NAGY ÚR A SZÜKSÉG. AZ OSZTRÁK MAGYAR MONARCHIA SZÜKSÉGFEGYVEREI ARMS OF THE AUSTRO HUNGARIAN MONARCHY ANY PORT IN STORM

NAGY ÚR A SZÜKSÉG. AZ OSZTRÁK─ MAGYAR MONARCHIA „SZÜKSÉGFEGYVEREI”

PAÁL GERGELY

NAGY ÚR A SZÜKSÉG AZ OSZTRÁK─ MAGYAR MONARCHIA „SZÜKSÉGFEGYVEREI” ARMS OF THE AUSTRO–HUNGARIAN MONARCHY ANY PORT IN STORM A hadüzenet a legsúlyosabb döntések egyike ─ ha éppen nem a legsúlyosabb ─, melyet meg lehet hozni. „Mindent megfontoltam mindent meggondoltam. Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára.” ─ mondta I. Ferenc József Ausztria császára, Magyarország királya. A háborúhoz azonban nem elég az elhatározás, hanem sok egyéb mellett fegyver is kell hozzá. Ha viszont kevés van belőle, valamilyen szükségmegoldásokkal kell megpróbálni pótlásukat, illetve kiváltásukat. Ilyen helyzetbe került az Osztrák–Magyar Monarchia is az I. világháború idején. A cikk a monarchia erőfeszítéseit a mutatja be a fellépett fegyverhiányok pótlására. Declaration of war is the most serous decision. „I have contemplated and rethought everything. Fulfil my obligation without twinge of conscience.” said Franz Josef I. emperor of Austria and apostolic king of Hungary. The decision is not enough to win a war without weapons. If we haven’t enough weapons we have to substitute them, to find makeshift. The Austro-Hungarian Monarchy was in this situation in the I. WW. The article shows the effort to solve the lack of weapons

Mit is nevezünk „szükségfegyvernek”? Ez a kifejezés az első világháború idején vált közismertté, a német „Ersatzgewehr” szó fordításaként. Tágabb értelemben az olyan kézi lőfegyvereket jelölték ezzel a szóval, melyeket a fellépő fegyverhiány következtében különféle csatornák felhasználásával szereztek be és vettek használatba. Ezen fegyverek többsége eltért a rendszeresített típusoktól. Ritkábban használatos megnevezés a „Notgewehr”, mely gyakorlatilag megegyezik az „Ersatzgewehr” kifejezéssel. Közismertté vált még az „Ersatzbajonett” kifejezés is, mellyel a szükségszuronyokat jelölik. 151

KATONAI GÉPÉSZET

Előzmények Ferenc Ferdinánd főherceg, a monarchia trónörököse, a hadsereg főszemlélőjeként még 1913-ban határozta el a következő évben esedékes boszniai hadgyakorlat megtekintését. A tervezett program utolsó állomása Szarajevó volt. Az elgondolás azonban nem volt minden kockázattól mentes, hiszen Ferenc Ferdinánd ellen már 1902-ben, 1906-ban és 1910-ben is kíséreltek meg merényletet. 1914. június 28-án Gavrilo Princip a szerbiai „Egyesülés vagy Halál” nevű titkos szervezet megbízásából Szarajevóban sikeres merényletet követett el a trónörökös és felesége ellen. Szerencsétlen ember, egy pillanatig sem gondolta, hogy ezzel robbantja ki ─ ahogy nagyapáink hívták ─ a „nagy háborút”, azaz az első világháborút. Európa gyakorlatilag már évek óta lőporos hordón ült, mindinkább körvonalazódott a két szövetségi tábor. A két tábor egymásközti torzsalkodásai a világháborút megelőző évtizedben többször is előidézték egy európai háború kitörésének veszélyét. Így hajszálon függött a béke 1905-ben az „első marokkói válság” miatt, ahol a francia-angol és német érdekek ütköztek össze. 1908-ban Bosznia-Hercegovina annexiója izgatta fel a kedélyeket és fenyegetett a szerb–orosz–osztrák–magyar háború kitörésének veszélye. 1911-ben újból Marokkó miatt jutott el Európa a háború küszöbére, ez volt a „második marokkói válság”. Majd a világháború előtt két évvel kitört balkáni háború fejleményei feszítették végsőkig a húrt, mikor az orosz védnökség alatt álló kis hatalmak a Balkánt a monarchia előzetes tudta és beleegyezése nélkül egymás között felosztották és készek voltak ezért a monarchia ellen fegyveresen is fellépni. Berlin a korábbi években többször is lehűtötte a Monarchia harciasságát, de 1914 tavaszára megváltozott az álláspontja. Elfogadták Helmuth von Moltke, a német nagyvezérkar főnökének véleményét, miszerint a szövetségesek számára az erőviszonyok most a legkedvezőbbek, de az idő múlásával viszont ezek egyre rosszabbak lesznek. Elődje, gróf Alfred von Schliffen tervei szinte villámháborús ütemet írtak elő: a német haderő Belgiumon keresztül előretörve pár hét alatt legyőzi Franciaországot. A Monarchia hadereje ez idő alatt föltartóztatja a lassan mozgósító Oroszország és Szerbia hadseregeit, majd a felszabaduló 152


német csapatokkal együtt legyőzik őket, és így győzelmesen fejezik be a háborút. Bécs 1914. július 28.-án hadat üzent Szerbiának, ezzel elindítva a hadüzenetek sorát, úgyhogy augusztus 23-ára Európában szinte mindenki mindenkivel hadban állt. De nem állt meg földrészünkön a hadüzenetek sora, mert 1914. augusztus 23.-án Japán üzent hadat Németországnak. „Mire lehullanak a falevelek, hazajönnek a katonák” ─ ígérte állítólag II. Vilmos császár─, a kor rossznyelvei szerint egy fenyőfa mellett állva. Ha nem is volt igaz, de jól tükrözte a kor elképzelését az előttük álló háborúról. A központi hatalmak ─ a Schliffen terv alapján ─ néhány nagy ütközetben gondolkodtak, így a háború időtartamát hónapokban képzelték el. A többi európai ország is néhány hetes, legfeljebb néhány hónapos támadó háborúra készült fel. A háború előtt -írta visszaemlékezéseiben Churchill- hihetetlennek tűnt, hogy ilyen borzalmak és mészárlások, ha egyáltalán elkezdődnek, néhány hónapnál tovább tarthatnak.

A háborúra fel kell készülni A monarchia hadseregének ereje a belpolitikai nehézségek és pénzhiány következtében úgy számban, mint felszerelésben alatta maradt a külpolitikai helyzet megkövetelte méreteknek, békelétszáma 415 000, hadiállománya 1 800 000 fő volt. A monarchia hadügyi költségvetése 1913-ban ─ az utolsó békeévben ─ 5,3 milliárd koronát tett ki. A viszonyítások érdekében ez az összeg napjainkban körülbelül 69.1 milliárd Eurónak felel meg (1914-es árfolyamon viszonyítva 1 korona ─ 2.46 Euró).1 A háború kitörésekor a monarchia hadserege az alábbi számú és típusú puskákkal és karabélyokkal rendelkezett: ─ 118 000 darab 11 mm-es M. 67/77, M.73/77 típusú Werndl puska és karabély; ─ 1 300 000 darab 8 mm-es M. 90, M. 88/90, és M. 86/90 típusú Mannlicher puska; ─ 90 000 darab 8 mm-es M. 90 típusú Mannlicher karabély, ─ 850 000 darab 8 mm-es M. 95 típusú Mannlicher puskával és karabéllyal.2 1 2

Julier: 1914–1918. A világháború magyar szemmel. 24 p. Hintenmeyer: In den stunde der Not. 7.p.

153

KATONAI GÉPÉSZET

Három gyalogsági lőszertípus volt rendszeresítve: ─ 11 mm-es M.77 típusú puskalőszer a Werndl puskákhoz; ─ 11 mm-es M.82 típusú karabélylőszer /!!!/ a Werndl karabélyokhoz; ─ 8 mm-es M.93 típusú puskalőszer a Mannlicher fegyverekhez és a Schwarzlose géppuskákhoz.3/3/ A 118 000 darab Werndl-fegyvert nyugodt lelkiismerettel el is lehetett volna felejteni, mert egylövetű, még füstös lőporú lőszert tüzelő típusok voltak. De mégsem felejtették el, mert a fellépő fegyverhiány következtében ezeket idővel a póttartalékos, népfölkelő alakulatok kapták meg. Ezek az alakulatok hidak, épületek, fogolytáborok, ellátóoszlopok őrzését látták el.

A dolgok nem úgy alakultak Az első háborús év végére, de már a marnei csatát (1914. szeptember) követően nyilvánvalóvá vált a központi hatalmak hadvezetése számára az eredeti „gyors győzelem nyugaton” elképzelés összeomlása. Elmaradt a francia hadsereg „nagy” átkarolása és megsemmisítése, így nem szabadultak fel a német csapatok az orosz fronton szorongatott osztrákmagyar hadosztályok tehermentesítésére. Új hadászati koncepcióra volt szükség. A központi hatalmaknak a háború elhúzódására kellett felkészülniük. A monarchia hadvezetése számára már az 1914. évi nyári csaták veszteségei- például a galíciai hadjáratban 322 000 ember (halott, sebesült, hadifogoly, eltűnt ─ nyilvánvalóvá tették, hogy a hadszertárakban tartalékolt, az időközben gyártott, illetve a sietve összeszedett fegyverek nem lesznek elegendők. Gyalogsági fegyvert viszont csak Steyr- ben az Öesterreichische Waffenfabrik- Gesellscfaft és Budapesten a Fegyver és Gépgyár gyártott, melyeknek gyártókapacitását még nem futatták fel, mivel a hadszertárakban levő fegyverek száma egy rövid háborúhoz elégségesnek tűnt. Ezt az elgondolást mi sem támasztja alá jobban, mint, hogy hadügyminisztérium kevéssel a háború kitörése előtt 326 000 Werndl, Kropatschek és M. 88/90 típusú Mannlicher puskát adott el. Az előre nem látást még súlyosbította, hogy a Kropatschek puska,- akár csak a Mannlicher-ismétlő típusú volt. 3

Im. 8 p.

154


A gyalogsági fegyverek hiánya A monarchia az első világháború idején végig küszködött fegyver és hadianyag ellátási problémákkal, így többek közt a gyalogsági fegyverek hiányával is. Ezek az alábbi okokra vezethetők vissza: A háború első időszakában bekövetkezett hatalmas fegyverzet veszteségeket csak egy rövid ideig tudták pótolni a hadszertárak készleteiből, illetve a gyártásból. A következő időszakban a napi veszteségek pótlásán túl mind több új alakulatot kellett felállítani, így fel is fegyverezni. A fegyvergyártás volumenének felfuttatásához viszont idő kellett. A háború utolsó időszakában a gyárak már elérték teljesítőképességük felső határát, és fellépett a nyersanyag hiány is. A budapesti és a steyri fegyvergyárak együttesen 1917-ben havonta 75 000 darab M.95 típusú Mannlicher puskát és 15 000 M.95 Mannlicher karabélyt tudtak gyártani. Ez hatalmas számnak tűnik, de a monarchiának ekkorra mintegy 3 500 000 katonája állt fegyverben.

Fegyvert, de honnan? A bécsi hadügyminisztérium fegyverzetügyi bizottságának volt a feladata a probléma megoldása. A háború folyamán az alábbi megoldásokat találták: 1. Exportra legyártott, de még ki nem szállított fegyverek használatba vétele: a/ ha a lőszerük a Mannlicher fegyverhez használatos M.93 8X50R típusú volt, átalakításra nem volt szükség, felhasználásuk azonnal megtörténhetett, b/ ha a lőszerük nem az M.93, hanem a német szövetséges által használt M.14 7X57 típusú, vagy az adott lőszertípust export okok miatt a monarchiában gyártották, akkor nem volt szükség átalakításra, felhasználásuk azonnal megtörténhetett, c/ ha lőszerük eltért a monarchiában, illetve a német szövetségesnél gyártott lőszerektől, akkor a fegyvereket átalakították,

155

KATONAI GÉPÉSZET

2. Szövetségesektől kapott fegyverek. Ezekhez a lőszert Németországból szerezték be. 3. Zsákmányolt fegyverek a/ ha a lőszertípust nem használta a német szövetséges vagy nem gyártotta a monarchia, akkor a fegyvereket átalakították. b/ a fegyvereket nem alakították át, hanem zsákmányolt lőszert használtak hozzájuk.

Exportra gyártott fegyverek felhasználása Átalakítás nélkül használatba vett fegyverek Bulgária az 1800-as évek végétől gyalogsági fegyvereit a monarchiától szerezte be, először a Steyr-i OEWG-től, majd 1905- től a budapesti Fegyver- Gépgyártól. 1914 októberben a hadügyminisztérium a kiszállításra kész 8992 darab M.95 Mannlicher puskát és 500 darab M.95 Mannlicher karabélyt igénybe vette. A szófiai katonai attasé ügyességén múlott, hogy a monarchia rövidesen mintegy 19 000 Mannlicher puskát tudott Bulgáriától viszzavásárolni. A fegyver egyenes húzású forgó zárfejes, Mannlicher féle középágytáras, tárkeretes típus volt. A tárkeretben 5 lőszer volt, az utolsó lőszer kilövésekor a tárkeret a társzekrény nyílásán keresztül kiesett, ─ ezzel jelezve, hogy a fegyvert újra kell tölteni. A bulgár megrendelésre készített fegyverek 8X50R lőszert tüzeltek és a használt szuronyok felrögzítése is megegyezett az alaptípusokéval, így felhasználásukhoz semmilyen átalakításra nem volt szükség. A fegyverek jelzése megegyezett a rendszeresítetekkel: „8 mm. M.95 Repetiergewehr- System Mannlicher” vagy „8 mm M.95 Repetier-karabiner-System Mannlicher” Mexikó, Chile és Kolumbia a Steyr-i fegyvergyártól M.12 típusú Mauser rendszerű puskát és kisebb számban karabélyt- rendelt. Az M.12 fegyver forgóhengeres zárú, középágytáras, töltőléces típus volt, a társzekrénybe öt 7X57- es lőszert lehetett betárazni. Mexikó számára legyártott 67 000 darab fegyvert szuronnyal és a 12 000 000 darab lőszerrel együtt a hadügyminisztérium megvette. Kolumbia 5000 darab fegyvert rendelt, melyből 2 000 darab leszállításra is került. A maradék 3 000 darabot a hozzá készletezett 1 500 000 darab lőszerrel megvette a hadügyminisztérium. Chile 43 000 darab fegyvert rendelt, mely mennyiséget a hadügyminisztérium megvette. 156


A fegyverekhez a hozzá legyártott szuronyokat használták, illetve a későbbi időkben szükségszuronyokat. A 7x57-es lőszert az ausztriai Hirtenbergben, a „Patronen-, Zündhütchen- und Metallfabrik”-nál gyártották. A mexikói, chilei és kolumbiai exportból visszatartott és rendszerbe állított fegyverek jelzése „7mm M.14 /mexikanisches/ Repetiergewehr„ illetve ─ /kolumbianischen/, vagy /chilenisches/ ─ lett.

1. ábra 7 mm M.93 (mexikói v. chilei v. kolumbiai) ismétlőpuska

Görögország számára a Steyr-i fegyvergyár az 1800-as évek közepétől szállított gyalogsági fegyvereket. Athén 1913-ban, a marokkói válság nyomán mintegy 200 000 darab M.1903/14 típusú fegyvert rendelt. A fegyver érdekes konstrukció volt, mert M.88 Mauser rendszerű, forgóhengeres zárral, középágytáras, öt lőszeres Schönauer típusú „dobtárral” készült. Lőszere 6,5 x 54-es volt, melyet Hirtenberg-ben a „Hirtenberger Patronen-ZündhütchenMetallwarenfabrik AG” gyártott. A ki nem szállított 9 000 darab fegyvert a hadügyminisztérium vette igénybe, melyből 5 000 darabot az újonnan felállításra került Lengyel Légió kapott meg. A fegyverek jelzése „6.5 mm. M.03/14 /greichisches/ Repe-tiergewehr” lett.

2. ábra 6.5 mm M.13/14 (görög) ismétlőpuska

157

KATONAI GÉPÉSZET

Átalakítást követően használatba vett fegyverek Románia is a gyalogsági fegyvereit a monarchiától szerezte be, a Steyr-i OEWG-től. 1912-ig több mint 400 000 darab M.1893 típusú fegyverre adott megrendelést. Az 1912–13-as balkáni háború után határozták el a fegyverzet további korszerűsítését, így még 100 000 darab fegyvert rendeltek. 1914-ben még mintegy 74 000 fegyver volt a gyárban készen, illetve félkészen. A hadügyminisztérium ezeket a fegyvereket megvásárolta és intézkedett az átalakításukra. Az M.1893 fegyver 6,5 mm-es, forgóhengeres zárú, tárkeretes, középágytáras, típus volt. Az átalakítás a töltényűr, a cső felfúrását, a zár, a társzekrény módosítását és az irányzék átskálázását jelentette. A fegyverhez így használni lehetett a rendszeresített M.93 8 x 50R lőszert a hozzá rendszeresített tárkerettel. A fegyverhez csak az eredeti szuronyt készletezték, szükségszurony nem is készült hozzá. Az átalakított fegyver jelzése: „8mm. M.93 /adaptiertes rumeanisches/ Repetiergewehr/ lett.

3. ábra 8 mm M93 (átalakított román) ismétlőpuska

Szövetségesektől beszerzett fegyverek Németország A bécsi hadügyminisztérium már 1914. augusztus 10-én táviratot küldött a berlini osztrák katonai attasénak tájékoztatást kérve, hogy mennyi Mauser puskát tudna szuronnyal és lőszerrel együtt a porosz hadügyminisztérium a monarchiának átadni. A kívánt mennyiség 80 000 darab puska és ehhez 32 000 000 lőszer volt. Berlin ellenjavaslata ennél lényegesen kevesebb Mauser puska és 20 000 zsákmányolt orosz fegyver és lőszer volt. A monarchia erre a válaszra csökkentette igényét 60 000 Mauser puskára 158


és a lehető legtöbb orosz zsákmányfegyverre. Bécs és Berlin közt egészen 1915 végéig tartott az egyezkedés, melynek eredményeképpen a megállapodásban 72 600 „Gew. 88” típusú fegyver szállítását vállalták. A Gew.88 forgóhengeres zárú, középágytáras, tárkeretes fegyver volt. A beérkező fegyverekkel a Landwehr zászlóaljakat, a voralbergi és tiroli vadászokat szerelték fel. A fegyverhez a német gyártmányú M.88 típusú 8X57J lőszert használták. Szuronya az M/71 típusú „vadászszurony”, illetve az M.13 típusú szurony volt, melyet a fegyverekkel szállítottak. A későbbiek során szükségszuronyt is terveztek hozzá, illetve a korábbi Werndl szuronyok markolatának átalakításával ezek is használhatók voltak hozzá. A fegyver jelzése „8 mm /7.92 mm./ M.13 /deutsches M.88/ Repetiergewehr” lett. Kis számban szállítottak még Kar. 88 típusú karabélyokat is, mely a Gew. 88-nak volt egy változata, így ugyanazt a lőszert tüzelték. Ezekkel a fegyverekkel a hegyivadász alakulatokat szerelték fel.

4. ábra 8 mm (7.92 mm) M13 (német M88) ismétlőpuska

Törökország Törökország gyalogsági fegyvereit az 1800-as évek végétől Németországból szerezte be, ezek a Mod.1893, Mod.1898 és Mod.1903 típusú Mauser puskák voltak, lőszerük a 7.65X53 típus volt. Törökország mintegy 9 000 vegyes típusú fegyvert adott át a monarchiának, melyeket az Albán Légió felszerelésére használtak fel. A légiót 1914-ben szervezték önkéntesekből, 9 zászlóaljból állt ─ zászlóaljanként négy századdal. A fegyverek jelzése „7.65 mm. M.93 /türkisches/ Repetiergewehr”, „7.65 mm M.90/03 /türkisches/ Repetiergewehr” illetve „7.65 mm. M.90 /türkisches/ Repetiergewehr” lett. A puskákhoz Törökország M.90 típusú szuronyokat is szállított, a későbbiekben német gyártmányú, illetve annak alapján készült osztrák gyártású szükségszuronyokat használtak. 159

KATONAI GÉPÉSZET

Zsákmányolt fegyverek 1917-ig zsákmányolt fegyverekkel a monarchia népfelkelő alakulatait, illetve a hátországban őrszolgálatot adó egységeit szerelték fel. 1917- 18tól már a Honvédséget, a Landwehr alakulatokat, a haditengerészeti gyalogságot, a csendőrséget, valamint a reguláris ezredek menetzászlóaljait is zsákmányolt fegyverekkel kellett ellátni. Ugyancsak ilyen fegyverekkel szerelték fel különféle önkéntes alakulatokat, így az Ukrán Önkéntes Ezredet, a Bukovinai Önkéntes Hadosztályt, a karintiai, a salzburgi és alsóausztriai lövész zászlóaljakat, ezredeket. Orosz zsákmányfegyverek Az orosz hadsereg zöme egy igen jó az M.1891 típusú Mosin-Nagant puskákkal volt felszerelve, melyeket a tulai és szesztroretszki arzenálokban gyártottak. Az M.1891 puskának két változata volt ─ a gyalogsági és a 7 centiméterrel rövidebb kozák, vagy dragonyos típus. 1914-ben a cári hadsereg mintegy 4 171 000 M.1891 fegyverrel rendelkezett, mely mennyiség mégsem bizonyult elegendőnek az igen nagy veszteségek pótlására. Ezért ─ kiegészítve a hazai gyártást ─ 1 600 000 darab M.1891 típusú fegyvert rendeltek meg az USA-tól. A helyzetet tovább bonyolította, hogy közben áttértek az ogivalhegyű M.1891 7.62X54R lőszerről a hegyes M.1908 7.62X54 lőszer használatára. Az M.1891 fegyver forgóhengeres zárú, középágytáras, töltőléces fegyver volt. A régi orosz hosszmértékkel, a vonallal ─ 2,54 mm ─ jelölték a cső űrméretét: így lett a 7.62 mm űrméretű fegyver közismert elnevezése: „háromvonalas”. A fegyver különben olyan jó konstrukció volt, hogy legközelebb csak 1930-ban módosították, ennek a típusnak lett a jelzése M.1891/30. /5/

5. ábra M.91 Mosin-Nagant dragonyos puska

160


A monarchia csapatai nagy számban zsákmányoltak orosz fegyvereket a hozzá való lőszerekkel, így felhasználásuk kézenfekvő megoldás volt. Egy részüket az eredeti orosz zsákmányolt lőszerekkel használták, más részüket viszont a monarchia rendszeresített lőszeréhez átalakították. Már 1915. júliusban kiadtak egy szabályzati mellékletet a használatba vett orosz fegyverek és lőszerek felsorolásával. FEGYVER 7.62 mm M.91 gyalogsági puska 7.62 mm M.91 kozák puska 7.62 mm M.91 gyalogsági puska 7.62 mm M.91 kozák puska 8 mm M.91 gyalogsági puska /átalakított/ 8 mm M.91 kozák puska

LŐSZERE M.1891 ogivalhegyű orosz lőszer M.1891. ogivalhegyű orosz lőszer M.1908. hegyes orosz lőszer M.1908 hegyes orosz lőszer 8X50R ogivalhegyű osztrák─magyar lőszer 8X50R ogivalhegyű osztrák–magyar lőszer

Orosz zsákmányfegyverek és lőszerei

4

Az orosz fegyverek átalakítását a 8X50 lőszerhez a steyri OEWG, a bécsi Artilleriezeughaus, valamint több kisebb-nagyobb vállalat végezte. Az átalakítás a fegyvercső, a csőfar felfúrását, a tok módosítását, az irányzék átskálázását jelentette.5 Az üzemek naponta mintegy 200 fegyvert alakítottak át. Az átalakított fegyverek pontos száma nem ismert, egy adat szerint a háború kezdetétől 1915. szeptember végéig 114 700 darab módosított Mosin- Nagant fegyvert vett át a hadsereg. A fegyvertokokba ütötték be a módosítást végző gyár, üzem jelzését (OEWG, AZF, JSE, R, stb.) és alá a hadsereg átvételi jelzését- a kétfejű sasos címert. A zsákmányolt orosz fegyverek száma nem ismert, de mindenképpen több százezerre tehető. A fegyverekhez a zsákmányolt szuronyokat használták, mikor azokból is kevés volt, az orosz minta alapján utángyártották ─ mint szükségszuronyt.6 A fegyver jelzése „8 mm M.91 /russisches/ Repetiergewehr” lett. 4

Im.55 p. A puskát rendszeresítették Magyarországon is, ennek a típusnak lett a népies elnevezése „dióverő”. 6 Mind Németországban, mind az Osztrák Magyar Monarchiában igen nagy számban gyártották. 5

161

KATONAI GÉPÉSZET

6. ábra M.91 Mosin-Nagant gyalogsági puska

Az orosz hadsereg által használt külföldi fegyverek Az orosz hadsereg fegyverellátása nem sokban különbözött a monarchiáétól. A hiányosságok pótlására 1914 után Amerikából Winchester, Japánból Arisaka, Franciaországból Lebel, Gras, Kropatschek, Angliából Arisaka /!!/, Olaszországból Vetterli puskákat szereztek be, összesen 1 675 500 darabot. Ez az igen vegyes fegyverállomány tovább bonyolította a lőszerutánpótlást, mert mintegy öt újabb lőszertípusnak a beszerzését és eljuttatását kellett biztosítani a csapatokhoz. Az orosz hadseregtől zsákmányolt japán fegyverek Az orosz hadsereg által használt 728 000 darab Typ.30/38 Arisaka puskából a monarchia hadserege ─ lőszerrel együtt ─ igen sokat zsákmányolt, így felmerült a további felhasználás lehetősége. Így 1918-ban a 14. gyalogezred X. menetzászlóalját szerelték fel Arisaka puskákkal. A puskákhoz az eredeti japán szuronyokat használták, majd kis számban szükségszurony is készült hozzájuk. A puska forgóhengeres zárú, középágytáras, töltőléces fegyver volt. A töltőlécbe öt lőszer fért el. Évekkel ezelőtt ─ nem kis meglepetésemre ─ egy vidéki padlásról előkerült Arisaka szuronyt kaptam. Hosszú ideig elképzelésem sem volt, vajon hogyan is kerülhetett ez a nálunk igen ritka típus Magyarországra. A fegyver 6.5X50-es lőszert tüzelt, jelzése „6.5 mm M.97 /japanischer/ Repetiergewehr” lett. Olasz zsákmányfegyverek Az orosz M.91 puska mellett az olasz M.91 /Fucile modello 91/ típusú Mannlicher-Carcano puskából zsákmányoltak a legtöbbet a monarchia csapatai. A fegyver forgóhengeres zárú, Mannlicher féle középágytáras, 162


tárkeretes típus volt. A tárkeretbe hat darab 6.5X52- es lőszer volt betárazható. Mivel a puskákkal nagy mennyiségű lőszert is zsákmányoltak, így kézenfekvő volt a fegyver azonnali felhasználása. A zsákmány lőszer „utánpótlás” azonban igen csak esedékes volt, ezért a fegyver átalakítását határozták el. A legkézenfekvőbb megoldás a 6.5X54- es, a görög export fegyverek lőszeréhez történő átalakítás volt, hiszen ezt a lőszertípust a monarchiában gyártották. Az átalakított fegyvereknél a zárdugattyú bal oldalába ütötték a „Jt.u.GR” jelzést, a csőfarba, pedig az „AZF” (az átalakítást végző gyár Artilleriezeugfabrik Wien) jelölést. 1916. augusztusáig mintegy 50.000 fegyver átalakítása történt meg. Még felmerült az olasz fegyvereknek átalakítása a dél-amerikai exportra gyártott fegyverek 7X57-es lőszeréhez, ez azonban már csak terv maradt. A fegyverekhez a zsákmányolt szuronyokat használták, majd készültek hozzájuk szükségszuronyok is. A fegyver jelzése „6.5mm M91 /italienische/ Repetiergewehr” lett.

7. ábra 6.5 mm M.91 (olasz) ismétlőpuska

Szerb zsákmányfegyverek Szerbia 1907 után modernizálta hadseregét, Németországtól M.98, M.99, 99/07 és /08 Mauser puskákat, a monarchiától M.1908 Mauser karabélyokat szerzett be. A háborúba lépését követően a meglevő fegyverek mellé angol, francia és orosz fegyvereket kapott gyorssegélyként, melyekből a monarchia csapatai igen sokat zsákmányoltak. Ebből az igen vegyes zsákmányanyagból a monarchia mintegy 4000 M.98 és M. 99 Mauser puskák felhasználását határozta el. Ezekhez a fegyverekhez a dél amerikai export fegyverekhez gyártott 7X57-es lőszert lehetett használni, így a lőszerutánpótlás megoldott volt. A puskákhoz az eredeti zsákmányolt szuronyokat használták, illetve a későbbiek során szükségszuronyt gyártottak hozzá. A fegyverek jelzése „7 mm M.14 /serbisches/ Repetiergewehr” lett. 163

KATONAI GÉPÉSZET

Román zsákmányfegyverek Románia a gyalogsági fegyvereinek java részét a monarchiától szerezte be, így a Mod.1893 puskákat és a Mod.1893 lovassági karabélyokat. Románia 1916 augusztus 27.-i hadba lépését követően ezen fegyverek egy része ─ mint hadizsákmány ─ került vissza a monarchia csapatainak kezébe. A lőszerét ─ 6.5X53R típust ─ német gyárakból szerezték be. A puskához a zsákmányolt szuronyokat használták, majd osztrák gyártmányú szükségszuronyokat. A fegyver jelzése „6.5 mm M.93 /rumenisches/ Repetiergewehr” lett. Francia és angol zsákmányfegyverek A monarchia ma már nem megállapítható mennyiségben vett igénybe francia és angol zsákmányfegyvereket is. Arra, hogy ezeket a fegyvereket használatba vették, utal a „Merkblaetern über eigene und fremdlaendische Hand und Faustfeuerwaffen” /ismertető saját és idegen kézi és maroklőfegyverekről/ című szabályzat. Az tény, hogy a Stainach-i körzeti lőtér készletében voltak francia és angol puskák, tehát folyt átképzés ezekre a fegyverekre. A francia és angol zsákmányfegyvereket csak kisegítő alakulatok,- így a raktárőrségek és hídőrségek használták. Francia zsákmányfegyverek Az Mle.1886/93 Lebel puska forgóhengeres zárú, nyolclövetű előágytáras fegyver volt, 8X50R Balle D típusú lőszert használtak hozzá. A Lebel puska volt a francia hadsereg legelterjedtebb fegyvere az I. világháború idején, de még a II. világháborúban is használták. A puskára csak az eredeti négyélű M.1886 szurony ─ melyet a köznyelv Lebel szuronynak is hív ─ volt feltűzhető, szükségszuronyt nem is készítettek hozzá. A fegyver jelzése „8 mm M.86/93 /französisches/ Repetiergewehr” lett. Az Mle.1907 Mannlicher- Bertier puska forgóhengeres zárú, Mannlicher féle középágytáras, tárkeretes fegyver volt. A tárkeretbe csak három 8X50R Balle D lőszer fért el, ami már akkor is nehezen volt megérthető. Ebből a típusú puskából kapott segélyként Oroszország, Belgium, Görögország és Olaszország. A fegyver jelzése „8 mm M.86/93 M.15 /französisches/ Repetiergewehr” lett. 164


8. ábra 8 mm. M.86/93 (francia) ismétlőpuska

Angol zsákmányfegyver A „Short Lee- Enfield MK.III” puska forgóhengeres zárú, középágytáras, töltőléces fegyver volt. A fegyver különlegessége volt, hogy a társzekrénybe 10 lőszer fért el, a tárzárral le lehetett zárni a lőszeradogatás útját,- így egylövetű lett a puska, valamint, hogy a cső végig volt ágyazva. A hozzá használt lőszer 303-/7.7X56/ típusú volt. Az MK.III típus továbbfejlesztett változata volt az MK.III*, melynél a tárzárat elhagyták. Az Mk.III és MK.III* fegyverek jelzése „7.7 mm. M.95/03 /englisches/ Repetiergewehr” lett.

9. ábra 7.7 mm M.95 (angol) ismétlőpuska

165

KATONAI GÉPÉSZET

Az Osztrák─Magyar Monarchia által használt gyalogsági lőszerek, 1914–1918 FEGYVER Osztrák–magyar Osztrák–magyar, bolgár exp. román exp. orosz átalakított zsákmány

LŐSZER 11X58

LŐSZER BESZERZÉSE monarchia gyártotta

8X50R

monarchia gyártotta

francia zsákmány

8X50R „Balle D”

zsákmány

német átadott

7,92X57

angol zsákmány orosz zsákmány török átadott mexikói, kolumbiai, chilei exp. görög exp. olasz átalakított zsákmány román átalakított zsákmány japán zsákmány

7X57

importálás Németországból zsákmány zsákmány importálás Németországból monarchia gyártotta

6.5X54

monarchia gyártotta

7.7X56 7,62X54R 7,65X53

6.5X53R 6.5X50

importálás Németországból zsákmány

Mint a táblázatból kiderül, a monarchia hadserege az 1914–1918 közötti időszakban ─ eltérő számbeli eloszlásban ─ tizenegy különböző típusú lőszert használt. Ezek beszerzése, kiszállítása a csapatokhoz komoly feladat elé állította a hadbiztossági szerveket. Elgondolkodtató, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia milyen nagy típusszámban használt szükségfegyvereket. Ezt a kényszerűség diktálta, ugyanis a hadvezetés számára egyszerűen nem állt rendelkezésre elég puska. Gyalogsági fegyverek gyártása nagy mennyiségben csak két helyen Steyrben és Budapesten történt, viszont több kisebb üzem és gyár felszereltsége volt alkalmas a zsákmányfegyvereken szükséges átalakítások elvégzésére. A rendkívüli igényekhez mért gyártási kapacitások szűkössége mellett az egyre inkább érződő nyersanyag hiány is indokolta a zsákmányfegyverek mind fokozottabb felhasználását. 166


Felhasznált irodalom

1. Galántai József: Az I. világháború. Korona Kiadó, Budapest 2000. 2. Julier Ferenc: 1914- 1918. A világháború magyar szemmel. Magyar Szemle Társaság Budapest 1933. 3. North, Anthony- Hogg, Ian: Lőfegyverek könyve. Alexandra Kiadó. Budapest 1992. 4. Hintermeier, Heino: In der Stunde der Not. Verlagsbuchhandlung Stör, Wien 2003. 5. Gabriel, Erich: die Hand und Faustfeuerwaffan der habsburgischenHeere, Österreichischer Bundesverlag, Wien 1990.

167

KATONAI GÉPÉSZET

168

NAGY ÚR A SZÜKSÉG. AZ OSZTRÁK MAGYAR MONARCHIA SZÜKSÉGFEGYVEREI ARMS OF THE AUSTRO HUNGARIAN MONARCHY ANY PORT IN STORM

Recommend Documents