Még egy utolsó megjegyzés: a könnyü felismerés miatt azokat a szövegeket, amelyeket az iró szerkesztett mindig dült betükkel nyomtatjuk

1

v. Karsay Jenő alezredes az MKCsBK vezetője volt 1948-49-ben, majd 1951-1964-ig a Bajtársi levél szerkesztője. A hozzá érkezett leveleket később történész barátjának, Orbán Gyulának adta át megőrzés céljából, aki azokat idővel egybedolgozta ezen mű formájában (saját megjegyzései dűlt betűkkel vannak nyomtatva). Ezt, a fennmaradt Karsay levelekkel együtt, melyek egy része ezen műbe is be van ágyazva, 2015-ben átadta az MKCsBK-nak, s azokat a Honlap Múzeumának Levél Archívumában helyeztük el. Ezen írások egy részén a mai olvasó talán megütközik, de a történelmi hűség megköveteli ezeknek is a számbavételét és elemzését, hiszen a háború utáni évek valóságának összetevői.

Bevezetés. A Második Világháboru végén és után nagy számban menekültek Magyarok Nyugat felé. 1944 második felében, amikor az orosz csapatok mindig mélyebbre hatoltak Magyarországon, magyar katonai személyek az orosz csapatok elöl Ausztriába, késöbb Németországba is menekültek. Ezek a katonai személyek kezdettöl fogva azzal a felfogással foglalkoztak, hogy idön belül Magyarországra visszatérnek és arra az idöre készen kellenek állni. Igy kezdettöl fogva szervezkedtek, irásban a multtal és a jövövel foglalkoztak, ideáljaikat a jövö Magyarországról leirták, szervezkedtek nem csak katonailag de karitativ szempontból is. Ebböl az idöböl van tulajdonomban egy személyi levéltár mely egy részét ebben a könyven nyilvánosságra hozok. Több ok miatt. A legfontosabb az hogy ezek a dokumentumok hozzájárulnak egy részben, bármennyire kicsi is lenne az, az 1945 utáni magyar emigrációs és katonai emigrációs történelem megértéséhez. 1945 után jelent meg Magyarországon az Itél a történelem... 1c. és hasonló könyv. A következö dokumentumok kiadása nem azért fontos hogy "ezek után itéljen a történelem". A történelem nem itél. Sem a történész. A történelem, vagy a történész munkája azért lehet fontos, hogy az ember tanuljon a történelemböl a mult felmérésével kapcsolatban, hogy a jövö problémáit jobban kiértékelhesse, és a mult hibáit kikerülhesse. Éppen ezért nem szabad a multból semmit eltakarni, még akkor sem ha az nem valami kellemes. Egy másik – szerintem fontos – megjegyzés az emigráció dokumentumaival kapcsolatban az, hogy a háború után a gondolatok radikalizálódtak. Radikalizálódnak a felfogások az "ellenséggel" kapcsolatban, vagy a vélt "ellenségekkel" kapcsolatban. Ez tapasztalható az otthoni zsidóság részéről a csendőrséget illetően, és így érthetö, - bár nem elfogadható - hogy pl. az antiszemitizmus az emigráció egyes köreiben a Második Világháboru után ujból megerösödött. Mindez a kiadott dokumentumokban észlelhetö. Fontos lenne, hogy történészek és jogászok bövebben foglalkoznának ezzel a periodussal, vagyis ennek a periodusnak az emigrációs-katonai történetével. A dokumentumok, vagyis ez a könyv ahhoz is szeretne hozzájárulni hogy ez a kutatás elindulna.

1

Itél a történelem.Az Imrédy per. (Budapest.1945). Ilyen kiadások jelentek meg Bárdossyról és Szálasiról is.

2 Még egy utolsó megjegyzés: a könnyü felismerés miatt azokat a szövegeket, amelyeket az iró szerkesztett mindig dült betükkel nyomtatjuk.

3

Contents Bevezetés.................................................................................................................................................................... 1 1. Fejezet. ................................................................................................................................................................... 4 2. Fejezet. ................................................................................................................................................................. 14 A magyar háborusbünösök listája. ............................................................................................................................ 14 3. Fejezet. ................................................................................................................................................................. 18 Az elfoglalt Magyarország........................................................................................................................................ 18 4.Fejezet. .................................................................................................................................................................. 48 Az 1945 utáni táborok. ............................................................................................................................................. 48 5. Fejezet. ................................................................................................................................................................. 52 Az 1945 utáni üldözések. ......................................................................................................................................... 52 6. Fejezet. ................................................................................................................................................................. 93 A magyar menekültek 1945 után. ............................................................................................................................. 93 7.Fejezet. ................................................................................................................................................................ 125 Magyar emigrációs körök és a Második Világháboru. ............................................................................................ 125 8. Fejezet. ............................................................................................................................................................... 144 A magyar emigrációs körök és Magyarország jövöje. ............................................................................................ 144 9.Fejezet. ................................................................................................................................................................ 156 Magyar emigrációs segély magyar menekülteknek. ................................................................................................ 156 10. Fejezet. ............................................................................................................................................................. 162 A magyar Csendörség 1945 után. ........................................................................................................................... 162 11.Fejezet. .............................................................................................................................................................. 207 Az MHBK. ............................................................................................................................................................. 207 12.Fejezet. .............................................................................................................................................................. 228 Ez is a magyar emigráció volt................................................................................................................................. 228 13.Fejezet. .............................................................................................................................................................. 235 Magyar emigrációs költészet. ................................................................................................................................. 235

4

1. Fejezet. A Második Világháboru végén történtek olyan dolgok, melyeket csak ugy lehet megmagyarázni, hogy ezek csak egy kaótikus, zavart idöben történhetnek meg; akkor mikor nincs vezetés, vagy a vezetés katonai vagy politikai - nem ér mindenkit. Ilyen esetekröl számol be a következö dokumentum. Hozzá kell füznöm hogy a géppel kiadott "Véres Kard" cimü kis folyóirat egy Magyarországon szerkesztett, irt, eléggé radikális szerkesztö tollából való lap. Az alábbi esettel azonban több dokumentumban talákoztam. "Istennel a hazáért gyözni vagy meghalni." 2 "VÉRES KARD". 3 Megjelent 1948 december havában. "VESZÉLYBEN A HAZA" járt szájról szájra a hir évszázadok keresztül szerte hazánkban, ha a Szent Korona hirnökei véres karddal a kezükben némán vágtattak a végek felé. A véres kard nemcsak hivott, de kötelezett is minden magyart. Hivott a haza védelmére és kötelezett véráldozatokra. Igy hiv ma is a Véres Kard emlékével visszaélve, azt krajcáros ponyvaregény cimmé aljasitva, egy felelötlen társaság szomoru elesettségünket kihasználni igyekszik. Közönséges kis ügynöki szerepüket felnagyitva, a magyarság egyedül hivatott vezetöinek szerepében tetszelegnek és felelötlenül turkálnak olyan magyar kérdésekben, melyekhez hozzányulni sem okuk, sem joguk nincsen. Minösithetetlen szemtelenségükben, minden józizlést felháboritó módon odáig merészkednek már, hogy a megszállt ország hösi küzdelmét is a maguk veszélyes, kisded játékának szolgálatába igyekeznek állitani. Nem türhetjük és nem türheti velünk egyetlen becsületes magyar sem, hogy ebben az önreklamirozó hejehujában bárki is a keresztrefeszitett ország vérével és könnyével, a maga és lelkiismeretlen cinkostársai pünkösdi királyságát játssza. Ez a cél vezet bennünket, amikor kiméletlenül lerántjuk a leplet a gátlásmentes törtetökröl, a veszedelmes kalandorokról, a második világháború egyetlen magyar zsoldosáról, a magyar vér és a magyar haza árulójáról. ELÉG VOLT A VÉRES JÁTÉKBÓL DR. KARL NEY Dr.Karl Ney multja. Dr.KArl Ney a jómódu, bárókkal, itallal és zenével gazdagon füszerezett aranyfiu életét éldegélte egészen 2

Doszier 74. Mindezek a dosziék az iró birtokában vannak. Nagy részük kézirat, vagy géppel irt vagy másolt dokumentumok. 3

A szövegben követem az eredeti adatok szövegét. Az azt jelenti hogy ott ahol az eredti szövegben szavak, mondatok alá vannak huzva, e könyvben is igy vannak nyomtatva. Szavak és mondatok amelyek az eredeti szövegben nagy betüvel irottak, a könyvemben is nagy betüvel vannak nyomtatva.

5 1944-ig. 1944 tavaszától kezdve, mikor az egyre fokozódó orosz és német nyomás következtében minden becsületes magyar sziv szorongva kezdett dobogni, Karl Ney is elérkezettnek látta az idöt fékezhetetlen közszereplési hajlamainak kielégitésére. Imrédy Béla Magyar Megujulás Pártja és a mások által szervezett Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség között olyan ügyesen hazudozott és tornászott, hogy rövidesen már a KABSZ elnöki székében tetszeleghetett magának. Ezzel kezdetét vette az a görögtüzes játék, ahol a hazug, szines lángok eltakarták Karl Ney igazi arcát. 1944 oktober. A Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség, a Karl Ney baráti köréböl alakult elnökségét kivéve, már régen megszünt. Amig a jószándéku és kipróbált harcosok a ránkzudult bolsevistahordák ellen hösi harcot folytató honvédség keretében igyekeztek magyar- és katonakötelességüket teljesiteni, addig Karl Ney a rosszemlékü Winkelmann SS Oberhaultführer és annak politikai tanácsadója, dr.Hötl Vilmos, fizetett bérencévé szegödve, SS ruhába bujt és a kizárólagos német célok érdekében vállalva azokat a feladatokat - amelyek végrehajtását a Hungaristák, de még Basch volksdeutschai is elutasitottak - és röpcédulákkal szórta tele Budapest utcáit. 19-én, mikor Skorzeny lemászott a kormányzói lakás padlásáról és a német tigrisek elindultak a magyar függetlenség bástyája, a Királyi Vár felé, Karl Ney is elöbujt Sicherheitsdienstes barátainak rózsadombi rejtekhelyéröl. A töle közben undorral elfordult KABSZ-isták helyett a zavarosban halászni igyekvöket és a jószándéku, de könnyen lelkesülöket "HALÁLFEJES LÉGIÓ"-ba kezdte táborozni. Az emlékezetes délelött bizonytalan izgalmában, amikor mindannyiunkban feljajdult a sziv, örömtöl sugárzó arccal mondta magának és barátainak, hogy "ez az a nap, amelyért érdemes volt megszületnem, befutottál Karcsi..." A magyar sors azután volt legalább annyira kegyes, hogy Karl Ney minden igyekezete ellenére sem engedte "Karcsit befutni". A Winkelmann ur által erösen támogatott "HALÁLFEJES LÉGIÓ"- t pedig, melynek müködéséhez a tömegesen elkövetett eröszakoskodások, ütlegelések, jogtalan letartóztatások, lefoglalások és autólopások, valamint egyéb közönséges, de sulyos büncselekmények sorozata füzödik, ha nehezen is, de sikerült Szálasi Ferencnek feloszlatnia. Karl Ney azonban nem nyugodott. Nem tudott és sehogyan sem akart Szálasi Ferenc nemzetvezetöségébe beletörödni. Határtalan nagyravágyása érdekében, de mindinkább a "HALÁLFEJES LÉGIÓ" által elkövetett büncselekmények miatt is, tanácsosabbnak látta a magyar hatóságok ellen biztos védelmet nyujtó SS gunyába maradni. Az SS mundért és Hauptsturmführer-i zsoldos rendfokozatot azonban Winkelmannék nem adták ingyen, azért drágán meg kellett fizetni. 1944 november. A szovjet hordák megszállták az ország nagyobb felét, a magyar föbváros imponáló nyugalommal és elszántsággal készült a hösi halálra. A németek kétségbeesett eröfeszitéssel igyekeztek a csodafegyverek, vagy inkább a csoda megszületéséig szükséges idöt biztpsitani. Az arcvonal gyenge volt, tartalékok hiányoztak, a szükséges feltartóztató eröt a megszállt magyar területek polgári lakosságának harcbaállitásával gondolták biztositani. Az SS Jagdverband Budapest-i megbizottja, dr.Schmidt János, lázasan kutatott olyan alkalmas báb után, aki hajlandó lett volna a vérrel és jajjal böségesen áztatott magy föld népét lelkiismeretfurdsalás nélkül céltalan és hiábavaló áldozatba hurcolni. Nem talált mást, de nem is találhatott volna mást, mint Karl Neyt.

6 Karl Ney, aki mögött állitólag ott sorakoztak a belöle kiábrándult KABSZ-isták és feloszlatott tizezres tömegei. Ney urja elkezdte a torn´szást és hazudozást, most változatosság kedvéért már Beregfy Honv.Min. és Skorzeny SS Obersturmbannführer között. Az elsöt becsapta a másodikkal, a másodikat kijátszotta az elsövel. Beregfy nem kapta meg az igért anyagot, Skoerzeny a szükséges embereket. De a "Nemzetör" c. hetilap és a katona rádió Ney házipropagandistáinak kezében annál nagyobb görögtüzet csináltak Ney személyének és a magyar ellenállási mozgalom csinnadrattás kinevezett sváb vezére boldogan és föleg gyakran nagyokat ivott német és magyarul beszélö barátaival. 1944 december. A verzéresdi játszásban és szinpadias szereplésben magát kiélni akaró Karl Ney nem elégitette ki az egész más lehetöségeket nyujtó német beosztás és Skorzeny sem tudta felhasználni a frontlógósokból nehezen verbuvált rendelkezésére bocsájtott emberanyagot. A pesti helyzet is egyre kritikusabbá vált. Karl Ney érezte, hogy sürgösen más lehetöség után kell néznie, ha továbbra is katonásdit akar játszani és föleg jól akar élni. Mi sem volt részére kézenfekvöbb, mint az a megoldás, hogy összegyüjtött párszáz emberét felajánlja a Soroksár-on bevetett és erösen kivérzett 8.SS.lov.ho.pk-ának, Seeländer tbk-nak. A gondolatot tett követte. Seeländer, akinek sajnos már sem lova, sem embere nem volt, örömmel kapott a kedvezö felkinálkozáson, a Karl Ney-böl "Huszár" és persze Sturmbannführer lett. A "mindeki lépik egyet" elv alapján Hauptstürmführer lett gróf Károlyi Franciból, Schöner Károlyból, Wache Lojziból és Bauer Paliból is. Ez a jóhangzásu magyar társaság kiköltözött Sur-ba. Ottani gondtalan életüket biztositotta a Sur-i apát kikényszeritett nyilatkozata, amely enm létezö "magyar ellenállási mozgalom"-nak ajándékozta az apátság teljes anyagát és felszerelését. Karl Neynek katonai képességei mellet üzleti érzéke sem volt a legrosszabbm igy rövidesen több száz hizott sertés indult Ney sógorának, Wenisch Gyulának /ez is faj-magyar/ kezelésébe a Pápai Bacon-gyárba. Az ódon apátság pincéiben eddig féltve örzött borok pedig gondoskodtak a zongora mellett vigadó magyarba oltott svábok jóhangulatáról. Obergruppenführer Seeländer azonban nem hiába ajándékozta az "örnagyi" rendfokozatot Karl Neynek. Neki nem Ney, az emberek kellettek, még akkor is, ha felszereletlenek és kiképzetlenek voltak. Ezen még tudott segiteni.Megjelent Sur-ban egy "wirtigliche" lovagkeresztes Sturmbannführer, összegyüjtötte a használható emberanyagot és utnakinditotta a szlovákiai Holic-ban állomásozó ho.póttesthez. Karl Ney és társai által különféle frázisokkal elbolonditott lelkes fiatalok pedig elindultak soha viszontlátásig, az ismeretlenbe. 1945. január. Seeländer bentrekedt a körülzárt Budapest-en. A "magyar SS" katonáit elnyelte Holic. Karl Ney bajba jutott. Elveszett a sok mindent fedezö háttámasz és elmentek az emberek, akiknek börére alkudozni lehetett. Karl Ney azonban nem csak lelkiismeretlen törtetö, de ügyes szélhámos is.Ami sikerült neki egyszer, miért ne sikerült volna másodszor is és ismét kezdte, immáron harmadszor, a dolgot elölröl. A Beregfy által még novemberben adott, de azóta vissszavont toborzó rendelettel ismét gyüjteni kezdi az embereket és alig érkezett meg a "partizánosdi" cimen beugrasztottak elsö csoportja a megörült Sur-ba, máris kopogtatott General der Pantzertruppe Balk ajtaján és kemény vigyázz állásban elöadta, hogy ö nem tud egyetérteni a magyar honvédség és Szálasi háborut szabotáló magatartásával, ezért felajánlja szolgálatait és egyben kéri a Generális urnak a magyar hatóságokkal szembeni támogatását. Balk sem állott sokkal jobban, mint annak idején Seeländer, megigért mindent, s még egy-két jólhasználható pecsétes papirt is adott Karl Neynek. A Balknak megigért ezrek sehogyan sem akartak összegyülekezni. Miért is gyülekeztek volna, amikor

7 volt még magyar honvédség és a bolsevista veszedelemmel szemben totális ellenállást hirdetö Hungarista Mozgalom tiszteletreméltó eröfeszitéseket tett a meggyengült hadsereg erökifejtésének fokozására. Ilyen körülmények között Karl Neynek szorongatott helyzetében nem maradt más hátra, mint az emberrablás. Hirhedt toborzó különitményei a meg nem szállt országrészben mindenütt feltüntek és a legeröszakosabb eszközökkel kényszeritették és rabolták a kitelepitésre összevont, kiképzetlen leventéket. Ajka, Celldömölk, Komárom, Györ, Magyaróvár ezeknek az éjjel végrehajtott gyermekrablásoknak egyes állomásai. 1945. február. General der Pantzertruppe Balk sem ismerte a tréfát. Az ö helyzete már azt sem engedte meg, hogy a felszereletlen és kiképzetlen leventéket a póttestekhez irányittassa. Ugy amint voltak, a legnagyobb tél idején vetette be öket az arcvonalba. Ney pedig készségesen szállitotta öket csak azért, hogy a most már "Kampfgruppe"-vá vált csoportja életét és a maga szórakozását biztosithassa. A Székesfehérvár-i "diadal", amely közel 1000 lelkiismeretlenül bevetett, felszereletlen és kiképzetlen hös magyar levente halálába került, ennek a véreskezü condotierinek csak annyit jelentett, hogy izléstelen propagandát csináljon magának és a saját szerkesztésében megjelenö Székesfehérvári Hirlap hasábjain a legotrombább támadást intézze a honvédség tisztikara ellen. Most már Erik Kermayer a házi journalistája. Ney felelötlen garáxdálkodásai és a tisztikar ellen intézett támadása az egyébként gyenge Beregfyt is fellépésre kényszeritette. Irásban szólitotta fel Neyt, hogy toborzásaival, emberrablásaival, és fosztogatásaival hagyjon fel és ne éljen vissza azzal, hogy SS ruha van rajta. Az arcvonalba megkapaszkodott Karl Ney minden magyarnak a vért arcába kergetö pökhendi válaszában többeket között ezeket irta Beregfynek: "Ich bin ein SS Offizier und habe mit dem ungarischen Kriegsminister nicht zu tun...". Lehet az összeomlás utolsó hónapjait sok mindenféleképpen magyarázni, de akárhogy volt is, Beregfy mégis csak magyar vezérezredes és egy magyar kormány honvédelmi minisztere volt. Beregfy - a Winkelmannak és Karl Neyek mesterkedése következtében akkor már feszültté vál magyarnémt viszonyban - nem tudta Neyt letartóztatni, de a magyar vér ellen elkövetett büneiért megfosztotta tartalékos föhadnagyi rendfokozatától. Ney kritikán aluli magatartása a magyar-némt viszonyra is olyan mérgezöen hatott, hogy Szálasi Ferenc is szükségesnek tartotta 1945.II.28-án Hitlerhez irt 64.235/5. Hig.sz. levelében - bár Ney nevének emlitése nélkül - többek között az alábbiakat közölni: "Német nép Vezére! Az összhadviselés eredményességének, valamint a hadviselés végrehajtó részében fennálló fölösleges surlódások kiküszöbölése érdekében fel kell vetnem kérdéseket, melyekre Nagyméltóságod részéröl nb.állásfoglalást kérek az öszinte, nyilt, bajtársiasság és a hüséges szövetségesi viszony szolgálatában. Szükségesnek tartom annak félreérthetetlen tisztázását, hogy Nagyméltóságodra és reám, mint nemzetvezetöre és magyar legfelsöbb hadurra milyen jogok és kötelességek hárulnak. Kifejezett óhajom lenne, hogy legfelsöbb haduri jogaimon csorba ne essék. Nézetem, hogy a magyar fegyveres alakulatok felállitásában és vezetésében csak olyan magyar vezetök nyerjenek megbizást, kik mindkettönk bizalmát birják és akik megbizatásához én is hozzájárultam. A német vezetés igen helyesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem engedi a népéhez tartozókat elidegeniteni. Én sem engedem ezt nemzetünkhöz tartozókkal megcselekedni. Ebben a módszerben pedig elgermanizálási törekvéseket kell megállaitanom, eltekintve attól, hogy legfelsöbb haduri jogaimon ütnek rést az ilyen eljárással..."

8 1845 március - április. Karl Ney nagyon jól tudta, hogy ezek után egyetlen ments+eg csak az lehet, ha a céltalan husdarálóba továbbra is szállitja a magyar életet és igy magát Balkék elött nélkülözhetetlenné téve megmenekül megérdemelt sorsától. A szerencsétlenül sikerült Dunántuli vállalkozás után Ney Balkéktól már anyagot sem kapott, igy kényszeritve volt az embereken kivül az anyagot is a nála szokásos módon biztositani. Amikor ebben a tevékenységében odáig ment, hogy a honvédség alakulatain kivül a kitelepülni szándékozó nemzetvezetöi törzs egyes gépkocsijait is kezdte "lefoglalni", Szálasi Ferenc is elérkezettnek látta az idöt, hogy a maradék magyarságából is teljesen kivetközött Neyt megfossza magyar állampolgárságától. A háborut ügyvédi szemüvegén keresztül nézö Ney meg volt gyözödve arról, hogy sikerülni fog az oroszokat az Ostwall-on végleg feltartóztani. Miután fogalma sem volt a magyar katonai helyzetröl, a kitelepitett, feleszerelés alatt és harcban álló magyar erökröl, naiv fantaszta módjára azt képzelte, hogy ezer fös zsoldos társaságára támaszkodva most megvalósithatja nov. 19-én meghiusult tervét a hazájából kiszoritott magyarság felett és tulbecsült szolgálatai ellen+eben megszerezheti a vezetést. Ezért hazudta Balknak azt, hogy a Szt.László hadosztály átszökött az oroszokhoz. Az a Szt.László hadosztály, amely végig a németek visszavonulását fedezte és még Hüttenberg-ben is teljes felszereléssel és tizezres létszámmal diszmenetelt az angolok elött. Balk azonban hitt Neynek, s igy sikerült Neynek elérnie, hogy a német határt lezárták a magyar menekülök elött és a hü szövetséges fizetéseképen megszégyenitö módon elkezdték a magyar alakulatokat lefegyverezni. Jó példával ebben az akcióban is Karl Ney járt elöl, aki nem elégedett meg a magyar menekülök jármüveivel és utolsó megmaradt holmijával, , de a zavarosban halászás fokozására az Unterfeistritz-i malmot is szükségesnek tartotta felgyujtani. 1945-töl 1948-ig. Ebensee amerikai fogság, táborpk., lelkes gyárujjáépiö, sok szinpadi ugra-bugrálás, mind csak azért, hogy Karl Ney ismét szerepeljen és mások munkájából jól éljen. Az USA-szervek, mint az egyetlen állitólagos magyar alakulat pk-át, aki kényszerleszállt amerikai pilótákat itélet nélkül az erdö sarkán agyonlövetni tudott, halálra itélik. Huzella Tamás ur fáradozásai, de elsösorban a vele együtt halálraitélt gróf Károlyi Ferenc jó amerikai rokoni kapcsolatai révén kegyelmet kapott, majd ez év tavaszán kiszabadult. Ez Karl Ney multja dióhéjban. Biztosak vagyunk benne, hogy egyszer eljön majd az idö, amikor Karl Neynek mindezekért magyar biróság elött is felelni kell! Nem mindenki halt meg a Bólyay pincéjében, a Sur-i apát még tisztázásra szoruló körülmények között eltünt ugyan, de a tömegesen amputált lábu Székesfehérvár-on bevetett leventék várják a találkozást lelkiismeretlen vágóhidravivöjükkel, közöttük vannak a menekülés közben kirabolt Koronatanács tagjai és ezrével azok, akik Karl Ney mesterkedése miatt magyarságuk vérlázitó arculcsapásait eltürni kényszerültek. Addig is azonban, ameddig a felelösségrevonásra sor kerülhet a legkevesebb, amit minden jóizlésü ember Karl Bey-töl, a lefokozott és állampolgárságát vesztett sváb-magyar árulótól elvárhatna az, hogy hálát adva a kegyes sorsnak, mely életben hagyta, éjt-nappallá téve esedezzék bünbocsánatért. Ehelyett, mintha mi sem történt volna, Karl Ney az egész játékot a legszemtelenebb hazugságokkal szitott görögtüz szines lángjával el óhajtja takarni és még egyszer elölröl kezdeni. Nem fog sikerülni dr.KArl Ney, elég volt egyszer a véres játékból! Lerántjuk a leplet!

9 Dr.KArl Ney jelene. Karl Ney a kiszabadulását követö rövid pihenö után, a nála megszokott gátlásmentes és szemtelen modorban hozzázkezdett a börtön nyugalmában kiagyalt tervei megvalósitásához: a szerepléshez. Meg akarja teremteni a "Stab"-ot, mely öt vezérének tekinti és a "szinpadot", amelyen a mindenkori legjövedelmezöbb és leghangosabb szerepet eljátszhatja. Az indulásnál azonban kellemetlen csalódásban volt része. Régi munkatársai, akik beleláttak Ney kártyáiba a multban, kivétel nélkül cserben hagyták és kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, semhogy még egyszer Karl Ney veszélyes uszályhorodzóiva váljanak. Gróf Károlyi Ferenc a "Halálfejes Légió", a "Magyar SS", majd a "Kampfgruppe Ney" kötélárnyékából megmenekült "külügyminisztere", akivel együtt ült és akinek kiszabadulását köszönhette, még a beszélö viszonyt is megszzakitotta vele. Schöner Károly, a mindenható "gazdasági miniszter", a suri sertésszállitó és italbeszerzö még az összeomláskor cserben hagyta, s Wache Lajos, az egykori hüséges személyi testör sem volt hajlandó ujra Ney veszedelmes szekerét tolni. Karl Neynek rá kellett döbbenie arra, hogy leghübb barátai nem egészen ugy látják a dolgokat, mint ahogyan ö elképzelte és kiszinezte: a legvitézebb magyar harcos, a bolsevizmus legelszántabb ellensége, az utolsóig küzdö fegyveres alakulat hös parancsnoka, stb stb. Ezt a hazug propagandával feltünt görögtüzet a régi munkatársak nem voltak hajlandók ujra fujni. Karl Neynek tehát taktikát kellett változtatnia. A recept ismert és kipróbált, hazudni kell, de lehetöleg olyan nagyot, hogy az ismét alkalmas legyen bolondok és jóhiszemüek beugrasztására. Mint a multban, ugy a jelenben is a gondolatot tett követte és Karl Ney elkezdte meséivel széditeni mindazokat, akikröl feltételezhette, hogy hisznek neki, vagy akik a Neyel való összeházasodásból a maguk kis céljai érdekében is hasznot huzni reméltek. Kinosan elkerülte azonban azokat, akik multját csak egy kissé is ismerték. És szállt a mese szájról-szájra: Truman elnök ur egyenesen Dulles, az elnökválasztás utánni biztos külügyminiszter egyenes kérésére kegyelmezett meg nekik, a Pápa ôszentsége külön áldását küldte és örömét fejezte ki legkedvesebb fia kiszabadulása felett. De Gaulle-nak bizalmasa, Franco-nak barátja, Szemák az Országtanács nevében megbizta a szervezéssel, az amerikai megszálló hatóságok egyedüli megbizottja, tele van pénzzel, autói vannak és csak napok kérdése, hogy rádión keresztül is megszólaljon. Emigrációban vagyunk, 3 éves lelki és fizikai szenvedések nyomoruságában megtört szegény Dpk, akik könnyen hiszékennyé váltunk, s minden délibábos szalmaszálba, mindegy, hogy milyen bornirt mesével, de enyhitéssel kecsegtet, gondolkozás nélkül kapaszkodni igyekszik. Miután legnehezebb várni, nagyon türelmetlenek vagyunk és még a hazug szó is fellelkesit. A mult nimbusza helyett megszületett a jelen legendája, és ezen a bázison most már Karl Ney hozzákezdhetett törzse megalakitásához. Mi egy percig sem tartjuk véletlennek, hogy a Schönherek, Wache-k, Wenisch-ek, Huzella-k, Bauer-ek után most Szemák Jenö, Kruzselli-ek, Stix Hanzik, Schiller Nordik, Schopf Lojzik, Brunner Edék, Hendel Vilik, Luz Jezierskij-k és Eitner Ákosokból alakult meg Karl Ney ur "törzse". És ha a 3 tagu Imrédy Párt Nagy Lacijának is sikerülne megtalálni saját ismeretlen papáját, ugy az az érzésünk, hogy a furcsa hangzásu néven kivül még egyéb meglepetésben is csodálkozhatnánk. Ezzel a társasággal kezdte el Karl Ney a hangos munkáját. Zavaros helyzetek kihasználásához különösen kifinomult érzéke munkájához nem csak a magyar emigráció sajnálatos dezorganizáltság´t, de a feszült külpolitikai helyzetet is alkalmasnak találta. Az ilyen helyzet az igazi melegágya a Karl Ney féle kalandoroknak. Nem kell mást tenni, mint a konkolyt hinteni, rágalmazni és szemrebbenés nélkül hazudni. Egy-két frázissal ismét beugratni jószándéku, fanatikus fiatalokat és a magyar vér lelkiismeretlen feláldozásával máris biztositani lehet a szereplést.

10 Nem árulunk el titkot, hisz idáig is eljutott az Innsbruck-i megbotránkozás hire, hogy a BENE-hez cimzett nemes és jószándéku asztaltársaságtól nyiltan merte felállitandó kémszervezete részére a támogatást kérni. A Karl Ney által és körül csinált hullámok pedig terjedtek a fogékonylelkü emigrációban. A vállakozó szellemüek pedig, mint egykor a nekiböszült Alaszka kutatók, boldogan készültek a 90 dolláros havifizetésü "Partizán iskolába". Hogy partizániskola nem létezik, azt felesleges hangsulyozni. Más lapra tartozik az is, hogy Karl Ney-nek sikerült Hötl Vilmos urral ismét összetalákoznia, aki nem reánk tartozó pénzekböl finanszirozza Kerl Ney szereplését. A dolog szépen fejlödött és kisebb kellemetlen epizódot csupán Brunner Ede gazdasági hivatal vezetö és föfeketézö lebukása jelentett. A Ney tudtával Németországból csempészett insulin és egyéb fehér jószágok az osztrák rendörségnek is tudomására jutottak. És ameddig Brunnernak nem sikerült biztonságosan a kassza tartalmával az olasz határt átlépnie, Karl Ney is tanácsosabbnak látta valahol meghuzódni. Amikor aztátn kisült, hogy "Brunner Edus" szerencsével járt a nyulcipöben, mi sem volt most már "Neyesebb", mint dobraverni, hogy Brunner Ede, akinek még mindig fennállt 14.000 S-es követelése Ney-el szemben, megszökött az ö pénzével is, mig Ney a hös, Magyarországon látogatta nemlétezö szervezeteit. Sok volt azonban a hazudozásból és a mozgalom kiépitése nem egészen ugy haladt, mint ahogyan Ney elképzelte. Egyre többen kezdték cserbenhagyni és egyre kevesebben voltak, akik segitettek hazudozni és egyre nehezebb volt uj hazugságokat kitalálni. A magyar emigráció egyes csoportjai ugyanis nagyjából kialakultak már és a széles tömegekben az egység után megnyilvánuló követelés, ha lassan is, de mozgásba hozta a emgegyezés felé emigrációs életünket. Sem a jelenlegi, de még kevésbbé a jövöben kialakuló helyzetben Karl Neynek sem szerepe, sem keresnivalója nem lehet. Ha azonban ö mindenárón szerepelni akar, akko mi sem természetesebb, és kézenfekvöbb, mint hogy a lelki béke s az emigrációs egység megalakulását meg kell akadályozni, a meglevö csoportosulásokat és összeállásokat pedig, nehogy a magyar ügy érdekében valamit is elérhessenek, szét kell bomlasztani. Ez a feladat kényes, név nélkül kell hát csinálni és ha a kiagyalónak az emigrációban nincsen kire hivatkoznia, akkor a megszállt otthonra hivatkozva kell a feladatot megoldani. Igy született meg Karl Ney aljas egyéni céljai érdekében a Lambach-ban fogalmazott és Sakzburg-ban póstázott, az otthon hösi harcával izléstelenül visszaélö "VÉRES KARD" A bombasztokkal és frázisokkal teli bemutatkozó számban Karl Ney igazi célja jelentkezett: legazemberezni és hazaárulózni mindenkit, aki valamit is kezdeni akar, destruálni minden magyar megmozdulást és bebizonyitani azt, hogy a magyarságnak egyetlen hivatott vezére van csupán és ez Dr KARL NEY. A "Véres Kard" is visszafelé sült el. A magyar emberrel különösen emigrációban sok mindent el lehet hitetni, de a gusztustalanságot és ocsmányságot még a vásári kikiáltóktól sem türi el. Ezért a második és harmadik számban erösen hangot kellett változtatnia. Karl Neynek az uj ismeretlen Seeländer-einél és Balk-janinál is kezdett szénája rosszul állni. A magyar emigrációnak esze ágában sem volt ugy vállra emelni, mint ahogy ö esetleg elhitette. Az ismét kiképzetlenül és lelkiismeretlenül elinditott fiatal fanatikus magyarok pedig változatosság kedvéért most Székesfehérvár helyett az Andrássy ut 60 poklát kénytelenek megismerni, ha ezuttal nem is annyian mint Székesfehérvárnál, hanem "csak" heten.

11 Karl Ney azonban nem ismer határt és nem ismer akadályt. Öt a legkeveésbbé sem zavarja az, hogy a magyarság undorral elordul töle és hallani sem akar róla. Ha már nem is sikerül a magyar emigrációt az otthon hangjával beugratni, talán még sikerülhet megbizóit szerepe fontosságáról meggyöznie. Ahogy sikerült a Székesfehérvári Hirlap hasábjain, ugy most miért nem sikerülhetne a "BERICHTE UND INFORMATIONEN" és a nagyobb humor kedvéért a "DER DEMOKRAT" c. lap hasábjain. Ehhez minden elöfeltétel adott, mert Karl Ney régi szépidökbeli cimborájából, Erik Karnmayerböl közben békés, osztrák ujságiró lett, akinek az ujságokon kivül még egyébb, Ney által felhasználható összeköttetései is vannak. Ezt a részt azonban mondja el helyettünk a "DER DEMOKRAT" cimü lap 1948 november 13-i számának "Der Ausweg" cimü melléklete: "Emigratenstreit und Wiederstand". "Während in der ung. Heimat ein historischer Heldenkampf ausgefochten wird, zersplittert sich die ung. Emigration in dutzend verschiedene, sich heftig rivalizierende Gruppen, von denen in Europa die des Generaloberst Farkas und die soaizlistisch-matxistische des ehemaligen Industrieministers Ban die wesentliche sind. Selbst die marxistischen Emigration sind untereinander unein. Ihr Karl Peyer wurde gerade vor einigen Tagen ausgebotet. Die einzige Emigrantengruppe, die über diesen deprimierende Streitigkeiten steht, ist die Gruppe um den ehemaligen Staatrat. Ihre erste Arbeit wird von den lätzten Präsidenten des obersten ung. Staatsgerichthofes, dr.Eugen Szemak, und den lätzten Präsidenten des ung. Oberhauses dr.Ferenc Horváth geleitet. Die Emigrantenregierung des Varga Béla, der als kalvinistischer Priester bekanntlich mit dem bolschevistischen Regime kollaborierte und in dessen Gruppe die bekannten kommunistischen Kollaborateure dr.Nagy Ferenc und dr. Desiderius Sulyok mitarbeiteten, hat trotz der Unterstützung, die diese Gruppe erält und trotz Benützung Tibor von Eckhardt als Aushängeschild, keinen Anhang in Ungarn. Die Gruppen des Wiederstandes in Ungarn, die überall ihre Zellen und Stützpunkte haben, distanzieren sich bewusst von diesem ganzen Emigrantenstreit und arbeiten nur für den unpolitischen Wiederstandes des AMA /Antibolsevista Magyarok Arcvonala/. Antibolschewistische ungarische Kampffront ist der ehemalige Führer des ung. Ostfrontkämpfverbandes, der Honvéd, der ehemalige Budapester Rechtsanwalt dr.KArl Ney. Unter seinem Kampfruf: Alles für das Vaterland - Siegen oder Sterben! sammeln sich im ganzen Lande die ernstesten und aktivsten antikommunistischen Abwehrkräfte. Die politische Polizei hat bisher nur unwesentliche Teile des grossen Netzes entdeckt. Im ung. Untergrund gärt es weiter. Das Kampfblatt "Véres Kard" geht von Hand zu Hand". Ugy szól egyik Karl Ney ur érdekében iródott cikk. Mi pedi Erik Karnmayer ur jóvoltából sok mindent megtudunk. Többek között azt, hogy dr.Szemák Jenö és Horváth Ferenc urnak a magyar emigráció érdekében komoly munkát fejtenek ki. Mi ugyan ezzel a komoly munkával még nem találkoztunk. Az általuk tisztelt két ur ne vegye rossz néven, de egész országtanácsosdi teóriájukban nem látunk mást, csak azt, hogy a bársonyszék nagydijáért futott lóversenyben ök is igyekeztek maguknak egy sánta gebét biztositani, mert Hötl Vili vezetget kütöféken nagy igyekezettel. Amennyiben Szemák urék ugy érzik, hogy megjegyzésük nemcsak igazságtalan, de tiszteletlen is, ugy máris bocsánatot kérünk és kérjük, hogy ne haragudjanak, de "aki Ney közé keveredik, legálább is korpás lessz!". Megtudjuk hogy nem az egyetemes magyar nép az, amely Mindszenty hercegprimás mögé felsorakozva minden dunai nációnál különben küzd, harcol és meghal a bolsevizmussal szemben folytatott harcban, hanem a Karl Ney vezetése alatt álló AMA. Eme szervezetröl azonban Grönau és Lambach-on kivül máshol sehol sem hallottak. Ha pedig valaki azt akarja elhitetni, hogy a "Véres Kard" otthon kézröl-kézre jár, akkor legalább is azt a fáradtságot vegye magának, hogy a látszat kedvéért egy-két példányt ha már nem is Magyarországon, de legalább ne Salzburgban adjon postára. Vagy ne csodálkozzon azon, hogy tiltakozunk az ellen, hogy

12 bárki is bolondnak találjon bennünket. No Herr Karl Ney! Ezzel az ujságcikkel ismét tullött a célon! Bizonyságot szolgáltatott arról, hogy csak német nyelven irnak a magyarok hazájával sáfárkodó sváb legények kiválóságáról. Egyenlöre ennyit Karl Ney jelenéröl. A magyar biróság elötti felelösségrevonáskor természetesen erröl is lényegesen többet! Addig is üzenjük dr.KArl Neynek: Önt nem csak Szálasi Ferenc határozata, de minden becsületes magyar egyetértö döntése alapján nem tekintjük többé magyar embernek. Mint a magyar állampolgárságából kitaszitottnak nincsen joga a magyarság kérdéseivel foglalkozni. Óva intjük attól, hogy emigrációs életünk kibontakozását tovább mérgezze, de még inkább attól, hogy otthoni véreink tömeges letartóztatásához a politikai rendörségnek olcsó jogcimet szállitson. Hagyja ön és az elöbb felsorolt jóhangzásu magyar nevü barátai is békében azt a bizonyos "Véres Kard"ot, amit Önök egytöl-egyig mindig ugy képzelték el, hogy a kard német legyen, a vér meg hozzá magyar! Hagyják csak annak a "Véres Kard"-nak a hordozgatását! Elégedjék meg a megbizója által Önre bizott feladatok végrehajtásával, de hagyjon fel a szép magyar szellemben ujjásületett magyarság vezéri szerepében való játszodozással. Mi valljuk azt amit Ön határtalan szemtelenségében a "Véres Kard" szeptemberi számában csak irt hogy: "Semmiféle pártpolitikai kalandorkisérletnek nem vetjük magunkat alá és a tegnap gazemberei nem lesznek soha többé a ma, vagy holnap vezérei!" Dr.Hötl Vilmos és Erik Karnmayer osztrák állampolgár uraknak: Minket magyarokat ne akarjon senki a bolsevizmus elleni harcra biztatni, vagy tanitani! Megtettük kötelességünket jóval Önök elött a multban és meg fogjunk tenni a jövöben is! Ne vegyék rossz néven, ha azt irjuk, hogy harcunk mindenkori vezéreinek kiválasztásánál nem szorolunk tanácsra, vagy segitségre. Ez a mi belsö ügyünk és ez teljesen független a mindenkori magyar-német, vagy magyar-osztrák viszony alakulásától. Erröl mint ahogyan a multban is meg voltak, ugy a jövöben is meg lesznek egyenes és a mindenkori helyzet által követelt elképzeléseink. Ha ennek a viszonynak árthatott valaki, akkor az éppen a Karl Ney féle alakok Önök által történt lanszirozása és mesterkedése következtében állott elö. Sajár Európát rendezgetö elképzelésüknél ne tévesszék szem elöl, hogy mi magyarok megszabadultunk a német inváziótól és le fogjuk rázni a bolsevista inváziót is. Sváb invázióról pedig ne álmodozzék többet senki! Jelenleg a világ országutjára kivetett, minden jog nélküli, földhözragadt menekültek vagyunk. A vendéglátó állammal szembeni loyális magatartásunk megtilt minden olyan választ, melyet Önöknek adni szeretnék. Éppen ezért most nem érdeklödünk dr.Hötl és Franz Rothen uraktól a Vida és Goldberger villák eltünt értékei és a dr.Turvölgyitöl kieröszakolt egyéb zsidó vagyonok után. Még az Ön által szerkesztett és 1945 juliusában Freising-ben Frex amerikai vizsgálóbirónak átadott memorandumával sem vagyunk hajlandók foglalkozni, amelyben Ön honfitársainak bemártásán kivül azt is igyekezett kifejteni, hogy magyar nép nem létezik, munkakerülö arisztokrata-bojárok és cigány csürhe vagyunk, amelyben mindenki, aki érték, csak magyarul beszélö sváb. Kérjük azonban Önöket, hogy ne éljenek vissza a nem utolsó sorban a magyar nép áldozatvállalásának köszönhetö szerencsésebb helyzetükkel és ne avatkozzanak bele magyar ügyekbe, de föleg tartózkodjanak attól a hiábavaló kisérlettöl, hogy maguknak talán kedves, nekünk azonban hazaáruló - barátjukat nyakunkra óhajtsák ültetni! A "DER AUSWEG" c. lap föszerkesztöjének: Kérjük Föszerkesztö Urat, hogyha legközelebb magyar kérdéssel foglalkozik, de engedjen lapjában Karl Ney érdekében irt cikkhez hasonló, goromba hibákkal teli közleményt megjelentetni. Az ilyen

13 valótlanságokkal és tévedésekkel teli cikkek veszélyeztetik az egyébként köszönettel nyugtázott elmondottak komolyáságát. Minden magyar, de az olvasott külföldi is tudja, hogy Györben ezeréves történelmünk folyamán sohasem volt érsekség és Czapik Gyula jelenleg is Eger-ben székel. Ha már a magyar emigrációs szociáldemokráciával foglalkozik, akkor illene tudnia, hogy az, az egész világ szociáldemokratái által tisztelt és ismert Peyer Károly körül keresendö, de goromba melléfogás a Bán Antal pár tagból álló asztaltársaságát az egyik legerösebb magyar emigrációs csoportnak fentünteni akarni. Dr. Horváth Ferenc ur nem volt a Felsö Ház tagja és még a Képviselöháznak is csak alelnöke és nem elnöke volt. A Karl Ney-el kapcsolatban irtak pedig csak annyira igazak, mint ahogyan Varga Béla kálvinista lelkész. HaÖnöknek nem is jelentenek semmit és Karl Ney-t nem is iazgatják azok a kellemetlen körülmények, amit az Ön ujságában irt mondatok jelentenek, az hogy "Magyarország tele van ellenállási sejtekkel és szervezetekkel és hogy a politikai rendörségnek csak lényegtelen részét sikerült ennek a kiterjedt hálózatnak felderitenie", mi tudjuk hogy ez az egy pár mondat Karl Ney ur nemlétezö szervezetö nélkül is elég lehet ahhoz, hogy ezrek tünjenek el nyomtalanul és tizezrek sirassák elcipelt hozzátartozójukat. Kérjük Föszerkesztö urak, ne vegye a mondottakat tölünk rossznéven, de a mi magyar szivünk felelösségteljesebben dobog az otthoni szenvedökért, mint Karl Ney-nek sváb szive és ezt kötelességünknek tartottuk ezért Önnek is megirni. Minden magyarnak. Az elmondottakért vállaljuk a felelösséget és az elsö magyar biróság, vagy azt megelözöen megszületö elsö felelös erkölcsi testület elött Karl Ney felkérése nélkül is hajlandók vagyunk állitásainkat bizonyitani. Szükségesnek tartottuk azonban mindezt elmondani, mert nem türhettük tovább, hogy ez a gátlásmentes zsoldos az otthon börére hazardirozzék, hogy esetleg ismét magyar életek ezrei áldoztassanak fel egy megszédült karrier-vadász érdekében, hogy kifejezésre juttassuk , nem teszünk külömbséget orosz vagy német-barát áruló között. Mindketten a magyarság közönséges árulói! MAGYAR MOAZGALOM.

14

2. Fejezet. A magyar háborusbünösök listája.

15 A második Világháboru után hamarosan megkezdödtek a magyar háborusbünösök elleni intézkedések, perek. Az alábbi lista külföndön jelent meg, géppelt irt formában. Az eredete nem ismert. A magyar háborus bünösök elsö és második listája.

4

Elsö listája. Elsö csoport: Vád: Vezetö állásokban elösegitették a háboru átterjedését Magyarországra és részük volt azokban a határozatokban,melyek Magyarországot a háboruba sodorták. Bárdossy László v.min. elnök, Bartha Károly, Bornemissza Géza, Fabinyi Tihamér, Ghyczy Jenö, Lukács Béla, Radocsay László, Röder Vilmos tábornok, dr Teleky Mihály, mindannyi volt miniszter, Jány Gusztáv, Szombathely Ferenc, Werth Henrik tábornokok és Meskó Zoltán. Második csoport: Vád: Magas pozicióban elösegitették a nyilasmozgalmat és a háborus folytatását. Antal István, Hóman Bálint, Imrédy Béla, Jaross Andor, Juresek Béla, Kunder Antal, Sztjay Döme, Törs Tibor képviselöházi alelnök, Béldy Alajos, Marton Béla, Meskó Zoltán, Tukáts Sándor. Harmadik csoport: Vád: Résztvétel a Szálasi féle hazaárulásban. Barabás Emil, Baky László zsidóügyi kormánybiztos, Basch Ferenc, Báthory Hüttner ujságkiadó, Beregffy Károly, Bissa Ferenc, Borbély Maczky Emil, Bosnyák Zoltán. Brinczy László, Budinszky László, Csia Sándor, Dövényi Nagy Lajos, Farkas Ferenc, gr Fesztetich Brunó, Heim Péter, Hellenbrot Vilmos tábornok, Heszlényi József, Hindy Iván, Hubay Kálmán, József Föherceg, br Kemény Gábor, Kolozsváry Borcsa Mihály, Kovarcz Emil, Lill János, Marschalkó Lajos, Mekcsay Dezsö, Oláh György, gr Pálffy Fidél, Parlagi alezredes, Persinszky György, Rácz György, Rajniss Ferenc, Rupprecht Olivér, Ruttkay Kálmán, Schell Zoltán, Soos Imre, Szálasi Ferenc, Szöllösi Jenö, Szögi Géza, Szász Lajos, Tasnády Nay András, Vajna Gábor és Vágó Pál. Negyedik csoport: Vád: Intellektuális munka a nyilasok és a háboru folytatása melett. Ambrus József, Baráth Tibor, Bobory György, Bocsonády Szabó Imre, Bornemissza Gábor, Csicseri Tónay István, Dulin Elek volt sajtóreferens, Dohnányi Ernö zeneszerzö, gr Festetich Domokos, Fiala Ferenc, Fricke Valér, Gál Csaba, Gruber Lajos, Haendel Vilmos, Kulcsár István, Keck Antal, Kiss Ferenc szinész, Maróthi Meissler Károly, Matolcsy Mátyás, Mester Lajos, Méhely Lajos egyetemi tanár, Mihlotay István, Muhl Henrik, Ney Karoly, Pajor Gyözö, Patosay Dénes, Peonay Pál, gr Széchenyi Lajos, Tauffer Gábor, Valy László, Zach-Nagy Emil. Ötödik csoport: Vád: Hivatali hatalommal való visszaélés, törvénytelen kivégzések elrendelése és kinzások. Deák László, Feketehalmy Cseydner Ferenc, Gaál Lajos, és Grassy Korompay József. Második lista. Elsö csoport: 4

Doszier 83.

16 Vád: különbözö vádak miatt. Abonyi Ferenc szinész, dr. Alföldy Béla, Andréka Ödön, Balogh István, Barszay János, Bodor Márton, Boér Ágoston, Botar István, Borcs János, Brandt Jakab, Demel Aladár, Dónáth György, Ember Sándor, Faragó Ede, Fay István, Fussy Kálmán, Gál Csaba, Gosztonyi Sándor, Hazla Robert, Halmai János, Hertelendy Miklós, Horváth Ferenc, Horváth Géza, Hunyadi Buzás Endre, Hunyadi Ferenc gróf, Inantsy Elemér, Károly Viktor gróf, Kaincel Ede, Koltay József, Szendrei Kovács Gyula, Kölcsei István, Krancz Raymund, Krudy Ferenc, Kuhajda Vilmos, Kuncze Géza, Lénárd János, Lipcsey Márton, Martsekányi Imre, Matolcsy Tamás, Megy Károly, Mezey Lajos, Mosonyi Kálmán, Müller Antal, Nagy László, Németh Andor képviselö, Paczolya György, Padányi Gulyás Jenö, Palló Imre, Papp József, Papp Mihály, Pándy Antal, Pintér Imre, Repcsányi László, Ronkay Ferenc, Serényi Miklós gróf, Sitz János, Sütö Gyula, Szakács Pál, Szalay Mihály, Taby Árpád, gróf Takács Tolvay József, ifj. Tatár Imre, Teleki János gróf, Thuranszky Pál, Tóth János, Tóth József, Vasváry Lajos, báró Vay Miklós, Vácszi György, Várady László, Zöld Imre, Zerin-Váry Szilárd, Zsomboky Pál. Második csoport: Vád: Vezérkari tisztek, akik támogatták a nyilasokat és elösegitették a háboru nagyobbméretü folytatását és résztvettek a Szálasi féle árulásban. Deák Ferenc ezredes, Dobak Dénes ezredes, Henkey János ezredes, Horváth Sándor alezredes, Jolsvay Gyözö ezredes, Paptanffy Albin örnagy, Kalmár Endre kapitány, Kovács Ferenc kapitány és Kovács Ferenc kapitány /azonos nevek és ranguak/, Dezsö László tábornok, Major Jenö altábornagy, Melegh Gábor kapitány, Nádas Lajos ezredes, Németh Jenö kapitány, Palla Vidor kapitány, Pogány Imre ezredes és Szügyi Zoltán ezredes. Harmadik csoport: Vád: Vezérkari tisztek, akikre a Szálasi puccsban való résztvétel nem bizonyult rá, de a háborut elömozditották. Bardecsy Ferenc tábornok, Bán Mihály ezredes, Hezár Elemér ezredes, Hudriczky István tábornok, Makray Sándor ezredes, Peszthy Endre alezredes, Sáska Elemér ezredes, Szávay Sándor ezredes, Tomory Jenö ezredes, Lasdényi Zoltán tábornok, E csoport civil tagjai: Reményik Schneller Lajos, v.pü. miniszter. Negyedik csoport: Vád: Intellektuális munka a nyilasok érdekében. Borbély Andor ujságiró, Bodnár István, Bánky Robert, Becsenyei Lajos, Balogh Piri László, Bresztovszky Ede volt Népszava munkatársa, Csehi Ferenc, Clementisz Dücsö Józeefné, br Gudenus Leó, Gáspár Jenö, Harkiss János, Hosszu Zoltán /külügyi/, Virágh László, Kreschke Frigyes, Korecsendi Kiss Miklós, Kádár Lajos, Kabai Zoltán, Kapi Rezsö, Kosznovszky Tibor, Keldey Tibor, ifj. Lovik Károly, Laurisin Lajos, Matyasovszky Latesz Korné, Katolay Géza, Marschalkó Lajos, Mihályfi Béla, Muráti Lilli, Mikes Ferenc, Megyery Ella, Marjai Frigyes, Nesz Frigyes, Nyiró József iró, Nyigri Imre, Nyisztor Zoltán, Pintér Armand, Páger Antal szinész, Orsos Ferenc, Radnay Endre, Rab Gusztáv a Világ volt munkatársa, Racskó Lajos, Ràtz Erzsébeth, Sami Zoltán, Szent Györgyi László, Sárga Ferenc /a nörabló/, Szende Ferenc, Szabó Lörinc /a költö/, Szitnyai Zoltán, Szelscky Zita szinésznö, Tóth Miklós, Temesvári László, Törecky Géza kuriai elnök, Undy Imre, Váró Andor a Szinészi Élet munkatársa, Vèrtes Lajos, Vaszary János, Vajta Ferenc. E csoport külön tagja: Oszkó Károly tábornok. Ötödik csoport: Vád: Atrocitások megszállott területek lakossága ellen. Radó Ernö csendörkapitány. Azoknak az arisztokratáknak a névsora, akiket mint zsidókat Dohány és Sip utcai ghettókban utaltak

17 Szálányi uralmára kerülésének idején a Nagykéri Szitovszky Tibor, v. külügyminiszter, Szitovszky Béla v. belügy és az egész Szitovszky család, a gróf Csáky család, báró Gerlicsy Gabriella, gr Kornis Károly, br Dániel Ernö, a br. Korányi család, hat Zichy gróf, két Lónyai gróf, a Péchy család több tagja, gr Széchenyi István több unokája, több püspök, diplomata és tábornok. Mint a többi zsidók, ök is a sárga csillagot hordták. Az internált zsidó mágnások több százra rugott. A zsidó származásu arisztokraták listáját Schallmeyer Franz kassai sváb birtokos, mükedvelö genealogus állitotta össze a nyilasok részére.

18

3. Fejezet. Az elfoglalt Magyarország.

19 Miután 1944 végén és 1945 elején orosz csapatok teljesen elfoglalták Magyarországot, hamarosan hirek jelentek meg a sokak számára nagyon nehéz állapotokról.

"Istennel a Hazáért, 5 Gyözni vagy meghalni". "VÉRES KARD" Megjelent, 1948 oktober havában. VIGYÁZAT! Izgatók ólálkodnak körülöttünk!. Az utóbbi idöben többször elöfordul, hogy ugynevezett "baráti nagyhatalma" állitólagos "ügynökei" antibolsevista magyarokhoz közelednek, s arra izgatnak, hogy merényleteket és szabotázscselekményeket hajtsanak végre. Magyar asszonyok és férfiak gondoljátok csak meg, hogy mi is történne, ha közülünk egy becsületes magyar, aki köztünk élö kommunista bünözöket szivböl gyülöli - hallgatna erre az izgatásra és eltenne lábalól egyet is közülük? Vagy mi történne, ha egy hid, vagy löszerraktár a levegöbe repülne? 1/. A kommunista vezetöknek egy igen nagy szolgálatot tennénk, mert kezükre adnánk végre a hön óhajtott ürügyet az ország antibolsevista elemeinek végleges felszámolására. Ami azt jelentené, hogy ártatlan tizezreket hurcoltathatnának el Szibériába, vagy gyilkolnának meg a tölük megszokott állati kegyetlenséggel, mert teljes egészében ismerjük az "uj seprö" Belügyminiszter elvtárs most kiadott titkos rendeletét, melyben a legerélyesebben utasitja összes közegeit, hogy gyerünk a "reakciós kutyákkal" a hidegre. 2/. Ilyen esztelen és céltalan csapkodással fedetlen támad´sai felületet adunk és minden áldozatos ellenállási munkát megnehezitünk. A magyar felszabaditás harcának szervezetét kockáztatjuk, melyre, ha itt az idö - óriási jelentöségü feladat vár. Ma még nem ütött a mi óránk, ma még nem érett a gyümölcsünk, ma csupán egyetlen feladatunk lehet: szervezni a passziv éllenállás acélgyürüjét, titokban, kitartóan, testvéri összeforrásban minden városban, minden faluban, minden tanyán, hogyha majd felvirrad a mi hajnalunk, akkor irgalmatlanul nagy és összefogott ütéssel szétzuzhassuk Hazánk testét marcangoló vörös ördögsárkányt. Akkor ugy oda vágunk, hogy második ütésünk már csak hullagyalázás lesz. Az igazi bünösöknek akkor nem lesz menekvés, ettöl ne félj! Ehhez a megsemmisitö ütéshez a parancsot az itt, a köztetek harcoló magyar ellenállás vezetösége fogja megadni felelösége teljes tudatában. Addig azonban egy a parancs: meglapulni, tiz körömmel belekapacskodni a rögbe, had zugjon el fejünk felett a halálos orkán. Nincs vesztegetni való magyar vér, takarékoskodjunk minden cspjével!!! Kétféle emberfajta üzi ma ezt a ránk nézve katasztrófában végzödhetö izgató munkát: 1/. A kommunista méregkeverök, akik ily aljas módon akarnak oly fejleményeket elöidézni, melyekre egy ujabb vérfürdövel felelhetnének. Ovakodjunk tehát a kommunista rendörség sok ezer izgató besugójától! 2/. Lelkiismeretlen pénz és hir-éhes ügynökök a nyugati magyar emigráció köreiböl akarnak lelkiismeretlenül és felelötlenül, a saját szakállukra, ilyen katasztrófát a nyakunkba zuditani, hogy ezzel 5

Doszier 142

20 bizonyithassák odakint nagy "befolyásukat" a hazára. Ugy ezek is akarva, vagy nem akarva a kommunisták uralmát szolgálják. VIGYÁZZUNK! Izgatók ólálkodnak közöttünk!

21 ÓVAKODJ A NEMZETI KOMMUNISTÁKTÓL. Már rég óta nagy figyelemmel kisérjük, hogy Magyarországon is nagy nehézségek vannak a Kommunista Párt kebelén belül. Éppen ugy, ahogy a Titó események után a szakadás jelei mutatkoznak és mutatkoztak a cseh, a lengyel, a bolgár, az olasz és francia, valamint állitólag az osztrák kommunista pártban is, nálunk Magyarországon is bekövetkezett ez az örömteli esemény. Rajktól a hatalmat jelentö belügyminiszteri tárcát elvették és az aránylag sokkal jelentéktelenebb külügyi tárcával tüntették ki, ahol tudvalevö csupán szolgamódra Molotov elvtárs parancsait kell végrehajtania... Veres Péter "honvédelmi miniszter"-t menesztették. Münich elvtárs is bánatosan elmélkedhetik a hirtelen hatalomnyirbálás kellemetlen volta felöl. Ezek a nevek nem véletlenek. Ezek az ugynevezett "nemzeti" kommunisták nagyjai, akik abban az álomban ringatták magukat, hogy majd megszerveznek egy "magyar" kommunizmust és függetleniteni fogják magukat Moszkvától. Ezek irányzat kis emberei pedig az orosz titkosrendörség budapesti, Vilma Királyné uti föhadiszállásának vendégszeretetét élvezve gondolkozhatnak, hogy mit is jelent az a bizonyos "demokratikus" szabadság a bolsevista rendszerben annak ellenére, hogy ök is elvtársak voltak. Demény és Weishaus elvtársak és még számosabb mások is ezen illuzióiknak köszönhetik, hogy a "Világforradalom" utolsó bukfencét vetették, - öket éppen olyan hidegvérrel meggyilkolták, mint az a sok tizezer tiszteséges é bátor antikommunistát elöttük. Azonban nem csak ezeket a nemzeti kommunistákat fenyegeti veszély, hanem Rákosi és Vass Zoltán elvtárs /"kegyelmes urakat"/ is. Ezen vörös "kegyelmes urak" annyi pénzt és vagyont har´csoltak össze ezen rövid idö alatt, hogy bámulatosan rövid idö alatt a burzsuá életmódot is megszokták, söt mi több meg is kedvelték. Ezen kegyelmes urak bolsi mértékkel mérve ma már alig férnek a börükbe, szeretnének tehát polgáriaskodni, konszolidálni. A számtalan gaztett, amit ezek Magyarország ellen elkövettek , nem fogja öket sem megvédeni, ha a kommunista párton belül a véres tisztogatás, mely a küszöbön áll, meg fog indulni a - kominform - rendeletére. Hasonlóképen a közelgö belsö vörös vihar a magyar munkásság Judását, Szakasits elvtársat sem fogja Svájcba csempészett értékeivel együtt méltó sorsától megmenteni. A "moszkovita bérgyilkosok", élükön a rejtéjes Fischer elvtárssal Gerö, Révay, Farkas Mihály, az uj honvédelmi miniszter ur, és ezek véreskezü segédei, dr.Szebeny, Péter Gábor, Pálffy, Illy és Solyom tábornok elvtársak fenik már a kaszát és készülnek a nagy aratásra. A legutóbbi idöben a fentvázolt sötét kilátásoktól hajtva a külömnbözö vezetö jobboldali vagy nemzeti kommunisták kinjukban a becsületes magyarokhoz kezdenek dörgölözni. Magyar Férfiak és Nök! Ne engedjétek, hogy ez a gyülevész horda vissza´lejen bizalmatokkal! Hagyjátok csak a hóhérlegényeket marakodni egymásközött a kancon! Egyetlen tisztességes magyarnak sem szabad ezen veszett kutyákkal - akik talán ma vagy holnap üldözöttekké válnak - közösséget vállalnia! Csak egy dolgot tehetünk: nyugodtan szemlélni az eseményeket és csendben örülni annak, hogy a farkasok egymást milyen szépen felfalják. A gyalázatosok megérdemlik a sorsukat még akkor is, ha most egyszerre nagy magyarokká válnak! Ha egymást sorra felakasztják! Legalább annak idején a mi biróságainknak kevesebb munkája marad majd. A jelszavunk most ez legyen: semmi közünk a kommunisták piszkos pártviszályához! Nem segitjük a nemzeti kommunistákat, a moszkovitákat még kevésbbé! Had föjenek meg a saját keserü levükben! "ÖRÖKRABLÁS" más néven "JÓVÁTÉTEL". Hála a népi demokrácia cimü országos betörötestületnek, virágos magyar nyelvü szókincse egy ujabb fogalom megjelöléssel gyarapodott és igy szótárunkban az örökbérlet, az öröklakás szavak mögé most már tagadhatatlanul odasoroltatott egész frissen az "örökrablás" uj fogalom megjelenése is, amelyet internationálisan körülbelül igy fordithatunk: reparatio ad infinitum.

22 Bár butusoknak látszunk, még is tisztában vagyunk azzal, hogy miért is van nálunk drágaság? Miért nincs pénze senkinek? /Tisztelet a kivételnek: Rákosi Matyi, Vass Zoli és a többi kis és nagy mufti/, és miért nincs áru se égen se földön? Tudjuk hogy gyárainknak jóvátételre kell dolgozniok éjjel és nappal, söt azt is tudjuk, hogy a nagy tamtam-tam-mal hirdetett magyar ujjáépitésnek is csak ott van szakadatlan helye, ahol Sztalin papának stratégiai érdeke ugy kivánja - nem pedig ott, ahol abból nekünk is lenne egy kis hasznunk. Azt hiszem nem tévedünk, ha tudni véljük, hogy 1945 óta minden demokratikus kormány és minden kommunista nagy ágyu tervszerüen segitett rabolni a kedves "felszabaditóknak". Ez a rablás eleinte nem volt egészen átfogó, az igaz! Ezt aztán az évek gyakorlata folytán sikerült egyesült erövel mindenre kiterjeszteni, de ez még csak hagyján és hogy ebböl egy örökrablás lett a kicsi, édes Gerö és társai jóvoltából, az még is csak megérdemel egy egy pár soros dicsérö elismerést. Lássuk tehát, hogy is lett az "örökrablás"! A dolog ugy kezdödött, hogy volt a gabona jóvátételi szállitások, amikor ország, - világ szemláttára vonatszám futott az acélos magyar buza kelet felé. A magyar-orosz határon hivatalnokok átadtamátvettem alapon szépen elszámoltak a magyar milliók véres verejtékén termelt magyar vagyont, azért a kárért, amelyet a dicsöorosz haderöknek okoztunk a hátsó fertáján a Kárpátoktól a Donig. No de ez igy is volt rendjén! De arról a kárról ugyan még nem esett szó, melyet a "dicsök" a Kárpátoktól az Irottköig okoztak, de ez érthetö is mert igaza mindig annak van, aki gyözött. Ez egy örök igazság, tehát kár felette vitázni!!! Az ügy azonban akkor kezdett rendületbe jönni, amikor "Jóska bácsi" kezdte az adósság elengedését. Hiába, áldott jó ember a mi öreg "Jóska bácsink"! Nem vitték már a magyar buzát, de vitték helyette a dunántuli benzinünket és olajunkat, fino vadonatuj "jóvátételi" tankkocsikban. A baj ott keletkezett, amikor meglazult tartálykocsik csapjain benzin helyett csörögve csepegett kifelé a magyar buza, az átvetö határállomásokon. No de lett ennek is villámgyorsan orvossága. Megszünt a "benzinszállitás"is "Jóska bácsi" engedékeny szive miatt! Most már a magyar jóvátételi szerelvényeket nem a magyar határon számolják el, hanem viszik befelé, messze Oroszországba. Bizony messzi ut ám az, itt is "besüly" egy tengely, ott is elromlik egy fék. Idö meg hát nincsen, csak leakasztódik a férgese és mire befut Voronyesbe, vagy Poltovába egy-egy szerevény, biz már csak hirmondók maradnak maradnak meg a hosszu vonatból. No de rendnek muszály lenni, ami befutott az befutott, arról el is készül az átadtam-átvettem papiros, ugy hogy az dukál, de hogy lehet arról nyugtát adni, ami nincs ott? Ez nem megy, ez nem rend, ilyent nem ismer a példás népi demokrácia. Tessék jó kocsikat adni, nem pedig kárositani az orosz államot. Még, hogy itt kelljen megjavitani a vacak gördülö anyagot? Ezzel azt hiszem, kimeritettem a tárgykört, miért lett "¨roökrablás"! Ha nem élne a jó Isten a fejünk felett és nem remélhetnönk, hogy egyszer csak megsokalja ezt a teménytelen zsiványságot, melyet szeretett moszkovita piócáink rajtunk próbálnak ki, ugy ezen eljárással örökké a magyar kenyér gördülne ki a tovarisok felé. Mert mondanom sem kell, hogy a szerelvények most nem üresek! Az az érzésem, hogy Révay mester hiába fog a közel jövöben a kapitalizmus kizsákmányolásáról lotyogni ideológiai elmefuttatásain - mert mi sem vagynk egészen a fejünkre ejtve.

23 PELLENGÉRE VELÜK! A magyarság bünözöinek soraiból. Nyitott szemmel járunk és mindent felirunk, meggyalázott lobogóink tépett selymét, az elorzott kincset, a szöget, a tövist, a börtönt, bilincset, anyáink jajját, aráink könnyeit, a korbácsütések számát, az ártatlanul ontott magyar vércseppeket, a kint, a szenvedést, az ördigi szadista kacajt, a sátáni szörös vörös kezet, mely felénk nyult és husunkba mart. Ismerd meg te is a kommunista bérgyilkosok, hazár áruló bitangok és tolvajok nevét. Vésd emlékezetedbe, hogyha majd ütni fog az óránk hitvány szökések elött, érdem szerint fizethessünk mindenért vissza. Nem kényszer kommunisták, nem a párti jelvényestpellengérezzük ki, hiszen jól tudjuk azt is, hogy a családnak kenyér kellett, söt ellenállási mozgalmunknak a pártban sok ezer beépitett tagja is van, akik önfeláldozóan, hiven eskünkhöz, dolgoznak velünk együtt.Ezeknek is lelkiarcába vért kerget, a zsbeikben lángot vet a tagsági könyv és kezük is ökölbe szorultan vár az ütésre! Mert mindenütt ott vagyunk, voltunk és leszünk, s mindent felirunk! Pellengére állitjuk a "felszabaditó" és "dicsö" hordák magyar vezetöités kiszolgálóit. Nemzetünk Judásait, akik áruló pénzért, pozicióért vagy beteges lelkük tozszülött hajlammai miatt mindent elkövetnek, nem ismerve könyörületet és irgalmat, hogy rabtartóinknak gaz terve, a magyarság kiirtása tökéletesen megvalósulhasson. Hegyi László örnagy: a határörség föparancsnokságán a politikai nevelés vezetöje. Ettöl a kommunista vérebtöl mindenki reszket, mert kegyetlensége nem ismer határt. Számtalan bajtársunkat gyilkolta meg. Vakarjuk csak meg, ki volt azelött ez a bitang? Magyar kir. tartalékos tiszt, munkaszolgálatos századparancsnok. Multja és jelenje világos, jövöje sötét. Pataki R. Attila örnagy: A határvadász föparancsnokság "D" osztály vezetöje. Számos magyar tiszt és honvédségi egyén besugásáért, börtönbejuttatá´sáért és kivégzéséért kapta örnagyi rangját. Nem sokáig fog diszelegni örnagyi egyenruhájában! Foglyok legkegyetlenebb emberkinzói Szegeden Epstein és Komlósy politikai rendörföhadnagyok. Szadista játékaikkal saját életüket játszák most el! Mulató /Réti Miklós?: rendörezredes a magyar rendörség legbrutálisabb tisztje, közvetlenül Münnich tábornok alárendeltje. Föhadiszállásán a budapesti Mosonyi uti laktanyában éjjel-nappal hallható a megkinzott magyarok jajkiáltásai. Amilyen a fönök, olyan a tanitvány is. Most ö tanit, de rövidesen mi tanitjuk moresre! Padusinszky László: vezérkari ezredes. Részeges és hiu vezérkari tiszt, aki 1944-ben mint a 24. honvédhadosztály vezérkari fönöke átszökött az oroszokhoz és hadosztályának legénységét is szerencsétlenségbe döntötte ezzel a tettével. Mig volt katonái még most is Oroszországban sinylödnek, söt legtöbbjuk nyomorultul ott is veszett a fogolytáborban, öt hazabocsájtották áruba bocsátani a hazát! Sági Gyula, föhadnagy, a 6. határvadász zászlóalj nevelötisztje. Ez a volt cipész kontár a legfanatikusabb agitátor és a határvadászok besugója. Eljön az idö, amikor mi fogunk a fülébe sugni ugy, hogy abba bele süketül. Két különös lelkipásztor. Jánossy ref. lelkészezredes. Mint elkészföhadnagy 1944-ben átszökött az oroszokhoz, s mint kommunista agitátor a röpcédulák százezreit terjesztette a magyar arcvonal katonái között, akiknek ezzel a harci készségét ásta alá. Ez az Istenröl megfeletkezett pap a magyar nyelv és történelem vizsgáztatója a Kossuth Akadémia és vezérkari iskola felvételi vizsgáinál. Az Isten nem ver bottal, sulyos gümökorban szenved, igy nem sokáig élvezheti árulásának gyümölcseit. DR.MOrgenstein rabbi százados, a honvédség förabbija. A rendszer részére felesleges személyek

24 "halálkuvikja". Mielött valakit elintéznének, Örabisága látogatja meg. Ez a látogatás végzetes, mert egy besugó-osztály vezetöje. Besugásai alapján a meglátogatottat menesztik, nagyon sokszor a föld alá. Mi is meg fogjuk látogatni ÖKelmét egyszer, de mi sem fogunk róla senkinek sem kuvikolni, - mi cselekedni fogunk!

25 "Istennel a Hazáért Gyözni, vagy meghalni!" "VÉRES KARD" Megjelent 1948. szeptember havában. ÜZEN A HAZA: "Végveszélyben a Magyarság, a kereszténység 1000 éves védöbástyája"! Mig itthon az egész keresztény magyarság ezer halálos veszéllyel szembeszálva küzködik a bolsevista zsarnokság bitófás uralmával és végsö erölködéssel próbálja ellenállását fokozni, addig a nyugaton szabadon élö magyar emigráció külömbözö csoportjai álmokat szövegetnek arról, hogy egy otthon történö rendszerváltozás esetében miként tudnák magukhoz ragadni a hatalmat. Eljutottak egyes álmodozók már odáig is, hogy kormányt, bizottmány alakitottak, söt akadt államfö is már, ki minisztereket, államtitkárokat nevezett ki. A magyar emigráció ezen Don Quichote-jai szüntelenül sürögnek-forognak , pártviszályokat támasztanak, állampolgárokat, D.P.-ket kategóriákba osztják, magukat egy képzeletbeli elötérbe állitják és saját maguknak egy még képzeletbelibb nemzetmentö és politikai döntö szerepet tulajdonitanak. Tulajdonképpen nevetnünk kellene ezeken a "Szélmalom harcosokon", akik azt hiszik, hogy a szenvedések kohójában megtisztult hazai magyarság a bolsevista diktatura után türni fogja, hogy reá kényszeritsenek egy ilyen pojáca kormányt. Sajnos itthoni helyzetünk olyan halálosan komoly, hogy incs idönk arra, hogy ezen gyenge elmék határtalan szemtelenségén derüljünk. Mi itthoni magyarok leszögezzük, egyszer és mindenkorra, hogy semmiféle pártpolitikai kalandor kisérletnek nem vetjük magunkat alá. Mi itthoni milliók visszautasitunk minden olyan embert, aki cserben hagyott bennünket, aki messze idegenböl saját vágyalmai szemüvegén keresztül akarja sorsunkat irányitani, aki odébb állott és aki velünk sorsközösséget nem vállal. Legkomolyabban kérdezzük az emigráció ezen konjunktura lovagjaitól, hogy hol és mikor nyilvánult meg a "szabad" magyar népakarat arra vonatkozóan, hogy ök hivatottak az ország jövö sorsát irányitani. Vegyék tudomásul ezen Urak, hogy az otthont már vezeti valaki, akire szeretettel tekintünk fel és akit fanatikus ragaszkodással követünk. Kérdezzük továbbá ezen "kormány férfiakat",amikor kértek az egész magyar néptöl hozzájárulást a nemzet jövöjét eldöntö "akarás"-aikhoz? Mikor és hol vették fel velünk kapcsolataikat? Mi ugyanis mindezekröl nem tudunk eddig és csak külföldi hirek alapján értesültünk arról, hogy itt, vagy ott egy-egy nagyravágyó honfitársunk nélkülünk, hátunk mögött, valahol messze idegenben egy ujabb kormánnyal akar szerencséltetni bennünket. Emigráns Uraim ebböl semmi nem lesz! Nem érzik Önök is eme tevékenységük nevetséges voltát? Szál+janak csak egy pillatra is magukba és fontolják meg, hogy Önök bizottmányokat, kormányokat alakitanak ország és nép nélkül. A mi magyar emigrációnk feladatát mi szabjuk meg! Mi a milliók, mi az életveszélyben lévök és mi, ki az itthon poklában szenvedünk. Nyomatékosan figyelmeztetjük ezért nyugaton élö honfitársainkat, hagyják abba azonnal ezt a pártpolitikai kabarét! Állitsák félre a politikai akarnokokat, mert nem a politikai pártok, hanem az egész Magyar Nemzet van halálos veszedelemben! A Hazának ma mindenre elszánt, a legnagyobb áldozatra kész, cselekvöen keresztény férfiakra, nem pedig politikai intrikusokra van szüksége. Ezért az egész magyar emigráció egyetlen feladata, mindent megtenni Nyugaton, hogy Magyar Hazánk mielöbb felszabaduljon. Aki mést tesz éppen olyan hazaáruló, mint az, aki a bolsevizmussal együttmüködött, vagy még ma is együttmüködik. Ezt üzenjük neked Nyugatos Magyar, mi itthon antibolsevista harcosok, akik munkánkat eddig is a legnagyobb életveszélyek közepette, minden külsö támogatás nélkül végeztük, de fogjuk végezni ezután is, még akkor is, ha nem akarsz segiteni, vagy nem akarod megérteni üzenetünket. Mi megyünk elöre a magunk utján nélküled is, bár veled szeretnénk együtt járni, de ha süket fülekre találunk nálad, ne

26 csodálkozzál, ha gyözelmünk napján Te is süket fülekre találsz majd nálunk!

27 VÉRESKEZÜ EMIGRÁCIÓ. Miután Varga Bélának, Nagy Ferencnek, Sulyok Dezsönek és társainak Rákosi elvtárssal való együttmüködése balul ütött ki, villámszerüen Nyugatra lendültek és most már teljes biztonsággal és kellö távolságra a Hazától emigrációs kormány megalakitásával próbálják magukat a világ közvéleménye elött megalapozni és jogszerüvé tenni. A Nyugati Hatalmak részéröl való elismerésük érdekében még Eckhardt Tibort is bevonnák próbálkozásaikba. Jellemzö azonban, hogy Eckhardt Tibor is csak bizonyos feltételek mellett és bizonyos esetben hajlandó velük együtt müködni. Ugyan ez a helyzet a tudta és beleegyezése nélkül bársonyszékbe ültetett Teleki Béla gófról is, aki nyilvánosan, szinte okirati formában utasitja vissza a nem kivánt "megtisztelést" A magukat igazolni akaró emigráns politikusok ezzel a félig csödött mondott kisérlettel a nyugat közvéleménye elött nem a legelönyösebb megvilágitásba helyezték magukat. Igy már ország-világ elött világos az, hogy az otthon magyarsága elött végleg eljátszották kisded játékaikat. Az otthon magyarsága azzal vádolja Nagyékat, Vargáékat és a Sulyokékat, hogy föbünük az, hogy a magyar antibolsevista ellenállást, mely annak idején önfeláldozóan a Kisgazdapártba tömörült, végkép összeroppantották. Vádolja továbbá öket az otthon azzal is, hogy évekig talpnyalók módjára hálálkodta a bolsiknek a "felszabaditás"-ért, azért a felszabaditásért, melynek tartalma alatt a bolsevista csürhe tizezrével becstelenitette meg a magyar nöket, kergette halálba névtelen magyar férfiakat, akik csupán állampolgári kötelességeiket teljesitették. Ök hozsannázták azoknak a felszabaditóknak, akik magyar férfiak és nök megszámlálhatatlan tömegeit hurcolták keletre rabszolga munkára, gyermekszülésre jóvátétel cimén. Nem utolsó sorban ezek azok a jó urak, akik az ellenzéki antibolsevista pártokban százezrével listázták és kartotékolták azokat a jó magyar neveket amelyeknek viselöit a mai politikai rendörség ezen lista alapján mint reakciósként akkor tartóztat le, amikor azt jónak látja. Amikor azonban a bolsevisták kimutatták foguk fehérjét és semmi kétséget sem hagytak az iránt, hogy csatlósaikkal szemben sem ismernek tréfát, akkor ezek a hösök megpakolták pénztárcáikat, hónuk alá csapták családi ékszereiket és cserben hagyták munkatársaikat és az antibolsevista milliókat, mert biztonságba kellett helyezniök "pótolhatatlan" életüket. A magyar milliók hallani sem akarnak róluk, hisz emlékük gyávasággal, árulással és az istentelen bolsevistákkal való szégyenteljes együttmüködéssel van megbélyegezve. A jövö magyarságában a Magya Nép szabad akaratából ilyen embereknek szerepe nem lesz. A ma magyarja nem fogad el olyan vezetöt, aki életéért reszkedve biztos távolságból és fedezékböl uszit harcra és küld halálba , hanem csak olyant, aki közöttünk kiáll, velünk küzd, hüségesen és megtántorithatatlanul a keresztény magyar jövöért. Ezek az urak hiába szavalnak frázisokat demokráciáról, szabadságról, hisz még véresek a kezeik az ártatlanul kiontott magyar vértöl és még melegek a bolsevisták baráti kézszoritásától. A Magyar Nemzet soha nem fogja elfelejteni, hogy ezek az Urak bünös cimborasággal terhelt lelkiismerettel ültek egy asztalnál Rákosi Mátyás és pribékjai társaságában, azoknak segitö kezet adva, vádló szerepeket játszva, halálos itéleteket követelve, aláirva és kivégzéséket jóváhagyó fejbólintásokkal tudomásul véve. Lehet, hogy az elárultak és megcsaltak százezrei elfelejtenek, az ártatlan özvegyek és árvák tizezrei megbocsátanak, de a tegnap gazemberei nem lesznek soha többé a ma, vagy holnap vezérei. KI A HAZAÁRULÓ? Nem csak az a hazaáruló, aki nem otthon a szovjetet szivvel, lélekkel szolgálja, hanem az is, aki 1945. tavaszán a bolsikat mint felszabaditókat tárt karokkal fogadta. Hazaáruló azonban az is, aki mint kormánytag, vagy mint köztisztviselö a bolsiknak segitségére és van abban, hogy azok berendezhessék , megerösithessék és állandósithassák véruralmukat.

28 Hazaáruló, aki ama álláspontra helyezkedett, hogy nem a mai ár ellen uszni hazafias dolog, hanem segédkezet nyujtani a kinzókamrás politikai rendörségnek és az igazságot megcsufuló igazságszolgáltatásnak ezer és ezer magyar vérünk kiirtásában. Hazaáruló mindaza katonaszökevény is, közkatonától tábornokig, aki önként megadta magát, Hazát, bajtársát gyáván cserbehagyva a legnehezebb örában. Szégyenteljes magatartásukért bolsi jutalomként tizezrével sinylödnek még ma is valahol messze Oroszországban reménytelenül. Nem kevésbbé hazaáruló az az emigráns is, aki nyugati D.P. vagy internáló táborokban, nyomoruságos sorstársainak helyzetét kihasználva, nem egyszer egy darab kenyérért lezsarolta a szoptató anya ujjáról az arany karikagyürüt. Söt hazaáruló az is az emigrációban, aki becstelen, jellemtelen életével a magyarság jóhirét bemocskolja. Nem magyarok ezek és sorainkban nincs mit keresniök! Jól tudjuk, hogy a jelenlegi nyugati magyar emigrácíó nagyrésze 1945-töl a mai napig, se nem katonaszökevény, se nem számitásaiban csalódott bolsi csatlós, hanem csak hitét, családját, becsületét, vagy puszta életét mentö becsületes magyar, aki a türésben elment a lehetöség legszélsö határáig csak azért, hogy eleget tudjon tenni állampolgári kötelezettségeinek. De nem magyar emigránsok a gyávaság emigráltjai és a számitásaikban csalódott Hazát, hiveket cserben hagyott, saját piszkos önzö célja hajhászó bolsi csatlós menekültek, akik rütul elárulván a Magyar Népet kiszolgálván a bolsevista rémuralmat, a judási sors beteljesülése elöl nyugatra menekültek. Amint nyugaton nem mindenki magyar emigráns, ugy itthon sem mindenki bolsi bérenc. Tizezrek kockáztatják életüket nap-mint-nap bátran helytállva minisztériumokban, közületeknél, köz- és magánhivatalokban, csak azért, hogy az itthoni terroruralmat leszabotálják és minden módon és eszközzel a gyülölt Istentelen bolsevizmusnak ártalmára legyenek. Tudjuk és mint becsületes magyarokat tartjuk számon azokat is, akik csak kényszerböl léptek be a Kommunista Pártba, hogy szülöt, feleséget, gyermeket védjenek meg a becstelenségtöl. De tudjuk nagyon jól, jobban mint sokan szeretnék, hogy kik azok a gyászmagyarok, akik a becsületes magyarok lakásaikhoz kalauzolták szovjet hordákat, Isten tagadó bolsikat, hogy azok ott magyar anyákat és arákat becstelenitsenek meg, pénzt, értéktárgyakat, lakásokat, vagyonokat raboljanak el és családi tüzhelyeket döntsenek romba. Tudjuk és ismerjük öket, de ezeket is számon tartjuk. Karsay.181 deel 2 ontbreekt.

29 Bajtársi Levél, 1949, II. évf. 4.sz., 2 oldal.

6

Élményeim Budapest ostroma idején. 1944 november 10-én érkeztünk Budapestre, a csikszeredai osztály létszámából még megemaradt csendörök. Itt a székelyudvarhelyi zlj. II. századhoz nyertünk beosztást. Mivel elözöleg már jó néhány hónapja állandóan az elsö vonalban voltunk, pihenöbe helyeztek bennünket, s december elején külömbözö, eddig még nem ismert fegyverekkel képeztek ki bennünket. December 24-én délben az oroszok teljesen körülzárták Budapestet. Este nyolckor zlj-unkat is riadóztatták.A hüvösvölgyi Bólyay akadémiánál ütköztünk meg az orosz partizánokkal. Körülbelül egy órás komoly harc után, amikor már az ellenséget teljesen felmorzsoltuk, a németek leváltottak bennünket. Századunk ujabb parancsot kapott. Az Isten-hegyen kellett tüzelöállást foglalnunk. Elöbbi helyünkröl indulva, támadási alakzatban egész éjszakán át a hegyeket átfésülve és egyetlen szál ellenséggel sem találkozva, 25-én reggel értünk az Isten-hegyre. Mivel ellenséget nem észleltünk, szd.pk.-unk két óra pihenöt adott. Sem jobbról, sem balról semmiféle összeköttetésünk sem volt saját csapatunkkal, igy századunk körkörös védelembe helyezkedett. Alig huszperces pihenés után az erdöböl, minden oldalról, erös támadást kaptunk. A tizenöt-huszszoros túlerövel szemben ellentámadásba mentünk át. Elképzelhetetlenül erös harc fejlödött ki. Hiába löttük halomra az ellenséget, mindig több és több támadt ránk, ugyannyira, hogy köezelharcra és kézitusára került a sor. Ugy összevegyültünk az ellenséggel, hogy csak a ruháról ismertük fel egymást. Hullott az ember mindkét oldalon, mint a kéve. Szegény, elesett bajtársainkra még csak alkalmunk sem volt ránézni. Délután 4 óra tájban sikerült azoknak, akiknek életben maradtunk, a Svábhegyi templom irányába kitörni. Bizony, ez nem sokunknak sikerült, mert a 195 fös század-létszából 75-en maradtunk. 29-én korán reggel megint boralmas erövel kezdett támadni az ellenség. Itt már, a város belterületén, utcai harcok folytak. Házról-h+azra, emeletröl-emeletre és szobáról-szobára küzdöttünk. A Horthy Miklós-körtértöl nem messze az egyik háztömböt december 31-töl január 17-ig 24-en tartottuk. Ezidö alatt a háztömb tizenegyszer cserélt gazdát. Nappal a többszörös tulerö kiszoritott, mig meg éjjel a jól beborozott ellenséget elhallgattattuk. Ezen a részen nagy vesztesége volt az ellenségnek és nem is tudott elöre haladni. Január 17-én azután bombázni kezdte ezt a részt. Kb. délután 2-3 óra tájba bombaszilánktól elég sulyosan megsebesültem és olyan légnyomást kaptam, hogy csak három nap mulva tértem magamhoz, egy civilházban. A ház lakói már civilruhát szereztek nekem és minden egyenruhát elégettek, nehogy az ellenség megtaláljon valamit, mert betegen is elhurzoltak volna. Ettöl a perctöl kezdve nem tudok szegény bajtársaimról semmit. Akit élve elfogtak és kivittek Oroszországba, azok közül még egy sem tért vissza otthonába.

6

Doszier 52

30 Politikai választások Magyarországon. Nájusban uj választások lesznek - jelentette be a vörös sajtó. Természetesen egyetlen listával, amire csak vörös gonosztevök engedélyével kerülhetnek fel a Népfront emberei. A proletárdiktatura egyik legszemértetlenebb csalásával állunk szemben, igazi moszkvai recept szerint. A kulákokon van a sor, az Egyház után. Egyre több tisztességes kisgazdát fognak össze, szabotázs, feketevág+as és egyéb mondva csinált ürügy alatt és viszik öket az internálótáborokba. Kistarcsa megint müködik! A tiszteséges emberek már nem is mernek otthol aludni. Vannak falvak, ahol egytlen férfi sem alszik otthol, hanem kint a hegyekben, vagy a földeken valahol. "Szabadság!" A rendörség és a hadsereg kiépitése lázas sietséggel folyik. A fiatal rendörijoncok remrég vonultak be, hogy "alapos" kiképzést kapjanak, természetesen elsösorban Lenin tanaiból... A gazdasági élet közben egyre romlik. Az államositott üzemek deficitesek, a termelés akadozik, az adóbevétel, dacára a hihetetlen adóprésnek, amit most már Gerö pénzügyminiszter elvtárs kezel, egyre csökken - mert a magán tulajdon is egyre csökken. A munkások 50-60%-át keresik a munkabérüknek; a normák révén ennyire sikerült lenyomni a munkabért. Nagy is az elkeseredés köztük. A munkásság körében nagyobb a kommunista-ellenes hangulat, mint amit valaha is el mertünk volna képzelni! Közben a nyugati hatalmak tilatakoztak a budapesti kormánynál a békeszerzödés sorozatos megsértése miatt. Egyenlöre nem várjunk ettöl komolyabb eredményeket, de mindenestre ugy látszik, hogy a Nyugat végre kemény kézzel igyekszik beleavatkozni bolseviki aljasságokba. Még eltelik egy kis idö, de azért ma már sokkal közelebb állunk a hazánkhoz, mint még tavaly ilyenkor! Sokkal, de sokkal közelebb!

31

Bajtársi Levél, II. évf. 6. szm. 2 oldal. 7 Ezt irja egy HADIFOGOLY asszony! Egy magyar asszony élményei a vörös "paradicsomban". A vörös banditák talán mind között legembertelenebb cselekedete volt, hogy nöket is hurcoltak el "hadifogolyként" Oroszországba és ott - az emberi méltóságot és tisztességet megcsufoló körülmények között - a legsulyosabb bányamunkára kényszeritették öket. Egy magyar asszony, akit 7 és 3 éves gyermekei mellöl hurcoltak el, anélkül, hogy a legcsekélyebb bünt is ráfoghatták volna, két és fél évig élt kint a vörös "paradicsomban" és mikor Németország szovjetzónájába szállitották vissza, onnan megszökött és jelenleg itt él mint D.P. Ausztriában. Néhány kis epizódot ragadunk ki elbeszéléseiböl, amelyek napnál világosabban mutatják, hogy az orosz bolsevizmus minden emberiességböl kivetközött, nem is állatias, hanem még annál is rosszabb "szovjetembereket" nevelt ki, akiktöl a világ csak aljasságot és bestialitást várhat. "Jassiban raktak át bennünket orosz vagonokba. Eddig a román vagonokban volt legalább priccsünk és mindössze negyvenen voltunk, de most már 92-en zsufolódtunk össze. Innen Besszarábiáig ki sem engedtek bennünket, még természetes szükségleteink elvégzésére sem. Itt már mindenütt láttuk a vörös lobogókat, a sarlóval és a kalapáccsal, és tudtuk hogy bent járunk már a bolseviki "paradicsomban". 15 napig tartott az utunk Lubofkáig, s ez alatt csupán kétszer kaptunk egy kevés melegételt. Lubofkában hatalmas, ablaktalan éületben helyeztek el bennünket, természetesen a földön , s mivel utközben minden hilminkból kifosztottak, a 40 fokos hidegben rettenetesen szenvedtünk. Nappal 8-10 órát kellett havat hánynunk, s naponta csak egyszer kaptunk egy kis meleg, de zsirtalan paradicsom, vagy uborka levest. Végül is innen Dombászba tereltek bennünket és ha lehet még hidegebb és ridegebb épületbe szállásoltak el. A bányászmester átvett bennünket és ettöl kezdve megkezdödött két és fél évi munkám a szénbányában, amely tiz kilóméterre volt tölünk. Napi husz kilómétert kellett tehát gyalogolnunk a dermesztö hidegben és még a táborban is hideg fogadott bennünket, mert fütés természetesen nem volt. Söt még ivó- és mozsdóvizünk sem volt , azt is 3 km távolságról kellett odacipelni. A bányában napi 8 órát dolgoztam, s mivel az akna igen alacsony volt, négy kézláb vizben! Ugyhogy amikor hazamentem, utközben mindig csonttá fagyott rajtam a ruha. Pihenö napunk nem volt, mert azon a kolhoszba vittek bennünket dolgozni. Fizetésünk nem volt, illetöleg nem kaptuk kézhez, mert az orosz vezetöség ellopta. Állandó káposzta és savanyuuborka levesen éltünk, ugy hogy én magam 39 kilóra gyengültem le. De a legrosszabb az volt, hogy még éjjel sem pihenhettünk, mert állandó koffer-vizsgálatok voltak, és a fiatalabb nöket külömbözö ürügyekkel a parancsnokságra vitték, ahol áldozatul estek az orosz bestialitásnak. Képzelhetik, hogy 16-17 éves lányokból, de asszonyokból is mi lett, ilyen koszt, ilyen tisztálkodási viszonyok és az állandó éjszakai igénybevétel melett. Testileg, lelkileg leromolva, elpiszkosodva, nöi becsületükben tönkretéve és megfertözve, a külömbözö betegségek böven szedték áldozataikat. Az eredetileg 1500 fönyi asszonytáborból mindössze 200 maradt életben, amikor én egy bányarobbanás folytán megsérült kezem és teljes legyengülésem miatt betegtránszporttal Németország szovjet-zónájába indultam. Külön szörnyü élmény volt onnan megszökni, s bizony közben a német lakosság egyrésze nagyon embertelenül viselkedett velünk szemben. De most már, kórházi ápolás és egy itt élö rokonom nagylelküsége folytán, ugy ahogy magamhoz tértem, testsulyom is megnött, de azért ezeket az élményeket, amiket a vörös "paradicsomban" kellett elszenvednem, soha többé nem fogom elfelejteni." Megdöbbetö a kép, amit ez a szerencsétlen magyar asszony vázolt arról az embertelen bánásmódról, amivel a szovjetember még az asszonyokat is a legrosszabb állati sorsba kényszeriti. Nagy tanulság ez a 7

Doszier 54

32 hiteles elbeszélés a mi számunkra is. Magyarországból is szovjetföldet csináltak és bizony nem kell, hogy sokáig tartson már ez az állapot, hogy minálunk is hasonló szörnyüségek történjenek! Ezért kell kemény akarattal azon dolgoznunk, hogy a mi drága, szelid magyar földünk minél elöbb megtisztuljon ezektöl az emberbe bújt ördögöktöl!

33

Másolat. 8 VOLT POLITIKAI FOGLYOK CSOPORTJA. /A sopronkóhidai fegyintézet kitelepitett védöörizetesei/. 1. Ábrahám Dezsö, P.v.min-elk. képviselö 2. Bárdos Ferenc, v.képviselö m.tiv. 3. Boér Ágoston, dr., v.képviselö 4. Bökényi László dr., min. titkár 5. Berki Teréz, gör.kat. teol. tanár 6.Besztercey Jakab Roland dr., min.tan. 7. Buday Lajos , rep. azler. 8. Csizmarek Mátyásné, magánzó, laboránsnö 9. Dabasy Halász Károly dr., min.o.fönök. 10. Dániel Sándor dr., min.o.tan. 11. Dálnoki Miklós Aladár, földbirtokos 12. Dietz Károly dr., v.rendör fökap.ügyv. 13. Egyed Zoltán, szerk.iró 14. Erdödy Harrach Béla dr., képv.ügyv. 15. Erdödy Harrach Tihamér dr., egy.tanár 16. Eszterházy Móric gr. v.min.eln.képviselö 17. Fülessy Miklós dr., gk. lelkész orvos 18. Gyurics Aladár dr., rö.kapitány 19. Henyey Gusztáv ny.vezérezredes külügy.min. 20. Inkey István br. földbirtokos 21. Inkey Pálné br. özv. földbirtokos 22. Jávor Pál, szinész 23. Jeszenszky Sándordr., min.o.fönök 24. Jungert Arnóthy Mihály dr., ny.b.követ 25. Kádár Gyula, vk.ezds 26. Kaczián Ervin min.o.tan 27. Kemény Gábor dr., rö.fötan 28. Kendeffy Ádám gr. földbirtokos 29. Kendeffy Ádámné, gr-nö, földbirtokos 30. Krudy Ádám rep.szds. 31. Montenuovo Nándor hg. felsöházi tag 32. Nagybaconi Nagy Vilmosvit. vezds.v.min. 33. Nagybaconi Nagy Béla, vit., nyá.vörgy. 34. Nagy Mihály, rep.alezr. 35. Nagy Géza dr. min.tan. 36. Náray Antal nyá.vörgy. 37. Papp Álmos dr. min.titkár /küm/ 38. Pollák Adolf nyomdász 39. Páris László dr., min.o.tan. 40. Rakovszky Tibor dr. v.képviselö 41. Reisinger Ferenc, v.képviselö 42. Sebbes Jenö dr., min.o.tan. 8

Doszier 91

Triesning hazament Deggendorf Svédország Ruhmasaigen Triftern Schusterberg Triftern Triftern Triftern Zimmern - hazament Ruhmansaigen Ruhmansaigen Afham Afham Ering Triftern Triftern Hiltraching Eggenfelden Eggenfelden Pfarkirchen Triftern Triftern Triftern Ruhmasaigen Triftern Gschaid Gschaid Gschaid Eggenfelden Zimmern Zimmern Schusterberg Triftern Triftern Ruhmansaigenböl hazament Freising Hiltraching Triftern Hiltraching ?

34 43. Simon Mihály Pál, dr., ügyvéd 44. Siménfalvy Sándor., min.tan. 45. Szebeny Antal dr., BESZKÁRT vez.ig. 46. Szemes János rep.örgy. 47. Szentmiklósi István vk.örgy. 48. Szombathelyi Ferenc, vit., vezérezredes 49. Timér Gyula, rep.örgy. 50. Töreky Géza dr., kuria ny.elnöke 51. Vattay Antal altbngy 52. Vörös Géza altbngy 53. Zimmer Ferenc, táv.ir.igazg. föszerk. 54. Popovics István, dr., gk.esperes

Tann Triftern Svájc Gschaid Wiltraching Triftern /elvitték/ Schusterberg Ruhmansaigen ? kormányzóval elment Rotterfinger Triftern Ruhmansaigen

35

(u.n. Schnellbrief-papieron)

9

Szigoruan bizalmas! 1945 julius 13-án 13 órakor Jávor Pálné, az ismert szinmüvész felesége jelent meg a Vöcklabrucki Vörös Kereszt irodájában hogy Magyarországról kihozott levelek postai továbbküldését kérje. Beszélgetés során a hozzá feltett kérdésekre a következöket adta elö: Az oroszok megszállása Magyarországon, illetöleg a megszállás alatt való viselkedésükhárom periodusra osztható /ez föképpen Budapestre és attól keletre esö országrészre áll/. 1/. 1945. március végéig terjedö idöre, amikor is a személyi és vagyonbiztonság egyáltalában hiányzott. A férfiakat személyválogatás nélkül és teljesen valláskülömbség nélkül, szinte az utcáról szedték össze és vitték gyüjtötáborba, ahol mint számokat kezelték, név nélkül. Ezek a gyüjtötáborok közben kerültek, pl. a ceglédi. Hirszerint ezen gyüjtötáborok lakóit föleg Romániába vitték munkába. A nök inzultálásáról terjesztett hirek igazak voltak. E kérdésben a helyzet afövárosban az ö megitélése szeeint jobb voly, mint a vidéken, mert ott jobban el lehetett bujni, bunkerekben, pincékben, stb. Ez idö alatt az oroszok és a hozzájuk szegödött csöcselékek az összes elhagyott házakat kinyitotta és kirabolta. Észrevétele szerint ékszerek, butor, konyhaberendezés dolgában minden társadalmi osztály egyaránt ki van fosztva. Erre példa az ö édesapjának vidéken lévö több ezer holdas bérletben élö cselédség, akiknek igen jó lakásokban politurozott, jó kinézésü butoraik voltak. Az oroszok ezeket is összetörték, mert azt mondták rá, hogy akinek ilyen butorai vannak, az burzsuj. 2/. Március vége után a személy és vagyon biztonságot illetöen a viszonyok konszolidálódtak, bár még ezután is elöfordultak esetek, hogy éjszakának idején az utcákról segélykiáltásokat lehetett hallani, ami a rablásnak és nök bántalmazásának volt a következménye. Ez okból késöbb a hatóság eltiltotta, hogy a polgári lakosság este 9 óra után az utcákon járhasson. 3/. Stájerböl és Cseszlovákiából kivonuló orosz csapatok mintegy két héttel ezelött felváltották a már régebben Budapesten idözö orosz csapatokat, véleménye szerint ezek nem reguláris csapatok és otttartózkodásuk óta most a személy- és vagyonbiztonság ujból rosszabbodott. Elöadása szerint a GPU nem müködik, de a magyar politikai rendörség, amely az Andrássy ut 60. sz. alatt, a volt Nyilas Házban székel, nagyon szigoruan jár el. Elöadása szerint eljárása ugyanolyan, mint a nyilas partszolgálatosoké. A politikát illetöleg az a benyomása, hogy a kommunisták felé nem tolódik el a közélet, a társadalom legnagyobb része öszinte demokráciát kiván és ennek megfelelöen a legerösebb kilátásai a szeptember 4re kiirott választásoknál a szociáldemokraták, a polgári demokrata pártnak és legföként vidéken a független kisgazdapártnak lesz. A szociáldemokraták élesen elkülönülnek a kommunistáktól. Kommunizmus általában senki sem akar. Maga Rákosi Mátyás teljesen le van törve és kiábrándult a kommunizmusból, a szinészek ismert kommunista tagjai, pl. Major Tamás, Gobbi Hilda, sem akarnak kommunizmust. Az igazoltatások teljesen rapszodikusan történnek, és a közönség nincs velük megelégedve. Tudomása szerint külföldre történö deportálások megszüntek. 9

Doszier 92

36 Budinszky Sándort, a Rádió bemondóját letartóztatták, mert minden politikai rendszert kiszolgált. Ügye nem veszélyes. A budapesti közvélemény szerint az erdélyi kérdés még teljesen tisztázatlan, a potzdami találkozótól várják annak eldöntését,hogy Romániához csatolják -e, vagy önálló lessz, mint pl. Macedóniáról hirlik. A jelenlegi egyéb állapotok a következök: A posta pontosan megy, leveleket mindenki megkapja. Vidékre ajánlatosabb nyitott boritékban küldeni a leveleket. Az utat Budapeströl Ennsig kétszer tette meg, mert kb.két héttel ezelött a magyarországi orosz föparancsnokság engedélye dacáraEnnsböl visszaküldték az oroszok, mert ezideig még magánszemély Magyarországról engedéllyel nem jött ki és igy nem ismerték az eljárást. A második engedély megszerzésekor személyesen beszélt Vorosilov helyettesével, Dálnoki Miklós Béla miniszterelnöktöl pedig magánlevelet hoz a miniszterelnöknek Tannban levö bátyjához. A vasuti utazás nehéz és komplikált. A Budapesti vonalon többszörös átszállásokkal. Julius 9-ig az utazás engedélyhez volt kötve, bár elözöleg az hitlett, hogy feloldják. Az engedély melletti utazás fenntartását az ujonnan jött megszálló csapatoknak tulajdonitják. Budapeströl Ennsig gépkocsiját sehol sem ellenörizték. Dunántullal rosszabb az összeköttetés, pl. a postai is nehezebb, mert nayobbak a rombolások és még nem tudták azokat helyrehozni. Aki 1 hónappal tovább nem lakja a lakását, attól elveszik amire példa saját édesanyja, aki másfél hónappal ezelött Temesvárra utazott és máris másokat utaltak a lakásába. Mindeütt igen nagy a vallásosság és a vallási cselekmények teljesen zavartalanok. Egy ölyöny férfiruha anyag és szabás 25.000 Pengö, egy pár nöi vászoncipö, 7.000-8.000 Pengö. A Nemzeti Szinház a Magyar Szinházban, a Vigszinház a Rádius mizoban játszik. Arra a kérdésre, hogy a magyar miniszterelnök tájékozva van -e Németországban lévö magyarság és magyar javak sorsáról és probémáiról, azt válaszolta, hogy tudomása szerint igen és amint neki ezt ki is jelentette, mindent elkövet hazajuttatásukra, de nem teljesen töle függ ennek a kérdésnek maradéktalan és zavartalm megoldása. Arra a kérdésre, az otthoni magyarságnak mi a véleménye, vajjon Németországban és Ausztriában lévö magyar tömegek hogyan használnának jobban a magyar közösségnek, ha mielöbb hazamennek, vagy ha késöbben térnek csak haza, a következöket válaszolta: az intellektuel elemek jobb, ha késöbb térnek haza, tehát nem sietnek. Ezt azzal okolta, hogy ezeken a pályákon az uj rendszerben olyan nehéz az elhelyezkedés és olyan kicsi a fizetés, hogy abból csak a legnyomoruságosabban lehet megélni. Jávor Pálné azért jött Ausztriába, illetöleg azon keresztül Bajorországba, hogy a nyilasok által 1944. oktober 16-án elfogott és a sopronköhidai fegyházba elhurcolt, onnan késöbb bajorországi Tannba szállitott férjét hazavigye. Ö maga a nyilasok elöl barátainál és ismeröseinél rejtözött el és Sarid Ferencné álnéven bujkált a nyilasok kivonulásáig. Nagyon szivesen vállalkozott arra, hogy miként Magyarországról ide is igen sok levelet hozott, innen is kivigyen leveleket, amelyeket Magyarországon postára ad. 1945 julius 13.

37 A MAGYAR NEMZETI BIZOTTMÁNY MEMORANDUMA AZ UNO KÉNYSZERMUNKÁT KIVIZSGÁLÓ BIZOTTSÁGA ELÖTT. 10 A Magyar Nemzeti Bizottmány képviselöi most nyujtották át a magyarországi kommunista kényszermunka-rendszerröl készült angol nyelvü memorandumát az UNO kényszermunkát kivizsgáló albizottságának. Ezzel ujabb fontos lépés történt az akcióban, amelynek célja, hogy bebizonyitsa: a szovjet-kommunista rendszer tömeges kényszermunka alkalmazásával nemzetirtást végez a vasfüggöny mögötti országokban. A Magyar Nemzeti Bizottság 76 oldalas memoranduma, amely Dr.Varga László munkája, részletesen feltárja a nemzetközi vizsgálóbizottság elött a magyarországi kommunista kényszermunka-rendszer erdetét és természetét. A magyarországi kommunisták a társadalom szerintük nemkivánatos elemeit, söt egész osztályait is kényszermunkára itélik, hogy kihalásukat siettessék. Ugyanakkor az ipari termelés, a háborus felkészülés fokozására is igénybe veszik a kényszermunkások százezreit. Ma már nem csak azok tekinthetök kényszermunkásoknak, akiket tételes "törtvények", vagy rendeletek alapján itéltek el, hanem kényszermunkásoknak tekinthetök az ipari üzemek, kolhozok, szovhozok "dolgozói" is. A kommunista rendszer ugyanis ez utóbbiakat is helyhez kötötte, megfosztotta szabadságjogaitól, s munkaerejüket nem a közjó, hanem a szovjet hadicélok ´rdekében használja fel. A kommunisták ördögi módszereire jellemzö, hogy a kényszermunkások egy részének deportálását a háborus viszonyokra mért 1939:II.tc.15o, szakaszával indokolták. De kényszermunkát végeznek az 1946:VII.tc., a "demokratikus államrend" védelmére hozott törvény alapján elitéltek, s kényszermunka a sorsuk a terfgazdálkodás védelméröl szóló 195o/4. számú törvényerejü rendelet, valamint a 3.781/II/1952. számú titkos belügyminiszteri rendelet áldozatainak is. A Magyar Nemzeti Bizottmány memoranduma adatait magyaországi menekültek hiteles tanuvallomásai igazolják. A Magyar Nemzeti Bizottmány memoranduma a tételes "törvények" és "rendeletek" alapján kényszermunkára intéltek számát 151.000-re teszi. Közöttük legnagyobb csoport az a 75.000 deportált, akiket föként 1951 nyarán hurcoltak el budapesti otthonaikból. De itt szerepel az internáló-táborok legalább 44.000 fönyi lakója is, valamint az a 2000 pap, szerzetes, apáca, akikkel szintén kényszermunkát végeztet a kommunista rendszer. Kulön föcsoprtban taglalja a Magyar Nemzeti Bizottság memoranduma annak a 180.000 magyarnak a sorsát, akik a Szovjetunióban v+egeznek kényszermunkát (60.000 hadifogoly, 40.000 polgári deportált és 80.000 magyar, akiket a szomszéd országokból deportáltak a Szovjetunióba). A kényszermunkát végzök nagyobb, tágabb csoportja az ipari üzemek, a kolhozok és szovhozok "dolgozóiból" áll. A memorandum szerint kényszermunkásnak tekintendö a magyar ipari munkások több milliós tömege, mert szabadságjogaiktól megfosztva dolgoznak a szovjet háborús termelés szolgálatában. Ugyanez a helyzet a kolhozokban és szovhozokban is, ahol 1.063.000 lélek végez kényszermunkát. Ebben a csoportban már szerepelnek azok a fiatalok is, akiket a 3.781/II/1952 számos titkos belügyminiszteri rendelet alapján vittek kényszermunkára, a kommunista rendszer gazdasági céljainak megvalósitása érdekében. Végül, a memorandum, felsorolja azokat a magyarországi községeket is, ahol eddigi tudomásunk szerint kényszermunka-telepek vagy táborok müködnek. Számuk összesen körülbelül nyolcvan. Legnagyobb arányban Hajdú, valamint Pest-Pilis-Solt-Kiskún megyékben találhatók (14-14), Borsod megyében 7, Fejér megyében és B´késben 5-5 a kényszermunka-táborok száma. A többi kényszermunka-tábor megoszlik a többi keleti vármegyében. De elszórva találhatók Zalában, Sopronban, Komárom-Esztergom megyében is.

10

Doszier 12

38 Befejezö részében a Magyar Nemzeti Bizottmány memoranduma ujra hangoztatja, hogy a kommunisták kényszermunka-rendszere genocidium, nemzetirtás. Enneka figyelembevételével kell itéletet alkotnia róla a szabad világnak. New York, 1952 évi október hó.

39

A Magyarországi állapotok jellemzése egy a vasutépitö ezredbe tartozó t.zászlós /:Máv.intézö/ elbeszélése alapján. 11 Nevezett 1945 junius hó 29-én érkezett Debrecenböl Wels-be, közben 8 napot töltött Budapesten.A 104.vép. szd.tiszti-kara elött a következöket adja elö: 1/. VEZETÉS. A politikai vezetést Rákosi Mátyás tartja kezében., legszorosabb összeköttetésben az oroszokkal. A megszálló erök által adott rendelkezéseket általában a kommunista párt szervezetein keresztül hajtják végre. A kormány tagjai, kivéve akik a kommunista pártban vannek, jórészt inkább reprezentativ feladatokat látnak el. A kommunista párt mellett szociáldemokrata és kisgazda párt is müködik. Ezek befolyása lényegesen kisebb. Ügyes bajos dolgok elintézése csak az elöbbi két párt tagjainak sikerül. Igy a nemzeti érzésü magyarok is kénytelenek belépni a szociáldemokrata pártba. A kommunista vezetöket az oroszok idönként vendégségbe hivják magukhoz. Szorosabb kapcsolat köztük külsöleg nem vehetö észre. 2/.HONVÉDSÉG. Az uj demokratikus magyar honvédség eddig föleg gyalogos kötelékekböl áll. Igazolás után - végrehajtják a kerületi parancsnokdság - a tisztek nagy része megmarad és megkezdik a csapatok felállitásának szervezését. Szó van róla, hogy 32 vasutépitö századot állitanak fel. Az amerikai egyenruhához hansonló öltözetet fognak bevezetni, de ez anyaghiány miatt egyenlöre csak terv. A jelenlegi öltözet siralmas képet nyujt, félig polgári, félig egyenruhába öltözött egyének láthatók. Fegyverzetük az oroszok által kiselejtezett fegyver. Fegyelmi állapotok annyira rosszak, hogy mint katonasággal számolni egyáltalában nem lehet. 3/. KÖZLEKEDÉS. Utazni csak a hatóságok által kiadott engedélyekkel lehet. Az ellenörzéseket föleg álloma´sokon hajtják végre. Budapesten a gépkocsi forgalom - föleg orosz jármüvekkel - elég nagy. A magyar gépkocsikat az oroszok jó részt elkobozták. Megbizható egyének ujabban a kereskedelmi miniszter utján gépkocsi tartásra kapnak engedélyt. Budapest éllelmezésének ellátására Sztalin 250 tehergépkocsit küldött. A lovas jármüvek megritkultak a ló hiány miatt. Légi tevékenységet kizárólag orosz gépek fejtenek ki. Budapest felett gyakorlatokat tartanak, éjjel fényszóróval is. Hajó forgalom a Dunán nincs. A Margit Hid, Ferenc József Hid helyén fahid vezet át a Dunán. korábbi hidvám megszünt. Ideiglenesen a Déli vasuti összekötö hidat is helyreállitották. A vonatok lépésben haladhatnak át rajta. A Erzsébet Hid pesti magas tartó oszlopa állva maradt. 4. ÉLELMEZÉS. Igen magas árért minden kapható. Hus és zsirban nagy hi
Doszier 29

40 rabló-bandák a föváros felé hajladó vonatokat is gyakran megállitják és az élelem egy részét az utazó közönsdégtöl elveszik, a kisérö magyar örség nem sok eredményt ér el velük szemben. Az éjjeli órákban, föleg külvárosokban, lakás kirablások is még sürün elöfordulnak. 6/. PÉNZ. A fizetések általában a régi fizetések tizszeresét teszik ki. Egyes közepes köztisztviselö fizetése 4.000 P. Egy öltözet ruha 15.000 P.. Igazolás után a nyugdijasok is megkapják a nyugdijukat, a csendörséget kivéve. Két fajta uj 100-P-ös van forgalomban, de a régi is érvényes. Az 1.000 P-t viszont kivonták a forgalomból. 7/. BUDAPEST JELENLEGI ÁLLAPOTA. A pesti oldal eléggé ép állapotban maradt vissza, föleg a Váci ut, Angyalföld, Rákospalota környéke. Budán azomban csaknem minden házon meglátszik a nagy harcok nyoma. A királyi vár teljesen kiégett, a Tabánban a legkisebb bokrok is eltüntek, sivár pusztaság maradt helyén. A Mátyás templom erösen megrongálódott. A villamosok a pesti és budai föutvonalakon nagyrészt nem járnak. Villany, viz és gázszolgáltatás is müködik már legtöbb helyen. Polgári lakosságban nem mutatkozik olyan negymértékü veszteség mint erröl a hirek elterjedtek. A város a harcok alatt rendszertelenül eltemettek sirjaival van tele. Mindenütt hatalmas piros csillagok és Sztálin képek láthatók. A terekröl a nemzeti érzést kifejezö szobrok eltüntek, helyüket obeliszkek foglalták el. Sok a vörös-csillagos cirill felirásos zászló is. A dunapartokon és egyes tereken légvédelmi ágyukat helyeztek el, ezek mellett készültség tart szolgálatot. 8/. MEGSZÁLLÓ OROSZ ERÖ. A megszálló oroszok között kétségtelenül találhatók intelligens egyének is, de zömük nem üti meg a mai fogalmaink szerinti átlagot. Magyarordszági viszonyok oly annyira megnyerték az oroszok tetszését, hogy közülük sokan - nök is - polgári ruhát öltve magyar helységekben elvegyülnek, hogy végleg Magyarországon maradhassanak. Szerintük ott jobban lehet élni, mint Oroszországban. Több orosz nö magas összeget ajánlott fel annak, aki hajlandó valamelyiküket a törvényes magyar keretek között feleségül venni. Külön razziát tartottak az orosz harseregböl megszökött sok nö kézkeritésére. Sztalinról nem nagy lelkesedéssel beszélnek és sokan emlegetik, hogy a kommunista vezetök becsapták öket. A rablások is nagy részt annak tudhatók be, hogy az orosz katonák polgári ruhát akarnak beszerezni. Általában iegen szeretik a gyerekeket... 9/. NÉPÉLET. az iskolák és egyetmek megnyiltak. A rádi ó kb. 12 h-tól 20 h-ig ad egész müsort. Az egyházi intézményeket az oroszok értetlenül meghagyták, szabad vallásgyarkorlás van. Gellért és Császár fürdök valamint egyes tánchelyiségek megnyiltak. Olcsó táncmulatságok gyakoriak. Mozikban orosz és amerikai filmeket adnak. A könyvkereskedések orosz eredüt magyar iratokkal,füzetekkel vannak tele. Általában mindenkinek dolgoznia kell. Kivételnek érzik magukat az alól a zsidók. Igazolásoknál büntetések: fizetés visszatartás, áthelyezés, nyugdijazás mindennélkül való elbocsájtás, népbiróság elé rendelés. Utóbbi internálhat, elitélhet vagy kivégeztethet. A volt kisantant államokból az 1938 után odaköltözött magyarokat minden ingóságuk nélkül visszaküldik csonka Magyarországba. 10/. ZSIDÓSÁG. Budapesten a vezetö szerepet a zsidók viszik. Az ujságok szerint állitólag 120.000 van belölük Budapesten. Eddigi szenvedéseikre hivatkozva követelik, hogy munkanélkül tartsa el öket az állam. Kihivó viselkedésük miatt az antiszemitizmus nagyobb méreteket ölt a köznép soraiban, mint elterjedtt volt a nyilas rezsim alatt. A kommunista pártban lévö idösebb munkások szintén erösen zsidó ellenesek. Az oroszok sincsenek olyan jó viszonyban a zsidókkal, mint ahogy azt általában hiresztelték. A budapesten lévö amerikai missziót azonban, hasonlóan a többi képviseleteket is, föleg angolul tudó fiatal zsidö nök és zsidók veszik körül, ezzel is befolyásukat igyekeznek erösiteni. 11/. EGYÉB. Az orosz-angol és orosz-amerikai vizsony nem elég barátságos, legalább is nem annyira mint amennyire az amerikai és angol rádió-adások hangsulyozzák. Az orosz katonák az amerikaikkal szemben gyakran fenyegetöleg nyilatkoznak. Az ujságok sokszor gúnyos hangon emlegetik Churchillurat. Amerikai megbizottak polgári ruhában gyakran tartozkodnak Budapest utcáin, hogy

41 meggyözödjenek az orosz megszálló csapatok viselkedéséröl. Rákosi Mátyás ügyes politikai fogással az értelmiség felé is kezet nyujtott és felszólitotta öket, hogy a kommunista párttal együtt, illetve mint párttagok vegyenek részt a nemzet közös ujjáépitésében. Postaforgalom van. Vonatokon a postakocsikat külön örség örzi. Az oroszok a gyárak nagyrészét leszerelték és Oroszországba szállitották ki. Egyes elszállitásokat az angolok ismeretlen okból megakadályozták. Igy pl. ilyen célból orosz és angol katonák között Csapnál még tüzharcra is sor került. Oroszországba zárt szerelvényekben még mindig szállitanak ki hadifoglyokat. Ha ezek közül utközben valaki megszökik, azokat az állomáson található polgári egyénekkel potólják. A kommunista párt esetenként igen gyenge seikerü propaganda felvonulásokat rendez. A rendörség otthon maradt kis része általában müködik. A csendörséget feloszlatták. Internáló táborok ugyanott vannak ahol azelött voltak. Az oroszok minden helyiségben tartanak megszálló eröt, kisebb helyeken csak 2-3 orosz katona van. Közhangulatban elterjedt hogy az oroszok 6 évig maradnak Magyarországon. De olyan ellenörizhetetlen hirek is kerengenek, hogy az Oroszok a Tisza mögé vonulnak vissza, mig egyéb területekre angol-szász megszálló erök kerülnek. A vasutépitöktöl A H.H.ban /Markó utca 12/ van Mikes ezds., Szentendrén Jaross örgy., Pelsöcz szds. A szentendrei aránylag épségben maradt. A budapesti Horthy Miklós Hid kiemelését vasutépitö ezredet tisztje Selmeczy László hngy. mint polgári mérnök vezeti.

42

M.kir. szombathelyi III. csendörkerület. Családi tábor. 12 Kimutatás. A családi táborból Magyarországra visszatérni szándékozókról. f.sz.

név

születési hely

születési év, hó, nap

anyja neve

1

Tóth János

Gyarmat

1903.II.13

Cseh Ágnes

2

Tóth Jánosné

Köszeg

1910.IX.2 9

Knár Anna

(aláirás Tóth Jánosné

3

Ifj.Tóth János

Szombath ely

1932.VII.3 1

Sziber Anna

(aláirás ifj.Tóth János

4

Tóth Anna

Szombath ely

1940.IX.1 5

Sziber Anna

5

Gábor Lajos

Olthéviz

1888.II.19

Gábos Zsuzsanna

6

Gábos Jánosné

Sopron

1904.I.20

Boga Erzsébet

7

v.Marton Mihály

Nemesker esztur

1891.V.10

Hajdu Ágnes

8

Marton Mihályné

Egyed

1903.III.8

Németh Rozália

(aláirás Marton Mihályné)

9

Marton László

Szombath ely

1928.III.8

Németh Rozália

(aláirás Marton László)

10

Marton Mária

Szombath ely

1934.IX.6

Németh Rozália

11

Marton Gyöngyi

Szombath ely

1936..II.1

Németh Rozália

12

Doszier 30.

igazolás annak, hogy polg. egyénként jött ki

megjegyzé s

tv.gyerme k

alhdgy (aláirás Gábos Jánosné) alhdgy

43 12

Dudás Sándor

Hódmezöv ásárhely

1889.II.1

Juhász Julianna

fötörm

13

Dudás Sándorné

Baja

1903.I.10

Varga Verona

14

Csiszár András

Nyárádre mete

1885.III.1

Vass Mária

15

Csiszár Ferenc

Kiskunujs zállás

1929.V.12

Fogarasi Zsuzsanna

16

Zámbó János

S.jenö

1890.VI.2 6

Balogh Anna

17

Zámbó István

Czora

1926.VIII. 20

Tóth Margit

18

László József

Borgáta

1901.X.17

Hajós Rozália

19

László Józsefné

Farád

1909.I.31

Kovács Márta

(aláirás László Józsefné)

20

Molnár István

Gyoma

1895.III.6

Kovács Eszter

(aláirás Molnár István)

21

Lisztes János

Söpte

1900.V.1

Németh Anna

22

Lisztes Jánosné

V.miske

1902.VIII. 30

Sándor Klára

(aláirás Lisztes Jánosné)

23

Lisztes Mária

P.mindsze nt

1929.IX.3 0

Szijjártó Sarolta

(Aláirás Lisztes Mária)

24

Ifj.Lisztes János

P.mindsze nt

1931.VII.1

Szijjártó Sarolta

(aláirás ifj.Lisztes János)

25

Kovács Kálmán

Alsószk.

1903.II.10

Brunczki Julianna

26

Kovács Kálmánné

Lenti

1907.V.15

Hirschman n Anna

(aláirás Dudás Sándorné) fötörm (aláirás Csiszár Ferenc) fötörm (aláirás Zámbó István) fötörm

ny.áll.fötö rm fötörm

fötörm (aláirás Kovács Kálmánné )

44 27

Kovács Margit

Budapest

1937.VI.1 6

Ambrus Margit)

28

Balogh József

Kecskemé t

1902.II.28

Bajári Teréz

29

Balogh Józsefné

Kecskem+ et

1910.II.19

Nagy Anna

(aláirás Balogh Józsefné)

30

Kiss Imréné

Zirc

1899.V.13

Tell Anna

(aláirás Kiss Imréné)

31

Kiss Mária

Udvar

1927.I.10

Lambert Anna

(aláirás Kiss Mária)

32

Kiss Rozália

Bakonysze nthely

1932.III.1

Lambert Anna

(aláirás Kiss Rozália)

33

Kovács Jenö

Balatonber ény

1904.VI.1 5

Szántó Krisztina

34

Kovács Jenöné

Balatonber ény

1915.I.6

Horváth Erzsébet

35

Kovács Ervin

Szálka

1938.II.10

Bene Erzsébet

36

Kovács Ernö

Csehszent király

1942.IX.2 7

Bene Erzsébet

37

Horváth Lajos

Ravazd

1908.V.13

Kókai Mária

38

Horváth Lajosné

Baracs

1919.XI.2 5

Ló Julianna

39

ifj.Horváth Lajos

Esztergom

1941.VII.2 2

Takács Katalin

40

Horváth Valéria

Ungvár

1943.IV.2 0

Takács Katalin

41

Kovács Mihály

T.csege

1906.V.16

Trisznya Julianna

42

Kovács Mihályné

T.bicske

1921.VIII. 17

Sinka Erzsébet

1941.XI.1

Pejcsik

ifj.Kovács

törm

fötörm.nö

fötörm (aláirás Kovács Jenöné)

törm (aláirás Horváth Lajosné)

törm (aláirás Kovács Mihályné)

45 43

Mihály

T.györgye

0

Mária

44

Kovács Béla

Budapest

1943.X.10

Pejcsik Mária

45

Botlik Sándor

Csökmö

1913.X.15

Nagy Eszter

46

Botlik Sándorné

Csökmö

1913.IX.2

Piros Julianna

47

Dede Géza

Kaba

1918.III.2 2

Batiz Margit

48

Völfer Anna

Nemesböd

1925.XII.2 4

Bognár Erzsébet

49

Zákány Lajos

Vezseny

1920.V.12

Karafa Eszter

50

Völfer Mária

Nemesböd

1924.I.23

Bognár Erzsébet

51

Bödecs Károly

N.Szalók

1918.III.1 8

Biró Krisztina

52

Szabó Mária

N.kövesd

1927.XI.0 1

Dienes Borbála

(aláirás Szabó Mária)

menyasszo ny

53

Szabó József

Ujperint

1897.IV.2 8

Tóth Mária

(aláirás Szabó József)

polg.alt

54

Szabó Józsefné

Gy.hermá n

1906.III.6

Horváth Mária

(aláirás Szabó Józsefné

55

Erdélyi Lajos

M.tercsa

1908.VI.3 0

Mészáros Katalin

(aláirás Erdélyi Lajos)

polg.alt

56

Gajári János

M.kölked

1895.VII.1 4

Horváth Katalin

(aláirás Gajári János)

polg.alt

57

Gajári Jánosné

Andrásfa

1894.IX.2 7

Pados Erzsébet

(aláirás Gajári Jánosné)

58

Gajári Imre

Szombath ely

1928.I.5

Pratzner Irén

(aláirás Gajári

örm (aláirás Botlik Sándorné) szkv (aláirás Völfer Mária)

menyasszo ny szkv

(aláirás Völfer Mária)

menyasszo ny szkv

46 Imre) 59

Gajári Irma

Szombath ely

1930.II.10

Pratzner Irén

(aláirás Gajári Irma)

60

Gajári Irén

Szombath ely

1933.VIII. 20

Pratzner Irén

61

Gajári László

Szombath ely

1937.XII.3 0

Pratzner Irén

62

Sütö Ferenc

Gyoma

1925.X.4

Kónya Mária

(aláirás Sütö Ferenc)

kocsis

63

Kiss Imre

Vasszécse ny

1927.II.18

Kovács Anna

(aláirás Kis Imre)

kocsis

64

v.Kiss István

B.Illye

1927.VI.8

Szigeti Róza

(aláirás v.Kiss István

diák

65

Joó Imre

Nagyvizsn yó

1928.I.28

Székely Piroska

(aláirás Joó Imre)

diák

66

Derdák Teréz

Budapest

1929.II.28

Abonyi Julianna

(aláirás Derdák Teréz)

67

Bognár Angella

Öltö

1923.II.26

Szilvágyi Mária

(aláirás Bognár Angella)

68

Gáspár Katalin

Amerika

1926.III.3 0

Kelemen Katalin

(aláirás Gáspár Katalin)

69

Fodor Vilmos

Sinfalva

1916.IX.1 2

Pécsi Ida

70

Kacsó Irén

S.sznt.gyö rgy

1923.IX.2 5

Kömüves Mária

71

Pintér Sándor

Kaba

1919.VIII. 24

Czukás Terézi

szkv

72

K.Nagy Lajos

Hajdubösz örmény

1912.V.28

Farkas Sára

örm

73

Késmárki Lajos

Hódmezöv ásárhely

1919.XII.1 6

Kovács Zsófia

(aláirás Késmárki Lajos)

Huszti

Füzfögyárt

Bakon

(aláirás

menyasszo ny szkv

(aláirás Kacsó Irén)

menyasszo ny

kocsis

47 74

Károly

elep

Táborhely, 1945 julius 15. (Az aláirásból olvasható: Rada...)

1929.V.26

Anna

Huszti Károly)

kocsis

48

4.Fejezet. Az 1945 utáni táborok.

49

(kézirat, örökironnal irva).

13

A beszélö 1945 május 9-én került a Kommunisták fogságába.Az elfogás oka: téglagyára a zsidók egyik gyüjtöhelye volt. Az illetö nem volt nyilas, s házát a hatóság egyszerüen igénybe vette, annélkül hogy neki a zsidók kérdéséhez ill. a zsidó ügyhöz a legcsekélyebb köze lett volna. Negyvenen voltak letartóztatottak a járási kapitányságon - a közép és a felsö osztály tagjai. Bárki jött a kommunisták közül ellenörzésre a "beszélöt" csak ugy mutatták be neki hogy: téglagyáros, többszöri gyilkos. Elképzelhetö hogy ennek megfelelöen öt milyen bánásmódban részesitették. Félig holttá verték órákig ütötték - anélkül hogy tüzetesen kikérdezték volna. Éjjel gombostüket vertek a körme alá, zsinórt helyeztek az ujjai közé s addig huzkodták ide-oda amig a csontig belevágott. Kitépték a haját, a szájába harizsnyát tömtek és kitörték 2 fogát. Fürdöszobában vizeletet itattak vele. Bán Gergelynek hivták a járási rendörkapitányt. Andrássy ut 60-ban 16 éjjelen át 3 zsidó kinozta gumibottal - vitéz Rónay századost annyira megverték, hogy megzavarodott (hujévé verték). Csak azért mert levente-oktató volt. A pincében volt olyan kis fülke, hogy sem leülni sem feküdni nem lehetett; állandóan csöpögött rá a viz. Nem lehetett elhuzódni alóla. Nagylányomnak levágták a mellétaz anyja szeme láttára s utána kitaszitották a III. emeleti ablakból. Más hasonló esetekben aképpen kedélyeskedtek, hogy kár volt kiugrani, mert éppen most szabadult volna. Férfiak...ét nagy rajzszeggel leszögezték az asztalra. Kommunista élcelödés; kezdetben csak a halottas kocsi járt az Andrássy 60-ra; késöbb már csak a macskák. Az ebben a guny, hogy annyira javultak az állapotok. Andrássy ut 60-ban 3 fokozat volt az elhelyezésben: 1. körlet Sseké 2. körlet általános bünösök 3. körlet Nyilasok Három helyiségbe pár ezer embert zsufoltak össze. Beszélö a következökre emlékezik. Vitéz Káldy Alajos , Rátz Jenö alezredes, vitéz Magasházy örnagy, dr.Hóman, dr.Debreczeny, Szálasi Ferenc, dr. Wünscher.Frigyes, dr.Schmidt Lajos a dorogi bánya igazgatója, Sztójay Döme, Jari Kemény, Dély Piroska (höseiesen harcolt az oroszok ellen Székesfehérvárnál), Beregi alezredes Horthy Miklós személyes biztonságára ügyelö titkos rendör), v.Imrédy Béla, Bárdossy László, akinek a fejét kivégés után levágták és csak a törzsét adták ki a családjának. Az Andrássy ut 60-ban felülröl ostorral csapkodták öket mint a barmokat. Egyik asszonynak gyermeke született, de mindketten meghaltak, mert nem nyujtottak nekik orvosi segitséget. Ellemben jól 13

Doszier 65.

50 összerugdosták. Andrássy ut 60.ban 1 szoba 40-50 emberre való s belezsufoltak 104 személyt. Az ágyak 5 emeletesek voltak. Olyan nagy volt a höség hogy az emberek mesztelenül feküdtek. Takarót senki nem kapott. Május végén kaptak papirvékonyságu huzatot. Használt konzerv dobozban pár szem nem kukacos borsót naponta egyszer 11 órakor. Az Andrássy ut 60-ban volt más: Matyko Imre , Hegedüs István. Egyetemi hallgató Pásztory Ámos, akinek az volt a büne hogy 17.000 zsidónak nem adta meg a tartózkodási engedélyt. Itt volt még Antal István igaz. ügyi miniszter. A "beszélö" együtt volt egy arbló gyilkossal aki kriabolt egy ékszerészt és meggyilkolta. Halálra itélték majd életfogytiglanra változtatták. 1947-ben Nyugatra akart szökni, elfogták és a továbbikaban már mint politikai foglyot kezelték. Egy és fél év mulva kegyelmet kapott. Általában a politikai foglyok 95% halálbüntetést, illetöleg 10-15 évi börtönt kapott. A rabló 5-6 hónapot. A Markó utcai fogház. Kerek az udvara, 3 emeletes, kivégzéskor a biróság folyosóinak az ablakai tele voltak zsidókkal, még az utcáról is igen sok kiváncsiskodó ment be. Azt mondogatták a hóhérnak: lassabban Bogárkám. Itt végezték ki v. Ferenczy László alezredest is. A "beszélö" sogorát szintén. Volt itt egy rab aki aki büszke volt arra, hogy ö a betörök királya: egyik mellére Ferenc Józsefet, másikra Vilmos császárt tetováltatta s verte a mellét, hogy a harmadik császár meg ö, nevezetesen ö a betörök császára. Vallatáskor összetörték mind a két lábát, még sem mondotta meg hogy hol van a 15 kg aranya. Életfogytiglani szabadságvesztésre itélték el. Ternegg Kálmán, Gyimesi altábornagy, Horváth Györgyöt, akinek a büntetése 4 hónapi volt halálos. Késöbb a gyüjtöfogházban ö ellenörizte a leveleket.Olaszyt festöt. Egy eset: a népbiróság 10 embert a népköztársaság ellen irányuló büntettel vádolt s mind halálra itélte. M.&1. alapján utánna rögtön intézkedett. A 2.4.6.8-ik hátra arc, irány a siralomház. 2 órán belül kivégezték öket. Zadravetz püspök 4 évet kapott. A püspöki gyürüt le akarták huzni az ujjráról. Egyszer 14 napra hideg pincébe zárták , kabát és kalap nélkül. Dr. Benedek Mihály tüzoltó föparancsnok 3 aévet kapott. Utánna kiadtak egy rendeletet amely arról szólt, aki segédkezett a magyar javaknak a hazaszállitásában, az kegyelembe résesül. Az ügye eközben a NOT elé került, ahol nem hogy szabadlábra helyezték volna, hanem a büntetését felemelték 6 évre. Bánatába belehalt. Báró Luzsénszky Alafonzot 75 éves korában 4 évre elitélték a Talmu forditása miatt. Orosz József, Orosz S. fiatalembereket is kivégezték. Arany Kacsa vendéglös életfogytiglant kapott, mert a windsori herceg nála vacsorázott. Almássy grófok életfogytiglan. Vitéz Nagy Zoltán tart. százados 2 évet kapott mert elsös elemista korában egy zsidó gyerekkel összeverekedett. 50 mulva feljelenetették. Tomanóczy Tivadar ezredes 15 évet kapott mert a bevonulási egységnek volt a parancsnoka. Érdekes: a

51 tárgyaláson az egyik tanu: a zsidókat hasra fektette, szájuk taposott. Ez nem történhetett meg, mert sokkal jobban utálta zsidókat hogy hozzájuk nyult volna. Dorossy Dezsö biró azért kapott 5 évet, mert az árdrágittóksat szigoruan büntette. A beszélö ügyének a NOT elötti tárgyalásán egy zsidó nö jelentkezett hpgy ö is zeretne vallani. /Szt.Istvánkor/. A vádlott is ott volt, amidön a nyilasok a zsidókat kinozták. Ö látta hogy a vádlott nem tartozott a nyilasokhoz , és ezért könyörgö tekintettel nézett rá, hogy mentse meg a kinzásoktól. Ez esetben vagy két év után azt mondotta ez a zsidónö, hogy ráismerek mert akkor is keresztben voltak a lábai az asztal alatt , mint most a vádlottak padja alatt. A zsidó bizottság napidijat fizetett a zsidóknak hogy hallgassák a vádlottakat a tárgyaláson. Utánna kijelentkezhettek hogy ök is akarnak vallani. Egy sváb népfelkelö Mauthausenban örségen állt. A népbiróság azzal vádolta, hogy verte a zsidókat. Berendeltek egy asszonyt, aki a mauthauseni tábor lakója volt és szembeállitották a népfelkelövel és kérdezték az asszonyt hogy ráismer -e erre aki a zsidókat kinozta a táborban. Felelet: nem emlékezek erre az emberre. A népbiró a zsi-asszonyhoz: menjen haza és két hét mulva jöjjön vissza, addig gondolkozzon. Két hét mulva visszament a zsidó-asszony: Igen, ráismerek. Ö évet kapott a népfelkelö. Meg is halt. Kerek katona hazajött a fogságból. A zsidók feljelentették, hogy munkaszolgálatosokat kivégzett. Büntetése halál. Utánna nem sokkal hazajöttek a munkaszolgálatosok, de a nevezett katona már nem élt. Jellemzö: én ezelött kanász voltam, most van 500 Ft havi fizetésem . Meg vagyok elégedve a jelenlegi helyzettel. A beszélöt a szombathelyi rendörségen ugy megverték hogy sérvet kapott. Amidön a gumibottal való veréstöl összeesett, a rendör rátaposott. Isten büntetése: ez a rendör 8 nappal késöbb gépkocsi szerencsétlenség áldozata lett.

52

5. Fejezet. Az 1945 utáni üldözések.

53

Önéletrajz, Kovács János (Fadar Ferenc).

14

Bármennyire szeretném, dem tudom sorsom történetét minden részleteiben leirni, ahhoz nagy vaskos könyvet kellene megirjak, de akkor is még csak a száraz tényeket irnám le - minden - a sorsomat kisérö lelki és érzelmi tragikum nélkül. Tizénkét esztendö a vöröspokolban, zsidó üldözök között, kimondani is sok. Mégis megpróbálok, ha vázlatosan is, minden fontosabb és és érdekesebb körülményre kitérni. A budapesti ostromról csak annyit irok, amennyi bujdosásommal, illetve ïuldözésunnkkel / itt kezdödött minden "fasisztának az üldözése, mert aki az ostromban résztvett, mindenki fasiszta volt"/ kapcsolatos. 1945 II. 12-én 3/412-kor az Uri utca felöl tört be a Belügyminisztérium épületébe egy oroszcsorda, egy partizán föhadnagy vezetése alatt. A föhadnagy jól beszélt magyarul. Ruszin lehetett. Századunk a tanácsteremben volt. Fegyvereinket itt le kellett rakni és az udvarra gyülekeztették a századot, ill. roncsait. Ujvidéktöl az utóvédharc és 52 napos ostrom bizony kb. 1/4-re sorvasztotta a létszámot. Az oroszcsorda továbbment a védösereg több részének felgöngyölitésére. Most jöttek a zsidók, elvegyülve köztük, figyelték arcunkat, kiket ismernek fel. Akiket felismerni véltek, oroszfedezettel elvitték. Sosem láttam öket - mi lett velük ? Nem tudni. A Belügyminisztérium II. sz. udvarában , huszonötösével sorbán állitva tarkólövéssel végeztek ki tömeget Budavédöiböl, orosz bárisnyák. Vagy oroszruhába öltözött zsidónök. /Ilyet is beszéltek/. Hogy az elhulrocltak itt végezték be életüket, vagy máshol kerültek süllyesztöbe, nem tudni. Századunkból nem vittek el senkit. Ugy látszik, a mi zsidajaink, még nem tértek vissza a "gázkamráikból". Délután 2 h. körül /addig a zsidóknak volt idejük vadászni és az oroszoknak minden értékeinket elszedni/ a Kapisztrán téren gyülekeztettek és lekisértek bennünket a IV.Bélakirály utra egy Tisztviselö Szövetkezetbe. Itt találkoztam szegény Szilády ezredes urral, aki nagyon meglepödött, amikor meglátott, mint mondta, azt a jelentést kapta, hogy két nappal azelött a Battyány és Ostrom utca sarkán vivott harcokban elestem. Mondta Szegény, vigyázzak magamra, mert már annyiszor halotthiremet hozták. Neki kellett volna vigyáznia, hisz a laza örizet miatt, onnan még megszökhetett volna. A Kapisztrán térröl egyenes irányban hajtottak le bennünket a IV.Béla Kir. utra a váratvédö bástya romjain keresztül. A Svábhegyröl /most Szabadsághegy/ löttek bennünket géppuskával, ma sem tudom oroszok -e vagy a németek. Ott még szédelegtek fegyveres német csoportok. Ezeket 13-án fogták le. Sokan megsebesültek közülünk, söt néhány halott is volt. Kerekes András csö. alhadnagy is itt sebesült meg, batyját Jánost, felakasztották. A Bélakirály utról 3-4 h. közt kisérték csoportunkat a Délipályaudvaron keresztül az Istenhegyre. Égett az egész vár és környéke. Részeg orosz és oláh katonák lövöldöztek, nöi sikolyok és segélykiátások töltött+ek be az egész környéket. A Délipályaudvar közelében egy részeg oláh katona agyon akart löni. Már vette elö nyakába akasztott géppisztolyát mondván "ofizier jopt". Éppen rá akartam ugrani, gondolván, ne haljak meg zsebredugott kézzel, amikor két orosz katona ugrott oda, lefogták az oláhot és mondták nekem, menjek gyorsan elöre. Nem tudom, miért éppen engem választott ki a tömegböl. Este 9 h. körül értünk Istenhegyre. Utban találkoztunk néhány harminc és feles ágyuinkkal - Budára meredt csöveikkel - ugy érzetem mintha szemrehányást tettek volna nekünk: látjátok, az ellenség megbecsül, s ti otthagytatok az orosz mezökön. Istenhegyen, elhagyott villákban szuszakoltak be bennünket éjjelre és csak reggel tudtuk meg, hogy 14

Doszier 62.

54 teljesen örizetlenül voltunk. Azok az oroszok, akik egész éjjel zaklattak bennünket, zabrálni jöttek, pedig már maugy is ki voltunk fosztva teljesen. Reggel szétszéledt a csoport az erdöben nézgelödni. Itt találtunk rá 20-25 hullacsomóra. Mint a gabonával telt zsákok cséplésekor "garmadába" nahyatt fektetve, egy sorban 5-5 fiatal, 18-20 éves német katona hullája volt egymásra rakva. Mindannyian tarkólövéssel multak ki ebböl az árnyékvilágból. Fejeik egymás mellet lógtak, kisértetiesen, nyitott bádogos kék szemeikkel. Gondoltuk, ránk is az a sor vár, de még sem szöktünk meg, mert már beidegezödött annyira mondták az oroszok, hogy "jön egy vizsgálóbizottság, amley kivizsgálja ki mit csinált a háboru alatt és azok, aki nem követtek el büncslekményt hazamennek". Ezt lakosságunk is megerösitette. Többen kértek tölem tanácsot, mit tegyenek. Amit akarnak, mondtam, hiszen én is tanácstalanul állok. Innen, a Tormbitás utcából vitték el Szilády ezredes urat többed magával, teherautón. Itt láttam utóljára. Itt már nagyon örizték. Szomoru, de bátor volt. Kérdeztem hova viszik, nem tudta. Délután 2 h. körül megérkezett egy szakasz gyalogos és 10-15 lovas orosz katona. Ezek sorakoztattak bennünket és eröltetett menetben, irány Sóskut, mert ott lessz az "igazoló bizottság" Aki az ütemet nem birta és csak egy pár métert is lemaradt - toroklövés és vége. Maradt az uton, a hóban. Akinek jó lábbelije volt, az oroszok utközben, az ö rongyos lábbelijükkel kicserelték. Természtesen le kellett maradni arra az idöre, amig a váltás történt. Jött az orosz loval és tarkon lötte, mert lemaradt. Ezen okulva, késöbb levetették a fogjok lábbelijüket és már futottak is a hóban mezitlábosan a csapat után, ne hogy agyonlöjék, mert lemaradt. Ezeknek késön szétszedett pokroncainkkal csavartuk be lábaikat. Éjjel 11 h. körül érkeztünk Sóskutra. Ott egy urasági istállóba tereltek be bennünket, ahol döglött lovak közt befurtuk magunkat a trágyába, ami jól melegitett. Itt már szigpru örizet alatt voltunk. Az ajtóban és körül az istállón örök voltak, Itt történt hogy két magyar fogoly altábornagy sétált a napos utcán, közvetlen az istálló mellett. Meglátták az oroszok, botokkal a földre verték öket és bedobatták a fogoly katonákkal, a szemben lévö házba. Verés közben orditozták "fasiszta oficier jopt"...ÉReztem, hogy ez a verés nem csupán az embernek van adagolva, hanem propaganda tiszti intézmény megcsufolására. Verés közben figyelték,milyen hatást vált ki a legénységi állományu foglyokból. Teljesen lellenkezö hatást váltott ki, mint amilyet ök vártak. Nyomasztó hangulat, csend nehezedett a foglyokra, az addigi viszonylagos viccelödés, nevetgélö hangulat helyett. Itt-ott tiltakozó fütyülés és moraj is hallatszott verés közben. Még egy éjszakát töltöttünk itt. Másnap kora reggel, feketekávé reggelizés után /elsö étkezés/ hideg, ködös, zuzmarás idö van, kihajtottak bennünket a község melletti csordalegelöre. Ott egy 20-25 föböl álló zsidó csoport élén egy egyenruhás repülö örnaggyal, várakozott ránk. Egyenként kellett elvonulni e "bizottság" elött, felismerés végett. Aiket felismertek, félre állitották. Emlékezetem szerint, itt ismerték fel és állitották ki Kacskovits századost is. Életem legszégyenteljesebb esetei közé tartozik ez azeset: annyi harc és szenvedés után, zsidók elött elvonulni. A csordalegelöröl mi továbbmentünk Dunapentelére. Akiket félreállitottak, ott maradtak a "kiválasztott" néppel. Sorsukat elképzelhetjük. Évekkel késöbb hallottam hogy Kacskovits százados orosz fogságból visszatért Magyarországra, hol biróság elé állitották és sulyos fegyházra itélték. Itt emlitem meg, hogy Kiss Aladár ezredes levetette magát egy laktanya emeletéröl és szörnyethalt. Dunapentellére utban, ismét történtek tarkólövések lemaradás miatt, de itt már inkább németek közül. Ezek a "csokoládéhuszárok" nem birták az éhséget és igen gyorsan összehulltak, tömegesen pusztultak. Dunapentelle /most Sztalinváros/ elött egy az oroszok által épitett pontonhidon mentünk át a Dunán. Itt csak egy, kettesével lehetett menni, mert teherautókra hajókra kirakodást végeztek az oroszok, akik ránk támadtak és sok foglyot a Dunába dobtak. Amelyik fogoly uszott, azt egyszerüen lelötték. Engem is megtámadott egy tagbaszakadtorosz és huzott a hid széléhez. Pokrócom pantallérba csavarva a vállamon volt és nem tudtam kellöen védekezni. Már majdnem gyözedelmeskedett felettem, gyorsan ledobtam a

55 pokrócot és védkezés közben meglöktem. Ö esett bele, sajnos nem a vizbe, hanem egy csónakba. Mellette levö orosz nem jött segitségére, hanem pokrócomat vette magához. A dulakodás miatt nem tudtak az utánnam jövö foglyok elörejönni, igy tumultus támadt a hidon. Amikor támadóm a csónakba esett azonnal elindultam és velem a tömeg is. Mondták az utánam jövö foglyok, hogy amikor támadóm kimászott a csónakból a hidra, leszedte a teherautóról géppisztolyát és keresett engem. A hid teljesen el volt foglalva, nem tudott utánnam jönni, igy ismét megmenekültem a biztos haláltól. Dunapentelle bejáratához érkeztünk, a lakosság élelemmel, tejjel és ivóvizzel várt bennünket. Az oroszok nem engedték, hogy a foglyoknak bármit is adjanak. Közel sem engedték hozzánk a civileket, hiszen 8-10 méterre volt egy-egy orosz ör, a menetoszlop két oldalán, állandóan lövésretartott géppisztollyal. Egy 3540 év körüli magyar menyecske, odaugrott a tömegböl a menetoszlophoz kiabálva "nekem ugyan senkisem parancsolhat abból, hogy a magyar terstvéreimet megkináljam". És nyujtotta át kék bádogját a foglyoknak. Tömeg kéz kapott a bádog után. Azonban mielött valaki is elfoghatta volna a bádogot, eldördült a gyilkos fegyver és az asszony holyan rogyott össze. Egy csendör utánna kapott az asszonynak, fel akarta állitani, dördült a másik lövés és a csendör holtan rogyott az asszony hullájára. A helyszinnel szemben, egy karróból hasogatott kerités kiskapujában /proletárház/ egy 4 és egy 6 éves kislány kétségbeesve siratták édesanyjukat. Éppen utjavitás volt. A munkások félreálltak az utból a menetoszlop elöl és kiabáltak az élelmet és italt hordó lakosságra."ugy kell, le kellene löni mind, akik hoznak ezeknek a gyilkos csendöröknek egy falatot is. Népelnyomók, gyilkosok, meg kell ölni mind egy szálig uraikkal együtt. Elpusztitották Budapestet". Halálosan éhes voltam, de nem fogadtam volna el egy falatot sem, ha azért haltam volna meg. Saját fajtája, söt falubelije hullája fölött károgott, mint a saskeselyük a dög felett. Erre már nagy forgalom volt a müuton, orosz tömegek harckocsikkal ágyukkal vonultak bevetésre. Teherautók löszert, élelmiszert és katonákat szállitottak. Az utnak a féloldalán meneteltünk, a másuk oldalon az orosz oszlop haladt. Már nem emlékszem rá hányszor, de nem esek tulzásba, ha azt állitom, hogy 4-5 km-enként "véletlenül" rohant bele menetoszlopunkba teherautóval. Mindannyiszor halottak, sebesültek. Botokkal, hevederekkel, puskatussal csapkodtak le hozzánk autóikról és kiabálták. "Budapest? Háború, nem jó szoldát, a ruszki szoldát ? St" Természetes mindannyiszor kapcsolatba hozták velünk jó anyánkat azzal a bizonyos "Jopt.." nemzeti káromkodásukkal. Dunatetétlen puszta bejáratához érkeztünk, a bejáratnál, mindjárt a müut mellett 20-30 csillagos fejfa hirdette az elözö napok harcait. Frissen hantolt orosz sirok voltak. A vörösre festett fejfák között, alig egy pár héttel elöbb, még a Teleky grófok szobáiban diszelgett pálmákat lengetett a hideg februári szél. Ugy nézett ki, mint egy pálmaliget, bubos paradicsom madarakkal. A major dupla drótkeritéssel volt körülvéve, 15.20 méterre egy-egy géppisztolyos orosz ör. A drótkeritésen belül, az oroszok között fehérszallagos honvédtisztek fogadták az uj szállitmányt. A foglyok között nyomban elterjedt az örömhir "az uj demokratikus hadsereg tisztjei". Én meglehetösen fenntartással vettem a hirt, ugy érzetem, hogy a karszalagos tisztek nemzetiségeink képviselöi lesznek, akik majd "kezelni" fogják a magyart a táborban. Sajnos nem csalódtam, ezekböl és embereikböl kerültek ki a tolmácsok. A táborban már voltak magyar foglyok, akik istállóban laktak. Minket "budavédöit" egy deszkás menyezetü cseréptetös juhakolban helyeztek el. Akik az akol elsö részébe kerültek, szerencsések voltak, befurhatták magukat a trágyába. Annál rosszabb volt azoknak, akik a padlásra kerültek. Elszedtek tölünk minden meleg ruhát, takarója is csak kevésnek volt, ne, hogy a tetü belénk essék, omdtták. Bár össze voltun zsufolva, a nagy hidegben mégis annyira fáztunk, hogy álmatlanul forogtuk át az éjjeleket. Pár nap mulva már az embereknek legnagyobb része hólyaghurutot kapott. Ezek nem tudták tartani vizeletüket és csorgot le az akol alsórészén fekvöre. Az étkezés elképzelhetlenül rossz volt, forrázott kukoricadara, naponta egyszer és este vacsora helyett 2 decinyi tea /csája/ cukor nélkül. Erröl azonban gyakran megfelejtkeztek, egyedül kenyéren éltünk, mert abból naponta 60 dekát kaptunk. Étkezések kiosztásánál a tolmácsok tartották fenn a rendet, karrókkal. Verték a magyar foglyokat. Akinek a fejét érte az utés, eszméletlenül esett össze, ha meghalt, a trágyadombra dobták és éjjel eltemették. A

56 két altábornagy közül, akiket Sóskuton megvertek az egyik meghalt. Hullája, egy egész napon keresztül a trágyadombon volt, hol az orosz katonák rugdosták és köködték. Egy "jobbindulatu" tolmácsnak mondtam, hogy micsoda gyalázatos eljárás, egy magyar honvéd hadvezérnek a tetemét igy meggyalázni. Ugy látszott rajt, hogy ö is ilyen véleményen van. Eltávozott. Gondoltam, talán elszállittatja a hullát. Egész rövid idö mulva visszatért egy orosz örnaggyal, aki orditva kérdörevont, miért lázitottam a foglyokat azzal, hogy az altábornagy hullája a trágyadombon van. "Nincs nekünk ravatalozónk, hogy ott diszpompával ravatalozzuk fel a "piszkos Nyilost" mondta gunyosan. A tolmács forditotta. A bejárat felöl két fös orosz géppisztolyos járör közeledett felénk. Éreztem, hogy ezek az én kiséretemre jönnek. Most már mindegy gondoltam és mondtam az orosz örnagynak:"nekünk sem volt Budán ravatalozónk, mégis olyan, katonának járó tisztességgel temettük el az orosz hösöket is mint a mieinket". A tolmács forditotta. Mint mindig, amikor orosz jött a táborba, a foglyok kö´rénk gyülekeztek. Egy honvéd megszólalt a tömegböl, hogy a tolmács nem azt tolmácsolja amit én mondok és azonnal forditotta is le az orosz örnagynak, amit mondtam. "Hát, ti eltemettétek az oroszokat Budán?", kérdezte. "Igen, mi azokat is embereknek tartottuk, pedig mi, szerintetek, embertelen nyilasok vagyunk". A tömeg bizonyitotta. Az örnagy az orosz járörhöz fordult és elküldte öket. Visszafordult hozzám, kezet fogott velem és arra kért, beszéljem el neki a budapesti ostrom lefolyását. Hallotta a rádióból, hogy ott m+eg nagyobb harcok voltak, mint Sztalingrádnál. A tolmácsot, aki elöbb nem jól forditott, lepofozta és elzavarta. Hármasban a kis tolmáccsal, sétáltunk a tábor udvarán majdnem fél napon keresztül és beszéltem az ostromról. A foglyoktól nem tudtuk magunkat elszeparálni, igy azok is hallották mit beszélünk és közbeszólásaikkal kiegésziteték elöadásomat, a legszörnyübb dolgokkal. Délben az orosz örnagy egy csajka káposztás hust küldött az orosz étkezéséböl. Magamhoz vettem a ruszin tolmácsot és nekiláttunk a kosztolásnak, ami nem menta legegyszerübben, mert körülfogtak bennünket az éhes fogolytársaink, igy a hozzánk legközelebb állókkal megosztottuk. Az nap este gyülés volt, amelyen a parancsnokonka kellett megjelleni. Gyülés tártgya többek között a tábor belsö rendjének a fenntartása volt. Itt a nemzetiési parancsnokok a botok erejére támaszkodva, ilyen irányu határozathozatalra törekedtek. Egy....vics nevezetü föhadnagy /akinek nevére már pontosan nem emlékezek, de otthonmaradt jegyzeteimben meg van/ mert egy rendört étkezés kiosztásnál ugy hasbarugott, hogy a rendör meghalt. /Kijelentette, hogy aki a rendet nem tartja be, botokkal agyon fogja veretni a "piszkos magyart". A föhadnagy után én is szót kértem és kijelentettem, hogy én a foglyok hangulatát ismerem. Tudom, ha valaki továbbra is botokkal támad rájuk, azt szét fogják tépni. Mi nem vagyunk piszkos magyarok, mi Buda védöi vagyunk, akik nem megadtuk magunkat, hanem a tulerö gyözött le bennünket és verte ki kezünkböl a fegyvert az aránytalan erejü harcban. A gyülés két pártra szakadt, amelyiknek nagyobb része a botozás ellen foglalt állást. Másnap reggel orosz napiparanccsal tiltották meg az oroszok a tábor belsö területén a botok használatát. Legjobbkor, mert reggelre már minden emberem tudta, mi lessz a kötelessége akkor, ha fogoly bajtársát karrókkal verik a tolmácsok. Ettöl a naptól kezdve a oroszoknak sem volt szabad fegyversen a tábor belsö területére lépni. Ha valamelyik orosz a táborba bejött, fegyvereit az örségen lerakta. A gyülésröl a besugás a mi javunkra dölt. Március 15-én délelött egy kis ünnepség keretében emlékeztünk meg a nap jelentöségéröl. Fogságban szabadságról beszéltünk ! Annál ünnepélyesebb hangulat kapott el bennünket éjjel. Már nappal is észleltük hogy a mindinkább élénkülö ágyuzás közelebbröl-közelebbröl hallatszik. Este a közeli müuton nagy volt a zaj és forgalom. A tábor körül az öröket, golyószórókat és géppuskákat megduplázták, és nem hagyhattuk el szálláskörleteinket. Nagy repülötevékenység volt. Éjfélkor már a kézifegyverek ropogása is hallatszott. Jönnek a felszabaditók, Fiuk ! Futott végig a sdusogó moraj a juhakol padlásán. Már tervezték a foglyok, ki melyik tolmácsot fogja megnyuzni. Sajnos reggelre már távolodott, késöbb teljesen megszünt a harcizaj. Késöob az oroszoktól tudtuk meg, hogy egy magyar páncélosék tört elöre a Dunáig, de visszaszoritották. Megvigasztaltak bennünket, hogy akkor sem szabaditottak volna ki minket, ha sikerült volna átkelniük a Dunán, mert legéppuskázták volna bennünket az oroszok. /Nem olyan biztos kb. 10.000-en voltunk, került volna a mikezünkbe is géppuska az oroszoktól/.

57 Tömérdek fogoly elpusztult a rossz étkezés, elhelyezés és a hideg miatt. Késöbb tavasz-kezdetén a hideg enyhültével vérhas pusztitott. Egy századnyi temetöbrigád egész éjjeleken keresztül temetett. Elöbb fejfákat is raktak, de egy éjjel ezeket kiszedették, a hantokat elsimitották és azután árokba dobatták a halottakat mint a kutyákat és bekaparták földdel. Ki tudja mennyi hös alussza örökálmát jeltelen sirokban, a Dunatetétlenpusztákon szerte az országban és azonkivül. Idöközönként egy-egy Zlj. elment "Debrecenbe a Néphadseregbe" mondták az oroszok. Nagypénteken egy fogoly ref. pap vezetésével a juhakol alsórészében gyültünk és husvéti énekeket énekeltünk halkan, hogy az oroszok ne hallják meg. Délfele sorakozót rendeltek el és gyalogmenetben utánaindultunk, mint késöbb megtudtuk Kiskunfélegyházára. Utban gunyosan biztattak bennünket kiséröink, hogy estére kapunk sonkát, kolbászt, fött tojást. Ök ették ezeket tüntetöleg elöttünk, mi semmit nem kaptunk Husvét elsönapjáig, amig Kiskunfélegyházára nem értünk. Ebben az utban már nem voltak agyonlövések, szökött is a nép, szépszámmal. Nem csináltak belöle problémát az oroszok. Ahány fogoly megszökött, annyit állitottak közénk az utban talált civilekböl, akik a határban munkájukat végezték vagy ügyes bajos dolgaik intézésére az utcán vagy az uton tartózkodtak. Névsor nem volt, darabszámra kezeltek bennünket, mint az állatokat. Husvét elsönapján este érkeztünk Kiskunfélegyházára. Itt az állomás melletti honvédlaktanya padlására szállásoltak el bennünket és vacsorára a megszokott forrázott darát kaptuk. Másnao korán reggel sorakoztattak és népszámlálást tartottak. Hiány volt. Orosz géppisztolyos örök felmentek a padlásra hol rövid szünet után kisebb szünetekkel 7 lövés dördült el. Mint késöbb a tolmácsoktól meg tudtuk, a padl´+as felsö ávetö gerendájáról lövöldözték le a 7 szökevényt, akik holtal hullottak le a padlás földjére. A közeli gimnáziumba kisértek bennünket, hol napközben az udvaron üldögéltünk zártrendben. Ha orosztiszt jött az udvarba, vigyázt kiáltottak. Gondoskodtak róla, hogy ez gyakori legyen. Ilyenkor mindenkinek fel kellett ugrani és vigyázzba állni. Akinek a vigyázzállását kifogásolták, azt a földre verték és ott összerugdosták. Különösen egy orosz zászlós tette ezt igen gyakran és élvezettel, mondta, hogy az ö családját kiirtották a magyarok, most szenvedjenek érte. Éjjel csupasz padlón tantermekben aludtunk. Aharmadik napon nem járkáltak gyakran az orosz tisztek, igy a nagy "nyugalomban" az udvaron elszunyadtam. Udvari örm. felkeltett és mondta, hogy a táborparancsnoka, egy Horváth nevezetü nyiregyházai huszárszázados kiabálta a nevemet, egy papirról olvasta. Amikor nem jelentkezett senki, megjegyezte a szds. jobb is hogy nincs itt az a szerencsétlen ember. Kiváncsi voltam miért kereshettek, bementem a szds. irodájába és mondtam hogy én ismerem akit az elöbb keresett. Miért keresik kérdeztem. Az irodában többen voltak és a szds. csak röviden felelt, halkan és intett a fejével, hogy menjek el. Ahogy az irodából kifordultam, nyomban utánnam lépett és mondta, hogy az orosz nemzetvédelmiek keresik az illetöt, ne beszéljek róla hogy ismerem. Ha találkozom vele, mondjam meg neki, hogy szökjön meg. Szökni nem lehetett. Másnap reggel korán, láttam, hogy egyedül van a szds. az irodában. Megkérdeztem töle mit tenne, ha ö volna az akit keresnek és szökni nem lehet. Rám mosolygott és azt mondta, azonnal iratkozzon fel az illetö gyengélkedésre és elküldi innen egy másik táborba, orvosi vizsgára. Kérdeztem töle, ki irja össze a gyengélkedöket. Küldjem hozzá az illetöt mondta. Itt vagyok feleltem. Váratlanul érte kijelentésem, egy pillanatra magaelé nézett mereven a földre, aztán mosolyogva kérdezte, miért keresnek. Zsidókért, feleltem. Bujni, nagyon bujni és a legelsö alkalommal szökni, mert ma, ez a legnagyobb bün, mondta. V.Dr.Sz.honv.orv.szds. vizsgált meg. Miután elmondtam, hogy mi "fáj nekem, az apácazárdába hagyott gyengékedöben, trombozis a bal lábon diagnózissal. Sok volt a trombozisos beteg, igy ez volt a legjobb diagnózis. Fogságom alatt itt irták be elöször az elsö álnevemet, Nagy Istvánt diktáltam be. Vizesborogatást rendeltek a lábamra és közben gondoskodnom kellett arról, hogy az erek veregetésével duzzadjanak meg. Szépen duzzadt, amit a veregetéssel ugy szabályoztam, ahogy a szükség kivánta. Feküdnöm kellett vele állandóan, ne hogy embólitát kapjak, mondták az orovosok. Ha mégis felkeltem

58 szökési alkalmat keresni, mikor látták, két bottal jártam. nehezen. Valóságban futóversenyt is nyerhettem volna. Egy éjjel nagy vihar jött, ömlött az esö. Villámlásoknál láttam, hogy az örök elhuzódtak az utca másik részén, az ereszek alá. A két ör közt néhány sor drótkerités alatt átbujtam. Amikor villámlott meglapultam és az arcom eltakartam. Az ötödik drót beleakadt a nadrágomba és zajt okozott. A drótkerités templomfelüli részén lévö golyószóróval eszeveszetten tüzelt az ör. Szerencsém volt hogy drótkerités hosszában és nem szemben kaptam a tüzet. Igy a lövések miatt a hozzám legközelebb levö két ör sem közelithetett meg. A lövés megkezdésekor azonnal megkezdtem visszakuszni, de az már nehezebb volt, mert megakadtam a drótokon. A lövések zajára az örség riadózott, mire azonban a helyszinre értek, én már, az elöbb még a falhoz támasztott botjaimmal támaszkodva, a latrina környékén ólálkodó foglyok közt elvegyültem. Semmi bajom nem történt, csupán az arcomat verte be a lövedék sárral. Egy másik szökés sem sikerült, amely a zárda pincéjéböl a szembenlévö ház pincéjébe, az utca alatti átfur´ssal lett volna megoldva. Kár, ezen keresztül az egész tábor megszökhetett volna. A "müszaki" csoporthoz csatlakozott egy ruszin orvos is, aki a müveletet az oroszoknak elárulta. A csoport nyolc tagját az oroszok bezárták az örség melletti szobába. Hogy hangulatukat kikémleljék, a csoporthoz tartozó és még el nem fogottak neveit megtudják, valamint, hogy az orvos árulásáról a figyelmet eltereljék, a ruszin orvost is közéjük zárták. Egy éjjel a részeg orosz tisztek sötétben verték öket és a ruszin orvosnak egyik szemét véletlenül kiütötték. Isten nem felejt, szolgálatáért megfizetett neki. A csoport tagjait kb. egy heti verés után elszállitotta´k, amit késöbb megtudtam, Fogsániba. Május 2-án bevagonirozták az össze fogolyt és elszállitották Kiskunfélegyházáról a szegedi, reptéri fogolytáborba. Itt egy zsidó volt a táborparancsnok, aki verte a foglyokat. Állitották össze az oroszországba szállitandó csoportokat, aki tehette elhuzódott a beosztástól. Ilyenkor orditotta zsidó "Horthy és Szálassy parancsára harcba mentek, most senki nem akar menni, hogy felépitsék amit leromboltak". A trombozisos csoport napokon keresztül, orvosi kezelés nélkül egy épületben fetrengtünk. Láttam, hogy a kiszállitástól csak sulyos betegség methet meg, veregettem lábamat ugy, hogy már kezdett pirosszine sárgára változni. Szabó István csö. alhadnagy bajtársammal, akinek sajnos komoly tromobisa volt, besántikáltunk a gyengélkedöbe. Ott egy román katonaorvos volt, aki gyülölte a magyarokat. Kiabálva kérdezte, mi bajunk van, nem tetszik talán oroszországba menni ? Dehogy nem, momdtam, én még sohsem voltam ott; örömmel megyek, csak elöbb gyógyitsanak meg. Megnézte lábainakt és diktálta az irnoknak: trombózis szepszis, a leggyorsabban kórházba kell öket szállitani. Kérdezte miért hanyagoltuk el betegségünket ennyire ? Már csak müt´tettel lehet segiteni, ha egyaltalán lehet. Miért hanyagolták el az oroszok mondtam, mi kezelés alatt voltunk a beteg´seg kezdetétöl. Negyedóra mulva már ott is volt egy orosz teherautó és vitt bennünket a szegediu finánclaktanyában berendezett fogolykorházba. Hogy a többiekkel mi lett, nem tudom. Én az orvosnak mondtam, hogy a többi betegek is sulkyosak és hogy hol vannak. A kórházba egy kis szobába helyeztek el mindkettönket padlóra dobott szalmazsákokon. Rövid idö mulva bejött egy zsidó föorvos, aki pár hónappal azelött ért vissza deportálásból. Vele jött egy magyar medikus lány is. Gunyosan kérdezte tölünk az orvos - "na mi bajuk van ?". Nem feleltünk neki semmit, csak lábamat mutattam. Ezt le kell vágni, mondta. Társam lábát is megnézte, arra is azt mondta. Délután bejön az orosz örnagy orvos ur, omdta és azonnal végrehajtják a mütétet. Kérdeztem hol ? Itt, mondja. Az én lábam sem az orosz orvos, sem ön nem vágja itt le, mondtam. Szállitsanak bennünket magyar kórházba, magyar orvosokhoz, ott levághatják lábainkat. Az nem lehet, mondta, mi foglyok vagyunk és a fogolykórházban kell, hogy végrehajtsák a mütétet; ha nem engedjük, meg fogunk halni. Akkor meghalunk, mondtam, mindegy, hogy embóliában, mütét alatt, vagy mütét után ebben a piszokban, fertözésben halunk meg. Kórházba érkezésünkkor valami szánalmas látvány lehetett, ahogy az autóról, vettek le bennünket az oroszok, mert az összegyült tömegböl egy sikoltozó nö összeesett. Ez a nö - mint késöbb megtudtuk - T.né, egy bajtársunkank a felesége volt. Férje azelött a szegedi tgh.-nál dolgozott. Délben ebédet küldött be nekünk és az utcán ablakunk alá lopakodott, igy beszélhettünk vele. Elmondta, hogy a medikuslány

59 ismeröse és bármilyen problémáink vannak, annak elmondhatjuk. Délután bejött hozzánk a medikuslány, mondta hogy beszélt T.-nével és kérdezte van -e valamire szükségünk. Kértem, hasson arra hogy magyar kórházba kerüljünk. Megigérte. Késöbb jött az orosz örnagy a zsidó föorvossal és kérdezte miért nem engedjük, hogy orosz orvosok operáljanak meg bennünket. Ök is tudnak ugy operálni mint a magyarok. Három hét mulva elvittek bennünket a szegedi járványkórházba. Ott a föorvos azonnal megvizsgált bennünket és sürgös mütétet helyezett kilátásba. Ekkor közöltem vele bizalmasan, milyen trombózisom van, hogy keresnek és miért keresnek. Ujabb vizsgálat után mosloyogva jelentette ki, hogy nem kell operálni. Vigyázzak arra, hogy ne fejlödjön nagyon vissza, mert orosz ellenörzést kaphatunk. Másnap T.né ebédet hozott és közöltem vele, hogy sürgösen szöknöm kell. Esteli vizitkor már a föorvos mindent tudott és mondta, hogy hat hétig feküdnöm kell, addig minden veszély ellen biztositva vagyok. Reggel jött egy ferences szerzetespap, aki mondta hogy meg akar gyóntatni. Mondtam neki hogy az utolsó fél évben olyan események történtek velem, hogy nem érzem magam alkalmasnak lelkileg gyónásra. Ennek dacára odaült az ágyamra és suttogta hogy ö lessz az, aki meg fog szöktetni. Maradjak nyugodtan mondta, ö minden nap itt van, ha veszélyt selyt, azonnal szöktet. T.-n´ezek szerint szépen teljesitette kötelességét. Tulnyugodt nem lehettem, a kórházat rendörök örizték. Mégis érzetem, hogy a kispap nem fog cserben hagyni. Ittlétünk alatt Szabó bajtársam felesége meglátogatta férjét. Ezalkalommal elmondta, hogy amikor falujukban bementek az oroszok a többek között egy-két gyermekes anyát is megbecstelenitették. Két orosz katonát egy zsidó vezetett a lakására. Az egyik orosz a nöt az ágyra teperte, a másik mellette állt. Az asszony férje az udvarról ment be a szobába és látta az eseményt. Visszalépett, a pitvarból felkapott egy nagy baltát és azzal a feleségén lévö oroszt fejbesulytotta. Az orosz holtan a földre esett, a másik orosz elfutott. Az ember családjával együtt elment a község határában lakó apósához. Az orosz parancsnok kiadta a rendelkezést a községi elöljáróságnak, ha 24 órán belül nem állitják elö a tettest, megtizedeli a község lakosságát. Egy esküdt kiment a tanyára, - gondolta hogy ott van az elmenekült család - és közölte a hirt az emberrel. Az ember jelentkezett az orosz parancsnokságnál. Egy szakasz orosz katona visszakisérte az embert a tanyára. Ott az egész család szemleláttára az asszonyt földre teperték, négy orosz katona kezeinél és lábainál szétfeszitette, és az egész szakasz orosz katona végig ment rajta. Utánna az asszony és férje fejét puskatussal szétverték. A két kisgyerek rémülten futásnak eredt, ezeket géppisztolysorozattal szitává lötték. Az asszony szüleit és családját elhurcolták. Julius elején egy délután a kispap szokatlan idöben jött szobámba és közölte velem, hogy az nap délelött rendörök érdeklödtek utánnam az irodában. Mivel álnéven voltam kórházban felvéve, letagadták, hogy ott vagyok. Feltünés nélkül öltözzek fel, momndta és elvisznek egy másik helyre. Kértem, hogy Szabó bajtársamat is hozzák velem, mert tudja a nevemet és áruló lehet. Ruháinkat a mosodába vitték és ott felöltöztünk. Rövid idö mulva a föorvos saját kocsijával kivitt bennünket a szegedi, Somogyi telepre, egy Jezsuita papi üdülöbe. Igy a kórházat örzö rendöröknek nem tünt fel hogy szökhettünk, mert a föorvos is ott volt velünk. Félóra mulva a kispap is kijött az üdülöbe és elmondta nekem, hogy este apácák fognak megszöktetni onna. Menjek csak, amerre az apácák visznek, mondta , azokat már kioktatta. Szabó bajtársamat ö viszi magával. Elkérte a halálcédulámat, mert ugy fogják elkönyvelni, hogy a kórházban meghaltam és a kórhából a cédulát illetékes helyre juttatják. Este 9-10 h. között egy Jezsuita pap kihivott szobámból és elvezetett egy épület mögé. Ott a parkban, egy sétányon elinditott a park sürüje felé. Alig mentem 10 m. körül, egy apáca csatlakozott mellém és a park végén egy dótkeritéshez vezetett. A drótkeritésen már egy nagy lyuk volt, azon másztam ki egy kukoricásba, hol egy másik apácát találtam. Az megmutatta hol menjek végig a kukorica sorja között. További 100 m.-re ismét egy apácát találtam, aki elvezetett a közeli zárdájukba. Ott már várt az apácafönöknö és bekisért a klauzurájukba, egy szobába. Szigoruan tilos ugyan férfiaknak oda belépni, de mivel életmentésröl van szó és erre a püspöktöl engedélyt kaptak, mondta, itt nyugodtan lehetek. Vacsora után boldogan szivtam magamba a szbadság levegöjét, különösen örültem annak hogy nem

60 vagyok egyedül, vannak akik segitenek. Éppen feküdni akartam le, amikor kopogtak az ajtón. A fönöknö volt, aki közölte velem, hogy a szökésre rájöttek és a rendörség a katonasággal együtt raziázik a városban. A ferences rendház fönöke telefonon közölte vele, hogy a kispap is elmenekült, akit már a zárdában kerestek. Megnyugtatott a fönöknö, hogy oda, ahol én vagyok senki nem jöhet be. Mint késöbb megtudtam, egy Zsadányi nevezü honv.örm. árulta el szökésemet, aki civilben Pestszenterzsébeten postakézbesitö. Egy hétig voltam az apácazárdában, nem a legnyugodtabb lelkiállapotban. Aggódtam kispapomért és nem tudtam mi történt Szabó bajtársammal. Egy hét elteltével este, kocsival jött értem egy ferences pap civilben és elvitt zárdájukba. Ott is egy hétig voltam, egy emeleti cellában. Ott megtudtam, hogy kispapomnak semmi baja nincs, egy meghalt rendtár´snak a nevét vette fel és zárdában van, de azt nem mondták meg hogy hol. Azt is megtudtam, hogy meneküléskor Szabó bajtársamat is magával vitte, aki már családja körében van /rokonságnál/. A zárdában kaptam egy vasuti jegyet Debrecenig és Nagy Ferenc névre fogolyelbocsájtó igazolványt, valamint ugyanarra a névre egy keresztelevelet. Mint késöbb megtudtam, keresztlevelet T.-né szerezte 10,. P.-ért !!!, egy világi paptól aki késöbb felakasztotta magát. Mielött Szegedet elhagytam , egy éjjelt töltöttem T.bajtársaméknál és másnap reggel elindultam Debrecen felé. Cegléden találkoztam egy orvos ismerösöm öccsével, ki elmondta, mennyire keresnek otthon, haza ne menjek. Tudni akartam családomról, ugy határoztam, elmegyek Debrecenig és ott valahogy megoldom, hogy találkozzam családommal. Reggel ért vonatunk Debrecenbe, már nagy volt a forgalom. A kijáratot aranygalléros rendörök /zsidók/ állták el. Egy-egy utats igazoltattak. Fogságban 50 kilóra lefogytam, azonkivül olyan ütött-kopott civilruha volt rajtam, melyet a papok szedtek össze részemre, hogy felismerés lehetös+eg+et kizártnak tartottam. Belsö zsebemben egy nagy disznóölö kés, biztonsági érzésemet fokozta és nekivágtam a kijáratnak. Sikerült. Elmentem nagynénémhez és üzentem családomnak, hogy jöjjenek Debrecenbe. Nagynéném férje összegyöjtötte az addig megjelent ujságokat, amelyek irtak rólam. Álmomban sem láthattam volna olyan szörnyüségeket, amelyekkel vádoltak. Gyilkos, tolvaj, elferdült lelkü pribék, hazaáruló, háborus és népellenes bünös voltam. Veréssel kényszeritettem a csendöröket arra, hogy üssék löjjék agyon /a zsidókat/ "népet". Tizezer pengö jutalmat igértek annak, aki nyomra vezeti a "hatóságot". Megborzadtam a vádaktól és annyiszor elolvastam a szennyes cikkeket, hogy már maga is kezdtem azon gondolkodni, vajjon nem követtem -e el tényleg a felsorolt büncslekményeket, csak nem emlékszem rá. Feleségem és lányom még az nap este megérkeztek és elmondták, hogy naponta többször keresnek lakásomon és figyelik lakásomat a zsidók. Gorombáskodnak velük és kijelentették, hogy fel fognak akasztani. Más nap egy orvostól receptet szereztünk Feleségem részére, hogy távollétét esetleg igazolhassa. Két napot töltött velem családom. Elváláskor örjöngve sikoltozott és eszméletlenül esett össze Feleségem. Eszméletlen állapotban is hagytam ott, mivel Nagynéném családja és gyermekem könyörögtek, ne maradjak velük, mert felakasztanak és az még szörnyübb lessz nekik. Végi kisért egész bujdosásom alatt örjöngö kétségbeesett sikoltozása és örökké magam elött látom földön fetrengö elalélt testét. Együttlétünk siralomház volt, mert soha többé nem láttam, meghalt 1950 januárjában. Minden késöbb elkövetett és elkövetendö cselekedetem mentségül, ez szolgáljon embertársaim elött. Ha ugyan követhetek olyant, ami ennek nagyságával felér - A halápi erdöben lakó M...f.törm /orvosfönök mellett volt/ bajtársamhoz mentem, Nagynénémtöl. A fogolyelbocsátó igazolványon és keresztelevelen kivül más igazolványom nem volt, arra kellett törekednem, hogy azokat beszerezzem. Bajtársamtól naponta jártam a közeli falvakba, volt közigazgatási ismeröseimhez. Amazok csak voltak barátok, féltek és nem voltak hajlandók adni semmit. Végre szereztem lepecsételt ki és bejelentö ürlapokat, ugy hogy amikor

61 jegyzö ismerösöm valamiért kiment irodájából, elöszedtem az ürlapokat és ráütöttem az asztalon hagyott bélyegzöt. Ezt azért csináltam igy a jegyzö tudta nélkül, hogy ha elfognak, a jegyzöt ne vonhassák felelösségre értem. Erre egész bujdosásom alatt nagyon vigyáztam. Inkább többet szenvedtem, nélkülöztem, de nem akartam, hogy miattam egy becsületes magyarember is börtönt vagy verést kapjon. A községben 5 napot töltöttem a ref. papnál. Kiváló magyar család, nem akartak elengedni még akkor sem, de nem akartam, hogy a községben valaki meg lásson. Innen Nya. községbe mentem ahol Hugom tanitönö volt. Töle értesültem Férje haláláról, aki a Kiskunfélegyházi harcokban esett el. Érdekes hogy kiskunfélegyházi fogságomban egész idö alatt éreztem, hogy van valaki hozzámtartozó a környékben. Vártam, mikor jön hozzám ? Nem jöhetett, a közeli temetöben aludta örök hösi álmát, a /Fasiszta dögök/ között. Igy nevezték hösihalottainkat a kommunisták. Bujdosásom alatt egyszer felkerestem a sirját, amikor a temetöör csodákat beszélt a hösies magatartásáról. Ekkor azt is elmondta, hogy a Kommunista Párt megtiltotta a sirjaik kezelését, avarral volt benöve höseink sirja. Hugomnál két napig voltam. Itt tudtam meg hogy egyik nös öcsém Feleségével együtt letartóztatásban van. Elhurcolták a zsidók, mert azzal vádolták, hogy a zsidók vagyontalanitását végezte és zsidóholmikat lopott. Felesége pedig a zsidónöket motozta. Késöbb felmentették öket, mert beigazolódott, hogy bosszuból jelentették fel miattam, a vádból egy szó sem igaz. Innen bejártam az egész Nyirséget, munkakeresés végett. Sehol, senki nem volt segitségemre. Terhet jelentettem számukra, mivel féltek, hogyha elfognak, ök is bajba kerülnek. Egy dr.S.J. nevü görögkatolikus pap meg is mondta, ne menjek hozzá többet. Ezt hittem legjobb barátomnak, hisz azelött gyakori vendégem volt és ragaszkodást mutatott. Mind szomorubban tértem vissza esténként Hugom lakására. Ha a lakáson maradtam, akkor egész nap a cseréptetös, naphevétöl átforrósodott iskolapadlásán tartózkodhattam. A kéthónap alatt, gyakori tüzeset volt a környéken. Ganonaasztagok, házak égtek le, többek között egyik község zsidórendörkapïtány /azelött cipész volt, Finkensteinnek hivták/ háza is. Éjjel rákötözték az ajtót, hogy ne tudjon kijönni az égö házból és azután gyujtották rá a házat. Sajnos kiszabadultak. Egyik közeli község vadkommunista nöjét megölve találták az erdöben. A nyirbátori ref. és katolikus papokat a zsidórendör-kapitányság el akarta vitetni, mert lázitótartalmu predikációt tartottak.Egy idegen a lakosságot fellázitó ellenállásra. Két teherautó oroszkatona állitotta helyre a rendet, , akiket Nyiregyházáról vittek a helyszinre. A papok otthon maradtak! Az idegen után az egész Nyirségben hajtóvadászatot rendeztek. Hugom is láttam, fél az ott tartózkodásom miatt, csak kiméletböl nem mondta nekem. A plébános azonban tudomásomra hozta félelmét és kért, hogy menjek el, mert otttartózkodásommal az egész község "nyugalmát" /amugy sem volt, tele volt a község oroszokkal/ veszélyeztetem. Szeptember végén egy éjjel - minden terv és cél nélkül - utba indultam az erdöségen keresztül Debrecennek. Mentem, magam sem tudom hova. Reggel 8 hl. körül értem Debrecenbe. Mivel most már ugy döntöttem, hogy Pstre megyek, Debrecen Pest felöli kijáratnál autóra vártam. Keddi nap volt, debreceni vasárnap, halápi emberekkel talákoztam, akik ugy látszik nem ismertek, érdeklödésemre elmondták, az a hire, hogy meghaltam. Közben jött egy autó, amit leállitottam. Egy orosz katona vezette a kocsit, más azutón, rajta kivül nem volt. Kértem hogy vigyen el Pestre, mutattam a pénzt, hogy fizetek érte. Odaültem mellé és eszeveszetten hajtott Pest felé. Utközben a "néprendörök" és katonák mosolyogva tisztelegtek a stovárisnak. Elmondta az orosz katona, hogy nagyon sok fasiszta bujkál, a rendörök és katonák azokat keresik. Csodálkozva csóváltam fejem: még ilyet, bujkálnak a fasiszták. A nagy kés zsebemben volt, gondoltam. te ne akarj fasisztát fogni, mert menten meghalsz. Szentlörincnél száltam le. Ott egy korcsmában fizettem az orosznak hatszor három deci fröccsöt és nagy barátsággal elváltunk. Pénzt nem fogadott el a fuvarért. Leadta a cimét /MáriaTerézi laktanya/ és mondta hogy gyakran utazik Debrecenbe, máskor is elvisz és visszahoz, csak keressem fel. Dehogy kerestem fel.

62 Szentlörincen mérnök öcsém müszaki tanácsosát kerestem fel azért, hogy megérdeklödjem töle öcsém lakcimét. Töle tudtam meg, hogy öcsém családjával együtt Szibériában van. A csepeli repulögép osztályát mentett ki Németországba. Ott az oroszok elfogták és hir szerint, családjával együtt Szibériába hurcolták. De olyan hireket is hallot mondja, hogy öcsémet az oroszok agyonlötték. Gondoltam, gyönyörü család ez a miénk, soha nem tudtam, hogy ilyen bünözö hajlamuak vagyunk. A család négy férfitagja közül a 70 éves apám börtönben ül, mert népelnyomó rendörtisztviselö volt, engem tömérdek szennyes büncslekményekért halálra keresnek, egyik öcsém feleségével együtt lopásért van letartóztatásban, másikat hazaárulásért agyonlötték. Éreztem, hogy miattam szenvedtetik egész családunkat és rettenetes keserüség fogott el. Szerettem volna felrobbantani az egész világot. A müszaki tanácsosnak elödatam, hogy milyen helyzetben vagyok. Öcsémnél szándézkotam menedéket keresni, most ö sincs, hova menjek ? Nagyon szivesen marasztalt, mondván, amig neki lessz egy falatja, addig azt is megosztja velem. Maradjak nála nyugodtan. Párnapi ottlétem alatt megtudtam, hogy bizony neki már régebben nincs egy falatja sem, munkanélkül van. Két lánya tartja el, akik maguk sem valami tisztességesnek mondható uton keresik meg létfenntartásukat. A müszaki tanácsoson keresztül megismerkedtem egy rendöfötörzsörmesterrel, aki mérnök öcsémet is ismerte. Elmondtam neki hogy ilyen sorsban élek. Magához vett. Civilben kömives volt és szabad napjaira egy másik rendörrel együtt, romházak javitását vállalta, igy én is velük dolgoztam. Állandóan nagy raizia volt a városban, de a rendö lakásába nem jöttek. Nagy sokára felkutattam kispapomat, aki egyik rendházban volt. Az ö közbenjárására, a Bristol szállóban felvettek háziszolgának. Igy többlaki lettem és több munkahelyem volt. Nappal dolgoztam a Birsolban, munka után a rendörökkel. Éjjelenként egyszer a Bristolban, máskor hol az egyik, hol a másik rendörnél, hol, a müszaki tanácsosnál aludtam. Pénzt kerestem szépen, csak éppen értéke nem volt. Reggeltöl estig annyit emelkedtek az árak, hogy egész napi keresetemböl nem tudtam megvacsorázni. Bizony sokat éheztem, ha a kispapom sem tudott segiteni. A Bristolban angol katonák voltak, akikkel csakhamar megismerkedtem. Rajtuk keresztül magam sorsu emberekkel is, akik közt ujabb munkakörre találtam. Háziszolgatársaim k¨zoött spicli is akadt, de maga az angol tolmács is az lehetet, mert az angol katonák leváltása után, amikor ismeröseim elmentek, ´szrevettem, hogy civilek figyelnek. Egyik jóindulatu háziszolga mondta, hogy egy detektiv érdeklödött töle lakáscimem után. Este egy angol katona kézzel-lábbal magyarázta meg, hogy ne jöjjek a Bristolba többet munkára. Munkaidö után, amikor hazamentem, rendörfötörzsörmester házigazdám közlte velem, hogy a rendörség egy detektiv kikérdezte velem kapcsolatosan. Csepel gyár, villanytelep és más gyárakban elöfordult tüzek okozásával és összesküvéssel gyanusitottak. Kért, hogy ne aludjak nála többet, mert fél hogy neki is baja lesz. Elmentem a müszaki tanácsoshoz. Magdi lánya azzal fogadott, hogy náluk is volt délután két ifju, akik detektiveknek mondták magukat és felölem érdeklödtek. Kért, hogy egyenlöre ne tartózkodjak náluk. Kb. 1/4 óráig voltam a müszaki tanácsosnál. Amikor menni akartam ki a kapun, két 18-20 éves zsidó kölyök fordult be a kapu alá és nagyon néztek rám. Én szólitottam meg öket: "Mi az talán keresnek valakit?". Igen, mondja az egyik, Nagy Ferenc itt lakik, kérdezi. Mit tudom én mondtam, én nem ismerem. Igazolja magát, mondta, kinek kérdeztem. Elövette az igazolványát és mutatta, hogy ö detektiv. Menjünk a lámpa alá, mondtam itt sötét van, mert csak itt-ott égett lámpa a városban. /Nem látja jól az igazolványomat; a lámpa alatt, hova csak egyik jött/ a másik a kijáratnál maradt, benyultam belsö zsebembe, mintha igazolványomat venném elö, kirántottam késemet, és ugy vágtam halántékon a nyele végével, hogy a földre zuhant. Szurni már nem volt idöm,, mert a zuhanásra kirohant a házmster, aki egyébként postás volt és nekem jó emberem, nem akartam elötte ölni. Kérdezte ijedten, mi történt. A másik "detektiv ur" pillanatok alatt eltünt, valósziü tul hosszúnak taláta a kést. Én is kifordultam a kapun anélkul , hogy a postásnak feleltem volna, és elmentem, mindenre elszántan, a sötét utcákon. Már jó távol a az esemény szinhelyétöl talákoztam egy orosz csordával, de nem szóltak hozzám. A Hegyalja utcához értem, amikor 10 órát ütött az óra. Csak tizig volt szabad az utcán járni, igy bementek egy romházba és ott az emeleten a romok közül kiszedett diványon fetrengtem reggel 5 h-ig. Itt máskor is, gyakran

63 töltöttem az éjszakáimat, de nappal is gyakran idemenekültem az üldözések elöl. A romházak falára ki volt irva, hogy életveszélyes és oda hosszú ideig nem mert bemenni senki. Csak hónapok mulva raziáztak ott is, amikor észrevették hogy bujdosók rejtöznek. Onnan bementem a zárdába kis papomhoz és gész nap ott voltam. Este felkerestem a rendörfötörzsörmestert, aki már azzal fogadott, hogy keresett helyet, egy angyalföldi ismerösénél és nyomban menjek oda vele. Ott nem raziáznak, mert az összes mostani detektivek, akik nem zsidók Angyalföldröl kerülnek ki. A zsidók nem mennek oda raziázni, mivel ott nincsenek fasiszták, illetve háborus bünösök. A rendörnél kitöltöttem egy lepecsételt kijelentölapot Halmy Károly névre és elindultunk Angyalföldre. Ott a rendör elmondta ismerösének, hogy vidékröl jöttem és átadta neki kijelentölapomat, kérte hogy másnap szabályszerüen jelentsen be. Uj házigazdámék hárman volta, feleségével és egy 3 éves gyerek. Egy szobályuk volt, nekem a diványt jelölték ki hálóhelynek. Másnap estig nagy volt a barátkozás, kérdezték tölem, hány évig voltam már bezárva. Mondtam még nem voltam. Másnap este jött két férfi és egy nö. 10 óra tájban elmentek hazulról mindnyája, a gyerekkel maradtam otthol. Éjjel 2 h. körül tértek vissza élelemmel és demijonokkal megrakodva. Az osztoskodásnál tudtam meg, hogy lopni voltak. Engem is felkeltettek és enni, inni kellett. Váltig mentegettem maga, hogy én éjjel sem enni sem inni nem szoktam, nem volt mentség. "Majd jössz te is velünk, amikor visszaadod", mondták. Én reumás vagyok, mondtam, és ha üldöznek nem tudok szaladni, elfognak és akkor ök is lebuknak. "Majd meggyógyulsz és aztán jössz", mondták. Láttam hogy itt sem lehetek sokáig: de hova mehetek ? Zugott a fejem a gyötrelemtöl, kimentem az udvarra, hogy szellözön ki a fejem. Az udvaron hallottam, hogy zúgtak a rendörautók szirénái a város több részén. Félóra mulva értem jött házigazdám , kérdezte mit csinálok kint olyan sokáig. "Tüz van valahol a városban, hallom a sziréna zugását". Nem tüz az, felete, raziáznak a rendörök, keresik a piszkos fasisztákat. Hát olyanok is vannak itt? kérdeztem. Itt nincsenek Angyalkföldön, csak a vársoban. Ide nem jönnek raziázni, mondja. Fasiszta után nem, de lopások miatt jöhetnek, mondom. "Naiv vagy fiam, hiszen a detektivek is Angyalföldiek, ök is loptak azelött". Juttatunk nekik a "szajréból" és minden rendben van, mondja. Bementünk a szobába és reggeli tökrészegre itták magukat. Másnap este ugyanez ismétlödött meg és tovább, amig ott voltam. Egyszer nekem is velük kellett menni, akkor fát loptunk egy orosz alakulat konyhájától. Kispapomat hetenként felkerestem, aki látta rajtam, - bármennyire igyekeztem leplezni - , hogy szomoru vagyok. Kérdezte mi bajom. Végre elmondtam milyen környezetben vagyok. Nem engedett vissza, a zárdába voltam három napig. Valószinü, ott is spicli lehetett, mert a harmadik nap éjjel nagy csengetésre ébredtünk, a rendörség és átkutatta a zárdát. Én a razia elöl, a zárdának a romos részébe rejtöztem el, ahova nem jöttek a rendörök. Itt tartózkodásom alatt találkoztam Szentóléry alezredessel a templom elött. Elmondta hogy gyakran bejár "Ferihez" /Nagy F./ a minisztériumba, hol most irnoki állást kapott. Szó van arról, hogy fel állitják az uj demokratikus csendörséget, amelyiknek valószinü ö lesz a felügyelöje. Nem hiszem, mondtam, mert a zsidók nem akarnak még egyszer kakastollat látni, most pedi ök az urak, mindent ök csinálnak. Kértem hogy szervezzünk csendörökböl és üldözöttekböl ellenforradalmi alakulatot és rugjuk szét ezt a szennyes bandát. "Mit gondol, kérem, a magyarnak demokrácia kell, szabadságszeretö nép és nem szétrugni hanem épiteni kell a demokráciát. Én is most szerzek be könyveket és tanulom a politikát". Szidta a csendörtiszteket: "Loptak, vitéz Nárai ezredes is a pécsi kerületi parancsnok ellopta a zsidó aranyakat". Még több nevet is emlitett, akiket lopással vádolt. Nem lophattak mert az ékszereket, melyeket a zsidóktól elszedtek, bizottság kezelte", mondtam. Sajnos, már elöbb megmondtam neki, hogy hol tartózkodom. Egy izben felkereste a rendörfötörzsörmester lakását, amikor éppen ott voltam és akkor mondta, hogy keressem fel dr.Székessy örnagyot, annak a nagybátyja rendörtanácsos és az segiteni fog rajtam. "Kérem én nem megyek zsidóhoz; Székessy még a Horthy-idöben azt a kijelentést tette egyszer, ha rajta állna, feloszlatná a csendörséget és községi hajdukkal nyomoztatna. Az ohaja beteljesedett, nekem az ilyen ember segitsége nem kell", mondtam. Próbálta mentegetni Székessyt, de látta hogy ez nálam nem megy, igy eltávozott. Biztosan érzetem, hogy el akarnak fogatni és azért küld Székessyhez. Még egyszer járt a rendörfötörzsörmest lakásán, akkor azt mondták neki, hogy már nem lakom ott, nem

64 tudják hol vagyok. Tudom hogy Székessy zsidó-nöt rejtegetett a deportálás alatt, akit késöbb feleségül vett. Egyébként rendöriskola parancsnok is volt a demokráciában Pécsen. Gazdáik még sem kegyelmeztek neki sem, deportálták öket is. Az általuk utált Horthy rendszer ezt nem tette velük. Kispapom apácagyontató volt, igy ismerték az apácák. Az éjjeli razia után másnap már egy apáca szüleihez voltam utban a cseh határ mentén fekvö c... községbe. Itt nyugodt helyem volt, ha razia volt átléptem a cseh határon egy erdöbe és a veszély elmultával tértem vissza. Sajnos ezek is féltek hosszabb ideig maguknál tartani, egy hónap után ismét visszamentem Budapestre kispapomhoz. Felkerestem a volt rendörfötörzsörmestert, házigazdámat, aki közölte velem, hogy Halmy néven is köröznek, mert nem fizettem pesti tartózkodásom alatt a közmunkavátságot, tehát el kell menni Peströl. Visszatérve, kispapommal közöltem a hirt. Nagy baj nem volt, volt még lebélyegzett bejelentöürlapom, a Halmy nevet félretettem és állitottam ki egy Szabó István nevü bejelentölapot, vidéki cimmel. Munkába nem mehettem, söt most már az utcára is veszélyes volt járni, mert a zsidók csordábaverödve támadták meg akiket felismerni véltek és félig agyonverve adták át a rendöröknek. Kispapom tehát porvinciálisával megbeszélte, hogy vegyen fel szerzetesnek és helyezzenek ki vidéki rendházba. Igy pár nap mulva már mindt szerzetes utaztam Sz-i rendházba, hol elöbb mint fogoly és bujdosó voltam, most már mint ájtatos szerzetes müködtem. Utbaindulásom elötti napon nem messze a zárdától, a Margit köruti fogház bejáratánál találkoztam dr.É.S. hadbiróezredes urral, aki akkor a fogház parancsnoka volt. Nagyon megörültünk egymásnak, de ö aggodalmaskodott is, mondván, ismeri ügyemet, tudja hogy nagyon keresnek, félt az elfogástól. Közöltem vele hogy én másnap már elutazom Sz.-re és szerzetes leszek. Jót derült rajta és kérdezte, vannak -e okmányaim. Megmondtam milyen okmányaim vannak.Leadott egy Sz.i cimet, mondta, hogy egy meghalt irodaigazgatójának huga lakik ezen a cimen, akinél bátyja okmányai megvannak, hivatkozzam rá és kérjem el az okmányokat. Sz.-n Csonka István szerzetes voltam. Csuhámon ugy dobálódott a rózsafüzér, mintha azelött is kard helyett azt hordtam volna. Olyan áhitattal suttogtam a templomban perselyezés közben "Isten fizesse, Isten fizesse", mintha soha nem csuszott volna ki számon Istennel kapcsolatosan durvább kifejezés is. Egy alkalommal megtörtént ugyan, hogy megfeledkeztem a jó szerzetesi nevelésröl és perselyezés után katonás léptekkel mentem be sekrestyébe. Mise után a Sekrestyés Testvér mondta, hogy menjek ki a gyontató folyosóra, egy hölgy hivat. A sekrestyeajtón kiléptem, elém jött egy idösebb hölgy és bemutatkozott: X.Y...tbg..né. "Az Istenért lelkem, ne olyan katonásan lépjen, ordit magáról a katona, felismerik és vége van mindnyájunknak a zárdatagjaival együtt" Váratlanul ért, meglepödve hebegtem, hogy tévedés lehet, mert soha életemben nem voltam katona, mindig szerzetes voltam. "Tudom, lelkem, csak más rendben", mondta. A papok jártak hozzájuk, valószinü azok beszélhettem rólam. Rendben is volt addig ameddig csak ök tudtak rólam, de késöbb a személyzet is kezdte suttogni, hogy kém vagyok. Többször elöfordult, hogy a választásokkal kapcsolatosan éjjel a városban jártam. Ott láthattak meg és abból következtették, hogy nem vagyok igazi szerzetes. Aki pedig a zárdában lakik és nem szerzetes, az csak kém lehet. Ez volt akkor a fantázia szezo. De a zárdában lévö diákok között is kerültek spiclik, hisz állandóan dongták a zárdákat kommunistáék hirszerzés végett. T...bajtársamékkal is ismét felvettem a kapcsolatot. Nagyon jók voltak hozzám, náluk találtam otthonra. Két gyermekük volt. A nagyobbik a határörség hadnagya volt a Jugoszláv határon. Egy alkalommal letartóztatták és bekisérték a Margitköruti fogházba Budapestre. Ma sem tudom miért, nem akartam kérdezni szüleitöl, láttam, nagyon szégyelték az esetet. Különösen édesanyja szinte buskomor lett fiáért. Nagyon bántott ezeknek a jó magyar embereknek a szenvedése,, hiszen T..né ezreket szöktetett meg fogságból kispapommal és apácákkal együtt a sz.-i Fémipari iskola és Rokusi kórházakból és most nincs aki segitsen rajtuk. Felutaztam Budapestre a T...ék tudtanélkül és ott a fogházban felkerestem már emlitett ismerösömet. Ismerösömnek elmondtam, hogy mennyit segitenek rajtam T..ék és kértem, ha lehet engedje szabadon fiukat. Ismerösöm azt mondta, nem tudja miért van letartóztatásban T...hdgy, de,hogy része legyen támogatásomban, szabadon engedi. Azonnal kiment lakásáról, kb. fél óra mulva jött

65 vissza és mondta, hogy T...hdgy. szabad, ha vele akarok hazamenni, a kapuban vár. Kértem, hogy küldje el és ne beszéljen rólam neki, nem akarom, hogy tudja, miszerint az én közbenjárásomra szabadult. Sz..en mindgyakrabban jöttek a kellemetlenségek. Letartóztatták a zsidó hadtestparancsnok altb-gyot szinte az egész tisztikarával, sikkasztásért. A letartóztatottak között volt Tóth /azt hiszem/ István alezredes, régebben a csö-ségnél is szolgált. Szentóléry sógora. Utánna egy összeesküvö csoportot. Hirek szerint ezeket Incédy csö-szds. árulta el. ..Lehet...Azt tudom hogy ö is benne volt a szervezkedésbe, de azt tudom hogy öt nem itélték el, akkor amikor a többieket halállal és sulyos szabadságvesztéssel sulytottak. Szem és fültanuk állitása szerint /tárgyaláson jelenlevök/ állandóan sulyosan vallott társaira. Az is hirlett hogy az elöbb letartóztatottak árukták el az összesküvést. Vizsont azokat csak anyagi visszaélésekért és nem összeesküvésért itélték el. Azután jött a Mindszenty látogatásával kapcsolatos kommunista verések. Utánna a diáktüntetés. A diáktüntetéskor már nem voltam a Sz.-i házban, mivel elötte pár héttel a csendes M..-i -ra, zárdába helyezett provinciálisom. Arról csak ugy tudok, hogy egészen véletlenül elötte való nap este mentem Sz.-re látogatóba. Nagyon szépen viselkedtek ugy a diákok, mint felnöttek. M.i.ról pár hónap után S.-i zárdába helyeztek át. Itt pár hétig voltam, mert elöbbi C.i. tartózkodásomból ismerösök akadtak. Mivel nagyon kerestek már a Sz.i házban is többször érdeklödtem utánnam, ugy döntöttünk,hogy szerzetesi pályafutásomat be kell fejezni. Ne hogy esetleg szerzetesi ruhában fogjanak el és a rendnek is baja származzon belöle. Igy mint kertész kerültem M.-re. Késöbb egy másik kertész is érkezett, János személyében. Ö huszárföhadnagy volt. Most Kanadában él családjával. Ugy volt ö János mint én Cs.István. E község nagy bucsujáróhely és bucsuk alkalmával nagy tömegek szoktak összejönni. Egy alkalommal a bucsu két napig tartott és a bucsu második napján vizért mentünk lakásunktól egy közeli kutra. A bucsutéren - ahol akkor még két férfi volt - haladtunk át, mikor a két ember közül az egyik utánnam szólt. "szervusz F." Megborzadtam, nem akartam megérteni, de megismételte. Társam sem tudta törvényesen nevemet, igy az elsö megszólitást nem vette figyelembe, de már másodszor rám szólt ö is: "nem hallod, neked szól ez az ember". Nem tehettem mást, megálltam és akkor elém lépett Lovász Ferenc ny.csö.alhdgy. Majd elsüllyedtem, de feltaláltam magam és megmagyaráztam neki, hogy tévedhet, mert én öt életemben soha nem láttam. Látszólag megnyugodott, de láttam rajta hogy biztos a dolgában. Lakásunkra visszatérve, társamat leráztam magamról és visszamentem Lovász bajtárshoz. Megmagyaráztam neki hogy bujdosót nem szoktunk mások elött megszólitani. Nem tudta, hogy bujdosó vagyok, mondta. Azt hallotta hogy a harctéren meghaltam és most hogy, felismert, örömében szólt rám. Egyébként ö is bujdosik mondta, most P.-en van. Még négyszer eljött bucsura, ilyenkor az én vendégem volt. Valami megmagyarázhatatlan bizalmattlanság lett urrá rajtam vele szemben. Azután évekig nem láttam. Innen többször eljártunk Jugóba, a Papuk hegységben /Fekete erdö/ a jugó királypártiakhoz, mivel ugy tudtuk hogy összevonják a magyar és román bujdosókat is. Késöbb megegyeztek Titóval és levonultak a hegységböl. A falu lakossága hitte ugyan hogy kertészek vagyunk, de különösen az intelligensebb rétege selytette, hogy nincs minden rendjén nálunk. De megértöek voltak velünk szemben, nem beszéltek rólunk, nem firtattak bennünket. Elöfordult hogy a parasztok metszették a gyümölcsfáikat gyümölcsöseikben. Én éppen arra jártam és tanácsot kértek tölem. Nem voltam erre elkészülve, mondtam nekik, hogy sürgös postát kell hazavinnem, de fél óra mulva visszajövök és megmutatom a metszést. Lakásomon gyorsan áttanulmányoztam a vanoatkozó könyveket és adtam felvilágositást. Másik esetben a parkban füvet vágtunk, mely alkalommal egy tanitónö jött oda hozzánk és társamtól cidrus után érdeklödött. Boldog voltam, hogy nem engem kérdezett, mivel tudtam, hogy cidrus növény is van a világon, csak azt nem tudtam, hogy néz ki. Amint kiderült társam is igy volt és rám mutatott mondván a tanitónönek:"kérem a legföbb kertész ur tud felvilágositást adni". Ég-föld szakadt rám, most ilyen csekélységen kell elbukbi. A tanitónö megismételte kérelmét nekem is. Ugy tettem mintha nagyon sürgös lenne a füvágás, rá se néztem a tanitónöre, és ugy válaszoltam, hogy nekünk ilyen növényünk nincs. Dehogy nincs, mondja, ott van a nyárioltár körül, az a

66 sövény, az mind az. Most már, hogy leplezzem zavaromat, szembenéztem vele és mondtam, hogy a sövényt nem rongálhatjuk megpár szál növényért. Egyébként mi a növényeket botanikus nevén ismerjük és nem a népinevén. Azt a növényt kérem cidrus barbaricusnak hivják. "Ja, azt én nem tudom", mondja a tanitónö. Közben társam eltünt a szinröl, csak a tanitónö távozása után jött vissza röhögve és mondta."te Pistám, honnan vetted azt a marhaságot, tudod, hogy mit mondtál?". Nem az a fontos, mondtam, hanem az, lássa, hogy szakemberek vagyunk, ezt pedig elértem. Egyébként is itt kezdödött bujdosásunknak legnehezebb szerepe. Itt már nem lehetett mindent a csuha alá rejteni, civilek voltunk és be kellett illeszkedni a falu életébe. Ha visszavonultan éltünk, vagy nem jól illeszkedünk, elbukunk. Volt a faluban egy nagyon élénk, intelligens népszerü tanitó, aki a fiatalságot dalárdába, az idösebbeket pedig a kisgazda pártba fogta össze. Az egész falu a kezében volt. Ez már odaérkezésünk napjaiban kezdett kóstolgatnmi bennünket. Mély vallásu ember volt és gyülölte a kommunizmust. Esténként bejárt hozzánk, lakásunkra és minden hirt közölt velünk. Nem akartunk elötte sorsunkat egyenesen felfedni, igy egyik este cselhez folyamodtam. "Jóskám, egy nagyon kellemetlen kényes kéréssel kell hozzád folyamodnom. Egy barátunk, akinek elvei nem egyeznek a demokráciával, most bujdosik, de okmányai nincsenek. Kérlek, ha módodban állna, községi bélyegzövel ellátott ki és bejelentö ürlapokat szerezzél részére". Keserüen mosolygott, nagyot sohajtott:" Hej gyerekek, ne higyjétek, hogy Jòska bátyátok /fiatalabb volt tölünk 7-10 évvel/ nem lát mindent. Én már mindent elintéztem, hogy mindenetek meglegyen, amire csak szükségtek van. Szomorú,hogy saját hazátokban üldözöttek vagytok". Társam igyekezett meggyözni, hogy mi rendes, nagyon legális emberek vagyunk, de az - az a másik, annak kellenek az okmányok. "Én nem kérdeztem töletek semmit, nem is kérdezem kinek kell. Ti se beszéljeteke nekem semmit, ami kell kérjetek tölem, én az életemet is nektek adom. A falu népe kezemben van, vigyázok és vigyáznak rátok, fegyverrel is megvédünk benneteket, mert a mi életünk sem kevesebb, mint a tiétek". Nem tudta tovább folytatni, hangja megremegett, szemeiböl dölt a könny, szótlanul kezet nyujtott és elment. Nem telt bele egy óra hossza, visszatért és 10-10 db. lebélyegzett ki és bejelentölapot nyujtott át. "Holnap több is lessz más falukból, mondta és elment. Másnap este, négy külömbözö falu bélyegzöjével ellátott okmányokat hozott. Keresett a közeli falvakban külön-külön egy-egy cimet, ahova leveleink érkeztek. Leveleinket vagy ö, vagy azok akikhez leveleink érkeztek, hozták el. Leveleinket ugy irtuk, mintha azokat egy öreg nagynéni irná. "Csókol benneteket Julinéni, vagy Marinéni", aláirással. A leglehetetlenebb helyesirási hibákkal, ahova egy t. kellett hármat is raktunk és forditva. /Sajnos ez talánörökre meg marad helyesirásunk rovására/. Igy leveleztünk Családunkkal is, természetesen velük a legritkábban. Hiába volt minden ilyen szépen beállitva, mégis ránk szagolt az akkor még államrendészet szervei. Egy Mareski Franci elsövilágháboris cseh hadnagy katonaszökevény lakott a faluban, aki nagy Istenes embernek tette magát, bejárt a zárdába, ugyanis a zárda parkjait is mi kezeltük. Mi ugyan nagyon tartózkodtunk töle, de a jóhiszemü szerzetesek bizalmasak voltak vele. Sövényvágás közben egy napon hozzánk jött egy idösebb ember és mondta, hogy szeretne velünk valamit bizalmasan közölni. Elmondta, hogy azelött egy félórával volt nála egy ismeretlen civil, aki felölünk érdeklödött, ugy selyti hogy az valami kommunista detektiv. Ebéd közben asztalunknál egy ismeretlen embert mutattak be a szerzetesek, aki érdeklödésemre elöadta, hogy Jugoszláviából, fogságból szökött meg. A faluba érkezve hallotta, hogy Gábor tisztelendö ur, aki szomszédfalujában lakik, itt van a zárdában. Mivel nincs egy fillérje sem, bejött a zárdába munkát kérni, hogy az utiköltségre valót megkeresse. Közlöm vele, hogy teljesen felesleges az idöt pazarolni, mert S.-on, vagy máshol, ahol katonaság államásozik, ahol nincs katonaság, ott a községi elöljáróságon utlevelet kaphat, amellyel ingyen utazhatnak a foglyok hazáig. Neki nem kell, tisztább a dolog, ha a saját pénzén utazik, mondta. Kérdeztem a Gábor tisztelendötöl, ismeri -e földijét. Ö nem ismeri mondta, csak azt állitja hogy a szomszédfaluban lakik és egy pár ismeröst megnevezett falujából. A házfönöknek mondtam, gyanusnak találom ezt az embert, miért fogadnak be a házba ilyet. "A, nektek

67 mindeki gyanus, maradjatok nyugottan az jó ember". Este jött Jóska és mondta, hogy már értesült róla, hogy idegen ember van a zárdában. Másnap és harmadnap éjjel már lefigyelték, hogy emberünk a kommunista titkárnál megbeszéléseket tart. A párttitkár nem volt kommunista, de minden volt ahol inni lehetett. A Horthy korszakban "hivatásos" választási kortes, a nyilasizmus alatt vezetö nyilas, most kommunista párttitkár. Állandóan részeg, de vallásos ember volt, családjával együtt. Felesége és leánya varrónök, nagyon rendesek voltak, bejártak a zárdába és minket is jól ismertek. Feltünés nélkül akartam megtudni, hogy tényleg jár -e hozzájuk emeberünk. Vettem egy ingnek való anyagot és elvittem a titkár feleségéhez. Amikor vette rólam a mértéket, kérdezte tölem: "Mondja fökertész ur, ki az az ember aki a napokban jött a zárdába?". Gábor tisztelendö urnak rokona, ugy hallottam. "Uram az az ember magukra ködös, mást nem mondok". Mondtam neki, hogy ez nagyon rendes ember, különben is ránk nem lehet ködös, mi rendes munkásemberek vagyunk. "Én nem kérdeztem kicsodák önök, de az biztos hogy az S.-i államrendészet emberei is, meg ez az ember is, aki most a zárdába jött, maguk után érdeklödnek ettöl a maszat embertöl /az urát nevezte igy/. Ha van valami bajuk, menjenek a zárdából amig nem késö, az inge holnapra kész lessz és hazaviszem". Elmondtam a házfönöknek az esetet és este Jóskának. Jóskát alig tudtam meggyözni arról, hogy nem ölhetik meg azt az embert, a zárdában lakik és minden gyanu rán terelödik, ezzel csak rontanánk helyzetünkön. Másnap délelött az asszony az inget hazaszállitotta és nagy titokban közlte velem, hogy éjjel már veszélyes itt tartózkodni, könyörgött, hogy menjünk el. A házfönökkel és Jòskával történt elözetes megállapodásunkra, d.u. az emeleti szobákat suroltuk. Mi Jánossal a vizet hordtuk, emberünk nekigyürközve surolt. Ahányszor vizér mentünk, annyiszor vittük le a szobából holmijainkat és a kut mellett egy bokorban hátizsákjainkba raktuk. Amikor a csomagolással készen voltunk, böven vittünk vizet a suroláshoz. Házfönöktöl elköszöntünk és egy erdei uton eltávoztunk a szomszédos K-faluba. Jóska az erdöben csatlakozott hozzánk aki már várt ránk. Itt rendeztük az okmányainkat, társam Kocsis János, én Papp István lettem. P. zárdába mentünk, ahol az esetet elmondtuk. A háxfönök nem egyezett bele, hogy ott maradjunk, mert mint mondta elöfordulhat, hogy az összes környékbeli Ferences zárdákat átkutatják utánnunk. Telefonált a P. szerzeteseknek és kérte, hogy azok adjanak helyet. Jóskánk személyesen ment hozzájuk, mivel perjeljük ismerös volt. Rövid idö mulva már azoknak a zárdájában voltunk, a jó magyar szerzetesektöl körülfogva. Lelkesedésünkben kilátásba helyezték, hogy örökké náluk lehetünk. Még az nap este kivittek bennünket J.hegyre, ahol az erdöségben épülö házban helyeztek el. Itt azonban nem öltöztünk csuhába, mint mondta perjelünk, csak késöbb, ha a veszély lecsillapodott körülöttünk. Most még civilben ugyan, de örökké rózsafüzérrel kezünkben, ugy, ahogy ez jó szerzetes jelöltekhez illik. Harmadnapra provinciálisunk is kijött Peströl. Ö is lelkesen ölelgetett magához bennünket és ugyancsak arról biztositott, hogy örökre náluk maradhatunk. "Én tudom, mi a bujdosás, gyerekek, én is pár hete kerültem felszinre a bujdosás mélységéböl. Örüljetek, hogy titeket választott ki a jó Isten erre a szerepre. Bujdosó öseink pédája és a mi, ama fogadalmunk, hogy nem hagyunk el benneteket, adjon eröt nektek. Hála Istennek nekünk is vannak most is bujdosóink. Jönni fognak majd meglátogatni benneteket". Nem találkoztam még eddig ilyen lelkes magyar emberrel. Hetenként meglátogatott bennünket Peströl. A Mindszenty üggyel kapcsolatos letartóztatása elöl nyugatra szökött, most az USA-ban van. Pár hét mulva tényleg eljött, a késöbb tragikusan elhunyt Vezér, Bujdosó perjel, látogatóba. Pár hétig velünk volt, azután mégegyszer találkoztam vele Pesten. Aztán elfogták és felakasztották. Az itteni életünk is szépen kezdödött, nyugodt, zavartalan életet éltünk. A bajt ami késöbb zudolt ránk, János társam örökké könnyelmü, sokszor abnormisan viccelödö természete okozta. A svábok kitelepitése még

68 folyt és a szerzetesek által a kitelepités elöl odament sv+abok elött viccelödö formában ugyan, de többször elszólta magát. "Mi nem azok vagyunk akik vagyunk, de mégis azok vagyunk akik vagyunk." A svábnöknek és az közelben lakó erdész feleségének: "Jobban szeretném én magát fogdosni, mint a rózsafüzért" és hasonló kijeltésekkel hivta a figyelmet. Azonkivül a budapesti ugynevezett minisztereknek , államtitkároknak, és más csibész nagyságoknak az ottani cserkésztáborban táborozó gyermekeik ellenörzésére /nahogy klerus befolyás alá kerüljenek a gyerekek/ kiküldött bizottságnak is elmondta, hogy neki is doktorátusa van. Felfigyeltek ránk és a perjel engem kért, hogy akadájozzam meg Jánost feltünö magatartásában. Elöbb szépen próbáltam rá hatni, sajnos nem értem célt. Aztán kijelentettem neki, hogy el kell válnunk, az egyikönknek menni kell, válasszon, ö megy vagy marad. Könyörögve kért, hogy maradjunk együtt, rendesen fog viselkedni, ö egyedül rövidesen el fog bukni. Én is jobban szerettem volna, jobban tudtunk volna egymáson segiteni, de tudtam hogy nem ugy fog viselkedni ahogy bujdosónak kell. Sajnos kissé már lazult volt az idegrendszere. Egyik percben elövette családja fényképét és sirt /4 gyermeke és felesége volt/, másik percben már az erdésznével vagy más nökkel viccelödött. Határozott és pár nap mulva elment. Az óta nem láttam. Ugy hallottam hazakerült családjához és késöbb Hortobágyra telepitették ki, családjával együtt. 1956 oktoberben kijött Nyugatra. Én pár hétig még J-hegyen maradtam. Közel a zárdához az erdöben cigányok laktak. Egy Lajos nevü cigánygyerek örzte teheneinket az erdöben. Egy alkalommal segitettem neki a teheneket kihajtani, akkor kérdezte tölem, hogy megtaláltak -e az este rokonaim. Mondtam, nem. "Hát ne tessék már házudni János testvér, hisz télünk kérdezték, hogy maga hol lakik, oszt láttam, hogy gyittek a zárda felé". Kérdésemre elmondta a Lajos, hogy két fiatal ember volt náluk elözö este. Mindkettönek a kabátja elól pisztoly lógott ki. Kérdezték tölük, hogy Papp Istva´n szerzetest ismerik -e és hol van? Mondták hogy a zárdában vagyok egyedül, mert a másik elment iskolába papnak tanulni. Azt mondták, hogy nekem rokonaim, majd felkersnek, de ne mondják meg nekem, hogy valaki keresett mert meg akarnak lepni, hogy én örüljek. Rosszat sejtettem és nem akartam örülni. Perjemmel közösen megállapodva elhagytam a zárdát. Mint késöbb megtudtam, éjjel a zárdát meglepték a rendörök és a Perjellel együtt elhurcolták öket, a p-i államrendészetre. Kétnapig verték öket miattunk de mivel "beigazolták", hogy nem tudták kik vagyunk mi magunk jelentkeztünk önként náluk szerzeteseknek és tudtuk nélkül távoztunk el - kiengedték öket. Neveinket természetesen bemondták. Én visszatértem Jóska falujába, ahol már Jóska és az odavaló szerzetesek jóvoltából várt rám egy szállás. Erröl Jóska elsö látogatása alkalmával értesitett. Visszaérkezésemkor - de Jóskától már elöbb is tudtam, hogy szobamosó barátunk a mi távozásunk után két nap mulva elhagyta a zárdát. Azt mondták neki a szerzetesek, hogy megsértödtünk amiért a szobát mosattak velünk és elhagytuk állásunkat, végleg elmentünk a zárdából. Ott nem is nyomoztak utánnunk, csak a zárdát tartották állandóan megfigyelés alatt. Uj szállásomon a család, egy öreg 69 éves, egy 54 éves és egy 25 éves elvált asszonyból, 6 éves kislánnyal - állt, igen vallásos család volt. Nekem különszobát adtak, egyik faltól a másikig, oda-vissza kilenc lépés. Kevés hijján három esztendeig naponta Isten tudja hányszor leléptem, mivel, kivéve utazásaimat, nappal állandóan a szobában voltam. Ha a háziaknak vendégük jött, még köhognöm sem lehetett. Éjjel mentem a Tenkes hegyre, az erdöségbe vadászni. Ideérkezésem után /oktober elején/ szüretelt a család. A nagy höség miatt fürdödresszbe öltözve én daráltam, préseltem a szölöt a présházban és hordtam le a mustot a pincébe. Megfáztam a hideg pincébe és 41 fokos lázzal, görcsökkel, szinte eszméletlen állapotban szállitottak éjjel a közeli S.-i kórházba. Az igazgató föorvossal már a zárdából ismertük egymást. Különszobába helyezett el és ö maga kezelt. Reggelenként azonban mindig más-más takaritónö /három takaritónö váltotta egymást/ takaritotta a

69 szobát. Ezek közül a Giza ismert, mint a zárda elöbbi fökertészét. Itt Szabó János voltam, Giza Csonka Istvánra emlékezett, ez a körülmény bogarat dugott Giza fülébe. Pár óra mulva a föápolónö, aki az igazgatóföorvoson kivül járt még szobámba, ijedten mondta, hogy Giza azt beszélte neki, én kém vagyok és Cs.Istvánnak hivnak, nem Szabó Jánosnak. Föápolónö után jött az igazgató föorvos és közös megállapodással aznap este hazaszállitottak lakásomra. Oda járt ki hozzám az ig. föorvos esténként. A kórházban azt a hirt terjesztette el a föápolónö, hogy annyira sulyos lettem, be kellet szállitani a P.-i kórházba. Pár hét mulva Giza /nem jól végezte munkáját/ és a kórházból elbocsájtották. Az ösz és tél különösebb események nélkül telt el. Uzdozy Zadravec püspök ur szabadult ki a fegyházból és odajött a zárdába, a faluba. Most még szigoruabban örizték a zárdát az AVH-sok. Gyakran be is jöttek abba a házba, ahol én voltam. Ugyanis én a zárda szomszédságában laktam, csupán a papok szölöje választott el a zárdától. Ha tudták volna, hogy a falon tul ki van és hogy a halálukat is csak egy fal választja el tölük, csak be kellen jönnük a szobába. Mindenre el voltam szánva, hogy ne kerüljek élve a kezükbe, mivel azzal nagyon sok becsületes embert tettem volna ki sulyos veszélynek. Télen az öregnénivel rongypokrócot szöttünk, hogy azzal is hozzájáruljak a fenntartásunkhoz. Noha fizették öket a papok eltartásomért és azonkivül körny´+ekbeli gazdák /kulákok/ mindent behordtak. Karácsonyra kövér sertést kaptam egyik gazdától. Jóskán keresztül az elöljáróság, a gazda javára irta ugy mintha beadta volna az államnak. Éjjelenként vadászaton kivül, gyakran feljártam a hegyoldalon levö "Fájdalmas Máriához". A szobor elött egy tisztás volt, amelyröl a szél rendszerint elhordta a havat. Egy kis özike odajárt legelni, ez volt az öröm. A szobor félkörben tujával van körülvéve. Én a tujabokrok közé ültem be, ne hogy véletlenül arrajárók meglássanak - ott imádkoztam. Tudtam, hogy ha valaki jön, az öz elrohan és akkor nekem különösebben kell figyelnem. Egy éjjel az özike elrohant. Elövettem pisztolyomat és kézigránátomat zsebemböl és mereven figyelve vártam az esetleges következményeket. Nem sokáig töprenghettem, a szoborhoz egy terjedelmes emberi alak közeledett, nehezen vonszolta magát a hegynek. Odajött a szoborhoz, letérdelt és félhangosan kezdte könyörgö imáját. Pár perc mulva térden kuszva megindult a szobor körül és félhangosan imádkozott Magyarország felszabadulásáért. A Püspök Ur volt. Lélekzetemet is visszafolytva rejtöztem a tujában ne hogy megzavarjam imáját, hisz annyira közel volt hozzám, hogy kézzel elértem volna. Már ali birta elörevonszolni magát, hiszen egy óra hosszáig járt már térden, a latyakos hóban. Kimerültségében többször nekidölt a szobornak. Végül nagy nehezen felállt, átölelte a Krisztusi agyaglábakat, megcsókolta és lassan elindult a zárda felé. Amikor távolabb volt a szobortól, elindultam utánna, hogyha esetleg összeesik, segithessek rajta. Megfigyeltem, amig be ment a zárdába, majd én is hazatértem. A másik ilyen alkalommal találkoztam Vele. Azt mondta a temetöbe menjünk beszélgetni, mert félnek odajönni "ezek" az istentelenek. Rendithetetlenül bizott a felszabadulásban. "A mi szenvedéseinken keresztül fogunk felszabadulni fiam,, meg ne rogyj, vedd küldetésnek a bujdosásodat. Milyen nemes. O Uram mennyire szertnék bujdosó lenni". És széttárt karokkal az égre nézett. "Minden reggel küldök neked Szentostyát, fiam, mert az eröt ad". Meg akartam magyarázni hol lakom. "Tudom, fiam, reggeli miséimen arra fordulok a Szentkehellyel". Attól kezdve minden reggel látta az öregasszony, amikor a Pûspök Ur ment ki az udvarból. Ugy látszik, gyakran ö hozta el. A nyáron irta Jóska, hogy betegeskedik szivével, ök látják el miseborral és egyébként is segitik. Otthon misézik szegény a lakásán, mert a templomból ki van tiltva. A hitvány Nagy Ferenc apjával is gyakran találkoztam, a szomszéd faluban B.-ben laik, nászasszonyával, Zsófinénivel együtt, mióta feleségét az orosz tank eltaposta. Természetesen ö nem tudott sorsomról. Áruló volt ö is, mint a Ferenc fia, több embert besugott az AVH-nak terményrejtegetésért. Gyülölik az emberek, az egész Nagy családot. Következett a mozgalmas 1948 tavasza, összeszedték a szerzeteseket. A püspök u cipöjét összecserélték az AVH-sok a sok szerzetesek cipöjével, két ballábas cpöt kapott. Amikor nem tudta a cipöket gyorsan felhuzni, kiabáltak rá, lökdösték, hogy gyorsan öltözzön. Moslyogva mondta nekik, "édes fiam nem megy fel a lábamra, ez nem az én cipöm". "Ki a te édes fiad, te vén disznó", kiabáltak rá az AVH-sok. Papokat egymás hegyére-hátára dobálták be az autóba és elvitték. A reggeli vonattal megérkezett P.-röl egy táncegyüttes, a zárdába száltak meg és egész vasárnap táncoltak a falu föterén. A helyi fiatalságot is

70 kényszeritették volna táncra, de senki nem táncolt. Gyászban élt az egész falu hosszú ideig. Mareska Franci segédkezett az AVH-soknak a papok és az apácák elhurcolásában. Ö vette át a gazda szerepét is a zárdában és hordta bort a táncegyüttesnek. Este tánc után nagy mulatást rendeztek, amely késö éjjelig tartott, utánna lefeküdtek a szerzetesek ágyába a táncospárok. A tegnap még szent kolostorra, ma nyugodtan ki lehetett volna tenni a vereslámpát. Kispapom felkutatására B.p.-re küldtem családunk fiatal asszonyát, aki megállapitotta, hogy egy faluban bátyjánál van elrejtve, nem vitték el. A falu meg volt rakva AVH-sal és hirdették a faluban, hogy a zárdában rádióleadót talátak, amely azoké a kémeké volt, aki azelött kertészek voltak. Keresték a két kémet. A falu népe nem reagált mocskolódásukra. Pethö százados AVH-parancsnok verte a népet, Ujhelyi György AVH-s föhadnagy, zsidó, minden éjjel a faluban futkosott motoros csoportjával és félelmetesen berregtették motorjaikat, és lövöldöztek. Egy hét mulva, egy éjjel elvittek hat családot, kulákot, kocsmárost, egy födhözragadtt szegény cipészcsaládot, egy volt csendört. Következö éjjel S... és falunk közötti hidnál robbanás volt, sajnos a hid nem rongálódott meg annyira, hogy alkalmatlan lett volna közlekedésre, kevés volt a kézigránátköteg. Nagy aparátussal szált ki a hidhoz az AVH-s bizottság és szemtanuk bemondása szerint megállapitották, hogy a háboru folyamán a hid alatt maradt, földbefuródott bomba robbant fel. A robbanás miatt e vagy miért, nem vittek el a faluból másokat és az AVH-sok is elvonultak a faluból. Ha jöttek hetenként egyszer a szölök alatti uton, a hidat elkerülve jöttek. Pethö AVH-s parancsnok sorra ölte az embereket. Egy kulák fiát a csordalegelön egy térden alul érö mélységü tóban találták halva. Az ujság pár soros eldugott cikkben irt róla, hogy fürdözés közoben vizbefulladt. A valóság az hogy soha senki nem fürdött, még gyerekek sem. Pár hét mulva ugyancsak kulák fiát, ennek a tónak a közelében, egy kis erdöben, fára felakasztva találták. Egész rövid idö mulva - egy bucsu alkalmával - a bucsusok találták meg egy embert egy fára felakasztva, a zárdához közeli erdöben. Kéthárom hét mulva a csordakutból vették ki egy fiatalembernek a hulláját. Ennek a hullának a kivételénél nem volt "hatóság". Akik kivették, kivácsiak voltak a hulla kilétére és a zsebeit átkutatva megtalálták egy idézést, a Pethö aláirásával. Aznap reggel 5 h.-ra volt a gulyakuthoz idézve. Az ujság az összest öngyilkosságnak minösitette. Pár hét mulva meglátogattam elhurcolt papismeröseimet a kecskeméti ferencesek zárdájában, ide voltak internálva. Itt a közeli községben találtam rá kispapomra, aki tanitó bátyja lakásán lapult. Körutam után visszatértem szállásomra és hallottam, hogy a községi taácselnök fia pisztollyal a kezében, éjjel a kulákok lakásába behatolt és verte azokat, családtagjaival együtt. Egy éjjel félholtraverve az utcán találták meg és azután a támadások megszüntek. Ez év novemberében egy sulyos mandulagyulladás után manduláimat a már fenntebb irt kórházban kioperált´k. Ekkor találkoztam a kórházban Ákovits Mihály Jugoszláv kémmel, aki rám ismert, hogy egyszer a Fekete erdöben találkoztunk. Ö is ott volt a királypártiak között. Most ö is mandulamütétben volt a kórházban. Ekkor mondta nekem a többek között azt is, hogy Ujhelyi György AVH-s fhgy. Jugoszláv kém. A kórházban ö vigyázott biztonságomra, figyelte hogy nem beszél -e a kórház személyzete olyat, ami engem veszélyeztet. Jellemzésül emlitem meg, az ÀVH szakértelmére és "éberségére" pedig mindig azt hirdették/ Ákovits már egy éve lakott közvetlenül a Jugoszláv határon, magyar területen. Ez alatt az idö alatt vett 16 hold földet, lova, kocsija volt, pedig szegényen, egyedül ment oda. Késöbb vadházsságra lépett egy kórházi ápolónövel. Szinte minden éjjel nála voltak a Jugoszláv partizántisztek. Ugyancsak itt találkoztam Szoboszlay csö.törm.-el, aki valamikor a hortobágyi örsön volt. Panaszkodott hogy zaklatják az AVH-ok, mert nem vállalja a spicli szerepet. Késöbb 1949 nyarán Pethö AVH-pk egy késö délután felkerste Szoboszlayt lakásán és ott barátságosan elbeszélgetett vele. Alkonyatkor kérte Szoboszlayt, hogy kisérje el az utcán egy darabig, mert unatkozik egyedül menni. Amikor a várhoz értek,

71 a környéki bobkrokból négy AVH-s és Pethövel együtt öten Szoboszlayt ugy összeverték, hogy tüdöérrepedést kapott és a budapesti kórházba meghalt. Pár hét mulva egy este Pethö hivatalából ment lakására és amikor a temetö mellé ért, öt ember a bokorból kiugrott és Pethöt az eszmeletlenségig a földre verték. Késö éjjel találták meg az utonjárók és kórházba szállitották. A község lakosságát zaklatták Pethö megveréséért, ott keresték a tetteseket, pedig azok nem oda valók voltak. Ujhelyi György föhgy. helyeyyesitette Pethöt, rá is lestek, de ez bennt lakott az ÀVH-n és este soha nem jött ki egyedül. Még Pethö kórházban volt, amikor Ujhelyi megszökött Jugoszláviába és magával vitte a titkos irotakot. Akkor jött rá az AVH hogy Ulyhelyi Jugoszlám kém volt. Pethö kórhá]ból való kijövetele után , mindjárt az elsö este nyakába akasztott géppisztollyal ment a lakásra. A lakása udvarán, mindjárt a kisajtón belül a legnagyobb csendben elvették géppisztolyát, szemébemondták a sok gyilkosságot, megëoléssel megfenyegették és eltávoztak. Géppisztolyát a csordás találta meg pár nap mulva, ugyanabban a gulyakutban , amelyikben a hullát találták. Most nem csináltak olyan nagy felhajtást a tettesek után, mint az elsö esetben. Pethöt egész rövid idön belül elhelyezék a szolnoki fegyházhoz, politikai foglyok felügyelésére. Mint késöbb megtudtam az AVH tekintélyének helyreállitása érdekében. Ott sem volt sokáig, ugy látszik kegyetlenségeit a párt, ill. felettesei is megsokalták és beosztották M.E.H. igazgatójának Pécsre. S.ról távozásakor az AVH-sok szándékosan azt a hirt terjesztették róla, hogy meghalt. Azonban voltak, akik rátaláltak Pécsett, sajnos belsö területen lakott és sem este sem éjjel nem ment sehova. Valószinü önmarcangolásában, a félelemtöl a kis kövérkés ember annyira lefogyott, hogy egy gyufazsebbe belefért volna. Forradalom alatt családjával együtt ugy elrejtözött valahova, hogy nem találták meg, pedig biztos, hogy családjával együtt darabokra szedték volna. Pethö helyett Pataki nevezetü /régebben Peselnek hivták/ hajdudorgi születésü szds-t helyeztek oda pknak. Felesége a járási pedagógusoknak felügyelöje /tanfelügyelö/ volt. Nem volt ugyan pedagógus, de annál inkább marxista, sztalinista. Marta, gyötörte a pedagógusokat, az idösebbek legtöbbjét nyugdijba zavarta. Jóska többször beolvasott neki, férje ezért Jóskát megfenyegette."vigyázzon elvtárs, mert köbányában szedi össze magát." Jóska azt mondta neki:"Én ott is megállom a helyem, én egyébként önnek tanitó ur vagyok, nem vagyok elvtárs". Nem volt se lángész, se bátor, de bünözö volt. Nagyobb összegü pénzzel nem tudott elszámolni, egy évi ottani szolgálata után 3 hónapra bezárták és az AVH kötelékéböl elbocsátották. Az volt a legérdekesebb, hogy ö került a köbányába dolgozni. Egy alkalommal Jóska megmondta neki, hogy elfoglalta a helyét. Ez nem kegyetlenkedett a lakossággal mint elödje, igy a községben jól megtürték. Felesége késöbb házonkivüli hasas lett /bocsánat, de állatok nem lehettek állapotosabbak/ igy szabadultak meg töle a pedagógusok. Pataki után egy Répási nevezetü szds. /volt Horthysta ludovikás tiszt/ lett parancsnok, aki elöbb népi rendörtiszt volt. Ez rendesen viselkedett, nem zaklatta a népet. Jóskával nagy barátságban volt, mivel együtt méhészkedtek. Egy alkalommal a Jóska méhesében Jóska viccesen megkérdezte töle: "mond testvér, tegyük fel ha én bujdosó volnék és nem volnának igazolványaim, adnál te nekem papirokat?" Ránézett Jóskára és mondta:"ne kivánj tölem ilyet, Jóska, hagyjuk ezt a témát". A Tito, a Rákosi féle veszekedés már folyt. Határincidensek napirenden volta, ezért határsávot létesitettek, melybe falunk is beleesett, és minden határsávban lakó személynek, aki 16. életévét betöltötte, határsávigazolványának kellette lenni. A határsávigazolványt elöbb a rendörkapit+anyságok, késöbb a tanácsok is adták ki, bejelentö lapok alapján. Jóska nem mert engem személyesen engedni, hogy kiváltsam a határsávigazolványt. Bejelentölapommal elment R.-hez és mondta neki, hogy nagybátyja felesége meghalt, ezért most nagybátyja állandóan náluk fog tartózkodni. Jelenleg sürgös mezögazdasági munkába segit édesapjának, azért nem tudott személyesen jönni, kérte, hogy szereze be a rendörségtöl a határsávigazolványát. Nagyon szivesen vállalta, nem sejtett semmi rosszat, azt sem, hogy hogy ezzel ö is meg van fogva. Másnap személyesen hozta ki R. a határsávigazolványt és kérdezte Jóskától hol vagyok, mert személyesen szeretné nekem átadni az igazolványt. Jóskáékhoz közel laktam és Jóska átfutott értem. Az igazolványt átvettem R.-töl, mely alkalommal R.-i leplezetten rámtekintett a fényképen való

72 hasonlitás végett. Ezalkalommal megjegyezte, hogy a határsávigazolványom és bejelentölapom a szölöhegybe szól és nem a Jóskáék h+azszámára. Mondtuk neki Jòskával, igen, mert én a szölöhegyen, pajtájukban lakom. Beszélgetés közben kérdezte tölem, milyen csapattestnél szolgáltam. Nem voltam katona, feleltem, szivbajban születtem. Kételkedve nézett rám, mondta is nem ugy nézek ki. Nagyon jóba lettünk, bár mindig látszott rajt, hogy kétségei vannak velem szemben. Pár hét mulva egy másik határsávigazolványt is beszereztünk Kozma József nevére, de ezt nem R. hanem egy tanácstitkár utján és egy Dráva menti faluba szólt. A határincidensek lanyhultak, mind ritkábban fordultak elö. Már pedig nem volt szabad megengedni, hogy pirosék megbékéljenek, mert ez csak erösitené tömbjüket. A Drávához rendszerint "Kozma" igazolvánnyal mentem. Egy-két átlövés után hatalmas tüzet zuditottak a Jugók, magyar elvtársak örseire. A magyarok is viszonozták, sokszor egész kis háboru fejlödött ki, kisebb kaliberü ágyukat is használtak, mindkét részröl. Gyakran magyar-jugoszláv vegyesbizottság jött össze és ilyenkor égre-földre esküdözött mindkét fél, hogy nem ö hanem a másik kezdte a tüzet. Nagysokára az a gyanu merült fel, hogy biztosan az "ellenség", a reakció, rendezi a provokációkat. A határsávon belül a Drávától 3 km. mélységben, határzónát létesitettek, ahova a bejelentölapon és a határsávigazolványon kivül, határzónaigazolvánnyal lehetett csak belépni. Akik ebben a zónában laktak, azok is el voltak látva zónaigazolvánnyal. A zónaigazolványokat a zónában fekvö tanácsok és határörség parancsnoksága adta ki. A zóna területén kék és zöld AVH-sok teljesitették a szolgálatot. A zónához vezetö utak, utkeresztezödéseknél örsökkel voltak lezárva, és ezek is mindenkit igazoltattak, ahányszor az utkeresztezödésnél átment. Dacára a szigoru ellenörzésnek négy nap mulva ismét nagy lövöldözés tört ki a határon. A harcizajra azonnal riadóztatták a környékbeli AVH-sokat, rendörséget és katonaságot. A határsáv és a zóna területén nagy raziát tartottak, akiket ez alkalommal örizet alá vettek, szigoruan igazoltatták. Én is kint voltam véletlenül akkor éjjel is az erdöben és éppen a Kozma igazolvány volt nálam. A nagy mozgolódásra, igyekeztem szállásomra. Amikor az erdöböl kiértem, rámkiáltottak: "Állj!". "Kezeket fel, elöre". Vállmagasságig felemeltem kezeimet, hogy a zsebemben lévö késhez és kézigránáthoz ne legyen tul távol. Végem van, gondoltam. Három alak lépett elö az utszéli bokorból, kettö helyben maradt, géppisztolyaikat rám szögezve, a harmadik villanylámpájával erösen a szembe világitott és elöre jött hozzám. "Kérem az igazolványát". R. volt, megismertem a hangját. Elövettem igazolványomat és feléje nyujtottam. Megismert. "Maga hol járt itt János bácsi", kérdezte. "Hallottam milyen nagy zaj van és kijöttem a szobámból, megnézni, mi az" Emberei erre fegyvereiket vállra vették és ök is odajöttek hozzám. R. igazolványomat átnyujtotta az egyik emberének, aki villanyfénynél valószinü személyi adataimat kijegyezte. R. kérdezte tölem, ilyen messze eljöttem lakásomtól. "Igen", mondtam, "kiváncsi voltam erre a zajra". Igazolványomat visszaadták, elköszöntem és én haza mentem lakásomra. Este Jóska jött hozzám és elmondta, hogy délután nála volt R. méhészkedni, mondta hogy talákozott velem az éjjel. Igen nyomott hangulatban kérdezte Jóskától:"ugye öt Jánosnak hivják?". Jóska selytette hogy mi lehet a differencia és mondta: "Két keresztneve van János, József". R. szinte belesápadt és hosszabb szünet után földreszegezett tekintettel a megszokottnál halkabban, szinte önmagától kérdezte. "vezetékneve is?". Jóska ugy tett mintha nem hallotta volna utolsó kérdését és nem válaszolt rá semmit. Még félóráig, teljesen szótlanul kotorászott egy méhcsaládban. R. üres tekintettel nézett az ajtón ki. Jóska hirtelen lezárta a kaptárt, moslyt eröltetett magára és csak azért, megtörje a csendet, mondta. " igy van ez komám, méhészkedni nagyon kell tudni, csak akkor van benne haszon". R. keserü mosollyal csak annyit felelt, igen, köszönésre nyuhtotta a kezét és t+avozott. Pár lépést tett elöre, majd vontatottan visszafordult és mondta Jóskának: "Jóska, emberek vagyunk, négyszemközt vagyunk, tudom, én szereztem nagybátyádnak egy határsávigazolványt. Nem kérdezem ö ki és mi. megértem öt, de mindnyájunk érdekében kérlek, mond meg neki, hogy rövidesen menjen el innen lakni. Szerencse hogy embereim nem vették észre, hogy az éjjel János bácsinak szólitottam, azóta egyikönk se élne". Ismét nyujtotta kezét Jóskának és eltávozott. Jóska csak annyit felelhetett elöbbi kijelentéseire: "megmondom neki testvér és már estére itt sem lesz a pajténkban". Igaza volt Jóskának, az ö pajtájukban nem voltam.

73 Még egy kellemetlen esemény ért aznap. Levelet kaptam hazulról, melyben közl¨ték velem, hogy idösebbik özv. hugomnak egyetlen gyermekét, 22 éves S. fiát, fegyverrejtegetés miatt 12 évre itélték. Itt van gondoltam, már a család mellékhajtása is bünözik. Apja 1942.-ben meghalt. Végrendelkez´sében arra kötelezte fiát, hogy egy golyós és egy sörétes, nagyon kedves vadászfegyvereit ereklyeként örizze meg. Amikor az oroszok 44 öszén városukba bementek, a "hatósági" hirdetésre a fegyvereket nem szolgáltatta be, hanem a szölöjük nyaralójában elrejtette. Szölöjük az erdöszélen van és lévén ö szenvedélyes vadász, egyszer-egyszer elöszedte, hol egyik hol másik fegyverét és három keresztül az erdöben orvvadászott. Mint kulák és értelmiségi, osztályellenség volt és vadászati jogosultságot nem kapott. Valaki megláthatta és besugták. Borzalmasan összeverték, melynek hatása alatt fegyvereit rejtekhelyéröl elöszedte. Az összeomláskor golyósfegyveréhez a katonák által elszórt német és magyar töltényeket összeszedte olyan mennyiségben, amely a vonatkozó kommunista törvények alapján államellenes büncslekménynek minösült és halállal büntették. Cselekményét "halmazta" az is hogy az én öcsém. Igy ügyét rögtönitélö biróság elé utalták és 48 órán belül biróság elé állitották. Bogár hóhért is kirendelték B.röl D.be aki amikor öcsémet kisérték örei a tárgyalóterembe, a folyosón bemutatkozott öcsémnek és vigyorogva, cigarettával megkinálta. Mint irták, öcsém elfogadta a cigarettát - pedig nem dohányzik - és azt mondta Bogárnak: "ha önhibámon kivül, nem tudnám önnek itt a földön visszaadni, kérem jelentkézzek nálam fent az égben, ott vissza fogom adni". A biróság tanuk vallomása alapján elejtette az államellenes vádat, mivel beigazolást nyert, hogy nem volt célja fegyvereit az állam megdöntésére használni. Csupán és kizárólag fegyverrejtegetés miatt itélték 12 évi fegyházra és az itélet azonnal jogeröre emelkedett. Mint érdekességet emlitem meg, hogy amikor öcsémet a tárgyalóteremböl kisérték vissza cellájába, a hóhér odament hozzás és el akart tole köszönni. Öcsém nem fogott vele kezet: "nem gondolja hogy hohérral lekezelek, hogy adott igéretemet beváltsam, visszakinálom egy cigarettával". És tárgyalás elöt adott cigarettáját, bilincselt kezével nyujtotta a hohér felé. A hohér nem nyult a cigarettáért, mondta öcsémnek."ha a tárgyalás nem igy végzödik, azóta már nem szemtelenkedne velem, fiatalember". A cigarettáját öcsém elébe dobta a földre, és miután egyik öre belerugott a nyilvánosság és édesanyja elött a kevés hijján kétméteres öcsémbe, cellája felé elindult. Másnap a márianosztrai fegyházba szállitották. Büntetését azonban nem töltötte le, mivel ujperfelvétel /akkor még lehetett/ egy rendes /nem rögtönitélö/ biróság hathónapi börtönre itélte és az addigi letartóztatási idöt, 7 hónapot, beszámitotta. Édesanyja, aki akkor még fiatal asszony volt, a statáriális 1,5 órás tárgyalás alatt /mely idöt a folyosón töltötte/ teljesen megöszült és az arca annyira megráncosodott, mint egy 90 éves natronának. Utánna, közel egy évig ideggyógyintézetbe volt és egész életére beteg maradt olyan, mint egy élöhalott, mondják. Az nap éjjel megint határincidens volt, a lesujtó hirek miatt ugy sem tudtam volna aludni. Jóska hajnalban 2-3 h. között szállásomra jött, /akkor már otthon feküdtem ágyamban/ és elmondta, hogy 11-12 h. között az incidens megkezdése után félórán belül, R. felkereste lakásán és kérte hogy szölöpajt+ajuk ajtaját nyissa ki. Egy óráig tartózkodtak mindketten a pajtában, teljes csendben, és aztán mosolyogva bocsánatot kért, majd eltávozott. Pár méterröl susogva visszaszólt: " azt hittem János Jóska bácsi nem utazott el". A Jóska nevet jelentöségteljesen ejtette ki. Két napon keresztül tartott a razi az egész határsávban. Egész idö alatt - kevés kivétellel - az háziak 60 méteres pincéjében kellett tartózkodjak, mert az AVH-sok házról házra jártak. A pince öseink idejében községi járadék borgyüjtö volt. Következö éjjel megint határincidens volt, ugy látszik a Jugók nagyon zokon vették az elöbbi két éjjeli zavart, mert harmadikat ök kezdték. Egyszerüen, ugy jött, mintha csak megrendeltem volna, megsemmisitette R. gyanuját. Ismét kinyittatta Jóskával a pajtát, de most nem volt ott sokáig. A razia ezután napi renden volt, kulákokat zaklatták a begyüjtéssel. Falunrendöri rendszert állitottak be, most még csak a határsávban. Késöbb az egész ország területén. Egy rendör állandóan a faluban tartózkodott és minden utcából több besugója volt, soha nem lehetett tudni, mikor melyik házba lép be. Veszélyes volt a további ottartózkodás, és észre vettem hogy a háziak is félnek. Próbaként kilátásba helyeztem, hogy elmegyek tölük. Nem tartóztattak,söt házuk legfiatalabb asszonya T. fel is ajánlotta, hogy P.-i ismerösénél helyet keres. Másnap beutazott P.-re és ott az M.-i részen egy szölöhegyközségben talált helyet, ahol azt

74 sem titkolta, hogy a hely bujdosónak kell. Következö este T. kiséretében uj szállásomra mentem. Nagyon szivesen fogadtak, de annál kellemetlenebb volt nekem, amikor megtudtam, hogy uj házigazdám az 1918as kommunizmus alatt nagy kommunista, vörös századparancsnok volt. Gondolataimban már utban is voltam másik helyre. J. rokonainál a közelben három hely is volt, tartalékhelyem, amelyeket akkor kellett elfoglalnom, ha elöbbi helyemen veszély fenyegetett. Másnap eloszlottak aggodalmaim, mivel uj házigazdámhoz vendég érkezését jelezték és ezzel kapcsolatosan házigazdám elmondta, hogy este felesége testvére, Juli, fog hozzájuk jönni. Juli nagy kommunista, a pécsi textilipari vállalat igazgatója és ameddig náluk lessz, nekem a szölöben kell tartózkodnom, mert ha tudomást szerez kilétemröl, feljelentene mindnyájunkat. Elomondta, hogy Julinak a férje is nagy kommunista, aki egyik P. gyárnak igazgatója. Uj házigazdámék családja öt tagból állt, én voltam a hatodik. Bár hárman is kerestek a családból és nagyon szivesek voltak hozzám, mégsem akartam anyagilag is rájuk támaszkodni. Közös megállapodás alapján a család az én pénzemen vett hetenként 60-80 kg-mos sertést, amelyet levágtam és a környékünkön lakó városi lakásukból kizavart régi vezetö megbizható emberek között elmértem. Ezen az alapon az én fejadagom állandóan biztositva volt. Hetenként egy-két napot a h.sávban töltöttem. Kb. hat hétig voltam már ezen a helyen, amikor egy este házigazdám nem jött haza a megszokott idöben munkahelyéröl. Egy-két órai várakozás után feleége elment megnézni, hol maradt férje. Kevés idö mulva rohant vissza és elmondta, hogy Juli férjét Róbertet az AVH-sok elötte való nap letartóztatták /komcsik belsö harca/ és azzal kapcsolatban férjét is, éppen akkor, amikor jönni akart haza a munkából. Kért engem, hogy azonnal hagyjam el lakásukat, mert várható, hogy házkutatást fognak tartani náluk is az AVH-sok. /Róbert "megajándékozta sogorát évekkel elöbb, a gyár tulajdonát képzö darálóval és szölöpréssel/. Este lefekvés ideje volt, nem akartam tartalékhelyemen zavarkodni, igy P.hugához mentem el, aki a város közeli részén lakott. Éjjel arra gondoltam, hogy P.hugánál is tarthatnak házkutatást, mivel gyakran jár hugához. Nem érzetem magam biztonságban, igy reggel korán elmentem az egyik tartalékhelyre. Ezeknek a jobb idökben hentesüzletük volt, amelyik most be volt zárva. Tekintve, hogy gyakran volt ezekben az idökben az ország egész területén razia, igy P.-t is tömérdek letartóztatások és elhurcolások voltak, ottartózkodásomban csak ugy egyeztek bele, ha vagy a sötét, hideg pincében, vagy a hentesüzletben töltöm napjaimat. Két napot töltöttem ezen a helyen egyiket a pincében, másikat a hentesüzletben, de nagyon egészégtelennek tartottam. Elmentem a másik helyre, ahol egy hetet töltöttem állandóan szobában. Ha jött valaki hozzájuk, rohannom kellett a hálószobán keresztül a fürdöszobába. Elmentem a harmadik helyre, hol kereken kijelentették, hogy máskor nagyon szivesen, de most nagy veszély van. Utcájukból már hat embert hurcoltak el és félnek, nem maradhatok ott. Kimentem törzsszállásomra, a határsávba T.-ékhez. Ott is borzasztó világ volt, razia napról-napra, nem gyöztem a pincébe futkosni. Ide kaptam levelet, amelyben közlték, hogy mérnök öcsém hónapokkal azelött hazaérkezett családjával Oroszországból Tsz.-on, gyárban kapott állást, honnan egy héttel ezelött berendelték a Nehézipari Minisztériumba, ahol egy vidéki gyárban elöfordult szakügy kivizsgálásával bizták meg. Amikor utiokmányaival kezében elhagyta a minisztériumi épületet, két civil beültette egy autóba és azóta nem tudnak róla. Mint késöbb megtudtam, hat hónapig volt az AVH-n hol csak felölem kérdezték és ugy mellékesen a csepeli volt repülöosztály Németországba szállitásáról. Semmit másról. Mégis teljesen összetörve és 10 néhány fogának kiverése után, a váci fegyházba szállitották. Ott felolvasták elötte, hogy életfogytiglanra van itélve összeesküvés miatt. Birósági tárgyaláson nem volt. Hacsak az AVH-n töltött idö alatt, napi veréseket és kinzásokat nem számitották birósági tárgyalásoknak. Ott ugyannis naponta mondták neki: "nem látod meg többet a napvilágot, az egész fajtád ki lesz irtva, te piszkos gazember, csirkefogó fasiszta". Három éven keresztül nem irhatott levelet, családja nem tudott róla, majd az "enyhébb szakasz" Nagy Imre miniszter-elnöksége idején szabadult ki és került vissza családjához.

75 Visszatértem P.-re és ott a város külsö részén bolgár kertészeknél vállaltam munkát. Ha innen is menekülnöm kellett volna, ujabb tartalékheleyeket szerzett a közelben egy volt M.-i jegyzö ismerösöm. Egyik tartalék helyem a Kovács Béla családjánál P-on volt és igy ismerkedtem meg a család életével. Kovácsné, bár azt hirdette, hogy férjéröl semmit sem tud, mégis elöttem többször elszólta magát mondván, ugy érzi, hogy férje él és visszafog térni. Két leánya volt, a nagyobbiknak Pirinek - a többek között - egy Kelemen nevü zsidó kölyök is udvarolt. Kelemen akkor, a P.-i orosz-magyar barátsági szövetségnek fötitkára volt. Azelött nyiregyházi AVH-n teljeseitett szolgálatot és a nyiregyházi és debreceni körzetekben kegyetlenkedett. Kovácsnénak saját termésü borkimérése volt és Piroska, anyjával együtt gyakran dorbézoltak a lakáson AVH-kkal együtt. Késöbb kisebbik lánya is belenött a társaságba. Piroska lánya egyedül /garde nélkül/ eljárt éjjelenként a "tisztiházba" támcolni. Egy alkalommal Kovácsné elmondta nekem, hogy amikor férjét letartóztatták és állitólag Ausztriába Szállitották, egy orosz örnagy elvitte autóval Ausztriába, hogy férjét meglátogathassa. "De nem engedtek férjemhez, pedig az orosz örnagynak is leadtam magam", mondta. Ekkor férjének csak véres fehérnemüjét adták ki. Az orosz örnaggyal kapcsolatos "viszonyát" Rákóczi hitvese áldozatához hasolnitotta, dicsekedett vele. Amikor Kovács Béla visszatért, meg akartam látogatni, de nem fogadott, azt üzente, hogy nem akar olyan emberekröl tudni /bujdosók/, akik az ö szabadságát ismét veszélyeztethetnék. A forradalom után, 1957 jan. közepén voltam utóljára p.-én , az alkalommal beszéltem egy egyetemi magántanár orvossal, Kovács Béla barátjával, aki elmondta, hogy Kovács Béla nem akart vállalni a Nagy Imre kormányban szerepet, azt csak az ö és egy ügyvéd barátja /P. volt kisgazdapárti föispánja, zsidó/ rábeszélésére nagy nehezen vállata. Forradalom után pegi egyenesen a kommunistákhoz állt, amiért Nyugat nem segitette forrdalmunkat. Tehát ez az igaz és nem az, amit Szabad Európa és a Nyugaton élö Kisgazdapárti stb. garnitura krokodilkönnyek hullatása közben állit Kovács Béláról. Kovácsné és családja engem csak azért nem árult el az AVH-nak, mert bujdosó rejtegetésével akarta tisztára mosni magát, felszabadulás esetén. Kovács Bélával kapcsolatosan még egy érdekesebb, aljas eseményt emlitek meg. Gyakran találkoztam a Kovács Béla volt személyi titkárával Sz-el, aki egy alkalommal elmondta, hogy 1945 végén amikor a "háborus bünösök" ellen folyt az eljárás, Kovács Imre dr. a parasztpárt vezetö embere felkereste Kovács Bélát, a Kisgazdapárt titkári hivatalában és kérdezte töle, hogy mi a szándéka Imrédyvel kapcsolatban ? /Ekkor volt Imrédy ügye szönyegen/. "Mi lenne...lokvidálni fogják" felelte Kovács Béla. "Béla, mit szólsz te majd ahhoz, amikor te kerülsz az Imrédy sorsára és nem áll melléd a nép?", mondta Kovács Imre. "Ki van zárva...Csak nem gondolod, hogy magunkra haragitom Vorosilovot Imrédyért?", felelte Kovács Béla. Ezen az esten még tovább is vitatkozta, mondta a személyi titkár, de ez volt a magva és a "nagy magyar" gondolkodásának tükre, ezért most csak ennyit irok le. És jött Isten lesujtó keze, nem is soká. Kovács Béla Imrédy sorsára jutott, ha nem is bitón, avagy golyó által - de ö is halállal végezte. És még hozzá "Vorosilov is megharagudott". Halotról vagy jót vagy semmit, mondja a közmondás. Nem, halála után, de életben sem tartottam volna arra érdemesnek, hogy foglalkozzam vel, a "Békési" és "Lellei" események után , hazaárulónak tartottam életében is. De nemzetem elleni árulása kötelez arra, hogy másokkal is tudassam, ki volt az az ember a valóságban, hátha nekem lessz alkalmam arra, hogy egyszer nyilvánosságra hozzam cselekedeteit, ezért mondok róla rosszat halála után. Szerintem Nagy Ferenccel együtt felelösek a tömérdek ember kivégzéséért, hiszen Nagy Ferenc akkor felelös miniszterelnök volt, Kovács Béla pedig az uralkodó Kisgazdapártnak volt mozgató rugója. A bolgárkertészeknél töltött idö alatt ismerkedtem meg jelenlegi Feleségemmel, 1951-ben. Miután megtudtam, hogy elsö feleségem évekkel azelött meghalt, helenlegi feleségemmel egyházilag megesküdtünk, polgárilag nem tudtam megesküdni, mert nem voltak okmányaim. Az egyházi esküvöhöz is kellettek volna oknmányok, de Gábriel atya, aki feleségem családja ismeröse volt, eltekintett az okmányoktól és egy vasárnap mise után, amikor már mindenki elhagyta a templomot, az ajtókat lezárták és ugy tartottunk esküvöt, mintha büncselekményt követnénk el. A tanukat is Gábriel atya szerezte, ma sem tudnám megmondani, kik voltak esküvö tanuink. Egy vasárnap Feleségemmel a Kálvária templomban voltunk. Itt talákoztam ismét Lovász bajtárssal - aki akkor már Feleségével együtt - szintén templomban volt. Lovász vasutas egyenruhában volt. Elmondta,

76 hogy a vasutnál teljesit szolgálatot, már véglegesitve van és akkor végezte a raktárosi tanfolyamot. Alnéven él, igy feleségével vadházas viszonyban van amivel az az ö törvényes Lovász nevét nem ismeri. Régebbi gyanum valóra vállni láttam, bujdosó, álnévett alatt él és állami szolgálatban van, feltétlenül érdemek kellenek hozzá, hogy vasuti szolgálatban van és tiszti tanfolyamot végezhet. Felvételkor több okmányt kel beadni, annyit hamisitani nem lehet. Jóviszonyban voltunk - bár mindig fenntartással kezeltem - jártunk egymáshoz. Nösülésem után egy tanitó özvegyének gyümölcsösét vállaltam feles kezelésre. A gyümölcsös gyepjét feltörtem és azon ugyancsak feles kertészetet állitottam be. Házinyulakat és baromfit tartottunk, harmados kukoricaföldet kapáltunk és évente egy-egy sertést saját részünkre meghizlaltunk. Feleségem, sógora, rádióüzletben volt tisztviselö és havonta 800 Forintot keresett. ôsszel a közeli erdöben fakitermelést is vállaltam, ebböl évi tüzelönk meg volt. Erdövágással kapcsolatosan érdekes megemliteni, hogy a pagonyvezetö erdész /azelött erdöör/ nagy kommunista hirében állt. Amikor kimentem hozzá, erdészeti hivatalába, többen is voltunk erdövágást kérni. Mindenkit elküldött azzal, hogy nincs vágás az erdöben. Nekem azt mondta, üljek le és várjak. Ebédszünetben, amikor az irodaszemélyzet elment és ö csak egyedül maradt az irodában, behivott engem. Mosolyogva, igen barátságosan fogadott és kérdezte tölem, nem ismerem öt? Mondtam, ne haragudjék, ha azt mondom hogy soha életemben nem láttam. "Akkor ön nem jó bujdosó", mondja. Váratlanul ért kijelentése, de igyekeztem zavaromat rejteni és csodálkozva, de határozottan néztem rá, és mondtam. "én bujdosó, dehogy vagyok, nem voltam én olyan nagy ember kérem, hogy multamért bujdosni kellene". Nevetett és elmondta, hogy engem évekkel ezeleött J.h.-i zárdában látott, amikor ott voltam szerzetes jelölt. Nagyon örül, hogy szabadon látott, mint mondta és kijelentette: "Uram, az erdö a miénk és nem a kommunistáké, az ön részére vágás mindig lessz, ameddig én itt leszek. Pája mindig lessz, nem kell sokat dolgoznia, csak éppen lássák az erdöben". Állandóan 10-12 m hasábfa volt a lakásomon, az általam kitermelt famennyiséget mindig ö vette át és kétszer annyit felezett, mint amennyit termeltem. Rendes ember volt, tudtommal nem ártott soha senkinek. Feleségem családján keresztül megismertem T.J.honv. örnagyot, aki a Tenyészállat gazd.iroda rakodó tisztviselöje volt. Az ö ajánlása alapján bejutottam a Tenyészállatkisérökhöz /hajcsár/ és ezzel kapcsolatosan beutaztam az egész országot. Ugyanis vasuton szállitottuk az állatokat és nem lábon hajtottuk. Itt megtudtam, hogy a rakodó tisztviselöt is besugóvá verte az AVH. Tudtommal nemárult el senkit, én lettem volna az áldozata, ha idejében nem veszem észre. A kisérknek nagy r´+esze honv. tisztek voltak. A rakodó tisztviselön kivül volt még egy Szombathelyi Béla nevü szds. is, akit AVH spiclivé vertek. Régi nyugdijas volt és tudtommal ö sem ártott senkinek. Ennek volt egy nagy fia is, aki idönként szintén velünk járt kiséretbe. 1954 vé´gén, vagy 55 elején, biztosan nem tudom, megjelent egy "korm. rendelet" mely szerint minden 16 éven felüli állampolgárt - nemre való tekintet nélkül - "személyi igazovánnyal" látnak el. Tehát a bejeltölaprendszer megszünik. A "személyi igazolványt", keresztlevél, anyakönyvi kivonat, házassági anyakönyvi kivonat, munkaadó igazolvány és bejeltö lapra adják ki. Roppant be voltam szorulva, hiszen nekem semmilyen okmányom nem volt, csak bejelentölapom, az is hamis. Állandóan azon gondolkoztam, hogy tudom és fogom beszerezni az uj igazolványt. Két ut volt. Vagy meg tudom szerezni és tovább élek, vagy nem tudom beszerezni és öngyilkosnak kell lenni, mert nem tehetem ki tömérdek támogatómat és beszervezett embereimet veszélynek azzal, hogy igazolvány hányában AVH kezére kerüljenek. Egyszer utazás közben rakodótisztviselönk odajött hozzám a vagonba, ahol ketten voltunk vele és kérdezte tölem, miért vagyok az utóbbi idöben állandóan szomorú. Elöbb ki akartam térni a felelet elöl, de ö pedzette az okot, igy elmondtam neki sulyos problémáimat. Semmi, mondta, ha pénzed van, én be tudom szerezni. Mondtam neki, hogy vannak pénzes ismeröseim, akik képesek anyagi áldozatot is hozni, csak igazolvány legyen. Azt mondta, majd ö megkisérli beszerezni. Kb. még fél év határidö volt a beszerzésig. Kispapomtól kaptam levelet, melyben érzékeltette velem burkoltan, hogy az igazolvány beszerzéséhez szükséges keresztlevél beszerzése, de okozzon gondot. Irjam meg hova küldje a keresztlevelet. Gábriel Pali bácsi cimét adta meg, gondoltam ha pap, papnak küld keresztlevelet, nem lessz feltünö. Az igazolvány érvénybelépésének határideje vészesen közeledett, a keresztlevél nem jött. Sorstársaim is

77 egyre sürgettek keresztlevélért, felutaztam B.-re kispapomhoz. Misézés közben találtam, észrevettem rajta, hogy meglátott és mind sápadtabb, sápadtabb lett. Nem értettem miért vagyok terhére. Mise után egy pap jött hozzám a templomba és sugta, hogy melyik gyontatószékbe menjek be. Bementem, kispapom már ott volt /ugyanis világi papi státusba vették át a szerzetesrendöl/ és közölte velem, hogy a lehetö legrosszabbkor jöttem. O.atya összeesküvését leleplezték és az általa összeállitott kormánylistát megtalálták. Az a gyanuja, hogy én is rajta vagyok a kormánylistán, mert O.atya többször érdeklödött töle nevem és tartózkodási helyem után. A nevemet megmondta, de tartózkodási helyemet nem, kért hogy a legsürgösebben távozzam el az épületböl, mert az AVH-sok az emeleten házkutatást tartanak. Még keresztlevelem ügyében beszéltünk keveset egy butorraktár helyiségben a földszinten és eltávoztam. Nyugtalanul vártam a keresztlevélre, de az O.atya szamár cselekedete is nyugtalanitott. Ha listájára vett, gondoltam, elfoghatnak és tömérdek embernek vesztét okozhatja. Bár éreztem, ha megölnek sem vallok senkire, de hallatszott a sok narkotizált ember vallomásra birása, nem biztam teljesen magamban. Elhatároztam, hogy rá birom feleségemet arra, hogy szerezzen be ismerös orvosunktól valamilyen gyorsan és biztosan ölö mérget, amelyik nem okoz nagy fájdalmat. Nehezen ment, de meggyöztem feleségem arról, hogy a mérget csak akkor fogom felhasználni, ha esetleges ellenállásom esetén elfogatásom alkalmával, nem kapok halálos sebet. Elment az orvoshoz, meggyözte az orvost aki kiadta a receptet. "Elképzelheti asszonyom, hogy milyen érzéssel irtam meg azt a receptet. Ismerem férje helyzetét, tudom, hogy becsületes embernél nincs más kivezetö ut. Szivemböl kivánom, hogy ne legyen rá szükség". Kevés reményem volt arra hogy kispapom elküldi a keresztlevelet, mivel arra gondoltam, hogy az O.a. elleni nyomozás lefélemlitette. Következö vasárnap elmentem egy általam szentéletünek gondolt paphoz, gondoltam elmondom neki sulyos problémámat és azt is, hogy ha nem sikerül az uj igazolványt beszerezni, öngyilkosságot kell elkövetnem. A katholikus dogma szerint az öngyilkosság a legsulyosabb bün, hátha, ezt megakadályozandó segitségemre lessz a pap. Sokat vitáztunk a pappal, mivel azt állitotta, hogy azért nem kell öngyilkosnak lenni, ha felakasztanak, csak nyerek vele, mert Istennek tetszik a mártirhalál. Megdühödtem és ott akartam hagyni, visszatartott és azt mondta, mise után menjel le a plébánia irodára. Mire odamentek egy szekrény tetejére volt készitve egy csomó keresztlevél ürlap, a pap rámutatott és kiment az irodából. Egy csomót magamhoz vettem és eltávoztam. Az utcán találkoztam ismét a pappal és mondtam neki, hogy bélyegzö nélkül nem érek célt, kértem bélyegzöt is. Az a plébánosnál van, mondta, nem valószinü, hogy odaadja, mert fél. Másnap a keresztelevelem megérkezett a kispapomtól, tehát az enyém már megvolt. A többieket is lebélyegeztük ugy, hogy egy párra feleségem nëvére, aki retusör /fényképész/ vitte át az enyémröl a bélyegzöt. Pár nap mulva beszereztünk egy régi egyh. bélyegzöt és a többit most már azzal bélyegezhettük le. A bélyegzö otthon van ma is, egy kösziklába rejtve. Lovásznak is én adtam keresztlevelet és összesen 42 db-ot osztottam szét sorstársaimnak. A városban megkezdték a "B.M.szervek" az igazolványok kiadását. Lovász félt a hamis keresztelevéllel igazolványért menni, mondta, hogy nagyon firtatják, sok embert átadnak az AVH-nak. Azt ajánlottam neki, esküdjön meg a feleségével, akkor kap házassági anyakönyvi kivonatot és az eredeti okmány lessz. Igy is történt, megesküdtettem Lovász bajtársamat az élnéven is feleségével. Az esküvötanuk mi voltunk feleségemmel. Lovászné majd összeesett az anyakönyvezetö elött, annyira félt. Az anyakönyvvezetö gratulálása után az "uj párok" mögül mi is elöre léptünk és mi is minden jót kivántunk az "uj párnak". Én is összeszedetem igazolványaimat, keresztlevél, munkaadói igazolvány, bejelentölap, mind hamisitott. A legnagyobb baj az volt, hogy a bejelentölapomnak csak az a szelvénye volt meg, amelyik a bejelentettnél szokott maradni. Nem mentek a vonatkozó szelvények az illetékes helyre sehova, igy a községi tanácsnál sem voltam bejegyezve. Könnyen elöfordulhat, hogy megnézik a községi nyilvántartást és már le vagyok leplezve. A tanácstitkár ugyan megigérte, hogy ha szükség lessz rá, ö igazolni fog. Munkásruhát vettem magamra, összekötöttem egy kéve guzst, egy kifent sarlót magamhoz vettem azzal a

78 látszattal, mintha kukoricaszárat mennék kötni. A mérget egy Tungsram villanyégö dobozban zsebrevágtam, feleségemtöl elcsuuztam és elindultam a tanácsházára. Reggel fél nyolc h. volt amikor odaértem. A kapuban egy kékviganós /ez volt a B.M. szervek egyenruhája/ mosolygós 25-30 év körüli nö állt. Gondoltam azokhoz tartozhat, akik az igazolványt kiállitják, mert nagyon ismeretlennek tartottam. Megkérdeztem töle, hol állitják ki az igazolványokat. Megmutatja, feleli mosolyogva és intett kézzel, hogy menjek elöre. "Nem, tessék elöre menni, én nem szeretem ha nök járnak utánnam", mondtam. "De meg is szólnák magát, azt mondanák, hogy férfiak után jár". Nevetett. Szörnyü vihar dúlt bennem, de mosolyogni, viccelödni kellett. Bementünka tanácsterembe, ott még hét nö volt, mind külön-külön asztalnál. Leültetett a nö magával szemben - gondoltam megeresztek egy bókot - "látja milyen szerencsés vagyok, amig jöttünk befele lábaiban gyönyörködhettem, most az arcában". Nagyon tetszett neki, nevették mindnyájan. Személyi adataimat kérdezte, eléje raktam igazolványaimat és mondtam nézze ki abból és irja, addig én gyönyörködhetem benne. A foglalkozásomnál fennakadt, mivel bejelntölapomban kertész, a munkaadói igazolványban pedig tenyészállatkisérö voltam. Melyiker irja be kérdezte. Amelyiker akarja feleltem, nekem sok foglalkozásom van. Milyenek vannak még, kérdezte, azt irná be amelyiket jobbnak tartja, mondta. A tanitó özvegyének Lucia leánya, mint zöldkeresztes védönö, az anyatejközpöntban dolgozott és sokat viccelödtem vele, hogy protezsáljon oda be engem, ha mindjárt fejömesternek is. Most eszembe jutott ez és mondtam a nönek, hogy fejömester vagyok az anyatejközpontnál. Rajta kivül a többiek az asztalra borultak és ugy nevettek, hogy mozgott velük az asztal. Ö nem értette meg és megismételtette velem. Kórusban röhögtek vagy negye órád. Igaz ez, kérdezte. Feleltem igaz, mit van ezen csodálkozni való, a nö dolgozhat bányában, félmeztelenül a férfiak elött, lötyögtetheti magát a traktoron, én nem lehetek ugyanugy fejömester. Hát ezt nem irja be mondja, a tenyészállatkiséröröi foglalkozást irja be. A többi kérdéseket már ugy adta fel, hogy a felelet is benne volt és irta. Külföndön nem járt ugy -e ? /Ezt Nyugatra értette/ - soha életemben mondtam. Hol szolgált mint katona ? Nem voltam. Hát ez hogy lehet, hiszen minden mozdulata katona, mondja. /Katonai igazolványt nem lehetett hamisitani, mert az állami nyomtatvány volt/. Most már mindent nevettek, amit mondtam , nem is adott fel több kérdést. Azután kézröl-kézre adták akmányaimat, végül megkaptam a személyi igazolványt. Amikor elköszöntem tölük, kértek vissesen, maradjak ott velük, hogy ne unatkozzanak. Minden okmányomban nötlen voltam, mondtam nekik, ha jól megfizetnek ott maradok, de igérjék meg hogy nem akar feleségem lenni egyik sem, mert nem vagyok hive a házasságnak. Két nö és egy férfi külön volt ülktetve egy padra, kérdeztem tölük hogy még miért nem kerültek sorra ? Azt felelték, hogy az AVH-nak akarják öket átadni, mert nem találják jónak az igazolványokat. Mondtam a "tündéreknek" ne szörözzenek, engedjék dolgukra ezeket a szegény embereket. Nem gondoltam, hogy ilyen szépen sikerüljön, nem volt szükség sem méregre, sem sarlóra. A legközelebbi állatkiséréskor, rakodótisztviselöm mondta, hogy 10.000 Forintért tud szerezni igazolványt. Közöltem vele, hogy már nincs rá szükségem, az én igazolványom meg van. Láttam rajt, nem tetszik neki. Kb. egy hét mulva feleségem jött haza hivatalából és elmondta hogy Szombathelyi Bélának a fia járt nála és azt mondta, hogy az igazolványt a rakodótisztviselö kérelmére beszerezte és legkésöbb másnap menjek érte egy találkára, vigyek magammal pénzt is. Burkolt, fenyegetö magatartást tanusitott. Másnap elmentem az általa megjelölt helyre, de nem volt ott Szombathelyi. Elmentem a rakodótisztviselöhöz és elmondtam a fiu szemtelenkedését. Ez alkalommal közltem vele, hogy nekem a Kovács név törvényes nevem, csak holmi háborusbüncslekmény miatt, félreértesen alapuló eljárás volt ellenem folyamatban és most, hogy tisztáztam magam, megszüntették ellenem az eljárást és az igazolványomat akadály nélkül kiválthattam. Szégyenkezve vállata, hogy a Szombathelyi fiut leinti. Mondtam, saját érdekében "mert tudjátok ugye hogy van nektek azzal aspicliskedéssel éppen elég gondotok, ne szerezzetek hozzá többet". Lovász bajtársam lelkendezve jött örömében hozzám, hogy meg van az uj igazolványa és vadházasságukkal sincsenek kellemetlenségeik szomszédjaikal. Örökké áradozott, hogy hálálják meg

79 szivességünket. Áradozásai közben elmondta, hogy helyettesitgetni jár külsö államásokra "mert hát senki nem tud semmit a vasutasoknál csak ö és ilyenkor rendbehozza az elhanyagolt államásokat". Ezért a politikai tisztje /mindenütt, politikai tisztek zsidók voltak/ nagyon szereti, söt egyenesen bizalmasa. Mégjobban erösödtt a gyanum, hogy ennek az embernek az AVH-sokkal kapcsolatosan van a füle mögött. Következö állatkiséréseim alkalmával, jártam azokon a helyeken, ahova helyettesiteni volt. Beszélgestés közben feltünés nélkül,megemlitettem nevétaz államások személyzete elött. Minden államáson, kivétel nélkül szidták, átkozták és elmondták, hogy az egy aljas AVH-s spicli. Ahányszor kimegy egy államáshoz, eltávozása után pár napra, mindig elhurcolnak valakit az államásról az AVH-sok. Most már biztos voltam benne, hogy engem is ö akart elfogatni, kb. 1,5 évvel ezelött a határsávban. Ugy történy, hogy amikor utaztam ki a sávba, azon az államáson száltam vonatra P. ahol ö teljesitett szolgálatot. Vonatérkezésig bementem hozzá az irodába, mert hideg téli nap volt. Beszélgetés közben emlitette, vigyázzak, mert hallotta, hogy nagyon szigoruan ellenörzik a h.sávot és nem ajánlja, hogy h.sáv igazolvány nélkül oda menjek. Elövettem igazolványomat és mutattam, hogy meg van. Megnézte és mondta, hogy a bejelentölapomnak is H.I. névre kell szólni, ha a határsávigazolvány az. Itt van feleltem, egyezik. Mosoly futott végig az arcán és megjegyezte, hogy én igazolvány gyáros vagyok. "Kár mindent csinálni, kár volna ha visszatérne az uri Magyarország", mondta. "Mi bajod van neked azzal", kérdeztem. Volt elég, mondta, de nem részletezte. Jött a vonat és én beszáltam. Lovász a perronon állt és odamen hozzá egy fiatal vasutas, pár szót beszéltek és a vasutas abba a kocsiba szállt, amelyikbe én voltam. Szemben velem egy üres pad volt, ott foglalt helyet. Alig hogy kiindult a vonat az államásból, a vasutas beszélgetni kezdett velem. Kérdezte, hova utazom. Mondtam, hogy D.re megyek, az ott lakó fiam meglátogatására és ott maradok a karácsonyi ünnepekre is. Semmi szándékom nem volt akkor D.re menni, azért is emlitettem ennek a községnek a nevét, külömben S.re mentem. Elmondta, hogy Horthy törm. volt, most vasutas P.-n és K.faluban a felesége vezeti a Gazda szövetkezet italmérését. Elövette igazolványait és mutogatta, láttam, rajta hogy ezzel ki akarja provokálni, én is mutassam meg igazolványaimat. Én nem mutattam meg. Szidta a rendszert. Én megjegyeztem, hogy nem illik szidni kenyéradó gazdáját, de nincs is miért, amint mondja, ketten keresnek feleségével, jó jövedelmük lehet. Ha nem tetszik a rendszer miért nem hagyja ott az állását? Látta, hogy nem megy velem semmire, nem beszéllek valamit. Ahogy elfordult a tiszttöl, a tiszt kihirdette, hogy h.igazolványát mindenki mutassa fel, addig senki nem távozhat az államásról. Csodálkoztam rajta hogy vasutas ellenörzi az igazolványokat, de senki nem ellenkezett, igy én is kerültem a feltünést és felmutattam igazolványomat. Az igazolványokat a tiszt összeszedte és bevitte az irodába. Kis idö mulva kihozta és kiosztotta. A velem utazó vasutas is bent volt az irodában. Amikor az utcán a vasutas ház elér értünk, hivott be a korcsmájába, mondta, szeretne megkinálni egy pohár borral. Mentegetöztem ugyan, de aztán bementem, gondoltam, lássam, mit akar. Felesége disznótóros élelmet hozott, mondta ök már sertést vágtak, kóstoljam meg. Nem fogadtam el, mondtam mennem kell, mert még nagy ut van elöttem és télen gyorsan beesteledig. Nagyon marasztaltak, de elmentem. S.re érkezve tudtam meg, hogy le kell menjek D.re. Este 8. h.-kor értem oda és 11 h. kor feküdtünk le a nötlen tanácstitkár irodájában, a tanácsnál. Kb. 2 h. tájban nagy zajra ébredtünk. A tanácstitkár kiment megnézni, mi okozza a nagy zajt. Kevés idö mulva bejött, ijedten közli velem, hogy tele van a falu katonasággal, raziát tartanak és egy H.I. nevü embert keresnek aki tegnap délután érkezett a faluba. Mindjárt megtaláltam gondolataimban a kapcsolatot, honnan ered körözésem. Lovásztól nem tudtam elterelni a gondolataimat. Menekültem az erdöségen keresztül Cs.re, T.re, G.re. Mindeütt nyomomban volt a katonaság. Gy.T.énkél nagy bajuszomat rövidre vágtam és mentem tovább. Reggel értem P-re, véresre karcolt arccal. Este Lovász nálam volt feleségével és kérdezte, mi karcolta ki az arcomat. Mondtam, galyat szállitottunk a h.sávban és a galy karcolta meg. Egy alkalommal sertésvágásra hivott meg, feleségemmel együtt. Ekkor kissé spiccesen, politizáló hangulatban volt /máskor nagyon óvatos/ és elmondta hogy Veres Pétert rég ismeri. A nyomozó osztályól, Peströl-Balmazujvároson többször volt kint Veres Péter megfigyelése végett. Minden alkalommal a Veres Péter javára dolgozott. Felesége is elszólta magát egyszer, "Péter-bácsival" kapcsolatosan. Kérdeztem

80 töle, milyen Péter bácsi? "Hát a Feri rokona, Veres Péter", mondta. Tehát rokonságban is voltak és az a szemét garnitura rakta be a vasuthoz, és támogatja bujdosásában. Csak azt nem tudtam megérteni, hogy miért nem tudta keresztlevelét Vereséken keresztül beszerezni, miért velem szereztette be. A sertésvágáskor le is kommunistáztam és a szemére vetettem, miszerint tudok róla, hogy helyettesittései alkalmával hány becsületes jó magyar vasutast döntött szerencsétlenségbe az AVH- keresztül. Megfenyegettem, hogy én ellenem ne próbáljon igy eljárni, mert ha engem elfognának, maradnak emberek akik öt, feleségével együtt darabokra szedik. A bulgár kertészektöl és P.tartózkodásom alatt különösen ünnepeken és vasárnapokon kijártam az erdöbe a szölöhegybe sétálni. Az emberek már koratavasztól kezdve a szölöhegyekbe pincéztek, odamentek felejteni zaklatott életüket. Bor böven volt, mert ha le kellett is adni a gazdáknak a szölötermette borokat, csináltak maguknak kukoricából, vagy más erjedö tartalmu anyagból bort. Egy alkalommal olyan pince elött sétáltunk el feleségemmel, ahogl egy nagyobb tömeg iddogált, a pince elött a tavaszi napon. Odakiabáltak hozzánk, hivtak hogy menjünk oda. A társaság már jó hangulatban volt és borral kináltak bennünket. Én is kértem B.Jóska bácsitól 1 l. bort, hogy visszakinálhassam öket. Danázgattak, egy 30 év körüli ifjonc, akit egyik igazgató elvtársnak, a másik igazgató urnak titulált, irredenta nótával kinlódott:"Ott ahol zug az a négy folyó, ott, ahol szenvedni jó". Gondoltam elérkezett az idö beavatkozásra, mondtam hogy neki semmi köze nincs ehheze a dalhoz, ez irredenta dal, amelyik éppen az emberek lelkét akarja a négy folyó által határolt területen lakó népért hangolni. Aki kommunista, annak a lelke ellen fordult ennek a népnek, egyébként is ez az indexre van téve. "Miért van hát ez a jelvény a gomblyukában" és kommunista jelvényre mutattam. Elmondta hogy ö zabi gyerek, lelences házban nevelkedett fel. Nagyobb korában kereskedö tanonc volt, de nem tanitották, csak az árut küldték vele mindig haza a "nagyságának". Ezért gyülölte meg a régi világot és lett kommunista, most igazgató, jó fizetése van és minden gyerekkori álma teljesült. Nincs igaza, mondtam, mert az nem ok arra, hogy a nemzetének árulója legyen, hogy a nagyságáknak az árut hazavitte, most is hazaküldik a mostani "nagyságáknak". Nem vitázott, csak annyit mondott, ö is ott lessz, ha fel kell szabaditani népünket. Egy alkalommal ö hivta fel figyelmemet, hogy az AVH-ok tudomást szereztek arról, hogy gyüléseket szoktam tartani a szölöhegyen, vigyázzak mert az AVH-sok figyelnek és vasárnap ki fognak jönni a B.Jóska bácsi pincéjébe. Akkor vasárnap, egy távolabbi pincébe jöttünk össze és az egész gyülés alatt felváltva figyelték az emberek, köztük az igazgató elvtárs is, hogy nem jönnek -e oda az AVH-sok. B.Jóska bácsi és még sok gazda nem fizették a boradat, mert mondták, jön a felszabadulás. A tanitó özvegye akinek szölöjében laktam, meghalt. Lucia leánya mint minden öreglány, fösvény, el akarta venni tölem a feles kertészetet és a gyümölcsöst. Több alkalommal veszekedett velem és ilyenkor sorsommal kapcsolatosan fenyegetö kijelentéseket tett, amit lefélemlitésemre szánt. Utánna néztem más lehetöségeknek de nem találtam. Egy decemberi estén, én már lefeküdtem, feleségem éppen vetközött, készült a lefekvéshez, amikor a kutyám /egy farkas-komondor keresztezésü, igen erös és veszélyes állat/ nagyon ugatott. Feleségem lecsavarta a villanyt, kinézett az ablakon és mondta nekem, hogy valaki az ablakkal szemben , a dülöutról villanylámpával világit be az ablakon. Magára kapta a ruháját és kiment az udvarra, megnézni kik vannak ott. Aránylag sokáig kint volt, rosszat sejtettem és már menni akartam megnézni kik vannak ott, amikor feleségem halálsápadtten ténfergett be az ajtón és mondta,hogy két rendör van kint, akik be akarnak jönni. Tudta feleségem régi tervemet, hogy nem adom meg maga és ha ilyen féle emberek jönnek lakásomra, minden további nélkül támadok. Egyáltalán nem gondoltam arra, hogy rendörök és AVH-sok jó szándékból jöhetnek hozzám. Mondtam feleségemnek, hogy engedje be a rendöröket és ö maradjon kint. Nem akartam, hogy utolsó elválásunk emlékét olyan képpel örökitse meg, mint amilyen be fog következni. Kiténfergett szegény. Én felugrottam az ágyból, egy nagy fejszét, mely éjjelre állandóan a szobaajtóban a belsö sarokban volt állitva, magamhoz vettem, a mérget pijamám zsebébe tettem és ütésreemelt fejszével az ajtó mögé álltam. Vártam, hogy amikor az egyik rendör a szobába belép, azt azonnal leütöm és utánna támadom a másikat. Nem jöttek, a kutya ugy ugatott, mint elöbb, amikor a rendörök az utcán álltak. Eltelt 10 perc, amikor könnyü lépteket hallottam a szoba felé közeledni. Feleségem jött, örömtöl sugárzó arccal és mondta, hogy megkérdezte a rendöröket, miért

81 akarnak bejönni? Akkor közölték vele a rendörök, hogy szomszédasszonyunk unokája kerkékpárt lopott, házkutatást akarnak tartani és minket kérnek meg, hogy mint bizalmi egyének, legyünk jelen a házkutatásnál. Megborzadtam a gondolatától is annak, ha a rendörök nem f+elnek a kutyától és teljesen jó szándékkal bejönnek a szobába, micsoda borzasztó katasztrófa következett volna be. A következö év február végén elköltözködtunk Balaton mellé F.-ra egy P.i. orvos egy magántanár villájába, ahol szintén feleskertész voltam. A tanár tudta, hogy milyen sorsu ember vagyok, éppen azért figyelmeztett arra, hogy a közelben lakó Hámori Tóth Tibor vaolt hadnagy most az Orvos Egészségügyi Üdölö gondnoka AVH spicli hirében áll, lagyek vele óvatos. Pár nap mulva Tóth megjelent a szinen a lákosom elött a müuton sétálgatva rám köszönt. Késöbb bejött hozzám és mondta, örül hogy ideköltöztünk, lesz kivel szórakoznia, mert unalmas a tél. Szivesen fogadtam, bevezettem szobámba és megkináltam borral. Ovatosan kóstolgatni kezdett, ki és mi vagyok. Elmondtam, hogy kertész vagyok, ami nálunk családi foglalkozás, én is a káposzta tövében születtem. Katonai szolgálatom felöl érdeklödött, én elövettem régi sipomat, hogy szivbajom miatt nem voltam katona. Mint hadimunkás voltam a Don kanyarban. Felvillantak szemei és kérdezte talán azért mert zsidó vagyok. Mondtam, nem hiszem, tudtommal nincs zsidó a családunkban, édesanyámat nagyon becsületesnek ismertem, de mit lehessen tudni. Ugy vette hogy takargatni valóm van ilyen irányban és biztos volt benne, hogy zsidó érdekeltségü családból származom, ami tetszett neki. Mint késöbb kiderült az ö felesége is kikeresztelkedett zsidó, nála is lehet ilyen hiba, mert fájóan emlegette, hogy rokonai voltak gettózva és egy rokonukat gettózás elöl rejtegettek. Szidta, átkozta a mult rendszert. Én hallgatagon, fejbólintásokkal igazat adtam neki, gondoltam, ez még a felderitéshez tartozik nála és nem igazi énje lehet. Jóviszonyba lettünk, összejártunk és én lettem az Orv.Eg.Ügyi Üdölö kertésze. Kb. 200 gyümölcsfa volt az üdölö részére elrabolt területen, ezeket kezeltem. Park és virágkertészetet nem vállaltam, azzal az ürüggyel, hogy nyáron a feleskertészetemben nagyon sok dolog lesz. Pedig a valóság az volt, hogy a sok nyaraló közül nyáron félö volt, hogy valaki rám ismerhet. A fák kezeléséért tavasszal 1.200 Forintot felvettem, melyen sertést vásároltam, és az üdölö maradék ételén hizlaltuk meg. Ezért az ö sertésének a gondozását is vállaltam. Állandóan dicsekedett, milyen vitéz katona volt a harctéren. Ráhagytam, mondtam én nem értek a katonai dolgokhoz, mivel én nem voltam katona. Várományos vitéz volt, ezzel kapcsolatosan néhányszor - butának tettem magam - belemartam. Mondtam, hogy én nem ismerem ugyan a katonai életet, de ugy gondolom, hogy a vitézeknek jó magyaroknak kell lenni és azok nem lehetnek kommunisták. Ezért, valamint azért, mert nyáron karomon és lábamon meglátta a harctéri sebhelyeimet, gyanut fogott. Nekem ugyan nem mondta, hogy az a gyanuja, katona voltam, csak egyszer mondta hogy Náci érdeklödik utánnam, aki AVH-s spicli. "Hát mond meg neki te hogy ki vagyok", mondtam. Ö már mondta, de Náci nem hiszi el. A Nácit tulajdonképpen Ignácnak hivják, aki huszárszázados és lovaglóbajnoka volt Magyarországnak. A vezetéknevét elfelejtettem, amivel vele csak néhányszor találkoztam. Felesége és négy gyermeke van, a nagy család eltartási gondjai és a gyakori AVH verés sodorhatta spicliskedésre. Késöbb a Bábolnai méneshez vették fel, állitólag tényleges szolgálatra. Rajta kivül maradt még a községben elég spicli. Tóth Tiboron kivül , Menyhért Géza gh. örnagy, Bakonyi József százados, Töley Antal gazdatiszt, Nagy János vasutas, Bogár Lajos volt népi rendör, aki a pócspetri ügyben is kegyetlenkedett és még jó néhány, elvégre a Balaton mellett voltunk, ahol sokan fordultak meg és szükség volt az éberségre. Menyhért Gézának a méhesét kezeltem. Törley Anti /pezsgögyáros fia/, hivatásos gyepmester volt, én voltam a segédje. Vele rendszerint éjjel dolgoztam, mertük a szagos "aranyat". Késöbb mint osztályidegentöl elvették az iparját, még pecegödröt sem tisztitahatott osztályidegen. Akkor sem ha alkalmazásukban állott. Anti jóidulatu ember, 3 gyermeke és felesége van, a család eltartási gondjai, és az öreg Törleyék eltartásuknak hozzájárulása sodorta fajtájának árulásába és az, hogy hülyére verték. Javithatatlan alkoholista lett és teljesen foglalkozásához méltó életszinvonalra süllyedt. Semmivel nem nézett ki külömben az egykori dusgazdag ur környezete és háztája, cigány kollégájénál. Azután "feketén" dolgoztunk. Bakonyi gyakran járt hozzám beszélgetni, minden hájjal megkent ember. Járási végrehajtó volt. Nagy vasutas a szomszédomban lakott, mindenre képes gengszter.

82 Ezek mind kóstolgattak állandóan. Menyhért egyszer felhozta elöttem, ha véletlenül fordulat jönne, vajon kivizsgálják -e ki mit csinált a kommunizmus alatt ? Egy méhcsalád kaptárjában dolgoztam , amely minden figyelmemet lekötötte és elszóltam magam, válaszolva kijelentésére:"Akkor nagyon sok emberbe bele fog akadni a ktbtk. görbéje". Észbe kaptam azonnal, de már késö volt. Akkor nem szólt semmit, egy másik alkalommal kérdezte, honnan tudom én a katonai büntetötörvénynek olyan ól a röviditését? Azt mondtam neki, hogy édesanyám mosónö volt a kaszárnyában és mivel én nagyon szerettem olvasni, könyveket hozott, a többek között a ktbtk-t is olvastam. Nagyon nevetett, de többet soha nem hozta fel ezt a témát. Forradalom után gyakran sürgetett a meneküléssel. Kecsketartással foglalkozott, teljesen a legalsóbb szellemi szintre sülyedt. Leányának, aki egy vezérkari örnagy felesége, balkarját könyékben ellötték az oroszok, amikor megbecstelenitése ellen védekezett. Törley és Tóth nagyon jó viszonyban voltak együtt, tudták egymásról, hogy AVH-s spiclik, noha ezt mindkettö tagadta a másik elött. Mindkettö a másik távollétében felhivta a figyelmemet, hogy el ne szóljam magam elötte a kommunizmusról. Volt még egy nagyon veszedelmes AVH-s spicli, Abaligeti r.k.plebános, aki kikeresztelkedett zsidó és békepap volt. A templomban a szeme állandón rajtam volt, látszott rajta, hogy nem tud hova rakni, az ö figyelésére vagyok -e ott, vagy buzgó hivö vagyok. Pár káplánjától megtudhatta volna, hogy nem vagyok veszélyes ember, mégis állandóan bizalmatlan volt. Egy alkalommal mise után keresztelést végzett és engem hivott a kereszteléshez segédkezni, valószinü igy akart megismerni. Benn ültem egy padnak a közepén, jobbról-balról is ültek mellettem Tenyerembe hajtott arccal imádkoztam, megrázta vállamat és mondta "jöjjön tálat tartani". Végig néztem rajta, de nem szóltam semmit, arcomat visszahajtottam tenyerembe, ismét megrázott és hivott. Telt templom volt és nem akartam botrányt okozni, azért illö hanghordozással mondtam, hogy nem akarok szertartásban tevölegesen résztvenni, tartson sekrestyést magának. "Jöjjön, jöjjön", mondta már szinte kiabáló hangon. Láttam mindenki felém fordult, dühös lettem, felugrottam és elindultam kifelé a templomból, közben mondtam , hogy már a templomban sem lessz nyugalma az embernek. Rám kiáltott, hogy ne beszéljek; ekkorra kiértem a pad végére, szembe a pappal, odahajoltam közel hozzá, és szinte fojtott orditással sziszegtem felé: "ugy vágom szájon, hogy kifordul a csuhából, csibész, nem vagyok önnek szolgája". Megszeppenve fordult el tölem az oltár felé. Én a templomból eltávoztam . A faluban sokáig hire volt, hogy a tanár kertésze majdnem lepofozta a papot. Mindenki haragudott rá a faluban. Vártam mindig, mikor jön értem az AVH, de ugy látszik nem jelentette sehova. Ettöl kezdve, ha utcán találkoztunk nem lehetett volna megelözni a kösznönésben, de erre nem is törekedtem. A Háziipari Szövetkezetnek bedolozója voltam. Az anyagkezelö Mátraházi Matics József csö.örm volt. Jó, hajlékony, alkalmazkodó a kommunisták felé. Spicli hirében is állott de én erröl nem gyözödtem meg. Az én multamról nem tudott, a szivbajmesét vette be. Egy alkalommal lakásomra jött átvenni a kész kosarakat, ekkor becsmérelte elöttem a régi idöket és a csendörségröl mint népelnyomókról beszélt. Dühös lettem, gondoltam lesz ami lesz és idéztem neki Szut. 71. pontját:"A csendör az államhatalom képviselöje. Legyen büszke szép hivatására", mintha aludt volna és erre rettent volna fel, beleremegett és sápadtan rám nézett, annyira remegtek kezei, hogy alig tudta aláirni az átvételi elismervényt. Többet nem találkoztam vele, amikor eljöttem lakásomról 50 db. kosár maradt ott, nem volt aki átvegye. A tanár a P.i szülészeti klinika röntgenosztályának vezetö föorvosa, havi 2.500 Forint fizetéssel. Felesége fogorvos a Sz.T.K. fogászati Ambulantiájának a vezetöje, szintén 25.00 F. fizetéssel, havi jövedelmük magánprakszissal együtt 10.000 - 15.000 Forint. Gyermekük nincs, a Balatonon egymás mellett két villája van, egy szép háza Köbányán és egy öröklakása Budapesten. Filléreskedö, fösvény, uzsorás természetü emberek, nem kommunisták, de félelmböl és érdekböl támogatják a rendszert. Nyomorult sorsomról tudott és tisztában volt vele, hogy mindent kénytelen vagyok eltürni. Nekünk egy szobánk, közös konyha használattal volt a villában és ezért kezelni kellett vagy 400 négyszögöles parkot, egy 65 fából álló gyümölcsöst és 700 négyszööl konyhakertet utóbbiakat felesben, de ö nem adott hozzá semmit. Nyáron két hónapig a pesti rokonsága négy családja és egy hónapig ök, feleségestöl voltak lent nyaralni. Ilyenkor letartoltak a kertben mindent, rokonsága postán, ök vonaton szállitották a zöldségféléket és a gyümölcsöt

83 lakásukra. Türnöm kellet szó nélkül. A parkban évszázados tölgyek voltak, amelyeknek ágai végén fagyöngynek nevezett bokrocskák nöttek. 1955 öszén azt mondta nekem, hogy ezeket a fagyöngyöket szedjem le. Azt feleltem neki, azokat csak helikopterrel lehet leszedni azokról a nagy fákról; szó szót követett és összevesztünk. Ezalkalommal megmondtam neki, hogy szorult helyzetemet nem használhatja ki, mert amugy is meglazult idegrendszerem miatt esetleg tettlegességre vetemedhetek. Azután békességben éltünk ugyan egymás mellett, de latszott rajta, hogy haragszik rám, amiért nem használhat ki kedve és számitása szerint. Zürikbe érkezésünk után irt egy levelet melyben értesitett, hogy ingóságainkat a Tanács el akarja vinni. Hogy megmenthesse kért, irjak cimére egy levelet, melyben ismerjem el, mintha tartóznék neki, hogy tartozás fejében az ingóságokat visszatarthassa. A levelet megirtam. Késöbb olvastam a lapokból, hogy a menekültek ingóságait, az örökösödésre jogosult rokonságnak adják ki. Feleségem irt egy levelet testvérének, hogy ingóságainkat vegye magához. Amikor elmentek ingóságainkért, azokat csak nagy veszekedésre adták ki, levelemt felmutatva igazolta, hogy ime nézzék meg, én is elismertem, hogy tartozunk neki. Kerékpáromat, félöl tüzelö fámat, 1 pár uj szandálomat, edényeinket, stb. visszatartott. Soha egy vassal nem tartoztam neki. Igy néz ki egy egyetemi magántanár orvos - sajnos az egész entelektüel - a demokráciában. Uj rendszer "haladó" becsület. 1956 tavaszán T.Tibor kérelmére átmentem vele Badacsonyba az üdölöjük részére munkásokat fogadni. Mindig szerettem a régiségeket nézegetni, most is bementünk egy régiépitésü r.k. templomot megnézni. Tibor a templomban szinte nekem adresszálva - feltünöen kinyitotta egy gyóntatószék ajtaját, benézett, megrázkódott, bevágta az ajtót és mondta: "micsoda szemét, aljas istálló.Ezzel bolonditották eddig a népet, hidd el János bácsi kellett hogy szétrugják a régi rendszert a sok piszkosságért. El akarják hitetni az emberrel, hogy Mari szplötelen fogant. Igen az az igaz, hogy felcsinálták az akkori urak és a szegény munkás ács nyakába varták". Szidta az egyházakat, papokat, urakat egyaránt. Megsokaltam a sok szennyes mocskolódást és én is kitörtem: "Tibi te is katolikus ember vagy, hogy lehet a zsidó kommunista propagandának annyira bedölni egy intelligens embernek, hogy saját vallását annyira bemocskolja? Annyi sok szép hösi magatartásodról beszéltél már nekem, ne haragudj, de kétségbe kell vonnom, mert aki nem vallásos az nem lehet jó magyar és éppen hös sem lehet. A propagandát nem ágyuból, sem fegyverböl lövik ki, mégis legyözött téged. A harctéren külömbözö veszélyes fegyverekkel lönek, amelyek az emberek életét, testi épségét sulyosan veszélyeztetik, hogy álltad volna hát ott meg a helyed? Nézd meg a nemzetünk életében a sok Szent királyok korát, hösi háboruikon keresztül indult fejlödésnek a nemzet. Nem szégyelték a vallásosságot és hösök is voltak". Roppant megbántottam hiuságát kijelentésemmel, de ezt is akartam. Ettöl kezdve gyakran emlegette: "szóval nem vagyok hös, János bácsi? Ezt mondod te, aki állitólag nem is voltál katona, ha ugyan nem majd meglátjuk." Ettöl kezdve ritkábban jártunk egymáshoz, a nagy barátkozás megcsuszott, de azért tartottuk ugy látszólagosan, valószinü mindketten ´rdekböl Egy alkalommal feleségem hazajött munkahelyéröl és mondta, hogy olyan embert látott mint T.atya. Elküldtem feleségemet felderitésére és kevés idö mulva jöttek vissza az Atyával együtt lakásunkra. Elomdta az Atya, hogy hosszú fegyház büntetéséböl az "nyhébb" szakasz alapján, egy hónappal azelött szabadult ki a fegyházból. Szabadlábon léte alatti magatartása ellen azonban az AVH kifogást emelt és Budapesti lakásán keresték. Mivel nem szeretne fegyházba visszakerülni, eljött Budapeströl és bujdosásba kezdett. A legtermészetesebb, mondtam neki, hogy most itt fog maradni nálunk, azaz bujdosunk együtt. Munkát kerestem részére a helyi Tözegtelepen a "többiek" között. Ugyanis a telepen dolgoztak már B.K. volt Horthysra rádio fötisztviselö, aki összeesküvésért 9 évet ült, Cs.B. föjegyzö, székesfehérvári összeesküvésért életfogytiglani fegyházra itélt, ebböl 9 évet letöltött, rendöri felügyelet alatt álló, aprónövésü, de vadmagyar, mint talákozásko kiderült, T.atya egykori rabtársai és T.J. csö. zászlós és még többen.

84 Hol az egyik hol a másik, de leggyakrabban az Atya járt Pestre. Mozgató rugója volt a Pethöfi körnek és más, akkor már forrongó csoportnak. Hozta a hireket és idomitottuk magunakt a mindekori legfrissebb felyleményekhez. Október közepén felderitönk azzal a hirrel tért vissza Budapeströl, hogy minden percen kitörhet a forradalom. Ekkor a szervezés nagy ütemben megkjezdödött. Lakásomon gyártottuk a röppcédulákat, a Keresztény Nemzeti Párt programját és a taggyüjtö iveket. Ezekben feleségem is részt vett. A kész gyüjtöiveket elhelyeztük Fehér, Baranbya és Somogy megyei ismeröseinknél. Cs.B. és S.V. föjegyzök voltak a politikai csoport és közigazgatás szervezöi, T.J. a balatonmenti katona csoport vezetöje, B.K. adminisztrátor, tolmács rádiós, közigazgatási ügyek irányitója. Mivel nekem volt Pesten a legtöbb "hitelezöm", én oda irányitottam magam, utánna partizán szervezés és vezetés. Éjjel-nappal figyeltük a rádiót. Oktober 23-án este, amikor az a zsidóállat Gerö beszélt, a rádióban fegyverdörrenéseket hallottam. Hogy mit éreztem akkor 12 esztendös busdosásom, üldöztetésem után, végre halálraitélöim nyakára tehetem a kötelet, azt nem tudnám leirni, de más senki sem, azt érezni kell. Mindenütt egyszerre akartam ott lenni; a forradalomban, támogatóimnak megköszönni hogy megmentettek, annál a 6 sirhantnál melyek bujdosásom alatt távollétemben domborultak és zárták magukba legközelebbi hozzátartozók drága tetemeit. Pestre rohantam és ott Fridman József néven fizettem külömbözö helyeken. Néhány helyre hivatlan vendégként is betolakodtam. Láttam utcákon, tereken idösebb emberek hulláit is akire azt mondták, horthysta katonatisztek. Tehát nem csak az ifjuságé és a munkásoké volt a forradalom, hanem az egész nemzeté. Én állandóan a forradalomért aggódtam. Nem az oroszkotól féltem, nem tartottam annyira hülyének öket, mint amilyeneknek bizonyultak, hanem hittem hogy forradalmunk eltaposásával kihivják maguk ellen a világot. De a forradalom alatt tanusitott lanyha magatartásukból is arra következtettem, hogy nem fognak komolyabban beavatkozni. Anarhiától tartottam, nem sem politikai sem katonai központi vezetés, mindeki azt csinált amit akart, minden csoport a saját szakállára harcolt és ott ahol akart. Kapkodás, komolytalan futkosás volt észlelhetö mindenhol. Hogy milyen rendszer marad azután nem érdekelte a legnagyobb részét. Egy kisebb csoport hajlitgatta a Nagy Imre kormányt, fokozatosan jobbra. Szegény öreg Szabó János azlezrds. akarta összefogni egységbe a harcosokat, de nem hallgattak rá. Visszaérkezésemkor állapitottam meg, hogy társaim is szépen dolgoztak, 10.000-15.000 aláirást gyüjtöttek a gyïjtöiveken. A Szombathelyröl Pestnek vonuló orosz hadosztályt azokat elöbb Balaton térségében, késöbb Kaposvár alatt helyhezkötötték. Ehhe z a munkájukhoz megnyerték segitségül a Marcal-i tüzérezredet is. November 3.-án megjelent lakásomon Tóth Tibor és közölte velem, hogy nemzetöri beösztását otthagyta, kérdezte tölem, hogy szerintem helyesen cselekedett -e? Mondtam én nem értek hozzá, az az ö dolga. Ekkor közölte velem, tudja rólam, hogy bujdosó vagyok és hivatalos katona. "Tele van az egész falu a hirrel, hogy a forradalmat a te lakásodon szervezték János bátyám. Tudom, hogy ez tulzás, de azt is tudom, hogy valami volt. Miért nem szóltál nekem is, azért hogy nem tartasz jó katonának, mert nem vagyok szerinted vallásos en is segitettemvolna, hiszen ludovikás tiszt vagyok". Ö nem kommunista, mondta, de azért mert a második világháboru alatt a "hunyadi hadosztályban" szolgált 3 évre itélték. Ugy az AVH-n mint a fegyházban addig verték ameddig nem vállalta a spicliskedést. Nem ismert engem addig, nem tudta ki vagyok és azért nem volt hozzám bizalmas, illetve mutatta, hogy nagy kommunista. De nem ártott ö még senkinek. Kért, hogy ha a forradalom eredménye megmarad és vizsgálat lessz ellene, segitsem a vizsgálatnál. Mondtam neki, hogy én nem vehetem ki a nyakamb+ol azt a tényt, hogy AVHspiclinek szegödött, ez pedi elegendö ahhoz, hogy sulyosan lakoljon. November 4-e után eltávoztak a lakásomról, ma sem tudom hova. Én otthon maradtam és vártam a fejleményeket. 1957. január elején egy kora reggel hallottam, hogy az éjfolyamán 12 embert elhurcoltak a "Kádárhuszárok"; igy hivták az uj AVH a községböl, köztük Tóth Tibort is. Tóth aznap este hazajött. Még aznap este megkérdezte, töl hova vitték öket és mi történt velük. Azt mondta hogy Balatonkenesére vitték

85 és nagyon megverték mindnyájukat. Rajta ugyan nem láttam verésnyomát. Öt és még egy társát kihallgatták és mivel nem találták öket bünösöknek, elengeték. Pár nap mulva még négyen jöttek haza és azok elmondták hogy Tòth Tibort nem verték meg és az a gyanujuk, hogy Tóth Tibor tette el öket. Tóth Tibort csak azért vitték velük, hogy eltereljék a gyanut árulásáról. Hat ember bent maradt és ötöt sulyos börtönre, egy vasutitisztet halálra itéltek. Elomdták az emberek, hogy a "Kádárhuszárok" parancsnoka és minden harmadik beosztott zsidó volt, aki borzalmasan megverték öket. Naponta jöttek az emberek lakásomra, és könyörögtek hogy meneküljek el. Egy napon Bakonyi József jött el hozzám, hogy a faluba oroszok érkeztek 2 harckocsival. Egy Szabó nevezetü ember, aki elöbb orosz fogságban volt és tud oroszul beszélni, beszélt az orosz alezredessel , az oroszok parancsnokával, aki a térképen mutatta Szabónak azt a villát, ahol én laktam, pirossal be volt karikázva és azt mondta az orosz tiszt, hogy ott szervezték a forradalmat. Könyörgött Bakonyi, hogy meneküljünk, mert nagyon félt az elhurcolástól. Pár nap mulva vonatra ültem és elmentem a Mecsekre megnézni, milyen erö harcol még. Ott kb. 150-200-en lehettek mind olyanok, akiket mint politikai foglyokat a forradalom alatt szabaditottak ki a fegyházból. Mondtam nekik, jöjjenek velem, elvezetem öket a Bakonyba, ott még nagyerö lehet, egész nap hallom az ágyuzást. Gondoltam Feleségem P-n marad, én pedig a Bakonyba leszek. Elöbb örültek ajánlatomnak, késöbb parancsnokuk azt mondta, reménytelennek látja már a harcot mindenütt. Sajnáltam otthagyni öket a nagy bizonytalanságban, ajánlottam nekik hogy a Bakonyhoz a határ közel van s ha minden remény veszett, átmehetnek a határon. Nem jöttek velem. Visszatérve lakásomra Feleségem azzal a hirrel fogadott, hogy távollétem alatt is a faluban futkosott éjjelenként az Ikarusz és a szomszéd falvakból sok embert elvittek. Sajnáltam Feleségemet, tudtam hogy öt is elhurcolják, nem érdemli meg, hogy kiszolgáltassam ezeknek a szemeteknek, nem csak jó Feleségem de hüséges fegyvertársam is volt. Elutaztam az Osztrák határszélre egy ismerösömhöz és kértem öt, hogy segitsen elkésziteni menekülésünket Ausztriának. Ö is, de egy embercsempész is elmondta, hogy arra már lehetetlen átmenni, mert a sok orosz katona a határt már teljesen lezárta. Ali érkeztem vissza lakásomra jött Tóth Tibor és kért, hogy azonnal meneküljek el, mert biztosan tudja hogy elhurcolnak. Nem megyek, mondtam, menjen az aki nem magyar, én itt születtem, itt is akarok meghalni. Tibi a sz´keröl felugrott azt hittem menni akar - elém rogyott térdre , szemei könnyben ragyogtak és könyörgött: "János bácsi az Istenre kérlek, könyörgöm neked menekülj, mert tudom hogy az éjjel jönnek érted, tudom, Te is tudod mi vár rád, menekülj amig nem késö". "Nem megyek, Tibi, mondtam". Még kevés ideig könyörgött, aztán elment. Biztos vagyok benne, nem engemet féltett, sajnált, hanem ö magát, mivel attól félt, hogy hosszú idön keresztül jóviszonyban voltam vele, mint bujdosóval és nem hiszik neki el, hogy nem tudott bujdosó voltomról. Sötétedéskor értékesebb ingóságainkat elszállitottuk egyik közeli iskerösünkhoz és este 10 h-kor átmentünk egy cimereskommunista zenetanár villájába. A villa gondnokával jóba voltunk, aki azelött fa nagykereskedö volt, az mondta, hogy menjünk oda, ott nem fognak keresni, mert - mint mondta - ha a kommunisták a villa elött mennek el, akkor is leveszik a klapjukat, annyira tisztelik gazdáját, álmodni se mernének arról, hogy Kossuthdijjas villában "faiszta" van. Féltizenegykor már dörömböltek az AVH-ok lakásunk ablakán, ajtaján, miután a házat körülfogták, de Kovácséknál csak a káró kutya jelentkezett, de az asztán forgatta a csibészeket alaposan, féltem, agyonlövik, de nem bántották. Ha tudták volna, hogy a kutya gazdája nagyelvtársuk villájából figyeli a müködésüket. Isten irgalmazzon nekik egyszer. Másnap hajnalban vonatra ültünk és este Jóskabáknál voltunk a Jugó határ közelében. Jóskáéknál két napot töltöttünk, még azon spekuláltam, hogy lehetne otthon maradni? Éreztem biztosan, hogy Nyugaton sem hagynak megnyugodni, mert nagyon nehezen hagytam el Hazámat. Sajnos nem maradhattunk, Jóskáék is de különösen a Felesége, féltek tölem, hogy elfognak és ö is kötélre kerül. A forradalom után már nagyon féltek az emberek, már nem lehetett volna még 12 esztendöt az országban bujdosni. Február

86 1-én du. elindultunk a határra. Volt ugyan egy 1915-ös kiadásu részletes térképem, de azon kivül is ismertem a határt jól, mégis eltévedtünk. Közvetlen a határmentén, a Mattyi erdönél az oroszok közelében kerültünk, aki észrevettek bennünket, rakéttákat löttek fel és géppisztollyal löttek. Nekiszaladtunk a holt Drávának és egyszer lábon egyszer uszva kerültünk át a hótól meglehetösen megsürüsüdött folyón a tulsó oldalra. Mire az Oroszok oda értek a Drávához, mi a határvonaltól 30 méterre, egy horvátember tanyájában voltunk. Egy jugo-katona kisért be bennünket - miután a horváth tanyájában a nagyjában leszáritkoztunk Miholjácra. Ott azonnal kihallgattak bennünket és különösen katonai szolgálatomat firtatták. Azt mondtam, hogy nem voltam katona, csak az elsö világháboruban. A forradalom alatt csak röpplapokat osztogattam és a Községi Nemzeti Tanácsban voltam. Kertészeti iskolát végeztem és Magyarországon magán kertészetem volt, amelyet a kommunisták elvettek. Másnap, elöbb egy álitólagos fökertész, késöbb 5 tagból álló bizottság - a községi tanácsból - legalább is azt mondták - keresett fel és azt mondták, hogy nekik egy olyan képzettségü kertészre van szükségük, mint én vagyok, kértek, hogy maradjak ott Jugóban. Fökertészi állást adnak és 60.000 dinárt fizetnek havonta. Nem maradok, mondtam, kommunista államban, mert én nem vagyok kommunista és itt is csak a bajom gyülne meg mentöl hamarabb a kommunizmussal. Nagyon erösködtek, maradjak, vannak náluk mondtak Magyarok emogrációban sokan, azok mind megszerették a helyet. Egy orvosprofesszor is van mondták a közeli kórházban, elvisznek ahhoz autóval, kérdezzem meg töle, milyen helye van Jugóban. Mondtam nekik fölöslegesnek tartom odamenni, mert én nem akarok Jugóban maradni. Menjek nézzem meg a kertészetet mondták, elvisznek autóval, Feleségem addig ott marad és mi is mindjárt visszajövünk. Nem megyek egyedül sehova mondtam, csak csoporttal, de azzal is tovább Nyugatra, itt nem érdekel sem kertészet, sem egyéb, értsék meg, hogy semilyen körülmények között nem maradok ott. Pedig ök nem olyan kommunisták, mondták, mint az oroszok, az ö demokráciájuk igazi. Megosztott kommunizmus nincs, mondtam, most ugyan önök nemzetinek nevezik kommunizmusukat, de majd jönni fognak az oroszok ide is és eltapossák a kommunizmusukat, mint a mi forrdalmunkat. Tiltakoztak a maguk módján, mint aki azon vitázik, hogy örökké él. Beszélhettek, gondoltam, nincs annyi eszetek, hogy lépre csaljatok és visszaadjatok. Egy hét mulva egy reggelen jelezték, hogy az nap Eszékre szállitanak bennünket. A szálláshelyröl én mentem le utóljára az udvarra. A folyosón, az iroda elött haladtam el, amikor az ajtón jönni akart ki az az U.D.B. százados, aki odaérkezésünkkor tolmács utján kikérdezett bennünket. Vègi nézett a folyosón és perfekt magyarsággal nevemen szólitva behivott az irodába: "Mi az kérem, ön tud magyarul?", kérdeztem. "Pesten kereskedelmiztem", mondja. "Kovács ur, itt ne maradjon Jugóban akár, hogy kérik arra, a saját érdekében hivom fel arra a figyelmét, de ne szóljon senkinek, hogy én ezt önnek mondtam. Vigyázzon, mert mindenki tud nálunk magyarul beszélni". Mondtam neki, hogy én azt sejtettem és kérdeztem, miért mondja, hogy ne maradjak ott? Erre csak azt válaszolta, hogy ö nem kommunista. Eszéken egy volt uradalmi majorban kisértek bennünket 2 U.D.B.-ás (itt már kiséret nélkül sehova nem mehettünk). A major rótkeritéssel volt körülkeritve, a kapuban és a drótkeritésen kivül géppisztolyos U.D.B.-sok álltak, illetve sétáltak. Teljesen fogolytábor mintájára. Egy nagy terembe vezettek bennünket (azelött terményraktár, késöbb baromfikeltetö volt) ahol 3-ával voltak az ágyak egymásra rakva és 850-en voltunk a teremben. A patkányok tömegével futkostak rajtunk, de tetü is volt böven. ÉTkezésünk csapnivaló rossz volt, német csajkából étkezünk, de evöeszköz nem volt. Mindent ittunk, még a fötttésztát is, ha nagy ritkán ilyet is föztek. A babot mosatlanul patkány és egérválladékkal öntötték a kondérba, büzös volt az étel. Szemérmesebb embereknek nappal is be kellett fogni szemeiket, ha nem akarták látni a prosztitució minden változatát, mivel hogy vadidegen nöket és férfiakat érkezés sorrendjében összefektették. Közönséges sátoroscigányok, zsebmetszök, rablók, gyilkosok vegyesen együtt voltunk. Nem kell hozzá nagy képzelötehetség, hogy mi volt itt. Éjjel arra ébredtünk "h-a-l-á, Ö-l-d-m-e-g!" stb., stb. szennyes, piszkos káromlások közepette. Kiszögdöstek a városba és ott részgeskedtek, verekedtek, garázdálkotak, az öröket leütötték. Persze a megtorlás sem maradt el, de a baj az volt, hogy nem csak

87 ezeket a kanális szennyeket büntették, hanem az egészet. Két-három autó U.D.B.-ás szált ki a táborba, kizavarták a népet az udvarra, szmély és házkutatást tartottak, és ami kis élelmiszere volt az embernek, ami órája, gyürüje vagy éppen ruhája eladás utján szerzett, hogy megmentse magát az éhenhaláltól, elvették. Akit elöl-utol találtak, gyerekeket, nöket, férfiakat, egyaránt gumibottal verték agyba-föbe ahol érték, "piszkos fasiszták" kiabálták az U.D.B.-sek. Egy alkalommal mondtam az U.D.B.parancsnoknak, ne nevettesék ki magukat azzal, hogy ezt a szemét népet fasisztának nevezik, hiszen azok urak. Hát nem tudják, hogy grófokat, bárókat, hercegeket, minisztereket, hirneves politikusokat, magasrangu tiszteket végeztek ki a fasizmusért, éppen ezek akiket most fasisztának magasztalnak fel. Mosoylgott rajta a parancsnok, mondta nem tudja elképzelni milyen lehetett az a Forradalom Pesten, ha ezek az emberek csináltáka a forradalmat. Ne higyje mondta, hogy e között a töme között 100 is van akik a forradalomban tényleg résztvettek. Nyitva volt a határ és jöttek ki a kasszafurók, zsebvágók, rablók és a többi bünözök, mert kommunista államban már nincsen kiktöl lopni, hiszen nincsenek magán embereknek semmije. A cigány is azt mondta, elmehetett egész hónapon keresztül koldulni, amig egyszer kapott valamit. Savanyuan mosolygott, mintha találva érezte volna magát. Nem örvendtem elöttük valami nagy megbecsülésnek amugy sem, szomszédaimat és a táborvezetöséget megbizták már odamentünktöl fogva, figyeljenek hogy mit beszélek. Odaérkezésünk után pár nap mulva, jött egy Bizottság a Menekültügyi Hatóságtól, kértem öket hogy vigyenek el onnan, mert a visszaadásveszély fenyeget; rángatták a vállukat, majd intézkednek mondták. Jött egy amerikai bizottság, az is igérte, semmit nem csinál. Aztán jött a svájci bizottság egy nö vezetésével az megértett és azonnal listázott bennünket. Ez volt a szerencsénk, mert biztosan visszaadtak volna. Röviddel a svájci bizottság távozása után, egy Csapó nevezetü civil U.D.B.-ás és 4-5 egyenruhás jelenlétében kihallgaott Feleségemmel együtt, mikor, hol voltam és mivel foglalkoztam Magyarországon? Kihallgatás közben egyszer azt kérdezte tölem mosolyogva: "Nem ismer ön engem, Kovács ur?". Sohsem láttam, mondtam. "Dehogynem, kérem, emlékezzék csak vissza a siklósi Varga pincére", és a többieknek szerbül mondott valamit. Lehet hogy ön emlékezik valakire, de az nem én voltam, mondtam. "Biztosan ön volt kérem, azt is tudom hogy ön egy veszedelmes antibolsevista". Nem is tagadom azt, mondom, ha nem az volnék nem jöttem volna ide, ebbe a szemétbe. Meglepett a Varga-pince kijelentésével, hiszen sokszor napokat fetrengtem abban a pincében, amikor nagyon bujni kellett. Megigérte ugyan hogy "erröl még majd bizalmasan beszélni fogunk", de velem többször nem beszélt. Feleségemet még három izben hallgatta ki agyanazokra amire elöször, azzal az ürüggyel, hogy az elözö kihallgatásról az okmányok elvesztek. Amikor indultunk Svájcba, akkor tépték össze a fölösleges okmányokat. Eszékröl Bresztanyicára, onnan 1957.IV.28.-án Svájcba jöttünk. Ide utazásunkkor, még Jugó földön a szállitmányunkat kisérö személyzet közül egy magyarulbeszélö sváci hölgy, minden kocsiban keresett nevemen (Kovács). Amikor rámtalált, mondta: "Na végre önt is üdvözölhetjük magun között, Kovács ur, már 3 év óta tudok magáról, mindég vártuk mi lessz magával, sokat aggódtunk érte. Hála Istennek most itt van. Ha elhagyjuk a Jugo-határt, bejövök önhöz beszélgetni, ha nem zavarom, addig nem jó magával lenni, mert ha észreveszik a Jugók, nekem is kellemedketlenkedhetnek". Reggel fele, amikor elhagytuk a Jugó-határt, Osztrák területen, tényleg bejött a kocsinkba, hol nagyon kedvesen elbeszélkgetett. Végül érdeklödött valódi nevem után, ondván hogy most már megmondhatom, mert itt már nem fog bántani senki, akkor sem, ha gyilkoltam Magyarországon. Mondtam neki, hogy még nem láttam elérkezettnek az idöt arra, hogy nevemet megmondja, majd Svájcban megtudhatja. "Hoztam én már bárót is ki álnéven", mondja "az is megmondta nekem a nevét". Én nem vagyok báró sem, és ne haragudjék, de még nem mondhatom meg, majd otthon megtudhatja. Eltávozott, én azóta nem láttam, mert ö Buxban kiszállt. Mielött kiszállt arra figyelmeztetett, hogy idekint ne bántsam a zsidókat, ö is haragszik ugyan rájuk, pedi anyai-ágon benne is van zsidó, de nem bántja öket. Nekem nincs még semmi közöm az ö zsidajaikhoz, mondtam, miért bántanám. Egész táborozásunk alatt különösen figyelt Làng Lajos, aki most a svájci Magyarok Szabadszakszervezetének az irodaigazgatója. Ez egy szociáldemokrata csibész, aki Jugóban állandóan az U.D.B. autójával hozták haza a városból. Az a gyanum, hogy ez beszélt rólam annak a hölgynek is, aki a

88 vonatban felkeresett. Eszéken a táborvezetöség is diszestársaság volt. A Nyugatról érkezö leveleket vallanylámpával átvilágitották és kiszedték belöle a dollárokat és más nyugati pénzeket. Svájcban Frau Olga Stoll aki Eszéken a listára felvett, arra kért hogy vállaljam el egy magyarháznak a gondnokságát, sok csibész van a házban, csinálják ott a rendet, mondta. A házat egy Locher nevü épitési vállalat tartott fenn, ahol én is munkát kaptam az ´peikezésnél. Azt igérte Stoll-né és a vállalat épitésvezetöje, hogy minden hatósági támogatást megkapok a csibészekkel szemben. Feleségem fözött és takaritott a csibészekre. A csibészek 1-2 hétig dolgoztak, aztán heteken keresztül táppénz alatt részgeskedtek, csavarogtak a városban. Botrányaik miatt a rendörség naponta látogatta a házat, éjjel nöket hoztak be a házba, a W.C.-ben a csésze mellé ronditottak azért, hogy engem és Feleségem maceráljanak. Takaritson a "Horthy fasisztakutya", mondták a hátunk mögött. Megfogtam a népet és néhányat botrányos magaviseletéért, vagy ha étkezésüket nem fizették, kidobtam a házból. Mindent megtettek, hogy megfélemlitsenek, szobám ajtaja közelében egy folyosókijárathoz körcéltáblát raktak és abba célt löttek. Mondtam neki, hogy csak atommal tudnak megfélemliteni, mert én már a kézifegyverek veszélyén tul vagyok. A lövöldözések zajára a rendörség figyelt fel és elszedte tölük a fegyvert. Az ugynevzett Magyaregyesületnek dr.Kismarjay Tibor volt az elnöke, akinek a Felesége zsidó. Én ezért nem iratkoztam be az egyesületbe, amiért az elnök neheztelt rám. A csibészek az elnökkel jóban voltak, ki tudja mi mindetn beszélhettekm rólam Kismarjaynak. Egy alkalommal Stollné gyülést tartott az egyesületben amelyre Stollnét megtisztelve mi is elmentünk a Feleségemmel. A gyülésen Kismarjay is felszólatl teljesen lényegtelen ügyben, a célja az volt csupán, hogy kijelentse: "Arra nagyon fogunk vigyázni, hogy egyesületünkbe se barnainges, se pirosingesek ne kerülhessenek be". Ezek a kijelentések nekem voltak szánva, egy alkalommal tudomására is hoztam hogy nincs szándékom addig semmiféle egyesületbe sem belépni, ameddig abban sárgaingesek lesznek. Stollnétól tudhatták meg biztosan, hogy 12 évig bujdostam otthon és most is álnév alatt élek, azt hiszik gyilkoltam a Nyiulasizmus alatt, de a hatóság is azt gondolja és igy nem nehéz nekik a Rendörségen zaklatásomat kieszközölni. A Magyaregyesületben 2 spiclicsoport dolgozik, agyik a kommunista csoport, ez deriti fel a faisztákat, a másik a fasisztacsoport ez deriti fel a kommunistákat és hogy munka és egyéb elönyökhöz jussanak, mind a kettö besugja azokat akik ugyan nem követnek el semmi bünt, nem is pártoskodna, de akiket a hatóság nem lát szivesen, mert világnézete nem egyezik meg azok demokratikusnak nevezett szokásukkal. Kismarjayt késöbb a saját csoportja buktatt ki és helyette Farkas László állitólag volt horthysta repülö hdngy-ot választották elnöknek. Ez az ember otthon a Rákosi idökben, esti egyetemen mérnöki oklevelet szerzett. Tudom, hogy ezekre az esti tanfolyamokra, még a munkások közül is csak a cimeres kommunistákat válogatták ki, nehogy horthysta tisztet oda felvegyenek. Ha felvették, azoknak kommunista érdemeik kellett lenni és az Haza vagy nemzetárulás volt. Igy az ö idejében sem léptem be az Egyesületbe, tehár maradtam az ö szemében is tovább fasisztának. Kismarjay egy társaságban azt a kijelentést tette, hogy a Szabadságharcunk nem forradalom, hanem gyermekpuskázás volt. Egy svájci ujságiró, aki a társaságban jelen volt, felugrott az asztaltól és kikérte magának a magyarok nevében, hogy a magyarok Szabadságharcát ilyen kijelentésekkel beszennyezze. Alkalom adtán én is megmondtam a véleményemet, ha tényleg gyermekpuskázás lett volna is, akkor is kötelessége egy magyar embernek felnagyitani, hisz Nyugat ugyis közömbös ügyeinkkel szemben. Következett a másik diszmagyar, Farkas Lászlónak az esete. Az orosz követség tagjaival lakásán és bárban "koüsistenciált", azokkal barátkozik, akik megbecstelenitették a nemzet anyját, testvérét, feleségét, gazdaságynkat, nemzeti kulturánkat és százezreket tettek földönfutókká, hazátlanokká, hontalanokká. Az Egyesület titkára dr.Dobszay János, aki iskoláit a kommunistákmnál végezte, kommunista államügyész volt, magasem tudja hány becsületes magyaremberre kérte a halálos itélet kiszabását. Egy alkalommal egész véletlenül egy magánháznál nekem mondta, tölem kérdezte: "Mi lessz a magyar koronával, arra már semmi szükség nincs?". Majd hazaviszik és eladják a M.E.H.nek, mondtam. Az ócskavasak, rongyok és egyébb szemétgyüjtöhelyet nevezik otthon M.E.H. Nemzeti Vállalatnak. Megszégyelte magát, megrántotta a válla´t "nem igy gondoltam", mondta. Ilyenek és hasonlóakból

89 tevödik össze a Magyarok Egyesülete. Van egy Keresztény Szakszervezti Munkás Szövetség, egy nagyon derék, becsületes, lelkes magyar rk. lelkész egyetemi tanár, aki 8 sztendöt töltött a szibériai büntetö fogoly táborokba, állitotta fel, protestánsok, katolikusok részvétével egyaránt. Hát már nem befurakodtak ide is a Marxismussal fertözött emberek? Ennek az egyesületnek vagyok tagja, de nem járok semmiféle összejövetelére sem, nem fogom ügyeimet soha olyan emberre bizni, akik még a kezüket is tapsra emelték tetszésnyilvánitás végett ezeknek a gazoknak. A Locher vállalatnál a Pallér együtt ivott a csibésszel, akik felbiztatták, hogy nehezebb munkára osszon be. Egy alkalommal falbontáshoz rendelt a pallér, mondtam neki, nem megyek, mert engem könnyebb munkára vett fel az Épitészvezetö és a fizetésemet is ahhoz mérten kapom. Hozzáfogott velem kiabálni, mondván, hogy most ö parancsol és nekem azt kell tennem, amit parancsol. Figyelmeztettem, hogy tisztességesen beszéljen, mert nem engedem meg senkinek, hogy rám kiabáljon. Még hangosabb volt, egy deszkakaparó szerszám volt a kezemben és futásközben azzal hallgattattam el. A Pallért más épülethez rendelték és én még 2 hétig ott maradtam. Aztán felmondtam és elmentem a cégtöl és a gondnokságot is ott hagytam. Uj állást szereztem, a jelenlegi helyemen. Alig voltunk itt egy pár napig, jött a detektiv és közölte, hogy letelepédésünkkel kapcsolatban, bizonyos elözetes megállapitásokra van szükség. Csodálkoztam én már addig is, hogy a csibészeknek meg volt az Ausweisük és nekünk nem, gondoltam, hogy valami nincs rendjén. Most aztán a feladott kérdésekböl láttam, hogy nem letelepedéssel kapcsolatban nyomoznak, hanem feljelentettek. A detektiv egy zsidótolmácsot hozott magával aki szintén "magyar menekült" volt. Az elsö kérdések között tette fel a detektiv a kérdést, hogy egyeznek -e az okmányaim? Egyeznek mondtam, a regisztrálásnál felvett adatok igazolványom adataival, csak az én törvényes adataimmal nem egyezik egyik sem, mert álnéven vagyok. Kit gyilkoltam meg? Azt nem tudom mert két háboruban, két forradalomban is vettem részt, löttem az ellens+egre különféle fegyverekkel, hogy talált -e a lövedékem, vagy sem azt nem tudom, azt sem tudom hogy Nyugaton ezt gyilkosságnak minösitik -e vagy sem. Ha annak minösitik valószinü gyilkoltam, de azt nem tudom megmondani, hogy kit. Az nem gyilkosság mondja a detektiv, ha másképpen nem öltem. Náluk rendörök vagy más hatotsági szervek szoktak gyilkolni, kérdeztem? Mondja nem. Mi sem szoktunk Magyarországon. Akkor miért viselek álnevet kérdezi. Ez elött a tolmács elött nem felelek a kérdéseire. Arra kért hogy irjak egy önéletrajzot magyarul, ö majd törvényszéki tolmáccsal lefordittatja és annak alapján ejtik meg a vizsgálatot. A vizsgálat lefolytatása után az Ausweist megkaptuk és az óta a detektiv a legjobb emberem lett. Nagyon rendes, derék, intelihens ember. Ha más hatóság kellemetlenkedni akar velem, eddig még mindig ö járt közbe, hogy ne ba´ntsanak minket, mert mi becsületes emeberek vagyunk. Uj helyemen, egy pár nap elteltével, a kertész hivott magához, fütyült egyet és ujjával integetett. Mondtam neki hogy mi magyarok ilyen nyelven nem értünk, nálunk a kutyát szokták igy hivni. Szóljon csak németül, mert annyit tudok már, hogy megértjük egymást. Aztán kb. fél évig nem volt köztünk semmi baj. Azt észre vettem, hpgy ö és a postakézbesitö - aki szabad idejében állandóan az intézetben tartózkodik - a közelben dolgozó magyarokkal beszélgettek és éjjel lakásom körül ólálkodtak. Attól kezdve mindig velem végeztette a nehez munkát, de nem vettem figyelembe. Egyszer kölépcsöt csináltunk. Egy és az ö ügyetlensége miatt rám orditott. Éppen egy nagy kötörökalapács volt nálam és azzal felécsaptam, de elugrott és nem érte. Akko megmagyaráztam neki, hogy nem engedem meg senkinek hogy kiabáljon rám, aki ennek dacára is megkisérli, azt megütöm. Aztán ismét dolgoztunk együtt békességben. Junius 29-én kaptunk Feleségemmel idézést 30-ra, engem negyed nyolcra, Feleségemet 9-re idézték, a kémelháritó osztályra. Láttam az idézésröl, hogy ezek nagy fogást akarnak csinálni, gondolják engem megtörnek mire Feleségem érkezik és öt már nem kell sokat verni mindent beismer. Én tudtam hogy nem lessz a nagy fogásból semmi, ezért együtt mentem Feleségemmel negyed nyolcra. Feleségemet kiküldte a

90 civil - amint késöbb meg tudtam Picsanoni örm. - nekem a szmélyadataimat kezdte irni. A nevemet leirta és kérdezte, hogy helyes -e amit leirt. Láttam, tudja, hogy álnéven vagyok, csak azt várja vajon én fel fedem -e magam, mondtam helyes, de ez álnevem. Dühösen kirángatta a gépböl a papirt és kiabálva mondta, hogy miért nem a valódi nevemet diktáltam. Én is ugyan olyan hangon kiabáltam mint ö és kikértem magamnak, hogy ilyen hangon ne beszéljen velem. Mondtam neki hogy én az álnevemet hatósági engedéllyel viselem, kérdezze meg telefonon a városi Idegenrendörséget, az megadja a felvilágositást. Telefonált és ö maga szégyenkezve mondta, hogy azt a választ kapta, hogy mi becsületes emberek vagyunk. Hogy neki legyen igaza, azt mondta, kérjem ujra az álnevem engedélyezését. Amikorra az én kérvényem a Kanton Idegen Rendörségéhez beérkezett, már a Kanton Idegen Rendörsége is kérte tölem az Ausweist beadását, mert valódi nevemre egy másikat fognak kiállitani. Személyesen mentünk el a rendörségre és ugy engedélyezte a Kovácsnév további használatát. Másnap mégis hivattak a Kerületi Idegenrendörségre ugyan azért, hogy kicserelik igazolványomat, mert azt Bernböl követelik. Hivatkoztam arra, hogy Kantonállam engedélyezte a Kovács név további használatát, akkor hogy vonhatja azt be a Kerület. Végre ide-oda telefonálgatás után az is meghagyta igazolványunkat. Pár nap mulva ujság érkezett törvényes nevemre. Ismét pár napjára rá egy levél a Segélyszervtöl, tehát pár nap alatt végigfutottak nevemmel az összes hivatalokon. Az a gyanum hogy az örm. keze van benne. Kiszolgáltatta nevemet a kommunistáknak és hogy elterelje magáról a gyanut, gondoskodott róla, hogy törvényes nevemröl mások is tudomást szerezzenek, hogy végül ne lehessen megállapitani, ki szolgáltatta ki törvényes nevemet. Nem szivesen irom le, de nem volna teljes a beszámolóm, ha nem irnám le szégyelni valókat is. Talán mentségül hozhatom fel a magukról megfeledkezett bajtársaimnak, hogy cselekményüket kényszerhelyzetükben követték el, az állandó zaklatás és verés hatása alatt. Berki örm. a h.böszörményi örsröl, Mester Gábor csö. a v.párcsi örsröl, Balogh Géza fötörm. a k.vári nyom. alosztálytól, Oláh Sándor törm. Biharból rendszeres AVH-spiclik. Ezenkivül hallottam, hogy a Nom.oszt,-nak legtöbb részét, de örsbelieket is addig verték amig nem vállalták a spicliskedést. Bujdosóknak iratlan, de szigoru szabály volt, hogy tiszteket, vitézeket, csendöröket, rendöröket, alispánokat, fösz.birákat és büntetö birókat el kell kerülni, mert nem tudhattuk, hogy kiket vertek spiclivé, de ezek amugy is állandó AVH-megfigyelés alatt álltak. Varga Lajos fötörm. pécsi lakos azt állitotta nekem, hogy dr.Gereöffy Géza alezrds-sel volt együtt hadifogságban, minden fogoly haragudott rá, gyülölték, mert fogolytársai ellen spicliskedett. Lehet. Én Kiskunfélegyházán voltam vele, de már ott sem viselkedett ugy, mint illett volna. Gyakran hivatkozott demokratikus elöljárói mivoltára és kereste elödjeiben a szlávot. Magyar ember nem keres idegen vért magában akkor sem, ha az mentené meg a butó alól. Ha belém öntötte az Isten, akkor folyon ki az életemmel, de nem tagadom soha! Pécsett Pesti István csö. alhdngy , Beregffy alezrds, v.Pétery h.eds. (ez 500 F. nyugdijat is kapott), Jilly fszbiro (ez is 500 F. nyugdijat kapott), AVH-spicli hirében állottak. De ezenkivül tömérdeken, lehetetlen leirni a nevüket, annyian vannak. Még egy tragikus eset: Szilágyi csöörmt. népitélettel (zsidók) felakasztották azzal a váddal, hogy 3 zsidót megölt. A kötél leszakadt alatta, akkor is hangoztatta az örm. ártatlanságát mint elöbb, de nem kegyelmeztek neki. Egy Weiss nevezetü siklósi zsidó néhányadmagával elöugrott a bámészkodó zsidó tömegböl és ismét felhuzta örm-t Bajtársunkat, aki akkor már kiadta nemes magyar lelkét. Három nap mulva hazajöttek "a gázkamráikból" azok a zsidók, akiket szegény Szilágyi örm. megölt. Itt van Svájcban él egy Mihályi nevezetü AVH-s, aki tiszalöki duzzasztómünél, orosz fogságból visszaszállitott és itthon ismét sulyos fogságra itélt és az embertelen bánásmód ellen fellázadt Bajtársaink közé lött,amely alkalommal sok halott és sebesült lett, ma is szabadon él, mert nincs rá törvény - mondják - hogy feleslösségre vonhassák. (Törvény csak ellenem van, mert belém nem férközhetett Marx). Hosszú bujdosásom alatt voltam minden és mindenki, minden rendü-rangu ember, csak éppen az nem, aki vagyok. Az emberek fantáziája nevezett ki katona-vonalon tbk-nak, polgári vonalon képviselötöl miniszterig, papi vonalon püspöktöl hercegprimásig. Voltam Mindszenty is, öregasszonyok látni is véltek,

91 amikor éjjelenként hol egyik hol másik templomban, titkoban miséztem, és ezt másnap az autóbuszokon sutogták egymásnak. Mindenkit meg kellet hagynom hitében, elgondolásában, mert ez is bujdosásom eredményesséét és az életem megmentését szolgája.A szélhámosságnak minden ágazatán át kellett esnem, sodort az ár magával. De egyet nem tettem: soha senkinek nem okoztam sem anyagi, sem erkölcsi kárt. Magasra emelt fejjel mehetek végig az ország területén ahol jártam, nem fognak rám kiabálni, hogy megkárositottam valakit. Az egész 12 esztendö alatt, mint már irtam is egyszer loptam, fát, de ha nem nagyon simogatja is az ember, akkor is hazafias kötelességemet teljesitettem, mert az elrabolt nemzeti vagyont szereztem vissza, a nemzet tagjainak felhasználására. Mindegy, ugy veszik az emberek ahogy akarják, ha többször loptam volna, azt is leirnám, mert én ugy fogom fel, hogy cselekédeseimért csak az vessen rám követ, aki legalább ugyanazt az életet átélte amit én. Ezt se nem kérkedésböl irom, se nem panaszkodom.Ha tudnám hogy felszabaditom vele Hazámat, szivesen ujra kezdeném. Ha mégis egyes cselekedeteimen keresztül emberi életben, testi épségben vagy vagyonban kár esette, ugy vélem hogy ezt esküvel fogadott kötelességem teljesitésével kapcsolatosan következett be. Én nyugodt lelkiismerettel élek abban a tudatban, kötelességemet Hazám és Nemzetem érdekében, becsülettel teljesitettem. Ezért sem elismerést, sem elönyt, sem jutalmat nem várok, amit tettem esküvel fogadott kötelességemen kivül magyar becsületböl tettem. Ha pedig cselekedeteimet egyszer az illetékes forumok által megejtett vizsgálat mégis büncselekménynek minösitenék, a felelösséget vállani fogom érte éppen ugy, mint ahogy bujdosásomat teljesitettem. Sajnos még nincs vége, még sok szenvedés, megalázás, igazságtalanság következik be életünkben. Menekültekböl lehettünk foglyok, hiszen ma-holnap egy letünt világ büneinek tárgybizonyitékai leszünk, tettesei leszünk a "szabadvilágban" is. Tömérdeket szenvedtem hosszu bujdosásom alatt, de nem esett olyan rosszul - hiszen az ellenségtöl nem várhattam mást a szenvedésnél - mint amilyen rosszul esik az, hogy itt a szabadvilágban is zaklatnak. Nem volt olyan kivánnivalója a szabad rádióknak, amit azonnal ne hajtottam volna végre bujdosásom alatt, most fizetnek érte. Hallottam, már otthon is, hogy nagyobb becsülete van itt, kint a kommunistáknak, mint a rendes, becsületes, hazáját , fajtáját szeretö magyarnak. Nem, hittem, azt gondoltam propagandából terjesztik otthon a kommunisták. Most a saját börömön tapasztalom, hogy igaz, tehát az igazságot használják fel otthon a kommunisták propagandának. Lehet hogy az emberek fontoskodónak, összeférhetetlennek tartanak, mert gyakran hallottak magamról ellenvetéseimmel. Nem, nincsenek ilyen hajlamaim. A vészharang zugása az nálam, mert tudom szenvedö nemzetem kivánságát, ismerem az ellenség törekvéseit és látom, hogy kellene cselekedni, hogy ne szakadjon ránk teljesen az a sötétség, amelyik fenyegeti nemzetünket, Hazánkat. Látom, hogy miként térnek le az emberek arról az utról, anmelyik Nemzetünk és Hazánk megbecsüléséhez vezet. Nincsenek feltünési vágyaim, csak szeretném beleönteni a haza és a fajszretetet azoknak a szivébe, akiknek ezektöl üres a lelkük vagy akikben van, de közömbös, kényelmes, gondatlanságból vagy tudatlanságból nem használja fel a közösség javára. Várja otthon a nemzet tömérdek szenvedésben is, hogy segitsünk rajtuk, minden reménye bennünk menekültekben van a szenvedö nemzetnek és nem teszünk az érdekeiben semmit. Szervezkednek a kommunisták, a szoc.demek, csak éppen azok nem hallatják hangukat, akiktöl a szenvedö nemzet várja. Hitegetik egymást, magukat: "Itt van X.Y. tábornok, ott van X.Y. ezredes olyan, amolyan erövel. Most ez itt szólalt fel, amaz ott szólalt fel, ilyen olyan fegyveres alakulataink vannak, stb. stb" Ha tudnák szegények, hogy nincs itt semmi, még annyi erönk sincs, hogy bajbakerült honfitársaainkon segithessünk, elvesznének a reménytelenségbe. Mindég ismertem fajtámnak jó és rossz tulajdonságait, de most amikor 12 esztendeig a szenvedésben éltem vele, ismertem meg igazán. Nem él a földön még egy olyan nemzet olyan mint a minénk, amelyiknek minden téren annyi jó tulajdonsága legyen, csak bánni kell vele tudni. Öszinte, tiszta, becsületes, jószándéku és akaratu, ragaszkodó szivvel kell felé nyulni, oda lehet vinni most is elnevelt állapotban ahova akarja vinni az ember. Vannak hibáink is, de más nemzetben még több van. Ezeket a hibákat neveléssel ki lehet irtani.Idöklen-idökön keresztül idegen uralom, idegen nevelés, vezetés alatt élt, hazája, nemzete árulójávvá, janicsárra nevelték - egy kevés söpredék kivételével - mégsem tudták

92 belöle kiölni: a magyart. Láttam, meggyözödtem róla, hogy magyar akar és fog maradni. Leirásomat felelösségem teljes tudatában a valóságnak mindenben az igazságnak mindenben megfelelöen tettem meg. Ezt azért tartom szükségesnek kifejezésre juttatni, mert elöfordulhat, hogy amikor a valódiságának igazolására sor kerül én már nem leszek az élök sorában.

93

6. Fejezet. A magyar menekültek 1945 után.

94

17/1.hds.I.m.45.V.30.sz.

15

Javaslat a Németország területén lévö magyarsáh sorsának rendezésére. Magyarország geopolitikai helyzetéböl kifolyólag - mint Közép-Európa valamennyi kis és középállama kényszerült a most lezajlott háboruban résztvenni. Mint ismeretes, az 1941. évi német katonai tulsuly hatása alatt a hadbalépése Németország oldalán történt meg. A háboru befejezése - az ország 1944. március 19-én történt német megszállása s a X.16-i kormányzói pcs. következtében /fegyverletétel visszavonása s a harc továbbfolytatása/ a honvédséget pcs-ra áttelepitve Németország területén találta. A hdm-ek folyamán némt területre szorult honvéd egységeken kivül számos kitelepitett polgári menekült és katonai hozzátartozó tartózkodik jelenleg Németországban s várja a döntést bizonytalan sorsa felöl. A polgári menekültek egyrésze az oroszok által megszállt területekröl jött hirek hatása alatt, másrészt azért jött ki Németországba, mert eredit lakóhelyét a bombatámadások miatt elhagyták, s a hdm. területté vált ideiglenes lakóterületéhez semmi nem kötötte és a háboruval járó életveszély elöl igyekezett menekülni. A katona hozzátartozók kijövetelének alapja részint az volt, hogy a támogatásra szoruló családtagok a családfö közelében legyenek és élelmezésben részesüljenek. Pénz és egyéb támogatás nélkül feldult otthonukban éhenhaltak volna. A hdm. területen bevetett, hátországi beosztásban, valamint nyugállamányban lévö tbk-oknak és vk. tiszteknek, valamint családtagjaiknak pcs. alapján kellett az országot elhagyniok. A magyar-német határ átlépése után a magyar fegyveres alakulatokat némt SS.ala-ok lefegyverezték, a polgári menekültek és katonai hozzátartozók zömét kirabolták. A kitelepült magyarság sorsát még inkább megnehezitik a mostani kormány által hozott - rádió utján hallani volt és igy meg nem erösitett határozat, mely szerint a Németországba vissza vonult, kiszabadult, menekült és kitelepült magyarság állapolgárságát, vagyonát s hivatalát elveszitette. A sors által ily módon sujtott magyarság állampolgárságát, vagyonát, hivatalát elveszitvén, hazájába bizonyos hányadban aligha térhet vissza igy elöreláthatólag - amennyiben életben marad - uj életlehetöség megteremtésére kényszerül. A magyarság helyzetét jól ismerö 1. magyar hds.pság. javasolja és kéri hogy, 1. adassék meg a lehetöség a Németországban lévö családföknek a családjukhoz való csatlakozás, hogy minden emberi érzés alapját képezö családi élet fennmaradása biztosittassék azáltal, hogy a családfö és családja további sorsukra vonatkozólag azonos döntésre jussanak. 2. Magyarországba történö visszaszállitás önkéntes jelentkezés alapján történjék. Önkéntjelentkezö lesz elöreláthatólag a kitelepült magyarságból a nötlenek 80-90%-a, a nösök közül azok akiknek családjuk otthon maradt /100%/, a családjukkal kitelepültek 5-10%-a. 3. A Magyarországba visszatérni nem akaró magyarság részére Európában, vagy Európán kivül 15

Doszié 88.

95 képzettség vagy alkalmasság szerint biztosittassék életlehetöség és ezek háborus bünösségét az amerikaiangol biróság vizsgálja felül. Felterjesztettem, 7.am.hds.pság. OB,Süd, 1.né.hds.pság. vitéz László Dezsö vezrds.sk. 1.hds.pk.

96 Elsö Magyar Hadsereg Parancsnokság.

1945.VI.23

Fordit+as. A magyarság felkutatását folytatva most érkeztem meg Attersee, Spital és Pyren körzetéböl, ahol folyó hó 18, 19 és 20-a´n tartózkodtam, értékes adatokat gyüjtve. Most pedig felterjesztem az e alapon kiegészitett és teljessé tett regisztrálást. Junius 24-én ismét alkalom lesz arra, hogy uj adatokat adjak, ugyannis akkorra érkeznek be az amerikai csapatok által megszállt külömbözö területekröl az uj értesitések, hogy magyar illetékesek azokat kölcsönösen kiegészitsék és egymással kicsréljékAbból a feltevésböl indulva ki, hogy tényleges munkám valamennyire is az egyes amerikai parancsnokságok és az amerikai hadsereg egyéb illetékeseinek a munkáját csökkenti szeretném ma ön jóváhagyását megkapna arra vonatkozólag, hogy ezt a tehermentesitö munkát az eredménye - természetesen amerikai utasitásokra alapozva - minden bajorországi, ausztriai és würtenbergi magyar személyt és anyagot tartalmazó lista lenne. Ugyanakkor pedig segitségül szolgálna az amerikaiak által megszállott területekn lakó magyarok feletti fegyelmezö hatalom gyakorlására. Evvel kapcsolatban kérem szabad mozgásom engedélyezését, mint ahogy az eddig is meg volt, mind a magm, mind pedig egy kisérö tiszt, egy tolmács és a gépkocsivezetö számára. Lejárt engedélyemet Clifton alezredesnek adtam át. Munkám meggyorsitása céljából három hasonló engedély kiadását öt ebben a munkában igen jártas tisztem számára: Dr.Lippay-Almássy Artur, orv.eds. Gyalókay Kálmán, hbs.eds Szentléleky-Mészáros István alez v.Szarka Lajos örgy Novotny Antal örgy ezen felül egy kisérö tiszt, egy tolmács és egy gépkocsivezetö számára mindegyik mellé. Nagyobb távolságra való utazás esetén amerikai kisérö kirendelését is fogom kérni, ugy mint ezt eddig is tettem. Értesülésem szerint a személy és teherautók megkülömböztetö jelzései és igazolványai melyek az én használatomra szolgáltak 3 napja érvényüket vesztették. Kérem az uj megkülömböztetö jelzések és igazolványok kiadását személy és teherkocsiaim számára, hogy munkám folytonossága biztositható legyen. A magyar nép nagyon hálás lenne önnek, ha elérné a 3 US hadsereg parancsnokánál, Patton tábornoknál egy illetékes magyar szerv létesitésének engedélyezését, akár comité akár parancsnokság formájában. Ez magasabb magyar szerv lenne az amerikai csapatok által megszállt területeken lévö magyarok ügyeinek közvetitésére és rendezésére. Tudomásom szerint más, Németországban élö népeknek is van ilyen szervük, mely amerikai felügyelet és irányelvek-utasitások szerint dolgozik. Javaslatom magja a következö: Ki kellene küldeni az amerikai katonai parancsnokság mellé felhatalmazással biró magyar összekötö törzset, mérték és hely tekintetében az amerika parancsnoknak alárendelve. Ezek a munka törzsek végzik a magyar katonai és civil egyének állandó regisztrálását és tekintetbe vevését, a magyar javaj nyilvántartását és összeirását, hogy közvetithessék a hétköznapi élet kivánságait és kérdéseit. Javaslatom helybenhagyása esetén kérem közvetiteni azt az ohajomat, hogy megjelenhessek személyesen Patton tábornok, a 3.US hadsereg tábornoka elött ennek a szerintem igen fontos dolognak a megbeszélése céljából. Ebböl az alkalomból szeretném tolmácsolni a magyar népnek azt az ohaját is, hogy teljesen el legyenek válsztva és ha lehetséges, közvetlenül az amaerikaiaknak legyenek alárendelve, mind katonai, mind civil vonatkozásban.

97 Helybehagyás végett elöterjesztem az amerikai parancsnoknak a már eddig elöterjesztett jelentéseim egyegy példányát. Amennyiben ez kiegészitésre szorulna vagy mérséklése válnék szükségessé, kérem az ezredes ur vonatkozó utasitásait.

98 M.kir. 1. honvéd hadsereg parancsnokság. 1. számu bizalmas TISZTI PARANCS. 1. Birálgatás. Tudomásomra jutott, hogy az 1.hds. területére beérkezö csop-ok tagjai - különösen tisztek - birálgatás keretén belül hangoztatták, hogy a magyar csop-ok jelenlegi területre való vonása teljesen felesleges, és a magyar családokat, egyéneket az eddiginél rosszabb körülmények közé juttatják. A rosszindulatu tájékozatlanságnak és felelötlenségnek az a foka megdöbbentö. A hds.pság. mindenkor azon fáradozott, hogy a magyarságnak a lehetö legjobb sorsot és ellátást biztositson. Az am. véderönek közvetlenül történö alárendelést a hds.pság. szorgalmazta, de javaslatát elutasitották azzal, hogy ellátási okok miatt ez nem lehetséges. Ne feledjük hogy a hds.pság. -nak nincs szabad rendelkezési joga! Végre meg kell érteni mindenkinek és meg kell értetni mindenkivel, hogy a háboru elvesztése után am. parancsok végrehajtói vagyunk és saját érdekünk, hogy a parancsokat surlódásmentesen hajtsuk végre. Bár nem lenne szükséges, a hitetlenek meggyözésére k¨zolöm az 1.hds. részére am. és né. vonalról adott parancsokat: A "Hauptquartier der Gebietskontrollkommission" /US/45.V.28-án adott parancsa szerint: An dem Kommandierenden General der 1. deutschen Armee. 3./f/. Nichtdeutsche Wehrmachtsangehörige werden statistisch und wo möglich raumlich getrennt von der Deutschen in Nationalgruppen erfasst; sie erwarten nähere Weisungen ihrer eignen Regierungen. A né.1.hds.pság. parancsa: Betr.: Unterbringungsraum für ungarische Verbände und Einheiten. 1/. Die in bisherigen Unterkunftbereich der Korpsgruppe Bork liegenden ungarischen Verbände und Einheite sind durch die Korpsgruppe Bork auf Befehl des OB Süd und dem neuen Unterkunftsraum mitzuverlegen. 2/. In den neuen Unterkunfsträume wird für die im alten Bereich der Korpsgruppe Bork und in den Bereichen der übrigen Korps bereits vorhändenen oder dorthin überführten ungarischen Soldaten ein besonderer Unterbringungsraum zugewiesen. Er wird durch folgende Linie begrenzt: Knogl 1 km nno, Östermünchen /ausschl/ - Kronbichl /auschl/ - Südrand - Insterberg - Osterdand-Sindelhausen Westrand-Schmidhausen - Jakobsberg /ausschl/ -Holzhausen - /einschl/ Bad-Aibling - /ausschl/ Trennungslinie zwischen Raum 3. am jede und 20. Ps am. Div.bis Ostgrenze des Armeegebietes bis Knogl. /Karte: 1:100.000/3/. Verantwortlich für den ungarischen Raum bleibt bis auf weiteres die Korpsgruppe Bork. Einsatz des Oberkommando der 1.ung. Armee zur Führung der gesammten ungarischen Verbände ist vorgesehen. 4/. Als Unterbringungsraum für das Armeeoberkommando der 1.ung. Armee wird Ostermünchen zugewiesen. Für das Armeeoberkommando der Chef d.Generalstabes. Aláirás. Majd ugyancsak az 1.német hds.pság. parancsa: "An Kgl.ung.AOK 1. Stab der 1.ung. Armee übernimmt ab 2.6.12.00 Uhr die Befehlsführung im ung. Raum. Er wird als Gruppe László dem AOK 1 unmittelbar unterstellt und bleibt auf Versorgun durch Gruppe Bork angewiesen. - Für das Armeeoberkommando der Chef d.Generalstabes olvashatatlan aláirás. A parancsok alapján világosan látható, hogy a magyar egységekösszevonása amerika parancsra történt. Hogy a magyar ala-ok feletti parancsnokságot az 1. hds. pság-ra bizták, az minden katona - elsösorban tiszt szemében természetes kell hogy legyen. Ha ez nem igy történt volna, az 1.hds. pság. minden töle

99 tehetöt elkövetett volna, hogy a magyar csapatokat magyar pság. alatt gyüjtsék, mert a szétzüllö magyarság összefogása ma történelmi kötelesség. A tisztek és legénység fentiek tudtában akadályozza meg a tiszti és legénységi ruhába bujtatott esztelen kutmérgezök fecsegését. Oktatással, ha kell kiméletlen szigorral vessenek gátat a fecsegésnek. Ragadja magához a szellemi irányitást a magyarság értelmes rétege, aki jelen viszonyok közt gáncsoskodás helyett az épitésre és egymásra találásra forditja tetterejét. A szálláscsoport pk-i értekezleten am.pcs-ra a kincstári élelem összegyüjtését és egyéb készletek összegyüjtését és igazságos elosztását rendeltem el. E parancsom szerint eljáró beosztottjaimat a volt Werfen-i csap-nál a pcs. végrehajtása közben a tisztek rosszindulatuan és tüntetöen nem támogatták. A legénység pedig lázadóan viselkedett. Megállapitom, hogy a volt Werfen-i csop. tiszti és thts-i kara a csop-ot nem tartotta kézben. Az eset megorlására alábbiakat rendelem el: 1/. A volt Werfen-i csoport kincstári készleteinek maradéktalan leszedését. A leszedett készleteket az illetö zlj. raktárában tároltatom, s az illetö zlj. étkezésére fogom felhasználását engedélyezni. E zlj. mindaddig, mig a hozott készletei el nem fogynak, élelmiszer kiutalással nem számithat. A többi - fegyelmezetten viselkedö csoportoknak - a mentett kincstári élelmi készletek 1/3-át étk. feljavitására meghagyni rendeltem. 2/. Az esettel kapcsolatban a kivizsgálást elrendeltem. Nyomatékosan felhivom a figyelmet, 1?. Fegyelmetlen magatartás következménye a rend szétzüllése. És pedig végsö fokon azt fogja eredményezni, hogy a magyarságot am. hadifogolyként fogjákkezelni. 2/. És ez bekövetkezik, elvesztjük lehetöségét annak, hogy sorsunk irányitásában befolyást gyakoroljunk. 3/. A magyarság összérdekében katonai szigorral fogok eljárni oly esetben, mely a fegyelem meglazit´sára alkalmas. Fenti parancsomat a tiusztekkel teljes egészében közölje, a legényeket annak szellemében ismételten oktassa. 45.VI.6 vitéz László Dezsö vezds. hds.pk. Helyességért: 45.VI.13. (ceruzával aláirt: Mórocz, sgh.vez).

100 M.kir.1. honv.hds.pság. 2.sz. TISZTI PARANCS. Schmiedhausen, 1945 junius hó 7-én. Az amerikaik felé tett felterjesztéseim eredményeként közlöm, hogy az illetékes amerikai pság. az Ebernberg-ben székelö C.V.Clifton alez.-t jelölte ki ama szerv parancsnokaként, mely az 1.magy.hds.pság. utján továbbitja a magyarság számára az amerikai pcs-ot. Ezzel az intézkedéssel némileg elértem már, amit célul tüztem ki, hogy az amerikaikkal közvetlenül tárgyalhassak és a magyar ügyeket közvetlen elöterjeszthessem. Meg lehet róla mindenki gyözve, hogy minden egyéni és az összmagyarságot érintö ügy rajtam keresztül a leglelkiismeretesebb módon nyer elintézést. Ennek alapja azonban, hogy minden ügy a valódi tényállitással az igazságnak megfelelöen kerüljön hozzám és hogy a bizalom velem szemben mindenki részéröl meg legyen. A másik eredmény az, ami kérésem nélkül következett be ami annak eredménye, hogy az amerikaiak az 1. magyar hds. pság-ot jelölték ki a magyar ügyek vezetésére, hogy Bajorország és Ausztriaterületére nékem és egy kisérö tisztnek teljes mozgási szabadságot engedélyeztek. Ez is lehetövé fogja tenni, a magyarság nyilvántartásba vételét, hiányzók felkutatását, a magyarság szervezkedését és az egymáson való segités kiterjesztését. Bizom abban, hogy további lépéseimet is siker koronázza.A siker annál nagyobb lessz, minél többen becsületesen támogatnak ebben a munkában és a széthuzás helyett a magyarság lelki és szellemi tömörülését tüzik ki célul. Egyesült szellemi, lelki, fizikai és anyagi eö át fog mindannyiunkat segiteni mindazokon a nehézségeken, amelyek elött még állunk. Hinni, bizni, akarni!! Ez legyen mindenkinek jelmondata. vitéz László Dezsö vezds.s.k. hds.pk. Heleysségért: 45.VI.7 Mórocz sgh.vez.

101 M.kir.1. honvéd hadsereg parancsnokság. 3.számu bizalmas TISZTI PARANCS. Schmiedhausen, 1945 évi junius hó 11 napján. Junius hó 8-án Clifton alezredessel folytatott megbeszélésem eredménye: 1/. Eddig kapott irányelvei szerint senkit nem kényszeritenek az amerikaiak arra, hogy orosz megszállt területre visszatérjenek. Önként jelentkezés alapján a visszatérés lehetséges lesz, amikor az oroszokkal megegyezkednek. Még angolok a´ltal megszállt területre sem térhet vissza senki. Ezekkel sincs még megegyezés. Az önként jelentkezök türelmét kéri és biztosit mindenkit, hogy az önkéntes hazatérést elösegiti é siettetni fogja. 2/. Ausztria területéröl igyekszik az önként jelentkezö magyarokat, Bajorország területére hozatni. Werfen-i és Salzburg-i csoport lemaradt részének ideszállitását már is engedélyezte. A tábor csop.pság.ok jelentsék, hogy hol vannak még ilyen kategóriába esö magyar csoportok, hogy kérésüket elöterjeszthessem. 3/. A magyarság további összpontositására uj irányelveket kapott. Ezeknek lényege, hogy egy nagy, vagy több kisebb területen lesz a magyarság amerikai parancsra összpontositva. Amint részletes adatai lesznek, azokat velem közli. Addig is más módon igyekszem terjeszkedni. Hamarosan megkapjuk a német leszerelés folytán hozzánk osztlakozó déli területet. 4/. Megigérte,hogy a katonai családföknek családjukkal valóelhelyezését elösegiti. Felterjesztéssel él a Bajorország-i amerikai kat. kormány felé, mert mindezideig ez gátolta azt, miután katona hozzátartozók és polg. menekültek ellátás és minden más vonatkozásban a katona kormánynak vannak alárendelve. Biztositottam, hogy két féle ellátásban senki sem fog részesülni, ha lehetövé teszik a katonacsaládok egyesülését. Ezzel kapcsolatban elvárom, hogy ha kérésem eredményesen intézödik el -mint remélem - visszaélések nem fordulnakmelö és senki sem fogja az egész magyarságot kényelmetlen és ferde helyzetbe hozni. 5/. Anyagi vonatkozásu kérdéseimre késöbbi idöpontban ad választ. Biztositott,hogy helyzetünk javitása érdekében mindent el fog követni. Türelmet kér egyrészt azért, mert felsöbb utasitása szerint minden ellátási ügyet a német hatóságokkal kel elintézniök,mert amerikai ellátó szervek és anyag nem áll rendelkezésre. A németeket szoritani fogja, hogy igényeinket az anyagi helyzethez mérten kielégitsék. Töle telhetö közvetlen am. segitséget is beigért. Azonban megköveteli, hogy minden kincstári anyagot, bármi is legyen az és bármilyen módon is lett az megmentve, az am. lefoglalás elöl a hds.pság. raktáraiba le kell adniés a köz számára elszámolás mellett felhasználni. E téren mindaddig nem lép közbe, mig az am. gyüjtési alapparancsot mindenki ebben a szellemben lelkiismeretesen és becsületesen végrehajtja. Ebben az esetben elösegiti az élelmezési, elhelyezési és eü. helyzet további javitását. Részleteredményeket mindenkor közölni fogok. 6/. Minden magyar ügyet, irásban vagy szóban közvetlenül adok elö. Magyar ök. és tolmács tiszt kerül Clifton alezr. mellé. Minden magyar ügy csak rajtam keresztül kerülhet hozzá. Ezt már egy izben kihirdettem. 7/. Felhivta figyelmemet, hogy a katonás rend, fegyelem, fellépés és magatartás az alapja mindennek. Ezt a magyar pk-oknak kell megteremteniök. E téren minden fajta pk. mögött áll és öket - amennyiben szükséges - hathatósan támogat. Megemlitettem, hogy a magyar mindezekkel az alaptulajdonságokkal rendelkezik, ezért remélem, hogy támogatását nem kell majd igénybevenni. Válaszából azt vettem ki, hogy az am. a magyarsággal e téren eddig meg vannak elégedve. Több - hds. területén kivüli - helyröl beérkezett jelentésekböl azt vettem ki, hogy az amerikaiak a fegyelmezett táborokat megkülömböztett bánásmódban részesitik és anyagiakkal jutalmazzák. Erélyesen és kiméletlenül lépnek fel ott, ahol a mult

102 és a jövö felett politizálnak, egymás között torzsalkodnak, egymást följelentgetik, szóval ott, ahol nincs meg az egyetértés és a közös együttérzés. Ezt ujból mindenkinek figyelmébe ajánlom. A jó katona a multban sem politizált. A jelenben és a jövöben sem politizálhat. A polgári egyének pedig itt idegenben amerikai fennhatóság alatt szintén nem politizálhatnakannál is inkább, mert még bennszülött német lakosságnak is megtitltották az amerikaiak politikai pártok megalakitását, és a politizálást általában. Csak magunknak és az összmagyarságnak ártunk, ha bárki is politizál. A politika nálunknál hivatottabbak kezében van, vagy lesz letéve. Az am. fennhatóság alatt Németországban lévö magyarság egyedüli feladata, hogy minden magyart számba vegyünk, egymás között nehéz sorsunkban az életet megkönnyitsük, egymáson minden vonatkozásban segitsünk és az am. rendeleteit betartsuk. -o-o-o-o-oMinden tisztiparancsom anyagát ne csak egyszerü felolvasással, hanem megfelelö oktatással kiegészitve hozza a tisztikar és legénység, valamint polgáriak tudomására és ily módon segitse elö a magyarság szellemi, lelki és erkölcsi összeolvadását. Ujból felhivom a figyelmet, hogy vágyálmok után való futás ezek terjesztése egyénenként vagy erkölcsi oktatás keretén belül hamis utra tereli az összességet és ellentéteket szül, valamint az amerikaiak beavatkozását vonja maga után. Jelen helyzetünkben egyik sem kivánatos. vitéz László Dezsö vezds.sk. hds.pk Helkyességért: 45.VI.11 Mórocz sgh.vez.

103 M.kir.1. honvéd hadsereg parancsnokság. 4.sz.TISZTI PARANCS Ujból figyelmeztetek minden magyart arra, hogy idegen nemzetiségüt a magyar táborokba nem fogadhat be. Ez minden vonatkozásban magyar érdek. A be nem fogadás német állampolgárokra is vonatkozik. Ismeri mindenki már a rádióból és falragaszokból az amerikaiaknak ama parancsát, hogy semmiféle egyént rejtegetni nem szabad.E rendeletek kiemelik különösen a német politikai, SS, SA, stb. személyeket. Ezeket, amennyibenkisérletet tennének a mi területünkön való befogadásra, vagy elrejtözködésre eme ténykedésükben minden eszközzel meg kell akadályozni és öket azam. hatóságoknak át kell adni. Eltekintve attól, hogy az amerikai rendelt esetleges be nem tartása az összmagyarság érdekeit sérti és veszélyezteti. az amerikaiak e rendelet ellen vétöket halállal büntetik meg. Ugyanez a büntetés vár azokra is, akik volt német politikai, SS, SA Polizei, stb.személyekkel kapcsolatot tartanának fenn, vagy ilyen kapcsolatot teremtenek és ezekkel bármily uton érintkeznek. Amennyiben ilyen német személyek bármilyen uton, módon, bármilyen céllal és szándékkal bárkihez is közelednének az amerikai hatóságoknak azonnal át kell adni. Meg vagyok róla gyözödve, hogy az én területemen lévö magyarok eddig is mindenkor igy cselekedtek és biztos vagyok abban, hogy az ujonnan ideérkezök is igy jártak el régi területükön és igy viselkednek a hds. területén is. Mindennek dacára elrendelem, hogy a parancsomat többször egymás után hirdesse kiannak a hozzáfüzésével, hogy német hatóságokkal, személyekkel csak a szolgálat és az itteni életünk javitásának érdekében szabad a lekisebb mértékre csökkentett érintkezést fenntartani. Ezt is csak a hivatalos közegek hajthatják végre és ezek is magyar tanu jelenlétében, nehogy gyanusitások felléphessenek. Eme parancsom tudomásvételét minden tiszt és a polgári menekültek hasonállású egyénei aláirásukkal igazolják. Ezt az eljárást kell követni minden e kategóriába tartozó uj egyénekkel szemben is. 45.VI.15. vitéz László Dezsö vezds.sk. hds.pk. Helyességért: 45.VI.15 Mórocz sgh.vez.

104 M.kir. honvéd hadsereg parancsnokság. 5.sz. TISZTI PARANCS. Schmiedhausen, 1945 junius 18. A táborok egyes részein a legénység bizalmatlansága fokozódik a tisztekkel szemben. Abban a hitben él, hogy mi vagyunk azok, akik meggátolják a tiszteknek és legénységnek a gyors visszatérését. Külömbözö hirekre, mende-mondákra, nyilatkozatokra, vagy vélt nyilatkozatokra bazirozza a leg. ezt a felfogást amely nem felel meg a valóságnak. Tölem lefelé mindenki arra türekedik, hogy mindenki, minél hamarabb haza mehessen. Nincs külömbség családos, vagy nem családis stb. között. Senki nem követ el lépést, hogy bárki is késön kerüljön haza. A leg-et én magam nem tudtam meggyözni, kénytelen voltam az amerikaiakhoz fordulni és ök adnak ki egy parancsot , hogy megmagyarázzak hogy nem a tisztek az okai, hanem az hogy a S.Francisco-i értekezleten még nem döntöttek a Németországba került nemzetiségek sorsa felett. Hireim szerint ezt a kérdést VI.25-én fogják tárgyalni. A döntés után is elhuzódik majd az idö oly körülmények folytán, melyek a szállitási nehézségekböl adódnak ki. A parancsnokoknak kell ezt a legénységgel megértetni. Természetesen egyes tisztek maguk adtak tápot, hogy a leg. ilyen magatartást tanusitson. Pl. egy tiszt egy uj hds. megalapozására hivta fel a figyelmet, amely angolszász Magyarországért, vagy Japán ellenfog harcolni a szövetségesek oldalán. Az erkölcsi oktatásokat egyes helyek ugy fogták fel, hogy a harcos szellemet tüzték ki anyagul. A háborunak vége van! Ami evvel kapcsolatban volt, le kell szerelni. Senki sem óhajt egy ujabb háborut, mint ahogy ezt nem kivánta a magyarság. Az erkölcsi oktatással azt kell elérni, hogy mindenki megtisztuljon, az acsarkodás megszünjön, és mindenki otthonába haza térve értékes , megbizható munkás tagja legyen az országnak. Hogy ezt megkönnyitsük, elrendelem, hogy a táb. csoportokon belül ne fegyvernemenként gyüjtsék az embereket -mint ahogy a javaslatok alapján elrendeltem - hamem a log-al bánni tudó tisztekkel az élen alakitsanak alakulatokat a valóságos helyzetnek és kivánságnak megfelelöen olyan egyénekböl, akik bárminemü összetartozandóság /fegyvernem, falu, megye, járás, rokonság, barátság, stb/ cimén együtt kivánnak lenni. Ujból elrendelem, hogy politikai szinezetü beszédeket, vagy pedig annak vélt beszédeket ne intézzen se tisztekhez se leg-hez senki sem! /lek+észnek sem!/Ilyeneket még beszélgetés formájában se kezdeményezzenek. A mi sorsunkat innen senki sincs hivatva irányitani és befolyásolni. Kerülni kell mindenféle megnyilatkoztatást. A bizalmatlanság másik oka,hogy a katonák azt hiszik, miszerint mi még mindig német alárendeltségben vagyunk. Német alárendeltség régen megszünt. Közvetlenül tárgyalunk az amerikai hatóságokkal. Német ök. tiszt nincs. Egyedüli függö viszonya németektöl az ellátás és elheyezés terén van, de ezt is az amerikai megszálló hatóságok rendelték el. Ebböl adódik, hogy az e téren felmerülö surlódásokat nekünk elöbb a németekkel kell közvetlenül elintézni, mielött az amerikai hatóságokhoz fordulunk. Eddig nem volt képes ezt megváltoztatni. Mindent elkövettem, hogy közvetlen ellátásban részesüljünk. Maga Clifton alez. kijelentette, hogy nincs készzletük. Megigérte hogy ellenörizni fogja az élelmezés adagolásának egységes és igazságos elosztását. Állitólagegyes táborokba máris kiszálltak és kijelentették hogy az élelmezés csekély! Bizalmatlanság másik tényezöje, hogy sok magyar katona került vissza az amerikai táborból és ezek oda visszavágyódnak, mert ott jobb élelmezésben részesültek, s ha dolgoztak még feljavitást is kaptak! Én erröl nem tehetek! Senki sem eröszakolta, hogy erre a területre kerüljenek, ezt az amerikaiak rendelték el. További összöntositás várható, mert elrendelték térképbe rajzolva bejelteni a helyeket, hogy hol vannak magyar csoportok. Lehetséges, hogy a német leszerelés üteméhez képest bövitik a területeket. Ezzel talál elkerüljük azt, hogy más gyüjtö és elszerelö tábor területére áttelepitsenek. Azt hiszem a helyben maradás érdeke, mert ugy ahogy már berendezkedttünk itt.

105 Bizalmatlanság másik tényezöje, hogy az étel elkészitése nem mindenhol egyforma. Elrendelem, hogy a közétkezési bizottság legénységi tagjai gyözödjenek meg arról, hogy a nyersanyag minden tábor számára egyformán k van adva, legfeljebb az elkészitési módban lehet változás. Ezért minden tábor a hds. táborához és a többi táborokhoz küldjön felváltva leg-ot, aki köteles az ottaniteljes étkezésen résztvenni. Ily módon minden tábor önmaga jön rá, hogy mi rossz és mi jó az egyik vagy másik helyen. A hangulatot egy helyen az is rontotta, hogy a leg-ot a kötelezö sorakozásokon stb. kivül a katonás fegyelmezésre vették igénybe. Elrendelem, hogy már a gyenge élelmez´sre való tekintettel is a a napi foglalkozások katonai részét le kell csökkenteni a következökre: Kôzös ébresztö, reggeli kiosztáshoz való sotakozás, ez egyben az elsö létszámellenörzés is, reggeli kiosztás, kihallgatás, ebédhez való sorakozás és kiosztás, pos. kihirdetés, ami közvetlen a vacsora elött kell hogy töténjék, egyben második létszámellenörzés, vacsora kiosztás. A többi idöt az önkéntes továbbképzés és egyébb foglalkozásoknak /nyelv, sport, nehéztesti munkában való továbbképzés/ kell szentelni. A fegyelem fenntartása fontos! Az maerikai hatóságok maguk kivánják . A fegyelmet azonbam más eszközökkel kell megteremteni, mint ahogy a multban és háborus idöben divat volt - hogy meggyözödéses fegyelem legyen. Mindenféle szekálásnak a szinezet el kell hogy tünjön. Ezt még békevilágban sem türtem. Másik pedig, hogy maguk a tisztek járjanak jó példával elöl s ne adjanak alkalmat a kritikára. Önfegyelem, tiszta kéz és erkölcs, finom modor és lovagiasság , atyai szeretet alárendeltekkel szemben jellemezze egész magatartásunkat. Tájékoztatások, amiket én kiadok, ugy látszik nem jut el a tisztekhez és leg-hez. A pk-ok kötelessége továbbadni ugy hogy a leg. is meg tudja.Ezért adtam ki. Szóval és irásban elöterjesztett következö pontjaira kaptam elutasitó választ: a/. Katonai egyének áthelyezése az itteni területröl más katonai területre nem lehetséges. Más területröl való ideszállitás a családoknak egyenlöre szintén nem lehetséges. Az elutasitás okát arra vezetem vissza, hogy 25-e után történi döntésa nemzetiségi kérdések megoldásában és addig nem akarnak ideiglenes mozgást végre hajtani, hiszen felesleges erö és anyagpazarlás volna. b/. Magyar katonák távollévö családtagjaik után egyenlöre nem kutathatunk. A mozgásokat még szigorubban korlátozták. Ennek oktát abban látom, hogy most átcsoportositás folyik. Egyes utakat teljesen lezártak. c/. A magyar katonák élelmezését a németek fölé nem lehet emelni, de gondoskodnak arról , hogy megkapjuk azt amit a németek. Felvételezéseknél a németekkel együttesen vételezünk fel. Kölcsönös ellenörzés folyik. Elrendelem, hogy a fazmatr. közegeinek felvételezésénél a táborokból is legyen jelen egy közeg. Sikerülkt elérnem, hogy a nehézmunkások %-a´t nöevelik. vitéz László Dezsö vezds. sk. 1.hds.pk. Helyességért: 45.VI.18 Mórocz, sgh.vez.

106 7./1.hds.I.a.45.V.29.sz. Utasitás a táb.pk.-ok részére. Az 1.né. hds. kötelékébe tartozó né. alakulatoknak alárendelt, vagy ott levö magyar kat. egységek és honvédegyének Ostermünchen, Oberellmosen, Grosskarolinfeld területén kell gyülekezzenek. Tervbe van véve a 7. am. hds. egész területén lévö magyarság összevonása az 1.magy.hds.pság. területén /Bajorország, és D.Würtenberg/. A gyülekezés befejezése után fog sor kerülni a honvédegyének sorsának végleges eldöntésérére. Mindenkinek egyéni érdeke, de érdeke az összmagyarságnak is, hogy a gyülekezés és rendezés minél gyorsabban, fegyelmezetten történjék. A tábor pk-ok részére az itányelveket alábbiakban megadom. A tisztek és leg. ismételt oktatását és tájékoztatását a tábor pk-ok hatjtsák végre. I. Általában. 1/. Az amerikai véderö a szervezett egységben lévö magy. katonai alakulatokat nem tekinti hadifogolynak hanem mint lefegyverzett hds. részeit kezeli azokat. Hadifogolytáborban csupán az egységüktöl elcsellengö egyének, illetöleg szabályos menetokmány nélkül közlekedö ala-ok kerülnek. A hadifogolytáborba kerülök sorsa igen rossz. Minden egyéni felszerelés és értékcikkek elvétele mellett /kés, óra, ceruza, stb./ az ellátásuk is felette gyenge. Elheltezés részükre nincs biztositva. /pl. Bad-Aiblingi rep. tér gurulópályája/, utolsóként döntenek sorsuk felett. 2/. Az 1.magy.hds. területére beérkezö ala-ok. Táb.csop-pkba ezen belül Táborokba kerülnek. Egy-egy tábor egy-egy zlj-ból álla Egy zlj. összlétszáma 360 fö leg. és 20. ti. Részletes elosztás a V.1. pont szerint. 3/. A táborok helyét, ellátásának biztpositását a hds.pság. szemrevételezteti és elökésziti. A TÁBOROK BERENDEZÉSÉT A HDS.PSÁG. IRÁNYITJA, a beérkezö ala. hajtja végre. Számolni kell a legnagyobb nehézségekkel, mert ily kis és féröhelyben aránylag szegény területen nagytömeg elhelyezése csak szükségmegoldásokkal biztotistható. Az igényeket kell tehát leszállitani. Mindenki legyen tudatában, hogy a kifosztott magy. ala-ok részére a legyözött né. Wehrmacht sem tud olyan segitséget nyujtani, hogy a berendezés zavartal legyen. 4/. Amerikai egységekkel, egyénekkel a hivatalos, vagy magánjellegü közvetlen érintkezés tilos. Amerikaik felé irányuló kéréseket a hds. pság-hoz kell továbbitani. II. Táborélet. 1/. A tábor élete fegyelmezett legyen. Tisztaságra és rendre a legnagyobb sulyt kell helyezni. A tábor berendezése mérvadóak a tábor berendezö törzsem által kiadott irányelvek. A táborok egységes és egyöntetü berendez´sre különös sulyt helyeznek és azt gyakori szemléimen ellenörzni fogom. 2/. Deszkát, szalmát, más feltétlenül szükséges kelléket venni lehet, harácsolni nem szabad. Amig a pénzellátás szabályozva nincs, magánpénzböl kell a fedezetet megteremteni. Német részröl a lehetöség keretén belül minden támogatást megigérek. 3/. Tábor pk-ok és beosztott ti-ek a tábor területén készitsenek maguknak elhelyezést. A területen lévö épületekben lévö helységek és csürök gyengélkedö szobáknak használhatók fel. Amig épitö angyag nem

107 biztositható, megengedem, hogy zárt egységek /szd.,zlj., bezárva/ a csürökbe kerüljenek elhelyezésre, ahol erre lehetöség van. 4/. A táborok napirendje. Ébresztö 7 órakor Mosdás, tábor rendbehozatal: 7h-8h-ig Reggeli sorakozó, ima: 8h-kor reggeli torna, sport: 8h-9h-ig reggeli: 9h-9.30h-ig délelötti foglalkozás: 9.30h-tól 12h-ig /Táborépités, csinositás, polg. lakosság munkájába való bekapcsolódás, fegyelemezö gyakorlat, stb./. ebéd: 12h-tól 13h-ig pihenö: 13h-14h-ig dut.foglalkozás: 14h-17h-ig ugy mint délelött pcs.kihirdetés: 17h-kor Tratja: zlj.pk. az összes tisztek jelenlétében. Ennek keretében az aznap észlelt tapasztalatokat összefoglalni, a másnapi szolgálatot, feladatokat ismertetni, a legénységet a rádió-hirekröl tájékoztatni, stb. Vacsora: 18h-kor Takarodó: 21h-kor 22h - 6h-ig a tábor területét elhagyni tilos. Csütörök és szombat dut. fürdés, mosdás, ruházat rendbehozása. Vasárnap délelött istentisztelet, ha lelkész nincs rövid áhitatot kell tartani. Utóbbi esetekben a tábor pk-a, vagy egy általa kijelölt tiszt tartson elmélkedést a magyarságot érintö sorskérdésekröl. Vasárnap 20h-21.20h-ig tábortüzet kellk rendezni. A tábortüz müsorát énekek, szavalások, mókás számok és rövid oktatás képezze. A végleges rendezésig lévö idö alatt adatokat kell gyüjteni az elesett, eltünt és sebesült honvédekröl. Minden egységnél irásban kell lefektetni, ami az egységnél nem lévö katonákról /hösi halottak, eltüntek, sebesültek/ megállapitható. A pontos adatok és a hirsztelések között pontos külömbséget kell tenni. Fel kell tüntetni az eltünés idöpontját, halottaknál az eltemetés helyét. A halottak hozzátartozóihoz, ha cimük ismert, levelet kell irni, még ha csak késöbb kézbesithetö is az. Mellékelni kell olyan bajtársak irásait akik a ahalottakhoz közel álltak. Ezeket a leveleket a posta összeköttetés megindulásáig a táb. pság-nál kell gyüjteni. 5/. Tábor elhagyása. Csak a kijelölt vizhordó helyekig, vagy a kijelölt munkahelyig engedélyezhetö. A tábor pk-ok minden embert igazolvánnyal lássanak el, hogy melyik táborba tartozik. 6/. Öltözködés: Könnyü öltönyt legyen, sporthoz - ha nem lakott területen történik - félmeztelenül. Táboron belül pcs. kihirdetésen az öltözet legyen egységes és tiszta. 7/. A táborban polgári egyén, vagy családtag nem lehet! 8/. Szolgálat: századnál: ügyeletes, napos, és napostiszt zlj-nál: zlj. ügyeletes tiszt, tábornál és táborcsoportnál: örség, ügyeletes tiszt. Az összeseket megfelelö felirásu fehér karszalaggal egyelöre botokkal kell ellátni.

108 9/. Mezei károkat feltétlenül kerülni kell. 10/. A tábor pk-ok tanfolyamokat szervezenek nyelvoktatásra /né., angol, orosz/ és egyéb polgári foglalkozást elösegitö továbbképzö, vagy tájékoztató tanfolyamokat. 11/. Fegyverviselés: Oldalfegyvert /pisztolyt/ csak tisztek viselhetnek, szolgálatban vagy a zárt tábor területénnek elhagyása esetén. Fehér karszallagot csak a fegyverviselésének idötartalmában szabad hordani. Minden más fegyvert a hds. pság.-nak kell beszolgáltatni. Örségek, örök, tisztek a beérkezö, vagy átvonuló magyar alakulatokat e téren állandóan ellenörizzék. III. Ellátás. 1/. Lovakat, jármüveket, gjmü-veket eladni nem lehet. A polg. életbe a lovakat, fog.jmü-veket be kell állitani. Az 1.hds.pság. által kijelölt tábor terület elfoglalása után gjmu-veket üzemben tartani csak az 1.hds.pság. engedélye alapján lehet. A LEÁLLITOTT gjmü-veket gk. müszaki szemléhez kell elökésziteni. A gépjármüvek karbatartásáért és a gjü-vekben lévö üza. zárolásáért a pk. személyesen felelös. Gondoljon minden tábor pk. és gk. vezetö arra, hogy könnyelmüen elpazarolt üza. az élelem kiszállitásának rovására megy. A táborban beérkezett gjmu-vekröl a tábor pk. az alábbi nyilvántartási adatokat jelentse: Form. rendszám, gjmü, neme,teherbirása, tipusa, vezetöje üzemi állapota, gumi abroncs mérete, gumiabroncs száma, gumiabroncs üzemi állapota %-ban kifejezve, üza. hordók, kannák száma, egyébb üza. és gk. müszaki felszerelések. A hds.pság. által zárolt üza. mennyiséget /otto, diesel, olaj, petrol/ a fenti jelentésekkel együtt jelentsék. Elvileg az üza.-t a gk-ból le kell fejteni és üza. hordókban tárolni. 2/. Önbeszerzés tilos! A tilalom megszegöi amerikai hadbiróság elé kerülnek! 3/. A táborok felvételezés után kapják ellátásukat. A felvételezést a hds.pság. végzi, a felvételezett anyagot a hds.pság szállitjaki a táborokhoz. 4/. A polg. lakosság munkájába való bekapcsolódás: az elhelyezési területen nagy a munkáshiány. A körlet és tábor pk-ok tartsanak állandó ö-tkörletük polgármestereivelés azoknak a segitésére vonatkozó kivánságait katonák és lovak rendelkez´sre bocsájtásával mindennemü munka céljára teljesitsék. A mezögazdasági munkára való alkalmazást kivételes kedvezményekkel tekinteni, minthogy azzal a parasztok részéröl élelmezési kiegészités jár együtt. Ilyen munkára ezért csak büntetlen és jóviseletü katonák kerüljenek beosztásra. Ezek a katonák zárt osztagokban fegyelmezetten menetelve reggel jelentkezzenek a munkahelyükön és munkavégeztével zárt osztagokban fegyelmezetten menetelve térjenek vissza elhelyezési körletükbe, hogy igy a tábor, illetve az egység ellenörzése biztositható legyen. Csak kivételes esetekben engedhetö meg, kiválóan derék katonák abban a mezögazdasági üzemben nyerjenek elhelyezést, ahol dolgoznak. Ehhez azonban a hds.pság. elözetes jóváhagyását kell kérni. Lovak rendelkezésre bocsájtása esetén a mezögazdasági üzem minden megkezdett munkanapra köteles a lovakat egész napi takarmánnyal és almozással ellátni.

109 IV.Eü. 1/. Eü. megelözés. a/ A táborokban a legiszigorubb eü. fegyelmet kell tartani. b/. A szállások tisztaságára állandóan ügyelni kell. Fekszalma hiányában fenyögaly ágy készithetö. c/. Minden szd. tábor részére, atábor szélétöl 100-200 m. távolságra latrinát kell ásni, azt legalább galy keritéssel köröl kell keriteni és iránymutató táblákat kell elhelyezni. A latrina mellett homok és lapát /fából/ legyen. Minden székelés után oltott meszet vagy homokot kell szórni a gödörbe.Mész vásárolható a polgári lakosságt´pl. Ha a táborban férfiak és nök vannak elhelyezve, a férfiak és nök részére egymástól megfelelö távolságra külön-külön latrina készüljön. Helyük ugy jelelölendö ki, hogy a latrinák a tábortól az uralkodó szél irányába létesüljenek, vagyis hogy a szél a tábortól fujjon a latrinák felé. A latrina 30 cm. széles, 2-3 m. hosszú, 1 1/2 m. mély. Talajviz a gödörben ne legyen. A gödrök megtelése elött 1/2 m. vastag földréteggel be kell fedni és helyette ujat kell ásni. d/. Minden század-tábor részére lehetöleg könnyen kezelhetö fedöszerkezettel ellátott szeméthulladékgödröt kell létesiteni, 2 x 2 m. alapterülettel és 1 m. mélységgel. Az összegyüjtött szemetet el kell égetni. A SZEMÉTGÖDRÖT KELL FERTOTELENITENI. Ivóvizül csak olyan kutak vizét szabad használni, amelyeket a lakosság is használ. A kutak vizét általában csak ivásra, fözésre és edénymosásra használjuk, ha patak vagy folyó is van közelben. Az edénymosást azonban a kut közelében nem szabad végezni. A kut környékét semmivel ne mocskoljuk be. Mosdás, mosás, folyó, patak vizeben kijelölt és felirattal megjelelölt helyen végzendö. f/. Konyhát tiszta, elkülönitett helyen kell telepiteni. Területén csak a konyhaszemélyzet tartózkodhat. Konyhaszemélyzetet orvosi vizsgálatra kell küldeni és ugy a személyzet mint az edények tisztaságára állandóan a legnagyobb gondot kell forditani. /Kéz, köröm, hajzat, ruházat/! g/. Élemiszereket külön kell tárolni. Nedvességtöl, rovaroktól, rágcsálóktól, büztöl óvni, befedni. h/. Mindenkinek mindennap derékig meg kell mosakodnia, és lábat kell mosni. Szájápolás ugyancsak kötelezö. ADJUNK LEHETÖSÉGET az étkezés elötti kézmosásra is. i/. Mindennap pajtássági vissgát kell tartani, különösen tekintettel a tetüre és tisztaságra. j/. Minden fertözö beteget, tetü és rü esetet azonnal jelenteni kell a hds.psa´gorvosának. 2/. A tábor részére eü. anyagot késöbb utalok ki. 3/. Az orvosi vizsga idejét késöbb szabályozom. V. Személyi rész. 1/. A hds.pság. fennhatósága alá tartozó területre beérkezö magyar alakulatok zlj-akba összevonva kerülnek táborszerü elhelyezésbe. a/. Egy-egy zlj. egyben tábor pság. az alábbiak szerint alakul meg: Zlj.pság: 1 fö hivatásos törzstiszt, vagy idösebb ht.fötiszt mintzlj. illetve egyben tábor pk. Egy föti. mint sgt. , egy fötiszt mint sporttiszt, illetve munkavezetö, egy föti. mint élelmiszer ti., egy orvos, 2 fö irnokkal alkalmas thts., vagy tisztes és 10 fö küldönc. b/. Zlj-anként 3-3 szd., szd-ként a következö létszámmal: 1 fö ht.,tiszt, mint szd.pk., 4 fö föti., és 120 fö leg-böl. Ebböl a létszámból kell kiválasztani a szd.pk. helyettest és a 3 szak..pk-t, a szd. irnokot, szolgálat

110 vezetöt, szakácsokat és 2 fö küldöncöt. Általános irányelvül szolgáljon, hogy a parancsnokul elsösorban ht.tiszteket kell beosztani és csak ezek hiányában bizzunk meg tart. tiszteket, vagy ht. thts-eket parancsnoksággal. Amennyiben az egyes zlj-nál a megalakulás után még föként tisztekben /orvos, élm.ti./ hiány lenne, ezt ide kell bejelenteni és a hiányt a tiszti tábor állományából pótolni fogom. 2/. Nyilvántartás: a? Minden zlj. és szd. a hozzátartozó összes honvéd egyénröl az alábbi rovatok szerint egy-egy ale. névszerintinyilvántartást fektessen fel: fsz., név, rendfokozat, állományviszony, szül. év, hó, nap és hely, anyja neve, azonossági szám, vallás, nem ht-nél a polgári foglalkozás, állományilletékes csapattest, legutolsó beosztása, nös, nötlen, gyermekek száma, legutolsó magyarországi helye, legközelebbi hozzátarrtozójának cime,fegyatékba jutott, megjegyzés. A fegyatékba jutott rovatba azt a körülményt kell beirni, ami miatt az illetö az állományból kikerült. Pl.: 1945.VI.22.-én illetöségi helyére elbocsáttatott, ekkor és ekkor kórházba utaltatott, lehetöleg annak feltüntetésévelhogy mely eü.intézetbe és hová adatott át, meghalt, megszökött, stb. Fogyatékba jutás esetén a nyilvántartásban az illetö nevét át kell huzniugy hogy olvasható maradjon. b/. Az ao. névjegyzéken kivül minden zlj. és szd. naponta jelentést szerkeszt számszerint az élelmezési létszámról. Ennnek rovatai azonosak az otthon is vezetett élelmezési létszám jelentéssel mint naponta a gh-nak küldtek. A jelentés hátlapján a növedéket és fogyatékot indokolni kellés pedig a tiszteket névszerint, a leg-et számszerint. Ez élelmezési létszámjelentéseket az ao-nak naponta 7h-ig tartoznak a zlj.pság-hoz beterjeszteni. Az élm. létszám jelentések pontos és lelkiismeretes szerkesztésére külön is felhivom a figyelmet, mert élelmet kiadni a hds.pság. csak anak a zlj-nak fog, mely zlj-tól naponta a pontos és ellenörzöttélelmezési létszám beérkezik. A napi élelmezési létszámjelentésben fel kell tüntetni a zlj-nál lévö esetleges lovakat és jmü-eket is. A zlj. illetve tábor pság-ok a naponta reggel hozzájuk beérkezett ´lm. létszámjelentéseket /zlj., törzs, 1-3 szd./összesitik és azt naponta legkésöbb 17h-ig a hds. pság-hoz beterjesztik. Amelyik zlj. , illetve tábor pság-tól az élm. létszám jelentés erre az idöpontra a hds. pság-hoz /fszmstr/, /v.Bártfay ezds/ be nem érkezik az másnap élelemmel ellátható nem lessz. 3/. Jelentések: a/. A központi nyilvántartás és anyakönyv felfektetése végett valamennyi zlj. , illetve tábor pság. az által szerkesztett ao. névjegyzék egy pédányát - a ht. államányukról külön szerkesztve - a zlj. , illetve a t+abor megalakulása után legkésöbb 7 napra a hds.pság-hoz /szü.,oszt., Szentléleky alez/, kell felterjeszteni. b/. A zlj-ak illetve tábor pság-ok államányába beállott minden változást, fogyatékot, növedéket, okadatolva névszerint 10 naponként kell a hds.pság-hoz bejelenteni. c/. Minden ala., mely a hds.pság-nak alárendelt területre beérkezik tartozik azonnal jelenteni, hogy honnan, mily lértszámmal, tiszt, leg., ló és jmü. hova érkezett be és élelmezéssel meddig van ellátva. 4/. A zlj-ak iil. tábor pság-oknál és a sud-oknál tovább beosztott ti. mint e pcs-ben meg van határozva nem lehet. A beosztás nélküli, tehát a zlj-nál felesleges ti-eket névszerint azonnal be kell jelenteni, mert ezeket a tiszteket, mig részükre beosztást adhatok, külön tiszti táborba osztom majd be.

111 5/. Egyéb rendelkezések: a/. Az egyes zlj-akat, ill. tábor pság-okat helységeik nevéröl kellelnevezni és a jelentéseken is igy kell azokat megnevezni. Pl. : A Thalacker-i zlj., ill. tábor pság. Ezen belül az ao.: Thalacker-i zlj. 3 szd. b/. Fegyelmi fenyitö hatalom: Fegyelmi fenyitö hatalom, mint ahadrakelt sergnél. A fenyitések kiszabásánál különös elövigyázatot tanusitsanak a pk-ok. Neveléssel, oktatással és jópéldával neveljék a leg-et. A rendeletlenkedöket, fegyelmetleneket figyelmeztessék, hogy utolsónak fognak elbocsáttatni, esetleg amerikai haditörvényszék és amerikai internálótáborba kerülnek. Erre vonatkozó javaslatot a hds.pság-hoz kell elöterjeszteni. Mellékelve: 1 sz. mell: A táb-ok elh.vázlata 2 sz. mell: a táb. vázlatos berendezése 3 sz. mell: Minta a nyilvántartásra 4 sz. mell: Mezei károkra von.né.rendelkezés vitéz László Dezsö vezds.s.k. Helyességért: 45.V.29. Mòrosz

112 1 8/1. hds.I.e.45.V.31 Helyesbités az "Utasitás a táborparancsnokok rézére" cimü rendelethez. A 7./1.hds.X.a 45.V.29 sz. rendeleten V.fejezet 5/a. pontja helyett az a´lábbi szöveget vegye fel: "Az egyes tábor-területeket a csatolt 1.sz. mellékletként kiadott vázlat tünteti fel. Az egyes tábor-területek az ABC. betüivel vannak megjelölve. A-h-ig. Az egyes betüvel jelölt tábor területeken belül megalakuló zlj-akat a terület betüjével és arab számmal kell megjelölni. Amelyik tábor területen több zlj. részére van táborhely kijelölve, ott a zlj.-ak a megalakulás sorrendjében veszik fel betünevükhöz a megkülömböztetö szám megjelölését. Igy pl. az F betüvel jelzett területen, hogy 7 zlj. részére van táborhely kijelölve, az egyes zlj-ak megjelölése: F/1., F/2 és F/3. zlj.pság. Zlj-on belül az egyes pság-okat igy kell megjelölni: F/1/1., F/2/1., stb. ezd.pság. Irásbeli jelentéseknél is igy kell a tábor területeket, a zlj-akt és szd-okat is megjelölni" (A melléklet egy érdekes térkép)

113

Vöcklabruck-i körlet magyar parancsnokság 16

Öti.

Hivatalos közlés. Vöcklabruck, 1945 évi julius hó 1-én. Vitéz Podradszky Ádám örnagy ur f.évi julius hó 1-én 18 h 33 I-kor keltezett levelére.: Irásbeli feljegyzésem a Hunyadi ho. Maurerkirchen-i fogolytáborában lefolyt amerikai-magya bizottsági ellenörzésröl birtokomban nincs. Az emlitett bizottsági ellenörzéssel kapcsolatban az alábbiakat rögzitem: 1945 évi május hó második felében de Huszár amerikai hadnagy k´résére vitéz Ankay-Anesini Gyözö tábornok egy magyar bizottságot rendelt ki a Hunyadi ho. legénységének és tisztjeinek ellenörzése céljából. A bizottság tagjai rajtam kivül Csallner J.Gusztáv alezredes valamint Nacsády József föhadnagy voltak. A közös bizottsági szemle a Maurerkirchen-i táborban folyt le, aminek keretében a legénység és tisztek zöme a bizottság elé járult, melynek elnöke De Huszár amerikai hadnagy volt. A szemle eredményeként De Huszár hadnagy megállapitotta, hogy a Hunyadi ho. , valamint a Hungaria ho. nem azonos a német Ssel, tehát a magyarokra vonatkozó külön elbánásban részesithetök. Minthogy folyamatban volt a fogolytábor német tagjaninak igazoltatása és elszállitása, ezért De Huszár amerikai hadnagy azonnal intézkedett a Miltary Gov-nál, hogy az igazoltatás a fentebb emlitett magyar ho-kkal kapcsolatban megtörtént és további sorsukról, illetve elszállitásukról a magyar katonai parancsnokság jogosult intézkedni. De Huszár hadnagy a legénységhez és a tisztekhez egyrészt sajátmaga majd általunk kérdéseket adott fel, kutatván annak okát, hogy ezek a szinmagyar emberek miért a honvédségen kivül és német egyenruhában teljesitenek szolgálatot. Kitért nevezett hadnagy kérdéseiben arra is, hogy a legénység és tisztek melyik eszmei áramlat letéteményesei és mennyibe veszélyesek a jövöben kialakitandó demokratikus állameszmére. A kapott válaszok alapján a Hunyadi és Hungari ho. Maurerkirchen-ben feltalált tagjai a németektöl eltéröen, teljesen - a magyarokkal azonos - elbánásba részesül, kikötve azonban azt, hogy ezen alakulatok katonai fegyelem alatt együttartandók. A bizottsági eljárások egyedüli zavaró momentuma volt, nevezetesen, hogy a fentebb emlitett ho.részlegek tisztjei és legénységei egyaránt eltiltották azt, miszerint német SS. zsoldkönyvvel lettek nagyrészt ellátva. Tekintettel arra, hogy a német SS.zsoldkönyv birlalását maga vitéz Podradszky vk.örngy. dokumentálta, De Huszár amerikai hadnagynak aki ennek tudomásvétele után elállt egy hosszabb report megszerkesztésétöl és a fentebbieket szóban közölte vitéz Ankay-Anesini Gyözö vezérörnaggyal. A fentebb részletezett bizottsági eljárás óta a Hunyadi és Hungaria ho-k részlegei felett 1945-évi junius hó 23-ig a Vöcklabruck-i magyar katonai parancsnokság folytatott mint elöljáró parancsnokság parancsnoklást, mig azóta ezen alakulatok felett a parancsnokságot a területileg illetékes körzet pk.vette át. (Kézzel aláirás) Ehhez az irathoz van csatolva a következö angolszövegü hivatalos kijelentés. 16

Doszié 82.

114 The appointed Hungarian leader of Vöcklabruck. Official Statement. Vöcklabruck, the 14-th of August 1945. In the second part of May 1945. Lt.de Huszár commissioned by the C.I.C. of Vöcklabruck asked the Hungarian General Ankay-Anesini for the nomination of a Hungarian commission to investigate the status of officers and men belonging to the Hungarian divisions "Hungaria" and "Hunyadi" kept as prisoners of war in the camp of Maurerkirchen. I myself as liaison officer have taken part in the investigation immediately the day following the demand. The investigation settled the racial brake down of the above mentioned outfits as well as the reasons why officers and men joined this newly established combatteam. The commission settled unanimously that all the officers and the men are the very best Hungarian origin and all Hungarians indeed. All the officers and teh men have volounteered for the divisions "Hunyadi" and "Hungaria", for instance those who have been older than 21 years; those of younger age have been compalled by the former government to join these unites in consequence of the missing of other possibilities of military instruction. As a result of this survey the commission settled - excluding all doubts - that the divisions "Hunyadi" and "Hungaria" never made a part of the former SS troops. Althugh these Hungarina unites got their uniforms and armement from the German SS this measure concerning their outfit has been taken by the German High Command for instance Himmler himself, who as the leader of the SS had taken over in the last month te command over all the parts of the German and even the cooperating armies /also Wehrmacht and Luftwaffe/, and managed them according to the stipulations of the SS. The adherents of the former mentioned Hungarian unites, as they came to Germany, have been attached to SS administration even without knowing it - and of course - withour agreeing. It has been settled by American side as a result of this investigation, that the above mentioned "Hungaria" and "Hunyadi" divisions are not treated in the same manner as the German SS and it has been officially notified to higher Hungarian headquarters, that the Hungarian army or Hungarian commands should take care of these 1.500 officers and men, they should be moved from the P.W. camp of Maurerkirchen and the Hungarian staff at Vöcklabruck has got the right of free disposition of these military persons. In the following Col.Temesváry - as the Commander of the divisions - has taken the necessary measures to extend his command - athorised by the US Army - also over these 1.500 officers and men. It is not known and it could not be feound the reasons, why the officers and men of the above mentioned divisions have been put in the SS P.W.camp of Ebensee; but on the other hand a more detailed investigation showed, that besides the Hungarian soldiers there are alsoo some hundred young Hungarian boys of the age between 16 and 18 belonging to the Hungarian youth association "Levente" and who are not to be considered as military persons. The reports received by the staff indicate that in the P.W.Camp Nr.2. of Ebensee there are actually 2.200 Hungarians in a compleetely ruined state of health and in even worse physical condition. Their commader is Maj. Várnay. The commander of all forreigners who are suspected to have been SS troopers is Lt.Col.Ney, who is Volksdeutsch, born in Hungary. It seems probably that the Hungarian Government has declared him as a war criminal or may declare him as one, when it will be evident, how many Hungarians of pure race have

115 been lead astray by him and brought to the German SS. Besides the situation of the adherents of the "Hunyadi" and "Hungaria" divisions having had their own Hungarian commanders, service language and even military judges /only the equippment and administration was German/ there must be investigated also the case of officers and men belonging to the so called Ne-combatteam; all these are treated - surely without the connaissance of the American authorities in a manner not digne to human beings. The Hungarian nation has lost some hundred thousand men in this war, she needs therefore the efforts of all Hungarians, even those being far off. We aks therefore the American authorities to make itt possible, that these persons could leave the camp of Ebensee as quick as possible and to enable them in this way to work where ever it may be and to give them the possibility to return ot their country. (Ceruzával aláirt, Dr. Imre Németh, Ft.Lt.of the Hungarian judge court. Hungarian military camp of Vöcklabruck).

(Ennek a levélnek a magyar másolati is a dossziéban van) Vöcklabruck-i körlet megbizott magyar vezetöje. Hivatalos feljegyzés. Vöcklabruck, 1945. évi augusztus hó 13-án. 1945. évi május hós második felében a vöcklabruck-i C.I.C. részéröl De Huszár amerikai hngy. v.AnkayAnesini Gyözö tbk-tól egy magyar bizottság kirendelését kérte, hogy a Hunyadi és Hungaria hobeli tiszteket és legénységet a maurerkircheni fogolytáborban kontroll alá vegye. Ezen az ellenörzésen a kérést követö második napon mint ö.ti. magam is részt vettem, ami abból állt, hogy megállapitottuk a fentebb emlitett faji hozzátartozóságot, valamint annak okát, hogy a tisztek és legénység mi okból lépett be az ujonnan felállitott harcos alakulatba. Egyértelmü megállapitásunk szerint az összes tisztek és a legénység valamennyien izig-vérig magyar emberek. Ugy a tisztek mint a legénység a Hunyadi és Hungaria hoba önként jelentkeztek kb. 21. évtöl felelé, de nem igy a 21 éven aluliak, akiket általános megállapitás szerint a volt nemzeti szocialista aera vezetösége egyéb kiképzés lehetetlensége folytán szinte odakényszeritett. A szemlék eredményeként minden kétséget kizáróan megállapitást nyert, hogy a Hunyadi és Hungaria ho. nem képezte a német SS egyik seregtestét sem. Jóllehet egyenruháját és fegyverzetét a német Sstöl kapta, de ennek oka az volt, hogy az utóbbi hónapokban teljesen Himmler - mint a német SS vezére - minden hadsereg /igy a Wehrmacht és a haditengerészet, valamint légiflotta/ felett átvette a parancsnokságot és a német SS követelményei szerint szabályozta ugy a hátországi, mint a frontszolgálatot. Tehát a fentebb emlitett sokezer magyar ifju amidön átérkezett Németországba, szinte beleesett az SS karmaiba. Amerikai részröl a szemle eredményeként megállapitották, hogy a fentebb emlitett Hunyadi és Hungaria ho. nem részesül a német Ssel azonos elbánásban és közlték a magyar felsöbb parancsnoksággal, hogy a kb. 1.500 föt kitévö tisztet és legénységet a maurerkircheni fogolytáborból szállittassa el , illetöleg rendelkezzék felette a megadott keretek között. A továbbiakban közvetlenül az emlitett ho-kkal Temesváry ezredes mint ho.parancsnok, Grünauból volt köteles rendelkezni. Ismeretlen annak oka, hogy a fentebb emlitett ho. tisztjei és legénysége mi okból került az ebenseei SS fogolytáborba, söt azonkivül még több száz 16-18 éves levente és egyéb katonai egyének.

116 Beérkezett jelentés szerint az ebenseei No.2. fogolytáborban jelenleg 2.200 fö magyar van teljesen leromlott és lelkileg összetört állapotban. A parancsnokuk v.Várnay örnagy. Az összes külföldi valószinü Ssbelieknek parancsnoka Ney alezredes, aki magyarországi népi német. Minden valószinüség szerint a magyar kormány nevezettet háborus bünösnek nyilvánitotta, vagy fogja nyilványitani, ha kiderül mindenki elött, hogy nevezett nány száz izig-vérig magyar embert csempészett át a német Ssbe. Ezek a magyar emberek teljesen indokoltan a német Ssel hasonló elbirálás alá kerülnek. Feltétlenül felülvizsgálandó volna az u.n. Ney.csoportbeli tiszteknek és legénységnek helyzete, továbbá megvizsgálandó lenne a fentebb emlitett 2.200 fö magyar fogoly helyzete is, akikkel - a beérkezett jelentés szerint - teljes bizonysággal az amerikai hatóságok tudtán kivül, egyáltalán nem emberhez méltó módon bánnak. A magyar nemzet sok százezer embert veszitett ebben a háboruban, igy minden elszakadt fiára a hazának szüksége van, miértis kérjük az amerikai hatóságokat, hassanak oda, hogy ezek az emberek mielöbb kikerüljenek az ebenseei táborból és a magyar vezetés alá helyezve dolgozhassanak és lehetöség esetén visszatérhessenek az országukba. (Ceruzával aláirt, Dr.Németh Imre, hb.fhdngy, Vöcklabruck magyar katonai tábor) Az Eebenseei No. 2 fogolytáborban lévö 2.200 magya helyzete, 1. Az Eebenseei 2. számu fogolytábor kettö részre oszlik. A barakokban vannak elhelyezve a birodalmi németek, a második részben az ugynevezett Ausländer Lager-ben a magyarok és még kb. 24 nemzetiség férfiai. Ez utóbbiak részint amerikai, részint német sátrakban laknak, meglehetös zsufolt elhelyezésben. 2. Tábor örzése: szögesdrót kerités, reflektor, géppuskás tornyok. 3. Tagozás: Az Ausänder Lager három ezredre oszlik és létszáma kb. 6.000 fö. Ehhez most még hozzájönnek az osztrákok is, akiket a németektöl elkülönitettek. Az Ausländer tábor pk-a Ney alezredes. 4. Magyarok: az 1. ezredben vannak a magyarok, kb. 2.200 fö. Parancsnoka vitéz Várnay örnagy. E csoport zöme azelött a Helfau-i fogolytáborban volt, hol egy amerikai bizottság volt kinnt, kik elbirálták öket és azt az igéretet tették, hogy fokozatosan elszállitják öket olyan táborokbani elhelyez´sre mint amilyenben a többi magyarok vannak. Az elsö 500 fö elszállitása ezelött kb. 2 hónappal történt meg. Belölük alakult meg a Siking-i magyar tábor. A v.Várnay csoport a helfaui táborból az u.n. Pries táborba került, ahonnan elszállitásra kerültek volna az 1.szállitmány után a Vöcklaubruck-i Kreis területére. Ez nem történt meg, hanem egy kb. 16 km-es menetben Altheim-be kerültek. A menetet majdnem végig futólépésben kellet megtenniök, mert az amerikaik autóval hajtották öket és nem egyszer meg is ütötték az embereket. Az ut alatt sokan eldobták szerelvényeiket, mert fizikailag nem birták már erövel. Itt csak igen kevés embernek volt sátra, a talaj sziklatörmelékes volt, melyekre kénytelenek voltak feküdni. Itt egy három napos élemezési kihagyás is volt, melyet sulyosbitott egy három napos esözés, mikor is az emberek teljesen eláztak. Altheim-ben kb. 4 hétig voltak, ezalatt kb. 30 halottja volt a tábornak. Innen vasuti szállitással kerültek elöször az Ebensee 1., majd a 2. sz. táborba. /v.Várnay örnagy és több tiszt közlése/.

117 5. Jelenlegi helyzet: Az emberek teljesen le vannak romolva. Elöfordult, hogy egy 25 éveset 40 évesnek néztek. Igen sok az egészen fiatal koru 16-19 éves. Igy a IV. zlj. volt leventékböl áll. Az emnberek zöme még két lábon jár, azonban sokat az étkezés kiosztáshoz bajtársai támogatják. Reuma, isiász és egyéb bajok igen elterjedtek. A legtöbbjének oly erös fog iny sorvadása van, hogy a fogaik mozognak. Az emberek mozgo csontvázak. Nem tulzás ha azt állitom /két magyar tiszt jelentése/, hogy az emberek 35%a már sohasem lesz teljesen egészséges. Nyolc napos otttartózkodásuk alatt 4 ember halt meg vég elgyengülésben, tehát minden 2 napra egy halott esik. A testi romlottságnál sokkal borzasztóbb látvány a már már téboly határán álló lelki váltság. Mindenki kalóirát számol, melyeket fejböl tudnak már. Az intelligensebb rész ételrecepteket gyüjt és ir. Van olayn gyenge akit a legkisebb mozgás elvégzéséhez is támogatni kell. Külömben katonai fegyelem van, melyet étel és dohány megvonással mint kilátásba helyezett fenyitéssel tartanak fenn. Ily fenyités azonban nem került alkalmazásra. 6. Élemezés: Három fajta konyha van. a) munkás konyha kb. 1300 kalória b) diétás konyha az egész leromlottak részére, melyet a többi étkezéséböl vonnak el. Naponta szd-onkint 3 fö. Itt maradhat kb. 1 hétig. Ez alatt természetesen a testi erö nem igen javul. c) rendes konyha kb. 700-900 kalória értékében. Étkezés all: reggeli: 1/2 liter keserü üres feketekávé ebéd: 4 dkg. birgonyapehelyböl leves vacsora: 7 dkg. burgonyapehelyböl leves és 15 dkg. kenyér. Naponta még 2 db. cigaretta. 7. Tisztálkodás: A mosdási lehetöség azaz a tisztálkodás a nullával egyenlö. Naponta kettö evöcsésze viz, mellyel mosdást, evöcsészemosást és ruhamosást lehet végezni. F.hó 7-én általános és kötelezö fürdés volt. Az embereket teljesen levetközve láttam. Egy evöcsésze vizzel ketten is lemosták egymást. Rettenetesen néztek ki a mumiává aszótt és föleg fiatalos testü emberek. 8. Gyengélkedö helyzet: a Gyengélkedö vizsga a legszomorubb látványok egyike. Orvosok vannak, azonban gógyszer és kötszer nincsen. Vitamin hiány és börbetegségek általánosak. 9. Kiegészités, apróságok: Mindenkinek 2 pokróca van. Alattuk szalma nincs, tehát a puszta földön fekszenek. A tábor készitett magának bádogos, asztalos és cipész mühelyt, hol a legsz¨pukségesebb dolgokat és javitásokat elkézitik. Igy konzerv dobozból készitik az evöcsészét és mosdótál félét is. Van egy ugy nevezett börze is a tábor közepén lévö térségen. Ezt emberbörzének nevezik. Itt cigarettáért mindent lehet kapni. Az emberek utolsó holmijukat adják el érte. Pénzértékben egy német cigaretta ára 10-12 RM, az amerikaié 16-18 RM. Mindannyian még az oroszokhoz is szivesen mennének, mondván ott sem lehet rosszabb helyzetük. Az elmondottak két tiszt megfigyelései kik 8 napot töltöttek közöttük.

118 Kényszerhazatelepités avagy 10 évi börtön ! A fürstenfeldi Bezirkshauptmann és egy magyar D.P. esete, egyenlöre két felvonásban. 17 (Nyugat/Westen, 1948, augusztus 17, I.évf. 1.szám, 3 oldal) Elsö felvonás. Egy magyar D.P. ausztriai tartózkodási engedélyt kért a fürstenfeldi Bezikrshauptmannschaft-tól Második felvonás. A Bezirkshauptmann közölte vele hogy kérelmét az angol katonai kormányzat elutasitotta és igy - tartózkodási engedély helyett - "egy hazatelepitési transzportba osztott be, amelynek pontos indulási ideje az ujságokban közöltetni fog", s amelyböl ha netán kivonná magát, ugy "egy katonai törvényszék által 10 évig terjedhetö börtönnel fog büntettetni". Igy a Bezirkshauptmann. De nem igy a jog. A Bezirkshauptmann u.i. megfeledkezett arról a csekélységröl, hogy 1). az angol katonai kormányzat rég nem gyakorolja ezirányu jogait, és igy nem is utasithatta el a kérelmet. 2). a nemzetközi jog nem ismeri a politikai menekültek kényszer-hazatelepitését 3). a kérelmezö törénetesen IRO-tag lévén, védi az eligibility. Mindezek alapján öszintén reméljük, hogy a Bezirkshauptmann törli a kérelmezöt a hazatelepitési transzport listájáról és ezzel megtakaritja számára az ujságkölt´segeket s a 10 évi katonai börtönt, saját maga számára pedig azt a kétes dicsöséget, ami a nemzetközi jog hiányos ismerete folytán joggal megilleti. A kérdés elvi része azonban ezzel még nincs lezárva. Tisztázni kell végre, hogy a D.P.-k kompenzációs exportcikkeknek tekintendök -e , amit egyszerüen be lehet vagonirozni és nem ugyan "haza", hanem Szibériába továbbitani, vagy pedig van-e joguk a félelem nélküli, szabad életre Ausztria területén és egyebütt? Közölhetjük hogy ebben a kérdésben az UNO-hoz és az Emberi Jogok Nemzetközi Ligájához fordultunk elvi döntésért. Nem kételkedünk abban, hogy milyen választ kapunk, amit azonnal továbbitani fogunk a Bezirkshauptmann ur cimére. És ez lesz majd a fürstenfeldi bohózat harmadik felvonása.

17

Doszié 55.

119

MAGYAR SZOLGÁLAT AUSZTRIÁBAN. Bregenz, Reichsstrasze 233.

18

Bregenz, 1949 március 15

Memorandum. 1. TÉNYEK. Az 1944 és 1945 években az orosz invázió elöl Magyarországról több százezer ember menekült ki Nyugatra, föleg Ausztriába és Németországba. Az igy kicsapódott magyar menekült tömeg 1946 év végéig nagyrészben visszahuzódott az elhagyott országba, de még 1947-ben is körülbelül 100.000-re volt tehetö a magyar menekültek létszáma a nyugateurópai államokban. 1948 tavaszán a magyar menekültek száma Németországban körülbelül 30.000 före és Ausztriában körülbelül 16.000 före volt becsülhetö. A magyarságnak ez a csoportja már emigrációnak volt tekinthetök, mert ezek már nem csak a harcok pusztitásai és a hadszintér borzalmai miatt hagyták el az országot, hanem hajlandók sem voltak visszatérni és lelki közösséget vállalni a jelenlegi hazai kommunista rendszerrel. Az utolsó esztendöben a magyar menekültek száma Ausztriában 16.000- röl 26.000-re emelkedett. Ez a létszámemelkedés azonban csak látszólagosan 10.000 fö, mert a valóságos helyzet ennél lényegesen többet mutat. Tény ugyanis, hogy éppen az elmult év folyamán indult meg egyre élénkebben a kivándorlás Ausztria területéröl és annak ellenére, hogy jelentös tömegek hagyták el azországot, mégis a Magyarországról megindult ujabb kiáramlás következményeként ez a hiányzó létszám nem csak ujra feltöltödött, de a menekültek száma lényegesen fel is emelkedett. /Az 1948 év folyamán pl a voralbergi magyar menekülteknek kb. 50%-a továbbment, ezidö szerinti létszámuk e csökkenés ellenére is kb. 20%kal magasabb, itt tehát nyilvánvalóan egy közel 70%-os növekedésröl van szó/. Magyarország földrajzi fekvése s a legutóbbi hazai események következtében az uj menekültek száma oly ijesztö mértéket kezd ölteni s oly fenyegetö kérdésként nyomul elötérbe, hogy ez már nem csak a magyarságnak, söt nem csak a befogadó országnak, Ausztriának, hanem az egész müvelt világnak sürgös megoldást igénylö problémája lesz. Minden nap ujabb százak lépik át a határt és van oly nap, hogy 400 magyar menekült érkezik Ausztriába. A többi délkeleti országból talán összesen sincs annyi ujonnan érkezö menekült, mint Magyarországból, ugyhogy maholnap a magyar menekültek lesznek többségben Ausztriában. Ha a menekülés üteme igy folytatódik, rövidesen 100.000-es menekülö tömeggel lehet számolni. Igy tehát nem egy már meglevö, ismert, régi problémával állunk szemben s a reánk nehezendö bajaink közül nem egyet hangsulyozunk ki és a sokféle nemzetiségü hontalanok fájdalmai közül nem a mienket, a magyarok panaszát akarjuk ezen felszólalásunkkal erösebben aláhuzni és elötérbe helyezni, hanem egy UJ ÉS MOST KELETKEZÖ SULYOS PROBLÉMÁRA akarjuk az illetékesek figyelmét ráirányitani, jó elöre és ideje korán kérve a kivételes intézkedést, a megelözést, tehát a prevenciót. Érezzük, hogy ennek a kérdésnek elébe kell menni, mig mielött ez problémáva dagad - érezzük a felelösséget azért, ha a biztosan beálló következményekre elöre és markánsan nem mutatunk rá azok elött, akiknek még most módjukban 18

Doszié 73.

120 van a katasztrófát megelözni. II. OKOK. HA ennek az ujabb menekülési hullámnak okait keressük, eredöjüket az egyre sulyosbbodó politikai nyomásban és az ezt követö, célba vett katonai intézkedésekben lelhetjük fel. A politikai nyomás elöször magukra a politikusokra vagy politizálókra, tehát képviselökre, ujságirókra vonatkozott. Késöbb általában a középosztálybeli tisztviselökre és volt katonatisztekre nehezedett, majd ujabban már, az egyházi üldöztetések következtében, lelkészekre, diákokra,, söt , a gazdasági megszoritó intézkedések és a kolhoszositás folyományaként, az ipari munkásokra és a parasztokra is kiterjedt. Végül mindenkire, aki a jelenlegi otthoni rendszert a legkisebb és legenyhébb birálatban merészeli részesiteni. A menekültek osztályozásánál pedig megállapitható, hogy minden társadalmi réteg érintve és képviselve van. A katonai intézkedések,a behivások és fegyveres szolgálat elöl föleg a katonaköteles korban levö magyar ifjuság vonja ki magát, mert nem akar egy esetleges háborus összecsapás esetén a küzdelemben a nyugati kulturával szemben a keleti barbarizmus oldalán harcolni. Végül fokozzák az általános és szinte pánikszerü menekülési hangulatot azok a gyanus és ijesztö elökészületi cselekmények, amelyek a vasfüggöny mögött Magyarországon folynak - /igy a többszázezer före mértezett internáló táborok létesitése/. Az uj emigrációs hullám lemérése és átvilágitása után megállapitható, hogy összetételében tulnyomórészt a fiatalságból, tehát a katonaköteles korosztályokból tevödik össze. III. KÖVETKEZMÉNYEK. A másik megállapitható tény az, hogy az uj emigrációs hullám - és pedig azok, akik nem utlevéllel jönnek, hanem feketén lépik át a határt, életük és szabadságuk kockáztatásával pusztán életüket s a rajtuk levö ruhát hozzák ki magukkal s legfeljebb egy hátizsákra való csomaggal hagyják el az országot. Amig tehát a régi emigráció annakidején, kevésbbé magával hozta legszükségesebb ingóságait s azóta már valamiképpen elhelyezkedett és beleilleszkedett a valóságos életbe - /rendelkezik lakással, ruhával, kapcsolatokkal, több-kevesebb munkalehetöséggel és bizonyos mértékben érdekvédelmüket és szociális gondozásukat is kiépitették/ - addig az uj emigránsok nem hoznak magukkal semmit, csak a nyugati kulturába és az emberi összefogásba vetett hitüket, AZ IFJUSÁG PEDIG A MAGA IDEALIZMUSÁT. Ez a fiatalság emebri együttérzéstm ügyének felkarolását, c+elkitüzést és öntudatos irányitást vár és keres a nyugati barátoknál. Sajnos, mindebböl semmit sem kap. Éppen ezért a visszahatás rendkivüli, a csalódás indokolt és a következmények veszedelmesek. A kommunista propaganda soha jobb helyen, alkalmasabb idöben és alkalmasabb médiunokkal nem dolgozhatna, mint ezekkel az ideáljaiktól megfosztott fiatalokkal. Mindszenthy hercegprimás legföbb érdeme, hogy az egész világon ujra tiszteletet parancsolóvá tette a magyar nevet, de mivé fogják tenni ezek az ifjak, aki rongyosan, éhesen, lezüllötten és koldulva lepik el a tereket és kóborolják be az utcákat, akik nyomortanyákká züllesztett táborokban kénytelenek tengetni életüket és kényszerüségböl egymástól lopkodják össze, ami kezük ügyébe kerül ? Lehet -e csodálkozni azon,ha ezeknek a fiataloknak lelkében egy világ omlik össze, mikor a lelküktöl eddig olyan idegen tanokat beigazoltaknak látják? Ha elfordulnak Istentöl, embertöl és hazától? Ma még csak ezrekröl van szó, de néhány hónap mulva tizezrekröl, százezrekröl kell beszélni. Ifjakról, akik az emberi társadalomnak hasznos tagjai akartak lenni, de szégyenévé váltak, mert a keleti barbarizmus által

121 kikezdett fogékony lelküket igy formálta tovább a müvelt Nyugat. E FIUKÉRT VALAKI FELELÖS! Sorsukról Isten és emberek elött számot kell majd adniok mindazoknak, akik segithettek volna rajtuk. IV. MEGOLDÁS, JAVASLAT. Nem annyira szivhez, mint inkább a józan észhez szólunk. A vilál lelkiismerete odáig már eljutott, hogy a Szovjet-PAradicsomba senkit sem kényszeritenek vissza, de a józan itélöképesség még nem vetett számot azzal, hogy mit jelent egy kiéhezett és irányt vesztett sáskahad szétszóródása. Ez a probléma elsösorban nekünk magyaroknak fáj, mert a magyar ifjuság a magyar jövö, a magyar név és a magyar becsület forog kockán. Miránk, magyarokra hárul tehát az a feladat, hogy a problémát felismerve haladéktalanul és leplezetlenül tárjuk a világ szeme elé s vállaljuk a vele kapcsolatos munkát önként és ingyenesen, mindenütt, ahol ezeknek szüksége mutatkozik. Mai elesettségünkben s az anyagi eszközök teljes hiányában egyebet sajnos nem tehetünk. A probléma azonban itt van s állandóan sulyosabbá válik. Gyökerében kell megoldani. Emberhez méltó elbánás, fedél, ruházat és élelem kell ezeknek az ifjaknak - szorgalmas és rendszeres munka ellenében, jóindulatu, de szükség esetén szigoru fegyelem alatt. Ez a javaslat a gyakorlatban ugy volna a lekönneybben realizálható, ha az ifja 1./ a külömbözö megszállási zónákban müködö katonai alakulatok mellett nem mint katonai formációk, hanem mint "katonai segitö munkaszolgálatosok" zárt csoportokban és elhelyezés mellette közérdekü munkát vállalhatnának és végezhetnének irányitás és felügyelet alatt. 2./ ha önkéntes összeállással és jelentkezés alapján foglalkoztató mühelyek és táborok keretében végeznének hasznothajtó és közérdekü munkát. 3./ ha jogot nyernének ahhoz, hogy Ausztria gazdasági életében és felépitésében, föleg a Marshall-terv keretében végzendö munkálatoknál részt vehessenek. Mindhárom esetben és általában az jellemezné e megoldási módokat, hogy az igényelt és végzett munka nem megengedett, hanem a három lehetöség közötti szabad választás mellett egyenesen és kifejezetten megvövetelt legyen. Ezekkel a védekezö jellegü intézkedésekkel fel lehetne fogni, meg lehetne menteni és konzerválni lehetne azt az eröt és értéket, amit a magyar fiatalság a magyar életnek és Európának egyaránt jelent. Ezen tulmenöen további, nem védekezö, de épitö aktiv és pozitiv lépés volna ebböl a fizikailag átmentett fiatalságból kiszelektálni és kiválogatni a legértékesebb és legtehetségesebb ifjakat magasabbfoku tudományos kiképzés céljából, mert ök lesznek hivatva arra, hogy a bolsevista vestedelem elvonulása után Keleteurópát nyugati szellemben rendezzék be. Éppen ezért minden külföldi segélyforrás, jótékonysági akció és egyházi támogatás igénybevételével ennek az ifjuságnak továbbképzését és a tudományos pályákra való elökészitését szükségesnek tartjuk igényelni. Meröben helytelen tehát az a felfogás, hogy az emigrációban az ifjuságot az egyetemi tanulmányok folytatásáról le kell beszélni és inkább az ipari pályákra kell terelni. Ez az eljárás értékpazarlás volna, mely késöbb megboszulná magát s ennek az eljárásnak nemcsak a magyarság ügye, hanem a nyugati kultura is kárát szenvedné. Fenti ténykre, okora és következményekre, valamint a felvetödött probléma megoldására s annak parancsoló szükségességére legyen szabad felhivnunk mindazoknak figyelmét, akik ennek a kérdésnek

122 helyes megoldásában érintve és érdekelve vannak. A feladat oly nagy, hogy célravezetöen csak általános összefogással oldható meg. Fel kell hivnunk tehát erre: a UNO a Megszálló hatalmak az OSZTRÁK SZÖVETSÉGI KORMÁNY az EGYHÁZAK az IRO a NEMZETKÖZI VÖRÖSKERESZT és az YMCA figyelmét egyaránt. V. INDOKLÁS. Szerény véleményünk szerint a megoldás kézenfekvö volna. Az uj menekültek problémáját Európa ujjáépitési programjába, helyesen ezzel kapcsolatban a Marshall-tervbe kell valamilyen módón beleilleszteni. Minden logikával ellenkezik, hogy a sürgös ujjáépitésre szorult Európában, melynek ehhez a Marshall-terv a szükséges anyagi eszközöket is megadta, tétlenül hagynak elsorvadni több százezer munkáskezet. Esztelen rablógazdálkodás szükséges készleteket tétlenségre kárhoztatott tömegek elégtelen ellátására felhasználni akkor, amikor ugyanezen tömegek munkához juttatva nem csak saját tiszteséges eltartásukra s emelett morális és fizikai erejük megörzésére termelhetnének eleget, hanem ezenkivül aktivan és nem megvetendö mértékben részt is vehetnének Európa rekonstrukciójában mindaddig, amig itt tartózkodnak. A magyar emigráció minden munkabiró tagja nemre és korra való tekintet nélkül készséges, önként és szivesen ajánlja fel és bocsátja rendelkezésre a maga munkaerejét ehhe za világ és Európa történelmében példátlanul nagyméretü rekonstrukciós munkához. A nagyvilág szemében százezer ember sorsa keveset jelent, de százezer ember megmentése és az emberi társadalomnak való visszaadása sem képezhet megoldhatatlan problémát. Nekünk százezer magyar ifju elvesztése pótolhatatlan veszteség volna, Európa békés fejlödését viszont ujabb százezer nomádéletet élö, hontalan, bujdosó hosszú évtizedekre megzavarná. A rideg kovaköbe ütközö acél szikrát vet s egyetlen szikrából tüzvész keletkezhetik. Keleteurópa az egész világnak sebezhetö pontja. Kérjük a világ hatalmasait, fogjanak össze, segitsenek! Ma még nyitva állaz. Holnap talár már késö lesz a bánat és céltalan tetemrehivás. MAGYAR SZOLGÁLAT AUSZTRIÁBAN. (Aláirás félig olvasható: Mikes...)

123

A hazatérö és otthon élö magyarság helyzetéröl:19 16-tól 21 éves korig Vöcklabruck-ba érkezett VII.11.én pestulyhelyi és VI. kerületi /Budapest, Izabella u/ magyar fiu, akik 6-án indultak el hazulról és a szentgotthárdi államrendörség állitott ki részükre egyszeri határátlépési igazolványt. A fiuk Németországban lévö szüleiket keresték. Utjukban sehol fel nem tartóztatták öket, vasut közlekedés mindenütt rendben folyik. Ellenörzés sehol nem volt. A Németországból és Ausztriából hazatérö vonatok utközben több helyen megállnak és bár hivatalosan nem szabad a vonatokról többen leszállnak, minthogy az amerikai ellenörzés nem tul szigoru. A vonatok Rákos rendezöbe futnak be, ott a családokat nem szakitják el egymástól, podgyászt senkitöl nem vesznek el, hanem az egész vonatot ugy ahogy megérkezett egy másik vonatra szállitják át, amelyiken azonban már igen szigoru a felügyelet, ezen vonat azelött Gödöllöre, jelenleg pedig Ceglédre viszik a visszatéröket, ahol meglehetös nagy zsufoltságban 10.000-40.000 ember vár a leigazoltatásra. Az igazoló eljárást szakszervezeti ellenörzö bizottság végzi, akinek milyen a szerencséje vagy összlöttetése annak megfelelöen kerül rá a sor. Aiket politikailag vagy vagyoni fosztogatásban vagy stb. -ben nem találnak bünösnek, azt családostól elbocsátják, a többit kényszermunkára viszik. /Állitólag vidéki mezögazdasági munkára vasuti helyreállitásra, romeltakaritásra, stb/. Budapesten az élet kezd rendetsetté vállni. Villany, gáz, viz van, tánciskolák , fürdök. mozik megnyiltak. Minden kapható /a kirakatokban sonka, kolbász, és szalonna van/ de borzasztó drága, a kenyér jegyre 2.50 P kg-ja, feketén 40-45 P, 1 liter snapsz 900 P, 1 pár csizma 9000 P. A régi pénz érvényben van. Az ezer pengössel julius hó végéig lehet adót fizetni, 100 P-öt a régi mellett ujat is hoztak forgalomba. Orosz katonaság vidéken kevesebb, Pesten lényegesen több van. Az elsö idök atrocitásai megszüntek, a GPU a legszigorubban és legeröteljesebben küzd mindennemü kilengés ellen. Ennek ellenére egyéni akciók elöfordulnak /pl. járör fegyvert keresve a csomagot átkutatja és ami tetszik néki , óra, ékszer, stb., ha feljebb való nincs a közelbe letulajdonitja/. Kecskeméten a p.u. -on éjszaka nagy tömeg várt vonat indulásra; a sötétségben egy nö el kezd kiabálni: Tolvaj ellopták a böröndeimet.Az elsö vágány egyik kicsija alatt egyszer csak megjelenik a börönd, utána egy kéz és egy orosz pofa...az ott közelbenálló paraszt bácsi botjával az oroszt fejbe verte, a böröndöt visszaadta, s miután az oroszt a körülállók jól elverték, GPU elfogta és becsukta.Nehezebb eset ha a GPU-nak tetszik meg valami. Sternberg Hangszerüzletböl egy GPU egyenruhás a vállán hoz ki egy tangóharmonikát s mikor a segéd kirohan utánna és kiabál, hogy tolvaj, a másik orosz fellökte és beszálltak az autóba. Általában több az orosz civil , mint az egyenruhás, ugyanisa legnagyobb részük a katonaságtól mindenáron igyekszik megszabadulni, civilbe öltözik és Magyarországon akar megtelepedni. Zsidó nagyon sok van Budapesten. Akiknek a lakását szétbombázták, azok keresztény lakásokba költözködtek, s ha visszatér az eredeti tulajdonos, akkor meg kelllosztani velük a lakást, a zsidók mindent elkövetnek a keresztények molesztálására. Ha valakinek zsidó haragosa van és ez ráfogja valakire , hogy nyilas, akkor azt a rendör köteles bekisérni és ott igen kellemetlen procedura alá vetik. Az oroszok sem szeretik a zsidókat s most már 200 zsidót internáltak alaptalan vádaskodás miatt. Lovas fogat, autó, kerékpár egyáltalában nem látható. Emiatt a vidéki élet nagyon meg van akadva. A cimeket eltörölték, egyedül az ut-megszólitás maradt meg mindenki részére. Elvtársozás nincs. A kommunista párt meghasonlott és két részre bomlott. A vagyon és életbiztonság mondható. A zsidók már gyürüt és ékszert is hordanak az utcán. Közmunkára /helyreállitás, vasuthelyreállitás, romeltakarás, stb./ rangra és nemre való tekintet nélkül a magyar hatóságok egy-két napra mindenkit kive ényelnek. 19

Doszié 93.

124 A teljes szabadság hiányát nyomasztónak érzik s az egész magyar közvélemény a hármas találkozótól vár további enyhülést. Ugyancsak az Amerikaiaktól várják a Nemzeti Bank aranykészletének visszaszállitását és ezzel a Pengö értékének megszilárdulását. A magyar hivatalok, hatóságok rendezen dolgoznak és föleg a szakemberek visszatérését várják. Vonat és posta-forgalom rendes. Élelmiszer jegyrrendszer van, s maximált áron minden megkapható. A fekete árak viszont szörnyü magasak. A Volksbundistákat lágerekbe gyüjtik. A termés jó volna, de kevés volt a bevetett terület. A gyümölcstermés igen nagy. ----------Vöcklabruckban dolgozó nö, julius 9-10-én hazament az orosz megszállás alatt álló St.Pöltenben élö édesanyja meglatogatására és 2 napig tartózkodott otthon, azután visszatérve elmesélte, hogy ott is a megszállás elsö 3 hete volt a szokásos kellemetlenségekkel telve. Jelenleg azonban az orosz megszálló katonaság csaknem olyan, mint az itteni amerikaiak, jó kedvüek, barátságosak, ahol laknak élelmiszert és dohányt ajándékoznak, az élet és vagyonbiztonság teljes, de az órak és egyéb értéktárgyak iránti rokonszenvüket továbbra is megörizték.

125

7.Fejezet. Magyar emigrációs körök és a Második Világháboru.

126

VISSZAPILLANTÁS.

20

1946 április.

(A szerzö ismeretlen; stencilgépen készült dolgozat). Bethlen és Nagyatádi Szabó: Bethlen István az elsö világháború után aránylag igen gyorsan tudott stabilizálni. Ennek okát abban találhatjuk, hogy Bethlen a Nagyatádi Szabó féle parasztpárttal együtt haladván, az ország többségére támaszkodott. Késöbb bekövetkezett aparaszt tömegek kijátszása /földreform és választójogi be nem váltott igéretek/ és Nagyatádiéknak a háttérbe valósz szoritása, ugyhogy amidön az 1929-ben megindult világgazdasági krizis Magyarországot is rázkodásba hozta, a Bethlen korm
Doszié 33.

127 Teleki kabinet. Az ország közvéleménye a kormánynak az elszakitott magyar területek visszaszerzésére irányuló politikáját ugyszólván osztatlanul helyeselte; a józanul gongolkozók azonban az elért eredményekért fizetett árat kezdték sokalni: igy erösödött meg mindjobban a náci-német nyomás elleni védekezés gondolata s igy váltotta le Imrédyt a ormányföi székben Teleki Pál. Teleki miniszterelnöksége a náci-n+emet nyomás elleni védekezés jegyében állt. Ennek többek közt a következö kimagasló mozzanatai voltak: Telekinek 1939 julius 24-én Hitlerhez és Mussolinihez irt két, ugynevezett kisérölevele, melyekben leszögezi, hogy morális okokból Magyarország Lengyelországgal szemben ellenséges aktusra nem kapható; másodrszor a magyarorosz diplomáciai kapcsolatok ujrafelvétele 1939/40 telén és végül a magyar-jugoszláv örökbarátsági szerzödés megkötése. Csáky István. Teleki Pált külpolitikájában éppen külügyminisztere, Csáky István nem támogatta megfelelöen. A fiatal külügyminiszter dinamizmusa, Telekinek a németek elött való befeketitése, a németek utánzása minden vonalon stb. a magyar külügyi garniturát igen nagy mértékben befolyásolta s az ambiciózusok és opportunisták gyors és nagy sikerekben reménykedtek és Magyarország külpolitikáját egyszerüen abban látták, hogy a magyar kormánynak "jó pontokat" kell szrezni Berlinben. Ennek a hangulatnak megfelelöen Sztójay, a berlini magyar követ, 1940.IX.27-én bejelnti Magyarország csatlakozási készségét - a Háromhatalmi Egyezmény publikálása alapján. C´saky jóváhagyta Sztójaynak felhatalmazás nélkül tett lépését s ezzel a kocka el volt vetve. A lépések annyira elörehaladtak, hogy Teleki miniszterelnök sulyos következmények nélkül nem dezavuálhatta volna külügyminiszterét és a berlini követét. Német-jugoszláv konfliktus. A Háromhatalmi Egyeznményhez való csatlakozás volt a bevezetöje annak a drámának, mely 1941 tavaszán indult meg a német-jugoszláv konfliktus kapcsán. A háromhatalmi egyezményhez való csatlakozás ügyében Csáky és Sztójay fait-accompli elét állitotta Magyarországot és Teleki miniszterelnököt. Sztójay katona volt és a vezérkarból került a diplomáciához; a jugoszláv konfliktus idejében ugyancsak katonák, a magyar vezérkar /Werth, Bartha, László, stb/ állitották fait-accompli elé Magyarországot és a magyar miniszterelnököt. A két vezérkar - a magyar és a német - egymással már elözetesen megegyezett s az ennek megfelelöen történt német csapatmozdulatok következtében olyan helyzet állott elö, amelyböl Teleki csak a halálban látott kiutat. /1941 április 3/. Teleki halála. A náci-némeyt nyomás elleni védekezés legkimagaslóbb alakja s legnagyobb áldozata Teleki Pál volt. Halála után Magyarország rövidesen három nagyhatalommal - a Brit Világbirodalommal, Szovjetoroszországgal és az Amaerikai Egyesült àllamokkal - került háboruba. Bárdossy miniszterelökségét a jugoszláv háboruban való részvételünkkel kezdte meg. Még be sem fejezödtek azonban a jugoszláv háboru utóhullámai, amidön Magyarország ujból konfliktusba került. Ezt is a magyar vezérkar önálló politkája okozta. Magyar-orosz háboru. Paulus német tábornagy nürnbergi tanuvallomása is arra mutatott rá, hogy Kassát 1941 junius 26-án nem orosz, hanem német gépek bombázták. Paulus tanuvallomása szerint Kassa bombázását már jóval azelött közös megállapodás alapján elhatározta két vezérkar s a megállapodás tetö-aláhozása céljából egy magasrangu magyar tábornok jóval Kassa bombázása elött kint is járt Németországban.

128 A külföldi horizonttal csak alig rendelkezö magyar társadalom, söt államvezetés /a kormányzóságon, a miniszterelnökségen és a külügyminisztériumban csak két tisztviselö volt, a ki három szövetséges nagyhatalom valamelyikében két évnél hosszabb idöt töltött önálló hivatalvezetöi minöségben/ 1942 koratavaszán végre kezdte megérteni, hogy Németország a háborut elvesztheti. Megindult tehát a támadás Bárdossy ellen, eminek következménye gyanánt 1942 tavaszán Kállay Miklós váltja le. Kállay egyenlöre folytatta a háboruban való részvétel politikáját, jóllehet szorinóval; 1943-ban azonban a Kállay kormány jelszava a Német Birodalomtól való disztanzirozódás lett. Disztanzirozódási politika. Ezt a politikai irányzatot ugy a bel- mint a külföldi sajtóban és a magyar követnek küldött utasitásokban egyaránt föirányvonalnak használták. A disztancirozódási politika 1943 öszén már olyan hullámokat vert Németországban, hogy Berlin szükségesnek tartotta külön bizalmi megfigyelönek kiküldését: a választás Edmund Veesenmayerre esett. Veesenmayer 1943 október havában Budapestre meg is Veesenmayer Budapesten. érkezett, egyszerü magánember gyanánt ugyan, de egyidejüleg bizalmas tárgyalásokat inditott valamennyi pártvezérrel. E tárgyalások eredménye az volt, hogy Veesenmayer Berlinben kénytelen volt azirányban jelentést tenni, hogy Magyarország komolyan készülödik a háboruból, illetve a tengelytáboról való kiválásra. A németek ezután komolyan figyelmeztették a magyar hivatalos köröket, hogy változtassák meg provokáló magatartásukat, azonban eredménytelenül. A külügyminisztérium politikai és sajtóosztálya továbbra is folytatta "disztancirozó" politikáját, aminek egyik föbb eseménye többek között Szvatkó 1943 december 31-i cikke lett. Ez a nagy bel- és külföldi sajtópropaganda, amelynek alaphangja az volt, hogy Magyarország cserben akarja hagyni Németországot, volt az elökészület a "kiugrásra". Ez a szokatlanul nyilt kiugrási elökészitési mód volt a fö oka annak, hogy a németek 1944 március 19-én megszállták Magyarországot. A németek megszállják Magyarországot A magyar államfö ellenörzés alá - mondhatni fogságba - került, a vezetöpolitikusokat letartóztatták s igy német megitélés szerint Magyarország kiugrási lehetöségének egyszermindenkorra véget vetettek. A kivezetö ut azonban más - addig ismeretlen vonalokon mégis kialakulhatott. Néhai Teleki Pál baráti és munkatársi körei. Teleki Pálnak már második miniszterelnöksége elött is igen nagy baráti és munkatársi köre volt. Ezek különféle szervezetekben és csoportokban tömörültek, valamennyiüket összetartotta azonban Teleki Pál szellemi irányitása, Teleki Pál halála után pedig e nagy halott szellemi hagyatéka. Teleki tragikus halála után a barátok és munkatársak egyenlöre tanácstalanul álltak, de már 1942-ben komoly formában megindultak köztük baráti szervezkedések és rendszeres megbeszélések azzal a céllal hogy megtalálják Magyarország sulyos helyzetéböl a kivezetö utat. Több kisérletezés is történt, amelyek azonban 1942-ben és 1943 elsö felében nem vezettek még pozitiv eredményhez. 1943 második felében azonban a tárgyalások pozitivabb formát öltöttek, többek között azért is, mivel a vezetö körökben többen belátták, hogy Teleki Pál politikája volt a helyes s hogy ezért célszerü volna a Teleki féle vonalvezetésre visszatérni. 1943 öszén már kialakult ezekben a körökben az egységes elhatározás: a Kállay kormány "disztancizoróz" politikáját veszedelmesnek tartották, kormányösszetételét néhány nácibarát miniszter jelenléte miatt megbizhatatlannak, ezért a kiugrást a kormány tudta nélkül is készek voltak megcsinálni. Egyébként is, mivel Magyarországon a titoktartást megörizni ugyszólván mindig a legnagyobb nehézségbe ütközött, a kiugrási elökészületeket is csupán a legszükebb körre óhajtották

129 szoritani. Végül megállapodtak abban az irányban, hogy mivel a kiugrás egyik legnagyobb része természetszerüleg katonai vonalon kell, hogy folyjék, a kiugrási politika alapját az államfö, mint legfelsö Hadur személyében, illetve legszükebb környezetében kell megtalálni és megszervezni. Igy jött létre 1943/44 telén ifj. Horthy Miklós rk. követ és meghatalmazott miniszter irodája. Kiugrási elökészlületek. A Teleki csoport következö lépései abban álltak,hogy a kiugráshoz szükséges személyekkel ifj.Horthy Miklós /és esetenként édesatyja is/ felvegyék az érintkezést. Igy lettek bemutatva, illetve bevezetve: a Moszkvába kiküldött u.n. "szondirozó csoport" tagjai; a British Intelligence Service Budapesten rejtözö ügynöke; és sokan mások. Egyidejüleg felhivták az államfö és fiának figyelmézt azokra a személyekre, akik egyrészt az oroszokkal való tártgyalás szempontjából orosz nyelvtudásuk és oroszországi ismereteik következtében tekintetbe jöhettek /pl. Faraghó altbmgy/, másrészt akik az itteni átállás szempontjából mint vezetök különlegesen tekintebe jöhettek /Veres Lajos altbgy/. Az elökészületek simán mentek és azokat a legnagyobb titokban lehetett tartani. A nácik csupán egy személyre gyanakodtak különösképpen, aki a szervezési és elökészitési lépések során valóban rendkivül hasznos munkát fejtett ki: ez Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár volt; ö volt tényleg az egyedüli személy, akit a nácik el is akartak tenni láb alól. A kiugrási elökészületekhez hozzátartozott a külföldi kapcsolatok kiépitése. A Teleki.csoportokból kialakult ellenállási mozgalom, amely már akkor M.F.M. /Magyar Függetlenségi Mozgalom/ név alatt futott, két külföldön tartózkodó disszidált magyar követet és a magyar pénzügyi gazdasági életnek egyik külföldön tartózkodó személyiségét kérték fel ügyek képviselésére, akik a megbizatást vállalták is. Természetesen a kulisszák mögött a M.F.M. is beleszólt a belpolitikába s jórészt munkásságának volt köszönhetö, hogy a Sztójay-kormányt a Lakatos-kormány váltotta le; az utóbbi által teremtett légkör már alkalmasabb volt a kiugrási kisérlet megtételére. Az u.n. "szondirozó csoport" visszhangja gyanánt jött Moszkvából a válasz, hogy Budapest a fegyverszüneti tárgyalásokra ne kommunistákat küldjön, hanem olyan személyeket, akik a tényleges államhatalom birtokosának, az államfönek bizalmát birják. Igy esett Horthy kormányzó választása a M.F.M. által bevezetett s hónapokon keresztül lanszirozott Faraghó verzérezredesre, aki azonban a megbizatást egyedül nem akarta vállalni s ragaszkodott ahhoz, hogy Szent-Iványi Domonkos rk.követ és meghatalmazott miniszterrel együtt mehessen ki, jóllehet utóbbi eredetileg arra volt kiszemelve, hogy nyugatra menjen s ott tárgyaljon a nyugati hatalmakkal. Szent-Iványi, aki maga is néhai Teleki Pál legszükebb munkatársi köréhez tartozott, meggyözte a magyar államföt, hogy a Teleki Pál-féle politikához való visszatérés és ennek a külföld elött való dokumentálása érdekében feltétlenül szükséges Teleki Pál egyetlen fiának, Gézának is a felvétele a fegyverszüneti küldöttségbe. Az igy megalakult háromtagú küldöttség szeptember 28-án reijtett utakon, életveszély között hagyta el Budapestet s ment át a náci-német ügynökök s erök által lezárt határon. Teleki Pál Politikája alapgondolta a tárgyalásoknál. Szent-Iványi Moszkvában mind a Vörös Hadsereg helyettes vezérkari fönökénél, mind a Kremlben Molotovnál tartott expozéjában kiemelte, hogy nem egyszerü kiugrásról, hanem egy régi politikához, néhai Teleki Pál politikájához való visszatérésröl van szó. Hangsulyozta, hogy Teleki Pál politikáját a három szövetséges nagyhatalom és Jugoszlávia akceptálta azzal, hogy Teleki Pál idejében követeiket Budapesten tartották s hogy ezen ulmenöen, a három szövetséges nagyhatalom követeivel képviseltette magát Teleki Pál temetésén, jóllehet akkor már kitörtek a

130 német-jugoszláv ellenségeskedések. Azt is kiemelte Szent-Iványi a fentiek bizonyitékául, hogy azért esett Hprthy kormányzó választása éppen Teleki Pál egyetlen fiára s rea Szent-Iványira is, aki Teleki egyik legközelebbi munkatársa volt. Moszkvai fegyverszüneti egyezmény 1944 oktober 11 !! A fegyverszüneti küldöttség 1944 oktober 11-én fegyverszüneti egyezményt irt alá a Kremlben; Molotov kijelentése szerint: Magyarország ettöl a pillanattól kezdve kikerült a háboruból. Az orosz külügyo népbiztos azt is megjegyezte, hogy több évszázad óta ez az elsö háboru, amit Magyarország megnyert. Az oktober 11-i fegyverszünet lehetöségeit jóllehet Churchill és Eden ugyanebben az idöben érkeztek meg Moszkvába s Molotov célzásokat is tett angol nyelven folytatandó tárgyalásokra sajnos nem lehetett kihasználni, mert közben oktober 15-én Budapesten megtörtént az u.n. "Szálasi puccs". Veres Lajos verzérezredes megbizása és elfogatása. A MFM hónapokon át tartó elökészitö munkája során "homo regius"-t is javasolt arra az esetre, ha a kiugrás során az államföt elhurcolnák vagy meggyilkolkán és erre Veress Lajos altbgy-ot hozta javaslatba. Szeptemberben Horthy kormányzó erre az esetre ki is nevezte miniszterelnökké az idöközben verzérezredessé elöléptetett Veres altngy-ot. Az államfö megbizását két példányban állitotta ki és küldte el az akkor már ujonnan megszervezett második hadsereg élén álló Veress vezérezredesnek. Az egyik megbizólevél azonban árulás következtében a Gestapo kezébe került, amely azóta a vezérezredest legszorosabb megfigyelés alá vette, oktober 14-én pedig a - a Szálasi puccs megtörténte elötti éjjel - elfogta és elhurcolta. Miklós és Vörös vezérezredesek átszöknek az oroszokhoz. Az 1.hds.pk.-ja, Miklós Béla, vez.ezds. oktober 16-án hadsergétöl egyszerüen átszökött az oroszokhoz. Vörös János, a Sztójay kormány idejében kinevezett vkf. csak néhány óráig volt örizetben a Szálasi puccs alkalmával; késöbb Beregfy intervenciójára szabadon engedték, ekkor Vörös családjával a Balaton mellé ment, ahonnan november folyamán szintén az oroszokhoz szökött át. Ellenkormány alakitási tárgyalások Moszkvában. A Szálasi-puccs után orosz javaslatra megindultak az ellenkormány alakitásra vonatkozó tárgyalások, amelyekbe késöbb Miklós és Vörös vezérezredesek is bekapcsolódtak. Az öt magyar és az ororszok megállapodtak abban, hogy Miklós Béla legyen a miniszterelnök; a megalakitó kabinetben azonban sem Szent-Iványi, sem Teleki nem akart résztvenni. Budapesten még 1944 juniusában létrejött a Magyar Front Kisgazdapárt, Szociáldemokrata Pártm Kommunista Párt, majd Nemzeti Parasztpa´rt: Tildy, Szakasits, Kállai Gyula, stb. amelyhez szeptemberben a MFM is csatlakozott. 1944 november u.n. "Szabadság S¨vetség"-gel létrejött Bajcsy-Zsilinszky Endre elnöeklete alatt a Magyar Felszabaditási Bizottság. November elején a Magyar Front a hozzácsatlakozott MFM-el együtt repülögépen bizottságot küldött át az oroszokhoz; e biztottság vezetöje, miután több politikus különféle okok következtében kimaradt, Simonffy-Tóth Ernö vk.örgy. lett. Simonffy-Tóth Moszkvában ugy a magyaroknál, mint az oroszoknál bejelentette, hogy a Magyar Front elött Miklós személye nem posszibilis. A Magyar Front javaslata szerint Tildynek kellett volna miniszterelnöknek lenni; a külügyi tárcát a Front Szent-Iványinak ajánlotta fel /amit utóbbi csak bizonyos feltételek mellett lett volna hajlandó vállani/; a kabinetben Szakasitsnak, Kállainak és Teleki Gézának is helyet kellett volna foglania.

131 Az oroszok azonban még november folyamán Magyarorsz´gra küldték Gerö ernö +es Nagy Imre moszkvai magyar kommunistákat, akik beutaztak a Vörös Hadsereg által megszált magyar területeket és az ott visszamaradt különféle pártvezetökkel tárgyalásokba bocsájtkoztak. E tárgyolások eredménye gyanánt Gerö és Nagy már kész kabinet-listával tértek vissza Moszkvába; ez pontosan megfeletl a késöbb tényleg létrejött Miklós-féle kormány összetételének. December 6- és 7-én létrejött a megegyezés a magyarok /Szent-Iványi magas lázzal beteg volt s igy a Kremlbe nem mehetett el/ és az oroszok között. A három vezérezredes elfogadta a Gerö s késöbb Molotov által bemutatott kormánylistát, Teleki Géza pedig végül vállalta a kultusztárcát, amidön Molotov kijelentette, hogy sulyt helyez arra, hogy Teleki Pál fia a Miklós kormányban helyet foglaljon. A Kremlben történt megállapodás értelmében Szent-Iványi követ, mint összekötöt visszamaradt Moszkvában. December 8-án a magyarok /Szent-Iványi kivételével/ Szuszeikov orosz vezérezredes, Puskin követ, Grigorjev köv. titkár és a különféle kisérök elutaztak Moszkvából. Küldöttség Nyugatra. Budapesten közben a Magyar Felszabaditási Bizottság - föként a MFM katonai eröre támaszkodva - igyekezett legalább a fövárost megmenteni. /A MFM-nek volt 2 teljes és 1 csonka zászlóalja, mellyel hidakat, katonai épületeket akartak megszállni és frontot nyitni/. Jószándékú, de naiv és hozzánemértö emberek /Hazafiak Szabadság Szöv./ révén a Gestapo befurakodott a Felszabaditási Bizottságba s azt felgöngyölitette ?Bajcsy-Zsilinszky, Kiss János altbgy, Nagy Jenö vk.ezr. és Tarcsai Vilmos vk.szds. akasztófára jutottal/. Igy a MFM - még egy az oroszok felé való eredménytelen tájékoztatása, részint Budapest megmentése érdekében két megbizottját /Soos Géza min.titkárt és Hadnagy Domokos hmtk.örgy-ot/ az olaszországi föhadiszállásra küldte. Ellopott horogkeresztes repülögépen 1944 december 9-én repültek Pápáról a San Severoi amerikai repülötérre. Ideiglenese Nemzetgyülés és Kormány alakul Debrecenben. Még december hónapban pontosan a Moszkvában lefektetett megállapodás értelmében megalakult az Ideiglenes Nemzetgyülés és a Miklós féle ideiglenes kormány. Az ideiglenese kormány nevében Gyöngyösi János külügyminiszter, Vörös János honvédelmi miniszter és Balogh István min.elnökségi államtitkár 1945 január 28-án aláriták a magyar fegyverszüneti egyezményt. Szent-Iványi Debrecenben csak január második felében érkezett meg Moszkvából. II.A mai helyzet. Az orosz megszállás és annak hatásai. Az orosz megszállás a politikai és gazdasági kérdéseket a legmesszebbmenöen befolyásolta. A kommunista párt az oroszok támogatása nélkül a szavazóknak csak igen kis százalékát tudná maga mellé tömöriteni s igy az orosz támogatás nélkül az ugynevezett "kaviárosok" /a moszkvai, zsidó számazású magyar kommunisták: Rákosi, Vas, Gerö, stb/ és egyéb radikális elemek /Szakasits, Riesz, Pálfi-ôszterreicher/ egy napig sem maradhatnának hatalmon. A gazdasági krizis és általános szegényedés. Gazdasági szempontból az orosz megszállás majdnem tökéletesen megbénitotta az ország életét. A termelés legnagyobb része jóvátételi célokra megy; ezt az oroszok pontosan ellenörzik és a

132 termelt javakat azonnal el is szállitják. Miután késedelmes szállitás esetére 105-os pönálé van kikötve s a magyar termelés állandó késedelmben van, egyes számitások szerint jóvátételi szállitás még egyáltalában nem történt, mert az egész termelést eddig a 10%-os pönálé fejében való szállitás foglalta le.A Gyárak egy részét ugyancsak jóvátétel cimen az oroszok leszerelték és elszállitották. Ha ehhez hozzávesszük, a háborus pusztulás mérvét, az oroszok és különféle csavargók és bandák által végzett fosztogatásokat, végül a közbiztonsági helyzet teljes lezüllését, nem fogunk csodálkozni azon, hogy az általános gazdasági helyzet a lehetölegsiralmasabb. A közellátás, különösen Budapesten tragikus. A háboru befejezése óta a hitélet nem tudott normális keretekben megindulni, mert az áremelkedés, a bankjegszaporodás és nem utolsó sorban a politikai bizonytalanság olyan atmoszférát teremtettek, hogy a hitel legelsö alapfelvétele: a bizalom nem teremtödött meg. A hitelezés csak egész rövidre /napokra,hetekre/ és igen magas kamat mellett történik. Bizonyos mérvü stabilizálást reméltek elérni a külömbözö formáju valorizációokal, igy legutóbb az adópengö bevezetésével, azonban ma is .u.n. legális hitelügyletek alig bonyolittatnak le. Léntegében csak csak a.n. célhitelek kerülnek folyósitásra a Magyar Nemzeti Bank utján az államkincstár szavatosságával, vagy legalább is kincstári véleményezéssel. A hiteléletben tehát tulajdonképpen pangás tapasztalható. A bankok müködése eléggé minimumra csökkent, mert a fenti hitelezésen felüli kihelyezések többnyire illegális formában és keretekben bonyolódnak le. A bankok általában regienehézségekkel küzdenek és vagy illegális üzleteken probálják müködésüket biztositani, vagy pedig állami támogatással. Igen félö, hogy ilymódon a bankok államositása nem is fog tulságos nagy ellenzéssel találkozni. Gazdasági Fötanács, bankjegykibocsájtás. A Gazdasági Fötanács igen nagy hatalmat kapott, mert tulajodnképpen a kormány fpoltt áll. Az állam napi kiadásainak fedezésére napi 20 milliárd hitelkeretet bocsát rendelkezésre s az egyéb hitelszükségletnek megállapitása is bizonyos összegen felül a GF hatáskörébe tartozik. Ilymódon minden felelösség és hatalom a politikai tendenciával létesitett Gazdasági Fötanács kezébe összpontosul. A GF összetételében kezdetben számszerüen is a munkáspártok voltak többségben, most legujabban a Kiasgazda Párt többségben van ugyan de miután a fötitkár Vas Zoltán személyében a Kommunista Párt tagja, tulajdonképpen a legnagyobb sulyt és befolyást ö képviseli. A bankjegykibocsájtás hihetetlen méreteket öltött az utóbbi idöben, amelynek fö oka a megszálló csapatok ellátásának biztositása. Ez kiviláglik abból is, ha a bankjegy-forgalom adatainak eredményeit nézzük amely szerint az állam részére myujtható napi maximális összegnek jóval a többszöröse az a bankjegymennyiség, amely a bizonyos idöközökben forgalombahozott bankjegymennyiségböl egy-egy napra esik. Á és munkabér politika. Az elmult 1 esztenmdö alatt egész Európában szinte példátlanul áll az az óriási áremelkedés, amely nálunk tapasztalható. Ennek három oka van: kétségtelenül fennálló árúhiány, a teljesen szabadjára engedett kereskedelmi spekuláció és legföként az óriási létszámú megszálló csapatok ellátása. Ha eggyenként nézzük ezeket az okokat, akkor megállapithatjuk, hogy bár vesztett háboru után mindenütt áruhiány mutatkozik, nálunk bizonyos árucikkekböl mégsem kellene ekkora hiánynak mutatkoznia és nem szabadna ilyen magas áraknak kialakulnia. Sulyos hiba volt áttérni a kötött gazdálkodásból minden átmenet nélkül a szabad gazdálkodásba. Ennek viszont elsösorban az volt az oka, hogy egyrészt politikai érdemeket lehessen jutalmazni bizonyos rétegeknél, igy a deportált zsidóknál azzal, hogy a szabadkereskedelem segitségével gyorsan nagy vagyoni elönyhöz jussanak, másrészt letagadathatatlan a gazdasági nehézségekre

133 kháoszra való spekulálás, amely a baldoldal malmára hajthatja a vizet. Mindezt betetözi az óriási létszámu megszálló csapatok ellátása, ami miatt semmiféle beszolgáltatás sem hozhat eredményt, mert hiszen sem a termelök, sem a gyárak nem lehetnek biztonságban afelöl, hogyha eleget tesznek is elöirt kötelezettségüknek, nem kell -e ujabb terhet magukra vállaniuk. A munkabérek megállapitása és szabályozása nem tud lépést tartani az árak emelkedésével. Fizetéséböl senki sem tud megélni, mert hiszen egy-egy fizetés-rendezést többszörös áremelkedés követ. Relative a fizikai dolgozók, föként ha jóvátételi üzemekben dolgoznak, még legjobban vannak ellátva, de csakis az elsörendü életszükségletek tekintetében, mert pl: ruházat és egyébb cikkek beszerzésénél a munkabérek szóba sem jöhetnek. Az általános elszegényedés rendkivüli mértékü, mert a földbirtokokat ellenszolgáltatás nélkül egyszerüen elvették, a bérházak jövedelmezösége egy igen egyszerü adózási rendelettel teljesen megszünt, az értékpapiroknak értéke minimális s jövedelmet nem jelent. Az állami bevételek ennek következtében minimálisak; nyigodtan mondhatjuk, hogy a magyar államháztartást ma kizárólag a bankóprésre, illetve az inflációra épithet és épit is. A zsidó kérdés. A zsidókérdés rendkivül nehézzé teszi a magyarországi politikai és gazdasági helyzet józan megitélését és megoldását. Az 1944-évbeli zsidó üldözéseket 1945/46-ban a zsidó "revanche" váltotta fel. Ez egyrészt a multért vanló bosszuból /kivégzések, internálások, büntetések, nem igazolások, állából való eltávolitások/ és egy szisztématikus munkából áll, melynek célja az összes fontos politikai és gazdasági posztoknak megszállása. Ezen a téren külömbséget tehetünk a szegény, esetleg proletár sorban élö, vagy még be nem érkezett, meh nem gazdagodott, illetve radikális zsidóság /"fiatal zsidóság/ és a már beérkezett, meggazdagodott, kapitalista a vezetö társadalmi politikai, gazdasági körökkel már összeházasodott zsidóság /"öreg zsidók"/ szereplése között. A zsidóság külpolitikailag rendkivül ügyesen helyezkedett el és ügyesen irányitja politikáját. A "fiatal zsidóság" vezeti a baloldali forradalmat, fenyegeti a reakciót s e müködésében az oroszokra támaszkodik. Az "öreg zsidóság" a gazdasági poziciókat hóditja meg és reorganizálja s liberális-demokratikus elveket hangoztatva az Amerikai EgyesültÁllamokra alapozza politikáját. Ez annál könnyebben sikerül neki, mert az Egyesült Államok és Magyarország közti kapcsolatok majdnem teljes egészükben zsidó vonalakon futnak. Amerika-Magyarország közti zsidó-vonalak. A Roosevelt-éra alatt a zsidóság amerikai és nemzetközi befolyása lényegesen megerösödött. Ebben jelentös érdeme volt az azelötti Harvard egyetemi tanár /jelenleg Supreme Court biró/, Felix Frankfurter körül tömörülö csoportnak, melynek Roosevelt megválasztása terén is rendkivüli érdemei voltak. Frankfurter és barátai hozták Rooseveltet Al Smith után Newyork állam kormányzói székébe. Rooseveltet késöbb megválasztották az Egyesült Államok elnökévé, akkor a megürült newyork-állami kormányzói székbe Frankfurterék az ugyancsak zsidószármazásu Lehmant hozták. New York városában pedig az olasz-zsidó számazásu La Gardiat választották meg polgármesternek. Egyidejüleg gondoskodtak arról, hogy a legfontosabb politikai vonalak zsidó kezekbe kerüljenek. Igy Miss Parkins munkaügyi miniszter, Morgenthau pénzügyminiszter és Sol Bloom a képviselöház külügyi bizottságának elnöke. Ez a szisztematikus kulcshely-megszállás a zsidók által természetesen más vonalakra is kiterjedt. Az UNRRA megszervezésekor annak elnöke Herbert Lehman lett; ekkor már világos volt, hogy ennek a szervezetnek lessz a legnagyobb befolyása hosszu idön át az európai országok belsö életére.

134 Magyarországot ez a helyzet különösképpen érintette, mert a második világháboru valódi gyöztese az USA lett s az ott élö közel egymillió magyar számazásu lakosra tekintettel a magyarok legtöbb reménykedéssel éppen Északamerika felé néztek. Jkelet és Középeurópába Washington elég gyakran küldött zsidószármazásu diplomatákat. Igy került Joseph Davies Moszkvába nagykövetnek, Steinhardt Bécsbe, s jelenleg Prágába követnek, Arthur Schoenfeld pedig Helsinkibe s jelenleg Budapestre követnek. A magyarországi amerikai misszió tekintélyes részben magyarországi zsidószámozásuakb+ol áll; igy zsidó a gazdasági referens, Ecker-Ra´cz, továbbá Kovách alazeredes, Rontó tolmács és sok mások. Az amerikai misszió tagjai - beleértve a nem zsidó számozásuakat is - egyébként is tejesen magyar-zsidó kezekbe kerültek. Ennek oka egyrészt az volt, hogy a fentvázolt gazdasági nyomor következménye gyanánt csupán a vezetö állami poziciókban lévöknek jutott megfelelö lakás /Bpest lakásaink a háromnegyedrésze használhatatlan/, másrészt csak ök rendelkeztek megfelelö jövedelemmel; ezek majdnem kivétel nélkül zsidó származásuak. Az amerikai misszió tagjai egy-két kivételtöl eltekintve családjuk nélkül jöttek Európába s igy sokkal nagyobb mértékben voltak magyar társaságra utalva; amig azonban a keresztények között csak elvétve akadtak olyanok, akik angolul folyékonyan beszéltek, a zsidóság százával produkált angolul jól beszélö személyeket. Ezen amaerikaimagyar kapcsolatok terén különösen nagy szerep jutott a budapesti zsidó nöknek, miután az amerikaik feleségei odahaza maradtak. Az életmód, amik az amerikai tisztviselök a budapesti jórészt zsidószármazásu nökkel folytattak, annyira provokáló volt, hogy február havában a családos misszió-tagok felszólitást kaptak Washingtonból, hogy családjukat záros határidön belül hozzák Magyarországra, ellenkezö esetben visszarendelik öket Amerikába. A német és a sváb kérdés. A német és a svábkérdés szintén egyike a sulyosan lastba esö problémáknak. A náci-nyilas terror idejében rendkivül erössé váltak a németellenes érzelmek és hangok. Az orosz megszállás és annak fent vázolt következményei hatása alatt azonban a németellenes hangulat gyengült. Ez azonban nem volt elegendö ahhoz, hogy a svábok vagyonának elkobozása és kitelepitése meg ne kezdödjék. A német- és svábkérdés szintén megmérgezi a légkört, mert alkalmat ad a visszaélésekre és lehetöséget nyujt az alaptalan és igazságtalan hajszáknak. Általános morális süllyedés. Magyarország 1945/46 -i helyzetében különösen erös morális sülye-folyást gyakorolt az általános opportunizmus és korrupció. A megtortlástól, az orosz beavatkozástól való félelem és a jelenleg minden eddiginek mértékét felülmuló nyomor az eddig is böven tapasztalható opportunizmust és a jellemtelenséget minden más fajtáját a legmagasabb fokra vitte. Ha már pl. a németek magyarországi bevonulása alkalmával tizezrével lehetett számolni a Gestaponál magyarok által magyar állampolgárok ellen tett feljelentések számát, ugy az 1945/46 év során az NKVD-hez és a magyar politikai rendörséghez beérkezett feljelentéseket százezres tételekben mérhetjük csak meg. Az opportunizmus eredt az a társadalmi és politikai magatartás, amit a debreceni kormány megalakulása, körül és utána számos miniszter, katona és politikus /pl. Miklós Béla, Vörös János, Tildy Zoltán stb./ elkövetett. A hadsereg helyzete. A hadsereg magyarországi helyzetének megitélésénél különösen fontos a hadseregben uralkodó állapotok ismerete, különösen tekintettel az egyre világosabban mutatkozó bolsevizáló

135 törekvésekre. 1945 februárban - a honvédség megalapitásakor - a kormány felfogása szerint egy "pártokon felülálló" hadsereget kellett szervezni. Ennek ellenére a hadsereg 1945 március haváig csaknem teljesen kommunista befolyás alá került, föleg vezetöszervezetében. Ennek a körülménynek az az oka, hogy a demokrácia és a haderö viszonyát tévesen határozták meg a pártpolitikát bevitték a hadseregbe s ezzel a kezdettöl fogva legagresszivabb párt, a kommunista párt befolyásának érvényesülését elömozditották. Sulyosbitotta a bajt, hogy az elsö honvédelmi miniszter, Vörös János vezérezredes, türte, söt elömozditotta a párt kizárólagossági törekvéseit, mert igy akarta a magyar kommunista párt és a szovjet elnézését kiérdemelni azon tény felett, hogy 1944 tavaszán német nyomásra lett vezérkari fönökké. Köztudomásu volt ugyanis, hogy Veesenmayer német követ eröszakolta ki a Kormányzónál Vörös kinevezését Szombathelyi helyett. A miniszter - hogy a kommunisták jóindulatát biztositsa, sorra türte a nemzeti szempontból megbizható elemek eltávolitását a hadseregböl és a kommunista elemek beszivárgását, ugyhogy Vörös miniszter távozásakor 1945 decemberében a honvédség vezetése lényegileg már kommunista kézen volt. Utódja, Tombor miniszter, néhány kezdeti eröteljesebb gesztus után szintén erélytelen lett a kommunista befolyással szemben és ma az a helyzet, hogy a honvédség vezetöszervezetének kulcspoziciói csaknem teljesen marxista befolyás alatt állanak. Igy pl. a hadügyi államtitkár, a hadmüveleti osztály, a müszaki és a szállitási osztályok és az összes anyagi osztály szociáldemokrata, az elnökség, a személyi osztály és a hirszerzö osztály pedig kommunista tisztek kezében vannak. A honvédség szervezetének ismeretében világos, hogy a honvédség vezetése tulajdonképpen az utóbb emlitett három kommunista befolyása alatt áll, mert ezek a legfontosabbak. A három magyar hadosztálynál vagy a parancsnok, vagy a vezérkari fönök kommunista, a 7 kerületi parancsnok közül a nyugati határ mentén elterülö 3. és a budapesti 1. kerületi pk-ok kommunisták, a miskolci és a debreceni kerületi pk-ok szociáldemokraták, a pécsi, szegedi és a székesfehérvári pedig szintelen emberek. A hadsereg szervezésénél 1945 tavaszán a szovjet mintátt kellett venni. Ez nemcsak a létszámokban nyilvánult meg, de abbanis, hogy minden vezetöszervben és parancsnokságnál egy un. "nevelö osztály"-t kellett felállitani, amely szerv nyiltan a honvédség "demokratikus" nevelésével, valójában kommunista propagandával foglalkozik és lényegében nem más, mint a szovjet hadsereg politikai biztosi szervezete. A hadsereg bolsevizálása. A hadsereg bolsevizálásának folyamata eddigi saját tapasztalatok és a szovjet otthoni eljárásának ismeretében igy fog lejátszódni: 1/. A kulcspoziciók kézbevétele kommunista elemek által most van folyamatban. 2/. Nemzeti, megbizható elemek minden eszközzel való kizá´rása a hadseregböl és a hadseregtöl távoltartása. 3/. A határok lezárása. 4/. A nem kommunista elemek összegyüjtése és likvidálása. 1-2-höz:Ebben a törekvésében a kommunista vezetés nem válogatós. Minden eszköz jó, hogy nekik meg nem felelö elemeket diszkreditálják és távoltartsanak, másrészt, hogy saját embereiket behozzák a hadseregbe, tekintet nélkül azok katonai értékére vagy elöéletére. Pozitiv bizonyitékok vannak arra, hogy az utóbbi idöben a hadseregbe befurakodott kommunista katonák és az orosz vezetés alatt álló szövetséges ellenörzö bizottság között szoros együttmüködés áll fenn a hadsereg bolsevizálására vonatkozó tervek megvalósitásában. A magyar kommunista katonák kivánságaikat a SzEB követeléseként adatják elö az oroszokkal és a miniszternek nincs más hátra, hogy teljeseitit a kivánságokat, vagy lemond.

136 Pozitiv tény pld. hogy a hadseregböl eltávolitandók névjegyzékét három kommunista állitja össze a minisztériumban, ezt átadják az oroszoknak, akik a felsoroltaknak egyszerüen nem adnak müködési engedélyt, vagy kifogást emelnek az illetök ellen mondvacsinált ürügyekkel és az illetök máris távozhatnak. Pozitiv bizonyitékok vannak arra nézve, hogy a magyar kommunista párt vidéki szerveit is utasitották, hogy a tisztikar tagjai nyugati vagy keleti beállitottsága szempontjából deritse fel és jelentse. Tudott dolog, hogy a legtöbb tiszt beosztása ezen az alapon történik és hogy ma semmi sem jobb valakinek a diszkreditálására a szovjet elött, mintha azt állitják róla, hogy angolbarát, vagy nyugati beállitottságú. Természetes hogy a kommunista klikk ezt az osztályozást a saját egyéni érdekei szerint sokszor minden alap nélkül arra is felhasználja, hogy a ránézve rangviszonyok alapján konkurrenciát jelentö egyénektöl megszabaduljon. 3-hoz: A határok lezárása most van folyamatban. 1946.március 7-én az ellenörzö bizottság kérette a honvédelmi minisztert, akihez kérdést intézett a határörizet intenzálását illetöleg. Kedvezötlen válaszra azt az utasitást adták, hogy a határörséget meg kell duplázni és vezetöjéül Pálffy-Österreicher nevü kommunista ezredest kell tenni, aki egyuttal a hirszerzö osztály vezetöje is. A miniszter állitólag emiatt beadta lemondását a kormányelnöknek. A süritett határörizet III.25.-e´n lépett életbe. A határörség tagjait Österreicher ezredes maga válogatja ki, határörök csak munkáspárti katonák lehetnek. 4-hez: Megbizható hirek szerint folyamatban van a beosztás nélküli tisztikarnak összeirása és tervezik internálásukat, söt egyes hirek szerint a szovjetnek való kiadásukat is, különösen arra az esetre, hogyha a szovje háborus szándékai igy kivánnák meg. A tisztikar hangulata emiatt a végsökig feszült, megkezödödött az exponáltabb, nemzeti szempontból megbizhatatlan elemek a föl alá való bujása, mert lefogásukkal minden pillanatban számolni kell a jelek szerint, söt talán hamarosan sor kerülhet olyan elemek nyugat felé való menekülése, melyek annakidején az országban maradtak, de most politikai okokból hontalanná válnak. Erös kommunista befolyás alatt áll a honvédség békeelökészitö szerve is. A kormány mai napig nem adott határozott utasitásokat a határkérdésben elfoglalt álláspontot illetöleg, ami pedig a katonai javaslatoknak az alapja. De a kommunista befolyás igyekszik a magyar nemzeti szempontból roppant fontos kérdés elbagatellizálására. Különösen áll ez a keleti határokra vonatkozólag, melyeket szeretnének "spiritualizálni", ugyanakkor azonban a nyugati határok felé kettöztetik a határörizet. Világos jelei ezek a kelet felé való tárt kapu nyitásának és a nyugat felé való teljes elzárkózásnak, mely jelek az aggódó magyar közvélemény elé a tagállamság rémét festik, de legalább is a jogos magyar követelések elsikkasztását jelentik hivatalos körök részéröl. A hadseregböl eltávolitott tisztikarnak az állami életbe való felszivására a kormánynak semmi pozitiv terve nincs. A tisztikar zöme az utcára kerül, olyan törvényellenes és méltánytalan körülmények között, amelyekkel egy utolsó cseléddel szemben sem viselkednek. Ez a tömeg - ha sohasem volt - most lesz reakciós. A tisztikar tömeges és azonnali távolitása annál kevésbbé érthetö, mert hiszen a békeszerzödések megkötése elött bizonytalan, nem lesz -e szükség többek visszavételére. Valószinü azonban az oroszországi példák alapján, hogy a szovjet magyar tisztikart egyrészt a régi oroszországi "átképzett" tisztekböl és egészen friss nevelésü kommunistákból akarja rekrutálni. Jellemzö azonban a magyar tisztikar nemzethüségére, hogy a Doni foglyok közül - akik pedig immár harmadik éve átképzés alatt állnak - alig 1-2 tucatnyit tudtak eddig hazaküldeni, mint szerintük megbizhatót. A honvédség vázolt bolsevizálása annál veszedelmesebb, mert az államrendörség bolsevizálásánál párhuzamos és a magyar kormánynak semmiféle megbizható karhatalom rendelkezésére nem áll, ugyhogy az teljesen ki van szolgáltatva a kommunisták által dirigált marxista front terrorjának. Debreceni korszak, 1944.12-1945.4. Ami ezek után a debreceni kormány megalakulása után bekövetkezett politikai eseményeket

137 illeti, azoknak kközpontja 1945 elsö három hónapjában Debrecen volt; február végétöl kezdödöleg azonban a budapesti Nemzeti Bizottság /Szakasits, Tildy és Kállai Gyula/ komoly konkurrenciát jelentett. Április közepén a Miklós féle ideiglenes kormány kénytelen is volt Budapestre költözni. Ha a Miklós-kabinet - a kommunista tagoktól eltekintve - már Debrecenben is hatalom nélkül volt, a kormánynak Budapestre való költözése után ez a helyzet még jobban kidomborodott. Rövidesen kiderült, hogy Magyarországon a tényleges politkai hatalmat a kaviárosok és velük összhangban dolgozó Szakasits Árpád és Tildy Zoltán jelentik. Miklós Béla és Vörös János folytatták azt a személyi politikát, amit már Moszkvában elkezdtek: iparkodtak jó pontokat szerezni maguknak az oroszoknál és a kaviárosoknál. Erösebb ellenállást csak Faraghó, Teleki, Valentiny és Vásáry miniszterek fejtettek ki. A kaviárosok és Szakasitsék taktikája tehát ezeknek sorjában való eliminálásában állott. A kaviárosok taktikájának egyik másik része abban mutatkozott, hogy a majoritást a nemzetgyülésen megszerezték, mégpedig föleg az alábbi eszközökkel: a FDP-t eleve háttérbe szoritották s a legfontosabb 4 pártra lesorvasztott politikai együttesbe uj partnernek behozták a szakszervezetet Kossa István vezetése alatt; végül hol az oroszok, hol a politkai és gazdasági rendörség hatásos felhasználásával iparkodtak a legveszedelmesebb ellenfélnek mutatkozó Kisgazda Pártot félemliteni s igy tagjainak számát csökkenteni. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a választásokig ugyszólván kizárólag a kaviárosok és Szakasits akarata érvényesült. Miklós Béla egész egyszerüen végrehajtotta parancsaikat. A kaviárosok iparkodnak legális keretek közt maradni. A kaviárosok egyébként kitünö takatikai érzékkel operáltak. Minden lépésüket legális mezbe iparkodtak öltöztetni, ami ugyszólván mindég sikerült is. Eljárásuk a lépésröl-lépésre való elöhatolásból állott s csak egész kivételesen fordultak demonstrativ drasztikus eszközökhöz. Taktikájuk egyébként teljesen dogmatikus volt. Bibliájukat "Az oroszországi Kommunista /bolsevista/ Párt Programmja" /Szikra Könyvkiadó Vállalat/ c. könyv képezte, melynek minden szakaszát ugyszólván a legnagyobb lelkiismeretséggel betartották. A fenti programm alapján alkották meg a földbirtok reformot, vezették be a közmunkaszolgálatot, teremtették meg a köztársoságot, stb. Ellenállás a kaviárosok és Szakasits munkájával szemben eleinte nagyon csekély volt. Egyrészt még mindenki a náci uralomra tekintett vissza, másrészt a még nagymértékben fosztogató oroszok jelenlétére való tekintettel óvatosan tartózkodott minden akciótól. Brit és Amerikai misszió hatása. A brit és amaerikai missziók megérkezése ugyan bátorságot öntött a csüggedö szivekbe, de pozitiv eredményhez csak igen kis mértékben vezetett. A missziók tagjai meglehetösen visszavonulva éltek, mert érintkezés-felvétellel nem akartak senkit sem nehéz helyzetbe hozni, már pedig elegendö volt, ha a politikai rendörség részére bármilyen feljelentés beérkezett, hogy az illetöt az NKVD mint veszedelmes angol kémet elhulcolja. Az amerikai misszió - mint azt fentebb láttuk - teljesen zsidó kezekbe került, a zsidóság pedig félvén esetleges antiszemitizmus feléledésétöl, gondosan ügyelt arra, hogy az amerikaik felé komoly kapcsolatok ne épülhessenek ki s igy komoly segitségadás se történhessen az amaerikaik részéröl. Amerikai magyar-zsidó kapcsolatok. Az amerikai-magyar-zsidó kapcsolatok az ugynevezett háborusbünösök elfogatása terén

138 éreztették különösen hatásukat. Ezt a munkát Himmler Márton magyarországi zsidó származásu ujságiró vezette, aki az amerikai területen tartózkodó háborus föbünösöket, mint pld. Bárdossyt, Imrédyt, Szálasit, stb. összefogta s Budapestre szállitotta. Az angol és francia zónákban ilyen összefogások nem történtek. 1945. augusztus 20: megindul a Nagy-Kovács-Varga vezetése alatti ellenállás. Az erösebb politikai ellenállás csupán augusztus 20-án indult meg, amidön a röviddel azelött hazahozott Szent Jobbot Budapest népének óriási tömegei lelkes ünnepelésben részesitettek. A Kisgazda Párt ugyanekkor tartott ülést, amikor is láthatóvá vált, hogy a teljes opportunista és korrupt Tildy-féle csoporttal /Tildy Zoltán, Chornoky-Bun, Gulácsi,Ortutay, stb/ szemben a magyar-paraszt tömegek képviselöi Nagy Ferenc, Kovács Béla és Varga Béla a legélesebben szembehelyezkedtek. Ekkor buktatták felfelé Tildyt pártvezérré, a pártelnöki széket azonban Nagy Ferenc, a pártfötitkári posztot pedig Kovács Béla foglalta el. Az oktober községi és novemberi általános választások során a Kisgazda Párt igen erös gyözelmet aratott, mert több mandátumot szerzett, mint a marxista pártok együttvéve. A kaviárosok - akiket Chornoky és Rieszis a legmesszebbmenöen támogattott - taktikája ezután abban állt, hogy a kisgazdapárti gyözelmet koalició kikényszeritésével gyöngitsék le. Ehhez az akcióhoz igénybevették Vorosilov és a többi orosz vezetö támogatását is. A Nagy Ferenc-féle csoport taktikája viszont az volt, hogy Tildyt engedték a miniszterelnöki székbe, hogy ezáltal a Tildy-féle csoport kénytelen legyen a téllel járó valamennyi bajból eredö valamennyi felelösséget vállalni; igy a Kisgazda Párt egységét is meg lehetett örizni. Nagy Ferenc a Nemzetgyülés elnöke s ezen minöségben a Nemzeti Fötanács elnöke is lett; igy Tildy vele szemben formailag alárendelt viszonyba került. A Nagy Ferenc-csoport politikáját részben a Teleki-csoportok és a hozzájuk közel esö vonalak tervezték ki és segitették végrehajtani. A kaviárosok és Tildy-Szakasits csoportok együttes nagy offenzivája. A kaviárosok és a Tildy-Szakasits féle öesszefogás azonban 1945. végén átlátta, hogy milyen zsákutcába került. A zsákutcából csak egy módon lehetett kikerülni: Tildyböl kellett köztársasági elnököt csinálni. A hadjáratot a kaviárosok és Tildy igen ügyesen és igen gondos elökészületek alapján hajtották végre. A harcban a MKP és a Szoc.dem. párt és a szakszervezetek százszázalékig Tildy mellé álltak, utóbbi pedig azzal fenyegetödzött, hogy párthiveivel kivonul a Kisgazda Pártból s igy annak abszolut többségét megtöri. /Ettöl függetlenül a köztársasági elnök megválasztásához a Nemzetgyülésben kétharmad többségre volt szükség: ezt Nagy Ferenc a teljes Kisgazda Párttal sem tudta volna elérni/. A nyugati hatalmak békés megegyezést tanácsoltak a Nagy-csoportnak s igy alakult ku azután a jelenlegi helyzet, amelyben Tildy az államfö, Nagy Ferenc pedig kormányelnök szerepet tölti be. Az uj politikai kolstellációban a kaviárosok és Szakasits további taktikája a Kisgazda Párt majoritásának megtörésére irányul. Ezt az célt azzal óhajtják elérni, hogy kb. 60 kisgazgdapárti képviselöt reakciósnak minösitenek s kényszeritik a pártvezetöséget, hogy azokat soraikból kizárja. Ezzel a Kisgazda Párt a Nemzetgyülésben elvesztené abszolut többségét, söt a marxista párt és a szakszervezetek koaliciójával szemben a relativ többséget is. Ebben a harcban Nagy Ferenc nem volt eléggé kemény, hanem a kaviáros-Tildy-Szakasits rohamnál aránylag igen rövid idö alatt hozzájárult 20 un. reakciós kisgazdapárti képviselö kizárásához. A nyugati hatalmak is ujólag türelmek és engedmények adását javasolták. A kaviaárosok, de Szakasits és Tildy bizalma is ugyszólván a zsidószármazású egyénekben össpontosul. Ennek eredményeként a magyar állami gépezet kulcshelyei ma ugyszólván teljes

139 mértékben zsidó származásuakkal vannak betöltve. Ezt a politikát az oroszok nem gátolják; ugy látszik hogy a panszláv célok szempontjából lényegesen kisebb veszélyt jelent a magát mindenféle hatalmi irányzathoz könnyen adaptáló zsidóság, mint a nemzeti magyarság. A politikai hatalom tényleges birtokosai. A politikai pártok szemszögéböl nézve a jelenlegi helyzet, megállapithatjuk, hogy az oroszok által engedélyezett belpolitikai "hatalom" oroszlánrésze de facto a kaviárosok, Szakasitsék /Szakasits Árpád felesége, fia, fivére, stb/ és Tildyék /Tildy Zoltán, Tildyné, Csornoky-Bun Vikto, stb/ kezében van. Ebben a hatalomban a birtoklás rangsorában kb. a következök részesednek személy szerint: 1. Vas /Weinberger Jenö/ Zoltán 2. Gerö Ernö 3. Szakasits Árpád 4. Rákosi Mátyás 5. Tildy Zoltán 6. Nagya Ferenc 7. Riesz István 8. Balogh István /Bloch/ 9. Bojta /Burger Ernö/ Béla 10.Szebenyi Endre 11.Pálffy-Österreicher 12. Kovács Béla 13. Varga Béla 14. Péter Gábor 15. Révai József 16. Rajk László 17. Zsolt Béla 18. br.Ulmann György 19. Nagy Imre 20. Kállai Gyula 21. Veres Péter 22. Kovács Imre 23. Solyom László A fenti összeállitás látható poziciókra vonatkozik. Természetesen rendkivül sok, igen nagy politikai sullyal biró egyén és szervezet van, akik, illetve amelyek azonban titkosak, illetve láthatatlanok vagy közvetettek, egyes esetkben pedi a koaliciós rendszeren kivülállók. Igy több, rendkivül nagy sullyal biró titkos, láthatatlan zsidó szervezet is van. Az egyes pártokon belül is erösen érvényesül a kisebbségi frakciók diktaturája. A kommunista párton belül a kaviárosok - Moszkva teljes támogatását érezvén - teljesen kezükbe tartják a Magyar Kommunista Pártot jóllehet annak tekintélyes része volt Szálasi-féle antiszemita ntilasokból áll. Nem zsidó származású és sullyal biró egyetlen vezetö a pártban Rajk László. A szoc.dem. pártban a kaviárosokkal koperáló Szakasits, családja és klikkje /Bán Antal, Marosán, stb/ tartják kezükben a hatalmat és terjesen leterrorizálják és félrenyomják az általában tisztességesnek tartott és népszerüségnek örvendö Peyer Károlyt, Valentiny Ágostont, Szeder Ferencet, Káthly Annát, Takács Ferencet és Malisits Gézát.

140 A Kisgazda Pártnál a számszerint kisebb Tildy klikkel szembenáll a Nagy-Kovács-Varga triásszal, illetve hiveikkel. Megfélemlités és szisztematikus emberpusztitás. Az antimarxista vonalon állók megfélemlitése szisztematikusan folyik. Az Andrássy ut 60 /azelött a Szálasi-pa´rt székhelye, jelenleg a Péter Gábor vezetése alatt álló politikai rendörség föhadiszállása és tömlöce/ légköre nyomasztóan ül a lelkekre. T.i. felmentö, illetve kibócsátó határozat esetén is sulyosan megsinylik a rossz táplálkozást, a hideg, nyirkos levegöt, ugyhogy nagyon sokan elpusztulnak a vizsgálati foglyok közül, sokan pedi kibocsátásuk után néhány nappal, héttel vagy hónappal halnak meg. Az u.n. vezetö elemek szisztematikus kiirtása folyik, sok eset pedig azt mutatja, hogy éppen a tiszta fejü magyarságot iparkodnak kiirtani. Igy a magyarság egészséges rezervárja ma már nagyjában csupán a parasztság és a nyugatra eltávozott s vissza nem tért elemekböl áll. Az általános terror és megfélemlités következtében a nyilt kiállás ma már a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Ellenállási vonalak. A legélesebb és legbátrabb - habár politikailag nem mindig szerencsése történt - kiállás Mindszenty hercegprimásé volt, akit a baloldal azóta is a demokratikus konszolidáció egyik föakadályának tekint, akire viszont másrészt a keresztény társadalom, mint hösre figyelt fel s aki éppen azért ma lemérhetöen a legnépszerübb egyén Magyarországon. Ellenállási gócoknak tekintik még bizonyos fokig a Nagy Ferenc - Varga Béla - Kovács Béla összefogást, a Polgári Demokrata Párt elnökének, Szent-Iványi Sándor unitárius lelkésznek szereplését, ujabban pedig a Kisgazda Pártból kivált képviselöi csoportosulást /Sulyok, Vásáry István, Vásry József/. Zsidó egyeduralom és az antiszemitizmus. Az antiszemitizmus sohasem látott fokra hágott. A zsidóság ezzel szemben teljesen hibás taktikát követ, mert még jpobban fokozza a zsidóvonalak egyeduralmát. Különösen féltö gonddal ügyelnek erre a külügyi és külföldi vonalakon. Londonban, Bécsben, Párisban és Stockholmban zsidó származásu követek illetve ügyvivök vezetik a magyar követségeket; Washingtonban és Moszkvában olyan magyar követek müködnek, akiknek zsidószármazásu feleségeik vannak. A Külügyminisztériumban a politikai osztály vezetöje és helyettes vezetöje, a sajtófönök, stb. zsidószámazásuak. Nem zsidószármazásuak, illetve nem MKP tagok külföldi érintkezése csak a legelvétettebb esetekben sikerül; sok esetben sulyos konzekvenciával jár. Az ellenhatás irtózatos méretü antiszemitizmusban jelentkezik. A józan elemek ezt különösen szerencsétlennek tartja´k, mert meg vannak gyözödve arról, hogy ezt az oroszok még jobban fokozzák, azért, hogy vérengzés, pogrom induljon meg, ami azután alapot adhatna a gyökeres beavatkozásra, sok veszedelmesnek tekintett, de máskép meg nem fogható elem végleges eltávolitására a Vörös Hadseregnek még hosszú hónapokon vagy éveken át való ittmaradására. A három szöevetséges magyhatalom álláspontja. Igen öszinte beszélgetések során tisztázni lehetett a három nagyhatalom álláspontját is. Az oroszok véleménye a következö: "A magyarok gyülölnek bennünket, sohasem tudunk megbarátkozni velük. Megbizni bizonyos formák között ezért csupán a marxista zsidóságban fogunk, amely eddig minden habozás nélkül teljesen kiszolgált és kiszolgál. A magyarságra egyébként nincs szükségünk; ez jelentéktelen tömeg, mely a nagy játszmában nem szoroz és nem oszt".

141 Az amerikaiak véleménye a következö: "A magyarok nagyon csunyán bántak a zsidókkal, megérdemlik tehát, amibe kerültek. A jajveszékelök egyébként tehetetlen egyénekböl állnak, akik a legantidemokratikusabb, rendszerint feudális csoportokból kerülnek ki". Az amerikai misszió tagjai egyébként jól élnek, nagyban valutáznak és üzleteznek és szórakoznak, föleg zsidó körökkel. Véleményük szerint Budapesten minde nö kapható, még a legmagasabb arisztokrata körökhöz tartozók is. A brit misszió a legóvatosabb; kétségtelenül magasabb nivón /morálban, müveltségben, formákban/ áll, mint a másik két misszió. A britek véleménye a következö: "Az 1945 évi öszi választások volt az egyetlen eset, amikor a magyarság politikailag a sarkára állt. Azóta mást sem látunk, mint folytonos lefekvést, félelmet és jajgatást; a magyaroknak tehát nincs joguk tölünk erösebb kiállást elvárni és kérni. Ettöl függetlenül azonban tanácsoljuk a magyaroknak, hogy ne élezzék ki tulságosan a helyzetet, folytassanak halogató politikát, de valamivel több kiállással és bátorsággal. Mi még egyetlen egy képviselöt sem láttunk elhurcolni azért, mert a Nemzetgyülésen élesen beszélt". A Kisgazda Párt vezetösége - külföldön kiépitett kapcsolatok hiányában - külföldi kapcsolatokat csupán a Budapesten lévö külföldi missziók utján ápolhat. Ezeknek a tenorja pedig nem nagyon felháboritó. Igy azután Nagy Ferenc és munkatársai halgató, engedményeket tevö politikát folytatnak. III.A kivezetö ut. Politikai stabilitás nélkül egyetlen ország sem virágozhat. Ez a stabilitás akkor a legtökéletesebb, ha a többség tartja a kezében a kormányzatot, de ez felel meg a nyugati demokrácia elveinek is. Magyarország lakosságának többsége közvetlenül a földböl él: Magyarország még ma is agrárország. Az ország lakosságának több mint fele kisbirtokos, kisgazda, földmives és napszámos. Hosszú, maradandó stabilitást csupáz ezekre alapozva érhetjük el. Magyarországnak paraszti többsége van. A huszas években az elsö világháboru és forradalmak után nem utolsó sorban azért lehetett nagyon gyorsan stabilizálni, mert Nagyatádi Szabó István személyén keresztül az ország agrár többsége támasztotta alá a kormányzatot. Természetesen Nagyatádi Szabó István s a paraszti tömegek önmagukban képtelenek lettek volna kormányozni; egy-két hónap, vagy év mulva az ország csödbe került volna, mert a magyar paraszti tömegekvezetöinek még ma sincs meg ez a képzettsége és külpolitikai horizontja, amely nélkül az országot kormányozni nem lehet. Igy jött létre a Bethlen-Nagyatádi Szabó István féle összefogás, ahol Nagyatádi hozta az ország többségét, Bethlen pedig a külpolitikai horizontot és a képzettséget. A stabil kormányzáshoz szintézis szükséges, melynek elsösorban legsulyosabb alkotó elemei Magyarországon a paraszti tömegek, másfelöl a vezetésre alkalmas, tisztességes, önzetlen intellektuális réteg. Ez utóbbinak azonban nem elég demokratikusan beszélni: ugy is kell és élnie és viselkednie. A Magyarországgal szomszédos országokban is nagyjában azonos helyzetet találunk: LengyelHorvátországban, Szerbiában és Romániában a paraszti tömegek adják meg a kormányzáshoz szükséges többséget. Nem véletlen, hogy mindezen országokban a paraszti vezetök a legsulyosabb poltikai tényezök közé tartoznak /Mikolajczyk, Maniu, Macek/. Magyaországon jelenleg egyedül a paraszti vezetök azok, akik nem zsidók, illetve nem korrupt teljesen önzö és opportunista vezetök közé tartoznak /Nagy Ferenc, Kovács Béla, Varga Béla/.

142 A paraszti vonalak lehetövé teszik Magyarország számára, hogy izolált helyzetéböl kijusson: ezeken a vonalakon át - különösen ha a külföldi beavatkozás már gyengül - ugy Lengyel- és Horvátországok, mint Románia felé kapcsolatokat lehet kiépiteni. A magyar-lengyel kapcsolatok erösek voltak a multban is és kitünöen kiálltak a második világháboru és az ezt követö krizis megpróbáltatásait. A románok felé a közös kapcsolat alapján az kell képezze, hogy ugy Magyarország, mint Románia a szláv tengerben egymásra van utalva. Külön kell foglakozni a szlávok kérdésével, amely a magyar-lengyel együttmüködés keretei között minden bizonnyal megoldható. Intermárium irányzat. Rendkivül fontos és valószinüleg járható az u.n. Intermárium irányzat, ami sok tekintetben a régi kelet-középeurópai katolikus összefogás uj elgondolása, amelyet Franciaország és Olaszország minden bizonnyal támogatnának is. Katolikus és protestáns vonalak lehetöségei. Sohasem szabad szem elöl téveszteni, hogy Magyarország a legkeletibb katolikus és protesta´ns ország: a Kárpátoktól keletre nincs sem katolikus, sem református, sem luteránus vagy egyéb protestáns ország, nemzet, vagy nagyobb népi település. Ennnek fontossága rendkivüli, ha meggondoljuk, hogy Franciaországnak és Délamerikának ujból fontos szerepe van, hogy a franciaországi katolikus párt rendkivül erös, hogy a Szentszék rendkivül eröteljes külpolitikát folytat; hogy a második világháboru gyöztesei a protestantizmus leghatalmasabb államai /USA, Kanada, Brit Birodalom/ s hogy a protestáns Svájc és Svédország háborumentesen tudták meguszni a második világháborut. /Különös sullyal esik latba, hogy az USA great old man-ja , Hoover, Lehmant quasi leváltotta s hogy máris aktivan avatkozott az európai kérdésbe/. A KÖVETENDÖ UT: A fenti helyzetkép pontosan megmutatja a következö utat: 1. A tiszteséges, önzetlen, magyar intellektuális réteg álljon a magyar parasztság leghivatottabb, legönzetlenebb és legaktivabb vezetöi mellé, megteremtvén ilymódon a fentvázolt szintézist, ami szükséges az ország stabilizálásához. 2. A magyar paraszti vezetök épitsék ki kapcsolataikat a szomszédos állam paraszti vezetöi felé: itt személyi nexusok, személyi összebarátkozások és eszmecserék is szükségesek lesznek. A magyar parasztság rendkivül siralmas külföldi kapcsolatait figyelembe véve, különösen szükséges, hogy ilyen kapcsolatok minél elöbb kiépüljenek. Ha szükséges külföldëon erre megfelelö irodát is kellene szervezni /sajtóval is/, esetleges a szomszédos baráti országok parasztvezetöségével összefogásba. 3. Az Intermarium mozgalommal és ezzel kapcsolatban a fentemlitett európai katolikus blokkal külön kapcsolatot kell kiépiteni s ezt kézben tartani megfelelö csoport /katolikus/ utján; ennek a vonalnak is szervesen kell bekapcsolódnia a fenti összefogásba. 4. A protestans vonalakra s ezzel kapcsolatban az angol-amerikai-skandináv-svájci politikai vonalakhoz további alcsoport szükséges, amely természetesen ugyancsak harmónikusan müködne együtt a fenti összefogással. A magyar parasztság, de általában a magyarság tulnyomó része és látható vagy még háttérben élö vezetöi poltikailag a középutat járják: elitélik a nyilas kilengéseket, de marxista diktaturát sem óhajtanak; ragaszkodnak a magántulajdonhoz, de nem óhajtják a feufális nagybirtok és nagykapitalista politikai rendszer visszatértét. Aki ezt nem képes megérteni, azt politikai kisérletezése során Magyarországon a legnagyobb meglepetések fogják érni. A stabilizáció tehát valódi demokratikus vonalon kell, hogy megszülessen: a jobb és baloldali diktaturának kora - legalább is lelki és néphangulati szempontokból tekintve - ma már végleg lejárt. A magyarság az elmult évtizedek hibáin s az elmult két esztendö sulyos

143 bünein okulva keresi a kibontakozás utját.

144

8. Fejezet. A magyar emigrációs körök és Magyarország jövöje.

145

Kedves Barátom 21 Hálásan köszönöm a hozzám aljuttatott igen értékes tartalmu emlékiratot, amely részben már ismeretes ténymegállapitásokat, részben értékes uj megvilágitásu szempontokat tartalmaz. Igyekezni fogok azt tehetségem szerint a megfelelö helyen és megfelelö idöben a magyarság javára értékesiteni. Sajnálom, hogy itt léted alatt nem találkozhattunk, de remélem, kerül még erre alkalom. Addig is öszinte nagyrabecsüléssel köszönt, (A levél hátsó oldalán kézirással: Grf Zichy Emmánuel, Kremsegg) Emlékirat az ezeréves magyar állam és nemzet háboruutánni rendezése tárgyában. I. A magyar állam kérdése európai kérdés. A történelem tanusága szerint a magyar állam kérdése európai kérdés, mert a magyarság földrajzi elhelyezkedésénél és faji különállóságánál fogva fontos szerepet töltött be az európai egyensuly fenntartásánál. Ez az egyensulyzó szerep csak akkor ingott meg, amidön az elsö világháobrut követö trianoni békeszerzödés Magyarország foldrajzi egységét széttaglalta. A magyarság immár több mint ezer esztendeje azon területet lakja, melyet természetes határként a Kárpátok hegylánca övez, amely területet Kárpátmedencének hivnak. Kárpátmedence legjenltösebb geopolitikai egysége Középeurópának, mert zárt keretet képez kelet felé, a benne lakó magyarság pedig sem szláv, sem a germán, sem a latin fajhoz nem tartozván, maga is választóvonalat alkot az európai kulturvilág és Kelet népei között. A magyarságnak ez az ütközö szerepe Kelet és Nyugat közt az öt körülvevö népek politkai törekvéseinek irányvonalában a történelem folyamán sokszor döntötte mélységes tragédiába a nemzetet, de a magyarság ennek ellenére is hiven kitartott történelmi feladata mellett, mert önmaga védelmében szilárd pontot jelentett Keletközépeurópában, ami ´latal Nyugat zavartalan fejlödését biztositotta. A kárpátmedencei magyar fennhatóság ezenkivül megóvta Keleteurópát a balkanizálódástól és a kontinensünknek e részén a rendet állandóan biztositotta. Gyökeresen megv´latozott Magyarországnak e kiegyensulyzó szerepe az elsö világháboru után, melyet unióban lévén Ausztriával - a hivatalos osztrák külpolitika hatására vállalni kényszerült. Az elsö világháborut követö békekonferencián a nyugati hatalmak bizonyára az Ausztriával való unionális szövetsége miatt nem ismerték fel azt a kiegyensulyozó szerepet, melyet Magyarország geopolitikai egységénél fogva a történelem folyamán betöltött és ezért Magyarország természetes egységét szétdarabolták, a magyar nemzetet pedig megfosztották a Kárpátokban megtestesülö természetes védelmi vanalától. A következménye ennek az intézkedésnek az lett, hogy a Kárpátmedencében ez idötöl kezdve szabadon érvényesülhettek a külömbözö hatalmi és faji torzsalkodások, melyek Európa békéjét állandóan 21

Doszié 31.

146 háborgatták, ugyanakkor pedig a magyar nemzet életét is veszélyeztették. II. Bünös -e Magyarország ? A második világháboru befejezése után Magyarország szomszédnépei közül többen és az európai közvélemény egy része ismét a magyarság rovására igyekeznek Európa uj rendjét megteremteni. Pedig Magyarorszgág a többi európai államhoz hasonlóan csak a kényszeritö körülmények következtében sodródott bele a háboruba, német nyomásra üzent hadat, valójában azomban nem viselt háborut. Sohasem vette át a némt nemzetiszocialista eszményeket, bár volt az országban párt, mely igy vélte a magyarság jövöjét biztositani, attól való félelemben, hogy a trianoni békeszerzödés megismétlödhetik. Tény az, hogy Magyarország sem a Lengyelek, sem az ongolszász hatalmak ellen nem harcolt, söt még az oroszok ellen is formailag lépett fel miután az orosz légihaderö megtámadta az ország néhány városát. Magyarország teljes erejéböl védekezett ezenközben a nemzetiszocialista nyomás ellen, ugyhogy Németország eröszakkal avatkozott bele a magyar politikai élet vezetésébe, söt 1944-ben Magyarországot katonailag meg is szállta. A német nemzetiszocialista vezetés a magyar haderöt árulóként ellenségesen kezelte, a román haderöt tárta nem egyszer követendö példaképnek a magyarság elé, mint olyan nemzetet, mely teljes eröbevetéssel harcolt a nemzetiszocialista Némtország oldalán. Ez az ellenséges magatartás a magyar haderövel szemben odáig fajult, hogy a visszavonuló magyar katonaságot, mint megbizhatatlant, Ausztriába lefegyverezték. E nyilvánvaló tények ellenére is fájdalmasan kell megállapitanunk, hogy Magyarország a gyöztes nyugati hatalmak elött mégis kisebbségben maradhat Délkeleteurópa népei között. A magyarság pedig számitott és számit arra, hogy a magatartását értékelni fogják annális inkább, mert politikai vonalvezetését az európai egyensuly érdekében történelmi hagyományai szerint a keresztény világnézet alapján szabta meg. III. A keleteurópai békétlenség oka: A geopolitikai törvény mellözése és az etnikai határok hibás megvonása. Békétlenség, bizalmatlanság és az általános politikai bizonytalanság jelképezi ma Keleteurópát. Ennek oka a szilárd államalakulatok hiánya, mely a természetes egységek figyelmenkivülhagyásából származik és az etnikai határok hibás megvonása. Az egyik állandó hatalmi eltolódásokat okoz, a másik pedig a nemzetiségi k´rdést nem engedik nyugvópontra jutni. Meggyözödésünk, hogy a második világháborunak föcélja csakugyan Európa békéjének végleges megteremtése volt, a béke azonban csak a fenti k´rdések legcélravezetöbb megoldása árán érhetö el. E megoldás érdekében ajánlatos mind a két kérdést, az államépités és az igazságos nylevhatárok k´rdését magyar szempontból is vizsgálat tárgyává tenni. A). Magyarország a geopolitikai elv alkalmazása esetén. 1/. Az egységes Kárpátmedence az európai egyensuly természetes hordozója. Ha Magyarország legyözött államként hever a porban, jóllehet nem viselt olyan mértékben háborut, mint azok a népek, melyek minden ellenállás nélkül Németország védelme alá helyezkedtek, de ma mint felszabaditott népek szerepelnek a politikai nyilvánosság elött. Mint már emlitettük, sok helyen ismét az az irányzat kezd érvényesülni, hogy Magyarország háborus bünössége miatt szomszédait az ö történelmi területeiböl elégisték ki.

147 Minden nemzetnek joga van élni és gyarapodni. Csakhogy ezt a jogot olyan természeti törvények szabályozzák, amelyek az illetö nemzet területén érvényesülnek. A magyarság élete és jövöje pedig Kárpátmedence természeti egységével függ össze, de ez az összefüggés egyuttal e táj nemzetközi jelentöségét is meghatározza. Mihelyt Kárpátmedence egysége megbomlik és a magyarság elveszti a Kárpátok védövonalát, elveszti életbiztonságát is. De ugyanekkor e részek öncélu életet kezdenek, melyek politikai szervezetlenségügnél és gyengeségüknél fogva nem tudnak ellentállni semmiféle kivülröl jövö nyomásnak. Ez uj háborut hoz, de meghozhatja a magyar nemzet pusztulását is. Melyt mihelyt a Kárpátok természetes határvonala megtörik nincsen gát, mely az egész müvelt Nyugatot és a keresztény Európát megvédelmezze Kelet hóditó törekvéseivel szemben. Kárpátmedence területéböl öt állam kiván gyarapodni: Csehország, Románia, Jugoszlávia, Ausztria és Szovjetoroszország. Vizsgáljuk meg, célravezetö -e ezen igények kielégitése céljából Kárpátmedence természeti egységét megbontani: Csehoszlovákia a második világháboru elött ugy népileg mint földrajzilag mozaikállam volt. 1938-ban Runciman lord révén Anglia is megállapitotta, hogy középeurópai feladatok elvégzésére nem alkalmas. Elismerjük a cseh nemzetnek önálló államra való igényét, de nem ismerhetjük el akkor, ha ez az igény Kárpátmedencének a Dunától északra elterülö részére, az ugynevezett Szlovákiára is vonatkozik. Szlovákia nem történelmi területe Csehországnak, hanem ezeréven keresztül Magyarországnak legszilárdabb birtokolt integráns része volt. Geopolitikailag Szlovákia az egységes Kárpátmedence szerves részét alkotja ugyanugy, mint a Szudétaföld a Cseh-medencét. Amennyire a történelmileg is elismert cseh geopolitikai egység létrejogosultságát a szudétanémetség nem teheti vitássá, ugyanugy nem tagadhatja meg Kárpátmedence történelmi és geopolitikai egységét az a körülmény, hogy Szlovákiát nem csak Magyarok, hanem szlovákok, ruszinok és más népek is lakják. Szlovákiát Csehországtól a Kárpátok nyugati öve, a Morva folyó és a Cseh-Morva Fennsik választja el többszörösen. Szlovákia vizrendszere is külön áll Cseh- és Morgaországtól: Szlovákia folyói mind a magyar rónára folynak, mert hegyvidéke szerves kiegészitöje a magyar medencének. A szlovákok nem csehek, hanem különálló szláv tporzs. Egyébként a szlovákság számbeli fölénye sem olyan nagy, hogy ezért a magyarság érdekeit háttérbe kellene szoritani. A szlovák´ság száma 2 és fél - 3 millió között mozog, a magyarságé pedig az 1937-es határokkal biró szlovákiában kereken egymillió. Ezenkivül, mint már fentebb emlitettük, jelentös számban van képviselve a rutén és a német népiség is. Tehát néprajzilag sem indokolja semmi, hogy Szlovákia Csehországhoz tartozzék annál kevésbbé, mert kevert népessége a táj egységesitö jellegénél fogva azonos történelmi szemlélettel, azonos lelkiséggel és életformával rendelkezik. Szlovákia történelmisége szorosan összenött a magyarság történelmével s az elsö világháborut követö trianoni békekötés óta eltelt husz esztendön kivül nem is tartozott Csehországhoz soha. A mai hivatalos cseh külpolitika irányvonala mindezen érveken kivül teljes mértékben igazolja abbeli aggodalmunkat, a mely a Keletröl fenyegetö uj hatalmi altolódás lehetöségét illeti. Ez az állapot fennáll még akkor is, ha netalán sikerülne Középeurópa helyzetének tisztázására valamilyen modus vivendit teremteni. A román igény sem kisebb jelentöségü Magyarország szempontjából a cseh kivánságnál. Miért kellen vajjon elcsatolni Erdélyt és Délkelet Magyarország egy részét Romániához, amidön a Kárpátok délkeleti

148 hegyvonulata miatt ez a terület sem függ össze ezzel a másik különfekvö országgal ? Erdély és Délkelet Magyarország sem tartozott a történelem folyamán sohasem Romániához, de még a legrosszabb esetekben is - mint pl a 150 évig tartó hódoltság idején - Erdély önálló fejedelemségként szerepelt magyar uralkodók alatt. Erdély népisége, magyar, szász és román. A magyarság az öslakó, amely szivesen adott helyet a beteleülö más nemzetiségeknek, igy a románságnak is. Népi nyelvhatárt a lakosság erös keveredése miatt nehéz megvonni: a románság ugyanis ott telepedett le, ahol éppen hely volt. Zárt tömböket Erdélyben a magyarok és a szászok alkottak. Erdélynek történelmi határvonala fejedelemsége idejéböl maradt fenn. Ez a határvonal azonban nem azonos azzal a vonallal, melyet a trianoni békeszerzödés állapitott meg mert Magyarország testéböl még külön részt csatolt a románoknak itélt Erdélyhez: az Arad-Nagyvárad-Szatmárnémeti közt elterülö szintiszta magyar népiségü területet. Magyarország déli részének Jugoszláviához való csatolása szintén ellentétben áll Magyarország történelmi egységével. Ez a terület kevert lakosságu, ami tehát nem indokolja meg, hogy szerb uralom alá kerüljön. Horvátország problémája egészen más jellegü, mert Horvátország sohasem volt integráns része Magyarországnak, hanem csak inionális szerzödés kötötte hozzá. Horvátország ilymódon éppen olyan történelmi terület, mint Magyarország, mely lakosságának jogában áll olyan keretben élni tovább, amilyenben akar. Célszerü -e Ausztrához csatolni Magyarország nyugati határvidékének egy részét az u.n. "Burgenland"-ot amidön ez a trianoni békekötés óta eltelt negyedszázadon kivül soha azelött - még az Osztrák-Magyar monarchia idején sem - Ausztriához nem tartozott ? Burgendlandot egyébkent a németajkú népiségen kivül jelentöes számban magyarok és horvátok is lakják. Burgenland elcsatolásával annakidején pusztán csak a pánszláv cseh politika Magyarországot izoláló törekvése nyert kielégitést, melynek végsö értelme az volt, hogy Magyarországot minden szomszédjával barátságtalan viszonyba helyezze, ezzel bekeritse és a szerzett területeket magának annál biztonságosabban megtarthassa. Mint a késöbbi események megmutatták, Ausztriának Németországhoz való 1938-ban történt csatlakozása után a német hatalom még külön Burgenlanddal is erösödött. Kinek érdeke azonban, hogy ez a német hatalom még a második világháború után is gyarapodjék, méghozzá olyan magyarországi terület révén, amelynek nyugat felé szintén megvannak a természetes határai és gazdasági, valamint uthálózati szempontból szervesen Magyarországhoz tartozik ? És végül: miért csatoltatik Szovjetoroszországhoz a Kárpátok keleti határvidékének "Kárpátukrajnának" nevezett része ? Ebben az esetben még népi jelentöségü döntésröl is alig lehet beszélni, mert Kárpátukrajna bevándorolt rutén lakossága nem haladja meg a félmilliót, amely szám kedvéért különösen ha tekintetbe vesszük az ott élö magyarság jelentöes tömegét is - Kárpátmedence egységét megbontani tisztára célszerütlen. A Szovjetnek sem jelent sokat az ott elért népi gyarapodás, ellemben ez a hoditása az Anglia által is annyira ohajtott középeurópai egyensülyt megingathatja. 2/. Az egységes Kárpátmedence nem magyar imperializmus, hanem a kisnépek együttmüködésén alapuló demokratikus birodalom angolszász védelem alatt. A geopolitikai egyseg megörzése kapcsán tehát a Kárpátmedence területén élö kisnépek egybefoglalásáról van szó, mivel a magyarságnak csak igy állna módjában kezeskedni az ország területén érvényesülni kivánó hatalmi érdekek kivédéséért és közömbösitéséért. A Kárpátmedencei kisnépek megszervezése biztositaná a békét Európának ezen exponált területén, hathatosan elösegitené a Balkán biztonságot és szilárd alapot nyujtana a nemzetek együtmüködésére. Minthogy Kárpátmedence egységének helyreállitása nem a magyarság imperialista igényeinek

149 kielégitését jelenti, ezt az egységet a magyarság nem is nemzeti államként, hanem az itt élö kisnépek együttmüködésén alapuló, konföderációs nirodalomként képzelné el, amelyben minden nemzeti egységnek a legteljesebb szabadság és territoriális önkormányzat lenne biztositva kontinentális közigazgatással és demokratikus államvormával. Minden állam autonóm területe az 1910-ben lefolytatott népszámlálás alapján megszabott etnikai határokkal rendelkeznék. A megszervezett kisnépek egyputtmöködésére megteremtett konföderációs magyar birodalom alkalmas pillére volna az angolszász keleteurópai érdekeknek is és éppen ezért, valamint pedig a birodalom demokratikus alkotmányának biztositásául, kivánatos lenne a birodalomnak angolszász védelem alá való helyezése. 3/. Kárpátmedence tagállamai. Felmerül ezek után a kérdés vajjon milyen államokból tevödnék össze a kárpátmedencei magyar birodalom ? Legelsösorban azon területröl kell emlitést tenni, amelyek lakossága tulnyomó többségben magyar népiségü. Ez az etnikai terület Kárpátmedencének középsö és legnagyobb részét tölti ki, s mint ilyen földrajzi helyzeténél és népességi számarányánál fogva vezetö szerept kapna. A vezetö szerepet Kárpátmedencében az elsö világháboru végéig is a magyarság képviselte, már amennyiben ez az osztrák hatalmi befolyás mellett lehetséges volt. Az ezerév bebizonyitja a legjobban, amely idö alatt a magyarság Kárpátmedence többi népével egységesen nem egyszer kelt fel az osztrák elnyomó rendszer ellen, hogy a magyarság Kárpátmedence népeit mindig megbecsülte és békében tudott velük együttélni. Ezt bizonyitja még az tény is, hogy a nemzetiségek megtarthatták nyelvüket és csorbittatlan állampolgári jogaikat. Az elsö világháboru elötti évtizedekben történtek bizonyosan olayn hibák a nemzetiségü politika vezetésében, de hogy ez meg ne ismétlödhessék azt a kárpátmedencei birodalom demokratikus alkotmánya, kantonális berendezkedése és a nyugati hatalmakkal való szoros együttmuködése biztosittaná. A második jelentös területe Erdély, melynek általános magyar jellegén kivül még sajátos történelmi hagyományai is vannak. Erdély a 150 éves török hodoltság idején önálló fejedelemség volt s ez a precedens elég alapot nyujtana e terület autonómmá tételéhez. Az országrészben élö három nemzetiség: a magyarság, a szászság és a románság csakis egy önkormányzattal biró területen férne meg a legjobban egymással, mert az önkormányzattal biró terület közigazgatása demokratikus elvek alapján minden nemzetiségü polgárnak egyenlö jogokat adna. Erdély határainak megállapitásánál elismert fejedelemség határai jönnének tekintetbe. Vagyis a már fentebb emlitett Arad-Nagyvárad-Szatmárnémeti közt elterülö sáv a magyar etnikumu terülthez tartozna. A harmadik terület nagyság szerint a Kárpátmedence északi része az u.n. Szlovákia lenne. Határai azonban nem a régi csehszlovák idökböl ismert határok lennének, söt még a tengelyhatalmak részéröl megszabott határok sem, mert e határok figyelmenkivül hagyták a magyar etnikumot, mely Pozsonytól kezdve az orszárész déli felén a Duna mellett, majd a Duna-könyöktöl keletre huzódik. A tengelyhatalmak által eszközölt u.n. "belvederi" döntés Szlovákia határait a német lakosság elhelyezkedése szerint szabta meg és ezért eröszakot követtett el a magyar etnikai terület egységén, valamint gazdasági és közlekedési hálozatán. Csehszlovákia annakidején nem etnikai, hanem inkább gazdasági és politikai okokból csatolta el a magyar vidéket, s ezzel mintegy egymilliós föt számláló magyar többséget szakitott le az egységes magyar tömbröl. Fövárosként cseh hatásra a szlovákok Pozsonyt /Bratislava, Pressburg/ tették meg, ami a magyar népi

150 vonal folytonosságának és a magyar történelmiségnek egyformán ellent mond. A magyar népi sáv ugyanis Pozsonynál kezdödik és igy Pozsony a kelet felé vonuló Kis- és Nagyduna közt fekvö, valamint a Kisduna északi partvidékén elterülö jelentös magyar vidék jelentös gazdasági és kulturális központja. Csehszlovákia annakidején Pozsonyt politikai és gazdasági okokból szerezte meg, mert ezzel egy jól kiépitett dunai kikötöt biztositott magának, valamint stratégiai szempontból is jelentös hidföhöz jutott. A késöbbi 1938-ban létrehozott határkiigazitáskor elismerték a magyarság életjogát Pozsonyban, de a benne élö német elem kedvéért Szlovákia birtokában maradt a város, mivel a Szlovákok a nemzetiszocialiste Német Birodalomnak igéretet tettek, hogy a pozsonyi és szlovákiai németségnek a nemzetiszocialista vilégnézet alapján teljes politikai és kulturális szabadságot adnak, amire Magyarország nem volt hajlandó. Pozsony történelmileg is magyar város: 1526-tól itt tartották a magyar királyok koronázását. Szlovák fövárosnak Turócsszentmártont /Turcyancky Svety Martin/ tartanák a legalkamasabbnak, mert valójában ez a város a szlovák szellemi élet központja és földraizi fekvésénél fogva is sokkal alkalmasabb erre a szerepre, mint az ország legnyugatibb szögletében fekvö Pozsony, a hol a szláv elemnek semmiféle gyökere nincsne. A pozsonnyal elvesztett kikötöt a Morva folyó torkolatával lehetne kárpotolni. A negyedik terület Kárpátalja, mai néven Kárpátukrjna lenne. Ez az országrész szintén nem történelmi, mert ugyanolyan szerves része volt Magyarországnak, mint Szlovákia. Csak a Csehszlovák köztársaság idején kapott külön elnevezést, mert sokáig vitás terület volt. Lakossága rutén és magyar. A ruténség közt szintén megtapasztalható volt a cseh gyarmatositó politika következtében az önálló közigazgatásra való törekvés. B). Magyarország és az etnikai elv alkalmazása. 1/. A magyarság etnikai határai. A magyar etnikumu terület, vagyis a szoros értelemben vett Magyaország, népi határokkal birna: tehát szükséges, hogy a trianoni békével megbolygatott nyelvterület a maga teljes egészében hiánytalanul visszaállittasék az 1910-ben lefolytatott népszámlálás adatai alapján még abban az esetben is, ha netalán Kárpátmedence egységének helyreállitását reálpolitikai okokból nem is lehetne azonnal megvalósitani. Az 1910-es népszámlálás adataira azért hivatkozunk, mert az akkori népszámlálás idején még nem voltak jelen azok a területi és nyelvi eltolódások, melyek késöbben, a trianoni békeszerzödés ota a külömbözö hatalmi eltolódások következtében beállottak. Az 1910-es népszámlálás adatai ezenfelül mentesek voltak minden területhóditási törekvés kiszolgálásától, mert hiszen akkoriban ezek a nemzetiségi területek még a magyar állam integráns részeit képezték. E politka mentes, tisztán tudományos tárgyilagossággal megejtett népszámlálást az etnikai határok megvonásánál nyogodtan elfogadhatjuk, söt ma már csak ez az egyetlen lehetöség lenne annak, hogy a magyar etnikum történelmileg ezer esztendön át birtokolt, de a legutóbbi negyedszázadban eltulajdonitott részét a magyarság visszaszerezze és az elszenvedett igazságtalanságok rézben jová tétessenek. A Trianon utáni magyar kormányok mind a magyar határrevizió szolgálotában állottak és a magyar közvélemény sem tudott soha belenyugodni, hogy az ezeréves országot feldarabolták és sokmilliós tömegeket juttattak idegen uralom alá. Az igy keletkezett magyar kisebbséggel egyetlen utódállmaban sem bántak jól, bár ök voltak a tulajdonképpeni öslakók az uj hóditókkal szemben. A határok nyilvánvalóan igazságtalan kijelölése, valamint a magyar kisebbségekkel való rossz bánásmód állandó panaszra adott okott és fenyegette Középeurópa békéjét. Ezt egyformán látt´k a nyugati hatalmak és látta a Vatikán is, amely álládfoglalásával a magyar reviziós igényeknek erkölcsi tartalmát külön kinhangsulyozta.

151 Ezért az 1938-as válságos idökben a magyar etnikai határok visszaállitására vonatkozóan történtek is bizonyos kisérletek. Ilyen kisérlet volt Csehszlovákia határainak felül vizsgálása, amidön 1938 szeptemberében a müncheni nagyhatalmi konferencia /Anglia, Franciaország, Német és Olaszország/ elismerte a magyar etnikai határok jogosultságát. Nagy kár hogy e határok megvonását Magyarország esetében az egyre romló nemzetközi helyzet meggátolta. Az etnikai határokat tehát Anglia és Franciaország távolmaradása következtében a tengelyhatalmak döntöbirósága vonta meg, amely döntöbirósági itéletnek akkoriban Csehszlovákia is alá vetette magát. Az uj határok megvonása a német nemzetiszocialista részlehajlás következtében a jogos magyar igényeket csak tökéletlenül elégitette ki. Igaz, hogy az itélet alapelveiben az 1910-es népszámlálást vette tekintetbe, de ugyanakkor kitépte a visszacsatolt országrészböl mindazokat a részeket, ahol akármilyen csekély számban német nyelvü lakosság tartózkodott. Igy néha csak minimális németség miatt /helyenként egy-egy falu vagy egy-egy város részleges németsége/ sok esetben jelentös magyar tömegek maradtak vissza a határkiigazitás után is. Ilyen eset volt pl. Pozsonyban vagy Nyitra város környékén. A Nyitrán élö néhány német kedvéért nem csak maga Nyitra város, hanem a környékén található 19 magyar falu is Szlovákia keretében maradt. Tagadhatatlan, hogy ez a határrevizió javitott valamit az áldatlan népi helyzeten, a trianoni igazságtalan itéletet azonban nem tette jóvá. Gazdasági és közlekedési szempontból ugyanazokat a hibákat ismételte meg a magyarság rovására. Az Erdélyben véghezvitt határrevizió még ugy sem sikerült mint Csehszlovákiában. Itt a német nemzetiszocialista külpolitika már nem csa a szász telepulésekkel volt tekintettel, hanem a nyersolajnak Románia részéröl való felajánlása fejében is komoly engeményeket tett a románoknak ismét a magyar érdekek kárára.. /Pl. Sármás vidéke amely szinmagyar,/. Erdélyben népi határt vonni külömben is nagyon nehéz, mert az Erdélyben mindenütt elszórt magyar telepek melett a tulajdonképpeni magyar tömbök a keleti határvidéken feküsznek a közbeesö román részek és szász egységek mögött. A revizió ilyenképpen Erdélyben is megtörtént, de a vitás kérdést nem oldotta meg éppen ezért szükséges, hogy egy minden részlehajló szempontot mellözö, kellö komolysággal véghezvitt határmegállapitás után az Erdélyben maradt nemzetiségek kérdéseit e vitás területnek juttatott önkormányzattal oldják meg, mert az itt élö három nemzetiségnek csak igy lehet egyforma jogokat biztositani. A szerbek által megszált magyar Délvidék és Kárpátukrajna etnikai határmegállapitásánál ugyancsak alapos elövigyázatossággal kell eljárni. II. 2/. A magyar kisebbség ügye. A trianoni békekötés után a nagyhatalmak maguk is elöre látt´k azokat a problémákat, melyek az etnikai határok hibás megállapitásából származtak, ezért 1919-ben a St.Germain-i szerzödéssel kisérelték meg az utódállamokat rábirni arra, hogy a magyar kisebbségek jogait tiszteletben tartsák, ezenkivül a kisebbségi kérdésekböl fakadó vitás ügyeket egy nemzetközi forum a Népszövetség elbirálása alá utalták. A lefolyt husz esztendö alatt az utódállamok számtalan esetben megszegték a kisebbséget érintö kötelezettségeiket, ugyhogy a Népszövetség elé rengetek panasz érkezett, melyet máig sem orvosoltak. Ez az áldatlan helyzet okozta a kisebbségek elégedetlenségét, mely nagyban hozzájárult a háboruelötti helyzet további elmérgesitéséhez. Különös sok panasza volt a magyar kisebbeségeknek annálisinkább, mert hiszen azelött szabad állampolgárként kezelték ezer esztendön át, öslakos hagyományai voltak és kisebbségekké a hosszú ezredév után csak az elsö világháboru után változtak. A hóditók nem sokat törödtek az ezeréves öslakos magyar kisebbség hagyományaival, hanem nemzeti és faji türelmetlenségük kielégitése céljából asszimilálni, majd szociális indokok cimén üldözni kezdték öket. Hozzájárult ehhez a gazdasági

152 elnyomás is és a gyors mohó telepités, amellyel az utódállamok vezetése a magyar táji jelleget magyartalanitottani kivánta. Csehszlovákiában, Romániában és nem kis mértéknem Jugoszláviában a magyar kisebbség helyzete állandóan solyosbodott a Népszövestéghez küldött panaszok ellenére is. Ezt a szomoru helyzetet csak alá támasztotta az a külpolitikai vonalvezetés is, amely az akkori Kisantant államok elszigetelési törekvését jellemezte Magyarországgal szemben. Minden külpolitikai vonatkozású intézkedés sulyosbitotta a magyar kisebbség helyzetét anélkül hogy a magyar kisebbség bármiben részes lett volna, ami a németek közti viszony szabályozását illeti. Ma megint csak a magyar kisebbség az, amelyek az utódállamok felfogása szerint nyilvánosan üldözni lehet, mintha a magyarság volna felelös a háboruért. Különösen szörnyü a helyzete a volt csehszlovák területeken. Ami ma Csehszlovákiában a magyar kisebbséggel történik az még a német nemzetiszocialista módszereket is felülmulja és mindanzon demokratikus eszmékkel ellentétben áll, amiért pedig a szövetséges hatalmak kijelentése szerint a háboru megindult és gyözelmesen befejezödött. A lojális magatartásu Magyarországot ma a csehszlovák politikai vezetés egyvonalra helyezi a német nemzetiszocialistákkal, jóllehet közismert dolog hogy a Csehszlovákiában élö magyarság , hasonlatosan a magyarországi tömegekhez, soha nemzetiszocialista magatartást nem mutatott. Ennek legjobb bizonyitéka éppen az a körülmény, hogy Magyarországon a nemzetiszocializmus minden német hatalmi nyomás ellenére sem tudott gyökeret verni. A magyar kisebbség üldözését Csehszlovákiában Nyugat felé mindig társadalompolitikai érvekkel indokolták, befelé azonban sohasem titkolták el a faji és nemzeti szempontokat, melyek egy eröszakos szlávositásban nyertek és nyernek kifejezést. A Szehszlovák állam 1938-ban bekövetkezett összeroppanását , majd a késöbbi szlovák állam politikai hovatartozását, semmiféle gyakorlati politkai joga nem lévén, nem a magyar kisebbség szabta meg, hanem azt maguk a Csehszlovák állam vezetöi idézték fel, illetöleg a csehektöl elszakadni kivánó szlovákok döntötték el. A háboru alatt sem a magyar kisebbség magatartása alakitotta az eseményeket, hanem a német nagyhatalom befolyása. A nácizmussal egyenrangu erkölcstelen törekvés tehát a magyar kisebbséget társadalmi indokok alapján tisztára faji célok szolgálatában mert hiszen az állam vezetése sem a multban, sem pedig most semmiféle hatása és befolyása nem volt. A magyar kisebbséget a háboruelötti Csehszlovákiában e nyilvánvaló tény ellenére is azért nyomták el, mert nem volt "demokrata" , a német befolyás alatt álló Szlovákiában azért, mert nem volt "nemzetiszocialista", ma pedig nem csak elnyomják, kenyerétöl fosztják meg, hanem kiüzik lakóhelyéröl, arról a földröl melyen ezer esztendön keresztül élt, mert állitólag "nemzetiszocialista" volt. Értesültünk arról, hogy a kisebbségek kitelepitését a potsdami nagyhatalmi értekezet elvben jóváhagyta a magyar kisebbségek azonban csak negyed század óta kisebbségek, azelött az egységes magyar állam polgárai voltak. Vajjon méltányos lenne -e az ös esetükben is, ilyen általánositó megállapodás értelmében eljárni ? Vajjon méltányos és humánus eljárás volna -e kitelepiteni azért, mert az uj hóditók szemében kisebbségekké lettek, jóllehet ök az öslakók ? Nem egyszerübb -e az uj határokat ugy megvonni, hogy az odaitélt földön magyar kisebbség ne legyen és ösi otthonával minden magyar megmaradjon nemzete közösségében ? Az 1910-es népszámlálás adatai szerint v+eve tekintetbe a magyar etnikai határ megvonásával önmagától oldódnék meg a magyar kisebbség kérdése, mert ezáltal a magyar népi területek hozzácsatolódnak az egységes magyar tömbhöz. 3/. A méltányosság szerint megvont etnikai határ: a "pax hungarica" feltétele. Lehetetlen állapot és végzetes igazságtalanság, hogy a magyar kisebbség létét olyan területeken fenyegeti veszély, melyek a magyar nyelvhatár keretébe tartoznak. Pozsonyban pl. az 1910-es népszámlálás adatai szerint a szláv elem alig teszi ki a 12 %-ot. Ugyanilyen a helyzet Kassa városánál is, ahol a magyarság számaránya 71%-os. Az utódállamokban a magyar etnikum peremvidékén városaink általában magyar

153 többségüek és a magyar történelmiség hordozói. Nem tudjuk hogy a nyugati nagyhatalmak Délkeleteurópa kérdését milyen mértékben tárgyalták le és Magyarországra nézve mennyire kötelezték el magukat. A még most is egyre inkább elmérgesedö faji és nemzeti sovinizmus kiküszöbölése azonban csakis a Kárpátmedence területén élö kisnépeket egybefoglaló, minden kisnépnek nemzeti önkormányzatot biztositó birodalom felállitásával lehetne a legtökéletesebben elérni. Ha azonban Kárp´tmedence egységének helyreállitása reálpolitikai okokból a nagyhatalmaknak nem állana módjában, a magyarság akkor is ragaszkodik az eddigi igazságtalanságok jóvátételéhez és legalább etnikai egységének teljes kiegészitését kivánja. A magyarság a szenvedö fél igazságát keresö történelmi perében, ö az, mely ad egy ezeréves állami területböl, tehát elvárhatja , hogy a területátengedéssel járó óaldozat fejében elsösorban a magyar visznyokat veszik tekintetbe és mindenkor a magyar állam érdekeit tartják szem elött. A határok megvonásakor a tájegységek megörzésére is sulyt kell helyezni azok közlekedési és gazdasági szervezetével. A bosszuálló szellem, mely a trianoni békét megalkotta, sok olyan fonák intézkedést hozott, mely megbénitotta a magyar kereskedelem és ipar gazdasági vérkeringését és sulyos feladatok megoldása elé állitotta a személyforgalmat. Truman elnöknek a világbékét illetö nyilatkozata is világosan arra mutat, hogy az elsö világháborút követö békeszerzödések hibáit ujból megismételni nem lehet. 4/. Visszaélés a történelmi és geopolitikai, valamint a népi-etnikai elvvel. Magyarország szétszakadását az utódállamok a népi és etnikai elvvel indokolták meg. Azon felfogást hangoztatták, hogy a magyarságtól fajilag és ntyelvileg elütö népcsoportokat olyan államalakulathoz kell hozzáfüzni, amelyeknek népisége azonos fajú és azonos nyelvü az elcsatoló állam lakosságával, ugyanakkor azonban fenntartották az elcsatoló állam történelmi állam sérthetetlenségét is. Igy állott elö az a helyzet, hogy történelmi határok geopolitikai szempontjain kivül népi és nyelvi szemponmtokat is érvényesitettek. Ez az eljárás egyoldalú volt, mert nem csak az utódállamoknak van történelmi területük, hanem a magyar államnak is s ha a történelmi és geopolitikai szempontokat másutt fenntartják, fenn kell tartani azokat Magyarország esetében is. A népi és nyelvi kérdésekre való hivatkozás szintén hibás, mert az elcsatoló országok nem mindig azonos népiségét és nyelvü lakosságát csatolnak el Magyarország történelmi területével együtt, hanem kevert és a legtöbb esetben nemzetileg elütö tömegeket. Románia Erdély elcsatolásával az ott lakó románokkal együtt hatalmas tömegü magyarságot és sza´szságot is bekebelezne. Jugoszlávia ugyancsak jelentös magyar népiséget csatolna el a magyar Délvidékkel. Ausztria viszont Burgenland elcsatolásával nemcsak egy bizonyos magyar kisebbséget, de aránylag elég számos horvátságot is magával vinne. Csehszlov
154 nemzet áll szemben a közel 3 és félmilliós németséggel, mig a Kárpátmedencében a magyarság arányszáma a szlovákokkal szemben sokkal kedvezöbb. Mennyivel van több joga eszerint Szlovákia területére Csehországnak, mint Magyarországnak, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy Szlovákia területe a Csehektöl különálló és nemzetileg is külömbözö szlovákság mellett még egymillió szintiszta magyarságot is felmutat, földrajzilag és történelmileg ezer éven át Magyarországhoz tartozott, tisztán csak egy szabadon érvényesülhetö természzeti történy alapján. Amennyiben a csehek Szlovákiára való igényüknél arra hivatkoznak, hogy a szlovákok ha nem is csehek, de a szláv fajhoz tartoznak, ugy ez már fajelmélet, mely ellentétben áll demokratikus elvekkel. A német nemzetiszocialista imperializmus ugyancsak faji indokolással folytatta terjeszkedését, módszerében pedig a két ezköszt, a népi és történelmi elvet használta fel sokszor egyidöben. Ahol történelmisége nem bizonyult eléggé erösnek, ott a népi elvet alkalmazta azért. hogy más nemzeteket életjogaiban legyöngitsen és államaikat ilymódón felörölje. A magyar nemzet az elmult negyed század alatt nem egyszer tiltakozott az utódállamoknak eme önzö és minden esetben Magyarország kárára érvényesitett kétféle módszere ellen. E tiltakozás csak fokozott idöszerüséget nyer azon ujabb önkénnyel kapcsolatban, amely a történelmi és népi elv részlehajló magyarázata mellett még a magyar kissebbségnek ösi lakhelyéröl való kiüzését is szorgalmazza. Az a terület, amelyröl a magyar kissebbséget ki akarják üzni, nemzetünk számára történelmi és etnikai terület. Tekintve ezt, hogy e területeket az ezeréves Magyarország testéböl tépik ki, ez az ujabb sérelem csak betetözi a népi és történelmi elvvel üzött politikai csalás békerontó üzelmeit. A demokratikus világ fellázadt a nácizmus hasonló eljárásán. Bizunk abban, hogy a demokrácia nem fog e kérdésben kétféle mértékkel mérni, hanem a magyar kérdésben is érvényesiteni fogja befolyását. Vagy elfogadjuk tehát a történelmi jogot az öt alátámasztó geopolitikai helyzet figyelembevételével és akkor Csehországnak meg kell elégednie történelmi területeivel és a Kárpátmedence Magyarországával megeggyezésre kell jutnia, hogy Keleteurópa békéje a jószomszédság által fennmaradjon,vagy elfogadjuk a népi nyelvhatár elvét s akkor Magyarország mintájára Csehország is mondjon le a cseh államot képezö geopolitikai történelmi egységröl és engedje át a szudéta-németséget a nyugati határokon letelepült germán tömbnek. A Szlovákia még ebben az esetben sem tartózhatnék Csehországhoz, mert a két terület népisége nem azonos. Egyazon kérdésben kétféle igazság nem lehet; ami kötelezi Magyarországot, ugyanaz kell, hogy kötelezze Csehországgal együtt a többi utódállamot is, mert minden más megoldás imperialisztikus és demokráci allenes. IV/. Angolszász védelem minde körülmények között ! A magyar államalkulat tehát vagy négy állam szövetségéböl tevödnék öessze, vagypedig etnikai határokkal biró nemzeti állam lenne. Az elsö esetben államformája kantonális közigazgatáson alapuló demokratikus keresztény királyság lenne, mivel az ország népe nemzetiségre való tekintet nélkül keresztény hagyományokat követ mind a mai napig. A királyság ösi ezeréves forma, s mint ilyen történelmileg bevált inzézmény mely egységesitö hatalommal bir, minthogy népi jellegénél fogva nem annyira nemzeti mint inkább állami érdeket képvisel. A m+asodik esetben egységes közigazgatás alatt álló nemseti királyság lenne. Ismerve Magyarországnak az angolszász érdekeknek is minden tekintetben megfelelö kiegyensulyzó szerepét, valamint a magyarság mély rokonszenvét az angol nemzet iránt, továbbá a két nemzet a magyar

155 és az angol azonos alkotmányjogi fejlödését, kivánatos lenne az uj Magyarországnak angol védelm alá való helyezése. A magyar alkotmány alapköve, az Arany Bulla mindössze csak hét évvel fiatalabb az angol Magna Chartánál s szinte ugyanazon fejlödés alapján jött létre. Az angol védelem szoros poltikai együttmüködést jelentene a Brit Birodalommal. V/. A magyarság békében akar élni minden szomszédjával. Minthogy ma nem az elvakultság, nem a bosszúvágy, hanem az igazságon és méltányosságon alapuló ujjárendezés vágya hatja át a felelös államférfiak cselekedetét, hisszük, hogy emelkedett erkölcsi magatartás fog érvényesülni a háboru által önhibáján kivül sokat szenvedett Magyarországgal és a szerencsétlen magyar néppel szemben. A magyar nemzet minden tagja békét akar, de igazságos békét, mely a nemzet életjogait tiszteletben tartja. Éppen ezért a magyar nemzet nem óhajtja mások életjogainak megcsorbitását, sem pedi a más nemzetiségü kisebb népek elnyomását, mert hiszen ezzel csak a nemzetiszocializmus által felébresztett nemzeti türelmetlenség utvesztöjébe tévedne és hátráltatná Európa kibontakozását és szabad fejlödését. Ezeréves állama hagyományai szerint nem a népi tömegek züllését, hanem azok megszervezését tekintené elsörendü feladatának és a nemzetiségi kérdés megoldását nem a kitelepités drasztikus médszerével, hanem a demokratikus együttélés példadásával intézné el. A magyarság tudatában van földrajzi helyzete fontosságának és tudja,hogy a hatalmi egyesúly fenntartásánál szerepe lessz. Ha azonban a végleges rendezés a magyarság életjogát nem veszi tekintetbe és a magyar nemzet kárára intézkedik a most felujult magyar remények ellenére, ugy az európai biztonság követelményeit mellözik és végsö eredményben nem lesz béke. Lehet elnyomás és karhatalmi erökkel fenntartott eröszakos állapot, de az igazságérzet kielégitése, a lelkek megnyugvása, egy nemzet független és minden káros befolyástól mentes talpraállása soha. Egy független Magyarország megteremtése csak a függetlenség érzékelhetö jegyeivel hozható létre zárt egységes népiséggel, minden magyart egybefoglaló politikai határokkal és a keresztény erkölcsi törtvények tiszteletével.

156

9.Fejezet. Magyar emigrációs segély magyar menekülteknek.

157

Az Attersée-i magyar kórház.

22

Amikor belépek a jellegzetes baraképület kapuján, ahol a fegyverletételig a német tengerészifjuságot nevelték az öldöklés mesterségére, megilletödéssel nézek körül: idegen környezetben egy tisztán magyar intézmény, egy kis darab magyar élet. A kapu fölött nagy vöröskeresztes zásl´p lobog, a kapun belül élénk sürgés-forgás: a Magyar Vöröskereszt Ausztriai Kirendeltsége és a vele kapcsolatos 100 ágyas kórház területén vagyunk. S amikor hallgatom Kátay Zoltánnak, a Kirendeltség vezetöjének, dr.Jorgovits Szevér professzornak, a kórház vezetöjének ismertetését erröl a virágzó telepröl, önkénytelenül eszembe jut a biblia mondás: Kezdetben volt a Semmi. Üres barak.epületek álltak itt, amikor Kátay Zoltán a wieni kirendeltségröl elhozott elsösegélylád´val és egy vesztendönek induló kórházvonat anyagával rakta le az alapját ennek a most már 100 ágyat számláló kórháznak. Megnyerte elgondolásának dr. Jorgovits Szevér missziós föorvost, az ö szaktudásával és müszereivel bövült az "üzem" s a többi már csak kitartó munka és leleményesség dolga volt. Hol itt találtak a sok romhalmaz között, - ilyen pedig most elég akad -, egy pár használható ágyat, hol ott akadt jártukban-keltükben kezük ügyébe egy-egy berendezési tárgy. A Nemzetközi Vöröskereszt ott segitett, ahol a legjobban fájt: takarót, ágynemüt, orvosi köppenyeket küldött. Az amerikai katonai parancsnokságtól gyógyszert és orovsi müszereket kaptak. Igen nagy segitségükre volt Welch kapitány, a vöcklabrucki katonai parancsnok, aki a kórháznak legnagyobb jóakarója. Végeredményben 12 betegszoba, 100 ággyal áll ittrendelkezésre. A szobák egész egyszerü berendezésüek, de tiszták, mindenütt meglátszik a tisztes szegénység dacára is kinos, pedáns rend. A betegszobák mellett ápolónök és orvosok szobáit találjuk: berendezésük ugyanolyan egyszerü, mint a betegszobáké. A cészerüen elhelyezett gondnoki szoba, borbély, szabó, és cipészhely egészitik ki a fö helyiségeket. A kórház belsö berendezése és életére vonatkozólag a kórház vezetö-föorvosa, dr.Jorgovits Szevér, missziós föorvos ad felvilágositást: "Bizony, ami itt van, lassu és következetes munka eredménye. Elöször csak magam voltam, majd lassanként segitséget kaptam kitünö munkatársaimban, ugyhogy jelenleg az általam vezetett belgyogyászati osztályon kivül nöi osztályunk és szülészetünk, amleyet dr. Kubaszeg István vezet, urológiai é börgyogyászatunk, dr. Harmos Gyula vezetése alatt, orr-fül-gégeosztály dr.Gönczy László vezetésével, mig a kisebb sebészeti eseteket, egyenlöre csak az ambulancián dr.Molnár István kollégám látja el. Melletük 7 ápolónö müködik, valamennyi önkéntes vöröskeresztes ápolónö, valamint egy szociális gondozónö. Két hivatalos ápolónö a mult héten vonult be a straubingi vöröskeresztes központba. Jelenleg 56 betegünk van, de már volt teleházunk is. Minthogy a kórház amerikai ellenörzés alatt áll, többször megtörténik, hogy betegeinket más kórházakba viszik s helyükbe máshonnan hoznak ujakat. Jelenleg a vöcklabrucki kórházból kaptunk föleg magyar, de amelett több lengyel, sötosztrák beteget is. Jorgovits professzor után Harmos Gyulával, az urológiai és börgyógyászat orvosával beszélgetek. Kevés betege van s igy idö jut a kisérletezésre is. A világháboru kitörése, 1939. óta, a tengerentuli uj gyogyitási eredmények nem válhattak ismeretesekké a magyar orvosok elött, utánna évröl-évre jobban zárultak el a 22

Doszié 96.

158 tudományos kutatások eredményei elöttünk, hát a mulasztást most kell behozni. Az amerikai orvosok jóvoltából egy uj gyögyszert, az u.n. penicilint is be tudták vezetni praxisukba. Érdekes, hogy a hábory mennyire éreztett hatását a tudományos kutat+as terén is: elmaradtunk a nyugodtabb légkörben élö országok tudományos eredményeinek megismerésében. Elbeszélgetésünk alatt csendesen hangzik a kortermekben elhelyezett hangszórokon a szórakoztató rádiózene. Közben bele-bele sivit egy egészséges gyermekhang: a kórház büszkesége, egy másfélhetes fiugyermek, aki már itt született s hangjáról itélve is jól érzi magát. Szorgos munka, odaadó ápolás folyik itt éjjel-nappal, amelynek eredményét nemcsak a gyógyultan távozók hálája, hanem talán még ennél is inkább, az ápoltal nap-nap mellett megnyilatkozó szeretö ragaszkodása igazolja a legjobban.

159

Névjegyzék. 23 Ruha és élelem támagatásra rászorult magy csendör gyermekekröl. F.szám

segélyre rászorult gyermek neve

születési éve

apja neve

anyja neve

lakás cim

1

Balázs György

1946

Gábor

Róza

Graz,Gösting

2

Dorogi Sára

6 éves

Mihály

Almási Erzsébet

Haffendorf bei Kapfenberg

3

Dorogi Mihály

3 éves

u.a.

u.a.

u.a.

4

Fonyó Hedvig-Gitta

1947

Ferenc

Kleiber Anna

Kapfenberg

5

Eszes Julianna

4 ´ves

Ferenc

Tüttösi Julia

Graz

6

Gunda Gyula

18 ´ves

Gyula

Martini Ilona

Graz

7

Jegenyés Ilona

1930

Pál

Kovács Aranka

Graz, Geidorfgürte l 49, Ungar Barak

8

Jegenyés László

1937

u.a.

u.a.

u.a.

9

Jegenyés György

1938

u.a.

u.a.

u.a.

10

Körmendy János

1948

János

Winkler Margaréte

Graz, Andritz

11

Nász Ilona

1945

István

Kozák Erzsébet

Graz

12

Rétháti István

16 éves

István

Katona Margit

St.Gros Florian 4

13

Szali Gábor

1927

József

Nikó Magdolna

St.Gros Florian 4

23

Doszié 1.

160 14

Szalánky Ilona

1948

László

Gunda Valléria

Graz, Eggenberg

15

Tassányi József

12 éves

József

Lovik Anna

SchlossKornberg, bei Felbach

16

Tassányi István

9 éves

u.a.

u.a.

u.a.

17

Tassányi György

6 éves

u.a.

u.a.

u.a.

18

Tassányi Katalin

4 éves

u.a.

u.a.

u.a.

19

Veres Zoltán

1937

Zsigmond

Váradi Gizella

Barnbach

20

Veres Ma´rtha

1940

u.a.

u.a.

u.a.

21

Veres Klára

1935

u.a.

u.a.

u.a.

22

Tajthy Zoltán

20 éves

Zoltán

Bende Teréz

Graz, Geidorfgürte l 49

23

Tajthy Katalin

16 éves

u.a.

u.a.

u.a.

24

Tajthy István

4 éves

u.a.

u.a.

u.a.

25

Viola Kornélia

10 éves

István

Vanturi Mária

Preding 30

26

Barabás Berta

1947

Béla

Tóth Margit

Strassgang 30

27

Barabás Margit

1948

u.a.

u.a.

u.a.

28

Emmer László

1941

László

Riffer Irén

Graz, Geidorfgürte l 49

29

Emmer Dezsö

1942

u.a.

u.a.

u.a.

30

Kádár Csaba

1943

Zoltán

Balázs Edith

u.a.

31

Major Vilmos

1936

János

Tornai Anna

u.a.

32

Major László

1941

u.a.

u.a.

u.a.

161 33

Bartha Csilla

1939

István

Ungváry Evelin

u.a.

Jegyzet: 28-tól 33 folyó számok alatt feltüntetett gyermekek nem csendöröktöl származnak, de jó tiszteséges magyar családok, akik segélyre szorulnak. Graz, 1948 december 20.

162

10. Fejezet. A magyar Csendörség 1945 után.

163

Bajtársi Levél, 1. sz. 1948 november 20.

24

1. CÉLUNK MARAD, CSAK A FORMA VÁLTOZIK. Megalakulásunk óta négy izben egyszerü levél formájában ismertettünk céljainkat ! Ez évi oktober 31-én megtratott összejövetelünkön azon elhatározásra jutottunk, hogy jövöben ezen formában fordulunk havonta Hozzátok, mert eddigi közleményeinken tul valami ujat, mindenkit érdeklöt, talán hasznosat is tudunk nyujtani e bövebb formában. Kit ne érdekelne közülletek az általános világhelyzet ? Vagy egy-egy régi de ma is érvényes aforizma, közmondás avagy régi szolgálatok során elöfordult és szórakoztatásra is alkalmas esemény, stb. Elöfordulhat, hogy egyik bajtárs másik hollétét szeretne tudni, üzenni szeretne neki, cimét kutatja s általában olyanok, melyek mindannyiónk számára érdekesek és értékesek, de ezideig vagy az idegen nyelven valá megjelenés avagy más okok miatt nem volt számunkra elérhetö. HOGYAN FEST OTTHON A SAJTÓSZABAGDSÁG? Szabadság, 1948 november 6: Éljen a Nagy Szovjetunió békénk és függetlenségünk legföbb biztositéka. Éljen Sztálin, a magyar nép nagy barátja! Ha békének és függetlenségnek nevezi azt valaki, ami hazánkban ma van, akkor igaz, hogy a Szovjetunió ennek biztositéka ! De hol van a béke és függetlenség, amikor két embernél több egy csoportban még az utcán sem járhat! Ha egyik ember tovább beszél a másikkal, már megjelennek a politikai nyomozók és jaj nekik ha nem egyöntetüen adják elö beszédjük témáját: Andrási ut 60, és az internáló táborok is béke és függetlenség igazi bizonyitékai a népidemokráciában. Szabadság, 1948, november7: Zászlódiszben ünnepeli az ország A Nagy oktoberi orosz forradalom évfordulóját. Szegény Magyarország mi közöd volt és van az orosz forradalomhoz! Annak idején, mikor ez történt még a külön kötött Breszlitovszki béke volt érvényes, mely Oroszországra nem jelentett elönyöket! És ma ezen Oroszország a maga Istent is tagadó eszméit akarja Hazánkra kényszeriteni! Hát zászlódiszben ünnepel a magyar nép ? Nem ! Itt az ujságiró szegödött a keleti barbár szolgálatába, avagy pedig nem irhat másként, mert megkóstoltatják vele az orosz paradicsomot! Hát ez a sajtószabadság otthon! MIT MONDOTT EZZEL SZEMBEN W.CHURCHILL? 1948 oktober 9-én mondotta." A Kreml 14 embere, akik háromszázmillió embert oly hatalommal kormányoznak, amelyet rettenetes Iván óta a világ nem látott, és akik kommunista eljárásukkal Európának majdnem felére nyomást gyakorolnak, igenis veszélyeztetik a szabad, civilizált világ szabadságát! Lazitsa meg a szovjet kormány a európai csatlós államokra gyakorolt szoritását, vonuljon vissza a saját országába, amley a földkerekség egyhatodát teszi ki és szabaditsa fel visszavonunlása által keleteurópa egykori 11 fövárosát, amelyeket ma karmaiba tart. Vonuljon vissza a Curzon vonalra, mint ahogy erre ennak idején, amikor még váll-váll melett harcoltunk, meg is állapodtunk.." HARC HAZÁNKÉRT ÉS A NYUGATI KULTURÁÉRT. A magyar nemzet nem csak hullámtöröje volt közel ezeréve a Kelet-Nyugat felé irányuló imperialista törekvéseinek, hanem egy a keletröl jött, de nyugati kulturával rendelekzö nép, védöbástya a nyugati kulturának, a keletröl kiindult barbarizmus ellen, mely talán soha nem fenyegette ilt nagy mértékben a 24

Doszié 39.

164 Nyugatot, mint ma. /Tatárjárás, török hóditások/. Magyarországon 1919-ben söpört végig elöször a kommunizmus a maga brutális, alacsonyrendi, állaitösztönöktöl hajtott, kulturomboló erejével. A szovjet által Magyarországra küldött Kun Béla - Számueli Tibor regime akkor akarta elöször vérbefolytani a nyugati erkölcsöket,a vallást, az emberi jogokat! Papjainkat gyilkolták le, templomainkat zárták be, a vallást nyiltan eltörölték, a házasság és család helyett a szabadszerelmet akarták intézményesiteni. Ha Magyarországot akkor sikerellel kommunizálhatták volna, akkor az a bizonyos "Vasfüggöny" már 1919-ben az osztrák-magyar határon zárult volna le. De a morális alapokon álló, vallásos, kultura teremtö és hordozó magyar nemzet ereje minden megfeszitésével, sulyos véráldozatok árán kivivta azt hogy ez az orosz törekvés meghiusult. A kommunizmus csak 133 napig tartott Hazánkban és a barbarizmusnak vissza kellett vonulnia "Vasfüggöny" mögé, ahonnan 1945-ig ki sem mozdulhatott. Az 1919. évi trianoni békeszerzödés nemcsak az osztrák-magyar monarchiát darabolta széjjel, mely bástyaként védte középeurópában a nyugati államok biztonságát, kulturális és gazdasági fejlödésének zavartalkanságát, hanem még Magyarország északi és déli részét is Csehszlovákiának és Szerbiának itélve módot adott arra, hogy a szlávok két elöretört támpontja belenyuljon középuerópa testébe. A monarchia alatt Csehország a monarchia uralma, a déli szlávság pedig a monarchia ellenörzése alá tartozott és ezen a nyugati kövekböl épült védfalnon keresztül megtört a pánszláv eszmetéboly anarchistikus terjeszkedési vágya Nyugat felé. A trianoni békeszerzödés nyujtotta két óriáskaru szláv harapófogó közepén ott állt csonka Magyarország követeléseivel Kelet és bizalmával Nyugat felé fordulva. Ezen idö alatt nem csak világtörténelmi szerepet töltötte be becsülettel, hanem kulturát teremtett és terjesztett továbbra is. Nyugati szellemü irókat, költöket, tudósokat, nyugati beállitottságu politikusokat, stb. adott, nemcsak Európának, hanem az egész világnak. Segélykiáltása a békerevizióért nem kizárólag magyar területi és gazdasági érdek volt csupán, hanem az összes nyugati államok nyugodt fejlödésének egyik biztositéka. Magyar ország tragédiája, hogy Kelet, nyugati kulturájáért a "Nyugatot" gyülölte benne, Nyugat pedig, keleti származásáért nem szavazta meg számára, a történelem folyamán annyiszor megérdemelt jutalmát.

165

M.Kir.Csendörség Bajtársi Közössége. BIZALMAS ! 1.sz. rendes körlevél.

25

Csnedör Bajtársak ! Adassék hála az Egek Urának, Istenének hogy nemes hagyományaink, összetartó testületi eszmék, a bajtársi szeret és megértés utján ez uj körlevélben ujra találkozhatunk egy kemény kézfogásra, egy komoly szembenézésre ! Bajtárs köszönti a Bajtársat ! Május van, - "Hösök Vasárnapja" ! Emlékezzünk e pillanatban hösi halottainkra, martirjainkra és fogságban sinylödö bajtársainkra ! A halálig önfeláldozó és ragyogó példájuk mutatja nekünk a biztos, egyenes utat. "Csak törpe nép felejthet ösnagyságát, Csak korcs utódok hös elödeket"! I. TIZENKÉT "ARANY SZABÁLY". Az emigrációs élet göröngyös, rögös, de sokszor csuszamlós utjain, néha kihagy a lelkiismeret sugása, hiányzik a bajtársi jótanács, vagy nincs köznél az utasitás. Ezeket hivatott pótolni az alábbi "12 aranyszabály". Ha kétséged van valami miatt, vagy elhatározás elött állsz, vedd elö, olvasd el figyelmesen s megtalálod az utbaigazitást. 1. Az isteni tizparancsolat legyen itt is életed zsinórmértéke. 2. Higgy a hazatérésben, akarj és merj annak érdekében dolgozni, aki hisz, akar és mer azé a jövö. 3. Ne feledd hogy ma is annak a testületnek vagy a tagja , amely csak erkölcsileg megválogatottakat fogadott kebelébe. 4. Légy büszke, hogy magyar csendör vagy, de légy szerény és udvarias mindenkivel szemben, mint otthon. 5. Ne politizálj, mert az nem a Te mesterséged. 6. Ne vitatkozz meddö dolgokon, tarts össze és tekints elöre. Ne azt kutasd mi volt arossz, hanem mi lessz a jó. 7. Ne avatkozz mások magánéletébe és ne hánytprgasd fel senkinek a multját. 8. Ne itélkezz senki felett, mert ez a biróság feladata. 9. Nézz, láss, gyüjtsd szorgalmasan a atapsztalataidat, hogy otthon hasznosithasd majd. 10. Segits a dolgozni nem tudó, vagy öreg bajtársaidon és azok hozzátartozóin. 11. Tanuld meg a vendéglátó országod nyelvét, mert annak majd otthon is hasznát veszed. 12. Légy hü mindhalálig. II. A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGE (MHBK) ÉS A MAGYAR KIRÁLYI CSENDÖRSÉG BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGE (MKCsöBK). Az MKCsöBK ismételten és utolj´ra leszögezi a konkolyhintökkel, hamisokkal és "ék" verökkel szemben, hogy 1. a m.kir.Csendörség (MKCsöBK) a tételes magyar törvények és utasitások alapján, személyileg és fegyelmileg ma is a m.kir.Honvédséghez, az MHBK-hoz tartozik. 2. A MKCsöBK a fentieknél fogva nem egy öncélu, külön utakon járó, kapcsolat nélküli egység, hanem 25

Doszié 34.

166 szerves és elválaszthatatlan részét képezi a magya állam nemzetvédö-, fenntartó-, és formáló egyik föhatalmának, a Hovédségnek, a MHBK-nak. 3. A MKCsöBK tehát egyénenként és összességében is tagja a tentieknél fogva a MHBK-nak s abban tagjai tisztséget is viselnek és viselhetnek. 4. A MKCsöBK testületi érdekeit van hivatva képviselni egy edösebb csendör bajtárs a MHBK. felsöbb vezetésében, a mi a tökéletes összhangot és együttmüködést is biztositja. 5. A fentiektöl függetlenül a MKCsöBK a rendkivüli körlevélben levö elvek szerint - a MHBK-vel egyetértöleg és karöltve - végzia nyilvántartást és a belsö szakmunkáját. III. AMKCsöBK KÖSZÖNETE AZ EMIGRÁCIÓS MAGYAR NEMZETI SAJTÓNAK. A Karácsony elötti idöben, valamint a Csnedörnap (II.14) alkalmából a világ külömbözö táján megjelenö sok emigrációs magyar ujság, versben és prózában sok szeretettel, megértéssel és áldozatos visszapillantással emlékezett meg a m.kir. Csendörségröl s állitott igy egy ujabb emléket a magyar csendör örök eszményének. Jól esett kiéreznünkaz ünnep hangulatában ezekböl a sorokból, annyi igazságtalangyügyölettöl csepegö, rágalmazó és bemocskoló hazai s külföldi irás és fecsegés után a megbecselüs és szeretet hangját. Most amikor fennállásunk 69. és hontalanságunk 6. esztendejében fordult a m.kir. Csendörség, ugy érezzük, hogy lélekben és szellemben összeforrt azokkal a magyarokkal, akik az Isten és Haza szent fogalmának szellemiségéböl fakadó ´s azt soha szem elöl nem tévesztö erejében látják a Nemzet jövöjét. Köszönjük az emigrációs nemzeti magyar sajtó jólesö megnyilatkozásait, mert abban sok hösihalottunk és mártirunk dicsö emlékének áldoztak. Mi élök pedig hitet és eröt meritünk abból, hogy ha hivni fog a Nemzet, ujra szolgálatba állhassunk. A tengereken tulra menteket pedig már ugy fogadhassuk, ahogyan azt egy neves költönk megálmodta: Ott tul a Lajtán, Ó jaj az az érzés Majd magyar Csnedör várjon rám belül, A kakastollát csókolja az este, Ö mondja majd: Testvér, Isten hozott, És kemény marka simuljon kezembe, Ha rös vállán szeivem felzokok.." IV. KÖZPONTI NYILVÁNTARTÁS. A 4, sz. körlevél 1. pontjában részleteztük, hogy az emigrációban élö csendörségünk targja nyilvántartás végett jelentkezzenek. A jelentkezéshez szükséges adatok: név, rendfokozat, születési hely, év hó és nap, a legutolsó csnedörségi állománytest és a pontos lakcim. A jelentkezések tova´bbitá´sat az ANGLIAI UJ MAGYARSÁG vállalta, azért ezeket kettös boritékban, a belsö boritékon "CSENDÖR" felirattal kell a szerkesztöség cimére beküldeni. A tartózkodási helyeknek a megváltozását is esetröl-esetre be kell jelenteni. Cim: ANGLIAI U MAGYARSÁG, Box 25, G.P.O. Wolverhampton, England. A jelentkezések állandóan folynak, felhivjuk azonban a csendör bajtársaink figyelmét arra, hogy a délamerikai államokba kivándorolt csendöreink hollétéröl vagyunk legkevésbbé tájékozottak, a jelentkezések innen még alig érkeztek be, akik tehát tudomással birnak az itt élö csendör bajtársak tartózkodási helyéröl, ezt a fennti cimre jelentsék be. Megismételjük a 4. számu körlevél utolsó bekezdését:

167 "A tengereken tul élö bajtársakhoz még azt a külön kérést is intézzük, hogy akik a központi nyilvántartásban segitségünkre óhajtanak lenni, ezt a szándékukat a fenti cim alatt közölni sziveskedjenek. A segités módja alatt azt értjük, hogy az illetök abban az országban, vagy államban élö csendöröket felkutatnák, külön nyilvántartásba vennék és azt ide elküldenék. Ezzel mintegy nyilvántartási alcsoportot alkotnának saját országuk területén. A fent emlitett körleveleket is nekik küldenénk ki annyi példányban, amennyire szükségük van, melyek szétküldéséröl is ök gondoskodnának". V. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG KIEGÉSZÜLÉSE. Hivatkozással a 4. számu körlevél 8. pontjára, értesitjük a csendör bajtársakat, hogy Központi Bizottsági határozat alapján a Központi Bizottság kiegészült az Angliában, Ausztriában, Németországban és Ausztráliában élö csnedör bajtársak köréböl, mig a további kiegészülés most van folyamatban az USAban és Franciaországban, majd a többi országokban tartozkodó csö. bajtársak részéröl is. Az érdekeltek erröl külön értesitést kapnak. VI. Beodray Ferenc, csö.alazredes bajtársunk szive az emigrációban, a némtországi Pfarrkirchen községben 1950. január 18-án utolsót dobbant s lelke megért katona öseihez. A komoly, a csendes és segiteni kész bajtársat, aki legutóbb hosszú ideig a szegedi V.kerületnél szolgált, mindenki szerette és becsülte. Deodray alezredes bajtársunk nehéz szivvel álljuk körül gondolatban sirodat s arra az eml+ekezés örökzöld koszoruját helyezzük e pár sorral. Bajtársak ! Vigyázz ! Tisztelegj ! Dalmy Ádám csö.százados bajtársunk e hó 10-én a németországi Deggendorf községben váratlanul elhunyt. Ugyanott temettél el a környéken lakó csendör bajtársak nagy részvéte melett. Az utóbbi idöben a debreceni VI. kerületnél szolgált s az emigrációban is tevékenyen dolgozott Testületünk érdekében. Korai halála minden tekintetben nagy veszteséget jelent a számunkra. Mindenki szerett és becsülte, s mi is fájó szivvel mondunk bucsut és gondolatban tisztelegve álljuk körül szeretett bajtársunk sirját. VII. PÉLDAADÁS. A MKCsöBK ez alkalommal és e helyen is meleg bajtársi szeretettel köszönti az insbrucki csendör bajtársakat, akik önként elvállalták egy közelmultban hösihalált halt honvéd bajtársunk sirjának gondozását s ezeel is követésre méltó pél´dját mutatták a hösi szellem
168 mivel foglalkozott, kikkel volt együtt? A fenti két fökérdés csoportra adandó válaszok alátámasztására szolgálhatnak: a. Elöljárók igazolása. b. Feljebbvalók és bajtársak nyilatkozatai c. Polgári egyének nyilatkozatai d. Tábor, stb. parancsnokságok igazolványai e. Más hivatalos (községi, Városi, Rendörségi, Megszállóhatósági) bizonylatok f. Rendeletek, parancsok, munkakönyvek, szolgálati bizonyitványok, hadifoglyoknál elbocsájtó iratok, stb. g. Általában minden okmány és irat, amely e vonatkozásban bizonyitási erövel bir. Sok késöbbi munkától, utánjárástól, kellemetlenségtöl kiméli meg magát minden bajtárs, aki most amig mód van reá, az eddig eltelt és ezután következö idöröl beszerzi és gondosan megörzi az igazoláshoz szükséges iratait, s feljegyzéseit. IX. TÁJÉKOZTATÁS A GRÁCI ASZTALTÁRSASÁG A B.L. VALAMINT A MKCsöBK VISZONYÁRÓL. Számos bajtárs érdeklödésére fizikailag lehetetlen külön-külön tájékoztatást adni, igy a MKCsöBK kénytelen ezt a körlevélben megtenni. A MKCsöBK folyó évi február 20-án egy nyilt, egyenes, de meleghangu levélben felkérte a fent jelzett csoportot a legszorosabb együttmüködésre, eddigi áldozatos munkájának elismerésével és azzal,hogy a további közös munkáját erkölcsileg és anyagilag is támogatja, valamint a B.L.-t hivatalos csendörlapnak fogja tekinteni. Mielött a gráci csoport a fenti megkeresésre válaszolt volna, megjelent a B.L. 1950.II.28-án kelt számának 33. oldalán egy tendenciózus, félig burkolt támadás a MHBK és a MKCsöBK ellen. A B.L. ezen burkolt és álcázott támadása sok bajtársban külömbözö vegyes érzelmeket keltett és ha annak tendenciáját az illetékesek idejében fel nem ismerik alkalmas lett volna a MHBK és a Csendörség közötti legszorosabb együttmüködés és a közös munka összhangját megzavarni, söt veszélyeztetni. 1950.III.29-én érkezett meg a gráci csoport válasza, melyben függetlenségének megóvá´sara való hivatkozással, valamint kérdésekbe burkolt nagyfoku bizalmatlansággal a MHBK, valamint a MKCsöBJval szemben az együttmüködést elutasitja. Mint tény közöljük, hogy a központi nyilvántartásunk céljából a központi nyilvántartó tiszt által közzétett felhivást az egész emigrációs magyar nemzeti sajtó közölte,- a közzétételt egyedül a B.L. tagadta meg. Ugyancsak a B.L. 1950.V.10-i számában egy otromba támadás jelent meg a "Magyar harcos szellemet" illetöleg "Ne csörgessük a kardot idö elött" cimmel. A MHBK ausztriai Föcsoportjának 6. számu "Bajtársi Hirek" cimü kiadványának 4. pontja is foglalkozik a B.L. ügyével és tényként állapitja meg, hogy a B.L. tudva és szándékosan valótlan tartalmu körzleményt tett közzé, melyet azonban a gráci és magát csendör ujságnak nevezö lap a mai napig sem igazitott helyre, pedig a közlemény valótlanságát maga a lap szerkesztöje tudja a legjobban. A fentiek folytán a MKCsöBK, melynek célkitüzéseivel ellenkezik minden széthuzási akció és terstvérharc (L! R.K. 11 pont) ezt az ügyet lezártnak tekinti s a történtek után a gráci Asztaltársasággal, valamint a B.L. szerkesztöségével a jövöben semmiféle közöséget nem érezhet s azt egy magán akciónak

169 s üzleti vállalkozásnak tekinti, annál is inkább, mert abban és vezetöségében polgári egyének is szerepet visznek, amit az utólag megállapitást nyert. Ha a bajtársak közül valakit a fenti tájékoztató után, mely csak a rövid tényállást tartalmazza, a részletek is érdeklik, külön kérésre a MKCsöBK az okmányok másolatait is rendelkezésre bocsájtja. X. A BAJTÁRSI ALAP. A 4.sz. körlevél 3. pontja intézkedett a bajtársi alap megteremtésére. Miután eddig a bajtársi alaphoz hozzájárulások majdnem kizárólag csak az Angliában tartózkodó csendör bajtársaktól folyak be, a péztári álladék kimutatást külön "Értesités" alakjában csak az Angliában élö csendör bajtársakkal közöltük. Felhivjuk föleg a tengerentuli országokban élö csendör bajtársaink figyelmét (Elsösorban Ausztrália), hogy az ö hozzájárulásaikból fogjuk fedezni elsösorban a nekik szóló körlevelek és egyéb postai küldemények légi postai továbbitását, mert hozzájárulásuk nélkül az igen tetemes légipostai dijszabást nem tudjuk megfizetni és kénytelenek lennénk küldeményeinket a rendes uton továbbitani, mely viszont majdnem két hónapi idötartalmat jelentene. A hozzájárulások befizetésére vonatkozólag közöljük, hogy addig is amig a kérdést más módon vagyis a hozzájárulások egységes befizetését megoldani nem tudjuk, kérjük hogy a bajtársak az aránylag csekély összegeket postai válaszcouponokban, levélben küldjék be pénztárnokunk cimére. Közöljük továbbá, hogy a jövöben a befizetéseket még a kezdöbetük feltüntetésével sem fogjuk nyugtázni, hanem a befizetök pénztárnokunktól nevükre szoló elismervényt fognak kapni. Ennek oka nyilvánvaló. A pénztári ellenörzö tisztségben központi bizottsági határozat alapján személyi változás következett be, melyet az érdekeltekkel külön közöltük. Ennek kizárólagos oka a pénztárnoknak és az ellenörnek egymástól nagy távolságra való tartózkodása volt. A régi pénztári ellenörbajtársunknak egyben köszönetünket fejeztük ki, hogy nagy elfoglaltsága ellenére még ezen tisztséget is elvállalta. Végül többek érdeködésére közöljük, hogy a bajtársi alaphoz hozzájárulások a MHBK-vel kapcsolatos felajánlkásokat , illetve anyagi támogatásokat nem érintik. XI. BAJTÁRS FIGYELJ ! (Állandó rovat). 1. Az emigrációban, nyugodtan fekszel le, nincs "Sztalin ut 60", de VIGYÁZZ, mert az ÁVO-BÁH ügynökei itt is körülötted sündörögnek! 2. A MKCsöBK-nak jelenleg kék a papirja, de a régi , zöld alapon piros a hajtókájának a szine és régi a jelmondata is: Istenért és Hazáért! Hiven, Becsülettel, Vitézül! 3. Világos tény ma már minden csendör elött, hogy csak egy m.kir.csendör bajtársi közösség van: a m.kir. csendörség egész világon szétszórt, de lelkileg szorossan együttélö eszmei egysége, melynek se vezetöje, se ügyvezetöje, stb. nincsen, csak sok szürke közkatonája, - de majd lesznek ujra parancsnokai. 4. A MKCsöBK a Szolg.Szab.I.R. és a Szut. alapján áll. Vállalja annak jogait és kötelességeit is, mert nem a paragrafusokat, hanem az elveket kell betartani, tisztelni és becsülni, nem a formákon van a hangsuly, hanem a lényegen, a belsö tartalmon. 5. Számtalan bajtárs kérésére közöljük ujból a pénztáros cimét - Mr.L.Keresztes, 14. Maize Street, Ingrow Lane, Keighly, Yorkshire, England. A MKCsöBK nem üzleti vállakozás, az anyag csak eszköz és nem cél, az eszme ébrentartá´sára, terjesztésére és a kapcsolatok fenntartására. 6. Ne halgass az alattomos bomlasztókra, széthhuzókra, mert ilyenek, söt még moszkoviták is vannak. A mi legnagyobb erösségünk, eszmei egységünk. 7. Cimedet és cimváltozásodat ne felejtsd el azonnal bejelenteni. Cim: ANGLIAI UJ MAGYAR UJSÁG, G.P.O. Box 25, Wolverhampton, England. 8. A MKCsöBK nyilvántartása biztos örizet alatt van, ahhoz bárki csak eröszak alkalmazásával juthat,

170 erre azonban Angliában sor nem kerülhet. XII. ELÖKÉSZÜLETEK, GONDOLATOK FELVETÉSE, HOZZÁSZÓLÁSOK, JAVASLATOK. (Állandó rovat) A volt határidö rövidsége és a nagy távolságok miatt megismételjük a már felvetett gondolatokat: a. Sok is örs kis örskörlettel, vagy kevesebb, nagyobb létszámu örs, nagy örskörlettel való felállitása látszik a jövöben célszerünek (rövid indoklás) ? Mi lenne a létszám alsó és felsö határa ? b. Milyen és mennyi alsó és felsö ruházattal, föveggel és lábbelivel látná el a csendöröket ? Szin, szabás, valamint a rendfokozati jelek helye, alakja is leirandó. c. Tervezzünk meg egy 12 fös örs laktanyájának ideális föépületét vonalas vázlatban, 2 nös lakással. Méterarány, 1m= 1/2 cm-el. Ajtók, ablakok, ágyak helye feltüntetendö, a fütés, vilkágitás módjával együtt. A helységek rendeltetése is megjelelendö. Uj gondolatok: a. Kiknek rendszeresitene a csendörségnél kerékpért, motorkerékpárt, személy- és tehergépkocsit ? Mennyit és milyent ? (Ez a kérdés összefügg a fenti a.) ponttal). b. A megváltozott viszonyokra való tekintettel, hogyan képzeli el az egyik volt örsén a szolgálat ujboli megszervezését, megkezdését és hogyan annak folytatását ? Megjegyzés: Egyes kérdésekhez is lehet hozzászólni. A hozzászólásokon a jobb felsö sarokban tüntessük fel a nevet, rendfokozatot és pontos cimet. Az összes kérdésekre a határidö 1950 augusztus 31. A három legjobb hozzászóló 1-1 márkás töltötollat kap. Beküldendö: ANGLIAI UJ MAGYARSÁG, G.P.O.Box 25, Wolverhampton, England. Az eddig beérkezett hozzászólások kiértékelés alatt vannak. Minden hozzászólásra külön válaszolunk. XIII. CSENDÖRSÉGI ADATGYÜJTÉS A CSENDÖRSÉG EMIGRÁCIÓS TÖRTÉNETÉNEK A MEGIRÁSÁHOZ. Hivatkozással az 1.sz. rendkivüli körlevél 15/g és h. alpontjaira, értesitjük csendör bajtársainkat, hogy K.B. határozat alapján megtörtént azon csendör bajtársunk felkérése, akit ezen részfeladat elvégzésével megbiztunk. Kérjük, hogy a jövöben minden a fentiekre vonatkozó adatot, okmányok esetleges csatolása mellett ugyancsak az ANGLIAI UJ MAGYARSÁG cimén jelentsék be. Tájékozásul közöljük az alábbiakat: a. Az adatbejelentések csak 1945 március 15. után bekövetkezett eseményekre vonatkozzanak. b. Az adatbejelntéseknek lehetöség szerint tartalmaznia kell az esemény rövid leirását, az abban résztvevö személyek neveit, az idöpont és a hely feltüntetésével. c. A zárt egységben kitelepitett csendör alakulatok (egyes örsök, szárnyak, századok, zászlóaljak, osztályok, kerületek, egyéb parancsnokságok, vagy alkalmi csoportok) esemény elirását egészen addig az idöpontig, amig ezen egységek lényegileg megvoltak, az okmányok, kitelepitési rendelet, stb. csatolása mellett. d. Minden olyan eseményt, mely az 1. alpontban rögzitett idöpont után következett be és amely elég jelentöséggel bir ahhoz, hogy a csendörség emigrációs történetének megirásában helyet kapjon. Pl. Bajtársi közösségek, egyesületek létrehozása és müködése, csendörnapok megünneplése, stb. XIV; CSENDÖR HÖS HALOTTAINK ÉS MARTIRJAINK ADATAINAK, SIRJAIKNAK NYILVÁNTARTÁSA ÉS GONDOZÁSA. Az 1. számu rendkivüli körlevél 15/f. alappontjára: Értesitjük csendör bajtársainkat, hogy a K.B. határozat alapján felkértük azon csendör bajtársainkat, akik ezen részfeladatot a jövöben végezni fognak. Felhivjuk csendör bajtársainkat, hogy minden a fentiekkel összefüggö adatot, vagy esetleges javaslatot az ANGLIAI UJ MAGYARSÁG cimén a MKCsöBK -nak

171 jelentsék be. Tájékozásul közöljük, hogy elsösorban kérjük a következö adatbejelentéseket: a. A II. Világháboruban és az azt követö idöben, valamint az emigrációban, hadifogságban, hösihalált halt, vagy vértanu halált szenvedett csendör bajtársaink elhalálozásának rövid leirását a hely és az idöpont megjelelölésével, valamint annak feltüntetésével, hogy az illetö hol lett eltemetve. b. Adatok bejelentése hösi halottaink és martirjaink neveinek, sirjainak nyilvántartása végett. c. Egyéb javaslatok, vagy gondolatok. XV. SAJTÓ ÉS TÁJÉKOZTATÓ SZOLGÁLAT MEGSZERVEZÉSE. Az 1. számu rendkivüli körlevél 15/c. alappontjában feltüntetett fenti részfeladat megoldására vonatkozólag a K.B. szintén intézkedett. Minden a fenti üggyel összefüggö levelet szintén kérjük, hogy a csendör bajtársak az ANGLIAI UJ MAGYARSÁG cimén juttassák el a MKCsöBK-hez, de a belsö boritok tüntessék fel, hogy "MKCsöBK sajtó és tájékoztató szolgálat". Tájékozásul közöljük, hogy minden olyan ciket, sajtóközleményt, vagy bármilyen nyomtatványt, amely az emigrációs magyar sajtóban, vagy a külföldi és otthoni ujságokban a csendörséggel foglalkozik, csendör bajtársaink küldjél be ezek összegyüjtése és az esetleges helyreigazitások megtétele végett. Ugyancsak a fenti cimre kérünk küldeni minden olyan ciket, mely a csendörséggel foglalkozik és melynek megjelentetését az emigrációs sajtóban a beküldö személy kivánatosnak tartja. XVI. ANGLIAI BAJTÁRSAINKHOZ. Kérjük sürgös javaslataikat, hogy hol, mikor és milyen körülmények között gondolják megrendezni ez év folyamán az 1. amgliai csendör bajtársi találkozót ? Legyünk figyelemmel az elszállásolásokra és élelmezésre (egy éjjelezés, reggelivel és ebéddel) valamint megfelelö helyiség biztositása. XVII. LEVELEZÉS. A MKCsöBK arra kéri a csendör bajtársakat, hogy a bajtársak az egyszerü adatbejelentéseket, vagy egyéb lényegtelen dolgokat tartalmazó leveleikre a jövöben ne várjanak választ, mert képtelenség a naponta beérkezö sok levélre válaszolni. Természetesen kérdésekre, vagy fontosabb elvi dolgokkal foglakozó levelekre miként eddig is, 14 napon belül legkésöbb válaszol a MKCsöBK. A jövöben a körlevél a levelek nyugtatását még kezdöbetük teltüntetésével sem fogja eszközölni. XVIII. KÖSZÖNET AZ ANGLIAI UJ MAGYARSÁGNAK, A MKCsöBK hálás köszönettel fejezi ki az Angliai Uj Magyarságnak , hogy a csendör bajtársaink részéröl a nyilvántartással és az egyébb dolgokkal kapcsolatos levelezés továbbitását a MKCsöBK-hez elvállani szives volt. Felhivjuk csendör bajtársaink figyelmét arra is, hogy a jövöben elöfordulhat hogy sürgös természetü felhivásokat vagy értesitéseket ezen nemzeti és keresztény irányzatu ujságunk utján tesszük közzé, ezért ezen ujság elöfizetése a csendör bajtársaink részéröl kivánatos. XIX. MEGJEGYZÉS. Az 1-4 számu körleveleket a Központi Nyilvántartó Tiszt adta ki - az utóbbit a MKCsöBK nevében - mig a rendkivüli és a további körleveleket a MKCsöBK adja ki, ezért a körlevelek számozása a jelen 1. számu rendes körlevéllel kezdödött. BAJTÁRSAK ! Napról-napra, mind többen és többen jelentkeznek csendörök az egész világról cimükkel és kapcsolódnak be a közös munkába. Ez azt mutatja, hogy a rendkivüli körlevél szellemében semmi törés nincs, a testületi eszme él, élni fog és haza is visszük. Isten minket ugy segéljen !

172 1 db. mell. Anglia, 1950. az emigráció 6.évében, május A hösök vasárnapján. MKCsöBK AUM.1950.VI.

173

Kedves Jenö,

26

A mellékelt névjegyzéket megküldöm a B.L. részére. Akik ebben a névjegyzékben nem szerepelnek, azok cimére nem kérem a B.L.-et. Valószinüleg még ezek között is van pár cim, melyek rosszak, arra kérlek hogy ha ez nem ütközik nehézségbe, légy szives az angliai példányokra feladóként az én nevemet feltüntetni, hogy ha a cimzettet nem találják meg, a lapot visszakapjam, hogy felesleges példányt ne küldjünk ki. A névjegyzék egyébként a jelenlegi helyzetet fedi. Igen sokan kivándoroltak Canadába. Jelenleg tehát az angliai létszámunk 87 fö. Argentinából irt Kulifay és elküldte a Zákónak irt levelüket. Ök is a csendör bajtársi közösség mellett döntöttek, tehát ha a MHBK válaszut elé állit bennünket, inkább kilépünk a MHBK-ból de a csendör bajtársi közösségünket, önállóságunkat és függetlenségünket fel nem adjuk. Azt hiszem egyformán gondolkodunk. Tartsatok ki Ti is a csendör eszme mellett és vezetönik személye mellett is. Aki valóban nagyon sokat tett érdekünkben és önzetlenül. Abayhoz szoló Ny.L.-ünk most van munkába, azt közlésre Neked fogjuk elküldeni. Ez nem annyira Abayhoz szól, mint inkább felvilágositása a csendöröknek akik ebben az ügyben még tájékozatlanok. Most mást nem is irok, mert minden mozog még. Baráti szeretettel üdvözöllek és köszöntelek, Bramley, 1952 julius 22. 1 drb. melléklet. Aláirás: Ramill ?/.

26

Doszié 14.

174

A budapesti I. csendörkerületi parancsnokság. 68. 27 sgt.-1945,Kimutatás. a budapesti csnedörkerület táborából megszökött csendör egyénekröl. folyószám

név

rendfokozat

mikor szökött meg

magyarországi állomáshelye

1

Rátkai Lajos

ir.fötörm

VI/4

budapesti ker. sgt

2

Köteles Ferenc

ir.fötörm

VI/4

budapesti ker. sgt

3

Orosz István

szv.törm

VI/5

gödölloi gh

4.

Fias József

szv.törm

VI/5

gödöllöi gh

5

Kálmán István

szakv

VI/5

gödöllöi gh

6

Tárnok Ferenc

szv.törm

VI/14

Bp-i oszt. gh

7

Dörömbözi András

szv.törm

VI/14

Bp-i oszt. gh

8

Dávid Márton

szv.törm

VI/14

Bp-i oszt. gh

9

Kelemen Sándor

gy.örm

VI/14

Örkényi örs

10

Kincses János

nt.lov.szkv

VI/25

Alattyán

11

Németh Géza

lov.fötörm

VI/26

Budapest

12

Horváth Imre

szv.fötörm

VI/26

Gödöllöi gh

13

Süveg József

fötörm

VII/6

Felsögöd

14

Poroszlai Lajos

nt.törm

VII/6

Alagi örs

15

Szegedi Imre

szv.fötörm

VII/6

Gödöllöi gh

16

Németh György

szv.fötörm

VII/6

budapesti gh

17

Társi Lajos

alhdngy

VII/15

Jászberény örs

18

Földvári István

szv.fötörm

VII/16

gödöllöi gh

19

Gerezsdi István

gy.alhdngy

VII/16

budapesti oszt.sgt

27

Doszié 66.

175 20

Horváth József I.

ir.fötörm

VII/16

gödöllöi oszt.gh

21

Bankó János

ir.fötörm

VII/16

gödöllöi oszt.sgt

22

v.Joó-Dinyés Miklós

ir.fötörm

VII/16

gödöllöi oszt.sgt

23

Tóth Bélai I.

szv.törm

VII/16

gödöllöi oszt.gh

24

Balogh József

hir.örm

VII/19

Bp-i hir.osztály

25

Fecske György

hir.örm

VII/19

Bp-i hir.osztály

26

Rátonyi Gábor

szkv.

VI/16

Csömöri örs

27

Tölgyesi Bertalan

törm

VIII/6

Gyömröi örs

28

Mészáros István

nt.törm

VIII/6

Kerepesi örs

29

Gonda János

nt-örm

VIII/6

Gyömröi örs

30

B.Szabó Károly

szakv

VIII/6

Gödöllöi örs

31

Cselényi József

fötörm

VIII/7

Üllöi örs

32

Tapolcsányi Ernö

nt.fötörm

VIII/7

Rákoskereszturi örs

33

Horváth Ábel

nt.törm

VIII/7

Kerepesi örs

34

Balogh János

nt-törm

VIII/7

Rákoscsabai örs

35

Szalontai János

nt.törm

VIII/7

Budapest

36

Iványi Sándor

örm

VIII/7

Drávavásárhely

37

Nagy Ferenc

pincér

VIII/7

Budapest

38

Pintér Pál

alhdngy

VIII/8

Jászberény

39

Király Mihály

szv.fötörm

VIII/8

Budapest

40

Fejér József

szv.fötörm

VIII/8

Budapest

41

Diószegi József

fötörm

VIII/8

Püspökhatvan

42

Szabó János

nt.törm

VIII/8

Dömsödi örs

43

Kajor István

fötörm

VIII/9

Alatyáni örs

44

Tótj János IV.

fötörm

VIII/9

Nagykátai örs

45

Bán Mihály

fötörm

VIII/9

Kókai örs

46

V.Nagy József

fötörm

VIII/9

Jászberényi örs

47

v.Oltvölgyi József

örm

VIII/9

Jászárokszállási örs

176 48

Bárdos Sándor

nt.örm

VIII/9

Turai örs

49

Németh György

örm

VIII/9

Váci örs

50

Ádám György

szakv

VIII/9

Jászapáti örs

51

Bajor József

polg.hajtó

VIII/9

Jászberény

52

Budaei Gyula

polg.hajtó

VIII/9

Siófok

53

Kemecsi Sándor

fötörm

IX/4

Kalocsai Lov.tanoszt

54

Székely Ferenc II

törm

IX/4

Balassagyarmat

55

Farkas Ferenc I

törm

IX/4

Alsódabasi örs

56

Leopold József

nt.törm

IX/4

Kerepesi örs

57

Papp Mihály

nt.törm

IX/4

Felsögödi örs

58

Bencze Károly

nt.szakv

IX/4

Péceli örs

59

Tóth Sándor

szakv

IX/12

Kókai örs

60

Carga Károly

tiz

IX/12

Püspökhatvani örs

61

Simon János

szakv

IX/13

Gombai örs

62

Rimóczi András

szakv

IX/13

Dunaharaszti örs

63

Busa Béla

szakv

IX/13

Tököli örs

177

75./1958.sz.-hoz 28 A VB tagok névsora. 1. v.Szabadhegyi Ferenc vörgy. 4849.Lorain Ave,Cleveland,2.Ohio, USA 2. Mátray Ferenc szds Damaschkeweg 19, Offenburg, Németország 3. v.Szilassy László szds 115 Cromwell Rd. London, S.W.7. Anglia 4. v.Király Gyula ezrds. Caixa Posta. 6555 Sao Paolo, Brasil 5. Bernáth Sándor ezds Paterion/Dr.nr.13. Kaernten, Asztria 6. Betöltetlen 7. Pintér Aladár ezds Salguero, 356. San Andrés, (Buenos Aires), Argentina 8. Orbán László eds Belgrano 472. Villa Ballester (Buenos Aires),Argentina 9. Kirchner Rezsöházy) Boldizsár ezds 14/a.Stuttgart. W.Leipziger pl.4.II 10. Antalffy Pál alezds Queen's College. Carlton N.3.Vic. Australia 11. Fehérváry Ferenc örngy 107.Gloucester,St.Toronto. Ont/Canada 12. Zámbory Árpád ezds Grossgmain 44. Land Salzburg. Ausztria 13. Betöltetlen 14. v.Porpáczy Jenö alezds Krumnussbaum.Forstverwaltung.oÖ.Ausztria 15. Fejér Károly alezds Liezen. Renner Ring 34. Stmk.Ausztria 16. v.Karsay Jenö alezds Utrecht.Merwedekade 183 bis. Niederlande 17. v.Ághy Zoltán ezds 2205 S.Aldrich St.Milwaukee. 7.Wis.USa 18. Cserfay Ödön gh.ezds Gmunden.Brunnenweg 8.00.Ausztria 19. Berlányi Zsigmond alezds c/c. Hitchie.Garden City. Michigan.USA 20. Kultsár Lajos alezds 38.Avenue,Close Avenue RD. London.N.W.8. Anglia 21. dr.Rektor Béla ezds 376 Eddy Rd. Cleveland.8.Ohio.USA 22. Lemondás folytán betöltelen. 23. Tóth József törm. Karsay alezds utján 24. Bakó János törm. v.Király ezds utján 25. dr.Jolsvay József szds 1257.E.Main St.Colombus.5.Ohio.USA 26. törtötetett 27. Kovács Ferenc fötörm Szilassy ezds utján 28. Bakonyi Béla fötörm Fehérváry örngy utján 29. Szakács Sándor szkv Tòth József törm. utján 1958 május

n.

Megjegyzés: Rezsöházy ezds Európába való költözését és lakcimét csak ütenetre jelentette be.

28

Doszié 16.

Sl azburgb a jártakor nem keresett fel engem. A felhivás

178 okra csak sürgetés után válaszol. Cserfay gh.ezds eddig minden alkalommal csak sürgetés után válaszolt. Nem mutat érdeklödést a MKCSBK iránt. Salzburgi munkahelye alkalmával (talán egy év) nem keresett fel. Orbán törm.-t töröltem. A felszólitásokra sürgetés után nem válaszolt, csak szóbelileg motyogott valamit. Felesége állitólag nem árja. Ennek tulajdinitom, hogy Orbán az utóbbi idöben dicsérgeti öket. (26sz.) Szakács szkv.-vel mi van, nem tudom. A 135/1957 sz. felszólitásra nem válaszolt Dr.Jolsvay szintén a nem reagálók közé tartozik. Szathmáry szds lemondott (22.sz) Kovács fötörm sem válaszolt a 135.sz-ra. Kedves Karsay, Mellékelve csatolom a fogalmazványt Király megbizatását illetöleg. A szöveg esetleges kiegészitésére, megröviditésére, vagy megváltoztatására vonatkozó javaslataidat légy szives közölni. Ha gondolod, Királynak is elküldheted hozzászólás végett. De azt hiszem hogy e nélkül is kiadhatjuk, ha mi megegyezünk. Azután légy szives ezt a felhivást a 135/1958 sz.-hoz hasonlóan kiadni, a fenti elosztó szerint. A 4.,5.,12.,14.,15., 18., és 24.sz.-nak szoló kiadványokat küld el nekem 4-5 tartalék példány kiséretében. Ezeket én továbbitom. Mátarynak f.hó 9-én irtam hogy a jelvényeket küldje el Neked. Megkaptad már ? Király legutóbbi levelében remlamáta már mult évben igényelt jelvényeket Isky és Csontos részére. Uj igénylésként Balázs János örmester, 1916.IX.24.Inotelke, nös,--gyermek részére kért jelvényt. Balázs cime: Sao Paolo, Rua Cons. Ribas 85, Villa Anastacio. Brasil. Mátraynál van még a MKCSBK tagok névjegyzéke. Ezt is Hozzád fogom irányitani, leszel szives aztán ezt hajópost´val alkalmilag Királynak megküldeni. A Királynak és Bakónak szoló kiadványt küld el nekem. Én fogok nekik ezt és Királynak még a fenti VB tagok névsorát elküldeni. Nem lehetne a nekik szóló kiadványt légipostával papirra soszorositani ? A torontoi csoport tegnap utalt át 487,- Osztrák Schillinget adminisztárciós költségekre. Ennek egy részét Neked fogom átutalni. Vagy inkább Királynak ? A jelvény pézekböl befolyó összegeket tartsd Magadnál, majd az átutalás alkalmával elszámolunk. Feleségem és Anti ma egy hete influenzások lettek. É a mai napig tartottam magam, de éppen a levél irása közben rajtam is kitört a nátha. Ök már tul vannak rajta. Kézcsókjaink és ürdvözleteink átadását kérve szivélyesen üdvözöl, Folkosházy Gábor. Salzburg, 1958 április 26.

179

1950.II.6-i állapotnak felel meg. 29 Névjegyzék. A. 1. Annus Péter, örm., Braunau 2. Ádám János, Spittal am Pyhrn 3. Ambrus Tibor (civil), Paris 4. Ághy Jenö, Strasbourg 5. Antalffy Pál (örngy), Melbourne 6. Agócs István, Klagenfurt 7. Aszódi György (v.törm), Post Kellerberg 8. Antal Imre, (fötörm), Linz 9. Abay Kálmán, München 10. Antal Adrás, Wörgl (Tirol) 11. Ádám Mihály, Staffordshire (Eng) 12. Anglia Uj Magyarság ; Wolverhampton (End) 13. Aakarat Szerkesztösége, Bruxelles 14. Ambrus József Dr. (civil), Santiago di Chile 15. Ághy Zoltán (ezrds), Pfarrkirchen 16. Acsai Sándor, Plattling, Ung.Lager, Deutschland 17. Ahogy-Lehet Szerkesztösége, Paris 18. Altner (Okolicsányi) Adolf (civil), Linz 19. A.C.tájékoztató, Salzburg 20. Abay Kálmán (ezr) München b. 1. Bánkuti György, (örm), Hieflau 2. Bárkányi Jásnos (törm), Post Eberndorf 3. Balla Imre (örm), Raabau 4. Bagoly András (alhdngy) Cranford, Canada 5. Burcsu Mihály, (örm), Bad St.Leonhard 6. Baráti József (örm), Cité de l'Oise 7. Bata József (örm), Roubaix 8. Bogyay Kamil (alez), Bromton 9. Bihari Bernát (örm), Donnington 10. Bakonyi Béla (fötörm), Newmarket 11. Barabás Béla (szkv), Strasgang bei Graz 12. Bánfai József (örm), Spital 13. Barkoczics Ferenc (szkv), Bruck a.d. Mur 14. Balázs Gábor, (örm), Eggenberg-Graz 15. dr.Béldy Béla (csö. gyak), Graz 16. Bodor László, Salzburg 17. Balogh Frigyes (civil), Salzburg 18. Brath Lajos, (civil), Graz 19. Bujdosó László (civil), Post Straden Stmk 29

Doszié 41.

180 20. Bán János (civil), Post Fehring 21. Barcsay Ákos, (g.alez.), Treffling 22. Bucz Károly (szds), Spittal 23. Bellovics István, (szkv), Spittal 24. Béres Mózes (szkv), Spittal 25. Berecki Márton (fötörm), Enns 26. Bánfai István (örm), Linz 27. Bognár József (örm), Aich 28. Bartha Albert (v.örngy), Salzburg 29. Bogdán József (szkv), Hastingden 30. Balogh Bálint (örm), Chaco (Argentina) 31. Baranyai István (alhdngy) Sao Paolo 32. dr.Bárkányi Ferenc (civil), Boningen (Schweiz) 33. Bödy József (civil), Boystown (USA) 34. Bodó Antal (örm), Pfarrkirchen 35. Boda József (örm), Tirschenroth 36. Bartos Ödön , Pfarrkirchen 37. Bujdosó Szemle, Passau 38. Bernáth Sándor (civil), Paternion (Kârnten) 39. Békeffy László (civil), New York 40. Babló Bajai (civil), Santiago di Chile 41. Biró György, (civil), Bleiburg 42. Bársony István (civil), Bregenz 43. Berencz Ferenc (civil), Salzburg 44. Birincsik József (civil), Weyer/Enns 45. Bódy Jenö, (civil), Paris 46. Berlányi Zsigmond (alez), Queens Park (Eng) 47. Bisztrán Gyula (civil), Tamwort (Engeland) 48. Böjthy János, Mansfield Notts, (England) 49. Baracsi József, (g.szds), Coventry (England) 50. dr.Bánó Imre (fhdngy) Ashbourn (England) 51. Balogh István (civil), Heinrichsdorf bei Asten 52. Biró János (civil), Windsor Ont. (Canada) 53. dr.Bánságy Béla (örngy), Bad-Ems 54. Burján Károly, Plattling, Ung.Lager (Deutschland) 55. Boros Jenö, Plattling, Ung.Lager (Deutschland) 56. Bán Károly (civil), Hutchinson (USA) 57. Bódy István, (zls), cime ismeretlen, England 58. Biró Márton, (zls), cime ismeretlen, England. 59. Bakó Sándor, (örm), cime ismeretlen 60. Balassa József, (szkv), Thionville, France 61. Botond István. (szds), Ostenrode, Deutschland 62. Barocsay Ferenc, (hdngy), cime ismeretlen 63. dr.Balló István (örngy), Passau 64. Békésy (brunner) Albert, (örm), Graz 65. Baskai Antal, (fhngy), cime ismeretlen 66. Bognár (Bus) Ferenc-József, (törm), cime ismeretlen. 67. Böszörményi Ödön (t.fhngy.v.jegyzö), Richmond (USA) 68. Bartha Gyula (örm), Passau 69. Boroka József (örm), Braziliába vándorolt ki; cime ismeretlen. 70. Bertók Lajos (örm), Braunau-ból kivándorolt; cime ismeretlen.

181 71. Besenyey Károly (örngy), Cimét Kulifay Lászlónál, Argentina. 72. Bodur Gyula (szds), Cimét Kulifay Lászlónál 73. Balogh János (fhngy), cimét Kulifay Lászlónál 74. Benkö József, (fhgngy), Cimét Kulifay Lászlónál. 75. Botond László (fhngy), Auenos Aires. 76. Bónya József, (szkv), Hatzendorf bei Fürstenfeld 77. Bejzak Tóni (civil), Wallgrove (Australia) 78. Bak András (civil), Paris 79. Bangharth István (prof.), Raab Post St.Peter 80. Biczó Mihály, (civil), cime ismeretlen 81. Békési (Brunner) Albert (örm), Graz-Eggenberg 82. Balogh Jenö (civil), Salzburg 83. Berzericzy László, Barcelona 84. Benkö Gusztáv (civil), Asten Post Hirschdorf/Linz 85. Borthy Ádám, (törm), Hatzendorf 86. Balassa József (civil), Thionville (France) 87. Szabó János (törm), Florange (France) 88. Böndör Mihály, (civil), Thionville 89. cs. Borbély Sándor (t.csö.fhgngy), Ohio (USA) 90. Bárcsy Zoltán (civil), Detroit Mich. (USA) 91. dr. Balló István, Gersthofen bei Augsburg. C. 1. Cserkuti László (hszds.), Bregenz 2. Csige László (honv), Wals 3. Csuk István (honv), Hohenbrugg 35, Stmk. 4. Cserfay Ödön (alez), Gmünden 5. Czimbalmos József, (örm), Nosoco Guebwiler Haut-Rhin, France 6. Cziffrik István (civil), Tourcoig France 7. Csizmadia József (fötörm), Birmingham 8. Czeglédi Zsigmond (örm), Post Freding 9. Csiki Imre (örm), Post Frohleiten 10. Csordás János, (örm), Alta, Canada 11. Csenki József (civil), Fehring 12. Czéri Ferenc (civil), Fehring 13. Császy Miklós (h.vögy), Nietersdorf 14. Csordás János (szkv), Trofaiach 15. Czibók Vince (örm), Kärnten 16. Csepregi István (örm), Linz 17. dr.Csetényi László (rö.ftacs), Linz 18. Csepi Béla (szds), Mühldorf 19. Cotogány Tamás, (szkv), Unterpetzen 20. Cserfay Ferenc, California (USA) 21. Csoknyai Lajos (honv), Gratkorn 22. Cserhalmi Ferenc (örm), Ordennes, France 23. Csoknyai Pál, (h.ezrds), Graz 24. Csiki Sándor (örm), Alberte, Canada 25. Császár István (alezds), Linzstadt 26. Csupor Ferenc (szkv), Linzstadt 27. Cseh János, (örm), Passau 28. Csikós Béla (szkv), Passauból Ausztráliába vándorolt ki

182 29. Cseh Ferenc, (örm), Braunau 30. Csonka József (örm), Feldkirchenböl kivándorolt; cime ismeretlen. 31. Csik Diodor, (szds), Cimét L.Kulifay-n+al Argentinában 32. Csiki György (szkv), Bradford, England 33. Csala Gyula, (szkv), Forbach 34. Csöme Sándor, (civil), Desselbrun 35. Csizmazia György, (civil), Ontario, Canada 36. Csóka Dezsö (civil), Laucaster, USA 37. Csányi József, (csö), Forbach, France 38. Csergö Kálmán (civil), Thionville, France D. 1. Dankó Mátyás (alhdngy), Linz 2. Dobos Ferenc (örm), Branau 3. Dávid Sándor (törm), Tann bei Galland 4. Dalmi Ádám (szds), Schlossegg 5. Dalmy József (ezds), Schlossegg 6. Domonkos Barnabás (örm), Liverpool 7. Dési Béla (örm), Roubaix 8. Dorogi Mihály (fötörm), St.Tropez 9. Deme Lajos (szds), Rossire (Scottland) 10. Dede Márton (fötörm), Towbdrigde (England) 11. Dékán Imre (honv), Kapfenberg Lager 12. Deszke Mihály (civil), Gungolg (Australia) 13. Dabas Tibor (civil), Manly (Australia) 14. Dudás László (honvéd), Feldkirch 15. Demeter Gábor, (szkv), Linz 16. dr.Dobolyi Lajos , Salzburg 17. Deák László (örm), Pusch 18. Drahos János (honv), Salzburg 19. Dósa Tamás (tüz.hdgy), München 20. Deteky Ágoston (alez), Plattling 21. dr.Deák Zoltán (civil), St.Gilles (Belgium) 22. Dálczeg Ignác (vizsg.törm), Wolvehampton, (England) 23. Debreczeni Lajos (civil), Sidney (Australia) 24. Dobozi Sándor (örm), Globasnitz 25. Domokos Sándor (honv), Eberndorf 26. Dankai István (örm), Globasnitz 27. dr.Dienes Barna (civil), Buenos Ares 28. Demeter Ferenc (zls), Norwich (England) 29. Cankó Pál (örm), Innsbruck 30. Décsi Vendel (csö), Plattling 31. Dóczy Lóránt (honv.tiszt), Algir-Tunis 32. dr.Dechleva Dénes (szds), Cimét Kassay József szds. Argentina 33. Dunai István, (örm), Ostenrode. Deutschland 34. Dobos Balázs (örm) Passau 35. Dari Ferenc (örm), Passau 36. Dézsi Béla (fötörm), Boubaix 37. Deák Lajos, Passau 38. Deák Pál (örm), Tourcoing (France)

183 E. 1. Erkel Andor (civil), Linz 2. Elekes László (szds), Graz 3. Erdös János (civil), Graz 4. Ekker Károly (szkv), Spital 5. Erdei Sándor (örm), Linz 6. Elek János (örm), Sheldon (England) 7. Eördög József (civil), Graz 8. Egedi Mihály (törm), Melbourne (Australia) 9. Eszes Ferenc (örm), Graz 10. Enikö Schtorsihneider, Graz 11. Eseö Miklós (honv.tiszt), Kellenberg Lager Post. 12. Eggenhoffer Dezsö (v.Ilenkei dipl.ing/, Linz 13. Elek János, (örm), Jacksdale, (England) F. 1. Farkas Mihály (örm), Spittal am Phyrn 2. Földházi István (örm), Liverpool (England) 3. Falkay Kázmér (honv. szds), Micheldorf 4. Fekete Gyula (fötörm), Roubaix 5. Fövényesi Gyözö (fötörm), Roubaix 6. Fodor Lajos (civil), Cité St.Joseph, (Lille 7. Fürjesi Lajos (fötörm), Charlesfield (Scotland) 8. Farkas József (fötörm), Derbyshire (England) 9. Fehérváry Ferenc (örngy), Yorkshire, (England) 10. Fuszenecker István (szds), Bregenz 11. Fonyó Ferenc (prb.csö), Kapfenberg 12. Feke László (örm), Altenmarkt 13. Forray Zoltán (hdgy), Graz 14. Felföldy István (zls), Montreal, (Canada) 15. Fernbach József (civil), Bandiana, (Australia) 16. Felsöházy Mihály, Queensland (Australia) 17. Ferenczi Imre (törm), Spittal 18. Fekete Károly (fötörm), Enns 19. Forgó Mihály (törm), Aich 20. Fadgyas László (fhgy), Pfarkirchen 21. Folkusházy Lajos (altbngy), Salzburg 22. Ferenczy József (civil), Bradford (England) 23. Forray Sándor , New York 24. Fodor Gyula (honvéd), Hatzendorf 25. Ferenczy Márton (honv. szds), Eisenkappel 26. Farkas Mihály (alhdngy), Oxford 27. Fazekas Lajos (szkv), Tamwort (England) 28. Foga Antal (örm), Shanthorpe (England) 29. Fersli János (örm.ny.), Buckinghamshire (England) 30. Földes Domonkos (csö), Plattling 31. Flandorffer Andor (civil), Kirsberg 32. Fejer Károly (alez.), Liezen 33. Fekete László (örm), Passau 34. Fesztóry Béla (honv.tiszt), St.Weit 35. Ferenchalmy Antal (honv.tiszt), Lisabon

184 36. Farkas Albert (örm), Cime ismeretlen, Ausztralia 37. Farkas István (szkv), Blackidge, (Scotland) 38. Ferenczi Márton (törm), Salzburg 39. Fabó Károly (fhngy), Cilfynyd (England) 40. dr.Fráter Gyula (szds), Osterode, Deutschland) 41. Fekete István, (fötörm), Cime ismeretlen, Londonból ment Ausztráliába 42. Fábián Márton (szkv), Passau 43. Fekete Zsolt (civil), Passau 44. Farkas Mihály, (fötörm), Oxford 45. Földi László (civil), Forbach (France 46. Fekete István (fötörm), Nordham (Australia) 47. Fáklya Szerkesztösége, Bruxelles. G. 1. Gámán Imre (honv.g.szds), Pfarrkirchen 2. Gácsi József (csö), Spittal am Phyrn 3. Györgyei István, Asnières, France 4. György Imre, Paris 5. Gyurik János, Schirmack, France 6. George Alex (civil), Ohio, USA 7. Gunda Gyula (g.alezr), Graz 8. Gáspár Márton (rk.lelkész), Windsor, Canada 9. Gyimesi István (civil), Salzburg 10. Gubacska József (honv), Ilz 11. Gallay László (fhngy), Spittal 12. Gulyás János (szkv), Enns 13. Galambos Vilmos (örm), Aich 14. Godácsi János (Honv), Enns 15. dr.Gáspár István ((civil), Wien 16. Gyarmati István (örm), Völkermarkt-ból elment , cime ismeretlen. 17. Gelle István (örm), Ebendorf 18. Gulyás Bertalan (szkv), Melbourne 19. Gál Ferenc (szkv), Burton 20. Györi Sándor (törm), Maidon Hall 21. Géher Pál (civil), Graz 22. Györi Péter (civil), Ontario, Canada 23. Györffy Gábor (alhdngy), Passau 24. Gaar Jenö (civil), Chandon, France 25. id.Goor György (honv.tiszt), Nelson, Australia 26. Gyulay Ödön (alez), Canada, cime ismeretlen 27. Gimessy Sándor (törm), Osterode, Deutschland 28. Gulyás Kálmán (törm), Vogel France 29. Gallay László (fhngy), Spital 30. Gimesi József (törm), Osterode 31. Gál János (örm), Osterode 32. Gál Lajos (örm), Ausztráliába ment, cime ismeretlen. 33. Gyoroki László (gyak), Passau 34. Görgey Kálmán (szds), Canada, Toronto, Ontario35. Gondi Emil (örm), Linzból USA-ba ment, cime ismeretlen. 36. Gödry János (fötörm), Bregenz Lager YorklosterWalburskirchen 37. Gal József (fötörm), Walburskirchen

185 38. dr. Gerth Lajos, Kufstein 39. Gelle István (örm), Eberndorf 40. Gyimesi István (civil), Walszerberg 41. Gallay József (civil), Graz. H. 1. Huba Ferenc (alez), Spital am Phyrn 2. Horváth József (törm), Guebville, France 3. Hernády Lajos (törm), Usines, France 4. Hájas Gábor (törm), Derby Shire, England 5. Hetesi József (törm), Markfield, England 6. Hajek László (honv), Kapfenberg 7. Horváth Lajos (fötörm), ismeretlen 8. Hiday Sándor (alez), Graz 9. dr.Hollády Ernö (civil), Graz 10. Horváth Jenö (civil), Graz 11. Homoki Miklós (örm), Hamilton, Ontario, Canada 12. Hegedüs Imre, (örm), Graz 13. Hazel János (civil), Oberporkla 14. Horváth László (fötörm), Spittal 15. Horváth István (örm), Spittal 16. Hajnal János (fötörm), Linz 17. Habodás Géza (örm), Spittal 18. Horváth Ferenc (fötörm), Aich 19. Horváth Árpád (civil), Salzburg 20. Horváth József (civil), Pusch bei Hallein 21. Hoffmann István (civil), Hausmanstätten 22. Harkay László (ezrds), Amberg, Deutschland 23. Horváth Árpád , Bad-Emms 24. Horváth Ferenc (szkv), St.Stefa 25. Hibján Tamás (civil), Salzburg 26. dr.Horváth Andor , Salzburg 27. Halász Gyözö (örm), Huderfield, England 28. Halmi István (prbcsö), Huderfield, England 29. Honfi László (csö.jel.), Cambridge 30. Horváth Sándor (örm), Devon, England 31. Hufnágel János (civil), Gut-Kornberg 32. Horváth Lajos, (csö.szabó), Timelkam 33. Hertelendy Sándor (alez), München 34. Högye Mihály, (örm), Grenoble, France 35. Herczeg István (törm), Plattling 36. Hosnyák István (honv. örm), Graz 37. dr.Harsányi András (ref.lek.), Bruck 38. Hangódi István (alhdngy), Passau 39. Honthi László (örm), Spittal 40. Hajgató János (törm), Ausztrália, cime ismeretlen 41. Holló István (örm), Spittal 42. Harmathi András (fötörm), Osterode 43. Hody Ferenc (örm), Osterode 44. Hámori Vendel (szkv), Osterode 45. Horváth Mihály (törm), Passau

186 46. Halmos Pál, honv.f¨pohngy), Graz 47. Huillier Imre, (rk.lelk), Graz 48. Hungarian National Council, New York 49. dr.Honos Ervin (csö.hngy), USA 50. Harmathi András (törm), Osterode 51. Héra János (civil), Walsberg 52. Horváth Lajos (föt), Peggau 53. Horváth József (örm), Guebviller, France 54. Hódy Ferenc (szkv), Lelhi, Canada 55. Herkai Szilveszter, (szkv), Nordham, Australia 56. Hidverök Szerkesztösége, Zandt, Deutschland 57. Hadak Utján, Innsbruck 58. Hogye Mihály, (örm), France 59. Herczeg József, Linbz. I-J. 1. Imre József (örm), Braunau 2. Jakab András (örm), Spittal 3. József-Nagy Kálmán (honv), Linz 4. Imre László (Fötörm), Girvan, Scotland 5. Illés Dániel (örm), Turnau 6. Ipolysági Ferenc (örm), Stübing 7. Iványi Gergely (alhdngy), Graz 8. Janzsó József (civil), Graz 9. Jászay István (örm), Bathurst, (Australia) 10. Józsa János (fötörm), Salzburg 11. Ilosvai Ernö (alez), Klagenfurt 12. Jákó László (honv.örngy), Solbad-Halli 13. M.Juhász Gyula (honv), Bad-Offner 14. Imre László (civil), Salzburg 15. Jurcsek Americo (civil), Puerto Esperanza, Argentina 16. Jakab István (icivil), Cleveland, USA 17. Isky János (örm), Lackawannah, USA 18. Joó Márton (örm), Pörtschach 19. Juhász Béla (civil), Gerbersdorf 20. Isaszegi András (örm), St.Hamilton, (Canada) 21. Ipsics Ferenc (csö), Plattling 22. Izby János (törm), Osterode 23. Jakab Iván (fhngy), Cime ismeretlen 24. dr.Jolsvay József (szds), Passau 25. Juhos Imre (szkv), Bad-Vallach 26. Juhász János (örm), Kemston, England 27. Józsa János (fötörm), Osterode 28. Jakab Ferenc vitéz (szkv), Full Putton, England 29. Ipsics Ferenc (csö), Plattling 30. Jakab István (civil), Adelaide, Australia 31. Jánosi Árpád, Unterberg 32. Juhos Imre (szkv), Eisenkappel 33. Jánosi Árpád , Unterberg 34. Illés Imre, (civil), Simon-Süd 35. Jávorszky Pál, (örngy), Northam, Australia

187 36. Jámbor János (csö), Forbach 37. Jancsó József (civil), Renmark, Australia 38. Joó Márton (örm), Kärnten K. 1. Kontra Kálmán (ezrds), Villach 2. Kéri Mihály (fötörm), Hieflau 3. Király Gyula (ezrds), Kufstein 4. Kiss Ferenc (alezds), Kufstein 5. dr.Kuly Sándor (szds), Nürnberg 6. v.Kovács Gyula (honv), Vöcklabruck 7. Kutassy István (civil), Sidney, Australia 8. Kovács Ferenc (prob.csö), Tourgoing, France 9. Kunsági János (törm), Saone et Loire, France 10. Kalmár János (civil), Paris 11. dr.Körössy Zoltán (alez), Riezmondville, USA 12. Kádas Gyula (civil), Colombia, USA 13. Kovács Sándor (honv.szds), Bueanos Aires 14. Káldy János (szds), Wigtonshire, England 15. Kecskeméti Pál (örm), Warwick, England 16. Kovács Ferenc (fötörm), Bideford, (England) 17. Körmendi Ferenc (örm), Skipton, England 18. Kultsár Lajos (alez), Lanshire, England 19. Kovács József (szkv), Watefield, England 20. Kozák János (törm), Leighton, England 21. Katona Béla (g.szds), Irthingsborrough (England) 22. Kiss József (örm), Mansfield, (England) 23. Komlósi László (törm), Fehring 24. Kerekes László (szds), Fürstenfeld 25. Karsay Jenö (alez), Graz 26. Kiss Miklós (örm), Graz 27. Körmendy János (örm), Graz 28. Kovács Gyula (hon.fhdngy), Graz 29. Kajtár József (civil), Mundublera, Australia 30. Kármán János (civil), Graz 31. Klimovszky Péter (civil), Köflach 32. Kovács Ferenc (civil), Hartberg 33. Kancsal József (szkv), Spittal 34. Kerkai József (örm), Spittal 35. Kiss György (örm), Spittal 36. Kiss Ferenc (fhdngy), Spittal 37. Kondor József (törm), Spittal 38. Karacs László (fötörm), Linz 39. Keresztesi Ferenc (szkv), Linz 40. Kövesdy András (szkv), Linz 41. Kiss Károly (szkv), Wörgl 42. dr.Korompay Zoltán (fhdngy), Venezuela 43. Kiss-Káli Imre (örm), Salzburg 44. dr.Királdy Lajos (civil), Salzburg 45. Kuthi István (civil), Salzburg

188 46. Kovács György (szkv), Puch bei Hallein 47. Karancs János (örm), Stoffs, England 48. Kulifay László (szds), Villa Ballester, Argentina 49. Kosztka Ágoston (alez), Minsdale, USA 50. Kenyeres József (örm), München 51. Kunsay Gyula, (fhdngy), Braunschweig 52. Kiss Sándor (fötörm), Passau 53. Kiss János, Ontario, Canada 54. Kovács István (civil), Northam, Australia), 55. Kalopoti István (civil), Unterberg 56. B.Kovács György (szkv), Bleiberg 57. Kálmán János (civil), Bachberg 58. Koltaváry Dénes ( fhdgy), Hall im Tirol 59. Kadarkuti Sándor (örm), Woodlands, England 60. Kelemen János (örm), Miners Hostel, England 61. Kemeter Ferenc, (g.zls), Mansfield, England 62. Katona Ferenc, szkv), Smolthorne, England 63. Kecskés Miklós (örm), Derbyshire, England 64. Kerekes Albert (szkv), Smalthorne, England 65. Komáromy László (szds), Wolverhampton, England 66. Koronkay József (fötörm), Cambridgeshire, England 67. Kovács Imre (örm), Yorkshire, England 68. Kovács István (tiz), Bedford, England 69. Kovács Pál (szkv), Staffs, England 70. Körössy József (hdngy), Wolverhampton, England 71. Kis-Sotényi Béla (törm), Staffs, England 72. Kelemen István (törm), Cheshire, England 73. Kiss Szilveszter (szkv), Rostherne, England 74. Kómár Géza (örm), Innsbruck 75. Kiss János (örm), Eisenkappel 76. Karsay Elek (örm), Salzburg 77. P.Kecskés Attila (lelkész), Trofaiach 78. Komondy Lajos (gh.hdngy), Altmünster 79. Kiss Jenö (ezrds), Rentlingen 80. Kiss Sa´ndor (Plattling 81. Kunovits Gyula (civil), Stattegg 82. Kiss Kálmán (mü.gyak), Graz 83. Király Gyula (honv.fhdngy), Graz 84. Keresztély Klesch (civil), Brunnsee 85. Kajdi István (fötörm), Passau 86. Könnyü László, civil), Jefferson, USA 87. Koltay Jenö (civil), Villach 88. Kelemen Károly (örm), Wieseldorf 89. Kulcsár Imre (g.zls), cime ismeretlen 90. Kirkovits Jenö (ezds), cime ismeretlen 91. Korán Imre (szkv), cime ismeretlen 92. Kucsa János (örm), Osterode 93. Kemes László (csö.tiz), Osterode 94. Kassay József (szds), cimét Kulifay Lászlónál 95. Könczey Gyula (örngy), Bueanos Aires 96. Képiró Sándor (szds), Buenos Aires

189 97. Kiss József (örngy), Buenos Aires 98. Kutassy István (örm), Sidney, Australia 99. Kecskés Sándor (honv.szds), Graz 100. Kovács József (szkv), Ausztráliába ment; cime ismeretlen 101. Kelényi Henrich (civil), Paris 102. Kronika Hungarian Weekly, New York 103. dr.Kiss Margit (orvosnö), Voralberg 104. Karácsony József , Landshut 105. Kalapátky István, Spittal 106. Kecskés Miklós (örm), Lerby Shire, England 107. Mrs.Julia Kish, Maplewood, USA 108. Kiss György (örm), Kërnten 109. Karsay Elek (örm), Salzburg 110. Katona Zoltán (csö), Wels 111. Kiss L.B., Calgary, Canada 112. Kiss Zsigmond (csö), Marve, France 113. Kiss János (csö), Ontario, Canada 114. Kelemen István, (csö), Stockport, England 115. Kneffel M.Péter, (civil), Snow Camp, USA 116. Kervay Szilveszter, (csö), Northam, Australia 117. Kiss Károly, Pud bei Hallein 118. Kálmán Géza, (civil), Fladnitz a.d. Feichalpe 119. Kiss János (csö), Elsas, France 120. Kovács János (honv), France 121. Kovács Aladár, Kufstein 122. Kiss Gyula (örm), Rhim, France 123. dr.Kiss Margit, Pennsylvania, USA 124. Kiss Sándor Michigan, USA 125. Kun László (szds), Bayern L. 1. Lampert Ferenc, (civil), Salzburg 2. Lukács Lajos (szkv), Northam, Australia 3. Lajkó Mátyás (örm), Haut-Rhin, France 4. Londoni Magyar Szemle Szerk., London 5. Lócsi János, (törm), Weinburg 6. Lörincz Márton (civil), Graz 7. Laczkó Frigyes (civil), Salzburg 8. Lakatos Kálmán (civil), Felkirch 9. Legenyei József (fötörm), Treffling 10. Lieb Ferenc (civil), New York, USA 11. László Sándor (civil), Bronx, USA 12. Lázár Ignác, (örm), München 13. Lajtaváry László (szds), Bregenz 14. Lázár Imre (törm), Kemston, England 15. Laczkovits József (civil), Wels 16. Lajtavári Andor (alez), Rio de Janeiro 17. Lendvai Lintner Béla (civil), Feldkirch 18. Letenyei István (örm), Treffling 19. Ladányi Zoltán (civil), Toronto, USA 20. Lörincz János (örm), Scotland

190 21. Lévai Mihály (örm), cime ismeretlen 22. Lehoczki Jenö (örm), Osterode 23. Láng Lajos (örm), Osterode 24. Lendvai János (örm), Passau 25. Lukács Ferenc (örm), Passau 26. Laczó Vilmos (örm), cime ismeretlen 27. L'Hullier Imre (r.k.lelkész), Graz 28. Lintner István (civil), England 29. Lampert Ferenc (civil), Salzburg M. 1. Mercader Elemér dr. (hb.alez), Schladming 2. Meszes Imre (örm), Windischgarten 3. Madarasi Sándor (szds), cime ismeretlen. 4. Marton Gyula (örngy), Insbruck 5. Makranczi János (törm), Paris 6. Mohácsi György (örm), Fürstenfeld 7. Máthé János (fötörm), Toronto, Canada 8. Marácz József, (honv), Feldkirch 9. Miklósi Gyula (civil),Bregenz 10. Morvai József (civil), Söchau 11. Miklai István (örm), Spittal 12. Morocz László (örm), Linz 13. Mohorita László (g.fdngy), Linz 14. Miglécz Béla (törm), Linz 15. Molnár József (örm), Enns 16. Mágor István (örm), Linz 17. Mondok István (szds), München 18. Maczky László g.szds), Eggstetten 19. Murányy László (g.szds), Rötting 20. Mórocz János (honv), Rechberg 21. dr.Mészáros József (fhdngy), Salzburg 22. Magyar Nép Szerk., Argentina 23. Magyarok Utja, Argentina 24. Mátray Ferenc, (ezds), Calw, France 25. Malmosi Ferenc (fötörm), Feldkirch 26. Madácsy János, (törm), Wellerfing 27. Mészáros Ferenc (ezds), Grilbach 28. Mikes Imre (civil), St.Glondis, France 29. Makranczi Imre (örm), Lochluihart, Scotland 30. Munkácsi Andor (fhdngy), Beds, England 31. Melider János (civil), Kollerwirt 32. Magyari Zsigmond (honv.mérnök), Gmmunden 33. Molnár István (honv), Viecht 34. Mohácsy Lajos (ezds), New York, USA 35. Mosonyi Ferenc (örngy), Pertishire, England 36. Moldován Oszkár (civil), Salzburg 37. Molnár Erzsébet (, USA 38. Morosvári József (civil), Triel 39. Mahr Sándor (civil), Kapfenberg 40. Molnár Bálint (örm), Pál Imre cimét.

191 41. Máthé Ferenc (örngy), Osterode 42. Megay László (örngy), Osterode 43. Mátéffy István (ezds), cime ismeretlen 44. Medzitwarczky Aladár (ezds), cime ismeretlen 45. Muzsik Zoltán (ezds), Alteszham 46. Major Endre (honv), Klagenfurt 47. Márffy Mihály (szkv), Sardorf 48. Markos Julius (civil), USA 49. dr.Máthé Tibor (fhdgy), Plattewille, USA 50. Mikó István (civil), New York, USA 51. Molnár Géza (csö), West Cordova, Canada 52. Mátyók Mihály (csö) Thürn 53. Molnár Sándor (örm), Osterode 54. Megyeri József (csö), Michelsdorf 55. Maglódi Károly (csö), Cité des Glières, France 56. Mészáros A.J., New England 57. dr.Molnár Gyula , Godsden, USA 58. Madacsay Imre , Bayern 59. Makranczi János (törm), Roubaix, France 60. Major Sándor, (fötörm), Ontario, Canada 61. Máté Károly, (civil), Salzburg 62. Menyhárt István (szkv), Delhi, Canada 63. Marssó Lörincz, Lindau N. 1. Nagy Lajos (törm), Timelkam 2. Nagy Imre (örm), Kliening 3. Nagy Lajos (örm), Kliening 4. Németh Tibor (civil), Linz 5. Németh Helén , Paris 6. Nagy G.Sándor (civil), St.Antonio, USA 7. Nádassy Lajos (civil), Chicago, USA 8. Nagy György (örm), Puffield, England 9. Nagy József (örm), England 10. Nagy Lajos (fötörm), Hausmannstetten 11. Nagy József (ev.lelkész), Friesach 12. Németh Ferenc (honv.föhdngy), Graz 13. Nagy József (ezds), Braunau 14. Németh Péter (örm), cime ismeretlen 15. Nagy Sámuel (törm), Siding Rolphton, Canada 16. Nemes József (fötörm), Treffling 17. Nagyréti János (fötörm), Spittal 18. Nagy Pál (föt¨rom), Spittal 19. Nagyhetényi Jenö (ezds), Linz 20. Nagy József (örm), Linz 21. Németh Miklós (fötörm), Graz 22. Nász István (fötörm), Graz 23. Nagy József (örm), Salzburg 24. Nagy Pál (fötörm), Eisenkappel 25. Nagy Lajos (hov), Salzburg 26. Nemessek Iván (civil), Cordoba, Argentina

192 27. Nasfay Árpád (civil), New Yersey, USA 28. Nyiri Bertalan (civil), Ohio, USA 29. N.-N.agy János, Long Island, USA 30. Nemesvölgyi Imre (örm), Kaltenbrunn 31. Németh József (civil), Australia 32. dr.Nagyiványi Lajos , Solbad-Hall 33. Nagykovácsy Milenkó (civil), Altmünster 34. Németh Pál (csö), Plattling 35. Németh Ferenc (alez), Kufstein 36. Németh István (prcsö), Keith 37. Nagy Albert (örm), Kelmoor, England 38. Nagy Lajos (örm), Graz, kivándorolt, cime ismeretlen. 39. Nagy Károly (fhdngy), cime ismeretlen 40. Novák József (örm), cime ismeretlen 41. Náday Sándor (szkv), Osterode 42. Nagy József (szkv), Passau 43. Nullás József (szkv), Passau 44. Németh József (szkv), Passau 45. Nyul István, Austráliába ment; cime ismeretlen 46. Nagyiványi Ödön (szds), Cimét Kulifay Lászlónál 47. Nagy József (örm), Luffield, England 48. Németh István (örm), Forbach 49. Nagy Gyula (örm), Nordham, Australia 50. Nagy Károly (szkv), Nordham, Australia O. 1. Oláh Pál I. (fötörm), Passau 2. Ortelecan Tibor (civil), Salzburg 3. Orosz Béla (örm), England 4. Osvath Pál (civil), England 5. dr.Osval János (civil), Enns 6. Orcsik János (honv), Wiesenau 7. Orbán Ferenc (civil), Zürich 8. Oláh Gyula (fötörm), Feldkirch 9. Olcsváry Attila (ezrds), Deggendorf 10. Orbán József (törm), cime ismeretlen 11. Orbán László (ezds), cimét Kulifay Lászlónál. 12. Oláh Gyula (fötörm), Feldkirch 13. Oláh-Sajli Lajos, (zls), Northam, Australia 14. Oross Ferenc (csö), Passau 15. Odor Ernö (civil), Pichlern P. 1. Porpáczi Jenö (alez), Ebensee 2. Poly Elemér (alez), Kufstein 3. Pogány László (hdngy), Twimberg 4. Pogány Ferenc (ezds), München 5. Pongrácz Béla (örm), Hohenbrugg 6. Pasti László (örm), Mauritzen 7. Pintér László (szds), Canada 8. Podvebsek Vilmos (civil), Regan

193 9. Pál Imre (törm), France 10. Pálos Gusztáv (civil), Paris 11. Pál József (honv), Treffling 12. Perjéssy Péter (csö), Spittal 13. Petry Frigyes (fhdngy), Graz 14. Perteleki József (csö) Klagenfurt 15. Podonyi István (örm), Innsbruck 16. Parti Dániel (csö), Innsbruck 17. Perestegi Jozsef (örm), Klagenfurt 18. Pataki Sándor (civil), Puch 19. Puskás János (honv), France 20. Patkó Imre (civil), Lockwood, USA 21. Pásztor István (csö), Melbourne, Australia 22. Pálffy Sándor (civil), Münchham bei Inn 23. Pásztor János, (honv), Rum 24. Papp István (fötörm), Keevit, England 25. Polay Ferenc (civil), Peterborrough 26. dr.Pálfalvy Sándor (röt), Kufstein 27. Pálos Jenö (dr.szds), England 28. Pázmán Béla (szkv), England 29. Papp Ferenc (csö), cime ismeretlen 30. Petöcz László (hdngy), Spittal 31. Pethö Zoltán (gh.hdngy), Osterode 32. Papp József (szkv), Osterode 33. Polányi Andor (g.alez), London 34. Papp József (örm), Osterode 35. Pintér Antal (törm), USA, cime ismeretlen 36. Perjési István (örm), Osterode 37. Pallag László (fhdngy), cime ismeretlen 38. Pálnok Géza (örm), Landeck Lager 39. Papp Jenö (fhdngy), cimét Kulifaiy Lászlónál 40. Pintér Aladár (hdngy), cimét Kulifay Lászlónál 41. Ponta Mihály (csö), Wels 42. Pesti József (civil), Thionwille, France 43. Petréd Vince (csö), Forbach 44. Pápay Elemér (fhdngy), Graz 45. Pontyos Vendelné , Santiago de Chili 46. Pásztor Béla (fötörm), Canada 47. Peterdi Mihály (szkv), Canada 48. Pintér Antal (törm), Buffalo USA R. 1. Révész István (örm), Schwach 2. Romvári György (örm), St.Kanizan 3. Rada Károly (g.alez), Braunau 4. Rácz István (örm), Madsen, Canada 5. Radnóy Gyözö (g.alez), Treffling 6. dr.Rektor Béla (szds), Salzburg 7. Rácz Gábor (csö), Klagenfurt 8. Rácz György (honv), Paris 9. Reischl Marcel (civil), Rawlins Farm

194 10. Révay András (civil), France 11. Remetey József (örngy), Cheveland, USA 12. Rezsöházy Baltassare (ezds), Roma 13. Raskövi András (csö), Plattling 14. Röszling Lajos (ny.örm), Bideford, England 15. Rákóczi János (fötörm), England 16. Rabi János (örm), Graz 17. Rétháti István (fötörm), Eregon, USA 18. Rugonyi Elemér (csö), Spittal 19. dr.Rébék Gyula (szds), Kërnten 20. Rabovszky Antal (szds), cimét Kulifay Lászlónál 21. Rácz Zoltán (örm), Canadába ment, cime ismeretlen 22. Rácz Kálmán (törm), Linz 23. Reischl Marcel (civil), Waterside, England 24. Raffay János (örm), Valencia, Venezuela Ssz. 1. Seregélyi János (civil), Treffling 2. Subec János (honv), Kérnten 3. Szondi István (fötörm), Landeck 4. Szabó László (törm), Kërnten 5. dr.Szilágyi Sándor (civil), Ebensee 6. Suhajda Sándor (alhdngy), Kufstein 7. Szigeti László (örm), Bad St.Leonhard 8. Száraz András (zls), Bayreuth 9. Szabó István (szkv), Graz 10. Szalánky László (g.szds), Graz 11. dr.Somogyi Balázs (civil), Graz 12. Szalay (Vàri) Lajos (honv.fhdngy), Graz 13. Simon Albert (örm), Canada 14. dr.Szépe László (r.k.lelkész), Salzburg 15. Schneider Henrich (civil), Post Fehring 16. Sibrik Sándor (ny.táb), Kleindorf 17. Szabó Mihály (fötörm), England 18. dr.Szalontay Sándor (g.szds), Derby, England 19. Sasváry János (örm), Vicht 20. Székely Balázs (civil), Pettinghoffer 21. Szigeti István (örm), Australia 22. Simon Árpád (örm), Pennsylvania, USA 23. Schiller Aurél (civil), Linz 24. Szentandrásy Elek (szds), France 25. Sallós Ferenc (fötörm), France 26. Szilágyi Ferenc (örm), France 27. dr.Szathmáry Lóránt (civil), France 28. Széll Miklós (fötörm), Spittal 29. Szabó János (csö), Spittal 30. Szombati János (fötörm), Spittal 31. Székely Ferenc (föt¨rom), Wegscheid 32. Sz.Szabó Lajos (örm), Linz 33. Szabó Sándor (örm), Aich 34. Sipos Lajos (törm), Salzburg

195 35. Szinay András (honv.szds), Klagenfurt 36. Szücs István (csö), Klagenfurt 37. Soos József (szkv), Innsbruck 38. Szabó Mihály (civil), Rechberzauhen 39. Sziráki Károly (civil), Salzburg 40. Szenteleky Elek (szds), Paris 41. Szalók Ferenc (csö), Trier 42. Szücs Vince (örm), England 43. Szente Mihály (örm), England 44. Subik Károly (lek.örngy), Schellenberg 45. Szabó István (csö), Ebelsbach 46. Sima Gusztáv (civil), Philadelphia, USA 47. Salgó László (civil), Yorkshire, England 48. Szuppel Béla (civil), Linz 49. Szöke József (civil), Graz 50. dr.Szabó Aladár (civil), Enns 51. Szép Antal (örm), Linz 52. Sándor Ferenc (örm), Linz 53. Simon Gusztáv (szkv), England 54. Solymosi József (törm), England 55. Szathmári János (fhdngy), England 56. Szekeres Pál (g.szds), England 57. Szentkuthy György (hdngy), England 58. Szentmihályi Endre (g.fdngy), Kemston, England 59. Szücs Miklós (g.hdngy), England 60. Szász Péter (prbcsö.tiz), England 61. Sima István (civil), Hieflau 62. Soos József (szkv), Innsbruck 63. Szabolcs István (fötörm), Passau 64. Szücs József (szkv), Passau 65. Somos Mátyás (fötörm), Canada 66. Szilágyi Dezsö (civil), Dánia 67. Szathmáry Károly dr. (szds), Osterode 68. Szabó Árpád (örm), Canada 69. Szabó Kálmán (fötörm), Kleindorf 70. Sütö István (fhdngy), Kërnten 71. Szalai József (ny.fötörm), St.Florian 72. Somogyi Lajos (szds), Post Preding 73. Siffter István (szkv), cime ismeretlen 74. Somos István (fhdngy), Osterode 75. Szabó Gellért (hdngy), Osterode 76. Szigeti József (szds), Osterode 77. Sasvári Kálmán (örm), Osterode 78. Szigeti Gergely (szkv), Osterode 79. Soos Kálmán (szkv), Osterode 80. Soos Károly (örm), Passau 81. Sashalmi Imre (örm), Passau 82. Szász Sándor (örm), Passau 83. Szücs József (szkv), Passau 84. Szönyi Gábor (örm), kivándorolt, cime ismeretlen 85. Speth Ferenc (szds), Australia

196 86. Szabadkai István (örm), Innsbruck 87. Sörényi S.István (szds), England 88. Szántó Lajos (civil), USA 89. Schmied J.J. (civil), England 90. Sándor Ferenc (örm), England 91. Szamosfalvi László (örm), Bregenz 92. Schneider Adalbert (civil), Linz 93. Simon Albert (örm), Canada 94. Szirtes Ferenc, Amberg 95. Sas Piroska, New York, USA 96. Szalay József (civil), France 97. Seregélyes Márton (fötörm), Canada 98. Somos Mátyás (fötörm), Canada 99. Szilassy László (ezr), Nürnberg 100. Sandó Lajos (csö), Plattling 101. Sebestyén Ferenc (civil), Passau 102. Sashalmi Imre (törm), Passau 103. Szilágyi István (civil), France 104. Szentmiklóssy Sándor (civil), France 105. Szentes Antal (civil), France 106. Szabó Sándor (törm), France 107. Szeberényi János (örm), Australia 108. Szijártó József (civil), Canada 109. Száraz András (föt), Mistelbach 110. v.Szabadhegyi Ferencz (tbk), Arbing 111. Josef v. Seeberg, Füsseu 112. Szente Mihály, England T. 1. Tóth József (örngy), Steinbruck 2. Tóvári József (szkv), St.Marien 3. Tölgyessy Gyözö (vörngy), München 4. Takács István (civil), Australia 5. Tóth József (törm), Roubaix, France 6. Tóth József (csö), Roubaix, France 7. Török Dezsö (alez), England 8. Tóth Gyula (fötörm), Feldbach 9. Tátrai József (örm), Ilz 10. Tóth Imre (örm), Graz 11. Tolvaj Béla,(hdb.örngy.), Graz 12. Tóth Gyula (civil), Fürstenfeld 13. Tóth Ferenc (csö), Feistritz 14. Tóth József (örm), Aich 15. Takó Zoltán (törm), Aich 16. Torbányi József (szds), Klagenfurt 17. Tornóy Gyula (fhdngy), Innsbruck 18. Törköly Lajos (ôrm), Eisenkappel 19. Török Lajos (szkv), Eisenkappel 20. Topos József (örm), England 21. Terjéki Márton (örm), Bregenz 22. Tóth Márton (civil), USA

197 23. Tüttö György (civil), USA 24. Takács József (örm), Vilshofen 25. Török Bertalan (örm), Canada 26. Till Antal (örm), Eisenkappel 27. Tamás János (cipész), Bregenz 28. Tompa (Borosnyai) Miklós (szds), England 29. Tálos László (törm), Thionville 30. Temesy László (örngy), USA 31. Tóth István (csö), Platting 32. Tassi József (csö.jel), England 33. Tamás János (csö), England 34. Tompa József (prbcsö), England 35. Topos József (szkv), England 36. Torocsik Pál (szkv), England 37. Tóth János (örm), England 38. Tóth Ferenc (honv), Pichelbach 39. Takáts József (örm), Vilshofen 40. Tajthy Zoltán (g.zls), Graz 41. Tassányi József (fötörm), Austráliába ment, cime ismeretlen. 42. Takácsy Dezsö (alez), Spittal 43. Tábor Vilmos (szkv), cime ismeretlen 44. Tari Tibor (törm), Osterode 45. Todor Gyula (örm), Passau 46. Tóth Béla (örm), Osterode 47. Tárkányi József (örm), Osterode 48. Tari István (örm), Canada 49.Tóth Ernö (alez), Kufstein 50. Treszkony Franz , Grosz 51. Takács József (csö), Micheldorf 52. Töszegi Barna (csö), Canada 53. Toldy Árpád (ezr), Canada 54. Tóth Béla (örm), Passau 55. Tamás János (örm), England 56. Téglássy János England 57. Tetek János (fötörm), Dordham,Australia 58. Török Dezsö, England U. 1. Urffy János (fötörm), Kufstein 2. Udvarhelyi Miklós (csö.zls), England 3. Ungvári Sándor (honv), Innsbruck 4. Utasy András (civil), Venezuela 5. Ungarische Kanzlei, München 6. Ungarische Patienten, Seebach 7. Utczás Mihály (szds), Wels 8. Ujházy Dénes (szds), Dusseldorf 9. Udvardi András (örm), England V. 1. Varga József (örm), Twinmberg 2. Viczián Béla Hildesheim

198 3. Veres Ferenc (szkv), Australia 4. Viola Sándor (honv), Gampern 5. Vörös Imre (örm), Canada 6. Vizi Helén (cs.fötörm. özvegye), France 7. Veres Zsigmond (fötörm), Bernbach 8. Vasváry József (vörngy), Bregenz 9. Vizsi Károly (szkv), Canada 10. Várnay György (civil), Canada 11. Veres György (civil), Australia 12. Varró Miklós (fötörm), Australia 13. Varró Sándor , Voralberg 14. Vida József (fötörm), Kallenberg 15. Vitus Gábor (örm), Spittal 16. Varga László (csö', Linz 17. Veigli Ferenc (alhdngy), Linz 18. Vincze Sándor (ezrds), Hötting 19. Villis Mihály (honv), Salzburg 20. Varga József (civil), England 21. Vess László (civil), Canada 22. Varga Sándor (örm), Feldkirch 23. Varga Ferenc (csö), Plattling 24. Varga István (r.k.Lelkész), Mondsee 25. Várkonyi Ferenc (örm), England 26. Veszely Pál (müvész), Graz 27. Vajda Kálmán (fötörm), England 28. Viola István (örm), Austráliába vándorlt, cime ismeretlen 29. Vékás Sándor (örm), Kivándorolt, cime ismeretlen 30. Villás József (szkv), Passau 31. Vattay Ferenc Ezrds), Cimét Kulifay Lászlónál 32. Várhelyi Vilmos (zls), cimét Kulifay Lászlónál. 33. Varadi László (civil), Thionwille, France 34. Viczián N. (fhdngy), New York, USA 35. Vida József (fötörm), Kärnten Z. 1. Zámbori Árpád (ezrds), Salzburg 2. Zsemle György (örm), St.Kanzian 3. Zirczy József (ezrds), Graz 4. Zongor László (szds), Canada 5. Zimonyi Vendel (csö), Plattling 6. Zsigó György (örm), England 7. Zalka János (törm), Scotland 8. Zoltán Bárczy (civil), USA 9. Zoltay Miklós (hdngy), England 10. Zámbó Imre (örm), Salzburg 11. Zámbori József (törm), Osterode 12. Záhonyi Arzén (szds), Tirol 13. Zsiga István (prbcsö), Klagenfurt 14. Zsigmond István (csö), Klagenfurt

199 Karsay-42 Névjegyzék az Angliában élö csendörökröl, lakhely szerint. 1. Bagi Gyula (szkv), Wolverhampton 2. Berlányi Zsigmond (alez), Blackburn 3. Bisztrán Gyula (szkv), Tamworth 4. Bogdán József (szkv), Haslingden 5. v.Bogyay Kamill (alez), Bramley 6. Böjti János (törm), Belgrave 7. Borosnyay Miklós (szds), Wolverhampton 8. Baracsi József (g.szds), London 9. Bujdosó István (szkv), Scotland 10. dr.Bánó Imre (fhdngy), Derby 11. Csiki György (szkv), Bradford 12. Csizmadia József (fötörm), Birmingham 13. v.Dede Márton (fötörm), Stonehouse 14. Deme Lajos (szds), Wolverhampton 15. Dobos Ferenc (örm), Bristol 16. Domján Gyula (örm), Derby 17. Farkas István (szkv), Bolton 18. Farkas Mihály (alhdngy), Oxon 19. Fazekas Lajos (szkv), Tamsworth 20. Fürjesi Lajos (fötörm), Mansfield 21. Fersli János (ny.áll.örm), Bletchley 22. Györi Sándor (törm), Roxburgshire 23. Hájas Gábor (törm), Derby 24. Halász Gyözö (örm), Huddersfield 25. Halmos István (prb.csö), Huddersfield 26. Hetesi József (törm), Leicester 27. Heves József (szds), Leicester 28. Honfi László (önk.sel), London 29. Horváth Sándor (örm), Devon 30. Imre László (fötörm), Berks 31. Juhász János (örm), London 32. Kadarkuti Sándor (örm), Middlesborrough 33. dr.Káldy János (szds), cime ismeretlen 34. Kecskeméti Pál (örm), London 35. Kemeter Ferenc (g.zls), Mansfield 36. Kelemen János (örm), Smalthorne 37. Komáromy László (szds), Wolverhampton 38. Koronkay József (fötörm), London 39. Kelemen István (örm), Stockport 40. Kovács Ferenc (fötörm), Bideford 41. Kovács Imre (örm), Mansfield 42. Kovács István (prb.csö), Bedford 43. Kovács József (szkv), Wakefield 44. Kultsár Lajos (alez), Macclesfield 45. Kis Sotonyi Béla (törm), Cannock 46. Kiss József (örm), Belgrave 47. Lázár Imre (törm), Bedford.

200 48. Makranci Imre (örm), Lancs 49. Mosonyi Ferenc (örngy), Leicester 50. Munkácsi Andor (fhdngy), London 51. Nagy József (örm), Nottingham 52. Nagy József ( szkv), Derby 53. Orosz Béla (örm), Nottingham 54. dr.Pálos Jenö (szds), Nottingham 55. Polonyi Andor (g.alez), Surrey 56. Papp István (fötörm), Mansfield 57. Polgár Dániel (hdngy), Bradford 58. Pataki József (örm), Glamwales 59. Röszling Lajos (ny.örm), Hants 60. Sándor Ferenc (örm), Huddersfield 61. Simon Gusztáv (szkv), Smolthorne 62. Solymosi József (törm), London 63. Sörényi István (szds), Gloucester 64. Szamosvölgyi Gyórgy (szkv), Derby 65. Szabó Mihály (fötörm), London 66. Szekeres Pál (g.szds), London 67. dr.Szentkuty György (hdngy), Derby 68. Szentmihályi Endre (g.dhdngy), Bedford 69. Szücs Miklós (g.hdngy), Northants 70. Szücs Vince (örm), Derby 71. Szabadkai István (szkv), Leicester 72. Szász Péter (prb.csö), Lancs 73. Szilágyi Vilmos (örm), Totley 74. Tamás János (szkv), Wolverhampton 75. Tassay József (szkv. önk.jel.), Lancs 76. Török Dezsö (alez), London 77. Tompa József (prb.csö), Brentwood 78. Topos József (szkv), Lancs 79. Tóth Gyula (törm), Coventry 80. Töröcsik Pál (szkv), Worcester 81. Tóth János (örm), Cheshire 82. Vajda Kálmán (fötörm), Derby 83. Várkonyi Ferenc (örm), Lincs 84. Varga István (örm), Peterborrough 85. Zalka János (törm), Scotland 86. Zoltay Miklós (hdngy), Bradford 87. Zubor Lajos (szkv), Mansfield Bramley, 1952 julius 22, Átvezetve, VIII. 6. Aláirás vitéz Bogyay, alez.

201

Nagyságos Alezredes Ur ! 30 Idejét látom annak, hogy bejelntést tegyek az egyik csö.bajtárssal kapcsolatos és a csendörség jó hirnevét sértö nyilatkozatról. 1945 julius 10.-én amerikai megszállási zónából hazatértem Magyarországra. Csörötnek (Vasmegye) községben lévö lakásomon a p´tervásárai (Hevesmegye) rendörkapitányság járöre 1945 julius 24-én többszörös gyilkolás gyanuja miatt elfogott és Pétervásárára kisért. Kikérdezett az ottani orosz járási katonai parancsnok, Kerekes nevü rendörkapitány, Kohn politikai osztályvezetö és Ujlaki nevü polgárruhás nyomozó. Azzal gyanitottak hogy 1945 augusztus és szeptember hónapokban örskörletemben (Hongonyi örs) több orosz partizánt agyonlöttem. B kellett vallanom Szönyi Márton repülöföhadnagy agyonlövését, mert az lakott helyen - tanyán - történt. Jegyzökönyvet az ügyben - egyidöben 2 (kettö) - irógépen Kohn politikai osztályvezetö vette fel. Jegyzökönyvelés közben Kohn az ö szemszögükböl nézve elönyösen nyilatkozott és példázgatott Nagy Lajos csö.fötörm. pétervásárai volt örsparancsnok személyéröl. Azt mondotta: "Nagy Lajos volt örsparancsnok jól fogta fel a dolgot. Nem volt a Kommunizmus ellensége. A partizánokat nem üldözte, hanem tájékoztatta hogy mikor és hol indul ellenük a hajsza. Igy Nagynak nincs is bántódása, söt havi 500 Pengö nyugdijat élvez". Kohn saját személyéröl ugy nyilatkozott, hogy Szlovákia területén partizánoskodott. Tudtommal Mátramindszent községbe való zsidó. Kerekes rendörkapitány pedig az orosz megszállás elötti idöben a pétervásárai föszolgabirói hivatalban dolgozott. Ujlaki nyomozó tudtommal bükkszenterzsébeti lakos. Szabadulásom 1945 julius 31-én következett be, amikor a pétervásárai volt csö., jelenleg rendör, laktanyából , 13 fös járör elöl megszöktem, akkor amikor onnan Egerbe akartak kivinni. Hogy bejelentésem nem rosszakaratú s hogy mindenben fedi a valót, hivatkozom a csendör eskümre. Hiven Becsülette Vitézül ! Santiago de Chile, 1953 II. 23. Tóth Gyula, fötörm.

30

Doszié 47.

202

KIVONAT. 31 Alföldi Gézának a "MEDDIG MÉG" cimü cikkéböl, mely megjelent a Hidverök, 1951 évi IV. husvéti számának 47-50 oldalán. "10./ Igaz -e, hogy Koblenz-Ehrenbereitsteinben Czobor nevü detektiv is a MHBK. tagja volt ? Az a Czobor, aki Himmler Márton fajvadászaival együtt a magyar tisztek közül többszázat kényszeritett haza a szovjet markába ? Czobor annak a Sombor - Schweinitzer csoportnak volt a tagja, amely például dr Szabó Károly csendörszázados kiséretében megjelent és elfogta Dienescsendörfödnagy husz fönyi csoportját, dr Binder Gusztáv csendörföhadnagyot, akiket hazavittek és sorsuk ismeretlen. De ugyanez a csoport fogatta el ugyancsak dr Szabó Károly - jelenleg argentinai lakos - jelenlétében dr Radó Endre csendörszázadost, akit odahaza kivégeztek ? Hogy kerülnek ilyen alakok az MHBK. keretébe?"

31

Doszié 10.

203

Kedves Jenö Bátyám ! 32 Tegnap kaptam mega Budapesten 196-ben kiadott könyvet, amelynek cime: Eichmann in Hungary. Irója: Lévay Jenö. A könyv dokumentációs könyvnek készült és levelekkel, táviratokkalés párbeszédekkel igyekszik bizonyitani a leirtakat.A könyv angol nyelven jelent meg és a külföld zámára készült. Eddig hat helyet találtam, ahol a csendörséggel foglalkozik. Van közte egy, amelyik elönyünkre szolgálna, ha részleteit ki tudnánk bogozni. Arra gondoltam, a B.L. lehetne egy kérést továbbitani, hátha akadna olyan bajtárs, aki résztvett az akcióban és részletesen leirná a történteket. Nem irom le külön, az alábbi kis tervezetbölugyis láthatja Jenö Bátyám a tényállást. Tehát a kis tervezet a B.L. számára: "FONTOS KÉRELEM" 1. Közvetlenül a Mások Világháború után az amerika hdsg. a csendörség egy részét különféle feladatokra fegyveresen, egyenruhában alkalmazta. Kérjük az ott szolgálatot teljesitö bajtársakat hogy az amerikai pk, az idö, a hely, a létszám, a szolgálat minösége és idötartalma megjelölésével irjanak erröl egy részletes beszámolót. 2. Lévay Jenö angol nyelven Budapesten 1961-ben egy dokumentációs könyvet adott ki "Eichmann in Hungary" cimen. A könyv 128-ik oldalán a következök állnak:"Eichmann parancsára Wisliceny julius 14-én 150 Sskatonával megrohanta a kistarcsai internáló tábort és ott 1000 (ezer) személyt választott ki deportálásra. A Zsidó Tanács telefonon értesült a dolgokról és azt azonnal jelentette a Kormányzó Ur irodájának és a semleges országok követségeinek. A Kormányzó Ur erre magához rendelte Jaross B.M.-t és elrendelte neki a deportáció megállitását., ha szükséges még fegyverrel is. Amennyiben pedig a deportációs vonay elindult Kistarcsáról, tartóztassák fel és hozzák azt oda vissza. Jaross a parancsot Ferenczynek továbbitotta, ki dr.Lullay csö.szds-t bizta meg a végrehajtással. A vonat idözközben elindult Kistarcsáról, de a kijelölt csö.különitmény Hatvannál feltartóztatta és az SS minden ellenkezése dacára visszavitte Kaistarcsára. Felkérjük mindazokat a bajtársakat, kik a fenti akcióban résztvette, vagy arról tudnak, hogy részletesen ismertessék a helyzetet az idö, a szereplö személyek megjelelölésével. A fenti adatokat egy csö. dokumentációs könyv számára a B.L. szerkesztöségéhez kérjük. Az ügyet bizalmasan kezeljûk". Természtesen ez csak egy tervezet. Jenö Bátyám tetszése szerint változtathat rajta. De fontos lenne, hogy a másdik könyvhöz az adatgyüjtést minél elöbb elkezdjük, mert az sok idöt vesz igénybe. Ennek a második könyvnek az összeállitását elvállalom és a saját költségemen ki is adom, ha sikerül az anyagot összegyüjteni. Az pedig a bajtársak támogatásától függ. Az elsö könyv összeállitása ellenben teljesen Jenö Bátyám vállaira nehezedne. Ha ebböl lessz valami, egy ujabb kis irásommal hozzájárulok: a Los Angelesi kaland. /:Szereplöi: Két volt csö.ti. és négy amaerikai rendör/. Az orvosság ügyben irtam. Még nem kaptam választ. Most az ujságnak irok, mert ismerem a szerkesztöt. Kit lehetne még felkérni a dokumentációs könyvnek adatokkal való támogatására ? Arra gondoltam Temesváry felügyelö urat kellene rá felkérni. Mit tetszik hozzá szólni ? Ö nagyon sok érdekes adatot tudna mondani, ami a jövö szmepontjából rettenetesen fontos lenne. Arra gondoltam, mivel beteg, diktálja gépbe a történteket és én a gépiró munkáját megfizetem. Mit tetszik az ötlethez szólni ? Hogyan és kinek kellene erre a felügyelö urat felkérni ? Ki van vele jóbarátságban ? Meg kellene neki magyarázni 32

Doszié 7.

204 ennek a munkának a szükségességét és fontosságát. Csak Ök tudnak segiteni tisztára mosni a testületünket. Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és boldog ujévet kivánok. Kézcsókjaim tolmácsolását kérve, Jenö Bátyámat szerettel öleli (A feladó nem tisztán olvashatÓ: dr.R...P.O.Box 784, Presidio of Monterey, Calif. A postapecsét 1962 december 9-et mutat)

205

206

Nagyságos Karsay Jenö, szkv.m.kir.csö.alezredes urnak, Bregenz, Lager Vorkloster. Salzburg, 1953 január 19.

33

Az arra illetékes U.S.A.katonai hatóságokkal 1950 május óta folytatott iratváltások, majd szóbeli értekezés után, némi reményünk lehet arra, hogy az 1945 május 3-tól szeptember 26-ig a Traunfalli-i táborban eltöltött idöre, a hadifoglyoknak járó illetményeinket megkaphassuk. E tárgyban egy beadványt kell szerkesztenem, amelynek 5. melléklete lesz, a jelenleg még Austria területén tartózkodó, volt hadifogoly bajtársak személyadatait tartlamazó, u.n. "Affidavit". Kérem a mellékelt ürlapot (Affidavit), az alábbi utmutatás szerint, németnyelven (lehetöleg géppel) kitölteni és postafordultával hozzám visszajuttatni. 1 drb. Melléklet Bajtársi Üdvözlettel, Zámbory Árpád, Szkv.m.kir.csö. ezredes. Grossgmain 44 (bei Salzburg) Utmutatás. a csatolt Affidavit kitöltésére: a/. Name: Kereszt és vezeték név Rang: Pl. Fötörm.=Oberstabsfeldwebel. Gazdászati tiszteknél: Pl. Verwaltungs-Oberst Einheit: Vereinigte k. ung. Gendarmerie Districte. Army Serial Number: a vol csö. Igazolvány száma. b/. Geburtsdatum und Geburtsort: Pl. am 20.XI.1902. Nagykanizsa. c/. Staatszugehörigkeit (Nationalität am 31. Oktober 1947): Laut Ungarische Ministerial-Präsidiums Verordnung No. 4970/1946.M.E. Staatenlos. d/. Datum und Ort der Gefangennahme: 3.V.1945. Traunfaller-WAld e/. Datum und Ort der Entlassung: 26.IX.1945. Lager Traunfall. f/. Wurde Arbeit verrichtet ? Ja Anzahl der Arbeitstage: 100 Beschreibung der Arbeit welche verrichtet wurde: Csapattisztek: Wach-, Controll-, und AufsichtsDienst. Gazdászatitisztek: Lager Verpflegs- und Administrative-Arbeiten. Tiszthelyetteseknek: Wachdienst g/. Gegenwertige Anschrift: Jelenlegi lakcim. Datum /Kelt/:............ ........................................... Unterschrift (Mindkét név aláirása)

33

Doszié 3.

207

11.Fejezet. Az MHBK.

208

Magyar Harcosok Bajtársi Közössége. 5./m.-49.XI.25 szám Csak a cimzettnek

34

Nyt.szá, AX 113/5

IRÁNYELVEK. A "MHBK" szervezett és tervszerü, nyilvános életének elinditása ót /2.sz. Irányelvek és 1 sz. központi tájékoztató kiadása 1949.III.25-én mintegy félesztendö telt el. Igy idöszerüvé vált számbavenni munkánk eddigi eredményeit, megállapitani az általános helyzet nyujtotta lehetöségeinket és ezek egybevetésének eredményeképpen kijelölni közös munkánk további irányvonalait. I.KÖZÖS MUNKÁNK EDDIG MÉRLEGE. 1/. Négy világrész, mintegy husz államában - tehát szinte mindenütt, ahol hontalan magyarok egyáltalában élnek - sikerült felkutatnunk és közös munkánk számára megnyernünk olyan hozzáértö, lelkes és önzetlen személyeket, akik már önmagukban is biztositjákmozgalmunknak a hontalan magyarság összeségén kiterjedö folyamatos és megbizható müködését. /Megjegyzés: "hontalan magyarság" alatt mindig csakis azokat értjük, akik külföndön nem akarnak véglegesen megtelepedni, hanem ´mihelyt lehet - vissza akarnak térni Magyarországra/. 1.sz. mellékletként csatoljuk az egyes területek nyilvántartó föcsoportvezetöinek uj cimjegyzékét. A régi megsemmisitendö. 2/. Eme személyi keretre alapozva meginditott nyilvántartó munkánk - bár korántsincs befejezve folyamatosan müködik. Ezzel az "MHBK" gyakorlatilag is a "fegyvertelen honvédség" állománytestévé vált és kialakulóban van az az alap, ami biztositékát képezi a "fegyvertelen honvédség" bármely idöpontban -, bármely minöségi követelmény szerinti, bármely feladatra való személyi mozgositásának. 3/. "Bajtársak"! cimü felhivásunkban, majd havonta kiadott "Központi Tájékoztató"-inkban bocsátottuk a közvélemény birálata elé azokat azerkölcsi és eszmei alapokat, amelyekre - nézetünk szerint - egyedül lehetséges felépiteni a hontalan harcosok lelki közössé´get. Számottevö, nyilvános ellenvéleményt nem kaptunk. Ezzel szemben készséggel mellénk állt a hontalan sajtó jelentékeny része, a "Hösök Napjának" megünnepelésére tett kezdeményezésünk pedig általános visszhangra talált. Ezen tulmenöen: ellenére az eszmei és lelki szakadékoknak, melyek szinte áthidalhatatlanul tátongnak a hontalan magyarság testében, immár több ezer jelvénytviselö tagunk hirdeti, - ilymódon a legáltalánosabb nyilvánosság elött -, elkötelezettségét az általunk meghirdetett "harcos erkölccsel". Közöttük fellelhetök a hontalan magyarság minden politikai irányának, társadalmi osztályának, szociális rétegének, vallásfelekezetének és foglalkozási ágának képviselöi. Tehát a gyakorlatban is kialakulóban van a "fegyvertelen honvédségen" belüli egészséges és helyes "közszellem és egyetértés", melynek elözetes, gyakorlati kialakitása nélkül egy fegyverbe szólitás eleve kilátástalannak, - de legalábbis kockázatos kalandnak látszott volna. 4/. Kezdeményezésünket és munkánkat, az egyébként fásult és bizalmatlan közvélemény, aránylag örvendetes megértéssel fogadta és tette magáévá. A nyilvántartásunkba önként jelentkezettek száma helyenként máris meghaladja az összes magyarok lélekszámának 15%-at, ami ilyen aránylag rövid idö alatt, ileyen munkavállalási és területi akadályok mellett meglepöen szép eredmény. 5/. Az egyébként is nyilvánosság elött folytatott munkásságunkon tulmenöen, részint a központi-, részint a 34

Doszié 101.

209 területi munkavállalók felvilágositást adtak céljainkól csaknem minden számottevö hontalan magyar közéleti tényezönek. S bár egyet nem értéssel senki részéröl nem találkoztunk sajnálattal kell tárgyilagosan megállapitanunk, hogy ezek közül csakis egyesek mutattak olyan megértést és támogatást készséget ügyünkkel szembe mint azt minden önzetlen magyar embertöl, fenntartás nélkül, eleve elvárhatnánk. 6/. Hasonló értelemben tudomásul vette müködésünket minden megszálló hatalom és vendéglátó országok jelentösebbjei. Törekvésünket mindenütt megértéssel fogadták, munkánkat azóta élénk figyelemmel kisérik. Pozitiv sikernek könyvelhetjük el, hogy korlátozó vagy tiltó rendelkezést velünk szemben eddig sehol nem alkalmaztak. 7/. Nyujtott tájékoztatásaink szándékosan nem öltöttek soha tárgyalási, vagy éppen felkinálkozási jelleget. Teljes függetlenségünk és cselekvési szabadságunk tehát változatlanul fennáll és azt ma sem terheli semilyen irányban, semmiféle elkötelezettség. 8/. A három fömunkaterület /harcos állomány és erkölcs konzerválása, jelentöségünk illetékesek elötti érzékeltetése/ mellett, - részint központi, részint területi kezdeményezésre -, helyenként sikerrel müködik az önvédelem, önsegélyzés, munkaközvetités, sajtószolgálat, stb. is. Anyagi eszközeink hiányossága miatt még nem sikerült a központi személyi állományt ugy megnövelni, hogy eme munkaterületek is általánosan és központi irányitás mellett müködhessenek. 9/. Összefoglalva: végcélunkat, a fegyverbe szólitást még nem értük el, ez azonban befolyásunktól kivül esö helyzet és események függvénye. A cél felé vezetö uton azonban sikerült elindulnunk és jelentös darabot megtennünk. Ha emellett figyelembe vesszük, hogy milyen nagy területen, milyen nehéz anyagot kellet megmunkáljunk, milyen mostoha viszonyok között, milyen szegényes eszközökkel, - nincsen semmi okunk elégedetlennek lenni az eredménnyel és teljese bizalommal remélhetjük közös munkánktovábbi majd végleges sikerét! II. az általános helyzet és kapcsolatos lehetöségeink. 1/.Az amerikai-bolsevista érdekellentétek olyanértelmü felszámolására, ami Magyarország politikai helyzetében is alapvetö változást jelent, csakis akkor kerülhet sor, ha az antibolsevista Nyugat katonai felkészültsége - a szárazföldi haderöt illetöen is fölénybe kerül keletével szemben. Az eddigi jelek szerint ennek idöpontja 1951. elött nem várható, viszont aligha várathat magára tovább, mint 1952. Ezt megelözöen is történhetnek olyan események /Tito-ügy felszámolása, osztrák államszerzödés megkötése, stb/ melyek érintik Magyarország politikai, söt katonai helyzetét is. Ezek azonban a "hontalan magyarság" szempontjából még nem birnak jelentöséggel. A mi katonai feladatunk istehát a "nagyok" érdekellentét-rendezésével kapcsolatos elvileg és ezt megelözöen csakis elökészitö, részletcselekmények jöhetnek számitásba. Az antibolsevista Nyugat katonai felkészülése már megkezdödött és tervszerüen fog lefolyni. Tisztána kell lennünk azzal, hogy bármennyire is türelmetlenül várjuk fegyverbeszólitásunkat, erre a fegyverkezési folyamatra saját érdekünkben nem gyakorolhatunk befolyást. E téren csupán két tényezö lehet döntö: Amerika teljesitöképessége és az ellátandók fontossága.Mi utóbbi vonatkozásban a keleteurópai hontalanok nagy csoportjába sorolunk és csakis akkor kerülhet reánk a sor, ha a fegyverkezés üteme a fontosság sorrendjében haladva ehhez a csoporthoz érkezik. Amire saját erönkböl is befolyást tudunk gyakorolni, az mindössze annyi, hogy: a) egyáltalában érdemesnek lássák a mi felfegyverzésünket is b) tartság lehetöleg legérdemesebbnek a keleteurópai nemzet között

210 Viszont, ha sikerül ezt elérnünk, lehetöségeink között a legtöbbet tettük meg, egy uj magyar ezredév megalapozása érdekében! 2/. Tisztában kell tehát lennünk azzal, hogy munkánk gyümölcse nem néhány hónap gyors sikereként, hanem még hosszú évek szivós és kitartó fáradozásának jutalmaként fog csak jelentkezni. Ez alatt az idö alatt a ma még Európában elö hontalan magyarság nagy része Tengerentulra fog kerülni, a közös munka sulya tehát fokozatosan el fog tolódni ottani munkavállalóinkra. Ez alatt az idö alatt a világsajtó átmeneti hatásán még többször fog hontalan magyarságunk a reménytelenség és közöny mélypontjára kerülni és ezzel kapcsolatban többször kell még kiállani munkavállalóinknak a rendithetetlen hit- és erkölcsi állóképesség tüzpróbáját - különösen a Tengerentulon. Másrészt viszont még nekünk is idö kell ahhoz, mig nyilvántartottaink létszáma és közszelleme eléri azt a szinvonalat, amely mellett már nyugodt lelkiismerettel várhatjuk, hogy a sors vizsgázni szólitson bennünket, mert minden lehetö elökészlületet megtettünk annak érdekében, hogy ezen az ujabb vizsgán is ezeréves multunkhoz méltóan képviseljük a magyar jövö érdekeit. Tehát áthatva a magasztos céltól, melynek szolgálat´ban állunk és rendületlen hittel bizva jóügyünk sikerében, dolgozzunk céltudatosan és kitartóan tovább, mindehyikünk a maga munkaterületén, mitsem törödve a napi események során jelentkezö kicsinyes kedélyhullámzásokkal. III.ITÁNYVONALAK KÖZÖS MUNKÁNK TOVÁBBVITELÉHEZ. 1/. Nyilvántartás. Nagybani számvetés szerint a hontalan magyarságnak mintegy 405-a nö, és 60%-a férfi. Utóbbiaknak a kor és testi alkalmasság szempontjából kb. 50%-a jöhet tekintetbe katonai szolgálatra. Ha tehát meggyözö erövel akarjuk érzékeltetni a világ közvéleményével, - de elsösorban a Nyugati hatalmak illetékes katonai tényezöivel -, hogy a magyarság harcos elszántsága nagyobb mint bármily más keleteurópai nemzeté, ugy a hontalan magyarságnak legalább 20%-át /a fegyveres szolgálatra tekintetbe jövök többségét!/volna kivánatos kimutatnunk a fegyveres szolgálat vállalására való önkéntes jelentkezés terén. Ennek a célnak a számszerüeléréséig, de legalább is minél jobban való megközelitéséig kell tehát folytatni a nyilvántartási munkát, az "igen"-nel jelentkezök vonatkozásában. E célból a területi alapon eddig folytatott, föleg minöségi toborzás mellett, meg kell inditani a mennyiségi toborzást a honbtalan magyarság rétegezödésére alapozva. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a területi alapon már nyilvántartásba vettekbölki kell válogatni és mint "toborzó harcosokat" beállitani azokat az embereket, akikkel rendfokozati, vallás, fegyvernemi, társadalmi, állási, munkahely, asztaltársaság, politikai csoport, stb. rétegezödések szerint lehet átfésülni az illetö területen lakó magyarság összességét és ennek keretében a katonai szolgálatra alkalmasakat egyenként meggyözni "igen"-nel való jelentkezésük "magyar" jelentöségéröl. A hazáért áldozatot hozni mindenkinek kötelessége és aki ezt önként akarja vállalni, ettöl senki által el nem tiltható! Tehát a nyilvántartásunkba való jelentkezésnél, illetve az arra való felszólitásnál - kivéve kommunista párttagokat - csakis az lehet mérvadó, hogy az illetö törvényeink alapján védköteles -e és nincsen helye önkényes erkölcsi elbirálásnak. Más lapra tartozik, hogy sorainkban kapjon -e az illetö "képviseleti" szerepet és hogy a jelentkezés önmagában még senkit sem mentesit esetleges késöbbi felelösségrevonás terhe alól, - ha ehhez a lehetöség ´s jogalap ismét meg lesz.

211 Másrészt nem lehet elfogadható indok az "igen"-nel való jelentkezés megtagadására, személyi vagy eszmei bizalmatlanság. Nem kivánunk senkitölsem személyekkel szembeni elkötelezettséget, csupán a hazával szembeni kötelesség elismerését. Nem kivánjuk senkitöl sem egyénileg rögtönzött eszmék szolgálatát, hiszen alkotmányosan szentesitett szabályok és ezeréves történelmi tradiciók alapjain állunk. Ha tehát valaki bizalmatlanságával ezek ellenére is gyengiteni igyekszik törekvésünket, ugy biztos, hogy indokolatlanul árt egyik legfontosabb magyar ügynek anélkül, hogy ezzel bármilyen hasonló fontosságu magyar ügye szolgána. Erröl kell meggyözni mindenkit! A "toborzó harcosok" munkájának egyszerüsitése érdekében, 2sz. mellékletként csatoltan kiadjuk a MHBK munka 15 pontban összefoglalt lényegét. Kérem a föcsoportvezetöket, hogy ezt saját hatáskörükben sokszorositsák, nevezettek ellátására. Bár tudom, hogy mostoha munkalehetöségeinket figyelembe véve a nyilvántartási munka fentiek szerinti folytatása is még tartós és idötrabló megterhelést jelent - mégis kérem, hogy a lehetöséghez képest folytassuk a hontalan magyarság összességének nyilvántartására alkalmas adatok gyüjtését is. /Lász 2. sz. Irányelvünk III. fejezet 4. bekezdését/. 2. Harcos erkölcs- és közszellem. Félreértések elkerülése végett elöljáróban leszögezem, hogy sem a "Mindszenty per árnyékában" c. könyv, sem a "Szabad Nemzet" c. ujság a MHBK. hivatalos kiadványa. Nevezetesen a központ sem szerkesztöi, kiadói, sem töketársi tekintetben nincsen érdekelve. Csupán a terjesztésbe való közremüködést vállaltuk. Egyrészt, mert a tulajdonosok, szerkesztök, kiadók - mint B.K.tagok lehetöséget nyujtottak a kiadványok szellemének és hangjának ellenörzésére és az a B.K. hitvallásának általában megfelel. Másrészt, mert a terjesztési részesedéssel akartuk könnyiteni föcsop-jaink /egyes munkavállalóink/ adminisztrációs terheit. A központ hivatalos kiadványai továbbra is az "Irányelvek", "Központi Tájékoztatók" maradnak. Utóbbit - mihelyt a "harcos erkölcs" megbecsülése általában és a "harcos közszellem" kialakulása sorainkban kellöleg megerösödött - fokozatosan a korszerü katonai nézetek és események ismertetésére tervezzük át a´llitani. E tárgykörökben magukat hasznositani tudó bajtársainkat kérem a központnak mielöbb bejelenteni. Változatlanul fontos a helyi polgári sajtónak ügyünk számára való megnyerése. Egyrészt mert "Központi Tájékoztató"-inkat a jövöben is e korlátozott számban tudjuk szétküldeni, föleg a Tengerentulra. Másrészt, mert kivánatos, hogy necsak nyilvántartottaink, de a hontalan magyarság összessége is "harcos szellem"-ben nevelödjék, - mint a fegyvertelen honvédség szülöanyája. Egyre fokozottabban kell sulyt helyezni aara is, hogy a hontalan magyarság nyilvános közösségi életében a B.K.tagjai, jelvényeink, szellemünk, stb. minél nagyobb szerephez jussanak. E téren azonban ne az legyen az elv, hogy hivatatlanok szerepeljenek azért, mert B.K.tagok, hanem, hogy a hivatott szereplöket is nyerjük meg B.K.tagoknak. Ismételten felkérem munkavállalóinkat, hogy minden kinálkozó alkalmat ragadjanak meg közösségi érzésünk kifejezésre juttatására. /Esküvö, születés, haláleset, kivándórlók bucsuztatása, fogadása, stb./. 3. Önvédelem. fontosságára nincsen jellemzöbb, minthogy felderitésünk adatai szerint a magyar Államvédelmi Hatóságnak és katonapolitikai rendörségnek több, mint 800 kommunista ügynöke dolgozik Nyugaton. Ezért a Központ azt tekinti legközelebbi feladatának, mihelyt erre anyagi lehetöség kinálkozik, hogy az önvédelmi szolgálat központi irányitása melletti szakszerü müködését megszervezze. Elsösorban Ausztria és Németország, majd a Kontinens területe. Kérem, hogy az egyes területi vezetök e téren addig is, a saját hatáskörükben minden lehetöt

212 megtegyenek. 4. Önsegélyzés. nem kivánunk e téren versenytársai lenni a már müködö és erre hivatott magyar szerveknek. Ellenben igyekeznünk kell elérnünk azt, hogy közösségi összefogásunkat legalább ott hasznositsuk az egyesek számára, ahol azt aránylag keves munkatöblettel, anyagi alapok nélkül is megtehetjük. Ilyen lehetöségek: a/. munkaközvetités megszervezése. /Megüresedö munkahelyek bejelentése, ill. igénylése tagjaink részéröl; iparos-tagjaink ajánlása, ill. támogatása, ennek ellenértékeképpen olcsóbb árak a "bajtársak" számára, stb./ b/. Hadiözvegyek- és árvák érdekképviselete, illetve támogatásakaritativ szervekkel, hatóságoknál való érintkezésnél, stb. c/. Sorscsapás sujtotta bajtársaink rögtönzött segitése önkéntes adományokkal. Végül tartsuk valamennyien köetelességünknek a szeretet lángjait táplálni mindazok karácsonyfáján, kiknek apja, vagy férje harcosként áldozta életét a Hazáért, vagy még mindig hadifogságban sinylödik. Ezért már most felkérem az összes csoportvezetökethogy a területükön élö hadiárvákat és hadiözvegyeket vegyék mielöbb számba és készitsék elö - ha mindjárt mi viszonyainknak megfelelö szerény keretek között is - azoknak a MHBK.nevében való karácsonyi megajandékozását. E téren elsösorban nöi nyilvántartottaink juttathatók nekik mindenben megfelelö munkakörhöz. 5/. Jelentöségünk kifelé való érzékeltetése terén döntö szerepe a jövöben belsö életünknek lesz. Miután létünket és célunkat már mindenki tudomásul vette, akiket illet; megitélésünk, söt megméretésünk eredménye immár gyakorlati terjesitményünk sulyától függ. Ha közös munkateljesitményünket továbbra is legalább az eddigi szinvonalon tartani - semmi aggodalomra nem lehet okunk, eme megméretést illetöleg. Ettöl függetlenül a Központ folytatni fogja felvilágositó munkáját és ugyanezt kérem a föcsop.vezetöktöl is. 6/. Az a tény hogy mozgalmunk elkerülte eddig a számottevö nyilt támadásokat és a belsö bomlasztási kisérleteket, nem jelenti azt, hogy ilyenekkel a jövöben sem kellene számolni. Ellenkezöleg. Minél jobban erösödünk, annál elkeseredettebbé tesszük irigyeinket. Minél jobban közlekedünk célunk felé, annál veszedelmesebbé válunk ellenségeinkre. E téren viszont a védekezés leghatásosabb eszköze: a kölcsönös bizalom nyugvó megrendithetetlen összetartás. Vonatkozik ez elsösorban a mozgalom gerincét képezö munkavállalókra. Ezért ne kicsinyes, vagy személyes szempontból biráljuk dolgokatés adjunk hitelt, vagy éppen-tovább nyilvánvalóan alaptalan és ostoba pletykákat, rágalmakat. Viszont, ha azok komoly alappal rendelkeznek, minden a bizalom emgrendülésének kezdeményezésére alkalmas hirt, jelenséget, stb. azonnal hozzunk leplezetlen öszinteséggel egymás tudomására. Csaki ugy vehetjük elejét, a bizalmatlanság oknélküli elterjedésének, illetve az ok hosszu, káros hatásának, ha az indokolt. 7/. Mindenki megérti, hogy közösségi munkánk dologi kiadásokkal jár, melyeket nem tudhat minden munkavállalónk az egyéni keresetéböl fedezni. Másrészt ellentétben állana alapvetö elveinkkel valaki harcos készségét összefüggésbe hozni bármilyen vonatkozásban is, a kötelezö anyagi áldozattal. Ezért elfogadható jövedelemforrásul az egyénenkenti, önkéntes adakozás, akár tudunk érte ellenszolgáltatást adni /pl. jelvény, Tájékoztató, a föcsoport helyi közlendöi, stb. akár nem. A mindenki részére egyformán kötelezö tagsági-, vagy hasonló dijak követelése ellenben tilos ! A közösségi pénzek felhasználásának ellenörzését feltétlenül lehetövé kell tenni bármely idöpontban, minden érdekelt tag számára.

213 8/. Az a tervünk hogy összegyüjtsük és egyházi védnökség örizetére bizzuk ama honvédségi vonatkozásu tárgyakat és irományokat, melyeknek történelmi, ill. muzeális értéke van. Ezért felkérem a föcsoprt vezetöket, hogy ilyeneket igyekezzenek felkutatni és elszállitás céljából a központnak bejelenteni. 9/.Egyéb: a/. 3.sz. mellékletként csatolom az egyes föcsop-ok adminisztrativ vezetöinek uj megbizó-levelét. b/. A havonta esedékes jelentéseket, - ha mindjárt teljesen rövid levél formájában is -, de feltétlenül kérem beküldeni, hogy tájékozott ságunk állandó és folyamatos legyen. c/. A MHBK idegennyelvü megjelelölésénél használjuk egységesen a következö kifejezést: olaszul: Associazione Combattenti Ungheresi spanyolul: Comuniad de Combatientes Hungaros 10/. Végül megjegyzem, hogy az Irányelvekben mondottak s igy fentiek sem képeznek elvi titkot a hontalan magyarság tagjai számára. Tehát azok tartalma az egyes föcsoport vezetöinek belátása szerint, a helyi adottságok figyelembe vétele mellett, tetszésszerinti terjedelmeben és formában adható tovább. Közös munkánk további sikerére Isten áldását kérve: ZÁKÓ ANDRÁS, vörgy. s.k.

214 1.sz. melléklet az 5./.M.-49.IX.25. számhoz. ÁTTEKINTÉS A MHBK FÖCSOPORTJAIRÓL. ELOSZTÓ SZÁMA

ORSZÁGTERÜLET

A NYILVÁNTARTÓ NEVE

FÖCSOPORT ADMINISZTRATIV VEZETÖJÉNEK POSTACIME

1.

angol

2.

ami

3.

francia

4.

ami.

5.

angol

6.

francia

7.

olasz

G.Körös Béla

Arenzano, /Genova/, Convento Carmel

8.

francia

Bak András

Paris, 15, 78 Rue Blomet

9.

Spanyol

Szántay Jenö

Madrid, Lagasca 124, Pral Izda

10.

Belgium

Kozma Ferenc

Winterslag, 15. av. de Marguerithe

11.

Anglia

Borosnyai Miklós

Wolverhampton, 5., Connaught Road

12.

Venezuela

Farkas Endre

Caracas, Plaza Bolivar, Edf.Francia

13.

Argentian

Szentkirályi Ede

Buenos Aires, Calle San Eduardo 581

14.

Brazilia

Dezsery János

Sao Paolo, Caixa Postal: 3081

15.

USA

dr.Ágh László

New York, 28., 334.East 82.St

16.

Canada

Demiany Ervin

North Vancouver, 212.W. 4th Avenue

17.

Svájc

Orbán Ferenc

Zürich, Forch Str. 143

18.

Dominika

Kékes Zoltán

San Cristobal, Av. Constitucion 118

215 19.

Ausztrália

20.

Hollandia

21.

Dánia

22.

Svédország

23.

Portugália

24.

Chile

25.

Algir-Tunisz

G.Goor sr

Port Stephens, Nelson's Bay Hostel

Ferenchalmi Antal

Lisboa, Rua Ponta Delgada 24-i

Dóczy Lóránd

Alger, El Biar, Öhemin d'Hydra, Dar el Amel

216 2.sz. melléklet az 5./.M.-49.IX.25.sz.-hoz A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉRÖL /MHBK/. 1/. Mi az MHBK ? A nyugati világon élö magyar harcosok és velük együttérzök - azaz a fegyvertelen honvédség - tagjainak nyilvántartó, tájékoztató- és segitö szolgálata. 2/. Mi a célunk? Azokat akiket a magyar Haza bolsevizmustól való felszabadulá´sáért nem csak szóval és irással, hanem ha ideje elérkezik, tettel és fegyverrel is áldozatra készek - tehát a katonákat, a honvédséget nyilvánratani szerte a világon, tájékoztatni az öket érdeklö eseményekröl, elökésziteni lelkileg a jövö feladataira és segiteni a lehetöségek keretein belül. 3/. Miért volt szükséges az MHBK életrehivása? A nyugati világ védelmi szövetségbe tömörült egy esetleges "támadó" ellen. Védelmi háborura készül. Egy ilyen védelmi háboru során hazánk felszabaditására is sor kerülhet. Ez esetben a harcot a nyugaton élö honvédségnek kell elvégeznie. Ez azonban elökészületeket kiván, melynek alapja már az egész világra szétszéledt magyar harcos anyag helyzetének ismerete. Ezért kell idejekorán végrehajtanunk, mert a hivó szóra már kész tervszerüséggel és tájékozottsággal elölépö magyar honvéd nagyobb eséllyel indul a küzdelembe, mint ha csak akkor kezdene ötletszerüen, elkésve egymás keresésére indulni. Szervezetünkkel azt érjük el, hogy bárhova kerül is a magyar katona a világon, bajtársi kezét és szervezetét mindenhol megtalálja! 4/. Hol vannak az MHBK-nak szervezetei? A nyugati világ olyan országaiban, ahol magyarok élnek, 4 világrész, 20 államában. 5/. Kik lehetnek tagjai az MHBK-nak? Minden 16 életévet betöltött /1932 szül/ magyar, aki önként belépni óhalyt. Csak kommunista nem. Hazánk, egyformán hazája ugyanis a szoc.dem. magyarnak, a ker.szocialistának, kisgazdának, legitimistáknak, vagy bárki másnak. Tehát felszabaditás mindezeknek egyformán célja és kötelessége. 6/. Álláspontunk a politikai pártokkal szemben. Teljesen függetlenek vagyunk! Elvünk az, hogy a pártok hatalmi harcát hadsereg nélkül kell megvivni. E nem érinthet bennünket! Ebben senki mellé nem állunk; senkinek versenytársa nem vagyunk és nem akarunk lenni! A hadsereg, a Honvédség a Hazáért van és nem pártokért, vagy pártvezérekért! 7/. Megkötések tangjainkra. Éppen ezért, mert függetlenségünk legnagyobb kincsünk: a/. nem lehetnek szervezetünk vezetöi szerepkört betöltö tagjai politikai pártoknál, vagy szervezeteknél vezetöis minöségben alkalmazva. b/. Az MHBK céljait szolgáló bármely összejövetelen, ünnepélyen, nyomtatványon tilos minden párt, vagy egyéb szervezet propagandája. Ugyanigy tilos ilyenre felhasználni az MHBK tájékoztató szervezetét is 8/. Kik az MHBK vezetöi? Azok akik erre a munkára önként jelentkeztek és azt, amit vállaltak, el is látják. Ebben semmi rendfokozati, vagy számazási megkötés nincs. Minden megbizatás ideiglenes jellegü és semilyen vonatkozásban nincs egy jövö katonai szervezet esetleges beosztásával. Fizetést, vagy egyéb juttatást senki nem kap szerepéért. De kötelessége az erkölcsieken tul még anyagiakban is van .

217 Központunk - mely az MHBK minden tevékenységét összefogja, Középeurópa egyik országában van. Munkáját a szabályzatok szellemében végzi és egyben ellátja a hontalanságban lévö magyar kir. Honvédség mindenkori helyzetének megfelelö érdekképviseletét és érdekvédelmét is. Ezt magára mindaddigkötelezönek érzi, mig a Hazánk felszabaditásáért küzdö Magyar Emigráció egységes és a Nyugati Hatalmak által elismert politikai vezetösége meg nem alakul és másképpen nem intézkedik. A Központ vezetöjét munkájának elvállalására önkéntes munkavállalóink kérték fel és korban legidösebb bajtársaink a felkérés elfogadását jóváhagyólag tudomásul vették. 9/. Szervezeteink felépitése. Szervezeteink a földrajzi adottságokon épülnek. Minden ország az MHBK szervezetének egy önálló egységét képezi és mint ilyen közvetlen a "központ" vezetése alatt áll. Egy-egy ország több csoportra oszlik, mig ezék ismét alcsoportokat alkotnak. Az alcsoportok pedig egyes bajtársainkból alakulnak. Mindegyik élén egy vezetö áll, aki saját életfenntartó munkáján kivül végzi az MHBK tájékoztató, nyilvántartó és irányitó szolgálatának rá esö részét. 10/. Miben áll a tájékoztató szolgálat? a/. Az MHBK központja havonta egy u.n. Központi Tájékoztató-t ad ki, kb. 8-10 oldalas sokszorositott terjedelemben. Ez dijmentesen jut el a bajtársakhoz. b/. Részben központunk, részben a külömbözö országokterületi vezetöinek tájékoztatásai alapján a magyar emigráció mindenfajtasajtóterméke foglalkozik ügyünkkel, vagy Központi Tájékoztató-ink anyagát átvéve sugározza szellemünket. Eme lapok közremüködését ehelyütt is bajtársi szeretettel, igaz magyar szivböl köszöntjük. c/. A hontalan magyar sajtón kivül több külföldi rádió állomás magyar hiradása adott már helyet müsorában az MHBK-nak. d/. Eme általános keretbe illeszkedik bele országonként a körülmények engedte helyi tájékoztató rendszer, melyet az illetékes területi vezetö irányit. 11/. Miben álla nyilvántartó szolgálat? A bajtársak cimét és cimváltozásait ugy tartja készenlétben, hogy ha célunk megvalósitásához szükséges: mindenki megszervezettenés a legrövidebb idö alatt elérhetö és szakképzettségének megfelelö helyen alkalmazható lesz. 12. Jelvényünk. Összetartozandóságunk jelzésére és egyenruhánk helyett jelvényünk van, melyet nemzeti szineink és a Magyar Szent Korona diszitenek és amely ma már a nyugati világ széles körei elött ismert és nyilt hitvallása elveinknek. Lenyomata jelen ismertetésünkön is látható. 13. Helyzetünkröl. Nem vagyunk egyesület, igy alapszabályaink nincsenek. Ezaz egy van: a HONVÉD ESKÜ, melyet ma is büszkén vállalunk és amelynek szellemében: "Szent Hazénkért minden belsö és külsö ellenség ellen, bárki legyen is az mindenkor, mindenütt és minden alkalommal, ha kell életünk és vérünk feláldozásával is, vitézül és férfiasanhacolunk". Azzal, hogy ezt bevalljuk és azok között, akiket ezek az eszmék összekötnek szellemi közösséget tartunk fenn, csak és kizárólagazok ellen dolgozunk, akik ennek nyilt hitvallását ma otthon, Hazánkban, lehetetlenné teszik. Mások érdekeit ez ma már sehol a szabad világon nem sérti. 14/. Honnan fedezzük költségeinket? Függetlenségünket anyagiakban is örizzük. Minden felmerülö költséget azon bajtársaink önkéntes

218 adakozása fedezi, akik szerte a világon keresetükböl erre a célra áldozni tudnak. E téren ki-ki közülünk annyit áldoz, amit célunkhoz mérten keresetéböl áldozni tud. 15/. Mit kér az MHBK minden bajtárstól? A jelenben: hitet saját közös munkánkban és eszméink terjesztését A jövöben: áldozatvállalást, hogy jutalomként ujra szabad Hazánk legyen! A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉ.

219 MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI kÖZÖSSÉGE. CSAK A CIMZETT KEZELHETI! 1.sz. Ausztria angol-zónai föcsop. Vezetési Közlemények 1 sz. 1949 julius 18.

Nyt.szám: 66

AZ ITT KIADOTTAKAT A CSOP. ÉS ALCSOP. VEZETÖK HIRDESSÉK KI A BAJTÁRSAKNAK, DE A VEZETÉSI KÖZLEMÉNYEKET KEZÜKBÖL NEM ADHATJÁK KI ! 1. MEGSZÁLLÓ ERÖK TÁJÉKOZTATÁSA AZ MHBK-RÓL. Az utóbbi idöben több helyen fordult elö, hogy a megszálló hatalom biztonsági szervei az MHBK iránt érdeklödtek. A részükre adandó tájékoztatás a csoportvezetök feladatát képezi. Ha tehát valakihez ilyen helyröl kérdés érkezik, az nagy vonalakban mondja meg, hogyan zajlik le az MHBK élete, de további részletekért az érdeklödöta csop.vezetöhöz, megadva annak nevét és cimét. A csop.vez.-ök amennyiben szükséges, értelemszerüen ugyanigy járjanak el a föcsop.vez.-ök vonatkozásában. A fontosabb területen lévö csop.vezetöket már elláttuk rövid angol nyelvü leirással, melyben munkánk lényegét irtuk le. Jelen levél mellékleteként kiadunk egy az Anglia-i föcsoporttól megküldött tájékoztató leirást. Az ebben lévö adatok teljes mértékben rendelkezésre bocsájthatók, ugy a megszálló hatalomnak, mint bárki egyéb érdeklödönek. Kb. négy héten belül egy ehhez hasonlóan elkészitett angol nyelvü leirást is ki fogunk adni. Ugyancsak csatoljuk most a csop.vezetök részére a 4.sz. Közp.Táj. röviditett angol forditását is. Ezeket az itt kiadott mellékleteket a csop.vezetök általában saját kezdeményezésböl nem szükséges, hogy beadják a biztonsági szerveknek, csak külön érdeklödés esetében. Egyenlöre tehát mintegy tartalékul kezelendök. 2. KIVÁNDORLÓK ELIGAZITÁSA. Kivándorló bajtársainknak meg kell adni az illetékes ország MHBK megbizottjának cimét és külön is figyelmeztetni kell az utbaindulandót, hogy saját érdekében is minél elöbb vegye fel odakint cimmel a kapcsolatot. A kivándorlót lehetöleg minél több tájékoztató anyaggal kell ellátni. /Közp.Táj., stb/. Ezekre a bajtársak figyelmét egyidejüleg felhivtuk. Megbizottaink a kivándorlásra tekintetbe jövö államokban: Anglia: Borcsnyai Miklós, 4-5 Connaught Rd, The Connaught Hotel, Wolverhampton. Argentina: Szentkirályi Ede, Calle San Eduardo 581-2.p. Buenos Aires. Ausztrália: id.Goór György, Végleges cim még ismeretlen. A kiérkezö megtudhatja a BATHURST-i elosztótáborban élö bajtársaknál. Mindenki ide érkezik. Belgium: Kozma Ferenc, 15. Avenue de Margueritte, Winterslag Brazilia: Dezséry Juan, Caixa Postal 3081, Sao Paolo. Canada: Demiány Erwin, 212.W.4th.Avenue, North Vancouver, Canada BC Franciaország: Bak András, 78.Rue Blomet, Paris, 15 Olaszország: G.Körös Béla, Casella Postale 18, Trani /Bari/ Spanyolország: Szántay Jenö, Madrid, Lagassa 124, Pral Izda Svájc: Nagy-Gergelyffy László, Wallisellen /Zürich/ USA: dr.Ágh László, 334 East 82 St, New York, 28 Venezuela: Farkas Endre, c/c Comerciel Helvetia, Caracas, Plazza Bolivar. Edf. Francia E nevek cimként való felhasználásánál arra kell ügyelni, hogy minden adat külön sorba kerüljön. CIMET CSAK OLYAN BAJTÁRSNAK ADHATUNK KI AKI KÖZVETLEN MEGBIZHATÓ UTBAINDULÁS ELÖTT ÁLL ÉS CSAK A SZÁMÁRA SZÜKSÉGES ORSZÁG MEGBIZOTTJÁT KAPHATJA MEG. TEHÁT EGY BAJTÁRS CSAK EGY CIMET ! AZ ITT ADOTT CIMEK KÖVETKEZTÉBEN EME LEVELET A LEGGONDOSABBAN KELL ÖRIZNI ! A jegyzéket idönként kiegészitjük. 3/. JÓLÉTI ADOMÁNYOK AZ OSZTRÁK HATÓSÁGOKNÁL. A föcsoport területén dolgozó lelkészi jóléti szolgálat közléséböl tudjuk, hogy a BEZIRK-ek

220 FÜRSORGEAMT-jainál a menekültek részére bizonyos mennyiségü szeretadomány áll rendelkezésre. Ezek kiosztását a BEZIRK-ek szaboalyozzák. Kérjük a csoportvezetöket, hogy az illetékes FÜRSORGEAMT-okkal lépjenek érintkezésbe és járják ki, hogy az ottani magyarság és igy tagjaink is részesedjenek a szeretadományokban. 4/. CSENDÖR ÖRZÁSZLÓALJ SZERVEZÉSE NÉMETORSZÁG AMERIKAI ZÓNÁJÁBAN. Egy ilyen alakulat szervezéséröl kb. 3 hónapja keringenek minta ürlapokés belépési feltételek a föcsoport területén. Fel kell hivni a bajtársak figyelmét, hogy az alakulat felállitása csak elképzelés volt, melynek eddig semmi eredménye nincs. Tehát ilyen alakulat nem létezik egyenlöre. A közkézen forgó felhivás aláirói tudomásunk szerint az MHBK-nak is tagjai. Nem csak ezért, hanem általában is az MHBK ilyen kérdésekben tájékozott és minden hasonló esetben állást fog foglalni, hogy elejét vegye a bajtársak csalódásainak. Felhivjuk tehát a vezetök figyelmét, hogy: a/. Ezt az adott esetet igy hirdesse ki a bajtársaknak b/. Bármi hasonló vonatkozásu hir esetében mielöbb hozza a föcsop. tudomására, hogy módunkban legyen mielöbb megállapitani a hir valódiságátés a kezdeményezés komoly voltát. ÓVJUK MEG BAJTÁRSAINKTÓL! 5. A Szociáldemokrata Párt szervezkedése. A Peyer Károly vezetése alatt álló szociáldemokrata párt a közeljövöben megkezdni pártszervezeteinek kiépitését a brit zóna területén. Ezzel kapcsolatosan felhivjuk a figyelmet a 4.sz. Közp.Tájékoztató 2. oldalán lefektetett megkötésekre. Ezek általános érvényüek, minden esetben, tehát itt is szem elött tartandók. Ezen tul azonban teljesen a bajtársak szabad elhatározásán mulik, hogy csatlakoznak -e a pártszervezéshez, vagy nem. Ebben sem mellette, sem ellene senki nem befolyásolható. A Pártszervezet központja: Klagenfurt-ban lesz. 6. MHBK tagok müködése kivándorló bizottságoknál. Elöfordult esetek alapján felhivjuk a vezetök figyelmét, hogy bajtársaink közül többen vannak alkalmazásban a külömbözö kivándorlást intézö szervezetknél, mint pl. IRO, Franciországi Munkástoborzó Bizottság stb. Ezek a bajtársak szolgálati állásuk következtében foglalkoznak kivándorlási ügyekkel, esetleg táborzással. Ez a tevékenységünk azonban az MHBK-val semmilyen vonatkozásban nem áll, akkor sem ha bajtársaink müködésük alatt jelvényünket viselik. Az érdekeltek e kivándorlással éppen olyan hivatásszerüen foglalkoznak mint a fakitermelök az erdei munkával, vagy a gk. vezetök a sofförködéssel. 7/. Más csoportok vagy föcsoportokhoz átköltözö bajtársaik nyilvántartása. Addig is mig a föcsoport részleteiben nem intézkedik a csop. vezetök jegyezzékmelö, hogy csoportjukból kik mentek el és hová más csoportokhoz vagy külföldre, hogy az illetöket a megfelelö helyekreátadhassuk. Részletek erre vonatkozólag következnek. 8/. Elosztó és mellékletek. A Vezetési Közlemények 1. számát és mellékleteit az alábbi elosztó szerint adjuk ki: csop.vezelosztó a. Vez.Közlemény ek 1.sz. b. 4.sz. Közp. Táj. amgol ford.

alcsop.vez. elosztó 1

1

bajtársi alosztó

megjegyzés nyilv. szám

221 c. Agliai föcsop. MHBK leirás

1

d. IRO MITTEILUNG EN c.ujság

1

e. Bajtársi Hirek c.kiadvány

1

f. IRO magyar ny. forditása

1

g. IRO regisztrálási kérelem mintája.Magyar nyelven

1

Kérjük a csoport és alcsoportvezetöket, hogy a kiadottakat ennek megfelelöen MIELÖBB TOVÁBBITSÁK. Kiadja kéziratként az MHBK Asztria-Angol zónai föcsoportja.

222 Bajtársi Hirek, 1. sz. 1949 julius 18. SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK BAJTÁRSAINKAT! 1. A Menekültek helyzete az angol zónában. A menekültek /Dpk/ helyzetére ma két külsö tényezö bir döntö befolyással: az egyik az osztrák államszerzödés megkötése, amásik az IRO müködésének beszüntetése. Az osztrák államszerzödés alapvetö elveiben a 4 nagyhatalom külügyminiszterének juniusi Párisi értekezlete látszólag végre megegyezett. A végleges szövegezést a külügyminiszterhelyetteseknek 1949. szeptember 1-ig kellen megszerkeszteni. Mint Figl osztrák kancellár juniusi nyilatkozatában - melyben az államszerzödéssel foglalkozott kijelentette, a szerzödés az Ausztriában élö menekültek sorsának kérdését rendezni fogja. A részletekben a külügyminiszterhelyettesek most folyó Londoni tanácskozása állapodik majd meg. Erröl a tényezöröl tehát biztosabbat csak a Londoni tanácskozások befejezése után fognak tudni. Jól értesült helyröl vagyunk azonban arról tájékozva, hogy a 3 Nyugati nagyhatalom részéröl az Ausztriai menekültek sorsát illetöen, az államszerzödés megkötése esetére lépések vannak elökészületben. Az IRO müködésének megszüntetéséröl ezeket kell tudnunk: A szervezet elöreláthatólag 1950. junius 1-e után szünteti meg tevékenységét. Az idöpont véglegesen az éppen folyamatban lévö Genf-i IRO vezértanácskozásokon kerül meghatározásra. Az IRO által kiadott rendelkezések azonban mind ugy vannak méretezve, mintha a müködés 1950. julius 1-el megszünne. Ennek megfelelöen 3 idöpontot kell mindenkinek szem elött tartania: utolsó idöpont az IRO-ba való felvételre /azaz az ugynevezett IRO védettség, vagy eligibility megszerzése/: 1949. október 1. Utolsó idöpont amig mindenkinek be kell jelenteni, hogy KIVÁNDOROL -e, itt akar -e letelepedni Ausztriában, vagy Haza akar -e esetleg térni: 1949. december 31. Az IRO támogatás befejezése: 1950. julius 1. Ezek az idöpontok mint elöbb irtuk nem véglegesek, hanem a most folyó Genf-i tanácskozásoktól függenek. Tudni kell azonban azt ,hogy ha az IRO 1950. julius 1-el be is fejezné müködését azokról akik kivándorlásra jelentkeztek, de addig még elszállitásra nem kerültek valami formában további gondoskodás terveztetik. Bajtársainkat etekintetben a jövöben tájékoztatni fogjuk. Jelen számunkkal egyidejüleg kiadjuk: minden csoportvezetö részére: 1-1 példányban az IRO julius 1-én megjelent hivatalos német nyelvü ujságját. Cime: IRO MITTEILUNGEN. Ebben az angol zónai IRO állomások és kirendeltségek pontos cime meg van. Minden csoportvezetö részére: 1-1 példányban az IRO vezérigazgatójának magyar nyelvre forditott felhivását, amelyben a fentebb elmondott idöpontokkal kapcsolatos tudnivalók vannak és 1-1 példányban az IRO regisztráláshoz szükséges kérelem mintáját. Akiknek tehát a bajtársak közül ezek valamelyikére szüksége van, megfelelö vezetöinknél átolvasásra megkaphatja. 2. BAJTÁRSAK MAGATARTÁSA KIVÁNDORLÁS ESETÉN. A Központi Tájékoztató-k végén lévö rövid ismertetéshez az alábbiakat füzzük hozzá: I. Minden bajtárs kérje el alcsoportvezetöjétöl azon ország MHBK megbizottjának nevét és cimét, ahova utba indul. II. Kérje alcsoport van csoportvezetöjétöl minél több tájékoztató anyagot az MHBK-ról. Erre elsösorban a messze távolban élö bajtársaknak van szüksége. Tehát Központi Tájékoztatókat, magyar ujságokat, MHBK nyomtatványokat minél nagyobb számban igyekezzék kivinni mindenki, mert

223 kinti bajtársaink ezt veszik legszivesebben és ezzel használunk ügyünknek is legtöbbet. A Központi Tájékoztatóban is hirdetett a MINDSZENTY PER ÁRNYÉKÁBAN c. könyvis a legközelebbi jövöben megvásárolható lesz a terjesztöknél. AZ UJ ORSZÁGBA VALÓ ÉRKEZÉS UTÁN: mielöbb meg kell irni a cimet az ottani megbizottnak, aki azután nyilvántartásba veszi, bekapcsolja a kiérkezettet az MHBK ottani munkájába és lehetöség szerint segitségére is siet. Sem itt Ausztriában, sem az uj letelepedési helyen nem szabad azonban elfelednünk, hogy elsösorban MAGYAROK VAGYUNK és mint ilyenek a HARCOS GONDOLAT önkéntesei, tehát bármikor és bárhol készen kell lennünk HAZÁNK HIVÓ SZAVÁRA ! Nézzük meg mint mond erröl a hontalan magyarság egyik vezéralakja: 3. ECKHARDT TIBOR A JÖVENDÖ MAGYAR HADSEREGRÖL. A Bajorországban megjelenö HUNGARIA c. hetilap junius 3-i száma Tóth B. László tollából Eckhardt Tibor májusi keltezésü és New York-ban adott hosszu nyilatkozatát közli, melyben szószerint az alábbiak állanak a JÖVENDÖ MAGYAR HADSEREGRÖL: "A nyugatos magyarság körében nagyszámmal vannak volt tisztek. Ezek is hasznosan kapcsolódhatnak be a szervezési munkába. Ebben minden fizikailag és szellemileg alkalmas magyarnak helye lesz. Egyetlen feltétel lesz csupán, melyet azonban vasszigorral kell megvalósitani: KATONA NEM POLITIZÁLHAT, sem szóban, sem irásban, sem tettekkel! Politizáló katonának a jövendö magyar hadseregben nem lesz helye. Ezt a nemzet érdeke épp ugy megkivánja, mint a magyar hadsereg jó hirneve mely ellen a multban oly sokan és huzamosan vétettek. A felszabaditás nagy munkájában oroszlánrész a katonaságra fog esni. Aki eddig rosszul politizált, vagy félrevonult és duzzogott, az mind hasznosan kapcsolódhat be rövidesen a magyar egységbe, ha katonai feladatot vállal és távoltartja magát a politikától. Aki tehát ki akarja venni részét a felszabaditás nagy küzdelméböl, annak módja lesz segiteni. A türelmetlenség azonban árt, hiszen a jelenlegi stagnáló nemzetközi helyzetben senki sem mulasztott el még semmit! Viszont egyes katonai személyeknek a politikai téren való mozgolódás ugy a magyar ügynek, mint nekik egyénileg is csak ártalmára lehet..." 4. A NAGYVILÁG ESEMÉNYEINEK ISMERTETÉSE. Egyik bajtársi csoportunk a legközelebbi jövöben kéthetenként kéziratként megjelenö ujság kiadását tervezi, melybena nemzetközi rádióállomások, a világsajtó és a Magyarországi események összefoglalását fogja hozni. A lapot a csoport a lehetö legolcsóbb áron fogja kihozni. Mutatványpéldányokat minden csoportvezetö részére küldeni fogunk, igy akiket érdekelezektöl megkaphatják. Ugyancsak a csoportvezetök fogják megkapnia megrendelésre vonatkozó részleteket is. Az ujság példányszámát a szerkesztöség a megrendelök számához mérten fogja emelni. 5. KÉRELEM. Kérjük bajtársainkat, hogy alcsoport és csoportvezetöiken keresztül ünzenj´k meg, mik azok a dolgok és kérdések amelyekröla BAJTÁRSI HIREK-ben olvasni szeretnének. Célunk, hogy minél többek kivánságát kielégithessük olyan téren, ami egyben közérdek is, annak ellenére, hogy egyenlöre bövebb terjedelmet nem igérhetünk. 6. KERESSÜK: Csepreghy Károly örnagyot, ki 1948. december elején hagyta el Magyarországot. Aki cimét tudja. küldje el alcsoport vagy csoportvezetöje utján a föcsoportvezetöhöz. Kiadja: kéziratként az MHBK Ausztria-Angol zónai föcsoportja.

224 BAJTÁRS. 1. szám 1949. VII.24 Induláshoz. Bajtárs! - ad ide a kezed. Ha kettünk megyünk, már nem olyanhosszu az ut. Ha beszélgetünk, szalad az idö is, meg kitisztul a CÉL is. Legalább mi ismerjük egymást és mi lássuk tisztán, ha már a benesi gonoszság ugy befeketitett bennünket. Rossz a sajtónk Bajtárs, szerte a világban: ".....legtovább harcoltunk a náci Németország mellett"... Vád,vád,vád mely ötödik éve kisér már minket és még ma is kezünkre üt, ha az élet mindenkit megilletö természetes jogai felé nyulunk. De Te tudd, hogy mi sohasem nácizmusért, sohasem Németországért harcoltunk, hanem a Hazánkért, -és harcolni is fogunk mindenki ellen, - még az ördög ellen is -, ha Hazánk, Népünk, Magyar Életünk ezt kivánja tölünk. Te lásdd tisztán, - ha a világ még nem is látja -, hogy a mi gyökereink Nyugat és a mi hitünk a Kereszténység; és ezért a kettöért éltünk mindig és harcoltunk a csatatereken; ezért a kettöért lett könny a kenyerünk és olcsó a vérünk és ennek a kettönek a védelmében kerültünk az elmult háborukba olyan tragikus ellentétbe az igazi Nyugattal, amely ellen sohasem harcoltunk, de amelyért mindig mindent feláldoztunk, mint most is... Nézdd Bajtárs, zordon az ut mögöttünk és nem találunk majd sok rózsát azon sem, maely elöttünk van ne hitegessük egymást, hisz régi kemény harcos sziv a szivünk - de azt tudjuk, hogy egymás kezét fogjuk, nem tévedhetünk el; ha tisztán látjuk a Célt, nem vakulhatunk el; ha merünk magyarok lenni nem kallódhatunk el és ha harcosok maradunk, harcunkkal biztosan megnyitjuk Hazánk bezárt kapuit. És ha ujra Hazánk Szent Földjére lpünk, becsületes kardunkkal a kezünkben, bátor, büszke számadást tehetünk Népünk minden fiának és asszonyának és gyermekének; olyan számadást, amelyet el vár tölünk sokat szenvedett Nemzetünk - el a harcostól, a magyar embertöl, a korát megértö európai - embertöl. Mi sokat láttunk, sokat szenvedtünk és sokat tanultunk, Bajtárs! - és megváltódtunk a mult minden hibájától. Látókörünk kitágult és az részigazságok helyett a teljes igazságot ismertük meg és tudjuk mi az elidegenithetetlen jussunk az uj-világtól. Ismerjük ellenségeinket és ismerjük barátainkat és tudjuk, mivel tartozunk mindkettönek. Ezekröl beszélgetünk majd az uton - ezen a kis lapunkon át is - mig hazaérünk. Meglásd, hogy megrövidül ez az ut és hogy kitisztul majd a Cél. Hisz mindketten azt akarjuk! Add ide a kezed és bizzál bennünk, Bajtárs!... b.G.I. BEVEZETÖ. Tájékoztatónk elsö számában szükségesnek tartjuk, hogy a lezajlott háboru utáni idök rövif összefoglalóját adjuk csupán azokra a lényeges részekre kitérve, melyek méföld követ képeznek azon az uton, melyen a világtörténelem dübörögve haladt mai helyzetéig. További számainkban azután két hetenkint csoportositva adjuk majd a világeseményeket, melyek bizonyára szervesen kiegészitik majd azokat az irányokat, amelyeket mai számunkban fektetünk le.

225 Mielött tájékoztatónkra rátérnénk, fel akarjuk hivni figyelmedet, Bajtárs, hogy ne várj tölünk politikai beállitotságot, és az eseményeket bármely árnyalatu politikai megvilágitását. Mi az eseményeket kizárólag száraz tényként mérlegeljük, s helyezzük a mérleg serpenyeibe. Kozekvenciánkat csupán az általános magyar és nyugati szempontok figyelembevételével fogjuk levonni, de ez sem vezethet oda, hogy beállitotságunk kedvéért lemondjunk a tárgyilagosságról, mert ez az elsö alapkövetelménye a katona-politikai helyzet valóságos lemérésének. Éppen ezért lapunkat bármikor nyugodtan adhatod idegen kezekbe is, - söt kérünk is erre -, mert az igazság volt mindig a legjobb propaganda..... Katona, -és világkatonai összefoglaló a második világháboru utolsó éveitöl napjainkig.... Lehullot az utolsó bomba...Európában elhangzott a "Tüzet szüntess!" parancs...Japánban az atomboma zárta le az ellenségeskedést...s ezzel lezárult a világtörténelem uj hétéves háboruja, mely technikai háboru lévén, soha nem látott borzalmakat zuditott az ugynevezett hátországokra is. A borzalmakba és szenvedésekbe belefáradt emberiség joggal várta és remélte, hogy az emberi szabadságokat zászlójára irt gyöztes demokráciák meg is hozzák a világ számára azt a békét, amelyet joggal el is várhatott. A Nyugati Közvélemény hitt az emberi szabadságjogok valóraváltásában, mert nem ismerte valójában a Szovjeuniót, csupán annak igen kedvezöre torzitott propaganda képét. A hivatalos politikai vezetésnek is csak igen csekély hányada volt tisztában a Szovjet valóságos arculatával, a nagy többsége azt hitte, hogy a Szovjet is ugyanolyan jószándékkal van eltelve, mint ök saját maguk. Mire a valóságra rájöttek, bizonyos tekintetekben már késö volt.... A közös veszély idején természetesen a szovjet propaganda mesterien kendözte el a valóságos célkitüzéseket és véleménykülömbségek esetén is ugy igyekezett beállitani az eseményeket, mintha azok szovjetkivánta megoldása esetén is csak a Nyugatiaknak kedveznének. S ezt a propagandát a nyugati népek niavsága készpénznek vette, annak ellenére, hogy csak csekély tisztánlátás mellett is, a háboru vezetés egyes lényegesebb mozzanatánál észre kellet volna már venniök a hirverés aranyfürdöjébe mártott és a Népek Jóságos Atyja szerepében tetszelgö Szovjet-Hóhér valóságos arculatát, kinek semmi nem elég, neki minden kell, uralom az egész világ fölött... Churchill volt talán az egyetlen, aki átlátott az akkor még szitának vélt vasfüggönyön és ellenhuzásokat próbált alkalmazni, sajnos sokszor nem kellö eredményekkel. Füstté vállott az általa kezdeményezett Balkáni partraszállás gondolata is és az elsö tehermentesitö partraszállást Nyugatabbra - Olaszország kellett áthelyezni, természetesen ezt is a Szovjet legnagyobb ellenkezése mellett, aki a Franciország-i partraszállást követelte egyre sürgetöbben, holott ennek távol sem lett volna1942-1943-ban olyan hatása, mint a Balkánon át a Német keleti Arcvonal oldalába és hátába vezetett nagy támadás, mely Közép- és Kelet-Európa népeinek gyors és hatásos háboruból való kiválását is jelenthette volna. De ez a Szovjetnek nem is lett volna lényeges, hiszen a német katonai kimerülés jelei már mutatkoztak és ismeretében voltak a meginduló angolszász hadászati-bombázás hatalmas méreteinek és egyre fokozodó tendenciájának. Neki egyetlen volt csak a fontos, a Nyugatiakat minél messzebb tartani Európa szivétöl, hogy ezeken a területeken a "szrzett jogok" alapján állandó föhatalmat biztosithassanak további céljaik kivitelezésére. Hogy ez nem egészen ugy sikerült, részben Churchill elörelátásán /Olaszország és Gör¨gország kézbevétele/ részben a németek katonai ellenállásán mulott. Az elsö háboru utáni év eleinte csendes emésztéssel telt el, mindenki igyekezett biztositani és megszervezni az igazgatása alá került területeket. A volt német csatlósokkal megkötik a békét, s a békeszerzödések szövegezésében a szovjet diplomaták a föszerepet, óvatosan kerülve a vitákat oly kérdésekben, amelyek már 1946. öszén kimutathatták volna a lappangó hatalmas ellentéteket. /Kárpátalja

226 kérdéseegyaltalában szóban sem került, a Duna-i hajózást egy külön konferencia hat hónappal késöbb tárgyalja, a fizetendö jóvátételk és a német tulajdon kérdésének részletes és pontos lefektetése kimarad./. Közép- és Kelet-Európa népei ezekután joggal érezhették és legelsösorban szerencsétlen Hazánk, hogy szöröstöl-böröstöl eladták a Szovjetuniónak. A Nyugatiak nyilván ezzel akarták megváltani a késöbbi, részükre lényegesebb kérdésekben való megegyezést. A Nyugatiak részéröl is komoly felismerés lett most már Churchill motorikus munkája alapján, a világ társadalmi átalakulása és fejlödése eredöiböl összetett nagy egységek felé való törekvés, lehetöleg a világállam megalakitása, azonban nem diktatorikus uton, hanem az Egyesült Nemzetek alapokmánya alapján, melyben minden résztvevö tagállam egyforma joggal rendelkezett volna és az idök kényszeritése folyamán lassan mindegyik lemondott volna nemzeti szuverenitásának bizonyos hányadáróla nagy egység kialakulásának érdekében. A technika tul nötte a koron, a társadalmak és a gazdaság messze lemaradt mögötte. Ha az emberiség nem akar ujabb Khaoszba jutni, mérföldes lépésekkel kell haladni az elmaradt tudományokban a Technika után. Ezt a tényt a Szovjetunió is felismerte. Azonban a Szovjet elképzelés szerint a kialakitandó Világ-állam egytlen hivatott vezetöje és diktátora a Szovjetunió lehet, mint aki megvivta a maga nagy társadalmi átalakulásának harcát és megteremtette a dolgozók "Paradicsomát". Hogy milyen rabszolgaság árán az természtesen más lapra tartozik. S ezt az elhivatottságot a késöbbiek folyamán természetesen lassan már nem is igyekszik véka alá rejteni, külpolitikai irányvonala mindinkább élesebb és mindinkább támadó jellegü lesz. 1947. év folyamán szándékait mindinkább nyiltan kimutatja, természetesen hirverésében a Nyugatot tüntetve fel imperialista és agresszivként. Az UNO-ban egyre gyakrabban hangzik el a legsulyosabb kérdésekben az orosz veto s lassan világossá válik, hogy ez a nagyrahivatott intézmény munkaképtelenné vált egyik primhegedüsének állandó disszonáns játéka miatt. Ezek az események megdöbbentették a Nyugatot és bizonyos idegenkedéssel és bizalmatlansággal kezdték most már nézni a volt szövetségest. A vilkág kettészakadásának réme egyre nyomasztóbb aranyként kisért s minél több az engedmény az arany elosztása érdekében, annál sulyosabban fekszik rá vilá helyzetre. Miután a kettészakadás most már szinte elkerülhetetlennek látszik, mi sem természetesebb hogy a Nyugat is szervezkedni kezd és a nyugati tömörülés élére katonai, ipari és gazdasági trulsulya alapján Amerika áll. Az események ezután szinte skatulyába csomagolhatóan e két nagy irányvonal alapján haladnak: eröszakos Szovjet terjeszkedés minden irányban, amit nem érhetett el a háborus elötörése folyamán és pedig sorjában: 1947-ben: kommunista puccsok Magyarországon, Romániában, Lengyelországban és Bulgáriában az ellenkezök legkiméletlenebb felszámolás mellett. 1948-ban: Cseszlovákiában kommunista alapon puccs történt február 24-én, mely esemény Jan Masaryk külügyminiszter életébe került, Benes elnököt viszont hatalmától fosztotta meg, majd késöbb életétöl is. Romániában lemondatják Mihály királytés számüzetésbe küldik, hogy Groza kommunista kormányelnök lehessen az államföés a román nép bolsevizálása számára a király személye ne jelenthessen már akadályt. Legföbb szovjet támogatás mellett május 15-én független zsidóállam alakult Palesztinában, az angol mandátum megszünése után, jóllehet az UNO döntése alapján ettöl az idöponttól kezdve az Egyesült Nemzetek Szövetségének kellett volna átvennie Palesztina gyámságát. A Szovjetunió e tény által megosztotta a nyugati hatalmak már összhangba hozott véleményét és az Egyesült Államok ellenségévé tette azt a 25 milliós Arab világot mely ennek elötte rokonszenvezett az USA-val. Junius 18-án Vassili D. Szokolowszkiszovjet tábornagy, a németország orosz megszálló erök föparancsnokaBerlint elzárja a Nyugati hatalmak utánpótlásai lehetöségei elöl, mellyel durván megszegte a potzdami egyezményt. A Szovjetunió igy akarja lehetetlenné tenni a három Nyugati szövetséges berlini helyzetét. Az ezzel kapcsolatos amerikai, angol és francia részröl julius 30-án nagy eréllyel meginditott moszkvai

227 tárgyalások kudarcba fulladtak és ezáltal sulyos tekintélycsorbát szenvedett Amerika és Anglia. A berlini kérdésnek az UNO Biztonsági Tanácsa elé vitt ügye sem oktober 1-én, sem pedig utánna nem kerülhetett döntésre, a Szovjet vetoja miatt. A "Merénylet a világbéke ellen" esetén alkalmazandó fegyveres megtorlás határozata igy elmaradt. Észak-KOreában oktober 2-án kommunista kormány alakult szovjet támogatással. Mandzsuria fövárosa Mukden, a kinai szovjet csapatok birtokába jutott és nem sokkal késöbb az egész nagy, gazdag ország a kommunisták hatalma alá került. Kinában rohamossan törnek elöre a vörös csapatok és kommunista kormány alakul augusztus 17-éna már elfoglalt területeken. Indonéziában, valamint a Malay-i félszigeten erös kommunista beszürélesekkel egybekötött fegyveres felkelések pusztitanak, melyeket a mai napig nem sikerült meg felszámolni. A Szovjetunió ezáltal egy politikai és stratégiai éket vágott magának Ázsia szivén keresztül az Indiai Oceánig. Kommunista sugalmazásra megismételt, hatalmas sztrájkhullámok bénitották meg heteken át az Egyesült Államok, Franciország és Olaszország termelését és gazdasági talpraállását /A két utóbbiét elsösorban/. Erre válaszol Nyugat egy önvédelmi gyürü felállitásával. Eleinte a Marshall terv alapján gazdaságilag injekciózták a még szabad országokat, hogy ezáltal a kommunizmus legnagyobb sz¨*ovetségesét, s nyomort kikapcsolják. Hatalmas kommunista ellenzés és ugyancsak általuk szitott sztrájkok ellenére a Marshall-terv országai gazdaságilag talpra állottak. A Szovjet azonban nem hátrált meg és helyi kommunista pártjain át óhajtja megvalósitani további terjeszkedését. Bár kilátástalan minden probálkozás, a Nyugat megkisérel mindent, hogy a problémákat az UNO utján oldja meg, azonban az orosz veto-jog féktelen használata miatt, minden jószándék hajótörést szenved. Viszont azt is el kell ismernünk, hogy a Szovjetnek is bizonyos alapjai vannak eröszakos támadásai részére, mert a háboru alatt és után kötött egyezmények oly hányaveti nagyvonaluan szerkesztettek meg, hogy azok bármikor jogászi alapon alapszolgáltatásként magyarázhatók minden irányban. A jószándék e teljes hiánya a fent emlitett egyezményeket teljesen idöszerütlenné tették, s eleinte hallgatólagosan, késöbb már nyiltan is a Nyugatiak azokat maguk részéröl hatálytalannak nyilvánitották s helyettük az általános helyzet adta toldozgatáshoz fogtak, fenntartva mindig a "nyitott-ajtót": hátha megegyezhetnek még a Szovjettel békés uton. Ilyen toldózásként jön létre a "Benelux" szövetség, melyet kiszélesitenek az Atlantic Pactummal. Ennek clausurái igen komoly gátat emelnek az Európai bolsevizálás további eröszakosságai ellen. A Szovjet most már csak az egyes államok által még szükséges ratifikálás esetleges meghiusulásában reménykedhetik, azonban nagyon csekély reménnyel. Ezzel az egyezménnyel az USA kilépett hagyományos elszigetelödési politikájából, amellyel eddig mindig minden megnyert háboruja után, elvesztette a békét. A technikai fejlödés utján összezsugorodott világban az USA határiai ezekután a valóságnak megfelelöen Európára tolódtak ki s Európa szabad részének biztonsága jelenti az USA biztonságát is. A gazdasági talpraállitás nagy munkája után az Atlantic Pactum életbelépésével megindul a tagállamok katonai megszervezése és a védelmi tervek összhangba hozatalával a katonai felfegyvezés megoldása is, mely nélkül az igen komoly szovjet katonai felkészültséggel szemben az egész paktum csupán irott malaszt maradna.

228

12.Fejezet. Ez is a magyar emigráció volt.

229

BIZALMAS. 35 Csicsáky Jenö, hosszujáratu tengerész kapitány Spielfeld-Grassnitzberg 1949. aug. 10 Karsay Jenö alez.urnak Graz. Kedves Jenöm! Legutóbbi itléted alkalmával nyilvánitott kérésednek teszek eleget, amikor most a jelen soraimmal adom irásban az akkor közölteket. Még 1903 január havában történt, hogy elöször léptem Amerika földjére a Mexikói öbölböl fekvö Pensacola nevü városkában, nem messze kissé keletre New-Orleanstól. Egy volt osztálytársammal együtt érkeztem oda, akivel a megelözö évben kerültünk ki a fiumei Tengerészeti Akadémiából. Pusztán egy véletlen körülmény folytán jöttünk ott össze a helybeli nagy áruház egyik tulajdonosával. Megtudtuk töle, hogy akkor már több mint két évtizeddel azelött vándorolt ki öccsével Magyarországból s tisztán amerikai munkájuk eredménye volt a már akkor amerikai méretü áruházuk, amelynek cimtábláján a "Friedmann Brothers" felirat volt látható. Mig az idösebb fivér ugy beszélte a magyar nyelvet, mintha csak velünk érkezett volna oda hazulról, addig ifjabb fivére már csak alig egy két szónak emlékezett bizonytalanul a jelentésére. Az idösebbik Friedmann testvér még az nap este bevezetett bennünket a helység legelökelöbb klubjába. Amikor bemutatott bennünket a klub tulajdonosának, Hall dr-nak, egy kellemes megjelenésü amerikai uriembernek, ez nem mulasztotta el azonnal kijelenteni, hogy ott tartózkodásunk ideje alatt érezzük magunkat otthon, mint szivesen látott vendégei a klubjának. Az egyik nap délutánján csak ketten voltunk a társammal a klub olvasótermében, ahol egy méreteiben szokatlanul nagy óvális asztal egyik végénél kényelmes börfotelekben ülve böngésztük az asztalon fekvö lapokat és folyóiratokat, amikor belépett az olvasóterembe dr.Hall. Kedvesen, de csak csendes föhajtással üdvözölt bennünket, nehogy zavarva érezzük magunkat olvasásunkban s az asztal tuldó végén helyet foglalva belemerült ö is azoknak az ujságoknak az olvas´sába, amelyek ott a kezeügyébe kerültek. Ilyen körülmények mellett hamarosan megfeledkeztünk róla és mi is folytattuk olvasásunkat. Alig telhetett el igy több mint egy negyed óra, amikor különös nevek suttogására lettünk figyelmesek. Nem voltunk, csak hárman a teremben. Hall dr. kezéböl láthatólag az asztalra hajlott az által olvasott lap, mig ugyanakkor ö álomba szenderülten dölt be a kényelmes klub fotel egyik sarkába. Az elsuttogott különös nevekre azonban akaratlanul kellett felfigyelnünk, mert azokat semmiképpen sem tudtuk kapcsolatba hozni szendergö makerikai házigazdánkkal. Elképzelhetö, hogy minö buta szemekkel meredhettünk rája, amit valószinüleg megérezve álmából zavartan felébredt, amikor ö is nagy kérdö szemekkel tekintett felénk. Igy néztünk farkas szemet egymással egy darabig, amig ö magára nem eszmélve meg nem kérdezte, hogy talán fecsegett valamit álmában? 35

Doszié 104.

230 Biztositottuk róla, hogy álomban való fecsegésröl éppen nem lehet szó, de közöltük vele, miszerint kétségtelenül különösnek találtuk azokat a neveket, amelyeket álmában suttogva kiejtett, mert nem találunk arra magyarázatot, hogy szendergésében egy amerikai a mi európai uralkodó családunk tagjainak a neveit suttogja önmagának és azok közül többnek a nevét többszörösen is megismételje. Erre a kijelentésünkre szemmel láthatólag megdöbbent, de hamarosan megtalálta önmagát s ujra bemutatkozott, de most már a mi nagy meglepetésünkre magyar nyelven, mint Halmágyi szkv. százados. Elmondotta, hogy amikor IV. Károly király édesatyja, a néhai Ottó föherceg, az egyik tivornyája után azt az ismeretessé vált botrányt akarta elkövetni, hogy borgözös társaságát lakására illetve palotájába hivva felvezesse feleségének a hálószobájába, ö is résztvett a szóban forgó tivornyán. Ha bár ö sem volt mentes az elfogyasztott szesz hatásától, az azért még eszzébe jutott, hogy voltaképpen ö a fenséges asszony kamarás tisztje. Illuminált állapotban a háloszoba ajtajáig érve még azt is kisütötte, hogy neki tennie kell valamit és meg kell akadályoznia a föherceg szándékának a keresztülvitelét. Borgözös állapotban evégböl a föhercegi háloszoba ajtaja elé ugrott s ott kardot rántva és azzal hadonászva kijelentette, hogy bárki is csak az ö testén át juthat be a fenséges asszonyhoz. A társaság e nem várt fordulat folytán kénytelen volt eltávozni, ami ö továbbra is örizte az ajtót. Bátor kiállásáért csak dicséretet kaphatott volna, ha tulbuzgóságában, illetve felöntött állapotában nem feledkezett volna meg arról, hogy nem állott jogában még a föherceget is megakadályozni abban, hogy ö se léphessen be a felesége hálószobájába. Ezért lakolnia kellett. Büntetésböl szolgálaton kivüli állományba helyezték és számüzték a monarchia területéröl, bár erdélyi birtokaitól nem fosztották meg s igy azoknak a hasznából alapithatta meg amerikai klubját, mely akkor már szintén jól jövedelmezö üzletnek bizonyult a vezetése mellett. Kilétének ilyenképpen történt felfedése után több dolgot mondot el uralkodóházunk egynémely tagjának a dolgairól, nehogy magával kelljen azokat vinnie esetleg a sirba s ezértugy tekintett bennünket, mint a sors küldöttjét. Nem hogy nem követelt, de még csak nem is kért tölünk bizalmas közléseire titoktartást, ellenben jól felfogott érdekünkböl erösen a lelkünkre kötötte, hogy ha az általa közölteket bárki elött is elfecsegnénk és azok nyilvánosságra kerülnének, attól a perctöl kezdve életünk többé egy fa garast sem fog érni. Azóta azonban sokat változott a világ. Hol vagyunk ma már a monarchiától és hol van ma már az akkori hirhedt bécsi kamarilla? Két világháboru távlata választ el már bennünket ezektöl. Bár az egész világon azóta már sok minden megváltozott, de egy dolog kétségtelenül változatlanul élte tul az idöket. Ez pedig a magyar szent korona. A magyar szent koronával kapcsolatban való érdektelen történelmi küldetésem érzése fogott el, amidön itt léted alkalmával közöltem Veled mindazt, amit néhai Ferenc Ferdinánd trónörököstöl tudtam meg annak idején Halmágyi századostól. Magam nem vagyok semmiféle összeköttetésben sem a volt királyi házunk tagjaival, sem pedig volt vagy eljövendö politikusainkkal. Mivel a vagyon nem érdekelt, mert már 30 éves korom elött rájöttem, hogy az inkább teher, mint áldás az életben, de ugyanugy a politikai felelöség is, ennélfogva nem kerestem az ilyen ismeretségeket s ma már arról is meggyözödtem, hogy ennek a felismerésnek köszönhetem, hogy a fejemet nem választották el legalább is eddig a nyakamtól. Ha Hazánk sorsának intézésében való részvétel vállalására illetékesektöl felhivást nem kapok, arra magamtól soha sem fogok vágyódni, még kevésbbé törekedni, mert azt tartom, hogy miért csináljak magamnak gondokat, ha azokat tölem senki sem kivánja vagy kéri. Akad erre a célra elég sok törtetö. Igaz ugyan, hogy ezek java részét inkább az önzö ´rdekek, mint a köz érdekei ösztönzik, de azt tartom, hogy mindig olyanok a vezetök, mint amilyeneket a vezetettem megérdemelnek. E sorokat azért szögezem le, hogy nyilvánvalóvá tegyem, miszerint a Veled közölt értesüléseim irásban történö lerögiztésére semmiféle önérdek nem vezet, csupán a történelmi igazság, amidön kérésednek

231 ezzel eleget teszek, mert külömben e sorokat az ilyenekre éhes szenzációt hajszoló lapoknál könnyen értékesithetném. ´Rzem hogy a történelemnek ezt a titkát csak Hazánk érdekében fogod felhasználni. Hogy miként, az Rajtad mulik! Örizd meg soraimat, nehogy illetéktelenek kezeibe kerülhessen. Azt tudod, hogy nem csak nemzeti királyságnak vagyok hive, hanem nemzeti király is a kivánságom. Tudom azt is, hogy ezekben egyetértünk. Abban is egyet értünk, hogy nemzeti király nem kereshetünk, de nem is találhatunk. Közöltem azonban Veled, hogy ha eljövendö uralkodóinktól cserébe a koronáért azt követeljük, hogy hitvesüket ne idegen uralkodó családból, hanem a magyar nök nagy és szép csokraiból keressék és válsszák ki magunak, akkor bárki kerüljön is legközelebb a magyar király székébe, a harmadik nemzedéknél már nem lesz szüksége a magyarságnak arra, hogy nemzeti királyt kelljen keresnie. Mivel nem tartom üdvösnek, hogy szent koronánkra többesben legyenek trónigénylök, ezért nagyon megfontolandónak tartom, hogy a történelemnek az alábbiakban közölt titka köztudomásuvá váljék -e, vagy sem. Annak a célnak az elérésére azonban, hogy egy két nemzedéken belül nemzeti királyhoz juthassona a magyaság, végsö fegyverként való felhasználása talán megengedhetö lenne, annál is inkább, mivel törvényeink nem ismerik királyaink rangon aluli házasságkötésének érvénytelenségét. Téves felfogás lenne ez ellen az az érvelés, hogy a mai korban, amikor az emberik jogokat nemzetközi törvények alapján igyekeznek biztositani mindenki számára, akkor mi nem jöhetünk elö jövendö uralkodóinknál az ilyen megszoritásokkal, mert ilyen megszoritásra sohasem a trónvárományos vagy a király egyéni személye, hanem mindenkor csak a közjogi személye lenne kötelezve, minélfogva nem lenne elzárva e tekintetben ö elöttük sem az emberi jogokon alapuló szabad párválasztás eshetösége sem, ami legfeljebb a trónigényröl való lemondás kötelezettségét vonná maga után. Egyébként is az általam javasolt párválasztási kötelezettség még mindig inkább tágabb teret enged a szabad választásnak, mint az egyenranguság alapján megkötött párválasztási kötelezettségei az uralkodó családoknak. Egyszer már véget kell vetni annak, hogy vérükben idegen uralkodók intézzék nemzetünk sorsát.Ezzel a párválasztási megszoritással kapcsolatban még felmerülhet az a kérdés, hogy kik is lehetnek azok a nök, akik királyaink élettársaiként mint "magyar" nök jöhetnének számitásba? Ez a szó ugyanis , hogy "magyar", önmagában nagyon tág értelmet nyerhet. Ezért a meghatározásra csak a következö három eshetöség megvizsgálását javaslom: 1/. Származás magyar származásu apától és magyar származásu anyától. 2/. Származás magyar származásu apától, de idegen származásu vagy nem magyar nemzetiségü anyától. 3/. Származás idegen származásu vagy nem magyar nemzetiségü, de magyar honpolgárságu apától és magyar származásu anyától. Az elsö esetben szóba jöhetnek azok a leányok /özvegy és elvált nök kizárva/, akiknél a szülök magyar származása nyilvánvalóan meg nem támadható, vagy nyilvánvalóan kétségbe nem vonható. Elegendö tehát, ha a szülök tiszta magyar helységböl származnak, magukat mindenhol és mindenkor magyaroknak és magyar anyanyelvüeknek vallották, nyilvánvalóan nem nemzetiségi szülöktöl származnak és gyermekeiknek is magyar az anyanyelve. A második esetben csak azok a magyar lányok jöhetnek számitásba , akik tisztán magyarok lakta vidéken tisztán csak magyar nevelésben részesültek, szüleik otthonukban már több éve csak magyarul beszélnek egymásközt; magyar nevelés alatt a tisztára magyar nyelvük oktatás értendö az elemi iskola elsö osztályától kezdödöen felfelé. A harmadik esetben számit´sba vehetök lennének mind azok a lányok, akik a magyar nyelvet beszélik, családjuk keretén belül is azt használják és magukat mindig és mindenhol magyaroknak tartják. Az idegen családi név, bár kétségtelenül szépséghibának tekinthetö, azért egymagában még senkit sem zárna ki e tekintetben a "magyar" fogalma alól. Ezzel a javaslatommal eléggé szabadelvüen járok el, de e meghatározásaimat a lehetö legalsóbb határnak tartom. Ezek ugyanis nem márol holnapra alakulta ki, hanem egy egész életen át figyelemmel kisért célzatos megfigyeléseim alapján.

232 Mindezeknek az elörebocsátása után most már rátérek néhai Ferenc Ferdinánd trónörökös titkára. Anna a Ferenc Ferdinándnak a titkára, akit kortársai valóban sphinx-nek ismerték és annak is tartották. Tény, hogy erösen zárkozott ember volt s e zárkozottságát csak akkor vetette le, amikor az általa végtelenül gyülölt, megvetett s elötte valósággal undort keltö magyarságra szórhatta a minden magyar kezet ökölbe kényszeritö megjegyzéseit. Valósággal kéjelget, amikor a magyarsággal szemben érzett gyülöletének, undorának és megvetésének szabad folyást engedhetett. Ez volt tehár Ferenc Ferdinánd, a "magyar" trón egykori várományosaaki a magyarsággal szemben való gyülöletének még a házasságkötésével is kifejezést adott, amikor a magyarságot ugyancsak gyülölö cseh népböl származott Chotek Zsófia grófnövel kötött morganatikus házasságot. Ha pedi a róla szóló magyar történelmi müveket elolvassuk, akkor még kevésbbé fogjuk különösnek találni, hogy bizony nagyon sok magyar hazafilélekzett fel akkor, amikor ennek a magyargyülölö osztrák föhercegnek és feleségének életét egy elvetemült szerb orgyilkos 1914 junius végén kioltotta, ami után elszabadultak az Apokalipszis lovasai és lángokba boritották egész Európát, amely lángok azóta már az egész Földet is lángba boritották és még ma, 35 év elteltével sem szüntek meg emészteni ezt az egész szerencsétlen földrészt, amelyet legujabban Euráziának neveznek. És mindezt a sokm szerencsétlenséget a Sors valóságos irónájaként föként nekünk magyaroknak kell elszenvednünk nemzetünk ádáz ellenségéért, gyülölönkért, megvetönkért, Ferenc Ferdinándért. Miatta kellett vérznünk és látnunk Hazánk pusztulását, feldarabolását. Ellenségeinek az ég mind a négy táján Hazánkból kellett egy egy darabot leszakitani és végül mindennek betetéz´séül hazánk legjobbjai kényszerültek összes javaiktól megfosztva, porig lealázva, hazátlanul szóródni szerte széjjel a nagy világban. Mik ezek a felmérhetetlen szenvedéseink, ha nem ironiái a Sorsnak? A Sors azonban nem szokott tévedni. Vajjon nem ilyen uton akarja -e a Sors tudtunkra adni azt, hogy mit is vesztettünk Ferenc Ferdinánddal, mert erre azt kell mondanunk, hogy "mindent"! De hogy ezt megérthessük, meg kell ismernünk elöbb az egykori Habsburg Sphinx titkát. Azt a titkot, amelyet Ferenc Ferdinándról tárt fel elöttem és egy társam elött 1903 januárjában Pensacolában az egykori Monarchiából számüzött Halmágyi szolgálaton kivüli százados. Szavait az idönek ebben a távlatában szó szerint meg sem kisérelhetem visszaadni, de felfedéseinek lényegére tisztán és világosan emlékszem. Kész vagyok ezt bármikor esküvel is megerösiteni. "Fiuk, mondotta Halmágyi, emlékezzetek arra, hogy Ferenc Ferdinándot a trónöröklésben megelözte elöbbaz öngyilkossá lette Rudolf föherceg, majd pedig a szerencsétlen véget ért László föherceg. Ez utóbbinak a magyarsággal szemben táplált rokonszenve miatt kellet az osztrák kamarilla intézkedésére elpusztulnia. Ilyen elözmények után lett a trón örököséve Ferenc Ferdinánd, aki egy ifjukori gyermekes helytelen eljárása miatt nagyon ellenszenves volt nagybátyja, a császár elött. Tisztában volt azzal, hogy nagybátyja részéröl semmiféle támogatásra vagy védelemre nem számithat. Amidön a kamarilla elött nyilvánvalóvá vált a császár vele szemben való ellenszenve, mint állitólagos sulyos tüdöbeteget a szó legszorosabb értelmében internálták Lussin szigetére és ezzel megakadályozták nála, mint trónörökösnek,a közjogi szereplését. Ferenc Ferdinánd kitünöen beszélt magyarul, de László sorsa, valamint indoktalan internálása ovatosságra intette. A magyarsággal szemben táplált érzelmeivel, mint annak idején a trónörököstöl messze állónál, eredetileg nem törödtek. Vele született zárkozottsága is megmentette öt addig, hogy e tekintetben nem igen lehetett nála senki sem tisztában erröl az oldalról. Világossá vált elötte, hogy a trón árnyékában éltre halálra megy a játék. Édesanyja megmozgatott minden követ, hogy fiát internálásából felszabaditsa és közjogi szereplésének jogaiba visszahelyeztesse, de sikertelenül. Végül is II. Vilmos császárhoz fordult segitségért. Ekkor született meg a tatai császárhadgyakorlatok gondolata. Már napok óta folytak e gyakorlatok, amikor II. Vilmos egyszerre elkezdett érdeklödni a trónörökös felöl. Hiába akarták azzal kielégiteni, hogy szegény tónörökös beteg, mert amikor Vilmos megtudta, hogy betegsége nem köti ágyhoz, ugyszólván köevetelte, hogy a trónörökösnek is feltétleül részt kell vennie ezeken a hadgyakorlatokon. Mit volt mit tenni? A vendég császár kivánságát ki kellett elégiteni. Távirat ment tehát Lussinba a trónörökösért. A találkozás után az egész vezérkar jelenlétében történt meg, amikor is Vilmos erösen szemügyre véve Ferenc Ferdinándot,

233 ellenmondást nem türö hangon kijelentette, hogy tereád merik azt mondani fiam, amikor majd ki nem pattansz az egészségtöl, hogy te beteg vagy? Hol az a felcser, aki ezt meri rólad állitani? Igy gyógyult meg tehát hirtelen az állitólagos tüdöbetegségböl a monarchia akkori számüzött trónörököse. Öten voltak magyarok, akiket Ferenc Ferdinánd bizalmába fogadott. Halmágyi saját magát is közéjük számitva névszerint nevezte meg öket. Neveiket nem jegyeztem fel. Arra még emlékszem, hogy egy akkori föispán és egy magyar tábornok volt köztük. A trónörökös velük, ha másoktól távol állottak, magyarul beszélt. Csak egyedül ök tudták, hofgy a trónörökös megnyilvánuló magyar gyülölete csupán álarc a saját személyi biztonságának a fedez´sére. Ennek ellenére állandóan figyelték és gyanakodta reá. Mivel nem biztak benne, nevezték öt el Sphinx-nek. Halmágyi elmondotta, hogy az osztrák kamarilla állandó fondorlatai miatt Ferenc Ferdinand kiábrándult az osztrák császári koronából s terve az volt, hogy ha eljön az ideje, csak magyar királlyá koronáztatja meg magát és Budapest székhellyel a magyarság vezetése mellett dualisztikus monarchia helyett Szerbia bekapcsolásával trialisztikus monarchiát hoz létre. Bár némi kételkedéssel hallgattuk Halmágyit, de nem volt okunkszavahihetöségét kétségbe venni. És most nézzük meg tiszta látással, mi minden is történt a késöbbi idökben? Ferenc Ferdinánd megnösült. Elvette Chotek Zsófia grófnöt. Elvette a futaki több ezer holdas magyar förendházi tagnak a leányát, akivel nyolc éves koromban többekkel együtt én is játszottam fogócskát a futaki kastély parkjában. Német szó elsajátitására kerültem akkor cseregyerekként Ó-Futakra. Hogy Zsóf gtókisasszony beszélt -e magyarul vagy sem, arra nem emlékszem. Arra azonban jól emlékszem, hogy a tanitóknak, az orvosoknak és a patikusnak velem egykoru csemetéi többet tanultak tölem magyarul, mint én tölük németül. Bár a grófkisasszony idösebb volt nálunknál, mégis a fenit haddal hancurozott akkori ottlétekor a legszivesebben. Ferenc Ferdinándnak e morganatikus házasságkötése elött utódai nevében azok részéröl le kellett mondani trónigényeiröl. Ezt a reverzálist igazán könnyü szivvel irhatta alá. Az csak Ausztriában birt volna érvénnyel. A mi törvényeink nem ismerik a morganatikus házasságot, ennélfogva ez a reverzális gyermeikeinek a magyar trónt igénylö jogát nem érinthette. A Hohenlohe hercegek, jogilag a magyar korona egykor jogos presumptiv örököese, még mai is élnek, bár kétségtelen, hogy atyjuk életében még nem avathatta be öket titkos terveibe, nehogy mint fiatal meggondolatlan gyermekek esetleg árulóivá lehessenek. Az itt lefektetettek ezért még sok bajt okozhatnak egyrészt Hazánknak, másrészt IV.Károly király leszármazottjainak, ha illetéktelen kezekbe kerülnek. De menjünk tovább. Azok a tábornokok, akiket mint trónörökös, Ferenc Ferdinánd helyezett vagy helyeztetett a haderö vezetö helyeire, ha nem is voltak vérségileg magyarok, de tulnyomó többségben mint magyar alattvalók látták meg a napvilágot. Végül pedig Ferenc Ferdinánd életét egy szerb golyó oltotta ki orozva. Vajjon nem azért -e, mert valahol valamiképpen kiszivárgott talán Ferenc Ferdinánd szándéka Szerbiával kapcsolatban? Avagy csak véletlen egybeesése volna ez a dolgoknak? Ki adhat erre feleletet? Adja Isten, hogy e soraim ugy induljanak el tölem utjukra, hogy bármi lesz is a sorsuk, azok Hazánknak soha nem kárára, hanem csak hasznára válljanak. Elgondolkodhatsz Halmágyinak már 1903-bam leadott közlésein. Szeretettel és öszinte igaz magyar barátsággal, üdvözöl, (tollal aláirás "Jenö")

234

MAGYAROK !

36

8 millió Magyar térdenállva imádkozik a legnagyobb magyarért MINDSZENTY Hercegprimásért és Te táncolni mész? Van Kedved?! Nem félsz a Magyarok Istenétöl!? Vagy már elfelejtetted azt is hogy magyar vagy!? Akkor mért bitorlod a "Magyar-Szabadság-Mozgalom" nevét?! Csupán azért, hogy szennyedet takard?! Nem t/ersz öntudatra?! Ezekre felelj Önmagadnak! S aztán menj táncolj!!!!! Ez "tanács"-adás !!!!! (röppcédula)

36

Doszié 63.

235

13.Fejezet. Magyar emigrációs költészet.

236

Buenos Aires, 1952.IV.26.

37

Nagyságos Alezredes Ur, Kissé késve válaszolok II.13-ról kelt levelére, melyet alázatosan köszönök. Késésem oka, hogy nem volt kész a körlevelünk és abból pedig akartam küldeni. Közben befutott az uj B.L. melyet hálásan köszönünk. /10 db/. Az iránt érdeklödöm,hogy ne e csináltassunk itt valami klisét, amit a cimlaphoz fel lehetne használni. Vagy pedig nem volna e jó az a kép, amit a spanyol nyelvü Hadak Utján hoz, amit Alez.Urna még régi cimére leküldtem hajópostával. Erröl méltóztassék irni. Besenyi örgy. ur ujra résztvesz a bajtársi életben. Segély akciónk jelenleg pénzbeli segélyt irányitott Székely alezr. Zsidegh alezredes urak részére, továbbá Virágh fötörzs.. S innét messziröl ez a segitség nyujtás rém körülményes. Rengetem bajlódásom van megoldásával. A Hollandiában lévö két öreg menhelyi altisztet is támogatjuk. Benköröl a körlevélben tetszik olvasni. A dollár küldést nem merjük vállalni anno dazumal a zászlóra küldtünk 5 dollárt és eltünt. Már kaptunk Dobolyi féle Mindszenty Népét, de egyebeket nem hallunk róla. Egyébként az egyik fia itt van, az sem valami nagy elismeréssel nyilatkozik papájáról. Én tartom az ök-t mindenfelé, most igyekszek felvenni az idegenlégióban lévö csö-kel. Most folytatjuk a nyomozást Szabó Károly csö.szds. ügyében, aki állitólag több bajtársának elfogásánál közremüködött. Arra is kérnénk Alezredes Urat, hogy a B.L.ben szólitaná fel a bajtársakat, hogy aki ezzel kapcsolatban tud valamit, az irja meg, mert ha igaz a dolog akkor ezt az embert lehetetlenné kell tenni. Amugysem tagja a Bknak mert idekint megbösült s zsidószármazású nöt vett feleségül. Más egyébb hirröl beszámolni nem tudok. A gazdasági helyzet itt is nagyon romlik, de azt hiszem ez a világ jelens. A bajtársak csö.nap alkalmából üdvözölték Alezredes Urat is, meg tetszett e kapni a lev.lapot. Ujólag mindenki üdvözletét tolmácsolva vagyok Alezredes Urnak alázatos allatosa. 1 körlevél 2 coupon int. (aláirás olvashatatlan)

37

Doszié 13.

237

Hitvallás. 38 Papp-Váry Elemérné. Hiszek egy Istenben , hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyaroszág feltámadásában. Ez az én vallásom, ez az én életem, Ezért a keresztet vállaimra veszem, Ezért magamat is reá felfeszittetem. Szeretném harsogni kétkedök fülébe, Szeretném égetni reszketök lekébe, Lángbetükkel irni véres magyar égre: Ez a hit a fegyver, hatalom és élet, Ezzel porba zuzod minden ellenséged, Ezzel megválthatod minden szenvedésed. E jelszót ha irod lobogód selymére, Ezt ha belevésed kardod pengéjébe, Halottak országát feltámasztod véle. Harcos, ki ezt hiszed csatádat megnyerted, Munkás, ki ezt vallod, boldog jövőd veted, Asszony, ki tanitod, áldott lesz a neved. Férfi, ki ennek élsz, dicsöséget vettél, Polgár, ki ezzel élsz, uj hazát szereztél, Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél! Mert a hit az Erö! Mert aki hisz, gyözött, Mert az minden halál és Kárhozat fölött Az Élet Urával szövetséget kötött. Annak nincs többé rém, mitöl megijedjen, Annak vas a szive minden vésszel szemben, Minden pokol ellen, mert véle az Isten! Annak bátor nyomán zöldül a temetö, Virágdiszbe borul az eltiport mezö, Édes madárdaltól hangos lesz az erdö. Napsugártól fényes lesz a házatája, Mézes a kenyere, boldogság tanyája, Minden nemzetségén az Isten áldása. 38

Doszié 137.

238 Magyar! Te most árva, elhagyott, veszendö, Minden nemzetek közt lenn a földön fekvö, Magyar, legyen hited, s tied a jövendö! Magyar, legyen hited és lészen országod, Minden nemzetek közt az elsö, az áldott, Isten amit néked cimeredbe vágott! Szived dobogjon, szavad is hirdessen, Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este, Véreddé hogy váljon az ige, az eszme: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában!

239

Maradj magyarnak.

39

Magyarnak születtél Maradj csak magyarnak Igy érezd magad is boldognak és nagynak. Hisz magyarnak lenni szép és nemes dolog Hogyha hazádért élsz és szived érte dobog. Ha jönnek mégis idök
39

Doszié 136.

240 Tartsunk össze. Talpra magyar, mert eljött a végóra. Tartsunk most mi össze igy jön sorsunk jóra. Ne engedjük többé hogy rabok legyünk. Ha nem tartunk össze gyöz az ellenfelünk. Rázzuk le rólunk terro szenny bilincsét. Védjük örökké szabadságunk kincsét. Nagy-Magyar határ még vissza vár ujra. Tartsunk most mi össze eljött a végóra... Florange, 1950 április 12 Bakó János

241

CSENDÖR ESKÜ. 40 Csendör az eskü köt halálig! Hazánkért élni s halni kell! Ahol az ellen tör népünkre, Parancsok nélkül a harcra fel! Fegyverre fegyvert, kardra kardot, Szuronyt szegezz, ha ágyu nincs. Inkább nyugodjunk hösisirokban, Népünk ne törje rabbilincs! Csákónkon kakastoll lobogjon! Hiven-vitézül, ez a jelszavunk! Magyarhazánknak hü katonái, Becsületünkhöz hiven vagyunk! Békére szomjas dolgozó népünk, Szép legyen álmuk bárhol lakik. Ne jusson többé ellenkezére, Ki a Hazáért imátkozik! Aranykalászos buzatáblákon, Ne legyen többé ijesztgetés. Azé a termés, aki vetette, Nem az örökös kinszenvedés. Félre a földek elkopzásával! Azóta nincsen szentelt kalács. Nem kell magyarnak tanitómester, Községház helyén hazug tanács! Háztájakba sem kotnyeleskedés, Az aki sohasem szántott-vetett! Ne rontsa kontár, a semmittevö, A régi rózsás szép életet! Csendör az eskü köt halálig! Elég a sirás az átkozás! Csak harcra készen, ha üt az óra, Legyen egy magyar összefogás! Franciaországban irta a Karlsruheban tartandó 1966 julius 2-án tartandó csendörnapi ünnepségre. Hiszem, hogy iródott hiába ezen Istensugalta versemnek megirása, mert jönnie kell egy rövid idönek, amikor tártkapukkal várják az otthon szenvedö magyarjaink hogy karjaink közé zárhassanak, mert csak akkor 40

Doszié 158.

242 valósulhat meg az amelyre már huszonkétéve vártunk! Szeretettel üdvözlöm a megjelent bajtársainkat, honfitársainkat és minden hozzájuk tartozókat: kapuvári Hajas István. (aláirás)

243

Bartha László 41 Alsószabolcs-Hajduvidéki Ref.Egyházmegyei Esperes. Hazatérés elött... Szegény Hazánk ezer sebböl vérzik, Nehéz fárasztó munka vár reánk. A kislelküek tételkedve nézik, Hogy reánk tekint -e a mi jó Atyánk? Megsegit -e ki eddig megsegitett: A magyarok hatalmas Istene... Kicsik-nagyok honmentö munkáján Jóságos kegyelme megnyugszik e-? Lesz -e erönk viselni a sebek... Takarni a sötét gyalázatok Mily a háboru vad zivatara S átkos munkája szégyenül hagyott? Lesz -e erönk, hogy magunkba szálljunk Bensönkbe irtsunk mindent ami szégyen Hogy a lelkünk salakját lerázva Tisztaságban szeretetben éljen. Lesz -e erönk dermedt fásultságunkból Felrázni a büszke magyar népet. Hogy áldozatos honszerelemi lánggal Jóvá tegye mit hona ellen vétett A vétek nagy...Sorsunk a bünnek büntetése. Versengés átka lett, úszó felettünk. Széldült Hazánk egy irtózatos vád: A mi bününk, hogy ide sülyedtünk. Mi vagyunk az oka, hogy nincs magyar tenger Mi vagyunk az oka, hogy Duna-Tisza táján /S itt az idegenben/ 8-10 milliónyi fájószivü ember Könnybe lábadt szemmel...imádkozva várja, Mindenható Isten! Szálj a mi sorsunkra Mikor üt a boldog megváltás órája? Mikor ölelhetjük magyar véreinket Mikor teszel ujra szabaddá bennünket. Gyógyul -e majd a seb, szárad -e a könny Az eltiport népnek sorsa lesz -e könnyü Leszakad -e róla szolgaság igája. Szállhat -e majd Hozzád ott a Kárpátalján Bérczes Erdély részen... Duna-Tisza táján Felszabadult boldog hálás nép imája.

41

Doszié 154.

244 Százezer a kérdés, a válasz egy rája: Élni...virulni fog magyarok hazája. Élni...virulni fog! Oh virulnia kell! Ezért küzd és fárad minden magyar ember. Ezért gyültünk mi is mostan itten egybe Hogy erösödjünk a hitbe, szeretetbe! Vegyünk bátorságot eröt és kitartást, Mert nem kivánunk mi és nem akarunk mást, Mint élni Hazánkért becsülettel, hittel Hogy amit a háború szörnyüsége vitt el , Az mind újra éljen, az mind mienk legyen. Ezért hangzik mostan erdön, völgyön, hegyen, Az erdö csendjében, madár énekében, Zúgó harangszóban, szivek zengésében, Eljön a várt béke akárki meglássa. Mert minden magyarnak ez a hitvallása: Hiszek egy Istenben! Hiszek egy Hazában! Hiszek egy Isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. Redelham, 1945 szept. 14 Bartha László, esperes. (aláirás)

245

HAZAMEGYÜNK! 42 /1949. Csendörnapkor szavalta: J.L./ Egy bujdosó verse. 1. Tavaszból a nyárba, a nyárból a télbe, fordult az égboltja, csüggedve, remélve... A nagy aratásból népek hazatértek, behordva a termést csüröknek,a télnek. S aki kimaradtál sorsból, hitböl, testvér! Utmentire hillván - buba sose estél! Odahaza mostan hideg szelek járnak, bagoly suhog ormán a királyi várnak, Dög keselyük vörös nyakuk nyujtogatják, varjak lakomáznak és nyelvelö szarkák; S üres bár a fészkük s fázósak az esték: ne félj! Tavasz ujjul! S megtérnek a fecskék! Megtérnek a fecskék, turul is felröppen, sug szárnya, ha felhuz régi merész körben. Rekedt csunya varjuk s dögevök bujnak, csürükböl a konchull, s már villog az uj nap: Koronásan, egünk aranyszinre festvén, fölkel a mi napunk, s hazamegyünk, testvér! 2. Öt éve ki nem tudsz odatulról semmit, küldj levelet mostan, csak egy leheletnyit: Két szó legyen irva; elviszi szél szárnya, elviszi a csillag meleg ragyogása, Elviszi vén Duna, s olvassa repesvén, az otthoni árva: "Hazamegyünk, testvér!" Nyugati szél zugja, s fázón remeg töle, az áruló, s elhull idegenek töre, Megvacog esténként, ki fészkünkbe gázol, hideg zuyhany önti diadalmi lázból, Ha Nyugatról szél fuj egy-egy-hideg-estén, üzeni az árnyunk, hazamegyünk, Testvér! Hosszu esti árnyak keletre vetödnek, Mély magyar sóhajtól terhessek a csöndek. Fegyverezve állig odatul a bandák, vérünkben tiporva, csak a félszük vallják! Vértanut öthetnek bitónál, keresztnél, vérpatakon, tüzön áttörsz, haza testvér!

42

Doszié 181.

246 S mig vértanuk vére bennünket erösit, látomásunk edzi szent bitófák höseit; Hogy készülünk,jövünk, hogy éles a fagyver, Hogy dübög a tank még, van még magyar ember! Hogy lesz egy vihar még, hogy mozdul test, vér, föltámad a rög is: s lesz itélet, testvér! 3. Az lesz forradalom! Ott égnek majd lángok! Nem bitoritott-nevü, gennyes, hazug, álnok! Az lesz nép itélet! Itél a mi népünk! Isten akaratja lesz rajt, a pecsétünk. Eljövünk, ne félj csak! Számlánk mindeneknél beadjuk egy napon; törvényt teszünk, testvér! Minden csecsemörért, akit sirat anyja, Minden csepp vérünkért, mit ontott haramja, Minden tiszta szüzért, minden magyar lányért, minden kicsi házért, minden kis tanyáért, városok, oltárok, megtiport szent testért Tartds készen az öklöd, hazafelé, testvér! Takaritani elöbb, szennyet kisöpörni, idegen gyülevész idegenbe lökni, hazug hamis csürhét, szemforgató latrot, aki "mennyet" papolt s ránk hozta a poklot, vöröspokol minden cinkosát, a bestyét, kitaposni rendre! Hazamegyünk, testvér! Nem kellett Tenéked sose német maszlag, megmaradtál mindig hü magyar parasztnak! Nem kellett Tenéked idegen faj rongya, se a zsidó pénze, se Stalin bolondja; kegyet, hálát, soha senkitól se lestél, Csak az Istenedtöl: Hazavisz Ö, testvér! Nem épitünk otthon kastélyt, nagyra látót, csak magyar tanyákat, csak magyar családot, csak adjon az Isten sok kis magyar lelket, hitet a lélekbe épiteni kegyelmet! Mennyegzöt és bölcsöt, ki annyit temettél, adjon neked Isten, ha hazamegyünk, testvér! 4. Nyergeljed a lovad, készen várd a kürtöt! Ha a parancs szét száll, ha nyeregbe ültök, angyalok ezüstös harsonái szólnak, ezüstvérben ültök itéletet holnap! A bosszuló angyal, vérbe éget festvén jár majd elötetek azon napon, testvér! Bosszuló titánok, ha majd utra kelnek,

247 remegnek az alpok, ha ök énekelnek! Ha a határ felé dübörög a lábuk, velük dübörög majd a mi Igazságunk! Nem lesz fül a földön, mely bele nem csendül, ha mi, testvér, szólunk, itélö Istenröl! Elég soká némán, lapulva hallgattunk! De eljön az az óra, megverjük a kaput, a dévényi kaput, a nagymagyar börtönt, egy maroknyi Botond, maroknyi hun ördög, Az napon a kürtünk falaknál megrival, s betörünk, testvér, az örök magyarság, örök dalaival! 5. Csak tizezer magyar, csak huszezer ököl, de vasfalon rést tör, vág, szakit, és söpör... Mert milliók dühe, lefolytott és forró önti el a gátat s rémül a bitorló! S milliók ölelnek, sirnak amaz estén, ha mi diadallal hazamegyünk, testvér! Ha csattog a patkó a soproni vámnál, HA harsog a kürtünk a komáromi vámnál, ha dübörög a léptünk a váci piacon, ha söpör az attak uj budai harcon! Milyen ölelés lesz, könny, kacagás Pestnél! Ha mi diadallal hazamegyünk, testvér! Váradnál a rongyos, a keserü, busult, lágernyüte bakák förgetege zudul, s Kolozsvárt...Kolozsvárt ha fujják a marsot, lángpirosra gyulnak sápadt magyar arcok! Daccal, hivön, lázban; boldog a szent vér mely Nászódnál elfoly,Otthon, ugy -e, testvér?

248 MENEKÜLÖK. Csillagtalan, sötét éjszaka van, Pihen a természet, nem jár senki már, Csak két ember ott, az egyik horpadásban Figyeli a határt, órák óta már... Magyar menekülök...Lassan elindulnak, Az utolsó falun is tuljutottak már, S most nézik a határt, hol lehet átjutni, Nincs -e ott véletlen most egy határvadász? Nem mozdul semmi...Lassan elindulnak, Még egy kilóméter és ott van a határ, De kiáltás hangzik fenn a dombtetöröl S a két menekülö most már rohan tovább!! Lövés hangja dörren a néma éjszakában, Az egyik menekülö fájdalmasat kiált: Engem eltaláltak -mondja - de Te csak menj, Még egy pár százlépés és ott van a Határ! A másik lehajol, csomagját eldobja, Vállára veszi sebesült Bajtársát, Igy próbálnak most már továbbhaladni, Hisz csak egy pár lépés, és ott van a Határ... Futó lépteknek a dobbanása hangzik, S felbukkan elöttük egy magyar-határvadász, Ráfogja fegyverét a két menekülöre, S a zseblámpával nézi azok arcát... A két menekülö nem tud szóhoz jutni, Ugy érzik, számukra mindennek vége már, De a vadász fegyvere ekkor lehanyatlik, Mert az egyikben felismerte volt századosát! Egy kép villan fel a vadász szeme elött: Negyvenkettöben, kint Don-kanyarnál, Mikor összeomlott már ott a magyar front, S ö sebesülten feküdt az egyik utkanyarnál.. Menekült mindenki! Az életét mentette!Nem hallotta senki panaszos sóhaját, Ekkor jött feléje századparancsnoka, S kocsijára vitte sebesült vadászát!... Az évek elmultak, az idö változott, A Haza védelme, szörnyü bün lett már, Üzött vadként bujkált szerte az országban, S a csaták höse, - ma nem lelé otthonát!... Menekülni kellett a vörös terror elöl, Majdnem elérték a nyugati Határt,

249 De az utolsó percben közbe szólt a végzet, S elébük hozta ezt a határvadászt! Most megszólalt a vadász, remegett a hangja: Százados ur kérem, nem ismer meg már? Nagy János Vagyok a huszonegyesektöl, S negyvenkettöben ott voltunk a Donnál! Mikor sebesülten az árokban feküdtem, S nem törödött ottan velem senki már, Százados ur éppen arra jött kocsiján S felvett akkor engem, a sebesült vadászt! Az életemet mostan annak köszönhetem, Hogy százados ur akkor felfigyelt rám, S kimentette onnan a biztos Halálból Az egyik sebesült magyar katonát... A századosnak lassan eszébe jut minden, A front, a nagy harc, a visszavonulás, S az egyik utkanyarnál mélyen az árokban Nagy János honvéd a sebesült vadász... Kezét nyujtja mostan volt katonájának S igy szól: Fiam, látod, nékem ez a hála jár, Mert akkor ott a Donnál, negyvenkettöben Mertük védeni a szent Magyar Hazát!! Menekülnöm kell most a Magyar Hazából S a határon egy golyó csak az "Isten-hozzád", Mert magyar vagyok! S ezt mostan szörnyü bün! S magyarnak itthon börtön s bitó jár!... Nagy Jánosnak ekkor könny szökik szemébe, Eldobja magától a magyar gyilkos puskát, S a századosnak segit tovább vinni A másik menekülöt, a sebesült Bajtárst! Hárman mennek mostmár az osztrák határ felé, S a határon visszanéz mind a három Barát, S egy utolsó "Isten-hozzád"-dal ajkukon Átlépik nyugaton az osztrák-magyar Határt!.