MÛVÉSZETI FOLYÓIRAT. IV. évf. 1. szám április 7

forma-01.qxd

2008.04.03.

14:18

Page 1

MÛVÉSZETI FOLYÓIRAT IV. évf. 1. szám – 2008. április 7.

33

Literáris ingyenkonyha a költészet napján

(PÉCS-FIAK-IH-1975) Felfogható bizony úgy is, mintha ma lett volna a tegnap. Próbálkozunk eligazodni a történelmi forráscsövön –, egyszerû, ha a múltat nem ítéljük meg. Mert sebet üt az idõ, ezért ne kíváncsiskodjunk. Konfliktuskodhatunk ugyan, de ahol a fényképész, ahol a fényképezkedõ nem igazán tanú a kiszolgáltatottság ideologikus korából. Kilöttyent tintafolt, elkenhetjük, legfeljebb halványul. De mitõl, hogy az eltûnt idõ emlékképei, akár a villanófény káprázata váratlan törnek ránk, pedig már feledkeznénk sok dologról. Dadog már most szavam a vesztett idõben, és a képek megszólítást kívánnak volt jelenünkrõl. Látva a múlt tereit, ifjúságunk színhelyeit, ahol az igazi fõszereplõ a város, Pécs: teraszos domboldalaival, lépcsõkorlátaival, encián-árnyú kapualjaival, találkozásaink tanúival. Törékeny aranyhíd, ahol féltve-vigyáztuk egymást. Mert volt abban a városban akkor– ilyen egy tér ez –, két csapat. Zárt ajakkal fényképezkedett az egyik, a Fél korsó hiány (Csordás, Meliorisz, Parti Nagy, Pálinkás) és a másik a Pécsi Mûhely (Fitzek, Kismányoky, Pinczehelyi, Szíjártó) –, na meg az építészek, a Pécs Csoport. Történt ez bizony akkor, és hogy mesélõ kedvünkbõl ki ne essünk, nevezzük ezt a helyet Nakonxypánnak. Talán Gulácsy is így látta volna, és ahol hull a hó, és a vakító fehérségben kivehetetlen az árnyék, na meg a vatta-fehér, meg persze kísértve az Ég Mestere figyelmét. Hol volt, hol nem volt, de bizony így történt. Álmodjuk hát árnyékát e volt kreatúrának, ahol „Habnak maradni képtelenség, sörré horpadni hiány.” Próbálkoztak õk bizony a kicsiny város ablakrésein kilesve, nem a mindenség birtokbavételéért, sem pedig földi valónk kudarcát mérlegelve. Csak úgy egyszerûen, mint a látható világ szülöttei. Persze, hogy nem könnyû a vagy-e világ. Már csak akként is, hogy a véges és a végtelen közt nincs arány (mondják). Legfeljebb megkísértették a semmibe csempészni a végtelen nagyságát.

Utóirat: Meg – megszakítva, félbehagyva, de mindig új konfigurációba állítva, mondjuk az alaptörténést, ez most talán éppenesen érvényes: se prae, se post korunkban, drága „PFIAK” utódaink, és ahogy Csorba Gyõzõ fogadott bennünket: „a folytatás biztosítottnak látszik”. S mivel, hogy ez egy emlékezés, hagyatkozom, hát Pliniusra, aki szerint az emlékezés az animáció egy fajtája: szerinte ezt egy fiatal korinthoszi lány találta fel, amikor körberajzolta kedvese árnyékát, mielõtt a férfi csatába indult volna. Megjegyzés: A legenda szerint az emberiség legelsõ alkotása egy árnyékot ábrázolt. Szeretettel: PÁLINKÁS György

04.11. – I. Nemzetközi Kortárs Irodalmi Fesztivál „A kultúra fogyaszt! Fogyasszon Ön is verset és prózát!” Megannyi hangzatos cím, titulus és szlogen után egy újabb fárasztó betûszó: PFIAK. Mi is ez? Nem tavaszi prüszkölés! Pécsi Fiatal Írók Alkotói Köre. Ebben a városban, mármint Pécsett, kevés mûvészeti mûhely, kezdeményezés érdemel ki országos vagy esetleg nemzetközi érdeklõdést, természetesen kivételek is akadnak: a Jelenkor, mint folyóirat és könyvkiadó, a Mûvészeti Kar, a Pannon Filharmonikusok, a POSZT, a Pécsi Harmadik Színház, talán még a Bóbita Bábszínház, a Pécsi Balett, Pécsi Galéria… Hasonló fiatal kezdeményezések is léteznek a városban, a Közelítés, a Varázskert, a Labor… Más esetekben sokszor nemcsak a pénz kevés (ez általános e városban), hanem a szellemi invenció is. Az UnivPécs szerkesztõségén belül (és azon kívül), függve és függetlenül létrejött a Forma szerkesztõsége, igyekezvén összefogni az egyetemen, s környékén a pályakezdõ, együttmûködni hajlandó írókat, költõket, mûvészeti lapot „formálni”. S amikor 2006 végén, 2007 elején alkotókört kezdeményeztünk (kétheti összeüléssel, az új mûvek megtárgyalása, nem pedig ivás, evés vagy szittyózás végett), adódott egy lehetõség. A rendszerváltozás környékén szûnt meg az addig a Pécsi Ifjúsági Házban mûködõ Pécsi Fiatal Írók Alkotói Köre. Ezt olyan nevek fémjelezték egykor, mint Csordás Gábor, Meliorisz Béla, Parti Nagy Lajos vagy az egész csoport motorja, Pálinkás György. Legnevezetesebb produktumuk a Fél korsó hiány címû, néha napjainkban is emlegetett antológia. Új csoportosulásként a kézenfekvõ lázadás helyett (mi ellen lehet ma lázadni, amikor kvázi minden lehetséges), a kapcsolódás, viszonyulás lehetõségét vetettem fel. Így indult újra a PFIAK. Eredményeink összefonódtak a Forma melléklettel, két felolvasóesttel, internetes megjelenésekkel, de adódott egy újabb lehetõség: a Pécs Európa Kulturális Fõvárosa 2010 program civilpályázata. Nyertünk. Ha nem is az április 11-ei, a költészet napján zajló 04.11.I. Nemzetközi Kortárs Irodalmi Fesztivál lesz az elsõ EKF-es rendezvény a városban, de talán alkalmas példa statuálására: az utca emberét éppúgy megszólítani igyekszik, mint az elitkultúrára nyitott mûélvezõt, helyi, fiatal, országos hírû és majd nemzetközileg jegyzett mûvészek felvonultatására is alkalmas, s több nyelvû maradandó nyomot (könyv és weboldal) is hagy maga után (ezt majd meglátjuk). Április 11-én, pénteken délután három és hat között a Jókai téren óránként egyre nevesebb mûvészek olvassák fel a mûveiket. Mit keres az utcán az irodalom, a költészet? Nem igazán mit, hanem inkább kit! A közönségét. A médiában perifériára szorult a mûvészet, így az irodalom is. Néhány, magából többnyire pojácát csináló írón, költõn túl csak a nemzetközi sztárjaink neve közismert (Kertész Imre, Esterházy Péter, Nádas Péter nevén túl ki tud felsorolni még hét kortárs írót? És festõt? Szobrászt? Zeneszerzõt?). Pedig a kortárs magyar irodalom igen gazdag. Tündöklõ tehetségek, állócsillagok éppúgy megfordulnak benne, mint egykönyves tündék, fel-felbukkanó, eltûnedezõ komorfényû kószák… Nemcsak basszus vagy szoprán szólamokban erõs ez az irodalom, hanem az a bizonyos középregiszter (az emberi beszédhang legfontosabb összetevõje) is telis-tele van különleges árnyalatokkal. Ha nem a mindenkit vendéglátó PFIAK-on belülre koncentráljuk a figyelmet (pedig Áldozó Krisztiánra, Mester Zoltánra, Simon Bettinára vagy Plótár Noémire elõbb utóbb oda kell majd figyelni), ott van például a nemrég pécsi, most épp Szentivánról visszatérõ Loschitz Ferenc, kötete ugyan még nem jelent meg, de a legjobb folyóiratokban publikál, gondos, mívesen kimunkált nyelvezete már felismerhetõ. Halmai Tamás egy személyben költõ és kritikus, példás szigorúsága, klasszicizáló nemes egyszerûsége mindkét téren megnyilvánul.

Impresszum

Tördelõszerkesztõ: Wéber Tamás

Az UnivPécs egyetemi hírlap mûvészeti melléklete

Acsai Roland, Babiczky Tibor, Jónás Tamás, Méhes Károly, Oravecz Péter, Orcsik Roland és Szabó T. Anna nevével bármely magyar folyóiratban, antológiában találkozhatunk. A legtöbbjük neve a tévébõl, rádióból, egy magazinból, vagy napilapok mûvészeti díjazottakat felsoroló listáiról, de valahonnan lassacsakán mégiscsak ismerõsen kell (illene) csengenie. Jónás Tamás nevét, ha nem a mûvei, hát az Esterházy Pétertõl kapott Herderösztöndíja miatt, de ismerni illenék (ezt csak félve írom le, hogy illenék, nem tudom ma van-e még jelentése ennek az igének, mármint hogy illik). Az nem szenzáció, hogy Acsai Rolnad fél évet töltött Finnországban, vagy Szabó T. Anna Vackor-díjat kapott pár éve a Nemzetközi medve-indulójáért. Ilyen hírre nem szaladoznak össze tízezrek az utcán, csak hogy lássák, miként jár e földön a Költõ! De talán ez nem is illenék egyikükhöz sem (már megint illenék!), büntetést jelentene számukra. Azonban legalább a mûvek megérdemelik a figyelmet, a kiváncsi tekinteteket. Délután négy és öt óra között õk olvasnak fel. A program „PFIAK” keretét az egykori csoport két tagja: Csordás Gábor, Meliorisz Béla adja meg. Jelenlétük mit jelent? Csordás Gábor fordító, az egyik vezetõ irodalmi könyvkiadó, a Jelenkor fõszerkesztõje, s emellett korunk egyik legfanyarabb hangú, ritkán megszólaló költõje. Meliorisz Béla gimnáziumi tanárhoz méltón halkabb gúnnyal, fájdalmas mosollyal, otthonos relatívizmussal fogalmazó költõ, akinek egymás mellé tett apró versei egyre hatalmasabb terhet vállalnak. Bertók László jelenléte Pécsett, s a Jókai téren talán mindennapos, megszokhattuk, ahogy esténként magányosan sétál, több évtized alatt egybeforrott a város és a költõ neve. Mégis ki õ? Vagy vajon ki volt Csorba Gyõzõ? Azon túl, hogy a mestere. A város fontos szellemi alkatrésze. De vajh' ki õ, azon túl, hogy megszoktuk, hogy költõ? Talán meglepetés lesz Ladik Katalin jelenléte. Gyerekként láttam még, a Vitray Tamás vezette elsõ hazai talk-showban. Egy fehérre meszelt arcú, gyönyörû nõ furcsán grimaszolt, s még furcsább hangokat adott ki, közben arcán a vastag festék megrepedt, s lehullt. Életemben ez volt az elsõ happening okozta katarzis. S az, hogy egy költõ írhat hangkölteményt, lehet performer és képzõmûvész, kísérleti mûvekben színész, zeneszerzõ… Ahhoz õt kellett megismerni többünknek. Ez a szellemiség a Symposion, Vajdaság, s az egykori Jugoszlávia mûvészeti értelemben szabadabb légkörébõl származtatható. Hogy miért történik mindez az utcán? Miért zenél Rozs Tamás, miért lesz ez alkalommal Kovács Mimi versmondólány? Aki ott lesz a Jókai téren április 11-én délután, talán megérti, ha megszólítják a szövegek, a hangulat. Ha intimebb közegre vágyva, az esti órákban ugyanerre az alkotógárdára kíváncsiak, akkor 20 órától az Ifjúsági Házba kell betérniük. Ott nemcsak felolvasás, de beszélgetés is lesz, s közben az Ulpius-ház, vagy este 11-tõl egy költõ, Oravecz Péter muzsikál. A fogyasztói társadalomban a kultúra nem a legkurrensebb árucikk, kevésbé kelendõ, mint a cukor nélküli mentholos cukorka, a mellbe ültethetõ szilikonbetét, a fogfehérítõ paszta vagy a liposzómás ránctalanító arckence. A reklámok sugallta kényszeres vágykielégítés (muszáj volt megvennem, annyira cuki volt az a kis ruha) rövidtávú hatásával szemben egy vers, vagy regény fogyasztása, illetve hatása csak hosszútávon mérhetõ (Mi a bugrisodás mértékegysége? Szilikon/szonett vagy izompóló/Jókai-összesfolyóméter?). Remélhetõen nem egyszeri fesztivál lesz a 04.11. A körötte zajló történések nyomonkövethetõk a honlapon (www.0411.hu), utólag felkerül majd megvágva minden felolvasott vers, pályáztunk egy antológia kiadásához szükséges pénzre… Még nem döntöttek. Addigis, Forma a kézbe, s találkozunk április 11-én, a Jókai téren. Én ott leszek! BALOGH Robert [email protected]

Nyomda: START Kht. Nyírségi Nyomda Üzeme, Nyíregyháza Felelôs vezetô: Balogh Zoltán vezérigazgató

együttmûködésben az SDP Fiatal Alkotók Egyesületével

Szerkesztõség: UnivPécs – Forma

Fõszerkesztõ: Mester Zoltán

7633 Pécs, Szántó Kovács János u. 1/b. Tel.: 72/501-500 (2122, 2144)

Irodalmi szerkesztõ: Balogh Robert

E-mail: [email protected]

Megjelenik 12.000 példányban HU ISSN 1586-1767

forma-02.qxd

2008.04.03.

14:19

Page 1

2 BERTÓK László

A város neve Quinque, fünf, penthe…Templom? Egyház? Öt sírkápolna ezerhatszáz év mélységébõl? Halottak háza: öt sírkamra csak? Meggyalázva, kifosztva, kiürítve, újratöltve, hunnak, germánnak, avarnak, szlávnak, pogány magyarnak mindörökre? A túlhalás szükséglakása? Ami fölötte élet, tetõ, lerombolható, fölépíthetõ, de szent a hajléka a halálnak? Mi tartotta meg? Kõ? Tégla? Festmény? Noé képe? Dánielé? A mész? A keresztény Isten? A barbárok hite a túlvilágban? A gyakorlati érzék, a mindig halál van? Mi azt az ötöt? Addig, amíg István király ezerkilencben itt püspökséget alapít? A városban, amely az oklevélben Quinque Ecclesiaenek neveztetik? S mi azóta is? A földmélye béke? A magasság? A túlélés erélye? Quinque, pet, pec, Pécs… Ötöt? Kemencét? A város magyar neve… Mit jelent Pécs? Török, szláv számnév? Kemence? Szikla? Az összes együtt magyarosítva? Jelent valamit? Ötbõl kemence? Ha így értelme lett, akkor miért ne? Élõk mûve a festett sír, a szarkofág, a halottak hûlt helye, a képes medáliák a boltozaton, a föld alatti paradicsomkert… Az élõ élõt keres, a nyelvben is embert. Jaj annak, aki megöli a fantáziát. Mennyország? Pokol? Világörökség? Hány esztendõ a betájolt öröklét? Ezer, kétezer? Órák? Napok? Amíg ember él, s benne a halott? Amíg festményben, városban, névben elképzelhetõ, hogy volt és lesz Éden? Amíg egy õrült robbantani fog? Honnan az égett bõr-, a szõr-, a füstszag, ami a gondolat résein fölcsap? Érzel-e mindenkit, aki egyszer itt élt? Hiszed-e, hogy ötezerben is lesz Pécs?

Egy pici ráadást csak Egy pici ráadást csak… Azt a két szem cseresznyét, aminek a szára méréskor (a végén) mindig beleakad a többibe… Azt a három-négy másodpercet (percet?), amíg még úgysem indul el a vonat… Azt a lassuló simogatást, ami már benne maradt a tenyeredben… Azt az utolsó (utolsó elõtti?) szárnycsapást, amitõl hullámot vet a levegõ… Azt a hajszálnyi nyílást az ajtón, amelyen átfér a hallgatás… Azt a csukott vonatablakot, amit nem sikerül lehúznod már, de amelyen keresztül elszánt próbálkozásaidon (tétova ügyetlenkedéseden?) még mosolyogni lehet… Azt a hirtelen elindulást (-szakadást?), amihez látszólag semmi közöd már, de amelyen átlökõdik (átölelkezik?) még az esendõség… Azt a pillanatot, amikor a nap mintha egy könnycsepptõl villanna föl a szemedben… Azt az egyre sebesebb, távolba veszõ (spontán?) integetést (félszárnyú madarat?), amitõl a kettéhasadt ég ugyanúgy csapkod a bordáink között.

Hirtelen égbolt Hirtelen égbolt, homályból, szivárványból (mocsárból?, képzeletbõl?) kitüremkedõ buborék. Egy? Kettõ? Száz? Ha az egyikben ott vagy, a többiben is fölragyogsz. Tegnapig(?), holnapig(?), plafonig nyújtózkodhatsz. Ha egy szétpukkad, egyetlen köpés nyoma marad az összes után. Feltörekvõ gáz? Pokol gõze? Fuldoklóból elillant levegõ? Önmagát keresõ lélek? Az örökös mozgásra ítélt megállíthatatlan? Mi hajtja, bugyogtatja, fújja föl az érzékelésig? Miért örvendeztet meg, bódít el, sodor magával, mintha húsz éve, ötven éve?

2008. április 7.

Mintha… Ki (mi) pöccenti el (köpi szét) újra meg újra szinte azonnal? A kudarctól, a megszégyenüléstõl való félelem? Az izgalom? A testi gyöngeség? Az imbolygó tudat? Az utolsó köreit járó lámpagyújtogató (lámpaoltogató)? Aki a menekülõ fényekkel, lim-lomokkal együtt minden emlékhólyagot, álomgömböt, a normális élethez nélkülözhetetlen világosságot eltakarít? Honnan tudod, hogy semmit sem tehetsz ellene? Miért viselkedsz úgy, mintha nem tudnád?

Hallgat bokor, fa (1) Sajgó lyukakba szakadt a fény, ragyog a kukacos alma. (2) Pittyeg, felrebben, néz a rigó: „Mi tetszik?… Mindent megettem”.

Levél az ágat

(3) Sohase lesz kész, csak folyton leszakad a befejezett rész.

(1) Ijedt galambraj. Tengermély október-ég játszik a habbal.

(4) Mennék, ha hagynál. Ha nem mondogatnád, hogy „magad maradtál”.

(2) Levél az ágat, röptetnél magamon túl, s kötve a szárnyad.

(5) Vakító fényfal. Nincs is pontos szavam rá, csak hó, nap, meghal.

(3) Halál vagy élet? Kapkodva veri belém szívem az éket.

(6) Fagyott galamb lóg a tornyon. De akkor a harang kiért szól?

(4 ) Nagyobb az árnyék. Még mindig látnálak, ha utánad járnék.

(7) Hallgat bokor, fa, a nehezét ráhagyja emberre, napra.

(5) Meztelen hegyhát, csupasz ég, poharamba tükrözik egymást.

(8) Megroskadt. Csöpög. Én azt mondom, szerelem. Te azt, hogy a csönd.

(6) Kosárban halak, aprópénzre váltotta pikkelyét a nap.

(9) A csontig-ködben vízbe esett madár sír, csapkod közöttem.

(7) Kíváncsi gerle jön-megy a tetõn, bólint, elröpül messze.

Lehet, hogy most ez a Gulág?

(8) Zörgõ levelek. Mért nem hallgat a nyár, ha nincsen felelet? (9) Tarka esernyõk. Még egyszer eltemetem az õszi erdõt.

Táj Maréknyi vékony huzal, kusza vonalas grafika, idegvezeték, tél, elnagyolt táj. Fejmagasságban kalauz röpül végig a kocsin. A szomszéd ülésen talált fiatal lány visszateszi a fejhallgatót. Ferdén elmosolyodik. Papucsállatka mobiltelefonok, kihívó esendõség. Minden irányban madár. Ennivalótól is be lehet rúgni, mondja valaki, s elalszik. Keze, a hazafelé kocogó barom, tovább jár. Zavaros csönd, ásványvíz, csupasz fûzfavesszõk a szempillákon. Fehér. Fehér. Fehér. Mindenki kinéz, csak folyton összeakad. Egy-egy állomás még. Akkor át tudna bújni a képen. De fölébred. Sárga vizeletnyom a havon, befagyott locsolócsõ, összegubancolódott rézdrót-csomó. Csak néhány oxidálódott szál lóg ki a napból. Megfeszül. Elszakad.

Lehet, hogy csak a butaság meg az ész harca, ami itt? Hogy az egész azért folyik, hogy ki harap, és mekkorát? Hogy az igazság csak kabát? Felvehetik hol úgy, hol így? S aki nagyobbat hazudik, az sétálhat benne tovább? Lehet, hogy most ez a Gulág? Csak elküldték az õreit? S mivel ugyanúgy mûködik, tele vannak a latrinák? S hogy nincsen út, csak rajta át? S hogy akkor egymásra kenik?

Furkálja a semmit a szó Mint a giliszták a talajt furkálja a semmit a szó ami egyik percben bazalt a másikban fölszántható s hogy ilyen közel a való mindenki a tilosba hajt villog a sok kis autó eszi a kukacot a sajt s mert a végtelen összetart ez a lyuk is folytatható érik bennünk az öntudat Odüsszeuszban a faló de aki gyõzhetne csaló aki veszít vihart arat.

forma-03.qxd

2008.04.04.

13:02

Page 1

forma-04.qxd

2008.04.03.

14:20

Page 1

4

2008. április 7.

LADIK Katalin

A gyík A tátongó pupillát gyéren fakókék mezõ koszorúzza. Nedvességnek nincs nyoma. Már nincs. Üres tekintet. Mintha nem bírná elviselni többé a csukott szemmel látottakat. A napfény korbácsütése életbe rántja hamun innen, parázson túl.

Tavaszi ló hullámzása A halál pillanata után, amikor még eleven árnyék lassan suhant a réten, majd a kövecses mezõ fölött, a halál ízétõl még reszketve, megállt, meglátta magát a tó tükrében ~ meglehet, csak most, egyetlen egyszer és soha meg nem ismétlõdõ alkalom ~, mégsem kívánt újra megszületni, nem akart a sötét szájból kizuhanni, mely örök idõk óta mosolyog.

A kígyó Leengedte szárnyait, az almából kifutott a vér. Kémlelte barátnõje arcát, amely maga volt a pikkelyes ég csodálkozó, bukott angyalokkal. ~ Ez minden? De ugye, nem igaz? ~ kérdezte bizakodó hangmozdulattal, örökzöld farokkal fogai között. ~ Ez nem minden, de elég. Elég minden, Belõled ég maradok, belõlem ég ami marad.

Holló Jön a fekete kabát, ugatós. Ablak ül. Az utolsó araszolólepke sem emléke önmagáról. Tükör a pusztulásról. Miként a teremtés elsõ hangja, a rezgõ hang volt, és minden létezõnek saját hangja, mantrája van, úgy a sötétbõl való az, ki belõlem szól: hol vagy lélegzõ ablakom, árnyékom gyógyulása, üszkös erdõ ül lelkemben örök hóesést.

Hattyú Féknyom az idõben. Nádasba zuhan az ég. A testbõl még egy sóhajt kiszorít. A harmat befészkeli magát a szárnyak alá. Kinyílt a téridõ: fájdalomkút. A madár az utolsó fényfullánkot magához veszi, nyitott, csodálkozó szemekkel áldoz, visszazsugorodik önnön megszületésébe. Vonzerõ, beszûkülõ.

Belépem hát az érzést; tudjak minden pillanatban fényhomokká, legyek magam magamtól borzongás, ne lavórban ülõ szárnyas asszony ne emléktelen örökkévalóság.

Csiga Nézem a kõben: nincs. Nézem a fában: nincs. Lélegzõ dombok húsa alatt a pirkadat fájós repedéseibõl elnõ tõlem egy-egy szokás hûsége. Ezüstben arcomon arcod. Pikkelyeivel havazik. Behavazott sötét zokogásom.

Hagyaték Somogyi Pál u. 6. Nagyszüleim házában botorkálok, óvatosan érintem a kopott tárgyakat, saját szabású történetem csupa ósdi kacat. Hegesztem az idõt (betût betûhöz), csillanások, csörrenések kísérik mozdulatom. Járkálok, nyomraítélt, minden ajtón egy-egy lakat. Kotorászom a kulcsok után. Mint vasat a forró pálca, érintem hûlt emlékeimet, bádog testük mintha moccanna, vagy mégsem, és hazatérni lehetetlen. Lépnék tovább (a marakodó családnak e hagyaték méreg). Új lakónak idegen, a falaknak ismerõs, talán nem zavarnak ki innen. Ennyi elég is: emlékszem. Firtatni tovább? Csûrjön-csavarjon a halál.

Miért pont én? Fénylövés.

Idõszipóka Már nem vagy székmeleg. Eloldódott tõled a simogatás. Leereszkedik ránk az ég. Hideg karfáid közé szorítva az én véridõmet szívod.

Szitakötõ Belépem a fényt. Fátyollétem emléktelen. Ám a vízben lúdbõrzõ hold testet ró rám, visszatérjek a nagy ugrásból, ne porladjak szét fényhomokká, legyenek emlékeim, tudjak újra minden pillanatban borzongani.

ORCSIK Roland

Alkonyhüllõ Az ágy alatt csatorna szeme kicsíráztatja a sokkarú lámpát a padló réseibõl a megérintett erõket hüllõ-alakba rendezi mozgó idõtalajra épült vicsorgó alkonyattá.

Tollaskígyó Itt. Árnyékot horgolok a fénybõl érkezõnek. Ha eljutnék ~ száguldó üresség ~ test nélkül megélni magamat!

Garfield nem mindenevõ Szememre vetik, hogy súlytalan vagyok. Bárcsak. A diétát a címlapokról ismerném, nem ábrándoznék róla, nem terhelném magam ígéretekkel, hogy holnaptól kezdve – ah, hagyjuk. Addig is untig elég, hogy a lét, koppintva egy címet: elviselhetetlenül könnyû. Mit vacakoljak az olyan túllihegett uszítószavakkal, mint pl. nemzet, határ, nafta, Isten. Ez a bélpoklosok menüje. Nekem nem veszi be a gyomrom, a lélekrõl nem is szólva.

Szûkül az égbolt, beszippant fekete torka. Visszahív-e engemet a Szikra, árnyék létemben lehessek azzá, ami fénylényként lehettem volna:

Garfield aludni készül

sziklarajzon madár ~ téridõikra.

Béka Ez a tél egy végzetes tévedés. A buborék-lét túl lassan szakadt fel. Megrepedt tükörben, napéjegyenlõségben vészeli át a tavaszt az emléktelenek elõl, magzatvízben a jótékony feledésért. Kifakad a nyár, óriás tüdõ. Tudja a tudást. Késõn. Nem ezért a halálért jött megszületni halála után.

Pók Karjaiban felsóhajt a villanykörte. Éjteli szemmel kirázza ölét. Ez az éhség maga az élet: az ablak önfeledt kitárulkozása, a vert csipkefüggöny parázna, kései életereje, a bútorok halál elõtti kéjes életéhsége, tojásfehérje! Hol vagyok? Halál elõtti tojás a rémült térben. Szívébe visszanõ a csend.

Molypille Kiissza a titkot, ölébe lesújt a villám, megpörkölõdik a fénypolcok között. Kiissza a bánatot, levendularuhában lélegzõ csillagtérkép fölött. Hártyaidõk egymásba fúródnak. Tágul a lyuk az alkonyatban.

Teknõs Sebzett szeretet kapuja, szörnyeteg! Nélküled az árapály ereje ott fény, itt félelem. A hullám szívó erejétõl vagyok feneketlen és emléktelen. Voltál-e te is az alagútban, ahol a sziklából fény fakad, mintha az élõk belsejében lenne, mégis kívül van mindenen? A szeretet lélegzõ tér. A tudat részekre bontó képességével együtt létezik.

„Fekszik a díványon bõ köntösében, a redõny leeresztve, a kis asztalon egy könyv lefelé fordítva.”* Mióta abbahagytam az olvasást, por üli meg a néma betûket. 3 képkocka untig elég (akár haikuban is elnyávoghatnám), hogy kinyögjem: cibál az élet. Szemmel tartani a repedést a falon, személyesen elvégezni a rágás mûveletét. Kész diktatúra. Lehuppanok a díványra, s várom, hogy a redõny fáradtan a szemhatár alá csússzon. Egy szó, mint száz: horkolni, horkolni és az álmot macska-makacsul horgolni.

forma-05.qxd

2008.04.03.

14:21

Page 1

5

2008. április 7.

ACSAI Roland

A térképeken kívüli táj Követtelek a térképeken kívüli tájra, Agancs-koronás egek alá, Ahol egyszerre két nap sütött: Az egyik a horizontról, A másik a tó színérõl, És nem tudtam eldönteni, Melyik vakít jobban; Ahol fajdkakas szaladt át Az országúton, köd ült Mély völgyekben, S a ködbõl elõbukkant Az ivalói busz, a buszból te, Kezedben szorongatva Születendõ gyermekünk ultrahangképét; Ahol gyors patakokban gázoltunk, Mintha a futó idõben gázolnánk, Hûvös és erõs Árama bokánk körül, De ha nagyon figyeltünk érezni Lehetett még egy titokzatos, Alsó áramot is, Egy, a felsõtõl ellenkezõ Irányút, odalent – Az örökkévalóságét.

Az erdõ látomása A tó az erdõ látomása. Szalonka-sírás Kettõzi az estét, mint az ablak Dupla üvege, vagy a víztükör, Melyre ezüst-hártya lopakodik. Rénszarvasok lehelnek csillagködöt. Hat éves voltál, és levelet írtál A Mikulásnak ide, a Sarkkörre. Hat éves voltál és valaki körbemutatott: Azok a csillagok, ez az este, És a Mikulás messze lakik, északon. Hat éves voltál, és tudtál mindent. A nyarat képzeletben itt töltötted Nils Holgerson vadludaival. Most augusztus van. Csillagoknak Nyoma sincs. S az este, mint Gyermekkorodban, mégis: egy.

Az apa valcere „S míg ágyba valceroztál, Markoltam ingedet” Theodore Roethke Ropom a kislányommal Éjféli valcerem, Minden új fordulóval Visszanyert súlyegyen. Szemembe nézel: hosszan. Lélegzõ kozmoszodban Két bolygó közül egy: Itt táncolok veled. Kinyílik plafon-egünk, Az ébrenlét elereszt, S míg ágyba valcerezünk, Markolod ingemet.

Oostende Egy idõs férfi érkezett a tengerpartra. A hullámok dörejétõl alig hallottad Meg hangom, amikor felhívtam Rá a figyelmed. Letette szatyrát, majd Gondosan felhajtotta nadrágszárait.

Elõször azt hittem, a februári tengerbe Gyalogol, lábai fehér halcsontok, De ehelyett hegyes térdeit a homokba Fúrva keresztet vetett, majd Összekulcsolt kézzel imádkozni kezdett. Hajad vörös hínárjába gabalyodva Figyeltem a térdelõ férfit, ahogy A tenger felé fordulva tovább folytatta imáját – Hangtalan szavai kagylóhéjak zárójelei között.

SZABÓ T. Anna

A futás A test öröme. Nyár van, méz csorog a szomjú arcra, lassú, ragacsos nyelve végignyal mell közén, gerincen, szoknya suhog-leng, selyme érdesen paskol, mint forró, pucér bõrre zápor, bizsereg a haj, a hajlat, az ágyék, combok súrlódnak, lombok közt a fény átnyilall, lecsukódik a szem, rohanni vakon, nyárszag, bodzaszag, akácvirág, tenger íze, árnyék simogatása, szél, szél, szembeszél, rugalmas futás, szandálcsattogás, vér dobol, ahogy tenyerére vesz, vérrel, bõrrel és napfénnyel beszél, röptet a mindennél hatalmasabb nevezhetetlen, ami most öröm, máskor fájdalom, fénnyé robbanó éj, élj, élj, örülj, dobogja, ragacsos gyönyörûsége riaszt. Karnyújtásnyira vaskerítés, rozsdás szögesdrót. Ahogy a lovak, horkanva torpanok, megmarkolom a porló vasrudat – lihegve lenézek, meglátom lombkoronás arcomat, ahogy a sáros kövek közt lebeg, hullt akácvirág közt, a pocsolyában.

Az erõ Az erõ elõbb befelé visz, a túlfokozott gyönyöré: a folyót forrásába rántva a hullámzást magába zárja a követelõ anyaméh – halad lüktetve, öntudatlan: kezdete végcélja felé. Valahogy kiválaszttatik a többi közül. Hogy mire? Csak annyit tudni egyelõre, hogy épp neki kell élnie. Vékony vörös fonálra kötve csak készülõdik arca-teste – de máris dobog a szíve. Szaporodnak és sokasodnak a sejtek, langyos víz alatt, az õs-teremtés ritmusában teszi a dolgát az anyag, tudat nélküli puszta lénye egy nagyobb akarat edénye: a lüktetést cselekszi csak. Nyújtózik, átremeg a léte a boldog belsõ tereken, kitelik, készül, jõ az óra, a túlcsorduló kegyelem – és nyomakszik, és kifelé tör egyre szûkülõ börtönébõl, hogy lélegezzen és legyen. Elvégeztetett. Jön a hullám, a fekete hullám megint, az öröm helyére tolul be az erõ parancsa szerint – hogy megérthesd a régi rendet: nincsen teremtõ és teremtett. És ugyanazt a gyönyört érzed, és ugyanazt a kínt.

JÓNÁS Tamás

önérdek nélkül nincsenek gonosz népek, megírt jövõ vagy rontás, lélek van, néha téved, mesét koldul, ha nincs más, gyíkot nagyít az elme, sárkány minek is lenne, sorsot karmol az agyba, mért ne, ha karmolhatja. nincsenek manók, egy se, bûbáj sincs, csak rögeszme, nincsen gonoszság, jóság, csak véletlen, s hajlandóság, persze, csodák még vannak, de titokban maradnak, s nincsen mûködõ rendszer, mire hatnának egyszer. bûn sincs régen, csak bûnös. senki senkit nem üldöz. csak megbízottak vannak. és zsoldok. seggek, talpak. de van valami érdek, féltik vagy tõle félnek. és szellemi nomádok zaklatják ezt a stábot. de vannak tündérek. vannak. szagosak, mint a hajlakk. közöttünk élnek. itt-ott. isten elõtt is titkok. minek élnek, ki tudja. hasznuk kereken nulla. érzékenyek és félnek. figyelnek. vannak. végleg.

ajánlás hercegem, tudnod muszáj: hazudtam. a semmi fáj. tündérbõl sincsen egy se, se dongót és legyet se, se kolibrit, se lepkét ne fogj meg és ne szedj szét. költõd e verssel elhagy: jó hercegem, te sem vagy.

Önfeledten A portelepre rácsõdült az éjjel formátlan tömbjeinek csapata. A lakótelepre ráesteledett. Szóval sötétben ballagtam volna haza, ha lett volna haza, vagy legalább valahonnan jöttem volna, mikor az égen, túl a földi rossz sötéten kigyúlt szerelmem csillaghalmaza. Szerelmemé, a nõé, sose tudta, hogy õt látom egy galaxisban is, bár csalt a látszat – csak pont volt a rendszer –, az volt igaz, és minden más hamis, hamis az utca, bánatom se fényes, nyugalmam játszott volt, féltem nagyon, zsebemben sok pénz, majdnem semmit értek, s tudásom sem volt éppen nagy vagyon, hajam még hosszú, fényes, dús, de nem volt illata, már nem jelentett semmit, vad érzelmekrõl árulkodtak, ám hamisan a felesleges centik. Csak bárki voltam, nem voltam tehát, csak lehettem volna talán én, ha van tudásom önmagamról, s nem a látszat kínoz lenni, vagy: nem hatalma van, csak lehetõség látszani, kísérlet lehettem volna, ám így csak eset: szerelmem apró csillagrendszerével gyulladtak ki a csillagrendszerek. A lakótelep én voltam, az ég õ. Közöttünk köd, sötét – történetek. Így lehetett negyed hétkor késõ: te nem voltál velem, csak én veled.

forma-06.qxd

2008.04.03.

14:22

Page 1

6

2008. április 7.

MÉHES Károly

ORAVECZ Péter

LOSCHITZ Ferenc

Karlsbadban lenni jó

Legyen ön is hajléktalan

Õszi levél

Iszom a keserûvizet csõrös fülû kis pohárból hagyom járjon át a keserûség jó érzése most sejtjeim örülnek olvasztják magukba a sok nyomelemet A hegyen még sok a hó rózsaszínben csillog a folyó A boldogságkúra a bélrendszeremet mossa át tapicskolok a félhomályban hagyom veszni lepedõmet a víz meleg a víz szeret A lassú alkony felemel légnemûvé gyógyult testemet ellibegek a kristálymütyürök a pénzautomata és a habzó söröskorsók felett Nyitott erkélyajtón át a szobából meztelen nõ néz rám azt képzelem én vagyok az álma suttogom mert így diktálja újra meglelt Egészségem ó Sárlott éjfélkor várjon gyógyforrású számról Ön is megkaphatja végre amire mindig is úgy vágyott!

megunta már rég megunta legalább eztet vallja be magának

A túl viseltes bõrzekék emléke is vállunkra tágul, mint a gyerekkor… „ Jössz-e még? ” – kérdi a szakadó kabátujj, kérdezi a gyûrt ing, tiéd volt, ma is még mintha viselnéd, cérnája leng, bomolva szét, s szétfoszlott ugyanaz az emlék ami itt fog, ami miatt mégis itt vagy, teljes alakban. Csak a szavak valódiak. Mit akarsz még? Veled maradtam!

Március tizenkettõ Még van egy kis hó, a szapora szívverés olvasztótégelye nem segít, a vágy a meleg pórusokon át a semmibe párolog. Szél jön, elfújja-e a telet? Narancshéj pöndörödik, barnul, mint õszi levél, kokárda-pecséttel villan a biztostû, talán biztos... Hosszú álomból ébredni, beleébredni a megálmodottba. Bizony, ideje van már, márciusi idõ, a hevület ma csacska meteorológia. Mondják, az évszakhoz képest, sõt, az árvíz is fenyeget. A talpára egy magyar se büszke, lép, ahová lépnie lehet, talán pezseg, de nem forr semmi. Még van egy kevéske hó, koszfehér penész a hegyen, a belsõ hang csak gyomorkorgás, bableves lesz, túrógombóc, legalább azt szívelhetem.

A hallgató A rádióban õszi verseket mondanak. Potyogó levelekrõl. Mindent feloldó ködrõl. Mindent eltûntetõ hóról. Osztrákok, akik valaha kinéztek az ablakon. Belefacsarodott a szívük: tenni kell valamit, bármit. Aztán a papír fölé ültek, és leírták fekete betûkkel, hogy nem lehet tenni a világon semmit. Lássam a méh érkezését ahogy kelyhébe száll és nektárját veszi hagyom, hogy a karom csak zsibbadjon a szemem itt is lecsukódik mert az angyalról álmodni eleget nem lehet

hogy unalmas tevékenységek töltik ki mindennapjait betûk számok kombinációk se jelentésük se jelentõségük s épp így az utcán reklámok táblák árucikkek utcanevek mert olvasni kötelesség különben minek tanítják hogy unalmas hazamenni és szeretteivel együtt panaszkodni az unalmas vacsora fölött és teli gyomorral nézni a híradót vajon melyik unalmas országban történt valami elképesztõen unalmas dolog aztán az elmulasztott szex miatt unatkozni és nézni a plafont bár ha jobban belegondol ez még mindig jobb mint baszni egy unalmasat legalább végiggondolhatja a napját az életét hogy mért ilyen unalmas mert megunta már rég megunta csak ennyit valljon be magának

Szûrd át az idõ tenyerén magad! Vess a Hold kráterében cigánykereket! Már felém csupán így közelíts a fényben, csak így hiszem, így tudhatom: te állsz ott a könyvtárszobában Rilkét lapozva, nagy halom olvasmány közt, amíg kint nyár van, szép szárnyú pillangó piheg az üvegen, az eresz fémjén – csak így hiszem: ver a szíved. Csak úgy hinném el, ha elérném.

és ha rám hallgat legkésõbb holnap kirúgatja magát összeveszik a feleségével eladja ingóságait aztán félvállra veszi a motyóját és keres magának egy parkot ahol újratanulható a reggeli napsütés az olcsó italok íze az éhség okozta kábulat meg a mosdatlan test szaga megfigyelhetõ a galambok totyogása párzása csipegetése okosabb lesz mint egy ornitológus vagy hogy a faszomba hívják

De kedvencünk, az õsz topog… Hol is? Figyeld a parki fákat! Fotografáld le! Kócsagok is vannak? Itt is, ott is. Láttad? Õsz. Ennyi. Mondd, akarsz-e még barangolni? Kabát? A ballon? A túl viseltes bõrzekét? Jó, ahogy a hangodat hallom. Mégis, a lét milyen nehéz! Mit akarsz még? Veled maradtam. Hol vagy? Lehámlasz, mint a mész. Tovább élsz a csupasz falakban.

hallgasson rám és legyen ön is hajléktalan zabáljon szalámit az éjjeli buszon köpjön ha mellényelt mellényelni egészségtelen törölje bicskáját az üléshuzatba és röhögjön tiszta szívébõl a holléttelenek táborán

HALMAI Tamás

mert a komoly és unalmas emberek kizárólag bizonyos helyeken hivatottak élni míg mi bizonytalan helyzetûek a bizonyos helyeken kívül bárhol bárhol lenni pedig komolytalan és érdekes hé fõnök fõnök hallgasson végig ne fusson el pont egy százas kell még a sörömhöz

Egyezmény Ha emígy, ha máshogy – hisz amúgy is kár, hogy léted eleven talány –, mint a többi tört-ahány, mi folyton önmagára hág – ez egészséges legalább –, te is csak tükröd képzeled, s hogy benne ég veled nélküled-összességed – feléled míg leéled –, mert átkelned egy módon se megy, s mert egyszerûbb az egyszeregy, mint holmi hathatod, csak hetedikként mondhatod: „e tûnt-verébnyi lét-határon a végsõ futamot bevárom, utóim, futóim egyszercsak elérnek, EGY leszek akkor: sosemvolt TEMÉRDEK”.

Hajnali válasz Babits Mihálynak Párás öröm, fény mindenütt, a világ résein besüt a túloldalak tündöklése, valami külsõ azonosság a lét eszmélõ belsejébe, akárha erõk viszonoznák a hajnal puha terveit, összefüggések, taglejtések, félbehagyott templomi ének virrad és kiteljesedik, mert elõször mindig a fény, aztán a szó, aztán a testek, a világosság idején egymás után fölmagasodnak az egymás lényegébõl lettek, tengerek, dombok, lámpák, holdak, távol városok kincsei torlódnak rendbe, egész létük a lét egészét hirdeti, múlhatatlan esendõségük besüt a márvány homlokon, a teremtéssel még rokon természetük oly idegen még, érthetetlen, miféle fenség hív érteni érveken túli hálával fûszálat s halált, megtudni égi joggal a földön, az öröktõl mit kapott kölcsön a fény, a nyelv, a vers, a hit, fölfejteni a dús alaktan drága derûjét, tudhatatlan anyagú titkot az anyagban, meglelni az irgalom réseit.

forma-07.qxd

2008.04.03.

14:24

Page 1

7

2008. április 7.

ÁLDOZÓ Krisztián

Kit eltapos valami kettõezerhatos Hozzám nõtt árnyékú, jövendölt magány.

Még belekeverem a gerslit, aztán mehet a paradicsomba. Megint egy vacsora, fejenként két gombóc.

Úgy érzem nemsokára makett hajó leszek. (Széttart ez a versem is, Isten bácsi Mint száz fészekbõl rajzó madaraid.) A bátrak egybeolvadását keresik Tengerednek és egednek. Odacsúsznak A szürkéskék vízen, de mind csalódnak. Én látom innen is, kéked nem keveredik.

Mindennap újra lemosom a szart a csempérõl! A zománcolt csuprokról kaparom a drezdai szart!

Ki tudja Az elsõ szerelmem az egy leukémiás lány volt. Az újságban találtam rá egy fekete-fehér képen, Tizenkét éve meglátogattak valami kórházi szektort, Akkor ott élt, pizsamában, sapkában, bögrével a kezében. Nagy, biztosan barna, szelíd tekintetére emlékszem, Csupasz fejbõrének szépségére, finom tartására, Állatos pizsamájának fehérségére, Ilyenekre. Meg arra, Hogy mennyire örült volna egy közös ágynak, közös ebédnek, közös sétának, minden közösnek. Amilyen okos volt, biztos megtanított volna rá, Hogy nem úgy kell szeretni, ahogy nélküle tudok, Leukémia nélkül, önzõen, fájdalommentesen. Ilyen álmodozásokra késztetett és borzongatott Napokon át a képe, amit késõbb kivágtam, Amivel együtt éltem, szégyentelenül A fürdõszobába is magammal vittem, Azután elvesztettem, s elfeledtem. Ki tudja miért, ma eszembe jutott az Elsõ szerelmem, egy sápadt, vékony és nyugodt, Intravénás tûkkel felszúrt kezében plüssállatot Szorító gyerek. Kislány és kisfiú.

PLÓTÁR Noémi

Ahonnan nincs kirekesztve senki, ott ahol Senkinek nincs helye, talán még nekem se, A Holdmészárszék és a Napszülõszoba mögött; Isten bácsi felhõlabdacsokba törölközött. Gyönyörû. SIMON Bettina

Otthon Tikk, lágy szippantás, öngyújtó koppan az asztalon. Vacak, akár a lakás. Jobbra nem futotta, tegnap se és tíz éve sem.

Informatikus költõ a reggelrõl

Impresszionista költõ a reggelrõl Az ülõ asszony hátulról hegedû. Kezében megszikkadt zsemle. Búzakõ. Elõtte szárnyas koldusok, egyszerû Akár egy Ejzenstejn-szürke téridõ. Betonkockák közébõl zsemlemorzsát, Kalapja alól õsz hajszálra cserél A szél, s megkerülve a hintakorlát Vaskeresztjét, új feloldozást remél. Máshogy élünk, itt a hajnal a pápa. Átültet minden megõszült gerberát. Csendes a reggel, hegedû roppanása Hallatszik csak, s a szél sodor burukkolást.

Naiv költõ a reggelrõl Kicsit itt felejtem magam Isten bácsi Ha megengeded, mint Te a reggeleket S hajnalpiros vermutokkal bódítom magam Egy ismeretlen szék karjába burkolódva Míg várok. Én álló nekifutásból várok Olyan vagyok, mint félhatos Horizontod, vagy bús prófétabogarad

Várhatják, hogy egy szarskatulyát… Várhatják…

Epilogus:

Egy sercenés, újabb kattintás. Szürkül már, a nap fáradtan andalog egyre lejjebb. Az ég lila csíkos tõle, én meg egyre ráncosabb.

Félálom van, reggel, s amint bereggel, Kúszni-mászni kezd megannyi pirk adat. Bíborpixelek, duplagombszemekkel Fehér egér. Drótkölykei szétrajzanak Az asztalon. A háztetõn, cserepek Ölénél nyugvó vektorok száz csõre Égre néz, várva, hogy pixelsugarak – Mint ionok a katódsugárcsõbe – Kétdimenziósan beléjük bukjanak. A tél hasábba tördelt minden bokrot. A szövegszerkesztõ darvai V-ket Röptetnek egy sablon-kék A/4-esen. Tudja valaki, hogy hány legörbézett 17 colnyi négyzet a végtelen?

Várhatják!

A kõ lassan felszárad a konyhában. Délelõtt pávatollakkal simogattam végig a polcokat. Borsót is szemeztem a levesbe, a tojáslevesbe. A kék sisakot felhúzom a hipózáshoz, a kék páncél mindig velem van. Meg még két csík Priluki a szekrényben. Elfogy. Kirázni a matyó porfogót, leemelni róla a meisseni (vagy herendi) porfogót, vissza a helyére a zománcvirágokkal. Végigcirógatom a hangyákat is a spájz felé. Megszoktuk már a vonatot, itt megy el a ház mellet közvetlenül. Fúj egy nagyot, aztán eldübörög. Így telik az idõ, nap-nap után egyre csak. Hajnali ötkor rákezdik a kutyák is. Már nem ébredek fel rá, pedig korábban hogy zavart. Reggelente a Törpébe járok szódáért, meg a többi. Ami kell. Tejünk van a szomszédból. Át is kéne menni már érte. Bár úgyse isszák. Itt nem fogy el semmi. Megcsinálom, aztán mehet mosléknak. Nem esznek ezek. A Véndiófába járnak. Azt hiszik, nem tudom. Olyanok lettek, mint az apjuk. Suttyók, mint a többiek. Mint itt mindannyian.

mégiscsak mesterszakács átható égettmûanyag szag terjeng a konyhában. felfordul tõle a gyomra. érzi, ahogy belélegzi, és minden tüdõhólyagocskája megtelik vele. gyorsan kinyitja az ablakot, mert a szagelszívó semmit sem ér. fõzött. vacsorát szeretett volna, maguknak, neki, hogy örüljön, ha hazaér. úgy látszik túl forró volt az olaj. picit odakapta a szedõlapátot. mert az olaj, ha sütnek benne, forró. na de enynyire? vagy talán a lapát volt szar, nem kellett volna az olcsó teszkósat megvenni, ott volt a fackelmann háromszor annyiért. na fuck. most dobhatja ki, a fasírttal együtt. mert igaz, hogy garantáltan tartósítószer mentes, viszont van benne olvadt mûanyag. ki fogja röhögni. érzi. majd megsimogatja a haját, megpaskolja a fejét, hogy nem baj. nem baj, cica. közben hangosan röhög. mert a pasija már csak ilyen. vicces fiú. pedig a lány jól fõz, az almás palacsintája például isteni. csak néha történnek vele dolgok. hülye dolgok. mint mikor a múltkor nem tudta kibogozni a csomót a zsemlés zacskón, fogott egy kést, hogy majd azzal. és letört a pengéje. csak úgy. a nyele a kezében maradt, a penge a pulton. a srác vinnyogva röhögött. majd pici fejpaskolás, nem baj cica. újabb adag fasírt. még jó, hogy van fakanál is. azt talán nem gyújtja fel. bár pácolva van, elégni nem fog. a fasírt is furcsa. esik szét darabjaira, sülni meg nem akar. túl puha lett, és talán sok benne a cukorborsó. csak egészséges kaját akart. zöldséges fasírt, mi ezen olyan bonyolult? nehezen sül, a kis zöld golyók potyognak ki belõle, kezdenek odakozmálni. majd vakarhatja egy óráig az edényt. a rizst is túlfõzte. bár neki pont jó, csak a srác nem szereti, mikor szottyos. azt szereti, mikor kemény. tipikus. pasi. vág két karika narancsot. a radiátorra teszi, a finom narancsillat talán elnyomja a mûanyagot. valahogy így készülhet a szárított narancs. ami még jól is néz ki, ugye, milyen kreatív?! vagy a sütõbe kéne betenni? és valahogy kiszárítani, nem sütni. talán ha légkeverésesre állítaná… nem, marad a radiátor. max ez is landol a szemétben. pedig tud fõzni, na. a múltkori bolognai is finom lett, meg a rántott krumpli. igyekszik na. kiszedi a szétesett fasírtot. talán összekeveri a rizzsel, lehetne rizi-bizi. vagy rizotto. ahhoz úgyis elég szottyos. szépen feldíszíti, kap egy kis mentalevelet, és paradicsomból gyorsan kifarag valamit. hipp-hopp. de elvágja az ujját. gyorsan hideg víz alá. nevet, csak nevet, miközben folyik a vére. és nem érti a genetikát, hogy lehet az, hogy az apja mégiscsak mesterszakács.

forma-08.qxd

2008.04.04.

13:49

Page 1