Olaszország: Francavilla Fontana, Brindisi
2013.04.13.-2013.05.04
Április 13. (szombat): Sok készülés, tervezés után eljött az indulás napja, Ferihegy 2-es terminálján találkoztam a többiekkel. 6 óra körül sikerült a check-in akadály nélkül. A gép indulásáig sikerült elütnünk az időt, talán túl jól is mivel majdnem lekéstük a géphez induló utolsó buszt. A gép késés nélkül szállt fel,az út alatt már tréningeztünk az olasz nyelvre ugyanis majdnem csak mi voltuk magyarok a fedélzeten. A repülés egész végig sima volt, problémamentes, Bari repterén este 9-kor hagytuk el a gépet. Csomagfelvétel után találkoztunk a program ottani koordinátorával Mrs. Laura Destradis tanárnővel, ő ill. a férje és egy szülő autóval vittek el minket Francavillába, ahol elfoglalhattuk a szállásunkat: B&B Imperiali Ha-Lpi
a városközponthoz közel eső, több különálló, egyéni vagy kisebb csoportok számára kialakított lakrészekkel rendelkező vendégház. Április 14. (vasárnap): Viszonylag sok alvás, és egy elég könnyed reggeli (kávé és némi sütemény) után elindultunk, hogy körbenézzünk a városban, Laura kísért minket végig a nevezetességeken, kezdve a város templomaitól, a központban álló Palazzo Imperialin át a város főterén keresztül mindenen. A palazzoban megnéztünk egy kiállítást , ill egy jazz együttes néhány számát is meghallgathattuk.
A Palazzo előtt
Ezekután délután elindultunk Alberobello városába, ami trullóiról nevezetes, amelyek hengeres alaprajzú épületek, süveges tetővel, kizárólag kőből építették, mindenféle kötőanyag és fa tartószerkezet nélkül- annak érdekében, hogy a terület ura elkerülje a területén álló házak utáni adó megfizetését. Megparancsolta alattvalóinak, hogy csakis olyan épületeket húzzanak fel, amelyeket az adószedők érkezésekor könnyen el lehet bontani, majd távozásuk után gyorsan visszaépíteni. Ez a trullók különlegességének oka. 1996 óta ezek a kis házak a világörökség részét képezik.
Ezután Locorotondo városát jártuk be-a város neve kör alaprajzából adódik. Tipikus rengeteg kis utcából álló középkori város. Az egész napos városnézés után
visszatértünk a szállásra és szinte azonnal kidőltünk aludni. Kilátás Locorotondoból
Locorotondo látképe
Április 15. (hétfő): Első napunk az iskolában, ahol az igazgató fogadott minket egy reggelivel, amihez a felesége csinált sütiket (nagyon finom volt). Találkoztunk a velünk a továbbiakban foglalkozó tanárokkal. A reggeli után lementünk a tervezőlaborba, ahol egyből mélyvízbe dobtak minket, ugyanis a SolidWorks nevű 3D-s tervező programmal, egy menetes tengelyt kellett terveznünk. Mr. Domenico Distante minden egyes hibánknál segített, elmagyarázta a helyes műveleteket, amikkel sikerülhet a tervezés. A program elképesztően sokoldalú, akár teljes motorokat is képes modellezni! Minden egyes lemodellezett darab után leesett az állunk! A nyelvi akadályokat két végzős diák Davide és Lorenzo segítségével hidaltuk át. A laboros munka után találkozunk egy másik tanárral Mr. Domenico Caricati-val, aki aznap bemutatta nekünk a gépműhelyt, ahol esztergával egy menetes tengelyt kezdtünk készíteni.
A tervezőlaborban lázas munka folyik
Április 16. (kedd): A mai napon ismét is iskolában voltunk Mr. Distantéval újra nekiestünk a SolidWorks programnak, csavart, csavaranyát, ill. alátétet terveztünk. Utána bemutatták nekünk a 3D-s nyomtatót, ami jelenleg sajnos nem üzemelt. Elvégezhettünk egy szakítószilárdsági vizsgálatot. A gépműhelyben az előzőekben elkezdett menetes tengely elkészítését folytattuk esztergagépen Mr. Caricati segítségével.
Délután felkerestük a helyi uszodát egy kis testmozgás reményében, de sajnos a hely tele volt. Este folytattuk Francavilla felfedezését, elmentünk egy étterembe, beszélgettünk majd nyugovóra tértünk. Április 17. (szerda): Látogatást tettünk Galatina katonai repülőterén ahol katonai pilóták kiképzése folyik. A „F. Cesari” katonai repülőtér a 61. repülős század bázisa (kiképző alakulat), először megtekintettük a század történelmét bemutató filmet, ezt követően az időjárás előrejelző központban elmagyarázták, hogy miért is fontos ez az iroda a pilótáknak, áttekintettük a pilóták felszerelését majd bemehettünk a hangárba ahol a kiképzőgépek 150,300, ill. 900 órás karbantartását végzik. Beülhettünk az ott lévő két típus (Aermacchi Mb
339 A
és CD variáns) egyikébe, ill. a bázison éppen volt 2 gép a Frecce Tricolori kötelékéből. .
Este ellátogattunk Lecce városába, ami a csak itt megtalálható Lecce-i barokk stílusról is nevezetes.
Április 18. (csütörtök): Ezen a napon ismét iskolába mentünk ahol a laborban egy pneumatikus munkahengert terveztünk. A két fedőlapot, magát a munkahengert, a tengelyt és a dugattyút.
A gépműhelyben a tengelyünkön a beszúró kés használatát gyakoroltuk, ill. a jobb fogás érdekében markolatot készítettünk rá. Este az iskola igazgatójával, számos tanárával és néhány diákkal a város egyik étteremében egy rendkívül finom pizza vacsorát költöttünk el. Majd kipróbáltuk, hogy milyen is az igazi olasz fagylalt. (teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy a legfinomabb fagylalt, amit eddig kóstoltam ) Április 19. (péntek): Újra az iskolában . A megszokottól eltérően ma Mr. Caricati egyik óráján kezdtünk, amin a CNC programozás alapjait tanulhattuk meg. Az iskolánk 60. évfordulójára emléklapot terveztünk, de az elkészítését elnapoltuk. Kis szünet után ismét az eszterga mellett álltunk és menetet, ill. letöréseket készítettünk a tengelyünkre.
Később a tervezőlaborban befejeztük a munkahenger hiányzó darabjait: merevítéseket, rögzítő csavaranyákat, be- és elfolyóági csőcsonkokat. A munkahenger működésének animációját is megcsináltuk. Este utoljára vacsoráztunk közösen Tóth László tanár úrral egy étteremben majd átbeszéltük a közös élményeket. Április 20. (szombat): Nagy meglepetésünkre itt szombaton is volt tanítás... szóval iskolában kezdtük a napot, a CNC laborban. Elkészítettük a Kossuth-os emléklapot, 2 példányban alumínium tömbökből, amihez a programot Mr.Caricati írta meg a mi előzőleg elkészített terveink alapján.
Ezt követően a tervezőlaborban a korábban megtervezett pneumatikus munkahenger robbantott ábrájának animációját készítettük el. Délután elköszöntünk Tóth László tanár úrtól.
Április 21. (vasárnap): Vasárnap itt is szünnap iskola szempontjából, Giorgia( ő is a minket fogadó iskola egyik tanára) felajánlotta, hogy moshatunk nála. Amíg a gép dolgozott elautóztunk egy Oriához közel eső zarándokhelyre, ahol minden évben1 hetes ünnepségsorozatot tartanak, ahol általában az emberek jó egészségért, családjuk biztonságáért imádkoznak szentek ereklyéihez. A szentély után visszamentünk Georgiához, új adag ruhát dobtunk a gépbe, majd körbejártuk Oria óvárosát, bejártuk a kis utcákat, tereket, felmentünk a várhoz. Közben megtudtuk, hogy minden évben középkori játékokat rendeznek a városban, ahol több más város illetve Oria egyes kerületi is képviselik magukat.
Aznap még Laurához voltunk hivatalosak ebédre, vétek lett volna nem eleget tenni ennek a meghívásnak, ugyanis annyira eszméletlenül finom lasangne-t, mint amilyet Laura csinált még nem ettem. Ezt csak tetőzte a többi 5 fogás (gyümöcssaláta, sajtok felvágottak, zöldségek). Giorgia volt olyan kedves, hogy csinált tiramisut ez szintén rendkívül finom volt! Este ennyi finomság után már csak pihenni voltunk képesek.
Április 22. (hétfő): Ezen a napon igazán korán keltünk, autóval elutaztunk San Pancrazio Salentino városába, ahol egy O.R.M. nevű autókat, buszokat, kamionokat javító műhelyben szerezhettünk munkatapasztalatot. Körbevezettek minket a műhely területén, megismerkedtünk az itt használatos eljárásokkal, ill. az egyes gépek működését is bemutatták nekünk. Délután vonattal utaztunk vissza Francavillába. Április 23. (kedd): Ma is az O.R.M. műhelyében voltunk a délelőtt folyamán, tapasztalatot szereztünk, hogy kell menetet fúrni, hengerfejet szakszerűen felújítani, alumíniumot heggeszteni. Délután az Alenia Aermacchi repülőgép kompozit részegységeket gyártó üzemét. Többek közt itt készül a B-787 Dreamliner törzsének elülső része, a szárnyak feletti törzsrész. Számos harci repülőgéphez is gyártanak komponenseket ( C-27J, MC27J, ATR-27MP, ATR-42MP, F-35 JSF, Eurofighter Typhoon) ill. polgári repülőgépekhez is készülnek szerkezeti elemek ( B777, B767, A330, A320 család, A340, A380). Részleges összeszerelést is végeznek itt.
A gyár lenyűgöző, a törzselemeket alkotó kompozit anyagot egy gigászi dobra automata gépek tekerik fel, majd ezeket automata szállítójárművek szállítják el az autoklávokhoz. Amelyekben ”készre sülnek” az elkészült elemek.
A gyárlátogatás végén láthattuk a gyár mögött álló éppen berakodásra előkészített 4 Dreamlifter (speciálisan átalakított B747-400) egyikét, amellyel az itt Olaszországban készülő alkatrészeket az USA-ba szállítják.
Április 24. (szerda): A délelőttöt szintén az O.R.M műhelyben töltöttük, egy négyhengeres otto motor hengereinek finommegmunkálását végezhettük el.
Délután az iskola egyik tanárának műhelyébe mentünk el, Mr. Francesco Invidia szinte kizárólag papír felhasználásával készít főként vallásos témájú szobrokat. Mr. Francesco mesélt nekünk a szobrok készítéséről, búcsúképpen mindannyian kaptunk tőle egy-egy agyagsípot, amely egy békát formáz.
z
Április 25. (csütörtök): Olaszországban ez a nap nemzeti ünnep (a Felszabadulás Ünnepe: a második világháborús harcok vége Olaszországban) szóval délelőtt rápihentünk a Porto Cesareo kikötőjébe tervezett kirándulásunkra. A kikötő délután gyönyörű látványt nyújtott az ott időző elég nagy tömeg ellenére is.
A kikötő után visszamentünk Oriába ahol Giorgia anyukája meghívott minket vacsorára. Kis félbehajtott töltött pizzaféleséget ehettünk, megismertük Giorgia családját, akik mint mindenki, akivel itt találkoztunk rendkívül segítőkész és barátságos.
Április 26. (péntek): Ma reggel ismét az iskolában volt jelenésünk ahol Mr. Caricati bemutatott egy levegősmunkahengereket tartalmazó berendezést. ezzel különböző rendszereket szimulálhatnak, egy diákok által készített projektmunkát is megnézhettünk működés közben.
ill
Valamint egy hidraulikus turbina működését is tanulmányozhattuk, stroboszkóppal fordulatszámot mértünk rajta. Április 27. (szombat): Szabadidős tevékenységgel töltöttük a nap nagy részét, este Giorgia meghívott minket, ill. Laurát és a férjét és Stefanot (ő is tanár) vacsorázni. Csakúgy, mint Lauránál, itt sem maradtunk éhesek. Április 28. (vasárnap): A délelőttünk szabad volt, míg délután eljött a program, amit már mindenki nagyon várt közülünk. Laura, a férje és Stefano kíséretében elmentünk a tengerpartra fürödni, szórakozni. A víz kicsit hideg volt, de ez nem tántorított el minket. Később miután megszáradtunk a tanárokkal és Emilio-val együtt röplabdáztunk a parton Este a város főterén kapcsolódtunk ki néhány diákkal. Április 29. (hétfő): Reggeli hosszú buszozás után a Brindisi-től nem messze található Salver nevezetű gyárhoz érkeztünk. Ez a gyár különféle légi járművekhez gyárt kompozitból alkatrészeket.
Orrkúpokat, hajtóműgondolákat, fékszárnyakat,spoilereket,vezérsíkokat. Először körbevezettek minket a gyárban és megmutatták, hogy melyik elem miként és hogyan készül. Alkatrészek készülnek ezekhez: Aw-139, B777,B737,ATR 42/72…)
A kis körbevezetés után munkára is fogtak minket habár küzdöttünk egy-két apró nyelvi akadállyal. Dávid és Marci a gyár fő összeszerelő részlegébe, míg Krisztián és én a tisztaszobába kerültünk, ahol a feladatunk egy Bombardier gép fékszárnyának szénszálas rétegeinek megadott sorrendben való egymásra helyezése volt, ezt egy lézeres projektor segítette, ami az előttünk lévő asztalra vetette a soron következő darab sziluettjét. A rétegek közé méhsejt szerkezetű elemeket is helyeznek. Ezzel mintegy formát adnak az adott idomnak. Ezt követően vákuumfóliába helyeztük a darabokat majd a sorsára hagytuk, hogy dolgozzon a gép és eltávolítsa a levegőt a fólia alól és így kötést hozzon létre a rétegek közt. Miután a vákuum tette a dolgát az idom bekerül az autoklávba, ahol nyomás alatt, az idom méretétől függően rövidebb hosszabb ideig hő kezelik. Április 30. (kedd): Salver gyárban dolgoztunk ma is. Ugyanabban az elosztásban, mint tegnap. Ma egy szárnyon dolgozunk, áthelyeztük átmeneti helyéről daruval egy vákuumos asztalra. Itt mivel a szárny már elég előrehaladott állapotban volt, csak néhány réteg szénszálas anyagot fektettünk rá, majd a főtartó és a szárny belső szerkezete közé ún. „fillert” készítettünk. Ez egy szintén szénszálas anyagból készült kis tekercs, amely a főtartó teljes hosszában végigfut. 35mm széles szénszálas csíkot kellett apránként hengeressé görgetnünk. Majd egy formázó szerkezetbe helyeztük, amely a kör keresztmetszetű anyagból egy derékszöggel rendelkező körcikk keresztmetszetűt
készített, szintén vákuum segítségével. Mire ezekkel elkészültünk és e helyére illesztettük őket le is járt a műszakunk. Május 1. (szerda): Ma kirándultunk a tengerpartra. A víz itt is hideg, de legalább nagyon tiszta volt. Itt is úszkáltunk, szórakoztunk. Az iskola igazgatója meghívott ebédelni minket. A már meg szokott 5-6 fogás és mind rendkívül finom volt. Estefelé az egész társaság lement a partra. Sétáltunk, beszélgettünk, fotózkodtunk. Május 2-3. (csütörtök-péntek): Mindkét napot a Salver-nél töltöttük, ezeken a napokon Krisztián és én cseréltünk Dáviddal és Marcival, tehát mi voltunk az összeszerelő csarnokban, míg ők a tisztaszobában. Jómagam, Atr 72/42-esek farok kúpjainak összeszerelését végeztem. Lyukakat fúrtam a szegecseknek, csavaroknak, a kúp végén található helyzetjelző fényhez futó tápkábelek rögzítését is én végeztem, a szegecseket korrózió gátló festékkel festettem le. Meglepett, hogy a szilárdságához képest a farok kúp milyen hihetetlenül könnyű és merev. Május 4. (szombat): Az iskolában találkoztunk délelőtt az iskola igazgatójával, Laurával és Stefanoval, beszámoltunk nekik az itt töltött 3 hétről, a tapasztalatainkról, beszélgettünk a jövőnkről. Ezután átadtuk a magunkkal vitt ajándékokat Laurának és Stefanonak majd elbúcsúztunk. Délután Laura és egy szülő eljött értünk autóval és elvittek minket Brindisi repterére, ahonnan busszal mentünk tovább Barira. A hazaút vegyes érzéseket keltett bennem. Szomorú egyrészt, mert rengeteg új élménnyel gazdagodtam és máris el kell hagynom ezt a nagyszerű helyet, másrészt viszont örültem, hogy újra láthatom a családomat és a barátaimat, akik otthon vártak. Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy egy életre szóló élménnyel gazdagodtunk a kinn töltött három hét alatt
Őszintén köszönjük a lehetőséget !
