Nemecsek Ernõ (Anthony Kemp)

A TARTALOMBÓL: Levél Nemecsek Ernõnek . . . . . . . . . . . . 2 Állítsátok meg Orbán Viktort!!! . . . . . . . 3 Cionisták a lényegi szerzõi a. . . . . . . . . . . 6 Szeptember 11-i támadásnak? Cionista beismerés: mi húzunk . . . . . . . . 9 hasznot a 9/11-bõl A CAMERA szeme Izraelen van. . . . . . . 9 A felemelkedésrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 A római fõrabbi elszólta magát . . . . . . . 14 Amerikában megfogalmazott óhaj! . . . . 15

Az a bizonyos Hungarica koncertjegy . . 18 Mikor robban a közjogi-foci bomba? . . . 20 Boldogít-e a darwinizmus? . . . . . . . . . . . 21 Volt egyszer egy rendszerváltás . . . . . . . 22 Nem kell a 6 gyermekes családminta. . . 24 Következik az energiaválság szép új világa 26 Az enciklopédiák szerint a jelenlegi. . . . 27 „magyar” állam egy fasiszta állam Ismerjük meg új föderációs EU-kormányunk28 Nincs kiút ….! Nincs kiút? . . . . . . . . . . 31

Kis futó hányinger pár évtizede . . . . . . . 32 Magyarország utolsó védõbástyája . . . . . 34 Ne találjuk ki Magyarországot! . . . . . . . 36 Mintha Berlinben lennénk . . . . . . . . . . 36 Pécs Európa Kulturális Fõvárosa . . . . . . 37 Sólyom-dosszié I–II. . . . . . . . . . . . . . . . 38 A Szakonyi-féle diskurzus: Világ . . . . . . 40 kozmopolitái egyesüljetek! Monológ egy tuskóhoz . . . . . . . . . . . . . . 43 Szlovákia hadat üzent a hipereknek . . . 43

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

Cím: [email protected] Szia Ernõ! Képzeld, 100 éves lettél. Egy százéves kisfiú. Még szobrot is kaptál a múlt héten a Práter utcában, amint a fiúkkal éppen golyót gurítasz abban a legendás pillanatban, amelyben teremtõd – bizonyos Molnár Ferenc – megállította feletted az égen a mulandóság napját. Mondták már neked, hogy tulajdonképpen te vagy az elsõ magyar sorozathõs, hiszen elõször sorozatban jelentél meg egy újságban? Egy sorozathõs, akinek olyan kicsi a lába nyoma, hogy üldözõi se tudják felfogni ésszel. Hiába, a nagyság átka. Te, Ernõ! Téged nem hívtak úgy, hogy Nemecsek úr, sem úgy, hogy Nemecsek nemzettestvér, nem lettél sem Nemecsek bajtárs, elvtárs, polgártárs, te megúsztad a XX. századot. Igaz, ehhez korábban bele kellett halnod az életbe. Milyen fura, nem? A legendák halva születnek. Tudsz valamit a többiekrõl? Képzeld, a jó Boka még 1916-ban meghalt, az úgynevezett elsõ világháboruban. Az elsõben, amelyben már gázzal öltek a frontokon, s az utolsóban, amelyben a hadifoglyokat illett életben hagyni. Boka János cs. kir hadnagy – élt 30 évet. Weisz, Geréb es Wendauer meg úgy tûnt el, hogy sárga csillagot kellett a kabátjukra varrni, és felrakták õket vagonokba, olyanokba, amelyeken a te korodban csak állatokat szállítottak. Soha nem tértek vissza. Ez már az úgynevezett a második világháborúban történt, az elsõ olyanban, amelyben atombomba robbant, és az utolsóban, amelyikben még maradtak túlélõk. Mondják, a nagyobbik Pásztor is ott volt, amikor odaterelték Weiszéket a szerelvényhez, csak nem vörös inget hordott, hanem feketét. Aztán ott van a Csele. Csele elment az országból Amerikába, az unokái már nem beszélnek magyarul, Clevelandban élnek, van egy kalapüzletük. Az áll a cégtáblán: Csele and Csele, Hats and Caps. Áts Ferit börtönbe csukták, és halálra ítélték, mert nagy forradalom tört ki Pesten egy ködös októberben, és õ a jó oldalra állt, de késõbb kiderült, hogy az a rossz oldal. Ma megint jó. De ezt már nem érhette meg. A körúton a Mária utcától nem messze volt egy mozgókép-színház. Na, ott harcolt, pedig akkor már túl volt a hatvanon. Puskája is volt, csapata is volt, de nem tudta megvédeni a zászlóját, azt a tépett, lukas zászlót. A Barabás lett az ügyvédje, de nem tudta kihozni a rács mögül. Nem olyan idõk voltak. Akkoriban végleg elveszni látszott a grund. Tudod, amikor egy egész országot einstandolnak, bizony, az kemény. Na és a Csónakos. Papuskám, az megúszott mindent. Melós lett a Weisz-Mannfredban, aztán jöhettek-mehettek a kormányok, kommandók, szervezetek, gittegyletek, az csak nem keveredett bele semmibe. Megházasodott, lett nagy családja, aztán csak járt ki a Fradi meccsekre, nagyokat fütyült, ha nyertek, ha vesztettek, megtanított minden utcakölyköt szépen káromkodni, és köpködte 2

Nemecsek Ernõ (Anthony Kemp)

Anthony Kemp 40 évvel késõbb ismét Magyarországon. a szotyit, amíg volt foga megrágni. Ferencváros-Ferencváros, hééé Ferencváros! Te, Ernõ! Most, hogy így a fiúkról beszélünk, lehet, hogy jobb is, hogy az az író háromszor meg-

fürösztött téged abban a regényben? Talán jobb volt eszmétõl lázasan a hazáért meghalni, mint felnõni, és elveszíteni benne a hitet, vagy megélni, hogy a haza elveszejt téged? Haza, haza – nagy Há vagy kicsi? Hogy írjam, Ernõ? Ha nagybetûvel írom, manapság azt mondják, magyarkodok, ha kicsivel, rám fogják, hogy áruló vagyok, és akkor az én nevemet is csupa kisbetûvel írják majd valakik. A valakik sokan vannak, s valahogy mindig megtalálják egymást. Nemrég óta van egy nagy találmány. Neked nagyon tetszene. Internetnek hívják, mindenki használhatja, hogy híreket olvasson, tanuljon, vagy üzenjen vele másoknak, és úgy van az, Ernõ, hogy ma divat mindent kisbetûvel írni. Neveket, címeket, és az emberek annyi ostobaságot és aljasságot képesek írni egymásnak, egymásról – persze nem az igazi nevükön – hogy tulajdonképpen mindegy is, kisbetûvel írják a nevüket vagy nem, mert csak a név kötelez, a névtelenség semmire sem kötelez. Lehet, hogy ez egy olyan kisbetûs kor, és ez a világ csak a valakiké? Ugye, hogy nem úgy van az, Papuskám?! Ugye, hogy a HAZA nagybetû, csupa-csupa erõs, hatalmas írásjegy? És a GRUND is? És az is, hogy, SZABADSÁG, EGYENLÕSÉG, TESTVÉRISÉG, meg, hogy BARÁTSÁG, BÁTORSÁG, BECSÜLET, ÁLDOZAT, MEGBOCSÁJTÁS? Ugye, mi azért így írjuk? Ugye, így? Na jól van, jól van. Te mindig meg tudsz nyugtatni ez ügyben. Látod, most is te adod a bizonyosságot, mint ajándékot, pedig ez a te születésnapod. Köszönöm neked. Ami pedig a korodat illeti, a századik születésnapot, rá se ránts! Tudod, halhatatlanoknál ez csak rigófütty. Boldog születésnapot, Ernõ! Éljenek a Pál utcai fiúk, éljen a grund! Tisztelettel: Geszti Péter

jó ha figyelünk

– avagy Liberalizálj, deregulálj, privatizálj, de ami talán a legfontosabb, DÉMONIZÁLJ!!! – Fussunk hamarjában egy gyors bemelegítõ kört, Hölgyeim és Uraim! Tudom, hogy szinte már az unalomig ismert, ahogy újból és újból felteszem ezt a már-már költõinek tekinthetõ kérdést (arra meg ugye nem szokás válaszolni), de a hazai történések folyamában azért csak akad néha napján olyan emblematikus pillanat, amikor még az olyan magamfajta botcsinálta firkász is ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy visszatérjen a kályhához, ha tetszik, visszanyúljon a gyökerekhez. Emlékeznek még arra a felejthetetlen pillanatra, amikor Kompország végre révbe ért? Amikor a bülbülszavú titokszolgával az élen kikötöttünk, megérkeztünk Európába? Amikor a régi, elavult és népelnyomó unió helyett immáron keblére ölelte kis hazánkat az újdonsült elit klub, a nagyságos és fényességes Európai Porta? (Hogy akkó’ addig, hol a rossebbe vótunk, ne tõlem kérdezzék, én végig aszittem, hogy Európában.)

A politikai korrektség kedvéért biggyeszszük azért ide, hogy sok tekintetben ez az új, magát európainak meg demokratikusnak mondott unió talán még rosszabb, mint az a régi, amelyik csak fegyverek és tankok árnyékában volt képes a hatalmát és az õt kiszolgáló helyi komprádor újburzsóák érdekeit és hatalmát biztosítani. Ez az új, állítólag demokratikus és európai értékeket felvonultató – csak épp a kereszténység nem fért bele ezekbe a kontinentális értékeket tartalmazó, úgy tûnik meglehetõsen szûkre szabott skatulyarendszerbe –, szóval ezen a nagyságos és fényességes európai portán az „okosok” most arról folytatnak diskurzust, amirõl a Korrektúra legutóbbi adásából értesülhettünk, nevezetesen, hogy az európai polgárok elektronikus levelezését mennyi ideig lehet megõrizni. Arról úgy tûnik elfelejtettek bennünket jó ha figyelünk

értesíteni, hogy lehallgatnak. Aprócska momentum, ahogyan azt Bódi Lajos, mûvésznevén Tüdõ, az erõcsávó szokta volt mondani, nincs jelentõsége. Tudom, hogy most Önökben is felmerül az a csacska kérdés, hogy most akkor az Európai Unió van értünk, vagy pedig mi, européer „világpolgárok” létezünk az Európai Unióért? A kérdés megválaszolását a tisztelt Olvasóra bízom. Na szóval a gyors bemelegítõ kör! Egyelõre még nem tudni, hogy ez most tényleg a frankó papír-e, vagy csak a fodrozódás kedvéért – értsd: a nép tesztelése végett – a honi politikai vircsafttal kombinált koalíciós bukovári által posványosodó módon döglõdõ és politikai iszapbirkózás színteréül szolgáló mocsárba behajított jelképes kavicsról van szó csupán, az mindenesetre bizonyos, hogy ezen a ponton a magára valamicskét is adó értelmiséginek kutyakötelessége ismételten feltenni a már oly sokszor feltett kérdést: Tessék mondani, erre tetszettek szavazni? Ezt akarták, amikor behúzták az IGEN-t az Európai Unióra? Ez lenne az européer magatartás? Ilyen lenne az európai értékrenden nyugvó demokratikus jogállamiság keretei között mûködõ kormányzás? A frankó papír, mint tudjuk, az a fajta dokumentum, amiben leírják, hogy mit szabad és mit nem, illetve, hogy kiknek szabad, amit szabad, és kiknek nem szabad, amit nem szabad. No, mármost, ha jelen esetben utóbb ki is derülne, hogy mégsem a frankó papírral vót dógunk, és eftikéim csupán az össznépi ideg- és elmeállapot szakítószilárdságának tesztelése végett hergelték újból a széles néprétegeket, a „dokumentum” napvilágra kerülése akkor is önmagáért beszél, hogy úgy mondjam, jelzésértékû. Magyarország jelzésértékû ország. Jelzéseket ad. A nagy kérdés csak az, hogy vesszük-e, és ha vesszük, jól vesszük-e ezeket a jelzéseket? Ez a legutóbbi jelzés példának okáért aggodalommal tölti el a nép egyszerû gyermekét. Széttárja karjait és oly formán néze szemével, mint nézni szokott a halandó, ha nem érti a dolgot. A legapróbb jelét sem adta annak, hogy nosztalgiázni támadna kedve, erre egyik reggel arra ébred, hogy innentõl kezdve ad hoc jelleggel, amikor éppen eszükbe jut, bárkit és bármit ellenõrzése és megfigyelés alá vonhat a titkosszolgálat. Kedves Európai Unióra IGEN-nel szavazó honfitársaim! Ja! És kedves parlamenti pártok! Igen, ti mindannyian, hitvány söpredék, ingyen élõ bagázs! Ti, akik mind az IGEN-t erõltettétek, és hathatós médiasegítséggel

valósággal lenyomtátok a nép torkán, ilyen jövõt szántatok ennek az országnak?! Ez lenne az európaiság?! A demokratikus jogállam?! Így viselkedik egy igazi européer politikus, fáradságot nem kímélve mindent megtesz azért, hogy a legapróbb részletekbe menõen is visszahozza a diktatúrát?! Mert ha ez az európaiság, akkor a magam részérõl köszönöm szépen, de nem kérek belõle! Most, hogy formába hoztuk magunkat, ahogyan azt a költõ is tanácsolja, újult erõvel lépjünk a tettek más mezejére! Kering az Internete egy anyag. Jó, tudom, persze, Önök most azonnal bosszúsan legyintenek, mondván, dejszen rengeteg anyag kering az Interneten. Mán megen valami összeesküvés-elmélettel akar traktálni bennünket. Elõször is, ahogy Borhídi professzor úr nagy bölcsen szokta volt mondani, „az összeesküvés az nem elmélet, az már maga a gyakorlat!” Másodszor pedig, amennyiben hitelt adunk a nép ajkán született bölcs mondásnak, azaz hogy „nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja!”, valamint még azt is hozzávesszük, hogy egyre többen gondolják úgy, s ezen gondolatuknak többnyire hangot is adnak, mégpedig széles nyilvánosság és publicitás elõtt, miszerint itt egy elõre megírt forgatókönyv megvalósulása zajlik a szemünk elõtt, akkor bizony nagyon is elképzelhetõ, hogy az alábbiakban idepattintott delejlevélben foglaltak megfelelnek a valóságnak, melyet eredetileg a színfalak mögött dolgoztak ki: Kaptam, a hitelességét nem tudom ellenõrizni, de baromira hihetõ!!!! „A hétvégén találkoztam az egyik régi jó ismerõsömmel. 2002-ben gyakran találkoztunk, beszélgettünk. A beszélgetések már csak azért is érdekesek voltak, mert szoci, rátekintéssel a legmagasabb szintre. Vagyis nem mezei, olyan infókat tud, melyeket érdeklõdéssel hallgattam, de azért mindent fenntartással kell kezelni. Tõle tudom, hogy a szocilbek Bécsbe jártak ki a bujdosó Princz után. Mondott is pár nevet, ha kételkednétek, ne tegyétek :-), szóval sok mindent hallottam tõle. Tegnap ismét összefutottunk és persze a téma rögtön a koalíciós válság volt. Mert akkora a káosz, hogy hihetetlen. Olyakat hallottam tõle, hogy csak néztem, a lényeget szabadon mondatokba foglalva közzéteszem. Az egész koalíciós színjáték Kóka és Gyurcsány forgatókönyve. Senki sem tudott róla, hogy hiteles legyen. Az ok pedig Orbán Viktor. Semmi gond nem lett volna a szavazás után. A 80%-os igen egyáltalán nem zavarta a szoclibeket. Fõleg nem gyurcsányt, aki meg3

mondta, hogy nincs szándék kompenzálni, coki mindenkinek. A gond akkor jött elõ, amikor elolvasták a közvélemény-kutatók felméréseit, de még ez sem lett volna akkora gond. A gond Orbán Viktor elõretörése (a legnépszerûbb pártpolitikus Magyarországon). Ugyanis Orbán Viktor áttört egy korlátot a szavazórétegek között és ettõl pánikoltak be a szoclibek. Nem csak az MSZP, nem csak az SZDSZ, hanem az MSZP-SZDSZ. A két banda egy párt tulajdonképp. A szocik gondolatmenete a következõ. Ha Orbánt Viktort nem szigetelik körbe azonnal, akkor vége. Egyszerûen nincs mód a késõbbiekben elhitetni, hogy egy sátán. Egyszerûen kiröhögnék az emberek gyurcsánykókáékat. Mit lehet tenni? A gondolat a következõ volt. Az MDF képtelen eleget tenni küldetésének, hogy ellopja a Fidesz szavazóit. Szerepe az lett volna, hogy a „valódi konzervatív” párt jelentõs MSZP-SZDSZ segítséggel legalább annyit lehasítson a Fideszbõl, hogy ismét ne lehessen kormányváltás. Ezt a feladatát tökéletesen elvétette, köszönet az emberek tisztánlátásának. Mit kell tenni? Az MDF-et le kell cserélni az SZDSZ-re! Na de hogyan? Hát kell egy mûbalhé, hogy az SZDSZ-t átküldjék ellenzékbe! Ezt a mûbalhét látjuk most. Az ellenzékben pedig ki kell fogni a szelet a Fidesz vitorlájából. A megoldást azért is találták zseniálisnak, mert így gyurcsány eljátszhatja a védõ szerepét. Az SZDSZ követelni fogja a megszorításokat, gyurcsány pedig ellent áll és azt mondja, hogy semmiképp, csak a felét engedem ennek. Vagyis a szoclibek bevetik a régi kommunisták trükkjeit. Õk akarják megmondani, hogy ki legyen az ellenzék. Sok mindent el kellett simítani, pl. a szerencsétlen Fodor Gábort is le kellett rendezni. Állítólag a hülyegyerek elõtt sok mindent titokban kell tartani, mert nem „érzi át” a dolgok súlyát és egyáltalán nem alkalmas a hegemónia fenntartására. Ö az, akit tökéletesen ki kell hagyni mindenbõl. Képtelen felfogni, hogy a politikába bõven belefér több, mint egy-két övön aluli ütés, Állítólag be kell biztosítani, hogy egy kicsit se zavarjon be a képbe. Amikor azt kérdeztem, hogy nem merész megoldás ez az egész? Azt a választ kaptam, hogy gyurcsány nem bukik meg 2010 elõtt és ettõl most sem kell félni. Az SZDSZ soha egy pillanatig sem fogja a szocikat cserben hagyni. Jó konstruktív ellenzékiség szerint rögtön megtámogatja az MSZP-t, amikor kell. Állítólag rengeteg kutatást végeztetett az SZDSZ, hogy kiket tud megszerezni, hol a potenciális szavazók és ebben arra jutottak, hogy az SZDSZ szavazói a Fideszben vannak, így „melléjük” kell ülni. Állítólag itt egy nagyon régóta készülõ forgatókönyv van megvalósulóban, hatalmas költségvetéssel. Csak az idõpont volt kérdéses. Ezt késõbbre akarták datálni, de nem szabad várni Orbán népszerûségének növekedése végett. Õk is elismerik, hogy vannak a forgató4

könyvnek kockázatai, melyek közé az egyik legnagyobbnak a „piac” fogadtatását tartják. Épp ezért van szükség az egy hónapra. Nem más ok végett! Nem az végett, hogy a szocialisták reagáljanak a dolgokra, átgondolják! Egy másik ilyen kockázatnak az ellenzék találékonyságát tartják. Ugyanis egy hatásos stratégia a baloldal totális bukását okozhatja és a szocialista remegõ hangok csak ez végett léteznek, mert az mszp-szdsz saját magát nem fogja megbuktatni. Úgy váltunk el, hogy a vállamra csapott barátian és mosolyogva elköszönt, de az volt az érzésem, hogy csupán tiszteletbõl, nem a buksimat vakargatta meg ezzel sugallva, hogy ne nézz olyan bambán, te kis naiv. Hát kérem ez a gyurcsányi politika. Ezzel a forgatókönyvvel gyurcsány bõven felülmúlja a 23 millió románt, meg a Laci köteles beszédét is. Ez egy hatalmas költségvetésû forgatókönyv. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a 120 millió kommunikációra az nem a kommunikációra kell! Csak érzékeltetõnek gondolkodjatok el mi pénz kell a bulihoz, hogy ellentételezzék az szdsz-es politikusok és a slepp lemondását! Itt egy igazi, egy lenini szintû akció van kibontakozóban! Csak úgy mellékesen, az mszp-szdsz nem fog megegyezni és ezzel akarják kifényezni az arculatukat, elhitetni egy teljesen új irányt. Ma még csak április 8 van, de a szoci barátom elgondolása alapján hogy a koalíció szakad az már ma tuti, lehet, hogy hitelesség-növelés végett egy kis prollershow-t is elõadnak. a forgatókönyv és az okok a fenti! Figyeljétek jól, mert ez a újkori magyar demokrácia leggigantikusabb terve. Ekkora bulit szerintem már az életünkben nem fogunk többet látni. Lehet ezt Fodorra bízni? :-))” Ismételten fel kell hívnom a tisztelt Olvasó figyelmét legalább két jelzésértékû momentumra! Csak a korrektség kedvéért, mielõtt valaki ismételten lemondóan legyintene. Szóval. A (poszt)kommunista akkor is hazudik, amikor kérdez. Ezeknek semmit nem lehet, de nem is szabad elhinni, ami elhagyja fogaik kerítését, s mellyel megterhelik a levegõ könnyû szekerét, hogy szállítná azokat az emberi fülekbe. Ma Magyarországon minden, és annak az ellenkezõje is megtörténhet! Megbukni látszik a bulvárkormányzás. Bedõlni látszanak az immáron majd’ két évtizede jól bevált és bejáratott kommunikációs démonizálás különféle módozatai. Úgy tûnik, át kell állítani a váltót, az eddig használt nyomvonalon nem haladhatnak a továbbiakban, mert az, jobb esetben vakvágányra, rosszabb esetben a szakadékba vezet. Senki sem szereti a változást. Eftikéim sem. Próbálják fenntartani a több évtizedre visszanyúló status quo-t, miszerint õk ezt az országot hitbizományba kapták, ez nekik

jár, csakhogy ez ma már egyre nagyobb nehézségek árán sikerül. Ráadásul a dolgok jelen állása szerint úgy fest, záros határidõn belül fenntarthatatlanná válik. Engem ez az egész kicsikét a visszavonuló hadseregek által elõszeretettel alkalmazott „felperzselt föld” taktikájára emlékeztet. Mielõtt még kiebrudal innen minket az ellen, a lehetõ legtöbb kárt és pusztítást okozzuk, semmit nem hagyunk ezeknek magunk után, ne legyen mibõl építkezni, ne legyen mibõl újra kezdeni. Kínlódjon, szenvedjen meg a másik is. A másik Magyarország. És valóban, milyen furcsa fintorokat produkál néha a sors! Milyen zseniális és utolérhetetlen rendezõ az ÉLET! Most, ahogy elolvastam ezt az Interneten érkezett írást, és nézem a televíziót, az jut eszembe, mennyire megalázó, s egyben becstelen is, ahogy a nyilvánosságot bitorlóan birtoklók kézben tartják a világ gondolkodását és véleményformálását. Vajon hány évtizedig lehet démonizálni egy embert, egy eseményt, egy kort, vagy egy korszakot? A televízióban mutattak egy tudósítást az „Élet menetérõl”. Az egyik felszólaló a hatmillió áldozatról beszélt. Az alábbi idézet Paul Eisen, a londoni Deir Yassin Remembered igazgatójának „A holokauszt háborúk” címû tanulmányából való: „A legsokatmondóbb az áldozatok számának az a csendes lecsökkentése, amelyet legjobban annak a 19 táblának az eltávolítása jelent Auschwitzban, amelyek 19 nyelven közölték a látogatókkal, hogy 4 millió zsidó halt meg a táborban. Ezeket olyan táblákra cserélték ki, amelyeken másfél millió áll (amit a revizionisták még mindig nagyon túlzottnak tartanak). Sajátos matematika, hogy miközben az auschwitzi áldozatok számát 2,5 millióval csökkentették, a hatmillió változatlan maradt.” Vajon hogyan lehet elhitetni az emberekkel, hogy mi igaz, és mi nem? Vajon hogyan lehet elmagyarázni és bemagyarázni egy egész országnak azt – és vajon meddig még?! –, hogy minden baj okozója az, aki immáron x esztendeje nem miniszterelnök, még csak a hatalom közelében sincs? És ha mindez igaz, ha tényleg minden baj okozója az önjelölt néptribun, aki lánglelkû szónoklataival tûzbe hozza az országot és a népet, akkor, tessék mondani, minek is tartjuk ezt a tesze-tosza, tétlenkedõ, böszme kormányzatot? Ha az ellenzék vezére csak úgy, amolyan laza ujjgyakorlat címén csuklóból lenyomja õket a szónoki pulpitusról? Mese a Holdon. Viktor király, egyelõre úgy tûnik, megállíthatatlan. Felfelé tör, mint a gejzír. A legutóbbi össznépi voksolás észhez térítette a központi pénzlenyúlás jótékony apparátusi jó ha figyelünk

homályába veszõ eftársi kollektívákat. A kijózanodás egy pörölycsapásszerû jobbegyenes képében érkezett. A „van még két év a választásokig” címû projekt a dolgok jelen állása szerint szertefoszlani látszik. Megindult a helyezkedés. Kicsit olyan ez, mint az erjedés. A bomlást elõsegítõ élõlények már munkához láttak. Tudják, a süllyedõ hajón is a patkányok az elsõk, akik megérzik a veszélyt. A szegfûmintás utódpárttól láttunk már ezt-azt az évek során. Az is kétségtelenül igaz, hogy áldatlan ország-romboló tevékenységük láttán meglehetõsen gyakran támadt déja vú érzésünk. Ilyenkor az ember önkéntelenül is felkiáltott: Nézd má’, a történelem ismétli önmagát! A Horn-Kuncze duó, játszásiból elpróbált, és mindig kibéküléssel végzõdõ koalíciós szakítópróba címû tragikomikus darabját már betéve tudjuk. Na talán majd most, a következõ generáció, a KISZ-es fiúk és az új(kõ)gazdag yuppiek véd-és dacszövetsége sikerre viszi az elõre megírt forgatókönyvet, s a katarzis végre nem marad el, bomlik a koalíció. A Headline-ban csak annyi fog szerepelni, „Mint oldott kéve”. Pár sorral ezelõtt azt írtam, a süllyedõ hajón is a patkányok az elsõk, akik megérzik a veszélyt. Márpedig a hajó elkezdett süllyedni. Magam is meglepõdtem, amikor a minap a képernyõmre került a JHF egyik évekkel ezelõtti számában megjelent írásom. Hátborzongató, mennyire aktuális ma is. Egy rövid ám annál tanulságosabb részlet belõle: jó ha figyelünk

TITANIC „Ha fent vagy ragyog a nap, akkor lent hideg a szél, utazunk a nagy hajó fedélzetén.” A Titanicra azt mondták, az álmok hajója. Tervezõi, építõi a világ legnagyobb, legelegánsabb s egyben leggyorsabb hajójának álmodták meg. Ezzel a hajóval akarták elhódítani a Kék Szalagot, mely a leggyorsabb hajónak járó kitüntetõ cím volt. Pénz nem számított, a White Star Line Hajózási Társaság mindent megtett, hogy a méret és gyorsaság versenyében megelõzve többi riválisát, egyaránt az elsõ helyre kerüljön. Mint késõbb kiderült ez a felfokozott verseny okozta az óriáshajó rengeteg emberáldozattal járó pusztulását is. A kapitány, hogy lerövidítse az utat, s ezzel új sebességi rekordot állítson fel, a szokásos hajózási útvonalaktól északabbra vezényelte a luxusgõzöst, a jéghegyek világa felé. 1912. április 14-én a világ akkori legmodernebb és legnagyobb utasszállító hajója a Titanic, az Atlanti-óceánon jéghegynek ütközött. Az elsüllyeszthetetlennek hitt technológiai mûremek 2 óra 40 perccel az ütközés után örökre a hullámsírba merült. Szörnyû mementóként csak a víz felszínén lebegõ megfagyott utasok holttesteinek százai jelezték, hogy itt nemrég iszonyú tragédia történt. „Ha fent vagy ragyog a nap, de ha lent betör a víz, a nagy hajón már semmi sem segít” Az MSZP-re azt mondták a szakértelem és a kormányváltás pártja. Tervezõi, építõi az or-

szág legpragmatikusabb, legszakmaibb, az ország sorsa iránt legelkötelezettebb pártnak álmodták meg. Ezzel a párttal akarták meghódítani a szavazópolgárokat. Pénz nem számított, Ron Werber mindent megtett, hogy ez a párt a méret és az ígérgetés versenyében megelõzve többi riválisát, egyaránt az elsõ helyre kerüljön. Most úgy néz ki ez a felfokozott verseny okozza majd az óriáspárt rengeteg emberáldozattal járó pusztulását is. A kapitány, hogy lerövidítse a választópolgárok voksaihoz vezetõ utat, nemtelen eszközökhöz folyamodott. Miután úgy látszott a nagy küzdelem befejezõdött és a párt révbe ért váratlan s egyben rendkívül kínos esemény történt. A Nyilvánosság óceánján az MSZP hajója nekiütközött a D-209 jelû jéghegynek. A víz azonnal elkezdett befelé zúdulni a fedélközbe. Elõször csak az alacsonyabban fekvõ fedélzeteken kongatták meg a vészharangokat, de, aztán amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a baj sokkal nagyobb, mint ahogy azt gondolták, az egész pártban kitört a pánik.” És valóban, a történelem ismétli önmagát. A posztkommunista utódpárt a nyilvánosság óceánján ismét jéghegynek ütközött. Nem tudjuk meddig fog tartani ez a folyamat, és miként ér majd a végéhez. A Titanic 2 óra 40 perc alatt merült el az örök sötétséget jelentõ végtelen hullámsírba. A Titanicról is azt hitték, hogy elsüllyeszthetetlen. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

5

Számoljuk össze az okokat... 1) Az Öt Táncoló Arab Öt Arab — Arab ruhába öltözött — embert láttak ünnepelni miután a World Trade Center tornyaiba repülõgépek csapódtak. Késõbb azon a napon a rendõrség észrevette teherkocsijukat és megállította õket. A rendõrség rájött, hogy nem Arabok voltak, hanem Izraeli háborús veteránok. Az Arab ruhák a teherautójukban voltak, dobozvágó késekkel, fegyverekkel és a vízumokkal együtt, amik lejártak, így illegálisan tartózkodtak az országban. Letartóztatták és egy szövetségi börtönbe zárták õket Brooklynban. De nem indítottak vizsgálatot ellenük. Inkább kiengedték õket a börtönbõl és visszaküldték õket Izraelbe. Körülbelül 60 másik fiatal Izraeli Zsidót tartóztattak le a 9-11.-i támadást követõen. õket is vizsgálat nélkül küldték vissza Izraelbe. www.washingtonpost.com A3879-2001Nov22 Néhány hónappal késõbbi tudósítások állítják, hogy maximum 200 fiatal Izraelit, néhányuk korábbi tagja a katonai hírszerzésnek, tartóztattak le és vizsgálat nélkül küldtek vissza Izraelbe. www.telegraph.co.uk/news 2002/03/07/ixworld www.haaretzdaily.com article Láthatják amint 3 az 5 táncoló Izraeli közül beszél errõl az Izraeli televízióban: ForBollynsSpeech11Nov2006_Dan_Hlt196443409cBM_1_in gIsraelis.wmv 2.4 mb (http://www.erichufschmid.net/TFC/video/ ForBollynsSpeech11Nov2006_DancingIsraelis.wmv) 2) Az Izraeli kémhálózat Carl Cameron, a Fox news riporterének van egy négyrészes mûsora az Izraeli kémhálózatról. Az ismertetõt egyszer mutatták be, azután törölték a Fox internetes oldaláról, hogy többé ne láthassuk. Itt nézheti meg Cameron videóját: www.youtube.com/watch?v=LecYbWM5Oao (új link) Mivel Cameron tudósítása a Cionista médiából származik, megpróbálják kifordítani, úgy feltûntetni mintha az Izraeliek a gonosz Arab terroristák után kémkednének, akik 9/11-et elkövették. Cameron mûsorát „irányított károkozásnak” hívhatjuk. Próbáljanak tanulni ebbõl a csalásból, nehogy átverjék vele. Azáltal, hogy az Izraeliek kémkedtek az Amerikai hadseregrõl, FBI-ról, más tisztviselõkrõl, tudhatták, hogyan kerüljék el, hogy elkapják õket és rengeteg erkölcstelen tisztviselõrõl kaphattak zsaroló anyagot. 3) Larry Silverstein Cionista Larry Silverstein volt a tulajdonosa a 7. Épületnek, és a támadás elõtt néhány héttel megszerezte az irányítást a World Trade Center tornyai fölött. Gyorsan kicserélte a biztonsági és a karbantartó személyzet egy részét. Milliárd dollárnyi biztosítási pénzt kap a 9/11.-i támadás eredményeként. Silverstein bejelentette a televízióban, a tûzoltóság eldöntötte, hogy lerombolja a 7. Épületet ahelyett, hogy eloltaná a tüzet. Ha nem hallotta volna ezt a videó klippet, kérem nézze meg a 9/11, A Closer Look-ot, ezen a honlapon: www.HugeQuestions.com Larry Silverstein és Benjamin Netanyahu olyan közeli jóbarátok, hogy Netanyahu minden Vasárnap hívja Silversteint: haaretzdaily.com itemNo=97338 6

http://www.erichufschmid.net/TFC/haa retzdaily-Up-in-smoke.html Hufschmid elmagyarázta beszédében Silverstein baráti körének a jelentõségét az Olaszországi 9/11 konferencián: Italian-911-Conference-17Sep2006.ht ml http://www.erichufschmid.net/TFC/Ital ian-911-Conference-17Sep2006.html 4) A Pentagon nem tud elszámolni $2,6 trilliárddal A Pentagon könyvelõi azt állítják, nem tudnak elszámolni 2.6 trilliárd dollárral. Az elszámolási káosz tetején lévõ ember Dov Zakheim, kettõs Izraeli/Amerikai állampolgár. A Kongresszus elõtt tett vallomásában, Donald Rumsfeld ártatlan hibaként lekicsinyli: SEC. RUMSFELD: Tudom Dr. Zakheim CPA-ket (diplomás könyvelõk) akar felbérelni, mert a minisztérium pénzügyi rendszere annyira összezavarodott, hogy nem tudnak elszámolni 2,6 trilliárd dollárral, valódi tranzakciók nyomán, ha lehet ennek hinni. Mégis azt mondták nekünk, nem bérelhetünk föl CPA-kat, hogy segítsenek kibogozni (a káoszt) sok szempontból. És utána viccelõdik vele: REP. LEWIS: – Köszönöm, Mr. Moran. Miniszter Úr, az elsõ és az utolsó alkalommal, amikor Dov Zackheim és én együtt törtük a kenyeret, azt mondta, mostanra kezelni tudja a 2.6 trilliárdot. (Nevetés.) De errõl még egy kicsit beszélünk – SEC. RUMSFELD: Tudja kezelni; csak egy kicsit merészen. (Nevetés.) A leirat itt található: www.dod.gov/speeches/2001/s20010716-secdef2.html 5) A 9/11 támadás mintát követ Sokszor fogtak el Izraelieket, akik terrortámadást hajtottak végre és az Arabokat vádolták vagy a Nácikat. Ezt „hamis zászló” mûveleteknek hívják. Egy rövid videónk elmagyarázza a „hamis zászló mûveleteket” ezen a honlapon: HowToHelp.html http://www.erichufschmid.net/TFC/HowToHelp.html A tényleges videó itt található: video/What-is-a-False-Flag.wmv http://www.erichufschmid.net/TFC/video/What-is-a-False-Fla g.wmv Több információ korábbi Izraeli hamis zászló mûveletekrõl: Cionistákat kaptak el miután fölrobbantották a King David Hotel www.the7thfire.com chapter_5 Cionistákat kaptak el Egyiptomban 1954-ben www.the7thfire.com lavon_affair USS Liberty elleni Izraeli támadás 1967-ben – James Ennes interview http://www.erichufschmid.net/TFC/DarylBradfordSmithInter viewsEnnis.html – Wayne Kyle interview http://www.erichufschmid.net/TFC/DarylBradfordSmithInter views_Kyle.html jó ha figyelünk

A Cionista bojkott Német termékek ellen 1933-ban azt a célt szolgálta, hogy haragot keltsen a Zsidók ellen. Ez egy összetett, de nagyon fontos kérdés; amikor van ideje rá, itt van néhány cikk a megértést könnyítendõ: – Ben Freedman http://www.erichufschmid.net/TFC/Ben_Freedman.html – Samuel Untermyer (updated with image from 1933 newspaper) http://www.erichufschmid.net/TFC/Sam_Untermyer. html Egy lista a Cionista csalásokról: http://judicial-inc.biz/False_Flags_summary.htm 6) Izraelieket gyanúsítanak, harcokra való uszítással még ma is Irakban Ki állt valójában az Abu Ghraib börtönben történt durva bánásmód mögött? Vessen egy pillantást az Abu Ghraibi gyalázat Izraeli kötõdéséhez: www.rumormillnews.com/cgi-bin/archive.cgi?read=48426 Kicsoda “John Israel”? www.rumormillnews.com/cgi-bin/archive.cgi?read=48433 Vannak Irakiaknak fegyverekbe épített kameráik? http://judicial-inc.biz/Israelis_In_Iraq.htm Kik a „vállalkozók” Irakban? http://judicial-inc.biz/Mercs_ambush_marines.htm 7) Cionisták irányítják a médiát Egyik legfontosabb bizonyíték, hogy a Cionisták az irányítói a világ majdnem összes korrupciójának, hogy õk uralják a médiát Európában, Észak Amerikában, és Ausztráliában. Nincs olyan bûnszövetkezet, ami egy ekkora bûntettet megúszna, mint a Szeptember 11.-i támadás, hacsak nem nyomják el a vizsgálatot és a bizonyítékot. A média vezetõinek vagy a bûnszövetkezet irányítása alatt vagy a bûnszövetkezet részének kell lenniük. jó ha figyelünk

Néhány ember azt állítja, hogy a médiavállalatok olyan misztikus, homályos csoportok tehetetlen áldozatai, mint a Globalisták, vagy a New World Order, vagy az Illuminátusok. De, amíg valaki nem azonosítja ezeket a misztikus embereket, és nem magyarázza el, hogy kényszerítik a média vállalatokat a világon mindenütt borzalmas bûnök eltussolására, addig több értelme van, ha feltételezzük a média közvetlenül részese ezeknek a bûnöknek, és vezetõ tagjai ennek a bûnszövetkezetnek. A leglogikusabb magyarázat, hogy a Cionisták más Cionistákat juttatnak vezetõ pozícióba a kormányban, a médiában, bankoknál, Hollywoodban, és az oktatásban. Minél több Cionistát segítenek, annál könnyebb irányítaniuk egy nemzetet és elnyomni a hálózatuk bizonyítékait. Cionista Hatalmi Struktúra Amerikában www.the7thfire.com chapter_7 Sok lista egyike Zsidókról: www.reference.com/browse/wiki/List_of_Jews A Cionisták eltávolítják a panaszokat róluk, vagy a kritikai megjegyzéseket „Anti-Szemitának” bélyegzik. Például, tudta-e, hogy Truman Elnököt bosszantották a Cionisták: www.washingtonpost.com/ac2/wp-dyn/A40678-2003Jul10 Trumant sürgették, segítsen megalapítani Izraelt. Itt egy rövid leírás Izrael történetébõl, ami segít megérteni miért bosszantották Trumant a Cionisták: www.EricHufschmid.net/HistoryOfIsraelAndTheUSA.html 8) A Cionistáknak világszerte hálózatuk van Gyanús tõzsdei kereskedéssel millió dolláros profitra tettek szert. Amerika, Európa és Japán kormányai bejelentették a szándékukat, hogy kivizsgálják kik voltak a befektetõk. De, minden vizsgálatot befejeztek. Amikor a bûnszövetkezetet keressük a Szeptember 11.-i támadás mögött, olyat kell találnunk, amelynek óriási befolyása van sok nemzetre. A Bush családnak van ekkora befolyása a világon? Dick 7

Cheney-nek van? Bármely Olasz bûnözõ csoportnak? Az egyetlen csoport, amelynek úgy tûnik, van ekkora hálózata a Cionisták. A Cionisták mindenhol szervezeteket állítottak föl a világon mióta hivatalosan megalakultak 1897-ben. Például: • Cionista Szövetség Ausztrália www.zfa.com.au • Egyesült Királyságban www.zionist.org.uk • Magyarországon www.cionista.hu 9) Legtöbb 9/11 igazság keresõ Cionista A Zsidók Amerika és Európa lakosságának csak kis részét alkotják, és a Cionista Zsidók még kisebb részét, de õk uralják a 9/11 igazságkeresõ mozgalmat. Lehet, ez amiatt van, hogy a Cionisták jobban érdekeltek a 9/11 bûntény kiderítésében? Valószínûbb, hogy becsapják az embereket, hadd higgyék, hogy õk az igazság keresõk, mikor valójában mindenki figyelmét elterelik Izraelrõl Bushra, Cheney-re, a CIA-ra, és néhány katonai vezetõre. Kérem gondolja meg, kire bízza a korrupció kiderítését, mint Amy Goodman (of Democracy Now), Alex Jones (www.infowars.com), Webster Tarpley (szerzõje a 9/11 Synthetic Terror: Made in USA-nek), Dave von Kleist (The PowerHour radio show), és más száz vagy ezernek akik becsapnak bennünket. Miért hazudnának azok az emberek? Itt egy kis bevezetõ: To get away with crimes, pretend to be a crime fighter http://www.erichufschmid.net/TFC/by_Hufschmid11Oct2005.htm Példák az Igazság Keresõkre akik Cionisták: • Crypto Zionists http://www.erichufschmid.net/TFC/Crypto-Zionists.htm • What are Handlers? http://www.erichufschmid.net/TFC/What-are-Handlers.html 10) Legtöbb ember aki az UFO-kat erõlteti Cionista Cionisták sok idióta elméletet támogatnak, mint az ötletet, hogy a World Trade Center tornyokba csapódó repülõgépek blue screen technológiával készült hologramok vagy illúziók voltak. Nyilvánvalóan próbálják az embereket rossz útra terelni, és azt a benyomás kelteni, hogy az összeesküvés elméletek buta dolgok. Sajnos, nem lehet rájönni, ki az, akit átvertek és amiatt hisz az idióta elméleteknek; ki az, aki szándékosan hazudik; ki az, akit megfenyegettek, lefizettek, megzsaroltak, hogy támogassa ezeket. Morgan Reynolds és Jimmy Walter példák erre: The Bovine Gas Theory Jimmy Walter promotes Blue Screens Másik példa egy személy, aki magát Ghostwolfemoon hívja. Üzeneteket küldözget az Interneten. Egyik újdonsült üzenete UFO-kat sejtet: US astronauts spotted UFO’s on moon??? És ebben az üzenetben egyetért Alex Jones-szal, Bob Bowman-nel, és az elmélettel, hogy Cheney a fõ gyanúsítottja 9/11-nek: Cheney main 9-11 suspect???? Jeff Rense rendszeresen emlegeti az UFO elméletet. Egyike a legfrissebbeknek: Were US astronauts ordered not to report UFOs & aliens? 11) AIPAC és Jack Abramoff Jack Abramoff — egy másik Cionista — csak biztosítja Izrael Amerika fölötti befolyását? Vagy segített elkövetni a 9/11 támadást? Daniel Hopsicker így gondolja; õ tudósította a 9/11 támadás elõtti napokban, hogy Mohamed Atta és még néhány állítólagos elkövetõt meghívták Abramoff hajó kaszinójára: www.madcowprod.com/06202005.html Ha kiderül, hogy ez a vád igaz, ez bizonyíték, hogy az eltérítõk csak a Cionisták balekjai voltak. Továbbá Abramoff kapcsolatait az AIPAC-kal, Tom Delay-t, és más embereket vizsgálat alá kell vonni. Professzor Cole a Cionista terrorizmus harcvonalaként jellemzi Jack Abramoff „jótékonyságát”. 8

www.washington-report.org/archives/March_2006/0603028.ht ml Természetesen, Daniel Hopsicker, mint a sok „9/11 igazság keresõ” egyike; kimondottan ellát néhány értékes információval, de megpróbál meggyõzni bennünket, hogy minden a Bush adminisztráció vagy a CIA hibája. 12) Goyok az áldozatok, nem a Cionisták Híradások gyakran figyelmeztetnek bennünket, hogy Arabok és Irániak határozottak Izrael elpusztításában. Például www.ynetnews.com/articles/0,7340,L-3239476,00.html De, a legtöbb áldozatuk másik Arab, vagy Amerikai és Britt goyok. Miért nem támadnak Arabok Israelit? Miért nem támadnak Amerikai Cionistákat? • Például, Szíriaiakat vádolják a korábbi Libanoni Miniszterelnök, Rafik Hariri meggyilkolásával: www.cnn.com/2005/WORLD/meast/02/14/beirut.explosion/in dex.html De a kráter, ami az autóba rejtett bomba miatt keletkezett annak a jele, hogy a bomba a föld alatt volt, nem az autóban: Bollyn-Hariri-Feb2005.html http://www.erichufschmid.net/TFC/Bollyn-Hariri-Feb2005.html new yorki bombakráter - Bollyn-Hariri-Nov2006.html http://www.erichufschmid.net/ TFC/Bollyn-Hariri-Feb2005.html autóbomba • 2003. Október 15. másik hatalmas bomba pusztított el egy autót, feltehetõen CIA ügynökök ültek benne: http://news.bbc.co.uk/2/hi/middle_east/3193248.stm Hatalmas krátert is ásott, árulkodó jele, hogy a bomba a föld alatt volt: http://judicial-inc.biz/cia_in_gaza.htm Gazai bombakráter KÉP • Látta a hatalmas krátert az 1996-os Khobar Towers teherkocsiba rejtett bombánál, Szaud Arábiában ami US Katonai személyeket gyilkolt meg: http://en.wikipedia.org/wiki/Image:Khobartowersgroundzero. jpg Hogyan csinálja ezt az Al Qaeda? Ha elhiszi, hogy Arabok csinálják ezeket az autóba rejtett bombákat, kérem, nézze meg a „Tudományos Kihívást”, és adja oda egy középiskolás diáknak: www.EricHufschmid.net/Science_ Challenge_12.html És ha azt hiszi, hogy ez hamarosan abbamarad, kérem, olvassa el ezt és gondolkodjon el róla: www.EricHufschmid.net/ Conspiracies5.htm Még kevesen vagyunk akik törõdnek ezzel. A jövõben leszünk elegen? Csak akkor, ha segít több embert találni, aki megelégelte a korrupciót. Több információ a Cionista kapcsolatokról interjúinkban, mint ebben, a Christopher Bollyn-nal készítettben: DarylBradford SmithInterviewsBollyn.html http://www.erichufschmid.net/TFC/DarylBradfordSmithInterv iewsBollyn.html Befejezés Ellenállni Olasz bûnözõ csoportoknak nem Olasz-ellenes; ellenállni Amerikai bûnözõ csoportoknak nem Amerika-ellenes; és ellenállni homoszexuálisoknak, akiket zsarolnak homoszexualitásuk miatt, nem homoszexuál-ellenes. Nehogy azt higgye, ellenállni a Cionista bûnözõ csoportoknak Anti-Szemitizmus! Ha kész arra, hogy ne legyen többet a bûnszövetkezet áldozata, csatlakozzon hozzánk és segítsen tanítani az embereket. És készüljön föl a bûnszövetkezettel való harcra: Készülõdés a Csatára (English) http://www.erichufschmid.net/TFC/DarylBradfordSmith_Prepare .htm jó ha figyelünk

Megint õszinteségi rohama voltMegint õszinteségi rohama voltNagyon jól jött Izraelnek a szeptember 11-i terrortámadás – jelentette ki Benjamin Netanjahu. Mi húzunk hasznot az ikertornyok és a Pentagon elleni támadásból, akárcsak az iraki háborúból, hiszen ezek a mi oldalunkra állítják az amerikai közvéleményt, magyarázta – írja a Ma’ariv nevû lap.

A Fidesz testvérpártjának, a Likudnak az elnöke a Bar-llan Egyetemen tette ezen kijelentéseket egy konferencián, melynek témája a terjeszkedés-mániás zsidók által megszállt Jeruzsálem sorsa volt. A volt izraeli kormányfõtõl nem elõször hallani ilyen kijelentéseket. Hasonló megjegyzést tett közvetlenül a kétséges hátterû repülõs támadás után, mikor is megjegyezte, hogy “ez jó Izraelnek”. Amikor a riporter megkérdezte, mégis hogy könyvelhet el jó dolognak egy szörnyû tettet, a zsidónak egy vékony kertelésre futotta csupán. A pökhendi, de legalább õszinte Netanjahu láthatóan nem tartott attól, hogy ezek a kijelentések rossz fényt vethetnek országára, valószínûleg Izraelnek az amerikai médiára és politikára gyakorolt elsöprõ hatása tudatában, állapítja meg az esetet hírül adó Palesztin

Információs Központ. Ennek alátámasztására a hírportál emlékeztet Ariel Saron volt izraeli kormányfõ azon kijelentésére, mely szerint a zsidók irányítják Amerikát, és ezzel az amerikaiak tisztában is vannak. “Egy dolgot nagyon egyértelmûen le akarok szögezni – mondta külügyminiszterének, Simon Peresznek 2001 októberében: ne aggódjon az Izraelre nehezedõ amerikai nyomás miatt, mert mi zsidók irányítjuk Amerikát, és ezt õk nagyon jól tudják.” Netanjahu egyébként egyike a tökéletes zsidó példáknak a kettõs mérce alkalmazására (és hát nem kevés van belõlük e fajtán belül): miközben gyakran hasonlítja a nácikhoz a palesztinokat és Iránt, õ maga tesz olyan kijelentéseket a zsidók által végrehajtandó etnikai tisztogatásokkal kapcsolatosan, melyek simán besorolhatóak lennének ebbe a kategóriába. 1989-ben például – szintén a Bar-llan Egyetemen – így fogalmazott a diákjainak: “Izraelnek ki kellett volna használnia a Tienanmen téri tüntetések leverését (Kínában) arra, hogy jelentõs számú arabot telepítsen ki a térségbõl.” Visszatérve Orbán barátjának a kijelentésére, az Egyesült Királyságban mûködõ palestine-info rámutat: többször felmerült a gyanú, hogy Izraelnek szerepe volt a 9/11-es merényletben, annak fényében, hogy a legnagyobb hasznot Izraelnek hozta az eset. Az ezt alátámasztó bizonyítékokat ismerjük, hiszen évek óta keringenek a Világhálón, mindössze egy érdekes kis esetet említünk most meg, melyrõl az amerikai sajtó is hírt adott annak idején: a merénylet óráiban arra lett figyelmes egy New Yersey-i háziasszony, hogy a házától nem messze öt férfi filmezi az égõ épületeket, közben ugrál örömében és gratulál egymásnak, idõnként pedig a gyújtóikkal táncolnak, mintha rock-koncerten volnának. A hölgy kihívta a rendõrséget, akik 4700 dollár készpénzt, hamis személyazonosságikat és izraeli útleveleket találtak náluk. Az esetet utána agyonhallgatták. Más jelentések szerint a szélsõjobb izraeli politikus, Eifi Eitam tervelte ki és irányította az akciót, jegyzi meg a brit földön mûködõ hírportál. Kuruc.info – palestine-info.co.uk

AZ ENSZ-BEN JAVASOLTA A KAPITALIZMUS MEGSZÜNTETÉSÉT BOLÍVIA ZSIDÓELLENES ELNÖKE Evo Morales bolíviai elnök hétfõn az ENSZ-ben tíz intézkedést javasolt a Föld megmentésére, többek között a kapitalista rendszer megszüntetését. “Ha valóban meg akarjuk menteni bolygónkat, véget kell vetni a kapitalista rendszernek” – jelentette ki Morales New Yorkban az ENSZ Õshonos Ügyek Állandó Fóruma 7. ülésszakának megnyitóján, a világ õshonos népei több száz képviselõje elõtt. Az ajmara indián származású bolíviai elnök “tíz intézkedést javasolt a bolygó, az emberiség és az élet megmentésére”. Ezek közül a legfontosabb – amelynek bejelentését tapsvihar fogadta – “a kapitalista rendszer megszüntetése”, amely Morales szerint leginkább felelõs az általános felmelegedésért. További javaslatként szerepelt a háborúkról való lemondás, mivel azokban Morales szerint nem a népek, hanem a birodalmak nyernek, a gyarmatosítási politika nélküli világ és a mindenki számára elérhetõ ivóvíz is. (MTI)

Így építi a világot a hatágú csillag: és hamisítja meg a történelmet. Egy Izrael-közeli lobbicsoport egy titkos tervet készített a Wikipédiába való beszivárgás céljával, hogy újraírják a palesztin törtéjó ha figyelünk

nelmet, tényekként adjanak elõ egy durva propagandát, és hogy átvegyék az irányítást a Wikipedia rendszere felett.

Ha az AIPAC (Amerikai Izraeli Közügyi Bizottság – egy ügyvédekbõl álló erõs lobbicsoport az USA-ban – a ford.) nem te9

szi meg, majd megteszi a CAMERA. Egy Izrael közeli csoport át akarja írni a történelmet. Egy Izrael-közeli csoport terve a történelem átírására Egy Izrael-közeli lobbicsoport egy hosszú távú, titkos tervet készített a népszerû online enciklopédiába, a Wikipédiába való beszivárgás céljával, hogy újraírják a palesztin történelmet, tényekként adjanak elõ egy durva propagandát és hogy átvegyék az irányítást a Wikipedia adminisztratív rendszere felett, biztosítva ezzel, hogy a változtatások észrevétlenek maradnak és nem is hozzák helyre õket. Az Electronic Intifada (EI – független online palesztin hírforrás – a ford.) látókörébe került egy sor e-mail, melyet az Izrael-közeli CAMERA (a közel-keleti események pontos tudósításáért felelõs bizottság) küldött tagjainak és csoportjukhoz közeli személyeknek. Az e-mailek bizonyítják, hogy ez a csoport szervezi azt a folyamatot, amit az egyik aktivista csak úgy fogalmazott meg: “háború” a Wikipedia ellen. Gilead Ini, a CAMERA egyik senior kutatáselemzõje egy március 13-ai akciófelhívásában önkéntes “szerkesztõket” keres, akik biztosítják, hogy a Wikipedia Izraelt érintõ cikkei “elfogultság- és hibamentesek és tartalmazzák a szükséges adatokat és szövegkörnyezetet”. Az utólagos közlések szerint a csoport nem csupán titokban akarta tartani az elképzelésüket a média, a nyilvánosság és a Wikipedia adminisztrátorai elõtt, de az általuk bemutatandó anyagban olyan lejárató állítások is voltak, melyek foltot ejthettek volna a palesztinok és muzulmánok viszonyán és elrejtették volna Izrael valódi történelmét. A minden elképzelhetõ témában létezõ több mint kétmillió angol nyelvû cikkével a Wikipedia a világszerte internetezõk elsõszámú hivatkozási forrása és a közös együttmûködésben létrehozott projektek mintapéldánya lett. A nyitottság és a jóhiszemûség a Wikipedia alapelvei közt szerepelnek. A világon bármely személy írhat és szerkeszthet cikket, de a Wikipedia szigorú irányelveket és eljárásokat alkalmaz a minõség biztosítására és a vandalizmus, plagizálás és torzítás kiszûrésére. Ezen védelmi intézkedések miatt van, hogy a palesztin-izraeli konfliktus kulcsfontosságú elemeit tárgyaló szócikkek általában alaposan meghivatkozottak, hasznosak és objektívek tudtak maradni. Most úgy tûnik az EI által megszerzett e-mailekben részletezett CAMERA-tervek ezt a védelmet próbálják megkerülni. Az eddigiek során a CAMERA azzal vált hírhedté, hogy gyakorlatilag mindenkit megvádoltak, aki nem állt be a jobboldali Izrael-barátok sorába. A csoport még a Haaretz címû izraeli napilap szerkesztõit és riportereit 10

is megvádolta azzal, hogy “szélsõségesek” és “radikális Izrael-ellenes tevékenységekben” vesznek részt. Jeffrey Dvorkin, a nemzeti rádió korábbi ombudsmanja gyakran kritizálta a CAMERÁ-t, 2008 februárjában a Salon címû online kiadványban megírta, hogy “a CAMERA, a nemzeti rádió elleni támadó kampányuk során sok erõsen zavart egyén felbujtója volt”. A CAMERA kampányának kezdetén kapott folyamatos telefonos fenyegetésekkel mindezt alá is támasztotta. A szükséges lopakodás és titkolózás Az EI által beszerzett dokumentumokban a CAMERA emberei végig az óvatosságot és a titoktartást hangsúlyozzák. Legelsõ akciótervében Ini arra kéri a címzetteit, hogy “ne továbbítsák azt a média hírforrásainak”. Egy március 17.-én az önkénteseknek küldött további e-mailben Ini azt magyarázza, hogy a gondosan összehangolt akciót különálló egyének tevékenységének kell feltüntetni. Ezért azt tanácsolja, hogy “nem szükséges reklámozni ezeket a csoport-megbeszéléseket”. A CAMERA cselszövésével kapcsolatban a lehetséges akadályokat elõzetesen számításba véve Ini ötleteket ad: “Az Izrael-ellenes szerkesztõk minden lehetõséget megragadnak majd, hogy befeketítsék azokat az embereket, akik megpróbálják kihívások elé állítani a vitatható feltevéseiket és örömmel színlelik és jelentik majd be, hogy a cionista ármány (ami már a bankokat és Hollywoodot is irányítja) megpróbálja megkaparintani a Wikipediát”. A titkolózás és a megtévesztés viszont a siker kulcsának látszanak. Ini javaslata szerint miután az önkéntesek regisztráltak a Wikipedia szerkesztõiként, “egy darabig kerülniük kell az Izrael-témájú cikkek szerkesztését.” Ez a stratégia lesz hivatott “elkerülni

az egytémás szerkesztõk látszatát”, amely nem kívánt figyelmet irányítana rájuk. Ini azt is javasolja, hogy jobb ha az önkéntesek “egyértelmû okok miatt tartózkodnak az olyan felhasználónév választásától, mely elárulja az Izraelhez fûzõdõ viszonyukat vagy valódi nevüket”. A CAMERA által beszervezett szerkesztõk további palástolásának érdekében Ini arra is figyelmeztet, hogy “ne felejtsenek el mindig bejelentkezni mielõtt változtatásokat végeznének. Ha ezt nem teszik meg, a Wikipedia megjegyzi a szerkesztõ IP-címét.” – egy számot, mely lehetõvé teszi bármely internet-kapcsolattal rendelkezõ számítógép helyének azonosítását. Egy Zeq-ként ismert és az e-mailek alapján a CAMERA-tagokkal egy húron pendülõ, tapasztalt Wikipedia-szerkesztõ arra is ad ötleteket az önkénteseknek, hogyan álcázhatják céljaikat. Egy március 20.-ai, helyesírási hibákkal teli e-mailjében Zeq azt írja: “Semmi esetre sem szabad, hogy CAMERAtagnak látszatok a Wikipedián.” Az egyik stratégia ennek elkerülésére hogy “rendszertelenül szerkesztetek cikkeket, barátokat szerezzetek ellenségek helyett – késõbb szükségünk lesz rájuk. Ez inkább maraton, nem pedig sprint.” Egy március 25.-ei elektronikus üzenetében Zeq egy másik szerkesztõt említ, Jayjg néven, akit õ egy hatékony és független Izrael-barát szószólóként azonosít. Zeq a CAMERA-aktivistáknak azt tanácsolja, hogy dolgozzanak együtt vele és tanuljanak tõle, de ne fedjék fel a csoport létezését még neki sem, mert ezzel kellemetlen helyzetbe hozhatják, mivel “õ rendkívül lojális a Wikipedia rendszere felé” és kifogást emelhet a CAMERA alattomos taktikájával szemben. jó ha figyelünk

“Pártatlan adminisztrátorok” A titoktartás kiemelt hangsúlyozása nem csak az észrevétlen szerkesztéshez járul hozzá, de segíti a CAMERA-tagokat a Wikipedia fõbb adminisztrátori pozícióinak átvételében is. Zeq számára az elsõdleges cél hogy a CAMERA beavatottjait megválasszák adminisztrátorokká – tapasztalt szerkesztõkké, akik felülbírálhatnak másokat ha nézeteltérés merülne fel. Amikor egy hevesen vitatott téma körül – például Izrael és Palesztina – véleménykülönbségek támadnak, gyakran csak egy pártatlan adminisztrátor tehet igazságot, vagyis olyan, aki semlegesnek tekinthetõ, mivel nem írt és szerkesztett cikket a témában. Ennek megfelelõen Zeq egy március 21-ei e-mailjében tanácsolja, hogy “egy vagy többen is azok közül, akik csatlakozni kívánnak, távol kell hogy maradjanak az Izrael-közeli témáktól egy hónapig amíg nem lép pozitív kapcsolatba 100 másik Wikipedia szerkesztõvel, akik késõbb felhasználhatók arra hogy adminisztrátorrá szavazzanak.” Amint ezek a CAMERA-tagok sikeresen beépültek mint semleges szerkesztõk, elkezdhetik gyakorolni jogaikat, hogy érvényt szerezzenek a saját politikai céljaiknak. Mindemellett Zeq azt is javasolja, hogy szerkesszenek bele szándékosan provokatív módon a palesztin-témájú cikkekbe. Azt reméli, hogy az õ általa palesztinnek vélt szerkesztõk majd törlik a változtatásokat. Azután a CAMERA emberei jelenthetik azt az adminisztrátoroknak, akik pedig majd büntetést szabnak ki rájuk és a szerkesztõi elõjogaikat is megvonják.

Propagandát tényként tálalni Gilead Ini március 17-én írott üzenete részletes tanácsokat nyújt arra, hogy hogyan vigyenek fel Izrael-barát propagandát vagy véleményt tényként úgy, hogy az ne ütközzön a Wikipedia szigorú irányelveivel: „Tehát például képzeljük el, hogy kitörölsz vagy módosítasz egy problémás mondatot egy cikkben amely azt állítja, hogy ”a palesztinok öngyilkos merényletekkel válaszolnak Izrael elnyomó intézkedéseire". Ezzel párhuzamosan az adott cikk vitaoldalán hagynod kell egy kommentet vagy mielõtt vagy miután megtetted a változtatást. Kerüld a változtatás melletti érvelést, mint például “Izrael intézkedései nem elnyomóak, hanem védekezõk. A palesztinok pedig egyébként is mindenképpen öngyilkos merénylõk lennének valamilyen okból, például mert utálják az oktatást.” Ehelyett arra irányítsd a figyelmet, hogy ez hogyan sérti meg a Wikipedia politikáját és irányelveit. Az alapelvek egyike, hogy a kijelentéseknek ragaszkodniuk kell egy természetes, semleges állásponthoz (Natural Point of View), amit általában NPOV-vel rövidítenek. (Az NPOV ellentéte a POV, vagyis vélemény, tehát egy szubjektív állítás.) Így tehát a legjobb, ha a vitalapon megjegyezzük, hogy ‘Ez a mondat sérti a Wikipedia NPOV szabályát, mivel Izrael politikáját elnyomónak nevezni egy vélemény. Azonfelül Közel-Kelet-szakértõk gyakran jegyzik meg, hogy az egyik ok, amiért a palesztinok öngyilkos merénylõk lesznek, az az oktatás iránti utálatuk és a mártírhalál magasztalása a palesztin társadalomban. ‘" Ami azt illeti, végeztek számos tanulmányt, amely lerántja a leplet a palesztin “gyûlölet-oktatásról” és a “mártírság magasztalásáról” melyek az öngyilkos merényleteket eredményezik (Ilyen például a Chicagói Egyetem politológusának, Robert Pape-nek a Meghalni a gyõzele-

mért címû munkája). Bár ez az állítás megmarad az Izraelért felszólaló aktivisták kedvenc mondvacsinált indokának, akik próbálják elterelni a figyelmet a palesztin föld izraeli megszállásának hatásairól és az emberi jogok tomboló erõszak közepette véghezvitt rendszerû lábbal tiprásáról, melyek gondosan dokumentált esetek. Zeq konkrétan megnevez olyan cikkeket, melyek elsõszámú céljai kell, hogy legyenek tevékenységüknek. Ilyenek például az 1948-as palesztin Exodus, az 1948-as palesztin Exodus okai, Hamasz, Hezbollah, Izrael arab polgárai, anticionizmus, al-Nakba, a palesztin emberek és a palesztin visszatérés joga. Érdekes módon a CAMERA szerkesztõi szemet vetettek a korai iszlám korszak egyik fogalmára, a Dhimmire is, amely a nem muzulmán vallásúak számára egy védett státusz volt és lehetõvé tette a zsidóknak, hogy muzulmánok uralta területen éljenek, miközben más zsidókat üldöztek a keresztény Európában. Az Izrael mellett kardoskodó aktivisták gyakran megpróbálták a Dhimmi fogalmát a nürnbergi törvényekhez hasonlítani hogy befeketítsék a muzulmán kultúrát és igazolják a történelmietlen cionista állítást, hogy a zsidók soha nem élhetnek biztonságban egy muzulmán többségû országban. Ugyancsak az említett e-mailek közt került megvitatásra a palesztin Deir Yassin faluban 1948 április 8.-án zsidó milicisták által elkövetett mészárlás is. Mivel a CAMERA aktivistáknak nem sikerült azonnal leleplezniük a mészárlás tényeit, megpróbálnak “jó hírû történészektõl” idézni, akik kétségbe vonhatják azt. A stratégiájuk nem különbözik azokétól, akik megpróbálják az evolúciót vagy a globális klímaváltozást “kétségesnek” feltüntetni, ügyet sem vetve a tudományos bizonyítékok súlyára, egyszerûen azért mert a tények nem csengenek össze az õ saját hitvilágukkal. Zeq máris egész kiterjedt változtatásokat eszközölt a Wikipedia Rachel Corrie szócikkén. Õ egy amerikai békeaktivista volt, akit egy izraeli katona gyilkolt meg2003 március 16-án a gázai övezetben. Ennek és egyéb változtatásoknak köszönhetõen Zeq maga is egy vitatott figurája a Wikipedia szerkesztõgárdájának, rámutatva arra, hogy a saját maga titokkampánya talán nem is mûködik olyan jól. “Háborúba megyünk” Ennek ellenére Zeq arra bíztatja a CAMERA embereit hogy legyenek türelemmel és lapítsanak, amíg meg nem szilárdítják pozícióikat. “Háborúba indulunk miután felépítettük a hadseregünket, felszereltük és kiképeztük azt.” – írta április 9-én. “Szóval amennyiben nyertesként akarsz részt venni ebben a háborúban, segíts minket a sereg létrehozásában. Ne kapkodjunk, hogy semmiképpen se maradjunk eredménytelenek a végén.” (desertpeace.wordpress nyomán – Bessenyey Soma, Szent Korona Rádió)

jó ha figyelünk

11

„Fejlett közigazgatás, erkölcsös vezetõk, nemes célokért hevülõ ifjúság, szorgalmas ipar, tiszta kereskedelem, sokgyermekes, jómódú polgárság: ez a magyar jövendõ.” (Wass Albert: A kastély árnyékában) Az idén vált nagykorúvá a harmadik Magyar Köztársaság. 18 évvel a rendszerváltás után a társadalom soha nem látott apátiába süllyedt. Európában a legmagasabb adókkal sújtott jövedelmekkel és járulékokkal Maszopos Feritõl meg Szadeszes Janitól megtudhattuk, hogy nincsen igyenebéd. Valamint azt is, hogy az állam rossz gazda. Felelõtlen politikusok végletekig eladósították az országot. Aztán reformoknak álcázva falvak, illetve kistelepülések tucatjait fosztották meg iskoláitól, vasúti szárnyvonalaiktól. Súlypontilag zilálták szét az egészségügyet. A kis és közepes vállalkozásokat az átláthatatlan, és a kegyetlen adórendszer teszi tönkre egyre nagyobb számban. Persze Ferenc nagy igazmondó megmondta : „ Tessék, el lehet menni.” Mennek is egyre nagyobb számban Romániába és Szlovákiába. Igen nehéz helyzetben van a középosztály. Valószínû, hogy az újgazdag marxistákkal nem tanították, hogy velük könnyebben lehet reformot végrehajtani, mint ellenük. Az önkormányzati csapda, amely szinte a végletekig eladósodást jelent. Ez az összeg napjainkban 1000 milliárd forint. Az önkormányzatok most élik fel ingatlan és zöldvagyonukat. Ugyanakkor a gazdaság túlhûtött állapotban van. Az adósság meg napról napra nõ. Ami most dübörög az a válság. Kezdõdött egy morális válsággal, amely mára politikai válsággá nõtte ki magát. Most meg dübörgünk a gazdasági válság felé. Így áll az ország sorsa e percben. 15-20 éves igen nehéz periódusra kell felkészülnünk. Az is biztos, hogy csak lassú javulásra van lehetõség. Az elmúlt 18 év tanulságait levonva azt kell, hogy mondjuk, hogy az ország igen nehéz helyzetben van. Csodákat senki sem fog tenni. A rendszerváltó elit- a politikai és a szellemi egyaránt- lejáratódott. Ráadásul a végletekig megosztott ez az elit. A politikai elit felelõssége a legnagyobb. Mert ami itt az elmúlt bõ másfél évtizedben történt az nem ország rombolás, nem népbutítás volt, hanem II. Széchenyi szerint refómkór. Vagy refórmkórtani eset. Mert, ahogy éllovasokból sereghajtókká lett téve az ország az bizony megérne jó néhány tanulmányt. De hasonlóan nagy a szellemi elit felelõssége is, hiszen nekik kellene kontrollálni a politikai elitet. Sajnos az elmúlt 18 év nem a szellem és jellem óriásait termelte ki, hanem a középszerûséget. De ebbõl is a sajátosan magyar középszerûséget. Igaza van Lányi Andrásnak, aki azt mondta: „Ilyen balek nemzedék, mint a mostani, soha nem töltötte ki a Záhony és Hegyesha12

Lányi András: „Ilyen balek nemzedék, mint a mostani, soha nem töltötte ki a Záhony és Hegyeshalom közötti joghézagot.” lom közötti joghézagot.” Mert ez az ország a joghézagai révén egy következmény nélküli ország. Azért történelmünket jellemzi a balekság. Mohács után a török 15 évvel késõbb foglalta el Budát. Ez meg minõsítés a XVI. századi elitrõl. A bevezetõben idéztem Wass Alberttõl. Ha már egy sokat vitatott, és a bal-lib által folyamatosan támadott író a receptet megírta, akkor a mi elitünk miért nem tudja megvalósítani? Ha csak a felsorolást nézzük erkölcsös vezetõk. Igen az erkölcs lényeges. Olyan embereket kell majd a helyi és országos szinten jelölni, akik nem csak székfoglalók, hanem képesek is és tudnak is az országért, a helyi közösségekért tenni és cselekedni. A szabad vita, az alapelvekhez és a törvényekhez, a törvényességhez való szüntelen ragaszkodás a biztosítéka a felemelkedésnek. Ez növeli a demokráciába vetett hitet. Ezért az elsõ dolog, amit el kell érnünk, hogy a képviselõk lemondjanak az elõjogaikról. A demokrácia halála az elõjog. Elszámolás nélkül ne kapjanak költségtérítést. A mentelmi jog is csak kibúvó. Nem erõsíti, hanem gyengíti a törvénytiszteletet. Csak az erkölcsi szilárdság nyújthat olyan örök-friss képességeket, amely megújítja az emberek erejét és hitét a demokráciában. Az emberi kapcsolatok olyan rendszerét kell megteremtenünk a jövõre nézve is, amely véget vet a bizonytalanságnak. Amely hagyja, hogy az ország mûködõ és teremtõ erõi tegyék a dolgukat, s amely soha többé nem szolgálja ki a trükközést. Meg kell valósítani azt, hogy a közélet szereplõi büszkék legyenek rá, hogy õk az állam és városuk, közösségük szolgái lehet-

nek, és szégyellenének urai lenni! Mert most csak urai vannak. Az uraktól idegen a felelõsségvállalás. Hányan ülnek ott a Parlamentben a kezdetektõl, anélkül, hogy valami jót cselekedtek volna? Maximálni kéne, hogy hány ciklust lehet valaki képviselõ, polgármester. Aki mondjunk, három ciklus alatt nem tudja megmutatni, hogy mire képes, az nem fogja 10 alatt sem. Rendszerváltás elõtt valakit kineveztek akkor onnan a temetõbe vitték. Ezért kell megváltoztatni most ezt a szokásjogot. Meg kell változtatnunk törvényeket. Kezdve az Alkotmánnyal. A volt Kelet-Európai szocialista országok közül Magyarországnak nincs új Alkotmánya. A dicsõ elitünk nem ért rá alkotmányozással foglalkozni. A másik, amit az új országgyûlésnek azonnal meg kell változtatni a közbeszerzés rendszere. Ugyanis a látszat ellenére ez a korrupció melegágya. Lehet itt papolni a tisztakezekrõl, meg az üvegzsebekrõl. A kisemberek zsebe üvegbõl van. Könnyen áthalad rajta az adóprés is. Az sem tartható, hogy a politikai elitet nem terheli felelõsség az ország helyzetéért. Ha egy egyszerû munkavállaló a munkahelyén kárt okoz, akkor kártérítési felelõsséggel tartozik. Miért nincs ez a politikában is. Mert azt már megszoktuk, hogy akik minimum 30 milliárdos kárt okoznak az országnak, azok felmentõ ítélettel, és egy kisnyugdíjas 2-3 évi nyugdíjának megfelelõ pénzbüntetéssel megússzák az ügyet. Sõt volt igazságügyi miniszter utána úgy kiált fel, hogy: „az ítélet nem jó!” Nem azért mert kevesellte. A kettõs törvénykezés nem osztja ketté a társadalmat? A következõ kormánynak igen nehéz dolga lesz. Azonnal munkához kell látnia. Jó, ha már most kidolgozott elképzelései vannak arról, hogy mit és, hogyan kíván cselekedni. A programoknak reálisaknak kell lennie, és konkrétumokat kell tartalmaznia. Nem 100, nem 48, sõt még csak nem is 7 pontot kell tartalmaznia. Reálisan 3-4 megvalósíthatót. Mondjuk az adók csökkentését, az adóreformot, mert miénk a világ legbonyolultabb, és legkiszámíthatatlanabb adórendszere. (Érdekes, hogy negatívumokban mennyi „leggel” rendelkezünk.) Az egészségügy, az oktatás, a nagy elosztórendszerek szükséges átalakítását. Kérném figyelni a részletekre. Nem reformot írtam. Ezen õrület után, amit itt reformok címén mûveltek nem is lehet reformnak nevezni majd az átalakításokat. Egyébként reformálni csak azt lehet, ami mûködött. Ezért sem lehetett a szocializmust reformálni, mert abból is kettõ volt. Egy létezõ, meg egy mûködõ. A létezõ nem mûködött, a mûködõ meg nem létezett. A következõ kormánynak feltétlen konszenzust kell teremtenie. Az nem konszenzus, ha kidolgozom az elképzeléseket és átküldöm az ellenzéknek, meg mondjuk a jó ha figyelünk

szakszervezeteknek véleményezésre. Az a konszenzus, hogy e fontos törvények, átalakítások körét meghatározva együtt dolgozza ki a kormány, az ellenzék, a civilszervezetek (a nagycsaládosok, a zöldek stb.) a szakszervezetek, mert ezek sarokkövek kell, hogy legyenek. Hiszen ezek több kormányzati cikluson keresztül ívelõ folyamatok. Helyre kell állítani a munkabecsületét. Mert ma az ügyeskedésnek, meg trükközésnek van becsülete. Rögtön váljon gyanússá, ha valaki gyors javulást ígér. Mert a következõ 15-20 évben csak nehézségek várnak ránk, ráadásul igen kedvezõtlen nemzetközi környezetben. Most nõ meg az állampolgárok, a kis közösségek szerepe. Láttuk, hogy kik képviseltek bennünket. Láttuk, hogy kik szabotálták el a rendszerváltást. Azt is, hogy kik jutatták csõd közelbe hazánkat. Meddig tûrjük, hogy így legyen. Még lehet pár milliárddal növelni az államadóságot, de tétovázni, elodázni a felelõsséget már nem lehet. Jusson eszébe a választópolgároknak, hogy még hányszor kell fizetnünk alkalmatlan, tehetségtelen, magukat politikusnak tartó emberek tettei miatt? 1850. április 25-én Deák Ferenc hivatalos meghívást kapott a magyar magánjog tárgyában tartandó bécsi értekezletre. Így válaszolt: „a közelmúlt idõk gyászos eseményei után, oly állapotok között, melyek még jelenleg is uralkodnak, lehetetlenség, hogy a közügyekben tevõlegesen részt kívánjak venni.” Deáknak ezt az elutasító levelét tekintette az utókor a passzív rezisztencia programnyilatkozatának. Az egykori igazságügy-miniszter magatartását akkor egy ország figyelte. Mi állampolgárok passzív rezisztenciát csak az alkalmatlan, tehetségtelen politikus elit ellen folytassunk. Egyébként a Deák sorai mennyire igazak! Fõleg a közelmúlt gyászos eseményeit illetõen! A mi állampolgári felelõsségünk, hogy helyi és országos szintre megtaláljuk a „Deákjainkat”. Hazánk épülésére. A mai kor „kis- nagy” politikusai megtanulhatnák a haza bölcsétõl: „Kockáztathatunk mindent a hazáért. De a hazát kockáztatni semmiért nem szabad.” Még pártérdekért sem. Valamint azt is, hogy szabadságharc után a kiegyezésig nagyon hosszú, és rögös út vezetett. Az õ töretlen hite, fáradozása, kitartó, nehéz munkája, bölcsessége, kellett ahhoz, hogy Magyarország ügye diadalra jusson, hazánk feltámadjon. Cím, rang, vagyon nem kellett a nagy bölcsnek. Mert Õ szolgált, nem uralkodott. Remélem nem csak furcsa párhuzam, de a kiegyezés a szabadságharc leverése után 18 évvel történt. Most is 18 évvel vagyunk a rendszerváltás után… Talán elõrehozott választások elõtt. Lõrincz Miklós

Nem unják már az internáci (internacionalista rövidítése, a nacionalista ellentéte) hordák a nem létezõ antiszemitáktól való mûrettegést? Mégis hol? Hol vannak? Megvertek-e, megöltek-e az elmúlt 20 évben magyarok cigányt, azért, mert cigány? Volt egyetlen ilyen hír a tévékben? Nem volt. Vertek-e meg, esett-e baja zsidónak Magyarországon az elmúlt 20 évben azért, mert zsidó? Volt egyetlen ilyen hír a tévében? Nem volt. Na, ugye. Megvertek-e jobboldali politikust az elmúlt húsz évben azért, mert õ jobboldali? Hajjaj! Nem is egy esetben! Öltek-e, vertek-e agyon cigányok magyarokat az elmúlt húsz évben? Hajjaj! Nem is egy esetben! Ért-e atrocitás magyarokat antifasiszta tüntetésen? Hajjaj! Nem is egy esetben! Bicikliket zúztak össze, embereket vertek, sajtóst vertek, lökdöstek a zsidók! Mirõl hablatyol a bal-elit hát? Mi ez a mû-antifasiszta harc a semmi ellen? Ennyi volna a kormány politikája? Ennyit tudnak? Mi volnánk a rasszisták, nácik, antiszemiták? Nem a tanár verte a cigányt, hanem fordítva! Nem a magyar nem szolgálta ki a zsidót egy boltban, hanem fordítva! Az elmúlt hetek, hónapok, évek, a következõ megállapítást hozták számomra: Náci aki mondja! Az a náci, aki az antifasiszta tüntetésen (egy zsidó fiatalember) azt mondja a magyaroknak: “kihaló faj vagytok”, majd ezt követõen lenácizza a magyart. Az a náci, aki azt mondta nekünk a Rendszerváltás idején: “mi sokkal jobban gyûlölünk titeket, mint ti minket!”. Az a náci, aki “balról” a jobboldali politikust ledíszzsidózza. Az a náci, aki a Terror Háza elõtt halott zsidókon viccelõdik. Az az MSZP-s politikus a náci, aki azt mondja a Gáztörvényrõl: “Auschwitzra sem a Gáztörvények miatt volt szükség (!)”. Az a náci, aki rendõröket küld a magyarokra, aki kilöveti a szemünket, aki eltöri álkapcsunkat. Az a náci, aki meztelenre vetkõztet fiatal, ártatlan magyarokat a fogdában, majd fogva tartják õket több hétig / hónapig! Az a náci, aki gyermekei szeme láttára agyonrugdossa Szögi Lajost, és aki a temetés után Szögi Lajost sírját megrongálja. Az a náci, aki megkéseli a magyart Magyarországon, mert magyar. Az a náci, aki a jegyirodában nem szolgálja ki a magyart, mert magyar. Az a náci, aki ráuszítja a magyarokra a cigányokat. Bátran mondjuk ki tehát a másik megállapítást: a hazai zsidóság egy része rendszeresen a magyarok ellen uszítja a cigányokat. A felhergelt cigányok egy része pedig valamilyen oknál fogva elvégzik az utasításokat. Tisztelet a kivételnek, de valahogy az õ tiltakozó hangjukat nem hallom. Léteznek egyáltalán? Költõi kérdéseim: Hol van most a Gyurcsány kormány idején Kertész Imre, aki retteg, és csomagolna, elköltözve Magyarországról, mert tombol az ántiszemitizmus? Hol vannak a neves ballib aláírók, akik félnek a Gyurcsány kormánytól? Szerintem beszéljünk inkább a magyar államadósságról, a magyar egészségügyrõl, a cigánybûnözésrõl, az oktatásról, a tandíjról, a munkanélküliségrõl, a 0,7%-os GDP-rõl, beszéljünk az alkotmányos anomáliákról! Skodacsek András, Nemzeti Hírháló

GYURCSÁNYÉK KIESTEK WASHINGTON KEGYEIBÕL Budapest Analyses: hinta-politika olajvezeték ügyben Gyurcsány külföldi megítélésnek romlása az õszödi beszéd kiszivárgása idején kezdõdött – áll a Budapest Analyses tanulmányában. Megállapítják: ilyen „vallomás” után egy nyugat-európai vezetõnek mennie kell. Különösen érzékenyen érintheti Gyurcsányt és az MSZP-t, hogy megingott bennük az amerikai bizalom, ugyanakkor a Fidesz ázsiója növekedett az USA-ban, illetve Németországban is. Egyre több jel utal arra, hogy a Magyar Szocialista Párt (MSZP) és Gyurcsány Ferenc nemzetközi megítélése romlott, s ez vonatkozik az Egyesült Államokra is – írja legfrissebb elemzésében a Budapest Analyses. Mind a nemzetközi sajtóban, mind a diplomáciában változóban van az a korábbi vélekedés is, mely szerint Magyarországon a „populista” Fidesz és az „européer” MSZP küzdelme zajlik. A nyugati társadalmakban is létezõ jelenség, hogy a politikusokra rábizonyítják a hazugságot. Azonban ilyen jellegû leleplezõdés esetében, amilyen 2006 õszén Magyarországon történt, a nyugat-európai országokban elképzelhetetlen, hogy a miniszterelnök a helyén maradjon – áll az elemzésben.

Forrás: Hírklub – a jobbjektív hírportál

jó ha figyelünk

13

Olvasom a hírhálón a pápa üzenetét az amerikaiaknak. Hallgatom a Kossuth Rádió reggeli hírmûsorát: Amerikában járt a pápa. XVI.Benedek. A rádió arról tudósít, hogy az amerikaiak elõtt ismeretlen volt eddig a pápának Hitlerjugendes és Wermachtos múltja. Továbbra is ismeretlen maradt volna, ha a pápa nem beszélt volna róla külön felkérés nélkül is. Mert szemérmesen nem kérdezték. Vajon a média miért nem kérdezte errõl a pápát? Azaz miért fontos, hogy az amerikai polgár ne tudjon errõl? Ez év februárjában a Kossuth Rádió Déli Krónikájában is a pápáról, illetve új rendeletérõl beszéltek. Csakhogy e hírmûsor után már sehol sem hangzott el, pláne a sajtóban nem volt fellelhetõ. Felhívtam a Hírháló mindenest, Kovyt, hátha sikerült valahonnan levadásznia a hírt, de úgy tûnik, hogy letiltották. Pedig a hír igazi médiaszenzáció lehetett volna. Még ha féléves is, mert ennyivel késõbb került a hírmûsorba. Ha a rendeletet nem követi hitvita Olaszországban, akkor nemhogy fél éves késéssel, de vélhetõen még hosszú ideig nem értesülünk róla. Jómagam arra számítottam, hogy most viszont mindenki a pápai rendeleten fog vitatkozni a “névlegesen” különbözõ sajtó és médiaorgánumokon. (Megj.: névlegesbõl kivéve a Nemzeti Hírhálót). Ehelyett csend és csend. De mi az, amit a magyar ember nem tudhat meg? Még a déli krónika hírbejátszásából is csak figyelmes meghallgatás után derül ki, ugyanis a hírmagyarázó római tudósító (Sárközy Júlia) igyekezett “ködösíteni”. A rendelet valójában egymondatos: “XVI. Benedek engedélyezte a latin rítusú szentmise szabad, püspöki engedély nélküli celebrálását.” Hol van itt a hangsúly? Ugye, hogy az engedély mellõzésén? A szabad celebrálás továbbá még azt is jelentheti, hogy akár anyanyelven és nem feltétlenül latinul. A gond csak az, hogy (idézem): “Ennek több évszázados miserendjében azonban a hívõk azért imádkoztak, hogy a zsidók szabaduljanak meg a sötétségüktõl és vakságuktól. A nagypénteki imáról van szó, amit az egyház most módosított. Az új változat azonban nem nyerte el az olasz rabbik tetszését és a tiltakozáshoz már Izraelbõl és az Egyesült Államokból is csatlakoztak.” Tehát Sárközy Júlia úgy állítja be, hogy az eredeti imaszöveg a rabbik teljes tetszését bírta (a zsidók szabaduljanak meg a sötétségüktõl és vakságuktól!!!???),míg a megváltoztatott szöveg már tiltakozásra ad okot: A mostani imában ugyanis a katolikus hívõk arra kérik Istent, világítsa meg a zsidók szívét, ismerjék el megváltóként Jézus Krisztust. 14

Ha én zsidó lennék, az eredeti szöveg ellen tiltakoznék, nem pedig a megváltoztatott ellen. Nyilván nem is ez ellen tiltakoznak, hanem az ellen, hogy most már nincs ráhatásuk az imaszöveg püspökök segítségével történõ elhallgattatására. És ez nem minden. Ugyanis nincs olyan rendszeresen templomba járó ismerõsöm, aki már hallott volna errõl az imaszövegrõl – talán még a plébánosunk sem. A hírben elhangzik az is, hogy a konzervatív katolikusok az eredeti 1500-as imaszöveg mellett kardoskodnak! Tehát a hír szándékosan félremagyarázott, és nem azért a rabbik nagy tiltakozása (“az itteni(olasz) rabbik ugyanis felfüggesztették a katolikus egyházzal való párbeszédet), mert fél éve lehet ezt a szöveget imádkozni engedély nélkül, hanem a tridenti zsinat óta lehet újra engedély nélkül, azaz 445 éve ismét!!! Tudjuk, hogy a Tridenti Zsinat az egyik legnagyobb csapás volt a kereszténységre (ellenreformáció – ezzel a vallásháborúkhoz vezetõ út alapköve), ám ez csak 1545-ben kezdõdött és 1563-ban zárult. Eszerint ez az imaszöveg csak 1563 elõtt volt “köz” használatban, és megváltoztatva most fél éve. Azazhogy van még valami, amire a fõrabbi utal: 43évet ugrottunk vissza a történelemben. Mi volt 43 évvel ezelõtt?..1965-öt írunk ekkor. Valami olyan egyházi eseménynek kellett történnie ez évet megelõzõen, ami a rabbi számára kellemetlen. Segít a lexikon. Lezárult a II. Vatikáni zsinat. Nyilván a rabbi teljes megelégedésére, ha megnézzük, hogy miként nyitotta azt meg XXIII. János pápa (sajnos e megynyitót csak röviddel élte túl, így halála után 2 évvel nem szándéka szerint zárult a zsinat) „... hamis és ókori nívón mozgunk ma is, amikor a pozitív tudományok, az archeológia és geológia, nem különben a megtalált Sumír Elsõ-Biblia (Ur, 1954. Dr. N. Kramer: Parallel Biblia, 1956) is mindent világosan feltártak és megmagyaráztak. Senki nem érti ezt a maradi és már kimúlt ószövetségi fontosságot, ami nagyrészt egy összelopkodott és átírt ókori hagyománynak és letûnt nép(ek)nek (sumír, ak-

kád, kéld, babyloni) megmásított történelme. Szóval, kötve vagyunk, valami ósdi judaizmussal és nekünk nem elég Krisztus, az Isten Fia!...” – mondta XXIII. János pápa 1962. július 1-én a II. Vatikáni Ökumenikus Zsinat megkezdésekor. Azaz csak a pápa gyors halála miatt maradhatott meg szentírásként továbbra is az ószövetség. Tehát a rabbi útbaigazítást adott arra vonatkozóan, hogy az eddig hiteltelenként kezelt II. Vatikáni Zsinat megnyitó szövegrészlete valóban elhangzott (értesülésem szerint éppen egy a zsinaton jelenlevõ amerikai bíboros fedte fel késõbb). A rabbi most hibázott, és ezért tüntették el a hírt gyorsan, de nem nyomtalanul. A teljes szöveg: 2008. 02.07. Az MR1 Kossuth Rádió hírmûsora délben (...) Kormányválság után hitvita: Olaszországban egy megváltoztatott mise szöveg miatt tiltakoznak a rabbik és felfüggesztik a párbeszédet a katolikus egyházzal. Olaszországban a kormányzati után most vallási válság is kibontakozik, az itteni rabbik ugyanis felfüggesztették a katolikus egyházzal való párbeszédet.A vita oka egy hagyományos miseszöveg megváltoztatása pápai jóváhagyással. Az olasz zsidók faji elõítéletek újjáéledését emlegetik. Sárközy Júlia római tudósítása: Az olasz rabbik kemény hangvételû levélben ítélték el a tridenti mise új imaváltozatát. Úgy döntöttek felfüggesztik a katolikus egyházzal való párbeszédet a történtek pontos mérlegeléséig. A feszültséget az alig féléves pápai reform robbantotta ki. XVI. Benedek engedélyezte a latin rítusú szentmise szabad, püspöki engedély nélküli celebrálását. Ennek több évszázados miserendjében azonban a hívõk azért imádkoztak, hogy a zsidók szabaduljanak meg a sötétségüktõl és vakságuktól. A nagypénteki imáról van szó, amit az egyház most módosított. Az új változat azonban nem nyerte el az olasz rabbik tetszését és a tiltakozáshoz már Izraelbõl és az Egyesült Államokból is csatlakoztak. A mostani imában ugyanis a katolikus hívõk arra kérik Istent, világítsa meg a zsidók szívét, ismerjék el megváltóként Jézus Krisztust. 43 évet ugortunk vissza a történelemben – jelentette ki a római fõrabbi : Ricardo Szényi, de tiltakoznak a konzervatív katolikusok is, akik az eredeti 1500-as ima használatát sürgetik. A latin nyelvû szentmisét kezdettõl fogva viták kísérték a Vatikán falain belül és kívül is; Olaszországban attól tartottak, hogy a tridenti szentmise ellentmond a második vatikáni zsinat szellemiségének, amely a nemzeti nyelvû misév el a hívõk fele nyitott. P. Nándor

jó ha figyelünk

Zsidók, miért nem hagytok bennünket békében?

Nincs rátok szükségünk ahhoz, hogy boldogok és gazdagok legyünk. Bárhol éltünk a Földön, mindenütt nagyon jól kijöttünk nélkületek. Nézzük csak meg a világ utolsó fehér foltját, a kis Izlandot, és rendet láttok, ahol szinte nincs bûnözés, mert a fontos pozíciókat nem zsidók foglalják el. A Föld összes többi fehér nemzete folyamatosan csúszik lefelé, mert az ott élõ zsidók olyan posztokat foglalnak el, melyekre semmi módon nem támaszthatnának igényt, sem fajuk, vallásuk, vagy kultúrájuk, sem tehetségük vagy jellemük miatt. Nincs szükségünk sztárjaitokra. A tévé határozottan jobb lenne olyan szereplõk nélkül, mint Seinfeld, Koppel, Wallace, Rivera, Larry King, Barbara Walters és végül de nem utolsósorban Jerry Springer.

nyugati civilizáció legnagyobb tudósai, azok, akik tényleg lényeges fölfedezéseket csináltak és találtak föl, mind árják voltak: Leonardo da Vinci, Galileo, Newton, Kopernikus, Leibnitz, Kepler, Lilienthal, Oberth, hogy csak néhányat említsünk, mind északi emberek voltak. Itt jön föl a kérdés, hogy hány potenciálisan nagy felfedezõ és föltaláló fajunkból soha nem tudta képességeit kifejleszteni, mert túl sok zsidó, túl sok egyetemen foglalta el azokat a helyeket, melyekre nekik lett volna szükségük és joguk! Nincs szükségünk hadi embereitekre.

Nincsenek nagy katonai hagyományaitok, nincsenek tábornokaitok, mint Nagy Frigyes, Napóleon, Wellington, Nelson, Robert E. Lee, Nimitz, stb... Követeléseitek, hogy nõk férfiakkal együtt harcoljanak a csatatéren, és hogy a homokosságot “más nemi

irányzat”-ként tûrni kellene a hadseregben, a hadseregeket tönkreteszik. Nincs szükségünk pszichiátereitekre, pszichológusaitokra, iskolai tanácsadóitokra és vigasztalóitokra, magányos szívek számára. Népeink sokkal boldogabbak és egészségesebb lelkûek voltak tanácsaitok nélkül. Ha erkölcstelen, etikátlan, nihilista tévétekkel és rádiótokkal, “nevelési programotokkal” és sajtópropagandátokkal nem romboltátok volna le a tömegek egészséges értékeit, és ezzel nem ástátok volna alá a családot, mint a társadalom alapelemét, akkor ma senkinek sem lenne szüksége arra, hogy Ann Landersnek, Abigail van Burennek vagy Laura Schlesingernek kiöntse a szívét. Nincs szükségünk Spielbergjeitekre, Katzenbergjeitekre, Eisnerjeitekre, és más hasonlókra. Egyetlen rendezõtök sem jobb, mint David W. Griffith, Walt Disney vagy Leni Riefenstahl mûvészetileg, vagy tehetség terén. Nincs szükségünk orvosaitokra és fogorvosaitokra sem, noha sokuk nemcsak elismert szakember, de emberbarát is, és mestere a modern orvosi technikai eszközök használatának. De egy árja, ha róluk beszél, föltétlenül Röntgenre, Behringre vagy Flemingre gondol és sok más árja tudósra, akik tanulhattak egyetemeinken, mert a numerus clausus megakadályozta a zsidók túltengését. (Hány tehetséges diákunk nem jut el ma az egyetemre, mert zsidók foglalják el helyét?) Nincs szükségünk a divatokra, melyeket kerülõ utakon ránk erõszakoltok. Büszkék vagytok rá, hogy ma ravasz agymosásotok eredményeként emberek milliárdjai, „haladó” ruhadarabokat, mint farmernadrágot hord, melyeket régen akkor vettek föl, ami-

Még emlékszünk olyan idõkre, amikor zsidók jó filmeket és jó tévét csináltak, mert akkor a zsidó mozi és tévé stúdiótulajdonosoknak ügyelniük kellett arra, hogy ne sértsék meg az árja közönség érzéseit. Ma, hogy hatalmatok és befolyásotok szinte határtalan, azt hiszitek, nem kell minket többé figyelembe venni, így valódi ízlésetek és valódi szándékaitok mind nyíltabban vehetõk észre. (A Jerry Springerre való utalás váltja ki belõlem azt a megjegyzést, hogy az Egyesült Államokban senki nem testesíti meg jobban a zsidó mentalitást, mint ez a “népszórakoztató”: mindent jobban tudó, agresszív, mindig tetszésre és elismerésre vágyik, amellett messzemenõen bizonytalan, és nem utolsósorban mániákusan vonzza minden mocsok, melyben egy tisztességes ember sem mászna be önként.) Nincs szükségünk tudósaitokra, noha sok kitûnõ tudósotok van. Tény ugyanis, hogy a jó ha figyelünk

15

kor az ólat takarították vagy más piszkos munkát végeztek? Propagandátok eredményeképpen olyan emberek, akik különben az egyenruhát, mint a fensõbbséggel szembeni alázat jelképének ellenségei, nem szeretik, loncsos egyenruhába öltöznek, amely nem szabadságot és egyéni jogokat, hanem anarchiát és „politikai korrektséget” testesít meg. Nincs szükségünk filozófiátokra, és arra a hitre, hogy éppenséggel ti teszitek a világot jobbá, vagy ti alkotjátok meg a tökéletes világot.

Nincs szükségünk politikusaitokra és politikai rendszeretekre, melyet arra találtatok ki, hogy érdekeiteket támogassa, és mely nekünk teljesen idegen, mert hazugságon és csaláson, korrupción, terroron és álszenteskedésen alapul. õseink, évszázadokon át kitûnõen elboldogultak nélkületek. Önmagukat kormányozták, és kormányzásuk megfelelt igényeiknek, kívánságaiknak és vágyaiknak. Nem kellenek háborús uszítóitok, mint pl. Walter Lippman, Samuel Untermeyer, Rabbi Stephen S. Wise, Ilja Ehrenburg és a többiek. Tudjuk, hogy arra kellettek nektek, hogy az amerikaiak, oroszok és más népek között háborús hisztériát keltsetek, ha ez céljaitokat szolgálta. Népeink biztosan jobban éltek volna, ha egyszerûen a valóságot ismerték volna. Csak a valóság tesz hosszú ideig tartó békét lehetõvé, de a valóság terje sztése nem áll érdeketekben – vagy állt ez valaha is? Nincs szükségünk “szakértõitekre”, a tévében, rádióban és a sajtóban, akik a világ történetét zsidó szemmel mutatják be ne16

künk, és arra okítanak bennünket, hogy hogyan tehetjük életünket boldogabbá. Mielõtt tömegesen közénk furakodtatok volna, népeink Istent félõbbek (Istent szeretõek), boldogabbak és sokkal elégedettebbek voltak, mint ma. Nincs szükségünk fajkeveredést hirdetõ apostolaitokra, multi-kulti rajongóitokra, liberálisaitokra, integráció-propagálóitokra, szocialista ál-humanistáitokra, és a különbözõségért rajongó vándorpapjaitokra sem. Szervezeteitek, mint az ADL, a Simon Wiesenthal központ, az AJC és hasonlók, jól tennék, ha elõször saját soraikban hoznák létre a “különféleséget”, ‘integrációt" és hasonlókat, mielõtt ezeket a nem zsidók nyakába akarják varrni, akiknek nem tetszik, hogy szerintetek mindenki másnak el kell szakadnia gyökereitõl, csak nektek nem. Nincs szükségünk gazdasági hatalmasságaitokra. Embereik százmillióinak menne jobban, ha nem lennének a zsidó pénzmágnások, mint a Baruchok, Schiffek, Greenspanok, Rubinok, Milkenek és mások, akik fõ célja nyilvánvalóan az, hogy a mások által létre hozott vagyonokat megcsapolják. Elképzelhetjük, ma mennyivel boldogabbak lennének Ázsia tömegei, ha George Soros, nyilvánvalóan fajtársai tevékeny segítségével, nem érezte volna a mohóságot még több kincs után, és nem rombolta volna le az Ázsiai és orosz pénznemeket. Nincs szükségünk emberbarátaitokra. Aki egy milliárdot lopott, annak könnyû százmilliót elajándékozni és magát az emberiség jótevõjeként dicsõíteni. Az emberiség tényleges jótevõi, mint például a katolikus nõvérek a kórházakban, a Vöröskeresztnél, a harcmezõkön, a gyerekek SOS falvainak dolgozói vagy az Üdvhadseregnél tevékenykedõk, kevés kivételtõl eltekintve, nem zsidók. Nincs szükségünk hitelcsalóitokra,gengsztereitekre, pornókirályaitokra, játékbarlang tulajdonosaitokra, selyemfiúitokra és kábítószer kereskedõitekre. Néhány országban az ilyen üzelmek még tiltottak, és tudjuk, hogy ott a bûnözés alacsonyabb. Igaz, hogy a szervezett bûnözés nélkül kevesebb munka adódik a zsidó bírók, ügyvédek és jogászprofesszorok számára, de errõl nagyon szívesen lemondunk. Nincs szükségünk korunk zsidó teremszentjeire, sem Albert Einsteinra, sem Siegmund Freudra, sem Karl Marxra. A kár, melyet – többnyire az egész zsidóság szívélyes támogatásával- okoztak, mérhetetlen. Nekünk megvannak saját gondolkodóink, mint Luther, Kant, Schopenhauer, Nietzsche és Heidegger, hogy csak párat említsünk a sok közül. Nincs szükségünk mûkereskedõitekre, mûvészeti szakértõitekre és mûkritikusaitokra, akik olyan vadul próbálják néptömegeink ízlését meghamisítani, ösztönös képességét, a szép és csúnya közt különbséget tenni, megszüntetni. Ha fajtársaitok nem lennének a mûvészeti üzletben, gój mûvészek újra lehe-

tõséget kapnának arra, hogy mestermûveket alkossanak, melyek évszázadokig és évezredekig fönnmaradnak. Nincs szükségünk minisztereitekre, hogy kormányozzanak bennünket, követeitekre, hogy képviseljenek bennünket, névtelen tisztviselõitekre, hogy elõírásokat hozzanak arról, hogy hogy viselkedjünk egy olyan országban, melyet fõleg angolszászok és németek kultiváltak. Politikusaitok, mint a Kissingerek, Albrightok, Achtenbergek, Rubinok, Holbrookok, Kornblumok és Lawrencek nem méltók arra sem, hogy tehetséges politikusainknak, mint George Washingtonnak, Thomas Jeffersonnak, John Adamsnak és Benjamin Franklinnak, akár a cipõjét megpucolják. Nincs szükségünk nagykereskedõitekre. Jóval megjelenésetek elõtt már volt lengyel és ukrán gabona Nyugat-Európában, anélkül, hogy nagykereskedõitek azon nyerészkedtek volna, skót viszkit is szállítottak a világ minden zugába, amikor még senki sem hallott a Bronfmanokról. Nürnberg, Augsburg, Lipcse, Firenze, Velence és Milánó virágzó kereskedelmi központok voltak, jóval azelõtt, hogy Gimbel, Sachs, May és Bloomingdale megjelentek volna a színen. Nincs szükségünk zenétekre, sem Schönbergre, sem Mahlerre, sem Bernsteinra vagy más hegedûsökre a háztetõn. Még sokkal kevésbé van szükségünk a “zenének” hívott mocsokra, melyet fiatalságunknak kínáltok föl nap, mint nap, förtelmes, lélekgyilkos zajt, melyet rapnak vagy heavy metelnak neveztek. Ha Wagner, Tannhäuser, Beethoven Kilencedik szimfóniáját, Strauss “Zarathustra beszélt”, vagy Mozart muzsikáját halljátok, megértitek, mirõl beszélek. Egy zsidó sem lenne képes, akárcsak ennek a közelébe kerülni. Mendelsohn, egyik legnagyobbatok sem. Önmagáért beszél, hogy a zsidó zeneszerzõ és karmester, Leonard Bernstein, halála elõtti utolsó

jó ha figyelünk

fellépésekor nem saját zenéteket játszatta, mondjuk Gustav Mahlert, hanem Beethoven Hetedik szimfóniáját. Nincs szükségünk festõitekre, szobrászaitokra és építészeitekre. Nézzétek meg a vackokat, amit vezéralakjaitok alkotnak, és propagálnak, ha a látványt el tudjátok viselni. Különös figyelemmel nézzétek meg beteges holokauszt- “mûvészeteteket”. Aztán hasonlítsátok össze ezt a régi görögök és rómaiak, Michelangelo, Rembrandt, Dürer, Tizian, Breker, Wren, Schinkel és más nagy árja mûvész alkotásaival, A különbség önmagáért beszél. Nincs szükségünk feltalálóitokra és találmányaitokra. MINDEN nagy találmány, mely mindennapi életünket megkönnyítette – autó, repülõ, tévé, holdrakéta, számítógép, elektronmikroszkóp, hogy csak néhány példát említsünk – árjáktól származik. A legszörnyûbb zsidó találmány az atombomba, amin valószínûleg el fogtok csúszni. Nincs szükségünk Hollywoodotokra és mindarra, ami ezzel kapcsolatban van. Mérhetetlen mennyiségû kárt okoztatok hollywoodi stílusban forgatott filmjeitekkel és tévéadásaitokkal, az árja lelkekben. Nagyon jól tudjátok, hogy milyen károsak ezek a termékek fiatal nemzedékünk számára, különben miért csinálnátok tabut abból, hogy ma milyen sok fiatal lövi le tanárját vagy pajtását. Ennek nem a fegyverviselés az oka. Nincs szükségünk rabbijaitokra, akik nekünk testvériséget, toleranciát és megértést prédikálnak mások mássága iránt, míg maguk – és tia világ legmerevebb és intoleránsabb lényei vagytok. Hány goj áll az ADL, az amerikai zsidókongresszus, a Wiesenthal Center vagy más zsidó szervezetek élén? Egyetlen egy sincs? Miért nincs egy sem? Hol van ilyenkor testvériségetek, tol eranciátok és megértésetek a másság iránt? Nincs szükségünk professzoraitokra és tanáraitokra, akik fiatalságunkat olyan intenzíven agy mossák, hogy semmit sem tudnak jó ha figyelünk

már saját múltunkról, ehelyett kedvelik az erkölcstelenséget, az arroganciát, a becstelenséget és a durvaságot. Egyesített erõitekkel úgy összezavarjátok fiataljainkat, hogy, noha az állítás hamis volta nyilvánvaló, szinte tényleg elhiszik, hogy nincsenek különbségek a fajok, népek, törzsek és egyének között – eltekintve természetesen a zsidóktól, akik azt akarják velünk elhitetni, hogy õk Isten kiválasztott népe, és nem tûrik az ellentmondást ezzel az állítással szemben. Nincs szükségünk magzatelhajtó orvosaitokra sem. Hány ártatlan fehér gyereket ölt meg holokausztotok, anyja testében? Egyetlen zsidó “orvos”, Dr. Morgenthaler, mellékesen “holokauszt túlélõ”, 1998 októberében bevallotta, hogy addig 65 ezer magzatelhajtást vitt véghez, és “páciensei” nagy része kétségkívül árja fehér nõ volt. Mi hajtja orvosaitokat csoportosan ehhez a szégyenletes iparághoz? Csak a könnyû anyagi nyereség kilátása, vagy élvezik minden egyes fõtusz meggyilkolását, mert ez megakadályozza, hogy abból a zsidók számára gyûlöletes felnõtt árja lesz? Nincs szükségünk hivatásszerû holokauszt túlélõitekre, mint Elie Wiesel és Simon Wiesenthal, akik Prof.Arthur Butz szavaival élve, a század csalását hozták létre. A tények és képzelet aljas keverése olyan mese létrejöttéhez vezetett, mely ideiglenes jellegû, de melyet a következõ századokban, a világot áthidaló sikeres propagandacsalás leglátványosabb példájaként lehet bemutatni. Nincs szükségünk bíróitokra, akik népünknek – és ezekbõl áll ma az USA polgárainak többsége – meg akarják tiltani, hogy a napot imádsággal kezdjék. Nem kell, hogy elõírják nekünk, hogy vakokat alkalmazzunk a számítógépek kezelésére, hogy lakásunkat homokosoknak adjuk bérbe, akik gyakorlatát mélyen megvetjük, vagy hogy a magzatelhajtást legálissá tegyük. Nincs szükségünk arra sem, hogy intelligens és nehéz felfogású gyerekeket, ugyanabban az osztályban oktassák, azzal az eredménnyel, hogy a tanár elsõsorban a tehetségtelenekkel foglalkozik. Nincs szükségünk törvényeitekre. Sok közülük élesen ellenkezik a természeti törvényekkel. Az, hogy gátlástalanul a múltra is érvényes törvényeket hoztok, és a bevált elévülési elv felrúgása számunkra visszataszító, akkor is, ha ti ezeket a trükköket állítólagos igazságossági törekvéseitekbe burkoljátok. Mielõtt sikerült volna nektek befolyásolni a jogot a nyugati félteke országaiban, nálunk soha nem üldöztek embereket olyan tettekért, melyeket ötven évvel ezelõtt, háborús idõkben követtek el. OSI- tok, ami zsidó követelésre alapított szervezet, állítólagos “náci bûnök” üldözésére, az egyik legvisszataszítóbb példája olyan jogtalan, ferde és eszement törvények alkalmazásának, melyeket kizárólag egy

bizonyos népcsoport bosszúszomjának az oltására találtak ki. Nincs szükségünk számtalan szabályotokra és elõírásotokra, melyeket ránk kényszerítettetek és melyeket szinte törvény szintjére emeltetek: a kisebbségtámogató akciók, azaz származási kvóták felvételnél, Polgárjogok, Az egyház és állam különválasztása, Harmadik világbeli emberek bevándorlása, HIV- pozitív homokosok elõnyben részesítése, fegyver ellenõrzés, buszozás (fehér gyerekek szállítása kevertfajú iskolákba),- a példák végtelen számúak. Mindezek a rendelkezések egyetlen eredménye a polgár szabadságának további beszûkítése. A “demokrácia” mai formája a ti játékszeretek. Az adóemelések ellen pedig csak nagyon kevés zsidó képviselõ szavazott. Nincs szükségünk jogászaitokra, mindegy, hogy magánszemélyeknek, vállalatoknak vagy a kormánynak dolgoznak. Ritka hivatáscsoport okozott annyi kárt a nemzetnek, mint a zsidó (vagy talmudi világnézettel fertõzött nem zsidó) jogászok az Egyesült Államoknak. Harvard, ma a zsidók fõ képzési helye, valaha sokkal jobb egyetem volt, mielõtt zsidó diákok és oktatók szállták volna meg. Jobb lett volna a régi bevált numerus clausust bevezetni ezek számára. Nincs szükségünk íróitokra. Szinte az egész angol nyelvû irodalom, megjelenésetek elõtt a mi embereink mûveibõl áll. Mivel a hirdetési szakemberek, a kiadók, az irodalomkritikusok és az újságok tulajdonosai, akik az utóbbiak kritikáit kinyomtatják, ma nagy részben fajotok tagjai, logikus, hogy a mai jól eladott könyvek nagy részét ti írjátok – de vajon ennek akárcsak ellentétben – nem léteznétek nélkülünk. Magatokra hagyva meghalnátok. Cionista mûvetek Közel-Keleten, a zsidó állam, Izrael, külsõ segítség nélkül, vagyis az Amerikától és Németországtól szedett sarc nélkül, egy évig sem lenne életképes, és ilyen nép akarja a világot gyógyítgatni? Viccelõdtök? Ettõl függetlenül bárki, aki arcátlan elképzelése szerint a világot akarja “rendbehozni” és földi tökéletességet akar létrehozni, csupán kis szentségtörõ. Nincs szükségünk a ti New York Timesotokra, Washington Postotokra, US News & World Reportotokra és a számtalan más, zsidó tulajdonú vagy zsidók által irányított újságra, melyek tömegeinknek a világ torzképét mutatják. Tényleg azt hiszitek, hogy tudásunk nõ és lelkileg egészségesebbeké válunk, mert nekünk, többségükben zsidó szerkesztõk, a világ történéseit saját szempontjukból kiindulva tálalják? Lenne ma a mi H.L. Menckenünknek és Oswald Spenglerünknek esélye, hogy gondolataikat egy nagy újság kinyomtassa? Mi jó okkal kételkedünk ebben! Nincs szükségünk arra, hogy ti, mások intoleranciájának önkinevezett örök áldozatai népünkbe bûntudatot csöpögtettek. 17

Ami veletek a múltban történt, az többnyire aljas ármánykodásotokra történt vészreakció volt. Váljatok el tõlünk – mi nem gátolunk benneteket ebben – és aztán nem kell többet szenvednetek. Magatokra utalva, meglesz a lehetõségetek álmaitok földi paradicsomának megalkotására. Nincs szükségünk örök felhívásaitokra változásra, haladásra, reformra, növekedésre vagy forradalomra. Népeink elégedettebbek mindennapi életükkel, mint azt sokszor gondolnák, és állandó törekvéseitek, a meglevõ boldogságot a jövõbeni boldogságra való hivatkozással tönkretenni, nem eredményeznek mást, mint szerencsétlenséget és lelki békétlenséget. Készségesen elismerjük, hogy nagyszerû politikusok vagytok. Sokkal jobbak, mint mi valaha is voltunk vagy leszünk. Mindenkinél céltudatosabbak vagytok; politikai ügyességeteket évezredek során tökéletesítettétek, és nagy elõnyötök, hogy nincs rossz lelkiismeretetek, mert mások szenvednek miattatok. Csodálatra méltó módon uszítjátok az egyik oldalt a másik ellen. Ezért életelemetek a “demokrácia”. Megvesztegetitek a politikusokat és bíró kat, hazudtok a választóknak, jócskán kihasználjátok mások emberi gyöngeségeit, és feszültséget teremtetek ott, ahol azelõtt nem volt feszültség. A fiút az apa ellen uszítjátok, a lányt az anyja ellen, fivért a fivér ellen; törzseket, népeket, nemzetetek uszítotok egymásra. Aki benneteket és tetteiteket hosszabb ideig figyeli, elcsodálkozik azon, hogy milyen könnyedséggel hoztok létre hamis értékeket a semmibõl, és valódi értékeket addig szidtok, míg azok elvesztik értéküket. Nincs nálatok jobb szemfényvesztõ. Tehetségetek figyelemre méltó, ahogy a nem zsidó tömegek figyelmét elvonjátok, kis trükkjeitekkel az élet fontos kérdéseirõl. De ahogy tõzsdei alkuszaitok is csak a gazdagság képét festik elénk, vitathatatlan politikai ügyeskedésetek csak a szabadság látszatát hozza létre. Intelligenciátok és politikai ügyességetek az sugallja nektek, hogy jobb világot alkottok az emberiségnek, míg a valóságban tevékenységetek mindent elront,

amit csak megérintetek. Sajnálunk benneteket. Végül: Nem veszitek észre, hogy megfojtotok bennünket? Ha körülöttünk vagytok, nem kapunk levegõt, alkotóképességünk jelentõsen csökken. Nem akarjuk a világot zsidó szemüvegen keresztül látni, de ma gyakorlatilag erre kényszerítenek bennünket. Abe Rosenthal, Charles Krauthammer és William Safire képvieslik fajotok ezreit, akik elõgondolkoznak számunkra, és megakadályozzák, hogy a legszükségesebbet is tegyük saját érdekünkben. Embereitek a ködösítés, a hazugság, a csalás és a becstelenség mesterei, mivel válogatott információkat szállítanak nekünk. Fáradozásotok, az árja lelket manipulációkkal megváltoztatni, csak békétlenséghez és harcokhoz vezet. Noha, olyan jól ismertek bennünket, megérteni nem tudtok mégsem, és mi soha nem fogunk benneteket igazán kiismerni, és ez veszélyes. Tudjuk, hogy magatokat a legjobb és legügyesebb embereknek tartjátok a Földön, és azt képzelitek, hogy életünket hihetetlenül gazdagabbá teszitek. Ha logikusan gondolkodunk, az egyiket szembe kell állítanunk a másikkal: Vitathatatlan tehetségeteket az egyik területen, a megsemmisítõ befolyással, melyet életünk minden területére gyakoroltok. A legsúlyosabb talán az, hogy sok szándékotok és célotok közvetlenül ellentmond elképzelésünknek, egy teljes és gazdag életrõl. Tudjuk, hogy bebeszélték nektek, hogy mi gyûlölünk benneteket, és legtöbben hisztek ebben. Ezért vitték keresztül fanatikus aktivistáitok, hogy alkotmányainkat úgynevezett törvényekkel a “gyûlölet ellen”, fölvizezzék, és csak azért hozták õket, hogy nektek elõjogokat biztosítsanak. Õszintén szólva: Nem gyûlölünk benneteket. Gyûlöljük hazugságaitokat és alapvetõ becstelenségeteket. Sok szégyenletes tevékenységeteket gyûlöljük. Gyûlöljük, ahogy egységesen, népi és vallási közösségként erkölcstelenségeteket akarjátok ránk kényszeríteni, gyûlöljük az

etikai értékek nálatok tapasztalható teljes hiányát, furcsa, avítt világnézeteteket. Gyûlöljük, mikor munkánk gyümölcsén hizlaljátok magatokat, és azzal dicsekedtek, hogy mindez a ti munkátok eredménye. És egész különösen utáljuk, amit gyerekeinkkel tesztek. Ez mindennél jobban rombolja lelküket és ezzel jövõjüket. Ezért hadd mondjuk el nektek: Tûnjetek el az életünkbõl. Hagyjatok minket egész egyszerûen békén! Hiszen olyan intelligensek vagytok, magatokat toronymagasan fölöttünk állóknak hiszitek, és meg vagytok gyõzõdve arról, hogy Isten saját népe vagytok. Mutassátok hát meg, hogy mit tudtok, amikor önerõtökbõl életképes államot hoztok létre; az izraeli parazita állam nyilvánvalóan nem ilyen. Ha elvonultok, vigyétek magatokkal az aranyat és gyémántokat, melyeket olyan szorgalmasan összegyûjtöttetek. Nincs rájuk szükségünk. Cseréljük ki kulturális javainkat: Ti viszitek Picassoitokat, Oldenbourgjaitokat, Rothkoitokat, Warholjaitokat és Epsteinjaitokat és értük adjátok vissza Rembrandtjainkat, Tizianjainkat, Dürereinket, Holbeinjainkat és Michelangeloinkat. Korrekt üzlet! Ti visszakapjátok, amit kedveltek, és mi visszakapjuk, aminek szívünk örül, olyan mûremekek, melyek vágyainkat tükrözik és igényeinket kielégítik. Képzeljétek el, a tiétek lesz az egész nagyszerû absztrakt mûvészet, holokauszt emlékmûveitekkel együtt! Ez biztosan boldoggá tesz benneteket! õszinte jókívánságaink kísérnek benneteket, és szentül megígérjük, nem háborúzunk ellenetek, és nem kívánunk részt abból a jólétbõl, melyet remélhetõleg saját erõtökbõl teremtetek meg! FAREWELL – SHALOM Hans Schmidt, Florida [Forrás: Hans Schmidt] Forrás: Felvidéki Polgár Infohttp://www.rimaszombat.polgarinfo.hu/modules. php?name=News&file=article&sid=7308&mode =nested&order=0&thold=0

– és persze éhenhalhatunk – Hírül adták a híradók, mégpedig némi dicsekvéssel, a Kikeletakció sikerét. Jóval több mint egymilliárd forint büntetést szabtak ki kisvállalkozásokra, elsõsorban élelmiszert gyártó és forgalmazó cégekre a hibakeresõ hadjárat keretében. Illusztrációképpen esténként bemutattak egy-egy felfedezett gyehennatelepet, ahogy patkányok társaságában hevert az alapanyag, a büdös hús. Ha fel volna találva a szagos tévé, ezeket a képsorokat be sem lehetett volna mutatni. A büntetõexpedíció gazdájául Kondorosi Ferenc volt igazságügyi államtitkárt jelölték meg, akire most a kormány ostora szerepet osztották. Méltó társa volt a kipécézésben az országos fõállat-orvos, aki állategészségügyi szempontokkal és némi kéjjel támasztotta alá az eljárásokat. 18

A kormány ostora végigvágott a megmaradt magyar kis élelmiszeriparon, a házilagosan vagy szerény, de alapjában tiszta, elfogadható körülmények közt elõállított néhány mázsás, vagy tonnás megélhetéseken, amelyben nyilván mindegyikben található hiányosság, már csak azért is, mert ezek a hagyományos elõállítási módokat alkalmazzák, amelyek ma már az EU-ban tiltva vannak. És nincs drága EU technikájuk. Amivel, mint látjuk, a kormány rendelkezik – népirtásra. A közönség persze csak arról értesült, amit a mellékelt elrettentõ példákban tudtára adtak, a gyehennatelepekrõl, és nyilvánvalóan helyeselte az eljárást. Nem errõl van szó azonban, hanem a tiszta, vagy majdnem tiszta kisüzemek százairól, amelyek a csillagászati élelmijó ha figyelünk

szerdrágulás közepette versenytársaivá válhatnának a nagy külföldi élelmiszerláncoknak és külföldi, vagy Leisztinger-kézbe került húsgyáraknak. Lecsap a Kondorosi csapat, lecsap a fõállatorvos és hazavágják a kisüzemeket, amelyeknek persze sokszor nincs érvényes engedélyük, amelyek úgy mûködnek, mint egy bögrecsárda. Akár bûnözõk, akár jó-szándékú kényszervállalkozók. A bögrecsárdás rendszert az a nyomor, az az elszegényedés hozta létre, amit a liberális rendszer satuzott rá a létre: a kicsi fizetés, amibõl nem lehet megélni, a nyomorult nyugdíj, ami már-már az éhenhalásra is kevés és a folyamatosan emelkedõ árak. A kényszervállalkozásokat a külföldi tõke adókedvezményekkel támogatott beáramlása idézte elõ. Ezen változtatni Kondorosi nem tud, nem is akar, s a fõállatorvosnak sincs erre jogosítványa. Megbízásuk a kis magyar kényszervállalkozó ledöfésére és megperzselésére szól: mindet felszántani sóval behinteni hogy a külföldinek, a dömpingesnek nagyobb legyen a haszna. A hadjárat akkor lett volna indokolt, ha sorozatosan érkeztek volna a jelentések megbetegedésekrõl, amelyek sötétben mûködõ kolbászüzemek termékeitõl következtek be. Ilyenekrõl azonban nem szólt a fáma. Ami megbetegedés bekövetkezett, azt mind a vegyszerek, a túlzott, természetellenes kezelés okozta, újabban pedig a digoxin, amit házilagosan viszonylag nehéz elõállítani. A mocsok, a piszok az élelmiszer és különösen a hús körül tûrhetetlen, de ideje lenne észrevenni, hogy a multik által reklámozott vegyszerek, az eltúlzott higiénia, a minden természetes fertõzéstõl való bolond ódzkodás mit okoz az emberi szervezetnek. Testünk a természet része, ha kiszakítjuk belõle és mesterséges körülmények közé helyezzük védtelenné válik. Ha minden bacilust kimosunk magunkból – végünk. Ezért a következõ rendszerben kommunistát is kell hagyni. II. Fut a TV2-ben egy mûsor, amelyet a nézése közben feltámadó belsõ tiltakozásom, megalázottság- érzésem következtében még sohasem tudtam végignézni. Címe:"Az igazság ára" vagy valami ilyesmi, és az egyébként intelligens és csinos Jakupcsek Gabriella vezeti, és amelyet önként vállalkozó, de nyilvánvalóan felhajtott és megdolgozott személyek adnak elõ. Akik nagy pénz reményében hazugságvizsgálatnak, vagy valami ehhez hasonlónak vetik alá magukat. A kényes kérdések, amelyeknek a sûrûje a személyiségük legbensõbb, titkos, csak rájuk tartozó rétegeibe hatol, többnyire a nemiség jelenségeit firtatja. A játékos akkor mehet tovább, ha a gép elfogadja igaznak a válaszát. Egy fiatal, csinos nõtõl Jakupcsek megkérdezte, természetesen a szerkesztõség által megírt forgatókönyv szerint, hogy szeretkezett-e már úgy, hogy teljesen le volt szíjazva az ágyra, vagy arra, amin a dolog történt. (Eltekintve attól, hogy ez a perverzitásnak egy ismert esete – amely két ember legbensõségesebb kapcsolatát részben az erõszak és a puszta technika szintjére süllyeszti le -, van, akinek így nyújt nagy élvezetet, de ez a módszer megfosztja a szerelmi együttlétet a legszebbtõl és a legtöbbtõl: a szerelem transzcendenciájától. Attól, amire egyedül az ember képes.) A hölgy beismerte, hogy volt része ilyenben. Magamban csettintettem a bátorságáért. Aztán azt kérdezték tõle, hogy kapott-e már pénzt szeretkezésért. Nem, válaszolta. A gép kidobta: válasza hamis. A nõ sírva ment ki a színpadról. Nagyon sajnáltam. Valószínûleg rászedték. Mert a tévé – a hatalom, az új istenség – a New Age, azaz az Új Kor – nem csak mindent jobban tud, hanem azonnal ítél is és lesújt rád. Elõtte nincs titkod, illetve õ mondja meg, mi lehet a te titkod. Ráültet a hazugságvizsgáló gépre és ha vállalod, úgy aláz meg, hogy mindannyiunkat is veled együtt. Pénzért mindent lehet, belesüllyedhetsz a saját füllentésedbe, akár tetted, akár nem. Tulajdonképpen a célja a meg-alázás. Bebizonyítani porszem voltodat. jó ha figyelünk

Vannak az életben kérdések, a személyiség és a személyiség történetének olyan titkai, amelyeket két, a legbizalmasabb kapcsolatban álló ember is csak hosszas nekifutás és az összetartozás felõli megbizonyosodás folyamata után tesz fel egymásnak. Vannak élettények, titkok, apróságok és komolyságok, események és sorsfordulatok, amelyeket csak kivételes pillanatokban és az összetartozás legbensõségesebb óráiban osztunk meg egymással, és az életünket éppen ez a szemérmesség és ezeknek a határoknak az elismerésén alapuló tartózkodás, és másfelõl a bizalom teszi csodálatossá. Ezt most a tévé elveszi. Csodálkozom, hogy a minden politikai, etnikai és egyéb sérelmet oly hevesen szóvá tevõ emberjogi szervezetek ezt a terrorisztikus mûsort még nem tették szóvá. III. Lipócia feltámadt. Tüntetést rendeztek az aránylag egyoldalú etnikai összetételérõl híres kerület egyik legkisebb utcájában. Mintha egy gondolat bántaná a lipótvárosi burzsoáziát: “ágyban, párnák közt halni meg?”A tüntetés nemzetközivé emelkedett, amennyiben részt vett rajta a Gazprom két magas rangú alkalmazottja, Gerhardt Schröder, aki már e cégtõl kapja fizetését, és Gyurcsány Ferenc, aki állítólag csak fogja. (Fogja az Isten lábát.) A tüntetés amiatt robbant ki, hogy március 20-án egy fiatal hölgy jegyet akart venni egy Hungarica-koncertre az utca jegyirodájában, de nem szolgálták ki. hanem kidobták, mint szélsõségest, mire a lány elrohant a hírrel a Kurucinfó címû internetes portálhoz és ott elõadta a történetet. Az irodát késõbb felgyújtották Molotov-koktélokkal, de már helyreállították, a tettesek nincsenek meg. A kedves hölgyet nekünk véletlenül van szerencsénk ismerni. Nevét a lapok nem közölték, valószínûleg azért, mert egy kicsit megkérdõjelezte volna a dolog szélsõjobboldali indíttatását. Nussbaumernek hívják õt. 2006-ban az önkormányzati választásokon a MIÉP egyik jelöltje volt a XIII. kerületben, de nem párttag. Dancsecs György volt fõvárosi képviselõ, a kerület akkori MIÉP-vezetõje állította jelöltként, de nem szerzett mandátumot. Dancsecs azóta megvált a párttól. A “nagyon szélsõséges, nagyon jobboldali, gazdagon zsidózó” Kurucinfónál kapva kaptak a híren, ahová állítólag a Magyar Fórum egykori munkatársa is írogat különféle álneveken, mert ott az a módi. Ez a különös sorsú ember még a Kádár Aczél-korszakban szökött ki, elmondása szerint Románián keresztül Izraelbe, és ott beállt a hadseregbe. Majd hazajött, de nagyon nehezen élt, mert üldözték. Munkát, megélhetést keresve engem már akkor meglátogatott, amikor még az elsõ ciklusban az MDF képviselõje voltam, és útjára indítottam a Magyar Fórumot. Az illetõ az izraeli politikát súlyosan leleplezõ héber fordításokat hozott a lapnak, dolgozott, majd hirtelen kivált és ellenünk fordult. Most írta meg a Magyar Nemzet, hogy az elsõ lipóciai ellentüntetés szervezõje, egy XIII. kerületi fideszes önkormányzati képviselõ, bizonyos Szabó úr 12 évig szolgált és harcolt az izraeli hadseregben. A kurucinfós volt izraeli katona, meg a fideszes most farkasszemet néztek egymással. Nem furcsa ez egy kicsit? Ez nem a “hatnapos”, hanem a Hollán Ernõ utcai háború. De bitang jól ki van találva. Kell hozzá a jegyiroda a kis utcában, amely a városrész szívében fekszik, jól védhetõ és minden, már nehezen járó holokauszttúlélõnek lehetõvé teszi a részvételt, és az ablakokból, az erkélyekrõl, kvázi az égbõl is szavatolja a baráti hangulatot. Itt kell tüntetnie a talpra álló liberális balnak, kulturáltan, békésen, mert csak itt tud tüntetni, hazai pályán. A Ferencvárosban, mondjuk a Gát utcában, vagy a “ nyóckerben” ez a rokonszenv a háborúzók egyik fele iránt sem volna biztosítható. Sem azok iránt, akik lejöttek lifttel a száz négyzetméteres luxusból, sem azok iránt, akik ide Combinóztak a ferencvárosi munkanélküliségbõl. És hát csak itt tudott a tüntetés élére állni a volt izraeli katona, meg a már nagyon szelíd, de Gyurcsány-ellenes országgyûlési képviselõ, Szanyi Tibor. Emlékszünk, itt, az õ kerületében csapták orrba önkormányzati képviselõnket, Oláh Janit, baseballütõvel. 19

A jobboldal vonulgatása, ricsajozása még estig eltartott, a liberálisok szépen hazamentek vacsorázni. A képernyõn láttuk Mécs Imrét, Zoltai Gusztávot, a köztévé egyik kulturális mûsorvezetõjét és sok érdekes arcot. A jobboldali csapatot a “Tomcat” nevû “blogger” – ez egy foglalkozás, ebbõl meg lehet élni? – vezette, aki tudomásunk szerint a felesége zsidó származását feltárta, de sem saját származásáról, sem katonai szolgálatáról még nem tett vallomást, és állománybeliségét sincs szerencsénk ismerni. Szép nap volt. Üdvözöljük az öntudatára ébredt Lipóciát. Kíváncsian várjuk, hogy az új, sokhelyt még telítetlen városrészekben, lakóparkokban mikor lesz hasonló megmozdulás. Lehetne például egy nagy tüntetés nem messzire onnan a WestEnd-ben,

vagy kicsit kijjebb, a Plazában. Késõbb alkalmas lehet ilyesmire a Hungexpó és a Lóversenytér most eladott hatalmas területe, amelyet izraeli befektetõk vásároltak meg a hírek szerint, és amelyen fel fogják építeni Közép-Európa legnagyobb zsidó kolóniáját, elhelyezvén a hadseregük obsitosait és más, ott a szûk térben és az arab gyûrûben már nem férõ embereiket. Ott tüntetni még kényelmesebb és biztonságosabb lesz, mivel a lakópark gondosan be lesz kerítve. Mindössze az a kérdés, hogy lesz-e még ki ellen felállni? Vagy ott bent is két részre osztják majd a csapatot, és a kékek a fehérek ellen tüntetnek és viszont? Csurka István (Üzenetek Voltegyszerbõl Forrás: Magyar Fórum

Állítólag a focihoz mindenki ért. Töredelmesen bevallom, hogy én nem értek hozzá. Hogy mégis fociból vett példát tárok a tisztelt olvasó elé, annak az lehet az oka, hogy rajtam kívül mindenki ért hozzá. Így arra kérem azokat, akik megtisztelnek az olvasással, legyenek türelmesek, mert itt az elején elkanyarodok egy kicsit a focitól, de a végén nagyon is érthetõ lesz ez a kanyar. Persze arra is megkérem a tisztelt olvasót, hogy ne higgyen nekem, csak gondolkozzon el azon, amit leírok. Nem titkolom, hogy nincs a zsebemben a bölcsek köve, de talán érdekes lehet a fejtegetésem. A sztálini gyökerû, – 1949 évi XX. Tv – ránk erõszakolt, s azóta is „magyar alkotmánynak” titulált ál-alkotmánynak, még a jelenlegi változat 95 %-a is a megszállás idõszakában készült. A módosulás eredményeként átépített és „rendszertváltott” államhatalom szervezetében, még látszatra sincs jelen a hatalommegosztás elve. A végrehajtó hatalom tagjai ugyanis vidáman képviselõsködnek, mintha ez is teljesen rendben lenne így. Sõt, a választásból sikeresen kikerülõ politikai párt (az, amely a legtöbb médiát tudta megvásárolni) uralja az országgyûlés munkáját, adja a kormányfõt és a kormány tagjait, megválasztja a legfõbb ügyészt és kinevezi a bírói kart. Ugyanezen párt dönt szavazataival az országgyûlést ellenõrzõ intézmények vezetõinek, sõt néha még tagjainak a kinevezésérõl is. (Pl. Alkotmány Bíróság, Köztársasági Elnök, Számvevõszék Elnöke, stb) Miután a pártokon belüli irányítás, egy nagyon szûk csoport kezében van, – kijelenthetjük – hogy a jelenlegi demokrácia azonos a többségi párt abszolút diktatúrájával! Ebben a bal vagy jobboldai, de mindenképpen egypárti diktatúrában bizony jól jönne a polgári ellenõrzést ellátó független sajtó, mert a pártok rátelepedtek a társadalom testére és verbálisan (szavakban) képviselik is, de gyakorlatban elhatárolódnak attól. A szabad és pártfüggetlen sajtónak azonban mûködési lehetõsége nincs, még a létrejöttének sincsenek meg a kellõ feltételei. A hazai sajtó vagy párt, vagy külföldi kézben van. További lehetõség, hogy a kormány rendelkezése alatt áll, vagy egy pártok fölötti, de olyan elitréteg birtokában van, amely a pártállami politikában gyakorolt hatalmát a privatizációval gazdasági hatalommá fejlesztette, és a vagyonból eredõ hatalmát nemzetellenes butításra használja. (tisztelet a kivételnek) 20

A nemzetellenes butítás azért nagyon veszélyes mert a média az, amely tájékoztatja a kisembert a „politikacsinálók” ténykedéseirõl. Éppen ezáltal lehetséges, hogy a törvényi anomáliákat és a demokrácia deficitet a médiafogyasztók nem látják át teljes mértékben. Sõt, az is éppen ezért lehetséges, hogy érzelmi alapon közelítik meg a politikai pártok tevékenységét, s nem veszik észre azt a katasztrofális helyzetet, hogy az egész államhatalom szervezete, annak jogi alapjai törvénytelen módon születtek, már 1989-ben. Valójában egy közjogi bombán csücsülünk és várjuk, hogy mikor robban fel. A politikai elit megpróbálja a zsebét a robbanás elõtt teletömni és a vagyont külföldön biztonságba helyezni, mi pedig szélmalomharcot vívunk azokkal, akik még a saját érdekeiket sem ismerik fel a média manipulációi miatt. Ennyi kanyar után térjünk vissza a mindenki által értett focihoz: Olyan ez mintha az egyik focicsapat maga választaná meg a bírót és a partjelzõket, de még a szabályokat is úgy módosítgatná, ahogy neki tetszik. Mindeközben folyamatosan azt kiabálnák a nézõk felé, hogy: értetek harcolunk! A saját drukkerek pedig hálásan megtapsolják az értük küzdõket és szurkolnak. A másik csapat pedig kicsit morgolódva ugyan, de elfogadná a csaló bírót, a hátrányukra döntõ partjelzõket, sõt az alkalmanként megváltoztatott szabályok ellen is csak magának a csaló bírónak panaszkodna. A közönség pedig a rádióján hallgatva a „mindentmegmondó” sportriportert, továbbra is a kedvenc csapatának szurkolva – mint egy elkábult fiatal – észre sem veszi, hogy az óriási belépõdíj kifizetése után megmaradt pénzecskéjét, az egyik csapat meg-

bízott zsebtolvajai már régen kilopták a zsebébõl. Sõt, amikor ráébred erre a lelkes tapsolás után, alaposan nekimegy a másik csapat drukkereinek és mocskolja, szidja esetleg jól el is tángálja azt, akit ér. (ilyenkor ugyanis, se lát se hall!) Akkor lesz drámai igazán a helyzet, amikor a lelátón a bírói csalások, az önkényes szabályváltoztatások ellen fellépõ (akár mindkét oldali) tisztánlátó drukkerek ellen, a sportriporter hergelni kezdi a többi drukkert, hogy távolítsák el a „hõbörgõ szélsõségeseket” s lenácizva a tisztánlátókat kijelenti, hogy többé nekik nincs helyük a stadionban. Ekkor ugyanis az önálló gondolkodási képességüktõl megfosztott médiafogyasztó drukker tömeg – közösen – neki is esik a tisztánlátó „szélsõségeseknek” és alaposan elagyabugyálja a viszonylag kis csapatot. (lásd: a Fideszes Szabó és Gyurcsány közös fellépését az újfasizmus ellen!) Régóta töröm azon a fejem, hogy hányan szoktak szerepelni ebben az össznépi játékban? Hányan vannak a csaló játékvezetõk, a kiválasztott focisták, a „mindentmegmondó” sportriporterek STB.? Nem tudtam volna soha megállapítani, ha nem találkozom Kornis Mihály szavaival, amelyet Bayer Zsolthoz intézett: „Más választásod nincs, vagy náci vagy, vagy igazat adsz nekem, illetve nekünk. És azt is vedd tudomásul, hogy él ebben az országban ötezer értelmiségi, akinek a véleményével szemben nem lehet politikát csinálni!” Azóta tudom, hogy ötezren vannak. A kérdés csak annyi, hogy mikor tudatosul végre ez, a pályán szenvedõ néhány tisztességes játékosnál és a többszörösen kifosztott nézõközönségnél. Lehet, hogy csak a médiát (jelen esetben: a hazugság rádiót) kellene kikapcsolni és az áldozatok rögtön kapcsolnának? jó ha figyelünk

Pálhegyi Ferenc-interjú a Vigiliában Nem az a fontos, hogy igaz-e Darwin elméletének az ember származásával kapcsolatos feltételezése, hanem az elméletben rejlõ emberkép. Ez pedig így fogalmazható meg: az ember fejlett állat. Ahhoz, hogy igazán ki tudjam bontakoztatni a személyiségemet, hogy olyanná váljak, amilyennek Isten elgondolt engem, terheket kell vállalnom. A mai kor fogyasztói életszemléletében az emberi önzés mintegy polgárjogot nyer, s ezért nagyban felelõs a darwini evolúcióelmélet. Ebbõl a szempontból nem az a fontos, hogy igaz-e Darwin elméletének az ember származásával kapcsolatos feltételezése, hanem az elméletben rejlõ emberkép. Ez pedig így fogalmazható meg: az ember fejlett állat. Az, hogy állat, következményeiben azt jelenti, hogy ösztönlény, vagyis vannak alapvetõ biológiai szükségletei, amiket valamiképpen – mindenáron – ki kell elégítenie. Ha én ösztönlény vagyok, akkor a másik ember vagy ösztöntárgy, vagy rivális. Ha ösztöntárgy, akkor arra való, hogy kielégítse szexuális éhségemet és más szükségleteimet. Ha éhes vagyok, akkor ennivalót keresek, ha szexuális éhségem van, akkor megfelelõ partnert, aki kielégít, ehhez nem kell megnõsülni, vannak lehetõségek. Ahhoz viszont, hogy érett személyiséggé váljak, az önzésemrõl le kell mondani. Ha valaki nem jut el idáig, soha nem tapasztalja meg, hogy mi a boldogság. Amit Jézus a Nyolc boldogságban felsorol, az egyáltalán nem fér bele semmilyen módon abba a boldogság-fogalomba, amit a legtöbb ember elgondol, amikor boldogságról van szó. A világ szerint, akiket Jézus itt felsorol, nem boldogok. A komfortérzéssel nem fér össze a lelki szegénység. Mit jelent az, hogy lelki szegény? Semmi esetre sem szellemi szegény, mert az az értelmi fogyatékos, hanem az a lelki szegény, aki tudja, hogy rászorul Isten kincseire. (Bodnár Dánielnek a Pálhegyi Ferenccel készített teljes interjúja a Vigilia 2008. áprilisi számában olvasható.) Forrás: www.igen.hu

Fejlett állat-e az ember? – ha lehet hozzászólni Nézõpont válogatja, ezt tanultam hittan órán is lényegében vagy 40 évvel ezelõtt, és

jó ha figyelünk

nem értem, hogy hova szívódott fel ez az értelmezés. Ugyanis az ember nem vitatott módon része a fizikai és a bilógiai világnak. Darwin elmélete egy kísérlet volt a biológiai világ fejlõdésének, változásának a leírására. Az evolúció, mint mozgásforma sokak szerint érvényes a fizikai jelenségekre, a nagy bumm-ot is lehet így értelmezni. Fizikai evolúciós változásnak lehet tekinteni például az elemi táblázatban foglalt tulajdonások rendszerének változását, ami feltételezhetõ, és ami tapasztalhatóan olyan lassú, hogy állni látszik. Tehát minket közvetlenül nem érint a H atom belsõ szerkezetének evolúciós jellegû megváltozása. A biológiában tárgyalt jelenségek erõteljesen elválaszthatók a szervetlen világ jelenségeitõl. A biológiában tárgyalható folyamatok lényege az élet. Bár a határterületek elmoshatók, a lényegen ez nem változtat. Erre a világra értelmezte Darwin a maga elméletét, hogy a nem-stabil reprodukciós folyamatok törvényszerûségeirõl próbáljon mondani valamit. A társadalomban pedig az emberi jelenségrõl hagyományosan a vallások tesznek olyan megállapításokat, amelyek nem alapozhatóak sem a fizikai sem a biológiai ismeretekre, tehát azokból nem vezethetõk le. Vegyük például a személyiség Boethius definícióját, amelynek gyökere a keresztény tanítás, amelynek lényege, hogy minden ember lelkileg, a maga személyiségében egyszeri, megismételhetetlen. A személyiség fogalmának filozófiai definíciója több mint ezer esztendõvel elõzte meg Darwin szereplését. Egyébként általánosan is jellemzõ, hogy a rendszerezett ismeretekben a múltban elsõ helyen az emberi kérdések szerepeltek. A Bibliában tett bármilyen megállapítás, amiben földrajzi, történelmi utalás lelhetõ fel, nem változtat azon, hogy alapvetõen az erkölcsi tanítás a mû lényege, és csak hordozó szimbólum benne minden szám, név egyéb összefüggés. Aki tehát történelmi, földrajzi, netán fizikai ismereteket kíván dekódolni belõle, az eltekint tuljadonképpeni minõségétõl, az a Biblia diszfunkcionális értelmezését teszi. Összefoglalva, Darwin nevével jelzett értelmezés az evolúcióról nagyszerû lehetõsége a keresztény vallásnak, hogy élesen megkülönböztesse az ember biológiai determináltságát a lelki, személyiségében megragadható szabadáságától. Itt lehet rámutatni, hogy Krisztus nem a biológiai lényünket váltotta meg, hanem lelkünk szabadságát, a személyi-

ségünket. Darwinnak köszönhetõen vagy az õ kultuszának köszönhetõen lehet egyértelmûen fogalmazni, miszerint az ember mint természeti tárgy (70 liter víz) alá van vetve a szervetlen világ törvényeinek, mint biológiai lény, természetesen alá van vetve az evolúciós mozgásformának (fogaink alakja, és testünk számos más sajátsága), viszont mint emberi lélek, személyiség a maga felelõs szabadságában nincsen alávetve sem faji evolúciós meghatározottságnak, sem valamely fizikai törvényszerûségnek, hanem csakis önként felvállható erkölcsi-szellemi normákat követhet (tehát elszakíthatatlan mindenki a maga egyszeri, egyéni személyes szabadságától és felelõsségétõl). S hogy ezt megteheti, sõt hogy ez elõl nem térhet ki (az erkölcsi normákhoz való legszemélyesebb viszonyulástól), arról szól a Biblia, a ma már nehezen megfejthetõ régi szimbólumok tengerével, mint kárhozat vagy áteredõ bûn, mint a gyermeki tisztaság, mint Isten parancsolatai, amiket az ember megszeghet, ami ellen lázadhat, de az jóra nem vezet stb-stb. Tehát Darwin minden megszorítás nélkül lehet a biológia óra tárgya a hittan elõtt vagy után, egyszerûen másról szól a két ismeretkör. Vagy nem látom át a problémát? Úgy érzem, hogy a 60-as, 70-es években könnyebb volt a fogalmazás e téren. Fel sem merült, hogy Darwin miatt fejlett állat lenne az ember (legalábbis abban a körben, ahol éltem). Úgy hallottam, hogy Darwin egyébként mélyen vallásos volt, tehát hogy az utókor mosta össze a biológiai fejlõdésre vonatkozó elképzeléseit az emberi személyiség felszámolásának kísérletével (“természettudományos” indoklásként hivatkozva Darwinra). De ha õ elbizonytalanodott volna élete alkonyára, nekünk akkor is adva a lehetõség, hogy – különbséget tegyünk az ember különbözõ vonatkozásairól és erkölcsi világát mint az emberi mivoltunkat meghatározó, az állatvilágtól élesen elválasztó döntõ tényezõt tekintsük. Mellesleg a rendszerváltásban legnagyobb mulasztásunk, hogy az embert erkölcsi lényként, személyiségként azonosító természetjogi alapokra nem építkeztünk, annak mai értelmezése nem nyert teret, és ezért fehér egérként bóklászunk a pszichológiai állatkísérletek sémáira építõ piaci marketing-kampányok sûrûjében, képtelenül arra, hogy magunk lábára álljunk. Csakúgy FÁ

21

Gyurcsány bukása most már szappan a szociálliberális szappanoperában: vele mossa a kezét a degeszre gazdagodott új osztály, miközben bágyadt reformáriákat énekel. A saját megszólalóik többször emlegetik, jósolják – némelyek elkerülhetetlenítik – távozását, mint az emez oldaliak. Az uralkodó réteg meg akarja úszni Gyurcsány menesztésével és felváltásával. Rákennek mindent – gondolják -, és megmentik a rendszerüket. Még egy kicsit élezik a késeket, acsarognak egymásra, aztán úgy, ahogy összevesztek, kibékülnek. Lehet, hogy Kis János – a két most civakodó párt közös, politikailag legkorrektebb filozófiai fõrabbija, aki a hatvanas években a Lauder Javne gimnázium elõdjében, az Ajtósi Dürer sori orosz nyelvû Rákosi iskolában tanult – már írja is pünkösdi békecikkét a Népszabadságba, “Mit vacakoltok azzal a kézigránáttal!” címmel. Ezzel aztán õ köt útilaput Gyurcsány talpára és akkor neki mennie kell! A “Kádárnak mennie kell” is Kis nevéhez fûzõdik, mert õ és még néhány más irodalmi “rabbi” mindig elõbb kapja meg a New York-i legfõbb kehilla döntéseit. Mindegy hogy kerül a süllyesztõbe Kádár, Gyurcsány, csak a rendszer, az õ rendszerük, fennmaradjon. Hirtelen besüt a nap, minden megvilágosodik és akkor egyszerre menesztik Gyurcsányt és “új szakaszt” ígérnek. Ezen a ponton szükséges megjegyezni, hogy aki eleget élt már, az sok új szakasz ígérésének lehetett tanúja és szenvedõ alanya. Új szakaszt ígért Rákosi Mátyás és Kádár János is legalább hat kongresszuson: Grósz Károly rövid futamideje alatt sem hagyta ki és ezek mindig azzal jártak, hogy a nómenklatúrának jobb lett, a népnek nehezebb. Ma az új szakaszt reformnak hívják. Legnagyobb gazdasági bölcsünk, a Fotex – Buddha, Békési László minden megszólalásával azt bizonygatja, hogy a magyar nép nem élhet ilyen jól, ennyire gazdagon eltartva, még havi huszonötezrébõl is le kell csípni valamit, ha kipusztul, hát kipusztul. Gyurcsány bukásának oka, hogy kifogyott az ígéretekbõl. Ez a maga nemében párját ritkító politikai betegség. Lélektanilag kellene elemezni, mert lehet, hogy van benne valamilyen rejtett öngyilkos hajlam. Elõfordulhatott, hogy a blogíró véletlenül elolvasott egy könyvet, teszem azt egy Dosztojevszkijt, és belerágott a lelkébe, amikor az egyik Karamazov azt mondja a másiknak: “köpj szemen, Bátyuska”. Horn Gábor és Kóka éltek is a lehetõséggel. Gyurcsány kinevezése pillanatában is alkalmatlan volt, talán nyomorultabb senki, mint most. Nem õ bukott meg, hanem a rendszer, amelyik kinevezte. Ez 2008. március 9-ének a történelmi üzenete. 22

Március 9-ére és üzenetére nem lehet eléggé nagy és eléggé hatásos szavakat illeszteni. Március 9-e nemzeti tény. Ha a nemzeti oldal és elsõsorban a Fidesz nem hangoztatja és nem nyomatékosítja teljes erejével, hogy most a rendszer bukott meg, akkor nem csak történelmi bûnt, hanem jóvátehetetlen hibát követ el. Alaposan még senki nem elemezte, nem mondta meg, mi történt március 9-én. Hogyan és miként bukott meg a rendszer? Kik is buktak meg? Nézzük csak. Azok buktak meg, akik “nem”-et mondtak és “nem”-re buzdítottak. Kik azok? Csak a két koalíciós párt? Óh, nem! A hatszázvalahány ezer “nem”-ben természetesen benne van az egész uralkodó elit – álelit -, benne a politikai, gazdasági, pénzügyi vezetõk teljes köre, benne van a Marx Károly Közgazdasági Egyetem, a Vagyonügynökség, az ÁSZ, a rendõrség és a bíróság, az egész holokausztipari komplexum, a félrevezetõ sajtó. A koalíciós pártok nem lányos szeszélybõl estek egymásnak, hanem azért, mert csõd van. Az õk maga a csõd, a bukás. Mert az egész összefüggõ korrupciós hálózat bukott meg és nem fordítva. A bukást nem a koalíció felmondása idézte elõ, hanem a mûködésképtelenség. A koalíció ideiglenes, vagy akármilyen felmondása csak tünet, és a végsõ szó kimondásának elhúzása pedig csak a további rablások gyors végrehajtását és a folyamatban lévõk befejezését szolgálja. Most arról az egész összefüggõ irányítási és félrevezetési rendszerrõl van szó, amely Németh Miklós kormányzása alatt kezdõdött el és folytatódott Antall József paktumával, majd az ebbõl kifejlõdõ kétharmados többségû Horn-Kuncze-rendszerrel és a Fidesz számára négy évre átadott félhatalommal. Megbukott az egypártrendszerbõl áthozott káderek, az átfestett emberek, a hol templomba, hol pártértekezletre járó kaméleon káderek rendszere, a sajtó és a média hazudozáson és félrevezetésen alapuló egész rendszer. Leleplezõdött és megbukott a privatizáció. Megbukott az egész holokauszt-kultúra fojtásos módszere, az örökös fenyegetettség és számonkérés, a nemzetietlenség és a kozmopolitizmus. Megbukott a liberális hegemónia. Legyünk azonban óvatosabbak: ebben, ami most történt és történik, mindez csak benne van, mint lehetõség, de valójában még nem történt meg. Õk még kormányon vannak, és mindegyik benne ül még abban a havi milliókkal fizetett székben, amelyben eddig. Ezek még minden csatornát megtöltenék, csak azokat a csatornákat nem, amelyekbe valók. Még Gyurcsány is miniszterelnök és bágyadt trükkökkel próbálkozik. Az elõre hozott választásról is csak egyre többen beszélnek, de az elérésének útja-módja még nincs kijelölve. De a fõ kérdés nem ez, hanem az, hogy a tömeg, a nép, a nagy többség

még nem tudja, hogy nem a kormány bukott meg, hanem a rendszer. Abban a pillanatban, amint a nép rájön, hogy ez történt, illetve az történt meg, amit csak titkon remélt, amit akarni sem mert, amiért elment szavazni – az elõre hozott választásokat azonnal ki kell írni. Semmi nem akadályozhatja meg, sem az alkotmány, amely szintén megbukott a rendszerrel együtt, sem az európai tiltások, sem a hazudozás. Természetesen semmi rebellió, semmi szélsõségesség nincs abban, ha kimondjuk, hogy a rendszerrel együtt az alkotmánya is megbukott. Már csak azok védik, akik csinálták, és az irháját mentõ gyarmati burzsoázia, amelyik eddig akkor rúgta fel, amikor tetszett neki. Magyarországon nincs forradalmi helyzet, mondogatják sokan és igazuk van. Nem is nagyon kell. Hanem ráébredés kell. Jól felfogni azt, ami megtörtént. Az uralkodó elit félelmetes technikával és óriási hazudozási képességgel minden ütés elõl kitér, a forradalmat maga által szervezett utcai zavargásokkal elõzi meg, és semmi mással nem törõdik ideológiai visszavonulása közben, sõt, ideológiája fegyvereinek eldobálása közben mint pozícióinak megtartásával, a pénzzel és az idegen megszállás útjának egyengetésével. Mindig ez volt a kérdés. Minden váltáskor lényegében csak errõl volt szó. Minden korszakváltás, sõt minden új kormány alapkérdése a helyosztás volt és a Kádár-Aczél elitnek, zsidóknak és nem zsidóknak mindig sikerült a majdnem összes fontos hely megtartása, esetenként egyéni pofa-átszabásokkal. 89-90-ben pontosan ez kezdõdött el; azután a paktum következtében, a médiatörvénnyel és a kereskedelmi csatornák tudatmódosító háborújával sohasem csak a kormányokról volt szó, hanem mindig a fontos, pénzes, a valódi irányítást jelentõ állásokról. Mindeddig sikerült a régi rendszernek nemcsak megõriznie, hanem tovább is szélesítenie hídfõit. A hiszékeny magyar keresztény középosztály pedig vagy csak a kormánnyal törõdött, és ujjongott, hogy neki van kormánya, holott nem volt, vagy a kopjafaállítás szenvedélyének hódolt, és közben kiadta a kezébõl az iskolát és a nemzeti, keresztény nevelést, egyáltalán a nevelést, és most csodálkozik, hogy az iskolákban verik a tanárokat. Kopjafázó rendszerváltás közben az évezredes tanultságúak elfoglalták a holdingokat. Elõször a pártkáderek a szakértelmükre és a gyakorlatukra hivatkozva igazolgattak át az új felállásba, körülvették Antalit és tanácsadva szereztek meg minden érdemi magaslest. Antall azzal kérkedett, hogy nincs volt párttag a kormányában, a keresztény középosztály borzongott a gyönyörtõl. Aztán jó ha figyelünk

Horn idején visszatértek a megrögzöttebb pártkáderek, míg a polgári jellegûbbek elfoglalták a gazdaság és pénz nagy, hatalmas fizetésû állásait és elszegõdtek a külföldi tokéhez. A külföldi tõkérõl senki sem tudta pontosan kiféle-miféle, nem is volt szabad a liberális doktrína szerint efelõl érdeklõdni, és Orbán Viktor mire észrevette, már csak olyan rendszert talált magával szemben, amely újnak látszott, de régi volt, magyarnak látszott, de nem volt az, és ezzel kellett kiegyeznie. Neki, mint korábban Antall Józsefnek is, már szabad és bizonyos mértékig elvárt dolog volt megjegyzéseket tennie a Munkáspártra, a kommunisták balosabb részére, a “tollal és fegyverrel” kiálló Berecz János-félékre, de miként gróf Bethlen Istvánnak és Horthynak, barátságába kellett fogadnia Chorin bárót, a Hitelbank és a Rimamurányi Szén és Acél tröszt tulajdonosát és a többi plutokratát. Az új plutokratákkal csak mosolyváltás történhetett. Mindezt politikailag korrekten: a származás kérdését nem volt szabad feszegetnie, még akkor sem, amikor az új plutokraták ot lecigányoztatták. Ez a nemzetközi segítséggel további küzdésre fellocsolt Kádár-Aczél-rendszer most kimerült. Hiába volt benne többségben a hajlékony, az alkalmazkodó, a nemzetközi összeköttetések áramkörével örökösen izgalmi állapotban tartott Aczél György-Lukács György-elem, megöregedett, elfáradt, teletömte dohánnyal a frigyládát és ráült, a fiatalítása pedig nem sikerült. A bevont fiatalok tehetségtelennek, mohónak és mindenekelõtt üresnek bizonyultak. A saját nevelésû KISZ-es és Lauder-ifjúság – teljességgel alkalmatlannak. Ezért akad a torkán az ígéret Gyurcsánynak: maga is KISZ-képzõdmény, és hiába ígér akármit, ha Gusztos Péter virít a háta mögött. De legyünk tárgyilagosabbak: ez szinte világjelenség. Ma igazán képzett, okos, céltudatos vezetõk elsõsorban Kínában – és ennek megfelelõen Tajvanon, Szingapúrban és Hongkongban vannak – Indiát még mindig nem ismerjük, igencsak ott is – a nyugati világban, a liberalizmus rendszerében úgyszólván csak Bushok és Hillaryk vannak. Az a tény azonban, hogy a nyugati világban ez a kiüresedés megy végbe (Untergang des Abendlandes) bennünket nem ment fel semmi alól. Mert ez a bealkonyodás még sokáig el fog tartani, és ha mi, magyarok elõbb hunyunk ki, mint Európa és a Nyugat, akkor még arra sincs esélyünk, hogy átmentsük magunkat a világ új kiegyenlítõdésébe, amire a Nyugatnak van némi esélye. A mi kimúlásunk gyors zsidó betelepedéssel fog járni – jár együtt máris -, és ez sok szenvedést és megaláztatást jelent a magyarságnak. Egész kultúránkat kitapossák belõlünk és ez szörnyû fájdalmakkal fog járni, olyanokkal, amelyekrõl most még fogalmunk sincs. Palesztinában azonban már látható. jó ha figyelünk

A betelepítés ügye Demszky 18 éve és a koalíció utóbbi hat éve alatt nagyot lépett elõre, de még sok lakópark nincs felépítve, még sok föld nincs megszerezve és még sok feltételnek kell teljesülnie. A magyarság legszegényebb rétegei már lefogyatkoztak és elszegényedtek az érdekérvényesítésre képtelenség állapotára, de a középréteg még gyengülve tartja magát. Még van egy elhallgatott, ütött-vágott MIÉP-je, vannak polgári körei, vannak kezdeményezései, még el tud menni zarándokként Csiksomlyóra és még van egy nagy pártja, amely korántsem olyan, amilyen lehetne és amilyennek lennie kellene, de még van. Ahhoz, hogy a betelepülõk számára mindez ne legyen nem-kóser, büdös, hogy ne rontsa az új, vagy régi-új hazában a komfortérzetüket, ezt mind el kell sorvasztani. De hogyan, amikor most 83 százalékos gyõzelmet arattak. Gyurcsányra emiatt haragszanak, s ezért kell, szerintük is mennie. Nekünk azonban, a 83 százalékos gyõzelmet aratottaknak, nem szabad ennyivel beérnünk. Mert ez a rendszer, amely most az alkotmányára hivatkozik és az alkotmányban megszabott parin menti feltételekhez köti a kormány távozását – már tulajdonképpen nincs. Hiszen, emlékezzünk; mi jelentette a 99 százalékos egypártrendszer felbomlását, ha nem a többpártrendszer, amelyben a választók többségét képviselõ párt, vagy pártok adják a kormányt és a kisebbségben maradottak az ellenzéket. A több pártból álló kormányzó erõnek kétségtelenül nem kell a két választás közben igazolnia, hogy megvan a többsége, no, de mi van akkor, ha két választás között mégis igazolódik, hogy nincs? Erre nézve nincs szabály. Ebben az esetben legfeljebb az arányok és a mértékek döntenek. Magától értetõdik, hogy 16 és fél százalékkal nem lehet kormányozni. Különösen kétpártrendszerben nem lehet. Ez olyan felborulás, ez annyira szembe n áll a többségi elvû liberális demokráciával, hogy ezt semmilyen okoskodással, csûrés-csavarással nem lehet kimagyarázni. Ez ellentmond a józanésznek. Most azonban az a párt van uralmon, amelyik a szavazók nem egészen 17 százalékát tudhatja magáénak, és azok vannak ellenzékben és a parlamenten kívül, akik a több mint 83 százalékot. Már leírtuk, most megismételjük: az egymás után két választást megnyert pártokkal semmilyen kérdésfeltevés esetén nem fordulhat elõ. Ez vagy azt jelenti, hogy egymás után két választás hamis volt, csaláson alapult, vagy pedig azt, hogy a kormányzó koalícióról és a mögöttük álló hatalmi elitrõl valami fõbenjáró bûn derült ki és jutott legalább részben a nép tudomására. Milliók attól a párttól, amelyhez állítólag évtizedes kulturális beágyazódás, nemzedékek közötti átörökítés is köti õket, csak fõbenjáró õk miatt fordulnak el. Leleplezõdés történt.

A Horn Gyula kormánya idején, amikor a volt kommunisták 54 százalékához Horn Gyula látszólag gyáván, de bölcsen hozzácsapta az SZDSZ 18 százalékát és így koalíciójának több mint kétharmada volt, és nem volt vérliberális ellenzéke, akkor az uralkodó elit és a Nyugat, sõt a zsidóság is figyelmeztette õt, hogy nem csinálhat egypártrendszert. Nem állíthatja vissza a régit, mert a váltógazdaság a nyugati demokrácia fõmûsora. Kell neki, mint egy falat kenyér. A manipuláció legfontosabb eszköze az uralkodó réteg kezében a kétpártrendszer, különösen annak magyar változata: a dühös kétpártrendszer, amelyben az egyik réteget fel lehet ingerelni a másik ellen, és közben mindent el lehet szedni mindkettõtõl. Igen ám! De az akkori Országgyûlés pártjai között nem volt üzemképes méretû, jövõjû ellenzéki párt. Az MDF már nem volt az, a Fidesz még nem volt az. A Fideszbõl ez a felsõburzsoáziai igény hozott létre nagy pártot és ez adta a HVG és más gazdasági lapok, a Figyelõ segítségével, vagyis kommunista, liberális vezetésû lapok segítségével a kezébe a Tocsik-ügyet, amellyel megbuktatta Horn Gyulát. Mi akkor a Magyar Fórumban megírtuk egy vizsgálat eredményeként, hogy a Népszabadság az 1998-as választást megelõzõen többet irt pozitív hangon Orbánról és a Fideszrõl, mint az MSZP-rõl. A nagyburzsoázia valószínûleg úgy gondolta, hogy inkább kibír négy évet egy jól kézben tartott, fiatal és ennélfogva gyakorlatlanabb kormánnyal, mint hogy lemondjon a manipulálás eszközérõl, a váltógazdaságról és a kétpártrendszerrõl. Ezt Orbán nem felejthette el, s valószínûen ez az emlék akadályozza, hogy padlóra küldje az MSZP-t. (Más kérdés, ha az magától lefekszik...) Nem ide tartozó kérdés, hogy megfelelt-e a Fidesz a felhozók elvárásainak kormányzása négy évében. Valószínûen részben igen. Tetszett a földkérdés, a tõke szabad áramlásának fejezetébe foglalása és a szociális charta szabályai alóli mentesség, de nem a magyarigazolvány és az Erdély-járás, meg nemzeti tõke támogatása, a Széchenyi-terv és a fiataloknak nyújtott lakáskölcsönök rendszere. Összességében nem tetszett, és 2001. szeptember 11-e után, az új háborúkhoz megbízhatóbb és zsidókkal kitömöttebb kormány kellett nekik. 2006-ban pedig a megszállási biztonság és annak a gyorsabb lebonyolítása volt a fõ szempont, ami miatt a vezetõ elit hagyta a szemérmetlen csalást, amivel Gyurcsányék újra nyertek. Amikor a haza kiárusításáról van szó, akkor a volt kommunisták és liberálisok mindig olcsóbbak, mint a leghitehagyottabb nemzeti kormány. A népszavazási eredmény azonban azt is jelenti, hogy a magyar nép felmondta a kétpártrendszert. Nem kell neki, illetve mindegy számára, mert átlátott rajta. Homályosan, de átlátott rajta. Hiába mondja tehát Gyurcsány, hogy csak azért született ez a népsza23

vazási eredmény, mert ez egy zsebre menõ anyagi kérdésben kiírt, azaz anyagi kérdésrõl szóló népszavazáson történt. Mert ez az érvelés velejéig hamis. Éppen azért jelenti a kormány teljes bukását ez a népszavazási eredmény, mert három anyagi tételt illetõ népszavazás döntött így. Most az anyag csapta szájon az anyagelvûség zsarnokait. Korunk az anyagiasság kora. Minden dolog anyagi indoklású. A kommunizmus és a liberalizmus minden anyag fölöttit, minden transzcendenciát kiirtott még a gondolkodásból is. Csak anyag van, azt mondják, mi is az anyag legfejlettebb foka vagyunk és a lelkünk is csak anyag. Nincs Isten – mondják ok. A népszavazás viszont azt mondta, hogy legalább háromszáz forint erejéig létezik. (Bocsánatot kérek a profanizálásért!) A népszavazás három anyagi természetû kérdésben döntött a kormány meghozott, bevezetett, gépekkel ellátott (vizitdíj-automata) intézkedésével szemben, nyolcvanhárom százalékos erõvel. Ez a tett a liberális anyagi rendszert, amely pusztán anyagi szempontú – sohasem nemzetpolitikai, sohasem erkölcsi, sohasem megmaradási – anyagilag ütötte ki, a saját bunkójával bunkózta le. Ráadásul ez szinte véletlenül alakult így. A kormány és választási bizottsága négy kérdést lehántott az eredeti hétrõl, megmártotta ezeket is minden lében, húzta-halasztotta, hûtötte a dol-

got és a nép csak nézte. Aztán amikor kiírták, elment szavazni. Nincs csak részben becsületes emberekbõl és nem virtikli kommunistákból álló kormány, amelyik egy ilyen 83 százalékos megalázás után azonnal vissza nem adja a megbízását. Egy japán miniszterelnök ilyenkor harakirit követ el, s egy kongói törzsfõnök keres egy közeli oroszláncsordát, amely felfalja. Ezek azonban inkább koalíciós válságot, déli áramlatosdit, reformbénulást játszanak, mint hogy eltakarodjanak. Miért? Mert Izrael azt mondja, hogy még hiányoznak lépések, amelyeket a megszálláshoz meg kell tenni és amelyeket egy másik kormánytól nem várhatnak. Illetve, még nem tudják, hogy várhatnak-e. A magyar társadalmat, mielõtt õk és a rendszer lelép a színrõl, porhanyóssá kell tenni. Nem szabad, hogy olyan érdekérvényesítésre és legalább a nemzeti szempontok sugalmazására, ébrentartására képes erõ legyen benne, mint a MIÉP. Ezért akarták egy korábban beleépített társasággal szétszakítani, gerincétõl, minimális anyagi forrásaitól is megfosztani. Ez nem sikerült, pedig a példa jól szolgált volna az egész társadalom számára: így járnak az antiszemiták, a teljes megszûnésig üldözzük õket. Tehát féljetek mindannyian. Mert a cél, természetesen, mint minden váltás elõtt és minden

Dobrev Klára, a miniszterelnök felesége tartott elõadást a Corvinus Egyetemen. Az alábbiakban a stop.hu cikkét közöljük, kisebb kommentekkel. A miniszterelnökné a nemi szerepekrõl beszélt és beszélgetett a jelenlévõkkel, beavatva õket olyan családi titkokba, mint hogy náluk otthon mindig Gyurcsány Ferenc fõz, sõt a miniszterelnök az ingeit is magának vasalja. Szerinte a társadalmi attitûd a felelõs a nõk tragikusan alacsony foglalkoztatottságáért Magyarországon, pedig ez lehetne a kulcsa hazánk gyors gazdasági növekedésének. Bár Dobrev Klára pénzügy jogász, azért tart gender témában elõadást, mert fontosnak tartja a kérdést, van véleménye róla és tenni is kíván valamit az ügy érdekében. Elmesélte, hogy Norvégiában járva megtudta, két titka volt a skandináv ország hihetetlen gyors fejlõdésének az elmúlt néhány évtizedben: a kõolaj és az emberi erõforrás maximális kihasználása. Kõolajunk, sajnos nincsen, de a norvégok példáját követve itthon is be kéne kapcsolni a nõket a gazdaság vérkeringésébe. miepplusz.hu: Miután eladták Makót és Algyõt persze, hogy nincs kõolajunk, mármint van, csak elrabolják! Az emberi erõforrás kihasználását (rabszolgamunka) valóban mesterfokon ûzik. A FEJBEN A GOND “Olyan mintha vennénk száz szuper jó számítógépet, de csak ezeknek a felét használnánk komoly számításokra és kutatásokra, a másik ötvenet pedig levinnénk a pincébe és tetris-eznénk rajta” – hozta a találó hasonlatot az elõadó, utalva ezzel a kihasználatlan nõi kapacitásokra a magyar munkaerõpiacon. Magyarországon 51 százalékos a nõk foglalkoztatottsági rátája, de ennél is szörnyûbb, hogy 24

bekövetkezõ váltás során is az egész társadalom sarokba szorítása. Ez Magyarországon mindig antiszemitizmus miatti ostorozással történik a huszadik században. Az ostorozás olykor akasztásokba torkollik. Ez most ismert okok miatt nem megy, ezért nagy csattogtatással, nagyon keményen kell ostorozni, magyar gárdázni, cigányozni és “bûnös nép”-ezni. Továbbá ki kell préselni a hatalom várományosaiból valamilyen fogadalmat, hogy nem nyúlnak a kiváltságokhoz. Mivel azonban a fogadalom nem sokat ér, ezt tudják magukról, olyan helyzetet kell teremteni, amelyben az új rendszer akár kétharmados többsége ellenére is arra van kényszerítve, hogy ne nyúljon az Aczél- gárda és most már a Gusztos-gárda kiváltságaihoz és ne tegyen semmit a betelepülés ellen. Ennek egyetlen módja van: mindent eladni, mindent az izraeli tõke és a vele szövetséges csoportok kezére játszani. Amikor aztán az Orbán-kormány fellép, ne legyen a kezében semmi. S fõként:, a magyar nép, az egész magyarság legyen olyan gyenge, béna, hogy fogadja el fátumnak, sorsnak a kiszolgáltatottságot és azt, hogy akiknek hinni akart, azokat is megvették. Vegye tudomásul, hogy 83 százalékos akarata szétmállott. Törõdjék bele, hogy mindenki elárulta. Csurka István

ez a szám a kisgyermekes anyukáknál mindössze 30,1 százalék, amivel a sor végén kullogunk az európai uniós országok között. Nem is beszélve arról, hogy a részmunkaidõben foglalkoztatott nõk aránya 5,7 százalék! Dobrev Klára szerint a munkaadók fejében van a gond, ugyanis õk úgy gondolják, hogy a részmunkaidõs négy órából kettõ azzal telne el, hogy a dolgozó késve jön, kávézik és 11-kor már azon gondolkodik, hogy nemsokára hazamegy. Ám, õk még nem tudják azt,

Feri és Klári eljegyzési csókja jó ha figyelünk

miepplusz.hu: Engedtessék meg, hogy eldöntsük, mi a családideálunk. Milyen 6 gyerek? Bár csak annyi volna, de Önök minden eszközzel igyekeznek az írmagját is kiirtani a magyarnak. Bölcsödét felejtsék el, nem Önök fogják nekünk meghatározni, ki a jó és ki a rossz anya, és remélhetõleg a tendenciát sem Önök fogják diktálni, hát még a nõk biztonságát. Majd mi eldöntjük, mi a jó nekünk. Ráadásul a másfélszobás panellakásba szorult ingerszegény lét, amúgy se tesz jót se a gyereknek, se az anyának. Ha a gyerek bölcsõdébe jár, sokkal gyorsabban fejlõdik, mint otthon a négy fal között. Ennek ellenére alig van bölcsõde Magyarországon, mert nálunk még mindig gáz “beadni a gyereket a bölcsibe”, és ezért az önkormányzatok is inkább segélyekre költik a család- és gyermektámogatásra jutó nem csekély összegeket, ahelyett, hogy ilyen intézményeket fejlesztenének. miepplusz.hu: Eszem megáll, a pofátlanság Eljart ugyan bulizni de a hanyas es csikkek kozött is halmozott. Az önkormányzat segélyez? Kit? A kiskosztumben foglalt helyet cigányokat! A GYED mióta segély? a családtámogatás rendszert nem nehéz szétverni mert amit nyugaton már nagyon jól tudnak: nem hogy kevesebbet dol- nincs is! A cigányok segélyezését kellene beszüntetni, az ingyenélõ bûnögoznának a részmunkaidõs foglalkoztatottak, mint négy óra, ha- zõket munkára kényszeríteni, nem edzõtermeket építeni nekik, a lakásnem öt-hat órákat is ott vannak a munkahelyen. támogatási rendszert kellen reformálni, még a mi hibánk a másfél szobás miepplusz.hu: Nem a munkaadók fejében a gond, hanem Dobrev panel, mert Önök szétrabolják a hazánkat? Uramisten, ilyen nincs! És Klára és sleppje fejében a bibi. Ne szüljünk ugye? Nem fogy elég gyorsan akkor dobjuk a gyereket a kukába, mert az anyja mellett nem fejlõdik a magyar?! rendesen, mert szûk a hely? A Rózsadombon nem szûk ugye? KOPPANUNK AZ ÜVEGPLAFONON A másik érdekes jelenség, amire az elõadó kitért az, az üvegplafon jelenség volt. Mert míg a felsõoktatási intézményekben már nõtöbbség van, és mondjuk még igazgatóhelyettesek is jó számmal teremnek nõk között, addig a legfelsõbb pozíciókat szinte senki sem éri el a gyengébbik nem tagjaként. “Az elején még okosak vagyunk, aztán megbutulunk?” – tette fel az ironikus kérdést a miniszterelnök felesége, aki nem hiszi, hogy ez lenne a helyzet. Szerinte a magyar emberek attitûdjével van a baj, ami azt véste belénk, hogy nõ nem lehet vezetõ, csak férfi. miepplusz.hu: Akárha csak Gerõ Andrást hallanám, szóról szóra, õk már csak tudják, hogy mi magyar anyák mit is akarunk, és kit szeretnénk és hol vezetni.... BÖLCSÕDE, MINT OKTATÁSI INTÉZMÉNY Az attitûd kérdése visszaköszön a bölcsõdéknél is. Magyarországon az rossz anyának számít, aki bölcsõdébe adja a gyerekét. “Mert lehet, hogy nagyon szép a nagy olasz családok nosztalgikus gondolata, amikor a mama otthon fõz a hat gyerek mellett, míg a papa dolgozik, de már nem ezt a világot éljük!” – emelte ki Dobrev Klára. Mára már az a tendencia, hogy azokban az országokban születik sok gyerek, ahol a nõk szinte mindegyike dolgozik, mert akkor érzi magát biztonságban egy nõ, ha saját maga teremti meg az egzisztenciáját, akkor mer gyereket vállalni. És ha dolgozik, akkor bizony kell a bölcsõde.

FERI FÕZ ÉS VASAL És nem csak a bölcsivel szemben vannak elõítéleteink. “Amikor újságírók kérdésére azt felelem, hogy nálunk mindig a férjem fõz, akkor lehurrognak csendesen, hogy ezt ne mondjam, mert az olvasóknak nem fog tetszeni” – árulta el Gyurcsány Ferenc neje. “Sõt, amikor pár éve Feri meghúzta a derekát, és nem tudott hetekig dolgozni, akkor megkérdezték tõlem, hogy milyen mozdulatnál történt a szerencsétlenség, mire én õszintén elmondtam, hogy lehajolt bedugni a vasalót, mert este koncertre mentünk volna, és nem volt kivasalva az ingje” – mesélte egy másik esetét a családanya. „Mondanom se kell, hogy másnap szó sem volt az újságokban vasalóról, hanem két jól megrakott bõröndöt emlegettek.” Mert nálunk a férfinek szégyen házimunkát végeznie. Dobrev Klára a magoldást az apró lépésekben látja, például abban, ha megindul egy társadalmi vita ezekrõl a kérdésekrõl. Az utóbbi idõk nagy eredményeinek tartja a nõk magas számát a felsõoktatásban, az egy hetes fizetett szabadságot az édesapáknak, valamint a GYES és GYED melletti munkavállalási lehetõséget. miepplusz.hu: Nincs vita, se társadalmi, se semmilyen! Nem nyúlunk a családtámogatáshoz, max megtriplázhatják a GYEST! Az én férjem is kitûnõen fõz, mégsem bolsevik! Magának és sleppjének tárva nyitva az út az Új Hazába, csak az nem Európa szívében lesz, mert Magyarország már foglalt!

AKIK TALPRA ÁLLTAK Egy dinamikusan fejlõdõ nyugat állt szemben egy végtelenül begyepesedett kommunista diktatúrával. Elképesztõ komédiát láthatott a világ negyvenegy éven át, egészen 1990. október 3-ig, az újraegyesülésig. Ma tizenhat (tizenegy volt nyugati és öt keleti) szövetségi állam alkotja Németországot. Ott a múltból tanultak, itt a múltba visszamennek. Ott az amatõröket elzavarják, itt bársonyszéket tolnak alájuk. Õk talpra álltak, mi a talajt keressük… Pilhál György – Magyar Nemzet, 2008. május 23.

jó ha figyelünk

25

The End of the World as You Know It – http://www.informationclearinghouse.info/article19764.htm Az olajárak meghaladják a hordónkénti 110 USD-t. Ennek megfelelõen ugranak a benzinkutaknál az árak világszerte. Teherkocsi vállalatok lehúzzák a rolót és leszállnak az utakról. Fûtési díjak az egekbe ugranak és fagyoskodásra számíthatunk a télen. Repülõ üzemanyag áremelkedések eredményeképpen a fapados légitársaságok kiszorulnak a piacról. Az elmúlt hét folyamán három állt le Amerikában. Ezek csak kóstolók az energia hírekbõl. Elõrejelzések hogy drasztikus változások következnek élet stílusunkban. Az olaj források tulajdonáért folyó harcok elõbb-utóbb elkerülhetetlenül háborúkhoz vezethetnek csak. A globalizált “szép új világot” követi majd az olajháborúk világa. (Szép kis kilátások.) (a cikkben csak az energia árakról és elérhetõségekrõl beszélnek, de ezen túl már most komoly élelmezési problémák mutatkoznak az ún harmadik világban. Minden áron bõvíteni akarják az energia forrásokat, hogy etetni tudják a benzin zabáló SUV-ket és hathengers detroiti monstrumokat. Ezt ethanolból remélik elõállítani. Minden deka kukoricát már felvásároltak és nagy pénzeket fizetnek további kukorica ültetésekért. Egyre kevesebb föld marad élelem termelésre. Számíthatunk az élelem árak megnégyszerezesére egy-két éven belül és nagy forradalmakra az éhezõ világrészeken.) Miközben hétbilincses trezorban õrzik annak a szabadalomnak a titkát, amely forradalmian megoldja a világ energiakérdését, nem engedik használatba jutni azért, mert hatalmas pénzügyi veszteségeket okozna a nagytõkének. Tehát, annak árán, hogy megmaradjanak a nagytõke elõnyei és a szegények még szegényebbekké maradjanak fent kell tartani a klasszikus kõolaj, sõt még etanol és biogáz meg hasonló energiaforrásokat, csak azért, hogy a rengeteg beruházás amely az ilyen alapú üzemanyag fogyasztásra alkalmas gépjármûveket gyártják, sõt más energiákra való átváltoztatásra is, el ne veszítsék az értéküket. A hirtelen hatalmas értékvesztés valójában a tõke szempontjából óriási veszteségeket hoznának létre, mivel érték nélkülivé válnának hatalmas kapacitások, gépek, gyárak, emberek, holttõkévé lett ingatlanok, stb. Nos ez a profitkiesés hatalmas krízist hozna létre a tõkés világban. A szegénység valójában ennek az energetikai forradalomnak köszönve lenne legyõzve, mert az energiai kiadások csökkenésével a szegény ember is jólétbe kerülhetne. Tudott immár az, hogy létezik és megvan az a környezetbarát energiaforrás, amely egyáltalán nem szennyezi a légkört, amelynek használatával megszûnne pár év alatt az üvegházhatás, mivel a káros gázkibocsátás teljesen megszûnne és olcsóbb lenne a régi kõolajszármazékkal mûködõ gépek teljes beolvasztása mintsem az, hogy fizessék a már fellegekig emelt kõ26

olajárakat. Gondoljunk csak bele, hogy mekkora ellenállást jelentett a gõzgép feltalálása. Csak akkor még az emberek nem fogták fel, hogy a gõzgép azt jelenti, hogy a munkaidõben keressék a megoldást. Az addig 12-14 órás munkanap helyett azonnal le kellett volna csökkenteni a munkaidõt 8 órai napi munkára. Most is a megoldás abban lenne, hogy az új energiaforrás megengedné azt, hogy a napi munkaidõ akár 4 órára is csökkenhetne. Ezáltal a munkaerõ létszáma szinte megduplázódhatna. Ha ehhez hozzáadnánk a munkafegyelem megszigorítást is, akkor is a keresetek értéke maradhatna a mai szinten, hogy fokozatosan növekedhessenek egy hatalmas ívben a teljes jólét eléréséig. Ennek ellenében, a nagytõke fél a rizikótól, amikor a gõzgép feltalálásától nem félt, csak akkor arra törekedett, hogy a beruházás árát a vállalkozó emberek, a munkájukból megélõk fedezzék. Ha akkor tudtak megoldást találni erre a kérdésre, hiszen hamarosan bevezették a 8 órás munkanapot, akkor ma is ez lenne a megoldás. A mai állapot a klasszikus energetikai források használatával nemcsak tõke kérdése, hanem politikai hatalom kérdése is. Anno Kissinger néhai amerikai külügyminiszter, a cionizmus és globalizmus fõ felfedezõje mondta: Meg kell szerezni az energiaforrások feletti uralkodást, az élelemtermelés feletti uralkodást és azoknak akik ezt megoldják, az ölükbe hullik a világ feletti hatalmi uralkodás. Hiszen e kettõ is már magában elég ahhoz, hogy mint jótevõje az emberiségnek úgy fogadtassa el a világhatalmat mint az új “megváltót”. Ez pedig valóban így is van. Aztán, hogy elérjék a világ e két stratégiailag fontos anyagiak feletti hatalmat, kieszközölték azt, hogy a gyorsabb megvalósítás miatt a fegyveres erõszakkal is ha kell, ki kell eszközölni olyan világhatalmi törekvések elfogadását világszerte, ami végleg egyeduralmat létesít egy bizonyos szûkebb körû globalista hatalomhoz, amelyben nem véletlenül a fõ helyeken éppen eme cionisták ülnek és uralkodnak. Az új és szinte ingyenes energiaforrás használata és életbe hozatala csak azt eredményezné, hogy végleg összeomlana a világhatalom kialakítása. A már folyamatban lévõ államszövetségek akár Európában, akár Amerikában ezt a célt szolgálják, mivel a diktatórikus rendszernek az államszövetségek felelnek meg. Ahol egy központból irányítanak mindent, ahol egy központba folynak be a pénzek, amelyeken keresztül az uralkodás végbemegy. El lehet képzelni, milyen változásokat hozna létre egy olyan energiaforrás használata, amelynél az üzemanyagnak nincs ára. Hi-

szen az üzemanyag árán keresztül vasalják be az államok a legnagyobb bevételeiket adó címén. Ha a víz használata lenne az energiaforrás, annak fogyasztását nem lehetne úgy ellenõrizni mint a kõolajét. Nem lenne szükség benzinkutakra, nem lenne szükség kõolajfeldolgozó iparra, nem lenne szükség a szénre mint energiaforrásra azon hõerõmûvekben amelyek ma még ezt az energiaforrást használják, nem lenne szükség a mai típusú autómotorokra, hiszen lényegesen más mûködéses motorok kerülnének használatba. Elveszne a földgáz általi hatalmi zsarolási lehetõség, hiszen minden családi ház saját szükségletére annyi energiát termelhetne amennyire éppen csak szüksége lenne. Még a villanyáram termelés is merõben megváltozna, hiszen annak fogyasztása is a minimumra csökkenne. A végén a saját meglátásom szerint olyan forradalmi változás állna be a világban amelynek hatása valóban mindenki számára a megváltást hozná. És tudjuk-e azt, hogy mindennek a lehetõsége mitõl függ? Az amit egy pillanat alatt megváltoztathat, megválthat, csak egy forrásból eredhet. Egy olyan forrásból amelyet nem láthatunk, de akinek a megjelenése egy Kapcsolat által történik úgy, hogy az emberi agyak megvilágosulnak és utána a most kialakuló világhatalom összeomlása elkerülhetetlenné válna. De egyben a rengeteg adósságban fetrengõ népség, államok sokasága is végképen megkapná a neki járó igaz szabadságot, önállóságot. Ezen körülmények szerint válhatna csak valóssá az egyenlõ esélyek lehetõsége, és annak szükségtelensége, hogy ember az emberen uralkodjék. Az emberiség újabb megváltása hozná meg ezt, de egy a kérdés: tud-e az emberiség hinni egy ekkora változásban? Tudja-e elfogadni azt a földönkívüli erõt amely ennek irányítója? Elfogadja-e azt, hogy mindennek ami körülvesz bennünket, saját magunkat, azt mind Õ Teremtette. Kell-e nagyobb jel és lehetõség arra, hogy felismerjük végre, hogy ki az aki mindenek felett áll. Ki az aki megadja az embereknek a találmányok ötletét, amelyek nap mint nap olyan tömegesen valósulnak meg, hogy szinte már nem is tudja emberi agy kísérni mi mindent ötlenek ki ama “szikrák” az emberi agyakban. Ezt sem tudjuk elfogadni, hogy a valójában “szikrák” honnan vannak, miként alakulnak ki? Bizony, ezek is olyan megnyilvánulásai az örök Nagy Teremtõnek, hogy szinte ordítanak körülöttünk és mi mégis szabadkozunk attól, hogy felismerjük mindezt. Pedig fel kell Õt ismerni, mert a Megváltásunk ettõl a valós és igaz felismeréstõl függ, hogy elõbb-e, vagy késõbb valósul meg az amit elõl megírtam. Polyák Endre

jó ha figyelünk

Mielõtt a „tudás” évszázadának újfasiszta orwelli alakulatai (annak magyarországi élcsapatával az élen) nekivágnak a végsõ, nagy könyvégetésnek és kivonják a forgalomból a saját céljaikra még át nem írt könyveket és enciklopédiákat, még megragadjuk az utolsó alkalmak egyikét, és objektív szótári definíciók alapján bebizonyítjuk, hogy aki és ami valóban fasiszta Magyarországon, az a jelenlegi “magyar” állam és vezetõi. A Britannica Enciklopédia a „fasizmus” címszó alatt: „Egy olyan kormányzati filozófia, amely az állam egyeduralmát és dicsõségét hirdeti, annak vezetõjéhez való feltétlen engedelmességet, az egyén akaratának alárendelését az államhatalom akaratának és a viták erõteljes elnyomását.” A Wikipedia internetes enciklopédia: a „fasizmus” címszó alatt: „Tipikus jellemzõje a fasizmusnak az arra való törekvés, hogy az életet minden tekintetben az állam hatalma és befolyása alá vonják, akár erõszakkal is: a politikai, a társadalmi, a kulturális és a gazdasági életet, mind egy erõs, egypárti államigazgatás irányít. Ezt a hatalmat az állam, a szükséges törvények bevezetése után egy brutális karhatalommal biztosítja.” A fasizmus e két definíciója a lehetõ legpontosabb leírást nyújtják a jelen “magyar” államról. A fasizmus alappilléreinek mindegyike pontosan jellemzi a jelenlegi “magyar” kormány politikáját és magát az államot is. Ezek a jellemzõk: Az államhatalom mindenhatósága annak törvénytelen eszközökkel történõ hatalomra kerülése ellen is, a hatalomra kerülés után az alkotmányosság elvetése, egypárti államigazgatás, az állam vezetõihez való feltétlen engedelmesség, az egyén akaratának alárendelése az elnyomó állam akaratának, a viták minden eszközzel való elnyomása, az ehhez szükséges diktatórikus törvények bevezetése, az egyéni szabadságjogok megtagadása, a gyülekezési jog, sajtószabadság és szabad vélemény-nyilvánítás jogainak eltiprása, az élet minden területének szoros ellenõrzése akár erõszakkal is, a brutális karhatalom folyamatos fenntartása és erõsítése. A fasiszta államokra is jellemzõ totális állam jelenlétére bizonyíték, hogy a fasiszta filozófiával regnáló Gyurcsány-kormány mellett minden magyarországi parlamenti erõ, állami intézmény, közjogi méltóság és az értelmiségi körök túlnyomó többsége, közvetve vagy közvetlenül a jelenlegi fasiszta “magyar” állam mindenhatóságát és az állam iránti feltétlen engedelmességet hirdetik. A fasiszta “magyar” állam támogatója Sólyom László Köztársasági Elnök is, aki „alkotmányos rendnek” nevezi a jelen magyarországi rendszert, és e fasiszta rendszer támogatói az ellenzéki vezetõk és képviselõk is, akik e totális államhatalmi rendszeren belüli „demokratikus és alkotmányos eszközök” fontosságát hirdetik. További részletek a Wikipedia „fasizmus” címszó alatti definíciójából [+ összevetések a Jelen “magyar” állam jellemzõivel]: „Mussolini definíciója szerint a fasizmus egy kollektivista ideológia, ami szemben áll a szocializmussal, liberalizmussal, demokráciával és individualizmussal.” [A jelenlegi “magyar” állam egyaránt megtagadja a szocializmus társadalmi szolidaritásra és szociális érzékenységre építõ elveit, megtagadja a liberalizmus által biztosított szabadságjogokat, eltörölte a népszuverenitás és a parlamenti demokrácia minden elemét, és az állam egyeduralmával eltörölte az individualista törekvések lehetõségét.] Mussolini a Fasiszta Doktrina címû írásában a következõképpen fogalmaz: „Anti-individualista mivolta következtében, a fasiszta koncepció elõtérbe helyezi az Állam fontosságát és csak olyan mértékben ismeri el az egyén fontosságát, amennyiben az egyén érdekei megegyeznek az Állam jó ha figyelünk

érdekeivel, ami összhangban áll az emberiség közös lelkiismeretével és univerzális akaratával.” [Az anti-individualista jelenlegi állam alatt Magyarországon csak az az egyén érvényesülhet, aki az állam köreiben forog és annak elveit vallja. Minden rendelkezés („reform”), amit az állam rákényszerít az országra, az állam szerint az emberiség közös lelkiismerete és univerzális akarata. A jelen “magyar” állam a „jót teszek veled, ha beledöglesz is” mottóval kényszeríti rendelkezéseit a társadalomra, tehát minden társadalmi támogatást nélkülözve.] „A fasiszta Állam koncepciója mindent és mindenkit magába foglal, azon kívül nem létezhetnek humanisztikus vagy spirituális értékek... Ebbõl következõen a fasizmus ellenzi azt a fajta demokráciát, ami egyenlõvé teszi a nemzet fogalmát a többséggel, lealacsonyítva ezzel azt a legnagyobb szám szintjére.” [A jelen “magyar” állam koncepciója is az, hogy az állam koncepcióján kívül nem létezhet semmi egyéb, kiváltképpen nem létezhetnek humanisztikus és spirituális értékek. A jelen “magyar” állam ellenzi azt a fajta demokráciát, ami egyenlõvé teszi a nemzet fogalmát a többséggel. Ehelyett azt a fajta „demokráciát” hirdeti, amely a nemzet fogalmát egyenlõvé teszi magával az állammal és annak „elit”-nek nevezett szûk támogatói körével. ] „A fasizmus egy olyan politikai viselkedésformaként definiálható, amit a közösség hanyatlásával, megaláztatásával vagy elnyomásával való mániákus elfoglaltság jellemez, egy, ezt megakadályozni hivatott csoport által, amit az õket összekötõ egység, energia és vegytisztaság jellemez.” [A jelen “magyar” állam viselkedése egy olyan politikai viselkedésformaként definiálható, amit a közösség hanyatlásával, megaláztatásával és elnyomásával való mániákus elfoglaltság jellemez. Erre az egyik legmarkánsabb példa maga az õszödi beszéd általi nemzetgyalázás, majd a “magyar” nemzeti ünnepek mániákus és megalázó vérbe fojtása, a megalázó rendõri brutalitások és bebörtönzések, a magyarság hagyományõrzõ szimbólumainak gyûlölete, és általában a népakarattal szembeni kormányzás. A hanyatlást „megakadályozni hivatott” önjelölt csoport szintén a “magyar” állam, amelynek vezetõjét és tagjait az õket összekötõ egység, energia és vegytisztaság jellemez. Nincs olyan demokratikus erõ, ami ezt a vegytiszta csoportot eltérítheti irracionális gyakorlatától.] A fasizmus 1. egy mindent felülmúló krízis érzését kelti, ami megoldásához semmilyen szokott módszer nem alkalmas [A jelenlegi “magyar” államra kiváltképpen jellemzõ, hogy egy mindent felülmúló krízis érzését kelti, ami megoldásához semmilyen szokott módszer nem alkalmas. Jellemzõ rá az állandó pánik-keltés és társadalmi feszültség-teremtés az erõ alkalmazásának igazolására.] 2. elhiteti, hogy egy népcsoport áldozata egy másik csoportnak és ennek orvoslása érdekében minden eszközt jogosnak tart; [A jelen “magyar” állam elhiteti, hogy a nem-magyar társadalmi csoportok a magyarság által fenyegetettek és ennek orvoslása érdekében minden eszközt jogosnak tart. Lásd egyes pont alatt is.] 3. szükségét fejezi ki egy olyan vezetõ megjelenésének, aki a saját adottságai és megérzései által mindenek és fõleg a törvények fölött áll. [Az õszödi beszéd lényege az, hogy egy fasiszta vezetõ beszéde volt. A jelen “magyar” állam vezetõje többek közt éppen abban fejtette ki személyének nélkülözhetetlenségét és törvény 27

feletti státuszát, azóta is e vezetõ „adottságai és megérzései” állnak alkotmányos törvényeink és a demokratikus jogállamiság felett.] 4. jogosnak tartja a kiválasztott nép uralmát más, alsóbbrendû népek fölött, minden jogi, vagy morális igazolás nélkül; [A jelen “magyar” állam jogosnak tartja a kiválasztott nem-magyar fajok uralmát Magyarországon az alsóbbrendûnek tekintett magyarság felett, minden jogi vagy morális igazolás nélkül, sõt ennek érdekében a magyarellenes etnikai bûnözést is támogatja.] 5. félelmet kelt az “idegen” befolyás károsító és korrumpáló fertõzése ellen.” [A jelen “magyar” állam saját áldozatával szemben, a számára „idegen” magyarság szerinte „károsító és korrumpáló” fertõzése állandó félelmet kelt mind Magyarországon és kívül. ] „A legtöbb politikai kutató szerint a fasizmus, mint társadalmi mozgalom a politikai baloldal taktikáit hasznosítja, de késõbb, miután hatalomra jutott, a jobboldallal keres szövetséget.” [A jelen “magyar” állam a baloldali populizmusra támaszkodva és választási csalásokkal jutott hatalomra. Elsõ számú szövetségese az ultraliberális tábor, másik nagy háttérszövetségese pedig a parlamenti ellenzéket alkotó szintén populista jobboldal. ] A szabadpiaci gazdaság egyik leghíresebb támogatója, Ludwig von Mises (1881-1973), osztrák közgazdász szerint a fasizmus a

Szovjetunióban megismert, szocialista diktatúrához hasonlít. [A szocialista diktatúrákhoz való hasonlatosság a jelen “magyar” államra különösképpen igaz, mivel vezetõ pártja, az MSZP elõdje a kommunista MSZMP volt, és mivel magát az állam egészét a volt kommunista rendszer apparátcsikai alkotják. ] „A II. Világháborút követõen a Tengelyhatalmak veresége óta kevés, önmagát fasisztának valló csoport alakult. A mai politikai vitában a “fasiszta” jelzõt politikai ellenfelek használják egymás lejáratására. Emiatt a valóban szélsõjobboldali eszméket valló politikai pártok, vagy csoportok is igyekeznek elkerülni azt, hogy fasisztának nevezzék, vagy a fasizmussal bármilyen módon kapcsolatba hozzák.” [Követve ezt a gyakorlatot, a “magyar” fasiszta állam politikai ellenfeleit, jelen esetben saját áldozatait, azzal próbálja lejáratni, hogy fasisztának nevezi õket. A valójában szélsõjobboldali eszméket valló fasiszta “magyar” állam a legjobb védekezés a támadás elvén próbálja leplezni önmaga fasiszta mivoltát is.] Ajánljuk ezt az értekezést nemcsak a nemzeti erõk számára általában, de nemzeti jogvédõink számára is, hogy ezzel a bizonyítással indítsanak jogi támadást a magyar állammal szemben, az állam által elkövetett egyes társadalmi csoportok elleni lejáratási céllal folytatott hamis vádaskodások ellen, és a magyarság és egyes magyar csoportok ellen használt „fasiszta” degradáló jelzõ minden alapot nélkülözõ használatához. FÚSZ-NIM

– avagy miért az ír kormányfõ mond le Gyurcsány helyett? – II. 3. Ismerjük meg új kormányunk, avagy nyakunkon a bruszkik! Amint ebben a részben látni fogjuk, az uniós kettõs mérce még az eddigieknél is látványosabb. Az Unió vezetése saját lisszaboni hazugsága világtörténelmi skandalumán, az Uniót alapító francia és holland nép 2005 évi alkotmányozó referendumeredményének megtagadása ténye felett nem omlik össze, sem demokratikusan, sem morálisan. Sem az Unió, sem ölebmédiái nem mérlegelik saját sötétségüket, mint az Unió jövõjére vetett árnyékot. Kiváltképpen nem érzik a magukra vetett árnyék súlyát az uniós alkotmányhamisítás spirituális vezetõi, a Merkel-Sarkozy féle jégtánc páros sem, akik szerint meg kellett találni annak manipulációs módját, hogy a régi uniós alkotmányt új formában visszahozzák azért, hogy a népszavazás mint „alkotmányos népítélet” (© Viktor Orbán), ne legyen már akadály az uniós világkormány elõtt. Bertiehez képest nem gondol lemondásra nemcsak Mr. Gyurcsány, de az Európai Tanács egyéb tagjai sem, mint például a brit Gordon Brown, aki azt hazudozza eléggé el nem ítélhetõ módon, reggel, délben meg este, – a sajtónak, a brit parlamentnek meg a vadhülyére vett brit választóinak- hogy a Lisszaboni Szerzõdés különbözõ lenne a volt EU alkotmánytól. Pedig Brown, ezzel a brutális hazugsággal ráadásul saját tábora egyéb tagjait cáfolja, hisz olyan ‘prominens’ politikusok állításának mond ellent mint, többek közt, Giscard d’Estaing, Nicolas Sarkozy, Angela Merkel, Karel De Gucht, Giuliano 28

Amato, José-Luis Zapatero, és Jose-Manuel Barroso, és általában Európai vezetõi, akik egy nagy megkönnyebbüléssel nyugtázták, hogy a Lisszaboni Szerzõdés néven újra életre kelthették a választók által 2005-ben népszavazással kiselejtezett uniós alkotmányt. Ez az össze-vissza hazudozó, végletesen korrupt EU-vezetõi bagázs egésze mégis marad a helyén. Akárcsak Gyurcsány-öcsi, ahelyett, hogy hitelt vesztett állapotunkban átadnák helyüket egy demokratikus vezetésnek, az Unió-báty is egyre magyarázza a magyarázhatatlant és védi a védhetetlent, – reggel délben meg este, – és marad a helyén. Csak Bertie megy. Kettõs mérce a javából, uniós módra, ráadásul olyan vakítóan világos, hogy csak az nem szédül bele, aki nem néz abba az irányba. Sõt még tovább billen a kettõs mérce, olyannyira, hogy a kép lassan-lassan már egy absztrakt festményen feszengõ nõi akt felsõtestének páros részei közti elbillenés mértékét kezdi mutatni. Egy napokban fellelt korábbi európai parlamenti közvetítés (ld. kapcsolódó) megtekintése után megállapítottuk, hogy akkor márpedig ezen a ponton be kell adják derekukat azok is, akik eddig elnézõen viseltettek az EU-nak nevezett szervezet zavaros ügyei iránt. Mert nem mondanak le hivatalukról, nem bizony, a több mint gyanús Európai Bizottság tagok sem, akikrõl pedig Nigel Farage uniós parlamenti képviselõ még 2006-ban egy háttérvizsgálat után azt derítette ki, hogy ezen egyének feltárt erkölcsi-szakmai múltja alapján „egy használt autót sem venne tõlük

senki”. Farage egy európai parlamenti beszédében külön hangsúllyal kiemelte a „magyarnak” nevezett Mr. László Kovács volt kommunista apparátcsikot és egyéb Bizottság-tagokat, akik korábbi kommunista vezetõkbõl és féktelen kapitalista-gyûlölõkbõl váltottak át hirtelen a kapitalizmus szerelmeseivé. Majd Farage megemlíti, hogy éppen az uniós korrupciók vizsgálatára rendelt uniós biztos is korábban korrupciók vádja alatt állt (!), amelyet Farage az értõk törzsi nyelvére fordítva valahogy így kommentál a Tisztelt európai Ház elõtt: „erre varrj gombot öcsém, ha maradt még cérnád!” Nekünk nem maradt, de Barrosonak igen. Mert azóta is maradtak a helyükön, és biztos, ami biztos, maradni is fognak Európa élén e kommunista és korrupt elõéletû európai biztosok, mint jövendõ föderációs kormányunk tagjai. Hogy miért gondoljuk? Az említett parlamenti közvetítés bemutatja, hogy az enyhén szólva is siralmas emberi-szakmai leltár hallatán, amit Farage e parlamenti felszólalásában kiállított az Európai Bizottság tagjairól, Jose-Manuel Barroso, eme bizottsági akol elnöke, még csak a meglepetés látszatát sem mímeli. Könnyed, unatkozó mosollyal, nevetgélve és derûsen regisztrálja a hallott információt. Vele együtt az egész parlamenti képviselõtábor kollektíve tesznek magasról az egészre. Barroso joviálisan nevetgél, mintha egy jópofa viccet hallana, és úgy viselkedik, mintha Farage nem az õ bizottságának, azaz Európa legfelsõbb vezetésének tagjairól nyilatkozna, hanem csupán egy tréfás bábjátékot mutatna be számára. jó ha figyelünk

Barroso ezzel egyetértõ nyugtázását adja saját bruszki csapatának minõségéhez, így máris legitimálja a tényállást, miszerint az uniós felsõvezetõi posztok betöltésében a kommunista és korrupt elõélet nem kizáró körülmény, sõt egyenesen követelmény. Ugyanis amint Farage leleplezi e bizottsági tagok jellemrajzát, itt látjuk beigazolódni, mit is jelent pontosan az „európai identitás, elkötelezettség, függetlenség, effektív és koherens európai vezetõi alkalmasság”, amit maga a Lisszaboni Szerzõdés a Bizottság tagjai kiválasztásának feltételeként hangoztat: azt, hogy az Unió legfelsõbb és legfõbb irányító szerve, a Bizottság (nem csupán egy autókereskedés!) valójában volt korrupt kommunisták gyülekezete, akinek tagjait sem most, sem a jövõben NEM az európai polgárbázis választja (!), hanem eme legfelsõbb uniós pozíciókba velejéig korrupt bruszki-elvtársak emelik és örökítik be egymást saját belterjes köreikbõl. Most is és potenciálisan. Akkor pedig kell-e továbbra is csodálkoznunk azon, hogy sem a fõ kommunista-örökös Gyurcsány, sem annak kormánya nem mondanak le ilyen kommunista keresztapákkal a hátuk mögött? Mert bizony nem mondanak le. Aki lemond az európai politikai élvonalból, az a „korrupt” kistigris, Bertie Ahern ír miniszterelnök. 4. Az írországi referendum, avagy szavazz korrupt politikusod véleménye szerint! Ám még egy kövületbe nem esett érzelem-mentes számítógépes program is feltenné magának azt a szikár logikai elemekre épített jogos kérdést: Ahernnek miért éppen most kell távoznia eme európai csapatból, egy már jókora idõtartamban keringetett állítólagos vád miatt? Hogy megfejtsük eme nagy európai rejtvényt, elõször hozzuk fókuszba az ismert tényt, hogy Írország az egyetlen EU tagállam, amely népszavazással dönt majd – ez év júniusában, tehát hamarosan- a Lisszaboni Szerzõdés ratifikálásáról. Ezzel kapcsolatosan a következõ tényezõket kell figyelembe vennünk. A lisszaboni reformszerõdés referendumi ratifikálásának nagy esélyt ad az a körülmény, amit a Lisszaboni Szerzõdést alkotók Angela Merkel által vezetett kreatív neokommunista bruszki akciócsoport tudatosan idézett elõ, mégpedig az a tény, hogy ez az új reformszerzõdésnek álcázott régi alkotmányos szerzõdés egy normál, jóhiszemû és épeszû földi halandó számára olvashatatlan, egész egyszerûen azért, mert számos szövegelembõl kellene kiraknia a teljes képet, amely feladat megvalósítására sokak számára egy fél élet sem lenne elég. Fõleg, mivel egy normális ember, aki még nem szenvedte el azt a fájó népirtást, ami ellenünk zajlik, még békésen alussza élet-álmát és nemigen

jó ha figyelünk

szenteli arra összes jobb sorsra érdemes idejét, hogy erõsen gyanakodván e népirtáshoz segédkezõ Unió viselt dolgai felett, átvágja magát az Unió által szándékosan generált elmezavar sûrûjén. Ha mondjuk, legalább arról tudna az ártatlan választó, hogy mégiscsak rá kellene szánnia magát e szöveg olvasásra, mivelhogy saját új alkotmányát olvassa, akkor talán megkísérelné ezt a fél-öngyilkossággal felérõ vállalkozást. De mivel arról sem tud, hogy ez a jogászi zsenialitásnak álcázott szapora szómenéses lisszaboni halandzsa éppenséggel az õ számára is érvényes új alkotmány, nem veszi a fáradságot. Mivel, kedves olvasó, a tavaly decemberi parlamenti ratifikálás óta a Lisszaboni Szerzõdés halandzsája az ön számára is érvényes új alkotmány szövege, javasoljuk, hogy, ha eddig nem tette, olvassa el az errõl szóló ismertetéseket és részletes elemzéseket. (Lásd a kapcsolódó anyagok közt: „A Lisszaboni Szerzõdés: világháború paragrafusokkal” c. tanulmány és elemzés már publikált részeit.) A hosszú, komplex és érthetetlen módosító szövegek elejére rápillantva, mondván, hogy na jó, akkor ez az európai demokrácia és jogállam kánaánja, a népszavazásra felkészülõ ír választó megelégedetten leteszi a maradék sokszáz oldalt. Aki pedig eltökélt tudatos állampolgárként továbbolvas, a szöveg egyre jobban bonyolódó összevisszasága láttán egyre hülyébbnek és alkalmatlanabbnak érzi magát, és azt hiszi, hogy õbenne van a hiba. (Nem tudja, hogy a demokratikus alkotmányosság minimális követelménye, hogy egy alkotmány olvasható, tömör és érthetõ kell legyen). Az így kialakult mentális kisebbrendûségi komplexussal és frusztrációval küszködõ választó ebbõl fakadó következtetése pedig rendszerint az, hogy na jó, akkor ne olvassuk el az egészet, hanem bízzuk rá magunkat azokra a „mindentudókra”, a politikus és médiák szerepében észosztó cukrosbácsikra, akik majd megmondják nekünk, hogy mit tudjunk minderrõl. És õk, a „mindentudó” politikusok, – annak ellenére hogy õk az utolsók, akik efféle népnyúzó szövegek olvasásával és általában politikusi munkával töltenék fizetett drága idejüket – megmondják a választóknak, de meg ám, hogy mit tudjanak a szerzõdésrõl: azt, hogy a Lisszaboni Szerzõdés egyenesen a demokráciának a tökélye, a világnak meg a klímának a megváltása, az örök mennyei boldogság és a második földi Éden beállta, s akár az anyaméhben, a teljes belsõ és külsõ biztonság érzete, és a megteremtett teljes foglalkoztatottság. És mindenek elõtt az a bizonyos jó erõs és hatékony Európa, ami az USA-val verseng, s ami verseny nélkül szétesik a földgolyó, a betyárját. (Kíváncsi lennék, hogy a jó erõs Európa gondolatától, e nagyurakon kívül pubertáskori izgalomba jött-e még valaki...)

Akár nagy ruszki elõdjeik, a bruszkik is gombnyomásra mûködnek. Lemeztûjük ráakadván a fõbb propaganda pontokra, ezeket ismételgetik akkor is, ha megbököd õket álmukban. A tömegmédiák támogatásával. A bruszkik és stréber médiáik be vannak idomítva arra, hogy egy emberként ismételjék a szöveg elején díszelgõ pontokat, mint pl. „demokrácia”, „jogállam” „szubszidiaritás”, „arányosság”, „hatékonyság”, majd hangoztatván, hogy „jó Európának, jó Európának, jó Európának”, a bruszki azonnal visszatereli a szöveg elejére az olvasót, ha annak elkalandozó tekintete véletlenül az alábbi pontokra téved a szöveg belsejében: – A választói jogok virtuálisra korlátozása – A kisebb tagállamok zéró-közeli befolyása az összeurópai döntésekbe – 2014 után az állandó tagállami biztosok megszûnése és a centralizácó fokozása – A szerzõdés korlátlan önmódosító tulajdonsága – A kommunista Europol (Euro-rendõrség) a még kommunistább KGB-szerû belsõ biztonsági állandó bizottság (a hírhedt COSI) – A terroristák árnyéka ellen állig felfegyverkezõ EU milícia, a tagállamok katonai lojalitásának kikötésével – A tagállami gazdasági-politikai-katonai szuverenitás feladását bizonyító részek... stb. Következésképpen, a Lisszaboni Szerzõdést agymosati okokból „csak” az szavazza meg, aki nem olvassa el, és akik rá kell bízzák magukat az okosságos médiákra és politikusaikra. Márpedig ezek alkotják a választók túlnyomó nagytöbbségét. A médiák pedig minden eddigi mádiahazugságokat felülmúlóan hazudoznak errõl a szerzõdésrõl, mind annak tartalmáról és jelentõségérõl, és magyarázzák a megmagyarázhatatlant. Továbbá ismert körülmény, hogy nagyon sokan, szintén még normál földi mivoltukban ezen a bolygón, abban a tévhitben élnek, hogy hihetnek politikusaiknak, s hogy ami a tömegsajtóból érkezik, annak van valami köze az objektív valósághoz. E tényekre támaszkodva az Unió kiaknázva a tömegmédiák feletti szinte kizárólagos monopóliumát, minden létezõ eszközt bevet az Íroszág-beli népszavazás elõtti közvélemény-manipuláció érdekében. A vélemény-befolyás egyik leghatékonyabb módszere mellett, a manipulált elõzetes statisztikák mellett az „igen Lisszabonra” referendum kampány és egyéb nagyüzemû agymosások minden irányból özönlenek az írek köztudatába. Ezzel szemben a Lisszaboni Szerzõdést ellenzõ kampány vergõdik az interneten... FÚSZ-NIM (folytatjuk)

29

– avagy miért az ír kormányfõ mond le Gyurcsány helyett? – II. 5. A holo-adu újra lecsap, avagy további bruszki- propaganda módszerek Az Unió számára azonban még eme orwelli médiauralom beállta és a neoszovjet tömegpropaganda sem tûnik elegendõnek a lisszaboni siker abszolút bebiztosításához. Az írországi referendum hatékony befolyásolása érdekében az Unió a közelmúltban megkísérelt egy nagyszabású demoralizáló manipulációt bevetni azzal a megdöbbentõ holokauszti kreativitással, hogy a „nem” referendum-kampány vezetésére a „szélsõjobboldali, rasszista” politikusként lejáratott francia Le Pen személyét kérték fel(!) Ha nem vált volna közismert ténnyé, hogy mi mindenre szolgál ez a jó holokausztosra megírt történelmünk, akkor még sokadik hallásra is agyament és abszurd gondolatnak tûnne, hogy az Unió ellenkapmányát maga az Unió szervezze egyik tagállamában, ráadásul egy másik tagállamából hívott politikus vezetésével. Ami azonban „magyarázatot” ad eme abszurd ötletre, az a „nemes” cél, hogy az Unió a szélsõjobboldali ismert náci-adu bevetésével tervezte morális mélyzuhanásba küldeni a Lisszabont ellenzõk táborának hitelét. Mivel a „nem” referendum-kampány tábora természetesen kikérte magának és visszautasította a Le Pen-féle tervet, és helyette egy sikeres ír üzletember (Ganley) vette át az írországi „nem” kampány vezetését, az Unió vezetése minden egyéb irányból próbálja „nem” kampányt ellensúlyozni és folytatja az ír szavazók nagyüzemû agymosását. Az írországi „igen”kampányban képviseltette magát a kommunikációs (értsd: propagandista) EU- biztos is, a bájos Margot Wallström, aki társaihoz hasonlóan, idomított papagájként, betûrõl betûre követve ismételgeti az Unió papírmasé hazugságait, és zeng a Lisszaboni Szerzõdéssel horizontra derülõ „szép új világról”. Az Európai Parlament elnökségi posztját immár teljhatalommal betöltõ kevésbé bájos Poettering is személyes látogatásokat tesz Íroszágban, hogy leghatékonyabb közvetlen meggyõzõ erejével is odahasson az ír közvéleményre. 6. „Bertie-faktor” az összeurópai puccskísérletben Ebben az egyoldalú Lisszabon-párti kampányharcban az egyetlen tömeges mértékû befolyásoló tényezõ, a Ganley által vezetett Libertas „nem” kampány mellett, ami az ír referendumot a leszavazás irányába vihetné, a hivatkozott részletekben említett bizonyos „Bertie faktor”, azaz éppen Bertie Ahern miniszterelnök személye, aki Írország felelõs vezetõjeként egy minden véleményt megismerõ széles társadalmi vitát létfontosságúnak tartott. „Ahern váltig állította: ‘Írország létfontosságú érdeke a követelmény, hogy egy nemzeti párbeszéden keresztül közelítsük meg ezeket a leg30

alapvetõbb kérdéseket.’ Ez egy kifejezett elismerése volt annak, a kormánytagi kollégák tagadása ellenére, hogy igenis volt egy bizonyos Bertie faktor, egy kockázat, hogy esetleg a Lisszaboni Szerzõdést a szavazók nem ratifikálják, és ez nem volt tovább tartható.” Ahern ezzel az állásponttal jelentõs befolyást gyakorolt a referendum eredményére, mivel érthetõ módon Ahern személye és véleménye kivételes érdemeire való tekintettel is különösen hiteles az ír szavazók szemében. „A fejétõl bûzlik a hal” örök igazsága ugyanúgy örök és igazság, mint az, hogy „a fejétõl illatozik a rózsa”. Emiatt jogosan vélhetjük, hogy valószínûleg Ahern személye, erkölcsi és szakmai tartása volt annak oka is, hogy a szerzõdés ratifikálásáról népszavazás útján döntenek Írországban. Tudvalévõ, hogy az Európai Tanács tagjait az EU országok elnökei alkotják, és eme díszes társaság már 2007-ben megegyezett abban a kérdésben, hogy a korábban leszavazott uniós alkotmány új változatát, a Lisszaboni Szerzõdés sorsát nem bízzák a demokrácia véletlenjeire, s így az errõl szóló töntést referendumok helyett a választók háta mögött, parlamenti ratifikálással oldják meg. Ahern az a tiszteletre méltó egyetlen kivétel az Európai Tanácson belül, aki saját népe számára kivívta az új alkotmány referendummal való elfogadásának jogát, – ellentétben az Európai Tanácsot alkotó többi európai vezetõvel, akik saját alkotmányaikat odahajítva konspirálnak az Unió birodalmistáival, ezért megtagadták népeiktõl a referendum jogát és parlamenti szavazásokkal erõsítik meg az uniós alkotmányt. Amikor kiderült, hogy a nagy közös európai puccskísérlet (összeesküvés) ellenére a nyûgös Írországban népszavazókra bízzák majd a ratifikálás eldöntését, valószínûleg az európai politikai parazitum megkereste Bertie Ahernt az elsõ elnöki poszt hízelgõ ajánlatával cserébe azért, ha végül jobb belátásra tér és megváltoztatja Lisszabon-ellenes álláspontját. Mivel Ahern nem méltatta ezt a nagy lehetõséget, erre jött a válasz az éterbõl: “Ahern zavaros pénzügyi bonyodalmai a 1990-es évekbõl árnyékot vethetnek kilátásaira”. E kijelentés reál nyelvre lefordított megoldása: „Bertie, mivel nem voltál eléggé európai elkötelezettségû és koherens, nem jöhet szóba, hogy e bizonyos pénzügyi korrupciós vádak alól tisztázd magad. Mivel nem engedtél sem a zsarolásnak sem a császári kecsegtetõ ajánlatoknak, ezért kaptad meg fiam a selyemzsinórt.” 7. Lecsapott legyek, avagy a lisszaboni képlet leosztva „Bertie faktor”-ral Az elõzõek értelmében megválaszoltuk a fenti idézet forrásának eme kérdését is, azaz „hogy nyomás alá vették-e a kormány többi tagjai annak érdekében, hogy azt tegye, ami a

helyes a Lisszaboni Szerzõdés érdekében?” Naná. Majd megérthettük, hogy ez a bizonyos Bertie faktor, a kockázat, hogy esetleg a Lisszaboni Szerzõdést a szavazók nem ratifikálják, miért nem volt tovább tartható, s hogy az Unió mit ért el Bertie távozásával: „most hogy a Bertie faktor kikerült az írországbeli Lisszaboni Szerzõdés referendumának tényezõi közül, európai kollégái kicsit könnyebben lélegeznek.” Ahern leléptetésével az Unió szervezõi nemcsak egy, de minimum három legyet ütnek egy csapásra: 1) Elteszik az Európai Tanács tagjai közül a köreiket zavaró Bertie-legyet, akinek megvesztegetési és fenyegetési immunitása megtörte volna az Unió vezetésének „európaiságát, hatékonyságát és koherenciáját” . 2) Miután az Uniót szervezõ manipulációs nagymesterek ily látványosan elintézték a Lisszaboni Szerzõdést ellenzõ fõ kampányszemély, Bertie Ahern megfúrását, ezzel a referendum pozitív kimenetelének esélyét remélik továbbnövelni. Az esemény kampány-jellegét igazolja, hogy az állítólag „pénzelfogadási korrupcióba keveredett” Ahern lemondatása példátlanul zajos médiacsörömpöléssel folyik. 3) Behoznak a bársonyszékbe egy lisszabonékonyabb vezetõt Írország élére, aki okulva elõdje szomorú sorsából, minden bizonnyal jóval fogékonyabb lesz majd a Lisszaboni Szerzõdés hangos támogatására, és jó erõs hátszelet ad majd a referendumnak. A fenti eszmefuttatást látszik beigazolni, hogy Bertie utódja, a valóban effektíven lisszabonékony Cowen álláspontjáról és terveirõl zéró idõ elteltével máris értesültünk: „Az elsõ feladat Ahern valószínû utódja és párttársa, Brian Cowen számára az lesz, hogy bebiztosítsa majd az EU refromszerzõdés ratifikálását eldöntõ ír választók általi népszavazás „igen” eredményét. Cowen úgy gondolja, hogy most minden energiánkat arra a fontos a Lisszaboni Szerzõdést érintõ közvélemény-kutatásra kell fordítsuk, amelyre sor kell kerüljön június elején, – nyilatkozott az RTE-nek az Igazságügyi Miniszter Brian Lenihan. Nagyon fontos, hogy Írország részérõl a szerzõdés elfogadása legyen a végeredmény.” Namármost, hallván, egyenesen Írország Igazságügyi Minisztere szájából, azt, hogy a referendum eredményét Ahern utódja be kell biztosítsa (!), számítógépünk monitora nagy villogó vörös betûkkel kinyomtatta, hogy Európában olyan óriási nagy a baj, hogy nem talált arra megfelelõ betûnagyságot, amellyel jelezni tudja a baj mértékét. Majd kéretlenül elkezdte kinyomni az alternatívákat arra, miként is lehet egy „népszavazás eredményét bebiztosítani”: jó ha figyelünk

Nemrég vetettem papírra gondolataimat az egekig dagasztott cigánykérdés miatt, de ne lehet megállni amellett a tény mellett, hogy kitervelõje, okozója a magyarok és cigányok közt feszülõ ellentétnek egyedül az SZDSZ. (Ezt igazolja néhány „magát nem megnevezni kívánó” roma származású értelmiségi, akik látják az SZDSZ mesterkedését) internetes értesüléseimre hivatkozva Bársony András is azok közé a „szakértõk” közé tartozik, aki nem titkolja, hogy „a cigányokat most a magyarok ellen kell kijátszani”. Úgy hírlik, hogy ezért mindent meg is tesz. Tehát a „cigánykérdésen” túlhaladva vizsgáljuk meg, hogy milyen hatással volt és van az SZDSZ a kül-, és belpolitikánkra, a gazdasági életünkre és gazdasági helyzetünkre, valamint az oktatásra és egészségügyre, kultúrára -, tehát a teljes életünkre? Nincs szándékomban „szakértõi” elemzést készíteni, hiszen ezt már megtették azok, akiknek ez dolguk, képzettségük révén. Én azon egyszerû emberek életérzését közvetítem, akik helyzetüknél fogva csak elszenvedõi és vesztesei a lassan húsz éve a levegõt rontó SZDSZ jelenlétének. Természetesen, hogy a kialakult helyzetnek vannak nálunk is felelõsei: õk a kollaboránsok, akik jellemtelenségük okán hajlandók voltak az árulásra. (Dobó István idejében ezeket felakasztották) Az én számomra azoknak az embereknek az érzései fontosak, akik ezt az országot felépítették – immáron sokadszorra – és ezután is felépítik, annál az egyszerû oknál fogva, hogy neki ez a hazájuk, az-az van hazájuk, ahova minden gyötrelem, baj, nyomor ellenére, testben és lélekben feloldhatatlan módon kötõdnek, függetlenül attól, hogy mennyire sikerül az SZDSZ-nek”lakhatatlanná”tennie. Ezek az emberek nem születtek jobb, vagy baloldalinak, csak az SZDSZ vírusfertõzés formájában befészkelte magát a tudatukba. Ennek következtében alakult ki ez a társadalmi méretû skrizofénia, amit egyébéként gyûjtõnéven többpárti demokráciának neveznek. Kik teremtettek olyan körülményt, hogy az ember már nem érzi jól magát a saját hazájában, és ha tettekben nem is, de gondolataiban és sokszor verbálisan is az ország elhagyását emlegeti. Melyik férfinak van kedve hazajárni munka után, ha egy veszekedõs, házsártos feleség várja otthon? És melyik asszony tekinti otthonának a lakást ahova nap, mint nap egy részeges verekedõs férj töri rá az ajtót? Mert így élünk ma mi itthon Magyarországon! Nõk, férfiak, gyermekek, fiatalok és idõsek. A bajaink gyökere pedig itt van a szemük elõtt és ahelyett, hogy a „család” összefogna, lustaságból, félelembõl, és leginkább rosszul felfogott „felebaráti szeretettbõl”inkább tûrünk a végtelenségig, és inkább egymást okoljuk, bántjuk, és kiszorítjuk a közös célhoz vezetõ útról. 1) vagy elcsalják az ír népszavazások eredményét Lisszabon javára 2) vagy, amennyiben az ír közvéleménykutató felmérések Lisszabon-ellenzõ eredményt hoznak, annak eredményét egyrészt letagadják, másrészt az új ír államvezetés egy hirtelen „megvilágosodott” állapotában kitalálja majd annak „alkotmányos” módját, hogy akár referendum nélkül is ratifikálni lehet a Lisszaboni uniós alkotmányt. E két esethez képest minden egyéb alternatíva magában hordja a demokrácia bizonytalanságait. Végül pedig íme a bizonyítékok koronája, maga az Európai Unió véleménye a Bertieesetrõl, amely lényege tömören: „amirõl a rajó ha figyelünk

De mi is a közös cél? Minden fölösleges bla-bla elkerülésével mondhatjuk, hogy a természetes rend, a racionális életvitel az, ami minden élõlényt – köztük az emberi közösséget is – vezérel. A természetes rend, ami életben tart, ami a jelent és a jövõt jelenti. Ebben pedig nincs helye oda nem illõ elemeknek, fõleg akkor nem, ha azok a legkisebb mértében is veszélyeztetik a biztonságos életet. Úgy hiszem, hogy a többség számára nem szükséges a tudományos elemzés a tekintetben, hogy mi is motiválja évezredek óta a – most az SZDSZ mutációban megjelenõ – kalmárjellemû formációt. Nem fontos a számunkra, hogy vallási, genetikai, vagy egyéb okok vezérlik ezt a közösséget tevékenységükben. Ennek okáról töprengjenek majd azok, akiknek fontos az okok feltárása. A mi dolgunk az út megtisztítása. A mi kultúránk számára elfogadhatatlan a vallási alapon megfogalmazott „kiválasztott nép elmélet” –re épített pusztító gyakorlat. Amint a keresztény és magyar kultúrkörhöz tartozóknak nem sok esélyük volna a túlélésre, ha Indiába mennek tehenet ölni, így nekünk is tennünk kell a ránk erõszakolt, számunkra idegen kultúra, és annak minden megjelenési formája ellen. Röviden: van ki út, csak meg kell azt tisztítani. Igaz, az SZDSZ „kultúköre” nem nagyon szeret arról beszélni, hogy írott történelmünk során eddi hány pogrom fogalmazódott meg velük szemben, ez legyen az õ szégyenük. Bennünket nem érdekel. A mi számunkra a múlt legyen a tanulság, a múltnak is az a része, amit õk nem befolyásoltak. Tudjuk, hogy nagyon „törvénytisztelõk”, fõleg akkor, amikor õk hozzák a törvényeket mások kárára, és annak betartását maradéktalanul meg is követelik. Nos nekünk sem tilthatja meg senki, hogy magunknak mi alkossunk törvényeket, olyanokat, amelyek a haladásunkat, a békénket, a fejlõdésünket és a jövõnket védik és biztosítják. Volt már erre példa: a numerus clausus (zártszám). Emberi léptékû megoldás, mert nem liberális köntösbe bújtatott, vagy éppen vallási alapú, abban akár a más kultúrához tartozók megölését sem tiltó gondolkodás az alapja, hanem a különbözõségek tiszteletben tartása. Azzal tisztában vagyok, hogy ma egyetlen SZDSZ-es sem szeretné, hogy törvényesen, csorbítsák „törvényfeletti” jogaikat, de ez elkerülhetetlen lesz. Talán meglepõ a véleményem, de errõl õk fognak gondoskodni. Minden, amit tesznek, ahogyan teszik, azzal csak katalizátorként hatnak a folyamatokra. Egy nagyon fontos és a jövõnket meghatározó feltételnek azonban teljesülnie kell. Mégpedig annak, hogy utunkat és tetteinket nem befolyásolhatja gyûlölet, ártószándék, de az önmagunk szeretete annál inkább. Mi csak önmagunknak tartozunk felelõsséggel és számadással, és ez a gondolkodás mindenre feljogosít, ami kulturális és erkölcsi örökségünkbe belefér. Kedves olvasó: Nem kell félni a harctól. Gyõzni fogunk, e felõl nincs kétség! Petráss László közíró*

vasz és profi Barroso hallgat, arról az óvatlan, amatõr bruszki el-elszólja magát: „Már kora délután közöltem az áttörõ hírt Ahern lemondásáról a Bizottság egyik alkalmazottjával, aki erre szembrebbenés nélkül rávágta a választ: „Ez pozitív a referendum szempontjából!” Az elsõ reakció általában a legmegbízhatóbb érzelem-mentes elemzés ami politikai szakemberektõl elvárható.” „Egy másik jelzésértékû elem Brian O’Connell Tony Blair RTE-nek adott interjújából Blair válasza volt: „az ember olykor saját országa érdekeit kell mindenek elé helyezze és ez volt az egyik oka annak, amit tett”. „Túlságosan nagy volt Annak politikai kockázata, hogy a Lisszaboni Szerzõdésre szóló re-

ferendum Bertie Ahern személyérõl szóló referendummá váljon. Ez a kockázat túl sok bizonytalanságot hozott az egyenletbe, növelve annak esélyét, hogy a referendumot elveszítjük – és az ezzel járó károkat elszenvedjük.” „Amikor megkérdeztem José Manuel Barrosot, az Európai Bizottság elnökét Ahern lemondásáról egy hónappal a Lisszabon-referendum elõtt, válaszának elsõ sora így szólt: ’Nincs szándékomban kommentárt fûzni az ír ügyekhez.’” „Most, hogy a Bertie faktor kikerült az írországbeli Lisszaboni Szerzõdés referendumának tényezõi közül, európai kollégái kicsit könnyebben lélegeznek.” (RTE) FÚSZ-NIM

31

Feleségem Teréz-anya idézeteket böngész és ajánl figyelmembe. 1) Teréz Anya valóságos középkori lovag módjára küzdõ, meglepõ személyiség volt – nem tudtam róla. 2) nekem el vannak kopva az idegeim – így én nem tudom, hogy mikor leszek képes az úgynevezett nemzeti közgazdászok fantáziátlanságán és zárt körén magam túltenni. Mert egy SZDSZ-esnél tudom, hogy definiáltan aberrált, a posztkommunistánál pedig, hogy definiáltan foxi-maxi retardált. A nemzeti oldalúnak mondott pedig többségében sopánkodik csupán. Így néz ki a langyos pocsolya, ahol az embernek légszomja van. Megfigyelik az embert mindenféle elemek, de segíteni, vitába elegyedni, érvet-ajánlást komolyan venni soha-semelyik-semmikor. Közben eltelik 10-20 év, és õk nyafogva elõadást tartanak az ellenség embertelenségérõl, meg hogy azok csak rámutatnak a Holdra az égen, és a Hold azóta nem vigyorog, mert a csúnyák megijesztették. A pocsolyában meg nem tenyészik az értelmes szó, de bárkinek örömmel-készséggel elnyisszanják torkát, szavát, gondolatát. Sokáig vártam, hogy talán én nem értek valamit, ma már tudom, hogy lassan ébredõk tömege vesz körül, akik közt nehéz levegõt kapni. Mint a lefulladt motorban, rosszak a szelepek. Ady idejében még legalább lehetett fütyörészni és csordát legeltetni, a füttyszót is elfeledtük már, maradt csak a semmi. A lelketlen rideg értelmetlen Wikipédiás szélhámos semmi látzsat. NA ENNÉL KESERÛBB BEVEZETÉST nem is tudnék talán. Öregedés közben állítólag kinek meglágyul a szíve, kinek az agya, de nem maradunk korábbi önmagunk. A termelési tényezõk mixe minden vállalkozás, minden tipikus vállalkozásból építkezõ ágazat számára alapvetõ kérdés. A szakosodás, munkamegosztás révén jutunk olyan helyzetbe, hogy nem mindenkinek különkülön kell a megélhetéshez szükséges tökéletes termelési tényezõ összetételt kialakítania az életképesség feltételeként. A társadalom összesített termelési tényezõ igényét, és az egyes tényezõk közötti mûködõképes arányt, összetételt nem minden egyes vállalkozásnak külön kell teljesítenie, mintegy lekopírozva valami égi tökéletességet, hanem összeségükben, egymással együttmûködve. Tehát valami nagy ökono-ökológiai együttes, rendszer részeként, elemeként kell minden egyes vál-

lalkozásnak úgy meghatározni a mûködõképes termelési tényezõ összetételét, hogy egy képletes különálló tényezõnek kell tekinteni az összes többit, a vállalkozáson kivülálló társadalmi, piaci, kulturális mifene termelési tényezõ környezetet, amelyhez kapcsolódhatnak a vállalkozáson belüli termelési tényezõ elemek a maguk szerves egységében. Egy másik kérdés a termelési tényezõk tulajdonlásának dolga. Régebbi tankönyvekben errõl némi felvilágosítást adott például a többszektorú makroökonómiai modell (háztartásként jelölve meg minden jövedelem végsõ tulajdonosát). Most meglepetve látok olyan ábrákat, ahol a háztartás kizárólag munkajövedelmet kap. Hát ezt a szellemi eróziót nem hittem volna el. Biztos hogy oroszlánrésze van benne a gyáva közgazdászoknak (meg a magukat közgazdásznak eladó jogászoknak és szociológusoknak és egyéb tekintélyeknek), akik fennen hírdetik, hogy dolgozz a piacnak, és annak adjad el a másodfokú egyenlet megoldóképletét, aki fizet érte. Eladták õk a makroökonómiát is, ha már anyjuk helyett erre van piaci igény (biztos ennek az igénynek a parciális egyenleteit is fel tudják vázolni, csak fizessenek érte). Most a makroökonómia rövid magyaroroszági pályafutása után kijelenthetjük, hogy ezen az állattenyésztõ telepen (azt ugye elve külföldieknek szánják) mindent ki tudunk herélni és herélni hagyni. Eszement közgazdászaink a szakmai tisztesség és életösztön minimumát sem teljesítve asszisztálnak az efféle gazemberségeknek. Diákként sosem tudtam elhinni, hogy a hóhér a szavakat is fel tudja kötni, nem csak az embert. Pedig csak ki kell nyitni egy makroökonómiai hablaty-gyûjteményt. Az eredeti tõkefelhalmozás dezinformációs hazugsága helyett az eredeti (a megkerülhetetlen, természetjogi) tulajdonosi jogosultságok rendszerével kellett volna foglalkozni sok éven át a közbeszédben. De ezzel a munkásõr-fegyelmezte magyar értelmiség a vidám barakk vidámságában sem foglalkozott, nemhogy a barakkajtó kinyílása után. Kitámolyogtak a barakkajtó kinyílása után a napfényre, és torz vigyorként magukkal hozott akasztófahumor viccelõdés képességét is elvesztve egyelõre kábultan nem tudnak magukkal mit kezdeni. Odáig sem jutottak, hogy nyílt, cinkeletlen vitát kezdeményezzenek, éltessenek. Felnõtt egy sor évfolyam a tegnapi gyerekekbõl, akik

már távolról sem érzékelik, hogy a munkásõr géppisztolyokat az égben az angyalok közt ölelgetni kívánó komunista alkalmazottak szellemi színvonalánál több is lehetséges. Sikerrel fullasztottak ki számtalan szellemi nekigyûrkõzést. Kifullasztás után ki vagyunk fulladva, mint aki fuldoklik. Az ország, a gondolkodásunk szándékos kiherélése napjanikban is tart. Lassan nem a magam helyét fogom keresni, hanem azt vizslathatom, hogy ezen a szutyokhálón bárki is átjuthat-e helyben, avagy minimálisan “amerikába” kell szaladni annak, aki nem akar szellemileg helyben megfulladni. Elgondolkodtató, hogy a magyarországi szellemi inrastruktúra ahelyett, hogy inspirálná a gondolkodást, lehazudja a csillagot az égrõl, és betart tulajdonképpen mindenkinek, aki nem szalad elég messze (így persze logikus és “rendszerkonform” az iskolák bezárogatása). Végül is a hazai szellemi infrastruktúra ha funkcióját teljesítené, akkor minden érdeklõdõ, komoly szándékú gondolatnak a feltétel rendszerét, termelési tényezõ környezetetét igyekezne olyanná tenni, hogy életképessé válhasson. De hát most a fordítottja történik. Ahogyan korábban abortusz-nagyhatalommá válhattunk (a lakosság megfelezése mértékben), úgy most a szellemi létünk felezési folyamatát élhetjük meg. Egyszerûen nincsenek olyan közgazdászaink, akikkel szellemi képességeik vagy elszánt gyávaságuk miatt valami elméleti munkát lehetne kezdeni, vagy arról olvasni, ha már a párbeszédet nem vállalják. OLYAN EZ, MINT AMIRÕL Illyés Gyula írt, hogy otthon, a zárt szobában sem lehet ihletett szavakat mormolni, mert még a kedvesével való évõdõ szavak fényét is elveszik, elvonják a fegyvertelen saját állampolgárokra fogott puskacsövek, nemhogy az értelmes beszédét. Agyonverten, ihlet nélkül pedig nincsen értelmes gondolat, senki se számítson rá. Jelenleg ugyanúgy üldözik az elemzõ gondolatot, mint 10-20-30-40-50-60 éve (akkor 1948 volt). Nem lehet kitérni a hatás elõl. Van bõven önrombolás, elfajult személyiség, de leginkább kába köd. A rádió feltalálása után kitalálták a rádióval való kínzást. Most folyik a gondolat ellopásának, illetve az elismerés megvonásának, illetve a gondolati képesség szétverésének kínzása, genocidiuma. Hát csak tessék. FÁ

A KOALÍCIÓNAK MÉG NINCS VÉGE – A Gyurcsány-világnak (azaz a gyurcsányizmusnak) azonban alighanem vége szakad, ha nem elõbb, akkor õsszel, a költségvetési vita során. Kóka politikai karrierjének is vége, majd az „üzleti életben” kárpótolja magát a közvagyonból. De szinte biztos vagyok benne, hogy az MSZP– SZDSZ-koalíciót valamilyen módon a de facto formából ismét de jure státusra emelik, azaz újrafogalmazzák. Ennek a két személyi feltétele, Gyurcsány és Kóka lelépése alighanem befejezett tény, néhány hónap, vagy talán csak hét kérdése. Az SZDSZ legvalószínûbb jelöltje erre Fodor Gábor, az örök majdnem sikeres (nem akarom az örök vesztes jelzõs összetételt használni) politikus. 32

jó ha figyelünk

A levél eredetileg Gerõ Andrásnak íródott, de a mostani közzététel 2 személynek szól, Gerõ Andrásnak és Dobrev Klárának. Mindenki képzelje oda a többesszámot, mivel Dobrev Klára legutóbbi elõadásában ugyanarról beszél, mint Gerõ, mellesleg ez várható volt. T. Gerõ András! Nézem az Echo Televízió 2008. február 18-i adását, este 20.30, Ez történhet a héten c. mûsorát, ahol az egyik meghívott Gerõ András történész volt. Ezúton tennék egy-két megjegyzést mondandója egy darabkájához, mellyel súlyosan sérti a magyar anyák érdekeit. Minden tiszteletem Kocsi Ilonának, aki megérzésem szerint döbbenetében megpróbálta Gerõ vehemenciáját letörve józanul megmagyarázni, miért is van ma Magyarországon gyes és családi pótlék. A következõ hangzott el Gerõ András magát többször hangsúlyozottan értelmiségként aposztrofáló történész szájából, nem szó szerint idézve: “A miniszterelnök a kiadások és adók csökkentésérõl beszél, kérdem én, miért kötelezõ, hogy ma Magyarországon az anyák 2-3 évig gyesen maradhassanak? Miért jár alanyi jogon a családi pótlék? Mi ez, 60-as évek? A világ nem erre tart, minél képzettebb egy nõ annál kevésbé érdekelt abban, hogy egy ilyen folyamat részese legyen, hogy otthon maradjon a gyermekével...” stb. Nos akkor én, mint 2 kiskorú gyermeket nevelõ gyesen lévõ édesanya 4 gyermekkel a családunkban tájékoztatnám Önt a világ folyásáról, és a nõk helyzetérõl, és a gyermeknek, mint frissen érkezett emberi lénynek a jogairól! Nekem, mint gyermeket szülõ nõnek, és a világ egyik társadalmi intézményében (magyarországi demokrácia) létezõ állampolgárnak jogom van eldönteni, akarok-e dolgozni vagy nem, a gyermekem mellett. Karriert akarok-e építeni vagy gyermeket nevelni és családot ápolni. Akarok-e 10-12 órát lehúzni éhbérért úgy, hogy az 1 éves gyermekemet bölcsõdébe adom, ami egyenlõ az intézettel, fõleg a mai ápoló és munkaerõhiány miatt embertelenek a viszonyok egy csecsemõnek. Akarok-e gyermeket szülni vagy nem ebbe az ellehetetlenítõ társadalmi-gazdasági rendszerbe, akár 10-et is. Akarok-e visszamenni gyed után a jól fizetõ állásomba, hogy nehogy kirúgjanak, vagy döntök a gyes mellett, mert ez a gyermekem érdeke. A gyermeknek joga van minimum 3 éves koráig az édesanyja mellett lenni, a mai fejlett pszichológiai spirituális és társadalomtudományi kutatások igazolása is e mellett szól, hiába szeretnék azt, hogy minél hamarabb elszakíthassák az anyáktól a teljesen az anyában létezõ lelkeket. A gyermeket nincs joga egyetlen anyának és egyetlen társadalmi intézkedésnek sem arra kényszeríteni, hogy jó ha figyelünk

születése után elszakítva töltsön akár egyetlen percet is az édesanyjától. Ez a bolsevik módszer. A tudatmódosítás és idomítás egyik legjobb módszere, gyökerében elbizonytalanítani és védtelenné tenni az emberi lényt, családok szétszakításával, a gyermek izolálásával, akár hetes bölcsõdébe beadva. Milyen 60-as évek? Maga történész? 1967-ig nem létezett Magyarországon semmiféle gyes! Az én nõvérem 1963-ban született, anyámnak nem volt lehetõsége az elõbbiekbõl kifolyólag otthon maradni vele. Irány a bölcsõde. A nõvérem olyan beteg lett, hogy majdnem belehalt. Nem fertõzõ beteg volt, orv osi szakvélemény (fõorvosi!) igazolta, hogy a gyermeknek két hete van hátra, ha nem veszik ki a bölcsödébõl! Egyszerûen nem képes elviselni egy emberi lélek, ha elszakítják az anyától. Az én anyám állása kockáztatásával innentõl kezdve a hátralevõ éveket fizetés nélküli szabadságon töltötte. Ugye ismerõs még ez a szó, és az is, hogy KMK? Közveszélyes munkakerülés. Nem lehetett az anyának nem dolgozni akkor sem, ha nem akart enni, fizetést kapni, hogy a gyereke mellett lehessen. Ennyit a hatvanas évekrõl. A nõvérem orvos, magasan kvalifikált szakember, 6 éve gyesen van a gyermekeivel, minden karriert félretolva, nyomorogva, 25 ezer forinttal! A világ nem erre halad! A nyugati fejlett demokráciák figyelembe veszik az emberi élethez való jogokat. Nem azzal emancipálják a nõket, hogy menjél dolgozni a gyufagyárba, aztán haza, mossál, meleg vacsora estére, kölök meg le van tojva. Nem erre halad a fejlõdés, hogy megfosztjuk a gyermeket az anyja lényétõl. Nem erre halad a fejlõdés, hogy pénzügyi kényszereket alkalmazva, a társadalmat az éhhalál szélére taszítva az anyákat küldjük 4 mûszakba! Nem erre halad a fejlõdés, hogy kijelentjük, értelmes okos nõ nem hajlandó a gyermekével otthon maradni, mert õ értelmiségi, és az értelmiség karriert épít, nem pelenkát mos, arra ott a bébiszitter, amit a több százezres fizetésbõl megtehet ugyebár. Nem erre halad a fejlõdés, hogy megfoszthatjuk az anyát és gyermekét az együttlét jogától. Nem erre halad a fejlõdés bármely egészséges nyugati demokráciában, hogy a családok nem tudnak megélni, ha az anya nem dolgozik! Azért van gyes, mert a férfiak, mint tradicionális családfenntartó egyének nem tudnak annyit keresni, hogy eltartsanak egy akár, csak 3 tagú családot, ez csak valamilyen kis kompenzáció, mivel a nõ kiesik a munkából. A normálisan fejlett gazdasággal rendelkezõ államokban a

nõk otthon vannak, és a tradicionális szerepüknek tesznek eleget a tûzhely melegét oltalmazva! Nem három gyermek után nevezik ki õket fõállású anyának, szintén kiszúrva a szemüket 25 ezer forint gyesnek megfelelõ összeggel. Külföldön az elvált asszonyok a férjeiktõl asszonytartást kapnak, mert az otthonuk volt a munkahelyük! Nem erre halad a világ, hogy tudományosan megmagyarázzuk mindennek az ellenkezõjét, és legyalázzuk a magyar anyákat, mert csak a buta, sötét, lusta réteg marad otthon gyesen, az értelmesebbnél a karrier a trendi, hogy megmagyarázzuk, hogy anyának lenni csak külsõ megalázó nyomás az anyára, és nem is akar igazán anya lenni. A világ megmondom én Önnek, merre halad, minden magyar gyesen lévõ anya nevében! A fejlõdés arra halad, hogy a materiális kényszernek ellent lehet állni, hogy a gyermeknek, mint emberi lénynek van lelke és szelleme, és ezt minden materialista el fogja fogadni, a gyermeknek a fejlõdését joga van a szülõnek felügyelni, joga van a szülõnek abba az iskolába, óvodába íratni, ahova jónak látja, joga van eltiltani a médiumokból fröcsögõ szeméttõl, joga van megvédeni, akár a saját nincstelensége és munkanélkülisége árán is a bölcsõdei gyalázattól, a szívtelen, érzéketlen tömegbutítástól. Joga van az anyának akkor is otthon lenni a gyermekeivel, ha az állam nem ad semmit! Hogy miért? Mert ez a gyermek érdeke. Az államnak kötelessége az állampolgárai felé biztosítani a megélhetést. Kötelessége olyan munkahelyeket és fizetéseket adni a férfiaknak, hogy el tudják tartani a családjukat és az asszonyaikat. Kötelessége biztosítani a gyermeknek, hogy az igényei szerint az édesanyja mellett nevelõdhessen, minden anyagi megszorítás nélkül. És nincs joga az anyákat munkába kényszeríteni. Hogy miért? Mert alapvetõ emberi életünk minõségéhez jogunk van. Emberi méltóságunkhoz jogunk van. A gyermeknek joga van az anyjához! Jogom van eldönteni, hogy ha a gyermekem elmúlt 3 éves, akarok-e dolgozni, vagy a családomat és a gyermekeimet akarom nevelni és támogatni az anyai jelenlétemmel. Hogy nem 12 óra meló után esek haza és addig a gyerekem már végignézte az összes kereskedelmi és mozi csatornát beleértve a nemi fajtalanságot bemutató rajzfilmekkel. Jogom van eldönteni, akarom-e akarata ellenére óvodába járatni 3 évesen, ha a gyermek nem igényli csak 5 éves korában. Sok mindenhez jogunk van, mert ez egy fejlett demokrácia és jogállam. Ha tévednék, javítson ki. Akkor mirõl beszélünk? 33

Arról beszélünk, hogy a magyarországi demográfiai csökkenés olyan brutális méreteket öltött, hogy Önnek nincs joga megkérdõjelezni a családtámogatási rendszert, ami így is igen-igen hagy kívánni valót maga után. Arról beszélünk, hogy az Ön által populistának bélyegzett Orbán Viktor nem adta alanyi jogon a családi pótlékot, hanem oktatáshoz kötötte, akkor nem hallottam az ágállást... Arról beszélünk, hogy a családi pótlék nem 25 ezer forint, ahogy Ön állítja, hanem 12-13 ezer forint gyerekenként, attól függõen, kinek hány gyereke van, vagy egyedülálló-e. Arról beszélünk, hogy az ember mivoltát, az emberi létét, egész életét, a társadalmi helyzetét és társadalomba való beilleszkedését a gyermekkor és az anyjához való viszonya határozza meg. Ezt nálam sokkal okosabbak már sokkal régebben lefektették törvénybe. Tehát utoljára ezt akkor hallottam, amit Ön mondott, amikor a pénzügyminisztert

úgy hívták, hogy Bokros Lajos. Közlöm ezúttal Önnel, sem családi pótlékom, sem gyesem nem volt, mert a férjem hajszállal, de többet keresett annál, amit a bolsevik népirtó Bokros-Horn kormány elõírt fejadagnak. Akkor sem mentem el dolgozni, és most sem fogok. Mert a gyermekem egészséges lényének a kifejlõdése a tét, nem holmi edzõcipõ. Zárszóként: Magyarországon a Ratkó korszak lezárultával az ötvenes évek végétõl napjainkig 8 millió abortuszt (dokumentált adat!) végeztek el az anyákon! 8 millió gyilkosság a magyar nép ellen. 8 millió anya kínja, és örök önmarcangolása. Mindezt miért? Mert a bolsevizmus még mindig itt van. A bolsevizmus itt van, mert 8 millió abortuszon átesett népnél meg lehet kérdõjelezni a családtámogatás tényét! Mert a 8 millió abortuszra kényszerített magyar nép még nem bírt kipusztulni.

Vissza kell állítani közjogi méltóságába. Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan! A többpártrendszer ideje lejárt. Nem kellenek a pártok Magyarországon. Mert: A pártoskodás megoszt, szembe állít és egymás iránti gyûlöletet kelt. Meghasonlást, ellenségeskedést szít. Mert: Nincs jobboldal és nincs baloldal. Nincs jobb oldali érdek és nincs baloldali érdek. Egyfajta érdek van a nemzeti érdek. A nemzeti érdek mindenek felett! Mert: Amit ma parlamentáris demokráciának nevezünk, már régen nem az, amit Montesquieu s az amerikai alkotmány bölcs atyái megálmodtak. A parlamentáris demokrácia az elmúlt kétszáz év alatt mindenütt a világon pártokráciává aljasult, amelyben egy nagyon vékony, önmagát minden megfelelõ képesítés és gyakran képesség nélkül vezetõ elitnek tekintõ réteg – a “megélhetési politikusok” kasztja – rafinált tömegpszichológiai eszközökkel “puha diktatúrát” gyakorol a társadalom egésze fölött. A közjó, a nemzet, a haza szolgálata csak ürügy. A pártok harca valójában a hatalom húsosfazeka körül zajlik. A kérdés az, hogy kinek jut abból nagyobb konc, s ha az össz-konc megvédésérõl vagy növelésérõl van szó, a politikusok minden pártellentéten fölül bámulatos egyetértésre képesek. Azért válhattak és váltak a pártok a közélet rákfenéjévé, mert a társadalom restsége teljes mértékben átengedte nekik a politikai arénát, monopol-helyzetet teremtett számukra s lehetõvé tette, hogy lépésrõl lépésre hatályon kívül helyezzék a hatalommegosztás eredetileg beépített, szabályozó mechanizmusait. Ott, ahol a törvényadó testület kizárólag a pártok által jelölt képviselõkbõl áll, ahol ez a testület saját kebelébõl választhatja a legfõbb végrehajtó szerv, a kormány tagjait, döntõen meghatározhatja a legfõbb igazságszolgáltató szervnek, az alkotmánybíróságnak, valamint a közszolgálati médiumok vezetõ testületeinek összetételét, ott hatalommegosztásról már beszélni sem lehet. És ez a helyzet ma mindenütt, ahol a parlamentáris demokrácia jelmezében a pártokrácia sorvasztja a közéletet. Alekszandr Szolzsenyicin a “Hogyan mentsük meg Oroszországot?” címû, 1990-ben megjelent könyvében a Pártok-ról a következõket írja: 34

Megnyugtatom Önt, nem is fogunk! Nem fogunk kipusztulni, ha a fene fenét eszik, akkor sem! És fogunk szülni, és fogunk enni is, és védjük a gyermekeinket, tûzzel-vassal! És a férjeink, embereink dolgozni fognak, mert nem akadályozhatják meg õket ebben, a magyar soha nem fog éhen halni! A bolsevizmus itt van, mert a Köztársasági Elnök egy rossz pillanatában odáig süllyedt morálisan, hogy aláírta a népirtó törvényt. De nem fog sikerülni! Ezúton üzenem minden magyar édesanya nevében: Nem adjuk föl! Sósabbak itt a könnyek S a fájdalmak is mások. Ezerszer Messiások, A magyar Messiások. Ady Varga Szibilla (könyvtáros) Forrás: http://miepplusz.hu

“A pártérdekek elhomályosítják a nemzeti értékeket. Az elsõ szempont: mi kell saját pártjuknak a következõ választások sikeréhez?.... A pártok érdeke, de még a létezésük sem azonos a választók érdekeivel.... A pártharcoknak semmi közük az igazság kereséshez – ezek a párt presztizsének érdekében és a végrehajtó hatalom egy-egy részének megmaradásáért folynak. A politikai pártok felsõ jó ha figyelünk

rétege óhatatlanul az oligarchia részévé válik. Kinek kötelesek számot adni a pártok saját központi bizottságát kivéve? – Erre nincs utalás egyetlen alkotmányban sem. A pártok versengése eltorzítja a népakaratot. Az állam sorsának egyetlen kérdése sem oldható meg a pártokkal, és nem adható a pártok kezébe. Ha a pártok szabadon garázdálkodhatnak, végképp befellegzik a vidéknek, elbutítják a falut. Nem szabad hagyni, hogy a “hivatásos politikusok” helyettesítsék a nép hangját....." Dr. Halász József szerint: A pártok egy-egy társadalmi csoport (nemegyszer: réteg, vagy nemzetiség) érdekképviseletére alakulnak, de törvényhozóvá válva a pártvezetõk létrehozzák a “politikai elit”-et, amely tagjai már nem az õket megválasztó emberek érdekeit képviselik, hanem a politikai elit egységes érdekét, amely igen sokszor (jelenleg is) a gyarmatbirodalom fenntartásához fûzõdõ helytartói érdek. Legyünk egy cél és egy akarat. Ne forgácsolódjunk “titkos” vezéreink tanácsára apró pártocskákra, mert lehengerelnek az idegen érdekek megbízottai. Más politikai kategóriákban kell gondolkodni. “Itt van az ideje egy új rendszernek megvetni alapját. Puszta szembenállással (tagadással) nem boldogulunk. Itt alkotni, teremteni kell!” (Gróf Széchenyi István) Nem elég a kormányváltás, nem elég a programváltás! tényleges rendszerváltás kell! Helyre kell állítani Történelmi Alkotmányunk 1944-ben megszakadt jogfolytonosságát! – Máig is a Szent Korona Országa vagyunk, mint ahogy ezredéven át 1944 március 19- ig a német megszállásig is voltunk. Államformánk: Magyar Királyság. Elcsatolt területeinké: Magyarországi Királyság. – Alkotmányunk máig is a Szent Korona Alkotmánya, a Szabadság Alkotmánya, a Történelmi Alkotmány, amely máig is hatályos, mert nem hatálytalanítható, csak nem érvényesül, csak a jogfolytonossága szakadt meg 1944-ben, amelyet Alkotmányozó Nemzetgyûlés útján helyre kell állítani. – Õsi jogunknál fogva, mint államalapító, ill. államalkotó a Szent Korona tagjai vagyunk. A világon egyedülálló módon nálunk a tagság már eleve elrendeltetett. A Szent Korona tagjai vagyunk. Nem ilyen, vagy olyan párté, vagy egyéb szervezõdésé, hanem elsõsorban a Szent Koronáé. Jogaink és kötelezettségeink nem ilyen, vagy olyan párt, vagy egyéb szervezõdés értékrendjébõl, hanem õseink szent hagyatékaként ránk maradt ezeréves hagyományainkat megtestesítõ Történelmi Alkotmányunkból fakadnak. Nekünk a Szent Korona tagságunk bázisán kell szervezõdnünk. Olyan magukat hitükben és tudatukban magyarnak valló emberekbõl, akik ezt tettekkel is hajlandók bizonyítani településenkénti és társadalmi csoportonkénti korona-sejteket kell alapítani. Ezek közremûködésével kell alulról szervezõdve kiválasztani (nem megválasztani!) Alkotmányozó Nemzetgyûlés esetén azokat a küldötteket, akik az Alsóház tagjaként a területi képviseletet látják el, ill. az egyes társadalmi rétegek által hitelesnek minõsített személyeket, akik a Felsõházban kapnak helyet. Elõrehozott ill. rendes választás esetén ezek a küldöttek értelemszerûen területimegyei-, valamint országos listás országgyûlési képviselõjelöltek. A pártoktól független Szent Korona Szolgálat célja az, hogy keretévé váljon egy ilyen igazi, Szent Korona tagságunk alapján szervezõdõ, alkotó erejû egységnek. Lehetõséget kíván nyújtani minden magyarnak, bárhol éljen is, hogy levetkõzve az anyagiasság,

jó ha figyelünk

széthúzás, kétkedés és kishitûség béklyóit, bekapcsolódjék egy olyan valódi, tettekre alkalmas magyar szellemi testvériségbe, mely csodákat tud mûvelni Isten világában. Ez az egyetlen lehetõsége annak, hogy feltámasszuk az egyetemes magyar Hazát, a maga teljességében. Elõbb magunkban kell föltámasszuk azt, amit õseink megalkottak a vérszerzõdés során. Elõbb a lelki Hazát kell megleljük és visszaállítsuk, hogy annak sugárzó vetülete, a kézzel fogható, szemmel is látható földrajzi Haza ugyancsak kibontakozhasson a maga teljes szépségében és gazdagságában. Mi nem a jelenlegi politikai játékszabályok szerint politizálunk. Nem rivalizálunk és nem vitatkozunk, nem támadunk másokat, és nem akarunk hivatalos párttá szervezõdve beállni a politikai arénába. Elveinket csak így tudjuk tisztán, érdek mentesen képviselni és elérni, hogy szavunk ne vesszen el a liberális hangzavarban. Világos utat akarunk mutatni a nemzetnek és, hogy elinduljunk ezen az úton, ahhoz nem háttérhatalmak támogatását, jóváhagyó fejbólintását várjuk, hanem a magyarságét. Azét a magyarságét, melyet ezer éve szolgává tettek saját hazájában, majd századokon át irtottak, pusztítottak testileg, lelkileg, mert útjában volt és van a világhatalomra törõ erõknek. Tudjuk a megoldást! Van programunk: Gondoskodó Magyarországnak neveztük. Nem pártprogram, hanem a Nemzet Programja, a magyar hagyomány folytatása. Egy új, – teljes szeretet – közösséget megvalósító magyar élettér terve. A Szent Korona Szolgálat gyökeres rendszerváltást célzó Gondoskodó Magyarország programja, azért vezet minden magyar embert a felszabaduláshoz, mert isteni eredetû tiszta alapokra, a Szent Korona eszmére épül, amely visszaadja a természetes szabadságot és önrendelkezést, minden magyar felszabadulásához vezet majd. Fél évszázados cionbolsevik terror nyomása alól szabadulva 17 éve várunk egy ilyen programra. Ehelyett népünk ismételt kifosztását, bérrabszolgává alázását eredményezõ liberális programokat kaptunk. Sokan tudjuk ezt, de sajnos kisszámú az a nemzeti elit, mely önérdekei ellenében a nemzetnek gyökeresen más, igaz utat mer mutatni. A Szent Korona Szolgálat Gondoskodó Magyarország elnevezésû nemzetmentõ programját, arra Õs Istenünk áldását kérve, boldogan tárja az öntudatra ébredõ nemes magyar nemzet elé, melynek erejével és megbízásából akarja azt megvalósítani. Szent Korona Szolgálat Koronatagság, nem valakik ellen, hanem valakikért, együtt veletek. A Szent Korona szolgálatot teljesítõ, a Szent Korona misztériumában eggyé váló, szervezõdések által megtestesülõ Új politikai erõ. Engedd, hogy a Szent Korona ragyogja be az életedet a szegfû, a narancs, a galambok és a tulipán helyett. EGYESÜLJÖN MINDEN MAGYAR ÖNMAGA ÉS A NEMZET ÉRDEKÉBEN! Aki magyar annak egymás mellett a helye! További info: A nemzetmentõ erõk Szent Korona Szolgálata. Honlap: www.szksz.hu, www.eunyet.hu, Levél: 6701 Szeged, Pf, 2443, 2518 Leányvár, Pf 5. Telefon: 06/30/616-3894, 70/2188993, 20/3921139, E-mail: [email protected] ADD tovább ezt az írást a kapcsolat rendszeredben! Terjeszd a gondolatot családi-rokoni-baráti-ismerõs és idegen köreidben minden lehetséges módon (Internet(honlap, e-mail), telefon/fax, posta/levél, szórólap, riadólánc stb).

35

Az IGEN vitaindító írása nemzettudatról, országimázsról Nagy bajok vannak a magyarországi Duna-szakasszal – írta az újság –, ugyanis számos nyugat-európai teherszállító hajó nem tud eljutni a Fekete-tengerig. Ehhez helyenként túl sekély a folyó. Az írás kicsengése egyértelmû: mihamarább orvosolni kell a bajt, hogy az áruk szabadon áramolhassanak a vízen fel s alá. Nem venném a bátorságot, hogy állást foglaljak az ügyben; nem vagyok tisztában a dolog mûszaki-gazdasági hátterével. Azt azonban jellemzõnek érzem, hogy a cikkben fel sem vetõdik a másik lehetõség. Nevezetesen: ne a folyót igazítsuk a hajókhoz, hanem a hajókat a folyóhoz! Miért ne gyárthatna bárki – akár mi, magyarok – olyan vízi jármûveket, amelyek képesek végighajózni a teljes Duna-szakaszt? Jó, tudom, bonyolultabb ez ennél, és eszem ágában sincs jármûipari, logisztikai és hidrológiai szakkérdések megvitatásának színterévé tenni ezeket a hasábokat. Ami zavar: az alapvetõ hozzáállás. Hogy ha valami érdekütközés körvonalazódik, akkor elsõ gondolatunk ez: már megint mi vagyunk a bénák, magyarok. Mi akadályozunk az elmaradottságunkkal valami európai jót. Aztán itt van egy tudósítás. Réz András mondja egy ingatlanszakmai konferencián: „az én hazám a szívemben van”. A magyarok – felmérések eredményei szerint – többnyire csökönyösen ragaszkodnak saját tulajdonú ingatlanjaikhoz (ezek szerint nem a szívükben van a hazájuk, hanem kõben, téglában és földben), alig akarnak költözködni, amivel akadályozzák a lakásmobilitást, és gátat vetnek az ingatlanfejlesztõk nagy ívû elképzeléseinek.

Tehát megint mi csinálunk rosszul valamit... Nem a foglalkoztatást, a gazdasági környezetet és a települési struktúrát kell a mi lelki igényeinkhez formálni, hanem fordítva: beállítottságainkat kell a modern idõk állítólagos igényeihez igazítani. Mint a hajókhoz a Dunát. E hozzáállásnak nagy apostola Hankiss Elemér, aki egész mozgalmat próbált indítani Találjuk ki Magyarországot! jelszóval. Esszéjében annak idején fel is sorolta, milyen lehetne egy ilyen kitalált Magyarország: például legyünk a „jogrend országa”, a „nyitott társadalom országa”, a „minõség országa”, „Európa laboratóriuma”, vagy esetleg „Közép-Európa központja”. De miért is...? Megdobogtatja a szívünket bármelyik ezek közül? Ugyan miért akarnánk „központ” lenni? Pláne „laboratórium”? A „nyitott társadalomról” ne is beszéljünk... Miközben más nemzetek fiai mintha nem akarnák mindenáron kitalálni az országukat. Az angolok enélkül is tudják: „my house is my castle”. Nem is zavarja õket a saját tulajdonú lakóingatlanok magas aránya Angliában. Meg sok minden más se, amit mások netán furcsának találnak. A németek is tudják, milyen egy német: jó német autókkal suhan jó német utakon. Nem is szednek autópályadíjat, és nem is veszik el a jogosítványát annak, aki megiszik egy pohár (jó német) sört. És mi, magyarok milyenek vagyunk? A Fórum_Hlt196442735bBM_1_an (http://www.igen.hu/index.php?pg=forum&topic=12) szeretettel várom errõl minden Kedves Olvasó véleményét. Bethlenfalvy Gábor

Ezer szerencsénk, hogy szigetnyelv a magyar, különben rajtunk röhögne a világ. A kommunisták évtizedekig idézgették elõszeretettel az anekdotát, miszerint Roosevelt, midõn tájékoztatták a magyar hadüzenetrõl, megkérdezte volna, hogy miféle ország az a Magyarország, és a válaszokból hüledezve értesült volna, hogy a királyságnak nincs királya, a tenger nélküli országot egy tengernagy kormányozza, és követelései a szövetségeseivel szemben vannak, nem a megtámadottakkal szemben. Mutatis mutandis érvényes az anekdota ma is. Az SZDSZ elnökét csalással választották meg, de õ indulni akar újra, kivéve, ha elindul az elõzõ elnök is, aki viszont vagy másfél éve pihenteti az arcát, és nem vállal semmilyen szerepet sem a dicsõséges kormányzásban. Tetejébe mindezt a hókuszpókuszt azért adják elõ, nehogy a legtehetségesebb és leghitelesebb politikusuk véletlenül még elnök akarjon lenni. Az ország rohan a szakadék felé, de ez a kormányt és a kormánypártokat kicsit sem zavarja. A miniszterelnök hetente ad elõ újabb nagyszabású tervet, miközben egyet sem visz végbe, és a pártja ünnepli érte. Az országgyûlés nem csinál semmit, a törvényhozás üresjáratban, a kormány nem kormányoz. Eközben a miniszterek és a többségi pártok elégedettek a teljesítményükkel, viszont leváltanák az értetlen népet.

A választók soha nem látott létszámban utasították el a kormány “reformpolitikáját”, de ez kicsit sem zavar senkit. A kormányzati csecseken hízó sajtó nem létezõ problémákon rágódik: antiszemita veszély, újfasiszta bandák, szörnyû egyházi terror fenyeget – szerintük. A miniszterelnök tüntetni jár, holott kormányoznia kéne. A fõpolgármester elégedetlen a kátyús fõvárosi utakkal, és demonstrál ellenük – ahelyett hogy megjavíttatná õket, elvégre az lenne a dolga. A kórházakban üres szobák, és mûtõk, a betegek hónapokat, éveket várhatnak az operációjukra, a sajtó helyesli ezt az állapotot. Az MSZP bármelyik politikusa szívesen tart elõadást arról, hogy nyolc évvel ezelõtt milyen súlyos kormányzási bajok voltak Magyarországon – hogy minden mutatóban jobban álltunk, mint most, az csöppet sem zavarja õket. Az egész koalíció olyan, mint a Harmadik Birodalom vezetése volt 1945 márciusában. Rendületlenül bíznak a csodafegyverben, és nem hajlandók felfogni a nyilvánvaló tényeket sem. Führerük hajtogatja a magáét, mindenáron üdvözíteni akarja az õ népét, ha kell, az életük árán is, miközben talpnyalók hada hozsannázza érte. És van egy nagy, közös rögeszméjük, mint a náciknak a zsidó világösszeesküvés: csak Orbán vissza ne jöjjön! Annál minden jobb.

36

Nyiri János – gondola

jó ha figyelünk

Az indoklás szerint a pécsi pályamunka veszi legkomolyabban a kulturális alapú városfejlesztés kritériumát. A “Balkán kapuja”-koncepció jelentõségét aligha lehet túlbecsülni: korrekt módon ismeri fel és használja ki a Magyarország geopolitikai helyzetébõl adódó lehetõségeket, ebbõl fakadóan az európai kontextus továbbra is ebben a pályázatban a legerõsebb és a legérzékenyebben kimunkált, áll az indoklásban. Hivatalosan Pécs, Essen és Isztambul lesz az EU kulturális fõvárosa 2010-ben. Az EU már hosszabb ideje nem fõvárosokat és nem többmilliós metropolisokat jelöl Európa Kulturális Fõvárosának, hanem az egyes országok második-harmadik-negyedik városait, többnyire néhány százezres lélekszámúakat. Mondjuk ebbõl a szempontból Isztambul a kakukk-tojás a maga 14 millió lakosával. De hát ez legyen az Unió sara, talán ez az ellentételezés a török EU-tagság lebegtetéséért. Essennel sem érdemes foglalkozni, foglalkozzunk csak Péccsel. Talán egyik nagyobb városnak sincs olyan népes mûvészettel foglalkozó értelmiségi rétege, mint Pécsnek, s talán a mûvészeti intézmények helyi hálózata is itt a legsûrûbb és legplurálisabb. Négy színház mûködik a városban (a Nemzeti, a Harmadik Színház, a Horvát Színház és a Janus Egyetemi Színház), itt rendezik évente a POSZT-ot, a színházi szakma hazai fesztiválját. A városnak van szimfonikus zenekara (Pannon Filharmonikusok) – igaz, nincs színvonalas hangversenyterme. Pécsi az ország egyik vezetõ irodalmi folyóirata (Jelenkor), három pécsi könyvkiadó jelentet meg (másfajta könyvek mellett) minõségi szépirodalmat is, köztük a Jelenkor Kiadó, amely az utóbbi másfél évtized magyar irodalmi könyvkiadásának egyik legfontosabb mûhelye volt Egyedül az országban a pécsi egyetemen mûködik Mûvészeti Kar, amelyhez képzõmûvészeti mesteriskola is kapcsolódik. A mûvészeti helyszínek közül talán a pécsi „Múzeum-utca” a leghíresebb a Csontváry-, Zsolnay-, Vasarely-, Tot-, Martyn- stb. múzeumokkal. A Modern Magyar Képtár a modern magyar képzõmûvészet második legfontosabb hazai gyûjteménye. A pécsi múzeológiának egy különleges területe is van: a Világörökség részévé vált óke-

resztény sírkamrák. Ilyen adottságokkal rendelkezvén úgy tûnt jó választás volt Pécs erre a rangos címre. Természetesen jó magyar szokás szerint nagy mulatsággal kezdõdött az EKF cím elnyerése. Aztán még a nagyálmodás is ment. De mennyire mások a munkás hétköznapok. Öt nagy projekt! Ez igen. Legalább olyan, mint a 14 ezer oldalas EB pályázat. Mert írni azt tudunk. De vészesen fogy az idõ, amely most a legértékesebb. Alig 19. 5 hónap 2010. január 1-ig. Közben azért lesz ám tél is. Méghozzá kettõ is. Eddig nem az átadott beruházásokról, hanem botrányokról, vitákról, és újabb csúszásokról szóltak a híradások. Most úgy tûnik, hogy Pécs nem építi meg az idõszaki tárlatok befogadására hivatott nagy kiállítóteret. A beruházás Pécs gyõztes EK-pályázatának egyik kulcsprojektje volt. Hiszen a tervek szerint 2010-ben Pécs több, nagy érdeklõdésre számot, tartó kiállítást akar rendezni. Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium (ÖTM) viszont azt javasolja, hogy a nagy kiállítótér ne épüljön meg. Az ókeresztény sírkamrák közelébe tervezett épület alatt olyan mértékû, és nagy költségû régészeti feltárásokat kell elvégezni, amelyek kétségessé teszik, hogy a létesítményt meg lehet-e egyáltalán építeni 2010-ig. Az ÖTM a másik négy EK-beruházást – a koncerttermet, a régiós könyvtárat, a Zsolnay kulturális negyedet és a pécsi közterek felújítását, illetve megújítását – viszont megvalósíthatónak tartja. A minisztérium azt javasolja, hogy a Zsolnay negyedben épüljön egy idõszaki tárlatokat befogadó kiállítóhely. Ott amúgy is létesül egy 1000-1200 négyzetméteres galéria, az ÖTM ezt alkalmasnak találja a 2010-es kiállítások befogadására. Ha a nagy kiállítótér nem épülne meg, akkor a megmaradó 2, 3 milliárd forintot – az ÖTM szerint – Pécs elköltheti más beruházásokra. Az idõ szûkössége és a város anyagi helyzete miatt szerintem még talán ez is sok. Talán a pécsi közterek, illetve az úthálózat felújítása járhatóbb út lenne. Nem tudom, hogy készültek-e fenntarthatósági tervek? Ki állja majd a számlákat, ha véget ér a kulturális fõváros év? Gondoljunk csak az Expo-centerre. Mert hát nem sikertörténet. Napi 1millió forint a városnak.

Talán szállás lehetõségeken kéne gondolkodni. Mi történik, ha mondjuk 5-6ezer ember 2-3 éjszakát, itt szándékozik tölteni? Nem jöhet mindenki repülõvel. Autópálya még nincs. A vasúton sem jobb a helyzet, hiszen legalább 3 óra az út Budapestrõl Pécsre, még IC-vel is. A konferencia és koncertközponttal mi lesz 2010 után? A Pécsi Nemzeti Színház elõadásai fél és 3/4 házzal mennek egy 160 ezres városban. Hány NATO vagy egyéb konferenciát tudunk majd ide szervezni ilyen infrastruktúrával? A létesítmény környékét is tervezik rendbe hozni 2010-re? Mert az most nem méltó régi nagy híréhez. Egyelõre én csak parttalan vitákat, nagy álmokat látok. Sokkal jobb lenne, ha a városi közgyûlés végre összefogna. Mert az idõ vészesen kevés. Nem hangzatos szólamokat hallanánk, hanem tetteket látnánk. Nem rég jártam Bécsben. De egy plakátot, hirdetést sem láttam a pécsi programokról. Véleményem szerint már Bécstõl Madridig reklámozni kéne a programokat. A városunkat, hazánkat. Ugyancsak érdemes lenne terveket készíteni arra, hogy vonjuk be a város, a megye, és a régió kis- és közepes vállalkozóit? Biztosan érdemes lenne. Hiszen Pécs és környéke azért gazdasági szempontból sem siker történet. Napjainkban régiónk úgy fest, mintha „letörött” volna a nyugati országrészrõl. A másik nyomós érv a következõ: a rendszerváltás óta eltelt másfél évtizedben miként vont el mind több és több pénzforrást a központi költségvetés a városi és falusi önkormányzatoktól. Ezért hogyan váltak szegénnyé és eladósodottá az önkormányzatok. Így nehezen hihetõ, hogy Pécs képes volna elõteremteni az Európa Kulturális Fõvárosa rendezvénysorozathoz szükséges óriási pénzösszeget. Lehet adósságot fölvenni. De a város adóssága már most 20 milliárd forint. (Az EU-s önrészhez is hitel kell.) Még nem késõ gondolkodni, és átgondolni, és módosítani a terveket. Meg nem is szégyen. Mert 2010 után 2011 következik, viszont az adósság meg marad. Meg a város bajai is. Hiszen a következõ kormányok sem fognak dúskálni a javakban. Az indoklásból a „Balkán kapuja” kifejezésre hívnám fel a figyelmet. Lõrincz Miklós

A NEVES ONKOLÓGUS MEGVÁLTOZTATTA VÉLEMÉNYÉT AZ EUTANÁZIÁRÓL Sylvie Menard európai hírû onkológus, aki korábban támogatta az eutanáziát, gyökeresen megváltoztatta véleményét, amikor kiderült, hogy csontrákja van. A napokban a Huellas címû spanyol lapnak adott interjújában Menard elmondta: “Hosszú évekig úgy véltem, az embernek joga van ahhoz, hogy saját sorsáról rendelkezzék. Mióta kiderült, hogy beteg vagyok, egészen másként látom a dolgot. Amikor az ember beteg lesz, a halál többé nem távoli valóság, hanem a mindennapok része; ilyenkor az ember mindent megtesz azért, hogy minél tovább életben maradjon.” Menard, aki a Milánói Rákkutató Intézet Onkológiai Kísérleti Részlegének vezetõje, betegen is folytatja munkáját. Az orvosnõ, akinek férje és egy fia van, az interjúban elmondta: Az eutanáziát két okból szokták támogatni: egyrészt mert nem akarnak szenvedni, másrészt mert nem akarnak kiszolgáltatottá, mások számára teherré válni. Az emberek kerülik a fájdalmat, és joguk is van annak enyhítéséhez – mondta, majd hozzátette, hogy a fájdalomcsillapítás rengeteget fejlõdött az utóbbi években. “Ha az ember nem is tud már mindent úgy tenni, mint azelõtt, ha fel sem tud kelni az ágyból, a családtagok szeretete akkor is megmarad, és azt hiszem, így is, ilyen körülmények között is érdemes élni” – idézi a neves onkológust a CNA. Forrás: Magyar Kurír jó ha figyelünk

37

Mi a véleményük egy olyan emberrõl, arra az idõre, amikor már nem AB-elnök. + olvasók aki évtizedeken át az adófizetõk számlájára Még 1997-ben Sólyom kérte, hogy a törvényi dúskált a legfényûzõbb életben, és a legkeelõírások alapján utaljanak ki neki megfelelõ ményebb diktatúrában is a legjobbat kapta? A Kuruc.info tisztelt színvonalú lakást hivatali idejének lejárta után. Erre a célra olvasói az elkövetkezõ idõszak minden hétfõjén két újságíró oknyo- Medgyessy Péter akkori pénzügyminiszter harmincmillió forintot mozó sorozatát olvashatják, melynek anyagai fél évig gyûltek, kö- (mai ingatlanértéke kb. 200 millió!) juttatott a kormány tartalékzölhetetlenül a fõsodratú médiában. alapjából, amibõl az Ab vett egy házat Buda legdrágább részén, amiA szerzõk nem másra vállalkoztak, mint hogy felfedjék a leplet az or- ben Sólyom László élt egészen államfõvé választásáig. 2000-ben a törszág elsõ emberérõl, akinek a nevéhez nem tapad gyakorlatilag semmi- vényt a Fidesz úgy módosította, hogy csak a köztársasági elnököt illeti lyen negatívum, sikeresen elkerült minden botrányt, hitelességéhez a meg hivatali megbízatásának lejárta után is szolgálati lakás. Mindent többség szemében kétség sem fér, javaslatai, fellépései példaként szolgál- összevetve Sólyom duplán is jól jár, mivel ha letelik a mostani mannak. De vajon valóban példaértékû ez az életút? Vajon mércének lehet-e dátuma, akkor a jogszabály alapján újabb luxusvillára tarthat igényt. tekinteni ezt az életpályát? Ha nem, akkor miként sikerült ennek az embernek ellepleznie a valós énjét, tulajdonságait? Miként lehet, hogy a MILLIÓKAT KERESETT, DE A „RANGON ALULI” legmagasabb posztokat is meg tudta hódítani? Vajon mi az igazság? EGYETEM PÉNZÉN UTAZGATOTT Olyan adatok, tények, hírek jelennek meg ebben a sorozatban, ami hoz- Az AB-elnökként kiépített kapcsolatrendszere miatt nem kellett nélzásegít bennünket, hogy megismerjük ezt az embert, akit úgy hívnak, külöznie a fényûzõ életmódját mandátumának lejárta után sem. Igaz, hogy Sólyom László, Magyarország köztársasági elnöke. rövid ideig ezt a számlát nem a magyar adófizetõk állták, hanem a kölni egyetem, ahol 1999 és 2000 között tanított. Hazaérkezése után SÓLYOM LÁSZLÓ, A LUXUSÁLLAMFÕ a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda használta fel Sólyom kapcsolatMeglehetõsen érdekes adatokra bukkanhatunk, ha megvizsgáljuk rendszerét azzal, hogy megbízásokat adott neki. Mindezért havi több Sólyom László közpénzekhez való viszonyulását. Ez ügyben soha milliós díj járt, na és mellette kapta a Magyar Tudományos Akadémiegyetlen cikk sem jelent meg, fõleg annak köszönhetõen, hogy Só- ától is a havi mintegy 400 ezer forintos tiszteletdíjat, mint levelezõ lyom zseniálisan tudta álcázni a költekezéseit, a dokumentumokat el- tag. Kölni tartózkodása alatt fizetés nélküli szabadságot vett ki a Páztûntette, mindössze hallomásból szerzett információkból lehetett hal- mány Péter Katolikus Egyetemen, ahol fõállásban volt már 1995-tõl. lani bizonyos „gyanús dolgokról”. Jogi körökben azonban köztudott Sólyom németországi hazatérése után sem járt be dolgozni. Amikor volt, hogy a puritán kinézetû és látszatot keltõ maszk mögött valami ennek indokára rákérdeztek, azt mondta, rangon alulinak tartja azt a más is van. Lássuk, hogy mi! „gyenge egyetemet”. Mindez nem akadályozta meg abban, hogy A LUXUSROKONSÁG IS ÉLVEZTE AZ ELÕNYÖKET Sólyom László eddigi pályafutása alatt mindvégig dúskált az adófizetõk pénzén nyújtott luxusszolgáltatásokban. A pompát, a fényûzést mindig megkövetelte magának, arra hivatkozva, hogy „ez jár a hivatalához”. Bizonyos szempontból nem fukar ember: a jólét egyes gyümölcseit megosztotta családtagjaival is. Alkotmánybírósági elnökként egész rokonsága élvezte a Sólyom hivatalából fakadó elõnyöket. Természetesen a magyar adófizetõk pénzén nyújtott szolgáltatásokról van szó. Az Alkotmánybíróságon (AB) belül mindmáig emlegetik azokat a nagy dorbézolásokat, amiket a családtagjai részére nyújtott az elnök egészen 1998-ig. Havonta egyszer vendégül látta díszes rokonságát a taláros testület pénzén. A közeli családtagok az állami autókat úgy használták, mintha a sajátjuk volna. Sólyom felesége, Erzsébet asszony az egy kilométeren belül lakó barátnõjéhez is az AB luxus Mercédeszén vitette magát. Természetesen sofõrrel. LUXUSAUTÓ A LUXUSBÍRÓNAK Túlságosan kényelmetlennek tartotta 1990-ben a Kádár érából rendelkezésre álló, az akkori csúcstechnológiával rendelkezõ luxus limuzint Sólyom László. Néhanapján a Mercedest maga Kádár János is használta, de valahogy Sólyom úgy gondolta, ennél neki jobb jár. Ennek elõzménye, hogy az egyik németországi látogatása során az AB-elnöknek roppant megtetszett az akkori legújabb Mercedes-széria. Elõ is állt az autó lecserélésnek javaslatával Antall József akkori miniszterelnöknél arra hivatkozva, hogy túlságosan sokszor hibásodik meg az autó, emiatt nem tud vele normálisan közlekedni. Antall hitt neki, és megrendelték az akkori legújabb és legdrágább 600-as Mercedest. Megjegyezendõ, a Sólyom által kifogásolt autó most is a Köztársasági õrezred flottájában van, amit mindmáig használnak! LUXUSVILLA AZ ADÓFIZETÕK PÉNZÉN Hivatali luxuslakás, luxusautó, luxusfizetés ide vagy oda, Sólyom egyedüli közjogi méltóságként kiharcolta magának az ingyen villát is 38

jó ha figyelünk

majdnem az összes külföldi konferencia repülõjegyét a Pázmánnyal fizettesse meg, holott havi fizetése különbözõ jogdíjakkal elérte a 3 millió forintot. Sólyom felesége többször is feltörette a méregdrága márványburkolatot Sólyom László fényûzõ életmódját mintegy kiteljesítette az államfõvé választás. Pompakedvelése nem kis fejtörést okozott a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak (KVI) azzal, hogy egész Budán nem találtak olyan villát, amibe hajlandó lett volna beköltözni Sólyom László. Végül a tulajdonos bank lemondott a Béla király úti telek eladásáról, így a több milliárdos értékû ingatlanon álló rezidenciába beköltözhetett Sólyom és felesége. Ebben lakott elõdje, Mádl Ferenc is. Az államfõ által elképzelt fényûzés megteremtése érdekében azonnal kérte a ház felújítását. Költségvetési megszorítások ide vagy oda, a KVI több száz millió forintot költött (az összeg a Népszabadság értesülése) arra, hogy Sólyom igényeihez igazítsa az ingatlant. Kérdés: mi került több száz millióba, azt ugyanis képtelenség feltételezni, hogy Mádl Ferenc ennyire lelakta volna a házat. A részleteket megtudtuk a Köztársasági srezred egyik munkatársától. A Sólyom házaspár gyakorlatilag teljesen átalakította a villát. Az államfõ testõrei egymás között mindmáig téma az az eset, amikor Sólyom Erzsébet többször is feltörette az újonnan lerakott és kicsiszolt méregdrága márványburkolatot a kivitelezõvel, mivel sokadjára sem tetszett neki a mintázata. Tovább növelték a költségeket a több tízmillióért hozott spanyolországi bútorok, függönyök, csempék és még sorolhatnánk. LUXUSFEJLESZTÉS A SÓLYOM-UNOKÁK MIATT A BALATONÕSZÖDI KORMÁNYÜDÜLÕBEN Nemrég fejezõdött be a balatonõszödi kormányüdülõ egyik épületének a felújítása. Az átalakítás több mint százmillióba került. Nem hiszik el, de ez is Sólyom László speciális igényeit hivatott kielégíteni, a 9 unoka ugyanis – ahogy Sólyom fogalmazott – nem volt „méltó körülmények” között.

Sok oldalról lehet megközelíteni Sólyom László köztársasági elnök portréjának megrajzolását. Az általunk megkezdett úton továbbhaladva a továbbiakban olyan kulisszatitkokba avatjuk be a tisztelt Olvasókat, amelyek Sólyomnak a Fideszhez való viszonyát elemzik. Hogy miért van erre szükség? Azért, mivel Sólyom László emberi jellemének igen érdekes elemeit figyelhetjük meg, néhány dolgot pedig nem lehetne a késõbbiekben megérteni ezen információk nélkül. Sólyom László összességében mélyen megveti és utálja a jobboldal legnagyobb pártjának vezetõit. Fontos ugyanakkor megemlíteni, hogy vannak kifejezetten kedvenc politikusai. “Ebben a Kósában (Kósa Lajos, Debrecen polgármestere – szerk. megj.) látok valamit, nagyon jó lenne, ha ki tudná szorítani ezt a pökhendi, nagyképû Orbánt” – mondta mintegy négy hónapja egy bizalmas társaságban. Ebbõl is kitûnik, hogy a legjobban Orbán Viktorra neheztel, de nem szerez nála jó pontot Kövér László sem, akit csak úgy hív, hogy “faragatlan tuskó”, “bajuszkirály”, illetve azt is mondta egyszer róla, hogy “az esze a bajuszában van”. SÓLYOM: ORBÁN EGY PAPRIKAJANCSI Nem lehet pontosan kideríteni, hogy Orbán mivel tett rossz fát a tûzre Sólyomnál. Az mindenesetre közismert, hogy már 1997-ben valami történhetett, hiszen az egyik fogadáson “paprikajancsinak” nevezte a Fidesz elnökét. A jelzõket mindig kedvelte az államfõ, Medgyessy Pétert például “címeres ökörnek” titulálta. (Szerkesztõi kérdés: vajon tudott-e errõl a Köztársasági Elnöki Hivatalból egyedüli pártelnökként kiutált Vona Gábor, amikor legutóbbi, karakán üzenetében szintúgy paprikajancsinak titulálta Sólyomot?) jó ha figyelünk

MENNYI SÓLYOM JELENLEGI VAGYONA? Egy öröklésbõl származó, 82 négyzetméteres, pécsi társasházi lakás, 15 millió forintos értékpapír-tulajdona, egy 3,56 millió forintot érõ életbiztosítás és egy védett festmény. Saját bevallása szerint ennyi Sólyom László és felesége egy életen át gyûjtött, közös vagyona. Hiába a luxusbér, hiába fizetette ki az összes hóbortját az adófizetõkkel, saját tulajdonában ennyi maradt. Még mielõtt sokan értetlenkednének rajta, megjegyezzük: a Sólyom házaspárnak van egy fia és egy lánya. Egyiknek 4, másiknak 5 gyereke van. Népes ugyan a család, de már mind a 9 unokának van saját lakása. A nagypapa megkereste rá a pénzt. A számlát mi álltuk. (Folytatjuk…) Kuruc.info

OLVASÓI HOZZÁSZÓLÁSOK Totolya: Tesóm mesélte, hogy dolgoztak böszmeföldén, a komcsi nyaralóban (Õszödön). A nyaraló felújítása kapcsán mesélték neki a villanyászok, hogy az épületben állítólag 26 db 700 000 Ft-os, egyedileg legyártott kristálycsillárt szereltek fel. Tehát nem spóroltak semmivel, megadták a módját. Ja! De mégis. Kedvesek voltak, mert hát ugye az adózók pénzét nem lehet herdálni. Ezért próbáltak a munkadíjakból a munka végeztével minél többet lealkudozni. Romek Károly: Sólyom Lászlóról még várom a többi írást. Félek hogy a lényeg kimarad majd belõle: a köztársasági elnöki címet bitorló Sólyom Lászlónak köszönhetjük „alkotmányunkat", benne a 28/C (5) pontot. Ez a legfõbb bûne, mert ez a pontot használják törvényes hivatkozásul mindenféle népszavazás elutasítására. És ezért jelentem ki: Sólyom László anyagi haszon reményében folyamatosan Magyarország érdekei ellen cselekedett jogászként, alkotmányjogászként, és cselekszik jelenleg is mint állítólagos köztársasági elnök. M.: Gratulálok a Sólyom-kép “árnyalásához”. Remélem a Kun Béla-rokonság (unokája) is említésre kerül, vagy az, hogy kik voltak szülei. Felesége MSZMP megyei titkár leánya. Ennél hitelesebb jobboldali jelöltje nem volt a nagy “ellenzéki” pártnak?

Hogy tudott-e errõl a Fideszben teljhatalommal bíró Orbán, az kérdéses, lévén, hogy a legnagyobb ellenzéki párt jelölte köztársasági elnöknek, sõt a Fidesz bevállalta azt is, hogy tisztességtelen és antidemokratikus módon, a szavazatok ellenõrzésével biztosítsa Sólyom gyõzelmét, miközben a jogszabályok titkos szavazást írnak ki erre az esetre. A jogállamiságra annyira kényes Sólyom Lászlót ez már nem zavarta, de hát volt ez így a késõbbiekben más esetekben is. Úgy tudjuk, Sólyom államfõvé választásában nemcsak kápóként járult hozzá Áder János, hanem személyesen is erõltette a jelölést. Úgy taktikázhatott, hogy apósa, Herczegh Géza neves alkotmányjogász, akadémikus, a Hágai Nemzetközi Bíróságának tagja, valamint a vele jó kapcsolatban álló Baka András, az Emberi Jogok Európai Bíróságának volt bírója révén esetleg nyomást tudnak gyakorolni kritikus kérdésekben az államfõre. A helyzetet ugyan nehezítette, hogy Baka András mélyen utálja az SZDSZ-t és a zsidókat, ugyanakkor a hágai bíró több szívességet is tett Sólyomnak, ami talán hatással lehet rá. Nem lett. ORBÁN: EZ MELLÉFOGÁS VOLT Politikai játszmák ide, politikai játszmák oda, a Fideszen belül egyre több helyen hallani, hogy Orbán Viktor Sólyom László államfõvé választását pártja egyik nagy melléfogásaként interpretálja. Ennek persze van némi elõzménye: Sólyom hivatalba lépése után Orbán elsõként szeretett volna gratulálni a Fidesz jelöltnek, ám Sólyom burkoltan azt üzente neki, hogy várjon a sorára. A porig alázott Orbán várt is, meglehetõsen savanyú képpel tette meg a protokoll-látogatást. A 39

Fidesz elnöke jó leckét kapott, nem is jelentkezett be többet a Sándor-palotába, csak a lehetõ legszükségesebb alkalmakkor találkozott Sólyommal. LANDI BALÁZS: ORBÁN EGY SENKI Hozzátartozik a történethez, hogy Orbán bejelentkezésén elsõsorban Sólyom sértõdött meg. Landi Balázs, az államfõ személyi titkára nem gyõzte tolmácsolni egyes körökben Sólyom felháborodását. “Mit képzel ez a beképzelt takonypóc, ez a nagyképû majom, õ egy senki” – mondta magából kikelve az események után a titkár. Amikor a megdöbbent társaságból valaki megjegyezte, hogy nem kellene elfelejteni, hogy Sólyom annak a “senkinek” a támogatásával lett államfõ, Landi azt a meghökkentõ választ adta: “Ennek nincs jelentõsége, Sólyom a civilek jelöltje volt”. Landi Balázsról érdemes megjegyezni, hogy a jobboldalinak tartott Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán tanít, amikor épp nem az államfõ közelében van. Azért emeltük ki Landi szerepét, mivel õ továbbra is aktívan becsmérli a Fidesz elnökét, Sólyom az utóbbi idõben meglehetõsen óvatosan bánik az Orbánt érintõ kritikákkal. Azt nem tudni, hogy köze van-e ennek ahhoz, hogy a Fidesz jelenleg kétharmados támogatással rendelkezik, és Sólyom kedvenc pártja, az SZDSZ a megszûnés határán mozog. A FIDESZ SZÍVATÁSA A Fidesz mint párt elõször 2006. július 17-én szívta a fogát, amikor Sólyom aláírta a stabilizációs programként megnevezett, elsõ Gyurcsány-csomagot. “Tekintettel voltam a költségvetés helyzetére,

valamint a magyar gazdaságpolitika nemzetközi megítélésére” – indokolta az államfõ a szignózást, miközben a Fidesz úton-útfélen azt próbálta elérni, hogy ezt ne tegye. Sólyom akkor még hitt a kormánynak, még bízott benne, tegyük hozzá, egy olyan idõszakban, amikor a gyengébb képességû emberekben is kétségeket ébresztett a kormány gazdaságpolitikája. Ezt követõen az államfõ minden alkalmat megragadott arra, hogy a Fideszt mint pártot is lejárassa. Állandóan összemosta ez ellenzék tevékenységét a szocialista kormányzattal, nem egyszer jegyezte meg, hogy mindkét politikai oldalt felelõssé teszi azért, mert a polgárok bizalma megrendült az alkotmányos demokráciában. SÓLYOM ÉS A JOGÁLLAMISÁG A Fidesz legnagyobb alázását 2007. február 2-án tette, amikor azt közölte: “A Fidesz európai parlamenti és országgyûlési képviselõi jogellenesen bontották el a Kossuth téri (törvénytelenül felállított (!) – szerk. megj.) rendõrségi kordont. Az országgyûlési képviselõk magatartása mintát adhat, márpedig a jogállamot nem lehet nem jogállami eszközökkel szolgálni” – mondta Sólyom László. Nem volt mindig következetes jogállami kérdésekben az államfõ, idén áprilisban például a Hollán Ernõ utcai, törvénytelen, úgynevezett “antifasiszta” tüntetést kifejezetten támogatta, holott nem a jogszabály alapján jelentették be. Feltehetjük a kérdést: az államfõ törvénytelen magatartása milyen példát adhat, illetve lehet-e jogellenes módon a jogállamot szolgálni? (Folytatjuk...)

– avagy A globálisan megvalósult internacionalizmus – Gondban vagyok, Hölgyeim és Uraim! Nagy gondban! Nem találom a szavakat! Pedig keresgélem õket kitartóan, csak hát ekkora épületes ostobaság hallatán a magamfajta botcsinálta firkásznak olyan érzése támad, ismét elérkezett egy olyan jelzésértékû momentumhoz, amikor a szépirodalom és a publicisztika kimeríthetetlennek tûnõ eszköztára végesnek bizonyul. Az utóbbi idõben valahogy egyre gyakrabban érzem ezt. Önök is így vannak ezzel? A minap a Lapzárta címû mûsort néztem a Hír Televízión. Szakonyi Péter és Gazsó L. Ferenc voltak a meghívott vendégek. Megmondom az õszintét, a hirtelen felindulásból elkövetett biztosíték kiverést nem az váltotta ki, hogy személyes szimpátiám valahogy a mindig higgadt és tárgyilagos professzonális zsurnaliszta benyomását keltõ, darab idõvel ezelõtt még a Magyar Hírlapot dirigáló Gazsó L. Ferenchez húz, hanem inkább az a felelõtlen és meggondolatlan kijelentés, mely a Bokros-csomag felkent szószólójának szerepkörében tetszelgõ Szakonyi eftárs fogai kerítését hagyta el, s terhelte meg vele a levegõnek könnyû szekerét, hogy szállítná azokat a nézõi fülekbe. Az újabban a száz leggazdagabb magyar listájának összeállításával foglalatoskodó, magát a 40

gazdasági zsurnaliszták kategóriájába soroló neoliberális irányultságú Szakonyi, akinek az utóbbi idõk Lapzártáiban kb. minden második mondata úgy kezdõdik, hogy „de azt azért te is elismered, hogy a közgazdászok egyetértenek abban, hogy a Bokros-csomag mentette meg hazánkat a gazdasági csõdtõl…”, nem fogják elhinni, de még ennél is nagyobb ostobaságra ragadtatta magát. Azt találta mondani, hogy a nagyságos és fényességes Európai Unióban nemzetgazdaság, mint olyan, egyáltalán nem is létezik! Asszem itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, ahol teljesen jogos lenne, ha valami fanfárok zúgnának fel, és minimum elharsognák nekünk az örömódát, vagy valami, mert ez talán még Franciscón, a Mesteren is túltesz. Szakonyi barátunk ugyanis korszakalkotó jelentõségû felismerésként próbálja eladni nekünk az ostobaságot! Hölgyeim és Uraim! Íme a megvalósult álom, bölcs vezérünk, aki ezt már nem érhette meg, bizonyosan határtalan örömöt érezne most, ebben a szent pillanatban, amikor tanúi lehetünk az internacionalizmus immáron globális méretekben történõ megképzõdésének! Mondanám, hogy elõre tovább, a lenini úton, de Szakonyi eftárs kinyilatkoztatása

kapcsán azonnal rájöhetünk, e’ mán a tutti, itten gyakorlatilag egyetlen lépéssel végigmentünk, mit végigmentünk, végig száguldottunk a lenini úton a maga teljes hosszúságában, ez itten kérem szépen maga a megvalósult álom, az internacionalizmus, gyõzött a forradalom az egész bolygón! Ugyan kérem! Az olyan ósdi és elavult fogalmakat, mint állam, Haza, nemzetgazdaság stb., ahogyan azt annak idején Virágh eftárs mondta volt Gogyoláknénak a kelleténél rövidebb szoknya kapcsán elõkerülõ erotika témakör tárgyában elhangzó, némileg pikírt és gunyoros megjegyzésében, hogy aszongya: „hagyjuk a hanyatló nyugat ópiumának”. Szóval! Elõször is, mielõtt valaki elragadtatná magát, a tárgyilagosság kedvéért itt és most le kell szögeznünk, hogy a Szakonyi eftárs által állandóan sulykolt és a gyanútlan külsõ szemlélõ számára megkérdõjelezhetetlennek, kikezdhetetlennek tûnõ, már-már a dogma kategóriáját súroló kijelentés, miszerint abban az összes magára valamit is adó közgazdász egyetért, hogy a Bokros-csomag mentette meg az országot a csõdtõl, nos kérem, ez szemenszedett hazugság! Nem igaz az, hogy minden közgazdász egyetért ezen kijelentéssel. Csak a neoliberális irányultságúak értenek egyet ezzel. jó ha figyelünk

Költõi kérdés: Szakonyi Péter vajon kinek az embere? Itt egy pillanatra álljunk meg, és idézzük vissza ismét egy rövid pillanat erejéig a kitûnõ Dohán-féle fogalmi szótár terminus technikusát, kit is nevezünk neoliberálisnak. „Neoliberális, aki szerint a maximális tõkehozam biztosítja a legtöbb jót a társadalom számára, és ennek érdekében a tõke szabadságát minden más gazdasági és politikai szempont és cél fölé rendeli.” Azonkívül arról sem feledkezhetünk meg, hogy azon kijelentés sem állja meg a helyét, miszerint ez a csomag mentette volna meg hazánkat a csõdtõl. Magam azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy tavaly részt vehettem egy elõadássorozaton, mely az Új Szabadegyetem 2006 Egyesület szervezésében, Mellár Tamás professzor úr kitûnõ tematikájának köszönhetõen az ország talán legjobb közgazdászainak prezentálásában mutatta be hazánk valódi gazdasági helyzetét több különféle nézõpontból. Drábik János a pénzdiktatúra aspektusából, Szakolczai György az elméleti közgazdaságtan, Csath Magdolna a versenyképesség, Bogár László az átfogó, rendszerszemléletû elemzés, Mellár Tamás pedig a statisztika segítségével kalauzolta a közönséget, a mai Magyarországot foglalkoztató gazdasági kérdések megválaszolásában. Nos, ezen elõadássorozat keretében volt vendég Gazdag László is, aki a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának docense. „A Bokros-csomag mítosza és a valóság” címû kötetének megjelenése jelentette az apropót. A rendkívül érdekes elõadáson adatokkal, grafikonokkal, az összefüggések bemutatásával vált világossá mindenki számára, hogy a Bokros-csomag elkerülhejó ha figyelünk

tetlenségérõl, egyszersmind nemzetmentõ szerepérõl szóló mítosz egy hazugság, köszönõviszonyban sincs a valósággal. Száz szónak is egy a vége! Szakonyi eftárs még mindig egy már régen lejárt, karcos lemezt tesz fel újra meg újra, nem veszi észre, hogy már eljárt felette az idõ. Ráadásul, hogy tetézze a bajt, olyan ostoba kijelentésekre ragadtatja magát, hogy a nagyságos és fényességes Európai Unióban a nemzetgazdaság, mint olyan, már egyáltalán nem is létezik. Mer’ hogy a szlovákok beengedték a multikat, azért szárnyalnak most annyira, no, de hát hol beszélünk itt nemzetgazdaságról?- – kérdezi. Peti! Mink is beengedtük a multikat, darab idõ óta mán itt állomásoznak, és nagyon úgy tûnik, hogy nem ideiglenes jelleggel, mint annak idején Ivánék meg Szerjózsáék. Az összes multi bekvartélyozta mán magát, a TECSÓTÓL kezdve a jó ég tudja kiken keresztül a radai rossebig bezáróan mindenki itt van mán, ’oszt mégse megyünk elõre egy tapodtat sem, pedig a nulla egész nem tudom én hány százalékunkban mán a fegyverkereskedelmet meg a qrvákat is beleszámítják szépöcsém! És itt ezen a ponton most mán én kérdeznélek meg tégedet, hogy akkó’ most Szlovákia meg Magyarország közül hol is beszélhetünk nemzetgazdaságról? Vagy mondjuk úgy, nemzetgazdasági stratégiáról? Szakonyi Pétert hallgatva asszem itt jövünk végérvényesen és minden kétséget kizáróan tisztába „ a kákán is csomót keres” címû mondás valódi értelmével. Ja! Majd’ elfelejtem! Közben azt is megtudhatjuk Pétertõl, hogy a kisebbségi kormányzás meg amúgy tök fasza. Politikailag még frankón kifizetõdõ is lehet! Már

amennyiben a Fidesz, mint konstruktív ellenzék felvállalja a felelõsséget az ország érdekében megkötendõ konszenzusokhoz. Arany drága skarabeusbogaram! Szerinted van még élõ ember ebben a hazában, aki hisz ezeknek? Meg aztán, én eddig úgy tudtam, hogy a kormány kormányoz, nem az ellenzék. Errõl a kisebbségi kormányzás címû projektrõl meg az jutott eszembe, ha megy ez így is, akkó meg Sólymot kell elõször picsán* rúgni, de amúgy istenesen, mer’ hogy õ követte el a legnagyobb és legvégzetesebb hibát a 2006-os országgyûlési választások alkalmával. Mer ha ugyanis menetközben bármikor lehet aszondani, hogy hát megy ez a többség nélkül is, és úgy is gilt, akkó mér nem lehet a startvonalnál is aszondani? És ne felejtkezzünk meg róla, A Megyóval indított etapban fordult elõ elõször, hogy az éppen aktuálisan piedesztálra emelt fõ hallja kend nem tudta kitölteni a teljes négy esztendõs ciklust. Ha a „megy ez kisebbségben is” logikát követjük, akkor Sólyom mondhatta volna azt is, hogy lehet, hogy a Fidesznek egyedül kevesebb képviselõje van, mint a vetélytársaknak, csakhogy róluk bebizonyosodott, hogy elszabták (utólag mán szabhatjuk), ezért nem az internacionalisták és kozmopoliták alkotta érdekduó kapja meg a kormányalakítás lehetõségét, hanem az önjelölt néptribun dirigálta „a jövõ elkezdõdött, de pár perc múlva félbemaradt” címû libero-népnemzeti, narancsmezben pompázó kollégiumi focicsapat, ha bátorkodhatom kifejezni magamat ezzel a csodás képzavarral. De Sólyom nem mondta. * Ja! Mielõtt még valaki abbéli elemi felháborodásának adna hangot, miszerint az olyan mondatok, hogy a köztársaság elnökét kéne picsán rúgni legelõször, meghaladják azt a toleranciaküszöböt, amit még bárminemû jó érzésû és cizellált publicisztika mindenféle olvasói, valamint ízlésbéli fanyalgás nélkül elbír, azok megnyugtatására közlöm, hogy Qurvaországban, ahol a második számú közjogi „méltóság” mindent elqrt – hangfelvétel van róla, õ maga mondta! –, valamint egy olyan országban, ahol magát az országot dirigáló fõ hallja kendet a saját államtitkára küldheti el a búsba a média széles nyilvánossága elõtt, nos egy ilyen országban az efféle stilisztikai szabadosságok simán betudhatók a szerzõ írói munkásságának, amúgy egyébként pedig maximum enyhe disszonáns retorikai zörejként hatnak, s némi fodrozódást keltve halnak el a nagy magyar éjszakába a honi újságírás látszólag mozdulatlanná dermedt pillanatfelvételének exponálásakor. (Ez halmozott képzavar.) Azonban mindaddig, amíg magukat önkéntes mérvadóként és véleményformáló értelmiségiként aposztrofáló képernyõ-akrobaták vizuális környezetszennyezésként olcsó hazugságokkal traktálnak bennünket megkérdõjelezhetetlen igazság címszó alatt, addig minden marad a régiben. 41

Jól példázza ezt az a közelmúltban megrendezett tanácskozás is, amelyrõl szintén a Hír Televízióban láttam egy rövid tudósítást. Egykori pénzügyérek osztották az észt, hogyan is lehetne kilábalni az ország történetének eddigi talán legnagyobb méretû gödrébõl. Megmondom az õszintét, a jelenlevõkön végignézve azon csodálkoztam, hogy miért nem látom Fekete Jánost! Az ország tönkretételében, tökig történõ eladósításában múlhatatlan érdemeket szerzõ egykori mester hasonszõrû – s mint az utóbbi idõk KSH által jegyzett adatai bizonyítják, a nagynevû elõdön jócskán túltevõ – tanítványai, Drazsé, Bokros, Békesi, sõt még az egykori TÉESZ fõkönyvelõbõl pénzügyminiszteri bársonyszékig jutó, riportereket és kamerákat fölöklelõ Veress pénzügyminiszter is jelen volt. No, mármost magam nem vónék közgazdász, csak egy egyszerû, józan mezõgazdasági dolgozói ésszel megáldott, a modernkori bérrabszolgaság szürke munkáshétköznapjaiban tengõdõ, s az adófizetõ barom státuszába besorolt állampolgár, a nép egyszerû gyermeke. Mint ilyen, sehogy sem értem, hogy a rossebbe van az, hogy mindig azoknak a véleményét kérik ki, azoknak a szakértelmére számítanak, akik a bajt okozták? Én úgy gondolnám, hogy ezeket a hitvány nyikhaj kontárokat kellene az elsõk között elzavarni, elkergetni, de mégpedig a lehetõ legtávolabbra innen, a fényképeiket pedig jól látható helyre kifüggeszteni, hogy „velük semmi esetre sem!!!”, vagy „elrettentõ példa, így nem szabad!!!” De nem! Csak azért sem! Egyszer mán tönkretetted, tökig eladósítottad az országot? Leküdtél minket megalázóba? Sebaj! Fog ez menni újra! Mert hát miért is szolgálna jótanáccsal az olyan ember, aki egyszer már aktívan közremûködött egy egész ország tönkretételében? Ha akkor nem tette az ellenkezõjét, most miért is tenné? Ha akkor nem tudta (vagy nem akarta) az ellenkezõjét cselekedni, most miért is akarná? Nem látom a motivációt! De ugyanez a mélyre vásott szekérnyomban való haladás a létezés más területein is megfigyelhetõ. Nézzük csak meg az ún. politikai osztály és a végletekig elhülyített – a végéhez közeledõ Horn Gyufa kedvenc szavajárásával élve – lakosság sajátos kapcsolatrendszerét. Az egyik oldalon a posztkommunista múlt jellegzetes alakjainak már-már az életszerûtlenség, a képtelenség és a fantaszti-

kum határát súroló túlélése, hatalomátmentése, a másik oldalon szembetalálja magát a hatalmi arrogancia gõgjétõl hatalmas pofára esést elszenvedõ, és még mindig erõteljes megosztottságot produkáló személyiség által vezetett belterjes érdekközösséggel. A szándékosan ostobán tartott, félre- és megvezetett néppel pedig elhitetik, hogy a szabadsághoz és a szerelemhez hasonlóan, csakis e kettõ kell neki. Nehogy a nép, az istenadta véletlenül még elkezdjen gondolkodni – ettõl fél mindkét „nagy”, mint ördög a tömjénfüsttõl –, mert akkor nagyon hamar rájönnének arra, hogy az idõ már rég túlhaladt ezeken a hatalomátmentést rendszerváltás címszó alatt levezénylõ pártszerû haszon- és érdekközösségeken, itt lenne most már az ideje kicsit a népet is élni hagyni. Ez pedig a politikai osztály fiatalítása, lecserélése nélkül nem fog menni. Az emberek ugyanis világosan és érthetõen kifejezésre juttatták, nem is olyan rég, hogy a további gyarmati létezésbõl (s ezzel együtt az azt feltétlenül kiszolgáló komprádor politikai osztályból is), köszönik szépen, de elegük volt. Ahogyan azt az urbánus frazeológia (városi szóhasználat) a maga egyszerûségének csiszolatlanságával szokta volt kifejezni: A népeknek az összes tökük tele van az összes

létezõ és nem létezõ unióval. Az európaival is, meg a szovjettel is. És ahogyan azt Kalányos Winnetou, kisebbségi brácsamûvész bizniszmen családtagjainak maroktelefonjaikon ügyvédeikkel lefolytatott beszélgetéseik második részében szokott elhangozni: „És ez a tényvalóság!” (A korrektség kedvéért biggyesszük ide a beszélgetés elsõ részét: „Ott se vótam, ügyvéd úr!”) Így eshet meg aztán, hogy legnagyobb tájékozatlanságunk közepette magától Szakonyi Pétertõl kell megtudnunk, hogy a nagyságos és fényességes Európai Unióban olyan, hogy nemzetgazdaság, tulajdonképpen már nem is létezik. Higgyék el nekem, ez a Szakonyi egyszer még sokra viszi. Emlékeznek még a szépemlékû Gréczy Zsoltra? Tudják, õ volt az, aki anno a Lapzártában öt percen belül úgy ki tudta hozni a sodrából Seszták Ágnest, hogy a Nemzet publicistája dagadó karotisszal próbált felülkerekedni tanult kollégáján. Gréczy úr ma már Francisco oldalán, mint a mûminiszterelnök egyik sajtó fõ hallja kendje tevékenykedik. Hajrá Péter, csak így tovább! A perspektíva beláthatatlan! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

TITOKSZOBA

Hogy mi lehet az oka a Demokratikus Ellenzék vezetõire vonatkozó iratok gyér számának, az titok. Annyi bizonyos, Kenedi János egykori SZDSZ-alapító az elsõk között volt, aki hozzáfért a titkosszolgálati anyagokhoz. Ezekbõl Kis állambiztonsági olvasókönyv címen kötetet publikált a szintén SZDSZ-es Kuncze Gábor belügyminisztersége idején. Titok, hogy miként, hiszen akkor még nem nyílt meg a történeti levéltár, ahol lehetõvé vált a nyilvános kutatás. Rejtélyes az is, hogy Kenedi miért változtatta meg a besúgók, megbízóik és egyes áldozatok neveit könyvében, mikor erre nem köteleztetörvény. Õ mégis a névtelenség menedékét nyújtotta a Kádár-rezsim egykori bérenceinek. És ki tudja miért, ma éppen õ az, akit az újabb >>

42

jó ha figyelünk

Az természetesen csak véletlen, hogy a „tuskó” szó néhány szláv nyelven így hangzik: “csurka”. Történetesen pont így hívnak valakit, akit közfelkiáltásra páros lábbal rúgtak ki a Kossuth térrõl a magyarok. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg tuskó. Nem az erdei fajta, mert annak legalább van haszna, megpihennek rajta a madarak, benövi a moha, és csendesen rothadozik, hanem a városi. Ez az öreg tuskó fiatal nyírfa korában, réges-régen besúgó is volt, de állítólag csak azért, mert megfenyegették, hogy kivágják. Ettõl ijedtében aprófát szart, és mindent aláírt. És nem vágták ki. De akinek aláírt, azt csak az érdekelte, hogy legyen aláírva, és sohasem várta el, hogy a tuskó, aki akkor még fiatal nyírfa volt, ténylegesen jelentsen is. Neki csak a darabbal kellett elszámolnia, egy darab nyírfa beszervezve, jelentem, az akció sikeres. A nyírfa ezután szépen fejlõdött, gyarapodott jó negyven éven át, mert nem vágták ki, sõt, még színdarabokkal is szórakoztatta az erdõ mókusait. Aztán lett belõle bunkócska, és öregkorára tuskó. Nagy, otromba tuskó. Mondott pár alapvetést a világról, hogy a fû zöld, az ég meg kék, és a városi mókusok, akik még sosem láttak ilyet, tátott szájjal hallgatták, aztán szépen neki-

állt kirohasztani maga körül mindent, ami még zöldellt. És most kiszól nekem ez a tuskó a szemét alól. Azt mondja, “ügynök” vagyok. Hát az anyád picsája, te tuskó! Azt kérdezi a tuskó, hogy mibõl élek? Hát mi a fasz közöd van hozzá, te vén szar tuskó? Amúgy nem éppen te mondtad Jónás Leventének, amikor megkért, hogy ne engedje párodat a tuskóságban, bizonyos Gizikét két kézzel szórni a fiatal fák pénzét ma-

Több millió koronás büntetéssel fenyegeti a jövõ januárban életbe lépõ új törvény Szlovákiában a hipermarketláncokat, ha visszaélnek nagyságukkal: a beszállítóktól maximum az általuk hozott forgalom három százalékát kérhetik el polcpénzként, ha pedig indokolatlanul eláll a szerzõdéstõl a lánc, akár 20 millió koronát is fizethet. A szlovák parlament elfogadta a kereskedelmi kapcsolatok aránytalan feltételei elnevezésû törvényt, amelynek lényege: rontja az üzletláncok alkupozícióját, továbbá büntethetõk lesznek a kiskereskedelmi üzletláncok, ha visszaélnek helyzetükkel. A 2009. január 1-jével hatályba lépõ törvény például megszabja: a beszállító legfeljebb az adott üzletláncban értékesített termékei éves forgalma 3 százalékának megfelelõ összeget kötelesek befizetni a társaságnak.

Ez az összeg magában foglalja az úgynevezett polcpénzt, a beszállító termékeinek szórólapokon való feltüntetését és egyéb kiadásokat. Ha az üzletlánc ennél nagyobb összeget követel, akkor 5 millió korona (154 600 euró) büntetéssel sújtható. Ha az értékesítõ indokolatlanul eláll a beszállítóval kötött szerzõdéstõl, ha indokolatlanul visszautasítja a már leszállított árut, ha a terméket a vásárlónak a beszerzési árnál alacsonyabban kínálja, akkor a bírság 10 millió korona (309 250 euró), ismételt esetben pedig 20 millió korona. A beszállítók, a szlovák agrárkamara, illetve az élelmiszeripar támogatta a törvény elfogadását, a kiskereskedelmi üzletláncok azonban elutasítják azt, mivel a jogszabály szerintük durván korlátozza a kereskedelem és az árképzés szabadságát, ami árfelhajtó tényezõ

gáncélokra: “Fiam, majd ha te szopod a faszomat, akkor megmondhatod, hová tegyem a pénzemet”? Pedig Gizike biztos jól szopik, más hasznát még nem láttuk. Tán ha körbeadnád. De inkább ne. Tuskónk ezután felháborodva recsegi világgá, hogy nekem zsidó a feleségem. Igen, az. De te maradj csak a Gizikédnél. Amúgy még nem feleség, figyelnél oda, te vén szar. És aztán beszól egy ilyet, ezt már idézem: “... de sem saját származásáról, sem katonai szolgálatáról még nem tett vallomást, és állománybeliségét sincs szerencsénk ismerni.” Mondom, figyelj oda, te vén szar. Milliószor elmondtam, sváb származású vagyok. Anyai családnevem Schlögl, az apai eredetileg Kukli. A családom Mária Terézia idejében érkezett a Délvidékre, és onnan szóródott szét. Bár nem tudom, mi a fasz közöd van hozzá, te szerb szar?! Katonai szolgálatomról pedig éppen egy évtizede elérhetõ az Interneten egy kisebb könyvnek beillõ írás. Nem segítek, keresd meg. Talán még élsz annyi ideig, amíg a Google elõhozza. De remélem, nem. Állománybeliségem amúgy tartalékos tizedes. De te, vén tuskó, te hol szolgáltál? És hol szolgálsz azóta? Tomcat – Bombagyár

lehet. Emellett kizárólag az õstermelõk és a feldolgozók érdekeit védi, korlátozza a végkiárusításokat, az akciós, vevõcsalogató termékek forgalmazását. “A jelenlegi törvényi és intézményi keretek megfelelõek. Az új törvény viszont rontja a piaci feltételeket, nem fogyasztóbarát, és végeredményben negatív hatású" – nyilatkozta Pavol Konstiak, a Szlovák Kereskedelmi és Idegenforgalmi Szövetség elnöke, aki szerint a negatív hatás nemcsak az élelmiszer -ágazatban, hanem az egész gazdaságban érzõdhet. Gabriel Csollár, a Coop Jednota szövetkezeti üzletlánc egyik vezetõje úgy véli, hogy a törvény a jelenlegi formájában a hivatalnokok kezébe adná a hatalmat, és a minisztériumi asztalok mögött ülõk értelmezésétõl függne, mi a törvényes és mi nem.

szociálliberális kormány alkalmasnak talált arra, hogy vezesse a bizottságot, amely az állambiztonsági iratok levéltári átadásának törvényességét ellenõrizze. Az is tény, hogy az SZDSZ vállaltan antikommunista párt, amely harcosan kiállt a titkosszolgálati iratok teljes nyilvánossá tétele mellett. Ám az is tény, ekkor már egy fényképet sem lehetett találni például Bauer Miklós alezredesrõl, az ÁVO, majd az ÁVH kihallgató tisztjérõl, a szintén SZDSZ-es Bauer Tamás édesapjáról, akit a megkínzott fogvatartottak csak „körmös Bauerként” emlegettek. Bauer doktor saját „titokszobát” kapott: a szintén SZDSZ-prominens Eörsi Mátyás ügyvédi irodája biztosított munkájához életteret. A BKV titokszobája Tarlós Istvánnak köszönhetõen „dekonspirálódott”. Az, hogy mikor jön el ez a pillanat az SZDSZ-nél is, egyelõre titok. Szarka Ágota jó ha figyelünk

43

44

jó ha figyelünk