Károly Ferenc
okl. bányamérnök, okl. bányaipari gazdasági mérnök, műszaki igazgató (MAL Zrt. Banxit-Hidrát Divízió, Ajka)
Megemlékezés az 1909. évi ajkai bányaszerencsétlenségről Az ajkai szénbányászat területén tevékenykedtem az 1980-as évek elején. Miután rokonaim közül többen is dolgoztak az ajkai szénbányaüzemekben, akkor is foglalkoztatott és azóta is foglalkoztat a szénmedence története. Most megemlékezünk az akkor világszerte nagy részvétet kiváltó, 1909. január 14-én lezajlott súlyos bányaszerencsétlenségről, amely az ajkai szénmedence Ánninaknájában történt. 1909-ban három magyarországi bányakatasztrófáról számoltak be a bányászat krónikásai. A legnagyobb az ajkai bányaszerencsétlenség volt 55 halálos áldozattal, a második az osztrák-magyar Államvasúttársaság feketeszén-bányászatához tartozó Dél-erdélyi, Resica melletti feketeszénbányában, a dománi Almássy-aknai gázkitörés 13 halálos sérüléssel, a harmadik pedig a Zsil-völgyben (Dél-Erdély), a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vulkáni, Dr. Chorin Ferenc-aknájának mélyítése közben bekövetkezett sújtólégrobbanás volt 8 halottal és 2 súlyos sérülttel.
48
A történelmi Magyarország területén 1908-ban 151 fő, 1909-ben 215 fő szenvedett halálos balesetet a bányászat területén. A súlyos sérüléssel járó balesetek száma 1908-ban 522, 1909-ben 564 volt. A hazai bányászat biztonsági állapota kedvezőtlenül alakult, a balesetek . száma növekedett, annak ellenére, hogy a bányákban dolgozók - 84.000 főt meghaladó - létszáma ugyanannyi volt, mint 1908-ban. A korabeli Bányászati és Kohászati Lapokból idézünk: Baleseti statisztikánk általános képét azok a nagyobb bányakatasztrófák sötétítik el különösen, mely nem sejtett és elkerülhetetlen elemi csapásként látogattákmeg a föld mélyében dolgozó bányásznépünket. Ajka, Resicza, Vulkán, e három bányahely felett terjesztette ki ez évben sötét árnyát a balvégzet, s e három katasztrófa 76 munkást ragadott a halálba. Az ajkai szerencsétlenséghezfogható illetve annál nagyobb bányakatasztrófa csak egyetlenegy esetben fordult elő Magyarországon, még pedig 1896. deczember l8-án a dománi Széchen-aknában 70 halottal. Ajkán 1865-ben kezdődött a szén kutatása. Az 1870. óta termelő ajkai bányaüzem akkori tulajdonosa a bécsi székhelyű Kohlen-Industrie-Verein (Kőszén-Ipari Egylet) volt, amely az Osztrák-Magyar Monarchia területén több helyütt, így Horvátországban, Csehországban, és Ausztriában is rendelkezett bányákkal. A munkások kb. 60 %-a Felső- és Alsócsinger szűk szoba-konyhás lakásaiban élt, másik részük pedig a környező, falvakból - Ajka, Ajkarendek, Tósok, Tósokberénd, Urkút, Kislőd, Városlőd, Csékút, Padrag, Bódé,
49
Kolontár - járt be gyalogosan az ún. "bányászösvényeken". Arról is van adat, hogy ebben az időszakban az ajkacsingervölgyi bányatelepen iskola és fürdőház is mű ködött. A bányatelepen ekkor még fürdőszobás munkáslakás nem épült, az első ilyent csak 1923-ban adták át. De a dolgozóknak mégiscsak otthon kellett a fáradtságo s munka után tisztálkodnink, hiszen az első üzemi fürdő is csak 1930-ban készült el. ' A 1étszám- és termelési adatokat táblázatszerűen foglaltuk össze: Létszám 1879 1888 1892 1896 1899 1908 1910 -
(fő)
férfi 271 273 328 494 556 634
nő
5 30 33 17 10 19
?
gyerek 18
? ?
? ?
33 50 35
544 616 696 649
?
?
összesen 294
A 12-18 éves gyerekeket osztályozói gatásra, bányabeli 1óhajtásra alkalmazták. Termelés: 1903 1906 1907 1908 1909 1910
-
88000 t 127474 t 134468 t 113300 t 123900 t 108967 t
50
meddőválo
Az Ajka-csingervölgyi szénbányászat területén a rendelkezésünkre álló források szerint 1908. év végéig 9 halálos munkabaleset történt. Néhány táblázatban közzétesszük, hogy mennyit kerestek akkoriban Magyarországon a bányamunkások. Wahlner Aladár (1861-1930) okl. bányamérnök, miniszteri tanácsos, aki 1916-1926 között a pénzügyminisztérium bányahatósági főosztályának vezetője, később helyettes államtitkára volt. A Bányászati és Kohászati Lapokban évenként megjelentett "Magyarország bányaés kohóipara" című terjedelmes munkái voltak szakirodalmi működésének legkiemelkedőbb eredményei. Az 1897-től évről-évre közreadott monográfiával Wahlner a magyar bányászati és kohászati statisztikai irodalom úttörője, és éveken át kizárólagos művelője volt. E tanulmányokat a bányászat történetét kutatók számára nagyon fontos forrásmunkák.
Az akkori fizetések adatai, átlagos napibér, fillérben (Wahlner A. adatai alapján) Bányavidék Tatavidéki szénmedence Dél-Erdélyi szénbányászat Esztergomvidéki szénmedence Tolna-Baranyai szénterület Egyéb szénbányászat (benne az ajkai is)
51
férfi
nő
334 260385 250355 230378 150365
118 113-200
zvermek 114 92-48
122-127
127-183
118-144
90-107
100-200
85-200
A munkások (felnőtt férfiak) évi keresete, koronában (WahlnerA adatai alapján):
. Az ajkai bányászatról 1904. és 1912. évi fizetési adatok állnak rendelkezésre: - 1904-ben a férfiak átlagos napi bére 250 fillér, a nőké 82 fillér, a gyermekeké 92 fillér volt. - 1912-ben egy ajkai vájár 4,23 koronát kapott műsza konként.
A táblázatokból látható, hogyamagánkézben lebarnaszénbányászat átlagához képest Ajkán kevesebb volt a kereset, de az ajkai bérek viszont a teljes hazai bányászat és kohászat fizetési átlagát meghaladták. A szénmedence feltárása és művelése 1870-től kezdődően folyamatos volt, a Bocskor-árok környékéről a termelés súlypontja fokozatosan a mélyebb, nyugati részekre tevődött át. Az 1909-es helyzet szerint a bányaüzem 3 függő leges aknával és egy táróval volt feltárva. Ezek közül a legrégebbi az 1872 óta üzemelő Gyula-táró, 1886-ban állították termelésbe a 30 m mély Főaknát és 1904 óta mű ködött Ármin-akna és a tőle 500 méterre levő szomorú emlékű légakna. A négy külszínre nyiló bányatérség egymással földalatti összeköttetésben állt. A bányában szellőztetés szempontjából két légosztályt alakítottak ki, melyeket a főaknai II. telepi déli főlégvágatban (alapfolyosón) levő légajtókkal választottak el egymástól. Az egyik légosztályban behúzó volt a Főakna, a bányalevegő pedig a Gyula-tárón át távozott a külszínre. A másik, az Ármin-akna mezei légosztályban a levegő Ármin-aknán jutott le a bányába, majd végigjárva az alapfolyosót, a siklókat és a mélyszinti- és középszintí munkahelyeket, a főereszke felső részén, a légakna alatti ventilátor segítségével, a légaknán át jutott ki a szabadba. Ármin-akna és a légakna közötti főereszkében a levegő rövidre zárás ának elkerülése érdekében légajtókat építettek be. A főakna berendezései: egy 80 LE teljesítményű gőzüzemű szivattyú, a kötélpálya és a generátorok hajtá-
52
53
Magánkézben levő barnaszénbányászat Összes barnaszénbányászat (kincstári + , magán) Teljes bányászat-kohászat Felnőtt férfi
1905 841
1906 895
1907 947
1908 982
1909 1043
847
895
955
984
1047
739
803
875
919
958
napi keresetek, fillérben (Wahlner A. adatai
nyomán):
Magánkézben levő
1904 279
1905 280
1906 299
1907 316
1908 1909 327 347
168 270 282
165 283 283
178 285 298
200 304 318
218 327 328
225 318 349
247
246
268
292
306
320
barnaszén-
bányászat
Fémbánvászat Vasbányászat Összes barna-
szénbányászat (kincstári + magán) bányáTeljes szat+kohászat
vő
sára és egy 360 m3/ó teljesítményű ventilátor. A téglaépülettel körülvett, 30 m mély akna tornya fából készült. A 6,Ox2,5 m-es szeivényű, 128 m mély és 1904-re elkészült másik akna nevét Riethrnüller Árminról (18341911.) kapta, aki 1883 és 1908 között volt a KohlenIndustrie-Verein ajkai üzemvezetője. Faépületben álló aknatornya is fából készült (mai formájára 1912-ben építették át). A szállítógépházában 1908-tól egy Schlick-féle ikergőzgép (gőzvitla) volt felszerelve, amely 8 atm. gőz nyomással működött 150 LE teljesítmény mellett. Ez a műszaki emléknek nyilvánított berendezés, amelyet a magyar bányászatban utolsóként üzemelt gőz gépként tartanak nyilván, a múzeummá átalakított Ármin-aknában ma is látható. A már említett szállítógépeken kívül a géptérben állt egy 25 LE teljesítményű egyhengeres gőzgép, amely az Ármin-akna és a Főakna melletti szénosztályozó között 1,3 km hosszú szállítópálya végnélküli kötele mozgatására szolgált. További berendezései között szerepelt 2 db differenciálszivattyú, 3 db Weise-Monsky fél szivattyú, 3 db elektromos hajtású szivattyú, 1 db aknamélyítő szivattyú, elektromos kábelvezetéke, szócső. A Kövesárok nyugati oldalán, Ármin-aknától kb. 500 m-re helyezték el a légaknát. A járóosztállyal is ellátott 2,2x3,2 m-es szeivényű akna külszíni nyílása felett egy fatorony volt. A légakna talpszintjén, az akna előtt kb. 6 m-rc a katasztrófa előtt volt egy elektromos működésű - 330 V, 21 A, 900 ford.zperc - Perzel-féle (gyártója: Fr. Perzel, Dortmund) ventilátor.
A szellőztetőgép az Ármin-akna felől beszívott egy 4 m hosszú, a légakna előtt felállított ajtóval is zárható deszkagátba nyíló fa-fúvócsövön át juttatta a külszínre. A Főakna gépterében generátorban fejlesztett elektromos energia légvezetéken jutott el az Árminalmáig, innen a függőleges aknán keresztül a bányabeli vízmentesítő és világító berendezésekhez és a légakna aljához, a ventilátorhoz. Az elektromos áram vezetése a vágatok 2 oldalán elhelyezett és deszkával borított vezetékekben történt. A bányabeli világításra a rakodó- és gépterek villamos világításán kívül, nyitott olajmécsesek és karbidlámpák szolgáltak. 1909. január 14-én, csütörtökön a reggeli műszak ban a leszállók száma 259 fő, ezek körül 202 fő az Ármin-aknai, 57 dolgozó pedig a főaknai mezőbe volt telepítve. Az azon a napon bekövetkezett katasztrófa részletes leírása megtalálható a Bányászati és Kohászati Lapok 1909. évi L kötetében. Az eseményt a hatósági vizsgálatot végző személy, Pauszpertl Károly, a budapesti m. királyi Bányakapitányság vezetője írta le. Abban az időben a történelmi Magyarország területén hét bányakapitányság - Besztercebánya, Budapest, Nagybánya, Oravica, Szepes-Igló, Zalatna, Zágráb - mű ködött, ezek közül a budapesti bányakapitányság illetékességi területe kiterjedt Veszprém vármegyére is. Pauszpertl Károly 1905. és 1916. között volt budapesti bányakapitány. Miután a leghitelesebb és legrészletesebb korabeli leírás teljes terjedelmében szerepel az emlékkötetben, így
54
55
levegőt
"."
e dolgozatban csak a katasztrófa körülményeit, és a levonható következtetéseket próbáljuk elemezni. Az Ajkai Bányászati Múzeum 1965. augusztus 6án történt megnyitásakor Dr. Faller Jenő (1894-1966) okI. bányamérnök, egyetemi docens, a Soproni Központi Bányászati Múzeum igazgatója ünnepi beszédében az akkor 56 esztendeje történt katasztrófáról a következőket mondta: A 6,0 x 2,5 m szeivényű. 128 m mély Ármin-aknát 1900-ban kezdték mélylteni, 1904-ben helyezték üzembe, s 56 évig 1960-ig szolgált egyhuzamban. Több mint félévszázados, sok viszontagságon átesett életében jegyezték fel egyébként az első világháború előtti évek, hazánk legnagyobb bányaszerencsétlenségét, melynek 55 halálos áldozata volt. Mint előzőkben mondtam, maga ez a sajnálatos katasztrófa egymagában véve is mindenkorra emlékezetessé teszi az aknát s érthető, hogy az ajkai szénbányák dolgozói múzeumuk létesítésével éppen itt az Árminaknán állítottak emléket százéves bányászatuk múltjának s történetének. A szóban levő szerencsétlenség 1909. január 14én, oly módon történt, hogy az akna bányamezejének szellőztetését szolgáló 80 m mély légaknában - melynek beomlott szájnyílása az Ármin-aknától mintegy 500 m-re, a Kövesárok nyugati oldalán ma is látható - az akna talpán beépített Pelezer-rendszerűszellőztetőgép - olajozása közben - kigyulladt, mire a gép kezelője azzal a szándékkal, hogy így a tüzet elolthatja, ezt hirtelen leállította. A szívónyílásból erre hatalmas füst csapott ki, megfordult a légkeringés s az Ármin-akna bányamezeje lassan megtelt füsttel. Az ott dolgozók nem ismerve fel a veszélyt, eleinte csak lassan menekültek az akna felé, hol
azonnal kezdetét vette a személyszállitás, ami kezdetben rendben ment, de csakhamar nagy lett a tolongás, mert a füst mind elviselhetetlenebbé vált. Az emberek elgyengültek, nagyrészük teljesen kimerült s az összes lámpák kialudtak. Afejetlenségben az egyik, 8 ember befogadására méretezett kasba II kétségbeesett ember szállt be, ki közül kettő fejével, egy pedig karjával a szállítókas és az ácsolat közé került s így az aknatalptól számított 30 m magasságban saját testükkel ékelték el a kast, teljesen elmozdíthatatlan módon. A megszorult kas ui. - hogy a szerencsétlenség teljes legyen - a fix szállítódob kötelén volt, úgyhogy a másik kassal nem lehetett a szállítást folytatni. Az aknarakodón rekedt dolgozók közt erre pánik keletkezett s az eredménytelen tülekedésben, sötétségben és füstben, szinte egymást taposva életüket vesztették. Nevüket, mint a munka hőseinek nevét, az aknaház bejáratánakfalán az Ajkai Szénbányák Igazgatósága "Az 1909. január 14-i Ármin-aknai bányaszerencsétlenség áldozatainak emlékére," felirattal márványba vésve örökítette meg, a Múzeum megnyitásának alkalmából. Vajon miért fordult meg a korábban már említett szellöztetési rendszer? Miért a helyes menekülési útvonalat választó dolgozók lettek áldozatok? Normál viszonyok között a fő menekülési útvonal a behúzó légáramú Ármin-akna az annak közelében levők számára. Most azonban a friss légárammal szemben menekülők, akik munkahelyeikről az Ármin-akna rakodójához igyekeztek, azt tapasztalták, hogy hátulról éri utol őket a mérges gázokkal szennyezett, füsttel teli leve-
56
57
gő.
Amikor az Ármin-aknai mező dolgozóit értesítették a bánya kiürítéséről, az Ármin-akna és a légakna kö-
zötti vágatrendszerben - egy a főereszke törésénél a középszinten beépített - légajtó nyitva maradt. Mivel a ventilátor leállásakor ennek a szívó légvezető hatása is megszűnt, a bányában a légáram megfordult. Meg kell azonban azt is említeni, hogy ez az itteni légáramfordulás a Főakna és Gyula-táró szellőztetését nem érintette. Riethmüller Károly (1862 - t1923. után) okl. bányamémök, üzemvezető (l9D8-tól 1911-ig volt ebben a beosztásban) a Főaknai mező inunkahelyeinek ellenőrzé se közben értesült arról, hogyalégaknai ventilátor ég. A légakna felé közeledve vette észre, hogy rendellenesen szembe tódul a füst. Ekkor azt tervezte, hogya Főaknai alapfolyóson kinyitják a légajtót, a légáram a légaknán át fog a külszínre jutni. Az itteni légajtónyitás azonban nem változtatta meg a levegőáram irányát. Ezután azt az elképzelését akarta megvalósítani, hogya Fő aknánállevő ventilátor leállításával a levegő útját a Gyula-táró és a Főakna között megfordítsa, majd ha az alapfolyosón kinyitott légajtó segítségével, a gázzal teli levegő a Főaknán vonult volna ki, így az Ármin-akna felé menekülők megszabadulhattak volna a mérgezett levegő től. De ez nem sikerült. Ekkor értesült arról, hogy bennrekedt az Ármin-aknai kas, a légakna behúz, az Árminaknánál pedig a járóosztályba betartott lámpa már a felső létránál kialudt, tehát a szellőztetés megfordult. Ezek alapján elrendelte a bennrekedt kas kötelének leszerelését, a légakna külszíni elgátolását és hogy Árminaknához fúvólag építsék be a tartalék ventilátort. Majd a bányában a légaknához vezető vágatban egy deszkagátat készíttetett, hogy a tűz további hatása alól mentesítse a bányát.
És most ismét idézzük a hivatalos bányahatósági vizsgálat anyagát: A légaknához vezető vágat elgátolása után az üzemvezető és kísérői a főereszkébe lehatoltak és észrevették, hogy a főereszke törésénél a középszinten beépített légajtó nyitva van. Óvatosan lehaladva afőereszkén, Kázmáccsal találkoztak, ki jelentette, hogy a főaknász a munkásokkal együtt meghalt. Megkísérelték az Ármin-aknát megközelíteni, de az I sz. siklóig sem tudtak jutni, tehát a főereszkére viszszahúzódtak, hogy afojtó légkörből szabadulva, jobb levegőhöz jussanak. A főereszke törésénél az üzemvezető összeesett és innen, többször a földre feküdve, segítséggel tudott csak a déli alapfolyosórafeljutni...., az üzemvezető és kísérői körülbelül du. 3 órakor értek a külszinre. Amíg a délután folyamán az elgátolás állandósíttatott, időközben az egy csésze szállítására átszerelt szállítógépen az Ármin-aknán beszállott mentőcsapat, és a halottak kiszállítása folyt éjfél után kb. 2 óráig. A beszorult kason levők kiszállitása. miután orvosi vélemény szerint élő ember közöttük már nem lehetett, másnapra halasztatott..... Az aknarakodónál a halottak szorosan egymás mellett feküdtek, ahogyan a tülekedés közben érte őket a halál. Kataleptikus halálforma látszott rajtuk. A gyorsan kifejlődő bányatüzek fokozott veszélyt rejtenek magukban, mert hatásukra nagy mennyiségű égéstermék keletkezik, és mert jelentős változásokat .idézhetnek elő a szellőztető légáram nagyságában és irányában.
58
59
A bányatüznek a szellőztető légáramra gyakorolt hatását főleg az alábbi tényezők befolyásolják: - a tűz bekövetkezésekor a vágatokban szelvényszűkülés, omlás, légörvénylés keletkezhet, s ennek eredményeképpen a légellenállás megnövekszik, - a szellőztető légáram hőmérsékletének emelkedése térfogat növekedést, illetve fajsúlycsökkenést okoz, - a keletkező égéstermékek (füst, füstgázok, gőz) növelik az áthúzó légáram mennyiségét, - a keletkezett meleg a vágatok térbeli helyzetétől függően depresszióforrásként jelentkezik. Az akkori Ármin-aknai bányaszellőztetésben a légakna talpán keletkezett tüzet a szakirodalmi besorolás szerint "emelkedő légáramban keletkező tűznek" tekinthetjük, mert Ármin-akna talpa mélyebb szinten volt, mint a légakna alsó szintje, Normális szellőztetési viszonyok között a főbehú zó- (Ármin-akna) és a fókihúzó (légakna) légáramok közötti légösszekötőben, a beépített légajtókon át megszökő kis mennyiségü levegő - tömítetlen zárás, ajtónyitás következtében - a főbehúzó áramból a főkihúzó áram felé halad. Amennyiben a főkihúzó légáramban, ahogy sajnos a légakna alatt is történt, tüz keletkezik, annak, mint depresszióforrásnak a hatására a légösszekötőn át szivárgó levegő iránya - ahogy 1909. január 14-én is megtörtént megfordulhat és fustgázok kerülnek a főbehúzó légáramba. A lejtős bányatérségekben, főleg a fuggőleges aknákban, vagy azok közelében keletkezett tüzek a legveszélyesebbek. Az ilyen helyen keletkezett tüzek nagy zavarokat idéznek elő a szellőztetésben. A földalatti ventilátomáI keletkezett tüz depressziója - miután a ventilátort
le kellett állítani - meghaladta a természetes depressziót, így a fölégáram iránya teljesen megfordult. Ezt a hatást még növelte, hogy menekülés közben nyitva maradt a két akna közötti légösszekötőben a légajtó, így a mérgező gázok még gyorsabban elérték az Ármin-akna alsó rakodóját. Ehhez hozzátartozik az az információ is, hogya szakirodalom (Dr. Zdzislaw Maciejasz professzor, Krakkói Egyetem) szerint előfordult olyan eset, hogy a tűz gyors fejlődésével együtt járó lokális depresszió feltépte a légajtókat, tehát nem biztos, hogy a menekülés közben bekövetkezett pánik hatására hagyta azt valaki nyitva. Pauszpertl Károly bányakapitány cikke - amely a bányahatóság vizsgálatának megállapításain alapult - is megemlíti, hogy a munkások az értesítés ellenére "csak lassan szállingóztak az Ármin-akna elé." A föld alatt dolgozók eleinte nyilván nem érzékelték a légáram megfordulását, ez lehetett az oka annak, hogy a normál szellőztetési viszonyok között behúzónak minősülő légárammal szemben menekültek. A bányahatóság vezetőjének mindenre kiterjedő vizsgálati anyagát elolvasva Ierögzíthetjük, hogy a bányáüzem-vezetés, amikor a főlégáram megfordulását tapasztalta jól átgondolt intézkedéseket hozott: a légaknát a külszínen elgátoltatta, Ármin-aknához fúvólag ventilátort építtetett, a bányában a légaknához vezető vágatban egy deszkagátat készíttetett, hogy a tűz további hatása alól mentesítse a bányát. De ezzel már csak a bekövetkezett katasztrófa nagyságát lehetett csökkenteni. Pauszpertl Károly bányakapitány idézett munkájában többször is olvashatjuk, hogy a bekövetkezett súlyos esemény után mentők, mentő csapatok vettek részt a veszélybe került társaik mentésében.
60
61
A bányamentésnek kettős célja van: a legfontosabb, az elsőrendű cél az emberi élet, a második az anyagi értékeknek a megmentése. A bányamentés feladatát úgy fogalmazhatjuk meg, hogy feladata a bányát fenyegető veszélyek lehetőség szerinti megelőzése, bekövetkezésük esetén az élet- és vagyomnentés. 1909-ben a történelmi Magyarország. területén adataink szerint a Tata-vidéki, a nógrádi és a Zsil-völgyi szémnedencében (Dél-Erdély) voltak rendszeresítve bányamentő készülékek, sajnos az ajkai bányaüzemben akkor nem volt még bányamentő készülék, pedig ilyeneket az 1890-es évek vége óta az amerikai és a Nyugateurópai bányászatban már ismertek és használtak is a légzésre alkalmatlanná vált bányalevegőből történő kimentésre. A mélyműveléses bányába leszálló személyek menekülőkészülékekkel, ömnentőkészülékekkel (self reseuer) történő ellátása a világ bányászatában csak 1924. után kezdődött. Dr. Kádár Antal, magyar királyi kerületi bányafő orvos, a frankfurti L nemzetközi mentésügyi kongreszszusról a Bányászati és Kohászati Lapok 1909. évi S. számában számolt be, éppen abban a számban jelent meg ez a tudósítás, amelyben Pauszpertl Károly részletesen beszámolt a bekövetkezett ajkai bányaszerencsétlenségről.
A bányafóorvos hangoztatta annak szükségességét, hogy nálunk is a mentésügy egységes alapon rendeztessék és viszonyainknak megfelelő egyöntetű, mentésügyi szabályzat létesittessék. és mielőbb életbe léptessék. Szakmai lapunk 1909. május IS-én megjelent számában azt olvashatjuk (p: 614.): 62
Okulván a legújabbi időben, hazánkban is bekövetkezett nagyobb bányaszerenesétlenségeken, Dr. Kádár kívánságához bizonyára minden magyar bányász csatlakozik, azon óhajtással, hogy a bányászati mentésügy és első segélynyújtás kérdesének országos rendezése, be nem várná a már évtizedek óta sikertelenül vajúdó bányajogi reform keresztülvitelét, mielőbb megtörténjék. Az ajkai szénbányaüzem területén a bányarnentő állomás kialakításáról nincsen megbízható információ, egyes források 1924. előtti időpontra hivatkoznak (Török Zoltán idézett szakkönyve). E szerint Ármin-aknán 6 db Drager gyártmányú, 1911. típusú bányamentőkészülék állt rendelkezésre. A mentőállomás létrehozását elodázhatták az első világháború és az azt követő viharos események. A mentőállomás hivatalos létesítését 1927. október 14-én terjesztették be a budapesti bányakapitánysághoz. E felterjesztés 4 db Drager gyártmányú, 1924. típusú bányamentőkészülékről, pulmotorról, légzőkészülékkel felszerelt hordágyról, 10 elektromos bányalámpáról stb. tesz említést. A budapesti m. királyi bányakapitányság 4430/ 1927. szám alatt, 1927. december 07-én hagyta jóvá az előterjesztést.
Az 1909. január IS-én megjelenő újságok és távirati irodai jelentések már első oldalukon számoltak ,be a borzalmas szerencsétlenségről. Emlékezetül álljanak itt a mártírok adatai: Ajkacsingervölgyben laktak: Bertalan Imre Chrascina Ede Császár István 63
24 éves 27 éves 37 éves
Gertser Alajos Gertser Károly Haász Alajos Haász Ferenc Harter Alajos Klachel Vendel Kohlrusz János Ifj.Kohlrusz József Leithold Lőrinc Markovics Károly id. Mayer Ferenc Meszlényi József Mészáros Géza Molnár Mihály Müller József Nagy Jenő Sándor Ferenc Strausz Ferenc Szlotta Ferenc Titscher Mihály Vlasin Henrik
30 éves 26 éves 26 éves 56 éves 41 éves 38 éves 22 éves 38 éves 49 éves 26 éves 39 éves 37 éves 27 éves 36 éves 33 éves 26 éves 44 éves 39 éves 38 éves 34 éves 32 éves
Bódén laktak: Hoffmann János Kaufmann Gyula Keszler István Keszler János Rózsa József Stenger János Szagmeiszter József Treiber Mihály
64
25 éves 17 éves 24 éves 39 éves 27 éves 32 éves 41 éves 25 éves
Ajkán laktak: Bajczi András Bajczi Gábor Dombi János Majtász József Tomózer István
33 éves 18 éves 24 éves 27 éves 25 éves
Úrkúton laktak: Hellebrandt János Klein Mihály Prém Pál Trobert Ferenc Vogl (FogI) János Weisz József
38 éves 40 éves 38 éves 18 éves 44 éves 21 éves
Kislődön
laktak: Fábián Emil Fábián István Hugó FIórián Marczona Bálint Szellem Antal
49 30 23 32 24
éves éves éves éves éves
Csékúton laktak: Brunner István Kápli Dániel
24 éves 22 éves
Ajkarendeken lakott: Lakner Mihály
21 éves
.Városlődön laktak: Freind Jakab Gróf György
33 éves 49 éves
65
Tósokberénden laktak: Hauzer Mihály Eichinger Márton
34 éves 41 éves
kán, Ajkarendeken és Bódén vasárnap délelőtt, Csingervölgyben pedig délután volt a gyászszertartás.
I 965-ben, az ajkai bányászat 100 éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat keretében avatták fel az azóta már ipartörténeti rnűemléknek nyilvállitott Ármin-aknai bányamúzeumot, és a hősi halottak emlék' tábláját. Az első világháború előtti évek egyik legnagyobb hazai bányaszerencsétlensége mély döbbenetet és együttérzést váltott ki az ország határain kívül is. Nézzük, hogy a borzalmas csütörtöki nap után hogyan peregtek az események. Másnap, pénteken már részlegesen megindult a termelés. A szerencsétlenség hivatalos vizsgálatára a Pénzügyminisztérium részéről Tirscher Géza miniszteri tanácsost, a Pénzügyminisztérium bányászati közigazgatási osztályának (fóbányahatóság) vezetőjét, Pauszpertl Károly budapesti bányakapitányt, és Urbán Béla bányabiztost küldték ki a helyszínre. Szombaton Wekerle Sándor (1848-1921) miniszterelnök a királynál történt kihallgatása során részletesen beszámolt a Magyarországon előfordult két legutóbbi bányaszerencsétlenségről. A másik katasztrófa az erdélyi . Dománban 13 áldozatot követelt. A király a jelentést sajnálkozással vette tudomásul, és a katasztrófák áldozatai iránt élénken érzett részvételének adott kifejezést, megbízta a miniszterelnököt, hogy a bányaszerencsétlenségekről érkező részleteket is hozza tudomására... Szombaton - január 16-án - temették halottaikat az úrkútiak, kislődiek, tósokberéndiek és csékútiak. Aj-
Foglaljuk össze a hivatalos vizsgálat megállapításait: A katasztrófá nál sem szénpor, sem bányalégrobbanás nem játszott közbe, hanem egyedül a fa és részben a tetőről lehullott szén égési terményei voltak a tömeges halál közvetlen okozói. A katasztrófát előidézett tűz keletkezését a bányahatósági vizsgálat nem derítette ki. Megállapíttatott, hogy a ventilátor fa-alkatrészei porrá égtek, de éppúgy elégtek a közvetlen közelében levő ácsolatfák is, de a gyulladás közvetlen oka, helye nem ismeretes. A villamos berendezés rövidzárlatát azért kell kizártnak venni, mert ez esetben a biztosítékok kiégtek volna s a ventilátor magától állott volna meg, ami tudvalevőleg nem történt meg, mert a ventilátort Páhi maga állitotta meg. Páhi amaz állitását, mintha a szintén elszerencsétlenült Harter felvigyázó lámpával közeledett volna a ventilátor szivá nyilásához, Tróbert felvigyázó azzal veszi tagadásba, hogy Páhi tartózkodási helye a ventilátorház ellenkező oldalán volt, tehát Tróbert által tagadott azon esetben is, ha Harter a szívónyiláshoz közeledett volna, ezt Páhi a- ventilátorház miatt sem láthatta volna. A szerencsétlenség lefolyását tehát röviden összefoglalva, ez akként folyt le, hogy a ventilátor megállása folytán ennek szivá légvezető hatása megszűnt, a légáram megfordult és a tűz folytán keletkezett mérges és fojtó gázokat a menekűlés és a munkások értesitése közben nyitva hagyott légajtón keresztül a legrövidebb úton sodorta a munkások menekülése helyére, hol az életküzdelem rettenetes zűrzavarában megakadt szeméiyszállitás alatt az elszerencsétlenültek a pusztító elemek megmenthetetlen
66
67
I
·1
áldozatai lettek Hogy a tűz keletkezésének okát nem valamely távol álló körülményben kell keresni, arra eklatáns például szolgálhat, hogy a légakna kinyitásának bírói és bányahatósági szemléje alkalmával a bánya egyik földalatti istállójában a filhalmozott szén mellett az egyik kocsis nyitott olajmécsessel tartózkodott, az ott felfüggesztett zárt lámpás pedig meg sem volt gyújtva. A szomorú események után, azzal összefüggésben 19ü9-ben és 191O-ben a szakmai lapunkban, az 1868. óta kiadott Bányászati és Kohászati Lapokban a következő hírek, tudósítások jelentek meg: A bécsi Kohlen-Industrie-Verein, az ajkai bányák tulajdonosa most teszi közzé az elmúlt év üzleti eredményét. Az igazgatóság elhatározta, hogy af é. május 12-én megtartandó közgyűlésnek az I908-iki űzletévre, szemben az azelőtti évi 5 százalékos osztalékkal, 4 százalékos osztalék csökkenését azzal indokolják, hogy az ajkai bányakatasztrófa szomorú alkalmából a társaságot nagy veszteség érte. (Magy. Kereskedelmi Lexikon) (1909. évi
r. kötet,
10. szám, p: 642.)
Bányászati és kohászati hírek Az ajkai bányaszerencsétlenség a bíróság előtt. A veszprémi királyi ügyészség annak idején az ajkai szerencsétlenség ügyében nyomozást indított meg, amelyet azonban az alábbi indokolással megszűntetett, mivel büntetendő cselekményre a szerencsétlenség viszszavezethető nem volt. A budapesti bányakapitányság - minden részletre kiterjedő - alapos vizsgálat tárgyává tette, hogy a bányatűz keletkezése, a munkások menekülése vagy azok megkísérlett mentése közben nem követfettek-e el akár az
68
'< .
üzemvezetőség részéről, akár ennek tudtával és hozzájárulásával - illetve rendelkezései ellenére mások által oly mulasztások vagy gondatlan cselekedetek, melyek a bekövetkezett halálos eredményű nagy katasztrófával oki összefüggésbe lennének hozhatók? , A bányakapitányság 19081909. számú határozatában a most vázolt kérdésekre nemlegesen válaszolva kimondotta, hogy felelősségre vonható mulasztást vagy gondatlan cselekedeteket minden legcsekélyebb dologra kiterjedő vizsgálata alatt nem talált. Ily korúlmények közt: _ tekintettel arra, hogy a ventilátor kigyulladásának oka megállapítható s e tárgyban afelelősség kialakítható nem volt; _ tekintettel arra, hogy Páhi Sándor azon tényében, miszerint a kigyulladt ventilátor elolthatásának reményében a ventilátor műkodését megállította - nem csak gondatlanság nem található, de félreismert gondosság nyomait viseli, - amennyiben ettől várta a tűz megszűnését a légáramlat megfordulására alig gondolhatott; _tekintettel arra, hogy az sincs kizárva, miszerint a ventilátor meg nem állítása esetén annak megállását a tűz által megsemmisített alkatrészeinek hiánya rövid idő alatt előidézték volna; _ tekintettel arra, hogy nem volt megállapítható, vajon a légajtót melynek bezárva kellett volna maradni, ki hagyta nyitva; _ tekintettel végül arra, hogy a mentés körül nemcsak hogy mulasztás nem történt, de annak eseményei egyesek nagyfokú önfeláldozó és halálmegvető buzgóságát igazolják;
69
- mindezekre tekintettel, bűncselekmény tényálladékára valló terhelő adatok hiányában a nyomozást meg kellett szüntetnem. (1909. évi I. kötet, p: 774.)
A szakmai lap 1909. évről szóló hírei szerint a magyar bányászat és kohászat területén a bánya- és kohómunkások körében nagyobb szabású és erőszakos jellegű mozgalmak nem merültek fel. Wahlner Aladár említést tesz arról (Bányászati és Kohászati Lapok, 1910. évi II. kötet, p: 849.), hogy "kisebb jelentőségű munkásmozgalom volt 1909. június 27én, Ajkán, ahol a munkások munkaszakonként legalább 4 korona keresmény biztosítását, 8 órai munkaidőt, az ácsolatfának az aknához szállítását, a napi szállítás kihirdetését és Ármin-aknán át való be- és kiszállást követeltek. Az igazgatóság a munkások követelését, a bérminimum garantálásának kivételével megígérte, mire a munkások megint munkába álltak"
Hivatalos rovat, Kitüntetések:
39.157. sz. Ő császári és apostoli királyi Felsége folyó évi április hó 2-án kelt legfelsőbb elhatározásával Riethmüller Károly bányaüzemvezetőfelügyelőnek a Ferencz József-rend lovagkeresztjét, Dr. Löbl Gyula társpénztári orvosnak a koronás arany érdemkeresztet, Klupák Miksa felmérőnek az arany érdemkeresztet s végre Kázmács János és Tróbert Ferencz felvigyázóknak a koronás ezüst érdemkeresztet a legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. Budapest, 19/0. május l-én." (1910. évi I. kötet, p: 654.)
70
A veszprémi és budapesti újságok a szerencsétlenül jártak családtagjai számára gyűjtést indítványoztak. A megmaradt kimutatásokszerint az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója, L Ferenc József 5000 koronát, a Gyermekvédő Liga 1000 koronát ajánlott fel, a környékbeli falvak 1650 koronát gyűjtöttek össze, Pápa város 500 koronát küldött. Egy bécsi báró húszezer koronát adott. A megye gyűjtését Koller Sándor, a megye alispánja indította el. Az amerikában élő magyarok tizenhétezer koronát gyűjtöttek, Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter az országos gyűjtőakció keretében 63.243 koronát utalt át az áldozatok megsegítésére. A 1140711909. sz. Veszprém vármegye alispánjától származó irat, amelyet a családoknak adtak ki, közölte a befolyt adományok felosztását. A beérkezett adományok értéke 182.236,39 korona volt, ebből 48 család kapott 90.172,65 korona segélypénzt: 1 család (Gertser-család a 2 testvér után) kapott 3000 koronát 1 család kapott 2000 koronát 9 család kapott családonként 1000 koronát 2 család kapott családonként 500 koronát 35 család pedig családonként 2147,50 koronát kapott. A 34 árván maradt után 76.323 korona 95 fillért a vármegyei Árvaszékhez utaltak át. Az ezen felül maradó összeget - 15.739,69 koronát - a szerencsétlenségnél életüket vesztett .munkások
71
után hátramaradtak javára a veszprémi Takarékpénztárban betétként helyezték el. , A Bányászati és Kohászati Lapok 1909. évről szóló hirei között szerepel, hogy a nagyobb cégek közül a Kohlen-Industrie-Verein 1909-ben 11.112,40 koronával támogatta a bányatárspénztárt, ez az összeg 943 koronával kevesebb volt, mint az 1908. évi támogatás. Száz esztendeje annak, hogy e borzalmas események döbbenetet váltottak Ri ország-világ előtt. Sajnos azonban a természettel vívott küzdelem azóta is sok-sok bányászáldozatot követelt. Örök intésül álljanak itt az 1909. évi bányahatósági vizsgálat befejező sorai: ,,Ha a föld méhében rejlő titkos erőkkel való küzdelem állandó veszély forrásául nagyrészt az emberi tu- . domány és a legszélesebb körültekintés és elővigyázat mellett sem mellőzhető, páratlan és merőben előre láthatatlan legyőzhetetlen természeti események szolgálnak is, nem kisebb veszélyforrás a veszedelmekkel küzdő harczokban eltompult emberi közöny is, mely a munkásosztály szellemiés értelmifejlesztésétőlfeltételezett fegyelmezettségében találhatja csak orvoslásának sikeres eredményét. A ma hatályban levő bányabiztonsági szabályzat fő szellőztetőgépek telepitésére vonatkozó előírásának létrejöttében szerepet játszottak az 1909. évi ajkai bányaszerencsétlenség tapasztalatai is. A jelenlegi előírás szerint a II. osztályú sújtóléges és a szénporrobbanás-veszélyes bánya fő szellőztetőgépet a föld alatt elhelyezni csak akkor szabad, ha a bányát fúvólag szellőzteti és külszínen üzemképes tartalékát képező, azonos névleges teljesítményü fő szellőztetőgép
72
van beépítve. A föld alatti fő szellőztetőgép fokozott, lehetőleg önműködő tűzvédelméről gondoskodni kell. Az ajkai bányászati múzeum környékén 1971-ben nyílt meg az azóta nagyon népszerűvé vált városi parkerdö, A régi aknaépületek mellett, a múzeum kerítésén kívül állt az 55 halálos áldozatot követelt katasztrófa 1979ben fából készített emlékműve, Őrsi András okl. bányamérnök alkotása. Az emlékmű 55 idoma a szerencsétlenségben életüket vesztett bányászok utolsó perceit kívánta jelképesen ábrázolni. A bányászokat a föld alatti munka számos veszélye különleges testvéri egységbe kovácsolja össze és annál érzékenyebben sújt, ha ebből a közösségből tragikus módon veszítünk el értékes bányászéleteket. Ők ötvenöten munkájuk teljesítése során és közülük néhányan bajba jutott társaik mentése közben vesztették el a legdrágábbat, az életüket. Végezetül az elhunytak emlékére álljanak itt Theodor Körner (1791-1813), a neves német költő és drámaíró, a freibergi Bányászatí Akadémia volt hallgatója "Bányász gyászinduló" c. müvének sorai: "Szerencse fel! Örök végtelen az éj, Szerencse fel! Rémes az örvény. Az aknán leszállva, mely szirtes, mely mély, Jutunk az érchez letörvén. Elrejtve ott mélyen a földben alant, Sors tűzte célunkat takarja a hant."
73
Felhasznált irodalom: I) 2) 3) 4)
5) 6)
7) 8) 9)
10) ll)
12)
13)
14) 15)
16) 17)
PAUSZPERTL Károly: Az ajkai bányaszerencsét/enség, Bányászati és Kohászati Lapok, 1909. évi I. kötel, 3. szám, p: 171-172. PAUSZPERTL Károly: Az ajkai bányaszerencsétlenség, Bányászati és Kohászati Lapok, 1909. évi I. kötel, 5. szám p.: 273-283. Bányászati és Kohászati Lapok hírei: 1909. évi I-II. kötet, 1910. évi I-II. kötet WAHLNER Aladár: Magyarország bánya- és kohóipara az 1909. évben, Bányászati és Kohászati Lapok, 1910. évi II. kötet, p: 737923. ESZTÓ Péter: Gázmaszkok szerepe a bányászatban, Bányászati Lapok, 1930., p: 55-60. CSÓKA Ferenc: Történeti feldolgozás, Kézirat, Ajkacsingervölgy, 1956. p.: 123-140. Dr. ZDZISLAW Maciejasz: A szellőztetési hálózat zavarainak leküzdése bányatüzek ese/én, Bányászati Lapok, 1965. évi 7. szám, p: 441-453. Az ajkai Műszaki Emlékmúzeum megnyitása, Dr. FALLER Jenő ünnepi beszéde. Bányászati Lapok 1965. 12. szám p.: 801-803. LUGOSI György, SZOKODY László: A bányatüz hatása a szellőztetésre, BKL BÁNYÁSZAT, 1975. évi I-2. szám, p: 65-70. KÁROLY Ferenc: Az ajkai szénbányászat műszaki fejlödésének története. megyeí üzemtörténeti pályázat L díj, 1982. KÁROLY Ferenc: Megemlékezés az 1909. évi ajkai bányaszerencsétlenségrő/, megyei üzemtörténeti pályázat III. díj, 1983. október I. TÖRÖK Zoltán: Bányamentés, bányaveszélyek elhárítása, Műsza ki Könyvkiadó, 1986. KOZMA Károly: 80 éve volt ajkai bányaszerencsétlenség, BKL BÁNYÁSZAT, 1989. évi 10. szám, p: 708-710. KOZMA Károly: Az ajkai szénbányászat története, Veszprémi Szénbányák kiadványa, 1991., Veszprém KOZMA Károly: 90 éve volt az ajkacsingervölgyi bányakatasztrófa, BKL BÁNYÁSZAT, 1999. évi I. szám, p: 81-83. Dr. IZSÓ István: 150 éves a bányakapitányságok intézménye Magyarországon, BKL BÁNYÁSZAT, 2005. évi I. szám p: 8-13. TlLHOF Endre: Ajkai életrajzi lexikon, I. kötet, 2003., II. kötet 2008., Ajka
74 \
~ .1
'I
I
