Mit tehetsz, hogy a gyereked magabiztosabb legyen? Természetesen minden szülő a legjobbat akarja a gyerekének, de sajnos a hétköznapok taposómalmában nem mindig veszi észre az ember, hogy bizonyos reakciókkal többet árt a kicsinek, mint hinné. Az önbizalom mindennek az alapja, s a gyökerei bizony a gyerekkor határaiig nyúlnak vissza…
Próbálj meg rájönni, miért nincs önbizalma! Az első lépés, hogy megértsd, mi is az oka annak, hogy a gyerek szorong. Ehhez beszélgetned kell vele, és figyelni az apró jelzésekre, elejtett félmondatokra is. Elképzelhető, hogy nem egyetlen dolog van csupán, ami miatt rosszul érzi magát a bőrében a csemete, hanem több ok is van a tarsolyban: például ő a legalacsonyabb a tornasorban, mindenki csókolózott már, csak ő nem, netán – a többiekkel ellentétben – ő odafigyel az órákon, nem pedig rendetlenkedik. Az is lehet persze, hogy eleve rossz mintát hozott magával a családból: már otthon is azt látta, hogy a szülei szoronganak és soha nem elégedettek semmivel, így ösztönösen ezt a viselkedésmintát követi.
Segítsd abban, hogy önmaga lehessen! Rengeteg szülő követi el azt a hibát, hogy megpróbálja a saját képére formálni a gyerekét: ha ő annak idején balett-táncos vagy futballista akart lenni, akkor az utódot is ilyen irányba rugdossa, ha tetszik neki, ha nem. Ugyanez a külsőségekre is igaz: a sportos szülők laza szerkókban szeretnék látni a gyereküket, az elegáns ősök pedig trendi ruhákban. De mi van, ha a gyerek inkább rocker vagy hipszter vonalon szeretne elindulni? Persze, 18 alatt tetkóról vagy piercingről szó sem lehet, és persze a szélsőségeknek érdemes gátat szabni, de azért muszáj hagynunk, hogy a trónörökös a saját személyiségének és stílusának megfelelően öltözködjön az adott kereteken belül. Nyugi, idővel minden csemete stílusa letisztul, akkor is, ha esetleg élete végéig punk marad…
Ügyelj arra, hogy pozitív megerősítésekkel reagálj a sikereire! Minden ember számára fontos, hogy elismerjék a képességeit, az erőfeszítéseit, és különösen igaz ez a gyerekekre, akik számára a felnőttek dicsérete fontos motivációt jelent. Büszke vagy rá, tetszik, amit csinál? Mindenképpen adj hangot az elégedettségednek, csodálatodnak. Ugyanakkor ügyelj arra, hogy a szavaidnak hitele legyen: ha akkor is percekig magasztalod a teljesítményét, ha éppen hamisan énekelt vagy elrontotta a verset a szavalóversenyen, egy idő után sajnos nem fogja komolyan venni a dicséretednek. Ne szidd le persze ilyen esetekben sem, de mindenképpen tudasd vele, hogy bízol a tehetségében, és legközelebb még ügyesebb lesz.
Állj mellette, segítsd őt mindenben! Fontos, hogy a gyerek tudja, hogy bármikor, bármilyen témával fordulhat hozzád: akkor is, ha nem érti a házi feladatot, és akkor is, ha összeverekedett egy társával a napköziben. Ugyanakkor vigyázz, ne oldj meg helyette mindent: hiába segítesz a leckében, a megoldásra neki kell rájönnie, és hiába avatkozol közbe az erőszakba forduló viták esetén, a hétköznapi konfliktusokat neki kell megbeszélnie a kis barátaival. Plusz trükk: kérd meg a gyereket, hogy magyarázza el, mit tanultak a suliban egy adott tantárgyból. Ezzel nem csak felidézi a hallottakat, de egyúttal némi önbizalomra is szert tesz azzal, hogy ő okosíthatja ki aput és anyut.
Ne vágj a szavába, ne beszélj helyette! Ismerek olyan szülőt, aki folyton a gyerek helyett beszél: „Peti nyolcéves múlt, és orvos szeretne lenni, ha nagy lesz”, magyarázza az anyuka a régen látott rokonnak a családi összejövetelen, mialatt a gyerek szótlanul leszegi a fejét. Más esetekben nagyon is lelkesen beszélne a család szeme fénye, de a szülő folyton a szavába vág, belé fojtja a szót, mert fáradt, ideges, türelmetlen, haladni szeretne már. Persze, előfordul, hogy nincs időnk végighallgatni a végeláthatatlan történeteket a képzeletbeli barátokról, de hosszútávon rendkívül káros, ha sose hagyjuk a gyereket kibontakozni. Igenis érezze, hogy a mondandója értékes és érdekes, és mi szívesen hallgatjuk… különben magába fordul, és legközelebb már nem osztja meg velünk az élményeit, észrevételeit!
