MEDIÁCIÓ A POLGÁRI ELJÁRÁSBAN

DR. TRUNKOS ANITA

*

MEDIÁCIÓ A POLGÁRI ELJÁRÁSBAN Mottó: „A mediáció a jogászoknál olyan, mint a szex a kamaszoknál: mindenki csak beszél róla. Mindenki egyetért, hogy ez jó dolog, de valójában nem sokan szereztek ezzel kapcsolatos tapasztalatot.”1 I. Bevezetés Az emberi természet – függetlenül az ember etnikai vagy vallási hovatartozástól, földrajzi környezetétől, társadalmi helyzetétől – magában hordozza a konfliktusra való hajlamot, melynek okára a mai napig nem sikerült megfelelő magyarázatot adni. A konfliktus szó a hétköznapi ember számára negatív tartalommal telített, amelytől igyekszik mielőbb megszabadulni. A mediátornak azonban a konfliktusra úgy kell tekintenie, mint ami az élet velejárója, az emberi lét fenntartásának stratégiai jelentőségű területe. Ha sikerül feltárnia a konfliktushelyzet mögött meghúzódó érzelmeket és érdekeket, és sikerül a felek közötti kommunikációt helyreállítani, a felek között létrejövő konstruktív együttműködés eredményeként mindkét fél számára kedvező megállapodás születhet. Életünk minden területét, társadalmi együttműködésünket, családi kapcsolatainkat, magánéletünket hagyományok, írott és íratlan szokások, jogszabályok rendezik. Mindennapjaink során igyekszünk ezeknek megfelelni. Amennyiben azonban mégis konfliktusba kerülünk, az igazságszolgáltatás fórumainak segítségével szerzünk – jogos vagy jogosnak vélt – igényünknek érvényt. Jóllehet még ma is a legismertebb konfliktusmegoldási módozat a bírósági eljárás, létezik a vitarendezésnek több más

II. évf. nappali tagozatos doktorandusz, ME ÁJK, Polgári Eljárásjogi Tanszék, témavezető: Dr. Wopera Zsuzsa PhD egyetemi docens. 1 Ian Walker of Russell Jones & Walker, a CEDR Civil Bírósági Vizsgálaton, 2000 áprilisában. *

408

TRUNKOS ANITA

alternatív változata is, melyek kihatásaikat tekintve kedvezőbbek a felek számára. Jelen tanulmányomban ezen alternatív vitarendezési modellek közül a mediációra fókuszálok. II. Egyezség a polgári peres eljárásban Magyarországon a perelkerülő megoldásokat kereső szándék nem újkeletű jelenség. Sárffy Andor már 1930-ban könyvet jelentetett meg a peren kívüli eljárási megoldások fejlesztése érdekében. 2 A polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. tc. rendelkezett a községi bíráskodásról (békebíróról)3 és a választottbírói eljárásról,4 mint legitim alternatív vitarendezési fórumról. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) előkészítő anyaga is tartalmazott a Békebíróságok rendszeréről szóló javaslatot, amely a szocialista bíráskodás integráns részeként funkcionált volna. A végleges jogszabályszövegbe az alternatív vitarendezés ezen formája azonban már nem került be. 5 Hatályos jogrendszerünk több helyen rendelkezik ma is az egyezségkötés lehetséges formáiról, valamint más permegelőző eljárásról. A Pp. számos szakasza a felek peren kívüli egyezségkötésére kínál lehetőséget. Így például a keresetindító félnek lehetőséget biztosít arra, hogy a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező helyi bíróság előtt egyezségi kísérletre idézés kibocsátását kérje.6 Ha a felek között egyezség születik, azt a bíróság jegyzőkönyvbe foglalja és ítéleti hatályú végzésével – a jogszabályoknak való megfelelés esetében – jóváhagyja. A kereset megindítására ebben az esetben csak akkor kerül sor, amennyiben a megidézettek megjelentek, de köztük egyezség nem jött létre és a felperes keresetindítási szándékának ad hangot. Egyezségkötésre idézést kizárólag a perre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnál lehet kérni, tekintettel arra, hogy a kérelem elintézésére jogosult bíróságnak meg kell egyeznie az esetleges későbbi peres eljárás fórumával. Könnyen belátható, hogy e kitétellel az ügyek SÁRFFY Andor, A peráradat csökkentése a perenkívüli eljárás fejlesztése útján, Magyar Jogászegylet Budapest, 1930, 91 o. 3 1911. I. tc. 755-766. § 4 1911. I. tc. 767-788. § 5 GYEKICZKY Tamás, A mediációról mint a polgári és kereskedelmi jogviták bíróságon kívüli rendezésének lehetőségéről, Gondolat Kiadó, Budapest, 2010, 7-8. 6 Pp. 127. § (2) bek. 2

MEDIÁCIÓ A POLGÁRI ELJÁRÁSBAN

409

jelentős részét a törvény kizárja a perelhárító egyezség megkötésének lehetőségéből.7 A Legfelsőbb Bíróság jogértelmezési tevékenysége során megerősítette, hogy „egyezségi kísérletre idézést csak helyi bíróság előtt lehet kérni, kizárólag abban az esetben, ha az ügy elbírálására illetékes helyi bíróságnak hatásköre van az – egyezségkötés hiányában perré alakuló – eljárás lefolytatására is.”8 III. A mediáció 3.1 A vitarendezés ősi módszerei, a közvetítői eljárás újjáéledése Napjainkban a mediációra mint új, a bírósági eljárást kiváltó vitarendezési módra tekintünk. Pedig a mediációnak megfelelő hagyományos konfliktusrendezéssel már az ősi társadalmakban találkozhatunk nemcsak Európában, hanem Ázsiában, Afrikában, Amerikában, Kínában és Japánban is. A döntőbírói és mediátori szerep helyenként keveredik egymással. A különféle vallási, törzsi, etnikai és kulturális csoportoknál ilyennek felel meg például a családi közösség bölcs öregje, a keresztény közösségek papja, a zsidó rabbik vagy a cigány vajdák is, akiknek a döntését tekintélyük miatt kérték és fogadták el a vitázó felek. Nemzetközi konfliktusokban is segítségül hívták ezt az eljárást már a 19. században, pl. 1825-ben Nagy-Britannia Brazília és Portugália között közvetített, XII. Leo pápa pedig Németország és Spanyolország között a Karolina-szigetek ügyében. A II. világháború után az eredendően távol-keleti vitarendezési módszert az amerikaiak fedezték fel újra. Az eredetileg a munkavállalók és a vállalatok közötti vitarendezést célzó alternatív konfliktusmegoldás törvényi hátterét az 1925-ös Szövetségi Választott Bírósági Törvény, az 1935-ös Nemzeti Munkavállalói Kapcsolatok törvénye és az 1947-ben elfogadott Taft-Hartley-féle törvény9 adta, amelynek alapján ma is működik a Szövetségi Mediációs és Békéltető Szolgálat (Federal Mediation & Conciliation Service).10 Az USA-ban napjainkban a felek konfliktusaikkal GYEKICZKY Tamás: A mediációról, mint a polgári és kereskedelmi jogviták bíróságon kívüli rendezésének lehetőségéről, Gondolat Kiadó, Budapest, 2010, 15. 8 Legfelsőbb Bíróság BH2003. 244 sz. 9 http://www.historycentral.com/documents/Tafthatley.html (Letöltve: 2011. szeptember 19.) 10 A Szövetségi Mediációs és Békéltető Szolgálat honlapja: http://www.fmcs.gov/internet/feedback.asp?categoryID=74 (Letöltve: 2011. szeptember 19.) 7

410

TRUNKOS ANITA

erre specializálódott meciációs központokhoz fordulhatnak, de az Egyesült Királyságban és Walesben is több mint két évtizede – a perrendtartási törvények ösztönző szabályainak köszönhetően – sikeresen alkalmazzák az eljárást. Az alternatív konfliktusrendezés magyarországi előzményeiről Tárkány Szűcs Ernő könyvében11 olvashatunk. A korai ősi konfliktusfeloldási technikákhoz tartoztak – az erőszakos úton, úgy mint kocsmai verekedésen, legényparbajon kívül – az istenítélet vagy sorsvetés (nyílhúzás, böjtölés vállalása). Harmadik személy bevonására is gyakran sor került, mely harmadik személy – történelmi periódustól és a vita jellegétől függően – lehetett a nagycsaládokban a gazda, a moldvai csángó közösségekben a csobán, intézményesült fórumként pedig az erdélyi faluszék, a cigány törvényszék (romani kris), vagy a falusi bíró. 3.2 A mediációs eljárás A mediáció szó több jelentést hordoz magában. A „mediare” szó eredeti jelentése: középen állni, közbenjárni, közvetíteni, egyeztetni, békíteni. A mediáció lényegi vonásait összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a mediáció olyan önkéntes eljárás, melyben egy pártatlan és független személy különféle kommunikációs technikák alkalmazásával ahhoz nyújt segítséget, hogy a felek a közöttük kialakult konfliktust önmaguk tudják rendezni olyan megállapodás megkötésével, amellyel mindkét fél elégedett. Az így kötött megállapodás tehát nem nevezhető az egyik fél számára rossznak, a másik fél számára jónak. Azt a megoldást tükrözi, amely az egyik fél számára még teljesíthető, a másik fél számára pedig már elfogadható. Tekintettel arra, hogy a mediációnak nincs vesztese, a megállapodások betartásának, az önkéntes végrehajtásnak az aránya lényegesen megemelkedik. A mediátor másképp áll a konfliktushoz, mint egy döntési pozícióban lévő személy. Feladata ugyanis a felek közötti kommunikáció megindítása, a saját és a másik fél érdekeinek átgondolására késztetés, az egymáshoz való hozzáállás és tárgyalási stílus megváltoztatása, mindezek révén az együttműködési hajlam növelése, amelynek következtében a felek képessé válnak mindkettőjük számára megelégedést biztosító megállapodás megkötésére úgy, hogy a döntési kompetencia az eljárás során mindvégig a kezükben marad.

11

TÁRKÁNY SZŰCS Ernő, Magyar jogi népszokások, Akadémia Kiadó, Budapest, 2003, 934.


411

A mediátor szerepe tehát a felek közötti kommunikáció javítására, a folyamat vezetésére, a felek által javasolt megoldási alternatívák kibontására és a megkötött megállapodás írásba foglalására szorítkozik. A mediátor – az ügyvédtől, a tanácsadótól, a bírótól eltérően – nem ad tanácsot a feleknek, nem tesz javaslatot, és nem dönt, ezáltal őrizve meg teljes függetlenségét és pártatlanságát a teljes eljárásban. A mediátor nem az adott kérdés szakértője, ekként nem a vitás kérdéshez kell értenie, hanem a konfliktus dinamikájához, a tárgyalási folyamat vezetéséhez, a konfliktuskezeléshez, a mediációs technikák megfelelő alkalmazásához. A mediáció a felekről, a felek érdekeiről, érzelmi és egyéb szükségleteiről szól, a megkötött megállapodás minden pontjában a felek akaratát tükrözi, amely nagymértékben hozzájárul a megállapodás önkéntes betartásához.12 A mediációs eljárásnak kötött időkerete van: összesen három ülés tartható, az ülések 3-3 órásak lehetnek maximálisan. Az eljáráson a felek személyesen vesznek részt, mellettük segítőként rokonok, ismerősök vagy ügyvéd is megjelenhet. Az első ülésen a mediátor tájékoztatja a feleket a mediáció jellemzőiről, a mediációs eljárás menetéről, az üléseken betartandó szabályokról, az eljárás költségeiről. A közvetítő eljárásban való részvétel önkéntes, mely az egész eljárás folyamán érvényesül. A közvetítői eljárásban résztvevő személyeket teljes titoktartási kötelezettség terheli. Az eljáráson elhangzottak (javaslatok, álláspontok, joglemondó vagy jogelismerő nyilatkozatok) egy esetleges későbbi peres eljárásban hivatkozásként nem hozhatók fel a másik fél által sem. A mediátor a polgári perben a közvetítői eljárásban elhangzottakról tanúként nem hallgatható meg. A mediátor ugyanis az eljárás során a felek érdekviszonyait tárja fel, ezzel szemben a bíróság a jogi kérdéseket vizsgálja. Nem volna helyes ezért az, ha a bíróság a feltárt érdekviszonyokról tájékoztatást kérne, mert az a döntésben befolyásolhatná. 13 A mediátor az eljárás első részében a feleknek megfelelő időintervallumú megszakítás nélküli időt biztosít arra, hogy ismertessék a vita körülményeit, az azzal kapcsolatos álláspontjukat. A mediátor – tekintettel arra, hogy az ügyről előzetes információval nem rendelkezik és nem is rendelkezhet – a vitás kérdést a felek előadása alapján ismeri meg. Mindkét fél meghallgatása után különféle kérdezéstechnikák 12 13

KERTÉSZ Tibor, Mediáció a gyakorlatban, Bíbor Kiadó, Miskolc, 2010, 12-13. BAUER Miklós, Választottbíráskodás és mediáció: Kiköthet-e a magyar fél külföldi székhelyű választottbíróságot? Jogtudományi Közlöny, 2005/12. sz. 500.

412

TRUNKOS ANITA

alkalmazásával pontosítja a hallottakat, további információkat kér, egyúttal a feleket a közvetlen kommunikációra serkenti, melynek során abban segíti őket, hogy egyrészt képessé váljanak érzelmeik és valódi érdekeik megfogalmazására, másrészt képessé váljanak a másik fél meghallgatására, megértésére. Az eljárás során előállhatnak nehéz helyzetek. Ez adódhat a felek érzelmi elakadásából, de adódhat tartalmi elakadásból, valamint a folyamat elakadásából is. Ilyen esetekben a mediátor a speciális technikák eszköztárát veheti igénybe. Ennek keretében a felekkel különtárgyalást folytathat, amelynek lényege, hogy a fél négyszemközt olyan információt oszthat meg a mediátorral, ami a folyamat eredményessége érdekében nélkülözhetetlen lehet, a másik féllel azonban nem kívánja azt megosztani. A mediátort a különtárgyalás során elhangzottakkal kapcsolatban – a mennyiben a fél kéri – szintén titoktartási kötelezettség terheli. Gyakran előfordul, hogy a felek eredeti elképzelése kizárólag anyagi jellegű ellenszolgáltatásra, kártérítésre, jóvátételre terjed ki. A mediációs eljárás során – megismerve egymás helyzetét és megszabadulva a korábbi indulatoktól – a felek ún. forrásbővítés révén további lehetőségek felvetésével más jellegű megoldásokhoz is eljuthatnak, ezzel mindkét felet közelebb hozva a megállapodás megkötésének realitásához, és nem utolsó sorban a megkötött megállapodás betarthatóságához. A megállapodás megszövegezése a mediátor feladata, amelynek során realitáskontrollt gyakorol a szerződés feltételei tekintetében. Olyan megállapodás ugyanis, amelynek betartására akár objektív, akár szubjektív okokból nincs reális esély, nem tekinthető valódi eredménynek. A közvetítői eljárás alaptípusa egy mediátor közreműködésével folyik. Vannak azonban olyan esetek, amikor az ülést két mediátor vezeti. Bizonyos esetekben a mediátor párosnak eltérő neműnek kell lennie. Tipikusan ilyenek az eltérő nemű felek közötti konfliktusok, ahol pszichikai szempontból indokolt egy női és egy férfi mediátor jelenléte (vegyes páros). A páros mediáció alkalmazása további speciális technika bevetését teszi szükségessé, továbbá feltételezi a mediátorpáros konstruktív együttműködését, összeszokottságát, e téren jellemző gyakorlottságát. A mediátorok páros mediáció esetében az általuk előre megbeszélt koreográfia szerint hallgatják meg a feleket.


413

IV. A mediáció hatályos jogi szabályozása 4.1 A mediáció uniós szabályai Az Európai Unió kiemelt figyelmet szentel az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítésének. A mediáció bevezetésével és alkalmazásával kapcsolatos kutatások angolszász alapokon nyugszanak, tekintettel arra, hogy a precendens-rendszerekben fejlődött ki és terjed el széles körben legelőször az intézményesített igazságszolgáltatáson kívüli eljárás. Az Európai Unió és a polgári eljárásjog történetében az Amszterdami Szerződés fontos mérföldkőnek tekinthető. Azzal, hogy a bel- és igazságügyi együttműködést a harmadik pillérből az elsőbe emelte át, lehetővé vált a polgári eljárásjog területén is a másodlagos közösségi jogforrások útján történő szabályozás. 14 2008. május 21-én az Európai Parlament és a Tanács 2008/52/EK sz. irányelvet15 bocsátott ki a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól (a továbbiakban: MIR). Az irányelv megszületését sok évig tartó munka előzte meg. Már a ’80-as években az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának több ajánlása foglalkozott a polgári eljárás hatékonyságát növelő lehetőségekkel. A viták békés rendezésének szempontjából különös jelentőséggel bírnak az R (81) 7. számú, az R (86) 12. számú, a 98/257/EK számú és a 2001/310/EK számú bizottsági ajánlások. Az R (81) 7 számú Ajánlás16 rámutat arra, hogy az igazságszolgáltatás igénybevételét megkönnyítő igen hatásos eszköz a jogviták békés megegyezéssel történő rendezésének és a közvetítésnek a bátorítása. Ezen eljárásokat két csoportra bontja aszerint, hogy melyik irányul a bírósági eljárás elkerülésére és melyik irányul arra, hogy a már elkezdődött eljárás még az ítélethozatalt megelőzően befejeződjék. Hangsúlyozza, hogy a békés megegyezéssel történő rendezésre bármelyik pillanatban sor kerülhet, ekként a bíráknak az eljárás folyamán végig meg kell tenni minden

HARSÁGI Viktória: Az időtényező szerepe a határon átnyúló jogvitákat szabályozó európai közösségi jogforrásokban, In: Az igazságszolgáltatás kihívásai a XXI. Században, Tanulmánykötet Gáspárdy László professzor emlékére HARSÁGI Viktória és WOPERA Zsuzsa (szerk.) HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft. Bp. 2007. 100. o. 15 http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2008:136:0003:0008:HU:PDF (Letöltve: 2011. szeptember 19.) 16 http://www.lb.hu/embjog_t/ET000781.html (Letöltve: 2011. szeptember 19.) 14

414

TRUNKOS ANITA

alkalmas erőfeszítést a felek békítésére. Ugyanakkor el kell kerülni a pusztán formális és a perelhúzásra irányuló békéltetési eljárásokat. Tekintettel arra, hogy a békéltető eljárásokat különböző formában szabályozzák a tagállamok többségében, az igazságszolgáltatás javítását szolgáló megoldásként azt javasolja, hogy a békéltető eljárás lefolytatását ne bírákra bízzák. Példaként Franciaországot említi, ahol a "békéltetők" feladata azok problémáinak békés úton történő rendezésének megkísérlése, akik nem akarnak bíróság előtt pert folytatni. Ugyancsak feladatuk megkísérelni az egymással szembenálló felek közötti ellenséges kapcsolat enyhítését és megtalálni a közös egyetértést. Felhívja továbbá a figyelmet arra, hogy az államoknak vizsgálniuk kell, milyen esetben válhat végrehajthatóvá a békéltetéssel megbízott fórum előtt létrejött egyezség. Az R (86) 12. számú Ajánlás17 a bíróságok túlterheltségének megelőzésére és csökkentésére vonatkozó egyes intézkedésekről a következő célokat tűzte a tagállamok elé: – Az arra alkalmas ügyekben a jogvitáknak akár a bírósági rendszeren kívüli, akár a bírósági eljárás előtti vagy alatti békés rendezésének bátorítása. – A bírókra ruházott nem bírói feladatok növelésének elkerülése és fokozatos csökkentése, más személyekre vagy szervezetekre bízva azokat. – A kisebb jelentőségű ügyek vagy egyes sajátos joganyag esetében a vitás ügyek megoldásában a felek rendelkezésére álló bírósági rendszeren kívüli szervek létrehozása. – Megfelelő rendelkezések meghozatala annak érdekében, hogy az arra alkalmas ügyekben a döntőbíróság (arbitrage) a bírói úthoz képest elérhetőbb és hatékonyabb alternatívát jelentsen. Az ajánlás kívánatosnak tartja, hogy a feleknek legyen alkalmuk a vita rendezésére a megfelelő intézkedéseket megtenni és keressék elsimításának lehetőségét, mielőtt a bíróság előtt peres eljárást indítanának. Amennyiben az előzetes bírói békéltetési kísérlet eredménytelennek bizonyul, a bíró ismét lépjen fel a békéltető szerepében, lehetővé téve a felek számára, hogy saját maguk találják meg a vita megoldását. Az ajánlás különösen akkor tarja fontosnak az idő- és pénzkímélő, konstruktív hozzáállást eredményező békéltetést, amikor a felek között a jövőben is fennálló kapcsolatok megőrzéséről van szó (család, szomszédság, munka, stb.), valamint minden olyan ügyben, amelyben a felek közötti aránytalanság, a fennforgó érdekek fontossága nem olyan jellegű, 17

http://www.europatanacs.hu/pdf/CMRec(81)7.pdf (Letöltve: 2011. szeptember 19.)


415

hogy a gyengébbik félnek tartania kellene egy érdekeinek nyilvánvalóan előnytelen megoldás elfogadásától. Az ajánlás bizonyos előnyök kapcsolását javasolja a békéltetéshez. Így a sikeres békéltetésről készült jegyzőkönyvnek jogerősnek és végrehajthatónak kellene lennie, a bíró előtt történt hatékony békéltetés esetén a perköltségeket nem kellene megfizetni. Mindezeken túl az eljárás költségeinek megosztásakor a bíró számára lehetőséget kellene biztosítani a felek által a békéltető eljárás során tanúsított magatartásának figyelembe vételére. A 98/257/EK. sz. ajánlás18 eredetileg a fogyasztóvédelmi jogviták bíróságon kívüli rendezésének alapelveit rögzítette, azonban az eltelt idő alatt az ajánlásban foglaltak minden bíróságon kívüli békéltető fórummal szemben elvárható általános követelménnyé váltak, az ajánlás előírásait a mediációs intézményrendszer általános normatíváiként kezelték. 19 A 2001/310/EK számú bizottsági ajánlás20 a fogyasztóvédelmi jogviták bíróságon kívüli rendezésének azokra az eseteire vonatkozik, ahol harmadik, aktív fél nélkül a felek maguk próbálják megoldani jogvitájukat. Az 1998-as ajánláshoz képest határozottabban tematizálja a bíróságon kívüli vitarendezés alapelveit, így a pártatlanságot, az átláthatóságot, a hatékonyságot. Újdonsága, hogy külön szakasza foglalkozik a tisztességes eljárással. Az Európai Tanács az 1999. október 15–16-i tamperei ülésén az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférés lehetővé tétele érdekében felszólította a tagállamokat alternatív, bíróságon kívüli eljárások kidolgozására. A Tanács 2000 májusában alternatív polgári és kereskedelmi jogi vitarendezési módszerekről szóló következtetéseket fogadott el, amelyekben megállapította, hogy az alapelvek kidolgozása e területen nélkülözhetetlen lépés a polgári és kereskedelmi ügyekben folyó viták rendezésére szolgáló, bíróságon kívüli eljárások fejlesztésének és 18

Commission Recommendation of 30 March 1998 on the principles applicable to the bodies responsible for out-of-court settlement of consumer disputes http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:1998:115:0031:0034:EN:PDF (Letöltve: 2011. szeptember 19.) 19 GYEKICZKY Tamás, A mediációról, mint a polgári és kereskedelmi jogviták bíróságon kívüli rendezésének lehetőségéről, Gondolat Kiadó, Budapest, 2010, 47-48. 20 Commission Recommendation of 4 April 2001 on the principles for out-of-court bodies involved in the consensual resolution of consumer disputes http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2001:109:0056:0061:EN:PDF (Letöltve: 2011. szeptember 19.)

416

TRUNKOS ANITA

működésének lehetővé tétele felé, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés egyszerűsítése és javítása érdekében. 2002 áprilisában a Bizottság Zöld könyvet 21 nyújtott be a polgári és kereskedelmi törvény szerinti alternatív vitarendezésről, számba véve az Európai Unióban az alternatív vitarendezési módszereket illetően fennálló helyzetet, és széles körű konzultációkat kezdeményezett a tagállamokkal és az érdekelt felekkel a közvetítés használatának előmozdítására irányuló lehetséges intézkedésekről. A Zöld könyv 21 kérdés felvetésével az alternatív vitarendezés megvalósíthatóságát tárgyalja, melyek között szerepel az egyeztetési eljárások igénybevételének feltételei, az elévülési idő, az eljárások bizalmi jellege, a megegyezés érvényessége, a közvetítők képzése, a mediátor eljárási hatásköre és felelőssége. Összefoglalja továbbá a tagállamok 2002-ig összegyűjtött tapasztalatait is. A kereskedelmi és polgári ügyekben alkalmazható közvetítés két alapvető formáját különbözteti meg: a bírósági eljáráson belüli, és a bírósági eljáráson kívüli közvetítést. A MIR-ben a Tanács azt hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférés biztosításának részeként a bírósági és a bíróságon kívüli vitarendezési módszerekhez való hozzáférést egyaránt lehetővé kell tenni, figyelemmel arra, hogy a közvetítés a polgári és kereskedelmi ügyekben a viták takarékos és gyors, bíróságon kívüli rendezését biztosíthatja a felek igényei szerint kialakított eljárások révén. A közvetítés eredményeképpen létrejött megállapodások önkéntes betartásának nagyobb a valószínűsége, és sokkal nagyobb az esély arra is, hogy a felek között korrekt és fenntartható kapcsolat marad. Ezek az előnyök még inkább szembetűnőbbek a határokon átnyúló elemeket is tartalmazó ügyekben. Ezért a közvetítés igénybevételének további támogatása és a közvetítést igénybe vevő felek számára kiszámítható jogi keret biztosítása érdekében a polgári eljárás kulcsfontosságú szempontjaival foglalkozó keretjogszabályok bevezetését szorgalmazta. A MIR tárgyi hatálya csak a határokon átnyúló vitákban történő közvetítésre terjed ki, azonban a tagállamoknak lehetősége van arra, hogy ezeket a rendelkezéseket belföldi közvetítési eljárásokban is alkalmazzák. A MIR biztosítja a felek eljárási autonómiáját, ezen túlmenően kibővíti rendelkezési jogukat az állami kényszer igénybevételének a felek autonómiája alá rendelésével. 21

Green paper on alternative dispute resolutionin civil and commercial law Brussels, 19.04.2002 {COM(2002) 196 final } http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/site/en/com/2002/com2002_0196en01.pdf (Letöltve: 2011. szeptember 19.)


417

A fél fogalma a polgári eljáráshoz képest kibővülve jelenik meg. Míg a klasszikus eljárásjogokban a harmadik fél pertársként vagy beavatkozóként vehet részt, addig az irányelv elismeri a többes fél rendszerét azzal, hogy lehetővé teszi a peres konfliktusban nem szereplő vagy félként be nem vonható személy részvételét a mediációban. 22 A mediátor elé követelményként állítja a mediátorok magatartásáról szóló európai magatartási kódex szabályainak betartását, mely – többek között – előírja a mediátor számára az eljárás tisztességes lefolytatásának biztosítását, a felek akaratának tiszteletben tartását, a felek egyenlőként kezelését. 4.2 Etikai kódex A „Közvetítők európai magatartási kódexe”23 olyan alapelveket határoz meg, amelyek betartását a közvetítő személyek és szervezetek önkéntes alapon vállalhatják a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett bármilyen jellegű közvetítés során. A kódex szerint: „közvetítésnek minősül minden olyan – bárhogyan nevezett vagy hivatkozott – rendezett eljárás, amelynek során valamely jogvitában érintett két vagy több fél önkéntes alapon, kísérletet tesz arra, hogy a köztük fennálló jogvita tárgyában, egymás között, egy harmadik fél – a továbbiakban: közvetítő – közreműködésével megegyezésre jussanak.” A közvetítők megfelelő szakértelmének biztosítása érdekében szakirányú képzettséget, folyamatos továbbképzést és gyakorlatot ír elő. A közvetítő tevékenységét hirdetheti, díjazásáról a feleket az eljárás megkezdése előtt köteles tájékoztatni. A közvetítőnek tevékenysége során biztosítani kell a függetlenséget és a pártatlanságot, függetlenséget befolyásoló vagy összeférhetetlenséget okozó körülmények fennállása esetén csak akkor járhat el, ha e körülményektől képes magát függetleníteni és a felek ehhez kifejezetten hozzájárulnak. Az eljárás megkezdésekor köteles a feleket megfelelő tájékoztatással ellátni. Amennyiben a felek a közvetítési megállapodás feltételeit elfogadják, a megállapodás írásba foglalható. Az eljárás során a közvetítő feladata biztosítani, hogy valamennyi fél megfelelő lehetőséget kapjon az eljárásban való részvételre. Köteles a 22 23

GYEKICZKY Tamás, A Mediációs Irányelv, Európai jog, 2009/6. szám 25-26. http://ec.europa.eu/civiljustice/adr/adr_ec_code_conduct_hu.pdf (Letöltve: 2011. szeptember 19.)

418

TRUNKOS ANITA

szükséges intézkedéseket megtenni annak érdekében, hogy a felek megegyezésüket a tényállás teljes ismeretében konszenzusukkal hozzák meg. A felek a közvetítéstől bármikor elállhatnak. A közvetítő a tudomására jutott információkat köteles bizalmasan kezelni. A közvetítés megtörténtének ténye is ezen információk közé tartozik, kivéve, ha ennek kiadására jogszabály vagy közérdek kötelezi. 4.3 A mediáció hazai szabályozása 4.3.1 A közvetítői törvény 2003. március 17-től Magyarországon is törvényi szintű szabályozást nyert a mediáció. A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény (a továbbiakban: Kttv.) a polgári jogviták bíróságon kívüli rendezésének érdekében alkottatott. A törvény célja a természetes személyek és más személyek személyi és vagyoni jogaival kapcsolatos polgári jogviták rendezésének elősegítése. Kizárt a közvetítői eljárás alkalmazása házassági perekben,24 apasági és származás megállapítása iránti perekben, 25 a szülői felügyelettel kapcsolatos perekben,26 gondnoksági perekben,27 közigazgatási perekben, valamint sajtóperekben. A törvény a közvetítői eljárást a következőképpen definiálja: „A közvetítés e törvény alapján lefolytatott olyan sajátos permegelőző, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, amelynek célja … a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján a vitában nem érintett, harmadik személy (a továbbiakban: közvetítő) bevonása mellett a felek közötti vita rendezésének megoldását tartalmazó írásbeli megállapodás létrehozása.”28 A közvetítő feladataként a felek közötti vitát lezáró megállapodás létrehozásában való pártatlan, lelkiismeretes, szakszerű közreműködést határozza meg. Rendelkezik a közvetítővé válás feltételeiről is, meglehetősen szélesen vonva meg azon személyi kört, amelyből a mediátorok kikerülhetnek. A szakmai kritériumok mellett a közvetítő számára az A bíróság döntése szükséges a házasság érvényességének, illetőleg létezésének vagy nemlétezésének megállapításához, továbbá a házasság érvénytelenítéséhez és a házasság felbontásához. 25 Ide tartoznak az apaság megállapítása iránti per, apaság vélelmének megdöntése iránti per, annak megállapítása iránti per, hogy az anya utólagos házasságkötésének hatálya a gyermek kiterjed-e, valamint az anyaság megállapítása iránti per. 26 A szülői felügyelet megszüntetésére és a szülői felügyeletet megszüntető határozat hatályon kívül helyezésére irányuló perre a bíróság rendelkezik hatáskörrel. 27 Gondnokság alá helyezési per, gondnokság alá helyezés módosítása és gondnokság megszüntetése iránti per bíróság előtt indítható. 28 Kttv. 2. § 24


419

igazságügyért felelős miniszter által a közvetítőkről és a közvetítőket foglalkoztató jogi személyekről vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokról vezetett közvetítői névjegyzékbe való felvétel engedélyezéséhez köti e tevékenység folytatását. Természetes személy esetén a közvetítővé válás feltételei: – felsőfokú végzettség és a végzettség megszerzésétől számított, annak megfelelő legalább ötéves igazolt szakmai gyakorlat, – a miniszter rendeletében meghatározott közvetítői szakmai képzés elvégzése, – büntetlen előélet, valamint annak igazolása, hogy a kérelmező nem áll a közvetítői tevékenység folytatását kizáró foglalkoztatástól eltiltás hatálya alatt, – nem áll cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt, vagy gondnokság alá helyezés nélkül nem cselekvőképtelen és egyéb jogszabályban foglalt kizáró ok sem áll fenn. A közvetítői névjegyzékbe az a jogi személy vehető fel, amelynek – létesítő okiratában a közvetítői tevékenység feltüntetésre került, – van közvetítői tevékenység folytatására feljogosított tagja, vagy munkaviszony, továbbá munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében ilyen személyt foglalkoztat, és ennek az alkalmazottnak közvetítői tevékenysége nem szünetel. A törvény – a közvetítői tevékenység megfelelő szakmai színvonalának biztosítása érdekében – a megszerzett ismeretek és készségek folyamatos szintentartása és fejlesztése céljából – a közvetítői névjegyzékben szereplő természetes személy számára továbbképzésben történő részvételi kötelezettséget ír elő. Ez alól mentesül, amennyiben meghatározott jogviszonyban rendszeresen végez közvetítő tevékenységet, vagy a közvetítői szakmai képzésekben meghatározott óraszámban oktatóként részt vesz. A közvetítői működés ellenőrzése céljából a miniszter jogosult – a miniszter által kijelölt vizsgálóbiztos bevonásával – hivatalból vagy a közvetítői eljárásban érintettek bejelentése alapján a közvetítést végzők rendszeres és eseti ellenőrzésére. Amennyiben az ellenőrzés során kötelezettségszegés megállapítására kerül sor, a miniszter a közvetítőt figyelmezteti, súlyos vagy ismételt kötelezettségszegés esetén a névjegyzékből törli. A törvény a közvetítő eljárás részletes szabályait is rögzíti. A közvetítőt vagy közvetítőket a felek közös megegyezés alapján kérhetik fel, mely felkérésnek tartalmaznia kell nyilatkozatukat arról, hogy közös megegyezés alapján a közöttük fennálló vitás ügyet közvetítői eljárás keretében kívánják rendezni. A közvetítő elfogadó nyilatkozatában

420

TRUNKOS ANITA

meghívja a feleket az első megbeszélésre, egyúttal tájékoztatást nyújt a képviselet lehetőségéről.29 A közvetítő összeférhetetlenség esetén köteles a felkérést visszautasítni, ekként nem járhat el, ha: – valamelyik felet képviseli, – a felek bármelyikének hozzátartozója, – az őt foglalkoztató jogi személynek valamelyik féllel való viszonyában többségi befolyás áll fenn, – a felek bármelyikével munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban, továbbá tagsági viszonyban áll, – az ügyben egyébként érdekelt, elfogult. A közvetítőt – közvetítői tevékenysége megszűnése után is – titoktartási kötelezettség terheli minden olyan tényt és adatot illetően, amelyről a közvetítői tevékenységével összefüggésben szerzett tudomást. A közvetítő felmerült és igazolt költségei megtérítésére tarthat igényt, valamint közvetítői díjra jogosult, melynek összege szabad megállapodás tárgyát képezi. A közvetítő számára a törvény előírja, hogy az első megbeszélésen a feleket a közvetítői eljárást érintő legfontosabb kérdésekről tájékoztassa. Amennyiben a felek a tájékoztatást követően változatlanul kérik a közvetítői eljárás lefolytatását, ezt a tényt írásos nyilatkozatban rögzíti, melyet mindkét fél és a közvetítő is aláír. A közvetítői eljárás megindítása az elévülést megszakítja. A közvetítő eljárás eredményes befejezését követőn az elévülés újból megkezdődik, eredménytelensége esetén az eljárás befejezésétől számított egy éven belül – egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében pedig három hónapon belül – a követelés bírósági úton akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél – illetőleg három hónapnál – kevesebb van hátra. A közvetítő az eljárás során a feleket részletesen meghallgatja, a rendelkezésre álló iratok bemutatására számukra lehetőséget biztosít, a felek kérésére a vitás körülményről tudomással bíró harmadik személyt meghallgathatja. A felek kérésére – a szakértő díjának és költségeinek megtérítése mellett – lehetőség van szakértő bevonására is. A közvetítői eljárás befejeződik – a megállapodás aláírásának napjával,

29

Képviselőként meghatalmazás alapján nagykorú, cselekvőképes személy vagy jogi képviselő járhat el a fél helyett. Az első közvetítői megbeszélésen és a megállapodás megkötésekor és aláírásakor a feleknek együttesen, személyesen kell megjelenniük.


421

– azon a napon, amelyen az egyik fél közli a másik féllel és a közvetítővel, hogy a közvetítői eljárást befejezettnek tekinti, – azon a napon, amelyen a felek egybehangzóan kijelentik a közvetítő előtt, hogy kérik a közvetítői eljárás befejezését, vagy – a felek eltérő megállapodása hiányában a nyilatkozat aláírásának napjától számított négy hónap elteltével. A közvetítő a megállapodást – a felek által választott nyelven – írásba foglalja és a feleknek – az aláírást követően – átadja. A közvetítői eljárásban kötött megállapodás nem érinti a feleknek azt a jogát, hogy ugyanezen ügyben bírósághoz vagy választottbírósághoz forduljanak. Főszabály szerint azonban a bírósági és választottbírósági eljárásban egyik fél sem hivatkozhat a másik fél által a közvetítői eljárásban kifejtett álláspontjára, javaslatára, elismerő vagy joglemondó nyilatkozatára. Egyetértve Bauer Miklóssal30 fölösleges túlszabályozásnak tartom a mediátori tevékenység névjegyzékbe történő felvételhez kötését. A törvényi szabályozás szerint ugyanis közvetítői tevékenységet a névjegyzékben nem szereplő mediátor nem folytathat. Ugyanakkor hatályos polgári jogunk az egyezségkötést teljes mértékben elismeri. Az egyezséget írásba foglaló okmányt a feleken kívül harmadik személy is aláírhatja, aki lehet mediátor, de lehet csak egyszerűen annak létrehozásában közreműködő személy. A névjegyzékkel kapcsolatos további probléma, hogy azt közigazgatási szerv vezeti, a mediátor tevékenységét az igazságügyi minisztérium – a törvény rendelkezése értelmében – rendszeresen, ill. eseti jelleggel ellenőrizheti is, amely sérti a közvetítői eljárás bizalmi jellegét. A közvetítői eljárás sikerességének ugyanis egyetlen mércéje lehet csupán: a felek elégedettsége, amely a megkötött megállapodás betartásában és a bírósági eljárás elkerülésében ölt testet. 4.3.2 Polgári perrendtartási törvény A Pp. a bíró számára is lehetőséget biztosít arra, hogy a per bármely szakaszában megkísérelje a felek közötti vitás kérdések egyezséggel történő rendezését.31 Ennek keretében – amennyiben annak sikerére esélyt lát, vagy ha a felek bármelyike kéri – tájékoztatást ad a közvetítői eljárás lényegéről, igénybevételének lehetőségéről, szabályairól. A maximum hat

Bauer Miklós: Választottbíráskodás és mediáció: Kiköthet-e a magyar fél külföldi székhelyű választottbíróságot? Jogtudományi Közlöny 2005/12. szám 498. o. 31 Pp. 148. § 30

422

TRUNKOS ANITA

hónapig tartó szünetelés ideje alatt így létrehozott egyezséget a bíróság hagyja jóvá. A Pp. a perköltség viselési szabályokon keresztül is próbálja motiválni a feleket a peren kívüli megegyezésre. 32 A felperest a bíróság a per eldöntésére való tekintet nélkül kötelezheti a perben felmerült valamennyi költség megfizetésére, amennyiben a közvetítői eljárás során megkötött megállapodás ellenére, a megállapodással rendezett jogvita tárgyában keresetet indít. Ezen túlmenően kötelezhető a közvetítő eljárásban a másik fél által viselt költségek megtérítésére is. Nem vonatkozik a speciális perköltség viselési szabály arra az esetre, amikor a fél a megállapodásban foglaltak nemteljesítése miatt indít pert. A Pp. a jogi személy vállalatok számára a keresetlevél benyújtása előtti kötelező egyeztetést ír elő a jogvita peren kívüli rendezése érdekében, melytől csak abban az esetben lehet eltekinteni, ha a felek közös jegyzőkönyvben rögzítik a felmerült véleményeltérést. 33 Ha az alperes ezen kötelezettségének indokolatlanul nem tett eleget, a bíróság az ügy összes körülményeire figyelemmel pervesztességére tekintet nélkül kötelezheti a jogi személy vállalkozás alperest a perben felmerült összes költség vagy egyébként a felperes által viselendő költségek egy részének a viselésére.34 4.3.3 Illetéktörvény Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 2009. január 1-jétől mérsékelt illetékfizetési kötelezettség megállapításával kívánja előmozdítani a közvetítői eljárás igénybevételét. 35 Ha a felek az első tárgyalást követően vesznek részt közvetítői eljárásban, és az ott kötött megállapodásukat a bíróság mint egyezséget jóváhagyja, az egyébként fizetendő peres eljárás illetékek 50%-ának a közvetítő – általános forgalmi adóval növelt – díjával, de legfeljebb 50 000 forinttal csökkentett összegét kell megfizetni. A törvény az illeték minimumát is meghatározza: a fizetendő illeték mértéke ebben az esetben sem lehet kevesebb a peres eljárás illetékének 30%-ánál.

Pp. 80. § (3)-(5) bek. Pp. 121/A. § 34 Pp. 80. § (6) bek. 35 Itv. 58. § (3) bek. 32 33


423

V. Záró gondolatok A közvetítői eljárás alkalmazása Magyarországon még gyerekcipőben jár. Úgy gondolom, hogy ez részben az állampolgárok mediácóval kapcsolatos ismerethiányára, részben a bíróság számára előírt – mediációról való – tájékoztatási kötelezettség mellőzésére vezethető vissza. A mediáció előnyei és sokoldalú alkalmazhatósága nem vitatható, elterjedése a társadalom minden rétege számára csakis előnyökkel járhat. A bíróságok és hatóságok munkaterhének csökkenését eredményezné ugyanis nemcsak azáltal, hogy a már kialakult konfliktusokat alternatív vitarendezési formában orvosolná, hanem azzal is, hogy a felek között kialakult viszonyból eredő újabb per kialakulásának esélyét csökkentené, továbbá az önkéntes végrehajtási hajlandóság növelésével a bírósági végrehajtásra háruló ügyterhet is mérsékelné. Számos előnyt rejt magában az állampolgárokra nézve is, mert a közvetítői eljárás lényegesen költségkímélőbb, ugyanakkor a felek közötti konfliktus rendezésére időben sokkal hamarabb olyan megoldás születhet, amelynek kialakításában mindkét fél aktívan közreműködött, és amelyet mindkét fél győzelemnek könyvelhet el. A perközeli mediáció – kellő állami ösztönzés mellett – egy új vitarendezési kultúra kialakulásához vezethet. Az eljárás során gyakran olyan, az eljárás tárgyán kívül eső érzelmi szükségletek is felszínre kerülnek, amelyek az eljárást pozitívan befolyásolják és akár a vitát kiváltó okokat is megszüntethetik, ezzel az esetleges újabb konfliktusok keletkezésére preventív hatást gyakorolnak.36 Bándi Gyula szerint „A megfelelő mediációs gyakorlat elterjedésének az a feltétele, hogy a potenciális vitafelek bizalommal forduljanak a mediátorhoz, a vita feloldásának reális lehetőségét lássák működésében. Egyben érezniük kell azt is, hogy nem szolgáltatják ki magukat a mediátornak, nem veszítik el a későbbi jogvitával kapcsolatos esélyeiket.”37

Christoph, ALTHAMMER, A mediáció mint eljárási kötelezettség, Magyar Jog, 2008/03. sz. 183. 37 BÁNDI Gyula, A közvetítés (mediáció) jogi szabályozásának továbbfejlesztése, Jogtudományi Közlöny, 2000/01. sz., 12. 36

424

TRUNKOS ANITA SUMMARY Mediation in civil matters

The principle of access to justice is fundamental in the European Union and with a view to facilitating better access to justice, the European Council at its meeting in Tampere on 15 and 16 October 1999 called for extrajudicial procedures to be created by the Member States. Such an alternative process is mediation. Mediation is a structured process, however named and referred to, which is conducted by a mediator, and whereby two or more parties to a dispute attempt by themselves, on a voluntary basis, to reach an agreement on the settlement of their dispute. A mediator may be any third person who is asked to conduct a mediation, regardless of the denomination or profession of that third person. Mediation can provide a cost-effective and quick extrajudicial resolution of disputes in civil matters through processes tailored to the needs of the parties. Agreements resulting from mediation are more likely to be complied with voluntarily and are more likely to preserve an amicable and sustainable relationship between the parties. Given that mediation is intended to take place in a manner which respects confidentiality, unless the parties agree otherwise, neither mediators nor those involved in the administration of the mediation process shall be compelled to give evidence in civil judicial proceedings regarding information arising out of or in connection with a mediation process. The paper focuses on the regulation of mediation in the European Union and in Hungary, which regulation should aim at preserving the flexibility of the mediation process and the autonomy of the parties, and at ensuring that mediation is conducted in an effective, impartial and competent way. A tanulmány/kutató munka a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0008 jelű projekt részeként – az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

MEDIÁCIÓ A POLGÁRI ELJÁRÁSBAN

Recommend Documents