A mőtrágyák mikénti alkalmazásáról. Köztudomásu dolog, hogy e lapok szeptemberhavi füzetében a szerkesztık aláirásával egy felhivás jelent meg, mely a gazdaközönséget mőtrágyákkal teendı trágyázási kisérletekre szólítja fel. E felhivást, mezıgazdasági fontosságánál fogva, mi is teljesen helyeseljük; s hogy amaz óhajtásunk, miszerint e felhivásnak minél nagyobb és tanulságosabb eredménye legyen, minél biztosabban be is teljesedjék: ez eredmény eléréséhez mi is hozzá kivánunk járulni azzal, hogy rég gyüjtögetve mindazt, ami e tárgyra vonatkozó, úgy a tudomány mint a gyakorlat emberei tollából az idıszaki sajtóban megjelent eme gyüjteményben a mőtrágyák alkalmazásáról található vélemények és tapasztalatok kivonatát az alábbiakban köztudomásra hozzuk. Aki mőtrágyát akar gazdaságában alkalmazni, annak mindenekelıtt tudnia kell: 1. Hogy a kálisók kivételével valamennyi mőtrágya csakis vagy nitrogen vagyphosphorsav, vagy mindkét irányu tartalmánál fogva hat. A használatban levı mőtrágyák eme két anyagból, vagy azok egyike vagy másikából ritkán tartalmaznak 16 — 25 %-nál többet; a többi 75 — 84 %-a egy mázsának vagy értéktelen, vagy csak csekély értékü, de attól elválasztani nem lehet. 2. A nitrogen két irányban hat a növénytenyészet elımozditására: a) mint a növények nélkülözhetetlen tápanyaga; b) feloldólag más, a talajban található s nemkevésbé fontos növénytápanyagokra. A nitrogengazdag mőtrágyák alkalmazásának hatása gyorsan szembetünik, és; annak fı eredményét kiváltképen a növények levéltömegének szaporodásában láthatjuk. Egyoldalu alkalmazásánál azonban a maghozam nem tart lépést a szalmaterméssel, sıt az gyakran még annál is kevesebb, mintha semmiféle trágyát nem alkalmaztunk volna. A gumós- és gyöknövények, nitrogengazdag mőtrágyák egyoldalu alkalmazásával, mindig veszitenek minıségben. A répa kevesebb czukrot, a burgonya kevesebb keményitıt tartalmaz, és mindkettı vizenyısebbé válik. És ily egyoldalu nitrogentrágyázás minden gazdasági növényt hajlandóbbá teszen a betegségekre. 3. A phosphorsav csupán mint növénytápszer bir hatással. Hatása azonban a növények levéltömegén kevésbé vagy éppen nem is látszik, de annál inkább hat az a maghozamra s ennek minıségére; s a termés minıségét általában minden növénynél emeli. Hogy biztosan hasson, a legtöbbször szüksége van a nitrogen közremőködésére, mivel ennek jelenléte nélkül gyakran oldhatlan marad, és ennélfogva a gyökerek által fel nem vétethetı. Az egyoldalulag phosphorsavgazdag mőtrágyákat tehát csakis mészgazdag talajban vagy istállótrágyával kapcsolatban elınyös alkalmazni. Más esetekben mindig oly mőtrágyák érdemelnek elınyt, melyek úgy nitrogent, mint phosphorsavat is tartalmaznak. 4. A mőtrágyák alkalmazásának idejét illetıleg, dr Wagner tanár azt mondja: hogy tavaszszali trágyázásra elsı sorban azon mőtrágya, érdemel figyelmet, mely vízben a legkönnyebben oldható s ennélfogva hatására legbiztosabban számíthatunk. Ide tartoznak: a chilisalétrom, az ammoniaksók és a kálisók; ezek után: superphosphat, a feloldott peruguano. Ellenben a csont-, hús- és a vérliszt, valamint a szaruforgács és más efféle mőtrágyáknak elıbb rothadás által oldhatókká kell válniok, s ennélfogva azokat mindig czélszerőbb ıszszel alkalmazni. Az elıbb megnevezett mőtrágyák között is vannak azonban olyanok, melyeket, daczára hogy könnyen oldhatók, mégsem lehet feltétlenül tavaszi trágyázásra ajánlani. Ilyenek: a kainit és azon strassfurti sók, melyek kálit 15 %-on alul tartalmaznak. Eme sókban ugyanis sok chlornatrium (konyhasó) van; s miután néhány növényfajra a chloregyületek,
mihelyt a talajban erısebb mérvben felszaporodnak, kártékonyan hatnak: sokkal helyesebben járunk el, ha eme kálisókat ıszi trágyázásra használjuk s tavaszszal csakis a chloregyületektıl csaknem teljesen tiszta 50 %-os chlorkáliumot alkalmazzuk. S egy másik só melyet nem mindenütt, nevezetesen gumós- és gyöknövények alá tavaszszal éppen nem, ellenben kalászosnövényeknél minden meggondolás nélkül bátran ajánlani lehet: a kénsavas ammoniak. 5 A növények tápigényeit tekintve, a kalászosok alá a legfontosabb mőtrágyának a gazdák általában a phosphorsavat tekintik; s ez annyiban helyes is, — mondja dr Wagner, — amennyiben a phosphorsav a magképzıdésre igen lényeges befolyással látszik lenni, s a superphosphat-trágyázás a kalászosoknál a legszebb eredményeket szolgáltatja. Téves ellenben akkor, ha valaki azt hiszi, hogy a kizárólagosan superphosphattal történı trágyázás a magképzést mindenkor elımozdítja. Humusgazdag és nedvesebb fekvésü talajokban, továbbá ıszi kalászosok alá a kizárólagosan phosphorsavvali trágyázással a legtöbb esetben czélt is érünk. Ellenben tavaszi kalászosok alá és száraz talajon a phosphorsavat mindig nitrogennel párosítva ajánljuk alkalmazni, és pedig: könnyebb fajta talajokon nyers peruguano; a középkötöttségü, mésztartalmu talajokon ammoniak-superphosphat, és kötött talajokon ammoniak-superphosphat és chilisalétrom keverék alakjában. De még egy más és a kalászosok alá történı trágyázásnál eddig kevés figyelemre méltatott mőtrágyára is fel akarjuk itt hívni a gazdák figyelmét, s ez a káli. Az ujabb trágyázási kisérletek ugyanis azt mutatták, hogy a kálival való trágyázás a kalászosoknál nagyban hozzájárult a termések fokozásához, miért is ajánlatos a holdankint szokásos phosphorsav- és nitrogentrágyát még 2/3 — 1 mázsa chlorkáliummal is felszaporitani, ha kalászost és nevezetesen ha árpát vetünk az így megtrágyázott földbe. Ellenben a chilisalétrommal való trágyázást az árpa alá, Märcker tanár szerint, ajánlani nem lehet, mivel a nagyobb mennyiségü chilisalétrommal történt trágyázási kisérleteknél az tapasztaltatott, hogy míg egy trágyázatlanul hagyott táblában az árpa 9 % proteintartalommjal birt, 2 mázsa chilisalétrommal való trágyázásnál ez 15·4%-ra szaporodott. Már pedig tudjuk, hogy minél több nitrogent tartalmaz valamely árpa, az annál kevesebb értékkel bir úgy a sör-, mint a szeszgyártásra is; minélfogva a gazdáknak azon kell lenniök, hogy minél kevesebb nitrogent tartalmazó árpát állítsanak elı. Sıt Märcker tanár a bitterfeldi és delitschi kerületi gazdasági egyesület ülésében tartott jelentésében az egyleti tagok 1884. évi árpatermesztési kisérletérıl szólva, azt is állítja, hogy amint a termesztési kisérletek mutatták az árpa a kálisókkal való trágyázás után is vesztett minıségében. A kálisókkal való trágyázás nemcsak éretlen és nitrogendús répa- és burgonyatermést, hanem ugyanily árpatermést is eredményez, amennyiben ennek proteintartalma a keményitıtartalom rovására emelkedik. S a jobb fajta talajokon ezenkivül a kálitrágyázás még a hozamot sem emelte, ellenben a gyengébb talajokon némileg fokozta azt, minélfogva csakis az ily talajfajokon és csak ezen szempontból érdemelhet a kálitrágya árpa alá ajánlatot. A gumós- és gyöknövények trágyázásánál régebben legnagyobb súlyt a kálitrágyákra fektettek, azon hiedelemben, hogy e növények csak nehezen képesek kálit oly mennyiségben a talajból felvenni, mint amily mennyiségben az ezen növények minden részében elıjön. Az ujabb trágyázási kisérletek ellenben azt mutatták, hogy a kálitrágya a gumós- és gyöknövényekre kevés hatással bir, s époly kevés hatásu a phosphorsav-trágya is (és csakis a czukorrépa-termesztésnél törekesznek a gazdák phosphorsavval való trágyázás által a répa korábbi beéredését fokozni); annál kedvezıbb hatást mutatott ellenben a nitrogentrágyázás, különösen a chilisalétrom, eme növényeknél. Míg viszont a nitrogentrágya a takarmánynövények és hüvelyeseknél igen csekély eredményt szolgáltatott. E növények ugyanis, noha termésükben sokkal több nitrogent tartalmaznak is, mint minden más egyéb növények, mégis kevés igényt látszanak támasztani a talaj nitrogentartalmára; hanem képesítve látszanak nitrogenigényletük nagy részét a légkörben található nitrogenegyületekbıl
fedezni, s ezzel azon feladattal birni: a talajt, illetve a gazdaságot nitrogennel gazdagitani, ahelyett hogy annak nitrogenkészletét fogyasztanák. Határozottan jó hatással bir ellenben a takarmánynövényekre és hüvelyesekre a phosphorsav- és kálitrágyázás. Az idevágó számtalan kisérlet közül csupán a következıt kivánjuk itt idézni: trágyázás nélkül adott egy tábla borsó 100 rész termést kálitrágyázás mellett 104 „ „ phosphorsav-trágyázás mellett 112 „ „ phosphorsav- és kálitrágyázás mellett 132 „ „ ami a pbosphorsav- és kálitrágyázás fényes sikerérıl tanuskodik. Most még azon kérdésre kell megfelelnünk: miféle mőtrágyát kell alkalmaznunk, ha a viszonyok tavaszszal az ıszi vetések felültrágyázását követelik? E czélra a kénsavas ammoniakot, a guanót és a chilisalétromot találjuk ajánlva. Azonban e három mőtrágya közül e czélra csakis a chilisalétrom érdemel figyelmet; mert ha ammoniakot szórunk a földekre, akkor a nitrogennek egy része mint illó ammoniak (az ammoniaksóknak mésztartalomra gazdag talajokkal való érintkezésénél az ammoniak szabaddá válva) veszendıbe megy; más oldalról meg igen is hosszu ideig tart, míg az ammoniak salétromsavvá, s ezzel a növények által felvehetı s a talajban szabadon mozgó nitrogenegyületekké átalakul. Hasonló szempont alá esik a guano is, melyben a nitrogen szintén — fıleg ammoniak alakjában — találtatik, s hasonlóan hatástalan maradna a guanonak a földre szórt phosphorsavtartalma is; ha tehát valamely fejlıdésében visszamaradt, vagy fagy vagy rovarpusztitás által szenvedett vetést fel akarunk segélni: e czélra a chilisalétromnál alkalmasabb mőtrágyát nem találhatunk. 6. A phosphorsav, chitisalétrom és káli, e három legfontosabb mőtrágya sajátságos hatásáról a növényekre, ami elıttünk eddig ismeretes, azt a következıkben foglalhatjuk össze: a) A phosphorsavat illetıleg: Túlerıs és egyoldalu phosphorsavval való trágyázás, káli és nitrogen hiányában vagy ezek megfelelı mennyiségbeni alkalmazása nélkül, a levelek korai elsárgulását, a növények korai elhalását (amit kiégésnek szoktunk nevezni) idézi elı; s minél kevesebb nedvesség áll a talajban a növények redelkezésére, annál gyorsabban beáll és annál erısebb mérvben mutatkozik e jelenség, s így annál károsabbá válhatik az. A phosphorsavnak ezen káros hatását azonban, mely csakis nedvesség hiányában tünik fel erısebb mérvben, nitrogen- és kálitartalmu mőtrágyák erısebb mérvü alkalmazása által képesek vagyunk ellensulyozni. Minél több nedvesség áll tehát a talajban a növények rendelkezésére, annál nagyobb eredményt lehet erıs phosphorsav-trágyázással elérni; míg viszont: minél inkább szenvednek a növények a szárazságtól, annál kisebb mennyiségben kell trágyázásra a phosphorsavat és nagyobb mennyiségben a kálit és nitrogent alkalmazni. Azon véleménynyel szemben pedig, mely meglehetısen el van teljedve, hogy a phosphorsavvali trágyázás a növények tenyészfolyamatát gyorsítja, tenyészidejét megröviditi, a magképzést elısegiti s a szerves anyagoknak a növényekbeni vándorlását elımozdítja: dr Wagner tanár saját számos kisérleteinek eredménye alapján azt állítja, hogy azon borsóparcelláknál, melyek nitrogen, káli és phosphorsav, — nitrogen és káli, nitrogen és,phosphorsav s phosphorsav és kálival, voltak trágyázva, teljesen ugyanazon idıben állott be a virágzás; míg túlságos erısmérvü phosphorsav-trágyázás mellett (257 k/g egy magyar holdra), mely más tekintetben igen tetemes hatással volt, sem mutatkozott a virágzás elıbb, mint a kizárólagos nitrogentrágyázásnál; ami pedig. semmiesetre sem történt volna, ha a phosphorsav a növények tenyészfolyamatát gyorsitaná és tenyészidejét megröviditené. S hasonlót tapasztalt dr Wagner tanár 1883-ban a kisérletre vetett zabnál és bükkönynél is.
A phosphorsavvali trágyázásnak a hatása — mondja dr Wagner — tulajdonképen két irányban nyilvánul. Az egyik iránybani hatás kedvezı, mely a tenyészetet általában elımozdítja, s ezt a növények leveleinek sötétebb zöld szine s a növény minden egyes részének bujább kifejlıdése jellegzi; ami már a növény tenyészetének kezdetén, vagyis époly korán észlelhetı, mint bármely nitrogen- vagy kálitgyázás mellett. Másik iránybani hatása pedig a phosphorsavval való trágyázásnak abban áll, hogy azon növények levelei, melyek aránylag sok phosphorsavat vettek fel sokkal rövidebb élettartammal birnak, vagyis korábban megszünnek munkálkodni. A phosphorsav-trágyának ezen hatását mint mellékhatást kell tekintenünk s az teljesen különbözik annak növénytápláló hatásától, miután az csakis túlerıs phosphorsavvali trágyázás mellett mutatkozik s lényegesen csekélyebb mérvre apad az azonnal, mihelyt a növény a sok phosphorsav mellett egyszersmind annyi kálit és nitrogent is kap, amennyi rendes táplálkozására szükséges. A phosphorsavnak ezen mellékhatását tehát, mint annak tenyészetelımozditó hatását, nem lehet tekinteni. Habár azonban a phosphorsavvali trágyázásnak tenyészetelımozditó hatása nincs is, sıt inkább száraz idıjárással félnünk kell attól, hogy a növények eme behatás következtében tenyészetöket elıbb megszüntetik, mint a magképzés rendes folyamata beáll, ennélfogva gondoskodnunk kell, hogy megfelelı mennyiségü nitrogen és káli által ama hatást lehetıleg gyengítsük: mégis époly bizonyos az is, hogy bizonyos körülmények között a phosphorsavnak eme éredésgyorsitó hatásából gyakorlati hasznot is lehet húznunk. Különösen elıttünk lebeg itt a czukorrépa alá történı trágyázás, mikor is nagyobb mennyiségü phosphorsavat fıleg azon czélból adnak a gazdák, hogy ezáltal a répa minél korábban és biztosabban érjék be. Sıt állitják, hogy túlsúlyban alkalmazott phosphorsav-trágyázás által a szılıvesszık korábbi beéredését is elı lehet mozditani. Ami végre a phosphorsavnak a magképzésre való különösen kedvezı hatását illeti: ott, hol a phosphorsav hiányánál fogva a talajban a szalmahozam túlsúlyt nyer a maghozam fölött, a phosphorsavvali trágyázás mindenesetre egyoldalulag szaporitani fogja a maghozamot, míg a szalma- és maghozam közötti rendes arány beáll; ezenfelül ellenben a phosphorsavval a maghozamot emelni nem lehet, sıt inkább, ha a phosphorsav túlsúlyba jut, — mint dr Wagner kisérletei mutatták, — a magképzés úgy mennyiségileg mint minıségileg is veszélyeztetve lehet. b) A chilisalétromot illetıleg dr Morgen egy, e tárgyban hozzá intézett kérdésre a következıkben felel meg: A chilisalétrom a nitrogent azon alakban tartalmazza, amely a növényekre a legkedvezıbb, s amint az a növények által minden további elıkészités nélkül felvétetik. Nem lehet tehát azon csodálkozni,hogy az valamennyi nitrogentartalmu trágyák között a legbensıbb és leggyorsabb hatással bir, ami azáltal áll elı, hogy a salétromsav tudvalevıleg a talaj által le nem köttetik, hanem inkább a talajnedvesség által feloldatva, az állandóan ily állapotban is marad; az tehát mindig elegendı mennyiségben van jelen és a növények által könnyen fölvehetı minıségben. Ezen oknál fogva, és másrészrıl, mivel le nem köttetik a talaj által s így annak az altalajba való lemosásától lehet félni:azt kellene hinnünk, hogy a leghelyesebb eljárás az volna ha a chilisalétromot mindig csak a vetés elıtt szóratnók szét a földön. S ez általában véve így is van, noha egyes esetekben e szabály alól kivételek is jöhetnek elı Így péld. Igen jól tudjuk, hogy répa alá a chilisalétrom egy részét gyakran a legjobb sikerrel már ıszszel szét lehet szóratni s azt mélyen alászántatni. Ezen eljárás azonban csakis jó talajban és fıleg akkor van helyén, ha az altalaj szelid és mélyrétegü vályogtalajból áll miután ily kevésbé áteresztı altalaj mellett a salétromsavnak oly mélységre való lemosásától, hogy azt a növények gyökerei el ne érnék, nem lehet félni; sıt inkább a chilisalétromnak öszszeli mély alászántása által az altalajnak nitrogentrágyával való igen kivánatos felgazdagitását érjük el, ami azután a tenyészet késıbbi szakában, midın a gyökerek már a mélyebben fekvı talajrétegekbe jutnak, a növényeknek javára válik.
Természetesen kavics- vagy tiszta homok-altalaj mellett ezen eljárás nem volna észszerü, mivel ez esetben a talaj mélyebb rétegeibe való lemosása által a salétromsavnak, kárt szenvednénk. A chilisalétromnak egyideig sokan káros hatást tulajdonitottak, s azt állitották, hogy az a talajból igen sok tápanyagot von el, és ennélfogva az a talajt kicserzi. Ezen állitás azonban teljesen alapnélküli, mihelyt a chilisalétromot elıvigyázattal alkalmazzuk. Helyes alkalmazás mellett az, amint ezt a tapasztalatok rég bebizonyitották, mindig kitünı eredményt szolgáltatott hogy a chilisalétrom a talajból sok tápanyagot elvon, az teljesen igaz és ki is magyarázható. Ugyanis benne azon alakjában van a nitrogen, melyben azt a növények legkönnyebben fölveszik. S mert a talaj által le nem köttetik, az oldhatlan vagy nehezen oldható állapotban át sem mehet, s ennélfogva azt a növények gyorsan és teljesen fölveszik, miáltal a növények tenyészete igen élénkké válik, s a növény ennélfogva mintegy ösztönözve van más növénytápanyagoknak is nagyobb mérvbeni felvételére. Amit részére azon körülmény, hogy a chilisalétrom a talaj alkatrészére feloldólag hat, még meg is könnyít. A tápanyagoknak a növények általi nagyobb mérvő felvételét azonban nem lehet a chilisalétromnak terhül róni fel, sıt inkább javára kell azt irnunk, mivel az egyenes tényezıje egy nagyobb hozamnak, s ezzel kapcsolatban a nagyobb jövedelemnek is. Legnagyobb elınyét a cihilisalétromnak éppen azon tulajdonsága képezi, hogy a rest talajtıkét nagyobb tevékenységre ösztönzi. Amint azonban fentebb fölemlitettük, a chilisalétromot éppen ezen erıs hatásánál fogva mindig elıvigyázattal kell alkalmazni, miért is az alábbiakban szükségesnek tartottuk felsorolni ama szabályokat, melyekre annak alkalmazásánál ügyelni kell. 1. A chilisalétromot mindig korán kell a talajba vinni, miután a talaj által le nem köttetvén, folyvást könnyen oldható állapotban van; s ennélfogva a növényeket folyvást ujabb tevékenységre ösztönzi, ami könnyen a termés beéredésének hátráltatását vonja maga után.Ezen oknál fogva azt mindig a vetés elıtt kell szétszórni s csak kivételesen — amirıl alább lesz szó — felültrágyázásra használni. szétszórni s csak kivételesen -amirıl alább lesz szó --felültrágyázásra használni. 2. A chilisalétromnak nagyobb mennyiségben való alkalmazása mellett mindig gondoskodni kell elegendı phosphorsavról is a talajban, hogy a chilisalétrom által erıs és buja növésre ösztönzött növények phosphorsavban hiányt ne szenvedjenek. 3. Kiváló figyelmet kell a chilisalétrom alkalmazása ellett a talaj mívelésére is forditani, miért, is a porhanyitó-ekét vagy a grubbert és a fogast erısen kell használni, miután a chilisalétromnak az a sajátsága hogy a talajt összeköti, úgynevezett cserepedést idéz elı ami a lég behatását akadályozza. Ezt tehát a porhanyitó talajmívelı-eszközök által meg kell akadályozni s az elszórt chilisalétromot a talajjal jól összekeverni. Ezenkivül, hogy a talaj porhanyó maradjon, minden harmadik-negyedik évben istállótrágyát is kell a chilisalétrom mellett alkalmazni. 4. Fıleg tavaszi kalászosoknál, hogy a megdülést erısebb chilisalétrommal való trágyázás mellett is megakadályozzuk, a távoli sorokban való sorvetés és ennek lehetı ritkáni eszközlésére nagy gondot kell forditani, minek folytán még a chilisalétrom által erısebb, bujább kifejlıdésre ösztönzött növények is elegendı világosságot nyervén, eléggé megerısödnek. 5. A czukorrépát ellenben minél sőrőbb sorokban kell vetni, mivel ritka sorokban vetve, chilisalétrom-trágyázás mellett annak minısége szenved. Kevesebb czukortartalommal bir. 6. Alagcsövezett talaj általában több chilisalétromot bir meg, mint a nemalagcsövezett. Még a chilisalétrom alkalmazásának módjáról kell egyet-mást elmondanunk. Itt is, mint minden mőtrágya alkalmazásánál, mindenekelıtt a talaj minısége jön tekintetbe. Hidegtermészetü talajokban és magasabb fekvésü vidékeken a chilisalétrommal, a termés
beéredését hátráltató tulajdonságánál fogva, igen vigyázva kell bánni. Homoktalajokon a chilisalétromnak kitünı hatása van, de itt meg a talajnak egyéb növénytápanyagokbani szegénysége miatt kell elıvigyázattal lenni s azt lehetıleg mindig csontliszttel kapcsolatban kell alkalmazni. A televénydús, szelid vályogtalaj az, mely nagyobb mérvü chilisalétromtrágyázást igen hálásan fogad. Felültrágyázásra a chilisalétromot csupán ıszi vetésekre lehet ajánlani, mely esetben magyar holdankint 1/2 q tavaszszal alkalmazva, kitünı szolgálatot teszen. Tavaszi vetéseknél felültrágyázásra a chilisalétromot általában véve nem lehet ajánlani, hanem a vetés elıtt kell azt szétszórni; csak ha a vetés ideje alatt a talaj igen nedves, szabad ahhoz mint kisegitı mentséghez nyúlni, de akkor azután oly korán szórni azt a vetésre, amint csak lehetséges. Hogy a czukorrépát chilisalétrommal felültrágyázni nem szabad, az általában ismeretes dolog. Ami a chilisalétromnak az egyes növényekre való hatását illeti, azt gyors hatásánál fogva a tavaszi kalászosok számára legalkalmasabb nitrogentartalmu mőtrágyának lehet mondani. A trágyázásra alkalmazandó mennyiséget illetıleg azonban az egyes növények igen különbözı igénynyel birnak. A chilisalétromtrágyázást leghálásabban fogadó gazdasági növény, s mely egyszersmind abból legtöbbet el is bir: a zab. Egészen máskép viseli magát azzal szemben az árpa. Ez a chilisalétromtrágyázást igen megérzi, miért is holdankint legföljebb 75 k/g-ot lehet belıle az árpa alá adni. Nagyobb mennyiségben alkalmazva, az könnyen megdülést okoz, miért is sokkal czélszerőbb az árpa alá a szükséges nitrogenmennyiségnek csak felét adni chilisalétrom alakjában, és másik felét vagy peruguano, vagy feloldott húsliszt vagy ammoniak-superphosphat, vagyis egy kevésbé lassabban ható alakban alkalmazni. És fıszabály: a phosphorsavval nem takarékoskodni az árpánál (15-20 k/g holdankint) míg ellenben a zab, mint tudjuk, sokkal kevésbé szokott hálás lenni a phosphorsav-trágyázásért. A borsónál is ugyanaz az eset, mint az árpánál; a chilisalétrom által elérhetı eredmény ennél is bizonytalan, miért is a chilisalétromnak a borsó alá történı trágyázásánál is elébe teendı az ammoniak-superphosphat vagy feloldott peruguano. A chilisalétrom könnyen túlbuja fejlıdést idéz elı, minek következtében a magképzıdés meghibázik. S a borsó általában még kevésbé hálás a nitrogentrágyázásért, mint az árpa is, aminek a magyarázata abban rejlik, hogy a borsó a nitrogengyüjtı növények, vagyis azon növények köze tartozik, melyek képesek nitrogent még oly forrásokból is elsajátitani; mely forrásokhoz más növények hozzá nem férnek. Igen hálásnak mutatja ellenben a borsó magát a phosphorsav-trágyázásért, mibıl alája egész 20 k/g-ig lehet adni; míg nitrogenbıl legföljebb 10 k/g-ot szabad alkalmazni. Azon tapasztalatnak magyarázatát tehát, hogy a borsó, fris istállótrágyába vetve, jól sikerül: nem a fris trágyában található nitrogenben, hanem annak káli- és phosphorsav-tartalmában kell keresnünk. Burgonya alá a chilisalétrom mindenesetre a legalkalmasabb alakja a nitrogentrágyázásnak, és még a legerısebb istállótrágyázás mellett is kitünı eredményt mutatott, ha, az holdankint 50-75 k/g chilisalétrommal és 100 k/g Backerguanosuperphosphattal lett fölsegítve. Ha ellenben azt istállótrtágya nélkül alkalmazzuk, akkor 200 k /g Backerguano-superphosphathoz 100 k/g chilisalétromot adjunk holdankint. A chilisalétromot azonban a burgonya alá mindig alá kell fogasolni s nem mint felültrágyázást alkalmazni; vagy a fészkekbe vagy sorokba szórni. A chilisalétromnak már ıszszel való alkalmazása sem mutatkozott czélszerünek. A nitrogen mellett a phosphorsavnak alkalmazása is elkerülhetlen a burgonyánál, ha általa czélt érni akarunk. A chilisalétrom jelenleg a czukorrépa-termesztésnél a legáltalánosabb alkalmazást talál, miután az tavaszszal a vetés elıtt szétszórva, az ammoniaknál nagyobb eredményt mutat. Amint az e részben tett kisérletek mutatták, holdankint 1 q chilisalétrom 8 — 10 mázsa répával eredményezett többet, mint ugyanannyi nitrogen ammoniak-alakban alkalmazva.
Megfelelı talajba a chilisalétromot már ıszszel is époly sikerrel belé lehet vinni, mint tavaszszal; de mégis czélszerőbb itt is az alkalmazandó mennyiségnek egyik felét ıszszel alászántani, s másik felét tavaszszal a vetıszántással vinni a talajba. Eleintén sokan azt állitották, hogy a chilisalétrom károsan hat a czukorroépa minıségére; ujabban azonban ez csak elıitéletnek bizonyult, azaz csak a szükséges elıvigyázati rendszabályok be nem tartása esetében mutatkozik. A chilisalétromnak helyes és okszerü alkalmazásánál t. i. a megfelelö répafajok kiválasztása gondos talajmívelés és ápolás mellett, s ha a chilisalétrommal kapcsolatban holdankint 25, 30 egész 40 k/g-ig phosphorsavat is alkalmazunk; továbbá: ha a répát sőrőbb sorokban vetjük, és végül a felültrágyázás mellızése mellet még holdankinti 3 q chilisalétromot is láttunk alkalmazni minden káros hatás nélkül a czukorrépa minıségére és tartósságára. Végül még fölemlitendınek tartjuk, hogy az alkalmazandó chilisalétrom menynyiségére az elıveteménynek is befolyása van. Így péld. a borsó után, mely növény a nitrogengyüjtı növények közé tartozik, sokkal kevesebb chilisalétromra van szükség, mint a búza után, mely — amint tudjuk — a talajból sok nitrogent elvon. c) A kálit illetıleg. A káli trágyázásra fıleg a strassfurti kainit alakjában alkalmaztatik, mely is 100 részben 18·75 rész chlorkáliumot, 34·40 rész chlornatriumot (konyhasó), 30·59 rész kénsavas magnesiát, 1·41 rész gipszet és 1·00 rész chlormagnesiát tartalmaz. A kainit iránt eleintén a bizalom a gazdáknál annak chlortartalma miatt, ami — amint tudjuk — károsan hat a növényekre, nem igen nagy volt; míglen a vele tett számos kisérletbıl ki nem tünt, hogy bizonyos szabályok betartása mellett a kainit igen jól és haszonnal alkalmazható mőtrágyát képez. A kainitot nemcsak közvetlenül, mint trágyát; a szántóföldekre és rétekre, hanem közvetve az istállótrágyára szórva, mint a benne foglalt ammoniak kötıszerét látjuk alkalmazni. Ami a kálisóknak a szántóföldek trágyázására való használatát illeti: természetes, hogy azok hatása legjobban a káliszegény talajokon mutatkozik. Hogy azonban a kálisók de különösen a kainit, valamely talajban kedvezı eredményt szolgáltassanak, annak sem túlnedves fekvésünek nem szabad lenni, sem altalajában álló vizet tartalmazni, mivel az ily nedvestermészetü talajokban a kainit chlortartalma a víz által feloldva s a talajban visszatartva, a növényekre káros hatással van. Továbbá, hogy a kálisók s így a kainit is kellı hatással lehessen: szükséges, hogy az illetı talaj elegendı meszet is tartalmazzon, minek hiányában a kálisók alkalmazását a talaj mészszel való trágyázásának kell megelızni. A kainit szétszórásának idejét illetıleg pedig fıszabály: oly korán tenni azt, amint csak lehet; tehát még ıszszel vagy télen át, vagy igen kora tavaszszal; hogy annak chlortartalma feloldatván, elegendı ideje legyen az altalajba lehuzódni; amibıl azonban egészen természetesen folyik azon következtetés, hogy a kainittrágyázás mélyreható gyökérzetü növények alá nem igen való. Legjobb hatást gyakorolt az — a tett kisérletek szerint — a hüvelyesnövényekre és a lenre: 3 q mennyiségben holdankint 1 q 20 %-os superphosphattal kapcsolatban. E mellett még megemlitendınek tartják, hogy a kainit szárazabb természetü homok- és homokos talajokon adott legszebb eredményt. A rétek trágyázására 4 q mennyiségben, 2 q csontliszttel kapcsolatban, holdankint kitünı eredményt ad minden elegendı mésztartalommal biró talajon, amint ezt a Svájczban tett tapasztalatok mutatják. A kainit, mint az istállótrágya ammoniaktartalmának kötıszere, azon oknál fogva áll a gipsz mögött, habár ennél könnyebben oldható is, mive1 az állatok patáját megtámadja; amiért is, ha alkalmaztatik, a trágyára szórt kainitot egy réteg szalmával elfedni sohasem szabad elmulasztani. 7. A mőtrágyák alkalmazásáról végre egy practikus gazda tanából a következı tanácsokat olvastuk: Én — irja az illetı gazda egy barátjának — a mőtrágyák alkalmazását illetıleg csak a saját tapasztalataimra bíztam magamat, miután e részben okvetlenül a
kisérletek tétele bir legnagyobb fontossággal; a helybeli talaj és égalji viszonyok lévén azok eredményére legdöntıbb befolyással. S ha nem veszed tolakodásnak tanácsomat, a következıkben bátorkodom veled közleni mindazt, amit én a mőtrágyák alkalmazása körül mint szabályt ismertem fel 20-évi tapasztalásom alatt. Mint általános tapasztalati tényt lehet elsı sorban is hangoztatni azt, hogy valamennyi mőtrágya közül csak a phosphatok és nitrogentartalmu trágyák szolgáltatnak valóban meglepıen feltünı eredményt, és legeredményesebb hatásuak, ha együtt alkalmaztatnak. Miért is a feloldott peruguano, mely körülbelül 7 — 8 % nitrogent és 10 % phosphorsavat tartalmaz, a leghatásosabb, de egyszersmind a legdrágább mőtrágya is. Én régebben sok peruguanót használtam, jelenleg azonban párolt csontliszt és chilisalétrom-keveréket használok helyette, és pedig azért, mert a tapasztalat azt mutatta, hogy csaknem általánosan érvényes szabálynak kell tekinteni, hogy a phosphatokat alá kell szántani vagyis mélyebben alátakarni; a nitrogentrágyák ellenben csak a föld felületére szórandók, miért is a csontlisztet a vetıszántással takartatom alá, a chilisalétromot pedig fogasolással kevertetem a földbe a vetés után. A harmadik fıszabály, hogy a csontlisztet csupán ısziek alá vagy egyáltalában csak ıszszel kell alkalmazni. Bármily jól legyen átpárolva és bármily finomra ırölve, az nem oly gyorsan bomlik fel, hogy tavaszszal alkalmazva, teljes erejét kiadja. Ha tehát tavasziak alá akarunk phosphatokat adni, azokat már ıszszel alá kell szántani, vagy pedig superphosphatot vagy feloldott csontlisztet kell ezen esetben alkalmazni. Ha a különféle mőtrágyák összetételére egy pillantást vetünk, azonnal meggyızıdhetünk, hogy a csontliszt nemcsak a legjobban ható, de egyszersmind a legolcsóbb trágyaszer is; de a mőtrágyák hatását tekintve, legelıl a chilisalétrom áll; éppen azért a ti talajotokra (Szepesség hernádmenti jobb talajáról van szó), mely még nincs kiaknázva, de eléggé felbontva sincs, én a chilisalétromot megbecsülhetlen értékünek tartom. A csontliszt ellenben — véleményem szerint — csaknem fölösleges, mivel nálatok a talajban még kétségkivül elég phosphorsav találtatik; ellenben a chilisalétrom hihetıleg óriási termésekhez segitene. A mőtrágyák alkalmazására az idıjárásnak semmiféle befolyása sincs. A chilisalétrom épúgy hat száraz, mint nedves idıjárás mellett, miért is a chilisalétromtrágyázást a magát leggyorsabban és legjobban kifizetı javitásnak lehet tekinteni. Kivált a vályogtalajon kitünı eredményt ad, sokkal kitünıbbet, mint a televényes, kötöttebb talajokon. Vajjon a homoktalajon is oly elınynyel lehet-e alkalmazni, azt nem tudom. A chilisalétrom a gazdasági növények valamennyiénél egyforma jó sikerrel hat. Ellenben a csontliszt fıleg a gabonaféléknél mutatja hatását. Ami végre az alkalmazandó mőtrágyák mennyiségét illeti, arra nézve fölfelé határt csakis a gazda erszénye szab; ellenben a legkisebb mennyiséget illetıleg, helyzetedben én a csontlisztbıl 1 q-nál s a chilisalétromból 75 k/g-nál kevesebbet egy magyar holdra (1200 öl) nem adnék. A csontlisztet a szétszórás elıtt földdel vagy homokkal kell keverni; a chilisalétromot ellenben, ha jól elaprózzuk és megtörjük, minden keverék nélkül szét lehet szórni. A mőtrágyáért tett kiadást rendesen a nyert szalmatöbblet fizeti ki. S ba egy földre a búza alá történı lóbetörésnél 1 q csontlisztet alászántunk és a vetıszántásnál még 75 k/g chilisalétromot szórunk szét: az éppen oly termést ad, mint egy istállótrágyával meghordott föld. Árpa, zab és burgonya alá csupán chilisalétromot ajánlok használni, de mindenesetre ajánlom azt is, hogy: mielıtt nagyobb mérvben alkalmaznál mőtrágyát, elıbb kicsiben tégy kisérletet. Hogy Németországban mily mérvben, vannak ma már alkalmazásban a mőtrágyák: abból látszik, hogy egy statistikai kimutatás szerint 1882-ben Szászországban 400.000 mázsa
guanót, 400.000 mázsa chilisalétromot, 400.000 mázsa kénsavas ammoniakot és 200.000 mázsa csontlisztet használtak el a gazdák. 1) Dr Wagner tanár a mőtrágyákat a következı mennyiségben és összetétellel ajánlja alkalmazni (egy holdra = 1200 öl): I. Kalászosok alá: 2 q superphosphat, 1 q chilisalétrom, ¾ q chlorkálium; felültrágyázásra tavaszszal 1 q chilisalétrom. II. Gumós- és gyöknövények alá: 2 q superpbospbat, 1 q chilisalétrom. III. Dohány és komló alá: 1 1/2 q kénsavas kálimagnesium (legföljebb 3 % chlorral), 1½ q superphosphat, 1 q chilisalétrom. IV. Lóher és hüvelyesek alá: 1 q cblorkálium és 2 q superphosphat, könynyebb talajon az 1 q chlorkálium helyett lehet 3 — 4 q kainitot használni. V. Rétekre: ıszszel elszórva 3 — 5 q kainit és reá tavaszszal 1 1/2 — 2 q superphosphat vagy 4 —5 q káli-superphosphat (8 % phospborsav- és 10 % kálitartalommal). Kodolányi Antal.
1
Azon porosz- szilziai gazda, kitıl a fentebbi levél eredt, szepesmegyei bartjának mőtrágyák beszerzésére Riemann Pál és Társa brezlaiu czéget ajánlja (Kupferschmied- Grasse Nr. 8)
