VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Kht. Területi Tervezési és Értékelési Iroda Területi Elemzési és Értékelési Osztály
Országos területi helyzetkép 2006
2008. október
1
Országos területi helyzetkép 2006 Készült a VÁTI Kht. és az ÖTM között 2003. május 30-án létrejött közhasznú keretszerződés, illetve a 2007. évi feladatokról 2007. június 1-én született megállapodás 1. sz. módosításában foglaltak alapján a II. Fejezet 1/14. 1. pontjában meghatározott „Országgyűlési Beszámoló előkészítése a területi folyamatok alakulásáról és a területfejlesztési politika érvényesüléséről, valamint éves jelentés elkészítése” című feladat első részteljesítéséhez
Megbízó:
Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium (NFGM) Területfejlesztési és Építésügyi Szakállamtitkárság Területfejlesztési Főosztály Területi és Várospolitikai Osztály
Témafelelős: Géczy Gyula Osztályvezető: Tipold Ferenc Főosztályvezető: Sára János Szakállamtitkár: dr. Szaló Péter Szakértő: Sallai Anna Készítette:
VÁTI Területi Tervezési és Értékelési Iroda (VÁTI TTÉI) Területi Elemzési és Értékelési Osztály (TEÉO)
Témafelelős: Kiss Csaba Tervezők:
Brodorits Zoltán, Czira Tamás, Ginter Gábor, Kiss Csaba, Kohán Zoltán, Nagy András, Selmeczi Pál, Sóvágó Krisztina, Sütő Attila, Balogh Attila, Ludányi Anett, Vida Zsófia MTA RKK külső szakértők Kukely György témafelelős Dr. Barta Györgyi, Dr. Győri Róbert, Czirfusz Márton, Lengyel Balázs, Ságvári Bence
Irodavezető: Czira Tamás Igazgató: Horkay Nándor Budapest, 2008. október
2
TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETŐ ............................................................................................................................... 5 I. EURÓPAI UNIÓS JELLEMZŐK TERÜLETI SZEMLÉLETTEL .............................. 7 I.1. AZ ORSZÁG ÉS RÉGIÓINAK EURÓPAI INTEGRÁLÓDÁSÁRÓL................ 7 Magyarország társadalmi elhelyezése néhány fontosabb mutatón keresztül ................. 7 Magyarország gazdasági elhelyezése néhány fontosabb mutatón keresztül .................. 9 Magyarország környezeti és infrastrukturális elhelyezése néhány fontosabb mutatón keresztül ............................................................................ 12 A magyar régiók az Európai Uniós térben ................................................................... 14 II. ÁGAZATI JELLEMZŐK TERÜLETI SZEMLÉLETTEL......................................... 17 II.1. A TÁRSADALOM ÁLLAPOTÁRÓL ................................................................ 17 Humán erőforrások....................................................................................................... 17 Életkörülmények .......................................................................................................... 21 Társadalmi szolgáltatások ............................................................................................ 32 II.2. A GAZDASÁG ÁLLAPOTÁRÓL...................................................................... 37 Gazdasági alaptényezők (inputok) ............................................................................... 37 Gazdasági teljesítmény, eredmény ............................................................................... 45 Meghatározó ágazatok.................................................................................................. 49 II.3. A KÖRNYEZET ÁLLAPOTÁRÓL.................................................................... 65 Levegőminőség ............................................................................................................ 65 Vízminőség................................................................................................................... 69 Környezetbiztonság...................................................................................................... 72 Talajvédelem, területhasználat ..................................................................................... 74 Hulladékgazdálkodás ................................................................................................... 76 Természetvédelem........................................................................................................ 79 A kulturális örökség ..................................................................................................... 83 II.4. A MŰSZAKI INFASTRUKTÚRA ÁLLAPOTÁRÓL ....................................... 86 Közlekedés ................................................................................................................... 86 Infrastruktúra-ellátottság .............................................................................................. 92 III. EGYES, AZ OTK-BAN MEGHATÁROZOTT TÉRSÉGEK JELLEMZŐI.......... 98 III.1. A RÉGIÓK ÁLLAPOTÁRÓL......................................................................... 98 III.2. A BUDAPESTI METROPOLISZ TÉRSÉG ÁLLAPOTÁRÓL ................... 128 III.3. A FEJLESZTÉSI PÓLUSOK ÁLLAPOTÁRÓL .......................................... 133 III.4. KÜLSŐ ÉS BELSŐ PERIFÉRIÁK, ELMARADOTT TÉRSÉGEK ............ 137 III.5. AZ ORSZÁGOS JELENTŐSÉGŰ TÉRSÉGEK ÁLLAPOTÁRÓL ............ 140 Tisza-térség ................................................................................................................ 140 Duna-mente ................................................................................................................ 144 III.6. A HATÁRMENTI TÉRSÉGEK ÁLLAPOTÁRÓL ...................................... 148 III.7. A VIDÉKIES TÉRSÉGEK ÁLLAPOTÁRÓL .............................................. 150 Tanyás térségek .......................................................................................................... 150 Aprófalvas térségek.................................................................................................... 153 Nemzeti kisebbségek által lakott vidékies térségek ................................................... 156 Magas arányú cigány népességgel rendelkező térségek ............................................ 158 III.8. A BALATON TÉRSÉG 4 ÉVES ÉRTÉKELÉSE......................................... 161 A Balaton és természeti területek ökológiai és kémiai állapota, környezettudatosság ................................................................................................... 162 A kulturális örökség védelme..................................................................................... 165 A fenntartható és versenyképes turizmus fejlesztése ................................................. 166 A jellegzetes táji adottságokra épülő gazdaság: kistermelés és a tudásintenzív gazdasági ágak alakulása............................................................................................ 171 3
A térség hosszú távú társadalmi fenntarthatóságának biztosítása .............................. 172 A környezeti szempontoknak megfelelő közlekedési hálózat fejlesztése .................. 173 Infokommunikációs és közszolgáltatások kialakítása................................................ 175 A Balaton és térsége nemzetközi jelentőségű kutatása .............................................. 176 A balatoni intézményrendszer működése................................................................... 177 IV. MELLÉKLETEK ................................................................................................... 179 IV.1. TÉRKÉPEK JEGYZÉKE .............................................................................. 179 IV.2. ÁBRÁK JEGYZÉKE..................................................................................... 180 IV.3. TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE ........................................................................ 180
4
BEVEZETŐ Az „Országos területi helyzetkép 2006” című dokumentum elkészítésének elsődleges célja, hogy egyéves időtávban tényszerűen, kvantitatív formában, elemző módon tájékoztatást nyújtson a hazai térszerkezet alakulását befolyásoló társadalmi, gazdasági, környezeti, valamint műszaki infrastrukturális jelenségekről és reálfolyamatokról, azok statikus területi helyzetképéről, illetve e tényezők rövid távú dinamikájáról. Az „Országos területi helyzetkép 2006” szakmai anyagának ugyanakkor fontos hosszú távú célja, hogy a 4 évente elkészítendő, a területi folyamatokról és a területfejlesztési politika alakulásáról szóló Országgyűlési Beszámoló előkészítésének munkálatait támogassa, eredményei hatékonyan épüljenek be a 4 éves átfogó területi értékelési dokumentumba. Jelen szakmai anyag legfontosabb tárgyát a területi jelenségek és reálfolyamatok ismertetése képezi tematikus bontásban, a négy fő ágazati dimenzió (társadalom, gazdaság, környezeti állapot, műszaki infrastruktúra) mentén. Az elemzések során elsősorban a téregységeken belüli területi differenciáltság, a téregységek egymáshoz való helyzete, valamint a főbb folyamatok rövid távú elmozdulási iránya kerül bemutatásra. A területi vizsgálatok olyan elemzési dimenziókra terjedtek ki, mint például a jelenségeket mérő mutatók abszolút értékei, különböző fajlagos mutatók, az egyes téregységek országos, vagy európai uniós átlagokhoz való viszonya, valamint a szélsőségek vizsgálata. Az „Országos Területi helyzetkép 2006” szakmai anyaga módszertanilag a Területfejlesztési Megfigyelő és Értékelő Rendszeren (T-MER), mint a területfejlesztési politika céljait segítő területi monitoring, elemző, értékelő modellen nyugszik. A T-MER a releváns területi folyamatok azonosítása mellett rögzíti, mely térszerkezetet alakító tényezőcsoportok vizsgálata indokolt, így. Többek között tartalmazza azokat az elemeket (módszertan nyújtásával, az egyes elemekhez tartozó indikátorkészletek meghatározásával) is, amelyek alkalmassá teszik az éves területi helyzetkép elkészítésére. A T-MER egyik kulcsfeladata a területfejlesztési politika érvényesülésének és a területi folyamatok alakulásának megfigyelése, nyomon követése és értékelése, valamint a fejlesztéspolitikai döntéshozatal támogatása, amihez a helyzetkép alapvető döntést segítő információkkal járul hozzá. A T-MER másik fő feladata a rendszeres és informatív tájékoztatás, amihez az „Országos területi helyzetkép 2006” a területi jelenségek és folyamatok vizsgálatával akként járul hozzá, hogy egy szakmai kiadvány háttéranyagául szolgál. Az „Országos területi helyzetkép 2006” szakmai anyaga a Területi Értékelési Rendszer (TÉR) részeként, annak egy önálló elemeként jött létre, a TÉR-ben meghatározott nemzeti színtű területfejlesztési folyamatok értékelése feladat ellátásának keretében. Az „Országos területi helyzetkép 2006” fontos szerepe egyben a TÉR egyéb, területi elemzési és értékelési típusaihoz való szakmai hozzájárulás is. A területi helyzetkép további feladata, hogy a különböző kormányzati területi értékelési feladatokat támogassa, azok alapjául szolgáljon, egyben biztosítsa a területi folyamatok éves rendszerességgel történő megfigyelését, és a területfejlesztési politika területi tervezési dokumentumainak megalapozását.
5
Az „Országos területi helyzetkép 2006” szakmai anyagának tartalmi felépítése: Elsőként az elemzések során az országnak a nemzetközi (Európai Uniós) térben elfoglalt relatív helyzete kerül bemutatásra. Ennek keretében a rendelkezésre álló Eurostat adatok feldolgozásával az ország és a magyar régiók Európai Uniós térbe való integráltságának, helyzetének elemzése valósul meg az EU-s és a T-MER-ben meghatározott magyar kulcsmutatók alapján. A második tartalmi egységben a területi jelenségek és reálfolyamatok 2006. évi, területi szemléletű vizsgálata, valamint a térszerkezetet alakító főbb ágazatok helyzete kerül bemutatásra, elsősorban a területi egyenlőtlenségekre, és azoknak az előző évihez képest bekövetkezett változására fókuszálva. A releváns ágazatok, amelyek tényezőcsoportonként kerülnek taglalásra, a következők: a társadalom állapota, a gazdaság állapota, a környezet állapota, a műszaki infrastruktúra állapota. Harmadik főbb egységként a dokumentum az OTK-ban meghatározott fejlesztési térségek jellemzőit mutatja be. Ennek megfelelően ebben bemutatásra kerül a decentralizáció legfontosabb célterületének tekintett magyarországi régiók állapota, a régiók belső területi differenciáltságán, illetve az egyes régiók egymáshoz és az országos átlaghoz való viszonyán keresztül. Emellett elemzésre kerülnek, az OTK-ban kijelölt országos szintű fejlesztési térségek, azaz a budapesti metropolisz térség, a fejlesztési pólusok, az országos jelentőségű integrált fejlesztési térségek, a határ menti térségek és a vidékies térségek területi helyzetének bemutatása is megvalósul. A negyedik fő tartalmi egység a Balaton-térség területfejlesztési intézményrendszerének, valamint területi folyamatainak, és támogatásszerző képességének négy éves (2003-2006 közötti) időtávú területi mintaelemzését és értékelését tartalmazza, a 4 éves Országgyűlési Beszámolóra való felkészülés jegyében. A Balaton-térség, mint az OTK-ban meghatározott egyik országos jelentőségű integrált fejlesztési céltérség, alkalmas a régióközi vizsgálatokra, továbbá a nem kistérség határhoz köthető lehatárolása okán a belső folyamatainak feltárása speciális elemzési módszereket igényel. E vizsgálati fejezet fő eredménye egy négyéves mintaértékelés elvégzése volt egy kiemelt térségtípusban, ami hozzájárul – az Országgyűlési Beszámoló előkészületének részeként – a vizsgálati módszertan finomításához, és a T-MER értékelő moduljának teszteléséhez egyaránt. Az „Országos területi helyzetkép 2006” szakmai anyagának elemzései a 2006-os évre vonatkoznak, mivel a készítés időpontjában a szükséges területi adatok köre teljes körűen ennél későbbi időpontra nem állt rendelkezésre. Dinamikát tekintve a dokumentum az egy évvel korábbi (2005) helyzethez vonatkoztatott térszerkezeti változásokat is tartalmazza, azokban az esetekben, ahol ennek relevanciája van.
6
I. EURÓPAI UNIÓS JELLEMZŐK TERÜLETI SZEMLÉLETTEL I.1.
AZ ORSZÁG ÉS RÉGIÓINAK EURÓPAI INTEGRÁLÓDÁSÁRÓL
A fejezet célja, hogy meghatározásra kerüljön Magyarország elhelyezkedése az európai rangsorban néhány kulcsmutatón keresztül – amelyhez a Területi Monitoring és Értékelési Rendszerben (T-MER) és az Eurostat adatbázisaiban megtalálható módszertan és indikátor készlet került felhasználásra. A gazdasági, társadalmi, környezeti és infrastrukturális szempontból vizsgált és elemzett tényezőcsoportok többnyire egy statikus képet kívánnak adni az uniós tagállamok pozíciójáról, gazdasági-társadalmi fejlettségéről. Minden tényezőcsoport esetében azonban kiválasztásra került egy-két olyan indikátor, amelynél egy néhány évet felölelő változáskövetés, dinamikavizsgálat indokolt. Az elemzések és a felhasznált adatok alapvetően a 2005-2006-os évekre vonatkoznak, azonban a vizsgálati időtáv esetenként eltér ettől. Ennek fő oka, hogy az összehasonlító tagországi adatok nem minden esetben állnak rendelkezésre erre az időszakra. A vizsgálati időtávok a térképeken, diagramokon és az elemzés szövegében mindenhol jelzésre kerültek. 2005-2006-ban 25 tagállama volt az Európai Uniónak. A két utolsó belépő – Románia és Bulgária – 2007-től teljes körű tag, viszont a statisztikai mutatóknál már évekre visszamenőleg szerepelnek adataik. Annak ellenére, hogy a két ország még nem volt teljes jogú tag 2006-ban, ahol volt információ, szerepelnek az elemzésekben, sőt a viszonyítási alapnak tekintett uniós átlagértékek is a legtöbb esetben a 27 tagállamra kerültek meghatározásra. Az egyes tématerületekben azok a kulcsindikátorok kerültek kiválasztásra, amelyek rendelkezésre álltak valamennyi tagország vonatkozásában, és lehetőség szerint a legjobban leírják az adott szegmenst. Eseti jelleggel alkalmazásra került olyan új indikátor is, amelyet a korábbi hazai területi elemzések nem tartalmaztak. Ennek legfőbb oka, hogy nem állt rendelkezésre megfelelőbb adat, vagy, mert az adott témát másképp mérték/mérik az Eurostatnál, mint a hazai gyakorlatban. Magyarország társadalmi elhelyezése néhány fontosabb mutatón keresztül Magyarország népessége 2006 végén 10 millió 66 ezer fő volt, így az EU-27 tagállamának népességéből (összesen 493 millió fő) 2%-kal részesedett. Míg az Európai Unió 27 tagállamának össznépessége a természetes szaporodás következtében 2006-ban mintegy félmillió fővel nőtt, addig Magyarországon a természetes fogyás meghaladta a 30 ezer főt, amely arányait tekintve (-3,2‰) Bulgária és Románia mellett a legnagyobb az EU-ban. A népességszámot pozitív irányban befolyásolja a nemzetközi migráció, amely az unió 27 tagállamának népességét 2006-ban összességében mintegy 1,57 millió fővel növelte. Általánosságban megállapítható, hogy a fejletlenebb kelet-európai tagállamok (pl. Lengyelország, Románia, Bulgária, Lettország, Litvánia) inkább migrációs veszteséggel, míg a fejlettebb országok (elsősorban Spanyolország, Olaszország, Egyesült Királyság) jelentős pozitív vándorlási egyenleggel bírnak. Magyarország nemzetközi vándorlási egyenlege pozitív, 2006-ban mintegy 21300 fő volt. A bevándorlók többsége a szomszédos országokból (Románia, Ukrajna, Szerbia) érkezett, hozzájárulva ezzel az EU össznépességének növekedéséhez is. 7
A születéskor várható élettartamban továbbra is jelentős különbségek vannak az unió fejlettebb és kevésbé fejlett országai között. Az előbbiekben a férfiaknál 75-78 év, a nőknél 81-84 év, addig az újonnan csatlakozott országokban mindössze 65-70, illetve 76-79 év az átlagos várható élettartam. Magyarországon ez az érték 2006-ban 69,2 és 77,8 év volt. 1. ábra: A foglalkoztatottsági- és munkanélküliségi ráta nagysága az EU-27 országaiban, 2006 A foglalkoztatottsági- és munkanélküliségi ráta nagysága az EU-27 országaiban, 2006 % 80
Foglalkoztatottsági ráta
Munkanélküliségi ráta
70
60
50
40
30
20
10
H
ol
D án ia la nd ia Eg S v é d ye sü o. lt K ir A us . zt ria C ip ru s Fi nn o Íro . rs zá g És Po zto . rt ug ál ia N ém Sz eto . lo vé ni a Le tto . C se Sp h o an . yo lo . EU Fr -27 an ci a Li o. tv án Lu ia xe m bu rg B el gi um G ör ö S z go . lo vá R kia om án ia B ul gá ria O la M sz A o G YA . R O . M á Le lta ng ye lo .
0
Forrás: Eurostat, saját szerkesztés
A munkanélküliségi ráta hazánkban 7,5% volt 2006-ban, amely ebben az évben 0,7 százalékponttal alacsonyabb volt, mint az EU-27 átlaga, ugyanakkor a hazai tendenciák kedvezőtlenek: míg az utóbbi években az EU-15 és EU-27 átlagában – ha kis mértékben is – csökkent a munkanélküliség, addig hazánkban az 5 éves időtávban növekedett. A munkanélküliség csökkentés terén jelentős eredményt Lengyelország, Szlovákia, Bulgária és Csehország értek el a vizsgált időszakban. A munkaerőpiacról történő átlagos kilépés mind az EU-27, mind Magyarország esetén kb. 60 éves korban történik, a fejlett tagállamokban 1-2 évvel 60 fölött, míg a volt szocialista országokban többnyire 1-2 évvel 60 éves kor alatt mennek általában nyugdíjba az emberek. A legalacsonyabb az érték Máltán (58,5 év), míg a legmagasabb a skandináv államokban, illetve Romániában és Bulgáriában (62-65 év). A munkaerő-piaci helyzetet jelentősen befolyásolja a felnőttképzés rendszere (élethosszig tanulás). Míg az unió 27 tagállamában a 25 és 64 év közöttiek átlagosan 9,6%-a vett részt oktatásokon, továbbképzéseken 2006-ban, addig Magyarországon ez az arány mindössze 3,8% volt, amellyel mindössze Görögországot, Bulgáriát, Romániát és Lengyelországot (12%) előzzük meg.
8
2. ábra: A munkanélküliségi ráta alakulása az EU-15 és EU-27 átlagában, valamint néhány tagországban, 2000-2006 A munkanélküliségi ráta alakulása az EU-15 és EU-27 átlagában, valamint néhány tagországban, 2000-2006
%
25
20
15
10
5 2000 EU-27
2001 EU-15
Magyaro.
2002 Bulgária
2003 Csehország
2004 Lengyelo.
2005 Románia
2006 Szlovákia
Forrás: Eurostat, saját szerkesztés
Összességében megállapítható, hogy a legtöbb társadalmi mutató tekintetében hazánk az Európai Unió tagállamainak többségénél kedvezőtlenebb pozícióval rendelkezik, és a vizsgált folyamatok többségét tekintve sem figyelhető meg felzárkózás a fejlettebb országok társadalmi fejlettségi szintjéhez. A mutatók alapján hazánk elvesztette a többi csatlakozó volt szocialista országgal szembeni múlt évtized végén még jelentős helyzeti előnyét, és a társadalmi mutatók többségében nivellálódás, illetve leszakadás figyelhető meg. Magyarország gazdasági elhelyezése néhány fontosabb mutatón keresztül Gazdasági értelemben az uniós átlaghoz történő felzárkózáshoz a hazai gazdasági növekedésnek tartósan felül kell múlnia az európai növekedési ütemét. Ennek eléréshez a legfontosabb lépések, hogy jelentősen növekedjen az ország versenyképessége, a munka termelékenysége és a gazdaság hatékonysága. A gazdasági teljesítmény legfontosabb mérőszáma a GDP, amelynek vásárlóerő paritáson mért értéke jelentette az elemzés alapját. A bruttó hazai össztermék mértékének tekintetében jelentős területi különbségek találhatóak a tagországok között. Magyarország egy főre jutó GDP-je a leggyengébb negyedben található (15300 €/fő PPS), 2006-ban csupán Szlovákia, Lettország, Lengyelország, Litvánia, Románia és Bulgária volt hazánk mögött.
9
1. térkép: Az egy főre jutó GDP értéke, és a szektorok közötti megoszlása, 2006 Az egy főr e jutó GDP ér ték e, és a szektorok közötti megoszlása, 2006
Jelmagyarázat A GDP szektor iáli s megoszlása Mezőgazdaság Ipar Épít őipar Száll ítás-közl. Üzleti, pénzü. szolg. Egyéb szolg. GDP/fő, Euro 8000 - 15000 15000 - 20000 20000 - 25000 25000 - 30000 30000 - 35000 65400 (Luxemburg)
Forrás: Eurostat, saját szerkesztés
Amennyiben az EU-27-ek GDP/fő átlagát vesszük 100%-nak, Magyarország GDP alapján meghatározott fejlettsége nem változott 2005-2006-ban, mindkét évben 65%-on állt, annak ellenére, hogy a hazai GDP növekedés 2006-ban meghaladta az uniós átlagot (Mo. 3,9%, EU 27 3,1%). Mindezek ellenére az ország növekedése csak az EU átlaggal szembeni stagnáláshoz volt elegendő, felzárkózásról tehát egyelőre nincs szó. A munka termelékenységét vizsgálva hasonló az ország helyzete, mint a GDP esetében, vagyis az egy foglalkoztatottra jutó gazdasági kibocsátás az EU-27 átlag 74,8%-a volt 2006ban. Rosszabb az érték a munkaórára vetített termelékenység kapcsán, ebben hazánk mindössze az uniós átlag 54,9%-át érte el. 2006-ban a 15-64 évesek foglalkoztatottsági rátája Magyarországon mindössze 57,3% volt, ez az EU 27 tagállama közül Lengyelország és Málta után a legkedvezőtlenebb érték, amely 7,2 százalékponttal elmarad az EU-27 átlagától és 12-20 százalékponttal az EU legfejlettebb államaitól. E különbség kialakulásához hozzájárult, hogy 2001 óta a hazai foglalkoztatottság mértéke gyakorlatilag nem változott, míg az EU-27 átlagában évente 0,5-1,5%-kal bővült. A foglalkoztatottsági ráta az EU legfejlettebb, legjobb egészségügyi és életszínvonal mutatókkal bíró észak- és nyugat-európai országaiban a legmagasabb, míg a volt szocialista országok foglalkoztatottsági mutatói a legkedvezőtlenebbek között vannak. A külföldi működőtőke befektetés nagysága alapján Magyarország a tagországok középmezőnyében található, kedvező ugyanakkor, hogy az 1990-es évek végéhez képest emelkedett a tőke beáramlás mértéke. 2006-ban 2,4 milliárd € volt a friss külföldi tőke nagysága, amely a 2001-2005-ös hazai GDP átlag 3,1%-át jelentette. Az egyes tagországok gazdaságainak külföldi tőke függőségét mutatja, hogy az új tagországok közül pl. Észtország, Bulgária, Ciprus, Málta, Csehország GDP-jében egyaránt nagyobb arányt képvisel a külföldi 10
tőke, mint Magyarországon. Ennek ellenére a magyar gazdaság is szorosan kapcsolódik és függ a külföldi beruházásoktól. Amíg a külföldön befektetett magyar tőkeállomány a hazai GDP 7%-ának megfelelő összeget tett ki 2006-ban (ez az érték lényegesen magasabb, mint a többi kelet-európai tagállamé), addig a hazánkban befektetett külföldi tőke a magyar GDP 58,3%-át jelentette. A kutatás-fejlesztés terén az ország lemaradása tendenciaszerű, és egyre jelentősebb. Az elmúlt évtizedben Magyarország ebben a szektorban a GDP-jéből rendre az EU-27 átlag (amely 2006-ban 1,84% volt) felét költötte csupán. A legmagasabb arány 2006-ban volt, amikor a hazai GDP 1%-át fordította az ország kutatás-fejlesztésre. Probléma ezen a területen, hogy a kutatóhelyek, kutatók legnagyobb arányban államilag finanszírozottak, kevésbé van jelen a magántőke a szektorban, valamint, hogy az innovatív vállalkozások aránya az összes vállalkozáson belül mindössze 20,8%, szemben az EU-27 40,0%-os átlagával. Ezzel az eredménnyel Magyarország mögött már csak Málta, Románia, Lettország és Bulgária található az uniós rangsorban. 3. ábra: A K+F részesedése a nemzeti össztermékből szektoronként, 2005 A K+F rész esedése a nemz eti össz termékből sz ektoronként, 2005 1,4 EU-27 átlaga
1,2
Magyarország
GDP %-a
1,0 0,8 0,6 0,4 0,2 0,0 Vá lla la ti
Álla mi
Fe lsőokta tá si
Forrás: Eurostat, saját szerkesztés
Összefoglalva a gazdasági jellemzőket elmondható, hogy hazánk az 1990-es évek végén kivívott helyzeti előnyét nem volt képes megőrizni, mára a legfontosabb gazdasági mutatók alapján inkább a sereghajtó harmadba tartozik az unión belül. Annak ellenére, hogy az ország GDP növekedése meghaladta az uniós átlagot, ez nem párosult az EU-27 GDP-jéhez viszonyított arány növekedésével. A termelékenység mértéke még mindig nem érte el az uniós átlag háromnegyedét, a külföldi tőkebeáramlás pedig 2006-ban már alacsonyabb szintet képviselt mint az azt megelőző 2-3 évben. A kutatás-fejlesztés terén sem kedvező a helyzet, kedvezőtlen a szerkezete, és a ráfordítás nagysága is alacsony.
11
Magyarország környezeti és infrastrukturális elhelyezése néhány fontosabb mutatón keresztül A környezeti állapot tekintetében vegyes kép jellemzi az országot. A rendszerváltozást követően megszűnő energiafogyasztó- és környezetromboló termelő üzemeket más jellegű beruházások váltották fel, amelyek következtében az ország levegő-, és vízterheltségi mutatói többnyire javulást mutattak. Az ország légszennyezettségi állapota javuló és az egyik legjobb a tagországok között. Az összes üvegházhatású gázkibocsátás 2005-ben mindössze 65%-a volt az 1990-es értéknek, míg az EU-27 átlaga 92,1%. 1995 óta éves bontásban minimálisan változott ez az érték, 6465%-on volt az uniós átlaghoz viszonyítva. Ennél kedvezőbb értékkel csak a balti államok és Románia rendelkezett 2005-ben. Ugyancsak előkelő helyen található az ország az egy főre jutó CO2 kibocsátásban (6121 kg/fő), közel 30%-kal az EU-27 átlaga alatti a magyar érték, ennél kedvezőbb csupán Svédország, Románia, Lettország és Litvánia hasonló értéke. A települési vízellátás és csatornázottság magyarországi állapota EU-s szinten közepesnek mondható, az ivóvízellátás megoldott (az ivóvízminőség azonban sok helyen okoz problémát), a csatornázottság mellett tisztításon is átesett szennyvizű területen élő népesség nagysága azonban – annak ellenére, hogy napjaink fő fejlesztési célterülete a települési szennyvízkezelés – jelentősen elmarad a régi tagállamok nagy részétől. (Magyarország átlaga 35,8%, Hollandia 98,5%, Németország 92,6%, Észtország 70%, de pl. Belgium 38,1%, Írország 26%!) A keletkező egy főre jutó települési szilárd hulladék mennyisége hazánkban alacsonynak számít uniós összehasonlításban, és az elmúlt 10 évben alig változott. 2006-ban kb. 10%-kal maradt el az EU-27 átlagától (Mo. 468 kg/fő, EU-27 átlag 516 kg/fő). A szemétlerakóba kerülő települési hulladék mennyisége viszont jó másfélszerese az EU-27 átlagnak (Mo. 376, EU-27 átlag 213 kg/fő), amelynek oka, hogy hazánkban rendkívül alacsony a hulladék újrahasznosítás- és feldolgozás mértéke, [mindösszesen kb. 40%-a az uniós értéknek (Mo. 39, EU-27 átlag 98 kg/fő, de pl. Dánia 405, míg Hollandia 312 kg/fő)]. Másik ok, hogy NyugatEurópában jóval magasabb arányban végzik a hulladék-ártalmatlanítást szemétégetőkben. Az élőhelyek sokszínűségét fenntartani kívánó biodiverzitás-védelem területi mutatói esetében Magyarország előkelő helyen szerepelt 2006-ban. Az élőhely védelmi direktíva (92/43/EGK) alapján számított, a biodiverzitás szempontjából védett területek aránya hazánkban 15%, amely meghaladta az EU-27 (12,2%), és a tagállamok többségének átlagát. A magyar értéknél kedvezőbb védelmi arány csupán Szlovénia, Spanyolország, Portugália, Észtország és Görögország esetében volt. A megújuló energia felhasználás tekintetében Magyarország teljesíti a jogszabályokban meghatározott értékeket. (A kiotói egyezményben hazánk vállalta az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését, amelynek mértéke 2012-ig 6% az 1985-1987-es átlag szinthez képest. Az oslói egyezményben az SO2 kibocsátás csökkentését vállalta Magyarország, 2010re 60%-os mértékben.) 2005-ben a villamosenergia-termelés 4,6%-a származott megújuló erőforrásból, de ezzel együtt jelentősen elmarad az ország az EU-27 átlagától (14,0%).
12
4. ábra: A megújuló energiaforrások részaránya a villamosenergia-termelésben, 2005 A megújuló energiaforrások részaránya a villamosenergia-termelésben, 2005 % 60
50
40
30
20
10
A
us zt r Sv ia éd o Le . R tto om . án ia D án i Fi a Sz nno lo . v Sz éni lo a v Po ák rt ia ug Sp ál an ia yo l O o. la sz o EU . 2 B ul 7 g Fr ári an a ci N ao. ém e G to. ör ög H ol o. la n Íro dia r M sz A G ág YA R O Eg Cs . ye eh s ü o. lt K Li ir. Lu tvá xe nia m b Le ur ng g ye B lo. el gi um És zt o. C ip ru s M ál ta
0
Forrás: Eurostat, saját szerkesztés
Az Európai gazdasági központok közúti elérhetőségének javításához a hazai gyorsforgalmi úthálózat – jórészt TEN-T elemek – fejlesztése jelentősen hozzájárult. 1995 és 2004 között a gyorsforgalmi úthálózat Magyarországon a 27 tagállam átlagához képest körülbelül háromszoros sebességgel fejlődött (amelyhez a fejlettebb országok hálózatának kiépítettsége is hozzájárult), ennek köszönhetően a hazai gyorsforgalmi úthálózat hossza 2004-re 569 kmre bővült. 2006-ban az M5-ös autópálya Szeged - Röszke szakaszának átadásával a hazai autópálya hálózat elérte az EU külső határait, így javult a nyugat-európai központok elérhetősége Szerbia és a többi balkáni ország felöl is. A transzeurópai vasúti folyosók hazai szakaszain 2006-ban új pálya építése nem, csupán felújítások történtek, főként uniós források felhasználásával. A rekonstrukciók következtében a pályaállapot javulás magasabb sebességet tesz lehetővé, amely kedvezően befolyásolja az elérési időket, mind országon belül, mind a hazai központok nemzetközi elérhetősége kapcsán. A közösségi közlekedés részaránya az unió tagállamai közül hazánkban a legmagasabb, bár az utóbbi években folyamatos növekedést mutat az egyéni közlekedés részaránya. Míg az Európai Unióban átlagosan a megtett utaskilométerek 16,6%-a közösségi közlekedésből származik, hazánkban ez az arány 27% (2005). A különbségekhez hozzájárul a hazai, többnyire jól szervezett közösségi közlekedési infrastruktúra, valamint az 1000 főre jutó gépkocsik EU-s viszonylatban jelenleg még alacsony aránya, amely mutató tekintetében csak Szlovákiát és Romániát előztük meg 2004-ben. A gépkocsik ezer főre jutó száma az EU 27 átlagánál dinamikusabb fejlődést mutat, ennek fő oka az alacsony bázisérték, azonban 2006ban is csak kb. a fele volt az érték az EU-15-höz viszonyítva. A légi közlekedés nagy átalakuláson ment át az elmúlt néhány évben. A Ferihegyi repülőtér utasforgalma 2002 és 2006 között közel megduplázódott, és az utóbbi évben meghaladta a 8 13
millió főt. Több nemzetközi forgalmat bonyolító repülőtér is megkezdte működését az országban (Sármellék, Debrecen). A szárazföldi (közút, vasút, folyami hajózás) áruszállítás volumene egy év alatt az unió 27 tagállamában átlag 4,7%-kal növekedett 2006-ban, amelyhez a közúti és vasúti szállítás közel egyenlő arányban járult hozzá. Annak ellenére, hogy 1995 és 2005 között a hazai áruszállítás volumene kismértékben csökkent, 2005 és 2006 között jelentősen (16,1%-kal) bővült az áruszállítás nagysága, amely Görögország után a legdinamikusabb fejlődést jelentette. Az áruszállításon belül folytatódott a közúti fuvarozás (+21,2%) térnyerése a vasúttal (+11,8%) szemben. Összefoglalásként a környezeti és infrastrukturális állapot tekintetében elmondható, hogy mindkét szegmensben több pozitív fejlemény történt, amelyek hatásaként a kulcsmutatók tekintetében volt, amiben az uniós átlagnál jobban teljesített Magyarország. A környezeti jellemzők közül szinte valamennyiben javítható az országos érték, például a megújuló energiaforrásokban és a hulladék újrahasznosításban rejlő potenciál kihasználása sem kielégítő. A hazai közlekedési ágazat főbb mutatói nem tükröznek olyan visszaesést az Európai Uniós átlagokhoz, mint a gazdaság vagy a társadalom néhány fontos mutatója, sőt, néhány esetben felzárkózás tapasztalható. A vizsgált időszakban főként a gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztés és a vasúti pálya rekonstrukciók voltak a fő fejlesztési irányok, az alacsonyabb rendű közúthálózat, illetve a közösségi közlekedés beruházásai még nem éreztették hatásukat. A magyar régiók az Európai Uniós térben A gazdasági teljesítményt jelző fontosabb mutatószámok között az egy főre jutó GDP tekintetében régióink az Európai Unió NUTS 2-es rangsorának alsó harmadában helyezkedtek el 2005-ben. Ezen belül is Közép-Magyarország – a többi magyar régiót kissé megelőzve – a harmad elején, míg a többi hat régió a harmad alsó felében foglalt helyet. Az EU-27 átlagától (22400 €) Közép-Magyarország 35%-al, Nyugat-, valamint Közép-Dunántúl 62-63%-al míg a többi régiónk mintegy 75%-al maradt el. A legkedvezőtlenebb értékkel bíró hazai régió – Észak-Alföld – az akkori EU-25 országai közül csak szlovákiai és lengyelországi régiókat előzte meg. A legfejlettebb térséget jelentő EU-15 átlagához viszonyítva régióinkat még nagyobb az elmaradás: e tekintetben még a Közép-Magyarországi régió teljesítménye is alig éri el az átlag (26650 €) 50%-át, miközben a többi régiónk elmaradása 68-78%-os volt a vizsgált évben. Az Európai Unió legfejlettebb régiójában (London) mintegy ötször annyi bruttó hazai termék jutott egy főre, mint a Közép-Magyarországi régióban. A többi magyarországi régió GDP/fő értéke pedig csupán 8-11%-a volt a legfejlettebb régió GDP/fő értékének. A termelékenységet jellemző mutatók közül az egy foglalkoztatottra jutó bruttó hazai termék esetében sem szerepeltek jól régióink az Európai Uniós összehasonlításban. A GDP/fő mutatóhoz hasonlóan szintén a rangsor alsó harmadában helyezkedtek el 2005-ban: a KözépMagyarországi régió a harmad elején, a Nyugat- és Közép-Dunántúli régiók a harmad közepén. Rendkívül gyenge volt viszont a két alföldi, az Észak-Magyarországi, valamint a Dél-Dunántúli régió termelékenysége az Uniós összehasonlításban: GDP/foglalkoztatott mutatójuk alapján az EU-27 NUTS 2-es régióinak leggyengébb 10%-a között szerepeltek. Az Unió átlaga 2005-ben 56000 € GDP/foglalkoztatott volt. A Közép-Magyarországi régió termelékenysége ennek az átlagnak a 60%-a. A Nyugat- és Közép-Dunántúli régió 14
termelékenységének elmaradása még ennél is jelentősebb: értékük az átlagnak 36-37%-át érte csak el. A többi – legrosszabb helyzetben lévő – régióink GDP/foglalkoztatott értéke az EU27 átlagának csupán 30-31%-a volt 2005-ben. Az Európai Unió legmagasabb GDP/foglalkoztatott mutatójával rendelkező régiójának értéke 2005-ben 177600 € volt. A legjobban teljesítő magyarországi NUTS 2-es régiónak – a Közép-Magyarországi régiónak – teljesítménye ennek alig érte el a harmadát. A Nyugat- és Közép-Dunántúli régiók teljesítménye mintegy ötöde a legmagasabb értéknek. A leginkább elmaradott keletmagyarországi régiók és a Dél-Dunántúl GDP/foglalkoztatott mutatója pedig csupán 16-17%a, az EU-27 legjobban teljesítő régióinak. A magyarországi régiók értékei a foglalkoztatás mértéke szerint nagyobb szóródást mutattak 2006-ban az EU-27 NUTS 2-es régiói között, mint ahogy azt a gazdaság teljesítményét jellemző mutatószámok függvényében tapasztaltuk. A legjobban szereplő két régiónk a Nyugat-Dunántúli, ill. a Közép-Magyarországi volt, ahol a 15-64 éves korosztálynak 62,762,8%-a volt foglalkoztatott 2006-ban. Az EU-27 átlaga ebben a mutatóban 64,3% volt. Az elmaradás tehát e két régió esetében nem volt nagy, és ezzel az értékkel a régiók középmezőnyében találhatók. A NUTS 2-es rangsornak már csak az alsó harmadában szerepelt a Közép-Dunántúli régió, 61,4%-os foglalkoztatási rátájával. A Közép-Dunántúlt a magyarországi régiók tekintetében nagy hiátus követi: A Dél-Alföld és a Dél-Dunántúl értéke már csak 53,6, ill. 54,3%, ami az EU-27 átlagának már alig 80%-a volt 2006-ban. A két legrosszabb foglalkoztatási szinttel rendelkező régiónk – Észak-Alföld és ÉszakMagyarország – mutatója 50,4, ill. 51%, amelyek az Európai Unió NUTS 2-es térségei között a tíz leggyengébb mutató közé tartozik. Régióink foglalkoztatási szintjei, az EU-15 átlagához képest (66%) természetesen még gyengébb teljesítményt mutattak. Az Európai Unió munkanélküliségi rátája 2006-ban 8,2% volt. Ennél az átlagnál négy régiónk munkanélküliségi rátája volt alacsonyabb: Közép-Magyarország 5,1%, NyugatDunántúl 5,7%, Közép-Dunántúl 6%, valamint Dél-Alföld 7,8%. A Közép-Magyarországi régió ezzel az értékkel az EU-27 NUTS 2-es rangsorának első harmadában, míg a másik három régió ugyanennek a rangsornak a középmezőnyében helyezkedett el 2006-ban. Megjegyzendő, hogy e négy magyar régióból három az EU-15 átlagánál (7,8%) is jobb értékkel rendelkezett a vizsgált időszakban, de a Dél-Alföld munkanélkülisége sem volt magasabb annál. Az említett két átlagnál már magasabb volt Dél-Dunántúl munkanélküliségi rátája (9%), amely értékkel a régió még mindig a NUTS 2-es rangsor középmezőnyében volt megtalálható 2006-ban. Észak-Magyarország és Észak-Alföld 11%-os munkanélküliségi rátái viszont már jelentősen magasabbak voltak, mint az EU-27, de legfőképp az EU-15 munkanélküliségi rátája. Az elmaradás jelentős volt, amely arányok az átlagoshoz képest lényegesen rosszabb munkanélküliségi viszonyokról árulkodtak e két magyarországi régió esetében. E magas munkanélküliségnek „köszönhetően” 2006-ban Észak-Magyarország és Észak-Alföld csupán az EU-27 régiós rangsorának alsó ötödében foglalt helyet. Az információs társadalom legfontosabb infrastrukturális alapjának tekintett internethozzáférés estén 2005-ben szintén jelentős lemaradásban voltak a hazai régiók. Míg a vizsgált hozzáférési mutató értéke az EU-27-ek esetén a háztartások 48%-át jelentette, ennek az értéknek a legjobban szereplő Közép-Magyarország értéke alig a kétharmada, míg a hazai régiók rangsorában utolsó Észak-Magyarország értéke kevesebb, mint egyharmada volt. De régióink zöme is csak az EU-átlag harmadát haladta meg kisebb mértékben. Ez alól a 2 fejlettebb dunántúli régió volt kivétel csak (de ők sem érték el az átlag felét). A klasszikusan fejlettnek tekintett EU tagállamokat tömörítő EU-15 átlaga esetén a helyzetkép még rosszabb, ott régióink értéke gyakorlatilag csak harmada, negyede volt az EU15-öknek. 15
A környezetet és a környezet állapotát jellemző legfontosabb mutatószámok közül kiemelkedik az üvegházhatású gázok kibocsátásának mennyisége. Ennek fő jelzőszáma az Európai Unióban a CO2-egyenérték kibocsátás. Mivel az CO2 gáz teljes mennyiségének döntő többsége az ipari tevékenység miatt keletkezik, ezért e mutató szoros összefüggést mutat a régiók iparosodottságának mértékével. Az EU-25 átlaga 2005-ben 10,73 tonna/fő volt, amelynél Magyarországon csak a Közép-Magyarországi régióban mértek magasabb kibocsátást (14,28 tonna/fő). Az országos átlagnál szintén magasabban iparosodott Közép és Dél-Dunántúli régiók értéke 9,84, valamint 9,65 tonna/fő volt a vizsgált évben, amely néhány százalékkal az Unió átlaga alatt maradt. Az EU-25 CO2 kibocsátás átlagának kétharmadát bocsátották ki a szintén ipari szektor által dominált Észak-Magyarországon. Az ország többi régiójában az üvegházgáz-kibocsátás az Unió átlagának töredéke volt csupán: NyugatDunántúl: az átlag 12%-a, Dél-Alföld: az átlag 9%-a, Észak-Alföld: az átlag 7%-a. A környezet állapotának, ill. a társadalom és a környezet egymáshoz való viszonyának fontos jelzőszáma a védett területek aránya a teljes területből. 2006-ban az Európai Unió teljes területének 12,24%-a élvezett valamilyen fokú védettséget. Sajnos a magyarországi régiókban a védett területek – egy kivételtől eltekintve – kisebb részét tették ki a régiók teljes területének az Uniós átlaghoz hasonlítva. Az egyetlen kivétel az Észak-Magyarországi régió volt, ahol a régió területének 14,39%-a élvezett valamilyen fokú természeti oltalmat. Az átlagtól 2006ban Közép-Magyarország (5%-kal), valamint Nyugat-Dunántúl (15%-kal) mutatott az ország régiói közül kisebb elmaradást. Nem kedvező viszont a többi régiónk esetében a területek védetté nyilvánításának mértéke, hiszen az EU-25 átlagos értékétől jelentős mértékben elmaradtak. Közép-Dunántúlon, valamint az Észak-Alföldi régióban a védett terület az átlagnak csak kétharmadát érték el. Ennél is rosszabb a mutató értéke a Dél-Alföldön: az átlagnak 57%-a, valamint Dél-Dunántúlon, ahol a mutató az átlag felét sem érte el 2006-ban. Az utóbbi négy régiónkban a védett területek aránya a régió teljes területének 10%-a alatt volt a vizsgált évben. Az emberi tevékenységnek egyik negatív velejárója a hulladékok keletkezése. A keletkező települési szilárd hulladék mennyisége a társadalom fejlettségi fokának, valamint a lakosság életvitelének, környezeti tudatosságának is tükrözője. 2006-ban az Európai Unió 27 tagállamában átlagosan 525 kg települési szilárd hulladék került elszállításra lakosonként. Magyarországon ennél nagyobb mennyiséget csak a Közép-Dunántúli régióban regisztráltak: a régióban 612 kg településéi szilárdhulladékot szállítottak el 2006-ban. Az átlaggal szinte pontosan megegyező a mutató értéke a Nyugat-Dunántúlon, és attól csak kis mértékben (12 és 15%-kal) maradt el az Észak-Alföldi és az Észak-Magyarországi régió adata. A többi régiónkban az elszállított települési szilárdhulladék mennyisége kedvezőbben alakult. A vizsgált évben a régió átlagának Közép-Magyarországon 81%-a, Dél-Dunántúlon 78%-a, a Dél-Alföldön pedig 72%-a volt az elszállított települési szilárd hulladék mennyisége.
16
II. ÁGAZATI JELLEMZŐK TERÜLETI SZEMLÉLETTEL II.1.
A TÁRSADALOM ÁLLAPOTÁRÓL
A társadalmi folyamatok sajátossága, hogy jelentős részben lassan változó tényezőkről van szó mind országos léptékben, mind pedig a területi különbségeket illetően. Néhány esetben ez az adatfelvétel gyakoriságában is tükröződik azáltal, hogy csak a népszámlálások szolgáltatnak adato(ka)t pl. a lakosság iskolázottsági mutatóiról, az ingázásokról. Az egy év alatt is bekövetkező, releváns változások olyan területeken azonosíthatók, mint a demográfiai folyamatok, a munkanélküliség, jövedelmi-, és lakásviszonyok által meghatározott életkörülmények, illetve a társadalmi szolgáltatások egyes infrastrukturális elemei. Humán erőforrások A népesség humán erőforrásainak minőségét meghatározó tényezők közül az egészségi állapot, az iskolázottság, az egyes térségek tudásbázisainak változása egy éves távlatban nem mutat mérhető változást, illetve az iskolázottságra megfelelő adatfelvétel sem történik. Ezért leginkább a humán erőforrások mennyiségi oldalát meghatározó demográfiai folyamatok követhetők nyomon, amelyek közül a vándorlások üteme, irányai egyúttal az egyes térségek társadalmi-gazdasági fejlettségére is utalnak. Magyarország lakossága 2006 végén 10066158 fő volt. Ez 10 423 fővel kevesebb, mint egy évvel korábban. Az országosan 0,1%-os csökkenés leginkább Észak-Magyarországot érintette, ahol 2006-ban 0,8%-os, 10 ezer fős volt a népességcsökkenés. Közép-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl népessége gyakorlatilag stagnált, Közép-Magyarországon viszont a régiók közül egyedüliként 2006 végén többen éltek, mint egy évvel korábban. A növekedés azonban nem egyformán érintette a régió egészét, a főváros népessége 2 ezer fővel csökkent, Pest megyéé viszont 19 ezer fővel gyarapodott. A megyék közül még Győr-Moson-Sopronban volt viszonylag jelentős a növekedés (+0,2%), a szintén gyarapodó Komárom-Esztergom, Fejér és Csongrád népessége ennél kisebb mértékben nőtt. Országos összevetésben, 14 kistérségben volt legalább 1%-os a lakosság számának növekedése 2006-ban. Ezek közül 10 Pest megyében található, és a Gárdonyi és a Tatai is a tágabban értelmezett fővárosi agglomerációhoz sorolható (a további kettő a Hévizi és a Lengyeltóti kistérség). A legnagyobb növekedés a Veresegyházi kistérséget jellemezte, ahol 4,3%-kal, 1418 fővel laktak többen, mint egy évvel korábban. Országos összesítésben 1101 településen volt magasabb a lakosságszám, mint egy évvel korábban. A másik végletet az a 37 kistérség képviselte, ahol 1%-nál is nagyobb volt az egy év alatt elszenvedett népességfogyás, a legnagyobb csökkenés a Mezőtúri, és Bodrogközi kistérségeket jellemezte (-2,1%). A népességnagyság-kategóriákat tekintve a legnagyobb veszteséget az aprófalvak szenvedték el (-1,1%), a legnagyobb arányban pedig az 50 ezer főnél népesebb városok népessége nőtt (0,2%).
17
2. térkép: Kistérségtípusok a 2006. évi demográfiai folyamatok alapján Kistérségtípusok a 2006.évi demogr áfiai folyamatok alapján
Jelmagyar ázat a szül etés/halál ozás, a belföl di vándorl ások egyenlege, és a tényleges népeségvál t ozás természet es szaporodás+bevándorlás=népességnövekedés természet es fogyás+bevándorlás=népességnövekedés természet es fogyás+bevándorlás=népességcsökkenés természet es szaporodás+elvándor lás=népességcsökkenés természet es fogyás+elvándorl ás=népességcsökkenés
A népességváltozás egyik tényezője a természetes fogyás, amely országosan 3,2‰-es volt, ami valamivel kisebb, mint egy évvel korábban (3,8‰), összességében csak az ország településeinek ötödében (635) volt pozitív a születések és halálozások egyenlege. A természetes fogyásból származó 32 ezres veszteséget a nemzetközi vándorlásból származó 21 ezer fős többlet jelentősen ellensúlyozta. A halálozások száma a legnagyobb mértékben változatlanul a két déli régióban (DélDunántúl, Dél-Alföld) haladta meg a születésekét (4,3, illetve 4,6‰-es fogyás). Ezt főként az magyarázza, hogy ezekben a régiókban a legmagasabb a halálozási ráta. Utóbbi ugyan ÉszakMagyarországon is jóval átlagon felüli, de ott a születési arányszám is az egyik legmagasabb. A természetes fogyás által legkevésbé érintett régiók Észak-Alföld és Közép-Magyarország, ahol a viszonylag magas születési arányszám, viszonylag alacsony halálozással párosult. A halálozások népességhez viszonyított száma a Nyugat-Dunántúlon a legalacsonyabb, itt azonban a születési arányszám is az egyik legkedvezőtlenebb. A kistérségek szintjén a természetes szaporodás a főváros agglomerációjában volt a legmagasabb (a kistérségek rangsorában az első 8-ból 7 Pest megyei, az élen a Budaörsi, Érdi, Veresegyházi). A természetes fogyás pedig 2006-ban 3 periférikus, aprófalvas kistérségben (Letenyei, Szobi, Őriszentpéteri) volt a legnagyobb. A születések népességhez viszonyított száma Észak-Magyarországon volt a legmagasabb (Abaúj-Hegyközi, Szikszói, Ózdi kistérségek), itt azonban a kedvezőtlen egészségi állapotú népesség halálozási mutatói is nagyon rosszak. Így pl. ezer lakosra ugyanannyi születés jutott a Budaörsi és Edelényi kistérségekben, ugyanakkor utóbbiban másfélszer akkora volt a halálozási ráta. Arányaiban a legkevesebb gyerek a Dél-Alföldön és a Nyugat-Dunántúl aprófalvas térségeiben született. Az Őriszentpéteri kistérségben a születési ráta (4,0‰) harmada volt a maximumot jelentő Abaúj-Hegyközi kistérségének (13,6‰). Előbbi kistérségben a halálozási ráta is országosan a legmagasabb volt, ez a mutató a Veszprémi kistérségben volt a 18
legkedvezőbb, majd 4, a főváros agglomerációjába tartozó kistérség következett a sorban (Budaörsi, Veresegyházi, Dunakeszi, Érdi). A települések lélekszám szerinti kategóriái közt nem volt jelentős különbség a születések aránya szerint. A halálozási rátát, és így a természetes fogyást tekintve azonban az 1000, és különösen az 500 fő alatti települések már kirívóan kedvezőtlenebb mutatókkal bírtak. A népmozgalmi arányszámok alakulása természetesen a korszerkezet alakulására is hatással van, így 2006-ban tovább romlott az idősek és a fiatalok egymáshoz viszonyított aránya. Az öregkorúak (60 éven felüliek) aránya (21%) már lassan másfélszerese a 15 éven aluli gyerekkorúakénak (15%). 2006-ban előbbiek aránya nőtt, utóbbiaké (főleg az 1000 fő alatti településeken) tovább csökkent. A korszerkezetet tekintve a települési népességnagyságkategóriák köztihez képest valamivel kisebbek a különbségek a régiók között, egyedül ÉszakMagyarország és Észak-Alföld különbözik jelentősen a többi régiótól. Észak-Alföldön 2006ban alig élt több öregkorú, mint gyermekkorú (19, illetve 17%), néhány (főleg cigányok által nagy arányban lakott) kistérségben pedig még mindig a gyermekkorúak száma volt magasabb, mint a 60 éven felülieké. 2006-ban összesen 22 ilyen kistérség volt az országban, ezek közül 11 Észak-Alföldön, 9 pedig Észak-Magyarországon található (a további kettő a Pilisvörösvári és a Kadarkúti). Igaz ugyanakkor, hogy 2006-ban már ezekben a kistérségekben is jobban csökkent a gyermekkorúak aránya, mint az öregkorúaké. 3. térkép: Vándorlási egyenleg 2006
A népességszám alakulását alakító másik tényező a vándorlás. 2006-ban a legnagyobb belföldi vándorlási veszteséget Észak-Magyarország és Észak-Alföld szenvedte el, míg a legpozitívabb egyenleg Közép-Magyarországon volt. A települési népességnagyságkategóriák közül pedig az aprófalvakban volt a legnagyobb a vándorlásból származó népességvesztés. 2006-ban 11 olyan kistérség volt az országban, ahol 1%-nál nagyobb volt a vándorlási nyereség, összességében 1261 településen volt pozitív a vándorlások egyenlege. Ezek közül 9 Pest megyében található, a legnagyobb vándorlási nyereség a Veresegyháziban
19
volt; 3,7%). Az elvándorlás leginkább Észak-Magyarország és Észak-Alföld kistérségeit sújtotta (a Bodrogköziben 1,7% volt az egy év alatt bekövetkező veszteség). Amint a fenti térképen is látható, a főváros agglomerációjában és annak nyugatra elnyúló zónájában a kistérség-központokban és a kistérségek többi településének átlagában is pozitív volt a vándorlások egyenlege. A többi régióban azonban csak néhány ilyen kistérség akadt, jellemzően a vidéki nagyvárosok kistérségei esetén (pl. Pécsi, Egri, Nyíregyházai). A kistérségek egy másik típusában a központot elvándorlás jellemezte, de a kistérség többi részének vándorlási egyenlege pozitív. Ezek a kistérségek főleg a Dunántúl északi részén találhatóak, az osztrák határon (Szombathelyi, Körmendi, Csepregi), illetve egyes belső perifériákon (pl. Móri, Téti, Kisbéri). Ugyancsak a Dunántúl északi és középső területein találhatók olyan (sok esetben megyeszékhelyek körüli) kistérségek, ahol a központ egyenlege pozitív, míg a kistérség többi részének egyenlege negatív volt 2006-ban az oda- és elvándorlások alapján (pl. Pápai, Veszprémi, Kaposvári, Zalaegerszegi). A fejlettségi szempontból határvonalat jelentő Balassagyarmat-Békéscsaba vonaltól északkeletre a kistérség-központok közül csak Eger, Nyíregyháza és Hajdúszoboszló egyenlege volt pozitív, de utóbbinál a kistérség többi településén már vándorlási veszteség volt tapasztalható. Az ország 2. legnagyobb városában, Debrecenben gyakorlatilag kiegyenlített volt a vándorlások egyenlege, de a két szomszédos határmenti kistérség (Hajdúhadházi, Derecske-Létavértesi) évek óta pozitív vándorlási egyenleget mutat. Hasonló szuburbanizációs folyamat más nagyvárosok, így pl. Győr és Pécs esetében is megfigyelhető. A megyék közti vándorlások irányát vizsgálva elmondható, hogy 2006-ban is a főváros jelentette a fő célterületet, az idevándorlás mértéke azonban különböző, és változatlanul szorosan összefügg az egyes térségek fejlettségével. Mind az abszolút számokat, mind az arányokat illetően Pest megyéből a legnagyobb a fővárosba költözés, 2006-ban 21 ezren költöztek be állandó vagy ideiglenes jelleggel, igaz ennél is nagyobb számban, 33 ezren költöztek ki a fővárosból a környező agglomerációs településekre. 4. térkép: A fővárosba költözés intenzitása 2006 A fővár osba költözés intenzit ása 2006
Jelmagyarázat Budapestr e k ölt özők száma 20893 3000 - 5154 2000 - 2999 1500 - 1999 970 - 1499 Budapestr e vándor l ás/ezer l akos 17.8 7.2 - 9.1 6.4 - 7.1 4.7 - 6.3 0- 4
20
A többi megye közül az ott élők számához viszonyítva Fejér, Nógrád, Heves, Jász-NagykunSzolnok és Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből költöztek be a legtöbben a fővárosba. Tehát a közeli megyék közül is elsősorban a kelet-magyarországi, fejletlenebb térségekre gyakorol erősebb vonzást a főváros. A távoli Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből például többen költöztek Budapestre, mint a három nyugat-dunántúli megyéből összesen. Ugyanakkor a hasonló távolságban lévő Csongrád és Baranya megyére kisebb a főváros vonzása, vélhetően a két megyeszékhely (regionális központ) népességmegtartó ereje erősebb. Életkörülmények A társadalmi egyenlőtlenségek meghatározó elemét jelentik az életkörülményekben meglévő különbségek. Az életkörülményeket meghatározó tényezők a foglalkoztatottság, a munkanélküliség szintje, továbbá a munkaerő-piaci helyzetből következik a jövedelmi, vagyoni helyzet. Az életkörülményekkel szorosan összefügg a lakásállomány által biztosított komfort is. A lakásállomány mennyiségi, minőségi megújulása egyúttal jó indikátora az egyes térségek prosperitásának, népességvonzó képességének is. Az életkörülményeket meghatározó tényezők egyike a munkaerőpiaci helyzet, a munkanélküliség ugyanis a társadalmi leszakadás alapvető oka. 2006 végén a regisztrált munkanélküliek száma országosan 383 ezer fő volt, szemben az egy évvel korábbi 399 ezerrel. Ez mindössze 0,21 százalékpontos csökkenést jelent a 15-64 éves korosztályra vetített rátát illetően. A munkanélküliségi rátát illetően arányaiban a legnagyobb csökkenés Nyugat- (-0,6) és Közép-Dunántúlon (-0,3), illetve Észak-Magyarországon következett be (-0,26), a településkategóriákat tekintve pedig a megyei jogú városokban csökkent legjobban a munkanélküliség. A változások eredményeképp 2006 végén Közép-Magyarországon volt a legalacsonyabb (2,0%), Észak-Magyarországon pedig a legmagasabb a ráta (9,4%), amely országosan 5,4% volt a 15-64 éves korosztály létszámához viszonyítva. Az átlagnál nagyobb ütemű csökkenés ellenére tehát továbbra is Észak-Magyarországot sújtja leginkább a munkanélküliség problémája. A kistérségek szintjén még ennél is nagyobbak, és növekvők a területi különbségek. A Balatontól északra és a főváros tágabb, keleten Szolnokig - Egerig nyúló agglomerációjában a vidéki átlagnál jobban csökkent, és 2006 végén az átlagnál alacsonyabb szintű is volt a munkanélküliség szintje. A vidéki átlaghoz viszonyítva kedvező volt továbbá mind a helyzet, mind a dinamika az Alföld délkeleti részén (a Szegedtől Szarvasig húzódó sávban), a DélDunántúlon pedig a 6-os út mentén (Dunaújvárostól Pécsig, Szekszárd kivételével). Az északkeleti országrészben csak Debrecen és Nyíregyháza kistérsége emelhető ki e mutatók alapján. A Balaton közvetlen szomszédságában (az északi és délkeleti parton), a fővárost keletről és nyugatról övező kistérségekben szintén az átlagnál kedvezőbb a munkanélküliség szintje, igaz 2006-ban kis mértékű növekedés történt. Azon térségek közül, ahol az átlagot meghaladó a munkanélküliség szintje, 2006-ban csökkenés következett be Tolna és Baranya megyében, Hevesben, valamint Borsod-AbaújZemplén és Hajdú-Bihar megye nyugati térségeiben, ahol tehát némi felzárkózás történt.
21
A legkedvezőtlenebb helyzetben azok a kistérségek vannak, ahol a magas munkanélküliség annak növekvő szintjével párosult, azaz az ország többi részéhez képest folytatódott a leszakadás. Ezek a kistérségek az ország négy pontján alkotnak nagyobb összefüggő területet. Ezek Somogy középső és nyugati területei (amelyek 2006-ban a Balaton északi partjával kiegészülve összefüggően romló rátájú területet alkottak), Bács-Kiskun és Baranya határmenti térségei, Szabolcs-Szatmár-Bereg, a szomszédos Borsod-Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar megyei kistérségek, illetve Hajdú-Bihar és Békés megye találkozása. 5. térkép: A munkanélküliség szintje (2006), és alakulása 2005-06 között A munkanélküliség szint je (2006), és alakulása 2005-06 között
Jelmagyarázat regiszt rált álláskeresők száz 15-64 évesre jutó aránya (2006) és vált ozása (2005-06) vidéki át lag alatt i munkanélküli ség, 2005-ben csökkenés vidéki át lag alatt i munkanélküli ség, 2005-ben növekedés vidéki át lag felett i munkanél küliség, 2005-ben csökkenés vidéki át lag felett i munkanél küliség, 2005-ben növekedés
A 65 növekvő és a 109 csökkenő rátájú kistérség térben erősen polarizált képet mutat. 2006ban országosan az egymás szomszédságában elhelyezkedő Abaúj-Hegyközi, Bodrogközi és Encsi kistérségben volt a legmagasabb a ráta, a 15-64 évesek 18,8-20,5%-a volt regisztrált álláskereső. Ezzel szemben a Budaörsi kistérségben csak 1,4%-os volt a ráta. Munkanélküliség szempontjából a 15 legkedvezőbb helyzetű kistérség területi eloszlása igen erős területi koncentrációt mutat, hiszen 11 Pest megyei, egy maga a főváros, három pedig egymással szomszédos (Győri, Csornai, Mosonmagyaróvári) kistérség. A legnagyobb csökkenés Komárom-Esztergom és Győr-Moson-Sopron megyék kistérségeit jellemezte (főleg Soproni, Csornai, Kapuvári). A regisztrált álláskeresők negyede (26,3%) 180 napon túl keres munkát, KözépMagyarországon csak minden hetedik, ezzel szemben Észak-Magyarországon minden harmadik álláskereső tartós munkanélküli . Továbbra is igaz tehát, hogy ahol magas a munkanélküliség, ott a tartós munkanélküliek aránya is átlagon felüli, ami jelentősen megnehezíti visszavezetésüket a munkaerőpiacra. Mindez annak ellenére így van, hogy a legnagyobb ütemű csökkenést (igaz, csak 1 százalékpontnyit) épp Észak-Magyarország mutatta Közép-Magyarország régiójával együtt. Az elhelyezkedés másik gátját az alacsony végzettség jelenti. Országosan a regisztrált álláskeresők 43%-át tették ki azok, akik legfeljebb általános iskolai végzettséggel 22
rendelkeznek. Az alacsony iskolai végzettségű munkanélküliek aránya ÉszakMagyarországon és Észak-Alföldön volt a legmagasabb (49, illetve 51%). A két régió közt különbséget jelent, hogy Észak-Magyarországon magasabb a még 8 általános iskolai osztályt sem végzettek aránya (10%). A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya értelemszerűen a népesség egészét tekintve is legképzettebb Közép-Magyarországon a legmagasabb, igaz, itt is csak 11% volt a munkanélkülieken belül. A munkanélküliség által leginkább sújtott kistérségekben a képzetlen álláskeresők is nagy arányban élnek. A Bodrogközi kistérségben 71, az Encsiben 69, az Abaúj-Hegyköziben 61% a legfeljebb 8 osztályos általános iskolát végzett regisztrált álláskeresők részaránya. Amint az alábbi térkép is mutatja, munkanélküliség tekintetében a két legrosszabb helyzetű régióban a fiatalok aránya is magasabb a munkanélküliek között, míg Közép-Magyarországon és Közép-Dunántúlon az idősek aránya viszonylag magasabb. Ez egyrészt a népesség korszerkezetéből fakad, másrészt utóbbi régióban inkább az életkor, mintsem az alacsony képzettség az akadálya az elhelyezkedésnek. Az összes munkanélküli közül Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön minden tizedik, Közép-Magyarországon viszont csak minden huszadik számít pályakezdőnek. A fiatalok elvileg könnyebben találnak munkát, a munkanélküliséggel magasabb arányban sújtott régiókban azonban a képzetlen pályakezdők elhelyezkedési lehetőségei nagyon kedvezőtlenek, és az idősebbekkel ellentétben a korai nyugdíjba „menekülés” sem jelent megoldást számukra. 6. térkép: A munkanélküliség szerkezeti különbségei A munkanélküliség szer kezet i különbségei
Jelmagyar ázat regiszt rált álláskeresők megoszlása a max. 8 általánost végzett illet ve a fiatalok (x-30 éves) aránya alapján 2006 átlagnál képzet lenebb és fiatalabb munkanélküli átlagnál képzet lenebb és idősebb munkanélküli átlagnál képzet ebb és fiat alabb munkanélküliek átlagnál képzet tebb és idősebb munkanélküli
A legfejlettebb központi és észak-dunántúli térségekre jellemző, hogy kicsi az alacsony iskolai végzettségű álláskeresők aránya, ugyanakkor a munkanélküliek csoportján belül viszonylag magas az idősebb (50 feletti) álláskeresők aránya a fiatalokhoz (30 alattiak) képest. A Dunántúl déli területein szintén relatíve idősebbek, de már alacsonyabb iskolai végzettségűek a regisztrált munkanélküliek.
23
A Dunántúl középső területein (Veszprém, Somogy megyék), a Dél-Alföldön, illetve az M3as mentén olyan kistérségeket találunk, ahol 2006-ban viszonylag kevés volt a képzetlen és magas a fiatalabb korosztály aránya a munkanélküliek csoportján belül. Északkelet-Magyarországon pedig összefüggő területet alkotnak azok a kistérségek, ahol nagyon magas a munkanélküliség, és ez nagy arányban fiatalokat és képzetleneket érint, azaz hiába áll rendelkezésre nagyszámú, fiatal munkaerő, piacképes képzettség hiányában szinte lehetetlen az elhelyezkedésük. Utóbbit gátolja, hogy az alacsony végzettségűek eleve alacsony arányban vesznek részt további képzésekben is. A felnőttképzésben résztvevők aránya pedig nemzetközi összehasonlításban is alacsony, a 25-64 éves korosztály 3,8%-át érinti az EU 9,6%-os átlagával szemben. Összességében a munkanélküliséget tekintve kistérségi szinten több év távlatában nem csökkent az egyenlőtlenségek mértéke, és jóval magasabb, mint a jövedelmi viszonyokat tekintve. Ezt mutatja az alábbi ábra a Hoover indexen keresztül, ennek az egyenlőtlenségi mutatónak az értéke 0-100 között alakulhat. 5. ábra: A munkanélküliség és a jövedelmi viszonyok kistérségi szintű egyenlőtlenségeinek alakulása (1998-2006) A munkanélküliség és a jövedelmi viszonyok kistérségi szintű egyenlőtlenségeinek alakulása (19982006) 35,0
egyenlőtlenség mértéke (Hoover index)
30,0
25,0
20,0
15,0
10,0
5,0
0,0 1998
1999
2000
2001
2002
regisztrált álláskereső/15-64 éves
2003
2004
2005
2006
jövedelem/lakos
A munkanélküliség kis mértékű csökkenésével párhuzamosan, kis mértékben nőtt a személyi jövedelemadó köteles jövedelmet bevallók aránya, 42,7%-ra. A növekedés ütemében nincs kirívó különbség a régiók közt, 2006-ban egyedül Közép-Magyarország mutatott kiemelkedő növekedést (+1,2% pont). Az adófizetők aránya a Dunántúl északnyugati területein volt a legmagasabb (Közép- és Nyugat-Dunántúl 47-47%), ezzel szemben Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön 100 lakosra csak 38 adófizető jutott, a kistérségek szintjén pedig még nagyobb szélsőségekkel találkozhatunk. Így pl. a Bodrogközi kistérségben 27, az Abaúj-Hegyközi kistérségben 29 % volt ez az arány, azaz egy adóköteles jövedelemmel rendelkezőre több mint 2 másik lakos jut. 24
Ez részben a magas gyerekszámmal magyarázható, de az adófizetők aránya még a 15-64 évesekhez képest is alacsony, annak felét sem éri el (43-46%). A másik végpontot a Dunántúl olyan kistérségei jelentik, mint például a Szombathelyi, Veszprémi, Dunaújvárosi, ahol az össznépesség fele adófizető volt 2006-ban. A munkaerőpiaci helyzet meghatározza a lakosság jövedelmi pozícióját, ami a társadalmi státusz egy sor tényezőjére (iskolázottság, egészségi állapot, életmód, lakáskörülmények) is további hatással van. Az egy lakosra jutó jövedelmek szintjét az adófizetők népességen belüli aránya, illetve az általuk átlagosan megkeresett jövedelem nagysága határozza meg. A legkedvezőbb helyzetben azok a kistérségek vannak, ahol átlagon felüli az adófizetők aránya a népességen belül, és az egy adófizetőre jutó jövedelem nagysága is átlagon felüli. Ezek a térségek a központi régióban alkotnak összefüggő területet: Budapesten és környékén illetve az onnan kiinduló tengelyek mentén (Győr, Veszprém, Eger, Paks irányába), a nyugati irányba jobban kiterjedve, mint kelet felé. Ezen kívül az osztrák határ mentén fekvő kistérségek mutatói hasonlóak, míg a többi elmaradott régióban csak a nagyvárosok kistérségei emelkednek ki környezetükből (Pécsi, Szegedi, Szolnoki, Debreceni, Nyíregyházai, Tiszaújvárosi). Csak néhány olyan kistérség található, ahol az adófizetők aránya ugyan kis mértékben elmarad az átlagtól, de az egy adófizetőre jutó jövedelmek nagysága meghaladja azt. Ilyen kistérségek találhatóak a fővárosi agglomeráció keleti és északi peremén, vagy ilyen például a Miskolci kistérség. Ennél nagyobb csoportot alkotnak azok a kistérségek, ahol magas (az adófizetők arányán keresztül mért) foglalkoztatottság, de az átlagos jövedelmek elmaradnak a vidéki átlagtól. (Az összehasonlítás bázisa azért a vidéki átlag volt, mert Budapest értéke kiugróan magas volt). Ezek a Balaton vonalától északra alkotnak összefüggő területet, az előbb már említett legfejlettebb kistérségek „árnyékában”. Hasonló kistérségek még nagy számban találhatóak elszórtan a Dél-Dunántúlon és a Dél-Alföldön. A Dunántúl déli részén és Kelet-Magyarországon azok a kistérségek a dominánsak, ahol mind az adófizetők aránya, mind az általuk megszerzett átlagos jövedelem nagysága átlag alatti. Néhány megyében különösen nagy a kontraszt a központ és a többi térség közt, SzabolcsSzatmár-Bereg, Baranya és Jász-Nagykun-Szolnok megyében a megyeszékhelyen kívül valamennyi térségre átlag alatti adófizetői arány és átlagos jövedelem volt jellemző 2006-ban. Mint a fentiekből is látszik mind az adófizetők arányát, mind az átlagos jövedelmeket tekintve jelentősek a területi különbségek, ugyanakkor mégis folytatódott a viszonylagos felzárkózás, közeledés.
25
7. térkép: Az egy lakosra jutó jövedelmek különbségeinek tényezői 2006 Az egy lakosr a jut ó jövedelmek különbségei nek tényezői 2006
Jelmagyar ázat Az adófizetők aránya és az egy adófizetőre jut ó át lagos j övedelem a vidéki át laghoz viszonyítva magas adófizetői ar ány és magas átl agos jövedel em magas adófizetői ar ány és alacsony átlagos jövedelem al acsony adófi zet ői arány és magas át lagos jövedelem al acsony adófi zet ői arány és alacsony átlagos jövedelem
Országosan nominális értékben 9,4%-os volt az egy lakosra jutó jövedelmek emelkedése, ami a 3,9%-os inflációt figyelembe véve 5,5%-os reálnövekedést jelentett. A legnagyobb arányú növekedés az Észak-Alföldet jellemezte, Közép-Magyarországon és Nyugat-Dunántúlon viszont átlag alatt maradt a növekedés. Kistérségi szinten 2006-ban a legalacsonyabb és a legmagasabb fajlagos jövedelemszint a Bodrogközi és a Budaörsi kistérségeket jellemezte, előbbi értéke mindössze 29%-a volt az utóbbiénak, annak ellenére, hogy a növekedés üteme magasabb volt. Ha együtt kívánjuk vizsgálni az állapotot és a változást, az egy lakosra jutó jövedelmek 2006os szintje és a szint megváltozásnak dinamikája alapján a következő térségtípusok azonosíthatóak. Az átlag feletti jövedelmekkel rendelkező kistérségek többségében a dinamika is átlagon felüli volt. Ez alól csak az agglomeráció északkeleti és nyugati része (és a szomszédos Komárom-Esztergom és Fejér megyei kistérségek) jelentettek kivételt, valamint az ÉszakDunántúl belső perifériái, a Dunaújváros-Paks-Szekszárd tengely, ahol átlag feletti volt az egy év alatt bekövetkezett növekedés. Kelet-Magyarországon viszont 2006-ban – az agglomerációs kistérségeket kivéve – nem akadt olyan kistérség, ahol egyszerre lett volna átlag feletti a fajlagos jövedelemnagyság és a dinamika.
26
8. térkép: Egy lakosra jutó jövedelem szintje (2006) és változása (2005-06) Egy lakosra jutó jövedelem szintje (2006) és változása (2005-06)
Jelmagyar ázat a vidéki átlaghoz viszonyít ott pozíci ó és dinamika átl ag felet ti növekedés és át lag felet ti j övedel emszi nt átl ag alatt i növekedés és át lag fel ett i jövedelemszi nt átl ag felet ti növekedés és át lag alatt i jövedelemszi nt átl ag alatt i növekedés és jövedel emszint
Az átlag alatti egy lakosra jutó jövedelemmel rendelkező kistérségek többségére átlag feletti növekedés volt jellemző, ezek közül kivételt csak néhány összefüggő terület jelentett (pl. Csongrád és Békés megye határmenti területei, vagy a Veszprém, Zala, és Somogy megyék találkozásánál fekvő kistérségek). A jövedelmi különbségek a vagyonnal összefüggő mutatókban is tetten érhetőek, ezért érdemes megvizsgálni a lakás- és személygépkocsi-állomány növekedését is. Az ezer lakosra jutó személygépkocsik száma 2006-ra, 290-re nőtt, legkevésbé ott, ahol már korábban is a legmagasabb volt a motorizáció, azaz Közép-Magyarországon (2006-ban 346). A mutató leginkább Észak-Magyarországon nőtt, de továbbra is itt a legalacsonyabb az Észak-Alfölddel együtt (239, illetve 241). Kistérségi szinten még ennél is nagyobbak a különbségek. A Veresegyházi kistérségben minden 2. lakosra jut egy autó (492/ezer lakos), a legelmaradottabb kistérségekben ugyanakkor olykor még minden ötödik lakosra sem jut egy személygépkocsi (a Bodrogközi mutató harmada a Veresegyházinak). Ha vizsgáljuk a személygépkocsi és a lakás, mint vagyontárgyak állományának együttes növekedését, a következő állapítható meg. A főváros agglomerációjában, a Balaton térségében és az osztrák határ mentén a lakásállomány növekedett átlagon felüli mértékben, míg a személygépkocsi-ellátottság növekedési üteme átlag alatt maradt. Ezen térségek környezetében, illetve a korábban kevésbé motorizált, a lakásokat pedig sokszor „szocpol” támogatással építő térségekben (Abaúj-Hegyközi, Encsi, Bodrogközi) mindkét vagyontárgy állománya az átlagot meghaladó ütemben gyarapodott. A kistérségek meghatározó részében az volt jellemző, hogy csak a személygépkocsi-ellátottság nőtt az átlagot meghaladó mértékben, a lakásállományé nem.
27
9. térkép: A lakás- és személygépkocsi állomány növekedése 2005-06 A lak ás- és személygépkocsi állomány növekedése 2005-06
Jelmagyar ázat az országos át laghoz vi szonyítot t di namika átl ag felet ti lakás és személygépkocsiállomány növekedés átl ag felet ti személ ygépkocsi, átl ag al at ti l akásál lomány növekedés átl ag felet ti lakás, átlag al at ti személygépkocsi ál lomány növekedés átl ag al att i l akás és személygépkocsiállomány növekedés
A lakásállomány mennyiségi, minőségi bővülése szoros összefüggésben van a jövedelmi, vagyoni helyzettel, az egyes térségek népességmegtartó képességével, prosperitásával. A lakásviszonyok alakulását elemezve elmondható, hogy 2006-ban összesen 33,8 ezer lakás épült az országban, ez a szám 17%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban volt (41 ezer). A csökkenés azonban nem egyforma mértékben érintette az ország térségeit. A KözépDunántúlon gyakorlatilag ugyanannyi lakás épült, mint egy évvel korábban, átlag alatti volt a csökkenés a Dél-Alföldön (-10,8%) és a Dél-Dunántúlon (-13,2%), ugyanakkor a legfejlettebb Közép-Magyarországi régióban 22%-os volt a visszaesés. 6. ábra: A 2006-ban épített lakások megoszlása A 2006-ban épített lakások megoszlása Dél-Alföld 9%
Nyugat-Dunántúl 11%
Dél-Dunántúl 7%
Észak-Alföld 14%
Közép-Magyarország 44%
Észak-Magyarország 7%
Közép-Dunántúl 8%
28
A központi régióban történt visszaesés ellenére még mindig itt koncentrálódik az új lakások építése. 2006-ban 100-ból 44 új lakás ebben a régióban épült, ami a vándorlások mellett jól jelzi az ország centrumtérsége súlyának a növekedését. Az épített lakások száma alapján a kistérségek rangsorában a megyeszékhelyek és a budapesti agglomeráció kistérségei vannak az élen (Ráckevei, Érdi, Dunakeszi, Monori, Gödöllői). Összesen 24 kistérségben épült a 2006-os év folyamán legalább 300 lakás, ezekben a kistérségekben épült az új lakások 63%-a. Ezzel szemben a kistérségek harmadában az 50-et sem érte el az épített lakások száma, a 64 ilyen kistérségben kevesebb lakás épült, mint a Ráckevei és a Dunakeszi kistérségekben együttvéve. A legrosszabb mutatóval rendelkező kistérségek a Mezőkovácsházai 7, valamint a Sellyei, Őriszentpéteri, Bácsalmási és Mezőcsáti kistérség 11-11 újonnan épült lakással. Jelentős a területi különbség az épített lakások nagyságát illetően is. Ez országos átlagban 89,3 m2 volt (+2,6 m2 növekedés az előző évhez képest), tehát az előző évhez képest átlagosan nagyobb területű, de kevesebb lakás épült 2006-ban, mint egy évvel korábban. A legnagyobb lakások a Közép-Dunántúlon épültek, ahol az alapterület növekedés valamivel az átlag felett alakult (csakúgy, mint az Észak-Alföldön, ahol pedig a legkisebb az épülő lakások alapterülete). Ahol tehát nagyarányú a lakásépítés, ott az átlagos alapterület is nagyobb, tehát kétszeresen is javulnak a lakáskörülmények. A kistérségi értékek csúcsértéke és mélypontja közti különbséget jól jelzi, hogy a Budaörsi kistérségben az új lakások átlagos alapterülete kétszerese, mint a Sellyei kistérségben. Ha egyszerre kívánjuk vizsgálni a lakásállomány növekedését, és az új lakások nagyságát, akkor az egy lakosra jutó új lakásterületet érdemes megvizsgálni. Ez ezer lakosra országosan 3000 m2 volt, de már régiók szintjén is háromszoros különbség tapasztalható KözépMagyarország és Észak-Magyarország között. A kistérségek közül a Veresegyházi értéke 1193 volt de más agglomerációs és balatoni kistérségekben (Fonyódi, Balatonföldvári, Hévizi) is 500 felett volt, ami 10-szeresen haladja meg a legkedvezőtlenebb helyzetű kistérségek értékét (Sellyei 56, Bácsalmási 51, Mezőkovácsházai 19). Az alábbi térképen települési szinten is jól kirajzolódnak a szuburbanizációs zónák a főváros és más nagyvárosok (pl. Pécs, Győr, Szombathely, Sopron) körül, illetve a Balaton övezete.
29
10. térkép: A lakásállomány megújulása 2006 A lak ásállomány megújulása 2006
Jelmagyar ázat építet t új l akások terül ete/ezer lakos (nm) 751 - 6087 451 - 750 151 - 450 1 - 150 nem épült lakás
Azok a térségek, ahol nem épültek lakások 2006-ban, az Észak-Dunántúl belső perifériái (Veszprém, Vas, Győr-Moson-Sopron) találkozásánál lévő aprófalvas területek, a DélDunántúl nagy része, illetve egy, a nagyvárosok kivételével összefüggő határmenti zóna Szentgotthárdtól Biharkeresztesig. Észak-Magyarországon is kiterjedt terület az, ahol nem épültek új lakások 2006-ban; a szomszédos és hasonlóan elmaradott Észak-Alföldön valamivel kevesebb az ilyen település. Ezeken a területeken, ahol viszonylag jelentős a lakásépítés, ott vélhetően a „szocpol” támogatásnak köszönhetően épültek – igaz, viszonylag kis területű – lakások. Az ország egészében 1200 településen nem épült lakás 2006-ban, ezek közül 346-ban az elmúlt összesen öt évben sem gyarapodott a lakásállomány. A lakásállomány mennyiségi változása mellett a közművekkel való ellátottság javulása is hatott a lakáskörülmények alakulására 1. Az ivóvíz-, gáz-, és csatornabekötöttség közül az utóbbié nőtt a legnagyobb mértékben, igaz, még mindig ezen a téren a legnagyobbak a hiányosságok. 2006 végén a lakások 94,9%-a rendelkezett vezetékes ivóvízzel, a gázhálózat esetében 75,9, a csatorna esetében 67,9% volt a bekötési arány. A lakások ivóvíz-ellátottsága Közép-Magyarországon és Dél-Alföldön javult a leggyorsabban, ennek ellenére továbbra is Dél-Alföldön és Észak-Magyarországon a legkedvezőtlenebb a mutató (90-90%). Észak-Magyarország elmaradása még a szomszédos Észak-Alföldhöz képest is jelentős (5 százalékpont), és gyakorlatilag nem is változott egy év alatt. A lakások ivóvíz-ellátottsága egyes térségekben (ezek mind Észak-Magyarországon és 1
A közműhálózatok hosszának változásáról, a települési ellátottságról részletesen a Műszaki infrastruktúra fejezet tájékoztat
30
Dél-Alföldön találhatók) a 80%-ot sem érik el. Ezek részben az Alföld tanyás kistérségei (Mórahalomi, Kisteleki, Kiskunfélegyházai), illetve Észak-Magyarország legelmaradottabb kistérségei (Abaúj-Hegyközi, Encsi, Edelényi), igaz, épp az utóbbiak közé tartozó Szikszói kistérségben volt egy év alatt 6,6 százalékpontos a növekedés. A csatornázottság mutatója 67,9%-ra nőtt 2005-höz képest, ami 2,9 százalékpontos növekedést jelent. A legnagyobb arányú növekedés a két alföldi régiót jellemezte (ÉszakAlföld 3,9, Dél-Alföld 3,2 százalékpont), ennek ellenére továbbra is ebben a két régióban a legalacsonyabb a csatornázott lakások aránya (48 és 52,6%, míg Közép-Magyarországon 85% ez az arány). 11. térkép: Csatornázott lakások aránya 2006 Csatornázot t lakások ar ánya 2006
Jelmagyar ázat csat ornázot t lakások ar ánya (%) 80.1 - 98.9 60.1 - 80 40.1 - 60 20.1 - 40 1 - 20 0 csat ornázot t lakások ar ányának változása (százalékpont, 2005-06) 5.1 - 30.3
Ez a közműelem erősen kötődik a nagyobb településekhez, városokhoz, ugyanakkor a különbségek nem csak a különböző nagyságú települések, hanem a térségi szintek közt is kirajzolódnak. Így a legkedvezőbb mutatóval a korábbi észak-dunántúli fejlett ipari tengely kistérségei és a Balaton környéki kistérségek, míg Észak- és Kelet-Magyarországon csak néhány (de nem az összes) megyeszékhely kistérsége rajzolódik ki (Szolnoki, Szegedi, Miskolci, Nyíregyházai), ahol a csatornázottság kistérségi szinten meghaladja a 80%-ot. 2006-ban egyedül a Kadarkúti kistérségben nem volt csatornahálózat, de még további 7 olyan kistérség volt az országban, ahol 10% alatt volt a csatornahálózatba kötött lakások aránya (Bodrogközi, Abaúj-Hegyközi, Bácsalmási, Jánoshalmai, Kisteleki, Enyingi, Nagykátai). Ezek közül a Kisteleki és az Abaúj-Hegyközi az ivóvíz-ellátottság alapján is a legkedvezőtlenebb kistérségek közé tartozik, és alacsony a lakásmegújulás üteme, tehát az alacsony komfortfokozatú lakásállomány komfortfokozata sem bővülhet. Ami a változást illeti, főleg Kelet-Magyarországon találhatóak olyan kistérségek, ahol 2006ban jelentősen nőtt a bekötött lakások aránya. Így például a Balmazújvárosi kistérségben 35ről 65%-ra, a Bátonyterenyeiben 33-ról 56%-ra nőtt a csatornázott lakások aránya. Nyugaton a Szentgotthárdi kistérségben volt igen jelentős fejlesztés (41-ről 66%). 10 százalékpont 31
feletti volt a növekedés továbbá a Hajdúszoboszlói, Gyulai, Szegedi és Őriszentpéteri kistérségekben is. A földgázellátottságot illetően 2006-ban 75-ről 75,9%-ra nőtt a gázfogyasztó háztartások aránya a lakások arányában, ami egyrészt magas lakáskomfortot, másrészt (amennyiben nem hagyják meg a korábbi fűtési rendszert) jelentős függést jelent ettől az energiahordozótól. A bekötött lakások aránya Közép-Magyarországon 85, míg a másik végpontot jelentő KözépDunántúlon 67, a Dél-Dunántúlon pedig csak 60%-os volt. Ugyanakkor kistérségi szinten épp a dél- és közép-dunántúli térségek emelkednek jóval az átlag fölé (Fonyódi, Balatonföldvári illetve Gárdonyi, Székesfehérvári, Dunaújvárosi kistérség), ahol közel 100%-os a lakások ellátottsága. A legalacsonyabb mutatóval rendelkező kistérségek közül az utolsó 12-ből 6 Baranya megyei volt 2006-ban (Sellyei, Szigetvári, Sásdi, Szentlőrinci, Komlói és Siklósi). Ugyanakkor más régiókból is olyan kistérségek kerültek a legrosszabban ellátottak közé (pl. Abaúj-Hegyközi, Őriszentpéteri), amelyek más lakás közműmutatókban is kedvezőtlen képet mutatnak, tehát a lakásállomány minőségi problémái több infrastrukturális elemet tekintve is kimutathatók, illetve a lakásépítés alacsony ütemében is tetten érhetők. Társadalmi szolgáltatások A társadalmi szolgáltatások infrastrukturális elemei, azok elérhetősége, a szolgáltatások mennyiségi-, minőségi mutatói időben lassan változnak. Egy éves távlatban az oktatás, egészségügy demográfiai mutatókkal összefüggő mennyiségi mutatói, a társadalmi feszültségeket mérséklő szociális ellátás elemei vizsgálhatóak érdemben. Az oktatás esetében a tanulólétszám-, illetve az iskolák felszereltségének mutatói változnak egy évet tekintve is számottevően, a népesség iskolázottsági szintje, az oktatás minőségi mutatói (pl. felvételi arányszámok) kevésbé. Az alapfokú oktatásban a demográfiai folyamatokkal összhangban, 2006-ban tovább folytatódott az óvodások, általános iskolások számának csökkenése. Az óvodások esetében gyakorlatilag nem változott a létszám, országosan 0,3%-kal nőtt, azonban épp az ÉszakAlföldi régióban, ahol sok gyerek születik, 2,1%-os volt a csökkenés. Az általános iskolákban pedig 35 ezerrel tanultak kevesebben 2005-höz képest, ami 3,5%-os csökkenést jelent. Arányaiban a legkisebb csökkenés Közép-Magyarországot jellemezte (2,7%), de a KözépDunántúlon 4,7, a két déli régióban 4,3-4,3%-os volt a csökkenés mértéke egy év alatt. Elsősorban a Dunántúl középső területein (Veszprém, Tolna és Fejér megye) alkotnak összefüggő területet azok a kistérségek, ahol a legjelentősebb (egy év alatt 5%-ot is meghaladó mértékű) volt az általános iskolások számának csökkenése. Azokban a kistérségekben, ahol nőtt a tanulólétszám, többségében ott is csak mérsékelt volt a növekedés. Az általános iskolák (egész pontosan a feladat-ellátási helyek) száma országosan 23-mal csökkent 2005-höz képest, ezen belül egyedül a Közép-Magyarországi régióban nőtt (5-tel), a többi régióban csökkent. 2006 végére már 1104 olyan települése volt az országnak ahol nem működik helyben általános iskola, és 1766, ahol csak egy intézmény működik. Országosan 20 olyan település van, ahol 2006-ban az egyetlen általános iskola szüntette be működését. További 246 településen pedig az egyetlen működő iskola tanulólétszáma csökkent legalább 10%-kal. Ezekben az aprófalvas térségekben további létszámcsökkenés várható, és egyre több településen merül fel a térségi összefogással történő oktatás megszervezése.
32
12. térkép: Az általános iskolai ellátás problématerületei 2006
Mivel a létszám csökkent, az intézmények száma viszont alig változott, az egy iskolára jutó átlagos tanulólétszám 2006-ban országosan 231 tanulóra csökkent. Ez az érték KözépMagyarországon 296, míg Közép-Dunántúlon 177 volt. Az előbb említett településeken, ahol csak egy általános iskola működött, átlagosan 162 gyerek tanult, de 305 olyan, egy iskolát működtető település volt, ahol ez a szám az 50-et sem érte el, várható tehát, hogy a jövőben ezek sem lesznek képesek egyedül továbbműködni. Középszinten, az alapfokú oktatásnál kisebb mértékben változott a tanulók száma. A középiskolákban (szakközépiskolák, gimnáziumok) 441 ezerről 443 ezerre nőtt, a szakképzésben 131 ezerről 129 ezerre csökkent a tanulók száma 2006-ban. Mindent egybevetve a közoktatásban 30 ezerrel, 1 millió 401 ezerre csökkent a létszám, ami jótékonyan hatott a felszereltség fajlagos mutatóira (természetesen a technikai fejlesztések mellett). A számítógépek száma mintegy 20 ezerrel nőtt, így 2006-ban 6,8 tanuló jutott egy gépre. E tekintetben az egyébként 2006-ban legnagyobb javulást felmutató ÉszakMagyarország és Észak-Alföld van a legnagyobb hátrányban a fejlettebb Dunántúli régiókhoz képest. A mutató részben a legelmaradottabb kistérségekben kedvezőtlen, de ugyancsak rossz a számítógép-ellátottság a főváros agglomerációjában, ahol a tanulók száma még növekedést mutat (Dunakeszi, Ráckevei, Veresegyházi). A felsőoktatásban 11 ezerrel, 414 ezerre csökkent a hallgatók létszáma, ezen belül a nappali tagozaton 223 ezerről 216 ezerre csökkent a létszám. Közép-Magyarország intézményeiben 3,3 ezerrel tanultak kevesebben, mint egy évvel korábban, de a Dél-Alföld, az ÉszakMagyarország és a Nyugat-Dunántúl esetében is ezer főt meghaladó volt a csökkenés. A csökkenés ellenére a felsőoktatás főváros központúsága továbbra is igen jelentős, 2006-ban a hallgatók 44%-a itt tanult. Az egyes tagozatok aránya alapján, nincs jelentős különbség a régiók közt, kivételt Észak-Magyarország és Közép-Dunántúl jelent előbbiben 36, utóbbiban 61% a nappali tagozaton tanulók aránya, az országos 54%-hoz képest, a többi régió esetében 33
nincsenek ilyen különbségek. A nappali tagozatosok száma egyedül Közép-Dunántúlon nőtt (elsősorban Székesfehérvárnak köszönhetően), míg a többi régióban csökkent, legnagyobb arányban (-4,8%) az Észak-Alföldön. Településenként nézve a felsőoktatás térszerkezetét, megállapítható, hogy 2006-ban Budapest és Gödöllő esetében csökkent legnagyobb mértékben (több mint ezer fővel) a hallgatók száma, míg Pécs és Debrecen hasonló mértékű növekedést tudott felmutatni az előző évhez képest. Utóbbi két felsőoktatási centrumban azonban ezen belül a nappali tagozatos hallgatók száma 5,1 illetve 7,7 százalékkal csökkent. 13. térkép: Hallgatói létszámok változása a felsőoktatásban 2006
A lakosság egészségi állapota lassan változó, és ez nem csak az egészségügyi intézményrendszer fejlettségével összefüggő folyamat, a változások csak néhány területen érhetők tetten. Az alapellátásban a házi-, és házi gyermekorvosok száma országosan 30-cal csökkent, ami a két nagyságrenddel nagyobb 6500–hoz képest elenyésző. A csökkenés viszont épp a legelmaradottabb régiók egyikét érintette leginkább, Észak-Magyarországon 20-szal kevesebb felnőtt és 8-cal kevesebb gyermekorvos működött 2006-ban, mint egy évvel korábban. Néhány aprófalvas kistérségben sem 2005-ben, sem 2006-ban nem működött külön házi gyermekorvosi szolgálat (Zalakarosi, Szobi, Pacsai, Bodrogközi, Abaúj-Hegyközi). Egy orvosra a legtöbb lakos Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön jutott 2006-ban, de hasonlóan rossz az arány a bevándorlás egyik fő célterületének számító Közép-Dunántúl és Közép-Magyarország egyes kistérségeiben is. Amíg országosan 1560 lakos jutott egy házi- és házi gyermekorvosra (együtt), addig ez a szám 2000 felett volt néhány kistérségben (Baktalórántházai, Ózdi, Dunakeszi, Veresegyházi, Gödöllői). A fekvőbeteg-ellátásban a kórházi ágyak száma alig változott, 0,3%-kal nőtt. Az egészségügyi ellátás igénybevételét illetően 2007-ben kimutathatóak majd további jelentős
34
változások a vizitdíj és a kórházi napidíj betegforgalomra gyakorolt hatásában, ennek esetleges területi különbségeiben. A szociális területen egy éves távlatban az intézményrendszer változásai kevésbé detektálhatóak, a rászorulók száma, a szociális problémák növekedése jobban tetten érthető. Az önkormányzatok által rendszeres szociális segélyben részesítettek évi átlagos száma 158 ezerről 159 ezerre nőtt 2005 és 2006 között, így 2006-ban már a 18-59 éves korosztály 2,6%-a részesült rendszeres szociális segélyben. Amíg országos szinten alig változott a segélyezettek száma és aránya, addig a növekedés épp azokban a régiókban volt a legmagasabb (ÉszakMagyarország, Észak-Alföld, Dél-Dunántúl), ahol már korábban is kiugróan magas volt az arányuk. Amíg Közép-Magyarországon 0,5%, addig Észak-Magyarországon 6,1% volt a 1859 évesek közül a segélyezettek aránya, tehát már a régiók szintjén is tízszeres különbség tapasztalható. Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi területein 4 kistérségben (Edelényi, Szikszói, Encsi, Abaúj-Hegyközi) 28%-kal többen (7382-en) kaptak segélyt, mint az egymillió lakosú Nyugat-Dunántúlon (5731 fő). A rendszeresen segélyezettek aránya a Veresegyházi kistérségben volt a legalacsonyabb, ezer 18-59 évesből 1 fő, míg az Ercsi kistérségben 141 fő volt ez az érték. A kontraszt még nagyobb, ha a rendszeres szociális segélyben részesülők számát az adófizetőkével vetjük össze. Egyes dél-dunántúli és észak-borsodi kistelepüléseken többen élnek segélyből, mint adóköteles jövedelemből, miközben a Dunántúl északnyugati részén és KözépMagyarországon 1000 adófizetőre 15-nél is kevesebb segélyezett jutott 2006-ban. 14. térkép: Rendszeres szociális segélyben részesítettek aránya 2006 Rendszeres szociáli s segélyben r észesítettek ar ánya 2006
Jelmagyar ázat fő/ezer adófizet ő 100.1 - 6071.4 45.1 - 100 30.1 - 45 15.1 - 30 0 - 15
Összességében elmondható, hogy a társadalmi folyamatokat alapvetően meghatározza, hogy 2006-ban továbbfolytatódott a népességfogyás, amely különösen Észak-Magyarország régióját, a településtípusok közül pedig az aprófalvakat érintette. A természetes fogyás az 35
Észak-Magyarországi és Közép-Magyarországi régiót érintette legkevésbé, de amíg az utóbbi a vándorlások fő célterülete, az előbbit változatlanul elvándorlás sújtja. A nagytérségi vándorlások fő területe az ország központi régiója, a legnagyobb nyereséget 2006-ban is Pest megye agglomerációs kistérségei könyvelhették el, folytatódott tehát a népesség koncentrálódása. A munkanélküliségi ráta valamelyest kedvezőbb volt, mint 2005-ben, és különösen az egyébként is kedvező észak-dunántúli területeken (Komárom-Esztergom és Győr-MosonSopron megyében) javult, míg a legkedvezőtlenebb helyzetű térségek nem tudtak érdemben felzárkózni. A magas munkanélküliséggel sújtott térségekben változatlanul gondot jelent, hogy nagyon magas a tartós és az alacsony iskolázottságú munkanélküliek aránya, egyedül a korösszetétel tekinthető viszonylag kedvezőnek. A jövedelmi viszonyokat tekintve nőtt az adófizetők aránya, de a legelmaradottabb kistérségekben a 15-64 évesek kevesebb, mint fele rendelkezett adóköteles jövedelemmel. Az átlag alatti egy lakosra jutó jövedelemmel rendelkező kistérségek közül elsősorban a dunántúliak mutatták a felzárkózás jeleit. A személygépkocsi-ellátottság elsősorban az egyébként alacsony mutatókkal bíró kistérségekben nőtt jelentősen, míg a legfejlettebb centrumtérségekben a vagyontárgyak közül a lakásállomány gyarapodása is átlagon felüli volt. Összességében a lakásállomány megújulásának mértéke elmaradt a korábbi évitől, de a koncentráltság nem csökkent, a lakásépítés a bevándorlással összhangban a szuburbanizációs területekre (mindenekelőtt a főváros térségében) összpontosult. Ahol nagyarányú a lakásépítés, ott azok átlagos alapterülete is magasabb, és az elmaradott térségekben nem csak az új lakások aránya alacsonyabb, hanem a lakáskörülmények infrastrukturális mutatói is kedvezőtlenebbek. Utóbbiak közül a csatornázottság mutatói javultak országosan a legnagyobb ütemben, néhány kistérségben (főleg Kelet-Magyarországon) egészen látványosan. A társadalmi szolgáltatások közül az oktatásra is kihatnak a demográfiai változások. Különösen az aprófalvas térségekben volt jellemző, hogy olyan településeken csökkent látványosan a tanulólétszám, ahol csak egy iskola működött. A leghátrányosabb helyzetű térségekben az egészségügy alapellátási mutatói is kedvezőtlenebbek, és a szociális rendszerre is nagyobb terhek hárulnak. A rendszeres szociális segélyben részesítettek arányát tekintve a munkanélküliséghez és a jövedelmi különbségekhez képest is kirívó területi különbségek tapasztalhatók, tehát a legrosszabb helyzetű térségek hátrányai nem csökkentek 2006-ban sem.
36
II.2.
A GAZDASÁG ÁLLAPOTÁRÓL
A gazdaság térszerkezete dinamikusan változik, akár egy éves időtávban is jelentős változások realizálhatók egyes elemeknél (pl. egy-egy nagyberuházás hatása). Ugyanakkor a gazdasági elemek térbeli különbségeinek vizsgálata sok esetben nehézségekbe ütközik, mivel az adatok többsége csak nagyobb területi bontásban érhető el (megye, régió), ez pedig nem tesz lehetővé finomabb területi bontású elemzést. A gazdaság területi szerkezetének, illetve térségi különbségeinek leírásához kiemelten fontos a gazdasági szereplők beruházásainak, a gazdaság építőköveit jelentő gazdasági szervezeteknek, a munkaerő kvalitatív és kvantitatív alakulásának, a gazdasági szerkezet dinamikus elemeinek, az innovációnak, illetve a modernizáció jelenségeinek elemző vizsgálata. A gazdasági teljesítmény legfontosabb tényezője a versenyképesség, illetve területfejlesztési szempontból leginkább annak területi leképződése. A gazdasági versenyképesség sokdimenziós tényező, ezért többféle gazdasági elem vizsgálatával elemezhető. Így a termelés területi koncentrációja, a termelékenység, a jövedelemtermelő képesség alapvetően meghatározzák egy gazdasági szervezet versenypozícióját, teljesítményét. Ugyanakkor a gazdaság általános és térszerkezeti alakulásának vizsgálata elválaszthatatlan az átfogó gazdasági ágazatok mennyiségi és minőségi elemzésétől. Egyes gazdasági alaptényezők alakulása, illetve a gazdasági teljesítmény, versenyképesség alapvetően függ a nemzetgazdaság főbb ágazatainak, illetve azok összetevőinek (inputjának, teljesítményének) alakulásától, állapotától. Gazdasági alaptényezők (inputok) Beruházások Magyarországon 2006-ban a GDP 15%-át fordították beruházásokra. Megyei szinten azonban jelentős különbségek fedezhetők fel. Miközben Somogy megyében a GDP 28%-át, Hajdú-Bihar megyében 25%-át, Komárom-Esztergom megyében 22%-át beruházásra fordították, addig Vas és Győr-Moson-Sopron megyében, valamint a fővárosban mindössze 12-14%-át fordították invesztícióra. Somogy és Hajdú-Bihar megye kimagasló értéke az itt folyó autópálya építések (M7 és M3/M35) következménye, míg Budapest előnytelen pozíciója a beruházások terén az ott koncentrálódó magas GDP-ből is adódik. A beruházások csupán 3%-a jutott az agráriumra. A mezőgazdasági beruházások tekintetében Dél-Magyarország emelkedik ki, s a beruházási struktúrában az agrárszektor itt volt a leghangsúlyosabb: az 1 millió Ft GDP-re jutó beruházás a dél-dunántúli, valamint az alföldi megyékben volt a legmagasabb. A mezőgazdasági beruházások a Közép-magyarországi régióban és a kedvezőtlen adottságú Nógrád megyében játszották a legkisebb szerepet. A beruházások 33%-át az iparban és az építőiparban realizálták. Az ipari beruházások a primer szektornál magasabb területi koncentrációt mutatnak. Az egy főre jutó ipari beruházások tekintetében a Közép-magyarországi régió kimagasló szereppel bír. KomáromEsztergom megye, az ország legiparosodottabb megyéje is mindössze a budapesti érték 63%át éri el. Győr-Moson-Sopron, Borsod-Abaúj-Zemplén, és Fejér megye egy főre jutó ipari beruházásai pedig a fővárosi érték 40%-át sem érik el. 37
Az ipari beruházások terén a mezőgazdasághoz képest ellentétes területi helyzetkép rajzolódik ki. Az ipar éppen a dél-magyarországi megyék beruházási struktúrájában játszik alárendelt szerepet, míg az észak-dunántúli megyékben a legjelentősebb. Az 1 millió Ft GDP-re jutó ipari beruházások tekintetében Komárom-Esztergom, Heves és Veszprém megye emelkedik ki. Az összes beruházás közel kétharmada, mintegy 64%-a a tercier szektorban realizálódott. Az egy főre jutó beruházások tekintetében is e szektorban a legnagyobbak a területi különbségek. Közép-Magyarország kiugróan magas szerepét jelzi, hogy a megyei rangsort Budapest vezeti, Pest megye előtt. Azonban míg a fővárosban az egy főre jutó beruházások a szolgáltatások terén elérték a 856 ezer Ft-ot, Pest megyében ennek értéke csupán 249 ezer Ft volt. Tizenöt megyében az egy főre jutó tercier beruházások a fővárosi adat 10%-át sem érték el. A tercier szektor a beruházási struktúrában a legiparosodottabb térségekben – különösen Vas, Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megyében – kisebb szerepet kap, mint az elmaradottabb megyékben illetve a nagyvárosi, idegenforgalmi körzetekben. Az 1 millió Ft GDP-re jutó tercier beruházások tekintetében Somogy, Hajdú-Bihar, Zala és Nógrád megye emelkedik ki. 7. ábra: Egy millió Ft GDP-re jutó beruházások megoszlása a nemzetgazdaság szektoraiban, 2006 1 millió Ft GDP-re jutó beruházások megoszlása a nemzetgazdaság szektoraiban (2006)
300000
250000
Ft
200000
150000
100000
50000
Mezőgazdaság, vad-, erdő-, halgazdálkodás
Fe jé r C so ng B or rá so d dA B ba ék új és -Z em pl B én ác sK is ku n B ar an G ya yő rM os V as on -S op ro n B ud ap es t
Pe st es zp ré m V
Za la
H ev
es Sz To ab ln ol a cs N -S óg Já za rá sz tm d -N ár ag -B yk er un eg -S zo ln ok
K
om
So m og H aj y dú ár -B om i ha -E sz r te rg om
0
Ipar
Építőipar
Szolgáltatások
A tőkebefektetések 62%-át a külföldi invesztíciók tették ki, amely 2005-höz képest jelentős, három százalékpontos növekedést jelentett. A budapesti agglomerációban, az M1-es autópálya mentén, valamint a nyugati határ menti térségekben a tőkebefektetéseken belül a külföldi részarány a meghatározó. A Dabasi, Szombathelyi, Szentgotthárdi, Esztergomi, Gödöllői, Budaörsi, Móri, Váci és Körmendi kistérségben a legjelentősebb a külföldi tőke dominanciája. Ezzel szemben Kelet-Magyarországon – legfőképp a BalassagyarmatBékéscsaba vonaltól keletre eső országrészben – még mindig lényegesen alacsonyabb a külföldi tőkebefektetések részaránya. Mindössze néhány olyan térség emelkedik ki, ahol egy38
két nagy horderejű külföldi beruházás meghatározó szerepet játszik a helyi gazdaságban (pl. Jászberény, Sarkad, Gyöngyös, Hatvan, Rétság, Balassagyarmat, Tiszaújváros térsége). Ezzel szemben a keleti országrész nagyvárosaiban és környezetükben a hazai tőke dominál. A Debreceni kistérségben 13%-os, a Kecskeméti kistérségben 17%-os, a Miskolci kistérségben 33%-os, ill. a Nyíregyházi kistérségben 31%-os a külföldi tőke részaránya. 15. térkép: A külföldi tőkebefektetések részaránya a jegyzett tőkebefektetésekben, 2006 A külföldi tők ebefektetések részar ánya a jegyzett tőkebefektetésekben, 2006
Jelmagyarázat 70 - 98 50 - 69 31 - 49 14 - 30 0 - 13
Gazdasági szervezetrendszer A gazdasági szervezetek száma stabilizálódott, az újabb szervezetek alakulásának üteme minimális, sőt inkább csökkenő tendenciájú. A gazdasági szervezetek száma 2006-ban az előző évhez képest több mint 23 ezerrel csökkent, ami azt jelenti, hogy 2006-ban 1,27 millió gazdasági társaságot regisztráltak. A gazdasági társaságok területi szerkezetét erős fővárosi koncentráció jellemzi, mely 2005-höz képest tovább fokozódott, a különbségek növekedtek. A közép-magyarországi régió aránya összességében 0,5 százalékponttal, 40% fölé növekedett, melyben nagy szerepet játszott, hogy – egyedülálló módon – Pest megyében növekedett a regisztrált vállalkozások száma. A nagyvállalatok esetén még nagyobb a koncentráció: 2006ban az 500 legnagyobb árbevételű vállalat több mint felének Budapesten és Budaörsön volt a székhelye. Népességarányához viszonyítva a Dunától keletre fekvő térségek kisebb arányban részesednek a vállalkozásokból, itt a vállalkozássűrűség nagymértékben elmarad a dunántúli értékektől. Az 1000 főre vetített gazdasági társaságok száma a legmagasabb értéket a fővárosi agglomerációban, azon belül is a Budapesti és a Budaörsi kistérségben éri el, míg az ország keleti és déli területein, különösen a leghátrányosabb helyzetű, perifériális fekvésű térségeiben a legalacsonyabb. A Salgótarján-Békéscsaba vonaltól északkeletre, valamint a határmenti térségekben a legkisebb a vállalkozássűrűség.
39
16. térkép: Vállalkozássűrűség (regisztrált vállalkozások alapján), 2006
17. térkép: Külföldi társas vállalkozások aránya az összes társas vállalkozásból, 2006
40
A nyugat-keleti lejtő még szembetűnőbb a külföldi társas vállalkozások területi szerkezetében: a külföldi cégek aránya zonális struktúrát mutat. A külföldi vállalatok aránya Budapesten és Nyugat-Magyarországon a legjelentősebb. 2006ban 1000 társas vállalkozásból Budapesten 122, Vas megyében 113, Győr-Moson-Sopron megyében 91 volt külföldi tulajdonban. Ezzel szemben az ország keleti megyéiben a külföldi vállalatok sűrűsége ennél háromszor-négyszer kisebb: nem éri el a 30-at Hajdú-Bihar, Borsod-Abaúj-Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok és Békés megyében sem. Ezek mellett −Békés megye kivételével − mindenütt csökkent a mutató mértéke. Munkaerő A magyar gazdaság egyik legnagyobb problémája, hogy a lakosságszámhoz viszonyítva igen alacsony a foglalkoztatottak száma, amely különösen a Dunától keletre lévő megyékben szembetűnő. Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a lakosok kevesebb mint harmada rendelkezik állandó munkajövedelemmel. Az 1000 főre jutó foglalkoztatottak száma 2006-ban országos szinten is mindössze 388 volt, de még a legmagasabb mutatóval rendelkező Budapesten is csupán 437-et tett ki. A rangsorban Budapestet a nyugat-magyarországi megyék követik (Zala és Vas), s kelet felé haladva folyamatosan romló értékek jellemzőek. 8. ábra: Ezer főre jutó foglalkoztatottak számának változása (2005-2006)
1000 főre jutó foglalkoztatottak számának változása (2005-2006) 500 450 foglalkoztatott(fő)
400
országos átlag
350 300 250 200 150 100 50
ar ác any sa ag yk Ki s ku un n -S zo ln H o aj dú k -B ih ar N óg rá d H ev e So s B or m so og y Sz d-A B ba ab é ké új ol cs -Z s -S em za p tm lé n ár -B er eg
To ln a
B
Pe es st zp or sz r ág ém os át la C g so ng rá d
Já sz -N
B
V
Fe jé r
G
K
om
B ud ap e
st Za la
ár om V yő -Es as zt rer M go os on m -S op ro n
0
megye 2005 2006
A gazdasági aktivitás igen alacsony, mindössze 62%-os. A legmagasabb aktivitás NyugatMagyarországra, különösen Zala és Vas megyére jellemző (68%), de az átlagot meghaladó aktivitás jellemzi a Közép-Dunántúlt és Közép-Magyarországot is. Az ország keleti és déli régiói jelentősen elmaradnak az országos átlagtól, több megyében az aktivitási ráta 55% körüli, azaz közel minden második munkaképes korú (15-64 éves) lakos inaktívnak tekinthető. Néhány kelet-magyarországi megyében azonban kedvező elmozdulás figyelhető
41
meg: Nógrád, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ahol az előző évhez képest 5 százalékponttal bővült a mutató értéke, 18. térkép: A gazdasági aktivitás megyei különbségei, 2006 A gazdasági aktivitás megyei különbségei, 2006
Jelmagyarázat 65.1 - 68.7 61.4 - 65.1 59.1 - 61.4 55.7 - 59.1 55 - 55.7
Gazdasági szerkezet A magyar gazdaság szerkezete a bruttó hozzáadott érték ágazati megoszlása alapján a fejlett országokhoz hasonlóan a tercier szektor túlsúlyát mutatja. 2006-ban a primer szektor adta az értéktermelés 4,1%-át, az ipar és építőipar együttesen 30,1%-át, a szolgáltatások 65,8%-át. A gazdaság egészének teljesítményét, dinamikáját meghatározó húzóágazatok 2 az értéktermelés egyharmadát (31,8%-át) képviselték. Az országot a húzóágazati arányok markánsan két részre, az északnyugatira és az ország többi részére osztják: kiugró a jelentőségük a dinamikus és modern feldolgozóiparral rendelkező Győr-Moson-Sopron, KomáromEsztergom és Vas megyében, valamint a fejlett szolgáltatásoknak köszönhetően a fővárosban. Budapest, Pest és Győr-Moson-Sopron megye az egész ország húzóágazati hozzáadott értékének 60%-át adta. Részarányuk ezzel szemben 20%-os vagy az alatti Somogyban, Tolnában, Békésben és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Ezen utóbbi megyékben a gazdaságfejlesztés elsődleges célja lehet a húzóágazatok részarányának növelése, amely dinamikát és ezen keresztül az életszínvonal emelkedését is magával hozhatja. A gazdaság specializációja az ország egyes térségeiben igen magas, melyet leginkább az ipari tevékenység aránya befolyásol. A legspecializáltabb gazdaságú megyéket a magas ipari részarány jellemzi. Komárom-Esztergom, Győr-Moson-Sopron, Fejér és Vas megyében a feldolgozóipar részarányának alakulása befolyásolja legnagyobb mértékben a specializáltságot, Tolna megyében az energiaszektor magas részaránya (Paksi Atomerőmű) okozza az országostól nagyon eltérő gazdasági szerkezetet. Szintén a feldolgozóipari 2
Húzóágazatok közé az elmúlt tíz évben igen dinamikus növekedést mutató és összességében jelentős volumenű ágazatokat soroljuk. Húzóágazatok: kőolaj-feldolgozás, villamos gép-, műszer gyártása; járműgyártás; pénzügyi közvetítés; ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás. 42
részarány, ám annak alacsony volta határozza meg leginkább Somogy és Baranya országos átlagtól eltérő gazdasági szerkezetét. 19. térkép: A húzóágazatok aránya a bruttó hozzáadott értékből, 2006
A nemzetgazdaság egészében 2005–2006 között kis mértékben nőtt a bruttó hozzáadott érték koncentráltsága. Az elsősorban a fejlett szolgáltatásokban tapasztalható koncentrálódási folyamat a főváros és a vidék közti különbségek elmélyülésével jár, hiszen a dinamikus ágazatok egyre inkább a gazdaságilag legfejlettebb Budapesten összpontosulnak. Ezzel szemben a feldolgozóipari termelést 2005–2006 között decentralizásció jellemezte. Innovativitás, modernizálódás A tudásteremtés, az innovativitás és a modernitás leginkább a kutatás-fejlesztés adataival, a vállalkozási kedvvel, valamint a tudásalapú ágazatok (high-tech, medium-tech és tudásintenzív szolgáltató szektorok) jelenlétével fejezhető ki. Magyarországon a K+F ráfordítások igen erős területi koncentrációt mutatnak, ami egyrészt a K+F tevékenység jellemzője, másrészt hazai sajátosság. A K+F területi egyenlőtlenségei minden országban jellemzőek, mivel tipikusan nagyvárosi agglomerációkban vagy egyetemi vonzáskörzetekben valósul meg. Ugyanakkor a hazai K+F-ben, valamint azon belül főként a vállalati K+F-ben, Budapest rendkívüli súlya mutatkozik meg, ami közel sem ilyen markáns más, hasonló berendezkedésű országokban (például Csehországban). A K+F ráfordítások terén ráadásul Budapest aránya tovább nő, 2005-2006 között 0,5 százalékponttal 65,6%-ra emelkedett.
43
20. térkép: A magán és az állami K+F-ráfordítások, 2006
A K+F ráfordítások szerkezete folyamatosan változik, növekszik a vállalati K+F ráfordítások aránya, miközben az állami K+F források továbbra is meghatározók (55%). 2006-ban Budapesten és néhány megyében már a források 51 százaléka a magánszférából származott. Elsősorban a fejlett gazdaságú északnyugat-dunántúli térségben, valamint a keletmagyarországi megyékben kap nagyobb szerepet a vállalati K+F ráfordítások aránya. 2006ban a magán K+F aránya Veszprém (54%), Pest (46%), Hajdú-Bihar (43%), KomáromEsztergom (40%), Győr-Moson-Sopron (39%), Borsod-Abaúj-Zemplén (38%) és Fejér megyékben (34%) volt viszonylag magas, a mediánt meghaladó. Ezzel szemben a délmagyarországi egyetemi városok megyéiben, Baranyában és Csongrádban az állami ráfordítások dominálnak, itt alig jelent meg a vállalati K+F, ami szintén hozzájárul e térségek leszakadásához. A K+F szféra átalakulását jelzi, hogy Győr-Moson-Sopron kivételével a nagy egyetemek megyéiben csökkent a felsőoktatási kutatóhelyek száma, míg az összes megyében nőtt a vállalkozások kutatóhelyeinek száma. A leglátványosabb változások Budapesten, Pest megyében, Csongrád és Hajdú-Bihar megyében figyelhetők meg. Ennek hátterében több egyetemi város esetében elsősorban a kis létszámú spin-off vállalkozások állnak. Az innovativitás indikátora a kutatás-fejlesztés mellett a vállalkozási kedv alakulása. E tekintetben kedvezőtlen tendenciák jegyezhetők le: mindenhol csökkent az ezer főre jutó vállalkozások száma, különösen Dél-Magyarországon esett vissza a vállalkozási hajlandóság. Az innovativitásnak, modernitásnak megfelelőbb jellemzője a tudásalapú cégek jelenléte. Az egyetemi városokban a high-tech, medium-tech és tudás-intenzív szolgáltató vállalatok aránya magasan az országos átlag felett van. A high-tech és medium-tech vállalkozások területi megoszlása a gazdasági fejlettséggel erős összefüggést mutat. A budapesti koncentráltság 44
rendkívül nagy, s az agglomerációs gyűrűben is magas e cégek aránya. Az egyetemi városok kiemelkednek környezetükből, valamint az autópályák mentén is megfigyelhető a high-tech és medium-tech vállalkozások magasabb fokú koncentráltsága, ami a fővárostól távolodva fokozatosan csökken. Gazdasági teljesítmény, eredmény A gazdasági teljesítmény területi differenciálódása kiválóan szemléltethető a megyei GDP értékek alapján számolt Hoover-indexxel 3. Az ezredforduló utáni évek területi kiegyenlítő folyamatai után (2000-2004) 2005-ben és 2006-ban újra területi polarizáció figyelhető meg a gazdasági fejlettség tekintetében. 9. ábra: A GDP megyék szintjén mért területi egyenlőtlenségének változása, 1994-2006 A GDP megyék szintjén mért területi egyenlőtlenségének változása, 1994-2006 22
20
19
18
17
Területi egyenlőtlenségek mértéke (Hoover-index)
21
16
15
S1
1 994
1 995
1 996
1 997
1 998
1 999
2 000
2 001
2 002
2 003
2 004
2 005
2 006
Magyarországon az egy főre jutó GDP 2006-ban 2364 ezer Ft volt, ezt az értéket azonban mindössze Budapesten, Komárom-Esztergom, valamint Győr-Moson-Sopron megyében érte el, az összes többi megyében alatta maradt. Budapesten az egy főre jutó GDP továbbra is messze felülmúlja az országos átlagot, annak 220%-át érte el, miközben az Alföld, ÉszakMagyarország, és a Dél-Dunántúl megyéiben mindenhol 75% alatt maradt. A főváros-vidék dichotómia mellett a nyugat-kelet különbségek is szembetűnők: a fejlettségi rangsor első tíz megyéje között mindössze Csongrád megye nem a Dunántúlon található, míg a legalacsonyabb értékkel rendelkező tíz megye között csak Somogy és Tolna megye „képviseli” a Dunántúlt. Ráadásul a növekedési dinamika tekintetében is a fejlettebb megyék emelkednek ki: Vas, Budapest, Győr-Moson-Sopron, valamint Fejér megye produkált az átlagosnál magasabb GDP/fő növekményt, mely nagyban hozzájárul a további polarizálódáshoz. Termelési koncentráció 3
A Hoover - index két mennyiségi ismérv (esetünkben a GDP és a népesség) területi (itt megye) megoszlásának eltérését méri. Értéke 0 és 100 között lehet.
45
A bruttó hozzáadott érték kétharmadát már a tercier szektor állítja elő, az ipar és építőipar részesedése 30%-os, a mezőgazdaság 4%-ot tesz ki. A mezőgazdaság nagyobb szerepet játszik az alföldi megyék gazdaságában (Békés és Bács-Kiskun megyében 13%), míg az ország északi felében fekvő térségekben elmarad az országos átlagtól. Közép-Magyarország mellett Komárom-Esztergom, Nógrád, valamint Győr-Moson-Sopron megye rendelkezik átlag alatti értékekkel. Az ipari és építőipari szektorban Komárom-Esztergom és GyőrMoson-Sopron megye (58% és 49%) emelkedik ki, de a Közép-Dunántúl, Nyugat-Dunántúl, valamint Észak-Magyarország szintén jelentősebb ipari hányaddal rendelkezik, miközben a főváros mellett a dél-magyarországi megyékben a legalacsonyabb az ipar részaránya a bruttó hozzáadott-értékből. A tercier szektor esetében természetesen Budapest emelkedik ki, ahol a hozzáadott-érték több mint négyötöde a szolgáltató-szektorból származik, miközben a rangsorban – magas idegenforgalmának köszönhetően – második helyen álló Somogy megyében is csupán kétharmados arány jellemző. A szolgáltatások részaránya – az átlagnál erősebben iparosodott – észak-dunántúli megyékben nem éri el az 50%-ot. Az egy regisztrált társas vállalkozásra jutó jegyzett tőke és a bruttó hozzáadott érték tekintetében meglévő különbségek erős korrelációt mutatnak a gazdaság szervezeti struktúrájával. A kis- és középvállalkozások valamint a nagyvállalatok jelenléte alapvetően meghatározza e mutató értékét. Az egy regisztrált társas vállalkozásra jutó jegyzett tőke alapján Budapest, valamint Pest megye emelkedik ki, de mellettük még Fejér megye is inkább nagyvállalatokkal jellemezhető. A legalacsonyabb egy vállalkozásra jutó jegyzett tőkével Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg, valamint Baranya megye rendelkezik, de összességében alacsonynak nevezhetők a mutató értékei Dél-Dunántúlon és az Alföldön. Említést érdemel Nógrád megye esetében a regisztrált társas vállalkozások jelentős tőkecsökkenése, amelynek mértéke – 2005-höz képest harmadára esett vissza az egy társas vállalkozásra jutó tőke nagysága – kiemelkedően magas az ország megyéi között. 21. térkép: A termelés koncentrációja, 2006 A ter melés k oncentr ációja, 2006 (egy km2-re jutó foglalkoztat ottak száma)
Jelmagyar ázat 1411 44 - 78 34 - 41 26 - 33 19 - 25
46
Érdekes területi kép rajzolódik ki, ha a foglalkoztatottság területi koncentrációjára (foglalkoztatottak 1 km2-re jutó száma) tekintünk. Természetesen a mutató értéke a megyék méreteivel is összefüggésben van, azonban összességében a gazdaság ismert térszerkezete jelenik meg benne. A megyei rangsor első felében közép-magyarországi, közép- és nyugatdunántúli megyéket, míg a rangsor második felében észak-magyarországi, illetve alföldi megyéket találni. A foglalkoztatottak területi sűrűsége mind a Balassagyarmat-Békéscsaba vonalat kirajzolja, mind az egyre markánsabbá váló észak-dél különbségek megjelennek benne. Termelékenység A gazdasági fejlettség és versenyképesség egyik legfontosabb indikátorának tekinthető termelékenység területi különbségei is rámutatnak az ország „szétszakadására”. Az egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték Budapesten az országos átlag (5,3 millió Ft) kétszeresét is meghaladja, míg vidéken csupán Győr-Moson-Sopron rendelkezik – alig – az átlag feletti értékkel. Komárom-Esztergom, Fejér és Vas megye elmaradása az országos átlagtól kismértékű, ám kelet - észak-kelet felé haladva egyre alacsonyabb termelékenység jellemző, hiszen Békés, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nógrád megyében az országos átlag kétharmadát sem éri el. 22. térkép: Termelékenység, 2006 Ter melékenység, 2006 (egy foglalkoztatott ra jutó br ut tó hozzáadot t ér ték)
Jelmagyarázat 5.7 - 10.3 4.3 - 5.6 3.8 - 4.2 2.9 - 3.7 2.9
A termelékenységi mutató az egy főre jutó GDP értékével megyei szinten nagymértékben megegyező területi képet rajzol ki. Egy-két megye kivételével a többi területegység mindkét mutató esetében hasonló rangsorszámot kapott. Eltérés leginkább Borsod-Abaúj-Zemplén és Veszprém megyében tapasztalható. Borsod-Abaúj-Zemplén – jelentős, magas termelékenységű vegyiparának köszönhetően – a termelékenységi mutatóval jobb pozíciót foglalt el (7.), mint az egy főre jutó GDP esetében (15.). Veszprém megye pedig éppen ellenkezően szerepel az összevetésben: viszonylag jobb (9.) GDP/fő rangsorhelyezés mellett alacsony egy főre jutó bruttó hozzáadott érték jellemzi (17.). Mindez mutatja, hogy a 47
gazdasági fejlettség egyik fokmérője a termelékenység, melyet természetesen ágazatitechnológiai okok is befolyásolnak. A fejlődéshez a termelékenység további gyors növekedésére van szükség. Munkahelyek számának növekedése A magyar munkaerőpiac területi képére a nagyfokú stabilitás jellemző, illetve a nyugat-kelet megosztottság talán semmilyen más tényezőben nem jelenik meg olyan markánsan, mint a munkahelyek számában és a lakosság aktivitásában. Az európai összehasonlításban is alacsony magyar aktivitási ráta kistérségi szinten jelentős területi különbségeket takar. Az adófizetőknek a teljes népességre vetített aránya az 50%-os értéket mindössze 5 kistérségben lépi át, ezek kivétel nélkül a Nyugat- és a Közép-Dunántúli régióban találhatók, és a rangsor első 25 helyét is ennek a két régiónak a kistérségei foglalják el. Még a rangsor első harmadát kitevő 58 kistérség közül is mindössze 10 tartozik a két alföldi és az észak-magyarországi régióhoz. A rangsor alján éppen fordított a helyzet: az a 11 kistérség, ahol az adózók aránya nem éri el a teljes népesség harmadát, Szabolcs-Szatmár-Beregben, Borsod-AbaújZemplénben és Hajdú-Biharban fekszik. Kedvező folyamat viszont, hogy 2005-ről 2006-ra jelentősen nőtt az adófizetők száma, és mintegy másfél százalékponttal az adófizetők aránya is. Mindössze három kistérség volt, ahol az adófizetők száma csökkent: a Záhonyi, a Fehérgyarmati, illetve a Balmazújvárosi. Vállalati jövedelemszint A vállalati értéktermelés nagysága és dinamikája a területi fejlettség és -fejlődés egyik alaptényezője. A vállalatok összesített nettó értékesítése 2006-ban 45%-kal haladta meg a 2005-ös értéket Magyarországon. 23. térkép: A TOP 500 vállalat árbevételének területi megoszlása, 2006
48
Az ország legtöbb területén az árbevételek növekedése volt jellemző, és mindössze 11 olyan kistérség volt az országban, ahol ez az érték csökkent, 10%-nál nagyobb visszaesés pedig csak az Ercsi és a Szentgotthárdi kistérségben volt megfigyelhető. Dinamikusan növekedett a budapesti cégek árbevétele is (71%-kal haladta meg a 2006-os árbevétel az egy évvel korábbi értéket). Az országos átlagnál jóval nagyobb növekedés eredményeképpen Budapest részesedése az országos szinten összesített nettó értékesítésből a 2005-ös 47,6%-ról 56,1%-ra nőtt. Budapest után a legnagyobb árbevétellel rendelkező kistérségek listáját a Budaörsi, Győri, Székesfehérvári, Komáromi, illetve Debreceni vezeti. Az 500 legnagyobb vállalat árbevételének területi képe még erősebb koncentráltságot jelez. Meghatározó ágazatok Agrárgazdaság Az agrártermelés nemzetgazdasági jelentősége az elmúlt másfél évtizedben mind a foglalkoztatottságban, mind pedig az értéktermelés arányában folyamatosan csökkent, azonban a csökkenés üteme az utóbbi években lelassult, stagnálásba, helyenként növekedésbe váltott át. 2006-ban is folytatódott viszont a termőterület és a mezőgazdasági terület fogyatkozásának kedvezőtlen tendenciája, mindkét mutató terén országosan 0,5 százalékpontos csökkenést regisztráltak. Nógrád és Zala megyében az intenzíven művelt mezőgazdasági területek aránya már 50% alá süllyedt. A mezőgazdaság a 2006-ban Magyarországon előállított bruttó hozzáadott értékből 4,1%kal részesedett, ami az előző évihez képest enyhe csökkenést jelent. A foglalkoztatottaknak pedig a 4,8%-a dolgozott ebben a szektorban, ami viszont enyhe növekedést mutat. Az országos átlag azonban jelentős területi különbségeket takar. 2005-ben öt, 2006-ban pedig négy olyan megye volt, ahol a mezőgazdaság a területi GDP-ből több, mint 10%-kal részesedett: a rangsort mindkét évben Békés, Bács-Kiskun, Tolna és Somogy vezette, és egyedül Pest megye volt az, ahol a mezőgazdaság részesedése nem érte el a 3%-ot. Számottevő változás két megyében történt: Jász-Nagykun-Szolnok megyében jelentős termelésiérték-növekedés történt, míg Győr-Moson-Sopron megyét markáns visszaesés, a mezőgazdaság relatív és abszolút pozícióvesztése jellemezte (párhuzamosan a megye feldolgozóipari dinamikájával). A mezőgazdasági foglalkoztatás területi képe általában az ágazat GDP-ből való részesedéséhez hasonló képet mutat. Arányaiban a legtöbb mezőgazdaságban kereső a DélAlföldön és a Dél-Dunántúlon dolgozik, de a szektor részesedése már egy megyében sem éri el a 10%-ot. Az agrárkeresőknek mind a száma, mind az aránya érzékelhetően növekedett 2005-ről 2006-ra az észak-alföldi megyékben, valamint Tolna és Fejér megyében, de közel megkétszereződött Nógrádban is. Az előbbi térségekben a magasabb foglalkoztatási arány a megyék agráradottságaihoz is jobban igazodik, Nógrádban pedig a korábbi drasztikus csökkenést ellensúlyozhatja. Észak-Magyarországon emellett a mezőgazdaság jelentősége továbbra is alárendelt. Nemcsak a mezőgazdaság növekedése, hanem az arányvesztése is koncentrált területi képet mutat: Észak-Dunántúl megyéiben, különösen Győr-Moson-Sopron megyében, számottevően csökkent a mezőgazdaságból élők száma.
49
24. térkép: A mezőgazdaság aránya a foglalkoztatottakból és a bruttó hozzáadott értékből (BHÉ), 2006
Az egy agrárkeresőre vetített mezőgazdasági beruházások területi képe ellenkező előjelű kapcsolatban van mind a GDP-ből való részesedéssel, mind a foglalkoztatottsággal, azaz a beruházások arányaiban nagyobb része azokban a megyékben történt, ahol a mezőgazdaság szerepe kisebb. A szembetűnő ellentmondást az oldja fel, hogy a kapcsolat inkább a beruházások és a termelékenység között szoros: a Dunántúl déli megyéiben az egy keresőre jutó beruházás összege másfél-kétszerese a dél-alföldi értékeknek. A mezőgazdaság termelékenysége (az egy keresőre jutó előállított érték) hagyományosan magasabb a Dunántúlon, mint az Alföldön. A termelékenységi rangsor élén a Mezőföld megyéi, Tolna és Fejér álltak, melyeket pedig a nyugat-dunántúli megyék követték. Az alföldi megyék megítélését az javíthatja, hogy a termelékenység növekedése Jász-Nagykun-Szolnok és Bács-Kiskun megyében volt a legjobb. A termelékenység szempontjából amúgy lemaradással küzdő Jász-Nagykun-Szolnok megyében ez ráadásul a foglalkoztatás bővülésével együtt ment végbe. A mezőgazdaságnak a gazdaságban és a foglalkoztatottságban játszott szerepe kistérségi szinten jobban differenciált. A mezőgazdaságra való ráutaltság erősebben összekapcsolódik a periférikus helyzettel és a relatív elmaradottsággal. Mindössze 19 olyan kistérség volt Magyarországon, ahol a vállalkozásoknak legalább 15%-a mezőgazdasági tevékenységet folytatott. Ezeknek több, mint fele alföldi (azon belül harmada Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei), ötöde dél-dunántúli, és a kedvező helyzetű régiók kistérségei közül csak a belső perifériának számító, hátrányos helyzetű kistérségek kerültek ide (Fejér megye Enyingi kistérsége, Zala megye Pacsai és Letenyei kistérsége, vagy Vas megye Vasvári kistérsége). 50
Az ellenkező végletet az a 14 kistérség jelenti, ahol a mezőgazdasági vállalkozások aránya nem éri el a 2%-ot. Ezek rendre főként az Észak-Dunántúlon és a fővárosi agglomerációban találhatók, az ország keleti feléből mindössze a Miskolci kistérség sorolható ide. 25. térkép: Mezőgazdasági vállalkozások aránya az összes regisztrált vállalkozásból, 2006
Ipar Az ipar 2006-ban a nemzetgazdasági átlagnak megfelelő lassú növekedést mutatta, a tercier szektornál kisebb dinamizmus jellemezte. Az ipar továbbra is a nemzetgazdaság meghatározó ágazata, a GDP 25,3%-át termeli ki. A 2006. évi ipari bruttó hozzáadott érték reálértéken 4,6%-kal haladta meg az előző évi értéket. Az ipari foglalkoztatottak száma alig változott, mindössze ötezer fővel bővült, s továbbra is 1,27 millió főt foglalkoztat az ágazat. Az ipar területi képe 2005-2006 között valamelyest módosult, más gazdasági ágakhoz képest viszont a feldolgozóipar területi koncentráltsága csökkent a legnagyobb mértékben. Az iparban foglalkoztatottak az összes foglalkoztatott 32%-át tették ki 2006-ban. Komárom-Esztergom megyében a foglalkoztatottak közel fele az iparban dolgozott, de GyőrMoson-Sopron, Fejér, Heves, Vas és Veszprém megyében is meghaladta a 40%-ot. Az ipar szerepe a foglalkoztatásban Budapesten a legalacsonyabb (kevesebb, mint 20%), de 30% alatti Csongrád, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyében is. A helyi foglalkoztatási szerkezetben csak Nógrád megyében és Budapesten csökkent kis mértékben az ipari részarány, míg dinamikus ipari pozíciónövelés volt jellemző Győr-Moson-Sopron, Békés, 51
Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom és Somogy megyében. Összességében Budapesten és Bács-Kiskun megyében csökkent jelentősebben az iparban foglalkoztatottak száma, viszont Fejér, Győr-Moson-Sopron és Jász-Nagykun-Szolnok megyében növekedett a létszám. Az ipari beruházások számottevően, reálértéken 8,8%-kal csökkentek 2005–2006 között. Ez a visszaesés nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy 2006-ban az ipar nem tudott a gazdaság húzóágazata lenni. A beruházások csökkenése leginkább a legnagyobb ipari volumenű megyéknél volt jellemző. Ez elsősorban Közép- és Nyugat-Dunántúlt érintette, de visszaestek az ipari beruházások az Észak-Magyarországi és az Észak-Alföldi régióban is. Ellenben Budapest iparának fejlődése meglódult. Összességében az ipari beruházások 60%-a 5 megyében (Komárom-Esztergom, Pest, Borsod-Abaúj-Zemplén, Fejér és Győr-MosonSopron megyében) és Budapesten összpontosult, de ez jelentős koncentráltság-csökkenést mutat 2005-höz képest (65%). Az ipari beruházásokban meghatározó szerepet játszó megyék, régiók, városok sorrendjének évről-évre történő változásai arra mutatnak rá, hogy egy-egy nagyvállalati beruházás is képes a területi megoszlásban változást okozni. Az ipari bruttó hozzáadott érték kétharmadát – fele-fele megoszlásban – KözépMagyarországon, illetve Nyugat- és Közép-Dunántúlon hozták létre 2006-ban. Budapest és Pest megye (főként a budapesti agglomerációs gyűrű) az ipar tekintetében továbbra is a legjelentősebben koncentrált (33%), emellett Győr-Moson-Sopron, Fejér, KomáromEsztergom és Borsod-Abaúj-Zemplén megye részesedése kiemelkedő. Ez az 5 megye és Budapest adta az ipari bruttó hozzáadott érték 62,9%-át. 26. térkép: A feldolgozóipari bruttó hozzáadott érték és termelékenység, 2006
52
2005 és 2006 között minimális kiegyenlítődés ment végbe a térbeli megoszlásban: a KözépMagyarországi és Közép-Dunántúli Régió részaránya valamelyest csökkent, míg a többi régió részesedése enyhén növekedett. A legnagyobb, 20-30%-os bruttó hozzáadott érték-növekedés az ország középső-északi részén fekvő térségekben, Győr-Moson-Sopron, Jász-NagykunSzolnok, Heves, Fejér és Veszprém megyében következett be, de az 5 megye közül három korábban az ország északi felének lassabban fejlődő megyéi közé tartozott. A Dunától keletre eső országrész északi része kezd felzárkózni a dunántúli fejlett iparú térségekhez. A feldolgozóipari termelékenység területi különbségei igen nagyok, s további területi differenciálódást jeleznek: az első helyen álló Győr-Moson-Sopron megyei feldolgozóipar termelékenysége több, mint háromszorosa a megyei rangsort záró Tolna megyei mutatónak. A rangsor végén álló megyék: Tolna, Somogy, és Szabolcs-Szatmár-Bereg. A termelékenység területi képe az iparban egyre inkább kirajzolódó észak-déli lejtőt mutatja: a legkisebb termelékenységű feldolgozóipar Dél-Magyarországot jellemzi, csak Nógrád és SzabolcsSzatmár-Bereg nem illik e kontrasztos képbe. Az ipar kedvező helyzetét mutatja, hogy ott a legmagasabb az ipari termelékenység, ahol a magyar ipar kétharmad része koncentrálódik (beruházást, foglalkoztatottak számát és a termelési eredményeket is figyelembe véve). A tendenciára is a polarizálódás jellemző: növekszik a magas termelékenységű, jelentős iparral rendelkező, valamint az alacsonyabb termelékenységű, kevésbé iparosodott megyék közötti különbség. 27. térkép: A feldolgozóipari termelékenység és foglalkoztatás változása, 2005-2006
Az ipar fejlettségét a termelékenység mellett az export-képesség is jelzi. Az ipari export 72%-át a gépipar, 12%-át a vegyipar adta, elsősorban e két ágazat játszott meghatározó szerepet az export területi képét illetően. Az összes ipari export kétharmada Budapestről és 53
három dunántúli megyéből, Fejér, Komárom-Esztergom és Győr-Moson-Sopron megyéből származott 2006-ban. Az ipar területi szerkezetét alapvetően meghatározza, hogy mely térségekben milyen a szektorális struktúra. Azok a térségek, ahol az ipari húzóágazatok meghatározó szerepet játszanak, az ipari térszerkezetben is fontos szerepet töltenek be. Az ipari húzóágazatok közé a dinamikus növekedést mutató, nagy volumenű termelést adó gép- és vegyipari ágazatokat sorolhatók. E tevékenységek meghatározó szerepet játszanak Nyugat-Dunántúlon, KomáromEsztergom, Heves és Pest megyében, ahol legalább a feldolgozóipari bruttó hozzáadott érték felét ezek az ágazatok produkálják. Ezzel szemben Dél-Magyarországon és SzabolcsSzatmár-Bereg megyében az ipari húzóágazatok jelenléte alacsony fokú, ami hozzájárul e térségek lassabb ipari-, és ezáltal gazdasági fejlődéséhez. A 2006. év lassabb ipari növekedésének hátterében az is áll, hogy a feldolgozóiparon belül az ipari húzóágazatok aránya 1,5%-kal csökkent 2005-höz képest (44%). Ez egyben a magasabb termelékenységű ágazatok lassabb növekedést is jelentette, ami kedvezőtlen folyamatnak tekinthető. 28. térkép: A feldolgozóipari húzóágazatok aránya a feldolgozóipari bruttó hozzáadott értékből, 2006
Építőipar A korábban egyik legdinamikusabb ágazatnak számító építőipart 2006-ban kedvezőtlen tendenciák jellemezték. Az építőipar 2006. évi teljesítménye elmaradt más gazdasági ágakétól és reálértéken nem érte el a 2005. évit, melynek következtében valamelyest csökkent az 54
ágazat nemzetgazdasági súlya (a GDP 4,8%-át termelte ki). Az építőipar területi szerkezetében a növekvő koncentráltság vált jellemzővé. Az ágazat koncentráltsága azonban még így is az átlagnál alacsonyabb fokú, 2006-ban a Közép-Magyarországi régió az építőipari GDP 41%-át termelte ki, miközben az összes GDP 47%-át. A bruttó hozzáadott érték tekintetében Budapest részaránya számottevően, 27-ről 36%-ra növekedett 2005-2006 között, miközben az ország más térségei – Komárom-Esztergom megye kivételével – veszítettek súlyukból. Változott az egyes területi egységek gazdasági struktúrájában is az építőipar pozíciója. Az építőipar a kevésbé fejlett térségekben nagyobb GDP-részesedéssel rendelkezik, ez alól egyedül Pest megye tekinthető kivételnek. Azaz minél fejlettebb egy térség, annál kisebb az építőipar GDP-részaránya. Pest megye mellett SzabolcsSzatmár-Bereg, Somogy, Csongrád, Tolna és Nógrád megyében haladja meg az építőipar részesedése a megyei GDP 6%-át. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kivételével mindegyik felsorolt megyében növekszik az építőipar GDP-részaránya, mely egyben azt is jelenti, hogy a nagyobb hozzáadott értéket termelő ágazatok pozíciója romlik, ami e térségek felzárkózását is akadályozza. 29. térkép: Az építőipari bruttó hozzáadott érték és termelékenység, 2006
Az építőipari beruházások tekintetében szintén a Közép-Magyarországi régió növekvő részaránya emelhető ki. 2006-ban az építőipari beruházások 44%-a zajlott a központi régióban, ami öt százalékponttal haladta meg a régió 2005. évi részesedését. A növekmény elsősorban Pest megyéhez kötődik: a Pest megyei építőipari beruházások száma megduplázódott, s a 2005-ben még nagyobb építési volument produkáló Baranya és Veszprém megyéket megelőzve Budapest után az építőipar második legnagyobb piacává vált. 55
Az építőipari beruházások területi szerkezetének átalakulásában nagy szerepet játszott a vonalas infrastruktúrák, elsősorban az autópályák, gyorsforgalmi utak építése. Részben ennek is köszönhető, hogy Pest, Zala és Hajdú-Bihar megye részaránya a beruházások terén számottevően nőtt, míg Heves, Veszprém és Somogy megye súlya csökkent. Összességében 2006-ban az előző évhez hasonlóan a Közép-Magyarországi régió mellett Dél-Dunántúl az építőipar második legfontosabb piaca, a beruházások 13%-a itt zajlott. Az építőipar termelékenységének területi képe mozaikos, s eltérő területi képet mutat az egy főre jutó termelési érték, illetve az egy főre jutó bruttó hozzáadott érték. Ennek hátterében elsősorban a területi flexibilitás áll, azaz az adott megyében keletkezett termelési értékből a hozzáadott értéknek jóval kisebb része realizálódott helyben, másrészt a különböző típusú építőipari tevékenységek esetében a két érték egymáshoz való viszonya is különböző (pl. autópálya-építés vs. lakásépítés). Tercier szektor A tercier szektor részaránya folyamatosan növekszik, s egyre fontosabb szerepet tölt be mind a foglalkoztatásban, mind az értéktermelésben. 2005-ben a foglalkoztatottak 59,7%-a dolgozott a szolgáltatásokban, 2006-ra arányuk 62,9%-ra növekedett. A GDP-ből a szolgáltatások 2006-ban 65,8%-kal részesedtek. Az egyes területi egységek között jelentős különbségek vannak a tercier szektor súlyát illetően, s eltérő trend figyelhető meg a foglalkoztatást és a hozzáadott érték-termelést tekintve. Míg a fővárosban a GDP 81%-át a tercier szektor állítja elő, addig a legiparosodottabb megyékben (Győr-Moson-Sopron, Fejér, Komárom-Esztergom) a GDP 50%-át sem éri el a szolgáltatások aránya, s a különbségek még valamelyest növekedtek is. A foglalkoztatást tekintve a szórás kisebb és csökkenő. Komárom-Esztergom megye kivételével mindenhol a foglalkoztatottak legalább fele a tercier szektorban dolgozik. A megyék többségében 2005-höz képest csökkent a tercier szektor GDP-részaránya, ami elsősorban az ipar gyorsabb növekedésével magyarázható. 2005-höz képest Jász-NagykunSzolnok megyében a tercier szektor részaránya 6%-kal, Győr-Moson-Sopron, Heves és Fejér megyében 3%-kal csökkent, miközben az ipar közel hasonló mértékben növelte súlyát e megyék gazdasági szerkezetében. A tercierizálódás üteme Zala megyében volt a legjelentősebb, ahol a szolgáltató szektor aránya 3%-kal növekedett a GDP-termelésben. Komárom-Esztergom megyében 2%-kal, Budapesten 1,5%-kal, Pest és Békés megyében közel 1%-kal nőtt a tercier ágazatok GDP-részaránya 2005-höz képest. A foglalkoztatást tekintve alapvetően más kép bontakozik ki: a tercier szektor minden megyében növelte részarányát 2005-höz képest, néhol – különösen Dél-Alföldön – az országos átlagot kétszer-háromszor meghaladó növekedés zajlott. Miközben a tercier szektorban foglalkoztatottak aránya Magyarországon 3%-kal haladja meg a 2005-ös értéket, Csongrád megyében egy év alatt 9%-kal, Bács-Kiskun és Békés megyében 6%-kal nőtt a szolgáltatásokban dolgozók részaránya az összes foglalkoztatotton belül, de 4-5%-os növekedés történt Baranya, Vas, Heves, Hajdú-Bihar és Somogy megyében is. Fejlett üzleti szolgáltatások A fejlett gazdaságokban a legdinamikusabban növekvő szektort, a legfontosabb húzóágazatot a fejlett üzleti szolgáltatások jelentik. A fejlett üzleti szolgáltatások közé a nemzetközi 56
nómenklatúra szerint a pénzügyi közvetítést, valamint az ingatlanügyletek és gazdasági szolgáltatások nemzetgazdasági ágat soroljuk. A fejlett üzleti szolgáltatások jellemzően a magasabb hierarchiaszinteken összpontosulnak, legdinamikusabb tevékenységei koncentráltan, elsősorban a fővárosban és a nagyvárosokban vannak jelen. A fejlett üzleti szolgáltatások által termelt hozzáadott érték több, mint fele (52,7%-a) a fővárosban realizálódik. Ugyancsak jelentős a fővárosi agglomerációs gyűrűt magába foglaló Pest megye részesedése (9%), mely közel megegyezik a következő három megye, Győr-Moson-Sopron, Fejér és Hajdú-Bihar együttes részarányaival. A fejlett üzleti szolgáltatások a GDP 22,3%-át állították elő 2006-ban, ami 0,5%-os növekedést jelentett előző évhez képest. Pest, Komárom-Esztergom, Zala és Vas megyében 12%-kal nőtt a fejlett üzleti szolgáltatások GDP-hozzájárulása. Jelentős különbségek vannak a fejlett üzleti szolgáltatásoknak az adott területi egység gazdasági szerkezetében betöltött szerepében. Budapesten a fejlett üzleti szolgáltatások állítják elő a fővárosi GDP 32%-át, miközben Komárom-Esztergom megyében mindössze 12%-kal járulnak hozzá ezek az ágazatok a bruttó hozzáadott érték termeléséhez. A fejlett üzleti szolgáltatások a szolgáltató ágazatok által előállított GDP 33,8%-át realizálják. Minél magasabb e tevékenységeknek a részaránya, annál korszerűbb, annál fejlettebb szolgáltató szektorral rendelkeznek az egyes téregységek. Szoros összefüggés figyelhető meg a megyék fejlettsége, valamint a fejlett üzleti szolgáltatások tercier szektoron belüli részaránya között. A fejlett üzleti szolgáltatások Budapesten a tercier GDP 39,5%-át, Fejér, Győr-Moson-Sopron, Pest, Komárom-Esztergom és Vas megyékben 30-35%-át, míg Szabolcs-Szatmár-Bereg, Somogy, Békés, Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben kevesebb, mint 25%-át állítják elő. Pénzügyi szolgáltatások A pénzügyi szolgáltatások a fejlett üzleti szolgáltatások fontos szeletét jelentik, az ágazat több mint 80 ezer munkahelyet biztosít, az összes tercier szektorbeli alkalmazott 3,3%-át foglalkoztatja. A több mint 35 ezer regisztrált vállalkozás egyharmada a KözépMagyarországi régióban található, de a pénzügyi vállalkozások sűrűsége a Dunántúlon jóval nagyobb, mint a keleti országrészben. A pénzügyi szolgáltatások terén tevékenykedő vállalkozások 1000 főre jutó számában tapasztalható Nyugat-Kelet különbség kistérségi szinten erősen mozaikos képet mutat, melyből a magasabban urbanizált kistérségek emelkednek ki. Az átlagnál lényegesen magasabb értékekkel a nagyobb városokat, regionális központokat, illetve megyeszékhelyeket magukba foglaló kistérségek rendelkeznek, miközben olyan, általában jó társadalmigazdasági mutatókkal rendelkező kistérségek nem érik el az átlagos értéket, mint pl. a Mosonmagyaróvári, Komáromi, vagy a Paksi. Említést érdemel, hogy a főváros – bár a hozzá tartozó érték majd 25%-kal magasabb, mint az átlag – mégsem szerepel a legjobb 15 kistérség között, és a rangsorban megelőzi többek között a Siófoki, illetve a Békéscsabai kistérség is. A rangsor végén leginkább kisvárosi központtal rendelkező – a legtöbb esetben külső vagy belső perifériális elhelyezkedésű – kistérségek találhatók (nyugat–kelet különbség nélkül): pl. Csengeri, Kiskunmajsai, Bodrogközi, Zalakarosi, Szeghalomi, Téti, Derecske-Létavértesi, stb. Összességében megállapítható tehát, hogy az átlagosnál magasabb értékek a magasabban
57
urbanizált, valamint a budapesti agglomeráció kistérségeiben, míg az átlagtól legjobban elmaradók főleg a kisvárosok körzeteiben mérhetőek. 30. térkép: Ezer főre jutó vállalkozások száma a pénzügyi közvetítés nemzetgazdasági ágban, 2006 1000 főre jutó vállalkozások száma a pénzügyi közvetítés nemzetgazdasági ágban, 2006
Jelmagyarázat mélyen át lag alat ti átlag al att i átlagos átlag felett i magasan átlag feletti
A társas vállalkozások térbeli koncentrációja jóval nagyobb és növekvő: a KözépMagyarországi régióban található a pénzügyi társas vállalkozások több mint felének a székhelye. A koncentrációt jelzi, hogy a népességszámhoz viszonyítva csak a központi régió haladja meg az országos átlagot. Gazdasági szolgáltatások és ingatlanügyletek A gazdasági szolgáltatások és ingatlanügyletek nemzetgazdasági ág számos tevékenységet foglal magába. 4 A gazdasági szolgáltatásokat dinamikus növekedés és igen erőteljes területi koncentráltság jellemzi. Az ágazat elsősorban a Közép-Magyarországi Régióban összpontosult, emellett a nagyvárosokkal rendelkező megyék emelkedtek ki. Az ágazat által megtermelt GDP 50%-át Budapesten, 11%-át Pest megyében állították elő, s a Közép-Magyarországi Régió részaránya 2005-höz képest több, mint 1%-kal nőtt, tehát a koncentráció tovább fokozódott. A gazdasági szolgáltatások által termelt bruttó hozzáadott érték területi koncentráltsága növekedést mutat 2005-2006 között. Az ágazatban foglalkoztatottak 54%-a Budapesten, 9%-a Pest megyében dolgozik. 4
Az ingatlanügyletek közé az ingatlanberuházás, -értékesítés, -bérbeadás, ill. az ingatlankezelés, ingatlanügynöki szolgáltatások tartoznak. A gazdasági szolgáltatások magukba foglalják a kölcsönzést (jármű, gép, fogyasztási cikk kölcsönzését), a számítástechnikai tevékenységet, a kutatás-fejlesztést, a jogi, gazdasági, mérnöki tevékenységeket, tanácsadást és más egyéb tevékenységeket (pl. munkaerő-közvetítés, hirdetés, műszaki vizsgálat, elemzés, stb.).
58
A területi koncentráltságot jelzi a beruházások területi szerkezete is: a gazdasági szolgáltatások terén megvalósult beruházások 66%-a Budapesten, 7,5%-a Pest megyében realizálódott, ami összességében ugyan 1%-kal kevesebb a 2005-ös részaránynál, de a jövőben az ágazat termelésének további összpontosulása várható. Az egy lakosra jutó beruházások Budapesten az országos átlag négyszeresét teszik ki, miközben minden megyében az átlag alatt maradnak (Győr-Moson-Sopron esetében mindössze az átlag 84%-át, Pest megyében 64%-át, Nógrád megyében pedig 11%-át érik el). A vállalkozások számát tekintve a fővárosi koncentráltság kisebb, a regisztrált vállalkozások 37,8%-a (170 ezer db) található a fővárosban. Az 5 nagyvárosban (Pécs, Debrecen, Győr, Szeged, Miskolc) átlagosan 11-12 ezer vállalkozás található az ingatlanügyek és a gazdasági szolgáltatások területén. A nagyobb, tőkeerősebb cégek fővárosi koncentráltsága nagyobb, a külföldi érdekeltségű vállalkozások esetén Budapest részaránya 73%-os, 2 százalékponttal nőtt 2005-höz képest. A Közép-Magyarországi régióban található a külföldi érdekeltségű vállalkozások 80%-a. 31. térkép: Regisztrált vállalkozások száma a gazdasági szolgáltatások, ingatlanügyletek nemzetgazdasági
Kereskedelem A kereskedelem, javítás ágazat 2006. évi teljesítménye a nemzetgazdasági átlagot meghaladta, a 9,4%-os éves növekedési ütemnek köszönhetően 0,5 százalékponttal nőtt az ágazat GDPrészaránya, s 2006-ban a bruttó hozzáadott-érték 11,4%-át adta. A kereskedelem területi struktúrája szintén erős területi koncentráltságot jelez, bár a kiskereskedelem terén kisebbek a területi egyenlőtlenségek. Budapest túlsúlya különösen a 59
nagykereskedelem és a gépjármű-kereskedelem terén szembetűnő (a bruttó hozzáadott érték 54, illetve 41%-a). A Közép-Magyarországi régió a foglalkoztatottak száma és a bruttó hozzáadott érték alapján is kiemelkedik (44%, illetve 58%), a vidéki régiók között viszont alig van különbség. A kereskedelem területi szerkezete a régiók sorrendjét illetően más képet mutat, mint más ágazatok földrajzi struktúrája. Bár a Közép-Magyarországi régióban jelentős és növekvő a területi koncentráltság, az ágazat bruttó hozzáadott érték-termelésében és a foglalkoztatásban nem a dunántúli, hanem az alföldi régiók rendelkeznek nagyobb részaránnyal. 2005-höz képest alig változtak a területi arányok, elsősorban a délmagyarországi régiók pozíciója javult, míg Északkelet-Magyarországé valamelyest romlott. A kereskedelemmel, javítással foglalkozó vállalkozások száma (211 ezer db) 2005-2006 között több, mint hétezer egységgel, 3,2%-kal csökkent. Az országban összesen csupán 8 kistérség volt, ahol növekedést regisztrálhattak, ezek közel fele a Budapesti agglomerációban, másik fele a Dunántúlon található (a Budaörsi, Ráckevei, Veresegyházi, Gyáli, valamint a Körmendi, Komáromi, Celldömölki, Zalaszentgróti kistérségekben). Ugyanakkor a (kis)kereskedelem területén fokozatos centralizálódás tapasztalható: a hálózatok térnyerése a független egységekkel szemben. Az egyes kistérségekben a regisztrált kereskedelemmel és javítással foglalkozó vállalkozások száma leginkább az adott kistérség urbanizáltsági fokától függ. A megyei adatokat vizsgálva azonban már igen nagyok a különbségek. Míg Budapesten 35 lakosra jut egy ilyen vállalkozás, addig Jász-Nagykun-Szolnok megyében 148-ra, Békés megyében 168-ra, Nógrád megyében pedig 175-re. Ezek az arányok 2005-höz képest nem változtak. 32. térkép: Ezer lakosra jutó kiskereskedelmi egységek száma, 2006
60
Amennyiben a lakosság számához viszonyítjuk a kiskereskedelmi egységek számát, látható, hogy a legmagasabb értékeket nem elsősorban a kereskedelmi szempontból legfejlettebb nagyvárosokban, hanem a Balaton menti kistérségekben találjuk. A külföldi érdekeltségű vállalkozások aránya a kereskedelem és javítás területén is Budapesten a legnagyobb (11%), s az ágazat külföldi cégeinek kétharmada a fővárosba összpontosul. Vidéken a külföldi vállalkozások aránya kisebb, az ország keleti területein még a 2%-ot sem éri el. A modern kereskedelemi egységek területi képét a bevásárlóközpontok és hipermarketek földrajzi elhelyezkedése jelzi. 2006-ban az ország területén összesen 177 bevásárlóközpont és hipermarket működött, számuk egy év alatt 14%-kal (22 egységgel) nőtt. A megyék közti eltéréseket jól illusztrálja a bevásárlóközpontok és hipermarketek népességszámoz viszonyított aránya, illetve ezek 2005-höz képest bekövetkezett változása. Budapest kiemelkedő szereppel bír, hiszen közel 34 ezer emberre jut egy ilyen egység. Hasonlóan alacsony (40-50 ezer közötti) népességszámot találni Zala, Veszprém, Bács-Kiskun és GyőrMoson-Sopron megye esetében, míg Nógrád, Heves, Hajdú-Bihar és Tolna megyében 100 ezernél több lakos jut egy-egy hipermarketre, illetve bevásárlóközpontra. Turizmus A turizmus területi szerkezetében az előzőkhöz képest jelentős különbségek figyelhetők meg, elsősorban a specializálódott körzetek miatt. A vendégforgalom területi különbségei kapcsán a legfontosabb nemzetközi, országos és regionális hatókörű desztinációk allokációja tekinthető elsődleges térszervező erőnek. 33. térkép: Az ezer főre jutó vendégéjszakák számának kistérségi különbségei Magyarországon, 2006 Az 1000 főre jutó vendégéjszakák számának kistér ségi különbségei M agyarországon, 2006
Jelmagyar ázat kiemelt üdülőkörzet 1000 főre jutó vendégéj (db) 500 al att 500 - 2000 2000 - 3500 3500 - 5000 5000 felet t
A vendégforgalom területi különbségei alig változnak: a kistérségi rangsor élén továbbra is a nemzetközi szinten is abszolút vonzerőnek minősülő, legismertebb és legversenyképesebb 61
gyógyfürdők kistérségei (Hévízi, Csepregi /Bükfürdő/, Hajdúszoboszlói, Siklósi /Harkány/, Gyulai, Sárvári, Zalakarosi), illetve a Balatont körülvevők (Balatonfüredi, Siófoki, Tapolcai, Keszthelyi, Balatonalmádi, Fonyódi kistérségek) állnak. A kiemelt üdülőkörzetek által érintett kistérségek is a legmagasabb vendégforgalmat lebonyolító területek közé sorolhatók (pl. Sopron, Eger, Gárdony, stb. térsége), hasonlóan hazánk első számú turisztikai desztinációjához, Budapesthez. A skála ellentétes oldalán, a legalacsonyabb vendégforgalmat regisztráló kistérségek körében szintén nem mutatkozik jelentősebb elmozdulás. A belső és külső perifériális fekvésű területek, pl. a keleti határ mente, a kelet-szlovák és a horvát határszakasz, a Dunántúl, illetve az Alföld, belső megyehatárok mentén elhelyezkedő kistérségei turisztikai szempontból kevéssé frekventáltak. Továbbra is a kihasználatlan lehetőségek jellemzik a főváros „háttérterületeit”: a Pest megyei kistérségek nagy részére viszonylag alacsony fajlagos vendégforgalmi érték jellemző. A Budapestre érkező nagyszámú turista figyelmének felkeltése a környező kistérségi desztinációk attrakciói irányába a jövő feladata. Meg kell azonban említeni, hogy a nem regisztrálható turisztikai vendégforgalom – elsősorban a természetjáró-, kerékpáros-, és ökoturizmus egyes fajtái – a Budapest körüli turisztikai attrakciók irányába jelentős mértékű. Az 1000 főre jutó szálláshely-kapacitás területi különbségei a vendégforgalomhoz hasonló szerkezetet mutatnak. A kereskedelmi- és magánszálláshelyekkel legjobban ellátott térségek között találjuk a Balaton körzetét, továbbá a fontosabb idegenforgalmi desztinációtérségeinket tömörítő kiemelt üdülőkörzeteket. A kapacitások erős területi koncentráltságára, illetve az idegenforgalmi infrastruktúra fejlesztési szükségleteire világít rá az alacsony szálláshely-ellátottságú kistérségek nagy száma és az országon belüli egyenletes eloszlása. 34. térkép: Az összes szállásférőhely-kapacitás területi különbségei Magyarországon, 2006 Az összes szállásfér őhely-kapacitás területi különbségei Magyar or szágon, 2006
Jelmagyarázat kiemelt üdülőkör zet 1000 főre jutó férőhely (db) 30 al att 30 - 60 60 - 90 90 - 120 120 felet t
62
A belföldi, valamint a Magyarországra érkező nemzetközi vendégforgalom túlnyomó részét fogadó kiemelt üdülőkörzetek közül Budapest és a Balaton térsége emelkedik ki. Az országos vendégforgalom-összérték mintegy 42%-a összpontosul a két legfontosabbnak minősülő desztináció, a nemzetközileg is versenyképes attrakció Budapest; illetve az inkább Kárpátmedencei, illetve közép-európai viszonylatban relatív vonzerőnek tekinthető Balaton térségébe. A külföldi vendégéjszakák tekintetében a két fogadóterület részesedése még nagyobb (45%-os). 1. táblázat: A vendégforgalom- és szálláshelykapacitás-adatok megoszlása a magyarországi kiemelt körzetekben és Budapesten 2006-ban (%).
Kiemelt üdülőkörzet Balaton Dunakanyar Tisza-tó Mátra-Bükk Mecsek-Villány SopronKőszeghegyalja Velencei-tó-Vértes Budapest MAGYARORSZÁG
vendégéjkereskedelmi magánebből: szakák szálláshely- szálláshelykülföldi összesen kapacitás kapacitás 19,63 1,33 0,39 4,28 2,80
15,41 0,41 0,14 1,12 1,60
25,62 2,43 1,46 6,04 3,10
43,21 0,61 1,18 2,96 3,04
5,13 1,83 22,48
3,78 1,06 30,53
5,13 3,93 13,34
1,74 1,22 1,42
100
100
100
100
Hasonlóképpen magas koncentráció figyelhető meg a területi szálláshely-kapacitás terén. A kereskedelmi szállásférőhelyek 39%-a a Balaton körül, illetve a fővárosban összpontosul; a magánszálláshely-kapacitásoknak pedig 43%-a a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben található. 2005-2006-ban a gazdasági fejlettség tekintetében a korábbi évek kiegyenlítő folyamatai után újra a területi polarizáció jelent meg. Megerősödött a főváros-vidék és a nyugat-kelet megosztottság, s bár még kevésbé látványosan, de az észak-dél különbségek is kirajzolódnak. A fővárosi egy főre jutó GDP már az országos átlag 220%-át is eléri. Budapest mellett mindössze Komárom-Esztergom, valamint Győr-Moson-Sopron megyében érte el az országos átlagot, miközben az egész Alföld, Észak-Magyarország, és a Dél-Dunántúl megyéiben mindenhol 75% alatt marad. A főváros gazdasági dominanciája egyre jobban rányomja bélyegét az ország gazdaságára, növelvén a területi különbségeket. A vállalati teljesítménynek egyre növekvő aránya, már több mint 56%-a Budapestről származik, s a nagy hozzáadottértékű ágazatok terén is növekszik szerepe. A magyar gazdaság egyik legnagyobb problémája, hogy a lakosságszámhoz viszonyítva igen alacsony a foglalkoztatottak száma, mely különösen a Dunától keletre lévő megyékben szembetűnő. Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a lakosok kevesebb mint harmada rendelkezik állandó munkajövedelemmel. A nyugat-kelet megosztottság talán semmilyen más tényezőben nem jelenik meg olyan markánsan, mint a munkahelyek számában és a lakosság aktivitásában. S ez a területi kép alig változik. A gazdaság ágazati struktúrája lassan módosul, a mezőgazdaság továbbra is veszít súlyából, a tercier szektor részaránya pedig folyamatosan növekszik, s egyre fontosabb szerepet tölt be mind a foglalkoztatásban, mind az értéktermelésben. 2006-ban a foglalkoztatottak 63%-a dolgozott a szolgáltatásokban, a GDP-ből pedig 66%-kal részesedett. A korábbi években a 63
gazdaság egyik húzóágazatának tekintett ipari termelés lassabb növekedése is hozzájárult a gazdasági növekedés enyhüléséhez, hiszen az ipari beruházások számottevően, reálértéken 9%-kal csökkentek 2005–2006 között. Az ipar továbbra is a nemzetgazdaság meghatározó ágazata, a GDP 25%-át termeli. Az ipar területi képe módosult a legnagyobb mértékben, területi koncentrációja csökkent, bár továbbra is igen erős: az ipari bruttó hozzáadott érték kétharmadát – fele-fele megoszlásban – Közép-Magyarországon illetve Nyugat- és Közép-Dunántúlon hozták létre 2006-ban. Több megye ipari jellege megerősödött, Komárom-Esztergom megyében a foglalkoztatottak közel fele az iparban dolgozik, de Győr-Moson-Sopron, Fejér, Heves, Vas és Veszprém megyében is meghaladta a 40%-ot. E megyékben továbbra is az ipar jelenti a gazdaság húzóágazatát. A dél-magyarországi megyékben a mezőgazdaság relatíve fontosabb szerepet tölt be, mint az északi országrészben, mely mind a GDP, mind a beruházási adatokban tükröződik. Mindkét ágazatban a hagyományos nyugat-kelet megosztottság mellett az észak-dél különbségek is egyre markánsabban jelennek meg. A tercier szektor területi szerkezetében a főváros kimagasló szerepet tölt be, s az urbanizált térségek súlya is meghatározó. A szolgáltatások területi képe összességében kisebb területi különbségeket takar, a fejlett üzleti szolgáltatások esetében azonban már jobban kiéleződnek a területi egyenlőtlenségek (Budapest-vidék, Nyugat-kelet, nagyvárosi-rurális térségek). A fejlett üzleti szolgáltatások jellemzően a magasabb hierarchiaszinteken összpontosulnak, legdinamikusabb tevékenységei elsősorban a fővárosban és a nagyvárosokban – koncentráltan – vannak jelen. A megyék többségében csökkent a tercier szektor GDP-részaránya, ami elsősorban az ipar gyorsabb növekedésével magyarázható. Ez jelzi, hogy vidéken továbbra is az ipar húzóágazat-jellege domborodik ki.
64
II.3.
A KÖRNYEZET ÁLLAPOTÁRÓL
Magyarországon a környezet állapota a nagyvárosok és agglomerációjuk kistérségében a legmagasabb terheltségű, mivel ezeken a területeken jelentős a közlekedésből származó zajés levegőszennyezés, intenzív a területhasználat, nagy a népsűrűség és általában jelentős ipari tevékenység folyik. Magas a terheltség azokban a kistérségekben is ahol jelentős ipari üzem található, továbbá az egykori nehézipari tengely mentén ott, ahol valamilyen nehézipari, kitermelői, vagy más (például energetikai) üzem működött, vagy működik. Levegőminőség Magyarországon a légszennyező-anyagok kibocsátásának csökkenése megállt, és az elmúlt évek tendenciáival ellentétben enyhén emelkedik a főbb szennyezőanyagok többségének kibocsátása. A légköri savasodást okozó kén-dioxid (SO2)-kibocsátás az előző évhez képest tovább csökkent 2006-ben is (2005. évi 129 kt-ról 2006-ra 118 kt-ra). Az ipari és energetikai kéndioxid kibocsátások visszaesése leginkább az új erőművi kéntelenítő berendezések üzembe helyezésének, a tüzelőblokk korszerűsítések, és a felhasznált tüzelőanyagok megváltozatásának (Oroszlány, Tatabánya, Gyöngyösvisonta, Pécs), valamint a lakossági földgáztüzelés további terjedésének is köszönhető. Az összes kibocsátott szén-monoxid (CO) mennyisége a 2005-ös 590 kt-ról 569 kt-ra csökkent, ami elsősorban a korszerűbb, jobb hatásfokú tüzeléstechnikai berendezések elterjedésének eredménye. A nitrogén-oxidok (NOx) és az illékony szerves anyagok (VOC) kibocsátása továbbra is emelkedést mutat. A NOx–ok kibocsátása a 2005-ös 190 kt-ról 2006-ra 208 kt-ra nőtt, míg a VOC-kibocsátás a 2005-ös 160 kt-ról 2006-ra 177 kt-ra emelkedett. Ennek oka elsősorban a gépjárművek számának és az összes üzemanyag-fogyasztás volumenének emelkedése. Az ammóniakibocsátásban is enyhe emelkedés regisztrálható.(2005-ben 75 kt, 2006-ban 81 kt). Jelenleg még mindegyik elemzett fő szennyező-komponens esetében tartja Magyarország a 2010-re vállalt kötelezettségeket. A globális klímaváltozás kockázatát növelő üvegházhatású gázok kibocsátását jellemző hazai nettó üvegházgáz-potenciál 5 2006. évi értéke az előző évihez (2005-ben 80 198 kt) képest 78625 kt széndioxid-egyenérték volt, ez az előző évinél 2%-kal alacsonyabb. A teljes kibocsátás több mint háromnegyede az energiaszektor számlájára írható. A mezőgazdaság 11%-kal, az ipar 8%-kal, míg a hulladék-szektor 5%-kal járult hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásához. Az ipari légszennyezés 6 továbbra is az egykori középhegységi ipari tengely mentén lévő ipari termelőüzemek környezetében a legnagyobb, valamint nagyvárosaink hőerőműveihez, nagyobb Duna- és Tisza menti iparvárosainkhoz (Dunaújváros, Tiszaújváros) kapcsolható. A megyeszékhelyek közül Pécs városában csökkentek leginkább az erőművi és ipari kibocsátások, ami nagymértékben a pécsi hőerőműben 2003-2004 között végrehajtott korszerűsítésnek tudható be, az erőmű egyik széntüzelésű blokkja került átépítésre 5 A nettó üvegházgáz-potenciál a CO2, CH4, N2O, HFC, PFC és SF6 vegyületek szén-dioxid egyenértékben - nemzetközileg egységesített módszertan alapján - számított összemissziója. 6 Az ipari-, energetikai eredetű szén-dioxid és egyéb légszennyező emissziók területi vizsgálatához a rendelkezésre álló legfrissebb, a 2005-ös év kibocsátási adatai voltak felhasználhatók. Ennél frissebb adatok a szigorú utóellenőrzés időigényessége miatt nem állnak rendelkezésre.
65
35. térkép Főbb ipari légszennyező anyagok kibocsátása, 2005 Főbb ipar i légszennyező anyagok kibocsátása, 2005 Kén-dioxi d
Nitr ogén-oxi dok
Berente
#
Berente
#
Visonta
#
Lábatlan
#
Vác
#
Gödöllő Oroszlány Budapest
Oroszlány
# Százhalombatta # #
#
#
# # Dabas Százhalombatta# Dunaújváros #
Ajka
Dunaújváros
Visonta
#
#
Ajka
#
# #Tiszaújváros #
Miskolc
Tiszaújváros
Orosháza
#
Beremend
#
Berente
#
Szén-monoxid
Ózd
#
Szilárd anyag
Visont a
#
Budapest # # Gödöll ő
Or oszlány
#
Várpalota
#
Dunaújváros
#
#
Dunaújváros
Jelmagyarázat
# 1000 tonnánál többet
ki bocsátó t elepülés tonna <1 1 - 10 11 - 100 101 - 1000 1001 - 10000 10001 <
Ber emend
#
Alapadat ok forr ása: KvVM, OKI R
A legnagyobb széndioxid-kibocsátó települések továbbra is a nagyvárosi hőerőművek-, az üveggyárak-, cementgyárak-, téglagyárak- és vegyi üzemek (olajfinomítók) telephelyeinek otthont adó településeken találhatók. Az üvegházhatás növekedéséért leginkább felelős légszennyező anyagból a legtöbbet Budapest, Visonta, Székesfehérvár üzemei bocsátották a levegőbe. Regionális megoszlásban a közép-dunántúli, közép-magyarországi és az észak-magyarországi régiók üzemei a legnagyobb széndioxid-kibocsátók. 36.
térkép Ipari és energetikai eredetű szén-dioxid kibocsátás, 2005
I par i és energetikai er edetű szén-dioxid kibocsátás, 2005
Ber ente #
Or oszlány #
Visonta # Pilisvörösvár # Budapest #
Tiszaújvár os #
# Százhalombatta Her end # Székesfehér vár # # Veszpr ém
Szekszár d #
Jelmagyarázat 1 mill ió tonnánál többet
# ki bocsátó település tonna
< 100 101 - 1000 1001 - 10000 10001 - 100000 100001 - 1000000 1000001 <
Alapadatok forr ása: KvVM, OKIR
66
A települési légszennyezettséget vizsgáló manuális mérőhálózatban a városi, illetve regionális állomásokon 2006-ban 133 településen NO2, SO2, és ülepedő por szennyezőkre történtek mérések, amelyek – légszennyezettségi index alapján történt – összesítését követően 2006-ban a következő megállapítások tehetők: A három fő szennyezőanyag mért értékei alapján erősen szennyezett település a vizsgált évben nem volt. A települési kén-dioxid immisszió-adatok szerint Budapest kivételével mindegyik mérőhálózatba tartozó településen kiváló volt a levegőminőség. 37. térkép Manuális hálózatban mért települések légszennyezettsége, 2006 Manuális mér őhálózatban mért települések légszennyezettsége, 2006
Jelmagyarázat Kiváló Jó Megfelelő Szennyezett Erősen szennyezet t
2006-ban összességében javult a városok levegőminőségi helyzete nitrogén-dioxidot tekintve, hiszen míg 2005-ben 15 település minősült szennyezettnek, addig 2006-ban csak a főváros, Esztergom, Lenti és Gyöngyös tartozott ebbe a kategóriába. A települések 77%-ának levegőminősége a jó vagy kiváló kategóriába tartozott. 2005-höz képest nőtt a közepes minősítésű (megfelelő) települések száma is. Kiváló értéket elsősorban a Közép-Dunántúl és a Közép-Tisza-vidék monitorozott városai kaptak 2006-ban. A legnagyobb javulást Makó városa érte el, ahol szennyezettről jóra javult nitrogén-dioxidot tekintve a levegőminőség. Ülepedő por tekintetében 2005-höz képest romlott a helyzet, hiszen 2006-ban a szennyezett kategóriába került 7 nyugat-, illetve közép-dunántúli település is (Sopron, Győr, Dunaújváros, Esztergom, Lábatlan, Oroszlány és Tatabánya), míg 2005-ben nem volt ilyen város. A megfelelő kategóriába is jóval több település tartozott. Jelentősen – akár két kategóriányit is– javult a közép-dunántúli, dél-dunántúli, dél-alföldi és észak alföldi települések porszennyezettségi állapota, és összességében a települések kétharmada kiváló minősítést kapott a pormérések alapján. Ennek ellenére 2006 folyamán csak 34 településen fordult elő határérték-átlépés, és 111 település levegőminősége jó vagy kiváló minősítést kapott. Az összesített légszennyezettségi index alapján egy településen sem volt a levegő erősen szennyezett 2006-ban, tíz település a szennyezett kategóriába, 21 pedig a kiváló kategóriába tartozott.
67
A települési automata monitorállomásokon a 2006. évben 28 településen mérték folyamatosan a levegő szennyezettségét. A manuális mérőállomásokon mért komponenseken kívül – többek között – szén-monoxid, nitrogén-oxidok, ózon, 10-,illetve 2,5 mikrométernél kisebb légszennyező részecskék (PM10, PM25), valamint benzol mérése is folyt. Szennyezettnek minősített település szálló por (PM10), nitrogén-dioxid (NO2) és nitrogénoxidok (NOx) esetében fordult elő 2006-ban. Ezek közül a legnagyobb egészségügyi kockázatot a PM10-komponensek éves határérték-túllépése jelenti. PM10-re vonatkozó 24 órás határértéket (50 μg/m3) valamennyi zónában (Székesfehérvár-Veszprém kivételével) a mérőállomások egyharmadában túllépték, mégpedig a naptári évenként megengedett 35 alkalomnál jóval többször. Az éves határértéket (40 μg/m3) négy zónában lépték túl: ennek következménye az, hogy a lakosság fele magas- és határértéken felüli PM10-koncentrációnak van kitéve. Ez legfőképpen városi területeken a nagy közlekedési terhelés és helyenként a lakossági kibocsátások következtében lép fel. Győr-Mosonmagyaróvár és Komárom térségeiben elsősorban helyi ipari források okozzák a szállópor-szennyezettséget. Szálló por esetében Vác, Salgótarján és Veszprém egyes mérőállomásain volt még extrém magas a határérték-túllépések száma. 38. térkép Automata mérőhálózatban mért települések légszennyezettsége, 2006 Automata mérőhálózatban mért települések légszennyezettsége, 2006 Légszennyezettségi index NOx
PM10
Összesített index
Ózon
Jelmagyarázat Kiváló Jó Megfelelő Szennyezett Erősen szennyezett Forrás: KvVM - OLM, VITUKI
Budapest levegőminősége továbbra is komoly egészségügyi kockázatokat hordoz magában. Elsősorban a 10 és a 2,5 mikron alatti porszennyezettség, de a nitrogén-oxidok és a nitrogéndioxid-koncentráció is nőtt a fővárosban, főként a belső kerületekben, amiért elsősorban a dízel üzemanyaggal működtetett gépjárművek növekvő száma a felelős. Budapesten szálló por esetében a 24 órás határértéket (50 μg/m3) 186 alkalommal haladta meg a porszennyezettség. A talajközeli ózonszennyezettség viszont az egész ország területét súlyosan érinti. 2006-ban az agglomerációban és valamennyi légszennyezettségi zónában az ózonkoncentrációk meghaladták a hosszú távú célértéket. Az egészségügyi határértéket (120 μg/m3) valamennyi, az ózon koncentrációt mérő állomáson túllépték, így a lakosság nagy részét határérték feletti 68
ózonkoncentráció terheli. Az ózonkoncentrációk a nyári időszakban nagyobbak, és főként a közlekedéshez kapcsolhatók. Egyes városokban, illetve területeken (pl. Dunaújvárosban) a lakossági fűtés szerepe a meghatározó az ózon prekurzorok 7 keletkezésében. Az összesített adatok alapján a mérőállomások közül 19-nél a levegő minősége jó, 14 mérőállomás környezetében megfelelő, míg 20 mérőállomásnál szennyezett minősítést kapott. A súlyos allergiás tüneteket okozó polleneket kibocsátó gyomnövények közül továbbra is a parlagfű okozza a legtöbb egészségügyi problémát. Az Országos Közegészségügyi Intézet adatai szerint 2006-ban a napi maximális értéket (705 db/m3-t) Pécsett érte el a mérések szerint a parlagfű-pollen koncentrációja. A legalacsonyabb értéket az Egerben lévő mintavevő készülékben regisztrálták. Az évi összes levegőben mért átlagos pollenszám Pécsett volt a legtöbb, és Tatabányán a legkevesebb. Vízminőség Nagy folyóink vízminőségében alapvető változás nem volt tapasztalható 2006-ban. Jellemző, hogy nagyobb folyóink a hatásosabb öntisztulás és a nagyobb vízhozam hígító hatása miatt tisztábbak és a szennyezésekre kevésbé érzékenyek, mint a kisebb vízfolyások.8 A Duna vízminősége a biokémiai oxigénigény és a klorofill-A esetében az állomások nagy többségénél javult (állomástól függően I. és II. osztály közötti), míg a foszfor- és nitrogénterhelés egyértelműen nőtt. A kommunális szennyvízterheléstől erősen függő coliform-szám a helyi adottságoktól függően változott, határozott tendencia nem mutatkozott, ebből a szempontból a legrosszabb a helyzet (III. és IV. osztály), Esztergomnál és Budapest alatt volt jellemző. A Tisza esetében az alsó szakasz kivételével romlás volt jellemző a biokémiai oxigénigényben (Tiszalök felett II., alatta I. osztályú), míg a klorofill-A mennyisége éppen a felső szakaszon I. osztályú, máshol jellemzően II. osztályú. A tápanyagterhelés értékei az egész folyóban többnyire II. osztályúak. A coliform-szám a Tiszán is a legrosszabb az összetevők között, III. és IV. osztályú, az alsó szakasz felé javuló. A Dráva vízminőségére a coliform-szám kivételével, ami III. és IV. osztályú volt 2006-ban, minden komponens esetében az I. osztályú értékek jellemzőek. A Rába vízminősége a klorofill-A csekély romlása mellett inkább enyhe javulást mutatott. BOI5 alapján I. és II. osztályú, foszfor és klorofill-A esetében jellemzően II. osztályú, míg coliform-számra nézve II. osztályú volt. 2006-ban nagy sajtóvisszhangot kapott a folyó habzása, amelynek okaként egyértelműen az osztrák szakaszon működő bőrgyárakat nevezték meg. A szakminisztérium kezdeményezte a szennyezés megszüntetését, illetve okának közös kivizsgálását, amivel az osztrák fél egyetértett. A habzást legjobban jellemző szennyezőanyagok az anionaktív detergensek, ezek a különböző mosó-tisztítószerek hatóanyagai, többek között a bőrgyártásban is használatosak. Nagy tavaink vízminőségét a kevéssé iparosodott partmenti területek miatt elsősorban a tápanyagháztartás egyensúlytalanságából adódó eutrofizáció fenyegeti, ennek jellemzésére a klorofill-A koncentrációja alkalmas. E mutató alapján a Balaton Keszthelyi-medencéjében 7 Légszennyező anyagok, nyomelemek: pl. nitrogén-oxid, szénhidrogén 8 A felszíni vizek minőségét jellemző 5 komponensosztály adatai közül az oxigénháztartást a biokémiai oxigénigény (BOI5 - a biológiailag lebontható szervesanyag), a tápanyagháztartást a foszfor- és nitrogéntartalom, a mikrobiológiai paramétereket a coliform-szám, a szerves és szervetlen mikroszennyezőket az alumínium, mint általánosan elterjedt ipari eredetű szennyező mennyisége alapján lehet elemezni.
69
III., a Szigligeti-medencében II., a Siófoki- és Szemesi-medencékben I. osztályú volt a víz éves átlagot tekintve. A Siófoki- és Szemesi-medencében javult a vízminőség, utóbbiban egy osztállyal, a Szigligeti- és Keszthelyi-medencékben viszont romlott, a Keszthelyi egy osztállyal rosszabb minősítést kapott. A Velencei-tó vízminősége egyértelműen romlott 2006ban. Az előző évben egységesen II. osztályú víz Gárdony térségében két mintavételi helyen is III. osztályú volt, és csak Pákozdnál volt tapasztalható javulás 2005-höz képest. A Tisza-tó vízminősége minden részmedencében javult, azonban a kedvezőbb osztályba sorolást nem érte el, így 2006-ban is II. osztályú a Tiszavalki-medence kivételével, mely mindkét évben III. osztályú volt. Az ivóvíz minőségének javítását 2006 végéig azokon a településeken kellett volna megoldani a hazai jogszabály szerint, ahol az arzénkoncentráció meghaladja a 30 μg/l-t, valamint azokon a településeken, ahol a nitrittel, bórral, fluoriddal szennyezett ivóvizek minősége nem felel meg az új határértékeknek. Az érintett települések száma 873, az érintett lakosok száma 2538505 fő, a lakosság 25%-a. 10. ábra Kifogásolt minőségű vízzel ellátott települések, a kifogásolt komponensek szerint, 2006 Kifogásolt minőségű vízzel ellátott települések, a kifogásolt komponens szerint, 2006 70
60
50
40
30
20
10
Arzén
Nitrát
Bór
Fluor
Bór és Fluor
Ammónium-ion
Nitrit
Za la
s pr ém
Va
sz Ve
Bá cs -K is ku Ba n Bo ra ny rs od a -A Bé ba k új é s -Z em pl é C so n ng G rá yő d r-M Fe os jé on r -S op H ro aj n dú -B Já ih sz ar -N ag H yk ev Ko u e m ns ár Sz om ol no -E k sz te rg om N óg rá d Sz ab Pe ol s cs t So -S m za og tm y ár -B er eg To ln a
0
Ammónium és Nitrit
Forrás: OKI
2006 végén arzéntartalom szempontjából a kifogásolható vizű (10 μg/l feletti koncentráció) 460 település a hidrogeológiai adottságoknak megfelelően a Dunántúlon az Ikvahordalékkúpon, a Kemeneshát-Göcsej vidékén, és a Zselictől délre eső térségben, valamint Észak-Magyarországon a Hernád völgyében és a Zemplénben csoportosul, míg az Alföld szinte teljes területe érintett. Bór szempontjából 47 település érintett, jellemzően a Tiszántúlon, Csongrád, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar megyékben. Nitrát és fluor esetében, egyedileg érintett néhány település, nitrát tekintetében 7, fluor tekintetében pedig 5. Jóval nagyobb az ammónium-ion magas koncentrációja miatt érintett települések száma, országosan 450. E komponens estében is érzékelhető a természeti adottságok hatása: a Dunántúlon a Marcal vidékén, Külső-Somogyban és a Dráva völgyében csoportosulnak a problémás vízművek, az Alföldön Csongrád, Bács-Kiskun, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar megyékben általánosan elterjedt az ion magas koncentrációja, SzabolcsSzatmárban a Nyírség, Észak-Magyarországon pedig a Cserehát és a Sajó térségében
70
jellemző. A nitrit-szennyezés kevésbé elterjedt; a Marcal vidékén, Külső-Somogyban és Baranya megye dél-nyugati részén fordul elő csoportosan, országosan 30 települést érintve. Magyarországon a Víz Keretirányelv megvalósítása során a legtöbb fejlesztési igény a szennyvízelvezetés és szennyvíztisztítás megvalósításával kapcsolatos, ez egyike azon területeknek, ahol a legnagyobb a lemaradás. Az egyik legfontosabb lépés volt 2006. április 26-án a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep alapkőletétele. A beruházás teljes értéke 530 millió euró. A 2010-re tervezett átadás után az 1 450 ezer lakosegyenértékre méretezett telep Budapest napi 640-650 ezer m3-es szennyvíztermeléséből a tervek szerint maximálisan 350 ezer m3-t fog közel száz százalékában biológiailag is megtisztítani, alapvetően csökkentve a Budapest alatti Duna-szakasz terhelését. A csatornán elvezetett szennyvíz mennyisége a vízfelhasználáshoz hasonlóan a vizsgált egy éves időszakban csökkent. Az egy főre jutó szennyvíz mennyisége ennek megfelelően szintén csökkent, országos átlagban 56,3 m3-re. A legfejlettebb ipari és városi térségek, a Dunántúl északi része, Budapest és agglomerációja, valamint a nagyobb városok kistérségeinek fajlagos mennyiségei haladják meg az országos átlagot. Különösen sok vizet használó létesítményekkel rendelkező települések, mint például a hévizes fürdők esetében is jelentős a szennyvízkibocsátás. A fürdő céljára használt felszín alatti víz egészségügyi okokból nem táplálható vissza a víztartó rétegekbe, szennyvízként kezelendő. Az alacsonyabb értékek a kevésbé vagy egyáltalán nem csatornázott térségeket jellemzik, ezek esetében a vízfogyasztás a szennyvízkeletkezés reális indikátora. A csatornahálózattal 2006-ban nem rendelkező 1613 település összes vízfogyasztása 47 335 ezer m3, ami részben kezeletlenül elfolyt, illetve elszivárgott, részben folyékony hulladékként elszállításra került. 39. térkép Egy főre jutó elvezetett szennyvíz mennyisége, 2006 Egy főre jutó elvezetett szennyvíz mennyisége, 2006
Jelmagyarázat m3/fő 0 - 20 21 - 35 36 - 56 57 - 80 81 - 139
A szennyvíztisztítás mértéke és módja tükrözi a fejlesztések időbeli előrehaladását is. A régebben kiépült szennyvízkezelő rendszerek esetében sokszor hiányzik a biológiai tisztítás, míg az újonnan kiépült rendszerek esetében nagyobb arányú a biológiailag is tisztított víz mennyisége. Így a csatornázottság szempontjából még hátrányban levő települések a 71
modernebb technika alkalmazásával jobb kibocsátott vízminőséget érhetnek el. A biológiailag is tisztított szennyvíz aránya az összes elvezetett szennyvízhez képest országosan 43,9 %-ot ért el 2006-ban, ami igen jelentős előrelépés a 2005-ös 32,5 %-hoz képest. A Dél-Alföldi és a Közép-Magyarországi régiók kistérségeiben nőtt leginkább a biológiailag is tisztított víz aránya az összes szennyvízből. Örvendetes folyamat a csatornán összegyűjtött, de tisztítatlanul kibocsátott szennyvíz mennyiségének és arányának csökkenése. 2006-ra országosan 6,1 %-ra csökkent a tisztítatlan szennyvíz aránya a csatornahálózaton összegyűjtött összes szennyvíz mennyiségéhez képest, mennyiségileg ez 34 473 ezer m3. Ez nagyságrendjében Miskolc, Szeged és Debrecen együttes éves vízfogyasztásának felel meg. Mennyiségét tekintve több régió is jelentős előrelépést tudott felmutatni: a 2005-ös kibocsátás a Dél-Dunántúlon, az Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon jelentősen csökkent 2006ban. Ezen a téren a legrosszabb a helyzet a fejlesztések ellenére Budapesten, valamint a Szegedi, Esztergomi, Gödöllői, Szentendrei, Mohácsi, Szolnoki és Pilisvörösvári kistérségekben, melyek mindegyikében meghaladta az évi 200 ezer m3-t a tisztítatlanul kibocsátott szennyvíz mennyisége. E kritikus környezeti kibocsátások csökkentését és megszűntetését szolgálják a 2006-ban befejezett szennyvízközmű beruházások, mint a Győrben átadott szennyvíztisztító telep, ahol komposztáló is létesült az EU Kohéziós Alapjának támogatásából, valamint Gyula város a 2006 decemberében átadott komplett szennyvízberuházása csatornahálózat és tisztító telep létesítésével, amelyet a KIOP-ból finanszíroztak. Szegeden a városi főgyűjtők megépítése, míg Pécsen vízminőség-védelmi monitoring kutak létesítése történt meg 2006-ban az EU Kohéziós Alapjából. Környezetbiztonság 2006 tavaszán a Duna és Tisza vízgyűjtő-területén lehullott jelentős mennyiségű téli-tavaszi csapadék és a gyors hóolvadás miatt elhúzódó árvízi helyzet alakult ki folyóinkon. Az árhullámhoz mind a Dunán, mind a Tiszán a március végén meginduló intenzív hóolvadást kísérő csapadék vezetett, amelyhez a mellékfolyók egyidejű áradása is párosult. A Duna elhúzódó áradása miatt a Tisza árvize is jelentősen lassabban tudott levonulni. Ennek következtében az elmúlt évek leghosszabb és legveszélyesebb árvízi helyzete alakult ki, rekord magasságú vízállásokkal. A leghosszabb védekezési időszakban egyidejűleg 3106 kmt tett ki az érintett fővédvonalak hossza. A dunai árhullámot közvetlenül a március 28-29-én lehullott csapadék indította el. 2006. április 3-án veszélyhelyzetet hirdettek ki a Duna folyó Komárom-Tass szakaszára, valamint az Ipoly folyó Ipolytölgyes és a torkolat közötti szakaszára, ami 158 km-es hosszon jelentett rendkívüli védekezési készültséget. A helyzet a legkritikusabb a Komáromtól Budapestig terjedő szakaszon és a fővárosban volt, ahol ennél magasabb vízszintet eddig csak jeges árvizek idején mértek. A Margitszigetet csak homokzsákokból készült ideiglenes gáttal sikerült megvédeni az elárasztástól, Kisoroszi községet pedig csak vízi járművel lehetett elérni. Lakossági kitelepítésekre is sor került, Pest megyéből 268 fő, a Budapestről 67 fő kényszerült otthona elhagyására. Budapesten április 4-én 860 cm-es vízállásnál tetőzött az árhullám, az apadás azonban igen lassú volt, így csak április 8-án csökkent a III. fokozatú védekezés szintje alá. A Tiszán ezzel egyidejűleg alakult ki árvíz, amit a Duna magas vízállása miatt korlátozott lefolyás súlyosbított. A Tiszán és mellékfolyóin az árvízvédelmi veszélyhelyzet kihirdetésére első alkalommal 2006. április 14-én sor Kiskörétől az országhatárig, illetve mellékfolyóinak torkolati szakaszára. Az árvízi helyzet súlyosbodása következtében a veszélyhelyzetet április 72
18-án kiterjesztették a Hármas-Körös mindkét partjára a Kettős-Körös torkolatától a Tiszáig. Április 25-én a folyó Szolnok város és a déli országhatár közötti szakaszára, valamint mellékfolyóinak több védelmi szakaszára rendeltek el rendkívüli készültséget. Az árhullám rekordmagasságot ért el Hármas-Körösön (Kunszentmártonnál 1041 cm-t), valamint a Tiszán Szegednél (1009 cm-t). Gyakorlatilag a Tisza teljes hazai szakaszán előfordult kritikus helyzet, a leginkább veszélyeztetett térségek Szolnok és a Tiszazug voltak. 2006. április 22-től Szelevény, Csépa és Tiszasas községekből, valamint Csongád-Nagyrét térségéből 2121 fő kitelepítése vált szükségessé. A Tisza mentén az árvíz során kitelepítettek száma összességében elérte a 2121 főt, az árvíz elleni védekezésben naponta átlagosan mintegy 1012 ezer fő vett részt, a legkritikusabb időszakban ez a szám meghaladta a 25 ezer főt. A Tiszán és mellékfolyóin. Az ár- és belvíz által veszélyeztetett települések száma a tiszai árvízi védekezés időszakában elérte a 267-et, ugyanezen időszakban több, mint 200 ezer lakos és 70 ezer épület volt közvetlenül veszélyeztetve. 2006 júniusában a nagy esőzések okoztak árhullámot a Hernádon, ami szinte a folyó teljes hosszán rekordmagasságú vízszinteket okozott. Összesen 37 településen zajlott a védekezés. A legsúlyosabb helyzet Hernádcéce, Hernádkércs, Hernádkak és Gesztely-Ócsanálos között volt, Gesztely, Hernádkak és Onga községekből a lakosság kitelepítésére is sor került. A védekezés ekkor is sikeres volt. A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése keretében tovább folytatódott 2006-ban is a tiszaroffi és a cigándi-tiszakarádi árapasztó tározó építése, és megkezdődött a tiszaroffi tározó területének előkészítése régészeti leletmentése. 2005 végétől a lehullott csapadék hatására az ország jelentős területén a talaj vízzel való telítettsége elérte a 95%-ot, majd a jelentős tavaszi esőzések következtében jelentős belvízi elöntés alakult ki. A belvízi helyzet elsősorban Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-AbaújZemplén, Hajdú-Bihar, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Bács-Kiskun, valamint Csongrád megyéket érintette. Az elöntött területek nagysága elérte a 245 ezer ha-t, a veszélyeztetett épületek száma az 1103 darabot, míg a közvetlenül veszélyeztetett lakosság száma a 3164 főt. A belvíz által veszélyeztetett területekről 301 főt kellett kitelepíteni. A hivatásos önkormányzati és önkéntes tűzoltóságok, valamint a polgári védelmi kirendeltségek több, mint 5000 alkalommal végeztek szivattyúzásokat, vízátemeléseket. Az Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP) keretében az egyedi beruházásokra fordított keretösszegből a legnagyobb beruházás 2006-ban a budafoki barlanglakások műszaki beavatkozásának II. üteme volt. További 11 helyen folyt a KvVM felelősségi körébe tartozó környezeti kármentesítés, többek közt a Szekszárd lőtéri beavatkozás, az Üröm-Csókavár csurgalékvíz tisztítása, és a békéscsabai volt Patyolat-telep kármentesítse. Folytatódott a szükséges tényfeltárások és a kötelező utómonitoring finanszírozása is. Folytatódott – a vonatkozó kormányhatározat szerint – a Metallochemia által Budatétényen okozott környezetszennyezés felszámolása. Az egykori iparterületen belül a kármentesítés befejeződött, míg az azt körülvevő ingatlanok ólommal szennyezett talajának cseréje ütemezetten folyt. A MÁV Alprogram keretében 2006-ban 9 kármentesítési munka lezárására került sor. A 2006. évi munkák során továbbra is az üzemanyagellátó-rendszerek korszerűsítéséhez kapcsolódó kármentesítési feladatok domináltak. Összesen 26 telephelyen folyt kármentesítési 73
munka. 3 telephelyen tényfeltárás, 21 telephelyen műszaki beavatkozás, 2 telephelyen utómonitoring-tevékenység valósult meg. A Közúti Alprogram keretében folytatódott a talajba jutott szénhidrogén-szennyeződések felszámolása és utóellenőrzése. Megkezdődtek a harkányi és a szentlőrinci üzemmérnökségek üzemanyag-tárolóinak környezeti kármentesítésével kapcsolatos munkák, Harkányban műszaki beavatkozás, Szentlőrincen előkészítés folyt. A Honvédelmi Alprogramon belül a katonai területek „régi” eredetű környezeti kárainak feltérképezése tovább folyt, emellett 2 objektumban folytatódott és 2 objektumban befejeződött a kármentesítés. Folytatódott a mecseki uránérc-bánya által szennyezett külszíni létesítmények, meddőhányók és környezetük rekultivációja, valamint az uránipar legveszélyesebb hulladékait befogadó zagytározók hosszú távú, helyben történő stabilizálása. Pécs ivóvízbázisának védelme érdekében folytatódott az egységes vízelvezető- és a zagytéri kármentesítő rendszerek üzemeltetése, bányavíz kezelése, a monitoring végzése. A ROP 2.2 Városi területek rehabilitációja intézkedésen belül 2006-ban megindulhatott Egerben a Felnémet városrész rehabilitációja zöldfelület létesítéssel, út-, járda-, hídépítéssel, közműépítéssel, közösségi ház létesítésével. Tolna városában egy honvédségi terület rehabilitációja kezdődhetett meg, ahol a volt honvédségi lovarda helyén közösségi ház és tornaterem épül. Az előző évben elnyert kármentesítési programok közül – a KIOP-1.4. intézkedése keretében – 2006-ban folyamatban volt a Borsodchem Rt. kazincbarcikai telephelyén a talajvíz diklóretán-mentesítése, a Budapesti Vegyi Művek Illatos úti telephelye szennyezett felszín alatti vizének kitermelése és tisztítása, a Petrotár Kft. pétfürdői telepén található szennyezettség kármentesítése, a debreceni repülőtér területén a földtani közeg és a felszín alatti víz kármentesítése, valamint a Dunaferr Dunai Vasmű Rt. dunaújvárosi telephelyén a kokszolómű területén lévő szennyezés felszámolása. Talajvédelem, területhasználat 2006-ban hazánk földhasználata alapvetően nem változott, a természeti adottságokhoz igazodva a szántóterületek dominálnak. A mezőgazdaság legpiacképesebb ágazatai (szántó, szőlő, gyümölcsös) gyakorlatilag változatlanok, a természetvédelmi szempontból is kiemelt jelentőségű gyepterületek és nádasok mennyisége azonban érzékelhetően csökkent 4, illetve 1,4%-kal. Az innen kivont területek elsősorban a művelés alól kivont területeket gyarapították, ennek növekedése 2,8%-os volt (44 800 ha).
74
11. ábra Földhasználat, 2005-2006 Földhasználat 2005 - 2006
2006
Szántó
Konyhakert
2005
2005
Gyümölcsös
Szőlő
Gyep
Erdő
Nádas
Halastó
2006
Művelés alól kivett terület
Talajvédelem szempontjából a helytelen hasznosítás mellett a műtrágyázás is jelentős kockázati tényező. A növénytermesztésre használt területeken belül (szántó, konyhakert, gyümölcsös és szőlő művelési ágak összterülete) a műtrágyázott területek aránya 2006-ban 61,3%-ról 60,0%-ra csökkent. 40. térkép Műtrágyázott területek aránya a növénytermesztés területéből, 2006 Műtrágyázott terület aránya a növénytermesztés területéből, 2006
Jelmagyarázat
% Budapest 1 - 31 32 - 58 59 - 71 72 - 84
A mezőgazdasági területhez viszonyítva a műtrágyázott területek nagysága Baranya, GyőrMoson-Sopron, Tolna, Fejér és Bács-Kiskun megyékben nőtt, mindenütt máshol csökkent. A legmagasabb értékeket a legintenzívebb növénytermesztést folytató térségekben találjuk: 75
Baranya megyében 84%, mellette Tolna, Győr-Moson-Sopron, Fejér és Somogy megyékben 70% feletti a műtrágyázott területek aránya. Heves és Nógrád megyék feltűnően alacsony értékei elsősorban a mezőgazdaság kedvezőtlen adottságaival és az ebből adódó kisebb termelési intenzitással magyarázhatóak. 41. térkép 1hektárra jutó műtrágya a gazdasági szervezeteknél, 2006 1 ha-ra jutó műtrágya a gazdasági szervezeteknél, 2006
Jelmagyarázat
kg/ha Budapest 1 - 111 112 - 118 119 - 138 139 - 155 156 felett
A termőterületre fajlagosan kijuttatott műtrágya mennyisége a gazdasági szervezetek földjein összességében nőtt, 133 kg/ha-ról 137 kg/ha-ra. Ez területileg a legjobban Tolna, Somogy, Bács-Kiskun és Baranya megyékben nőtt, e területen is kirajzolódik a legintenzívebben gazdálkodó térségek csoportja. A fajlagosan kijuttatott műtrágya-mennyiség legalacsonyabb ugyanakkor Veszprém és Jász-Nagykun-Szolnok mellett Vas, Heves és Nógrád megyékben. Hulladékgazdálkodás A rendszeres hulladékgyűjtésbe bevont lakások aránya 2006-ban nőtt, elérve a 92 %-ot. Az 1990-es évek óta tartó folyamatos fejlesztések hatására a legrosszabb arányt elérő kistérségekben (Mórahalomi, Kiskunmajsai, Dombóvári, Kisteleki) is 60% feletti a gyűjtés aránya. A legmagasabb, országos átlag feletti értékeket elsősorban a Dunántúl északi részén és a nagyvárosok körzetében találni. 44 kistérségben gyakorlatilag teljes, 95% feletti a gyűjtés aránya, de további 46-ban 90% feletti. Ugyanakkor az ország 7 településén még nem volt szervezett hulladékgyűjtés. A legkisebb mértékű begyűjtéssel rendelkező térségek 2006-ban a még nem létező vagy még nem működő, azaz kialakítás alatt levő hulladékgazdálkodási rendszerek körzetében vannak. E téren 2006-ban a legjelentősebb javulást a Tiszafüredi kistérség érte el, 2005 legrosszabb arányáról lépett előre a kedvező 89,9%-ra. További 14 kistérségben nőtt 10%-ot meghaladó mértékben a szervezett gyűjtésben érintett lakások aránya. A települési szilárd hulladék korszerű kezelésére Nagykanizsán elkészült a hulladékkezelő központ, a komposztáló és 2 hulladékgyűjtő udvar is létesült, míg Letenyén a projekt 76
hulladékudvar létesítés, Zalakaroson hulladékudvar bővítés történt. A 279 települést érintő környezetvédelmi beruházás az EU Kohéziós Alapjának támogatásával valósulhatott meg. 42. térkép Rendszeres hulladékgyűjtésbe bevont lakások aránya, 2006 Rendszeres hulladékgyűjtésbe bevont lakások aránya, 2006
Jelmagyarázat
% 60 - 76 76 - 85 85 - 92 92 - 96 96 - 100
Az elszállított települési szilárd hulladék mennyisége kis mértékben csökkent. 2006-ban 4 587 ezer tonnát gyűjtöttek be a településekről. Az egy főre jutó elszállított települési hulladék mennyisége 455 kg volt 2006-ban, ettől az átlagtól való eltérés jelentős területi különbségeket mutat. 43. térkép Az egy főre jutó elszállított települési szilárd hulladék mennyisége, 2006 Az egy főre jutó elszállított települési szilár d hulladék mennyisége, 2006
Jelmagyarázat kg / fő 91.5 - 300 300.1 - 400 400.1 - 500 500.1 - 600 600.1 <
77
Az elmúlt évekhez hasonlóan, az országos átlag feletti mennyiséget gyűjtenek be a Balaton körül, a Közép- és Nyugat Dunántúl fejlettebb térségeiből, valamint Kelet-Magyarország nagyvárosi központtal rendelkező térségeiben. Az egy főre jutó elszállított települési hulladék mennyisége továbbra is erős összefüggésben van a térségek gazdasági fejlettségével, valamint idegenforgalmi teljesítményével. A tengelyen elszállított folyékony hulladék mennyisége évek óta csökken 2006-ban összesen 5027 ezer m3 folyékony hulladékot gyűjtöttek be a településekről, ez a 2005-ös évnél mintegy 400 ezer m3-rel kevesebb mennyiség. A legtöbb folyékony hulladék továbbra is Hajdú-Bihar megye közcsatornával még nem ellátott területein, valamint Pest megye azon részein keletkezik, ahol a szuburbanizációval a környezetvédelmi infrastruktúrák kiépítése nem tartott lépést. 44. térkép Az elszállított folyékony hulladék aránya az összes mennyiségből, 2006 Az elszállított folyékony hulladék mennyisége és ar ánya az összes mennyiségből, 2006
77.6 169.5
9.6 21.4
12.6
16.2 166.3
15.5
301.4 849.8 167.3
20.3
131.0
109.0
37.1 86.8
108.4
157.9
50.0
Jelmagyarázat
ezer m3 % 0,4 - 2,5 2,1 - 5 5,1 - 7,5 7,5 - 11,4 32,1
137.4
Forrás: KSH, Területi Statisztikai Évkönyv, 2006
2006-ban a legtöbb begyűjtött veszélyes hulladék a nagy vegyipari üzemeknek, az állati termék feldolgozóknak és a jelentősebb egészségügyi intézményeknek otthont adó kistérségekből került elszállításra. Ezeket azonban többnyire nem helyben kezelik, hanem engedéllyel rendelkező lerakókba, égetőművekbe viszik ártalmatlanításra, illetve továbbfeldolgozásra.
78
45. térkép A begyűjtött veszélyes hulladék mennyisége és a kezelési módok megoszlása, 2006 A begyűjtött veszélyes hulladék mennyisége és a kezelési módok megoszlása, 2006
Jelmagyarázat Hasznosított Előkezelt Ártalmatlanított tonna 0 - 1000 1001 - 5000 5001 - 10000 10001 - 50000 50001 <
Alapadatok forrása: KvVM - OKIR
A kezelési módok közül a hasznosításnak inkább az iparosodottabb térségekben, az ártalmatlanításnak az égetők és lerakók térségeiben, míg az előkezelésre szinte minden kistérségben van példa. 2006-ban a Kazincbarcikai, Kecskeméti, Debreceni, Győri, Szombathelyi, Kalocsai, Móri kistérségekben, valamint Budapesten keletkezett 100 ezer tonna feletti veszélyes hulladék. Természetvédelem Az egyedi jogszabállyal védett természeti területek kiterjedése 2006-ban 874 441 hektárra növekedett, amely az ország területének 9,4%-a. Összesen 352 hektárral nőtt a védett természeti területek nagysága. 2. táblázat Az országos jelentőségű, egyedi jogszabállyal védett természeti területek, 2006
Természetvédelmi kategória
Nemzeti Parkok (NP) Tájvédelmi Körzetek (TK) Természetvédelmi Területek (TT) Országos jelentőségű védett természeti területek összesen Helyi jelentőségű védett természeti területek összesen Mindösszesen Forrás: KvVM
Száma
Területe (hektár)
10 36 152
485 806 324 035 29 191
Védett területek aránya (%) 5,2 3,5 0,3
199
839 031
9,0
1 273
39 464
1 467
874 441
Fokozottan védett (hektár) 81 750 45630 2845 130 225
9,4
2006-ban a környezetvédelmi és vízügyi miniszter négy új természetvédelmi terület létesítéséről rendelkezett, egy természetvédelmi terület került bővítésre, valamint egy természetvédelmi terület minősült át országos jelentőségű védett természeti területté. GyőrMoson-Sopron megyében a Liget-patak menti Természetvédelmi Terület 27,3 hektáron, a Bécsi-domb Természetvédelmi Terület 7,8 hektáron és az Ikva-patak menti Természetvédelmi 79
Terület 18 hektáron, míg Tolna megyében a Kapszeg-tó Természetvédelmi Terület 156,2 hektárnyi területen létesült. Összesen 209,3 hektárnyi terület került újonnan országos védettség alá. Ezen kívül a Hévízi-tó Természetvédelmi Terület bővült 30,5 hektárral, és a 112,2 hektáron elterülő, Békés megyében található Szeghalmi Kék-tó Természetvédelmi Területet minősítették át helyi jelentőségű védett természeti területből országos jelentőségű természetvédelmi területté. 2006-ban újabb 2317 hektárnyi terület került állami tulajdonba és nemzetipark-igazgatósági vagyonkezelésbe. Vagyonkezelői jog átadás-átvételével (honvédelmi, vízügyi, stb. szervektől) további 1245 hektárnyi területtel növekedett a nemzeti park igazgatóságok által vagyonkezelt területek nagysága. A helyi jelentőségű védett természeti területek olyan természetvédelmi oltalom alatt álló területek illetve értékek, amelyeket a helyi önkormányzat rendeletben nyilvánít védetté. Az adatok elemzéséből a helyi önkormányzat környezetpolitikájára, illetve a természetvédelem iránti elkötelezettségére lehet következtetni. A rendelkezésre álló adatok alapján 2006-ban közel 500 településen volt helyi jelentőségű védett természeti terület. Ezek átlagosan a települések területének 0,3%-át fedik le. Egyes vértesi településeken – például Szárligeten vagy Várgesztesen – azonban akár az összterület 60%-át is meghaladhatja a helyi jelentőségű védett természeti területek aránya. A területi megoszlás meglehetősen egyenletes, két terület azonban kiemelendő. Tatabánya környékén (Vértes-hegység) kiugróan magas értékek figyelhetők meg, míg Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részén – a rendelkezésre álló adatok alapján – alig van helyi védelem alatt álló terület. Fontos még megemlíteni, hogy a megyeszékhelyeken, nagyvárosokban gyakran magas a helyi oltalom alatt álló területek aránya (pl: Salgótarján, Debrecen). 46. térkép Helyi jelentőségű védett természeti területek aránya, 2006 Helyi jelentőségű védett természeti ter ületek ar ánya, 2006
Jelmagyar ázat Nincs Átlag al atti Közepes Átlag felet ti Magasan át lag fel ett i
A kistérségek területének átlagosan 0,5%-a élvez helyi védettséget. A helyi jelentőségű védett természeti területek aránya a Tatabányai kistérségben a legmagasabb, meghaladja a 14%-ot. 80
Nagyon magas a helyi jelentőségű védett területek aránya a Közép-Dunántúl északi részén, Budapest környékén, valamint egyes megyeszékhelyek és nagyvárosok kistérségeiben (pl.: Békéscsaba, Pécs, Sopron). Azokon a területeken, ahol sok az országos jelentőségű védett természeti terület, gyakran kevesebb a helyi védelem alatt álló (pl.: Torna, Beregi-Tiszahát). 2006-ra elkészült a közhiteles barlangnyilvántartás, amelynek számítógépes rendszere a 2006 végi állapot szerint 4051 barlangot tartalmaz. Az „ex lege” védett természeti területek közül a források és víznyelők számítógépes nyilvántartásba vételének folytatásával 2006 végén 1692 hazai forrást és 408 víznyelő adatait tartják nyilván. 2006 folyamán 11 növény- és 5 állatfaj fajmegőrzési terve került jóváhagyásra. Az elfogadott tervek megvalósítása 6 növény- és 12 állatfaj esetében folytatódott, illetve indult meg. A hivatalosan létesített első hazai natúrpark 2005. évi létrehozása után (Vértesi Natúrpark, összterülete 35800 ha), 2006-ban két újabb társulás nyert jogot a Natúrpark cím használatához. 2006. április 1-én a környezetvédelmi miniszter hivatalosan is hozzájárult az Írottkő Natúrpark, valamint a Sokoró-Pannontáj Natúrpark nevek használatához. A három magyar natúrpark összes területe 113541 hektárra nőtt. A natúrparkok elsődleges célja a természeti és kulturális örökség megőrzése, a vidéki térségek fenntartható fejlődésének elősegítése. Az Írottkő Natúrpark területe az ausztriai oldalon Rohonc és Léka községek határán túl húzódik, míg a magyarországi részen – a Kőszegi Tájvédelmi Körzeten kívül – hat település, Bozsok, Cák, Kőszegdoroszló, Kőszegszerdahely, Velem községek és Kőszeg város közigazgatási területére terjed ki. A natúrpark területén országos és helyi jelentőségű védett területek találhatók, központját a Kőszegi Tájvédelmi Körzet 4303 hektáros területe alkotja. Jelenleg 16 település a tagja, valamint további szervezetek, vállalkozások, magánszemélyek. Központja a történelmi kisváros, Kőszeg, összterülete 15 071 hektár. A 62 670 hektár összkiterjedésű Sokoró-Pannontáj Natúrpark 29 települést (Bakonygyirótot, Bakonyszentlászlót, Bakonytamásit, Écset, Felpécet, Fenyőfőt, Gicet, Győrasszonyfát, Győrságot, Győrszemerét, Győrújbarátot, Koroncót, Kajárpécet, Lázit, Nagydémet, Nyalkát, Nyúlt, Pannonhalmát, Pázmándfalut, Pért, Ravazdot, Romándot, Sikátort, Sokorópátkát, Tápot, Tápszentmiklóst, Tényőt, Töltéstavát és Veszprémvarsányt) magába foglalva alakult meg az országban harmadikként. Az egyedi tájérték-kataszterrel rendelkező települések száma 2006-ban elérte az 547-et. A legtöbb – 100 feletti – felmért egyedi tájértékkel Balatonfüred, Debrecen, Nyíregyháza, Szarvas és Felsőörs rendelkezik. A nemzeti parki igazgatóságok által felmért egyedi tájértékek száma összesen 9601 db volt 2006 évvégén. A legjobban felmért régió az ÉszakMagyarországi és a Nyugat-Dunántúli. A faállománnyal borított és erdőfelújítási kötelezettség alá tartozó erdőterület nagysága, 2006ban1869300 hektárra növekedett, amellyel az ország erdősültsége 19,9%-ról 20,1%-ra nőtt. Az erdőgazdálkodási célú terület – amelybe beleszámítanak pl. a csemetekertek, nyiladékok, tisztások – viszont már megközelítette a 2 millió hektárt (1998500 hektár) 2006-ban, és az ország 21,5%-át borította. A kétmilliomodik hektár magyar erdőt jelképesen 2006 novemberében adták át Ópusztaszeren. A hegyvidéki területek és a folyó menti galériaerdők elsősorban határmenti térségei a legerdősültebbek. Az éves faanyag-kivétel az erdőkből mintegy 7 millió köbméter, ezzel párhuzamosan a magyar erdőkben közel 14 millió köbméter növekszik, vagyis a hazai erdők faanyagtartaléka évente több millió köbméterrel nő. 81
47. térkép Erdősültség Erdősültség, 2006
Jelmagyarázat % 1,1 - 10 10,1 - 20 20,1 - 30 30,1 - 40 40,1 - 61,1
Alapadatok forr ása: MGSZH Központ Erdészet i I gazgatóság
Nőtt a védett természeti területeken és ezen belül a fokozottan védett természeti területeken lévő erdők kiterjedése. Magyarország védett természeti területeinek mintegy 47%-án erdő áll, ami az összes erdőterület 21%-a. Védett természeti területeken lévő erdők továbbra is az Őriszentpéteri, a Szobi, a Szentgotthardi és a Szentendrei kistérségekben találhatók a legnagyobb arányban, 13 kistérségben egyáltalán nincs védett természeti területen erdő. 48. térkép Védett természeti területen levő erdők aránya, 2006 Védett ter mészeti területen lévő erdők aránya, 2006
Jelmagyarázat
% 0-5 5,1 - 10 10,1 - 20 20,1 - 30 30,1 - 50,4
Alapadatok forr ása: MGSZH Központ Erdészet i I gazgatóság
Az erdők egészségi állapotának vizsgálatát 2006-ban 1220 mintaponton végezték a területileg illetékes Erdészeti Igazgatóságok. Ebben az évben 28 386 db mintafa került minősítésre. Az összes károsítást figyelembe véve 2006-ban a magyar erdőknek csupán alig 82
több mint harmada tekinthető teljesen egészségesnek, erősen károsított és teljesen elpusztult erdők aránya együttesen 6% körül volt. Az előző években – főként a Bakonyban – nagy pusztítást okozó gyapjaslepke által érintett kárterület nagysága 2006-ban kevesebb, mint egyharmada (61 564 ha) volt az előző évi rekordterületnek (212 177 ha). A kulturális örökség A hazai tárgyi (épített) kulturális örökségértékek az országos hatáskörű jogszabályokkal műemlékké nyilvánított épületekben, építményekben, létesítményekben érhetők leginkább tetten. Bár ez korántsem tartalmazza az összes kulturális értéket hordozó építményt (pl. a helyi önkormányzati rendeletben szabályozottakat), alkalmas arra, hogy a műemlékek területi elhelyezkedését, annak jellegzetességeit vizsgálni lehessen. 9 2006-ban a települések mintegy kétharmada, 2130 település rendelkezett műemlékkel. E településeken él a lakosság több mint 90%-a, míg a műemlékkel nem rendelkező több mint 1000 településen csak mintegy 1 millió fő. Ezzel együtt nem állítható, hogy a műemlékkel rendelkezés elsősorban a nagyobb településekre lenne jellemző, hiszen míg 5 db 10 ezer fő feletti településen nincs műemlék, addig 35 db 100 fő alatti településen van. 49. térkép Magyarország műemlékkel rendelkező települései és műemlékké nyilvánítások 2006-ban Magyarország műemlékkel rendelkező települései és műemlékké nyilvánítások 2006-ban
Jelmagyarázat Műemlékkel nem rendelkező település 2006 előtt is műemlékkel rendelkező település 2006 előtt is műemlékkel rendelkező település 2006-ban újabb műemlékké nyilvánítással 2006 óta műemlékkel rendelkező település
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal adatai alapján
A műemlékkel nem rendelkező települések az átlagnál nagyobb arányban fordulnak elő a nagyvárosok elővárosi övezeteiben (elsősorban Budapest, Szeged és Miskolc körül), az
9
Jelen fejezet külön foglalkozik a 2006-os műemlékké nyilvánításokkal, amelyeket az 1/2006 (I.13.) és 11/2006 (V.9.) NKÖM valamint a 9/2006 (IX.25.) OKM rendeletek tartalmaznak.
83
Alföldön valamint Zala és Baranya megye aprófalvas térségeiben. Ezek azonban sehol nem alkotnak összefüggő nagyobb tömböket. A 2006-ban hozott releváns jogszabályok alapján 44 településen összesen 101 műemlékkel (illetve műemlékegyüttessel) gyarapodott a műemlékállomány. Ezek többsége lakóház, kastély, egyházi intézmény (templom, kápolna, plébánia, stb.) vagy ipari emlék (szivattyúház, malom). Az év folyamán 5 településsel – Rakamaz, Csajág, Csobád, Lovászhetény és Csarnóta – bővült a műemlékkel rendelkező települések köre: e települések mindegyikében templom kapta meg a műemléki védettséget. A hazai világörökség-helyszínek száma 2006-ban nem változott. Továbbra is 8 világörökség címmel rendelkező helyszín található Magyarországon, mely 52 önkormányzatot, 4 nemzeti parkot és 2 egyházi intézményt érint. A meglévő világörökség helyszínek mellet számos további magyarországi helyszín szerepel a világörökség várományosok listáján. 2006-ban a magyar és a szlovák kulturális miniszter szándéknyilatkozatot írt alá az „Erődrendszer a Duna és a Vág összefolyásánál KomáromKomarnoban” közös világörökségi felterjesztéséről. Összefoglalásként megállapítható, hogy a fejlesztések alapjául szolgáló természeti és művi környezet területi folyamatait 2006-ban is meghatározta a környezetvédelmi infrastruktúrák kiépítésének folytatása, amelyek közül a biológiai tisztításra is alkalmas szennyvíztisztítók beüzemelése terén volt jelentős előrelépés Győrben, ahol komposztáló telep is létesült, valamint Gyulán, ahol komplett szennyvízberuházás csatornával és tisztító teleppel készült el. Szegeden a városi főgyűjtők megépítése, míg Pécsen vízminőség-védelmi monitoring kutak létesítése történt meg. Összességében csökkent a kibocsátott szennyvíz mennyisége, csakúgy, mint az elszállított folyékony hulladéké is. A települési szilárd hulladék korszerű kezelésére újabb lerakó telep és hulladékudvarok átadása történt meg Nagykanizsán, Letenyén és Zalakaroson. Ezzel párhuzamosan az elszállított települési szilárd hulladék mennyisége kis mértékben csökkent, míg a rendszeres hulladékgyűjtésbe bevont lakások aránya nőtt és elérte a 92 %-ot. Ütemezetten folyt a legfontosabb városi, katonai és egyéb elszennyezett területek kármentesítése és rehabilitációja is, Budapesten több helyszínen, valamint többek között Szekszárdon, Tolnán, Egerben, Debrecenben, Dunaújvárosban, Ürömön, Pécsen, Kazincbarcikán, Pétfürdőn, Békéscsabán, Harkányban és Szentlőrincen. A talajokra ható környezeti kibocsátások közül enyhén emelkedett a termőterületre fajlagosan kijuttatott műtrágya mennyisége 2006-ban. 2006-ban a Dunán és a Tiszán is rendkívüli árhullámok vonultak le, és a belvízzel érintett terület nagysága elérte a 245 ezer hektárt. Lakossági kitelepítésekre is sor került. Nyáron a Hernádon vonult le rekordmagasságú árhullám, kitelepítésekre itt is szükség volt. A védekezés mindenhol sikeres volt. A vásárhelyi Terv továbbfejlesztése keretében folytatódott a tiszaroffi és a cigánd-tiszakarádi árapasztó tározó építése. Nagyobb folyóink vízminősége a belépő és kilépő szelvény között általában egy kategóriányit romlott, a legrosszabb minősítést a kommunális szennyvízterheléstől erősen függő coliformszám alapján kapták a folyók. A Rába habzása kritikus méreteket öltött, ennek oka egyértelműen az osztrák szakaszon működő ipari létesítmények szennyezése volt. Nagytavaink közül a Balatonon a Siófoki- és Szemesi-medencében javult a vízminőség, a Szigligeti- és Keszthelyi-medencékben viszont romlott, a Velencei-tó vízminősége egyértelműen romlott, a Tisza-tó vízminősége minden részmedencében javult.
84
Az életminőséget erősen befolyásoló légszennyezettségi helyzet enyhén romlott, a főbb szennyezőanyagok kibocsátása nőtt, kivéve a kén-dioxidot és a szén-monoxidot. Továbbra is az egykori középhegységi ipari tengely menti és a Duna és Tisza menti iparvárosok, valamint a megyeszékhelyek a legveszélyeztetettebbek, közlekedési légszennyezéssel pedig a főváros és térsége a legterheltebb, ahol a por- és az felszínközeli ózonterhelés a legfőbb probléma. A turizmus alapjául is szolgáló és egyben felértékelődő természeti környezet területi folyamatai közül kiemelhető az erdőterületek további bővülése, amelynek eredményeként az ország erdősültsége 20% fölé emelkedett. Két újabb – az Írottkői és a Sokoró-Pannontáj – natúrpark létesült, és négy új országos jelentőségű természetvédelmi területet (TT) is kijelöltek (Liget-patak menti, Bécsi-domb, Ikva-patak menti, Kapszeg-tó), valamint egy helyi jelentőségű védett természeti területet átminősítettek országos jelentőségűvé, (Szeghalmi Kék tó TT), a Hévízi-tó TT-t pedig bővítették. Az év folyamán 5 településsel – Rakamaz, Csajág, Csobád, Lovászhetény és Csarnóta – bővült a műemlékkel rendelkező települések köre. Közös magyar-szlovák szándéknyilatkozat született a Komárom–Komarno Erődrendszer világörökségi felterjesztéséről.
85
II.4.
A MŰSZAKI INFASTRUKTÚRA ÁLLAPOTÁRÓL
A műszaki infrastruktúra-fejlesztés térszerkezet-változást előidéző hatásai többnyire hamarabb érzékelhetőek és mérhetőek, mint a többi – gazdasági, társadalmi, környezeti – folyamat hatásai. A végrehajtott infrastruktúra-fejlesztések következtében a különböző területi folyamatok változása is felgyorsulhat, éppen ezért célszerű ezeket sűrűbben, évente, kétévente vizsgálni. Az ország műszaki infrastruktúrájának mennyiségi mutatói – főként az erőteljes gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztésnek, a települési gázellátás és a mobiltelefon ellátottság fejlődésének köszönhetően – nagymértékben javultak az elmúlt években. Természetesen továbbra is vannak elmaradások, de az ivóvízellátásban, energiaellátásban és a csatornázottság tekintetében fennálló korábbi hátrányok jelentősen csökkentek. Közlekedés Nemzetgazdasági értelemben a kommunikáció (szállítás, raktározás, posta és távközlés) ágazat bruttó hozzáadott értéke alapján 2006-ban a feldolgozóipar, az ingatlanügyletek, a kereskedelem és a közigazgatás után az ötödik helyen szerepelt a nemzetgazdasági ágak rangsorában. A szektorban történt beruházások értéke 2006-ban 9,6%-kal növekedett az előző évhez képest, a foglalkoztatottak száma pedig meghaladta a 301 ezer főt, amely 2005-höz képest 5,6%-os emelkedést jelentett. A közlekedési alágazatok egymáshoz viszonyított arányát tekintve a vizsgált évben az elmúlt évek tendenciái folytatódtak. A közúti és légi közlekedés volumene továbbra is növekszik, a vasúti és vízi közlekedés részaránya csökken, a csővezetékes szállítás szerepe stagnál. A személyszállítás terén hazánkban az EU-25-höz viszonyítva még mindig közel 10%-kal alacsonyabb a közúti (65%), és kb. 5%-kal magasabb a vasúti közlekedés részaránya (10%), míg az áruszállításnál az előbbihez hasonlóan megvan az unió 8%-os előnye a közút kapcsán, és a 8%-os hátránya a vasúti közlekedés esetében. 2004-2005-höz képest az arányok közelítettek egymáshoz, ami ebben az esetben kedvezőtlen tendenciát takar. A közlekedés személyszállítási teljesítménye folyamatos – átlagban évi 1%-os – csökkenést mutat. 2006-ban is ez az irányzat volt jellemző, az összesen szállított utasok száma 7,5 milliárd fő volt. Annak ellenére, hogy az utasok száma csökken, a megtett utaskilométer az elmúlt években stagnált, kivéve 2006-ban, amikor 4,5%-kal emelkedett és elérte az elmúlt 8 év legmagasabb értékét (94 milliárd km). Ezen belül mind hazai, mind európai léptékben a légi közlekedés nagyarányú fejlődése tapasztalható, ami azonban nagyságrendekkel elmarad a szárazföldi közlekedési módok teljesítményéhez képest. Az áruszállításban a szállított áruk tömege 5%-kal nőtt 2005-höz képest, a megtett árutonnakilométerben pedig közel 40%-os emelkedés volt tapasztalható egy év alatt. Ennek fő oka, hogy 2005-ben a bázis nagyon alacsony volt a megelőző évekhez képest. A közúti közlekedésben lejátszódó területi folyamatokat többek között a közúthálózatfejlesztésen keresztül vizsgálhatjuk. Az ország közlekedési hálózata továbbra is erőteljesen főváros-központú, mind közúton, mind vasúton hiányoznak a keresztirányú kapcsolatok. A közúthálózat sűrűsége megfelelő, a műszaki kiépítettség azonban messze elmarad az uniós átlagtól.
86
A közúthálózat sűrűsége 2006-ban alig 10%-kal (334 km/1000 km2) maradt el az EU átlagától, a gyorsforgalmi út ellátottság mutatója (9,8 km/1000 km2) azonban csak negyede volt az uniós átlagnak. A gyorsforgalmi úthálózat fejlesztését illetően 2006 rekordévnek minősíthető a korábbi évekhez képest. Nyolc, hosszabb-rövidebb autópálya-szakasz került átadásra, összesen 172 km hosszúságban, főként az M3-M35, valamint az M6, M7 sz. autópályák kapcsán. Bekapcsolódott a gyorsforgalmi hálózatba Nyíregyháza és Debrecen, az M5-ös pedig elérte a szerb határt. A fejlesztésekkel 2006 végére az ország gyorsforgalmi hálózata elérte a 914 kmt, amelynek 85%-a volt autópálya. Az országos főútvonalhálózat-fejlesztés háttérbe szorult a gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztés mögött. Az első- és másodrendű főútvonal-hálózaton mindössze 51 km-nyi útépítés történt 2006-ban (ennek ¾-e a 2. sz. főút burkolatmegerősítő beruházása volt), az alsóbbrendű utakon pedig főleg belterületi körforgalom-építés, valamint forgalomcsillapító- és jelzőlámpás kereszteződés kialakítás történt. Mindezen fejlesztésekkel az országos közúthálózat hossza 2006-ban 250 km-rel nőtt, és elérte a 31058 km-t. A 2006-os főbb fejlesztéseket az alábbi táblázat tartalmazza: 3. táblázat: Jelentősebb közúthálózat-fejlesztések 2006-ban Út szám Helyszín Gyorsforgalmiút-hálózat M3 Nyíregyháza elkerülő M35 Görbeháza-Debrecen M35 Debrecen elkerülő M5 Szeged-országhatár M6 Érd-Dunaújváros M7 Ordacsehi-Balatonkeresztúr M70 Tornyiszentmiklós-országhatár M8 M6-os és 6-os út között Országos közúthálózat 51 sz. Dunavecse-Apostag elkerülő 2 sz. 40-78 km-ig burkolat megerősítés 11,5 tonnára Forrás: Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.
Hossz (km) 24 35 13 14 54 26 1 5 8,6 38
Az említett gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztések hatása főként a regionális elérhetőségben mutatkozott meg. Az M3-M35 továbbépítésével jelentősen javult a keleti, észak-keleti országrész főváros felöli megközelíthetősége. Az M5-M7 továbbépítésével és a tranzitforgalom autópályára terelésével érezhetően javult az ott élők életminősége. Probléma ugyanakkor továbbra is, hogy a keresztirányú kapcsolatok nem változtak kellő mértékben, így például a dunaújvárosi M8-as híd megépítése – a hozzá csatlakozó autópálya hiánya miatt – önmagában nem fejtheti ki az elvárt hatásokat. Az alacsonyabb rendű közúthálózat-fejlesztések alacsony száma, az elkerülő utak hiánya miatt a megyei, kistérségi központok elérhetőségében sehol sem következett be jelentősebb javulás az országban.
87
50. térkép: Gyorsforgalmi úthálózat elérhetősége: 15 és 30 perces vonzáskörzetek, 2006
Forrás: Közlekedéstudományi Intézet Kht.
2006-ban a vasúti közlekedés térvesztése tovább folytatódott a közúttal szemben, és annak ellenére, hogy megtörtént az ágazat részleges piacnyitása, és közel 10 vállalat jelent meg az áruszállítási piacon, a problémák egyelőre csak sokasodtak. A személyszállítás terén 2006ban még monopolhelyzetben volt az állami vasúttársaság. Elkezdődtek bizonyos modernizációs lépések (modern motorvonat-beszerzés elindítása, ütemes menetrend bevezetése több vonalon), azonban ezek hatásai ekkor még nem érzékelhetőek. A rendelkezésre álló vasúthálózat hossza 2006-ban mindössze 1 km-rel növekedett, a 7903 km-es hálózat sűrűsége az EU-átlag feletti (Mo. 83, EU 65 km/1000 km2). A hálózat kiépültsége egyenletes, azonban az elöregedett járműpark, a villamosítás alacsony foka, az áruszállítás lassúsága, valamint a nem megfelelő átszállási kapcsolatok nem teszik versenyképessé a vasúti szállítást a közúti közlekedéssel szemben, a pályák 16%-a két- vagy többvágányú, 34%-a villamosított, (ez az EU-ban jóval magasabb: 41, illetve 48%). A Nemzeti Fejlesztési Terv keretében már korábban megkezdődött a vasúti pályák, és a hozzájuk kapcsolódó létesítmények, állomások, átjárók korszerűsítése, amelynek keretében a kiemelt törzsvonalakhoz tartozó pályafelújítások történtek. Több helyen 2001-től egészen 2015-ig folynak az átépítések a sebesség és a biztonság fokozása érdekében, a Budapest – Hegyeshalom, a Budapest – Cegléd – Lőkösháza, valamint a Boba – Bajánsenye fővonalakon (ezeken 2006-ban is dolgoztak). Kimondottan 2006-ban átadott vasúti fejlesztés az ÁcsGyőrszentiván közötti beruházás volt, ahol nyílt vonali vágányépítés, vágányrostálás, villamosítás és zajvédő falak építése történt.
88
A vasúti személyszállításban szállított utasok száma évek óta stagnál (2006-ban 156,8 millió fő). Ezzel szemben az utaskilométer-teljesítmény folyamatosan csökkent, 2006-ban (9,45 milliárd) 10%-kal volt alacsonyabb, mint az előző évben. 2006 nyarán a pálya rossz állapota és az alacsony kihasználtság miatt a vasúti személyszállítás felfüggesztésére került sor a (Barcs)-Középrigóc-Sellye vasútvonalon. 51. térkép: 2006-ban folyamatban lévő vasúti fejlesztések
Forrás: Közlekedéstudományi Intézet Kht.
A vasúti áruszállítás csaknem egynegyed-egynegyed arányban oszlott meg a belföldi-, az export-, import- és tranzit-forgalom között. Az árutonnakilométerben mért teljesítmény tekintetében 11%-os bővülés történt 2006-ban, s elérte a 9,49 milliárdot. A közforgalmú vasút konténerforgalmában jelentékeny visszaesés történt 2006-ban, a konténerforgalom negyedére csökkent. Amíg a belföldi forgalom minimálisan változott 2005-höz képest, addig a behozatali-, a tranzit-, és a kiviteli forgalomban egyaránt jelentős forgalomvesztés zajlott. Ezzel ellentétes folyamat történt a konténeres szállítás tekintetében, ahol összesen kb. 10%nyi forgalomemelkedést mértek a két év között. A kombinált áruszállításra berendezett terminálok száma 8-ról 11-re nőtt, a Ro-La forgalomban pedig a fő iránynak az ausztriai Wels, illetve a szlovéniai Sezana maradt. Hozzánk érkeznek szállítmányok Nagyvárad és Arad irányából is jelentősebb mennyiségben, míg hazánkban Budafok-Háros, Kiskundorozsma és Sopron a fő rakodóhelyek. A külföldi állomásokra – és vissza Magyarországra – főként járműveket szállítanak. Ennek mennyisége 2006-ban kb. 35 ezer darab volt irányonként (a csúcs 2001-ben volt 55 ezer járművel irányonként, azóta folyamatosan csökken). A személyszállítás a főváros körül 30 km-en belül növekedett, az ennél nagyobb távolságokon csökkent, amelyek okai egyértelműen az ingázási szokások változásában, a kedvezőtlen fővárosi közlekedési helyzetben keresendők.
89
52. térkép: A TEN-T hálózat és az országos jelentőségű logisztikai központok
Forrás: Közlekedéstudományi Intézet Kht.
A 2005-ben a GDP 6%-át adó logisztikai tevékenység egyelőre csupán az alapvető tevékenységekre koncentrálódik, s túlzottan a központi régiót helyezi előtérbe. A fejlődés ugyanakkor dinamikus, a 2005-ben kijelölt 13 országos logisztikai szolgáltató központban megindult a munka. Az országban a legnagyobb a Budapest Intermodális Logisztikai Központ, amely 2006-ban hálózatot bővítve beindította a közvetlen hamburgi, welsi és bremerhafeni irányvonatokat. Ebben az évben a terminál forgalma csaknem 20 %-kal magasabb volt a 2005. évben regisztráltnál. A logisztikai szolgáltató központok készültsége és működési szintje 2006 végén: 4. táblázat: Jelentősebb logisztikai központok
Helyszín
2006-os készültség/működés foka
BILK Budapest LOGISZTÁR Székesfehérvár
Folyamatos működés Folyamatos működés
Győr GySEV Rt. Sopron Nagykanizsa Baja Globállog, Szegedi Ipari Logisztikai Logiszol Szolnok Delog Debrecen Záhony Miskolc Nagytétény LSZK (Harbor Park) Csepeli LSZK
Terület megvan Folyamatos működés Terület nincs Terület megvan Építkezés I. üteme Építkezés I. üteme Folyamatos működés Részüzemeltetés Fejlesztés alatt Folyamatos működés Folyamatos működés
Forrás: www.logsped.hu 90
További terv Bővítés Bővítés
Tervezés alatt Vizsgálat folyik Kivitelezés
Előkészítés Bővítés Előkészítés Előkészítés Beruházás Beruházás Bővítés Előkészítés Fejlesztés Bővítés Bővítés
A táblázatból kitűnik, hogy egyelőre a 13 kijelölt központból 6 helyszínen van folyamatosan logisztikai tevékenység, ebből a három budapestin kívül csupán Székesfehérváron, Sopronban és Debrecenben. A többi központot még a terület-előkészítés, valamint az építkezések fázisa jellemzi. A vízi közlekedés terén az elmúlt évben nem történt érdemi változás. Továbbra is a legfontosabb feladat a Duna – mint Helsinki folyosó – 2,5 m merülésű, 1300-1600 tonna hordképességű hajókkal történő hajózhatóságának biztosítása. Jelenleg ennek a Magyarországot érintő Duna szakasz nem tesz eleget, mivel a hajók a vízjárástól függően az év felében-kétharmadában csak merülési korlátozással közlekedhetnek. 2006-ban a Dunán 142 nap, a Tiszán 107 nap kellett korlátozni a hajóforgalmat. A meglévő kikötők kapacitása és sűrűsége nem megfelelő, csakúgy, mint a szolgáltatások színvonala. A vizsgált évben a Dunán mindössze 13 millió Ft fordítódott beruházásra, ami elenyésző a fenntartásra, üzemeltetésre fordított 215 millió Ft-nyi összegnek, ugyanez a Tiszán 23 millió Ft beruházási és 175 millió Ft fenntartási költséget jelentett. A belvízi közlekedésben 2006-ban szállított 7,3 millió tonna áru mindössze 1%-a adódott a belföldi forgalomból, 39%-a az exportból, 15%-a az importból, és 45%-a pedig az átmenő forgalomból. A vízi úton szállított konténeres és Ro-Ro forgalom gyakorlatilag megszűnt (1200 tonna). Az ország légi közlekedési piaca jelentősen átalakult az elmúlt néhány évben. Privatizáltak több kulcsszereplőt, vidéki nagyvárosainkban is megjelent a nemzetközi légi forgalom. Az elmúlt évek fejlesztéseinek következtében 2006-ra a Malév légi útvonalainak száma 64-re, a repülőgépeinek száma 29-re emelkedett. 2006-ban 6 nemzetközi forgalmat bonyolító repülőtér működött állandó, vagy ideiglenes határnyitás keretében az országban: a budapest-ferihegyinek, a debreceninek, a sármellékinek, a győr-périnek, a pécs-pogányinak, és a nyíregyházinak volt engedélye nemzetközi forgalomra. Az általános fejlődés ellenére a vidéki repülőterek jelenleg még háttérbe szorulnak BudapestFerihegy mellett. A jelentősebb vidéki légikikötőkben, így Sármelléken, Debrecenben, GyőrPéren összesen mintegy 100 ezer utas fordult meg 2006-ban, s ez csak a töredékét tette ki Ferihegy 8,4 milliós forgalmának. A ferihegyi repülőtér utasforgalma 2004-ben futott fel jelentősen (egy év alatt közel 30%-kal), azóta stabil 5%-os a növekedés üteme. A repülőgépmozgások száma rekordot ért el, 2006-ban megközelítőleg 125 ezer gép fordult meg Ferihegyen. A repülőtér légi cargo forgalma 2004 óta ciklikusan változott. A csúcspont itt is 2006 volt, amikor a szállított áruk tömege 20%-kal haladta meg a 2005. évit, de utána némi visszaesés volt tapasztalható. A közösségi közlekedés személyszállítási teljesítménye 1990 óta gyakorlatilag folyamatosan csökkenve 2006-ra 3 millió fő alá esett (ennek közel ¾-e a helyi közlekedés). Ezen belül a távolsági közlekedés személyszállítása tartotta szintjét az elmúlt években, a helyi közlekedés viszont a 2000-es csúcs óta megközelítőleg 250 ezer főt veszített (2006-ban 2,2 milló fő). Az utaskilométer tekintetében 1993 óta folyamatos volt az emelkedés, 2006-ra elérte a 40 milliót. Ezen belül ellentétes tendencia figyelhető meg a távolsági és a helyi közlekedés teljesítménye között. Amíg a távolsági közlekedés teljesítménye folyamatosan emelkedett, 91
addig a helyi közlekedés teljesítménye csökkent, 2006-ban a távolsági harmada volt. A budapesti és vidéki helyi autóbusz közlekedés teljesítménye az utasok számát tekintve is hanyatlik, 2006-ban 1,4 millió fő volt, ennek 40%-a jut a fővárosra.. A fővárosban csekélyebb mértékű, vidéken nagyobb arányú a csökkenés. A távolsági autóbusz-közlekedésben 2006-ban csökkent az utasok száma, viszont emelkedett az utaskilométer, vagyis kevesebben utaztak, de hosszabb távra. A magyar nagyvárosok közlekedése többnyire korszerűtlen, a járműállomány és az infrastruktúra tekintetében egyaránt. Kezdetleges állapotban van még a fővárosban is a megfelelő szintű forgalomszervezés, forgalom-összehangolás. A tömegközlekedés nem bírja minőségi szintjét tartani az egyéni közlekedéssel szemben, de európai összevetésben még így is kb. 60-40% a tömegközlekedés teljesítményelőnye hazánkban. Egyre nagyobb probléma a fővárosba ingázók magas száma (kb. 600 ezer fő/nap), amelyet a fővárosba vezető utak kapacitása és műszaki állapota nem bír el, a zaj- és levegőszennyezés sokszor kritikus méreteket ölt. További probléma, hogy a budapesti utak felújítása lassabban halad az elhasználódásuk üteménél. Budapestre naponta 160 ezer ember érkezik és távozik vonattal, ebből kb. 110 ezer fő az ingázó. Az elérhetőség több viszonylatban kedvezőtlen, és egyre nagyobb az igény a megfelelő színvonalú elővárosi és helyi vasúti közlekedésre, amiben csak lassan történnek lépések. Bevezetésre került az ún. budapesti egyesített bérlet, amellyel a főváros közigazgatási határán belül lehet korlátlanul igénybe venni a BKV, Volán és MÁV járműveit. Ezen kívül bevezették a Vác-Budapest vonalon az ún. ütemes menetrendet, amely kiszámíthatóságánál fogva jelentős utasszám növekedést ért el a vasút számára. Sajnos a fejlesztések nem követik az elhasználódás mértékét, aminek következtében a járműállomány átlagos életkora az egész országban folyamatosan növekszik (mind az egyéni, mind a tömegközlekedésben), ami főként a vidéki tömegközlekedésben jelent egyre súlyosabb problémákat. A csővezetékes szállítás hálózata kiépült, új fejlesztések csak minimális mértékben történtek, így a szállított áru mennyisége sem változott jelentősen 2006-ban. A kőolaj- és egyéb szénhidrogén-vezetékek hossza 2006-ban nem változott, egyedül a földgáz-hálózati rendszer bővült 13 km-rel, alig 0,2%-kal. Az országban működő összes csővezeték hossza így 7238 km. Csővezetékeken összesen mintegy 25 millió tonna árut szállítottak 2006-ban, aminek a 32%-a volt a kőolaj, és 44%-a a földgáz. Infrastruktúra-ellátottság Az infokommunikációs infrastruktúrához való hozzáférés 2006-ban folytatódott a modern hír- és távközlési infrastruktúra kiépülése, térnyerése. Ez számszerűen is tetten érhető a mobil távközlés – vezetékessel szembeni – terjedésével, valamint a kábeltévé-hálózat és az internet-hozzáférés bővülésével. A vezetékes telefon fővonalakra előfizetők számának csökkenése 2006-ban tovább folytatódott. Ennek oka a mobiltelefónia térnyerése, amelyet a mobil-szolgáltatások bővülése (hálózati lefedettség, csomagalapú szolgáltatás-kínálat) és az árak (előfizetési díjak, percdíjak, stb.) féken tartása tett lehetővé. 2006 decemberében a mobiltelefon előfizetések száma 9,966 millió darab volt, azaz 100 főre 99 előfizetés jutott, ami egy év alatt 6,9%-os növekedést jelent. A vezetékes telefonvonalak lakossághoz viszonyított száma legnagyobb arányban a Közép-Dunántúlon, valamint az amúgy is alacsony ellátottságú Dél-Alföldön csökkent.
92
5. táblázat: A távbeszélő fővonalak 1000 főre jutó száma 2005-2006 A távbeszélő KözépKözép- NyugatDélÉszakfővonalak 1000 Magyarország Dunántúl Dunántúl Dunántúl Magyarország főre jutó száma 2005 (db) 461 306 348 319 294 2006 (db) Változás (%)
ÉszakAlföld
DélAlföld
266
267
451
292
342
311
287
261
257
-2,09
-4,48
-1,89
-2,63
-2,45
-2,15
-3,63
53. térkép: A 100 főre jutó internet előfizetések száma, 2006 A 100 főre jutó internet előfizetések száma, 2006
Jelmagyarázat
0,6 - 2 2-4 4-7 7 - 10 10 - 17
Az internet hozzáférésre kistérségi adatok állnak rendelkezésre 10. Ez azt tükrözi, hogy az internet a városi környezetekben – Budapest és agglomerációja, valamint a nagyvárosok környéke – jóval elterjedtebb, mint a rurális térségekben, a 100 lakosra jutó internet hozzáférések számában a nagyvárosok kistérségei javára több mint 10-szeres különbségek is kimutathatóak. Míg Budapesten minden hatodik lakosra jutott internet előfizetés, addig a legkedvezőtlenebb mutatóval rendelkező Baktalórántházai, Fehérgyarmati és Bodrogközi kistérségekben csak minden 100-140. lakosra jutott egy előfizetés. A kábeltelevízió szolgáltatás elterjedése tovább folytatódott 2006-ban is, a kábeltévével rendelkező lakások aránya országosan közel 8 százalékponttal 50,1%-ra emelkedett 2005-höz képest, tehát minden második lakás rendelkezett már ilyen szolgáltatással. Ez azonban jelentős regionális különbségeket takar. Az alföldi régiókban a kábeltévével rendelkező lakások aránya jelentősen elmarad a három fejlettebb régió mutatóitól. Ez egyrészt az ott élő lakosság jövedelmi helyzetéből is adódik, másrészt a hálózat kiépítetlenségének következménye. A Közép-Magyarországon egy év alatt 10
Kistérségi területi adatok csak 2006-tól állnak rendelkezésre, azaz az internet-hozzáférések tekintetében nincs lehetőség az előző évekhez viszonyított fejlődés tendenciáinak vizsgálatára. További problémát jelent, hogy mivel az adatok települési szinten nem, csak a 2006-ban érvényes 168 kistérségre állnak rendelkezésre (a térkép is ezeket ábrázolja), a vizsgálat nem követheti a kistérségek 2007 végén bekövetkezett területi változásait.
93
bekövetkezett jelentős fejlődés (a rákötések száma a 2/3-ával nőtt) a fővárosi értékek növekedésének köszönhető, valamint annak, hogy néhány korábban kábeltévé-hálózattal még nem rendelkező jelentősebb Pest megyei településen kiépült a szolgáltatás. 12. ábra: A kábeltelevízió-hálózatba kapcsolt lakások aránya, 2005-2006 A kábeltelevízió-hálózatba kapcsolt lakások aránya, 2005-2006 % 70 2005
2006
60
50
40
30
20
10
0 Közép-Dunántúl
NyugatDunántúl
KözépMagyarország
DélDunántúl
ÉszakMagyarország
DélAlföld
ÉszakAlföld
Összességében a hír- és távközlési ágazatban, egy év viszonylatában is jelentős változás ment végbe 2006 folyamán, amely igazodik az IKT szegmens Európában és a világban tapasztalható dinamikus fejlődéséhez. Kommunális rendszerek Ivóvízhálózat A vezetékes ivóvízhálózat kiépítettsége települési szinten csaknem elérte a lehetséges maximumot, hiszen 2006-ban – a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Pusztafalu kivételével – minden település rendelkezett ivóvízhálózattal, új település hálózatra kötése nem történt (a közművekkel kapcsolatos egyéb részleteket, további adatokat, információkat lásd még a II. 2. Társadalmi folyamatok – Életkörülmények fejezetnél). Csatornázottság és szennyvízkezelés 2006-ban a csatornahálózatra kötött lakások aránya országosan 67,4 % volt, ami 2,5 százalékpontos növekedést jelent. A csatornahálózat ez idő alatt 1446 km-rel, 3,3 százalékponttal nőtt – ami 78 települést jelent, főként Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád és Vas megyékben –, mindez arra enged következtetni, hogy nem csak új beruházások történtek, de a meglevő hálózatra is több lakás csatlakozott.
94
13. ábra: Az év folyamán újonnan épített közcsatorna-hálózat hossza, 2005-2006 Az év folyamán újonnan épített közcsatorna-hálózat hossza, 2005-2006 km 350 2005
2006
300
250
200
150
100
50
0 Észak-Alföld
ÉszakMagyarország
Dél-Alföld
Közép-Dunántúl
KözépMagyarország
Dél-Dunántúl
NyugatDunántúl
A régiók közül 2006-ban az Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon, azaz a legfejletlenebb régiókban épült a leghosszabb új csatorna-hálózat, de arányaiban 2005-höz képest a legnagyobb előrelépést a Nyugat-Dunántúl és a Dél-Alföld érte el, 7,9%, illetve 7,0%-kal növelve a szennyvízcsatorna-hálózat hosszát. A Nyugat-Dunántúl esetében különösen a Balaton Zala folyóból érkező tápanyagterhelésének csökkentése volt a hálózatfejlesztés célja. A legjelentősebb fejlesztések Budapesten, a Szegedi, Jászberényi, Hajdúböszörményi, Zalaegerszegi, Tapolcai, Bátonyterenyei, Szekszárdi és Balmazújvárosi kistérségben voltak. Megfigyelhető tendencia, hogy a fejlesztések a jobban kiépített hálózattal rendelkező nagyobb települések és fejlettebb területek mellett kezdenek az eddig elmaradottabb régiókban, térségekben is koncentrálódni. Mindezek ellenére 2006-ban 95 kistérségben egyáltalán nem történt csatornaépítés, további 17-ben kevesebb mint 4 km épült. A Kadarkúti kistérségben pedig egyáltalán nem volt szennyvízcsatorna hálózat. A csatornázottság területileg mozaikos képet mutat. A legiparosodottabb Közép- és ÉszakDunántúli kistérségek összefüggő területének és a nagyobb városoknak az ellátottsága országos átlag feletti. Ezzel szemben a Dél-Dunántúl, valamint Vas, Zala és Borsod-AbaújZemplén megye aprófalvas térségeiben a közcsatorna-hálózat kiépítettsége továbbra is rendkívül alacsony. 6. táblázat: A települési szennyvízhálózat jellemző mutatói Közüzemi szennyvízcsatorna-hálózat hossza, km Közüzemi csatornahálózattal rendelkező települések száma, db Közüzemi csatornahálózattal rendelkező települések aránya, % Összegyűjtött szennyvíz összesen, millió m3
95
2005 36870 1471 46,5 588,6
2006 38085 1549 49,2 566,7
54. térkép: Települések vezetékesgáz- és szennyvízcsatorna-ellátottsága, 2006 Települések vezetékesgáz- és szennyvízcsatorna-ellátottsága, 2006
Jelmagyarázat Települési közműellátottság Gáz- és csatornaközművel rendelkező település Csak gázközművel rendelkező település Csak csatornaközművel rendelkező település Gáz- és csatornaközművel sem rendelkező település
Az összegyűjtött szennyvíz mennyisége mintegy 3,7%-kal csökkent 2006-ban az előző évihez képest. Jelentősen, közel 12 százalékponttal növekedett a biológiailag tisztított szennyvíz mennyisége, ellenben csökkent a tisztítás nélkül, illetve csak mechanikailag tisztított szennyvíz aránya és mennyisége, ami a környezet védelme szempontjából pozitív folyamatként értékelhető. Legkedvezőbb a helyzet a Nyugat-Dunántúlon, ahol 2005-ben és 2006-ban is a közcsatornán elvezetett szennyvíz teljes egésze biológiailag, vagy III. tisztítási fokozattal került tisztításra. Vezetékes gázellátás A vezetékes gázhálózat kiépítése 2006-ra települési szinten csaknem teljes körűvé vált. A vizsgált évben az ország 8 települése lett az országos gázhálózatba kapcsolva, ÉszakMagyarországon Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Ládbesnyő és Balajt településeken, valamint a Nógrád megyei Taron, továbbá a Dél-Dunántúlon a Sellyei kistérség 5 településén (Csányoszró, Nagycsány, Besence, Páprád, Bogádmindszent) épült ki új hálózat. 2006-ban az ország 3145 településéből 299 nem rendelkezett vezetékes gázszolgáltatással, ezek többsége viszonylag koncentráltan helyezkedik el Borsod-Abaúj-Zemplén megye (Cserehát, Hegyköz), valamint a Dél-Dunántúl aprófalvas térségeiben (Zselic, Ormánság). Összefoglalva megállapítható, hogy 2006-ban az ország infrastrukturális ellátottságának fejlődése vegyes képet mutatott. A közlekedés terén főként a gyorsforgalmi úthálózat kapott kiemelt figyelmet, minden más útfejlesztés háttérbe szorult. A mellékúthálózat egyes elemei ugyan korszerűsítve lettek, ennek üteme azonban országos szinten még a szintentartáshoz sem elegendő.
96
A vasútfejlesztésben középtávú projektek megvalósítása volt folyamatban, amelyek elsősorban a törzshálózati elemeket érintik, míg a mellékvonalaknál legfeljebb a biztonságos működés lebonyolításához szükséges karbantartások történtek meg. A vízi közlekedésben szintén nem történt jelentősebb előrelépés, ellenben a légi közlekedéssel, ahol jelentékeny pozitív változások zajlottak. Az infokommunikációs ellátottságban előrelépés különösen a kommunikációs eszközök további elterjedésében mutatható ki: a mobiltelefon-ellátottság, az internet-hozzáférés és a kábeltelevíziós hálózatok bővülése is számottevő, míg a vezetékes telefonhálózat visszaszorulása folytatódott. A közműhálózatok kiépítettsége terén az ivóvízközmű-hálózat a települések gyakorlatilag 100%-án elérhető. A vezetékes gázhálózat kiépülése az év folyamán viszonylag kevés számú településen történt meg, de országos szinten már a települések 90%-án elérhető. Jelentősebb mértékben bővült a szennyvízcsatorna-hálózat, és ezzel párhuzamosan a magasabb tisztítási fokozattal tisztított szennyvizek mértéke és aránya is kedvező irányban változott.
97
III. EGYES, AZ OTK-BAN MEGHATÁROZOTT TÉRSÉGEK JELLEMZŐI III.1. A RÉGIÓK ÁLLAPOTÁRÓL Az EU kohéziós politikájából, továbbá az utóbbi években Magyarországon bekövetkező jelentős regionalizálódási folyamatokból adódóan elkerülhetetlen az ország régióinak elemző vizsgálata, az egyes régiókra jellemző területi reálfolyamatok, illetve azok helyzetképének feltárása. A hazai régiók elemzése 3 fő dimenzión keresztül történt. Régióink kistérségi szinten, de sok esetben már megyei szinten is jelentős területi heterogenitást mutatnak a különböző területi reálfolyamatokat tekintve. Elsődlegesen szükséges volt tehát a régiók általános belső térszerkezetét, az abban fellelhető eltéréseket, a belső strukturáltságot elemző vizsgálat alá vonni. Másodsorban régióink a rendelkezésre álló saját erőforrások mobilizálása mellett külső forrásokért (piacgazdasági oldalról tőkéért, fogyasztópiacért, állami oldalról pedig a potenciális támogatásokért) versenyeznek egymással. Ez a verseny főleg versenyképességi, gazdasági és szolgáltatási dimenziójú, de egy régió potenciálja az említett tényezők esetén nagyban meghatározza a térség népesség-, illetve képezett munkaerő megtartó képességét, társadalmi egyensúlyát. Szükséges tehát megvizsgálni a régiók egymáshoz viszonyított helyzetét, mozgási irányát a gazdasági, társadalmi, környezeti tényezők esetén. A harmadik területi dimenzió az Európai Unió határai által meghatározott gazdaságitársadalmi tér. Ebben ma már nem csak az országok versenyeznek, hanem az egyes régiók is, és ezen régióknak már nem csak saját nemzeti régióikkal szemben, hanem a más országbeli régiókkal folytatott versenyben is helyt kell állniuk. Éppen ezért elengedhetetlen a magyar régiók Európai Uniós térben való pozicionálása, az Európai Unión belül található régiókkal történő összehasonlítása. A regionális szintű vizsgálatok számos, az adatkörrel, illetve azok elérhetőségével kapcsolatos problémát tártak fel. Ilyen volt, hogy sok esetben (elsődlegesen a gazdasági adatstatisztikánál) az elemzési körbe bevonni szándékozott hazai adatkör csak megyei szinten gyűjtött és elérhető, így mélyebb (kistérségi szintű) térszerkezeti különbségek feltárására nem használható. Másik fontos problémát a nemzetközi vonatkozású összehasonlításokra használható adatok köre jelentette. Ezek legfőbb forrása az Eurostat. Itt problémát jelentett, hogy ezek az adatok nem olyan frissen hozzáférhetőek, mint a magyar statisztika, ezért a hazai elemzésektől eltérő, és esetenként nem egységes elemzési időpontok kerültek vizsgálatra. Ezen túl számos esetben adathiány volt tapasztalható az adatsorok között, illetve egyes esetekben jelentősebb, feltételezett adathibát is azonosítottunk. A mutatók kiválasztásánál figyelembe kellett venni továbbá az Eurostat hazainál szűkebb adatkörét, továbbá az összehasonlítást megakadályozó esetleges módszertani eltéréseket is. Közép-Magyarország Az ország legnépesebb régiójában folyamatos a népesség-koncentráció növekedése, az országban egyedül álló módon növekszik a népesség száma, továbbá átlagon felüli a 98
bevándorlás mértéke és a lakásállomány megújulása. A régió gazdasági szerepe is meghatározó: kiemelkedő a gazdaság teljesítménye, magas a vállalkozási aktivitása, ahogyan a külföldi tőkebefektetésben mutatott fejlettsége is. A jelentős természeti értékekkel rendelkező régióban ugyanakkor a népesség és a gépjárműállomány növekedése, valamint a közlekedési, turisztikai szempontból betöltött centrumszerepe miatt jelentős a környezetterhelés. A központi fekvésből adódóan az elérhetőségi mutatók kimagaslóan jók, ugyanakkor a nemzetközi szempontból is jelentős tranzitforgalom, az agglomeráción belüli napi ingázás jelentős infrastrukturális, környezeti feszültségeket okoz. A régió sajátossága, hogy a régiószinten kimagasló mutatók között jelentős belső különbségek húzódnak meg a legtöbb fejlettségi mutatóban első, de demográfiailag hanyatló Budapest, és a sok esetben csak közepesen fejlett Pest megye között, amelynek agglomerációs településein jelentős a demográfiai dinamika. A demográfia kettős képet mutat a régióban. Az ország legnépesebb régiójában (2 millió 872 ezer fő) 2006-ban 17 ezer fővel éltek többen, mint egy évvel korábban, a régiók közt egyedüliként itt nőtt a lakosság száma. A régión belül 2006-ban azonban Budapestet természetes fogyás és negatív vándorlási egyenleg jellemezte, a többi kistérség többségének népessége nőtt. Kivételt a Szobi (természetes fogyás és elvándorlás), illetve a Ceglédi jelentett (a természetes fogyásnál kisebb pozitív vándorlási mérleg). A régió keleti részén a népességnövekedés a bevándorlásnak volt köszönhető, ami ellensúlyozta a természetes fogyást. Az agglomeráció többi részén pedig mind a természetes népmozgalom, mind a vándorlások egyenlege pozitív volt. A régió jelentősen elöregedett, Közép-Magyarország korszerkezete országosan a legrosszabb, 2006-ban ebben a régióban volt legmagasabb az öregkorúak (22,3%), és az egyik legalacsonyabb a gyermekek aránya (14,3%), ezen belül Budapesten épp kétszeres volt a különbség. A munkanélküliségi ráta a régió minden kistérségében átlag alatti, és a középső nyugati és középső keleti zóna kivételével csökkenő volt 2006-ban. A munkanélküliek csoportján belül szinte mindenhol az átlagnál magasabb a képzettek és az idősebbek aránya, kivéve a Budaörsi és Aszódi, illetve a Nagykátai kistérségeket (előbbi kettőben az átlagnál fiatalabbak, utóbbiban az átlagnál képzetlenebbek a munkanélküliek). Elsősorban Budapest kiemelt helyzetének köszönhetően az egy lakosra jutó jövedelem 2006ban ebben a régióban volt kiugróan a legnagyobb (863 ezer Ft/év), még a 2. helyen álló Közép-Dunántúlhoz képest is. De e régión belül is érzékelhető társadalmi-gazdasági megosztottság: míg észak-nyugaton és nyugaton mind az adófizetők aránya, mind az általuk megszerzett átlagos jövedelem átlag feletti, a 3 dél-keleti kistérségben mindkettő az átlag alatt alakult. Utóbbi kistérségekben (Ceglédi, Dabasi, Nagykőrösi) viszont 2006-ban átlag felett nőtt az egy lakosra jutó jövedelem nagysága. A társadalmi-gazdasági dinamikát jelzi, hogy 2006-ban az új lakások 44%-a ebben a régióban épült, és az országban itt a legnagyobb a személygépkocsi-ellátottság. Ugyancsak itt a legmagasabb a lakások ivóvíz-, gáz- és csatornabekötöttségi mutatója, igaz, utóbbi a Szobi, Veresegyházi és Nagykátai kistérségekben 2006-ban még mindig 40% alatt maradt. Elsősorban az agglomeráció kedvező demográfiai folyamatainak köszönhetően 2006-ban itt volt a legkisebb az általános iskolások számának csökkenése (-2,7%), és a legmagasabb az átlagos tanulólétszám. Csak északon, észak-keleten találni olyan településeket, ahol nem működött vagy vészesen fogyó tanulólétszámú volt az iskola. A régió felsőoktatásban betöltött vezető szerepe sem változott, a hallgatók csaknem fele továbbra is KözépMagyarországon tanult. 99
Az egy lakosra jutó GDP tekintetében a Közép-Magyarországi régió teljesítménye kimagaslott az ország összes régiója közül, hiszen 2006-ban értéke (3932 ezer Ft) az országos átlagot majd 70%-kal haladta meg. A megelőző évhez képest a legnagyobb – országos átlagot is meghaladó – növekedés (7%) is e régióban volt mérhető. A régiók közül a legnagyobb belső különbséget Közép-Magyarországon találhattuk, ahol Budapest egy lakosra jutó GDPértéke két és félszerese volt a Pest megyei értéknek. A régiók között a legjobb foglalkoztatási mutatókkal Közép-Magyarország rendelkezik, 2006-ban 100 lakosra 43 foglalkoztatott jutott. Emellett azonban a régiót 2005-höz képest visszaesés jellemzi, mely leginkább Budapest értékének, mintegy másfél százalékos csökkenéséből adódik. Ez a csökkenés a megyei rangsorban a második legnagyobb mértékű visszaesést jelenti. A termelékenységet mutató egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték országos átlaga 2006-ban 5,3 millió Ft volt. A Közép-Magyarországi régióban a mutató értéke másfélszerese volt ennek. 2005-höz képest a mutató országos értékének növekedése is jól érzékelhető volt, ez a bővülés azonban a területi tagoltságot tovább erősítette, mivel a legnagyobb arányú növekedés éppen az eleve magasabb értékkel rendelkező régiókban történt, így például Közép-Magyarországon (9%). Azonban a régión belül e mutatóban is kimagaslóak – a régiók között a legnagyobbak – a különbségek: a budapesti érték két és félszerese a Pest megyei értéknek. 2006-ban a GDP-re jutó beruházás országos átlaga 15,7% volt. A régió az országos rangsorban e tekintetben sereghajtó, a GDP-hez viszonyított beruházások nagysága az átlagnak csupán 85%-a, de a mutató növekedése itt volt a második legmagasabb (9% az országos 2%-hoz képest). A primer szektorbeli, valamint az ipari beruházások aránya a GDPből itt a legalacsonyabb az összes régió között. Ezzel ellentétben a tercier szektorra jutó beruházások tekintetében az élmezőnybe tartozik a régió. Ebben az esetben is tetten érhető a régió kétarcúsága ezúttal Pest megye javára, ugyanis maga a főváros sokkal kevésbé forgatja vissza GDP-jét beruházásokra, mint a megye. Hazánkban a külföldi jegyzett tőkebefektetések aránya az összes befektetésből 2006-ban 61,5%-volt, szemben a 2005-ös 58,6%-kal. Közép-Magyarországon ez az arány 66%, ami a régiók között a második legmagasabb érték, és itt növekedett a legnagyobb mértékben, mintegy másfélszeresen az előző évhez képest a külföldi tőkebefektetések értéke. Kistérségi szinten viszont nagy különbségek tapasztalhatók: míg például Dabas, Gödöllő és Budaörs (mint kedvelt nagykereskedelmi és ipari célpont) körzetében a külföldi tőke aránya az összes tőkéből 90% felett volt, addig a Veresegyházai és az Aszódi kistérségben ez 10% alatt maradt. Közép-Magyarországon 2006-ban a 100 lakosra jutó regisztrált társas vállalkozások száma 9,48 volt, amely az országos átlag közel duplája. A vállalkozások számának 2005-höz viszonyított növekedése (3%) az országos értékhez hasonló. Jellemzően Budapest mutatója több, mint kétszeresen haladta meg Pest megye – egyébként országos átlaggal megegyező – adatát. A régióban kevesebb, mint 20%-kal több bruttó hozzáadott érték (BHÉ) jutott egy mezőgazdasági foglalkoztatottra mint az ország többi térségében, és az agrárium termelékenysége egy év alatt itt nőtt a leglátványosabban (20%). A képet árnyalja, hogy Pest megyében viszont országos átlag alatti volt a mezőgazdasági termelékenység mértéke.
100
Ugyanakkor az ipar termelékenysége (az egy ipari alkalmazottra jutó termelés értéke alapján) 2006-ban az országban 30700 Ft volt, amely – az ipari foglalkoztatottak számának csökkenése mellett – a megelőző évhez képest 14%-os termelékenység-növekedést jelent. Közép-Magyarországon a mutató értéke 10%-kal magasabb az országos átlagnál, továbbá a régiók között a harmadik legmagasabb ipari termelékenységet produkálja az országos átlagnak megfelelő növekedési ütemben. Pest újfent lemarad, értéke csak a régió harmada volt. A Közép-Magyarországi régió annak ellenére, hogy az első számú magyarországi turisztikai desztináció – ugyanis a főváros, továbbá a Dunakanyar Kiemelt Üdülőkörzet nagy része a területén fekszik – csak 4. volt a régiók egy főre jutó idegenforgalmi adóbevétel-rangsorában 2005-ben. Igaz, ez csupán Budapest (és így a régió) relatíve nagy lakosságszámából következik. Így maga Budapest is csupán közepes, 584 Ft/fős értéket mutat. A főváros mellett a Szentendrei és a Szobi kistérségek mutattak kiemelkedő értékeket, Pest megye jelentős részén ez 250 Ft/fő alatt maradt. Mindez rávilágít az országos szintű túlzott területi koncentráltság problémája mellett a régión belüli túlzott főváros-dominanciára is (turisztikailag „egypólusú régió”): Budapesten kívül a főváros „háttérterületeiként” értelmezhető kistérségekbe a jelen lévő attrakciók ellenére kevesebb turista érkezik. Ennek oka többek között, hogy a szállás –az ezen térségekbe történő látogatás ellenére- Budapesten realizálódik, annak közelsége és elsődleges célpont mivolta miatt. A Közép-Magyarországi régió mind az ipari légszennyező-anyagok, mind a szén-dioxid terén hazánk egyik legnagyobb kibocsátója volt a vizsgált időszakban. A nitrogén-oxidok emissziója ebben a régióban volt a legmagasabb, a szén-monoxid és a kéndioxid kibocsátás pedig az országos átlag körül alakult. Az éghajlatváltozás kockázatát növelő ipari széndioxid kibocsátás mértéke is e régióban érte el a legmagasabb szintet. A régión belül Budapesten, valamint a Pilisvörösvári (Pilisvörösvár), az Érdi (Százhalombatta) és a Nagykátai kistérségben volt a legnagyobb az emisszió mértéke. A legkisebb kibocsátást a Szobi, a Veresegyházi, a Monori és az Aszódi kistérségben regisztrálták. Fontos még megjegyezni, hogy a magas népességszám, a központi elhelyezkedés és a jelentős gazdasági teljesítmény miatt a közúti közlekedés is nagy terhet ró a környezetre. Közép-Magyarországon az egy főre jutó elszállított települési szilárd hulladék az országos átlag (455,7 kg/fő) alatt maradt, az elkülönítetten gyűjtött hulladékok aránya pedig ebben a régióban volt –a Dél-Alföld után – a második legmagasabb (3,9%). Az elszállított települési szilárd hulladék fajlagos értéke a Ceglédi kistérségben a legmagasabb, a Nagykátai kistérségben pedig a legalacsonyabb. Az egy főre jutó elszállított települési folyékony hulladék mennyisége szintén alacsonynak mondható, és a 2005-ös évhez képest 2006-ra még csökkent is. Az erdőterület aránya a Közép-Magyarországi régióban 25,6%, ez jóval meghaladta a 21%os országos értéket. Az erdőterület aránya a hegyvidéki területeken a legmagasabb, a Szobi és a Szentendrei kistérségben meghaladta a 40%-ot, ami országosan is kimagasló. Magas még az erdősültség a Gödöllői-dombságon és a Kiskunságnak a régióhoz tartozó részein. Az alföldi és hegyvidéki erdők között nagy különbség van a hasznosítást illetően. Míg a hegyvidéki, nagy részben védett erdőknek parkerdőként rekreációs célokat is ki kell elégíteniük, addig az alföldi területeken főként gazdasági célokat szolgálnak az erdők. A helyi jelentőségű védett területek aránya a Közép-Dunántúli régió után itt volt a második legmagasabb, főként a Budapest agglomerációjához tartozó kistérségek magas értékeinek 101
köszönhetően. Az országos jelentőségű védett természeti területek aránya szintén magasnak tekinthető, főként a hegyvidéki kistérségekben, a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz és a Budai Tájvédelmi Körzethez tartozó területeken. A fővárosnak köszönhetően a közlekedés és a vonalas infrastruktúra tekintetében a régió kiemelt szereppel bír. Ami az országnak probléma, nevezetesen a sugaras, Budapest központú térszerkezet, az előny a régió számára, mivel e régióban a legsűrűbb a gyorsforgalmi úthálózat, a fővárosban van átkelési lehetőség a vasúti közlekedésben a két országrész között, valamint itt található a Dunán lévő hídjaink jelentős része. Mind az egyes közlekedési módok, mind a közösségi közlekedés minőségi és mennyiségi színvonala jelentősen az országos átlag fölötti – ami nem jelent kifogástalan szolgáltatásszintet, de a vidéki nagyvárosokban többnyire lényegesen mostohább körülmények uralkodnak. Hatalmas feladat volt a főváros és agglomerációja közötti közlekedési egyensúly megteremtése, csak vasúton mintegy 110 ezer fő volt a napi ingázó. Közúthálózat-fejlesztés tekintetében a legtöbb új beruházás az egyéb útfejlesztés kategóriában (összekötő-, bekötő-, állomáshoz vezető-; valamint autópályákra és autóutakra fel-, illetve onnan levezető út) történt, 2006-ban 263 km-nyi ilyen jellegű út épült. Ezen kívül a régióban 9 km-nyi autópálya épült (M0 keleti szektor), első- és másodrendű főútvonal nem létesült. A fővárosban összefutó autópályák következtében a regionális elérhetőség kedvező volt, a Szobi és Nagykátai kistérségek egyes részei feküdtek csak 30 percnél messzebb valamelyik gyorsforgalmi úttól. Vasút terén az uniós forrásból finanszírozott pályarekonstrukciók folytak, a Budapest-Szolnok vonalon a teljes pálya-, és az állomások felújítása történt. A vízi közlekedés a régióban jelentős,a három nagy dunai kikötő közül a budapest-csepeli található a régióban. Ugyancsak kiemelkedő a légi közlekedés kapcsán a ferihegyi repülőtér szerepe, amely az elmúlt évek fejlesztéseit követően a vezető légikikötő pozíciójára tör a kelet-európai országok között (2006-ban több mint 8 millió utas és több mint 60 ezer árutonna). Az infokommunikációs hálózatok tekintetében a Közép-Magyarországi régió vegyes képet mutatott. A távbeszélő fővonalak és internet-előfizetések számában a régió kistérségeinek nagy része (a teljes agglomerációs gyűrű a Gyáli és Monori kistérségek kivételével) a legfejlettebbek közé tartozott, a kábeltelevíziós ellátottságban viszont a Közép- és NyugatDunántúl is megelőzte a Közép-Magyarországi régiót úgy, hogy Közép-Magyarország 2005ben még körülbelül 60%-kal el volt maradva az összes többi régiótól. Közműellátottságban a települések ivóvíz-ellátottsága teljes körű, egyetlen olyan település van (Pilisszentlászló), amely sem gáz-, sem csatornahálózattal nem rendelkezik, egyébként a régió településeinek jelentős része mindhárom közművel ellátott (a Dunakeszi, Aszódi, Gyáli, Ráckevei és Érdi kistérség valamennyi településén rendelkezésre áll mindhárom közműhálózat). Közép-Dunántúl A második (Közép-Magyarország után) legsűrűbben lakott régiónk népessége az átlagnál kevésbé csökkent, Közép-Magyarországgal szomszédos területei a bevándorlás célterületei voltak, gyakorlatilag a főváros tágabb agglomerációját jelentették. Gazdasági fejlettségét tekintve a legtöbb mutatóban Közép-Magyarország és Nyugat-Dunántúl után következik, igaz dinamikája 2006-ban az egyik legalacsonyabb volt, és felsőoktatási kapacitásai is szűkösek gazdasági szerepéhez képest. A fejlődés, és így az abból fakadó esetleges problémák (környezetterhelés) is a közlekedési tengelyek által kijelölt fejlődési zónákhoz (a fővárosból Győr, Dunaújváros, valamint Székesfehérvár-Veszprém irányába) volt köthető. A társadalmi, 102
gazdasági és infrastrukturális szempontból legfejletlenebb térségek pedig az említett tengelyek közti belső perifériák, illetve a régió nyugati, aprófalvas térségei és Fejér megye déli területei voltak. A Balaton és a Velencei-tó mellett jelentős potenciált jelentenek a hegyvidékek (Bakony, Vértes) természeti értékei. A 2006 végén 1 millió 107 ezer fős régió népessége 2005-höz képest gyakorlatilag nem változott (-671 fő). A kistérségek közül egyedül a Veszprémit jellemezte természetes szaporodás, míg Fejér északi és középső területein, valamint Komárom-Esztergom keleti felén a bevándorlásnak köszönhetően nőtt a népesség. A csökkenő népességű régiók közül itt volt a legalacsonyabb a természetes fogyás, Közép-Magyarország után itt volt a legnagyobb a vándorlási nyereség és a népsűrűség, amely áttételesen visszaigazolja a régió relatívan kedvező gazdasági helyzetét. A bevándorlás fő célterületei a Közép-Magyarországgal szomszédos térségek, illetve egyes kistérségi központok Veszprém megyében (Pápa, Veszprém, Balatonfüzfő, Balatonalmádi). A munkanélküliségi ráta 2006-ban a 3. legalacsonyabb volt a régiók között (a munkaképes korúak 4,2%-a), a régió perifériáin (Enyingi, Sárbogárdi, Sümegi kistérségek) emelkedett csak a vidéki átlag fölé. A többi, átlagnál kedvezőbb mutatójú kistérségben 2006-ban csökkenés történt, kivéve Veszprém Balatontól északra fekvő kistérségeit. KomáromEsztergom megyében, valamint Fejér északi területein az átlagnál képzettebb és idősebb munkanélküliek keresnek állást, míg Veszprémben átlagnál fiatalabb, Fejér déli részén pedig átlagnál képzetlenebb munkanélküliek élnek. A régiók közt egyedüliként az adóköteles jövedelemmel rendelkezők aránya minden kistérségben országos átlag feletti volt, a Közép-Magyarországgal szomszédos területeken (elnyúlva Győr, Veszprém, Dunaújváros irányába) nem csak az adófizetők aránya, hanem még az egy adófizetőre jutó jövedelmek is átlagon felüliek voltak. Az egy lakosra jutó jövedelmek növekedése 2006-ban az egyébként kedvezőtlen jövedelmi helyzetű dél-fejéri kistérségekben volt átlag feletti. Egyedülálló módon ebben a régióban 2006-ban gyakorlatilag nem csökkent a lakásépítések száma, az új lakások átlagos alapterülete pedig országosan itt volt a legnagyobb (101,3 m2). A lakásépítés fő célterületei Fejér megye északi része és a Balaton-felvidék. A lakások víz-, illetve csatornarákötési aránya átlag feletti, a gázfogyasztó háztartások aránya azonban (az átlagosnál gyorsabb bővülés ellenére) csak 2/3 az országos ¾-hez képest. A csatornázottság csak Fejér megye déli részén jelent gondot (az Abai és Enyingi kistérségekben 2006-ban a lakások kevesebb, mint 20%-a volt bekötve a hálózatba). Utóbbi térségek elmaradottságát jelzi, hogy a régióban itt volt a legmagasabb a segélyezettek aránya Veszprém aprófalvas térségei (Ajkai, Sümegi) mellett. Az oktatásban az általános iskolások száma itt csökkent legnagyobb arányban (4,7%-kal). Elsősorban Veszprém nyugati területein és a Balaton-felvidéken nem megoldott az iskolák helyben történő fenntartása. A felsőoktatásban mindhárom centrum (Veszprém, Székesfehérvár, Tatabánya) hallgatói létszáma több mint 100 fővel csökkent, bár a nappali tagozatosok száma – egyedüliként a régiók között – növekedést mutat. 2006-ban is ebben a régióban tanultak legkevesebben a felsőoktatásban Az egy lakosra jutó GDP tekintetében országos szinten egyértelműen kimutatható volt – Közép-Magyarország kimagasló értéke mellett – egy nyugat-kelet lejtő. Ebben a régió viszonylagosan jól szerepelt, fajlagos GDP-je 2006-ban (2139 ezer Ft) 90%-a volt az országos 103
átlagnak, és ezzel harmadik az országos rangsorban. Az előző évhez képest viszont ebben a régióban volt mérhető a legkisebb dinamika: csupán 2%-kal növekedett a mutató értéke 2005höz képest. A régión belül a Veszprém megyei érték a legalacsonyabb, mintegy 30%-kal marad el a legjobb teljesítménnyel rendelkező Komárom-Esztergom megyétől, azaz a régión belüli különbségek igen jelentősek. Közép-Dunántúl az összes régió közül 2005-ben és 2006-ban is a legközelebb állt az országos átlaghoz foglalkoztatottság tekintetében, ami alapvetően kedvező helyzetet jelentett, bár növekedésének dinamikája attól egy kicsivel elmaradt. A régión belül Komárom-Esztergom megye foglalkoztatottsága haladja meg kismértékben az átlagot (amelynek a jelentős külföldi beruházások voltak a motorja), amelytől Veszprém megye elmaradása – kisebb növekedése miatt is – egyre jelentősebb. Az egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték a régióban 4,4 millió Ft volt 2006-ban, amivel a régiós rangsorban a harmadik. Növekedés az előző évhez képest nem tapasztalható. A mutató régión belüli területi különbségei itt is számottevőek: Veszprém megye gyenge pozíciója ez esetben is kimutatható, értéke az országos átlagnak kevesebb, mint 70%-a volt, s a régió másik két megyéjétől is több mint 25%-kal elmaradt. A régió az országos rangsorban a GDP-hez viszonyított beruházások tekintetben a harmadik, itt a GDP 18,2%-át fordították beruházásokra. Az ipari szektorra jutó GDP-ből finanszírozott beruházások aránya viszont itt a legmagasabb az országban (10,1%). A 2005-ös értékhez képest az országban viszont egyedüliként jelentős (25%-os) volt a visszaesés. A régión belül Komárom-Esztergom megyében mintegy 5 százalékponttal többet fordítanak a beruházásokra a GDP-ből, mint a másik két megyében. A visszaesés leginkább Fejér megyére volt a jellemző. Közép-Dunántúlon – bár a külföldi tőkebefektetéseknek az aránya (58%) magasabb, mint a hazai tőkebefektetéseké – mégis átlag alatti értékkel találkozhatunk. Ezzel a régió az országos sorrendben harmadik. Közép-Magyarország és Észak-Alföld után viszont itt volt a harmadik legnagyobb a társas vállalkozások jegyzett tőkéjének és azon belül a külföldi tőkének is a bővülése (13, ill. 15%). Kistérségi szinten egyes klasszikus befektetési célpontnak számító nagyobb város (Székesfehérvár, Dunaújváros, Tatabánya, Esztergom) körzetében, illetve a szomszédos kistérségeiben volt magasabb a külföldi tőke aránya. Alacsonyabb a külföldi tőke szerepe a régió keleti és Balaton parti kistérségeiben. 2006-ban a 100 lakosra jutó regisztrált társas vállalkozások esetén, Közép-Dunántúlon a mutató (3,78) elmarad ugyan az országos átlagtól, igaz, így is ez a második legmagasabb érték az országban (Közép-Magyarország torzító hatása természetesen itt is érvényesül). A régióban a mutató dinamikája átlagos volt. A térségen belül nagy megyei különbségek nem tapasztalhatók, Komárom-Esztergom megye értékei kismértékben kedvezőbbek a régió másik két megyéjénél. Az egy agrárfoglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték a Közép-Dunántúlon 2005-ben még kicsivel az országos átlag (4 millió Ft) fölött, 2006-ban viszont 11%-kal az átlag alatt volt, amely a régió mezőgazdaságának termelékenységi visszaesését jelzi. Ezen túl a megyei különbségek is itt a legmagasabbak: az országos rangsorban is második Fejér megye mezőgazdasági termelékenysége duplája az országban legrosszabb értékkel rendelkező Komárom-Esztergom megyének.
104
Az ipar termelékenységét tekintve elmondható, hogy Közép-Dunántúl az országos értéket (30700 Ft) több, mint másfélszer meghaladva első a régiók között, de emellett a növekedés dinamikája is e régióban az egyik legmagasabb, azaz a régió ipari szektorban betöltött szerepe tovább nőtt. Az ország régióin belül itt voltak a második legnagyobbak a megyei különbségek, legfőképp Veszprém megye átlagosnál is alacsonyabb értéke miatt, amely nem érte el a megyei rangsorban élen álló Komárom-Esztergom megye ipari termelékenységének harmadát sem. Közép-Dunántúl 2005-ben a turizmusból származó bevételek esetén a regionális rangsor második helyén található, elsődlegesen a Balaton északi parti, illetve háttérterületei magasabb vendégforgalmának köszönhetően. A régión belül alapvetően 3 magterület különíthető el, ahol az idegenforgalmi adóbevételek magasabb értékeit regisztráló kistérségek összegfüggő csoportot alkotnak. A legmagasabb értékek természetesen a főváros után legnagyobb forgalmú desztinációtérségünk, a Balaton e régióhoz tartozó északi partjának kistérségeiben (Balatonalmádi, Balatonfüredi és Tapolcai) figyelhetőek meg. A régió második, versenyképességét tekintve a Balatontól a hazai piacon is jelentősen elmaradó tavi desztinációja, a Velencei-tó és szűkebb térsége is regionális léptékben kiemelkedő értéket mutat. A harmadik összefüggő terület a régió északi határvonalán, a Duna mentén húzódó, idegenforgalmi szempontból kiemelkedő attrakciókkal bíró városokat (Komárom, Tata, és mindenekelőtt Esztergom) felfűző, illetve a Dunakanyar Kiemelt Üdülőkörzetet is magába foglaló folyosó. A régión belül a legalacsonyabb értékek – más régiókhoz hasonlóan – a turisztikailag kevéssé frekventált belső perifériák (Sárbogárdi, Enyingi, Sümegi), illetve az egykori nehézipari tengely központjainak helyet adó kistérségek (Várpalotai, Oroszlányi, Tatabányai, Ajkai). Az iparszerkezettel összefüggésben, a Közép-Dunántúli régióban az ipari légszennyező-anyag és üvegházgáz-kibocsátás az összes vizsgált anyag (szén-monoxid, szén-dioxid, kén-dioxid, nitrogén-oxidok, szilárd anyag) esetén országos összehasonlításban igen magas volt. A régión belül Komárom-Esztergom megyében érte el a legnagyobb értéket a kibocsátás, ami főként az oroszlányi Vértesi Erőműnek tulajdonítható, de jelentős volt az emisszió a Tatabányai, a Dorogi és az Esztergomi kistérségben is. Jelentős kibocsátók még a régióban Dunaújváros, Székesfehérvár és Ajka. Az egy főre jutó elszállított települési szilárd hulladék mennyisége ebben a régióban volt a legmagasabb (611,8 kg/fő) az országban, míg a szelektíven gyűjtött hulladék aránya az összes hulladékból az országos átlag körül (3 %) alakult. A települési szilárd hulladék fajlagos mennyisége az Abai, a Sárbogárdi és az Enyingi kistérségben volt a legalacsonyabb, kevesebb, mint 270 kg/fő, míg a Tatabányai, a Székesfehérvári és a Balatonalmádi kistérségben a legmagasabb. Az egy főre jutó elszállított települési folyékony hulladék mennyisége az országos átlag (0,5 m3/fő) alatt maradt. Az erdőterület aránya a Közép-Dunántúli régióban 25,1% volt, ez valamivel meghaladta az országos átlagot. Az erdősültség Veszprém megyében volt a legmagasabb, a megye összterületének majd 34%-át erdő borította. Ez Nógrád után a második legmagasabb érték Magyarországon. A legerdősültebb kistérségek a Bakony és a Vértes területén találhatóak. A Mezőföldön viszont az erdőterületek aránya még az országos átlagot sem érte el. Az országos jelentőségű védett természeti területek aránya a régióban 8,1% volt, tehát valamivel az országos átlag (9%) alatt maradt annak ellenére, hogy Komárom-Esztergom és
105
Veszprém megyében is jóval meghaladta az országos átlagot ez az érték, viszont Fejér megyében nagyon kevés országos védelmet élvező terület van. A régió közlekedésföldrajzi szempontból kiváló helyen fekszik. Három nagy autópálya szeli át a területét (M1, M6, M7), így sok szempontból a hazai fejlettségi rangsor éllovasa. Az M6os első szakaszának (Érd-Dunaújváros 54 km) elkészültével – az M3-as mellett – a leghosszabb sztrádaépítés a régióban történt 2006-ban, ezen kívül a 8-M8-as főútgyorsforgalmi út fejlesztése is elkezdődött. Egyéb jelentősebb közút-fejlesztés nem történt, az autópályán kívül összesen 19 km-nyi egyéb minősítésű út épült 2006-ban. A három autópálya miatt a régió gyorsforgalmi út elérhetősége megfelelő, a Zirci, Tapolcai, Sümegi, Ajkai kistérségek települései kivételével valamennyi kistérség településéről 30 perc alatt elérhető valamelyik gyorsforgalmi út. A vasúti rekonstrukciós munkák során felújításra került a Budapest-Győr szakasz, valamint uniós forrásból villamosítva lett a Győr - Pápa - Celldömölk szakasz, amelynek egy része a régión keresztül halad. 2006-ban a vízi és légi közlekedés fejlesztése a komáromi és dunaújvárosi kikötőkre korlátozódott a régióban, azonban ezek jelentősége nem azonos a három kulcskikötőével (Baja, Budapest-Csepel, Győr-Gönyű). Ezen kívül a székesfehérvári logisztikai szolgáltató központ beindítása szerepelt még a kulcsprojektek listáján, ami 2006-ban már jól funkcionált. Infokommunikációs fejlettségben többnyire a Közép-Magyarországi és a Nyugat-Dunántúli régiók mögött található a régió, internet-ellátottságban a legfejlettebb kistérségei a 3 megyeszékhelyhez kapcsolódóak, illetve ilyen a Balatonfüredi is, míg a legfejletlenebbek a Fejér megye perifériáján lévő Abai és Enyingi, valamint a Veszprém megyében található Pápai és Sümegi kistérségek. A kábeltelevízió-ellátottságban évek óta az ország legfejlettebb régiója, a lakások csaknem 60%-a ilyen jellegű szolgáltatást igénybe vett. A közműellátottság tekintetében a fejlettek közé tartozik a régió, hiszen településeinek kétharmada víz, gáz és csatorna közműhálózattal rendelkezik; összesen hét település volt, ahol az ivóvízen kívül sem csatorna, sem gázközmű nem állt rendelkezésre. A közműellátottságban is a régió nyugati aprófalvas területei, illetve Fejér megye déli kistérségeinek települései a legfejletlenebbek. Nyugat-Dunántúl A Dunántúl északi része a Közép-Magyarországi régió után az ország legfejlettebb térségének számít évtizedek óta. A Nyugat-Dunántúli régió szerepe ebben annyiban különbözik, hogy az északi, Győr-Moson-Sopron megyei rész országos átlag feletti fejlettségi mutatókkal rendelkező térség, Vas megye már szerényebb, de még fejlett, míg Zala megye már tartalmaz átlagos, sőt fejletlen térségeket egyaránt. A régión belüli megyei fejlettségi szint különbség több mutató tekintetében is eléri a 30-40%-ot, főként Zala hátrányára. A fejlettség alapjának tekinthető a kedvező földrajzi fekvés, a nyugati határmentiség, az M1-es autópályán keresztül a nyugati piacok közelsége. A legnagyobb probléma a régión belüli É-D-i közúthálózat hiányossága, a tranzitforgalom nem kielégítő kezelése. Gazdasági-társadalmi értelemben a régió a Közép-Dunántúllal és Közép-Magyarországgal található a legjobbak között, országos átlagot meghaladja, vagy megegyezik vele a külföldi tulajdonhányad, az egy főre jutó GDP, vagy a foglalkoztatottság mértéke, amely az országos átlagnál alacsonyabb munkanélküliséggel párosul. Több kistérség volt, ahol nőtt a lakosság lélekszáma, jelentős a régióba vándorlás. Átlagon felüli adófizetői arány, átlag alatti átlagos jövedelemszint jellemző, és igen kedvező a környezeti állapota is, kevés a szennyezőforrás.
106
A 999 ezer fős régió népessége alig változott 2005-höz képest (-781 fő), ugyan 2006-ban országosan itt volt a legalacsonyabb a halálozási ráta, de a születéseké is az egyik legalacsonyabb. A népesség száma 2006-ban csak északon (Győri, Mosonmagyaróvári, Soproni kistérség), illetve a Hévízi kistérségben nőtt. A többi kistérségben csökkent a népesség száma, és a vándorlási egyenleg is csak néhány kistérségben (pl. Szombathelyi, Zalaegerszegi) volt pozitív. Közép-Magyarország után itt a legkisebb a munkanélküliség, Győr-Moson-Sopron és Vas megyékben az átlag alatti szint 2006-ban további csökkenéssel párosult. A régió déli területein találjuk azokat az aprófalvas, periférikus kistérségeket, ahol a munkanélküliség 2006-ban meghaladta a vidéki átlagot, de 2005-höz képest ezekben is csökkenés volt tapasztalható (pl. Letenyei, Őriszentpéteri, Pacsai, Zalaszentgróti). A régió álláskeresőin belül az átlagnál nagyobb arányban vannak a képzetlenebbek, míg a régió egészére jellemző az időskorú munkanélküliek átlagnál nagyobb aránya. A régióra jellemző, hogy míg átlagon felüli az adófizetők aránya, azok átlagos jövedelme az országos értéket nem érte el 2006-ban. Pozitív kivételt jelentenek például a megyeszékhelyek kistérségei (magas adófizető-arány, magas jövedelmek), míg az ellenpólust a dél-zalai kistérségek képviselik (relatív kevés adófizető és kisebb jövedelmek). Utóbbiak közül ki kell emelni a szlovén határ menti térségeket, ahol az átlagnál nagyobb volt az egy lakosra jutó jövedelmek növekedése 2006-ban. Ugyancsak az átlagnál jobban nőttek (és 2006-ban átlag feletti szinten is álltak) a jövedelmek olyan belső perifériákon, mint a Celldömölki, Téti, Csornai és Sárvári kistérségek. Az új lakások építésének fő területeit Győr, Sopron, Szombathely, Zalaegerszeg és Hévíz térségében, illetve a Szigetközben találjuk. A közművek közül a lakások ivóvízzel való ellátottsága országosan a legmagasabb (98,4%), a csatornázottság egyedül a vasvári kistérségben volt 20% alatti 2006-ban. A jellegzetesen aprófalvas régióban a szolgáltatások helyben történő biztosítása még az alapszolgáltatások esetében is nehézkes, a legtöbb helyen korábban is hiányzott az általános iskola, de 2006-ban Győr-Moson-Sopron és Vas találkozásánál is sok intézményben 10%-nál jobban csökkent a tanulólétszám. A régió felsőoktatási helyszínein (Nagykanizsa kivételével) mindenhol kevesebben tanultak, mint egy évvel korábban, és ezen belül a nappali tagozatos hallgatók száma is csökkent. A régióban a gazdaság fejlettségét jellemző mutatók közül az egy főre jutó GDP értéke (2369 ezer Ft) 2006-ban megegyezett az országos átlaggal (2364 ezer Ft), ezzel pedig második volt az országos rangsorban. 2005-höz képest a mutató bővülése – a Közép-Magyarországi régióhoz hasonlóan – 7%-os volt, amely az országos átlagos fölötti növekedést jelentett. A régión belül Zala megye értéke a legalacsonyabb, és jelentősen, több mint 30%-kal elmaradt Győr-Moson-Sopron megye adatától. Nyugat-Dunántúl – Közép-Magyarország után – a második legjobb foglalkoztatási mutatóval rendelkezik a régiók között, 2006-ban 43 fő foglalkoztatottat regisztráltak 100 lakosonként. A foglalkoztatás 2005-höz képest viszont csak csekély mértékű növekedést mutat. A régión belül alacsonyak a megyei területi különbségek: Zala megye értéke csupán néhány százalékkal haladja meg Győr-Moson-Sopron és Vas megye értékét. Az egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték a régióban 4,8 millió Ft volt, amivel a régiós rangsorban a második Nyugat-Dunántúl. Ez a dinamika ellenben a területi tagoltságot tovább erősítette, mivel a legnagyobb arányú növekedés az eleve magasabb értékkel 107
rendelkező régiókban történt: Közép-Magyarországon (9%) és Nyugat-Dunántúlon (7%). A mutató régión belüli területi különbségei magasak: a Zala megyei érték az országos átlagnak kevesebb, mint 70%-a, s a régió másik két megyéjétől – legfőképp a megyei rangsorban második Győr-Moson-Sopron megyétől – is jelentősen elmaradt. A GDP-re jutó beruházás országos átlaga 15,7% volt 2006-ban. A régió az országos rangsorban e tekintetben csupán a hatodik, mivel itt a GDP-nek csak mintegy 14,2%-át fordítják beruházásokra. A többi régióhoz képest legnagyobb elmaradása az építőipari szektorba jutó GDP beruházásokban tapasztalható. A GDP/fő mutatóban a régión belül elmaradó Zala megye ellenben a legtöbb GDP-t fordította beruházásokra Nyugat-Dunántúlon. Ez az arány pedig növekvő, a megye dinamikája második az országos rangsorban. Az összes régió közül Nyugat-Dunántúlon volt a legnagyobb a külföldi tulajdon aránya (75%), azonban megjegyzendő, hogy 2005-höz képest Észak-Magyarország mellett e régióban csökkent legnagyobb mértékben a társas vállalkozások összes jegyzett tőkéje, és azon belül a külföldi tulajdon aránya is. A régión belül kistérségi szinten nagy különbségeket lehetett tapasztalni: míg például Szombathely vagy Szentgotthárd körzetében a külföldi tulajdon aránya az összes tőkéből 95% felett volt, addig a Zalakarosi, Pacsai, Keszthelyi és Pannonhalmai kistérségben ez az arány 10% alatt maradt. Általánosságban elmondható, hogy az országhatár-menti kistérségekben magasabb, míg a nem határmenti, illetve a zalai kistérségekben alacsonyabb volt a jegyzett tőkéből a külföldi tulajdonhányad. A Nyugat-Dunántúlon 3,67 regisztrált társas vállalkozás jutott 100 lakosra, amely mutató lényegesen elmaradt az országos átlagtól, jóllehet a harmadik legmagasabb érték az országban. A régióban a mutató dinamikája az előző évhez képest nagyjából megegyezik az országos növekedés ütemével (3%). A régión belül Vas megye elmaradása Győr-MosonSopron megyéhez képest jelentős, sőt 2005-höz képest növekvő mértékű. Zala megye 100 lakosra jutó vállalkozásainak száma a régióban tapasztalt átlagos értékkel megegyező volt, bár a három megye közül a legkisebb növekedési ütem itt mérhető, ami hosszabb távon a megyének inkább Vas megyéhez történő lefelé nivellálódását eredményezheti. Nyugat-Dunántúlon 4,82 millió Ft bruttó hozzáadott érték jutott 2006-ban egy agrárfoglalkoztatottra, ami az országban a második legmagasabb érték. E magasabb mezőgazdasági termelékenység az átlagossal megegyező növekedési ütemmel párosul. A régión belül Zala megye értéke a legmagasabb, de itt 2005-höz képest komoly visszaesés volt tapasztalható. Ezzel szemben Győr-Moson-Sopron megyében növekszik ugyan a mutató értéke, de még így sem éri el a termelékenység az országos átlagot, amely 3,9 millió Ft volt 2006-ban. Az ipar termelékenysége (egy ipari alkalmazottra jutó termelés értéke) alapján NyugatDunántúl 34400 Ft-os értékkel a második volt az országos rangsorban a Közép-Dunántúli régió után. Az ország régiói közül viszont itt voltak a legnagyobbak a területi különbségek: Győr-Moson-Sopron megye ipari termelékenysége – amely második a megyei rangsorban – mintegy ötszöröse az országos rangsorban sereghajtó Zala megye értékének. A Nyugat-Dunántúli régió a Dél- és Közép-Dunántúlt követően 3. helyen áll a régiók idegenforgalmi adóbevétel-rangsorában, lényegesen meghaladva a keleti országrész régióinak értékeit. A régióban két nagyobb részterület figyelhető meg (erős tájegységi determinációból adódóan), ahol a legmagasabb fajlagos idegenforgalmi adóbevétel-értékek koncentrálódnak. Elsőként a Balatoni Kiemelt Üdülőkörzet dél-nyugati, a régióba benyúló „sarka” Hévíz és Zalakaros nemzetközi hírű gyógyfürdőivel, Keszthely városával és a 108
Nyugat-Balaton népszerű partmenti fürdőtelepüléseivel (Vonyarcvashegy, Gyenesdiás, Balatongyörök stb.) említhető meg. 500-5000 Ft közötti értékeket mutató kistérségek alkotják a Sopron - Kőszeghegyalja kiemelt üdülőkörzet által érintett térséget, ahol a legmagasabb értéket (5000 Ft/fő fölötti) Csepreg kistérsége kapcsán regisztrálhatjuk a Büki gyógyfürdőnek köszönhetően. A régió további, belső megyehatárok, illetve országhatárok mentén elhelyezkedő kistérségei rendre alacsonyabb bevétellel jellemezhetőek, egyedül az ŐrségGöcsej belföldi turizmust, illetve külföldi, nyaralóingatlant vásárló forgalmat tekintve növekvő népszerűségű területe (Lenti és Őriszentpéteri kistérségek) került a 250-500 Ft/fős kategóriába. A Nyugat-Dunántúli régióban az ipari légszennyező-anyagok, valamint a szén-dioxid kibocsátása igen alacsony, annak ellenére, hogy jelentős iparral rendelkezik. Ez annak köszönhető, hogy a régióban található üzemek technológiai színvonala igen magas, valamint hogy a többségében feldolgozóipari tevékenységek nem járnak jelentős környezetszennyezéssel. Csupán a kén-dioxid esetén közelítette meg a kibocsátás mértéke az országos átlagot, de ennél a vegyületnél is az átlag alatt maradt. A régió legnagyobb kibocsátói Győrben, Sopronban és Zalaegerszegen találhatók. Az egy főre jutó elszállított települési szilárd hulladék mennyisége meglehetősen magas, több mint 514 kg/fő volt. Az elkülönítetten gyűjtött hulladék aránya meghaladta a 3 %-ot, tehát magasabb volt az országos átlagnál. A települési szilárd hulladék fajlagos mennyisége GyőrMoson-Sopron megyében és Vas megye északi részén az országos átlag felett, Vas és Zala megyék déli részein pedig jóval az alatt alakult. A Nyugat-Dunántúli régióban az erdőterület aránya (27,4%) az Észak-Magyarországi régió után a második legmagasabb volt az országban. Az erdősültség Győr-Moson-Sopron megyében az országos átlag (21%) körül, Vas és Zala megyében pedig jóval a fölött alakult. A régió kistérségei közül ötben (Kőszegi, Szentgotthárdi, Őriszentpéteri, Lenti és Letenyei) az erdőterület aránya meghaladta a 40%-ot, a legmagasabb pedig a Szentgotthárdi kistérségben (57,7%), ahol az erdők jelentős része védett természeti területen található. A helyi jelentőségű védett természeti területek aránya a régióban átlagosnak tekinthető. A régió kistérségeiben meglehetősen homogén a helyi oltalom alatt álló területek aránya, csupán a Soproni, a Keszthelyi, a Hévízi és a Zalaszentgróti kistérségben volt magasabb az átlagosnál. Az országos jelentőségű védett területek aránya szintén az országos átlaghoz (9%) közeli volt a régióban. A legmagasabb ez az arány Vas megyében (14,2%) volt, az Őrségi Nemzeti Parknak köszönhetően. Zala megyében (6,7%) viszont még az országos átlagot sem érte el a védett területek aránya. A régió közlekedésföldrajzi helyzete elsősorban az észak-dél irányú közlekedési kapcsolatok hiányosságai miatt kedvezőtlen. A gyorsforgalmi utak elérhetősége a régió nagy térségeiből igen nehézkes, nagy területekről nem érhető el autópálya 30 percen belül. Sem gyorsforgalmi út, sem elsőrendű főútvonal nem halad észak-déli irányban, ezért a régión áthaladó óriási tranzitforgalom kénytelen alacsonyabb rendű utakat használni, ami jelentős problémaforrás. Autópálya csak a M7-M70-es révén Zala megyében épült 2006-ban, jelentősebb közúthálózatfejlesztés nem történt a vizsgált időszakban, csupán a tranzitforgalmat kiszolgálni képes burkolatmegerősítési munkák folytak. A vasútfejlesztés a Boba-Bajánsenye, valamint a Komárom - Győr - Kimle szakaszok uniós forrásból történő felújítását jelentette. A vízi közlekedés a Dunára korlátozódik, országos szinten is az egyik legfontosabb fejlesztés a Győr-Moson-Sopron megyei Gönyű kikötőjének felfuttatása volt az elmúlt néhány évben. A 109
nemzetközi légi közlekedés megjelent Sármelléken, a légi szerep erősödése, valamint az, hogy a sármelléki repülőtér lett – kormányzati szinten elfogadva – a Dunántúl légi központja, még komoly potenciált rejt magában. A régió területén három országos logisztikai szolgáltatóközpont is megtalálható, a győri, nagykanizsai és soproni. Közülük azonban csupán utóbbi kezdte meg a működést, a többi még az előkészületeknél tart. Az infokommunikációs szolgáltatások közül a Nyugat-Dunántúli régió volt a legjobb a távbeszélőfővonal-változást tekintve, vagyis itt csökkent a legkisebb mértékben a többi régióhoz képest a fővonalak száma. Az internet-ellátottságban mozaikos a kép (a legfejlettebbek a Soproni és a Győri kistérségek, a legkedvezőtlenebb pedig a Zalaszentgróti, Vasvári, Őriszentpéteri és Lenti kistérségben élők helyzete), míg a kábeltelevízióellátottságban – a Közép-Dunántúli régiótól éppen elmaradva – a második helyen van a régió, 59%-os a háztartások bekötési aránya. A közművek közül a települési ellátottság Győr-Moson-Sopron megyében kimagasló országosan is, valamint Vas és Zala megyékhez viszonyítva egyaránt. A megye valamennyi települése rendelkezett vezetékes gázhálózattal, és nagy részük még csatornával is. A csatornaépítés itt már korábban megkezdődött, mivel 2006-ban az újonnan épített csatornahálózat tekintetében utolsó volt a Nyugat-Dunántúli régió a regionális rangsorban. A gázellátás Győr-Moson-Sopron és Vas megyében többnyire 2000-ig megtörtént, Zala kistérségei viszont jelentős elmaradásban voltak, ott 2005-ig fejlesztettek nagy ütemben, és bár maradt még ellátatlan település 2006-ban, további hálózatbővítés nem történt. Dél-Dunántúl A Dél-Dunántúli régió az ország társadalmi-gazdasági szempontból fejletlenebb térségei közé tartozik. Az elmaradottság mértéke fokozatosan nőtt a fejlett régiókkal szemben, és mára több évtizedes hanyatlást takar. A jellemző mutatók tekintetében a Dél-Dunántúl többnyire megelőzi az alföldi régiókat, azonban a lemaradása a dunántúli régióktól jelentős. A régió elmarad az országos átlagtól az egy főre jutó GDP, a külföldi tulajdonhányad, az ipari termelékenység, valamint a foglalkoztatottság terén is. Ugyancsak súlyos problémákat takar az alacsony népsűrűség és születési arány, és az, hogy a társadalmi jellemzők értékeinek nagy része szintén országos átlag alatti. Alacsony az adózók száma és a jövedelmi szint, mindez magas munkanélküliséggel párosul. A régió turisztikai vonzerő tekintetében rendkívül koncentrált, akár a Balaton part, akár az Észak-Somogyot átszelő autópálya térségfejlesztő hatása jelentéktelen az egész régióra nézve. A fejletlen ipar következtében a környezeti állapot kedvező, bár a biomassza felhasználás megnövekedésével és az országos szinten elmaradott közművesítettséggel jelentős a települési környezet terhelése. Az ország legritkábban lakott és legalacsonyabb népességű (967 ezer fő) régiójában átlagos halálozási ráta mellett az egyik legalacsonyabb volt a születési ráta 2006-ban. A kistérségek többségében (pl. Tolna megye valamennyi kistérségében) a természetes fogyás negatív vándorlási egyenleggel is párosult, kivéve a Siófoki, Balatonföldvári és Lengyeltóti, illetve a Pécsi, Pécsváradi kistérségeket, ahol a beköltözők száma meghaladta az elköltözőkét. Mint a társadalmi-gazdasági mutatók szinte mindegyikében, a munkanélküliséget tekintve is a Dunántúl legrosszabb helyzetű régiója a dél-dunántúli, igaz, a ráta kedvezőbb, mint KeletMagyarországon. Mindössze 6 kistérségben volt a vidéki átlag alatt a munkanélküliség 2006ban, ezek közül a Paksi, Bonyhádi, Pécsi és Pécsváradi kistérségben csökkent, a Siófoki és Balatonföldvári kistérségben pedig kis mértékben nőtt a munkanélküliség 2005-höz képest. A 110
kedvezőtlenebb munkanélküliségű térségek közül Tolnában, Baranya nyugati és Somogy déli területein találjuk azokat a térségeket, ahol a magas munkanélküliség csökkent 2005-höz képest. Csakúgy, mint más régiókban, a fejlettebb térségekben (pl. Balaton mellett, Pécs környékén) a munkanélküliek csoportja relatíve képzettebbekből és idősebbekből áll, míg a munkanélküliséggel leginkább sújtott térségekben a fiatalok de képzetlenebbek aránya nagyobb a munkanélkülieken belül. A régióban egyedül a Pécsi és a Paksi kistérségekben magas egyszerre az adófizetők és az egy adófizetőre jutó jövedelmek aránya. A másik két megyeszékhelyen, illetve a Balaton partján az átlagnál magasabb foglalkoztatottság 2006-ban átlag alatti jövedelmekkel párosult, a többi kistérségben mindkét mutató átlag alatti (igaz többségében átlag feletti 2006-os jövedelemnövekedéssel). A lakásépítések alapján a régió legdinamikusabb területei a Balatonpart és Pécs szuburbanizációs övezete. A lakások infrastrukturális mutatói csak KeletMagyarországgal összehasonlítva kedvezőek, a csatornázottság a régió belső perifériáján (a megyék találkozásánál) a legrosszabb. Az aprófalvas Baranyában már korábban is hiányoztak a helyben működtetett iskolák, de 2006-ban Tolna és Somogy megye több településén is jelentősen (10%-ot meghaladóan) csökkent a gyermeklétszám. A felsőoktatásban viszont Pécs azon kevés központok közé tartozik, ahol jelentősen nőtt a hallgatói létszám. A régió értéke az egy lakosra jutó GDP tekintetében kétharmada volt 2006-ban az országos átlagnak. Ez leginkább a keleti régiókhoz teszi hasonlóvá. Az előző évhez képest 3%-kal nőtt a GDP/fő mutató értéke, amely növekedés az országos átlagnak csupán fele. A régiók között viszont itt volt a legkisebb a megyék területi különbsége: a legrosszabb Somogy megye mutatója, 86%-a a legjobban teljesítő Baranya értékének. A Dél-Dunántúl – ahol 2006-ban 100 lakosra 36 foglalkoztatott jutott – a foglalkoztatás tekintetében az országos rangsorban csupán ötödik, és emellett az alacsony növekedés miatt 2005-höz képest 2006-ra még nagyobb mértékben elmaradt az országos átlagtól. A régión belül a megyék közti különbségek elég magasak: Tolna megye értéke például több mint 10%kal magasabb Somogy megye értékének. 5,5%-nyi éves növekedés eredményeként a régióban egy foglalkoztatottra 3,8 millió Ft bruttó hozzáadott érték jutott 2006-ban, szinte pontosan megegyezve a két alföldi, ill. az ÉszakMagyarországi régió értékével. Az országos rangsorban a Dél-Dunántúl az ötödik. A régión belüli különbségek ebből a szempontból csekélyek, a megyék teljesítménye egymáshoz nagyon hasonló. A régió, a GDP-re jutó beruházás alapján az országos rangsorban az Észak-Alföld után a második, a GDP-nek 19,6%-át fordítják beruházásokra, valamivel többet az országos átlagnál (15,7%). A nemzetgazdasági ágak közül viszont az agrárium, valamint az építőipari szektor GDP-ből való beruházásaránya itt volt a legmagasabb az országban,növekedése azonban az országos átlagtól elmaradt. A régió tagoltságát e tekintetben jól érzékelteti, hogy amíg Somogy megyében fordították a GDP-ből a legtöbbet beruházásokra az egész országban, addig Tolnában a negyedik legkevesebbet. Az összes tőkebefektetésből a jegyzett külföldi tulajdonhányad arányának 10% körüli értéke és 2005-2006-os stagnálása alapján a régiók között a legrosszabb helyen szerepel a Dél-Dunántúli régió. A többi régiótól tapasztalható jelentős lemaradása egyértelműen jelzi a térség alacsony vonzerejét ezen a téren. Csupán két kistérségben, a Fonyódiban és a Tabiban
111
haladja meg a külföldi tőke aránya a hazaiét. Ezzel szemben a kistérségek több, mint kétharmadában a külföldi tőke aránya nem éri el a 15%-ot. A Dél-Dunántúlon 100 lakosra 3,12 darab regisztrált társas vállalkozás jutott 2006-ban, ezzel negyedik a régiók között. A mutató növekedésének üteme 2005-höz képest pontosan az országos átlag dinamikájával (3%) megegyező. A területi különbségek leginkább Tolna és Somogy megyék elmaradását mutatják Baranyához képest. A megyék 100 lakosra jutó társas vállalkozásai számának a növekedése csak Tolna megyében haladja meg az ország átlagát. Ennek köszönhetően a megye kismértékű felzárkózása várható. A Dél-Dunántúli régióban 4,82 millió Ft bruttó hozzáadott érték jutott 2006-ban egy agrárfoglalkoztatottra, így a régiós rangsorban a harmadik helyen áll. Emellett jelentős – országos viszonylatban harmadik – a régió mezőgazdasági termelékenységének növekedése is. Nem előnyös viszont a régió számára, hogy a belső különbségek magasak: az országosan is legjobb mezőgazdasági termelékenységgel rendelkező Tolna megye Somogy megye értékét 40, míg Baranya megye értékét 25%-kal haladja meg. A Dél-Dunántúlon az ipar termelékenysége (az egy ipari foglalkoztatottra jutó termelés értéke alapján) az országos átlagnak a felét is alig haladja meg, amellyel a régió hatodik az országon belül. A régió fejlett térségekhez történő felzárkózásának esélyeit tovább rontja, hogy az országban egyedülállóan csak itt történt termelékenység-visszaesés a megelőző évhez képest. Emellett említésre méltó még, hogy a régión belül alig tapasztalhatók megyei különbségek. A Dél-Dunántúl, elsősorban a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet déli felének birtokában vezeti a NUTS 2 régiók rangsorát az idegenforgalmi adóbevételek tekintetében. A régión belüli kistérségi különbségek erős koncentráltságot jeleznek: a legmagasabb, 5000 Ft/fő értékeket regisztráló kistérségek mind a Balaton partján helyezkednek el (Siófoki, Balatonföldvári, Fonyódi); de a somogyi háttértelepülések egy jelentős részét magába foglaló Marcali kistérség is 500 Ft/fő feletti adattal rendelkezik. A régiós átlaghoz képest kiemelkedő, 1481 Ft/fő értéket mutat Siklós kistérsége a nemzetközileg is versenyképes Harkányi Gyógyfürdő forgalmának köszönhetően. A legalacsonyabb értékeket mutató kistérségek egyenletesen oszlanak el a régióban, elsősorban a belső perifériális fekvésű területek sorolhatók ide (pl. Tamási, Komlói, Sásdi, Nagyatádi, Kadarkúti kistérség), de az olyan nagyobb városok-, mint Pécs vagy Kaposvár kistérsége is meglepő módon itt jelennek meg 11, mely tényt a nagyobb népesség szám, illetve az aprófalvas környezet is magyaráz. A Dél-Dunántúli régióban a légszennyező anyagok és üvegházgázok kibocsátása (szénmonoxid, szén-dioxid, kén-dioxid, nitrogén-oxidok, szilárd anyag) átlagos értékeket vett fel. A kéndioxid-kibocsátás mértéke ebben a régióban volt a legalacsonyabb, valamivel több, mint 80 tonna, szemben például a Közép-Dunántúl 6870 tonnás értékével. Jelentősen csökkentette a régióban a kibocsátást a pécsi hőerőmű biomassza tüzelésre való átállítása. A régión belül Baranya megyében volt a legmagasabb az ipari emisszió, de a széndioxid-kibocsátás magasnak tekinthető Tolna megyében is. A legnagyobb kibocsátók Szekszárdon, Pécsen és Komlón találhatók.
11 Az utóbbi eredményben szerepe lehet a térségekben a központi várost körülvevő nagyszámú, idegenforgalmilag kevéssé frekventált aprófalu lehúzó szerepének is, bár ez egymagában nem magyarázza a két megyeszékhely gyengébb teljesítményét, sokkal inkább a kihasználatlan vonzerő-potenciálra, az elégtelen desztináció-menedzsmentre és marketingtevénkenységre hívja fel a figyelmet.
112
Az egy főre jutó elszállított települési szilárd hulladék mennyisége a régióban 409,7 kg/fő volt, tehát az országos átlag alatt maradt. Az egy főre jutó elszállított települési folyékony hulladék viszont az országos átlag felett alakult. A szelektíven gyűjtött hulladék aránya jóval a 3%-os országos átlag alatt maradt, alig haladta meg az 1%-ot. Aránya a megyék mindegyikénél az országos átlag alatti volt a vizsgált időszakban. A régión belül Somogy megyében volt a legmagasabb, Baranyában pedig a legalacsonyabb. A kistérségek közül a Szekszárdi, a Paksi, a Mohácsi, a Komlói és a Pécsi, valamint a Balaton-parti kistérségekben volt a legmagasabb az egy főre jutó elszállított települési szilárd hulladék aránya. Az erdőterület aránya a régióban 25,8%, ami meghaladta az országos átlagot (21%). Az erdősültség Somogy megyében volt a legmagasabb (30,3%), Tolna megyében (18,6%) pedig a legalacsonyabb. A délnyugati területeken és a Mecsekben az erdőterületek aránya meglehetősen magas, a Komlói, a Csurgói és a Nagyatádi kistérségben a 40%-ot is meghaladta. A helyi jelentőségű védett természeti területek aránya az országos átlag alatt maradt, csak a Kaposvári, a Pécsi és a Bonyhádi kistérség rendelkezett magasabb értékkel. Országos jelentőségű védett természeti terület meglehetősen kevés volt a régióban. Bár itt található a Duna-Dráva Nemzeti Park és több tájvédelmi körzet is, ennek ellenére a védett területek aránya itt volt a legalacsonyabb az országban, mindössze 5,7%. A régió közlekedésföldrajzi szempontból kedvezőtlennek és elmaradottnak tekinthető. Több oldalról természetes akadályok gátolják a térségek közötti szorosabb együttműködések kialakulását (Duna, Dráva, Balaton). Ezt a kedvezőtlen hatást erősíti, hogy a régió egyetlen gyorsforgalmi útja (M7-es) a Balaton mentén, a régió peremén halad, így nem képes hatást gyakorolni a terület nagy részére. 2006-ban 26 km-nyi új autópálya épült a régióban (M7-es szakaszok), ezen kívül 10 km-nyi másodrendű főútvonal (kaposvári elkerülő), illetve 9 kmnyi egyéb kategóriájú közút, szinte valamennyi Somogy megyében, Tolnában semmi, Baranyában mindössze 2 km. Mindezek következtében a gyorsforgalmi hálózat 30 perces elérhetősége elég kedvezőtlenül alakult regionális szinten, gyakorlatilag Baranya kívül esik e sávon és Tolna megye nagy része is, csupán Somogy megye északi fele számára optimális a gyorsforgalmi úthálózat-kiépítettség. Vasútfejlesztés, rekonstrukció 2006-ig nem volt a régióban, a vízi közlekedés terén viszont a mohácsi és bajai kikötők fejlesztése kiemelt szereppel bír, mivel Mohács és az egész kelet- és közép-baranyai térség a bajai logisztikai szolgáltató központ vonzáskörzetének számít. A logisztikai bázis területe rendelkezésre állt, a kivitelezés megkezdésére vártak 2006-ban. Országos jelentőségű légikikötő nincs a régióban, viszont több milliárdos beruházást követően Pécs - Pogány megkapta a nemzetközi határnyitási jogot, így nemzetközi személyszállítás kezdődhetett a régiószékhely közelében. A régió infokommunikációs fejlettsége változó, de többnyire fejletlen. A mobiltelefónia előtérbe kerülésével mindenhol elkezdett visszaesni a vezetékes szolgáltatás iránti kereslet. A Dél-Dunántúli régióban a visszaesés kisebb mértékű volt az átlagnál, itt még aránylag kedvező volt a fővonal-ellátottság 2006-ban. Az internet-ellátottság a régió kistérségeiben jóval alacsonyabb fokú, mint ami a többi dunántúli kistérségben jellemző, még a Pécsi kistérség értéke is jelentősen elmarad a más Dunántúl megyeszékhelyeitől. Somogy megye és az Ormánság határmenti kistérségeiben az ellátottság 2% alatti, akárcsak a Tabi és Lengyeltóti kistérségek esetében, ezek a 3 dunántúli régió kistérségeinek legalacsonyabb értékei. Kábeltelevízió-ellátottságban az alföldi és északi régiókat megelőzi a Dél-Dunántúli régió, épphogy meghaladta az 50%-ot a háztartási bekötési arány.
113
A közmű-hálózatok közül a csatornázottságban szintén elmaradott a régió, ennek ellenére egyelőre nem indult meg a csatornaépítési láz, az új építésű csatornahálózat nagyságában utolsó előtti a régiók között 2006-ban. A közműellátottság – országos szinten is – a régió számos kistérségében rendkívül elmaradott, ahol gyakorlatilag a vezetékes vízhálózaton kívül sem csatorna, sem vezetékes gáz nem jutott még el a lakossághoz. A legelmaradottabb ebből a szempontból a Sásdi, Sellyei és Szigetvári kistérség, mindhárom Baranya megyében volt található. Észak-Magyarország A régió elmaradott pozíciója tartósnak tűnik a 2006-os helyzetkép alapján. Gazdasági teljesítménye humán és termelő erőforrásai ellenére még mindig jelentősen elmarad az országos átlagtól, ráadásul a dinamikája is alacsony. Ezt még a tradicionális ipari szerkezetre és képzett szakembergárdára építő viszonylag életképesebb ipari ágazatok (gépipar, fémipar, vegyipar) sem képesek megfelelően ellensúlyozni. A problémákat a belső területi különbségek is erősítik, mivel Nógrád megye gyakorlatilag az ország sereghajtója, míg Heves megye egyes – főként az autópálya által felfűzött – területein az országos átlagot meghaladóan teljesít. A regionális szinten véve gyenge pozíciót a kiemelkedően alacsony külföldi tulajdonhányad és az alacsony vállalkozási kedv, illetve az alacsony foglalkoztatottság is alátámasztja. A régió jelentős természetföldrajzi és kulturális értékei sem jelentettek kitörési utat, mivel ezeket a turizmus nem tudja megfelelő mértékben kihasználni. Ezen tényezők a régió népesség eróziójának is fontos okai, ugyanis a 2006-ban ez a régió szenvedte el a legnagyobb népességfogyást. A munkanélküliségi ráta – az Észak-Alföld mellett – itt a legkedvezőtlenebb az országban. A gazdaság elmaradottságából következik, hogy az adófizetők aránya itt az egyik legalacsonyabb illetve itt nőtt 2005-höz képest legjobban a segélyezettek száma. Környezeti képére a változatos táji adottságok mellett a régió ipari arculata is rányomja bélyegét. Észak-Magyarország a legerdősültebb régiónk közel 40 %-os erdőborítottsággal, ugyanakkor természeti értékeinek védelme elmarad a szükségestől. Közlekedési szempontból megmaradt a régió kétarcúsága, ami abban mutatkozik meg, hogy a nyugat-keleti kiterjedtsége ellenére a felépült autópálya és a kétvágányú villamosított vasútvonal megfelelő elérhetőségeket biztosít a régió nyugat-kelet tengelye mentén, ugyanakkor ennek a közlekedési tengelynek az elérése észak és déli irányból sokkal kedvezőtlenebb. 2006-ban ez a régió szenvedte el a legnagyobb népességfogyást (-10 ezer fő, -0,8%). Az 1 millió 251 ezer fős régióban csak az Encsi, Rétsági és Egri kistérségben ellensúlyozta a pozitív vándorlási egyenleg a természetes fogyást (a bevándorlás az Egri kivételével a másik 2 kistérségben nem érintette a kistérség-központot, csak a többi részét). A vándorlási egyenleg a Gyöngyösi kistérségben volt még pozitív (de nem ellensúlyozta a természetes fogyást), míg a többi kistérséget természetes fogyás és negatív egyenlegű vándorlás jellemezte. A munkanélküliségi ráta országosan a legmagasabb, a 15-64 évesek körében 9,5% volt 2006-ban, de egyes kistérségekben ez a régiós átlag kétszeresét is elérte (pl. Abaúj-Hegyközi 20,5%). Itt volt legmagasabb a 180 napon túli munkanélküliek (33%) és a 8 általános iskolai osztályt sem végzett munkanélküliek aránya (10%), és átlag feletti a fiatalok aránya is a munkanélküliek közt. 2006-ban átlag alatti munkanélküliség csak a Közép-Magyarországgal szomszédos Rétsági kistérséget és a Hatvan-Gyöngyös-Eger tengelyt jellemezte. Igaz ugyanakkor, hogy a magas munkanélküliségű kistérségek többségében 2006-ban csökkenés ment végbe (kivéve Borsod-Abaúj-Zemplén keleti területeit, Nógrád nyugati részét).
114
A régióban 2006-ban országosan itt volt az egyik legalacsonyabb az adófizetők aránya (a 1564 évesek 56%-a), és ez a jövedelmekhez hasonlóan az átlagnál kisebb ütemben nőtt. Egyedül a Hatvantól Egerig húzódó tengely mentén és a Tiszaújvárosi kistérségben volt átlag feletti az adófizetők és a hozzájuk tartozó átlagjövedelmek nagysága. 2005-höz képest az új lakások számának visszaesése itt volt az egyik legnagyobb mértékű, az összes régió közül itt épült a legkevesebb lakás 2006-ban (alig több mint Közép-Magyarország két kistérségében, a Ráckeveiben és Dunakesziben összesen). A lakásépítések fő területei Nógrád nyugati része, az M3-as tengelye és a Cserehát. A gazdaság fejlettségét jellemző mutatók közül 2006-ban az 1 főre jutó GDP értéke a régióban (1,5 millió Ft) kétharmada volt az országos átlagénak (mindegy 2,4 millió Ft). Ez, az Észak-Alföld után a legkevesebb a régiós rangsorban. A mutató dinamikája is alacsony, csupán 2%, szemben az országos 6%-kal. A régión belül Nógrád megye – amely az összes megye között is a legalacsonyabb értékkel rendelkezik – GDP/fő-mutatója a Borsod-AbaújZemplén megyei értéknek (amely a régióban a legjobb) is alig haladja meg a kétharmadát, tehát a belső területi különbségek is nagyok. A foglalkoztatást tekintve a régiók között a legrosszabb helyzetben Észak-Magyarország található, ahol 2006-ban a lakosoknak csupán pontosan harmada volt foglalkoztatott. A mutató 2005-höz képest vizsgált dinamikája – főleg Borsod-Abaúj-Zemplén, valamint Heves megye esetében – viszont kimutatható, melynek tartóssá válása magában hordozza a felzárkózás lehetőségét. A régión belül a legrosszabb mutatóval 2006-ban Borsod-AbaújZemplén megye rendelkezett, mely a második legalacsonyabb érték volt az ország megyéi között. Az egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték esetén - bár a régió értéke (3,9 millió Ft) a Nyugat- és Közép-Dunántúli, valamint a Közép-Magyarországi régió után a negyedik legjobb az országban, mégis 20%-kal elmarad az országos átlagtól. A régión belül e mutatóban is jelentősek a megyei különbségek: az országos megyei rangsorban a legrosszabb értékkel rendelkező Nógrád megye egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott értéke csupán 70%-a Borsod-Abaúj-Zemplén megye azonos mutatójának. Észak-Magyarország a külföldi tulajdoni hányad tekintetében a régiók között a negyedik, 42%-os külföldi tőkearánya messze elmarad az országos átlagtól. Egyedülivé teszi a régiót e mutatóban, hogy itt volt a legnagyobb a visszaesés a társas vállalkozások jegyzett tőkéjének nagyságában, illetve azon belül a külföldi tőke mértékében is: ez 14 százalékpontos visszaesést mutat 2005-höz képest. A külföldi tőke kivonása tehát ezen időszakban jelentős mértékben érintette a régiót, amelyen belül kistérségi szinten komoly különbségek érzékelhetők. Négy kistérségben– Rétsági, Hatvani, Balassagyarmati, Ózdi - volt az országos átlag feletti a külföldi tőke 1 főre jutó értéke. Magyarországon 100 lakosra 5,48 regisztrált társas vállalkozás jutott 2006-ban. ÉszakMagyarországon a mutató fele ennek az értéknek, ami az összes régió közül a legkedvezőtlenebb. Itt mérhető viszont a legnagyobb növekedés 2005-höz képest, amelynek tartóssá tétele garantálhatja hosszabb távon a lassú felzárkózást a régiók átlagához. Egy agrárfoglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték esetén Észak-Magyarország az átlagtól (4 millió Ft) 5%-kal elmaradva a második legrosszabb értékkel rendelkezett 2006-ban a régiók között. Ezt az eredményt tovább rontja a mezőgazdaság termelékenységének 2005-höz viszonyított legnagyobb mértékű visszaesése is. A régión belül termelékenység szempontjából 115
legjobb helyzetben Borsod-Abaúj-Zemplén megye található, ahol a jelentős szőlő- és gyümölcstermelés is hozzájárul az országos átlagnál magasabb egy agrárfoglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték előállításához. Ezzel szemben mind Heves, de legfőképp mind az országos rangsorban is utolsó előtti Nógrád megye mezőgazdasági termelékenysége az átlagtól jelentősen elmarad. Nógrád megye helyzetét tovább nehezíti, hogy egy év alatt felére esett vissza a mutató értéke, amely az országban egyedülálló visszaesést jelent. Észak-Magyarország ipari termelékenysége (az egy ipari foglalkoztatottra jutó termelés értéke alapján) áll legközelebb az országos átlaghoz (30700 Ft), amellyel a fejlettebb dunántúli régiók és Közép-Magyarország után következik a rangsorban. A régió további felzárkózásának esélyeit növeli, hogy 2006-ra e régióban volt a második legmagasabb a mutató növekedésének üteme. A belső területi különbségek viszont jelentősek: Borsod-AbaújZemplén megyében a termelékenység majd háromszorosa az országos megyei rangsorban is gyengén szereplő, egykori ipari fellegvár Nógrád megye értékének. Észak-Magyarországon belül, amely régió a hazai NUTS 2 területi egységek sorában a második legalacsonyabb idegenforgalmi adóbevételekkel rendelkezett 2005-ben, elsősorban a Mátra-Bükk kiemelt üdülőkörzetben koncentrálódnak a legmagasabb értékeket mutató kistérségek; amelyek közül az Egri 1 főre jutó értéke éppen meghaladja az 1000 Ft-ot; Gyöngyös, Pétervására és Mezőkövesd térsége pedig 500-1000 Ft közti adatokat regisztrált. Kisebb, regionális jelentőségű vonzerők miatt emelkedik ki némileg az alacsony, 250 Ft/fős kistérségi átlagból Sárospatak, Tokaj és Miskolc térsége, jellemzően e városok és környezetük attrakcióinak köszönhetően. A régió egészét és kistérségeinek nagy részét (pl. az egykori válságövezeteket, a belső és külső perifériákat) jellemző relatíve alacsony idegenforgalmi adóbevétel elsősorban az exkluzív, minőségi turizmus jelenlétének hiányára vezethető vissza. Ennek legfőbb infrastrukturális gátja jelenleg a minőségi szálláshely-kapacitások hiánya, illetve alacsony foka, amelyet alátámasztanak a statisztikák is: a régióban leginkább a turistaszállások, falusi és ifjúsági szállásadás gyakorisága a jellemző, e szálláshelytípusok kapacitását nézve élmezőnyben áll a régió hazai viszonylatban. Az Észak-Magyarországi régió az ipar szerkezetének és elmaradottságának köszönhetően a kén-dioxid, a nitrogén-oxidok, a szén-monoxid, a szén-dioxid és a szilárd anyagok emissziója tekintetében is egyaránt az egyik legnagyobb kibocsátó hazánkban. A régión belül azonban kettős a kép, Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyében nagy, míg Nógrád megyében kicsi volt a kibocsátás. A régióban az emisszió nagy részéért az elmúlt évtizedekben létesített nagyüzemek, erőművek a felelősek. A fő kibocsátók Visontán, Tiszaújvárosban, Miskolcon, Ózdon és Berentén működnek. Az éghajlatváltozás szempontjából legfontosabb üvegházgázból, a szén-dioxidból Visontán, Tiszaújvárosban és Berentén is több mint egy millió tonna volt az éves kibocsátás, a három városban az összes ipari szén-dioxid kibocsátás meghaladta az ország szén-dioxid emissziójának a 10%-át. A régió azon kistérségeiben, ahol nincs nagyüzem, az emisszió mértéke csekély. Az egy főre jutó elszállított települési hulladék a régióban kevéssel az országos átlag (455,7 kg/fő) alatt maradt, a szelektíven gyűjtött hulladék aránya az összes hulladékból pedig az országos átlag (3%) körül alakult. A települési szilárd hulladék fajlagos értéke a Miskolci, a Gyöngyösi és a Hatvani kistérségben volt a legmagasabb, több mint 500 kg/fő, a legalacsonyabb értéket pedig a rurális kistérségekben érte el. Az egy főre jutó elszállított települési folyékony hulladék mennyisége mélyen az országos átlag (0,5 m3/fő) alatt maradt.
116
Az Észak-Magyarországi régióban volt a legmagasabb az erdőterület aránya (29,7%). Nógrád megye összterületének majd 40%-a volt erdővel borított, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében és Heves megyében az erdősültség ugyan 30% alatt maradt,, de ez utóbbi megyékben is magasabb volt az erdősültség az országos átlagnál. Kistérségi szinten nagy különbségeket lehet tapasztalni a régión belül. Az alföldi területeken az erdővel borított területek aránya a 10%-ot sem érte el, ellenben a Heves-Borsodi-dombság területén lévő kistérségek esetén az erdősültség a 40%-ot is meghaladta. Az itt található Pétervásárai kistérség volt a vizsgált időszakban Magyarország legnagyobb arányban erdővel borított kistérsége, 61 százalékos erdősültséggel. Az országos védettségű területek aránya is az Észak-Magyarországi régióban volt a legmagasabb (14,4%) az országban, hiszen három nemzeti park (Aggteleki, Bükki, DunaIpoly) és számos nagy kiterjedésű tájvédelmi körzet is található itt. A régió táji, kulturális és építészeti értékekben is rendkívül gazdag, ezt igazolják az itt található világörökségi helyszínek is (Hollókő, Tokaj, Aggtelek). A régió közlekedésföldrajzi helyzete vegyes képet mutat. Amíg az M3-M30-M35-ös autópályákon keresztül a régióközpontból jól elérhető a főváros, illetve az észak-alföldi megyeszékhelyek, valamint az autópályával párhuzamosan futó vasúti fővonalon keresztül is megfelelő a kapcsolat Miskolc irányába, addig a régió út- és vasúthálózata nem biztosítja a régión belül szükséges megközelíthetőséget. 2006-ban gyakorlatilag gyorsforgalmi út- és főút-fejlesztés nem történt a régióban. A régió nagy nyugat-kelet irányú kiterjedése, a domborzat, valamint az alacsonyabb rendű közúthálózat mennyiségi és minőségi jellemzői jelentősen megnehezítik a régió szélei közötti közlekedést. Mindezek következményeként a Cserhát, Mátra és Bükk északi előterének, valamint a Cserehát és a Zemplén kistérségeinek gyorsforgalmi úttól való távolsága meghaladja a 30 percet. Vasútfejlesztés nem történt a vizsgált időszakban, a Budapest-Miskolc-Nyíregyháza vonal Kohéziós Alapból megvalósuló rekonstrukciós munkálatai 2007-től aktuálisak. Logisztikai szempontból szolgáltató központ egyedül Miskolcon lett kialakítva a régióban, viszont a budapesti központok vonzáskörzete lefedi Nógrád megye nagy részét, a miskolci központ pedig Borsod-Abaúj-Zemplén megye nagy részét. Probléma, hogy 2006-ban a miskolci központ még fejlesztés alatt állt, nem indult meg érdemi logisztikai tevékenység. A vízi és a légi közlekedésnek nincs jelentősége a régió életében, Az itt található mezőkövesdi volt katonai repülőtér 2006-ban fejlesztés alatt állt, légi közlekedési engedélyek nélkül. Infokommunikációs fejlettségben Észak-Magyarország többnyire csak az alföldi régiók szintjét haladja meg, például a telefon fővonal tekintetében a régió népességének 28,7%-a volt ellátott, ami folyamatos csökkenést mutat itt is, mint minden régióban. Internet szempontjából rendkívül mozaikos a kistérségi kép, csupán az Egri kistérség nevezhető országos szinten jól ellátottnak, míg a Pétervásárai, Abaúj-Hegyközi, Bodrogközi és Szikszói kistérségben a 100 főre jutó internet-előfizetések száma nem éri el a 2-t. Közműellátottság tekintetében általánosságban megállapítható, hogy közepesen fejlett a régió. 2006-ban kezdett a csatornaépítés előtérbe kerülni, ennek következtében a második legtöbb új csatorna ebben a régióban épült (250 km-nyi), azonban mindezek ellenére még vannak ellátatlan területek, főként a Cserehát aprófalvas térségeiben.
117
Észak-Alföld Az Észak-Alföldi régióban több, olykor ellentétes irányú folyamat zajlott a vizsgált időszakban. Gazdasága az országos átlaghoz képest ugyan jelentősen elmaradott, több mutató szempontjából is csak az Észak-Magyarországi régiót előzi meg, ugyanakkor fejlődési üteme kedvező, reális esélyt teremtve a felzárkózásra. A régión belüli különbségek nem nagyok, de növekedést mutatnak, a legrosszabb helyzetben levő települések pedig kiterjedt és összefüggő perifériákat alkotnak, mint a Közép-Tisza-vidék, Bodrogköz vagy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határmenti térségei. A gazdasági folyamatok területi differenciáltsága eltérő társadalmi folyamatokat is okoz: az elmaradott területekről az alacsony foglalkoztatottság és jövedelem miatt jelentős elvándorlás zajlik a régión kívülre, ugyanakkor a természetes szaporodás éppen ezekben a térségekben a legnagyobb. Emellett elszigetelten, néhány város esetében megjelenik a bevándorlás és a szuburbanizáció is. Kiemelkedően jó helyzetben van régiós összehasonlításban Debrecen és néhány város (pl. Nyíregyháza, Hajdúszoboszló), jól mutatva, hogy a városokban koncentrálódik a gazdasági fejlődés, ahol mind a humán, mind a műszaki infrastruktúra lényegesen meghaladja a környező területek sokszor igen alacsony értékeit. A területi differenciákat csökkenti a vízhez kapcsolódó idegenforgalom jelentős mértéke, különösen a Tisza-tó esetében, de Hajdúszoboszló fejlődésében is meghatározó a gyógyvíz hasznosítása. A régió széttagoltságát a közlekedési hálózat jelentős fejlődése (autópálya-építések, vasúti felújítások, debreceni repülőtér) nem csökkentette jelentősen, a tranzitforgalmat kiszolgáló (pl. 4-es út) és regionális összeköttetést nyújtó gyorsforgalmi utak hálózata nehezen látja el feladatát. A területét tekintve legnagyobb, és Közép-Magyarország után legnépesebb (1 millió 525 ezer lakos) régió népessége 2006-ban az egyik legnagyobb arányban csökkent (-0,51%). Ez alapvetően a vándorlásokból származó veszteségnek köszönhető, hiszen itt volt legmagasabb a születési és legalacsonyabb a halálozási arányszám, azaz legkisebb a természetes fogyás (0,21%). Egyedül a Hajdúhadházi kistérségben volt egyaránt pozitív a vándorlások egyenlege és a természetes szaporodás is. A természetes szaporodás a Baktalórántházai, IbrányNagyhalászi, Kisvárdai és Záhonyi kistérségben is pozitív volt, de a vándorlások egyenlege már negatív, és így összességében csökkent a népesség. A bevándorlás növelte a Nyíregyházai és a Debreceni kistérségek népességét. A Debrecennel szomszédos Hajdúhadházi és a Derecske-Létavértesi kistérségben pedig egy szuburbán övezet kialakulása is megfigyelhető. A munkanélküliség a 2. legmagasabb a régiók közül, valamivel kisebb, mint ÉszakMagyarországon, de hasonlít az utóbbihoz annyiban, hogy 2006-ban 11%-os volt a pályakezdők aránya. Ezen belül igen jelentősek a régión belüli különbségek. Amíg a megyeszékhelyek, illetve a Jászság területén az átlagnál alacsonyabb és csökkenő, addig Szabolcs-Szatmár-Bereg nagy részén, Hajdú-Bihar déli területein magas és romló tendenciájú volt a munkanélküliség. A munkanélküliek – különösen az utóbbi két megyében – az átlagnál fiatalabbak, de képzetlenebbek. 2006-ban ebben a régióban a legkisebb az adófizetők aránya, csak a 3 megyeszékhely kistérségében és a Hajdúszoboszlóiban átlag feletti, a többiben átlag alatti adófizetői arány és fajlagos jövedelem jellemző. A nagyvárosok tehát (Észak-Magyarországhoz hasonlóan) szigetszerűen emelkednek ki környezetükből, és ezekre is jellemző, hogy 2006-ban az egy lakosra jutó jövedelemszintjük átlag alatt nőtt. Az új lakások elsősorban Debrecen és 118
Nyíregyháza közt épültek, átlagos nagyságuk Közép-Magyarország után eben a régióban volt a legkisebb. A csatornázottsági mutató Észak-Alföldön a legrosszabb, igaz, a gázfogyasztók aránya a nyugat-dunántúli szintet is eléri. E régió korszerkezete a legkedvezőbb, legkevesebb az öreg- és legtöbb a gyermekkorú. A települések oktatási intézményi ellátottsága kedvezőnek nevezhető, csak a beregi és bihari aprófalvakban nincs helyben működtetett iskola. A nappali tagozatos felsőoktatási hallgatók száma itt csökkent leginkább, de összességében nem változott a létszám régiós szinten (ezen belül Debrecenben nőtt jelentősen a tanulók száma). A gazdaság fejlettségét jellemző mutatók közül a régió egy főre jutó GDP-értéke (1486 ezer Ft.) kevesebb, mint kétharmada az országos átlagénak, ezzel pedig a régiós rangsorban a legutolsó volt 2006-ban. 2005-höz képest viszont a harmadik legnagyobb arányú GDP/főnövekedés ebben a régióban volt tapasztalható (5%), ami hosszútávon a területi nivellálódás lehetőségét is jelentheti a régió számára. A belső területi különbségek kisebbek, mint a fejlettebb régiókban, de így is például a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei érték alig háromnegyede a régióban legjobb mutatóval rendelkező Hajdú-Bihar megyei GDP/főértéknek. A régiók között a foglalkoztatás szempontjából – Észak-Magyarország után – a második legrosszabb helyzetben Észak-Alföld található, ahol 2006-ban alig több mint harmada volt foglalkoztatott csupán. A mutató 2005-höz képest vizsgált dinamikája viszont meghaladja az országos átlag növekedését, mely folyamat tartóssá válása magában hordozza a felzárkózás lehetőségét. A régión belül minden megye az országos átlag alatti mutatóval rendelkezik. Jász-Nagykun-Szolnok megye értéke pedig mintegy 13%-kal magasabb volt, mint az országos rangsorban sereghajtó Szabolcs-Szatmár-Bereg megye értéke. A régióban egy foglalkoztatottra 3,7 millió Ft bruttó hozzáadott érték jutott 2006-ban. Ez az országos átlagnak (5,3 millió Ft) a 70%-a, és szinte pontosan megegyezik a Dél-Alföldi régió értékével. 2005-ben a mutató országos átlaga kereken 5 millió Ft volt, az országos bővülés tehát jól érzékelhető. Ez a növekedés ellenben a területi tagoltságot tovább erősítette, mivel a legnagyobb arányú dinamika az eleve magasabb értékkel rendelkező régiókban történt. E tekintetben ez a régió sem kivétel, és a kevésbé dinamikusan fejlődők közé tartozik, ahol a mutató bővülése az országos átlagnak csupán a fele. A régión belül Szabolcs-Szatmár-Bereg megye rendelkezik a leggyengébb mutatóval (83%-a Hajdú-Bihar megyei értéknek), de a különbségek kisebbek, mint a fejlettebb régiókban. A régió az országos rangsorban a GDP-re jutó beruházás tekintetében vezető: a GDP-nek 20,7%-át fordítják beruházásokra. Minden nemzetgazdasági ágban – de legnagyobb mértékben az agrárszektorban – az országos átlagnál magasabbak a GDP beruházási részarányai. Emellett a mutató növekedése is az Észak-Alföldön a legmagasabb a 2005-ös értékhez képest. Itt 18%-os volt a bővülés, szemben az országos 2%-os átlaggal. A régión belül Hajdú-Bihar megye messze kiemelkedik, hiszen itt nyolc százalékponttal magasabb az érték, mint a másik két megyében. Ezzel a megyei rangsorban a második. Az Észak-Alföldön a külföldi tulajdoni hányad az országos átlagtól jelentősen elmaradva, 30% alatt található, amely a második legrosszabb érték az országban. Az összes tőke növekedése ugyanakkor kedvező: 2005-höz képest országosan a harmadik legnagyobb, az összes tőkén belül a nem hazai tőke növekedése (20%) pedig a második legnagyobb az országban. A régión belül a Jászberényi, illetve a Hajdúszoboszlói kistérség rendelkezik átlag feletti értékkel. Ezzel szemben a kistérségek felében 10% alatti a külföldi tőke aránya.
119
Érdekesség, hogy a Baktalórántházai kistérség társas vállalkozásainak tőkéjében egyáltalán nincsen külföldi rész. A regisztrált társas vállalkozások 100 lakosra jutó száma 2006-ban az Észak-Alföldön 2,81 volt, amely a régiók között – Észak-Magyarország után – a második legalacsonyabb adat. Rontja Észak-Alföld helyzetét, hogy itt a legalacsonyabb a mutató növekedési üteme 2005höz képest, a tendencia tartóssá válása a további differenciálódást erősítheti. A régión belül a területi különbségek Jász-Nagykun-Szolnok, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megye mintegy 20-25%-os lemaradását tükrözik Hajdú-Bihar megyével szemben. Érdekes, hogy a mezőgazdaságban az egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték alapján a régiók között Észak-Alföld rendelkezett a legrosszabb mutatóval, amely majd 10%kal alacsonyabb, mint az országos érték (4 millió Ft). Ennek oka többek között a mezőgazdaság termelékenységének 2005-höz képest a régióban országos viszonylatban is legnagyobb mértékű visszaesése (6%-os). A régión belül Hajdú-Bihar és Szabolcs-SzatmárBereg megye rendelkezik magasabb értékkel, de e megyék mutatójában mintegy 20%-os visszaesés volt tapasztalható 2006-ra. Ezzel ellentétben Jász-Nagykun-Szolnok megye az országban a második legnagyobb (40%-os) termelékenységi növekedést produkálta, csökkentve valamelyest a területi különbségeket a régión belül. Az ipar termelékenysége (az egy ipari alkalmazottra jutó termelés értéke alapján) az ÉszakAlföldön az országos átlagnak (30700 Ft) alig 60%-a volt 2006-ban, de a legmagasabb növekedési dinamikának köszönhetően e tekintetben közeledett a fejlettebb régiókhoz. Emellett említésre méltó még, hogy a régión belül szinte egyáltalán nem tapasztalhatók megyei differenciák. Az Észak-Alföldi régió a 3. legalacsonyabb értéket mutatja a régiók rangsorában az idegenforgalmi adóbevételek fajlagos értékei terén, alig meghaladva az országos átlagérték 50%-át. A régión belüli térségi különbségeket tekintve kimagasló 6774 Ft/fő értéket Hajdúszoboszló kistérségében regisztrálhatunk, azaz Dél-Alföldhöz hasonlóan itt is egy, nemzetközi versenyképességét tekintve abszolút vonzerőnek minősülő gyógyfürdő térsége áll a kistérségi lista első helyén. Kiemelkedő, 500-1000 Ft közötti értékek a régió legnagyobb állóvízi attrakciójához, a felfutó népszerűségű belföldi attrakcióként számon tartott Tiszatóhoz kapcsolódó 2 kistérségben (Tiszafüredi, Karcagi) figyelhetőek meg, a régió többi része jellemzően a legalacsonyabb osztályközbe (250 Ft/fő alatti értékek) kapott besorolást, érzékeltetve a turisztikai szálláshely-kapacitás és vendégforgalom erős koncentrációját a térségben. Mind a gazdaság szerkezete és elmaradottsága, mind a közlekedésföldrajzi adottságok és a társadalmi problémák, területi differenciák közrejátszanak a régió sajátos környezeti állapotának kialakításában: a jelentős terheléssel alig vagy egyáltalán nem érintett területek nagy kiterjedésével szemben a környezet védelmét szolgáló műszaki infrastruktúra komoly hiányosságai állnak. Környezetvédelmi szempontból a legszegényebb, legfejletlenebb, ugyanakkor növekvő lakosságú térségek a legkritikusabbak, ahol a környezeti konfliktusok száma egyre nő, megoldásukra viszont helyben egyre kevesebb lehetőség, eszköz áll rendelkezésre. Az Észak-Alföldi régióban a gazdasági szerkezetből adódóan az ipari kibocsátás igen alacsony volt 2005.ben. A vizsgált anyagok (szén-monoxid, szén-dioxid, kén-dioxid, nitrogén-oxidok, szilárd anyag) közül csak a kén-dioxid esetén figyelhettünk meg az országos 120
átlaghoz közelebb eső értéket (1082,5 t). Megyei szinten is hasonló a kép, a régió egyik megyéjében sem volt tapasztalható jelentős ipari kibocsátás. A régió legnagyobb kibocsátói a Vásárosnaményi, Fehérgyarmati, Nyíregyházai és Szolnoki kistérségben működtek. Az egy főre jutó elszállított települési szilárd hulladék mennyisége a régióban az országos átlag körül alakult (461,4 kg/fő). Az elkülönítetten gyűjtött hulladékok aránya viszont a régióban mindössze 1,4% volt. Jász-Nagykun-Szolnok megyében volt a legmagasabb a szelektíven gyűjtött hulladékok aránya, és itt a legalacsonyabb az egy főre jutó elszállított települési szilárd hulladék mennyisége. Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyékben a megyeszékhelyeken kívül csak egy-két kistérségben haladta meg az elszállított települési szilárd hulladék mennyisége az országos átlagot, Jász-Nagykun-Szolnok megye kistérségei esetén kiegyenlítettebb értékeket tapasztalhattunk. Az elszállított települési folyékony hulladéknak mind az összmennyisége (1,63 millió m3), mind a fajlagos értéke (1,1 m3/fő) az Észak-Alföldön a legmagasabb az országban, mindkét érték az országos átlagnak majd kétszerese volt. Az erdővel borított területek aránya a régióban a nagy kiterjedésű szántóterületek következtében igen alacsony, mindhárom megyében egyaránt az országos átlag (21%) alatt maradt, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében viszont megközelítette azt, mivel a Nyírségben nagy területeken találhatók erdők. A Nyírbátori kistérségben az erdőterületek aránya meghaladta a 40%-ot. Az országos jelentőségű védett területek aránya az országos átlaghoz (9%) közeli volt a régióban. A legmagasabb ez az arány Hajdú-Bihar megyében (14,1%) volt a Hortobágyi Nemzeti Parknak köszönhetően. Szabolcs-Szatmár-Bereg és Jász-Nagykun-Szolnok megyében viszont még az országos átlagot sem érte el a védett területek aránya. A területi differenciák csökkentésében, a szinergiák kiaknázásában alapvető feladata van a közlekedési hálózatnak, a régió közlekedésföldrajzi helyzete azonban mostoha volt az elmúlt években. Amíg el nem érte az M3-as autópálya és a hozzá kapcsolódó gyorsforgalmi utak Debrecen és Nyíregyháza térségét, a régiónak nem volt gyorsforgalmi útja. A fő gerincnek tekintett 4-es számú elsőrendű főút óriási forgalmat bonyolít rengeteg települést érintve, jelentős tranzitforgalmat vezetve Románia és Ukrajna irányába. A kisszámú gyorsforgalmi út miatt a régión belüli elérhetőség kedvezőtlen, és a földrajzi kiterjedés adta nagy távolságok miatt a megyeszékhelyek és nagyvárosok elérhetősége lassú. A gyorsforgalmi utak és főutak fejlesztésében az Észak-Alföldi régió kapta a legtöbb beruházást 2006-ban, amelyek során 49 km-nyi új autópálya (M3-M35), és 26 km-nyi új első- és másodrendű főútvonal épült. Ezeken kívül 31 km-nyi egyéb út is elkészült, így összesen a régió 106 km új utat kapott a vizsgált évben. A fejlesztések ellenére a gyorsforgalmi úthálózat közelségét a régió nagyon kis részéről lehet csak érzékelni, gyakorlatilag Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar és SzabolcsSzatmár-Bereg megyék nagy részéről nem lehet 30 percen belül gyorsforgalmi utat elérni. 2006-ban a vasútfejlesztés is erőteljesen érintette a régiót. A Budapest-Szolnok-Lőkösháza vasútifővonal-rekonstrukció első üteme érintette a régiót, és kidolgozás alatt állt a SzolnokNyíregyháza-Záhony vonal felújítása is. A vízi közlekedés a Tiszán bonyolódhat, azonban az áruszállítás jelentős méreteket mindeddig nem tudott ölteni a megfelelő járműpark és a kikötői kapacitások hiánya miatt. A légi közlekedés szerepe látványosan nőtt, mivel Debrecen mellett Nyíregyháza is nemzetközi határnyitási jogot kapott, és mindkét város repülőtere átesett jelentős fejlesztéseken az elmúlt években. Debrecen az egész keleti országrész légiforgalmi központja, azonban a fejlődést korlátozhatja, hogy a kifutópálya és környezete nem, vagy csak nagyon nehezen bővíthető tovább. Logisztikai szempontból a régió 121
kiemelkedő szerepben lehet a jövőben, hiszen Szolnok, Debrecen és Záhony révén a régió mindhárom megyéjében van országos logisztikai központ, kiegészülve Nyíregyházával, amely mint regionális logisztikai központ szerepel az országos hálózatban. A debreceni központ jól funkcionált, a záhonyi még átalakítás és fejlesztés alatt volt, a szolnoki viszont még az építkezések 1. üteménél tartott 2006-ban. Az infokommunikáció szintén jótékony hatással van a területi kiegyenlítődésre, ebből a szempontból azonban ez a régió a legfejletlenebbek közé tartozik. A vezetékes telefonellátottság alacsony volt a régióban, viszont az elmúlt évek előfizetőszámának csökkenése is csak kisebb mértékben érintette. Az internet-ellátottságban is igen elmaradottak a régió kistérségei, még a megyeszékhelyek sem érik el a fejlettebb régiók nagyvárosainak értékeit. A legtöbb helyen a 100 főre jutó Internet-előfizetések száma 4 alatt van, azonban a Fehérgyarmati, Vásárosnaményi, Baktalórántházai, Ibrány-Nagyhalászi és a DerecskeLétavártesi kistérségben ez az érték a 2-t sem érte el 2006-ban. A kábeltelevízióellátottságban a legrosszabb a regionális rangsorban Észak-Alföld, értéke körülbelül fele a legfejlettebb Közép-Dunántúli régióéhoz képest. Közműfejlesztés terén megkezdte a felzárkózást a régió. A csatornázottságban fennálló lemaradást kezelendő 2006-ban itt épült a legtöbb új csatornahálózat (mintegy 320 km), és az egész régióban csupán egy település volt, ahol sem csatorna, sem vezetékes gáz nem volt elérhető (Tiszabő). Dél-Alföld A Dél-Alföldi régió gazdasági szempontból az országos átlagtól mind helyzetében, mind dinamikájában elmaradó térség, azonban az Észak-Magyarországi és Észak-Alföldi régióknál valamelyest kedvezőbb helyzetben van. A lakosság foglalkoztatottsága és jövedelme is alacsonyabb az országos átlagnál. Sajátossága a régiónak a csekély területi differenciáltság, ami részben a hasonló gazdasági, társadalmi örökségnek, részben a különbségeket növelő folyamatok csekélyebb intenzitásának köszönhető. Jelentősen csupán Kecskemét és Szeged térsége emelkedik ki, részben hagyományos kereskedelmük, és jelentős humán-erőforrásaik következtében. Az M5-ös autópálya megépítése egyelőre lényegében nem változtatott a régió gazdasági térszerkezetén, továbbra is igen nagy a nemzetközi tranzitforgalom a Dél-Alföld főútjain. Mellettük az alsóbbrendű utak kiépítése háttérbe szorult, pedig a közúti közlekedés a régió szempontjából kiemelkedő jelentőségű. A régió több szempontból kedvező környezeti állapota is elsősorban az eleve kisebb környezetterhelésnek köszönhető, legfontosabb környezeti probléma a közúti tranzitforgalom és a vízvédelem, különösen a felszín alatti vizeké. Az utóbbi idők jelentős infrastrukturális fejlesztései, elsősorban a csatornázottság terén egyelőre még az országos átlag elérését sem tették lehetővé, további fejlesztésekre van szükség a szennyvíz- és hulladékkezelés területén. A régió számára kiemelkedő természeti értéket, közlekedési lehetőségeket és gazdasági erőforrást is jelentő folyók összehangolt, fenntartható hasznosítása pedig gyakorlatilag hiányzik. Az ország keleti felének régiói közül az 1,342 millió lakosú Dél-Alföld népessége csökkent a legkisebb mértékben. Ez elsősorban a viszonylag mérsékelt elvándorlásnak köszönhető, a természetes fogyás ugyanis itt a legmagasabb (a legmagasabb halálozási és legalacsonyabb születési arányszámoknak köszönhetően). A bevándorlás egyedül a Kecskeméti és Szegedi kistérségekben ellensúlyozta a természetes fogyást, tehát összességében nőtt a népesség. 122
Szeged környékén, Mórahalom, Kistelek és Hódmezővásárhely kistérségében ugyancsak pozitív volt a vándorlások egyenlege, de még így is csökkent a népesség. A kedvezőtlen természetes népmozgási arányokból következően ez az egyik „legöregebb” régió, a NyugatDunántúlhoz hasonló öregségi mutatóval. A munkanélküliségi ráta az országos átlagnál magasabb, de Kelet-Magyarországon viszonylagosan kedvező. Csongrád és Békés határán az átlagnál alacsonyabb és 2006-ban csökkenő volt a munkanélküliség, de például Békés észak-nyugati valamint déli területein, magas és romló volt a munkanélküliségi ráta. Az adófizetők aránya nem a legrosszabb az országban, de az egy adófizetőre jutó jövedelem ebben a régióban a legalacsonyabb. 2006-ban egyedül Kecskemét és Szeged kistérségeiben volt átlagnál magasabb az adófizetők aránya és átlagos jövedelmeik nagysága. Az egy lakosra jutó jövedelmek nagysága alapján itt is (mint Kelet-Magyarország másik két régiójában) a megyeszékhelyek emelkedtek ki, igaz, a növekedés itt is az átlagnál kisebb volt 2006-ban. Ugyancsak átlag alatti volt a növekedés az egyébként is kedvezőtlen jövedelmi helyzetű délkeleti és duna-menti kistérségekben (Bajai, Kalocsai) is. A lakásépítés erős területi koncentrációt mutat, Kecskemét és Szeged agglomerációjára, Békéscsaba-Gyula környékére összpontosult (miközben pl. Békés többi részén alig épült lakás). Az ivóvíz- és csatornaellátottság átlag feletti javulása ellenére a lakások e két közmű mutatója, részben a Dél-Alföldre jellemző sajátos tanyás térségek elterjedtsége miatt is, átlag alatti, a csatornázottság különösen Bács-Kiskun és Csongrád déli területein marad el még a régiós átlagtól (48%) is. A településszerkezetből adódóan az alapfokú oktatás a legtöbb településen helyben megoldott, de az alacsony születésszám miatt itt csökken leginkább az óvodások, és átlag felett az általános iskolások száma. A régió szempontjából meghatározó gazdasági folyamatokat tekintve az egy lakosra jutó GDP régiós értéke (1560 ezer Ft) 2006-ban kevesebb, mint kétharmada volt az országos átlagénak, ezzel pedig a régiós rangsorban – a másik alföldi régió és Észak-Magyarország után – a harmadik legrosszabb mutatóval rendelkezett. A mutató növekedése 3%-os volt a megelőző évhez képest, amely a régiók között közepes eredménynek nevezhető, bár az országos átlagtól (6%) jelentősen elmaradt. A belső területi különbségek kisebbek, mint a fejlettebb régiókban, de így is például Békés megye GDP/fő értéke alig több, mint háromnegyede volt a régióban legjobb mutatóval rendelkező Csongrád megye értékének. A foglalkoztatást tekintve a régiók között negyedik helyen szereplő Dél-Alföldön öt fővel kevesebbet foglalkoztatottak száz lakosból, mint átlagosan az országban. Probléma, hogy a mutató 2005-höz képest vizsgált dinamikája szintén elmaradt az országos átlagtól, ami a további leszakadás veszélyét hordozza magában. A régión belül nem tapasztalhatók jelentős megyei különbségek, minden megye az országos átlag alatti értékkel rendelkezik. A foglalkoztatottság Csongrád megyében a legmagasabb, de növekedése mind az átlagtól, mind Bács-Kiskun megye dinamikájától elmarad. Békés megye eleve alacsony mutatója az országban is a legalacsonyabbak közé tartozó növekedési ütemmel párosul. A régióban egy foglalkoztatottra 3,7 millió Ft bruttó hozzáadott érték jutott. Ez az országos átlagnak (5,3 millió Ft) a 70%-a, ami szinte pontosan megegyezik az Észak-Alföldi régió értékével. Ez alapján a régiós rangsorban Dél-Alföld a legutolsó volt 2006-ban. 2005-ben a mutató országos átlaga kereken 5 millió Ft volt, a bővülés országos szinten tehát jól érzékelhető. Ez a növekedés ellenben a területi tagoltságot tovább erősítette, mivel a 123
legnagyobb arányú dinamika az eleve magasabb értékkel rendelkező régiókban történt. E tekintetben ez a régió sem kivétel, és a kevésbé dinamikusan fejlődők közé tartozik, ahol a mutató bővülése az országos átlagnak csupán a fele. A régión belül e mutatóban alacsonyak a területi különbségek, a megyék teljesítménye egymáshoz nagyon hasonló. A GDP-re jutó beruházás országos átlaga 15,7% volt 2006-ban. A régió – szemben Észak-Alfölddel – átlag alatti értékkel rendelkezik (15,1%), és csupán 3%-os bővülést mutat. Az agrárium GDP-ből származó beruházási aránya viszont az országos átlag kétszerese volt. Figyelemreméltó, hogy a Dél-Alföldön viszont alig tapasztalhatók megyei különbségek, amelyek e mutató esetén pedig minden más régióra jellemzőek. Dél-Alföldön a külföldi tulajdoni hányad az országos átlagtól jelentősen elmaradva kicsivel 30% fölött helyezkedett el, amely a harmadik legrosszabb érték az országban. Előnyös viszont a térség számára, hogy az összes tőke, illetve a nem hazai tőke nagysága is növekedést mutatott 2005-höz képest, utóbbi növekedése 13%-os volt. Kistérségi szinten vizsgálva a régiót kiemelendő a Sarkadi kistérség, amely az egyetlen országos átlag feletti külföldi tőkearánnyal rendelkező térsége volt a régiónak. A sor legvégén a Mórahalomi és a Jánoshalmai kistérség található 1% alatti értékkel, de a kistérségek több mint háromnegyedében a társas vállalkozások átlagosan 10% alatti külföldi tőkearánnyal rendelkeztek 2006-ban. 2006-ban Dél-Alföldön a regisztrált társas vállalkozások 100 lakosonkénti értéke 2,92, amellyel csak az Észak-Alföldi és az Észak-Magyarországi régiót képes megelőzni. Nem kedvező a Dél-Alföld számára a mutató növekedésének országos átlagtól elmaradó dinamikája sem, amely 2005-ről 2006-ra a második legkisebb volt az országban. A régió e mutatóban tapasztalható nehézségeit növeli, hogy – Közép-Magyarország mellett – itt is nagyok a megyei különbségek: Békés megye alig éri el Bács-Kiskun, ill. Csongrád megye értékének 60%-át, sőt országos viszonylatban is gyenge növekedése végett további leszakadása is megtörténhet. 2006-ban az egy agrárfoglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott értéknél az összes régió közül Dél-Alföld képviselte az átlagot (4 millió Ft) azt kevesebb, mint 2%-kal meghaladva. Ez legfőképp az országban is második legnagyobb, 10%-os mezőgazdasági termelékenységnövekedésnek az eredménye, hiszen egy évvel korábban a régió még átlag alatti értékkel rendelkezett és a régiók között sereghajtó volt. Ehhez a növekedéshez a régión belül az eleve is átlagosnál magasabb értékkel rendelkező Bács-Kiskun és Békés megyéknek a növekedése járult hozzá. Csongrád megye termelékenysége az átlagnak csupán 80%-a, amit tovább fokoz annak 2005-höz viszonyított visszaesése is. Az összes régión belül Dél-Alföldön volt a legkisebb az ipar termelékenysége, amely itt kevesebb, mint fele az országos átlagnak. Emellett a növekedés üteme is elmaradt az átlagos értéktől, ami a további leszakadás veszélyeit hordozza magában. A régió helyzetét tovább rontja, hogy itt található az ország három – az ipari termelékenység tekintetében – legrosszabb helyzetű megyéje közül kettő, Békés és Bács-Kiskun megye, amelyek a régió legfejlettebb megyéjétől, Csongrádtól is legalább 30%-kal vannak lemaradva. A Dél-Alföldi régió országos összevetésben a legalacsonyabb egy főre jutó idegenforgalmi adóbevétel-értékeket mutatja a vizsgált 2005-ös adatok alapján; összefüggésben azzal a ténnyel, amely szerint a régióban hiányzik a megfelelő (mind minőségi, mind falusi/öko/bakancsos turizmus számára optimális szálláshelyeket kínáló) turisztikai infrastruktúra. Ennek következtében a természeti (gyógyfürdők, Duna- és Tisza-szakasz, 124
nemzeti parkok) és épített vonzerőkben (nagyobb városok látványosságai) gazdagnak mondható régió nem tudja kiaknázni lehetőségeit. Tovább árnyalja a képet, hogy NUTS 2 szintű statisztikai egységeink közül egyedül a Dél-Alföldön nem található kiemelt üdülőkörzet. A régión belül kiemelkedő értéket (1279 Ft/fő) mutat a térség nemzetközi viszonylatban is elismert és versenyképesnek minősülő gyógyfürdőjének otthont adó Gyula kistérsége; rajta kívül Szarvas térsége emelkedik ki valamelyest a kistérségi átlagból (elsősorban a szarvasi arborétum, illetve a Körös-Maros Nemzeti Park kistérséget érintő részeinek, mint attrakcióknak köszönhetően). A régió túlnyomó részén alacsony, 500, illetve még jellemzőbben 250 Ft/fő alatti értékeket mutató kistérségi adatokat regisztrálhatunk, e csoportból valamivel magasabb, 500 Ft/fő-höz közelebbi értékeket a nagyobb, turisztikailag frekventáltabb városokat magukba foglaló kistérségekben (Kecskeméti, Kalocsai) figyelhetünk meg. A régió gazdasági, társadalmi sajátosságainak (viszonylag gyenge ipar, a mezőgazdasági területhasználat nagy aránya, több területen átlag alatti infrastrukturális ellátottság) megfelelően alakultak a környezetterhelések is. A Dél-Alföldi régióban az ipari kibocsátás alacsony volt 2005-ben. A vizsgált anyagok (szén-monoxid, szén-dioxid, kén-dioxid, nitrogén-oxidok, szilárd anyag) mindegyikénél az országos átlagnál lényegesen alacsonyabb értékek figyelhetők meg. Megyei szinten is hasonló a kép, a régió egyik megyéjében sem volt tapasztalható jelentős ipari kibocsátás. A legnagyobb kibocsátók a Szegedi, a Kecskeméti és az Orosházi kistérségben működtek. Az egy főre jutó elszállított települési szilárd hulladék mennyisége a Dél-Alföldi régióban volt a legalacsonyabb (376,4 kg/fő) az országban. Az elkülönítetten gyűjtött hulladékok aránya viszont ebben a régióban volt a legmagasabb (4,7%), Bács-Kiskun megye kimagasló értékeinek köszönhetően. A kistérségek között az egy főre jutó elszállított települési szilárd hulladék mennyiségében jelentős területi különbségek voltak: alacsony a Kecskeméti és a Mórahalomi kistérségben, valamint az Orosházai kistérséget kivéve egész Békés megyében. Az egy főre jutó elszállított települési folyékony hulladékok mennyisége meghaladta az országos átlagot (0,5 m3/fő). Az erdővel borított területek aránya a régióban az országos átlag alatt maradt, Bács-Kiskun megyében azonban vannak igen magas arányban erdősült területek. A Kiskunság nagy részén az erdősültség aránya meghaladta a 20%-ot, a kiskunhalasi kistérségben pedig 40%-nál is magasabb volt. A jó minőségű szántóterületekkel rendelkező Békés és Csongrád megye nagy részén az erdővel borított területek aránya 10% alatt maradt. A helyi jelentőségű védett természeti területek aránya 2006-ban a Dél-Alföldön átlagosnak tekinthető. A régió kistérségeiben közel azonos volt a helyi oltalom alatt álló területek aránya, jelentős eltérések nem voltak tapasztalhatók. Az országos jelentőségű védett területek aránya az országos átlag alatt maradt a régióban. Az országos védettséget élvező területek aránya Békés megyében (9,1%) volt a legmagasabb. Bács-Kiskun és Csongrád megyében ennél valamivel kisebb, 7,1 és 5,2% volt az országos jelentőségű védett természeti területek aránya. A régió közlekedés szempontjából nem volt kiemelten fejlesztett térség az elmúlt időszakban. Egyetlen gyorsforgalmi útja (M5) kettészeli, a csongrádi és békési területek közúti elérhetősége ennek ellenére igen kedvezőtlen. Pedig a Romániába tartó tranzitforgalom legjelentősebb vonalai haladnak erre, jócskán szennyezve az alacsonyabb rendű utak mentén fekvő településeket, például Makót és a 43-as út menti településeket. 2006-ban összesen 15 km-nyi autópálya épült a régióban (Szeged-Röszke M5), valamint összesen 24 km-nyi 125
másodrendű főútvonal építése történt (ebből közel 9 km a Dunavecse-Apostag elkerülő szakasz az 51. sz. főúton). A legközelebbi gyorsforgalmi út 30 perces elérhetőségén BácsKiskun nyugati és déli-, Csongrád keleti-, és Békés megye egész területe kívül esik. A vasúthálózat-fejlesztés szempontjából jelentős beruházás a Románia irányába tartó SzolnokMezőtúr-Békéscsaba-Lőkösháza (IV. Helsinki folyosó) vonal, amely ISPA forrásból valamint a Kohéziós Alap segítségével valósul meg. A nyugat-kelet irányú vasúti tranzitforgalom legnagyobb áruforgalma ezen a vonalon halad, ezért ennek mielőbbi rekonstrukciója kiemelt feladat. A vasúti pályán kívül a nagyvárosok pályaudvarai is felújításra kerülnek a projekt keretében. A tranzitforgalomban jelentős szerepet játszik a szeged-kiskundorozsmai Ro-La terminál. A vízi közlekedésben a Duna és a Tisza nagy, jelenleg jórészt még kihasználatlan lehetőségeket jelent, amelyek közül az előbbi nemzetközi folyosóként jelentős fejlesztési forrásokat allokál. A hazai kikötő-fejlesztési stratégia része a bajai kikötő- és logisztikai központ fejlesztése, amely 2006-ban még kivitelezés előtt állt. A Tiszában rejlő lehetőségek eddig kihasználatlanok maradtak, egyedül a szegedi kikötő fejlesztése érdemel említést, ami 2006-ban már zajlott. Légi közlekedésben a régió nem érintett annak ellenére, hogy Szeged és Békéscsaba is folyamatosan fejleszti repülőtéri kapacitását. Logisztika terén a bajai és a szegedi országos logisztikai központok mellett a békéscsabai regionális szereppel bíró központra is szükség lenne, mivel az országos központok vonzáskörzetéből teljes mértékben kiesik Békés megye. Infokommunikáció terén a vezetékes telefonok térvesztése a Dél-Alföldi régióban a második legnagyobb méretet öltötte 2006-ban a Közép-Dunántúl után, ami párosult még az alacsony bázisértékkel, vagyis alacsony telefonellátottságot tükröz az adat. Az internet-ellátottságot tekintve a középmezőnyben található a régió, kiemelkedő kistérsége egyedül a Szegedi, a legrosszabb mutatóval rendelkező pedig a Szeghalmi és a Sarkadi. Érdekesség, hogy a megyeszékhelyek között Kecskemét és Békéscsaba is jóval a megyeszékhelyi átlag alatt szerepel. A kábeltelevízió-hálózatba kapcsolt lakások arányában a régió csupán a másik alföldi régiót tudta megelőzni, viszont azt körülbelül 10%-kal felülmúlta. A közműfejlesztések közül a csatornaépítés volt ebben a régióban is a kiemelt feladat. A régiók között a harmadik legtöbb új építésű csatorna készült a Dél-Alföldi régióban (230 km).
126
A régiók fontosabb társadalmi, gazdasági, infrastrukturális, környezeti mutatói, 2006 Terület (km2)
Lakónépesség (fő)
Egy lakosra jutó GDP ezer Ft
Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld ország
6 918 11 116 11 328 14 169 13 431 17 729 18 338 93 030
2 872 678 1 107 453 999 361 967 677 1 251 441 1 525 317 1 342 231 10 066 158
Egy lakosra jutó belföldi jövedelem Ft
Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld ország
863 879 701 860 682 832 550 950 541 396 503 576 533 711 657 852
az országos átlag %ában 131.3 106.7 103.8 83.7 82.3 76.5 81.1 100.0
3 909 2 140 2 371 1 598 1 518 1 494 1 566 2 364
az országos átlag %ában 165,4 90,5 100,3 67,6 64,2 63,2 66,3 100,0
Szélessávú internetelőfizetők száma (Ezer lakosra) fő az országos átlag %ában 138.0 168.4 75.5 92.1 75.1 91.6 55.8 68.0 57.5 70.1 47.8 58.3 56.2 68.5 82.0 100.0
Regisztrált társas vállalkozások száma ezer lakosra db az országos átlag %ában 9,5 173,0 3,8 69,0 3,7 66,8 3,1 56,9 2,7 49,8 2,8 51,3 2,9 53,3 5,5 100,0 Autópálya-, autóútsűrűség km/ezer km2 25.7 17.6 9.0 6.8 11.3 3.8 6.8 9.8
Az országos átlagnál legalább 20%-kal kedvezőbb mutató Az országos átlagnál legalább 20%-kal kedvezőtlenebb mutató
127
Egy lakosra jutó külföldi tőke ezer Ft 2 323 392 959 46 158 90 100 852
az országos átlag %ában 272,6 46,0 112,6 5,4 18,5 10,5 11,8 100,0
Országos jelentőségű védett területek aránya
az országos átlag %ában 261.6 179.3 91.5 68.9 115.1 38.4 68.8 100.0
%
11.7 8.1 10.5 5.7 14.4 8.3 7.0 9.0
az országos átlag %ában 129.7 89.5 116.4 63.2 159.9 92.4 78.0 100.0
Munkanélküliségi ráta fő/15-64 éves 2,0 4,2 3,8 7,7 9,4 8,4 6,3 5,4
az országos átlag %ában 37,1 78,0 70,2 143,2 174,8 155,2 116,1 100,0
Közcsatornahálózatba bekapcsolt lakások aránya % az országos átlag %ában 85.5 72.6 73.2 64.1 59.3 52.6 48.0 67.9
125.9 106.9 107.8 94.4 87.4 77.4 70.7 100.0
AZ ORSZÁGOS TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ TERÜLETI CÉLJAINAK RÉSZLETES ELEMZÉSE A 2005-ben elfogadott, megújított Országos Területfejlesztési Koncepcióban olyan középtávú országos területi célok kerültek meghatározásra, amelyek összefoglalják az ország jellemző térségtípusait. Minden térségtípus teljesen önálló, a többi típustól különböző adottságokkal, problémákkal, fejlesztési elképzelésekkel, kitörési lehetőségekkel bír. Annak következtében, hogy ezek a térségek többnyire alapjaiban különböznek egymástól teljesen sajátos, és egymástól teljesen különböző értékelési szempontok vonatkoznak rájuk. A térségek heterogenitásának ellenére az értékelésekhez egységes időtáv és a T-MER rendszerben meghatározott szerkezet került alkalmazásra. Azonban mindez igen nehéz feladat, mivel nincs két azonos térség, ahol egyforma arányban lehetne szerepeltetni a különböző gazdasági, társadalmi vagy környezeti mutatókat. Az indikátorok kiválasztásánál fontos szempont, hogy a térségtípust jellemző területi szinthez, az adott szinten rendelkezésre álló mutatók alkalmazása történjen. Az OTK ezekre a térségspecifikumokat tartalmazó középtávú, országos területi célokra funkciókat, célstruktúrát is megfogalmazott. Az eltérő típusok problémaköreinek feltárása, a 2006-os év területi jellemzőinek bemutatása, a helyzet értékelése és elemzése az alábbi fejezetben kerül bemutatásra. III.2. A BUDAPESTI METROPOLISZ TÉRSÉG ÁLLAPOTÁRÓL A főváros és agglomerációja az ország legfejlettebb település együttesét alkotják. Az agglomerációs gyűrűhöz tartozó 80 település mindegyike Pest megye területén található, együttes területük 2533 km2, ami az ország 2,7 %-át jelenti, több mint 2 milliós népességgel. 55. térkép Budapest metropolisz térség Budapest metr opolisz térség
128
A hivatalosan lehatárolt agglomerációban 2006 végén 2 millió 249 ezer lakos élt. Az előző évhez képest Budapesten 1900-zal éltek kevesebben, míg a gyűrű népessége 17,6 ezer fővel gyarapodott. Ellentétes demográfiai folyamatok zajlanak tehát a fővárosban és az azt övező agglomerációs zónában. Budapesten átlag feletti természetes fogyás (-3,5‰) és 1,4 ezrelékes vándorlási veszteség volt mérhető, míg a többi településen természetes szaporodás (1,0 ‰) és vándorlási nyereség (20 ‰) növelte a népességszámot. Amíg az agglomerációban csaknem azonos a gyermek (17,1%) és az öregkorúak aránya (18,2%), addig Budapesten utóbbiaké csaknem kétszer akkora. A térségben a munkanélküliség a jövedelmi helyzet egyaránt kedvezőbb, mint az ország többi részén, ezen belül kimutatható a főváros fejlettsége az agglomerációs zónához képest. A munkanélküliségi ráta a 15-64 évesekhez viszonyítva a fővárosban 1,7 az agglomerációban 1,9% volt (míg az ország többi területén 6,6%), és csökkenő tendenciát mutatott 2006-ban. A népesség egészére jellemző relatíve fiatalos korszerkezet ellenére a munkanélkülieken belül (a képzetteken túl), az idősebbek aránya is átlagnál nagyobb. A munkanélkülieken belül 27% a maximum általános iskolát végzett munkanélküliek aránya, míg az ország többi térségében ez az arány 45%. A jövedelmek esetében a metropolisz térség adatai az adófizetők arányát tekintve (45%), nem sokkal magasabbak az ország többi részéhez képest (42%), de az egy lakosra jutó jövedelmeket tekintve a centrumtérség előnye 60%-os a többi térség átlagához képest. Ezen belül nagy a különbség még Budapest és az agglomerációja között is, utóbbiban az egy lakosra jutó jövedelem csak 85%-a a fővárosinak. A személygépkocsival rendelkezők aránya is itt a legmagasabb az országban (2006-ban Budapesten csökkent, az agglomerációban nőtt). Amíg Budapesten 1/3-ával visszaesett a lakásépítés, addig az agglomerációban 2005-höz képest szinten maradt az új lakások száma. Az agglomerációs gyűrűben átlagosan minden 10. lakás az utolsó tíz évben épült (az ország többi részén 4,3% ez az arány), ráadásul ezek átlagos nagysága is kimagasló. A rohamosan növekvő népesség- és lakásszám miatt különösen nagy gondot jelent, hogy az agglomerációban a lakások 66,7%-a csatornázott, ami az országos átlagot sem éri el (68%), mindez különösen az egyik legnépesebb Érdi és a leggyorsabban növekvő Veresegyházi kistérségben jelent gondot. A főváros és a gyűrű közötti kettőség a társadalmi szolgáltatásokban is jelentkezik. Budapesten 3,1%, az agglomerációban 2,15%-os volt az általános iskolások számának csökkenése, előbbiben jóval kisebb az átlagos tanulólétszám is (286) mint utóbbiban (354), de megállapítható, hogy a térség egészében magasabb a tanulólétszám, mint az ország többi részén (217). A felsőoktatásban résztvevők száma az egész térségben csökkent, de nőtt ezen belül a nappali tagozatosoké 4%-kal, miközben az ország többi részén 9%-os volt a csökkenés. Így tehát nappali tagozaton tovább nőtt a térség súlya és elérte a 47%-ot a hallgatók száma alapján. A kulturális életben betöltött szerepe is nagyobbá vált ezzel párhuzamosan. Mivel Budapesten nőtt, az ország egészében viszont csökkent a múzeumlátogatók száma, így a főváros részesedése ezen a területen 38-ról 57%-ra nőtt. A színházak esetében csökkent a főváros részaránya, de még így is 55%-os volt 2006-ban. Az európai térben való gazdasági versenyképesség, illetve jelentőség több kulcsindikátora közül kiemelendő a bruttó hazai termék egy főre számított értéke, amelynek rendelkezésre álló 2005-ös értékei lehetőséget adnak Budapest gazdasági teljesítményének összehasonlítására a térség más fővárosaival szemben. E tekintetben fővárosunk a középmezőny elején található 18800 € GDP/fő értékkel. Ez a gazdasági teljesítmény Varsó GDP/fő értékétől 2%-kal, Prága teljesítményétől 8%-kal maradt el, miközben Bécs GDP/fő 129
értékének csupán 45%-kát tette ki. Budapest ezzel a gazdasági teljesítménnyel 2005-ben megelőzte a térség fővárosai közül Pozsonyt (8%-kal), Zágrábot (45%-kal), Rigát (84%-kal). Vilnius, valamint Bukarest egy főre jutó bruttó hazai terméke 2005-ben fővárosunk értékének felét sem érte el. A Budapesti metropolisz-térség jelentősége a nemzetgazdasági ágak közül – mint a fővárosok és agglomerációjuk esetében – leginkább a szolgáltatási szektorban a legkiemelkedőbb. A szolgáltatásokon belül a pénzügyi közvetítés, az ingatlanügyletek és gazdasági szolgáltatások, valamint a kereskedelem és javítás azok a fő ágak, amelyeken belül a budapesti metropolisztérség dominanciája mind az országos átlaggal szemben, mind – a pénzügyi közvetítés kivételével – az ország regionális központjainak értékével szemben jelentős. 2006-ban, a Budapesti metropolisz-térségben az 1000 főre jutó vállalkozások száma mindhárom említett ágban az országos átlagnál lényegesen magasabb volt. A metropolisz-térség súlya a szolgáltató vállalkozások közül leginkább az ingatlanügyletek és gazdasági szolgáltatások terén a legmeghatározóbb. Ebben az ágban a metropolisz-térségben 1000 lakosra 85 ilyen típusú vállalkozás jutott, amely az országos átlagnak pontosan a kétszerese volt a vizsgált évben és 2005-ben egyaránt. E tekintetben a metropolisz-térségtől lényegesen elmaradnak a fejlesztési pólusok is, amelyek közül Győr és Székesfehérvár lemaradása volt a legkisebb mértékű (11-13%). A metropolisz-térségen belül az ingatlanügyletek és gazdasági szolgáltatások ágban Budapest mellett Budaörs, Budajenő, Budakeszi, Nagykovácsi és Szentendre azok a települések, amelyek a térség átlagát is lényegesen meghaladták, míg a térség átlagának negyedét érte csak el Vácrátót, Ócsa, Majosháza értéke. Budapest metropolisz-térség 1000 főre jutó vállalkozásainak száma a kereskedelem és javítás szakágban is az országos átlagnál 52%-kal magasabb volt 2006-ban. Ez a különbség 2005-höz képest kismértékben tovább is növekedett. A fejlesztési pólusok elmaradása a Budapesti metropolisz-térségtől ezen gazdasági ágban ugyan az országos átlagnál kisebb volt, de Győr és Székesfehérvár kivételével mindenütt meghaladta a 25%-ot. Budapesten, Budaörsön és Törökbálinton a térségi átlagnál is egy-két százalékkal több vállalkozás foglalkozott kereskedelemmel és javítással. Mindezek mellett e mutatóban az agglomeráción belüli területi különbségek nem magasak. A pénzügyi közvetítés ágban a Budapesti metropolisz-térség 1000 főre jutó vállalkozásainak száma 2006-ban 4,3 volt, szemben az országos 3,5-del. Amíg viszont országos viszonylatban a mutató értéke 2005-höz képest stagnált, addig a budapesti agglomerációban 8%-kal növekedett, ami a térség előnyét ezen gazdasági ágban az előző évhez képest tovább növelte. E növekedés viszont nem volt elég a fejlesztési pólusokhoz mért elmaradás leküzdésére. A pénzügyi közvetítés nemzetgazdasági ágban ugyanis minden fejlesztési pólusban több vállalkozás működött 1000 főre jutóan, mint a metropolisztérségben, sőt több mint Budapesten. A metropolisz-térség elmaradása 2006-ban Veszprémmel szemben a legjelentősebb ezen a téren (60%-os). A térség átlagát viszont Budaörs, Szigetszentmiklós, Budajenő, Pusztazámor és Szentendre is több mint 50%-kal meghaladta 2006-ban. Budapest és agglomerációja, mint jelentős idegenforgalmi központ évente mintegy 2,7-2,8 millió fő turistát fogad, akik átlagosan két és fél éjszakát töltenek el itt. Ez a mutató 2006-ban nagyon kismértékű csökkenést mutatott az előző év értékéhez képest, vagyis Budapest továbbra is főleg a rövidtávú, „hétvégi” turizmus a célterülete maradt. Az átlagos tartózkodási idő csökkenése mindezek mellett országos tendencia, az ország más üdülőkörzeteiben is megfigyelhető. A Budapesti metropolisz-térség esetében ez a csökkenés mégis mindig érzékenyebben jelentkezik, hiszen az idelátogató vendégek az országos átlagnál is eleve kevesebb időt töltenek. 2006-ban ez 14%-os elmaradást jelentett az országos átlaghoz képest.
130
Budapesten és az agglomerációjában elsőrendű levegőszennyező a közúti közlekedés, amely az ülepedő és szálló por, a nitrogénoxidok, az illékony szerves vegyületek és a szén-monoxid esetében jelentősen terheli a főváros és környékének fő közlekedési csomópontjait, Budapest belvárosi területeit és a fő közlekedési útvonalak mentén fekvő településeket. Ennek okai az úthálózat Budapest centrikussága, az agglomeráció felől beérkező közúthálózat nagyrészt 100-160% feletti kapacitás-kihasználtsága és az ebből eredő forgalomtorlódások, az M0-ás körgyűrű észak- és kelet-budapesti szakaszának hiánya, továbbá az átmenő és célirányos teherforgalom magas száma, és a növekvő gépjárműállomány. A fővárosban a döntően közúti közlekedési eredetű nitrogénoxidok és a 10 mikronnál kisebb szálló por (PM10) tekintetében a legnagyobb a terhelés. E komponensek esetében szennyezettnek minősül a főváros levegője. 2006-ban a települési kéndioxid-immisszió adatai szerint mindegyik mérőhálózatba tartozó településen kiváló volt a levegőminőség. Százhalombatta kéndioxid-kibocsátása továbbra is jelentős, de a kőolaj-finomító kéntelenítő berendezéssel való felszerelése, jelentősen csökkentette a kibocsátást. A talajközeli ózonszennyezettség a térség területét súlyosan érinti. 2006-ban az agglomerációban és az összes légszennyezettségi zónában az ózonkoncentrációk valamennyi mérőállomáson túllépték az egészségügyi határértéket (120 μg/m3), azaz a lakosság nagy részét határérték feletti ózonkoncentráció terhelte 2006-ban. A térség területének csaknem negyede (24%-a) erdő, településeinek pontosan felén volt nyilvántartva védett erdőterület. A legnagyobb kiterjedésben – a főváros területének 11%-án – Budapestnek vannak erdői és védett erdői egyaránt a térségben, azonban míg a főváros erdőinek csupán 40%-a védett (az országos átlag 25%), addig az agglomeráció településeinek negyedénél ez az arány meghaladja a 60%-ot, az élen Leányfaluval és Budakalásszal, ahol az arány a 95%-ot is túllépi. 2006-ban a térségben a zöldterületek aránya a belterületekhez viszonyítva 3,6% volt, ami jónak számít a 2%-os országos átlaghoz képest. A fővárosban mintegy 22,5 km2-nyi zöldterület volt 2006-ban. A térségben 2006-ban a közcsatornában elvezetett összes szennyvíz mennyiségének csupán 40%-át tisztították meg biológiailag, vagy III. tisztítási fokozattal, ez jóval az országos 67%os átlagérték alatt van, ennek oka elsősorban a főváros elégtelen szennyvíztisztító kapacitása. A fővárosban évente keletkező 650-700 ezer m3 szennyvíz jelentős része, mintegy 70%-a tisztítatlanul folyik át a Dunába. Ezen segíthet a csepeli új szennyvíztisztító, amely az EU Kohéziós Alap támogatásával fog megépülni, s amely a jelenlegi és továbbra is működő Észak-Pesti és Dél-Pesti szennyvíztisztító telepeken kezelt szennyvizek mellett, megtisztítja majd a maradék szennyvízmennyiséget is. A főváros és agglomerációjának kapcsolata a közlekedés és vonalas infrastruktúra tekintetében rendkívül szoros egységet képez. A legnagyobb problémát a gépjárműforgalom megnövekedése jelenti, amelynek kiszolgálására sem a fővárosban, sem az agglomerációs gyűrűben nem történtek meg a szükséges fejlesztések. Budapestre sugaras szerkezetben érkeznek a gyorsforgalmi és elsőrendű főutak, gondot jelent ugyanakkor az ezek közötti összekötő utak szűk keresztmetszeteinek feloldása, vagyis, hogy a mellékúthálózat gyenge, alacsony kapacitású, elhasználódott állapotú. 2006-ban megkezdődött az M0-s körgyűrűnek továbbépítése, átadtak újabb 9 km-t a délkeleti szektorban (M5-4-es főút között), a VecsésÜllő elkerülő úttal egyetemben. Más jelentősebb közút-fejlesztés az egyéb útfejlesztés kategóriában (összekötő-, bekötő-, állomáshoz vezető-, valamint autópályákra és autóutakra fel-, illetve onnan levezető út) történt. Vasút fejlesztés kapcsán megkezdődött a Ferihegyi repülőtérnél létesítendő vasúti megállóhely kialakítása. A vízi közlekedésben a Csepeli Kikötő logisztikai szerepkörének kibővítése, a légi közlekedésben pedig a Ferihegyi repülőtér privatizációt követő forgalom-felfuttatása történt 2006-ban. 2005-ben, hazánkban 13 kijelölt 131
logisztikai központ kezdte meg működését, amelyből azonban mindössze 3-4 képes teljesíteni egy korszerű komplex szolgáltatást nyújtó, disztribúciós raktározási bázis követelményeit. Az országban a legnagyobb a Budapest Intermodális Logisztikai Központ. A BILK kimenő forgalmának 85%-a tengerentúli, 15%-a európai országokba irányul, míg a bejövő áruk 56%-a a hamburgi, 35 %-a a koperi kikötőből érkezik. Kiemelt szempont a Budapest és agglomerációja közötti közlekedési egyensúly megteremtése (csak vasúton mintegy 110 ezer fő a napi ingázó). Az ingázó népesség megfelelő színvonalú kiszolgálása lassan halad, 2006-ban még alig volt intermodális csomópont, parkoló, kerékpártároló. Sok esetben a meglévő közlekedési módok sem jelentettek utazási alternatívát. Ennek ellenére 2006-ra már jól működött és elterjedt a Budapest-Vác vasútvonalon 2004-ben bevezetett úgynevezett ütemes menetrend és a 2005-ben létrehozott Budapesti Közlekedési Szövetség, amelynek közös bérletrendszerével a város közigazgatási határán belül szabadon lehet használni a BKV, Volán és MÁV járatokat. Az infokommunikációs szolgáltatások közül a távbeszélő fővonalak száma 2005-ről 2006-ra 1,5%-kal csökkent. A fővonalak száma leginkább a fővárosban csökkent, ugyanez 43 településen nem változott vagy éppen némileg emelkedett 2006-ban. A kábeltévé bekötési aránya 25 százalékponttal nőtt. A térségben 174 km új csatorna épült 2006-ban, a térség 15 településén. A csatornázott lakások aránya közel 100%-os Visegrádon, Budapesten és Százhalombattán, ezzel szemben 6 településen nem épült csatorna 2006-ig. A települési gázellátás terén 2006-ban már csak egy településen – Pilisszentlászló – hiányzott a gázvezeték. 14. ábra Budapest és agglomerációjának fejlettsége néhány kulcsmutató alapján, 2006 Budapest és agglomerációjának fejlettsége néhány kulcsmutató alapján, 2006 % 3000
2500
2000
1500
1000
500
0 Egy főre jutó jövedelem
Ezer főre jutó külföldi tőke nagysága
132
Ezer főre jutó regisztrált társas vállakozások száma a pénzügyi közvetítés nemzetgazdasági ágban
Ezer főre jutó külföldi vendégek által eltöltött vendégéjszakák száma
III.3. A FEJLESZTÉSI PÓLUSOK ÁLLAPOTÁRÓL A főváros társadalmi-gazdasági dominanciájának ellensúlyozása céljából kerültek kijelölésre az ország legjelentősebb városai alkotta fejlesztési pólusok, amelyek feladata, hogy gazdasági és tudományos potenciáljukat alkalmazva régiójuk fejlődési motorjai legyenek, és belföldre és külföldre egyaránt kisugárzó erővel bírjanak. 5 pólusváros (Győr, Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs) és 2 fejlesztési alközpont (Székesfehérvár, Veszprém) került kijelölésre, amelyek összlakossága közel 1 millió fő. 56. térkép Regionális fejlesztési pólusok Regionális fejlesztési pólusok
#
MISKOLC
#
#
DEBRECEN
GYŐR
SZÉKESFEH ÉRVÁR
#
#
VESZPRÉM
#
SZEGED
# PÉCS
Az OTK által meghatározott pólusokban 2006 végén összesen 990 ezren éltek. A legjobban Veszprém népessége nőtt (1,3%), de gyarapodott Székesfehérvár, Pécs és Szeged népessége is. Debrecen és Győr népessége gyakorlatilag nem változott, Miskolcé viszont 1,02%-kal csökkent. Veszprémben elsősorban a halálozási arányszám kedvezőbb (8,5‰), mint az országos átlag (13 ‰). A legnagyobb természetes fogyást mutató Miskolcon viszont hiába hasonló a Veszprémihez a születési arányszám, a halálozási ráta messze a legrosszabb a pólusok közt. Veszprémnek a vándorlási nyeresége is a legnagyobb volt (11,5‰), míg Miskolcon jelentős volt az elvándorlás is (-6,4 ezrelék). A pólusvárosok legtöbbjére jellemző, hogy a környező kistérségük vándorlási egyenlege pozitív. Ez tapasztalgató, Győr, Pécs és Székesfehérvár kistérségében, valamint Szeged körül Mórahalom, Debrecen szomszédságában pedig a Hajdúhadházi és a Derecske-Létavértesi kistérségben. A korszerkezet Debrecen és Szeged esetében a legkedvezőbb, míg az idősek aránya Pécsett és Miskolcon a legmagasabb. A munkanélküliség egyedül Miskolcon volt magasabb (7,0%) mint az országos átlag (5,4%), tehát Észak-Magyarországon a régióközpont is csak viszonylagosan emelkedik ki környezetéből. Ugyanakkor a szintén elmaradott Dél-Dunántúlon illetve Észak-Alföldön, Pécs és Debrecen országos összehasonlításban is kedvező mutatókkal bírt 2006-ban. Miskolcon az adófizetők aránya sem éri el az országos átlagot, Győr, Székesfehérvár és 133
Veszprém viszont kiemelkedik a pólusok közül, és az adófizetők aránya elérte, illetve meghaladta a népesség 50%-át (az országos átlag 42%). A pólusokban az egy lakosra jutó jövedelmek is átlag felettiek, de jelentős a különbség a két végpontot jelentő Székesfehérvár és Miskolc között (utóbbi értéke 72%-a az előbbinek), Miskolcot Debrecen majd szinte azonos értékkel Pécs és Szeged követi növekvő sorrendben. A lakásépítés volumene Pécs és Győr esetében negyedével esett vissza, míg Veszprémben 5, Miskolcon 2%-kal több lakás épült, mint az előző évben. A lakások közműellátottságát tekintve Debrecen mindössze 74,3%-os (és 2005-höz képest nem is javuló) csatornázottsága emelhető ki (a többi pólusban ez ugyanis 90% felett van). A felsőoktatásban Debrecen, Szeged és Pécs számít kiemelkedő centrumnak, egyaránt több mint 25 ezer hallgatóval. Veszprémben és Székesfehérváron együttvéve tanulnak annyian, mint Miskolcon, pedig ott is csak feleannyi hallgató volt, mint Szegeden. 2005-höz képest Székesfehérváron (982 fő) és Szegeden volt a legnagyobb csökkenés (840 fő), a nappali tagozatosok száma viszont Székesfehérvár kivételével mindenütt nőtt. Utóbbiak aránya Veszprémben (72%) és Debrecenben (71%) a legmagasabb, míg Székesfehérváron, Pécsett és Győrben a legalacsonyabb (52-50%). A kultúra területén Pécs kiemelkedett 327 ezer múzeumi látogatóval (Kelet-Magyarországon Debrecen, Miskolc és Szeged együtt tud ennyit felmutatni), de még ez is eltörpül Budapest 5 millió feletti értéke mellett. A színházi életben a regionális pólusok közül Miskolc és Győr emelkedett ki 205 és 180 ezres (tehát a lakosságszámot meghaladó) nézőszámmal, a 6 pólusváros összlátogatottsága 42 %-a Budapestének. Az országban bejegyzett vállalkozások jegyzett tőkéjének egyre nagyobb hányada külföldi tőke, amelynek nagysága gyakran egy-egy térség, vagy város fejlődését is jelentősen befolyásolja. Az öt regionális fejlesztési pólus és a két fejlesztési társközpont gazdasági fejlettségének több kulcsindikátora közül is kiemelendő a jegyzet tőkéből a külföldi részarány, illetve annak változása. Országos szinten, 2006-ban a vállalkozások jegyzett tőkéjének 61%-a volt külföldi tőke, amelytől a fejlesztési pólusok átlagos értéke (37%) lényegesen elmaradt. Ez az elmaradás Székesfehérvár (63%) kivételével minden pólusra igaz. Ettől az átlagtól Szeged elmaradása a legkisebb mértékű, 8%-os. A külföldi tőke aránya Győr esetén csupán kétharmada az országos értéknek, Miskolc vállalkozásainak nem hazai tőkearánya pedig az átlagnak csak a felét érte el. Székesfehérvárral szemben a másik társközpont Veszprém vállalkozásainak külföldi tőkéje csupán 27%. A fejlesztési pólusok közül Debrecenben és Pécsett volt a legkisebb a külföldi jegyzett tőke részaránya (13 és 14%), amely az országos átlagnak alig több mint ötöde. Összességében megállapítható, hogy a magyarországi fejlesztési pólusok vállalkozásainak tőkéjében az országos átlagnál jóval kisebb mértékű a külföldi arány, vagyis e városokban a vállalkozások fejlődésében még mindig jelentős szerepet játszik a hazai tőke. A pólusokban – Székesfehérvár és Szeged kivételével – még mindig a hazai tőke a domináns. 2005-höz képest a pólusok összességében a külföldi tőkearány 2%-kal növekedett, amely szintén elmarad az országos növekedés (5%) ütemétől. Ez a dinamika szintén tovább erősíti az előző megállapítást. E mögött viszont már lényeges különbségek állnak egy-egy nagyváros esetében. A külföldi tőke részaránya 2006-ra három városban növekedett: Debrecenben 63%-kal, Székesfehérváron 37%-kal, Szegeden 17%-kal. Ezzel szemben csökkenés volt tapasztalható a másik négy város esetében: Veszprém vállalkozásainak tőkéjéből a külföldi részarány 10%-kal csökkent, míg Győr esetében 20%os, Miskolc esetében 13%-os, Pécs esetében pedig 16%-os volt a külföldi tőke arányának a visszaesése. A fejlesztési pólusok többségében tehát a hazai tőke nemcsak hogy dominánsabb
134
volt 2006-ban a külföldi tőkével szemben, de több esetben is további előretörésre tett szert a megelőző évhez képest. Ezen fejlesztési pólusoknak térségszervező, fejlődést elősegítő hatását a vállalkozások számának nagysága is nagymértékben befolyásolja. Mivel e nagyvárosok esetében is – a Budapesti metropolisz-térséghez hasonlóan – a szolgáltatási szektor dominanciája a jelentősebb a többi szektorral szemben, ezért a különböző szolgáltatást végző vállalkozások 1000 főre jutó nagysága, illetve annak változása a fejlődésnek jelentős indikátora. Az ingatlanügyletek és gazdasági szolgáltatások ágban az országos átlag 2006-ban 44 vállalkozás volt 1000 főre jutóan. Ennél az átlagnál minden fejlesztési pólus magasabb értékkel rendelkezett. Leginkább a dunántúli városokban haladta meg ezen típusú vállalkozások aránya az országos értéket: Győrben és Székesfehérváron több mint kétharmaddal, de Pécsett és Veszprémben is több mint 50%-kal. Érdekes viszont, hogy az ingatlanügyletek és gazdasági szolgáltatások terén 2005-höz képest minden fejlesztési pólusban visszaesés volt mérhető, amely visszaesés ugyan csak 2-3%-os, de mégis ezen profilú vállalkozások térvesztéséről árulkodik. A pénzügyi közvetítés nemzetgazdasági ágban már változatosabb a kép: Debrecen, Győr és Miskolc esetében volt tapasztalható 2005-höz képest 2-3%-os vállalkozáscsökkenés, miközben Veszprém stagnálása mellett Székesfehérváron, Szegeden és Pécsett növekedett (4-9%-kal) az ilyen profilú vállalkozások 1000 főre jutó aránya. Az országos átlag ebben a mutatóban 3,5 db vállalkozás/1000 fő volt, amelynél minden fejlesztési pólus magasabb értékkel rendelkezett. Az átlagot Veszprém mutatója haladta meg legmagasabban, több mint 80%-kal. Ezzel szemben Debrecenben csak alig több, mint 20%-kal volt magasabb az 1000 főre jutó pénzügyi közvetítési profilú vállalkozások száma, mint az átlag. A többi pólusban a mutató rendre 45% körüli értékkel magasabb volt 2006-ban az országos átlagnál. A pénzügyi közvetítés terén működő vállalkozások ezen nagyvárosokban való koncentrálódását jól érzékelteti, hogy valamennyi pólus értéke meghaladta a Budapesti metropolisz-térség értékét is a vizsgált évben, és 2005ben is. A pólusvárosok tekintetében kiemelt szerepe van a településen belüli és a települések körüli zöldterületek fennmaradásának. Sajnos a fejlesztési pólusokban – Debrecen és Székesfehérvár kivételével – csökkent a zöldterületek nagysága 2006-ban. Ugyanakkor örömteli, hogy Pécsett 2006-ban az országosan jellemző átlagérték majdnem nyolcszorosa volt a zöldterület aránya a belterülethez képest. A többi fejlesztési pólusban ennek felét sem éri el ez az arányszám, azonban még a Debrecenre jellemző – a pólusok közül – legrosszabb 2,5%-os arány is meghaladta az országos átlagot (2%). A pólus szereppel bíró városaink közül már csak Pécs nem rendelkezik gyorsforgalmi út kapcsolattal. 2006-ra elérte az autópálya Miskolcot (M30) Debrecent (M35) és Szegedet (M5) is, Székesfehérvárt és Győrt pedig már jóval korábban. Ezen fejlesztések hatásaként a pólusok és a főváros közötti elérhetőség lényegesen javult, a régiókon belüli elérhetőség azonban kevésbé. Hiányzik, vagy leromlott minőségű a pólusokat egymással összekötő – sok esetben a fővárost elkerülő – magasabb rendű úthálózat, ami szolgálná a fejlesztési pólusok tőkevonzó képességének növelését, és gyorsabb fejlődését a fővárossal szemben. Vasútfejlesztés kapcsán pályarekonstrukciós munkák történtek több vasúti fővonalon, aminek hatásaként javult Győr, illetve Debrecen vasúti elérési ideje, sajnos Pécs ezen a téren is lemaradásban van, az elmúlt években az Intercity-k menetideje növekedett, a pálya felújítása későbbre várható. A vízi közlekedés Győr-Gönyű és Szeged esetében releváns, mindkét helyen nemzetközi kikötőfejlesztés zajlik, a logisztikai szerepkör bővítése mindenképpen a pólus szerep felértékelődéséhez vezet. A nemzetközi légi közlekedés Győr-Pér, Debrecen és Pécs135
Pogány településeken kezdődött meg az elmúlt években, amelyek finanszírozásához többnyire a helyi önkormányzatok hozzájárulása elengedhetetlen volt. Mindezek ellenére menetrend szerinti belföldi légi közlekedés továbbra sincs. A pólusszerep kapcsán a főváros ellensúlyozásához a városi tömegközlekedés korszerű feltételeinek megteremtése egyaránt szükséges. Ez 2006-ban a statisztikai adatok alapján még nem látszott. A városok autóbusz-hálózatának hossza gyakorlatilag nem változott (Miskolcon emelkedett 2 km-rel, de Győrben csökkent 1 km-rel), a járműállomány 2-3 járművel változott csupán (kivéve Miskolc, ahol komoly fejlesztés történt és 12%-kal emelkedett a járműállomány száma). Az autóbusz útviszonylatok száma többnyire változatlan volt, kivéve Győrt, ahol jelentősen csökkent. Érdekes, hogy Miskolcon a fejlesztések ellenére csökkent mind a szállított utasok száma, mint az utaskilométerek száma csakúgy, mint a többi pólus városban (és Budapesten) egyaránt. Az infokommunikációs szolgáltatások közül a távbeszélő fővonalak száma 2005-ről 2006-ra a fejlesztési pólusokban 5,4%-kal csökkent. Fejlesztési pólusaink, mivel az ország legnagyobb városairól van szó, kommunális infrastruktúra tekintetében jellemzően kedvező helyzetben vannak. A fő probléma a szennyvíztisztítás minősége. A szennyvizet III. tisztítási fokozattal is kezelő pólusok közül csupán Debrecenben és Pécsen 90 % fölötti az eredmény, Győrben 65%-os, Miskolc esetében 30 % alatti, Szeged viszont egyáltalán nem alkalmaz kémiai tisztítást. 15. ábra A fejlesztési pólusok fejlettsége néhány kulcsmutató alapján, 2006 %
A fejlesztési pólusok fejlettsége néhány kulcsmutató alapján, 2006
500 Debrecen
450
Győr Miskolc
400
Pécs Szeged Székesfehérvár
350
Veszprém 300 250 200 150 100 50 0 Egy főre jutó jövedelem
Ezer főre jutó felsőoktatási hallgató
136
Ezer főre jutó külföldi tőke nagysága
Ezer főre jutó regisztrált társas vállakozások száma a gazdasági szolgáltatások ágban
III.4. KÜLSŐ ÉS BELSŐ PERIFÉRIÁK, ELMARADOTT TÉRSÉGEK A hivatalosan lehatárolt 12, 94 elmaradott kistérségben (az ország területének 57%-a) 2006 végén 3,152 millióan éltek (ebből 1,495 millióan a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben). Meghatározóan a Dél-Dunántúlon, a Tiszántúlon és Észak-Magyarországon találhatóak meg, ezekben az országrészekben szinte csak a megyeszékhelyek, nagyobb városok nem tartoznak ebbe a térségtípusba. 57. térkép Társadalmi és gazdasági szempontból elmaradott kistérségek Tár sadalmi és gazdasági szempont ból elmar adott kistérségek
A vizsgált térségek demográfiai folyamatai közül a születések arányszáma ugyan átlagos volt, de a magasabb halálozási ráta következtében a természetes fogyás jóval magasabb (4,4‰), mint az ország többi részén (-2,7‰). A vándorlásból származó veszteség még nagyobb volt (-5,7‰), miközben a nem elmaradott kistérségekben átlagosan pozitív volt a migráció egyenlege. A korszerkezet kedvezőbb az átlagosnál, magasabb a gyermekek, alacsonyabb az öregkorúak aránya, mint az ország többi térségében. Az elmaradott kistérségek közül csak az Abai, Lengyeltóti, Pécsváradi és Encsi kistérség népessége nőtt a bevándorlásnak köszönhetően, míg a Hajdúhadházi kistérség népességét e mellett a természetes szaporodás is növelte. Ezen térségek egyik legnagyobb gondja a magas munkanélküliség, ennek a 15-64 évesekhez viszonyított rátája 9,7% volt (szemben az ország többi részén átlagos 3,5-tel), de a leghátrányosabb kistérségekben a 12,2%-ot is elérte. Amíg az ország többi területén átlagosan minden 5. itt minden 3. regisztrált munkanélküli 180 napnál régebben keres állást. HajdúBihar, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye elmaradott térségeiben a képzetlen, de fiatal munkanélküliek dominálnak, a dél-dunántúli elmaradott kistérségekben 12
311/2007. (XI. 17.) Korm. rendelet a kedvezményezett térségek besorolásáról
137
valamivel kedvezőtlenebb a korösszetétel. A gondokat súlyosbítja, hogy az átlagosnál kevésbé csökkent a munkanélküliségi ráta 2006-ban (-0,1 %pont), sőt a leghátrányosabb területeken egyáltalán nem csökkent. Egy-egy kistérségben azért mérséklődött a munkanélküliség, ezek összefüggő területet, Baranya és Tolna megye nyugati részén, illetve Észak-Magyarország Salgótarjántól Edelényig húzódó sávjában, valamint a Tisza tó környezetében helyezkednek el. Ugyanakkor főleg Somogy és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye elmaradott kistérségeiben, 2006-ban tovább romlott a helyzet. A 94 elmaradott kistérség közül mindössze kettőben (Kisbéri, Szobi) volt az egy adófizetőre jutó jövedelem a vidéki átlag feletti. Az adófizetők aránya a Dunántúl nyugati és északi elmaradott kistérségeinek nagy részén volt az országos átlag feletti. A 94 elmaradott kistérségből 80-ban viszont az országos átlagnál kisebb arányban rendelkeznek adóköteles jövedelemmel, és annak egy lakosra jutó nagysága is alacsonyabb volt az átlagnál. Mindez persze nem meglepő hisz a lehatárolás alapját társadalmi gazdasági fejlettségi mutatók képezték. Az egy lakosra jutó jövedelem így átlagosan csak 60%-a volt a nem elmaradott térségek értékének, igaz, 2006-ban az elmaradott kistérségek több mint 2/3-ában az átlagnál nagyobb volt a fajlagos jövedelmek emelkedése. A lakásépítés volumene leginkább az Észak-Alföld elmaradott kistérségeiben volt magas, de összességében az elmaradott kistérségeket az átlagtól elmaradó lakásépítés jellemezte. A lakások mindössze 2,3%-a épült az utolsó 5 évben (az ország más térségeiben ez 5,3%). Belső erőforrások hiányában az elmaradott térségek fejlődésében a külföldi működőtőke beruházásoknak – és ezáltal a gazdaságélénkítő és munkahelyteremtő képességüknek – kulcsszerepe lehetne. Az elmaradott térségekben a külföldi tőke nagysága, szerepe azonban még eltörpül az ország átlagához képest. 2006-ban az 1000 főre jutó külföldi működőtőke befektetések országos átlaga 844,2 millió Ft volt, míg az elmaradott térségekben ennek átlagosan csak 8%-át érte el. Általában azok a kistérségek haladják meg magasan az elmaradott térségek átlagát, ahol egy-egy – a kistérség más beruházásaihoz képest – kiugróan nagy mértékű külföldi beruházás valósult meg, például a Gyöngyösi, Ózdi, Kiskunhalasi, Hajdúhadházi, Mórahalomi kistérségek esetében. A gazdasági fejlettség fontos indikátora a vállalkozási aktivitás, hiszen a vállalkozások magasabb aránya a termelés magasabb mértékét, illetve a munkahelyek magasabb számát jelenti. A regisztrált társas vállalkozások 1000 főre jutó értéke az elmaradott térségekben azonban csak 40%-át érte el az országos átlagnak (51/1000 fő), de az elmaradott, perifériális térségeken belül is lényeges kistérségi különbségek találhatók. A mutató értéke az átlag többszöröse például a Kapuvár-Beledi, Hajdúszoboszlói, Bácsalmási és Füzesabonyi kistérségben. A regisztrált társas vállalkozások fajlagos értéke viszont a térségi átlagnak kevesebb, mint kétharmadát érte csak el például a Kazincbarcikai, Kiskunfélegyházai, Kiskunmajsai és Berettyóújfalui kistérségben. A magas, illetve alacsony vállalkozási aktivitással rendelkező kistérségek országos elhelyezkedése a perifériákon belül mozaikos képet mutat. A közműveket tekintve a csatornázottság is csak 42% (a nem elmaradott kistérségekben 78%), és utóbbi növekedése sem volt magasabb, mint az ország többi részén, vagyis az elmaradott térségek hátránya ezen a téren sem csökkent. 2006-ban a térség 94 kistérségéből 39-ben zajlott csatornaépítés. A szennyvíztisztás minősége is változó, a keleti határ menti térségekben kiváló a tisztítási fok (90% fölötti Békés és Hajdú-Bihar megyék jelentős részén), az északi, észak-keleti, illetve déli határok mentén azonban nagyon rossz csakúgy, mint az 138
elvileg jóval fejlettebb nyugat-dunántúli és közép-dunántúli belső perifériális térségekben, ahol többnyire nem volt kémiai úton is tisztított szennyvíz 2006-ban. A különösen elmaradott északkeleti és délnyugati országrészek válságát alapjaiban meghatározza ezen térségek rossz elérhetősége. Ezek a térségek messze fekszenek gyorsforgalmi úttól, vasúti fővonaltól egyaránt, a kistérségek egy részében még két számjegyű főút sem található, és annak ellenére, hogy a mellékút-hálózat sűrűsége szinte az ország minden részén megfelelő, a gyenge útminőség komoly problémát jelent. Párosul mindez a vasúti mellékvonalak évek, évtizedek óta tartó leépülésével, így gyakorlatilag esély sincs a helyzet rövid távú megoldására. E térségek komoly elnéptelenedéstől sújtottak, a helyiek anyagi helyzete pedig nem engedi meg a saját személygépkocsi használatát, de sokszor a tömegközlekedést sem. Mindez egy önmagát erősítő folyamat, ahol a szerény utasforgalom sorozatos járatleépítésekkel jár, amely további forgalomcsökkenést okoz, ami egészen a járatmegszűnésig tart. Leromlott járműpark, rossz minőségű utak, illetve vasútipálya állapot jellemzi e térségek jelentős részét. Új út építése alig történt, egy-két zsáktelepülés bekötő útjának összekötő úttá fejlesztése zajlott csupán. Az infokommunikációs szolgáltatások közül a távbeszélő fővonalak száma 2006-ban az elmaradott térségek kistérségeiben 3,5%-kal csökkent, ami jelentősen meghaladta az országos átlagot (2,5%). A száz lakosra jutó szélessávú internet előfizetők számát tekintve 10%-nál nagyobb ellátottsággal csak négy kistérség rendelkezett (Pásztói, Pétervásárai, Sátoraljaújhelyi és Szarvasi). A legalacsonyabb érték a Bodrogközi és a Baktalórántházai kistérségben volt (2% alatti előfizetői arány). A kábeltévé bekötési aránya e térségekben összesen 2,1 százalékponttal nőtt mindössze a vizsgált időszakban, ami jelentősen elmarad az országos átlagtól (20 százalékpont). A Lengyeltóti és az Őriszentpéteri kistérségben 2006-ig nem történt kábeltévé bekötés, ezen kívül a legalacsonyabb aránnyal a Nagykállói, míg a legmagasabb értékkel a Kazincbarcikai kistérség rendelkezett. 16. ábra Társadalmi, gazdasági szempontból elmaradott térségek néhány társadalmi, gazdasági, infrastrukturális mutatója, 2006 Társadalmi, gazdasági szempontból elmaradott térségek néhány társadalmi,gazdasági, infrastruktúrális mutatója 2006 180
160
országos átlag=100%
140
120
100
80
60
40
20
0 külföldi tőke/ezer lakos
reg. társas vállalkozás/ezer lakos
csatornázott lakások aránya
139
belföldi jövedelem/lakos
munkanélküli/100 15-64 éves
III.5. AZ ORSZÁGOS JELENTŐSÉGŰ TÉRSÉGEK ÁLLAPOTÁRÓL Tisza-térség A Tisza-térség a folyó vonala mentén fekvő jobb és baloldali kistérségekből áll. A 30 kistérség összterülete 17583 km2, lakóinak száma megközelíti a másfélmillió főt. Jellegénél fogva három szakaszra bontható a Tisza-mente: Felső-Tiszavidék, Középső-Tiszavidék, AlsóTiszavidék. A három egység nagy részét elmaradott, belső perifériális helyzetben lévő térségek alkotják, főként a Felső- és Középső-Tiszavidék kistérségeinek hátrányos helyzete kiemelkedő. Az alföldi jellegű területek leginkább a mezőgazdaságra alapozzák gazdaságukat, ipari térség elvétve található. 58. térkép Tisza-térség Tisza-tér ség
A Tisza melletti kistérségekben 2006 végén 1,456 millióan éltek, ami az országos átlagnál nagyobb ütemű népességcsökkenést jelentett (-0,4%). A természetes fogyás ugyan még átlagos üteműnek tekinthető (mind a születések, mind a halálozások aránya kicsivel átlag feletti), a népességfogyást főleg az elvándorlás okozza, ennek egyenlege -2,6 ezrelékes volt 2006-ban. A térségben egyedül a Kecskeméti és Szegedi kistérségek népessége nőtt. Természetes szaporodás volt a Kisvárdai, Ibrány-Nagyhalászi, Záhonyi kistérségekben, míg a Hódmezővásárhelyi, Kisteleki kistérségekben a vándorlások egyenlege volt pozitív összességében, népességcsökkenés mellett. Azt, hogy a térség nem csak természeti, táji kategória, hanem egyben társadalmi-gazdasági problémákkal küzdő térség is, az elvándorláson kívül a munkanélküliségi, jövedelmi mutatók is jelzik. Összességében a 15-64 évesekhez viszonyított munkanélküliségi ráta jóval nagyobb (7,9%) volt 2006-ban, mint az ország többi térségében (5,0%). A folyó felső és középső szakaszán Szolnokig csak olyan kistérségek találhatók, ahol átlagon felüli volt a 140
munkanélküliség, ráadásul a Tisza-tó térségében lévőket kivéve (Füzesabonyi, Mezőcsáti, Mezőkövesdi, Tiszafüredi, Balmazújvárosi), még nőtt is a ráta 2006-ban. A jövedelmeket tekintve a nagyobb városok kistérségei még jobban kiemelkednek környezetükből, még a relatíve fejlettebb, alsó folyószakasz mentén is. Csak a három megyeszékhely (Kecskemét, Szolnok, Szeged), és az iparváros Tiszaújváros kistérségére volt igaz, hogy átlagon felüli az adófizetők aránya és az általuk megkeresett átlagos jövedelem nagysága is 2006-ban. Csak az adófizetők aránya volt még magas a Kiskunfélegyházai, Hódmezővásárhelyi kistérségekben, az összes többiben viszont átlag alatti volt mind az adófizetők, mind azok fajlagos jövedelmeinek nagysága. A Tisza-térségben az egy lakosra jutó jövedelem 77%-a volt az ország többi térségére számított átlagnak. Pozitív ugyanakkor, hogy az átlagnál nagyobb volt az egy lakosra jutó jövedelmek növekedése, elsősorban Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok megye egyébként áltag alatti jövedelmi helyzetű kistérségeiben. A térség négy, átlag feletti jövedelmű kistérsége közül ugyanakkor egyikben sem nőtt átlag felett az egy lakosra jutó jövedelem 2006-ban. A térségben az új lakások száma az országos átlag felével esett csupán vissza, a lakásépítésben kiemelt terület Szeged környéke. A lakások közműellátottsága az ország többi térségéhez képest az ivóvízben kicsit rosszabb (91, ill. 95%), vezetékes gázban kicsit jobb (68, ill. 62%). Az igazi elmaradás a lakások csatornázottságában van, ami 51%-os arányt ért el 2006-ban, míg másutt 70%-os, a Duna menti térségekben pedig 87%. Mindez annak ellenére így van, hogy több kistérségben is 5 százalékpont feletti volt a javulás (Szegedi, Kunszentmártoni, Balmazújvárosi, Mezőkövesdi, Tiszavasvári és Ibrány-Nagyhalászi kistérség). A Tisza-térség gazdasági fejlettségét a vállalkozások száma, illetve aránya, vagyis a lakosság vállalkozási kedve nagymértékben befolyásolja, mind a termelést, mind a munkalehetőségeket figyelembe véve. A térségről elmondható, hogy a vállalkozási kedv alacsonyabb, mint az ország egészében. Amíg 2006-ban a társas vállalkozások 1000 főre jutó értéke az országban 50 db volt, addig a Tisza-térségben csupán 30. A térségen belül a legjobb helyzetben az AlsóTiszavidék található, ahol ez az érték kevésbé (20%-kal) maradt el az országos átlagtól. A Tisza-mentén északra haladva a mutató értéke, vagyis a vállalkozási hajlandóság egyre csökken: a Közép-Tiszavidéken a mutató már csak fele volt az országos átlagnak, a FelsőTiszavidéken pedig már csak alig több mint 40%-a. A társas vállalkozásokon belül egyre jelentősebb szerepet kapnak – országos szinten is – a pénzügyi szolgáltatások terén működő vállalkozások, amelyek tevékenysége meghatározó a pénzügyi élet élénkítésében. 2006-ban a pénzügyi szolgáltatást végző társas vállalkozások terén is elmaradás volt megfigyelhető a Tisza-térség esetében: az országban 1000 főre jutóan 0,6 ilyen profilú társas vállalkozás tevékenykedett, szemben a Tisza-térség 0,4-es átlagával. A pénzügyi szolgáltatások terén is délről északra haladva tapasztalhatunk a térségen belül egyre növekvő elmaradást. Az AlsóTiszavidéken még kevesebb, mint 20%-kal, a Közép-Tiszavidéken már 50%-kal, a FelsőTiszavidéken pedig már majd 70%-kal maradt el a pénzügyi szolgáltatást végző társas vállalkozások aránya az országos átlagtól. A Tisza-térség – és főleg egyes kiemelt területei, mint például a Tisza-tó Kiemelt Üdülőkörzet – gazdasági fejlődésének egyik fontos motorja a turizmus. Az ország összes szálláshelyének pontosan tíz százaléka található a Tisza-térségben. Ezeknek a szállásoknak háromnegyede kereskedelmi szálláshely, negyede pedig magánszálláshely. A térségen belül ez legfőképp az Alsó- és Felső-Tiszavidékre igaz, ahol a kereskedelmi szálláshelyek az összes szálláshelynek közel 90, ill. 80%-át is elérték. A térségen belül a falusi vendéglátás és a magán 141
fizetővendéglátás a Közép-Tiszavidéken a legjellemzőbb, ahol az összes szálláshelynek 40%át – majdnem az országos átlagot – tette ki a szállásadásnak ezen módja. Érdekes, hogy a Tisza-térség összes szálláshelyének közel fele az Alsó-Tiszavidéken található, miközben a Tisza-tó Kiemelt Üdülőkörzet és a Hortobágy által is érintett Közép-Tiszavidéken a térség szállásférőhelyeinek mindössze 28%-a található. A turizmus mértékének másik fontos indikátora a vendégéjszakák számának alakulása. Az országban 1000 főre jutóan mintegy 2250 vendégéjszakát töltöttek el a turisták 2006-ban. A Tisza-térség turizmusa e vonatkozásban is messze elmarad az átlagtól, ugyanis itt ennek az értéknek csupán 45%-t lehetett regisztrálni. Ezeknek a vendégéjszakáknak mind országos, mind térségi szinten 85% körüli értékét töltötték a kereskedelmi szálláshelyeken, vagyis e jelzőszám is mutatja a kereskedelmi szálláshelyek dominanciáját a magánszállásokkal szemben. A Tisza-térségen belül a vizsgált indikátorok jelentős területi különbségeket mutatnak. Az 1000 főre jutó vendégéjszakák száma a Közép-Tiszavidéken volt a legmagasabb, kb. 1200 éjszaka. E térségi átlagnál magasabb mutató, a már említett Tisza-tó Kiemelt Üdülőkörzetnek, valamint kismértékben a Hortobágyi Nemzeti Parknak átlagosnál magasabb vendégvonzó képességének és szerepének köszönhető. A Közép-Tiszavidékkel szemben az AlsóTiszavidéken már csak mintegy 1000 vendégéjszaka, a Felső-Tiszavidéken pedig csupán 900 vendégéjszaka jutott 1000 lakosra. A Tisza-térség turizmusára jellemző továbbá az, hogy a térség települései, kistérségei sokkal inkább közkedveltebbek a hazai vendégek körében, mint a külföldiekében. Hiszen amíg 2006-ban országos szinten a vendégéjszakák pontosan felét a külföldi turisták töltötték el, addig a Tisza-térségben töltött vendégéjszakáknak csak negyede kötődött a külföldi látogatókhoz. A térségben a Szegedi kistérségre jellemző mind a legnagyobb fajlagos szennyvízkibocsátás, mind a legnagyobb, közcsatornán elvezetett szennyvízmennyiség, miközben mindkét mutató esetében a legkisebb érték a Bodrogközi kistérségé. Közcsatornán tisztítatlanul a szennyvíz átlagosan 11%-át vezették el 2006-ban a Tisza menti kistérségekben, ami az országos átlag majdnem kétszerese. A Szegedi kistérség rendelkezik a legrosszabb mutatókkal. A Kohéziós Alap támogatásával épülő szegedi szennyvíztisztító projekt keretében 2006-ban csak Szeged városának főgyűjtő csatornái készültek el, a tisztítómű 2008-ig épül meg. A térség kistérségeinek felénél volt elérhető biológiai és III. tisztítási fokozatú szennyvízkezelés, a többi térség kizárólag az egyik technológiát alkalmazta a befogadóba engedés előtt. Biológiai szennyvíztisztításban a Felső- és Alsó-Tisza-vidéki kistérségek között vannak élenjárók. A Tisza tápanyag-háztartását vizsgálva a klorofill-A koncentráció, jellemzően II. osztályú, de előfordult az I. osztályba sorolt, egy nagyságrenddel alacsonyabb koncentráció-érték is a folyón (a tiszalöki, mindszenti és szegedi mérőállomás eléréséig jelentősen tisztult a folyó ezt a komponenst nézve). Összességében az országba I. osztályú víz lépett be és másodosztályú lépett ki, ezt a mutatót tekintve. A folyó vízminősége a foszfortartalom tekintetében többnyire megegyezik a klorofill-A-koncentráció alapján meghatározott vízminőségi osztálynak. A Felső-Tisza-vidéken még előfordulnak I. osztályúra minősített szakaszok, azonban lejjebb már végig II. osztályú a folyó besorolása. Ezáltal a klorofill-A koncentráció és a foszforterhelés esetében 2006-ban nem sikerült azt a fontos környezetpolitikai célkitűzést teljesíteni, miszerint a belépő és kilépő szelvények között ne legyen minőségromlás. A folyó biokémiai oxigénigényét (BOI 5) tekintve II. osztályú besorolással lépett be az országba, majd Tiszalöktől I. osztályúra csökkent a szervesanyag-koncentráció mutatója a teljes további hazai szakaszra. A folyó mutatói közül ez volt a legjobb 2006-ban. A coliform baktériumok mennyisége a Tiszánál 2006-ban II. és IV. osztály között változott: a legjobb értéket (II. osztályút) a Tiszafüred és Tiszaug közötti szakaszon mérték, a folyó III. osztályú minősítéssel
142
lépett be és IV. osztályúval lépett ki az országból, amit elsősorban a szegedi szennyvíztisztító hiánya indokol. A Tisza észak-magyarországi szakaszán a dunai árvízi védekezéssel egyidejűleg kellett árvízvédelmi készültséget elrendelni. Kritikus helyzet Tiszadob, Tokaj és Szolnok térségében alakult ki, ahol a gátak magasítására és megerősítésére volt szükség. Az áradó Tiszával találkozó Hármas-Körösön (Kunszentmárton: 1041 cm), valamint később a Tiszán Szegednél (1009 cm) minden eddigi mértéket meghaladó vízállás alakult ki, amely a térségben élő lakosságot kiemelten veszélyeztette. Szelevény, Csépa és Tiszasas községekből, valamint Csongád-Nagyrét térségéből több mint kétezer lakost kellett kitelepíteni. A Tiszán és mellékfolyóin 2006-ban 793 km hosszon volt érvényben rendkívüli készültég. A belvízi helyzet az országban (Békés megye mellett) elsősorban a térséghez tartozó Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Heves, Jász-NagykunSzolnok, Békés, Bács-Kiskun, valamint Csongrád megyét érintette 2006-ban. Az elöntött területek nagysága elérte a 245 ezer ha-t. A Tisza-térség összterületének 11%-a erdő (ennek ötöde védett). A térségben legnagyobb arányban a Sárospataki kistérség erdősült, ennek mintegy harmada erdő. Legnagyobb arányban pedig a Mezőkövesdi kistérség erdői védettek. A Tisza-térség 440 településéből 179-nek nem volt műemlékké nyilvánított épülete 2006-ig, ezek közül ebben az évben Rakamaz római katolikus temploma vált jogszabály által is a kulturális örökség részévé. További négy – műemléket addig is gondozó – település (Abádszalók, Szihalom, Tiszabezdéd és Szeged) egy-egy épülete kapott védettséget a térségben a vizsgált évben. Közlekedési szempontból a Tisza inkább végig kettéválasztja, és nem összeköti a településeket, természetes határként funkcionál. A térség legnagyobb problémája a belső perifériális területek nagy száma. Kedvezőtlen a térség külső elérhetősége, és egyaránt nem megfelelő a belső úthálózat mennyisége és minősége. A fő probléma a folyón átívelő hidak alacsony száma, amelyet a még napjainkban is elterjedt kompközlekedés nem tud ellensúlyozni. A Tiszán 19 helyen van kompátkelés (amiből kettő nem üzemel, további kettő pedig csak személyszállításra alkalmas), valamint 16 helyen közúti és 9 helyen vasúti híd. A közút tekintetében mindez átlagosan 33 km-ként jelent egy átkelési lehetőséget, ami rendkívül alacsony. A folyó mentén főként két számjegyű főútvonalak, vagy alacsonyabb rendű mellékutak haladnak, a vasúti közlekedés is a mellékvonal-hálózatra épül, ami rendkívül alacsony kihasználtságú. A térséget gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztés az M3-M35 és M5 autópályák révén érintette, ám ezek jelentős hatással a térségre nincsenek, csakúgy, mint a vasúti fővonal rekonstrukciók, amely áthalad a Tisza-térségen, de egyéb hatása elhanyagolható. A tiszai hajózás a folyó kedvezőtlen tulajdonságai miatt (gyakori vízállás ingadozás, téli időszakban jelentős jégtorlaszképződés) gyakorlatilag nem mérhető. A vízi áruszállítás lehetne egy kapocs a főként mezőgazdasági beállítottságú területek között, azonban a kikötők leromlása és megszűnése, valamint az optimálisan szállítható termékek beszűkülési köre szinte teljesen megszüntette a hajózást a folyón.
143
17. ábra A Tisza-térség fejlettsége néhány kulcsmutató alapján, 2006 A Tisza-térség kistérségi fejlettsége néhány kulcsmutató alapján, 2006
% 160
140
120
100
80
60
40
20
0 Munkanélküliségi ráta
Csatornázott lakások aránya
Ezer lakosra jutó vendégéjszakák száma
Ezer főre jutó működő vállalkozások száma
Duna-mente A Duna-mentét a VII. transzeurópai közlekedési folyosóba tartozó folyó két oldalán lévő kistérségek alkotják, amelyek területe 11927 km2-t tesz ki. Míg Budapest fölött főként az ipari termelés és a turizmus dominál, a fővárosban pedig a szolgáltatás, addig az alsó szakaszon a Dunaújváros környéki ipari létesítmények kivételével inkább a mezőgazdasági termelés a jellemző. A folyó menti kistérségekben élők száma 2006 végén 3 millió 57 ezer fő volt, ami 6200-zal több, mint egy évvel korábban. Az, hogy a térséget nem érinti az ország egészére jellemző népesség csökkenés, egyrészt abból adódik, hogy az átlagnál kisebb volt a természetes fogyás (-2,8‰), ugyanakkor a vándorlási egyenlege pozitív volt. A Komáromi, Szobi kistérségek és a főváros kivételével a folyó felső és középső szakaszán a Csepel szigetig bezárólag nőtt a kistérségek népessége. A tolnai és Bács-Kiskun megyei térségekben viszont a természetes fogyást negatív migrációs egyenleg is súlyosbította. A Tisza térséghez hasonlóan a Duna menti térségen belül is megfigyelhetőek a regionális különbségek, mivel azonban az itteni térségeken belül a fejlett régiókhoz tartozók népességsúlya nagyobb, így a térség összesített mutatói is kedvezőbbek.
144
59. térkép Duna-mente Duna-mente
Ennek következtében a munkanélküliek aránya (2,7%) kevesebb, mint fele az ország többi térségében mért (6,6%) értéknek, csak délen a Kalocsai, Bajai és Mohácsi kistérségekben haladja meg az átlagot, úgy, hogy 2006-ban még növekedett is az álláskeresők száma. Utóbbi kistérségekre (kiegészülve a Kunszentmiklósival) jellemző még az is, hogy átlag alatti az adófizetők aránya és a fajlagos jövedelmek nagysága is. Bács-Kiskun megye Duna menti térségeinek elmaradottsága különösen a folyó másik partján fekvő iparvárosokhoz (Paks, Dunaújváros) és megyeszékhelyhez (Szekszárd) mérve különösen szembetűnő. A lakásállomány fejlettségében is kifejeződik, hogy a térségben a fejlett kistérségek dominálnak. Így az ivóvízhálózatba kötött lakások aránya (98%) magasabb, mint az ország többi részén (93%), a csatornázottság (87%) pedig különösen a Tisza térséghez (51%) képest nagyon magas. Ráadásul utóbbi 2006-ban átlag feletti növekedést mutatott. E tekintetben csak Bács-Kiskun megye térségei lógnak ki a sorból, ahol 65, illetve Kunszentmiklós esetében 40% alatti volt a lakások ellátottsága, míg a túlparton Pakstól Mohácsig minden kistérségben 60% feletti ez az arány. Északon ez egyedül a Szobi kistérségben probléma (40% alatti), itt az aprófalvas településszerkezet és a domborzat is nehezíti a kiépítést. A Duna menti kistérségek közül a Budapestit jellemzi a legnagyobb össz- és fajlagos szennyvízkibocsátás. A közcsatornán elvezetett, biológiailag tisztított szennyvíz aránya a Győri kistérségben a legjobb, itt kizárólag ezzel a technológiával kezelik az összes – csatornába beengedett – szennyvizet, köszönhetően a 2006-ban megépült szennyvíztisztító és komposztáló telepnek, amely a 2007-ig megvalósuló Kohéziós Alap projekt részeként került megvalósításra. A Bajai kistérségben kizárólag III. tisztítási fokozattal tisztítják a szennyvizeket. A Duna-mentén a biológiai tisztítás aránya csaknem háromszorosa a III. fokozatúénak. A biológiai tisztítás aránya a Dunakanyar-környéki kistérségeknél, valamint a Dunaújvárosi és Paksi kistérségben kimagasló. 145
A Duna vízminőségét tekintve a folyó klorofill-A (azaz alga) tartalma a II. osztályba tartozó koncentrációval lépett be az országba, az Ipoly-torkolattól (Szob) koncentrációja I. osztályúra javult, majd Dunaföldvártól kezdve kilépéséig a mérőállomások újra II. osztályú koncentráció-értékeket mértek 2006-ban. A folyó foszfortartalom szerinti minőségi besorolását a Tiszához hasonlóan a klorofill-Amennyiség utáni minőségi besorolással való szoros összefüggés jellemzi, azaz a Dunakanyartól Dunaföldvárig kiváló, a többi szakaszon (mint a be- és kilépőn) csak jó a folyó minősítése. Ezt döntően antropogén eredetű folyamatok – mosószerek élővizekbe juttatása, továbbá a mezőgazdaságban rosszul felhasznált műtrágya bemosódása okozta. Biokémiai oxigénigény (BOI 5) vonatkozásában a Duna I. osztályba sorolt volt a teljes hazai szakaszon 2006-ban, mutatói közül ez volt a legjobb ebben az évben. Coliform-mennyiség tekintetében a Tiszához hasonlóan a Duna is a leggyengébb minősítést hozta az összes mutatója között. A folyó III. osztályú minősítéssel lépett be az országba, majd egy Esztergomnál mért kivételes, II. osztályú csúcs után minősége Budapesttől lefelé IV. osztályúra romlott. Az utolsó hazai mérőállomásnál végül III. osztályba sorolható koncentrációt mértek 2006-ban. Ez elsősorban a biológiai és kémiai szennyvíztisztítási fokozatok hiányára utal a folyó egyes szakaszain. A legnagyobb terhelést e tekintetben a Budapesten keletkező szennyvizek nem megfelelő mértékű tisztítása okozza. (Ennek megoldását célozza a fővárosban, a Kohéziós Alap által támogatott, jelenleg is zajló csatornahálózat-fejlesztés.) A Duna vízgyűjtőjén 2006 elején a hirtelen olvadó hómennyiség, valamint a folyamatos esőzések hatására egy gyorsan kialakuló tavaszi árhullám vonult le, amely a hazai folyószakaszon lelassult, egyben a legmagasabb vízállás feletti tetőzéssel hosszan tartó áradást idézett elő. A folyó áradása leginkább Komárom-Esztergom és Pest megyét, valamint Budapestet veszélyeztette. 2006. április elején a Duna folyó Komárom-Tass szakaszára, valamint az Ipoly folyó Ipolytölgyes és torkolat közötti szakaszára rendkívüli védekezési készültséget hirdettek ki 158 km-es hosszon. Az árhullám levonulása miatt több helyütt korlátozó intézkedések kerültek bevezetésére a vezetékes ivóvíz-ellátás, a közúti, vasúti és légi közlekedés területén. Sor került lakossági kitelepítésekre is Pest megyéből és a fővárosból. A térségben az Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP) keretében az egyedi beruházásokra fordított keretösszegből a legnagyobb beruházás 2006-ban a budafoki barlanglakások állapotjavító műszaki beavatkozásának II. üteme volt. Folytatódott a Metallochemia által Budatétényben okozott környezetszennyezés felszámolása. Az egykori iparterületen belül a kármentesítés befejeződött, míg az azt körülvevő ingatlanok ólommal szennyezett talajának cseréje folyamatban volt. A térséget érintette még a szekszárdi lőtér rehabilitáció, valamint Tolna városában egy volt honvédségi lovarda rehabilitációja is. KIOP támogatással 2006-ban folyamatban volt a Budapesti Vegyi Művek Illatos úti telephelyének szennyezett felszín alatti vizének kitermelése és tisztítása, valamint a Dunaferr Dunai Vasmű Rt. dunaújvárosi telephelyén, a kokszolómű területén lévő szennyezés felszámolása.
146
A Duna-mente összterületének csupán 18%-a erdő, azonban ennek több, mint harmada védett, ami meghaladja az országos arányt. A térségben legnagyobb arányban a Szobi kistérség erdősült (60%-ban), majdnem a felét erdő borítja a Szentendrei és az Esztergomi kistérség területének is. Legnagyobb arányban ugyanezen kistérségek erdői védettek. A Duna menti ártéri erdők a Szigetközben kiemelten veszélyeztetettek, a korábbi folyó elterelést követő jelentős vízszintcsökkenés miatt. A térség településeinek háromnegyedében (241 db) volt műemlék 2006 előtt, ezek közül 7 település (Ásványráró, Győrzámoly, Szomód, Esztergom, Dunakeszi, Baja és Mohács) egyegy épülete, valamint Budapest 16 építménye vált a kulturális örökség részévé 2006-ban. A Duna-mente kistérségei közlekedési szempontból lényegesen jobb pozícióban vannak, mint a Tisza-mentiek. Egyrészt fontos közutak futnak közel párhuzamosan a folyóval, mind a felső, mind az alsó Duna szakaszon, másrészt maga a folyam is nemzetközi közlekedési folyosó jelentős tranzit forgalommal. 2006-ban sincs előrelépés a magyarországi Duna szakasz rehabilitációja, valamint az európai követelményeknek megfelelő hajózóút kialakításának tekintetében. A kérdés megoldatlansága az ország és Európa keleti és nyugati tengeri kikötői számára egyaránt óriási problémát jelent. A Duna-mente térségei közötti kapcsolatokat javító közlekedési és logisztikai rendszerek kialakítása folyamatban van (épül az M6-os autópálya), Győrben és környékén pedig országos logisztikai központ, illetve az ország egyik legjelentősebb nemzetközi kikötője épül. Kevés ilyen trimodális közlekedési csomópont működik országszerte, ez azonban kiegészülhet még Győr-Pér repülőterével is, amely egyedülálló lehetőségeket biztosíthat a térség számára. Gyorsforgalmi útfejlesztés az M6-os Érd-Dunaújváros szakaszán, és az M6-M8 közötti átkötő szakaszon (a Duna híddal együtt) történt 2006-ban. Mindezek ellenére a két országrész közötti átkelési lehetőségek száma (Budapest nélkül) elég alacsony. A felső szakaszon a fővárosig belföldi híd nincs (határhíd pedig mindössze három), Budapestről délre pedig Dunaújvárosnál, Dunaföldvárnál, Szekszárdnál és Bajánál található egy-egy. A térséget érintő vasútvonal-fejlesztés csupán a Komárom-Győr szakaszon történt, itt már 160 km/h sebességre is alkalmas a pálya. 18. ábra A duna-menti kistérségek fejlettsége néhány kulcsmutató alapján, 2006 A duna-menti kistérségek fejlettsége néhány kulcsmutató alapján, 2006 % 300
250
200
150
100
50
0 Munkanélküliségi ráta
Csatornázott lakások aránya
Egy főre jutó jövedelem Ezer főre jutó külföldi tőke nagysága
147
Ezer főre jutó működő vállalkozások száma
III.6. A HATÁRMENTI TÉRSÉGEK ÁLLAPOTÁRÓL A határmenti térségek elemző vizsgálata a közvetlen határkapcsolattal rendelkező, illetve néhány, ilyennel nem rendelkező, de a határoktól néhány kilométerre elhelyezkedő kistérséget tekint határmentinek. Ezen 57 kistérség összterülete 30277 négyzetkilométer A térség közel 2,5 milliós népességgel rendelkezik. 60. térkép Határmenti térségek Határmenti térségek
A hátrányos helyzet a demográfiai erózió erősödésében is megfogható volt. 2006 végén a határmenti térségek népessége 2 millió 425 ezer fő volt, ami 0,38 %-kal kevesebb, mint egy évvel korábban, a népességfogyás tehát az átlagnál nagyobb volt. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy ezekben a térségekben átlagon felüli volt a természetes fogyás, ami negatív vándorlási egyenleggel is párosult. A demográfiai folyamatok azonban határszakaszonként nagyon eltérően alakultak. Az északnyugati határszakaszon, a Duna mentén még 2006-ban is nőtt a népesség, a bevándorlás ugyanis felülmúlta a természetes fogyást. A többi határszakaszon viszont csak néhány ilyen térség akadt, így a Szegedi, Hajdúhadházi, és Encsi kistérségben nőtt még a népesség, a határmenti térségek meghatározó többségét viszont természetes fogyás és negatív migrációs mérleg jellemezte. Az ország 10 legnagyobb arányban fogyó népességű kistérségből 5 határmenti (Bodrogközi, Őriszentpéteri, Letenyei, Mezőkovácsházai és Abaúj-Hegyközi) volt. A rossz gazdasági pozíció életminőségi oldalról komoly hátrányba hozza az itt élő embereket munkalehetőség és jövedelemszerző képesség tekintetében is. A határ menti térségekben a munkanélküliség is átlagon felüli volt, 2006-ban a 15-64 évesek 7,8%-át érintette (az országos átlag 5,4% volt), igaz legalább csökkenő volt a tendenciája. A mutató ez esetben is csak északnyugaton volt kedvező, a Szobtól Szentgotthárdig terjedő nyugat-szlovák és osztrák határmenti térségekben mindenütt átlag alatti volt a regisztrált munkanélküliek aránya, ráadásul 2006-ban csökkenést is mutatott. A többi térségben csak néhány kistérségben (Letenyei, Nagykanizsai, Szegedi, Kiskunhalasi, Gyulai) volt kedvezőbb az átlagnál a 148
munkanélküliség szintje. Mindenütt máshol az átlagnál rosszabb volt a helyzet, és egyes térségekben, 2006-ban még tovább nőtt a ráta (ilyen volt a Siklóstól Bácsalmásig húzódó sáv délen, illetve az ukrán határ mente). A jövedelmeket tekintve hasonló a helyzet, összességében az adófizetők aránya is kisebb volt 2006-ban (40,8%) mint a nem határmenti térségekben (42,7%), a fajlagos jövedelmek pedig 20%-kal voltak alacsonyabbak. Győrtől Esztergomig, illetve nyugaton a Soproni, Szombathelyi, Kőszegi, Szentgotthárdi kistérségekben az átlagnál nagyobb arányban rendelkeztek adóköteles jövedelemmel, és annak egy adófizetőre jutó összege is átlagon felüli volt, másutt csak a Szegedi kistérség volt ilyen. Csurgótól Szécsényig a déli, keleti, északkeleti határmenti kistérségekben mindkét mutató átlag alatti volt. Igaz, utóbbiakban, 2006-ban a vidéki átlag feletti volt a növekedés, ez alól összefüggő területként csak az ukrán határ és a Makótól, Sarkadig terjedő délkeleti sáv kivétel. A dinamika egyes határmenti térségekben a lakásépítésben is megmutatkozik, ennek célterületei a határmenti térségekben, Győr, Sopron, Szombathely, Szeged, Gyula, Debrecen környéke, az elmaradott térségekben a Bodrogköz és a Cserehát. A határmenti kistérségeknél a gazdaság „egészségi állapotát” jelző vállalkozási aktivitás (1000 főre jutó regisztrált vállalkozások száma) jelentősen elmaradt az országos átlagtól, annak valamivel kevesebb, mit kétharmada volt. Ezek a kistérségek földrajzi perifériaként nehezebben tudnak a vállalkozásokhoz szükséges erőforrásokhoz hozzáférni, elérhetőségük jelentősen rosszabb a többi térségnél, továbbá a hazai és külföldi tőke is jobban elkerüli őket. Igaz, hogy a határmenti térségek közel harmadában a térségtípus átlagát legalább 30%-kal meghaladó volt a vállalkozói aktivitás, ugyanis a térségtípusnak a dunántúli kistérségei profitálnak földrajzi helyzetükből. A tőkeszegénység bizonyítéka, hogy az 1000 főre jutó külföldi működőtőke átlaga hasonlóan gyenge értékű volt, mint a vállalkozási aktivitás, kevesebb, mint 60 %-a az országosénak. Ugyanakkor igen nagy területi szóródás volt kimutatható az értékek között. A kistérségek jelentős része (közel 40%) számottevően (akár 10-szeresen is) meghaladta a határmenti térségek átlagát, és voltak extrémen kiugró értékkel rendelkező befektetési célpontok is (Szombathelyi, Esztergomi, Szentgotthárdi kistérségek). Ugyanakkor a határmenti kistérségek fele (Alföld és Észak-Magyarország) jelentősen (nem egy esetben 90%-osan) elmaradt még a határmenti térségek átlagától is, tartós leszakadást jelezve előre. Másrészről, mint a határmentiséghez (illetve turisztikai desztinációkhoz) pozitívan köthetően, az 1000 főre jutó külföldi vendégéjszakák száma majdnem egy nagyságrenddel haladta meg az országos átlagot (igaz ugyan, hogy nagy szórást mutatva az egyes kistérségek között). Ebben a mutatóban a határmenti térségek átlagát legjobban meghaladó kistérségek (legalább két nagyságrenddel) olyan, jelentős fürdővárossal rendelkező kistérségek voltak, mint a Csepregi, Siklósi, Sopron-Fertődi, vagy Lenti. E négy kistérség a határmenti térségekben eltöltött külföldi vendégéjszakák 57%-át adta. A határok két oldalán fekvő területek együttműködését infrastrukturális szempontból leginkább a határátkelőhelyek minőségi és mennyiségi javításával, valamint e térségek elérhetőségének fejlesztésével érhetjük el. Jelenleg a határátkelőhely-sűrűség az elmúlt évek fejlesztései és az új átkelők nyitásai következtében sokat javult. Egyedül a horvát és román határszakaszokon voltak még 2006-ban is nagyobb átjárhatatlan részek, tovább rontva az amúgy is a legfejletlenebb hazai térségek közé tartozó kistérségek helyzetét.
149
2006-ra a közúthálózat-fejlesztés keretében az M1-M15, M5, M7-M70 gyorsforgalmi utak elérték az országhatárt, amelyek közül csak a szlovén oldalon nincs meg egyelőre az autópálya csatlakozás, Szlovákia, Ausztria, Szerbia és Horvátország kiépítette már a határig a kapcsolódó gyorsforgalmi útját. A határ menti térségek fejlődését (pl. szabadabb munkaerő áramlás) azonban sokkal inkább fejlesztené a megfelelő mellékúthálózat kiépítése a határokon keresztül, aminek felértékelődése várható a 2007-es „schengeni határnyitástól”. A határátkelőhely-fejlesztés a schengeni zónán kívüli országok esetében hordoz még jelentőséget (2006-ban fejlesztés történt az ukrán határon Barabásnál és Lónyánál, míg a szerb szakaszon Tiszaszigetnél és Bácsalmásnál). A vasútfejlesztés nem preferálja a határ menti térségeket. A fokozatos felszámolás határán álló mellékvonal-hálózat, valamint az egyéb tömegközlekedési módok elsorvasztása gyakorlatilag immobilissá tette a helyi lakosságot. A határra és a tranzit forgalomra épülő logisztikai szolgáltatások stagnálást jelzi, hogy 2006ban az országos logisztikai szolgáltató központokon belül a határmentiek közül egyedül a Soproni központ működött megfelelően. 19. ábra Határmenti kistérségek néhány társadalmi, gazdasági, infrastrukturális mutatója, 2006 Határmenti kistérségek néhány társadalmi,gazdasági, infrastruktúrális mutatója, 2006 700
600
országos átlag=100%
500
400
300
200
100
0 külföldi tőke/ezer lakos
reg. társas vállalkozás/ezer lakos
vendégéjszakák száma/ezer lakos
non profit szervezetek száma/ezer lakos
III.7. A VIDÉKIES TÉRSÉGEK ÁLLAPOTÁRÓL Tanyás térségek Az OTK a tanyás térségeket azon települések alapján határolta le, amelyek külterületi népessége a 2001. évi népszámlálás alapján legalább 200 fő, és aránya a település népességének legalább 2%-a. Ezen lehatárolás alapján markánsan kirajzolódnak a „klasszikus” alföldi tanyás térségek (Kiskunság, Csongrád megye, Debrecen és Nyíregyháza környéke). 150
A fenti lehatárolás alapján a tanyás térségek körébe 280 település tartozik, amelyekben az ország népességének egynegyede, mintegy 2,5 millió fő él. A külterületi népesség az ország egészét tekintve 2001-ben 299 ezer fő volt, akiknek 40%-a a Dél-Alföldön, további 17-17%-a az Észak-Alföldön, illetve Közép-Magyarországon élt. A tanyás térségek települései több mint 22 ezer km2-t, az ország területének mintegy 24%-át fedik le. 61. térkép Tanyás térségek Tanyás tér ségek
A tanyás települések népessége (2,502 millió fő) 2006 végén gyakorlatilag megegyezett (680 lakossal volt kevesebb) az egy évvel korábbival, tehát ezekre a területekre nem volt jellemző az ország egészét sújtó népességfogyás. Mindez annak is köszönhető, hogy az 1,4 ezrelékes természetes fogyást a hasonló mértékű bevándorlási nyereség (elsősorban a nagyvárosok agglomerációs övezeteiben) ellensúlyozta. Átlagosnak tekinthető a munkanélküliség szintje is, a magas és romló munkanélküliségű alföldi kistérségek (Kalocsai, Bajai, Mezőkovácsházai, Sarkadi) egyike sem a külterületi népesség magas arányával jellemezhető. Az adófizetők aránya kicsit még magasabb is (43%), mint az ország egyéb térségeinek átlaga (42,7%), viszont az egy lakosra jutó jövedelem 10%kal alacsonyabb, mint az ország többi részén. Magasabb adófizetői arány, és fajlagos jövedelem csak a nagyvárosokat (Kecskemét, Szeged, Szolnok, Debrecen, Nyíregyháza) és térségeiket jellemzik. A lakásépítés is ezen nagyvárosok környékén koncentrálódik. A tanyás térségek lakásainak infrastrukturális mutatói rosszabbak, mint másutt, különösen az ivóvíz (90%) és a csatorna bekötöttség aránya (60%) alacsonyabb, mint az ország többi részén (97 ill. 70%). Az adatok természetesen a tanyás települések egészére vonatkoznak, ezen belül a külterületek mutatói – amelyekre nem állnak rendelkezésre külön adatok – nyilván még kedvezőtlenebbek. 151
Országos szinten 2006-ban 1000 lakosra 117 vállalkozás jutott, szemben a tanyás térségek átlagával (109 vállalkozás). A mutató 2005-höz képest mindkét esetben 3%-os csökkenést jelez. A vállalkozássűrűség a tanyás térségeken belül jelentős differenciát jelez, köszönhetően a tanyás térségek települései eltérő funkcióinak. A tanyás térségekre jellemző az országos átlagnál magasabb mezőgazdasági aktivitás, amely a mezőgazdasági profilú vállalkozások 1000 főre jutó számában is tükröződik. A tanyás térségekben 2006-ban átlagosan 6,1 db mezőgazdasági vállalkozás volt, szemben az országos átlaggal (5,2 db vállalkozás). Ennek a mutatónak a változásában viszont már egyértelműen jelentkezik a mezőgazdasági tevékenység visszaesésének tendenciája: mind országosan, mind a tanyás térségekben 5%-kal csökkent a mutató értéke 2005-höz képest. A tipikus tanyás alföldi településeken még mindig a mezőgazdaság a népesség jellemző megélhetési formája. Ezeken a településeken még 2006-ban is több, mint 25-30 mezőgazdasági vállalkozás jutott 1000 főre. A tanyás térségekben a kereskedelmi és a magánszálláshelyek számának alakulása, az e térséget érintő turizmus országos átlagánál kisebb jelentőségét támasztják alá. Az 1000 főre jutó szálláshelykapacitás országos értéke 2006-ban 54 volt; a tanyás térségekben azonban átlagosan csupán 32 db szálláshely volt mérhető. Az előző évhez képest mind átlagosan, mind a vizsgált térségtípusban azonos arányú, 2%-os visszaesés volt tapasztalható. 2006-ban a tanyás térségekben lényegesen magasabb volt a kereskedelmi szálláshelyek dominanciája a magánszállásadással szemben: ellentétben az országos arányokkal (Magyarországon az összes szálláshelyek 58%-a minősül kereskedelminek) a vizsgált térségtípusban az összes szálláshelyek 69%-a tartozott e típushoz. A kereskedelmi szálláshelyeken belül a tanyás térségek legjellemzőbb szállástípusai a szállodák és a kempingek, amelyek hozzávetőlegesen 25-25%-át tették ki az összes kereskedelmi szállásférőhelynek. 2006-ban 90 db tanyás településen egyáltalán nem volt szálláshely. 20. ábra A tanyás térségek településeinek fejlettsége néhány kulcsmutató alapján, 2006 %
A tanyás térségek településeinek fejlettsége néhány kulcsmutató alapján, 2006
120
100
80
60
40
20
0 Öregségi mutató
Munkanélküliségi ráta
Csatornázott lakások aránya
152
Ezer főre jutó működő mezőgazdasági vállalkozások száma
Ezer főre jutó magánszálláshelyek száma
A közlekedési infrastruktúra-hálózatok szempontjából az ország tanyás térségei igen különböző helyzetben vannak: míg az e településtípusba sorolható nagyvárosok és környezetük közlekedési helyzete kedvezőbb, addig a rurális térségeknek többnyire rossz az elérhetősége, tömegközlekedésük elmaradott. Főként a nem megfelelő mellékút-hálózat, a tanyák és települések közötti összekötő, bekötő utak hiánya és/vagy nem megfelelő minősége okoz problémát. Az infokommunikációs szolgáltatások közül a távbeszélő fővonalak száma 2006-ra a tanyás térségekben 2,8%-kal csökkent, amely megfelel az országos trendnek. A tanyás térségek 280 településéből 79-ben nincsen kábeltévé-hálózat. Aprófalvas térségek Az aprófalvas térségek körét az 500 főnél kisebb lélekszámú települések alkotják. 2005-ben 1046 település lakónépessége nem érte el az 500 főt, 2006-ra az aprófalvak száma eggyel bővült. Körülbelül minden harmadik hazai település minősül aprófalunak. E települések közigazgatási területe összesen mintegy 12 ezer km2, azaz az ország területének mintegy 13%-án találhatóak, népességük 2006-ban 277 ezer fő volt, ami az ország népességének mintegy 2,8%-a. Az aprófalvas térségek igen markáns területi képet mutatnak. Legjellemzőbbek a Dunántúl dombvidékein, elsősorban Vas (Őrség, Kemeneshát), Zala (Göcsej, Hetés) és Baranya megye (Ormánság, Zselic) területén, valamint az ország északkeleti részén Borsod-Abaúj-Zemplén (Cserehát, Hegyköz) és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén (Tiszahát). Az aprófalvak demográfiai folyamatait meghatározza, hogy az élveszületések aránya (9,6‰) kismértékben alacsonyabb, mint az ország többi részén (9,7‰), de az igazán nagy kontraszt a halálozásban van, ennek arányszáma (16,9‰) jóval magasabb, mint a nem aprófalvas települések átlaga (12,9‰). Ráadásul ezt 7,6 ezrelékes éves vándorlási veszteség is tetézi. Utóbbi tekintetben legfeljebb egyes nagyvárosok szuburbán övezetének aprófalvai tekinthetők a vándorlások célterületének (pl. Zalaegerszeg, Szombathely, Nagykanizsa, Pécs). A korszerkezetet jelző öregségi mutató az aprófalvak összességét tekintve valamivel kedvezőtlenebb, mint az országos átlag, ám e településcsoporton belül korántsem mutat egységes képet: míg például Nyugat-Magyarország aprófalvas térségeire az idősek magas aránya a jellemző, addig a Cserehát, az Ormánság aprófalvaiban a cigány etnikum magas aránya és a többségi társadalomtól eltérő szociokulturális jellemzőik miatt a fiatalok aránya magas. Az aprófalvak nagy részén kevés a munkahely, a foglalkoztatási központok (nagyobb települések) nehezen elérhetőek, és sokszor a kistérség központok sem képesek munkalehetőséget biztosítani. Így a munkanélküliségi ráta (11,1%, jóval nagyobb, mint az ország többi részén (5,3%), és a csökkenés üteme sem magasabb, mint máshol a nem aprófalvas településeken.. Az álláskeresők 28%-a tartós munkanélküli, 56 százalékuk legfeljebb alapfokú iskolát végzett, azaz tartósan távol kerültek a munkaerőpiactól és visszailleszkedésük is szinte lehetetlenné vált. Ebből következően az adófizetők aránya (35%) is alacsonyabb mint az ország többi térségében (43%), az egy főre jutó jövedelemszint pedig csak 57%-a az ország többi térsége átlagának. Igaz, a foglalkoztatottság és a jövedelemszint is átlag felett nőtt (az alacsony bázishoz képest) 2006-ban. Összesen 33 olyan aprófalu volt az 1047-ből, ahol az egy főre jutó jövedelem meghaladta az országos átlagot (ezek közül 23 a Nyugat-Dunántúlon).
153
62. térkép Aprófalvas térségek Aprófalvas tér ségek
Az épített lakások száma hasonlóan (16,7%) esett vissza az egy évvel korábbihoz képest, mint más térségekben (17,6%), de 724 aprófaluban egyáltalán nem épült lakás. A lakásállomány – a migrációs trendeknek megfelelően – az aprófalvak közül leginkább a nagyvárosok környezetében újul meg. A közmű ellátottsági mutatók is igen rosszak az aprófalvakban. A csatornázottság 20,7 a gázellátottság 39%-os, míg az ország többi részén 69,3 és 77% ez az arány. Mindez természetesen összefügg a kiépítés nagy költségvonzatával és megtérülésével. Az aprófalvas térségekben 2006-ban összesen 106 km csatorna épült, ez 28 település között oszlott meg. 744 településen 2006-ban még nem volt csatorna. Az aprófalvak 88%-ában nem működik általános iskola, ahol igen, ott is az országos átlagnál jóval alacsonyabb tanulólétszámmal (37 fő, az ország többi területén mért 245-höz képest). Az aprófalvak többségében a népességszámból kifolyólag az alapszolgáltatások biztosítása sem megoldott. A szociális segélyezés viszont komoly terhet ró ezen települések önkormányzataira, 2006-ban ezer lakosra 65 rendszeres szociális segélyezett jutott, ami 2,5szeres többlet az ország többi településéhez képest. Ahogyan az ország gazdasági fejlettségének egészére, úgy az aprófalvas térségek fejlettségére is igaz, hogy a vállalkozási kedv mértéke – vagyis az 1000 főre jutó vállalkozások számának nagysága – jelentősen befolyásolja a település fejlettségét. Az aprófalvakban a vállalkozási hajlandóság az országos átlagnak csupán a felét érte el 2006-ban, amelynek társadalmigazdasági következményei sem elhanyagolhatóak. A Balaton környéki, illetve az idegenforgalom által érintettebb településeken lényegesen magasabb értékek voltak mérhetők (pl.: Szántód, Ábrahámhegy, Balatonrendes, Kapolcs, Balatonszepezd, Hollókő). Ezekkel ellentétben az országban területileg szétszórtan mintegy 200 aprófaluban az 1000 főre jutó vállalkozások szám az aprófalvas térségek átlagának felét sem érte el. 154
Az aprófalvas térségeket az országos átlagnál lényegesen magasabb mezőgazdasági aktivitás jellemzi, amely a mezőgazdasági profilú vállalkozások 1000 főre jutó, kiemelkedően magas számában is tükröződik. Az aprófalvas térségekben az átlag 2006-ban 13 db mezőgazdasági profilú vállalkozás volt, az országos átlag ezzel ellentétben csupán 5,2 db vállalkozás. Ennek a mutatónak a változásában viszont egyértelműen jelentkezik a mezőgazdasági tevékenység visszaesésének tendenciája, amely az ország egészét még jobban érinti (5%), mint az aprófalvas térségeket (2%). Érdekes a mutatónak az aprófalvas térségeken belüli alakulása is. Több Zala és Veszprém megyei településen az érték a 100 db vállalkozást is meghaladta, miközben több mint 150 aprófaluban egyáltalán nem volt 2006-ban mezőgazdasági típusú vállalkozás. E mögött nem országos területi különbségek találhatók, hanem inkább az aprófalvak funkcióbeli különbségeivel magyarázhatók. A nagyobb városok melletti, általában agglomerációs alvó, illetve falusi turizmus által érintett településeken kisebb a mezőgazdasági aktivitás, mint a nagyvárosoktól távol lévő, rurális, tipikusan falusias közösségekben. Az aprófalvas térségekben, 2006-ban átlagosan 78 db szálláshely volt mérhető, szemben a kereskedelmi és magánszálláshelyek országosan összesített, 1000 főre jutó értékével (54 szálláshely). Amíg viszont a 2005-höz viszonyított visszaesés az ország egészét alig (2%) érintette, addig az aprófalvas térségek esetében a szálláshelyek számának visszaesése 6%-os volt. Az aprófalvas térségen belül a mutatóban természetesen jelentős különbségek mérhetők. A Balaton környéki, illetve a valamely nevezetességük miatt látogatottabb térségek településein az 1000 főre jutó szálláshelyek száma meghaladhatja az 1000 db-ot, például Balatonszepezd, Balatonudvari, Szántód, Ábrahámhegy, Márokföld, Palóznak esetében. Velük ellentétben az idegenforgalom által kevésbé érintett aprófalvas térségek számos településén (2006-ban majd 700 db aprófaluban) egyáltalán nem volt szálláshely (pl.: Ormánság, Zselic, Cserehát aprófalvainak nagy részén). Az aprófalvas térségekben a kereskedelmi és a magánszálláshelyek számának alakulása, az e térséget érintő turizmus országos átlagnál nagyobb jelentőségét támasztják alá. Az aprófalvak közül a magyar-szlovén, magyar-horvát határ menti falvakban, a Balaton mentén, Pest megye északi részén, Borsod-Abaúj-Zemplén megye határmenti területein legnagyobb a védett természeti területek aránya, és az erdősültség is e térségekben a legmagasabb. Aprófalvaink negyedében található védett erdőterület. A védett erdőterületek az összes erdőterület ötödét képezik ebben a térségtípusban. E területek a legalkalmasabbak a természetközeli erdőgazdálkodás megvalósítására, a fenntartható tájgazdálkodás meghonosítására. Legnagyobb területen a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei aprófalvakban található védett erdő. A közúti megközelítés tekintetében az aprófalvak által érintett régiók közül a Dunántúlt általában sűrűbb úthálózat jellemzi, bár például az Ormánság településeinek elérhetősége még a megyeszékhelyről vagy a kistérségi központokból is nehézkes. Az Észak-magyarországi régióban az útsűrűség alacsonyabb az országos átlagnál, és a domborzati viszonyok is nehezítik az optimális elérési idő tartását a kistérségközpont esetében is. A közösségi közlekedés az aprófalvak többségében legfeljebb minimális szinten megoldott, a napi 1-2 járatpár alig teszi lehetővé az iskolába vagy munkahelyre történő ingázást. Az infokommunikációs szolgáltatások közül a távbeszélő fővonalak száma és a kábeltévé bekötési aránya 2006-ban gyakorlatilag nem változott, míg az internet hozzáférés tekintetében a települések elérhetőek, a lakossági előfizetések száma azonban igen alacsony. (Az 1048 aprófalvas településből 721-ben nem volt kábeltévé 2006-ban). 155
21. ábra Aprófalvas térségek néhány társadalmi, gazdasági, infrastrukturális mutatója, 2006 Aprófalvas térségek néhány társadalmi, gazdasági, infrastrukturális mutatója, 2006
220 200 180
országos átlag=100%
160 140 120 100 80 60 40 20 0 reg. társas vállalkozás/ezer lakos
belföldi jövedelem/lakos
vendégéjszakák száma/ezer lakos
halálozási ráta
munkanélküli/100 15-64 éves
Nemzeti kisebbségek által lakott vidékies térségek A nemzetiségiek aránya (az országos átlag legalább kétszerese) alapján lehatárolt összesen 13,5 ezer km2 területű kistérségekben 2006-ban 1,27 millióan éltek (2001-ben ezekben a kistérségekben 103 ezren vallották magukat valamelyik nemzetiséghez tartozónak – a cigányok kivételével). A nemzetiségek által lakott térségek összefüggő területet alkotnak Baranya, Bács-Kiskun, Békés és Komárom-Esztergom megyében, valamint az osztrák határszélen Sopron környékén. A térségek demográfiai viszonyait illetően elmondható, hogy amíg az ország egészét népességcsökkenés jellemezte, addig ezen kistérségek népessége gyakorlatilag nem változott (0,08%-os növekedés az előző évhez képest). Ez természetesen egy átlagos érték, és leginkább a Budapest környéki, valamint a nyugat- és közép-dunántúli kistérségeknek köszönhető, ahol a vándorlások egyenlege és helyenként a természetes szaporodás is pozitív volt. A népesség döntően utóbbi fejlett régiókban nőtt (Közép- és Nyugat-Dunántúl, KözépMagyarország), míg a Dunántúl, és az Alföld déli részén a „nemzetiségi kistérségekben” a természetes fogyás elvándorlással párosult, utóbbiakban a korszerkezet is kedvezőtlenebb. A nemzetiségek által nagy arányban lakott térségek mutatói közt a munkanélküliségben, jövedelmi viszonyokban is a szerint van különbség, hogy milyen fejlettségű régióban találhatók, ezért a nemzetiségi térségek átlagos mutatóit nehéz összevetni az ország más térségeivel (jóformán egyetlen közös mutatójuk, hogy meghatározóan határmenti térségek). Éppen ezért még az alapján sem tipizálhatók, hogy melyik nemzetiség dominál az adott térségben. Hiszen egész más fejlettségű kistérségben élnek például a Békési vagy a Buda környéki szlovákok, vagy a Sopron környéki és ormánsági horvátok. A viszonylag koncentrált településterületű románok által lakott Békés megyei kistérségek (Sarkadi, Gyulai) közt is jelentős fejlettségi különbség van (utóbbi javára).
156
63. térkép Nemzeti kisebbségek által magas arányban lakott térségek Nemzeti kisebbségek által magas ar ányban lakott térségek
A társadalmi szolgáltatások sajátos, ezekben a térségekben feltétlenül nyomon követendő eleme a nemzetiségi oktatás. Az összes általános iskolás száma az ország többi részéhez (3,5%) képest valamivel jobban csökkent (3,7), de a nemzetiségi oktatásban résztvevők száma csak 0,7%-kal volt kevesebb, 140 ezerből 29 ezren vettek részt ilyen oktatásban ezekben a térségekben. A középiskolai oktatásban 5%-kal nőtt a nemzetiségi tanulók száma (míg az ország többi térségében 12%-os volt a csökkenés). Igaz ugyanakkor, hogy középszinten ezekben a térségekben a 390 ezer tanulóból csak 2,6 ezer tanul nemzetiségi oktatásban, tehát a középfokú oktatásnak kisebb a szerepe az identitás megőrzésében. A nemzeti kisebbségek által lakott vidékies térségek egyik gazdasági előnye lehetne, hogy a külföldi tőkevonzó képesség nagyobb lehet, a kapcsolatok, a nyelvtudás miatt. Az adatok ezt nem igazolják, ugyanis 2006-ban az 1000 főre jutó külföldi működőtőke-befektetések országos átlaga 844 millió Ft volt, amelytől a nemzeti kisebbségek által lakott vidékies térségek átlaga mintegy 40%-al maradt el (501 millió Ft). A térség átlagánál több mint 30%-al magasabb értékek találhatók két dunántúli kistérségben: a Szentgotthárdiban és a Tatabányaiban, illetve a budapesti agglomeráció két kistérségében: a Dabasiban és a Szentendreiben. Velük ellentétben az alföldi, és a dél-dunántúli kistérségek többségében a térségi átlagnak kevesebb, mint 30%-át érte el az 1000 főre jutó külföldi működőtőkebefektetések értéke. A legkisebb értékek az ország déli, határmentén található kistérségeiben voltak: például a Sellyei, Bácsalmási, Pécsváradi és Letenyei kistérségekben, ahol a térségi átlagnak 1-2%-a csupán a külföldi tőke fajlagos értéke.
157
22. ábra Nemzeti kisebbségek által lakott vidékies térségek néhány társadalmi, gazdasági, infrastrukturális mutatója, 2006 Nemzeti kisebbségek által lakott vidékies térségek néhány társadalmi,gazdasági, infrastruktúrális mutatója 2006 200 180 160
országos átlag=100%
140 120 100 80 60 40 20 0 külföldi vendégéjszakák száma/ezer lakos
külföldi tőke/ezer lakos
öregségi mutató
nemzetiségi oktatásban résztvevő általános iskolások aránya
A nemzeti kisebbségek által lakott térségek esetében a külföldi kötődés egy másik esetleges indikátora, az 1000 főre jutó külföldi vendégéjszakák száma, amely azonban szintén kedvezőtlenebb az átlagnál. A mutató értéke a vizsgált térségekben átlagosan 497 éjszaka volt 2006-ban, amely az országos átlagnak csupán 45%-a. Látható tehát, hogy a külföldi turisták által közkedveltebb magyarországi üdülőhelyek nem kötődnek szorosan az ország nemzeti kisebbségeihez. Hazánkban a külföldi vendégek látogatásai, a nemzeti kisebbségek által lakott vidékies térségek közül főleg azokba irányulnak, amelyek valamely helyi nevezetesség (pl. fürdő) miatt közkedveltek – ilyen a Siklósi, a Sopron-Fertődi, a Szentendrei, vagy a Gyulai kistérségek – s, amelyek elsősorban nem a nemzeti kisebbségeik okán nevezetesek. Az 1000 főre jutó külföldi vendégéjszakák száma pedig azokban a vizsgált kistérségekben volt alacsony, ahol egyébként is alacsony az idegenforgalmi vonzerő, hiányoznak a kapacitások, nehezen megközelíthetők. Ezek a kistérségek az országban szigetszerűen helyezkednek el, általában területi rendezettség nélkül (pl. a Bácsalmási, Sarkadi, Dorogi, Sellyei, Pilisvörösvári kistérségek). Nehezíti a turizmus fejlődését, hogy a Komárom-Esztergom megyei területek kivételével a nemzetiségek által lakott térségek rossz elérhetőségűek, többnyire elmaradott térségei az országnak. Magas arányú cigány népességgel rendelkező térségek Az OTK azokat a kistérségeket sorolta ebbe a kategóriába, amelyekben a 2001-es népszámláláskor magukat cigánynak vallók aránya meghaladta az országos átlag kétszeresét. 2006-ban az érintett kistérségekben, amelyek az ország területének negyedét jelentik, 1,405 millióan éltek a legutóbbi népszámláláskor, 2001-ben közülük a magukat romának vallók száma pedig 94 ezer fő volt.
158
A cigányok által magas arányban lakott térségek népessége 2006-ban az országosnál nagyobb arányban csökkent (-0,85%). Igaz ugyan, hogy az élveszületések aránya átlag feletti, de ez igaz a halálozási mutatóra is, így a természetes fogyás is átlag felett alakult, amit jelentős negatív vándorlási egyenleg is tetézett. A vándorlási veszteség 6,8‰ volt, míg az ország többi térségének egyenlege pozitív volt (1,1‰). Mivel a gyerekkorúak aránya az átlagnál magasabb, az öregkorúaké pedig alacsonyabb, így az öregkorúak száz gyerekkorúhoz viszonyított száma (111) kedvezőbb, mint az ország többi térségében (145). Az országban 2006-ban mindössze 4 kistérségben születtek többen, mint ahányan meghaltak, ebből 3 cigányok által nagy arányban lakott (Záhonyi, Baktalórántházai, Ibrány-Nagyhalászi). A kedvezőbb születésszámnak köszönhetően ezekben a térségekben kevésbé (2,7%) csökkent az általános iskolások száma, mint másutt (3,7%), igaz az aprófalvas településszerkezet miatt az iskolák tanulólétszáma így is kisebb, mint az országos átlag (199 és 239). 64. térkép Magas arányú cigány népességgel rendelkező térségek Magas arányú cigány népességgel rendelkező tér ségek
A cigányok lakta térségek munkanélküliségi mutatói jóval kedvezőtlenebbek mint az ország többi térségéé. 2006-ban a 15-64 évesekhez viszonyított ráta (11,6%) két és félszerese, ezen belül a tartós munkanélküliek aránya (34%) másfélszerese volt az ország többi térségében kimutatható értéknek. Az elhelyezkedési lehetőségeket csökkenti, hogy ezekben a térségekben az álláskeresők 58%-a legfeljebb az általános iskola 8 osztályát végezte el (az ország többi részén ez az arány „csak” 37% volt). Ráadásul 2006-ban a munkanélküliségi ráta csökkenésének mértéke is valamivel kisebb volt (0,1 százalékpont) mint más térségekben (0,2). Az elmaradottság a jövedelmekben is tetten érhető. A 15-64 éves korosztályhoz viszonyított adófizetői arány épp hogy meghaladja az 50%-ot (51%), míg más térségekben 63% volt. Az egy lakosra jutó jövedelmeket tekintve több mint másfélszeres a különbség a cigányok által nem magas arányban lakott térségekhez viszonyítva. Igaz, a növekedés 2006-ban átlag feletti volt, de az érdemi felzárkózáshoz ez sem volt elég. Mindez a vagyoni mutatókban is 159
megmutatkozik, a személygépkocsik ezer lakosra jutó száma (219) csak 72%-a a többi térség átlagának, az utolsó 5 évben épült lakások aránya (2,5%) pedig alig több mint fele a többi térség átlagának. A cigányok által nagy arányban lakott térségekben ezer 18-59 évesből 79-en élnek rendszeres szociális segélyből (az ország többi térségében csak 17 ez az arányszám), egyes településeken többen, mint ahányan adóköteles jövedelemmel rendelkeznek. A lakások minőségében is jelentős a lemaradás a többi térséghez képet, ez igaz az ivóvízre (89 ill 95%), és különösen a csatornára (41 ill. 71%). E két közműnél a 2006-os fejlődés üteme sem volt magasabb, mint másutt, tehát nem történhetett felzárkózás. Ezek az értékek a cigányok lakta térségek elmaradottságát mutatják, ezen belül azonban a cigányok lakta településrészeken, telepeken még ennél is rosszabb lakáskörülmények tapasztalhatók. A magas arányú cigány népességgel rendelkező térségekben a cigányok társadalmi és gazdasági integrációjában a civil szférának különösen fontos szerepe lenne. Azonban elmaradásuk az ilyen célú szervezetek számában is jelentős volt, az összes non profit szervezet 11%-a található csak ilyen típusú kistérségben, míg a népesség részaránya 14%-ot feltételezne, tehát a lakosság számához viszonyítva átlag alatti a civil szervezetek aktivitása. A jelentősebb cigány népességű kistérségek helyzetét tovább nehezíti, hogy főként perifériális és félperifériális helyzetben levő térségei az országnak, ahol minden vonalas infrastruktúra erősen leromló állapotban van. Ezért mind a megyeszékhely, mind a főváros elérhetősége problémás ezekből a térségekből, több esetben még a saját kistérség központ elérhetősége is rossznak mondható (pl. Hajdúhadházi, Edelényi, Barcsi kistérség). 23. ábra Magas arányú cigány népességgel rendelkező térségek néhány társadalmi, gazdasági, infrastrukturális mutatója, 2006 Magas arányú cigány népességgel rendelkező térségek néhány társadalmi,gazdasági, infrastruktúrális mutatója 2006 350
300
országos átlag=100%
250
200
150
100
50
0 belföldi jövedelem/lakos
Közüzemi ivóvízvezetékhálózatba bekapcsolt lakások aránya
gyerekkorúak aránya
160
munkanélküli/100 15-64 éves
renszeres szociális segélyezett/1000 18-59 éves
III.8. A BALATON TÉRSÉG 4 ÉVES ÉRTÉKELÉSE A Balaton térség törvényileg lehatárolva a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet (BKÜ) területét jelenti. A BKÜ területe 164 településből áll, ebből 52 partközelinek számít. Területe 3624,5 km2, összlakossága 2006-ban 252 ezer fő. A terület lehatárolása a vizsgált időszakban nem változott. Az idegenforgalom vizsgálatánál a belső differenciák érzékeltetésére a VÁTI által a komplex fejlettségi mutató, a turisztikai adatok, a közlekedés és az önkormányzati fejlesztési társulások csoportjai alapján megállapított alrégiók szintjén is elemzésre került. 65. térkép A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet, 2006 A Balaton Kiemelt Ü dülőkörzet, 2006
Jelmagyarázat
Régió hat ár Kistérség hat ár Partközeli t elepülések VÁTI alrégiók Észak-kelet Balaton Bakonyalja Balat on-felvidék Berek-vidék Kelet-Belső-Somogy Nyugat -Balaton
A Balaton térséggel foglalkozó fejezet a 4 éves Országgyűlési Beszámolóra való felkészülést szolgálva módszertani szempontból eltér az éves területi jelentés többi részétől. Ez a fejezet lényegében egy négyéves mintaértékelés, méghozzá egy kiemelt térségtípusban, hozzájárulva az Országgyűlési Beszámoló előkészítéséhez, a vizsgálati módszertan finomításához és a TMER értékelő moduljának teszteléséhez egyaránt. Jellegzetessége, hogy a területi elemző és értékelő tevékenység egymásra épülve valósul meg, a vizsgálat időtávja pedig nagyobb, 20032006 közötti. Az általános, minden tématerületet vizsgáló módszer helyett a térségi szempontból releváns folyamatok elemzésére, a térségen belüli területi differenciák feltárására, a fejlesztési támogatások és az intézményrendszer helyzetelemzésére, továbbá a térségre vonatkozó középtávú OTK fejlesztési célok megvalósulásának értékelésére kerül sor. Az elemzés/értékelés alapjául a következő OTK középtávú térségi célok szolgáltak: a tó és környezete ökológiai állapotának fenntartása és javítása, természet és tájvédelem, kulturális örökség védelme, fenntartható és versenyképes turizmus megteremtése, szolgáltatások színvonalának emelése, a táji adottságoknak megfelelő gazdálkodási formák, fenntartható és hatékony közlekedési hálózat kialakítása, az infokommunikációs és közszolgáltatási hálózatok kialakítása, balatoni természet- és társadalomtudományi kutatások, és a Balatonnal kapcsolatos monitoring és információs rendszerek. 161
A Balaton térség sajátos közjogi helyzete miatt a támogatások forrásai is sajátosak. 2003-2006 között a Balaton térségét számos különböző minisztérium kezelésében lévő előirányzat és a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében támogatott projekt érintette. Célzottan a Balaton térségének fejlesztését egy előirányzat szolgálta, melyre több évben is különítettek el forrásokat. 2004-ben az Országos Területfejlesztési Hivatal által kezelt „Balatonnal kapcsolatos feladatok támogatása”, 2005-ben szintén az OTH által kezelt „Országos jelentőségű területfejlesztési programok” szolgált a támogatások forrásául, végül 2006-ban a már Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium égisze alatt ismét volt önálló támogatása a Balatonnak a „Balaton integrált fejlesztési térség” keretében. További előirányzatokból is kaptak a balatoni önkormányzatok, civilek és vállalkozók támogatásokat, így CÉDE, TEKI, TRFC, TC, GFC, KKC, KÖVICE, NÖP. NKA, TEHU, TEUT, Kutatásfejlesztési támogatások, Szabadidősport támogatása, Nemzeti Civil Alapprogram és az NFT1. A Balaton és természeti területek ökológiai és kémiai állapota, környezettudatosság A Balaton üdülőkörzetben kiemelten fontos feladat a megfelelő környezeti állapot biztosítása. Ennek alapvető része a megfelelő vízminőség biztosítása, melyet az ipari jellegű szennyezések csekély mértéke miatt elsősorban a mikrobiológiai jellemzők, a klorofill-a tartalom és az azt befolyásoló nitrogén és foszfor mennyisége határoznak meg. A Balatont érő tápanyagterhelés legnagyobb része a kisvízfolyásokon keresztül, a szennyvízbevezetésekből és a közvetlen lefolyásból éri a tavat. Jelentős még a Zalán érkező terhelés is, amely az összes bejutó nitrogén és foszformennyiség egyharmadát adja. A KvVM és EM által közösen működtetett „Balaton és Velencei-tó Információs és Tájékoztatási Rendszere” adatai alapján 2003 és 2006 között a vízminőség – a klorofill-a tartalom alapján – nem mutat jelentős változást. 2006-ban 2003-hoz képest a Siófoki- és Szemesi-medencében javult, a Szigligetiés Keszthelyi-medencében romlott a vízminőség, ez azonban a négy vizsgált év adatai alapján nem tekinthető tendenciának. A Siófoki-medence vízminősége mind a négy évben I. osztályú volt (MSZ 12749), a legrosszabb vízminőséggel (2006-ban III. osztályú) pedig a Keszthelyimedence rendelkezik, mivel ide torkollik a jelentős tápanyagterhelést okozó Zala folyó. 66. térkép A Balaton medencéinek és egyes strandjainak vízminősége, 2003-2006 A Balaton medencéinek és egyes strandjainak vízminősége, 2003-2006
2003
2004
Zamárdi Balatonföldvár
Zamárdi Balatonföldvár Keszthely
Keszthely
Fonyód
Fonyód
2005
2006 Zamárdi Balatonföldvár
Keszthely
Zamárdi Balatonföldvár Keszthely Fonyód
Fonyód
Jelmagyarázat I. osztály II. osztály III . oszt ál y IV. osztál y V. osztály
Al apadatok for rása: KVVM
162
A vizsgált strandok (siófoki, balatonföldvári, fonyódi keszthelyi) vízminősége jellemzően megegyezik, vagy közel azonos annak a medencének a vízminőségével ahol találhatók. Ugyanakkor a fürdőzés szempontjából kellemes vízminőség nem teljesen ideális a tó élővilága számára, az őshonos és különösen a horgászokat vonzó halfajok a kissé algás, hínáros vízben jobb életfeltételeket találnak, számuk ennek következtében a nagymérvű tisztulás hatására sem nő a kívánatos mértékben. A vízminőség javítása szempontjából nagyon fontos szerepe van a Kis-Balatonnak. A Kis-Balaton 17 éves működése során (1985-2002) a Zalán érkező tápanyagok jelentős részét – összfoszforból több, mint 543 tonnát, össznitrogénből közel 4545 tonnát, lebegőanyagból mintegy 150 ezer tonnát – visszatartotta a Balaton előtt, és ezzel jelentős mértékben járult hozzá a vízminőség javulásához. A vízi üdülés feltételeinek biztosítása szempontjából fontos a megfelelő vízmennyiség is. A Balaton átlagos vízállása az aszályos időjárás következtében az évtized elején nagymértékben csökkent, és 2003-ban érte el a minimumot (47cm). Később a nagyobb csapadék miatt emelkedett, és 2006-ban már meg is haladta az ideálisnak tartott 100 cm-t. A tó élővilága számára az igen rossz strandszezont okozó alacsony vízállások sajátos módon kedvezőek voltak, mivel a természetellenes, kiépített partokról visszahúzódó víz miatt a tónak természetesebb jellegű, iszapos partjain jobb életfeltételeket talált több növény és állatfaj; elsősorban a nád és az őshonos kagylóállomány regenerálódását segítette ez az időszak. A régió területén nem működik jelentős kibocsátással rendelkező ipari létesítmény, így a közlekedés és fűtés okozta légszennyezés a legfontosabb. A levegő szennyezettsége a manuális mérőhálózat 4 településének (Tapolca, Keszthely, Siófok, Pétfürdő) adatai alapján jellemezhető, gyakorlatilag nem jelentős. A légszennyezettségi index alapján a BKÜ levegőminősége a megfelelő és a kiváló között változik, összességében jónak mondható. Ez köszönhető a kibocsátás alacsony szintjének, a nagy kiterjedésű erdőterületeknek, valamint annak, hogy a nagy vízfelület segíti a terület átszellőzését. A kén-dioxid szempontjából 2003 és 2006 között az összes mérőállomáson kiváló volt a levegőminőség. Az ülepedő por esetén a mérőállomások közül Siófokon és Tapolcán a négy év alatt átlagosa kiváló értékek voltak jellemzőek, Keszthelyen és Pétfürdőn pedig jó volt a levegőminőség az ülepedő por tekintetében. A nitrogén-dioxid alapján Keszthelyen megfelelő, Tapolcán és Pétfürdőn pedig jó volt a levegő minősége. Az üdülőkörzet területén jelentős kiterjedésű erdőterületek találhatók. Az erdősültség a part menti területeken jellemzően az országos átlag (21%) alatti, a távolabbi dombsági és hegyvidéki területeken viszont jóval magasabb. Az erdővel borított terület aránya egyes településeken meghaladja a 40%-ot is, a település területéhez viszonyítva Vállus községben a legmagasabb, 80% fölötti az erdőterületek aránya. A 2003 és 2006 közötti időszakban a déli parton, valamint a nagyobb városok körzetében – a beépített terület növekedése miatt – csökkent az erdőterületek aránya. Jelentősebb növekedés a tó partjától távolabb eső somogyi területeken, Zalakaros környékén, valamint a hegyvidéki területeken volt megfigyelhető, köszönhetően annak, hogy a mezőgazdaság visszaesésével több helyen az erdőművelésre tértek át. A BKÜ erdeinek több mint 23%-a védelem alatt áll. A Nyugat-Balaton és a Balatonfelvidék alrégiókban az erdőknek több mint 50%-a védett, mivel ezekre a területekre terjed ki a Balaton-felvidéki Nemzeti Park. Az országos jelentőségű védett természeti területek aránya az üdülőkörzetben 17%, ami jóval magasabb az országos átlagnál (9%). A védett területek aránya főként a Balatonfelvidéken és a Nyugat-Balaton alrégióban a legmagasabb, kisebb arányban azonban a többi 163
térségben is találunk természetvédelmi területeket. Az ökológiai hálózat magterülete a régió 42,2%-át fedi le, folyosó típusú terület 6,4% míg pufferzóna az összterület 8,5 %-a. A helyi jelentőségű természetvédelmi területek kiterjedése a régióban 2003 és 2006 között nem változott, közigazgatási területhez viszonyított arányuk Keszthelyen és Siófokon a legmagasabb, Keszthelyen meghaladja a 18%-ot. Ez az arány kiugróan magas értéknek számít, ami a majd 1300 ha-os Keszthelyi-láp helyi védelmének köszönhető. A helyi oltalom alatt álló területek elszórtan helyezkednek el a régióban, arányuk jellemző földrajzi tendenciát nem mutat. A tájvédelem szempontjából legkritikusabb területek a komplex tájrehabilitációt igénylő területek. Ezek jelentős része az É-i parton, a Balaton–felvidéken található, de a déli parton is szép számmal találhatók, főleg egykori bányák. A BKÜ területének 0,2%-át sem éri el kiterjedésük, de tájképi szempontból meghatározók lehetnek egy-egy esetben. 67. térkép Természetvédelem és tájsebek, 2006 Ter mészetvédelem és tájsebek, 2006 Ì
Ì
Ì
Ì
Ì Ì
Ì Ì
Ì Ì
Ì Ì
Ì
Ì
Ì
ÌÌÌ Ì
Ì
Ì
Ì Ì
Ì Ì
Ì
Ì
Jelmagyarázat
Komplex tájrehabilitációt igénylő területek, ha Ì 1 - 10 Ì 11 - 20
Ì
Ì
21 felett
Ter mészetvédelmi terület Nemzeti Park Helyileg védett területek aránya 0 - 0.1 0.1 - 0.5 0.5 - 1 1- 2 2 felett
Forrás: BfNP, Balaton Tv.
A környezettudatosság magas szintű biztosítása alapvető feladat egy ilyen értékes természeti környezetben. Mérésének nehézségei miatt a programokon részt vettek száma és a ráfordított összegek mutatják térségi jelentőségét. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park intézményeinek látogatottsága folyamatosan nőtt. 2004-től 2006-ig a saját szervezésű programokban és bemutatóhelyeken megforduló látogatók száma 78%-al nőtt, elérte a 293 ezer főt, amihez még a más szolgáltatók szervezésében érkezett 180-200 ezer látogató csatlakozott. A természetvédelem ugyanakkor továbbra is szerény mértékben támogatott terület: az összes felhasznált forrás 1,8%-át 398 millió forintot kapott, a kulturális örökség védelmére is több forrás jutott. Elsősorban a part menti településeket érintik a környezeti fejlesztések. A parttávoliak közül Kötcse emelkedik ki fajlagosan magas támogatási összeggel, egy ökoturisztikai logisztikai központ kialakításával. Szemléletformálás mellett, parkerdő fenntartást, patakmeder tisztítást, kármentesítést szolgáltak a természetvédelmi és a kulturális örökség megőrzését és kiteljesítését elősegítő támogatások, illetve ide került három megújuló energia alkalmazását szolgáló projekt is, melyek napkollektorok telepítését támogatták. 164
A kulturális örökség védelme A Balaton régió egyik megkülönböztető jegye a kulturális és épített örökségértékekben való gazdagság. A műemlékek száma a BKÜ területén 2006-ban 998 volt, a 2003-2006-os időszakban 21-el nőtt. Az új műemlékké nyilvánítások a térség minden részét érintették, az északi part településeinek valamelyes túlsúlyával. A legtöbb védett építménnyel – történelmi múltjuknak köszönhetően – a Balaton-felvidék és Bakonyalja alrégiók, valamint Keszthely környéke rendelkezik. Az egyedi épületek mellett több pincesor és településközpont is védett, mutatva, hogy a település illetve tájképi szempontok is egyre fontosabbak az építészeti, történelmi értékek mellett. A múzeumok száma és látogatottsága jelentősen nőtt a 4 éves időszakban. 2003-ban 10, 20042005-ben 40, 2006-ban pedig 34 muzeális intézmény várta a látogatókat, akik száma 2005-ig nőtt, majd csökkent, de így is 148 %-kal haladta meg 2006-ban a 4 évvel korábbi értéket. A múzeumok meglehetősen egyenletesen helyezkednek el a régióban, a látogatók száma szerint továbbra is a hagyományos kulturális vonzerőt jelentő Keszthely, Balatonfüred és Tihany vezetnek. A múzeumok átlagos látogatottsága közel azonos az országos átlaggal, azonban ez elsősorban a fentebbi 3 település igen nagy látogatottságának köszönhető, Tihany önmagában majdnem 4-szer annyi múzeumlátogatót vonz, mint az összes nem partközeli település. 68. térképtérkép Természeti és kulturális értékek megóvását szolgáló projektek a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet településein, 2003-2006 Te rm é s z e ti é s k u ltu rá lis é rté k e k m e g ó v á s á t s zolgá ló p ro je k te k a B a lato n ü d ü lő k ö rze t te le p ü lé s e in , 2003-2006
A kulturális örökség védelmére, az összes megítélt támogatás 1,56%-a, 228 millió Ft jutott. Ezen belül templomok, kúriák, kastélyok, kápolnák, egyéb kulturális örökség, mint Rezi várrom, Szigligeti vár, Tátika várrom állagmegóvását, felújítását támogatták. A fejlesztések az adottságokhoz illeszkednek, vagyis az északi part gazdagabb a támogatott projektek 165
tekintetében, ami azt is jelenti, hogy a szélesebb körű szabadidős programkínálat - legyen az kulturális vagy sportprogram – az adottságokban is gazdagabb területekre jellemző. A 2003-2006 közötti években a kulturális értékek védelme és bemutatása hullámzó eredményeket mutatott, végeredményben azonban a fejlődés egyértelmű volt, a célokkal azonos irányban mozdult el a támogatások és eredmények tekintetében egyaránt. Egyértelműen felismerték a térségben, hogy ezek az értékek jelentős vonzerőt gyakorolnak, bemutatásuk nemcsak új turisztikai kínálatot teremt, de a szezon meghosszabbítását is segíti. Ugyanakkor a látogatók és intézmények számának 2006-os csökkenése, a látnivalók koncentráltsága azt is jelzi, hogy nem elegendőek az eddigi fejlesztések, különösen a háttérterületeken tűnik ingatagnak az eddigi előrelépés. A fenntartható és versenyképes turizmus fejlesztése Szemben a rendszerváltás előtti tömegturizmussal, és elszakadva a rendszerváltás utáni leromlott állapotú és szerepét vesztett Balaton-képpel, az utóbbi néhány évben pozitív változások indultak meg első számú tóparti desztinációnk térségében. E változások motorjaként lehet tekinteni többek között a szolgáltatások minőségi fejlődésének megindulására, új turisztikai vonzerők megjelenésére, valamint a vízminőség javulására. Kiemelt, a térség attrakció-készletének jellegéből következő szempontot jelent a fejlesztések kapcsán a fenntarthatóság kérdésköre: a Balaton térségében megvalósított projekteknek a természeti és kulturális értékek megőrzése mellett kell megvalósulniuk, hosszú távon életképes, és a térség adottságaihoz illeszkedő projekteket kell támogatni. Minden tervezési szinten kiemelt jelentőségű a minőségi turizmus fejlesztése, összehangolva ugyanakkor a fejlesztések ezen irányát a fenntarthatóság – kiemelten a természeti környezeti fenntarthatóság – kritériumaival. Mindez a térségben megvalósuló fejlesztési projektek összetételében is tükröződik, melyek közül a vizsgált időszakban a fenntartható turizmusfejlesztés és a turisztikai kínálat bővítése csoportok emelhetőek ki. Az előbbi elsősorban a „hagyományos” turisztikai kínálatfejlesztését, illetve ennek minőségi javítását segíti, pl. strandok, kereskedelmi szálláshelyek, vendéglátóipari egységek fejlesztésével. A turisztikai kínálat bővítése viszont a Balaton arculatának a változásához, a programkínálat szélesítéséhez, a szezonalítás csökkentéséhez kíván hozzájárulni elsősorban kulturális programok, sportrendezvények, borturizmus, továbbá lovas- és (az eddig kevésbé teret nyert) konferenciaturizmus, vízparti aktív turizmus (vitorlázás, hajózás, horgászat) megerősödését szolgáló fejlesztések tartoznak ide. A projektek a tó és környezete deklarált fejlesztési irányaival párhuzamosan elsődlegesen a minőségi szolgáltatás irányába való elmozdulásra helyezik a hangsúlyt. Ezzel együtt azonban nagyon lecsökkent a Balaton korábbi arculatához tartozó ifjúsági turizmus szerepe, és az arra fordított támogatások aránya. Ennek fő oka, hogy a piaci szereplők kevéssé érdekeltek e fejlesztésekben, ugyanakkor az önkormányzatok és a civil szereplők sem vállalják fel ezt a feladatot. A Balaton az ország legjelentősebb üdülőkörzete. Itt található az összes szálláshelyek 42 %-a, a vendégéjszakák számában pedig csak Budapest előzi meg. A vendégéjszakák száma az országos átlagtól kissé elmaradva, 20%-al nőtt a 4 év alatt, a vendégek számának növekedése azonban 38% volt, jóval megelőzve az országos átlagot. Az átlagos tartózkodási is idő ennek megfelelően csökkent, bár még mindig 1 nappal több az országos értéknél. A tendenciák
166
azonban nem voltak egyértelműek, 2004-ben és 2006-ban is alacsonyabb volt a vendégéjszakák száma, mint az előző évben. A vendégek és vendégéjszakák számának tekintetében az ország egészére jellemző túlzott területi koncentráció a Balaton térségen belül is fokozott problémaként jelentkezik. A legnagyobb vendégforgalmat „lebonyolító” települések rendre a szűkebb parti sávból kerülnek ki (pl. Siófok, Balatonfüred, Zamárdi, Balatonboglár, Fonyód, Balatonalmádi, Balatonföldvár), illetve a régió két nemzetközi versenyképességű gyógyfürdőjének helyet adó kisvárosok, a vendégforgalmi rangsor 1. és 3. helyén álló Hévíz és Zalakaros szerepe kiemelkedő. Az üdülőkörzeten belül Kelet-Belső-Somogy, Bakonyalja és a Nyugat-Balaton háttértelepülései ugyanakkor a legalacsonyabb értékeket felmutató csoportokat jelentik. A szubregionális különbségek tekintetében három csoportba tagolódnak az üdülőkörzet települései. Az Északkelet-Balaton, illetve a Nyugat-Balaton 2 millió fő/év feletti vendégszám-értéket mutatva emelkedik ki a régión belül; a Balaton-felvidék és Kelet-BelsőSomogy 600 ezer-800 ezer fő/év közötti adatokkal, míg a háttértelepüléseket nagy arányban tartalmazó Bakonyalja és a Berekvidék 200 ezer fő/év alatti értékkel szerepel. A külföldiek által eltöltött vendégéjszakák tekintetében hasonló az alrégiók sorrendje, s maguk a települési különbségek sem mutatnak szignifikáns eltéréseket az összes vendégéjszaka számához képest. 69. térkép Az 1000 főre jutó vendégéjszakák számának települési különbségei a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben Az 1000 főr e jutó vendégéjszakák számának települési különbségei a Balaton Ki emelt Üdülőkör zetben 2006-ban
Jelmagyarázat vendégéj /1000 fő (db) 3500 al att 3500 - 7000 7000 - 50000 50000 - 100000 100000 fel ett
A változások tekintetében szembetűnő, hogy a 2003-2006 között vendégéjszakában növekményt mutató települések jellemzően a háttérterületekről kerülnek ki; főként a Balaton térség északi oldalán, jelezve a Balaton-felvidék és a Bakonyalja fokozódó népszerűségét vidéki desztinációink között a belföldi piacon. A régió egészére általánosságban azonban a – különböző mértékű – csökkenés a jellemző, mely visszaesés – az utóbbi évek kiszámíthatatlanná váló időjárása, illetve a 2000-res éveket jellemző alacsony vízszint és romló vízminőség mellett – elsősorban a külföldi vendégszám és vendégéjszakák 167
visszaesésére vezethető vissza. A vizsgált időszakban ugyanakkor a belföldi turisták felől megnyilvánuló kereslet (az ország más tájaihoz hasonlóan) növekvő tendenciát mutat, a növekvő jövedelmeknek és az életmódváltozásban megfigyelhető folyamatoknak köszönhetően, mivel egészségtudatos életmód felértékelődik, tiszta természeti környezet iránti igény nő. Mindezek az igények harmonizálnak egyes, a Balaton által kínált terméktípusok (egészség-, aktív- ökoturizmus) nyújtotta lehetőségekkel, melyek iránt növekvő kereslet realizálható. 70. térkép A vendégéjszakák számának változása a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben 2003 és 2006 között A vendégéjszakák számának változása a Balatoni Kiemelt Üdülőkör zetben 2003 és 2006 között
Jelmagyar ázat vendégéj szakaszámvál tozás 2006/2003 (%) 2003 = 100% 0 - 50 50 - 100 100 - 150 150 - 200 200 - 814
Konklúzióként megfogalmazható: a térségen belül az erős területi turisztikai koncentráció tovább él, így továbbra is ösztönzendők a lassanként kibontakozó települési turisztikai összefogások – elsődlegesen partmenti-háttértelepülési viszonylatban –, a helyi, kistérségi és szubregionális szintű térségi desztináció menedzsment szervezetek létrejöttének érdekében. Azokban a térségekben (pl. Keszthely és környéke a Nyugat-Balaton parti fürdőhelyeivel), ahol ezek a folyamatok elindultak, a hatékony marketingstratégia eredményei (egységes arculat, kialakulóban lévő határozott márka stabil vendégérkezések) már megfigyelhetőek. A kialakulóban lévő térségi összefogások kapcsán kisebb térségi kooperációk mellett a régión belül lehatárolható nagyobb alrégiókban rejlő lehetőségekre érdemes felhívni a figyelmet. Ezek egyértelmű előnye egyfelől az éles parti és háttértelepülések közötti elkülönülést enyhítő, a kapcsolatok erősítésének irányába ható struktúrák kialakulásának lehetősége. Ennek révén a parti és mögöttes településeket egyaránt tartalmazó résztérségekben megvalósulhat a két településtípus és az általuk kínált kétféle termékspektrum integrálása az alrégiók által biztosított kereteken belül, a közös termékfejlesztési és promóciós tevékenységen keresztül, hozzájárulva egyúttal a szezonalítás mérsékléséhez és a termékkínálat további diverzifikációjához is. Másfelől amennyiben a kialakított fejlesztési részrégió egy természeti táji egységhez kapcsolódik, az jelentősen megkönnyíti az adott 168
térség, mint turisztikai komplex (hely-) termék értékesíthetőségét, megjelenítését a potenciális vendégkör tudatában. A korábban elemzett mutatókhoz hasonlóan erős területi koncentrációt mutat az egy főre eső idegenforgalmi adóbevételek megoszlása a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben. A vonatkozó térképen is látható módon lényegében a közvetlen partmenti fekvésű települések, köztük is elsősorban a tradicionális fürdőtelepülések mutatják a legmagasabb értékeket, kiegészülve az országos szinten is abszolút vonzerőnek minősülő 2 gyógyfürdővel (Hévíz, Zalakaros). A települési rangsor alján a Balaton-felvidéki, bakonyaljai, illetve a déli parttól távolabb elhelyezkedő háttértelepülések tűnnek föl. A feltárt területi különbségek alapvető szervezőeleme egyértelműen a partmenti és parttól távolabbi területek közti különbség. A szubregionális eltérések tekintetében kiegyenlítettebb képpel találkozunk, a legmagasabb értékeket a Berek-vidék és a Nyugat-Balaton térsége mutatja, elsősorban hagyományosan nagy forgalmú parti üdülőhelyeiknek (Balatonfenyves, Balatonmáriafürdő, illetve Balatongyörök, Gyenesdiás, Vonyarcvashegy, stb.) köszönhetően. Az alrégiók közül a háttértelepüléseket nagy arányban tartalmazó Balaton-felvidék és Bakonyalja mutatja a legalacsonyabb adóbevétel-adatokat 2006-ban. 71. térkép 1 főre jutó idegenforgalmi adóbetétel 2005-ben a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben 1 főr e jutó idegenfor galmi adóbevétel 2005-ben a Balatoni Kiemelt Üdülőkörzetben
Jelmagyar ázat adóbevétel (Ft) 0 0 - 2500 2500 - 5000 5000 - 10000 10000 - 30000 30000 fel ett
A 2003 és 2006 közötti változások esetében szignifikáns területi szerkezet kevéssé rajzolódik ki, a legnagyobb növekedést mutató települések szigetszerűen helyezkednek el az üdülőkörzeten belül; annyi kitétellel, hogy a háttértelepülések összességében többségben vannak a legnagyobb növekedést mutató csoporton belül. Az átlagos tartózkodási idő tekintetében összességében a parti települések-háttértelepülések dichotómia figyelhető meg; a közvetlen partmenti fekvésű fürdőtelepülések jellemzően 3 nap feletti értékekkel rendelkeznek, míg a parttól távolabbi falvakban 0-2 napot töltenek el a 169
turisták. A BKÜ egésze az országos átlagérték felett van a térség kiemelt desztináció mivoltának köszönhetően – a Balaton a főváros utáni legfontosabb hazai fogadóterület, igaz, 2003 óta az országos és a Balaton-térségi adat is csökkent. Ennek oka elsősorban a 2000-es évek közepi száraz nyarak okozta alacsony vízszintek miatti forgalomkiesés, illetve a közeli nemzetközi vonzerő, az Adriai-tenger népszerűvé válása. Külön vizsgálva a minőségi turizmus szempontjából kiemelt célcsoport, a külföldi vendégek tartózkodási idejét, az összes vendég tartózkodási idejéhez hasonló települési sorrenddel találkozunk és az alapvető partközeli-parttávoli megoszlás is változatlanul fennáll. A tendenciák felhívják a figyelmünket a jövőbeni fejlesztési irányokra, a határozott turisztikai jövőkép és stratégia érvényesítésének szükségességére, melynek alapvető tartalmi eleme kell legyen a célcsoportokon belül a jellemzően a térségben hosszabb ideig tartózkodó külföldi vendégkörre, illetve a termékkínálatot/motivációt tekintve az egészség- (gyógy- és wellness-), illetve konferenciaturizmusra -és a hivatásturizmus egyéb ágaira- fektetendő hangsúly. A felsorolt turizmus-típusok iránt érdeklődő vendégkör a térségben való hosszabb távú tartózkodása mellett magasabb fajlagos költéssel is jellemezhető, szerepük ráadásul a szezonalítás mérséklésében is kardinális lehet. Az ország összes szálláshely-kapacitásának 42%-a található a Balatonnál; a kereskedelmi szálláshelyek tekintetében ez az arány mindössze 27%, a magánszállásadásban viszont 63% azaz a magánszálláshelyek hangsúlyos jelenléte továbbra is fennáll. A fő területi különbségek ismét a háttértelepülések és a partmenti zóna viszonylatban rajzolódnak ki. A háttértelepülések – régión belüli földrajzi helyzetüktől függetlenül – a települési rangsor alján bukkannak fel. 2006-ban is még 36 olyan település volt, ahol a bejelentett összesített szálláshely-kapacitás 0 volt. A speciális, helyi-térségi vonzerővel bíró adottságok e településeken is rendelkezésre állnak, elsősorban a természetközeli aktív turizmus terén (vadász-, bakancsos, horgász-, ökoturizmus, stb.). Ezek tudatos termékfejlesztés (a kapcsolódó infrastruktúra, pl. szálláshelyek kiépítésével együtt) és hatékony promóció révén történő kiaknázása, amely kitörési pont lehet, egyelőre várat magára. A szálláshely-kapacitási rangsor élén a tradicionális fürdőhelyek találhatók, mint Siófok, Balatonlelle, Balatonkeresztúr, Balatonfüred, Fonyód, Balatonalmádi. E tények a parti-parttól távolabbi települések eredményei közti különbségekben is megnyilvánulnak: a part menti települések összesített kapacitása 14-szerese a háttértelepülési adatnak. Az intraregionális kapacitás-különbségek erős koncentrációt mutatnak: az Északkelet-Balaton 36%-át, Kelet-Belső-Somogy és a Nyugat-Balatoni térség pedig hozzávetőlegesen 20-20%-át adja a férőhelyállománynak. Ennek oka ezúttal is a tradicionális fürdőtelepülések, mint fő közönségvonzó helyek koncentrált jelenléte a felsorolt részrégiókban. Még erősebb a koncentrálódás a kereskedelmi szálláshelyek terén, ahol az Északkelet-Balaton térség 42%kal áll az alrégió-rangsor élén; e mutatónál a Balaton-felvidék (16%) is megközelíti a három, kereskedelmi szálláshelyekkel legjobban ellátott alrégiót. A változásokat tekintve a szubrégiók közül egyedül a bakonyaljai terület mutat jelentős kapacitásbővülést a két vizsgált időpont, 2003 és 2006 között; a többi alrégióban – kiemelten a partközeli zónában –, így a kiemelt üdülőkörzet nagy részén, általánosságban a visszaesés volt a jellemző, akárcsak az ország egészében. Változóban van a szálláshely-kapacitás összetétele is. Maga a BKÜ összetétele is eltér az országos átlagtól, az üdülőházak és kempingek országos értéknél jóval magasabb arányban való megjelenése miatt – a térség idegenforgalmának idényjellegére reflektálva. Az utóbbi években (évtizedben) határozott elmozdulás következett be a szálláshelytípusok közti megoszlásban. 2003 és 2006 között a 170
térség alrégióinak túlnyomó többségében folytatódott a szállodai férőhelyszám és az üdülőházak kapacitásának növekedése, a kempingek és a magánszálláshelyek kapacitása ugyanakkor visszaesett, míg az ifjúsági szálláshelyek és a panziók alacsony fokú csökkenést, illetve stagnálást mutattak a térségben. Mindezek a változások minőségi turizmus szállásigényeinek kielégítése irányába tett lépésként értékelhetők. A szolgáltatások és vonzerők javítása összesen 3,2 Mrd forint támogatásban részesült hazai és uniós forrásból, ez azonban töredéke a ténylegesen befektetett összegnek, így irányító hatása a térség arculatának változására csekély. Mivel a piaci szereplők érintettsége a térség fenntartható fejlesztésében alacsony a profitérdekek előtérbe helyezése nyomán, így ezt a szerepet az állami szereplőknek erőteljesebben kell felvállalni, és megfelelő anyagi hátteret biztosítani hozzá. A turisztikai kínálat bővítését és ezzel a vonzerő növekedését szolgáló projektek közé tartoznak a kulturális programok, sportrendezvények, borturizmus, lovas- és konferenciaturizmus, vitorlázás, hajózás, horgászat megerősödését szolgáló fejlesztések, melyekre összesen 1,8 Mrd Ft-ot fordítottak. Egyértelműen a kulturális programok, borturizmus és sportrendezvények vezetnek a támogatott projektek között. A jellegzetes táji adottságokra épülő gazdaság: kistermelés és a tudásintenzív gazdasági ágak alakulása A természeti környezet és a tipikus balatoni kultúrtáj megőrzésének fontos eszköze a fenntartható mezőgazdaság, a kisparcellás, tradicionális gazdasági szerkezet, biogazdálkodás és az extenzív területhasználatok, különösen a gyepek, megőrzése. A mezőgazdasági kistermelés gazdaságilag csekély jelentőségű mind országos, mind térségi szinten, az összes jövedelemhez képest a mezőgazdasági kistermelésből származó jövedelem az országos átlagot sem éri el, 0,03% volt 2006-ban. A kistermelők száma a déli oldalon magasabb, méghozzá a parttól távolabbi településeken. A kistermelésből származó jövedelem abszolút nagysága és az összes jövedelemhez viszonyított aránya is ebben a térségben a magasabb. A 4 éves változások között feltűnő, hogy mind a jövedelmezőség, mind a termelők száma tekintetében a BKÜ az országos átlagot meghaladó növekedést ért el. Minden szempontból (kistermelők száma, jövedelmezőség) a parttól távoli települések értek el nagyobb fejlődést, ami a térségen belüli további differenciálódás, a területileg is elkülönülő munkamegosztás jele. Az északi parton és a Balaton-felvidéken viszont gyakorlatilag hiányzik a mezőgazdasági kistermelés, holott ezen a területen lenne igazán fontos a mozaikos, tradicionális területhasználat fenntartása mind természetvédelmi, mind tájképi szempontból. Az idegenforgalom mellett szükséges a fenntarthatóság szempontjait szem előtt tartva a tudásintenzív, kis energia és anyagigényű, szolgáltatásra épülő vállalkozások gyarapodása is. Ezen a téren a célkitűzésekkel ellentétes folyamatok zajlottak. Az ebbe a kategóriába tartozó vállalkozások nagy része erősen kötődik az idegenforgalomhoz, így forgalmuk is annak változásait tükrözi, miközben általános jelenség a volt a működő vállalkozások számának jelentős, 19%-os csökkenése. A kereskedelemben a működő vállalkozások száma folyamatosan csökkent, igaz az országos átlagnál kisebb mértékben, 14%-al, a partközeli településeken nagyobb mértékben, mint a távolabbiaknál. A kereskedelmi ágazat aránya a többi ágazat visszaesése miatt kissé még javult is a térségen belül és országosan egyaránt. Az ingatlanforgalmazásban erőteljes visszaesés zajlott, a vállalkozások száma harmadával csökkent, ezen a téren a partmenti települések mutattak kisebb visszaesést. Az ingatlanforgalmazók térvesztése a működő vállalkozásokon belüli arányukban is egyértelmű, 2-4%-os értékekkel csökkent minden vizsgált területi szinten. Figyelemre méltó, hogy ez az arány eleve jelentősen kisebb volt az országos szintnél, annak mintegy 2/3-a, annak ellenére, 171
hogy a kiemelt üdülőterületen átlag feletti érték sem lenne meglepő. Összességében a vizsgált ágazatokban a vállalkozások számának alakulása az országos gazdasági folyamatokat követte. A piaci szereplők számának csökkenése a forgalom koncentrálódását is jelenti, egyben jelzi az ágazatok lehetőségeinek szűkülését 2003-2005 között. A térség hosszú távú társadalmi fenntarthatóságának biztosítása A régió lakónépessége a vizsgált időszakban tapasztalt fél százaléknyi csökkenés eredményeként 2006-ban 252902 fő volt. Jellegzetes vonása a térség korszerkezetének az idősek átlagot meghaladó aránya, különösen a partmenti településeken. Az öregségi mutató a partközelben 194,7, a háttértelepüléseken 144,9 volt 2006-ban. A BKÜ népességmegtartó erejét végső soron a vándorlási egyenleg alakulása minősíti. A 4 év összesített adatai ugyan a bevándorlás túlsúlyát mutatják, de a folyamatok éppen ellenkező irányba (negatív vándorlási egyenleg felé) tartanak. Az eleinte igen kedvező, magas bevándorlás folyamatosan és erősen csökkent, 2006-ban pedig megindult az elvándorlás is. A folyamat a partközeli és háttértelepüléseket egyaránt jellemezte, a partközeliekben egyre csökkenő ütemű bevándorlás, a távolabbiakban folyamatosan növekvő elvándorlás észlelhető. A gazdasági folyamatok a lakosság foglalkoztatottsági, anyagi viszonyain közvetlenül érzékelhetőek voltak. A Balatoni Intergrációs Kht. felmérése szerint az országos GDP 2,57 %át termeli meg a Balaton régió, az egy főre eső GDP értéke átlagosnak tekinthető, de a vidéki területek átlagánál 26%-al magasabb. A munkanélküliek aránya nem mutatott lényegesen nagyobb változásokat, ingadozva 6-7% közötti volt, valamivel az országos átlag felett. Ezen a téren egyértelműen jobb helyzetben voltak a partközeli települések, a parttávoliaknál, mintegy negyedével kisebb munkanélküliségi rátával. A tartós munkanélküliek aránya a munkanélküliek között hasonlóan alakult, mindvégig alacsonyabb a BKÜ területén, mint az országban, annak rendszeresen csak 2/3-át érte el. Változása teljesen azonos az országos szinttel: 2004-ig kevéssé, majd 2005-ben jelentősen csökkent, míg 2006-ban ismét enyhén nő. A 2004-2005 közti csökkenés azonban olyan nagy mértékű, hogy összességében így is a 2003-as arány 57%-a volt 2006-ban. Az 1 főre eső jövedelem a 4 éves időszakban folyamatosan az országos átlag alatti volt, növekedése viszont folyamatos és magasabb az átlagosnál. A lakosság anyagi helyzetét, biztonságérzetét érzékeltetik a gépkocsi és lakásvásárlások is. Az 1000 főre jutó újonnan forgalomba állított gépkocsik száma 2006-ra harmadával csökkent, összhangban az országos folyamattal, méghozzá azt meghaladó mértékben. Az 1000 lakosra jutó teljes gépkocsiállomány azonban így is magasabb az országos átlag 293 darabjánál, 333 db. Az eltelt 4 év alatt épült lakások aránya az összes lakáshoz képest a partközeli településeken duplája az országos átlagnak, a háttértelepülésekének pedig 2,5-szerese. Az új lakások átlagos alapterülete a régióban kisebb ingadozásokkal, de növekvő tendenciát mutatott: 92,6m2-ről 94,5m2-re, ellentétben az országra 2006-ig jellemző folyamatos csökkenéssel. A növekedés hátterében elsősorban a partközeli települések építkezési álltak, a távolabbi településeken ugyan nagyobb lakások épültek, de a méretcsökkenés egyértelmű volt, és az új építésű házak aránya is csökkent. Figyelemreméltó, hogy a vagyoni állapotot jelző mutatók sokkal kedvezőbb értékeket mutatnak, mint a jövedelem alapján várható lenne. Ez részben köszönhető a korábban jobb gazdasági helyzethez képesti visszaesésnek, részben pedig valószínűleg annak, hogy még mindig jelentős jövedelmek nem jelennek meg a statisztikai adatokban. Területileg vizsgálva gyakorlatilag minden a társadalom gazdasági állapotát vizsgáló mutató esetében egyértelműen kirajzolódott a háttértelepülések kedvezőtlenebb helyzete, mind az adott időpontok értékeiben, mind a változások irányában és mértékében. 172
Ezeket a településeket eleve rosszabb helyzet és a térség egészénél markánsabb lemaradás jellemzi. A környezeti szempontoknak megfelelő közlekedési hálózat fejlesztése A fejlett és minőségi turizmus megköveteli a környezetbarát, minőségi és hatékony közlekedési hálózat kialakítását, valamint ezzel összhangban a köz- illetve zöldterületek fejlesztését. A Balaton térség közúti közlekedésében az autópálya fejlesztések jelentették a legjelentősebb változást. Az M7-es régóta várt teljes kiépítése a térségben éppen az elmúlt években történt meg. A már meglevő Zamárdiig terjedő szakasz után a Szárszó és Ordacsehi közötti 19,7 km-nyi szakasz került átadásra 2005-ben, majd 2006-ban az Ordacsehi és Balatonszentgyörgy közötti 25,6 km. A kimaradó szakaszokon az előkészítő munkák zajlottak, a teljes Balaton parti autópálya 2007-re készült el. Ezzel a Déli part egészéről két órán belül elérhető lett Budapest, Siófok térségéből kevesebb mint másfél óra alatt. A főutakon egyéb jelentősebb fejlesztések nem történtek, inkább a meglevő utak felújítására, illetve a belterületek önkormányzati útjainak burkolására, járdaépítésekre fordítottak figyelmet. A BKÜ területén 2003-2006 között 20,6 km kerékpárút épült, a hálózat bővülése az országos átlag másfélszerese volt. A növekedés elsősorban a turisztikailag frekventált partmenti területen jellemző. A Balatont körbefutó kerékpáros túraút ugyan már évekkel korábban elkészült, de ez sok helyen csak táblával, festéssel kijelölt útvonalat, esetleg kerékpársávot jelent, nem teljesen kiépített úthálózatot. Feladatát azonban a felhasználók egybehangzó véleménye szerint így is ellátja, egyedi és környezetkímélő programot jelentve a kirándulóknak. 72. térkép Kerékpárutak és növekedésük, 2003-2006 Kerákpárutak és növekedésük, 2003-2006
Jelmagyarázat
50 % alatti növekedés 50 % feletti növekedés 2003 óta épült minden kerékpárút 2006-ban kerékpárúttal rendelkező település nincs kerékpárút
173
A vasúthálózatban lényegi változások nem történtek, a legjelentősebb fejlesztés a felújított német vasúti kocsik és az esztergomi vonalról a nyári idényben átcsoportosított Desiro motorvonatok forgalomba állítása volt a térségben. Folyamatosan jelentkező igény a balatoni térség önálló, egységes elvek szerint szerveződő és összehangolt közlekedéshálózatának létrehozása, a külföldön már bevált közlekedési szövetségek mintájára. Ennek megvalósítására azonban gyakorlati lépések a vizsgált időszakban nem történtek. Tradicionális közlekedési forma a térségben a hajózás, különösen a kompforgalom jelentőségét nem lehet alábecsülni. A Balatoni Hajózási Zrt. egyedüli szolgáltatóként működtet menetrendszerinti forgalomban személyszállító hajókat és kompokat a tavon. Ezek forgalma folyamatosan csökkent, 2003 és 2005között 20%-kal kevesebben utaztak hajón és az utaskilométer is megközelítőleg ennyivel csökkent. 2006-ban némileg javult a helyzet, az utaskilométerek és szállított utasok számának tekintetében egyaránt. Forgalomba állt a tó legnagyobb hajója, a Szent Miklósról elnevezett személyszállító hajó, mellyel a kiöregedett hajók kapacitását pótolták. A szabadidős és sporthajózás 150 éve meghatározó vonása a Balatonnak. A Balatoni Hajózási Zrt. kezelésében a vizsgált időszakban 21 kikötő volt, ezeken kívül a Nemzeti Park Igazgatóság felmérése alapján mintegy 140 db illegális, privát kikötőhely volt a tó körül. Utóbbiak a tó védelme szempontjából alapvető nádasok területét csökkentik, ezért a Balaton-felvidéki Nemzeti Park visszaszorításukra vagy legalábbis ellenőrzött formában való fennmaradásukra törekszik. A polgári légi közlekedés a sármelléki repülőtéren indult 1991-ben, igazán jelentőssé a 2004es korszerűsítéssel vált, mikor lehetővé vált az éjjel-nappali működtetés is. A következő fontos fejlesztés a modern utasterminál átadása volt 2006-ban. Sármellék ez idő alatt az ország 3 legfontosabb reptere közé került, utasforgalma folyamatosan és dinamikusan nőtt, 2006-ra 108%-kal haladta meg a 2003-as évét, elérve a 45 ezer főt. A lakosság és az odalátogatók számára is alapvető életminőségi tényező a közterületek közül a zöldterületek nagysága, állapota. Az 1 főre jutó zöldterületek átlagos nagysága a régióban 2006-ban 25 m2, 39%-kal magasabb az ország átlagánál. Markánsabb eltéréseket találunk a partközeli és háttértelepülések esetében, előbbiekben ugyanis az országos átlagot 75%-kal haladja meg, a háttértelepülésekének pedig duplája. Ez is jól mutatja a településszerkezet sajátosságait: a part menti sűrű beépítés, összekapcsolódó belterületek miatt fokozottan szükség van mesterségesen kialakított zöldterületekre, míg a távolabbi, falusias településeken a természetközelibb lakóterületekre ez kevésbé jellemző. Az összes támogatások közül legtöbbet a településfejlesztés területére fordították, az összes forrás 49,1%-át, 10,9 Mrd forintot. A vizsgált 4 év alatt összesen 596 projekt segítette a települések arculatának, alapinfrastruktúrájának a fejlesztését, projektenként átlagosan 18 millió forint támogatásból. A megvalósult fejlesztések segítették a belterületi utak, járdák, kerékpárutak, szennyvíz-közmű hálózat kiépítését, az ivóvízellátás javítását, a zöldterületek karbantartását, bővítését, valamint a települési arculat javítását. A fejlesztések behálózzák az egész Balaton térséget, de különösen az északi part menti településeket érintette. Az infokommunikációs technológiák fejlesztésének támogatásában, mely lényegében a szélessávú internet kiépítését és hardver beszerzéseket ölel fel, a földrajzi elhelyezkedés és a település mérete a meghatározó, noha az IKT fejlettség is hozzátartozik turisztikai szempontból a települések vonzerejéhez. A projektek lényegében a Balaton keleti, a fejlettebb gazdasági térségekhez közeli településekre összpontosulnak. A szélessávú internet előfizetések lakossághoz viszonyított aránya is ebben a térségben, a Veszprémi és
174
Balatonfüredi kistérségekben magasabb az országos átlagnál, az összes többi kistérségben átlagos, de többnyire alacsonyabb. A közterületek fejlesztése nemcsak a lakosság növekvő igényeit hivatott kielégíteni, de a látogatók számára is vonzóbbá teszi a településeket, egyben éppen a vendégek nagy számának elviselését is segítik a közlekedés, úthálózat, közterületek javításával. Ezeknek a fejlesztéseknek a mérhető hatásai természetesen erősen eltérőek, de közös jellemzőjük, hogy időben eltolva és más folyamatokkal is kölcsönhatásban jelentkeznek, az viszont egyértelmű, hogy a fejlesztések jobbító szándékúak, és a célokkal összehangoltak voltak, még ha nem is minden esetben érték el a kívánt változásokat. Infokommunikációs és közszolgáltatások kialakítása A megfelelő szennyvízkezelés a tó vízminősége szempontjából alapvető jelentőségű, ezért ezen a téren jelentős fejlesztések történtek a régióban. A csatornázatlan települések száma fokozatosan csökkent. Míg 2003-ban 88 településen nem volt csatornahálózat, 2006-ra ez a szám 59-re csökkent. A csatornázottság az országos átlagot meghaladóan nőtt, különösen a nem partközeli településeken nőtt jelentősen, ennek ellenére itt még mindig nem éri el az országos átlagot. A csatornahálózat növekedése kétszerese volt az országos átlagnak, ezen a téren is a parttól távolabbi településeken, illetve az északi parton volt jelentős fejlődés. A csatornázott településeken az 1 főre jutó elvezetett szennyvíz mennyisége 2003-tól 2005-ig enyhén csökkent, de 2006-ban meghaladta a 2003-as értéket is, a vízfogyasztás növekedése következtében. 73. térkép Csatornázottság a vízellátás %-ában, 2006, és a csatornahálózat növekedése, 2003-2006 Csatornázottság a vízellátottság %-ában, 2006, és a csatornahálózat növekedése, 2003-2006 S # %
% %
S #
%
%
# S S # S #
%
# S # S S # S # % % % %
%
%
% % %
%
S % % #
% %
S # # S
%
S ## S
%
%
%
S ## S
%
% % %
% %
%
% %
S # S #
% %
%
S # S #
%
%
%
S #
% %
%
%
%
% %
%
% %
% %
S #
%
%
% %
%
%
%
% %
%
%
%
%
% %% %%
S # # S
% % #S
% %
%
S #
%
Jelmagyarázat
Csator nahálózat növekedése, 2003-2006, % % 100 alatt % 100 - 500 500 felett 2003-ban még S csatornázatlan # Csator názott lakások ar ánya a vezetékes vízzel ellátott lakások ar ányához képest, % 0 10 - 33 33 - 70 70 - 100
%
A csatornázatlan településeken az 1 főre jutó vízfogyasztás jellemzi a szennyvízkibocsátást, ez továbbra is alacsonyabb a csatornázott települések értékénél és csökkenő tendenciájú. Az összegyűjtött szennyvíz teljes mennyisége a BKÜ területén III. fokozatú- vagy biológiai tisztítás után kerül kibocsátásra. A biológiailag is tisztított víz aránya 2006-ban 63% volt, 175
meghaladva az országos átlagot, a 2003-as arány másfélszeresére emelkedett. Az 1 főre jutó elszállított folyékony települési hulladék mennyisége a BKÜ átlagában 2006-ban 0,42 m3, az egy évvel korábbinak kétharmada volt. A lakónépességhez viszonyított szilárd hulladék mennyisége a turistaforgalom miatt igen magas, az országos átlagot 44%-kal haladja meg. Területileg vizsgálva a nagyobb turistaforgalommal bíró partmenti településeken jóval magasabb, függetlenül a település lakosságának nagyságától, városias jellegétől. Ennek a településcsoportnak az átlaga az országos átlag több mint háromszorosa. A térség hulladékgazdálkodásában alapvető változást jelent a Nyugat-Balaton és Zala-völgye hulladékgazdálkodási program, az Észak-Balatoni regionális hulladékkezelő program valamint a Dél-Balaton és Sió-völgye hulladékgazdálkodási rendszer kiépülése, melyek korszerű elvek szerint működve, megnyugtatóan rendezik a hulladék gyűjtését, lerakását illetve hasznosítását. Mindhárom rendszer kialakítása folyamatban volt 2006-ra, igaz erősen eltérő ütemben. A szennyvíz kezelésében a célkitűzéseknek megfelelő fejlődés történt. A régió átlagát meghaladó előrelépés a korábban már megfelelő rendszerekkel ellátott part menti térség helyett részben az infrastrukturálisan elmaradottabb, parttól távolabbi településeken, részben az északi parton volt jellemző. A támogatások összhangban álltak az elért eredményekkel. Ábrahámhegy a szennyvíz-közmű fejlesztések miatt került a legmagasabb támogatási kategóriába. Balatonkenesén pedig a támogatott projektek között a szennyvíz-közmű kiépítését, ivóvízellátás javítását, hulladékgazdálkodást szolgálók a beruházási összegeket tekintve elnyomják a turisztikai vonzerők, -kínálat fejlesztését szolgáló projekteket. A környezeti infrastruktúra-fejlesztések egyértelműen a szennyvíz-közmű fejlesztésekben teljesedtek ki, kiegészítve néhány ivóvíz-ellátási, vízrendezési és kevés hulladék fejlesztési projekttel, egyértelműen az északi parton koncentrálódva főként a part menti településeken. Az infokommunikációs technológiák fejlesztésének támogatásában, mely lényegében a szélessávú internet kiépítését és hardver beszerzéseket ölel fel, a földrajzi elhelyezkedés és a település mérete a meghatározó, noha az IKT fejlettség is hozzátartozik turisztikai szempontból a települések vonzerejéhez. A projektek lényegében a Balaton keleti, a fejlettebb gazdasági térségekhez közeli településekre összpontosulnak. A szélessávú internet előfizetések lakossághoz viszonyított aránya is ebben a térségben, a Veszprémi és Balatonfüredi kistérségekben magasabb az országos átlagnál, az összes többi kistérségben átlagos, de többnyire alacsonyabb. A Balaton és térsége nemzetközi jelentőségű kutatása A Balaton és környezetének tudományos vizsgálata hagyományos, évszázados tradíció Magyarországon, ennek köszönhetően a Balaton Európa egyik legjobban, legalaposabban megkutatott tava. Hivatásszerűen két intézmény foglalkozik a területtel: az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete Tihanyban és a Balatoni Integrációs Kht. Társadalomtudományi Kutatócsoportja Balatonfüreden. A Limnológiai Kutatóintézet feladata a tó ökológiájának és vízminőségének vizsgálata, monitorozása, valamint élettani kutatások folytatása. A kutatási tevékenység elemzése a téma sajátosságaiból adódóan a kutatói létszámon és publikációk számán alapul. Ebből a szempontból a Limnológiai Intézet folyamatos fejlődét mutat, a kutatók száma 17%-al nőtt, 2006-ban már 34-en voltak. A publikációk száma 24%-al, a nemzetközi rendezvényeken tartott előadások és poszterbemutatók száma 19%-al nőtt. Az intézet munkájának 176
köszönhetően a korábbi évtizedek visszatérő halpusztulásainak, vízvirágzásának okai lényegében ismertté váltak, a tanulságok egy része be is épült a fejlesztési célok és intézkedések közé, pl. a Kis-Balaton projekt, vagy a szennyvízkezelés esetében. Az Integrációs Kht. Társadalomtudományi Kutatócsoportja 2001-ben alakult és elsősorban a Balaton Fejlesztési Tanács munkájának megalapozásában jár élen. Fő feladatuk a regionális tervezés, programozás és monitoring, és az ezeket megalapozó adatgyűjtő, elemző munkák. Létszámuk 6 fő. A publikációk száma esetükben kevéssé fedi le a munka valódi nagyságát, mivel erősen függ az aktuális feladat nagyságától. A csoport munkájának értékelése a fejlesztési dokumentumokban jelenik meg, gyakorlatilag a megfogalmazott célok és intézkedések helytállóságában mérhető. Ebből a szempontból a korlátozott kapacitások ellenére eredményes és megfelelő a csoport munkája. A K+F projektek támogatása a két intézménynél nagyobb partneri kört érint. A kutatási területek szerint nagyjából a támogatott projektek fele kapcsolódik a helyi igényekhez, azaz szőlőtermesztéssel, biológiai szúnyogirtással, vízszint vizsgálattal, talajvédelemmel stb. foglalkozik. Területileg az erre fordított támogatások a Balaton észak-keleti területére koncentrálódnak. A balatoni intézményrendszer működése A Balaton régió lehatárolásából adódóan sem régiós, sem megyei és többnyire kistérségi szinten sem illeszkedik a közigazgatási határokhoz. 14 kistérség területét érinti a BKÜ, de közülük csak 4 tartozik teljes egészében ide. Így a térség abban a speciális, de indokolt helyzetben van, hogy közigazgatási kategóriákon átnyúló térségtípusként mégis önálló fejlesztési intézményrendszerrel rendelkezik, a Balaton Fejlesztési Tanács és munkaszervezete, a Balatoni Integrációs és Fejlesztési Kht. formájában. Emellett még 18 önkormányzati területfejlesztési társulás is működik a területén. A Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) feladata a régió szereplőivel együttműködve a térség fejlesztési irányainak meghatározása, fejlesztési programok, projektek kidolgozása, és a hatáskörébe tartozó fejlesztési források felhasználásával kapcsolatos határozatok meghozatala. A rendelkezésre álló források döntő többségét pályázati úton használja fel, illetve ítéli oda. A Tanács összetétele három alkalommal változott az elemzett időszakban: 2004-ben az addigi 31 tag 10-re csökkent, 2005-től pedig 4 minisztérium képviselőivel 15 főre, 2006 végén 17 főre egészült ki. A Tanács döntési hatáskörébe tartozó támogatások összege jelentős ingadozásokat mutatott: az alacsony 2003-as 756 MFt megduplázódott 2004re, majd folyamatosan csökkent: 2005-ben 1240 MFt, 2006-ban 600 MFt, ez volta legalacsonyabb összeg a 4 éves időszakban. A Balatoni Integrációs és Fejlesztési Kht. feladata a BFT tevékenységéhez kapcsolódó szakmai, operatív feladatok elvégzése:adminisztráció, regionális pályázati és támogatási rendszer működtetése, regionális tervezés, projekt fejlesztés, a BKÜ-ben végbemenő folyamatok figyelése, tudományos elemzése, a régió fejlesztését szolgáló, regionális hatókörű projektek megvalósítása. A Kht. létszáma 3 területi irodában a feladatoktól és anyagi lehetőségektől függően ingadozott: 2003-2004-ben 23, 2005-ben 26, 2006-ban 22 fő volt. Az intézményrendszer lehetőségeihez képest ellátja feladatát, munkája összhangban áll a kitűzött célokkal, de a közigazgatási és támogatási rendszerrel való átfedések miatt mozgástere erősen korlátozott, nem tudja minden téren következetesen érvényesíteni a régió érdekeit. 177
A BKÜ összes forrásból támogatott területfejlesztést szolgáló projektjének vizsgálatából kitűnik, hogy összességében a támogatott projektek az OTK célkitűzéseivel összhangban álló fejlesztési irányt mutatják, ám a célok közötti hangsúlyok tekintetében ez már nem mindig érvényes. Ugyan nincsenek rangsorolva az OTK-ban felsorolt fejlesztési területek, ám a legfőbb fejlesztési cél: „tartós versenyképesség megteremtése a fenntartható térségi rendszer kialakításával” elérése érdekében egyes fejlesztési területekre, különösen a térségi fenntarthatóságot szolgáló célokra, nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. Nagyságrendjüknél fogva azonban nem a vizsgált támogatások irányítják a balatoni beruházásokat. Így a fent említett cél elérése akkor is veszélyeztetve lehet, ha az állami források azzal összhangban kerülnek felhasználásra.
178
IV. MELLÉKLETEK IV.1. TÉRKÉPEK JEGYZÉKE 1. térkép: Az egy főre jutó GDP értéke, és a szektorok közötti megoszlása, 2006 ............................................... 10 2. térkép: Kistérségtípusok a 2006. évi demográfiai folyamatok alapján.............................................................. 18 3. térkép: Vándorlási egyenleg 2006..................................................................................................................... 19 4. térkép: A fővárosba költözés intenzitása 2006.................................................................................................. 20 5. térkép: A munkanélküliség szintje (2006), és alakulása 2005-06 között .......................................................... 22 6. térkép: A munkanélküliség szerkezeti különbségei .......................................................................................... 23 7. térkép: Az egy lakosra jutó jövedelmek különbségeinek tényezői 2006........................................................... 26 8. térkép: Egy lakosra jutó jövedelem szintje (2006) és változása (2005-06) ....................................................... 27 9. térkép: A lakás- és személygépkocsi állomány növekedése 2005-06 ............................................................... 28 10. térkép: A lakásállomány megújulása 2006...................................................................................................... 30 11. térkép: Csatornázott lakások aránya 2006....................................................................................................... 31 12. térkép: Az általános iskolai ellátás problématerületei 2006 ............................................................................ 33 13. térkép: Hallgatói létszámok változása a felsőoktatásban 2006 ....................................................................... 34 14. térkép: Rendszeres szociális segélyben részesítettek aránya 2006.................................................................. 35 15. térkép: A külföldi tőkebefektetések részaránya a jegyzett tőkebefektetésekben, 2006................................... 39 16. térkép: Vállalkozássűrűség (regisztrált vállalkozások alapján), 2006............................................................. 40 17. térkép: Külföldi társas vállalkozások aránya az összes társas vállalkozásból, 2006 ....................................... 40 18. térkép: A gazdasági aktivitás megyei különbségei, 2006................................................................................ 42 19. térkép: A húzóágazatok aránya a bruttó hozzáadott értékből, 2006................................................................ 43 20. térkép: A magán és az állami K+F-ráfordítások, 2006.................................................................................... 44 21. térkép: A termelés koncentrációja, 2006......................................................................................................... 46 22. térkép: Termelékenység, 2006 ........................................................................................................................ 47 23. térkép: A TOP 500 vállalat árbevételének területi megoszlása, 2006 ............................................................. 48 24. térkép: A mezőgazdaság aránya a foglalkoztatottakból és a bruttó hozzáadott értékből (BHÉ), 2006 ........... 50 25. térkép: Mezőgazdasági vállalkozások aránya az összes regisztrált vállalkozásból, 2006 ............................... 51 26. térkép: A feldolgozóipari bruttó hozzáadott érték és termelékenység, 2006................................................... 52 27. térkép: A feldolgozóipari termelékenység és foglalkoztatás változása, 2005-2006 ........................................ 53 28. térkép: A feldolgozóipari húzóágazatok aránya a feldolgozóipari bruttó hozzáadott értékből, 2006 ............. 54 29. térkép: Az építőipari bruttó hozzáadott érték és termelékenység, 2006 .......................................................... 55 30. térkép: Ezer főre jutó vállalkozások száma a pénzügyi közvetítés nemzetgazdasági ágban, 2006 ................. 58 31. térkép: Regisztrált vállalkozások száma a gazdasági szolgáltatások, ingatlanügyletek nemzetgazdasági ...... 59 32. térkép: Ezer lakosra jutó kiskereskedelmi egységek száma, 2006 .................................................................. 60 33. térkép: Az ezer főre jutó vendégéjszakák számának kistérségi különbségei Magyarországon, 2006 ............. 61 34. térkép: Az összes szállásférőhely-kapacitás területi különbségei Magyarországon, 2006.............................. 62 35. térkép Főbb ipari légszennyező anyagok kibocsátása, 2005 ........................................................................... 66 36. térkép Ipari és energetikai eredetű szén-dioxid kibocsátás, 2005.................................................................... 66 37. térkép Manuális hálózatban mért települések légszennyezettsége, 2006 ........................................................ 67 38. térkép Automata mérőhálózatban mért települések légszennyezettsége, 2006 ............................................... 68 39. térkép Egy főre jutó elvezetett szennyvíz mennyisége, 2006.......................................................................... 71 40. térkép Műtrágyázott területek aránya a növénytermesztés területéből, 2006.................................................. 75 41. térkép 1hektárra jutó műtrágya a gazdasági szervezeteknél, 2006.................................................................. 76 42. térkép Rendszeres hulladékgyűjtésbe bevont lakások aránya, 2006 ............................................................... 77 43. térkép Az egy főre jutó elszállított települési szilárd hulladék mennyisége, 2006.......................................... 77 44. térkép Az elszállított folyékony hulladék aránya az összes mennyiségből, 2006 ........................................... 78 45. térkép A begyűjtött veszélyes hulladék mennyisége és a kezelési módok megoszlása, 2006......................... 79 46. térkép Helyi jelentőségű védett természeti területek aránya, 2006 ................................................................. 80 47. térkép Erdősültség........................................................................................................................................... 82 48. térkép Védett természeti területen levő erdők aránya, 2006 ........................................................................... 82 49. térkép Magyarország műemlékkel rendelkező települései és műemlékké nyilvánítások 2006-ban................ 83 50. térkép: Gyorsforgalmi úthálózat elérhetősége: 15 és 30 perces vonzáskörzetek, 2006................................... 88 51. térkép: 2006-ban folyamatban lévő vasúti fejlesztések................................................................................... 89 52. térkép: A TEN-T hálózat és az országos jelentőségű logisztikai központok................................................... 90 53. térkép: A 100 főre jutó internet előfizetések száma, 2006 .............................................................................. 93 54. térkép: Települések vezetékesgáz- és szennyvízcsatorna-ellátottsága, 2006 .................................................. 96 55. térkép Budapest metropolisz térség............................................................................................................... 128 179
56. térkép Regionális fejlesztési pólusok ............................................................................................................ 133 57. térkép Társadalmi és gazdasági szempontból elmaradott kistérségek........................................................... 137 58. térkép Tisza-térség ........................................................................................................................................ 140 59. térkép Duna-mente ........................................................................................................................................ 145 60. térkép Határmenti térségek ........................................................................................................................... 148 61. térkép Tanyás térségek.................................................................................................................................. 151 62. térkép Aprófalvas térségek............................................................................................................................ 154 63. térkép Nemzeti kisebbségek által magas arányban lakott térségek ............................................................... 157 64. térkép Magas arányú cigány népességgel rendelkező térségek..................................................................... 159 65. térkép A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet, 2006............................................................................................... 161 66. térkép A Balaton medencéinek és egyes strandjainak vízminősége, 2003-2006 .......................................... 162 67. térkép Természetvédelem és tájsebek, 2006 ................................................................................................. 164 68. térkép Természeti és kulturális értékek megóvását szolgáló projektek a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet településein, 2003-2006................................................................................... 165 69. térkép Az 1000 főre jutó vendégéjszakák számának települési különbségei a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben .................................................................................................................... 167 70. térkép A vendégéjszakák számának változása a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben 2003 és 2006 között..... 168 71. térkép 1 főre jutó idegenforgalmi adóbetétel 2005-ben a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben ........................ 169 72. térkép Kerékpárutak és növekedésük, 2003-2006......................................................................................... 173 73. térkép Csatornázottság a vízellátás %-ában, 2006, és a csatornahálózat növekedése, 2003-2006 ................ 175
IV.2. ÁBRÁK JEGYZÉKE 1. ábra: A foglalkoztatottsági- és munkanélküliségi ráta nagysága az EU-27 országaiban, 2006........................... 8 2. ábra: A munkanélküliségi ráta alakulása az EU-15 és EU-27 átlagában, valamint néhány tagországban, 2000-2006 .......... 9 3. ábra: A K+F részesedése a nemzeti össztermékből szektoronként, 2005 ......................................................... 11 4. ábra: A megújuló energiaforrások részaránya a villamosenergia-termelésben, 2005 ....................................... 13 5. ábra: A munkanélküliség és a jövedelmi viszonyok kistérségi szintű egyenlőtlenségeinek alakulása (1998-2006) ........... 24 6. ábra: A 2006-ban épített lakások megoszlása ................................................................................................... 28 7. ábra: Egy millió Ft GDP-re jutó beruházások megoszlása a nemzetgazdaság szektoraiban, 2006 ................... 38 8. ábra: Ezer főre jutó foglalkoztatottak számának változása (2005-2006)........................................................... 41 9. ábra: A GDP megyék szintjén mért területi egyenlőtlenségének változása, 1994-2006 ................................... 45 10. ábra Kifogásolt minőségű vízzel ellátott települések, a kifogásolt komponensek szerint, 2006 ..................... 70 11. ábra Földhasználat, 2005-2006 ....................................................................................................................... 75 12. ábra: A kábeltelevízió-hálózatba kapcsolt lakások aránya, 2005-2006........................................................... 94 13. ábra: Az év folyamán újonnan épített közcsatorna-hálózat hossza, 2005-2006 .............................................. 95 14. ábra Budapest és agglomerációjának fejlettsége néhány kulcsmutató alapján, 2006.................................... 132 15. ábra A fejlesztési pólusok fejlettsége néhány kulcsmutató alapján, 2006..................................................... 136 16. ábra Társadalmi, gazdasági szempontból elmaradott térségek néhány társadalmi, gazdasági, infrastrukturális mutatója, 2006 ......................................................................................................................... 139 17. ábra A Tisza-térség fejlettsége néhány kulcsmutató alapján, 2006............................................................... 144 18. ábra A duna-menti kistérségek fejlettsége néhány kulcsmutató alapján, 2006 ............................................. 147 19. ábra Határmenti kistérségek néhány társadalmi, gazdasági, infrastrukturális mutatója, 2006 ...................... 150 20. ábra A tanyás térségek településeinek fejlettsége néhány kulcsmutató alapján, 2006 .................................. 152 21. ábra Aprófalvas térségek néhány társadalmi, gazdasági, infrastrukturális mutatója, 2006 ........................... 156 22. ábra Nemzeti kisebbségek által lakott vidékies térségek néhány társadalmi, gazdasági, infrastrukturális mutatója, 2006 ......................................................................................................................... 158 23. ábra Magas arányú cigány népességgel rendelkező térségek néhány társadalmi, gazdasági, infrastrukturális mutatója, 2006 ......................................................................................................................... 160
IV.3. TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 1. táblázat: A vendégforgalom- és szálláshelykapacitás-adatok megoszlása a magyarországi kiemelt körzetekben és Budapesten 2006-ban (%)................................................................................................................................. 63 2. táblázat Az országos jelentőségű, egyedi jogszabállyal védett természeti területek, 2006 ............................... 79 3. táblázat: Jelentősebb közúthálózat-fejlesztések 2006-ban ................................................................................ 87 4. táblázat: Jelentősebb logisztikai központok ...................................................................................................... 90 5. táblázat: A távbeszélő fővonalak 1000 főre jutó száma 2005-2006 .................................................................. 93 6. táblázat: A települési szennyvízhálózat jellemző mutatói................................................................................. 95
180