MTT Hírmondó A Magyar Tüdőgyógyász Társaság 59. Nagygyűlése [ www.tudogyogyasz.hu ] 2016. június 10.
Ünnepélyes megnyitó
A Magyar Tüdőgyógyász Társaság, az IntelliMed
Tegnap este a megnyitóval hivatalosan is kezdetét vette a Magyar Tüdőgyógyász Társaság 59. Nagygyűlése. Szilasi Mária professzor asszony a helyi szervezőbizottság nevében, Dr. Papp László, Debrecen polgármestere és Jávor András professzor, a Debreceni Egyetem általános rektorhelyettese a nagygyűlés védnökeiként köszöntötték a résztvevőket. Dr. Kovács Gábor, az MTT elnöke megnyitotta a konferenciát, és bemutatta a Társaság új tiszteletbeli tagját, Horst Olschewski professzort. Ezt követően kerültek átadásra a Társaság díjai: a Korányi Frigyes-emlékérem – Bálint Beatrixot Somfay Attila méltatta, Szondy Klára laudációját Ostoros Gyula tartotta –, a Kováts Ferenc-emlékérem – Bártfai Zoltán, az MTT ifjúsági felelőse és Balikó Zoltán adta át Lázár Zsófia és Bikov András részére. A Társaság újonnan, 2015-ben alapította a Böszörményi Miklós-díjat, a díjazottat Kovács Gábor és Böszörményi Katalin köszöntötte, Kánitz Éva egészségi állapota miatt nem lehetett jelen. Az első hazai tüdőtranszplantációt végző munkacsoport különdíjban részesül, méltatásukra a szombati plenáris ülésen kerül sor.
és a Tudomány Kiadó kiadványa a Magyar Tüdőgyógyász Társaság 59. Nagygyűlésére HU ISSN 2063-5761 Főszerkesztő: Prof. Dr. Szilasi Mária e-mail:
[email protected] Társszerkesztők: Dr.Varga János e-mail:
[email protected] Béki János Tudomány Kiadó Kft. e-mail:
[email protected] A szerkesztőség címe: Tudomány Kiadó Kft. 1023 Budapest, Ürömi u. 56. Tel.: (1) 273-2840 Fax: (1) 384-5399
Menarini díj
Nyomtatás: Pauker Nyomdaipari Kft. 1047 Budapest, Baross utca 11–15.
A Magyar Tüdőgyógyász Társaság
Felelős vezető: Vértes Gábor ügyvezető
2016. június 8 –11. között Debrecenben rendezendő 59. Nagygyűlésén
Tipográfia: Engárd Viktor PORTMED Kft.
a bírálóbizottság által szakmailag legszínvonalasabbnak ítélt (kiemelkedő tudományos értékű, a hazai tüdőgyógyászati ellátás szempontjából kiemelt fontosságú kutatást tükröző) négy posztert díszoklevéllel és egyenként 100 000 Ft tiszteletdíjjal díjazza.
A Bírálóbizottság tagjai: Dr. Bohács Anikó, Dr. Brúgós László, Dr. Agócs László, Dr. Horváth Gábor
Baranyai Norbert Alapító: Dr. Vándorfi Győző Kiadja: Tudomány Kiadó Kft. 1023 Budapest, Ürömi u. 56. BRE/BRI2016#6701#
Díjátadás: június 11-én 13.00 órakor a Plenáris Teremben A Bírálóbizottság elnöke: Dr. Balikó Zoltán az MTT elnöke
Helyszíni fotó:
Felelős kiadó: Guti Péter ügyvezető
2
MTT Hírmondó
A MAGYAR TÜDŐGYÓGYÁSZ TÁRSASÁG Korányi Frigyes-emlékérem Dr. Bálint Beatrix
Diplomáját a Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán 1983-ban szerezte, summa cum laude minősítéssel. 2003-ban diplomázott a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karának egészségügyi menedzsment szakán is. 1989-ben pulmonológia 1994-ben kardiológiai, 2007-ben kardiológiai orvosi rehabilitáció, 2008-ban tüdőgyógyászati orvosi rehabilitáció szakvizsgát tett. 2002-ben írta meg PhD-disszertációját „Nitrogén-monoxid metabolitok a kilégzett levegő kondenzátumában oxidatív stresszel járó kórállapotokban” címmel. 1983–1985-ig Kecskeméten, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórházában dolgozott. 1985-től a deszki Csongrád Megyei Mellkasi Betegségek Szakkórházának orvosa, ahol 2000–2002 között részlegvezető főorvos, 2002–2003-ban orvosigazgató volt. 2003-tól, jelenleg is, a kórház főigazgatója. Társasági tagságai: Magyar Orvosi Kamara; European Respiratory Society; Magyar Tüdőgyógyász Társaság: 2006-tól vezetőségi tag, 2006–2011 közt
kincstárnok; Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társasága; 2009–2011-ig: Rehabilitációs Szakmai Kollégium; 2011-től: Egészségügyi Szakmai Kollégium Fizikális Medicina, Rehabilitáció és Gyógyászati Segédeszköz Tanács 1990-től aktívan részt vesz a tüdőgyógyászati klinikumban (diagnosztika, járó- és fekvőbeteg-ellátás), 1990-től oktat a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvosi Karán, magyar és angol nyelven. 1999-től klinikai kutatásának témája: a kilégzett levegőben levő gyulladásos markerek vizsgálata különböző pulmonológiai kórképekben. 1999–2000-ben a londoni National Heart and Lung Institute Asthma Laboratoryban végzett kutatómunkát, ez képezte a doktori disszertációja alapját. 2009-től részt vesz a pulmonológiai rehabilitációval kapcsolatos tudományos kutatásban, a szakmai protokollok és minimumfeltételek kialakításában. 2008-tól több klinikai vizsgálat nemzeti koordinátora. 2003-tól főigazgató, tevékenységének része a kórház gazdasági stabilitásának megerősítése, modernizáció, infrastrukturális fejlesztések, pályázatok, rendszeres szakképzések szervezése és a tudományos kutatómunka. 2011-ben megkapta a Csongrád Megyéért érdemérmet. Dr. Szondy Klára A Debreceni Orvostudományi Egyetemen 1981-ben végzett, általános orvosi diplomát szerzett. Első munkahelye a Mátrai Állami Gyógyintézet volt, amelyet nagyon jó iskolának tartott. Ötnapos diplomával kezdett ügyelni, havi 8–10 alkalommal ügyeltek akkoriban ott az orvosok, 400 ágyra egyedül. A dél-
előtti órákban az átmenetileg odahelyezett Országos Traumatológia Szeptikus részlegének műtéteibe kellett besegítenie és asszisztálnia. Még szakvizsga előtt, 1984-ben került a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikájára, ahol azóta is dolgozik. Pulmonológiai szakvizsgát 1986-ban szerzett. Hamar közel került a tüdőgyógyászat manuális szakmai területéhez, amely az onkopulmonológia mellett azóta is a legkedvesebb munkaterülete. Elsősorban a bronchoscopos vizsgálatok végzéséhez, de az akkoriban elég gyakori bronchográfiákhoz, thoracoscopos vizsgálatokhoz, mellhártya-biopsziák és perthoracalis biopsziák végzéséhez, légmell ellátásához és empyema kezeléséhez. Ennek során ismerte fel az onkológia és a pulmonológia közelségét, mert akkoriban bármilyen daganat pulmonalis metasztázisának megjelenése után tüdőgyógyászatra kerültek a betegek. Így mélyebben kezdett foglalkozni az általános onkológiával, amelyből 1991-ben, 25 évvel ezelőtt, a pulmonológusok közül elsők között szakvizsgát is szerzett. Még ebben az évben néhány hetet töltött tanulmányi úton Berlinben, a Heckeshornban szervezett nemzetközi pleuroszkópos kurzuson szerzett oklevelet és most már jogosítványt is a mellhártyatükrözésekhez. Még egy tartósabb külföldi tanulmányúton vett részt, 3 hónapig a Pármai Orvostudományi Egyetem Pulmonológiai Klinikáján. Az onkológiai szakvizsga megszerzése után a manuális pulmonológiai ténykedések mellett az onkopulmonológia lett a fő érdeklődési területe. Ostoros Gyulával és még néhány munkatárssal kezdték szervezni az onkopulmonológiai munkacsoportot, amely később a Magyar Tüdőgyógyász Társaság egyik legnagyobb szekciójává nőtte ki magát. Éveken át ennek a szekciónak a titkáraként dolgozott. Számos hazai onkopulmonológiai konferencia szervezésében vett részt és két alkalommal nemzetközi konferencia szervezője is volt. Minden szinten a tüdődaganatos betegek jobb ellátásáért, a nemzetközileg már alkalmazott gyógyszerek finanszírozásáért harcolt, a betegek szakszerű és korszerű ellátásáért küzdött országos szinten. Elsők között ismerte fel, hogy az onkopulmonológiában a kúraszerű kezelés ambulánsan végezhető, így egy mintaértékű kezelőegységet hozott létre a Pulmonológiai Klinikán, végigvezényelve azt a pénzszerzéstől az átépítésen át a berendezésig és szakmai „feltöltésig”. Az onkoteam vezetője volt közel két évtizeden át, valamint az egyetem háromtagú Onkológiai Grémiumának egyikeként az egyetem onkológiai oktatását és egységes betegellátását irányította. Az onkopulmonológiai témájú előadásokat évtizedeken át tartotta graduális és posztgraduális képzések során. Éveken át a Tüdőgyógyász Szakmai Kollégium választott, majd miniszter ál-
tal delegált tagja volt. Több cikluson át a Magyar Onkológus Társaság vezetőségi tagja, jelenleg a Magyar Klinikai Onkológus Társaság és Magyar Tüdőgyógyász Társaság választott vezetőségi tagja.
Tudományos munkája sem elhanyagolható, két PhD-re való közleménye is van, de a betegektől még rövid időre sem tudott elszakadni, hogy ezt papírra vesse. Több mint 30 éve oktat pulmonológiát, diákjai katalógus nélkül is mindig látogatják a gyakorlatát, és évek múlva is emlegetik azt. Számos könyvrészlet szerzője, és szerkesztőtársa volt a két kiadást is megélt Onkopulmonológia a gyakorlatban című könyvnek. Kitüntetést egy alkalommal kapott munkásságáért, néhány évvel ezelőtt Astellas-díjat. Sokat tevékenykedett a betegtársaságok körül is, aktív szervezője, előadója volt kezdetektől fogva a Rákligának, különböző betegszervezeteknek. Több főnöke volt. Mindre nagyon büszke, és mindet kiváló oktatónak, pulmonológusnak és embernek tartotta. Intézetvezetőként, sorrendben, Miskovits Gusztávot, Hutás Imrét, Magyar Pált és jelenlegi főnökét, Losonczy Györgyöt. És mire a legbüszkébb? Nem arra, hogy kormánytagokat kezelt, kezelhetett, nem arra, hogy az egyetem legidézettebb cikke éveken át az övé volt, de arra mindenképp, hogy problémás esettel az ország minden részéről megkeresik, és hogy hiteles ember, hiteles orvos tudott maradni ebben a kegyetlen és orvost próbáló egészségügyben és orvostársadalomban. Szerény tudott maradni, hisz tisztában van vele, hogy amink van, életünk, tudásunk, családunk, egzisztenciánk, egészségünk… és még sorolhatnánk, Odafentről való. Ezt igyekszik a betegek felé is átadni, és ha egy tüdődaganatos beteg megkérdi, mennyi ideje van hátra: meggyőződéssel tudja válaszolni, hogy mindnyájunk forgatókönyve odafent van. Összefoglalva, munkássága a tüdődaganat kezelését jelentette a diagnózistól a halálig. Előadása pedig ennek egy legutolsó szeletéről fog szólni, a nemrégiben elérhetővé vált digitális tomoszintézisről, DTS képgyűjteményéből hozott egy csokorra valót.
2016. június 10.
3
2016. ÉVI DÍJAZOTTJAI Böszörményi Miklós-díj Dr. Kánitz Éva 1957-ben végzett a budapesti orvosegyetemen, summa cum laude eredménnyel. Belgyógyász szeretett volna lenni, de az orvosi munkát az Országos Korányi és Pulmonológiai Intézetben kezdhette el mint tudományos segéd, majd tudományos munkatársi beosztásban. Felvételekor azonnal 27 beteget kapott (3 kórterem), vizsgálatuk és kezelésük volt a feladata. Minden reggel megbeszélés volt, ahol Böszörményi professzor úr meghallgatta a betegekkel kapcsolatos beszámolókat, ha egyetértett, akkor beosztottjai legjobb tudásuk szerint kezelhették a betegeket, ha nem, akkor elmagyarázta, hogy miért nem. Két hét után önállóan dolgozhatott, de szükség esetén szakmai segítséget kapott. Az osztályos munka során továbbképzésben is részesült, területi munkatársi munkát is végzett.
Először adjunktusi, majd másodfőorvosi kinevezést kapott 38 éves korában. Tudományos munkaként a kezelésekkel elért eredményeket kontrollvizsgálatokkal értékelték osztályán. 1980-ban az újabb tbc-s gyógyszerek eredményeit értékelte PhD-munkájában. 1983-ban osztályvezető főorvos lett azon az osztályon, ahol Dr. Jakab Zoltán főorvos kezdett rákos betegekkel foglalkozni, az ő osztályát örökölte. Az osztályon főleg rákos és aspecifikus betegeket gyógyítottak. Éveken keresztül részt vett nemzetközi terápiás kísérletekben, külföldi kongresszusokon, számos előadást tartott. 1996-tól, már nyugdíjasként, az intézetben kialakított országos ambulancia főorvosaként dolgozott. Az ambulancia 2006-os megszűnését követően két tüdőgondozóban dolgozott 2012-ig, amikor gerincbetegsége miatt több műtéten esett át.
Kováts Ferenc-emlékérem Dr. Bikov András
Dr. Lázár Zsófia
2009-ben a Semmelweis Egyetemen általános orvosi diplomát szerzett és felvételt nyert a Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola Légzőszervi megbetegedések programjába. Témavezetője dr. Horváth Ildikó, kutatóhelye a Pulmonológiai Klinika lett, témája a légutak non-invazív vizsgálata. 2011-ben elnyerte az Európai Tüdőgyógyász Társaság Kutatói Ösztöndíját, 2011 és 2012 szeptembere között az Imperial College London és a Royal Brompton Hospital klinikai tudományos munkatársa volt. 2012 szeptembere óta a Semmelweis Egyetem központi gyakornoka tüdőgyógyászat szakirányon. 2014-ben PhD-fokozatot szerzett A kilégzett levegő vizsgálatát befolyásoló metodikai és élettani tényezők c. értekezésével. 2014-ben elnyerte a Semmelweis Egyetem Merit Díját. 2015-ben Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat és Junior Prima Díjat nyert. 2016-ban elnyerte az International Workshop on Lung Health Rising Star díját.
A Szegedi Tudományegyetemen végzett summa cum laude minősítéssel 2005ben, majd PhD-tanulmányait Budapesten kezdte meg Dr. Horváth Ildikó irányításával. 2006–2008 között Huygens-ösztöndíjasként MSc-képzésben vett részt „immunitás és infekció” szakon az Utrechti Egyetemen, több kutatási témán dolgozott az Utrechti és Amsterdami Egyetem Pulmonológiai Klinikáján. 2011-ben szerezte meg a PhD-fokozatot a Semmelweis Egyetemen. 2012–2014 között 18 hónapot töltött az Európai Tüdőgyógyász Társaság kutatói ösztöndíjával a Freiburgi Egyetem Asthma és COPD Kutatócsoportjában. Két alkalommal nyerte el a Magyar Pulmonológiai Alapítvány kutatási támogatását. Főbb kutatási területe a non-invazív markerek vizsgálata tüdőbetegségekben, valamint a purinerg rendszer szerepének tanulmányozása az asthma bronchiale és a COPD patomechanizmusában. A Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikájának tüdőgyógyász szakorvosa.
Különdíjazottak A Magyar Tüdőgyógyász Társaság döntése alapján az első hazai tüdőtranszplantációt végző munkacsoport tagjai különdíjban részesültek. Dr. Elek Jenő A SZOTE-n 1980-ban általános orvosi diplomát szerzett, 1985-ben patológus, majd 1990-ben aneszteziológus és intenzív terápiás szakvizsgát szerzett. 1986–1991-ig az OKTPI-ben aneszteziológus és intenzív terápiás szakorvosként a rutin általános és speciális mellkassebészeti aneszteziológiai munka mellett speciális lélegeztetési eljárásokat alkalmazott. Saját módszert dolgozott ki a légmell ragasztással való kezelésére. Kísérleti tevékenységet végzett a légzési elégtelenség modellezésére, terápiás lehetőségekre. 1993–2005 között a Szent Rókus Kórházban a nagyfrekvenciás JET lélegeztetést bevezette az intenzív terápián túl az aneszteziológiai gyakorlatba is. 2005–2012 között az OKTPI osztályvezető főorvosa. Az ország egyik legnagyobb intenzív osztályán a mellkassebészeti betegek teljes körű perioperatív ellátásán kívül nevéhez fűződik a különböző eredetű lélegeztetési módok bevezetése az intrapulmonális shunt-keringés csökkentésének érdekében, illetve a két tüdőfél compliance-különbségéből adódó problémák kiküszöbölése. 2012-től az OOI-ben az aneszteziológiai és intenzív terápiás osztály osztályvezető főorvosa. A megnövekedett műtéti és intenzív terápiás feladatok ellátásához stabil szakembergárdát szervezett. Aktívan részt vett az első hazai tüdőtranszplantáció előkészítésében 2015. december 12-én az első magyar tüdőtranszplantáció során a beteg altatását és teljes posztoperatív kezelését irányította. Nevéhez fűződik Magyarországon az első ECMO (műtüdő) alkalmazása onkológiai tüdő- és légúti műtétek aneszteziológiai ellátásában, biztosítva ezáltal a világszerte is ritkaságszámba menő, korábban inoperábilisnak minősített betegek kiterjesztett műtéteinek lehetőségét. Dr. Lang György Diplomáját 1987-ben szerezte a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán. 1991-ben oxiológiai, 1998-ban sebészeti, 2002-ben európai mellkassebészeti, 2008-ban mellkassebészeti szakképesítést szerzett. A Semmelweis Egyetem Doktori Iskoláján kapott PhD-fokozatot 2011-ben, majd 2015-ben a Bécsi Orvostudományi Egyetemen habilitált („venia docendi”). 1991-ig tagja volt mentőorvosként az Országos Mentőszolgálatnak
1991–1997-ig az Országos Mentőszolgálatnál, a Szt. László Kórház Sebészeti Osztályán sebész orvos. 1997–2006ig az Országos Korányi Intézet (OKTPI) Mellkassebészeti Osztályán dolgozott. 1998–2000-ig részt vett a Máltai Mentőszolgálat létrehozásában. 1999–2001 között ösztöndíjasként tanulmányozta a tüdőátültetést a Bécsi Orvosegyetem Szív- és Mellkassebészeti Osztályán. 2001-ben az OKTPI tüdőtranszplantációs program projektvezetőjévé nevezték ki, főbb tevékenysége: a magyarországi donortüdő kiemelések elindítása, a Tüdőtranszplantációs Várólistabizottság létrehozása, munkacsoport megszervezése és továbbképzése. 2004-től Walter Klepetko professzor meghívására a Bécsi Orvosegyetemen klinikai főorvos, Bécsben részt vett a 2010-től önálló Mellkassebészeti Klinika felépítésében, melynek jelenleg is társprofesszora. 2013-tól az Országos Onkológai Intézet bázisán működő Semmelweis Egyetem Mellkassebészeti Klinika megbízott vezetője. A hazai tüdőtranszplantációs program irányítója. 2015 december 13án az általa irányított orvoscsoport elvégezte az első hazai tüdőátültetést. Jelenlegi klinikai tevékenységének súlypontjai a tüdőátültetés, az onkológiai mellkassebészet, a komplex mellkasfali rekonstrukciók, az extrakorporális keringéstámogatással végzett kiterjesztett mellkassebészeti műtétek, a lézersebészet és az endobronchiális stent-eljárások. Klinikai kutatómunkája homlokterében jelenleg a mellkasi onkológia és a tüdőátültetés áll. A leuveni Katolikus Egyetem Állatkísérletes Laboratóriumában (2004) és a bécsi orvosegyetem Orvosbiológiai Kutatóközpontjában (2005) végzett kísérletei az extrakorporális membránoxigenizáció és a donortüdő rekondicionálással kapcsolatosak. 2011 óta a Szakmai Kollégium Tüdőés Mellkassebészeti Tagozat elnöke, az Eurotransplant Thoracic Advisory Board tagja. Kitüntetései: 2004: az Európai Szív- és Mellkassebészeti Társaság „Francis Fontan” díja; a Magyar Mellkassebészeti Társaság Kulka Frigyes-díja; 2008: a Magyar Transzplantációs Társaság Ullmann Imre-díja; 2013: a Magyar Mellkassebész Társaság Schnitzler József publikációs díja; 2009. a Semmelweis Egyetem Pro Universitate kitüntetésének ezüst fokozata. Szakmai szervezeti funkciók: Oxyológiai Szakmai Kollégium, tag (1991–1994); (folytatás a 4. oldalon)
4 Különdíjazottak (folytatás a 3. oldalról)
Magyar Mellkassebészeti Társaság, alapító tag (2003–); Magyar Transzplantációs Társaság, elnökségi tag (2000–2010, 2015–); Tüdőtranszplantációs Bizottság, titkár (2000–); Tüdőtranszplantáltak Országos Egyesülete, tiszteletbeli tag (2005–); Szakmai Kollégium Tüdő- és Mellkassebészeti Tagozat, elnök (2011–); Thoracic Advisory Board, Eurotransplant Foundation (2011–); Member of the Board, Austrian Society for Transplantation, Transfusion and Genetics (2011–2015). Szakmai szervezeti tagságok: Magyar Mellkassebész Társaság (MMST);
MTT Hírmondó Magyar Transzplantációs Társaság (MTT); European Association for Cardiothoracic Surgery (EACTS); European Society for Thoracic Surgery (ESTS); International Society for Heart and Lung Transplantation (ISHLT); Österreichische Gesellschaft für Transplantation, Transfusion und Genetik (Austrotransplant); Eurotransplant Foundation. Dr. Rényi-Vámos Ferenc A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán végzett 1998-ban. 2003-ban általános sebész, 2005-ben mellkassebész, 2008-ban klinikai onko-
Korányi Frigyes-előadás
Digitális tomoszintézis a pulmonológiában A 2000-es évek közepétől egy új rétegfelvételi technikát alkalmazó radiológiai vizsgáló módszer jelent meg a világban, a digitális tomoszintézis (DTS). En-
nek az eszköznek a lényege, hogy több, különböző ferdeszögű felvételt készít a páciensről kis röntgendózis használatával, aminek segítségével a teljes mell-
lógus szakorvosi végzettséget, 2009-ben PhD-fokozatot szerzett. 1998–2010-ig sebészként dolgozott az Országos Onkológiai Intézet Általános és Mellkassebészeti Osztályán, 2010-től ugyanitt osztályvezető főorvos. 2013–2014-ben centrumvezető főorvos az Országos Onkológiai Intézet Daganatsebészeti Centrumában. 2014-től egyetemi docens az Országos Onkológiai Intézet bázisán működő Semmelweis Egyetem Mellkassebészeti Klinikáján. Tudományos díjai: Fiatal Sebészek Fóruma, 1. díj (2000), Tauber-díj, Magyar Sebész Társaság (2002), Fiatal Sebészek Angol Nyelvű Fóruma, 1. díj (2003), Fiatal Sebészek Díja, Japan, Internatio-
nal Sentinel Lymph Node Association (2004), Kulka Frigyes-díj, Magyar Mellkassebész Társdaság (2006), EACTS Thoracic Prize (2008), ESSO Standard Fellowship (2009). A következő tudományos testületek tagja: Magyar Onkológusok Társasága, Magyar Sebész Társaság, Magyar Transzplantációs Társaság, Magyar Mellkassebész Társaság, Mellkassebész Szakmai Kollégiumi Tagozat titkára, European Society of Organ Transplantation, European Society of Surgical Oncology, European Association for Cancer Research, European Society of Thoracic Surgery, European Association of Cardio-Thoracic Society.
kasról egy pár másodperces vizsgálat során elkészül egy akár százszeletes rétegfelvétel. A spirál-CT-vel szemben a DTS-vizsgálat során a sugárforrás és a röntgendetektor nem járja körbe a beteget, csupán egy ±20 fokos szögtartományból készülnek a mellkasról képek. Ennek köszönhetően a pácienst érő röntgendózis lényegesen kevesebb, mint a hagyományos CT-vizsgálatkor. Ugyanakkor néhány mm-es rétegvastagságú felvételekhez jutunk. A hazai fejlesztésű DTS készülék prototípusát tesztelve a Semmelweis Egyetemen – ami elsősorban a CT-vel történt összehasonlításra irányult –, néhány,
több esetben CT-vel is megerősített, a PA felvételhez képest sokkal több információt adó DTS-képet készítettünk, ezekből egy csokor kerül bemutatásra. Tapasztalatunk szerint az emphysemás bulla, a sulcus superior tumor, a nagylégutak szűkülete, a bronchiectasia, a pleurát érintő folyamatok egy része, a hilusi és mediastinalis nyirokcsomók, az üreges árnyékok és még jó néhány pulmonális elváltozás a hagyományos PA felvételhez képest lényegesen jobban jeleníthető meg és követhető a fenti készülékkel. Dr. Szondy Klára
Korányi Frigyes-előadás
A krónikus légúti betegségek és a légszennyezés kapcsolata Napjaink egyik jelentős problémája a környezetszennyezés, mely befolyásolja a betegségek kialakulását és súlyosságát. A levegőminőséget fizikai, kémiai, meteorológiai és földrajzi folyamatok, valamint társadalmi tényezők befolyásolják. Tiszta a levegő abban az esetben, ha a szennyező komponensek koncentrációja nem haladja meg a tapasztalati, kísérleti úton meghatározott határértéket. Levegőszennyezés esetén gázok, szilárd részecskék és aeroszolok változtatják meg a légkör természetes összetételét, aminek jelentős hatása lehet a lakosságra, különös tekintettel a krónikus légúti betegekre. A munkacsoport a Szeged térségében előforduló kémiai (CO, NO, NO2, SO2, O3, PM10) és biológiai (parlagfű, fű, libatop, csalán, útilapu, fekete üröm, kender) légszennyező anyagok koncentrációjának hatását vizsgálta a krónikus légúti betegségek (asthma, szénanátha) tüneteinek súlyosbodására. Ehhez a Csongrád Megyei Mellkasi Betegségek Szakkórházában, 1999–2003 közt a nyári-kora őszi (július 15. – október 15.) és téli (december, január, február) időszakban a fenti diagnózisokkal (járó- vagy fekvőbetegként) regisztrált egyének (összesen 41 210 megjelenés) adatait elemezték, párhuzamba állítva az időjárási jellemzőkkel és a levegőszennyezés adataival. Az eredmények azt mutatták, hogy a nyári-kora őszi időszakban 4 meteorológiai változó (átlag-, maximum- és minimumhőmérséklet, relatív páratartalom), míg a téli hónapokban egyetlen válto-
zó sem jelzett szignifikáns kapcsolatot a betegszámmal. A nyári-kora őszi időszakban a 8 kémiai légszennyező közül 5 (PM10, NO, NO2, NO2/NO, O3max), valamint a biológiai légszennyező (parlagfű pollen), míg a téli hónapokban egyedül az NO mutat kapcsolatot a betegszámmal. Az összes betegszám csökken, ha alacsony a napi közép-, maximum- és minimumhőmérséklet, és növekszik, ha azok magasak. Az összes betegszám nő, ha alacsony a levegő relatív nedvessége. A betegszám csökken, ha alacsony a PM10, NO, NO2 és O3max és parlagfűpollen koncentrációja, és növekszik, ha azok magasak. Az időjárási jellemzők és légszennyezési adatok modellezése és előrejelzése segíthet a krónikus légzőszervi betegek állapotrosszabbodásának megelőzésében. Dr. Bálint Beatrix
2016. június 10.
5
Immunellenőrzőpont-gátlás tüdőrákban A 2015-ös év nagy áttörést jelentett a nem kissejtes tüdőrák kezelésében egy új kezelési stratégia, az immunellenőrzőpont-gátlás megjelenésével. Az évtizedek óta használt citotoxikus kemoterápia, sugárterápia és reszekciós műtét mellett 2005-től van lehetőségünk célzott kezelést alkalmazni, de csak az adenokarcinómás betegeknél, EGFR-mutáció esetén a tirozinkináz-inhibitorokat. Hosszú ideig csak az első generációs reverzíbilis EGFR TKI-vegyületeket (erlotinib, gefitinib) tudtuk alkalmazni, majd évekkel később megjelent a második generációs irreverzíbilis pán HER-gátló afatinib. 2015-ben pedig a harmadik generációs T790 rezisztencia esetén adható osimertinib. ALK-mutáns betegeknél crizotinib, rezisztencia esetén ceritinib adható. Látható, hogy a dohányzás okozta tüdőrákban sem a planocelluláris karcinómában, sem a KRAS mutáns adenokarcinómában, sem a kissejtes karcinómában nem volt az elmúlt húsz évben áttörés, nem volt célzott kezelési lehetőség. Az immunellenőrzőpont-gátló kezeléssel (PD-1-gátlás, PD-L1-gátlás, CTLA-4-gátlás) a dohányzással összefüggő karcinogenezis okozta tüdőrákban lehet jelentős eredményeket elérni. Mivel a tüdőrákos betegek nagy része, 85–90 százaléka dohányos, ezért a dohányzás okozta karcinogenezis hatékony kezelésére régóta várunk, ami most az immunellenőrzőpont-gátló kezelésekkel valóra vált. Az immunonkológia olyan innovatív megközelítése a tumorkutatásnak, amelynek középpontjában az a hosszú távú koncepció áll, hogyan lehet fokozni
az immunválaszt a daganatok elleni küzdelemben. Ugyanis ezekkel a készítményekkel a tüdőrákos beteg saját immunrendszerét lehet befolyásolni az aktív daganat elleni immunválaszra. A PD-1- és PD-L1-gátló vegyületek közül számos III-as fázisú klinikai vizsgálat folyik nivolumabbal, pemprolizumabbal, avelumabbal, durvalumabbal és atezolizumabbal különböző daganatokban. A nivolumabot törzskönyvezték először 2015 őszén a laphámsejtes tüdőrák másod- és többedvonalbeli kezelésében, ezenkívül 2016 áprilisában tüdő-adenokarcinomában szintén másod- és többedvonalban. A többi készítménynek még európai befogadása nincsen, néhánynak a fentiek közül FDA-befogadása már van. A CTLA-4-gátlók klinikai vizsgálatban vannak a tüdőrák különböző szövettani altípusaiban. Ezenkívül III-as fázisú klinikai vizsgálatok zajlanak már első vonalban PD-1-gátlókkal külön és PD-1- és CTLA-4-gátló együttes adásával, amelyekben a hagyományos kemoterápiás karral hasonlítják össze a túlélési és progressziómentes eredményeket. Nagy kihívás lesz, hogy a két immunonkológiai készítmény együttes adásával milyen eredményt tudunk majd elérni tüdőrákban. Az eddigi fázisban lezajlott vizsgálatok bíztató eredményeket igazoltak. A törzskönyvezési vizsgálatokban EGFR-mutáns betegek esetén a PD-1 gátló készítmény nem tudott hos�szabb túlélést adni a hagyományos docetaxel karnál. A klinikai vizsgálatokban
Újdonságok a tüdőrák célzott kezelésében Az elmúlt években a tüdőrák kezelése során forradalmi változásnak lehetünk szemtanúi. Az úgynevezett célzott kezelések a platinabázisú kemoterápiához képest megkétszerezik, háromszorozzák a betegek túlélését. Az angiogenezisgátló bevacizumab, majd az EGFR tirozinkináz-gátlók (gefitinib, erlotinib, afatinib) elsőként járultak hozzá, hogy a betegséget krónikus folyamattá transzformálják a nem kissejtes adenokarcinóma tüdőrák alcsoportban. Ahhoz, hogy ilyen szép eredményeket érhessünk el, meg kell találnunk a célcsoportot. Ismernünk kell a pontos sejttípust és annak molekuláris genetikai státuszát, azaz hordoz-e szenzitizáló mutációt a daganat, amely előjelzi a gyógyszerekre való érzékenységet. Azonban a klinikai vizsgálatok és a napi rutin tapasztalatai alapján egy idő után (1-2 év) a fenti szerekre rezisztencia jelentkezik, és a betegség progres�sziója következik be. Ígéretes, hogy a T790M rezisztenciamutációra kifejlesz-
tett gyógyszer (osimertinib) a közeljövőben hozzáférhető lesz betegeink számára, így az alkalmazott EGFR TKI-kezelést követő progresszió esetén is hatásos, jól tolerálható kezelést biztosíthatunk. A T790M mutáció kimutatására ajánlott metodika a liquid biopszia, amen�nyiben újabb mintavétel nem kivitelezhető. Jelenleg a vizsgálat korlátja, hogy nincs standardizált módszere, ez további fejlesztést igényel. Az ALK-gátló crizotinib mellett kialakuló rezisztenciát követően is van már lehetőségünk további kezelésben gondolkodni (ceritinib), de újabb molekulák is vannak a látótérben, bíztató klinikai vizsgálati eredményekkel (alectinib). A tirozinkináz-gátló kezelés során megkülönböztetjük az oligoés szisztémás metasztázis, progresszió kialakulását. Oligometasztázis során lehetőségünk van a TKI-kezelés folytatására és a metasztázis egyidejű lokális kezelésére. Szisztémás progresszió esetén válik szükségessé esetleges újabb biop-
új koncepció az EGFR TKI és PD-1 gátló együttes adása EGFR-mutáció esetén, erre is a zajló klinikai vizsgálatok eredményei fognak választ adni. Az elmúlt egy évben számos onkológiai rendezvény zajlott a világban, ASCO, ESMO, WCLC stb. Mindegyik programjának a középpontjában az immunonkológiai készítmények eredményei álltak. A már Európában törzskönyvezett és a klinikai gyakorlatban használt nivolumab mint PD-1-gátló készítmény eredményeit foglalnám össze: A CheckMate 017-es klinikai vizsgálat volt a törzskönyvezési vizsgálata a nivolumab planocelluláris tüdőkarcinóma kezelési indikációjának másod- és többedvonalban. Ebben a hagyományos másodvonalbeli terápia, a docetaxel eredményeit hasonlították össze a nivolumab karral. 272 beteget randomizáltak a két karra. Elsődleges végpont a teljes túlélés volt. A vizsgálatban a hagyományos másodvonalbeli standard docetaxel-monoterápiával 6,0 hónapos teljes túlélést lehetett elérni, ezzel szemben nivolumab mellett a betegek teljes túlélése 9,2 hónap volt. Szignifikáns túlélési eredményt mutatott a nivolumab a docetaxelhoz képest, másfélszeres túléléssel. Nemcsak a teljes túlélésben, de a progressziómentes túlélésben is szignifikánsan előnyt mutatott a nivolumabterápia. Mind a teljes túlélés, mint a progressziómentes túlélés tekintetében a nivolumab szignifikáns előnye a PD-L1 expressziójától független volt a laphámssejtes tüdőkarcinómában. A Checkmate 057-es vizsgálat volt az alapja a nivolumab törzskönyvezésének tüdő-adenokarcinomában másodés többedvonalban 582 beteg bevonásával. Nem dohányos betegek 20 százaléka került be a vizsgálatba, és 15 százalékuk EGFR-mutáns beteg volt. Elsődleges
végpont a teljes túlélés volt, amelyben a nivolumab szignifikáns túlélési eredményt mutatott a docetaxelhez képest (12,2 hónap vs. 9,4 hónap). Az EGFR-mutáns betegeknél és a soha nem dohányzóknál azonban a hagyományos docetaxelterápia mutatott hosszabb túlélést. Az immunonkológiai készítmények használatakor más mellékhatásprofilra kell számítanunk, mint a hagyományos kemoterápiás kezeléseknél. Immun-releted mellékhatások az endokrin eltérések, hypo- és hyperthyreosis, hepatitis, nephritis, penumonitis és colitis. Ezeknek az előfordulása ritka, 2–7 százalék, azonban tisztában kell lennünk az adekvát kezelésükkel, amely az esetek nagyobb részében szisztémás szteroidadás. Az immunonkológiai készítmények adásakor a progresszió megítélésében is más RECIST értékelést kell alkalmaznia a radiológusnak. Az immunonkológiai készítmények megjelenése mérföldkövet jelenthet a tüdőrák kezelésében, különösen a dohányzással összefüggő karcinogenezis tekintetében, ahol eddig nem volt előrelépés hosszú évek óta a terápiában. Dr. Gálffy Gabriella
szia (a tumorból, a metasztázisból, illetve vérből) elvégzése a terápiás döntésünkhöz. A TKI-kezelést lokálisan előrehaladott és metasztatikus betegségben, a betegség igazolását követően alkalmazhatjuk. Örömteli, hogy másod- és többedvonalban is van lehetőségünk további célzott kezelésekre is. Az immunterápia jelenleg a legforrongóbb, ígéretes kezelés, amely megjelent a tüdőrák ellátásában. A klinikai vizsgálatok eredményei szerint elsősorban a dohányos betegeknél hatásos. A jelenlegi törzskönyv alapján a laphámsejtes rákra alkalmazható és egyedi méltányosság alapján hazai betegeink számára is elérhető (nivolumab). A TKI-kezeléssel szemben az immunterápia alkalmazáshoz nincs még releváns biomarker, amely alapján jobban szelektálhatnánk a betegeket, ennek megtalálása a jövő vizsgálatainak feladata. Elengedhetetlen, hogy megismerjük és elsajátítsuk a immunterápia mediálta mellékhatások kezelését, amely eltér a korábban alkalmazott daganatelleni kezelés szupportív ellátásától. A sokáig „mostohatestvér” laphámkarcinóma kezelésében is további hatásos szerek állnak a küszöbön. A ramucirumab
(VEGFR2-gátló monoklonális antitest) docetaxellel kombinálva szignifikánsan javította a progressziómentes és a teljes túlélést. A hazai szomorú epidemiológiai adatok (évente 11 ezer új megbetegedés, 40 százaléka IV-es stádiumú, áttétes rákkal kerül felfedezésre) továbbra is sürgetik, hogy megtaláljuk azokat a betegeket, akiknél a célzott kezeléssel jó életminőség mellett a legjobb tumorkontrollt tudjuk elérni, és meghosszabbíthatjuk a beteg életét. Dr. Bogos Krisztina
6
MTT Hírmondó
A NAGYGYŰLÉS
2016. június 10.
KÉPEKBEN
7
8
MTT Hírmondó
Az intervenciós pulmonológia aktuális kérdései Éppen egy hónapja kezdődött Firenzében a WABIP (World Association for Bronchology and Ineterventional Pulmonology) és az IBES (International Bronchoesophagological Society) 19. kongresszusa. Ez mindig jelentős mérföldkő, megismerkedhetünk a bronchológia és a társ-szakterületek helyzetével a világ minden táján, új információkat szerezhetünk a legújabb módszerekről, valamint régi módszerek jelenlegi helyéről és szerepéről a mindennapi gyakorlatban. Így történt ez ebben az évben is. Továbbra is, ahogy két évvel ezelőtt, az új bronchológus-generáció képzése az egyik legfontosabb kérdés. A korábbi módszereket, azaz, hogy megfigyeléssel, valamint tankönyvekből szerzett tudással, az első gyakorlati tapasztalatot már betegben végzett, felügyelt vizsgálattal szerezzék meg, egyértelműen elutasítja a világ. Gondosan összeállított elméleti kurrikulumot követően egyszerű vagy bonyolultabb modelleken, ha van rá lehetőség, számítógépes szimuláció segítségével kell megszerezni. Az elméletben és gyakorlatban megszerzett tudásról ezt követően validált módszerekkel kell számot adni. Itt nem elég, ha valaki mondjuk 85 százalékra teljesít, hiszen sikeres vizsga után valós betegeken, igazi problémákkal fog találkozni. Százszázalékos mellkasi anatómiai tudás nélkül nem lehet felelős vizsgálatot végezni, a betegek további sorsát meghatározó döntéseket előkészítő szakvéleményt, leletet adni. A hazai bronchológus-képzésben jelenleg már ebbe az irányba tartunk, konszenzust értünk el az MBE (Magyar Bronchológus Egyesület) vezetőségében. A képzési anyag hazai adaptációja hamarosan magyarul
1. ábra
2. ábra
áll rendelkezésre, így nem lesz akadálya bevezetésének. A perifériás kerekárnyékok diagnosztikája és kezelési lehetőségei is megváltoztak az utóbbi években. Érthető, hogy előtérbe került a probléma, hiszen az alacsony dózisú CT-szűrésekkel sok apró perifériás árnyékot fedeznek fel, ezt követően pedig az eset sokszor kerül a bronchológus elé. Ennek a kihívásnak az újabb navigációs módszerek fejlesztésével lehet megfelelni. A radiális EBUS (endobronchiális ultrahang) segítségével, valamint az EMN (elektromágneses navigáció) használatával szép eredményekről számolnak be a kis méretű perifériás árnyékok diagnosztikus mintavételei során. Ezekhez újabb, a virtuális bronchoszkópos technológiát használó eszközök jelentek meg, amelyek a jó minőségű CT-kép és fejlett számítógépes program segítségével a virtuális endoszkópos képet a valós endoszkópos kép mellé rendelik, mutatva a kívánatos utat az előzőleg a CT-n kijelölt perifériás árnyék felé. A mintavételt hajlítható tűk, kicsiny biopsziás fogók segítik. Az IPF (idiopathiás tüdőfibrosis) és az intersticiális tüdőbetegségek eddig
bronchológiai módszerekkel nem voltak biztosan igazolhatók. Az esetek többségében sebészi, nyílt tüdőbiopsziára kényszerültünk a betegség pontosabb szövettani tipizálásához. Az endobronchiális kriobiopszia egy olyan új és eredményes módszer, amelynek során fagyasztással nagyobb, patológiai vizsgálatra alkalmasabb mintát nyerhetünk. A módszer invazivitása miatt azonban ez csak jól felkészült intervenciós pulmonológiai centrumban, esetenként jelentősebb vérzés ellátására is felkészült team rendelkezésre állása esetén javasolható. Ha diagnosztikus bronchoszkópos módszerekről beszélünk, nem maradhat ki az EBUS. Segítségével a tüdődaganatok stádiummeghatározásában új fejezet kezdődött. A 2-es, 4-es, 7-es, 10-es, 11-es nyirokcsomó-régiókat ezzel biztonsággal találhatjuk meg, és szem ellenőrzése mellett célzott mintavétel során igazolhatjuk a nyirokcsomók érintettségét, vagy annak hiányát. Örömteli, hogy ez a diagnosztikus módszer ma már Magyarországon is több centrumban rendelkezésre áll. Az újabb centrumok felszerelésével ma már 6 helyen végzünk valós idejű UH-vezérelt biopsziákat. A centrumok száma már elegendő lenne, azonban továbbra is komoly probléma a mintavételhez használatos biopsziás tűk finanszírozásának hiánya. Ez limitáló tényezőt jelent a módszer kihasználásában. Az endobronchiális UH egy másik diagnosztikus lehetősége az elasztográfia. Az elasztográfia az egészséges és a daganatos szövetek különböző rugalmasságán alapuló képalkotási technika. A vizsgálat során a különböző keménységű szövetek más-más színnel ábrázolódnak a monitoron. Az elasztográfia a hagyományos ultrahangeljárásoknál – melyek eddig csupán a szövetek echogenitását ábrázolták – egyértelműen információgazdagabb képet bocsát rendelkezésünkre. Így pontosan meghatározható a legkisebb daganat helye is, ezeket más eljárással többnyire nem ismerik fel (1. ábra). Egy másik, szintén fontos előrelépés az EBUS diagnosztikus eredményességének javítása területén az, hogy az újabb EBUS bronchoszkópok munkacsatornája 2 mm-ről 2,2 mm-re nőtt. Nem is gondolnánk, hogy ez a két tized mm milyen nagy lépés. Így már kicsiny biopsziás fogó is elfér a munkacsatornában, nem is beszélve arról, hogy a vastagabb munkacsatornába vezetett nagyobb, 21 G helyett 19 G vastagságú tű az aspirált minta minőségét is javítja. Ennek jelentőségét nem kell különösebben hangsúlyozni, a ma már kötelező molekuláris diagnosztikai módszerekre több alkalmas mintát nyerhetünk. A technikai fejlődés a terápiás bronchoszkópos módszerek fejlődését is elősegítette. Átvezetésként maradjunk az EBUS-nál. Megjelentek az első közlemények az UH segítségével, célzottan befecskendezett, a mediasztinális tumormasszába adott citotoxikus szerekről, valamint a perifériás recidiváló tumor-
ba EBUS segítségével, ellenőrzötten beadott gyógyszerekről. Az EBUS alkalmas terápiás célú, radioaktív partikulák célzott, tumorba való behelyezésére, valamint a sugárkezelés tervezéséhez és kivitelezéséhez a perifériás tumorba adott markerek behelyezésére is. Egy másik újdonság a virtuális bronchoszkópos kép és a 3D nyomtatás segítségével előállított, teljes mértékben személyre szabott légúti protézis, stent megalkotása. Ennek során elkészítik a palliálandó nagylégút tökéletesen precíz másolatát 3D nyomtató segítségével, majd ezt követően a modellt mint öntőformát használva elkészítik a légút modelljét nagy nyomású préselésre alkalmas anyagból. Ez már alkalmas a szilikonstent elkészítésére. A módszer kissé utópisztikusnak tűnhet, de néhány éven belül a stentek többségét így fogjuk készíttetni és alkalmazni (2. ábra). Az ELVR (endoszkópos volumenredukció) az emphysemás betegek kezelésére az elmúlt évek során tovább fejlődött. Újabb módszerek is megjelentek, a reverzíbilis dugók és irreverzíbilis coilok után a vízgőz lokális alkalmazása is hasonló eredményt hozhat. Az utóbbi években több, nagy betegszámú klinikai vizsgálat igazolta, hogy jól kiválasztott betegeknél a módszer javíthatja az életminőséget, elfogadható szövődményarány mellett. A súlyos asthma bronchiale kezelésében szintén jól meghatározott, valamennyi terápiás lehetőség kimerítése után alkalmazott endobronchiális kezelési módszer (endobronchial thermoplasty) életminőség-javulást hozhat. A bronchológia fejlődése töretlen. A technológiai módszerek lehetővé teszik, hogy az első ötlettől a kivitelezésig ma már lényegesen rövidebb idő teljen el. Az úttörő bronchológusok esetközlései után ma már feltétlen elvárás, hogy a módszert multicentrikus vizsgálatok során validálják, mielőtt klinikai alkalmazásra kerül sor. Véleményem szerint a tüdőgyógyászat soha nem volt ilyen érdekes, izgalmas, mint napjainkban. Köszönhető ez, többek között, az eszközös diagnosztika és terápia fejlődésének, a légzési intenzív terápia és az alvásmedicina térhódításának, a mellkasi UH alkalmazásának, a pleuraűr intervenciós pulmonológiai „meghódításának”. Meggyőződésem, hogy a szakmánkat választó fiatalok biztosan helyesen döntenek. Dr. Pápai-Székely Zsolt
2016. június 10.
9
transzport csökkenése és/vagy a nyálkahártya sérülése. A légutak rögzült szűkülete, az em phy se ma és a lument elzáró nyáktermelés együttesen járulnak hozzá a légúti áramlás akadályozottságához COPD- ben. A Shaker Deluxe Flutter segítségével magas rezgés állítható elő, amely segítségével a sűrű, tapadós nyák könnyen eltávolítható mellékhatás nélkül. Az expektorációt segítő eszköz automatikusan egyesíti a kilégzési ellenállást (PEP) és a rezgést a működési mechanizmusa szerint. Leggyakrabban ezt a gyógyászati segédeszközt használják a bronchiális váladék eltávolítására, hogy segítsék a légutak tisztulását, megelőzzék az elzáródást. Egyaránt alkalmazható intézeti és ambuláns rehabilitáció során. A gyógyszeres terápia fontos napi használatos kiegészítője. A krónikus obstruktív tüdőbetegséggel rendelkező páciensek különböző mértékű nehézlégzést mutatnak, a fizikai terhelhetőségük romlik. A fizikai terhelés hatására fokozódó nehézlégzés a legnagyobb korlátozó tünet. A nehézlégzés kórélettana összetett, a légzőizmokon lévő terhelés és az ennek a terhelésnek a fenntartásához szüksé-
ges képesség közti egyenlőtlenség szerepet játszhat a nehézlégzés érzetében. A COPD-s betegeknél klinikai jelentőségű a légzőizom-gyengeség. A belégzőizmok funkciója gyakran romlik (csökkent erő és/vagy kitartás), az izmok működési zavarát a mellkas geometriai változásai, szisztémás faktorok és/vagy a belégzőizmok lehetséges szerkezeti változásai okozzák. Hagyományosan a rekeszizom-gyengeséget hiperinfláció okozta rekeszizom- rövidülésnek tulajdonították, ami miatt a rekeszizom mechanikai hátrányba kerül. Tavaly óta felírhatóvá vált a betegek légzőizmait erősítő eszköz, a POWER breathe, amely bizonyítottan javítja az életminőséget a tartósan hypoxaemiás, krónikus obstruktív légúti betegségben, asthmában és egyéb eredetű légúti rendellenességekben, ami a rehabilitáció elsődleges célja. Már egy öthetes belégzőizom-edzés a rekeszizom és a bordaközi izom minden funkciójában jelentős változást eredményezett, az izmok működésének javulásával jár. COPD-ben szenvedő pácienseknél a belégzőizom-edzés egyértelműen összefügg az izmok szerkezeti változásával, mind a rosttípuseloszlás, mind a rostméret szerinti értékelés alapján. Különösen az I-es típusú rostok aránya és a II-es típusú rostok mérete nő az edzés után. Ez a rekeszizom, bordaközi izomrost típusú eltolódás már megjelenik az enyhe és a középsúlyos COPD esetében is. Hatására megvalósul a funkcionális fejlődés a belégzőizmok erejét és állóképességét illetően. Számtalan vizsgálat és metaanalízis megállapította, hogy a belégzőizom erejének fokozásával csökkenthető a nehézlégzés, növelhető a beteg terhelhetősége, javul az életminősége.
Shaker Deluxe Flutter
POWERbreathe
Új terápiás lehetőségek krónikus obstruktív megbetegedésben A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) a betegek mindennapi fizikai aktivitását korlátozza, rontja az életminőséget és gyakran hospitalizációhoz vezet. A kórházi felvételnek számos oka lehet ezen betegcsoportban. A leggyakoribb a COPD akut exacerbációja és a bronchiális infekció. A hospitalizált betegek kb. fele a következő évben is kórházba kerül. Az alkalmazott gyógyszeres kezelés azonban csak mérsékelt előnyökkel jár a betegek többségénél, a betegek tünetesek maradnak és az életminőségük is érintett lehet. A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) diagnosztikájának és gyógyszeres kezelésének eljárásrendje a nemzetközi irányelvek figyelembevételével készült (Magyar Közlöny 2015. évi 210.), amelyben „a korszerű kezelés a dohányzás abbahagyásán, a korszerű gyógyszeres kezelésen és a megfelelő segédeszközökkel támogatott légzőszervi rehabilitáción alapul”. Egy költséghatékony ambuláns rehabilitáció a cél, kiegészítve az otthoni rehabilitációval. Az ambuláns rehabilitáció a gyógyászati segédeszközök segítségével hatékonyabbá tehető, fejleszthető, a betanított gyakorlatok, eszközhasználatok a beteg otthonában elvégezhetők. Széles választék áll rendelkezésre a receptköteles gyógyászati segédeszközökből, így egyénre szabottan lehet kiválasztani a beteg számára a legmegfelelőbbeket (expektorációt segítő eszközök, légzőizom-erősítő eszközök stb.). A kezelés szerves része az expektorációt és a helyes légzéstechnikát elősegítő, az izomerőt és a teljesítőképességet, az életminőséget javító légzésrehabilitációs terápia. Mindenképpen jelentős szemléletváltást jelent, hogy a COPD terápiájában a gyógyszeres kezelést a beteg számára olcsó rehabilitációs eszközökkel is kiegészítjük. A COPD-ben a nyákmirigyek megnagyobbodnak és a kehelysejtek száma megnő. Ebből adódóan drámai módon fokozódik a nyáktermelés. Ezzel párhuzamosan csökken a légúti nyák ürülése, mivel károsodik a csillószőrök funkciója. A mukociliáris diszfunkció jellemző ös�szetevői: a csillószőrös sejtek számának csökkenése, a nyák-túltermelés, a nyák fokozott viszkozitása, a mukociliáris
Az intersticiális tüdőbetegségek – új lehetőségek a kezelésben Az intersticiális tüdőbetegségek (ILD) nagy csoportja több mint 200, különböző etiológiájú kórképet foglal magában. Az ismert kiváltó okok között a szisztémás autoimmun kórképekhez társuló (CTD-ILD), a hiperszenzitív pneumonitis (HP), gyógyszertoxicitás, valamit anorganikus porok belégzését kísérő kórképek a leggyakoribbak. Az ILD-k másik nagy csoportját az ismeretlen eredetű intersticiális pneumoniák (IIP) al-
kotják. Ezen belül a fibrotizáló IIP-ek leggyakoribb képviselője az ismeretlen eredetű tüdőfibrózis (IPF), mely az ös�szes ILD mintegy 40 százalékát jelenti. A pulmonológiai alapvizsgálatok mellett a diagnosztika egyik fontos alappillére a HRCT. A radiológiai jellegzetességek alapján a szokványos intersticiális pneumonia (UIP) mintázat jellemzi az IPF, bizonyos CTD-ILD-k és a krónikus HP eseteit. Amennyiben a klinikai kép
és a kiegészítő vizsgálatok ez utóbbi két kórképet kizárják, úgy a pulmonológiai vizsgálatok mellett a HRCT-n igazolt UIP mintázat szerint az ILD-team véleménye alapján az IPF diagnózisa felállítható. Mivel az autoimmun eredetű CDT- ILD, illetve a HP kezelése más megközelítést igényel, mint az IPF, így a HRCT diagnosztika alapvető fontosságú a beteg kezelésének meghatározásában. Emellett a komplett testpletizmográfiás légzésfunkció, valamint a CO-diffúzió mérése elengedhetetlen. További kihívást jelent az UIP mintázattal járó krónikus HP diagnosztikája, hiszen ma hazánk-
Ezért a specifikus belégzőizom-edzés indokolt, jótékony hatású az olyan COPD-s betegeknél, akiknél továbbra is jelentkeznek a tünetek az optimális gyógyszeres terápia ellenére. A POWERbreathe változtatható ellenállással dolgoztatja a belégzőizmokat. Az ellenállást 10 fokozatban lehet állítani a beteg izomerejéhez alkalmazkodva. A COPD népbetegségnek tekinthető, melynek morbiditási és mortalitási mutatói emelkednek. Az ambuláns légzésrehabilitáció a megfelelő gyógyászati segédeszközök segítségével költséghatékonyan egészíti ki az aktív pulmonológiai ellátást és a kórházi, intézeti rehabilitációt. Dr. Szilasi Mária Irodalom • Weiner P, Magadle R, Berar-Yanay N, et al.: The cumulative effect oflong-acting bronchodilators, exercise, and inspiratory muscle training on the perception of dyspnea in patients with advanced COPD. Chest 2000; 118(3): 672-578. • Beckerman M, Magadle R, Weiner M, et al.: The Effects of 1 Year of Specific inspiratory muscle training in patients with COPD. Chest 2005; 128 128(5): 3177-3182. • Kerti M, Balogh Zs, Varga JT: Új eszközök a pulmonológiai fizioterápiában. Medicina Thoracalis 2015; 68: 200-205. • Szilasi M: (Ön)kritikusan az oxigén terá piáról és az új rehabilitációs eszközökről. Medical Tribune 2015. dec. 18. • Varga J: Újdonságok a COPD rehabilitáció jában. Pulmo News 2015. • Kerti M, Balogh Zs, Varga J: Új eszközök a pulmonológiai fizioterápiában. Fizioterápia MGYFT 2015; 24(3): 12-16.
(folytatás a 12. oldalon)
10
MTT Hírmondó
Asthma 2016
Aktualitások asthmában és súlyos asthmában A tüdőgyógyászati ellátás egyik leggyakoribb betegségét napjainkban is az asthma jelenti. A jelenleg 300 000 hazai gondozott asthmás beteg jelentős feladatot ró a szakambulanciákra, és az utóbbi években ismételten találkozunk akut asthmás állapotromlásokkal, exacerbációkkal is, különösen a fiatal felnőtt generáció esetében. Ezek hátterében leggyakrabban a fenntartó kezelések tekintetében rossz betegadherencia okozta nem kontrollált asthma áll. Annak ellenére, hogy a friss GINA 2016 irányelv kimondott asthmahalálozási és exacerbációs rizikótényezőnek tekinti a nagy mennyiségű SABA-használatot, Magyarországon 2015-ben több mint egymillió doboz inhalációs rövid hatású rohamoldó fogyott el. A mindennapi betegellátás gyakorlatában kihívást jelent a gyakran előforduló ún. nehezen kezelhető asthma elkülönítése a sokkal ritkább valódi súlyos asthmától, amely csak a GINA 4., 5. lépcsőn kontrollálható, vagy amely ilyen intenzív terápia mellett sem kontrollálható. Nehezen kezelhető asthmáról beszélünk, ha a nem megfelelő kontrollt rossz adherencia, nem megfelelő inhalációs technika, allergénexpozíció, dohányzás vagy szuboptimálisan beállított fenntartó terápia okozza. Ilyen esetben a módosítható tényezők változtatásával sok esetben elérhető a kontroll, és ezzel a betegkockázat minimalizálása. Ebben a betegcsoportban fontos, hogy a beteg, amennyiben szükséges, valóban megkapja a 4. lépcsőnek megfelelő fenntartó terápiát, mielőtt szisztémás kortikoszteroidvagy biológiai kezelés bevezetésére kerül sor. A GINA 2016 irányelv budesonid esetében napi 800 µg, extrafinom beclometason esetében 400 µg, fluticason-furoat esetében 200 µg, fluticason propionát esetében 500 µg adagot vagy ennél
nagyobb napi dózist tekint nagy dózisú ICS-terápiának. A krónikus légúti betegek adherenciájának javítása közös ügyünk. Ennek egyik módja a jó minőségű, betegbarát, könnyen használható inhalációs eszköz felírása, illetve a beteg igényei szerinti választás az aeroszol vagy szárazpor-inhalátor technológiák, valamint a fix adagú fenntartó kezelés és a fenntartó és rohamoldó ICS-LABA kezelés stratégiái között. Emellett a jelenleg zajló jelentős inhalációseszköz-fejlesztések a közeljövőben új inhalációs technológia megjelenését sejtetik, amely a kifejezetten magas tüdődepozíciójú aeroszol-technológia és a beteg által irányított gyógyszerkibocsátás előnyeit ötvözi majd, és amely megjelenése segítheti a beteg-együttműködés tartós megnyerését. Valódi súlyos asthma esetében, a GINA 4. és 5. lépcsőt igénylő vagy ezek mellett sem kontrollálható betegeknél új terápiás lehetőségként a nemzetközi irányelv javasolja a tiotropium Respimat bevezetését (különösen gyakori asthma-
Aktuális szakmapolitikai kérdések a tüdőgyógyászatban Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a nem fertőző betegségek visszaszorítására a nagy népbetegségek mortalitásának 25 százalékos csökkenését tűzte ki 2025-re. Az ENSZ tagállamai között Magyarország is vállalta ezt a kötelezettséget. A mortalitás nagy részéért felelős megbetegedésként a kardiovaszkuláris, a daganatos és a krónikus légzőszervi megbetegedéseket, valamint a cukorbetegséget nevesítette a nemzetközi stratégiai anyag. Szakmánkat két nagy területen is érinti a vállalás: az egyik a tüdőrák, a másik pedig a krónikus obstruktív légzőszervi megbetegedés, a COPD. Az elmúlt évek szakmapolitikai döntései számos ponton segítik, hogy e betegségek terén a következő 10 évben jelentős előrelépés történhessen. A primer prevenció terén jelentős lépések történtek a dohányzás visszaszorítása érdekében: a törvényi módosítások, a dohánytermékek vásárlására kijelölt helyek számának jelentős korlátozása, az adóemelések már az elmúlt egy-két évben éreztették hatásukat, és mérhetően csökkent az alkalmi dohányosok száma a népességben. Emellett szakmai és anyagi támogatást kapott a dohányzásleszokást támogató munka, és egy TÁMOP projekt segítségével az eddigi munka intenzívebbé, szélesebb
körűvé vált. Ez azonban még nem érezteti jelentős mértékben a hatását, pedig a nemzetközi adatok alapján egyértelmű, hogy e szolgáltatások jelentenek segítséget abban, hogy a rendszeres dohányosok száma elkezdjen csökkenni. Tekintettel arra, hogy a magyar lakosság kb. 29 százaléka még mindig dohányos, komoly szükség van arra, hogy a leszokástámogatási szolgáltatásaink számát növelni tudjuk, bevonjuk ebbe a munkába az alapellátásban dolgozó kollégákat, a szakellátásban pedig minél szélesebb körben fekvő- és járóbeteg-ellátó helyeken egyaránt kerüljön sor programszerű dohányzásleszokás-támogatás-
exacerbációk esetén), amely csökkenti a tüneteket és az asthmás exacerbációk rizikóját, meggyőző biztonságossági profil mellett. Az 5. lépcsőn újdonságként került a GINA 2016 irányelvbe az anti-IL-5 mepolizumab subcutan injekció, amely törzskönyve 3 százalékos indukált köpet eosinophilia vagy 150/µl feletti perifériás eosinophilszám esetén indokolja a mepolizumab bevezetését súlyos asthmában. Alkalmazása ebben a betegcsoportban az exacerbációszám és a szisztémás szteroidigény kifejezett csökkenését eredményezi. A bronchialis termoplasztika hatékonyságát a GINA 2016 bizonytalannak tartja, kiemeli a nagy placeboeffektus jelenlétét a beavatkozással elérhető javulás hátterében. A fentiek mellett a közeljövőben a súlyos asthma kezelésének palettája további tagokkal bővülhet. Egyik legígéretesebb molekula az IL-5-receptorhoz kötődve eosinophildepléciót kiváltó benralizumab, amely széleskörű eosinophil ellenes hatásmechanizmussal várhatóan a súlyos asthma kezelésének további hatékony eszköze lesz. A benralizumab már lezárult klinikai vizsgálatai az akut exacerbációszám csökkentésében jelentős hatékonyságot sejtetnek. Az anti-IL-13 tralokinumab és lebrikizumab gátolja a hörgők hiperreaktivitását, az eosinophil gyulladás és a nyák-hiperszekréció kialakulását asthmában, vizsgálataik súlyos asthmában folyamatban vannak. További kutatás tárgya asthmában az IL-4, IL-9, IL-12, IL-10 elleni és a Th17-sejteket gátló molekulák. A kemoattraktáns receptor homológ molekula (CRTH2) humán Th2-sejt-marker. A prosztaglandin-D2 és CRTH2 kötődése szerepet játszik az asthma patomechanizmusában, így a CRTH2 antagonistái ígéretes antira. Ebben az Országos Korányi Intézetben működő Országos Dohányzás Leszokás Támogatási Központ a TÁMOP-os pályázat fenntartási ideje után is vállalja a vezető, módszertani támogatást adó, koordináló szerepet, és fenn kívánja tartani a 06 (80) 442‑044 ingyenes leszokástámogató vonalát. Az USA egyik vezető egyeteme által koordinált nemzetközi projektben tovább folytatja a szakdolgozók széles körének képzését a dohányzásleszokás-támogatási munkában a védőnőktől az onkológiai szakápolókig. Megkezdődött az elektromos cigarettáról való leszokás támogatásával kapcsolatos szakmai anyagoknak az előkészítése, és a központ rendszeresen biztosít szakmai háttéranyagokat az elektronikus cigarettával kapcsolatosan kialakuló potenciális egészségkárosodással, függőséggel kapcsolatosan. A dohányzás visszaszorításának sikere a tüdőrák és a COPD vis�szaszorításának egyik – s talán jelen tudásunk szerint a leglényegesebb – eleme. Az onkológiai megbetegedésekkel kapcsolatos kormányzati figyelem fontos, mert a tüdőrák visszaszorításában is támogatást jelent számunkra. Egyre élénkebb a figyelem a tüdőrák szűrésével kapcsolatosan. A HUNCHEST pro-
asthmatikus gyógyszerek lehetnek majd, amelyek az eddigi, korai vizsgálatok alapján javítják a légzésfunkciót és mérséklik a köpet-eosinophiliát. Látható, hogy súlyos asthmában szerteágazó kutatások folynak a terápia tekintetében. Ahhoz azonban, hogy ezeket a lehetőségeket a jövőben a betegek javára fordítsuk, szükséges a súlyos asthmás betegek klinikai fenotipizálása a mindennapi gyakorlat során is annak érdekében, hogy a megfelelő beteg a megfelelő terápiát kapja. Fontos lesz majd a mindennapi klinikai praxisban is elkülöníteni az extrinsic allergiás, eosinophil, neutrophil, fixált obstrukcióval járó, dohányzáshoz társuló, obesitas-asszociált vagy éppen posztmenopauzához/hormonális változásokhoz társuló asthmát. Azt gondolom, hogy a hazai körülmények között, ahol az asthmások gondozása tartósan azonos szakorvos által történik, ahol az orvos jól ismeri a beteg panaszainak-tüneteinek mintázatát, illetve minden asthmás beteg szakorvosi gondozás alatt áll, ez sikeresen és könnyen megoldható új feladatot jelent majd. Dr. Tamási Lilla
jekt mellett a kaposvári modell is működik, amely a korán kiemelt, tüdőrákgyanús betegek kivizsgálási idejének rövidítését célzó esetmenedzsment megközelítéssel próbál a terápiás eredményeken javítani. Kiemelt jelentőségű, hogy a népegészségügyi szűrőprogramokba sikerüljön beemelni és megfelelő támogatással ellátni a tüdőrákszűrést akár a jelenleg már igazolt alacsony dózisú CT (LDCT)-szűrésként, akár a digitális tomoszintézis (DTS) használatával történő szűréssel. A betegek kivizsgálá(folytatás a 12. oldalon)
2016. június 10.
11
szalmeterol/flutikazon-propionát 50 mikrogramm/250 mikrogramm mikrogramm/adag m/adag adagolt inha m/adag inhalációs alációs por por, 60 adag mikrogramm/adag inhalációs 50 mikrogramm/500 gramm/500 mikrogramm m/adag m /adag ad adagolt dagolt inha alációs por, por 60 adag 50 0 mikrogramm/250 mikro mikrogramm/ krogra gramm/ mm/ ad adag g adagolt inha alác láció iós por, 60 adag inhalációs
Térítési érítési díj:
813 Ft
*
50 5 0 mi m mikrogramm/500 krogramm m/500 mikro m mikrogramm/ krogra gramm/ mm/ ad adag ag ad in nhalác n láció iós por, 60 adag adagolt inhalációs
1015 Ft*
Térítési Té érríté í si díj díj: j
MINDKÉT MIND MI NDKÉ KÉTT HATÁSERÔSSÉG HATÁSE ÁSER RÔSS SSÉG ÉG KÖZGYÓGYRA KÖZGYÓ Ó ÍRHATÓ*
1,2
ÚJ!
3
SANDOZ: A MINŐSÉG SVÁJCI MEGKÖZELÍTÉSE
1.
Global Strategy for Asthma Management and Prevention, Global Initiative for Asthma (GINA) 2015. www.ginaasthma.org.
2.
Global Strategy for the Diagnosis, Management, and Prevention of COPD, Global Initiative for Chronic Obstructive Lung Disease (GOLD) 2015. www.goldcopd. org
3.
Red Dot Awards 2011 – Life Science and Medicine. Available from: http://en.red-dot.org/design.html
Rövidített alkalmazási elôírás • AirFluSol® Forspiro® 50 mikrogramm/250 mikrogramm/adag adagolt inhalációs por, 60 adag • 50 mikrogramm/500 mikrogramm/adag adagolt inhalációs por, 60 adag Összetétel: az egyes adagok 50 mikrogramm szalmeterolt és 250 mikrogramm flutikazon-propionátot, illetve 50 mikrogramm szalmeterolt és 500 mikrogramm flutikazon-propionátot tartalmaznak. Ezek 45 mikrogramm szalmeterol és 233 mikrogramm flutikazon-propionát, illetve 45 mikrogramm szalmeterol és 465 mikrogramm flutikazon-propionát belélegzett adagjának felelnek meg. Segédanyagként laktózt tartalmaznak. Javallatok: AirFluSol Forspiro 50 mikrogramm/250 mikrogramm/adag adagolt inhalációs por: Az asztma kombinált gyógyszerkészítmény (hosszú hatású β2-agonista és inhalációs kortikoszteroid) alkalmazását igénylô, rendszeres kezelése, ha a beteg nem kezelhetô megfelelôen inhalációs kortikoszteroiddal és szükség szerint adagolt rövid hatású inhalációs β2-agonistával, vagy a beteget már megfelelôen kezelték inhalációs kortikoszteroiddal és hosszú hatású β2-agonistával egyaránt. AirFluSol Forspiro 50 mikrogramm/500 mikrogramm/adag adagolt inhalációs por: Az asztma kombinált gyógyszerkészítmény (hosszú hatású β2-agonista és inhalációs kortikoszteroid) alkalmazását igénylô, rendszeres kezelése, ha a beteg nem kezelhetô megfelelôen inhalációs kortikoszteroiddal és szükség szerint adagolt rövid hatású inhalációs β2-agonistával, vagy a beteget már megfelelôen kezelték inhalációs kortikoszteroiddal és hosszú hatású β2-agonistával egyaránt. Azon COPD-ben szenvedô betegek tüneti kezelése, akiknél a FEV1 < 60% a várható normál értékhez képest (a bronchodilatátor alkalmazása elôtt), akik anamnézisében ismétlôdô exacerbatiók szerepelnek, és akiknek a rendszeres bronchodilatátor kezelés ellenére jelentôs tüneteik vannak. Adagolás és alkalmazás: Csak inhalációra alkalmazható. Minden nap alkalmazandó a megfelelô hatás eléréséhez, még akkor is, ha a beteg tünetmentes. Az adagot arra a legalacsonyabb dózisra kell beállítani, mellyel a tünetek hatékony kontrollja biztosítható és fenntartható. Ha a tünetmentesség a legalacsonyabb hatóanyagtartalmú kombinált gyógyszerkészítmény napi kétszeri adagolásával fenntartható, a következô lépésben megkísérelhetô a csak inhalációs kortikoszteroidra történô átállítás. Napi egyszeri adagolás esetén, ha a tünetek éjszaka jelentkeznek, a gyógyszert este; amennyiben pedig fôleg nappal vannak tünetek, reggel kell adagolni. Olyan dózismennyiségeknél, ahol nem alkalmazható az AirFluSol Forspiro, más hatáserôsségû szalmeterol/ flutikazon gyógyszerkészítmények állnak rendelkezésre. A betegeknek be kell mutatni a Forspiro inhalátor használatát, majd rendszeresen ellenôrizni kell, hogy helyesen használják-e azt. AirFluSol Forspiro 50 mikrogramm/250 mikrogramm/adag adagolt inhalációs por: Asztma: Felnôtteknek és serdülôknek 12 éves kortól: Egy adag 250 mikrogramm flutikazonpropionát és 50 mikrogramm szalmeterol naponta kétszer belélegezve. AirFluSol Forspiro 50 mikrogramm/500 mikrogramm/adag adagolt inhalációs por: Asztma: Felnôtteknek és serdülôknek 12 éves kortól: Egy adag 500 mikrogramm flutikazonpropionát és 50 mikrogramm szalmeterol naponta kétszer belélegezve. COPD: Felnôtteknek: Egy adag 500 mikrogramm flutikazonpropionát és 50 mikrogramm szalmeterol naponta kétszer belélegezve. Az adagolással és az eszköz használatával kapcsolatos részletes tájékoztatást az Alkalmazási elôírás 4.2 pontja tartalmazza. Ellenjavallatok: A készítmény hatóanyagaival vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Figyelmeztetések: Akut asztmás roham kezelésére nem alkalmazható. Alkalmazását nem szabad elkezdeni exacerbatio, a beteg jelentôs állapotrosszabbodása, vagy az asztma akut súlyosbodása esetén. A rohamoldó gyógyszerek (rövid hatású bronchodilatátorok) iránti növekvô igény vagy a rájuk adott csökkent válasz az asztmakontroll romlását jelzi, és a beteg állapotának orvosi felülvizsgálata szükséges. Asztmás betegeknél a kezelést nem szabad hirtelen abbahagyni az exacerbatiók veszélye miatt. Óvatosan adható aktív vagy látens tüdôtuberkulózisban szenvedô betegeknek, valamint gombás, vírusos vagy egyéb légúti fertôzésben szenvedô betegeknek. A vércukorszint emelkedése fordulhat elô olyan betegek kezelésekor, akiknek az anamnézisében cukorbetegség szerepel. Mint más inhalációs terápia esetében is, paradox bronchospasmus fordulhat elô a dózis belégzése után, azonnal fokozódó zihálással és légszomjjal. A β2agonistakezelés farmakológiai mellékhatásai, mint tremor, palpitatio és fejfájás elôfordultak, de ezek rendszerint átmenetiek és a rendszeres alkalmazás során csökkennek. Az inhalációs kortikoszteroidok alkalmazása során szisztémás hatások (Cushingszindróma, cushingoid küllem, mellékvesekéregszuppresszió, a csontok ásványianyag sûrûségének csökkenése, cataracta, glaucoma és ritkábban pszichológiai vagy magatartásbeli hatás, beleértve a pszichomotoros hiperaktivitást, alvászavart, szorongást, depressziót vagy agressziót) elôfordulhatnak, különösen nagy adagok hosszan tartó alkalmazásakor. E hatások elôfordulásának valószínûsége sokkal kisebb inhalációs kezelés esetén, mint orális kortikoszteroidok esetében. Inhalációs kortikoszteroidok nagy adagjainak tartós alkalmazása mellékvesekéreg-szuppressziót és akut adrenális krízist okozhat. A potenciálisan akut adrenális krízist kiváltó helyzetek közé tartoznak
RAIR1258/01.16 • A dokumentum lezárásának idôpontja: 2016. 02. 22.
a traumák, a mûtétek, a fertôzések vagy a gyors dóziscsökkentés. A tünetek jellemzôen bizonytalanok és a következôk lehetnek: anorexia, hasi fájdalom, testtömegcsökkenés, fáradtság, fejfájás, hányinger, hányás, hypotonia, csökkenô tudatszint, hypoglykaemia és görcsrohamok. Mérlegelni kell a kiegészítô szisztémás kortikoszteroid adagolást stresszhelyzetekben és elektív mûtéti beavatkozások esetén. Egyidejû alkalmazása ritonavirral, ketokonazollal és egyéb CYP3A4 inhibitorokkal kerülendô. Inhalációs kortikoszteroiddal tartósan kezelt gyermekek testmagasságát tanácsos rendszeresen ellenôrizni. Gyógyszerkölcsönhatások: β-blokkolók, erôs CYP3A4 inhibitorok (pl. ketokonazol, itrakonazol, telitromicin, ritonavir), közepesen erôs CYP3A4 inhibitorok (eritromicin). Terhesség, szoptatás: Alkalmazása terhes nôknél csak akkor mérlegelhetô, ha az anya számára várható elôny meghaladja a magzatnak okozott esetleges károsodás kockázatát. Terhes nôk kezelésére a flutikazonpropionátot a megfelelô asztmakontroll fenntartásához elegendô legkisebb adagban kell alkalmazni. Alkalmazása elôtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést, figyelembe véve a szoptatás elônyét a gyermekre nézve, valamint a terápia elônyét a nôre nézve. Mellékhatások: Nagyon gyakori: fejfájás, nasopharyngitis. Gyakori: száj- és torok candidiasis, pneumonia, bronchitis, hypokalaemia, torokirritáció, rekedtség/dysphonia, sinusitis, contusio, izomgörcsök, traumás törések, arthralgia, myalgia. A nem gyakori, ritka, nagyon ritka és nem ismert gyakorisággal elôforduló mellékhatások leírását lásd az alkalmazási elôírás 4.8 pontja alatt! Megjegyzés: ? (egy kereszt). Osztályozás: II. csoport. Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). A forgalomba hozatali engedély jogosultja: Sandoz Hungária Kft., 1114 Budapest Bartók B. u. 43-47, Magyarország. A forgalomba hozatali engedély száma: AirFluSol Forspiro 50 mikrogramm/250 mikrogramm/adag adagolt inhalációs por: OGYI-T22596/04-06; AirFluSol Forspiro 50 mikrogramm/500 mikrogramm/adag adagolt inhalációs por: OGYI-T-22596/01-03. A szöveg frissítésének dátuma: 2015. október 18. Bôvebb információért olvassa el a gyógyszer teljes alkalmazási elôírását! Közgyógyra írható
Árak* 50 mikrogramm/250 mikrogramm/adag adagolt inhalációs por, 60 adag 50 mikrogramm/500 mikrogramm/adag adagolt inhalációs por, 60 adag
9 9
Bruttó Tb-támogatás fogyasztói ár összege 8 126 Ft
7 313 Ft
10 155 Ft
9 140 Ft
Térítési díj 90%-os támogatással
813 Ft 1 015 Ft
* A 2016. március 1-jétôl érvényes árak alapján Az árak, ill. a támogatások idôközi változása a www.oep.hu honlapon követhetôk nyomon. Támogatott indikációk: Az AirFluSol Forspiro valamennyi hatáserôssége: EÜ90 3/a3. Asthma bronchiale részlegesen kontrollált (az alábbiak közül bármelyik megléte: nappali tünetek legalább hetente kétszer, fizikai aktivitás korlátozottsága, éjszakai felébredés, rohamoldó szükséglet több mint kétszer egy héten, FEV1<80%) vagy nem kontrollált formájában (a részlegesen kontrollált asthma jellemzôibôl három vagy több megléte). BNO kódok (beleértve az összes azonosan kezdôdô kódot): J45 AirFluSol Forspiro 50 mikrogramm/500 mikrogramm/adag adagolt inhalációs por: EÜ90 3/b3. Krónikus obstruktív tüdôbetegség (COPD), ha a FEV/FVC 70%, FEV1 a kívánt érték 50%-a alatt van. BNO kódok (beleértve az összes azonosan kezdôdô kódot): J44
Sandoz Hungária Kft. · 1114 Budapest, Bartók Béla út 43-47. Tel.: 430-2890 · Fax: 430-2899 · web: www.sandoz.hu
12
MTT Hírmondó – 2016. június 10.
Aktuális szakmapolitikai kérdések a tüdőgyógyászatban (folytatás a 10. oldalról)
sa, gyors diagnosztikája komoly fejlesztéseket igényel elsősorban a molekuláris biológiai és patológiai laboratóriumokban, látva a világon zajló rendkívül gyors fejlődést a személyre szabott daganatterápia terén. Az integrált, komprehenzív tüdőrákellátásban egyre inkább erősödik az igény a holisztikus megközelítésre és az új gyógyszerek hozzáférhetővé válásával egyre többször válik a tüdőrák krónikus betegséggé. Ez az ellátórendszert is új kérdések és kihívások elé állítja. A hazai tüdőgyógyászatban integráltan működő pulmoonkológiai ellátás ezt a folyamatot nagyszerűen támogatni tudja, ezért az ellátás ez irányú integráltságát érdemes tovább erősíteni. A COPD-ellátás tekintetében a korszerű kezelési elvek érvényesítéséhez a gyógyszerek hozzáférésén, a betegek
Az intersticiális tüdőbetegségek – új lehetőségek a kezelésben (folytatás a 9. oldalról)
ban a bronchoalveoláris lavage citocentrifugás sejtanalízise csak elvétve, míg a specifikus IgG-k kimutatása egyáltalán nem elérhető. Nagy előrelépést jelent a bronchológiai vizsgálóeljárások közül a kriobiopsziás mintavétel, mely megfele-
számára a biztonságos gyógyszer hozzáférést biztosító támogatási sémákon túl széles körű oktató tevékenységre és az alapellátással való szoros együttműködésre van szükség a betegség korai diagnózisának felállításához, a beteg együttműködésének, a megfelelő gyógyszerhasználatnak és a nem-farmakológiai kezelések igénybevételének széles körű megvalósításához. Mivel a becslések szerint a betegek kb. 2/3-a ismeretlen, valamint a halotti bizonyítványokban a haláloki diagnózisok pontatlanok, nemcsak a betegség visszaszorítása jelent kihívást, hanem az eredmények megfelelő értékelése is. A Magyar Tüdőgyógyász Társaság által indított COPD regiszter ehhez a munkához adhat jelentős támogatást. Bár a WHO nem foglalkozik kiemelt területként vele, de számos más területe is van a szakmának, ahol jelentős előrelépések történtek és várhatók, ilyenek • a légszennyeződés mértékének vis�szaszorítására tett lépések;
• a cisztás fibrózis kezelésében zajló paradigmaváltás, a felnőtt CF-s betegek kezelésének kihívásai; • az intersticiális tüdőbetegségek aktívabb differenciáldiagnosztikája, fenotipizálása, kezelése; • az alvás alatti légzészavarok szűrése, differenciáldiagnosztikája, kezelése; • az asthma mortalitásának a csökkentése; a súlyos asthma kezelési eredményeinek javítása; • a tbc megelőzéséhez és visszaszorításához a kezelés hatékonyságának javításáért, valamint a latens tbc visszaszorításáért teendő lépések; • más légúti fertőzések megelőzése és visszaszorítása; • az ambuláns légzésrehabilitáció széles körben hozzáférhetővé tétele; • a végstádiumú nem daganatos tüdőbetegek ellátásának javítása (mind a transzplantációs program fejlesztése; mind a hospice ellátás jogosultsági rendszerének kibővítése).
A hazai szakmai előrelépéshez jelentős fejlesztési igények merülnek fel a járó- és a fekvőbeteg-ellátás terén, melyek megvalósítása a záloga annak, hogy a szakma képes legyen a XXI. század morbus hungaricusát, a tüdőrákot visszaszorítani, megelőzni és a légzőszervi megbetegedések kezelésében tovább javítani jelenlegi eredményeit. A gondozási munka szemléletének a következő generációk számára történő átadásával a tbc ellen sikeresen működő hálózat képessé tud válni a krónikus légzőszervi megbetegedések korszerű szemléletű, nemcsak a jelen helyzetet javítani szándékozó, hanem a jövőbeli rizikókat is megelőzni kívánó kezelésére, gyógyítására. A most zajló nagygyűlés is fontos állomása annak, hogy a szakmai tudás fejlődjön és a munka- és baráti kapcsolatok erősödjenek. Az egyén sikere a szakma sikerének alapja; ez pedig a szakmapolitika sikerének záloga. Dr. Horváth Ildikó
lő nagyságú mintát ad a részletes szövettani feldolgozáshoz. Klinikailag fontos az IPF-es betegeknél a szekunder pulmonális hypertonia megfelelő igazolása, hiszen a jövőben várható, hogy ezen betegek egy csoportjánál is szerepet kaphatnak a pulmonális nyomást csökkentő készítmények. Az IPF esetén regenerációs zavarról van szó, amelyre aktuálisan antifibroti-
kus kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre, amivel ez a progresszív, medián 3 éves túléléssel járó kórállapot előrehaladása lassítható. Jelenleg a betegségnek oki terápiája nincs. 2015 nyara óta Magyarországon egyedi méltányossággal elérhető az egyik, IPF-ben progres�sziót lassító, multi-tirozinkinázgátló készítmény. Az utóbbi közel egy év során az IPF terápiájában jelentős valóélet-ta-
pasztalat gyűlt össze. Valamennyi egyetemi centrum, az országos intézet és több megyei nagy pulmonológiai osztály már rendelkezik saját tapasztalattal az IPF-es betegek diagnosztikájában és célzott kezelésében. Remélhetjük, hogy a terápia bővülése egyre több magyar betegnél segítheti a mindennapokat és a tüdőfunkciók fennmaradását. Dr. Müller Veronika
A neM KiSSeJTeS TÜdŐRÁK (nSCLC) KeZeLÉSÉRe1
FÁZIS III. VIZSGÁLATOKBAN BIZONYÍTOTT TÚLÉLÉSI ELŐNY OPDIVO TERÁPIÁVAL A DOCETAXELLEL SZEMBEN2,3 TeLJeS TúLÉLÉS eLŐRehALAdoTT, neM LAPhÁMSeJTeS nSCLC eSeTÉn (CheCKMATe 057)3
TeLJeS TúLÉLÉS eLŐRehALAdoTT LAPhÁMSeJTeS nSCLC eSeTÉn (CheCKMATe 017)2 100
100
70
80
Teljes Túlélés (%)
Teljes Túlélés (%)
80
51%
60 50 40
39%
30
Medián teljes túlélés 9,2 HÓNAP vs 6,0 HÓNAP (95% CI: 7,3-13,3 vs 5,1-7,3) HR=0,59; 95% CI: 0,44-0,79; p<0,001
90
Medián teljes túlélés 12,2 HÓNAP vs 9,4 HÓNAP (95% CI: 9.7-15.0 vs 8.0-10.7) HR=0.72; 95% CI: 0.60-0.88; P=0.0009
90
70
42%
60 50
(Betegek %-a, 95% CI:33.7-50.3)
40
OPDIVO®
30
OPDIVO®
20
20
10
docetaxel
10
24%
docetaxel
(Betegek %-a, 95% CI:16.9-31.1)
0
0 0
3
6
9
12
232 244
18
21
24
27
62 34
32 10
9 5
0 0
hónapok
Veszélyeztetett betegek száma
292 290
15
194 194
169 150
146 111
123 88
12 Veszélyeztetett betegek száma
hónapok
Minden beteg számára Pd-L1 státusztól függetlenül1 Referenciák 1. Opdivo® (nivolumab) alkalmazási előírás 2016. 05. 11. 2. Brahmer et al. N Engl J Med 2015; 373:123-135 July 9, 2015 3. H. Borghaei et al. N Engl J Med 2015; 373:1627-1639 October 22, 2015
OPDIVO 10 mg/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz (Bővebb információért olvassa el a gyógyszer alkalmazási előírását!) • Ez a gyógyszer fokozott felügyelet alatt áll, mely lehetővé teszi az új gyógyszerbiztonsági információk gyors azonosítását. Az egészségügyi szakembereket arra kérjük, hogy jelentsenek bármilyen feltételezett mellékhatást. A mellékhatások jelentésének módjairól az alkalmazási előírásban kaphatnak további tájékoztatást. Hatóanyag: A koncentrátum 10 mg nivolumabot tartalmaz milliliterenként. Terápiás javallat: Melanoma - A monoterápiában vagy ipilimumabbal kombinációban adott OPDIVO előrehaladott (nem reszekábilis vagy metasztatikus) melanomában szenvedő felnőttek kezelésére javallott. Nem kissejtes tüdőcarcinoma (NSCLC) - Az OPDIVO a lokálisan előrehaladott vagy metasztatikus, nem kissejtes tüdőcarcinoma (non-small cell lung cancer - NSCLC) kezelésére javallott korábbi kemoterápia után, felnőtteknél. Vesesejtes carcinoma (RCC) - A monoterápiában adott OPDIVO az előrehaladott vesesejtes carcinoma kezelésére javallott korábbi kezelés után, felnőtteknél. Adagolás és alkalmazás: A kezelést a daganatok kezelésében jártas orvosnak kell elkezdenie és felügyelnie. Az OPDIVO monoterápiában javasolt adagja 3 mg/kg, 60 perc alatt intravénásan beadva, minden 2. héten. OPDIVO ipilimumabbal kombinálva Az ajánlott adag az első 4 dózis alkalmával először 1 mg/kg nivolumab, 60 perces iv. infúzióban, majd ugyanazon a napon, külön infúziós zsákot és szűrőt használva, 90 perces iv. infúzióban 3 mg/kg ipilimumabot kell adni 3 hetente. A második szakaszban 3 mg/kg nivolumabot, 60 perces infúzióban, 2 hetente kell beadni. A kezelést monoterápiában, vagy ipilimumabbal kombinálva addig kell folytatni, amíg kedvező klinikai hatás észlelhető, vagy amikortól a beteg már nem tolerálja tovább a kezelést. A dózis módosítása nem javasolt, de kkésleltetése vagy kihagyása szükséges lehet. Az ipilimumabbal kombinált OPDIVO alkalmazása esetén, ha bármelyik hatóanyag adását elhalasztják, akkor a másik hatóanyag adását is el kell halasztani. Ha a késleltetés után újra kezdik az adagolást, a kombinált kezelés vagy az OPDIVO monoterápia a beteg egyéni értékelése alapján indítható újra. A kezelés elhalasztására, vagy végleges abbahagyására illetve az immunrendszeri eredetű mellékhatások kezelésére vonatkozó részletes ajánlásokat az alkalmazási előírás tartalmazza. Kérjük tanulmányozza az Orvosi információs és kezelési útmutatókat valamint beszélje meg betegével az OPDIVO monoterápia, illetve ipilimumab kombinációs kezelés kockázatait és adja át a Betegeknek szóló információs kártyát. Gyermekek: Az OPDIVO biztonságosságát és hatásosságát 18 év alatti gyermekek esetében nem igazolták. Idősek: ≥ 65 éves betegeknél nem szükséges a dózis módosítása. Beszűkült veseműködés: Az enyhén vagy közepes mértékben beszűkült veseműködésű betegeknél a dózis módosítása nem szükséges, ugyanakkor a súlyos mértékben beszűkült veseműködésű betegektől származó adatok korlátozottak. Beszűkült májműködés: Az enyhén beszűkült májműködésű betegeknél a dózis módosítása nem szükséges. Az OPDIVO-t óvatosan kell alkalmazni közepesen súlyos (összbilirubinszint 1,5×-3× magasabb, mint a normálérték felső határa és bármilyen AST) vagy súlyos (összbilirubinszint 3 × magasabb, mint a normálérték felső határa és bármilyen AST) májkárosodásban szenvedő betegeknél. Alkalmazás módja: Az OPDIVO csak intravénásan, infúzióban, 60 perc alatt, steril, pirogénmentes, alacsony fehérjekötésű, 0,2-1,2 μm-es beépített szűrőt tartalmazó szereléken keresztül kerül beadásra. Az OPDIVO-t tilos intravénás lökés- vagy bolus injekció formájában beadni! Az OPDIVO szükséges összdózisa 10 mg/ml-es oldatként közvetlenül is infundálható, vagy 0,9%-os nátrium klorid, vagy 5%-os glükóz oldatos injekcióval akár 1 mg/ml-re is hígítható. A gyógyszer alkalmazás előtti kezelésére vonatkozó utasításokat lásd az alkalmazási előírásban. Ellenjavallat: A készítmény hatóanyagával vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Különleges figyelmeztetések: A nivolumab és az ipilimumab kombinált alkalmazása esetén a kezelés megkezdése előtt olvassa el az ipilimumab alkalmazási előírását. A nivolumab immunrendszeri eredetű mellékhatásokkal társul, mint például immunrendszeri eredetű pneumonitis, colitis, hepatitis, nephritis vagy veseműködési zavar, endokrin betegségek, bőrkiütés. A betegeket folyamatosan ellenőrizni kell (az utolsó adag után legalább 5 hónapig), mivel mellékhatások bármikor megjelenthetnek a nivolumab-kezelés alatt vagy annak abbahagyását követően. A mellékhatás súlyossága alapján a nivolumab adását fel kell függeszteni, és kortikoszteroidokat kell adni. Ha a mellékhatások kezelésére kortikoszteroidokkal végzett immunszuppressziót alkalmaznak, akkor ezek javulásakor a dózis legalább 1 hónapig tartó, fokozatos leépítését kell kezdeni (gyors leépítés a mellékhatások súlyosbodásához vezethet). Ha a tünetek súlyosbodnak vagy nem javulnak, akkor a kezelést nem kortikoszteroid immunszuppresszív terápiával kell kiegészíteni. A nivolumab adása nem kezdhető újra, amíg a beteg immunszuppresszív kezelést kap. Az immunszuppresszív kezelés alatt az opportunista fertőzések megelőzésére profilaktikus antibiotikumokat kell alkalmazni. A nivolumab adását minden olyan súlyos, visszatérő, és bármilyen életveszélyes immunrendszeri eredetű mellékhatás esetén végleg abba kell hagyni. Az orvosoknak figyelembe kell venniük a nivolumab hatásának késleltetett megjelenését a kezelés elkezdése előtt a rosszabb prognosztikai jellemzőjű és/vagy agresszív betegségben szenvedő betegeknél. Súlyos infúziós reakció esetén a nivolumab adását fel kell függeszteni, és megfelelő kezelést kell kezdeni. Azok a betegek, akiknek enyhe vagy közepesen súlyos infúziós reakciójuk van, szoros monitorozás mellett kaphatják a nivolumabot. Azon betegeknél, akiknek a kiindulási teljesítmény pontszáma ≥ 2, aktív agyi metastasisaik vannak, ocularis melanomájuk, autoimmun betegségük van, tünetekkel járó interstitialis tüdőbetegségben szenvednek és akik szisztémás immunszuppresszánsokat kaptak, adatok hiányában óvatosan kell a nivolumabot alkalmazni. A korábban nem kezelt, BRAF mutáció pozitív melanoma esetén a nivolumabbal szerzett tapasztalat korlátozott. A készítmény milliliterenként 0,1 mmol (vagy 2,5 mg) nátriumot tartalmaz. Gyógyszerkölcsönhatások: A kezelés megkezdésekor, a nivolumab elkezdése előtt a szisztémás kortikoszteroidok és egyéb immunszuppresszánsok alkalmazását kerülni kell, mivel fennáll annak a lehetősége, hogy gátolják a nivolumab farmakodinámiás aktivitását. Ugyanakkor a nivolumab kezelés elkezdése után az immunrendszeri eredetű mellékhatások kezelésére alkalmazhatók szisztémás kortikoszteroidok és más immunszuppresszánsok. Az előzetes eredmények azt mutatják, hogy úgy tűnik, a szisztémás immunszuppresszió nivolumab kezelés elkezdése utáni alkalmazása nem zárja ki eleve a nivolumabra adott választ. Terhesség és szoptatás: A nivolumab alkalmazása nem javallt terhesség alatt és olyan fogamzóképes korú nők esetében, akik nem alkalmaznak fogamzásgátlást, kivéve, ha a klinikai előnyök meghaladják a potenciális kockázatot. Hatékony fogamzásgátlás alkalmazandó az OPDIVO utolsó dózisát követően, legalább 5 hónapon keresztül. A nivolumab alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést. Mellékhatások: A betegeket folyamatosan ellenőrizni kell (az utolsó adag után legalább 5 hónapig), mivel a nivolumabbal vagy az ipilimumabbal kombinált nivolumabbal járó mellékhatások bármikor megjelenhetnek a kezelés alatt vagy annak abbahagyását követően. A nivolumab a leggyakrabban immunrendszeri eredetű mellékhatásokkal járt. Ezek többsége, (a súlyos reakciók is) a megfelelő gyógyszeres kezelés elkezdése vagy a nivolumab elhagyása után megszűnt. A különböző tumortípusok esetén monoterápiában adott 3 mg/kg nivolumab valamint az ipilimumabbal kombinált nivolumab (melanoma esetén) összesített adatállományában a leggyakoribb mellékhatások többsége enyhe – közepesen súlyos volt. A nivolumab-kezeléssel összefüggésbe hozható mellékhatások: nagyon gyakori (≥ 1/10): hypothyreosis; csökkent étvágy; fejfájás; colitis, hasmenés, hányás, hányinger; hasi fájdalom; bőrkiütés, pruritus; arthralgia; fáradtság, láz; emelkedett AST, ALT, összbilirubinszint, alkalikus foszfatáz, lipáz, amiláz, kreatinin; valamint lymphopenia, leukopenia, neutropenia, thrombocytopenia, anaemia, hypo- és hypercalcaemia, hyper- és hypokalaemia, hypomagnesaemia, hyponatraemia; gyakori (≥ 1/100 – < 1/10): pneumonia, felső légúti fertőzés; eosinophilia; infúzióval összefüggő reakció; túlérzékenység; mellékveseelégtelenség, hypopituitarismus, hypophysitis, hyperthyreosis, thyreoiditis, hyperglykaemia; dehydration; hepatitis; perifériás neuropathia, szédülés; uveitis, homályos látás; tachycardia; hypertonia; pneumonitis, tüdőembolia, dyspnoe, köhögés; stomatitis, gastritis, székrekedés, szájszárazság; vitiligo, száraz bőr, erythema, alopecia, urticarial; musculoskeletalis fájdalom; veseelégtelenség; oedema (beleértve a perifériás oedemát is), fájdalom; hypercalcaemia, hypermagnesaemia, hypernatraemia, testtömegcsökkenés, arrhythmia. (A mellékhatások teljes listáját lásd az Alkalmazási előírásokban.)Felhasználhatósági időtartam, tárolás: Bontatlan injekciós üveg: 2 év. Hűtőszekrényben (2°C – 8°C) tárolandó. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. Kiszerelés: 1×4 ml (40 mg), 1×10 ml (100 mg); EU/1/15/1014/001-002 Kiadhatóság: Orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (I). TB támogatás: nincs, a készítmény TB-támogatásba történő befogadása folyamatban van. Készült az OPDIVO 2016. május 11-i alkalmazási előírása alapján, melyet kérjük tanulmányozzon a gyógyszer alkalmazása előtt! (http://www.ema.europa.eu) A forgalomba hozatali engedély jogosultja: Bristol-Myers Squibb Pharma EEIG; Uxbridge Business Park, Sanderson Road, Uxbridge UB8 1DH, Egyesült Királyság. A készítményhez kapcsolódó további kérdéseivel forduljon a forgalomba hozatali engedély jogosultjának képviselőjéhez: Bristol-Myers Squibb Kft. 1024 Budapest, Lövőház u. 39. Tel.: 06-1-301-9702, Fax: 06-1-301 9701
Bristol-Myers Squibb Kft. 1024 Budapest, Millenáris Irodaház, Lövőház u. 39. Telefon: (1)301-9700 1506HU16PR05681-01; Lezárás dátuma: 2016. 05. 20.