A kert mindig változó, eleven tér, amelyet az emberi gondoskodás éltet. Az emberiség története során a kert összekötő kapocs a makrokozmosz és mikrokozmosz között. Szimbóluma a teremtett paradicsomi állapotnak és az ember által megművelt, létrehozott földi térnek.(Herczeg Ágnes) A kert kihasít a természetből egy darabkát, ugyanakkor össze is köti a gazdálkodót a természettel.(Garami Márta)
Biokert A Nagymamám és az a sok parasztasszony, akik a faluban gondozták a zöldségeiket, virágaikat, mind biokertben nevelték az élelmiszernek és dísznek való növényeket, csak ők nem hívták biokertészetnek tevékenységüket. Egyszerűen csak figyeltek a természetre: az elültetett növények viselkedésére, egymásra gyakorolt reakcióikra, a környezeti feltételek hasznosítására, stb. Nem volt motoros kapagépük, nem voltak vegyszereik, de voltak jól bevált vetőmagjaik, amiket évről évre újra lehetett vetni, helyi fajtáik, amik alkalmazkodtak a helyi viszonyokhoz, s figyelmük az élő természetre. Vetettek, palántáztak, kapáltak és húzkodták a gyomokat, a szép termésből pedig magokat és vetőburgonyát tartalékoltak a következő évi ültetéshez. Amikor azonban megjelent a „Matador” a kiskertekben is, amivel a krumplibogár ellen kiválóan lehetett védekezni, ez a régi békés viszonyrendszer felborult. Sokszor a biztos hatás érdekében vastagon porozták a burgonya zöld hajtásait, és senki nem sejtette, hogy ez a szer milyen hosszú ideig kísért majd a természetben, meglágyult tojáshéjak, abnormális nemi fejlődés és rákos megbetegedések formájában. A szer betiltása után (Magyarországon a világon először, 1968-ban tiltották be a DDT használatát) 40 évvel még mindig vannak „meglepetések”, melyek a kutatások eredményeként e szer és maradványainak káros hatásait mutatják. Időközben a kertészeti tevékenység is megváltozott: új fajták, új magvak, új eszközök és töménytelen vegyi anyag (műtrágyák és növényvédőszerek) került a falusi kertekbe is, sokszor anélkül, hogy az alkalmazásukhoz szükséges tudás birtokába kerültek volna a termesztők. (Az új, F1 hibrid fajták magját nem lehet továbbtermeszteni, a vegyszerek adagolásának szigorú szabályai vannak, a műtrágyák nem oldják meg a tápanyagpótlás problémáit, stb.) A talajélet erősen károsodott, a rosszabb terméseredmények és a felszaporodó betegségek még több kemikália bevitelét sugallták, tovább rontva a helyzetet, és nehezítve az egészséges élelmiszerhez való hozzáférést. Az az illúzió, hogy a falusi portákról a városi piacokra került termények egészségesebbek, mint a nagyüzemi termesztésből származók, azonban jó ideig még tartotta magát. A nagy kereskedelmi központok megjelenésével csökkent a piacok jelentősége és a vásárlók közül sokan elpártoltak a piacoktól, ahol már egyébként is kevesebb őstermelő jelent meg a portékájával, hiszen sokan közülük is inkább a nagy áruházakban vásárolták meg a szemre tetszetős zöldségféléket. Időközben jelentős értékváltás tanúi is lehettünk: a fejlett társadalmak fogyasztóiban felértékelődött az egészség, tudatosult a környezeti kockázat és megerősödött egy olyan lakossági csoport, akik megelégelték a nagybani értékesítésből származó egyen zöldségek és gyümölcsök „választékát”, új, friss ízeket s nem utolsó sorban egészséges, vegyszermentes árut szerettek volna. Ez az igény és a biogazdaságok gyarapodó termelése kényszerítette ki néhány nagyvárosban a biopiacok megszervezését és megerősödését. A biopiacokon nem
egyszerűen adás-vétel történik, hanem a leglényegesebb, hogy termelő és eladó között érdemi kapcsolat alakul ki, és ez a bizalom még az „ellenőrzött ökológiai gazdaságból származó termék” címkén túl is erősebb biztosítéka annak, hogy a piacra vitt termékeket valóban egészséges környezetből, egészségkímélő módszerrel állítják elő. Ezzel a folyamattal párhuzamosan egyre nő azok száma is, akik kis földterülethez jutva, „biominősítés” nélkül is igyekszenek a maguk és családjuk számára egészséges élelmiszert előállítani, mint természetközeli amatőr kertészek. Bár az ő terményeik nem viselik a hivatalos „bio” vagy „öko” jelzőt, de a tudatosan használt, környezetkímélő módszereik segítségével ők is organikus terméket állítanak elő. A szép emlékű falusi kertekben pedig a megnövekedett vegyszerárak és az erős hatású permetszerek beszerezhetőségének korlátozása miatt csökkenni kezdett a kemikáliák használata és talán lassan regenerálódik a termőterület, és a régi-új biokertekben újra egészséges növények fejlődhetnek. Miért bio? A bevezetőben említett makro- és mikrokozmosz közti kapcsolatok leginkább az organikus gazdálkodás által válnak nyilvánvalóvá. A paradicsomi állapot keresése, a környezet, az élő szervezetek és élettelen alkotók által megvalósítandó harmóniára való törekvés a kiindulópontja egy biokertnek is, amit bár az ember létesít, de igyekszik azt a környező természet szerves részévé tenni, mintegy azzal egységesíteni. És egy sokkal profánabb indok A néhány arasz vastagságú termőföld nagyon vékony rétege a bolygónknak Az ásványi anyagokból, levegőből, vízből és szerves anyagokból álló föld-héj tartja fenn az életet, hiszen ez biztosítja a táplálékok döntő részét, amely nélkül csak rövid ideig élhet az ember. John Crawford ausztrál kutató szerint akár 60 év alatt elfogyhat a termőtalaj a föld túlhasználata, a túltermelés okozta erózió (erdőirtás, monokultúrás termesztés, lejtős területek intenzív művelése, stb.) és a klímaváltozás miatt. Becslése szerint évente 75 milliárd tonna talaj veszik el világszerte, és mára a világ termőtalajának 80 százaléka mérsékelten vagy jelentősen erodálódott. Európában jelenleg 17-szer gyorsabban pusztul a talaj, mint ahogy közben épül vagy helyreáll. A talajpusztulás egyúttal az élelmiszerárak megugrásához és globális élelmezési válsághoz is vezethet. A történelem során számos társadalom szembesült már az intenzív mezőgazdaság miatt a föld kimerülésével, a folyók eliszapolódásával, az elsivatagosodással. A természeti kincsek felélése rendre az adott civilizáció hanyatlását vonta maga után – hacsak nem sikerült elvándorlással, vagy újabb területek meghódításával új erőforrásokra szert tenni. Csakhogy ma már alig vannak szűz területek, nincs hová továbbállni, ideje lenne komolyabban venni a fenntarthatósági szempontokat, és azt, hogy a gondok megoldásának egyik eleme a biogazdálkodás lehet! A gazdálkodás alapja nem a talaj, hanem a termőtalaj, mely kialakulásához 30-300 év kell az alapkőzettől és a mikroorganizmusok tevékenységétől függően. “Humusz nélkül a talaj csak finomra őrölt szikla” - tartja a mondás - amely jól mutatja, hogy a szerves anyagokból álló humusz adja a talaj termékenységének lényegét. A humusz kialakításában, fenntartásában és folyamatos újraépítésében pedig nélkülözhetetlen szerepet játszanak a talajban rendkívül nagy számban és fajgazdagságban élő mikroorganizmusok. Egy kis marék földben bizonyosan több baktérium él, mint ahány ember benépesíti a földet. Így a természetközeli állapotok elérése
nem lehetséges másként, mint hogy megvédjük, vagy éppen újraélesszük ezt a talajéletet, s ehhez a tevékenységhez az egyik lehetséges út a bio- vagy más néven ökológiai termesztés. Milyen egy biokert? Talán sokak gondolatában a biokert szó hallatán még mindig a kukacos alma, vagy éppen férges sárgarépa termőhelye asszociálódik. Valójában azonban a biokertben olyan megkülönböztetett minőségű árut állíthatunk elő, melyek szintetikus vegyszerektől mentesek, egészséges táplálékot adnak és előállításuk során a természeti környezetet a lehető legkevésbé igyekszünk terhelni (a „hulladék” újrahasznosítása, helyi erőforrások használata, stb.). Ez persze azt sem jelenti, hogy egy biokertben minden magától és magára hagyva fejlődik, nincs szükség semmilyen gondos ápolásra. Éppen a biotermékek előállítása kíván sok kézi munkát és gondosságot. Ha másként szeretnénk definiálni a kérdésre a választ, azt is mondhatnánk: a biokert olyan termőhely, ahol káros szermaradványoktól mentes, remek ízű és zamatú, jól tárolható termés fejlődik, melyből természetes úton feldolgozva, esetleg konzerválva egészséges, magas biológiai értékű élelem állítható elő. A biokertben nem az a cél, hogy csupán az idén legyen bő termés, mégpedig úgy, hogy a termőföldet kizsaroljuk, hanem a megbízható, jó termőképességű talaj fenntartása, a viszonylagos természeti egyensúly megteremtése az, amire törekedni kell. Már a biokert kialakítása, létesítése során is figyelni kell a természeti tényezőkre: domborzatra, talajra, széljárásra, hiszen mind olyan feltételek, melyek befolyásolják a termeszthető növények faját, fajtáját, a művelés mikéntjét. Néha egy biokert látszólag rendezetlenebb látványt nyújt, mint egy díszkert, de a biokert is lehet látványosság esztétikai értelemben is, azon túl, hogy hasznos. A növényfajok és fajták sokfélesége, a fűszer-és gyógynövényekkel, egynyári virágokkal vegyes zöldségkiültetések variációja, a virágzó, majd termő gyümölcsfák látványa, de a hagyományos értelemben gyomnövénynek tartott, ám a biokertben hasznot hozó növények jelenléte együttesen talán még teltebb élményt nyújt, mint egy mesterségesen kialakított és nagy energiákkal fenntartott díszkert. A biokertben szívesen látott vendéggé válik a cickafark, a zsurló, a katáng, a csalán, a pitypang, a tyúkhúr, a bársonyvirág. Egy tarka saláta ágyás, vagy egy szép, virágzó és illatos fűszernövény ágyás ugyanolyan szép eleme a kertnek, mint a dísznövényeké. Egy biokertben nincs szükség műtrágyára és szintetikus vegyszerekre, mert a tápanyagpótlást szerves trágyával, a termesztett növények védelmét –jóllehet veszteségeket is elszenvedve – pedig természetes alapanyagokkal (növényi levek, elemi réz, kén, stb.) és a természeti egyensúlyra való törekvéssel (természetes ellenségek kihasználása, riasztó hatású növények telepítése, stb.), valamint sok kézi munkával valósítják meg. Egy biokert azonban nemcsak fáradságos munkát jelent, hanem felüdülést, kikapcsolódást, a természet változásának, a beavatkozásokra adott válaszoknak a folyamatos figyelemmel kísérését és ezáltal a folyamatos tanulást is. Földművelés – ásni vagy nem ásni? Amikor a gyűjtögető ember valamely, számára kedves növényt a lakóhelye közelébe vitt, hogy ott termessze, minden bizonnyal az első tevékenysége volt, hogy valamilyen módon a telepítéshez előkészítse a talajt, azaz megművelje a földet. Az idők folyamán a földművelés tevékenysége sokat változott az adott kor szükségleteitől és technikai fejlettségétől függően. Voltak és vannak irányzatok azonban, melyek a minimális talajművelést, vagy éppen a „nonculture” módszert hirdetik. Akármilyen irányzatok is erősödnek meg időről időre, a
talajművelésnek az kell legyen a célja, hogy jó szerkezetben és életben tartsa a talajt, hogy a benne fejlődő növények egészségesek és ellenállók legyenek. Ha a biokert talaja kedvezőtlen szerkezetű, vagy új terület feltörését végezzük, vagy számunkra kedvezőtlen gyomoktól szeretnénk szabadulni, mindenképpen ásóval kell megforgatnunk a földet.(A tarackkal erősen fertőzött területeken azonban fontos, hogy a feldarabolt növényhajtásoktól meg kell tisztítani a hantokat!) Ekkor a földbe került növényzet szervesanyaggal gazdagítja a talajt, és szerkezetileg is módosítja azt. Ha az altalaj silány, de jó termőréteg borítja, az ásás során csak meg kell emelni a hantot, és nem kell azt megfordítani, így a termőréteget nem hantoljuk el. Jó szerkezetű vályog és laza talajokon pedig elég, ha ásóvillával forgatás nélkül lazítjuk a talajt. Az ásás, bár eléggé megrögzült szokás a kertművelésben, azon kívül, hogy nagyon fárasztó munka, hátrányos is lehet, ha a trágyát, vagy komposztot kb. 25 cm mélyre beássuk a talajba, mert ezzel elvágjuk azt az oxigéntől, és a talaj felsőbb rétegeiben élő mikroorganizmusoktól, amelyek segítenék az elbomlásukat. A növény így csak egy év múlva tudja a trágya tápanyagait hasznosítani, amikor az, az újabb ásás során a felszínre kerül, és helyét a friss komposzt vagy trágya foglalja el a mélyebb rétegekben. A legtöbb növény táplálékfelszívó gyökere a talaj felsőbb rétegeiben helyezkedik el, ahol a hasznos talajbaktériumok 80 százaléka is él (a felső 10-15 cm-en). Gyakori ásással újra és újra aláforgatjuk ezt az élő réteget és felszínre hozzuk a gyommagvakat. A rendszeresen alkalmazott talajtakarás, komposztterítés, zöldtrágyázás idővel segít a morzsalékos, jó szerkezetű és tápanyagban gazdag termőréteg kialakításában, így a fáradságos ásás elhagyhatóvá válhat. Az ilyen, élő és tápanyaggal ellátott talajban a férgek végzik el helyettünk az ásás műveletét, méghozzá folyamatosan és nagyon hatékonyan. A giliszták alagútjainak segítségével történik a megfelelő mennyiségű és minőségű szellőztetés, valamint vízelvezetés. Ürülékükből pedig bejutnak a talaj felső rétegeibe a nélkülözhetetlen nitrátok, foszfátok és a kálium, más élettanilag hasznos anyagokkal együtt. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban is nagy szerepe van a hagyományos talajművelési módok újragondolásának, hiszen a kedvező talajállapot kialakítása mellett fontos szempont a talaj nedvességállapotának az őrzése, a veszteségek csökkentése. Márpedig a jelentős földbolygatással járó beavatkozások a párolgás fokozását, ugyanakkor a talajban őrzött széndioxid felszabadulását is eredményezhetik. Csökkenti viszont a párolgási veszteséget a sekély sarabolás, kapálás, felszíni gereblyézés, hiszen a kis talajkapillárisokat megszakítva elvágjuk a felfelé áramló víz útját. Tápanyagpótlás Trágyázásra a biokertben is szükség van, azonban itt csak szerves (növényi és állati eredetű) trágyát, esetleg ásványi kiegészítőket használhatunk, a műtrágyák alkalmazását kerülni kell. Jól hasznosíthatjuk a hagyományos gazdálkodásból származó érett istállótrágyát, valamint a saját magunk által is előállítható komposztot. A hagyományos paraszti gazdaságokban a közepes termőképességű földeket általában 3–4 évenként trágyázták (elsősorban a tápanyagigényes növények talaját dúsították). A szarvasmarha és a sertéstrágya a nagy víztartalom miatt lassan erjedő, ún. hideg trágyák. Hatásuk ennél fogva lassú, de hosszabb ideig, 3-4 évig tart. A trágya gyors lebomlását elősegítő talajokra (erősen meszes és homoktalajok) a szarvasmarhatrágya a legjobb. Kötött, nedves vagy hideg talajra a nagyobb nitrogén- és kisebb víztartalmú, hevesebb hatású, ún. meleg trágyák valók. Ilyen a lovak és juhok trágyája. A baromfiak trágyája szintén nagy nitrogéntartalmú, ezért a gyorsan felszabaduló tápanyag könnyen levélperzselést okozhat. Helyesebb komposztálva vagy földdel keverten kijuttatni. Az állati eredetű szerves trágyákat
ősszel kell kiszórni (100 m2-re 2- (homoktalajon) és 4 q (kötött talajon) között) és ugyanakkor sekélyen be is kell munkálni a talajba. Komposztálás Ha kertünkben sok a gyomnövény, az annak a jele, hogy a talaj igen termékeny, tehát ez jó jel. De ha a kert üres és sivár, a virágok sem fejlődnek szépen, akkor ott a talajjal van gond, vagyis nincs megfelelő termőréteg. Ilyenkor fel kell javítani a talajt, akár úgy, hogy egy teljesen új réteget terítünk szét, vagy a talajba érett marhatrágyát forgathatunk, de a komposzt is jó megoldás, hiszen ingyen van, a hozzávalók folyamatosan rendelkezésre állnak, így az érett komposzt utánpótlásával sem lehet gond. A komposztálás egy biokertben alaptevékenység. A komposztálás során olyan anyagot állítunk elő, mely nemcsak tápanyagot pótol, nemcsak a talaj szerkezetét javítja, hanem segítségével a talaj élő mivolta is fenntartható, ez pedig a termesztett növények szempontjából talán a legfontosabb. Mellesleg, komposztálással a háztartásban keletkező szerves eredetű hulladék is újrahasznosítható. A komposzttal termelt zöldségfélék, szemben a hagyományos műtrágyás technológiával, kevesebb nitrátot, viszont több vitamint tartalmaznak és eltarthatóságuk is jobb. A komposzt javítja a növények ellenállóképességét is. Hogyan komposztáljunk? Fontos, hogy a kert egy félreeső területén, lehetőleg félárnyékos helyen hozzuk létre a komposzt-tárolót, melyet legjobb, ha már induláskor három rekeszesre tervezünk, hogy mindig legyen pihentetetett érett komposztunk a félkész és a friss szervesanyag mellett. Semmiképp ne ássunk gödröt a földbe, mert akkor csak egy rothadó szeméthalmot kapunk. A jó komposzttároló alja és oldala átjárható, hogy a hasznos mikróbák, rovarok, giliszták és a levegő bejussanak a „zöld javak” közé. A jó komposzt lényege, hogy ne kapjon se túl sok, se túl kevés nedvességet. Nyáron a kiszáradás veszélye miatt, ha kell, öntözzük meg. Hideg időben a felhalmozott szerves anyag könnyen berohad, ilyenkor érdemes lazító anyagot, pl.: forgácsot is rétegezni, vagy kicsit megemelgetve átszellőztetni a felső réteget. A túlságosan esős időjárás idején érdemes letakarni a tárolót, mert az eső a felső réteget összetömörítve elzárja azt az oxigéntől és korhadás helyett inkább rothadás indul be, vagy éppen a sok csapadék könnyen kimossa a tároló tartalmát. Néha villával forgassuk át a komposztot, hogy jól átszellőzzön és átkeveredjen, majd a felhasználás előtt rostáljuk át. A komposzt menedéket adhat pl. a sünnek, békáknak, ezért forgatás előtt nézzük át a komposztot! Ha a komposztáló bűzlik, nem korhadás, hanem rothadás történik. A hibát a komposzthalom átforgatásával és némi zeolit vagy kevés gipsz bekeverésével javítani lehet. Mi kerüljön a komposztba? A friss halom aljára helyezzünk el faágakat, hogy az alsó rész is jól szellőzzön. A komposztra kerülő anyagok összeválogatásánál figyeljünk arra, hogy legyen zöld (nitrogénben gazdag és nedves) és barna (szénben gazdag és száraz) hulladék egyaránt, hogy a szervesanyag bontását végző mikroszervezetek nitrogén és szén-szükségletét biztosítani tudjuk. Ha finom szemcséjű anyagot teszünk a komposztra, érdemes azt durvább és stabilabb szerkezetű anyaggal keverni. A komposzttárolóban minden, a biokertben keletkezett növényi hulladékot (falevél, nyesedék, lenyírt fű), illetve a háztartásban keletkezett szerves hulladékot (tojáshéj, kávézacc, teafű, zöldségek, gyümölcsök héja) komposztálhatunk, de a beteg növényi részek és a felmagzott gyomnövények, valamint az ételmaradékok ne kerüljenek a
komposzthalomba. Ugyancsak kerülni kell a vegyi anyagokkal szennyezett anyagokat (pl. gombaölőszerrel kezelt faforgács), a műtrágyát, a növényvédőszer maradványokat tartalmazó növényi részeket és csomagolóanyagokat. A komposzt dúsításához használható a fahamu, vagy akár kőzetliszt is. A komposztálást bizonyos gyógynövények serkentik, belőlük „aktivátort” készíthetünk. Csalán, cickafark, pitypang, kamilla, útifű, martilapu, macskagyökér és árvacsalán szárított drogját egyenlő arányban kell összekeverni, elmorzsolni, majd a szárdarabokat eltávolítva mozsárban porítani és a finom por már vékony rétegben rászórható a komposzt-halomra, de elkeverhető a teljesen érett komposzttal is. A jó komposzt akár 8-10 hónapig is érik. A komposzt felhasználása A komposzt akkor felhasználható, ha kellően összeesik, az alkotó részek eredeti formában már nem ismerhetők fel, a színe sötét barna és az illata az erdei földre hasonlít. Gyümölcsfákhoz és cserjékhez a darabos komposzt is kiváló talajtakaró, melyet ősszel kell kijuttatni. A veteményhez, vagy a palántázáshoz a rostált érett komposztot a vetőbarázdába vagy az ültetőgödörbe kell finoman bekeverni. A komposztot sosem szabad túl mélyre ásni, mert akkor a növények nem tudják hasznosítani, illetve a komposztban élő szervezetek nem kapnak elegendő oxigént, így akár el is pusztulhatnak. Talajtakarás, Mulcsozás A komposztálás mellett a biokertek másik fontos ismérve a talajtakarás, bár még sok kertész számára ez kevésbé ismert gyakorlat. A talajtakarással nagyon sok kerti munkától kímélhetjük meg magunkat. Ezek közül is az egyik legtöbb bosszúságot okozó kerti munka a gyomlálás. Ha tavasztól őszig elvégezzük a talaj takarását, a gazokat és gyomokat is a felére lehet csökkenteni. Sőt, ha kitartóan mulcsozunk, még a földművelés nehéz munkája is könnyíthető. Az éghajlati szélsőségek fokozódása közepette e tevékenység jelentősége még tovább nő, hiszen így lassítható a talaj kiszáradása, ennek következtében kevesebb öntözésre, így kevesebb vízre van szükség. Az öntözés vagy a csapadék által talajba szivárgó nedvességet hosszabb ideig őrzi a mulcsozott terület. Ugyanakkor a takaróanyag felszíni komposztálódása miatt nő a talaj tápanyagtartalma, javul a szerkezete is. A mulcsozott talajt kevésbé rongálja a víz és a szél eróziója, tehát a termőréteg védelemben is fontos szerepet játszik. A talajtakaró kedvező mikroklímát teremt a növénynek, egyúttal a talajt nyáron hűvösebben, míg télen melegebben tartja. A talajtakarást ellenzők gyakran mondják, hogy a mulcsban búvóhelyre lelnek kártevők és rágcsálók is. Ez persze igaz, de nem csak káros, hanem a biokert számára hasznos élőlények is megtelepszenek a mulcsban, szinte hemzsegnek benne a giliszták. A rágcsálók ellen pedig dió vagy gyalogbodza levelével érdemes a takaróanyagot keverni, ami riasztóan hat a pockokra és egerekre. A mulcsozás különösen jó eredménnyel alkalmazható a laza talajokon. Kötött, agyagos talajon a kiszáradás és a talajkérgesedés megelőzésére jó hatású. Vannak olyan esetek azonban, amikor megfontolandó a talajtakarás alkalmazása: kötött talajba frissen ültetett palánták teljes takarása palántadőlést, rothadást okozhat. Így a palánták takarásával vagy várni kell, míg megerősödnek a növények, vagy a palánták körül takaratlanul kell hagyni egy 10 cm átmérőjű kört. A vizes, ártéri, mély fekvésű területeken a mulcsozás csak a talaj kiszárítása után alkalmazható, különben a nedves felszínre terített mulcs berohad és mérgezi a felső talajréteget.
Hogyan történik a mulcsozás? Először gereblyével vagy kapával fel kell lazítani a talajt (erre kötött talajon kifejezetten ügyelni kell!) és ki kell szedni minden gyomot vagy gazt. Évente háromszor érdemes elvégezni a talajtakarást: tavasszal, nyáron és ősszel, hiszen közben a takaróanyag le is bomlik és „eltűnik” a felszínről. Az előző, még el nem bomlott maradványokra nyugodtan teríthető a következő réteg. A humifikálódás általában 2-3 hónap alatt lezajlik. Nyáron, ha sok a csapadék, a szokásosnál vékonyabb rétegben kell a mulcsot kiteríteni, hogy megelőzzük a mulcsanyag rothadását és a csigák megtelepedését. Mulcsozhatjuk a sorközöket, a ritkábban álló egyedek körüli talajfelszínt, a már lekerült termények üresen maradt sorait, de az ágyások közötti járófelületet is. Célszerű télre is takarni az ágyások talaját. A takaróanyag alatt a talaj nyirkos és laza, kevésbé hűl le, így a talajélet télen is aktív marad. Gyümölcsfák mulcsozásánál figyelembe kell venni, hogy a tápanyagot felszívó gyökerek a korona-vetület vonalában, vagy attól még kintebb szövik át a talajt, így a mulcsanyagot is ebben a zónában érdemes kiteríteni, nem a fák törzse körül kell felhalmozni. Az ősszel frissen ültetett gyümölcsfák környékét nem szabad semmilyen talajtakaró anyaggal fedni, mert az a mezei pocok elsőrendű téli búvóhelye, és télen képes a csemetét elpusztítani. Tavaszi ültetéskor viszont nyugodtan takarhatjuk a csemete környékét bármilyen szerves anyaggal, hiszen ezek az anyagok a gyomosodástól és a kiszáradástól védik a fiatal fácskát. Leggyakrabban alkalmazható talajtakaró-anyagok Gyakori és szomorú látvány, amikor a kertben keletkezett fűnyesedéket vagy a lehullott őszi leveleket-ágakat elégetik, pedig ezek a komposztáláshoz vagy a talaj takarásához kiválóan felhasználhatók lennének. A mulcsozáshoz szerves és szervetlen eredetű anyagok is felhasználhatók, de egy organikus gazdaságban törekedni kell arra, hogy lehetőleg a helyben megtermelt mezőgazdasági melléktermékek hasznosuljanak ily módon (pl. fűnyesedék, szalma, szőlőtörköly, fűrészpor, stb.). A sok szenet tartalmazó mulcsanyagok (kukoricaszár és csutka, szalma, fűrészpor, száraz nyesedék) alkalmazásakor érdemes nitrogénben gazdag anyagokat (lucerna és lóhereszéna, szerves trágya, friss, zöld növényi részek) is használni, hogy a sok cellulóz lebontását végző talajbaktériumoknak megfelelő mennyiségben álljon rendelkezésre a nitrogén is, különben a talajban lévő nitrogént vonják el a kiültetett növények elől. Fűnyesedék A legkönnyebben elérhető olcsó alapanyag. Fonnyasztott vagy szárított állapotban a legjobb felhasználni. Nagyon magas a foszfor és kálium tartalma, gyorsan humifikálódik. Konyhakerti növényeknek és dísznövényeknek, valamint földiepernek is kiváló takarója. Avar és lomb Az avart és a lombot is érdemes felaprítani felhasználás előtt, mert az csapadék hatására összetapad és lefojtja a talajt. Bomlása lassú. Ha nem tudjuk összeaprítani érdemes szalmával keverni. Fenyőtű és fenyőkéreg A szamócának a legjobb talajtakarója. Javítja a gyümölcs ízét és ellenállóvá teszi a gombabetegségekkel szemben. A lucfenyőtű takarásból 2-3 cm vastagságú is elég.
Fenyőkéreg főként a savanyú talajt kedvelő növények számára ideális, mint pl. a hortenzia, áfonya, de lassú lebomlása miatt hasznos az ágyások közti járófelület takarására is. Félig érett komposzt A konyhai hulladékból, avarból készített komposzt az egyik legjobb talajtakaró. Viszonylag kevés is elég belőle. Kukoricacsutka és szár Mulcsozásra 4 cm-nél kisebb darabokra aprított formában kell használni. A magas cukortartalom miatt a talaj mikroorganizmusaira serkentőleg hat. Vegetációs időben zöld hulladékkal, pl. fűnyesedékkel kell keverni. A felszecskázott kukoricaszárból kitűnő fagy elleni védőréteget képezhetünk, ha 7-10 cm vastagon terítjük. Fűrészpor Tiszta mulcs, és aránylag olcsó is. Nem tartalmaz gyommagvakat, könnyen kezelhető, de csak natúr (vegyszerrel nem kezelt, nem olajos) fűrészport használjunk a biokertben. A puhafák fűrészpora jó takarója a bogyósgyümölcsöknek, a keményfa-fűrészpor pedig az almásokra van jó hatással. Szalma Lassan bomló anyag, melyet jó, ha nitrogén tartalmú anyaggal tudunk vegyíteni (lucerna vagy lóhere széna). Szamócásban alkalmazva megóvja a gyümölcsöt a felverődő sártól. Használható a bogyósok (ribiszke, egres, málna) takarására is. 10-15 cm vastagságban hatékony. Gyomok A gyomok is lehetnek talajtakarók, de mindenképpen még virágzás előtt használjuk őket. Kiváló mulcsanyag pl. a tyúkhúr, vagy a csalán – a hajtásokat levágva, vagy gyökerestől kihúzva terítsük a talajra. A csalán vasban gazdagítja a talajt, jó hatással van a paradicsomra. A porcsinfű nedvdús hajtásai ugyancsak használhatók talajtakarásra. Egyéb kerti maradványok A friss vagy éppen leszáradt, de egészséges növényi részek szintén hasznosíthatók takarásra. Jó hatású a hüvelyesek aprított szára, vagy éppen a paradicsom leszedett hajtása és levele. A mulcshoz kevert gyógyító növények (körömvirág, zsálya, csalán, nadálytő, bazsalikom, borsfű, stb.) aprított hajtásai különösen kedvezőek. Zöldtrágyázás A biokert nagyon hasznos talajjavítási módszere lehet a zöldtrágyázás, amelyhez bizonyos növényeket hívunk segítségül. Némely növény jobban javítja a talaj minőségét, mint bármely kemikália, segítségükkel pedig néhány talajhibát is orvosolhatunk. A zöldtrágyázással a talaj levegő, víz és hőmérséklet szabályozását módosíthatjuk. A hüvelyes növények pl. nitrogénnel is dúsítják a talajt. A mélyen gyökerező fajok lazítják és levegővel látják el az alsóbb rétegeket is. A zöldtrágyázás során egyes növényfajokat csak azért termesztünk kertünkben, hogy még zöld leves állapotukban beforgassuk azokat a talajba. A zöldtrágyanövények jó szolgálatot tesznek a hagyományos kertészeti technológiáról a biotermesztésre való átállás során is. A
zöldtrágyázás ma még kevésbé gyakori talajjavító eljárás, pedig érdemes minden kertben alkalmazni. A zöldtrágya takarja a talajt, védi annak szerkezetét, megakadályozza, hogy kimosódjanak a talajból az ásványi anyagok, és a gyomokat is elnyomja. A fő hatása azonban, hogy beforgatva a zöldtrágya számtalan tápanyaggal tölti fel a talajt, és több szerves anyagot is képes megkötni. Hogyan lehet zöldtrágyázni? Első lépésként válasszuk ki a megfelelő növényt, amely lehet fehérmustár, repce, lóbab, körömvirág, vagy akár spenót is. Kertünknek azt a részét, ahonnan lekerült a termény, és már nem ültetünk helyére más haszonnövényt, tisztítsuk meg, gereblyézzük el, majd egyenletesen szórjuk ki a zöldtrágya-magokat. Innentől kezdve kétféle eljárást is választhatunk. Ha a növények elérik a 15 cm magasságot, és még nem érlelnek magot, egy ásóval egyszerűen beforgathatók, így minden fontos tápanyag visszajut a talajba. Ha erre nincs időnk, hagyjuk ott télire lefagyni a növényeket. Tavasszal csak gereblyézzük a talajba a növényi maradványokat, kissé lazítsuk fel a talajt és máris ültethetjük bele az új növényeket. Az előzőekből már talán kitűnt, hogy a zöldtrágyázást végezhetjük ősszel vagy kora tavasszal, a következő növénykultúra vetése előtt is. A zöldtrágyának szánt növényeket még akkor forgassuk a talajba, míg szövetük lágy és nem fásodott el a száruk. Az is jó módszer, ha lekaszáljuk, vagy levágjuk a zöldet és a talajon hagyjuk, hogy ott elszáradjon, és csak utána ássuk be. „Mulcsvetés” A talajtakarás és a zöldtrágyázás kombinálása. Ehhez a technológiához olyan zöldtrágyanövényeket használhatunk, melyek őszig jól és mélyen átszövik a talajt, így javítják és levegőssé teszik a talajszerkezetet, majd a téli fagyok következtében a lefagyott zöld tömeg teljesen beborítja a felszínt. Ezt a növénytakarást a tervezett haszonnövények ültetéséig, vagy vetéséig meghagyják, így védve a talajt a kiszáradástól és az eróziótól, megfékezve a gyomok kelését, egyben szervesanyaggal is gazdagítva a termőréteget. Leggyakrabban alkalmazható zöldtrágyanövények Fehér mustár Az egyik legjobb zöldtrágya. Nagyon gyorsan csírázik és növekszik, ősszel és tavasszal is vethető. Elnyomja a gyomokat. Érdemes még virágzás előtt beforgatni a talajba. Lóbab Hüvelyes növény, amely mélyen gyökerezik így levegőhöz juttatja a talajt, és nitrogénnel is ellátja. Rövid időn belül nagy zöldtömeget termel, jó gyomelnyomó képességű. Körömvirág Ásványi anyagot juttat a talajba és elűzi a fonalférget és más kártevőket is. Spenót Vastag gyökerű növény, szerves anyagokkal látja el a talajt, és lazítja a földet. Rozs A magot (30g/nm) október közepéig kell elvetni. Még a fagyok beállta előtt érdemes beforgatni, amíg lágy és nedvdús, sok nitrogént juttat a talajba.
Fehér here Kora tavasszal vagy kora ősszel vessük el a magokat. Pillangós virágú révén megköti a talajban a nitrogént. Facélia, vagy más néven mézontófű Gyökerei jó talajlazítók, gyomelnyomó képessége kiváló. Ősszel kell alászántani, vagy ásni. Enyhe nematocid (fonálféregellenes) hatása is ismert. A biotermelésre való átállás legfontosabb segítője. Pohánka Gyorsnövésű, fagyérzékeny, a keserűfüvekhez tartozó növény. (Magja korábban fontos élelem volt, de napjainkban újra divatos a bioélelmezésben.) Bíborhere Jó áttelelő másodvetemény lehet, mely a talaj biológiai és fizikai tulajdonságait is javítja. Csillagfürt Három fajtája közül igénytelenségénél fogva a sárga virágú a savanyú homokok legfontosabb zöldtrágya-növénye, a meszet nem bírja. Kevésbé érzékeny a mészre a kék virágú és még kevésbé a fehér virágú. Főnövényként és tarlónövényként is vethető. Somkóró Főleg a kétéves változatát termesztik. A meszes homokok zöldtrágya-növénye, de elég neki, ha az altalajban meszet talál. Megterem kötöttebb talajokon is. Erőteljes, mélyre hatoló gyökérzete van. Vízpótlás A Föld vízkészletének mindössze 3 százaléka édesvíz, ráadásul ennek is több mint kétharmada szilárd formában (hó, vagy jég alakjában) van jelen a sarkvidékeket övező jéghegyekben, illetve a gleccserekben. Ha minden tényezőt számításba veszünk, kiderül: az emberiség számára bolygónk teljes vízkészletének csupán mintegy 0,6 százaléka elérhető. Ez a vízmennyiség is egyre csökken, mert a jég és a gleccserek olvadnak, a felmelegedés hatására pedig csökkennek a vízfelületeink. A növénytermesztés egyik limitáló tényezője a víz. Hazánkban több mint 3 millió kiskert található, amelynek több mint a felét vezetékes(!) ivóvízzel öntözik. A víz egyre nagyobb kincs lesz, hiszen egyre kevesebb van ebből a folyékony csodából. Elgondolkodtató adat, hogy a vízkészlet 65 százalékát használják fel mezőgazdasági öntözésre és csupán 25 százalékot használunk el a háztartásokban. Azt, hogy a vizet kincsként kell felfognunk, az is érzékelteti, hogy ma már magas áron juthatunk hozzá. Épp ezért a biokertben előtérbe kerülnek az olyan megoldások, amelyek segítségével tovább megőrizhető a talaj nedvességtartalma, s ha mégis öntöznünk kell a friss ültetéseket, alternatív megoldásokat kell alkalmaznunk. Korábban gyakran a vízellátás érdekében kutat fúrtak, de ezzel a megoldással rombolhatjuk vízkészleteinket, nem is beszélve a módszer költségeiről, vagy arról, hogy esetenként tiltott vagy megoldhatatlan a kivitelezés. Esővízgyűjtés
Hasznos dolog, ha év közben összegyűjtjük az esővizet: felfoghatjuk az ereszből kifolyó esőt, vagy éppen edénybe gyűjthetjük a téli havat is. Ugyan a légszennyezés eredményeként az utóbbi években egyre savanyúbb a csapadék kémhatása, azonban még így is előnyösebb, mint a nitrátos kútvíz, vagy az erősen klórozott, ásványi sókban gazdag, méregdrága vezetékes víz használata, mely ráadásul ingyen is van. Egy 100 négyzetméteres tetőről évente 50-60 köbméter esővíz gyűjthető. A csapadékvíz gyűjtésével kiküszöböljük azt is, hogy a tetőről lecsorgó víz nem terheli a szennyvízhálózatot, melyek biológiai tisztítói érzékenyek a terhelés ingadozására - a nagy mennyiségű csapadékvíz egyszerűen kiöblíti a tisztítóműből a biológiai tisztítást végző baktériumokat-. Az esővíz gyűjtésére alkalmas a külön erre a célra létesített ciszterna, de egy nagyobb dézsa, vagy műanyag edény is jó szolgálatot tehet. Érdemes olyan edényt választani, ami nem engedi át a fényt, így az algák nehezebben telepszenek meg annak oldalán. Nyitott tárolókba tanácsos vízinövényeket telepíteni, amelyek a vizet jó állapotban tartják (a felszínt árnyékolják, kivonják a keletkezett szerves anyagot, oxigénnel dúsítják a vizet). A nyílt tartályok vize a nyári melegben gyorsan párolog. Ezt a veszteséget árnyékolóval, vagy éppen fedővel is csökkenthetjük. Ha az algáktól mégis megzöldül a locsolóvíz, nem kell megijedni, öntözésre továbbra is használható. Víztakarékossági 1x1 A felszín mulcsozásával az nem szárad ki olyan hamar és sokkal kevesebb locsolás is elég a megfelelő nedvességállapot eléréséhez. A talaj kiszáradását késleltethetjük a jól megválogatott növénytársítással, a folyamatos növényborítással, a kerti mikroklíma élő sövénnyel történő védelmével. Termesszünk olyan növényfajokat és válasszunk olyan fajtákat, melyek kevesebb vízzel is beérik, szárazságtűrőek. Az esővíz, mint locsolóvíz a növények számára előnyösebb (általában kevesebb Ca – és Mg sót tartalmaz, ún. lágy víz), mint a kúti, vagy éppen vezetékes víz, ráadásul olcsóbb is. A csepegtető öntözés sokkal hatékonyabb és gazdaságosabb, mint a permetező öntözési módszer. A vízmennyiség akár tizedére is csökkenthető ily módon. A csepegtető vagy szivárgó csöveket fektessük le 30 cm mélyen az ágyásba, így folyamatosan és egyenletesen nedvesen tarthatjuk a talajt. Ha felszíni módszerrel öntözünk, a tevékenység optimális ideje az este. Soha ne locsoljunk tűző napsütésben (a levelek erősen perzselődhetnek). Jó, ha az öntözővíz hőmérséklete megegyezik a levegő hőmérsékletével, de semmiképpen ne haladja meg a 30°C-ot. Öntözéskor nem elég, ha csak a talaj fölső 1-2 cm-e lesz nedves, hiszen így a víz nem jut le a gyökerekhez, hanem egyszerűen elpárolog a levegőbe. Az erős vízsugárral való öntözés a növényeket és a talajt is károsíthatja. A locsolásnál a frissen ültetett és fiatal növényekre több vizet szánjunk, az idősebb példányok már beérik kevesebbel is. Locsolást követően a nedves talajra száraz réteget húzva jelentősen csökkenthető a párolgás okozta talajnedvesség-veszteség. A túlzott öntözés káros hatásokat eredményezhet: tömörödik és romlik a talaj szerkezete, kedvezőtlen mikrobiális folyamatok indukálódnak, ezek eredményeként az öntözés ellenére a növények rosszul fejlődnek.
A háztartásban felhasznált vizet, amibe nem került vegyi anyag, ugyancsak hasznosíthatjuk öntözővízként. Ilyen lehet pl. a zöldség és gyümölcsmosó víz, de akár a kihűlt tésztafőző víz, vagy a vegyszermentes öblítővíz is megfelel erre a célra. Növények a biokertben A természetben fellelhető növénytársulások olyan szövetkezetek, melyekben az alkotók optimálisan használják ki a rendelkezésükre álló élőhely-egységet, közben segítik, vagy éppen gátolják a közeli növény-szomszédaik fejlődését. A biokertekben ugyan nem természetes társulások szerveződnek, de a kertész igyekszik a természetből vett mintákból ötletet merítve megfigyelni, mely növények vannak egymásra jó, illetve melyek rossz hatással. Hogy mi az oka egy ellenszenvnek vagy épp egy rokonszenvnek, nem tudjuk pontosan, de biztosan összefüggésben van a növények által termelt és kibocsátott illóolajokkal, éterekkel és növényi savakkal. Egyes fajok anyagcseretermékei más fajok túlélését, termésük, gyümölcsük zamatának gazdagodását segítik elő. Mások kipárolgásukkal távol tartják a kártevőket és kórokozókat. A szomszédhatáson alapuló, vegyes-kultúrához kapcsolódó tudás nem mai keletű, a kínaiak már évezredek óta alkalmazzák. Ezek az ismeretek, tapasztalatok jó eséllyel alkalmazhatók a biokertekben. Tisztában kell lenni azonban azzal, hogy a vegyeskultúra csak egy eleme a biokertészkedésnek, de nem egyenlő azzal. Növénytársítás A kertészek leggyakrabban a zöldségek termesztésénél alkalmazzák ezt az eljárást, de egyre több azonban az ismeret a gyümölcsökre vonatkozóan is. A társnövények lehetnek olyan fajok, melyek illóolajat termelnek (levendula, zsálya, borsfű, kakukkfű, stb.), s vonzzák, vagy éppen riasztják a rovarokat. Lehetnek olyanok, melyek tápanyagot raktároznak a következő vetemény számára, mint pl. a hüvelyesek. Lehetnek magasba törőek, hogy árnyékot és szélvédelmet, vagy éppen párásabb mikroklímát illetve támaszkodási lehetőséget biztosítsanak. Lehetnek gyoműzők, mint a vérehulló fecskefű, és lehetnek eredetileg akár mérgező növények, melyek a talaj mélyebb rétegeiből hozzák felszínközelbe a különböző tápanyagokat (pl. a dohány a káliumot, a csattanó maszlag a foszfort). Vannak persze esküdt ellenségek is, s erre szintén figyelni kell a növények összeválogatásánál. Nem jó szomszédok pl. a burgonya és a napraforgó, a paradicsom és a karalábé, vagy éppen a szamóca és a káposztafélék. Tehát ha ügyesen társítjuk kertünk növényeit, erősíthetjük őket a fejlődésben, ellenállóbbá tehetjük a betegségekkel szemben, elűzhetjük a kártevőket, de bevonzhatjuk a hasznos rovarokat, így segítve kertünk egyensúlyának helyreállítását. Néhány jelentősebb növény társíthatósága Kedvező társnövény Rossz szomszéd bokorbab borsó burgonya cékla cukkini
csombor, szamóca, uborka, burgonya, káposztafélék, saláták, cékla, zeller, kukorica kapor, uborka, káposztafélék, fejes saláta, kukorica, répa, hónapos retek, burgonya bab, kamilla, sarkantyúka, káposztafélék, kukorica, torma, borsmenta, spenót, bársonyvirág hagymafélék, káposztafélék, tépősaláta sarkantyúka, kukorica, cékla,
borsó, fokhagyma, hagyma, póréhagyma bab, fokhagyma, póré, paradicsom, hagyma borsó, tök, cékla, zeller, napraforgó, paradicsom burgonya, póré, kukorica, spenót
fejes saláta
hagymafélék hónaposretek káposztafélék
kukorica napraforgó paradicsom
sárgarépa spenót szamóca uborka zeller
karósbab, hagyma bab, kapor, szamóca, uborka, turbolya, káposztafélék, póré, kukorica, sárgarépa, retek, cékla, paradicsom, hagyma csombor, kapor, szamóca, uborka, kamilla, fejes saláta, sárgarépa, cékla bab, borsó, sarkantyúka, káposztafélék, fejes saláta, sárgarépa, spenót, paradicsom üröm, bab, kapor, borsó, kamilla, burgonya, saláta, koriander, póré, mángold, cékla, zeller, spenót, paradicsom bab, uborka, burgonya, tök, dinnye, cukkíni uborka bazsalikom, bokorbab, sarkantyúka, fokhagyma, sárgarépa, petrezselyem, cékla, zeller, spenót kapor, borsó, hagymák, retek, zsálya, paradicsom céklán kívül bármi fokhagyma, fejes saláta, póré, hónapos retek, metélőhagyma, spenót, hagyma bab, kapor, borsó, káposzta, fejes saláta, kukorica, cékla, zeller, hagyma bokorbab, uborka, káposztafélék, póré, paradicsom
petrezselyem, zeller
bab, borsó, káposztafélék. uborka szamóca, mustár, fokhagyma, hagyma cékla, zeller burgonya borsó, burgonya, karalábé
cékla káposztafélék hónapos retek, paradicsom burgonya, fejes saláta, kukorica
Védő gyomnövények Már korábban is szó volt róla, hogy a biokertben szívesen látott vendégek, míg a hagyományos kertben üldözött ellenségek a gyomnövények. Egyes gyomfajok közvetlenül is védelmezhetik termesztett növényeinket, de szárított alakban, vagy növényi levek formájában is felhasználhatók, mint tápláló és védő hatású szerek, sőt a hagyományos orvoslás is alkalmazta ezeket. Cickafark Társaságában szépen gyarapszanak a kerti növények. A cickafark elriasztja a kártevőket, serkenti a növények egészséges fejlődését. Hatása sokszorozódik, ha nem csak elszórtan, hanem pl. szegélynövényként alkalmazzuk. A belőle készült levek és preparátumok a növényeket és a talajéletet is serkentik. Fehér árvacsalán A burgonya kiváló társnövénye, riasztja a burgonyabogarat. Fehér üröm A ribiszkét védi a rozsdabetegségtől, leve pedig levéltetvek ellen jó permetszer. Gilisztaűző varádics
Levét gombabetegségek (varasodás, rozsda) és baktériumos betegségek ellen alkalmazzák, de kiváló rovarriasztó szer is. Mezei zsurló Magas kovasavtartalma által erősíti a növényi szöveteket, így növeli ellenálló képességüket, ezáltal közvetve véd a különböző gombabetegségek ellen. Nagy csalán A biokertben a leghasznosabb gyomnövény. Vastartalma folytán eredményesen gyógyítható vele a klorózis. Az illóolajtartalmú növények illóolajtermelését fokozza. Hatékony a levéltetvek ellen. Orvosi nadálytő Hajtása sok káliumot tartalmaz, a belőle készített lé erősíti és ellenállóbbá teszi a zöldségeket és gyümölcsöket. A fonnyasztott levele kiváló mulcsanyag. Pitypang Leve növekedésserkentő és erősítő hatású. Mulcsként használva jótékony hatású a sárguló levelű körtefákra is. Védő dísznövények Több olyan növény, mely a konvencionális kertben dísznövényként alkalmazott, a biokertben fontos védő szereppel is rendelkezik. Bársonyvirág vagy büdöske Előnyösen hat a talajéletre. Gátolja a fonálférgek fejlődését. Riasztja a burgonyabogarakat. Gyöngyvirág A cseresznyefa alá ültetve megakadályozza a cseresznyelegyek megtelepedését, serkenti a cseresznyefa egészséges növekedését. Körömvirág A bogarak és kártevők nem kedvelik az illatát. Riasztóan hat a talajban élő fonálférgekre is. Virágaival számos hasznos rovart vonz a környezetébe, ezzel segíti a megporzást, de a levéltetvek gyérítését is. Az illata a nyulakat is riasztja. Nárcisz A fiatal gyümölcsfák köré ültetve véd a pocok-kártételtől. Sarkantyúka Félárnyékban is jól érzi magát, így akár a fák alatti területet is beültethetjük vele. Védi az almafákat a vértetűtől (az öreg fák védelmében lehet nagy jelentősége, mert a modern alanyok már nem érzékenyek erre a kártevőre), magára vonzza a levéltetveket, így azok nem a gyümölcsfákat károsítják. Elfagyott zöldtömege talajtakarónak kiváló. Védő fűszernövények A fűszernövények szinte mindegyike jó szolgálatot tesz a biokertben. Illatanyagaik riasztják a levéltetveket és más kártevőket. Javítják a szomszédos növények terméseinek aromáját. Illatukkal, színükkel csalogatják a megporzó rovarokat.
Bazsalikom Az uborkát megvédi a lisztharmattól, jó társnövénye a paradicsomnak és paprikának. Borsikafű vagy csombor A babtól távol tartja a fekete répalevéltetveket, serkenti a saláta növekedését. Borsmenta Hajtásai dús talajtakarót képeznek a felszínen. Különösen gyümölcsfák alá ültetve kedvező hatású. Citromfű Alma- és körtefákra különösen jó hatással van. Kakukkfű Erős illata miatt elűzi a levéltetveket, sárgarépalegyet, de a káposztalepkét is. Riasztó hatással van a csigákra is. Kapor Jó hatással van az uborkára. A kertbe csábítja a megporzó rovarokat. Majoranna Megvédi a vöröshagymát a lisztharmattól. Zsálya Riasztja a káposztalepkéket és a csigákat. Nemcsak a szegélybe ültetve, de friss hajtásait mulcsként alkalmazva is megőrzi riasztó hatását. Vetésforgó „Jól tervezett vetésforgóval felére lehet csökkenteni a növényvédelmi költségeket, helyesen megválasztott másodnövénnyel kétszeresére lehet növelni a termésmennyiséget.” A kerti növények időben egymást követő sorrendje a vetésforgó. Alkalmazásával megelőzhető a talajuntság, elkerülhető, hogy egyes kártevők tömegesen felszaporodjanak, mert egy adott helyen csak több év múlva terem ugyanaz a tápnövény. Tervezése során számításba kell venni az ültetendő fajok tápanyagigényét, de azt is, hogy életük során mennyire zsarolják ki a talajt, s lekerülésük után milyen fajok tenyészthetők, s kell-e tápanyagot visszapótolni, vagy sem. Szintén fontos, hogy az egymás után következő növények ne legyenek rossz hatással egymásra. Gertrud Franck szerint szempont az is, hogy egy-egy növény főnövényként (A csoport) akár egészen őszig foglalja a területet, vagy csak 1-2 hónapig (C csoport), de az is lehet, hogy a vegetációs periódusnak vagy csak az első, vagy csak a második felében veszi igénybe a termőhelyet (B csoport). Növények csoportosítása tápanyagigényük és a „Gertrud Frank-féle” besorolás alapján Tápanyagigény A csoport B csoport C csoport Magas Fejes káposzta Póréhagyma Uborka Zeller Paradicsom Paprika
Közepes
Alacsony
Brokkoli Cukkini Csemegekukorica Sütőtök Görögdinnye Karalábé Fodros kel Mangold Karfiol Bimbóskel Sárgadinnye Karós bab
Sárgarépa Hagyma Fokhagyma Cékla Édeskömény
Saláta Hónapos retek Retek Spenót
Borsó Bokorbab
Mustár Zsázsa Porcsin
A vetésváltás legkönnyebben úgy tervezhető, ha a kertben állandó ágyásrendszert, vagy sorrendszert alakítunk ki és ezeknek megfelelően következetesen végezzük a trágyázást (nem kell minden évben a teljes területen!) illetve a növényváltást. A rokon növények ne kerüljenek egymás utáni időszakokban ugyan arra, vagy a közvetlen szomszédos területre, hogy a károkozók feleslegesen ne veszélyeztessék az ültetvényünket. Évről évre a kiültetésekről érdemes vetési naplót vezetni, így nem tudjuk elfelejteni a korábbi telepítéseket és a tapasztalatokat is feljegyezhetjük. Gertrud Frank klasszikus ajánlása a sorokon alapszik, és a következő rend szerint szerveződik: CACBCACB…. ahol a sorok közötti távolság 50 cm és az ’A’ sorok - főkultúra májustól év végéig (esetleg rövid tenyészidejű előveteménnyel) ‘B’ sorok - vegetációs időszak első vagy második felében nőnek ‘C’ sorok - rövid tenyészidejű, aránylag alacsony növények, és az árnyékot is bírják. A következő évben pedig egy sorral léptetünk tovább: a CACBCACB helyett BCACBCA a követendő sorrend. Vetésforgóként értelmezhetjük azt is, ha levél, termés, gyökér majd virághasznosítású növények váltogatják egymást (pl. első évben egy területre spenótot, salátát ültetünk, rá következő évben borsó, bab vagy paradicsom kerül. Harmadik évben sárgarépa vagy petrezselyem következik, negyedik évben például brokkoli.) Vetés, ültetés Vetőmag A magyar vetőmagok a háború előtt igen jó hírűek voltak, és széles választékban álltak rendelkezésre. A tápiószelei génbankban ma is nagyon sok fajtát őriznek. Máig maradtak még régi fajták a falusi kertekben is, különösen babból színes a választék. Ha valaki a kereskedelmi forgalomban beszerezhető kommersz vetőmagot szeretné a biokertben elültetni, számítani kell arra, hogy a termés esetleg elmarad a várttól. Miért is? Mert a kommersz mag előállítása nem biokörülmények között, hanem műtrágyák és növényvédőszerek által kondicionált feltételek mellett történik. Nemesítésének célja is az, hogy jól tudjon alkalmazkodni a vegyszeres környezethez, és ilyen körülmények között hozzon kiemelkedő termést. A biokertben azonban ezek az „elkényelmesedett” fajták nem tudják megfelelőképpen megállni a helyüket, az „elvonókúra” miatt nem jönnek elő a jó tulajdonságok, viszont az organikus gazdálkodásból adódó életteli körülményeket nem tudják
kihasználni. Idővel azonban a kommersz magból is lehet biovetőmag, de ehhez 2-3 év utántermesztésre van szükség! A vetőmaghasználatnál fontos tudnivaló, hogy ma már sok vetőmag F1hibrid, ami azt jelenti, hogy a szülőpárok jó tulajdonságait ötvöző magból fejlődő utódnövény bőven és kiegyenlítetten terem. Igen ám, de az erről a növényről szedett magok a következő évben csak kis százalékban lesznek a szülőkhöz hasonló tulajdonságúak, tehát utántermesztésre nem alkalmasak! A hagyományos gazdaságokban régen használt fajták és tájfajták viszont jól alkalmazkodtak a vegyszermentes körülményekhez és az adott táji feltételekhez és évről évre utánvethetők voltak, fajtatulajdonságaikat hosszú távon megőrizték. Vetőmagfürdő A magok jobb csírázását és a csíranövények jobb fejlődését segíthetjük a gyógyteás vetőmagfürdővel. A víz felpuhítja a maghéjat és a sziklevelek megduzzadnak, a gyógynövények különböző hatóanyagai pedig távol tartják a káros talajgombákat, serkentik a csíra fejlődését. Fontos, hogy a fürdő után ne száradjanak ki a vetőmagok, legfeljebb a külsejükről kell leitatni a fölös nedvességet, hogy a vetésnél ne tapadjanak össze. A kamillatea jó hatású a borsóra, retekre és futóbabra, valamint a káposztafélékre is. A macskagyökér fürdő jót tesz a paradicsomnak, paprikának, vörös- és póréhagymának és a napraforgónak. A macskagyökér virágából készített fürdő pedig a cukkininek és az uborkának hatásos, de ugyancsak a kabakosokat serkenti, ha tejbe áztatjuk a magjaikat a vetés előtt. A zsurlófőzetben fürdetett burgonyagumók a gombabetegségeknek jobban ellenállnak. Vetés, ültetés Minden növénynek megvan az optimális vetési, ültetési ideje. Alaptézisként azonban az leszögezhető, hogy a szabadföldi termesztés csak a talaj kellő átmelegedése után kezdhető meg. Vannak magok, amiket már kora tavasszal földbe vethetünk (borsó, sárgarépa, petrezselyem, hagyma), sőt el is kell vetnünk, mert a túlzott meleg miatt gyorsan felmagozhatnak (pl. saláta, hónapos retek). Vannak azonban a hidegre érzékeny fajok is, melyeket csak április végén, május elején vethetünk (bab,uborka, cékla, stb.) vagy csak a fagyos szentek elmúltával ültethetünk ki (paradicsom, paprika, dinnye, tök, padlizsán, stb.) károsodás nélkül. Fontos, hogy a magok is és a palánták is jó szerkezetű, elegendő tápanyaggal ellátott, élő talajba kerüljenek. Az apró magokat érdemes finom homokkal keverni, hogy egyenletesebben tudjuk azokat kiszórni. Lehet sorba, és fészekbe vetni, az adott növénytől függően. Érdemes a vetőbarázdát belocsolni, majd a vetés után száraz talajjal fedni a magokat. Palántázásnál fontos, hogy a kiültetést csak akkor végezzük el, ha a hőmérséklet már egyenletesen 15 fokot ér el. Hacsak lehet, az ültetés ideje inkább reggel, vagy késő délután legyen, és kerüljük a szeles időt is. A palántáknak is jót tesz, ha gyökerüket az ültetés előtt zsurlófőzetben áztatjuk. Figyelni kell az ültetési mélységre (a paradicsomot és a káposztákat lehet mélyebben is ültetni, de a saláta és a zeller nem szereti, ha „elássák” őket) és a térközre (növények egymástól való távolsága)! Palántázáskor még ritkásnak tűnhet az ágyás növényzete, de gondolnunk kell arra, hogy pár hét múlva a kis növények megerősödnek, és elegendő hely kell, hogy rendelkezésükre álljon. A palántákat a jó eredés reményében alaposan be kell öntözni. A zöldségeket szinte folyamatosan, tavasztól őszig vethetjük-ültethetjük és szüretelhetjük. Márciusban vethetjük: a sárgarépát, a petrezselymet, a fokhagymát, a borsót és a fejes salátát. Áprilisban következhet a nyári retek, sóska, előnevelésre pedig a spárgatök, korai burgonya, paprika, paradicsom, sütőtök, kukorica, káposztafélék, és a görögdinnye. Májusban: uborka, bab, kapor, kukorica. Júniusban: fejes káposzta, kelkáposzta, karalábé, zöldbab.
Nyár végén: cékla, téli retek, spenót, kapor, zöldbab, téli saláta. Melegágy Ha valaki saját maga szeretne korai nevelésű palántákat előállítani, számára hasznos lehet egy melegágy kialakítása. Az előnevelt növényekkel nagyobb lesz a termésmennyiség, sőt, a szabadba vetett magokból fejlődő növényekkel szemben akár a kártételek is csökkenthetők, hiszen a melegágyból kikerült, edzett és fejlett palánta ellenállóbb, mint az éppen kibúvó gyenge csíranövény. A melegágy lényege, hogy többé-kevésbé mély, szabályos négyszög alakú verem, melyet a keretekre támaszkodó ablakkeret fed le. A verembe halmozott 40-50 cm-es trágyaréteg biztosítja a „melegtalpat”, melyre a melegedés megindulása után magágyként 15-20 cm-es komposztot, vagy komposztos kerti földet kell teríteni, amibe a magvak vetése történik. Kialakíthatunk azonban a szerves építészethez igazodó melegágyat is, mely kettős kör alakú (egy belső magasabb és egy külső alacsonyabb hengert alkotva), oldalai vesszőfonással készülnek, a fűtést pedig itt is a behalmozott trágyatalppal biztosíthatjuk. A hő megtartására és a növekvő palánták védelmére vesszőkből hajlított kávákra rögzített fóliatakarás szolgál. Vetés előtt át kell szellőztetni a földet, hogy a bomlás során keletkezett gázok eltávozhassanak belőle. A melegágyi növénynevelésben egyébként a szellőztetés folyamatosan kulcskérdés, a bomló anyag keltette gázok miatt. A vetésidő meghatározásához tudnunk kell, hogy a káposztafélék palántáinak neveléséhez 5-7 hét szükséges, a paradicsom és a paprika a vetéstől számított 8-12 hét múlva lesz kiültethető, zellernél 10-12 hetes nevelési időt kell tervezni. Ezek tudatában a kiültetés tervezett időpontját kell meghatároznunk, és attól visszaszámolva kapjuk meg a vetés időpontját. A kelés után a növekvő magoncokat ritkítani kell, vagy tűzdeljük át, hogy mindig legyen elegendő helye a fejlődő növényeknek. Kiültetés előtt egyre többet szellőztessünk, és az árnyékolást is fokozatosan csökkentsük, így edzve a palántákat a kinti körülményekhez. Ha nem tartjuk be a fokozatosságot, könnyen megperzselheti majd a májusi Nap a frissen kiültetett növényeinket. Szelíd növényvédelem A kártevők hatalmas pusztítást okoznak a kertekben, sőt úgy néz ki, évről évre egyre több van belőlük. Mit tehetünk ellenük egy biokertben? A legjobb módszer a kártevőkkel szemben a megelőzés (egészséges talaj, egészséges növények, növénytársítás, kártevők előrejelzése, idejében elkezdett védekezés). Érdemes a haszonnövények köré vagy közé olyan növényeket ültetni, amelyek illatukkal elriasztják a kártevőket, így megakadályozzák pl. a peték lerakását, de a közvetlen rágcsálást vagy szívogatást is. Ilyen lehet a levendula, büdöske, metélőhagyma, fokhagyma, vagy vöröshagyma. Ha ezekkel szegélyezzük a zöldségágyásokat, máris sokat tettünk annak érdekében, hogy csökkentsük a kártevők pusztítását kertünkben. (Az előzőekben már részletesen írtunk a kedvező társítás előnyeiről és az alkalmazható növényekről.) Ha a megelőző eljárásaink ellenére mégis megjelenik egy kártevő vagy betegség a kertben, azonnal kezdjük el a védekezést, hogy az elszaporodást megakadályozhassuk. Ne legyen célunk minden kártevő elpusztítása, hiszen a biokertben minden élőlénynek van helye és szerepe, csak jelenlétük aránya nem mindegy. A védekezésben természetesen nem lehet szintetikus vegyszereket alkalmazni, azonban növényi leveket, kenőszappant, denaturált szeszt, tejet, savót, vagy elemi kén és réz tartalmú anyagokat használhatunk. Növényi permetlevek
Saját kezűleg, otthoni körülmények között is számtalan növényi lé készíthető, melyekkel erősíthetjük a kiültetett növényeinket, vagy éppen gyéríthetjük a kártevőket és kórokozókat. A biolevek további előnye, hogy felhasználásuk során nem mérgezzük sem a környezetünket, sem önmagunkat. Tudnunk kell azonban, hogy a kezelt haszonnövények kezelés után fejlődő hajtásain a levek hatása nem érződik, ezért hetente, kéthetente érdemes újra permetezni, hogy a védelem folyamatos legyen. Készíthetünk erjesztett levet (trágyalé), főzetet, vagy forrázatot, de akár hideg vizes kivonatot is. Hatásos bio permetlevelet készíthetünk csalánból, macskagyökérből, kamillából, fokhagymából, körömvirágból és más gyógynövényekből is. Erjesztett lé Friss vagy szárított növényeket aprítsunk fel, majd egy fa vagy cserépedénybe szórjuk bele és öntsük fel esővízzel. (A csapvíz növényi levek készítéséhez nem alkalmas.) 1 kg friss növényre 10 liter vizet számítsunk, a szárított növényeknél 200 g drogra öntsünk 10 liter vizet. Az erjedés egy két nap múlva beindul, és kb. két hét szükséges a teljes erjedéshez. Naponta kétszer keverjük át az edény tartalmát, hogy oxigént juttassunk a folyadékba, és mivel az erjedés során erős szagok képződnek, keverjünk hozzá zeolitot vagy bazaltlisztet, ami megköti a kellemetlen szagokat. A trágyaléhez a legjobb a fahordó, de ha ez nincs, a kerámia vagy zománc edény is megteszi. Az elkészült levet hígítani kell 1:20 arányban, vagyis egy rész permetéhez 20 rész esővizet keverjünk. A permetlevet kora reggel juttassuk ki a talajra, ha levéltrágyaként szeretnénk alkalmazni, akkor 1:50 arányban hígítsuk! Főzet A főzeteknél aprítsuk fel a növényeket, majd áztassuk be őket 24 órára hideg esővízbe, és csak ezután kezdjük el a főzést (ha lehet, zománcos edényben). A főzési idő kb. 20-30 perc, majd kihűlés után szűrjük le az edény tartalmát, és ha szükséges, hígítsuk fel. A visszamaradt növényi anyag mehet a komposztba, a lével pedig öntözzük meg a növényeinket. Forrázat A növényeket leforrázzuk, majd hagyjuk állni kb. 10 percig és utána szűrve és lehűtve használjuk fel. Hideg vizes kivonat A növényeket 24 órára hideg esővízbe áztatjuk, vagy ha szükséges, 3 napig is állni hagyjuk, majd mielőtt erjedésnek indul, leszűrjük és felhasználjuk. Védő növény
Növényvédő növények Mi ellen?
bársonyvirág borsmenta csalán
fonálféreg cseresznyelégy levéltetű, hangya
csombor (borsikafű) erdei pajzsika
fekete levéltetű pajzstetvek, viaszos pajzstetvek, vértetvek, szamóca eszelény burgonyabogár atka, földibolha, hernyó, almamoly, sárgarépalégy káposztalepke csiga, hangya, levéltetű, atka,
fehér árvacsalán fehér üröm fekete bodza fokhagyma
Milyen formában? társnövény társnövény társnövény, trágyalé, hideg vizes kivonat társnövény hideg vizes kivonat, higítatlan formában társnövény forrázat tea társnövény, erjesztett lé
gilisztaűző varádics
kakukkfű körömvirág metélőhagyma mezei zsurló paradicsom paszternák rebarbara sarkantyúka torma zsálya
szürke penész baktériumos betegségek, lisztharmat, rozsda, atka, málnabogár, szamóca bimbólikasztó levéltetű, káposztalepke fonálféreg lisztharmat, varasodás gombás betegségek atka, levéltetű, káposztalepke csiga hagymalégy, fekete levéltetű levéltetű, vértetű palántadőlés, paradicsom baktériumos betegsége káposztalepke
lemosópermetnek forrázat, vegetációs időben hideg vizes kivonat társnövény társnövény, mulcs társnövény, forrázat főzet, higítás nélkül főzet társnövény erjesztett lé társnövény, mulcs, tea forrázat társnövény, mulcs
Egyéb anyagok Denaturált szesz 1-3%-os oldata gyéríti a levéltetveket. Hipermangán Maximun 0,3%-os töménységben vetőmag csávázásra, illetve lisztharmat és szürkepenész elleni permetezésre használható. Növekedésserkentő és fertőtlenítő hatása is van. Kenőszappan Oldata (3%) levéltetvek és atkák ellen használható. Hatása egy napig tart. Komposzttea A talajéletet fokozza, így közvetve a növények ellenálló képességét is növeli. 1 rész komposztot és 4 rész vizet néhány kanál cukorral kell naponta többször átkeverni 1héten át, hogy minél több oxigénhez jussanak és ezáltal felszaporodjanak a komposzt mikroszervezetei, majd a leszűrt levet 1:20 arányú hígított formában lehet felhasználni. Faszén Fertőtlenítő anyag. A gyümölcsfák ültetésekor használt agyagpépbe (ebbe mártják a gyökereket) keverve is jó hatású. Fahamu A talajra szórva káposztabolhák és csigák ellen jó védőszer. Szódabikarbóna 2%-os töménységben jó hatású a lisztharmat ellen. Tej Rendszeresen hetente egyszer, vízzel hígított tejjel (2 l tej/10 l víz) permetezve a paradicsom és a burgonya rothadását okozó gomba ellen védekezhetünk Az uborka és cukkini lisztharmata ellen is hatásos. (1%-os oldat előállításához 1 liter vízbe 10 gr szert, illetve 10 liter vízbe 100 gr (10 dkg) szert kell adagolni. A folyékony szereknél a 1%-os töménység eléréséhez 1 liter permetléhez 10 ml-t, 10 literhez pedig 100 ml-t kell bekeverni. 1 liter=1000ml; 1kg=1000gr) Természetes ellenségek A biokertekben a társításon és a biolevek használatán kívül a kártevők és ellenségeik arányában megteremtett biológiai egyensúly válik segítségünkre. Ezáltal a károsítók megfelelően kordában tarthatók. A hasznos szervezeteket becsalogathatjuk a kertünkbe, de be is telepíthetjük őket, hiszen már több fajuk megvásárolható és hasznosítható. Fontos, hogy a hasznos fajok elegendő táplálékot, pihenő- és búvóhelyet találjanak a kertben.
A rovarok elleni védekezésben a legkisebb segítő a Bacillus thuringiensis, amelynek a spórái a kártevő hernyókat, levélbogarakat és szúnyogokat fertőzik és pusztítják. A fülbemászók jelentős pusztítói a levéltetveknek, lepkehernyóknak, de nyáron a túlérett gyümölcsöt is megrágcsálhatják. A forgáccsal, szénával megtömött és fejjel lefelé, a faágakra akasztott kis cserepek kitűnő búvóhelyükül szolgálnak. A fátyolkák levéltetűpusztítók. Korán virágzó bokrokkal a kertbe csábíthatjuk őket, téli maradásukat pedig egy pirosra festett ládikával is elősegíthetjük. A katicák köztudottan a levéltetvek ellenségei. A kertbe a virágzó növények csábítják, a telelésüket pedig segíthetjük, ha lomb-vagy szalmakupacokat hagyunk a talajon. Hasonlóképpen hasznos segítők még a különféle fürkészek, zengőlegyek, ragadozó atkák is. A kétéltűek – Magyarországon minden fajuk védett – bogarakat, meztelen csigákat fogyasztanak. A települések körül a leggyakoribbak talán a zöld varangyok. Mini vizes biotópok kialakításával segíteni tudjuk megtelepedésüket. A gyíkok lárvákat, rovarokat, csigákat vadásznak, a siklók a pocok elleni védelemben is segítők lehetnek. A kertben kisebb kőrakásokkal segíthetjük megjelenésüket. A növényvédelmi munka jelentős részét a madarakra is bízhatjuk, ha fészkelő és búvóhellyel a kertbe csalogattuk és ott megtelepítettük őket. Télen az etetésükre, nyáron az itatásukra kell odafigyelni. A rovarevő emlősök (sün, denevér, cickány) szívesen megtelepszenek a kertben, melyet segíthetünk, ha meghagyunk egy-egy odvas fatörzset, vagy bolygatatlan kis halomba rakjuk az ágnyesedék egy részét, vagy félreeső helyen kőkupacokat alakítunk ki. A vakondot sokan nem szeretik, pedig kizárólag rovarokkal táplálkozik. A káros lótücsök mellett azonban elfogyasztja a komposztálásban hasznos gilisztákat, és földtúrásaival kiborítja az elültetett növényeket is. Mindezek ellenére, és azért sem, mert védett faj (!), ne pusztítsuk el. A földbe ásott üres üvegben a szél keltette búgás elriasztja a területről, de a gyalog bodza szagát, a ricinus magját és a nagy sárfű petróleumra emlékeztető szagú gyökérnedvét sem kedveli. Alternatív biokertek Biodinamikus gazdálkodás Az ökológiai gazdálkodás egyik irányzata a biodinamikus gazdálkodás, melyet Rudolf Steiner filozófus-tudós 1924-ben megtartott előadássorozatát követően kezdtek el alkalmazni. A biodinamikus gazdálkodás legfontosabb jellemzője az a szemlélet, amely szerint a gazda a gazdaságot egységes egészként kezeli. Ennek részét képezik az ott tartott háziállatok, a termesztett növények, a táj elemei (erdőfoltok, rétek, legelők, a vadon élő állatok), sőt még a tágabb környezet is, egészen a csillagokig. Innen a név: bio, bios görögül életet jelent, míg a dinamikus az életben lévő mozgások, életritmus figyelembe vételére utal. E termesztési mód fontos tényezője, hogy a „globalizáció” helyett a „lokalizáció” érvényesülését segíti – a termesztés, feldolgozás, fogyasztás regionalitásának megteremtésével. Nem használnak kémiai növényvédő szereket sem műtrágyákat. A talaj termékenységét állatok trágyájából és növényi maradványokból készült oltott, érett komposzttal fokozzák, a növények egészségét pedig gyógynövényekből és az azokat körülvevő állati „burkokból”
készült permetező preparátumokkal óvják. A belső erőforrások hasznosításával a gazdaság biológiai egyensúlyát is igyekszenek megteremteni. A biodinamikus gazdálkodók munkájuk során a napi ritmusokat és az év körforgásának az emberre és az általa végzett tevékenységre, a mezőgazdálkodásra való hatását is figyelembe veszik. A Maria Thun megfigyelésein alapuló vetési naptárban az égi objektumok (Hold, csillagképek) helyzete és azok földi jelenségekre gyakorolt hatása alapján napról-napra megjelölik az abban az időszakban szükséges és lehetséges teendőket. A gyökér-, levél-, virág- és termésnapok arra utalnak, hogy a különböző növények a számukra megfelelő napokon vetve, ültetve, gondozva jobb fejlődéssel reagálnak és a megfelelő napokon történő betakarítás a termények eltarthatóságát is növeli. Gyökérnapokon ápolják a gyökérzet zónájában várt terméseket: retek, répa, zeller, cékla, feketegyökér, hagyma, burgonya. Levélnapokon a káposzta, saláta, spenót, szálas takarmányok, levélfűszerek, spárga gondozása történik, hiszen ezeknek a növényeknek a levelei, hajtásai adják a termést. Virágnapokon gondoznak minden virágjáért termesztett növényt és az olajos magvúakat. A termés-növényeknek kedvez a termésnap. Ebbe a kategóriába tartozik minden növény, amelyet botanikai terméséért vagy magváért termesztenek(minden gyümölcsünk, a hüvelyesek, a kukorica, gabonák, a tök, a paprika, a paradicsom). A biodinamikus gazdálkodási módon előállított termékeket védjegy, a „Demeter” védjegy jelzi és különbözteti meg más biotermékektől. Permakultúra A permakultúra alapgondolatát az ausztrál Bill Mollison, és David Holmgren publikálták az 1970-es években. Ez az életfelfogás Magyarországon Baji Béla könyve és a Permakultúra Szövetség tevékenysége révén vált ismertebbé. A permakultúrás gazdálkodás lényege az, hogy a gazda a gazdaság minden egyes elemét növények, állatok, épületek, táj és ember - egy közös rendszerbe foglalja össze, a közöttük lévő kapcsolatokat tudatosan tervezi meg, használja ki. Így maguk a természetes folyamatok léphetnek az egyébként sokszor energiaigényes, költséges tevékenységek helyébe: például a gyümölcsösben, zöldségesben kapirgáló tyúkok amellett, hogy összeszedik a kártevőket és a gyomok magvait, trágyájukkal javítják a talaj minőségét, így szükségtelenné teszik a gazda munkájának egy részét és a vegyszerhasználatot. Egyszersmind az állatjóléthez és a minőségi hústermékekhez is hozzájárul ez a tartási mód. A permakultúra tulajdonképpen egyfajta ökológiai tervezési rendszert jelent, melyben nem az alkotóelemek a leglényegesebbek, hanem a köztük lévő kapcsolatok, és a rendszerben zajló folyamatok. A permakultura egy szakértelemmel, mesterségesen létrehozott, kis energiával működő ökoszisztéma, amely hasonlóságot mutat a természetben „önmagától” működő rendszerekkel. Hangsúlyozza a fogyasztás drasztikus csökkentésének, az energiamegtakarításnak és a természetből való "házi" energianyerés különféle módozatainak fontosságát. A permakultúra-kert lényege, hogy zártláncú és önfenntartó rendszerben termelődnek meg a mindennapi élelmiszerek, melyben állatok, növények és mikroorganizmusok élnek és működnek együtt. A hagyományoshoz képest ezekhez a kertekhez csak minimális energiabefektetés szükséges, mert a természetes élőkörnyezetet utánozza le, mint organikus önfenntartó kert. Nincs szükség vegyszeres permetezésre. A kártevők nagy részét természetes ellenségeik pusztítják el. A gondos tervezést követően az organikus permakultúra-kert gyakorlatilag önmagát kell hogy fenntartsa, azzal a kiegészítéssel, hogy trágyázni, ültetni, locsolni és végül a termést learatni mégiscsak az embernek kell.
Az előnyök közé tartozik az is, hogy egy permakultúra-kert környékén soha sem halmozódik fel felesleges szemét, hiszen mindent újra lehet, sőt kell is hasznosítani. A végeredmény pedig a vegyi anyagoktól tökéletesen mentes élelmiszer és tojás, ami nem csak egészséges, de olcsó is. Mivel a termőterületet csak egyszer kell megtervezni és kivitelezni, onnantól kezdve egyetlen permakultúra-konyhakertet több generáció is használhat anélkül, hogy esetleg terméketlenné válna. A permakultúra első és legfontosabb alapeleme a termőföld. A kert második legfontosabb hozzávalója egy csapatnyi csirke. Elsősorban a tápelemekben gazdag organikus trágya miatt, de a tyúkok egyes kártevőktől is megtisztítják a kertet. A csirkealomnak használt szalmából kiváló minőségű organikus trágya lesz, mellékesen antibiotikumoktól, szteroidoktól és egyéb különféle vegyszerektől mentes tojással és hússal is gyarapszik a gazdaság. A víz szintén esszenciális eleme a permakultúra-kertnek. Segít nedvesen tartani a talajt, de vonzza a rovarokat, békákat és a madarakat is, akik pedig a kártevők pusztításáról gondoskodnak. A kert nélkülözhetetlen eleme egy komposztáló hordó is, amibe a csirkealom mellett az ételmaradékoktól a falevelekig az égvilágon minden szerves hulladékot bele lehet - sőt, kell dobni, ami valaha élt és máskülönben a szemétbe kerülne. A permakultúra szerint semmi, ami organikus, nem felesleges. Ajánlott és felhasznált irodalom Dowding,Ch. (2010) Biokertészkedés a gyakorlatban, Cser Kiadó, Budapest, p.140 Franke, W. (2006) Biokert – az öngyógyító vegyeskert, Mezőgazda Kiadó, Budapest, p.100 Füzi I. (2010) Környezetkímélő gazdálkodás, Ökológiai Intézet Alapítvány, Miskolc, p 24 Kern, A. (2005) Régi idők kerti fortélyai, Mérték Kiadó, Budapest, p.96 Mezei O. (2000) Biodinamikus kertgazdálkodás, Mezőgazda Kiadó, p.166 Rasztik V. (2003) Az ökokertek növényvédelme, Mezőgazda Kiadó, Budapest, p.277 Roszik P. (2009) Biokert a ház körül, Magyar Biokultúra Szövetség, Budapest, p.42 Tamás E. (1992) Biokertészek könyve, Agricola Kiadó, Budapest, p.147 www.diverziti.hu www.ozonenetwork.hu www.permakultura.hu www.kertpont.hu
