P <) L Y A
J Ô Z S E F,
í r t a : Dr. J A X T S I T S
AZ
ILL L SZ T R ÄT0 R
GA B R I E F L A
(Budapest)
J>ólya József a X I X . század orvosi közéletének kimagasló egyénisége. Igazipolyhistor,mert az orvostudományon kívül még az élettant, az állattant, a n ö v é n y t a n t és a t e r m é s z e t t a n t is m ű v e l t e . Sokirányú munkásságán kívül rajzolással is szívesen foglalkozott. Életrajzírói megemlítik, hogy a rajz szinte egész életét végigkíséri. Ifjú korában kedvtelésből gyakorolta, később, amikor szülei minden t á m o g a t á s t megvontak tőle, mert akara t u k ellenére az orvosi pályát v á l a s z t o t t a , rajzórák adásából t a r t o t t a fenn m a g á t [1—2]. Mint kész orvos sem hagy fel a rajzzal, sőt — amint látni fogjuk — akkor veszi igazán h a s z n á t . É l e t e alkonyán pedig az orvosi gyakorlattól visszavonulva kertészkedik, és az ezzel foglalkozó népszerű cikkeit maga illusztrálja [3]. M i most csak Pólya József orvosi vonatkozású rajzait mutatjuk be. Elsőnek arcképeit vesszük. A X I X . század művészetében változatlanul fontos szerepet t ö l t ö t t be az arckép, és népszerű sítésében nagy szerepe volt az abban az időszakban elterjedt új művészeti technikának, a k ő n y o m a t n a k is. Nehezen szorította k i a rézmetszetet, de ezután sok előnye m i a t t hamarosan t é r t h ó d í t o t t , mert nagy s z á m b a n sokszorosítható, gyors és olcsó eljárás volt. Talán ez is egyik oka, hogy sok nem hivatásos művelője akadt. Közéjük sorolta a szakirodalom P ó l y á t is: . . .a dilettáns litliográfusok. . . között említésre méltók Pólya József orvosnak híres orvosprofesszorokról készített arcképei. . . [4] Kissé meglepőnek találjuk ezt a fogalmazást, és ezért meg nézzük, vajon csakugyan dilettáns művek-e az ő arcképei? 6*
S3.
Az első kőnyomatok még nem Önálló művek. A rézmetszetek stílusát és technikáját utánoz zák. Ez meglátszik Pólya első arcképén is. Az Orvosi T á r leg első számához [5] rajzolta meg Lenhossék Mihály professzor p o r t r é j á t ( 1 . ábra) Friedrich Lieder neves osztrák művész litográfiája n y o m á n . Az eredeti az ú n . pontozó modorú rézmet szet tökéletes h a t á s á t .kelti Ennek t ü k ö r k é p é t készítette el Pólya, és a keretezést elhagyta. A többi arckép is az Orvosi T á r b a n [6] jelent meg. A folyó iratban neves professzorok cik keit és a szerző arcképét is közöl t é k , pl. Eckstein Ferenc, a pesti egyetem sebésztanáráét (2. ábra), amelyen m á r a X I X . szá zad arcképfelfogása érvényesül. Minden felesleges sallang, apró lékos részlet elmaradt. A ruha csak pár vonással van felvá zolva. Ez a felfogás érvénye sül Larry és Dupuytren francia sebésztanárok arcképein is. Az arc a fontos, és annak rajza tökéletesen sikerült, különösen Rust és Hufeland professzorok portréin. Finom, lágy vonásokkal és árnyékolással szinte plasztikus h a t á s t ér el. Pólya portréit a szakirodalomban nyilvánta rtj ák, mert a magyar kőrajzolás t ö r t é nete nélkülük nem lenne teljes.
Rajzainak egy másik csoportja a szakillusztráció. Ezeket a szakkönyvek nem említik, mert a X I X . század orvosi illusztrá cióinak számbavétele még nem t ö r t é n t meg; ezért h a t á r o z t u k el, hogy Pólya rajzait összegyűjtjük. Mint ismeretes, Pólya szakirodalmi tevékenységet is foly tatott. K i a d v á n y a i t maga illusztrálta, az elsőt; doktori disszer tációját 1830-ban, [ 7 ] . Ebben találjuk első szignált met szetét, is. A kép m a g y a r á z a t á n á l elmondja, hogy,, . . . az 5. kép a Brerából, a többi Bremser után v á g y n a k másolva." Bremsernek az emberi bélférgekről szóló összefoglaló munkáját [8] Heinrich Mansfeld, az ismert osztrák művész illusztrálta. Fekete alapú rézmetszetein jól érvényesültek a színes állatképek. Pólya ábrázolása semmiben sem marad el Mansfeldé mögött, b á r az ő fekete-fehér metszete igen szerénynek tűnik. Ismerve nehéz körülményeit, bizonyára anyagi oka lehetett, hogy disszer tációjához nem a költségesebb színes illusztrációt választotta. Egy évvel később önálló könyve jelenik meg a koleráról [9]. Ekkor m á r a pesti kolera kórház igazgatója. A járvány nyal kapcsolatos tapasztalatait adja közre latin nyelven, hogy külföldiek számára is hozzáférhető legyen. A rajzok saját eseteit ábrázolják. A betegséget, a beteg korát, nemét jól szemlél tetik, fejlett rajzkészségről t a n ú s k o d n a k (3—4. ábra). Ugyancsak ebben az évben jelent meg egy nagyobb tanul m á n y a az Orvosi T á r b a n a vízrákról [5]. Ilusztrácio t ö r t é n e t i szempontól ez a legértékesebb m ű v e . Adolf Leopold Richter mo nográfiáját [10] fordítja le és dolgozza á t , és amint Pólya írja (27. old.): ,, ... .értekezésemet egypár kórtörténettel és rajzolattal kívánom berekeszteni". Három kőnyomatos t á b l á t rajzol
3. ábra
il
l Ii
j
>'
7. áb ra
hozzá saját eseteiről. Mindegyiket bemutatjuk, hogy Pólya egyéni ábrázolásmódjáról fogalmat alkothassunk. A I I . táblán (5. á b r a ) felül 5 éves gyermek nomáját látjuk, alul ugyanazt 8 nap u t á n leromlott, előrehaladott állapotban. A I I I . táblán (6. á b r a ) felül másfél éves nomás gyermek, alatta pedig az állra ráterjedő vízrákos eset látható. Mind eredeti rajzok, ahogy Pólya ez utóbbi kórleírásánál megemlíti (33. old): ,,. . .csak addig l á t h a t t a m , míg m á s á t vevém". L á s s u k végül ugyanebből a közleményből az I . t á b l á t (7. ábra), amelynél a Richter- könyv á b r á i t követte, s igen tanulságos az is, milyen módon. Fent egy kilenc éves n o m á s gyermek képe látható kórházba való felvételekor. Az arcon hatalmas fekély tátong. A gyermek igen elesett, lázas, arckifejezése fájdalmas, haja csapzott, szeme bedagadt. Ezt Pólya is leírja (29. old.): „Ezen daganat miatt a bal szem alig n y í l h a t o t t k i . " Az alsó képen ugyanezen a gyermeken tíz nap u t á n a gyógyulás előrehaladását mutatja be. A fekély visszafejlődőben van. A rajzok tökéletesen szemléltetik a betegséget, a kórleírásnak mindenben megfelel nek, a szöveget jól illusztrálják. Összehasonlításul nézzük meg a Richter-könyv képeit. F . W. Linger berlini művész készítette a legfinomabb kivitelű ún. pontozó modorú színes rézmetszettel. A rajzok Pólya eseteihez hasonló stádiumban levő betegeket ábrázolnak. Az egyik (8. á b r a ) k é t éves 8 hónapos, gyenge a l k a t ú fiúgyermek. A szerző leírása szerint bőre fonnyadt, p e t y h ü d t , arca dagadt. A fekély az orron keresztül egészen a szemig terjed. S ezzel szemben m i t m u t a t a kép? H á r o m évnél jóval idősebb gyermeket ábrázol, a sebhelyet kivéve a b ő r sima, bársonyos, ami az eredeti színes rajzon jól látszik. Az arc nincs megdagadva. Pólya is felfigyel erre, és megjegyzi (29. old.): „ R i c h t e r A . L . az idézett könyvbem ezen daganatot, melly legfőbb kórjele a' vízráknak, a' raj zolatban nem nyomja-ki; nála a' szemig érő fekély szélei elle nére is a' szem mint egészséges állapotban egészen n y i t v a van". A másik képen (9. á b r a ) nem gyermek hanem m á r ifjú arc képe látható. A száj finoman ívelt. A csúf fekély semmi szerves összefüggésben nincs a teljesen egészségesnek látszó szép arccal. Nyoma sincs a betegség torzító h a t á s á n a k .
8. ábra
9. ábra
Linger hivatásos anatómiai rajzoló volt, mégsem szemlél t e t i k idealizált képei kellően a szöveget. Pólya ezzel szemben az eseteket a maguk egyediségében, teljes élethűséggel adja, s ezzel m á r a modern fényképes illusztrálás felé közeledik. Pólya grafikai tevékenységét összegezve megállapíthatjuk, hogy művei nagy rajztudásról t a n ú s k o d n a k . Arcképei olyan mester mellett, m i n t Barabás Miklós, ,,dilettáns"-nak számít hatnak, orvostörténeti szempontból mégis értékesek. A szakillusztrációkkal kapcsolatban viszont leszögezzük: az a rendeltetésük, hogy a szöveget magyarázzák. Lehet, hogy a művész rajzai szebbek, de nem hitelesek, Pólyáé viszont nem olyan szépek, de jól szemléltetnek. Ebből l á t h a t ó , hogy m i a jelentősége annak, ha az orvos maga illusztrálja m ű v e i t .
IRODALOM 1. Szinyei József: Magyar írók élete. Bp. 1905. X . köt. 2. Török József: Pólya József emléke. Bp. 1876. 3. Falusi Gazda 1862'. Gazdasági Lapok 1864. Kerti Gazdaság 1859. 4. Gerszi Teréz: A magvar kőrajzolás története a X I X . század ban. Bp. 1960. 5. Orvosi Tár. 1831. I . 1. (A' Yizrák). 6. Orvosi Tár. 1831—32. 7. Pólya József: Értekezés az emberi bélférgekről. Pest, 1830. 8. Bremser, J. G.: Über lebende Würmer im lebenden Men schen, Wien. 1819. 9. Pólya József: Summa Observationen, quas de cholera orien t a l . . Pest. 1831. 10. Richter, A. L . : Wasserkrebs der Kinder. Berlin. 1828.
KEPÉK JEGYZEKE: kép. Lenhossék Mihály Pólya József kőnyomata Orvosi Tár. 1831. I . kép. Eckstein Ferenc Pólya József kőnyomata Orvosi Tár. 1832. V kép. 19 éves kolerás leány holtteste. Pólva József kőnyomata de cholera. Observationes. Pest. 1831. 1. kép. Kolerás betegek képe Pólva József kőnvomata. - Observationes, de cholera, Pest. 1831. kép. A vízrák ( I I . tábla) Pólva József kőnyomata. — Orvosi Tár. 1831. I kép. A vízrák ( I Í I . tábla) Pólya József kőnyomata, Orvosi Tár. 1831. I . kép. A vízrák. ( I . tábla) Pólya József kőnyomata. — Orvosi Tár. 1831. I kép. A vízrák. F. W. Linger rézmetszett - Bichter, A. L . : Wasserkrebs der Kinder. Berlin. 1828. kép. F. W. Linger rézmetszete. Richter A. L . : Wasserkrebs der Kinder. Berlin. 1828.