ezeknek a hasznos élő szervezeteknek a fennmaradását az ültetvényben. A fajok kiválasztásánál figyelembe vettük, hogy a soroksári és az idén ősszel induló érdi kísérleti területek eredeti természetes flórájához (Soó 1951, Borhidi 2007), közel álló növényfajok a lehetőségekhez képest nagy számban jelenjenek meg a keverékben. Az első/második évben számottevő borítást az egyéves (Th) növényektől vártunk, melyeket zöldtrágya növényként már régóta termesztett kultúrfajok közül választottuk ki. Végül az elsőként
111
összeállított keverék összetételét a vetőmagok hozzáférhetősége határozta meg. Ez a szempont kompromisszumos megoldást eredményezett a fajösszetétel kialakítását illetően. A vetést követően kelesztő öntözést alkalmaztunk, majd megfigyeltük a növények fejlődését, magasságukat, borításukat szeptember 15-ig. Csapadékpótló öntözést a továbbiakban nem alkalmaztunk. A terület elsősorban az alábbi gyomfajokkal volt fertőzött: Amaranthus sp., Ambrosia artemisifolia L., Chenopodium sp. Portulaca sp., ennek is tulajdonítható, hogy több faj nem volt képes számottevő borítást, vagy a generatív fázist elérni. Az idei nyáron több alkalommal is bekövetkező extrém hőség következtében a fűfajok az átlagosan 12 cm-es magasságot elérve július végére kiszáradtak, a kapor 12,2 cm-es átlagos magasságnál virágzásnak indult, majd terméshozás nélkül kiszáradt. A közönséges cickafark, a patika párlófű, a közönséges ínfű, a mezei varfű egyáltalán nem kelt ki, míg a fehér mustár és az Ecovin keverék nagyon jó borítást ért el. A pillangósvirágúak közül jó eredményt ért el a komlós lucerna és a nyúlszapuka. Az Ecovin keverék első értékelésénél figyelembe kell venni, hogy ez a keverék egynyári és évelő fajokat is tartalmaz. Ez utóbbiak várhatóan a második-harmadik évben képesek nagyobb borítást elérni. A növények hajtáshosszának változását mutatja a 20. ábra. Az utolsó mérésre 2015. szeptember 15.-én került sor, ekkor az Ecovin keverék fajaiból a magvas gomborka, a pohánka és a facélia már maghozó állapotban volt, éppen úgy, mint a fehér mustár. A kétéves életformájú (TH) nyúlszapuka tőlevélrózsás állapotban van, így telel át, a festő pipitér pedig szeptember közepén kezdett virágozni, kissé lemaradva a szakirodalmi adatok szerinti június-augusztusra eső virágzási időszakról. A 12. ábrán látható az Ecovin keverék, a fehér mustár és a festő pipitér hajtáshosszának változása májustól szeptember közepéig. A mustár, mint egyéves növény életciklusát már befejezte, átlagos magassága meghaladta a 80 cm-t, de méteresnél magasabb egyedek is számosan fordultak elő a parcellákban az öntözés hiánya és a kánikulai hőség ellenére. Ez a magasság már nem előnyös a gyümölcsös sorközben, így használatát érdemes megfontolni. Az Ecovin keverék középmagas hajtásai nem akadályozzák az ápolási munkákat, ez az átlagmagasság változhat is, ha a keverékben az alacsonyabb vagy elterülő habitusú évelő fajok átveszik az egyévesek helyét. A festő pipitér magassága megfelelő lenne egy fajgazdag keverékben. Az idei év tapasztalatai alapján nagy hangsúlyt kell fektetnünk a vad növényfajok csírázási jellemzőinek megismerésére és a kis költséggel kivitelezhető magkezelési eljárások vizsgálatára. Az erre irányuló vizsgálataink jelenleg is folyamatban vannak. A vetés optimális idejének és módjának megválasztása a kelési eredményeket is pozitívan befolyásolhatja. Az április utolsó dekádjában végzett vetést követő csapadékhiányos időszak következtében a kelés elhúzódott és a növények fejlődése is elmaradt az elvárttól.
112
12. ábra. A festő pipitér, a fehér mustár és az Ecovin keverék magasságának változása (2015)
13. ábra. Az Ecovin keverék és öt növényfaj átlagos borítása (2015. 09.15) Összefoglalás A gazdálkodók körében végzett felmérés megmutatta a sorköztakarás gyakorlati megvalósításának problémáit, jelesül, hogy a gazdálkodók túlnyomó többsége nem alkalmazza az erre a célra fejlesztett növénykeverékeket. A hazánkban elérhető keverékeket ugyanakkor nem kifejezetten gyümölcsösökben történő felhasználásra állították elő, így ez a terület még kiaknázatlan lehetőségeket rejt. A szakirodalom alapján vizsgált keverékekben nagyszámú fajt találhatunk, amelyek mind maximális magasságuk, hajtáshosszuk, mind pedig virágzási periódusukat tekintve perspektivikusnak mondhatók egy kifejezetten gyümölcsös sorköztakarásra fejlesztett keverék komponenseként. Előkísérletünk eredményei még nem adnak okot messzemenő következtetések megfogalmazására, de láthattuk, hogy a kifejezetten kedvezőtlen körülmények között is kiválaszthattunk a kísérleti fajokból olyanokat, amelyek érdemes tovább vizsgálni.
113
A szőlőültetvények sorköztakarására kifejlesztett Ecovin keverékkel előkísérletünk során jó eredményt értünk el, ezen kívül a pillagósvirágú nyúlszapuka és komlós lucerna teljesítménye a körülmények ellenére jónak mondható. A festő pipitér, mint vadon termő faj az eredmények ismeretében továbbra is keverékünk egyik fontos eleme marad. Az elméleti lehetőségeket korlátozza, hogy a hazai természetes flóra tagjainak termesztésével, forgalmazásával kevés gazdálkodó illetve forgalmazó foglalkozik. Ennek ellenére ezeknek a fajoknak a köre elég széles ahhoz, hogy az kiválasztásra kerüljenek a különböző termőhelyekre sorköztakarás céljára alkalmasak. A vadon termő növényfajok bevonásával növénycsaládok szintjén is sokkal változatosabb, több célnak megfelelő és a gyümölcsösök ökológiai adottságaihoz leginkább alkalmazkodó sorköztakaró fajkeverékek fejleszthetők ki. Felhasznált irodalom
114
Allsop, M., Tirado, R., Johnston, P., Santillo, D., Lemmens, P. (2014): Plantbee-living without pesticides. Moving towards ecological farming. May 2014, Greenpeace International, Netherlands. www.greenpeace.org
Bernáth J. szerk. (2000): Gyógy-és aromanövények. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Borhidi A. (2007): Magyarország növénytársulásai. Akadémiai Kiadó, Budapest
Brickell, C. (1993): Dísznövény Enciklopédia. Az angol Királyi Kertészeti Társaság kézikönyve. p296. Pannon Könyvkiadó, Budapest
D. Granatstein , E. Kirby, G. Hogue, K. Mullinix (2004): Screening Annual and Perennial Ground Covers as In-Row Living Mulch for Central Washington Orchards. Washington State University. Digitális kiadvány. http://organic.tfrec.wsu.edu/OrganicIFP/OrchardFloorManagement/LM%20Report04.pdf
D. Granatstein, E. Kirby, J. Davenport, W. Morgan, A. Kukes (2010): Direct seeding legumes into orchard alleys for Nitrogen productions. Washington State University. Digitális kiadvány. http://www.tfrec.wsu.edu/pdfs/P2534.pdf
D. Granatstein, K. Mullimix, M. Wiman, E. Kirby (2006): Progress report: Organic cropping research for the Northwest. Washington State University. Digitális kiadvány. http://organic.tfrec.wsu.edu/OrganicCropResearch/ProgressReports06/GranatsPR06Understory.pdf
Donkó Á., Drexler D., Illyés E., Herpergel Z. P., Valkó O., László Gy., Török P. (2013) :Fajgazdag szőlősorköz-takarónövényzet magkeverékek fejlesztése és alkalmazási lehetőségei magyarországi szőlőültetvényekben ÖMKI. Digitális kiadvány. http://www.biokutatas.hu
Edson, C., Swinton , S. et al.(2003): Cherry orchard floor management. Oppurtunities to improve profit and stewardship. MSU Extension Bulletin, Michigan
Granatstein, D., Mullinix, K., Wiman, M., Kirby, E. (2007): Integrated Multiple Mulch Trial, Progress Report: Organic Cropping Research for the Norwest
Hofman, U., László Gy. (2012): A fajgazdag szőlősorköz szerepe az ökológiai szőlőtermesztésben, Biokultúra, 2012/1
Hofmann U., Köpfer P., Werner A. (2008): Ökológiai szőlőtermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest
J.E. Sanchez, C. E. Edson, T.C. Wilson et al. (2003): Orchard Floor and Nitrogen Management Influences Soil and Water Quality and Tart Cherry Yields. Journal of the American Society for Horticultural Science. 128 (2):277. 2003.
Magyar I. E. (2009): Gyógynövényes gyep telepíthetősége, gyepgazdálkodási módszerek növényállományra gyakorolt hatásának értékelése. Doktori értekezés. Szent István Egyetem, Mezőgazdaság-és Környezettudományi Kar, Növénytermesztési Intézet, Gyepgazdálkodási Tanszék, Gödöllő
Markó V., Jenser G., Kondorosy E., Ábrahám L., Balázs K.(2013): Flowers for better pest control? The effects of apple orchard ground cover management on green apple aphids (Aphis spp.) (Hemiptera: Aphididae), their predators and the canopy insect community, Biocontrol Science and Technology, 23:2, 126-145
Markó V., Jenser G., Mihályi K., Hegyi T., Balázs K. (2012): Flowers for better pest control? Effects of apple orchard groundcover management on mites (Acari), leafminers (Lepidoptera, Scitellidae), and fruit pests, Biocontrol Science and Technology, 22:1, 39-60
Papp J. szerk. (2004): A gyümölcsök termesztése 2. Mezőgazda Kiadó. Budapest.
Papp O., Kolláth P., László Gy., Drexler D. (2013): A cseresznyelégy elleni védekezés lehetősége Beauweria bassiana hatóanyagú készítménnyel. ÖMKI. Digital publications. http://www.biokutatas.hu
Pfiffner L, Wyss E (2004) Use of sown wildflower strips to enhance natural enemies of agricultural pest. In: Gurr GM et al (eds) Ecological engineering for pest management—advances in habitat manipulation for arthropods. CSIRO/CABI, Collingwood
Pfiffner, L., Müller, A. (2014): Wild bees and pollination. Research Institute of Organic Agriculture FiBL
Scherman Sz. (1966): Magismeret. I., II. Akadémiai Kiadó, Budapest
Schmidt G. (szerk) (2003): Növények a kertépítészetben. p493. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Soltész Miklós (1997): Integrált gyümölcstermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Soó R. (szerk) (1951): A magyar növényvilág kézikönyve I., II. Akadémiai Kiadó, Budapest
Szalai Z, Kadlicskó B, Radics L. (2001): Hosszan virágzó méhlegelő keverékek kifejlesztése az erodált, termesztésből kivont területekre, talajvédelmi és általános környezetvédelmi szempontokat is kielégítő haszonvéttel. Kertgazdaság köt/szám 33.évf.(4) 39-47.p. 2001
Szalai Z.: Development of melliferous plant mixtures with long lasting flowering period for honey bees. Proceedings of the 8th International Workshops on Pollination, 2000.
Szodfridt Gy., Barcsák Z., Vinczeffy I. (1993): A gyep növényei. In: Vinczeffy I. (szerk). Legelő és gyepgazdálkodás. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Varga J. (2013): Geobotanikai analízis 2. In: Vér A. Takács K. szerk. (2013): Ecowin AT-HU Záró beszámoló. Nyugat Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság-és Élelmiszertudományi Kar, Szaktanácsadó és Továbbképző Intézet, Mosonmagyaróvár
115
116
Weibel, F.P.; Daniel, C.; Hammelehle, A.; Pfiffner, L. and Wyss, E. (2010) Potential and Limits of Pesticide Free Apple Growing by a Self-Regulating Orchard Set-Up: Project Presentation and First Experiences. In: Proceedings of the 14th International Conference on Organic Fruit Growing from February 22nd to February 24th. Fördergemeinschaft Oekologischer Obstbau e.V. (FOEKO), Weinsberg, pp. 292-296.
Z. Szalai, M. Marinov (2013): Developing flowering strips to help functional biodiversity in productive areas of experimental and research farm of Corvinus University. Proceedings of ICOAS Conference, Eger Hungary 101p