Mentális retardáció, és tanulási zavarok diagnosztikája
Mentális retardáció Mentális retardációnak nevezzük az értelmi fejlődés megrekedését, vagy az életkor átlagától való jelentős elmaradását, mely már a 18. életév előtt megmutatkozik, és együtt jár a szociális készségek fejletlenségével. ➲ Az oligofrénia (oligos:kevés, phrenos:elme) elnevezés az európai szóhasználatban terjedt el. ➲ Míg az angolszász országokban a mentális retardáció használatos. Ezt alkalmazza az általunk is használt DSMIV. diagnosztikus rendszer.
Barna Csilla SE Általános Orvostudományi Kar Klinikai Pszichológiai Tanszék
Epidemiológia, gyakoriság
DSM IV. – Mentális retardáció
A) jelentősen átlag alatti intellektuális teljesítmény: az egyénileg mért IQ kb. 70 vagy az alatti (kisgyerekeknél klinikai megítélés szerint: jelentősen átlag alatti intellektus) B) Az aktuális adaptív működés (azaz, a személy teljesítménye korának és kulturális csoportjának megfelelő) egyidejű deficitje vagy károsodása az alábbiak legalább két területén: kommunikáció, önellátás, családi élet, szociális és kapcsolati készségek, közösségi források felhasználása, önmaga irányítása, iskolai készségek, munka,szórakozás, egészség, biztonság. C) Kezdete 18 éves kor alatt.
Etiológia: A kiváltó etiológiai tényezőket 3 fő csoportra oszthatjuk: ● Organikus tényezők ● Poligenikus befolyások ● Pszichoszociális károsodás, környezeti hatások
Eltérő vélekedések: A lakosság legalább 2-3%-át vagy 10%-át érinti Túlnyomó többsége enyhe fokú, esetleg csak részleges hiány, egyenetlenség. Igazán súlyos állapotok kb. 1%-ban fordulnak elő a népesség körében. A retardációk közel 10 százalékát teszi ki a Down-kór, ennek szűrését ezért ma már rutinszerűen végzik. Az enyhe mentális retardáció a szociális és gazdasági helyzettől függően jelentős eltéréseket mutat (7,8%1,2%) A súlyos mentális retardáció arányát a szociális és gazdasági helyzet nem befolyásolja.
1. Organikus okok:
Prenatális genetikai Prenatális és környezeti Prenatális multifaktoriális Perinatális Posztnatális
1
Organikus okok 2. Okok
Példa
kromoszomális eltérések, genetikai eltérések (veleszületett metabolikus zavarok, dizmorfiás szindrómák, idegrendszeri betegségek)
Down szindróma, fenilketonúria, Hunter szindróma, Angelmanszindróma, DeLange szindróma, Rubinstein-Taybi szindróma, sclerosis tuberosa
Prenatális és környezeti
gyulladások, toxin, súlyos szisztémás anyai betegségek
rubeola, toxoplasmosis, congenitális alkohol szindróma
Prenatális multifaktoriális
agyfejlődés zavara, dizmorfiás szindrómák
cerebrális bénulás, epilepszia, hydrocephalus
Perinatális
anyai cardiovasculáris sokk, magzati hypoxia, koraszülött komplikációk
preeclampsia, respirátoros distressz szindróma
Posztnatális
trauma, infekció, endokrin, toxin
baleset, agytumor, meningitis, encephalitis, ólommérgezés
Prenatális genetikai
2. Poligenikus befolyások
Család iker és adoptációs vizsgálatok eredménye=>az intelligenciaszint egy adott populációban kb. 50%-ban(+/20%) genetikailag meghatározott Az öröklődésben számos gén vonódik be, de 5 génnek van különös jelentősége az átörökítésben A mentális retardáció átörökítését kevés vizsgálat kutatja Régebbi tanulmányok: a súlyos mentális retardációban a poligenikus átörökítésnek kisebb szerepe van. Az enyhe mentális retardáció erősen familiáris, a súlyos nem Kérdés: az enyhe mentális retardációk esetén az átörökítés poligenikus vagy környezeti tényezők által befolyásolt? További vizsgálatok szükségesek!
A súlyos mentális retardációban szenvedők 5575%-ánál mutatható ki organikus eltérés Általában prenatális okok dominánsak A perinatális és a posztnatális okok kb. 5%-ban szerepelnek a súlyos mentális retardáció hátterében Az enyhe mentális retardációval élő gyermekek 10-25%-ánál található organikus ok a háttérben
3. Pszichoszociális károsodás Nem organikus elváltozáson alapuló oki tényező a pszichoszociális ártalom. Ingerszegény, elhanyagoló környezet Igénytelen szülői elvárások Hiányzó stimulusok Érzelmi elhanyagolás, bizonytalanság Hospitalizmus
Multifaktorális okok A pszichoszociális környezetnek nagy és állandó szerepe van az intelligenciára (iker és testvér adoptációs vizsgálatok – átlag 10 pontos különbség!) Nincs egy rövid kritikus periódus, az intelligencia fejlődése folyamatos tranzakciók eredménye
Mindig mindhárom tényezőt vegyük figyelembe, és azt próbáljuk megállapítani, hogy az adott gyermeknél milyen mértékben befolyásolják a fejlődést az organikus, a poligenikus és a pszichoszociális tényezők!
2
Diagnózis:
klinikai vizsgálat (CT-, EEG-, laborvizsgálatok az anyagcsere-rendellenesség, genetikai betegség, specifikus anomáliák megerősítésére vagy kizárására) standardizált, globális teljesítményt mérő teszt pl.: MAWI (Magyar - Wechsler Intelligencia teszt) Pszichoszociális környezet vizsgálata (pl. HOME leltár)
Differenciáldiagnózis:
Mentális retardáció megjelenési formái
F70.0 Enyhe mentális retardáció: IQ:50/55-70 F71.0 Mérsékelt mentális retardáció: IQ 35/40-50/55 F72.0 Súlyos mentális retardáció: IQ: 20/25-35/40) F73.0 Igen súlyos mentális retardáció: IQ: 20/25 alatti F79.9 Mentális retardáció, súlyosság feltüntetése nélkül (nem tesztelhető a szokásos módon)
Enyhe mentális retardáció (F70)
Középsúlyos mentális retardáció (F71)
Az IQ értéke 35 és 49 pont között van. A képességek profilja, készségeik színvonala egyenetlen, nagyon eltérő lehet (vizuális koordinációs készségek, nyelvi fejlődés, szociális interakció…). Gyakori, hogy bizonyos területeken jobban teljesítenek, míg más területeken súlyosabb a lemaradás. A beszédfejlődés szintje változó. A teljes autonómia már nem érhető el, többnyire ők maguk is tisztában vannak korlátaikkal. Állapotukat már korai gyermekkorban felismerik. Többségükben organikus etiológia kimutatható. Megfelelő képzéssel az írás, olvasás elemeit esetleg elsajátíthatják, közösségi tevékenységekbe bevonhatókká válhatnak, felügyelet mellett egyszerűbb munkafolyamatokat is elvégezhetnek.
Bizonyos pszichiátriai ill., neurológiai kórképek a mentális retardáció gyanúját kelthetik, ezért fontos ezektől elkülöníteni: Depresszió Krónikus szomatikus betegség Schizofrénia Beszédzavar Érzékszervi károsodás Epilepszia Tanulási zavarok Átmeneti retardáció
Legjobb prognózisú. Az intellektus mérőszáma 50-69 pont. A felfogás és a nyelvhasználat általában különböző fokú késést mutat, a beszédkészség, és az önállóság megkésett fejlődése felnőttkorig húzódhat. De legtöbbjük eléri a mindennapi élethez szükséges beszédkészséget, és az önellátásban való függetlenséget. Organikus etiológia ritkán diagnosztizálható. A legtöbb nehézséget a magasabb szellemi funkciók (ítéletalkotás, elvont fogalmak) terén élik meg, az iskolai követelményekkel nehezen birkóznak meg, általában kisegítő iskolai osztályok elvégzésére azonban képesek. A prognózist jelentős mértékben befolyásolja a szociális készségek szintje. Jó készségek esetén a beteg beilleszkedése még viszonylag súlyosabb értelmi fogyatékosság mellett is sikeres, míg antiszociális viselkedés mellett komoly problémák jelentkezhetnek. Nagyon fontos a korai, következetes fejlesztés szerepe.
Súlyos mentális retardáció (F72)
20-34 pont közötti IQ. Itt már a motoros készségek terén is károsodás észlelhető, szókincsük szegényes, nehezen kommunikálnak, a mindennapi teendők során folyamatos segítségre szorulnak. Bizonyos képességek azonban még itt is fejleszthetőek. Nagy valószínűséggel állandó támogatást igényelnek.
3
Igen súlyos mentális retardáció (F73)
Az IQ 20 alá esik. Az értelmi képesség és nyelvhasználat legjobb esetben elérheti az alapvető utasítások megértését, és egyszerű kérések közlését. Ezek a betegek gyakran mozgásképtelenek, nem beszélnek, vagy artikulálatlan hangokat hallatnak, nem tudnak önállóan étkezni, öltözni, mosakodni, inkontinensek. Állandó felügyeletre, gondozásra, ápolásra szorulnak.
Terápia
Megelőzés Gyógyszeres kezelés Rehabilitáció, habilitáció
Szakvélemény, beiskolázás
Súlyos (közép, súlyos, igen súlyos) mentális retardáció
IQ
50-70
50 alatt
Szociális működés
Nincs, vagy enyhe károsodás
Kifejezetten károsodott
Ok
Ritkán van organikus ok
Organikus okok
Családi anamnézis
Szülők és testvérek között gyakori az enyhén retardált
Szülők és testvérek ált. normál intellektusúak
Háttér
Alacsony szociális körülmények közt gyakoribb. Gyermek ehanyagolás gyakori.
Kül. szociális szinteken azonos eloszlás. Ritka a gyermek elhanyagolása.
Megjelenés
Normál
Dysmorphias küllem
Orvosi komplikációk
Átlagos egészségi szint, élettartam, fertilitás normális
Gyakoriak az eü problémák, életkilátások megrövidülnek, alacsony fogamzóképesség
Pszichiátriai komorbiditás
A pszichiátriai betegségek előfordulása gyakoribb
Gyakrabban társul súlyos pervazív betegséggel. A mentális állapot nehezíti a pszic. betegség megítélését.
Jogok és kötelezettségek
Általános rendelkezések: A fogyatékos személynek joga, hogy állapotának megfelelően és életkorától függően korai fejlesztésben és gondozásban, óvodai nevelésben, iskolai nevelésben és oktatásban, fejlesztő felkészítésben vegyen részt a közoktatásról szóló törvényben meghatározottak szerint. Abban az esetben, ha az - az e célra létrehozott szakértői és rehabilitációs bizottság szakértői véleményében foglaltak szerint - a fogyatékos személy képességeinek kibontakoztatása céljából előnyös, a fogyatékos személy az óvodai nevelésben és oktatásban a többi gyermekkel, tanulóval együtt - azonos óvodai csoportban, illetve iskolai osztályban - vesz részt. A fogyatékos személy óvodai nevelését, iskolai nevelését és oktatását ellátó óvodát és iskolát a szülő választja ki a szakértői és rehabilitációs bizottság véleménye alapján. A fogyatékos személy lehetőség szerint integrált, ennek hiányában védett foglalkoztatásra jogosult. Vita: speciális iskolarendszer vagy integráció?
Tanulási zavarok
Diagnosztikus csoport (orvos, gyógypedagógus, pszichológus) Komplex vizsgálat, közös állásfoglalás Vizsgálati minimum:
Enyhe mentális retardáció
Anamnézis Értelmi képességek vizsgálata Beszédvizsgálat Rajzvizsgálat Személyiség megfigyelése, jellemzése (kooperáció, kontaktus, figyelem, magatartászavar) Mozgás jellemzése Orvosi vizsgálat
Kiegészítő vizsgálatok:
Egy másik intelligencia-teszt, vagy kiemelt tesztrészlet Részletes pszichodiagnosztika Részletes mozgásvizsgálat Érzékszervi vizsgálatok Részletes beszédvizsgálat Szociális érettség vizsgálata
4
Tanulási zavarok 1. A tanulási zavarok általános, összefoglaló kifejezés a különböző – figyelmi funkciókban, a beszédkészségben, az olvasási, írási és számolási készségek elsajátításában és használatában akadályozott, de nem a képességhiányok hagyományos kategóriáiba (vakság, süketség és értelmi fogyatékosság) tartozó – képességdeficitekkel küzdő heterogén csoport megjelölésére. Bár a tanulási zavar más deficitekkel (pl. érzékszervi gyengeség, érzelmi zavarok) vagy negatív környezeti hatásokkal (pl. hátrányos szociokulturális háttér, nem megfelelő oktatás) együtt is jelentkezhet, azoknak nem egyenes következménye (Yewchuk–Lupart, 1993).
Epidemiológia, gyakoriság
A tanulási zavarok előfordulási gyakorisága a nemzetközi tapasztalatokra alapozva az átlagos általános iskolás populáció vonatkozásában: 15%. Gaddes (1985) Országonként igen nagyok a különbségek. A tanulási zavar meghatározásának módszertani nehézségei és az egyes országok eltérő kulturális igényei miatt átfogó tanulmány még nem készült ezen a téren. Magyarországon is változatosak az adatok. Korábban 3%-ra tették a tanulási zavarokkal küzdők arányát, DE: a globális olvasástanítási módszer elterjedésével az olvasászavar gyakoribbá vált, és így tízszeresére nőtt a problémás gyerekek aránya. (A diszlexiások nagy része azonban a hagyományos olvasástanítási módszerrel logopédusok segítségével megtanult olvasni. Ez a jelenség és az igen különböző adatok jelzik, hogy amíg egyértelmű meghatározás nem alakul ki, addig nem kaphatunk még csak megközelítően pontos adatokat sem a tanulási zavarok előfordulási arányáról.)
Tanulási zavarok 2.
Tanulási zavarnak, azt a jelenséget nevezzük, amikor átlagos oktatási körülmények között egy gyerek nem tud megtanulni írni, olvasni vagy számolni, amikor ezeken a területeken iskolai teljesítménye jelentősen elmarad az intelligenciaszintje alapján elvárható teljesítménytől. Nem a gyerek eszével, szorgalmával van baj, hanem az íráshoz, olvasáshoz, számoláshoz szükséges egyes alapfunkciók fejletlensége okoz nehézséget. Az iskoláskorra egyes készségek még nem jutottak a szükséges szintre. A jelenség hátterében sok, egymásra épülő ok húzódik meg.
Története: A jelenség leírása visszanyúlik a XIX. századba: Morgan 1896-ban számolt be egy brit orvosi folyóiratban annak a 14 éves fiúnak az esetéről, akinek normális intelligenciája és a normális oktatási körülmények ellenére komoly nehézséget jelentett az olvasás. Hinshelwood (1895) „szóvakságnak” nevezte, és a bal agyi féltekében keletkezett neurológiai elváltozásoknak tulajdonította ezt a rendellenességet az akkoriban megjelent, bal féltekei sérülések során olvasási készségüket vesztett betegekről szóló tanulmányokra alapozva elméletét. A „learning disability” (tanulási képtelenség, nehézség, zavar) kifejezést Samuel Kirk használta először (Kirk–Bateman, 1962), és egy konferencián, ahol agysérülésekkel és a percepció terén problémákkal küzdő gyerekekkel foglalkozó szakemberek találkoztak a közös problémák megvitatására, vált általánosan elfogadottá (Kirk–Becker, 1963).
DSM IV.
A 60-as évektől kezdve a különböző kutatási és gyakorlati területek – agysérült felnőtt betegek, fejlődési zavarok, fejlesztő programok, percepciós tréningek stb. – szakemberei egyesítették erőiket a Kirk által elnevezett jelenség megismerésére. A helyzetre jellemző a kifejezések sokfélesége és bizonytalansága. (Ysseldyke, Thurlow, Wesson, Algozzine és Deno (1983) a tanulási zavaroknak több mint negyven meghatározását gyűjtötték össze egy tanulmányukban.)
A DSM-IV tartalmazza az olvasási, számolási, írásbeli kifejezés és másképpen meg nem különböztetett tanulási zavarokat. Ez utóbbi a mozgáskoordinációs és beszédbeli, kommunikációs zavarokat írja le. A DSM-IV tanulási zavarok diagnosztizálását akkor javasolja, ha az egyén teljesítménye olvasási, számolási és írásbeli készséget mérő standardizált tesztekben vagy tesztek valamelyikében a korának, iskolázottságának és intelligenciájának megfelelőnél jelentősen gyengébben teljesít, és a zavar jelentősen befolyásolja az iskolai és azokat a mindennapi teljesítményeket, amelyek ezeket a készségeket megkívánják. A tanulási zavarokat meg kell különböztetni az iskolai képességek normális változatainak megjelenésétől és a kulturális és oktatásbeli hátrányt okozó faktorok okozta elmaradástól.
5
DSM IV - Tanulási zavarok A)
B)
C)
Az olvasási/ írás- / számolási/egyéb képesség standardizált tesztekkel vizsgálva lényegesen alatta marad a személy biológiai kora, mért intelligenciája vagy a kor szerinti képzettség alapján elvárhatónak. A zavar jelentősen kihat az iskolai teljesítményre vagy a képességet igénylő mindennapi élettevékenységekre. Ha érzékelési deficit van jelen, a nehézségek meghaladják az ahhoz rendszerint társuló zavar mértékét.
F81.0 Olvasási zavar F81.1 Írásbeli kifejezés zavar F81.2 Számolási zavar F81.9 Tanulási zavar MNO BNO: F81.3 Az iskolai készségek kevert zavara F 81.8 Egyéb fejlődési zavara az iskolai készségeknek (kifejező írás)
Etiológia
Diagnosztika másképpen
Agy minimális organikus sérülése, POS Genetikus diszpozíciót és koragyermekkori agyi funkciózavarokat (MCD) jelölik meg eredetként.(KirkBecker,1963)
A diagnózisnak a terápiát kell szolgálnia, mégpedig a szükségletek definiálásával és a teljes képességprofil minőségi szempont mérlegelésével.
Neuropszichológiai magyarázat: a központi idegrendszer információfeldolgozási zavara, a szokásostól eltérő idegrendszeri működés (Geschwind, 1979). Percepciós és perceptuo-motoros elméletek: ezen funkciók elégtelen integrációjának következménye a tanulási zavar. Pl:Szenzoros integrációban mutatkozó deficit (Ayres, 1972,1979)
B.Sindelar(1993)
F81.0 Olvasási zavar F81.1 Írásbeli kifejezés zavar A tanulási zavarok – bármely formájúak is – így alapvetően három faktor mentén értelmezhetők: 1. a nehézséget okozó feladat milyen képességeket, készségeket kíván meg; 2. a gyermek milyen kognitív képességprofillal és jellemző pszichés tulajdonságokkal rendelkezik; 3. milyen a környezet, a külső körülmények együttese, amelyben a zavar megnyilvánul
Gyakran együtt jelentkeznek, de külön is, illetve egyik normalizálódása esetén is fennmaradhat a másik. Az iskola 1-2. évében, magas intelligenciájú gyerekeknél a 3-4. osztályban diagnosztizálhatjuk. Epidemiológia: iskolás korú gyerekeknél 2-8%, családilag halmozódik, fiúknál 2-3-szor gyakoribb
6
F81.2 Számolási zavar
Gyakorisága alacsonyabb, mint az olvasási és az írásbeli kifejezés zavaráé (2-3%?) Tünetek megjelenhetnek
F81.9 Tanulási zavar MNO
◦ A beszédkészség (matematikai terminusok, szöveges feladatok) ◦ Érzékelő képesség (numerikus vagy aritmikai jelek) ◦ A figyelem (számok másolása, megtartása egy feladat során) ◦ A matematikai képességek (matematikai lépések)
Ide tartoznak azok a tanulási zavarok, amelyek nem teljesítik egyik specifikus tanulási zavar kritériumait se.
területén.
Diagnosztika, differenciáldiagnosztika
Anamnézis Standardizált olvasási- és helyesírási, számolási teljesítményt vizsgáló tesztek Intelligencia vizsgálat Orvosi vizsgálat (ami kizárja az érzékszervi, primer pszichés, vagy neurológiai megbetegedést) Részképességek vizsgálata Differenciáldiagnosztika: mentális retardáció, emocionális zavarok, inadekvát oktatási módszerek, neurológiai, érzékszervi megbetegedések
Diagnózis következményei Fontos az alkalmazandó terápiát tekintve A tanulási zavarokkal küzdők és hozzátartozóik szempontjából sem közömbös, hogy milyen „címkét” kapnak (értelmi fogyatékos, tanulási zavarokkal küzdő vagy esetleg másképp tanuló gyermek). A gyerekek képességeinek fejlődését is befolyásolhatja megítélésük. (pl. magasabb intelligenciával rendelkező, tanulási zavarokkal küzdő réteg érdekeit képviselők jogosan kívánják az alacsony értelmi képességű, esetleg értelmi fogyatékos gyerekeket a meghatározásból kizárni.) Ugyanakkor figyelembe kell venni azoknak a gyerekeknek az érdekeit is, akik általánosan alacsony intelligenciájuk mellett még részképességzavarokkal is küzdenek. Amennyiben ez a réteg kimarad a definíció által meghatározott populációból, kisebb esélyük lesz speciális képzésekbe való kerülésre. Másodlagos tünetként kifejlődhetnek tanulási teljesítmény zavarai, emocionális zavarok, pszichoszomatikus panaszok, vagy a szociális magatartás zavarai.
Intelligencia és tanulási zavarok
Kirk (1963) óta elfogadott a tanulási zavar elnevezés, amely sokkal pozitívabb megközelítése a szindrómának (Korábban inkább agyiérzékszervi sérülést hangsúlyozó meghatározások) Az értelmi képességeket befolyásoló idegrendszeri eltérés az intelligenciatesztek eredményében is megmutatkozik. DE: megkülönböztetendő az értelmi fogyatékosság, mint maradandó állapot és a helyi agykárosodásból vagy más fiziológiai okból kialakult alacsony intelligenciával rendelkező, tanulási rendellenességeket mutató gyermek (amely megfelelő terápiával fejleszthető). Az értelmi fogyatékosok általános és egyenletes elmaradást mutatnak, a tanulási zavarokkal küzdők viszont igen kiegyenlítetlen képet adnak (Gaddes, 1985). A tanulási zavar társuló tünetként megjelenhet enyhe értelmi fogyatékosságnál, érzékszervi sérülésnél és beszédhibáknál. Ezekben az esetekben is (specifikus) tanulási zavarról beszélünk. (Sarkady, Zsoldos, 1992/93) Tanulási zavarnak tekintik azt az – intelligenciaszint alapján elvárhatónál lényegesen – alacsonyabb tanulási teljesítményt, amely neurológiai deficit vagy funkciózavar talaján jön létre sajátos kognitív pszichológiai tünetegyüttessel.
Tanulási zavarok tünetei 1: A gyermek figyelmetlen, gondolatai elkalandoznak, munkái rendetlenek,teljesítménye ingadozó. A viselkedésbeli tünetek nagyrészt másodlagosan, a teljesítménydeficit nyomán fejlődnek ki. (A környezet felől érkező negatív értékelés az amúgy is nyughatatlan gyereket agresszívvá vagy szorongóvá is teheti.) Egyensúly-érzékelés zavara, összerendezetlen, ügyetlen mozgás. (Nem tud felmérni alapvető térbeli távolságokat, viszonyokat. Bonyolultabb mozgásformációkat nem képes pontosan végrehajtani. Gyakorta megbotlik, elesik.) Bizonytalan testséma (Nem tudja, milyen az, ha a bal lábát keresztbe teszi a jobb lába fölött, milyen a karkulcsolás. Hátát nem tudja homorítani-domborítani stb. Gyakori a kézfej nem megfelelő tartása, a szabálytalan ceruzafogás.) Téri orientáció zavara, a fent–lent, jobb–bal irányok megkülönböztetésének nehézsége. (Így nehézségek az olvasásban, írásban, és a számolási műveletek elsajátításában. A tünetek jelentkezhetnek akár a balról jobbra való írás folyamatosságában, akár az iránytartásban, sorvezetésben, betűk, számok, műveletek felcserélésében.)
7
Tanulási zavarok tünetei 2: A nagy- és finommozgás koordinációjának zavara vagy fejletlensége. Általában már az óvodáskorban feltűnik. Percepciós zavarként társul a motoros deficitekhez az alakfelismerési zavar, a térbeli relációk helyes felismerésének nehézsége. Mutatkozhat gyenge ritmusérzék, gyakori az amuzikalitás. (A gyermek nem érzékeli a nyelv alapvető ritmusát, zeneiségét, s ez a szótagolásnál, elválasztásnál jelentkezhet problémaként.) Előfordulhat a beszédhangot megkülönböztető képesség kialakulatlansága, amely összefüggésben van a hallási figyelem fejletlenségével, a hanganalizálás gyengeségével. (Ez alapjául szolgálhat a zöngés–zöngétlen hangok nem megfelelő differenciálásának.) Sorbarendezési problémák lehetnek. (A gyermek nehezen tanul meg szó szerint verseket, egymás után következő utasításokat nem tud követni. )
Tanulási zavarok szűrésére használt módszerek
Vizuális észlelés (alak-, forma-, méret felismerése, Gestalt látás, alakháttér megkülönböztetésének képessége, helyes térbeli irányok felismerése, sorbarendezés, szekventálás képessége) vizsgálata
Auditív észlelés (hasonló hangzók között hasonlóak és különbözők megkülönböztetése, adott hangzó kiemelése, hangzók sorbarendezése,és szekventálásának képessége) vizsgálata
Látási és hallási észlelési funkciók összerendezett, egymásba átfordítható, integrált működésének vizsgálata
Alkalmazott módszerek Pedagógus
bevonásával
Osztálytermi megfigyelés megadott szempontok alapján (nyugtalanság, lassúság, figyelmetlenség, utasításkövetés…) Füzetek elemzése, típusos hibákra koncentrálva (összkép, vonalvezetés, jellegzetes másolási, betűkapcsolási hibák, kihagyások…) Pszichológiai
szűrés
Figyelemvizsgálat Téri pozíció észlelésének vizsgálata (Edtfeldt-teszt) Téri percepció felmérése Dyslexia Prognosztika teszttel
A tanulási zavarok megelőzése A tanulási zavarok elkerülésében igen fontos szerepe van a megelőzésnek. Lehetőség szerint biztosítani kell a kisgyermekek észlelési és mozgási, szenzomotoros képességeinek fejlődését. Ingergazdag környezettel, a sokféle, apró kihívással teli elfoglaltság biztosításával a legtöbb esetben megelőzhetjük a tanulási nehézség kialakulását vagy csökkenthetjük annak súlyosságát. A legtöbb gyermek fejlődéséhez elegendő a környezet ingermennyisége és -minősége, de még az egyébként megfelelően fejlődő kicsinyek képességeit is ugrásszerűen növelik a fejlesztő foglalkozások. Ezek a foglalkozások nem jelentenek külön megterhelést sem a gyereknek, sem a környezetnek. Lényegében olyan játékokról, szokásokról van szó, amelyek a normális gyerekkor részei.
Finommotoros koordinált mozgás (szem-kéz összerendezett
működése, látott-hallott ingerek finommozgásos cselekvésre fordítási képessége) vizsgálata
A tanulási zavarok felismerése Már az óvodáskorban felfigyelhet a környezet a gyermek hiányosságaira. A megfigyelések alapján következtetni lehet a deficites képességre.
1. Rendezetlen, bizonytalan mozgás => egyensúly-, térorientációs és testsémaproblémák. 2. Kialakulatlan lateralitás => testséma- és térorientációs zavar. 3. A gyermek nem tudja követni a mozgásokra vonatkozó utasításokat, még akkor sem, ha bemutatják neki => testséma-, térorientációs zavar, elmaradás a nagymozgások szintjében. 4. Figyelmetlenség => belső rendezetlenség, az egymásutániság felfogásának nehézsége, elterelhetőség, összefüggésben lehet az egyensúlyrendszer gyengeségével. 5. Rossz ceruzafogás => testsémazavar, finommozgási nehézségek. 6. Kusza rajzok, elmaradott rajzszint, a rajzolás elutasítása => térorientációs zavarok, a finommozgás fejletlensége. 7. Artikulációs problémák => beszédhang-megkülönböztetési nehézségek, sorbarendezési problémák.
A vizsgálatok megfigyelés-jellegűek, a gyerekek teljesítményét korosztályukhoz, illetve társaikhoz viszonyíthatjuk. A legtöbb eljárás csoportos játék, torna közben is alkalmazható, de időnként, számolnunk kell ennek torzító hatásával. Ezért a legszerencsésebb, ha többször, különböző helyzetekben figyeljük meg a gyermekeket.
Megelőzés 2.
Felolvasás: a tanulási zavarok megelőzésének egyik legfontosabb eleme. Már kiscsecsemőkorban énekeljünk, verseljünk a gyermeknek. A nyelv zeneiségét, ritmusát egész kicsi korban felfogja, és ez segíti nyelvi készségeinek fejlődését. A felolvasások hatása igen sokrétű. A gyereknek gyarapszik a szókincse és az irodalmi nyelvet, az olvasott szöveg fordulatait is elsajátítja. A felolvasások másik fejlesztő hatása, hogy a gyermeknek sorban kell követnie az eseményeket, vizuális ingerek nélkül saját képzetet alakítva a történet minden egyes eleméről. Ezzel a sorbarendezéssel és saját képzet kialakításával az olvasáshoz szükséges alapvető képességei fejlődnek. Ugyanakkor a gyerekkel megszerettetik az irodalmat, igényt alakítanak ki az írott világ iránt.
Mozgásfejlesztés
Fejlesztő játékok
A gyereknek minél több lehetősége legyen teste megismerésére, mozdulatai próbálgatására, téri tapasztalatok megszerzésére Egyensúlygyakorlatok Kártya és társasjátékok Labdajátékok…
8
A tanulási zavarok terápiája
A tanulási zavar előjelei már óvodáskorban mutatkozhatnak. 3–6 éves korra esik az iskolai készségek kialakulásához szükséges egyik igen fontos képességcsoport, az szenzomotoros funkciók szenzitív periódusa. Az egyes képességterületek szenzitív periódusuk alatt fejlődnek a legnagyobb mértékben, és ekkor fejleszthetőek a leghatékonyabban. Az óvodáskorban és a kisiskoláskor elején az érzékelés és mozgás finom összerendezése zajlik. A gyerekek ekkor válnak képessé az írás, olvasás, számolás elsajátítására. A fejlesztés leghatékonyabb módja pedig az életkornak legmegfelelőbb tevékenység, a játék felhasználása.
Óvodáskorban:
A megelőzésben használt tevékenységek célzott alkalmazásával, különböző fejlesztő játékokkal korrigálható a részképességekben történt lemaradás. Egyéni, illetve kiscsoportos foglalkozásokra van szükség, vagy személyre szóló fejlesztési tervet kell készíteni a gyerek képességeinek ismeretében. A terápiának a lemaradó részképességek fejlesztésén kell alapulnia. A fő területek, amelyek a fejlesztésben is jelentős szerepet játszanak: testsémaészlelés, térirány-észlelés, egyensúlyérzék, látási, hallási, tapintási észlelés, téri és idői rendezettség. A tervszerűen kialakított terápia kiegészítéseként általánosan fejlesztő játékokat és tevékenységeket kell a gyerek mindennapjaiba beépíteni mind az óvodában, mind az iskolában. (pl. origami, kirakós játékok, mozaik, labirintusok, számösszekötős játékok, memoryk, társasjátékok, kártyajátékok, szókitalálós és találós kérdések, mese, vers, ének, rajz, agyagozás,bábozás,népi játékok stb.)
Iskoláskorban:
1-2. osztály: már sokkal célzottabb a fejlesztés, és a feladatlapok kifejezetten az írás, olvasás és számolás előkészítését segítik, de ugyanúgy, mint korábban, a terápia célja mindenképpen az alapfunkciók megfelelő szintre emelése. 3-4. osztálytól: Az idegrendszer képlékenysége csökken, a hiányzó funkciók szenzitív periódusától egyre távolabb kerülünk, így a fejlesztést olyan technikák tanításával kell kiegészíteni, amelyek az írás-, olvasás- és számolásbeli nehézségeken segítenek.
9